Tóriumé a jövő ?

Tóriumé a jövő ?

Tórium-lézeres nukleáris autó

2011.09.06. - 10:49  |  Nincs hozzászólás

A Laser Power System fejlesztőmérnökei olyan autó tervein dolgozik, mely egy tóriumalapú lézer segítségével termeli meg a meghajtásához szükséges áramot.

A tórium pedig egy enyhén radioaktív fém, melynek 90 az atomsúlya, vagyis egy nukleáris autót tervei dolgozzák ki éppen. Az alapelv egyszerű: a tórium hőt termel, amelynek segítségével gőzt lehet előállítani a zárt rendszerben. A gőz pedig a generátort látja el energiával, így az elektromos áramot állít elő. Mivel egy vékony alumíniumréteg elég ahhoz, hogy megvédjen minket a tórium sugárzásától, nem jelentene veszélyt ránk, viszont tökéletes szolgálatot tenne az autó energiaellátásában.

A tudósok szerint 8 gramm tórium majdnem 500 000 kilométernyi utazáshoz elég. Ha ez kicsit furcsának hangzana, akkor nem árt arra gondolni, hogy a tórium már régóta az autógyártók látószögébe került. A Cadillac már 2009-ben bemutatta a tórium meghajtású autóját Chicago-ban.

Forrás: http://www.autoblog.com

Future Transportation Flying Car Technology - # Blow Mind

http://www.youtube.com/watch?v=Q_vtcc1Osyg

Thorium Powered Car, Drive 100 yrs on 8 grams of fuel!

http://www.youtube.com/watch?v=568iDYn8pjc

THORIUM REACTOR előadás (LFTR-MSR)

http://www.youtube.com/watch?v=ssUpZ8C_w8g

Thorium Summary - "Th" Documentary

http://www.youtube.com/watch?v=7kBCMEUuSNw

A tórium kiút lehet az atomenergia számára

Ellentétek feszülnek egymásnak a nukleáris katasztrófáktól való fokozódó félelmek miatt kialakult atomenergia ellenesség, valamint a világ egyre növekvő energiaigénye között, amelyet a zöldenergia rövidtávon még nem tud kielégíteni. Az évek óta folyó kísérletek közül, amelyek új üzemanyagokkal, biztonságosabb körülmények között, jelentős energiaellátást biztosíthatnak a fluorid só olvadékos tórium reaktor (LFTR) látszik nyerőnek. A jelenlegi atomreaktorok üzemanyagánál az uránnál tömegarányosan kétszázszor több energia nyerhető a tóriumból,, megfelelő körülmények között és biztonságosan, ráadásul tóriumból, az uránhoz képest jóval nagyobb, 80-100 évre elegendő a Föld készlete.
A még kísérleti stádiumban tartó LFTR technológia során a reaktorban elhelyezkedő néhány száz fokos lítium-fluorid sóolvadékban feloldott tórium 232-es izotópot urán 233-al sugározzák be. Az egyébként nem radioaktív tórium az urán-233-mal együtt már láncreakciót indít el és az így keletkező hő a folyékony sóolvadékból, hőcserélőn keresztül felmelegített héliummal turbinák hajtására alkalmas. A technológia biztonságát részben a vízmentes hűtés, valamint a nem gyúlékony sókat alkalmazó hőcserélő folyamat jelenti, elkerülhetővé téve a hidrogénképződést és a tűzeseteket is. 

Radioaktivitás

Radioaktivitás,

egyes kémiai elemek sajátsága, mely abban áll, hogy ezek az elemek különleges .sugárzás közben elbomolnak és más elemekké alakulnak át. A R.-t 1896-ban Becquerel francia fizikus fedezte fel. Fontos felfedezések fűződnek a Curie-házaspár nevéhez. A jelenség magyarázatát Rutherford és Soddy adták meg. A radioaktív sugárzás fontosabb hatásai: a levegőt vezetővé teszi, mert ionokat hoz benne létre; egyes anyagokat, (pl. cinkszulfid, bárium-ciano-platinit) fluoreszkálásra késztet; hőt fejleszt; átlátszatlan anyagokon is áthatol; a fényképező lemezt ugyanúgy megfeketíti, mint a fény; számos kémiai folyamatot hoz létre, (pl. a vizet durranógáz képződése közben elbontja, az üveget ibolyára színezi); mérsékelten adagolva, a beteg szervezetre gyógyító hatást fejt ki, túl hosszú hatás esetén azonban súlyos roncsolások lépnek fel.

Fajták

A radioaktív sugárzásnak 3 fajtája van: az alfa sugárzásnagy (15.000-22.000 km/mp) sebességgel repülő kettős pozitív töltésű héliumatomokból áll; a beta sugárzást elektronok alkotják, melyek a fény terjedését megközelítő sebességgel haladnak; a gamma sugárzás pedig elektromágneses természetű, vagyis a fény- és röntgensugárzással rokon, csak sokkal rövidebb hullámhosszúságú. A legnagyobb áthatolóképességűek agamma -sugarak: 6 cm vastag alumíniumréteg e sugárzásnak csak mintegy a felét nyeli el; a (3-sugarak elnyeléséhez több méteres levegőréteg v. 1-2 cm-es alumínium réteg kell; az alfa sugarakat viszont már 8 cm-es levegőréteg v. alumíniumréteg teljesen elnyeli.

Sugárzás

A radioaktív elemek sugárzás közben elbomlanak, új elemekké alakulnak át s ez utóbbiak többnyire ismét tovább bomlanak. A bomlás folytán egymásból keletkező elemek alkotják a radioaktív sorozatot v. radioaktív családot. Három radioaktív sorozat van: az urán-rádium-, a tórium- és az aktínium-sorozat. A radioaktív elemek legnagyobb része más elemekkel izotóp, s így nem foglal el külön helyet az elemek periódusos rendszerében. Az egyes radioaktív elemek különböző sebességgel bomlanak. A bomlási sebességet a felezési idővel (félidő, felezési állandó) szokás jellemezni, ez azt az időtartamot jelenti, mely alatt a kérdéses elem kezdetben jelen volt mennyiségének a fele elbomlott. A felezési idő jellemző az egyes radioaktív elemekre, s azt semmi-féle módon befolyásolni nem lehet nagysága a különböző elemeknél a másodperc törtrésze és évmilliárdok között változik. Mind a három radioaktív sorozatnak a végterméke, mely már tovább nem bomlik (inaktív), az ólommal izotóp. A fent ismertetett természetes R.-on kívül mesterségesen is előidézhető H. Az elemátalakítási kísérletek során (l. Atom) számos olyan eset vált ismeretessé, melyben a keletkezett új elem nem állandó, hanem rövidebb, hosszabb felezési idővel maga is tovább bomlik. Ezek a mesterséges radioaktív elemek. Ma már minden elemnek sikerüli előállítani radioaktiv Izotópját, A mesterséges R. eseteiben pozitron-sugárzás is felléphet, mely a természetes radioaktív elemek körében ismeretlen.

Radioaktív családfák: I Urán rádiumsorozat.

Az elem neve	Vegy jele	atom súlya	sugár zás	felezési ideje	mely elemmel izotóp
Urán I	U I	238.14	alfa	4500 millió év	urán
Urán X1	U X1	234	beta gamma	24 nap	tórium
Urán X2	U X2	234	beta gamma	1.14 perc	protak tinium
Urán II	U II	234	alfa	300 ezer év	urán
Urán Y	U Y	231	beta	25 óra	tórium
Ionium	Io	230	alfa	83 ezer év	tórium
Rádium	Ra	226.05	alfa	1580 év	rádium
Ra- emanáció	Ra Em	222	alfa	3.82 nap	emanáció
Rádium A	Ra A	214	alfa	3 perc	polónium
Rádium B	Ra B	214	beta gamma	26.8 perc	ólom
Rádium C	Ra C	214	alfa beta gamma	19.7 perc	bizmut
Rádium C'	Ra C'	214	alfa	0.000001 mp	polónium
Rádium C"	Ra C"	210	beta	1.32 perc	tallium
Rádium D	Ra D	210	beta gamma	22 év	ólom
Rádium E	Ra E	210	beta gamma	5 nap	bizmut
Rádium F polónium	Ra F	210	alfa	136 nap	polónium
Rádium G radioólom	Ra G	206	-	állandó	ólom

II. Tórium sorozat

Az elem neve	Vegy jele	atom súlya	sugár zás	felezési ideje	mely elemmel izotóp
Tórium	Th	232.12	alfa	15 ezer millió év	tórium
Mezo tórium 1	MsTh1	228	beta	6.7 év	rádium
Mezo tórium 2	MsTh2	228	beta gamma	6.2 óra	aktínium
Radio-tórium	RaTh	228	alfa	1.9 év	tórium
Tórium X	ThX	224	alfa	3.64 nap	rádium
Tórium- Emanáció	ThEm	220	alfa	54.5 mp	emanáció
Tórium A	Th A	216	alfa	0.14 mp	polónium
Tórium B	Th B	212	beta gamma	10.6 óra	ólom
Tórium C	Th C	212	alfa beta	60-8 perc	bizmut
Tórium C'	Th C'	212	alfa	10^-11 mp	polónium
Tórium C"	Th C"	208	beta gamma	3.2 perc	tallium
Tórium D	Th D	208	-	állandó	ólom

III. Aktínium sorozat

Az elem neve	Vegy jele	atom súlya	sugár zás	felezési ideje	mely elemmel izotóp
Proaktínium	Pa	231	alfa	20 ezer év	proaktínium
Aktínium	Ac	227	beta	20 év	aktínium
Radioaktínium	RaAc	227	alfa beta gamma	1 nap	tórium
Aktínium X	AcX	223	alfa	11.5 nap	rádium
Aktínium Emanáció	AcEm	219	alfa	3.92 mp	emanáció
Aktínium A	AcA	215	alfa	0.002 mp	polónium
Aktínium B	AcB	211	beta gamma	36.1 perc	ólom
Aktínium C	AcC	211	alfa beta	2.15 perc	bizmut
Aktínium C'	AcC'	211	alfa	0.005 mp	polónium
Aktínium C"	AcC"	207	beta gamma	4.76 perc	tallium
Aktínium D Aktínium- ólom	AcD	207	alfa	állandó	ólom

Csere benzin tórium? Ha igen, mi soha nem tankolni

Egy gramm tórium tartalmaz annyi energiát, mint 28.000 liter benzin. Csak nyolc gramm is elegendő lenne a normális autót, hogy lovagolni száz évig.Kijelenti, hogy a cég Laser Power System, amely azt akarja, hogy két év alatt a funkcionális tórium motor.

Így a kiemelt autó a jövő tórium Cadillac 2009-ben.

Szerző: Cadillac

Tórium, ezüstös, enyhén radioaktív fém atomi súlya 90 A használata próbálta már az ötvenes években több energiát, hanem csupán a hatalom forrása reaktorok. Főleg azért, mert a tórium nehéz előállítani nukleáris fegyver, mint az urán és a plutónium. Bár a tórium reaktorok épültek, a kereskedelmi bevezetése nem történt meg.

Az ötlet, hogy a tórium a hatalom az autó nemcsak újjáéledt koncepcióját Cadillac Világ tórium Fuel Concept 2009-től mutatja Autószalonon Chicago, de ezekben a napokban még egy amerikai cég Laser Power System. Azt állítja, hogy két éven belül képes lesz felépíteni egy működő prototípust tórium motor.Ez egy álom, vagy valóság?

Tanulmány világ tórium Fuel Concept bemutatta a Chicago, hanem inkább a tervezés alkotások, mint a valódi vándor laboratórium.

Szerző: Cadillac

Az elmélet akkor is megszólal, mitikus. Base legyen kompakt lézer ötvözi tórium maghasadás, egy kis gyorsító és a lézer. Ő neimitoval fényt, mert gyakori a hagyományos lézerek, de megteremti a szükséges hőt a meleg vizet. Készült gőz vennének egy turbina hajtott klasszikus, ami roztáčala elektromos generátor. Előállított villamos energia a későbbiekben etetni vontatómotorok. A mozgás születik.

LPS azt mondja, hogy a tórium motor teljesítménye 250 kW kell Súlya 230 kg és a méreteket, amely megakadályozná a telepítést a legtöbb már gyártott autók. Mivel a Dreamland kell olvasni az adatokat "üzemanyag-fogyasztás". Egy gramm tórium valójában tartalmaz annyi energiát, mint 28.000 liter benzin.Szerint az LPS elegendő lenne csak nyolc grammot száz éves folyamatos üzemeltetése a járművet. Tórium autó motorja nem lenne így soha tankolni. Ily módon, kivéve a víz szükséges gőz előállítására. De még lehetett sűrített és újrahasznosítják.

Tórium generátor Cadillac - természetesen csak fikció.

Szerző: Cadillac

A nagy előnye a technológia is lenne annak tisztaságát. Tórium motor nem hoz létre semmilyen ismert káros kibocsátások belső égésű motorok. A teljes időszak művelet állítólag termelt csak néhány gramm CO2. Azonban van egy másik probléma. Tórium radioaktív elem, de összehasonlíthatatlanul biztonságosabb, mint az urán, de akkor is. Laser Power System érvel azonban, hogy a homályos ez a sugárzás lehetséges. Csak egy vékony réteg alumínium fólia. Mivel ez jelenik meg, az előnyök meghaladják a hátrányokat.

Bár a tórium tartalékok azt mondják, hogy elég. Sőt, ez drága. A kérdés az, hogy mit csinál az olaj lobby, és különösen a gazdaság épül nagyrészt adóbevételekre érkező csak a hagyományos üzemanyagok.

Cadillac Thorium Fuel Concept

. 

Évforduló

A tóriummal kezdték

2013. június 06. 10:00

Nyomtatás  

60 éve, 1953. június 4-én az Egyesült Államokban bejelentették, hogy radioaktív anyagok hasításával először sikerült új hasadóanyagot előállítaniuk.

A kiindulási anyag a tórium volt. A tórium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme; vegyjele Th, rendszáma 90. Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus fedezte fel a XIX. század elején, nevét a viking viharistenről, Thorról kapta. Elemi állapotban platinafényű, puha fém. Az elektromosságot jól vezeti. A Föld tóriumtartalékait 1,5 és 2 millió tonna közé teszik, a legnagyobb lelőhelyek Ausztráliában, Indiában, Brazíliában és Törökországban találhatók. Az atomreaktorokban egy tonna tóriumból előállítható energia 200 tonna urán-235-ből vagy 3,5 millió tonna szénből előállítható energiamennyiségnek felel meg. Egy tóriumos erőmű felépítése nagyjából 3 milliárd dollárba kerülne, ám környezetbarát módon és olcsón üzemeltethető.

Az első kísérleti tóriumerőművek már az 1960-as években működtek az Egyesül Államokban, 1983-ban pedig Németországban indítottak be egy kereskedelmi célú tóriumreaktort. A tóriumreaktor elhasznált nukleáris fűtőanyagának fajlagos radioaktivitása ugyan magasabb, mint az U[235]-[238]-é, de mivel felezési ideje nagyságrendekkel kisebb, nem kell annyi ideig tárolni, végső soron a tóriumreaktor sokkal gazdaságosabb, mint urániumot felhasználó társai. A végtermék az urán 233-as izotópja. A módszer: tóriumot neutronokkal bombáznak, és az így végbemenő atommag-reakciók végterméke az U[233].

Tórium reaktor részlete

Érdekessége, hogy a magreakció elindításához is szükség van valamilyen erősebben radioaktív anyagra, mint a tórium, hiszen a tórium energiatárolása ugyan kétszázszor nagyobb, mint az uráné, de a maghasadás a kicsiny radioaktivitás miatt önmagától nem indul be. Tehát külső neutronforrásra van szükség. A tórium 232-t egy neutronforrás közelébe helyezik, amely folyamatosan neutronokkal bombázza a tóriumot. Amikor egy tórium[232]-atom elnyel egy neutront, tórium 233 keletkezik, amelynek a felezési ideje (az az idő, amely során sugárzása önmagától a felére csökken) mindössze 22 perc.
A tórium[233] béta-bomlása (spontán magreakció, melynek során egy magban kötött neutron protonná alakul, és egy elektron elhagyja a magot) miatt protaktínium[233] jön létre, immáron nagyobb, csaknem 27 napos felezési idővel, és bomlik tovább béta-bomlással uránium[233]-at eredményezve. Az urán eme módosulata a természetben nem fordul elő, kizárólag mesterségesen lehet előállítani, tulajdonságai és felezési ideje különbözik a „szokásosan" reaktorokban használt 235 és 238 tömegszámú uránizotópoktól. Kiváló fegyveralapanyag, tulajdonságai a plútóniumhoz hasonlóak.

Az Egyesült Államok 1955-ben kísérleti atomrobbantást végzett U[233] hasadóanyagú bombával is, de az elkerülhetetlenül jelen lévő U[232] izotóp miatt nehéz és veszélyes vele dolgozni, viszont roppant könnyű mérőeszközökkel kimutatni. Jelenleg hadászati szerepe számottevően kisebb, mint például a plútóniumnak vagy az uránium egyéb izotópjainak (235,238).

Közel ezermilliárd dolláros ásványkincs-készlet

Afganisztánban

2010. június 14. - 13:36

Rovatok: 

Nagyvilág

|

Közel ezermilliárd dollár értékű ásványkincs-készletet tártak fel amerikai szakemberek Afganisztánban - írta hétfőn a The New York Times. A lap online kiadásában megjelent beszámoló szerint egyebek között réz, kobalt, arany, és lítium lelőhelyeket tártak fel az ázsiai országban. A szakértők szerint a készletek olyan nagyok, és annyi kulcsfontosságú nyersanyagot tartalmaznak, hogy Afganisztánból bányaipari nagyhatalom lehet. Az akkumulátor-alapanyagként használt lítium piacán például olyan meghatározó szereplővé válhat, mint Szaúd-Arábia a kőolajpaicon - írta a The New York Times a washingtoni védelmi minisztérium egy belső feljegyzésére hivatkozva.

A feltárt készletek értékéhez képest eltörpül az évi 12 milliárd dolláros afgán bruttó hazai termék (GDP), amely főként ópiumtermelésből és külföldi segélyekből áll össze. A bányaipari infrastruktúra kiépítése hosszú ideig eltarthat, de a lehetőségek jelentős befektetéseket vonzhatnak a koldusszegény országba - tudjuk jól kikét, és azt is, hogy az afgán lakosságra nézve ez semmi jót nem jelent majd... A munkahelyteremtésről, a szegénység és a háborúskodás fölszámolásáról szóló lózungok csak figyelemelterelésnek tekintendők, a Pentagon és általában a cionista világ nem egy jótékonysági-emberbaráti szervezet. A valódi céljuk a legújabb-kori gyarmatosítás.

Ugyanakkor az ásványkincs az eddiginél is kíméletlenebb harcra ösztökélheti az ellenálló tálibokat, és a korrupció további burjánzáshoz is vezethet - jegyzi meg a lap. A The New York Times felidézi, hogy tavaly a kabuli kormány időközben leváltott bányaipari miniszterét megvádolták azzal, hogy 30 millió dollár kenőpénzért cserébe átjátszotta Kínának a rézkitermelési jogokat - természetesen ez csak azért lett hírértékű, mert nem a zsidóknak...

Az amerikai geológusokat még 2004-ben küldték Afganisztánba, akik végrehajtották a kutatásokat a Pentagon képviselőinek az irányítása alatt. Kabul tudományos könyvtárában megtalálták azokat dokumentumokat is, melyek segítségével meghatározzák az országban levő ásványok lelőhelyeit. Az ezzel kapcsolatos információt még az 1980-as években szovjet tudósok gyűjtötték, de a készletek feltárását nem kezdhették el az Afganisztánban folyó hadműveletek miatt. A szovjet kutatók eredményeit is felhasználták az amerikai geológusok a lelőhelyek keresésére. A legújabb berendezések segítségével felmérték az ország majdnem 70 százaléknyi területét.

Amiről pedig nem szólnak a hírek: miért érdeklődik pont a Pentagon egy ázsiai ország ásványkincsei iránt? Mint látjuk, korábban az oroszok is élénken kutattak, de ők legalább ott vannak a szomszédságban, gazdasági érdekeik miatt ez inkább érthető. Nos, amit diszkréten elhallgattak az ásványok felsorolásánál az, hogy Afganisztánban található a Föld legjelentősebb ismert tórium készlete. Jelenleg a feltárt és kitermelhető uránkészletek csökkenése miatt kutatások folynak a tórium - uránt helyettesítendő – fűtőanyagként való felhasználása céljából. Nem állítjuk azt, hogy Afganisztán cionista hatalmak általi megszállása kizárólag emiatt történt, de azt igen, hogy ezek az ásványkincsek meglehetősen sokat nyomnak a latban...

Összeállította: Nyitrai Frigyes – Jövőnk.info

Új típusú atomerőművet tervez India

Béres Máté | 2011. december 11., vasárnap

Alternatív fűtőanyag alkalmazásával forradalmasíthatja a Föld atomenergia-termelését India - az urán alapú erőművek egy részének helyét éveken belül a tórium alapú atomreaktorok vehetik át. A tórium gazdaságosabb és radioaktivitás szempontjából veszélytelenebb az uránnál, viszont van egy nagy "hátránya": nem lehet belőle atombombát gyártani.

India rohamosan növekvő gazdasági ereje az országot a legnagyobb energiapiaci szereplők közé sorolja. Előrejelzések szerint 2035-re a világ második legjelentősebb energiaigényű államává nőheti ki magát (vagyis India energiaszükséglete a globális erőforrás-igények 18 százalékát is lefedheti), az ország energiapolitikájának fókuszában így az alternatív energiaforrások kiaknázása, az atomenergia-termelés korszerűsítése, annak folyamatos technikai fejlesztése áll. Környezetvédelmi szempontból természetesen a megújuló energiaforrások energiaipari dominanciája lenne kívánatos, a nemzetközi közhangulat - India népét is beleértve - a fukusimai atomkatasztrófa óta egyébként is félelemmel tekint az atomenergiára. A félelmekkel együtt, egyben azokat eloszlatva India jelentős energetikai változásoknak nézhet elébe.

Az egykori gyarmati főváros, Kolkata képeinken

Az ország energiájának túlnyomó részét (70 százalékát) jelenleg fosszilis erőforrásokból nyeri (40 százalék származik kőszénből, 24 százalék kőolajból, a fennmaradó 6 százalékot a földgáz teszi ki), jelentős mértékben támaszkodva az importból szerzett forrásokra. Úgy tervezik, hogy folyamatosan növelik az atomenergia-felhasználás mértékét: 25 év alatt a mostani 3,2 százalékról 9 százalékra. Már 2020-ra 20.000 MW áramot termelnének nukleáris energiából, míg jelenleg körülbelül 4000 MW a kapacitás. Becslések szerint az emelkedő energiaigény nyomán 2030-ra az ország energiaellátásának több mint a felét exportból fogják biztosítani, ezért különösen fontos kérdés, hogy sikeres lesz-e a mumbai Bhabha Atomkutató Központ projektje és India áramellátásának egy részét tórium alapú atomreaktorok végzik-e majd.

Miért éppen tórium?

A hosszútávon is működőképes, tórium alapú reaktorokkal már évtizedek óta kísérleteznek Németországban, az Egyesült Államokban és Indiában is. Felhasználása után sokkal kevesebb veszélyes hulladék marad, a tóriumalapú reaktorok ráadásul olcsóbbak, helytakarékosak, hiszen hűtésük nem igényel nagy nyomású vizet. Az uránreaktorokkal szemben a robbanás esélye is jóval kisebb, mert víz hiányában nem képződik hidrogén sem. Az átállás ráadásul igen gazdaságos: egy tonna tórium körülbelül kétszáz tonna uránt vagy három-négymillió tonna szenet helyettesíthet. Mindezek ismeretében sem mellékes, hogy becslések szerint a világon háromszor annyi tórium áll rendelkezésre, mint urán. A tórium főként ritkaföldfémekben és a monazit nevű ásványban található meg.

Ratan Kumar Szinha, a központ igazgatója szerint a tórium-meghajtású nehézvizes reaktorral (AHWR) kapcsolatos műszaki kérdések már tisztázottak, a tervek pedig készen állnak, a megvalósítás még várat magára. A következő hat hónapot a megfelelő telephely kiválasztásának szentelik, további másfél évbe telhet a szükséges engedélyek beszerzése, és "csak ezek után indulhat meg az építkezés, végül újabb hat év kell ahhoz, hogy a reaktort üzemképes állapotba hozzuk" - nyilatkozta. Bár nem a legújabb technológiáról van szó, a hosszútávon is működőképes tóriumos reaktor igazi áttörést jelenthet a világ energiatermelésében. Az 1950-es, 1960-as években ugyanis az Egyesült Államok már kísérletet tett az urán ilyetén helyettesítésére, a próbálkozások azonban idejekorán kifulladtak: a Tennessee állambeli Oak Ridge kísérleti sóoldatos tóriumreaktorának fémszerkezete túl gyorsan korrodálódott, az üzem további működtetése így néhány év után meghiúsult.

A kudarc és ami mögötte van

A tóriumhasznosítás mellett érvelő lobbisták szerint az 1950-es évektől kezdődő kutatások leállása az urán, illetve sokkal inkább a plutónium mellett elkötelezett államhatalmak közbenjárásának köszönhető. A ma ismert reaktorok üzemanyagában ugyanis többnyire urán-238 izotópok vannak. Az urán-235 izotóp hasadása során felszabaduló neutronok egy részét az urán-238 magok befogják, végül plutóniummá alakulnak át. A tórium alapú reaktorok viszont nem alkalmasak hadászati célra alkalmas plutónium előállítására.
Mivel jelenleg India rendelkezik a Föld legnagyobb tórium-készleteivel, így nyilvánvalóan érdekében áll, hogy a nemzetközi piacra is eljuttassa technológiáját. Több mint három évtizedig záporoztak nemzetközi szankciók az ország atomprogramjára (1974-ben India nukleáris kísérleti robbantást végzett, holott elvileg békés atomprogramjáért kapott nemzetközi támogatást), három évvel ezelőtt azonban India és az USA megállapodást kötött, melynek értelmében az ország külföldi exportra kínálhatja nukleáris technológiáját. Ratan Kumar Szinha elsősorban azon országok érdeklődésére számít, melyek áramhálózatának teljesítménye maximum 5000 megawatt körül mozog, hiszen a tervezett tórium-reaktorok "olcsóbbak, kisebbek, és az ár szempontjából is versenyképesek" - nyilatkozta az igazgató. A 2008-as megállapodásban foglaltak kötöttségeket is jelentenek Indiára nézve, mivel a leendő tórium-reaktorok az eredeti tervek szerint elenyésző mennyiségű plutóniumot is igényelnének a működéshez. Ezt "alacsony dúsítású uránnal" (LEU) lehet helyettesíteni, amit a plutóniummal ellentétben importálhat India az USA-val kötött paktum alapján. Szinha igazgató úgy látja, hogy a rugalmas kivitelezéssel, LEU-tórium fűtőanyaggal versenyképesek lehetnek külföldön is, mert a keletkező plutónium mennyiségének minimalizálásával megfelelnek majd a szigorú nemzetközi követelményeknek. A hírek szerint Kazahsztrán és az Öböl-menti államok érdeklődnek a tóriummal működő atomerőmű iránt. Bármilyen nehézség merüljön is fel, Richard Jones, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) igazgatóhelyettese szerint „Indiának folytatnia kell, amit elkezdett, keresztül kell vinnie polgári atomprogramját. (…) Németország, Olaszország és több más nemzet, amelyek nem is rendelkeztek jelentős nukleáris tervekkel, már beharangozták erre vonatkozó politikájuk megváltoztatását, miközben Kína például továbbra is fenntartja eddigi atomprogramját.”
Mivel India a Föld legnagyobb tóriumkészletének birtokosa, éveken belül kivételesen kedvező feltételek közt, erős pozícióban tudhatja magát. Nabuo Tanaka, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) korábbi igazgatója úgy véli, "ha India sikerrel keresztülviszi jelenlegi atomprogramját, olyan hatást gyakorolhat a kőolaj és a földgáz áraira, hogy azt az egész világgazdaság meg fogja érezni."

Marad az urán is

India természetesen nem tesz fel mindent egy lapra: a tórium alapú atomenergia mellett hagyományos atomerőműveket is tervez. A fukusimai baleset azonban megrengette az atomenergiába vetett, egyébként is törékeny bizalmat. A Maharastra államban francia befektetéssel megvalósuló dzsaitapúri és a Tamil Nadu állambeli Kudankulamban orosz támogatással készülő atomerőmű építése is késik a helyi lakosság tiltakozásának köszönhetően. A közvélemény mellett a hatóságok is szkeptikusak az erőművek biztonságát illetően: Nyugat-Bengál állam vezetése megtagadta az engedélyt egy hat reaktorral tervezett atomerőmű építéséhez. 

Az urántechnológiát ugyanakkor erősíti, hogy júliusban óriási, 150-170 ezer tonna uránt rejtő lelőhelyet találtak Andhra Pradés államban. Emellett a múlt héten az ausztrál kormánypárt úgy döntött, hogy feloldja az Indiával szembeni tilalmat és hajlandó uránt eladni a dél-ázsiai országnak annak ellenére, hogy nem írta alá az atomsorompó egyezményt. Julia Gillard kormányának döntésében minden bizonnyal szerepet játszott, hogy India a világ hatodik legnagyobb atomenergiát előállító országa az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Oroszország és Dél-Korea után. 

Óriási uránlelőhelyre bukkantak Indiában

Andriasik Szilvia | 2011. július 21., csütörtök

Hatalmas mennyiségű uránt fedeztek fel Andhra Pradésben, India egyik déli államában - jelentette be Szrikumar Banerdzsee, az indiai Atomenergiai Bizottság elnöke. A Tummalapalle térsége alatt eddig becsült 49 ezer tonna urántartalék akár háromszorosa is fellelhető a legújabb számítások szerint. Bár a kitermelés már hat hónapon belül kezdetét veszi, az így kinyert nyersanyag is csak India belső szükségleteit elégítheti ki. Banerdzsee hozzátette, nem kizárható, hogy még emellett is ki kell használni az importból befolyó tartalékokat. A „felfedezés” azért különösen értékes, mert a fukusimai atombaleset légkörében is 2050-ig 30 új atomerőmű üzembe helyezését tervezik.
Banerdzsee szerint a 21 mérföldön (35 kilométer) át húzódó, 150-170 ezer tonnát kitevő uránlelőhely jelentős mértékben csökkentheti az ország külföldi beszállítóknak való kiszolgáltatottságát. A becsült uránmennyiség 8000 MW összkapacitással tudja ellátni az indiai energiaipart az elkövetkezendő 40 évben. Az ország jelenleg két 700 MW-os atomerőmű megépítésén fáradozik, melyek az eddigi legnagyobbak lennének Indiában. A 120 milliárd rúpiára rúgó beruházás előreláthatólag 2016-ra fejeződik be. (Ekkora kapacitást elérő erőművek külön-külön évi 100 tonna urán kitermelését igénylik.) Az új felfedezés tükrében az Indiai Nukleáris Energia Részvénytársaság elnöke csupán a következő néhány évben újabb 14 erőmű felállítását irányozta elő, melyek szintén 700 MW kapacitást érhetnének el.
Indiának jelenleg két működő uránbányája van; mindkettő Dzshárkhand államban, az ország keleti régiójában. Az összesített adatok alapján a két eddigi bánya 170 ezer tonna uránt tud nyújtani az energiára éhes országnak. Így a 2007-ben még csak 15 ezer tonna mennyiségre becsült Tummalapalle alatt lévő urántartalék először nem jelentett komoly áttörést. Sőt, az importra szoruló ország eddig elsődlegesen Franciaországtól és Kazahsztántól volt kénytelen uránt vásárolni.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? I.

Mészáros Tamás | 2011. április 28., csütörtök

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünk első részében az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vesszük számba.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

A Kitekintő munkatársai a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával egy önálló projekt keretében elutaztak a csernobili zónába, a 25 évvel ezelőtt történt baleset helyszínére. A cél az volt, hogy minél hitelesebben mutassuk be olvasóinknak azt, hogy mi van jelenleg Csernobilban negyedévszázaddal a katasztrófa után. A Kitekintő 12 részes csernobili cikksorozatának az újabb része következik.

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Az elmúlt hetekben világszerte számos atomellenes tüntetésre és felvonulásra került sor, melyeken különböző zöldszervezetek a nukleáris ipar azonnali felszámolását követelték. A technológia ellenzői szerint az atomerőművek felmérhetetlen veszélyeket jelentenek az emberiség számára, továbbá gazdaságosságuk is kérdéses, mivel egyrészt drágák, másrészt az üzemeltetésükhöz használt elemek a fosszilis üzemanyagokhoz hasonlóan kifogyóban vannak. Ezzel szemben a nukleáris energiatermelés támogatói szerint az atomipar semmivel sem veszélyesebb a többi áram-előállítási módszernél, a fűtőelem-ellátás hosszútávon is biztosított, ráadásul a technológia környezeti hatásai, különösen a széndioxid kibocsájtás tekintetében, jóval alulmúlják a lehetséges alternatívákéit. Utánajártunk, hogy mennyire veszélyes a nukleáris energia.
Halálos?
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által összeállított, a New Scientist tudományos lapban március végén publikált jelentés szerint az atomipar jóval kevesebb halálos áldozatot követel, mint az egyéb energiaforrások. A számos tanulmány és felmérés összesített adatait tartalmazó anyag szerint a legveszélyesebb energiaforrás a szén, emellett a vízerőművekhez és a fölgáz-felhasználáshoz köthető halálesetek is meghaladják az atombalesetek áldozatainak számát.

A IEA statisztikái, melyek azt mutatják meg, hogy 10 milliárd kilówattóra energia megtermelésére hány haláleset jut a különböző szektorokban. Az összeállítás szerint a szén, a vízenergia és a földgáz is "halálosabb" az atomenergiánál. forrás: New Scientist folyóirat

Az IEA nemcsak az üzemi balesetek során bekövetkezett haláleseteket vette száma, hanem az egyes energiahordozók teljes életciklusát vizsgálta, a kitermeléstől egészen a hossztávú utóhatásokig. A tanulmány szerint a szénerőművek elsősorban az általuk kibocsájtott légszennyezés miatt számítanak a legveszélyesebbeknek – becslések szerint csak az Egyesült Államokban évi több mint 13 ezer ember hal meg a füstkibocsájtáshoz köthető betegségekben –, míg az atomiparban nem a reaktorbalesetek, hanem az uránbányászat jelenti a legfőbb kockázatot az emberi életre.
Amint az a fentiekből is kiderül, az atomenergiát övező, elsősorban az egyes híres–hírhedt balesetekhez köthető félelmek mértéke sok tekintetben megalapozatlan. Ahogy azt a fukusimai események kapcsán számos atomtudós kiemelte, az energiatermelés minden esetben kockázatokkal és káros hatásokkal jár, ugyanakkor ezek mértéke gyakran jelentősen eltér a közvélemény által vélttől. James Hammit, a Harvard Egyetem Kockázatelemzési Központjának munkatársa a New Scientistnek elmondta, hogy míg a szén miatt folyamatosan, a közvélemény számára „láthatatlan” módon haláloznak el az emberek, addig egy jelentős nukleáris kibocsájtás nagy félelmet keltő katasztrófáként kerül be a köztudatba. A szennyezés mellett a szénkitermelés is jelentős áldozatokat követel, az elmúlt években is számos bányabeleset történt. 2009-ben Kínában 104, míg tavaly az Egyesült Államokban 29 munkás vesztette életét szénbányákban történt robbanások következtében.

 

Csernobili galériánk - kattintson!

A tiszta és megújuló forrásként számon tartott vízenergia is halálosabb az atomerőműveknél. Míg az 1975-ben Kínában bekövetkezett gátszakadások következtében több mint 230 ezer ember vesztette életét, addig az IEA szerint a csernobili katasztrófa összesen 9 ezer halálesetet okozott, a fukusimai balesetben pedig mindezidáig senki sem hunyt el (Csernobil és Fukusima hatásairól következő cikkeinkben részletesen is beszámolunk majd). A világ harmadik legismertebb reaktorbalesete, az 1979-es Three Mile Island-i szivárgás hatásait kutató vizsgálatok sem tártak fel jelentős egészségügyi következményeket, bár ezen munkák alapossága továbbra is kritikák tárgyát képezi. Ezzel szemben a Magyarországon kevésbé ismert 1984-es bhopali gázkatasztrófa következtében 25 ezren haltak meg, míg több százezer túlélő a mai napig krónikus betegségekben szenved – bár megemlítendő, hogy a bhopali nem energia-, hanem vegyipari baleset volt.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? I.

Mészáros Tamás | 2011. április 28., csütörtök

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünk első részében az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vesszük számba.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

Környezeti hatások
Hasonlóak mondhatók el a környezeti–ökológiai hatásokról is. A csernobili katasztrófa beláthatatlan, és valószínűleg még évtizedeken keresztül helyreállíthatatlan károkat okozott az erőmű környékének élővilágában, és ha nem is ilyen mértékű, de szintén súlyos hosszabb távú következményekkel kell számolni Fukusimában is. Ugyanakkor – sajnos – a huszadik–huszonegyedik század során számos, a fenti két atombalesettel összehasonlítható hatású energia- és vegyipari baleset következett be. A tavaly nyári, mexikói-öböli olajkatasztrófa által okozott károkat mind a mai napig nem sikerült pontosan felmérni, egyes zöldszervezetek pedig „Amerika Csernobiljának” nevezték az eseményt. Az amúgy tiszta és megújuló forrásnak számító vízenergia felhasználása is komoly negatív környezeti károkhoz vezethet, amint arra a kínai Három-szurdok gát megépítésének és üzemeltetésének anomáliái is rámutatnak. A világ legnagyobb vízerőművének elkészültéhez egy–másfél millió embert kellett kitelepíteni a környékről, míg környezetvédők szerint a duzzasztógát a Jangce folyásának átformálása által komoly ökológiai kockázatokat rejt: felborítja a folyami halak életkörülményeit, az elégtelen hulladékkezelés miatt növeli a mérgező anyagok koncentrációját a vízben, emeli a földcsuszamlások valószínűségét, ráadásul nem is elég földrengés-biztos.

Kattintson és tekintse meg a csernobili zónában tett látogatásunk képeit!

Az extrém eseteknek számító katasztrófáktól eltekintve, normális működésük esetén az atomreaktorok a legtisztább energiaforrások közé tartoznak. Az atomerőművek gyakorlatilag nem bocsájtanak ki üvegházhatású gázokat. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) honlapján található információk szerint a teljes nukleáris energiai lánc az erőműépítéstől a bányászaton át a hulladéktárolásig összesen kb. 2–6 grammnyi széndioxid-kibocsájtáshoz vezet megtermelt kilówattóránként. Ez nagyságrendileg a szélkerekekéivel azonos érték, a fosszilis hordozók által okozott kibocsájtás kevesebb, mint századrésze. A szervezet számításai alapján a nukleáris energiatermelés jelenlegi mértéke mellett kb. 600 millió tonna üvegházhatású gáz kibocsájtása kerülhető el. Felmérések szerint a nukleáris energiatermelés okozta radioaktív kibocsájtás mértéke is elhanyagolható. Az atomerőművek 50 km-es körzetében lakók évente nagyjából egytized mikrosievertes extra sugárzást kapnak, mely az évi egy millisievertes átlagos dózis mindössze tízezred része. Összehasonlításképpen a szénerőművek körzetében élőket ennél százszor magasabb éves többletdózis éri.
Hulladék-kérdés és problémás felszámolás
Komoly problémát jelent ugyanakkor az erőművekben keletkező hulladék kezelése. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint reaktoronként havonta kb. 20–30 tonnányi veszélyes hulladék keletkezik. Ennek nagy része újrafeldolgozásra kerül, azonban az atomszemét végleges eltemetése jelenleg még nincs megoldva, a kiégett fűtőelemek világszerte átmeneti, rövid élettartamú tárolókban hevernek. Finnországban tavaly kezdték meg egy szuperbiztonságos, a föld felszíne alatt 500 méterrel elhelyezkedő, a tervezők szerint 100 ezer éves élettartamú atomtemető építését. A 3 milliárd euróba kerülő létesítmény 6500 tonna elhasznált fűtőanyag tárolására lesz alkalmas, ugyanakkor a kérdés világszintű megoldásához még számos hasonló építményre lenne szükség, még úgy is, hogy várakozások szerint a jövőben jelentős technológiai fejlődésre lehet számítani az újrafeldolgozás hatásfokát illetően. Ennek ellenére az Egyesült Államok által a nevadai sivatagban található Yucca-hegy gyomrába tervezett, a finnországihoz hasonló atomtemető megépítése egyre inkább kétséges, miután a 2002-ben bejelentett projekt mára gyakorlatilag zátonyra futott, tekintve hogy a 2011-es költségvetés nem szán rá pénzt, pedig Amerika számára már csak azért is égetően fontos a kérdés, mert az országban törvényileg tiltva van az elhasznált fűtőelemek újrafeldolgozása.
Hasonló kérdőjelek övezik az atomerőművek leállításának problémakörét is. E téren elsősorban a művelet költségei jelentenek problémát. Az Egyesült Királyság leszerelési ügynökségének becslései szerint összesen több mint 70 milliárd fontba kerülne az országban üzemelő létesítmények felszámolása, míg az Egyesült Államok energiacégeinek számításai alapján egy reaktor teljes körű lezárásának költségei meghaladhatják a 325 millió dollárt. A franciaországi Brennilis erőmű leszerelése 20 év alatt több mint 480 millió eurót emésztett fel, és a mai napig sem fejeződött be.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? I.

Mészáros Tamás | 2011. április 28., csütörtök

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünk első részében az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vesszük számba.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

Nemzetközi rezsim
Természetesen az, hogy más energiaipari szektorok is veszélyesek, önmagában még nem megnyugtató érv az atomenergia biztonságára. Amint azt a csernobili katasztrófa 25. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián felszólaló államfők és diplomaták is hangsúlyozták, a nukleáris biztonság a balesetek határokon átívelő hatásai miatt globális kérdés, melyet nemzetközi szinten kell szabályozni és felügyelni.
Habár az IAEA már 1970-es évek elején számos üzemeltetési és biztonsági iránymutatást adott ki, a Csernobili katasztrófa jelentős lendületet adott az atomipar nemzetközi szabályrendszerének kialakításához. Ezen folyamat kibontakozásához a csernobili eset tanulságai mellett nagyban hozzájárult a hidegháborús szembenállás vége is, mivel az 1980-as–1990-es évek fordulóját megelőző világpolitikai viszonyok – számos más területhez hasonlóan az atomszektorban is – gátat szabtak a nemzetközi együttműködésnek, továbbá azidőtájt nem a polgári felhasználás, hanem az atomfegyverkezés kordában tartása volt a legfőbb nukleáris biztonsági kérdés.
A Csernobil után megerősített nemzetközi atombiztonsági rezsim keretein belül a szektor kockázatainak csökkentését államközi szerződések megkötésével, globálisan elfogadott biztonsági sztenderdek és intézkedések kidolgozásával és bevezetésével, valamint a fentieket ellenőrző, kiterjedt felügyeleti és tájékoztatási rendszerek létrehozásával biztosítják. A kiterjedt ellenőrzési mechanizmusokkal és hatáskörökkel rendelkező IAEA a világ minden erőművét felügyelet alatt tartja, így a paksi blokkokat is figyelik a bécsi székhelyű szervezet kamerái – más energiaipari ágazatokban ennél jóval alacsonyabb a nemzetközi biztonsági szabályozás és felülvizsgálat mértéke.

A csernobili szarkofág napjainkban.

A nemzetközi együttműködés fontosságára a fukusimai helyzet is rámutatott. Miután Japán, illetve az erőművet üzemeltető vállalat nem volt képes a helyzet konszolidálására, számos ország és nemzetközi szervezet sietett Tokió segítségére a megrongálódott erőmű mentési munkáinak felgyorsítására. Fukusima ugyanakkor arra is példát szolgáltatott, hogy a megjósolhatatlan természeti hatások és az esetleges emberi mulasztások jelentette kockázatok csökkentésére az elmúlt évtizedekben megerősített nemzetközi rezsim további mélyítése szükséges. Ban Kimun ENSZ-főtitkár a csernobili erőműbe tett látogatását követően úgy nyilatkozott, hogy a fukusimai események fényében a nukleáris biztonság kérdésének nemzetközi szintű újragondolása vált szükségessé, valamint figyelmeztetett rá, hogy a világnak jobban fel kell készülnie az esetleges jövőbeli katasztrófák kezelésére. Amano Jukija, az IAEA igazgatója az „első a biztonság” szlogenjét hangoztatta, és kijelentette, hogy a balesetek tanulságait levonva erősíteni kell a nemzetközi együttműködést az atomszektorban, mely folyamatban a bécsi székhelyű szervezet kiemelt szerepet kíván vállalni.
Cikkünk második részében bemutatjuk az atomiparban végbement bizontságtechnikai fejlődést, illetve egy súlyos baleset bekövetkeztének esélyeit is megvizsgáljuk. 
Cikksorozatunk a következő napokban folytatódni fog!
A következő részekben olvashatnak arról, hogy mi a különbség a fukusimai és a csernobili atombalesetek között, milyen hatása volt a csernobili balesetnek az ukrán és belarusz gazdaságra. Szó lesz továbbá a Csernobil városában lévő vállalatokról és a csernobili zónába visszatelepült emberekről, a katasztrófa felszámolásán dolgozott likvidátorokról és mai helyzetükről, a Pripjaty helyett felépített új mintavárosról, Szlavuticsről, és többet tudhatnak meg a csernobili 4. reaktort védő szarkofág helyzetéről, és a helyére építendő új védő-szarkofágról is.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? II.

Mészáros Tamás | 2011. április 29., péntek

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünk első részében az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vettük számba, most pedig az erőművek biztonságát mutatjuk be.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

A Kitekintő munkatársai a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával egy önálló projekt keretében elutaztak a csernobili zónába, a 25 évvel ezelőtt történt baleset helyszínére. A cél az volt, hogy minél hitelesebben mutassuk be olvasóinknak azt, hogy mi van jelenleg Csernobilban negyedévszázaddal a katasztrófa után. A Kitekintő 12 részes csernobili cikksorozatának az újabb része következik, a az atomenergetika problémáiról napjainkban.

Biztonsági fejlesztések
A nemzetközi szabályozás mélyítése mellett az atomenergia biztonságát garantáló technológiák is rengetegek fejlődtek a csernobili katasztrófa óta. Habár a csernobili erőmű a baleset bekövetkeztekor kifejezetten fiatalnak számított – a 4-es blokk 1983-ban készült el –, az ott használt grafit-moderálású, ún. RBMK technológia biztonsági szempontból korántsem volt fejlettnek nevezhető – a sors iróniája, hogy a katasztrófa pont egy, a létesítmény biztonságának növelésére irányuló kísérlet során következett be. Az RBMK reaktorokban a hűtőfunkciók elvesztése jelentős teljesítményemelkedéshez vezet, ellentétben a forraltvizes reaktorokra jellemző „negatív visszacsatolással”, mely annyit tesz, hogy túlhevülés esetén a buborékképződés következtében lassul a reakció. Ráadásul a csernobili erőmű szabályzórúdjai is tervezési hibákat tartalmaztak, a behelyezésüket követő első néhány másodpercben az eredeti funkciójukkal ellentétes, a reakciót gyorsító hatást váltottak ki. Mindezeken túl a csernobili erőmű nem rendelkezett konténmenttel sem.
A tervezési elégtelenségek mellett a katasztrófa másik fő oka a biztonsági kultúra elégtelensége volt, az üzemeltetők több ízben is átlépték hatáskörüket és figyelmen kívül hagyták a biztonsági rendszerek jelzéseit. Csernobilt követően jelentős módosításokat végeztek a még működő RBMK reaktorokon, a katasztrófa tanulságaira épülő fejlesztések következtében a német atomenergia-biztonsági ügynökség korábbi jelentése szerint manapság „gyakorlatilag lehetetlen”, hogy megismétlődjön az 1986-os katasztrófa.

Kattintson és tekintse meg a csernobili zónában készült fotóinkat!

„Számtalan intézkedés történt az elmúlt évtizedekben, melyek eredményeképpen jelentősen javult az atomerőművek biztonsága, a világ minden atomerőművében jelentős változások figyelhetők meg” – mondta el a Kitekintőnek Dr. Pázmándi Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetének munkatársa. „Több a tapasztalat, egy nukleáris létesítményben bekövetkező eseményt követően azt vizsgálják, értékelik, majd levonják a tanulságokat. Változott az ellenőrzés, az egyes atomerőműveket ma már nem csak a nemzeti nukleáris hatóságok és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrzi, hanem a többi atomerőmű is. A Csernobilban történt balesetet követően megalakult az Atomerőművet Üzemeltetők Világszövetsége (WANO), a szakma kérlelhetetlenül feltárja a kollégái hibáit és figyelmezteti őket azok kijavítására. Változtak az elemzési módszerek, napjainkra a biztonsági kockázatok determinisztikus és valószínűségi értékelése is jelentős fejlődésen ment keresztül, mind módszertani, mind pedig technológiai szempontból – elég csak a számítástechnikai előrelépésekre gondolni. Erősödött az oktatás, továbbképzés szerepe, előtérbe került a biztonsági kultúra. Oktatások sora zajlott és zajlik szakadatlanul ma is. Ebben olyan különleges eszközök segítik a felkészülést, mint a szimulátor, ami egy ugyanolyan vezénylőterem műszerekkel, kapcsolókkal, képernyőkkel, mint a valódi atomerőműé, csak mögötte egy nagyteljesítményű számítógép van. A rutinműveletek mellett itt az üzemzavarok kezelését is lehet gyakorolni.”

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? II.

Mészáros Tamás | 2011. április 29., péntek

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünk első részében az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vettük számba, most pedig az erőművek biztonságát mutatjuk be.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

Új technológiák

 

Pripjaty képekben - kattintson!

Pázmándi Tamás tájékoztatása szerint még látványosabb a biztonság növelése az új, most épülő atomerőművek esetében. „Ezekbe a biztonsági rendszerekből három, vagy akár négy párhuzamosan működő, független rendszer kerül beépítése, közülük egy működése is elegendő az erőmű biztonságos üzemeléséhez, leállításához. Olyan passzív biztonsági rendszereket alkalmaznak, melyek emberi beavatkozás és villamosenergia-betáplálás nélkül, pusztán a fizika törvényeire alapozva biztosítják az atomerőmű működését, vagy biztonságos leállítását.” Komoly előrelépések történtek a természeti események hatásainak előrejelzését, illetve az azokra való felkészülést illetően is. „Az elmúlt néhány évtizedben megtörtént a valószínűségi alapú biztonsági elemzések módszertanának kidolgozása. Ezek keretében belső és külső (tűz, árvíz, extrém időjárási viszonyok) kezdeti eseményeket figyelembe véve határozzák meg a zónasérülés, illetve a nagy radioaktív kibocsátás gyakoriságát. A hagyományos (determinisztikus) elemzések mellett ma már ezek eredményét is figyelembe veszik.”
A jelenleg alkalmazott biztonsági szabályok és technológiák mellett elhanyagolhatóan alacsony egy súlyosabb üzemzavar bekövetkeztének esélye. „Elvárás az atomerőművekkel szemben, hogy annak valószínűsége, hogy a környezetbe nagy mennyiségű radioaktív szennyezés kerüljön, ne haladja meg a 10–6 értéket reaktorévenként. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az elemzések szerint a legtöbb esetben a földrengés a zónasérülés meghatározó oka. Ugyanakkor tapasztalati tény, hogy az atomerőműveket ért nagy földrengések (Onagava atomerőmű, 2005, a Sika és a Kasivazaki-Kariva atomerőmű, 2007, Hamaoka atomerőmű, 2009) nem okoztak károkat. Ebből arra következtethetünk, hogy a sérülés feltételes valószínűségének meghatározásánál a szerkezet valódi robosztusságát alábecsüljük a bizonytalanságok miatt, vagyis az erőművek nagyobb, erősebb földrengésnek is ellenállnak, mint amit a számítások mutatnak” – mondta Pázmándi.

Súlyos balesetek a reaktorévek függvényében. forrás: World Nuclear Association

Az egyébként „csak” a Richter-skála szerinti hetes erősségű földrengés átvészelésére hitelesített Fukushima-1 atomerőműben sem a rekordméretű, a kilences földmozgás tett kárt – a blokkok a földrengést követően automatikusan leálltak, és megfelelően elindultak az üzemzavari rendszerek –, hanem az azt követő, a legfrissebb elemzések szerint közel 15 méter magas szökőár, mely elmosta az áramellátás leállása esetén a hűtőrendszerek ideiglenes működtetésére szolgáló dízelgenerátorokat. A francia Areva atomipari cég főmérnöke korábban a New Scientist-nek úgy nyilatkozott, hogy a 40 éves technológián alapuló fukusimai erőműben bekövetkezett radioaktív kibocsájtáshoz vezető hibák a manapság tervezett reaktorokban még egy hasonló erejű természeti csapás következtében sem merülnének fel.
Az ellenőrzési mechanizmusok és a biztonsági technológiák fejlődése ellenére ugyanakkor továbbra is számos veszélyesnek tartott atomerőmű üzemel világszerte. A National Geographic által a világ legveszélyesebb erőművének nevezett, 31 éves örményországi Metsamor létesítmény amellett, hogy egy szeizmikusan aktív területen helyezkedik el, konténmenttel sem rendelkezik. Az Európai Unió korábban már kísérletet tett az erőmű bezárásának elérésére, azonban mivel az az ország áramszükségleteinek 40%-át termeli meg, az örmény kormány nem hajlandó felszámolására. A jóval fejlettebb technológiai színvonalú Japánban már a fukusimai balesetet megelőzően is komoly aggodalmakra adtak okot a gyakori földrengések, a szigetországban a legtöbb vita a hamaokai erőmű biztonságosságát kísérte: a létesítmény közvetlenül geológiai törésvonalak fölött helyezkedik el, így a terület könnyen válhat földrengések epicentrumává. Az erőművet tervező mérnökök szerint a létesítmény egy 8,5-ös erősségű földmozgást is kiáll, azonban a Fukusimát követő félelmek fényében könnyen lehet, hogy elérik céljukat a Hamaoka bezárását követelők.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? II.

Mészáros Tamás | 2011. április 29., péntek

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünk első részében az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vettük számba, most pedig az erőművek biztonságát mutatjuk be.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

Megújuló?
Az atomenergiát ellenzők egyik fő érve az is, hogy a reaktorok fűtőanyaga – a fosszilis hordozókhoz hasonlóan – kifogyóban van, így ezen technológia nem jelenthet hosszú távú megoldást. Ezzel szemben a technológia egyes pártolói szerint a világ fűtőanyagkészlete gyakorlatilag kiapadhatatlannak tekinthető. A világ uránellátása különböző felmérések szerint még legalább 80–230 évig biztosított, mely a reaktorok hatásfokának növelésével tovább nőhet. Emellett ún. tenyésztőreaktorok alkalmazásával gyakorlatilag végtelenné tehetőek a készletek, mivel ezen létesítmények működésük során több fűtőanyagot termelnek, mint amennyit elfogyasztanak. Habár az energiatermelésben való alkalmazásuk nem terjedt el – általában a fegyvergyártásban (voltak) használatosak –, napjainkban az urán árának növekedésével ismét előtérbe került szélesebb körű felhasználásuk.

Csernobili galériánk - kattintson!

Emellett a fűtőanyag-ellátás az elhasznált elemek újrahasznosításával is biztosítható. Pázmándi Tamás elmondta, hogy a kiégett fűtőelemeket a világ számos országában – köztük Magyarország is – nem tekintik hulladéknak a bennük lévő, későbbi hasznosításra alkalmas összetevők miatt. „A kiégett fűtőelemek feldolgozására és újrahasznosítására több technológia is ismert, ezeket a világ több országában alkalmazzák. Számos országban üzemelnek újrahasznosított (úgynevezett MOX) üzemanyaggal atomerőművek, vagy tervezik ennek bevezetését a közeljövőben. A jelenleg rendelhető atomerőmű-típusok szinte kivétel nélkül alkalmasak arra, hogy ilyen üzemanyaggal is üzemeljenek.” Szerinte az áttörést a jelenleg fejlesztés alatt álló, néhány évtizeden belül üzembeálló negyedik generációs reaktorok jelenthetik, melyek amellett, hogy csökkentik a keletkező radioaktív hulladék mennyiségét és a hulladék felügyeleti időszakát, megteremtik a lehetőséget a természetben rendelkezésre álló uránkészletek kedvezőbb kihasználására is.
A sajtóban ugyanakkor a közelmúltban egy nem várt jelenségről érkeztek beszámolók, melyek szerint vészesen fogyóban van a világ plutóniumkészlete. A plutónium 238-as izotópját korábban atombombákban használtak, az anyagot nagyjából már 20 éve nem gyártják. A hidegháborút követő atomfegyver-leszereléseket követően a bombákból kinyert anyagot az űrkutatásban is felhasználták, döntően az Egyesült Államokban. Egyes felmérések szerint azonban a nukleáris töltetekből kinyert, olcsó plutónium fogyóban van, 2013-ra felemészthetik a készleteket, így amennyiben nem kerül sor további jelentős leszerelésre, jelentősen növekedhetnek az ún. radioizotópos energiaforrások (RTG) árai.
A bombakészletek apadása a békés célú felhasználásra is hatással lehet. A New York Times 2009-es cikke szerint – az informálisan "megatonnákból megawattok" névre keresztelt program keretein belül – az Egyesült Államok áramellátásának 10%-át a leszerelt amerikai és szovjet atombombákból kinyert anyagokkal fedezik. A washingtoni Atomenergiai Intézet adatai szerint az amerikai reaktorok fűtőanyagának 45%-a orosz, további 5%-a pedig hazai bombákból származik, így a fegyverek fogyásával az Egyesült Államok erőműinek új beszerzési lehetőségek után kell majd nézniük.
Cikkünk holnap megjelenő befejező részében bemutatjuk a nukleáris energiatermelés gazdasági vonatkozásait, foglalkozunk az atomipar helyzetével, valamint megvizsgáljuk az alternatívákat is.
Cikksorozatunk a következő napokban folytatódni fog!
A következő részekben olvashatnak arról, hogy mi a különbség a fukusimai és a csernobili atombalesetek között, milyen hatása volt a csernobili balesetnek az ukrán és belarusz gazdaságra. Szó lesz továbbá a Csernobil városában lévő vállalatokról és a csernobili zónába visszatelepült emberekről, a katasztrófa felszámolásán dolgozott likvidátorokról és mai helyzetükről, a Pripjaty helyett felépített új mintavárosról, Szlavuticsről, és többet tudhatnak meg a csernobili 4. reaktort védő szarkofág helyzetéről, és a helyére építendő új védő-szarkofágról is.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? III.

Mészáros Tamás | 2011. május 1., vasárnap

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünkben először az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vettük számba, majd azerőművek biztonságát mutattuk be, a zárófejezetben pedig az atomipar helyzetével foglalkozunk.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

A Kitekintő munkatársai a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával egy önálló projekt keretében elutaztak a csernobili zónába, a 25 évvel ezelőtt történt baleset helyszínére. A cél az volt, hogy minél hitelesebben mutassuk be olvasóinknak azt, hogy mi van jelenleg Csernobilban negyedévszázaddal a katasztrófa után. A Kitekintő 12 részes csernobili cikksorozatának az újabb része következik.

Gazdaságosság
Az egyik fő ellenérv az atomenergiával szemben, hogy bár önmagában a nukleáris áramtermelés ára igen alacsony, az erőművek magas építési és leszerelési költségei következtében a teljes életciklusukat vizsgálva már kevésbé rentábilisak. A Massachusetts Institute of Technology korábbi elemzése szerint például a nagy tőkeigény miatt az atomenergia „nem versenyképes” a szénnel és a földgázzal. Kissé ironikus módon a beruházási költségek emelkedése pont a biztonsági intézkedések fejlődésével van összefüggésben. A mai, modern reaktorok árát elsősorban a biztonságot növelő technológiák és megoldások dobják meg. Egy ezer megawattot meghaladó kapacitású reaktor megépítése napjainkban 4–9 milliárd dollárba kerül (710–1600 milliárd forint), amely a fukusimai helyzet következtében a jövőben tovább emelkedhet. A beruházások költségeit gyakran növelik az építkezések elhúzódásához köthető büdzsé-túllépések, ráadásul a privát szféra  más szektorokhoz képest relatíve kis szerepet vállal az erőművek finanszírozásában – ahogy egy amerikai lap fogalmazott, "a Wall Street nem szereti az atomenergiát". 

Kattintson és tekintse meg képeinket a csernobili zónáról!

Ugyanakkor az alternatív termelési módok környezeti hatásait is számba vevő felmérések szerint a tőkeintenzitás ellenére az atomenergia kifizetődőbb a fosszilis hordozók feldolgozásánál. Az angliai Royal Academy of Engineering 2004-es jelentése alapján a szén, földgáz és olaj felhasználásának környezeti hatásait, továbbá a szél- és napenergia alapú áramtermelésben jelentkező kihagyások és időszakos ingadozások költségeit is figyelembe véve az atomerőművek – leszereléssel együtt – fele olyan költségesek versenytársaiknál. A közelmúltban számos, sokszor egymásnak ellentmondó felmérés jelent meg a különböző energiatermelési módok költségeinek összehasonlításáról, melyek döntő része nagyjából azonosnak ítélte meg a szél- és az atomerőművek költségeit, míg az egyéb alternatívák árait ennél többre kalkulálták.
Az atomipar múltja és jelene
Annak ellenére, hogy az atomenergia mind gazdasági, mind pedig biztonsági szempontból versenyképes az alternatívákkal, a technológiát övező társadalmi félelmek és a magas tőkeintenzitás miatt a szektor helyzete néhány rövid időtartamú fellángolástól eltekintve mindig is mostoha volt. Amint azt az alábbi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) adatait összegző grafikon is bemutatja, az atomipar a hetvenes évek során élte virágkorát, a nukleáris expanzió nagyrészt az 1973-as olajválságnak „köszönhetően” indult meg, azonban a Three Mile Island-i baleset után igencsak lelassult, majd Csernobilt követően gyakorlatilag stagnálásba csapott át. Az ezredfordulót követően sokan „nukleáris reneszánszról” kezdtek beszélni, miután egyrészt a fosszilis energiahordozók árának ismételt növekedése, másrészt a klímaváltozást övező félelmek, és az ezekből következő, az üvegházhatású gázok kibocsájtásának visszafogására irányuló kampányok hatására ismét előtérbe került az atomenergia. Ugyanakkor, amint a grafikonon is látszik, a reneszánsz egyelőre inkább hangzatos tervekben, mintsem valódi beruházásokban nyilvánult meg. Sőt, az elmúlt néhány évben a tendenciák pont ellentétes irányba fordultak: 2007 és 2009 között 1,8%-kal csökkent a nukleáris energiatermelés volumene; az első „polgári célú” erőmű elkészülte óta 2008 volt az első év, hogy egyetlen új reaktort sem helyeztek üzembe.

A nukleáris energiatermelés története: Csernobil óta gyakorlatilag stagnál a szektor. forrás: Wikimedia Commons

Ennek ellenére a fukusimai baleset előtt számos ország ambiciózus terveket szövögetett az atomenergia jövőbeli felhasználásáról. Mind a növekvő áramigénnyel küzdő, és ezzel párhuzamosan nagyobb energetikai függetlenségre törekvő fejlődő, mind pedig a széndioxid kibocsájtás-csökkentési lázban égő fejlett országok az atomiparban látták a megoldást problémáikra. Március 11-e előtt 158 új reaktor volt tervezés alatt, míg további 324 beruházásról születtek javaslatok világszerte. Jelenleg 64 reaktor van építés alatt, ebből 27 Kínában, 10 Oroszországban, 5–5 pedig Indiában és Dél-Koreában. Kína 50, India 18, Oroszország 14, Japán 12, az Egyesül Államok pedig 9 további reaktor építését tervezte.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? III.

Mészáros Tamás | 2011. május 1., vasárnap

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünkben először az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vettük számba, majd azerőművek biztonságát mutattuk be, a zárófejezetben pedig az atomipar helyzetével foglalkozunk.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

A múlt vagy a jövő technológiája?
A fukusimai eseményeket követően gyakorlatilag a világ minden atomerőművekkel rendelkező, vagy azok építését tervező országa programjának felülvizsgálatáról döntött. A társadalmi nyomás erősödése kézzel fogható: Japánban számos atomellenes tüntetést tartottak, Indiában a hatóságokbelelőttek egy épülő erőművet megrohamozó tömegbe, míg – az egyébként újabb reaktorok felhúzását korábban sem tervező – Németországban komoly belpolitikai következményekkel járt a fukusimai balesetet követően kiújult nukleáris vita.
Habár a japán helyzetnek az atomiparra gyakorolt hosszú távú hatásának pontos megjóslása egyelőre lehetetlennek tűnik, többen megpróbálkoztak vele. A UBS április 12-i jelentésében a csernobilinál is jelentősebb visszaesésre számít az atomiparban, a pénzintézet legalább 30 atomerőmű leállításával számolt, leginkább a szeizmikusan aktív, illetve határközeli területeken. A UBS szerint még a technológiát támogató országok is kénytelenek lesznek bezárni néhány erőművüket, hogy „politikai lépésekkel állítsák helyre az atomenergia társadalmi elfogadottságát”, mivel a fukusimai események fényében „kétséges, hogy akár egy fejlett gazdaság is képes lenne a nukleáris biztonság garantálására”.

A csernobili zóna képekben - kattintson!

Ennél árnyaltabb képet fest egy, a Slate magazinban megjelent, az IAEA adataira építő elemzés, mely szintén a csernobili tanulságokkal hasonlítja össze a jelenlegi helyzetet. Ezen elemzés szerint a jelentős atomipari befektetésekkel rendelkező országok még komolyabb baleseteket követően is „meglepően vonakodtak” nukleáris programjuk feladásától, ugyanakkor az erőművekkel nem bíró államok gyorsan feladták beruházási terveiket. Csernobilt követően 75%-kal csökkent a reaktor-beruházások száma, azonban a már építés alatt lévő projektek, ha a tervezettnél lassabban is, de folytatódtak. A szerző kiemeli, hogy míg a Three Mile Island-i balesetet megelőzően 27 ország épített atomreaktorokat, addig az azt követő két évtizedben csak kettő, nem-demokratikus, és ezáltal a közvélemény reakcióira kevésbé érzékeny állam fogott bele első polgári célú nukleáris beruházásába – Kína és Románia. Így tehát Fukusima elsősorban nem a jelenlegi –, a békés célú felhasználást tekintve – „atomhatalmak”, hanem a technológia felé való nyitást tervezgető államok energiapolitikáját formálhatja át (jelenleg Irán az egyetlen első erőművét építő állam, de ezen beruházás sokak szerint inkább hadászati, mintsem energiatermelési célokat szolgál). Ugyanakkor az elemzés arra is emlékeztet, hogy a fukusimai baleset, miután egy demokratikus, fejlett atomiparral rendelkező országban, továbbá egy amerikai gyártmányú, korábban biztonságosnak vélt érőműben következett be, „rémálom-forgatókönyv” a szektorra nézve.
Mindezek ellenére korai lenne teljesen leírni az atomenergiát. Habár egyes zöldszervezetek teljes leszerelést követelnek, jelenleg nem kínálkozik megfelelő alternatíva a nukleáris energia felváltására. Jelenleg világszerte 443 reaktor működik, melyek a Föld energiájának kb. 6%-át, áramtermelésének pedig 13–14%-át adják. Franciaországban az atomerőművek a teljes áramellátás 75%-át adják, míg további 12 országban – köztük Magyarországon – a nukleáris energia részaránya meghaladja a teljes termelés egyharmadát. Az egyik alternatíva a fosszilis hordozók részarányának növelése lenne, mely azonban mind környezeti, mind fenntarthatósági, mind pedig energiabiztonsági szempontból visszalépést jelentene.

Egy lehetséges, de egyelőre nem meggyőző alternatíva.

A másik megoldást az – egyre népszerűbb – megújuló energiaforrások hasznosításának fokozása jelentené, azonban napjainkban ennek még számos akadálya van. Egyrészt a jelenlegi kapacitások elhanyagolhatóak: a szélenergia a világ áramellátásának kb. 2%-át biztosítja, a napenergia ennél is kevesebbet. Habár manapság már elterjedtté váltak az 1,5–3 megawatt teljesítményű szélkerekek is, ezek hatásfoka igen alacsony, névleges kapacitásuk 20–40%-a közé tehető, szemben az atomerőművek 80–90% közötti teljesítményével. Hasonlóan alacsony a napelemek hatásfoka is, ráadásul ezek a jelenlegi technológiai színvonalon hatalmas területen relatíve csekély mértékű áramot képesek csak megtermelni. Mind a szél-, mind pedig a napenergia intermittens, azaz az áramtermelés megszakításokkal és – sokszor nehezen megjósolható – időszakos ingadozásokkal terhelve folyik (pl. szélcsendes időben, illetve éjszaka nem termelnek), így önmagukban nem, csak kiegészítő jelleggel képesek fedezni az igényeket – számítások szerint a folyamatos ellátás biztosításához szükséges, megfelelő tárolókapacitások kialakítása, illetve a hálózatok modernizálása csak az Egyesült Királyságban több tízmilliárd fontba kerülne. Ráadásul, amint e cikk korábbi részeiből is kiderült, a szél- és napenergia nem tisztább és nem is olcsóbb az atomerőműveknél. Technikai és környezetvédelmi okokra hivatkozva sokan amellett érvelnek, hogy a megújuló forrásoknak nem az atomenergia ellen, hanem azzal együtt és egymást kiegészítve, a fosszilis hordozókkal szemben kell versenyezniük.

Atomenergia: a múlt vagy a jövő technológiája? III.

Mészáros Tamás | 2011. május 1., vasárnap

25 évvel ezelőtt a csernobili katasztrófa, manapság pedig a fukusimai baleset kapcsán lángoltak fel az atomenergia biztonságával kapcsolatos viták. Utánajártunk, hogy valójában mennyire veszélyes a nukleáris energia. Háromrészes cikkünkben először az atomipar "halálosságát" és környezeti hatásait vettük számba, majd azerőművek biztonságát mutattuk be, a zárófejezetben pedig az atomipar helyzetével foglalkozunk.

• « Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő »

Hasadás helyett egyesülés
Az atomipar felszámolását követelő társadalmi nyomás erősödése már csak azért is indokolatlan, mert a technológia számos kiaknázatlan lehetőséget rejt, melyek a jövőben kulcsszerepet játszhatnak a világ exponenciálisan növekvő energiaigényeinek kielégítésében. Egyes, a közelmúltban kidolgozott tervek alapján az atomerőművek kapacitásainak kihasználásával hibrid nukleáris–megújuló energiaforrásokat lehetne létrehozni. A Bulletin of Atomic Scientists szaklap 2009-es cikkében ismertetett megoldás szerint az atomerőművek alacsony nyomású gőzzel láthatnák el az etanolgyártó üzemeket – melyek jelenleg rendkívüli alacsony hatékonyság mellett működnek, a bioüzemanyag előállításának energiaszükséglete a végtermék által leadott energiamennyiség 70–80%-át is eléri, a folyamat során pedig nagyrészt fosszilis anyagok kerülnek felhasználásra, mely ezáltal számottevő széndioxid kibocsájtással jár –, így nagyban csökkenthető lenne az etanol előállítás okozta környezetszennyezés. Egyes kutatások szerint az atomenergia felhasználásával más, az etanoltol eltérő bioanyagok is előállíthatóak lennének, mivel „nukleáris segítséggel” a szénatomok károsanyag-kibocsájtás nélkül „konvertálhatók” folyékony üzemanyaggá. Az idézett cikk szerint az üzemanyag-előállításhoz használt biomassza készletek elegendőek lennének az olaj teljeskörű felváltására, mely elérésének pedig csak a biodízel-gyárak energiaellátása szab korlátot, ez azonban az atomerőművek bevonásával könnyen megoldható lenne.
A fenti elgondolás egyelőre csak papíron létezik, ugyanakkor egy másik, jelenleg is fejlesztés és kutatás alatt álló nukleáris technológiától az emberiség minden energia-gondjának megoldását várják a szakemberek. A nap és más csillagok működését a Földön reprodukálni kívánó ún. fúziós reaktor, mely az egyes atommagok egyesülésekor létrejövő energiatöbbletet hasznosítja, hosszú ideje az atomipar Szent Grálja. A fúzióval minden jelenleg ismert forrásnál jelentősen több energia termelhető a felhasznált üzemanyag mértékéhez viszonyítva, s habár nem tekinthető megújulónak, fő elemének, a deutériumnak (néhézhidrogén) természetes előfordulása egy atom 6500 hidrogénatomonként, így számítások szerint a földi készletek évmilliókig elegendőek lehetnek. Emellett ezen létesítmények biztosan katasztrófa-mentesek lennének, mivel működtetésükhoz nagy precízen kontrollált hőmérséklet, nyomás és mágneses tér szükséges. A reaktort ért sérülés esetén az energiatermeléshez szükséges körülmények megszűnnének, így a hőtermelés leállna.

Az ITER 'tokamak' modellje.

Apró bökkenő azonban, hogy habár a technológiát érintő kutatások már az 1940-es–1950-es évek fordulóján megindultak, az eddigi legnagyobb szabású kísérlet keretein belül mindössze fél másodperces fúziót sikerült létrehozni, mely a beindításához szükséges energiának csupán 65%-át adta le. A fúziós áramtermelést illető kísérletezés zászlóshajója a hétoldalú – Az EU, az Egyesült Államok, Japán, Kína, India, Oroszország és Dél-Korea által támogatott – együttműködés keretein belül épülő ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor) kutatóreaktor lesz, mely azonban a tervek szerint csak 2018-ra fog elkészülni. Jelenleg csak találgatások vannak azt illetően, hogy mikor lesz majd hosszú távon és gazdaságosan működő fúziós reaktor a Földön, az optimistább vélemények szerint ez már 2040-re megvalósulhat, míg mások szerint még legalább egy évszázadot kell várni rá – 1970-ben még úgy gondolták, hogy 2000-re számos fúziós reaktor lesz majd használatban. A fúziós energiatermelés bizonyítottan működik, amint azt a Nap nap mint nap demonstrálja számunkra, a kérdés csak az, hogy az emberiség mikor ér el arra a technológiai szintre, hogy ezt egy reaktor belsejében reprodukálja.