2019. március 6., szerda

Ha egy nagyhatalom terrorista szabadkőművesek karmai közt vegetál , az emberiségre atom holokamu vár !!!!










Ha egy nagyhatalom terrorista szabadkőművesek karmai közt vegetál , az emberiségre atom holokamu vár !!!!






A muszlimok „démonizálása” és az olajcsata



A muzulmán országok a világ olajkészleteinek háromnegyedével rendelkeznek. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok csaknem 2% -át teszi ki az összes olajkészletnek.

[megjegyzés: a képekhez kapcsolódó formázási problémák miatt ez a szöveg a legjobban az Explorer-rel tekinthető meg.] 
A történelem folyamán a „vallási háborúk” a külföldiek meghódítása és inváziója mögötti gazdasági és stratégiai érdekek elmosódását szolgálják. A „vallási háborúk” mindig küzdöttek a kereskedési útvonalak és a természeti erőforrások ellenőrzésének biztosítása érdekében. 
A keresztény hadjáratokat, amelyek a 11.-től a 14. századig terjednek, a történészek gyakran „az európai keresztények által folytatott katonai-vallási expedíciók folyamatos sorozataként mutatják be a reményben, hogy a Szentföldet a hitetlen törököktől fogják meggyilkolni.” A keresztes hadjáratok célja azonban , kevés köze volt a valláshoz. A keresztes hadjáratok nagyrészt katonai akcióban álltak, hogy megkérdőjelezzék a keleti kereskedelmi útvonalakat irányító muzulmán kereskedő társaságok uralmát.  
Az „igazi háború” támogatta a keresztes hadjáratokat. A katolikus egyház támogatásával a háború a vallási propaganda és az indoktrináció eszköze, melyet több ezer paraszt, öröm és városi hüvelyek európai részvételével alkalmaztak. 
Amerika keresztes hadjárata Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten
A közvélemény szemében központi jelentőségű a „igazságos ok” a háborút követve. A háborúról azt mondják, hogy csak akkor, ha erkölcsi, vallási vagy etikai okokból kerül sor. 
Amerika keresztes hadjárata Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten nem kivétel. A „terrorizmus elleni háború” az amerikai hazát védi és megvédi a „civilizált világot”. A „vallási háború”, a „civilizációk összecsapása”, mikor valójában a háború fő célja a régió kiterjedt olajvagyonának ellenőrzése és vállalati tulajdonjogának biztosítása, ugyanakkor az IMF irányítása alatt is és a Világbank (jelenleg Paul Wolfowitz vezetése alatt), az állami vállalkozások privatizációja és az országok gazdasági eszközeinek külföldi tőkébe való átruházása. . 
A Just War elmélet a háborút „humanitárius műveletként” tartja. A katonai művelet valódi céljainak álcázására szolgál, miközben erkölcsi és elvi képet ad a támadóknak. Kortárs változatában katonai beavatkozást követel az etikai és erkölcsi okokból a „hazugságos államok” és az „iszlám terroristák” ellen, amelyek veszélyeztetik a hazát.
A háborút „igazi ok” miatt központi jelentőségű a Bush-kormány igazolása, hogy Afganisztánban és Irakban egyaránt behatoljon és megszálljon.
Az Egyesült Államok katonai akadémiáiban tanultak, az „Igazi Háború” elmélet modern verzióját az amerikai katonai doktrínába illesztették. A „terrorizmus elleni háború” és a „megelőzés” fogalma az „önvédelemhez” való jogra támaszkodik. Meghatározzák, „ha a háború megengedhető”: jus ad bellum .
A Jus ad bellum a fegyveres erők parancsnoki struktúráiban konszenzus kialakítására szolgál. Azt is szolgálja, hogy meggyőzze a csapatokat, hogy az ellenség „gonosz”, és hogy „igazi okért” harcolnak. Általánosságban elmondható, hogy a modern háború elmélete a mai változatban szerves része a háborús propagandának és a médiainformációnak, amelyet a háború napirendjének nyilvános támogatása érdekében alkalmaztak.
A csata az olajért. Az ellenség démonizálása
A háború humanitárius napirendet épít. A történelem folyamán újra és újra alkalmazták az ellenség felborulását. A keresztes hadjáratok a törökök hitetlenek és eretnekek demonizálása volt, a katonai akció indoklására. 
A démonizálás geopolitikai és gazdasági célokat szolgál. Hasonlóképpen, az „iszlám terrorizmus” elleni kampány (amelyet az amerikai hírszerzés titokban támogat) támogatja az olaj vagyon meghódítását. Az „iszlám-fasizmus” kifejezés a muszlim országok politikáinak, intézményeinek, értékeinek és társadalmi szerkezetének leromlását szolgálja, ugyanakkor fenntartja a „nyugati demokrácia” és a „szabad piac” tételeit, mint az egyetlen alternatívát ezekre az országokra.   
Az Egyesült Államok által vezetett háború a tágabb közel-keleti közép-ázsiai térségben a világ olaj- és földgázkészleteinek több mint hatvan százaléka felett van. Az angol-amerikai olaj óriások is igyekeznek irányítani az olaj- és gázvezeték-útvonalakat a régióból. (Lásd az alábbi táblázatot és térképeket). 
A muszlim országok, köztük Szaúd-Arábia, Irak, Irán, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Jemen, Líbia, Nigéria, Algéria, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Malajzia, Indonézia, Brunei, az összes olajkészletnek 66,2 és 75,9% -a között vannak. a becslés forrása és módszertana. (Lásd az alábbi táblázatot).
Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok csaknem 2% -át teszi ki az összes olajkészletnek. A nyugati országok, köztük a legnagyobb olajtermelők (Kanada, az Egyesült Államok, Norvégia, az Egyesült Királyság, Dánia és Ausztrália) az összes olajkészlet mintegy 4% -át ellenőrzik. (Az olaj- és gáznapló alternatív becslésében, amely tartalmazza a kanadai olaj-homokot, ez a százalékos érték 16,5% lenne. Lásd az alábbi táblázatot). 
A világ olajrészeinek legnagyobb része egy olyan régióban helyezkedik el, amely Jemeni csúcsától a Kaszpi-tengeri medencéhez és (Keletre) a Földközi-tenger keleti partjától a Perzsa-öbölig terjed. Ez a tágabb közel-keleti-közép-ázsiai régió, amely az Egyesült Államok által vezetett „terrorizmus elleni háború” színháza, a World Oil becslése szerint több mint hatvan százaléka a világ olajkészleteinek. (Lásd az alábbi táblázatot). 
Iraknak ötször több olajja van, mint az Egyesült Államokban. 
A muszlim országok legalább 16-szor több olajjal rendelkeznek, mint a nyugati országokban. 
A legnagyobb nem-muszlim olajkészlet-országok Venezuela, Oroszország, Mexikó, Kína és Brazília. (Lásd a táblázatot) 
A démonizálást egy ellenségre alkalmazzák, amely a világ olajtartalékainak háromnegyedével rendelkezik. „A gonosz tengelye”, „gonosz államok”, „sikertelen nemzetek”, „iszlám terroristák”: a démonizálás és az elcsábítás az amerikai „terror elleni háború” ideológiai pillérei. Ők szolgálnak a casus belli- nek az olajért folytatott csatában.  
Az olajért folytatott csata megköveteli azoknak a démonizálását, akik rendelkeznek az olajjal. Az ellenséget gonoszként jellemzik, azzal a céllal, hogy igazolja a katonai akciókat, beleértve a civilek tömeges megölését is. A közel-keleti közép-ázsiai régió erősen militarizált. (Lásd a térképet). Az olajmezőket körülveszik: a NATO-katonai hajók a Földközi-tenger keleti részén (az ENSZ „békefenntartó műveletének részeként”), az Egyesült Államok Fuvarozói Strike Csoportjai és Destroyer Squadrons a Perzsa-öbölben és az arabok a „terrorizmus elleni háború” részeként helyezkednek el. ”. 
Minden nukleáris képződés: Enterprise, Long Beach (CGN-9) és Bainbridge (CGN-25).
USS Enterprise Strike Group
A végső cél, a katonai akció, a titkos hírszerzési műveletek és a háborús propaganda ötvözése az, hogy lebontják a nemzeti szöveteket, és a szuverén országokat nyitott gazdasági területekké alakítsák át, ahol a természeti erőforrások „szabadpiaci” felügyelet alatt elkobozhatók és elkobozhatók. Ez az ellenőrzés kiterjed a stratégiai olaj- és gázvezeték-folyosókra is (pl. Afganisztán).  
A démonizálás egy PSYOP, amelyet a közvélemény elrejtésére és a háborút támogató konszenzus kialakítására használnak. A pszichológiai háborút közvetlenül a Pentagon és az amerikai hírszerző készülék támogatja. Nem korlátozódik a muszlim országok uralkodóinak meggyilkolására vagy végrehajtására, hanem a teljes népességre is kiterjed. A nyugat-európai és észak-amerikai muszlimokat is célozza. Arra törekszik, hogy megtörje a nemzeti tudatot és a behatoló ellenállóképességét. Ez elnyomja az iszlámot. Ez társadalmi megosztottságot teremt. Célja a nemzeti társadalmak felosztása és végül „polgárháború”. Bár létrehoz egy olyan környezetet, amely megkönnyíti az országok erőforrásainak közvetlen elosztását, ugyanakkor potenciálisan visszafoghat, új nemzeti tudatot hoz létre, etnikai szolidaritás alakul ki, az embereket összegyűjti a behatolókkal szemben. 
Érdemes megjegyezni, hogy a szektariális felosztások és a „polgárháborúk” kiváltását a közel-keleti térkép újratervezésének folyamatában tervezték, ahol az országokat feldarabolják és átalakítják területekre. Az Új Közel-Kelet térképét, bár nem hivatalos, az Egyesült Államok Nemzeti Háborús Akadémiája használta. Nemrég megjelent a fegyveres erők naplójában (2006. június). Ebben a térképen a nemzetállamok felbomlanak, a nemzetközi határokat újrafogalmazzák a szektariális-etnikai vonalak mentén, nagyjából összhangban az angol-amerikai olaj óriások érdekeivel (lásd az alábbi térképet). A térképet a NATO Védelmi Főiskola képzési programjában is használták a vezető katonai tisztek számára. 
AZ ÚJ KÖZÖS KÖRNYEZET TÉRKÉPE Térkép: kattintson a nagyításhoz Megjegyzés: A következő térképet Ralph Peters ezredes készítette. 2006 júniusában jelent meg a fegyveres erők naplójában, Peters a US National War Academy nyugdíjas ezredese. (Térkép szerzője, Ralph Peters ezredes 2006).

Az olaj a muszlim földeken fekszik
Az olaj a muszlim területeken fekszik. Az ellenség Vilifikációja az Eurázsia energetikai geopolitika részét képezi. Ez a világ olaj- és gázkészleteinek földrajzi eloszlásának közvetlen függvénye. Ha az olaj főként buddhisták vagy hinduk által elfoglalt országokban lenne, akkor elvárható, hogy az amerikai külpolitika a buddhisták és a hinduk ellen irányuljon, akik szintén a bűnösség tárgyát képezik. 
A közel-keleti háborús színházban Irán és Szíria, amelyek a „gonosz tengelyének” részét képezik, a hivatalos amerikai nyilatkozatok szerint a következő célok. 
Az amerikai szponzorált „polgárháborúkat” számos más stratégiai olaj- és gázrégióban is lefolytatták, köztük Nigériában, Szudánban, Kolumbiában, Szomáliában, Jemenben, Angolában, nem is beszélve Csecsenföldről és a volt Szovjetunió számos köztársaságáról. A szudáni Darfur régióban, valamint Szomáliában a folyamatos amerikai szponzorált „polgárháborúk”, amelyek gyakran magukban foglalják a paramilitáris csoportok titkos támogatásának csatornázását, Darfur kiterjedt olajtartalékokkal rendelkeznek. Szomáliában már négy anglo-amerikai olaj óriások számára nyereséges engedményeket adtak.
„A The Times által beszerzett dokumentumok szerint Szomália közel kétharmadát az amerikai olajfogyasztóknak, a Conoco-nak, az Amoco-nak (most a BP-nek része), Chevron-nak és Phillips-nek osztották fel az utolsó években, amikor a szomáliai amerikai elnök-ellenfelet Mohamed Siad Barre megdöntötte és a nemzet 1991. januárjában káoszba zuhant. Az iparági források szerint a legígéretesebb engedményekre jogosult cégek azt remélik, hogy a Bush-kormány azon döntése, hogy amerikai csapatokat küldjön a segélyszállítmányok megőrzésére Szomáliába, szintén segít megvédeni több milliárdos befektetéseiket ott. ”( Amerika érdekei Szomáliában , Global Research, 2002)
Globalizáció és a világ energiaforrásainak meghódítása
A muszlimok kollektív démonizálása, beleértve az iszlám elbűvölését, amelyet világszerte alkalmaztak, ideológiai szinten, a világ energiaforrásainak meghódításának eszközét képezi. Ez az új világrendet alkotó tágabb gazdasági, politikai mechanizmusok része.

Michel Chossudovsky a tizenegy nyelven megjelent nemzetközi szegénység globalizációjának legjobb szerzője. Ő az Ottawai Egyetem közgazdász professzora és a Globalizációs Kutatási Központ igazgatója, a    www.globalresearch.ca . Ő is hozzájárul az Encyclopaedia Britannica-hoz. Legutóbbi könyvének címe: Amerika „Terrorizmus elleni háború”, Global Research, 2005. 
Olajkészletek országonként 

(Bizonyított tartalékok milliárdos hordóban)

Rang
Ország
A világtartalékok százaléka
Világolaj, 2004. december
A világtartalékok százaléka
Oil & Gas Journal, 2006. január 
1.
Szaud-Arábia
24.2
262,1
20.6
266,8
2.
Kanada*
0.4
4.7
13.8
178,8
3.
Irán
12.1
130,8
10.3
132,5
4.
Irak
10.6
115,0
 8.9
115,0
5.
Kuvait
9.2
99.7
 7.9
101.5
6.
Egyesült Arab Emírségek
6.5
69,9
 7.6
97,8
7.
Venezuela*
4.8
52.4
 6.1
79,7
8.
Oroszország
6.2
67,1
 4.6
60.0
9.
Líbia
3.2
33.6
 3.0
39.1
10.
Nigéria
3.4
36.6
 2.7
35.9
11.
Egyesült Államok
2.0
21.4
 1.7
21.4
12.
Kína
1.4
15.4
 1.4
18.3
13.
Katar
1.8
20
 1.2
15.2
14.
Mexikó
1.4
14.8
 1.0
12.9
15.
Algéria
1.4
15.3
 0.9
11.4
16.
Brazília
1.0
11.2
 0.9
11.2
17.
Kazahsztán
0.8
9.0
 0.7
  9.0
18.
Norvégia
0.9
9.9
 0.6
  7.7
19.
Azerbajdzsán
0.6
7.0
 0.5
  7.0
20.
India
0.5
4.9
 0.4
  5.8
21
Omán
0.4.
4.8
 0.4
  5.5
22
Angola
0.8.
9.0
 0.4
  5.4
23
Ecuador
0.5
5.5
 0.4
  4.6
24
Indonézia
0.5
5.3
 0.3
  4.3
25
UK
0.4
3.9
 0.3
  4.0
26
Jemen
0.3
3.0
 0.3
  4.0
27
Egyiptom
0.3
3.6
 0.3
  3.7
28
Malaysia
0.3
3.0
 0.2
  3.0
29
Gabon
0.2
2.2
 0.2
  2.5
30
Szíria
0.2
2.3
 0.2
  2.5
31
Argentína
0.2
2.3
 0.2
  2.3
32
Egyenlítői-Guinea
0.2
1,8
 0.0
  0.0
32
Colombia
0.1
1.5
 0.1
  1.5
33
Vietnam
0.1
1,3
  0.6
34
Csád
0.0
0.0
 0.1
  1.5
35
Ausztrália
0.3
3.6
 0.1
  1.4
36
Brunei
0.1
1.1
 0.1
  1.4
37
Dánia
0.1
1.3
 0.1
  1.3
38
Peru
0.1
0.9
 0.1
  1.0
Összes muszlim ország **
75.9
822,1
66,2
 855,6
Teljes nyugati világ (EU, Észak-Amerika, Ausztrália)
 4.1
 44.8
16.5
 213,3
Más országok
20,6
214,9
17,3
 223,6
Világ összesen
100,0
1,081,8
100,0
1,292,5
Forrás : EIO: Energy Information Administration (Görgessen le a táblázatban található magyarázó megjegyzésekhez)
MELLÉKLET
© Térkép Eric Waddell, Global Research, 2003.  (kattintson a nagyításhoz) 
A csővezeték elleni kampány részleteiért lásd: http://www.bakuceyhan.org.uk/more_info/bp_pipeline.htm
A Baku-Tbiliszi-Ceyhan csővezeték útvonala 

