2019. március 10., vasárnap

Gyüjtés











Gyüjtés


Draskovics Tibor házát felgyújtották. Mi is ezt tennénk, de a többi rablóét is éjjel , hogy égjenek bent családostul !!!

A másik, amiről szólunk: a hét végén felgyújtották Draskovics Tibor házát. Mindent meg kell tennünk e hazafias és az Emberiség érdekeit képviselő akció végrehajtói védelmében, és vadásznunk kell azokra, akik Draskovics házának felgyújtása ellenében állami besúgókként lépnek fel a magyarság maradék immunitása iménti módon végrehajtott képviselőivel szemben. Draskovicsnak pedig azt tanácsoljuk, hogy azt követően, hogy az Echelon-tényfeltárásunkkal, és ezzel az Emberiség maradék elérhető immunitásával szemben diffúzáltan ellenséges kurucinfós nácikat először a bush-i, majd az obamai CIA és a putyini FSZB óhajára megvédte és elrejtette, holott ezen kurucosoknak a szexuális szokásaik is világszerte - kisgyermekkorukig visszamenően - a titkosszolgálatok orra előtt hevernek, fogja be a pofáját, és ha az emberi élet, meg a lakosság jogainak védelméről merne szövegelni, foglalkozzon azzal, mi módon rejthették el és indíthattak ellenünk PÁRT-támadásokat a Fenevadja vezetésével azért, mert feltártuk a 100 évre visszamenőleg Magyarországon, állami megrendelésre végrehajtott pszichiátriai kényszerbezárások, elektrosokk terápiák és politikai gyilkosságok tényét, konkrét és folyamatban lévő ügyeket leleplezve!
Közvetlenebbül: ha nem akarod, hogy a tiéddel együtt a családod agyát is elevenen megégessék, ahogyan ti tettétek és teszitek, akkor fogd be a pofád, és húzz vissza a disznóólba, ahonnan ellenünk, elektrosokkos bűnöző Fideszes haverjaiddal és sokkos gyilkos kurucdisznóiddal előtrappolni merészeltél!




Filmünk, mely témája Orbán Viktor és bandája egyik legnagyobb aggodalommal rejtegetett területét leplezi le, ahogy eddig senki 15 millió magyar közül. A területet illetően szakértőnek számító Molnár F. Árpád előadásfilmjének címe: "Lázár János és Orbán Viktor életfogytiglanja". A film, amely ellen bűnszervezeti összefogásra röffent Orbán Viktor, Lázár János, Répássy Róbert, Áder János, a Hír tv gyakorlatilag teljes vezetése és megannyi újságírója, ide kattintva letölthető!




De mindez nem változtat a lényegen, hogy ez a film, amelynek címe: "Lázár Jánosék és Orbán Viktorék életfogytiglanja" előre elkészítve (ahogy ki lett jelentve) Orbán Viktor Életfogytiglanja lett és lesz, testzik ez a Hír tv-s magyargyilkos-rtömeggyilkos és répássysta-pestysta-kövérista államállatoknak vagy sem, csupán az a kérdés, hogy mindössze lázári-pestysjárványi-hír tv-s bűnbandáikkal övezve élete meghatározó tragédiarészévé válva, illetve azt előidézve, vagy úgy készíttetett el a Mindenható Isten Példás Kegyelméből, hogy az az Életfogytiglan nem csak képletesen, hanem ténylegesen végrehajtandó életfogytiglant készít elő, Orbán bitófáját eszeveszett sebességgel ácsoló pancser állami-Veérnáci pestysta és Hír tv-s ügyvédidiótái által.
Addig is, míg ezt megtudjuk, rúgjunk bele mindannyiszor Orbán Viktor bűnöző politikusi és áltényfeltáró, a rendőrségi és a titkosszolgálati működés és módszerek vonatkozásában a totális tájékozatlant megjátszó Pesty László-féle férgekbe és a Fideszes és Hír tv-s sokkos gyilkos Kövér László-féle PÁRTdisznókba, ahányszor csak nekünk rontanak azért, mert nem nyaljuk Veér-esre egy utolsó senkiházi, a teljes magyarsággal együtt az egész Emberiséget totális rabszolgasorba taszításra és Echelon-kiirtásra hajított mocskos monarchista-hitlerista-rákosista-kádéárista-kapitalista tömeggyilkos bűnöző, Orbán Viktor nemzet- és Emberiség-áruló, emberkínzó és sokkos gyilkos "lelki vezető" fenekét.
És ahogyan befejeztük a pesty-kövér-lázár-orbánbandának írott egyik legutóbbi levelünkkel, válaszul arra, hogy Pesty László echelonista, háttérhatalmi, hazudozó, gerinctelen kövérista-orbánista államvédelmi ügynökbűnöző bíróságon indított államtitkosszolgálati háborút ellenünk, minden magyar idők legfontosabb és legkiemelkedőbb tényfeltárói ellen:
Azt mondja a Bubó Nagy, a nagyon-nagyon Nagy:
- Kérem a következőt!
És fröccsen lábaink és talpaink alatt a szétfröccsenésre készült következő Veér-disznó. De odanézzen, aki kapott rá szemeket(!): hogyan dülöngélnek-menetelnek pont elénk és lábaink alá e Veér-ivástól kikerekedett szaftos-kapzsi zsírdisznók, hogy egyetlen tompa vagy hatalmasat pukkadt durranással fröccsenjenek szét, szép, piros szőnyeget festve, hogy annak dicsőségében haladjunk előre, egészen a végig. A Mindenható Készítette El örök időknek előtte, eleve elrendelve ezeket a nyomorult PÁRT-állatokat, tudván, hogy majd azokon járunk, de még mennyire sokat lendítve ezzel a Jézus Krisztus felé, a világ sötétségének és a Nagy Babiloni Szajha mocskos PÁRT-állatainak végzetes megbuktatására és fel-halálhörgésére.
Már alig várom, Orbán, hogy elmondhassam a teljes igazságot, mi vagy te, és miket követtél el életed során, míg utolsó, mocskos JÚDÁSSÁ züllöttél, te ócska nímand, karrierista, háttérhatalmi hazaáruló, aki megöletted azokat, akik jóhiszeműen, mások titkosszolgálataid terrorizmusa alatti rettegésből neked szolgáltak, hogy az Emberiség söpredékeként - de ki ne engedjen az Isten a mikrohullámú sütőből(!) -, utolsó bandáddal minden idők egyik legutolsó moslék állatává aljasuljál.
Mi pedig gondolkodjunk: akarjuk-e, hogy továbbra is Morales és Orbán hazudozzon, raboljon és gyilkoljon, végezze mészárlásait még a húszas évek állammaffiamódszereit is PÁRTmédiumaival rejtegetve, mint a Hír tv olyan tömeggyilkos rosszindulattal, amiről a kívülálló honpolgárnak halvány fogalma sincs(!), vagy amikor az akasztás és a főbelövés ideje következik, inkább véljük azt: ennyi hulla, ennyi igaz és legnagyobb, ezért elrejtett magyar sírja fölött, és egy világ Veér-ben gyászát követően ideje, hogy a bolíviaival szinonim magyar Ceausescu, az álmagyar orbáni cigányvajda dögöljön meg, mint ahogy tömeges Veérengzéseit követően a veszett kutyát lövik bele a veszett állat által eredetileg mindenki más belekotrására kikapart mocskos sírgödrébe.
BUMM! BUMM! BUMM!


RADNAI A PENTITÓ – ALVILÁGI LESZÁMOLÁSOKRÓL VALLOTT A BŰNBÁNÓ MAFFIÓZÓ 35

Miközben a sajtó hetek óta találgatja, ki tett terhelő vallomást az eddig érinthetetlennek hitt egykori olajos vállalkozóra, Portik Tamásra, a PestiSrácok.hu kiderítette: a bűnbánó maffiózó nem más, mint a kecskeméti maffiaper 2007-ben 12 évre ítélt keresztapája, Radnai László.
De mindez nem hetekkel korábban történt, hanem már tavaly ősszel részletes vallomásában számolt be Radnai a kilencvenes évek leszámolásos-robbantásos merényleteiről. E vallomást szerezte meg most a PestiSrácok.hu, s ebből készítettünk cikksorozatot…
PestiSrácok.hu








Radnai László itt még bilincsben, a kecskeméti maffiaper egyik tárgyalásán. Az azóta megromlott egészségi állapotú keresztapa már majdnem egy éve feltárta titkait a rendőrségnek (Fotó:MTI/Újvári Sándor)
Jócskán megtört a börtönben a kecskeméti maffiaper 2007-ben 12 évre ítélt keresztapája, Radnai László, ugyanis tavaly ősszel pentitóvá, azaz bűnbánó maffiózóvá vedlett át. Lelke rajta, reméljük nem esik bántódása, de a PestiSrácok.hu megszerezte a vallomását, amit folytatásokban közreadunk. Nem állítjuk, hogy minden úgy és akkor történt, ahogy Radnai állítja, de az viszont tény: az ismert bűnöző sokat tudhat és senkitől sem fél. Ugyanis egykori üzlet- és bajtársait mártotta be, kérdés mit kapott cserébe. Mondjuk nem nehéz kitalálni, hiszen nemrégiben engedték ki a fegyházból úgy, hogy még két és fél évet kellett volna lehúznia. Az is tény, hogy nem szimplán kiengedték, hanem úgynevezett büntetés-félbeszakítás történt, ami azt jelenti, hogy ha meggyógyul – betegségére hivatkozva szabadult -, vissza kell mennie leülni a hátralévő idejét. Az is igencsak kérdéses, hogy ha a nyomozást végző Nemzeti Nyomozó Irodának már tavaly ősszel rendelkezésére állt az alább részletezett vallomás, miért várt majdnem egy évet Portik lefogásával. Mondjuk erre is tudjuk a választ, de most még nem áruljuk el. Egyelőre örüljünk annak, hogy végre feltárulnak a kilencvenes évek alvilági titkai, végre egy olyan ember mondja el a tudását, aki benne volt a rendszerváltás utáni Magyarország legsötétebb eseményeiben. A pentitó vallomásából kiderül például, hogy a magyar alvilág végrehajtó embere Jozef Rohác lehetett, ugyanis a legtöbb gyilkosságot vele és bandájával végeztették el. Alább két leszámolásról rántjuk le a leplet. 
Prisztás helyett Cinóber
Cinóbert lecsalták ferencvárosi lakása elé és egyszerűen fejbe lőtték (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)
Az alvilági leszámolás sorozat a Prisztás József egykori pénzember, olajos vállalkozó ellen elkövetett 1996 novemberi gyilkosság volt, de mivel erről a sajtóban mostanában sok szó esett, erről majd később számolunk be. Most inkább a Prisztás utáni, a Domák Ferenc, alias Cinóber ellen 1996. december 18-án elkövetett leszámolásról szólunk. A férfi Prisztás üzlettársa volt. Mindketten – miként az energolosok is – jócskán bennne voltak az olajüzletben. Állítólag Domák striciként kezdte, feltűnt a Dobray György rendezte, a prostituáltakról szóló, 1989-ben készült K2 nevű áldokumentumfiulmben is. 
Radnai így vallott Cinóber megöléséről a Nemzeti Nyomozó Irodában:
Portik Tamás 1998-ban mondta el neki és Csüllög Zsigmondnak, hogy az olajügyek miatt lövette agyon Cinóbert. Aztán 2001-ben Ferencsik Attila, alias Brazil ( a kecskeméti maffiaper és számos büntetőügy vádlottja, az Energol Rt. alapítója – a szerk.) mondta el ugyanebben a társaságban, hogy az ő megbízázásukbók Jozef Rohác ölette meg Cinóbert, mert Lakatos Andráson, alias Kisbandin ( a maffia pénztárosának tartották, a kilencvenes éves végén, állítólag sok nagykutya pénzével külföldre szökött, majd a rendőrség hazahozta, és többrendbeli csalás miatt 2004-ben elitélték, de utána ismét nyoma veszett- a szerk.) keresztül pénzt követelt tőlük. Azon a decemberi napon egy bizonyos Heka Kálmán hívta le Cinóbert IX. kerület Üllői úti panellakása elé, hogy aztán Rohác két golyót repítsen a fejébe. Radnai szerint a gyilkosság megbízója Ferencsik Attila, Portik Tamás és Drobilich Gábor ( az Energol Rt. egyik alapítója, csak önbíráskodásért volt büntetve, eddig mindent megúszott – a szerk.) volt.
A kétesélyes Fenyő-gyilkosság
A pentító jól értesült a Fenyő János médiavállalkozó 1998-as meggyilkolásáról s. A Nemzeti Nyomozó Iroda eddig Jozef Rohácot és egyik emberét, Vladislav Trnkát gyanúsítja a bűntett elkövetésével, de folyamatban van Jozef Hamala szlovákiai kiadatása is, már amennyiben a Rohác-banda tagja még él. A gyilkosság egyik felbújtójaként Portik Tamást gyanúsítják, de mivel neki üzleti vitája nem volt Fenyő Jánossal, vélhetőleg ő csupán közvetítő lehetett a bérgyilkosság elvégzésében.

A fővárosi Margit utcában, a piros lámpánál lőtték le 14 éve Fenyő János médiacézárt, majd a tettes ruháit egy kapualjba eldobva elmenekült (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)
Radnai erről azt mondta a nyomozóknak, hogy Fenyőt megölése előtt nem ismerte, és nem is állt vele üzleti kapcsolatban. Egyik alkalommal együtt ebédelt Csüllög Zsigmonddal ( a Conti Car Kft. egykori vezetője, a kecskeméti maffiaper vádlottja, Radnai üzelttársa – a szerk.), Turi Tiborral ( a kecskeméti maffiaper állítólagos sértettje, az ügyész szerint Radnaiék őt és bandáját akarták eltenni láb alól, hogy megszerezzék balatoni érdekeltségeit – a szerk.) és Dévényi Tamással ( a Richfield Autókereskedés Kft. volt tulajdonostársa, az Energol-per vádlottja – a szerk), és arról beszélgettek, hogy valószínűleg Portik Tamás állhat a Fenyő-gyilkosság mögött. Turi jól értesülten még azt is tudni vélte, hogy egy bizonyos Foster, Karályos Gábor és Radics is a helyszínen volt, mivel ők vitték az elkövetőt egy fehér autóval a helyszínre. Aztán úgy 2003-2004 nyarán Radnai Drobilich Gáborral találkozott, aki igen zaklatott állapotban elmondta, hogy Bécsben találkája volt az „ő emberük testvérével”, akit Jozef Rohácnak hívnak. Róla megtudta, hogy Portik Tamás őt bízta meg Fenyő János megölésével, azaz „ Portik vele csináltatta ki Fenyőt.” Az okokról Drobilich – Radnai szerint – annyit tudott, hogy még 1994 környékén Fenyő és Portik közösen bérelt egy gellért-hegyi villát Gyárfás Tamástól. Portik ekkor javában olajozott és az volt a szándéka, hogy Gyárfáson keresztül be akart kerülni a tehetős emberek köreibe. Radnai szerint, bár Drobilich nem mondta ki, de a szövegkörnyezetből neki úgy tűnt, ezért Portik vállalta, hogy Gyárfás Tamás ( Fenyő János nagy üzleti riválisa, a mindenkori szocialista kormányzathoz hű NapKelte című műsor tulajdonosa, média- és ingatlan befektető, jelenleg a Magyar Úszószövetség elnöke – a szerk.) megbízásából megöleti Fenyő Jánost. Ezek után Drobilich Gábor arra kérte Radnait, hogy az ismert rendőri kapcsolatain keresztül próbálja meg kideríteni, hogy a Fenyő-gyilkosság helyszínén, az elkövető által egy kapualjban elhajított ruhadarabokon a rendőrök azonosítani tudják-e a tettest a DNS-minták alapján. 


A pentitó Radnai még annyit tudott a gyilkosságról, hogy együtt ült egy közismert külföldi gengszterrel, Salid M-el, aki elmondta neki, hogy Portik Tamás megkérte arra, béreljen lakást feleségével a VICO székház közelében. Valószínűleg innen figyelték ki Fenyő János mozgását a gyilkosság előtt. Salid szerint Portik nem csak Gyárfással, de Fenyő másik ellenségével, Princz Gáborral ( az egykori  Postabank 35 milliárd forint hűtlen kezeléssel megvádolt, majd felmentett egykori elnöke – a szerk.) is jóban volt. A külföldi bűnöző szerint az viszont már igen érdekes, hogy miután Fenyőt el tették láb alól, Portik Tamás megbízta egy ismerősét, Tomori Tamást, hogy a Keleti pályaudvarnál lévő egykori Postabank fiókból vegyen föl részére 120 millió forintot…
Ezt egyelőre a PestiSrácok.hu nem tudja mire vélni, de azért belegondolni is durva: Radnai  végső soron arról vallott, hogy Portik a médiacézár meggyilkolására két helyről is megbízást kaphatott. Azaz mindkét helyről bevasalta a pénzt? Mert akkor itthon ez volt minden idők legtöbb pénzt hozó bérgyilkossága…
Frissítés: A HetiVálasz.hu friss cikke azt állítja, hogy Radnai László a PestiSrácok.hu birtokába került vallomása egyszerű hamisítvány. Szerintük azt a két korrupcióval gyanúsított főzsaru, Gulyás Imre és Hopka Lajos készítette azért, hogy annak segítségével havi ötmillió forintról hétmillió forintra emeljék a nemrég letartóztatott, a budapesti éjszaka császáraként is emlegetett Vizoviczki Lászlótól a rendőri védelemért havonta kicsikart összeget. A dokumentum forrását ismerve azonban kijelenthetjük, hogy a HetiVálasz.hu cikke téves információn alapszik.
Portik Tamást múlt hónapban fogták el, több leszámolásos gyilkosság miatt kell majd felelnie (Fotó: MTI/TEK)


Zsidók a pornóiparban

2005. június / Nathan Abrams (Seleanu Magdaléna fordítása)

Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közreműködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában. A zsidó részvétel a pornóiparban régi história, Amerikában vitathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.

Malacságkufárok
A zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedő területre osztható: gyártókra és szereplőkre. Bár a zsidók Amerika összlakosságának csupán két százalékát adják, ennél nagyobb arányú a jelenlétük a pornóiparban. A könyvszakmában az eroticaműfajra szakosodott kereskeők nagy része az 1890 és 1940 között Németországból bevándorolt zsidók köréből került ki. Jay A. Gertzman, a Bookleggers and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920–1940[Könyvcsempészek és malacságkopók: Az erotikakereskedés, 1920–1940] szerője szerint a zsidók igencsak fontos szerepet játszottak az ún. gallantiana -könyvek (disznó vicceket és balladákat tartalmazó kötetek, illetve erotikus regények és klasszikusok), valamint az avantgárd, szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztönökre épülő művek terjesztésében.
A háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként” emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az 1970-es években az országban fellelhető pornókiadványok nagy része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született Sturman Cleveland szegénynegyedében nőtt fel. Eredetileg képregények és más lapok eladásából élt, ám amikor rájött, hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasznot hajtanak, mint a képregényfüzetek, pornókiadványokra specializálta magát, és idővel saját kiadványaival és saját értékesítőhálózattal lépett a piacra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a legnagyobb szexmagazin-terjesztőknek, és az 1970-es évek végén már mintegy kétszáz, szexkiadványokra specializálódott boltot mondhatott magáénak. Sturman megújította az akkor még népszerű peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a néző X kategóriás videókat nézhetett színes tévén, percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán ellenőrzése alá vonta az ún. „felőttszórakoztatási” ipart, hanem ő maga volt az. Végül adócsalással és más bűncselekmények vádjával bíróság elé került, és börtönben hunyt el 1979-ben. A családi vállalkozást fia, David vitte tovább.
Napjaink Sturmanja egy másik clevelandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A kettejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman tőzsdeügynöke és jobbkeze volt. Hirsch az amerikai szexfilmek legnagyobb előállítójának, a pornóvilág Microsoftjaként emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az ő nevéhez kapcsolódik a modern marketingmódszerek meghonosítása a pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív szerződésekkel odaláncolt pornócsillagokat illeti, akiknek az imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle színfalak mögött forgatott filmet.
Rendes zsidó fiúk és lányok
A zsidók közül került ki az 1970–80-as években forgatott pornófilmek legtöbb férfi szereplője, illetve a pornódívák jelentős része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötvenegy éves Jeremy felső középosztálybeli családban nevelkedett; mintegy ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezője. Jeremy afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó férfiak egyaránt valamiféle hősként tekintenek rá –ő az az elhízott, szőrös nebbich, aki káprázatos nőket cipel az ágyába. Afféle modern Dávid király, aki Góliát kardját forgatja, egy zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór hagyományos hőseit. Nem egy sápkóros talmudtudós. Hírnevét egy nemrég forgatott dokumentumfilm, A pornósztár: Ron Jeremy legendája örökítette meg az utókor számára. A leghíresebb zsidó férfi pornósztár lévén, Jeremy csodát tett az amerikai zsidó férfiak lelkével. Az a szerencsés vevő, aki 7,99 angol fontért (beleértve a postaköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a „Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselő CD-jét, meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az „élő legenda” személyesen hozzáfűzött kommentárját. Ahogy a népszerűsítő fülszövegen olvasható: „Eő a pult alól, és durr bele a fősodorba!”
Seymore Butts (szül. Adam Glasser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fiatal, jóképű és izmos. Glasser, a harminckilenc éves New York-i zsidó, 1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem jelentkezett, kikölcsönzött egy videokamerát, elballagott a közeli sztriptízbárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett. A film bődületesen rossz lett, de egy kis hücpe és néhány jól elhelyezett névjegykártya csodákra képes: nemsokára megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáénak mondhatta a szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát. Rövidesen a kézi kamerával forgatott, a spontaneitás látszatát keltő és a hanyagolható színvonalú esztétikával jellemezhető ún. gonzo filmek királya lett – ma pedig a legismertebb zsidó pornómogul. A Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser tizenkét alkalmazottja között megtalálható édesanyja és unokatestvére, Stevie (előbbi a cég jó kedélyű könyvelője és egyetlen fiacskája sadchen je, utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó mindenese). Glasser manapság saját reality show -val is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás” néven futó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek nyitóképein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a nagyérdemű.
A megkereshető zsozsó nyomában
A zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik Hollywoodban próbáltak szerencsét. A filmipar legnagyobb vonzerejét az jelentette, hogy befogadta őket. Fiatal iparágról lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat, amelyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimináció a zsidók ellen. A XX. század első felében nem kellett különösebben nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson valaki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A pornófilmek területén sem volt szükség nagyobb beruházásokra. A kanfilmek bemutatásához elegendő volt egy vetítő, egy vászon és néhány szék. Kívül esvén a status quó n és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen kísérleteztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor a zsidók azt tapasztalták, hogy kizárták őket egy-egy iparágból, olyan szakmák felé fordultak, amelyek érzésük szerint előbb-utóbb fejlődésnek indulnak. És – teszi hozzá – a zsidók régóta csiszolgatták a közvetítők tehetségét, hiszen ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek elkészítéséhez olyasvalami kellett, amivel a zsidók bőséggel rendelkeztek: a hücpe . A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat dobtak piacra, akik sikerüket szívósságuknak, intelligenciájuknak és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.
Tagadhatatlan, hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is hajtotta. A hollywoodi zsidó filmmogulokhoz hasonlóan, akik megteremtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra rávetítették Amerikáról szőtt elképzeléseiket, a pornómogulok is tanúbizonyságát adták, hogy pontosan érzékelik a közízlést. Hogyan is lehet jobban kielégíteni az ábrándokat, képzelgéseket, mint a felnőtt szórakoztatóipar termékeivel? Mint az ADL igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik beszálltak a pornóiparba, éppen úgy az amerikai álmot kergették, mint a többiek.”
Szekuláris szex
A filmiparban ügyködő társaikhoz hasonlóan, a pornóiparba beszálló zsidók sem hitközségük képviselőiként tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási értelemben tekinthető zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó, ők maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco, aki egyszer felvételizett valamelyik rabbiképzőbe. Sturman zsidónak tartotta magát, és bőkezű adományokat juttatott különféle zsidó jótékonysági szervezeteknek. Feltehetően ez az oka annak, hogy alig akad kifejezetten zsidó témájú pornófilm. (Jeremy egyszer megpróbált összetrombitálni pár zsidó pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik kivétel aDebbie Duz Dishes, amelyben Nina Hartley egy „fehérmájú” zsidó háziasszonyt játszik, aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig megszerezhető – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még kiaknázatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik szerkesztőségi cikke szerint „több ezerre tehető azok száma, akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A GoTo.com keresőjébe leggyakrabban bepötyögött »zsidó naptár«, »zsidó szinglik«, »zsidó párkeresők« és »zsidó ünnepek« kifejezések után a »zsidó pornó« következik.”
Szexuális rebellisek
Van-e a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlő lélektani oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a „tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a katolikus nőkkel való hálás zsidó fantáziája.
Luke Ford ortodox zsidó és pornóipari pletykafészek szerint „a pornográfia a hagyományhű, a Tóra által a zsidóktól megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli) szülők ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelői pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr megfogalmazásában, „egy »nyasgem« a kisujjukon is brilgyűűkkel flangáló nagybácsik felé, akik gyerekkoromban kiverték a palávert, mert zenész akartam lenni”.
Amikor a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módozatának tekintették. Amerika a zsidók által valaha megtapasztalt lehető legszabadabb társadalom volt, és ezt a pornóipar növekedése is tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak, erősen ellentmondtak az „amerikai zsidó királykisasszony” sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy ők talán annak az önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit Betty Friedman A női misztikum című, 1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülő ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények kényszerítő hatására. S ha már egyszer nekifeküdtek, akkor megálltak a saját lábukon, mivel a női szerepők általában kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.
Szexuális forradalmárok
Folytatva a forradalmi felforgatás elméletet, a zsidó részvétel a pornóiparban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér angolszász protestáns)- establishment felé. Néhány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát. Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról, mekkora „öröm számukra, hogy anarchista, szexuális bögölyökként csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a keresztény autoritás elleni atavisztikus gyűlöletből táplálkozott, s célja Amerika domináns kultúrájának morális aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett megverekednem vagy éppenséggel menekülőre fognom az iskolában, mert zsidó voltam. Lehet, hogy pornófilmes karrierem nem kis részben egy beintés ezeknek az alakoknak.” Al Goldstein, a Screw magazin kiadójának sommás megfogalmazása szerint, „az egyetlen oka annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornóiparba, nem más, mint hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is elhúzhat. Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” Eszerint a pornográfia a keresztény kultúra megerőszakolásának egyik módja, mivel az amerikai fősodor szívéig hatol (és feltehetően ugyanazok a WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az inas a kulcslyukon át” űfaját gyarapította, hanem az ábrázolási lehetőségek végső határát feszegette. Az új pozitúrák megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem csupán a szórakoztatás, hanem a sokkolás is.
Egy lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók hagyományos forradalmi/radikális energiájukat inkább a szexuális forradalomba, semmint a baloldali politikai küzdelmekbe fojtották. A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képviseltetik magukat a pornóiparban, amilyen kirívóan magas arányban vettek részt a radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális forradalmárok is voltak. A szexuális felszabadulás irodalmának tetemes része zsidó szerzők tollából került ki. Zsidók álltak élére annak a mozgalomnak, amelyik Amerikát végül arra kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitűdöt fogadjon el a szexet illetően. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai helyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman művei váltak a leendő forradalmárok kötelező olvasmányaivá. Reich központi témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte, hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént, hogy végre kielégítheti szexuális vágyait. Goodman a pornográfia legalizálásának „csodás kulturális következményeiről” értekezett, ami „megnemesíti művészetünket” és „humanizálja szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki elmélyedt Reichnek abban a művében, melyben összekapcsolta Freudot és Marxot: „Mieőtt eő szerepemet megkaptam, elmentem egy X kategóriás film próbajátékára: hajam a seggemig lógott, hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális forradalom, és munkáról, szerelemről és szexről, Reich három alaptéziséről locsogtam.” Dresner rabbi megfogalmazásában „a zsidó forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a zsidók előkeő helye a szexuális kísérletezés szószólói között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális szabadosságot dicsőítik.
Mit szégyellünk?
A zsidó pornóiparosok és pornószínészek szerepét és motivációit taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris kultúra egyik elhanyagolt területének megvilágítása volt, mivel kevesen foglalkoztak ezzel a témával. Az olyan összefoglalók, mint például Howard M. Sachar könyve, A History of the Jews in America [A zsidók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésről. Bármibe lefogadom, hogy a zsidók Amerikába érkezésének 350. évfordulóját ünneplő események között egyiken sem emlékeztek meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még a viszonylag toleránsTime Out New York magazin is túl prűdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár értesüléseim szerint a tekintélyrombolásáról ismert Heeb magazin tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Ismerve a viszonylag toleráns zsidó álláspontot a szexet illetően, számomra érthetetlen, miért kellene szégyellnünk a zsidók részvételét a pornóiparban. Még ha nem is tetszik különösebben, a zsidók fontos szerepet játszottak ezen a területen, és épp itt az ideje, hogy valaki komolyabban foglalkozzon ezzel.
















A liberálkapitalizmus a zsidóság eszköze, amellyel a keresztény erkölcsiséget felszámolhatja, hogy helyébe saját erkölcstelen téziseitállíthassa. A zsidóság "valamennyi társadalom fekélye és megölője", a zsidók eszközei "a bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélekölés és vásárlás", és ezekkel "megmérgezhetik a szervezetet"– fogalmazott. A főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: "Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról.
Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?" 


nem, nem Prohászkától idézünk megint, hanem a Szombatblogból, a zsidók internetes oldaláról.
lassan kiderül minden és úgy lesznek a tények nyilvánosan, pőrén, kilógó lóláb nélkül, ahogy kezdettől fogva állítottuk:

 

2005. június / Nathan Abrams (Seleanu Magdaléna fordítása)




"Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közreműködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában. A zsidó részvétel a pornóiparban régi história, Amerikában vitathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.


Malacságkufárok
A zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedő területre osztható: gyártókra és szereplőkre. Bár a zsidók Amerika összlakosságának csupán két százalékát adják, ennél nagyobb arányú a jelenlétük a pornóiparban. A könyvszakmában az erotica műfajra szakosodott kereskeők nagy része az 1890 és 1940 között Németországból bevándorolt zsidók köréből került ki. Jay A. Gertzman, a Bookleggers and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920–1940 [Könyvcsempészek és malacságkopók: Az erotikakereskedés, 1920–1940] szerője szerint a zsidók igencsak fontos szerepet játszottak az ún.gallantiana -könyvek (disznó vicceket és balladákat tartalmazó kötetek, illetve erotikus regények és klasszikusok), valamint az avantgárd, szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztönökre épülő művek terjesztésében.
A háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként” emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az 1970-es években az országban fellelhető pornókiadványok nagy része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született Sturman Cleveland szegénynegyedében nőtt fel. Eredetileg képregények és más lapok eladásából élt, ám amikor rájött, hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasznot hajtanak, mint a képregényfüzetek, pornókiadványokra specializálta magát, és idővel saját kiadványaival és saját értékesítőhálózattal lépett a piacra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a legnagyobb szexmagazin-terjesztőknek, és az 1970-es évek végén már mintegy kétszáz, szexkiadványokra specializálódott boltot mondhatott magáénak. Sturman megújította az akkor még népszerű peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a néző X kategóriás videókat nézhetett színes tévén, percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán ellenőrzése alá vonta az ún. „felőttszórakoztatási” ipart, hanem ő maga volt az. Végül adócsalással és más bűncselekmények vádjával bíróság elé került, és börtönben hunyt el 1979-ben. A családi vállalkozást fia, David vitte tovább.
IJ07_04tormay_cecile(1).jpg1919. április. 22.

Semmi hír se érkezik. Mintha meghaltak volna a távíróhuzalok a levegőben. Még az emberek se súgnak össze az utcában. Az őrszoba ablakán fásultan könyökölnek a katonák. Újság nincs. A cseh ágyuk hallgatnak.
Semmi hír... És ennek a szörnyű időnek mégis egyik legszörnyűbb üzenete jutott ma el hozzám. Kinn az utcán egy gyerek énekelt. Nem látszott, de a dala egyre közelebbről hangzott.
Figyelni kezdtem. A kis énekes éppen az utca torkolatán haladt át. Egy pillanatra szabadon beeresztették a házak a hangját maguk között. "Apám... Anyám..." Fiatal fiú volt. A felső testét kihívóan mozgatta, ahogy a vers végsorát még egyszer megismételte. Most tisztán hallottam:
"Apám, anyám dögölj meg...

     Rossz budapesti orfeumdallammal tovább repült a nóta. De a szívemben egy kis kalapács ferdén, zűrzavarosan kezdett ütni. Sok undorítót hallottam már a bolsevizmus új szellemű iskolájáról, de ez volt a legundorítóbb és leggonoszabb. A magyar iskola átalakulása nem most kezdődött el. Már a háborút megelőzőleg, szabadkőműves közoktatási kormányaink és szabadkőműves fővárosi polgármesterek indították meg észrevétlenül. Aztán Károlyi következett és, mint mindenütt, előkészítette a bolsevizmust a fiatal magyar nemzedék oktatásában is.
A zsidó szabadkőműves tanárok és tanítók tömeges kinevezése, Lukács-Lőwinger és Balázs-Bauer Béla Hersch bolsevisztikus tankönyvreformálása, a gyermeklélek bomlasztása, a szülői tekintély beszennyezése, az erkölcsi és nemzeti érzés céltudatos irtása és a szemléltető nemi felvilágosítás Károlyi kormányának a műve volt.

A szovjet-kormány oktatásának csak egyes embereket és elnevezéseket kellett megváltoztatnia és a gépezet már kizárólagosan a rombolás érdekében működött.
     Borzadás fogja el az embert, ha megidézi azokat, akiknek ma kezében van a magyar gyermek és a magyar ifjúság.

Ezek is mind idegen fajból valók. Közoktatási népbiztosok. Kunfi a morfinista, Lukács György a degenerált, Pogány, akiről egyre nyíltabban mondják, hogy embert ölt és Szamuelly a fogoly magyar tisztek oroszországi gyilkosa. A főiskolai hallgatók, az úgynevezett ifjúmunkások diktátora pedig egy merénylő, az a Lékai-Leitner, aki Tisza Istvánt a forradalom előestéjén a parlament kapujában akarta megölni. Laza erkölcsű betegek és gyilkosok, akik az iskolában csak törekvésük propagandaeszközét látják, egy démoni laboratóriumot, melyben védtelen lelkeket lehet mérgezni.
A forradalmi kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogától, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lett a magyar gondolatból, melyen a magyar vér ősidőktől fogva imádkozott, vallott és énekelt. Egyenrangúsított vele minden más nyelvet, melyet a csonka országban beszélnek.
Az oktatás eszköze a nevelés. A bolsevizmus nevelése az erkölcstelenítés.
A leányinternátusok hálószobáiban fiatal zsidó tanítók alusznak, hogy a kis leányok megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe zsidó orvostanhallgatók kísérik a leánygyermekeket, hogy a feleslegessé vált tartózkodást nevetség tárgyává tegyék. A nemi felvilágosítás tovább folyik. Az óvodák célja megváltozott. Bizalmasan közölték az óvónőkkel, hogy a játékiskolának el kell idegenítenie a gyermeket az anyától, feleslegessé kell tennie a családot. A játékszer közös, feledje el a gyermek a magántulajdon bűnét. És mialatt a hatalom a mai nemzedéket a vörös hadseregbe kényszeríti, elrendeli, hogy a jövő nemzedékből ki kell irtani a katonásdi játékokat, nehogy a rabszolga valamikor majd lázadásról álmodjék.
Parancs jelent meg. A régi olvasó és történeti tankönyveket be kell szolgáltatni. És mialatt a régit halommal égetik, hogy nyoma se maradjon, új könyveket iratnak olyanokkal, akik még csak magyarul sem tudnak.
A magyar irodalmat törölték a tantárgyak közül. Ezentúl a magyar iskolákban csak a világirodalmat fogják tanítani. Történetünket meghamisítják és céltudatosan mocskolják. "Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember."
Most értem meg a kis fiú káromló ocsmány dalának az eredetét.
Vessék meg a gyerekek még atyjukat, anyjukat is, hogy a szülők titokban négy fal között se tehessék jóvá a külső rombolást.
Egy démoni ellenség ötven év munkájával lassan ellopta a magyar faj lelkét. Most, hogy hatalomra jutott, dühös sietséggel pusztítja el azt a lelket, hogy népünknek, ha valaha még feleszmélne, ne legyen többé mit visszavennie.
Tormay Cecile: Bujdosó könyv




kun béla, szamuely tibor, révai józsef, lukács györgy,
mind magyarosított nevű, véreskezű kommunista vezető Magyarországon.
mind izraelita származású
Napjaink Sturmanja egy másik clevelandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A kettejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman tőzsdeügynöke és jobbkeze volt. Hirsch az amerikai szexfilmek legnagyobb előállítójának, a pornóvilág Microsoftjaként emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az ő nevéhez kapcsolódik a modern marketingmódszerek meghonosítása a pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív szerződésekkel odaláncolt pornócsillagokat illeti, akiknek az imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle színfalak mögött forgatott filmet.
Rendes zsidó fiúk és lányok
A zsidók közül került ki az 1970–80-as években forgatott pornófilmek legtöbb férfi szereplője, illetve a pornódívák jelentős része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötvenegy éves Jeremy felső középosztálybeli családban nevelkedett; mintegy ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezője. Jeremy afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó férfiak egyaránt valamiféle hősként tekintenek rá –ő az az elhízott, szőrös nebbich, aki káprázatos nőket cipel az ágyába. Afféle modern Dávid király, aki Góliát kardját forgatja, egy zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór hagyományos hőseit. Nem egy sápkóros talmudtudós. Hírnevét egy nemrég forgatott dokumentumfilm, A pornósztár: Ron Jeremy legendája örökítette meg az utókor számára. A leghíresebb zsidó férfi pornósztár lévén, Jeremy csodát tett az amerikai zsidó férfiak lelkével. Az a szerencsés vevő, aki 7,99 angol fontért (beleértve a postaköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a „Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselő CD-jét, meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az „élő legenda” személyesen hozzáfűzött kommentárját. Ahogy a népszerűsítő fülszövegen olvasható: „Eő a pult alól, és durr bele a fősodorba!”
Seymore Butts (szül. Adam Glasser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fiatal, jóképű és izmos. Glasser, a harminckilenc éves New York-i zsidó, 1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem jelentkezett, kikölcsönzött egy videokamerát, elballagott a közeli sztriptízbárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett. A film bődületesen rossz lett, de egy kis hücpe és néhány jól elhelyezett névjegykártya csodákra képes: nemsokára megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáénak mondhatta a szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát. Rövidesen a kézi kamerával forgatott, a spontaneitás látszatát keltő és a hanyagolható színvonalú esztétikával jellemezhető ún. gonzo filmek királya lett – ma pedig a legismertebb zsidó pornómogul. A Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser tizenkét alkalmazottja között megtalálható édesanyja és unokatestvére, Stevie (előbbi a cég jó kedélyű könyvelője és egyetlen fiacskája sadchen je, utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó mindenese). Glasser manapság saját reality show -val is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás” néven futó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek nyitóképein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a nagyérdemű.
A megkereshető zsozsó nyomában
A zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik Hollywoodban próbáltak szerencsét. A filmipar legnagyobb vonzerejét az jelentette, hogy befogadta őket. Fiatal iparágról lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat, amelyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimináció a zsidók ellen. A XX. század első felében nem kellett különösebben nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson valaki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A pornófilmek területén sem volt szükség nagyobb beruházásokra. A kanfilmek bemutatásához elegendő volt egy vetítő, egy vászon és néhány szék. Kívül esvén a status quó n és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen kísérleteztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor a zsidók azt tapasztalták, hogy kizárták őket egy-egy iparágból, olyan szakmák felé fordultak, amelyek érzésük szerint előbb-utóbb fejlődésnek indulnak. És – teszi hozzá – a zsidók régóta csiszolgatták a közvetítők tehetségét, hiszen ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek elkészítéséhez olyasvalami kellett, amivel a zsidók bőséggel rendelkeztek: a hücpe . A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat dobtak piacra, akik sikerüket szívósságuknak, intelligenciájuknak és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.
Tagadhatatlan, hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is hajtotta. A hollywoodi zsidó filmmogulokhoz hasonlóan, akik megteremtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra rávetítették Amerikáról szőtt elképzeléseiket, a pornómogulok is tanúbizonyságát adták, hogy pontosan érzékelik a közízlést. Hogyan is lehet jobban kielégíteni az ábrándokat, képzelgéseket, mint a felnőtt szórakoztatóipar termékeivel? Mint az ADL igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik beszálltak a pornóiparba, éppen úgy az amerikai álmot kergették, mint a többiek.”
Szekuláris szex
A filmiparban ügyködő társaikhoz hasonlóan, a pornóiparba beszálló zsidók sem hitközségük képviselőiként tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási értelemben tekinthető zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó, ők maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco, aki egyszer felvételizett valamelyik rabbiképzőbe. Sturman zsidónak tartotta magát, és bőkezű adományokat juttatott különféle zsidó jótékonysági szervezeteknek. Feltehetően ez az oka annak, hogy alig akad kifejezetten zsidó témájú pornófilm. (Jeremy egyszer megpróbált összetrombitálni pár zsidó pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik kivétel aDebbie Duz Dishes, amelyben Nina Hartley egy „fehérmájú” zsidó háziasszonyt játszik, aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig megszerezhető – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még kiaknázatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik szerkesztőségi cikke szerint „több ezerre tehető azok száma, akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A GoTo.com keresőjébe leggyakrabban bepötyögött »zsidó naptár«, »zsidó szinglik«, »zsidó párkeresők« és »zsidó ünnepek« kifejezések után a »zsidó pornó« következik.”
Szexuális rebellisek
Van-e a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlő lélektani oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a „tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a katolikus nőkkel való hálás zsidó fantáziája.
Luke Ford ortodox zsidó és pornóipari pletykafészek szerint „a pornográfia a hagyományhű, a Tóra által a zsidóktól megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli) szülők ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelői pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr megfogalmazásában, „egy »nyasgem« a kisujjukon is brilgyűűkkel flangáló nagybácsik felé, akik gyerekkoromban kiverték a palávert, mert zenész akartam lenni”.
Amikor a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módozatának tekintették. Amerika a zsidók által valaha megtapasztalt lehető legszabadabb társadalom volt, és ezt a pornóipar növekedése is tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak, erősen ellentmondtak az „amerikai zsidó királykisasszony” sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy ők talán annak az önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit Betty Friedman A női misztikum című, 1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülő ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények kényszerítő hatására. S ha már egyszer nekifeküdtek, akkor megálltak a saját lábukon, mivel a női szerepők általában kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.
Szexuális forradalmárok
Folytatva a forradalmi felforgatás elméletet, a zsidó részvétel a pornóiparban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér angolszász protestáns)-establishment felé. Néhány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát. Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról, mekkora „öröm számukra, hogy anarchista, szexuális bögölyökként csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a keresztény autoritás elleni atavisztikus gyűlöletből táplálkozott, s célja Amerika domináns kultúrájának morális aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett megverekednem vagy éppenséggel menekülőre fognom az iskolában, mert zsidó voltam. Lehet, hogy pornófilmes karrierem nem kis részben egy beintés ezeknek az alakoknak.” Al Goldstein, a Screw magazin kiadójának sommás megfogalmazása szerint, „az egyetlen oka annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornóiparba, nem más, mint hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is elhúzhat. Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” Eszerint a pornográfia a keresztény kultúra megerőszakolásának egyik módja, mivel az amerikai fősodor szívéig hatol (és feltehetően ugyanazok a WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az inas a kulcslyukon át” űfaját gyarapította, hanem az ábrázolási lehetőségek végső határát feszegette. Az új pozitúrák megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem csupán a szórakoztatás, hanem a sokkolás is.
Egy lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók hagyományos forradalmi/radikális energiájukat inkább a szexuális forradalomba, semmint a baloldali politikai küzdelmekbe fojtották. A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képviseltetik magukat a pornóiparban, amilyen kirívóan magas arányban vettek részt a radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális forradalmárok is voltak. A szexuális felszabadulás irodalmának tetemes része zsidó szerzők tollából került ki. Zsidók álltak élére annak a mozgalomnak, amelyik Amerikát végül arra kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitűdöt fogadjon el a szexet illetően. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai helyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman művei váltak a leendő forradalmárok kötelező olvasmányaivá. Reich központi témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte, hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént, hogy végre kielégítheti szexuális vágyait. Goodman a pornográfia legalizálásának „csodás kulturális következményeiről” értekezett, ami „megnemesíti művészetünket” és „humanizálja szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki elmélyedt Reichnek abban a művében, melyben összekapcsolta Freudot és Marxot: „Mieőtt eő szerepemet megkaptam, elmentem egy X kategóriás film próbajátékára: hajam a seggemig lógott, hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális forradalom, és munkáról, szerelemről és szexről, Reich három alaptéziséről locsogtam.” Dresner rabbi megfogalmazásában „a zsidó forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a zsidók előkeő helye a szexuális kísérletezés szószólói között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális szabadosságot dicsőítik.
rakosi kommunista vezetk.bmpMit szégyellünk?
A zsidó pornóiparosok és pornószínészek szerepét és motivációit taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris kultúra egyik elhanyagolt területének megvilágítása volt, mivel kevesen foglalkoztak ezzel a témával. Az olyan összefoglalók, mint például Howard M. Sachar könyve, A History of the Jews in America [A zsidók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésről. Bármibe lefogadom, hogy a zsidók Amerikába érkezésének 350. évfordulóját ünneplő események között egyiken sem emlékeztek meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még a viszonylag toleránsTime Out New York magazin is túl prűdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár értesüléseim szerint a tekintélyrombolásáról ismert Heebmagazin tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Ismerve a viszonylag toleráns zsidó álláspontot a szexet illetően, számomra érthetetlen, miért kellene szégyellnünk a zsidók részvételét a pornóiparban. Még ha nem is tetszik különösebben, a zsidók fontos szerepet játszottak ezen a területen, és épp itt az ideje, hogy valaki komolyabban foglalkozzon ezzel."








Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint a "kapitalizmus" és zsidóság összefüggő fogalmak.
Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.

Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben aztán a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban az is, hogy a főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy rafinált, 
romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?” Bangha Béla páterrel szemben Prohászka mindig tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen. A holokausztot nem érte meg, így arról nyilván nem tehet.
 "Mi nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni."



A Kaufman-terv

A Kaufman-terv

A Kaufman-terv

A Kaufman-terv































Theodore Nathan Kaufman amerikai üzletember a szerzője annak a könyvecskének, amely a Germany Must Perish! (Németországnak pusztulnia kell!) címmel 1940 végén vagy 1941 elején jelent meg Newarkban. Kaufman New York Manhattan nevű városrészében született, zsidó üzletember volt és ő töltötte be az American Federation for Peace (Amerikai Békeszövetség) nevű szervezet elnöki tisztét. A 96 oldalnyi könyvecske 25 centbe került és New Jerseyben működő Argyle Press jelentette meg. Hamarosan megjelent a könyv második kiadása is és a posta útján széles körben terjesztették. A megjelenési időpontból tudjuk, hogy ekkor az Egyesült Államok még hivatalosan semleges magatartást tanúsított, tehát nem vett részt a világháborúban. Erre csak az 1941. december 7-i Pearl Harbour elleni japán támadás után került sor. Németország és Japán megállapodása szerint, ha bármelyik felet támadás éri, akkor a másik szerződő fél is harcban álló félnek tekinti magát.Kaufman azt javasolja, hogy Németország teljes lakosságát szisztematikusan sterilizálni kell. Ennek a javaslatnak az amerikai sajtó széleskörű nyilvánosságot adott. A Time magazin 1941. március 24-i számában Kaufman tervét szenzációs elképzelésnek nevezte. A Washington Post azt írta róla, hogy egy provokatív elmélet, amit rendkívül érdekesen tálaltak. A New York Times fennkölt humanizmussal írta róla: „Az állandó béke terve a civilizált népek körében.” A Phildelphia Record című lap úgy kommentálta, hogy őszintén mutatja be a náci lélek sötét mélységeit.

Németország propaganda-minisztere, Joseph Göbbels, örömmel vette kezébe a könyvet. Elmondta magánbeszélgetés során, hogy „Ez a zsidó (Kaufman) rossz szolgálatot tett az ellenségnek. Ha az én kérésemre állította volna össze ezt a brosúrát, akkor sem végezhetett volna jobb munkát."
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/35/Bundesarchiv_Bild_146-1968-101-20A%2C_Joseph_Goebbels.jpgGöbbels utasítására a német sajtó erősen feljátszotta Kaufman javaslatát a német nép sterilizációval történő elpusztítására. A Berlinben megjelenő Der Angriff nevű napilap címlapján foglalkozott a könyvvel1941. július 23-án. Azt a címet viselte, hogy Ördögi terv a német nép megsemmisítésére. Egy másik címfelirat pedig úgy szólt, hogy az Ótestamentumi gyűlölet. A Das Reich című hetilap 1941. augusztus 3-i száma hosszabb részleteket közölt a brosúrából.

Szemléltessük néhány idézettel, hogy is látja Németország, a német nép történelmi szerepét a Kaufman-terv szerzője. „A jelenlegi háború nem Adolf Hitler elleni háború. Nem is a nácik elleni háború. Ez népek háborúja népek ellen; civilizált népek, melyek látják a fényt, háborúja civilizálatlan barbárok ellen (németek), akik a sötétséget tartják becsben. Ez a német nemzet és az emberiség közötti küzdelem. Hitlert nem lehet jobban felelőssé tenni ezért a német háborúért, mint a császárt az utolsó háborúért, sem Bismarckot a császár előtt. Nem ezek az emberek kezdeményezték, vagy indították meg Németország háborúit a világ ellen. Ők egyszerűen visszatükrözték a német nemzetbe beléoltott vágyat a hódítás és 
a tömeggyilkosság iránt. Ezt a háborút a német nép indította. Ők a felelősek érte. Ezért őnekik kell megfizetniük a háborúért. Máskülönben mindig lesz német háború a világ ellen. És amíg ez a kard függ a világ civilizált nemzeteinek a feje felett, nem számít, hogy milyen reményeket táplálnak, mennyire kitartóak az erőfeszítéseik, soha nem sikerül nekik megteremteni annak a tartós békének az erős és szilárd alapjait, amelyet először létre kell hozniuk, ha valaha is el akarják kezdeni egy jobb világ építését.

Nemcsak azt kell elérni, hogy ne legyenek többé német háborúk; nem szabad a legcsekélyebb lehetőségnek sem megmaradnia ahhoz, hogy egy újabb előfordulhasson. A jelenlegi küzdelem célja a német agresszió végleges leállítása kell, hogy legyen, ne pedig csak átmeneti engedményre kerüljön sor. Ez nem Németország feletti katonai uralmat vagy politikai és területi engedményekkel elért békét, vagy a legyőzött nemzet bűnbánatán alapuló reményt jelenti. Az ilyen megoldások nem nyújtanak elegendő garanciát arra, hogy nem lesz többé német agresszió. Ezúttal Németország totális háborút kényszerített a világra. Ennek eredményeként késznek kell lennie, hogy totális büntetést fizessen érte. Egy és csakis egy ilyen totális büntetés létezik.
Németországnak örökre el kell pusztulnia! Nemcsak képzeletben, hanem valóságosan.(Germany Must Perish 5. oldal)

A könyv 10. oldalán ez olvasható: „Miért szüljünk gyermekeket, miközben Németország háborúkat robbant ki?” A következő oldalon: „Tegyük fel, hogy ismét arra kényszerülünk, hogy öljünk. A háborúkat csak ilyen öléssel lehet megnyerni, nem pedig hősi halállal.” Két oldallal később ezt olvashatjuk: „Amikor eljön a Németországgal való leszámolás napja és ez el fog jönni, egyetlen nyilvánvaló válasz lesz. Egyetlen államférfinak, politikusnak vagy vezetőnek, aki felelős a háború utáni rendezésekért, sincs joga ahhoz, hogy hamis személyi érzésektől vagy különleges álszenteskedésből vagy arra hivatkozva, hogy  vezetői megtévesztették, azt állítsa, Németország méltó arra, hogy újjászülethessen. Ismét egy oldallal tovább lapozva, ezt olvashatjuk: „Sőt mi több, nem engedhető meg, hogy figyelmen kívül hagyja az egyszerű emberek önzetlen áldozatát azért, hogy az a fenevad, amely Németország, soha többé ne pusztíthasson végig a Földön. Nincs többé alternatíva: Németországnak el kell pusztulnia.” A könyvecske 33. oldalán Kaufman ezt a megállapítást teszi: „Az ismétlés kedvéért, Németország világuralmi elképzelése, a népek rabszolgasorsba taszítása nem politikai hit. Ez a gyűlölet és a türelmetlenség, a gyilkolás és a rombolás és a szabadjára engedett szadista vérontás erőszakos és égő evangéliuma…”

Kaufman ezt megelőzően a 28. oldalon megállapítja: „A németek veresége semmi esetre se fogja megszüntetni a hódítás és a világuralom megszerzése iránti vágyukat. Csak egyetlen mód van e vágyuk végleges megsemmisítésére: lehetetlenné kell tenni a világuralom elérhetőségét a németek számára, és ezt csak egy módon lehet elérni, ha Németországot eltávolítjuk a világból.”

Kaufman ezután leírja e megsemmisítés forgatókönyvét. Németország elveszítette a háborút, békét kér. A győztes nép erkölcsi imperatívusza, hogy Németország örökre megsemmisüljön, ezért
 a háború utáni döntéshozóknak el kell rendelniük a németek tömeges sterilizálását, mert az a legjobb eszköz a végleges eltávolításukra. E célból

1.      Azonnal és teljesen le kell fegyverezni a német hadsereget és valamennyi fegyverzetet el kell távolítani Németországból.

2.      Valamennyi német nehézipari és közszolgáltató üzemet erős őrizettel kell ellátni és az üzemek dolgozóit ki kell cserélni a győztes szövetséges államok munkásaival.

3.      
A német hadsereget csoportokra kell felosztani és erősen őrzött területekre kell szállítani, ahol rövid úton végrehajtják rajtuk a sterilizációt.

4.      
A polgári lakosságot, mind a férfiakat, mind a nőket, úgy kell elosztani területi szektorokként, hogy végre lehessen rajtuk hajtani a sterilizációt.

5.      Miután végrehajtották a sterilizációt a német hadsereg tagjain, a katonákat munkaosztagokba kell átcsoportosítani, és velük kell felépíttetni azokat a városokat, amelyeket ők romboltak le.

6.      
Németországot fel kell darabolni, és területét szét kell osztani. A mellékelt térkép eligazít a lehetséges területi kiigazításokról, amelyekre Németország teljes eltüntetésével kapcsolatban szükség van.

7.      Korlátozni kell a német polgári személyek utazását egészen addig, amíg valamennyin végre nem hajtják a sterilizációt.

8.      A német lakosságot kényszeríteni kell, hogy a számára kijelölt területeken megtanulja a helyi nyelvet és egy éven belül valamennyi könyv, újság és más sajtótermék 
német nyelvű kiadását meg kell szüntetni.Ugyancsak korlátozni kell a német nyelvű rádióadásokat, és fel kell számolni a német nyelvű iskolákat.

9.      Egyetlen kivételként az általános sterilizáció szigorú végrehajtása alól a Kaufman-terv lehetővé teszi, hogy azok a németek elkerüljék a sterilizációt, akiknek valamelyik győztes országban rokonai élnek, akikhez kivándorolhatnak, és akik pénzügyi felelősséget vállalnak eltartásukért és erkölcsi magatartásukért.

Theodore N. Kaufman a Newark-ban megjelenő Jewish Chronicle munkatársa volt. Kaufman úgy gondolta, hogy normális halálozási számot figyelembe véve
 a német nép létszámát évente fél millióval lehet csökkenteni. Ha a sterilizációs terve megvalósul, akkor két nemzedék után már lényegében befejezett ténnyé válhat a német lakosság felszámolása. A könyv tartalmaz egy térképet is, amelyben már Németország területe szét van osztva a szomszédos államok között.

A Német Szövetségi Köztársaságban 1985-ben tette közzé a Kaufman-terv szövegét Erich Kern a „Verheimlichte Dokumente” című kötetében. Wolfgang Benz történész azonban már 1981-ben azt hangsúlyozta, hogy a Kaufman-tervnek egyáltalán nem volt akkora jelentősége, mint ahogy azt a náci propaganda állította. 
A könyvnek ezt a bagatellizálását azonban nem támasztja alá az, hogy széleskörű sajtónyilvánosságot kapott és befolyásos hírügynökségek és lapok nem tiltakoztak ellene, hanem elemző írásokat közöltek róla.

Alfred Schickel történész a Zeitgeschichtliche Forschungsstelle (Kortörténeti kutatások) keretében Ingolstadtban 1994-ben kimutatta, hogy Kaufman a második világháború során egy második Németországra vonatkozó tervet is közzétett „No more German Wars” (Soha többé német háborúkat) címmel. Kaufman itt arról értekezik, hogy a németséget úgy is meg lehetne semmisíteni, ha Németország külföldi hatalmak állandó megszállása alá kerülne, és 
ha a német fiatalság nevelését radikális agymosással lehetne egybekötni. Benz szerint Kaufman ebben az 1942-ben publikált írásában már többé nem említi a tömeges sterilizálást a németség felszámolása eszközeként.



„The City of Man”



A Kaufman-terv nem az egyedüli említésre méltó dokumentum ebből az időszakból. 1940 végén az Egyesült Államokban és Kanadában egy másik könyvecske is kapható volt. A 113 oldalas könyv ezt a címet viselte: „The City of Man – Declaration on World Democracy” (Az ember városa – Nyilatkozat a világdemokráciáról). A könyvecskét kézbe vevő hiába keresi, ki a szerző. Ehelyett 17 kiadó neve is fel van tüntetve, köztük neves közéleti személyiségek és magas rangú szabadkőművesek nevei, így például Herbert Agar, Frank Aydelotte, G. A. Borgese, William Yandell Elliot, 
Oscar Jaszi (Jászi Oszkár), Alvin Johnson, Hans Kohn, Thomas Mann, Reinhold, Niebuhr.
 A The City of Man című kötetet háromszor is kiadta a The Viking Press New Yorkban három hónap alatt. Az első kiadás 1940 novemberében volt, a harmadik pedig 1941 januárjában.  Ez a tény arra utal, hogy a kiadók és akik mögöttük álltak, fontosnak tartották a könyv elterjedését. Már a fordítások is megkezdődtek a különböző világnyelvekre. Hirtelen azonban eltűnt a könyv és többé sehol nem lehetett megkapni. De nemcsak az üzletekben nem volt beszerezhető, de a könyvtárakból is eltűnt. Ha valaki tudakozódott iránta, akkor azt a választ kapta, hogy nincs meg nekik ez a könyv és a katalógusukban sincsen nyilvántartva. Johannes Rothkranz-nak azonban sikerült az 1990-es években nagy nehézségek árán egy eredeti kötethez hozzájutnia. Innen tudható meg, hogy mi is volt a könyv kiadóinak az üzenete az emberiség számára.

Ez röviden annak a bejelentése, hogy eljött az emberiség számára az a lehetőség és szükségszerűség, hogy létrehozza a világállamot,
 ha ugyanis csak egyetlen állam létezne a Földön, akkor többé nem kerülhetne sor háborúra a különböző államok között. Ezért arra ösztönzik az emberiséget, hogy ragadják meg ezt a kedvező alkalmat. Mivel a könyv hirtelen eltűnt, arra kell következtetnünk, hogy a világpolitika nem látható terében működő döntéshozók idő előttinek találták ennek a tervüknek a nyilvánosságra hozatalát. A könyv megjelenése mellett döntők valószínűleg tévesen mérték fel a helyzetet, és ezért vallották meg nyíltan hosszú távú világstratégiájukat. Az idő azonban mégsem volt a legkedvezőbb a második világháború kezdetén. Felismerték a hibát, és ezért a könyvet azonnal visszavonták. A tizenhét kiadóként megjelölt személy nyilván nem egyedül döntött arról, hogy bejelentsék: eljött a világállam létrehozásának az ideje! Nyilvánvalóan valamelyik háttérben meghúzódó titkos szervezet megbízásából vagy jóváhagyásával jártak el. Abból lehet következtetni e háttér-szervezet természetére, hogy célja a nemzetállamok felszámolása és az egy központból irányított új világrend, a világdemokrácia globális uniójának a létrehozása. Aki tanulmányozta a szabadkőműves irányzatok, köztük az Adam Weishaupt nevével fémjelzett Illuminátus-szövetség dokumentumait, az tudja, hogy itt az általuk kidolgozott hosszú távú világstratégiáról van szó.


 A „tenyésztési háború” - Ernest Hooton professzor elképzelései



A második világháború során Ernest Hooton neves amerikai antropológus is közreadott egy a Kaufman-tervhez hasonló javaslatot. 1943. január 4-én jelent meg a New York-i P. M. című napilapban a „Breed War Strain Out of Germans” (Tenyészési háborúval megszűrni a németeket) című írása, amelyben kifejti azt a „kitenyésztésre” vonatkozó tervét,
 amelynek az alkalmazásával el lehetne pusztítani a német nacionalizmust és agresszív ideológiát egyidejűleg megtartva és továbbfejlesztve a németek kívánatos biológiai és szociológiai tulajdonságait.

A Harvard Egyetem professzora genetikailag akarta átalakítani a német nemzetet, 
bátorítva a német nőket, hogy ne német férfiakkal házasodjanak, akiket nagy számban költöztetnének át Németországba. A német férfiakat pedig arra kényszerítenék, hogy távozzanak Németországból és ne német asszonyokkal lépjenek életközösségre. 10-12 millió németet a szövetségesek ellenőrzése alatt áttelepítenének más országokba Németországból, és kényszermunkára fognák őket. Hooton professzor szerint ez jelentősen csökkentené a „tiszta” németeknek a születési rátáját, a társadalmi összetétel megváltozása pedig csökkentené a németek agresszivitását, mivel a nemzeti önazonosságuktól megfosztott és agymosáson átment egyének létszámbeli fölénybe kerülnének a németországi lakosságon belül. Hooton szerint 20 év alatt ezt a programot sikerrel végre lehetne hajtani. Ez alatt az időszak alatt bátorítani kellene a tömeges bevándorlást Németországba, elsősorban nem német nemzetiségűeket kellene betelepíteni.

E sorok írójának alkalma volt megtapasztalni, hogy 
a Német Szövetségi Köztársaság vonatkozásában részben végre is hajtották ezt a programot például török, jugoszláv, olasz és más országokból történő tömeges betelepítéssel. 1945 óta folyamatosan csökken a németek születési arányszáma és helyükbe fajilag és kulturálisan más származású külföldi betelepülők léptek. A transznacionális szervezett magánhatalom számára egy ilyen fejlemény többszörösen is előnyös. Egyrészt gyengíti az adott nemzetállamot és annak kulturális kohézióját, másrészt sokkal olcsóbb a betelepülő munkaerő, mint az adott ország lakossága fertilitásának a szinten tartása és növelése szociális intézményei magas szinten tartásával.

(Zárójelben utalunk arra, hogy ehhez hasonló  probléma 
2007 tavaszán Magyarországon is felmerült. Kiderült, hogy a kormányzat a csökkenő magyar lakosságot nem a szükséges szociális támogatással kívánja utódok felnevelésére ösztönözni, hanem e helyett tervbe vette olcsó ázsiai munkaerő tömeges, milliós nagyságrendű betelepítését középtávon.)



















a nemzetallamokat fel kell higitani a magas kulturaju bevandorlokkal, mondja ez a torekeny kis nenike, aki az ot befogado svedorszagot vagja haza, es buszken vallalja, hogy minden terv szerint halad.

Barbara Lerner Spectre

zsidók játszanak a vezető szereppel az európai multikulti támogatásában:
botrány






Egy Paideia nevű szervezet vezetője, mely Svédországban székel, a Wallenberg alapítvány és a svéd kormány támogatásával alapult zsidó eszmék terjesztésére. Egy Egy Svédorszég nevű egyesület vezetőjeként multikulturalizmust terjeszt európaiak kiirtására saját hazájukban. Noha az USA-ban született, Spectre Palesztinába (izraelbe) vándorolt ki 1967-ben, majd 1999-ben Svédországba ment, ahol azóta bomlaszt. Férje Philip Spectre rabbi, aki a stockholmi zsinagóga rabbija volt a 2000-es években.
Európai polgárjogi harcosok undorral hallgatták nyilatkozatait, melyekben demográfiai tömeggyilkosságot szorgalmaz Európában az IBA-News újságban, melyet a megszállt Palesztinában nyomnak, és amely cionista eszméket terjeszt.
Európa nem tanulta meg a multikulturalizmust. Az átalakulás fájdalmainak vagyunk tanúi. Európa nem lesz egységes, mint a múlt században volt. Zsidók a változás mozgatói. Nagy változást kell Európában létrehozni. Most mennek át a multikulturális módba, és nehézményezik, hogy zsidók vezetik a változásokat. De anélkül a vezető szerep nélkül és anélkül a változás nélkül Európa nem marad fenn.
Barbara Lerner Spectre, IBA-News, 2010.

multikulturális vagy internacionalista, mindegy


Sternnek vagy Singernek hívták, már nem emlékezem rá biztosan.
Az ember ingerülten nézett rám: - Neki kell jönnie és szocialistáknak. Ők majd megmentik Magyarországot. 
- Sajátságos, hogy azoktól várja a haza megmentését, akik megtagadják a haza fogalmát. 
- Nem is úgy értettem - mondotta az ember. - Éppen ez volt a baj Magyarországon. Itt mindig a hazáról beszéltek és a nemzetről. Pedig haza nincs és nemzet sincs. Nekem mindegy, hogy hol élek, Moszkvában vagy Münchenben vagy Belgrádban. Egészen mindegy, ha jól élek. Ezt kell elérni és ezt csak a szocializmus érheti el. 
  "1919.  A  «csőcselék»  zsidók  új  Palesztinává  akarják  gyúrni a keresztény  Magyarországot  és  börtönnel,  bitóval  irtják a  keresztény  magyarokat,  hogy  meghálálják az  1840.,  1867.  és  1895.  évi ostoba törvényeket."
a történelem ismétli önmagát, és a világ sohasem tanul, hiába hangozgatják - akár a holokauszt kapcsán is : a történelemből tanulni kell!
 az ügynökök a paradicsomba mennek

az ügynökök a paradicsomba mennek - 2.

Az ügynökök a paradicsomba mennek - MTV

Dézsi Zoltán Pincebörtön

Háború a nemzet ellen 1. TELJES DVD Film

Végjáték (Alex Jones) A világ leigázásának forgatókönyve

Láthatatlan Birodalom - Az Új Világrend meghatározása

Ángyán: A mai világban az okoz meglepetést, ha valaki azt mondja, amit gondol, és azt teszi, amit mond. Nehéz az ilyen figurát hova tenni.
 nagy józsef: A 2005-ös gazdademonstráción ismertük meg Ángyán Józsefet, aki egyetemi professzor létére magoszos traktorral pöfögött Pestre, és egyik vezéralakja lett a vidékfejlesztési miniszterrel tárgyaló delegációnak. Innen ívelt karrierje 2010-re az Orbán-kormány földművelésügyi államtitkári posztjáig. Ahol aztán két év alatt ellehetetlenült. Idén januári lemondásakor így fogalmazott: „Az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt maffiahálózat mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatáson át a piacig… a zsákmányszerzés útjában álltam… maffiacsaládok, spekuláns oligarchák lehetetlenítették el a munkámat… elérte ezen érdekcsoport, hogy elfogyott körülöttem a levegő.” Nem értem. Ön volt a főnök, a háta mögött Orbán Viktorral. Mi az, hogy elfogyott a levegő?
Elfogyott, ez történt. Egy „megfelelően” szocializált minisztériumi apparátus, ha bizonyos körökből utasítást kap, kifinomult eszközökkel képes lassítani, ellehetetleníteni az ügyeket. Egyszerűen útban voltam a programommal együtt.
Orbán nem segített?
Nem.
Kérte őt?
A látszatát is kerülni akartam annak, hogy a miniszterem feje fölött keresem a közvetlen kapcsolatot a kormányfővel. Sajnos későn jöttem rá, hogy nem elég a miniszteremmel megosztani a gondjaimat, hiszen ő is foglya a helyzetnek. A lemondásom felajánlása arra tett kísérlet volt, hogy beszélhessek minderről Orbán Viktorral. Az hogy ő ezt követően se kezdeményezett találkozót, számomra azt jelentette: ismerheti a problémákat.
Ebben biztos lehet. Amúgy minek emelte önt a kormányba? Miért telepített aknát maga alá?
Nem tudom.
felhasználták Ángyán urat a kampányban. azt hitték be tudják törni, nem sikerült
Ön lemaffiózott a politikával is jó viszonyt ápoló nagyvállalkozókat. Nem tart retorziótól?
Hogy is mondja János evangéliumában Jézus? „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”
Tudná igazolni az állítását? Mármint a maffiózósat.
Az oligarchák emberei ott ülnek a döntéshozók közelében, és akárcsak egy korábbi rendszerben az úgynevezett tartótisztek, utasításokat hoznak és információkat visznek.
A minisztériumokban is így megy ez?
Erre most nem tudok válaszolni.
A fejlesztési tárcánál Fellegi Tamás távozása után Simicska Lajos közeli beosztottja, Németh Lászlóné lett a miniszter, aki főtanácsadónak az ön által is sokat átkozott „oligarcha”, Nyerges Zsolt testvérét, Nyerges Attilát vette maga mellé. Utóbbi lenne a „tartótiszt”?
Most erre sem tudok válaszolni.

Megnevezne tartótiszteket?
Arra is sor kerül. Mindennek rendelt ideje van.
Az ön volt tárcájánál is ült „tartótiszt”?
Egyelőre erre sincs válaszom.
Nyerges Attila önökhöz is bejárt?
Nincs válaszom.
Lassan haladunk. Orbán - az ángyáni vidékfejlesztési programmal összhangban - a családi gazdaságok megerősítéséről szónokolt a kampányban. Ezek után miért hagyná a miniszterelnök az „oligarchák" uralmát?
Jó lenne egyszer minden kötöttségtől mentesen őszintén beszélgetni vele erről. Meg másról is. Persze nem vagyok én teljesen bolond, tudom, egy miniszterelnöknek számos szempontot kell egyeztetnie a döntései során. De hogy pontosan milyen kényszerek alatt mozog, milyen alkuk kötik, nem sejthetem.
Miért kéne bárkivel is alkudoznia? Övé a kétharmad.
Pénz is kell ahhoz, hogy a politikában eredményt lehessen elérni. Nekem viszont – tartsanak ezért akár bolondnak - meggyőződésem, hogy a politikának nem a spekuláns oligarchákkal, hanem a néppel kell szövetséget kötnie. Hinnie és bíznia kell az emberekben.
A pénz a pártba kell?
Ehhez nem értek.
Kár. Hány embert tart ön agrároligarchának?
Néhány százan lehetnek. A rendszerváltás előtt ezerötszáz téesz és százhúsz állami gazdaság létezett, ezeket privatizálta el sok helyen a menedzsment a tagok elől. Tőkéstársaságok születtek, amelyek utóbb konglomerátumokká egyesültek. Olykor persze összecsapnak a jobbosok a balosokkal, de a végén kiegyeznek egymással, hiszen holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ha ezek a gazdasági érdekcsoportok közvetlen politikairányító szerephez jutnak, annak a köz szempontjából katasztrofálisak lehetnek a következményei. Nem véletlenül mondta a miniszterelnök több alkalommal is nyilvánosan, hogy „a gazdasági elitet távol kell tartani a politikai döntéshozataltól”. Én ezzel maximálisan egyetértek. Olyannyira, hogy ezt a lemondásomat indokoló levelemben szóvá is tettem. Annyit fűztem hozzá Orbán véleményéhez: ahhoz, hogy távol tudjuk e köröket tartani a politikai döntéshozataltól, előbb el kell távolítani őket onnan.

Nevesítsük a hollókat, kérem.
Több nevet most nem mondok.
http://m.cdn.blog.hu/va/vastagbor/image/2012/05/3.jpgCsányi, Csányi, Nyerges, Nyerges, Nyerges, Nyerges, Leisztinger, Leisztinger ..
Nagytőkések nagykoalícióban
csányi 4 milliárdot kapott, az mszp és  a fidesz közt nincs határ, összeérnek


Ismét csak: kár. Említette, létezik ezen csoportok „pártsemleges” együttműködése. Konkrétan?
Ma az uniós földtámogatási pénz megszerzése a legnagyobb üzlet.Hasonlítsa össze a két eltérő politikai kötődésű kör részesedését ebből a tortából. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal adatai szerint csak tavaly a közvélekedés alapján a szocialista érdekkörhöz sorolt Leisztinger Tamás agrárcégei hatszázhatvankilencmillió forintot tettek zsebre, a fideszes érdekkörhöz tartozóként elkönyvelt Nyergesék vállalkozásai pedig egymilliárd-nyolcvankilencmilliót.
Nincs abban semmi törvénytelen. Az EU-ban támogatás jár minden megművelt hektár után. Leisztinger, Hujber, Szaxon, Nyergesék, Csányi, Antalffyék, Zimmermannék, Mészárosék és a többiek több ezer hektárnyi bevetett földdel rendelkeznek, jogosan veszik fel a százmilliókat.
Azok a földek a támogatással együtt gazdálkodó családok ezreinek adhatnának munkát, megélhetést és biztos jövőt.
Ön elsősorban az állami földek bérbeadása ellen vívott harcában vérzett el. Azt kifogásolta, hogy nem a családi gazdaságok, hanem az úgymond oligarchák jutottak területekhez. Mi a baja azzal, ha nagyüzemben, gazdaságosan, versenyképesen nő a búza, a kukorica meg a szotyi?
Napraforgó. Először is az, hogy Európában mindenütt a kisbirtok virágzik.
Ellenfelei azt állítják, a kontinens szinte összes országában nőtt az átlagos birtokméret.
Így van. Harmincról harmincöt hektárra! De a mi spekuláns oligarcháink óriásbirtokokat akarnak alföldnyi repcetáblákkal, ahol egész nap egy irányba gurulhat a műholdról irányított kombájn, és ahol átlagosan százhetvennégy hektáronként kell egy embert alkalmazni. Ez Dél-Amerika.
Ott működik is ez a modell.
Már ott sem működik, ugyanis tönkreverte a társadalmat. Annak idején megjelent az észak-amerikai tőke, felvásárolt mindent, a falvak népéből kiválogatott magának néhány főt, akit éhbérért alkalmaz, a többieket a városok körüli gettókba üldözte, borzalmas szociális, egészségügyi, bűnözési problémát gerjesztve. A befektető számára ez így hatékony, hiszen olcsón jut erőforráshoz, extraprofithoz, a kisemmizettek ellátását pedig az államra tolja. Ugye ezt mi nem akarjuk?

"Persze aszerint osztanak, ahogy korábban lezsugázták”
A kis családi gazdaságok képesek versenyben maradni a nagyüzemekkel?
Hogyne. Ha nem így lenne, akkor Nyugat-Európában már nem létezne a mezőgazdaság. Ott ugyanis nem tőkés társasági formában működő gigabirtokokra épül a szektor, hanem szinte kizárólag kis és közepes családi gazdaságokra. Nem kell messzire menni, tessék átballagni Ausztriába. Egy negyvenhektáros gazdaság önmagában persze nem biztos, hogy megáll a saját lábán, de hát erre találták ki a szövetkezeteket. Önállóan dolgozom, szuverén döntéseket hozok a saját birtokomra, de azokban az ügyekben, amelyekben megéri, összefogok másokkal. Tagja vagyok a gépszövetkezetnek, a beszerzési szövetkezetnek, a feldolgozó szövetkezetnek, az értékesítési szövetkezetnek. És ez nem kolhoz. Itt magántulajdon van a vele együtt járó felelősséggel, tervezéssel, hosszú távú gondolkodással. Ez ma az európai forma. Miről beszélnek az urak?
Bárhogy is: a mostanáig kiosztott állami föld zömét nagyvállalkozók kapták.
Fél évet küzdöttem a bírálati rendszer átalakításáért, hiába. Az lett belekódolva, hogy annak adják a földet, akinek akarják. Nem értem, miért nem fogják föl, hogy már a szavahihetőségünkről, a hitelességünkről és a becsületünkről szól ez a történet. Az enyémről, a kormányéról, a komplett politikáéról. Beszélhetünk mi a családi gazdaságok támogatásáról, az emberek helyben látják, ki műveli a földet. Mérhetetlen cinizmusként élik meg, és ezt már el is mondják, hogy pályáztatják őket, ráadásul levesznek róluk  minden egyes megpályázott blokkért ötvenezer forintot, aztán – így fogalmaznak - „persze aszerint osztanak, ahogy korábban lezsugázták”. Az a szóbeszéd járja közöttük, hogy például Fejér megyében már 2011 elején eldöntötték az oligarchák, melyik föld kihez kerül. Konkrétan Kajászón két érdekcsoport vitte el mind a négyszázhetven hektárt: a felcsúti polgármester felesége meg egy kápolnásnyéki nádarató, akinek telekszomszédja a minisztérium földügyeket felügyelő államtitkára.Az ész megáll. És az emberek mindezt úgy élik meg, hogy hülyének nézzük őket. Ez magyarázhatatlan és védhetetlen! Én nem ezért vagyok itt! Engem nem ezért küldtek ide az emberek, nem ezért tisztelnek meg a bizalmukkal. Számomra nincs annál fontosabb, mint hogy továbbra is nyugodtan nézhessek a szemükbe és a tükörbe. A hátralévő éveimre, erre a kis időre én már nem fogok és nem is akarok senki kedvéért megváltozni. A lelkiismeretem azért is nyugodt, mert mindezt a miniszterelnök úr számára is világossá tettem, amikor hívott a kormányába. Menjek oda ezek után magyarázkodni én? Menjen az, aki ezt az egészet kifőzte! Én inkább lemondtam a posztomról. A hatalom számomra semmit nem jelent, ha általa nem segíthetek másokon. Talán éppen ezért tartanak bizonyos körökben bolondnak.
Ha odakeveredne, mit válaszolna a kajászóiak kérdéseire?
Hogy trógerség történt. Csakis őszintén szabad beszélni az emberekkel, mert azonnal megérzik a hamisságot. Sajnos nem minden úgynevezett politikus alkalmas erre, nem is érzi, hogyan kell a vidéki embereket egyáltalán megszólítani.
Nagy üzlet a föld?
Hatalmas. Az uniós területalapú támogatás lassan nálunk is eléri a száz százalékot - ez hektáronként háromszáz euró, vagyis úgy százezer forint. Ezzel szemben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer. A különbség hetvenötezer. Vagyis ha szerzel száz hektárt, az évi hét és félmillió úgy, hogy egyetlen kapavágás sem történt. Ezer hektárnál hetvenötmillió. És a termelésből szerzett haszonról még nem beszéltünk. Meg azokról sem, akiknek eszükbe sem jut dolgozni, inkább kamuszerződésekkel, nagyjából az eredeti huszonötezres bérleti díj fejében továbbadják másnak a földet. Így kaszálható ezer hektárról százmillió - íróasztal mellől. A minisztériumban meg látszólag csodálkoznak, hogy az illető úgymond nagybirtokosnak nincs egyetlen gépe sem. Hát mire kéne neki? Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a mostani hatvanötezer hektár felét meg sem pályáztatja az állam, hanem úgynevezett földhasznosítási megbízási szerződés keretében simán odaadja az oligarcháknak vagy azok embereinek. Nyerges Zsolt Mezort Rt-jének egyik leánycége Lepsényben ilyen földet használ, és viszi el azt a helyben lakó, gazdálkodó családok elől.
A földbérleti szerződések húsz évre szólnak. És aztán?
Szerintem arra spekulálnak, ha letelik a húsz év, mégiscsak lesz elővásárlás joguk, gyanítom, a bérleti díjhoz kötve, vagyis a már jelenleg is nyomottnak számító áron. Ma Kelet-Magyarországon úgy kétszázezer forintért vehető egy hektár, Nyugat-Magyarországon kétmilliót is elkérnek érte, a határ túloldalán, Burgenlandban már tízmillió forint az ár. Pontosabban az eszmei ár, ugyanis nem kapni földet. A családi gazdaságokban úgy tartják, földet eladni olyan, mint kivégezni a gyereket. Ezt magyaráztam a „fiúknak” is: úgy védhetjük meg legegyszerűbben a magyar földet, ha odaadjuk az összeset a családoknak. Jelmondatnak kevés, hogy „a magyar föld maradjon magyar kézben”. Helyesen úgy hangzik: „A magyar föld kerüljön a magyar családok kezébe!”


"Talán én is tettem hozzá valamit a 2010-es közös győzelemhez"
Komolyan gondolja, hogy ha ideér a nyugati földár, az ötvenhektáros magyar gazda nem fogja átpasszolni az első osztráknak, németnek, akárkinek félmilliárd forintért a birtokát?
Komolyan. Csak segíteni kell őket. A helyben lakó, gazdálkodó családoknak kell a földet adnunk. Ez a munkahelyteremtésnek és a föld megőrzésének, nemzeti hatáskörben tartásának, s túlélésünknek is az egyetlen járható útja. A családok, akiknek az élete, a megmaradása függ a földtől, körmük szakadtáig védeni fogják azt, és meg is tartják nemzeti hatáskörben.  Nincs az a pénz, amiért a nyugat-európai családi gazdaságok megválnának létük alapjától, a birtoktól. De ott nem is spekuláns tőkés társaságok kezében van ezer hektár számra a föld, amin, ha megfelelő ajánlatot kapnak - nemzeti érdek ide vagy oda - könnyen túladnak. Ha nem gigantikus monokultúrás táblákban gondolkodunk, hanem arra használjuk a Kárpát-medencét, amire való – zöldség- és gyümölcstermesztésre, kertészetre, ökogazdálkodásra, ahol a családi gazdaságnak lehet egy kis boltja meg két-három vendégszobája is -, akkor csak a mostani hatvanötezer hektár közel ezer családot eltarthatna.
El lehetne adni annyi bio- meg nem biozöldséget?
Az állam dolga segíteni a piacra jutást. Ebben is szerettem volna előrelépni.
Tényleg, hogy a csudába lett önből államtitkár?
A Fidesz és a Magosz 2006-os választási szövetsége nyomán a gazdáknak öt hely jutott a párt listáján – az egyiket én kaptam. Örömmel vállaltam a feladatot, hiszen tanulmányt, könyvet írtam épp eleget, szerettem volna valamit megvalósítani is az azokban olvashatókból. A négy ellenzékben töltött év alatt tettem, ami tőlem tellett, de a vezetés nem mutatta semmi jelét, hogy érzékelné a munkámat. Mígnem 2010 februárjában, a következő választások előtt meghívást kaptam elnök úrtól Felcsútra. Azt gondoltam, hogy – amint az általában illendő – a négy közösen eltöltött év után udvarias beszélgetésben elköszönünk egymástól. Mondtam a szóvivőnek, hogy részemről rendben van a dolog, csak annyit kérek, hogy a találkozó után vigyenek át Mosonmagyaróvárra, ahol fórumot tartok, és mivel nincs jogosítványom, Felcsútról nehéz lesz kijutnom…
Nincs jogsija?
Nincs.
Miért?
Nem ambicionáltam.
Kombájnt, traktort el tudna vezetni?
Tanultam. Miért kérdi? Budapestre nem én vezettem a traktorokat.
Csak meglepődtem.
Szóval, hogy folytassam, Fazekas Sándorral együtt érkeztünk, leültünk, családias hangulat fogadott. Viktor begyújtott a tűzhelyben, ami nekem jól esett, mert kicsit meg voltam fázva. Ezt látta rajtam, kérdezte, főzzön-e egy teát, amit én elfogadtam. Aztán a tárgyra tért azzal, hogy „professzor úr, ő lesz a miniszter”, és Fazekas Sanyira mutatott. Oh, mondom, gratulálok. „Remélem, nem haragszol, hogy lesz főnököd” – szólt Viktor, és nevetett.Szükségünk van rád - így folytatta. - Én általában a minisztereimmel szoktam tárgyalni, de te más vagy, te végigküzdötted velem az elmúlt négy évet, kérlek, segíts nekünk.”  Ez valóban váratlanul ért. Jeleztem is neki a meglepetésemet, amin ő mosolygott. Volt nálam egy általam írt tizenöt oldalas összeállítás arról, mi a baj vidéken és mi a teendő. Amolyan program önmagamnak. Átadtam neki azzal, hogy ha tetszik a kottám, próbálkozzunk meg a koncerttel. Ha nem, hívjon másik karmestert. Ez történt pénteken, és hétfőn már vissza is kaptam a kéziratot, azzal, hogy tetszik, ez lesz a programunk. Imponált, hogy láthatóan végigolvasta a szöveget, ott álltak a megjegyzései a lapszéleken a saját kézírásával.
Fazeka_sandor_miniszter.jpgfazekas sándor, helytartó, korrupt áruló, 1990-től 2010-ig Karcag polgármestere. 1998 és 2002 között, valamint 2006-tól országgyűlési képviselő. 2010-től a második Orbán-kormány vidékfejlesztési minisztere.
Például?
Például, hogy nem általában a tőkével van bajunk, hanem a spekuláns tőkével. Igazat adtam neki.
Sokan aspiráltak a vidékfejlesztési tárca vezetésére. Miért pont önt és Fazekast választotta Orbán?
Rákérdeztem én erre Felcsúton, meg arra is, hogy mi történik azokkal a „játékosokkal”, akik azt gondolják, bekerülnek a kormányba. De szót váltottunk alapértékekről, emberi motívumokról, irányokról és stratégiáról, várható nehézségekről és sok egyébről is. Számomra izgalmas, érdekes, jó és őszinte, emberi beszélgetés volt. Ha lesz még időm az életemben egyszer emlékiratokat írni, akkor ez a kétórás, számomra kifejezetten emlékezetes beszélgetés biztosan egy egész fejezetet fog kitölteni.

"Ez a kétórás, számomra kifejezetten emlékezetes beszélgetés biztosan egy egész fejezetet fog kitölteni"
Megható epizód. Engem viszont inkább az érdekel, miért pont ön kellett a „játékosok” helyett.
Viktort kellene erről megkérdezni.
Kik azok az emlegetett „játékosok”.
Nem fontos ez most.
Font? Meg Glattfelder, Jakab, Turi-Kovács?
Hagyjuk ezt.
Mind miniszteri posztra ácsingózott?
Régen történt.
Mesélte nekem valaki, hogy egy 2010-es vidéki kampánygyűlésen még porzott az út Orbán autója után, amikor a magoszosok már elkezdték szétosztani a funkciókat. Arra jutottak, hogy Jakab István lesz a miniszter és Budai Gyula az államtitkára.
Nem emlékszem ilyenre.
Januárban ez a Budai Gyula váltotta önt az államtitkári poszton. Róla mit gondol?
Ez a kérdés most nem időszerű.
Ön sosem volt Fidesz-tag. Az államtitkári posztról való lemondás után mi keresnivalója van a frakcióban? Meddig marad?
Ameddig látom értelmét. Ameddig hagynak dolgozni. Én nem a pártok vagy a hatalom miatt vagyok itt. Tudja, amikor 2005-ben traktorokkal Budapesten voltunk, esténként a „Gazdák Terén”, a sátorban megbeszéltük az emberekkel, mire jutottunk a trógereinkkel a tárgyalásokon…
Trógereikkel? Mármint az akkori miniszterrel, Németh Imrével és társaival?
Velük tárgyaltunk, igen. De a gazdák a lényegesek ebben a történetben. Sosem felejtem el azt a szeretetet és ragaszkodást, amivel belém kapaszkodtak. Meg azt a mondatot sem, hogy „ugye, professzor úr, nem hagysz itt bennünket?” Hát én miattuk vagyok most is itt.
Van jel arra, hogy ki akarnák szorítani a képviselőcsoportból?
Egyelőre nem látok ilyet.
Ha kilépne, mi lesz a listán szerzett mandátumával? Visszaadja a pártnak, Orbánnak?
Talán én is tettem hozzá valamit a 2010-es közös győzelemhez. Az az érzésem, hogy több szavazatot hoztam, mint az én egyetlen mandátumomra eső rész. Ráadásul nem a párt, hanem az emberek miatt ülök a Parlamentben. Ha mennem kell is a frakcióból, a képviselői helyemet miattuk kell megtartanom. Tán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, nem potyautas vagyok.
Két párt állt ki ön mellett a lemondása idején: az LMP és a Jobbik. Felvetődött, hogy átlépjen bármelyikbe is?
Nem. Ezen nem is gondolkodtam. Egyébként nemcsak ezek a pártok, hanem több mint száz civil szervezet is kiállt mellettem, és az emberektől is sok szeretetet kaptam. Különben is életemben egyszer voltam párttag, közvetlenül a rendszerváltás után a KDNP-be léptem be, mert a keresztény-szociális értékrend áll hozzám legközelebb. Akkor, ha jól emlékszem, háromezer tag kellett a pártalapításhoz, és szerettem volna, hogy ez az értékrend alternatívaként megjelenjen. A párt belső szétverése idején menekültem el.
Saját pártot alapítana?
Nem aktuális ez a kérdés.
A lemondása után hetekig csöndben maradt. Gyanítom, várta, hogy a távozás keltette hullám elérje az úgymond nagyfiúk szintjét. Ez láthatóan nem sikerült. A sajtóból úgy tudni, ekkor körbeküldte a földügyekkel, az úgymond visszaélésekkel kapcsolatos összefoglalóját, ám ismét egyik vezető sem reagált. Erre levelet írt a Professzorok Batthyány Körének, a Százak Tanácsának és az ön mellett kiálló zöld szervezeteknek. Tudtommal Orbánék erre se mozdultak meg. Helyesek az információim?
Igyekszem most a jövőbe nézni.
Üzen valamit Orbánnak? Egyáltalán mit gondol róla?
Egy valami nagyon bánt. Felcsúton a tea mellett még azt kérdezte, ugye nem haragszol, ha lesz főnököd?”, aztán a lemondásom utáni frakcióülésen már úgy fogalmazott, nincs szüksége kis miniszterekre az államtitkári posztokon. Én úgy érzem, kínosan – tán időnként a kelleténél is jobban – ügyeltem arra, hogy ne tévesszek szerepet. Én azért jöttem, mert hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az általa kiválasztott miniszternek, és segítsek mindenekelőtt neki úrrá lenni a nehézségeken, és végrehajtani egy valódi néppárti rendszerváltást. Amely végre felemelkedést hozhat a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék számára. Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp értelmezte. Kérem őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk:
"csuhások térdre, imára" ennek az embernek nincs lelkiismerete, egy pimasz gazdag kommunista családban nőtt fel, moráltalan és gerinctelen, akárcsak demszky. kérni őt a jóra? felesleges, börtönben a helye a hazaárulóknak, minimum börtön.

A kommunista Keresztapa



Kérem őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk: a néppárti politikához, segítsük földdel és minden egyéb lehetséges eszközzel a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat és a fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gazdasági érdekcsoportokat a döntéshozataltól. Ha elszánja magát, engem Gödöllőn megtalál. Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha erre hív, jövök. Életem vége felé közeledve még egy ilyen kalandba, azt hiszem, belevágnék.

Cigánygyilkosságok és beépített emberek?

Cigánygyilko

Cigánygyilkosságok és beépített emberek?







A romagyilkosságok lehetséges politikai szálairól is beszéltMohácsi Viktória a kanadai állami televízióban. A volt SZDSZ-es európai parlamenti képviselő szerint információkat tartott vissza a Gyurcsány-kormány. Nyakó István, az MSZP volt szóvivője arra szólította fel Mohácsit, hogy igazolja a kijelentéseit.


Mohácsi Viktória volt SZDSZ-es EP-képviselő szerint a Gyurcsány-kormány információkat tartott vissza a romagyilkosságok ügyében azért, hogy ne derüljön ki, állami tisztségviselőknek is közük lehetett a bűncselekményekhez. A volt politikus közölte azt is, a gyilkosságokkal kapcsolatban keletkezett iratokat azért titkosították nyolcvan évre, hogy ne derüljön fény a támadássorozat politikai vonatkozásaira. Erről a volt szabad demokrata EP-képviselő – aki tavaly Kanadában menekültstátusért folyamodott – a CBC kanadai állami televízió riportfilmjében beszélt, amely egyébként azzal foglalkozott, miért utaznak magyar romák tömegesen Kanadába.
Mohácsi Viktória beszélt arról is, hogy korábban kifogásokat emelt a romagyilkosságok lassú felderítése miatt, és csak az ő közbeavatkozásának hatására kezdte el baleset helyett bűncselekményként kezelni a magyar rendőrség a 2009 februárjában történt tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságot.
Molnár Zsolt (MSZP), aki az előző parlament idején szintén a bizottság tagja volt, jelenleg pedig elnöke annak, a Magyar Nemzet érdeklődésére közölte: érthetetlennek tartja, és nagyon csodálkozik azon, hogy valaki a tragédia kapcsán ilyen, az ország érdekeit is sértő nyilatkozatokkal igyekszik felhívni magára a figyelmet. – A romagyilkosságok ügyében olyan büntetőeljárás folyt, amelyet bizonyos szempontok szerint lehet kritizálni, azonban biztos vagyok abban, hogy az ügynek soha nem voltak olyan politikai vagy titkosszolgálati összefüggései, amelyekre Mohácsi Viktória utalt – hangsúlyozta a testület elnöke.
Az azonban kétségtelen, hogy a romagyilkosságoknak voltak titkosszolgálati vonatkozásai. A Magyar Nemzet 2011-ben adta hírül, hogy az ügyben indult bírósági eljárás negyedrendű vádlottja, Csontos István a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) több tisztjével is tarthatta a kapcsolatot. Csontos ugyanis szerződéses katonaként éveken át jelentett a katonai titkosszolgálatnak. Sőt: a Nemzetbiztonsági Hivatal operatív eszközökkel éveken át megfigyelte Kiss István vádlottat a szélsőséges nézetei miatt, majd mikor 2008 elején, a támadások előtt fegyverbeszerzésre készült, megszüntették a megfigyelését.
"...a cigánygyilkosságokat közönséges nácik csinálták, nem pénzért hanem gyűlöletből..."

1. rendű vádlott: '93-ban betörnek a barátaival a debreceni zsinagógába, ott a tóratekercseket felgyújtják. A négy elkövető közül egyedül ő (a későbbi cigánygyilkos) ússza meg, úgy, hogy vádat sem emelnek ellene, a többiek felfüggesztettet kapnak. Azóta figyeli a titkosszolgálat megfelelő szerve. 15 évig figyelik, majd, amikor fegyverekhez jut és erről tudomást szerez az NBH, a megfigyelését felfüggesztik.

2. rendű vádlott: az előző figura testvére. Egy évtizedet végig dobol "against racism" feliratú pólóban, majd Izraelben talál munkát. Hazatérve családot alapít. A gyereke alig egy éves, amikor az első gyilkosságra sor kerül.

3. rendű vádlott: róla semmit nem tudni, azon kívül, hogy kigyúrt kidobóember.

4. rendű vádlott: hivatásos katona, aki megjárja Koszovót. Hazatérve 2006 október 23-án azt a feladatot kapja, hogy fedett akció keretében (ez azt jelenti, hogy álruhába öltöztetik) jelentenie kell a randalírozókról, vegyülnek-e közéjük hivatásos katonák? Ezek után lesz a sofőrje a gyilkosoknak. Végig kapcsolatban áll az összekötőjével, aki konkrétan rá is kérdez, nincs-e információja a gyilkosság-sorozatról? Állítólag nem mond semmit, de figyelmezteti a társait. Ezek után tovább folytatódnak a gyilkosságok.

Nekem ez elég. Nem hiszem, hogy pusztán gyűlöletből valakik egyértelműen életfogytiglannal fenyegetett bűntényeket követnének el a saját szakállukra, ha nem lenne valamilyen védelem mögöttük. Ehhez már csak hab a tortán a fegyverek története, a többmilliós mesterlövész puskától annak eltűnéséig, a kavarás az autók körül, a lebukás körülményei, Laborcz Sándor föl- és eltűnése és lehetne sorolni.

Én azt várnám, hogy teljeskörűen feltárják és nyilvánosságra hozzák azt, kik és hogyan pénzelték a klasszikus neonáci formációkat Szabó Albertet, Bácsfit, hogy épültek be a futballszurkolók közé akár, de elsősorban a cigánygyilkosságok résztvevő
it.
2008-2009 során több gyilkosság kapott országos figyelmet, amikor a támadó, vagy a megtámadott cigány volt. A médiában és a politikában nagy hangsúlyt kapott a dolog etnikai oldala, annak ellenére, hogy a hivatalos nyomozásnak nem sikerült bizonyítékokat találni etnikai indítékra. A parlamentben Kállai Ernő kisebbségi ombudsman etnikai béketerv sürgős kidolgozására tett javaslatot; a beszédét összesen harminc képviselő hallgatta végig.
A tatárszentgyörgyi gyilkosság 2009. február 23-án hajnalban Tatárszentgyörgy cigánytelepén történt, amikor eddig ismeretlen fegyveresek lelőttek egy 28 éves cigány férfit és ötéves kisfiát, miután előzőleg felgyújtották a település szélén lévő, Fenyves utcai házukat. A több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt indult eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda vonta a hatáskörébe.
A gyilkosság körülményei hasonlítanak a 2008. november 3-ánNagycsécsen elkövetett kettős gyilkosságra. Mindkét esetben faluszéli házban élő cigánycsaládra támadtak, lelőtték őket, miközben a felgyújtott házból menekültek ki. Az okokat itt sem sikerült tisztázni, a találgatások etnikai indítékról illetve az uzsorásmaffia bosszújáról szóltak.
2009. február 28-án újabb ház gyulladt ki Tatárszentgyörgyön, nem messze a gyilkosság helyszínétől. Raffael Gyula, a Pest megyei cigány szervezet fórumának elnöke szerint Molotov-koktélt hajítottak a házra, szemtanúk látni is vélték a szürke terepjáróval menekülő tetteseket. Azonban később kiderült, hogy a tűzeset elektromos tűz volt, amit egy bekapcsolva hagyott műszaki hibás hősugárzó okozott
2009. február 28-án Kolompár Orbán az esetek etnikai jellege mellett foglalt állás.
2009. március 3-án Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter kijelentette, hogy nem áll szervezet az elkövetők mögött.
2009. április 15-én a Magyar Nemzetben hosszas adatgyűjtés eredményeként megjelent egy cikk az esetről, amelyben beszámolnak arról, hogy az áldozat, Csorba Róbert mégsem volt olyan ártatlan, mint amilyennek korábban mondták. Garázdaság, verekedés és drogok miatt már ismerték a rendőrök, továbbá a helyi kocsmából is kitiltották, mert rátámadt a tulajdonosára, és még az ablakot is bezúzta.
A romák ellen intézett gyilkossági vagy megfélemlítő akciók miatt Miskolcon például a romák fegyverkezni kezdtek. A fegyverek között rúdra kötözött kaszanyél, tégladarabok és balta is megtalálható. Olyan rémhírek kezdtek ugyanis terjedni, hogy rasszista szkinhedek gyilkosságokra készülnek a cigányok ellen. Ugyanekkor az ún. Magyarok Nyilai nevű „felszabadító mozgalom” után felbukkant egy ún. Romák Nyila nevű szervezet is.

A rendőröket alázta a cigánygyilkosságok bírája


Csak pár oldalas volt az a házkutatási jegyzőkönyv, amit a romagyilkosságok feltételezett elkövetőinek elfogásakor rögzítettek a Perényi 1 nevű debreceni szórakozóhelyen. A hat halálos áldozattal járó gyilkosságsorozatvádlottjainak keddi büntetőperén elhangzott, hogy bár több mint öt órán át tartott a házkutatás, a hivatalos dokumentáció pontatlan - számolt be a lap.
"Nem tanítják, hogy kell elkészíteni egy helyszíni videofelvételt? A többórás helyszíni szemléről és házkutatásról egy hatvanperces felvételt készítettek, denem tudom, hogy miről szól" - kérdezte az akciót levezető parancsnoktól a bíró.
"Ez a jegyzőkönyv egy nulla! Mit kezdjek vele? Dobjam ki? Mert ennyit ér" - mondta Miszor László bíró.
A vádirat szerint négy férfi hajtotta végre a cigányok elleni kilenc támadást. Az elsőrendű vádlott, K. Árpád valamennyi bűncselekményben részt vett, míg a másodrendű, K. István nyolcban. Cs. István a két utolsó támadásban, az egy-egy halálos áldozatot követelő tiszalöki és kislétai támadásnál segédkezett a vád szerint, mindkétszer sofőrként.
...
Miután K. Árpád, K. István és P. Zsolt eldöntötték, hogy a romák elleni támadásokhoz fegyverre van szükségük, internetes hirdetéseket keresve próbáltak olyan embert találni, akitől fegyvereket tudnak rabolni. Így akadtak rá egy besenyszögi vadászra, akinek a házát négyen támadtak meg az éjféli órákban 2008. március 7-én. A negyedik támadó személye egyelőre ismeretlen a vádirat szerint. A támadók először rendőröknek adták ki magukat, összekötözték a vadászt, akinek a felesége és két gyereke is a házban tartózkodott. A gyors akció során összesen 1,1 millió forint értékben raboltak el két golyós és öt sörétes fegyvert.
Információink szerint a rablásnál mind a négy gyanúsított jelen volt, a fegyverek tulajdonosára gyakorlatilag rátörték az ajtót, a rendőrség feltételezése szerint 2 golyós és 5 sörétes fegyvert vittek el a vadásztól - állította a nyomozást ismerő forrás. Hozzátette: komoly fegyverekről van szó, így tudták több helyszínen közel háromszáz méteres távolságból leadni a lövéseket.
A fegyvereket, egy kivételével megtalálták a gyanúsítottaknál - állította a forrás -, ez az egyik legfontosabb bizonyíték ellenük. A nyomozás során a rendőrség arra jutott - és ezt fegyverszakértő véleménye is alátámasztja -, hogy ezekkel a fegyverekkel lőttek hat helyszínen: Galgagyörkön, Piricsén, Tarnabodon, Nagycsécsen, Kislétán és Tatárszentgyörgyön.
Az ügyön a Nemzeti Nyomozó Iroda 120 fős külön egysége dolgozott, összesen kilenc súlyos bűncselekmény után nyomoztak. 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, valamint tavaly, február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án Kislétán támadtak romákra. A kislétai és a tiszalöki bűncselekményben egy-egy ember halt meg, Nagycsécsen ketten, Tatárszentgyörgyön szintén ketten vesztették életüket.
A vádirat szerint az elsőrendű vádlott, K. Árpád és másodrendű vádlott öccse, K. István Mezőtúrról a Debrecen közelében fekvő Bocskaikertbe költöztek.

A jelenleg 42 éves K. Árpád érettségije után Nyírbátorban teljesített sorkatonai szolgálatot, de nem szolgálta le a másfél éves szolgálati időt, mert baleset érte, és leszerelték. Itt rendszeresített gépkarabély, valamint maroklőfegyver használatára kapott alapkiképzést. Az 1990-es években zenéléssel foglalkozott, különböző együttesekben dobolt. Egy ideig a budapesti dzsesszkonzervatóriumba is járt, ahol cigány származású hallgatókkal is jó kapcsolatba került. A vádirat szerint ezekben az években kipróbált "bódító hatású szereket". Ebben az időben megromlott a kapcsolata K. Istvánnal, mert öccse "kifogásolta akkor életvitelét, társaságát és szellemiségét".

1998 és 2000 között Debrecenben a megyei APEH-nál dolgozott adatfeldolgozóként. Itt ismerkedett meg F.-né Ny. Évával, aki a felettese volt, és szerelmi viszonyba kerültek egymással. Ezt követően 
három évig Izraelben élt, ahol vendéglátósként dolgozott ? .Miután visszatért Magyarországra, összeköltözött N. Erikával, akivel 2005-ben összeházasodtak, és 2009 júliusában gyerekük született. K. Árpád 2004-ben elvégzett egy hangtechnikusi tanfolyamot a Magyar Rádiónál. Házasságkötése után "visszahúzódóbb életet élt, szabadidejét leginkább családjával töltötte". A vádirat szerint nem éjszakázott, alkoholt sem ivott.

Miután Izraelből hazaköltözött, újra felvette a kapcsolatot F.-né Ny. Évával, aki különböző debreceni vendéglátóhelyeket üzemeltetett, és hangtechnikusként alkalmazta K. Árpádot. A vádirat szerint a munkahelyükön kívül is rendszeresen találkoztak, K. Árpád rendszeresen feljárt a nőhöz, de ezt titkolta a felesége elől. K. Árpád 2006-ban tette le a jogosítványt, és azóta rendszeresen vezette sógornőjének Opel Astráját, 
nem terepjárót? amelyet több támadásnál is használtak később. F.-né Ny. Évát 2008 augusztusában bízták meg a Perényi 1 nevű szórakozóhely üzemeltetésével, ahová vitte magával K. Árpádot is. A férfi havi jövedelme a vádirat szerint 120 ezer forintot tett ki. Később ebben a klubban fogták el a vádlottakat, akik ott rejtették el fegyvereiket is. F.-né Ny. Évát a nyomozók tanúként hallgatták ki az eljárás során, és a vádirat szerint ő volt az, aki a vádlottak segítségére sietett, amikor az egyik támadás után elakadtak az autójukkal.

K. Árpád nem azonosult teljes mértékben öccse szélsőséges nézeteivel a vádirat szerint, de abban egyetértett vele, hogy a "hatalom, a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem tölti be megfelelően a feladatát a roma származású személyek által elkövetett bűncselekmények felderítésénél és megbüntetésénél". A vádirat szerint erős hatással volt rájuk a 2006-os olaszliszkai lincselés, ami "visszatérő témája volt beszélgetéseiknek". Ezzel együtt "különös figyelemmel kísérték" a médiában a "cigánybűnözés kategóriájába sorolt erőszakos cselekményeket".

A K. testvérek 2007 augusztusában részt vettek az azóta betiltott Magyar Gárda első tagjainak avatásán, de nem tartották kielégítőnek a szervezetet "az általuk sérelmesnek tartott társadalmi helyzet megoldására". A vádirat szerint már ekkor felvetődött bennük, hogy fegyvereket kellene szerezniük, hogy szerepet vállalhassanak "a dolgok menetének megváltoztatásában". A vádirat szerint a K. testvérekben mindezek hatására egyre jobban érlelődött, hogy részt vegyenek a "rend helyreállításában, válaszul az általuk romáknak tulajdonított jogsértésekre és atrocitásokra".

K. István nem volt katona, de erősen érdekelték a fegyverek. Egyik hobbija az airsoft nevű harci játék, egy sűrített levegővel működő fegyverutánzatokkal játszott sport. Szintén kedveli a háborús szerepjátékokat, amelyekhez saját kezűleg készített és festett maketteket, játék figurákat. A vádirat szerint militáns beállítottságát hétköznapi viselete is tükrözte. A vádirat szerint K. István nyitott volt a világra, közéleti kérdések mellett a történelem, a kultúra és az asztrológia érdekelte. A történelmen belül főleg a II. világháború katonai eseményei, az ősmagyar mondakör és a mitológia foglalkoztatta.


P. Zsolt - "Feszült helyzetekben nehezen alkalmazkodó"

A harmadrendű vádlott édesanyjával, mostohaapjával, húgával és féltestvéreivel nevelkedett együtt Hajdúszoboszlón. Cukrász végzettséget szerzett, de csak egy évig dolgozott szakmájában, újabb munkahelyein biztonsági őrként alkalmazták. 1995 májusától 1996 áprilisáig sorkatona volt Záhonyban, leszerelését követően fegyveres vagyonőrként dolgozott különböző hajdúszoboszlói bankfiókokban, majd a 2000-es évek közepén több évig volt biztonsági őr egy hajdúszoboszlói munkahelyen. Ezt követően több mint egy évig egy ácsmunkákkal foglalkozó balmazújvárosi cégnél dolgozott segédmunkásként, rövid kitérő után pedig biztonsági őrként dolgozott a Perényi 1-ben 2008 augusztusától. Egy közeli bárban is dolgozott ezzel párhuzamosan, havonta összesen körülbelül 200 ezer forintot keresett.

P. Zsoltot munkája mellett leginkább a kutyatenyésztés érdekelte. 2000-ben vásárolt egy szántóföldet Hajdúszoboszlón, ahol kutyakennelt épített, és ott tartotta harci és őrző-védő kutyáit. Ide szinte naponta kijárt. A kutyákat kiállításokra és versenyekre is vitte, megtakarított pénzének nagy részét a hobbijára fordította. P. Zsolt sorkatonai múltja és vagyonőri állása miatt ismerte a fegyvereket, amiket már gyerekkora óta kedvelt. Szabadidejében gyakran végzett testépítő gyakorlatokat.

A vádirat szerint 
már fiatalkora óta ellenszenvet érzett a romák iránt, és ezt nem titkolta, a romákhoz fűződő személyes kapcsolataiban azonban nem jutatta kifejezésre. A vádirat erre példaként azt hozza fel, hogy húga élettársa roma származású volt, de jól kijöttek egymással, rövid ideig egy háztartásban laktak. 

Cs. István. A negyedrendű vádlott, Cs. István az általános iskola elvégzése után keramikus és hidegburkoló szakképesítést szerzett. Az iskola elvégzése után egy évig épületburkolóként dolgozott, majd sorkatonai szolgálatát követően szerződéses katonaként szolgált tovább a debreceni alakulatnál. 2007 júliusa és 2008 februárja között gépkocsivezetőként részt vett a koszovói KFOR-misszióban. A vádirat szerint Cs. István a Koszovóban eltöltött időszak után kiábrándult a katonaságból, és egészségügyi okokból kérelmezte leszerelését. Végül pszichiátriai betegség miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították
Fotó: Pályi Zsófia [origo]











Cs. István 2009 augusztusában
Cs. István a tatárszentgyörgyi támadások után csatlakozott a K. testvérek és P. Zsolt által alkotott csoporthoz. A vádirat szerint Cs. István akkoriban nem találta a helyét, "a honvédségi életpályára vonatkozó korábbi elképzelései nem váltak be".
Cs. István a debreceni Loki klubban ismerkedett meg K. Istvánnal, akivel néha együtt edzettek a klub edzőtermében, és előfordult, hogy közösen interneteztek. Az egyik ilyen alkalommal K. István tanúja volt, hogy Cs. István "a számítógépen írva agresszív hangnemű bejegyzést fűzött hozzá egy romáknak tulajdonított bűncselekménnyel foglalkozó témához". Az ügyészség szerint így nyilvánvalóvá vált K. István számára "Cs. István ellenséges hozzáállása a roma kisebbséghez". A vádirat szerint K. István figyelmét felkeltette Cs. István katonai múltja, és az, hogy Koszovóban is vett részt katonai misszióban.
K. István volt az, akinek közbenjárására Cs. István burkolói munkát kapott a debreceni Perényi 1 nevű szórakozóhelyen, ahol a másik három vádlott dolgozott. A vádirat szerint K. Istvánban "egy idő után felvetődött, hogy (...) Cs. István a romákkal szemben táplált ellenérzései révén rávehető lenne arra, hogy szerepet vállaljon a romák elleni támadásokban. Elképzelését megosztotta társaival is, akik támogatták a kezdeményezését.
A vádirat szerint a K. testvérek ekkor már fontolóra vették, hogy kibővítik a csoportjukat, és Cs. Istvánt alkalmasnak tartották "az akcióban való közreműködésre, mert katonai kiképzésben részesült, jártasságot szerzett terepkörülmények között a gépkocsivezetésben, valamint fizikai ereje és állóképessége is megfelelt a feladatnak. Ezenkívül azt is számításba vették, hogy nincs munkahelyi kötődése, és a magánéletben is független." 2009 március közepén aztán K. István átadott Cs. Istvánnak egy mobiltelefont azzal az instrukcióval, hogy "ezen a telefonszámon mindig elérhető legyen". Ezt a készüléket használták korábban a K. fivérek a galgagyörki támadás idején.
.....

Ami a vádiratból érdekes módon kimaradt

Titkosszolgálat áll a romagyilkosságok mögött?

Elfogásuk óta a romagyilkosságok gyanúsítottainak titkosszolgálati megfigyelésére, kapcsolataira is fény derült, de a vádirat ezt egy szóval sem említi.
 a feltételezett tetteseket a Nemzetbiztonsági Hivatal figyelte a bűncselekmény-sorozat megkezdése előtt, egyikük pedig a Katonai Biztonsági Hivatal beszervezett informátora volt. A vádirat ezzel a témával egyáltalán nem foglalkozik, pedig 2009-ben az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának vizsgálata is megállapította a titkosszolgálatok akkori vezetőségének felelősségét az ügyben. Nem derül ki a vádiratból az sem, ki segítette a gyanúsítottakat a fegyverek és a lőszerek beszerzésében, és honnan kaphattak anyagi támogatást.
A gyanúsítottak elfogása óta, és a most zajló perben számos olyan részlet is felmerült, amikre nem ad magyarázatot a vádirat. Nem lett meg a sötét színű, nagy méretű terepjáró, amit szemtanúk beszámolói alapján a Nemzeti Nyomozó Iroda is sokáig keresett. A vádirat szerint az elkövetők egyetlen járművet, egy szürke Opel Astrát használtak, ennek azonban ellentmondanak a mobiltelefonjaik mozgását rögzítő cellainformációk – útban Tiszalök felé egymást hívták, és a készülékeik egymástól 10-20 kilométerre voltak. A Blikk kiszivárgott nyomozati anyagokra hivatkozva néhány napja arról számolt be, hogy a rendőrség állításával ellentétben nem a telefonhívások, hanem védett tanú buktatta le az elkövetőket, aki szintén beszámolt egy fekete VW Touareg terepjáróról is. A lap szerint a nyomozati anyagban további adatok is utalnak arra, hogy több elkövető volt, nem csak az a négy személy, aki most a vádlottak padjára került.
A vádlottak ellentmondásos vallomásai is további tettestársak létére utalnak. A vádiratból viszont úgy tűnik, hogy a rendőrség önkényesen szelektált a nyomozás adatai között, egyes tényeket és elkövetőket, bűnsegédeket szándékosan figyelmen kívül hagytak a vádiratban. Az MTI rendőrségi és ügyvédi forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az egyik gyanúsítottól egy olyan, több tízmillió forintot érő mesterlövészpuskát is lefoglaltak, amelyből csak két-három darab lehet az országban, de ez a fegyver nem szerepel a vádiratban. Az ügyészség erre úgy reagált, hogy ugyanazok, egy besenyszögi vadásztól elrabolt fegyverek szerepelnek a vádiratban, mint a nyomozati iratokban. Ugyanakkor több szakértői vélemény is azt erősíti, hogy négynél több embernek lehetett tudomása a bűncselekményekről, így támogatók, megrendelők, vagy további tettestársak lehetnek még szabadlábon.
A tény, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal éppen a gyilkosságsorozat megkezdése előtt szüntette be az elkövetői kör megfigyelését, sokakban azt a következtetést érlelte meg, hogy a titkosszolgálatoknak valami köze kellett hogy legyen a bűncselekmény-sorozathoz. Hogy a minden korábbinál rettenetesebb fasisztaveszély látszatát akarták kelteni az akkori kormánykörökből származó politikai megrendelésre, vagy éppen ellenkezőleg, a jobboldali szélsőségek lejáratását célozta a brutális akció, arról már megoszlanak a vélemények az ilyesmikre szakosodott fórumokon. A szofisztikáltabb teóriákban külföldi titkosszolgálatok érintettsége is felmerül.


Sűrűsödnek a titkosszolgálatok érintettségével kapcsolatos kérdőjelek a romagyilkosságok ügyében. Az egyik gyanúsított, Cs. István ugyanis a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) informátora volt, sőt, tartótisztje is felkereste a tiszalöki és kislétai támadás között, a szolgálat mégsem lépett.
Igen érdekes ez a hozzáállás egy olyan bűntény esetében, ahol a titkosszolgálatok érintettsége már régóta a népszerű összeesküvés-elméletek része, a volt Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), jelenlegi Alkotmányvédelmi Hivatal (ABH) mulasztásai miatt pedig már parlamenti vizsgálóbizottság is felvetette az NBH korábbi elnöke, Laborc Sándor, valamint a területért felelős két miniszter, Szilvásy György és Ficsor Ádám felelősségét.
Magyar Hírlap pár héten belül olyan részleteket tett közzé a birtokába jutott kihallgatási jegyzőkönyvekből, amelyek arra utalnak, a gyanúsított Cs. István a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) fizetett informátora volt, sőt, tartótisztjével találkozott is az utolsó két gyilkosság – a tiszalöki és a kislétai – között.
némi huzavona után a katonai elhárítás elismerte ugyan, hogy Cs. István egy időben az ő emberük volt, de siettek hozzátenni, hogy a romagyilkosságok idején már nem dolgozott nekik. Akkor miért is találkozott Cs. Istvánnal a biztonsági hivatal tartótisztje a tiszalöki gyilkosság után? Az eddig megjelent - és a hatóságok által nem cáfolt - nyilatkozatokból az derül ki, hogy Cs. valamikor 2004-2005 táján parancsot kapott, hogy épüljön be azokba a körökbe, amelyekben mások mellett a K. testvérek is megfordultak. Azt Cs. nyilvánosságra hozott vallomásából tudjuk, hogy 2006 őszén jelentett a KBH-nak K. Istvánról. Később Koszovóba ment külszolgálatra, majd hazatérése után egy évvel egészségi okok miatt leszerelt. Legalábbis ő ezt mondja, és ezt a verziót erősíti a KBH, illetve a Honvédelmi Minisztérium is azzal, hogy múlt időben beszélnek a Cs.-vel fenntartott kapcsolatukról. Csakhogy, a titkosszolgálatoktól nem lehet csak úgy leszerelni. Ha a KBH elégedett volt Cs. munkájával, akkor leszerelése után a tartótisztje egyszerűen átadhatta őt a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH). Megszervezhetett egy hármas találkozót, ahol bemutatta neki az NBH-s tartótisztjét, és jó napot.
tarjányi péter, ...
Mossad recept:
Három plusz egy – a cigánygyilkosságok háttere

Végy egy Mossad ügynököt és ránts bele három embert. A Mossad bevált receptje az államellenes aknamunkához. Úgy tűnik, a cigánygyilkosságok hátterében ugyanaz a szisztéma húzódik meg, mint amit a bolíviai kalandorok ügyében tapasztaltunk. Az események elemzésénél megint csak hasonló helyzetben vagyunk, mert az ismert főkolompos mellett személyes ismeretségünk van a többieket illetőleg is. Így reálisan tudunk értékelni, nem veszünk el a zavaros félinformációk és mendemondák között. (…)
Egyszersmind igazolódni látszik az a feltevésünk, hogy a gyilkosságok az izraeli titkosszolgálat megrendelésére történtek. A szervezés kísértetiesen hasonlít a Rosa Floresz féle esetre, ahol az egy szem Mossad-ügynök három másik fiatalember beszervezésével látott neki a megbízatás teljesítésének.
Az elfogottak közül három ember ismert figurája a régi debreceni szkinhed életnek. Némelyikük csaknem húsz éve került közel az irányzathoz, a debreceni szkinhedek vezéregyénisége volt. A másik kettő is ismert, régi arc.
Negyedik társuk, a csoport vezetője viszont nem illik a képbe. Szintén ismert figura, egy rock zenekarból, viszont ott mint antifasisztára emlékeztek rá. Persze mindenki változhat. Bár az a tény, hogy két cigányt is beprotezsált a munkahelyére, nem ezt bizonyítja. És van itt még egy apróság. Az illető korábban 1,5 évet töltött el Izraelben, úgymond egy kibucban. Aki nem áll teljesen naivan az események előtt, össze is rakhatja a kockáka
t.
nem cs. istván volt izraelben, hanem K. Árpád:
Először magamról annyit, hogy valóban dolgoztam Izraelben és megfordultam több közel-keleti országban is. Izraelbe a délen fekvő Eilatba a szintén ott dolgozó barátaimhoz utaztam ki, három hónapos turista vízummal, aminek lejárta után - csakúgy, mint több ezer magyar, aki itthon nem talált munkát – érvénytelen vízummal és munkavállalói engedély nélkül dolgoztam. Velem volt a jövendőbelim is, és nagyon kemény munkával próbáltunk alapot teremteni a közös jövőnkhöz. Nem szégyellem ezt, szégyellje magát a magyar állam, mert itthon a nyomor várt volna ránk és a kilátástalanság. Kibucban soha nem jártam, és épeszű ember azt nem is gondolhatja komolyan, hogy akárki (gój) kapcsolatba kerülhet a Moszaddal. Aki ilyet komolyan vesz, az igencsak tudatlan, továbbá a határozott véleményem az, hogy rendkívül kártékony is.

A „jobbikos” Barikádban már arról is olvastam, hogy a testvérem is kibucban dolgozott. Ez már annyira alacsony színvonal, hogy az „újságírót” és az ilyen tévedéseknek helyet adó újságnak a színvonalát minősíti. Annyi bizonyos, hogy a testvéremről ezt még az ellenségei sem állítanák, és erre a méltatlan színvonalú pletykára több szót nincs is értelme pazarolni, sajnálom, mert egyébként jónak tartom a Barikádot, egyébként járatom is. Miért nem kérdeztetek meg minket, mitől féltek?
Érdekes, hogy a testvérem NBH általi megfigyelése is sokaknak okoz komoly fejtörést, másokat gyanakvóvá tesz, gondolom senki számára nem jelent újdonságot az, hogy az aktív ellenzékieket az állam megfigyeli. Nincs ebben semmi különös, ez így megy, amióta létezik állam. Az is biztos, hogy általában azért titkos a titkosszolgálat, hogy a tevékenységükről a megfigyeltek ne szerezzenek tudomást, néha azonban ők is hibáznak és elárulják magukat, azért annyira nem profik ezek, mint ahogy azt terjesztik magukról.

Mindenesetre jó, ha mindenki megérti, hogy a megfigyelt személy nem cinkosa, hanem elszenvedője a megfigyelésnek, ezt azért mondom, mert olyan igazi baromságot is olvashattam már a médiában, ahol azt próbálták sugallni, mintha éppen a megfigyelést elszenvedő testvérem lett volna az, aki valamiféle „szimbiózisban” létezett volna az NBH-val.

Szeretnék néhány dolgot tisztába tenni a „cigánygyilkosságok” IV. rendű vádlottjával, Csontos Istvánnal kapcsolatban is. Ő az, aminek mondja magát, egy spicli. Vannak ilyenek! 2003 óta a Katonai Biztonsági Hivatal besúgója. Kezdetben (elmondása szerint) csak a katonatársai „csínytevéseiről” kellett beszámolnia a KBH-nak, aztán 2006-tól figyelnie kellett a radikális csoportok, személyek (köztük a testvérem) tevékenységét. Egy igazi jellemtelen féreg, katonatársairól, bajtársaknak/barátoknak hazudott személyekről adta le a „drótot”, és mindez semmiféle lelkiismereti problémát nem okozott neki. Ahogy mondta: „kérdeztek és én válaszoltam.” Közben mindezt azzal tetőzte, hogy nemzetinek, radikálisnak, vagy akár fajgyűlölőnek álcázta magát és így provokálta a környezetét. Ez a szomorú valóság!
Aztán volt szerencsém olvasni a nyomozati anyagban Csontos tartótisztje – H. (
a százados családnevét szerkesztőségünk nem teszi közzé - a kuruc.info szerk. megjegyzése.) Ernő százados – vallomását, akit amúgy Csontos szintén „bemártott”, miután az elhárítás Csontost cserbenhagyta. Ezek a tények, és semmi több. H. százados vallomása egy pillanatra betekintést nyújt a Katonai Biztonsági Hivatal tevékenységébe, amely szervezet – amúgy érthetetlen módon – civileket is megfigyel. Hogy mi van ezen kívül, vagy ezen túl? Nos, lehet ezen agyalni, de ne menjen el teljesen a józan ész! Én természetesen nem a gondolkodás szabadságától akarom megfosztani honfitársaimat, éppen ellenkezőleg. Gondolkodjatok józanon, tisztán! Ne üljetek fel a bomlasztó butaságoknak, tájékozódjatok „tiszta forrásból”!
Az eredeti, vidéki magyar ember megfontolt, higgadt gondolkodása, ami annyira hiányzik nekem, nos ez az, amit oly’ gyakran nélkülöz a radikális, nemzeti diskurzus. Sajnos erre csak most, a magam baján ébredtem rá. Pontosan le tudom mérni a rólam, vagy az ügyről megjelent ostobaságok kapcsán, hogy mennyire eltávolodtak sokan az igazságtól. Tudom, a valóság gyakran unalmasabb a fantázia világánál, hiszen mennyivel izgalmasabb a „Moszad verzión” csámcsogni, mint elfogadni azt, hogy mi, akik most bíróság előtt állunk, tényleg csak azok vagyunk amik, magyar, alsó-középosztálybeli átlagemberek, semmi egyebek.
Én azt sem állítom, hogy az emberölésekben nincs benne valamely titkosszolgálat keze így, vagy úgy. Annál is inkább állíthatnám ezt, mivel tudom, hogy ezeket sem én, sem a testvérem, sem pedig Zsolt barátom nem követte el. Mégis úgy gondolom, nem ez a lényeg! Ennek az összeesküvésnek ugyanis sehogy sem áll módomban a végére járni, viszont védekeznem kell a lehetséges eszközökkel. Hogy a védekezésre tudjunk összpontosítani, ahhoz immunissá kellett válnunk a minket ért bulvár mocskolódásra, és azt is meg kellett élnünk, hogy az a tágabb közösség, amelyről azt gondoltuk, hogy mi is részei vagyunk, megpróbálja minél távolabb tartani magát tőlünk, és a végletekig elhatárolódik az ügytől. Vannak, akik a szavazatokat féltik, és vannak, akik csak nem akarnak „lyukra futni”, vagyis óvatoskodnak.
Az ügyben minden aljas módszer megengedett volt, maguk a rendőri és politikai vezetők voltak azok, akik teljesen figyelmen kívül hagyták az ártatlanság vélelméhez fűződő - és más alapjogainkat -, és teljes erővel azon „dolgoztak”, hogy mindenki úgy tudja ebben az országban, hogy a bűnösségünk kétségtelenül bebizonyosodott. Közben pedig – a mai napig – megpróbálnak úgy elszigetelni minket, hogy sehogy se fejthessük ki a védekezésünket a nyilvánosság előtt. Ez volna Magyarországon a jogállam, a tisztességes eljáráshoz való jog, az egyetemes alapjogok alkalmazási gyakorlata. Új alkotmány ide, vagy oda, ezek kiüresedett, tartalom nélküli fogalmak, az emberi jogok csak kevesek kiváltságai, az erre épülő jogvédő ipar pedig csupán gusztustalan liberális népbutítás.

Kiss Árpád Sándor
(Kuruc.info)
 tényleg nem mentek még be a tv2 szenzációhajhászó riporterei ezekhez a vádlottakhoz?
Ugyan mi érdeke fűződne a Moszadnak néhány szerencsétlen faluszéli cigány megöléséhez?
mi érdeke lenne abból, hogy a barátságos izraeli-magyar meccsről különböző képet közvetített Izraelbe és Magyarországra az MTVA? márpedig utóbbi biztos megtörtént, és nem az itteni magyarok szabad döntése miatt, azt lefogadom.
magyar-izraeli focimeccs magyar adásában a megszokott képsorokat láthatták a nézők a kezdés előtt, de Izraelbe a közvetítésért felelős MTVA annak a kamerának a képét küldte ki, amelyik az izraeli himnusz alatt fújoló, és a pályának hátat fordító magyar szurkolók egy csoportját mutatta
...
Tiszaújvárosi Krónika c. lap 2. oldala:
Tudja, kik gyilkolják a romákat!
Én tudom, kik vannak a közelmásfél éve tartó roma gyilkosságok mögött. Tisztában vagyok vele, hogy ezek súlyos szavak, de vállalom értük a felelősséget - kezdte beszélgetésünket Kiss Károly, a Tiszaújvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője  
- Nem fél ezeket nyilvánosságra hozni?

- De igen! Engem is megfenyegettek már. Valamelyik este egy fekete Mercedes állt meg a házam előtt. Nem mentem ki a kapuba, magas kerítésem van. Kintről üvöltöztek, ha nem hagyom abba saját nyomozásaimat, akkor megnézhetem magam. Márpedig én felveszem a harcot
- Miért nem a rendőröknek mondja ezeket? Százmilliót kaszálhatna, ha tényleg bizonyítani tud mindent.

- Már elmondtam. Kihallgattak a városi kapitányságon, remélem, elraktározzák és továbbadják az információimat. Azt is közöltem velük, csak akkor mondok neveket, ha személyi védelmet kapok, én és a családom is. Kizárólag az országos rendőrfőkapitánynak vagyok hajlandó elmondani
- Mégis, mi a háttér?

- Én is olvastam a nyomozók találgatásait. Nem kell messzire menni. Itt Borsodban kell keresni a romák között a vétkeseket. Amikor a nagycsécsi temetés volt, akkor én beszélgettem néhányukkal. Három, egyenként ötvenfős társaság tartja kezében a roma ügyeket. Vannak közöttük magyarok is, olyanok, akik az idegenlégióban szolgáltak. Az irányítás viszont Pestről jön, magas rangú egyenruhásoktól. Ez biztos.
- Nem tart attól, hogy ezt senki nem hiszi el? Holnap pedig a sörétes önt találja meg? 

- De igen, viszont a lelkiismeretem tiszta.
- Azt mondta az imént, hogy egyetlen esetben korrupció is szerepet játszott.

-A tiszalöki megölt férfi Tiszavasváriban dolgozott. A gyógyszergyárban. Ott hozzá lehet jutni bizonyos drogok alapanyagaihoz is. Ebből már következtethet minde
nki.

 




Sárga:
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.


Narancssárga:
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kinában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.


Piros:
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.
A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.
Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.
Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a "nagy babiloni parázna" színe.
A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.
Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a "Nagy Mű" harmadik fokozatát.
Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.


Barna
A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.
Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.
Szürke
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.


Zöld
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála "közepén" áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.
Az iszlám hagyományban a Prófétára és a Paradicsom ígéretére utal.
Az alkímiában a zöld kő az aranyhoz való átmenetnek felel meg.


Kék
Az égbolt, a tenger színe; a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.


Lila
A mértékletesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.


Fekete
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.


Fehér
A Fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.
A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.


Ezüst
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat "ezüstfolyónak" nevezték.
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.
Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.
Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.


Arany:
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.
A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.
Az ezoterikában a szoláris asztrál színe. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése