Szellemidézések

bulváros.hu

2010 november 24., szerda 11:00

Nekromancia, azaz szellemidézés, "halottjóslás". A hallott emberek lelkének megidézése egészen a középkorig nyúlik vissza. Az egykori Európában halottlátókat kértek fel annak érdekében, hogy lépjenek kapcsolatba a túlvilág lelkeivel, és a megidézett szellemnek a halandók kérdéseket tehessenek fel a múlt és a jövő titkairól.

A közvetítők, az úgynevezett médiumok azok, akik rendelkeznek azzal a különleges képességgel, hogy kapcsolatba tudnak kerülni a halott személyek lelkeivel. Erre a "mutatványra" állítólag sok hétköznap ember is képes, mivel az érzékelés nem csak fizikai látás vagy hallás lehet. Ha egy szellem fel akarja hívni magára a figyelmet, tudja kik azok a személyek, akik képesek őt érzékelni, így őket keresi fel és tőlük vár segítséget. Különböző módon hajthatók végre a szellemidézések. Van, akinek a testébe költözik a megidézett lélek, mások különféle eszközös segítségével "keltik életre" a holtat. A szellemek, jelezvén hogy megérkeztek, anyagi formát, testet öltenek oly módon, hogy tárgyakat mozgatnak, halk neszeket produkálnak és egyéb paranormális "akciókat" hajtanak végre. A médiumok jelenlétében egyes kísértetek testet öltenek, s megjelennek egykori hús-vér emberi formájukban.

A jelenség csak kis ideig tart, majd a szellem hirtelen köddé válik. Ezt hívjuk materializációnak. Ahhoz, hogy sikerek halottidézést hajtsunk végre, ódra, vagyis láthatatlan életerőre van szükség, ami egy teljesen szellemi dolog. Ez fizikai energiaként nyilvánul meg és a szellemvilág az, ami adja a szükséges ós túlnyomó részét. A maradék pedig a médiumból illetve a jelenlevőkből áll össze. Onnan tudhatjuk, hogy hívott szellemünk megérkezett, hogy az ód sűrűsödni kezd, majd hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában, végül anyag keletkezik. A hiteles szellemidézés olyankor történik, amikor a megidézett lélek akkoriban hunyt el. Ez nem is csoda, hiszen a test halála után a lélek, vagy szellem ugyanúgy létezik tovább, csak már más szabályokkal. A természetes halált halt személyek lelkei határozottan haladnak a fehér fény felé, onnan pedig egy új testbe születnek. Ez egy végtelen körforgás.

Azonban azok, akik már kevésbé voltak szerencsések halálukkal kapcsolatban, nehezen szakadnak el családtagiaktól, szeretteiktől. Esetleg lezáratlan ügyük miatt nem tudnak átkelni a túlvilágba. Ők azok, akik hirtelen, balesetben hunytak el, így nem volt módjuk elbúcsúzni hozzátartozóiktól. Kicsit bővebben a nekromanciáról: E tudomány az élet utáni "élettel" foglalkozik, vagyis az élőholtakkal. Fekete mágiaként, sötét, tiltott művészetként is szokták emlegetni. Csak a félelmet nem ismerő mágusok gyakorolhatták, csak ők voltak olyan merészek, hogy szabadjára engedjék azt. A mágia lehetővé tesz a varázshasználónak, hogy a síron túlról idézzen meg úgynevezett segítő társakat. A nekromancia olyan mágikus művelet, amely során egy elhunyt személy jelenik meg valamilyen formában. Vagyis testet ölt a mágia! Általában varázsmondókák, rítusok és áldozatok segítségével hívják elő a halott szellemet. Ez a tudomány az élet meghosszabbításának titkával is foglalkozik.

Csak kizárólag azok fogjanak bele a szellemidézésbe, akik gyakorlottak már ebben a művészetben és tisztában vannak a hátrányokkal is! Talán abba is bele kellene gondolnia annak, aki ilyesfajta mutatványba kezd, hogy nem lenne e bölcsebb döntés hagyni békében nyugodni a halottat. Ha az elhunyt lélek nem zaklat minket, mi miért piszkálnánk őt? Ugyan mi értelme életre kelteni a holtat a síri világból, amikor már "örök álmot alszik"...

Kalocsai Csilla

A titokzatos fehér zaj

Üzenetek a túlvilágról?

Ha elmondhatnád mindazt elhunyt szeretteidnek, amire már nem volt lehetőséged, és ehhez csak be kellene kapcsolnod a tévét és figyelned, te kipróbálnád?

Szellemidézés, asztaltáncoltatás, szeánsz. Idejét múlt módszerei annak, hogy kapcsolatba lépj a másvilággal. Az EVP a szellemidézés modern módszere. Bár nálunk – szakértők híján – maximum a Fehér zaj című amerikai film kapcsán találkozhattál a témával (egy férfinak halott felesége üzen elektromos berendezéseken keresztül), Amerikában már komoly múltra tekint vissza. Az Elektronikus Hang Jelenség (Electronic Voice Pheno menon, röviden EVP) az a folyamat, aminek révén a halottak hang és kép útján kommunikálnak az élőkkel, a modern elektronikus eszközök statikus és fehér zaján keresztül – így szól a hivatalos definíció. Vagyis az elektromos készülékek (videó, magnó, CD-lejátszó) búgó, sistergő alapzaján keresztül egyesek képe- sek emberi beszédet kihallani. Képzeld el, hogy a tévében vége az adásnak, és épp a „hangyák háborúját" nézed, amikor emberi hang üti meg a füledet... Mindez hogyan lehetséges? Az emberi beszédhang és a jellemvonások személyiségi jegyek, amik addig kötődnek az emberhez, míg az energiája sugárzik. Egyes felfogások szerint azonban a halottaknak is van energiájuk, és ezt kihasználva a híradástechnikai berendezések statikus zaján keresztül próbálnak meg érintkezésbe lépni velünk. Vagyis ők alakítják a hangokat beszéddé. Így történt ez egy amerikai édesanya esetében, akinek lánya 2001. december 23-án fiatalon meghalt. Öt hónappal a halála után azonban az unokahúga meghallotta a számítógépen keresztül, amint a halott lány azt kérdezi „Hol van anyu?". És az édesanyának állítólag azóta sikerült felvennie a kapcsolatot a lányával. Csaknem hétmilliárd audio- és videofelvevő készülék működik az otthonokban szerte a világon, és ezek mindegyike portálnak minősül e folyamatban. Az ily módon érkezett „üzenetek" arra késztetnek minket, hogy az életre és halálra vonatkozó alapvető fogalmainkat megkérdőjelezzük.Folytatás a Maximában!

AZ OUIJA-TÁBLA. SEGÍTSÉG VAGY ÁTOK?

2012.01.08

Az Ouija-tábla. Segítség vagy átok? 

A szellemvilággal kapcsolatban talán az egyik legveszélyesebb, legmisztikusabb eszköz. Sokan meglepő dolgokat tapasztaltak a használata során, pedig csak egyszerű válaszokat kerestek.

A táblának számos neve van: beszélő táblának, vagy szellemtáblának is hívják, az angolszász elnevezése után a quija vagy ouija tábla vált népszerűvé.

Hogyan működik?

A tábla maga körülbelül 30 x 45 centis, általában körívben helyezkednek el rajta az abc betűi, a számok egytől tízig, az „igen” és a „nem” szó, valamint legtöbbször egy elköszönés is. Tartozik hozzá egy kis lap (planchette), erre kell helyeznünk a kezünket, és ez mutatja meg a választ.


Amikor felteszünk egy kérdést, a kezünket finoman a planchette-re helyezve mintha öntudatlanul mozgatnánk, így betűről betűre összeáll a válasz. Ha eldöntendő kérdést teszünk fel, a tábla igennel vagy nemmel fog válaszolni, és néha egyáltalán nem hajlandó foglalkozni velünk - ilyenkor a „viszontlátásra” feliraton (már ha van ilyen a táblánkon) áll meg a planchette.

Sokat vitáznak azon, vajon hogyan, mitől működik, de az biztos, hogy akik kipróbálták, mind nagyon intenzív élménynek élték meg. Egyes nézetek szerint a saját tudatalattinkból merítünk ilyenkor, és a válaszok azért is lehetnek meglepőek, mert ezzel a résszel tudatos állapotban nem vagyunk kapcsolatban. Mások a felettes énnel való kapcsolatnak tulajdonítják a működést, ami jól hangzik, de nem magyarázza azokat az igen ijesztő történeteket, amikről sokan beszámoltak a tábla használata után. Aki hisz a szellemvilágban, az meg van győződve róla, hogy az quija tábla segítségével kapcsolatba tud velük lépni.

A táblának számos neve van: beszélő táblának, vagy szellemtáblának is hívják, az angolszász elnevezése után a quija vagy ouija tábla vált népszerűvé. Lényegében arra használjuk, hogy kapcsolatba lépjünk a szellemekkel, vagy megjósoljuk segítségével a jövőt.

Vigyázat, veszélyes!

A Quija táblát általában társasjátékként árulják a boltok, de néhány boszorkánysággal foglalkozó üzletben is kapható, legfeljebb más-más néven. Aki kreatív egy kicsit önmagának is készíthet egyet – s ha a szellemvilággal akar kapcsolatba kerülni, még jobban is fog működni, hiszen készítés közben átjárják a saját rezgései.

Használható a tábla fontos döntések előtt, de figyeljen oda, hogy ne alakítson ki függőséget, ne helyettesítse a saját, felelősségteljes döntését a tábla válaszaival.

Aki a halottakkal lép kapcsolatba a tábla segítségével – ez különösen akkor fontos és hasznos, ha valami lezáratlan maradt közöttük, és az illető helyre szeretné hozni – annak nagyon óvatosnak kell lennie!

A szellemidézés veszélyes dolog. Számos olyan történet kering, ami arról szól, hogy valaki öngyilkos lett néhány héttel a tábla használata után, mert megőrült a megidézett és itt maradt szellemek társaságától. Akadt olyan is, aki az iskolaudvaron ájult el a tábla használata közben, majd kómába esett és ott is maradt. Van, akit állítólag üldöznek a szellemek, miután használta a beszélő táblát. Egyik történetben sem lehetünk biztosak, ám tény, hogy ennyi riasztó és óvatosságra intő véleményt semmilyen, a szellemvilággal vagy jóslással kapcsolatos más eszközről nem hallani.

Fontos tudnivalók:

Soha ne használd a táblát egyedül, a planchette két ember rezgésétől könnyebben beindul. Nemcsak az a fontos, hogy mindkettőtök ujja érintse a kérdező lapocskát, fontos, hogy a testetek (térd vagy kar) is összeérjen. Legjobb, ha a quija tábla sem asztalon áll, hanem az öletekben fekszik.

*Induláskor érdemes a planchettet szándékosan mozgatni, mert akkor gyorsabban átveszi a test rezgését, és hamarabb elindul „magától”,
*Meg kell kérdezni a szellem nevét, illetve néhány rá vonatkozó kérdést érdemes feltenni,
*A kezdők olyat kérdezzenek, amire igen vagy nem lehet a válasz, hogy minél jobban begyakorolják, megszokják a szellemmel való együttműködést.
De az igen-nem módszer a gyakorlottabbak esetén is követhető, mert a bemelegítést segíti. (illetve kiderülhet, hogy most kár faggatózni, mert úgysem jön válasz).
*Egy kérdést csak egyszer szabad feltenni!
*A szeánsz idején lehet bekapcsolva magnó, de még video-kamera is (lehet, hogy visszahallgatáskor, visszanézéskor a megjelenő szellemet is fel lehet fedezni a felvételen)
*Ne kérdezz Istenről, ne kérdezd meg, mikor fogsz meghalni,
*Ne használd fel a szellemet ártó szándékkal, és ne élj vissza a kapott információkkal,
*Lehet, hogy a válasz betűi nem sorrendben érkeznek, azt utólag kell értelmes szavakká összerendezni,
*Legjobb, ha este fordulsz a táblához kérdéseddel, amikor már elcsendesül a világ. Érdemes a ráhangolódás kedvéért gyertyát és füstölőt gyújtani, illetve halk, meditációs zenét hallgatni,
*Ne használd a táblát, amikor beteg vagy, vagy amikor nagyon lehangolt vagy, mert könnyebben megszállhatnak a szellemek,
*Ha egy szellemmel lépsz kapcsolatba, mindig köszönd meg a válaszait és köszönj el tőle, különben megharagszik, és kísérteni fog.
*Érdemes egy tiszta ezüst érmét helyezni a táblára, mert akkor a gonosz szellemek nem tudnak megjelenni,
*Sose hagyd a planchette-t a táblán olyankor, ha nem használod.

Sokan kíváncsiak, és sokan tennének fel olyan kérdésekre, melyekre más „helyről” valószínűleg nem kapnának választ. Az beszélő tábla alkalmazása igen veszélyes, nem is szeretnénk senkit erre buzdítani, de aki kíváncsi, kérje inkább profi jós vagy látó segítségét, aki gyakorlott már az ilyenben és tudja kezelni a helyzetet.


/Astronet/

SZELLEM GARÁZDÁLKODOTT A NYOMDÁBAN

2012.11.05

Ashford - Meglehetősen furcsa jelenséget rögzített egy nyomda biztonsági kamerája. A dolgozók meg voltak győződve arról, hogy egy szellem látható a felvételeken. A jelenségre nincs magyarázat.Az állítólagos szellem jelen esetben fehér gömb formát öltött. A megmagyarázhatatlan jelenség jobbra-balra pattog a nyomdagépek között. A képek annyira felzaklatták a személyzetet, hogy rettegnek munkahelyükön. - Reggel volt, a helyemen ültem, mikor a képernyőn egy igen furcsa fehér gömbre lettem figyelmes. Alakját folyamatosan változtatta, egyszerűen iszonyatos volt az egész. Annyira nem hittem a szememnek, hogy a felvételeket azonnal visszanéztem – mondta Nick Henry menedzser. A férfi hozzátette, hogy a beosztottak az eset óta nem hajlandóak egyedül dolgozni. Mint mondja, nem hitt idáig a szellemekben, de ezen a véleményén az eset óta változatott, és megérti a többi munkavállaló hozzáállást.

Mysterious "szellem" kiszúrták CCTV

http://www.youtube.com/watch?v=9LASmIUN7xo&feature=player_embedded

CSODÁLATOS! Teleportation? Enhanced fogott a kamera, vagy 

http://www.youtube.com/watch?v=ErR-U-BY0jE

AZ ÉLŐ MÁTRIX (film a gyógyítás új tudományáról) 1/6

http://www.youtube.com/watch?v=f5TRQHvk-D4

AZ ÉLŐ MÁTRIX (film a gyógyítás új tudományáról) 2/6

http://www.youtube.com/watch?v=x6HldPGmXtU

AZ ÉLŐ MÁTRIX (film a gyógyítás új tudományáról) 3/6

http://www.youtube.com/watch?v=ZlT7iIhE5z0

AZ ÉLŐ MÁTRIX (film a gyógyítás új tudományáról) 4/6

http://www.youtube.com/watch?v=GfbPvCTraoM

AZ ÉLŐ MÁTRIX (film a gyógyítás új tudományáról) 5/6

http://www.youtube.com/watch?v=hwGvKSNRPG0

AZ ÉLŐ MÁTRIX (film a gyógyítás új tudományáról) 6/6

http://www.youtube.com/watch?v=23ZRiUJgaUA

Megdöbbentő időutazó lány 1850 fotó és Abraham Lincoln valós fo

http://www.youtube.com/watch?v=tHflq8R3s8w

Időutazó 2037, Live, On The Air - Art Bell megjelenítése

http://www.youtube.com/watch?v=esf5A_9RQDA

NIBIRU szkeptikusok Nézd meg ezt!

http://www.youtube.com/watch?v=TY1JxOZ-jfo

Ez egy igazi interjú tényleges idegen!

http://www.youtube.com/watch?v=6SEv78UOZc8

Az első orosz Lopakodó fregatt-Part2.

http://www.youtube.com/watch?v=EkpjbdP6CHo

TÚLVILÁGI PARTIARC: KÍSÉRTET OSONT A VENDÉGEK KÖZÖTT? FOTÓ!

2012.08.01

Egy angliai pub törzsvendégek szerint sikerült lefotózni azt a szellemet, mely állításuk szerint évek óta kísérti a helyet. Úgy vélik, a becsületsüllyesztő korábbi, elhunyt csaposa jár vissza.

A titokzatos jelenés a vendégek beszámolója szerint az angliai Southsea-ban álló Apsley House pubot kísérti. Úgy vélik, a nagylelkű kísértet - ami a hely korábbi csaposa - mindig feltölti az italukat. Egy nemrégiben zajlott buli során a személyzet egy tagja, Paul Morgan egy olyan képet készített, melyen véleménye szerint az italöntögető fantom arca is rajta van.

A 47 éves Paul rengeteg képet lőtt aznap este iPhone-jával. Mikor visszanézte őket, feltűnt, hogy az egyiken egy fura arc látszik a háttérben, mely a többin nincs. A férfi hozzátette: a "kísértetfotó" senkinek sem vette el a kedvét attól, hogy még egy kört hozzon. A kísértetet egyébként már megszokták, nélküle nem lenne olyan a pub, mint volt - számolt be az esetről a Daily Mail.

A hely bérlője, Paul Wicks még nevet is adott az állítólagos túlvilági látogatónak: a színész - egyben legendás ivó hírében álló - Oliver Reed után Reedynek keresztelte el. Reed egyébként a hatvanas években dolgozott a pubban, mely korábban egy lányiskolaként működött. Wicks szerint a vendégek azt mondják: látták a szellemet és még hideget is éreztek. Ő maga kissé szkeptikusan áll a dologhoz, de hogy mi lehet az ominózus képen, nem tudja eldönteni.

http://www.pecsistop.hu

A STOPPOS SZELLEMLÁNY LEGENDÁJA

2012.07.23

Régóta kering internet szerte egy félelmetes videó egy autóbalesetről, melyet egy lány szelleme okozott. A Portugáliában, egész pontosan Sintra-ban lezajló eseményeket egy kézi kamera is rögzítette. Rengeteg teória, találgatás született az üggyel kapcsolatban, az egyszerűektől kezdve egészen a hajmeresztő elképzelésekig. Vajon valóban megtörtént az eset? Szenzáció, vagy az utóbbi évek legnagyobb szélhámossága? A Legenda vadász megpróbál a végére járni az egyszerre hátborzongató, és érdekes aktának.

A szóban forgó felvétel kétségtelenül megkapó, és első ránézésre hiteles. Nem lehet pontosan tudni mikor készült, sem azt, hogy milyen típusú kamerával. Még csak azt sem lehet biztosra megmondani, hogy a világhálóra mikor került fel, egyetlen támpontunk, hogy a Youtube videó megosztó portálra 2006-ban került fel több példányban, és hosszúságban. Még mielőtt a dolgok elébe rohannánk, és bármiféle következtetést vonnánk le sietségünkben, vizsgáljuk meg picit jobban magát a felvételt, és a körülményeket. Hogy mit is látunk a videón, nem túl nehéz összefoglalni. 3 fiatal az éjszaka leple alatt autózik valahol Sintra közelében, miközben egyikük amatőrfelvételt készít kamerájával. Azon tanakodnak, hogy merre menjenek, mivel látszólag eltévedtek.

Később egy az út mentén ácsorgó lányra lesznek figyelmesek. Megállnak és felveszik az ismeretlen stoppost, aki meglehetősen zaklatott állapotban van. A kocsiban utazók kérdéseket tesznek fel neki, amikre jóformán nem is válaszol. Mikor azt kérdezik, merre megy, ő csak annyit felel, hogy arra, egyenesen tovább. Perceken belül aztán magától megszólal. Előre mutat az útra, majd azt mondja, ott szenvedett autóbalesetet, amiben meghalt. Ekkor elszabadul a pokol. A kamera bezajosodik egy pillanatra, s mire a kamerás visszanéz a lányra, annak arcán már a baleset okozta sebhelyek tűnnek fel. A kocsiban ülők halálra rémülnek, végül az autóval feltehetőleg nekiütköznek egy fának, vagy kerítésnek, és mindenki elhallgat.

Lássuk, mit tudunk! A baleset valamikor 2006-ban következhetett be, mert bár a felvételen nincsen dátumozás, körülbelül ekkor tájt kezdett el terjedni a világhálón. A helyszín valahol az egyik Sintra városa felé vezető mellékúton lehet, nem tudni biztosra. A felvételen látható személyek nevét mind tudjuk, az anyósülésen ülő nő kivételével. David a kamerás, Tialgo a sofőr, és Teresa az ismeretlen stoppos. Próbáltunk rájönni, vajon miért kamerázhatott David az éjszaka közepén egy mozgó autóban, s logikus magyarázatot aligha találtunk rá. A kételkedők számára ez bizony árulkodó jel lehet, mi azonban nem esszük olyan forrón azt a kását. Várjuk ki a végét. A járműben ülők természetesen viselkednek, sehol sem fedezhető föl színészi játék, vagy megrendezett díszletre utaló elem. Mikor a lányra fókuszál a kamera, s hirtelen elmosódik a kép, az árulkodó jel lehet videó editálás terén jártas emberek számára. Az effekt nem más ugyanis, mint az úgynevezett „Radial Blur” egy kis elkenéssel és forgatással megspékelve. Természetes formájában még nem találkoztunk digitális felvételen ezzel a képzajjal. Továbbá a felvétel több helyen tartalmaz apróbb vágásokat. Ezeket olyan ügyesen elrejtették (elsimították), hogy alig lehet észrevenni, azonban kétségtelenül ott vannak. Ettől még lehet hiteles a felvétel?

A baleset következtében két utas elhunyt, csak David élte túl a megrázó találkozást. Felépülése után sem volt képes soha beszélni az aznap éjszaka átéltekről. A rejtélyes lánynak pedig örökre nyoma veszett. Miután internet szerte többtucat helyen lepublikálták a videót, és a hírt, s a Youtube-on 700 ezernyi  látogatót generált magának, megindultak a találgatások. Néhányan tudni vélték mi történt valójában, olyan nevét elhallgató személy is akadt, aki egyenesen azt állította, ismerte az áldozatokat, és az egyetlen túlélőt. Többen azt állították, hogy a baleset hírét a portugál tévében is leadták, ezt azonban soha senkinek sem sikerült bebizonyítania. Sehol nem lehet utána járni, vagy megbizonyosodni ezen információ hitelességéről. A későbbi nyomozás során újabb érdekességek láttak napvilágot. 1983-ban egy Teresa Fidalgo nevű lány szenvedett halálos balesetet azon az útszakaszon, ahol a felvétel is készült. Állítólag Teresa szelleme azóta időnként felbukkan kísérteni az éjszakában az utak mentén. Ennek hatására sorra születtek az elméletek a Sintra-i szellemlány kapcsán, melyek közül az egyik legnépszerűbb úgy hangzott, hogy a videó nem más, mint egy reprodukció, az eredetit a portugál rendőrség archívumában őrzik. Jó ideig nem lehetett tudni, vajon mi az igazság, de a sors úgy látta jónak, hogy végül fény derült a hátborzongató ügy minden részletére. Figyelem, leleplezés következik!

A hírhedt felvétel a Sintra-i szellemstopposról nem más, mint egy vírus marketing kampány része. A vírus marketing többeknek ismerős lehet, akik jártasak a Hollywood-i filmek terén. A Word of Mouth Marketing Association szerint a vírusmarketing (Viral Marketing) olyan szórakoztató vagy informatív üzenetek előállítását jelenti, amelyet a fogyasztók érdemesnek találnak arra, hogy továbbküldjenek, általában elektronikus úton (például emailben), így segítve elő exponenciális terjedésüket. Általában ezeket a vírusmarketing videókat internetes terjesztésre illetve megjelentetésre szánják készítőik. Ezeknek különböző okai lehetnek:

A hirdető nem vállalja fel a reklámfilmet. Az internet bizonyos értelemben védelmet és anonimitást biztosít, az interneten terjedő reklámot le lehet tagadni, szemben a TV-ben sugárzott reklámmal.

A letagadásnak különböző okai lehetnek, többek között a botránykeltés, hogy az emberek beszéljenek az adott reklámfilmről. Természetesen előfordulhat, hogy a reklámot valóban nem a hirdető rendelte...

A felvétel hamis. A közelmúltban lelepleződött a csalás. A videó nem más, mint egy kisfilm, melyet egy David Rebordao nevű férfi készített. A címe: „A curva”\”The curve” A filmnek azóta hivatalos website-ja is van, (www.acurva.net) és egy félhivatalos közleményt is kibocsátott a készítő, mely így szól:

Üdv mindenkinek! A nevem David Rebordao én vagyok a készítője és producere a „The curve” (A curva) című kisfilmnek. A filmmel kapcsolatos több hónapnyi spekulálás, és fantasztikus teóriák után elérkezett a leleplezés ideje. A weboldalt nektek (rajongóknak, nézőknek) hoztuk létre, hogy mindannyiótok előtt nyilvánvalóvá váljon az igazság, megismerjétek a tényeket melyek a világ legnézettebb Portugál kisfilmjévé tették művünket. Annak ellenére hogy a felvétel több verzióban és hosszúságban fellelhető az interneten, és ingyenesen elérhető számotokra, ezen a weboldalon igényelhetitek a teljes hosszúságú (12 perc) filmet DVD-n.

Maga a DVD sok egyéb extrát is tartalmaz. Egy interjút a készítővel, aki bemutatja a film készítésének különböző fázisait, és különféle reakciókat azzal kapcsolatban, hogy a film világszerte ismert lett. Azt is megmutatják, hogyan keltették fel a publikum érdeklődését pusztán azzal, hogy fórumokon beszédtémává tették a rövidfilmet. A dolog rejtélyessége bár szertefoszlott, mégis elmondhatjuk, egy igen érdekes gyöngyszem valósult meg filmes berkekben. A „The curve” tökéletes példája annak, hogy mekkora erő rejlik a vírusmarketingben. A több mint 700 ezer néző, és a témát boncolgató többtucatnyi fórum magáért beszél.

10 JEL, HOGY KÍSÉRTET JÁRTA HÁZBAN ÉLSZ

2012.07.23

A Legendavadász olvasói minden bizonnyal rengeteg kísértetekről szóló történetet olvastak már. De mitől igazi legendavadász, a legendavadász, ha nem attól, hogy a megfelelő tudás birtokában van az effajta jelenségek kezelését illetően, és képes megőrizni hidegvérét még akkor is, ha anyagtalan lényeg törnek az életére. „Csináld magad!” című új cikksorozatunkban hasznos gyakorlati tanácsokkal, tippekkel, információkkal látjuk el az olvasót arra az esetre, ha paranormális jelenséggel találná magát szemben!

Első ilyen jellegű cikksorozatunkban a szellemekkel, és a velük való találkozással foglalkozunk. Alaposan kivesézünk minden aspektust, elvégre nem árt felkészültnek lennünk, ha valamilyen úton-ódon véletlenül földöntúli látogatóba botlanánk saját házunkban. Honnan tudjuk biztosra, hogy kísértet jár a házunkban? Ez a legfontosabb kérdéskör, melyet végig kell járnunk annak érdekében, hogy sikeresen beazonosíthassuk a jelenséget, és még véletlenül se keverjük össze más, hétköznapi dolgokkal. A Legendavadász 10 pontban állapítja meg, melyek azok a tényezők, melyek halmozódásakor (vagy mind a 10 jelenlétekor) erősen gyanakodhatunk arra, hogy paranormális entitás fészkelte be magát a házba.

10: Különös szagok/illatok

Az egyik szellemjáráskor legszembetűnőbb jelenség az orrunkhoz kapcsolódik. Paranormális aktivitáskor ugyanis előfordul, hogy olyan szagokat, illatokat érzünk, melyeknek valójában – normális körülmények között – nem lenne szabad ott lenniük, nem lenne szabad éreznünk. Gondoljunk csak arra, mikor a Summerwind-kúrián érezték a lőpor szagot, vagy mikor a Zaragoza-poltergeist esetében bizonyos időközönként orrfacsaró bűz árasztotta el a helyiséget. érdekes, hogy ezek az illatok, szagok ahogy megjelentek, úgy el is illannak egyik pillanatról a másikra. Általában ezek közvetlenül a szellemhez kapcsolhatóak, minden entitás az őrá – vagy életének egyes momentumaira, halálának körülményeire – leginkább jellemző szagokat árasztja. Ezeknek az illatoknak általában soha nem találjuk meg a forrását, bárhogyan is keressük.

9: Különös álmok

Önmagában a különös álmok, és a rémálmok még nem adnak okot arra, hogy azt feltételezzük, szellemek lakják házunkat, de ha túl gyakran fordulnak elő, és nagyon bizarrak, akkor számításba vehetjük lehetősségként. Egyes kutatások szerint ugyanis szellemek gyakran használják fel álmainkat arra, hogy kommunikáljanak velünk, illetve elmeséljék, mi történt velük, hogy haltak meg, miért ragadtak itt, vagy mit keresnek a házunkban. Az ilyen álmokban különös alakok, emberek, helyek jeleneleg meg, melyeken sohasem jártunk – még álmainkban sem azelőtt – és rendszerint van valóságalapjuk, azaz ha alaposan utána nézünk a ház múltjának, találunk valamit, ami az álmainkhoz köthető.

8: Úgy érzed, figyelnek!

Az egyik legborzasztóbb érzés, amitől minden embernek feláll a hátán a szőr. Egyesek erre érzékenyebbek, mint az átlag, míg mások nem rendelkeznek ilyen kifejlett érzékekkel, de általánosságban elmondható, hogy mindenki részese volt már legalább egyszer életében valami hasonlóban. Nem összetévesztendő a paranoiával. Egyes emberek állandóan azt érzik, hogy valaki figyeli őket, ilyen esetben nem tudhatjuk biztosan, nem-e betegségük játszik velük. Máskülönben ez önmagában nem elegendő jel ahhoz, hogy kijelentsük: szellemek járnak a házunkban. Egyes állatokról az a hír járja – kutya, macska – hogy képesek látni a láthatatlant, vagyis érzékelik (és talán látják is) a szellemeket. Intő jel lehet, ha a háziállat meredten bámul egy pontot a szobában, esetleg meg is ugatja. Ha bármily módon azt éreznénk, hogy nem vagyunk egyedül a helyiségben, ne essünk pánikba. próbáljuk megfigyelni környezetünket, nem-e veszünk észre más paranormális jelenséget is ezzel egy időben, hiszen a paranormális aktivitás általában ugyanazon időben elég sokrétű lehet.

7: Megváltozik a levegő

Szintén nem minden embernél, de egyes érzékenyebb személyeknél előfordul, hogy sokkal nehezebben veszik a levegőt a kísértet jelenlétekor, mint egyébként. A levegő jelleme, és hőmérséklete is gyakran változik paranormális aktivitáskor. Gyakran számolnak be egyesek arról, hogy hirtelen lehűlt körülöttük a levegő, vagy elkezdtek fázni. Valakinél nehézlégzés lépett föl, míg másoknál az is előfordult, hogy olyannyira lehűlt körülöttük a hőmérséklet, hogy látták a saját leheletüket.

6: Különös zajok

Ha szokatlan zajokat hallunk a házban, nem kell mindjárt a szívünkhöz kapnunk. Nem kizárt, hogy a forrástalannak hitt zaj forrását némi keresés után megtaláljuk, így mielőtt azonnal szellemet kiáltanánk, nem árt alaposan megvizsgálni a ház minden zegét-zugát. Ez azért is fontos, mert a paranormális aktivitások többségében nem is maga a szellem adja ki magából a zajokat, hanem az entitás csak okozza azokat, a ház különféle bútorainak, tárgyainak tologatásával, kopogtatásával. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem minden szellemi lény kelt az emberi fül számára hallható zajokat. Ott vannak a hírhedt EVP hangjelenségek, melyeket olyan házakban vettek fel, ahol semmiféle más hangokat nem hallattak magukról a szellemek, más jellegű jelek utaltak rá, hogy ott vannak. Feljegyzések szerint léteznek kifejezetten hangos szellemek is, melyek objektumok dobálásával, tologatásával hallatnak magukról. Ezek a kísértetek rendszerint sokkal agresszívabbak is társaiknál.

5: Hirtelen hőmérsékletzuhanás

Bár részben hozzátartozik a levegő változásához, külön érdemes megemlíteni, hogy majd minden szellemi jelenés kapcsán arról számoltak be a szemtanúk, hogy a levegő hirtelen lehűlt. Bizonyos esetekben olyan mértékben, hogy az emberek látták saját leheletüket. A kísértet abszorbálja az energiát, így következik be a lehűlés, legalábbis a legújabb – már amennyire komolyan vehető – kutatások ezt mutatják. Ha a házon keresztülsétálva egy ilyen hideg pontba (cold spot) botlunk, akkor elgondolkodhatunk, hogy vajon van-e valaki még rajtunk kívül a helyiségben.

4: Mozgó tárgyak

Nem minden entitásra jellemző az egyik legijesztőbb jelzési forma, amikor tárgyakat mozgatnak, látszólag minden ok nélkül. A tudomány és a szellemvadászok a mai napig nem adtak magyarázatot ezek céljára – talán jelezni akarnak valamit, talán kedvtelés nekik – mindenesetre a nagyobb volumenű aktivitásoknál mindig megfigyelhetőek a levegőbe emelkedő objektumok, a hirtelen több métert is arrébb mozduló bútorok, és szerszámok. Néhány esetben olyan dolgokat tüntetnek el, melyekről biztosan tudtuk korábban, hogy hová tettük. Ennek célja minden bizonnyal a jelzés. jelzik, hogy itt vannak, velünk vannak. Ha ilyen jelenségben van részünk, szintén fontos, hogy megőrizzük hidegvérünket. A bútormozgató szellemek között sok a rosszindulatú, ún. ártó szándékú entitás, ezért ha a házunkban már az objektumok is mozognak, ne érezzük magunkat teljes biztonságban, érdemes szakembert hívnunk.

3: Megérintve lenni

Ha már így jelez nekünk egy entitás a saját házunkban, komoly gondban vagyunk azon kívül, hogy teleszartuk a gatyánkat, ugyanis a szellem aktív jelzést produkál. Ezt a fogalmat főként a szellemekkel foglalkozó szakemberek használják arra az esetre, amikor valaki tényleges ún. kontaktusba kerül egy túlvilági lénnyel. Önmagában még ez sem jelentheti azt, hogy egész biztosan megérintett minket a halál, hisz ne feledjük, legtöbbünk gyakran átél olyat, mintha valaki megérintené: álmában. Szintén ilyen az az érzés, mikor álmunkban zuhanunk. Teljesen valósnak éljük meg, holott nem történik meg. Ez a bágyadt, épp álomból visszatérő, vagy álomba készülő agy bizarr játéka, viszont ha napközben történik velünk hasonló, és teljesen tudatunknál vagyunk, sokkal ijesztőbben hat. Az érintések – valódi szellemi érintések – hátrahagyott jelekkel is járnak, rendszerint az érintés helyén a bőr elsötétül napokkal később, vagy különféle sebek, karcolások jelennek meg a helyén, esetleg test szerte. Fontos, hogy ne essünk pánikba ha megérintenek minket, hanem azonnal kutassunk további jelek után, amik arra utalhatnak, hogy jelen van velünk még valaki, vagy valami.

2: Hirtelen hangulatváltás

Nagyon gyakran megfigyelhető a hirtelen hangulatváltozás a kísértet lakta házban lakó embereknél. Ez szintén olyan sarkalatos pont, mely önmagában nem jelzés értékű, sőt, mellékhatásként is felfoghatjuk. Puszta jelenléte tehát semmit nem jelent, ellenben ha a többi tényező jelen van, azok elméletileg kiprodukálhatják ezeket a tüneteket. Vagyis azt, hogy a lénnyel hosszasan együttlakó személyek kezdenek kifordulni magukból, hol indokolatlanul jókedvűek, hol pedig dühösek vagy depressziósak. Ne feledjük, egy ilyen jelenséget mindenki másképpen él meg. Akkor érdemes jobban elgondolkodnunk a dolgokon, ha valaki rá abszolút nem jellemző dolgokat kezd csinálni vagy produkálni. Mikor valaki abnormálisan kezd viselkedni, szóba jöhet a megszállottság gyanúja. Az agresszívabb entitásoknál előfordul, hogy a gyengébb idegzetű embereket megszállják, mondhatni irányításuk alá vonják. Ha valakinél ilyet észlelünk a családtagok között, akkor azonnal szeparáljuk el, vagy pedig ha lehetőség van rá, költöztessük ki a házból. Minél tovább marad, annál ön, és közveszélyesebbé válik.

1: Tényleges jelenés

Ez az a jel, ami egyértelműsíti, hogy szellem járja a házunkat. (direct contact) Egy felmérés szerint az emberek legalább 50%-a szeretne az élete során szellemet látni, ha lehetősége lenne rá, azonban arról nem szólnak a statisztikák, hányan csinálnák össze magukat egy ilyen találkozás során. Fontos azonban kizárni, hogy nem-e álltunk valamiféle szer (drog, vagy alkohol) hatása alatt a „látomás” idején, illetve nem-e voltunk túlzottan kimerültek. Ezen tényezők ugyanis elméletileg előidézhetnek olyan tüneteket, mint a hallucináció (még túlzott fáradtság esetén is), vagy látomások. Ha amit látunk tényleg valós, akkor általában az entitásnak csak egy részletét látjuk, rendszerint nem valós testben. Sokkal inkább valami átlátszó, fehéres masszaként szokták leírni a túlvilági vendégeket, de bizonyos esetekben úgy írták le őket, mintha abban a stádiumban kerültek volna elő, ahogyan meghaltak.

Ha a fent leírt jelek halmozottan fennállnak, akkor tehát megalapozottnak tűnhet az a gyanú, hogy a házunkban valamiféle paranormális aktivitás folyik. Kiderült, hogy szellem van a gardróbban! Klassz! De hogy szabadulunk meg tőle, egyáltalán mihez kezdjünk vele? Következő „Csináld magad!” cikkünkből kiderül!

 http://legendavadasz.blog.hu

HALOTT LÁNYÁVAL TÁRSALGOTT A FELTALÁLÓ - ITT A TÚLVILÁGGAL KOMMUNIKÁLÓ ESZKÖZ?

2012.06.10

Sikerült kommunikálnia nyolc éve halott lányával egy villamosmérnöknek - legalábbis ezt állítja a férfi, aki különleges berendezést épített a túlvilági kommunikációhoz, mellyel még elmondása szerint még egy mondatot is rögzíteni tudott.

Gary Galka lánya még 2004-ben hunyt el egy tragikus autóbalesetben tizenhét évesen. A férfit szinte megsemmisítette lánya halála. Napokkal a baleset után azonban megmagyarázhatatlan jelenségeket kezdett el tapasztalni a család, melyeket a lányuknak tulajdonítottak. "Megnyomta a csengőt, váltogatta a tévécsatornákat, fel-le kapcsolgatta villanyt" - idézte a Daily Mail a férfit, aki feleségével és két másik lányával és a connecticuti East Granby városkában. Olyan is volt, hogy vacsorafőzés közben azt érezték, hogy valaki bejött a szobába, valamint előfordult az is, hogy az ágyban fekve a férfi súlyt érzett a mellkasán, mintha valaki éppen ráhajtotta volna a fejét tette hozzá a férfi, aki ezeken kívül még titokzatos érintésekről, homlokpusziról is beszámolt. Elmondta, olyan is előfordult, hogy azt hallották, valaki a nevüket mondja, szólítja őket.

Az apa úgy véli, hogy a fentiekben leírtak egyértelműen halál utáni kommunikáció volt, ezért építeni kezdett egy berendezést, melytől azt várta, hogy beszélgetni tud majd a lánnyal. Megalkotta a Mel-Meter 8704-et, a név a lány keresztnevéből (Melissa) és a születésének, valamint halálának évéből állt össze. Kifejlesztett egy úgynevezett lélek-dobozt (Spirit box), ami a férfi állítása szerint egy mondatot is tudott rögzíteni rég elhunyt lányától, aki azt mondta: szia apa, szeretlek.

A család fenntartja azt a véleményét, hogy a tapasztalataik valósak, melyet a férfi által megalkotott berendezések bizonyítanak is. A férfi elmondta, a legkisebb gyereke eddig háromszor látta is Melissát, ő viszont nem.

A férfi által készített túlvilági kommunikációs eszközök egyébként utat találtak az ilyen termékek piacára is, ahol 79 és 350 dollár (18 és 80 ezer forint) között mozog az áruk.

http://www.pecsistop.hu

RÉMÜLET A KÖBÖN: RETTEGVE TÁVOZOTT A RIPORTER A KÍSÉRTETJÁRTA HÁZBÓL

2012.06.10

Rémülten távozott egy brit hírportál riportere egy angliai, állítólagosan kísértetjárta házból, miután rejtélyes kaparászásokat hallott, ok nélkül mozgó láncot látott és hirtelen fagyossá hűlt körülötte a levegő. Mindezek tetejében folyamatosan azt érezte, hogy figyelik.

Még májusban adott hírt egy brit lap arról, hogy egy 37 éves nő elmondása szerint egy tucatnyi kísértettel élt együtt egy régi házban három éven keresztül. Elmondta: az évek során vérfoltok jelentek meg a nappaliban, zörögtek a kilincsek és rejtélyes módon a csapok is megnyíltak. Ezeken kívül még a tárgymozgatás, ütés, hajhúzás, illetve a vendégek lépcsőn történő lelökésének kísérlete is terítéken volt. mikor azt látta, hogy egy férfi szellemalak tornyosul négyhónapos gyermekének ágya fölé, a költözés mellett döntött.

A The Sun hírportál riportere úgy döntött, eltölt egy kis időt az állítólag kísértetjárta házban, mely évszázadokkal ezelőtt boszorkánybörtönként funcionált, hogy saját maga győződjön meg a lakó által leírtakról. A teszt vége az lett, hogy rémülten távozott az épületből. Elmondása szerint ő is kapott az ijesztő, megmagyarázhatatlan jelenségekből. Hirtelen hőmérsékletcsökkenést tapasztalt, sötétedéskor egy falból lógó lánc minden ok nélkül mozogni kezdett, mikor pedig lefekvéshez készülődött, kaparászást hallott a falból. Közvetlenül éjfél előtt nagy hirtelenséggel fagyossá vált a levegő, a tűz pedig sercegve kialudt. A riporter néhány álmatlanul töltött óra után - miközben úgy érezte, hogy figyelték - a gyors távozás mellett döntött.

http://www.pecsistop.hu

A SUMMERWIND-KÚRIA BORZALMAI – ELEMZÉS

2012.06.06

A Summerwind kúria – vagy másik nevén Lamont kúria – ma nem több egy elhagyatott, romos épületnél valahol a West Bay Lake partján, Wisconsinban. A múltban azonban számtalan szellemjárás és kísértetlegenda színhelyeként kapott szerepet. A világ legkísértetiesebb házának mondott Summerwind titkát sohasem fejtették meg, s a mendemondák szerint bárki, aki a falai közé lépett, az részese lett a túlvilág természetfeletti borzalmainak. Arnold és Ginger Hinshaw négy gyermekükkel karöltve döntöttek úgy 1969-ben, hogy megvásárolják az elhagyatott kúriát, majd felújítják, és lakhatóvá teszik saját maguk számára. Bár a közeli ismerősök és a helyiek figyelmeztették őket, hogy a házat szellemek lakják, a jó szándékú tanácsok süket fülekre találtak. Aztán ahogy telt az idő, egyre szokatlanabb furcsaságok ütötték föl fejüket a Summerwind falain belül. Arnold személyisége megváltozott, elzárkózottá és egyre ingerültebbé vált, éjszakánként virrasztott, nappal aludt, s szabadideje nagy részében az orgona billentyűit ütögette. A legapróbb dolgok miatt is képes volt üvöltözni családjával, teljesen beburkolózott a saját világába, mintha megszállta volna valami gonosz. Később a kétségbeesett Ginger mindenre kiterjedő nyomozásba kezdett a ház eredetét illetően. A Summerwind első lakosa Robert P. Lamont volt valamikor 1916-ban. A helyi legendák szerint Lamont váratlanul hagyta ott az ingatlant, miután egy szellemalak megjelenésének volt szemtanúja felesége társaságában. Ahogy egyre mélyebbre ásott a kúria ködös múltjába, úgy vált egyre borzalmasabbá a felismerés: túlvilági erőkkel van dolga. Állítólag a Summerwind képes volt megváltoztatni saját méretét, vagyis az ott dolgozó munkások gyakran panaszkodtak arról, hogy a helyiségek méretei időnként megváltoznak. Igaz, hogy a ház eredetileg egy híres felfedezőé, Jonathan Carver-é volt a 18. században? Mi köze volt Carver-nek az Indiánokhoz, és mi a természettudományos magyarázat a történtekre?

A Summerwind kúria ma nem több, egy elhagyatott, romos épületnél valahol Wisconsinban. Korábban azonban nyughatatlan szellemek börtöne volt. A múltban számtalan szellemjárás és kísértetlegenda színhelyeként kapott szerepet. A világ legkísértetiesebb házának mondott Summerwind titkát sohasem fejtették meg, s a mendemondák szerint bárki, aki a falai közé lépett, az részese lett a túlvilág természetfeletti borzalmainak. De vajon milyen erő uralkodik a kúriában? Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésre, előbb bele kell ásnunk magunkat a ház ködös múltjába, mely a 20. század elejére nyúlik vissza. Magát az épületet ugyanis ekkor emelték, s eredetileg halászportaként használták hosszú éveken keresztül, mígnem 1916-ban meg nem vette egy bizonyos Robert P. Lamont, aki azon nyomban építészeket hívott a helyszínre (Tallmadge-t és Watsont, Chicagóból), hogy mintegy újramodellezzék a házat abból a célból, hogy majd kúriává lehessen alakítani. A munkálatok 2 éven át zajlottak, és végül az lett az eredményük, hogy csaknem az egész Summerwind-et alapjaiban – szó szerint – változtatták meg, és az eredeti épület terveibe beletekintve már rá sem lehetett volna ismerni az egykori halászportára. Az épület a tó partján állt enyhe északi fekvéssel, így gyakorta járta végig a házat az északról fújó hűvös levegő. Lamont 15 hosszú évet töltött a Summerwind falai között, mialatt a nála dolgozó cselédek többször figyelmeztették, hogy a kúriát kísértetek lakják. Ő azonban racionális lelkületű ember lévén nem hitt ezekben a beszámolókban, rendre el is bocsátotta a cselédeket, így nem is nagyon akadt állandó munkaerő a ház körül. Ennek ellenére az 1930-as évek közepén mégis elhagyta a birtokot - méghozzá egyes beszámolók szerint igen nagy hirtelenséggel - miután szemtanúja volt, amint megjelent előtte egy kísértet a konyhahelyiségben. A helyiek többet véltek tudni az esetről, és azt beszélték, hogy Lamont és felesége épp a konyhában majszolták desszertjeiket, amikor a pincébe vezető ajtó váratlanul, rázkódva kinyílt, majd egy fátyolos nőalak jelent meg mögötte. Robert Lamont annyira megijedt, hogy azonnal előhúzta pisztolyát, majd rálőtt a testetlen teremtményre, amin természetellenesen keresztülsuhantak a kilőtt golyók.

A kísértet ezután becsapta maga mögött az ajtót, majd eltűnt.  Mondani sem kell, az öreg Lamont egy pillanatig sem gondolkodott azon, hogy maradjon-e, összeszedte minden holmiját, majd feleségével együtt elhagyta a birtokot, és soha nem tért vissza oda.  Hogy ki lehetett a rejtélyes nő szelleme nem tudni, de a helyiek tudni vélnek egy nevet: Angelica. Az 1940-es évek alatt a kísértetjárta wisconsini birtokot a Keefer család vette meg, akik azonban soha nem éltek a ház falain belül, csupán egy amolyan nyaralóházként szolgált számukra a kúria. Egyesek Lamont 1948-as halála utánra teszik az eladás dátumát, míg vannak, akik abban bizonyosak, hogy valamikor 1941-ben, az öreg halála előtt ment végbe az üzleti tranzakció. A Summerwind történelme tovább folytatódott, s miután Mr. Keefer meghalt, felesége felosztotta a területet, majd eladta. Az elhatározottnak látszó nőnek mégsem sikerült egykönnyen megszabadulnia a kísértetek lakta háztól, ugyanis azon területrész, mely magát a kúriát is tartalmazta, többször visszaszállt rá, mert a különféle potenciális vásárlók legtöbbje állandó pénzügyi nehézségekbe ütközött, és egyszerűen nem tudták fizetni a fenntartási költségeket. Ezen idő alatt nem jelentettek semmiféle paranormális incidenst a ház falain belülről, mégis a legtöbben, akik jártak már a Summerwind-ben, mind meg voltak róla győződve, hogy valami nem stimmel az ingatlannal. Az 1970-es évek elején aztán jött egy hosszabb időszak, mialatt a ház teljesen lakatlan volt. Akik érdeklődtek is a birtok iránt, hamar meggondolták magukat a helyiektől hallott szóbeszédek alapján. Volt olyan család is, aki jelentős összeget szeretett volna a házba fektetni, majd végül beköltözni, mikor azonban meghallották, miféle történetek keringnek a Summerwind-ről, összepakolták cuccaikat és eltűntek.

Csak a 70-es évek legvégén, egészen pontosan 1969 nyarán következett be fordulat az ingatlan életében, amikor Ginger Hinshaw megvásárolta azt. Épp egy barátjánál volt látogatóban, aki személyesen javasolta neki, hogy nézzék meg azt a tó partján álló házat, amiről azt beszélték a helyiek, hogy szellemek lakják. Arra azonban nem számított, hogy a lánynak azonnal megtetszik a különös épület. Romos volt, lelakott és elhagyatott, de ez nem is volt csoda, hisz mint barátjától megtudta, csaknem 40 éve laktak benne utoljára. Ledőlt kerítési, porral fedett ablakai, összetört deszkái még kísértetiesebbé tették az idáig csak maximum denevér lakta házat. Ginger azonnal beleszeretett a Summerwind-be, és azt érezte, hogy meg kell vennie. „Sajnáltam a házat! Nagyon sajnáltam, és ezért minden áron meg szerettem volna vásárolni!” – nyilatkozta később.

Ginger Hinshaw négy gyermekes (két fiú-két lány) fiatal családanya volt, kétszer házasodott, és azelőtt többször is költözött, ezért az ingatlan választásban igen rutinos volt már. Meg volt róla győződve, hogy a Summerwind lesz az utolsó, utópisztikus, mondhatni „tökéletes” otthona a családnak. A környék is szimpatikus volt. A tóra néző kilátás - ahol lehet fürdőzni - hatalmas alapterület és a meseszép elrendezés mind-mind azt sugallták Ginger számára, hogy megfogta az Isten lábát ezzel a hellyel. Minden ismerőse megpróbálta lebeszélni a házról, mert túl rossz híre volt a vidéken, ennek ellenére a lány hajthatatlan volt. Ráadásul ő maga egyáltalán nem hitt az effajta mondva csinált mesékben. Mielőtt azonban ténylegesen megvásárolta volna a Summerwind-et, meg kellett győznie családját is, így a következő hétvégén le is hozta őket a házhoz, hogy jobban szemügyre vehessék. Ginger férje, Arnold építési vállalkozó lévén azonnal fel tudta mérni a kúria értékét, s azonnal megtetszett neki a dolog, mert látta benne a potenciált. Kicsit romos volt az épület és kicsit koszos is, de számításai szerint egy alapos helyrepofozás után a többszörösét fogja majd érni. A gyerekek tetszését elnyerte a ház, kivéve a kilenc éves Aprilét, ő ugyanis teljesen elidegenedve lépett be a Summerwind ódon falai közé. Vészjósló előérzetek gyötörték, melyek nem hagyták nyugodni, s nemtetszésének hangot is adott, a család többi tagja azonban leszavazta őt, és nem sokkal ezután beköltöztek a házba.

„Tele volt szutyokkal minden, nem voltak festmények a falon, tele volt a padló üvegszilánkokkal és szeméttel, a környező falak pedig inkább egy börtönt juttattak eszembe, mint egy meghitt családi házat! Majd hirtelen egy érzés kerített hatalmába: Én nem akarok ebben a házban lakni!” – April Hinshaw

A beköltözés után Ginger és Arnold minden energiájukat és pénzüket abba fektette bele, hogy egy igazi otthont varázsoljanak a Summwerwind-ből. A felújítás jól haladt, de még így is sokáig tartott, és fárasztó munka volt mindkettejüknek, ezért alkalomadtán külső segítséget is hívtak. A villanyhoz és a csatornához például szakembereket hívtak, ám amint megmondták, hogy hol laknak, vagy lecsapták a telefont, vagy egyszerűen nem voltak hajlandóak kimenni a házhoz. De nem ez volt az egyetlen furcsaság, amivel ezen idő alatt találkoztak. Akárhányszor rendeltek valamit, a fuvarozók egyszerűen csak lerakták a csomagot az út szélén, majd elhajtottak. Eleinte abszolút nevetségesnek és felháborítónak találták ezt a szokatlan „bánásmódot”, később azonban már nem foglalkoztak vele. A renoválás alatt Ginger olyan szinten varázsolta vissza a kúria eredeti állapotait, mintha csak valaki irányította volna őt. Egyszóval a végeredmény felettébb megdöbbentő volt. „Teljesen megszállott voltam. Csaknem 12 színt kipróbáltam, mire végre megtaláltam azt, ami szerintem tökéletesen illett a plafon mestergerendájához. Úgy éreztem, mintha ez egy megbízatás lenne. Egy megbízatás, amit teljesítenem kell.” – Ginger. Egy hamis legenda arról tesz említést, hogy egy alkalommal, mikor a házat renoválták, Arnold az egyik szekrény cipőfiókját eltávolítva egy mélyen a falba benyúló járatra bukkant. A járat legvégében egy csontkupacot vélt fölfedezni, mely első ránézésre egy állaté volt, azonban nem volt biztos benne, így másnap beküldte legidősebb lányát, Mary-t, mert egyedül ő fért be a szűk nyíláson. A kislány ijedten konstatálta apjának, hogy többek között egy emberi koponyát is talált a csonthalmazban, melyen apró, fekete hajfoszlányok is voltak. Nincsen egyetlen beszámoló, vagy adat sem arról, hogy valaha is megtalálták volna az említett maradványokat, még csak rendőrségi bejelentésről sem tudunk. Később egyértelműen hamis szóbeszédnek kiáltotta ki Ginger apja és fivére, miután átnézték a szóban forgó járatot, és nem találtak benne semmit. A járat mindenesetre tényleg létezett.

Miközben Ginger szorgalmasan folytatta a végtelennek tűnő felújításokat, addig Arnold valami oknál fogva kezdte elveszíteni érdeklődését a ház iránt, kezdett magába fordulni, s volt mikor megcsinálta az adott napi rutint, volt mikor nem, ellentétben feleségéve, aki minden nap foglalkozott az épülettel. Egyre gyakrabban játszott saját orgonáján. Ahogy teltek a napok-hetek, a család különös jelenségeket kezdett tapasztalni a Summerwind falai között. Furcsa hangokat hallottak, szokatlan zajokat a ház különböző szegleteiből, s a tárgyak nem egyszer váratlanul elmozdultak. A hálószoba ablakai önálló életet kezdtek élni, s akárhányszor becsukták, később mindig kinyitotta valami láthatatlan és titokzatos erő. A bútorok is helyet változtattak, s az egész ház kezdett valóban egy kísértetjárta kastélyra hasonlítani. Azonban Ginger még mindig nem hitt a szellemekben, s fáradhatatlanul próbált nem tudomást szerezni a körülötte folyó dolgokról.

„Nem számított, hogy a ház melyik helyiségében voltam, mindig azt éreztem, hogy valaki figyel! Mindig. És szerintem a többiek is érezték ezt.” –April

Ginger szintén azt érezte többször is, mintha nem lenne teljesen egyedül, holott tudta, hogy ez merő képtelenség. Nem egyszer előfordult, hogy úgy érezte, mintha a háta mögött állna valaki, de mikor megfordult, senkit sem látott. Ahogy telt az idő, Arnold személyisége radikálisan megváltozott. Nem járt be dolgozni, helyette egész nap az orgonán játszott. Zárkózott lett és agresszív. Csöndes volt, alig beszélt valakihez a családból, s nappal aludt, éjszaka pedig virrasztott, mintha valami gonosz megszállta volna. Egyáltalán nem bírta a stresszt, és a legapróbb dolgokért is képes volt üvölteni, amit főként a gyerekek tapasztaltak meg magukon. Többször beszélt egy ismeretlen valakihez, akit állítólag nem látott, de tudat alatt érzékelt. „Mit akarsz? MIT AKARSZ?! - Ordítozta többször is az idegileg a végét járó férfi éjjelenként a falak között. Végül egyáltalán nem beszélt már, és beburkolózott a maga kis világába, mintha csak dróton rángatta volna valami felsőbbrendű erő. Egy nap, mikor Ginger teljesen egyedül volt a házban, egy hangot hallott ismeretlen irányból: „Ginger! Ginger!” Egy mély, érces hangnak állapította meg, mely egyértelműen egy férfitől jött. Körbenézett maga körül, de senkit sem látott. Megpróbált megnyugodni, majd fölment az emeletre is körülnézni. Ajtóról-ajtóra járt a szobákat, de mind üres volt. Aztán a követező pillanatban ismét azt érezte, hogy áll valaki a háta mögött. Mire megfordult, egy pillanatra megpillantotta egy szellemalak fátyolos ködképét, mely azután eltűnt. Ginger még csak levegőt sem kapott a történtek miatt, ennek ellenére még mindig hitegette magát. Ezúttal azzal, hogy biztos csak ki van merülve, és csak a képzelete játszadozott vele.

Újabb egy hét elteltével Arnold még jobban kifordulni látszott önmagából, s már rá sem lehetett ismerni jellemére. Szinte bármivel fel lehetett mérgelni, még a legapróbb változásokra is dühkitörésekkel reagált, és folyamatosan ordibált gyerekeivel, mint aki teljesen megőrült. Egyik este kiszökött a nagyobbik kislány mosómedvéje, amitől Arnold azonnal idegrohamot kapott, halálra rémítve ezzel az egész családot. Ki akart mindenkit kergetni a sötét erdőbe, hogy keressék meg az állatot, valószínűleg meg is tette volna, ha Ginger nem lépett volna közbe. Végül valahogy – szintén rejtélyes módon – előkerült a mosómedve, de azt a férfi bosszúból megölte. Ekkora már sokkal inkább hasonlított egy őrjöngő elmebetegre, mint az egykori szerető családapára.

Ginger megpróbált a következő napokban megpróbálni visszazökkenni a valóságba, és újra olyan dolgokkal foglalkozni, mint egy átlagember, ezáltal azt remélve, hogy égető problémái Arnolddal és a kísértetekkel háttérbe szorulnak. Meghívott néhány barátot vendégségbe, akik egyenesen el voltak ragadtatva attól, hogy milyen szépen sikerült rendbe hozni a kúriát. Ginger épp kiment a konyhába vágni néhány szelet süteményt, amikor irtózatos sikongatásokra lett figyelmes a nappaliból, ahol a vendégek is ültek. A barátok rémülten futottak ki a házból csapot-papot hátrahagyva, s többet soha nem térek vissza a házhoz. Állításuk szerint egy füstszerű szellemalak körvonalai rajzolódtak ki a nappali egyik sötét szegletében. Mindezek után soha többé nem tartották a kapcsolatot a lánnyal, aki még jobban egyedül maradt problémáival. Ekkor bizonyosodott meg róla, hogy nem csak ő képzelődött, tehát a szellemjárások a házban egytől-egyig valódiak voltak, és a különös hangok, a tárgyak elmozdulása mind a természetfeletti entitások számlájára írhatók. Eközben Arnold állapota egyre jobban aggasztotta, mert a férfi már majdnem az őrület határán táncolt. Még a zene – amit az orgonáján játszott – is megváltozott, sokkal ijesztőbbé, démoniabbá vált. Akárhányszor megpróbálta Ginger elszakítani az orgona mellől, férje mindig nagyon agresszív lett. Az egész család kétségbe esett, és a házat hibáztatták az apa gonoszsága miatt. Az elmúlt hetek atrocitásai annyira megviselték a két kislányt, (9, és 10 évesek voltak) hogy azok nem voltak képesek feldolgozni a történteket, és már az öngyilkosság gondolata merült föl bennük. Arnold lassan mindent elvesztett. Elvesztette az állását, elvesztette önmagát és gyermekei bizalmát.

„Apám utált minket. Utált engem, a testvéreimet és az anyánkat! Régen nem volt ilyen, szeretett minket, és gondoskodott rólunk. Akkor azonban olyan volt, mintha nem is ő lett volna” – April

Ginger nem egyszer kinn aludt a közeli erdőben, mert már nem volt képes elviselni az otthona falain belül dúló kaotikus állapotokat. Közeledett a tél, majd egyre hidegebb lett, így kénytelen volt ismét visszatérni éjszakánként a házba, s közben az állapotok még rosszabbra fordultak, miután Arnoldnak már jó ideje nem volt munkája, és elfogyott a család tartalék pénze is. Ebből adódóan a rezsit sem tudták fizetni, így kikapcsolták a fűtést, vízért pedig a közeli kútra kellett járniuk. A családtagoknak le kellett költözniük a nappaliba, ahol a kandalló melegen tartsa őket. Később még a villanyt is lekapcsolták, így gyertyákkal kellett világítaniuk a sötétben. Az elkövetkező időszakot így töltötték, s folyton azt kellett mérlegelniük, vajon a bútorok fontosabbak, vagy még egy hónap túlélés.

Egyik este aztán Ginger végleg megtört, amikor férje párnája alatt egy kést talált. Nem tehette tovább kockára saját és gyerekei életét, ezért átment a szomszédba, és felhívta nagyapját. Hatalmas kő esett le mindenki szívéről, amikor másnap reggel megérkezett az idős úr (Raymond Bober) a kúria elé. A 9 éves April egyenesen úgy érezte, mintha egy háború ért volna véget. Arnold egyedül maradt a Summerwindben, azonban ő sem töltött ott sok időt, és a rákövetkező nap elment onnan. Hogy mi lette vele, azt senki sem tudja, Ginger a történtek után soha nem kereste meg, még csak nem is hallottak felőle, és ezzel házasságuknak is vége szakadt. A lány mindent elmondott apjának, aki szemmel láthatóan nem nagyon hitte el a hallottakat. Ő is az a fajta szkeptikus jellem volt, mint korábban lánya is.

1972 tavaszán Ginger és gyermekei a kanadai Ontario-ban telepedtek le, s a lány azonnal elkezdte tanulmányozni a paranormális jelenségeket nem törődve azokkal a baráti véleményekkel, miszerint az egész Summerwindi szellemjárást csak a nehéz időszak hozta magával. Abban bízott, hogy talán fény derülhet arra, hogy mi állhatott az ottani események hátterében. Bár ő maga soha nem szeretett volna visszatérni a helyszínre, apja fejébe vette, hogy visszamegy, és kiderít egyet s mást.  Hamar rá kellett jönnie a lánynak, hogy a Summerwind apjának, Raymondnak is felkeltette az érdeklődését, mindeközben Ginger fivére, Ray is hazatért Vietnámból. A fiú hirtelen visszacsöppenve a hétköznapi életbe, felettébb unatkozott, és lázasan próbált valami tevékenységet keresni, amivel elfoglalhatja magát. Miután Ginger elköltözött a házból, az ingatlanos hölgy Mrs. Murray visszavette tőle az ingatlant. Később Raymond és fia kedvéért megmutatta a kúriát, azonban belépni nem volt hajlandó, inkább megvárta őket az út mentén. A sors fura fintora lévén az ingatlant ismét megvásárolták, ezúttal Ginger édesapja, Raymond és Ray. Ray komoly kihívást látott a kúria felújításában, ráadásul mindketten értettek egy keveset a kőműves és asztalosmunkához. Amikor a lány megtudta, hogy apja megvette a házat, természetesen nagyon dühös lett, és megpróbálta lebeszélni, nem sok sikerrel. Mialatt ketten végigjárták a házat, mindkettejük érzett valami különös bizsergést, mintha figyelné valaki őket, de igazából nem tulajdonítottak a dolognak nagy jelentőséget. Az ifjabb Ray eközben nekilátott a ház kipofozásának, tervei szerint ugyanis egy jól menő éttermet szeretett volna belőle csinálni, ami a környéken elterjedt kísértethistóriák lévén meglehetősen nagy népszerűségnek örvendhet, ha bejönnek számításai. Azonban nem haladtak olyan jól a munkálatok, mint ahogyan azt gondolta. A különféle építészeti cégek sorra mondták le a férfi megbízásait, amint kiderült, hogy melyik házról van szó, épp úgy, mint korábban Gingerék esetében. Nem egyszer az is megtörtént, hogy a kiérkező és az épületben dolgozó munkások arra lettek figyelmesek, hogy a szerszámaik eltűntek, esetleg teljesen máshol találták meg őket, s egy ízben a házban lévő helyiségek méretarányai is megváltoztak. Fotók is készültek, melyeken állítólagosan szintén észrevehető volt, hogy a szobák méretei egyik napról a másikra megváltoztak. Olyan is előfordult, hogy azokat a bútorokat látták megjelenni, melyeket még a Hinshaw család használt, melyek nagy részét el is adták mikor elfogytak anyagi tartalékaik.

„Telefonon mindig nagyon kedvesek voltak, de amikor megemlítettem azt, hogy melyik házról lenne szó, a hozzáállásuk hirtelen megváltozott. Azt mondták, hogy ezen a területen ők nem építkezhetnek, máskor arra hivatkoztak, hogy talán a jövő évben, vagy még később tudnák elkezdeni a munkálatokat. A végén már szinte feladtam.” – Ray

 Ray egyik ott tartózkodásakor meglehetősen ijesztő dolgot tapasztalt, méghozzá olyannyira, hogy több sem kellett, fejvesztve menekült el a helyszínről, beült lakókocsijába, majd hazahajtott. Otthon apjának nem számolt be a történtekről, egész egyszerűen csak annyit mondott, hogy elromlott a fűnyíró, ezért ért haza korábban, és hogy ma már nincs kedve visszamenni a házhoz. Az idős Raymond azonban látta fián, hogy nem mond igazat, és felettébb aggasztotta Ray mély hallgatása, valamint lánya története a kísértetekről. Elhatározta, hogy utánajár a ház ködös múltjának. Felkereste az ingatlanos hölgyet, hogy kikérdezze arról, hogy mit tud a kúria történetéről. Az asszony elmondta, hogy a házat még férje vásárolta meg sok-sok évvel ezelőtt az eredeti tulajdonostól, a Patterson házaspártól. A családnál alkalmazott cselédek már a 30-as években is panaszkodtak, hogy az épület falain belül kísértetek barangolnak, s időről-időre meg is jelennek. Természetesen a család nem hitt a cselédeknek, és sorra eltanácsolta őket. Egy este azonban a házaspár épp a konyhában vacsorázott, amikor a pincéből nyíló ajtó hirtelen kinyílt, és egy szellemalak állt meg előttük. A férj puskával támadt az anyagtalan lényre, de azon átsuhantak a golyók. A házaspár ezek után riadtam beült az autóba, majd elhajtottak a birtokról, és soha többé nem térek vissza. Akik kísérteties – szellemes szóvicc – hasonlóságot vélnek felfedezni a cikk elején olvasható történettel kapcsolatban, azok megnyugodhatnak: egy, és ugyanazon történetről van szó.

A hölgy elmondta, hogy a házat sok évvel korábban még a férje vásárolta meg az eredeti tulajdonosoktól, a Patterson házaspártól. A család személyzete már a korai harmincas években arról panaszkodott, hogy a házat kísértetek lakják, de senki nem hitt nekik, még munkaadóik sem. Egy este a házaspár otthon maradt, és épp megették a vacsorájukat, amikor a konyhából nyíló pinceajtó váratlanul kitárult, és egy szellemalak állt meg előttük. Nagyon megrémültek, a férj puskával támadt a lényre, de azon simán átsuhantak a golyók. Ekkor a házaspár kifutott a házból, autóba ült, és soha többé nem tért vissza az épületbe.  Maga a Patterson név pedig azt a Robert P. Lamontot takarja, aki feleségével együtt vette meg a kúriát 1916-ban. Tőlük vette meg aztán a Keefer család a Summerwindet, mikor pedig az öreg Keefer elhunyt, felesége Mrs. Keefer újraházasodott – így lett belőle Mrs. Murray – és eladta a házat Ginger Hinshaw-nak. A sztori ezzel egy csapásra ki is kerekedett, s látszólag mindenkinek köze volt már mindenkihez. A ház sötét múltjára tehát fény derült. Mikor a legközelebbi alkalommal ellátogatott Ginger az apjához, az már jelentős pénzösszegeket beleölt a kúriába, és annak étteremmé alakításába. Tervrajzokat mutogatott, jó kedélyűnek látszott, és önfeledten mesélt leendő terveiről. A beszélgetéskor jelen volt Ginger fivére is, aki meglepően idegesnek látszott, és szinte remegve rágta körmeit. A lány ezt észrevette, és mivel már egy ideje tanulmányozta a hipnózist, felajánlotta neki, hogy hipnotizálja őt. Ray eleinte hezitált, és nem nagyon akart belemenni a dologba, végül azonban rábólintott a felkérésre. Amikor hipnózis alatt rákérdezett Ginger a házra, Ray lábai nagy erőkkel remegni kezdtek, és egy teljesen ismeretlen, mély tónusú férfihangon szólalt meg, ezekkel a szavakkal: „Nagyon öreg vagyok. Erős vagyok. Nagyon erős! Gyűlölöm a gyengeséget, és gyűlölöm a gyerekeket! Hét gyermekem van, és mind gyenge, csak én vagyok erős!” Ginger, és apja nagyon megijedtek, de még a titokban hallgatózó April is. Olyan ismeretlen erőt szabadítottak el, amit képtelenek voltak ott és akkor irányítani, s kétségbeesetten próbálták visszahozni Ray-t, ami bár nehezen, de végül sikerült.

„A hipnózis alatt általános dolgokról beszélt nekem Ginger, próbált ráhangolni arra, ami következik, próbált teljesen megnyugtatni. Lassan kezdtem álomba merülni, majd a következő pillanatban mintha el is aludtam volna. A következő emlékképem már csak az volt, hogy magamhoz térek, és enyhén fáj a fejem. A szobában jelenlévők (Raymond, April, Ginger) mind halálra rémült arccal ültek körülöttem.” – Ray

Az eset után néhány perccel végül úgy döntött, hogy elmeséli, egész pontosan mi történt vele azon a napon, mikor korábban jött haza a Summerwind birtokról. Épp az emeleti folyosón járt, hogy körülnézzen, amikor hirtelen egy hang a nevén szólította, amire nagyon megijedt. Szinte mozdulni sem mert, azonban még mielőtt lába végleg gyökeret eresztett volna, hirtelen puskadörrenések rázták meg a Summerwind falait. A hangok a konyha felől jöttek, Ray azonnal futásnak eredt, s mint valami őrült, szinte ló vágtában loholt a konyháig. Mikor odaért, lőpor szagot érzett. Tudta, hogy az volt, járt már csatában, katona volt korábban, így egészen biztos volt benne, hogy nem csalt a szimata. Aznap esett az eső, de a saját lábnyomain kívül nem látta másét az épületben, mégis mikor a pincéből nyíló ajtón két golyó ütötte lyukat talált, megijedt. A lyukak nem úgy néztek ki, mintha frissek lennének, sokkal inkább úgy, mintha réges-régen ott lennének, azonban állítása szerint korábban egészen biztosan nem lehettek ott.

 Az igazi sokk azonban csak ezután jött. Megfordult, és megpillantotta a testetlen lényt. Egész életében az a racionális ember volt, aki a családhoz híven nem hitt a szellemekben, sem a paranormális jelenségekben. Számára csak az élők világa létezett. Mégis ez a tapasztalat megingatta eddigi hitében, és már nem tudta, mit gondoljon. Az öregebb Raymond számára azonnal nyilvánvalóvá vált a kapcsolat a két eltérő időben történő események között, mert eszébe jutott, amit Mrs. Murray mesélt neki Robert P. Lamontról, a feleségéről és a puskalövésekről. Az apa ekkor kezdett el igazán hinni gyerekeinek, hisz Ray nem tudhatott a Patterson házaspárról és arról, ami velük történt. Nem habozva és kapva az alkalmon megkérte lányát, hogy őt is hipnotizálja, hátha kiderül még valami.

Ezt megtette, bár az apa esetében sokkal tovább tartott, hogy elérjék a hipnózist, végül sikerült, s ez alatt Raymond elmondta, hol jár. A hely ismerős volt, hamar rájött, hogy a Summerwind falai között lépdel. Lement a pincébe, majd a falban talált egy odarejtett kicsiny dobozt, abban pedig egy adománylevelet 1767-ből. A levél alján pedig egy nevet: Jonathan Carver. Végre voltak konkrétumok. Végre olyan nyomokra bukkantak, melyeken már elindulhatnak, és talán képesek lesznek megfejteni Summerwind átkának titkát. Raymond a hipnózis után nem sokkal elment az egyik wisconsini könyvtárba, hogy utána járjon, ki lehetett ez a Jonathan Carver. Kiderült, hogy Carver egy az 1700-as évek végén élt felfedező volt, amolyan gyarmatosító. Arról vált ismertté, hogy vállalta a folyamatosan háborúban álló indiánok közötti közvetítő szerepét, mely viszonylagos pozitív eredményekkel zárult. Halála után gyermekei azt állították, hogy apjuk a törzsfőnöktől ajándékba kapott egy földet, ez a föld nem volt más, melyen a Summerwind is épült. Ezt azonban sohasem tudták bebizonyítani, mert az igazoló dokumentumnak nyoma veszett.

Ginger egyből arra gondolt, hogy az adománylevél talán még mindig ott van a pincében, és a szellem nem volt más, mint Johantan Carver szelleme, aki azt akarta, hogy valaki végre megtalálja a számára valamiért nagyon fontos iratot. Bár Ginger tartózkodott az ötlettől, mégis visszamentek később a helyszínre, hogy megbizonyosodjanak a dologról. A pincébe lesétálva az idősebb Raymond azonnal tudta, melyik tégla mögött kell keresni az üreget. Felfeszítették a szóban forgó téglát, majd teljes megdöbbenésükre valóban ott volt egy üreg, azonban nem találták meg benne a dobozt, mert az vagy sohasem volt benne, vagy valaki elvitte. Teljesen elkeseredtek, s ezután az egész házat átfésülték szegletről-szegletre, minden lehetséges üreget megvizsgálva, de nem jártak sikerrel. Csalódottak voltak, s úgy döntöttek, végleg békén hagyják a Summerwindet, hisz eddig is elég messzire mentek annak érdekében, hogy a végére járjanak a rejtélynek, de ez sajnos nem sikerült. Még egyszer utoljára végigmérték a házat tekintetükkel, majd kocsiba ültek, és elhajtottak. Soha nem tértek vissza.

Így visszaszállt a Summerwind tulajdona Mrs. Murray (Mrs. Keefer) asszonyra, miután Raymond Bobertől megvette valaki, majd hasonlóképpen járt, mint az eddigi családok. 1986-ban három kutató vásárolta meg a kúriát. 1988-ban aztán egy viharos nyári éjszakán többször is villám csapott a kúriába, amitől az kigyulladt, majd porig égett, csupán néhány rom, főként a ház alapjai, a kémények, és a kőlépcsők maradtak meg. Az eredeti iratokat - már ha valóban léteztek, és valóban ott voltak még – soha nem találta meg senki, és feltételezhetően a tűz martalékává váltak. Később a romok és a föld is elkelt, méghozzá egy kanadai család vette meg, akik Richmond Hillben élnek, és időnként kilátogatva még mindig számolnak be megmagyarázhatatlan jelenségekről a néhai Summerwind közelében.

Egyesek szerint a Summerwind átka még ma is kísért, számtalan arra járó számol be különféle megjelenő, majd eltűnő tárgyakról. Voltak olyanok is, akik látni vélték a kúriát teljes pompájában, ahogyan leégése előtt nézett ki. Hogy vajon mi az igazság? Talán sohasem derül ki, hiszen semmiféle konkrétum, vagy bizonyíték nem áll rendelkezésünkre, még a házban valaha lakó családok sem tudtak meg semmi éremlegeset a ház múltjáról. A beszámolókra hagyatkozhatunk csupán, amik mindenesetre felettébb érdekesek, ugyanis egytől-egyig olyan emberek állítják, hogy paranormális jelenségek folytak a Summerwindben, akik korábban mell verve tagadták a kísértetek létezését (mint például Ginger, Raymond, és Ray) .

A szkeptikusok azt mondják, szó sincs itt semmiféle szellemekről, és az egészet csak a család találta ki, hogy reflektorfénybe kerüljenek. Hisz lássuk be, soha egyetlen alkalommal sem sikerült valami módon bizonyítani, hogy valóban elveszett lelkek járkálnának a házban. Ugyanakkor ezen elméletnek ellentmond, hogy nem csupán a család, hanem a néhai férj (Arnold) is megtapasztalta a ház borzalmait, illetőleg már a család előtt is keringtek legendák a környéken arról, hogy a házban valami gonosz lakozik. Az sem egészen tiszta, hogy egy és ugyanazon szellemet látták a legenda kapcsán felmerült szemtanúk, vagy sem. Előbbi esetben lehetséges, hogy Jonathan Carver szellemét látták? Ha igen, miért? Miért pont az övét? Raymond Bober szerint a szellem nem akart mást, mint megtalálni az elveszett adománylevelet, és az igazoló dokumentumot, ezért próbált kapcsolatot teremteni a külvilággal.

Mi a helyzet a placebo hatással? Lehetséges, hogy a ház történelmének ismeretében az összes lakó a természetfelettit vélte meglátni amúgy nagyon is hétköznapinak mondható jelenségekben?

Lásd:

ablakok állandó becsukódása --> szél, huzat
különös hangok  -->  házban lévő régi csövek, rágcsálók
tárgyak elmozdulása --> rossz emlékezet, képzelet szüleménye
Arnold megőrülése --> szimpla pszichológiai betegség kezdete
szellemek --> hallucinációk

A hasonló esetek többségében valóban lehet ésszerű, jól átgondolt magyarázatot adni a történtekre. Mindegyik tábornak megvan a maga álláspontja a történtekről, így vitatkozni arról, hogy mi igaz, badarság lenne. A Summerwind már úgyis eltemette magával a titkot, s a tisztító tűz után hátra maradt romok már csak újabb kérdések tömkelegét vetnék föl válaszok helyett.

 

Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Kovács Tímea

Lektorálta:
Németh Eszter

http://legendavadasz.blog.hu

DERMESZTŐ KÍSÉRTETHÁZ: NÉGYHÓNAPOS BABÁRA IS LECSAPTAK A SZELLEMEK

2012.05.21

Állítása szerint tizenkét nem túl barátságos szellemmel élt együtt egy angliai nő három hosszú éven át egy több száz éves épületben. A távozás mellett akkor döntött csupán, mikor már néhány hónapos gyermekére is rákaptak a földöntúli erők.

Ütés, hajhúzás, tárgymozgatás, valamint a vendégek lépcsőn való lelökésének kísérlete is része volt a szellemkompánia eszköztárának - állítja a 37 éves Vanessa Mitchell, az 500 éves épület tulajdonosa. Elmondása szerint az évek során vérfoltok is jelentek meg a nappaliban, zörögtek a kilincsek és rejtélyes módon a csapok is megnyíltak - írja a The Sun. Ezekkel még úgy, ahogy együtt tudott élni, de mikor azt látta, hogy egy férfi szellemalak tornyosul négyhónapos gyermekének ágya fölé, a költözés mellett döntött.

A nő elmondása szerint három évig élt ily módon, ezalatt az idő alatt egy tucatnyi kísértetet számolt össze. Felmerült benne, hogy szellemtúrákat szervez a házba, mely 147 ezer font jelzáloggal terhelt.

A két hálószobás ház egyébként egykoron boszorkányok börtöneként funkcionált. Egy szakértő, Chris Palmer szerint ennek a háznak van a legnegatívabb atmoszférája mind közül, ahol valaha is megfordult.

http://www.pecsistop.hu

A ZARAGOZA-POLTERGEIST – ELEMZÉS

2012.05.20

Az 1930-as években egy ijesztő, eddig soha nem tapasztalt jelenség rázta meg a spanyol sajtót. Egy Zaragoza városában álló épületkomplexum félelmetes történések helyszínévé vált, amikor az ott lakó Palazon család valamiféle földöntúli entitással került kapcsolatba. Az ismeretlen, kísértetiesen hörgő hang, melynek pontos forrását soha nem találták meg, a zaragozai kopogó szellemként vált ismertté világszerte. Építészt hívtak az épülethez, hogy tanulmányozza annak minden szegletét, még a hadsereget is bevonták a nyomozásba, de soha nem találtak magyarázatot a történtekre. Később a Palazon család cselédlányát Pascuala Alcocer-t vádolták meg a csalással, hogy ő kelti a furcsa hangokat, ő azonban egész életén át tagadta a vádakat. De vajon ez a teljes igazság? Mi van, ha Pascuala mégis ártatlan volt, és a síron túli hang sokkal természetfelettibb volt, mint azt bárki is gondolta volna?

A spanyolok nem csak a „spanyol bóléról”, vagy, ahogy többen ismerik, a Sangriáról ismertek, bár kétségtelen, hogy ez jut először eszünkbe, ha meghalljuk a szót: spanyol. Kevesen tudják, de az ország meglehetősen sok szellemtörténettel büszkélkedhet, melyek közül néhány világhírnevet is szerzett magának. A szellemkultusz, mint olyan, igen népszerű náluk, arról nem is beszélve, hogy jó néhány szellemváros (angolul csak ghost town) is található Spanyolországban, melyek kitűnő táptalajt szolgáltatnak a hidegrázó legendák kialakulásának. Bár számtalan esetről emlékezhetnénk meg, talán a valaha legnagyobb nyilvánosságot kapó szellemtörténet a zaragozai kopogó szellemmel kapcsolatos.

Az 1930-as években Zaragoza városában történt az incidens. Feszültséggel teli napok járták akkoriban, a polgárháború hangulatát szinte az utcákon lehetett érezni. A közhangulat szürke volt, a legtöbben féltek, és alig lehetett mosolyt látni az utcákon. 1934 novemberében aztán egy szokatlan jelenség hívta fel magára a figyelmet, ami egy időre elfeledtette az emberekkel az elkerülhetetlen háború tényét. A város „Gascon Gotor” nevezetű utcáján állt az a lakáskomplexum, több, különálló kislakással, helyiségekkel… stb. ahol ez az egész elkezdődött. Ezt az épületet ekkoriban egy bizonyos Palazon család lakta, akik egy nap különös jelenségre lettek figyelmesek. Magáról a családról alig találni bármiféle információt, vagy anyagot, de a történet szempontjából nem is bírnak nagy jelentőséggel. Szóval a család szokatlan hangjelenségekre lett figyelmes, melyek leginkább valami földöntúli, kísérteties hörgésre hasonlítottak. „Női hang, mely lassan átment férfiba.” - Írták le később. A jelenség különböző morgásokat, jajgatásokat és nyöszörgést produkált, de volt olyan, hogy érthető szavakat, szócsonkokat is föl lehetett bennük fedezni. Egy esetben például a rejtélyes entitás ezt mondta elhúzott szavakkal: Mariaaa… comeee! (Maria gyere…) Az ismeretlen hangokból aztán elege lett a lakóknak, és értesítették a ház tulajdonosát, aki nem sokkal ezután bevonta a rendőrséget is az ügybe. Egy napon félelmetes, szinte mániákusnak ható nevetés rázta meg az épületet, aminek hatására a házban lakó emberek az épület előtti térre menekültek, majd onnan próbálták meg a hang forrását beazonosítani, sikertelenül. Többen közülük egymásra néztek tehetetlenségükben, míg voltak olyanok is, akik sohasem tértek vissza ezután lakásaikba. Így kezdődött a 80 évvel ezelőtti rémálomba illő történet.

Nyomozásunk szempontjából fontos, hogy tisztában legyünk a különböző fogalmakkal, esetünkben azzal, hogy mit is jelent a kopogó szellem kifejezés. A szellem, vagy kísértet nem más, mint egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megjelenése. Az általános elképzelések szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön maradt a halál után. Van olyan –hagyományokon alapuló - álláspont is mely szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. Tehát ezek alapján a kísértet és a szellem nem teljesen ugyanaz a dolog ("személy"). Ugyanis a kísértetek csak a lélek egy-egy kisebb darabkái, míg a szellem a maga "egészében" van jelen. Maga a kopogó szellem kifejezés a fentiek alapján már könnyebben származtatható. A jelenséget leginkább egy német nyelvű – és leginkább elhíresült – kifejezés írja le: poltergeist, ami annyit tesz, mint zajos szellem. A legfélelmetesebb dolog, hogy a kopogó szellem viszonylag gyakori jelenség, már ha lehet ilyet mondani a téma berkein belül. Nagyon sok nem hívő, szkeptikus életfelfogású ember találkozott már velük teljesen normális körülmények között. A tudományos világban a kopogó szellemeket rosszindulatú, romboló, gonosz, és természetesen zajos, nem igazán jó szívvel várt egyedekként tartják számon, hozzátesszük, nem véletlenül. Ezt a fajta paranormális jelenséget már a kora középkorban megfigyelték, és a tudósok - igen, erről még a tudósok is hajlandók tudomást venni- azon vitatkoznak, vajon mi is okozhatja. Jellemzőek a röpködő tárgyak, rossz szagok, hangos zajok, dübörgés, csapkodás hangjai, megmagyarázhatatlan elektromos jelenségek… amiket tetőzhetnek a megjelenő szóban forgó szellemek is. Általános nézetek szerint a kopogó szellem lehet nem tudatos pszichokinézis - azaz a puszta gondolatokkal tárgyak megmozgatása – eredménye is. A legújabb kutatások szerint ezen entitások leggyakoribb áldozatai a 25 év alatti, főként egyedülálló nők. Az ő megoldatlan érzelmi problémáik, a harag, a félelem, skizofrénia és a paranoia vetülnek ki fizikálisan, ilyenkor szoktak röpködni a tárgyak, a függönyök leszakadni vad, földöntúli hangok kíséretében. Általában ezeken a nőkön aztán csak a pszichológiai kezelés segít, ezután a „kopogó szellem” is hamarosan eltűnik. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak instabil egyénekhez köthető a jelenség, sőt! Számtalan esetben megfigyelték már éppen az ellenkezőjét is, és ezekre az esetekre aztán végképp nincs tudományos magyarázat. A kopogó szellemek nagy része általánosságban véve ártalmatlan az emberre, legalábbis leszámítva a halálfélelmet, amit okoznak, azonban akadnak agresszívabb fajták is közöttük, akik szellemi, vagy akár fizikai sérüléseket is képesek okozni áldozataiknak.

A rövid kitekintés után kanyarodjunk vissza történetünkhöz. Egy akkori szemtanú szerint a jelenség meghatározatlan időközönként tört rá a házra, volt, hogy hajnalban, de volt olyan is, hogy a délutáni teázásokat szakították félbe a torz hang miatt. Mikor kihívták a rendőrséget, többen azt állították, hogy hallották, amint a hang azt üvölti, hogy „Gyávák! Gyávák!”. A zaj forrásának legvalószínűsítettebb helye végül egy régi típusú kandallóra esett. Hivatalos dokumentumok alapján az első személy, aki kapcsolatba lépett az entitással, az egy Pascuala Alcocer nevű fiatal nő volt, aki cselédként dolgozott a házban. Egy nap, mikor hozzáért ehhez a kandallóhoz, egy jajgató hang szólt hozzá, mely elmondása szerint a kandalló belsejéből jött. „Ez fáj!” – kiabálta. Pascuala annyira megijedt, hogy lekapcsolta a villanyt, és kirohant a helyiségből. Ebben a pillanatban még hallani lehetett, amint a hang újra felel: „Fényt! Mert nem látok!”. Az eset ekkortól kezdve kapott egyre nagyobb publicitást Spanyolország szerte, különböző ügynökök, és szakértők érkeztek a házhoz, még építészeket, és mérnököket is bevontak a nyomozásba. Végignézték az egész házat, az elektromos vezetékeket, a gázcsöveket, még a padlót is felszedték, csak hogy kiderítsék, honnan jöhetett a rejtélyes hang. A világsajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, egy esetben még a London Times is lehozott egy cikket róla. Futótűzként terjedt zaragoza utcáin is a hír, miszerint egy földöntúli entitás – illetve annak hangja – uralja az egyik házat a Gascon Gotor utcában. Emberek ezrei sorakoztak az épület előtti téren nap, mint nap, csakhogy fül, vagy szemtanúi lehessenek a történéseknek. Sokan közülük szinte könyörögtek az entitásnak, hogy még egyszer hallhassák, de voltak akik azért érkeztek, hogy találkozzanak a „megtestesült gonosszal”. Még a hadsereg is részt vett az ügy felgöngyölítésében, és az ismeretlen hang forrásának felkutatásában, de ők is hiába próbálkoztak.

Ez alatt az idő alatt a hang továbbra többször is fel-felbukkant, de az eredetét nem sikerült megfejteni. Az épületet teljesen elszigetelték a külvilágtól, elzárták a villanyt, a gázt, és csak maghatározott személyek tartózkodhattak odabenn, a katonaság embereivel együtt dolgozva. A kérdés persze továbbra is az volt, hogy ki rejtőzik a földön túlinak ható hang mögött? Mivel a rendőrök, a kirendelt szakemberek, és a hadsereg nem tudta megmagyarázni a jelenséget, ráadásul már jó ideje kotlottak az ügyön, szükségszerű volt, hogy lezárják a nyomozást. Ekkor került újra elő Pascuala, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy ő maga kelti a különös hangokat. Az esettel, és a hölggyel Joaquin Jimen Orriera, közismert spanyol pszichiáter foglalkozott, aki végül azt mondta, (mert ezt kellett mondania?) hogy Pascuala nem beszámítható, és a jelenség tudatalatti hasbeszélésének, és hisztériarohamainak együttes eredménye. Ezzel egy csapásra meg is lett magyarázva, hogy miért nem tűnt fel még a lánynak sem ez az egész: mert fogalma sem volt róla, hogy ő maga csinálja ezt a hangot. Jose Migua Gaona szerint, aki szintén pszichiáter, nem lehetetlen hogy egy hisztériarohamokkal küzdő személy valóban szavakat halljon, ha mindehhez még egy tudatalatti hasbeszélési képesség is társul.

Egy ízben Pascuala-t egy zaragoza közeli tóhoz küldték egy mondvacsinált ürügy kapcsán, de a hörgő hang ez alatt az idő alatt is hallatott magáról. Ennek ellenére a lányt az őrületbe kergették, és élete végéig őt okolták a történtekért, ráaggatva a „csaló” bélyeget. Ezzel a bélyeggel kellett leélni az egész életét, egészen a haláláig, ami talán megváltást jelentett számára. Azáltal, hogy elvitte a balhét, némileg csitult a média információ, és magyarázatéhsége az eset kapcsán, de a történéseknek ezzel még nem vetettek véget. Egy alkalommal a rejtélyes hang egészen más hangnemben szólt a jelenlévő nyomozókhoz, és katonákhoz, sokkal fenyegetőbb volt, és határozott. Folyamatosan sértegette a bent lévőket, és azt kiabálta, hogy megöli őket. Amikor később az építészek egy kőművest hívtak a házhoz, hogy végezzen el néhány mérést a konyhában, valami még szokatlanabb történt: az entitás bebizonyította, hogy majdhogynem lexikális tudása van az épületről, és annak minden szegletéről. Amikor a kőműves épp egy bizonyos részét mérte a konyhának, a hang ennyit mondott: „Ne aggódj, tényleg 75 centiméter!” Mikor a szakember lemérte, az valóban pontosan 75 centiméter volt. A férfi annyira megrémült, hogy úgy hagyta el a házat, hogy még a szerszámait sem vitte magával. Arturo Grijalba, a mai (már nem) élő egyetlen szemtanú még gyermek volt (a ház tulajának gyermeke), amikor a zaragozai kopogó szellemmel találkozott. Épp az épületben tartózkodott szüleivel aznap, amikor beosont a konyhába körülnézni. A félelemtől megriadt Arturo így fordult apjához:”Apa, menjünk innen, ez a valami őrült!” Ekkor a hang hörögve visszaválaszolt: „Nem őrült, fiatalember!” A jelenlévők közül mindenki hallotta, és többen bele is borzongtak a hallottakba. Arturo egyébként így nyilatkozott utolsó interjúinak egyikében: „A hang egész életemen át végigkísértett. Olyan félelmet tapasztaltam ott, és akkor, mint azóta soha! Nem létezett olyan, hogy otthon. Mindenfelé nyomozók, és rendőrök voltak, nem volt hálószoba, vagy fürdőszoba, mert mindig velünk volt valaki!”

Körülbelül kéthónapnyi aktivitás után aztán a hang úgy szűnt meg, mintha soha nem is lett volna. Az esetre azóta sem találtak magyarázatot, és bár a hivatalos álláspont szerint az egészért Pascuala Alcocer, a cselédlány a felelős, sokak szerint nem állja meg a helyét e feltételezés, és a nő csak egy bűnbak, aki rosszkor volt rossz helyen, és elvitte a balhét. Ezt támasztja alá az is, hogy egyik utolsó interjújában teljesen váratlanul azt kérdezték tőle, hogy honnan jött a hang, mire annyit válaszolt, hogy „a falból”. Egy biztos, az eset olyannyira régen történt, és olyan kevés dokumentum maradt fenn róla, hogy talán már soha nem derül ki az igazság, így maradnak a találgatások, teóriák. Lehetséges, hogy valóban egy eddig ismeretlen, netán természetfeletti jelenség okozta a zaragozai eseményeket, s a kormány megpróbálta eltusolni az ügyet azzal, hogy kerített egy szerencsétlen bűnbakot (Pascuala), így mindenki jól járt. A sajtó végre választ kapott a kérdéseire, a hivatalos szervek pedig nem váltak azáltal nevetség tárgyává, hogy nem tudtak a végére járni az ügynek. Az aktát lezárták, és mindenki megpróbálta elfelejteni, hogy mi is történt. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy Pascuala valóban hisztériás rohamokkal küzdött, és tudatalatti hasbeszélésre is képes volt, erre azonban soha senki sem volt képes bizonyítékkal szolgálni. Mégis elég volt egyetlen neves pszichiáter véleménye, hogy ráaggassák a „csaló” nevet. Nem azt állítjuk, hogy tudjuk az igazságot, az el nem mondott félmondatokat, hanem azt, hogy Pascuala nagy valószínűséggel csak áldozat volt a történetben.  Azonban a vad elképzelések, a hajmeresztő teóriák kifogyhatatlanok, s bárki bármit mond, mindig lesz egy ügyes magyarázat a történtekre, még ha igen nyakatekert is.

Pascuala műve az egész

Nem zárható ki teljes bizonyossággal. Ne feledjük, ő volt az első, aki hallotta a hangot, és a legtöbbször, mikor az entitás jelet adott magáról, mindig a közelben volt. Persze ennek ellentmond, hogy egyszer Pascuala-t elküldték a közeli tóhoz, ami alatt a paranormális jelenség tovább folytatódott. Milyen indítéka lehetett volna? Észérvekkel alátámasztható semmiképp, ebben a legtöbb pszichiáter egyetért. Marad tehát a „fedő sztori”: Pascuala pszichésen megviselt nő volt, akire később időszakos hisztéria rohamok törtek rá, mindemellett valamily véletlen folytán még a tudatalatti hasbeszélés képességére is szert tett. Ha ezt a verziót, mint teóriát nézzük, nyilvánvalóvá válik, hogy igen gyönge lábakon áll. Ennek ellenére máig ez a hivatalos sztori. Félreértés ne essék, nem azt állítjuk, hogy ne lehetne igaz, pusztán azt, hogy mint teória, igen kétséges. Túl kétséges ahhoz, hogy egyetlen és kizárólagos magyarázatként elfogadjuk.

Városi legenda

Bár kicsi a valószínűsége, nem árt számításba venni ezt a lehetőséget is. Az egész feltételezés arra alapul, hogy a zaragozai incidens meg sem történt, az egészet csak kitalálták. Hogy kik? Nem tudni, talán unatkozó egyetemisták, esetleg riogatni vágyó felnőttek. Egy biztos, ha így volt, profi munkát végeztek, mert máig nincs bizonyíték arra, hogy valóban csak városi legendáról lenne szó. Éppen ellenkezőleg! Az új épület neve, a korabeli dokumentumok, újságcikkek, valós, leinformálható személyek, mind-mind érvek amellett, hogy tényleg valós történetről van szó.

Technikai átverés

Az talán már többekben felmerült, mi van, ha a rejtélyes hang nem volt más, mint egy ügyesen megszervezett technikai átverés? A síron túlról hallatszó hang valóban a kandalló belsejéből jött, de nem természetfelettit kell mögötte keresni, hanem valamiféle hangfelvevő szerkezetet, rádiót, diktafont, esetleg egy kezdetleges telefont. Ezt a szerkezetet bármikor észrevétlenül kicsempészhető volt, ezért nem találta meg soha senki még annak ellenére sem, hogy az egész épületet feltúrták. E teória gyengesége azonban, hogy az akkori (ne feledjük, 1934-et írunk) elektronikus eszközök gyerekcipőben jártak, és túl nagyméretűek voltak ahhoz, hogy a csalást bárki tudta nélkül végre lehessen hajtani. Arról nem is beszélve, hogy vajon hogy oldották meg azt, hogy a hang által adott válaszok mindig „szinkronban” legyenek a kérdezővel, ill. az adott helyzettel.

Paranormális jelenség

Az sem elképzelhetetlen, hogy ténylegesen paranormális jelenség állt a háttérben. Mára semmi sem maradt az eredeti épületből, mert azt évtizedekkel ezelőtt lebontották annak reményében, hogy az entitás soha többé nem tér vissza kísérteni. A helyére emelt, és még ma is álló új komplexum neve azonban egyértelmű utalást tesz a velőtrázó múltra. „Duende” (angolul Goblin), áll a falakon nagybetűkkel kirakva, ami emlékezteti az embereket a 80 évvel ezelőtt felbukkanó síron túli hangokra.

Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Barnabási László
http://legendavadasz.blog.hu

KÍSÉRTETJÁRTA HÁZAK, VÁRAK

2012.04.16

— Jelenéseket és furcsa légkört a legkülönfélébb helyeken tapasztaltak már az emberek. Sokféle formát ölthetnek, az élőket figyelő barátságos halottól egészen azokig, akik rosszindulatúak, bosszúszomjasak. Van azonban néhány olyan eset, amely a leghíresebbek és legtitokzatosabbak közé tartozik.
 

A rosenheimi poltergeist

Az 1960-as évek végén furcsa dolgok történtek a német Rosenheim egyik ügyvédi irodájában. Csörgött a telefon, de ha felvették, gyakran süket volt vagy megszakadt a vonal beszélgetés közben. A telefonszerelők semmilyen hibán sem találtak, ahogy arra sem leltek magyarázatot, miért regisztráltak több mint hatszáz hívást a pontosidő-szolgáltatásra, miközben valójában senki sem telefonált oda. Minden ok nélkül lámpák kezdtek himbálózni, fénycsövek és izzók csavarodtak ki vagy robbantak fel, képek és bútorok mozdultak el a helyükről. Sem a villanyszerelők, sem a rendőrök, sem a fizikusok nem találták meg az okát.

Egy parapszichológus professzor azonban tisztában volt azzal, hogy a poltergeist-féle tevékenységet általában fiatalok okozzák tudtukon kívül. Felfedezte, hogy a romboló pszichés energia egy 18 éves alkalmazottól, Anne-Marie Schneidertől ered, aki utálta a munkáját.

A belmezi arcok

A professzor egyike volt azoknak a nyomozóknak, akik kudarcot vallottak a hátborzongató rejtély megfejtésében: miért tűnnek elő az arcok a Pereira család házának padlóján, a spanyolországi Belmezben. A jelenségekről fényképek, televíziós felvételek készültek, sorban álltak a turisták, hogy szemügyre vehessék őket, kísérleteket végeztek rajtuk. Felásták az egész padlót − emberi csontok és két fej nélküli csontváz bukkant elő. A maradványokat keresztény temetéssel elföldelték, de az arcok ezt követően is újra és újra előtűntek. A hangfelvevő készülékek fájdalmas kiáltásokat rögzítettek: „Igazságot”, „Ez fáj!”, „Ki akarok menni!”. 2004-ben eladták a házat. Az arcok jelenlegi állapota ismeretlen.

A rejtélyes winchester-ház

A 19. század végén Mrs. Sarah Pardee Winchester kettős örökséghez jutott − a Winchester fegyvergyárból származó vagyonhoz és a bűntudat terhéhez. Amikor meghalt a férje, egy médium azt közölte vele, hogy a fegyverekkel meggyilkoltak szelleme nem lel nyugalmat. Egyetlen gyógyír létezik: olyan házat kell építenie, amely sosem készül el. 1884-ben vásárolt egy tanyaházat San Joséban, és építőmunkások csapatait vette alkalmazásba, akik 38 éven át, egészen a haláláig az ő tervei alapján dolgoztak minden egyes napon. Hatalmas, bizarr kastélyt emeltek 160 szobával, 40 lépcsőházzal (némelyik nem vezet sehova) és 467 ajtóval (némelyik falra nyílik). Nem bizonyított, hogy kísértetjárta a ház, bár Sarah meg volt győződve erről, és gyakran beszélt is a szellemekhez.

A ház egyébként igen különc építmény, amelynek számos eleme megelőzte korát. Ma már nyitva áll a turistacsoportok előtt − így mindenki saját maga döntheti el, vajon járnak-e benne kísértetek.Várak, kastélyokA várak és a kastélyok gyakran játszottak központi szerepet országuk történelmében. Bár a kastélyok többnyire barátságos,parkos környezetben fekszenek, azért épültek, hogy az uralkodói hatalmat hirdessék, és koronként heves ármánykodás folyt bennük. A várak egyaránt reprezentálnak királyi és katonai hatalmakat, többségükhöz mélybörtön tartozik, amely egykor kegyetlen szenvedések színhelye volt. Ilyen környezetben nem meglepő, ha kísértetekre, bolygó lelkekre vagy a múlt visszhangjaira bukkanunk.

A londoni Tower kísértetei

Anglia fővárosában, Londonban, a Temze partján áll a 11. századi Tower erődje, a Föld talán egyik leghírhedtebb kísértetjárta helye. Várbörtöneiben foglyok ezreit őrizték, köztük királyokat, királynőket, hazaárulással és eretnekséggel vádolt embereket. A kínzások és kivégzések mindennaposak voltak. Az arisztokráciát a Zöld Toronyban fejezték le, a közembereket int a Tower Hillen, a fejeket pedig elrettentésül kampókra tűzték.

Nem meglepő tehát, hogy olykor sikolyokat, sírást és járkálást hallani benne, és időről időre kóbor jelenések tűnnek fel folyosóin. Az őrök jelentéseiben szerepelnek kövek, amelyeket nem tudni, ki hajított el, egy hatalmas bárd árnya, amely a Zöld Torony felett lebeg, továbbá fej nélküli alakok. Egy 1815-ös feljegyzés szerint egy őr összeesett és meghalt, miután egy nagy barnamedve kísértetével találkozott.

Versailles

Franciaországban, Párizs mellett, a versailles-i kastély hatalmas parkjában áll a Kis-Trianon − számtalan nyugtalanító jelenés színhelye. A legkorábbi találkozást a 19. század végén jegyezték fel, a legfrissebb talán éppen a mai látogatókat hökkenti meg.

Sokan figyeltek fel egy nőre, akit Marie Antoinette-nek véltek. (Marie Antoinette életében nagyon szerette a Kis-Trianont. Az ő ízlése szerint bútorozták be a szobákat, és a környező parkot is az ő tervei szerint alakították ki.) Némelyek 18. századi ruhákat viselő munkásokra lettek figyelmesek, és ami talán a legkülönösebb, olyan erdőséget és házakat láttak, amilyenek kétszáz éve nem találhatók arrafelé. Úgy tűnik, hogy a francia forradalom előtti tájkép tér vissza a jelent kísérteni. Vagy a megfigyelő csusszan vissza néhány pillanatra a múltba?

Forrás: Nőiportál.hu
Beküldte: Oltyán Edit
Közzétette: Molnár Ferenc

ELEMENTÁLOK AZ ASZTRÁLTÉRBEN

2012.01.08

Elementálok az asztráltérben

Az elementálok a természetben létező olyan asztrális lények, melyeknek nincs lelke és részben intelligensnek látszanak a viselkedésük miatt. Az okkultisták szerint az ember minden gondolata megjelenik az asztráltérben, ahol aktív, tőle részben független lénnyé válhat azáltal, hogy összekapcsolódik (egyesül) egy elementállal.

Az ilyen elmeszülte teremtmények jellemzői (viselkedése, erőssége, kinézete) nagyban függenek az őket létrehozó gondolattevékenységtől. A jó gondolat aktív, jótékony erőként, a gonosz pedig kártékony démonként él az asztráltérben. Az ember tehát jobbára tudatlanul benépesíti a környezetét, telíti a képzelete, vágyai, ösztönzései és szenvedélyei szüleményeivel. Ez, mint valami áramlat az erősségével arányosan hat minden vele kapcsolatba kerülő érzékeny szervezetre (más elementálokra, élőlényekre). A buddhizmusban ez a karma, a cselekedet és következményének megnyilvánulása. A kellő szinten beavatottak törekszenek rá, hogy tudatosan hozzanak létre elementálokat, míg a többi ember öntudatlanul vetíti ki őket.
A Föld asztráltere zsúfolva van olyan elementálokkal, melyek hasonlók az ember vágytestét alkotókhoz, és amelyek az alacsonyabb rendű állatok egyszerűbb vágytestét is alkotják. Az ember az elementálok segítségével képes kapcsolatba kerülni minden körülötte lévő, számára vonzó vagy visszataszító tárggyal. Akaratával, érzelmeivel, vágyaival folyamatosan befolyásolja az elementálokat, amik érzékenyek az ember gondolataira, érzéseire. Az ember vágyteste egy segédeszköz ebben a folyamatban.
A gondolatok mentális képeket alkotnak, melyek a pszichikai világ anyagából, gyorsan rezgő atomokból állnak. Ezek a rezgések minden olyan lényben érzéseket keltenek, amelyek képesek azokat megfelelően feldolgozni. Ennek révén vonzzák magukhoz a megfelelő rezgésű elementálokat.
 

  AZ ELEMENTÁLOK KELETKEZÉSE
Az univerzum teremtésében szó szerint minden lélek részt vesz, méghozzá közvetlenül gyarapítva a világot a gondolataival (információ, modulált hullámtér), tetteivel (energia, a létező dolgok fizikai mozgatása) és anyagával (keltett részecskék). A lélekbarionok szinte folyamatosan szülnek, bimbóznak magukból anyagi részecskéket. Neutronokat és neutrinókat, melyek leválnak a lélek hardverjéről és elkeverednek a fizikai világ atomjaival, kölcsönhatásba lépve velük. A fény gerjesztő hatására elbomlanak protonra és elektronra, vagyis hidrogén lesz belőlük. Ez kémiai kötést létesíthet más atomokkal vagy kidiffundálva az emberi testből, a Föld alacsony gravitációja miatt megszökik a világűrbe. Erről korábban már volt szó az Élő hidrogén a Naprendszerben című írásban az Eseményhorizont 2002. évi anyagai között.
Az ember gondolatai és érzései, amik a tapasztalás során a szellemének információs mátrixát gyarapítják, illetve az emlékezés során frissülnek benne, közvetlen fizikai hatást gyakorolnak a lélekbarionra. Minden információ az időforrások által kisugárzott időhullámok modulációjának felel meg, aminek mozgató ereje van. Megváltoztatja minden elért időforrás rezgésállapotát (perturbálja azt). Ennélfogva a lélekben kavargó gondolatok és érzések befolyásolják a lélek hardveres szerkezetét, felépítését és működését. Ennek egyik következménye az, hogy képesek vagyunk mozgatni az asztráltestünket és a fizikai testünket, vagyis befolyásolni tudjuk a környezetünket.
A lélekbarionról leváló részecske saját rezgésképét döntően a keletkezésének pillanatában a forrásait érő deformációk határozzák meg. Dominánsan az, hogy miről gondolkodott a lélek (mint a hozzá legközelebb lévő és legnagyobb hatású rendszer), illetve milyen érzések uralták a szellemét. Ezek a rezgések beleíródnak a bariont keltő időrendszer elemeibe és tartósan megmaradnak. Úgy is mondhatjuk, hogy a részecskék, mint külső tárolók magukba zárják és megőrzik a keletkezésük pillanatában beléjük írt információkat. Ez egyfajta korlátozott tudatosságot, látszat intelligenciát is kölcsönöz az anyagnak, ami belőle kisugárzódva, tehát a saját gravitációs hullámképére finom háttérzajként ráülve befolyásolja a környezetét.
Az intenzív érzések és gondolatok eredményeként kibocsátott részecskék később hajlamossá válnak arra, hogy összeálljanak felhőszerű képződménnyé, anyagcsomóvá, ami a beléjük írt információs tér erejének engedelmeskedve független életbe kezdhet. Önállóan mozog, reagál a környezetének hatásaira, magához hasonló alaprezgésű részecskékkel táplálkozik és növekszik, erősödik, formálódik. Ezeket a teremtményeket, az ember vágyainak, teremtő képességének működése során keletkező, és róla leszakadó rendszereket hívjuk általában elementáloknak.
Elementált minden lélek szül, az isteni, emberi, állati és növényi lelkek is, változó mennyiségben maga köré a téridőbe. Végsősoron az egész anyagi univerzum a lelkek teremtménye, korábban kibocsátott anyagfelhő, mely az évmilliárdok alatt hatalmas mennyiségűre nő és bonyolult struktúrákba szerveződik, bolygókat, csillagokat, porfelhőket alkotva. Mégsem hívjuk az egész teremtést elementálnak, mivel ezt a fogalmat (szűkebb értelmében) csak azon teremtmények számára tartjuk fenn, melyek a beléjük íródott információnak engedelmeskedve mozognak és cselekednek. Tulajdonképpen mágikus robotokról van szó, amik korlátozott felfogó és megértő képességgel rendelkeznek és képesek az alkotójuk tudatos irányításától függetlenül tevékenykedni a világban. Mivel többnyire rendkívül hígak, a fizikai világban csak ritkán látjuk őket (parajelenségek). Az asztráltérben viszont sokkal könnyebben észrevehetők a lelki érzékelésünk segítségével.
Az, hogy egy elementál mennyi ideig marad fenn, számos tényező függvénye. Fizikailag hasonló a helyzete, mint a homeopátiás gyógyszereknek, amiket a készítésük után a külső környezet zavaró hatásai felülírhatnak, tönkretehetnek. Az erősebb hő és fényhatások elzajosíthatják a részecskefelhő belső információ tartalmát. A témát részletesen lásd: A homeopátia működése című írásban az Eseményhorizonton a 2004-es év anyagai között.
Az elementál ugyan védekezik a felejtés ellen, elmenekülve a számára veszélyes hatások elől, másrészt a táplálkozással, hasonló információ tartalmú részecskék bekebelezésével erősíti önmagát, de ettől még nem válik sem halhatatlanná, sem sebezhetetlenné. Ha információsan letörlődik, akkor hulladék lesz belőle, szétesik (mint az ember teste) és a világegyetem anyagát fogja alkotni a teremtési ciklus végéig. Más lények, elementálok táplálkozhatnak is belőle, tehát kialakul egy asztrális ökoszisztéma (nem bioszféra!), ahol a nagyobbak megeszik a kisebbeket és uralják az általuk bejárt territóriumot.
Az elementálok elsősorban a teremtőjükből szeretnek táplálkozni, ezért az őket szülő lélek közelében maradnak, mint valami szellem. Folyamatosan kísérik és befolyásolják, hogy minél többet gondoljon és érezzen olyat, amilyet az elementál létrehozásakor tett. A frissen kibocsátott (modulált) részecskéket pedig magukba szívják és egyre nőnek, erősödnek. Tulajdonképpen olyan élősködőkről van szó, amiket az ember maga hoz létre magából, jobbára tudatlanul.


AZ ELEMENTÁLOK MŰKÖDÉSE

Az elementálok az ember vágyainak, szándékainak asztrális, finomanyagi struktúrába rendeződő manifesztációi. Rengeteg fajtájuk van és nagyon sokmindenre használjuk őket, jobbára nem tudatosan. Segítenek megvalósítani a teremtésünket, mint tőlünk függő, általunk irányítható perifériák, kivetített információs mátrixok. Ez független az erkölcsi ítéleteinktől és tudatos elképzeléseinktől, tehát a lelkünkben zajló természetes információs folyamatokat tükrözi, amit viszont a külső környezet befolyásol a tapasztalatokon keresztül (jó vagy rossz irányokba).
Egyes elementálok például akkor keletkeznek, ha az ember tudatában (szellemének információs mátrixában) a traumák (fel nem dolgozott tapasztalatok) emléktartománya szoftveresen, pszichikailag elkülönül a többi emléktől. Leválik a személyiség egészéről. Benne marad a lélekben (hardverben), de tudatosan nem hozzáférhető (olyan könnyen) a tudat számára. Ezek a részek hajlamosak teljesen leszakadni a személyiségről (elfelejtődni), de közben fizikailag önállósodhatnak. Mintegy átíródnak a kibocsátott anyagi részecskékbe, hogy elementálként folytassák tovább létüket, kitagadott tapasztalatként.
A pszichikai és fizikai asztráltér így ezen elkóborolt, elveszett tapasztalatok gyűjtőhelyévé válik, amivel az álmodás, testen kívüli élmény vagy a halál során találkozhat a lélek. Mivel többnyire a számunkra rossz dolgokat választjuk le magunkról (az információs szemetet), ezért az elementáljaink többsége a számunkra rossznak, gonosznak, negatívnak tűnik, amikkel igen kellemetlen szembesülni. Félelmetes élmény, hogy amit korábban sikeresen kizártunk (disszipáltunk), elfelejtettünk a lelkünkből, az nem szűnt meg, hanem visszajár kísérteni, mint valami démoni teremtmény és fenyegeti a lelki békénket. Az efféle negatív elementálok aktívan befolyásolják a gondolkodásunkat, érzéseinket, reakcióinkat, végsősoron az egész életünket. Ha a lélek gyenge, nem képes uralni önmagát a tudása révén, akkor teljesen ezen kivetülések uralma alá kerülhet. A karmája utóléri és legyőzi őt, beteljesül rajta a sorsa - szoktuk mondani ilyenkor.
A halál során a lélekben az egész életének minden információja (emléke) lefut, újra tudatosul alig egy másodperc alatt. Ennek során felbukkannak az összes kibocsátott elementálok és lehetőség van ezek visszacsatolására, felülírására, azaz megváltására a kitaszított létükből. Ez egy információ feldolgozási folyamat, ami korábban is elvégezhető, még az élet során akár többször is. A dolog lényege, hogy újra tudatosítani kell a traumás élményeket (ez a mágiában az elementál "megnevezése") és meg kell emészteni őket, azaz túltenni magunkat rajtuk. A kibocsátott elementálokat vissza kell hívni és az anyagfelhőket információsan felülírni, megfosztva őket korábbi tartalmuktól, rezgésképüktől. Ezt nevezik az indián varázslók az összegzés folyamatának, amely során az életünkben szanaszét hagyott energiákat kell visszaszívnia az embernek önmagába.
Az elementáljainak visszaolvasztása nélkül nem képes a lélek átjutni az élete megítélésének folyamatán, vagyis megreked a köztes létben. Nem mehet tovább a mennyország irányába, amíg nem tisztázta magában a saját életével kapcsolatos eseményeket, nem rendezte el a dolgait maga mögött. Az elementálok a megváltásuk, információs letörlődésük után szétesnek, anyagfelhőjük ugyanúgy elkeveredik a környezet atomjaival, mint a lebomló fizikai és asztráltest. Tehát a cél végsősoron az anyagi burok levedlése, a megszabadulás a testi léttől. A mesterek számára az egész folyamat csak néhány másodpercig tart, mivel ők tudatosan élik az életüket és gyorsan képesek a saját elementáljaikat megváltani. Mások évszázadokig is elszöszmötölnek a feladattal, nyugtalan kísértetként kóborolva addig az asztráltérben. A fenntartási rendszer angyalai segíthetnek a folyamatban, elmagyarázva a technikai részleteket, de nem erőltetik a dolgot, mivel az sok esetben igen kellemetlen, sőt fájdalmas élmény az illető számára. Ahogy mondani szokás: szarnak és bajnak senki sem akar a gazdája lenni.
A köztes létben ragadt lelkek tehát alapvetően nem gonoszak, csak nincsenek tudatában a saját leszakadt személyiségfoszlányaiknak (árnyaiknak, sötét oldaluknak), amik viszont viselkedhetnek gonosz lény módjára. Az elementálok a korlátozott információ feldolgozó képességük miatt rosszul tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, mivel nem igazán intelligensek. Persze egy intelligens lélek intelligensebb elementált kelthet, mint egy tudatlan, de mivel az elementálnak nincs lelke (központi információ feldolgozó egysége), ezért a lehetőségei, mint egy fémrobotnak is, erősen korlátozottak. Jobbára csak táplálkoznak és manipulálnak, a születésüktől fogva meglévő képességeik révén.
Amennyire tudjuk, az állatok és növények nem rekedhetnek az asztráltérben a saját elementáljaik miatt, mivel nekik nem kell megítélniük a saját életüket. Az ítélet a gondolkodó, tehát intelligens lelkek sajátja, vagyis az embereké és isteneké. Az állati lelkek azonnal tovább haladnak a saját tranzitterük (mennyországuk) felé, ahonnan az őket felügyelő angyalok irányítása szerint, a maguk menetrendje alapján újraszületnek. A kibocsátott elementáljaikról az angyalok gondoskodnak.
Az elementálok nem csak a gazdájukból képesek táplálkozni, információt és anyagot vételezni a fennmaradásukhoz, hanem másokból is, amennyiben azok hasonló rezgéseket termelnek. Ezeket a lényeket nevezzük asztrális vámpíroknak, szellemi élősködőknek, démonoknak (incubus, succubus) - kultúrkörtől függően. Mivel az elementálok képesek egymást bekebelezni, ezért idővel létrejönnek kollektív elementálok is az asztráltérben, amik uralni fogják a környezetüket és képesek sok emberre egyszerre rátelepedni.
Nem csak az egyes népcsoportoknak, hanem az egész emberiségnek is vannak ilyen, kollektív tudatlanságba, felejtésbe taszított kísérői. Ők, pontosabban ezek az emberiség közös démonai, a múltban leválasztott rémei, amik befolyásolják a globális folyamatokat. Háborúkat képesek kirobbantani, tömeghisztériát okozni, parajelenségeket kelteni, sőt természeti katasztrófákat is előidézhetnek annak érdekében, hogy az emberek a számukra kedvező információ tartalmú részecskéket árasszák magukból (félelem, rettegés, gyűlölet, elutasítás, önzés, agresszió, stb), amiket aztán magukba szívhatnak.
A médiaipar szintén ezek terméke és kiszolgálója azáltal, hogy szuggesztíven rákényszerít a társadalomra bizonyos gondolkodási mintákat, értékrendet és viselkedést (konformizál, uniformizál, leköti a figyelmet, stb). Az ilyen kollektív démonoktól csak a lélekcsoport felettes vezetője, istensége képes az emberiséget megváltani, s egyben átprogramozni a közösség gondolkodását, hogy ne etesse tovább a "fejére nőtt" teremtményeit. Az emberiség addig nem képes feljebb lépni a lelki fejlődésében, amíg szembe nem néz a saját démonaival, a teremtési ciklus során felhalmozott szemetével. Erre legkésőbb az ítélet napjáig sort kell kerítenie, ami nagy lelki traumák és fájdalmas visszaemlékezések formájában manifesztálódik a társadalomban. Ezt a folyamatot hívjuk az utolsó idők csapásainak, katasztrófáinak.

 TALÁLKOZÁS EGY ELEMENTÁLLAL

A folyamat megértése érdekében közöljük az egyik kollégánk visszaemlékezését arról, milyen élmény volt a számára találkozni egy idegen (nem saját keltésű) elementállal, ami táplálkozni akart belőle.:
"Éjszaka, alvás közben történt velem a következő különös dolog. Épp odakint csavarogtam, kívül a testemen az asztráltérben, amikor egy erdei környezetben megtámadott valami. Mindenféle előzmény nélkül a jobb vállamra erős szorítással rátapadt egy amőbára emlékeztető, macska méretű lény. Élőlénynek nézett ki, valami állatszerűségnek, de nem volt intelligens. Komoly fájdalmat okozott, ahogy megpróbált az áttetsző csápjaival a nyakam és a fejem felé tapogatózni. Valószínűleg az asztráltestemből akart táplálkozni, energiát vagy anyagot vételezni tőlem, belőlem.
 
Sosem találkoztam korábban még ilyen lénnyel, sőt hasonlóval sem. Viszont régen olvastam róla Carlos Castaneda egyik könyvében, aki Don Juan tanításait közzé téve azt állította, hogy vannak a Földön olyan lények, amik az "emberi tudomással" táplálkoznak. Sem én, sem az ismerőseim nem láttak még ugyan ilyen lényeket, de talán rosszul értelmeztük az indián varázslók leírását. A tudomással való táplálkozás lehet az aurában tárolt energia elszívása is. Asztrális energiavámpír lényeket, lélektelen elementálokat ismerünk, és szükség esetén el is tudunk velük bánni, hisz ez a mágusok képzéséhez hozzátartozik, mint alapvető technika.
Mivel a lény igencsak mohón viselkedett, és fájt is a kéretlen közeledése, úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőle. Bal kézzel megragadtam a lényt, aminek semmilyen érzékelhető tapintása nem volt, tehát igen híg lehetett szerkezetileg. Letépve magamról messzire elhajítottam. Csíkos nyomokat hagyott rajtam, nem csupán a bőrömön, hanem belül az asztráltestemben is, amiket gyorsan begyógyítottam. Utólag átvizsgálva magam nem tapasztaltam, hogy a fizikai kullancsokhoz hasonlóan pl. megfertőzött volna valamivel. Főként azért nem, mert az asztráltérben nincsenek mikrobák (vírusok, baktériumok, gombák, egysejtűek).
A lény lopakodva támadott, a paravédelmi rendszerem semmit sem jelzett előre. Valószínűleg azért, mert nem valós, hanem virtuális (pszichikai) lény volt, amit valaki valamiért rámuszított, esetleg magától támadott, mert éhes volt. Ha lelkes lény lett volna, már messziről kiszúrom, de nem észleltem semmi lélekjelenlétet, se gondolatokat, se komplex tudatosságot. Ha másra nem is, de arra jó volt ez a találkozás, hogy gyakorlatoztassa a paravédelmi rendszerem."
Idézet egy másik kollégánktól: "Egy látó barátom mesélte, hogy ő kétszer látott már ehhez az amőbához hasonlót. Az egyik egy lélek volt, aki megszállt egy embert és ilyen amőbás jellegű energianyúlványokat fejlesztett ki, hogy rátapadhasson. A másik egy cicához hasonlított, de nem a megjelenésében, hanem a viselkedésében. Erről kiderült, hogy egy elementál. Sok emberre szoktak rátapadni effélék, egyszerűbb elementálok vagy bonyolultabbak, amik részben intelligensen viselkednek. Egyes fejlettebb átkok szintén elementálok formájában támadják meg a célpontjukat."

 ELEMENTÁLOK A TEREMTÉSBEN

Az elementálok keltődése fizikailag hasonló ahhoz a folyamathoz, ahogy az Isten (Mindenható térszerán) szüli a lelkeket. Amilyen információs állapotban van közben az isteni lélek, olyan típusú, alap információ tartalmú lelket szül. Ezért lesznek egyesek tehetséges harcosok, mások tudósok, vezetők, szülők, munkások, gonosztevők, stb. "Nem mindenkit teremt az Isten jókedvében." Így már érthető a mondás.
Az isteni lelkek által teremtett különféle elementálokat hívjuk természet szellemeknek, amik a sziklákban, hegyekben, felhőkben, folyókban laknak, de bárhol másutt is előfordulhatnak. Ezek valójában a különböző feladatokat ellátó istenek szándékainak megvalósítói, végrehajtói. Sokkal erősebbek, intelligensebbek és hosszabb életűek, mint az emberi elementálok. Ezek között is vannak jók és rosszak, a szónak abban az értelmében, hogy különféle hatásokat váltanak ki a világban (teremtenek vagy pusztítanak). Ezek nem angyalok, de nem is démonok, bár sokan összetévesztik őket velük.
A lélekről leváló részecskék javarészt beépülnek a fizikai és asztráltestbe, illetve az anyagcsere révén idővel elhagyják azt és elkeverednek a természetben, beépülve más élőlényekbe. Ha ezek a barionok újabb, még kisebb részecskéket szülnek, azok is hordozni fogják a keltőjükre jellemző információkat. Így tükrözi az egész teremtés a keltő Isten gondolatait és szándékait, több megvalósulási lépcsőn (manifesztációs formán) keresztül.
Minden teremtményt (lelkeket, részecskéket, elementálokat) időszálak kötnek össze a teremtőjével (az Istennel, illetve a felettes létező lélekkel). A szálakon át ugyan oda-vissza folyamatosan átmegy minden információ, de csak erősen szűrve (1D-sre redukált formában). Emiatt az információ hatásában legyengülve, háttérzajként perturbálja a szál túloldalán működő időhurkot. Vagyis a térben eltávolodó teremtmények nem követik szorosan a lélekben zajló információs változásokat. Emiatt hosszasan megőrzik a születéskori állapot lenyomatát az alkotójukról, valamint önálló változásokon mennek keresztül (akár a felismerhetetlenségig megváltozhatnak). Ettől tűnnek a teremtmények önállónak, mintha szabad akaratuk lenne, ami független az alkotójuk szándékától. Valójában a teremtésben senkinek, egyetlen teremtménynek sincs igazi szabad akarata, hisz ezt az akaratot mindenki a teremtőjétől kapta. Rajta keresztül nyilvánul meg az isteni szándék, legfeljebb ennek nincs tudatában, mert nem megvilágosodott az illető.
Az elementálok pszichikailag olyannak látszódnak, amilyen információ tartalmuk van. Fizikailag viszont olyannak (ha lélekkel látva közvetlenül a gravitációs hullámterüket figyeljük), amilyen felhőt alkotnak a részecskéik. A kettő akár gyökeresen eltérhet egymástól, ezért nem tudnak megegyezni sokszor a látók és varázslók abban, hogy mik is azok a dolgok, amiket látni szoktak. Ezen csak gyakorlással és a látott dolgok megbeszélésével lehet segíteni (meg kell állapodni abban, hogy mi micsoda).
Szigorú fizikai értelemben véve az elementálok, amik a keltőjük vágyait, félelmeit, információ tartalmát (részben) hordozzák, csak azért tapadnak a gazdájukra (vagy másokra), mert a saját holografikus hullámterük vonzó interferenciába kerül az illetővel. A hasonló a hasonlót vonzza alapon találják meg célpontjukat és szegődnek hozzá. Ebben az értelemben a működésüket nem is tekinthetjük igazi élősködésnek, csak fizikai jelenségnek, a teremtés egyik érdekes mellékhatásának.
Mivel az interferencia többnyire csak részleges vonzást jelent a gyakorlatban, ahogy két lelkes ember kapcsolatában is vannak vonzó és taszító tulajdonságok, úgy itt is lesznek problémák. Az elementál a vonzó rezgések révén kapcsolódik és ragaszkodik az "áldozatához", miközben a taszító rezgéseivel zavarja, fárasztja, rémiszti az embert. Hasonlóan ahhoz, ahogy a múltunk egyes emlékei is nyomasztanak minket, ha valamiért eszünkbe jutnak, az ilyen teremtmények sem feltétlenül kellemesek a számunkra.
Ha az emberi lélekbarion képes lenne további lelkeket szülni magából, kellő szintű tudatossággal akár ezzel is elláthatnánk az elementálokat, kylkhort készítve, ahogy az istenek csinálják ezt velünk. Mivel mi az ő "lelkes" elementáljaik vagyunk. Megfelelő mágikus ismeretek birtokában tehát az elementálok rengeteg mindenre felhasználhatók, de az efféle varázslatok ismertetése meghaladja a cikkünk kereteit, ezért eltekintünk tőle.
Az élőlények, mint disszipatív struktúrák a működésük során állandóan termelnek magukból ilyen "hulladékokat", ezért teljesen fölösleges bárkinek is azon erőlködnie, hogy ne hozzon létre teremtményeket. Másfelöl, ahogy azt Theodore Sturgeon sci-fi író mondta hajdanán: "Minden mű kilencven százaléka szemét".

 AZ ELEMENTÁLOK KÉPZŐDÉSÉNEK INFORMÁCIÓGEOMETRIAI MODELLJE

A tudatunk operációs rendszere a tapasztalás során folyamatosan asszociációkat alakít ki a bejövő információkkal kapcsolatban. Minden amit éppen érzékelünk, felidéz bennünk mindent, amire emlékeztet az addigi életünkből. Ha látunk egy piros pöttyös bögrét, a bögre fogalma a szellem információs mátrixában (az én saját világomban) tartalmazni fogja a piros pöttyös labda képét is. Továbbá a labdázás örömét vagy azt a kellemetlenséget, hogy nagyon megrúgott a bátyám a piros pöttyös labdával. Egyszóval minden eseményt az életemből. Minden pillanatban felépül tehát (közel fénysebességgel) egy asszociációs mátrix, ami meghatározza a tapasztalásomat, s egyben az érzékelésemet, a felfogásomat a világommal kapcsolatban.
A hétköznapi tudatállapotban a tudatnak időre van szüksége a mátrix felépítéséhez, mert lelassítva működik. Azzal a csökkentett sebességgel, amit a nagy és tohonya fizikai test irányítása a születésünktől fogva megkövetel tőlünk. A lélek képes a megszokottnál több százszor gyorsabb gondolkodásra, működésre is, csak éppen nem használjuk ezt a képességünket (néhány profi mestert kivéve).
Az asszociációs mátrix felépítése addig tart, míg a tudati fókusz (figyelem) áthalad az emlékeken és felépíti az aktuális pillanatban érzékelt dolgokhoz kapcsolódó hasonlósági táblázatot. Ennek során hozzácsatolja a friss élményt a személyiség többi részéhez azáltal, hogy asszociációsan kapcsolatba hozza, beköti a tudati mátrixába. Ez a folyamat a gondolkodás, értékelés, ítélkezés, a természetes belső reakció, ami mindannyiunkban folyamatosan lejátszódik és ami csapongóvá, fegyelmezetlenné teszi (szükségképpen) az elménket.

Ha egy élmény túl hirtelen és túl intenzíven zajlik le bennünk (pl.: a tévéfilmben túl gyorsak a kameraváltások, bevillanó képek), akkor nincs ideje a tudatunknak felépítenie az asszociációs mátrixot. Így nem tudja kellő pontossággal becsatolni az élményt az emlékmátrixába, ami "lógni fog" a puszta regisztrációs tárolóban. Más néven (ahogy a pszichológusok mondanák) a tudattalanba kerül. Maga a tudattalan azért tudattalan (vagy tudatalatti), mert a tudat normálisan nem látja. Nem mutat rá asszociációs link vagy csak kevés (az időrendi beágyazódás kapcsolata). Másrészt nem vezet ki belőle asszociáció, ha mégis odajut a figyelmünk, vagyis semmi nem jut az eszünkbe róla. Sehová sem tudjuk tenni az élményünket.
Ennek a folyamatnak lesz egy speciális esete a tudathasadás (skizofrénia), amikor a tudat két vagy több elkülönült személyiségterület között kapcsolgat. Mintha több szellem (szoftver) futna párhuzamosan, de időosztással (felváltva) a lélekben (hardver) és vetélkednének az irányításért, amennyiben valahogy tudomást szereznek egymásról.
A reinkarnáció (a feltudati törléssel való újraszületés egy új környezetbe) tipikusan skizofrén viselkedés a lélek számára, mert a korábbi életeinek személyiségei és emlékei háttérbe szorulnak. A tudatalattiba, ami fizikailag a lélek centrumának, az öt dimenziós szentélynek felel meg. Ugyanígy az Isten számára megnyilvánulni a teremtményein keresztül szintén skizofrén állapot, amikor egy konkrét léleknek képzeli magát, megfeledkezve önnön eredeti természetéről. Az előző életekre való visszaemlékezés képessége pontosan ezért jár együtt a megvilágosodással, mert segít a személyiségnek felfogni a tényt, hogy ő nem egy önálló és elszigetelt létező (információs mátrix), hanem egy sokkal nagyobb, bonyolultabb és öregebb rendszer lokális terméke. A megvilágosodási folyamat célja tehát az, hogy az Isten öntudatára ébredjen a teremtményében (istenemberré válás).
Ebből az irányból megközelítve a jelenséget azt is mondhatjuk, hogy a léleknek valójában semmi mása nincsen, csak tudatalattija. A tudatfeletti az életében virtuálisan elkülönített (kisebbik) rész, az éppen futó, legfrissebb és legfontosabb információk adatbázisa (mint a programok a memóriában), amire szüksége van az élete fenntartásához. Az énünket azáltal különítjük el önnön nagyobb teljességünktől, hogy definiálunk egy folyamatosan söprő, pásztázó tudati fókuszt, és az azt vezérlő programot, amely rendszerbe próbálja szervezni az élményeket. Ez a vezérlőegység a sokat emlegetett egó (éntudat).
Meditáció közben vagy a testünk halálakor szokott megtörténni, hogy az egónk leáll, megszüntetve az elkülönítést a tudatalattitól. Ekkor a személyiség egész területe (vagy egy nagyobb része) azonnal hozzáférhetővé válik a számunkra, és ez olyan, mint az igazi öntudatra ébredés, felébredés élménye. Tehát a szembenézés az elementáljainkkal valójában nem más, mint az egó leállítása. Ilyenkor elvileg arra is lehetősége nyílik a léleknek, hogy a felismert elementálok anyagát visszaolvassza önmagába, megszüntetve a részecskék további létezését. Az Isten ugyanezt csinálja az univerzum teremtési ciklusa végén, amikor lebontja az egész káprázatot és a rendszer összemegy újra egy pontba.
Ha a lokális személyiség (amely jóval butább az egésznél) az élet ellentmondásai miatt nehéz választások elé kerül, például trauma éri, a belső információ tartalma egyfajta kétpont oszcillációba kezd. Megpróbálja eldönteni, melyik lehetőséget válassza és közben ide-oda jár a végletek között. Amikor sikerül döntenie, a számára jónak tetszőt megtartja, a rosszat leválasztja, azaz tudatosan elhatárolódik tőle. "Én nem vagyok olyan. Sőt, semmi közöm hozzá." A kitagadott részből lesz a tudattalanba kerülő információ, amit leválasztott magáról. Ez benne marad fizikailag a lelkében (szellemként eltárolva), csak nem foglalkozik vele, mint felejtésre ítélt, kellemetlen tapasztalattal. A művelet lényege, hogy segítsen a szemetet eltávolítani (kitakarítani) az információs mátrix fontos, éppen futó részéből, hogy ne vonja el az egó figyelmét más dolgokról.
Az egó megállítása tehát az emlékezés legjobb eszköze. Sokan csak hipnózisban képesek rá, a mesterek számára ehhez nem kell külső segítség. Az indián varázslók ezen műveletet hívják "a világ megállításának". Akik nem képesek megállítani az egójukat, valójában félnek attól, ami ilyenkor bekövetkezik. Félnek a szembesüléssel önnön nagyobbik részüktől, annak jó és rossz emlékeitől. Félnek az identitásuk (hamis önazonosságuk), énképzetük sérülésétől, elvesztésétől, amit szellemi halálnak tekintenek. Ez okozza a ragaszkodást bizonyos külső dolgokhoz, tárgyakhoz, személyekhez, ideákhoz, s válik okozójává a reinkarnálódásnak (a testi léthez való ragaszkodás). Tipikusan olyan helyzetről van szó, amikor a farok csóválja a kutyát.
A külvilág dolgaihoz való ragaszkodás fizikai oka az, hogy az egónak az öndefiniáláshoz szüksége van "horgonyzó helyekre", külső vonatkoztatási pontokra, amikhez képest meghatározhatja önmagát (identifikáció). Ezek az életünk fontos dolgai, amik körül az életünk, a gondolataink és tetteink rendszerint forognak. Értelmet, célt, rendező erőt és támpontot adnak az élethez, a tapasztaláshoz, tehát az elvesztésük katasztrófális következményekkel (sérülésekkel, pusztulással) járhat az egó számára. Csak megfelelő tanulási folyamat révén lehet olyanra formálni az egót, a tudatos ént, hogy az képes legyen külső horgonypontok nélkül is megállni a világban, pusztán önmagára (a benne lakozó isteni tudatosságra) támaszkodva. Az ilyen (megvilágosodott) lelkek éppen ezért nem halnak meg a fizikai testük elvesztésekor, mivel nem az anyagi világ dolgaihoz képest határozzák meg magukat. Számukra semmiféle törést, bajt nem okoz a "halál", amit úgy tekintenek, mint vedlést, a test nevű ruhától való megszabadulást.
Az emlékmátrix tehát nem más, mint a tudatalatti egy aspektusa, praktikus leválogatása. Erre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy elemezhetők legyen az élmények és a lélek okulhasson a tapasztalatokból, azaz tanulhasson, alkalmazkodhasson a világhoz. Az egónak a halálkor azért kell leállnia (mint egy programnak, ami elvégezte a feladatát), mert nincs már tovább szükség a futtatására (test híján).
A fentiekből következik még az az érdekesség is, hogy az egó leállásához nem szükséges előtte feltétlenül szembenézni a tudatalattival, az elementálokkal. Az úgyis automatikusan megtörténik, amint leáll az egó, befejezve futását. A halálkor a lelket vezérlő operációs rendszer a háttérben (tudatalatt) elvégzi az Isten által előírt "kilépési procedúrát". Leválasztja a lelket a testhez kapcsoló időszálakat, összehasonlítja a feltudatban eltárolt információkat a tudatalattiban és a Jupiter akashában őrzött másolatokkal (nehogy hiányozzon valami a helyes ítélethez) és jelzést küld a fenntartási rendszernek (felettes létezőjének), aki szól a halál angyalainak, hogy segítsenek a kilépési folyamatban.
Az egó azonban addig nem tud leállni, amíg vissza nem csatolt az adatbázisába minden kintlévő adatot. Ha erre nincs lehetősége, a folyamat megreked, aminek elkerülésére valahogy felül kell vezérelni a rendszert (erőltetett megszakítás). Ennek két módja lehetséges azon kívül, hogy durván kilőjük az alkalmazást. Vagy segítünk neki begyűjteni az utolsó hiányzó adatokat (szembenézni), hogy a művelet befejeződjön vagy megpróbáljuk rávenni arra, hogy hagyja a begyűjtést és egyszerűen álljon le. Ehhez viszont arra van szükség, hogy az egó ne kötődjön tovább az életének dolgaihoz, engedje el azokat.
Mindkét dolog meg szokott történni akkor, amikor egy (nem kellően gyakorlott) szellemet próbálunk segíteni a továbbhaladásban, miután a testétől elvált és a köztes létben van. A megjelenő angyalok, rokonok próbálják rávenni, hogy ne kötődjön az elvesztett dolgaihoz (feleség, gyermek, szülő, vagyon, stb), hanem menjen tovább bátran a fény felé (azaz álljon le az egója). Ebben segítenek a lélek által szemlélt (imént elhagyott) fizikai világban az élők által elvégzett a temetési szertartások, halott búcsúztató szövegek és egyéb vallási rituálék.
Visszatérve az elementálokra: a lényeg, hogy csak olyan lelkekkel és más elementálokkal tud kapcsolatba lépni, akikkel/amikkel van kapcsolódó asszociációs tartalma. Minden kapcsolatba lépéskor (táplálkozás) az információs mátrixa erősödik, ami újraindítja a belső ciklusát, csak egy nagyobb energiaszinten (erősebben). Ez látszólag fennmaradási törekvésnek és intelligens táplálkozásnak, növekedésnek tűnik, pedig csak egy rekurzív folyamat.
Amikor egy teremtési ciklus a végéhez közeledik, a fejlődésükben lemaradozó lelkek megpróbálnak sietni, hogy minél jobb eredménnyel zárják a ciklust. Emiatt az utolsó időkben általánosan megfigyelhető, hogy egyre gyorsabban zajlanak a társadalmi változások (hajrá a célegyenesben). A dolog mellékhatása, hogy akik nem bírják a tempót, sorra lemaradnak. Az embereknek nincs idejük felnőni szellemileg a kihívásokhoz, amiket a rohanó világ támaszt. A követelmények teljesíthetetlenekké válnak.
Egyre gyorsan zajlanak az események: a közlekedés, a technikai fejlődés, a háborúk, politikai és pénzügyi változások, jogszabály módosítások, a kultúrális átalakulások, népvándorlások, stb. Végül sem egyénileg, sem kollektíven nem tudjuk már tudatosan feldolgozni az eseményeket, vagyis egyre több elementált termelünk ki. A közösséget próbára tevő konfliktusok így sorozatos, értelmetlen és kezelhetetlen (permanens) agresszió, azaz háborúk, nemzetiségi villongások, stb formájában manifesztálódnak körülöttünk. Ezek nem tudatos reakciók a csoport részéről. Erre mondjuk azt, hogy elszabadul a pokol: a fejünkre dől a saját teremtésünk. A megváltónak ebből a káoszból kell kimentenie a lelkeket és erővel felülvezérelni a rendszert.


/esemenyhorizont.hu/

AZ OUIJA-TÁBLA. SEGÍTSÉG VAGY ÁTOK?

2012.01.08

Az Ouija-tábla. Segítség vagy átok? 

A szellemvilággal kapcsolatban talán az egyik legveszélyesebb, legmisztikusabb eszköz. Sokan meglepő dolgokat tapasztaltak a használata során, pedig csak egyszerű válaszokat kerestek.

A táblának számos neve van: beszélő táblának, vagy szellemtáblának is hívják, az angolszász elnevezése után a quija vagy ouija tábla vált népszerűvé.

Hogyan működik?

A tábla maga körülbelül 30 x 45 centis, általában körívben helyezkednek el rajta az abc betűi, a számok egytől tízig, az „igen” és a „nem” szó, valamint legtöbbször egy elköszönés is. Tartozik hozzá egy kis lap (planchette), erre kell helyeznünk a kezünket, és ez mutatja meg a választ.


Amikor felteszünk egy kérdést, a kezünket finoman a planchette-re helyezve mintha öntudatlanul mozgatnánk, így betűről betűre összeáll a válasz. Ha eldöntendő kérdést teszünk fel, a tábla igennel vagy nemmel fog válaszolni, és néha egyáltalán nem hajlandó foglalkozni velünk - ilyenkor a „viszontlátásra” feliraton (már ha van ilyen a táblánkon) áll meg a planchette.

Sokat vitáznak azon, vajon hogyan, mitől működik, de az biztos, hogy akik kipróbálták, mind nagyon intenzív élménynek élték meg. Egyes nézetek szerint a saját tudatalattinkból merítünk ilyenkor, és a válaszok azért is lehetnek meglepőek, mert ezzel a résszel tudatos állapotban nem vagyunk kapcsolatban. Mások a felettes énnel való kapcsolatnak tulajdonítják a működést, ami jól hangzik, de nem magyarázza azokat az igen ijesztő történeteket, amikről sokan beszámoltak a tábla használata után. Aki hisz a szellemvilágban, az meg van győződve róla, hogy az quija tábla segítségével kapcsolatba tud velük lépni.

A táblának számos neve van: beszélő táblának, vagy szellemtáblának is hívják, az angolszász elnevezése után a quija vagy ouija tábla vált népszerűvé. Lényegében arra használjuk, hogy kapcsolatba lépjünk a szellemekkel, vagy megjósoljuk segítségével a jövőt.

Vigyázat, veszélyes!

A Quija táblát általában társasjátékként árulják a boltok, de néhány boszorkánysággal foglalkozó üzletben is kapható, legfeljebb más-más néven. Aki kreatív egy kicsit önmagának is készíthet egyet – s ha a szellemvilággal akar kapcsolatba kerülni, még jobban is fog működni, hiszen készítés közben átjárják a saját rezgései.

Használható a tábla fontos döntések előtt, de figyeljen oda, hogy ne alakítson ki függőséget, ne helyettesítse a saját, felelősségteljes döntését a tábla válaszaival.

Aki a halottakkal lép kapcsolatba a tábla segítségével – ez különösen akkor fontos és hasznos, ha valami lezáratlan maradt közöttük, és az illető helyre szeretné hozni – annak nagyon óvatosnak kell lennie!

A szellemidézés veszélyes dolog. Számos olyan történet kering, ami arról szól, hogy valaki öngyilkos lett néhány héttel a tábla használata után, mert megőrült a megidézett és itt maradt szellemek társaságától. Akadt olyan is, aki az iskolaudvaron ájult el a tábla használata közben, majd kómába esett és ott is maradt. Van, akit állítólag üldöznek a szellemek, miután használta a beszélő táblát. Egyik történetben sem lehetünk biztosak, ám tény, hogy ennyi riasztó és óvatosságra intő véleményt semmilyen, a szellemvilággal vagy jóslással kapcsolatos más eszközről nem hallani.

Fontos tudnivalók:

Soha ne használd a táblát egyedül, a planchette két ember rezgésétől könnyebben beindul. Nemcsak az a fontos, hogy mindkettőtök ujja érintse a kérdező lapocskát, fontos, hogy a testetek (térd vagy kar) is összeérjen. Legjobb, ha a quija tábla sem asztalon áll, hanem az öletekben fekszik.

*Induláskor érdemes a planchettet szándékosan mozgatni, mert akkor gyorsabban átveszi a test rezgését, és hamarabb elindul „magától”,
*Meg kell kérdezni a szellem nevét, illetve néhány rá vonatkozó kérdést érdemes feltenni,
*A kezdők olyat kérdezzenek, amire igen vagy nem lehet a válasz, hogy minél jobban begyakorolják, megszokják a szellemmel való együttműködést.
De az igen-nem módszer a gyakorlottabbak esetén is követhető, mert a bemelegítést segíti. (illetve kiderülhet, hogy most kár faggatózni, mert úgysem jön válasz).
*Egy kérdést csak egyszer szabad feltenni!
*A szeánsz idején lehet bekapcsolva magnó, de még video-kamera is (lehet, hogy visszahallgatáskor, visszanézéskor a megjelenő szellemet is fel lehet fedezni a felvételen)
*Ne kérdezz Istenről, ne kérdezd meg, mikor fogsz meghalni,
*Ne használd fel a szellemet ártó szándékkal, és ne élj vissza a kapott információkkal,
*Lehet, hogy a válasz betűi nem sorrendben érkeznek, azt utólag kell értelmes szavakká összerendezni,
*Legjobb, ha este fordulsz a táblához kérdéseddel, amikor már elcsendesül a világ. Érdemes a ráhangolódás kedvéért gyertyát és füstölőt gyújtani, illetve halk, meditációs zenét hallgatni,
*Ne használd a táblát, amikor beteg vagy, vagy amikor nagyon lehangolt vagy, mert könnyebben megszállhatnak a szellemek,
*Ha egy szellemmel lépsz kapcsolatba, mindig köszönd meg a válaszait és köszönj el tőle, különben megharagszik, és kísérteni fog.
*Érdemes egy tiszta ezüst érmét helyezni a táblára, mert akkor a gonosz szellemek nem tudnak megjelenni,
*Sose hagyd a planchette-t a táblán olyankor, ha nem használod.

Sokan kíváncsiak, és sokan tennének fel olyan kérdésekre, melyekre más „helyről” valószínűleg nem kapnának választ. Az beszélő tábla alkalmazása igen veszélyes, nem is szeretnénk senkit erre buzdítani, de aki kíváncsi, kérje inkább profi jós vagy látó segítségét, aki gyakorlott már az ilyenben és tudja kezelni a helyzetet.


/Astronet/