Ukrajna felforgatása
Egy amerikai politikus szerint is az USA forgatta fel
Ukrajnát
Annak ellenére, hogy a nyugati fővonalú politika állásfoglalásai szerint “Oroszország megszállta a Krím-félszigetet” és az amerikai külügy is ennek mentén követelőzik, Dennis Kucinich, Ohio állam demokrata elnökjelöltje nyíltan kijelentette, hogy az ukrán forradalom az Egyesült Államok titkosszolgálatai által szervezett fedőakció volt.
Kucinich
a Fox News-nak nyilatkozva jelentette ezt be, arról is nyíltan
beszélt, hogy Ukrajnában a népi elégedetlenséget kihasználva az
amerikai beavatkozás gyorsította fel a folyamatokat, és főként
ennek köszönhetőek a Kijevben történt tragédiák.
Kucinich
elmondása szerint ez egyfajta befektetés, az amerikai kormány azt
képzeli, hogy az amerikai adófizetők pénzéből eltávolítja a
törvényesen megválasztott kormányt, aminek majd a
hiteltörlesztéseken keresztül sokszorosa is megtérül. Emellett
újra kijelentette; Ukrajna nem amerikai érdek, és nem kellene
erőltetni az ország NATO csatlakozását, se a társulást az
Európai Unióval. Egyszerűen azért, mert ez az ukrán nép
érdekeivel ellentétes, gazdasági következményeit pedig nem a
politikusok, hanem az egyszerű ember fogja elszenvedni a
hétköznapokban.
Kucinich
az amerikai vezetést tette felelőssé azért is, hogy Putyin
csapatokat küldött a Krím-félszigetre, ami szerinte a nyugat
ballépései nélkül soha nem történhetett volna meg.
A
NATO terror szervezetével az Olasz glazio megfelelőjével . Minden
Európai országba ki van építve ez a titkos szervezet, melyet az
adott ország titkosszolgálata finanszíroz , és osztja ki a
feladatokat .
Látsd
az itt következő világpanorámát .
VilágPanoráma // GLADIO - A NATO titkos terrorszervezete Ukrajn
Stratégiai
szemmel az ukrán helyzetről, avagy egyenes
válasz a baloldali „ Összefogás” dilettáns
nyilatkozatára.
Vitathatatlan tény,hogy a Szovjetunió felszámolása és számos ország és népcsoport leszakítása az egykor erőszakkal egybeláncolt Szovjetunióról halaszthatatlan és elsődleges orosz érdek /!/ volt, mert az országon belül fennállt a reális veszélye annak,hogy az orosz nép visszafordíthatatlanul és véglegesen kisebbségbe kerül a Szovjetunió határain belül és akkor e sok nemzetiségű ország hatalmas erőforrásai orosz ellenes erők kezekbe kerültek volna a háttérerők irányításával, mégpedig kivédhetetlenül !
A
Szovjetunió ,mint világhatalom megszűntetése ugyanakkor
tudatilag is sokkolta az orosz népet, legfőképpen azonban
a katonai vezetést és vele a magabiztos orosz
nagyhatalmi katonai stratégiát is. A tények előtt azonban nekik
is fejet kellett hajtaniuk .
Ezt
a döntő, mindent meghatározó stratégiai tényt
nem szabadott volna figyelmen kívül hagyniuk a nyugati
stratégáknak sem. Sőt támogatniuk kellett volna Oroszország
belső és külső erőfeszítéseit, a későbbi együttműködés
reményében is. Putyinnak és Medvegyevnek ebben
az új és igen veszélyes helyzetben egy
látszólagos nyugati támogatás és a sunyi hátbatámadások
között kellett kialakítania azt az egyensúly politikát ,
amely az alapvető politikai és gazdasági átalakítások
között képes volt a békét fenntartani belföldön és
úgy-ahogy megőrzi Oroszország hagyományos nagyhatalmi státusát
az ezer oldalról várható nehézségek és támadások között
is.
Vitathatatlan
tény,hogy a Medvegyev és a Putyin orosz páros
eddig igen tehetségesen egyensúlyozott a belső és külső
viszonyok csapdákkal teli realitásai között is, miközben
figyelmet érdemlő belső erőfeszítéseket tettek az orosz
nép keresztény vallási meggyőződésének az újra
gyökereztetéséért, a marxizmus- leninizmus pusztító
eszméinek Oroszországból való végleges kitoloncolásáért is.
Ennek érdekében Templomokat állítottak helyre, ujjakat építettek
és mindent megragadtak azért, hogy egykor az orosz nép
nyakára rakott nyugati ideológiai importárút a
mindent leromboló és felforgató marxizmust – leninizmust
a hagyományos orosz keresztény értékrend váltsa fel,
hogy ezzel a hagyományos orosz ideológiai renddel az orosz
tömegeket lelkileg is megszabadítsa és megmentse a teljes
pusztulástól, legfőképpen az erőteljesen terjedő
önfeladástól is
Amíg
Putyin és Medvegyev küszködött e hatalmas feladatok
megoldásán, ezalatt az Amerikai Egyesült Államokban
és immár az EU-ban is tejhatalomra törő
marxista-ateista stb. erők eltávolíttatták
a keresztet az amerikai iskolákból, megtiltották az
iskolakezdéskor az évszázadok óta hagyománnyá vált
reggeli imát , súlyos börtönnel fenyegették meg azokat a
diákokat ,akik a ballagások kapcsán Jézus
Krisztusnak mondtak hálát a tanulmányaik sikeres
befejezéséért stb. Az már csak hab a tortán,hogy a földi
pokolba vezető úton a Fehér Ház a karácsonyfájára
Mao Ce-tungnak és más vérengzőknek az arcképét
akasztották a szeretet ünnepén szaloncukor és a hagyományos
angyalképek helyett !
Mindez
arról árulkodik, hogy ezt a sátánista új
világtrendet , más szóval az „embert „ nem egy
közönséges „erőforrásnak „ tekintő keresztény
értékrend megsemmisítését Amerika kényszerítette rá
elsőször a saját népére , majd az EU gyenge és
jellemtelen karrierista vezetőire is. Ez az új típusú lelki
terror az EU-ban is teljesedésbe ment volna, ha a magyar
kormányfő Brüsszelben a legeslegutolsó pillanatokban nem verte
volna félre a harangokat a világ felébresztésére!
Ezzel a renitens magyar állásfoglalással egyben rettegett
néppé is váltunk az új világrend urainak a szemében!
És ez egyáltalán nem baj . Féljenek csak tőlünk!
Durva
politikai és stratégiai hibát követett el a nyugati stratégia
még a saját szemszögéből nézve is, amikor e tényeket
figyelmen kívül hagyva Ukrajna erőszakos szétzilálását
és Oroszországgal való szembeállítását határozta el egy új
„leninfejű „ kopasz ál ukrán úr ( Lásd a mellékletet )
támogatásával és pénzelésével. Olyan útra lépett e
tetten érhető politikai expanziójával a nyugati világ,
amely az orosz vezetésből teljes joggal válthatta ki a saját
népének , Ukrajnában élő hatalmas népcsoportjainak és
életbevágó stratégiai érdekeinek a megvédését,
mégpedig bármi áron !!!
A
nyugati világ tehát tudatosan hozott létre a mi határaink mentén
– a mi kontónkra – az erőszak pénzelésével és szervezésével
egy valóságos világháborús tűzfészket . Ezért nem jár
köszönet senkinek sem! Ebbe csak bele bukhatnak a nyugati
világ ostoba stratégái, de győzni soha sem fognak. Jól
látja ezt Németország vezetése is, amely kétségbeesett
kísérletet tett Merkel asszony révén e buta és agresszív,
sehová sem vezető amerikai stratégiai lépések utólagos , s
főleg lehetséges kezelésére is.
Világosan
ki kell mondanunk azt is, hogy mindaddig nem beszélhetünk a
világvandálok által egykor erőszakkal és pimasz
módon meghúzott trianoni határok „ sérthetetlenségéről
„ , amíg az évezredes történelmi múlttal és történelmi
határokkal rendelkező országok (pl. Magyarország ) határvonalait
néhány évtizeddel ezelőtt ezek a gátlástalan erők
kényük-kedvük szerint ide-oda húzogathatták nem törődve
a mi népünk és szabadság tisztelő magyar nemzetünk
sorsával sem .
És most ismét azt látjuk, hogy ha érdekeik úgy kívánják, korábbi határhúzogató aljas tetteik „eredményét”, mint a mindig kéznél levő „tűzfészket” át akarják menteni a jövőbeli békebontó terveik számára is.
És most ismét azt látjuk, hogy ha érdekeik úgy kívánják, korábbi határhúzogató aljas tetteik „eredményét”, mint a mindig kéznél levő „tűzfészket” át akarják menteni a jövőbeli békebontó terveik számára is.
Amikor
tehát Ukrajnáról beszélünk, nem felejthetjük el,
hogy Kárpátalja, mint az ezer éves Magyar Királyság területének
a része , soha sem volt sem Oroszországnak, sem Ukrajnának a
tartozéka . Ennek ellenére az ukránok kényük- kedvük
szerint ma is birtokolják ,és következmények nélkül
fojtogathatják ma is Kárpátalja magyarságát minden ok
nélkül.
A
magát magyar baloldalnak hazudó tehetségtelen álpolitikusok
által éltetett „ukrán demokráciának„ az első
„demokratikus intézkedése„ azonnal a magyar és más
kisebbségi nyelvek ellen irányult. Ez mutatta meg
leginkább a valós ukrán szándékot a magyar-ukrán viszony
jövőjét illetően is!
Micsoda
tapintat és lovagiasság ez Kijev új leninfejű uraitól.
Tombolnak is örömükben a magyar nemzet érdekei
elleni fellépésre szakosodott baloldali „Összefogás„
ostoba fajankói teljes szívükből és lelkükből.
Legszívesebben éjjel-nappal üvöltenék az új leninfejűek
támogatása érdekében, hogy „ üsd a magyart ahol éred, ezzel
is a Gyurcsányt véded ”!
Bravó
egymásba kapaszkodó szellemileg és stratégiailag is
alultáplált baloldali „ Összefogók„ ! Kritikus
pillanatokban ismét a magyar nemzet ellen fordultatok, mint ahogy
ezt Orbán Viktor nem is oly régen ki is mondta! Most ismét
megmutattátok a kiléteteket kritikus helyzetben a magyar
érdekek hátbatámadásával. Április 6-án ismét a pokolba
küldünk benneteket.
Mi
most csak azért is , az oroszoknak szurkolunk, mert ők megtanulták
a saját bőrükön azt, hogy mit jelent, ha véreik idegen uralom
alá kerülnek. Ezért átérzik majd a mi fájdalmainkat is! Ti nem
tanultatok meg semmit sem, mert nem vagytok a véreink! Az
oroszok a saját véreikért most kardot fogtak és fogjanak is
rendíthetetlenül a határokat szenvtelenül húzogató
„világvandálok” velőtrázó rikoltozása ellenére
is. Valakiknek meg kell állítaniuk a világbékével játszadozó,
gazdáikhoz visszatért nyugati vörös fenevadak ámokfutását
is. Bármi áron!
Nem
kell nagy előrelátó képesség ahhoz, hogy felismerjük, ha
katonai konfliktusra kerülne sor az orosz többség által lakott
országrészek és az ukrán vezetés között, akkor a
kárpátaljai magyar fiatalokat fogják elsőként az
„Összefogás „ fajankói által támogatott„ leninfejű „ukrán
demokraták„ a biztos halált jelentő lövészárkokba
küldeni . Két legyet egy csapásra,mondja a népi bölcsesség. Nem
okoz többé gondot Kárpátalja magyarsága az „Összefogás„
üresfejűinek sem.
Hát nem zseniális a „szemkilövetők„ stratégiája?
Hát nem zseniális a „szemkilövetők„ stratégiája?
Baloldali
Összefogás Urai!
Jelentkezzetek önkéntesként golyófogó demokratának az ukrán - magyar gyűlölő - nacionalisták önkéntesekből álló seregeibe. Elvégre csak Ti rendelkeztek „spanyol múlttal” és tapasztalattokkal. Önkéntesként védjétek meg a ti ukrán demokráciátokat, ha meritek.
Jelentkezzetek önkéntesként golyófogó demokratának az ukrán - magyar gyűlölő - nacionalisták önkéntesekből álló seregeibe. Elvégre csak Ti rendelkeztek „spanyol múlttal” és tapasztalattokkal. Önkéntesként védjétek meg a ti ukrán demokráciátokat, ha meritek.
Előre
Gyurcsányista Elvtársak!
Roham a halálba!
Ámen.
Roham a halálba!
Ámen.
-Vége
–
Dr.
Nagy László
|
Írta:
Administrator
|
2012.
augusztus 14. kedd, 18:47
|
A
magyarellenes erők folyamatosan felszínen akarják tartani a
magyar háborús bűnösség és a mai „fenyegető magyar
szélsőjobb” közötti történeti ív hamis mítoszát.
Természetesen, ha valaki elméletileg háborús bűnös, a
vonatkozó törvények szerint felelősségre vonható, de
többnyire a tényleges felelősök már régen bűnhődtek. A
legújabb, Csatáry-ügy is ezt szolgálja. Feletteseit már 1945
után elítélték, ő egy beosztott parancsnok volt. Az időzítés
tehát nem véletlen. Egyébként, ha a kassai gettó beosztott
parancsnokként felelősség terhelheti, az akkori tragikus
történelmi helyzetből és beosztott jogállásából fakadhat.
Természetesem ilyenkor beindul a hazugság gépezete, mint
korábban. Talán emlékszünk a visszatérő mozzanatokra:
korbács, az akkor pár éves szemtanúk, mint Képíró Sándor
esetében. Itt a leginkább figyelemre méltó megállapítás, az
egyik kereskedelmi tv közlésében a fagyos föld kézzel történő
kiásatása a foglyokkal.
Április-május-júniusban…Szaktörténészeknek kell
megállapítani a tényállást. Egyébként egy precedenst
jelentő, megközelítőleg hasonló tényállást felszínre hozó
esetben, a 90-es években a kanadai bíróság felmentett egy a
kanadai zsidók által feljelentett szegedi csendőrtisztet, Finta
Imrét. Az viszont a felfogást minősíti, hogy magyar szervek,
sajtó jogszerűnek fogadnak el egy az 1948-as, élesen
magyarellenes Csehszlovákiában hozott ítéletet.
A
rendszerváltásként aposztrofált groteszk tragikomédia mintegy
22 éve alatt a magyarság nemzeti tulajdona jelentős részét
elveszítette, gazdasága nagy részét az ellenérdekelt körök
megszerezték, vagy leépítették, a komprádor hazai „elitek”
valamint a nemzetközi és hazai bankárkaszt kártyaadósságainak
kifizetésére kényszerült.A nemzetközi globalizációs,
libertáriánus és szabadkőműves körök hazai képviseletét
megjelenítő álbaloldali és liberális politikai erők a
gazdasági kifosztás mellett meghatározó céljuknak a nemzeti
önbecsülésünk, történelmi-kulturális identitástudatunk
lerombolását tűzték ki céljukul. Nyilvánvaló, hogy egy
önbecsülésétől, tartásától, hazaszeretetétől,
biztonságérzetétől, az alapvető morális értékektől
megfosztott, biomasszaként kezelt tömeget könnyen alá tudnak
rendelni gyarmatosító céljaiknak. E célra kiterjedt oktatási-,
média-propagandagépezetet működtetnek. Szellemi lakájaik
jövedelme természetesen jelentősen meghaladja a becsületes,
nehéz szellemi, technikai, fizikai munkából élő
honfitársainkét.
Két éve, de különösen az utóbbi hetekben érezhetően felerősödött az 1990 óta tartó kultúrharc, a jelképháború Magyarország, nemzeti értékeink ellen. A nyugodtan kimondhatóan, belső ellenségeink hangja, hátsó motivációi, indíttatása egyértelműen kitapintható. A demokrácia, az emberi jogok természetesen biztosítottak, működnek hazánkban, ugyanakkor erőltetett, túlhangsúlyozott követelésük mögött érzékelhetőek, kitapinthatóak a deviáns törekvések és az idegen faji extrémizmusok romboló szándékai. A végső cél természetesen a teljes gazdasági kifosztás mellett, a morál, a nemzeti identitás lerombolása. Az említett idegen–mondjuk ki provokált és mesterségesen keltett zsidó és cigány–faji extrémizmusokat valamint az utóbbi esetben bűnözői szubkultúrákat nem bírálhatja senki Magyarországon, mert akkor fajgyűlölő. (Nyilvánvalóan a mai ország területén csak ezek az etnikai extrémizmusok létezhetnek, pánszlávizmus, Volksbund-ideológia, vagy az uszító ortodox pópák keltette román sovinizmus már nem). Nagyon örülnék, ha valaki a formális logika alapján le tudná vezetni, mi abban a fajgyűlölet, ha egy demokráciában, bizonyos etnikai vagy vallási csoportok egyes rétegei, vagy a hozzájuk tartozó személyek történelmi szerepe, vagy jelenlegi tevékenysége valamely okból kifolyólag kritika célpontjai lesznek? Ugyanis ez nem az adott csoport egésze elleni gyűlöletkeltés. Ilyen alapon németellenes, aki mondjuk a Volksbund, a II. világháború alatt szerepét negatívan értékeli? Görögellenes, aki esetleg nemtetszésének ad hangot a görög menekültek 1956 alatti viselkedése miatt?(Ellenpélda is volt) Vagy vietnámi-ellenes, aki a hazánkban tisztességesen élő vietnamiak mellett előfordult egyes marihuána-termelők láttára nem kezdi rögtön gajdolni, hogy „szabad élet, szabad madár..?”. Néhány éve egy társadalomismeret tankönyvből kivették, hogy Dózsa Györgyöt cigányokkal végeztették ki. Érdekes lenne megtudni, miben minősíti ez, a Szerémi György Jagelló-kori történetírótól átvett tény ma a rendkívül sokrétű: az értékes művészektől, a becsületesen dolgozó munkásokon, értelmiségeken át a bűnözői szubkulturális közegben élőkig a magyarországi cigányságot? A cigányproblémáról itt csak annyit, hogy a konfliktus nem magyarok és cigányok közt van, hanem a becsületes emberek és a deviáns szubkultúrák között. A törzsi liberálisok ezt nem akarják megérteni…Úgy tűnik még a kereszténydemokraták sem. A történelem mélyebb rétegeibe lépve, az talán kun-ellenes, ha valaki megemlíti, hogy a tatárjárás előestéjén a kunok cserben hagyták, elárulták IV. Bélát? Esetleg „antikumanizmus” monitoring szervezetet hoznának létre? Ugye jó vicc lenne? Nyilvánvaló tehát, a „liberális demokrácia” bajnokai azok, akik nem ismerik és nem is gyakorolják sem a liberalizmust, sem a demokráciát… Ma is érvényes Tisza István mintegy száz éve leírt gondolata, miszerint a felelős magyar politikának a gondolkodás szabadságát kell megvédeni a „szabadgondolkodók” ellen. Akikből az elmúlt 22 évben is volt bőven, szinte mindegyik pártban…Visszatérésük folyamatos. Mindezekkel szemben, újra visszatérő értékeink folyamatos támadások céltáblájává válnak. Horthy Miklós Kerekiben állított szobrát a Dániel Péter ügyvéd vörösre festi. Dániel primitív jelszavai azon a szellemi színvonalon vannak, mint ha ezt 1955-ben, vagy 65-ben egy ávós ötéves fia mondaná. A gyurcsányi DK ifjú aktivistái, a főnökükhöz méltó ostoba, arcátlan tettre ragadtatják magukat, a Kormányzó csókakői szobrát akarták sértő, ostoba felirataikkal teleaggatni. Úgy látszik, ezeknek az embereknek az agyáig nem jutnak el a már nagyon sokszor leírt, elhangzott érvek. Ha a weimari köztársaság miniszterelnöke Walther Rathenau a 20-as években a barbárok vertikális inváziójáról beszélt, akkor ma hazánkban az ostoba és nemzetgyalázó emberek folyamatos, vertikális inváziójáról beszélhetünk. Ezek a szerencsétlen emberek nem akarják, vagy nem tudják tudomásul venni hazánk rendkívül nehéz geopolitikai viszonyait, a sikeres revíziót követő, a geopolitikai helyzetből következő belekényszerülést a titánok küzdelmébe. Nem akarják, és nem képesek felfogni, hogy a magyar kormányzat, külügyminisztérium és Kállay Miklós kormányfő 1942 decemberében, majd 1943 áprilisában elutasították Hitler deportálási igényeit. Elfelejtik, vagy nem tudják, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök, Nagybaczoni-Nagy Vilmos és utóda Csatay Lajos honvédelmi miniszterek mennyit tettek a zsidók védelmében. Úgy látszik, arról sem tudnak, hogy 1944 július 6-án Horthy Miklós a Koszorús Ferenc ezredes vezette esztergomi páncéloshadosztály és a testőrség igénybevételével hárította el a budapesti zsidók deportálására irányuló akciót, a Gestapo budapesti jelenléte, a magyar főváros körül állomásozó több SS és Wehrmacht hadosztály mellett. Csak zárójelben említendő, hogy Károlyi, Jászi, Linder 1918 őszén összehasonlíthatatlanul gyengébb román és cseh erőkkel szemben nem vállalták az ellenállást. Naiv, téves helyzetértelmezésük részbeni, de nem kizárólagos oka Trianonnak. Remek ötlet Köves Slomó felvetése, induljon konzultáció az antiszemitizmusról, a zsidóság történelmi szerepéről. Szerintem sokan várnánk óriási izgalommal a zsidóság történelmi szerepéről elhangzó vitákat: Eszter könyvétől, Tacituson, Nagy-Theodosius császáron, Moses Maimonidésig bizonyára érdekes érvek ütközhetnének. A tisztelt Köves rabbi úr álláspontja, érvelése bizonyára különösen érdekes lehet az orosz bolsevizmus, a sztálini rendszer és a CSEKA zsidó főszereplői kapcsán is. Egyszerűen nevetséges és elfogadhatatlan, hogy Izrael nagykövetsége megpróbál magyar identitást érintő kérdésekbe beavatkozni. Akárcsak a hazai álbaloldali és liberális körök, a Teleki-szobor vita kapcsán mintegy nyolc éve felkavart hisztériája kapcsán itt is belső ellentmondások érzékelhetőek. Teleki, akárcsak Horthy Miklós védte a hazai zsidókat, befogadták a lengyeleket, ennek ellenére célkeresztbe kerülnek. Csak azt nem lehet megérteni, a cionisták miért nem szólnak egy szót sem példaként az ukrán nacionalista vezető, Sztyepan Bandera kultusza ellen, aki esetleg összefüggésbe hozható a szláv tömegeknek, milíciáknak a sztálini rendszer iránti gyűlöletéből fakadó zsidóellenes pogromjaival. Ismereteim szerint nem tiltakoztak Churchill brit kormányfő budapesti szobra ellen sem, pedig közismert, hogy az etnikai egyensúly miatt nem engedte be Brit-Palesztínába a zsidókat. Teleki védte a hazai zsidóságot, befogadta a menekülteket. Miféle mérce ez? Nyírő Józsefet pedig a korabeli magyar zsidó kritika sem minősítette antiszemitának. Egy szót sem hallottam Stefanik csehszlovák tábornok, a szarvasi gimnáziumban, egykori iskolájában elhelyezett szobra ellen. Talán nem mindenki előtt ismert, hogy Stefanik hadügyminiszter csehszlovák légiósai a Magyar Vörös Hadsereg sikertelen, 1919 május 1-i komáromi támadását követően elfogott, már nem harcoló magyar fiatalokat, köztük zsidókat öltek meg. Úgy tűnik, a sajnálatos zsidó sérelmeket, veszteségeket csak Magyarország ellen lehet fordítani. Ez körülbelül olyan, mint mikor a pártállam alatt, de későbbekben is, az 1919-es kommün pár száz főnyi, „fehérterrornak” minősített veszteségét csak az ellenforradalomnak tulajdonították, holott mintegy fele a román, cseh és SHS hadsereghez köthető. Talán azért, mert az októberi forradalom vezetői az ő védelmüket élvezték? Az USA hazánkat bíráló 50 képviselője, vagy Izrael nagykövetsége nem gondolják, nem feltételezik azt, hogy más Horthy-képet kellene kialakítani? Mindannak tükrében, hogy példaként ismerté vált a brit Foreign Office útján, a nemzetközi zsidó szervezetek által, a magyar kormányhoz intézett kérés, a Magyarországon biztonságban élő zsidók érdekében 1943 decemberében, hogy a Kállay-kormány ne élezze a viszonyt Németországgal. Tudják, hogy Csatay Lajos honvédelmi miniszter mintegy 125000 zsidó férfit vont ki a deportálás hatálya alól 1944 tavaszán, az MKH 210-ről 575-re emelt munkaszolgálatos zászlóaljaiba? Tudják, hogy a fentiekben említett, 1944 július 6-i akció révén majd negyedmillió budapesti zsidó kerülte el a deportálást? Támogatták volna a Horthy–család portugáliai építési vállalkozásait a Weisch, Chorin, Goldberger családok, ha felelősnek látták volna a magyar zsidóság tragédiájáért? Nyilvánvalóan a különféle statisztikák, vagy a Jad Vashem Intézet által is korábban közölt, különféle okok miatt bekövetkezett 200000-331000 fő közötti magyar zsidó veszteség is tragikus, és meg kell hajolnunk az áldozatok emléke előtt, azonban képtelenség 600000 áldozatról beszélni, mikor hazánkban 100000, Izraelben 250000 a magyar zsidók létszáma, további százezrek, vagy leszármazottaik élhetnek Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és a világ más pontjain. Az 1941-es határok között 750000 zsidó élhetett. Zárójelben, de azért az igazsághoz híven meg kell említeni, hogy a holokauszt-kutató, vagy zsidó szerzőknek (Götz Aly, Christian Gerlach) műve szerint is 1944 nyarán a hazai munkaerőgondok miatt Szálasi Ferenc is ellenezte a deportálást. Sok embert segített, mentett meg Kemény Gábor külügyminiszter is, különféle védettségek, kedvezmények kiadásával. Egyébként teljesen ostoba, káros az erőltetett, provokált, a lényegében a romboló külső érdekeket szolgáló magyar-zsidó szembeállítás. A reformkor magyar zsidósága felzárkózott a magyar állameszméhez. 1848 tavaszán a magyar hitközségek vezetői nyilatkozatban szögezték le:”Magyarok vagyunk, és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházainkban köszönetünket, és legbelsőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és reánk kiosztott kegyelméért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.” A dualizmus korában–akárcsak a későbbiekben is–a magyar zsidóság számos kitűnő gyáriparossal, művésszel, tudóssal, irodalmárral, építésszel, sportolóval gazdagította hazánkat, akik identitásunk részei, nemzeti büszkeségeink. Az első világháborúban a zsidó katonák hősiesen küzdöttek hazánkért. Azonban az 1867 után beáramlott tömegek bizonyos része nem tudott alkalmazkodni, felzárkózni a magyar állameszméhez. Egyesek a rosszul értelmezett talmudi előírásaik miatt gátlástalanul viszonyultak a befogadó többséghez, mint Krúdy is leírta, számos bűncselekményt követtek el. A leánykereskedelmet példaként magukat kaftánosnak nevező társaságok irányították. Természetesen a törvény tiltotta az emberölést, így nem vallási-rituális indokból, de Solymosi Eszter megölését valószínűsíthetően az eszlári sakterek követték el–bizonyára primitív indulati cselekmény, bosszúállás történhetett. Természetesen negatív, bűnözői viselkedésformák a korszak magyarjai, de az ország más nemzetiségei között is előfordultak. Viszont felháborító és ostoba dolog lenne bármely oldalról közös nevezőre hozni az említett aljas és primitív emberekkel példaként a korszak nagy költőjét és katonáját: Kiss Józsefet és Hazai Samut. Természetesen minden korszakban találhatunk hasonló párhuzamokat. A Tolnai-világtörténetben olvashatunk egy Zenoch Róza nevű, galíciai zsidó kislányról, aki súlyosan megsérült, mikor az első világháborúban vizet hordott a frontvonalban harcoló honvédeknek. Vessük egybe ezt az önfeláldozó magatartást a Galilei-kör, a polgári radikálisok, az 1918 őszi fővárosi sajtó, kabaré az összeomlást, a forradalmat egyengető tevékenységével! A magyarországi zsidóság baloldali, polgári radikális, a magyar állameszméhez felzárkózni képtelen rétegei is szerepet játszottak a magyar államiság és integritás 1918-19-ben történt lerombolásában. Természetesen nem csak ők jelentették az akkori magyar zsidóságot. Mikor a századelőn Herzl Tivadar meghívta Heltai Jenőt, hogy dolgozzon neki a cionista mozgalomban, ő elhárította, azzal, hogy magyarnak érzi magát. Ma a választás az érintetteken múlik… A zsidó Farkas-Wolfner Pál, a Nemzeti Munkapárt képviselője a világháború utolsó hónapjaiban, 1918 nyarán ki akarta hazánkból toloncoltatni a galíciai árdrágítókat. Ez a rosszul értelmezett faji-vallási összetartozáson, elfogultságon túlmutató felvetés, a méltányosság, a törvényesség és az emberség tette volt. Természetesen, a magyar zsidóság 1944-es veszteségei, tragédiája, százezrek halála, további százezrek távozása az országból, majd a négy évtizedes kommunizmus új helyzetet teremtett. Mindennek ellenére, a magyarság történelmére, jelenére szórt, a bűnpártolás és a nemzetárulás pártjai, vagyis a DK és SZDSZ színvonalán álló hazug rágalmakat, az identitásunkat romboló, bárhonnan érkező megnyilvánulásokat azonnal és a leghatározottabban el kell utasítani. Magyarország kulturális, történeti önmeghatározását, értékeit se a Francia Nagykelet, se az ADL/Rágalmazásellenes Liga/, se a Bnai Brith/A Szövetség fiai/ ne akarják befolyásolni! Kormányfőnk is, Strassburgban nyugodtan a fenébe küldhette volna a gesztikuláló, pedofil, volt anarchista Cohn-Benditet. Esetleg olyan érvvel, hogy ha a francia demokrácia, de Gaulle 1968-ban visszaszorította az anarchista ámokfutást, erre a magyarok is képesek… Csak aki nagyon naiv, az nem láthatja az összefüggést a brit The Sun bulvárlap felvetése és a magyar államfő izraeli útja között. A magyarellenes erők folyamatosan felszínen akarják tartani a magyar háborús bűnösség és a mai „fenyegető magyar szélsőjobb” közötti történeti ív hamis mítoszát. Természetesen, ha valaki elméletileg háborús bűnös, a vonatkozó törvények szerint felelősségre vonható, de többnyire a tényleges felelősök már régen bűnhődtek. A legújabb, Csatáry-ügy is ezt szolgálja. Feletteseit már 1945 után elítélték, ő egy beosztott parancsnok volt. Az időzítés tehát nem véletlen. Egyébként, ha a kassai gettó beosztott parancsnokként felelősség terhelheti, az akkori tragikus történelmi helyzetből és beosztott jogállásából fakadhat. Természetesem ilyenkor beindul a hazugság gépezete, mint korábban. Talán emlékszünk a visszatérő mozzanatokra: korbács, az akkor pár éves szemtanúk, mint Képíró Sándor esetében. Itt a leginkább figyelemre méltó megállapítás, az egyik kereskedelmi tv közlésében a fagyos föld kézzel történő kiásatása a foglyokkal. Április-május-júniusban…Szaktörténészeknek kell megállapítani a tényállást. Egyébként egy precedenst jelentő, megközelítőleg hasonló tényállást felszínre hozó esetben, a 90-es években a kanadai bíróság felmentett egy a kanadai zsidók által feljelentett szegedi csendőrtisztet, Finta Imrét. Az viszont a felfogást minősíti, hogy magyar szervek, sajtó jogszerűnek fogadnak el egy az 1948-as, élesen magyarellenes Csehszlovákiában hozott ítéletet. Az eljárást követelő franciák is példaként kutakodhatnának az algériai szabadságharc egymillió áldozata felelősei iránt. A brit bulvárlap pedig kereshetné Drezda elpusztítóit. Esetleg hasonló jogi helyzetként-tényállásként kereshetné a 8. Brit hadsereg azon beosztott tisztjeit, vagy katonáit, akik cinikusan átadták az Alexander Lohr tábornok vezette multietnikus(német, horvát, olasz, bosnyák, kozák, kaukázusi) „E” hadseregcsoport 250000, magát megadó katonáját Tito, Kardelj, Pijade halálgépezetének. A hadifoglyok fele-harmada meghalt a kíméletlen bánásmód, vagy a kivégzések következtében. Mindenképp meg kell jegyezni, Áder János izraeli útja során, a Raul Wallenberg megemlékezés kapcsán elhangzott beszéde meglehetősen defenzív volt. Antall József mintegy két évtizede Izraelben még utalt a Kormányzó, valamint a Kállay-kormány, az akkori világpolitika élvonalát jelentő személyiségei: Nagybaczoni-Nagy Vilmos és Keresztes-Fischer Ferenc zsidókat mentő tevékenységére. Önkéntelenül merül fel a kérdés, most a hasonló utalások, érvek miért maradtak el? Szintén nehezen értelmezhető a zsidó- és cigányellenes kritikára irányuló, a kormányfő által meghirdetett zéró tolerancia. Izraelben, a szólásszabadság jegyében a különféle zsidó érdekcsoportok jóval élesebb hangon érintkeznek… Az előbbiekhez visszatérve egyébként, a hazánkban zajló jelképháború természetesen nem lehet megoldás, csak indulatokat szíthat. Nyilvánvaló, hogy a heccelési célú ellenreakciók, mint a Wallenberg szobor, vagy a Duna-parti emlékmű korábbi megsértése, az esetleges temetői rongálások (ha nem a sírköves érdekeltségből erednek) is elfogadhatatlanok, kifejezetten károsak. Érvekre van szükség. Az érveknek a lehetőség szerint tárgyilagosan, kölcsönösen a tisztelet hangnemében kell elhangzaniuk. Itt jó néhány példát felhozhatnánk. Pár éve a kitűnő egyéniség, Kabos László művész úr saját, és az erdélyi bevonulásban részt vett édesapja magyarságáról nyilatkozott valamelyik televízióban. E megnyilvánulást egy gátlástalan, műsorvezetés akarta megfordítani, átértelmezni. Véleményem szerint idős emberhez csak tisztelettel, vagy sehogy se szóljunk. Pár éve a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban Fejtő Ferenc előadását meghallgatva kedvem lett volna megkérdezni, miért támadja a Horthy-rendszert, mikor saját közlése szerint is nyugodtan tarthatott előadást a szovjet irodalomról az MSZDP rendezvényein a 30-as években? Azt is megkérdeztem volna, milyen szociáldemokrata az, aki kijelenti, hogy az „állam bácsi” nem köteles minden polgárát segíteni. Inkább az itt hemzsegő ifjú szocialistákkal vitatkoztam, aki közül némelyek páratlan kreténségeket hordtak össze. Ha így történt, helyteleníthető a Schweitzer József nyugalmazott főrabbi utcai megsértése. Legfeljebb annyit illene mondani neki: Kedves Józsi bácsi, ön a teológia nemzetközileg tisztelt, elismert képviselője. Mint a szellem emberét kérjük, maradjon hű az igazsághoz, legyen tárgyilagos a magyar múlthoz! Esetleg idézni a Példabeszédek könyvét: „Az irgalom és az igazság soha el ne hagyjon!” Nyilvánvalóan a DK gátlástalan fiatal aktivistáival, vagy a Csatáry Lászlót provokáló arcátlan Zuroff-aktivistákkal, vagy Dániellel más hangot kell megütni. Mikor a nemzet öncélúságban gondolkodó kormányfőnk, Gömbös Gyula 1932 október 16-án, a parlamentben kijelentette:” A magyar zsidóságnak azt a részét, mely sorsközösséget vállal a nemzettel testvéremnek tekintem”, a perspektivikus együttműködés lehetőségét vázolta fel. Nyilvánvaló módon a következő évtizedek kényszerpályái, a külső hatások, és a miattuk bekövetkezett tragédiák más irályt adtak a folyamatoknak. Mindennek ellenére a volt kormányfő által felvetett közeledés és szolidaritás az egyedüli lehetőség. Végezetül talán mindenkinek Marcus Aurelius gondolatát javasolnám megfontolásra:” Aki igazságtalan, az bűnt követ el..” Bárkivel szemben. Károlyfalvi József - hunhir.info |
Szolidaritási tüntetés az orosz nagykövetség előtt a rab
népek szabadságáért! – részletes tudósítás
szerző:
Buncsik Mariann és Gaudi-Nagy Tamás
Több
szervezet, szolidaritási tüntetést szervezett az Orosz Föderáció
budapesti Nagykövetsége előtt május 14-én az Ukrajnában élő
rab nemzetek önrendelkezési joga mellett és azon áldozatokért,
akiket a NATO által kiképzett terroristák, a „terror elleni
harc” jegyében jelen pillanatban is lőnek Ukrajna területén. A
tüntetés résztvevőik, szimpátiájukat fejezték ki az orosz nép
önrendelkezési törekvései és háttérhatalmakkal szembeni
küzdelme iránt. Hathatósabb kiállást követeltek a tüntetők a
magyar kormányzat részéről a kárpátaljai magyarság jogaiért,
függetlenségéért, és az anyaországhoz való csatlakozási
küzdelmeikért, melyet az ott élő ruszinokkal együtt vívnak
hosszú évek óta.
Május
14-én este hatkor kezdődött tüntetésen kb. száz résztvevő
(köztük szírek, oroszok is) jelent meg az Orosz Föderáció
budapesti nagykövetsége előtt zászlókkal, transzparensekkel (pl.
„Kárpátalja Krím után szabadon- Önrendelkezést az Ukrajnában
élő rab nemzeteknek” és „ Crimea to Russia, Transcarpathia to
Hungary – Legitime right for self-determination”.)
Az
elsőként felszólaló dr. Drábik János alapos elemzést tartott
az ukrajnai helyzetről.
A
szomszédos államban, egy ukrajnai belügy, igen rövid idő alatt,
világválsággá alakult át. Ennek egyik szomorú következménye,
hogy ma már fegyvertelen embereket is gyilkolnak csak azért, mert
egy puccsista, illegitim kormány irányít. – Demokratikusan
megválasztott legitim vezetőket akarnak, és jogosan küzdenek az
ország tartományainak területi autonómiáért, az
önrendelkezésért, hogy Ukrajna, önálló tartományokból álló
szövetségi köztársasággá váljon. – Ilyen szövetségi forma
az Egyesült Államok, vagy a Német Szövetségi Köztársaság is.
De szándékukat, a véres államcsínnyel hatalomra került
kormányzat akadályozza meg – emelte ki Drábik János.
Drábik
János: A NATO nemzetközi szálakkal terjeszkedik a keleti régióban
Az
ukrán kormány gyalázatos módon, reguláris haderők,
felfegyverzett milicisták, külföldről érkezett zsoldos
terroristák segítségével gyilkolja az emberi jogokért küzdő
embereket. Szégyenletes lengyel testvéreink számára, hogy a
jobbszektor neonáci fegyveres milicistái közül nyolcvanat a
lengyelországi, Legionowo Rendőr Akadémiáján kaptak kiképzést.
Vezetőik, behódoltak a pénzhatalomnak. – A puccsista illegitim
kormány, amely a hatalmat bitorolja Kijevben, a NATO, Gladio típusú,
terrorista alakulat segítségével került hatalomra, és elrendelte
az ukrán hadsereg bevetését a saját népe ellen. Első
intézkedésük pedig az volt, hogy betiltották az orosz, és a
magyar nyelvhasználatot is.
A
prostituált világsajtó nem számolt be arról az eseményről,
amely Odessza központjában, Ukrajna harmadik legnagyobb városában
történt, amikor a szakszervezeti székházba menekülő oroszbarát,
önrendelkezésért tüntető emberekre támadtak az kijevi
úgynevezett „Jobbszektor” (neonáci milicista szervezet)
terroristái. – Az incidens során, az autonómiáért küzdők két
tűz közé szorultak, az épületben fegyveresek lőtték őket,
közben az épületbe nyomuló „kijevisták” sokukat, köztük
nőket, és gyermekeket is agyonverték. – A Szakszervezeti Központ
egyik állapotos munkatársát pedig megerőszakolták, és
megfojtották. – Ez a gyalázat, a kijevi kormányzat engedélyével
történt. – A véres eseményt, ki kellene vizsgálnia, azon
jogvédőknek, akik krokodilkönnyet hullattak amikor, Ukrajna két
tartományában népszavazást mertek tartani az önrendelkezés
jogán.
A
mai események hátterében az a pénzhatalmi világrend áll, amely
az euroatlanti térségben a főhatalmat gyakorolja,
és kulcsszerepet játszott a Szovjetunió, szabadkőművesek
(Alexander Jakoblev, Mihail Gorbacsov, Borisz Jelcin, és társaik)
segítségével történő felbomlasztásában. – Azért, hogy
hosszú távú tervét végrehajtsa. – Amikor 1989. november 9.-én
leomlott a berlini fal, a nagyhatalmi tárgyalások során, a NATO
vezetése ígéretet tett arra, hogy amennyiben a Szovjetunió
kivonja csapatait Berlinből, és az NDK csatlakozhat az NSZK –
hoz, így
a Német Szövetségi Köztársaság NATO tagállammá válik,
cserébe a katonai szövetség onnan, egy tapodtat, sem terjeszkedik
a keleti térség felé. – E komoly ígéretüket 1991-ben
ismételten megerősítették.
Ezzel
szemben korábban, az Amerikai Egyesült Államok
Külügyminisztériumában létrehoztak egy olyan külön részleget,
melynek célja a NATO csapatok keletre nyomulásának
biztosítása. Azóta,
a NATO ígéretét többszörösen megszegte, és egyfolytában
keletre terjeszkedik. – Tagja lett Lengyelország, Csehország,
Szlovákia, Magyarország, Románia, és Bulgária. A soron következő
bekebelezhető ország immár, Ukrajna.
Csakhogy
Ukrajna helyzete sajátos, mert az ukránok, az orosszal, és a
fehéroroszokkal együtt, habár van a nyelvjárásukban némi
eltérés, mégis egy keleti-szláv népcsoportba tartoznak. A
történelmük, és a kulturális fejlődésük szorosan
összefonódott. – Ukrajna nem tud létezni a nagy testvér nélkül,
mert energiahordozóit Oroszországtól kapja, termékeiket pedig az
oroszoknak adják el. Annak ellenére, hogy az ukrán népet a saját
oligarchái módszeresen kirabolták, mégis fennmaradtak orosz
támogatással. – Az elmúlt öt évben, Oroszország, 36 milliárd
összegű segélyt ajándékozott Ukrajnának. – Ezt a szövetséget
akarja szétszakítani véres puccsal a NATO, hogy az ukrán
megszállását megfelelőképpen előkészítse.
Az
Egyesült Államokban ismét döntő szerephez jutottak az
úgynevezett, „neokonzervatívok” korábban ők voltak az a
legszélsőségesebb baloldali csoportosulás, amely egy
világforradalommal akarta a pénzhatalmi elit számára megszerezni
a világuralmat. – A módszerük annyiban változott, hogy ez a
csoport, a „demokrácia” erőszakos, és véres terjesztésével
akar hatalmat biztosítani a pénzuralom számára. – E miatt nőtt
politikai világválsággá az ukrajnai incidens is. – Ha Ukrajna
NATO tagállammá válna, az ukrán-orosz határ, állandó háborús
övezetté válna.
Az
EU lángra gyújtotta Ukrajnát NATO segítséggel, és ez
nyilvánvaló provokáció Oroszország felé, a lángot Putyinnak
kellene eloltania. Ám
ha Putyin ezt megtenné, azonnal elsőszámú agresszor bélyeget
kapna. – Ha Putyin nem lép közbe, akkor az ukrajnai oroszokat
hagyná, cserben. Mindenképpen gyalázatos, hogy Oroszországot
lépésre kényszerítik. A bölcs orosz döntésnek köszönhetően
nem történt közbelépés
Mi
a megoldás Ukrajna számára?
Megoldás,
hogy Ukrajna, egy jó gazdasági kapcsolatokkal rendelkező, el nem
kötelezett önálló országgá váljon, amelynek jó kapcsolatai
vannak az Európai Unióval, ugyanakkor Oroszországgal fenntartja a
testvéri viszonyt, és nem lesz tagja a NATO –nak.
A
függetlenséggé válás folyamat elindult.
Megoldás
az, ami legutóbb, két kelet ukrajnai tartományban történt, az
emberek elsöprő többséggel szavaztak a függetlenség mellett. A
harmadik régióban csak azért nem tartottak népszavazást, mert
olyan nyomás nehezedett Putyinra, mely miatt a május 11-ei
szavazást el kellett halasztani, mivel május 25.-én a NATO által
támogatott puccsista ukrán kormány tart olyan szavazást, amellyel
törvényesíteni akarja uralmát. – Putyin tanácsa ellenére két
régióban mégis szavaztak a függetlenségről, melyet sem az USA,
sem az EU nem ismert el.
Nekünk
magyaroknak támogatnunk kell az oroszok önrendelkezéséért
folytatott küzdelmeit, annál is inkább, mert Ukrajnában, él a
magyar nemzet leg elárultabb része, a kárpátaljai magyarság.
Megmaradásuk az anyaország támogatásától függ. – S mint
Donyecben, úgy a Kárpátalján is ki kell követelni a területi
autonómiát, mert minden más megoldás, mellébeszélés! – A
nemzetközi pénzhatalmi elit ügynökei által fogalmazott trianoni
diktátum aláírói, egyedül a magyarokkal szemben nem vették
figyelembe az önrendelkezési, a területi, és az etnikai elveket.
Pedig
a nemzetközi jogszabályok, az ENSZ alapokmánya, és a Helsinki
okmány is megengedik a határok módosítását békés eszközökkel.
– A
magyarokkal szembeni negatív diszkriminációt, a demokratikus
elveket hangoztató Európai Uniónak régen orvosolnia kellett
volna. –
Ki
kell nyilvánítanunk mindazok együttérzésünket azokkal, akik a
minket is sanyargató pénzhatalmi erők, és a demokráciát véres
háborúk útján terjesztők ellen küzdenek. – A pénzhatalom, a
második világháború óta huszonöt háborút szított a világban,
most például Szíriában.
Mindenki
ismeri középiskolai tanulmányaiból Batsányi János, a
Franciaországi változásokra című versidézetét, amely így
szól; „Vigyázó szemetek Párizs felé vessétek!” – Én
pedig azt mondhatnám, hogy vigyázó szemetek nyugatra, az az a
Grand Orient de France (GODF) a legnagyobb francia szabadkőműves
szervezet fővárosa felé vessétek! – De ezt sem mondhatom, mert
ez az Európai Unió, amelyhez csatlakozott Magyarország is,
megszegett minden olyan értéket, amelyből naggyá nőtt.
Oroszország,
amely megsínylette a bolsevik diktatúrát, annak minden gyalázatos
bűnével, visszatért az olyan keresztény értékekhez, amely
nélkül nincs erkölcs. – Ez a keresztény erkölcsiség pedig az
Univerzum törvényei szerint, az emberi élet értékét tartja
tiszteletben. – Nekünk pedig minden ember szükségletét
figyelembe kell vennünk, és e szerint kell cselekednünk. Drábik
János, gondolatait egy orosz-ukrán közmondással zárta; „Amit
a kommunisták mondtak a kommunizmusról, az mind hazugságnak
bizonyult. De amit a kommunisták a kapitalizmusról mondtak, az mind
szín tiszta igazság.”
„Amerika,
ne avatkozzon be Európa, és a keleti régió ügyeibe!”
Balogh
István, a rendezvény megbízott koordinátora
Hazánktól
ötszáz kilométerre, civilek halnak meg a NATO fegyverei által, de
mi nem járulunk hozzá, hogy a magyar állam, bármilyen formában
segítse ezt a gyilkos hadműveletet. – Nem adjuk
hozzájárulásunkat, hogy Magyarország, a NATO színei alatt
bármely idegen államban, bármilyen formában részt vállaljon a
gyilkos hadműveletekben. Nem hagyhatjuk, hogy az ukrajnai helyzethez
hasonlóan, minket is egymásnak ugrasszanak, polgárháborút
szítsanak, és majd úgymond felmentő csapatokat küldjenek,
amelynek drága ára volna. – Mondta Balogh István, majd
hozzátette; Követeljünk,
hogy Magyarország azonnal lépjen ki a NATO-ból!
Póka
László, a Nem adom a házam mozgalom vezetője
„Az
életért kell kiállnunk, és nem hagyhatjuk, hogy egymás ellen
ugrasszanak bennünket!”
„Oda
kell állni, és meg kell akadályozni, ha valakinek a házát, vagy
a földjét el akarják venni!”
Ez
a banki kirakatok betörését jelképző csákány. Melyet a banki
uzsora hitelek terheivel sújtott mozgalom tag jól ismer. Ez a
csákány azon pénzhatalmi erők elleni harc jelképe is, amely mint
az ukrajnai függetlenséget, úgy a magyar önrendelkezést is
veszélyezteti. – szerk.- Beszédében elhangzott, hogy; már
régóta tudjuk, hogy ukránok ölnek ukránokat, vagy oroszok ölnek
ukránokat, és az uránok, oroszokat. – Testvérek ölnék
egymást? Tudnunk kell, hogy nem maguktól teszik, hanem parancsra. A
magyarok sem ölnék egymást, de megteszik nap, mint nap, közvetett
módszerekkel, a pénzhatalom nyomására. Sokan öngyilkosok lettek,
mert elvesztették a házukat, a földjüket. Gyilkosaik pedig azok
az ártatlan banki megbízottak, és fizetett emberek, akik telefonon
felhívták a figyelmüket, hogy „ha nem fizetsz, elvesszük a
házadat”, vagy azok, akik beszántották a földjeiket, egy
felsőbb szerv parancsára. Ez az, ami ellen fel kell lépnünk! –
Nincs az a pénz, és hatalom, amely okot adhatna arra, hogy egymás
életét tönkretegyük, vagy akár azt kioltsuk! Együtt kell
kiállnunk és küzdenünk kell, hogy az embertelenség szűnjön
meg, mert egyik pénzhatalmi szervnek sincs joga hatalmat gyakorolni
felettünk!
„Krím
az oroszoké, Kárpátalja a magyaroké és a ruszinoké!”
Összefoglaló
dr. Gaudi-Nagy Tamás a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjének
beszédéről
Isten
óvja és vezesse Magyarországot, Oroszországot, Azerbajdzsánt,
Szíriát, és minden olyan országot, népet, amelyek a szabadságért
és az önrendelkezésért küzdenek. – kezdte a nemzeti jogvédő.
Mert ma –folytatta – , egy jól látható háttérhatalmi
szervezet által irányított folyamat része, az ami velünk az új
földtörvény kapcsán folyik, úgy mint az, ami Ukrajnában
történik rendkívül véres, és agresszív módon. – Ugyanígy
Szíriában, a NATO, és a szervezett háttérhatalmi erők tudatos,
és agresszív hódítópolitikájával akarják a szíreket
megfosztani szabadságuktól és bábállamot ültetni a nyakukra.
Én
magam, volt országgyűlési képviselőként, és mint az Európa
Tanács parlamenti közgyűlésének volt tagja, négy éven át
küzdöttem Strasbourgban az emberi jogokért. – Idén, április
elején Strasbourgban az Európa Tanács közgyűlése, vitanapot
tartott az ukrán helyzetről. – Ennek során, az orosz delegáción
kívül, még jómagam szólaltam fel, annak érdekében, hogy a 47 –
európai tagállam és a világ figyelmét ráirányítsam arra a
tényre, hogy gyalázat az, ahogyan meg akarják tagadni az orosz, és
más rab népektől az önrendelkezési jogokat, Ukrajnában.
Becstelenség az, ahogyan megpróbálják agresszornak, bűnösnek,
szakadárnak, és terroristának beállítani mindazokat, akik az
önállóságukért küzdenek. –
„Kárpátalja
Krím után szabadon! Önrendelkezést minden Ukrajnában élő rab
nemzetnek!”
Szimpátiánk
kifejezésével azt szeretnénk tudatni a világgal, hogy az ukrajnai
rab népek nincsenek egyedül, és annak ellenére, hogy a
tüntetéseken átlagosan kevesebben veszünk részt, az ellenállás
folyamata mindenfelé beindult.
Helyzetünkkel
kapcsolatban néhány, mindenki számára fontos idézetet szeretnék
megosztani.
„Semmilyen
emberi csoport, az államok lakosságának egyetlen része sem
helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj
egy idegen állam fennhatósága alá.” (gróf Apponyi Albert, a
trianoni diktátum tárgyalása során kiküldött béke-delegáció
vezetője mondta ezt el, ahol ezen igazság, nem hallgattatott meg.)
Valójában
mit jelent az önrendelkezési jog?
Sajnos
a nemzetközi emberi jogi szervezetek nem mondanak igazat nekünk. Az
Európai Unió, és az Európa Tanács hazug, mert mind azt állítják,
hogy az emberi jogban a legfőbb érték, az államok területi
integritása. – Ezt mondják, miközben, ennek ellentéteként, az
emberi jogok legfontosabb, és a közösségi jogok legerősebb
tétele, a népek önrendelkezési joga. – Az ENSZ alapokmánya,
valamint az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya szerint, a nemzeti közösségek, népcsoportok,
szabadon dönthetnek arról, hogy milyen állam területén, és
milyen berendezkedésben szeretnének élni. – Továbbá, hogyan
szeretnék felhasználni az erőforrásaikat, vagy milyen
államformában miként szeretnék élni életüket. Szabadon dönthet
minden közösség arról is, hogyan szeretnének emberhez méltó
életlehetőségeket nyújtani testvéreik, és a kisebbségek
számára.
Az
ukrán soviniszták dühödt és verbális támadásait váltotta ki,
hogy nemrég mintegy negyven kárpátaljai szervezet egy igen
visszafogott igényeket felvázoló nyilatkozatot tett közzé
jogaik, igényeik felmutatása érdekében. Ezekből a fenyegető és
mocskolódó internetes üzenetekből olvasott fel a nemzeti jogvédő
egy csokrot.
A
kárpátaljai magyarok, és az orosz szabadság jogokért folytatott
tüntetéseink nyomásgyakorló erejét mi sem bizonyítja jobban,
mint, hogy a március 28-i, Külügyminisztérium előtt tartott
demonstrációnkon elfogadott
petíció nyolc
pontos követelésből, egy már megvalósult. – Két nappal a
tüntetést követően megüzente a kormányközeli index.hu,
hogy a bilderberges Martonyi már nem lesz az új kormányban
külügyminiszter. – Az első lépésen túl vagyunk, azonban még
messze vagyunk a sikertől, hiszen az összes többi követelés
változatlanul aktuális.
Ezt
követően ismertette a Petíció Kárpátaljáért lényegesebb
sorait.
„Alulírott,
az elkötelezett magyar emberek, akik a mai napon 2014. március
8.-án összegyűltünk Budapesten, a lengyel Bem Józsefről
elnevezett téren a Külügyminisztérium épülete előtt, hogy
kifejezzük követelésünket, az Ukrajna által megszállt magyar
területek visszacsatolása érdekében, és tiltakozásunkat a Krím
félszigeten élő orosz közösség önrendelkezési joga gyakorlása
miatti szankciók ellen az alábbi lépések haladéktalan megtételét
követeljük Magyarország kormányától, különös tekintettel az
Alaptörvény, d., cikkére, amely egyértelműen államfeladattá
teszi az elcsatolt magyar területeken élő magyar közösségek,
közösségi jogainak kivívásáért folytatott küzdelmet.”
„Nem
nézhetjük tovább tétlenül, és szótlanul, hogy a történelem
által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az
igazságtalan, és önrendelkezési jogot sárba tipró trianoni
diktátum által szabott keretek szétzúzására.”
A
petíció, több pontban rögzített követeléseket tartalmaz arra
vonatkozóan, hogy a magyar állam haladéktalanul kezdeményezze az
Oroszország elleni minden nemű szankció azonnali eltörlését
valamint a Krím félszigeti, valamint a Donyeck, és Luhanszk megyei
népszavazások elismerését, és ezen önrendelkezési döntések
tiszteletben tartását.
A
követelések első pontja;, „A magyar államot felszólítjuk
arra, hogy haladéktalanul kezdeményezze az ENSZ Biztonsági Tanács
összehívását annak érdekében, hogy a jelenleg Ukrajnához
tartozó, de lényegében ezer évig Magyarországon a Szent Korona
országában élt veszélyeztetett magyar, és ruszin közösség,
nemzetközi felügyelet mellett megtartott népszavazáson dönthessen
önrendelkezési jogának gyakorlásáról, az ENSZ polgári
politikai jogok nemzetközi egyességben rögzítettek szerint.
Kezdeményezze a kormány azt is, hogy az ENSZ BT döntsön arról
is, hogy a népszavazás tisztasága, és az ott élők biztonsága
érdekében, nemzetközi békefenntartó erők, és nemzetközi
megfigyelők, megfelelő számban legyenek jelen Kárpátalján.”
A
negyedik pont; „Követeljük, hogy a kormány haladéktalanul
intézkedjen a Magyar Honvédség felkészítéséről annak
érdekében, hogy képes legyen védelmet adni, a Kárpátalján élő
kétszázezer magyar honfitársunknak, akik közül már minden
harmadik ember, (közel ötvenezer) magyar állampolgár, így uniós
tag is. – Követeljük, hogy hozzák haza az összes magyar katonát
külföldről, hiszen hétszáz magyar katona harcol, tizenhárom
különböző államban, ahelyett, hogy itthon lennének
készültségben, hogy ha eljön az ideje, esküjüknek megfelelően
ne idegen érdekeket képviseljenek, hanem képesek legyenek a haza,
és a honfitársaik védelmére.
