2019. március 6., szerda

A jövő évtől a selyem zsinór küldés lesz a divat !!!!!



A jövő évtől a selyem zsinór küldés lesz a divat !!!!!




Valaki máris lefestette az Orbán bűneit soroló óriási műalkotást London kellős közepén



Csak pár óráig volt látható London centrumában, a Waterloo pályaudvar melletti gyalogos alagútban felfestett jókora Orbán-graffiti, amiről a 444 számolt be a hétvégén.
Olvasónk, X. ugyanis ezt írta nekünk vasárnap:
"Ma elvándoroltunk megtekinteni a műalkotást arról aki miatt ténylegesen kivándoroltunk, de sajnos egy nap leforgása alatt más is pont oda kívánt festeni a hosszú alagútban. Véletlen egybeesés ? Ki tudja?!"
Tekintve, hogy egy telegraffitizett alagútról van szó, eléggé életszerű lehetőség  a spontán ráfestés: még én sem képzelem azt, hogy csak emiatt kiutaztatták volna Havasi Bertalant egy hátizsáknyi festékspray-vel.






Viszont az a kevés, ami megmaradt ebből az eredetiből:


















Kövér László Etiópiába és Ugandába megy




Etiópiába és Ugandába utazott Kövér László házelnök - közölte az Országgyűlés sajtóirodája hétfőn az MTI-vel.
A közlemény szerint Kövér László magas rangú parlamenti és állami vezetőkkel folytat hivatalos tárgyalásokat, és fogadja őt mindkét ország köztársasági elnöke.
A hivatalos látogatás célja a parlamenti és diplomáciai kapcsolatok erősítése a szubszaharai térség fejlődő országaival, a magyar kormány által 2015-ben meghirdetett déli nyitás politikája jegyében.
A házelnök Etiópiában megbeszélést folytat - mások mellett - vendéglátójával, Tagesse Chafóval, az etióp törvényhozás Népképviselők Házának elnökével és audiencián fogadja őt őszentsége Mátyás pátriárka (Abune Mattiász), az Etióp Ortodox Tewahedo Egyház vezetője is.  
Az Országgyűlés elnöke Ugandában tárgyal Rebecca Alitwala Kadagával, az ugandai Parlament elnökével, Henry Oryem Okello külügyi államminiszterrel, és felkeresi az ugandai keresztény mártírok emlékhelyét is - áll a közleményben. (MTI)
Remélem ott is hagyják !!!!!






Nem kérhetünk vagyonosodási vizsgálatot senki ellen jövő évtől 

2015.12.03. index.hu 

Jövőre már hiába fordul bárki az adóhatósághoz vagyonosodási vizsgálatot kérve valaki ellen, mivel januártól a NAV csak akkor indíthat ilyen eljárást, ha már amúgy is nyomoz a rendőrség az illetővel kapcsolatban vagyon elleni bűncselekmény gyanújával, írja a Magyar Nemzet. 
Nem kérhetünk vagyonosodási vizsgálatot senki ellen jövő évtől

A másik lehetőség, ha a NAV maga dönt úgy, hogy vizsgálatot indít, de az állampolgári bejelentés lehetősége megszűnik. Hivatalosan egyébként nincs is olyan, hogy vagyonosodási vizsgálat, a köznyelvben így emlegetett eljárás valójában hat különféle ellenőrzés valamelyikére utal, de leggyakrabban a személyi jövedelemadó-bevallások utólagos vizsgálatát jelenti. Bejelentés esetén mostanáig az emberek bankszámláját is nézték, de az esetek többségében nem derül fény a törvénytelenségekre. Sokan arra hivatkoznak, hogy még az elévülési idő előttről származik a pénzük, vagy azzal próbálkoznak, hogy öröklés útján jutottak pénzhez, csak elfelejtették bejelenteni. A dörzsöltebbek pedig nyilván nem is a saját bankszámlájukon, vagy nem Magyarországon tartják a pénzüket és más vagyontárgyaikat. 

A változás jól jön a politikusoknak és közszereplőknek, akik ellen gyakran indult vagyonosodási vizsgálat állampolgári kérésre, bár túlnyomó többségükben nem találtak semmit - ennek alapján úgy tűnik, a most megszűnő lehetőség eddig is inkább csak papíron létezett. Idén is számos ilyen ügy volt, a vizsgálatok 90 százaléka feljelentés alapján indul. Többek között Szijjártó Péter 170 millió forintos dunakeszi házának ügyében, és Habony Árpád ellen is kértek már vizsgálatot ellenzéki pártok, de ezek egyike sem járt eredménnyel, a NAV nem talált kivetnivalót a politikusok gyanús meggazdagodásában. 

A jövő évtől a selyem zsinór küldés lesz a divat !!!!!





Bécsben is nagyobb stadiont tudtak építeni a magyaroknál ugyanennyi pénzért, de az oroszokhoz képest sehol nem vagyunk költekezésben. A kifejezetten stadionokkal foglalkozó StadiumDB.com idén is elindította közönségszavazását a világon épült tíz legmenőbb stadionról. Talán annyira nem meglepő, 2010 óta, hogy most is vannak magyar indulók: a székesfehérvári és a miskolci stadionra is lehet szavazni, hiszen ezeket nemrég adták át. A stadionok mellett viszont ott vannak az árak is, ezek az igazán sokatmondók. 

Na jó , de ott nincs másodlagos felhasználás !!!
Nálunk álcából stadionnak látszik , valójában koncentrációs tábor lesz a lelkem örül , hogy őt már nem zárhatják le be .
Megegyeztünk , és úgy döntöttünk , hogy akkor ő inkább elhagy engem . Mit számít , hogy egy , vagy ezer , százezer rab lelket avatnak be fidesz szavazónak . Hej Hitler !!!!
Hej Szálasi !!! Hej Orbán !!! Hej a vakoló páholyok megmondó emberei !!!! Hej a kurva anyátokat !!!
Hány bőrt húztok még le a magyarról !!!!




Timmermans: Orbán hazug kampányokra költi az adófizetők pénzét, miközben az orvoshiány enyhítésére is fordíthatná (24.hu) 
Az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans egészen hosszan beszélt Orbán Viktor ellen is, fejből sorolva egy sor Magyarországra nézve nem túl hízelgő adatokat. A következő Orbán Viktor által kitalált hazug plakátnál azt kell majd mondanunk, hogy azt az évek óta elköltött több tucat millió eurónyi adófizetői pénzt el lehetett volna úgy is költeni, hogy a 300 betöltetlen háziorvosi praxisból kevesebb legyen. Vagy nem arra kellene költeni ezt a közpénzt, hogy a rendszerből hiányzó négyezer tanár ne hiányozzon
Ebben van igazság is , de nem az a cél , hogy a magyar túl éljen itt valamit !!!
Csodálkozok , hogy nem a holló mesére költik a pénzt KÁR !!!! KÁR!!! KÁR !!!!

No ez jó lesz , lesz egér útjuk majd , ha futniu kell !!!


Kormányközi megállapodás alapján Moszkvából Budapestre teszi át székhelyét a Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank). Az orosz alapítású, egykori KGST-bank utódjának központja itt... vagy itt.... vagy itt lesz... De lehet ez... vagy ez... vagy ez az épület is... A nem lakossági pénzintézet székházát és elnöki rezidenciáját a magyar állam bérli vagy veszi meg, azt az orosz fél választja ki. Az épületbe rendőr sem léphet be, adó- és járulékmentességet, külföldi alkalmazottai, vendégei korlátlan beutazási, sőt diplomáciai mentességet élveznek. A kancelláriaminiszter szerint ez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. 

Az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatalának vizsgálata szerint az Elios Innovatívhoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál egyenesen úgy találta az OLAF, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki. Lázár János miniszter szerint a Tiborcz-ügy kiszivárogtatói csak a választási kampányt akarják befolyásolni, Orbán Viktor pedig azt mondta, ő nem foglalkozik üzlettel. Az ügyészség nyomozást rendelt el az ügyben, a 24.hu pedig megszerezte az OLAF jelentését, mert azt, szemben a négyes metró beruházásáról készült dokumentumokkal, nem hozta nyilvánosságra a kabinet. 

Öt olyan cégben is közvetlen, egyedüli irányítást szerez Mészáros Lőrinc, amelyek korábban Simicska Lajos érdekeltségébe tartoztak - vette észre a 24.hu. A Gazdasági Versenyhivatal tájékoztatott arról a honlapján, hogy február 21-ei benyújtási nappal a volt felcsúti polgármesterhez kerül a Pro-Ráta Holding, a Pro-Aurum Vagyonkezelő, az Euro Publicity Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a Mundus Invest Vagyonkezelő és a Megapolis Media Vagyonkezelő. A közterületi reklámozással foglalkozó Eurocity hosszú utat tett meg tavaly óta: Nyerges Zsolttól még Vörös József ügyvédhez vándorolt, ugyanazon a napon, amikor az óriásplakátok "piacán" mozgó Publimont is. 
Olyan információ látott napvilágot, amely lakattal vethet véget a Fidesz uralmának (thehungariantimes.hu)
Még a választások előtt megindulhat az, amire annyira régóta várunk! Bokros Lajos facebook oldalán jelentette be azt az információt, amely végre fordulatot hozhat és igazságot tehet végre: A fiúk lopnak, erre jött rá az Európai Bizottság. Nos, mi ezt már igen régóta tudjuk. Gyanítom, hogy Brüsszel is régóta tudja, csak hát jogállamban (ilyen az Európai Unió, nem Magyarország), a hivatalok malmai lassan őrölnek. Össze kell szedni a bizonyítékokat, alaposan fel kell készülni az ellenőrzésre. 

Jakab Péter hetet tart a Fidesz - foglalta össze a Jobbik csütörtöki közleményében azt, amit a Fidesz által felvásárolt sajtó művel a legnagyobb ellenzéki párt szóvivőjével szemben. Ismert: a zsidó felmenővel is rendelkező Jakab Pétert Mészáros Lőrinc Echo tévéjében zsidózták le, majd amikor ezen felháborodott, a Fidesz sajtója inkább nácit csinált belőle. A Jobbik a fideszes támadásokat úgy értelmezi, hogy azért mutatnak be minden nap egy-egy Jakabról szóló, amúgy 9-10 évvel ezelőtti, és eddig is teljesen nyilvánosan elérhető videót, mert valójában ennyire félnek az ellenzéki politikustól, és le akarják kapcsolni.



"Míg a Fidesz pártállam vezetői magánrepülőjükön fogják elhagyni az országot, ti, akik a hivatalokban ültök és segítitek a rendszert, ti nem mehettek velük." Márki-Zay Péter 2019. fabruár 24.


NATO: elfogadhatatlan Oroszország fenyegetése 2019. február. 21. MTI - karpathir.com 

az az orosz fenyegetés, hogy az amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai szárazföldi telepítése esetén Oroszország nemcsak a szóban forgó eszközöket befogadó országokat, hanem az Egyesült Államokat is célba fogja venni - jelentette ki a NATO helyettes szóvivője szerdán. 
US circles Russia with military base

Piers Cazalet rövid nyilatkozatában kijelentette: a NATO, mint védelmi szövetség mindig készen áll arra, hogy megvédje bármely tagját minden veszélytől. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök a törvényhozás két háza előtt szerdán Moszkvában elmondott évértékelő beszédében úgy nyilatkozott, 

Oroszország nem szándékozik ilyen rakétákat elsőként telepíteni Európába. 

Ha ezeket valóban legyártják és Európába szállítják, akkor hirtelen kiéleződik a helyzet a nemzetközi biztonság terén, ami komoly fenyegetést teremt Oroszország számára. 
US circles Russia with military base



A Hezbollah szerint "új stratégiai fázist" kezdetét jelenti az, hogy a szíriai hadsereg lelőtt egy F-16-os izraeli harci repülőgépet. Mint ismert, az izraeli repülőt szombaton reggel lőtték le. A libanoni radikális síita szervezet közölte, hogy az eset után a zsidó állam légiereje nem tudja majd úgy használni Szíria légterét, mint eddig. A fejlemények azt mutatják, hogy a régi egyensúlyok végérvényesen megbillentek - közölte az Irán támogatását élvező Hezbollah, amely csapatokkal segíti Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimjének erőit a szíriai polgárháborúban. 

A magyar kormány ahogyan eddig, úgy a jövőben is teljesíti minden kötelességét a magyarországi zsidó közösség tagjai felé - mondta Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön Jeruzsálemben, amikor Reuven Rivlinnel, Izrael Állam elnökével találkozott. A miniszterelnök az elnöki rezidencián az izraeli államfővel folytatott megbeszélése elején kiemelte: Magyarországon él a legnagyobb zsidó közösség Közép-Európában, és ez a kormánynak különleges felelősséget ad. Minden magyar állampolgárt megvédenek, így a zsidó közösség is a kormány védelme alatt áll, ami azt jelenti, hogy zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben - jelentette ki. 
Újabb zsinagógát , és földalapú kárpótlást igért a helytartónk , csak győzzék kivárni , mert most már az egészségügyet , az oktatást a béreket , a nyugdíjakat kell helyre tenni , hogy az ország minden lakója emberhez mért ellátásban részesüljön , mert amit eddig erre kellett volna fordítani , azt szépen kilopták a kalapból , ép ezért a jövőben sábeszdekliben fogják tartani az elosztásra váró pénzeket !!!





Az idén világszerte lakossági szolgálatba állítják az első 5G-mobilhálózatokat, de még mindig nem igazán lehetünk biztosak abban, hogy a magasabb frekvencián működő rendszernek milyen hatása van az emberi szervezetre. "Egyelőre nem lehet azt mondani, hogy az 5G-hálózatok valódi egészségügyi kockázatot jelentenek az ember számára, de az ellenkezőjét sem lehet egyértelműen kijelenteni. Ehhez hosszabb időt felölelő vizsgálatok kellenének, ám ilyen hosszú kísérletekre a bevezetés küszöbén már egész biztosan nincs idő" - mondja Thuróczy György, a Nemzeti Népegészségügyi Központ sugárbiológiai és sugáregészségügyi főosztályának illetékes osztályvezetője. Hasonlóan látják a kérdést azok a kutatók és orvosok, akik még 2017 szeptemberében nyílt levélben kértek időt. 

Ugyan már , ha nem tesznek határozott lépéseket az 5G -hálózat bevezetésére , akkor mi lesz a sok bevándorlók sorsa , hol helyezik el őket a lakosságnak cserélődni kell , pusztuljanak a férgesei , a fejlődés megállíthatatlan már tervek vannak arról , hogy az állatokat is bevonják a rendszerbe , hogy megtanitják őket a kommunikáció használatára , hogy a szét szaggatot családok így fel tudják venni a kapcsolatot egymással !!
Minőségi ugrás lesz ez a beszélő élőlények önkifejezésének területén !!!!


Egy kis adalék a témához !!!



Andrei Groza, a moldovai Közigazgatási Akadémia főrektorhelyettese, a történelemtudomány doktorbácsija, előadótanár. Szóval nem akárki, a pedigréje szerint. Na kérem, ez az úr alaposan tanulmányozta a világ népeinek történelmét, ezen belül feltehetően az összes nyelvet, amelyet valaha ember beszélt ezen a sárgolyón, és arra a következtetésre jutott, hogy: Az a nyelv, amelyet a Föld első emberei beszéltek, a román volt. Hogy miképp jutott erre az eget rengető konklúzióra? Nagyon egyszerű, legalábbis szerinte. Az van, emberek, hogy a görög, latin, szanszkrit nyelveket sokkal (Értik? Sokkal!) később találták fel, mégpedig azért, hogy az uralkodók palotáiban legyenek olyan eszközök, amelyek segítségével az adminisztratív purparlékat le lehessen zavarni. 

Uf … beszéltem !!
Kár én azt hittem , hogy károgtál !!!











A minimálbért terhelő levonások!! 
A maradékból 27 százalékos áfával be lehet vásárolni. A nyugdíj 2,7 százalékkal, a minimálbér 8 százalékkal emelkedett, a parlamenti képviselők javadalmazása 250 százalékkal, a kormánybiztosok, kormánymegbízottak juttatása megnégyszereződött. Az általában veszteséges állami cégek vezéreinek fizetése ötmillió forint lett. Ennyit kap már Szijjártó Péter külügyminiszter is... 
A gyalázatos egykulcsos adónak köszönhetően a magas jövedelműek a különböző kedvezmények miatt alig fizetnek adót, az a keményen dolgozó kisember kötelessége! (Sokkaljobb Nemzeti Hírportál - Facebook) 
Elrendelték a 3 millió forint értékű áru megsemmisítését, ami további 4-500 ezer forintba fog kerülni

Bíztosan ez a jó megoldás? 
Ma reggeli hír, hogy 2300 zsák első osztályú, hibátlan, de számla nélküli burgonyát találtak a NAV munkatársai egy kamionban az autópályán. Nem volt róla papír, ezért elrendelték a 3 millió forint értékű áru megsemmisítését, ami további 4-500 ezer forintba fog kerülni. (Facebook) 

Talán kezdhetnének vele valamit csinálni , hisz oly sok az éhes száj !!! Még ha gyerek száj is az a …

Mert biztos , hogy nem egy munkanélküli család adománya ez Orbán Viktornak , hogy , ha ők megvonják a falatott a szájuktól , azért a miniszter elnök úr ne éhezzen .
Legalább krumpli jusson az asztalra , azt a kis tüzelőt amivel megfőzi , hát bizony még ha lopni is kell neki , de gondolom össze lopja ő maga is !!!
Bár csak ennyit lopnátok fiaim , akkor a szegények asztalára is több jutna !!!



Tombold ki te özön víz tombold ki magadat ….




Drábik János szerint a III. világháború már elkezdődött, és hamarosan gyakorlati szakaszba lép!


A bevándorlás mesterségesen generált, és ez még csak a kezdet.
Kezdetét vette a harmadik világháború. Szép csendben alattomosan és módszeresen. nem úgy, mint az első két világháború.
Ennek a világháborúnak ugyanis nincs pontosan meghatározható dátuma.
A mesterségesen generált bevándorlással kezdődött el, de akkor, és még most sem lett kimondva még, hogy egy komoly háború zajlik.





Háború, mely egész Európát, és a Közel-Keletet is felperzselheti majd.
Kultúrák, ideológiák és vallások csapnak majd össze, miközben a liberális csürhe elkezdte kigyomlálni a világból a kereszténységet.
Már maga pápa - aki nem is európai gyökerű - is egyre inkább a sötétség felé vezeti a nyáját, miközben polkorrekt módon a menekültek mellett ágál. Azok mellett, akik a világunkba betörve csak tüzet, pusztulást és erőszakot hoznak magukkal.
Akik azt az életet akarják, amit mi élünk, de nem mellettünk, hanem a mi csontjainkon, hamvainkon.
Az egykoru nyugati világ romjai felett akarnak majd létrehozni egy új arab világot.
A háborút, a pénzhatalmi világ elit indította, hogy egyeduralmát megszilárdítsa, megszabaduljon a neki ellenálló országoknak, elsősorban Kínától és Oroszországtól.
Európa iszlamizációja, ennek a folyamatnak egy fontos része, mely a megtervezett migráns invázió által valósul meg.
Európa folyamatos gyengítése zajlik, hogy soha ne válhasson szuperhatalommá, azt ugyanis a jelenlegi ősi nagyhatalmak nem néznék jó szemmel.
Drábik János erről, és sok más megdöbbentő információról mesél egyik előadásában.
Érdemes végighallgatni, hogy teljes képet kapjunk arról, mi is zajlik Európa háta mögött.
OSZD MEG másokkal is!

Ez lesz az Európai választások tétje: Rothschild emberei kerülhetnek hatalomra, legyalulva a nemzetállamokat?
2019. február 24., vasárnap 


z egész kontinens sorsa eldőlhet: egy bizonyos érdekkör az európai országok legyalulását tervezi? Végig EZ állt a háttérben: pénzhatalom, gazdasági érdekek, multivállalatok és egy szűk kör titkos paktuma…
Mindenki tudja, hogy óriási tétje lesz a most következő Európai választásoknak. A kontinens sorsa a tét, de nem csak abban az értelemben, ahogy sokan gondolják.
Itt nem csak és kizárólag a bevándorlásról van szó, hogy elárasztják-e menekülthordákkal a tagállamokat, vagy ránk kényszerítik-e ahtáraink megnyitását, bár kétségtelen, hogy egy menekültpárti többséggel még ez is egy lehetséges opció.
A Rothschildek által támogatott, bankárcsoportok által pozícióba jutattott Macron és a hozzá hasolók Európa-politikája pénzügyi rabszolgaságba hajtaná a tagállamokat.
Azt akarják, hogy a keleti szegény országok nekik dolgozzanak, éhbérért.
A saját polgáraikats em nézik már semmibe, nem véletlen, hogy menekültek millióivla próbálják őket pótolni.
Egy színes, de mégis semmilyen masszát akarnak alkotnia társadlomból, melyet könynen rányíthatnaka jövő pénzügyi kapitalista rendszerei.
Akiket megvehetnek “kilóra”…
Ehhez butított, kevésbé öntudatos polgárokra van szükség. Ezt pedig a Közel-Keletről és Afrikából kellett importálni, ahola demokráciáról az embereknek fogalmuk sincs, ezért nincs viszonyítási alapjuk sem.
Itt most nem csak arról van szó, hogy létezik-e Soros-terv, vagy sem.
Már korábban említettük, hogy Soros valóban létező tényező, és ténylegesen hozzáköthető a menekültekkel foglalkozó bizonyos szervezetekhez.
Az is igaz róla, hogy pénzügyi spekuláns, és a világon több helyen is bizonyos szinten beleavatkozott egyes országok gazdaságába, belügyeibe.
De Soros csak egy kis hal a nagyhalak akváriumában.
Az igazi csúcsragadozók a háttréből irányítják az Európa elleni folyamatokat…
Mindenki tudja, hogy óriási tétje lesz a most következő Európai választásoknak. A kontinens sorsa a tét, de nem csak abban az értelemben, ahogy sokan gondolják.
Itt nem csak és kizárólag a bevándorlásról van szó, hogy elárasztják-e menekülthordákkal a tagállamokat, vagy ránk kényszerítik-e határaink megnyitását, bár kétségtelen, hogy egy menekültpárti többséggel még ez is egy lehetséges opció.
A Rothschildek által támogatott, bankárcsoportok által pozícióba juttatott Macron és a hozzá hasonlók Európa-politikája pénzügyi rabszolgaságba hajtaná a tagállamokat.
Azt akarják, hogy a keleti szegény országok nekik dolgozzanak, éhbérért.
A saját polgáraikat sem nézik már semmibe, nem véletlen, hogy menekültek millióival próbálják őket pótolni.
Egy színes, de mégis semmilyen masszát akarnak alkotnia társadalomból, melyet könnyen irányíthatnak a jövő pénzügyi kapitalista rendszerei.
Akiket megvehetnek “kilóra”…
Ehhez butított, kevésbé öntudatos polgárokra van szükség. Ezt pedig a Közel-Keletről és Afrikából kellett importálni, ahol a demokráciáról az embereknek fogalmuk sincs, ezért nincs viszonyítási alapjuk sem.
Így már érthető, hogy miért olyan fontos, hogy az EU-s választásokon akármennyire is többségbe akarnak majd kerülni, nem szabad engedni ezeket a gazembereket a hatalom közelébe.
OSZD MEG másokkal is!






Venezuela olajára és erőforrásaira pályázik az USA dögkeselyűje?



"Washington hajlandó elküldeni saját fiait, hogy egy abszurd háborúban haljanak meg." - Venezuela elnöke nyílt levelet intézett az amerikai néphez.
"Washington hajlandó elküldeni saját fiait, hogy egy abszurd háborúban haljanak meg." 
- Venezuela elnöke nyílt levelet intézett az amerikai néphez.
Maduro hivatalos Twitter-fiókjában közzétett egy levelet, amit a Fehér Házba is eljuttattak, hogy abban is követelje Venezuela "békéhez való elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartását ”
Be akarnak avatkozni és meg akarják szállni Venezuelát - mondják és mondják ezt a demokrácia és szabadság nevében. De ez nem így van!
A sztori a hatalom elnyomásáról Venezuelában ugyanolyan hamis, mint amilyen hamisak voltak Irak tömegpusztító fegyvereiről megfogalmazott vádak is."
- mondta Nicolas Maduro.
A levélben Maduro elítéli Donald Trump agresszív kijelentéseit, amelyek magukban foglalják a Maduro jogellenes diktátorként való megjelölését és katonai beavatkozást is.
Venezuelának ugyanis a hírek szerint hatalmas erőforrásai és olajkészlete lehet.
Amerika pedig mint az elmúlt évtizedek politikájába tudjuk, az olajért bármit képes megtenni, ha kell, még háborúba is vonul.
Kevesen tudják, de valójában bizonyos körökben ismert, kvázi nyílt titok az, hogy az USA rendelkezik különféle bábállamokkal.
Ezek olyan államok, melyek valójában ilyen-olyan módon, de Amerika által vannak mozgatva, azaz amerikai érdekeket képviselnek.
Ezen államok pénzügyi vagy politikai, esetleg gazdasági pórázon vannak.
Venezuela olajkészletei még Szaúd-Arábiánál is jelentősebbek…
Az amerikai bábállamok tehát elképzelhető, hogy komoly katonai betöréseket készítenek elő az ország ellen, csak azért, hogy megkaparintsák a fekete aranyat, vagyis az olajat.
OSZD MEG másokkal is!










Tácsi István - A magyarság nem három tenger, hanem HÁROM ÓCEÁN határolta ősnép







HungaryFirst küldte be 2018. 02. 13., k - 14:03 időpontban
   Nem tudom, a több éves magánkutatói tevékenységem után lesz-e aki elolvassa ezt a sorsfordító feldolgozásomat. Ugyanis azt még talán tanították az iskolákban Nagy Lajos király idejéből, hogy a Magyar Királyság dicsőségében a partjait három tenger mosta: Balti-tenger, Fekete-tenger, Adriai-tenger.
   De azt tudják-e a magyarok, hogy mint Indoeurópa ősnépeként egykor, ötezer éve, de még a világ legnagyobb Hun Birodalma idején is, Atilla korában is 1600 éve, három világ óceán határolta a hatalmas hunmagyar népek lakóterületeiket? Úgymint: keleten Mandzsúria területén a CSENDES-óceán, délen a közép-keleten és Afrika keleti vidékén az INDIAI-óceán, és nyugaton a Brit -szigeteken az ATLANTI-óceán határolta őslakói területeinket.A tengerekről itt nem szólva. Ráadásul 5 ezer éve még egyedül és elsődlegesen laktuk ezt a három kontinensre kiterjedő életterünket.
   Ha valaki elgondolkodik az állításomról, e három kontinens és óceán kérdéskörről, vajon felvetődik e a tudatában, mégis mi lett ezekkel a hatalmas és dicső hunmagyar népekkel? Hogyan lehet az, hogy manapság csak egy kis Közép-Európai országnak maradtunk meg, és a szomszédaink még talán ezt is irigylik tőlünk? Nincs itt valami elemi és egyetemes ellentmondás, ami megmagyarázná a dilemmánkat: miért történt mindaz, hogy ma már imádkoznunk kell az utolsó élőhelyünk, Magyarország megmaradásáért is?
   Alapmű: TERMÉSZETBIBLIA I-II-III. Írta és szerkesztette: TÁCSI ISTVÁN. Kép: HUN Nemzetiség: Atilla Birodalma (vöröses színezéssel).












Vér, veríték, könyvek - Forgatókönyvírás Magyarországon





Pál Zsombor
2005/39. (09. 29.)
0
Első hallásra meglepő, de a forgatókönyvek szerepe és a forgatókönyvíró-szakma még korántsem teljesen elismert a magyar filmiparon belül. Mint az idei filmszemle közben-után gyakran elhangzott, a legtöbben ezt tartják a legfontosabb problémának, miután a filmtörvény pénzügyileg nagyjából rendet teremtett. Az alábbiakban szakmabeliek segítségével igyekeztünk feltérképezni a helyzetet, és utánajárni annak, hogy mi kellene a változáshoz.Első hallásra meglepő, de a forgatókönyvek szerepe és a forgatókönyvíró-szakma még korántse teljesen elismert a magyar filmiparon belül. Mint az idei filmszemle közben-után gyakran elhangzott, a legtöbben ezt tartják a legfontosabb problémának, miután a filmtörvény pénzügyileg nagyjából rendet teremtett. Az alábbiakban szakmabeliek segítségével igyekeztünk feltérképezni a helyzetet, és utánajárni annak, hogy mi kellene a változáshoz.
"Szinte minden film esetében - műfajtól függetlenül - általános tapasztalat volt számomra a forgatókönyvek kidolgozatlansága - fest borús képet az idei filmszemléről Gazdag Gyula, a játékfilmes zsűri elnöke, a kaliforniai UCLA egyetem film tanszékének professzora. - Ennek több oka lehet. Talán az idő hiánya: talán nincs elég idő a könyvek kiérlelésére, és túl korán kényszerülnek elkezdeni a filmek gyártását. A másik ok az lehet, hogy a forgatókönyvírás csak mostanában kezd szakma lenni Magyarországon, tehát sok a sötétben tapogatózás, a szakszerűtlen munka."
Hasonlók a tapasztalatai a nemrég szinopszispályázatot hirdető script-factory.netprojektvezetőjének, Sipos Tamásnak is. "Az volt a célunk, hogy a pályázattal megszondázzuk a közeget, és fölmérjük, hogy vannak-e egyáltalán Magyarországon olyan forgatókönyvötletek, amelyekkel nemzetközi piacokra profi ügynökségként be lehet lépni. Sajnos nem teljesültek az elmúlt évtizedekben a nemzetközi játékfilmnél kialakult elvárások: nagyon kevés olyan szinopszist találtunk, ahol egyáltalán volt dramaturgiai szerkezet" - mondja a jórészt még ismeretlen nevű alkotók által beküldött munkákról.
"A forgatókönyvírás még nem létező szakma Magyarországon. Ott járunk, hogy lerakjuk ennek az elméleti és gyakorlati alapjait" - erősíti meg a többiek álláspontját Lovas Balázs, a Filmhu Forgatókönyvíró-iskola tanára is. Pedig nem kell elölről kitalálni mindent: a komolyabb filmes hagyományokkal rendelkező országokban ez egy régóta létező szakma, egyetemi szakokkal, kurzusok és szakkönyvek tömkelegével. A sors iróniája, hogy az alapokat lefektető, azóta is bibliaként forgatott szakkönyvet épp egy Amerikába szakadt magyar, Egri Lajos jegyezte, Magyarországon pedig csak tavaly jelent meg az első ezzel foglalkozó mű. (A külföldi helyzetről lásd keretes írásunkat.)
"A tapasztalatok alapján kialakult egy iskola, egy megtanulható szabályrendszerrel, amellyel egy történet a lehető leghatásosabban elmesélhető. Ezeket az alapokat meg lehet tanulni: ettől még nem lesz az ember forgatókönyvíró, de megteszi az első lépést afelé, hogy az lehessen: e nélkül biztosan nem lesz az" - szögezi le Tóth Róbert, egy másik, képzéssel is foglalkozó cég, az Analog Artists oktatási vezetője. Mind a Filmhu, mind az Analog Artists kurzusa ezt az angolszász iskolát követi, amely nem annyira művészetként, mint egyfajta racionális mederbe terelt kreativitásként, tanítható szakmaként fogja fel a forgatókönyvírást. (A nemzetközi vélekedés annyira megegyezik ezzel, hogy az írás helyett inkább a fejlesztés szót használják.) "Az írói véna mellett elég erőteljes szerkesztési, strukturálókészségek kellenek. A tényleges írás csak kis részét teszi ki a folyamatnak, ez sokkal inkább spekuláció - történeteket játszol le a fejedben" - véli Lovas.
A kurzusok résztvevőinek egy része háttérismereteket kereső filmes, a szakmán kívüli érdeklődők azonban széles körből kerülnek ki, a lelkes egyetemistáktól a középkorú újságírókon át az idősödő ügyvédig. A tehetségesekkel mindkét iskola igyekszik kapcsolatban maradni: a tavasszal második kurzusát indító Filmhunál még csak célkitűzés a saját terveken dolgozó írócsapat, míg a forgatókönyvíró-ügynökségből alakult, régebbi motoros Analog Artists már komolyabb terveket dédelget. "Mostanra ért be az a társaság, akikkel az oktatást 2002-ben kezdtük, most lehetünk igazán ügynökség, hogy van mivel ügynökölni. Talán - hangsúlyozom: talán - már meg tudunk írni egy közepes európai forgatókönyvet" - mondja Schilling.
Bujkáló képzés
Egyetemi szintű képzés Magyarországon nem létezik, legalábbis ha forgatókönyvírás néven keressük. (A Mafilm egy korábbi vezetőjének voltak tervei egy az ELTE-n indítandó szakról, de ez a kezdeményezés nem jutott messzire.) Mégis, gyakorlatilag forgatókönyvírókat képeznek a Filmművészeti négy éve indult mozgókép-tudományi szakán: eleve ilyen céllal hirdették meg a képzést, pusztán a szakot nem sikerült akkreditálni. Itt a filmes elméletet igyekeznek összehozni az írás gyakorlásával. "A főiskolán művészképzés folyik: inkább az egyénekre koncentrálunk, mint arra a szabályrendszerre, amit legcélratörőbben az amerikai iskola fogalmaz meg" - próbálja vázolni a kimondatlan filozófiát Németh Gábor, a szak tanára, egyben a Forgatókönyvírók és Dramaturgok Céhének elnöke.
"Természetesen nem tanítható minden, hiszen ez alapvetően képességektől függ. Ami pedig ebből megtanítható, az bőségesen átadható két-három év alatt. Az egyetem plusza az, hogy az utolsó két év már szinte tisztán gyakorlat" - részletezi Schulze Éva, az osztály egyik vezetője. A hallgatók az elmélet mellett a rendezésbe és a vágásba is beleszagolhatnak, sőt: a tavalyelőtt indított mozgókép-tudományi évfolyamnál már nem célkitűzés a forgatókönyvírás, így nem tisztázott a szak jövője sem. Schulze mégis bizakodó: "Olyan nagy az igény a szakmában a forgatókönyvírás minőségének a javítására, hogy szinte biztos vagyok benne: a képzés folyamatos lesz." Hasonlóan gondolja Németh is: "Nagy szükség volna rájuk, csak ahhoz az egész rendszernek felnőtt módon kellene viszonyulnia ehhez a szakmához. Szerintem négy-öt évenként öt-hat embert bőven meg lehetne csinálni."
Elsőre nem megy
"Majdnem minden esetben az volt az érzésem, hogy a film a forgatókönyv első vagy második változatából készült, pedig sokat használt volna három-négy átírás, ahogy ez általában szükséges egy forgatókönyv megérleléséhez" - gondolja tovább filmszemlés benyomásait Gazdag Gyula. Hogy a Los Angelesben élő szakember megérzése helytálló, azt Németh Gábor szavai is alátámasztják: "Nálunk pályázatközpontú szemlélet van: tudjuk azt, hogy március 20-a a határidő, és addigra be kell adni valamit, függetlenül attól, hogy az kész vagy nem. Pedig vannak tehetségek, és egyre képzettebbek: meg kell adni nekik a hátteret, hogy legyen idő, pénz valamit addig fejleszteni, amíg bárki hibát lát benne, és csak utána adni gyártásba."
"Inkább európai, mint magyar betegség, hogy a készítők nem hajlandók a közönség fejével gondolkodni. Pedig embereket zárunk be másfél-két órára egy sötét terembe, és elkérünk tőlük egy ezrest, tehát nekik jól kellene érezniük magukat, különben nem végeztük jól a dolgunkat" - tartja Krigler Gábor, a közelmúltban megjelent (folyt kövÉ) című tévés forgatókönyvíró-szakkönyv szerzője, aki most Lovas Balázzsal közösen tavasszal megjelenő játékfilmírókönyvükön dolgozik. De a forgatókönyvek minősége a szakmai mellett pénzkérdés is - mutat rá Gazdag Gyula: "A filmek jelentős részénél nyilvánvaló a pénzhiány. Úgy gondolom, hogy ilyenkor még fontosabb, hogy aminek ki kell maradni, lehetőség szerint a forgatókönyvből essen ki, és ne a vágóasztalon, azaz ne forgassanak le fölösleges jeleneteket. Az adott körülmények között különösen nagy luxusnak tartom, ha egy forgatókönyv hibáit az utómunka során kell kijavítani."
"A forgatókönyvírás a filmezés egyik legfontosabb és legolcsóbb eleme" - szögezi le a felesben a Tesó és a Kész cirkusz! forgatókönyvét is jegyző Lovas Balázs, aki szerint egyértelmű a követendő irány: "A kreatív munka és az oktatás sem kerül sokba. Szerintem tényleg erre kellene koncentrálni ahelyett, hogy sírunk, hogy még mindig kevés a pénz a gyártásra. Lehet tízmilliárdokkal dobálózni, de nem azon múlik, hogy jobb legyen a magyar film: egyetlen átlagos játékfilm árából egy évig dolgozhatna a teljes piacot lefedő írói gárda, és megoldható lenne a szakemberek kinevelése."
Fényes szelek
A jó könyveknek azonban még utat is kell találniuk a rendezők és a producerek felé, ami nem könnyű itthon, ahol inkább a rendezők által jegyzett szerzői filmeknek van hagyományuk. Sándor Pál filmrendező, a Hunnia Filmstúdió vezetője szerint épp ez az egyik fő akadály: "Alapvető kérdés, hogy ne - tisztelet a kivételnek - a rendezők önbeporzása történjen a vásznon. Meggyőződésem: ahhoz, hogy dinamikusabb, igazabb, maibb dolgok jöhessenek létre a vásznon, szükségeltetnek forgatókönyvírók. Teljes egészében nyilván nem vehető át, ahogy odaát gondolják, egy forgatókönyv hatásmechanizmusa: ennél sokkal érzékenyebb a magyar film gondolkodása. De nagyon fontos, hogy bizonyos dolgokat hatásokban, karakterformálásban, történetvezetésben eltanuljunk, egyszerűen ahhoz, hogy hatni tudjunk, hogy el tudjuk mondani, amiről beszélni szeretnénk. Egyelőre szerintem dadog a magyar film." A stúdióvezető szándékait alátámasztja a Hunniának az RTL Klubbal közös, néhány hete zárult, többmilliós díjazású szinopszispályázata, mint ahogy működőképes filmes ötletekre vadászik a filmhu szeptember végéig futó hasonló kiírása is.
Más biztató jelek is utalnak a szakmán belüli berzenkedés oldódására. "Épül egy másikfajta filmes szakma Magyarországon, ami most már stabilan 4-5 alkotást jelent az éves 25-30-ból. Ezek nem rendezői, hanem közönségfilmek: ez a mi piacunk. Ezek általában reklámos irányból jövő rendezőkhöz kötődnek, akikben megvan a fogadókészség" - utal a Valami Amerikával és a Kontrollal fémjelzett irányzatra Schilling Zoltán. A script-factorys Sipos Tamás messzebbre menne a szemléletváltásban: "Akkor lehet majd változásról beszélni, ha több magyar filmes úgy fog nézni a filmgyártásra, hogy az nem feltétlenül csak a magyar közönségnek szól. Ha ez beindul, én látok lehetőséget arra, hogy olyan mennyiségben szülessenek forgatókönyvek, hogy az nemzetközi szinten is eladható produkcióhoz vezessen."
A forgatókönyvek fontosságát hangsúlyozó szemlélet a filmek finanszírozásában is kezd megjelenni: az állami támogatást szétosztó MMKA két éve már a filmek gyártásától szétválasztva, külön írt ki pályázatot forgatókönyvek fejlesztésére. (Igaz, a költségvetési megszorítások miatt azóta egyáltalán nem írták ki a pályázatot.) A Narancs által megkérdezettek egyöntetűen vallják: a következő ilyen pályázat kiírása előtt célszerű lesz levonni az első tanulságait, és kialakítani azokat a szűrőket, amelyekkel megítélhető: működik-e egy forgatókönyv vagy sem (emellett még a szakmának is el kell fogadnia, hogy nem minden film kap automatikusan gyártási pénzeket, amelynek a forgatókönyvét támogatták). Ha azonban beáll a rendszer, az megteremtheti a nyugodt munkakörülményeket az írók számára.
"Úgy hiszem, mindenekelőtt a forgatókönyv-írás állapotát kell rendbe tenni a magyar filmgyártásban - szögezi le még egyszer az Amerikában élve a helyzetet kívülről látó Gazdag Gyula. - De szerencsére zajlik a változás, és ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy talpra álljon a magyar film."
Távoli fellegvárak
A komolyabb filmes hagyományokkal bíró országokban a vonatkozó egyetemi képzésnek is komolyabb múltja van (meglepő módon ez alatt nem csak nyugati országokat kell érteni: hollywoodi szakemberek gyakran szólnak elismeréssel a varsói, illetve az orosz filmfőiskolán zajló íróoktatásról). A slágernek számító amerikai, illetve brit iskolák általában posztgraduálisak, másik közös jellemzőjük pedig, hogy nehezen elérhetőek magyar halandók számára: a felvételi ugyanis általában korábbi forgatókönyvek és más írásművek alapján dől el, és persze a képzés sincsen ingyen, ösztöndíjak pedig legfeljebb bekerülés után vannak. De még a nehézségek ellenére is van, akinek önerőből összejön: a brit nemzeti filmfőiskola író szakán például jelenleg is magyar a hat hallgató egyike.



Orbán folytatná a pávatáncot, de erre az USA azt mondja, hogy na, ebből most már elég!







A vezércikk megállapítja, hogy egyes európai vélemények szerint a meglepően orosz barát amerikai elnök ugyan több kárt okozott a transzatlanti kapcsolatokban, mint amennyiről az egykori Szovjetunió még legszebb napjaiban is legfeljebb csak álmodhatott, ám szerencsére nem eszik olyan forrón a kását. A szeszélyes Trump Twitter-üzeneteitől eltérően a washingtoni kormányzat egészen másfajta politikát visz Európával szemben. Így legalább annyira fontosnak tartja a földrész biztonságát, mint a korábbi elnökök. A Kongresszus jól tette, hogy korlátozta a Fehér Ház jelenlegi lakójának legbogarasabb külpolitikai ösztöneit. Ennélfogva az USA kitart amellett, hogy nagyobb NATO-jelenlét kell a balti térségben, Lengyelországban és a Fekete-tengeri régióban. Washington fontos szerepet játszott a macedón névvita rendezésében is. Ugyanígy igyekszik közreműködni Szerbia és Koszovó viszonyának rendezésében, továbbá erősíteni akarja Ukrajna helyzetét az orosz felforgatással szemben.
Az Egyesült Államok elveszti türelmét Orbán Viktor, a ravaszul illiberális magyar miniszterelnök pávatánca láttán. Washington joggal teszi egyértelművé, hogy Budapestnek Amerika hűséges szövetségesekén kell viselkednie, nem pedig úgy, mintha a Kreml valamiféle képviselője volna a térségben. Nem véletlen, hogy a legerőteljesebb amerikai lépések Közép- és Kelet-Európára összpontosulnak, hiszen itt vannak az USA legsérülékenyebb partnerei – legyen szó a geopolitikáról, az energiabiztonságról, a törékeny demokratikus hagyományokról, vagy a jogállamot érő fenyegetésekről.
Wess Mitchell külügyminiszter-helyettes, aki sajnos, pár napon belül távozik a State Departmentből, helyesen hirdette meg, hogy a nyugati szövetségnek meg kell erősítenie védelmét az orosz-kínai nyomulással, kémkedéssel és gazdasági nyomásgyakorlással szemben. Az európai biztonság nagyban függ attól, hogy Trumpot újraválasztják-e. Közvetlen környezetének megvetése Európa, illetve a nemzetközi intézmények iránt, súlyos csapás az öreg földrész számára, de nem változtat azon, hogy a kontinensnek fenn kell tartania az együttműködést az Atlanti-óceán túloldalával. Ehhez kemény munka, türelem és fokozott anyagi, illetve katonai hozzájárulás szükséges.
politico_1.jpg
Az EU bajkeverőit keresi fel az amerikai külügyminiszter, és bár Közép-Európában úgy veszik az utat, hogy azzal az USA jóváhagyja az érintett államok politikáját, Washington szemszögéből a tét az orosz és kínai terjeszkedés megállítása. Pompeo valójában azt akarja elérni, hogy a keleti országok mindenképpen legyenek tekintettel a Nyugatra. Magas rangú amerikai vezetők nem hagytak kétséget afelől, hogy erről esik majd szó a tárgyalásokon, vagyis, hogy véget kell vetni Moszkva és Peking erősödő befolyásának, az energiától a technológiáig. Csakhogy a vendéglátó kormányok, amelyek ellen a demokrácia visszaszorítása a vád, úgy állítják be, hogy a párbeszéd azt igazolja: az Egyesült Államok elfogadja, amit csinálnak.
Ha Pompeo nem akarja még jobban elvadítani a nyugati szövetségeseket, akik már amúgy is ki vannak akadva Trump külpolitikája miatt, akkor meg kell találnia a megfelelő egyensúlyt, azaz, hogy dicsérje a házigazdákat, ugyanakkor ne hagyja említés nélkül a bírálók aggályait sem.  Számítani lehet arra, hogy a vendég új kezdeményezést jelent be a régió számára, ideértve a harcot a korrupció ellen, mert azt zsilipkapunak tekintik az orosz és kínai nyomulás számára.
A látogatás mindenképpen lökést ad Orbán Viktornak, az unió neveletlen gyerekének. A mostani amerikai vezetés sokkal kevésbé tette szóvá az olyan kérdéseket, mint a sajtószabadság, ami pedig nagy hangsúlyt kapott Obama idején. Jelenleg a kétoldalú kapcsolatokban a „kölcsönös tisztelet” a jelszó - közölte Szíjjártó Péter. Ugyanakkor Pompeo találkozik majd olyan civil szervezetek vezetőivel, amelyekre az utóbbi években fokozódó kormányzati nyomás nehezedik. Az ellenzék kifogásolja továbbá az Oroszországhoz fűződő túl szoros viszonyt, valamint azt, hogy Budapest becsukja a szemét az orosz titkosszolgálat magyarországi ténykedése láttán.
A State Department egyik illetékes meglepődött azon, hogy a magyar főváros szerepel az úti programban, mert az ilyen látogatás általában jutalomnak számít. És hát az Orbán-kabinet keresztezte az amerikai törekvéseket, mind a CEU, mint Ukrajna támogatása, mint a kétoldalú katonai szerződés elfogadása ügyében. Bár utóbbi kapcsán állítólag van némi elmozdulás. Ami az ukrán kérdést illeti, diplomaták gyanítják, hogy Magyarország – orosz kérésre - ürügyként veti be a témát, nehogy szomszédja közeledhessen a NATO-hoz.
new_york_times.jpg
Az orosz és kínai veszélyt, valamint a demokrácia és a jogállam miatt aggodalmakat kívánja felvetni közép-európai körútja budapesti és pozsonyi állomásán az amerikai diplomácia vezetője. Ezt egy név nélkül nyilatkozó washingtoni illetékes erősítette meg. A Fehér Házat különösen az izgatja, hogy a térség még mindig erősen támaszkodik az orosz energiahordozókra, illetve, hogy a kínai óriás technológiai cég, a Huawei milyen mértékben terjeszkedik, főleg Magyarországon, ami nagymértékű információ biztonsági kockázatot rejt magában. A nyilatkozó elárulta, hogy az Egyesült Államok 10 év után ismét nagyobb figyelmet akar szentelni Közép-Európának, mert Moszkva és Peking agresszívan kihasználta, hogy az USA éveken át elfordult a régiótól. Ezért Pompeo a közös érdekeket igyekszik most megtalálni, hogy megzavarja a két riválist, amely hídfőállásokat épített ki.
A Trump-kormányzat közeledni akar a nacionalista Orbán Viktorhoz, aki osztja az elnök keményvonalas véleményét a bevándorlás ügyében, és mind inkább tekintélyelvű lépéseket tesz, ideértve hogy lecsap az ellenzékre, a szakszervezetekre, a független sajtóra, valamint a felsőoktatásra. A magyar vezetést az USA is bírálja a CEU kipaterolásáért. Szintén nyugtalanságot váltott ki, hogy a miniszterelnök milyen nyelvet használ a migránsokkal szemben, illetve hogy nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez.
Emberi jogi szervezetek kifogásolják, hogy az amerikai vendég találkozik Orbánnal, és arra próbálják rávenni a minisztert, hogy az foglaljon keményen állást az aggasztó magyar politika ellen. A Human Rights First közleménye úgy fogalmaz, hogy Pompeónak nem úgy kellene vennie a látogatást, mint szövetségesek közötti baráti egyeztetést, hanem nyíltan meg kell mondania, hogy a magyar vonal mind inkább szembemegy az amerikai érdekekkel és az ország által vállalt emberi jogi kötelezettségekkel. Nem beszélve a demokrácia visszaszorításáról, és arról, hogy összeszűri a levet Oroszországgal. Washingtoni részről azzal védték az utat, hogy személyes megbeszélés nélkül nem lehet érvényt szerezni a tengerentúli álláspontnak. Továbbá, hogy a vendég leül majd a civil társadalom képviselőivel is.
financial_times.jpg
Pompeo ma kezdődő közép-európai utazása azt tükrözi, hogy az Egyesült Államokat igencsak nyugtalanítja a térségben a kínai behatolás, amelyhez üzleti megállapodások, illetve infrastruktúra fejlesztések szolgálnak eszközül. Vonatkozik ez elsősorban a Huaweire, mert azt a kínai titkosszolgálat felhasználhatja, hogy kifürkéssze az adott országokat, behatoljon a kulcságazatokba és ily módon befolyásra tegyen szert az EU-n belül. Ráadásul – teszik hozzá amerikai források – ezt csak elősegíti, hogy a régióban egy sor kis, illetve közepes nagyságú állam hajlamos a korrupcióra. Emiatt az USA sokkal jobban aggódik a kínai óriáscég keleti jelenléte miatt, annak nyugati tevékenységét nem tartja annyira súlyosnak.
A washingtoni felszólamlás komoly reakciókat váltott ki Lengyelországban, ellenben Prágában és Pozsonyban nem tekintik nyomasztónak a kínai veszélyt. Peking tagadja, hogy a 16+1-es kezdeményezést trójai falóként akarná használni, mármint hogy megossza az uniós államokat és a maga oldalára állítson bizonyos tagokat. Az USA ezzel szemben pontosan azt mondja, hogy a program rávilágít: mennyire fontos Közép- és Kelet-Európa a kínai stratégiai tervekben. Az amerikai politika épp ezért fordul most újra a térség felé.
yah.png
Évértékelő beszédével Orbán Viktor megkezdte a kampányt a májusi európai választások előtt. A politikus arra szólította fel a szavazópolgárokat, hogy védjék meg a keresztény értékeket a bevándorlással szemben, amely szerinte a terrorizmus vírusához vezet. Kijelentette, hogy az EP-választás történelmi válaszút lesz Európa számára, mert dönteni kell a Soros-féle pénzemberek befolyása alatt álló brüsszeli bürokraták migrációbarát internacionalizmusa, illetve hagyományok és a kereszténység mellett lándzsát törő független nemzet között. Hozzátette, hogy Magyarország ismét azokkal kerül szembe, akik el akarják söpörni a tradíciókat és a nemzetállamot.
Egyben hétpontos csomagot jelentett be, amivel a nagyobb gyerekvállalási kedvet kívánja ösztökélni, mert a másik lehetőséget, a bevándorlást megadásnak minősíti a csökkenő születési szám megállítására. Orbán, aki az európai nacionalista politikusok önjelölt illiberális zászlóvivője lett, azt hangsúlyozta, hogy a migráció több bűnnel jár együtt, főleg a nők ellen. A jelentés megjegyzi, hogy az EU-csatlakozás óta hozzávetőleg félmillió magyar vándorolt ki Nyugatra.  
reuters.jpg
Török Zoltán, a Raiffeisen elemzője úgy látja, hogy miniszterelnök által meghirdetett családtámogatási kedvezmények első ránézésre is több tízmilliárd forintba kerülnek majd, ezzel együtt nem valószínű, hogy jelentősen növelnék a költségvetés hiányát. Hogy a csomag mennyit fog kóstálni, arra nézve e pillanatban nincsenek elérhető hivatalos számítások. Orbán Viktor ugyanakkor kitart a bevándorlás határozott elutasítása mellett. A migráció egyik legnyíltabb bírálójaként hozzátette, hogy a következő években az európai átlagot 2 %-kal meghaladó gazdasági növekedéssel számol, miközben a világ globális lassulásra készül.
A Fidesz a tömeges tiltakozások dacára vezet a közvélemény kutatásokban. A tegnapi beszéd alatt több százan demonstráltak a Várban az elnöki palotánál, illetve szállták meg a Lánchidat. A kormánybarát Nézőpont Intézet azt mérte, hogy a hatalom népszerűsége változatlanul 39 % körül mozog, vagyis a rabszolgatörvény egyáltalán nem rontott rajta. A Medián 38%-ot hozott ki, de azzal, hogy a kormánypárt legalább félmillió támogatót vesztett október óta.
financial_times.jpg
Szüljél több gyereket és nem kell többé személyi jövedelemadót fizetned. Ezt üzente a nacionalista Orbán Viktor a nőknek, mert ily módon igyekszik ellensúlyozni a lakosság számának csökkenését és a munkaerő hiányt, hogy ne kelljen bevándorlókat befogadnia. Orbán, aki ötgyerekes családapa, azt azonban nem árulta el, hogy a hatalom miből fedezi a csomag kiadásait. Ugyanakkor szocialistának minősítette Timmermanst, az európai szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltjét, akit szerinte Soros tol előre, hogy migránsokkal töltse meg a földrészt. Ám arra figyelmeztetett, hogy ily módon vegyes lakosságú országok jönnének létre, és a keresztények a végén kisebbségbe szorulnának.
A tudósítás rávilágít, hogy Magyarország, de az egész térség rendkívül alacsony születési rátát tud csak felmutatni, miközben sok képzett munkás nyugatra költözött a magasabb fizetések miatt. ENSZ-adatok azt tanúsítják, hogy a népesség Kelet-Európában apad a legnagyobb mértékben, alig van ország, amely rosszabb értéket mutat. A magyarok száma várhatóan 15%-kal esik vissza az évszázad közepére, ami 8,3 millió embert jelent. A bajok láttán a lengyel kormány szintén ösztönzőket léptetett életbe, a terv a GDP jó 1%-át viszi el.






Kényszerpálya vezetett-e Magyarország német megszállásához?



A Magyar Szemle igazán nem vádolható múltunk, kivált az annyi megpróbáltatást, tragédiát hozó 20. század elhanyagolásával. Nem rajta múlik, hogy nincs még egy európai ország, amelyben ennyire hiányzik az egyetértés a legújabb kori nemzeti történelem megítélésében. De nem is a történészeké a felelősség, hiszen a „szakma” az elmúlt negyven évben tárgyilagos viták során a legtöbb nehéz kérdésben közös nevezőre jutott, inkább csak a részleteken vitázik. A rendszerváltozás óta azonban éles politikai viták zajlanak, historizálva, történelmünket önkényesen használva, a tényekkel, a szakemberek eredményeivel nem sokat törődve. Az idei évfordulók - az I. világháború kitörése, a német megszállás, 1989-es szerepünk - alkalmasak a történetpolitikai viták fellángolására, és ezek - leegyszerűsített formában - megjelennek a külföldi médiában is. Az, hogy a magyar kormány a magyar holokauszt 70. évfordulóját emlékévnek nyilvánította, és ennek kapcsán a megemlékezések széles körét támogatja, csak üdvözölhető, de néhány nem kellő körültekintéssel született esemény és nyilatkozat nyomán itthon és külföldön is két végletes és egyformán hamis megközelítés uralja a nyilvánosságot.
Az egyik szerint Magyarország akaratán kívül, egyfajta külpolitikai kényszerpályán1 haladva „sodródott bele” a II. világháborúba, és ezért a megtörtént borzalmakért nem terheli semmiféle felelősség. A másik véglet szerint a magyar nacionalizmus és antiszemitizmus önként és lelkesen menetelt a háború és Hitler vazallussága felé, majd aktívan közreműködött több mint félmillió zsidó származású honfitársa haláltáborba küldésében. A történelem iránt csak felületesen érdeklődő külföldi sajtó az utóbbi interpretációt veszi át, hovatovább olyan benyomást keltve az olvasókban, hogy Horthy és egymást váltó kormányai fenntartás nélkül a náci Németország hívei és szövetségesei voltak, segítségével területeket raboltak a szomszédos országoktól, végül pedig fajirtást, genocídiumot követtek el saját polgáraik egy csoportja ellen. Ez a torz beállítás nem a külföldi történetírásra jellemző (legfeljebb egyes szomszédainknál gyakori), de az 1944-ben történtek alapján nem nehéz elhitetni. Már csak ezért is magyar érdek tudni és terjeszteni, hogy a második világháború alatti magyar politika miért marasztalható el és miért nem.
Ha mindenki tisztelné a tényeket, ha a józan ész és a jóhiszeműség uralná közgondolkodásunkat, akkor nemzeti tragédiáink, köztük a különlegesen fekete 1944-es év, alkalmasak lennének a közös gyászra és a lelkek megbékélésére. (Ahogy október 6-a lett az 1867 után.) Szó sincs az áldozatok és bűnösök egybemosásáról. A háborúba lépésért felelőssé tehetők, a deportálásokat elrendelők és a legtöbb esetben azt embertelen módon végrehajtók fölött még a kommunista hatalomátvétel előtt a népbíróságok szigorú, több száz esetben halálos ítéletet hoztak. Néhány - az ítélet súlyossága folytán - vitatható esettől (Jány, Szombathelyi, talán Bárdossy) eltekintve ezekre a háborús bűnökre nincs mentség, akik ezeket védeni próbálják, maguk is csak megvetést érdemlő bűnösök. De nem alapja-e a bűnbánatnak és a közös gyásznak óriási emberveszteségünk? Ahogy az 1944-es vészkorszakot közös tragédiaként bemutató, 2011-ben megjelent publicisztikámat befejeztem: „A 20. században milliószámra pusztultak el magyar állampolgárok, magyar anyanyelvű és tudatú emberek erőszakos halállal, háborúban, hadifogságban, koncentrációs táborban, börtönben. A magyar zsidóság katasztrófája az egyik legtragikusabb fejezete, része az egész magyarság számára végzetes elmúlt századnak. Ezt csak a rosszindulat értheti félre: valóban nem lehet egybemosni az áldozatot a vétkessel, nem egyforma a két halálnem, az ártatlan polgár gáz és tűz által történő elemésztése, vagy hibás döntések következtében vívott háborúban hősi halált halni vagy halálhoz vezető fogságba esni. Demográfiai és nemzeti szempontból azonban a veszteség egységes és közös. Alig két évtizeddel a trianoni országcsonkítás után a II. világháborúban ez a nemzet elveszítette népi állományának közel 10 százalékát, több mint egymillió, nyelvében és tudatában egyformán magyar embert.2 A 'soha többé' parancsa és fogadalma, a penitencia csak akkor hozhat megnyugvást és békét, ha mindenki egyforma utálattal tekint vissza ezekre a bűnökre, és egyformán, együtt képes gyászolni az összes ártatlan áldozatot. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor nem vagyunk jó hazafiak és nem vagyunk jó emberek.”3
Az 1944-ben történtek azonban nem vizsgálhatók önmagukban, az oda vezető út nélkül. Erről az útról hatalmas mennyiségű könyv és tanulmány született, a magyar mellett világnyelveken is. A köztudatban azonban a mai napig nem alakult ki egy széles körben ismert és elfogadott felfogás. Ezért próbáltam meg a külföldi érdeklődők számára összefoglalni Magyarországnak a
II. világháborúban követett külpolitikáját.4 Talán érdemes ennek egy magyar nyelvű, bővebb változatát is közrebocsátani, összefoglalva mindazt, ami tény és aligha vitatható következtetés.
Az első világháború angol propagandajelszava, „the war to end war”, majd Hemingway regénycíme, Búcsú a fegyverektől, azt az általános reményt fejezte ki, hogy Európában jó ideig nem lesz több háború. Ma kevesen vitatják, hogy a győztesek által diktált béke nagyban hozzájárult Hitler felemelkedéséhez és ahhoz, hogy alig húsz év múlva újra a fegyvereken múlott a világ sorsa. Abban sem csupán mi, magyarok értünk egyet, hogy a trianoni békeszerződés a rendezés alapjának meghirdetett önrendelkezési elv megcsúfolása volt, és az etnikai viszonyok figyelmen kívül hagyása a tartós ellentétek magvát hintette el a magyarok és szomszédaik között - mint a görög mitológiában Erisz tette azt az almával. A színmagyar vagy majdnem színmagyar területek elvesztése a mai napig megemészthetetlen trauma, és ezt csak tetézte a sok üldözés és méltánytalanság, ami a kisebbségi sorba került magyar milliókat érte. „Mindegyik új államban felülkerekedett egyfajta szűklátókörű hivatalos nacionalizmus,” és ennek célpontjai a kisebbségek voltak - írta két brit történész, Hugh és Christopher Seton-Watson, annak a Scotus Viatornak a fiai, aki az új Közép-Európa egyik megálmodója és létrehozója volt. A „Nem, nem, soha!” magyar jelszavára adott „Egy barázdát sem adunk vissza!” válasz kizárta a megbékélést és „az általános és kölcsönös ellenségeskedés állapota jó lehetőségeket teremtett a béke alá- aknázására törekvő nagyhatalmak számára”, hogy ismét R. W. Seton-Watson fiait idézzem.5
Indokolatlan elmarasztalni Magyarországot, amiért egy ennyire súlyos békeszerződés megváltoztatására, minél több elveszített terület visszaszerzésére törekedett. Hatalmas katonai fölénnyel rendelkező szomszédai ellenséges gyűrűjébe szorítva erre csak hathatós külső támogatás esetén volt esélye. Az illúzió volt, hogy a Nemzetek Szövetsége - az ezt elvben lehetővé tevő Egyezségokmány alapján - egyszer el fog rendelni egy komolyabb határrevíziót (és azt a vesztes végrehajtja), de egy vagy több nagyhatalom támogatásával az etnikai elvet, az önrendelkezést megcsúfoló határok megváltoztatása nyilvánvalóan nem tűnt lehetetlennek. Ez a legszélesebb körben osztott cél, nem pedig a fasiszta vagy később a náci rendszer iránt érzett szimpátia vitte Magyarországot 1927-ben Mussolini, majd 1940 novemberében Hitler karjaiba, egy új világháborúba, a náci Németország erkölcsileg vállalhatatlan és politikailag katasztrofális szövetségébe. Kikerülhetetlen végzet volt ez, nem voltak alternatívák, nem volt mód letérni a kényszerpályáról?
A magyar határok megváltoztatásának indokoltságát, sőt szükségességét a két világháború között számos tekintélyes európai politikus, tudós és újságíró vallotta, köztük Francesco Nitti volt olasz miniszterelnök és a politika élvonalából egy időre kiszoruló Winston Churchill. A kormányok részéről azonban csak Mussolini Olaszországa karolta föl az ügyet, elsősorban önző hatalmi célból, de meggyőződésből is, már 1927-ben. A részleges megvalósulás Hitlerhez fűződik - akit természetesen nem az igazságtevés, még kevésbé a béke megőrzésének szándéka vezérelt, viszont hódító terveibe jól beleillett kihasználni a közép-európai államok területi vitáit.
Amikor Mussolini feladta közép-európai ambícióit és az „Acélpaktum”-mal Hitlerhez szegődött, Magyar- ország nem sietett követni a példát. Pedig Németország az 1934-es kereskedelmi megállapodással (teret nyitva az addig eladhatatlan magyar mezőgazdasági termékeknek) komoly gazdasági előnyöket nyújtott hazánknak - persze azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ezzel az expanzív német külpolitika eszközévé tegye.6 Amikor a két nyugat-európai demokrácia a diktátorok békítgetésével, agresszióik lenyelésével próbálta megmenteni a békét, Németország pedig Közép-Európa élelmiszer-fölöslegének az átvételével gazdaságilag befolyása alá vonta az egész Duna-medencét, okos és bátor lépés volt, hogy 1938. augusztus 23-án Kánya külügyminiszter Bledben egyfajta békét kötött ellenséges szomszédaival, aznap pedig Kielben Hitler nagy pompával fogadott vendégeként Horthy visszautasította Hitler ajánlatát, hogy támadja meg Csehszlovákiát.7 Nem Magyarországon múlott ekkor egy egységes Hitler-ellenes front létrehozása. Ehelyett jött München, a hárommillió németet Csehszlovákiának adó rossz versailles-i döntés rosszkor történő megváltoztatása. Azt üzente, hogy a Nyugat feladta Közép-Európát, és ettől mindenütt szárnyakat kaptak a német orientáció hívei.
Vissza lehetett-e utasítani a két bécsi döntést? Aligha, de jóval körültekintőbben lehetett volna, kellett volna eljárni. Az 1938. szeptemberi négyhatalmi müncheni értekezlet a Csehszlovákiával szembeni magyar (és lengyel) területi igényeket kétoldalú tárgyalások útján javasolta rendezni, és eredménytelenség esetén ugyancsak a négy európai nagyhatalom döntőbíráskodását helyezte kilátásba. Kevesen tudják, hogy a komáromi kétoldalú tárgyalásokon majdnem megegyezés született, de Imrédy miniszterelnök Kassa nélkül nem fogadta el az utolsó (cseh)szlovák ajánlatot. Tovább kellett volna tárgyalni. Mennyire másként alakult volna a két nemzet viszonya, ha a szlovákok önként lemondanak a magyarlakta területekről! Még nagyobb hiba volt a döntést a két tengelyhatalomra bízni, nem ragaszkodni az angol és francia részvételhez. Ezt még tetézte, hogy Csáky külügyminiszter nem kérte az utóbbiaktól az új magyar-csehszlovák határ írásban történő elismerését. Nem lett volna könnyű azt később visszavonniuk.
Hiba volt-e, agresszió volt-e Kárpátalja megszállása, visszaszerzése 1939 márciusában, amikor Hitler bevonult Prágába és - biztatására - Pozsonyban kikiáltották az önálló Szlovákiát? A mai ukrán nacionalisták ezt fölróják nekünk, de kinek lett volna jobb, ha a tartomány a náci csatlós Tiso kezében marad, vagy ha Sztálin már akkor bekebelezi? Az Egyesült Államokkal az élén minden náciellenes ország elfogadta, sőt üdvözölte a magyar lépést!
1939 nyarán csak Németország akart háborút, minden más ország el akarta azt kerülni, és ennek érdekében igyekezett jó viszonyt ápolni Hitlerrel - Lengyelország is. A Führer döntésein múlott, kit támadott meg és igázott le, kit fogadott el alárendelt szövetségesnek, és kivel osztozkodott szuverén államok területén.
Nem kétséges, hogy Magyarországot csak elismerés illeti, amiért 1939 szeptemberében nemcsak nem csatlakozott Lengyelország német megtámadásához (ellentétben Szlovákiával és a Szovjetunióval), de befogadta a kárpátaljai közös határon menekülő, százezer lengyel civilt és katonát, köztük jelentős számú zsidó származásút. (Sajnálatos, hogy itthon egyesek kisebbíteni próbálják a számot, azt pedig ritkán hangsúlyozzuk, hogy előmozdítottuk a lengyel katonák Jugoszláviába szökését, lehetővé téve csatlakozásukat a Németországgal hadban álló francia és brit erőkhöz.) A lengyelek máig sem felejtették el ezt a bátor tettet, a nagyvilág viszont nem emlegeti, ahogy a lengyelekkel szövetségben álló románok akkori kiábrándítóan barátságtalan viselkedését sem.
Elhihetjük Horthy emlékiratainak (és sok más forrásnak), hogy a brit tengeri hatalmat respektáló kormányzó a háború kezdetén nem hitt a németek végső győzelmében. Az pedig vitán felül áll, hogy a miniszter- elnökséget 1939 áprilisában átvevő Teleki Pálnak eltökélt szándéka volt kimaradni a háborúból. Számolnia kellett a növekvő német nyomással, és arra is felkészült, hogy végső esetben egy Londonba menekülő emigráns kormány biztosítsa, hogy a háború végén Magyarország ne találja magát ismét a vesztes oldalon. Ma kézenfekvőnek látszik: ezt kellett volna tenni. De ahogy egykori mentorom, a briliáns intellektusú Hanák Péter mondta, becsületes játszmát kell játszani a halottakkal. Ami az utókor számára evidens, az gyakran egészen másként nézett ki az egykori vezetők előtt. Az akkori magyar felső körökben nem volt mindenki angolbarát. A nemzetiszocialista gondolat hazai hívei mellett a kormánypártban, a Magyar Élet Pártjában a többség a német győzelemtől várta a magyar területi igények kielégítését, a tisztikarban pedig nem csak a német származásúak emlékeztek az I. világháborús fegyverbarátságra, és csodálták a Wehrmachtot már nagy katonai sikerei előtt is. Ha a teljesíthetetlen német követelések nyomán Teleki, vagy az ugyancsak angolbarát Bethlen elmenekül és emigráns kormányt alakít, lett volna itthon sok jelentkező Quisling szerepére, egy németbarát bábkormány vezetésére. Ez maximálisan kiszolgálta volna a németeket, az ország erőforrásait a német háborús gépezet szolgálatába állította volna, és a tragikus idők hamarább jöttek volna el a háromnegyedmillió zsidó származású magyar számára. Ugyan még messze voltunk „a végső megoldás”-tól, az európai zsidóságot halálra ítélő Wannsee-konferenciától, de előttünk volt Lengyelország példája, az ottani brutális német uralom, aminek nemcsak a zsidók voltak a célpontjai. Az 1970- es években a magyar történetírás úgy vélte, hogy Teleki, majd utódai saját uralmi rendszerüket féltették, tudva, hogy ha a hatalom egyszer kicsúszik a kezükből, azt már nem lehet visszaszerezni.8 Sokra tartom Juhász Gyula, egykori egyetemi kollégám munkásságát, de ellenvéleményemet már akkor publikáltam.9 Teleki nemzetben és nem osztályban gondolkodott. Anyagilag is előkészítette, hogy ha a helyzet úgy hozza, Magyarországnak legyen a nyugati szövetségesek által elismert emigráns kormánya.10 1940 tavaszán, a németek nagy győzelmei után ezt a tervet azonban félretette, nem akarva az országot kiszolgáltatni egy hosszú ideig tartó német uralomnak, megszállásnak és egy magyar bábkormánynak. A kollaboránsságnak több, erkölcsileg is eltérő megítélés alá eső foka van. Tiso szervilis báb volt. Kvaterniknél ez brutális népirtással párosult. Quisling, Petain, Antonescu a német katonai fölénnyel és politikai uralommal kiegyezve, a diktatórikus módszerekkel rokonszenvezve próbálta nemzete túlélését és jövőjét az adott körülmények között biztosítani. Finnországot csak a szovjet támadás vitte be a háborúba, de demokratikus berendezkedését megőrizte, nem lépett túl a Sztálin által elvett finn területre vonatkozó igényén, hadseregét is csak abban a térségben vetette be. A cseh-morva protektorátus kormánya sem fogadta el a náci ideológiát, célja a cseh nép átmentése volt, minél kevesebb áldozat árán, miközben fejlett iparával az utolsó pillanatig hatékonyan kiszolgálta a német hadigépezetet. Erről a felfogásról írta az Egyesült Államok München után Prágában maradt diplomáciai képviselője, a később híressé vált George Kennan, hogy az egyik legsúlyosabb dilemma, meddig lehet együttműködni a gonosszal, annak érdekében, hogy csökkentsük káros hatását, és mikor kell szembeszállni vele, még azon az áron is, hogy ez épp a legjobbak elveszítéséhez vezethet.11
Közép- és Délkelet-Európában senki sem akart Németország áldozatává válni, de akik német győzelemre számítottak, azok szervilisen kiszolgálták Hitlert. Magyarország nem tartozott ezek közé. Teleki nem csak Lengyelország sorsát akarta elkerülni, még a meghódítás után praktikus megfontolásból kollaboráló nyugat- és észak-európai országok szintjén sem akart alkalmazkodni a náci elvárásokhoz. Amikor 1940 tavaszán-nyarán a német-szovjet szövetség átrajzolta Északkelet-Európa határait, Teleki önálló fellépéssel próbálta módosítani a magyar-román határt. Itt lett volna tere együttműködni a Szovjetunióval. Szovjet részről erre megvolt a készség. Július 3-án Molotov külügyi népbiztos közölte Kristóffy József magyar követtel, hogy „a szovjet kormány megalapozottaknak tekinti a magyar területi követeléseket Romániával szemben, és kész azokat támogatni a béke- konferencián, ha ott kerülnének megoldásra; egy esetleges magyar-román háború esetén a Szovjetunió magatartása a magyar követelések tekintetében elfoglalt álláspontjából következik.”12 Augusztus 24-én egyórás beszélgetés zajlott le a népbiztos és a magyar követ között. A magyar-román területi tárgyalásokkal kapcsolatban Molotov megismételte, hogy „követeléseinket megalapozottaknak tartják és [a] szovjetek magatartása [az] események során kedvező lesz Magyarország részére [...] a magyar kormány legyen meggyőződve, hogy [a] versailles-i és trianoni Romániát sohasem tartotta ideálisnak és az egyformán sérelmes volt Oroszország, Bulgária és Magyarország szempontjából.”13 Hogy a magyar miniszterelnök miért nem próbálta bevonni a Szovjetuniót a román-magyar vita rendezésébe, hogy ennek világnézeti vagy erkölcsi, esetleg más indítékai voltak, erre nekem nincs válaszom. Teleki önálló katonai fellépésre készült. Ennek eredménye több mint kétséges lett volna, jó, hogy nem került rá sor. Az értékes hadianyagot és a még értékesebb olajat féltő Németország azonban ezt megtiltotta, s szinte belekényszerült a döntőbíráskodásba. (Ennek reánk nézve kedvező eredménye és a „magyar világ” utólag megszépülő emléke feledteti a magyar közigazgatás által elkövetett sok hibát.) Észak-Erdély visszakerülésétől Hitler népszerűsége megnőtt a magyarok körében, csak Teleki nem örült, félve a következményektől. De akkor miért engedte meg hiú és felelőtlen külügyminiszterének, Csákynak, 1940. november 20-án, hogy bevigye hazánkat a német-olasz-japán háromhatalmi egyezménybe? Igaz, hogy ez nem volt formális szövetség, nem is járt együtt semmiféle hadbalépési kötelezettséggel, mégis ahhoz vezetett. Van jele, hogy Teleki ezzel egyidejűleg egy megnemtámadási egyezményt tervezett a Szovjetunióval, de Horthy ezt elutasította.14 Ha ezt akarta ellensúlyozni a Jugoszláviával decemberben kötött „örökbarátsági” szerződéssel, két Németországtól tartó állam kváziszövetségével, ez visszafelé sült el. A németellenes szerb tisztek 1941. márciusi belgrádi puccsa után Jugoszlávia megtámadásához Hitlernek szüksége volt Magyarországra. Nemcsak személyesen Teleki, Magyarország is az út végére ért: ha nem engedi magyar területről Jugoszlávia megtámadását, az utóbbival együtt bennünket is lerohan a Wehrmacht, vagy a németbarát katonai vezetők a kormánypárt jobboldalával összefogva eltávolítják Telekit. Most jött el az ideje Londonba emigrálni és ott működtetni egy emigráns magyar kormányt, de ezt nemcsak az újabb revízió lehetőségétől fellelkesült Horthy nem támogatta, a közvélemény nagy többsége sem értette volna meg. Maradt egy szalmaszál: Magyarország átengedi a német haderőt, de maga kivárja, míg a horvátok kikiáltják függetlenségüket, ezzel szétesik a délszláv állam, mi pedig bevonulunk a Délvidékre, megvédeni az ottani közel félmilliós magyarságot. A háború legnehezebb szakaszát, az angliai csatát sikeresen túlélő britek erre nem voltak vevők, megüzenték Telekinek, hogy a német hadsereg átengedése esetén megszakítják velünk a diplomáciai kapcsolatokat, ha pedig részt veszünk a Jugoszlávia elleni támadásban, jön a hadüzenet. A dilemmából Teleki nem látott más kiutat, mint feláldozni saját életét, ezzel demonstrálva, hogy Magyarország nem önszántából, hanem a németek nyomására szegi meg a szerbeknek adott szavát. „Szószegők lettünk - gyávaságból. [...JA gazemberek oldalára álltunk. [...] Hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” A kormányzónak írt búcsúüzenet, annak drámaisága és önvádja páratlan a történelemben. Churchill azt nem olvashatta, de megértette az indítékokat, emlékirataiban is megemlékezett a magyar miniszterelnökről. „Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt.”15
Utólag jó alappal mondhatjuk, hogy ha 1941 áprilisában a magyar vezetés nem csatlakozik a Jugoszlávia elleni támadáshoz és létrehoz egy emigráns kormányt, amit Anglia és szövetségesei elismernek, jó eséllyel megtarthattuk volna a visszanyert területeket, hiszen Szlovákia és Románia Hitler oldalán állt és maradt még jó ideig. Az ár itthon egy a németeket maximálisan kiszolgáló bábkormány lett volna - Horthyval vagy nélküle, ez másodlagos -, és a hazai angolbarátok, köztük a zsidók, kevesen élték volna túl a háborút. De amikor Hitler Európa ura volt, Sztálin szövetségese, Amerika még semleges, ekkor a jövő bizonytalan előnyeiért csak egy a jövőbe látó próféta vállalhatta a biztos konfliktust, a reálisan várható embertelen szenvedések ellenére.
Teleki utóda, Bárdossy nem volt próféta és nem volt jó választás kormányfőnek. O sem rokonszenvezett a nácizmussal, de német győzelemre számított, és csak attól várt Magyarországra nézve előnyös békét. Ellentétben Romániával és Szlovákiával, hazánk nem csatlakozott azonnal a Szovjetunió elleni támadáshoz. Moszkvai követünk, Kristóffy József Molotov külügyi népbiztossal 1941. június 23-án történt megbeszéléséről a következőt jelentette: „Molotov ma délelőtt kéretett, kérdést intézett Magyarország állásfoglalásával kapcsolatban a német-orosz konfliktussal szemben. Közölte velem, hogy a szovjet kormánynak, mint azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele.”16 Peter Pastor megjegyzi, hogy a jelentés a magyar történészek egy részét arra a feltevésre indította, hogy „Magyarország semlegessége esetén megtarthatta volna Erdélyt, s mi több, a második bécsi döntés határait is túlléphette volna.”17 Hogy mennyire lehetett őszinte Molotov kijelentése, arra a legtöbb történész szkeptikusan válaszol, de a kérdés föltevése történetietlen, mert - német nyomásra - a kormány már június 23-án elhatározta a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, és ezt közölte is Saronov budapesti szovjet követtel. Eltérő magyar döntések esetén persze az eseményeknek ilyen kimenetele is lehetett volna. A tettes tekintetében máig megválaszolatlan kassai bombázás után - Horthy egyetértésével, de a parlament megkérdezése nélkül - Bárdossy bejelentette, hogy Magyarország hadiállapotban állónak tekinti magát a szovjettel. 1944 szeptemberében Sztálinhoz írt levelében és emlékirataiban Horthy azt írja, hogy a miniszterelnök őt nem tájékoztatta Kristóffy táviratáról. Népbírósági perében Bárdossy viszont azt állította, hogy nemcsak a miniszterekkel, hanem az államfővel is ismertette a sürgöny tartalmát. „Hogy ki mondott igazat, és ki nem, ma már eldönthetetlen. Azonban bármelyik verzió is igaz, a mulasztás ténye kétségtelen.”18
Kétségtelen, hogy a legsúlyosabb következményekkel járó végzetes lépés volt csatlakozni a Szovjetunió elleni támadáshoz. Figyelembe kell venni azonban, hogy 1941 nyarán Európa nagy része német uralom alatt volt, Olaszország mellett Japán is Hitler szövetségese volt. Anglia egyedül maradt, Amerika támogatta, de katonai beavatkozása valószínűtlen volt. A bolsevizmus felszámolása nemcsak a magyarok többsége számára volt rokonszenves cél. Még Sztálin tisztogatásai ismeretében is váratlanul gyöngének bizonyult a szovjet hadsereg a Finnország ellen indított háborúban. Mindezek alapján nem tűnt irreálisnak egy gyors német győzelem. Hitler nyomában ott lihegett Románia és Szlovákia, arra számítva, hogy háborús részvételük jutalma a két bécsi döntés érvénytelenítése lesz. Az utóbbitól való félelem volt az elsődleges szempont Horthy és Bárdossy döntésében, és az a megalapozott feltételezés, hogy ha Magyarország nem lép be a háborúba, úgy nem lenne nehéz egy puccsal a feltétlenül németbarát erők kezébe adni a hatalmat. Ilyen alapon a kassai incidens felfogható volt még jó ürügynek is egy nem népszerű, de elkerülhetetlen háborús részvételhez. A vezető körök nem minden tagja osztotta azonban a fenti felfogást és vonta le a fenti konklúziót. Keresztes-Fischer belügyminiszter, Bánffy Dániel földművelésügyi, Radocsay igazságügy- és Varga József iparügyi miniszter ellenezte a hadiállapot bejelentését, és kivárást javasolt. Nyilvánosan azonban még a parlamenti ellenzék sem tiltakozott. Arra nem lehet választ adni, hogy Kassa bombázása nélkül meddig tarthatott volna ki Magyarország a semlegesség mellett. Ha decemberig, akkor nem került volna sor a brit hadüzenetre és nem üzenünk hadat az Egyesült Államoknak. Pearl Harbor és a Wehrmacht Moszkva előtti veresége után nagyban megnőtt egy végső német vereség valószínűsége, és ez erősíthette volna a kivárás álláspontját. Ehhez azonban nem a gyönge idegzetű és önálló belpolitikai bázissal nem rendelkező Bárdossynak kellett volna betölteni a miniszterelnöki széket. Az őt - Horthy felkérésére - váltó Kállay Miklós erre képes lett volna, „a személyiségében rejlő egykedvű nyugalom, magabiztosság és robusztusság” okán.19
A tragikus júniusi döntésnél kisebb volt a súlya, de egyértelműbben volt óriási hiba engedni a határozott német (és olasz) nyomásnak, és 1941. december 12-én hadat üzenni az Egyesült Államoknak. Amikor Bárdossy, aki a külügyminiszteri posztot is betöltötte, telefonon közölte Herbert Pell követtel, hogy előző napi személyes közlésével ellentétben az Amerikához intézett német hadüzenettel kifejezett szolidaritás mégis háborút jelent, a velünk rokonszenvező követ segítőkészen megjegyezte: „Rettenetes német nyomás nehezedhetett Önökre, hogy idáig jutottak.” Bárdossy válasza a lehető legügyetlenebb volt: „Magyarország független ország és nem hagyja, hogy parancsolgassanak neki.”20 Ráadásul ez nem is volt igaz, Werkmeister német ügyvivő és Talamo márki olasz követ december 12-én együtt kereste fel a miniszterelnök külügyminisztert, és a legélesebb hangon követelte a hadüzenet kimondását. Bárdossy megpróbált ez elől kitérni, hivatkozott az Egyesült Államokba kivándorolt egymillió magyarra is, de végül engedett.21 Ugyancsak engedett a durva német nyomásnak 1942. januárban, amikor Ribbentrop, majd Keitel tábornagy a teljes magyar haderőnek az orosz frontra küldését követelte. Bárdossy csak annyit tudott elérni a hadifelszerelés hiányára és az állandó román katonai fenyegetésre hivatkozva, hogy nem az egész hadsereg, csak annak mintegy fele bevetését vállalta el.
Ekkorra Horthy már látta, milyen súlyos helyzetbe került az ország azzal, hogy hadban áll a világháborúban a győzelemre egyre esélyesebb három nagyhatalommal. Ezért is elérte, hogy idősebb fiát, a megalapozottan angolbarát hírű Istvánt február 12-én az Országgyűlés kormányzóhelyettessé választotta. Ezt követően megvonta bizalmát Bárdossytól, és március 9-én megbízható, náciellenes és „zsidóbarát” hívét, Kállay Miklóst nevezte ki kormányfőnek, azzal a kifejezett feladattal, hogy az „angolszász” hatalmak segítségével vezesse ki Magyarországot a háborúból. Kállay erőfeszítéseinek krónikása joggal nevezte „emberfölötti feladat”-nak ezt a megbízatást, „egy háborúba keveredett országot egy 1942-ben még hatalmas és gyanakvó nagyhatalom szövetségétől eltávolítani és a Németország ellen koalícióra lépett nagyhatalmak vezetőit arról meggyőzni, hogy az ország őszintén ki akar válni a háborúból és át akar állni arra az oldalra, ahová [...] kultúrája és történelmi hagyományai alapján tartoznia kellene.”22 A feladat nemcsak emberfölöttinek, de végrehajthatatlannak bizonyult, mert a hadbelépéssel az ország valóban egy kényszerpályára állt. Budapesten nem tudták, az angolbarátok nem is akarták elhinni, hogy mennyire szilárd „az antifasiszta koalíció”, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia számára mennyire nem fontos Közép-Európa jövője, mennyire nem törődik a zsidóságot fenyegető - pontosan nem ismert - népirtással, s hogy a háború végén mennyire a Szovjetunió kezében lesz nemcsak a német csatlósok, de a csöndben meghúzódó csehek és a hősiesen ellenálló lengyelek sorsa is. Ekkor még az sem volt világos, bár sejteni lehetett, hogy a háború végén, az ítélethozatalnál, a területi kérdések eldöntésénél nem fog sokat nyomni a latban a parlamentarizmus és a viszonylagos sajtószabadság magyarországi fenntartása, és bármit követnek el a szlovákok és a horvátok Hitler oldalán, számukra menedékként ott lesz a helyreállított Csehszlovákia, illetve Jugoszlávia. Végül Horthy, Kállay, Bethlen és a zseniális egykori külügyminiszter, Bánffy Miklós nem tudhatta, hogy Sztálin a magyar hadba lépés után azonnal eldöntötte, egész Erdélyt a mindenképpen a saját csatlósává szánt Romániának fogja adni.23 A különböző pártállású és világnézetű magyarok abban egyetértettek, hogy az elért határváltozások méltányosak és egy igazságos békében megtartandók. Hasonlóan vélekedett a háború utáni rendezéssel foglalkozó amerikai és angol szakértők többsége is, és ennek megfelelő határjavaslatokat dolgozott ki.24 A leginkább átgondolt koncepciót a brit külügyminisztérium „politikai hadviselés” részlegének dolgozó C. A. Macartney készítette el, ő a győztes jutalmazása - vesztes büntetése helyett a középeurópai népek egyenlő és méltányos kezelését javasolta, és etnikai alapon húzott határokat egy konföderációs keretben.25 A brit politikai vezetés és a sajtó azonban erkölcsi kötelességének tekintette a Münchenben cserbenhagyott Csehszlovákia és a németek ellen partizánháborút folytató jugoszláv irányzat támogatását, ennek rádiós propagandájuk is hangot adott (Macartneyt 1943 nyarán letiltották a BBC adásairól), a román-magyar vita eldöntését pedig meghagyták Sztálinnak.
Ilyen körülmények között még inkább értékelendő, hogy a Kállay-kormány milyen következetes és komoly erőfeszítéseket tett a háborúból való kiválásra. A köznyelv által „Kállay-kettős”-nek nevezett politika nem kétszínű játszma volt - engedmények a németeknek és szóbeli gesztusok a szövetségeseknek hanem annak fordítottja: üres beszédek a bolsevizmus elleni közös harcról, a tényleges katonai hozzájárulás minimalizálása, miközben megbízható diplomaták és amatőr közvetítők elfogadható feltételeket próbáltak teremteni a németekkel történő szakításhoz. Az 1943. januári doni katasztrófa csak megerősítette a miniszterelnök eltökéltségét, aki mellett a kormányzó a hazai szélsőjobb és a németek támadásai ellenére kitartott.26 Sajnos a németeket Kállay nem tudta megtéveszteni, a szövetségeseket pedig nem tudta meggyőzni szándékai őszinteségéről. Amit az utóbbiak követeltek, az egyenlő volt a magyarok kollektív öngyilkosságával: a már harci cselekményeket nem folytató, csak megszálló magyar csapatok hazarendelése, azaz azonnali szakítás Németországgal, kiváltva a német megszállást, az ország összes emberi és anyagi erőforrásának a német hadigépezet szolgálatába állítását, a nádellenes réteg likvidálását és a zsidóság kiirtását. És mi lett volna az ellentételezés: a feltétel nélküli megadás elfogadása és az új Trianon. Amikor Szegedy-Maszák Aladár, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője egy hosszú memorandumot készített kifejezetten a semleges országokban működő magyar diplomaták számára és abban - Macartneyhoz hasonlóan - egy méltányos közép-európai területi rendezés részleteit kifejtette, de az eljutott a brit külügyminisztériumba is, az angol referens azzal a megjegyzéssel továbbította feletteseinek: „Ha a magyar kormány azt reméli, hogy ezek a gondolatok alapul szolgálhatnak a velük folytatandó tárgyalásokhoz, akkor még nagyon sokat kell tanulnia.”27 Abban a reményben, hogy a háború már nem tarthat sokáig, a magyar parlamenti ellenzék (a kisgazda Bajcsy-Zsilinszky, a szociáldemokrata Peyer és a liberális demokrata Rassay) is radikális belpolitikai lépéseket javasolt Kállaynak, aki kész is volt mindenre - amint a szövetséges angol-amerikai csapatok a magyar határt elérik. Ennek gyors megvalósulására 1943 augusztusában csillant föl a remény, amikor a fasiszta Nagytanács és az olasz király megbuktatta Mussolinit, és az új Badoglio-kormány fegyverszünetet kért. Ez kedvező pillanat volt a németekkel történő szakításra, különösen ha Románia és Bulgária is csatlakozott volna egy ilyen magyar lépéshez, Németország ekkor még nem készült fel ennek megakadályozására. Eisenhower tábornok azonban katonai vonalon, Roosevelt és tanácsadói pedig politikailag mulasztották el a kedvező lehetőség kihasználását, időt hagytak a németeknek Itália megszállására, így hiába írt alá magyar részről 1943. szeptember 9-én egy rangos brit diplomatával egy titkos fegyverszünetet Kállay kiküldöttje, Veress László a Márvány-tengeren egy hajón, annak legfontosabb feltétele, a szövetséges erőknek a magyar határra érkezése és a németellenes fordulat katonai támogatása sosem valósult meg. Mindazonáltal Szombathelyi, a vezérkar főnöke, és a kitűnő és jó kezekben lévő magyar hírszerzés (Újszászy, Kádár Gyula) révén Magyarország számos értékes információt adott az amerikaiaknak és az angoloknak. Az amerikai hírszerzés közelmúltban hozzáférhetővé vált dokumentumai alapján Charles Fenyvesi - sokkal több szakmai elismerést érdemlő könyvében - a viszonyt úgy jellemezte: „hivatalos ellenségek, titkos szövetségesek.”28
A történetírásban ma teljes egyetértés van, hogy az „appeasement”, az 1930-as évek második felében a náci Németország agresszív lépéseinek a béke megőrzése érdekében a nyugati demokráciák részéről történt elfogadása erkölcsileg és politikailag is rossz magatartás volt. Távolról sem kap hasonló megítélést az 1940-es években Sztálin agresszív lépéseivel szembeni nyugati politika.
Persze érthető és elkerülhetetlen volt az a brit és amerikai döntés, hogy minden módon támogatták az élethalálharcot vívó Szovjetuniót, de Edén brit külügyminiszter már 1941. decemberi moszkvai tárgyalásain tudomásul vette, hogy Sztálin meg kívánja tartani azokat a hódításait, amiket a Hitlerrel 1939 augusztusában kötött titkos paktum révén szerzett meg, beleértve Lengyelország keleti felét. Az angolok és az amerikaiak a szovjet-lengyel határ ügyében Sztálin helyett a lengyeleket győzködték, lenyelték a lengyel tisztek katyni legyilkolását, majd 1944 nyarán a varsói felkelés során követett gyalázatos szovjet magatartást. Föl sem merült, hogy a nagyarányú hadi- szállításokkal próbálják befolyásolni Sztálin viselkedését, pedig az amerikai teherautók és repülőgépek nélkül jóval tovább tartott volna az út Berlinig. Az 1943. végi teheráni értekezleten eldőlt, hogy Európa keleti felét, Berlint is beleértve, a Vörös Hadsereg fogja felszabadítani. Hogy ez alávetést és szovjet uralmat fog jelenteni, azt Churchill is csak sejtette, Roosevelt pedig el sem képzelte? „Az érdekszféra nem egyenlő az uralommal” - mondogatták a nyugati diplomaták, és talán el is hitték ezt.29 De mi mást tehettek? A katonai helyzet adott volt, Közép-Európa sorsát „vérrel és vassal” döntötte el a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg mérkőzése.
Még egy kérdésben illeti elismerés Kállayt, s ez a regionális kapcsolatok ügye. A bizalmát élvező diplomaták és Szombathelyi, a vezérkari főnök számos kísérletet tett, hogy jobb viszonyt hozzon létre a szomszédokkal. Az viszonylag ismert, hogy a tragikus újvidéki vérengzésért a Kállay-kormány bocsánatot kért, és a felelősöket hadbíróság elé állította. (Ez példátlan a II. világháború történetében.) Kapcsolatban állt mind Titóval, mind Mihajlovics csetnikjeivel, és némi támogatást is nyújtott a délszláv ellenállásnak. Bánffy Miklós megkísérelte összehangolni a román és a magyar kiugrási törekvéseket. Ez és a szlovákokkal (Catlos hadügyminiszter) történő kapcsolatfelvételek azonban eredménytelenek maradtak, mert a másik fél ragaszkodott a trianoni határok visszaállításához. A lengyel menekültek nagyvonalú támogatása mellett a Földalatti Lengyelországot, az ellenálló Honi Hadsereget segítette a magyar hírszerzés és a közelükbe került magyar katonai alakulatok. A lengyel emigráns kormány igyekezett mindezt viszonozni, de az ő befolyásuk egyre csökkent.
Kállay dilemmája az volt, hogy a Hitlerrel szembeni „túl korai” szakítás ára rendkívül magas lenne, de ha túl sokáig vár, akkor az addig megszerzett „jópontok” mit sem érnek, és jön az új, talán az 1920-asnál is rosszabb Trianon. Ami pedig tetézte a dilemmát, hogy az ország bolsevizálásának veszélye egyre valószínűbbé vált. Lehet-e ezt is vállalni annak érdekében, hogy az országot valamennyire megkíméljék a hadszíntérré válás borzalmaitól, hogy a front mintegy átszaladjon területünkön? Persze az utolsó pillanatig lehetett reménykedni valami csodában, Hitler uralmának megdöntésében, a szovjet hadsereg lelassulásában és egy gyors olaszországi szövetséges előrenyomulásban, esetleg egy balkáni partraszállással kombinálva.
Senki sem tartott jobban egy túl korai és német megtorlást maga után vonó „kiugrás”-tól, mint a megnövekedett Magyarország 800 ezres zsidósága és a hozzánk menekültek. A szövetségesek azonban nem vették figyelembe a Jewish Agency (Namier) aggályait: a tervezett normandiai partraszállás sikere érdekében a teheráni döntés után - megtévesztő céllal - a brit és az amerikai titkosszolgálat elhitette a németekkel, hogy készül egy balkáni partraszállás. Ezzel hozzájárultak Magyarország német megszállásához, valósággal kiprovokálva azt. Vagyis 1944 elején Kállaynak és az angolbarátoknak - a belső ellenzék és a szövetségesek sürgetésével nem törődve - nem a németektől való elszakadást, a kiugrást kellett volna tervezniük és előkészíteniük, hanem tovább húzni az időt, nyugtatni a nád vezetést? Ezzel talán elkerülhető lett volna az ország március 19-i megszállása és mindaz, amit az maga után vont? Ha később sem lett volna német megszállás, akkor nem került volna sor a magyar zsidók tömeges deportálására, ahogy a Magyarországnál sokkal erősebben antiszemita Romániában sem történt ez meg, legalábbis 1944-ben már nem.
Ami tehát elmarasztalható, az a szövetségeseknek a magyarokkal és a többi kisebb kelet-közép-európai állammal szembeni politikája? Sztálin szándékai pár éven belül lelepleződtek: határait minél jobban nyugatra tolni, és Európa minél nagyobb részére kiterjeszteni a kommunista diktatúrát, ami egyúttal szovjet fennhatóságot jelent. Indokolt bírálni az angol-amerikai politikát, amiért ezt nem látta előre, de a saját szempontjukból érthető volt. Minél kisebb áron, minél hamarabb győzni akartak, Japán ellen is, ezért is kellett a szovjetek kedvében járni, hogy az európai háború befejezése után csatlakozzanak a Japán elleni harchoz. Churchill az 1944. októberi „százalékos egyezménnyel” megpróbálta menteni a menthetőt, elismertetni bizonyos brit érdekeltséget Délkelet-Európában. Roosevelt és Churchill Jaltában sem írásban, sem szóban nem járult hozzá Kelet-Európa szovjetizálásához, ellenkezőleg, Sztálinnal megígértették, hogy a felszabadított országokban szabad választások nyomán a nép fog dönteni a politikai berendezkedésről, viszont lenyelték, hogy az ideiglenes lengyel kormány alapja a szovjetek által kreált lublini társaság lesz.
1944 elején Budapesten mindezt nem lehetett előre látni. A magyar politika felelős vezetőinek az volt a kötelessége, hogy a nemzet minél kevesebb áldozattal, minél jobb állapotban átvészelje azt az időszakot, amikor a front eléri az országot. Addig „Magyarország szinte a béke szigete volt a tengelyhatalmak uralta és háború sújtotta Európában,”30 működött a parlament, abban ellenzéki pártokkal, szabadságában alig korlátozott sajtóval. A jogegyenlőség 1848-ra visszamenő elvét súlyosan megsértő zsidótörvények ellenére a magyar zsidók élete - Európában egyedülálló módon - nem volt veszélyben. Mindez Kállay, sőt Horthy érdeme volt. Kállay mindent megtett a nyugati szövetségeseknél országa jobb jövője érdekében, és ha a Szovjetunióhoz fordult volna, az semmit sem változtatott volna a helyzeten. „Moszkva véleményét egy- egy csatlós állammal szemben korántsem annak feléje tett gesztusai, vagy akár diplomáciai ügyessége befolyásolta, hanem a pillanatnyi hadi célok, de később még inkább a háború után várhatóan kialakuló új érdekviszonyok és ellentétek. A háború végén, majd a békekonferencia előtt a szovjet expanziós törekvések érdekében használta fel Moszkva Erdély kérdését.”31 A Kállay-kormány működése alapján teljes joggal adta e vészterhes időket bemutató könyve címének Roosevelt magyarországi követe, hogy Magyarország, a vonakodó csatlós.32 Ezt az állítást az Auschwitzot 14 évesen túlélő Ránki György, a rendszer- változás előtt magának komoly nemzetközi elismerést kivívó bátor történész visszaigazolta. Egy súlyos hiba azonban fölróható Kállaynak - és még inkább Horthynak: nem készültek föl a német megszállásra. Az nem segített volna, ha Horthy nem fogadja el Hitler „meghívását”, és nem megy el Klessheimbe. De miért nem számoltak egy német invázióval? Ott voltak a hírszerzői jelentések a burgenlandi német csapatösszevonásokról. Fel kellett volna készülni erre az eshetőségre! Horthy azt írja emlékirataiban, hogy ha nála lett volna a pisztolya, amikor Hitler március 18-án közölte vele döntését, lelőtte volna. Egyenruhában tárgyalt, nem lehetett nála fegyver? Tőre csak volt! Gondoljuk el, hogyan vonult volna be Horthy és Magyarország a történelembe, ha lelövi vagy leszúrja Hitlert!
Nem tette meg, és távollétében Kállaynak nem volt joga kiadni a parancsot az ellenállásra. De mivel Horthyt a németek elvágták minden kommunikációtól, nem kellett volna eltekinteni az alkotmányos megfontolásoktól? A katonai ellenállás pár ezer hősi halottal járt volna, és nem tudta volna meggátolni az ország gyors elfoglalását, de Magyarországot Hitler csatlósából Hitler áldozatává változtatta volna. Ország-világ előtt világos lett volna, hogy egy idegen hatalom agressziója megszüntette Magyarország szuverenitását. A németellenes hírű politikusokat, főispánokat, polgármestereket így is letartóztatták, leváltották, meggyilkolták. Egy tipikus bábkormányt ültettek a Kállay-kormány helyére - de nyílt katonai ellenállás hiányában a látszat más volt. Manapság sok szó esik arról, hogy Eichmann kevés emberével, de a magyar hatóságok közreműködésével tudott rövid idő alatt félmillió zsidó származású magyart kiszállítani a haláltáborokba. Ha március 19-ét követően lett volna némi harc, ez felrázta volna az országot, és figyelmeztette volna a zsidóságot. Mindez persze spekuláció, de a március 18-ról 19-re virradó éjszakán Horthy, Szombathelyi és Kállay előtt valódi alternatíva állt. Nem volt ez könnyű alternatíva, sok áldozatot és szenvedést követelt volna - de nem többet, mint ami az azt követő évben bekövetkezett, sőt valószínűleg kevesebbet. Morálisan is és politikailag is igen sokat számított volna, hiszen akkor még Szlovákia és Románia Hitler hű szövetségese volt, a román kiugrásra és a szlovákiai felkelésre csak fél évvel később került sor.
A német megszállást követő emberiség ellen elkövetett bűnöknek megvoltak a magyar felelősei, nem kevesen, akiket ezért a háború után magyar bíróságok felelősségre vontak és elítéltek. Ok segítői, tettestársai voltak a Nürnbergben elítélt fő háborús bűnösöknek. Az ország, a nemzet áldozat volt, kollektív bűnösség csak a kommunista szóhasználatban létezett. Amikor meg kell állapítanunk, hogy a nyugati hatalmak háborús stratégiája is hozzájárult a náci megszálláshoz és így közvetve a magyar zsidóság nagy többségének kegyetlen meggyilkolásához, egy pillanatra sem szabad elfeledni: a második világháború minden szörnyűségéért alapvetően Hitler és a nácizmus politikája felelős.
Pelle János történész-publicista, aki kitűnő könyvben mutatta be az antiszemitizmus mételyének magyar- országi elterjedését,33 jogosan állapította meg, hogy „a kiugrással hiába próbálkozó magyar politikusok több megértést érdemelnének az utókortól. Bár a tragédiák sorozatát nem akadályozhatták meg, 1942 és 1944 tavasza között sikerült feltartóztatniuk a nácik népirtás-gépezetét. A bolsevizmustól való - utóbb kiderült, jogos - félelem is bénította a náciellenes fellépést. [...] Kállay Miklós, Bethlen István, Esterházy Móric, Rassay Károly, Keresztes-Fischer Ferenc és mások minden tőlük telhetőt megtettek a tragédiasorozat megakadályozásáért.”34
E fájdalmas és tragikus történet konklúziójaként megállapítható, hogy Magyarország megszállásáért közvetlenül nem felelősök a magyar kormányok. Utólagos bölcsességgel megállapíthatjuk, hogy az 1944-hez vezető úton voltak más, jobb opciók is: 1938-ban Komáromban meg lehetett volna egyezni Csehszlovákiával a bécsi döntésnél csak valamivel kisebb terület visszaadásáról, 1940-ben az erdélyi döntésbe valószínűleg be lehetett volna vonni a Szovjetuniót, nem kellett volna csatlakozni a háromhatalmi egyezményhez. 1941-ben nem lett volna szabad belépni a Jugoszlávia, még kevésbé pedig a Szovjetunió elleni német támadáshoz.
De az adott pillanatban ezek az alternatívák nem tűntek jobbnak, miközben súlyos következményeiket előre lehetett látni. Ha nincs korlátozott együttműködés a németekkel, akkor már a háború elején nyakunkba ültettek volna egy kollaboráns bábkormányt, az végrehajtotta volna a totális mozgósítást, kiszolgáltatta volna zsidó származású honfitársainkat, 1944-ben pedig így is megérkezett volna Sztálin hadserege. Londonban ugyan nagy valószínűséggel elismertek volna egy emigráns magyar kormányt, amit Teleki és Bethlen már 1940-ben előkészített, de ez sem tudta volna megakadályozni azt a kommunista hatalomátvételt, ami a győztesekhez tartozó Lengyelországban és Csehszlovákiában is bekövetkezett. Anyagi és emberveszteségeink inkább nagyobbak, mint kisebbek lettek volna, de a szlovák és a román határ - talán - ma máshol húzódna. AII. világháború azonban számunkra lényegesen jobb végeredményt csak akkor hozhatott volna, ha az Amerikai Egyesült Államok elnöke más politikát folytatott volna. Méltányosabb békét csak az angolszászoktól várhattunk, s keményebb, határozottabb nyugati politika esetén (amit többek között Bullitt volt moszkvai amerikai nagykövet javasolt) Magyarország lehetett volna a legkeletibb nyugati állam.
Jegyzetek:
1 Történetírásunkban elsőként Ránki György vetette föl az 1980-as évek első felében írott tanulmányaiban, mennyiben volt elkerülhetetlen Magyarország II. világháború alatti tragikus sorsa: Mozgástér és kényszerpálya.Valóság, 1983/11.; A vonakodó csatlós - vagy az utolsó csatlós? In Mozgásterek, kényszerpályák. Válogatott tanulmányok. Magvető, 1983. Budapest 475-524. Jelen írásom előzménye e folyóiratban megjelent elemzésem:Kényszerpálya, alternatíva és bűnbakok a 20. század magyar külpolitikájában - Pritz Pál munkássága nyomán. Magyar Szemle, XVII. 5-6. sz. 2008. június. 17-34.
2 Ebből a fronton mintegy 160 000 fő halt meg, a hadifogságban 280 000, a hadszíntérré vált országban 130 000-re becsülhető a polgári áldozatok száma, zsidó mártír pedig több mint 450 000 volt. Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. MTA TTI, 1989, Budapest; Uő: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után. MTA TTI, 1995, Budapest; Uő: Magyarország háborús embervesztesége. Rubicon, 2000. 9. sz. 44M:8.
3 Jeszenszky Géza: A vészkorszak mint kettős tragédia. Élet és Irodalom, 2012. október 5.
4 Géza Jeszenszky: Hungary in the Second World War: Tragic Blunders or Destiny? Hungarian Review, V., No. 2. March 2014. 7-21.
5 Seton-Watson, H. and C.: The Making of a New Europe: R. W. Seton-Watson and the Last Years of Austria-Hungary. Methuen, 1981. London, 435.
6 Ránki, 1983, 483-487.
7 Érdekes, hogy Ránki akkor bátor és úttörő tanulmányában említést sem tett a bledi egyezményről. Az időben egybeeső két magyar döntés jelentőségére Pritz Pál mutatott rá: „a bledi megállapodással a magyar diplomácia lényegében felrobbantotta a kisantantot,” a kieli 'nem'-mel párosulva pedig „megakadályozta Hitlert kalandor tervének megkezdésében...” Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban. In Az objektivitás mítosza? Hazánk és a nagyvilág. 20. századi metszetek. Magyar Történelmi Társulat, 2011, Budapest 97-108.
8 Juhász Gyula Magyarország külpolitikája című monográfiája mindhárom kiadásában prominensen szerepel ez a feltételezés. Nem a rezsim, hanem a magyarság megmentése vezéreli a szövetségesekhez történő átállást kínáló kormányt, üzente 1943 februárjában a sajtóosztály vezetője az angoloknak. Antal Ullein-Reviczky: German War Russian Peace. Budapest, 2014. 131-132.
9 Juhásznak a béketapogatózásokról kiadott könyvéről írott recenzióm: Valóság, 1978/12,104-108.
10 Borbándi Gyula: A Teleki-Pelényi terv nyugati magyar ellenkormány létesítésére. Különlenyomat. Új Látóhatár, 1966/2.
11 Kennan, George: From Prague After Munich: Diplomatic Papers, 1938-1939. Princeton University Press, 1968.
12 Sípos Levente: Kristóffy József moszkvai magyar követ. Rubicon Online:http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kristoffy_jozsef_ moszkvai_magyar_kovet/
13 Uo.
14 Ennek forrása Esterházy Móric volt miniszterelnök C. A. Macartneynek a háború után tett közlése, amire Juhász Gyula könyveiben is hivatkozik. Seres Attila: Orosz levéltári források a magyarszovjet diplomáciai kapcsolatok történetéhez (1939). Lyrnbus, 2005. 215. http://epa.oszk.hu/01500/01500/00003/pdf/Seres_Attila.pdf
15 Churchill, Winston S.: A második világháború. 1-2. Európa Könyvkiadó, 1995, Budapest
16 A moszkvai magyar követség jelentései. 1935-1941. Vál. Peter Pastor. 1992, Budapest, 344. Idézi Szabó A. Ferenc: Horthy Miklós és a kassai bombázás. Valóság, 2011. október. Vö. Sipos Levente: A Kristóffy-távirat.Rubicon, 2011/6. 57-59.
17 Pastor, 344-345.
18 Romsics Ignác: A számla. Hetven éve, 1941. június 26-án lépett hadba Magyarország a Szovjetunió ellen. Népszabadság, 2011. június 25.
19 Pritz Pál: Az a „rövid” 20. század. Történetpolitikai tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, 2005. Budapest, 274.
20 Ullein-Reviczky, 2014, 88.
21 Ullein-Reviczky, 2014, 84-85.
22 Czettler Antal: A mi kis élethalál kérdéseink. A magyar külpolitika a hadba lépéstől a német megszállásig. Magvető, 2000, Budapest, 602.
23 Herczegh Géza: A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig. Magyarország a világháborús Európában 1914-1945. Magyar Szemle Könyvek, 1999, Budapest, 359., 377.
24 Romsics, Ignác (ed): Wartime American Plans for a New Hungary. Boulder, Colo., Distributed by Columbia University Press, 1992, New York, East European Monographs.
25 Romsics Ignác: A brit külpolitika és a 'magyar kérdés', 1914- 1946. In uő.: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Osiris, 2005, Budapest, 34-131.; 112-118.; Beretzky Ágnes: Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarország-kép változó előjelekkel (1905-1945). Akadémiai Kiadó, 2005, Budapest, 118.
26 Óriási különbség volt a Hitlerrel tárgyaló kelet-közép-európai vezetők hangneme között, ld. Hitler 68 tárgyalása kelet-európai államférfiakkal 1939-1944. Szerk. és bev. Ránki György. Magvető, 1983, Budapest. Különösen sokat mond a Horthy 1943. áprilisi klessheimi tárgyalásairól készült jegyzőkönyv.
27 A memorandumot közli Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz... 1-2. Európa, 1996, Budapest, II. köt. 239., és köv. 1. A brit reakcióra ld. Juhász Gyula (szerk): Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Kossuth, 1978, Budapest, 217.
28 Charles Fenyvesi: Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy, Canaris tengernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát. Európa Könyvkiadó, 2007, Budapest
29 Jeszenszky Géza: Lengyelország és szövetségesei a II. világháborúban. Életünk [Szombathely], 24 (1987/10): 965-974.
30 Czettler, 2000, 608.
31 Joó András: Kállay Miklós külpolitikája. Magyarország és a háborús diplomácia, 1942-1944. Napvilág Kiadó, 2008, Budapest, 197.
32 Montgomery, John Flournoy: Hungary, the Unvilling Satellite. Devin Adair Co, 1947, New York. Vö. Frank Tibor (szerk.): Roosevelt követe Budapesten - John F. Montgomery bizalmas politikai beszélgetései 1934-1941. Corvina, 2002, Budapest
33 Pelle János: A gyűlölet vetése. A zsidótörvények és a magyar közvélemény, 1938-1944. Európa, 2001, Budapest
34 Pelle János: Beugrás: Sztálin volt a mumus. HVG.hu 2006. augusztus 2.http://hvg.hu/velemeny/20060802pelle/page2.aspx


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)