A denveri repülőtér

A denveri repülőtér

Vabakra játszó cionista illuminátusi tröszt az alagút rendszerben az elrabolt amerikai gyermekeket itt formálják át szexrabszolgává, , és ha már megunták szét szexelték felkészítik a sátán oltárának áldozatává !!! Ez a szám éves szintem 300 – 500 ezer elrabolt gyereket jelent !!!

E tájékoztató adathoz még hozzá jön a kazárok által leölt gyerekek adata kiket azután hamburgerbe keverve szét terítik a világban , hogy mások is kannibálok legyenek !!!, és hogy a holttesteket ne találják meg – nincs holttest nincs bűnelkövetés !!!!

Magyar adat Solymosy Eszter , H Zsófika legyilkolása polgárháborús helyzethez vezetett volna , ha a gazságszolgáltatásunk nem balekra osztja a gyilkos szerepet , így szegény Táncos Gábor mint balek egy polgárháborút csendesített le !!!

De mi van Amerikában a zsidó gyarmaton még lázadni sem szabad !!!!!?????? Csak úgy elrabolják gyermekeiket !!! Be sorozzák cionista háborúkba , mert a kazár nem mehet , akkor ki ügyel az amerikai gojokra a FEMA táborok várják őket és felkészültek egy polgárháborús állapotra Több gyakorlat volt terror támadások szimulálására , és a kijelölt balekok elvitték a balhét , mert úgy sérültek meg . Hogy csak az ő közreműködésükkel tudnak velük kommunikálni !!!

Amerikai Gojok a zsidók a seggükben hordanak benneteket , és csak akkor kaptok lervegőt , ha a kazár fingani kényszerül !!! Emeljétek fel a seggeteket a karos székekből , és kezdjetek el lázadni , vagy mindnyájatokat rabszolgává kényszerítenek megcsippelve bio robotként tengetitek majd kis szaros életeteket , és ha nem tetszik a pofátok a rádiófrekvenciás jelre a csipetek a cián vegyületet a szervezetetekbe üríti , és már nem is léteztek , hogy , fokozzák a büntetést egész családotokat ki fogják irtani !!!

Nem volna itt az ideje , hogy kezetekbe vegyétek az irányítást , és a felelősök irtásához kezdjetek !!!

Bevallom, blogunk tizennyolcadik szavazóposztjánakvégeredménye nem lepett meg túlságosan: 4661 leadott voksot követően a denveri repülőtér közel 10%-ot vert rá a második helyezett neandervölgyiekre, s a szegény bronzérmes Bruce Lee alig harminc szavazattal előzte meg az utolsó helyen búslakodó konyhasót. Ahogy az egyik (minden bizonnyal NaCl-fan) kommentelő szomorkásan meg is jegyezte: úgy látszik, jobban érdekel bennünket egy kilencezer kilométerre tőlünk elterülő épületegyüttes, mint az, amit nap mint nap megeszünk…

De félre bánat, félre bú: a nagyközönség döntött, a Konteóblog Ingatlanesztétikai és Jelképtudományi Szakcsoportjának hathatós háttértámogatásával (lehetőleg minél több szögből) most rávilágítunk a földkerekség egyik legrejtélyesebb(nek tűnő) épületcsoportjára, amely tényleg nem itt van a szomszédban, de hát az X bolygós posztot is szerettétek, s az se itt van Kőbánya Alsón.

Az X bolygó

A konteósokról igazán nem lehet azt állítani, hogy földhözragadt elmék lennének. Persze az összeesküvés-elméletek zöme az anyabolygón bonyolódik, de nem meglepő, hogy olykor szűknek érezzük a földi korlátokat. Mi is foglalkoztunk már a tágabb univerzummal és a világűrrel kapcsolatos témákkal: a náci és a nemnáci ufókkal, a Phobosszal, a Gagarin-összeesküvéssel és a holdraszállás-konteókkal.

Mai posztunk az eddigi talán legtávolibb konteóhelyszínt veszi górcső alá, mégpedig olvasói megrendelésre: biztosan emlékeztek rá, hogy három héttel ezelőtt (a Konteóblog Nagy Ezüstversenyén) az X bolygó 211 voks előnnyel megalázó vereséget mért a frigyládára, ami nem csak nekem volt meglepetés.

Kezdjük az ókori görögökkel (azaz inkább a mégókoribb sumérokkal, mert bennük nem lehet csalódni).

1.) Egy kis visszatekintésAz X bolygó távolról sem a modern kor pihent elméinek kitalálmánya. Hogy mennyire nem, álljon itt pár előzmény.1.1.) A sumérok NibirujaA Tigris és az Eufrátesz alsó folyása által közrezárt területet (az úgynevezett Termékeny Félhold keleti szárát) joggal tartják az emberi civilizáció egyik legelső keltetőgépének. A sumérok (egyre gyakrabban látom sumernek írva, így, ékezet nélkül, de nekem már csak sumérek/sumérok maradnak, ha a történészek le is harapják érte a fejem), naszóval a sumérok számtalan tudományos és kulturális területen voltak úttörők. Úgy 15-20 ezer évvel ezelőtt az emberek ezen a vidéken tértek át először a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre és a szervezett állattenyésztésre, itt építettek először nagyobb településeket és öntözőcsatornákat, errefelé írták az első törvénykönyveket, s – ami a mai témánk szempontjából talán a legfontosabb – a sumérok kezdték el először intézményesen és rendszeresen fürkészni az eget. Nagyon korrekt csillagászaik voltak, akiktől az olyan, mindmáig kitartó szellemi örökségünk is származik, mint az égi állatöv, az időmérésben és a geometriában használatos hatvanas számrendszer, a 12 hónapból álló év, a 30 napos hónap, satöbbi. Ami pedig a kultúrát és a spiritualitást illeti, bizony számos zsidó-keresztény alapsztorinak is ők a copyright-tulajdonosai (hogy csak a legismertebbek egyikét, az özönvíz ellen isteni sugallatra bárkát építő Ziusudra történetét említsük, amit aztán – valószínűleg akkád közvetítéssel – a Biblia is átvett, s így született meg Noé apánk).

Nos, hogy miért is kellett ezt a bekezdést elolvasnotok? Hát azért, mert a sumér mitológia fennmaradt mítoszai és eposzai tartalmaznak egy – számunkra – nagyon érdekes elbeszélést. Eszerint a Földanya (amelyet ők Tiamat-nak neveztek) az „idők hajnalán” összeütközésbe került egy nála sokkal nagyobb „istennel”. A kozmikus balesetnek több fontos következménye is lett: az egyik, hogy a Földanya letért akkori pályájáról és ráállt a mai ellipszisre. A másik, hogy a bolygónkból származó darabokból (vagyis Földanya leszakadt testrészeiből) akkor alakult ki a Hold, illetve egy (számos kisebb égitestből álló) „felhő”, amelyet ma már „kisbolygóövnek” nevezünk, s amely a Mars és a Jupiter pályája között kering a Nap körül. Ezt a titokzatos óriásbolygót (ellenistent, vándoristent) nevezik a sumér források Nibirunak, akiről azt írják, hogy a találkozással ő teremtette újjá a Földet, s a jövőben ismét meg fogja ezt tenni.

Egy másik interpretáció szerint Tiamat nem a Föld volt, hanem egy – azóta megsemmisült – bolygó, valahol a Mars és a Jupiter között.

Nibiru: a sumér (más források szerint akkád) szó, s kábé annyit jelent, hogy „találkozás”, „átkelés”.

Az akkádok (akik nagyon sokat koppintottak a suméroktól) ezt a sztorit is lenyúlták (lásd még az Enuma Elis című teremtéseposzukat), de náluk Nibiru helyett Marduk szerepel, mint a Földanya (Tiamat) ellenfele és megcsonkítója, aki 3600 évenként fog visszatérni, hogy újból és újból elvégezze a piszkos munkát.

1.2.) A bibliai olamin

Az Ótestamentum eredeti, héber verziójában többször felmerül az „olamin” szó, mint az „olam” többesszáma. A szakemberek szerint az „olam” egy bizonyos időtartamot jelölt, méghozzá – így a hozzáértők – azt az időt, amely egy titokzatos (és ismeretlen) bolygó két feltűnése között eltelik. Mindenféle számítással azt is meghatározták, hogy mai mértékegységgel mérve mennyi is lehetett 1 (azaz egy) olam. Nos, az jött ki nekik, hogy ez úgy 3500-3600 mai évnek felel meg. Az „olamin” másik jelentése pedig egy nagyon-nagyon távoli királyság, amely több világot is magába foglal, s túl van az égi (?) láthatáron.

1.3.) A dogonok

Az északnyugat-afrikai Mali középső vidékein élő, mintegy félmillió lelket számláló dogon nép joggal viseli a „konteósok kedvenc népcsoportja” címkét. Most nem ők a főszereplők, azt azonban gyorsan el kell mondanom, hogy olvassatok utána, mert ha valamire el lehet mondani, hogy beszarás, akkor az a dogonok eredetmondája és csillagászati ismereteik. Azoknak, akiknek ez még új, étvágygerjesztőül annyit mondok, hogy a dogonok évszázadok óta tudják, hogy a Föld és a többi bolygó (!) a Nap körül kering, hogy az Univerzumban végtelen számú (!) égitest létezik, hogy bolygónk forog a saját tengelye körül, hogy a Jupiternek hány holdja van, hogy a Szaturnusznak gyűrűi vannak, satöbbi. Azt például, hogy a Szíriusznak van egy társcsillaga, amely 50 év alatt kerüli meg, a dogonok úgy 500 évvel ezelőtt felrajzolták valamelyik barlangjuk falára, míg a modern csillagászat úgy 150 éve jutott el odáig, hogy ezt (bonyolult matematikai számítások és komplex, kurvadrága teleszkópok segítségével) felfedezze.

Ja: a dogon eredetmítosza azt állítja, hogy (valamikor a nagyon-nagyon régmúltban) őket a Szíriusz környékéről égi hajókon érkezett kétéltű istenemberek (a nommók) látogatták meg és ők tanították őket ezekre a csillagászati dolgokra (és sok más egyébre). A dogonoknak mellesleg sem 500 évvel ezelőtt, sem a 18. században, sem a múlt héten nem voltak, nincsenek (és nagy valószínűséggel nem is lesznek) távcsöveik, a matematika náluk is kimerül abban, hogy „egy, kettő, sok”, vályogházakban laknak és főállásban kecsketenyésztéssel, valamint a környék nagyon kevés ehető bogyójának összegyűjtésével foglalkoznak.

Naszóval, a dogon mitológia szerint van egy hatalmas bolygó a Naprendszer legszélén, amely azt a nevet viseli, hogy „a világ tojása”, elliptikus pályán kering a Nap körül, s ott van „minden földi dolgok eredője”. Egy másik meghökkentő dogon kijelentés ezzel az égitesttel kapcsolatban az, hogy „ennek mozgása nélkül a többi bolygó letérne pályájáról”.

2.) A csillagászokAz emúlt 150-200 évben számos csillagász vakarta tanácstalanul a fejét, miután mindenféle matematikai és asztronómiai számítások végén a papíron (később a monitorokon) feltűnő eredmények valahogy nem klappoltak az empirikus megfigyelésekkel. Egyre több olyan gravitacionális anomáliára(ugye, milyen jól hangzik?) derült fény, amelyek mind egy irányba mutattak: valahol a Naprendszer végeinél léteznie kell egy hatalmas tömegnek, amely hatással van az Uránusz, a Neptunusz és a Plutó pályájára. Magyarul: ezek a bolygók nem pontosan úgy viselkednek a Nap körüli keringésük során, ahogyan (a józan ész és a csillagászati számítások alapján) viselkedniük kéne. Ezt az ismeretlen, nagy tömegű valamit nevezték el X bolygónak.

1930-ban a Plútót is azért fedezték fel, mert keresték a magyarázatot ezekre a rendellenességekre. Azóta kiderült, hogy jajdejó, hogy megvan egy új bolygó, de ennek a tömege nem elegendő azoknak a hatásoknak a kiváltására, amik elindították a spekulációkat.

Az X magyarázatára két megoldás is van. Az egyik: a matematikában hagyományosan ezzel a betűvel jelölik az ismeretlent. A második: az X a római számok között a 10-et jelöli, tehát ez lenne Naprendszerünk tizedik bolygója (ugye emlékszünk a suliból a felsorolásra: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. Ez utóbbit egyes ünneprontók nem is tekintik a szó klasszikus értelmébe vett bolygónak, de ezt most hanyagoljuk).

2.1) A NASA

A mainstream tudományos világ sokáig nem volt hajlandó komolyan foglalkozni az X bolygó gondolatával, mígnem 1982 nyarán a NASA egyik legtekintélyesebb kutatóközpontja, a Szilikon-völgyben Szilícium-völgyben található Ames Research Center szervezett egy tudományos konferenciát, melynek az X bolygó volt a fő témája. Itt hangzott el először, hogy a NASA „nem tartja kizártnak, hogy a Naprendszer szélén egy – mindeddig ismeretlen – óriásbolygó található”.

A csillagászok precíz népek, s számításokkal viszonylag pontos képet tudtak adni az ismeretlen bolygóról. A legtöbben egyetértenek például abban, hogy az X bolygó (már ha nem egy fekete lyukról van szó) a Föld tömegének körülbelül 15-20-szorosával rendelkezik (vagyis kábé annyit nyom, mint az Uránusz), s a Naptól mért átlagos távolsága 200-250 csillagászati egység (1 CSE a Föld-Nap középtávolsággal egyezik meg, vagyis úgy 150 millió kilométer).

Érzékeltetésül: naprendszerünk eddig ismert legtávolabbi bolygója, a Plútó 40 CSE-re van a Napról.

Az X bolygó nagyon elnyújtott elliptikus pályán kering a Nap körül, legvalószínűbb keringési ideje 3500-4000 év (emlékezzünk a sumérokra és az Ószövetségre), és azt is kiszámították (ne kérdezzétek, hogyan), hogy mostanában már túl van a naptávolpontján (az aphéliumon) és jelenleg visszafelé tart a Nap felé – vagyis közeledik.

2.2.) Az IRAS

1983 elején az USA-Hollandia-Egyesült Királyság hármas fellőtte az IRAS-t (Infrared Astronomical Satellite), amely egy csillagászati műhold volt. Kizárólagos feladata az volt, hogy infravörös hullámhosszokon folyamatosan pásztázza a világűrt és minden szokatlan dolgot azonnal jelezzen a gazdáinak.

Nos, az IRAS kétszer is bejelzett (illetve hát többször is, de bennünket most két megmozdulása érdekel): először ’83 márciusában, majd ugyanezen év októberében. Mindkét alkalommal intenzív infravörös sugárzást érzékelt, amely az Orion csillagképfelől jött, nagyjából 80 milliárd kilométer távolságból. A hat hónap alatt a hőforrás (nevezzük így, mert a számítások szerint körülbelül 40 fokkal melegebb volt, mint az űrben általánosan uralkodó 2,7 Kelvin) gyakorlatilag nem mozdult, tehát nem lehetett üstökös. Az viszont érdekes, hogy a fél év leforgása alatt az objektum annyit sem mozdult el, amennyi egy jólnevelt bolygótól azért elvárható lett volna.

A Washington Post szagolta ki a hírt, s azonnal megkereste Gerald Neugebauert, a projektben részt vevő Jet Propulsion Laboratory vezető csillagászát, aki – kicsit feszengve – kábé annyit tudott mondani a dologról, hogy igen, volt ilyen, de sajnos fogalmuk sincs, mi lehetett. Az újságíró noszogatására még hozzátette: igen, elképzelhető, hogy egy Jupiter nagyságú bolygóról van szó, amely elég közel van ahhoz, hogy akár a mi naprendszerünk része legyen. És érdekes módon – noha senki sem kérdezte – fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem, ez a valami egészen biztosan nem értelmezhető a Földnek szánt üzenetnek…

Nem sokkal a második észlelés után (’83 novemberében) az IRAS sajnos felmondta a szolgálatot és nem bámészkodott tovább. Legalábbis ezt kommunikálták az illetékesek.

2.3.) Robert Harrington

Az IRAS-ügy után jó öt évig az X bolygóról egy hang sem hangzott el a szaksajtóban, míg a tekintélyes Astronomical Journal 1988 októberi számában dr. Robert S. Harrington, a US Naval Observatory egykori főcsillagásza megjelentetett egy rövid tanulmányt, amelyet a titokzatos égitest vélt paramétereinek szentelt. Ő is a gravitációs anomáliákból indult ki és olyan – matematikai modellezésen alapuló – következtetést vetett papírra, mely szerint az X bolygó a Földnél körülbelül négyszer nagyobb, s háromszor olyan messze van a Naptól, mint a Plútó. Az égitest nagyon elnyújtott elliptikus pályán mozog a Nap körül, melynek pályaelhajlása (a bolygó pályasíkja és a Föld pályasíkja által bezárt szög) meghaladja a 32 fokot. Ő úgy látja, hogy a keringési ideje 1019 év, s még azt is kiszámolta, hogy a legutóbb 1789. augusztus 6-án volt a napközelpontján, azóta távolodik.

3.) A NASA ellentámad Noha az amerikai űrügynökség éveken keresztül hallgatásba burkolózott, a kilencvenes évek elején-közepén taktikát váltott az X bolygóval kapcsolatban. Szó szerint elöntötte a szakfolyóiratokat, a napi- és hetilapokat csillagászati megfigyelések és felfedezések eredményeivel. Szinte minden hónapra jutott egy-egy „újabb exobolygót fedeztek fel a csillagászok” típusú bejelentés. Hol a dinoszauruszok 50 millió évvel ezelőtti kihalására adtak asztronómiai magyarázatot, hol a tunguzkai meteorrólközöltek új kutatási eredményeket, hol a földi élet kialakulásával, esetleg távoli galaxisok ikernapjaival összefüggő spekulációkat hoztak nyilvánosságra, úgyhogy a sajtó csak kapkodta a fejét. Persze mindent lelkiismeretesen lehoztak, s az X bolygóval kapcsolatos esetleges hírek a szó szoros értelmében belefulladtak a csillagászati hírdömpingbe, amelyet a NASA oly szolgálatkészen bocsájtott a rendelkezésükre.

4.) A gyanú árnyéka

Nagyon sok csillagász, asztrofizikus és matematikus állítja, hogy ha a nyolcvanas években az eredetileg a NASA által az X bolygóról nyilvánosságra hozott információk helyesek és valódiak, akkor az amerikai ügynökségnek sokkal többet kell tudnia az égitestről. Én speciel hülye vagyok ezekhez a dolgokhoz, de logikailag megközelítve értem, mit akarnak mondani, s meg is próbálom egy hasonlattal levezetni.

Vegyük mondjuk az állattant, ami azért sokunkhoz közelebb áll, mint a bolygódinamika. Nos, ha egy ismeretlen állatnak megtaláljuk a nyomait, tanulmányozzuk az élőhelyét, majd mindössze annyit hozunk nyilvánosságra a kutatásainkból, hogy a nyomok alapján körülbelül ötszáz kilót nyomhat, növényekkel táplálkozik és vöröses a szőre, a többi zoológus nyugodtan kérdezheti, hogy na jójó, de hány lába van, milyen magas lehet, és csordában jár-e vagy egyedül (hiszen az általunk kiadott információk feltételezik, hogy ezekre a kérdésekre is tudjuk a választ, csak nem mondtuk meg). És ha ezek után mi azt állítjuk, hogy nem, nem tudjuk, hogy hány lába van és arról sincs fogalmunk, hogy magányos életmódot folytat-e vagy sem, akkor joggal fogják feltételezni rólunk, hogy van valami rejtegetnivalónk. Vagy hazudunk, mint a vízfolyás.

Nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem, hogy miért gondolják sokan azt, hogy a NASA sokkal többet tud a témáról, mint amennyit eddig bevallott.

A jenki űrkutatókról még egy érdekesség: 1998 májusa óta a NASA-nál él az úgynevezett 48-72 órás szabály. Ez azt jelenti, hogy minden csillagász, akinek bármiféle kapcsolata van velük (akár fő-, akár mellékállásúként, akár szerződésesként, akár ösztöndíjasként), aláír egy olyan nyilatkozatot, mely szerint minden csillagászati felfedezést (különösen a Naprendszerrel kapcsolatost) nekik (és CSAK nekik) továbbít, 48 órán keresztül a munkatársaival sem oszthat meg, s az ezt követő 72 órán belül nem fordulhat sem a tudományos nyilvánossághoz, sem a nagyközönséghez, csak miután a NASA erre rábólintott.  És ha a NASA „ellenőrző számításai” más részeredményeket adnak, mint az eredeti kutatás, úgy ezeket az „ellenőrzött” számításokat szabad csak publikálni.

5.) A „kibeszélők”

Természetesen mindig is akadtak olyan tudósok, akik szembementek a hierarchizált, központosított akarattal, s nem igazán adták be a derekukat. Ezek közül jó páran elég csúnyán végezték.

Egy rövid (exemplifikatív) felsorolás azokról, akik nem fogadták el, hogy a tudományos újdonságokat is cenzúrázni kell:

5.1.) A 2.3.) pontban már említett Robert Harrington 1992 őszén egy szakmai konferencián bejelenti, hogy egy négyes kategóriájú rádiótávcsővel (bármit jelentsen is ez) olyan felfedezést tett, amely új alapokra helyezheti az X bolygóról alkotott véleményeket. Hangsúlyozza, hogy még egy csomó számítást és ellenőrző mérést kell csinálnia, de hat hónapon belül meglesz az áttörés. Nos, az áttörés nem lett meg, mert 1993 januárjában (51 éves korában) Robert hirtelen elhalálozik, egy rendkívüli gyors lefolyású nyelőcsőrákban. Jegyzeteit (a köztük levő állítólagos szerződésre hivatkozva) a NASA lefoglalta, utólagos publikálásukról nincs tudomásom.

5.2.) Második példánk Thomas van Flandern, ugyancsak amerikai csillagász (talán nem véletlenül: Robert Harrington egykori munkatársa), aki bolygódinamikából szerzett tudományos fokozatokat. Thomas többször isösszerúgta a port a NASA-val és a fősodrú csillagászokkal, mert egyrészt ő is Nibiru-hívő volt, másrészt komoly vitákba keveredett a hivatalosságokkal, amikor olyan eretnek véleményeket fogalmazott meg, melyek szerint például a Mars felszínén, a Cydonia-körzetben látható híres „arc” nem lehet természetes képződmény. Ő is magas ívben tett a NASA-szabályokra, mígnem 2009 januárjában (68 évesen) váratlanul meghalt. Hogy miben? Nos, egy gyors lefolyású torokrákban.

5.3.) Eugene Shoemaker, amerikai asztrogeológus és a NASA kiemelt bolygókutatója, az Apolló program egyik instruktora (az elején ő maga is szóba került, mint potenciális űrhajós). 1997 áprilisában (a híres Hale-Bopp üstökös napközelpontját tanulmányozva) rájött valamire, amit akkor akart megírni, amikor Ausztráliából (ahol éppen meteorok becsapódási krátereit tanulmányozta) visszatér az USA-ba. Hát nem tért vissza, mert ’97 nyarán autóbalesetben meghal. A NASA azért nem volt hálátlan: két év múlva hamvaiból egy maréknyit a Holdra juttatnak, s mindmáig ő az egyetlen, aki (legalábbis részben) itt nyugszik.

5.4.) Nem tudom, hallottatok-e a Heaven’s Gate (A Menny Kapuja) nevű kaliforniai szektáról. Ők voltak azok, akik (mind a 39-en) 1997 márciusában öngyilkosok lettek, mert azt vallották, hogy a fentebb említett Hale-Bopp üstökös valójában egy űrhajó, amely a Nibiruról a lelkekért jön. Hardcore konteósok szerint a csoport vezetője (Marshall Applewhite) műkedvelő csillagászként rájött valamire az X bolygóval kapcsolatban, amire nem kellett volna, ezért kellett neki (és követőinek) meghalnia.

6.) Zaharija Szitcsin

Az X bolygóval foglalkozó egyetlen írás sem hagyhatja említetlenül Захария Ситчин (Zecharia Sitchin) kollégát, az Azerbajdzsánban született, zsidó vallású, orosz anyanyelvű, Angliában, Palesztinában (illetve később Izraelben) élt, de élete utolsó 40 évét Amerikában töltött közgazdászt, írót, könyvkiadót és zsurnalisztát, aki azt jelenti az X bolygónak, mint Däniken mester az ufológiának, Lázár János a trafiktörvénynek vagy a Kim család Észak-Koreának: nélküle talán nem is létezne. Vagy ha létezne, sokkal unalmasabb lenne. Pár könyvét magyarra is lefordították, de ha ezeket nem sikerülne megkaparintanotok, keressetek rá a neten, magyarul és angolul egy csomó izgalmas cuccot olvashattok tőle. Csak két érdekesség ezek közül: Zecharia barátunk kiszámította, hogy a Nibiru (ő következetesen így emlegeti az X bolygót) időszámításunk előtt 3761-ben (majd legutóbb időszámításunk előtt 161-ben) volt a napközelpontján. Na és mi volt ie. 3761-ben? Hát a világ és az ember teremtése (legalábbis a keményvonalas bibliatudósok szerint; ezért kezdődik akkor a zsidó naptár). Hogy milyen érdekességek történtek ie. 161-ben, most lusta vagyok megnézni, talán majd valamelyikőtök.

Egy másik Sitchin-tétel azt mondja, hogy az emberi génállomány feltérképezése során (lásd még a Humán Genom Projektet) 223 olyan gént találtak, amelynek nincsenek a tudomány által megkövetelt előzményei a géncsaládfán.

7.) A konteók

A nagyon hosszúra nyúlt ismertetés után (amiből még így is maradtak ki részletek, de mint mindig, most is bízom abban, hogy a hozzászólások között kiegészítitek) következzenek az elméletek, amelyek elsősorban arra keresik a választ, hogy miért titkolózik a NASA (és a többi hivatalos – amerikai és más – szerv)? Mit tudhatnak, amiről úgy vélik, hogy nem tenne jót az információ nyilvánossága?

7.1.) Az ütközés

Sokan hisznek abban, hogy az X bolygó előbb-utóbb ismét felbukkan a belső Naprendszerben, s komoly galibát fog okozni a Földön is. Az logikus, hogy egyetlen kormányzati szerv sem szeretné, ha az elkerülhetetlen pusztulás miatti depresszió totálisan maga alá gyűrné a lakosságot. Embertársainkat ismerve nem nehéz elképzelni, hogy milyen állapotok uralkodnának a bolygón, milyen káosz és anarchia törne ki percek alatt, ha mondjuk a világ összes tévé- és rádióadója megszakítaná az adását, az online pornót vagy Konteóblogot böngésző százmilliók szeme előtt elsötétülne a képernyő, majd beúszna a képbe a Fehér Ház (esetleg a Kreml), s Obama és Putyin elnökök közös sajtótájékoztatót tartanának arról, hogy x nap (hét, hónap) múlva a Föld légköre felforr (vagy valami hasonló), mert elsuhan mellettünk egy nagybolygó…

Ki fizetne adót, ki menne be dolgozni, ki venné meg a sok szart az üzletekből?!

Úgyhogy abszolút logikus, hogy a rossz hírrel inkább megvárják, amíg elkészülnek a speckó űrhajók (vagy dimenzióugró gépek), amelyek segítségével a VIP-jegyesek diszkréten távozhatnak valami biztonságos helyre, melynek kiépítése és terraformálása – ne legyenek kétségeink – már folyamatban van.

7.2.) Az idegenek

Ez az alkonteó a legváltozatosabb, nincs is lehetőség minden finomságra kitérni. Először is említsük meg az anunnakikat (egyes források az annunaki verziót használják), akik az ókori Mezopotámia istenségei voltak (lásd még sumérok, akkádok, babiloniak). A mitológia szerint a Nibiruról érkeztek, s ők alkották, teremtették (illetve utána nemesítették) az emberi fajt. Az anunnakik magas (2,5-3 méteres), rokonszenves teremtmények, s genetikailag elég közel állnak az emberhez, mert – mint utólag több alkalommal bizonyították is – kiválóan tudnak párosodni és utódokat nemzeni velünk.

A másik lehetőség a jó öreg gyíkemberek (lásd még a dogonok nommóit, illetve David Ickemunkásságát), akik időről időre ma is meglátogatnak bennünket. Al-alverzió, hogy a gyíkemberek elsajátították az alakváltás képességét is, amint arról a múltkor a YouTube-on nagyon szép nézettségeket produkáló Obama-testőrös felvétel is tanúskodik.

A harmadik lehetőség a kis zöld (esetleg a nagy szürke) ufonauták, akik távolabbról jöttek ugyan, de a Nibirut egyfajta átmeneti szállásként használják, amikor bennünket látogatnak meg. Ebben az esetben még az is elképzelhető, hogy a bolygó egyfajta űranyahajó (vagy anyaűrhajó), amely előretolt helyőrségként szolgál az alieneknek.

7.3.) Az anyabolygó-teória és a Vatikán

A Nibiru valójában az emberiség anyabolygója, ahonnan pár tíz- vagy százezer évvel ezelőtt távoli őseink betelepítették a Földet. Mivel az önállóság nagy hívei, úgy vannak vele, hogy csak a legszükségesebb esetekben látogatnak el hozzánk, amúgy pedig hagynak bennünket boldogulni. Ez a teória persze egy kicsit bekavarna az intézményes vallások jelentős részének, hiszen ezek szerint a teremtés nem pont úgy történt, ahogyan az a különféle szent könyvekben le van írva. A legvehemensebben a Vatikán tiltakozik az információ nyilvánosságra hozatala ellen, legalábbis addig, amíg valami (jól megfizetett) PR- és marketing-szakember ki nem dolgozza a kommunikációsstratégiát. Ki tudja, talán Benedek lemondásának hátterében is az állt, hogy nem tudott megegyezni a bíborosi testülettel (vagy a jezsuitákkal) arról, hogy mi is a teendő. Képzeljük el az 1,2 milliárd katolikus hívőt, amint a vasárnapi misén azzal szembesül, hogy a Szentlélek által sugalmazott (diktált) Szentírás mégsem tévedhetetlen, s Jézus gyakorlatilag egy félanunnaki szerzet.

Akárhogyan is van, a Római Katolikus Anyaszentegyház legfelső vezetését nem lehet kihagyni a buliból. Tudjuk, hogy a Szentszéknek mindenhol vannak szemei és fülei, s gyakorlatilag nulla az esély arra, hogy egy ilyen horderejű információról ne lenne tudomásuk.

Egy pápa lemondása

Alig fél órával ezelőtt repítették világgá a hírt: XVI. Benedek, a római katolikus egyház egyes számú vezetője, sorrendben a 265. római pápa ma hivatalosan bejelentette, hogy február 28-i hatállyal lemond hivataláról. A hírt a Vatikán is megerősítette, de magyarázatot nem fűzött a szinte példa nélküli lépéshez (nem is tudom, hogy az elmúlt 200 évben volt-e ilyen, de a középkorban sem fordult elő gyakran).

Természetesen megindultak a találgatások, amelyek közül szinte találomra emelek ki tőmondatokban párat, abban reménykedve, hogy ti majd megdolgoztatjátok a szürkeállományotokat és hozzáteszitek a többit. Biztosan elnézitek nekem, hogy nem állok neki kifejteni a verziókat, de a hír annyira friss (és bizonyos szempontból megdöbbentő), hogy nem akartam ezzel húzni az időt.

A 85 éves egyházfő motivációit rajta kívül talán senki sem ismeri, s – a Vatikán fegyelmezett, szigorúan zárt és abszolút tekintélyelvű működését valamelyest ismerve – olyan se nagyon akad, aki ezt meg merné kérdezni a Szentatyától. Vajon a katolikus egyházat megrázó eddigi botrányokból (pedofília, pénzügyi visszaélések, pénzmosás gyanúja, stb.) lett elege az egykori Ratzinger bíborosnak? Vagy valakik kényszerítették erre? Netán halálos beteg lenne, s nem akarja megvárni, amíg esetleg szellemi leépülése olyan fokú lesz, hogy már nem beszámítható? Meg akarta tisztítani az egyházat a rárakódott, khm, salaktól, de rájött, hogy reménytelen? Van egy kiszemelt utód, akinek válságmenedzserként történő fellépése nem tűr egyetlen hónap halasztást sem? I. János Pál rosszabbul végezte…

És emlékszünk még Roberto Calvira, a Vatikán egykori bankárára? Ő is csúnya véget ért.

Közeledik Húsvét, s – ahogy az egyik kolléga magánlevében írta – elég furcsa lenne ezt az ünnepet pápa nélkül megtartani. De akkor miért nem vár még egy hónapot..? Mi olyan sürgős? A bíborosi konklávénak 30 napja lesz megválasztani az új pápát. Sok ez vagy kevés? Netán minden el van már döntve?

A szorongásra hajlamosaknak – zárásként – eszébe jutattom Szent Malakiás próféciái közül a legutolsót:

In persecutione extrema Sacrae Romanae Ecclesiae sedebit Petrus Romanus qui pascet oves in multis tribulationibus quibus transactis civitas septicollis diruetur et Iudex tremadus iudicabit populum suum. Finis.

vagyis

A Szent Római Egyház szélsőséges [utolsó?] üldöztetése során Péter, A Római ül [a trónon], aki számos megpróbáltatás közepette legelteti nyáját. Amikor mindezek [az idők] elmúlnak, a hét dombra épült város meg fog semmisülni, s a félelmetes bíró el fogja ítélni népét. Vége.

 Nos, mi a véleményetek?

 

7.4.) Az időutazás

A konteósok között vannak olyanok is, akik szerint az X bolygó gyakorlatilag földi bázis és kreálmány. A távoli jövőben (amikor a Föld – mindenféle okból – elérkezik a lakhatatlanság küszöbére) oda sikerül majd kitelepíteni az arra érdemeseket. Egy ilyen, jövőbeli gyarmatosítás eredménye tehát az X bolygó. Mivel leszármazottaink az időutazást lehetővé tevő technológiai ismeretekkel is rendelkeznek, vissza-visszatérnek a jövőből, hogy különféle módszerekkel elkezdjék előkészíteni a terepet a pár száz (ezer, tízezer?) év múlva esedékes Nagy Ugráshoz. Az időkapu másik vége a Nibirun van, messze a jövőben. Semmiféle idegenek nem léteznek tehát, a fel-felbukkanó lények valamennyien a mi ük-ük (és még legalább vagy tíz ük) unokáink.

Egy ilyen nagyívű konteó után a szavazáshoz a minimalizmust választjuk. Most nem a verziókról voksolunk, hanem simán magáról az X bolygóról. Miután leadtad a szavazatod, várunk a kommentekhez, ahol (persze nagyon-nagyon körültekintően) kifejtheted részletesebb véleményed a dologról. Amatőr és profi csillagászok, terraformálók és dogon-kutatók, sumerológusok és ékírás-szakértők kiemelt figyelemre számíthatnak – nem csak a NASA részéről!

Ápdét: jelen poszt kibővített verzióját elolvashatod a 2016. december 2-án a könyvesboltokba kerülő Konteó3-ban, további 29 válogatott összeesküvés-elmélettel és egy elméleti összefoglalóval együtt.

Ha majd lesz olyan, hogy Konteóblog Alaptörvénye, abban biztosan olvasható lesz, hogy a posztokat ajánlatos történelmi visszatekintéssel kezdeni. Ezen sarkalatos elvnek megfelelően lássuk, mikor, hogyan és miért építették fel a világ jelenleg második legnagyobb kiterjedésű, s tizenegyedik legforgalmasabb légikikötőjét, ráadásul egy olyan szélfolyosóban, ahol a viharok nemritkán 150 km/órás sebességgel vágtatnak át a reptér fölött.

1.) Előzmények

Ha a „miért”-tel szeretnénk kezdeni, máris elég nagy bajban lennénk. A nagyjából az USA mértani középpontjában fekvő, 650 ezres Denvernek ugyanis 1989-ben (amikor az építkezés ötletére az összes illetékes rábólintott) úgy hiányzott ez az eredendően 1,7 milliárd dollárra becsült beruházás, mint nemzeti trafikosnak a kiskorú vásárló. A városnak már volt egy bejáratott reptere (a Stapleton), amely az ilyenkor szokásos apró problémáktól eltekintve (a közelben lakók panaszkodtak a zaj miatt, rossz időben megnőtt a gépek várakozási ideje, stb.) kiválóan megfelelt az amerikai viszonylatban metropolisnak nem igazán tekinthető coloradói főváros igényeinek. Arról nem is beszélve, hogy különféle okok miatt a végső számla közel háromszor akkora volt, mint amekkoráról az építkezés startjánál szó volt: mire készen lett, a DEN (ez a IATA-kódja, mi is ezt fogjuk használni) összesen 4,9 milliárd dollárba fájt, ami a város azévi (1995-ös) teljes, kiadási oldali költségvetésének a háromszorosa volt.

Összehasonlításként: Budapest költségvetése nagyságrendileg megegyezik Denverével (az idén úgy 400 milliárd forint főösszeget tartalmaz). Gondoljunk el egy olyan budapesti beruházást, amely hat év alatt 1200 milliárd forintot nyel el. Tájékoztatásul elmondom, hogy a négyes metró, amivel cirka tíz éve nyűglődik ez a város, cakkpakk 450-480 milliárdba fog kerülni, ha végre elkészül.Nem kell könyvelőnek lennünk ahhoz, hogy felvetődjön bennünk a kérdés: ki fizette ezt a combos összeget? Lehet, hogy most meglepőt fogok mondani, de az a helyzet, hogy 25 évvel a beruházás kezdete

után seigazán lehet kristálytisztán látni, hogy ki mennyit feccölt bele, csak azt lehet sejteni, hogy a közel 5 milliárd dollár mintegy fele magánbefektetőktől érkezett (többek között II. Erzsébet brit uralkodó magánszámlájáról, ha a bennfentesek nem tévednek). A fennmaradó 50% városi, állami és szövetségi pénz volt, vagyis az adófizetők csengették be. A részletekről és a háttérről talán Federico Peña mesélhetne (aki 1989-ben a város polgármestere volt), de ő nem az a beszédes típus. Nem tudom, hallgatagságával összefüggésben van-e, de Federico nagyon szép karriert futott be: 1993 és 1997 között az USA szállításügyi minisztere volt, majd ezt követően két évig az energiaügyekért felelt Clinton második elnöksége alatt.

A hálás denveriek róla nevezték el azt a gyorsforgalmi utat, amely a városból vezet ki a reptér felé.

Az első kapavágást 1989 őszén végezték a 135 négyzetkilométeres földdarabon (ez nagyobb terület, mint Veszprémé, s kilencszer akkora, mint a teljes Ferihegy), s a fokozott kincstári optimizmussal beoltott városvezetők 1993 októberét jelölték meg, mint átadási időpontot. Ez aztán (a 11 ezer, folyamatosan dolgozó munkás és az ezernyi munkagép ellenére) többször csúszott, végül 1995 februárjának utolsó napján fel-, illetve leszállt az első gép, amelyeket azóta több tízezer követett.

2.) A furcsaságok

Tudjuk, hogy ízlésben nincs helye vitának, ezért az épülettel kapcsolatosan szándékosan kerülöm a „szép – nem szép” dichotómiát. Azt azonban, hogy valami meghökkentő-e vagy furcsa, hogy felhívja-e magára a figyelmet, sokkal könnyebb meghatározni. Lássuk tehát azokat a részleteket, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a DEN a konteósok egyik kedvenc témájává vált.

2.1.) Az építkezés

Már az előkészítés során történtek olyan események, amelyeket elég nehéz ortodox építészeti megoldásoknak nevezni. Például több, mint százmillió köbméter földet mozgattak meg, ami egy olyan síkvidéken, mint Denver észak-keleti része, elég meglepő. Beszámolók szerint a legváratlanabb helyeken ástak hatalmas lyukakat és alagutakat, más helyszíneken dombokat emeltek, amelyeket később vagy betemettek, vagy ismét széthordtak, minden látszólagos értelmes cél vagy ok nélkül. Állítólag a kivitelezés legelején elkészült öt, félig a földbe nyúló épület, amelyeket aztán (minden különösebb magyarázat nélkül) egyszerűen betemettek és máshol folytatták a munkálatokat. Az se használt az átláthatóságnak, hogy példa és előzmények nélküli módon cserélgették az alvállalkozókat: gyakorlatilag egyetlen olyan cég sincs, amelyik az elejétől a végéig ott dolgozott volna a kivitelezés öt éve alatt, s területileg is odafigyeltek, hogy ugyanazon a helyszínen több, mint pár hónapig ugyanazok ne dolgozhassanak. Mintha valaki nagyon szerette volna elkerülni, hogy a kivitelezők közül bárki teljes képet kapjon a beruházásról.

A DEN teljes tetőszerkezete (ami alakját tekintve sátortető-sorhoz hasonlít) több, mint hat hektárnyi (hatvanegyezer négyzetméternyi) speciális, teflon-bevonatú üvegszálból szőtt anyagból (egyfajta módosított üveggyapotból) készült, amelyen sem a radarok, sem a műholdak hőkamerái nem látnak át. És nem maradhat említés nélkül az a részlet sem, hogy az építkezés alatt az üzemanyag-tartalékoknak annyi tartályt építettek, amelyek össz űrtartalma meghaladja a tízmillió litert, míg a hasonló forgalmú repterek ennek a felével-harmadával dolgoznak.

2.2.) A musztáng Kezdjük mindjárt a reptér bejáratához felkanyarodó út mellett elhelyezett, tíz méter magas, négy és fél tonnás, kék színben játszó és égővörös szemű ló-szoborral. A szobrot egy Luis Jiménez nevű texasi művész készítette speciális üvegszálból (nem kapkodott: 12 éven keresztül), a DEN utólagos megrendelésére. A dolog morbid oldala az, hogy a ló megölte alkotóját: 2006 nyarán, amikor Luis az utolsó simításokat végezte művén, az alkotás rádőlt, letört belőle egy darab, amely átvágta a szobrász egyik combján az ütőeret, s Jiménez percek alatt elvérzett a műtermében. Egyik tanítványa (Luis két fiával közösen) fejezte be végül a művet, amely 2008 óta látható a mostani helyén.

S hogy miért tartják sokan riasztónak? Hát mert például az Apokalipszis lovasaira gondolnak, akik a végítélet hírnökei, legalábbis a Jelenések Könyve szerint. Hogy ez a nyomorult kék ló a háborút, az éhínséget, a viszályt vagy a halált jelképezi a négy közül, ennél a pontnál már enyhén szólva is tökmindegy. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem valahogy nem egy ilyen paci ugrik be, ha mondjuk lovaglásterápiáról hallok. Az az érzésem, hogy a helyieknek sem, akik Bluecifernek és Démon Musztángnak nevezik szegény párát.

A szobor végül 650 ezer dollárjába került a városnak. Písz of kék – ahogy az angol mondaná, legalábbis a 4,9 milliárd mellett.

2.3.) Anubisz

A DEN bejáratához közelítő (vagy az onnan távolodó) utazó nem csak az izzó szemű kék lóval nézhet farkasszemet (már ha megengeditek nekem ezt a képzavart), hanem az egyiptomi panteon sakálfejű tagjával, a holtak bírájával, a balzsamozók védnökével, Anubisszal is, méghozzá egy nyolcméteres szobor formájában. Hogy milyen közlekedéspszichológiai megfontolások alapján emlékeztetik ily módon a repülni szándékozókat az elmúlásra, s miért pont Anubiszra esett a választás, számomra elég homályos.

2.4.) A démon

Egy reptér belsőépítészeitől és lakberendezőitől az ember biztosan elvár egy csomó belső tulajdonságot, de eddig azt hittem, hogy a morbid humor nem tartozik ezek közé. Nos, a DEN erre a tévedésemre is rávilágított. Itt van például ez a szarvas-szárnyas démon, aki egyenesen egy aktatáskából ugrik elő, s onnan bámul le ránk. Feltételezem, hogy a csomagátvizsgálás és a biztonsági ellenőrzés előtt, mintegy emlékeztetve az amúgy is szorongó utazót, hogy a kézipoggyászban felejtett, be nem jelentett démon gondot okozhat a vámvizsgálatnál.

2.5.) Üzenet a jövőnek A reptér szimbolikus zárókövén elhelyezett emléktáblán (amely a 2094-ben felnyitandó, és itt lapuló időkapszula helyét jelöli) a New World Airport Commission (Új Világ Repülőtéri Bizottság) neve szerepel a szabadkőműves szimbólum alatt, mint szponzor. Nos, ez a szervezet nem létezik. És nemcsak most nem létezik, de soha nem is létezett huzamosabb ideig. Azt mondják, összesen egy hétig működött – amíg az emléktáblát megrendelték. Azt pedig, hogy ez az időkapszula milyen üzenetet tartalmaz, senki nem tudja. Vagy aki tudja, az nem beszél róla. A neten persze elhelyeztek egy kamu tartalmat, de ellenőrizze le, aki tudja…

Az emléktáblán kétoldalt a két legnagyobb coloradói szabadkőműves páholy elnevezése olvasható, tehát legalább nem árulnak zsákbamacskát.

2.6.) A falfestmények

A terminálon bóklászó nem mehet el szó nélkül azon freskók mellett, amelyek a belső tereket, folyosókat és csarnokokat díszítik. Nem vagyok műkritikus, de nem állom meg, hogy ne fűzzek egy kis kommentárt hozzájuk. Lássunk pár példát a gazdag választékból, amely Mark Villarreal, Leo Tanguma és Carolyn Braaksma művészek nevét dícséri.

2.6.1.) Az itt látható példány még az általam megénekelt Albán Nemzeti Galéria válogatásába is belefért volna: a gázálarcos, feltűzött szuronyú gépkarabélyt és ívelt pengéjű macsetét szorongató, egyenruhás rohamosztagos átgázol a játékmackót szorongató gyermekkorún, miközben kardja hegyére tűzi a békegalambot. A háttérben rombadőlt épület üszkös falai látszanak, továbbá haldokló csecsemőket szorongató, hajlott hátú, rongyokba öltözött nők sorakoznak. Ha ez se hozza meg az ember életkedvét, hát semmi.

2.6.2.) A következő kép középpontjában kétségbeesett gyerekek láthatók egy döglött (de legalábbis halálosan beteg) nagymacska fölött. A festményen, amely a kihalt vagy veszélyeztetett állatfajok érdekében emeli fel a hangját (már ha egy képzőművészeti alkotásnak van hangja) a fauna további példányai is szemügyre vehetők: dodófejű pingvin, quetzal-madár, észak-amerikai vándorgalamb (ezek üvegkockában), bálna, teknősbéka és bölény. A háttérben az erdőket felemésztő lángtenger közeledik, de hogy a horrorhatás még teljesebb legyen, a két alsó sarokban egy-egy kislány fekszik egy koporsóban, s hogy a faji megkülönböztetésnek még a gyanúja se merüljön fel, egyikük egy szöszi, a másikuk színesbőrű.

2.6.3.) Harmadik találatunkkal ismét a proletár internacionalizmus rég elfeledettnek tűnt vizeire evezünk. A képen a mindenkori szépségkirálynők álma, a világbéke ölt testet. Az egykoron (?) ellenséges nemzetek (brit-ír, iraki-iráni, orosz-amerikai, kínai-taiwani, stb.) párba állított lobogóiba csomagolt kardok kicsit szájbarágósan ugyan, de egyértelműen szimbolizálják az egymásratalálás örömét, amit a mű közepén végigtekergőző pántlikán több nyelven olvasható „béke” szó a végletekig felkorbácsol. Jóleső sóhajjal nyugtázhatjuk, hogy az eredetileg kardhegyre szúrt galamb nemcsak hogy feltámadt, de párt is talált magának az első képről megismert katona elszürkült holttestén.

Nem akarom a végsőkig feszíteni szépérzéketek húrját, ezért rögtönzött műkritikai eszmefuttatásomat most befejezem, mert van még érdekesség bőven a DEN környékén.

2.7.) A föld alatti bunker

Több forrás arról számol be, hogy a repülőtér alatt egy elképesztő méretű és komplexitású bunkerrendszer húzódik, melynek rendeltetéséről konteós berkeken belül többféle verzió kering.

2.7.1.) Az egyik azt állítja, hogy ez az amerikai kormányzat legbiztonságosabb óvóhely-együttese, ahová extrém vészhelyzetben a teljes fehér házi stáb (a törvényhozással és a Legfelsőbb Bírósággal együtt) be tud költözni, s innen tudják biztosítani az államigazgatás folyamatosságát. Ezt alátámasztandó, az amerikai kollégák felelevenítik 2011 őszének egyes eseményeit, amikor a C/2010 X1-es kódszámú üstökös (a Jelenyin) nagyon közel haladt el a Föld mellett, s noha minden szakember nyugtatta a népet, hogy nem lesz baj belőle, azért volt egy matematikai esélye annak, hogy az ütközés visszarepíti az emberiséget a kőkorszakba. Nos, ezekben a napokban Obama elnök(érdekes módon) pont Denverben tartózkodott. S hogy milyen következtetést von le ebből egy kétkezi konteós? Hát hogy nem véletlenül volt ott, elvégre készen kellett állnia arra, hogy az a minimális ütközési esély mégis bekövetkezik, márpedig neki akkor egy szuperbiztos bunkerben a helye.

Alkonteó: az itteni (négyszintesre becsült, 30 méter mélyen kezdődő, szintenként 3,5 hektáros) óvóhely nem az amerikai kormányzatot, hanem az Új Világrend fejeseit (és rajtuk kívül tudjukkiket) hivatott megmenteni egy (nukleáris vagy természeti) katasztrófa, esetleg egy világméretű lázadás (magyarul: globális fülkeforradalom) esetén.

2.7.2.) Egy másik elmélet szerint titokzatos, maximális biztonságú fegyház lapul a mélyben, ahová a FEMA (tudjátok, ez az amerikai katasztrófaelhárítási ügynökség, amelyről ennek a posztnak a 4.) pontjában is megemlékeztünk) a rendszer ellenségeit zárja majd akkor, ha az Új Világrend elleni tiltakozások elérnek egy kritikus szintet.

2.7.3.) A harmadik változat a híres 51-es körzet tükör-létesítményét véli felfedezni a DEN gigantikus alagsorában. Ha ez igaz, akkor a roswelli balesetben foglyul ejtett lények talán nem is a nevadai sivatagban, hanem itt, a coloradói talajszint alatt egyezkednek folyamatosan az amerikai kormánnyal, s itt van az a speciális kísérleti labor is, ahol a földönkívüli technológiák kipróbálása folyik. Állítólag ennek az egyik következménye volt 2007-ben az az eset, amikor a DEN-en parkoló gépek közül tizennégynek – minden érzékelhető külső ok nélkül – spontán módon kitörtek, illetve megrepedtek az ablakai. Az illetékesek utólag persze homokvihart és más (hihetőbbnél hihetőbb) magyarázatokat találtak, de mi tudjuk, amit tudunk. És ne feledkezzünk meg az itt dolgozókat időről időre megrohanó migrén-rohamokról sem, amelyeknek semmiféle (nyilvános) magyarázata nincs.

Roswell és az M-12

Beköszöntött az igazi nyár, márpedig mindenki tudja, hogy az összeesküvés-elméleteknek ez az időszak kedvez csak igazán. Igyekszünk felvenni a ritmust, úgyhogy mai konteónk két legyet is üt egycsapásra.

Egyrészt összefoglaljuk a Roswelli Incidensnéven közismert esemény legfontosabb tudnivalóit, másrészt pedig mesélünk egy kicsit a földkerekség talán legelitebb, legszűkebb körű és legbefolyásosabb csoportjáról, akik mellett a korábban általunk is megénekelt Bilderberg-csoport szószátyár, tehetetlen és álmodozó nyugdíjasklubnak tűnik.

(És ezzel nem a nyugdíjasokat akarjuk ám bántani!)

Az egész 1947 júniusának közepén kezdődik, amikor az Új-Mexikó államban (USA) található Roswellmelletti földjén egy helyi farmer (William Brazel) furcsa, mesterséges anyagból készültnek tűnő maradványokra lel; ezek első látásra egy repülőgép roncsainak tűnnek.

Lévén, hogy a környékbeliek előtt nyílt titok, hogy a közelben állomásozik az amerikai hadsereg légierejének egyik csúcs-alakulata (az 509. Bombázó Ezred, amelyhez mellesleg a Hirosimát és Nagaszakit elpusztító atombombákat ledobó gépek is tartoztak), a törvénytisztelő polgárok értesítik a Chaves megyei sheriffet (George Wilcoxot), aki rögtön felhívja az illetékesnek vélt katonai hatóságokat. A helyszínre rövid időn belül megérkezik egy különleges alakulat, lezárják a környéket és a mintegy másfél hektáros terület szó szerinti felporszívózását követően a maradványokat elszállítják – ha minden igaz, a Nevada államban található, azóta Area 51-nek (51-es Körzetnek) nevezett, szigorúan titkos katonai támaszpontra.

A sajtó (első körben a helyi Roswell Daily Record) csak két és fél hét múlva kap szagot, s katonai forrásokra hivatkozva a július nyolcadiki számában öles betűkkel repíti (még nem) világgá a hírt: a Légierő (nevezzük így) repülő csészealjat zsákmányolt a roswelli körzetben! Az információt első körben az egyenruhások szóvivője (Jesse Marcel őrnagy, akiről később kiderül, hogy az 509-esek elhárítótisztje) megerősíti, majd (még ugyanaznap délután) a vezérkar vadul meg is cáfolja, egy meteorológiai légballon lezuhanását kommunikálva a nagyérdeműnek.

Innen kezdve a terep a konteósoké; igaz ugyan, hogy pár évtizedig nem nagyon foglalkoztak vele, de a hetvenes évek végén egy Stanton Friedman nevű fizikus és ufológus felmelegíti az ügyet, kibontva a már-már elfeledett történet (majdnem) minden aspektusát. Az elkövetkezendő években további civil tényfeltáró nyomozások kezdődnek, melyek során több száz olyan embert szólítanak meg, akiknek tudomásuk volt (vagy tudomásuk lehetett) a történtekről. Több könyv és dokumentumfilm is született a történettel kapcsolatban, hogy a sci-fi-jellegű alkotásokról ne is beszéljünk

A sztori immáron teljes valójában (?) kikerekedik, s az alábbiakban foglalható össze:

1947 júniusában (más források szerint júliusának elején) legalább egy, vélelmezhetően Földön kívüli eredetű repülő alkalmatosság zuhant le Roswell mellett, melynek fedélzetén több (a legtöbb forrás szerint négy) idegen utazott. A szerencsétlenséget legalább egy ufonauta túlélte, akit (a roncsokkal együtt) a hadsereg karanténba vitt. Az amerikai kormány a lehető legaprólékosabb vizsgálatnak vetette alá az anyagi (és alanyi) maradványokat, amelyek olyan jelentőségűek az egész emberi civilizáció számára, hogy jobbnak látták eltitkolni. Merészebb feltételezések szerint 62 éve a bolygónkon létrejött komolyabb tudományos felfedezések zöme annak a tudásnak a következménye (esetleg az életben maradt/tartott idegen(ek) tájékoztatása folytán született), amelyek birtokába az USA ily módon került, s az azóta töretlenül tartó amerikai technológiai hegemónia is ennek tulajdonítható.

Az űrhajó utasait – az őket, illetve maradványaikat tüzetesen megvizsgáló orvoscsoport vezetője, bizonyos doktor Bronckjavaslatára az EBE (Extraterrestrial Biological Entity) – magyarul a Földönkívüli Biológiai Entitás – névvel illették.

Valami miatt az azóta egymást követő, szám szerint tucatnyi amerikai elnök (Harry Trumantól Barack Obamáig) és közvetlen stábja egyike sem gondolta úgy, hogy itt az ideje elmondani az embereknek az igazságot, pedig az – állítólag – szabaddá tesz (János, 8. 32.)

És most lássuk, mi a szösz az a Majestic 12 (amit még M-12-nek, MJ-12-nek, Majority 12-nek, vagy M-XII-nek is szoktak nevezni, illetve rövidíteni).
Amikor (július hetedikén este) a roswelli eseményekről, pontosabban az elsődleges megállapításokról a hadsereg és a frissiben létrehozott CIA értesítik Truman elnököt, a Fehér Ház lakója soron kívül összehívja a nemzetbiztonsági kabinetet – ez ugye azért elég sokat elmond a hír súlyáról; nem valószínű, hogy egy időjárásjelző lufi lezuhanása ilyen következményekkel járt volna. Az elnök meghallgatja a referádákat és utasítja az illetékes minisztereket, hogy erőt, energiát és pénzt nem kímélve pörgessék fel a maradványok vizsgálatát. Be is határidőzi a feladatot: valódi demokrataként és amatőr számmisztikusként 77 napot ad egy újabb, aprólékos jelentés előterjesztésére.

Talán nem véletlen, hogy 1947 júliusának végén hozzák létre a Research and Development Board (Kutatási és Fejlesztési Testület) nevű, kormánynak alárendelt hivatalt, amelynek segítségével el lehetett kezdeni „csepegtetni” a roswelli forrásból származó tudományos újdonságokat, természetesen elsősorban a hadsereg számára. És az sem lehet véletlen, hogy ugyanebben az évben lép életbe az USA-ban egy vadonatúj nemzetbiztonsági törvény…

Szeptember 23-án az Ovális Iroda íróasztalán landol a kétszáz oldalas, egyetlen példányban készült anyag, melynek elolvasása után Truman vesz egy mély levegőt és másnap egy szigorúan titkossá minősített elnöki rendelettel létrehozza a Majestic 12 fedőnevű bizottságot, melynek tagjai tudósok, katonai vezetők és az elnöki hivatal legmegbízhatóbb tagjai. Eredetileg hat tudós és hat katona alkotta (a létszám megmagyarázza a fedőnevet is), de idővel ez az arány változott. Az első elnök dr. Vannevar Bush lett, az MIT(Massachusetts Institute of Technology) professzora, és nem mellesleg az AT&T igazgatósági tanácsának tagja (itt balra).

Noha az amerikai kormánygépezet mára már nagyjából beismerte, hogy igen, annó létezett egy ilyen (ad-hoc jellegű) csoport, arról viszont nem beszél, hogy az M-12 a mai napig működik, 62 éve folyamatosan – persze változó tagokkal. A Majestic-12-ben kihalásos alapon szabadulnak fel a helyek; az évtizedek során a hírek szerint olyan tagok tették tiszteletüket (és tudták meg az emberiség legnagyobb titkát), mint Einstein, Oppenheimer, von Braun, vagy hogy a magyarokról se feledkezzünk meg: Teller Ede és Neumann János. A katonák meg a titkosszolgák jöttek-mentek, rájuk a fene sem kíváncsi, de azért Walter Bedell Smith, vagy Roscoe Hillenkoettertábornokok nevét megemlítjük, mint egykori tagokét.

Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy minden, a földön kívüli civilizációkkal, technológiával, életformákkal kapcsolatos kutatással összefüggő információt megkapnak, s ezeket értékelve és elemezve tanácsokat adnak a mindenkori amerikai elnöknek a hogyan tovább vonatkozásában. Egyes értesülések (találgatások?) szerint minden amerikai elnök első munkanapja azzal telik, hogy az M-12 bizottság éppen aktuális elnökét fogadja, aki hagyományosan három órát kap arra, hogy négyszemközt képbe helyezze az új fiút, majd további kettőben a csoport tagjai állnak az elnök rendelkezésére, ha az igényt tart rá.

Állítólag eddig minden megválasztott elnök kevésnek találta a 3 + 2 órát, és mindegyik meglehetősen sápadtan támolygott ki az elnöki tárgyalóteremből a megbeszélés után.

1987 őszén (az eredetileg negyven évre titkosított anyagok minősítésének megszűnésekor) egy csomó újságíró lecsapott a témára, és az információ szabad áramlásáról szóló amerikai törvényre hivatkozva elkezdték piszkálgatni a kormányt, minek hatására bizonyos dokumentumok nyilvánosságra kerültek az M-12-vel kapcsolatban. Rá egy évre az FBI texasi területi kirendeltsége (fogalmam sincs, miért pont ők?) titkos nyomozást indít azt megállapítandó, hogy a napvilágra került anyagok valódiak-e. Na és kihez fordulnak segítségért? A US Air Force különleges nyomozó irodájához, az Air Force’s Office of Special Investigations-hoz.

Fogadjunk, hogy kitaláljátok, mi lett az eredmény?

Ön nyert! Az amerikai hadsereg – két hónapnyi megfeszített munka után – pecsétes papíron ad egy szakvéleményt, melynek értelmében minden doksi (amelyek fénymásolata már kézen-közön forgott) hamisítvány… És az sem zavarta őket, hogy csak 35 milliméteres mikrofilmről kinyomtatott példányok álltak a rendelkezésükre, mert az eredeti cucc valahogy eltűnt egy költözés közben.

Ja, biztosan leestek egy teherautó platójáról, ahogyan az oly gyakran előfordul, ha a világ legerősebb és legbefolyásosabb államának legféltettebb titkait tartalmazó dossziékat ide-oda szállítják felelőtlen és rakoncátlan rakodómunkások.Az incidens körül felröppent híreszteléseket azóta számtalanszor próbálták nevetségessé tenni és lejáratni kisebb-nagyobb titkosszolgálati műveletekkel. Ilyen volt az EBE-k állítólagos boncolásáról kiszivárogtatott filmfelvétel, amiről aztán nagy dérrel-dúrral bebizonyították (ugyanazok, akik megszervezték), hogy vicces hamisítvány. De hogy a hadsereg (és az USA kormánya) milyen véresen komolyan vette (és veszi a mai napig) az egészet, mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy 1947-ben egy Sign (jel) fedőnevű, kiemelt, külön projektet indítanak az információk feldolgozására, amely aztán, amikor még komolyabbra fordulnak a dolgok (1948-ban) a Grudge (neheztelés, irígység) kód alatt fut tovább. Ha minden igaz, anyolcvanas évekig a Blue Book (kék könyv) fedőnéven tartják nyilván, és ismét az amerikai légierő lett a gazdája.

Ennél frissebb információra nem sikerült lelnem. Talán majd ti, a kommentekben.

Vannak olyan elképezések, amelyek szerint napjainkban a Majestic-12 gyakorlatilag a National Security Council (az amerikai elnök közvetlen irányítása alatt működő Nemzetbiztonsági Tanács) háttér-intézménye, s mint ilyen, jócskán túlterjeszkedett az eredeti (kifejezetten a roswelli eset legteljesebb feltérképezésére vonatkozó) feladatain. 
Mások szerint az új-mexikói incidens csak egy hatalmas maszkirovka volt, amit azért találtak ki Washingtonban, hogy a küszöbön álló hidegháborúban legyen egy olyan – ellenőrizhetetlen, és éppen ezért nyugtalanító – bizonytalansági tényező, amely a szovjeteket (akik ugyancsak nyomultak mindenféle nem-konvencionális hadviselési területen) talán elriasztja a legeslegeslegutolsó lépés (lásd atomcsapás) megtételétől.

Az esetről könyvek és más publikációk százai jelentek meg, becsületes, viszonylag normálisnak tűnő és abszolút nem érdekelt (szem)tanúk tömegei állítják, hogy 62 évvel ezelőtt bizony egy EBE-k által vezetett UFO zuhant le Roswelltől mintegy 100 kilométerre. Eredetinek tűnő dokumentumok és memoárok tucatjai emlékeznek meg a Majestic-12 létrejöttéről és működéséről, az elmúlt hat évtized amerikai technológiai sikereiből pedig az átlagember is fel tudna sorolni jó párat.

Véletlen egybeesés? Óriási dezinformációs művelet? Sima katonai kutatási témák? Pihent agyú elmebetegek kitalációja? Feltűnési viszketegségben szenvedő, 15 perces hírnévre áhítozó, esetleg nyerészkedni kívánó kalandorok műsztorija? Bulvárkacsa?

Vagy a Földön valaha megvalósított legnagyobb elhallgatási és félrevezetési játszma?

Oszd meg velünk véleményed. Ha okosan nyilatkozol, meglásd, nem lesznek hálátlanok.

2011. április 11, abszolút ápdét! Ide kattintsatok! Az FBI hivatalosan is elismerte, hogy ufók zuhantak le Roswellnél!

Akármelyik típusú épület(ek) van(nak) is a föld alatt, tény, hogy a legmeglepőbb helyeken figyelhetők meg szellőzőjáratok; a reptér területének olyan pontjain is, ahol (a hivatalos alaprajzok szerint) se közlekedő- vagy szervízalagút, se föld alatti poggyászszállító szalagok, se kisvasút nem található.

2.7.4.) A VHST

Már a hetvenes években felvetődött, hogy – mintegy a légiközlekedés alternatívájaként – az USA-ban építsenek olyan alagutakat, amelyekben új technológiákkal (például elektromágneses levitáció segítségével) zártpályás szerelvények suhanhatnának menetrendszerűen és a repülőgépek sebességével, összekötve az ország nyugati és keleti, továbbá északi és déli szélét.Ez volt (lett volna) a VHST, vagyis a Very High Speed Transit System (Nagyon Nagy Sebességű Tranzit Rendszer). Hogy mennyire nagy az a „nagyon nagy”? Nos, a Rand Corporation által úgy negyven évvel ezelőtt megrendelt tudományos kutatás következtetései a 20 ezer km/órás csúcssebességet sem tartották kizártnak a tubetrain (vagyis a csővonat) esetében. Ez biztosíthatná, hogy egy New York-Los Angeles távolság (4000 kilométer) szűk fél óra alatt megtehető legyen (beleszámítva a kezdeti gyorsulást és az utazás végi lassulást), szemben a mostani 6 órával (repülő), illetve 40 órával (gépkocsi).

Szóval (így az elmélet) ezt a VHST-t (legalábbis az alagutat) már megépítették, de per pillanat továbbra is kísérleti stádiumban van, s a DEN alatt van a tubetrain nagy kereszteződése, azaz itt találkozik a kelet-nyugati főalagút az észak-délivel. Hivatalosan az egész még hétpecsétes titok, ami önmagában nem meglepő; gondoljunk csak egy ilyen rendszer stratégiai jelentőségére.

Mind a négy fontosabb alkonteó szerint a repteret csak azért építették, hogy az építkezések valódi célját elleplezzék. Volt, aki nem volt rest és utánaszámolt: a közel ötmilliárd dollárból úgy másfél milliárd abszolút indokolatlan kiadás volt – legalábbis akkor, ha kizárólag a repülőtérrel kapcsolatban végzett munkát és dologi kiadásokat nézzük. Persze tudjuk: Amerika a pénzvisszaosztás és a közbeszerzési pályázatmutyik országa, s ilyenkor sóhajtunk fel jólesően, hogy hálistennek az ilyesmit mi csak hallomásból ismerjük.

2.8.) Az alaprajz

A légifelvételek (vagy akár a Google Maps) tanúsága szerint a magasból a DEN főépülete és kifutópályái bizony olyan rajzolatot mutatnak, aminek alakja a horogkeresztre emlékezteti az embert. Nem azt mondom, hogy mértani pontosságú szvasztika tárul a szemünk elé, de a hasonlóság eléggé riaszthatja mindazokat, akik ebben nem az ősi indiai napszimbólumot látják, hanem a Harmadik Birodalom legfőbb jelképét.

3.) A megcáfolt alkonteók

Hogy megőrizzük a Konteóblog galaxisszerte elismert objektivitását, említsünk meg egy-két olyan tényt is, amely a konteósok vitorlájából kifogta a szél egy részét.

3.1.) A titokzatos feliratok

A DEN átadása után sokan felkapták a fejüket, mert a kivitelezők (az egyenesen Olaszországból importált) gránitpadlóba és a falakba rejtélyes szavakat véstek, amelyek jelentését egy ideig csak találgatni lehetett: COCHETOPA, SISNAAJINI, DZIT DIT GAII és a többiek. Nos, ezekről bebizonyosodott, hogy nem ősi maszonikus vagy illuminátus átkok, s nem is egy földönkívüli nyelv emlékei (pedig így sokkal izgalmasabb lett volna), hanem a környéken egykoron őshonos indián törzsek szavai a térség különféle tereptárgyaira: hegyekre, folyókra vagy hágókra.

3.2.) Az ET-billentyűzet

A 2.5.) pontban említett emléktábla fölé egy ultradizájnolt billentyűzetnek tűnő valami hajlik, „érintőképernyőjén” titokzatos jelekkel és gombokkal. Sokáig tartotta magát az a hit, hogy ezen lehet kódolt üzeneteket küldeni a földalatti bázisnak, mígnem egyszer jött valaki és rá nem vezette a gyanakvókat, hogy az bizony egy olyan tájékoztató tábla, amelyen Braille-írással közlik a gyengénlátókkal és a vakokkal, hogy mitisír a hogyishívják, vagyis hogy ez az a zárókő, ahol az időkapszulát elhelyezték.    

3.3.) Az AuAg-rajz

A Nagy Csarnok padlózatán, közvetlenül a jelen poszt 2.6.1.) pontjában ismertetett kép előtt ez a rajz hívja fel magára a figyelmet. A konteósok természetesen rögtön az AuAg-nek is rövidített HBsAg-re, vagyis az Australia Antigen-re gondoltak, ami nem más, mint az 1968-ban, ausztrál őslakosok vérplazmájából leválasztott antigén, amely a B típusú hepatitisz („sárgaság”, fertőző májgyulladás) jelenlétére utal, tehát egy pozitív HbsAg-reakció azt mutatja, hogy a vizsgált illetőnek ilyen fertőzése van. Az agyműködés rögtön beindult, s azonnal biológiai fegyverekre történő figyelmeztetést véltek kiolvasni a rajzból. Aztán valaki felütötte a Colorado állam (és Denver) múltjával foglalkozó történelemkönyveket és rájött, hogy a környék históriájával szervesen összefonódik az arany (Au) és az ezüst (Ag) bányászata.

A konteósok kicsit elszontyolodtak, dobták ezeket a témákat, majd újult erővel vetették magukat a többi, mindeddig meg nem magyarázott furcsaság nyomába.

És akkor nagyon röviden foglaljuk össze a két nagy lehetőséget:

A.) Semmi különös

A DEN egyszerűen egy korszerű, új megközelítéssel megtervezett, felépített és berendezett légikikötő, ahol a tervezőknek és kivitelezőknek volt bátorságuk szakítani a hagyományos, sokunkban élő reptér-képpel. Azt meg ugye senki nem tételezi fel, hogy ha valamilyen titkos objektumot építettek volna alá, akkor ilyen szimbólumokkal és szokatlan megoldásokkal hívják fel rá a figyelmet. Lehet fikázni a szabadkőműveseket, az illuminátusokat és a többi titkos társaságot, de azt ne tételezzük már fel róluk, hogy gyakorlatilag üvöltve hívják fel magukra a figyelmet olyankor is, amikor – állítólag – leginkább csendben kéne maradniuk. Szó se róla, van egy-két szokatlan megoldás, de hát ezért több a DEN, mint az összes többi társa. És ezért beszélnek róla nagyságrendekkel többet, mint bármelyik másik nemzetközi reptérről, ami jelentős marketing- és reklámkiadás-csökkentő tényezőként is felfogható.

Szabadkőművesek 1.0

Igen, jól látjátok: bárhogyan is próbáltam, akármennyire is igyekeztem, ezt sem tudtam elkerülni. Úgy jártam, mint a JFK-gyilkossággal: a téma szerepeltetése nélkül folyamatos hiányérzetünk lenne, hiszen konteóblog szabadkőművesek nélkül olyan, mint disznóvágás pálinka, swingerklub dugás, vagy politikai elit korrupció nélkül: nem az igazi.

Lássuk akkor, miről is beszélünk.

Rögtön egy alapelvvel, s az ebből fakadó (látszólagos?) ellentmondással kezdem. Azt ugye senki nem vitatja, hogy minél kevesebben tudnak egy titkot, ez annál nagyobb biztonságban van. Minél kevesebb tagja van egy titkos egyesületnek, annál jobban tud titkot őrizni. Szokták volt mondani, hogy amit ketten tudnak, az már nem titok.

Oké, akkor mi a helyzet egy olyan társasággal, amelynek (óvatos becslések szerint) a világon szanaszét több, mint ötmillió (egyes vélekedések szerint hatmillió) tagja van?!

A szabadkőművesek rendületlenül állítják, hogy ők nem egy titkos társaság, csupán egy olyan társaság, amelynek titkai vannak. Játék a szavakkal? Ködösítés? Nyelvészeti zsonglőrködés? Porhintés a közvélemény amúgy is csipás szemébe?

Járjuk körül tehát azt a társaságot, amelyről tíz- és százezrek (ha nem milliók) meggyőződéssel állítják, hogy a földkerekség legbefolyásosabb és legösszetartóbb csapatát alkotják, amelynek tagjai – többek között – a CFRés a Bilderberg-csoport mögött állnak, s akik saját törvényeik, meggyőződésük és eszmerendszerük elvárásai szerint nap mint nap szájízüknek megfelelően alakítják a világ történéseit, s – ahogy mondani szokás – rajta tartják hüvelykujjukat az események ütőerén.

„Magasztos ügyünk az emberiség haladása, legfőbb óhajunk a gondolat szabadsága, küldetésünk a lelkismereti szabadság, s végső célunk: egyenlő jogok biztosítása minden ember számára.”

(Részlet a francia/skót rítus szerinti szabadkőműves-esküből)

A szabadkőművesek egyik legnagyobb titka az eredetük. A sorozat első részében történelmi visszatekintéssel folytatjuk tehát, felvillantva a legelterjedtebb elméleteket arra vonatkozóan, hogy honnan is jöttek. Kérlek benneteket, ne kezeljétek felületesen ezt a posztot, mert a továbbiakban szükség lesz az itteni ismeretekre. Na és a konteó-záróvizsgán hagyományosan legalább két kifejtős kérdés szokott lenni ebből a témakörből.

1.) A gyökerek

1.1.) A történelem előtti idők

A legmerészebbek azt állítják, hogy a szabadkőművesek ős-ősei azok az építőmesterek voltak, akik a mindent elpusztító Vízözön után nekiláttak (szó szerint) újjáépíteni az emberi civilizációt (piramisok, etc.). Egy ilyen szakember joggal emelkedett ki a mindenkori plebszből, hiszen számos olyan tulajdonsággal (és ismerettel) kellett rendelkeznie, amivel az átlagos halandó nem: tisztában kellett lennie az építőanyagok (a fa, a kövek, habarcsok, téglák, cserepek, stb.) fizikai tulajdonságaival, a sík- és térmértannal (térlátás képessége!), jól kellett tudnia rajzolni és mások rajzát értelmezni, képben kellett legyen a fizika (statika, dinamika, esetenként a hőtan vagy a szilárdságtan) törvényeivel, számításokat kellett tudnia végezni, egyszerű (majd később egyre összetettebb) szerszámokat és gépeket kellett terveznie és működtetnie, továbbá titoktartónak is kellett lennie, elvégre a tudás már akkor is hatalmat jelentett; biztonságos, tartós és mutatós épületek megtervezésének és kivitelezésének képessége pedig jelentős hatalmat és befolyást.

1.2.) A bibliai idők

Időrendben a második elmélet Salamonig, Izrael harmadik királyáig (időszámításunk előtt 970 – 930) nyúl vissza. Az addigi (ideiglenes) szent sátor helyett a már letelepedett zsidók számára egy maradandó kőtemplomot építtetett Jeruzsálemben, mégpedig Hirám Abiff főníciai építőmester (más források szerint király) segítségével.

„Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenem nevének (…)”

(Királyok első könyve, 5:5)

Hirám vezette be a háromosztatú „kasztrendszert” a munkásai között: volt inas (tanonc), segéd és mester, míg ő maga volt a mindenki fölött álló Nagymester (építésvezető). Minden hierarchikus lépcsőnek megvolt a világos tennivalója, feladatai és természetesen a titkos jelkép-rendszere is. Történt egyszer, hogy három segéd (Jubelo, Jubela és Jubelum) elhatározta, hogy megszerzik a mesterjelszót, melynek birtokában egyedül is képesek lesznek templomot építeni. Hirám ellenállt, ezért meggyilkolták. A történet folytatódik ugyan, de bennünket tovább ez most nem érdekel; a lényeg, hogy az eredetmítosz megszületett: a Titok (és az Eszme) megvédése érdekében egy virtigli szabadkőműves akár az életét is feláldozza. És persze Hirám örökösei (ideológiai leszármazottai) a mai szabadkőművesek.

1.3.) A római Collegia

Ez a szervezet (egyfajta egyházi céhként) az ókori Róma papjait és papnőit tömörítette. Tagjai tisztában voltak a varázslás, a kuruzslás, a szemfényvesztés és más hasonló tudományok titkaival, s a kőkemény összetartás (ma úgy mondanánk: testületi szolidaritás) jellemzte őket. Ismerték a szentély- és templomépítés elméletét és gyakorlatát, ezért bizonyos elméletek szerint belőlük eredeztethető a szabadkőműves mozgalom.

1.4.) A Templomos Lovagrend

1119-ben az első keresztes háború két francia obsitosa (Hugues de Payens és Godefroi de Saint-Omer) elhatározzák, hogy a szentföldi keresztény zarándokok védelmére létrehoznak egy harcos szerzetesrendet, amelyik majd jól odavág az igencsak elterjedt fosztogató bandáknak. Baudouin de Bourcq (aki akkoriban a roppant hangzatos Jeruzsálem Királya címet is viselte) áldását adja a vállalkozásra, s bázisul (mintegy telephelyül) a Templom-hegyet jelöli ki számukra (ahol a régi, salamoni templomnak már csak a hűlt helye volt).

A szerzetesrend elfoglalja tehát a főhadiszállást, elkezd terebélyesedni, majd seccperc alatt lovagrenddé alakul. Megmagyarázhatatlan gyorsasággal elképesztően gazdagok és befolyásosak lesznek (állítólag megtalálták a frigyládát, de ez egy másik konteó, nemsokára ez is élesedik itt, a blogon!), egész Európában terjeszkedni kezdenek és egészen megsemmisítésükig (a XIV. század legeleje) valóságos (de konkrét területtel nem rendelkező) államként léteztek, akik függetlenek voltak minden világi hatóságtól, s csak a mindenkori pápának tartoztak elszámolással.

Nos, egyesek szerint a szabadkőművesek a templomosok utódai; ezt az elméletet a lovagrend által építtetett várak, kastélyok és templomok egész sora hivatott alátámasztani, Portugáliától a ma már Ausztriában található Lékáig (Lockenhaus).

1.5.) A középkori kőműves-vonal

A legvalószínűbb eredetmítosz (ha egyáltalán van ilyen) azonban mégiscsak a konkrét mesteremberekhez köti őket: eszerint a gyökereik a középkorig nyúlnak vissza, arra az időszakra, amikor a keresztény templomokat Európában elkezdtéktömegesen építeni. A komoly szakértelmet igénylő építőmesterség (ahogyan azt mi is kifejtettük az 1.1.-es alpontban itt fentebb) kidolgozta saját szakmai fogásait, titkait, amelyeket a mester (jól felfogott egyéni és csoportérdekből) fokozatosan és lassanként adott csak át a segédeknek, azok meg az inasoknak, hogy a sima, képesítés nélküli kubikosoktól és biorobotoktól megkülönböztethetőek legyenek.

Ahogy telt-múlt az idő, céheikbe (különféle megfontolásokból) elkezdtek olyan személyeket is bevenni, akik a szó szoros értelmében nem voltak ugyan építőmesterek (kőművesek), de jelenlétük (és a céhhez való tartozásuk) stratégiailag fontos volt számukra: pénzemberek, települési döntéshozók, tanácsnokok, jogászok, orvosok, tanítók, egyházi emberek. Ők lettek idővel a „spekulatív”, a „befogadott”, avagy később a „szabad” kőművesek, vagyis azok, akikre a szakma belső, konkrét szabályai csak áttételesen voltak érvényesek, hiszen „szabadgondolkodók” voltak. Szabadkőművesek.

Szimbólumaik (és bizonyos közvetett célzások a létezésükre) először az 1330-as években, Londonban készült Holkham Bibliaillusztrációiban, illetve az 1390-es években pergamenre vetett, ugyancsak angliai Halliwell-kéziratban fedezhetők fel. Ez utóbbi (a geometria dicsőítésén túl) még életvezetési tanácsokat is ad, megfogalmazván, hogy egy valódi szabadkőművesnek hogyan kell viselkednie a dolgos hétköznapokban, noha magát a szót (freemason, freemasonry) nem tartalmazza, csak a mason(kőműves) kifejezést.

2.) A kézzelfogható kezdetek

A legkorábbi dokumentum, amely minden kétséget kizáróan szabadkőművesekről szól, egy 1641-es skóciai feljegyzés, amely arról tanúskodik, hogy bizonyos Robert Moray skót nemes bebocsátást nyert egy edinburghi központú, katonai irányultságú és érdeklődési körű szabadkőműves-páholy tagjai közé. Alig öt évvel későbbről származik egy másik dokumentum, melynek beszámolója szerint Elias Ashmole urat (itt jobbra) felvették egy angol páholyba. A két nevet pedig a Royal Society(gyakorlatilag a Brit Tudományos Akadémia) kapcsolja össze, melynek később (1660-ban, alig két évvel a Lordprotector, Cromwell Olivér halála után) mindketten az alapító tagjai voltak. Ugyancsak közös pont kettőjük élettörténetében, hogy mindketten meggyőződéses rózsakeresztesek voltak (akikről talán majd egyszer bővebben is mesélünk).

3.) Földrajzi megoszlás

3.1.) Brit földön

A XVII. század második felétől a szabadkőművesség eszméje úgy terjedt az angol és a skót ifjú nemesek között (valamint a polgárság felső rétegeiben), mint az influenza egy latyakos, enyhe decemberben. Népszerűségének kettős magyarázata van.

Egyrészt a titokzatosság. Az emberi természet 300 évvel ezelőtt is olyan volt, mint napjainkban: ki ne szeretne egy rejtélyes, válogatott társaság tagja lenni, titkos kézfogással, jelszavakkal, szimbólumokkal, rituálékkal? Másrészt azon  (mondjuk úgy: dialektikus) egység vonzereje, amellyé a szabadkőművesek összegyúrták a felvilágosodás humanista filozófiáját a keleti eredetű okkultizmussal.

Az ifjak (és kevésbé ifjak) özönlöttek hát a páholyokba (ahogyan az egymástól függetlenül létező, de többé-kevésbé azonos alapelveket valló szabadkőműves csoportokat nevezték), és egyre komolyabb befolyásra tettek szert a brit társadalomban. A páholyokat egyes csoportok később „oriens”-nek nevezték át, de ez ne zavarjon meg senkit

1717-ben (mindmáig tisztázatlan mozgatórugók által vezérelve) négy londoni páholy a nyilvánosság elé lép: tagjai egy közös, ünnepélyesen elköltött ebédet követően (melyre a beszédes nevű londoni Goose and Gridiron, vagyis a Liba és Rostély pubban, egészen pontosan ale-house-ban került sor június 24-én, Keresztelő Szent János napján) nyilatkozatot adnak ki, amelyben tájékoztatják a közvéleményt, hogy a négy csoport egyesül és létrehozzák az Angliai Nagypáholyt (Grand Lodge of England, GLE), amely önhatalmúlag minden angol páholy elöljárójának, illetve feljebbvalójának szerepét osztja magára.

Furcsa lépés egy titkos szervezettől, ugye? A konteósok szerint persze mindez elterelés volt, hiszen a valóban titkos dolgokat, a még titkosabb tagnévsort és a legtitkosabb valódi terveket sohasem osztották meg a nagyérdeművel, de hogy befogják a kíváncsiskodók száját, ezt a pár tucat nélkülözhető idiótát odadobták a közönség elé, villámhárítónak és lakmuszpapírnak.

Láss csodát, a színrelépőket semmiféle atrocitás nem érte; a brit átlagpolgár elkönyvelte őket, mint egy újabb, gentlemanek által létrehozott és látogatott klubot, oszt’ jónapot.

Persze akadtak páholyok, amelyek berzenkedtek a GLE nyomulása miatt. Ők később megalakítják a rivális Angliai Ősi Nagypáholyt(Ancient Grand Lodge of England, AGLE), szemben a modernnek (brrrr!) mondott (bélyegzett?) GLE-vel. A két szervezet végül 1813 novemberében összeolvad, létrehozván az Angliai Egyesült Nagypáholyt (United Grand Lodge of England, UGLE). 

Az általánosan elfogadott kategorizálási elvek szerint az angol típusú páholyokban elvárás az istenhit, de azt senki nem írja elő senkinek, hogy melyik vallás szerinti istenben és milyen rítus szerint higgyen az illető. A „reguláris”-nak nevezett angol rendszerű páholyokban hagyományosan kerülik a vallási és a politikai témákat, néhol egyenesen tiltottak.

Az angolokkal közel egyidőben létrejönnek az ír és a skót nagypáholyok is.

3.2.) Amerikában

Az Újvilág betelepítésében élenjáró britek már a kezdetek kezdetén magukkal vitték a szabadkőművesség gondolatát (és gyakorlatát) Észak-Amerikába is. A gyarmatok függetlenné válását követően az USA-ban is sorra alakulnak a nemzeti páholyok, minden tagállamban egy-egy. Voltak próbálkozások, hogy (brit mintára) ezeket összeolvasszák, de a kezdeti lelkesedést felváltotta a regionális féltékenység, ezért végül minden maradt a régiben. Pedig még egy olyan Nagymestert is kinéztek maguknak, akivel senkinek nem volt problémája: maga George Washington (meggyőződéses szabadkőműves, Virginia állam Nagypáholyának tagja) lett volna az egyesített USA Nagypáholy első embere…

Mondanunk sem kell: az USA-ban döntően angol típusú (vagyis reguláris) páholyok működnek – lásd az előző alpont végén olvasható meghatározást.

3.3.) Franciaországban

Talán senkit nem fogok meglepni azzal, hogy a nemzetközi szabadkőműves mozgalom legnagyobb belső választóvonala (majdnem törésvonalat írtam) a hagyományos angol-francia barátság mentén húzódik. Huszonegyedik század ide, Európai Unió oda, ez a két nemzet évszázadok óta ott rúg alá egymásnak, ahol csak tud; miért pont a szabadkőművesség lenne üdítő kivétel?

Szóval 1728-ban formálisan is megalakul a kontinentális Európa legrégibb szabadkőműves csoportja, a Franciaországi Nagyoriens (Grand Orient de France, GOdF). Az együttműködés (pontosabban a békés egymás mellett élés) a britekkel szépen alakult kereken másfél évszázadon keresztül, mígnem 1876-ban a gallok fogták magukat, és a szekularizált, republikánus eszméktől feltüzelve a GOdF kijelenti: mostantól kezdve tagjai számára nem kötelező az istenhit, s készen áll ateistákat is soraiba fogadni. Ez volt az úgynevezett laïcité(világiság) hajnala a szabadkőművesek között.A britek felszívják a vizet és pikkpakk megszakítják a kapcsolatokat francia kollégáikkal; azóta a kontinentálisok (avagy liberális, adogmatikus, latin vagy irreguláris szabadkőművesek, ahogy a vonulatot még emlegetik) és az angol regulárisok között a viszony enyhén szólva is fagyos. Egyetlen francia páholy tartotta fenn a hitéletbéli feltételt, regulárisként definiálva önmagát: a Francia Nemzeti Nagypáholy (Grande Loge Nationale Française, GLNF).

Ebből talán kikövetkeztethető a másik nagy különbség is a két áramlat között: míg ugye a brit emlőkön nevelkedett szabadkőműveseknél a vallás és a politika tabutémák, addig a franciák semmiféle ilyen korlátot nem látnak fontosnak fenntartani. Szerintük felnőtt, értelmes, szellemileg független és kreatív emberek bármiről beszélgethetnek és vitatkozhatnak, akár páholyon belül, akár azon kívül.

A harmadik különbség: a franciáknál már nőket is felvesznek, az angolok hallani sem akarnak róla.

Nektek melyik a szimpatikusabb?

Oké, nem kell színt vallani, költői kérdés volt.

A vallás(talanság) kérdésében kifejtett véleményük miatt a francia irregulárisok kihúzták a gyufát a katolikus egyháznál is: több pápa érezte kötelességének, hogy jól beolvasson nekik. Az első jelek már a francia forradalom idején megmutatkoztak, amikor a szabadkőművesek nyíltan amellé a forradalom mellé álltak, amely letaszított trónjáról egy, a pápa által felkent királyt és egyfajta obskurus egyenlőség, szabadság és testvériség mellett tették le a voksukat.

A pápák közül is kiemelkedik a meglehetősen konzervatív XIII. Leó, aki 1884-ben a Humanum genuscímű enciklikájában a szabadkőműveseket (egy kalap alá véve) nemes egyszerűséggel a Sátán szolgáinak nevezi, akik a totális hatalom megszerzésére és az anyaszentegyház megsemmisítésére törekednek.

„… a szabadkőműves szövetkezet másfél évszázad alatt minden várakozás ellenére annyira elterjedt, s éppoly ravaszul, mint arcátlanul a társadalom minden osztályába betolakodván, egyes államokban az uralmat magához ragadta.”

Lám, a szabadkőművesek elleni konteók egyik klasszikussá nemesedett példája…

Azóta egy kicsit enyhült a vatikáni szigor. 1983-ban XVI. Benedek (akkor még csak Joseph Ratzingerként, mezei bíborosi beosztásban) kiad egy egyházi állásfoglalást (“Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról”), amely a katolikusok számára továbbra is tiltja a szabadkőműves aktivitást és előírásai szerint ezek nem vehetnek részt a szentáldozásban.

Ja, amíg el nem felejtem: a francia orientációt már az 1700-as évek közepétől elkezdték „skót rítusúnak” is nevezni, s manapság inkább már csak így hivatkoznak rájuk. Állítólag egy Andrew Ramsay nevű skót fazon tiszteletére történt ez, aki a hagyományos 3 lépcső helyett (inas-segéd-mester) bevezette a 33 (igen, harminchárom!) lépcsőből álló új hierarchikus rendszert.

Csak hogy egyszerűbb legyen, gondolom.

3.4.) Idehaza

A Magyar Királyság területén az első páholy 1750-ben jött létre, méghozzá Erdélyben, Brassóban. Nálunk is főleg közismert értelmiségiek csatlakoztak, akik közül itt és most említsük meg „csak” Kazinczy Ferencet vagy Kármán Józsefet. Két emberöltő múlva a császár (valószínűleg vatikáni nyomásra) betiltja a szabadkőművességet. A ’48-as forradalom alatt majdnem feltámadnak (maga Kossuth is felkarolta a gondolatot), de aztán jönnek az osztrákok…

A Kiegyezés számtalan hozadéka közül ki kell emeljük a páholyok újraengedélyezését. Hazatérnek a szabadságharc emigrációba kényszerített alakjai, akiket Nyugat-Európában már felavattak: Türr István, Klapka György, Andrássy Gyula, Pulszky Ferenc. Szaporodnak a páholyok, mint gomba az eső után; mindkét rendszer mellett tucatnyi alakul. Az első (még német nyelvű) páholy 1868 októberében jön létre; ez volt az Egység a hazában (Einigkeit in Vaterland). Alig fél év múlva létrejön az első magyar nyelvű is, amely felvette a Corvin Mátyás, az igazságos nevet.

1870-ben az angolszász rítusúak a Jánosrendi Nagypáholyban, a francia/skót orientációjúak a Magyar Nagyoriensben egyesülnek, a szokásos marakodásokkal. Aztán olyasmi történt, ami példa nélküli az egész szabadkőműves történelemben: 1886. március 21-én a két Nagypáholy félretesz minden ellentétet és egyesül (!!!) a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyban, s nagymesterévé Pulszky Ferencet (itt balra) választják. Az első hivatalos páholyházat Budapesten 1896 tavaszán avatják, a Podmaniczky utca 43. [javítva: 45.] szám alatt.

És mielőtt a mai posztot befejezném, szeretnék egy példálózó jellegű, a XIX. század végének, XX. század elejének magyar szabadkőművesei nevét tartalmazó listával búcsúzni:

Benedek Elek, Heltai Jenő, Bölöni György, Ady Endre, Benczúr Gyula, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Wekerle Sándor, Zwack Ákos, Jászi Oszkár, Benedek Marcell, Gundel János, Kernstok Mihály, Kresz Géza, Xántus János,  Reinitz Béla, Bláthy Ottó, Kuncz Aladár, Liszt Ferenc, Móra Ferenc, Rózsahegyi Kálmán, Szabó Ervin…

Illuminátusok

Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.

Maga az Illuminati elnevezés a latin illuminatus (felvilágosodott, megvilágosodott) főnév többes száma.

A kezdetek

A történelemben legalább négy, önmagát így nevező titkos társaság létezett; közülük a legelső a XV.-XVI. század fordulóján Spanyolországban (pontosabban Kasztíliában) megalakult, és gnosztikus alapokon nyugvó Los Alumbrados, melynek vezetője (kvázi a női emancipáció előhírnöke) egy nő volt, bizonyos María de Santo Domingo. Ők azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az emberi lélek közvetlenül is tud kommunikálni Istennel, nincs szükség sem papokra, sem intézményes egyházra. Ehhez a formabontó teóriához természetesen a Szent Inkvizíciónak is volt egy-két szava; akit érdekelnek a részletek, többek között itt olvashat(angolul) egy rövid összefoglalót róluk.

Az alumbrados-elmélet hamarosan átjut a Pireneusokon, s francia földön is létrejönnek hozzájuk hasonló társaságok, amelyek önmagukat már illuminés-nek nevezik. Az egyik legjelentősebb ilyen csoport a pikárdiai Pierre Guérin atya által 1625-ben megalapított guerenisták, illetve a Joachim Martinès de Pasqually (itt jobbra) nevével fémjelzett (és a szabadkőművesekhez ezer szállal kötődő) martinisták, másfél évszázaddal későbbről. Misztikus és ezoterikus tanokat hirdettek, s bizony a fehér mágiával is kacérkodtak, állítólag eredményesen.

De hagyjuk a dicső, ám szinte elfeledett elődöket, hiszen ha napjainkban az illuminátusokról hallunk, száz ember közül kilencvenkilencnek a bajor gyökerű társaság ugrik be. Tekintsük át, kik is ők, honnan jöttek és mit akarnak.

A bajor szál

1776-ot írunk. Bajorország szívében, Ingolstadtban járunk. A kisváros még 135 évre van attól, hogy az Audiról, s kétszázra, hogy a Media Marktról legyen nevezetes, de a helyi egyetem gőzerővel működik, s jobbnál jobb fejek fordulnak meg a környékén.

Biztosan tudjátok, de emlékeztetőül leírom: Victor Frankenstein, az alkémia és a vegytan mestere ingolstadti laboratóriumában alkotja meg azt a szörnyet, aki végül – roppant igazságtalanul – létrehozója nevén vált világhírűvé.

De térjünk vissza az egyetemre, ahol egy 28 éves, Johann Adam Weishaupt nevű teológiatanár, a kánonjog szakértője (nem mellesleg kikeresztelkedett zsidó) 1776. május elsején (!) megalapítja a Bund der Perfektibilisten (A Tökéletességre Törők Szövetsége) nevű társaságot. Alapjaiban egy egalitariánus, jezsuita-ellenes, antimonarchista szervezet volt, nyakonöntve jókora adag szabadkőműves ideológiával és ezoterikus szimbolizmussal. A maszonikus vonal nem meglepő, hiszen Weishaupt mester maga is vezetőségi tagja volt az egyik müncheni páholynak.

Az Illuminátusok Társasága (mert végül ezen a néven csináltak karriert) eleinte igen szerényen indul: mindössze öt alapító tagból állt, akik valamennyien ugyanabból a páholyból származtak, de meglehetősen zavarta őket a szabadkőműveseket övező egyre nagyobb nyilvánosság. Adam (és jobbkeze, bizonyos von Knigge báró, itt balra) jó szervező volt: a társaság egy év múlva már több száz taggal rendelkezett, s 1780-ra kétezren voltak, akkor még főleg német nyelvterületen.

A németek genetikusan vonzódnak az olyan titkos társaságokhoz, amelyekben kiélhetik a nyirkos germán erdőkben egykoron élt őseiktől örökölt, miszticizmus iránti rajongásukat. Legyen fáklyás félhomály és éjféli eskü, hemzsegjenek a rejtett, ősi és titokzatos szimbólumok, lehessen jóízűen konspirálni, na és természetesen minimum az emberiség jövője legyen a tét.

A fekete egyenruhára meg a Lebensraum-elméletre még másfél évszázadot kellett várni.

Az ideológiának van egy olyan tulajdonsága, hogy nem vesz tudomást az országhatárokról, nem kell ehhez Schengen; szerte Európában alakulnak illuminátus-körök: 1783-ra Franciaország, Németalföld, Svédország, Lengyelország és Magyarország is feliratkozik a listára. Egyre erősebbek és befolyásosabbak, s egyre komolyabban idegesítik a katolikus egyházat – no meg azokat a világi uralkodókat, akik tanácsadói között még ott voltak az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend egykori tagjai.

A jezsuiták valami miatt nagyon csípték a szabadkőművesek (és az illuminátusok) szemét. Sokan állítják, hogy a Jézus Társaság XIV. Kelemen pápa általi feloszlatása a szabadkőművesek egyik legnagyobb sikere volt. A pápa kereken egy évvel élte túl ezt az intézkedését, a jezsuita rend viszont még negyven évet volt kénytelen várni arra, hogy ismét engedélyezzék működését.

Weishaupt radikalizmusa, egyre keményedő állam- és egyházellenes szókimondása, no meg a társaság növekvő súlya kiveri a biztosítékot a bajor választófejedelemnél, Károly Tivadarnál (itt balra), aki 1784 nyaránuralkodói rendeletben tiltja be az összes titkos társaságot, majd (ha valaki nem értené) egy újabb, egy évvel később kiadott utasítással nevesítve is törvényen kívül helyezi az illuminátusokat (és a szabadkőműveseket) egész Bajorországban, Weishauptot pedig nemcsak az egyetemről, hanem az országból is száműzik. Türingiában telepedik le és a távolból szemléli az általa létrehozott társaság utóéletét.

A történelemből tudjuk, hogy az izomból való betiltás elég alacsony hatásfokkal működik; az illuminátusok hírnevének és tekintélyének tán még használt is egy kicsit. A nemzetközi tagságból lemorzsolódnak ugyan pár százan, de a társaság elit-jellegét ez még erősíti is.

Cagliostro gróf színre lép

Nem kell túl sokat várni az első komoly konteóra, ami az illuminátusokhoz fűződik. 1789 decemberében Rómában őrizetbe veszik a kor egyik legnagyobb kalandorát, a híres okkultistát, kabbalistát, szellemidézőt és gyógyítófenomént, Giuseppe Balsamo-t, aki Alessandro Cagliostro gróf (itt jobbra)néven olyan halálos ellenségeket szerzett magának, mint Nagy Katalin cárnő, XVI. Lajos francia király, VI. Piusz pápa, vagy kollégája, Giacomo Casanova.

Cagliostro (akiről egyesek szerint Mozart A varázsfuvola egyik főszereplőjét, Sarastrót mintázta) bizonyíthatóan szabadkőműves, ami akkoriban a pápai államban főbenjáró bűnnek számít és halálbüntetést von maga után. Az álgróf vélelmezhetően vádalkut köt a római inkvizícióval: börtönbüntetés fejében hajlandó „feltáró jellegű, beismerő vallomást” tenni nemcsak a szabadkőművesekről, hanem az illuminátusokról is. Jegyzőkönyvbe mondja, hogy ez a két titkos társaság világrengető akciókra készül, melyek keretén belül a Bourbon-ház trónfosztása mellett a katolikus egyház (s ezen belül a pápaság intézményének) megszüntetésén munkálkodnak.

A biznisz az biznisz: a részletes, több száz oldalas tanúvallomásért cserébeVI. Piusz eltekint az akasztófától és az eretnek grófot mindössze életfogytra ítélik; egy sikertelen szökési kísérletet követően a Forte di San Leóban hal meg tüdőgyulladásban, 1795-ben.

Európa monarchiáinak és az egyházi államnak nem kell több: az illuminátusok feketelistára kerülnek, amit csak megerősít Augustin Barruel francia abbé (itt balra) 1797-ben napvilágot (és nyomdafestéket) látott visszaemlékezés-sorozata, amelyben a derék jezsuita pap (bármelyik profi konteóst megszégyenítő módon) levezeti, hogy az 1789-es francia forradalmat a jakobinusok és az illuminátusok találták ki, szervezték meg és bonyolították le. Talán mondanom sem kell, Barruel abbé szerint Robespierre, Danton és Saint-Just valamennyien illuminátusok voltak.

Ha egy üzlet beindul A XIX. század beköszöntével nem nagyon lehet olyan világtörténelmi eseményt találni, amely mögött ne az illuminátusok sejtelmes árnyát vélnék felfedezni az erre fogékonyak. 1803-ban egy kiugrott szabadkőműves, bizonyos Johann August von Starck filozófus és hittudós (itt jobbra) megjelenteti a Triumph der Philosophie im achtzehnten Jahrhunderte (A filozófia diadala a XVIII. században) című munkáját, amelyben kristálytiszta logikával (?) levezeti, hogy a Gonosz milyen megnyilvánulási formákat öltött az antik Görögországtól kezdve a középkor eretnekségi mozgalmain keresztül egészen az illuminátusokig. John Robison skót akadémikus pedig egy beszédes című (Proof of Conspiracy – Az összeesküvés bizonyítéka) dolgozatban ragyogóan felvázolt elméletet tár a publikum elé, amelyben felfedi Weishaupték tervét egyfelől a szabadkőművesek behálózására, másrészt pedig a világhatalom átvételére.

Az Újvilág sem marad érintetlen az ügyben. Egyes konteósok meg mernének esküdni arra, hogy Weishaupt és társai száműzetésük után nem Türingiába vagy Szászországba távoztak, hanem meg sem álltak Észak-Amerikáig, ahol George Washington meghívta őket a Mount Vernon-i ültetvényére. Itt ők készítették fel az USA majdani első elnökét arra, hogy az új államot az illuminátus elvek szerint irányítsa. Tény, hogy a harmadik elnök (Thomas Jefferson) deklaráltan csodálta Weishauptot és csodálatát fejezte ki, hogy „ez a nagyszerű ember az őt körülvevő világi és egyházi zsarnokság ellenére” kitartott csodálatos eszméi mellett.

A huszadik század

A két világháború közötti ingatag békeévekben az illuminátusok már-már felszusszanhattak, hiszen minden jel arra utalt, hogy a feledés homályába merültek, amikor hirtelen felbukkant egy Nesta Helen Webster nevű brit történész (nem mellesleg a közép-angliai rendőrség főkapitánya, Arthur Websterfelesége, és ugyancsak nem mellesleg a Brit Fasiszta Párt lelkes tagja, később az 1935-ös nürnbergi törvények szurkolója), aki 1921-ben és 1924-ben a következő címekkel jelenteti meg kutatásai eredményét: World revolution: the plot against civilization (A világforradalom: összeesküvés a civilizáció ellen), illetve Secret societies and subversive movements (Titkos társaságok és felforgató mozgalmak).

Nos, Helen nagyságos asszony keményen belecsap a lecsóba: túl azon, hogy a zsidók is megkapják tőle a magukét, a szerző az elmúlt kétszáz év legkellemetlenebb eseményeiért egyértelműen az illuminátusokat teszi felelőssé: a francia forradalom, az USA megalakulása és függetlenségi háborúja, Napóleon felbukkanása és pályafutásának kezdeti sikerei (ne feledjük, mégiscsak egy brit hölgyről beszélünk…), na és természetesen a bolsevikok oroszországi forradalma. És az sem meglepő, hogy a tizenkilencedik-huszadik század három legriasztóbb ideológiájáért (úgymint pángermán eszme, cionizmus és kommunizmus) ugyancsak Weishaupték a felelősök.

Helen máskülönben sem volt egy unalmas figura: meg volt győződve például arról, hogy egyik előző életében francia hercegnő volt, akit 1789-ben a párizsi forradalmárok guillotine alá hurcoltak; az eseményről élénk emlékei maradtak, amelyeket nem habozott megosztani az arra érdemesnek tartott hallgatósággal.

Nem hagyhatjuk szó nélkül Milton William Cooper munkásságát sem, aki obsitos amerikai haditengerészeti hírszerzőként 25 évet szánt az életéből arra, hogy a legváltozatosabb konteókkal szórakoztassa olvasóit, illetve hallgatóságát (Milton ugyanis rádióműsorokat is vezetett). Szemében az illuminátusok egy, az egész Földet behálózó összeesküvés agyát működtetik, aminek a végén a többek által emlegetett Új Világrend körvonalai sejlenek fel. Cooper kolléga meggyőződése, hogy a szabadkőművesek csak az illuminátusok bábjai, s a világon semmi nem történhet anélkül, hogy ezek (mármint Weishaupt leszármazottai) előzetesen rá ne bólintanának. Természetesen nem minden szabadkőműves tudja, hogy az illuminátusok lényegében az ő vezérkaruk, hiszen csak a 32. fokozatot elérő maszonokat avatják be a Nagy Titokba. 

Milton barátunk még az ufókat is bevonja a nagy illuminátus-összeesküvésbe, csak ott mond ellent önmagának (többször is), amikor az ok-okozat összefüöggéseket vizsgálja: egyszer azt vezeti le, hogy az ufókat az illuminátusok irányítják, másszor pedig azt a verziót erőlteti, mely szerint Weishauptékat a földönkívüliek ültették az emberiség nyakára.

Az Illuminátus Társaság alaptézisei Cooper (valamint sok más teoretikus) szerint az alábbi pontokban foglalhatóak össze:

1. Minden intézményes (világi és egyházi) hatalom jogutód nélküli megszüntetése
2. A közösségi tulajdon bevezetése (a magántulajdon megszüntetése)
3. A nemzetekfelettiség propagálása, a nemzeti érzések visszafejlesztése
4. A házasság intézményének eltörlése, kommunák létrehozása
5. Az Új Világrend (s ezen belül egy világkormány) létrehozása, ami fölött természetesen ők gyakorolnak ellenőrzést 

Cooper amúgy szomorú véget ért: 2001-ben lövöldözésbe keveredik a helyi (Apache megye, Arizona állam) seriff embereivel, akik egy hatályos elfogatóparancs értelmében érte jöttek, nem ellene. Ő félreérti a dolgokat (vagy nem), és tűzpárbaj alakul ki, melynek következtében Milton több golyóval a testében végzi.

Egy volt titkosszolgálati szakemberrel, bizonyos John Colemannelzárjuk az illuminátus-összeesküvés prófétáinak sorát. John a brit MI-6-nek dolgozott, és (legalábbis állítása szerint) ott bukkant rá annak az összeesküvésnek a bizonyítékaira, amelyről a The Committee of 300 (A háromszázak Bizottsága) címmel könyvet is írt. Rutinos konteósoknak nem lesz meglepetés a tartalma: Coleman egy 1727 óta működő, 300 főből álló überszuperhipertitkos szervezetről rántja le a leplet, amely a világuralomra tör – természetesen ebben is az illuminátusok mocskos keze van, de Rotschildék sem hiányoznak. Pikáns része a teóriának, hogy a Muszlim Testvériség nevű közel-keleti szervezetet (vagy inkább szervezet-konglomerátumot) is az illuminátusok alapították, olyan megfontolásból, hogy legalább egy transznacionális muzulmán tömegszervezet az ő ellenőrzésük alatt álljon.

És mivel minden mindennel összefügg: Coleman kolléga abban is biztos (sőt: bizonyítékai vannak), hogy az illuminátusok tartják kézben nemcsak a szabadkőműveseket, hanem a  Bilderberg-csoportot, no és a Council on Foreign Relations-t is.

És igen, tudom: igazságtalanul (továbbá szándékosan) kihagytam Umberto Eco művét, A Foucault-ingát, Robert Shea és Robert Anton Wilson Illuminatus! című trilógiáját, valamint az őskonteós David Icke (remek)műveit, és nem tettem említést az egyetlen dokumentált halhatatlanról, Saint Germain grófról sem, aki szintén az ő soraikat erősítette erősíti.

Hogy miért? Hát mert hiszek az interaktivitásban és tudom, hogy kommentekben olvasni ezekről még szórakoztatóbb lesz, mintha belefogalmaztam volna őket a posztba.

Várom tehát hozzászólásaitokat: mit tudtok még a megvilágosodottakról? És persze szavazzatok, ha mertek!

Mi a véleményed az Illuminátus Társaságról?

 Nevetséges bolhacirkusz volt; nem csoda, hogy olyan gyorsan megszűnt
 A mai napig létező, mindentől és mindenkitől független értelmiségi elit
 A szabadkőművesek élcsapata
 Önző gonosztevők gyülekezete
 Cionista érdekérvényesítő társaságg 
 Földönkívüliek előretolt helyőrsége
 Soha nem is léteztek, médiaátverés az egész

view results
Free vote poll

Ápdét: Ezen poszt kibővített, 15%-kal hosszabb verziója is elolvasható (29 másik konteó mellett) a Konteó 1 című könyvben, amelyet 20%-os engedménnyel ide kattintva rendelhetsz meg, vagy 2013. november elsejétől megvásárolhatsz az Alexandra és a Libri nagyobb boltjaiban.

B.) Valami bűzlik

Ugye senki nem próbálja nekünk bemesélni, hogy a posztban felsorolt szokatlan megoldások pusztán az „ezt dobta a gép” szindrómának köszönhetőek..? Oké, egy-két furcsaságot még rá lehet verni a kiszámíthatatlan véletlenre; az emberrel persze bármikor szembejöhet egy félreértelmezhető szobor vagy egy nem oda illő technikai megoldás, no de ilyen töménységben..? Azoktól pedig, akik azzal érvelnek, hogy miért hívná fel a figyelmet ilyen feltűnő módon magára bármelyik titkos szervezet, csak azt tudom kérdezni: az a kifejezés, hogy duplacsavar, az mond valamit..? Vegyünk hát egy mély levegőt és mondjuk ki: a denveri repülőtéren és annak közvetlen környezetében nagyon nincs rendben valami, s a kérdőjelek feloldását csak önmagunktól, a konteós közösségtől várhatjuk.

Kedves barátaim, kábé ennyit szerettem volna elmesélni nektek a denveri repülőtérről. Ha utánajártok, biztosan ráfuttok még érdekességekre, amiről beszámolót kérünk a kommentek közé! Szavazzatok, majd cuppanjatok rá a billentyűzetre, s ha bárki közületek járt már a DEN-en, szívrepesve olvasnánk helyszíni, szubjektív beszámolóját.