Ötödik
pont; Magyarország, haladéktalanul jelentse be igényét arra, hogy
a történelem hosszú évszázadai alatt békésen együtt élő
magyar és ruszin nép által lakott Kárpátalja, térjen vissza
Magyarországhoz!
Kárpátalján
élő magyarokat megilletik a közösségi jogok!
Orbán
Viktor május 6-án a kormányfővé választását követő
parlamenti beiktatási beszédében a következő kijelentéseket
tette, és amely miatt, Európa szerte hatalmas botrány támadt, és
ami miatt raportra hívták még az ukrajnai magyar nagykövetet is;
– „A magyar ügyet, európai ügynek tekintjük.” – „A
regionális gazdasági kapcsolatok eltökélt erősítése nem áll
ellentétben a markáns nemzetpolitikai irányvonallal.” – „ A
magyar ügy, a második világháború óta megoldatlan.” Ez pedig
nem jelent mást, mint a trianoni diktátumra vonatkozó revíziójára
való egyértelmű felhívást. – megköszönhetjük a
miniszterelnök úrnak, hogy hosszú évek óta tartó kitartó
munkánk eredményeként is, végre levonta a következtetést,
miszerint a („Justice for Hungary! Igazságot Magyarországnak! )
revízió nem kerülhető meg. Az 1989-es változások óta egyedül
Magyarország határai maradtak rendezés nélkül, de a körülöttünk
elhelyezkedő műállamok, sorra felbomlottak. – De Krím, az orosz
csatlakozással ledöntötte az utolsó oszlopot is a trianoni
diktátum szörnyépítménye alól, így most már az lebontható.
Arra bíztatta a nemzeti jogvédő a miniszterelnököt, hogy a
nemzeti ellenállás által kitaposott ösvényen, a magyar ügy
önrendelkezési jogon alapuló megoldása követelésének útján
menjen végig ebben számíthat a hazafias erők támogatására, de
csak ha ezt teszi és csak ebben a körben. Felidézte végül a
hagyományos európai értékekét az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlésében az oroszokkal közösen folytatott küzdelmeit és
világossá tette, hogy a világra szóló lehallgatási botrányt
kirobbantó Edward Snowden számára biztosított menedékjoggal
Oroszország bizonyította, hogy valódi érték és jogvédelem
jellemzi az orosz politikát. Putyin határozott nemzeti
érdekérvényesítő és globalista-transzatlanti nyomással
szembeszegülő, nemzeti önrendelkezést védő politikája példa
lehet minden európai állam számára.
Ezt
követően egy szír hazafi szólalt fel, Ali, aki egyetértett
mindazzal, amit a magyar szabadságharcosok állítanak. –
Tisztában van azzal, hogy ami hazájában történik, a mögött is
ugyan az az erő áll, amely az ukrajnai incidenst kirobbantotta.
Megköszönöm,
hogy barátként itt lehetek veletek. Egyet értek minden előttem
beszélővel. De mi folyik itt, ebben az országban? – És ki áll
mögötte? Ami történik Ukrajnában, Líbiában, vagy ami most
történik Venezuelában, és Szíriában, mindmögött, Amerika áll.
– Mit akarnak ők? – A fegyvereiket akarják eladni, és sok
pénzt akarnak csinálni. Milyen áron? Sok ember halálának árán.
Én huszonöt éve jöttem Magyarországra, de akkor, nem láttam
ennyi embert kukázni! – Mi történt itt? – Ha Amerikát annyira
érdekli a demokrácia, és az emberség, akkor miért nem segít
ezeken az embereken?
Segíthetne
rajtuk. – Mert nem azt a bokszolót kellene a kormányzásba
segíteni, aki Ukrajnában elnök akar lenni, ő a bokszhoz, és az
ütéshez ért! – Sokan nem tudják, hogy Szíriában valójában
mi történt. Nekik mondom el, hogy a probléma, a gázerőforrás
miatt robbant ki. – A gázvezetéket,Szírián keresztül akarják
Európába vezetni, Katar, és Szaud-Arábia segítségével. A
szaudi király négy lányt tart fogva, akiknek az ételt is csak
titokban tudják becsempészni zárkáikba. – Amikor Obama az USA
elnöke legutóbb Szaud-Arábiában járt, úgy hajolt meg a király
előtt, mit egy rabszolga. – Obama, miért nem kérdezi,meg a
királyt, hogy miért tartja fogva a négy lányt? Hol a demokrácia,
és hol van Obama?
Szerintem
Obama nem ismeri a demokráciát, az az ember viszont, aki a
szemétben kotorászik, jobban el tudná nekünk mondani, hogy
milyennek kellene lennie a demokráciának.
Budaházy
György szabadságharcos
Ezt
követően a tüntetésektől nemrég az elleni immár öt éve
folytatott politikai koncepciós per miatt ismét telefonon
bejelentkező hazafi, Budaházy György következett.
Vérlázító,
ami Ukrajnában történik, fegyvertelen embereket, olyanokat, mint
mi mindannyian, lelövik az utcán. – kezdte. Hasonló
szörnyűségeket – folytatta-, az izraeliek által, a palesztinok
ellen elkövetett bűncselekményeket láttam az internetes
felvételeken. – Egyszer majd el kell számolnia az elkövetőknek
az ilyen embertelenségekről. – Kárpátaljáról is vészes hírek
érkeznek, mert az ukrán vezetés fél, és nagyon komoly
titkosszolgálati munka folyik a magyarság megfigyelésére is. –
Munkácson pedig tiltakozók emeltek gumiabroncsokból kisebb
barikádot a járási közigazgatás elé, és felvetődött, hogy
fel is gyújtják azt, ha nem teljesítik azon követelésüket, ha a
járási vezetőt menesztik. – Munkács polgármestere, magyar
nemzetiségű, Lengyel Zoltán. –Elmondta: „Jobb Szektornak”
most még komoly erői nincsenek láthatóan jelen Kárpátalján. –
A Szvoboda jelenthet veszélyt, de ezt sem a térségben, hanem a
szomszéd megyékben szervezik. – A kárpátaljai népek, magyarok,
ruszinok, ukránok, viszonylag összetartanak, és van köztük egy
közös Kárpátalja tudat. – Jó hír tehát számunkra az, hogy
egyelőre nincs tömegbázisa ott a szélsőséges ukrán erőknek. –
Hasonló forgatókönyv játszódik le Ukrajna esetében, mint annak
idején Jugoszlávia esetében. – Nem volna jó, ha az ukránok a
magyarokon akarnának bosszút állni, mint mikor a szerbek Temerint
megszállták. – Már lehet azt hallani, hogy a Krím félszigetről
áramlanak az ukránok át Kárpátaljára. Ehhez az ukrán vezetés
minden segítséget megad, erről az az esemény jutott eszembe, ami
már lejátszódott Jugoszlávia felbomlásával, Szerbia, és
Horvátország esetében. A magyar kormány akkor sem lépett az
elszakított területen, bajbajutott magyarokon, egyébként akkor is
FIDESZ vezetésünk volt.
Mindenki
legyen hírnöke az összefogásnak, és a nemzeti önrendelkezésnek!
Tájékozódni kell, az eseményekről, mert a világ átalakulóan
van ismét. – A Kárpátalja visszakerülhet Magyarországhoz, de
az újra rendezett területeket a háttérhatalmak nem hajlandók
elismerni. Viszont minden nemzetet megillet az önrendelkezéshez
való jog, így a magyarokat is, ezért érdemes küzdenünk érte.
Meg
tudjuk teremteni, az európai nemzetek önrendelkezését, és
békéjét, ehhez össze kell fognunk a testvéreinkkel. – Isten
óvja Magyarországot, Kárpátalját, és az elcsatolt területeket!
A
rendezvény végén egy orosz hazafi osztott meg magyarul néhány
fontos gondolatot arról, hogy mennyire nagy az érdekazonosság és
sorsközösség a magyar és orosz nép között, s mennyire fontos
lenne a múlt történelmi sérelmein és az ebből fakadó
fenntartásokon túllépve megtalálni a közös nevezőt, és együtt
küzdeni a nemzeti önrendelkezésért a globalista világhódítókkal
szemben.
A
több mint két órás rendezvény végén – már eleredt esőben –
a kitartó tüntetők elénekelték a Szózatot és Székely Himnuszt
és azzal a megerősödött tudatban indultak haza, hogy a magyar
nemzeti ellenállás és civil diplomácia egy jelentős eseményét
hozták tető alá, amelynek jelentősége messze túlmutat a
fősodratú média általi elhallgatottságon és még sokat hozhat a
magyarság számára a későbbiekben.
Budapest,
2014. május 18.
Buncsik
Marianna és dr. Gaudi-Nagy Tamás
A
részletes anyag doc. formátumban INNEN
letölthető
Amerika
a "szívbe" harap - A világuralomért vívott
harc
legfontosabb állomása: Ukrajna
Több
amerikai elnök sztár tanácsadója, Zbigniew Brzezinski, nevezte a
világ geostratégiailag legfontosabb zónájának, a föld
"szívének", a középkori Magyar- és Lengyelország
területét, amelynek része Ukrajna nyugati fele is. US/EU befolyás
alá kerülve Oroszország pozíciója lényegesen meggyengülne. A
harc a 9/11 utáni világ leggroteszkebb vonásait hozta a felszínre.
Oroszország a helyzet komolyságát már az 1961-es Kuba-krízishez
hasonlítja és a "Budapest Memorandum" betartásáért
küzd.
Miután december 13-án Janukovics elnök visszautasította az EU-társulási szerződést, Kijevben óriási tüntetéssorozat indult el, először békés, majd egyre durvább formákat öltve. A 2004-es narancsforradalomban már kipróbált nyugati felforgatás most egyaránt alkalmazott "szofisztikáltabb" és durvább eszközöket. Tervüket segítette Ukrajna megosztott múltja - nyugaton európai, keleten orosz befolyás - amit ügyes propagandával és egy, az ország népéhez képest maroknyi tüntetővel a törvényesen megválasztott Janukovics kormány ellen lehetett fordítani.
Természetesen
az ukrán múlt őket is beárnyékolta, a korrupció még jobban,
mint a térség más államaiban, kevesek mérhetetlen gazdagságához
és sokak teljes elszegényesedéséhez vezetett. Ennek ellenére a
kormány az ország alapvető érdekeit nem hagyta figyelmen kívül
és visszautasította azt az EU-társulási szerződést, amely az
országot végképp kifosztotta és tönkretette volna. Az égető
problémákra az EU segítséget nem, csak a szokásos megszorítási
gazdaságpolitikát ajánlotta, kezdve a gázárak 40 százalékos
megemelésével, ami több tízezer ember fagyhalálát jelentette
volna. Háttérbeli megbeszélésekből az is kiszivárgott, hogy a
továbbiakban Ukrajnának a NATO-hoz is csatlakozni kellett volna,
ami végképp szembefordította volna Oroszországgal. Ukrajnának az
ipara nagyrészt a szovjet időkből származó nehézipar, amely
teljesen az orosz piacra van beállítva. Az EU-csatlakozás ezt
leépítette volna, felhasználván az országot olcsó
nyersanyagforrásnak és további piacnyeréshez Oroszország
irányába. Putyin elnök ezt nem nézhette tétlenül. Indítványait,
Ukrajnával olyan megállapodásokat kötni, amelyek a nyugati és az
orosz érdekeket is figyelembe veszik, a nyugatiak lesöpörték az
asztalról. 15 milliárd eurós kölcsöne Ukrajnának és a gázár
további csökkentése - jó egyharmadnyival a világpiaci árak
alatt - valódi segítséget jelentett az országnak. Ennek
felismerése helyett az ukrán ellenzék - azaz inkább a Majdan téri
tüntetők - a nyugati politikusok buzgó asszisztálásával a
kormányt az orosz imperializmus kiszolgálásával vádolták meg.
A
tüntetések csak ezek után vadultak el igazán. Mialatt a nyugati
média a demokrácia önzetlen bajnokait ünnepelte, a valóságban
sokak szerint fizetett tüntetők, sokszor Molotov cocktailekkel
támadták a kormányépületeket védő rendőröket, akik
tucatjával szenvedtek el súlyos égési sérüléseket. Reakciójuk
az "ellenzék" támadásaira harmatgyengének minősíthető,
Nyugaton hasonló esetben a tüntetők ellen már régen
szükségállapotot rendeltek volna el, lőfegyverek nyílt
bevetésével. A háttérről sokat elárul Victoria Nuland, amerikai
külügyi helyettes államtitkár asszony megjegyzése december 13-án
a National Press Club előtt, amely szerint az Egyesült Államok 5
milliárd dollárt "fektetett be" az ukrajnai agitációba.
Ugyanez a hölgy súlyosan kompromittálta magát január végén,
amikor az ukrajnai amerikai nagykövettel folytatott
telefonbeszélgetése napvilágra került, amelyben triviális
stílusban az ukrán ellenzék vezetőit mint az amerikai politika
bábjait emlegette, és az EU-t langyos magatartása miatt ostorozta:
"Fuck the EU!" A helyzet groteszk mivoltát misem jellemzi
jobban, mint a tény, hogy a hölgy holocaust áldozatok
leszármazottja, aki olyan "ellenzéki" politikusokkal is
együttműködik, mint Oleh Tyahnybok, aki a szélsőjobboldali
Svoboda nevezetű mozgalmat vezeti, amelynek tagjai a háború alatt
a németekkel kollaboráló és a náci ideológiát valló Stefan
Banderát tekintik példaképüknek.
Természetesen
kétségbe lehet vonni Putyin elnök "önzetlenségét" és
kritizálni lehet "imperialista" ambícióit, azonban a
reális hozzáállás mégis azt sugallja, hogy Oroszország érdekei
jelenleg egybeesnek egy humánusabb és Ukrajna érdekeit jobban
respektáló politikával. Nem utolsó sorban azt is figyelembe kell
venni, hogy Ukrajna majdnem mindig Oroszország hatalmi szférájához
tartozott, sőt annak integráns része volt. "Engedékenyebb"
nyugati politikusok talán ezért azzal is "megelégednének",
ha csak Nyugat-Ukrajnát tudnák érdekszférájukba integrálni,
"lemondva" a zömében oroszok által lakott
Kelet-Ukrajnáról.
A
nyugati ambíciók Kína érdekeit is erősen sértik. Xi Jinping
elnök röviddel márciusi megválasztása után Moszkvába utazott a
stratégiai partnerséget megerősíteni. Októberben egy kínai cég
szerződést kötött egy ukrán agrovállalattal 100.000 hektár
használatára, amit 3 millió hektárra akarnak kibővíteni.
Az
orosz politika érzékelte a helyzet rendkívül súlyos voltát.
Február 12-én a Zavtra nevű lapban a Putyin tanácsadói és a
kormány közeli Izborsk Club elemzői egy felhívást tettek közzé
"Mentsétek meg Ukrajnát!" címmel. A cikk szerzői a
helyzet komolyságát az 1961-es kubai krízissel hasonlítják
össze, amely a világot egy atomháború szélére sodorta. A cikk
jogosan felhívja a figyelmet arra, hogy a tüntetők az urán népnek
csak egy parányi részét képviselik, többségük manipulált vagy
lefizetett kalandor, akik az országot egy olyan káoszba
taszíthatják, amely Európát és Oroszországot, sőt az egész
világot súlyosan érinti. Kimondják, hogy a folyamatok mögött az
amerikai politika áll. Azt is megállapítja, hogy a NATO
kiterjesztése Ukrajnára Oroszország számára elfogadhatatlan. A
szerzők a helyzetet politikai síkon még kezelhetőnek látják,
hála a "Budapest Memorandum"-nak. Az említett
megállapodás 1994-ben keletkezett Budapesten egyrészt Ukrajna és
Oroszország, másrészt USA és Nagy Britannia között, azzal a
céllal, hogy a volt Szovjetunió atomfegyvereit kivonják
Ukrajnából, amely a két hatalmi blokk között semlegességet,
önállóságot élvezhetne. A "Mentsétek meg Ukrajnát"
cikk szerzői felhívják a térség és a világ közvéleményét,
hogy minden szinten tiltakozzanak Ukrajna destabilizálása ellen. Ha
a Budapest Memorandum valamelyik tagállama nem lenne hajlandó
tárgyalásokat kezdeni a helyzet normalizálásáról, akkor - így
a cikk szerzői - Oroszország deklarálja a Budapest Memorandumot
átmenetileg érvénytelennek és kezdjen egyedül tárgyalásokat az
Egyesült Államokkal.
A
helyzet a Titanic elsüllyedésére emlékeztet, amikor a Carpatia
mentette meg a hajótöröttek egy részét. Remélhetőleg hazánk
üdvtörténeti szerepe most is megnyilvánul abban, hogy a Budapest
Memorandum résztvevői megállítják az ukrán katasztrófát!
Vajta
Dénes
"Ez
a háború minden időkre be fogja fejezni a
harcunkat
a gójok ellen"
2012/03/10 Szabad Riport
Emanuel Rabinovich rabbi az Európai Rabbik Vésztanácsának, 1952. január 12-én, Budapesten tartott rendkívüli találkozóján mondott beszéde.
"Üdvözöllek
benneteket, gyermekeim. Azért hívtalak benneteket, hogy
megismételjem új programunk alapvető lépéseit. Jól tudjátok,
hogy azt reméltük, hogy a háborúk közti húsz évünket arra
használjuk fel, hogy megszilárdítsuk azokat a nagy vívmányokat
és előnyöket, amelyeket nekünk a második világháború
jelentett. Ezeket sokan közülünk különböző fontos területekről
ellenzik, de most minden rendelkezésünkre álló erővel azon kell
dolgoznunk, hogy öt éven belül előkészítsük a harmadik
világháborút.
Célunkért 3000 éve küzdünk egyesült erővel, amely már egészen közel van és a győzelem szinte biztos, arra ösztönöz minket, hogy fáradozásainkat és óvatosságunkat megtízszerezzük.
Biztosítalak
benneteket, hogy tíz éven belül fajunk eléri méltó helyét a
világban, ahol minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga.
(Taps). Emlékezzetek vissza 1930-as propagandakampányainkra, amikor
Németországban zsidóellenes érzelmeket szítottunk és Amerikában
meg a németek ellen. Ez a kampányunk a második világháborúban
csúcsosodott ki.
Ma
a világon hasonló propagandakampány folyik. Oroszországban
folyamatos az Amerika-ellenes propaganda, míg Amerikán a
kommunistáktól való félelem söpör keresztül. Ez a hadjárat
kényszeríti a világ kisebb országait, hogy vagy az USA vagy
Oroszország partnersége mellett döntsenek. E pillanatban
legnagyobb problémánk az amerikaiak hamvadó hadi szellemének a
felélesztése.
Terveinket
nagyon akadályozza a hiányzó általános hadkötelezettség
Amerikában, de biztosak vagyunk benne, hogy az 1952-es választások
után rögtön keresztül tudunk egy megfelelő intézkedést vinni
az Amerikai Kongresszusban.
Az
oroszok és az ázsiai népek eléggé irányításunk alatt vannak,
és nem tiltakoznak a háború ellen, de várnunk kell az amerikaiak
megszerzésével. Ezt az antiszemitizmus kártya kijátszásával
reméljük elérni, amely olyan kitűnően működött a Németország
elleni háború idején. Erősen számítunk az antiszemita erőszak
elleni hírekre Oroszországból, hogy ezek felháborítsák az
Egyesült Államokat és így építsünk szolidaritásukra a
szovjetek hatalma ellen.
Emellett,
hogy az amerikaiaknak az antiszemitizmus valóságát bemutassuk,
nagy pénzforrások bevetésével, amelyet amerikai antiszemita
elemek rendelkezésére bocsátunk azért, hogy hatásosságukat
növeljük, és antiszemita erőszakot fogunk előadatni legnagyobb
városaikban. Ennek kettős célja lesz: egyrészt megtudjuk az
amerikai reakciósok nevét, akiket így elhallgattathatunk, másrészt
az Egyesült Államokat oroszellenes egységbe forrasztjuk.
Öt
éven belül ez a program el fogja érni célját, a harmadik
világháborút, amely pusztításban minden előtte valót felül
fog múlni. Izrael természetesen semleges marad, és amikor mindkét
oldal ki lesz merülve és szétverve, akkor mi bíráskodni fogunk
és ellenőrző bizottságokat küldünk minden tönkretett országba.
Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok
ellen.
Nyilvánosan
felfedjük magunkat Ázsia és Afrika népei előtt. Biztonsággal
állíthatom, hogy most születik a fehér gyerekek utolsó
nemzedéke!
A
mi ellenőrző bizottságunk a népek békéje és a fajok közötti
feszültségek megakadályozása érdekében meg fogja tiltani a
fehérek egymás közötti házasságát. A fehér férfinak sötét
bőrű nőkkel kell együtt élnie míg a fehér nőnek fekete
férfiakkal. Így majd eltűnik a fehér faj, mert a sötétekkel
való keveredés a fehér ember végét jelenti, és legveszélyesebb
ellenségünk így csak emlék marad.
Elindulunk az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján, és fajunk lesz a világ vitathatatlan ura. A mi magasabb rendű szellemi képességeink könnyen lehetővé teszik számunkra a sötét emberek fölötti uralmat.
Kérdés
a hallgatóságból: Rabinovich Rabbi, mi lesz a vallásokkal a
harmadik világháború után?
Rabinovich:
Nem lesznek többé vallások. Egy papi osztály megmaradása
uralkodásunkra állandó veszélyt jelentene, a túlvilágba vetett
hit lelkierőt adna kiengesztelhetetlen ellenzőinknek sok országban,
és képessé tenné őket arra, hogy nekünk ellenálljanak. Mi,
ennek ellenére megtartjuk őseink hagyományos szertartásait és
szokásait, uralkodó osztályunk eredetének jelét. Megszigorítjuk
faji szabályzatunkat úgy, hogy zsidó nem házasodhat csak a
fajtáján belül, idegeneket pedig nem fogadunk be.
Emlékeztetlek
benneteket a második világháború kegyetlen napjaira, amikor
népünk néhány tagját a hitleri banditáknak kellett feláldoznunk
azért, hogy elég tanúnk és jogalapunk legyen azokra a perekre és
kivégzésekre, amelyek során Amerika és Oroszország vezetőit,
mint háborús bűnösöket kivégeztetjük, miután a béke
feltételeit mi szabjuk meg. Biztos vagyok benne, hogy nektek még
kell kis előkészület ilyen feladatra, mivel az 'áldozat' szó
mindig is népünk jelszava volt, és egy pár ezer zsidó áldozat a
világ kormányzásáért valóban nem nagy ár.
Hogy
annak a vezető szerepnek a biztos eljöveteléről meggyőzzelek
benneteket, megmutatom, hogyan fordítottuk a saját találmányait a
fehér ember ellen. Sajtója és rádiója a mi kívánságaink
szószólója, nehéziparának termékei pedig azokat az eszközöket
adják, amit Afrika és Ázsia felfegyverzésére szállít saját
maga ellen.
Érdekeink
képviselői Washingtonban erősen terjesztik a 4. Pont programját
(Colombo Plan), amely a világ elmaradottabb részeinek iparosítását
tűzi ki céljául úgy, hogy miután Amerika és Európa ipari
létesítményei és városai megsemmisülnek az atomháború után,
a fehéreknek nem lesz erejük a sötét fajok nagy tömegeinek
ellenállni, akiknek vitathatatlan lesz a technológiai
felsőbbrendűsége.
A
világ feletti győzelem víziójával a szemetek előtt, térjetek
vissza országaitokba és erősítsétek eddigi jó munkátokat addig
a közeli napig, amikor Izrael felfedi hivatását, mint a világ
dicső fénye."
Források,
amelyekben a beszéd megjelent:
Eustace
Mullins: "New History of the Jews" (A zsidók új
története), 1968 William Guy Carr: "Pawns In The Game"
(Bábuk egy sakkjátszmában), 1957
Megjegyzés:
Mindkét
idézet állítólag antiszemita hamisítás. A kérdés most már
csak az, hogy miért igazodik a világtörténelem folyamata
hamisítványokhoz?
- *** A Szabad Riport megjegyzése: És ez már a jelen, mely kezd hasonlítani a "hamisítványokhoz"...
Rabbi Yosef Ovadia, - Izrael nagy hatalmú rabbija, a Király. Netanjahu spirituális partnere. A Shasz párt szinte egyedüli ura, a Likud koaliciós partnere. Kedvenc mondása: "Gójoknak nincs helyük a világban."
A
ZSIDÓK BÜSZKÉK, HOGY RÉSZT VETTEK AZ
UKRAJNAI
FELFORGATÁSBAN
A címben szereplő "vettek" szót lehet,hogy "vesznek"-re kellene módosítani. Ugyanis az új ukrán "kormány" jónéhány tagja erős szemita rasszjegyekkel bír. Valószínűleg most sem a szemünk csal vagy a képzeletünk játszik velünk.
No, de nézzük a korábbi tényeket is. Cikkeztünk már arról, hogy a Majdan tüntetőit volt, izraeli katonatisztek képzik ki és vezetik. Ezzel korán sem állítottunk valótlant. Mára az összes vezető hírportál beszámolt arról, hogy a kijevi felkelők egyik osztagának parancsnoka, a "Delta" álnevet viselő, negyven éves, volt izraeli tiszt. Pontosabban az izraeli hadseregben, az IDF-ben szolgált. Osztagában további, volt izraeli tisztek is voltak. Mose Azmun, ukrajnai zsidó rabbi is alátámasztja a fent leírtakat, hiszen Delta az ő gyülekezetének a tagja, a brodi zsinagógában. Delta tehát orthodox zsidó, aki valamiért erősen rokonszenvezik a nacionalista-soviniszta Szvoboda párt vezetőivel. Az utcai harcokban tőlük kapta a parancsokat. Rohamsisakja alatt büszkén viseli a kipát. Osztaga kéksisakos alakulat néven lett ismert, ahol orvlövészekkel és különleges rendőri egységekkel csaptak össze.
Delta elmondta, hogy a Szvoboda tagjai előtt ismeretes zsidó származása, mégis testvérükként szeretik. Ariel Cohen, a washingtoni székhelyű Heritage Foundation szakértője szerint a zsidók együtt harcoltak az ukrán nacionalistákkal és végtelen bátorságukról tettek bizonyságot. Delta és Azmun rabbi azzal is foglalatoskodott, hogy adományokat gyűjtsön, a befolyt pénzből pedig a zavargásokban súlyosan megsérülteket kívánták Izraelbe szállíttatni és ott megoperálni. Micsoda könnyes történet, valószínűleg hamarosan a mozikban landol az első film is a hős zsidókról, akik épp az ukrán kommunizmust semmisítik meg és feláldozzák magukat az ukrán népért. Büszkék arra is, hogy feltüzeltek és az alkotmányos rend ellen uszítottak civileket? Az ártatlanul kifolyt vér minden cseppje a felforgatók, sátáni bandáját terheli.http://www.hidfo.net/2014/03/05/zsidok-buszkek-hogy-reszt-vettek-az-ukrajnai-felforgatasban
Az ukrán Gladio, avagy a keleti szél vért, vagy vizet áraszt - Drábik
Drábik János, Jakab István - VLADIMIR PUTIN LEHET A VILÁG M
Franciaország (IS) cionista uralom alatt
Vajon mi lehet az oka annak a ténynek, hogy Franciaország elvállalta Izrael érdekeinek képviseletét a nagyhatalmak (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Oroszország és Németország), valamint Irán között a perzsa nukleáris programról szóló tárgyalásokon? Párizs az 50-es és 60-as években ugyan komoly szerepet játszott az izraeli atomfegyver kifejlesztésében, később azonban igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait a muzulmán világgal. Miért változott meg a francia külpolitika?
2007
októberében a Le Monde című tekintélyes francia lapban megjelent
egy cikk, amely a Franciaországban működő cionista lobbi szerepét
kívánta bemutatni. Az írásból az derült ki, hogy a lobbi
Franciaországban a háttérbe húzódva, szinte láthatatlanul
működik, a megtévesztés számos fegyverét beveti, befolyása
pedig igen jelentős. 2007 óta a cionisták hatalma még tovább
növekedett Franciaországban is. Szilárd ellenőrzésük alatt
állnak a legfontosabb médiumok, a politikai pártok, valamint a
leghatalmasabb bankok, olaj- és fegyvergyártó cégek, és más
nagyvállalatok.
A
cionisták már a két világháború között megvetették a lábukat
Galliában. Első jelentős vezérük egy bizonyos Joseph Fisher
volt, aki 1949-ben Izrael első belgiumi nagykövete lett. Már a
háborút közvetlenül követő időszakban gazdag zsidók komoly
befolyást szereztek Franciaország gazdasági, kulturális,
politikai, tudományos és vallásos életében. Jelenleg száznál
is több zsidó szervezet működik az országban, és mindegyik
izraeli politikai párt működtet irodát Párizsban. 1977-ben a
különböző zsidó csoportok egyesültek, és létrehozták a
Francia Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsát (Le Conseil
Representatif des Institutions Juives de France, CRIF ). A szervezet
újságok, magazinok, tévéállomások és médiaszolgáltatók
sokaságát birtokolja, és a rendelkezésére álló hatalmas
összegű pénzek és a médiában élvezett befolyása révén
lényegében uralja a francia politikai életet is. Némiképpen
leegyszerűsítve elmondhatjuk, hogy az egész francia politikai elit
a cionisták zsebében van. (Csakúgy, mint az USA-ban, vagy nálunk,
és a nyugati világban szinte mindenütt.) A cionista lobbi hatalma
persze onnan ered, hogy megszámlálhatatlanul sok üzleti
érdekeltsége révén uralja a gazdasági élet jelentős részét.
Minderről
persze Franciaországban is tilos beszélni. A hatalom
természetrajzához tartozik, hogy üldözi azokat, akik nem
hajlandók engedelmeskedni neki. A franciaországi cionisták is
kiépítették azokat a „jogvédőnek” álcázott csoportokat,
amelyek az „antiszemitizmus” és a „rasszizmus” elleni harc
örve alatt ellehetetlenítik, tönkreteszik, bíróság elé
citálják mindazokat a személyeket és csoportokat, akik és
amelyek nem hajlandók engedelmeskedni a lobbi parancsainak, vagy
éppen az ellenállás módozatain törik a fejüket. A Francia Zsidó
Diákok Uniója, az SOS Rasszizmus, a Jogászok Határok Nélkül, a
Rágalmazásellenes Liga a legjelentősebbek a cionista diktatúra
ellenfeleit üldöző szervezetek közül.
Ami
a politikai pártokat illeti, azt a tényt kell tekintetbe venni,
hogy mivel a pénzek jelentős részét a cionista lobbi osztja,
ezért a politikusok úgy táncolnak, ahogyan a gazdag zsidók
fütyülnek. Magyarán: minél inkább szolgálja valamely párt az
izraeli érdekeket, annál több pénzhez jut, és annál több
esélye van arra, hogy hatalomra jusson. Ezért aztán a politikusok
és pártnak nevezett bűnszövetkezeteik egymást versengve
igyekeznek bizonyos ülepek közelébe jutni. Hogy hová tűnt a
legendás francia nemzeti büszkeség, elképzelni sem tudom. De a
pénz és a hatalom nagy úr, és a jelek szerint kiöl az emberből
minden nemzeti érzést, büszkeséget és öntudatot.
A
talpnyalás és a megalázkodás iskolapéldája volt, amikor
2012-ben 112 francia képviselő – úgynevezett bal- és
jobboldaliak vegyesen – egy fesztivált rendeztek, melynek egyedüli
célja az izraeli fajüldöző állam ünneplése volt annak a
veszedelmes fejleménynek az apropóján, hogy a Palesztin Hatóság
megfigyelői státuszt merészelt kérelmezni az ENSZ-ben. Az
eseményen megjelent gumigerincű politikusok csillogó szemekkel
énekelték Izrael állam himnuszát.
Régebben
a Szocialista Párt volt az izraeli érdekcsoport első számú
kiszolgálója. Azonban ma már roppant nehéz megmondani, melyik
politikai erő teljesíti a legszorgalmasabban a lobbi parancsait.
Igaz, az úgynevezett jobboldal most időlegesen lépéshátrányba
került, mert a mostani szocialista kormányzat hatalmas szolgálatot
tesz Izraelnek azzal, hogy az Irán és a Nyugat közötti megbékélés
megtorpedózásán ügyködik. Ma már sajnos az egykor szebb napokat
látott francia radikális jobboldal is a cionisták befolyása alatt
áll. Marine le Pen ugyanis feltehetően rádöbbent, hogy esélye
sincsen a hatalom közelébe kerülni abban az esetben, ha nem áll
be az izraeli érdekeket szolgáló politikusok hosszú és tömött
sorába.
Mondanom
sem kell mindezek után, hogy az izraeli és francia
titkosszolgálatok között is roppant szoros kapcsolatok épültek
ki. Ezért azután végzetes tévedés volt a palesztinok részéről,
hogy Jasszer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét annak idején
egy párizsi katonai kórházba küldték „kezelésre”. A
„kezelés” persze nem maradt el, a beteg azonban azt nem élte
túl. Arafat meggyilkolása a francia titkosszolgálat tudta és
beleegyezése nélkül aligha lett volna lehetséges. A francia
titkosügynökök segítséget nyújtottak az izraelieknek számos
palesztin vagy Hezbollah-vezető ellen elkövetett merénylet
megszervezésében is. A francia igazságszolgáltatás sem független
többé: elegendő csak arra emlékeztetni, hogy miféle kirakatpert
rendeztek a neves, egykori kommunista francia értelmiségi, Roger
Garaudy ellen, aki írásaiban leplezte le a cionizmus mítoszait
(többek között a holokausztot) is.
A
cionista lobbi még azt is el tudta érni a szabadság eszméjét
egykor oly sokra tartó Franciaországban, hogy az Eutelsat nevű
médiaszolgáltató ne sugározza bizonyos arab és perzsa televíziók
– így többek között az al-Manar, az al-Alam, a Sahar és a
Press TV – műsorát. Hasonlóképpen igyekeznek a cionisták
teljessé tenni az internet cenzúráját annak érdekében, hogy
végleg elhallgattassák az uralmuk ellen berzenkedők hangját.
A
világháló azonban szerencsére nem egykönnyen cenzúrázható,
ezért azután számos jele tapasztalható a közvélemény
ébredésének. A politikusokat azonban a közvéleménynél (továbbá
becsületnél, nemzeti öntudatnál) sokkal jobban érdekli, hogy
cionista főnökeik meg legyenek velük elégedve.
A Bilderberg csoport áll a terrortámadások mögött – Az
olasz Legfelsőbb Bíróság elnökének bejelentése
bombaként robbant
Még
ilyen marhaságot! összeesküvéselmélet és egyre több
magasabb-beosztású hivatalos barom is szajkózza. A nukikukik
vótak, azok csinálják most is, megmondtuk, nem? Megdöbbentő
információ került napvilágra ma Olaszországban, mely igazol sok
mindent, az úgynevezett "Összeesküvés Elméleteket",
melyek már régóta ismertek, miszerint van egy titkos "Nagy
Testvér" testület, mely a sok erőszak mögött áll Európában
és Amerikában is, és amely felelős a terrortámadásokért és a
gyilkossági kísérletekért. Ezt a sokkoló történetet Paul
Joseph Watson és az Infowars tárja a közvélemény
elé:
"Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától" - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.
"Ennek oka igen egyszerű. Arra kellett volna kényszeríteni ezeket az embereket, az olasz közvéleményt, hogy forduljanak az államhoz annak érdekében, hogy az teremtsen nagyobb biztonságot. Ez a politikai logika a mészárlások és a bombatámadások mögött, melyek büntetlenül maradtak, mert az állam nem tudta elítélni saját magát, vagy megállapítani a maga felelősségét azért, ami történt." - tette hozzá.
Ez a történet Paul Joseph Watsontól és az Infowarstól megerősíti azt a sok tudást, melynek már sokan a világon birtokában vannak, hogy a Bilderberg (és megbízott terroristáik) egy gonosz csoport, és felelősségre kell vonni őket emberiség ellen elkövetett bűncselekményeikért.
Paul Joseph Watson
Infowars.com
April 11, 2013
Az Olasz Legfelsőbb Bíróság tiszteletbeli elnöke és korábbi Nyomozóbíró Ferdinando Imposimato, aki a II. János Pál Pápa elleni merénylet ügyében vádat emelt, most azzal vádolta mega Bilderberg csoportot, hogy ők állnak az európai terrortámadások mögött.
Az Articolo Tre weboldalnak adott interjúban Imposimato, aki részt vett az egykori volt olasz miniszterelnök Aldo Moro elrablását és meggyilkolását érintő ügyben azt mondta, hogy "egy megdöbbentő dokumentumot találtam", mely összefüggésbe hozza a Bilderberg csoportot az Ordine Nuovo szélsőjobboldali szervezettel terrortámadások elkövetésében.
Az olaszországi megoldatlan gyilkosságokkal kapcsolatban és ezen dokumentum birtokában Imposimato kijelentette, "Mikor a mészárláshoz ér, szintén a Bilderberg csoportról beszél. Én elhiszem ,ami ebben a dokumentumban áll. Elvégeztem néhány vizsgálatot, és azt mondhatom, hogy a feszültségek és a mészárlások stratégiája mögött szintén a Bilderberg csoport áll egyfajta Nagy Testvérként a manőverezések, a terroristák használata és a szabadkőművesek fölött.
A "feszültség stratégiája" a Gladio Művelet égisze alatt működött, egy NATO hidegháborús "maradj a háttérben" projekt pedig arra törekedett, hogy létrehozzon egy célszerű politikai légkört Európában, melynek ügynökei terrortámadásokat hajtottak végre, melyekért azután mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali politikai csoportokat hibáztatni lehetett.
A Gladiot úgy tervezték, hogy démonizálja a politikai ellenzéket, és a "közvélemény ereje arra kényszerítse a kormányt, hogy teremtsen nagyobb biztonságot." - az egykori Gladio ügynök Vincenzo Vinciguerra vallomása szerint. 2000-ben egy olasz parlamenti vizsgálat megállapította, hogy az 1980-as bolognai bombamerényletet, amely megölt 85 embert, "olasz állami belső intézmények emberei és az Egyesült Államok hírszerzéséhez köthető emberek követték el."
"Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától" - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.
Imposimato kijelentette, hogy a dokumentumot egy korábbi Ordine Nuovo terroristától kapta. Az Ordine Nuovo tagjai (magyarul "Új Rend") számos halálos terrorista támadásban vettek részt, köztük az 1969-es Piazza Fontanai bombatámadásban, az 1974-es Róma-Messina vonat támadásban, a Piazza della Loggia 1974-es bombatámadásban és az Italicus Express 1974-es bombamerényletben.
A Bilderberg csoport minden évben egy körülbelül 120 fős összejövetelt tartott a legbefolyásosabb hatalmi brókerekkel a bolygóról a politikai, banki, tudományos, média és még a királyi családokból is. A szervezet éves megbeszélését mindig egy szállodában tartották Európában, Kanadában és Amerikában, ám annak ellenére, hogy sok nehéz játékos is részt vett az eseményeken, a fősodrású média alig számolt be róla, pedig az egykori NATO főtitkár és Bilderberg tag Willy Claes 2010-ben beismerte, hogy a Bilderberg résztvevőknek kötelezően végre kellett hajtani politikai döntéseket, amelyeket az ülések alatt hoztak.
Számtalan más példa van arra, hogy a Bilderberg csoport idő előtt befolyásolta a globális eseményeket, rendszeres időközönként kiválasztva olyan elnököket és miniszterelnököket, akik semmibe vették a demokratikus folyamatokat.
2009-ben Étienne Davignon a Bilderberg elnöke még azzal hencegett, hogy a közös valuta, az Euro a Bilderberg csoport agyszüleménye volt.
Imposimato rágalomhadjáratában a Bilderbergek ellen - honfitársa Alfonso Luigi Marra nyomdokaiban, aki kiemelkedő ügyvéd, aki a közelmúltban azt kérte, hogy a római ügyész vizsgálja meg a Bilderberg csoport bűncselekményeit - kijelentette, hogy az elitista szervezet 2011-es találkozója Svájcban az olasz miniszterelnök, Mario Monti kiválásztásához vezetett.
A csoport az elitisták "egyedi, illegális testvériségeként" magukat "törvények felett" állóknak tekintik, Marra rámutatott a Bilderberg mérnöki pontosságú háborúira, gazdasági összeomlásokra, és diktátorok felfegyverzésére, mely tevékenységek "nyilvánvalóan a büntető törvénykönyv égbekiáltó sárba tiprása, és akkor még keveset állítok."
A 2013-as Bilderberg találkozó helye és ideje még nem megerősített, de a találgatások között szerepel London, valamikor június elején.
Infowars
A 2012-es Bilderberg találkozó résztvevői elsötétített autókban érkeztek, szembetalálva magukat a tiltakozók népes táborával. A "neves" személyiségek között Henry Kissinger (háborús bűnös) is látható.Link
"Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától" - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.
"Ennek oka igen egyszerű. Arra kellett volna kényszeríteni ezeket az embereket, az olasz közvéleményt, hogy forduljanak az államhoz annak érdekében, hogy az teremtsen nagyobb biztonságot. Ez a politikai logika a mészárlások és a bombatámadások mögött, melyek büntetlenül maradtak, mert az állam nem tudta elítélni saját magát, vagy megállapítani a maga felelősségét azért, ami történt." - tette hozzá.
Ez a történet Paul Joseph Watsontól és az Infowarstól megerősíti azt a sok tudást, melynek már sokan a világon birtokában vannak, hogy a Bilderberg (és megbízott terroristáik) egy gonosz csoport, és felelősségre kell vonni őket emberiség ellen elkövetett bűncselekményeikért.
Paul Joseph Watson
Infowars.com
April 11, 2013
Az Olasz Legfelsőbb Bíróság tiszteletbeli elnöke és korábbi Nyomozóbíró Ferdinando Imposimato, aki a II. János Pál Pápa elleni merénylet ügyében vádat emelt, most azzal vádolta mega Bilderberg csoportot, hogy ők állnak az európai terrortámadások mögött.
Az Articolo Tre weboldalnak adott interjúban Imposimato, aki részt vett az egykori volt olasz miniszterelnök Aldo Moro elrablását és meggyilkolását érintő ügyben azt mondta, hogy "egy megdöbbentő dokumentumot találtam", mely összefüggésbe hozza a Bilderberg csoportot az Ordine Nuovo szélsőjobboldali szervezettel terrortámadások elkövetésében.
Az olaszországi megoldatlan gyilkosságokkal kapcsolatban és ezen dokumentum birtokában Imposimato kijelentette, "Mikor a mészárláshoz ér, szintén a Bilderberg csoportról beszél. Én elhiszem ,ami ebben a dokumentumban áll. Elvégeztem néhány vizsgálatot, és azt mondhatom, hogy a feszültségek és a mészárlások stratégiája mögött szintén a Bilderberg csoport áll egyfajta Nagy Testvérként a manőverezések, a terroristák használata és a szabadkőművesek fölött.
A "feszültség stratégiája" a Gladio Művelet égisze alatt működött, egy NATO hidegháborús "maradj a háttérben" projekt pedig arra törekedett, hogy létrehozzon egy célszerű politikai légkört Európában, melynek ügynökei terrortámadásokat hajtottak végre, melyekért azután mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali politikai csoportokat hibáztatni lehetett.
A Gladiot úgy tervezték, hogy démonizálja a politikai ellenzéket, és a "közvélemény ereje arra kényszerítse a kormányt, hogy teremtsen nagyobb biztonságot." - az egykori Gladio ügynök Vincenzo Vinciguerra vallomása szerint. 2000-ben egy olasz parlamenti vizsgálat megállapította, hogy az 1980-as bolognai bombamerényletet, amely megölt 85 embert, "olasz állami belső intézmények emberei és az Egyesült Államok hírszerzéséhez köthető emberek követték el."
"Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától" - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.
Imposimato kijelentette, hogy a dokumentumot egy korábbi Ordine Nuovo terroristától kapta. Az Ordine Nuovo tagjai (magyarul "Új Rend") számos halálos terrorista támadásban vettek részt, köztük az 1969-es Piazza Fontanai bombatámadásban, az 1974-es Róma-Messina vonat támadásban, a Piazza della Loggia 1974-es bombatámadásban és az Italicus Express 1974-es bombamerényletben.
A Bilderberg csoport minden évben egy körülbelül 120 fős összejövetelt tartott a legbefolyásosabb hatalmi brókerekkel a bolygóról a politikai, banki, tudományos, média és még a királyi családokból is. A szervezet éves megbeszélését mindig egy szállodában tartották Európában, Kanadában és Amerikában, ám annak ellenére, hogy sok nehéz játékos is részt vett az eseményeken, a fősodrású média alig számolt be róla, pedig az egykori NATO főtitkár és Bilderberg tag Willy Claes 2010-ben beismerte, hogy a Bilderberg résztvevőknek kötelezően végre kellett hajtani politikai döntéseket, amelyeket az ülések alatt hoztak.
Számtalan más példa van arra, hogy a Bilderberg csoport idő előtt befolyásolta a globális eseményeket, rendszeres időközönként kiválasztva olyan elnököket és miniszterelnököket, akik semmibe vették a demokratikus folyamatokat.
2009-ben Étienne Davignon a Bilderberg elnöke még azzal hencegett, hogy a közös valuta, az Euro a Bilderberg csoport agyszüleménye volt.
Imposimato rágalomhadjáratában a Bilderbergek ellen - honfitársa Alfonso Luigi Marra nyomdokaiban, aki kiemelkedő ügyvéd, aki a közelmúltban azt kérte, hogy a római ügyész vizsgálja meg a Bilderberg csoport bűncselekményeit - kijelentette, hogy az elitista szervezet 2011-es találkozója Svájcban az olasz miniszterelnök, Mario Monti kiválásztásához vezetett.
A csoport az elitisták "egyedi, illegális testvériségeként" magukat "törvények felett" állóknak tekintik, Marra rámutatott a Bilderberg mérnöki pontosságú háborúira, gazdasági összeomlásokra, és diktátorok felfegyverzésére, mely tevékenységek "nyilvánvalóan a büntető törvénykönyv égbekiáltó sárba tiprása, és akkor még keveset állítok."
A 2013-as Bilderberg találkozó helye és ideje még nem megerősített, de a találgatások között szerepel London, valamikor június elején.
Infowars
A 2012-es Bilderberg találkozó résztvevői elsötétített autókban érkeztek, szembetalálva magukat a tiltakozók népes táborával. A "neves" személyiségek között Henry Kissinger (háborús bűnös) is látható.Link
Al-kaidások Washington szolgálatában?
Az
amerikai külügyminisztérium líbiai milicistákat bérelt, hogy
megvédesse Bengáziban lévő diplomáciai képviseletét. A
védelem, mint tudjuk, fabatkát sem ért: a missziót megtámadták,
az attak négy amerikai diplomata életét követelte: Cristopher
Stevens nagykövetét és három munkatársáét.
- A bengázi nagykövetség megtámadása 2012. szeptember 11-én Fotó: MTI / AFP
Mindez
tavaly szeptember 11-én történt, ám az amerikai belpolitikában
azóta sem csitulnak a kedélyek. Kongresszusi vizsgálatok és
meghallgatások követik egymást, nem kevesen Hillary Clinton akkori
külügyminiszter felelősségre vonását is felvetik. Április
végén a képviselőház republikánusai a Bengáziban történtekről
– saját vizsgálódásaik alapján – részleges jelentést
tettek közzé. Ebben a többi között azt állapítják meg, hogy a
külképviselet védelmét ellátni hivatott milícia (a „Február
17-i Mártírok Brigádja”) muszlim radikálisokkal ápolt szoros
kapcsolatokat, szimpatizált az al-Kaidával, és korábban amerikai
állampolgárok elrablásában vett részt. Azaz a legkevésbé volt
alkalmas arra, hogy rábízzák a külképviselet védelmét.
Nemrég
pedig a Newsmax című
– a republikánusokhoz közel álló – lap meghökkentő
információkkal szolgált: a State Department (azaz az amerikai
külügyminisztérium) egyértelműen az Al-Kaidához köthető
csoportot bízott meg a külképviselet védelmével. A Február 17-i
Mártírok Brigádja szerintük ugyanis bizonyítottan kifejezetten
baráti kapcsolatokat tartott és tart fenn az Al-Kaidával, s mint a
Newsmax újságírói kiderítették, nyíltan rokonszenvezik az
Anszar al-Sariával is, azzal a keményvonalas iszlamista csoporttal,
amely a bengázi képviselet elleni akciót gyilkos támadást
elkövette.
Hogy
a külügyminisztérium hanyagságból vagy szándékosan bízta-e
meg az al-Kaida híveit a bengázi misszió védelmével, azt még
nem tudni, de a republikánus politikusok szeretnék kideríteni.
Siebel
Edmonds
|
Az
amerikai kormányzat másik, igencsak különös
al-Kaida-kapcsolatára (bérmunkájára?) egy mostanság megjelenő
könyv próbál fényt deríteni. A könyvet, amelyből részletek
jelentek meg az amerikai sajtóban, az FBI egyik fordítója,
bizonyos Sibel Edmonds jegyzi, s nem kevesebbet állít benne, mint
hogy a 2011. szeptember 11-i terrorista merénylet után három
hónappal az Egyesült Államok és a NATO a kaukázusi térségben
vígan együtt dolgozott Bin Ladennel és jobbkezével, Ajman
al-Zawahirivel. Washington szerinte a terrorista-vezérekkel
egyeztette a térség destabilizálásának részleteit.
Ez
nem új gyakorlat Washington részéről – állítja Edmonds, és
utal arra, hogy az 1970-es években az amerikaiak – az akkori olasz
vezetéssel egyetértésben – terroristákat „vettek igénybe",
hogy bombarobbantásokkal és más terrorakciókkal destabilizálják
Olaszországot a baloldal esetleges győzelmének megakadályozására.
Ez volt egyébként a később ismertté vált Gladio Hadművelet,
amely – Sibel Edmonds szerint – a mai napig nem zárult le. A
volt FBI-fordító még azt is hozzáteszi, hogy mind Bin Laden mind
Al-Zawahiri a Gladio Hadművelet keretében dolgozott a NATO-nak és
a Pentagonnak.
Bár
a fordítónő állításai eléggé hajmeresztőek, a szövetségi
igazságügyi minisztérium fő-inspektora és több szenátor is
hihetőnek minősítette őket. A híres Pentagon Papírok
kiszivárogtatója, Daniel Ellsberg pedig azt mondja: Sibel
Edmondsnak még a Pentagon Papíroknál is nagyobb vihart kavaró
információi vannak. (A The New York Times 1971-ben szivárogtatta
ki a híres Pentagon Papírokat, amelyek azt bizonyították, hogy az
egymást követő amerikai elnökök hazudtak a választóknak
Amerika Vietnam-politikájáról. A botrány kirobbantója Daniel
Ellsberg, a háborúellenes történész volt.)
Kétségtelen,
hogy a fordítónő állításai hihetetlennek tűnnek. De vajon nem
tűnt-e hihetetlennek, amikor az Egyesült Államok egyik
nemzetbiztonsági tanácsadója elismerte, hogy annak idején
Washington hathatósan támogatta (pénzzel is) az afganisztáni
mudzsahedineket, köztük éppen Bin Ladent is, hogy érdemben
vehessék fel a küzdelmet a megszálló szovjet katonákkal szemben?
Rónaszegi
Judit – Gordon Duff – Press Tv nyomán
Izrael
mégis szervezi a III. világháborút?
Az
izraeli titkos hírszerző ügynökség, a Moszad szócsöveként is
ismert, kémkedésre, terrorizmusra és biztonságpolitikai témákra
szakosodott izraeli DEBKA internetes honlap leplezetlenül
nyilvánosságra hozta a nemzetek elpusztításának programját, a
már jól ismert „Endlösung” izraeli változatát.
Netanjahu
izraeli elnök és az általa mozgatott nemzetközi terrorista
hálózat minden bizonnyal csak járulékos veszteségként fogja
elkönyvelni a tömegsírok százezreit, a vérző és agyongyötört
kontinenseket, hogy bolygónk még megmaradt füstölgő romjain
végre ők, a kiválasztott nép lehessenek élet, de inkább a halál
urai.
A
DEBKA nyíltan elismeri, hogy a Jordán Királyság és az öböl-menti
arab államok segítségével eltervezett és elindított szíriai és
iraki invázió nemcsak Irán és Pakisztán ellen irányul, de
könnyen Oroszországot és Kínát is szembefordíthatja a NATO-val,
mely országok eddig határozottan elleneztek minden külső
agressziót. Az agresszió azonban már javában zajlik, és a
Jelenések könyvében leírtak értelmében: „melynek végcélja
az egész emberiség – még Isten választottainak is – teljes
mértékű megtévesztése. Ez a gazdasági, politikai és
vallásrendszer az utolsó időkben egy világméretű diktatúrába
torkollik, ami uralni fogja az emberiség életének minden
aspektusát. Ezt a rendszert tehát azért hozták létre, hogy az
adott időben teljes rabságba vonja majd az emberiséget, Sátánt
istenné kiáltsák, illetve hogy harcoljon a visszatérő Krisztus
és szentjei ellen” (Jel. 16:13-14; 19:19).
De
valóban ez a céljuk ezeknek az embereknek?
Igen,
mert a cionisták, a neokonzervatívok és a dominianisták nem
mások, mint velejükig romlott pénzügyi bűnözők, korrupt
politikusok, és hatalmi mámorban szenvedő őrült zsarnokok díszes
társasága.
Egy
államok feletti világkormány létrehozására tett erőfeszítések
már nagyon rég elkezdődtek, és a fejlett technika korszakában
csupán felgyorsultak az események. Amerikában például a
mesterségesen megrendezett terrorcselekmények ürügyén katonai
puccsot hajtanának végre, hogy aztán a szükségállapot
meghirdetése után teljes izraeli fennhatóság alá vegyék az
egész országot. Szándékosan hallgatnak az ország különböző
részein felállított úgynevezett átnevelő FEMA-táborokról is,
mert ha kiderülne, akkor félő, talán mindenki megvilágosodna,
hogy Amerika a saját állampolgáraival szemben készül egy nagy,
végső leszámolásra. A Federal Emergency Management Agency, vagyis
Szövetségi Válságkezelési Ügynökség szükségállapot esetén
az Egyesült Államok kormányát váltaná fel, és ezzel egy
csapásra megszüntetné a demokratikus szabadságjogokat. A gonosz
birodalmában pedig kezdetét venné a „sötét újkor”.
Összeesküvés-elmélet?
A javából!
De
nemcsak elmélet, hanem igazi terv, egy valódi összeesküvés az
egész emberiség ellen. Olyan ördögi terv, amelyről ideáig csak
suttogtak, most viszont már teljesen nyíltan és pimaszul hirdetik,
sőt ami a leghátborzongatóbb: előbb-utóbb meg is valósítják.
Az
terv beindult
A
szíriai hadművelet következtében az Irakról leválasztott kurd
régió kiváló felvonulási terület lesz majd egy Irán elleni
támadáshoz. Amiről nem szól a fáma, hogy az egy évtizede
gazdasági és pénzügyi válságban vegetáló Amerikát újabb
gyilkosságokba, terrorcselekményekbe, hamis zászló hadműveletek
sorába rángatnák bele, természetesen előzőleg a lakosság
teljes lefegyverzésével. (A gyilkos fegyverek betiltása, illetve
használatuk korlátozása csak akkor volna szép és dicsérendő
kezdeményezés, ha nem titkolnák el közvélemény elől, hogy az
amerikai állambiztonsági hivatal, másfélmilliárd, 40-es kaliberű
hollow point-lövedékes fegyverkészlettel rendelkezik, amit még a
genfi egyezmény hadviselésről szóló szabályzata is szigorúan
tilt. Ugyanakkor – a szenátus albizottsága 2012 októberében
kiadott jelentése szerint 2001 és 2009 között semmilyen
terrorista veszély nem fenyegette Amerikát. (!)
A
„terrorizmus elleni harc” tehát blöff volt csupán, a hamis
szlogent a kormány az FBI-jal karöltve agyalta ki. (Megj. R. J.)
A
DEBKA azon kesereg, hogy a nagy terv csak akkor valósulhatna meg
igazán, ha visszaforgatván az idő kerekét, Amerikát még mindig
a Bush-korszak szürke egyoldalúsága jellemezné. A megváltozott
viszonyok, Obama elnök, Kerry külügyminiszter, Hagel védelmi
miniszter és az amerikai vezérkari főnök, Martin Dempsey tábornok
ennél fogva csak akadályok a „nemes” célok megvalósításában.
A
gójok agymosása
Ebből
következik, hogy Obama elnök tehát potenciális célpont egy új,
9/11-hez hasonló terrortámadáshoz, melynek alapjait már
előkészítették Sandy Hookkal és a bostoni maratonnal. A
politikai és katonai síkon zajló előkészületekkel egyidőben
elkezdődött a lakosság tűrőképességének és reakciójának
tesztelése is. Az amerikai társadalom teljes lefegyverzésével és
a jó előre eltervezett gazdasági összeomlással elvették az
emberek magántulajdonát, és kezdetét vette a középosztály
teljes likvidálása.
És
miközben terrortámadások sorozatát zúdítjánk ránk, észre sem
vesszük, hogy 20 ezer amerikai katona készül átlépni a szír
határt.
A
világ meghódítása és bolygónk megsemmisítése
Izrael
a közel-keleti térségben, összehangolt támadásokat hajt végre
Szaúd-Arábia, a perzsa öböl menti államok, a Moszad által
támogatott törökországi PKK (a Kurd Felszabadítási Szervezet)
terroristái, a kurdisztáni regionális önkormányzatok
kulcsfontosságú vezetői, az iraki al-Kaida terrorszervezet
irányítói és a szíriai drúz milíciák segítségével.
Jordániával
már régen nem kell számolni – mert Izrael és a vele szövetséges
al-Kaida hálójában vergődik –, tehát Szíria és Irak
megcsonkítása után szabad lesz az út Afganisztán, Irán és a
Kaszpi tenger felé.
Amennyiben
Kína és Oroszország nem ismeri fel időben a veszélyes ázsiai
térhódítást, a már jó előre eltervezett 2015-2017 közötti
Pakisztán elleni izraeli támadást követően kirobbanhat a III.
világháború.
Kezdetben
vala a megtévesztés és a színjáték
Különösen
Törökország részéről, amelyik most nyakig ül a slamasztikában,
mert Izrael szövetségeseként az ország területén kialakítandó
közös katonai légi bázis miatt könnyen árulónak bélyegeznék
a környező országok. Ugyanakkor reménykedik is, hogy az izraeli
térhódítás során megkaparinthatja Észak-Irakot, és
„megszállási zónaként” talán Szíriából is lekanyarinthat
magának egy jó darabot.
Azerbajdzsán
pedig – jó tett helyében jót várj alapon – megkaphatja a már
régóta áhítozott Kaszpi-tengeri iráni olajtartalékokat.
Már
írásban is megállapodtak
2013.
április 26-án megszületett a megállapodás a Szíria elleni
hadműveletről. Izrael természetesen amerikai pufferek árnyékában
manőverezik majd, és esze ágában sem lesz vágóhídra vinni
katonáit. A 2006-os libanoni vereségük óta jószerivel
meggyőződhettünk arról is, hogy az IDF, az izraeli védelmi erők
nem jeleskednek túlságosan a frontokon, csupán a ciszjordániai
fegyvertelen és kiszolgáltatott civil lakosság körében kepesek
különös kegyetlenkedésekre és véres megtorlásokra.
Ezzel
kapcsolatban a DEBKA gondosan összehangolt amerikai terrorsejtek és
halálosztagok akciósorozatáról is említést tesz, melyek
működésének eltussolásához természetesen a háttérhatalom
által irányított amerikai és izraeli világsajtó fog majd
segédkezni, pontosabban félretájékoztatni a tisztelt nagyérdeműt.
2013.
április 26-án pénteken, csak pár órával azután, hogy az online
DEBKA-Net-Weekly előfizetők kézhez kapták a legfrissebb híreket,
Abdullah II jordán király már a Fehér Házban tárgyalt Obama
elnökkel, ahol is megállapodás született egy 20 ezer amerikai
katona állomásoztatására alkalmas gigantikus katonai bázis
kiépítéséről a Jordán Hasimita Királyságban. Az amerikai
légierők ilyen mértékű átcsoportosítására hat év óta nem
volt példa a térségben.
A
jordániai katonai támaszpont lesz tehát az amerikai és izraeli
közös hadműveletek egyik központja. A mérnöki alakulatok már
dolgoznak a bázis kibővítésén, hogy alkalmassá tegyék az
izraeli légtéren át történő amerikai és európai légi
utánpótlások fogadására. A nehezebb katonai járműveket és
berendezéseket, tartályokat, tankokat, rakétákat, önjáró
tüzérségi és páncélozott járműveket a tengeren keresztül
szállítják majd két katonai támaszpontra: a jordániai
vörös-tengeri kikötőbe, Aqabába és az izraeli kikötőbe,
Haifába.
Erről
az amerikai védelmi miniszter Hagel, az izraeli miniszterelnök
Netanjahu, az izraeli védelmi miniszter Mose Ja’alon és az
izraeli vezérkari altábornagy Benny Gantz döntöttek legutóbbi
tárgyalásaik során.
Netanjahu
már négy alkalommal is találkozott Abdullah II jordán királlyal,
hogy – ugyancsak jó tett helyébe jót várj alapon – teljes
körű támogatásáról biztosítsa trónja megőrzése érdekében.
Ezeket
az ördögi terveket sohasem lehetne megvalósítani anélkül, hogy
Amerikát ne bénítaná meg egy olyan erős és befolyásos, minden
törvényen felül álló zsidó terrorista szervezet, mint az egész
amerikai kongresszust és törvényhozást markában tartó AIPAC, az
Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága.
Ékes
bizonyítéka ennek, hogy a jelenlegi amerikai doktrína még tiltja
is a katonai agressziót, és nem csak az ENSZ biztonsági tanácsának
határozata alapján, de a Nemzeti Hírszerzési Elemzés a NIE
(National Intelligence Estimate) biztonságpolitikai döntése
értelmében is. Itt kell megjegyeznünk, hogy az amerikai hírszerzés
által összeállított és 2007-ben nyilvánosságra hozott jelentés
szerint Irán már 2003-ban leállt a nukleáris fegyverkezési
programjával, ami azóta is felfüggesztés alatt áll.
Hasonlóképpen utasította el még kezdetben az USA azt a valótlan
izraeli állítást is, hogy a szír kormányerők tömegpusztító
biológiai és vegyi fegyvereket vetettek volna be a lázadók ellen.
Mint utóbb kiderült, ennek épp az ellenkezője volt igaz,
tudniillik hogy a felkelők használtak gyilkos fegyvereket, és nem
csak a szír kormányerők, de az ártatlan civil lakosság ellen is.
Világos,
hogy mit akar Izrael
Világos,
hogy sok száz és ezer amerikai katonát fognak feláldozni a
cionizmus túlélése érdekében. És az is világos, hogy most
kétszer annyit fognak feláldozni, mint amennyit már eddig is
feláldoztak.
Az
USA-ban végzett felmérések szerint a megkérdezett válaszadók
jobban tartanak saját kormányuktól, mint a terroristáktól (pláne
ha ezek a terroristák a saját kormánytagjaik közül kerülnek ki
– Megj. R. J.), és a terrorfenyegetettség félelmeit még mindig
felülírják az amerikai alkotmányban lefektetett szabadságjogok:
„Tekintettel
arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az
emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez
vezethet, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ
eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól
megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz.”
(Emberi Jogok Nyilatkozata)
Rónaszegi
Judit –
Gordon
Duff – Press Tv nyomán
TÖRTÉNELEMHAMISITÁS
ÉS A
VALÓS
TÉNYEK
Amikor
a magyarság számára fontos keresztény ünnepeket nézzük,
sokszor azt látjuk, hogy a szocializmus óta célirányosan
valamilyen másik emléknapot tartanak ezeken az ünnepnapokon.
Ezen
logika alapján 2014-ben ismét megpróbálnak elfeledtetni egy
nagyon-nagyon fontos tényt; 1914-ben, tehát kereken 100 éve tört
ki az I. Világháború!
Nézzük,
mi mindenről kell most is a figyelmet elterelni ....
Rá
lehetne kárdezni, Linder Béla, akkori hadügyminiszter hogy
mondhatta a háború legfontosabb időszakában, hogy "Nem kell
hadsereg többé. Soha tobbé katonát látni nem akarok. Fegyvert
többé szolgálaton kivül nem viselünk, sem tisztek, sem
legénység". Ezután hetekig
látták minden fronton a Linder Béla által tétlenségre
kárhoztatott magyar hadsereget, - rengeteg katona halt meg
értelmetlenü.
Lehetne
elemezni, hogy Demecser mellett a Székely hadosztá ly hogyan tette
le a fegyvert, miközben keletről a román csapatok, nyugatról
Kun-Kohn Béla Vörös hadserege támadta hátba... Magyarországon,
magyar csapatokat, ...
Erről
miért nem tanulunk az iskolában? Kinek az érdeke ez a nagy
hallgatás?
Majd
2014-ben minden héten bemutatják a Sorstalanságot, amiben
azt látjuk, hogy 14 évesen haláltáborból haláltáborba kerül,
és bár 14-éves, mégsem gázositják el sehol.
Olaszországban
2014 egyébként emlékév lesz, amiben méltósággal emlékeznek
többek között a magyar katonk bajtársiasságáról. Értetlenkedve
fogják Magyarországot figyelni az olaszok, miért nem szállitják
haza a több ezernyi, mai napig a Doberdó környéki templomok
kriptáiban, bezsákolva heverő magyar hösök holttesteit. Akkor
idehaza Anna Frankról fog mindenki beszélni.
(Arról
szintén nem beszélhetünk, hogy a kicsi Anna Frank naplója
golyóstollal iródott, amit akkor még fel sem találtak! Meg
Anna Frank apukája összeveszett egy iróval, mert nem tudtak
megegyezni a sikerkönyv tiszteletdijáról! A vitát New
Yorkban a biróság döntötte el; hát ez elég kellemetlen tény,
mert hát akkor ki is irta a könyvet?)
Senki
nem fogja megkérdezni a legfontosabbat; a magyarok 1918. november
2.-n megkötötték Magyarország ezeréves határait garantáló
békeszerzőést az olasz Diaz főparancsnokkal...
Erre
Károlyi Mihály a sleppjével villámgyorsan kiutazott Belgrádba,
és 1918. november 8-án Magyarországra nézve új, katasztrofális
békét kötött, Franchet D. Esperay tábornokkal. A francia
tábornok sorba állitja a küldöttséget, végigmegy előttük és
legelső, - azóta legendás és sokatmondóvá vált - szavai ezek
hozzájuk "Maguk itt mindannyian zsidók?".
Azért
nem lehet Tormay Cecilről utcát elnevezni, mert "Bujdosó
könyv" cimű könyvében pontosan dokumentálta ezt az
időszakot. Ha mindezt megtárgyalnánk, feldolgoznánk akkor
robbanna a bomba; TRIANON!!!
Nos,
akkor hogyan volt az, hogy az I. Vilá¡gháború ÖSSZES FRONTJA a
történelmi Magyarország ezeréves határain kivül volt, és mégis
elvették e területenk kétharmadát... Aztán az I. Világháború
1914-től 1918-ig tartott, de csak két év mulva, 1920. junius 4.-én
kötötték meg a Trianoni békediktátumot! Mi történt ez alatt a
két év alatt?
Ezek
érdekes kérdések lennének.
Nekünk
mindig csak a lelkiismeret-furdalás, vesztes csaták, a szégyen
jut?! A magyarokat összeugrasztották a kettős állampolgárság
miatt 2004. december 5.-én. Ez a szégyen napja. De arról mikor
beszélünk, hogy a magyar hadsereg 1916. december 6-án elfoglalta
Bukarestet, Románia fővárosát?? (...)
Nos,
érdekes lesz ez a 2014-es év, a megemlékezések, évfordulók
tekintetében!
dr.
Nagy Levente (Kunhegyes)
Gatya vagy lajbi?
Gondolatok
Trianon évfordulóján….
Mi
újat lehet írni Trianonról? A fiataloknak töviről-hegyire
mindent, ami ezzel összefügg, a középkorosztálynak csak némi
emlékeztetőt, az öregeknek meg semmi újat. Ők tudják… mert a
kor egyre több információhoz juttatta őket… tudják, hogy mi
történt 1920. június 4-én. Az ember nem a korától bölcsül,
hanem attól sok-sok információtól, amelyhez ha akar, ha nem,
élete során hozzájut. A politikával és a történelemmel is így
vagyunk. Egyre többet hallunk, egyre többet értünk meg vagy egyre
kuszábbnak véljük az egyes korok történéseit.
Trianon
is ilyen történéssorozat, ám nekünk sokkal drámaibb, mint azt
mások hiszik. Ugyanis Trianon máig tart. Valahogy úgy lehet
elképzelni ezt a folyamatot, amelyet 1920 júniusában elindított
egy álnok és aljas liberális és keresztényellenes európai
eszme, mintha a zsidókat nem deportálták volna, hanem helyben
minden zsidó nőt és férfit sterilizált volna a hitleri hatalom…
Szörnyű még elgondolni is, milyen következményekkel járt volna
ez egy nemzet éleztében. Szörnyű elgondolni, de mi, magyarok
tudjuk, látjuk, érezzük. Nekünk ez valóság, amit ma is
szenvedünk. A saját bőrünkön tapasztaljuk. Mert Trianon egyfajta
nemzetkasztrálás volt, az utána 25 évvel bekövetkezett és a
világtörténelemben a legaljasabbnak nevezhető vörös
diktatúrával kiegészülve, amelyben de facto öngyilkosság
sorozatot követtek el a magyar anyák, tekintve, hogy a lélektelen
és alja vörössöpredék-hatalom elhitette a vallásától,
istenétől és hitétől megfosztott fiatalsággal, hogy magzatot
ölni az anya emberi joga.
Nemzetkasztrálás,
máig tartó kín, etnocidium ez, amelyet nem állít le a józanész,
az emberiesség, az Európai Unió uborka hajlási szögét méregető
számos jól fizetett hülyéje, s ma már nem emel szót egyetlen
keresztény egyház sem emiatt, s nem sír velünk sem a zsidó, sem
az örmény…. noha ők jól tudják mi az, ha egy népet meg akar
semmisíteni a környezete. Magunkban bosszankodunk, magunkban forr a
dühünk, és a tehetetlenség is gyilkolja idegeinket. Trianon…
ismételgetjük, tüntetünk a napján, kijelentjük, hogy „Erdély
nem Románia”… mintha ezt az oláhok nem tudnák… majd június
5-én minden megy tovább a maga útján. A tüntetők rekedtre
ordítják magukat, a vármegyések összehajtogatják a fekete
molinót, és elégedetten távoznak egy-egy ideiglenesen mások
által uralt magyar területről, városból, vagy falucskából….
viszont akik ott maradnak, azok nem mindig olyan nagymellényűek,
mint aznap, amikor a tüntetés volt. Mert hiába az ordítozás,
hogy „Vesszen Trianon”… sajnos nem vész…. s egyelőre ennek
a trianoni alagútnak még sehol nem látjuk a végét. Inkább olybá
tűnik, hogy egyre sötétebb az alagút, mert a hazudozás és a
mellébeszélés, a trianoni döntés miatt megölt, meghalt,
megkínzott embertömegekre ma sem emlékezik senki hivatalosan
Budapesten… Nem emelnek emlékművet a gyász és a máig tartó
csonkolást idézve… mert még megbántanánk a rablót, a
gyilkost, a tótot, az olájt, az ukránt, a rácot. Ám, nem csak ez
a baj, nem csak ez keserít június 4-én.
A
magyar fejekben lévő iszonyatos sötétség az, amely ama alagútban
nem enged fényt látni. Mert ennek az alagútnak nem lehet vége,
amíg a magyar, a székely a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai
ember nem egyformán gondolkodik… Soha nem fog egyformán
gondolkodni. Mert akik itt élnek, azok magasabb rendűnek érzik
magukat, mint a határon túli magyar, s akik ott élnek azok
hozzászoktak az új főhatalomhoz és idomulnak is, ami a végül a
beolvadáshoz vezet. S egymásnak az arcába vágják, hogy „te ne
mond meg nekem, mit csináljak”… A magunk és egymás
ellenségeivé lettünk e 94 év alatt. Lehet könnyezve merengeni a
Székely Himnusz hangjaira egy-egy kopjafánál, lehet Somlyó
lankáján Boldogasszony anyánkat énekelni… de mindez összefogás,
összetartás és az összetartozás érzése nélkül csak önámítás,
színház. Nemzetárulás, amelyet mi magyarok magunk ellen követünk
el!
Nem
akarom az elért eredményeket alulértékelni. Nem akarom a kettős
állampolgárság intézményét lebecsülni, nem akarom a nemzet
egységének a napját, e gyászos június 4-ét megkérdőjelezni…
de elfogadni sem akarom, hogy a béke a jogos igényt, az esetleges
újratárgyalást, a Trianon miatt legyilkolt milliók(!)emlékét,
és az emlékezés lehetőségét semmivé foszlassa. Nem akarok, és
nem tudok beletörődni, hogy egyetlen megszálló főhatalom sem
követte meg nemzetünket a magyarság ellen elkövetett
gyilkosságokért, kínzásokért, de hazudozva új történelmet
kreált magának, amelyben mi - a jogos tulajdonos - lettünk a
megszálló, ő pedig a leigázott, az ártatlan. Igaz, tőlünk
kapott tót és oláh iskolát, kenyeret, s talán még levegőt is,
de köszönet helyett támadások, gyilkosságok máig tartó
sorozata, gyűlölet és ádáz ellenségeskedés jár a magyarnak, a
székelynek.
Nem
törődhetem bele, hogy ezer év csodálatos építményei,
székesegyházai, történelme, tájai, földben rejtezkedő kincsei
idegen, alkotóját is gyűlölő kezekben sorvadjon el. Nem
nyugodhatom bele, hogy az a magyar föld, amelyet őseim bajor
bevándorlókként is saját hazájuknak tartottak és ekként
igyekeztek alkotni rajta, s amelyet vérükkel a magyarok és
székelyek oldalán megszenteltek, ma a hazaárulók és
magyargyűlölők pöcegödre legyen…
Lehet
szép szavakat, békére törekvő és az európai népek egységét
hirdető hazudozásokat hangoztatni, de hol vannak, akik fejszével
csapták le a magyar és székely fejeket 1920. után, hol vannak, az
éjnek idején a Magas-Tátra erdeiből lejött orvgyilkos favágók,
akik magyar ölték, s ölték a cipszert is, de nem tudták miért.
Csak azt tudták, hogy a papjuk úgy hirdette, hogy ölni kell,
ha tót hazát akarnak… Hol vannak a tömeggyilkos szerbek, akik
ezrével gyilkolták le a magyarokat?
„Trianon…
átkozott Trianon” mondta 1989-ben beszédét elkezdve Domokos Pál
Péter a Jurta Színházban, a 45 év utáni első alkalommal
megtartott Trianon megemlékezésen. S ma is ezt mondjuk… mert
minden napunk - igenis - Trianonnak tudható fájdalmakat,
megalázatást, nyomort és kiszolgáltatottságot jelent.
Megmiskárolt nemzetté váltunk, és ma is megalázkodva vagyunk
kénytelenek hol erre, hol arra bocsánatot kérni és eltűrni az
uniós degeneráltak és a magyarországi hazaáruló ócska
kommunista és liberális söpredék köpködéseit. Nem lehet rend
sem, mert vannak elsők, és különbek, akiket nem lehet büntetni
még a hazaárulás aljas bűnéért sem, és hazudunk magunknak
sikert és áldott jövőt… miközben jelenünk is csak éppen hogy
van…. jövőnk pedig a mai helyzetet és az emberi butaságot és
hatalommániát tekintve - nagy betűkkel -: NINCS!
Ellenben
van magyar állampolgárság mindenkinek, de az arra kell csak
sokaknak, hogy könnyebben kapjanak munkát Nyugaton… Van annak is,
akinek a nagyapja még az esztenán oláhul kiabált a birkájának
és a bakatárnénak, ha üzekedni támadt kedve. Annak is van magyar
passzusa, aki magyarokat árult be pénzért a tótoknak, mert jobb
elfoglaltság volt az neki, mint a tehén farát nézni naphosszat a
tót kolhozban, ahol az anyja csak tótul beszélt, s nem azért mert
tiltották a magyar szót, hanem azért, mert tót volt... Ma
mindenki magyar lett, lehet, akinek ez hasznot hoz… Az igaz
magyarnak pedig, ezért a passzusért – bár eltűrt sok egy életen
keresztül tartó szenvedést – ma állampolgári esküt kell
tennie (noha az őt körülálló állami magyar tisztségviselők
messze nem olyan jó magyarok, mint ő)…
Megveszekedett,
bolond trianoni világ ez, amelyben foltot foltra öltögetünk, s a
végén azt sem tudjuk már, hogy gatya volt-e a sokfoltos ruhadarab
vagy lájbi…
Igen,
a méltóságteljességet feledve bosszankodom Trianon évfordulóján,
mert látok egy sírni szinte betegesen szerető, sebeit nyalogató
nemzetet, amely emlékezik, utálja is azt, aki megcsonkította
nemzetét és hazáját, de egymást legalább annyira utálja, mint
a megszállókat… Egy napig sír minden év június 4-én, majd
azzal nagyzol, s veri a mellét, hogy Erdélyben volt nyaralni, hogy
Kassán is kokárdával ment végig a főutcán, hogy Csíksomlyóban
is ott volt a misén. Igaz, addig azt sem tudta mi az, s az
Úrfelmutatás alatt épp a kolbászt karikázta a zsemléjére, mert
a hegynek fölfelé megivott pálinkától megéhezett, de mindezt
zsinóros mentében tette, a divatos és jó pénzt hozó „zarándok
vonattal” utazva.
A
megcsonkíttatás napja az összetartozás napjává lett, s trianoni
halottaink emléke nem drágább más nemzetek halottainak emlékénél
– nekünk, magyaroknak a legfelsőbb szintekig. Ez maga is
fájdalom… gyalázat. Senki nem meri végre kimondani ország-világ
előtt, hogy nincs és nem volt nagyobb szenvedés – máig tartó
gyalázatos megaláztatás – egyetlen nemzet számára sem, mint a
magyar nemzet számára 1920. június 4-e. Ha tetszik, ha nem! Ennek
kellene emlékmúzeumot építeni a Józsefvárosban, hiszen
ideérkeztek az oláhok elől menekült székelyek és magyarok, s
itt éltek vagonokban hónapokon keresztül… A magyar nemzet
megfeszíttetésének a napja ez, s a kereszt hazugságokból és
álnokságból állt. A szuvas kopjafák helyett tehát, végre kőbe
kellene vésni ezt a szenvedést, azon a téren, amelyen állt már
efféle emlékmű… s amíg az nem áll újra, addig hazudunk csupán
Trianonról – magunknak és a világnak egyaránt. Miért fontosabb
egy megszálló nemzet dicsőítése a Trianoni döntés miatt megölt
székely, felvidéki, kárpátaljai… halottaink drága emlékénél?
Területeinknél? A szenvedést nem kéne már szégyellni.
Szégyellni a hazudozást és a fölösleges, a megjátszott, a
parancsra gazsuláló alázatoskodást kell.
Emlékezzünk
tehát a már talán meg sem változtatható fájdalomra, amely
nemzetünk végső pusztulásáig a magyar és székely lelkekben
marad, s amelyet csak mi, magyarok tudnánk helyrehozni… ha
önmagunkban bízva, egymást megbecsülve, hittel tekintenénk a
jövőbe, ha összetartanánk, s a magyar édesanyák ezernyi
gyermekkel áldanák meg a Kárpátok gyűrűjét… Mert azé az
ország, aki teleszüli…
Nem
sírni, nem kopjafák tömegét állítgatni, és koszorúzni kell
június negyedikén, s nem a húszas évek ma már értelmetlen és
ostoba szlogenjeit kell skandálni, hanem cse-le-ked-ni… ki-ki a
saját legjobb tudása szerint, de egyet gondolva – Trianonról is!
Végül
felteszem a kérdést, ha más nem meri feltenni: - ha a néhány
hónap alatt lezajlott és immár hatvannyolc éve véget ért
tragédiát, a zsidók szenvedését törvényben foglalt kötelező
fájdalommá tették, tananyagként már gyermekeinket fertőzik a
gyűlölettel, az önmarcangolással, akkor a magyar parlamentben a
máig tartó magyar tragédia miért nem foglaltatik épp olyan
joggal törvénybe?
Ezért
fáj a lelkem minden június negyedikén, s ezért vagyok szomorú,
amikor látom, hogy más nép fájdalmán kötelezően és
képmutatóan „zokog a magyar elit”, de a magyar fájdalom, a
Trianon miatt és a megszálló oláhok, rácok, tótok által
kiirtott magyar halottaink emléke tabu. Mint annak a magyar
államférfinek a tisztelete, aki - ha nem is járt örök érvényű
sikerrel, de - mindent megtett azért, hogy Trianont semmivé tegye.
A történelem azonban közbeszólt. Megmaradt tehát, nekünk
Trianon – vagy Trianon revíziója… ám ez utóbbira 2014-ben úgy
látszik, annyi esélyünk van csak, mint a Horthy-szobor
felállítására kiadott L. Simon engedélynek…
Stoffán
György
Ha
az orosz piacaikat veszélyezteti, a németországi
gyáriparosok
megbuktatják Merkelt
Dr.
Griffin Tarpley ismert washingtoni publicista és történész
szerint előbb buktatják meg a németországi gyáriparosok a
globálcionok hálójába került Angela Merkelt, mint hogy hagynák
az orosz kereskedelmi kapcsolataik bedőlését. A történész
szerint az amerikai "Nuland-lobbi" befektetett öt milliárd
dollárt az ukrajnai puccsba az ország ásványi kincseinek
megszerzésért, az egész katonai látványakció emiatt történik.
A
történész szerint az egypólusú világ amerikai lobbistái nem
veszik figyelembe a tényeket vak elvakultságukban, hogy ez a
helyzet már nem tartható fenn. Tarpley a PressTv-nek adott
interjújában leszögezte: hiába erőlteti a a Nuland lobbi (a
zsidó világcsaládok képviselője) az Oroszország elleni
szankciók bővítését, ez nem fog menni. Az orosz gazdasági
kapcsolatban érdekelt németországi nagyiparosok akár Angela
Merkel németországi kancellárt is megbuktatják, ha
kapcsolatrendszereiket veszélyezteti.
Angelának
ezért lett hirtelen olyan fontos Viktor. Kell neki a szövetséges,
mert nem szeretne bukott vezető lenni. Mint beszámoltunk róla,
Angela Merkel gyors németországi látogatásra invitálta a magyar
miniszterelnököt.
Nagyvilág
és a Távol-kelet
2014.05.02
16:16
A
Világbank előrejelzése szerint az Egyesült Államok elveszítheti
a "világ legfontosabb gazdasága" címet még idén, amit
1872 óta tart. Ismerjük fel, hogyha már egy atlantista pénzügyi
központ elismeri ezt, akkor komoly a gond. Komoly, mert egyrészt
belátták, hogy halogatni nem lehet tovább a tényeket, másrészt
pedig a saját befektetőik megtévesztése bizalomvesztéssel járna
irányukban, ezt azért a Világbank se engedheti meg magának. Az
eredeti előrejelzés szerint Kína csak 2019-re vette volna át ezt
a címet.
A
Kínai gazdaság bővülését még az IMF-nek is el kellett
ismernie. Kína ugyanis 2011-2014 között egy 24%-os gazdasági
bővülést könyvelhet el, amíg az USA egy 7.6%-os csökkenést. Az
IMF ugyan próbál szépíteni, hogy ez az adat a vásárlóerő
változásán alapul, és hozzáteszik, hogy a kínai kormány hiába
mutat fel kiváló gazdasági mutatókat, hogyha a kínai nép
vásárlóerő szempontból még mindig csak a világon a 93. helyen
van.
Ezzel
szemben az igazság az, hogy az ázsiai óriás
energiaszükségleteinek növekedéséből, abból a tényből, hogy
az energiahordozókért fizetni is tud (késedelem nélkül),
valamint, hogy a jüan immáron komoly alternatíva a nemzetközi
pénzügyi tranzakciókhoz a dollár helyett, kirajzolódhat előttünk
az a kép, hogy bizony Kína már mintha meg is előzte volna az
Államokat. A Financial Times a londoni city globális döntéshozóinak
a félhivatalos szócsöve szerint ugyanis a kínai gazdaságot a
nyugati elemzők hozzávetőlegesen 20%-al alábecsülik. Ez az
alulbecslés leginkább a katonai és haditechnikai területekre
érvényes. Ennek ellenére Kína már rendelkezik saját
repülőgép-hordozóval is, és folyamatosan hozza be a lemaradását
a nyugathoz képest.
Elhisszük,
hogy a világ globalistáit felettébb zavarja Kína élretörése,
ez ugyanis nem szerepelt ebben a formában a terveikben, legalábbis,
hogy ilyen hamar bekövetkezzen. A felkészülési idő véget ért,
az USA láthatóan nem tudta befejezni az új gyarmatainak az
annektálását (Szíria, Venezuela, Ukrajna), az Irakból és
Líbiából lopott arany elfogyott. Most Kína fog dönteni, melyik
oldalra áll. A jelek szerint Oroszországot választja, ezzel
megkezdődik a nemzetközi pénzügyi elit lassú haláltusája.
Sajnos ez az állatfaj a sarokba szorítva a legveszélyesebb.
Fekete
tengeri helyzetjelentés
2014.04.25
20:23
Egy
héttel ezelőtt hoztuk le a US Donald Cook esetének hátterét
feldolgozó írásunkat, az információ akkor még alternatív
forrásból származott. Sokan kételyüknek adtak hangot a
történtekkel kapcsolatban. Forrásaink szerint akkor a
Fekete-tengeren közvetlen összeütközött az egyik legmodernebb
NATO-technika az orosz hadsereg egy új fejlesztésével, az
összecsapás pedig a nyugati technológia teljes vereségével
zárult. A US Donald Cook berendezései megszűntek működni, az
Aegis rendszer használhatatlan vasdarabbá változott az új
elektronikai zavaró rendszerekkel felszerelt Szu-24-es vadászgép
rárepülései alatti másfél órában.
Most
a hírt megerősítette az orosz állami média. Az Aegis rendszerrel
felszerelt rombolót valóban az új orosz Hibini nevet viselő
elektronikai blokkolórendszer tette ártalmatlanná, olyan szinten
demoralizálva a hajó legénységét, hogy a rombolót azonnal a
kikötőbe vezényelték, ahol 27 személy a legénységből azonnal
kilépett a sereg állományából.
Az
Aegis rendszer levizsgázott, még arra sem volt képes, hogy bemérje
az ellenfél repülőgépét. Ezzel a technológiával pedig
láthatóan a vén csatalónak tartott Szu-24-eket is felszerelték.
Ha ilyen technológiát szerelnek a régebbi gépekre, mit tudnak
akkor a legújabb gépek?
Annak
idején, a grúziai háborúban a nyugat nem értette, hogyan
lehetséges az, hogy a Csecsenföldről átdobott 30 000 orosz katona
jószerével öreg, ósdi fegyverekkel felszerelve képes volt 5 nap
alatt teljes vereséget mérni a csúcstechnikával felszerelkezett,
modern hadviselésre kiképzett 35 000 fős grúz haderőre. A mai
napig szégyenkezve tekint a nyugati katonai stratégiai tervező
részleg emiatt a csúfos kudarcra. A grúz haderő az első naptól
kezdve egyetlen támadó hadmozdulatra sem volt képes, és
folyamatosan csak hátrálni kényszerült.
Egyszerű
az ok; talán nem voltak minden információ birtokában, milyen
eszközöket is használtak az oroszok a háború során. Íme egy
kis ízelítő a nyugatnak, mire is számítsanak. Az orosz állami
média beszámol róla, milyen hatékonysággal működik az az Aegis
rendszer, amivel az Egyesült Államok NATO-szövetségeseit akarja
"megvédeni".
Az
amerikai flotta büszkesége - egy darab ócskavas lett, mikor
találkozott az első orosz vadászgéppel.
"Április
10-én a Donald Cook a Tomahawk szárnyas rakétákkal együtt
behatolt a Fekete-tenger semleges vizeire. Oroszország erre egy
Szu-24-es repülőgépet küldött az amerikai torpedóromboló hajó
körberepülésére. Az orosz repülőgép fegyvertelen volt, azonban
szakértők állítása szerint rendelkezett legújabb orosz
rádióelektronikus harci rendszerrel. Az Aegis már távolról
észlelte a Szu-24-es közeledését, harci riadót fújt. Amerikai
radarok a célponttal való közeledés irányvonalát mérték be.
És egyszerre csak a képernyők kialudtak, az Aegis megszűnt
üzemelni. Közben a Szu-24-es a torpedóromboló fedélzete felett
vonult el, megfordult és rakétatámadást imitált. Aztán
megfordult és megismételte ezt a manővert. És ezt megtette
12-szer.
Vagyis
amikor üzemelt a Szu-24-es fedélzeti rádióelektronikus elnyomási
rendszere, a modern Aegis rendszer üzemképtelenné vált.
Külföldi
médiák írják, hogy az incidenst követően a Donald Cook sürgősen
betért egy romániai kikötőbe. A hajó személyzetének 27 tagja
benyújtotta lemondási kérelmét. Állítják, hogy mind a 27
személy azt írta, hogy nem kívánja életét kockáztatni. Ezt
közvetve megerősíti a Pentagon nyilatkozata is. Ebben olvasható,
hogy az akció demoralizálta az amerikai hajó csapatát.
A
rendszer, amellyel az orosz Szu-24-es sokkolta az amerikai Donald
Cook-ot, a Hibini nevet viseli. A Hibini egyébként egy hegygerinc a
sarkvidéki Kola-félszigeten. A Hibini az ellenfél
rádióelektronikus elnyomásának legújabb rendszere, amellyel
ellátnak majd minden ígéretes orosz repülőgépet."
Íme
egy gyakorlati példa arra, hogy a NATO nem csak harcképtelen az
orosz haditechnikával szemben, de az Egyesült Államok nyugati
"szövetségeseit" sem képes megvédeni. Információink
szerint a közelmúltban Szíriából Oroszországba szállítottak
minden Szu-24-es vadászgépet. Lehetséges, hogy ezeket a gépeket
már a legmodernebb zavaróeszközökkel szerelik fel, ami a NATO
teljes vereségéhez vezetne a Közel-Keleten vívott háborúkban.
Nem kérdés, hogy az új technológiához ilyen úton hozzájuthat a
Szíria védelmében harcoló Hezbollah, Irán pedig már birtokában
van az új technológiának. A NATO teljes katonai vereségének
lehetünk szemtanúi.
SZÉTESIK
AZ USA - BEDÖNTHETI AZ EGÉSZ UNIÓT – A
DOMINÓ
ELV
Texasi
lovasok felvonulása, a "Texasi Függetlenség napján"
Az
USA 29 tagállama szeretne elköszönni a Fehér Háztól. - Akár a
dominó, amikor dőlni kezd, - úgy terjednek az országban a
népszavazási kezdeményezések az egyes tagállamok
függetlenségéről.
Függetlenedési
dömping fájdítja fejét a Fehér Ház adminisztrációjának.
Egyre több tagállam szeretne kiválni az unióból. Aláírásgyűjtési
akciók sokasága zajlik, petíciók fogalmazódnak meg, - az
államokat a központi hatalomhoz kötő béklyók feloldása
érdekében.
Már
több mint 300 ezer ember írt alá ilyen értelmű peticiókat.
Texas 70 ezer lakója irta alá a Fehér Ház honlapján a
követelést, hogy Obama írasson ki népszavazást a tagállam
függetlenségéről.
A
függetlenségen gondolkodik még Louisiana és 27 másik állam:
Florida, Alabama, Indiana, New Jersey, Észak-és Dél-Karolina,
Montana, Oregon, Missouri, Colorado, Mississippi, Michigan, Kentucky,
Tennessee, North Dakota, Georgia, Arkansas és New York. De már
kopogtat hasonló ötlettel Alaszka, Kalifornia, Nevada, Arizona,
Delaware, Wyoming, Ohio, Oklahoma és Pennsylvania ... És, ha borul
az első dominó, gyorsan követi a többi is. Bedöntheti az egész
uniót a dominó elv.
Obama
és adminisztrációja egyenlőre még eléggé bizonytalan. Saját
alkotmányukat sértenék meg ismét, ha kellő aláírás megléte
esetén nem írnának ki népszavazást, az egyes tagállamok
elszakadásáról.
Persze
elég nagy valószínűséggel: az 'emberi jogok bajnokaként' pózoló
washingtoni adminisztráció, de leginkább a nekik hatalmat
kölcsönző háttérhatalom, minden gond nélkül köpni fog saját
alkotmányára ez esetben. (is!)
Ám
ez mindenesetre komoly intő jel a liberális Amerika vezetőinek, -
az Amerikai Egyesült Államok felbomlása, a rothadásával együtt,
- visszavonhatatlanul elkezdődött. - Vagy inkább, ahogy mondani
szokás; varrás mentén reped az összefércelt, egységes
nemzettudat nélküli ország.
Ezért
is akarna háborúzni megint külföldön, lehetőleg jó messze a
határaitól, hogy elodázza a bomlást. De már túl régóta érik
ez - és túl hosszú ideje odázná el a bomlási folyamatokat
Amerika kormányzata.
Jelen
esetben az ukrajnai erőszakos eseményekben való aktív részvételük
már nem késleltetni, - hanem egyenesen siettetni fogja az USA
bomlását.
Az
"okosok" azt hitték, hogy csak a világ más tájain; most
például csak Európában történhetnek meg a függetlenedési
kísérletek, - lásd; Krím, Velence, Skócia, - vagy az egyre
erősödő baszk szeparatizmus, s még sorolhatnánk.
Mostanra
jönnek rá ott Washingtonban, hogy az ukrajnai erőszakos események
támogatásával, mekkora öngólt lőttek. Az ukrajnai történések,
- s az ezzel kapcsolatban fellángoló elszakadási törekvések;
elsőként Krím majd Transznisztria, - s a következő: Donbassz
(Kelet-Ukrajna), - követendő példával szolgálhatnak más
államoknak, - de nemcsak Európában, hanem Amerikában is. - Akár
Texasnak, Alaszkának, s még a többi 27 államnak.
Most
már, - az amerikai kormányzat saját maga miatt, - igen saját maga
miatt ellenzi oly hevesen más népek önállósodási törekvéseit,
vagy az anyagországához való csatlakozási szándékait. Mert a
dominók dőlése, immáron Európából is elindulhat...
Krím
orosz ajkú többsége a függetlenségével, majd a népszavazás
általi csatlakozásával anyaországához, példát mutatott az
összes nemzet számára. - Így az egyes amerikai tagállamok
számára is, amelyek függetlenedni akarnak a washingtoni központi
kormányzattól. S vele együtt a FED-től s, a szabadkőművesektől,
az izraeli lobbytól, az AIPAC-tól, s mindentől, ami a cionista
hatalommal együtt jár.
És,
ha előbb-utóbb siker koronázza majd függetlenedési törekvésüket,
- nem kell majd háborúzniuk majd a fél világ ellen, s a vágóhídra
küldeni fiaikat, - ami a washingtoni uraik eredeti szándéka lenne.
Méltán
írhatják föl zászlaikra a régi óhajt: "No more brother
war! - Soha többé testvérháborút!"
Szabad
Riport
Források:
Komszomolszkaja Pravda - Avrasiya.info - Bal-Rad - SzRTI archivum
NO
COMMENT
Ez
szinte hihetetlen ! ! !
"Ez
a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok
ellen"
Emanuel
Rabinovich rabbi az Európai Rabbik Vésztanácsának, Budapesten
tartott rendkivüli találkozóján mondott beszéde.
"Üdvözöllek
benneteket, gyermekeim. Azért hívtalak benneteket, hogy
megismételjem új programunk alapvető lépéseit. Jól tudjátok,
hogy azt reméltük, hogy a háborúk közti húsz évünket arra
használjuk fel, hogy megszilárdítsuk azokat a nagy vívmányokat
és előnyöket, amelyeket nekünk a második világháború
jelentett. Ezeket sokan közülünk különböző fontos területekről
ellenzik, de most minden rendelkezésünkre álló erővel azon kell
dolgoznunk, hogy öt éven belül előkészítsük a harmadik
világháborút.
"Célunkért
3000 éve küzdünk egyesült erővel..."
Célunkért
3000 éve küzdünk egyesült erővel, amely már egészen közel van
és a győzelem szinte biztos, arra ösztönöz minket, hogy
fáradozásainkat és óvatosságunkat megtízszerezzük.
"Minden
zsidó király lesz és minden gój rabszolga." A Chábád
"Messiás" zászlaja
Biztosítalak
benneteket, hogy tíz éven belül fajunk eléri méltó helyét a
világban, ahol minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga.
(Taps). Emlékezzetek vissza 1930-as propagandakampányainkra, amikor
Németországban zsidóellenes érzelmeket szítottunk és Amerikában
meg a németek ellen. Ez a kampányunk a második világháborúban
csúcsosodott ki.
Ma
a világon hasonló propagandakampány folyik. Oroszországban
folyamatos az Amerika-ellenes propaganda, míg Amerikán a
kommunistáktól való félelem söpör keresztül. Ez a hadjárat
kényszeríti a világ kisebb országait, hogy vagy az USA vagy
Oroszország partnersége mellett döntsenek. E pillanatban
legnagyobb problémánk az amerikaiak hamvadó hadi szellemének a
felélesztése.
Terveinket
nagyon akadályozza a hiányzó általános hadkötelezettség
Amerikában, de biztosak vagyunk benne, hogy a választások után
rögtön keresztül tudunk egy megfelelő intézkedést vinni az
Amerikai Kongresszusban.
Az
oroszok és az ázsiai népek eléggé irányításunk alatt vannak,
és nem tiltakoznak a háború ellen, de várnunk kell az amerikaiak
megszerzésével. Ezt az antiszemitizmus kártya kijátszásával
reméljük elérni, amely olyan kitűnően működött a Németország
elleni háború idején. Erősen számítunk az antiszemita erőszak
elleni hírekre Oroszországból, hogy ezek felháborítsák az
Egyesült Államokat és így építsünk szolidaritásukra a
szovjetek hatalma ellen.
Emellett,
hogy az amerikaiaknak az antiszemitizmus valóságát bemutassuk,
nagy pénzforrások bevetésével, amelyet amerikai antiszemita
elemek rendelkezésére bocsátunk azért, hogy hatásosságukat
növeljük, és antiszemita erőszakot fogunk előadatni legnagyobb
városaikban. Ennek kettős célja lesz: egyrészt megtudjuk az
amerikai reakciósok nevét, akiket így elhallgattathatunk, másrészt
az Egyesült Államokat oroszellenes egységbe forrasztjuk.
Öt
éven belül ez a program el fogja érni célját, a harmadik
világháborút, amely pusztításban minden előtte valót felül
fog múlni. Izrael természetesen semleges marad, és amikor mindkét
oldal ki lesz merülve és szétverve, akkor mi bíráskodni fogunk
és ellenőrző bizottságokat küldünk minden tönkretett országba.
Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok
ellen.
Nyilvánosan
felfedjük magunkat Ázsia és Afrika népei előtt. Biztonsággal
állíthatom, hogy most születik a fehér gyerekek utolsó
nemzedéke!
A
mi ellenőrző bizottságunk a népek békéje és a fajok közötti
feszültségek megakadályozása érdekében meg fogja tiltani a
fehérek egymás közötti házasságát. A fehér férfinak sötét
bőrű nőkkel kell együtt élnie míg a fehér nőnek fekete
férfiakkal. Így majd eltűnik a fehér faj, mert a sötétekkel
való keveredés a fehér ember végét jelenti, és legveszélyesebb
ellenségünk így csak emlék marad.
"Elindulunk
az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján és fajunk lesz a
világ vitathatatlan ura"
Elindulunk
az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján, és fajunk lesz a
világ vitathatatlan ura. A mi magasabb rendű szellemi képességeink
könnyen lehetővé teszik számunkra a sötét emberek fölötti
uralmat.
Kérdés
a hallgatóságból: Rabinovich Rabbi, mi lesz a vallásokkal a
harmadik világháború után?
Rabinovich:
Nem lesznek többé vallások. Egy papi osztály megmaradása
uralkodásunkra állandó veszélyt jelentene, a túlvilágba vetett
hit lelkierőt adna kiengesztelhetetlen ellenzőinknek sok országban,
és képessé tenné őket arra, hogy nekünk ellenálljanak. Mi,
ennek ellenére megtartjuk őseink hagyományos szertartásait és
szokásait, uralkodó osztályunk eredetének jelét. Megszigorítjuk
faji szabályzatunkat úgy, hogy zsidó nem házasodhat csak a
fajtáján belül, idegeneket pedig nem fogadunk be.
Emlékeztetlek
benneteket a második világháború kegyetlen napjaira, amikor
népünk néhány tagját a hitleri banditáknak kellett feláldoznunk
azért, hogy elég tanúnk és jogalapunk legyen azokra a perekre és
kivégzésekre, amelyek során Amerika és Oroszország vezetőit,
mint háborús bűnösöket kivégeztetjük, miután a béke
feltételeit mi szabjuk meg. Biztos vagyok benne, hogy nektek még
kell kis előkészület ilyen feladatra, mivel az 'áldozat' szó
mindig is népünk jelszava volt, és egy pár ezer zsidó áldozat a
világ kormányzásáért valóban nem nagy ár.
Hogy
annak a vezető szerepnek a biztos eljöveteléről meggyőzzelek
benneteket, megmutatom, hogyan fordítottuk a saját találmányait a
fehér ember ellen. Sajtója és rádiója a mi kívánságaink
szószólója, nehéziparának termékei pedig azokat az eszközöket
adják, amit Afrika és Ázsia felfegyverzésére szállít saját
maga ellen.
Érdekeink
képviselői Washingtonban erősen terjesztik a 4. Pont programját
(Colombo Plan), amely a világ elmaradottabb részeinek iparosítását
tűzi ki céljául úgy, hogy miután Amerika és Európa ipari
létesítményei és városai megsemmisülnek az atomháború után,
a fehéreknek nem lesz erejük a sötét fajok nagy tömegeinek
ellenállni, akiknek vitathatatlan lesz a technológiai
felsőbbrendűsége.
A
világ feletti győzelem víziójával a szemetek előtt, térjetek
vissza országaitokba és erősítsétek eddigi jó munkátokat addig
a közeli napig, amikor Izrael felfedi hivatását, mint a világ
dicső fénye."
Források,
amelyekben a beszéd megjelent:
Eustace
Mullins: "New History of the Jews" (A zsidók új
története), William Guy Carr: "Pawns In The Game" (Bábuk
egy sakkjátszmában).
Sütő
Gábor *
Méltatlan
állampolgárainkról és a
magyarságtudatról
(AVAGY
A VÁLASZTÁS EGYIK FONTOS TÉTJÉRŐL)
A
Miniszterelnök a rezsicsökkentés védelmét célul tűző Magyar
Csapat megszervezésére hívó körlevelében így fogalmazott: „Mi,
akik ehhez a csapathoz tartozunk, úgy gondoljuk, hogy a magyarok nem
másodrendű állampolgárok Európában”.
Nyugodtan
mondhatom, sokmilliomod-magammal teljes mértékben azonosulunk
szavaival. Mondanivalómat nem is neki címzem, hiszen széleskörű
konkrét tájékozottsággal rendelkezik, s tisztában van mindazzal
is, ami itt következik. Nem tisztem értelmezni és magyarázni a
kijelentéseit sem – bár ez már szinte sporttá vált, főleg az
ellenzék körében – mégis úgy vélem, nem véletlenül
fogalmazott így. Bizonyosan látja, számos jel utal rá, hogy az
Európai Unió szemében kimondatlanul, de gyakorlatilag másodrendűek
(ha nem harmadrendűek, s netán még vad ázsiaiak is) vagyunk.
Ennek egyetlen oka van, éspedig, hogy Magyarországon is
másodrendűek vagyunk!
A
kormány semlegesítette a hazai, jórészt nemzetidegen ellenzék,
valamint a külföldi politikai ellenfelek folyamatos és elvadult
támadásait, a multinacionális tőke uralmának keretei között is
tanúsított bizonyos szociális érzékenységet, ennél fogva
népszerűbbé vált. A kormány tagadhatatlan erőfeszítései és
eredményei ellenére, valami, de inkább valakik miatt, nemzetünk
mégis sorvad, országunk vesztegel, népünk rosszabbul él, mint a
múlt rendszerben, egészségi állapota és műveltségi szintje, de
még a létbiztonsága is olyan ijesztően süllyed, hogy e-mögött
nem is nehezen feltérképezhető háttérhatalmi tudatosságot kell
látnunk. S amíg csak e helyzet fennmarad, másodrendűek maradunk
az EU-ban, a világban, sőt – ha nem leszünk észnél –
törvényszerűen még lejjebb csúszunk.
A
saját hazánkban is!
Vitathatatlan
tehát, hogy a fentiek orvoslása képezi az országunk, népünk,
nemzetünk előtt álló mindenekelőtt megoldandó történelmi
feladatot! Mellette eltörpül az egyébként kulcsfontosságú
rezsi-csata is. Folytatnunk kell és meg kell nyernünk a
rezsi-csatát, az idegen érdekeket és szellemiséget követő
bankok elleni harcot. S ha a kormány és a nép továbbra is
összefog, meg is nyerjük. Ám közös tragédiánk, hogy úgy ez a
megelőlegezett győzelem, mint minden más siker majdhogynem
hiábavaló lesz, ha mások fölözik le őket, s a magyarok továbbra
is másodrendű állampolgárok maradnak a saját országukban.
Legyen ennek tudatában mindenki, aki felelősséget érez a magyar
nemzetért, különösen azok, akik jelenleg viselik is e
felelősséget, lévén, hogy szavazatinkkal végrehajtó posztokra
állítottuk őket.
E
súlyos helyzetet egyre többen látjuk, tenni is akarunk ellene,
képesek is lennénk rá, ám mégis alig tehetünk valamit. Még a
véleményünket sem mondhatjuk el szabadon, mert a háttérhatalmi
új uralkodó osztállyá szerveződött méltatlan állampolgáraink,
és a befolyásuk alá kerülő kormányszervek azonnal fenyegetően
lépnek fel: rasszistának, antiszemitának, nacionalistának,
szélsőségesnek nyilvánítanak bennünket, de még e nemzetidegen
új osztály által kierőszakolt törvénytelen törvény is lecsap
ránk. Ugyanakkor méltatlan állampolgáraink, nevezzük is meg,
kikről van szó: a rasszista zsidó és cigány vezetők, s az őket
ajnározó neoliberális politikusok, teljes szabadsággal terjesztik
magyarellenes rágalmaikat itthon és a világban, s nemcsak hagyják,
ösztönzik is, hogy a társadalomellenes elemek garázdálkodjanak,
megfélemlítsék a rendet, nyugalmat kívánó, a munkájukat
tisztességgel végezni és a gyümölcsét élvezni akaró magyar
állampolgárokat.
A
mindehhez társuló és megkérdőjelezendő kormányzati segédlet
miatt a közéletünket eluraló, az állampolgári kötelezettséget
semmibe vevő, a végletekig erőltetett antiszemitázás és
holokausztozás közben az illetékes vezetők és hatóságok
figyelme már nem terjed ki a legveszélyesebb jelenségre. Egyes
kisebbségi-mássági állampolgáraink és szervezeteik, a
neoliberális pártok hazai képviselőivel karöltve, a
demokráciával visszaélve, általános (divatos szóval élve:
egészpályás) támadást folytatnak a magyarság ellen, ideértve
az őket folyamatosan előnyben részesítő kormányt is. Külföldet
is mozgósítják, haza- és nemzetáruló politikát folytatnak
Brüsszeltől Tel-Avivon és Washingtonon át Bécsig. Nem tartják
tiszteletben népünk hagyományait, nem szolidárisak vele,
lekicsinylik, lenézik, támadják, elárulják, miközben
folyamatosan olyan előnyöket élveznek, amelyekre a magyarság
többsége csak áhítozhat. A rasszista vezetők és kijáróik az
állampolgári magatartásukkal egyáltalán nem szolgálnak rá az
egyre szélesedő kivételezésekre, előjogokra. Ám mégis éppen
ők követelnek még többet és többet, s tehetik, mert akiket
lánglelkű költőnk „belső bitangoknak” nevezett, segédkeznek
nekik a saját nemzetükkel szemben. Nemrég az Élet és Irodalom
január 31-i számát böngésztem. „És”-nek csúfolják, mivel
sem élet, sem irodalom nincs benne, de mostanra az „És” is
eltűnt, s csak holokauszt maradt benne. Hoz azonban egy
megállapítást, amely – bár az „És” nem azokra
vonatkoztatja, akikre én – találóan minősíti a helyzetet: „a
közös állampolgárság okán nehogy már ki kelljen állni
hétpróbás gazemberek mellett is”.
Határainkon
túlra tekintve, a jövőre vonatkozóan félelmetes, hogy a
szomszédjainknál nem látunk ennyi és ily nyíltan tevékenykedő
megélhetési hazaárulót. Ha a külföldről is támogatott „belső
bitangok” ereje növekszik – márpedig kormányszerveink
nemtörődömsége miatt alig tornyosulnak előttük akadályok –
megkérdőjeleződik nemzetünk jövője. Ezek nem puszta szavak,
mert ugyanakkor szomszédaink nacionalista alapon sokkal jobban
összetartanak, és érezhetően távlati magyarellenes célokat is
követnek, és e két folyamat egymást erősíti. A
rendszerváltáskor öt szomszédunk volt, ma hét van, s
mindegyikben elnyomott magyar kisebbségek élnek. Németh Zsoltnak,
a Külügyminisztérium politikai államtitkárának a földrajzi
tényeket felülíró parlamenti kijelentése szerint azonban nem
hét, hanem nyolc szomszédunk van; Izrael a nyolcadik. Szerinte
Izrael akkor is határos velünk, ha nem határos! De álmélkodhatunk
azon is, hogy a Külügyminisztérium jelenlegi vezetői között
minden jel szerint nincs egyedül a véleményével. Közvéleményünk
hosszú évek óta döbbenettel tapasztalhatja, hogy a
Külügyminisztérium messze nem követi kellő szinten a magyar
kisebbségek kifejezett elnyomását, fenyegetését, bántalmazását.
Nem meri kimondani, hogy kétoldali viszonyunk az ottani magyarság
helyzetének a függvénye, politikává emelni pedig egyáltalán
nem meri. Ugyanakkor érzelemmel és nagy átéléssel fogalmazott
közleményeiben ítéli el, ha a palesztinok kövekkel, parittyákkal
mernek védekezni Izrael bulldózerrel, tankokkal, rakétákkal
elkövetett sorozatos agresszióival szemben. Sokan élcelődnek
mostanában a kettős mérce alkalmazásán, ám a Külügyminisztérium
Izraellel kapcsolatos állásfoglalásait ezzel nem vádolhatják.
Ott minden tévedés kizárva, nincs semmiféle kettős mérce,
csakis izraelpárti. Immár hosszú évek óta! De meddig még?
A
világban, főként az EU-ban is terjednek a hasonló jelenségek, de
nálunk uralkodóvá váltak; sehol nem tapasztalható ennyi és
ilyen mérvű nemzetellenes cselekedett és hazaárulás.
Mint
mindennek, ennek is megvannak az okai. Messzire kellene visszanyúlni
és igen hosszadalmas lenne az okok kifejtése, de az érthetőség
kedvéért az alapvető vonatkozásán mégis érdemes vázlatosan
átfutni.
Elterjedt
vélemény, hogy nincs egységes magyar nemzet, mert viharos
történelmünk során többször nagy számban települtek be
idegenek, akik nem magyar nemzetben gondolkodtak, s
leszármazottjaiknak sincs magyarságtudatuk, bár magyarul
beszélnek. A békésen hasonuló és állampolgári magatartásból,
sőt magyarságtudatból jelesre vizsgázó kunok és a jászok
kivételt képeznek. De befogadtunk mindenki mást is, aki csak jött.
Az Árpád-házi királyok kihalása után félévezredig osztrák
uralom alatt éltűnk, sok sváb és szász betelepítésére került
sor. Évszázadokon keresztül folyt a tótok és az oláhok
beszivárgása, ami nagymértékben a magyar arisztokrácia hibája,
mert olcsó munkaerőt keresett. Saját kezdeményezésből
folyamatosan áramlottak a cigányok és a zsidók is. Találkozni
olyan állításokkal, hogy az utóbbiak sok képviselője azért
viselkedik kifejezetten ellenségként, mert eleve nemzetidegen; neki
ez a nép nem sajátja, sőt éppen azért jött ide, mert az
országát akarja. Megkövetelhető-e mindezektől a magyarságtudat?
– kérdezik, de úgy, hogy eleve tagadó választ feltételeznek.
Lehet, hogy nem szabad kötelező igennel válaszolni e kérdésre,
de kivétel nélkül minden magyarországi lakostól meg lehet és
meg is kell követelni a felelős magyar-állampolgári magatartást.
Mindamellett
tagadhatatlan, hogy van egységes magyar nemzet, annak ellenére is,
hogy a bennünk veszélyes versenytársat látó nyugati nagyhatalmak
Trianonban szétszabdalták. Az eredeti lakhelyükön megmaradt, de
Trianon miatt magukat külföldön találó nemzettársaink a
nemzetünk részét képezik, nem mondhatunk le egymásról, bár
mind a nyugati államok, mind a szomszéd országok ma is erre
játszanak. Igaz, és sajnálatos az is, hogy a Kárpát-medencében,
s általában a külföldön élő magyarokra nem mindig jellemző az
összetartás nemzeti alapon. Ezzel szemben a vélt kiválasztottságon
alapuló, mindenki mást lebecsülő faji (mert nemzetinek nem
nevezhető) és megélhetési érdekszövetség a hazánkat
célországnak tekintő nemzetközi zsidóságnak olyannyira sajátja,
hogy mára átcsapott nyílt és sajnálatos módon megtűrt
magyarellenes rasszizmusba.
Mindenkinek,
aki védelmezi a magyar nemzet érdekeit, látnia kell, hogy
Tiszaeszlártól (1882) az első világháborúig (1914) alattomos
támadás folyt a nemzetünk ellen, ami egy évszázaddal ezelőtt
nyílt támadásba ment át, ma is tart, sőt élesedik. Ugyanis a
rendszerváltást követően az erőviszonyok bizonyos
vonatkozásokban még inkább a zsidóság javára billentek. Ennek
tudatában a magyar hazafiaknak, s az általuk választott
kormányoknak a nemzet érdekeiért félreérthetetlenül ki kellene
állniuk tűzön-vízen át. Minden nemzetet tisztelniük kell, de a
betelepedett idegenekért történő elsődleges felelősségvállalás,
sőt megalázkodó túlhangsúlyozása, éppen a nemzetmentő
feladatról tereli el a figyelmet és az erőt, s ezzel
kiszolgáltatottabbá teszi nemzetünket. Súlyosbítja a helyzetet a
túljátszott, állandósult, sőt az utóbbi években intézményesülő
holokausztozás (ami szembe megy a zsidóság érdekeivel is, mivel
kifejezetten zsidóellenes jelenségeket vált ki). Valamelyest
magyarázható, hogy egy évszázaddal ezelőtt az akkori magyar
kormány engedett a pénzügyi és egyéb zsarolásnak, mára azonban
gyakorlattá vált, s „eredményei” ismeretében
megbocsáthatatlan, mert a magyar megmaradást veszélyezteti.
A
gyászos történelmi előzmények ellenére, napjainkban a kormány
ismét rossz választ adott. A Mazsihisz és más zsidó szervezetek
azzal a fenyegetéssel álltak elő, hogy bojkottálják a „Magyar
Holokauszt 2014” rendezvényeit, ha a kormány Szakály Sándort
nem váltja le a Veritas vezetéséről, nem áll el a német
megszállás 70. évfordulójára tervezett köztéri szobor
felállításától, illetve a sokadik szükségtelen holokauszt
emlékhelyet nem az ők elképzelései szerinti helyen és módon
alakítja ki. Erre a fennhéjázó és kihívó ultimátumra csak
egyetlen helyes válasz volt, amit – sajnos – a jelenlegi
kormányszervek sem találtak meg: a legérdekeltebbek visszakozása
láttán le kellett volna állítani az egyébként is magyarellenes
felhangokkal jellemzett, nem is kerek évfordulós, s már az
elnevezésében is zavaros egész rendezvénysorozatot, és 2014-t a
Dózsa-felkelés 500. évfordulója kapcsán Dózsa évvé
nyilvánítani.
Vajon
mi akadályozta az illetékeseket abban, hogy e történelmileg és
aktuálpolitikailag egyetlen logikus, sőt a közvélemény által is
igényelt megoldás nem jutott az eszükbe? Miért nem érzékelték,
hogy az őket hatalomra juttató kétharmad ezt várta, és még ma
is ezt várja el. Ezért nem fogadta rokonszenvvel, hogy a
miniszterelnök, magyarázkodó-békéltető hangnemű levélben
válaszolt a Mazsihisznek, mintha valami párhuzamos hatalmi szerv
lenne.
Először
is, nem az ő szintje. A Mazsihisz és az EMIH nem partnere a
kormánynak; legfeljebb az illetékes kormányhivatalhoz
fordulhatnak. Az érthetetlenül hallgatag kormány helyett mondjuk
is ki, hogy a Mazsihisz, az EMIH, a nemzetbiztonsági kockázatot
jelentő és haladéktalanul betiltandó Tett és Védelem nyílt
politikai támadásokat intéz a kormány ellen. Annak ellenére,
hogy a kormány, bármennyire is hihetetlen, de a mi pénzünkből
még bőkezűen pénzeli is e magyarellenes megnyilvánulásoktól
sem mentes szervezeteket! Ne kerteljünk, ezért történelmi
felelősséget visel, s a súlyos anyagi terheitől valamennyien
szenvedünk már ma is, egyéb következményei pedig vészterhesek.
Ráadásul a kormány hiába fizet, hiába emlékezik méltón, vagy
még azt is megduplázva a holokauszt 70. évfordulójáról, a
hetvenegyediken és a századikon is ugyanezeket a követeléseket,
rágalmakat és vádakat fogja hallani. De már a negyvenediken is
ezt hallotta. Ezért teljesen értelmetlen ez az egész behódoló
hajbókolás. Még a valamikori szovjet szervek és nagykövetek is
örültek volna, ha akkora beleszólási szabadsággal rendelkeztek
volna, mint ma Mazsihisz és az izraeli nagykövet, akik magukat
hatóságnak képzelve, zsarolják és felelősségre vonják a nekik
nem tetsző magyar újságírókat, szakértőket, szervezeteket, sőt
a kormányt is!
Másodszor,
tudatában kellene lenni, hogy az ilyen magyarellenes felfogásra
(mármint, hogy megemlékezni Magyarországon csak a holokausztról
lehet) és fenyegető követelésekre (a holokauszt bűnét a magyar
nemzeti tudat részeként állandósítani kell, amit – sajnos –
egyes kormánytényezők is hangoztatnak) adott szerencsétlen
válaszok sok szavazat sorsát döntik el. És ez így van rendjén
akkor is, ha ezt magunk sem látjuk örömmel.
Jobban
oda kell figyelni a magyar lelkületre. Nemcsak a kisebbségek és a
másságok lehetnek érzékenyek, hanem a többség is, és jó
okkal. Nem ártana következtetéseket levonni a sokasodó külföldi
példákból sem. Legutóbb a Katalán Autonóm Tartomány kormánya
még a holokauszt emléknapot is törölte, azzal az indoklással,
hogy „nem helyes a zsidó holokausztról beszélni, miközben a
palesztin holokauszt zajlik.” Nyugat-Európában egyre többen
hasonlítják Izraelt a náci Németországhoz. Főleg a francia, de
az olasz közvélemény is mind határozottabban száll szembe a
rasszista zsidó követelésekkel és talmudista törekvésekkel.
Európában komolyabban kezdenek odafigyelni Luther Márton
figyelmeztetésére: „Ezért, kedves keresztény feleim az ördög
mellett nincs keservesebb, mérgezőbb, hevesebb ellenségetek, mint
a zsidó, aki komolyan zsidó kíván lenni.” Vannak azonban
jóérzésű zsidók, akik megértik a Jobbik álláspontját is;
láthattuk, hogy elnökének a londoni látogatásakor mellette
tüntettek a rasszista és megtévesztett testvéreikkel szemben. Nem
érdektelen tudni arról sem, hogy a Neturei Karta – a saját
megfogalmazásuk szerint „a cionizmus eretnek mozgalmát és
ideológiáját, valamint annak "gyermekét", a
szektariánus "Izrael Államot" az eredeti ortodox
Judaizmus alapján teljes mértékben elutasító csoport és
szellemiség” – levélben foglal állást ifj. Hegedűs Lóránt
mellett. Leszögezi: „Hegedűs lelkész úrnak és jobbikos
barátainak azt kívánjuk, hogy sikeresen alakítsanak ki egy
igazságos és emberséges politikát, Magyarország és minden
állampolgára javára.”
Ahogy
a betegségek, úgy a veszély ellen is csak akkor tudunk védekezni,
ha az orvos, illetve mi magunk megnevezzük. A napnál világosabb,
hogy nem mi vagyunk zsidóellenesek (antiszemiták pedig – ahogy ők
mondják, ezúttal is manipulálva mindenkit – semmiképpen nem
vagyunk, hiszen miért is fordulnánk szembe az arabokkal,
palesztinokkal és más szemita népekkel?), amivel folyamatosan
rágalmaznak bennünket, hanem az önmagukat felsőbbrendűnek tartó
rasszista cionista zsidó vezetők és szervezetek a fajgyűlölők.
Ténykérdés, hogy mindig ők kezdik a megkülönböztetést és az
elkülönülést, mert eleve nem tekintik magukat a nemzet szerves
részének. Nyilatkozataikkal, tetteikkel önmaguk adják tudtunkra,
hogy zsidóként ellenzik a magyar kormány, pártok, személyek
álláspontját, a magyarság érdekeinek védelmére irányuló
lépéseiket. Állampolgárhoz méltatlan, előítéletet tükröző
kirekesztő magatartásuk okán már rég érdemtelenek az egyébként
is törvénytelenül szerzett előjogaikra. Ennek bizonyított
történelmi tényeit – akár tetszenek nekünk, vagy másoknak,
akár nem – mindenkinek tényként kell elismerni. 1919-ben
Szamuely faji alapon magyarokat gyilkoló terrorkülönítménye,
majd 1945 után az ugyancsak faji alapon bosszút álló ÁVÓ, az
1956-os atrocitásokat előidéző Rákosi-klikk tevékenysége
mutatja, mi mindenre képesek. Most pedig az Orbán-kormányt akarják
megdönteni, amely szerencsére ki-kimutatja, hogy magyar, de valami
miatt túlzottan hallgat rájuk, s úgy érezzük, hogy a magyar
kultúra és lelkivilág védelmére nem fordít akkora figyelmet,
mint a privilegizált helyzetben lévő zsidóság anyagi, sőt
magyarellenes igényeinek a kielégítésére. Képzeljük el, milyen
kormányt szeretnének, ha ezt is bírálják!
A
kisebbségi-mássági rasszisták eleve tartanak az állampolgári
kötelezettségektől. Ám a tizenhárom kisebbség közül mégis
egyedül csak a zsidók burkolják homályba önmaguk kilétét. Ők
nem képeznek sem kisebbséget, sem fajt, sem etnikumot, sem vallást,
nem tartoznak nemzethez, s önkormányzatiságot sem vállalnak,
zsidóként a választásokon sem indulnak, nehogy érinthetetlenségük
megszűnjön, törvénytelenül szerzett előjogaik csökkenhessenek,
netán a magyar állampolgárokra vonatkozó kötelezettségeket
számon kérhessék rajtuk. Ehelyett jogot formálnak rá, hogy
minden adott esetben a legelőnyösebbet választhassák. Nagyon
ideje lenne, hogy rájöjjenek: tisztességes állampolgároknak
lenni nehéz ugyan, de másnak lenni nem érdemes. S ha megteszik ezt
az első lépést, Széchenyi István szellemében esetleg
kikívánkozhat a következő is: „Jó magyarnak lenni, igen nehéz,
de nem lehetetlen!”
Az
eddigiek alapján azonban inkább az vehető biztosra, hogy a
rasszista zsidó vezetők és szervezetek hisztériakeltéssel,
követelődzésekkel folytatják a zsarolást, a kormány pedig
továbbra is tűri, holott vala-mennyiünknek nyugalomra és
stabilitásra lenne szükségünk. A kormánynak nincs rá
felhatalmazása, hogy mindezt tűrje és leplezze, pláne arra, hogy
e kártékony jelenségek elleni alulról feltörő törekvéseket
fékezze, korlátozza, sőt büntesse! Mert miről is van szó?
Betelepült idegenek faji alapon létrejött és a magyarok ellenében
önmaguknak pozitív diszkriminációt követelő szervezetekről, s
céljaikat a mindenkori kormányok naiv jóhiszeműsége, vagy
megengedhetetlen és megkérdőjelezendő gyámoltalansága miatt
mindig el is érik.
Téves
és magyarvesztő politika az, amelynek nincs kidolgozott, miden
állampolgár által követhető és követendő nemzeti irányvonala,
eszményképe és nem ezek érvényesítésére törekszik, hanem
mindössze úgy nevezett „reálpolitika” akar lenni. Önmagában
a reálpolitikának mindig megvan ugyan a maga indokoltsága, de nem
szorítkozhat a mások által alakított körülményekhez és
szabott feltételekhez igazodásra.
Nézzünk
csak szét a magyar megmaradás és a nemzeti tudat szempontjából
fontos kulcsterületeken: a pénzügyek és a hírközlés
kisajátítása mellett folyik a magyar történelem, vezetőink és
jelképeink meghamisítása, gyalázása, háttérbe szorítása és
mindezzel párhuzamosan az elzsidósítás minden vonalon. A
megszámlálhatatlan magyarellenes cselekedetek közül itt csak
egyet részletezek.
Az
ember azt várná, hogy ha a gyönyörűen felújított Zeneakadémia
előtt szobrot állítanak valakinek, az Erkel Ferenc, a magyar
nemzeti opera megteremtője (Bánk bán, Hunyadi László) s
Himnuszunk zenéjének szerzője, vagy az ott tanult, majd ott tanító
és szereplő Bartók Béla, s Kodály Zoltán lesz. Ám 2013.
október 22 óta a Zeneakadémia előtt az élete nagy részét
külföldön töltő Solti György szobra áll. Vajon minek az okán
éppen az övé? Kedves Olvasó, csak egyet találhat; ugyanis nehéz
lenne melléfogni: Solti sem a magyarságáról híres. Mégis a
szobrát felavató Martonyi János külügyminiszter – ezúttal is
fordítva látva a világot – kijelentette: mindvégig hűséges
volt a hazájához, de ez a haza 1939-ben, majd 1945-ben elhagyta őt.
A haza a bűnös? Kétszeresen is? Az ilyen túlzó sanda
kijelentések mögött a magyar nép kollektív bűnösségére utaló
célzás sejlik fel. Az állítás önmagában sem igaz;
földrajzilag, emberileg, politikailag, de még átvitt értelemben
sem állja meg a helyét. Az ellenkezőjét tükrözi Solti sírjának
(feltételezhetően az sem véletlen, viszont tolakodóan nagyképű,
hogy Bartók Béla sírja mellé szorították be) felirata is,
amelyen, nyilván utolsó akarata, vagy a szellemiségét ismerők
döntése alapján még a neve sem magyarul szerepel: „Sir Georg
Solti - Hazatért”. Azaz mégsem a haza hagyta el őt; hanem
fordítva. Szobrának talapzatán pedig ez áll: „Egy új korszak
nyitánya.” Első olvasásra úgy vélné az ember, hogy e gondolat
sokfelé ágazó elmélkedésre alkalmas, pedig ez az arcátlanul
nagyképű és hazug állítás is egyetlenegy és messze nem zenei
irányba mutat. Különösen, ha még azt is számításba vesszük,
hogy ugyanaznap a Zeneakadémia hagyományosan Kisteremnek nevezett
termét is átnevezték „Solti György Kamarateremre” (az sem
érthető, hogy a termet miért Eduárd kenti herceg adta át),
holott a budapesti Maros utcai zeneiskola már viseli a nevét. Amíg
pedig a Zeneakadémia felújítása folyt, az oktatást áthelyezték
a Wesselényi utca 52 alatti ugyancsak felújított és kibővített
épületbe, amelyet „Ligeti György épületnek” neveztek el.
Ligeti (alias, Auer) György, Soltihoz hasonlóan, külföldi
országokban élte le az életét, és szintén nem a magyarságáról
volt ismert.
Nem
hihető, hogy akik mindezt kigondolták, engedélyezték és
véghezvitték, majd Solti szobra alá réztáblán még azt is
odabiggyesztették, hogy „Készült Magyarország kormánya
megbízásából”, ne tudnák, hogy mit cselekszenek. Nem látnák,
hogy országunk elzsidósításában működnek közre?
Értsük
mindezt jól, nem Solti és Ligeti elismert művészi tevékenységéről
van szó, hanem arról, hogy kifinomult érvként illesztik be őket
népünk kollektív bűnösségét hirdető, benesi ihletésű
rágalmukba. Ma már kormánytényezők is arról beszélnek, hogy az
„aktív és passzív” magyarok egyaránt bűnösek, mert nem
áldozták fel életüket azok megmentésére, akik saját életük
védelmében még ellenállást sem tanúsítottak. A hasonló
túlhajtott eljárásokkal az egyre hivalkodóbb zsidó
gátlástalanságnak és telhetetlenségnek nyitnak kapukat. Részt
vállalnak a magyar nemzeti szellem kivégzésében. A magyar zene
nem akárkiket adott a világnak. Tekintélyes listát állíthatunk
össze, amelyen azonban „Sir George Solti” messze nem az elsők
között szerepel. (Szakértők szerint Vásáry Tamás, Fischer
Annie, de sokan mások zeneművészetileg megelőzik Soltit, és nem
tagadták meg magyarságukat). Ennyit illene tudni annak a
kormánytisztviselőnek, aki felelőtlenül a kormányra hivatkozik,
ha pedig ez a sajnálatos tényleges helyzet, akkor tartsuk számon,
s amikor alkalom adódik, orvosoljuk. Akik meggondolatlanul, de
különösen, meggondoltan nemzetellenes cselekedeteket követnek el,
nem érdemelnek választói bizalmat.
És
ha már itt vagyunk a Liszt Ferenc téren (Bűnös mulasztás, hogy
még nem nevezték át Sir George Solti térre …!?), óhatatlanul
emlékezetünkbe csapódik, hogy a közelmúltban az itt álló Ady
szobrot is Rejtő Jenő (alias, Reich Jenő) szobrával akarták
helyettesíteni. E törekvés most lecsillapodott, de nem lehetünk
benne biztosak, hogy véglegesen. A rasszista zsidó vezérek nyíltan
törekednek más népek múltjának eltörlésére. Irak
lerohanásában is szerepet játszott, hogy a többezer éves sumér
kultúra emlékeivel rendelkezett, de a talmudista tanok szellemében
pusztulnia kell mindennek, ami bármely vonatkozásban meghaladja
azt, amit Izrael fel tud mutatni. Annak idején a NAT-hoz és az
alaptörvényhez tett Mazsihisz-„javaslatok” is egyértelműen
bizonyítják, hogy a magyar kultúra elsorvasztása van soron. Vagy
gondoljunk csak vissza a közelmúltra: rasszista zsidók és
szervezetek szóltak bele, sőt döntöttek arról, kinek állíthatunk
szobrot, kinek nem, kit lehet kitüntetni, kit nem, kik
szerepelhetnek az iskolai tantervekben, kik nem, kik vonulhatnak fel,
kik nem, és így tovább. És a végrehajtó szerveink meghajoltak
előttük! Maga a Zeneakadémia egyelőre még viseli Liszt Ferenc
nevét, aki megérezve e veszélyt, figyelmeztetett bennünket:
„Valamennyi keresztény nemzetnél, amellyel együtt ma zsidók
élnek, eljön a pillanat, amikor felismerik, hogy számukra a zsidók
megtűrése vagy kitaszítása az élet vagy a halál kérdéséhez
hasonlóvá válik: egészség vagy örökös betegség kérdésévé,
szociális béke vagy örökös levertség és láz kérdésévé.”
Mi, magyar hazafiak már régen ebben a szellemben állunk hozzá e
kérdéshez, ideje lenne, hogy a hatóságaink, kormányaink is
hozzánk idomuljanak, ne pedig idegeneknek hízelegjenek.
A
nemzetidegenek arra számítanak, hogy a holokausztozás és
antiszemitázás eleve védekezésre, magyarázkodásra kényszerít
bennünket, s ürügyén állandó anyagi előnyöket és előjogokat
lehet követelni, de ez már lejáratott lemez és csak akkor
vezethet eredményre, ha kormányzati birkatürelemmel párosul.
Csakis így terelheti el a figyelmet az egyre érezhetőbben
érvényesülő magyarellenes numerus claususról, s nemcsak
szolgálja az előjogokkal körülbástyázott, az államban állammá
szervezett zsidóság védelmét, hanem leplezi a magyarság
súlyosbodó problémáit, a magyar nemzeti érdekek mellőzését.
Mindez annyira nyilvánvaló, hogy az utca embere is tudja és
helyteleníti is. Akik – mint az álbaloldaliak és a
neoliberálisok – „nem látják” mindezt, sőt támogatják e
magyarellenes rasszista törekvéseket, eleve méltatlanok az ország
vezetésére. Nem kevésbé azok a személyek is, akik jobboldalon
szerepelnek ugyan, de végső soron majdnem ugyanezt teszik. A
rasszista manipuláció tehát csak egyetlen esetben sikeres; ha
akadnak olyan nemzetellenes kiszolgálók, akiket lehetőleg
demokratikus látszat mellett választtatnak meg, s akik a
holokausztot egyre inkább magyar bűnnek tüntetik fel, a zagyva
„Magyar Holokauszt 2014” programot erőltetik, olyan
kijelentéseket tesznek, hogy a holokauszt a magyar nép legnagyobb
tragédiája, s felhatalmazás nélkül folyamatosan bocsánatért
esedeznek. Róluk mondta Széchenyi István: „Az angol főképp a
szegénységtől, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol
az ördögtől, az orosz a cártól fél… én rettenetes mértékben
az elfajult, hűtlenné vált magyaroktól”.
A
közelmúltban már visszhangzott is országunk a „Gyurcsány,
takarodj!” jelszótól; Bajnainak sokszor tudomására hoztuk, hol
lenne a helye; az SZDSZ magyarellenessége és kártékonysága miatt
a történelem süllyesztőjébe került, de utódpártjaik ismét
itt lihegnek a nyakunkon. Veszélyt jelentenek számunkra; nem
kívánatosak még a hatalom környékén sem. Nem nehéz hát
kitalálni, mely hazai és külföldi erők tartják őket mégis a
felszínen.
Bármennyire
is súlyos a nemzetáruló kifejezés, ki kell mondani, hogy a
neoliberális, álbaloldali politikusok esetében erről van szó,
azzal súlyosbítva, hogy tudatosan, a következmények ismeretében
teszik. A holokauszt valóban nagy emberi tragédia volt, de ők
magyar bűnnek tekintik, s elébe mennek a „bosszú népe”
sürgetésének, hogy hetedíziglen bosszút kell állni mindazokon,
akik nem a talmudista elvárások szerint élték és élik az
életüket. A holokauszt tagadása ugyanolyan káros, mint e tagadás
törvényi büntetése. Nem is lenne szabad olyan jogellenes
cselekedetre kényszeríteni a bíróságokat, hogy politikai
kérdésekben hozzanak döntést. Alig van ennél nagyobb
értelmetlenség. Politikai-ideológiai kérdésekben nem lehet vak
engedelmességre, mások által előírt nézetek elfogadására
kényszeríteni az embereket, mert ez rossz vért szül, az ellenkező
hatást váltja ki, hatalmas és beláthatatlan károkat okoz minden
félnek. Elsősorban maguknak a zsidóknak, hiszen mindenki látja,
hogy a magyarok ellen csak a velük kapcsolatos politikai kérdésekben
alkalmaznak büntetőjogot. Ez ellen nemcsak jogos, hanem kötelező
is a tiltakozás. A zsidó lakosság remélhetőleg többségét
alkotó józan zsidóknak, mint magyar állampolgároknak, mindez
ellen fel kell lépniük. Leginkább ők tudnának rendet teremteni a
saját házuk táján.
Mindennek
fényében a hallgatás és az elhallgatás egyaránt káros. A
szélsőségeseknek beállított egészséges népi törekvések
nagyhangú elítélése, törvényi tiltása sem jelent megoldást,
sőt mostanában ez a hatóságaink körében eluralkodott
önveszélyes, ezért a legkártékonyabb politikai közhely.
Mindenki, aki mer látni, szembesülhet az egyetlen vitathatatlan
eredményével: „az egyenlőbbek” ma már halmozottan előnyös
helyzetbe kerültek a javak elosztásánál, a közvélemény
befolyásolási lehetőségeiben, de még a bíróságok előtt is.
Sorsközösséget nem vállalnak, ezzel szemben mindig, mindenben,
mindenhol az első helyet követelik önmaguknak. Az élet felé
mozdulnak, minket meg a halál felé tuszkolnak. Országunkban nagy a
szegénység, egyes körzetekben súlyos, mivel a piaci viszonyok
okán eleve igazságtalan a közösen megtermelt javak elosztása,
amit a mértéktelen és indokolatlan zsidó igények készséges
kielégítése a végletekig súlyosbít, s akadályozza, hogy a
szegény emberek világával többet foglalkozzunk. A kormány,
gesztust téve, még ilyen körülmények között is meghirdette a
teljesen szükségtelen „Magyar Holokauszt 2014” hatalmas
kiadásokkal járó nagyszabású programot. Ám a rasszista zsidó
vezetők és szervezetek még ezzel is elégedetlenek, békétlenséget
szítanak, hisztériát keltenek, a sajátos elkülönülő
akaratukat és érdekeiket akarják rákényszeríteni a kormányra
és az egész országra.
Mi,
a kétharmad, mi mást tehetnénk, mint a kormányaink helyett, de a
számukra is, vonjuk le az egyértelmű következtetést: az
antiszemitizmus és a holokauszt indokolatlanul előtérbe tolakodó,
mindent uralni kívánó problémakörében sem a kis, sem a nagy
kérdések nincsenek a helyükön. Minden hamis, manipulált,
másképpen van, mint ahogy nekünk – és a világnak – be
akarják beszélni. Ezt kell látni, nem pedig ráharapni a
legprimitívebb csalétkekre, ráadásul mentegetőzni, védekezni és
fizetni, fizetni, fizetni.
Végül
még egy sürgető körülmény. Véletlen-e, hogy e súlyos nemzeti
problémák rendre kimaradnak a választási programokból. Jelenleg
is! Pedig életünk legfontosabb kérdéséről, a magyar
megmaradásról van szó. Egy párt messze nem a nemzet, de nem mehet
el szó nélkül amellett, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek
nyilvánosságra került, sűrűn idézett dokumentumaiban, és
vezetőik megnyilatkozásaiban Magyarország (és Galícia)
megszállása, elfoglalása folyamatosan alapvető célként
szerepel. A mai Izraelben is nyíltan meghirdetett célország
vagyunk („Tanulj magyarul!” „Új hazánk Magyarország!” és
hasonló buzdítások). Aki erről hallgat, sőt tiltja az ellene
irányuló törekvéseinket, méltatlan állampolgár, még a hatalom
közelébe se engedjük! Egyedül a lakiteleki heteknek volt
bátorsága rákérdezni Perez elnök hasonló értelmű
kijelentésére. Válaszra sem méltatta őket. Ám a hivatalos
válasznál is hitelesebb gyakorlati válasz valamennyiünk szeme
előtt van. Erről szól ez az írás. Szervezzük meg végre az
ellenállást és az ellentámadást, kényszerítsük a pártokat
állásfoglalásra. Nem annyira mások ellen, mint nemzetünk
védelmében.
A
hazánkra áhítozókkal nem lehetünk elnézőek. Más szavakkal
senkinek semmiféle felhatalmazása nincs magyarellenes politika
folytatására. A most folyó választási kampányban a Jobbik
kivételével mindegyik párt hallgat a magyar megmaradásról. Pedig
a demokratikus játékszabályokat nemcsak a választóknak, hanem a
választottaknak is be kell tartaniuk. Az utóbbiaknak példamutatóan,
hiszen a magyar megmaradás fontos, ha nem a legfontosabb kérdése,
amelyben nem lehet az ország, a nemzet megkérdezése nélkül
utólag és önkényesen eljárni, idegen érdekeknek
engedelmeskedni. Nem erre választottuk meg őket. Aki ilyen
körülmények között a holokausztra és az antiszemitizmusra
hivatkozva utólag még a politizálást és a rendteremtési
akaratot is korlátozza és tiltja, helytelenül értelmezi a
demokráciát, hiszen éppen a legdemokratikusabb elemét, a
beleszólást lehetetleníti el. A politizáláshoz nem kell sem
beosztás, sem jogcím, s az nem is kiváltság, hanem a demokrácia
szerves velejárója, állampolgári jog és kötelesség. Ezt nem
lehet tiltani sehol sem, még a stadionokban sem, anélkül, hogy a
tiltók ne fordítanák maguk ellen a közhangulatot, s ne diktátor
színében tűnjenek fel akkor is, ha nem kívánnak azok lenni.
Tudatosodjon
minden felelős szervben és személyben, hogy a zsidóság sorsa a
saját kezében van. Ha az erősödő társadalmi figyelmeztetés
süket fülekre talál, elkerülhetetlenül a zsidóság tragédiája
következik be. Mi ezt nem kívánjuk. Azonban nem válhatunk az ő
áldozatukká sem, el kell kerülnünk, hogy kivédhetetlenül közös
katasztrófa és pusztulás útjára lépjünk. Ezért az
elkövetkezendőkben a zsidóságnak kell vezekelnie, s
félreérthetetlen tettekkel hosszú időn át bizonyítania, hogy
nem ezt a jövőt szánja önmagának és nekünk sem, hanem a
magyar-állampolgári fegyelem, s az élet útján kíván haladni.
De
a történelmi tapasztalat figyelmeztet, hogy erre nem várhatunk
passzívan, a „megint beszélünk, s csak beszélünk”
szellemében. A népet követve, a kormány is egyértelműen a
piros-fehér-zöld sarkot válassza, és még kényszerből sem a
kék-fehéret, mögötte a sárga irigységgel és gyűlölettel. Ha
nincs hozzá elég mersze, vagy ereje, igényelje a helyzetét
megértő milliók támogatását. Amennyiben ugyanis vezetőink
részéről folytatódnak a hűségeskük, az állandó
védekező-magyarázkodó magatartás, és párhuzamosan a mi
kirekesztésünk a saját hazánkban, s csak egy-két bátor hang
szól, amelyeket könnyűszerrel túlharsognak, sőt törvényileg
még ők is ezeket büntettetik, akkor harmadrendűekké válunk a
saját hazánkban, s csak magyar tragédia következik be! Ez a
magyar pusztulás útja lenne, amit minden eszközzel meg kell
előznünk! S nem holnap kell tenni ellene, hanem ma, a kormánynak
és minden magyar állampolgárnak!
Ha
valaki túlzónak találná e gondolatokat, emlékeztetek rá, hogy
országunk a zsidó összejövetelek székhelyévé vált. A Zsidó
Világkongresszus országalázó budapesti és egyéb zsidó
szervezetek magyarországi értekezleteinek megtartását követően
márciusban nálunk tartja gyűlését az Európai Rabbinikus Központ
is. Több száz európai és izraeli vezető rabbi vesz részt rajta,
hogy – saját sajtóközleményeik szerint – tiltakozzanak a
magyarországi antiszemitizmus ellen és újsághírek szerint a
magyar kormány magas beosztású tagjai is részt vesznek a fórumon.
Álljunk
meg egy kis történelmi kitérőre. A világ ma már tudja, hogy a
főleg zsidó nagytőke milyen aljas haszonleső szerepet játszott
mindkét világháborúban, de más hadi cselekményekben is. A világ
ennek ellenére nem bünteti a zsidó népet, sőt más népek
terhére mesterséges hazát hozott létre részére. Miért nem ott
rendezik az összejöveteleiket? Ott harcolhatnának igazán az
antiszemitizmus ellen is, elvégre Izrael a legantiszemitább állam,
lévén, hogy a saját szemita fajtestvéreit irtja. Ehelyett ide
tolulnak és szembeköpnek bennünket!? Kik engedélyezik mindezt?
Miért nem működik a nemzeti együttműködés rendszere? Alapvető
sorskérdésről miért nem konzultálnak a néppel? Nem látják,
hogy zsidó befolyási övezetté válunk (bár lehet, hogy e
megállapítást múlt időbe kell tenni), s ha mindettől nem
szabadulunk meg, zsidó ország is leszünk. Támogatom ezt a
kormányt, de éppen ennek jogán mondom: nincs ez így rendjén.
Hogy-hogy nincs egy szava sem a zsidó magyarellenes törekvésekkel
szemben? Sőt nyilván még az említett márciusi értekezletet is
üdvözölni fogja, akárcsak az előzőeket.
Mindezek
okán emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra is, hogy a
közelmúltban Kis János volt SZDSZ-vezető nevéhez kötve a
sajtóban nyíltan körvonalazták magyarellenes stratégiájukat:
előre közlik a világgal, hogy a Fidesz-KDNP csalni fog a
választásokon, s ezek után, ha a Fidesz-KDNP nyerni fog,
beavatkozást kérnek az EU-tól, vagy az USA-tól. (Lehet, hogy az
MSZP azért nem igényli ezúttal nemzetközi megfigyelők
jelenlétét, nehogy valamelyikük szabályos választást
jelentsen!?) Az előkészítő sajtókampány már javában folyik is
ellenünk. Az amerikai Külügyminisztérium emberi jogok
megsértéséről szóló szokásos évi jelentésének tavalyi
számában majdnem hatvan oldal foglakozik Magyarországgal, míg
Észak-Koreával tizenegynéhány. Az izraeli-amerikai érdekek nyílt
képviseletét vállaló brüsszeli vezetés is alig várja, hogy
bevethesse a különösebb hírverés nélkül létrehozott európai
csendőrséget, s ezzel jogi precedenst teremtsen a beavatkozásra
minden más tagállamban.
A
fenti szempontok miatt nagy a tétje az áprilisi választásoknak, s
a remélhetőleg még kormányképesebb új Fidesz-kormánynak az itt
érintett létfontosságú kérdésekben elsőbbséggel és
egyértelműen a magyarság javára kell döntenie. És tévednie nem
szabad. Ma ugyanis ez a helyzet: mi, a magyar hazafiak, a kétharmad,
már régen méltó válaszokat adtunk mindezen kérdésekre, de
sajnos, a rendszerváltás óta hatalomra került pártok részéről
nem találtunk kellő meghallgatásra. Intő, hogy a pártok között
is vannak, amelyek jól, legalábbis a kormánynál jobban kezelnek
egyes kérdéseket (a Jobbik a magyarság és a külpolitika
problémakörét, a Munkáspárt a szociális és általában a
társadalompolitikai kérdéseket); bár vitathatatlan, hogy
ellenzékben és csak szavakban politizálni könnyebb, mégis
megérdemlik a szavazók még nagyobb bizalmát. Akár ellenzékként,
akár szövetségesként jól egészítenék ki és erősítenék a
Fidesz-KDNP-ben meglévő nemzeti és szociális elkötelezettséget.
Éppen ennek okán, és a stabilitás érdekében meg kell
akadályoznunk a neoliberális és álbaloldali erők hatalomba
jutását. Határozottan szembe kell szállni a simulékony és
megtévesztő „lehet más a politika” sandaságával is. A
választások előtt a Fidesz-KDNP-n van a sor, hogy ugyanebben a
szellemben lépjen, ha ismét el akarja nyerni a kétharmados
támogatottságot. A kétharmad ma is megvan, talán erősebb is,
mint volt, de a közelgő választáson annak tudatában szeretne
újabb négy évet adni a Fidesz-KDNP kormánynak, hogy az véget vet
ennek a nem kívánatos zsidó zarándoklásnak, és a suttyomban
folyó betelepülésnek is. Nagyon sokan örülnének, ha az esedékes
választási programjában határozott jeleit adná annak, hogy érti,
nem lehet kétfelé igenelni, mert a közmondás szerint, aki ezt
teszi, két szék közül a földre esik. Látni kell, hogy
közéletünk nemcsak a zenében, hanem számos más területen is
mind sűrűbben találkozik a rasszista zsidó vezetők
gátlástalanságának egyre arcátlanabb megnyilvánulásaival.
Sajnos, egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a kétharmados hatalom
ellenére, vagy a segítségével érvényesülnek, mert mindkettőre
van példa. Nekünk azonban mégis döntenünk kell. A kétharmadról
is mi, választók döntöttünk, s a magyar megmaradás parancsoló
követelménye, hogy április 6-án, de azt követően is mi döntsünk
mindenkire való tekintet nélkül, azaz csak magunkra való
tekintettel.
Nemzetiségre,
származásra, vallásra, nemre való tekintettel egyetlen méltó
állampolgárnak se essen bántódása, de a méltatlan
állampolgárokat lehetetlenítsük el nemzetiségre, származásra,
vallásra, nemre való tekintet nélkül. E történelmileg
szükségszerű irányelvet költőien, mára is érvényesen Dsida
Jenő fogalmazta meg a „Tekintet nélkül” című versében:
Be
kell látnunk:
Ha
kérdeznek, becsületesen
felelni
kell.
A
harcot becsületesen
fel
kell venni,
az
úton becsületesen
végig
kell menni,
a
szerepet becsületesen
el
kell játszani,
keményen
és tekintet nélkül.
…
Krisztusnak
és Pilátusnak,
farizeusoknak
és vámosoknak,
zsidóknak
és rómaiaknak
egyformán
szolgálni
nem
lehet.
*
A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
(Megjelent
a KAPU c. folyóirat 2014/3 számában)
*****
NYÍLT
LEVÉL
Emanuel
Rabinovich rabbi és Yosef Ovadia rabbi
Uraknak!
TISZTELT
URAIM!
Olvasván
az Önök ostobaságától, gyűlöletétől, logikátlan
jóslataiktól, tudatanságuktól, elfogultságuktól és
primitív elgondolásaiktól hemzsegő nyilatkozataikat, arra
gondoltam, hogy önzetlen, gyors és ingyenes segítséget
nyújtok Önöknek.
Megérdemlik
(rászolgáltak), mert ritka példányai a homo sapiensnek, és
elektronmikroszkóppal sem lehetne találni még
egy olyan embert a bolygónkon, aki megközelítené Önöket az
agylágyulás súlyossági fokának ilyen (kimutatható) mérvű
kialakulásában.
Önök
nagyobb kárt okoznak saját fajtájuknak, mint a
legelvakultabb rasszisták, ezért megérdemelnék, hogy egy
állatkert ketrecében mutogassák Önöket,
olyan ellátással, mint a legjobban védett emberszabású
majmokat. Ott is szórakoztathatnák nap, mint nap, a látogatóik
tömegeit.
Ha
nem realizálódna a felvételük, akkor felajánlom, hogy felkeresek
egy neves pszichiátert és finanszírozom a kezelési
költségeiket, de ha ez sem sikerülne, akkor javaslom, hogy
naponta, minimum két óránként, álljanak hideg
zuhany alá, és 15 -20 percig áztassák magukat.
Meglátják, hogy félévi kezelés után megközelítik
egy 4-6 általános iskolát végzett - normálisan
gondolkodó embertársuk -, elmeállapotát.
Emberbaráti
segítséggel, és a tisztelet mellőzésével:
(Prof.
Dr. Bokor Imre)
MAGYAR
JUSTITIA BIZOTTSÁG
TETSZIK
VAGY NEM TETSZIK, EZEK
MEGCÁFOLHATATLAN
TÉNYEK
(AMIT
A KRÍMRŐL TUDNI KELLENE)
A
Krím félsziget történelme kb. Kr. e. VI. századtól ismert:
Taunké Kherszonészosz ógörög névvel görög terület
volt Kr. u. 375-ig, akkor a Római Birodalom része lett.
Rövid ideig a gótok is uralták, majd
hunok, magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került
1237-ig, amikor a tatárok birtoka lett. 1475-ben - Krími
Tatár Kánság néven -, Mehmed szultán vette török fennhatóság
alá a félszigetet, amely 1774-ben - az orosz-török háború során
-, független tatár területté vált. 1783-tól az
oroszok a tatároktól „lízingelték” fizetett évdíjért
a félszigetet, majd az 1854 – 55-ös krími háborút
követően, lemondták a lízinget és bekebelezték az Orosz
Birodalomba. Ekkor ukránok sokasága települt át a Krímbe, az ott
lévő tatár, görög, örmény és bolgár
nemzetiségűek szomszédságába.
Miután
az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nevezett bolsevik
puccs után, Lenin szabad választási lehetőséget
ígért a cári elnyomás alatt élő népeknek, ezért Ukrajna
is (a finnekhez hasonlóan) a szabadságot választotta.
Kikiáltották a független Ukrán Köztársaságot, amelynek része
volt a Krím félsziget. Lenin viszont nyilatkozatával
ellentétben, fegyveres erővel kényszerítette az
ukránokat függetlenségük feladására. 1921-ben birtokba
vették a Krím félszigetet, 1922-ben pedig beolvasztották az
Ukrán Köztársaságot a Szovjetunióba, Ukrán SZSZR (Ukrán
Szovjet Szocialista Köztársaság) néven.
Nem
ez volt az első és az utolsó területrablási tettük a
szovjeteknek. Az egykori Orosz Birodalom beteges
terjeszkedési politikáját folytatva, célpontjuknak minősült:
Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Ukrajna, Románia,
Mongólia, Kína, Csecsenföld, Ingusföld, Kazahsztán,
Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Japán, akik
megtapasztalhatták az orosz „medve” területéhségét.
Többségükben többszöri népirtást végeztek, ártatlan emberek
tíz és százezreit hurcolták el, éheztették és/vagy
dolgoztatták halálra.
Sztalin
semmibe vette a világ közvéleményét, a nemzetközi jogot
és az igazságot! A kis Finnországtól például Leningrád
veszélyeztetése címén kb. 130 ezer négyzetkilométernyi
területet harácsoltak el. De nem kímélték a környezetében lévő
többi országokat sem. Ún. „ősi orosz” területnek
nyilvánították például Lengyelország egy részét,
Besszarábiát, Bukovinát, a Balti államokat, a Krím
félszigetet, a Kárpátalját (színtiszta magyar vagy
magyar-szlovák lakosú városokat és községeket), és
ami már a tragikomédia kategóriájába tartozik, a
japán Szahalin szigetek egy részét is.
A
Szahalin sziget őslakói a nyivhek és az ainuk
voltak, a XIX. századtól kezdve megjelentek a japánok, majd kisebb
számban a kínaiak és az oroszok is. Az orosz cár főként a
száműzötteket deportáltatta a Szahalinra és ott börtönöket is
létesített. Szahalin a második világháború befejezéséig
a japánok birtokában volt, akkor a szovjetek szállták
meg és a félmilliós japán lakosságot kitelepítették
Japánba, de szép számmal jutott belőlük (az ainuk és
nyivhek őslakosokkal együtt) szibériai munkatáborokba is.
Azóta a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció részének
tartják Szahalint, ennek következtében a mai napig nem lett
megkötve a békeszerződés a japánok és az oroszok között!
Mindezek
párosultak azzal, hogy a „testvéri közösségükbe”
beolvasztott nemzeteket vagy nemzetiségeket szép számmal
likvidálták vagy deportálták a Távol-Keletre, és helyükbe
oroszokat telepítettek. Sztalinnak ez az ördögi tette oda
vezetett, hogy ma már nehéz elkülöníteni az őslakosságot
a 70-80 évvel ezelőtt (erőszakkal) betelepített oroszajkúaktól,
hiszen azóta már 2-3 generáció is a szülőföldjének tartja azt
a helyet, ahová nagyszüleit vagy szüleit kitelepítették.
Mivel
az ukránok részéről nagy volt (és fokozódott) az
ellenállás a szovjetek (oroszok) ellen, ezért Sztalin a GPU/
OGPU terrorszervezetével és az ukránok kiéheztetésével
akarta megtörni az ellenállásukat. 1933-35 között, a
mezőgazdasági termékek könyörtelen kisajátításával és
elszállításával olyan éhínséget hoztak létre
Ukrajnában, hogy mintegy 7-8 millió(!) ember halt éhen, az
átlagos életkor nem érte el és az sem volt
ritkaság, hogy egyesek emberhúst ettek!
A
második világháborúban (1941-ben) a németek elfoglalták a
Krím félszigetet, 1942-ben a szovjetek
visszafoglalták, majd Sztalin parancsára vagonokba rakták az
ukránok, a tatárok, az örmények többségét és a
Távol-Keletre deportálták őket, azzal a megbocsájthatatlan
bűnnel vádolva, hogy kollaboráltak a németekkel. Helyükre
oroszokat (szovjeteket) telepítettek be, jelentősen
megváltoztatván a Krímben élő nemzetiségek arányát az
oroszok(szovjetek) javára.
Sztalin
azt akarta, hogy minden ukránt deportáljanak
keletre, de terve nem lett végrehajtva, mivel a vasúti
illetékesek nem tudtak biztosítani annyi vagont,
amennyi Ukrajna akkori lakosságát (kb. 35 millió
főt) képes lett volna elszállítani.
A
Krím félszigettel könnyebb volt a helyzet, mert 1942-ben a
lakosainak száma kb. másfél millió volt, a deportáltak száma
pedig 500 – 600 ezer fő lehetett. Jelenleg a Krímre vonatkozó
területi és lakossági adatok a következők: a félsziget területe
26 100 km2, lakossága pedig kb. 2 millió, a lakosság
összetétele jelenleg: 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,6% tatár,
1,4% fehérorosz, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel,
moldovai, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német,
mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz, mári, karaim,
krimcsák.
Sztalin
halála után (1953. 03. 05) a deportált ukránok - életben
maradt részének - többsége visszatért a Krímbe, és
Hruscsov visszaadta az Ukrán SZSZ Köztárságnak a Sztalin
által annektált Krím félszigetet.
1991.
augusztus 24-én ismét kikiáltották a független Ukrán
Köztársaságot, amelyhez az autonóm Krím köztársaság
is csatlakozott és a december 1-jén megtartott
választások is megerősítették ezeket a döntéseket.
Ami
Putyint és a Krímmel kapcsolatos eljárását illeti,
gyakorlatilag a sztalini módszerek egyik változatának
lekopírozását jelenti. TÖRVÉNYES ÉS IGAZSÁGOS
NÉPSZAVAZÁS NEM LEHET ÉRVÉNYES, HA AZ ADOTT HELYEN
(KÖZTÁRSASÁGBAN) IDEGEN KATONÁK GYAKOROLJÁK A
HATALMAT! Ez akkor is igaz, ha a lakosság zászlókat
lengetve, kacagva és örömkönnyeket hullajtva követeli
a terület státuszkólyának a megváltoztatását.
Talán
még sokan emlékeznek arra, hogy a magyarországi forradalom és
szabadságharc leverését, valamint a megtorlás során végrehajtott
akasztások tömegét, a nyugatra menekülők százezreit, a
munkatáborokba és a börtönökbe hurcoltak tízezreit követően,-
1957. május elsején, nálunk is százezrek ünnepelték
Kádárt és söpredékét, riadókészültségben voltak
a pufajkások és a megszálló szovjet alakulatok. Ne ítélkezzünk
tehát a propaganda gépezettel végzett agymosás hatására
azok felett, akik változást akartak és akarnak, akik között jól
felkészített provokátorok is működtek, és akiket olyan
talpig kipróbált egykori KGB-s személy irányit, mint
Putyin, aki nemrégiben is kijelentette, hogyha az
egykori szovjet érdekszférába tartozó államokban nemkívánatos
belső zűrzavar keletkezik, akkor az Orosz
Föderáció kötelességének tartja és jogot formál arra,
hogy beavatkozzon az események kimenetelének irányítására.
Putyin
intézkedett, hogy a fehér-kék-piros orosz zászló helyett,
a hadsereg továbbra is a vörös lobogót használja. Gorbacsov
és Putyin jóváhagyásával maradt meg az egykori
szovjet himnusz szövegére komponált zene az új szövegre.
Gorbacsov
fenyegette meg a Balti államokat, amikor a függetlenségüket
választották és kommandósai legéppisztolyoztak mintegy
húsz fegyvertelen litván vámőrt, akik a határállomásnál
teljesítettek szolgálatot.
Putyin
az észteket fenyegette meg, mert eltávolították a számára
oly emlékezetes és szovjet emlékművet Tallinnból,
Putyin
(hallgatólagos) tudtával élesztgetik Sztalin „dicső”
tetteinek emlegetését és szobrainak újbóli
felállítását. Putyin fenyegeti Ukrajnát a gázár
emelésével. Putyin volt a legaktívabb a
Krím félsziget bekebelezésénél. Példátlanul gyorsan,
rugalmasan és a szocializmusban szokásos, 90% feletti
eredményt biztosítva szervezték meg a népszavazást, valamint a
kulcsfontosságú katonai és polgári objektumok
birtokbavételét, akárcsak Sztalin idejében a balti államok
csatlakoztatását, vagy a magyar forradalom és szabadságharc
leverését.
Összegezve
a krími kérdést: szó sincsen a nyugatiak
mentegetésétől, vagy hibáik takargatásáról, de látni
kell, hogy most az egykori, tradicionális cári-szovjet-orosz
gyakorlat alkalmazása zajlott putyini változatban!
Megismétlődött 1942, 1956 vagy 1968,- a
nemzetközi jog megtiprása, az események ködösítése,
a fegyveres erők bevetése. Az események kezdetén, amikor még
voltak tisztában a nyugat reagálására, szinte az egész
világot „szembe köpték” azzal a „kisóvodás” (primitív)
nyilatkozataikkal, hogy fogalmuk sincsen a krími
területre behatoló, ismeretlen egyenruhás katonák
kilétéről és hovatartozásukról. Akárcsak
Sztalin vagy Hruscsov is mondhatta volna! A szöveg
semmiben sem különbözött Andropovétól, aki Nagy Imrét
azzal „nyugtatta”, hogy a beözönlő szovjet csapatok, csupán
az eltávozó egységek biztosítási feladatát látják el.
Putyin
is, mint elődjei, minden talpalatnyi (meghódított,
bekebelezett,) földet ősi orosz tulajdonnak minősít,
japántól kezdve, Csecsen Földön és a Krímen át Lembergig
bezárólag. Putyin sem adta vissza (elődjeihez hasonlóan) a
második világháborúban elrabolt műkincseinket és gyáraink
gépállományát, Putyin sem akar hallani az ’56-os
agressziójukért járó kárpótlásunkról, Putyin sem
kért elnézést a málenkij robotra elhurcolt több százezer nyoma
veszett magyar sorsáért. Putyin jól érzékeli, hogy a
gazdaságuk talpra állt, a haderejük sokat
fejlődött, érdemes kockáztatnia, hiszen a nyugatiak
aligha vállalnak fel egy fegyveres konfliktust a Krím
félszigetért. Bár az is borítékolható, hogy a Krím
bekebelezése nem elégítette ki az orosz felső vezetés
terjeszkedési igényeit.
Nem
ártana, hogy a Putyint egyre hangosabban éltetők,
egy csipetnyivel többet foglalkoznának az orosz (szovjet)
történelemmel (valamint saját történelmünkkel is),
nehogy a pillanatnyi lelkesedésüknek hideg zuhany
vessen véget. Más szavakkal: „nyugtával dicsérjék
a napot”!
Lejegyezte:
(Prof.
Dr. Bokor Imre)
(Sent:
Tuesday, 11 March 2014 7:20 PM To: TJV Subject: FW:
[polgari_hirszemle]
Kína
figyelmeztette Putyint: az USA világháborút akar.)
Kína
figyelmeztette Putyint: az USA
világháborút
akar.
Putyin
komoly figyelmeztetést kapott egy magas rangú kínai
tisztviselőtől. Ezt azért lényeges kiemelnünk, mert nem holmi
földalatti mozgalom fantáziadús elemzőinek irományáról van
szó, amelyet közzétettek a honlapjukon, hanem a legfelsőbb szintű
kínai vezetés figyelmeztetéséről Moszkva számára. Az FSB
nyilvánosságra hozott adatai is alátámasztják, hogy a fenyegetés
valós, és az ismert összeesküvés-elméletektől sem áll távol.
A közelmúltban a kínai belügyminiszter-helyettesnek egy Underwood
nevű Blackwater-zsoldos bizalmas anyagokat adott át, amelyekből
kiderült, hogy ezek a műveletek már most is előkészítés alatt
vannak, és a közeljövőben számítani kell olyan amerikai
akciókra, amelyek célja katasztrófák okozása, hogy a világ
káoszba boruljon.
Az
Egyesült Államok az afganisztáni kudarcért a pakisztáni vezetést
okolja, melyet azzal vádol, hogy kijátszották az amerikai vezetést
és támogatták a tálibokat. A képet bonyolítja, hogy Pakisztán
fontos stratégiai partnere Kína. Több közös vállalkozásban is
érdekeltek, többek között a kínai-pakisztáni ötödik
generációs vadászgépet is együtt fejlesztik, valamint Pakisztán
a saját tengerpartján haditengerészeti támaszpont létesítését
is felajánlotta Kínának és a nyár folyamán Kína közölte,
hogy „Kína a saját maga elleni támadásként fog értelmezni
bármiféle Pakisztán elleni agressziót." Ezért várható
volt, hogy Pakisztán előbb vagy utóbb terítékre kerül az USA
hadigépezete előtt. Pakisztán azonban atomfegyverrel rendelkezik.
Van még egy csavar a történetben, miszerint az oroszok kezdik
megszellőztetni a korábbi ukrán rakéta-eladásokat. A Szovjetunió
széthullása után Irán 20 atom-robbanófejek hordozására
alkalmas rakétát vásárolt. Ezek szolgáltak később a Sahab-3
rakéták alapjául. Állítólag a robbanófejek nélkül vették
meg, de ezt senki sem tudja leellenőrizni már, az viszont tény,
hogy Ukrajna több robbanófejjel nem tud elszámolni. Ez
természetesen nem azt jelenti, hogy Irán már nukleáris
robbanófejekkel rendelkezik, de azt sem jelenti, hogy nem
rendelkezik. És pont.
De
vissza a jelenre. Az átadott anyagok szerint a CIA Pakisztánban
szándékosan megfertőzött több tízezer embert dengue-lázzal,
ami egy gyengített, katonai célú baktérium, és egy kis
fejlesztés után az amerikai lakosság ellen szándékoznak bevetni.
De tervbe van véve az USA és az EU gazdaságának szándékos
bedöntése, masszív hagyományos háborúk az USA-EU és Afrika,
Ázsia, Dél-Amerika viszonylatában. Mindezek után jönne a Nagy
Béke, amikor be szeretnék vezetni a Világkormányt. A tervezett
háborúk egyikét az USA vezetné Mexikó és Dél-Amerika ellen,
egy másikat a dél-kínai tengeren egy harmadikat pedig Pakisztán
ellen, ez utóbbiban már nukleáris fegyvereket is bevetnének.
Mellesleg Pakisztánban megtörténtek az első nyílt fegyveres
összecsapások az amerikaiak és a pakisztáni haderő között.
Underwood
– akit most tartóztatott le a CIA, mert nagy mennyiségű
nemzetbiztonsági anyagot adott át Kínának -, elmondta, hogy az
USA olyan mocskos háborúra készül, ami annyi halottat fog
eredményezni, hogy jóérzésű ember számára egyszerűen
elfogadhatatlan, ezért adta át az adatokat Kínának. Pakisztán és
Irán ellen a háború már teljesen elő van készítve, és hogy
mikor fog kirobbanni, az csak a hatalmasok pillanatnyi döntésein
múlik.
Kína
felhívta arra is a figyelmet, hogy az USA csendes-óceáni katonai
parancsoksága figyelmeztette Kínát, ne terjeszkedjen a flotta
műveleti térségében, ne távolodjanak el a partoktól messzebbre,
mert a Csendes-óceán egész területe az USA hadműveleti zónája,
és oda senkit sem fognak büntetlenül beengedni. Kína reagált a
fenyegetésre, és készenlétbe helyezte flottáját, valamit
felgyorsították az anyahajók gyártását, amelyekből összesen
négy készül, a korábban megvásárolt szovjet-ukrán repülőgép
hordozó alapján. Közölték az Egyesült Államok
haditengerészetével, hogy a dél-kínai tengert akár fegyveresen
is megvédik, ha bárki be merészeli tenni a lábát oda. Az
amerikai figyelmeztetés Észak-Koreának, és az oroszoknak is szól.
Líbia ügyét, valamint a szíriai eseményeket is ebbe az
eseménysorba helyezték.
Kína
kifejezte aggodalmát, hogy az Egyesült Államok olyan háborúra
törekszik, amelyben először katasztrófák tömkelegét idézi
elő, járványokat fog elindítani, hogy a világ a káosz
állapotába kerüljön. Először hangzott el az
összeesküvés-elmélet gyártók tézisein kívül, hogy az
amerikaiak még a saját területükön belül is karanténzónákat
állítottak fel, és hatalmas tömegsírtelepeket hoztak létre.
Az
amerikai hadianyag gyártás a csúcson üzemel, és több háborúra
elegendő készletet halmoznak fel folyamatosan. Az előkészített
háborúknak két célja van Kína szerint: először az, hogy az
USA-val szemben felállt egységet szétverje, majd politikai
rendszereit megdöntse, a másik pedig az, hogy kieszközölje a
nyugati világban, majd az egész bolygón a világkormányt.
Kína
két módon válaszol az amerikai kihívásra. Az egyik, hogy
hadseregét, tengerészetét, rakéta technológiáit rohamlépésekben
fejleszti, a másik, hogy gazdasági háborút fog indítani az EU és
az USA között, és valószínűleg ezért támogatja az
EU-tagállamokat segély-hitelekkel.
Kína
külön kitért a kaukázusi térségre. Az USA által befolyásolt
szélsőségesek a hírek szerint tömegesen kapják különböző
csatornákon az amerikaiaktól a hadianyagot. Oroszország
belbiztonságát elsődlegesen a Kaukázusban próbálják
megingatni. Erre vonatkozólag Underwood nagyobb mennyiségű adattal
is szolgált, 10 000-nél több fényképet, dokumentumot adott át
Kínának. Az Egyesült Államok azonban próbálja bagatellizálni
az ügyet, mivel hatalmas katonai-stratégiai hiba történt.
A
hírek nem szólnak róla, de a történethez hozzá tartozik
valószínűleg az Iránnal kapcsolatos új botrány, mely szerint
Irán merényletekre készült az Egyesült Államokon belül. A
történet már szinte sablonosnak mondható: vagy egy szeptember
11-e, vagy tömegpusztító fegyverek birtoklásának vádja, vagy
egy mostanihoz hasonló terrorcselekmény előkészítésének a
legendája és egyből készen is van az ürügy a cselekvésre.
„Ha
van rajta sapka azért, ha nincs akkor meg azért verjük össze.”
Ez
mind részletkérdés, a lényeg, hogy már keresik az okokat egy
háborúra.
Az
ehhez hasonló nagyszabású világfelforgató tervek persze
meglehetősen ismertek a világhálót böngészők körében, de
most először fordul elő, hogy nem egy fantáziadús weboldalról
származnak, hanem az FSB-től és a kínai belügyminisztériumtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése