A
szabadkőműves arénában hullanak a fejek
Hét pecsét alatt őrzik a rejtélyes Sikorski-dossziét
Már
több mint hetven éve, hogy a londoni emigráns kormány feje,
Wladyslaw Sikorski tábornok és kísérete egy mindmáig
tisztázatlan hátterű repülőgép-balesetben életét vesztette. A
tábornokot a Katyn miatt roppant feszültté vált, nyílt
szakítással fenyegető lengyel–szovjet diplomáciai konfliktus
tetőpontján, 1943. július 4-én érte a baleset, akkor, amikor az
angolszász szövetségesek számára is egyre kínosabbá kezdett
válni az ügy.
Pillanatok alatt elnyelte a gépet a tenger
1943.
július 4-e meleg, fullasztóan párás éjszakáján Noel
Mason-MacFarlane ezredes, Gibraltár katonai kormányzója
megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meghallotta a kifutópálya
végéről nekifutó B-24 Liberator motorjainak egyre jobban közeledő
dübörgését.
Sikorski
tábornok, a londoni emigráns kormány feje ellen kétszer is
megkíséreltek légi merényletet
Forrás:
mbydgoszcz.pl
A
VIP személyek szállítására átalakított négymotoros bombázó
fedélzetén nem kisebb személyiség, mint a londoni emigráns
kormány és a szövetséges lengyel haderő feje, Wladyslaw Sikorski
tábornok utazott.
Sikorski
tábornok (középen) az észak-afrikai hadszíntéren harcoló
lengyel alakulatokat szemlél meg
Forrás:
kresy.siberia.org
Az
ezredes mögött nehéz nap állt; az illusztris lengyel vendégen
kívül pont aznap érkezett meg a gibraltári légibázisra Sir
James Gregg, őfelsége kormányának hadügyminisztere, valamint
Ivan Majszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete is, aki Kairóból
London felé tartva szállt le Gibraltáron.
Majszkij
londoni szovjet nagykövet (a kép jobb szélén) Winston Churchill
miniszterelnök, Anthony Eden brit külügyminiszter (Churchill
mellett balra) és Sikorski (bal szélen) társaságában
Forrás:
Wikimedia Commons
Pontban
éjjel 11 óra volt, amikor a Liberator dörgő motorokkal
elemelkedett a betonról.
No,
megint szerencsésen elküldtünk egy értékes rakományt”
– jegyezte
meg fanyar angol humorral az ezredes a mellette toporgó
segédtisztjének.
Consolidated
B-24 Liberator típusú amerikai négymotoros nehézbombázó. Ilyen
gép fedélzetén zuhant le Sikorski tábornok és kísérete
Gibraltárnál
Forrás:
Wikimedia Commons
Megkönnyebbültsége
azonban csak néhány másodpercig tartott.
A
Sikorskit szállító B-24 típusú gép hátára fordult roncsa 10
méterre a tenger felszíne alatt
Forrás:
Wikimedia Commons
Mason-MacFarlane ezredesnek
azonnal feltűnt, hogy az elstartolt gép szokatlan módon
megszakítva emelkedését, vízszintesen kezdett el repülni, majd
bedőlt, és elhallgattak a motorjai. Szinte még fel sem ocsúdott
megdöbbenéséből, amikor – alig tizenhat másodperccel az
elstartolás után – a hatalmas Liberator az oldalára fordulva
zuhanni kezdett. Ott ahol eltűnt, hatalmasat csobbant az éjszakai
sötétségbe burkolózott tenger.
A kézitáska rejtélye
A
mentés azonnal megkezdődött. A vízfelszínre irányított
reflektorok fényében egyetlen túlélőt, a gép pilótáját,
Eduard
Prchal századost sikerült épségben kimenteni, aki néhány kisebb
horzsolással úszta meg a Liberator lezuhanását.
A
lengyel küldöttség kíséretében gépre szállt és a
katasztrófában súlyosan megsérült Whiteley tábornok már nem
élt, amikor a mentőcsapat partot ért vele. Sikorski tábornok
fején hatalmas seb éktelenkedett – a sérülés alapján azonnal
életét veszthette, amikor a gép a tengerbe csapódott. A tábornok
kíséretének tagjai mind odavesztek, beleértve a leányát, Zofia
Sikorska-Lesniowskát is.
Zofia
Sikorska-Lesniowska (középen) szintén a tábornokkal utazott.
Sohasem került elő a holtteste
Forrás:
pld.gov.pl
Ludwik
Lubienski főhadnagy, a Gibraltárba delegált lengyel összekötő
tiszt még aznap éjszaka megtáviratozta a tragédia hírét
Londonba, az emigráns kormánynak.
Amikor
megvirradt, búvárok közreműködésével kezdtek hozzá a roncs
alapos átvizsgálásához.
Csak
ekkor derült ki, hogy Sikorski tábornok leányának nyoma veszett,
nem
találták meg a holttestét a gép roncsai között.
Sikorski
tábornok (bal szélen) Churchill és a francia emigráció vezetője,
De Gaulle tábornok (jobb oldalon) társaságában
Forrás:
pld.gov.pl
A
poggyászt kiemelték, ám a tábornok aktatáskája,
amelytől
munkatársai szerint sohasem vált meg, és még éjszaka is a
hálószobájában, az ágya mellett tartotta,
nyomtalanul
eltűnt. Sikorski környezetében az a hír járta, hogy a tábornok
ebben a táskában őrizte azt a nyilatkozatot, amelyben Roosevelt
elnök és Churchill miniszterelnök elkötelezték magukat
Lengyelország háború utáni határainak garantálására.
A
tábornok koporsója a gibraltári temetési szertartáson
Forrás:
Wikimedia Commons
(Más
verzió szerint megtalálták a táskát, és a brit titkosszolgálat
birtokába került.) Az írásbeli garancia létét utóbb azonban
kitalációnak minősítették.
Goebbels sajtója merényletről harsogott
A
baleset másnapján London csak egy nagyon szűkszavú közleményt
adott ki Sikorski tábornok haláláról. A szövetségesek sajtója
Moszkvától Washingtonig hivatalos nekrológokban emlékezett meg a
tábornokról, az „elkötelezett és hű szövetségesről”.
Joseph
Goebbels Hitlerrel. Goebbels sajtója öles szalagcímeken hozta le
Sikorski halálát, merénylettel vádolva Londont
Forrás:
Origo
A
Wehrmacht adója, a Soldatensender volt az első,
amely
július 5-i rádióadásában arról értekezett, hogy a lengyel
tábornok összeesküvés áldozatává vált.
A
témát azonnal felkapta Goebbels propagandaapparátusa is; a náci
párt központi lapja, a Völkischer Beobachter július 6-ai száma a
„Sikorskit London gyilkolta meg” című vezércikkében egyenesen
a londoni kabinetet vádolta meg a lengyel tábornok likvidálásával.
Berija
(balra) és Sztálin, a katyni tömeggyilkosság kitervelői. A Kreml
által dühödten tagadott bűntett nagyon megterhelte a
lengyel–szovjet kapcsolatokat
Forrás:
Wikimedia Commons
A
találgatások hátterében az 1943 kora nyarára már rendkívül
feszült és az angolszász szövetségesek számára egyre
kellemetlenebbé vált szovjet–lengyel viszony állt.
Eduard
Prchal százados, a lezuhant Liberator életben maradt pilótája
Forrás:
bbm.org.uk
A
nyomozás során aprólékosan kikérdezték a szemtanúkat és a
mentőegység tagjait, valamint megvizsgálták a Liberator roncsából
kiszerelt kormányszerkezetet, de ennek ellenére sok kérdés maradt
homályban.
A
B-24 Liberator pilótafülkéjének belseje
Forrás:
Wikimedia Commons/U.S. Air Force
Az
egyetlen túlélő, Prchal százados szerint a gép felemelkedése
után nem reagált a kormánymű,
a
Liberator irányíthatatlanná vált, és gyorsan csökkent a
hajtóművek teljesítménye is. A vizsgálatról később kiadott
szűkszavú közlemény szerint műszaki meghibásodás okozta a gép
lezuhanását.
A merényletet kizárta, de az esetet furcsállotta
Az
eset egyik fő szemtanúja, Mason-MacFarlane ezredes két
évtizedre hallgatásba burkolózott. A komoly hírszerzői múlttal
rendelkező főtiszt, aki
a
Secret Service megbízásából korábban egy szigorúan titkos
tervet dolgozott ki Hitler meggyilkolására,
a
merénylet és a szabotázs lehetőségét később is kizárta, de
azt hangoztatta, hogy maradtak kétségei a baleset lehetséges
okáról.
A
brit Secret Service Hitler ellen titkos merényletet tervezett
Forrás:
WW2
A
háborús időkben a baleset körülményeit hadititokként
kezelték;
1943-ban
ötven évre titkosították a Sikorski-ügy vizsgálati anyagát.
Annak
ellenére, hogy néhány dokumentumot 1973-ban hozzáférhetővé
tettek, önként adódik a kérdés: ha és amennyiben a gibraltári
katasztrófa hátterében valóban csak a repülőgép műszaki
meghibásodása áll, akkor miért volt szükséges 1993-ban további
ötven évvel meghosszabbítani a Sikorski-dosszié
titkosítását?
Winston
Churchill (középen, szivarral) világháborús emlékiratában meg
sem említette a gibraltári balesetet
Forrás:
AFP/Stf
Winston
Churchill „A második világháború” című memoárkötetében
részletesen leírta, hogy milyen diplomáciai nehézségeket okozott
számukra Sztálinnak a Hitlerrel szövetségben megszerzett lengyel
területek iránti igénye, illetve a katyni tömeggyilkosság ügye.
A
brit háborús kabinet feje az apró részletkérdésekre is kitérő
memoárkötetében azonban a gibraltári balesetet meg sem említi.
A vizsgálat lezárult, felejtse el!
A
Sikorski tábornok halálával kapcsolatos információk titkos
kezelése
óhatatlanul
tág teret nyitott a találgatások és az összeesküvés-elméletek
számára.
Több
konteós teória is ismert, amelyek között egyaránt szerepel a
szovjetek, valamint a német, illetve a brit titkosszolgálatok által
végrehajtott merénylet hipotézise.
Sikorski
kíséretében néhányan úgy vélték, hogy a tábornok
kézitáskájában egy Roosevelt amerikai elnök és Churchill által
szignált ígérvényt őrzött Lengyelország határainak
garantálásáról
Forrás:
AFP
A
legnagyobb port Rolf Hochhut német író „Katonák” című
háborús drámája verte fel; a szerző ugyanis színpadra vitt
művében nem kevesebbet állított, mint hogy Winston Churchill
adott utasítást a Sikorski elleni merényletre. Noha
Hochhut alkotása csak az írói fantázia szüleménye,
állításait széles körben vették készpénznek.