MEGJEGYZÉSEK AZ Olajfenntartások terjesztésének táblázata
A világ legnagyobb olajkészlet-országai. Azok az országok, amelyekben az összes tartalék kevesebb mint 0,1% -a szerepel, nem szerepelnek.
A fenti olaj- és gáznapló számok a bevált olajkészleteken alapulnak, beleértve a bitumenes olajmezők (olajhomok vagy kátrányos homok). A világolaj-számok a kátrány-homok nélküli olajkészleteket jelzik. A két számadat közötti különbség nagyrészt Kanada és Venezuela helyzetére vonatkozik. A tar-homokokat egyes szakértők úgy vélik, hogy nem hasznosíthatók a jelenlegi technológiával és árakkal, bár ez a kérdés heves vita tárgya. 
A muszlim országokat félkövér betűkkel jelöljük . A százalékos értékeket az első decimálisra kerekítjük. 
* Kanada a becslések szerint a második országként jelenik meg a bizonyított tartalékok mérete alapján, a bitumenes olajmezőinek mérete miatt. A Oil & Gas Journal olajfenntartási becslése a Kanadában a 4,7 milliárd hordónyi hagyományos kőolaj- és kondenzvíz tartalékot és 174,1 milliárd hordónyi olaj homok tartalékot tartalmaz.
Más elismert becslésekben, ahol az olaj homokokat nem számolják el, Kanada tartalékai sokkal alacsonyabbak (milliárdos hordóban):  
BP statisztikai áttekintés 16.802 
Oil & Gas Journal 178,792
Világolaj 4.700
A BP megjegyzi, hogy „a kanadai olajkészletekre vonatkozó számadatok tartalmazzák a kanadai olajrepülések hivatalos becslését az aktív fejlesztés alatt”. források, harmadik féltől származó adatok az OPEC titkárságától, a World Oil, az Oil & Gas Journal és a független értékelések alapján.
A World Oil kanadai olajkészlet-becslése „nem tartalmaz 174 milliárd hordónyi olajos homok tartalékot”.
A cikk eredeti forrása a Global Research



Nukleáris háború Irán ellen



Az Iránnal szembeni nukleáris robbanófejeket használó végső háború most már a végső tervezési szakaszban van. 
A koalíciós partnerek - köztük az Egyesült Államok, Izrael és Törökország - „a fejlettségi fokozatban vannak”. 
Különböző katonai gyakorlatok zajlottak le 2005 elejétől kezdve. Az iráni fegyveres erők viszont nagyszabású katonai manővereket folytattak decemberben a Perzsa-öbölben, egy amerikai szponzorált támadásra való tekintettel. 
2005 eleje óta Washington, Tel Aviv, Ankara és a brüsszeli NATO-központ között intenzív transzfer diplomácia történt.
A közelmúltban bekövetkezett fejleményekben Porter Goss CIA igazgatója, Ankara küldetésére kérte Recep Tayyip Erdogan török ​​miniszterelnököt, hogy „politikai és logisztikai támogatást nyújtson az iráni nukleáris és katonai célok elleni támadásokhoz. segítsen előkészíteni és ellenőrizni a műveletet. ”(DDP, 2005. december 30.).
Ariel Sharon miniszterelnök viszont zöld fényt adott az izraeli fegyveres erőknek, hogy március végéig elindítsák a támadásokat: 
Minden izraeli főtisztviselő 2006 márciusának végéig kijelentette, hogy az iráni katonai támadás elindításának határideje…. A március végi dátum egybeesik a NAÜ-nek az Irán nukleáris energiaprogramjáról szóló jelentésével. Az izraeli politikai döntéshozók úgy vélik, hogy fenyegetésük befolyásolhatja a jelentést, vagy legalábbis arra kényszerítheti azokat a kétértelműségeket, amelyeket a tengerentúli támogatói kihasználhatják a Biztonsági Tanács szankcióinak vagy az izraeli katonai akció indoklásának elősegítésére.
(James Petras,  Izrael háborús határideje: Irán a kereszteződésekben, globális kutatás, 2005. december)
Az USA által támogatott katonai tervet a NATO támogatta, bár ebben a szakaszban nem világos, hogy a NATO milyen szerepet játszik a tervezett légi támadásokban. 
„Shock and Awe” 
A katonai művelet különböző összetevői határozottan az amerikai parancsnokság alatt állnak, amelyet a Pentagon és az USA Stratégiai Parancsnoksága (USSTRATCOM) koordinál a Nebraska Offutt légierő bázisán . 
Az Izrael által bejelentett intézkedéseket a Pentagonnal szoros együttműködésben hajtják végre. A művelet parancsszerkezete központosított, és végső soron Washington eldönti, hogy mikor indítsa el a katonai műveletet. 
Az amerikai katonai források megerősítették, hogy az Irán elleni légi támadás nagyszabású kiépítést jelentene az Egyesült Államok 2003 márciusában Irakkal szembeni „sokk- és félelmetes” bombázási réseivel összehasonlítva: 
Az iráni légi csapások nagymértékben meghaladnák az 1981-es izraeli támadást az Irakban az Osiraq nukleáris központjára, és jobban hasonlítana az iraki elleni 2003-as légikampány megnyitó napjaira. Az operatív B-2 lopakodó bombázók teljes erővel, Diego Garcia-tól vagy közvetlenül az Egyesült Államokból repülve, esetleg kiegészítve F-117 lopakodó harcosokkal, akik Katarban az U Udeid-ból állnak, vagy más színházban, a két tucat gyanúsított nukleáris helyszíneket célozzák.
A katonai tervezők testreszabhatják céllistájukat, hogy tükrözzék az adminisztráció preferenciáit, korlátozott légi csapásokkal, amelyek csak a legkritikusabb létesítményeket célozzák meg… vagy az Egyesült Államok a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos célok széles körének szélesebb körű választását választhatja , valamint a hagyományos és nem szokványos erők, amelyek az amerikai erők ellen Irakban ellentámadhatnak 
(Lásd: Globalsecurity.org: http://www.globalsecurity.org/military/ops/iran-strikes.htm
Novemberben az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnoksága „Globális megvilágítás” című „globális sztrájktervet” hajtott végre. Ez utóbbi egy hagyományos és nukleáris fegyverek szimulált támadását jelentette a „fiktív ellenség” ellen.
A „Globális világítás” gyakorlatot követıen az amerikai stratégiai parancs elırehaladott állapotot nyilvánított (lásd az alábbi elemzést) 
Míg az ázsiai sajtójelentések azt állították, hogy a „Fiktív ellenség” a globális világítási gyakorlatban Észak-Korea volt, a gyakorlatok időzítése azt sugallja, hogy azokat az Irán elleni tervezett támadás előrelátása alapján hajtották végre.  
Konszenzus a nukleáris háborúért
Az Európai Unión belül nem merült fel ellentmondásos politikai hang. 
Washington, Párizs és Berlin között folyamatban lévő konzultációk folynak. Ellentétben az iraki invázióval, amelyet Franciaország és Németország diplomáciai szinten ellenezte, Washington az „Atlanti Szövetség” és az ENSZ Biztonsági Tanácsa között „konszenzust” épít. Ez a konszenzus egy nukleáris háború lefolytatására vonatkozik, amely potenciálisan érintheti a Közel-Kelet Közép-ázsiai régió nagy részét.  
Sőt, számos arab állam a frontvonalon most hallgatólagos partnerek az amerikai / izraeli katonai projektben. Egy évvel ezelőtt, 2004 novemberében, Izrael legfőbb katonai sárgaréze találkozott a brüsszeli NATO-központban a Földközi-tenger térségének hat tagjának, köztük Egyiptomnak, Jordániának, Tunéziának, Marokkónak, Algériának és Mauritániának. A NATO-Izrael protokollt aláírták. Ezeket az üléseket követően Szíria partjainál az Egyesült Államok, Izrael és Törökország bevonásával zárt katonai gyakorlatokat tartottak  . 2005 februárjában Izrael számos arab országgal együtt katonai gyakorlatokon és „terrorizmus elleni manővereken” vett részt. 
A kórusban lévő média egyértelműen Iránra mutatott, mint „a világbéke veszélyét”.  
A háborúellenes mozgalom elnyelte a médiát. Az a tény, hogy az Egyesült Államok és Izrael közel-keleti nukleáris holokausztot tervez, nem része a háborúellenes / anti-globalizációs programnak.  
A „sebészeti sztrájkokat” a világ közvéleményének bemutatják, hogy megakadályozzák Iránt a nukleáris fegyverek fejlesztésében.  
Azt mondják, hogy ez nem háború, hanem katonai békefenntartó művelet, az Irán nukleáris létesítményei elleni légi támadások formájában. 
Mini-nukes: „biztonságos a civilek számára” 
A sajtójelentések - a katonai menetrend bizonyos jellemzőit feltárva - nagyrészt a katonai művelet tágabb jellegét torzítják, amely a taktikai nukleáris fegyverek előfeltételes használatát fontolgatja.  
A háborús napirend a Bush-kormány „a megelőző” nukleáris háborúról szóló, a 2002-es nukleáris testtartás felülvizsgálata alapján folytatott doktrínáján alapul. 
A médiainformációkat széles körben alkalmazták, hogy elrejtsék a nukleáris robbanófejekkel kapcsolatos katonai akciók Iránnal szembeni pusztító következményeit. Az a tény, hogy ezeket a sebészi sztrájkokat hagyományos és nukleáris fegyverek alkalmazásával végzik, nem vita tárgyát képezi. 
A 2003-as szenátusról szóló határozat szerint a taktikai nukleáris fegyverek új generációja, vagy „alacsony hozamú” „mini-nukék”, amelyek Hirosima bomba legfeljebb 6-szor robbanó kapacitással rendelkeznek, most a „polgárok számára biztonságosnak” tekinthetők, mert föld alatt. 
A „autoritatív” nukleáris tudósok támogatását felvonultató propaganda-kampány révén a miniatüzeket a háború helyett inkább a béke eszközeként mutatják be. Az alacsony hozamú bűncselekményeket most már „csatatéren” használják fel, azokat az amerikai „terrorizmus elleni háború” következő szakaszában használják a hagyományos fegyverek mellett:  
Az adminisztratív tisztviselők azt állítják, hogy az alacsony hozamú nukleáris fegyverek hiteles elrettentésre szorulnak a rogue államok ellen. [Irán, Észak-Korea] Logikájuk az, hogy a meglévő nukleáris fegyverek túl romboló hatásúak, kivéve a teljes körű nukleáris háborúban. A potenciális ellenségek ezt felismerik, így nem tartják hitelesnek a nukleáris megtorlás veszélyét. Azonban az alacsony hozamú nukleáris fegyverek kevésbé rombolóak, ezért feltehetően használhatók. Ez hatékonyabbá tenné őket elrettentő hatásként. (A Nuke kutatási alapok védelmi hírek megszüntetésével meglepett ellenfelek 2004. november 29.)
Teljesen csavart logikában a nukleáris fegyverek a béke megteremtésének és a „járulékos károk” megelőzésének eszközeként kerülnek bemutatásra. Ebben a tekintetben a Pentagon azt állította, hogy a „mini-nukes” (5000 tonnánál kisebb hozam) a polgárok számára ártalmatlan, mivel a robbanások „föld alatt zajlanak”. Mindezek a „mini-nukék” mindegyike - robbanás és potenciális radioaktív lerakódás szempontjából - az atom bomba jelentős hányadát 1945-ben Hirosima alá esett. Nagasaki és Hirosima termésbecslése azt jelzi, hogy 21000 és 15000 tonna ( http://www.warbirdforum.com/hiroshim.htm
Más szavakkal, az alacsony hozamú mini-nukleózok egy Hirosima bomba egyharmadának robbanóképes kapacitása. 
SZÖVEGDOBOZ
Mini-Nukes 
A [nukleáris] B61-11 földbefolyó képessége azonban meglehetősen korlátozott. A tesztek azt mutatják, hogy a szárazföldre csak 20 láb vagy annál nagyobb mélységben hatol be, ha 40 000 méteres magasságból esik. Mégis, a felrobbanás előtt a földbe temetve a robbanási energia sokkal nagyobb aránya kerül át a föld sokkjára, mint a felszíni törések. Bármilyen kísérlet arra, hogy városi környezetben használják, hatalmas polgári áldozatokat eredményezne. A nukleáris robbanás még a 0,3-300 kilotonnyi hozamtartomány alsó végében is csak egy nagy radioaktív anyag kráterét fújja ki, ami egy nagy területen halálos gamma-sugárzási mezőt hoz létre. http://www.fas.org/faspir/2001/v54n1/weapons.htm
A nukleáris robbanófej új definíciója elhomályosította a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti különbséget:   
- Ez egy csomag (nukleáris és hagyományos fegyverek). Ennek nyilvánvalóan az a következménye, hogy a nukleáris fegyvereket egy speciális kategóriából, a végső fegyverből, vagy egyfajta végső fegyverből állítják le, hogy csak egy másik eszköz legyen az eszköztárban ”- mondta Kristensen. (Japán Gazdasági Hírek Wire, op cit)
Veszélyes útkereszteződés vagyunk: a katonai tervezők úgy gondolják, hogy saját propaganda. 
A katonai kézikönyvek kimondják, hogy ez a nukleáris fegyverek új generációja „biztonságos” a csatatéren való használatra. Már nem a végső fegyver. A felhasználásuknak nincs akadálya vagy politikai akadálya. Ebben az összefüggésben Edward Kennedy szenátor azzal vádolta a Bush-adminisztrációt, hogy kifejlesztette „több használható nukleáris fegyver generációját”.  
A nemzetközi közösség a világbéke nevében támogatta a nukleáris háborút. 
„A világ biztonságosabbá tétele” a katonai művelet indításának indoklása, amely nukleáris holokausztot eredményezhet. 
De a nukleáris holokausztok nem elsődleges hírek! Mordechai Vanunu szavaival 
Az izraeli kormány készül az atomfegyverek használatára az iszlám világgal folytatott következő háborúban. Itt, ahol élek, az emberek gyakran beszélnek a holokausztról. De minden nukleáris bomba önmagában egy holokauszt. Megölheti, pusztíthatja a városokat, elpusztíthatja az egész népet. (Lásd interjú Mordechai Vanunu-val, 2005. december). 
Hely és föld támadás parancsnoki egység 
A taktikai nukleáris fegyvereket használó preemptív nukleáris támadást az amerikai stratégiai parancsnokság központjából koordinálják a Nebraska Offutt légierő bázisán, az Egyesült Államok és a Perzsa-öböl, a Diego Garcia katonai bázisa, Izrael és Törökország koalíciós parancsnoki egységeivel együtt. 
Új megbízatása alapján az USSTRATCOM felelős a hagyományos és nukleáris fegyverekből álló globális sztrájkterv felügyeletéért. A katonai szaknyelvben „az űrműveletek feladataival megbízott globális integrátor szerepe”; Információs műveletek; Integrált rakétavédelem; Global Command & Control; Intelligencia, felügyelet és felderítés; Globális sztrájk; és a stratégiai megszakítás…. ”  
2005 januárjában, az Irán elleni katonai felépítés kezdetén, az USSTRATCOM-ot „a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelemre irányuló DoD-szintű erőfeszítések integrálásának és szinkronizálásának vezető harci parancsnokságaként” azonosították. 
Ennek a megbízásnak a végrehajtásához létrejött egy új, közös funkciós komponens parancstér és globális sztrájk vagy JFCCSGS parancsnoki egység  . 
A JFCCSGS feladata, hogy felügyelje a nukleáris támadás elindítását a 2002-es Nukleáris Testtartás felülvizsgálatával összhangban, amelyet az Egyesült Államok Kongresszusa hagyott jóvá 2002-ben. Kína és Oroszország. 
November óta a JFCCSGS-t úgy vélik, hogy „előrehaladott állapotban van” a releváns katonai gyakorlatok elvégzése után. A bejelentést december elején tették közzé az amerikai stratégiai parancsnokság, mely szerint a parancsnoki egység „operatív képességet ért el a világszerte gyorsan feltűnő célok eléréséhez nukleáris vagy hagyományos fegyverekkel”. képviseli Észak-Koreát ”(lásd David Ruppe , 2005. december 2.):  
„Az új egység [JFCCSGS] március 18-tól„ teljesítette a kezdeti működési képesség bejelentéséhez szükséges követelményeket ”. Egy héttel a bejelentés előtt az egység befejezte a Global Lightening nevű parancsnoki feladatot, amely egy másik gyakorlathoz kapcsolódik. , az úgynevezett Vigilant Shield, amelyet az észak-amerikai Aerospace Defend Command, vagy az Észak-Amerikában a rakétavédelemért felelős NORAD vezette.
„Miután 2002-ben több új missziót vállaltak, az USA Stratégiai Parancsnoksága átalakult a jobb együttműködés és a funkcionális tudatosság érdekében” - mondta James Graybeal, a haditengerészet kapitánya, a STRATCOM legfőbb szóvivője. „Idén májusra a JFCCSGS közzétette a műveletek fogalmát, és elkezdte fejleszteni mindennapi működési követelményeit és integrált tervezési folyamatát.
„A parancsnokság teljesítménye a Global Lightning során megmutatta, hogy felkészült arra, hogy az integrált tér- és globális sztrájk képességeket bizonyítsa, hogy megakadályozza és megakadályozza az agresszorokat, és amikor irányított, legyőzze az ellenfeleket a STRATCOM támogatására irányuló döntő közös globális hatásokkal” - tette hozzá, anélkül, hogy kifejtett volna. az új parancsnoki egység új missziói, amelyek mintegy 250 alkalmazottal rendelkeznek.
A nukleáris szakemberek és a kormányzati források rámutattak arra, hogy az egyik fő küldetése a 2001-es nukleáris stratégia végrehajtása volt, amely magában foglalja a tömegpusztító fegyvereket elkövető „rogue államok” előtti megelőző nukleáris támadások lehetőségét. (Japán gazdasági újság, 2005. december 30.)
CONCEPT PLAN (CONPLAN) 8022 
A JFCCSGS előrehaladott állapotban van az Irán vagy Észak-Korea ellen irányuló nukleáris támadások kiváltására. 
A globális sztrájk operatív megvalósítását CONCEPT PLAN (CONPLAN) 8022-nek nevezzük. Ez utóbbi a „tényleges terv, amelyet a haditengerészet és a légierő a tengeralattjáróik és a bombázóik sztrájkcsomagjába fordítanak” (Ibid). 
A CONPLAN 8022 a „nukleáris fegyverekkel kapcsolatos előre tervezett stratégiai forgatókönyvek átfogó terve”.
„Kifejezetten ezekre az új típusú fenyegetésekre összpontosít - Irán, Észak-Korea - proliferátorok és potenciálisan terroristák is - mondta. „Nincs semmi, ami azt mondja, hogy nem használhatják a CONPLAN 8022-t korlátozott szcenáriókban az orosz és a kínai célokkal szemben.” (Hans Kristensen szerint a Nukleáris Információs Projekt , a japán gazdasági hírekben idézve) 
A JFCCSGS küldetése a 8022 CONPLAN végrehajtása, azaz nukleáris háború indítása Iránnal. 
A főparancsnok, nevezetesen George W. Bush utasítaná a védelmi minisztert, aki ezután utasítaná a közös személyzeti vezetőket, hogy aktiválják a CONPLAN 8022-et. 
A CONPLAN különbözik a többi katonai művelettől. nem fontolja meg a földi csapatok kiépítését.  
A CONPLAN 8022 különbözik a többi háborús tervtől, mivel kis léptékű műveletet és „föld alatti csizmákat” nem tartalmaz. az ilyen erők tartós műveletekben való fenntartásához szükséges méretek…. A globális sztrájkterv sértő, amelyet a közelgő fenyegetés észlelése és az elnöki sorrend hajt végre.) ( William Arkin, Washington Post, 2005. május) 
Izrael szerepe
2004 vége óta Izrael készítette az amerikai hagyományos és nukleáris fegyverrendszereket az Irán elleni támadás előrejelzése előtt. Ez az amerikai katonai támogatásból finanszírozott készletek nagyrészt 2005 júniusában fejeződtek be. bombák. 
A B61-11 a „hagyományos” BLU 113 „nukleáris változata”, amely ugyanúgy szállítható, mint a hagyományos bunker buster bomba. (Lásd Michel Chossudovsky, http://www.globalresearch.ca/articles/CHO112C.html , lásd még:
 http://www.thebulletin.org/article_nn.php?art_ofn=jf03norris ).
Sőt, 2003 végén beszámoltak arról, hogy az izraeli Dolphin-osztályú tengeralattjárók, amelyek amerikai Harpoon rakétákkal vannak felszerelve, nukleáris robbanófejekkel vannak felszerelve, most Iránra irányulnak. (Lásd Gordon Thomas, http://www.globalresearch.ca/articles/THO311A.html
SZÖVEGDOBOZ
2005. április végén halálos katonai felszerelés eladása Izraelnek. GBU-28 Buster bunker bombák:
Putyin Izraelbe látogatásával egyidejűleg az Egyesült Államok Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynöksége (Védelmi Minisztérium) bejelentette, hogy további 100 bunker-buster bombát értékesít, amelyeket Lockheed Martin gyártott Izraelbe. Ezt a döntést az amerikai média úgy vélte, hogy „figyelmezteti Iránt a nukleáris ambícióiról”.
Az értékesítés a nagyobb és kifinomultabb „28-as vezérelt bomba egység (GBU-28) BLU-113 Penetrator” -ra vonatkozik (beleértve a WGU-36A / B vezérlőegységet és a támogató berendezést). A GBU-28 „különleges fegyver a mélyen föld alatt lévő keményített parancsnoki központok behatolására. Az a tény, hogy a GBU-28 a világ egyik leghalálosabb „hagyományos” fegyvere közé tartozik, amelyet a 2003-as Irakba való behatolás során használnak, ezer polgári halálesetet okozhat hatalmas robbanásokkal.
Az izraeli légierő a GBU-28-okat F-15 repülőgépein használja.
(Lásd a DSCA sajtóközleményének szövegét: http://www.dsca.osd.mil/PressReleases/36-b/2005/Israel_05-10_corrected.pdf
A háború meghosszabbítása
Teherán megerősítette, hogy megtámadja, ha megtámadják, az Izrael ellen irányított ballisztikus rakétaütések formájában (CNN, 2005. február 8.). Ezek a támadások az iraki és perzsa-öbölbeli amerikai katonai létesítményekre is irányulhatnak, amelyek azonnal vezetnének bennünket a katonai eszkaláció és a háború kivételével. 
Jelenleg három különböző háborús színház van: Afganisztán, Irak és Palesztina. Az Irán elleni légi csapások hozzájárulhatnak a háború feloldásához a közel-keleti közép-ázsiai régióban. 
Ezenkívül az Irán elleni tervezett támadást a szíriai csapatok Libanonból való időben történő kivonásával kapcsolatban is meg kell érteni, amely új teret nyitott az izraeli erők kiépítésére. Törökország részvétele az amerikai-izraeli katonai műveletben szintén az Ankara és a Tel Aviv közötti tavalyi megállapodást követő tényező.
A közelmúltban Teherán az orosz 29 Tor M-1 rakétavédelmi rendszerek megvásárlásával növelte a levegő védelmét. Októberben Moszkva együttműködésével „egy orosz rakéta felemelte az iráni kém műholdat, a Sinah-1-et pályára.” (Lásd Chris Floyd )
A Sinah-1 csak az első az iráni szatellitek közül, akik az elkövetkező hónapokban az orosz indításra kerültek.
Így az irániak hamarosan egy műholdas hálózattal rendelkeznek, hogy korai figyelmeztetést adjanak nekik egy izraeli támadásról, bár ez még mindig sápadt visszhang lesz a sokkal erősebb izraeli és amerikai űrkémek számára, amelyek nyomon követhetik a Teherán mullah szakállának legkisebb mozgását . Ráadásul a múlt hónap végén Oroszország 1 milliárd dolláros szerződést írt alá egy olyan fejlett védelmi rendszer eladására, amely elpusztíthatja a vezérelt rakétákat és a lézerrel vezérelt bombákat, a Sunday Times jelentéseket. Ez a következő hónapokban is kész lesz. (Op. Cit)
Földháború 
Míg a CONPLAN alatt nem tervezték a földi háborút, a légi bombázások a földi háború eszkalálódási folyamatán keresztül vezethetnek. 
Az iráni csapatok áthághatták az Irán-Irak határát, és szembesülhetnek az iraki koalíciós erőkkel. Az izraeli csapatok és / vagy a különleges erők beléphetnek Libanonba és Szíriába. 
A közelmúltbeli fejleményekben Izrael katonai gyakorlatokat fog folytatni, valamint az Ankarai kormány együttműködésével az Iránnal és Szíriával határos törökországi hegyvidéki területeken különleges erőket bocsát ki:  
Ankara és Tel Aviv megállapodtak abban, hogy az izraeli hadsereg katonai gyakorlatokat végezhet Törökországban, az Iránnal határos hegyvidéki területeken.
[Szerint]… egy Egyesült Arab Emírségek újsága…, az izraeli hadsereg személyzeti főnöke, Dan Halutz és a török ​​tisztviselők által megkötött megállapodás szerint Izrael különböző katonai manővereket hajt végre az Irán és Szíria határán. [Az itt és az egészben közzétett írásjelek.] [Dan Halutz] néhány nappal korábban Törökországba ment.
Az Egyesült Arab Emírségek naponta hangsúlyozzák egyes forrásokat anélkül, hogy megneveznék őket: Az izraeli oldal kérte a manőverek végrehajtását, mivel a téli időszakban Irán határaihoz közeli hegyvidéki területeken nehéz áthaladni.
A két Hakari [fonetikus; nem nyomon követhető] és Bulo [fonetikus; nem nyomon követhető] egységek részt vesznek a még nem tervezett manőverekben. Az egységek Izrael különleges katonai egységei közül a legfontosabbak, és a terrorizmus elleni küzdelemért és a gerillaháború végrehajtásáért felelősek.
Korábban Törökország megállapodott abban, hogy az izraeli pilótákat az Iránnal határos területen képzik. A [megállapodás] hírek megjelennek abban az időben, amikor a török ​​tisztviselők megpróbálják elkerülni az Amerikával való együttműködést a szomszédos országok Szíria és Irán ellen folytatott kémkedési műveletekben. A múlt hét óta az arab sajtó különféle jelentéseket tesz közzé Ankara készségéről, vagy legalábbis elvben megállapodott abban, hogy tárgyalásokat folytat az Irán elleni fellépéshez használt talaj- és légteréről.
(E'temad honlap, Teherán, perzsa 28 december 05, BBC felügyeleti szolgáltatások fordítása) 
Záró megjegyzések
A következmények túlnyomóak. 
Az úgynevezett nemzetközi közösség elfogadta a nukleáris holokauszt esetét.  
Azok, akik úgy döntenek, elnyelték saját háborús propagandáját. 
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában politikai taktikai konszenzus alakult ki a taktikai nukleáris fegyvereket használó légi támadásokkal kapcsolatban, anélkül, hogy figyelembe vennék pusztító következményeiket. 
Ez a profit alapú katonai kaland végső soron az emberiség jövőjét fenyegeti. 
Az elkövetkező hónapokban nagy szükség van egy nemzeti és nemzetközi törekvésre, amely megszünteti a csend összeesküvését, amely elismeri azokat a veszélyeket, amelyek e háborús projektet minden szinten a politikai vita és a média-figyelem előtérbe helyezi, amely szembesül politikai és katonai vezetők, hogy szilárd álláspontot képviseljenek az amerikai szponzorált nukleáris háború ellen. 
Végső soron az Amerikai Egyesült Államok és Izrael elleni széles körű nemzetközi szankciók szükségesek.  
Michel Chossudovsky a tizenegy nyelven megjelent nemzetközi szegénység globalizációjának legjobb szerzője. Ő az Ottawai Egyetem közgazdász professzora és a Globalizációs Kutatási Központ igazgatója, a    www.globalresearch.ca . Ő is hozzájárul az Encyclopaedia Britannica-hoz.  Legutóbbi könyvének címe: Amerika „Terrorizmus elleni háború”, Global Research, 2005.
A cikk eredeti forrása a Global Research






Emlékezz Hirosima-ra: „Kollektív kár” és az „Elsődleges” első fegyverhasználat a nukleáris fegyverekkel



Az Egyesült Államok elindítja a "Mini-nukes" -et Irán ellen a Megtapadásért Teherán „Meg nem feleléséről”?

A szerző megjegyzése
Ezt a cikket először több mint tizenegy évvel ezelőtt jelentették be 2006. februárjában a Bush Bush-i nukleáris holokausztot tervező cím alatt  ?
Ennek a szövegnek az első része külön cikkként jelenik meg: „   A közel-keleti nukleáris háború veszélyei ,  új pentagon doktrína: a Mini-Nukes„ biztonságos a környező polgári lakosság számára ”.
A kutatás eredményeit a harmadik világháborús forgatókönyv, a nukleáris háború veszélyei , a Global Research Publishers, 2011 című könyvemben integráltam.
A nukleáris háború Oroszországgal, Kínával, Iránnal és Észak-Koreával az asztalon van. A nem-nukleáris államok a Közel-Keleten szintén egy előre megalapozó nukleáris támadás lehetséges célpontjai.
Az első sztrájk nukleáris fegyveres támadás e négy ország ellen az amerikai katonai menetrend szerves része.
Michel Chossudovsky, Hirosima napja, 2017. augusztus 6. (2017. július 31.)
„A világ történelmében a legszörnyűbb bombát fedeztük fel. Lehet, hogy a tűz pusztulása az Eufrát-völgy korában, Noé és mesés Arkéje után jósolt. Ezt a fegyvert Japán ellen kell használni… [Mi] fogjuk használni, hogy a katonai célok és a katonák és a tengerészek a cél, és nem a nők és a gyermekek. Még ha a japánok vadak, könyörtelenek, könyörtelenek és fanatikusak, a közös jólétért felelős világ vezetőjeként nem hagyhatjuk el azt a rettenetes bombát a régi fővárosban vagy az újban. … A cél tisztán katonai jellegű lesz… Úgy tűnik, a legszörnyűbb dolog, amit valaha fedeztek fel, de a leghasznosabb lehet. ”
( Harry S. Truman elnök, Napló, 1945. július 25. )
„A világ megemlíti, hogy az első atombombát katonai bázisra húzták Hirosima. Ennek az az oka volt, hogy ebben az első támadásban a civilek megölését, amennyire csak lehetséges, elkerüljük . . ” (Harry S. Truman elnök, a Nationnak szóló rádiós beszédben, 1945. augusztus 9.).
[Megjegyzés: az első atombombát 1945. augusztus 6-án Hiroshima-ba dobták; a második a Nagasakiban, augusztus 9-én, ugyanazon a napon, amikor Truman rádiós beszéde a nemzetnek]
Mivel az első atombombát 1945. augusztus 6-án Hiroshimára dobták, az emberiség közelebb került az elképzelhetetlenhez, egy nukleáris holokauszthoz, amely a radioaktív kiáramlás szempontjából potenciálisan a Közel-Kelet nagy részén terjedhet.
A hidegháború idejének minden biztosítékát, amely a nukleáris bombát „végső fegyverként” osztályozta, elbontották. A nukleáris robbanófejeket használó „támadó” katonai akciókat „önvédelemnek” nevezik.
Elmosódott a taktikai nukleáris fegyverek és a hagyományos csatatér arzenál közötti különbség. Amerika új nukleáris doktrínája a „sztrájk képességek keveréke”. Az utóbbi, amely kifejezetten az Irán tervezett légi bombázására vonatkozik, a nukleáris fegyverek hagyományos fegyverekkel való kombinálását tervezi.
Ahogy az első atombomba esetében is, amely Harry Truman elnök „Hirosima, katonai bázis” volt, a mai „mini-atomok” „a környező polgári lakosság számára biztonságosak”.
A hivatalos Washingtonban „3-12. Közlemény” néven ismert, az új nukleáris doktrína ( a közös nukleáris műveletek doktrína) DJNO) (2005. március)) „hagyományos és nukleáris támadások integrálására” szólít fel egy egységes és „integrált” parancs alatt. és a vezérlés (C2).
Ez nagyban leírja a háborús tervezést mint menedzsment döntéshozatali folyamatot, ahol katonai és stratégiai célokat kell elérni az eszközök együttesével, és kevéssé aggasztják az emberi élet elvesztését.
A katonai tervezés a „leghatékonyabb erőforrás-felhasználásra” összpontosít, a különböző fegyverrendszerek optimális elrendezésére, hogy elérjék a megállapított katonai célokat. Ebben az összefüggésben a nukleáris és a hagyományos fegyvereket „a szerszámkészlet részének” kell tekinteni, amiből a katonai parancsnokok választhatják és kiválaszthatják azokat az eszközöket, amelyeket a háborús színház „fejlődő körülményei” szerint igényelnek. (A Pentagon „szerszámkészletében” lévő fegyverek egyike sem, ideértve a hagyományos bunker-bombákat, klaszterbombákat, mini-nukeket, kémiai és biológiai fegyvereket, nem szerepelnek „tömegpusztító fegyverekként”, ha azokat az Amerikai Egyesült Államok és annak koalíciója használja. partnerek).
A cél az, hogy:
 „Biztosítsa az erő leghatékonyabb felhasználását, és szélesebb körű [nukleáris és hagyományos] sztrájk lehetőségeket biztosít az amerikai vezetőknek azonnali vészhelyzetek kezelésére. A hagyományos és nukleáris erők integrációja ezért alapvető fontosságú minden átfogó stratégia sikeréhez. Ez az integráció optimális célzás minimális járulékos károk, és csökkenti annak valószínűségét, eszkaláció.”( Tan a Közös Nukleáris Operations   o. JP 3-12-13)
Az új nukleáris doktrína fejjel lefelé fordítja a fogalmakat és a valóságokat. Nemcsak elutasítja a nukleáris fegyverek pusztító hatásait, hanem kétségtelenül azt állítja, hogy a nukleáris fegyverek „biztonságosak”, és a csatatéren való felhasználásuk biztosítja a „minimális járulékos kárt és csökkenti az eszkaláció valószínűségét”. A taktikai nukleáris fegyverek tekintetében alig ismerik a radioaktív kiáramlást. Ezek a különféle alapelvek, amelyek a nukleárisokat „biztonságosnak tartják a polgárok számára”, konszenzust képeznek a katonákon belül, amelyeket ezután a katonai kézikönyvekbe vezetnek be, és a „zöld fény” kritériumokat adnak a háborús színház földrajzi parancsnokainak.
„Védekező” és „Támadó” cselekvések
Míg a 2001-es Nukleáris Testtartás-áttekintés meghatározza a nukleáris fegyverek közel-keleti előfeltételes használatának szakaszát, különösen Irán ellen (lásd még a legfontosabb PNAC-dokumentum az amerikai védekezés újjáépítése, stratégia, erők és erőforrások egy új évszázad számára )
A közös nukleáris műveletek doktrínája egy lépéssel tovább mozdítja el a „védekező” és a „támadó” katonai akciók közötti különbséget:
„Az új triad olyan stratégiai támadó és védekező képességeket kínál, amelyek magukban foglalják a nukleáris és nem nukleáris sztrájk képességeket, aktív és passzív védelmet , valamint robusztus kutatási, fejlesztési és ipari infrastruktúrát a támadó erők és védekező képességek fejlesztésére, építésére és fenntartására. rendszerek … ”(Ibid) (hozzáadott dőlt betűvel jelölt kulcsfogalmak)
Az új nukleáris doktrína azonban túlmutat az „önvédelem” megelőző cselekedetein, „nukleáris fegyverekkel szembeni„ megelőző fellépésre ”szólít fel egy„ gonosz ellenség ”ellen, amely állítólag tervezi a tömegpusztító fegyverek kifejlesztését egy bizonyos meghatározatlan jövőbeli időpontban:
 A felelős biztonsági tervezés megköveteli a lehetséges fenyegetések előkészítését, bár ma talán nem valószínű . A katonai történelem tanulságai világosak: kiszámíthatatlan, irracionális konfliktusok jelentkeznek. A katonai erőknek fel kell készülniük a fegyverek és képességek elleni küzdelemre, amelyek a közeljövőben léteznek vagy léteznek, még akkor is, ha nincsenek közvetlen háborús forgatókönyvek. A tömegpusztító fegyverek használatának elrettentésének maximalizálása érdekében elengedhetetlen , hogy az amerikai erők felkészüljenek a nukleáris fegyverek hatékony használatára, és hogy az amerikai erők határozottan nukleáris fegyvereket használjanak, ha szükséges a tömegpusztító fegyverek használatának megakadályozása vagy visszaszorítása érdekében . (Ibid, III-1. O., Dőlt hozzáadás)
A Nukes megakadályozná egy nem létező WMD-program (pl. Irán) megelőzését a fejlesztés előtt. Ez a csavart megfogalmazás messze túlmutat a 2001-es nukleáris testtartás felülvizsgálatának és az NPSD 17-nek.
„Az Egyesült Államok világossá teszi, hogy fenntartja magának a jogot, hogy hatalmas erővel - beleértve a potenciálisan nukleáris fegyvereket is - válaszoljon a [tömegpusztító fegyverek] használatára az Egyesült Államok, külföldi erőink, valamint a barátok és szövetségesek ellen. NSPD 17)
A nukleáris és a hagyományos fegyverek tervének „integrációja”
A közös nukleáris műveletek doktrínája vázolja a nukleáris fegyverek használatát szabályozó eljárásokat és a nukleáris és a hagyományos háborús műveletek közötti kapcsolat jellegét.
A DJNO kijelenti, hogy:
 „A nukleáris fegyverek használata egy [háborús] színházban” megköveteli, hogy a nukleáris és a hagyományos terveket a lehető legnagyobb mértékben integrálják ”.
(DJNO, p 47 dőlt hozzá, dőlt hozzáadással, További részletekért lásd Michel Chossudovsky, Irán elleni nukleáris háború, 2006. január. )
Ennek az „integrációnak” a következményei messze vannak, mert ha a főparancsnok, vagyis az Egyesült Államok elnöke dönt arról, hogy közös hagyományos nukleáris katonai műveletet indít, fennáll a veszélye annak, hogy a taktikai nukleáris fegyverek a későbbi elnöki jóváhagyás kérése nélkül. E tekintetben a nukleáris fegyverekre vonatkozó színházi parancsnokok joghatósága alá tartozó végrehajtási eljárásokat „rugalmasnak és a helyzetváltozást lehetővé tevő” leírásnak nevezik:
„A földrajzi harcosok parancsnokai felelősek a színházi célok meghatározásáért és a célok támogatásához szükséges nukleáris tervek kidolgozásáért , beleértve a célok kiválasztását. A CDRUSSTRATCOM, mint támogató harci parancsnok feladata, részletes tervezési támogatást nyújt a színházi tervezési követelmények teljesítéséhez. Minden színházi nukleáris opciótervezés a közös működési tervezési és végrehajtási rendszer eljárásait követi a hatékony válasznak a válság által megengedett határidőn belüli megfogalmazásához és végrehajtásához.
Mivel az egyes forgatókönyveknél nem léteznek lehetőségek, a harci parancsnokoknak képesnek kell lenniük a válságkezelési tervek végrehajtására és a tervek végrehajtására. A válságkezelési tervek lehetővé teszik az új lehetőségek kifejlesztését vagy a meglévő lehetőségek módosítását, ha a jelenlegi korlátozott vagy jelentős válaszlehetőségek nem megfelelőek.
… A parancsnokságnak, az ellenőrzésnek és a koordinációnak eléggé rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a földrajzi harci parancsnok képes legyen időérzékeny célokat kitűzni, mint például a mobil rakétavezető platformok. ” A közös nukleáris műveletek doktrínája(dőlt hozzáadva)
Színház nukleáris műveletek (TNO)
Míg a nukleáris háború elindításához hivatalosan is el kell fogadni az elnöki jóváhagyást, a földrajzi harci parancsnokok felelősek a Színház Nukleáris Műveletekért (TNO). ( A közös nukleáris műveletek doktrínája )
Már nem foglalkozunk a „véletlen vagy nem szándékos nukleáris elindítással” kapcsolatos „kockázattal”, amint azt Robert S. McNamara volt védelmi miniszter ismertette , hanem egy katonai parancsnokokat biztosító katonai döntéshozatali folyamatot a főparancsnoktól a földrajzi parancsnokok számára, akik diszkrecionális hatáskörrel rendelkeznek taktikai nukleáris fegyverek \ t
Továbbá, mivel ezeket a „kisebb” taktikai nukleáris fegyvereket a Pentagon „átcsoportosította”, mint „biztonságos a környező polgári lakosság számára”, ezáltal „minimálisra csökkentve a járulékos károk kockázatát”, nincsenek olyan kényszerítő beépített korlátozások, amelyek megakadályozzák használatukat . (Lásd Michel Chossudovsky, A közel-keleti nukleáris háború veszélyei , globális kutatás, 2006. február).
Miután a katonai művelet elindítására vonatkozó döntés született (pl. Légi csapások Iránban), a színházi parancsnokok bizonyos fokú szélességi fokúak. Ez a gyakorlatban az elnöki döntés meghozatalát jelenti, az USSTRATCOM a színházi parancsnokokkal együttműködve dönthet a használandó fegyverek célzásáról és típusáról. A raktározott taktikai nukleáris fegyverek ma már a csatatér arzenáljának szerves részét képezik. Más szavakkal, a nukleáris fegyverek a hagyományos háborús színházakban használt „szerszámkészlet részévé” váltak.
Tervezett légi támadások Irán ellen
Az Irán elleni légi támadásokra vonatkozó operatív terv 2005 júniusa óta „készenléti állapotban van”. (További részletek: Michel Chossudovsky, Irán elleni nukleáris háború, 2006. január ).
Dick Cheney alelnök elrendelte USSTRATCOM hogy készítsen „készenléti tervet”, amely „magában foglalja egy nagyszabású légi támadást Irán foglalkoztató mind hagyományos, mind a taktikai nukleáris fegyverek.” (Philip Giraldi, támadás Irán: Elovásárlási nukleáris háború , The Amerikai konzervatív, 2005. augusztus 2.).
Az USSTRATCOM feladata lenne a katonai telepítés felügyelete és koordinálása, valamint a katonai művelet elindítása. (Részletek: Michel Chossudovsky, Irán elleni nukleáris háború, 2006. január ).
2005 januárjában jelentős változás történt az USSTRATCOM megbízatásában. Az USSTRATCOM-ot „a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelemre irányuló DoD-szintű erőfeszítések integrálásának és szinkronizálásának vezető harci parancsnokságaként” azonosították. Ennek a megbízásnak a megvalósításához egy új, közös funkciós komponens parancsterületet  és globális sztrájkot , vagy JFCCSGS-t neveztek el. .
Az USSTRATCOM felügyelete mellett a JFCCSGS felelős a „nukleáris vagy hagyományos fegyvereket használó” katonai műveletek elindításáért a Bush-kormány új nukleáris doktrínájának megfelelően. Mindkét fegyverkategóriát egységes parancsnokság és integrált parancsnokság alatt integrálnák.
„A Védelmi Minisztérium korszerűsíti nukleáris sztrájkjait, hogy tükrözze az új elnökválasztást és a háborús tervezés átmenetét a hidegháború egyik legmagasabb, egységes integrált operatív tervétől egy kisebb és rugalmasabb sztrájktervek családjához, amelyek célja a mai ellenfelek legyőzése. Az új központi stratégiai háborús terv OPLAN (Operations Plan) 8044 néven ismert. Ez a felülvizsgált, részletes terv rugalmasabb lehetőségeket biztosít a szövetségesek biztosítására, és megakadályozza, megakadályozza, és szükség esetén legyőzi az ellenfeleket a vészhelyzetek szélesebb körében….
Az új család egyik tagja a CONPLAN 8022, a nukleáris, hagyományos vagy információs háborús képességek gyors felhasználására vonatkozó koncepcióterv, amely a világ bármely pontján elpusztíthatja - szükség esetén - „sürgős célpontokat”. Donald Rumsfeld védelmi miniszter 2004 elején kiadott egy riasztási rendet, amely a hadsereget irányította a CONPLAN 8022 hatályba lépésére. Ennek eredményeképpen a Bush-adminisztráció elővásárlási politikája most már működőképes a hosszú távú bombázókra, az elrettentő őrjáratokra épülő stratégiai tengeralattjárókra és a feltételezhetően interkontinentális ballisztikus rakétákra (ICBM).
A Global Strike operatív megvalósítása a 8022-es CONCEPT PLAN (CONPLAN) keretében történik, amely most „egy tényleges tervet tartalmaz, amelyet a haditengerészet és a légierő sztrájkcsomagként fordít a tengeralattjáróik és bombázóik számára” (japán gazdasági újság, december 30.) További részletek: Michel Chossudovsky, Irán elleni nukleáris háború, op.
A CONPLAN 8022 a „nukleáris fegyverekkel kapcsolatos előre tervezett stratégiai forgatókönyvek átfogó terve”.
„Kifejezetten ezekre az új típusú fenyegetésekre összpontosít - Irán, Észak-Korea - proliferátorok és potenciálisan terroristák is - mondta. „Nincs semmi, ami azt mondja, hogy nem használhatják a CONPLAN 8022-et korlátozott szcenáriókban az orosz és a kínai célokkal szemben.” (Hans Kristensen szerint a Nukleáris Információs Projektről, idézve a Japán Gazdasági Hírek Wire című könyvében)
Nukleáris fegyverek telepítési engedélye
Az Irán légi bombázásainak tervezése 2004 közepén kezdődött, a 2004-es CONPLAN 8022 megfogalmazása alapján. 2004 májusában az NSPD 35 Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelv „A nukleáris fegyverek telepítésének engedélyezése” címet viseli. rendelkezik.
E rendkívül érzékeny dokumentum tartalma gondosan őrzött államtitkár marad. A média nem említette az NSPD-t 35, sem a Kongresszusi vitákban. Míg a tartalom továbbra is besorolva van, az a feltételezés, hogy az NSPD 35 a taktikai nukleáris fegyverek közel-keleti háborús színházban történő telepítésére vonatkozik a CONPLAN 8022-nek megfelelően.
E tekintetben a Yeni Safakban (Törökország) közzétett közelmúltbeli sajtójelentés szerint az Egyesült Államok jelenleg:
„B61-típusú taktikai nukleáris fegyverek telepítése Dél-Irakban egy olyan terv részeként, amely Iránt ebből a területről ér, ha és amikor Irán az izraeli támadásra reagál a nukleáris létesítményeire”. (Ibrahim Karagul, „Az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket telepít Irakban Irán ellen” (Yeni Safak, 2005. december 20., BBC Monitoring Europe).
Úgy tűnik, hogy ez az Irakban való telepítés az NSPD 35 szerint történik ,
A Yenbi Safak-jelentés azt sugallja, hogy a hagyományos fegyvereket először használják fel, és ha Irán visszavonja az Egyesült Államok-izraeli légi támadásokra adott válaszokat, akkor taktikai termikus nukleáris B61 fegyvereket lehetne elindítani. a 2001-es nukleáris testtartási felülvizsgálat és az NSPD 17 (lásd fent) iránymutatásainak.
Izrael hagyományos és nukleáris fegyverek felhalmozása
Izrael a katonai szövetség része, és jelentős szerepet játszik az Irán elleni tervezett támadásokban. (Részletesen lásd Michel Chossudovsky, Irán elleni nukleáris háború, 2006. január ).
Számos sajtóközleményben megerősítették, hogy Izrael 2004 szeptemberétől kezdve mintegy 500 USA-ban gyártott  BLU 109 bunker buster bombát (WP, 2006. január 6.). A BLU 109 [Bomb Live Unit] első beszerzési rendje 2004 szeptemberéig tartott. 2005 áprilisában Washington megerősítette, hogy Izrael 100-at szállít a Lockheed Martin által gyártott, bonyolultabb bunkerbombázó bomba GBU-28 (Reuters, április 26.). , 2005). A GBU-28-at „egy 5000 font lézerrel vezérelt hagyományos lőszereknek írták le, amely 4,400 kiló áthatoló fejjel használ.” Ezt az iraki háborús színházban használták:
A Pentagon kijelentette, hogy… 500 BLU-109-es robbanófej eladása Izraelnek [az volt, hogy „jelentősen hozzájáruljon az amerikai stratégiai és taktikai célokhoz”.
Műholdas bombákra szerelve a BLU-109-eket F-15 vagy F-16 fúvókákból, az amerikai gyártású repülőgépekből, Izrael arzenáljában lehet lőni. Idén Izrael kapta meg az első 102 flottát F-16I-től Washingtonból, fő szövetségese. „Izrael nagyon valószínűleg saját bunkergyártóit gyártja, de nem olyan robusztus, mint a 2000 font (910 kg) BLU-k” - mondta Robert Hewson, a Jane Air-Launched Weapons szerkesztője. (Reuters, 2004. szeptember 21.)
A jelentés nem erősíti meg, hogy Izrael felhalmozott-e és telepítette-e a bunker buster bombájának termonukleáris változatát. Azt sem jelzi, hogy az izraeli gyártmányú bunker buster bombák nukleáris robbanófejekkel vannak felszerelve. Érdemes megjegyezni, hogy ez a bunker buster bombák halmozódása néhány hónappal az NPSD 35¸ nukleáris fegyverek telepítési engedélyének kiadása után történt   (2004. május).
Izrael 100-200 stratégiai nukleáris robbanófejjel rendelkezik . 2003-ban Washington és Tel Aviv megerősítette, hogy együttműködnek „az Egyesült Államok által szállított Harpoon Cruise rakétákkal, amelyek nukleáris robbanófejekkel vannak felszerelve Izrael Dolphin-osztályú tengeralattjáró flottájában.” (The Observer, 2003. október 12.) . A legutóbbi fejleményekben, amelyek egybeesnek az Iránnal szembeni sztrájk előkészítésével, Izrael két új német gyártású tengeralattjárót szállított „, amelyek„ fegyveres nukleáris fegyveres rakétákat indíthatnak „második sztrájk” elrettentésre. Lásd még a CDI adatbázist is.
Izrael taktikai nukleáris fegyvereinek képességei nem ismertek
Izrael részvétele a légi támadásokban is politikai bombázásként fog működni a Közel-Keleten. Ez hozzájárulna az eszkalációhoz, egy háborús övezetben, amely kezdetben Libanonba és Szíriába terjedhet. A keleti mediterrán térség egésze Közép-Ázsiáig és az afganisztáni nyugati határt érinti.
A Nyugat-Európa szerepe
Több nyugat-európai ország, amelyek hivatalosan „nem nukleáris államoknak” tekintettek, taktikai nukleáris fegyverekkel rendelkeznek, amelyeket Washington szállított számukra.
Az Egyesült Államok mintegy 480 B61 termonukleáris bombát szállított öt nem nukleáris NATO-országra, köztük Belgiumra, Németországra, Olaszországra, Hollandiára és Törökországra, valamint egy nukleáris országra, az Egyesült Királyságra. A bécsi ENSZ Nuclear Watch néven figyelmen kívül hagyta, hogy az Egyesült Államok aktívan hozzájárult a nukleáris fegyverek elterjedéséhez Nyugat-Európában.
Ennek az európai raktárkészletnek a részeként Törökország, amely az Egyesült Államok által vezetett koalíció az Iránnal együtt Izrael mellett, mintegy 90 termikus nukleáris B61-es bunker-bombával rendelkezik az Incirlik nukleáris légbázisán. ( Nemzeti Erőforrás-védelmi Tanács, nukleáris fegyverek Európában , 2005. február)
Az Egyesült Államok nukleáris politikájával összhangban a B61 Nyugat-Európában történő felhalmozása és telepítése a Közel-Keleten a célok elérésére irányul. Ezen túlmenően, a „NATO-sztrájktervekkel” összhangban ezek a termikus nukleáris B61-es bunker-bombák (a „nem nukleáris államok által raktározva”) „oroszországi vagy közel-keleti országok, például Szíria és Irán céljai ellen indíthatók” (idézett a Nemzeti Erőforrások Védelmi Tanácsában, nukleáris fegyverek Európában , 2005. február)
Ezen túlmenően (részben) a minősített dokumentumok (amelyeket az Egyesült Államok Szabadságszabadságról szóló törvénye alapján tettek közzé) megerősítettek:
„Az 1990-es évek közepén megtörténtek az amerikai nukleáris erők Európában történő használatának engedélyezése az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EUCOM) felelősségi körén kívül. E megállapodások eredményeként az EUCOM most támogatja a közel-keleti CENTCOM nukleáris missziókat, beleértve potenciálisan Iránt és Szíriát is.
(idézve a  http://www.nukestrat.com/us/afn/nato.htm dőlt betűvel)
Az Egyesült Államok kivételével egyetlen más nukleáris energia sem rendelkezik „nukleáris fegyverekkel, amelyeket nem nukleáris országok szállítanak” (Nemzeti Erőforrások Védelmi Tanácsa)
Míg ezek a „nem nukleáris államok” véletlenül vádolják Teheránt nukleáris fegyverek fejlesztéséről, dokumentumok nélkül, maguk is képesek nukleáris robbanófejek szállítására, amelyek Iránra irányulnak. Annak megfogalmazása, hogy ez a NAÜ és a „nemzetközi közösség” egyértelmű „kettős standardja”, és a „nemzetközi közösség” alulbecslés.
Németország: De facto Nuclear Power
Az öt „nem nukleáris állam” között „Németország továbbra is a legmagasabban nukleizált ország, amely három nukleáris bázissal rendelkezik (amelyek közül kettő teljesen működőképes), és akár 150 [B61 bunker buster] bombát is tárolhat” (Ibid). A „NATO-sztrájk-tervek” (fent említettek) szerint ezek a taktikai nukleáris fegyverek a Közel-Keletre is irányulnak.
Míg Németország nem hivatalosan nukleáris energia, nukleáris robbanófejeket állít elő a francia haditengerészet számára. A nukleáris robbanófejeket tárolja, és képes nukleáris fegyverek szállítására.  A Deutsche Aerospace és az erőteljes Daimler-csoport által irányított francia-német és spanyol közös vállalat, az EADS , az EADS Európa második legnagyobb katonai termelője.
Franciaország jóváhagyja az előzetes nukleáris doktrínát
2006 januárjában Jacques Chirac francia elnök bejelentette, hogy a francia nukleáris politikában jelentős változás következett be.
Az iráni említés nélkül Chirac azt sugallta, hogy Franciaország bűncselekményeit „fokozottabb támadások” formájában kell felhasználni azokkal az országokkal szemben, amelyek „megfontolják” a tömegpusztító fegyverek (WMD) telepítését.
Arra is utalt, hogy a taktikai nukleáris fegyverek a hagyományos háborús színházakban is felhasználhatók, nagyon összhangban állnak mind az amerikai, mind a NATO nukleáris doktrínával (lásd Chirac a francia doktrínát a nukleáris fegyverek használatára , Nucleonics hét 2006. január 26.).
Úgy tűnik, hogy a francia elnök az Egyesült Államokat támogatta a „Terrorizmus elleni háború” szponzorálásával. Bemutatta a nukleáris fegyvereket, mint egy biztonságosabb világ építését és a terrorizmus elleni küzdelmet:
A nukleáris fegyvereket nem a „fanatikus terroristák” ellen kell használni, mégis „a terrorista eszközöket használó államok vezetői, valamint azok, akik úgy vélték, hogy a tömegpusztító fegyvereket egy vagy másik módon használják, meg kell értenie, hogy egy szilárd, megfelelő választ adnak magunknak… ”(Ibid)
Bár Chirac nem említette a nukleáris fegyverek előzetes felhasználását, nyilatkozata nagyjából megismétli a Bush-adminisztráció 2001. évi nukleáris testtartásának felülvizsgálatát, amely taktikai nukleáris fegyverek használatát kéri a „rogue államok” és a „nem állami szervezetek” ellen. .
A felhalmozott fegyverek B61 termonukleáris bombák. Minden fegyver a B61-3, -4 és -10 típusú gravitációs bombák.
Ezek a becslések számos kormányzati forrásból származó magán- és nyilvános nyilatkozatokon alapultak, és az egyes bázisok fegyverraktározási kapacitására vonatkozó feltételezések
Pretext létrehozása egy elővigyázatos nukleáris támadáshoz
Az iráni háború elleni ürügy lényegében két alapvető helyiségen nyugszik, amelyek a Bush-kormány nemzeti biztonsági doktrínájának részét képezik.
1. Irán állítólagos birtokában van a „tömegpusztító fegyverek” (WMD), pontosabban a nukleáris dúsítás programjának.
2. Irán állítólagos támogatása az „iszlám terroristáknak”.
Ez két egymással összefüggő nyilatkozat, amelyek szerves részét képezik a propaganda és a médiainformáció kampányának.
A „tömegpusztító fegyverek” (WMD) nyilatkozatot arra használják, hogy igazolja a „terror elleni állami szponzorok” ellen irányuló „megelőző háborút”, például olyan országokat, mint például Irán és Észak-Korea, amelyek állítólag rendelkeznek a tömegpusztító fegyverekkel. Iránt az úgynevezett „nem állami terrorista szervezetek” állami szponzoraként azonosítják. Az utóbbi is rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel és potenciálisan nukleáris veszélyt jelent. A terrorista nem állami szervezetek „nukleáris energiának” tekinthetők.
„Az ebben a [hosszú] háborúban lévő ellenségek nem hagyományos hagyományos katonai erők, hanem inkább szétszórt, globális terrorista hálózatok, amelyek kihasználják az iszlámot a radikális politikai célok előmozdítására. Ezeknek az ellenségeknek az a célja, hogy nukleáris és biológiai fegyvereket szerezzenek és használjanak, hogy meggyilkoljanak több százezer amerikai és mások világszerte. ”( 2006-os Quadrennial Defense Review )
Ezzel szemben Németországot és Izraelet, amelyek nukleáris robbanófejeket gyártanak és rendelkeznek, nem tekintik „nukleáris hatalmaknak”.
Az elmúlt hónapokban a nyugati médiák naponta rávilágítottak a háborús ürügyre, amely a tömegpusztító fegyverekre épülő iszlám terrorista kapcsolaton alapul.
Az amerikai szenátus költségvetési bizottságának tanúvallomásában Condoleezza Rice államtitkár azzal vádolta Iránt és Szíriát, hogy destabilizálja a Közel-Keletet, és támogatást nyújtott a militáns iszlám csoportoknak. Iránt „a terrorizmus központi bankáraként” írta le, és nem tudta meggyőződni arról, hogy az Al-Kaida-t az 1980-as évek elejétől kezdve támogatta és finanszírozta más, mint a CIA. (Lásd Michel Chossudovsky, Ki az Osama bin Laden, Global Research 2001).
„Nem csak Irán nukleáris programja, hanem a terrorizmus támogatása is világszerte. Ezek tulajdonképpen a terrorizmus központi bankja ”(nyilatkozat a szenátus költségvetési bizottságának, 2006. február 16-án)
„Második 11/11”: Cheney „készenléti terve”
Míg az Irán állítólagos tömegpusztító fegyverének „fenyegetése” az ENSZ Biztonsági Tanácsa vita tárgyát képezi, Dick Cheney alelnökről beszámoltak arról, hogy utasította az USSTRATCOM-ot, hogy készítsen egy készenléti tervet, amelyet egy másik 9/11 típusú terrorista támadásra alkalmaznak. az Egyesült Államokban ”. Ez az „Irán elleni támadási terv” egy „második 9/11” ürügyét használja, amely még nem történt meg, hogy felkészüljenek egy Irán elleni nagy katonai műveletre.
A készenléti terv, amelyet a katonai felépítés jellemez az Irán elleni esetleges légi csapások előrejelzése, „készenléti állapotban” van.
Tényleg az, hogy az Irán elleni háború indoklása az Iránnak az Amerikába tartó terrortámadásban való részvételén alapul, amely még nem történt meg:
A terv kiterjedt légi támadást tartalmaz Iránra, mind hagyományos, mind taktikai nukleáris fegyvereket alkalmazva. Iránon belül több mint 450 fő stratégiai cél van, köztük számos gyanús nukleáris fegyverprogram-fejlesztési helyszín. A célok közül sokat keményítettek vagy mélyen földalattiek, és a hagyományos fegyverek nem vehetik fel, így a nukleáris opció. Ahogy Irak esetében is, a válasz nem függ attól, hogy Irán ténylegesen részt vesz-e az Egyesült Államok ellen irányuló terrorcselekményben. Számos magas rangú légierő-tiszt, akik a tervezésben részt vettek, beszámoltak arról, hogy mit csinálnak - hogy Iránt felállították egy nem kiváltott nukleáris támadásra -, de senki sem hajlandó károsítani karrierjét azzal, hogy kifogást emel. (Philip Giraldi,Támadás Irán ellen: Elsődleges nukleáris háború , az amerikai konzervatív, 2005. augusztus 2.)
Megértjük-e, hogy az amerikai katonai tervezők váratlanul várnak egy második 9/11-re, hogy elindítsanak egy Irán elleni katonai műveletet, amely jelenleg „készenléti állapotban” van?
Cheney által javasolt „készenléti terv” nem a második 9/11 megelőzésére összpontosít. A Cheney-terv arra a feltételezésre támaszkodik, hogy Irán a második 9/11-es év mögött lesz, és hogy a büntető bombázások azonnal megkezdődnének a vizsgálat lefolytatása előtt, ugyanúgy, mint az Afganisztán elleni támadások 2001 októberében. a tálib kormány szerepét a 9/11-es terroristák támogatásában. Érdemes megjegyezni, hogy az afganisztáni bombázás és invázió már jóval a 11. sz. Ahogy Michael Keefer rámutat egy erőteljes felülvizsgálati cikkben:
„Egy mélyebb szinten azt jelenti, hogy a„ 9/11-es típusú terrortámadások ”Cheney irodájában és a Pentagonban megfelelő eszközként szolgálnak az agresszió háborúinak legitimálására bármely olyan ország ellen, amelyet a rendszer és a vállalati propaganda-erősítés választott. rendszer…. ( Keefer, 2006. február )
Keefer arra a következtetésre jutott, hogy „az Irán elleni támadás, amely feltehetően magában foglalná, hogy nagyszámú rendkívül„ piszkos ”földbefolyó nukleáris bombát használnak fel, talán az Egyesült Államok elleni piszkos bombatámadást követné, amely képviselteti magát az iráni ügynökök által végzett médiát ”( Keefer, 2006. február )
A csata az olajért
Az angol-amerikai olajipari vállalatok letörölhetetlenül mögötte Cheney „készenléti tervét” az Irán elleni háború ellen. Ez utóbbi az olaj- és gázkészletek területi és vállalati ellenőrzésére, valamint a csővezetékek útvonalaira irányul.
Folytatódik az amerikai közel-keleti háborús tervek, a demokratáktól a republikánusokig. A neokonservatív diskurzus alapvető jellemzői már a Clinton-kezelés alatt voltak. Az US Central Command (USCENTCOM) színházi stratégiája az 1990-es évek közepén arra irányult, hogy gazdasági és katonai szempontból biztosítsa a Közel-Kelet olajának ellenőrzését.
„Az elnök nemzeti biztonsági stratégiájában (NSS) és az elnök nemzeti katonai stratégiájában (NMS) kifejezett széles körű nemzeti biztonsági érdekek és célkitűzések képezik az Egyesült Államok központi parancsnokságának színházi stratégiájának alapját. Az NSS az Irak és Irán gazemberállamainak kettős visszatartását célzó stratégia végrehajtását irányítja addig, amíg ezek az államok veszélyeztetik az amerikai érdekeket, a régió többi államát és saját polgáraikat. A kettős elszigetelés célja, hogy fenntartsa a hatalom egyensúlyát a régióban anélkül, hogy attól függne, hogy Irak vagy Irán .Az USCENTCOM színházi stratégiája az érdeklődésen alapuló és fenyegetésközpontú. Az Egyesült Államok elkötelezettségének célja, amint azt az NSS is megfogalmazta, hogy megvédje az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit a régióban - folyamatos, biztonságos USA / szövetségesek számára az Öböl-olajhoz.
Iránnak 10% -a rendelkezik a világ olaj- és gázkészleteivel, az Egyesült Államok az első és legfontosabb katonai és nukleáris energia a világon, de a globális olaj- és gázkészletek kevesebb mint 3% -ával rendelkezik.
Másrészt a muszlimok, köztük a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Közép-Ázsia, Nyugat- és Közép-Afrika, Malajzia, Indonézia és Brunei által lakott országok a világ olaj- és gázkészleteinek mintegy 80% -ával rendelkeznek.
A „terrorizmus elleni háború” és a muszlimokkal szembeni gyűlöletkampány, amely az elmúlt hónapokban lendületet kapott, közvetlen kapcsolatban áll a „Közel-keleti olajért”. Hogyan lehet a legjobban meghódítani ezeket a hatalmas olajtartalékokat a muszlimok által lakott országokban? Építsen politikai konszenzust a muzulmán országokkal szemben, írja le őket „civilizálatlannak”, megalázza kultúrájukat és vallásukat, etnikai profilokat készítsen a muzulmánokkal szemben a nyugati országokban, elősegítse a gyűlöletet és a rasszizmust az olajtermelő országok lakói ellen.
Az iszlám értékeit az iszlám terrorizmushoz kötik. A nyugati kormányok most azzal vádolják Iránt, hogy „a terrorizmus nyugatra exportál” Tony Blair miniszterelnök szavaival:
„Van egy szélsőséges vírus, amely a vallási fanatizmus és a közel-keleti politikai elnyomások koktéljából származik, amelyet ma a világ többi részébe exportálnak. „Csak akkor biztosítjuk a jövőnket, ha a probléma minden egyes aspektusával foglalkozunk. Jövőbeli biztonságunk attól függ, hogy a régió stabilitását rendezzük-e. ”„ Soha nem mondhatod soha ilyen helyzetben. ”(Idézve a Tükörben, 2006. február 7.)
A muszlimokat démonizálták, véletlenszerűen azonosítják az „iszlám terroristákkal”, akiket nukleáris veszélynek is neveznek. A terroristákat viszont Irán, egy iszlám köztársaság támogatja, amely fenyegeti a „civilizált világot” halálos nukleáris fegyverekkel (amelyek nem rendelkeznek). Ezzel szemben az amerikai humanitárius „nukleáris fegyverek pontosak, biztonságosak és megbízhatóak”.
A világ kritikus keresztutakon van
Nem Irán veszélyezteti a globális biztonságot, hanem az Amerikai Egyesült Államokat és Izraelet.
A legutóbbi fejleményekben a nyugat-európai kormányok - köztük az úgynevezett „nem nukleáris államok”, amelyek nukleáris fegyverekkel rendelkeznek - csatlakoztak a kocsihoz. A kórusban Nyugat-Európa és az Atlanti Szövetség (NATO) tagországai támogatták az Egyesült Államok által Irán ellen indított katonai kezdeményezést.
A Pentagon tervezett légi támadása Iránnal szemben „forgatókönyveket” tartalmaz mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverekkel. Bár ez nem jelenti a nukleáris fegyverek használatát, a közel-keleti nukleáris holokauszt potenciális veszélyét azonban komolyan kell venni. A háborúellenes mozgalom fókuszpontjává kell válnia, különösen az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, Izraelben és Törökországban.
Azt is meg kell érteni, hogy Kína és Oroszország Irán (nem hivatalos) szövetségesei, fejlett katonai felszereléssel és kifinomult rakétavédelmi rendszerrel látják el őket. Nem valószínű, hogy Kína és Oroszország passzív helyzetbe kerül, ha és amikor a légi bombázásokat végrehajtják.
Az új megelőző nukleáris doktrína a „védekező” és „támadó” műveletek „integrációját” kéri. Ezenkívül a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti különbség elhomályosult.
Katonai szempontból az Egyesült Államok és koalíciós partnerei, köztük Izrael és Törökország „készen állnak”.
A médiainformációval a cél az, hogy a nyugati közvélemény ösztönözze az Egyesült Államok által Iránnal folytatott háború támogatását, megtorlással az iráni nemzetközi közösség iránti elkötelezettség ellen.
A háborús propaganda abból áll, hogy „ellenséget készít”, miközben az illúziót közvetíti, hogy a nyugati világot az iszlám terroristák támadják, akiket közvetlenül a Teherán kormánya támogat.
„A világ biztonságosabbá tétele”, „megakadályozza, hogy a terroristák elterjedjenek a piszkos nukleáris eszközök”, „végrehajtják a büntetést Irán ellen a béke biztosítása érdekében”. „A harcoló államok elleni küzdelem a nukleáris fegyverek elterjedése ellen”…
A nyugati média által támogatott, a muszlimokkal szembeni rasszizmus és idegengyűlölet általános hangulata, különösen Nyugat-Európában, amely hamis legitimitást biztosít az amerikai háborús menetrendnek. Az utóbbit „igazságos háborúként” tartják fenn. Az „igazi háború” elmélete az amerikai háborús tervek természetének álcázására szolgál, miközben emberi támadást nyújt a behatolóknak.
Mit lehet tenni?
A háborúellenes mozgalom sok tekintetben megosztott és félrevezetett az amerikai katonai menetrend jellegéről. Számos nem kormányzati szervezet hibáztatta Iránt, mert nem felel meg a „nemzetközi közösség” „ésszerű igényeinek”. Ugyanezek a szervezetek, amelyek elkötelezettek a világbéke iránt, hajlamosak legyőzni a javasolt amerikai Irán bombázásának következményeit.
Az árapály megfordításához hatalmas hálózatépítési kampányra van szükség, amely tájékoztatja az embereket a földön, nemzeti és nemzetközi szinten, a környéken, a munkahelyeken, az egyházközségekben, az iskolákban, az egyetemeken, az önkormányzatokban, az amerikai szponzorált háború veszélyeiről, amely a szlovákok használatát fontolgatja. nukleáris fegyverek. Az üzenetnek hangosnak és világosnak kell lennie: Irán nem a fenyegetés. A nukleáris atomok használata nélkül a javasolt légi bombázások eszkalációhoz vezethetnek, ami végül egy szélesebb háborúhoz vezethet a Közel-Keleten.
A katonai és hírszerzési közösségen belül is vitát és vitát kell folytatni, különös tekintettel a taktikai nukleáris fegyverek használatára, az amerikai kongresszus folyosóin, az önkormányzatokban és a kormány minden szintjén. Végül a magas rangú hivatalban lévő politikai és katonai szereplők legitimitását meg kell vitatni.
A vállalati média is komoly felelősséggel tartozik az amerikai szponzorált háborús bűncselekmények fedezéséért. Erőteljesen ki kell küzdeni a közel-keleti háború elfoglaltsága miatt.
Az elmúlt év során Washington „diplomáciai karcolásos” gyakorlatot folytatott azzal a céllal, hogy az országokat katonai menetrendjének támogatására vonja be. Alapvető fontosságú, hogy diplomáciai szinten a közel-keleti, ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok szilárdan álljanak az amerikai katonai menetrend ellen.
Condoleezza Rice a Közel-Keleten utazott, „aggodalmát fejezte ki Irán nukleáris programja ellen”, és arra törekedett, hogy a régió kormányai egyértelműen támogassák Teheránt. Eközben a Bush-adminisztráció az iráni disszidens csoportok támogatására fordított forrásokat.
Szükséges a csend összeesküvésének megszakítása, a média hazugságainak és torzulásának feltárása, az amerikai kormány és a kormányokat támogató kormányok, háborús menetrendje, valamint az úgynevezett „belbiztonsági menetrend”, amely már meghatározta a rendőrségi állam kontúrjait.
A világ a modern történelem legsúlyosabb válságának kereszteződésében van. Az USA katonai kalandot kezdett, „hosszú háborút”, ami az emberiség jövőjét fenyegeti.
Alapvető fontosságú, hogy az amerikai háborús projektet a politikai vita előterébe helyezzék, különösen Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. A háborúnak ellenző politikai és katonai vezetőknek szilárd álláspontot kell kapniuk a saját intézményeiken belül. A polgároknak egyénileg és együttesen kell állniuk a háború ellen.
Michel Chossudovsky a tizenegy nyelven megjelent nemzetközi szegénység globalizációjának legjobb szerzője. Ő az Ottawai Egyetem közgazdász professzora és a Globalizációs Kutatási Központ igazgatója, a    www.globalresearch.ca . Ő is hozzájárul az Encyclopaedia Britannica-hoz. Legutóbbi könyvének címe: Amerika „Terrorizmus elleni háború”, Global Research, 2005. 
Chossudovszkij Amerika „Terrorizmus elleni háborúja” című könyvének megrendeléséhez  kattintson ide. 