Mindezek
hatására 1969-ben az angol parlament alsóházában képviselői
interpelláció hangzott el a baleset ismételt kivizsgálása
érdekében.
Harold
Wilson akkori brit miniszterelnök az ezt firtató képviselői
kérdésre a következőket válaszolta:
Átolvastam
az egész akkori anyagot. Jó néhány órámba került, mert
átnéztem a tanúk és más személyek vallomásait.
Nincs
abban semmi, ami indokolná, hogy új vizsgálatot indítsunk.”
Harold
Wilson miniszterelnök (a kép jobb szélén) nem tartotta
szükségesnek a Sikorski-dosszié nyilvánosságra hozatalát
Forrás:
Bundesarchiv/Wegmann, Ludwig
Arra
a kérdésre pedig, hogy akkor nem lenne-e célszerűbb
nyilvánosságra hozni az egész anyagot, a miniszterelnök a
következőket válaszolta:
Nem
tartom szükségesnek. Az ilyen ügyek intézésénél szokásos
elveinkkel ellenkezne ez a lépés.
Nincs
semmiféle bizonyíték arról, hogy a katasztrófa utáni vizsgálat
megállapításai hibásak lennének.”
Így
vagy úgy, de jelenleg az a realitás, hogy 2043-ig nem lesz
nyilvánosan betekinthető a Sikorski-dosszié.
Sztálin sötét titkai
1939.
szeptember 17-én a Szovjetunió hadüzenet nélkül hátba támadta
a német haderővel élet-halál harcát vívó Lengyelországot.
Német
csapatok eltávolítják a sorompót a lengyel határon 1939.
szeptember 1-jén. Sztálin a német agressziót kihasználva támadta
hátba Lengyelországot
Forrás:
WW2
Az
orvtámadást a két diktátor, Hitler és Sztálin megállapodása,
a német–szovjet barátsági és megnemtámadási egyezmény,
ismertebb nevén az 1939. augusztus 23-án aláírt
Molotov–Ribbentrop-paktum alapozta meg.
A
paktum titkos záradékában egyeztek meg többek között
Lengyelország felosztásáról.
A
Lengyelország sorsát is megpecsételő Molotov–Ribbentrop-paktum
aláírása a Kremlben
Forrás:
Wikimedia Commons
A
szovjet invázió nyomán több tízezer lengyel katona került
szovjet hadifogságba, és mintegy kétszázezer lengyel emigrált
Franciaországba, ahol a kormányt alakító Sikorski tábornok a
németek ellen tovább harcoló hadsereget szervezett belőlük.
Sikorski
tábornok emigráns haderőt szervezett, amely a szövetségesek
oldalán harcolt a németek ellen
Forrás:
pld.gov.pl
A
szovjet fogságba került lengyelek gyakran embertelen, a
hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezményt figyelmen kívül hagyó
bánásmódban részesültek.
Amikor
1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót, alapvetően
megváltozott a helyzetük;
a
szabadon engedett Wladyslaw Anders tábornokot a szovjetek egyenesen
arra kérték fel, hogy a hadifoglyokból szervezzen a németekkel
szembeszálló haderőt.
Megváltozott
a helyzet, amikor Hitler 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót
Forrás:
WW2
Már
ekkor feltűnt, hogy több ezer lengyel tisztnek egyszerűen nyoma
veszett.
Ez
a kérdés Sikorski tábornok 1941. december 3-ai moszkvai
tárgyalásán is felvetődött. Sztálin azt mondta Sikorskinak,
hogy a foglyok Mandzsúriába szöktek.
A
szovjetek Wladyslaw Anders tábornokot kapacitálták, hogy
szervezzen hadsereget a lengyel hadifoglyokból
Forrás:
Wikimedia Commons
A
bomba 1943. április 13-án robbant, amikor a német rádió
bejelentette, hogy Szmolenszk közelében olyan tömegsírokra
bukkantak, amelyek 12 000 meggyilkolt lengyel tiszt holttestét
rejtik. Bejelentették továbbá, hogy bizonyítékaik szerint a
hadifoglyokat a szovjet belügyi hatóságok gyilkolták meg.
Berija
és Sztálin (a háttérben pipával) közösen határozták el a
hadifogoly lengyel tisztek likvidálását
Forrás:
Origo
A
németek felajánlották a Nemzetközi Vöröskeresztnek és a
semleges államok képviselőinek a helyszíni szemle és vizsgálat
lehetőségét.
A
szovjet kormány válaszában aljas hazugságnak minősítette a
hírt, és a németeket tette felelőssé a tömeggyilkosságért.
A
londoni emigráns kormány azonban egyáltalán nem látta
alaptalannak a német vádakat, és magyarázatot kért a szovjet
kormánytól.
A
Katyn mellett feltárt tömegsírokból a németek több mint 12 000
meggyilkolt lengyel holttestét hantolták ki. Összesen 22 000 főre
teszik az áldozatok számát
Forrás:
Wikimedia Commons
Erre
válaszul Sztálin megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az
emigráns lengyel kormánnyal; az éppen hogy normalizálódott
lengyel–szovjet kapcsolatok ismét mélypontra zuhantak.
Churchill számára kellemetlenné vált az ügy
Amikor
a brit miniszterelnök 1943. április elején Sikorskival tárgyalt a
Downing Street 10-ben, a lengyel tábornok szóba hozta Katynt,
hangsúlyozva a szovjetek felelősségével kapcsolatos
meggyőződését.
Churchill
miniszterelnök Sikorski tábornok társaságában lengyel csapatokat
szemlél meg
Forrás:
Wikimedia Commons
Azt
is közölte, kormánya elszánta magát arra, hogy kiderítse az
igazságot. Churchill erre azt válaszolta a tábornoknak, hogy a
kivégzett lengyelek már aligha támaszthatók fel,
neki
viszont a magasabb szempontokra is tekintettel kell lennie.
A
"három nagy" a jaltai értekezleten. Az, hogy a szovjetek
által 1939-ben megszállt lengyel területek szovjet birtokban
maradnak, már 1943-ban eldőlt
Forrás:
Wikimedia Commons
Churchill
– elsősorban Roosevelt nyomására – ekkorra már elfogadta azt
az év végén, Teheránban, a „három nagy” konferenciáján
megerősített háború utáni rendezést, hogy a szovjetek
megszállta keletlengyel területek a Szovjetunió részei maradnak,
és cserébe Németország rovására kárpótolják majd értük a
lengyeleket.
A
nürnbergi perben Katyn gyorsan kikerült a vádpontok közül
Forrás:
Wikimedia Commons
Katyn
és Nürnberg
A
nyilvánosságra hozott orosz levéltári dokumentumokból
megállapítható, hogy a hadifogoly lengyel tisztek
kivégzéséről Sztálin utasítására az SZKP Központi
Bizottságának Politika Bizottsága döntött 1940. március 5-én,
P/13/144. számú határozatával. A határozatot többek között
Kliment Vorosilov, Vjacseszlav Molotov és Anasztasz Mikojan írták
alá. A likvidálás végrehajtásával a Lavrentyij Berija vezetése
alatt álló Belügyi Népbiztosságot bízták meg. A kivégzéseket
1940 áprilisa és júniusa között hajtották végre.
A nürnbergi perben a szovjetek a katyni tömeggyilkosságot is vád tárgyává kívánták tenni. Amikor azonban megszerezték az 1943-as német vizsgálati anyagból összeállított úgynevezett fehér könyvet, ami egyértelműen bizonyította, hogy a bűntettet a szovjet hatóságok követték el, ez a vádpont sürgősen lekerült a napirendről.
A nürnbergi perben a szovjetek a katyni tömeggyilkosságot is vád tárgyává kívánták tenni. Amikor azonban megszerezték az 1943-as német vizsgálati anyagból összeállított úgynevezett fehér könyvet, ami egyértelműen bizonyította, hogy a bűntettet a szovjet hatóságok követték el, ez a vádpont sürgősen lekerült a napirendről.
Nyilván
még ezt a békát is le kellett nyeletni azzal az emigráns
kormánnyal, amelyben Katyn hírére jelentősen megerősödött a
keményen antikommunista és szovjetellenes szárny.
A
Katyn kérdésében történő hivatalos brit állásfoglalás
hovatovább a szovjet–angol szövetségi együttműködés
próbakövévé vált.
Merényletkísérletek a levegőben
Sikorski
tábornoknak az emigráns kormányon belül is akadtak ellenfelei.
Egyesek
nem nézték jó szemmel, hogy az „ősellenség” sztálini
Szovjetunióval keresi a kiegyezés lehetőségét.
Sikorski
széles látókörű politikusként felismerte, hogy a Harmadik
Birodalom legyőzése utáni új világrend csak a három nagyhatalom
akarata szerint lesz kialakítható, és ebben a katonailag egyre
jobban megerősödő Szovjetuniónak komoly szerepe lesz.
Sikorski
tisztában volt vele, hogy a háború utáni rendezésben a
katonailag megerősödött sztálini Szovjetuniónak komoly szerepe
lesz
Forrás:
pld.gov.pl
A
Katyn utáni hónapokban azonban légüres térbe került a
Szovjetunióval kiegyezést kereső politikája.
Mindenesetre
bizonyított tény, hogy a tábornok ellen már korábban is
megkíséreltek merényleteket.
Az
első gyanús eset – amely csak 1958-ban derült ki – 1942.
március 21-én történt, amikor Sikorski ugyancsak egy brit
Liberator fedélzetén az Egyesült Államokba tartott.
A
gépen egy már átforrósodott vegyi gyújtószerkezetet fedeztek
fel, illetve hatástalanítottak.
Az
esetről – amit a hatóságok agyonhallgattak – csak 16 évvel
később számolt be Leon Mitkiewicz-Zolltek ezredes.
1942
márciusában ugyancsak egy Liberator fedélzetén kíséreltek meg
merényletet Sikorski tábornok ellen
Forrás:
Wikimedia Commons
A
másik incidens hét hónappal később, 1942. november 30-án
történt, a kanadai Montrealban. Sikorski Angliába indult vissza
egy brit személyzettel repülő Lockheed Hudson fedélzetén.
Alig
10 perccel a felszállás után a gép mindkét motorja köhögni
kezdett, majd leállt.
Csak
a pilóta kivételes lélekjelenlétének és repülőtudásának
volt köszönhető, hogy sikerült kényszerleszállást
végrehajtani, és nem torkollott tragédiába az eset.
Mit kerestek brit titkosszolgálati ügynökök Sikorski gépén?
A
felszállás előtt a gép fedélzetén váratlanul megjelent egy
angol ezredesi egyenruhát viselő személy, és arra utasította a
gép személyzetét, hogy hajtsanak végre ismételt motorpróbát,
annak ellenére, hogy ezt már korábban előírásszerűen
elvégezték.
A
Sikorski tábornok balesetével kapcsolatos dokumentumok egy részének
titkosítását 2043-ig meghosszabbították
Forrás:
Wikimedia Commons
Mint
utóbb kiderült, az ekkor történt néhány perces motorjáratásnak
volt köszönhető, hogy a felszállás után még kis magasságban
szűnt meg az üzemanyag-ellátás.
E
nélkül a motorok később és már olyan magasságban álltak
volna le, ahonnan nem lett volna esély a sikeres
kényszerleszállásra.
Az
ismeretlen „ezredes” személyazonosságát sohasem sikerült
megállapítani; az incidens megoldatlan rejtély maradt.
A
hivatalos vizsgálat szabotázskísérletnek minősítette az esetet.
A
végzetes napon, 1943. július 4-én egy bizonyos Mr. Prinder és Mr.
W. H. Lock nevű személy csatlakozott a tábornok kíséretéhez.
Sikorski
tábornok síremléke Krakkóban. A tábornok holttestét csak
1993-ban szállították haza Lengyelországba
Forrás:
Wikimedia Commons
Úgy
volt, hogy vele együtt repülnek Londonba.
Még
jóval az indulás előtt felmentek a fedélzetre, de nem lehet
tudni, hogy mit csinálhattak ott pontosan.
A
brit hatóságok soha nem fedték fel e két személy kilétét, de
annyi kiderült, hogy Prinder a brit titkosszolgálat keleti
hírszerzési osztályának volt a főnöke.
Sikorski
tábornok halála a második világháború történetének egyik
rejtélyes kérdése maradt
Forrás:
Wikimedia Commons
A
tábornok halálával kapcsolatos kérdések több mint hetven év
elteltével sem jutottak nyugvópontra. Kérdés, hogy kiderül-e
valaha a teljes igazság.
Aljas trükkel indították 75 éve a második világháborút
KEISZ
ÁGOSTON
1939.
augusztus 31-én este a rendkívül feszült nemzetközi helyzetben
bombaként robbant a hír, hogy lengyel támadás érte az akkor
Németországhoz tartozó Gleiwitz város rádióállomását, és
több más német célpontot a lengyel határ mentén. A kortársak
nem tudhatták, hogy valójában a németek álltak a provokációk
mögött, amit Németország közvetlen háborús okként használt
Lengyelország ellen.
A
BBC jelentette 1939. augusztus 31-én, késő este:
„Jelentések
szerint támadás történt a lengyel határ túloldalán,
Sziléziában található Gleiwitz
rádióállomása
ellen. A német hírügynökség jelenti, hogy a támadásra ma este
nyolc óra körül került sor, amikor a lengyelek erőszakkal
behatoltak a stúdióba, és lengyel nyelvű közleményt kezdtek
sugározni. A jelentések szerint a lengyelekre tüzet nyitó német
rendőrség negyedórán belül felülkerekedett a támadókon. A
lengyelek közül többen életüket vesztették, a pontos számok
azonban még nem ismertek.”
A
német hírügynökség további jelentéseiből kiderült az is,
hogy hasonló incidensre került sor a hochlindeni vámháznál és
Pitschenben, egy erdészeti központnál is. A német jelentések
szerint összesen 21 határincidens történt augusztus végén,
amiért kivétel nélkül a lengyeleket tette felelőssé a német
kormány. Másnap hajnalban Hitler – egyebek mellett – a „lengyel
agresszióra” hivatkozva indította meg Lengyelország elleni
hadjáratát.
Stukák
Lengyelországban a II. világháborúban
Forrás:Wikimedia
Common
A lengyel-német konfliktus
A
Német Birodalom számára 1938 a sikeres hódítások éve volt:
márciusban Ausztriát csatolták a birodalomhoz, szeptemberben pedig
Münchenben kötöttek olyan egyezményt, amelynek eredményeként
Csehszlovákia németek lakta területei kerültek Németországhoz.
A németek mindezt fenyegetések és ígéretek révén úgy érték
el, hogy egy puskalövés sem dördült el. Hitler következő
célpontja Lengyelország volt. Miként azt a Wehrmacht tábornokai
előtt május 23-án kifejtette, tisztában volt azzal, hogy
Lengyelország legyőzése csak háborúval lehetséges, az
Ausztriával és Csehszlovákiával szemben alkalmazott módszerek
nem hozhatják el a „békés hódítás” kívánt eredményét
Lengyelország esetében.
A
lengyel-német konfliktus középpontjában az Északi-tenger partján
fekvő kikötőváros, Danzig (mai nevén Gdansk), a hozzá vezető
autópálya és a Lengyelországban élő német kisebbség kérdése
állt. Danzig a versailles-i békeszerződés értelmében független
városállam volt, ám Németország 1938-tól kezdődően egyre
erőteljesebben követelte, hogy a város ismét Németország része
legyen. A város azonban csak lengyel területen keresztül volt
megközelíthető Németországból, ezért a német kormány azt is
követelte, hogy Lengyelországon át utat építhessen Danzigba.
Hitler májusi beszédéből az is kiderül, hogy a Lengyelország
elleni hadjárat nem csupán Danzigról, hanem a „német élettér”
növeléséről, vagyis a hódításról is szól.
A
lengyel kormány határozottan elzárkózott a német követelések
teljesítésétől, így a lengyel-német viszony egyre feszültebbé
vált 1939 nyarán. A lengyel kormány Angliától és
Franciaországtól várhatott segítséget, hiszen ez a két ország
szintén a német hódító tervek útjában állt. Lengyelország és
Anglia, illetve Franciaország között több olyan szerződés is
érvényben volt 1939 augusztusában, amely fegyveres segítséget
ígért Lengyelországnak, amennyiben nem provokált támadás éri
Németország részéről.
A háború előkészületei
1939
tavaszán és nyarán már nagyban folytak a Lengyelország elleni
német háború előkészületei. Hitler már április 3-án
utasította a német véderőt, hogy a Lengyelország elleni katonai
tervet oly módon kell előkészíteni, hogy „szeptember 1. után
bármikor” végrehajtható legyen. A katonai előkészületek
mellett természetesen a diplomáciai tárgyalások is folytak,
amelyeknek fő célja az volt, hogy a többi nagyhatalmat Németország
távol tartsa a lengyelek elleni háborútól. Anglia és
Franciaország esetében erre vonatkozóan nem sikerült eredményt
elérni, ám a Szovjetunió jóindulatú semlegességét
biztosították az augusztus 23-án megkötött német-szovjet
megnemtámadási egyezménnyel, amelynek titkos függeléke a szovjet
és a német érdekszféra elhatárolását is tartalmazta.
A
katonai és diplomáciai előkészületek mellett szigorúan titkos
akciók kidolgozása is megkezdődött. Augusztus 10-én Alfred
Naujocks, az SD, a német biztonsági szolgálat tisztje személyesen
Heinrich Heydrichtől, a biztonsági szolgálat még a nácik körében
is rettegett vezetőjétől arra kapott utasítást, hogy készítsen
elő a gleiwitzi rádióállomás és más célpontok ellen olyan
színlelt támadást, amit látszólag lengyelek hajtottak végre. Az
elképzelés lényege az volt, hogy a színlelt támadás révén a
német kormány Lengyelországot tüntetheti föl agresszorként, és
felelőssé teheti a háború kitöréséért. Ha pedig Lengyelország
a felelős, talán az angol és francia beavatkozás is elkerülhető,
vagy legalábbis a helyzet tisztázásáig elodázható, ami
kulcsfontosságú volt a németeknek a támadás első óráiban.
A színjáték előkészületei
A
Gleiwitz szélén álló rádióállomás elleni támadás egy
nagyobb terv része volt. Az SD vezetése olyan, a lengyel határ
közelében fekvő, elszigetelt objektumokat keresett, amelyek kiváló
célpontjai lehetnek a színlelt lengyel támadásoknak. Így
jelölték ki a hochlindeni vámházat, a pitscheni erdészeti
központot és a gleiwitzi rádióállomást. Az előkészületek a
legnagyobb titokban zajlottak, ugyanakkor arról is gondoskodtak,
hogy a támadások legalább részben sikeresek legyenek, aminek
érdekében még néhány határőrző Wehrmacht-alakulatot is
máshová vezényeltek az akció előtt.
A
Gleiwitz-i rádióadó
Forrás:
Origo
A
teljes akció végrehajtásához közel 200 SS-katonát toboroztak. A
számukra ismeretlen feladat előkészületei során lengyel
uniformist és felszerelési tárgyakat kaptak, megismerkedtek a
lengyel hadsereg szokásaival, szabályaival, még a frizurájukat is
lengyel módra nyírták meg. Az SS-katonák egy másik csoportjára
a „lengyel civilek” szerepét osztották, egy harmadik csoport
pedig német rendőregyenruhát kapott, az ő feladatuk a lengyel
támadók elleni felmentő sereg eljátszása volt.
A
kiképzést és az előkészületeket követően Naujocks és emberei
geológuscsapatnak álcázva szálltak meg Gleiwitz két
szállodájában. Még azt is megtiltották nekik, hogy elhagyják a
várost, hiszen az akciót közvetlenül a háború kirobbanásának
nem megjósolható időpontja előtt néhány órával kellett
végrehajtani. Csak az előre megbeszélt jelszóra vártak: ha
elhangzott a telefonban, hogy „Grossmutter Gestorben” – vagyis
hogy „Nagymama meghalt” – indulnia kellett a színlelt
„lengyel” támadásoknak.
A
terv az SS-katonákon kívül később további szereplőkkel
egészült ki: koncentrációs táborokból elítélt bűnözőket
választottak ki, akiknek lengyel uniformisba öltöztetett
holttestét a provokáció helyszínén hagyják, hogy akár a
nemzetközi médiának is bemutathassák „a lengyel agresszió
bizonyítékait”. Naujocks csapatához a rádióállomás
működtetésére képes szakértő és lengyelül beszélő bemondó
csatlakozott, akinek feladata egy erőszakos hangú lengyel közlemény
beolvasása volt. Heydrich elképzelései szerint a német
rádióhallgatók döbbenten szembesültek volna azzal, ahogy az esti
nyugodt rádiózást puskaropogás, majd lengyel szöveg szakítja
félbe.
Nem találtak mikrofont
Hitler
már augusztus 25-én kiadta a Lengyelország elleni támadásra a
parancsot, ám az utolsó pillanatban végül - a lengyel-brit
szövetségi szerződés hatására - visszavonta az utasítást. A
„lengyel” alakulatok már útnak is indultak, csupán az utánuk
küldött motorosok tudták leállítani az akciót. A következő
néhány napban a terv tovább módosult: a hitelesség kedvéért a
Gestapo letartóztatta a Gleiwitz környékén élő Franciszek
Honiokot. A német állampolgárságú, ám lengyel nemzetiségű
gazdálkodóról közismert volt a környéken, hogy a húszas évek
elején még harcolt is azért, hogy Szilézia lengyel terület
legyen. Az SD-vezetők szerint az ismert lengyelszimpatizáns Honiok
holtteste a rádióállomás lépcsőjén megfelelő bizonyíték
lesz a lengyel agresszióra.