Megjegyzés: Az olvasók szívesen írják át ezt a cikket annak érdekében, hogy terjesszék a szót és figyelmeztessék az embereket a nukleáris háború veszélyeiről.
E szöveg I. része külön cikkként megjelent:
A közel-keleti nukleáris háború veszélyei
Új Pentagon doktrínája: A Mini-Nukes
Michel Chossudovsky„biztonságos a környező polgári lakosság számára”
A szerző kapcsolódó szövegei:
Az Irán elleni nukleáris háború , Michel Chossudovsky, 2006. január
Tervezett amerikai-izraeli támadás Irán ellen , Michel Chossudovsky, 2005. május
A. melléklet
Az amerikai katonai tervek öt alaptípusa:  
• Kampányterv (CAMPLAN): A kapcsolódó katonai műveletek sorozatára vonatkozó terv, amelynek célja egy adott időn belül és térben egy stratégiai vagy operatív cél megvalósítása (pl. Irakra vonatkozó kampányterv, amely számos alárendelt konkrét tervet tartalmaz).
• Műveleti terv (OPLAN): A kitöltött terv akkor szükséges, ha kényszerítő nemzeti érdek áll fenn, amikor egy konkrét fenyegetés létezik, és / vagy ha a kontingencia jellege részletes tervezést igényel (pl. Észak-Korea). Az OPLAN-ok tartalmazzák az összes formázott mellékletet (lásd alább), és az időfázisú erő- és telepítési adatokat (TPFDD), a telepítendő egységeket tartalmazó adatbázist, a telepítési egységek útvonalválasztását, az erők mozgási adatait, a személyi, logisztikai és szállítási követelményeket. Az OPLAN egy operációs rendelet (OPORD) kidolgozásának alapja lehet.
• Működési terv csak a fogalmi űrlapon (CONPLAN): Egy olyan operatív terv, amely rövidített formában készül a kevésbé kényszerítő nemzeti érdekeltségekkel szemben, mint az OPLAN-ok és a nem specifikus fenyegetések esetében. A CONPLAN megköveteli az OPLAN vagy OPORD konvertálásához szükséges bővítést vagy módosításokat. Rendszerint tartalmaz egy stratégiai koncepciót és az AD és K mellékleteket (lásd alább). A TPFDD-vel rendelkező CONPLAN-ok általában nemzetközi megállapodás vagy szerződések miatt alakulnak ki.
• Funkcionális tervek (FUNCPLAN): Műveleti terv, amely katonai műveleteket folytat békeidőben vagy nem ellenséges környezetben (pl. Katasztrófaelhárítás, humanitárius segítségnyújtás, kábítószer-ellenes vagy békefenntartó műveletek).
• Színházi biztonsági együttműködési és színházi elkötelezettségi tervek (TSCP-k és TEP-ek): Napi tervek a jövőbeni katonai akciók kezdeti feltételeinek meghatározása a multinacionális képességek, az amerikai katonai hozzáférés, a koalíciós interoperabilitás és a hírszerzés tekintetében
B. MELLÉKLET
Az amerikai nukleáris doktrína fejlődésének ütemterve (2002-2006) [részletek]
Forrás A nukleáris információs projekt   (szerzői jogi nukleáris információs projekt, c lick, hogy teljes és részletes idővonalat láthasson )
2002
Január 8.: A nukleáris testtartás felülvizsgálata hivatalosan is közzétett.
Június: Fehér Ház kiadja a Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelvet (NSPD) 14, „A nukleáris fegyverek tervezési útmutatója”.
Szeptember 14.: Fehér Ház kiadja a Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelvet (NSPD) 17, „A tömegpusztító fegyverek elleni küzdelem nemzeti stratégiája”.
Szeptember 17 .: A Fehér Ház kiadja az Egyesült Államok nemzeti biztonsági stratégiáját. A dokumentum nyilvánosságra hoz egy proaktívabb megelőző doktrint
December 10.: A Fehér Ház kiadja a „Nemzeti Stratégia a tömegpusztító fegyverek elleni küzdelemre”, a Nemzetbiztonsági Elnöki Irányelv (NSPD) besorolatlan változatát. .”
December 16.: Fehér Ház kiadja a Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelvet (NSPD) 23, „A ballisztikus rakétavédelem nemzeti politikája”.
2003
Január 10.: Bush elnök jelzi a 2-es változást az egységes parancsnoki tervnek (UCP), amely négy új küldetést rendel a STRATCOM-hoz: rakétavédelem, globális sztrájk, információs műveletek és globális C4ISR. (Parancsnokság és ellenőrzés, kommunikáció, számítógépek, intelligencia, érzékelők és felderítés). Az irányelv a globális sztrájkot úgy határozza meg, hogy „képes gyors, kiterjesztett tartomány, precíziós kinetikai (nukleáris és hagyományos) és nem-kinetikus (űr- és információs műveletek elemei) a színház és a nemzeti célok támogatására.”
Március: Rumsfeld védelmi miniszter kiadja a „Nukleáris testtartás felülvizsgálatát: végrehajtási terv, DOD A 2001. decemberi nukleáris testtartási felülvizsgálati jelentés végrehajtása a kongresszusnak”.
Április: STRATCOM kiadások CONPLAN (Concept Plan) 8022-01, Stratégiai koncepció.
Június 4.: STRATCOM kiadások CONPLAN 8022-02, stratégiai koncepciótervezet.
Június: Fehér Ház kiadja a Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelvet (NSPD) 28, „Az Egyesült Államok nukleáris fegyverének parancsnoksága és ellenőrzése, biztonsága és biztonsága.”
Október 1-jén: az OPLAN (Operációs Terv), az első stratégiai terv, amely nem a SIOP nevet használja, a STRATCOM végrehajtja.
November: Az első CONPLAN 8022-et (Global Strike) a STRATCOM végzi.
2004
Április 19 .: Rumsfeld védelmi miniszter kiadja a NUWEP-et (Nuclear Weapons Employment Policy). A dokumentum részben kimondja: „Az amerikai nukleáris erőknek képesnek kell lenniük, és képesnek kell lenniük arra, hogy képesek legyenek megsemmisíteni azokat a kritikus háborús és háborút támogató eszközöket és képességeket, amelyeket a potenciális ellenséges vezető értékek leginkább értékeltek, és hogy az arra támaszkodik, hogy elérni saját céljait egy háború utáni világban. ”
Május 24 .: Az Air Combat Command közzéteszi a Global Strike CONOPS-ot.
Május: Fehér Ház kiadja a Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelvet (NSPD) 35, „Nukleáris fegyverek telepítési engedélye”, amely engedélyezi a taktikai nukleáris fegyverek telepítését Európában.
Július 8.: STRATCOM parancsnok, E. Cartwright tábornok tájékoztatja a kongresszust, hogy a védelmi miniszter Donald Rumsfeld „csak aláírta az ideiglenes globális sztrájkriasztási parancsot, amely az elnök számára gyors, globális sztrájkképességet biztosít”. A 8022-es verzió a kiválasztott sztrájk-platformokra érvényes, beleértve a hosszú távú bombázókat és a stratégiai tengeralattjárókat.
Augusztus 17.: A STRATCOM közzéteszi a Global Strike Interim Capability Operations Order-ot (OPORD).
Október 1: Az OPLAN 8044 Revision 01 hatályba lép. Richard B. Myers tábornokok közös vezérigazgatói elnöke szerint „A STRATCOM felülvizsgálta a 2004 őszén hatályba lépett stratégiai elrettentési és reagálási tervünket. megakadályozzák, és szükség esetén legyőzzék az ellenfeleket szélesebb körben a vészhelyzetekben.
November: A CJCS közzéteszi a „Stratégiai Elrettentés Közös Működési Koncepciót”.
2005
Január 10.: A CJCS kiadja a Global Strike Joint Integrating Concept-t, 1. változat.
Március 1. Bush elnök aláírja a 2004-es egységes irányítási tervet.
Október 1: OPLAN 8044 A 02. revíziót a STRATCOM hajtja végre. A Pentagon szerint ez az amerikai stratégiai háborús terv „jelentős átalakítása” volt, amely többek között magában foglalta a „hagyományos ütközési lehetőségek integrálását az OPLAN-ba”.
2006
2006 elején: a CJCS-nek a tervek szerint frissített doktrínát kell közzétennie a közös nukleáris műveletekért (3-12. Közös pub). Azonban ez és három másik közös pub nukleáris dokumentum törlésre került.
Február 6 .: Donald Rumsfeld védelmi miniszter kiadta a Quadrennial Defense Review-t.
Forrás: A nukleáris információs projekt   szerzői joga a nukleáris információs projekthez 2005
A cikk eredeti forrása a Global Research


Az USA külpolitikájának bűncselekménye



A Truman-doktrínától a neokonzervatívokig

A PERDANA GLOBAL PEACE ORGANIZATION
NEMZETKÖZI KONFERENCIA 
A HATÁROZOTT HIBÁK - CRIMINALIZE WAR
2007. február 5-7., Dewan Merdeka, Putra World Trade Center, Kuala Lumpur
1. A kortárs kontextus
A világ a modern történelem legsúlyosabb válságának kereszteződésében van. Az USA katonai kalandot kezdett, „hosszú háborút”, ami az emberiség jövőjét fenyegeti.
Mivel az első atombombát 1945. augusztus 6-án Hiroshimára dobták, az emberiség közelebb került az elképzelhetetlenhez, egy nukleáris holokauszthoz, amely a radioaktív kiáramlás szempontjából potenciálisan a Közel-Kelet nagy részén terjedhet.
Felfogható bizonyíték van arra, hogy a Bush-kormányzat Izraelkel és a NATO-val együttműködve ironikusan tervezi nukleáris háborút indítani Irán ellen a Teherán nem létező nukleáris fegyverprogramjának megtorlásában. Az amerikai-izraeli katonai művelet „előrehaladott állapotban van”.
Ha egy ilyen tervet elindítanának, a háború felgyorsulna, és végül a Közép-Kelet-Közép-Ázsia egész régióját elnyeli.
A háború túlléphet a régión túl, amint azt néhány elemző is javasolta, végül egy világháborús forgatókönyvbe vezet.
Az USA által vezetett haditengerészeti telepítés (amely magában foglalja a katonai hardverek tömeges telepítését) két különálló színházban zajlik: a Perzsa-öbölben és a Földközi-tenger keleti részén.
A mediterrán térség militarizációja nagyrészt a NATO hatáskörébe tartozik Izraelkel együttműködve. Szíria ellen irányul, és egy ENSZ „békefenntartó” missziója homlokzata alatt zajlik. Ebben az összefüggésben az elmúlt nyáron Libanonnal folytatott izraeli vezette háború, amely számtalan atrocitást és egy egész ország megsemmisítését segítette elő, a tágabb amerikai szponzorált katonai útitervnek tekintendő.
LEBANON: A polgári védelmi mentők egy nő testét elhagyták egy polgári autótól, amelyet egy izraeli háborús rakéta-rmayleih juy 17 - AP ütött meg.
2. Naval Buildup a Perzsa-öbölben és a Földközi-tenger keleti részén 
A Perzsa-öbölben a haditengerészeti hadsereg nagyrészt amerikai parancsnokság alatt áll, Kanada részvételével.
Minden nukleáris képződés: Enterprise, Long Beach (CGN-9) és Bainbridge (CGN-25).
USS Enterprise Strike Group
USS Eisenhower
A haditengerészeti felépítés koordinálódik a légi támadásokkal. Az Irán légi bombázásainak tervezése 2004 közepén kezdődött, a 2004-es CONPLAN 8022 megfogalmazása szerint. 2004 májusában kiadták az NSPD 35 Nemzeti Biztonsági Elnöki Irányelvet, amely a nukleáris fegyverek telepítésének engedélyével rendelkezik.
Míg a tartalom továbbra is besorolva van, az a feltételezés, hogy az NSPD 35 a taktikai nukleáris fegyverek felhalmozására és telepítésére vonatkozik a közel-keleti háborús színházban a CONPLAN 8022 szerint.
A közelmúltban bekövetkezett fejleményekről beszámoltak arról, hogy Washington tervezi, hogy Romániában és Bulgáriában katonai bázisokból indítanak légvédelmi támadásokat. „Az amerikai erők Bulgáriában és a romániai Fekete-tenger partján két USAF-bázist használhatnak, hogy támadást indítsanak Iránnal áprilisban [2007]”, a bolgár hírügynökség Novinite szerint.
3. A végső háborús bűnözés: nukleáris fegyverek használata a hagyományos háborús színházban
Annak ellenére, hogy Pentagon kijelentések, amelyek taktikai nukleáris fegyvereket írnak le „biztonságos a környező polgári lakosság számára”, a nukleáris fegyverek használata az iráni ellen irányított hagyományos háborús színházban kiváltja a végső háborús bűnözést: egy nukleáris holokausztot. A következő generációkat fenyegető radioaktív szennyeződés semmiképpen nem korlátozódik a Közel-Keletre.
B61-11 NEP Thermonuclear Bomb
4. A „terrorizmus elleni háború”: a háborús bánásmód
Dick Cheney alelnök 2005-ben arról számoltak be, hogy utasította az USSTRATCOM-ot, hogy készítsen egy készenléti tervet, amelyet „egy másik, 9/11-es típusú terrorista támadásra alkalmaznak az Egyesült Államok ellen”. A civilek halálával járó tömeges baleset-előidéző ​​eseményeket arra használják, hogy a katonai napirend támogatása érdekében a közvéleményt ösztönözzék. A polgári haláleseteket arra használják, hogy igazolják az amerikai haza védelmét az állítólagos külső ellenség ellen, akiket „iszlám terroristákként” azonosítottak.
A tömeges balesetek előállítási eseményei
„Egy terrorista, hatalmas, baleset-előidéző ​​esemény [előfordul] valahol a nyugati világban - lehet, hogy az Amerikai Egyesült Államokban”, ami a lakosságot arra készteti, hogy megkérdőjelezze saját alkotmányunkat, és elkezdjük militarizálni hazánkat, egy másik tömeg, baleset-előállító esemény ismétlése. ”Tommy Franks tábornok,
„A globális átalakulás szélén vagyunk. Minden amire szükségünk van, a megfelelő nagy válság, és a nemzetek elfogadják az Új Világrendet. ”(David Rockefeller)
„Ahogy Amerika egyre multikulturálisabbá válik, nehezebb lesz konszenzust kialakítani a külpolitikai kérdésekben, kivéve a valóban hatalmas és széles körben észlelt közvetlen külső fenyegetések körülményeit.” (Zbigniew Brzezinski a nagy sakktáblán)
A feltételezés az volt, hogy ha egy ilyen 11/11 típusú, civilek halálával járó esemény (tömeges baleset-előállító esemény) megtörténne, Irán Cheney szerint a mögötte áll, ezáltal ürügyként szolgál a büntető bombázásokra, sokan ugyanúgy, mint az Egyesült Államok által 2001 októberében Afganisztán ellen támadott támadások, amelyek állítólag a tálib kormánynak a 11. sz.
A közelmúltban számos elemző összpontosított egy „Tonkini-öböl-incidens” létrehozására, amelyet a Bush-kormányzat az iráni háború elleni ürügyként használna.
5. A háború valódi célja az olaj
Az olaj a muszlim területeken fekszik. A cél az olaj birtoklása, az országok területi átalakítása és a Közel-Kelet térképének újrarajzolása
A háború hamis „humanitárius menetrendet” épít. A történelem folyamán az ellenség elbűvölését újra és újra alkalmazták a háború és a háborús bűncselekmények igazolására.
Az ellenség démonizálása geopolitikai és gazdasági célokat szolgál. Hasonlóképpen, az „iszlám terrorizmus” elleni kampány (amelyet az amerikai hírszerzés titokban támogat) támogatja az olaj vagyon meghódítását. Az „iszlám-fasizmus” kifejezés a muszlim országok politikáinak, intézményeinek, értékeinek és társadalmi szerkezetének leromlását szolgálja, ugyanakkor fenntartja a „nyugati demokrácia” és a „szabad piac” tételeit, mint az egyetlen alternatívát ezekre az országokra.
Az Egyesült Államok által vezetett háború a tágabb közel-keleti közép-ázsiai térségben a világ olaj- és földgázkészleteinek több mint hatvan százaléka felett van. Az angol-amerikai olaj óriások is igyekeznek irányítani az olaj- és gázvezeték-útvonalakat a régióból. 

szerzői jog Eric Waddell, Global Research 2003.  Kattintson a képre a nagyításhoz
A Baku-Tbiliszi-Ceyhan csővezeték útvonala
A muszlim országok, köztük Szaúd-Arábia, Irak, Irán, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Jemen, Líbia, Nigéria, Algéria, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Malajzia, Indonézia, Brunei, az összes olajkészletnek 66,2 és 75,9% -a között vannak. a becslés forrása és módszertana.
Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok csaknem 2% -át teszi ki az összes olajkészletnek. A nyugati országok, köztük a legnagyobb olajtermelők (Kanada, az Egyesült Államok, Norvégia, az Egyesült Királyság, Dánia és Ausztrália) az összes olajkészlet mintegy 4% -át ellenőrzik. (Az olaj- és gáznapló alternatív becslésében, amely tartalmazza a kanadai olaj-homokot, ez a százalékos érték 16,5% lesz.
A világ olajrészeinek legnagyobb része egy olyan régióban helyezkedik el, amely Jemeni csúcsától a Kaszpi-tengeri medencéhez és (Keletre) a Földközi-tenger keleti partjától a Perzsa-öbölig terjed. Ez a tágabb közel-keleti-közép-ázsiai régió, amely az Egyesült Államok által vezetett „terrorizmus elleni háború” színháza, a World Oil becslése szerint több mint hatvan százaléka a világ olajkészleteinek. (Lásd az alábbi táblázatot).
Iraknak ötször több olajja van, mint az Egyesült Államokban.
A muszlim országok legalább 16-szor több olajjal rendelkeznek, mint a nyugati országokban.
A legnagyobb nem-muszlim olajkészlet-országok Venezuela, Oroszország, Mexikó, Kína és Brazília. (Lásd a táblázatot)
A háborús bűncselekmények áldozatai megsemmisülnek A démonizálást egy ellenségre alkalmazzák, amely a világ olajfenntartóinak háromnegyedével rendelkezik. „A gonosz tengelye”, „gonosz államok”, „sikertelen nemzetek”, „iszlám terroristák”: a démonizálás és az elcsábítás az amerikai „terror elleni háború” ideológiai pillérei. Ők szolgálnak a casus belli-nek az olajért folytatott csatában.
Az olajért folytatott csata megköveteli azoknak a démonizálását, akik rendelkeznek az olajjal. Az ellenséget gonoszként jellemzik, azzal a céllal, hogy igazolja a katonai akciókat, beleértve a civilek tömeges megölését is. A közel-keleti közép-ázsiai régió erősen militarizált. (Lásd a térképet). Az olajmezőket körülveszik: a NATO-katonai hajók a Földközi-tenger keleti részén (az ENSZ „békefenntartó műveletének részeként”), az Egyesült Államok Fuvarozói Strike Csoportjai és Destroyer Squadrons a Perzsa-öbölben és az arabok a „terrorizmus elleni háború” részeként helyezkednek el. ”.
AZ ÚJ KÖZVETLEN KÖRNYEZET TÉRKÉPÉSE
6. Történelmi háttér: A Hirosima-tól a Preemptive Warfare doktrínáig
Melyek a katonai menetrend történeti gyökerei? Mi az amerikai támogatott háborús bűncselekmények mérlege, amely 1945-től a jelenig terjed?
KELL AZ ÁLLATKÉSZÍTŐK?
Az amerikai háborús bűncselekményeket és atrocitásokat a külpolitikai és katonai menetrend közvetlen következményének kell tekinteni, amely támogatja az amerikai vállalati érdekeket, beleértve az olaj óriásokat, a Wall Street pénzügyi intézményét és a nagy hat védelmi vállalkozót.
A közel-keleti háború az amerikai szponzorált katonai beavatkozások történetének csúcspontja.
A Hirosima bombázása volt az első mérföldkő, amely egy „előveszélyes” nukleáris doktrína megfogalmazásához vezetett, ahol a nukleáris fegyvereket a hagyományos háborús színházban kell használni.
Van egy folytonosság: a Hirosima bombázását „a polgárok számára biztonságosnak” tartották a közvéleménynek, mert Hirosima Truman elnök 1945. augusztus 9-i rádió címe „katonai bázis” -ként azonosult. 
„A világ megemlíti, hogy az első atombombát katonai bázisra húzták Hirosima. Ennek az az oka volt, hogy ebben az első támadásban a civilek megölését, amennyire csak lehetséges, elkerüljük .
(Harry S. Truman elnök, 1945. augusztus 9-én, a Nationnak szóló rádió beszédében, hallgasson beszédének kivonatáról, Truman naplóján átmenve megkülönböztető benyomást keltett, hogy határozottan hitte, hogy Hirosima katonai célpont. tájékoztatta az atombomba következményeit? ( Harry S. Truman elnök, napló, 1945. július 25. ).
Hasonlóképpen, az atomok elleni Iránnal szembeni felhasználás önvédelemként jelenik meg, amely a Pentagon szerint minimálisra csökkenti a „járulékos károk” kockázatát és megvédi a civilek életét. nukleáris fegyvereket szándékoztak szánni Saddam Hussein meggyilkolására:
„Ha Saddam vitathatatlanul a legmagasabb értékű cél Irakban, akkor jó eséllyel lehetne olyan nukleáris fegyvert használni, mint a B61-11, hogy meggyőződjék róla, hogy megöli őt és megszünteti a rendszert” (.
Általában véve a mini-nukse biztonságosnak tekinthető a hagyományos háborús színházban való felhasználásra:
„Most már szükség van arra, hogy veszélyeztesse egy 300 méteres gránit alagútba rakott bunkert anélkül, hogy megölné a környező polgári lakosságot.” (Pentagon hivatalos, Michel Chossudovsky, 2006, http://www.globalresearch.ca/index.php?context = viewArticle & code = 20060217 & articleID = 1988
Ezek az állítások, amelyek az amerikai nukleáris doktrínát tükrözik, az Amerikai Tudósok Szövetsége (FAS) szerint „az illúzió, hogy a nukleáris fegyvereket olyan módon lehet használni, hogy minimálisra csökkentsék a„ járulékos károkat ”, így elfogadható eszközként használhatók fel, mint a hagyományos fegyverek. Lásd: http://www.fas.org/faspir/2001 / kattintson a v54nl-re, dőlt hozzáadva)
 7. Amerika háborúi a háború utáni korszakban
Ami az euphemistikusan utal a háború utáni korszakra, valójában a folyamatos háború és a militarizáció időszaka. A második világháború vége óta ez a „hosszú háború” az amerikai hegemóniát világszerte kívánja létrehozni.
Ezt az időszakot az amerikai szponzorált színházi háborúk (Korea, Vietnam, Kambodzsa, Afganisztán, Irak és Jugoszlávia), a katonai beavatkozások különböző formái, köztük az alacsony intenzitású konfliktusok, a „polgári háborúk” (Kongó, Angola, Szomália, Etiópia , Szudán) katonai puccsok, amerikai szponzorált halálhajók és mészárlások (Chile, Guatemala, Honduras, Argentína, Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek), az amerikai hírszerződés által vezetett titkos háborúk stb.
Ezt az egész időszakot (1945-ben) az Egyesült Államok szponzorált háborúinak és katonai hírszerzési beavatkozásainak sorozata jellemezte a világ minden nagyobb régiójában (lásd az alábbi térképet).
A különböző műveletekről számolva az Egyesült Államok közvetlenül vagy közvetve megtámadta mintegy 44 országot a fejlődő világ különböző területein, 1945 augusztusától kezdve, sok közülük sokszor (Eric Waddell, 2003):
„Ezeknek a katonai beavatkozásoknak az elkötelezett célja az volt, hogy„ rendszerváltást ”fejtsen ki. Az „emberi jogok” és a „demokrácia köpenyei mindenképpen kiváltásra kerültek az egyoldalú és illegális cselekedetek igazolására” (Eric Waddell, 2003)
A Bush-tisztviselők által „hosszú háborúnak” nevezett külpolitikai alapokat a „Truman-doktrína” néven találjuk, amelyet először George F. Kennan külpolitikai tanácsadó alakított ki egy 1948-as államtitkárban rövid.
Amit ez az 1948-as dokumentum közvetít, az USA külpolitikájának folytonossága, a „Megtartás” -tól kezdve az „Előzetes” háborúig. Ez udvariasan megállapítja, hogy az Egyesült Államoknak katonai eszközökkel gazdasági és stratégiai erőfölényre kell törekednie:
Ezen túlmenően a világ vagyonának mintegy 50% -a, de a lakosság 6,3% -a. Ez a különbség különösen nagy a mi magunk és Ázsia népei között. Ebben a helyzetben nem lehetünk az irigység és a megtorlás tárgya. Valódi feladatunk az elkövetkező időszakban olyan kapcsolatok kialakítása, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy fenntartsuk ezt az egyenlőtlenség pozícióját anélkül, hogy a nemzeti biztonságunk kedvezőtlen hátránya lenne. Ehhez el kell hagynunk minden érzékenységetés álmodást; és mindenhol oda kell összpontosítanunk figyelmünket azonnali nemzeti célkitűzéseinkre. Nem kell megtévesztenünk magunkat, hogy ma megengedhetjük magunkat az altruizmus és a világszerte való hasznosság luxusának. (...)
E helyzetben jobb lenne, ha most elhagynánk a fogalmakat, amelyek hangsúlyozták a Távol-Keletre vonatkozó gondolkodásunkat. El kell hagynunk azt a törekvést, hogy „kedveljünk”, vagy egy magasan gondolkodó nemzetközi altruizmus tárházaként kell tekinteni. Meg kell szüntetnünk magunkat abban, hogy testvéreink legyenek, és tartózkodjanak az erkölcsi és ideológiai tanácsoktól. Meg kell szüntetnünk a homályos és a Távol-Keletre vonatkozó irreális célokat, például az emberi jogokat, az életszínvonal emelését és a demokratizálódást. A nap nem messze van, amikor egyenes erő fogalmakkal kell foglalkoznunk. Minél kevésbé akadályozzák az idealista szlogeneket, annál jobb (George f. Kennan, 1948-as államtitkár)
8. Az internacionalizmus megsemmisítése
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mint független és befolyásos nemzetközi testületnek a tervezett felbomlása az Egyesült Nemzetek Szervezete 1946-os megalakulása óta az Egyesült Államok külpolitikájának rajztábláján volt. A tervezett bukása az 1948-ban meghatározott Truman-doktrína szerves részét képezte. Az ENSZ kezdetétől fogva Washington egyrészt arra törekedett, hogy az előnyeit irányítsa, miközben megpróbálta gyengíteni és végül elpusztítani az ENSZ-rendszert. Kofi Annan, a kilépő főtitkár az amerikai külpolitika eszközévé vált.
George Kennan szerint:
„Esetenként [az Egyesült Nemzetek] hasznos célt szolgált. Nagyjából azonban több problémát hozott létre, mint amennyit megoldott, és diplomáciai erőfeszítéseink jelentős elterjedéséhez vezetett. És az ENSZ többségének nagy politikai célokra való felhasználása érdekében tett erőfeszítéseinkben olyan veszélyes fegyverrel játszunk, amely egy nap ellenünk fordulhat. Ez egy olyan helyzet, amely megköveteli a leggondosabb tanulmányokat és előrejelzéseket. (George Kennan, 1948)
Az ENSZ többségének jelentős politikai célokra történő felhasználása során tett erőfeszítéseinkben olyan veszélyes fegyverrel játszunk, amely egy nap ellenünk fordulhat. Ez egy olyan helyzet, amely megköveteli a leggondosabb tanulmányokat és előrejelzéseket. (George Kennan, 1948)
Bár hivatalosan is elkötelezett a „nemzetközi közösség” iránt, Washington nagyrészt az Egyesült Nemzetek Szervezete számára nyújtotta szavát. Az utóbbi években azt próbálta aláásni, mint intézményt. Az I. öbölháború óta az ENSZ nagyrészt gumibélyegzőként működött. Az Egyesült Államok háborús bűncselekményeit lezárta, úgynevezett békefenntartó műveleteket hajtott végre az angol-amerikai támadók nevében, megsértve az ENSZ Alapokmányát.
9. A Truman doktrínától a neokonzervatívokig
A Bush-adminisztrációs neo-konzervatív menetrendet úgy kell tekinteni, mint egy (kétpárti) „háború utáni” külpolitikai keretrendszer csúcspontját, amely alapot ad a kortárs háborúk és atrocitások tervezéséhez, beleértve a kínzókamrák létrehozását, koncentrációját. és a civilek elleni tiltott fegyverek széles körű használatát.
Korea, Vietnam és Afganisztán, a CIA által támogatott katonai puccsok Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában a cél az volt, hogy biztosítsák az amerikai katonai hegemóniát és a globális gazdasági uralmat, ahogyan azt a „Truman doktrína” kezdetben fogalmazta meg. A jelentős politikai különbségek ellenére az egymást követő demokratikus és republikánus közigazgatások Harry Trumantól George W. Bushig ezt a globális katonai menetrendet hajtották végre.
10. Amerikai háborús bűncselekmények és atrocitások
A teljes háború utáni időszakot kiterjedt háborús bűncselekmények jellemzik, amelyek több mint tíz millió ember halálát okozzák. Ez a szám nem tartalmazza azokat, akik a szegénység, az éhezés és a betegségek következtében elpusztultak.
Ami azokkal foglalkozik, egy bűnügyi amerikai külpolitikai menetrend. A bűncselekmény nem egy vagy több államfőre vonatkozik. Ez az egész államrendszerre vonatkozik, különféle polgári és katonai intézményekre, valamint az amerikai külpolitika, a washingtoni gondolkodók, a katonai gépet finanszírozó hitelintézetek megfogalmazása mögött rejlő erőteljes vállalati érdekekre.
A háborús bűncselekmények az amerikai állam- és külpolitikai eszközök bűncselekményének következményei. Konkrétan az egyes háborús bűnözőkkel foglalkozunk, de egy olyan folyamatban, amelyben különböző szintű döntéshozók vesznek részt, a háborús bűncselekmények elkövetésére, a megállapított iránymutatásokat és eljárásokat követve.
Ami megkülönbözteti a Bush-adminisztrációt az amerikai szponzorált bűncselekmények és atrocitások történelmi rekordjait illetően, az, hogy a koncentrációs táborokat, a célzott meggyilkolásokat és a kínzókamrákat most nyíltan tekintik a beavatkozás törvényes formáinak, amelyek fenntartják a „terrorizmus elleni globális háborút” és támogatják a a nyugati demokrácia elterjedése.

11. Az amerikai beavatkozás mechanizmusai
Az amerikai szponzorált bűncselekmények nem korlátozódnak a háború áldozataira és a nemzet infrastruktúrájának fizikai megsemmisítésére. 
Az országokat pusztítják el, gyakran átalakítják területekre, elmaradnak a szuverenitás, a nemzeti intézmények összeomlanak, a nemzetgazdaságot a „szabadpiaci” reformok bevezetésével megsemmisítik, a munkanélküliség lecsökken, a szociális szolgáltatások megszűnnek, a bérek összeomlanak, és az emberek elszegényednek.
A nemzet vagyona és természeti erőforrásai viszont a külföldi befektetők kezébe kerülnek a megszálló erők által bevezetett privatizációs programon keresztül.
12. A Perdana kezdeményezés: a háború dagályának megfordítása
A háború büntetésére irányuló Perdana-kezdeményezés célja a konszenzus megszüntetése. 
Amint ez a konszenzus megszakad, a „Globális terrorizmus elleni háború” rázkódó legitimitása összeomlik, mint egy lapka. A háborús bűnözőknek nincsenek lábai, hogy álljanak.
A háború árapályának megfordításához nagy kampányt kell kialakítani a hálózatépítéshez és a tájékoztatáshoz, hogy tájékozódjanak a földön, nemzeti és nemzetközi szinten, a környéken, munkahelyeken, plébániákban, mecsetekben, iskolákban, egyetemeken, önkormányzatokban az USA által támogatott háború veszélyeiről. nukleáris fegyverek használatát. Az üzenetnek hangosnak és világosnak kell lennie: Nem Irán veszélyezteti a globális biztonságot, hanem az Amerikai Egyesült Államokat és Izraelet. 
A katonai és hírszerzési közösségen belül is vitát és vitát kell folytatni, különös tekintettel a taktikai nukleáris fegyverek használatára, az amerikai kongresszus folyosóin, az önkormányzatokban és a kormány minden szintjén. Végül a magas rangú hivatalban lévő politikai és katonai szereplők legitimitását meg kell vitatni.
Úgy tűnik, hogy a kongresszus tagjai vonakodnak, hogy gyakorolják az amerikai alkotmány szerinti hatáskörüket annak érdekében, hogy megakadályozzák az elképzelhetetlen: az amerikai szponzorált nukleáris háború támadását. Ennek a tétlenségnek a következményei pusztítóak lehetnek. Amint a döntést politikai szinten hozzák meg, nagyon nehéz lesz fordítani az órát.
Ezen túlmenően a háborúellenes mozgalom nem foglalkozott az Egyesült Államok szponzorált nukleáris fenyegetésével az Iránra, részben a soraiban lévő megosztottság miatt, részben az információhiány miatt. Sőt, a háborúellenes mozgalom jelentős szektora úgy véli, hogy az „iszlám terrorizmus veszélye” valódi. „A háború ellen vagyunk, de támogatjuk a terrorizmus elleni háborút.” Ez a kétértékű álláspont végül arra szolgál, hogy megerősítse az amerikai nemzetbiztonsági doktrína legitimitását, amely a „terrorizmus elleni globális háború” (GWOT) elterjedésén alapul.
Ezen a ponton, a Bush-Cheney-rendszer népszerűsége minden időben alacsony, valódi lehetőség van arra, hogy kezdeményezzen egy megpróbáltatási folyamatot , amely hozzájárulhat a katonai menetrend ideiglenes megakadályozásához.
A vállalati média is komoly felelősséggel tartozik az amerikai szponzorált háborús bűncselekmények fedezéséért. Egészen a közelmúltig ezek a háborús előkészületek, amelyek magukban foglalják a nukleáris fegyverek használatát, alig terjedtek ki a vállalati médiában. Az utóbbit is erőteljesen ki kell küzdeni a közel-keleti háború elfogult lefedettsége miatt.
Szükséges a csend összeesküvésének megszakítása, a média hazugságainak és torzulásának feltárása, az amerikai kormány és a kormányokat támogató kormányok, háborús menetrendje, valamint az úgynevezett „belbiztonsági menetrend”, amely már meghatározta a rendőrségi állam kontúrjait.
A Perdana initaitve-nak a háború kriminalizálására adott válaszként elengedhetetlen, hogy az amerikai-izraeli háborús projektet a politikai vita előterébe helyezzék, különösen Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Izraelben. A háborúnak ellenző politikai és katonai vezetőknek szilárd álláspontot kell kapniuk a saját intézményeiken belül. A polgároknak egyénileg és együttesen kell állniuk a háború ellen.
MELLÉKLET
A1 kategorizálás, az amerikai beavatkozás jellege (44 ország)
A KÁROSOK NEM HATÁROZÓK A HÁTTERMÉNYEKBEN VAGY EGYÉB MILITÁLIS TÍPUS MŰVELETEKBEN,
GYAKORLATUNK A KERESKEDELMI GAZDASÁGI, SZOCIÁLIS ÉS INTÉZETI MECHANIZMUSOKAT A HÁZ ÉS A GAZDASÁGI KÖLTSÉG KÖRNYEZETI KÖVETELMÉNYEI ÉRTÉKESÍTÉSE
A katonai és titkos intelligencia vagy más parancstípusú műveletek tekintetében megkülönböztethetünk:
TW Színházi Háború
MC US megépített katonai puccs
CW US Szponzorált polgárháború
MP Katonai rendőrség
CO, Covert Intelligence művelet, proxy hadseregek, halálesetek,
Országok
Afganisztán TW CW MC CO, Angola CW CO, Argentína MC CO, Banglades MC, Bolívia MC, Bosznia TW CW, Brazília MC CO, Kambodzsa TW CW CO, Chile MC CO, Kolumbia CW CO, Kongó TW CW, Dominikai Köztársaság MC MP CO , El Salvador CW, MC CO, Eritrea CW, Etiópia CW, Guatemala MC CO, Grenada MP, Haiti MC MP CO, Honduras MC MP CO, Indonézia MC CO, Irán MC, Irak MC TW CO, Japán TW, Laos TW CW, Libanon TW CW CO MP, Libéria, CW, Macedónia MP, CW CO, Mozambik CW CO, Nicaragua CW CO, Nigéria CW CO, Észak-Korea TW CW, Pakisztán MC CO, Palesztina CW CO, Panama MC MP, Fülöp-szigetek MC MP CO, Ruanda CW CO, Szerbia CW CO, Szomália CW MP CO, Sierra Leone CW, Dél-Korea CW TW CO, Szudán CW MP CO, Thaiföld MC CO, Uruguay MC CO, Venezuela MC, Vietnam TW MC CW, Zimbabwe CW
Az amerikai szponzorált háborús bűncselekmények történelmi példái
KIVÁLASZTOTT ORSZÁGVÉDELEM
Korea (1950-1953)
Észak-Korea majdnem egyharmadát vesztette el a 8–9 millió ember lakosságának a 37 hónapos „forró” háborúban, 1950 - 1953-ban, amely egy nemzetiségű fegyveres konfliktus következtében soha nem látott arányban szenved . Lemay tábornok, aki az amerikai műveletekért felelős Koreában, őszintén elismeri, hogy az Egyesült Államok az észak-koreai népesség legfeljebb 20 százalékát ölte meg három intenzív bombázási időszak alatt.
Vietnam (1954-1975)
A vietnami források szerint a vietnami háborúból eredő polgári áldozatok 4 millió nagyságrendűek voltak. Az 1954-1975 közötti időszakban 38 millió lakosból a vietnami áldozatok a teljes népesség 12-13% -át teszik ki
Indonézia
Míg Indonézia nem támadta meg az amerikai erőket, a CIA-jelentés szerint tapasztalta, hogy „a huszadik század egyik legsúlyosabb tömeggyilkossága.” Ironikus volt, hogy a CIA kezdeményezte ezt a tervet.
„A 300 oldalas CIA szöveget nem ismeri a közvetlen szerepe az USA-ban a mészárlások Ez lényegében„hibáztatja az áldozatok a gyilkosságok - a támogatói a Kommunista Párt Indonézia (PKI) - saját halálát ... A több százezer az emberek lövéséről, szétzúzásáról, börtönzéséről vagy a halálra éheztetéséről elkövetőknek, vagy az elkövetőknek a bűntettek elkövetői voltak, ugyanolyan vétkesek, mint a hadsereg tábornokainak gyilkossága, mint az igazán bűnös ember. "
A Kongó (1998-2000)
A Kongó (1998-2000) és a Szudán amerikai támogatott „polgárháború” volt. Két évig tartó háború a Kongóban (1998-2000) a becslések szerint 3,8 millió ember halálát okozza, főként az éhezés és a betegségek miatt.
Szudán
Két millió haláleset következett be a szudáni 18 éves „polgárháború” miatt, amely a kőolaj-tartalékok ellenőrzésének biztosításához kapcsolódik.
Nigéria-Biafra
Egy millió ember halt meg az 1960-as évek végén az USA által támogatott Nigéria-Biafra konfliktus során, amely szintén az olaj érdekeihez kapcsolódik.
Ruanda (1994-1995)
500.000 és egy millió ember halt meg a ruandai „polgárháború” és a népirtás következtében. A közelmúltbeli jelentések megerősítik, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kulcsszerepet játszott az etnikai mészárlások kiváltásában.
Michel Chossudovsky a nemzetközi legjobb Amerika „Terrorizmus elleni háború” című  szerzője, a Global Research 2005-ös szerzője . Ő az Ottawai Egyetem közgazdaságtan professzora és a Globalizációs Kutatási Központ igazgatója. 
Chossudovszkij Amerika „Terrorizmus elleni háborúja” című könyvének megrendeléséhez  kattintson ide 
Megjegyzés: Az olvasók szívesen írják át ezt a cikket annak érdekében, hogy terjesszék a szót és figyelmeztessék az embereket a tágabb közel-keleti háború veszélyeiről. Kérjük, adja meg a forrás- és szerzői jogi megjegyzést.
médiafelmérések crgeditor@yahoo.com
A cikk eredeti forrása a Global Research




Bush harmadik világháború



- Van egy vezetőnk Iránban, aki bejelentette, hogy el akarja pusztítani Izraelet. Tehát azt mondtam az embereknek, hogy ha érdekel a III. Világháború elkerülése, úgy tűnik, érdekelne, hogy megakadályozzák, hogy a nukleáris fegyver készítéséhez szükséges tudás legyen. Nagyon komolyan veszem Irán fenyegetését nukleáris fegyverrel… ”(George W. Bush, 2007. október 17.) 
Grin és Laugh: „Itt van az ő kifejezése, mondván:„ A harmadik világháború ”(Huffington Post, 2007. október 17.)
 
"Úgy gondolom, hogy. Úgy vélem, hogy [az utasok lázadása a 93-as eltérített járaton 2001. szeptember 11-én] volt a második világháború első ellentámadása. ”(George W. Bush, 2006. május 6.)
„Ez az elképzelés, hogy az Egyesült Államok felkészül az Iránra való támadásra, egyszerűen nevetséges… Miután ezt mondta, az összes lehetőség az asztalon van.”  George W. Bush, 2005. február)
Nem egy jó és racionális világban élünk, ahol az amerikai elnök messzemenő döntései a lehetséges következményeik megértésén alapulnak. 
A III. Világháború már nem hipotetikus forgatókönyv. 
A hidegháború idején a „kölcsönös biztosítás” (MAD) fogalmát fogalmazták meg. A nukleáris háború pusztító következményeinek megértése nagyban hozzájárult az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti háború kitörésének elkerüléséhez.
Ma, a hidegháború utáni időszakban, nem létezik ilyen megértés.
A nukleáris holokauszt látványa, amely fél évszázadon át kísértette a világot, a „járulékos kár” helyzetébe került.
Az USA külpolitikája a neokonok alatt egy kegyetlen és bűnügyi napirenden alapul. A „terrorizmus elleni háború” hazugság; Irán nem jelent veszélyt a globális biztonságra, amint azt a NAÜ közelmúltbeli jelentése is megerősítette. Irán nem jelent fenyegetést Izraelre. 
Az amerikai elnök hazug, aki hisz a saját hazugságában. 
Míg Irán nem létező nukleáris áldozatai halálos és halálos fenyegetést jelentenek, az úgynevezett taktikai nukleáris fegyvereket „Made in America” írja le Pentagon dokumentumokban, mint „ártalmatlan a környező polgári lakosságra”. 
A keserű iróniában azok, akik a nukleáris fegyverek használatáról döntenek, hisznek saját propagandájuknak. Az Iránnal szembeni megelőző nukleáris támadás bona fide humanitárius kötelezettségvállalás, amely hozzájárul a globális biztonsághoz.  
És most az Egyesült Államok államfője, akinek a geopolitika korlátozott megértése van, nem is beszélve a földrajzról, arra utal, hogy ha Irán nem adja fel a nem létező nukleáris fegyverprogramját, vonakodva kényszerülnénk be a III. Világháborús helyzetbe. Bush azt állította, hogy a főparancsnokként dönthet úgy, hogy háborút indít Iránnal szemben, ami a III. Világháborúhoz vezetne. 
„Dr. A Strangelove újra elindul. ”Egy teljesen csavart logikában az Egyesült Államok elnöke bemutatja a III. 
A háborút Irán indítja el, aki nem volt hajlandó betartani a „nemzetközi közösség” „ésszerű igényeit”. 
A valóságot megfordítják és fejjel lefelé fordítják. Iránt azzal vádolják, hogy el akarja kezdeni a III. Világháborút. 
Media Blackout
A „globális közvélemény” szemeit a „globális felmelegedés” kataklizmájára szegecselték. Másrészt a III. Világháború nem az első oldal hírek. Több tízezer élet elvesztéséről beszélünk: az amerikai katonai menetrend következményei, amelyek magukban foglalják a nukleáris fegyverek előremutató használatát, nagyon veszélyeztetik az emberiség jövőjét. 
Jelenleg az amerikai és koalíciós erők, beleértve a NATO-t és Izraelet is, fejlett állapotban vannak, hogy támadást indítsanak Irán ellen. A koalíció vezetői teljesen megértik, hogy egy ilyen cselekvés a III. Világháború forgatókönyvéhez vezet. A Pentagon már tervezte és elemezte az eszkalációs forgatókönyveket. Az amerikai szponzorált háborús játékok még előre jelezték Oroszország és Kína lehetséges beavatkozását.
A III. Világháború a Bush rezsim kezdetétől az amerikai külpolitika NeoCon építészeinek ajkán volt. A dokumentum az új amerikai évszázad projektjében (PNAC) 2000 szeptemberében közzétett dokumentumban található, 
 A PNAC bejelentett célkitűzései „hosszú háborút” jelentenek, a globális háborút határok nélkül:
„Megvédeni az amerikai hazát;
 küzdelem és döntően nyerjen több, egyidejű nagyobb színházi háborút;
 a kritikus régiókban a biztonsági környezet kialakításával kapcsolatos „állandó” feladatokat látja el;
 átalakítsák az amerikai erőket, hogy kihasználják a „katonai ügyek forradalmát”;
Paul Wolfowitz korábbi védelmi miniszterhelyettes, Donald Rumsfeld korábbi védelmi miniszter és Dick Cheney alelnök a 2000-es elnökválasztást megelőzően megbízta a PNAC tervet. A PNAC vázolja a hódítás útitervét.
A nukleáris testtartás felülvizsgálatában szereplő, megelőző nukleáris doktrínát a republikánus párt és a washingtoni konzervatív gondolkodók támogatják
George W. Bush hatalmas gazdasági érdekek eszköze. Az Egyesült Államok kongresszusa széles körben támogatta az Irán elleni háborús háborút, amelyet Amerika európai partnerei és szövetségesei is támogatnak. A vezető republikánusok támogatták a III. Világháborús forgatókönyvet. Egy 2006-os interjúban az izraeli bombázások libanoni magasságában (2007. július 16.) a Newt Gingrich házának korábbi republikánus vezetője őszintén elismerte:
„A harmadik világháborúnak a korai szakaszában vagyunk, és őszintén szólva, a bürokrácia nem elég gyorsan reagál, és nincs megfelelő hozzáállásunk. És ez a háború 58. éve Izrael elpusztítására, és őszintén szólva, az izraelieknek minden joguk van arra, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy minden egyes rakéta elhagyja Libanont, és az Egyesült Államoknak segítenie kell a libanoni kormányt, hogy megszüntesse a Hezbollahot katonai erő - nem mint politikai erő a parlamentben - hanem katonai erőként Dél-Libanonban.
A Bush-kormány elfogadta az első sztrájk „megelőző” nukleáris politikát, amely most kongresszusi jóváhagyást kapott. A nukleáris fegyverek már nem a végső fegyver, mint a hidegháború idején.
Az Egyesült Államok Szenátusának 2002 elején bemutatott minősített Pentagon-dokumentumban (Nuclear Posture Review) a Bush-adminisztráció úgynevezett „készenléti terveket” hozott létre, amelyek a nukleáris fegyverek támadó „első sztrájkolására” vonatkoznak, nemcsak a „gonosz tengelye” ellen. (Irak, Irán, Líbia, Szíria és Észak-Korea), hanem Oroszországgal és Kínával szemben.
Michel Chossudovsky a nemzetközi bestseller- amerikai „Terrorizmus elleni háború”  szerzője , 2005. Az Ottawai Egyetem közgazdasági professzora és a Globalizációs Kutatási Központ igazgatója. 
Chossudovszkij Amerika „Terrorizmus elleni háborúja” című könyvének megrendeléséhez  kattintson ide 
Melléklet
Kivonatok Bush elnök október 17-i Fehér Ház sajtótájékoztatójáról (kiemelés hozzáadva)
Elnök úr, szeretném követni Mr. - Putyin elnök Teheránba tett látogatását. Ez nem Putyin elnök és Ahmadinejad elnök képe, hanem Putyin Vladimir által említett szavakról szól. Szigorú figyelmeztetést adott ki az amerikai katonai akciók ellen - az amerikai katonai akció ellen Tehran ellen -
AZ ELNÖK: Azt mondja, USA?
K Igen.
AZ ELNÖK: Ó, igen?
K - mondta, legalábbis az idézet azt mondta - és azt is mondta: „Nem lát bizonyítékot arra nézve, hogy Irán nukleáris bombát akar építeni.” Csalódott volt az üzenetben? És ez azt jelzi, hogy a nemzetközi nyomás nem olyan nagy, mint amilyennek azt hitte, hogy Irán elhagyta nukleáris programját?
AZ ELNÖK: Én - ahogy mondtam - várom - ha ezek valójában az ő észrevételei, várom, hogy tisztázza ezeket, mert amikor meglátogattam vele, megérti, hogy a világ érdeke, hogy biztos, hogy Irán nem képes nukleáris fegyvert készíteni. És ezért, az - az ENSZ első fordulójában, csatlakozott hozzánk, és a második fordulóban összeállítottunk egy üzenetet. Úgy értem, ha nem aggódna, Bret, akkor miért volt ilyen jó előrelépés az Egyesült Nemzetekben az első és a második fordulóban?
És ezért meglátogatom vele. Még nem tájékoztattam még Conditól vagy Bob Gates-ről, tudod, hogy meglátogatta Vladimir Putyint.
Q De véglegesen úgy gondolja, hogy Irán nukleáris fegyvert akar építeni?
AZ ELNÖK: Úgy gondolom, hogy addig, amíg felfüggesztik és / vagy világossá teszik, hogy nyilatkozataik nem igazak, igen, azt hiszem, hogy a nukleáris fegyver készítéséhez szükséges kapacitást, tudást akarják. És tudom, hogy ez a világ érdeke, hogy megakadályozzák őket. Úgy gondolom, hogy az iráni - ha Iránnak nukleáris fegyvere lenne - veszélyes fenyegetést jelentene a világbékére.
De ez - van egy vezetőnk Iránban, aki bejelentette, hogy el akarja pusztítani Izraelet. Tehát azt mondtam az embereknek, hogy ha érdekel a III. Világháború elkerülése, úgy tűnik, érdekelne, hogy megakadályozzák, hogy a nukleáris fegyver készítéséhez szükséges tudás legyen. Nagyon komolyan veszem Irán fenyegetését nukleáris fegyverrel. És továbbra is együtt fogunk dolgozni a nemzetekkel a fenyegetés súlyosságával kapcsolatban. Továbbá folytatjuk az általunk végzett pénzügyi intézkedéseket. Más szavakkal, azt hiszem - az egész stratégia az, hogy az Iránon belüli vezetők vagy felelős emberek bizonyos időpontban elfáradhatnak az elszigeteltségtől, és azt mondják, ez nem éri meg. És nekem érdemes megpróbálni tartani a kormányzat nyomását.
Másodszor, fontos, hogy az iráni emberek tudják, hogy nem bántalmaztuk őket. Csalódunk az iráni kormány cselekedeteiben, mint ahogyan is. Az infláció túl magas; az elszigeteltség gazdasági fájdalmat okoz. Ez egy olyan ország, amelynek sokkal jobb jövője van, az emberek sokkal jobbak - jobb reményt kell találniuk Iránban, mint amennyit a jelenlegi kormány nyújt nekik.
Tehát ez - nézd, ez egy összetett kérdés, nem kérdés. De az a szándékom, hogy továbbra is rally a világot, hogy koncentrált jelet küldjünk az iráni kormánynak, hogy továbbra is dolgozunk, hogy elkülönítsük Önt, abban a reményben, hogy valaki máskor megjelenik, és azt mondja, hogy nem érdemes elszigetelni .
A cikk eredeti forrása a Global Research


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)