Hitler
augusztus 31-én adta ki újra a parancsot Lengyelország
lerohanására. A támadás szeptember 1-jén hajnalban indult, így
a támadás ürügyéül szolgáló provokációt előző este
kellett végrehajtani. Délután négykor elhangzott a telefonban,
hogy „nagymama meghalt”. Naujocks és hat társa lengyel civilnek
öltözve érkezett meg este nyolc körül a gleiwitzi rádióállomás
épületéhez. Két embert az épület előtt hagyott őrnek, hogy
bevárják a Franciszek Honiokot szállító autót.
A
többiek berontottak az épületbe, és gyorsan legyűrték az
éjjeliőrt és a másik két alkalmazottat. Ekkor azonban azzal a
váratlan helyzettel szembesültek, hogy nem találták mikrofont,
amivel üzenetüket sugározni tudnák. Kiderült ugyanis, hogy a
gleiwitizi adótorony csupán egy átjátszóállomás, ami a
breslaui rádió adását továbbítja. Végül mégis találtak egy
mikrofont, és beüzemelték az adót. Először lövöldözés
hallatszott, majd a lengyelül beszélő SS-katona bemondta a
mikrofonba, hogy a rádióállomás lengyel kézen van, majd
Lengyelországot élteltő jelszavakat kiáltott a mikrofonba.
Hányan hallhatták?
Azt
nem tudni, hogy bárki hallotta-e egyáltalán az üzenetet, ugyanis
egy olyan speciális vészfrekvenciát használtak, amit csupán
árvizek és más természeti katasztrófák alkalmával aktiválnak.
Hamarosan meghozták az előzetesen injekcióval elkábított
Honiokot is, akit aztán néhány lövéssel megöltek, mintha harc
közben esett volna el. Ezt követően az egész alakulat távozott,
az akció nem tartott tovább negyed óránál.
Eközben
lezajlott a másik két akció is: a hochlindeni vámháznál a
lengyel katonának öltözött németek összecsapást színleltek a
német rendőröknek öltözött SS-katonákkal. Nagy felfordulás
közepette a levegőbe lövöldöztek, földúlták a vámházat,
majd otthagyták a lengyel uniformisba öltöztetett és kivégzett
bűnözőket, hogy az erőszakos támadást bizonyítani lehessen.
Hasonló támadás zajlott az erdészeti központ ellen is.
A háború első napja
A
német média azonnal világgá kürtölte a támadások hírét, a
német csapatok pedig hajnalban megkezdték a lengyelek elleni
hadjáratot. Hitler szeptember 1-jén a Reichstagban nagy beszédben
jelentette be a hadműveletek megindulását, közvetlen okként
pedig a három komoly határincidenst nevezte meg.
1939.
szeptember 1-jén német katonák lebontják a határsorompót a
lengyelországi Sopotnál
Forrás:AFP
A
francia és a brit kormány kevéssé adott hitelt az események
német leírásának, ám a hadüzenetük néhány napig késett.
Szeptember 3-án végül beállt a hadiállapot Anglia,
Franciaország, illetve Németország között. Megkezdődött a
második világháború, az ürügynek szánt incidens pedig a
következő nehéz években feledésbe merült. Mai tudásunk
jelentős része arra a vallomásra alapszik, amit Alfred Naujocks
tett, miután 1944 novemberében amerikai fogságba került, 1958-ban
pedig egy brit újságírónak is elmesélte saját változatát.
A hetes számú fogoly sírba vitt titkai
1941.
május 11-én vasárnap este, a Ditchleyben rövid hétvégi pihenőn
tartózkodó Winston Churchill éppen vacsorázni készült, amikor
kopogtattak az ajtaján. Bracken, Churchill személyi titkára azt
közölte a miniszterelnökkel, hogy a telefon túlsó vonalán
Douglas-Hamilton herceg, az egyik kelet-skóciai vadászrepülő
körzet parancsnokának megbízottja „halaszthatatlanul sürgős
kormányügyben” szeretne beszélni vele. A megbízott elképesztő
hírt közölt a háborús kabinet fejével; egy Észak-Skócia
felett ejtőernyővel kiugrott hadifogoly azt állítja magáról,
hogy ő Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese.
Hatalmasat robbant Hess bombája
A
brit miniszterelnökhöz hasonlóan a Harmadik Birodalom feje, Adolf
Hitler is a fővárostól távol, Obersalzbergben töltötte a
hétvégét. Itt vette kézhez hűséges pártbéli helyettese,
Rudolf Hess neki címzett és csak a Führer által felbontható
levelét.
Hess
a második helyet foglalta el a párthierrchiában
Forrás:
WW2 History
Joseph
Goebbels propagandaminiszter és a Führer bizalmasa - akit Hitler
négyszemközti válságtanácskozásra azonnal Obersalzbergbe
hívatott – naplójában ekként emlékezett meg a döbbenetes hír
fogadtatásáról:
„
Azt,
hogy ez Hessnek egy magánkirándulása volt, senki sem hiszi el
nekünk. Hesstől ez őrült fegyelmezetlenség. A Führer teljesen
meg van rendülve… Az egész ügy még pillanatnyilag nagyon
zavaros… Jelenleg még nem is lehet áttekinteni… És
mindenekelőtt fényt kell deríteni erre a nagyon titokzatos ügyre…”
A
szeretett vezér árnyékában. Hitler mellett a "helyettes"
Rudolf Hess, aki a náci karlendítés és a "Heil Hitler!"
köszöntés feltalálója volt
Forrás:
World War History
Hitler
számára látszólag nem is jöhetett volna rosszabbkor Hess angliai
kalandja, az egyelőre még szupertikos „Fall Barbarossa”, a
Szovjetunió elleni és a balkáni felfordulás miatt május 15-ről
június 22-re halasztott hadműveletének előkészítése miatt.
Rudolf
Hess (a képen középen) Joseph Goebbels (balra) és Hitler
társaságában egy pártgyűlésen
Forrás:
Bundesarchiv
Berlintől
jó kétezer kilométerre keletre, a Kreml ura, az eredendően
gyanakvó, és a politikai konteókban feltétlenül hívő Sztálin
szűk körben azonnal úgy vélte, hogy Hess csakis konspiratív
küldetéssel repülhetett Angliába, és akciójának szovjetellenes
éle lehet.
A
Ribbentropp–Molotov-paktum aláírása a Kremlben. Az akkor még
fennálló szövetség ellenére Sztálin (a kép jobb szélén) mély
gyanakvással fogadta Hess angliai útjának hírét
Forrás:
Bundesarchiv/O.Ang.
Egyelőre
úgy tűnt, sem Berlinben, sem Londonban és Moszkvában sem tudják
igazán, hogy mi is állhat valójában Hess furcsa angliai útjának
hátterében. Az ekkor kirajzolódott kérdőjel még napjainkra sem
szűnt meg teljesen.
A „Heil Hitler!” köszöntés feltalálója fanatikusan hitt a brit-német szövetségben
Az
1894.április 26-án az egyiptomi Alexandriában, egy módos német
kereskedő, Fritz Hess családjában születet Rudolf Hess az
1920-ban még senki által sem ismert müncheni törpepárt, a Német
Munkáspárt (később: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) 16.
tagjaként ismerkedett meg a csírázó náci mozgalommal, és a
bajor katonai elhárítás ügynökeként az Anton Dexler által
alapított pártba „beépült” Adolf Hitlerrel.
Rudolf
Hess (a kép jobb oldalán) Haushofer professzor, az élettérelmélet
atyjának társaságban. Haushofer gondolata, miszerint a britek és
a németek sorsközösségre ítéltetett testvérnép, mély
benyomást gyakorolt Hessre
Forrás:
Wikimedia Commons
Az
extravagáns Hess és a hatalmas küldetéstudatú, sajátmagára
mint Németország felemelkedésének kiválasztottjára tekintő
Hitler ekkor, a mozgalom kezdetein léptek szoros barátságra
egymással. Az első, és balul elsült hitleri hatalomátvételi
kísérletében nyakig benne ülő Hess az 1923-as müncheni
„sörpuccs” csúfos megbukása után, a barátjával együtt
vonult a landsbergi börtönbe. Ő volt az, aki a fogság ideje alatt
a csodált, ám írni utáló vezér főművét, a Hitler által
tollba mondott Mein Kampfot lejegyezte.
Hess
lett 1932-ben a Politikai Központi Bizottság elnöke, és Hitler
pártbéli helyettese
Forrás:
Bundesarchv/O.Ang.
A
későbbi Führerrel szoros, bensőséges kapcsolatot ápoló Hess
1932-től a náci párt újonnan létrehozott csúcsszervének, a
Politikai Központi Bizottságnak az elnöke, és ezzel Hitler
pártbéli helyettese lett.
Hitler
az 1939-es varsói győzelmi díszszemlén. A háború kitörésével
Hess befolyása háttérbe szorult
Forrás:
Bundesarchiv
A
Brit Birodalmat mindig is csodáló, és az angolokat a németekkel
egyenértékű, legértékesebb „fajnak” tartó helyettes
1936-ban, a berlini olimpia idején ismerkedett meg Lord
Douglas-Hamilton herceggel.
Douglas-Hamilton
herceg, Hess "angol kapcsolata"
Forrás:
Wikimedia Commons
A
háború kitörésekor a pártadminisztráció feje a katonai
kérdések elsődlegessé válása és pszichés eredetű, megromlott
egészségi állapota miatt is háttérbe szorult. Nehezen élte meg,
hogy a pöffeszkedő, és pozíciót pozícióra halmozó harsány
Reichmarschall, Herman Göring lépett elő Hitler politikai
örökösévé. Hess fanatikusan hitt abban, hogy a Harmadik
Birodalom jövője szempontjából elkerülhetetlen az Angliával
való békekötés és szövetség. E felfogása egyáltalán nem
állt távol Hitler elképzeléseitől sem.
A „szivarnyúzó és hordóhasú” Churchill megingathatatlan maradt
Adolf
Hitler igencsak különleges módon viszonyult a Brit Birodalomhoz.
Az uralkodó felsőbbrendű fajon kívül más nemzeteket nem igazán
sokra becsülő Führert egyszerre bosszantotta és töltötte el
értetlenséggel az általa is respektált angolok, különösen a
készségesebb Neville Chamberlin miniszterelnököt 1940 májusában
a londoni kabinet élén váltó Winston Churchill makacs német-, és
teljes kiegyezésellenessége.
Hitlerben
mindig is volt egyfajta kisebbrendűségi érzés az angol
világbirodalommal szemben.
A
világháború első hónapjaiban az angolokkal való –
természetesen a német erőfölény elismerésén alapuló –
kiegyezési szándék Hitler egyetlen valóban komolyan és
meggyőződéssel vallott külpolitikai törekvése volt.
Hitler
mindig is respektálta Nagy-Britanniát. Winston Churchill azonban
semmilyen kompromisszumot sem volt hajlandó kötni a náci
Németországgal
Forrás:
Wikimedia Commons
A
korábbi nemzetközi szerződéseket, különösen a müncheni
paktumot felrúgó Führert azonban a csatorna túloldalán már nem
fogadták el megbízható partnernek. Winston Churchill egyenesen
Anglia és a világ első számú közellenségeként tekintett a
náci Németországra, és annak vezérére.
Hitler
gesztusai hatástalanok maradtak, így többek között az 1939.
október 6-án elmondott, Angliának címzett nagy „békebeszéde”,
majd 1940 májusának végén, a győztes nyugati hadjárat idején,
az elvágott brit csapatok evakuálást lehetővé tévő dunquerki
megállása is.
Hitler
semmitől sem tartott jobban, mint hogy a Wehrmacht kétfrontos
háborúba sodródik. Ennek elkerülésére a háború legelején
szívesen kiegyezett volna az angolokkal
Forrás:
InterCom
A
kétfrontos háborútól, illetve 1918 megismétlődésétől mindig
is tartó Hitler képtelen volt elszánni magát arra, hogy
megpróbálják elfoglalni a brit szigeteket, az angliai invázió
„Seelöwe” (oroszlánfóka) fedőnevű hadműveleti tervét
könnyű szívvel ejtette.
Kétségtelen
tény, hogy a Szovjetunió ellen tervezett, és végső kimenetelét
tekintve igencsak kétesélyes hadművelet előtt különösen kapóra
jött volna Hitler számára Nagy-Britannia behódolása, a
kiegyezés az angolokkal. Rudolf Hess titokzatos repülőútjával
kapcsolatban egyelőre nem lehet kizárni, hogy ennek is szerepe
lehetett abban.
Hess kamerád pilótaleckéi
A
Luftwaffe számára egyértelmű kudarccal végződött angliai
légicsata után Rudolf Hess eldöntötte, hogy
dűlőre
viszi az imádott vezérének oly sok fejfájást okozó „angol
kérdést”.
1940
novemberében levelet írt Hamilton hercegnek, ebben arra kérte a
skót főrendet, hogy járjon közbe egy titkos „béketárgyalás”
megszervezésében közte és a befolyásos békepárti brit
csoportok között. A herceg valószínűleg nem olvashatta el Hess
levelét, mert azt a brit titkosszolgálat elfogta.
Douglas-Hamilton
herceg esküvője. A skót főrendnek 1940 novemberében Hess
titkosnak szánt levelet küldött
Forrás:
Wikimedia Commons
Hess
komolyan készülődött a küldetés végrehajtására. 1941
tavaszán, az első világháborúban repülő-hadnagyként szolgáló
„helyettes” leckéket vett az eredetileg nagy hatótávolságú
kísérő vadászgépnek tervezett, kétmotoros Messerschmitt Bf-110
típusú gép vezetéséből. Személyesen Willy Messerschmitt
professzor, a híres repülőgép-konstruktőr és gyáros tette
lehetővé Hess számára, hogy az augsburgi Messerschmitt művek
gyári repülőteréről végezzen próbarepüléseket.
Messerschmitt
Bf-110 típusú nehézvadászgép. Ilyen géppel repült Hess
Angliába
Forrás:
Wikimedia Commons
Mindez
pedig felvet egy érdekes kérdést, a Hess repülőútját utóbb
teljesen váratlan, és a „helyettes” pillanatnyi elmezavarának
betudó hivatalos goebbelsi magyarázattal szemben. A szigorú náci
hatalmi hierarchiát körbelengte Hitler bizalmatlansága, aki
mindent tudni akart főemberei viselt dolgairól.
Hess
nehezen viselte, hogy Göring (a kép jobb oldalán) lett Hitler
politikai örököse
Forrás:
Origo
A
titkosszolgálat ezért a Führer megbízásából a
párthatalmasságok minden kis „botlásáról”, kezdve Joseph
Goebbels, a „Herr Doktor” nőügyeitől, egészen a nagy hatalmú
birodalmi marsall, Herman Göring korrupt üzleti ügyeiig, dossziét
vezetett, amit csak Hitler láthatott. Ezért igencsak kérdéses,
hogy éppen Hess kamerád titkos repülőleckéiről ne tudott volna
a Führer. De, mint láttuk, az angol hírszerzésnek is tudomása
volt Hess titkos béketapogatózásairól, a Hamilton hercegnek írt,
elfogott levélből.
Furcsa kérdőjelekkel tarkított repülés
Az
a körülmény, hogy miután Rudolf Hess 1941. május 10-én
felemelkedett az augsburgi repülőtér betonjáról, másfél órán
át magányosan repült a német légtérben, ugyancsak érdekes
kérdést vet fel. Hihetetlennek tűnik, hogy az ekkor már a
folyamatos brit berepülések miatt szigorúan ellenőrzött
birodalmi légtérben
ne
tűnt volna fel egy bejelentés nélkül,
nagy
magasságban szálló gép a földi légtérellenőrző szolgálatnak.
Rudolf
Hess gépének törzséből származó roncsdarab, mint kiállítási
tárgy
Forrás:
Danielp
De
az érdekes kérdések sora ezzel még nem ért véget. Amikor Hess
német felségjeleket viselő katonai gépe belépett az ugyancsak
szigorúan ellenőrzött skót légtérbe, a glasgowi irányítás
észlelte is az ellenséges repülőt. Két vadászgépet emeltek a
felderítőnek nézett náci gép elfogására. A Spitfire-eket,
amelyek pilótafülkéjében történetesen két emigráns cseh
vadászpilóta, Václáv Bauman és Leopold Sram ültek, azt
követően, hogy jelentették a gép észlelését,
minden
részletesebb magyarázat nélkül visszaparancsolták.
Hess
ejtőernyővel ugrott ki a Messerschmitből, amikor a gépnek
elfogyott az üzemanyaga. Jól navigált, a Hamilton-birtoktól alig
16 kilométernyire ért földet
Forrás:
Wikimedia Commons
Aznap
az észak-skóciai légtér felügyeletét ellátó légierő
ügyeletes parancsnoka Lord Douglas-Hamilton herceg, a RAF (Royal Air
Force) tartalékos ezredese volt.
Váratlan pénteki Führer-vizit a Hess családnál
Wolff
Hess – Rudolf Hess 2001-ben elhunyt fia – visszaemlékezése
szerint 1941. május 9-én délután, az apja Angliába repülését
megelőző pénteki napon az akkor négyéves gyerek által csak
Adolf bácsiként ismert
Führer
jelent meg váratlanul berlini lakásukon, és hosszú órákra Hess
dolgozószobájába visszavonulva tárgyaltak.
Ami
még feltűnt a gyermeknek, hogy távozáskor Hitler hosszasan
megölelte apját.
Wolf
Hess gyerekkori visszaemlékezése szerint a náluk járt Hitler
hosszas öleléssel búcsúzott apjától
Forrás:
Bundesarchiv
További
érdekesség a Hess adjutánsa által a berlini Kancellárián főnöke
parancsára május 11-én Hitlernek átadott levél, amelynek egyik
sora a következőket tartalmazza:
Ha
valami rosszul sülne el, nyugodtan hivatkozzon arra, hogy
megőrültem, és Ön nem tudott róla.”
(A
szerencsétlen adjutáns a postáskodás után koncentrációs
táborba került.) Köztudomású, hogy a kétnapos kínos hallgatás
után kiadott hivatalos német kommüniké Hess Angliába repülését
a „helyettes” pillanatnyi elmezavarban végrehajtott, minden
hivatalosságot nélkülöző egyéni akciójának állította be.
Joseph
Goebbels propagandaminiszter ötlete volt, hogy Hess Angliába
távozását fogják az elmebajára
Forrás:
Bundesarchiv
A
befolyásos propagandaminiszter, Joseph Goebbels így írt erről
naplójában, miután találkozott Hitlerrel:
Az
ügyet az eszelősségére kell visszavezetni. Másként hogyan
lehetne magyarázni? Különösen tengelybeli barátainknak, akik
különben kételkedni kezdenének szövetségi hűségünkben.”
Mindvégig
ez maradt a hivatalos álláspont.
A Towertől Nürnbergig
1941.
májusában Anglia egyedül állt szemben a hatalma csúcsán lévő
Adolf Hitlerrel, és az előző évek győzelemsorozatai miatt
legyőzhetetlennek látszó Wehrmachttal. A Winston Churchill vezette
háborús kabinet a Nagy-Britanniát ért megrendítő csapások
ellenére is töretlenül kitartott, a miniszterelnök
tántoríthatatlan volt a Hitler elleni küzdelemben.
Winston
Churchill egyszerűen nem volt hajlandó szóbaállni Rudolf Hesszel
Forrás:
AFP/Stf
Ennek
ellenére akadtak Angliában olyanok, akik Churchill-lel szemben
inkább kiegyeztek volna Hitlerrel. Akármennyire is kínos, ezek
egyik fő szószólója a királyi család egyik tagja,György kenti
herceg, az uralkodó, VI. György (a jelenlegi angol királynő, II.
Erzsébet édesapja) öccse volt.
György
kenti hercegről közismert volt a nácik iránti szimpátiája
Forrás:
National Portrait Gallery London
Akadtak
még néhányan arisztokratakörökben, akik szívesebben látták
volna a kiegyezést a német „kuzinnal”, mintsem a későbbi
szövetséget a sztálini Szovjetunióval. Hess – aki kitűnően
beszélt angolul, és jól ismerte a brit szokásokat, illetve
gondolkodásmódot – nagy valószínűséggel erre épített,
amikor Hamilton herceg útján kereste a kapcsolatfelvételt.
A
királyi családhoz közel álló arisztokrata körökben akadtak jó
néhányan, akik szívesen látták volna a kiegyezést a német
"kuzinnal"
Forrás:
npg.org.uk
Churchill
visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Hess végig az erő pozíciójából
kívánt tárgyalni, ami több mint furcsa volt abban a helyzetében.
Churchill egyszer sem tárgyalt vele, legalább is nincs erre
semmilyen bizonyíték, hanem a külügyminisztérium egy alacsonyabb
beosztású diplomatája és titkosszolgálati emberek hallgatták ki
többször a „helyettest”, akit végül hadifogoly státuszban a
Towerbe zártak. Churchill így ír háborús emlékiratában Hess
útjáról:
„Szökésének
egy pillanatra sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.
Tudtam, hogy az események menetén mit sem változtat.”
A
Harmadik Birodalom bukása után Rudolf Hesst Nürnbergbe
szállították, ahol egykori elvtársaival, harcostársaival együtt
fogták perbe a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt.
Rudolf
Hess (a felső széksorban balról a második) Nürnbergben, a
Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt
Forrás:
Bundesarchiv/O.Ang.
Amnéziára
hivatkozva sohasem tett részletes vallomást, angliai útjának
részletei is homályba maradtak a bíróság előtt. A törvényszék
két vádpontban bűnösnek mondta ki Rudolf Hesst, és életfogytig
tartó szabadságvesztésre ítélte.
A spandaui remete titokzatos öngyilkossága
Rudolf
Hess elítéléstől 1987. augusztus 17-én bekövetkezett –
öngyilkosságnak minősített – haláláig a nyugat-berlini
Spandau börtön foglya volt. Az eredetileg 600 fő befogadására
alkalmas fegyintézetnek 1966-tól, az utolsó fogoly, Albert Speer
egykori fegyverkezési miniszter kiszabadulása után, már csak ő
maradt az egyetlen őrizetese.
A
négy szövetséges hatalom egységei által felügyelt spandaui
börtönnek 1966 után már csak Hess volt az egyetlen lakója
Forrás:
Wikimedia Commons
A
börtön személyzetét és őrségét a négy szövetséges hatalom,
az amerikaiak, az angolok, a szovjetek és a franciák biztosították
havi váltásban.
Az
1970-es évektől többször is felvetetődött Hess szabadon
bocsátásának kérdése. Ezt azonban mindig elutasították,
annak ellenére, hogy a nála súlyosabb előélettel rendelkező
egykori foglyokat már mind kiengedték.
Az
utolsó évtizedeit magányos remeteként töltötte a „spandaui
hetes számú fogoly”; Rudolf Hess senkivel, még a családtagjaival
sem akart találkozni. (Hosszú fogsága alatt mindössze
egyetlenegyszer, 1969-ben találkozott a feleségével.)
A
spandaui "remete"
Forrás:
Library Of Congress
1987.
augusztus 17-én röpítették világgá a nagy hírügynökségek,
hogy Rudolf Hess, az utolsó spandaui fogoly elhunyt. A hivatalos
kommüniké szerint a 93 éves Hess öngyilkos lett, felakasztotta
magát. Ezzel azonban, akárcsak angliai útjával kapcsolatosan,
maradtak bőven nyitott kérdések.
A
börtön francia kezelőorvosa szerint az utolsó évében Hess már
nagyon le volt gyengülve, az ágyból is csak segítséggel tudott
kikelni. 1987 augusztusában az angolok adták az őrszemélyzetet,
és a szolgálatot. A brit jelentés szerint Hess egy elektromos
kábel segítségével kötötte fel magát cellája ablakának
vasrácsára. Több szakértő is
egyszerűen
lehetetlennek tartja,
hogy
a 2 méter magasan lévő rácsra a szinte már teljesen
magatehetetlen Hess képes lett volna egyedül felkötni magát.
Rudolf
Hess családi síremléke. 2011-ben exhumálták, és elhamvasztották
földi maradványait
Forrás:
Wikimedia Commons
Hess
holttestét kiadták a családjának, ők a temetés előtt
megvizsgáltatták a tetemet. A holttestet szemléző Dr. Spann
igazságügyi szakértő idegenkezűségre,
fojtogatásra
utaló nyomokat talált Hess nyakán, de nem indult nyomozás az
ügyben.
Hess
halála után a brit hatóságok a vizsgálati jegyzőkönyveket és
valamennyi, a hetes számú fogollyal kapcsolatos fennmaradt
dokumentumot 30 évre titkosítottak. Talán 2017-ben többet fogunk
megtudni a második világháború e rejtélyes ügyéről.
Mind
ez a felszín a szabadkőműves szinten bizony másként van , de nép
hülyítésnek elmegy
Winston
Churchill 1961 – es elszólása ,, a gaz disznót le kellett vágni
,, azt mutatja , hogy az egészet kitervezve a szabadkőművesek
hajtatták végre ezt a világégést a 33 fokozatúak rendelték el
!!!
Zsidó
érdekből gyilkoltak le 100 milliókat , csak nézd meg
Nürnbergi
perben mennyi volt a zsidó , és Orosz honban , még hány milliót
öltek halomra a zsidók egy új világ állom kísérlet
megvalósításáért . Kísértet járta be Európát a kommunizmus
kísértete , és a hullák millióit hagyta emlékül neked , de te
csak elmész mellette , és fel sem fogod mily borzalmas gyalázat ez
a zsidó mészárlás !!!
Zsebünkben
ki nyílik a bicska , hogy minden cionista nyakát elvágja , de a
sors megkegyelmez , mert e műveletet elvégzik helyettünk a muszlin
migránsok , így Európa újból keresztény lehet !!! , mert a
muszlimokat a zsidók után ki lehet toloncolni . Így szabadul meg a
két veszedelemtől a vén Európa a nemzetek Európája , és nem az
Európai Egyesült államok !!!
Döbbenetes részletek Hitler utolsó napjáról
1945.
április 30-án délután fél négykor, az ostromgyűrűbe fogott és
a Vörös Hadsereg nehéztüzérsége által rommá lőtt berlini
kancellária bunkerében, Adolf Hitler szobájából tompa dörrenés
szűrődött ki. Az ajtót elsőként feltépő Heinz Linge SS
Sturmbannführer, Hitler komornyikja elé véres látvány tárult: a
Harmadik Birodalom vezére a heverőről félig lecsúszott
helyzetben, a lövéstől szétroncsolt koponyával feküdt a saját
vérében. Mindeközben a kancelláriától alig pár száz méterre
válogatott legénységből álló szovjet felderítőszázad készült
Adolf Hitler elfogására – élve vagy halva...
Elfogni, élve vagy halva!
1945.
április 30-án kora reggel a szovjet 3. csapásmérő hadsereg
SZMERS felderítőszázada parancsot kapott, hogy haladéktalanul
törjön át a folyamatosan becsapódó gránátok miatt sötét,
vészjósló füstfelhőbe burkolódzó kormányzati negyed,
pontosabban a rommá lőtt Birodalmi Kancellária irányába.
Adolf
Hitler utolsó napjai bővelkedtek a szürreális momentumokban. A
képen a Hitler végnapjait feldolgozó a Bukás című film egyik
jelenete látható
Forrás:
hitlerparody.wikia.com
A
válogatott katonákból álló alegységre egyenesen Georgij K.
Zsukov marsall, a "fasiszta fenevad odújára" utolsó
csapást mérni kívánó 1. Belorusz Front parancsnoka bízta rá a
súlyos feladatot, hogy fogják el élve Adolf Hitlert.
A
"gazdát", az egykori szövetséges Sztálint komolyan
foglalkoztatta a leggyűlöltebb ellenségévé vált Hitler sorsa
Forrás:
Military History
Moszkvában
mindeközben a "gazdát", a győzelem édes zamatát
ízlelgető Sztálint napok óta komoly kétségek gyötörték, hogy
a hajdanvolt szövetségeséből legfőbb ellenségévé lett Hitler
egyáltalán Berlinben van-e még. Erről senkinek sem volt hitelt
érdemlő információja. Jelena Rzsevszkaja, a SZMERS némettolmácsa
jegyezte fel: "A hírszerzés információja elégtelen,
ellentmondásos és megbízhatatlan volt."
Berlini
életkép 1945 áprilisának végén. A szovjet felderítők egy
elfogott, a kancellária bunkeréből kiszökött katona vallomásából
tudták meg, hogy Hitler még mindig Berlinben van
Forrás:
Secon World War History
Előző
nap késő este azonban a járőrük elfogott egy, a Birodalmi
Kancellária bunkerében berendezett katonai segélyhelyről
megszökött ápolót, aki át akart lopózni a szovjet arcvonalon,
hogy hazajusson a szüleihez. A fogoly megerősítette
kihallgatóinak, hogy Adolf Hitler "az alagsorban van".
Moszkvai állatkert vagy Hitler-panoptikum
Hitlert
ugyanazok a gondok gyötörték, mint Sztálint, csak merőben más
előjellel. Rettegett a gondolattól, hogy a szovjetek fogságába
kerülhet.
Adolf
Hitler gyerekkorú Hitlerjugend-tagokat tüntet ki a kancellária
kertjében, 1945. április 20-án. Hitler betegesen rettegett a
gondolatától is annak, hogy szovjet fogságba eshet
Forrás:
Bundesarchiv
Április
29-én késő délután magához kérette szárnysegédjét, Otto
Günsche SS Sturmbannführert. A vezért több mint három éve
hűségesen szolgáló tisztnek Hitler bizalmasan elmondta, hogy
eldöntötte, nem várja meg, hogy az oroszok elfogják, hanem végez
magával. Az ekkorra már teljesen leépült Hitlernek ugyanis az
volt a meggyőződése, hogy ha élve elfognák, Sztálin ketrecbe
zárva mutogatná a moszkvai állatkertben, ha pedig a holtteste
kerülne az oroszok kezébe, kitömve állítanák ki közszemlére.
Adolf
Hitler a szétlőtt kancellária romjai között, az öngyilkossága
előtti napokban
Forrás:
ASSOCIATED PRESS/AP1945/Str
A
megelőző napok rosszabbnál rosszabb híreitől megtört Führert
valósággal letaglózta az aznap kapott újabb hír volt
szövetségese és barátja, Benito Mussolini haláláról. A
tudósításról, miszerint a partizánok által kivégzett Duce és
a szeretője, Clara Petacci meggyalázott holttestét Milánóban a
lábuknál fogva egy lámpavasra akasztották fel, kivonatot
készítettek a nagyméretű "Führer-betűképpel", amit
Hitler szemüveg nélküli is el tudott olvasni.
Hitler
és Mussolini hatalmuk csúcsán. Hitlert nagyon megviselte a Duce
véres kivégzéséről szóló hír
Forrás:
Bundesarchiv
A
fennmaradt dokumentumon a "fejjel lefelé felakasztva"
mondatrész ceruzás aláhúzása nagy valószínűséggel magától
Hitlertől származik. A Mussolini csúfos végéről szóló hír
csak megerősítette abbéli eltökéltségében, hogy miután
végzett magával, el kell égetni a holttestét.
Adolf
Hitler és Eva Braun, akit a közös öngyilkosságuk előtti napon
vett feleségül. Hitler nem akarta, hogy holttestük az oroszok
kezére kerüljön
Forrás:
Second World War History
Ezért
utasította Günschét, hogy akár a föld alól is kerítsen elő
legalább 300 liter benzint. Akkor, amikor az oroszok már csak 500
méterre álltak a Führer-bunkertől, ez több mint nehéz
feladatnak bizonyult.
"Adjatok nekem 12 évet, és nem fogtok Németországra ráismerni!"
Hitler
1933-as kancellári beiktatásán tett kijelentése mélyebb értelmet
nyert a háború végnapjaiban. 1945 áprilisának utolsó napjaiban
Berlin apokaliptikus képet mutatott.
A
Brandenburgi kapu környékén és a kormányzati negyedben folytak a
legsúlyosabb harcok
Forrás:
Military History
Az
üszkös romhalmazzá vált épületek, az elszenesedett gerendák és
az emelet nélkül maradt, fenyegetően az égnek meredő kormos
kőfalak között fojtogató füst és hullaszag terjengett. Április
30-án már a kormánynegyedben, a Brandenburgi kapunál, a
Wihelmstrassén és a Reichstag közelében folyt a küzdelem.
1945
áprilisának utolsó napjaiban Hitler búvóhelyétől alig pár
száz méterre állt a frontvonal
Forrás:
Bundesarchiv
Szürreális
jelentek játszódtak le a roncsokkal és holttestekkel tarkított
romok között. A még német ellenőrzés alatt álló kerületekben
fanatizált, tizenéves Hitlerjugend-tagokból és SS katonákból
álló csoportok járták a romos utcákat, "dezertőrökre és
árulókra" vadászva.
"Adjatok
nekem 12 évet, és nem fogtok Németországra ráismerni!"
(Adolf Hitler, 1933)
Forrás:
U.S.Congress Library
Az
orosz nehéztüzérség süvítve becsapódó gránátjaitól felvert
por, a lángoló épületekből és kilőtt roncsokból gomolygó
sűrű füst nyomasztó, ítéletnapi paplanként borult Berlin
romjaira. A Vörös Hadsereg 150. és 171. lövészhadosztálya a
végső rohamra készülődött.
Rohamozó
szovjet katonák a berlini utcákon, 1945 április végén
Forrás:
Russian State Archive
A
Königsplatz közelében a szovjet nehéztüzérség 152 és 203
milliméteres tarackjai ontották a tüzet a Reichstag és a
Kancellária környékére, miközben önjáró lövegek és
harckocsik vonultak fel csörömpölve a "fasiszta fenevad
fészke" elleni, utolsónak szánt rohamra.
Katyusák,
szovjet rakétavetők lövik a kormányzati negyedet Berlinben
Forrás:
Russian State Archive
Velük
szemben a kormányzati negyed védelmével megbízott, sokat próbált
Wilhelm Mohnke SS Brigadeführer (vezérőrnagy), a nyugati front
veteránja vonultatta fel leharcolt és több egység maradványából
összeállított, de fanatikusan küzdő alakulatait.
Wilhelm Mohnke SS
Brigadeführer (vezérőrnagy) feladata volt a kormányzati
negyed, köztük a kancellária védelmének közvetlen irányítása
Forrás:
Wikimedia Commons
A
történelem sajátos fintoraként senki sem harcolt olyan dühödt
elszántsággal a bukás pillanataiban a Mohnke alá rendelt
egységek közül, mint a francia önkéntesekből álló Charlemagne
zászlóalj Henri Fenet Obersturmbannführer (alezredes)
parancsnoksága alatt, aki szerint azért küzdöttek az utolsó
töltényig, mert "a kommunistákat meg kell állítani".
A bukás anatómiája
A
Kancellária épülete alatti Führer-bunkerben április 30-a, Hitler
életének utolsó napja ugyanúgy kezdődött, mint a többi.
Törzstisztek és küldöncök jöttek-mentek, kopogott a távírógép,
és rendszeres időközönként felvezették az őrséget. A légkör
azonban tapinthatóan feszült volt.
Hitler
Wilhelm Keitel vezértábornagy, Karl Dönitz tengernagy (Hitler
halála után néhány hétig ő volt az államfő), valamint Himmler
társaságában, akivel a Führer éppen kezet fog a képen. Április
20-a után Goebbels és Bormann kivételével az összes náci
hatalmasság elhagyta Berlint
Forrás:
AP/Str
A
bunker falai rendszeresen megremegtek a fent becsapódó szovjet
tüzérségi lövedékek robbanásaitól. Hitler az ezt megelőző
napokban még kétség és remények között hányódott.
Egy
képkocka a Hitler utolsó napjait történelmi hitelességgel
ábrázoló Bukás című német játékfilmből. Hitler szinte az
utolsó pillanatokig reménykedett a helyzet jobbra fordulásában
Forrás:
hitlerparody.wikia.com
Akkor
rendült meg először igazán, amikor április 23-án hírül vette,
hogy a már inkább csak papíron létező Steiner-féle 9. hadsereg
(Felix Steiner SS Oberstgruppenführer – vezérezredes –
parancsnoksága alatt álló csoport) a határozott parancsa ellenére
sem vonult Berlin felmentésére, de – a szokásos, most már az SS
árulását is emlegető dührohama után – még néhány napig
hamis illúziókba ringatta magát.
Hans
Krebs vezérezredes, a német szárazföldi haderő utolsó vezérkari
főnöke szintén a Führer-bunkerben vesztette életét
Forrás:
http://albumwar2.com//Http://Albumwar2.Com
Miközben
a Berlin védelmével megbízott Weidling tábornok megtépázott és
súlyos veszteségeket szenvedett hadteste a városközpontig vonult
vissza, Hitler az április 25-i helyzetértékelő megbeszélésen
nagy meggyőződéssel még a következőket mondta Weidlingnek:
"Javulnia kell a helyzetnek. Délnyugatról Berlinbe érkezik
Wenck tizenkettedik hadserege, és egyesülve a kilencedik
hadsereggel, megsemmisítő csapást mér majd az ellenségre.
Schörner csapatai dél felől jönnek. Ezek a hadműveletek a
javunkra fordítják majd a helyzetet."
Sarló-kalapácsos
vörös lobogó a Reichstagon. Hitler még akkor is komolyan bízott
Berlin felmentésében, amikor a szovjet csapatok már csak két
kilométerre álltak a birodalom szívét jelképező épülettől
Forrás:
Russian State Archive
A
sokat tapasztalt tábornok alig tudta leplezni megdöbbenését e
szavak hallatán, hiszen jól tudta, hogy sem a sajátjai, sem pedig
Wenck egységei nem képesek már feltartóztatni az oroszokat, még
rövid időre sem. Hitler számára azonban a legnagyobb
megrázkódtatást egy április 28-án frissen beérkezett hír
jelentette.
A
Führer Himmler (a kép bal szélén) társaságában. A "hűséges
Heinrich" árulásának hírére Hitler valósággal összeomlott
Forrás:
Bundesarchiv
A
Reuters és a BBC szövetséges katonai forrásokra hivatkozva
közölte, hogy Himmler birodalmi vezető, a "der treue
Heinrich", azaz a "hűséges Heinrich" ahogyan Hitler
emlegette az SS legfőbb főnökét, felajánlotta a nyugati német
erők fegyverletételét.
Traudl
Junge Hitler egyik titkárnője volt, és végig a berlini bunkerben
maradt. Visszaemlékezése értékes adalék Hitler utolsó óráinak
pontos rekonstruálásához. Traudl Junge 2001-ben hunyt el
Forrás:
hitlerparody.wikia.com
Traudl
Junge, az egyik, végig a Führer mellett maradt titkárnő
visszaemlékezése szerint, Hitler az összes korábbit meghaladó
tomboló dührohammal fogadta a hírt. "Göring, az a morfinista
disznó, mindig is korrupt volt, rajta nem csodálkozom! De Himmler!
Pont Himmler!" – üvöltötte magából kikelve Hitler.
Adolf
Hitler és Hermann Göring birodalmi marsall, amikor még teljes volt
az egyetértés köztük
Forrás:
Wikimedia Commons
Ezzel
egyidejűleg futott be az arról szóló jelentés, hogy Wenck
tábornok 12. hadserege ahelyett, hogy a "Führerbefehl", a
vezér parancsa szerint a berlini városközpont felé rohamozna,
nyugat felé tart. (Amikor Wenck kézhez vette Hitler "őrültnek"
minősített parancsát, úgy határozott, hogy megmaradt embereit
nem áldozza fel az elkerülhetetlenül bekövetkező vég oltárán.
Csapatai maradványait nyugatnak fordította, hogy legalább az
amerikaiak fogságába essenek.)
A
legeslegutolsó ismert fénykép Adolf Hitlerről
Forrás:
Wikimedia Commons
Hitler
e hírek hatására teljesen összeomlott, és végre belátta, hogy
nincs tovább.
Hátborzongató végjáték a Führer-bunkerben
Április
29-e mozgalmas éjszakája még számos meglepetést tartogatott.
Adolf Hitler feleségül vette azt a nőt, aki 1930 óta a
nyilvánosság számára láthatatlanul, teljes mellőzöttségben
élt a nagy ember árnyékában. Ez volt a jutalom azért, hogy a
végsőkig kitartott.
Adolf
Hitler Eva Braunnal, aki 1945. április 29-én avanzsált Eva
Hitlerré
Forrás:
Wikimedia Commons
Eva
Braun április 15-én költözött le a bunkerbe, hogy az imádott
férfit a halálba is kövesse. Nem volt hajlandó elhagyni Berlint.
A náci főemberek közül ekkor már csak Joseph Goebbels, a "Herr
Doktor", valamint a pártigazgató Martin Bormann maradtak a
vezér mellett.
Joseph
Goebbels egy 12 éves gyerekkatonát, Willi Hübnert tünteti ki 1945
áprilisában, Berlin ostroma idején. Végül a "Herr Doktor"
bizonyult a Führer leghűségesebb hívének
Forrás:
Bundesarchiv/O.Ang.
Az
agilis propagandaminiszter nem ismert lehetetlent; rövid idő alatt
a kancelláriára hozatta Walter Wagner anyakönyvvezetőt. A marcona
SS legények által a Führer-bunkerbe kísért megszeppent
tisztviselő előtt Adolf Hitler örök – már csak alig egy napig
tartó – hűséget fogadott Eva Braunnak. Goebbels és Bormann
voltak a tanúk.
Hitler
nagy hatalmú mindenese, Martin Bormann. A Führer a politikai
végrendeletében pártkancellárrá tette
Forrás:
O.Ang.
Az
elöl virágokkal díszített fekete taftruhát viselő, Frau Eva
Hitlerré előlépett ifjú feleséget és a vezért Joseph és Magda
Goebbels, Hitler két titkárnője, Traudl Junge és Gerda Christian,
valamint Bormann köszöntötte násznépként. A pezsgős koccintás
után Hitler visszavonult apró szobájába, és lediktálta a
politikai és a magánvégrendeletét Traudl Jungénak.
Hitler
és Eva Braun. Az utolsó ebéden az akkor már asszony Eva Braun nem
jelent meg, már a közös öngyilkosságra készült
Forrás:AP/
U.S. Amy Signal
Az
"áruló" Göring helyett korábbi politikai végakaratát
megváltoztatva Dönitz tengernagyot, a Kriegsmarine, a
haditengerészet főparancsnokát nevezete ki államfőnek, míg
"leghűségesebb elvtársam, Martin Bormann" pártkancellár
lett. A kegyvesztetté vált "treue Heinrich" helyére Karl
Hanke körzetvezetőt nevezte ki Reichsführer SS-nek, a kancellári
tisztség örökösének pedig a hozzá kétségkívül leghűségesebb
Joseph Goebbelst tette meg.
A
Führer-bunker lakószobája Hitler halála után, amikor a szovjet
alakulatok elfoglalták az épületet
Forrás:
Time & Life Pictures/William Vandivert
A
végrendelkezési hullám átragadt a Herr Doktorra is, aki a vezér
visszavonulása után a saját végakaratát diktálta le Traudl
Jungénak. "Az árulás delíriumában, mely körülveszi a
Führert a háború legkritikusabb napjaiban… kötelességemnek
tartom, hogy vele maradjak feltétel nélkül, mindhalálig" –
hangzott Goebbels végrendeletének első sora. A bunkerben lezajlott
szerény esküvői partinak a hajnalban felújuló vad ágyúzás
mélybe leszűrődő tompa, fenyegető dübörgése vetett véget.
Bombatölcsér mélyén hunyt ki a Harmadik Birodalom tüze
Április
30-án délelőtt, miközben a Potsdamerplatz és a Wilhelmstrasse
irányából szovjet rohamcsoportok kíséretében T-34-es és
Sztálin harckocsik törtek dübörögve a Kancellária romjai felé,
a bunker betonszarkofágjában sor került az utolsó helyzetértékelő
megbeszélésre. Hans Krebs, a vezérkar főnöke, valamint Burgdorf
tábornok az asztalra kiterített térkép fölé hajolva
konstatálták, hogy a legfrissebb jelentések alapján a szovjet
csapatok alig 4-500 méterre állnak a Kancelláriától.
Helmuth
Weidling tábornok vezényelte Berlin védelmét az összeomlás
utolsó óráiban
Forrás:
Wikimedia Commons
Füstös
arccal, törmelékportól szennyezett egyenruhában esett be a
tanácskozásra Mohnke vezérőrnagy. A kancellária közvetlen
védelmét irányító Brigadeführer azt jelentette, hogy legfeljebb
egy, maximum két napig tudja még tartani állásait. A délelőtt
11-kor a blenderblocki harcálláspontról beérkező Weidling
tábornok ennél is borúlátóbb volt. A sokat próbált generális
kertelés nélkül közölte Hitlerrel, hogy fogytán a lőszerük,
és a teljes összeomlás már a kora esti órákban várható.
Április
30-án délelőtt Weidling tábornok aznap estére prognosztizálta a
teljes összeomlást, lévén, hogy csapatai kifogytak a lőszerből
Forrás:
hitlerparody.wikia.com
Adolf
Hitler az előző napokhoz képest feltűnően nyugodtnak tűnt. Ebéd
előtt Günsche jelentette a Führernek, hogy Hitler
sofőrje, Erich Kempka segítségével 180 liter benzint
sikerült összegyűjtenie. Az utolsó ebédjét osztrák dietetikusa
Constanze Manzialy, és két titkárnője, Traudl Junge, valamint
Gerda Christian társaságában költötte el Hitler. A társaságból
hiányzott Eva Braun, az újsütetű Frau Hitler, akinek a közeledő
események hatására valószínűleg elment az étvágya, és
visszahúzódott szobájába. Hitler az ebéd után csatlakozott
feleségéhez, akinek szobájába Günsche összehívta a bunkerben
maradt belső kört.
Hitler
még az utolsó napokban is ugyanúgy megtartotta a helyzetértékelő
tanácskozásokat, mint a "régi szép időkben"
Forrás:
Bundesarchiv
A
fekete szalonnadrágot, szürke zubbonyt fehér inget és fekete
nyakkendőt viselő Führer egyesével köszönt el Goebbelstől,
a két titkárnőtől, valamint Krebs és Burgdorf tábornokoktól;
kifejezéstelen tekintettel fogott kezet utoljára valamennyiükkel,
majd feleségével együtt visszavonult a saját szobájába,
meghagyva Günschének, hogy senkit se engedjen be.
Otto
Günsche SS Sturmbannführer (őrnagy), Hitler személyi titkára. Az
utolsó pillanatig főnöke mellett maradt tiszt túlélte a szovjet
hadifogságot, 2003-ban hunyt el
Forrás:
Wikimedia Commons
A
feszült várakozás csendjét csak a bunker alsó szintjéről
felszűrődő részeg mulatozás groteszk zaja törte meg. Ekkor
toppant be a zavart elméjű, magából teljesen kikelt Magda
Goebbels, és hangosan sikoltozva követelte Günschétől, hogy
engedje a Führer színe elé. Az ideges szárnysegéd végül
bekopogtatott.
A
Goebbels család, a Magda Goebbels előző házasságából származó
és közös gyermekeikkel. Magda Goebbels ciánkapszulával
megmérgezte a gyerekeit, mielőtt a férjével együtt öngyilkos
lett
Forrás:
O.Ang.
Magda
Goebbels lerogyott az ajtóban megjelent Hitler előtt, és mindkét
kezével átfogva a Führer lábát, artikulálatlanul ordítva
könyörgött, hogy változtassa meg szándékát. Günsche az egyik
szolgálatos SS őr segítségével vonszolta el a magából kikelt,
őrjöngő asszonyt. A kialakult kavarodásban szinte senki sem
hallotta meg a tompa dörrenést. Nem sokkal délután negyed négy
után, Hitler komornyikja Heinz Linge volt az első, aki benyitott a
szobába, őt Goebbels, Bormann és Günsche követte.
Burgdorf
tábornok, aki Hitler halála után Hans Krebsszel együtt
öngyilkosságot követett el a bunkerben
Forrás:
Wikimedia Commons
Hitler
a heverőn feküdt félig lecsúszva, a szájába adott lövés
teljesen szétzúzta a koponyáját. Eva Braun a ciántól ráncossá
vált ajkakkal hevert férje mellett. Hitler és Eva Braun holttestét
egy tábori szürke Wehrmacht-pokrócba csavarva vitték ki a
kancellária kertjébe. Miután a holttesteket elhelyezték a bunker
lejáratának közelében az előző nap kirobbant bombatölcsérbe,
a marmonkannák tartalmát a holttestekre locsolták. Ezután Günsche
égő rongyot dobott a gránáttölcsér mélyére.
Hitler
és Albert Speer fegyverkezési és hadfelszerelési miniszter. Speer
volt az utolsó főember, aki felkereste Hitlert az öngyilkossága
előtt
Forrás:
Bundesarchiv/Hoffmann, Heinrich
A
felcsapódó lángok rőt fényében Goebbels, Krebs, Burgdorf és a
segédkező SS katonák ösztönösen vigyázzállásba meredtek, és
náci karlendítéssel búcsúztak a Harmadik Birodalom vezérétől.
A kihunyó lángok izzásában maga a Harmadik Birodalom hamvadt el.
Sztálin csak nehezen hitte el
Szinte
rögtön Hitler halála után szárnyra kaptak olyan, még
napjainkban is élő híresztelések, melyek szerint a náci vezér
öngyilkossága csupán alaposan végiggondolt, jól megrendezett
dezinformációs akció volt, és Adolf Hitler Dél-Amerikába
szökve, inkognitóban élte meg a békés öregkort.
A
Brandenburgi kapu ma, Berlinben. A műemlék környékén folytak a
leghevesebb harcok 1945 áprilisának utolsó napjaiban
Forrás:
Elter Károly
Amikor
a SZMERS felderítői május elsején behatoltak a Führer-bunkerbe,
azonnal Hitler felkutatásába fogtak. Az egyik elfogott SS-őr, aki
részt vett a holttestek elégetésében, megmutatta a szovjet
tiszteknek azt a lefedett bombatölcsért, amelyben a két
elszenesedett holttest feküdt. A hírt, hogy Hitler öngyilkos lett,
és megtalálták a holttestét, személyesen Zsukov marsall
táviratozta meg Sztálinnak.
Adolf
Hitler halálhírét személyesen Zsukov marsall (a képen középen,
Eisenhower társaságában) táviratozta meg a gyanakvó Sztálinnak
Forrás:
Origo
A
szovjet diktátor azonban a máig keringő konteós elméletekhez
hasonlóan, cseppet sem volt biztos abban, hogy valóban Hitlert
találták meg, és a Führer nem szökött-e meg. Zsukovot
utasította, hogy tartassa szigorú titokban a holttestek
megtalálását és Hitler öngyilkosságát is. Még aznap
különgéppel Berlinbe küldte a legelismertebb patológusokból és
igazságügyi szakértőkből álló csoportot, Berezovszkij
professzor vezetésével.
A
fanatizmus egyeseknél az utolsó pillanatig tartott. A
kancelláriában maradt tisztek közül többen maguk is öngyilkosok
lettek Hitler halála után
Forrás:
WW2 History
A
Berlinben tartózkodó Szerov tábornoknak (az ő neve az 1956-os
magyar forradalom és szabadságharc történetéből lehet ismerős)
megparancsolta, hogy egy erre a célra összeállított KGB-csoport
segítse a szakértők munkáját.
Hitler
utóda, Dönitz admirális (középen sötét kabátban) amerikai
fogságba kerül
Forrás:
Wikimedia Commons
A
KGB felderítői igen hatékonyan dolgoztak, alig két nap alatt
begyűjtötték Hitler személyi fogorvosának asszisztensét,
valamint a Führer kezelési kartonjait. Hitlernek rosszak voltak a
fogai, a beépített híd és a pontosan dokumentált kezelési
kartonok alapján a szovjet szakértők minden kétséget kizáró
módon megállapították, hogy a kancellária kertjében talált
összeégett férfiholttest Adolf Hitleré.
A
bukás
Forrás:
WW2 History
Sztálin
csak az erről szóló jegyzőkönyvet elolvasva nyugodott meg, és
járult hozzá Hitler halálhírének hivatalos megerősítéséhez.
A Harmadik Birodalom egykori Führerének alsó állkapcsa és
koponyája Moszkvába került – soha nem állították ki
nyilvánosan.
Berlin
az ostrom után, 1945 májusának végén. A romok között lassan
megindult az élet
Forrás:
WW2 History
Egy
hivatalosan meg nem erősített információ szerint Hitler
Moszkvában őrzött maradványait 2001-ben megsemmisítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése