Szellemi rágógumink

Szellemi rágógumink

A NATO kibervédelmi politikájának áttekintése 2011 november 15. - 20:04 - Szentgáli Gergely

A hidegháború után gyökeresen megváltozott a nemzetközi biztonsági környezet, azonban folyamatos stabilitásról továbbra sem beszélhetünk. A hidegháborút sikeresen „megvívó” NATO-nak újabb kihívásokkal kellett szembenéznie, és az új típusú kihívások között megtalálhatjuk az informatikai biztonság egyre hangsúlyosabbá váló kérdését is. A továbbiakban a Szövetség kibernetikai védelem terén folytatott politikáját és törekvéseit fogjuk áttekinteni.

Az első csapás

A NATO elsőként az 1999-es koszovói bombázás során szembeült a kiberhadviselés eszközeivel.A katonai beavatkozás 1999. március 24-én indult Slobodan Milosevic csapatai ellen. A bombázás önmagában is aggályos volt, tekintve, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem adott engedélyt a támadás megkezdésére, mindezek ellenére elindultak a katonai műveletek. A támadást követően szerbiai hackerek megtámadták a NATO weboldalait. A folyamatos DoS (Denial of Service) támadásoknak köszönhetően több alkalommal hosszú időre elérhetetlenné vált a Szövetség honlapja. A támadásokért felelős Fekete Kéz (Crna Ruka) elnevezésű szerb hackercsoport mindezek mellett több kormányzati oldalra helyezte el politikai üzeneteit (website defacement), és több alkalommal megpróbáltak betörni a Szövetség parancsnoki szervereibe – nagyrészt sikertelenül. Bár a légierő számítógépes hálózatába sikeresen bejutottak, azonban titkos információkhoz nem fértek hozzá. A Belgrádban található kínai nagykövetség bombázásának hatására csatlakoztak kínai majd később orosz támadók is, akik szintén túlterheléses támadásokkal és deface technikával szabotálták mind a NATO, mind pedig az amerikai nagykövetségek weblapjait. A From Russia With Love elnevezésű orosz hackercsoport volt a zászlóshajója a NATO elleni támadásoknak, statisztikák szerint legalább 14 katonai és állami weboldalt törtek fel szerb hackerekkel együtt a balkáni háború alatt.

Nagyrészt a koszovói beavatkozást követő kiberincidensek segítették a döntéshozókat ahhoz, hogy felismerjék a kibernetikai biztonság fontosságát, melynek eredményeképpen a 2002-es prágai csúcstalálkozó alkalmával elindították a NATO kibervédelmi programját, melynek részét képezte a kibervédelmi reagáló képesség (NATO Computer Incident Response Capability – NCIRC) kialakítása is. A képesség mögött álló szervezet képes érzékelni a NATO rendszereibe történő behatolásokat és adott esetben képes válaszcsapásra is, azonban 2012-re van kitűzve a teljes műveleti készenlét elérése. Ezzel kezdetét vette a Szövetség felkészülése a XXI. század egyik leghangsúlyosabb biztonsági kérdésének kezelésére.

Lépéskényszerben a NATO

Kétségtelen, hogy a legnagyobb hatást a 2007-ben bekövetkezett Észtország elleni kibertámadás-sorozat gyakorolta a NATO kibervédelmi politikájára. A több mint két héten át tartó, az ország teljes információs infrastruktúráját érintő támadássorozat a kibertéri összecsapások szeptember 11-évé vált, és elsőként mutatta meg, hogy élesben hogyan is nézhet ki a kiberháború. A nemzetközi jogi szempontból nehezen értelmezhető támadás több kérdést is felvetett, tekintve, hogy egy NATO tagállamot ért támadás. A kérdés az, hogy milyen válaszlépés követheti ezt a kibertámadás-sorozatot, figyelembe véve a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét, amely a kollektív védelem elvét fogalmazza meg.

Az egy évvel később lezajlott orosz-grúz konfliktus szintén rávilágított az információs műveletek, és azon belül is a kiberhadviselés erősödő szerepére. A katonai műveletekkel összhangban működő kibertéri műveletek alapvetően a kormányzati szervereket támadták, nagyrészt a honlapok felületének megváltoztatása érdekében, amelynek célja a fizikai műveletek kognitív támogatása volt.

Fontos cél a hadsereg kiberképességeinek kialakítása. (Forrás: nato.int)

Már a védelmi miniszterek 2007. június 14-i brüsszeli találkozóján megfogalmazódott az igény, hogy egységesíteni kellene a tagállamok kibervédelmi törekvéseit. Ennek eredményeként 2008 januárjában a NATO elfogadta az új Kibervédelmi Irányelvet, melynek célja e folyamatok összehangolása. Az irányelvet támogatva a 2008. április 2-4-ig tartó bukaresti csúcson az államfők egységesen kiálltak a kiberbiztonságot erősítő folyamatok támogatása mellett. Az új fenyegetések és a hozzájuk kapcsolódó feladatszabás mellett deklarálták a NATO informatikai rendszerek megerősítésének szándékát és az államok jövőbeni kooperációját elősegítő lépések megtételét. A NATO történetében elsőként foglalták hivatalos keretbe az informatikai biztonság kérdését:

47. A NATO továbbra is elkötelezett, hogy megerősítse a Szövetség kulcsfontosságú információs rendszereit a kibertámadásokkal szemben. Nemrég elfogadtunk egy Kibervédelmi Irányelvet, és továbbra is fejlesztjük az ezt megvalósító szervezeteket és hatóságokat. A Kibervédelmi Irányelv hangsúlyozza, hogy a NATO-nak és a nemzeteknek is meg kell védeniük kulcsfontosságú informatikai rendszereiket saját felelősségi körükben; meg kell osztaniuk a legjobb gyakorlatokat; és biztosítaniuk kell azokat a képességet, amelyekkel erre vonatkozó kérést követően egy szövetséges állam segítségére siethetnek egy kibertámadás elhárítására. Bízunk benne, hogy folytatódik a NATO kibervédelmi képességeinek fejlesztése és a kapcsolatok erősítése a NATO és a nemzeti hatóságok között. (Bucharest Summit Declaration, 2008. 47. pont. Fordította: Szentgáli Gergely)

Ezen lépésekkel összhangban hozták létre 2008-ban a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központját (Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence – CCD CoE). Jelzésértékkel bír, hogy a Központot Tallinban, Észtország fővárosában jött létre. A szervezet egyidejűleg működik a NATO további 15 kiválósági központjával, melyek a Szövetséges Transzformációs Parancsnokságnak (Allied Command Transformation – ACT) alárendelve dolgoznak, azonos céllal: az adott terület szakértőinek támogatása és a Szövetség tagállamainak az adott kérdéssel kapcsolatos képességeinek fejlesztése.

A Központ több ország kooperációjával jött létre: Észtország, Németország, Olaszország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Spanyolország voltak az alapító tagok, 2010-ben Magyarország is csatlakozott a Központhoz, az Amerikai Egyesült Államok megfigyelő státuszban van jelen,Törökország pedig már 2008-ban bejelentette igényét a Központhoz való csatlakozásról, mint támogató állam.

A Központ feladatai közé tartozik többek között:

• a tagállamok kiberképességei kifejlesztésének támogatása;
• tagállami doktrínák, koncepciók és stratégiák kidolgozásának támogatása;
• az információs biztonság oktatása, folyamatos képzések és gyakorlatok lebonyolítása;
• a kibernetikai védelem és a kiberhadviselés jogi vonatkozásainak elemzése, lépések megtétele a nemzetközi jogi keretek megalkotására.

A Központ mellett a NATO létrehozta a kibervédelmi problémákkal foglalkozó Hatóságot (Cyber Defence Management Authority – CDMA) is, ami egy Igazgatóság (Cyber Defence Management Board – CDMB) alá rendelve végzi feladatát. A brüsszeli székhelyű szervezet feladata a szövetségi szintű centralizált kibervédelem irányításának megteremtése, a NATO-t és a tagállamokat érő támadásokra való reagálás, valamint tagállami szintű segítésnyújtás a nemzeti kibervédelem kialakításában. Ehhez kapcsolódva alakították ki az ún. gyorsreagálású csapatokat (Rapid-Reaction Teams), amelyek nemzeti szinten nyújtanak segítséget a támadások ellen, gyorsan települve az adott országba.

A hatóság mellett kialakításra kerültek nemzeti szinten a Computer Emergency Response Teamek (CERT). A CERT koncepció 1988-ban jelent meg – függetlenül a NATO-tól – a Carnegie Mellon Egyetemen, az Egyesült Államokban, melynek az volt a lényege, hogy egy szakértőkből álló csoportot hoztak létre, akiknek a feladata a nemzeti hálózatok felügyelete és adott esetben a védelme, lehetőleg minél gyorsabban (valós időben) reagálva a támadásokra (real time defense). Manapság több mint 250 ilyen CERT létezik – többek között Magyarországon is – és bevett gyakorlattá vált, hogy az államok pénzügyi támogatásával ezek a csoportok látják el a nemzeti kibervédelmi felügyeletet. A bukaresti csúcs után a védelmi miniszterek támogatták azt az ötletet, hogy minden tagállam alapítsa meg a saját reagáló csapatát, ezzel is erősítve a CDMA munkáját.

Aktualizált válaszok a változó kihívásokra

A következő lépésre 2010-ben került sor, mikor a november 19-én és 20-án lezajlott lisszaboni csúcstalálkozón a tagállamok elfogadták a Szövetség új Stratégiai Koncepcióját. A NATO-orosz kapcsolatok, a rakétavédelem és az afganisztáni műveletek mellett szó volt a kibertérből érkező támadásokról is. Tekintve, hogy a NATO folyamatosan lépést tart a megjelenő új típusú kihívásokkal, a Koncepcióban is komoly hangsúlyt kapott a kiberbiztonság kérdése:

12. A kibertámadások egyre gyakoribbá, szervezettebbé és a kormányok, vállalkozások, gazdaságok és potenciálisan a közlekedési és ellátási hálózatok valamint más kritikus infrastruktúrák számára is egyre nagyobb károkat okozóvá válnak. Elérhetik azt a küszöböt, ami már a nemzeti és euro-atlanti prosperitást, biztonságot és stabilitást veszélyezteti. Külföldi haderők és titkosszolgálatok, szervezett bűnözők, terrorista és/vagy szélsőséges csoportok egyaránt lehetnek egy ilyen támadás végrehajtói. (Aktív Szerepvállalás, Modern Védelem. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének Stratégiai Koncepciója Tagállamainak Védelméről és Biztonságról, 2010. 12. pont)

Ennek értelmében az államoknak fel kell készülniük mind az állami, mind a magánszférából érkező támadások ellen. A Biztonságpolitikai Portál által közölt, a 2006 óta történt jelentősebb kibertámadásokat bemutató lista alapján egyértelmű, hogy a magánszereplők éppen úgy fontosak, mint az államiak, és bizonyos szélsőséges (terrorista) csoportok is élnek a hadviselés ezen új eszközével.

A kibertéri fenyegetések három szintje. (Forrás: nato.int)

Mindezen lépésekkel párhuzamosan útjára indult a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság felügyeletével az ún. globális közös terek (Global Commons) projekt, mely azokkal a földrajzi és virtuális dimenziókkal foglalkozik, amelyek egyetlen országhoz sem köthetőek, azonban fontos szerepet játszanak a NATO biztonságában: ilyen a légtér, a világűr, a tengerek és óceánok és maga a kibertér is. E dimenziók közül a kibertér a legösszetettebb, tekintve, hogy alapvetően virtuális összetevőkből áll, azonban a fizikai eszközök jelenléte, birtoklása is elengedhetetlen a sikeres információs műveletek végrehajtásához – pontosan ez az összetettség az, ami a kibertér sebezhetőségét adja. Az elindult projekt feladataiból Magyarország is kiveszi a maga részét, melynek eredményeit felhasználva kívánja majd kidolgozni a nemzeti katonai kibervédelmi koncepciót.

A koncepcióhoz igazodva frissítették a Kibervédelmi Irányelvet a tagállamok védelmi miniszterei a 2011. június 8-a és 9-e között lezajlott brüsszeli védelmi miniszteri találkozón. Az új Irányelv mellé létrehozták az elméletet gyakorlatba átültető Akciótervet is. Az újonnan elfogadott Irányelv nem nyilvános, azonban bizonyos pontokat a sajtó felé is deklaráltak:

• Az államok vezetői felismerték, hogy a kibervédelem elengedhetetlen a NATO kollektív védelme és a válságkezelés érdekében.
• A megelőzés, a rugalmasság és az informatikai eszközök védelme kiemelten fontos a NATO és a Szövetséget alkotó tagállamok számára.
• Cél a kibervédelmi képességek kialakítása és a NATO saját hálózatainak megóvása központosított védelemmel.
• Segíteni kell a Szövetség tagállamait, hogy elérjék a kibervédelem minimális szintjét, ezzel csökkentve a nemzeti kritikus infrastruktúrák sebezhetőségét.
• Együtt kell működni más partnerekkel, nemzetközi szervezetekkel, a magánszektorral és a tudomány képviselőivel.

NATO Chronicles - Cyberdefence: Fighting the invisible enemy (w/subtitles)

https://www.youtube.com/watch?v=aqLpbfK3H2c

NATO krónikák: Harc a láthatatlan ellenség ellen. (Forrás: nato.int)

A Stratégiai Koncepció és az új Irányelv pontosan tükrözi, hogy a NATO hogyan kívánja kezelni a védelmi szféra egyik legújabb kihívását. Ami még fontosabb, hogy az Irányelv szerint egy esetleges támadás politikai támadásnak minősül, azaz nem esik az 5. cikkely rendelkezése alá, ennek értelmében a válasz is politikai kell, hogy legyen, nem pedig katonai. Egy ilyen támadás után a Szövetség és az államok vezetői döntenek, nem pedig a reagáló erők parancsnokai. Ez – ha csak rövid időre is –, de tisztázza a kiberhadviselés és a kollektív biztonság viszonyát.

Ön szerint Magyarország felkészül a kiberkonfliktusok korára, és képes megvédeni kritikus információs infrastruktúráját és adminisztratív rendszereit? Ossza meg véleményét blogunkban, vagy a cikk végén!

Az új koncepcióval bizonyos szervezeti változások is jártak; a döntéshozó-irányító és végrehajtói szervek tekintetében az alábbiak a leghangsúlyosabbak a jelenlegi NATO struktúrában:

• Természetesen a legfontosabb politikai döntéshozó szerv – mint minden más kérdésben, így a kibervédelem kérdésében is – az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council) maradt.
• A kibervédelem technikai és végrehajtási aspektusaival kapcsolatban a fő konzultatív szerv a NATO Consultation, Control and Command Board (NC3 Board).
• A Védelempolitikai és Tervezési Bizottság (Defence Policy and Planning Committee – DPPC) folyamatosan javaslatokat terjeszt a Tanács elé, alapvetően védelmi kérdésekben, így a kibervédelem területén nagy hangsúllyal bírnak az általuk kidolgozott tervek, elképzelések.
• A NATO Communication and Information Services Agency – NCSA felelőssége a Szövetség kommunikációs és számítógépes hálózati biztonságának biztosítása. Mindezt az NCIRC technikai központján keresztül valósítja meg. A szervezet kulcsszerepet játszik a Szövetség kibervédelmében, fő célja, hogy az incidenskezelések központosítva történjenek, ezzel szüntetve meg a párhuzamos erőfeszítéseket.

Rugalmasság és modern védelem

A kezdeti törekvések mára már beértek. Bár „támadások és veszteségek kellettek ahhoz, hogy kialakuljon a Szövetség kibervédelmi programja”, tény, hogy a NATO mára már felkészült a kibertérből érkező fenyegetések kezelésére. A rugalmasság és a modernizált védelmi rendszerek nagyban hozzájárulnak ehhez a versenyképességhez. A kettős cél – miszerint szövetségi és tagállami szinten is ki kell építeni a képességeket – megvalósulni látszik, azonban sok országnak lemaradásai vannak, amiket pótolni kell: ilyenek a kibervédelmi doktrínák és stratégiák kidolgozása vagy éppen a kritikus információs infrastruktúrák védelmének fejlesztése, amit valós képességekre alapozva lehet majd alkalmazni.

2006 óta történt jelentős incidensek a kibertérben 2011 október 24. - 10:37 - Szentgáli Gergely

Jelen cikk elsődleges célja, hogy bevezesse a Biztonságpolitikai Portál legújabb projektjét, ami a kiberbizonsággal foglalkozóknak nyújthat segítséget. A főoldalon megjelenő bannerre kattintva az érdeklődő olvasó egy magyar nyelvű listát tölthet le a mostani írás gerincét alkotó, 2006 óta a kibertérben történt jelentősebb incidensekről. Azon kívül, hogy közzétesszük a James Andrew Lewis, a Center For Strategic & International Studies kutatója által készített lista magyar fordítását, az amerikai kutatóintézettel együttműködve folyamatosan frissítjük a honlapon fellelhető dokumentumot.

A kibertér és a kiberhadviselés fogalma

A téma neves kutatói sok esetben cybertérről és cyberhadviselésről írnak, azonban a kiber szó használata sem ismeretlen a szakma előtt – a továbbiakban ezt a terminológiát kívánja használni a jelen cikk szerzője is. A sci-fi rajongók számára a kibertér fogalma ismerősen csenghet, tekintve, hogy a kifejezés először 1984-ben William Gibson Neuromancer című művében jelent meg.[1]

A fogalom több dimenzióval is bír, tekintve, hogy katonai és polgári értelmezése is létezik. Az évszázadok során a háborúkat egyre több hadszíntéren vívta meg az emberiség, és a 21. században immáron öt hadszíntérről beszélhetünk, melyek időrendbeli kialakulásukat tekintve a következők: szárazföldi, tengeri, légi, kozmikus és információs hadszíntér. Az utolsó hadszíntér adja meg a háború információs dimenzióját, melyet információs térnek, avagy kibertérnek nevezünk.[2]

A fogalom katonai értelmezése ebből kifolyólag tágabb, mint a polgári: míg a polgári szféra a telefonvonalakat, műholdas rendszereket, számítógépes-hálózatok és azok internetes kapcsolatát, azaz az online hálózatokat tekinti a kibertér részének, addig a katonai fogalmi keretbe a harctéren megtalálható navigációs eszközök, radarok és minden egyéb eszköz beletartozik, melyek elektromágneses energiát használnak fel az információ megszerzésére és továbbítására.[3] A civil értelmezés hiányosságára hívta fel a figyelmet Kovács László, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Információs Műveletek és Elektronikai Hadviselés Tanszék oktatója a XIII. Tiszai Euroatlanti Nyári Egyetemen, mondván az offline számítógépes hálózatok ugyanúgy a kibertér részét képezik, mint az internetre csatlakozók. Fontos megjegyezni azonban, hogy a kibertérnek nincs egységesen elfogadott definíciója.[4]

A kiberhadviselés az információs műveletek részeként jelenik meg, melyek célja az információs fölény kivívása és megtartása. Ezen műveletek – akárcsak a hadszínterek – tovább bonthatóak. Ennek értelmében az információs műveletek kereteibe tartozik a kinetikus energián alapuló hadviselés (kritikus infrastruktúrák és infokommunikációs rendszerek fizikai pusztítása); a kognitív hadviselés (pl.: pszichológiai műveletek) és a hálózati hadviselés (pl.: elektronikai hadviselés). A kiberhadviselés pedig a kibertérben, azaz információs dimenzióban végrehajtott hálózati hadviselés és az ott zajló műveletek összessége.[5] A kiberhadviselés célja a saját elektronikus, információszerző és hálózatközpontú rendszerek védelme és az ellenség ugyanilyen típusú rendszereinek zavarása, blokkolása és leállítása. Összetevőit tekintve ide soroljuk az elektronikai felderítést, az elektronikai hadviselést és a számítógép-hálózati műveleteket.

A kiberhadviselés helye az információs műveletekben. (Forrás: Haig – Várhegyi 2008. 7. o.)

A Biztonságpolitika Portál Kiberbiztonság Programja azzal a céllal indul, hogy ezt az új területet közérthető, „felhasználóbarát” megközelítésben mutassa be, és részben hiánypótló törekvésként nemzetközi kontextusban is kövesse a legújabb fejleményeket. Mivel magyar nyelven korábban még nem jelent meg ilyen típusú összefoglalás, a honlap főoldalán elérhető PDF fájlban a CSIS rendszeresen frissülő incidensgyűjteménye képezi az első elemet abban a sorban, amely majd áttekinti a kibertérben zajló versenyfutás legfontosabb nemzeti és nemzetközi lépéseit.

2006 óta történt jelentős incidensek a kibertérben

2006. május Ismeretlen behatolók törtek be az amerikai Külügyminisztérium rendszerébe, letöltve több terrabájtnyi adatot. Ha kínai vagy orosz kémek leparkolnának a Külügyminisztériumnál, és az ajtót berúgva, az őröket megkötözve egész éjszaka a Minisztérium anyagait böngésznék, az már háborús cselekménynek számítana – azonban ha mindez a kibertérben történik, szinte alig veszünk róla tudomást.

2006. augusztus Az amerikai légierő egyik magas rangú tisztje arról számolt be, hogy Kína 10-20 terrabájt közötti adatmennyiséget töltött le az NIPRNet-ről (az amerikai nyílt katonai hálózatról).

2006. november Hackerek próbáltak meg betörni a US Army War College hálózatába, melynek eredményeként két hétre le kellett kapcsolni egy intézmény számítógépes hálózatát, hogy helyreállítsák a fertőzött gépeket.

2006. december A NASA kénytelen volt saját e-mail forgalmát blokkolni, mivel féltek, hogy az űrsikló kilövése előtt ezeket meghackelik. A Buisness Week szerint a legújabb amerikai űrjárművek terveit ismeretlen behatolók ellopták a NASA rendszeréből.

2006 Valószínűsíthetően kínai hackerek voltak a felelősek az Alsóház számítógépes rendszerének lekapcsolásáért.

2007. április Ismeretlen behatolók támadták meg az amerikai Kereskedelmi Minisztérium Iparbiztonsági Irodájának informatikai rendszerét. Ennek eredményeként több hónapra elérhetetlenné vált a számítógépes hálózat. Az Iroda feladata többek között a high-tech exportra vonatkozó bizalmas információk kezelése.

2007. május Az amerikai Nemzetvédelmi Egyetem kénytelen volt lekapcsolni elektronikus levelező rendszerét, mert ismeretlen behatolók feltörték azt, és kémprogramot (spyware) helyeztek el benne.

2007. május DDoS támadás (Distributed Denial of Service) érte az észt kormányzati hálózatot, feltehetően az orosz kormány megbízásából. A kormányzati elektronikus hálózatot túlterhelő támadássorozat hatására egyes kormányzati online szolgáltatások átmenetileg elérhetetlenné váltak, míg az internetes bankrendszert teljesen lekapcsolták. A támadássorozatot inkább tekinthetjük összehangolt kibertámadásnak, mintsem öncélú blokkoló behatolások összességének. Annak ellenére, hogy az észt kormányzat jól reagált a helyzetre, az események félelmet váltottak ki az elektronikus infrastruktúráktól függő országokban, mint például az Egyesült Államokban.

2007. június Az amerikai Védelmi Minisztérium elleni támadássorozat részeként ismeretlen behatolók feltörték a védelmi miniszter nyílt e-mail fiókját.

2007. augusztus A brit Biztonsági Szolgálat, a francia Miniszterelnöki Hivatal és Angela Merkel német kancellár is panasszal élt amiatt, hogy országaik kormányzati rendszereit rendszeresen támadják Kínából. Angela Merkel ezzel kapcsolatos aggályait a kínai elnökkel is megvitatta.

2007. szeptember Izrael kibertámadásokkal bénította meg a szíriai légvédelmi rendszert egy állítólagos szír nukleáris létesítmény bombázása során (eközben saját rendszeriben is károk keletkeztek).

2007. szeptember Francis Delon, Franciaország honvédelmi államtitkárja bejelentette, hogy kínai hackercsoportok szivárogtak be az ország informatikai rendszereibe.

2007. szeptember A amerikai Belbiztonsági és a Védelmi Minisztérium informatikai rendszerét is meghackelték a kormányszervekkel szerződésben álló vállalkozók, hogy így jussanak be a hírszerző közösség rendszereibe.

2007. szeptember Brit hatóságok beszámolója szerint több hacker is betört a Külügyminisztérium és más minisztériumok informatikai rendszereibe. Elmondásuk szerint a támadók a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg soraiból kerültek ki.

2007. október A kínai Állambiztonsági Minisztérium elmondása szerint idegen hackerek törtek be és loptak el kulcsfontosságú információkat. Állításuk szerint a támadások 42%-a Tajvanról, 25%-a pedig az Egyesült Államokból érkezett. Amikor 2006-ban átvizsgálták az űrtechnológiával foglalkozó China Aerospace Science & Industry Corporation (CASIC) informatikai rendszereit, a titkosított részlegek és vállalati vezetők számítógépein kémprogramokat találtak.

2007. október Az egyesül államokbeli Oak Ridge National Labs több mint ezer alkalmazottja kapott olyan e-mailt, amely csatolmányának megnyitásával hozzáférést biztosított idegen behatolóknak a Labor adatbázisaihoz.

2007. november Jonathan Evans, az MI5, azaz a brit kémelhárítás vezetője 300 brit üzleti vállalkozást figyelmeztetett az orosz és kínai állami szervezetek jelentette erősödő fenyegetésre: „Számos ország rengeteg időt és energiát szán arra, hogy ellopja a mi fejlett civil és katonai technológiáinkat, és kárt okozva nekünk politikai és gazdasági információkra tegyen szert. Egyre kifinomultabb támadásokat hajtanak végre az internet felhasználásával, hogy bejussanak a számítógépes hálózatokba.”

2008. január Egy CIA tisztviselő szerint négy tengerentúli támadásról is tudtak, amelyeknél hackerek megzavarták, vagy képesek lettek volna megzavarni négy város energiaellátását.

2008. március Dél-koreai tisztviselők szerint kínai hackerek próbáltak meg betörni a koreai nagykövetség és a koreai katonai hálózat rendszereibe.

2008. március Amerikai tisztségviselők számoltak be amerikai, európai és japán vállatokat ért kibertámadásokról, aminek eredményeként jelentős kárt szenvedtek mind szellemi tulajdon, mind üzleti információk tekintetében. Pontos részletekkel azonban a titkosított információk miatt nem szolgáltak.

2008. április-október A Wikileaks által nyilvánosságra hozott amerikai külügyminisztériumi diplomáciai irat szerint hackereknek sikerült ellopni mintegy „50 megabájtnyi e-mailt, csatolt dokumentumot és a fiókokhoz tartozó felhasználónevek és jelszavak teljes listáját egy meg nem határozott amerikai kormányzati ügynökségtől.” A távirat szerint a támadások nagy része egy shanghai hackercsoporthoz köthető, akik valószínűleg a Népi Felszabadító Hadsereghez tartoznak.

2008. május A Times of India beszámolója szerint India hivatalosan is megvádolta Kínát több a kormányzati informatikai rendszereket ért behatolással. Egy tisztviselő elmondása szerint a behatolások célja az indiai infrastruktúrák hálózatainak feltérképezése és a rendszer felépítésével kapcsolatos adatszerzés volt annak érdekében, hogy egy esetleges jövőbeni konfliktus során képesek legyenek a rendszerek zavarása vagy akár megbénítására.

2008. június Számos amerikai kongresszusi irodához tartozó számítógép-hálózatba törtek be ismeretlen behatolók. A behatolás során olyan irodák rendszereit is feltörték, amelyek tibeti emberi jogokkal foglalkoztak.

2008 nyara Ismeretlen behatolók feltörték és letöltötték az elnökválasztási kampány alatt mind a demokrata és mind a republikánus fél adatbázisát.

2008 nyara Ismeretlen behatolók feltörték a Marathon Oil, az ExxonMobil és a ConocoPhillips olajtársaságok hálózatait, és letöltötték azokat a fájlokat, melyek a cégek által feltérképezett olajlelőhelyek helyét, mennyiségét és értékét tartalmazták. A vállalatok egyéni kára több millió dollár.

2008. augusztus Több grúz hálózatot is feltörtek ismeretlen behatolók, valószínűsíthetően az orosz kormány megbízásából. A sajtó különös figyelmet fordított az grúz kormány honlapjain elhelyezett graffitikra. A támadások csak elenyészően vagy egyáltalán nem zavarták a grúz szolgáltatásokat, de az orosz katonai műveletekkel összhangban politikai nyomás gyakoroltak a grúz kormányra.

2008. október Rendkívül kifinomult, a kereskedelmi ellátó hálózat ellen intézett támadássorozatot leplezett le a brit rendőrség. A Kínában gyártott és az Egyesült Királyság bevásárlóközpontjaiban használt hitelkártya leolvasókba vezeték nélküli jeltovábbító eszközt építettek be, ami a kártya beolvasásakor ellopta az adatokat, és azokat összegyűjtve, naponta egyszer a Wi-Fi hálózat segítségével elküldte a pakisztáni Lahore-ba. A becsült veszteség legalább 50 millió dollár. A beépített eszközt utasítani lehetett, hogy csak bizonyos típusú kártyák (mint például az aranykártyák) adatait lopja el, és ha kellett, a leleplezés elkerülése céljából ki is lehetett kapcsolni.

2008. november Ismeretlen behatolók betörtek a Royal Bank of Scotland WorldPay-hálózatába, lehetővé téve számukra, hogy 100 klónozott ATM kártyával több, mint 9 millió dollárt vegyenek fel 49 város pénzkiadó automatáiból.

2008. november Támadás érte az amerikai Védelmi Minisztérium és a Központi Stratégiai Parancsnokság titkos hálózatait. Ami még rosszabb, hogy napokba tellett a behatolók eltávolítása, a rendszer helyreállítása és újbóli biztosítása.

2008. december Meghackelték a TJX kiskereskedelmi áruházlánc hálózatát. Egy behatolót (Makszim Jasztremszkij) elfogtak és elítéltek, aki saját bevallása szerint 11 millió dollárt szerzett a hackelésből.

2008. december Megtámadták a CSIS-t, a jelen lista készítőjét is. Vélhetően azért kutakodtak a Center for Strategic and International Studies hálózatában, mert az gondolták, szakembereik közül néhányan bekerülnek az új amerikai kormányzatba, így érdemes lenne hozzáférni e-mailjeikhez.

2008 Brit képviselőket figyelmeztettek a látszólag az Európai Parlament által küldött E-mailek veszélyeire, melyeket feltehetőleg kínai hackerek küldtek, hogy segítségükkel különböző kémprogramokat és vírusokat telepítsenek a képviselők gépére.

2009. január Támadás érte az izraeli internetes infrastruktúrát a Gázai-övezetben végrehajtott katonai offenzíva során. A támadás kormányzati weboldalak ellen irányult, és legalább 5.000.000 számítógép vett benne részt. Izraeli tisztviselők szerint a támadást egy posztszovjet bűnszervezett hajtotta végre a Hamasz vagy a Hezbollah megbízásából.

2009. január Az indiai Belügyminisztérium tisztviselői figyelmeztették a lakosságot, hogy pakisztáni hackerek malware-eket – rosszindulatú számítógépes programokat (vírusok, kémprogramok) – helyeztek el népszerű, nagyrészt indiai felhasználók által látogatott zeneletöltő oldalakon, feltehetően azért, hogy előkészítsenek egy lehetséges kibertámadást.

2009. február Meghackelték a Szövetségi Légiközlekedési Felügyelet (Federal Aviation Administration) rendszerét, így annak fokozott igénybevételével növekedett volna a nemzetközi kereskedelmi légiközlekedés fennakadásának kockázata.

2009. február Ismeretlen támadók az indiai Külügyminisztérium 600 számítógépét törték fel.

2009. február Felszállási tilalmat rendeltek el a francia haditengerészet repülőgépeinél, miután a katonai adatbázist megfertőzték a „confickr” nevű vírussal. Haditengerészeti tisztviselők gyanúja szerint valaki a legénységből fertőzött USB-adathordozót használt, így jutott a vírus a rendszerbe.

2009. március A német kormány arra figyelmeztetett, hogy hackerek kínálják ingyenesen a Microsoft operációs rendszerének legfrissebb változatát, az azonban Trójai vírust tartalmaz.

2009. március Kanadai kutatók felfedeztek egy számítógépes kémhálózatot, amit feltehetőleg Kína jutatott be 103 ország kormányzati hálózatába.

2009. március Sajtóhírek szerint a tervezés alatt álló új elnöki helikopter, a Marine Corps 1 tervrajzait egy iráni fájlmegosztó hálózaton találták meg.

2009. április A Wall Street Journal cikksorozata szerint az Egyesült Államok villamosenergia-hálózata egyre kiszolgáltatottabbá válik a kibertámadásokkal szemben. Ezzel kapcsolatban megemlítették az ismeretlen behatolók által ellopott F-35-ös (ötödik generációs vadászbombázó repülőgép) terveinek esetét is.

2009. április Kínai hackerek úgy törtek be a dél-koreai Pénzügyminisztérium rendszerébe, hogy látszólag megbízható személyek címéről küldtek ki vírusos e-maileket.

2009. május A vezető hitelkártya kibocsátó Merrick Bank bejelentése szerint 16 millió dollárt veszteség érte őket, miután hackerek több mint 40 millió hitelkártya számlát törtek fel.

2009. május Ismeretlen behatolók egy szövetségi alkalmazott vagy vállalkozó felhasználói fiókján keresztül feltörték az amerikai Belbiztonsági Információs Hálózatot (Homeland Security Information Network). A nagyrészt szövetségi adatok mellett állami adatokhoz is hozzájutottak a támadók.

2009. június Lekapcsolták Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának (Johns Hopkins University’s Applied Physics Laboratory) nyílt hálózatát, miután ismeretlenek behatoltak a rendszerbe. A Laboratórium többek között a Védelmi Minisztériumnak és a NASA-nak is végzett titkos kutatásokat.

2009. június Wolfgang Schäuble német belügyminiszter a Belügyminisztérium 2008-as biztonsági jelentésének bemutatásánál megjegyezte, hogy Oroszország és Kína egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy internetes támadásokon keresztül német vállalatok után kémkedjen.

2009. július Ismeretlen hackerek támadássorozatot indítottak amerikai és dél-koreai weboldalak, köztük kormányzati oldalak ellen. Dél-Korea Észak-Koreát tette felelőssé a támadásokért. A hálózatok túlterhelését okozó DoS (Deniel of Service) támadások nem okoztak komolyabb gondot a szolgáltatásoknál, azonban több napig fenntartották a média érdeklődését.

2009. augusztus Több mint 130 millió hitel- és bankkártya adatainak ellopásával vádolták meg Albert Gonzalezt és ismeretlen orosz és ukrán társait, akikkel 2006 és 2008 között öt nagyobb vállalat rendszerébe törtek be. Ez volt az Egyesült Államok történetének legnagyobb hacker és személyazonosság lopási bűncselekménye.

2009. augusztus Ehud Tenenbaumot 10 millió dollár amerikai bankokból történő ellopása miatt elítélik. 1998-ban Tenenbaumot az tette ismertté, hogy a feltörte a Védelmi Minisztérium rendszerét, aminek következtében akkor egy izraeli bíróság 6 hónap közmunkára ítélte.

2009. november Jean-Pascal van Ypersele, az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Panel (United Nations’ Intergovernmental Panel on Climate Change) alelnökének bejelentése szerint ismeretlen hackerek feltörtek és nyilvánosságra hoztak több ezer e-mailt, melyeket a University of East Anglia Climatic Research Unit munkatársai küldtek orosz címzetteknek egy a koppenhágai klímatárgyalások aláaknázását célzó nagyarányú terv részeként.

2009. december A Wall Street Journal szerint meghackeltek egy nagy amerikai bankot, aminek eredményeként több tízmillió dollárt vesztett a pénzintézet.

2009. december Iraki felkelők meghackelték az amerikai pilóta nélküli repülőgépek műholdas rendszerét egy laptop és egy 24,99 dolláros fájlmegosztó program segítségével, aminek eredményeként látták a gép által közvetített élőképet.

2010. január A brit kémelhárítás, azaz az MI5 arra hívta fel a figyelmet, hogy beépített ügynökök a kínai Népi Felszabadító Hadseregtől és a Közbiztonsági Minisztériumtól több brit üzletembert szakkiállításokon különböző ajándék ajánlatokkal kerestek meg. Az ajándékokba, melyek kamerák és memória kártyák voltak, olyan malware-ek voltak telepítve, melyek lehetővé tették a kínaiaknak, hogy távolról hozzáférjenek a felhasználók személyi számítógépeihez, amelyekhez az ajándék eszközöket csatlakoztatták.

2010. január A Google bejelentette, hogy egy kifinomult támadássorozattal betörtek a vállalat hálózatába. Ezzel egy időben több mint 30 amerikai vállalat számolt be hasonló incidensről. A Google által Kínának tulajdonította betörés célja az volt, hogy technológiai információkat szerezzenek meg, illetve aktivisták Google fiókjaihoz és a Google Gaea jelszókezelő rendszeréhez férjenek hozzá.

2010. január A Morgan Stanley globális pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó bank jelentésében egy különösen veszélyes betörésről számolt be, melyet a banknak dolgozó kiberbiztonsági cégtől kiszivárgott e-mailek szerint ugyanaz a kínai hacker vagy hackercsoport követett el, amely a 2009 decemberi Google elleni támadásért is felelős.

2010. január M. K. Narayanan, India nemzetbiztonsági főtanácsadója egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy 2009. december 15-én ügynökségét és más indiai kormányszerveket kínai hackertámadás ért. A Miniszterelnöki Hivatal később tagadta, hogy bejutottak volna hálózataikba. Narayanan rámutatott, hogy nem ez volt az első próba, hogy feltörjék az indiai kormányzat számítógépes hálózatait.

2010. január A magát Iráni Kiberhadseregnek nevező csoportosulás megbénította a népszerű kínai keresőmotor, a Baidu működését. A motort használó felhasználókat átirányították egy olyan oldalra, ahol egy iráni politikai üzenet volt olvasható. Ezt megelőzően decemberben a csoport feltörte a Twittert, amelyen hasonló üzenetet helyeztek el.

2010. január Az Intel elismerte, hogy hozzávetőlegesen a Google-t, az Adobe-ot és más cégeket ért támadás idején őket is támadás érte. A hackerek az Internet Explorer böngésző hibáit használták ki, amelyeket már más támadásokban is kihasználtak. Az Intel úgy nyilatkozott, hogy sem anyagi, sem szellemi tulajdont érintő kár nem érte.

2010. március A NATO és az EU arról számoltak be, hogy az előző 12 hónapban jelentősen növekedett a hálózataik ellen elkövetett kibertámadások száma. Jelentéseik szerint Oroszország és Kína a legaktívabbak ezen a téren.

2010. március A Google bejelentette, hogy olyan malware-t észleltek, amely speciálisan a vietnami felhasználókat célozza. A szoftver nem volt különösebben kifinomult, és funkciója az volt, hogy kémkedjen „az akár több tízezer vietnami felhasználó ellen, akik letöltöttek egy billentyűzet nyelvszoftvert”. Emellett a malware DDOS támadást indított olyan blogok ellen, melyek politikai ellenvéleményt jelenítettek meg, különösen a vietnami bauxit bányászat kapcsán.

2010. március Az ausztrál hatóságok bejelentése szerint több mint 200 kibertámadási kísérlet történt a Rio Tinto nemzetközi bányászvállalat korábban Kínában letartóztatott munkatársainak jogi képviseletét ellátó jogvédő csoport hálózatába, melyek célja az volt, hogy a tárgyalást megelőzően bizalmas információkhoz jussanak a védelem stratégiájáról.

2010. április Bejelentések értelmében kínai hackerek számos titkos anyaghoz fértek hozzá az Indiai Védelmi Minisztérium és több indiai nagykövetség adatbankjából, köztük az indiai rakéta- és fegyverrendszerekre vonatkozó információkhoz.

2010. április Egy kínai telekommunikációs cég véletlenül hibás routing kéréseket továbbított megközelítőleg 37.000 hálózatnak, amely komoly fennakadást okozott a Kínán keresztül zajló internetforgalomban. Az incidens 20 percig tartott, és mintegy 8000 amerikai, 8500 kínai, 1100 ausztrál és 230 francia hálózatra terjedt ki.

2010. május A Kanadai Biztonsági és Hírszerzési Ügynökség (Canadian Security and Intelligence Service) kiszivárogtatott feljegyzése szerint „a kanadai kormányzat, egyetemek, magánvállalatok és egyéni felhasználók számítógépeinek és hálózatainak kiszolgáltatottsága jelentősen növekedett. Miközben ezek a távolról végrehajtott virtuális támadások visszakövethetetlenek, egyben produktív, biztonságos és alacsony kockázatú kémkedési lehetőséget jelentenek”.

2010. július Egy orosz hírszerző tisztet (akit Alekszej Karetnyikov néven neveznek meg a jelentések) az Egyesült Államokban letartóztattak és hazatoloncoltak azt követően, hogy kilenc hónapig tevékenykedett észrevétlenül a Microsoft szoftver-tesztelőjeként.

2010. október Stuxnetet, a Siemens Industries által gyártott irányító rendszerek bénítására készített kifinomult malware-t találtak Iránban, Indonéziában és más országokban, melynek kapcsán megindultak a találgatások, hogy a szoftver egy olyan kormányzati kiberfegyver, amit az iráni atomprogram ellen hoztak létre.

2010. október A Wall Street Journal arról számolt be, hogy hackerek a „Zeus” malware-t használva – mely a „kibertér feketepiacán” 1200 dollárért beszerezhető – több mint 12 millió dollárt loptak el öt amerikai és brit banktól. A Zeus e-mailbe ültetett linkeket használ a felhasználók banki adatainak eltulajdonításához, melyet később a hacker arra használ fel, hogy a saját bankfiókjára továbbítsa a pénzt. Az ügy kapcsán 100 olyan „bűnsegédet” tartóztattak le, akik hamis személyazonossággal bankszámlákat nyitottak, hogy a hackerek a lopott pénzt azokon helyezzék el.

2010. október Az Ausztrál Információvédelmi Igazgatóság (Defense Signals Diretorate) arról számolt be, hogy rendkívüli mértékben emelkedett az ausztrál haderő hálózatai ellen irányuló támadások száma. John Faulkner ausztrál védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy míg 2009-ben 2400 incidensre derült fény, addig 2010 januárja és augusztusa között már 5551 támadást jegyeztek fel.

2011. január Hackerek feltörték az Európai Unió szénhidrogén kvótakereskedelmi rendszerét, amely a károsanyag-kibocsátási kvóták kereskedelmét bonyolítja, és több mint 7 millió dollár értékű kvótát tulajdonítottak el. Emiatt ideiglenesen le kellett zárni a rendszert.

2010. december William Hague brit külügyminiszter bejelentette, hogy egy külső hatalom támadást intézett a Külügyminisztérium, egy a védelmi szervezetekkel szerződésben álló vállalkozás, valamint további „brit érdekeltségek” ellen, amely során úgy jutottak át a védelmi rendszeren, hogy a washingtoni Fehér Házzal kapcsolatban állóknak adták ki magukat.

2010. december Az indiai Központi Nyomozó Iroda (Central Bureau of Investigation) weboldalát feltörték, és ezt követően adatokat töröltek. Az indiai hatóságok pakisztáni hackerek gyanúsítottak meg. A beszámolók szerint az Iroda védett adatai, melyeket olyan gépeken tárolnak, melyeket nehezebb elérni az internetről, érintetlenek maradtak.

2011. január A kanadai kormányzat arról számolt be, hogy jelentős kibertámadás érte ügynökségeit, beleértve a Defence Research and Development Canada hálózatát, mely a Védelmi Minisztérium kutatóügynöksége. A támadás arra kényszerítette a Pénzügyminisztériumot és az Államkincstárat, Kanada vezető pénzügyi intézményeit, hogy egy időre kapcsolódjanak le az internetről. Kanadai források Kínát gyanúsították a támadással.

2011. március Hackerek behatoltak a francia kormányzat számítógépes hálózatába, ahol titkos adatokat kerestek az akkor esedékes G-20 találkozóra vonatkozóan.

2011. március-április 2010 márciusa és 2011 áprilisa között az FBI 20 olyan esetről számolt be, melyekben amerikai kis- és közepes vállalkozások online banki azonosítóival éltek vissza, és illegális átutalásokat kezdeményeztek kínai gazdasági és kereskedelmi vállalatoknak. 2011 áprilisáig a csalás által okozott kár mintegy 20 millió dollár volt, melyből a csalás áldozatainak kára 11 millió dollárt tett ki.

2011. március-április Adathalász (phising) technikákat használó hackerek megpróbáltak olyan információkat megszerezni, amelyekkel megismerhetik az RSA nyílt kulcsú titkosító algoritmus gyenge pontjait. Az így szerzett információt arra használták fel, hogy megpróbáljanak betörni a Lockheed Martin hálózatába.

2011. április A Google arról számolt be, hogy adathalász technikát alkalmazó hackerek megpróbáltak hozzáférni több száz magas rangú személy Gmail jelszavához, beleértve vezető amerikai kormánytisztviselőket is. A Google Kínát gyanúsította.

2011. április Az Oak Ridge Nemzeti Laboratórium munkatársai malware-eket tartalmazó hamis e-maileket kaptak, mellyel két számítógépet fertőztek meg és „néhány megabájtnyi” adatot szereztek meg a támadók, mielőtt a Labort lekapcsolták az internetről. 2007-ben már történt hasonló támadás a Laboratórium ellen.

2011. május Kiberbűnőzők, akik magukat az Anonymus nevű hackercsoportba tartozó hackereknek álcázták, feltörték a PlayStation hálózatát. A Sony számításai szerint legalább 80 millió felhasználó adataihoz fértek hozzá, és a betörés következtében keletkezett kár meghaladja a 170 millió dollárt.

2011. június Az IMF jelentése szerint hálózatát egy külföldi kormányzat megbízására olyan e-mailekkel támadták meg, melyek csatolmányában malware volt. Az incidens során nagy mennyiségű adatot, dokumentumokat és e-maileket szivárogtattak ki.

2011. június A Citibank arról számolt be, hogy 360.000 felhasználójuk hitelkártya adatait sikerült hackereknek megszerezniük, egy relatíve egyszerű URL-manipulációval.

2011. július Az amerikai Védelmi Minisztérium államtitkárának bejelentése szerint egy velük szerződésben álló vállalat „24.000 fájlt veszített el”. Több információt az esettel kapcsolatban nem közöltek.

2011. szeptember Ismeretlenek feltörtek egy holland hitelesítés szolgáltatót, így téve számukra lehetővé, hogy több mint 500 hamis tanúsítványt állítsanak ki nagyvállalatok és kormányzati szervek számára. A tanúsítványokat alapvetően egy weboldal eredetiségének igazolására használják. A hamis tanúsítványokkal a támadók képesek feltűntetni az adott honlapot biztonságosnak, e-maileket ellenőrizhetnek, vagy kártékony programot telepíthetnek. 2011-ben ez volt a második alkalom, hogy feltörtek egy hitelesítés szolgáltatót.

2011. szeptember Az ausztráliai Defense Signals igazgatóságának beszámolója szerint az ország védelmi hálózatait naponta több mint 30 alkalommal érik támadások, 2009-hez képest ez 350 %-os növekedést jelent.

Harcosok a kibertérben

A fenti listában a kibertérből érkező támadások minden változatával találkozhatunk. Az új hadszíntér harcosait azonban nehéz megnevezni, egy-két eset kivételével a támadók kilétére soha nem derül fény. Ezen új típusú hadviselési forma egyik legnagyobb problémája (vagy előnye?), hogy nemzetközi jogi szempontból szinte megfoghatatlan. Az Észtországot ért kibertámadások nagyrészét visszavezették Oroszországig, mégsem lehetett az orosz kormányt felelősségre vonni. A kínaiak által indított, magyarul Titán esőnek nevezett kibertámadás-sorozat, mely az Egyesült Államok katonai és ipari rendszereit célozta meg, szintén jogilag nehezen értelmezhető; és annak ellenére, hogy a támadó hovatartozása szintén nyilvánvaló, nincsenek deklarált hadviselő felek, sem körülhatárolható harctér, sem konkrét pont, ahol a támadás történt. A Stuxnettel kapcsolatban is valószínűsíthető, hogy Irán volt a konkrét célpont, illetve, hogy a program egy amerikai-izraeli együttműködés eredménye – mégsem követi (nem követheti) ellenlépés. Legalábbis hivatalos nem, de ahogyan a listában is olvastatjuk, nem példanélküli, hogy például terrorszervezetek bérelnek fel hackereket államok elleni támadásra.

A támadásokat végrehajthatják magányos hackerek vagy független hackercsoportok, de nem új keletű, sőt, egyre inkább jellemzőbb, hogy hadseregszinten történik a kiberképességek immáron hadászati alkalmazása: jó példa erre az Egyesült Államok, Kína vagy éppen Oroszország. A független hackercsoportok ténykedése is egyre nagyobb médianyilvánosságot kap. A közelmúltban a Lulz Security nevű csoport volt a médiafigyelem középpontjában, miután feltörték a Sony adatbázisát, ellopva azt az algoritmust, ami az online játékosok banki tranzakcióit titkosította. Ezen kívül az ő nevükhöz fűződik a CIA honlapjának lekapcsolása is. Szintén közismert az Anonymus hackercsoport, akik az utóbbi időben a Wikileaks melletti kiállásukért kerültek reflektorfénybe.

A Biztonságpolitika Portál új projektje

A kiberbiztonság és a kibertérből érkező támadásokra való felkészülés az egyik legfontosabb biztonságpolitikai kihívássá lépett elő napjainkban. A NATO új stratégiai koncepciójában is prioritásként kezelt kérdéssel Portálunk is rendszeresebben fog foglalkozni. Az elkövetkezendőkben áttekintjük a jelentősebb támadásokat (Moonlight Maze, Titan Rain, Operation NightDragon, Operation Aurora, Operation Shady RAT), szó lesz a nemzetközi szövetségek és az államok kiberbiztonsággal foglalkozó doktrínáiról, írni fogunk a már említett államok kiberképességeiről is, de nem feledkezünk meg a legalapvetőbb kérdések tisztázásáról sem. Érdemes velünk maradni!

Nem létezik kiberháború

Tücsi a galaktikus | 2011-02-14 06:00:00

Évek óta hallani a kiberháborúról. Országok hoznak létre kibervédelmi szervezeteket, próbálják kitalálni a védelmi és támadási stratégiákat. De mi az a kiberháború? Létezik olyan? Szerintem nem.

Ahhoz, hogy megérthessük a kiberháború lényegét, először tisztázni kell, mi az a háború. A háború nagyméretű erőszakos összeütközés. A háború célja a szembenálló felek erővel történő érdekeinek érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése. Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az első harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik. A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük. A tűzszünet addig tart, amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást. A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással. (wikipédia)

Ha ezeket a meghatározásokat át akarjuk vezetni a kiberháborúra, komoly problémákkal kerülünk szembe.  Alapjaiban azt mondhatnánk: a kiberháború az, amit a kibertérben, vagyis információs rendszerekben, rendszereken keresztül, és rendszerek ellen vívunk. Gyakorlatilag informatikai összecsapásokról beszélünk. Látszólag csak a „csatatér” változott.

De sok minden nem stimmel. A fentiek alapján a háborúban ismert a támadó, a megtámadott, és a cél. Egy kibertámadás esetében sokszor csak a megtámadott felet ismerjük, nem tudhatjuk ki támadott, és nem tudhatjuk, miért. Ha csak fel nem fedik magukat és szándékaikat.

Ha megnézzük a kibertámadások eddigi rövid történelmét, a kép nagyon vegyes. Betörési kísérletek, túlterheléses támadások, kommunikáció- és hálózatleállítások. Oda-vissza csapások, egymás gyenge pontjainak keresése. Információ-szerzés, hátsó ajtók kialakítása későbbi támadások végrehajtására. Tudtuk, hogy voltak támadások, ismertük a célt is. Megnevezték a valószínű támadókat is, de bizonyítékok hiánya miatt mindent tagadtak.  Így történt a Pentagon szervereinek feltörése esetén, így történt az orosz-észt támadások esetén is. Nem volt számonkérés, nem volt békekötés, csak elhaltak az események. Talán csak látszólag, talán csak egy időre.

Ezért a megszokott meghatározások és elvek szerint kiberháború nem létezik. Viszont valóban vannak kibertámadások, lesznek kiberütközetek, és szükséges a kibervédelem. De kiberháborúról nem beszélhetünk.  De akkor minek nevezzük?

Maradjon az ami, Helyesebb ha kibertámadásokról , kibercsatákról, kibevédelemről beszélünk. Ha jobban megnézzük, ez igazi diverzáns csatatér, partizánháború, beszivárgó speciális egységek küzdőtere.  Itt nem hidakat kell robbantani, hanem adatokat törölni. Nem útjelző táblát kell elfordítani, hanem szervereket elérhetetlenné tenni. Nem telefonkábeleket átvágni, hanem terheléses támadásokat indítani.

Beszélhetünk megelőző csapásról, mint Irán és a Stuxnet vírus esetében. Az ellenfél rendszereiben olyan károkat okozunk, amely rontja annak védelmi, vagy támadási képességeit, vagy visszaveti a fejlődésben.

Lehet szó klasszikus első csapásról. A szárazföldi csapatok indulását megelőzi a légierő első csapása. Ez fogja megelőzni a kiber elsőcsapás, amelynek célja, a védelmi rendszerek kikapcsolása, a kommunikáció akadályozása, vagyis a valódi támadás biztosítása.

Lehet szó klasszikus diverzáns tevékenységről, ahol ott akadályozzuk az ellenfelet a kibertérben, ahol csak lehet. Támadhatjuk az államigazgatási szervereket, a banki rendszereket, meg lehet bénítani a kommunikációt, elérhetetlenné válnak egységek és szervezetek. Fennakadásokat lehet okozni a mindennapi életben. El lehet bizonytalanítani a lakosságot, akár hamis üzenetek küldésével, akár a forgalomirányító lámpák zavarásával.

A kibercsata igazán nem a reguláris haderő, hanem inkább a civil harcosok területe.  Nincs feltétlen szükség bázisokra, támadás bárhonnan indítható, ahol internet kapcsolat van.  Nincs szükség támadási irányokra, mert látszólag a vonal végén ott a célpont.  De szükség lehet álcázásra, menekülési útvonalakra.

Viszont a kiberküzdelem az állandó megújulást követeli. Itt nincsenek fegyverrendszerek, amelyek 20-30-40 évig uralják a területet. A kibertérben napról napra változhatnak a szabályok, az eszközök és a módszerek.  Feltűnhetnek és avulhatnak el napok alatt. A fegyvereket felváltotta a vírus, a féreg, a hátsó ajtó, a túlterhelés. A támadó valahol messze fizikai biztonságban van.

Nem új háborút kaptunk, hanem a háború kapott új felületet. Ahogy a háború a XX. században új teret nyert a víz alatt és a világűrben, úgy nyer a XXI. században teret a kibertérben.

 

Ezt láttad már?

Kiber-(polgár)háború

Szombati Dizájn: kiborg tetoválás

Android katonák

Kiber-(polgár)háború

Tücsi a galaktikus | 2011-02-07 06:00:00 | Módosítva : 2011-02-07 22:09:50

A katonai szakértők évek óta próbálják definiálni a kiber-háborút a hagyományos katonai fogalmak tükrében. Azonban Egyiptomban egy olyan helyzet alakult ki, amely miatt új fogalmat kell megtanulnunk: Kiber-pogárháború.

Minden háborúban a legfontosabb az információ: gyűjtés, továbbadás, kapcsolattartás. Hajdanában a felkelők először a telefonközpontokat, távírdákat, és rádiókat foglalták el, hogy kézben tartsák a kommunikációt. Mára ezt már másképp működik. A rádió már nem érdekes. a kommunikáció gyakorlatilag áttevődött az internetre és a mobiltelefonokra.

Mubarak elnök megtette azt, amire senki nem számított, sőt azt sem gondolták a legtöbben, hogy meg lehet tenni. Egyetlen éjszaka alatt lekapcsolta az országban az internet és a mobiltelefon szolgáltatást.

Nem kell ehhez nagy piros gombot elképzelni, amelyik az elnök íróasztalába van beépítve. A dolog ennél egyszerűbb. Egy kommunikációs szolgáltató, amikor engedélyt vásárol, vaskos szerződést ír alá az állammal, amelynek egy fontos pontja, hogy katasztrófa, háború, vagy az egész ország biztonságát érintő esetekben, milyen lehetőségekkel és kötelességekkel tartozik az állam felé. Mikor mit kell haladéktalanul biztosítani, vagy tenni adott esetben.

Valószínűleg Egyiptomban is ez történt, a szolgáltatók parancsot kaptak a szolgáltatás megszakítására. Mivel ezek a gépek folyamatos működésre vannak tervezve, nagyon nem is szeretik, ha lekapcsolják azokat. Erre fizikailag nincs is szükség, néhány szoftveres paranccsal megadható, hogy a szolgáltatás leálljon. Például a kisebb központok nem fogadják a kéréseket, a domain szerverek sem válaszolnak, stb.

Első éjszaka leállt egy kivételével az összes szolgáltató.  Csak a kormányt, az állami intézményeket, és néhány nagy külföldi vállalatot kiszolgáló VIP-szolgáltató maradt bekapcsolva. De egy napon belül az is elérhetetlenné vált.

A lekapcsolás oka egyértelmű volt.  A hatalmas tüntetések már nem spontán alakulnak ki, mobiltelefonon és interneten szervezik meg. A twitter, a facebook, és a különböző chatszobák hatalmas szerepet kaptak ebben. Így talán érhető, hogy a pánikba esett vezetés a lekapcsolás mellett döntött.

Számunkra meglepő, de nem olyan elmaradott ország informatikailag Egyiptom, mint ahogy azt általában képzelnénk. A nyolcvanmillió lakosból 23 milliónak van nethozzáférése. A mobil pedig hihetetlenül népszerű náluk, mindenki fülén állandóan ott lóg. Valószínűleg az egyiptomi informatikai infrastruktúra több lépcsőfokot is kihagyva szökkent előre a fejlődés útján.

Hogy miért kapcsolták vissza olyan hamar? Ennek több oka lehet. Egyrészt a felkelőket már nem lehetett visszafogni. A szerveződés folytatódott vezetékes telefonon, faxon, de még CB-rádiókon keresztül is. Külföldről több szervezet is segítséget nyújtott, hogy az Egyiptomiak mégis hozzáférjenek a világhálóhoz, eljuttassák a híreket külföldre, alternatív módon szervezkedhessenek. Másrészt valószínű, hogy a kormány is öngólt lőtt, hiszen a saját kommunikációja is veszélybe került, nem tudott propagandát kifejteni. Jó példa erre, hogy abban a pillanatban, ahogy visszakapcsolták a mobiltelefonokat, minden előfizető SMS-t kapott a kormánytól, amely a rendzavarástól való távolmaradásra bíztatott mindenkit.

A dologban több érdekes momentum volt megfigyelhető. Az első az a tanulság, hogy senki sem számított arra, hogy egy ország vezetése, a saját állampolgáraira mér kiber-csapást, mert valójában ott az történt. Eddig mindig csak úgy számoltak a kiber-csapás lehetőségével, hogy egyik ország a másik ellen, egy adott csoport a másik ellen támad.  Nem találtam nyomát, hogy bárki saját országon belüli, állampolgárok ellen irányuló támadással számolt volna az állam részéről forrongások vagy lázadás esetén.

Arra sem számított senki, hogy röpke néhány óra alatt ezt sikerül véghezvinni, így visszatekintve gyanúsan szervezetten és olajozottan történt a dolog.  Tulajdonképpen elég a csúcsszervereket letiltani, utána fentről lefelé haladva bénítható az egész rendszer. Különösen figyelemre méltó, hogy ezt úgy sikerült végrehajtani, hogy nem volt fennakadás a nemzetközi adatforgalomban, hiszen Egyiptomon halad keresztül több, kontinenseket összekötő optikai kábel is.

Bár a leállás mindössze pár napig tartott, a világ figyelmét az internetes biztonságra hívta fel. Mennyire összefonódik életünkkel a mobiltelefon és az internet. Egy teljes lekapcsolás nem csak kommunikációs gondokat, hanem óriási gazdasági károkat is okozhat.

 

Ezt láttad már?

GPS a kesztyűben

Szombati Dizájn: Sisakművészet

Árvíz idejére: úszó házak Hollandiából

Az igazi óriások: a Dubai és Atlantai akvárium

 

Árvíz idejére: úszó házak Hollandiából

Tücsi a galaktikus | 2011-02-04 06:00:00

Hollandiában egészen újszerű módszert találtak az árvízkárok enyhítésére. Ha jön az ár, a ház lebegni kezd. De ez nem hajó.

Hollandia sorsa mindig is az Északi-tenger szeszélyeitől függött. A hatalmas viharok nyomán partra betörő hullámok, a visszaduzzasztott folyók áradása sokszor próbára tettét a makacs hollandok türelmét.

Az ország a felmelegedés miatt egyre nagyobb bajban van. A tenger vízszintje növekszik, és az ország negyede a tengerszint alatt fekszik. Hollandia még egyszer nem akarja átélni egy olyan árvizet, mint amilyet az 1953-as szupervihar okozott . Hollandia központi területein a szabványos védekezést úgy alakították ki, hogy a 10.000 évente egyszer előforduló árvizekkel is megbirkózzon.

Egy holland tervező olyan házat tervezett és épített meg, amely ellenáll a víz megpróbáltatásainak. Az alapötlet egyszerű. A ház alapja egy zárt betontest, amely képes csónakként lebegni a vízen. Ez az alap szilárdan áll a talajon. A ház maga jóval nagyobb, mint az úszó test, a kiálló részeket cölöpök támasztják alá. A ház közepénél két mestercölöp található, amely átfúrja a ház alapját. A házhoz a partról híd vezet.

Amikor jön az ár, a betontest lebegni kezd a víz színén és felemeli a házat is a cölöpökről. A víz nem tudja elsodorni a házat, mert fel van fűzve a mestercölöpökre, mint egy gyűrű. A hogy a víz emelkedik, emelkedik a ház is, egyre feljebb csúszva a mestercölöpökön. Így 5 méter magas víznek is képes ellenállni. A ház a hidacska révén továbbra is a parthoz tud csatlakozni, követi a ház emelkedését. A közüzemi vezetékekkel sincs probléma, mert a víz-gáz-villany-csatorna mind flexibilis csövekkel kapcsolódik a parthoz, és utánanyúlnak a háznak.

Az úszótest betonból van, mégis vízálló, lebeg a vizen, és megtartja az egész házat.

Hiába van magas ár, a házat nem kell elhagyni, nem kell kiköltözni. Csónakkal probléma nélkül megközelíthető a terasz. Ha elmegy az ár, a ház visszaül régi helyére. Az élet visszatér a régi kerékvágásba.

 

 

Ajánlat:

Az igazi óriások: a két legnagyobb akvárium

A világ legnagyobb akváriumai

i-Konyha, avagy az otthon digitális lelke

Élő sárkányt és unikornist otthonra

 

Mire képesek a kibertér katonái ma? Egyáltalán, mire voltak képesek eddig? Mi is a hadszíntér? Féljünk, vagy az egész csak ugratás?

Szponzorált hirdetések

Egy 2010-es definíció szerint kiberhadviselésnek nevezik azt, amikor egy nemzetállam egy másik számítógépes rendszereibe behatol azzal a céllal, hogy annak működésében zavart keltsen, vagy egyenesen rongálja azt. Ez így önmagában azonban nem válaszolja meg a lényegi kérdéseket: mégis mi a kiberháború? Mire képesek a hadseregek, kell-e egyáltalán félnünk?

A mai világ: hálózatok hálózatok hátán
Mára a teljes üzleti világ és a fejlett országok lakosainak magánélete a hálózatok valódi rabjává vált. Míg egy helyi kocsmát nem érdekli annyira, hogy van-e internet, egy autószerelő már lehet, hogy neten kell, hogy rendelje az alkatrészeit. Az egynél több telephellyel rendelkező vállalatok pedig az interneten keresztül kötik össze fizikailag szétszórt hálózataikat.

Egy ilyen világban forintban kifejezhetővé válik bármely hálózat akár részleges leállásának ára is. Látható tehát, hogy az életünk megannyi része függ az internet, valamint az ahhoz kapcsolt alhálózatok, szerverek és szolgáltatások folyamatos működésétől.

Botnet támadás amerikai célpontok ellen

Különbségek
A hagyományos harcászathoz képest természetesen számos eltéréssel jár egy kiberháború. A legjelentősebb talán az, hogy valójában mennyire láthatatlanok is a célpontok illetve a támadók egészen a csapásig. Itt nincs bombázó, ballisztikus rakéta vagy műhold, amelyet a radar észlelne, és így nem közelednek a célpont felé sem.

A másik nagy különbség, hogy míg egy támadó hadseregről egy pillanat alatt látható annak hovatartozása, a kibertérben ezt biztosra megmondani szinte lehetetlen. Lehet, hogy az amerikai célpontot támadó kínai gépek például valójában orosz bűnözők rabigájában vannak, vagy – amennyiben szeretjük az összeesküvés-elméleteket – a fegyverkezésben érdekelt amerikai cégek közül egy. A célpont ismert, és általában inkább azt nézik, hogy mégis kinek lehetett érdekében a betörés?

Egy rejtett háború
Ugyan csak az elmúlt években került a figyelem középpontjába egy kibertérben zajló háború lehetősége, a valóság az, hogy majdnem harminc éve történt az első eset, amelyet a mai napig emlegetnek: szovjet kémek Kanadából elloptak egy olajvezetéket vezérlő programot. Mivel azonban a CIA előzetesen preparálta a kódot, felrobbant a szovjet olajvezeték.

Az utóbbi öt évben persze sokkal több eset került napvilágra: 2007-ben Észtország bankjait, minisztériumait és a helyi médiát támadták meg ismeretlenek, Amerika elszenvedte Pearl Harbor digitális változatát, a 2008-as Dél-oszétiai háború sem csak fizikai fegyverekkel folyt, és a Pentagon bizalmas adatokat kezelő rendszereit is megfertőzte egy addig ismeretlen féregvírus. Utóbbi a hivatalos álláspont szerint a legsúlyosabb behatolás volt, amely amerikai katonai rendszereket érintett.

Nagyjából másfél éve találtak rá a „GhostNet”-nek keresztelt kémhálózatra. A főként kínai szerverekből álló világméretű rejtett hálózat számos kormányzati hálózatból szívta magába a titkos információkat, kezdve a Dalai Láma kirendeltségétől nagykövetségeken át több kormány otthoni irodájáig, összesen 103 országot átölelve. Kína persze a mai napig tagad. Decemberben és idén januárban húsz nagyvállalatot, köztük a Google rendszereit is megtámadták Kínából, nemrég pedig Irán urándúsító létesítményében megtalálták a világ legfejlettebb rootkit alapú kém- és szabotázsprogramját, a Stuxnet-et.

A kiberterrorizmus a felkészületleneket kellemetlenül érintheti

Utóbbi program annyira összetett, hogy a szakértők szerint csak egy állam pénzelhette kifejlesztését. Azt természetesen nem tudni, hogy ki is fejleszthette ki. Bizonyos nyomok Izrael egy különleges egységére mutatnak, míg más spekuláció szerint a NATO, az USA vagy bármely más nyugati állam keze is benne lehetett. Egy azonban biztos: ugyan még nem sikerült a teljes forráskódot átnyálazni, de a jelek szerint a program arra is készült, hogy adott időben adott rendszereket tegyen tönkre. Azaz egy önmagát terjesztő cirkálórakéta, pendrive-on indítva.
Ablak a haditengerészetre
Az ipari létesítmények azonban nem az egyetlen számítógépet használó rendszerek: 2007-ben Anglia bejelentette, hogy legmodernebb, Type 45, más néven Daring osztályú légvédelmi rombolói Windows 2000 alapú rendszert fognak kapni, valamint a Vanguard osztályú atommeghajtású, egyenként 16 ballisztikus nukleáris fegyverrel felszerelt tengeralattjáróra is ez vár.

Az elődjeik ugyanis kevesebb számítási kapacitással bírtak - és jóval instabilabban működtek – egy ósdi kvarcjátéknál (pl: Type 42 romboló: két, egyenként 24 bites, 1 Mhz-es gép, darabonként 25 kbyte memóriával).
Férgektől atomot
Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy a következő Conficker féreg atomháborút kezdene, a helyzet szerencsére nem is annyira rossz. Az előző példákhoz képest ugyanis hiányzik két dolog: egyfelől, nem lehet lemezeket vagy pendrive-okat bedugni, így az MP3 hallgatás közbeni fertőzés veszélye elhárul.

Másfelől pedig ugyan hálózatba lesznek kötve, de egy tengeralattjáró esetében ez merőben mást jelent: egyirányú, (partról hajóra) másodpercenként talán 300 karakteres nagyon alacsony frekvenciás adást. Plusz egy nukleáris csapáshoz fizikai kulcsokat kell elforgatni, és egyszeri kódokat egyeztetni, kézzel. Ergo a technológia jelen állása mellett vírus által mért atomcsapástól – még – nem kell tartanunk.

A rombolók rendszerei azonban sokkal nagyobb veszélyt jelenthetnek: itt ugyanis automatizált elhárítórendszerről van szó, amely a bejövő rakétákat fél percen belül le kell, hogy lője. További eltérés, hogy a Daring osztály hajói több kétirányú hálózatba is be lesz kötve, amelyeken keresztül – talán két-három ugrással – már az internetre is ki lehet jutni.
Fertőzött rendszer
Ahhoz sajnos eddig sem kellett vírus vagy Windows hiba, hogy tragikus baleseteket okozzon a túlzott képernyőbe merengés: 1988-ban például egy amerikai Aegis-rendszerű cirkáló lelőtt egy iráni utasszállítót, miután a legénység F-14-esnek nézte. Egy esetleges csatában óriási galibát okozna, ha egy fertőzött hajón felcserélődne a barát-ellenség viszony, vagy elállítaná picit az elfogó időzítését. Utóbbinál csak annyit venne észre a személyzet, hogy nem állt meg a feléjük tartó ellenséges rakéta.

A fertőzés azonban jelenleg meglehetősen nehézkes. Egy atommeghajtású tengeralattjáróra fel- és bejutni öngyilkosság – vagy nagyon jó beépített ügynököket kíván – de egy „egyszerű” rombolóval már más a helyzet, és ezeket kevésbé is védik. No persze magát a futó programot mindkét esetben ismerni kell, és ez nem holmi standard ipari program, mint az iráni létesítmények esetében.
Hatások reánk
Milyen eredményekkel járhat egy kibertérben vívott csata ránk, a civilekre? Nos, amennyiben csak kémkedés volt a cél, és nem tartozik érdekeltségünkbe érintett cég, igazából semmilyennel. Persze a nemzeti egót sértheti, de lehet, hogy soha nem is értesülünk az ütközetről.

A helyzet azonban gyökeresen más képet mutat, ha célzott kémkedés helyett szabotázsakcióról van szó. Ennek eredménye lehet egy eltérített üzenet, lekapcsolt tőzsde vagy akár az is, hogy az ország internetkapcsolata egyszerűen használhatatlanná válik.

2009 áprilisában kikerült jelentések szerint az amerikai elektromos hálózatot kínai és orosz kém/szabotázsprogramok fertőzték meg. Ezek akár nagyszabású áramkimaradásokat is előidézhettek volna, így a gazdaságra jelenthettek volna veszélyt, vagy akár elterelhették volna a figyelmet egy koordinált katonai támadásról.

A realitások talaján
Jelenleg a magyar polgárokat nem igazán fenyegeti az a veszély, hogy valamelyik folyó kiberháború áldozatává váljanak gazdasági vagy fizikai értelemben. Ha úgy tetszik, a nagyhatalmak elvannak egymással és a nagyhangú, problémás országokkal. Persze attól még, hogy nagyobb, netet leállító támadásnak nagyjából nulla a valószínűsége, a kémkedés és a titkos virtuális szabotőrök beszivárgásának veszélye megvan. Elvégre a fegyvereket is tesztelik valahol.

Kapcsolódó anyagaink:Bevetették az első kiberháborús fegyvert?
Vírus, féreg, trójai - leleplezzük őket
Kötelező lesz a lehallgatható e-mail és net-telefon

Az internetes háború félelmetesebb az atomfegyvernél

 2 months ago  megfigyelés

 Cszsen Venyhao és Jan Lej - Interjú U Czjanszin vezérőrnaggyal, a Kínai Népköztársaság Mérnöki Akadémiájának tagjával, a Kínai Felszabadító Néphadsereg Informatika-technológiai Egyetemének rektorával.

Annak érdekében, hogy győzni lehessen egy információs háborúban, először is szilárdan meg kell vetnünk lábunkat a kibertérben. Valószínűsíthető, hogy a kibertérért folyó harc egyre kíméletlenebb lesz. Ez egy összecsapás lesz, amiben megméretésre kerül az ország teljesítőképessége, az innovációs potenciál, az ország katonai felkészültsége és a lakosság informatikai képzettsége.

U Czjanszin a KNK Mérnöki Akadémiájának tagja, a KFN Információ-technológiai Egyetemének rektora, kiemelkedő szakértője a telekommunikációs és informatikai rendszereknek, a számítógépeknek és a hálózati technológiának. Mostanáig megszervezett és megvalósított több, mint 10 kulcsfontosságú, vagy jelentős állami projektet a tudományt leginkább foglalkoztató területeken, túlzás nélkül történelmi jelentőségűnek nevezhető az, amivel hozzájárult a kínai csúcstechnológiájú telekommunikációs szektor fejlődéséhez és ipari méretűvé tételéhez.

U Czjancin irányította a világ első "mimikri" számítógépének megalkotását,  tömegtájékoztatás munkája elismeréseként a "kínai multiplexer atyjának" nevezi. 6 év alatt mindössze egy 15 fős csapattal és 3 millió jüanos költségvetéssel kifejlesztették a nyugati multiplexereket felülmúló HJD04-et. Ezért 1995-ben megkapta a tudományos-technikai fejlesztésért adható legmagasabb kitüntetést. Ettől a perctől kezdve a multiplexer árak lavinaszerűen zuhanni kezdtek a kínai piacon: kezdetben darabja 500 dollárba került, majd 300, 100...végül 30 USD lett az ára. Egy multiplexer telefonok sokaságát képes egyidejűleg összekapcsolni. Ennek a felfedezésnek fontossága többek közt abban is jelentkezik, hogy a kínaiak számára jelentősen csökkentek a telefonhoz jutás költségei.

Mostanában, amióta megismertük  Snowden és a vezető nyugati politikusok telefonlehallgatási ügyét, az információs és hálózati biztonság egyre gyakrabban a világ közvéleménye figyelmének előterébe kerül. Ugyanakkor sok ország, köztük Amerika és Dél-Korea tovább folytatják az ú.n. kiberparancsnokságok felállítását. Ez egyre inkább nyugtalanítja a kínaiakat a KNK-t esetleg érő kibertámadás következményei miatt.

U Czjanszin interjúnk során mgjegyezte, hogy az állam szemszögéből nézve a hálózati biztonság és a kiberkatonaság területén kialakult helyzet súlyos. Snowden ügye vészjelzés volt számunkra, ilyen különleges helyzetekkel csak különleges eszközökkel lehet megbírkózni. "Snowden a világ tudomására hozta, hogy az USA-nak megvannak az idevágó tervei, sémái, szisztémái, megvan az egész bonyolult komplexum. Ez ellen nem harcolhatunk úgy, hogy életbe léptetünk egyes, nem összefüggő rendszert alkotó intézkedéseket. Ebben az esetben a "szemet szemért, fogat fogért" megközelítést kell alkalmazni, a védekezéshez egy saját rendszer kell",- mondta a szakértő.

Azt is kijelentette, hogy a hálózati háború rettenetesebb az atomfegyvernél, s hogy Kínának nincs kiber-hadserege, ezért jelenleg a kínai kibertérség védtelen.

Ez a szakértő, aki vezérőrnagyi vállapokat hord, meg van arról győződve, hogy a hazai hálózati technológia a mások által is járt úton halad, másol, pedig egy élenjáró ideológia szerint kellene működnie: másoknál mindig egy lépéssel előbbre, egy fejjel kimagasodva közülük. Minden erővel a forradalmilag új technológiát kell fejleszteni, képesnek kell lenni a játékszabályok meghatározására, az innovációra támaszkodva mindig előbbre és előbbre törni. Ennek érdekében "feltétlenül szükséges annak a környezetnek széleskörű és korlátozásoktól mentes támogatása, ami képes létrehozni ezt az innovációt, a népnek meg az államnak meg meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy balsikerek is előfordulhatnak".

Nem tőlünk függ, hogy akarunk e teljes nyíltságot -akkor törnek be hozzánk, amikor akarnak

LDCS(az újság): Ön a számítógépek és a hálózati technológia katonai szakértője. Manapság érdemes a hálózati témát felhozni, hiszen az érinti az állam biztonságát és érdekeit. Mi a véleménye, miért történik annyi incidens a hálózati biztonsággal kapcsolatban? S ezek miért keltenek ekkora érdeklődést?

U C. (szakértő): Legjobb, ha sorba veszem az okokat. Először: jelenleg a társadalom teljes gőzzel halad a hálózati korszak felé, egyre növekszik az emberek függősége a hálózattól és az "okos" eszközöktől. Másodszor: a "maszek" hekkerek, néha állami intézmények is vírus- és trójai támadásokat indítanak. Egyéni felhasználó szintjén személyes adatok kerülnek veszélybe, a vállalatok és szervezetek szintjén már üzleti titkaik, végül országos szinten politikai és katonai titkok. Technikailag mindehhez nem kell más, mint hogy egy terminállal kilépjünk a világhálóra, máris megvan a vírusfertőzés vagy egy trójai program feltelepedésének veszélye. Harmadszor: egy átlagos felhasználó személyes adatai árucikké váltak, üzleti megfontolásokból egyre nő ezek iránt a kereslet. Negyedszer: a nemzetközi hálózati aréna. Meg kell jegyezni, hogy néhány állam támogatja a háború eme új formájának kidolgozását és fejlesztését. A hálózati háborúról van szó, a hálózati központokért vívott háborúról, az információs háborúról és az ehhez szükséges technológiáról - a szóban forgó országok politkájának mindez része. Nyomatékosítom: azokkal a technológiákkal, amikkel végre lehetett hajtani egy kibertámadást, internetes őrültek, haszonlesők, magánszerveződések gazemberkedtek. A kezdeti helyzettől, amikor mindez rossz tréfák elkövetésere, káosz teremtésére szolgált, eljutottunk oda, hogy ez egy bonyolult piac lett, ahol vannak vásárlók és eladók. A kíbertér ilyesfajta védtelensége erős nyugtalanságot és félelmet vált ki az emberekből.

LDCS: Ön szerint milyen most Kína hálózatvédelme?

U C.: Az információs és hálózati technológia területén országunk egyenlőre lemaradásban van, de jelenleg gyorsan csökkentjük hátrányunkat. Néhány technológiailag fejlett országnak itt természetes előnye van. Példaként elmondhatjuk, hogy Amerikának abszolut fölénye van ezen a területen. Az az USA stratégiai célja, hogy a kibertérségben bármit megtehessen. Nyilvánvaló, hogy a kibertér ilyen szabadságfoka mellett ezt nem lehet megakadályozni, s ennek az a következménye, hogy Amerika egyre fogyó előnyét fel tudja használni arra, hogy ellenőrizze ezt a térséget.

Másodszor: hálózati és információs rendszereink, valamint az egész hálózati infrastruktúra nagy mértékben függ a "vastól", a program-háttértől, alkatrészektől, pótegységektől és az operációs rendszerektől. Ezeket Amerika és más fejlett államok állították elő. Mi tömegesen használjuk a külföldi vasat és program-hátteret az energetikában, közlekedésben, a pénzügyi infrastruktúrában - azaz életbe vágóan fontos, vagy különleges figyelmet követelő területeken. Ez objektív megítélés szerint nem szerencsés számunkra - az informatikai átláthatóság egyoldalú. Számunkra ez a hátrányos informatikai átláthatóság már szigorú valóság. Mi nem akarjuk ezt a nyíltságot, mégis ez van.

Harmadszor: Kínában még nem épült ki a mindent átfogó biztonsági rendszer, ami minden szinten működne - az állami apparátustól kezdve a törvényhozáson át a politikai döntésekig és a kulturáig, egészen az egyes emberek szintjéig. Állandóan "Jön a farkas! Jön a farkas!"-t kiáltunk, közben a farkas báránybőrbe bújva már a juhnyájban rejtőzködik. Már olyan helyzetben vagyunk, hogy bármely pillanatban valóra válhat az információs fenyegetettség.

Példaként vegyük a bankszektorban használt eszközeinket és azok program hátterét. A külföldön kifejlesztett dolgok elég érettek, funkcionálisan elég korszerűek, technikailag nézve igen korszerűek. Kiépültségi szintjük magas, természetesen kényelmes dolog a használatuk, azonban magukban hordoznak bizonyos kockázatot, amin sokan nem hajlandóak elgondolkodni, vagy nem ismerik a kockázat tényét. A külföldi dolgok valóban jó "cuccok", de úgy vagyok velük, mint az ópiummal: beszívod, lelki megkönnyebbülést érzel, eltelsz illuziókkal. Egyébként semmi áron nem téveszthetjük szem elől azt, hogy az ópium veszélyes; használata során leromlik a test, utóbb az élet is veszélybe kerül. Annak érdekében, hogy elkerüljük a későbbi problémákat, saját innovációt kell életre kelteni, olyan rendszert kell kifejleszteni, amit mi magunk ellenőrzünk.

A világ vezető személyiségei telefonjainak lehallgatása nyomán kitört botrány tudatosította a világgal, hogy Amerika a hálózaton szinte mindenható

LDCS: Ha már a hálózati biztonságról beszélünk, akkor nem csak egyedül Kínában borzalmas ennek helyzete. Például itt van Angela Merkel telefonbeszélgetéseinek lehallgatása miatt kirobbant botrány. Viharos reakciót váltott ki világszerte. Mit gondol erről az incidensről?

U C.: Először: fontos politikai személyiségek, köztük Amerika szövetségesei telefonjainak lehallgatása megmutatta, hogy az, hogy Amerikának a kibertérben abszolut fölénye van, nem puszta mende-monda. Láthatjuk, hogy még az USA szövetségeseinek is nehéz valamiképp ellenállást tanusítani az Amerika uralta kibertérben. Kína lemaradása ezen a téren valószínűleg nagyobb. Amerikának a technikai téren mutatkozó fölénye gyorsan be nem hozható. Az a pillanat, amikor minden ország -ahogy mondják "Isten és ember előtt"- egyenlő szinten lesz Amerikával a hálózati technológia terén, nem jön el egyhamar.

Másodszor: a hálózat igen megsínyli, hogy nincs valamiféle nemzetközileg elfogadott rend, hálózati morál és viselkedési szabályzat. Pontosan ugyanúgy, mint a valós életben, a virtuális térben is létre kell hoznunk a morális-etikai elvek, normák és szabályok rendszerét. Mindezt a nemzetközi kultúra, az emberi jogok tisztelete és az egyenlőség ideája szellemében kell megcsinálnunk. A hálózaton meg kell teremtenünk egy sajátos nemzetközi rendet, ami normákat állít fel, és a technikailag fejlett országok tevékenységét korlátozza annyiban, hogy garantálják az internetes szférában kevésbé fejlett országok törvényes érdekeinek és jogainak érvényesülését. Az emberi jogokról nemcsak a reális világban kell gondoskodni. Lehetséges, hogy a hálózaton erre a reális világnál is több figyelmet kell fordítani.

Harmadszor: a kibertér a világ összes országának feldeítése számára már a leginkább érdekelt terület. Minden ország adatokat gyűjt a hálózatról  -kormányokról, hadseregekről, vállalatokról, sőt, egyes személyekről is. Ennek a tevékenységnek egy része az információ gyűjtésének szokásos, elfogadott gyakorlata, ezt mi íratlan törvényként elfogadjuk. Azonban ennek a tevékenységnek túlnyomó része a "szürke" zónában folyik, ott, ahol igen nehéz megmondani, hogy mennyire jogos e tevékenység.

LDCS: Technikailag miként valósul meg egy ilyen lehallgatás, különösen olyan esetekben, amikor országok vezetőiről, a kormányzat magjáról van szó?

U C.: Valójában ez igen egyszerű. Nézze csak meg a mi telefonjainkat. Operációs rendszerük leggyakrabban a Microsoft Windows-a, vagy a Google Android-ja. A csipkészletek nagy részét a Qualcomm cég gyártja. A számítógépek processzorai rendszerint az Inteltől, AMD-től vagy az ARM-től származnak, a perifériák és programok döntő része szinte külföldi - és ez így van mindenütt, országunk  információs vagy technikai infrastruktúrájában is. Például a telefonközpontok, routerek, tűzfalak és szerverek leggyakrabban amerikai gyártmányúak.

Minden, a legkisebb alkatrészektől az alapvető rendszerkomponensekig, a technikai eszközöktől a program háttérig, a rendszerprogramoktól az egyes feladok megoldására kifejlesztett célprogramokig, a rendszer komponenseinek dizájnjától a csúcstechnológiai termékekig alapvetően az amerikaiak kezében van. Ilyen feltételek mellett technikailag lehetetlen elérni, hogy Amerika ne azt hallgassa le, akit akar.

Emlékezzen csak arra, hogy Merkel kijelentette a tv-ben, hogy két telefonja van: egy személyes és egy rejtjelezéssel ellátott. Ma még a rejtjelezés hatásos védekezési eszköz, egyébként ez sem ad százszázalékos biztonságot. Ha a rejtjelező csip amerikai gyártmányú, akkor én igen kételkedem annak hatásosságában.

Az atombomba lokális rombolást okoz, a hálózati háború pillanatok alatt megbéníthat egy egész országot

LDCS: Azért, mert ilyen fontos a hálózat, sok ország létrehozott olyan alegységeket, amik a hálózati háborúval foglalkoznak. Mégis, milyen ez a háború? Bekövetkezhet?

U C.: A hálózati háború minden bizonnyal a háború egy különleges formája. Van,amiben hasonlít a tradícionális háborúra, van, amiben nem. Elsősorban a különbözőségeket emelem ki.

Először: egy hálózati összecsapás háború. Olyan háború, amiben hallgatnak az ágyúk, s amiben nem lehet megkülönböztetni a békés és a háborús időszakokat.

Másodszor: az ellenfél sokféle. Ez egyes ember harca az állam, a társadalom ellen, csoportok az állammal szemben,- a sor egyik állam háborúja a másik ellen opciónál ér véget. A háború tevőleges résztvevője lehet maga az állam, vagy egy független szervezet is.

Harmadszor: az ilyen ellenségeskedés kára elsősorban abban jelentkezik, hogy túlterheli a telekommunikációs infrastruktúrát, egészen a különböző információs rendszerekig, ez pedig a valós világban nyugtalanságként és felfordulásként jelenik meg. Például úgy, hogy szétesik a pénzügyi- vagy a  közlekedési rendszer, leáll az energetika, ez pedig már hatással van az ország katonai potenciáljára. Azaz közvetve hat a katonai helyzetre.

Negyedszer: egy modern háború a csúcstechnológia háborúja, amit nagy pontosságú fegyverekkel vívnak. A hálózati harc segítségével csökkenteni lehet az ilyen fegyverek pontosságát és csapásmérő potenciálját.

Mindezek a lehallgatással kapcsolatos incidensek, amik nyilvánosságra kerülnek, csupán a jéghegy csúcsai.Sokkal nagyobb mértékű az ellenségeskedés a kormányok szintjén, ez egy észlelhetetlen sakkjátszma, ami állandóan folyik. Jelenleg a tudományos világban még mindig vitáznak az olyan tevékenységek pontos meghatározásán, mint a hálózati háború. A vita ellenére elismerjük, hogy ezek a kémkedéssel kapcsolatos incidensek valójában a katonai műveletek egy sajátos ágához tartoznak. Nagyon  szűk látókörű és megalapozatlan az a vélekedés, hogy  kiber háború alatt csak azokat a hálózati támadásokat értik, amik egy pillanat alatt ellehetetlenítik az  élet minden aspektusát, az állam fejlődését.

LDCS: Szóval ilyenek a hálózati háborúk, amik lehetséges, hogy jelenleg is folynak...Néhányan úgy vélekednek, hogy a hálózati háború borzalmasabb az atomcsapásnál. Ön is osztja ezt a véleményt?

U C.: Teljes mértékben. A korszerű társadalom függ az információs technológiától, függ a hálózattól.  Egy atombomba pusztítása lokális jellegű, a hálózati háború meg térdre kényszeríthet egy országot, sőt, világméretű káoszt idézhet elő. Mivel a hálózati háborúnak nincsenek térbeli korlátai, hatásterülete összemérhetetlenül nagyobb, mint az atombombáé. Például teljes mértékben összeomlik az ország telekommunikációs rendszere, a pénzügyi rendszerben káosz keletkezik, ebből a népgazdaság megingása következik, a társadalom hideglelést kap, s az országnak már nincs is kedve, akarata, hogy háborúzzon. Néhány bombával lehetetlen elérni ilyen hatást.

Ezért az a vélemény, hogy a hálózati háború borzalmasabb az atomcsapásnál, abszolut nem túlzó, és nincs benne semmi új. Függőségünk az információs és hálózati rendszerektől nyilvánvalóvá teszik ezt. Csak képzelje el, hogy hirtelen nem tud telefont használni, s leállnak az információs rendszerek is. Sehonnan nem kap semmiféle értesülést - ez a helyzet az emberek többségéből erős nyugtalanságot vált ki. Az információs rendszer összeomlása káoszt okoz a társadalomban. Nincs villany, gáz, a gépek leállnak, a hadi felszerelések működésképtelenné válnak - ennek természetesen erősebb a pszichológiai hatása, mint egy atomcsapásé. Megingatni, vagy teljesen felszámolni az ellenség harci elszántságát - ez egyenlő azzal, hogy az leteszi a fegyvert és behódol. Termonukleáris háborúval ugyanezt elérni sokkal nehezebb.

Hálózati "határaink" védelmét azonnal meg kell szervezni.

LDCS: Amennyiben jelenleg is folyik ez a háború, milyen előnyökkel jár egy saját kiberparancsnokság megléte?

U C.: Elsősorban ez védelmet jelent. Másodszor: ez aktív védelem, választ kell adni, nem csupán tűrni és hárítani az ütéseket. A kiberharcosok természete ugyanolyan , mint a hadsereg szokványos egységeié. Van támadás,van védekezés, van reguláris hadsereg és hátország. A háború is hasonlóképp folyik. Technológiai rész, utánpótlás, meg az ezekhez kapcsolódó stratégia és taktika - ennyi az egész.

LDCS: Globális mércével mérve hol állunk, milyen szinten van hálózatvédelmünk?

U C.: Azonnal szeretném leszögezni, hogy országunkban a haálózati infrastruktúra védelme és a kibertérség biztonságának megóvása nem tartozik a hadsereg feladatai közé. Ilyen kötelessége nincs katonáinknak. Úgy vélem, hogy ez egy igen nehéz helyzet. Más szóval élve a hálózaton gyakorlatilag védtelenek vagyunk. Így a kínai internet egy olyan hellyé válik, ahol összegyűlik az információs szemét, a kínai és külföldi hekkerek azt tehetnek, ami pont az eszükbe jut.

Mi éppenhogy csak hozzáfogtunk információs infrastruktúránk és technológiánk védelméhez. Ha összehasonlítjuk az általunk elérteket az olyan hatalmas méretű projektekkel, mint az amerikai Internet Storm Center, aminek tevékenysége lefedi az egész országot, s ami egyesíti a polgári és katonai, a nemzeti és közösségi ez irányú erőfeszítéseket, akkor akárhonnan nézzük, akár mértékében, akár fejlettségében vagy általános színvonalában nagyon nagyon messze vagyunk tőle.

LDCS: Konkrétan mi ez a különbség?

U C.: Konkrétan az, hogy Kínának nincsenek kiberkatonái. Az USA-nak van kiberparancsnoksága, és természetesen alárendeltségében megvannak a szakalegységek is.

Az a feltételezés, hogy műszaki főiskolánk hekkereket kezdett képezni, nevetséges

LDCS: A külföldi tömegtájékoztatás gyakran tesz megalapozatlan és érthetetlen megállapításokat Kína hálózati lehetőségeiről. Még olyan hírek is megjelentek, hogy Sandun tartomány műszaki főiskoláján van a kínai eredetű hálózati támadások fő forrása.

U C.: Szakértőként mondom, hogy mindez rágalom és figyelemelterelés. Nevetségesek az ilyen feltételezések. Külföld csupán ködösít, amikor a "kínai fenyegetésről" beszél.

Mindenki tudja, hogy a KNK egy olyan ország, aminek hírhálózata összességében kevéssé védett. A világ valamennyi hekkere szabadon garázdálkodik nálunk. Károkat okoznak a kínai érdekeknek, s egyben platformként használnak minket, tőlünk indítanak támadásokat más országok ellen. Lehetséges, hogy a világ közvéleményének ezirányú tájékozottsága hiányos, de az az igazság, hogy a hekkerek törvénytelen tevékenysége nem függ az államhatároktól.

LDCS: Mit gondol, miként lehetne országunk hálózati biztonságát a legjobban megoldani?

U C.: Ez egy igen fontos kérdés. Ha a jelenlegi helyzetből indulunk ki, akkor valamiféle legjobb módszer nem létezik, mert ez egy "rendszer kérdés". Egyébként ha feltétlenül meg kell jelölnöm valamiféle legjobb eljárást, akkor úgy vélem, hogy elsősorban a forradalmian új és innovációs technológiát kell fejleszteni, olyat, amilyennel meglehet változtatni a játékszabályokat. Ellenkező esetben igen nehéz lesz bármilyen hatásos és "fényes" sikert elérnünk.

Snowden esete mindannyiunkat arra figyelmeztet, hogy a hálózati biztonság olyan kérdés, ami komplex megközelítést követel

LDCS: Snowden ügye sok ember szemét felnyitotta, kezdik megérteni, hogy mi is a valós helyzet. Erős félelemérzet tapasztalható: valóban a számítógépeknél és a mobil kapcsolat eszközeinél - legyen az állami, katonai vagy személyi tulajdonú- tényleg ennél az összes eszköznél létezik egy "fekete bejárat", valóban állandó megfigyelés alatt állunk?

U C.: Az a véleményem, hogy ez a riadalom teljesen megalapozott, nincs ebben semmiféle indokolatlan gyanakvás. Már mondtam erről pár szót: eszközeink túlnyomó része vagy az USA, vagy valamelyik fejlett ország gyártmánya. Nincs jelentősége annak, hogy hová telepítették a "bebúvót", a "vasba" vagy a programokba, technikailag ilyen "kellemetlenségeket" nem túl bonyolult dolog beépíteni.

A programokban is vannak sebezhető pontok, ezek a programozók hibáiból erednek. A programok használata során édesmindegy, az ilyen "bebúvók" semmiben sem különböznek a speciálisan beépített "fekete bejáratoktól". Ezért az a véleményem, hogy biztonsági szempontból az ilyen "lyukak" igen gyakoriak. Az a baj, hogy néhány ember, néhány civil szervezet, sőt, országok is felhasználják ezeket a "lyukakat" céljaik elérése érdekében.

Snowden felhívta a világ figyelmét arra, hogy emberek milliárdjait figyelik meg az amerikaiak, köztük Önt és engem is. Ahhoz, hogy "különleges megfigyelés" alanya legyen valaki, elég az amerikaiak döntése, mintha fenyegetnéd az amerikai érdekeket, s ez megtörténik akkor is, ha ez a fenyegetés csak potenciális. Valójában ehhez csak az kell, hogy felkeltsd az amerikaiak figyelmét.

LDCS: Kína és a kínai hadsereg levont e valamilyen következtetést Snowden ügyéből?

U C.: Természetesen. Ha állami szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor az interneten és az információs szférában már szélsőséges formák is elfogadottak. Ezért a világ államainak és hadseregeinek szélsőséges intézkedésekhez és eljárásokhoz kell folyamodniuk, hatalmas erőt kell mozgósítani annak érdekében, hogy biztonságban tudhassuk az internetet és az információs hálózatokat. Ennek a kérdésnek megoldását már nem lehet a megszokott módon megközelíteni, nem használhatjuk a megszokott eljárásokat, nem elég a szokásos erőt bevetni erre a célra. Snowden ügye vészjelzés számunkra: ilyen rendkívüli helyzettel csak rendkívüli eszközökkel lehet megbirkózni.

Másodszor: ha az információs technológia világáról beszélünk, s ha radikálisan meg akarjuk változtatni ezt a számunkra kedvezőtlen, az elégtelen védelemből eredő helyzetet, s hogy kikerüljünk ebből a hátrányos -akkor törnek be hozzánk,amikor akarnak- pozícióból, minden erőnkkel egy forradalmaian új technológiát kell kifejlesztenünk, olyat, ami képes megváltoztatni a játékszabályokat. Ha a másolás útját járjuk, problémáink megoldatlanok maradnak. Nagyméretű innovációra támaszkodva technológiai áttörést kell végrehajtanunk.

Harmadszor: Snowden tudatosította a világgal, hogy az USA-nak kész tervei, sémája, rendszere van, azaz megvan az egész bonyolult komplexum. Ez ellen nem tudunk úgy harcolni, hogy egyes, össze nem függő intézkedéseket foganatosítunk. Itt a"szemet szemért, fogat fogért" megközelítés szükséges, saját rendszer kell az ellenálláshoz. Egyetlen elem nem győzi le a rendszert, egyes részek nem győzik le az egészet.

A jövő hálózati konfliktusaiban megméretésre kerül az egész nép információs képzettsége

LDCS: Mit gondol, milyen lesz a jövő nformációs háborúja? Nagy mértékben fogja befolyásolni a világ katonai struktúráját, beleértve a katonai szféra felszerelését és technológiáját?

U C.: Személyesen úgy vélem, hogy a kibertér a háború egy új dimenziója lesz. A háborút az öt alapvető dimenzióban fogják vívni: a szárazföldön, a tengeren, levegőben és a kozmoszban - és a hálózaton. Lehetséges, hogy egyidejűleg mind az öt dimenzióban. A hálózati technológiát pedig állandóan használni fogják - bármikor, bárhol, a harccselekmények minden fázisában, legyen szó felderítési adatok szerzéséről, védekezésről vagy támadásról. Ezért az "informatizált" katona megteremtése, olyané, aki képes megnyerni az informatikai háborút, az a feladat, amin hadseregünknek fáradhatatlanul kell dolgoznia a következő 20 évben, hogy erősek maradjunk.

Annak érdekében, hogy győzhessünk az információs háborúban, először a kibertérben kell megvetnünk a lábunkat, s ott kell erősebbnek lenni. Ha elvesztjük a hálózati háborút, akkor nem is gondolhatunk arra, hogy győzni fogunk az információs háborúban. Valószínű, hogy a jövőben egyre elkeseredetebb lesz a harc a kibertérben. Ez egy olyan összecsapás lesz, amiben megméretésre kerül az állam minden kapacitása, az innovációs potenciál és az ország katonai felkészültsége, népünk információs tudása.

LDCS: Tehát a hálózati háború csak egy része az információs háborúnak. Milyen konkrét munkát kell elvégeznie a hadseregnek életünk informatizációjának érdekében?

U C.: Hadseregünk jelenleg párhuzamosan fejlődik úgy mechanizációs, mint informataziciós értelemben. Egyébként a mások által követett, másolt módszerrel nem nevelhetünk  kiberharcosokat. Új berendezéseink megalkotásakor nem szabad makacsul ragaszkodni ahhoz, hogy "nekik megvan a sajátjuk, nekünk meg ugyanaz", mindig egy lépéssel a többiek előtt kell járnunk, egy fejjel az ellenfél fölé magasodva.  A kiberharcosok létrehozásakor az ellenfelet el kell felejteni, tervezni kell, és abból a szemléletből kiindulva kell cselekedni, hogy "le kell győznöm az ellenfelemet". Nem szabad "informatizált" harcosokat képezni szimplán az informatizáció kedvéért, fel őket készíteni a jövő győzelmeire.

Jelenleg hálózati technológiánk a mások által kitaposott úthoz vonzódik, mások fejlesztéseit másolja. Katonai doktrínánkban, ami felvázolja a hadsereg jövőbeli fejlesztését, a harci potenciál erősítését, új fegyverzet és felszerelés kidolgozását, a katonák kiképzését, szakemberek betanítását - a felsoroltak közül egyetlen területen sincs meg a kellő innovativitás. Még mindig nem tudatosult bennünk a "mindig egy lépéssel a többiek előtt, egy fejjel kimagasodva közülük" ideológia, s ez mindaddig így lesz, amíg tervezett fejlődésünkhöz nem járul hozzá a szükséges innováció, amíg nincs a kezünkben az a konkrét innováció, ami döntő fölényt biztosít számunkra ellenfeleink fölött.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni a komplex, győzelemre törekvő megközelítés fontosságát. Amikor Amerika megkezdte hadseregének informatizációját, a három haderőnem (szárazföldi, tengeri, légi...a ford.) ezt egymástól függetlenül csinálta, mindegyik kidolgozta a saját rendszerét. Hamarosan rájöttek, hogy ez így nem jó, és elkezdték egy egységes rendszer kidolgozását, s ezt egyidőben, egységes terv szerint, egységes parancsnokság irányításával csinálták. Így lehetséges közös hadműveletek végrehajtása. Az elgondolás lényege az információ közös használata, cseréje és az összehangolás volt - s mindez annak érdekében, hogy fölényre tegyenek szert az információs szférában.

Kína hadserege még nem teljes mértékben ismerte fel és hasznosította az amerikai haderő tapasztalatait, továbbra is azon az úton járunk, amit már régebben kitapostak. Csúcsvezetőink most már felismerték  ennek a kérdésnek fontosságát, jelenleg mindent figyelembe vevő és alapos,magas szintű tervezés folyik. Hadseregünk minden haderőneme katonáinak a legmagasabb szinten kell együttműködnie, koordinálni cselekvésüket, információt cserélni. Csökkenteni kell a párhuzamos rendszerek keletkezésének eshetőségét, úgy kell gazdálkodni a korlátozott eszközökkel, hogy kis erőbefektetéssel kiváló eredményt kapjunk. Úgy kell cselekednünk, hogy az "informatizáció" bevezetésével a vezetési szintek önállósága, irányító szerepük fontossága csak növekedjen, ne pedig csökkenjen. Egyidejűleg azzal, hogy kidolgozzuk a normákat és létrehozzuk a kritérium rendszert, valamint egyértelműen pontosítjuk az elfogadott célokat, fontos, hogy megerősítsük a vertikális vezetés egyes szintjeit, törvényi szinten biztosítsuk ennek a folyamatnak teljes egységét.

Mindemellett szükséges fokozni kell a katonák és tisztek információs képzését. Hogyan hajtsuk végre a személyi állomány felkészítését az informatizáció állandóan növekvő szintje mellett? Hogyan gyakoroltassuk, tanítsuk a katonákat és a tiszteket? Milyen hozzáférést adjuk nekik? Meg kell mondani, hogy minderre még nincs valamilyen jó módszer vagy eljárás. Egyes katonáknál, különösen azoknál, akik az élenjáró harci technológiát használják, ez lehetne jobb, egyébként hadseregünk túlnyomó többségénél, különösen a szárazföldi erőknél ez elmaradott. Hadseregünk információs informatizációs terveiben még jogosan szerepelhetne a "teher nehéz, az út meg hosszú" kifejezés.

LDCS: Amennyiben célunk a világszínvonal, milyen hiányosságai vannak a kínai hálózati technológiának? Itt mi  megoldás útja?
U C.: Alapjában véve ez technológiailag elmaradott. A technológia alkalmazása, a gépgyártás technológiája, az alapanyag kitermelése, a gyártási technológia - bármit nézünk, valami mindenütt hiányzik. Műszakilag Kína még elmaradott, a miénk egy fejlődő ország. A lemaradás megmaradt a technológia, technika és a tudomány terén.

S pontosan azért, mert megvannak ezek a hiányosságaink, ezt a szakadékot innovációs technológiákkal kell áthidalni. Ezért van szükségünk az innováció szélesebb körű és szabad támogatására. Népünknek és az államnak meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy lehetnek balsikerek, el kell fogadnia, hogy valahol valami nem lesz kész. Kezdeti időszakban az innovációknál mindig előadódnak nehézségek. Ha az innováció megjelenése után nem igyekszünk azt azonnal bevezetni, mondván, hogy előbb megvárjuk, míg a technológia is beérik, majd azután fogjuk használni, akkor semmiféle technológiát nem fogunk kipróbálni. Ha ez mindig így lett volna, létrehoztak volna e bármiféle innovatív produktumot? Az államnak törvényhozási és politikai eszközökkel meg kell akadályoznia, hogy kialakuljon ez az ördögi kör. Minden erővel támogatni kell a tudományos világ innovatív hevületét, ennek érdekében végtelenül szükséges az innováció számára jó közeget teremteni.

A Jezsuiták, mint gazdasági és katonai szervezet - a valódi háttérhatalom

 1 éve  háttérhatalom

Nem az Egyesült Államok, Oroszország vagy Kína az igazi hatalom a világon. Hanem Róma. A Római Katolikus Egyház (Vatikán) az egyetlen leghatalmasabb erő a világon. Ugyanakkor a Vatikán a férfiakból álló legnagyobb szerzetesrend, a jezsuiták irányítása alatt áll.

A jezsuita rendet 1534-ben hozták létre, hogy az "ellenreformációt" szolgálják - az Egyház karja, mely segít harcolni a muszlimokkal és a Protestáns Reformátorokkal. Ők azonban kémkedéssel harcoltak. A jezsuitákat legalább 83 országból és városból űzték ki felforgatás, kémkedés, árulás és más hasonló dolgok miatt. Samuel Morse mondta, hogy a jezsuiták gyalogos katonák voltak Szent Szövetségben (Európa és a Vatikán) azt tervezve, hogy elpusztítják az Egyesült Államokat (bécsi kongresszus). Lafayette Márki kijelentette, hogy a jezsuiták álltak a legtöbb európai háború mögött, és ők lennének azok, akik elvennék az Egyesült Államok szabadságát.

A jezsuita rend feje Adolfo Nicolás. Az ő rangja a Jezsuiták Legfőbb Generálisa. A "generális" rang használata azért van, mert a jezsuiták a valóságban egy katonai szervezet.

Nicolás, mint jezsuita generális a legerősebb ember a világon. Ő adja ki végül a parancsokat, melyek végrehajtásáról olyan "drónok" gondoskodnak, mint Barack Obama.

A jezsuita generális becenevén a "Fekete Pápa", mert mindig fekete ruhát visel. XIV Benedek pápa tehát a "Fehér Pápa" (volt).

Közvetlenül a jezsuita generális alatt áll James E. Grummer - egyike azon jezsuita papoknak, akik közvetlenül, mint direkt "asszisztens" szolgálnak a jezsuita generális alatt. Grummer az ő amerikai asszisztense, és ellenőrzi az Amerikai Jezsuita Konferenciát. Ő az irányítója valamennyi amerikai jezsuita egyetemnek, és amerikai jezsuita tartománynak. A New York-i tartománynak van a legtöbb kapcsolata Grummerrel (mint az első tartomány).

Grummer alatt található az Amerikai Jezsuita Konferencia elnöke Thomas H. Smolich, aki a jezsuiták tartományi vezetője volt Kaliforniában Arnold Schwarzenegger kormányzó hivatali ideje alatt. Smolich volt a hatalom Arnold mögött azokban az években. Smolich a kulcsfontosságú hajtóerő a tervezett kínai-szovjet-muszlim invázióban, amelyet a jezsuita rend arra tervezett használni, hogy megdöntsék az Egyesült Államokat. Szintén aktívan részt vett a kínai-mexikói invázió hangszerelésében.

Smolich alatt található David S. Ciancimino, New York jezsuita provinciálisa. Ő az első számú jezsuita provinciális az Egyesült Államokban, ahogy New York a fővárosa a jezsuita rend hatalmának (ezért is választották a területet 9/11 megrendezéséhez). Itt Ciancimino (és az alatt álló jezsuiták) ellenőrzik a Wall Streetet, és a Federal Reserve Bankot (Szövetségi Tartalékbank). Ciancimino irányítja Timothy Dolan érseket, a legerősebb Római Katolikus tisztviselőt az Egyesült Államokban, aki nem jezsuita. Ciancimino egy okkultista csakúgy, mint sok más vezető jezsuita.

Közvetlenül Ciancimino alatt áll Joseph M. McShane, aki a Fordham Egyetem elnöke - mely New York jezsuita főiskolája, és a jezsuiták katonai erődítménye is. McShane-en keresztül irányítják a jezsuiták (a Ciancimino által vezetett New Yorkban) Timothy Dolan érseket. Ő lett Dolan úgynevezett "toll tartója". Ő egy dekoratív nyakláncot visel, melyen egy egyenlő oldalú háromszög látható, ami a feltámadt Hórusz szabadkőműves szimbóluma.

Ezen hatalmas jezsuiták irányítása alatt állt XVI Benedek pápa, Krisztus helytartója (Hórusz), és az aktuális római pápai cézár. Ő képviseli Oziriszt a misztérium iskola okkult mitológiájában.

XVI Benedek Pápa alatt van Timothy Dolan, New York érseke. Dolan az "Amerikai Pápa", és a "Világ Fővárosának az érseke". Ő a vezetője aMáltai Lovagok amerikai ágának, és Kolumbusz Lovagjainak. Ő valószínűleg egy okkultista, és az Amerikai Szabadkőművesek, a Külkapcsolatok Tanácsának, az ADL (B’nai B’rith -http://www.bnaibrith.org), a Pentagon és a hírszerző közösségek irányítója.

Joseph A. O'Hare, a Fordham Egyetem nyugalmazott elnöke, és Egan érsek (New York korábbi érseke) közvetlen embere volt. Ő egy Máltai Lovag, és Egan kémeként elnökölt a CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) ülésein. Ő David Rockefeller (Máltai Lovag), Henry Kissinger (Máltai Lovag), és Michael Bloomberg New Yorki-i polgármester tanácsadója. Ő az a jezsuita, aki közvetlenül irányítja a város polgármesterét. Szintén ő az a jezsuita, aki irányítja a Rockefeller-Kissinger apparátust, amely a CFR egyik legfontosabb része.

O'Hare egy elkötelezett cionista, aki támogatja Izrael államot, melyet 1948-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) hozott létre - a New York-i Külkapcsolatok Tanácsa érsekének alkotása. Ez volt Francis Spellman New York-i érsek, aki szavazásra hívott fel az ENSZ-ben Izraelért. Spellman kulcsszerepet játszott Izrael megalapításában. A cionizmus megalapítója Herzl Tivadar volt, aki gyakran találkozott a pápával, és egykor azt tervezte, hogy vezetni fogja a Zsidó népet a Római Katolikus hitre történő "tömeges áttérésben". A valódi tervezői, finanszírozói és támogatói a cionizmusnak a Rothschild-ok, akiket a Zsidó Enciklopédia úgy ír le, mint a "pápai kincs őreit". Ez így van - a Rothschildok a pápaság banki ügynökei. Izrael állam Jeruzsálem Latin Királyságának az újjáéledése, és mindez a Vatikán uralma alatt van.

Karen Hudes - A Vatikán a világ ura

Karen Hudes, a Világbank volt vezető jogtanácsosa és emberei nyomon követik a pénz útját. Az amerikaiak adója az Egyesült Királyság bankjaihoz kerül, 60%-ot onnan továbbküldenek a Vatikánnak, amely a CIA-t irányítja. Az amerikai kormány drogkereskedelemből tartja el magát. Lincoln és Kennedy bankok nélkül akartak pénzt kibocsátani. Atomrobbantást akadályoztak meg amerikai tábornokok októberben, ezért váltották le őket.

A Vatikán a világ ura

https://www.youtube.com/watch?v=X5g5DK-x9bg

Karen Hudes üzenete a magyaroknak:

Karen Hudes üzenete a magyaroknak

https://www.youtube.com/watch?v=L3n9YV9Fcqc

O'Hare alatt John J. DeGioa, a Georgetown Egyetem elnöke áll. DeGioa szintén egy Máltai Lovag, és a Külkapcsolatok Tanácsának egyik tagja. Ő Izrael állam egyik felvigyázója.

DeGioa alatt találjuk Richard N. Haass-t, a CFR elnökét. Haass végül is csak Egan érsek alázatos ügynöke. Haass egy Zsidó cionista, aki az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) felügyelője. Ezek a Zsidó cionisták többnyire csupán a Pápai Bíróság zsidó emberei.

Haass alatt található Zbigniew Brzezinski, aki tagja volt a CFR-nek, aBilderberg-csoportnak és a Trilaterális Bizottságnak. Brzezinski volt a társalapítója a Trilaterális Bizottságnak. Ő egy Máltai Lovag volt, mellette David Rockefeller volt a Trilaterális Bizottság másik alapítója. Brzezinski Lengyel Római Katolikus és a Georgetown Egyetem egyik tanácsadója.

Brzezinski volt Soetoro (Obama) professzora a Columbia Egyetemen, és ő toborozta őt az elnöki feladatra. Most már kezdjük látni a nagyobb képet?

Amint Brzezinski megalkotta az "elnökjelölt" Obamát, a kampányát Soros György, a "baloldal" több száz szervezete mögött álló multimilliárdos finanszírozta és támogatta.Soros egy magas rangú CFR tag volt, valamint a Carlyle Group egyik tagja, egy nemzetközi vállalalaté, ami a Vatikán egyik fedőszerve. Soros egy magyar Zsidó, erősen szocialista-kommunista volt (mint Brzezinski). Ahogy Haass, Brzezinski is egy Pápai Bírósági zsidó és cionista volt. Ő is egy szabadkőműves. Rupert Murdoch egyik barátja. Soros a Halliburton egyik fő részvényese.

Murdoch Obama védelmezője, ellenzékének irányítója. Murdoch-ot a pápa 1998-ban ütötte lovaggá, a Római Katolikus Egyházhoz történt nagy hozzájárulásáért. Azt mondta, hogy a vállalata, a News Corpolyan, "mint a jezsuiták", miközben a Georgetown Egyetemen beszélt. Murdoch tagja a CFR-nek.

Joseph R. Biden az alelnök, aki közvetlenül a Vatikán ügynökei, Soros és Murdoch alatt áll. Ő Római Katolikus, és két jezsuita egyetem kitüntetettje. Fia jezsuita önkéntes, és lobbistája annak a jezsuita egyetemnek, melyre járt. Biden vezetése alatt találjuk Barack Obamát, a 32. Fokozatú Szabadkőművest, akit a Római Katolicizmusban képeztek ki.

Végül pár idézet híres személyiségektől a jezsuitákról:

Open publication - Free publishing

felhasznált források: Before it's News - http://beforeitsnews.com/alternative/2013/12/the-real-powers-behind-president-barack-obama-by-karen-hudes-2861806.html, http://ujvilagtudat.blogspot.hu/

Halálos ágyán beszél az egykori CIA vezető az USA-ban őrzött idegenekről

 2 éve  idegenek, videó

Korábban foglalkoztunk már a témával, akkor Kanada volt honvédelmi minisztere, Paul Hellyer által történt meg a magas szintű bejelentés az "idegenek" és a nemzetközi háttérhatalom létezéséről. Filmünk főszereplője már a második vitathatatlanul prominens személy, aki elismeri az USA-ban őrzött idegenek létezését. Washingtonban, a földönkívüliek létezésének beismeréséért rendezett nagyszabású rendezvényen vetítették le először azt a 2013. március 5-én készített interjút, amelyben egy súlyos beteg egykori CIA vezető - először vállalva a nyilvánosságot - azt állítja, a saját szemével látta az idegeneket és űrhajóikat.

"Halálos ágyán" beszél az egykori CIA vezető az USA-ban őrzött idegenekről (magyar felirat)

https://www.youtube.com/watch?v=HGd4i0T84vM

A legkeményebb hekker csoport kiberháborúval fenyegeti az USA kormányát

Forrás: msnbc.msn.com

Céljuk visszavágni a WikiLeaks és Brandley Manning, a titkos dokumentumok kiszivárogtatásával vádolt közlegény elleni eljárás miatt, mondja az Anonymous hekker csoport szóvivője

Az Anonymous hekkerek az igazi világban elkövetett támadást terveznek

Az Anonymous számítógépes hekker csoport egyik vezetője újabb támadásokkal fenyeget bizonyos amerikai nagyvállalatokat és kormánytisztviselőket az amerikai hatalom bástyái ellen meghirdetett egyre éleződő kiberháború részeként. 

„Ez egy igazi gerilla harc. Én így hívom,” mondja a 29 éves Barrett Brown, aki az Anonymous csoport rangidős stratégájának és propagandistájának vallja magát. „Ez egy rendhagyó, aszimmetrikus háború és nem mi kezdtük. A fegyverek már régóta szólnak.”

A lázadó, magabiztos, egyetemi tanulmányait félbehagyó fiatalember, bátran nyilatkozott az őket ért vádakkal kapcsolatban, amelyek szerint rendre megszegik a szövetségi törvényeket. Véleménye szerint az Anonymous tagjai afféle kiber rendőrség, vagy inkább Robin Hood szerepét töltik be a nagyvállalati és állami igazságtalanságok ellen.

Megszegjük a törvényt, de etikusan tesszük

„A mi embereink is megszegik a törvényt, mint ahogyan mindenki a világon,” tette hozzá. „Amikor megszegünk egy törvényt, a polgári engedetlenség szolgálatában tesszük és követjük az etika szabályait. Olyan célpontok ellen tesszük, akik megérdemlik.”

Úgy tűnik, az ilyen célpontok száma egyre növekszik. A WikiLeaks és a jelenleg a Quanticoi katonai börtönben őrzött Bradley Manning elleni bánásmódon feldühödve elmondta, hogy újabb támadásokat terveznek azon kormánytisztviselők ellen, akik részvettek, vagy vesznek az ügyben. A tervezett módszerek között szerepel a célpontokra vonatkozó személyes információk közzététele az Interneten, a Quantico személyzetének „zaklatása” és a létesítmény teljes internet és telefonhálózatának leállítása.

Az elmúlt néhány hónap során az Anonymous hekkerei, más néven „haktivistási” az Egyesült Államok több nagyvállalatát is megfenyegették. Az ügyben az FBI is nagy erőkkel nyomoz, több gyanúsítottnál tartottak házkutatást és sokakat beidéztek. Az USA kormányának tisztviselői több támadást is az Anonymous számlájára írnak. A kormánycélpontok ellen alkalmazott taktika lényege, hogy több ezer vírusfertőzött számítógép segítségével egyazon időben próbálják elérni a szóban forgó hálózatot, ami a túlzott terhelés eredményeként összeomlik.

A WikiLeaks bajnoka és a közel-kelei lázongások

Állítólag ugyanezt a módszert használták decemberben is, amikor a MasterCard és Visa weboldalai omlottak össze a WikiLeaks megbosszulására indított támadás eredményeként. A csoport azt állítja, hogy Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában is több kormányhálózatot tettek működésképtelenné, tovább fűtve az amúgy is forró hangulatot a térségben.

Eddigi legvakmerőbb támadásukat a múlt hónap során indították, miután a kormány legfőbb kiberbiztonsági alvállalkozója, a HBGary Federal ügyvezetője bejelentette, hogy leleplezi a Anonymous tagjait.

A válasz gyors és kíméletlen volt.

Behatoltak a cég számítógépes hálózatába, ellopták az elnök-vezérigazgató Twitter oldalát és több ezer kompromittáló emailt szereztek meg, amit később feltettek az Internetre. Az emailekből többek között arra is fényderült, hogy a cég dezinformációs kampányt készült indítani, hogy lejárassák a WikiLeaks politikai szövetségeseit, valamint a Bank of America és az Amerikai Gazdasági Kamara kritikusait.

Barrett Brown lakását is megmutatta az NBC riporterének, és megengedte, hogy jelen legyen a PayPal-nak címzett figyelmeztető levél megtervezésénél, melyet társaival egy biztonságos chat-szobában fogalmaztak meg, Manning közlegény számlájának befagyasztása miatt.

Figyelmeztetés a PayPal-nak

„Udvariasan megkérjük, hogy álljanak ki meggyőződéseik mellett és ne hódoljanak be,” olvasta Brown a laptopján megfogalmazott levelet. „Szabadítsák fel a számlát, vagy tegyék elérhetővé az összeget Bradley Manning és ügyvédei számára. Ha ezt nem teszik meg, ezzel azt bizonyítják, hogy egy törvényszegő kormány bábui, ami ellentétben áll a Genfi Egyezménnyel és az Amerikai Alkotmányban megfogalmazott szabadságjogokkal.”

„Végül pedig,” tette hozzá, „a szokásos befejezés. Anonymous vagyunk. Nem bocsátunk meg. Nem felejtünk.”

„Ez a mi kis mottónk.”

Barrett Brown természetesen nem minden kérdésünkre válaszolt, elmondta viszont, hogy tagjaik száma több ezerre, sőt tízezerre tehető, akik között nagy cégek és kormányhivatalok számítástechnikai igazgatói és újságírók is vannak. A csoport magja „néhány tucat” ember, akik azonnal reagálnak a fontos helyzetekre. Legfőbb céljuk az információszabadság kivívása.

A HBGary elnök-vezérigazgatója szerint az Anonymous brutális tettekre képes. A cége elleni támadás során ellopták alkalmazottaik személyes információit, társadalombiztosítási azonosító számait, és azt állítja, hogy volt, aki halálos fenyegetést is kapott.

„Az Anonymous nem az, aminek az emberek hiszik. Ezek kegyetlen emberek, akik élvezik, hogy a média annyi figyelmet szentel nekik.”

Nem kérnek bocsánatot módszereikért

Brown nem tagadja, hogy az Anonymous módszerei kemények.

„Egyre erősebbek vagyunk,” állította, mikor képességeikről kérdezték. „Képesek vagyunk behatolni a kormánynak dolgozó cégek szervereibe és üzemen kívül helyezni valamennyit, letörölni a biztonsági mentéseket, megszerezni a belső levelezést és dokumentumokat, lekapcsolni a cégtulajdonosok weboldalait és megszerezni mindent ezekről az oldalakról és általánosságban pokollá tudjuk tenni azoknak az életét, akik másokkal szemben igazságtalanul jártak el… zaklatjuk őket és soha többé nem fognak ebben az üzletágban elhelyezkedni. Leleplezzük őket a médiában. Képesek vagyunk tüntetéseket szervezni bárhol a világon és konkrét dolgokra irányítani a nemzet figyelmét, ha szükséges.”

Szerteágazó képességeik bizonyítékaként elmondták, hogy megszerezték az iráni nukleáris létesítményekben fennakadást okozó, híres Stuxnet féregvírus kódját is, amiről az a hír járja, hogy nyugati hírszerző szervezetek készítették Irán atomprogramja ellen. (Az amerikai kormány képviselői nem voltak hajlandóak nyilatkozni a Stuxnet ügyben.)

„Igen, ez egy nagyon veszélyes szoftver,” mondta Brown, amikor a Stuxnet vírusról kérdezték. „Nem kellett volna hagyni, hogy szabadon keringjen.”

„Jobb helyen lett volna az Anonymous kezében?” kérdezte az NBC riportere.

„De hiszen ott van,” válaszolta Brown. „C’est la vie.”

A Stuxnet vírus és a cyber-háború: Mi jön még?

Forrás: Networkworld.com

A cyber-háború ismeretlen ösvényei törvénytelenséghez vezetnek

Azok kedvéért, akik most hallanak először a Stuxnet vírusról, íme, egy rövid összefoglaló:

A Stuxnet féregvírus egy kifinomult, saját magát sokszorosítani képes, rosszindulatú kód, ami a Siemens által gyártott Supervisory Control and Data Acquisition (SCADA – Felügyeleti Irányító és Adatszerzés) rendszert támadja. A vírus képes felismerni és tönkretenni egy létesítmény irányítóhálózatát.

A mai napig 45 ezer rendszert támadott meg a világon, melyek 60%-a Iránban található. Irán nyilvánosan kijelentette, hogy a vírus nem károsította atomprogramját, de hatalmas informatikai káoszt okozott nemcsak Iránban, de Indonéziában és számos egyéb helyszínen is.

Nagyon komoly támadásról van szó, amire a világnak oda kell figyelnie. Íme, néhány elsődleges észrevétel:

1. Egyértelműen cyber-háborúval állunk szemben. A Stuxnet összefüggésben áll a 2009-es Amerika és Dél-Korea elleni támadásokkal, a szíriai légvédelmi rendszer elleni támadással és a Dél-Oszétia és Észtország elleni politikai támadásokkal.

2. Könnyű azt állítani, hogy egy konkrét állam által finanszírozott és Izraelből vagy Amerikából eredő támadásról van szó, de ugyan ezzel az erővel a támadás jöhetett egy tőkeerős és technikai szakértelemhez hozzáférő magáncsoporttól is. A Symantec becslése szerint a Stuxnet vírust egy tíz főből álló csoport fejlesztette ki. Egy ilyen projekt finanszírozásához nem kell túl sok tőke.

Ez egy fontos tényező, hiszen egy kis tőkével és néhány jól képzett informatikussal egy egész nemzet infrastruktúráját tönkre lehet tenni.

3. Kínát és Oroszországot sem hagynám ki a képből. Lehet szó kemény figyelmeztetésről is, melyben tudatják Iránnal, hogy mire számíthatnak. Van egy másik lehetőség is: cyber-felderítés. Tegyük fel, hogy valaki cyber-támadást indít Irán ellen, amit nagy valószínűséggel Amerikára vagy Izraelre kennek majd. A támadónak nincs más dolga, mint hátradőlni és várni a fejleményeket.

4.  A Stuxnet egy önsokszorosító vírus, tehát lehetséges, hogy a Siemens rendszereket az Interneten keresztül fertőzte meg, de az is elképzelhető, hogy valahol az ellátási láncon keresztül jutott rendszerbe. Talán egy beépített rendszerintegrátor telepítette fel a számítástechnikai eszközök szállítása során. Így vagy úgy, egy dolog biztos, informatikai berendezéseink rendkívül sebezhetőek az ilyen támadásokkal szemben, a rendszer telepítése előtt is.

A kérdés egyértelmű: Mi jön még? Az én meglátásom szerint a Stuxnet tovább mutálódik és erődemonstrációként további rendszereket fog megfertőzni. Közben előfordulhatnak ellentámadások Irán vagy támogatói részéről. Akárhogy is lesz, a cyber-hadviselés potenciális fokozódásával állunk szemben.

Itt az idő, hogy Washington odafigyeljen, hiszen a cyber-háború veszélyes, szabályok nélküli játék és az USA sebezhetőbb, mind bármely másik nemzet a földön.

Eljött a nemzetközi diplomácia ideje.

Készülődés az I. Világháló Háborúra

Időkjelei: A háború és a háborús fenyegetettség a végső idők egyik fontos jelének számít, aminek ma már a kiberháború is része. Függetlenül attól, hogy valós, vagy megrendezett kibertámadásról van szó, manapság egy virtuális esemény éppen akkora károkat képes okozni, mint a konvencionális hadviselés, amit az USA egyik hivatalos kormányoldalán megjelent alábbi rövid cikk is jól szemléltet.

Forrás: allgov.com

A Terminátor című 1984-es sci-fi filmben a Skynet mesterséges intelligencia hálózat saját öntudatra ébred és nukleáris háborút kezdeményez az emberiség ellen. A korai XXI. század világában a föld nemzetei egészen másfajta kiberháborús veszélyekre készülnek, amelyek eredhetnek terroristáktól, haktivistáktól, ellenséges nemzetektől vagy a szervezett bűnözés köreiből. Az Egyesült Államok által dominált Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO 2008-ban létrehozta a NATO Kibervédelmi Együttműködési Központot (NATO Co-operative Cyber Defense Centre of Excellence) az észtországi Tallinnban, ahol márciusban kiber hadgyakorlatot tartottak.

A NATO helyszínválasztása szándékos volt: az I. Világháló Háborúnak nevezett 2007-es akcióban, feltehetően oroszpárti haktivisták számos média és kormányoldal ellen indítottak egyidejű, szolgáltatásmegtagadással járó támadást (DDoS – Distributed Denial of Service), valószínűleg egy addig Tallinn központjában álló, a szovjet korszakból származó szobor elmozdítása miatt.

Miközben az I. Világháló Háború sok ember szemét felnyitotta a kibertámadások veszélyeit illetően, 2010-ben a Stuxnet vírus jelentette kockázat segített igazán felfogni az új front komolyságát.

Bár a sokak szerint valamelyik izraeli vagy amerikai titkosszolgálat által az iráni urániumdúsító létesítmények megfertőzésére és ezzel hátráltatására gyártott Stuxnet vírus kevés személyi számítógépben tett kárt (mivel mint kiderült azokat közvetlenül a megtámadni kívánt szerverekre vitték fel és nem az Interneten terjedt), a támadás mégis sikeresnek mondható, hiszen körülbelül két évvel vetette hátra az iráni atomfizikusok munkáját.

Az egyre kifinomultabb rendszerek integrálásával a kibertámadások potenciális célpontjainak köre is bővül az Interneten.

Richard Clarke, aki annak idején Bill Clinton tanácsadója volt, és aki idősebb és ifjabb George Bush-t is a terrorelhárítás és kiberbiztonság fontosságára figyelmeztette, rámutatott, hogy „a kifinomult módszerekkel dolgozó kibertámadók számos különböző esemény végrehajtására képesek, a vonateltérítéstől, az áramszünetek előidézéséig. Ez nem csupán egyszerű áramszüneteket jelent. Arra is képesek, hogy tönkretegyék a generátorokat, amelyek cseréje hónapokba is telhet. Képesek felrobbantani [olaj vagy gáz] vezetékeket és leszállásra kényszeríthetik a repülőket.”

HACKEREK DÖNTIK EL A HÁBORÚK SORSÁT

Sokak szerint a harmadik világháború már elkezdődött, de azt nem fegyverekkel, hanem számítógépekkel vívják jelenleg is. A szíriai válságban is óriási szerep jut a kiber hadviselésnek, ám például a kórházak támadása szigorúan tilos.

Obama bizonytalan. Legalábbis látszólag. Ám könnyen lehet, csupán időt akar nyerni. Például arra, hogy a világ legerősebb hadseregének számítógépes csúcsszakemberei kiderítsék a szíriai rendszerek gyenge pontjait, és oda behatolva lehetetlenné tegyék a légvédelmi rakéták beindítását.

Régóta halljuk, hogy a jövő háborúit nem tankok és gyalogos rohamosztagok vívják majd, de ebből a szempontból a jövő már jó néhány évvel ezelőtt elkezdődött. Aktív műholdas kapcsolat nélkül például nem csak a harci repülőgépek képtelenek feladatuk végrehajtására, de ma már a szárazföldi katonák mozgását is a legfejlettebb elektronika segíti.

15 millió dolláros hackelés

Az Afganisztánban harcoló szövetséges alakulatok például 15 ezer különféle robotot használnak – tudta meg a Bors. Ma egy gyalogos teljes menetfelszerelése akár a 25 kilót is elérheti, és ebből a kamerák, érzékelők, éjjel látók, valamint rádiók vezetékrendszere önmagában is több kilót nyomhat. Aligha túlzás, ők már nemcsak hús-vér harcosok, hanem e-katonák is.

A kiber hadviselésre évente több milliárd dollárt költ az USA, ám minél modernebb egy hadsereg, a hackelés szempontjából annál nagyobb veszélynek van kitéve. Ezt 2011-ben az amerikaiak a saját bőrükön is megtapasztalhatták. Ekkor ugyanis az irániak egy filléres program segítségével térítették el és kényszerítették saját földjükön leszállásra az USA több mint 15 millió dollárt érő, pilóta nélküli repülőgépét, amelyet aztán iráni földön landoltattak. A nemzeti televízióban aztán iráni zászlóval letakarva mutatták be ország-világnak a kivételes zsákmányt.

– Az irániak hamisított GPS-jeleket küldtek az amerikai kémrepülőgép fedélzetére – magyarázza lapunknak a hatalmas megdöbbenést kiváltó eset fő okát dr. Kovács László ezredes, a kiber hadviselés legkiválóbb hazai szakértőinek egyike. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára azonban felhívja a figyelmünket arra is, hogy a kiberháború nem csupán a hadszíntéren álló felek között történhet. Gondoljunk csak arra, hogy a terrorista szervezetek a bankrendszerek meghackelésével igyekeznek pénzhez jutni vagy éppen az ellenséges állam pénzügyi rendszerét kívánják megbénítani.

Fotó:Reuters

A kórházak számítógépes rendszerét elvileg tilos megtámadni. Hangsúlyozzuk, elvileg...

Nem tudjuk, ki a támadó

Feltehetően Irán állt az amerikai bankok ellen intézett támadások mögött is, amelyek során a Shamoon vírus 30 ezer merevlemez tartalmát törölte. Persze a másik fél sem tétlen. Az eddig napvilágra került titkos kiberakciók közül kétségkívül a Stuxnet támadás volt a legnagyobb hatású, amikor az izraeli-amerikaiak egészen az iráni atomprogram centrumába hatoltak be: sok ezer berendezés ment tönkre.

Az akció az iráni atomprogramot legalább egy évvel visszavetette, miközben az is kiderült, hogy az önmagát szaporító vírust külső adathordozóval juttatták be az internetes behatolástól sokszorosan védett rendszerbe. Kovács László szerint a számítógépes hackelés leginkább abban különbözik az eddigiektől, hogy a hagyományos háborúkban tudjuk, ki kivel áll szemben. A kibertámadó azonban anonim, illetve, ha bárki is otthagyja a névjegyét, egyáltalán nem biztos, hogy a valóságos elkövető fedte fel a kilétét.

Célpont a Washington Post

– Ami számítógépeken működik, az támadható! – tudhattuk meg Bencsáth Boldizsártól, aki a Klub Rádiónak adott nyilatkozatában felidézte, hogy egy húszfős hackercsoport, amely magát a Szír Elektronikus Hadseregnek nevezi, nemrégiben átfogó támadást intézett az USA vezető lapjai ellen. A támadás célpontjai között szerepelt a washingtonpost.com, a time.com és a cnn.com is, amelynek cikkeire kattintva az olvasó a hackercsoport oldalain találta magát.

A Borsnak sikerült elérnie egy kiberkatonát, aki a 2011-es afrikai válság alatt francia területen, a felszín alatt csaknem ötven méter mélyen kialakított légiirányító központban dolgozott, biztosítva a légvédelem műholdas összeköttetését.

„Hétköznapi fickók vagyunk, ha az utcán meglátsz, nem is gondolnád, hogy egy háború esetén akár rajtunk is múlhat a siker vagy bukás” – mondta lapunknak a francia katona.

A hadviselés négy szintje

1. A támadó fél nem akar információt lopni, csupán az ellenség berendezéseit akarja megbénítani, leállítani.
2. A behatoló hackerek hamis információkat helyeznek el az ellenség számítógépes rendszerében.
3. Adatlopás.
4. A számítógépes betörés egészen mélyre hatol, és ott hamis kódokat bejuttatva képes az alapszintű funkciók leállítására, az ott futó programok megváltoztatására.  

Budapest már példát mutatott

Egyelőre semmiféle jogi egyezmény nem szabályozza a kiber hadviselést. Mi tilos és mi engedélyezett – erre nézve csupán szakértői tanulmányok, ajánlások születtek. Így például kórházak és atomerőművek, valamint ENSZ-létesítmények megtámadása tilos lenne. Kérdés, támadható-e semleges ország ily módon? Eddig csak egyetlen nemzetközi konvenció létezik a kibertérre, az is a kiber bűnözésre. Ezt a szabályozást Budapesten 12 ország írta alá 2001-ben, ám csupán a világ négy helyén ratifikálták – köztük hazánkban. Ebből a szempontból tehát példát mutattunk a világnak.

Orosz–észt háború a kibertérben?

Írta: Dajkó Pál | 2007-05-15 22:35 | Forrás: IT.news

A kormányzati és banki szervereket megbénító támadások mögött az észtek az orosz kormányt vélik felfedezni.

Új idők, új konfliktusok, új harcterek.

A híradásokból úgy tűnik, az észtek politikai jellegű „engedetlensége” a kibertérben is megtorlást von maga után. Azars technica tegnap adott hírt arról, hogy az orosz emlékmű kapcsán feléledt, majd lecsendesített zavargások után a küzdelem folytatódik a virtuális térben is. A lap információi szerint bizonyos észt kormányhivatalok kénytelenek voltak működésüket korlátozni, mert DDoS- (Distributed Denial of Service – elosztott szolgáltatás-megtagadással járó, vagyis a szolgáltatás megbénítását célzó, több forrásból indított) támadások érték szervereiket.

Egy finn oldal közölt erről részleteket, majd az Economist is hasonlókról számolt be. Ez utóbbi munkatársa egy brüsszeli vezető európai uniós tisztségviselőt is megkérdezett, hogy vajon a DDoS-támadások nemzetközi konfrontációt jelentenek-e. A diplomata diplomatikusan válaszolt: ha rakétákat lőnek ki kormányhivatalokra, az vajon háborút jelent-e? S ha ugyanez történik a virtuális térben?

Az észt védelmi minisztérium szóvivője mindenestre meg van győződve arról, hogy a nagy szomszéd vagy önkéntes szimpatizánsai (ne feledjük: Oroszország hacker- és cracker-nagyhatalom!) állnak a háttérben, sőt az amerikai szeptember 11-éhez hasonlította a helyzetet. Mindezt arra alapozzák, hogy néhány szakértő szerint a támadások Oroszország területéről, sőt, orosz kormányzati IP-címekről érkeztek (ezzel mintha lebecsülnék egy kissé az orosz crackerek találékonyságát…), s ha nem változik a helyzet, politikai lépéseket fontolgatnak.

Mikko Hyppönen, a finn világcég, az F-Secure vezetője az említett finn oldalon nyilatkozott, s ő már nem ilyen biztos a következtetéseket illetően. Először is azzal érvelt, hogy ha egy támadás egy orosz minisztérium IP-címéről érkezik, az nem biztos, hogy kormányzati szándékot jelent, hiszen – ahogy mondta – akár a hivatal portásának fia is ludas lehet. A másik – már inkább komolyan vehető – érve viszont az, hogy a DDoS-támadásokat általában botnet-hálózatok, tehát illegálisan használt külső számítógépek segítségével hajtják végre, épp azért, hogy az elkövető fizikai helyét nehéz, illetve lehetetlen legyen felfedni. Az események hírére mindenesetre – az Economist információi szerint – mind a NATO, mind az Egyesült Államok megfigyelőt küld Észtországba.

Az észtek által táplált gyanút tovább erősítheti a mai híradás, mely szerint Észtország második legnagyobb bankja, a svéd tulajdonú SEB Eesti Uhispank ma le kellett állítsa online szolgáltatásait, mert olyan erős DDoS-támadás érte. Silver Vohu, a bank szóvivője az AFP-nek nyilatkozva elmondta, hogy délben kezdődött az attak, melynek következtében be kellett szüntetniük netes működésüket.

Öngól

2012.04.10. 19:09 | Johnny Joker | 39 komment

 

Miért gondolom úgy, hogy az Őrtorony Társulat közeledése az internethez jó nekünk és rossz nekik?

Pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni a Társulat legutóbbi döntéseihez, amelyek alapján csökkentik az Ébredjetek! folyóirat terjedelmét és újraindítják a jw.org-ot egy átalakított weboldalként - abbeli reményükben, hogy ez még több megtérőt hoz majd. Azoknak, akik lemaradtak bemásolom a véneknek szánt kiszivárgott levél vonatkozó részét, amely ezeket a változtatásokat ismerteti...

 

Az internet egy olyan technikai vívmány, melyet Jehova szervezete nagyon eredményesen használ fel, hogy hirdesse a jó hírt a föld minden részén. Figyeljétek meg, mennyire hatékonyak a weboldalaink. Egy átlagos napon 400 000-en látogatják meg a watchtower.org, a jw.org vagy a jw-media.org oldalakat, Tanúk és nem Tanúk egyaránt. Több mint 430 nyelven olvassák online a kiadványainkat. Naponta közel fél millió hang-, szöveg- vagy jelnyelven készült videofájlt töltenek le. Minden egyes nap körülbelül 100-an kérnek bibliatanulmányozást. Annak érdekében, hogy még hatékonyabban tudjuk felhasználni az internetet, a Vezető Testület úgy döntött, hogy a három weboldal legyen összevonva egy oldallá, melynek a neve jw.org lesz. Az oldal teljesen meg fog újulni. A felület megnyerő és könnyen használható lesz, akár számítógépen, akár mobil eszközön látogatják meg az oldalt.

A megújult jw.org weboldal a tervek szerint 2012 júniusának az eleje táján válik elérhetővé. Vonzó képet fog adni a prédikálómunkánkról, a fiókhivatalainkról, a Királyság-termeinkről és a kongresszusainkról. Egy külön részben friss híreket lehet majd olvasni azokról az eseményekről, melyek Isten népét érintik világszerte. A folyóiratainknak egy-egy kiválasztott rovata – mely hatékonyabban tehető közzé a weboldalon – a jövőben csak a jw.org oldalon fog megjelenni. Ilyen rovatok lesznek például Az Őrtorony nyilvánosságra szánt kiadásából a „Fiataloknak”, a „Bibliai mondóka” és a Gileád diplomaosztóiról készült beszámolók, az Ébredjetek!-ből pedig a „Családi beszélgetéshez” és a „Fiatalok kérdései”. Emellett kizárólag a weboldalon egy online cikksorozat is elérhető lesz, mely röviden és világosan fog választ adni a Bibliával és Jehova Tanúival kapcsolatos kérdésekre.

[a teljes levelet ITT olvashatod]

Miközben figyelembe veszem a jwfacts weboldal óvatos hangvételét e témában (és megértem az érvelését), úgy hiszem, hogy a fentebb olvasható fejlemények izgalmas hírek - és ok az optimizmusra azoknak, akik izgatottan várják, hogy megéljék a Társulat bukását. Nem hiszem, hogy ez növekedést eredményezne a Társulatnak, hanem inkább egyre csökkenő növekedést okoz, ha a Társulat túlságosan az internetre támaszkodik az üzenete terjesztéséhez.

Miért?

Az Őrtorony Társulat egy vesztett csatában harcol az Internettel az elmúlt években annak ellenére, hogy ismételten felhívják a hirnökök figyelmét, hogy kerüljék el a netet amikor csak tehetik. Egy nemrégi Őrtorony-cikk, amely az internettel foglalkozott szépen példázza a paranoia előidézésére tett törekvéseiket - egészen odáig menve, hogy a Google-höz hasonló keresőmotorokat gátlástalan gombaszedő bandákhoz hasonlítják! (w2011/08/15)

 

Bár az edzett Tanúk között elő lehet idézni félelmet és hogy félelmet keltsenek másokban az Internet “negatív” vonatkozásairól, azok között kevésbé egyszerű ezeket az alapszabályokat felállítani, akik a vallás vizsgálata és kutatása iránt az első alkalommal érdeklődnek és akiket még nem tanítottak be, hogy magukévá tegyék a fegyegetéseket és félelemkeltést arra vonatkozóan, hogy más Tanúkkal kapcsolatos online anyagokat találjanak.

Egy korlátozott mennyiségű tapasztalattal én is rendelkezem az Internet használatáról a vállalkozások működtetéséhez. A viszonylag rövid időszakban amelyben aktívan érdeklődtem a globális webes viselkedés iránt a következőt figyeltem meg: NEM TUDOD megjósolni az emberek online viselkedését. Például bárki, aki egy kattintásonként fizető reklámkampányt vezet a weboldalán elmondhatja neked, hogy - csupán a kulcsszavak területét érintve - az emberek teljesen más és más szókapcsolatokat fognak begépelni, hogy rátaláljanak ugyan arra az oldalra. Ugyan ez a jelenség biztosan igaz lesz, ha az emberek a Társulat hivatalos weboldalát keresik majd, mindegy, hogy mennyire egyszerű és könnyen megjegyezhető a domain nevük. Mindenki különböző, és mindig lesznek olyanok akik “hitehagyott” irodalomra bukkannak, ha arra bátorítják őket, hogy JT-ról online kutassanak, és mégis a Társulat azt hiszi, hogy az összes JT iránt érdeklődő internet szörfölőt a jw.org-ra irányíthat és SEMMILYEN más JT-val kapcsolatos oldalra, mindezt egy kis tavaszi nagytakarítással?? Nekünk tesznek szívességet!

A Társulat eddig talán bizonyos fokú sikert élvezett a köztagok kibertértől történő elriasztásában, azonban a hamarosan induló, megújult jw.org célközönsége már sokkal talpraesettebb és hozzáértőbb mint ahogyan a Vezető Testület láthatóan hiszi azt. A legtöbbjüket még nem tanították be a hű és értelmes rabszolga félelmére. Kíváncsiak és érdeklődők, és a valódi igazságot szeretnék megismerni, nem csak azt amit tálcán kínálnak nekik.

Persze mindig lesznek, akik a Vezető Testület elvárásai szerint fognak böngészni és olyanok is, akik kitöltik az online form-ot bibliatanulmányozás igényléséhez. Erre fogadhatsz. Azonban egyszerűen nem lehet elvárni mindenkitől, hogy féljen a szervezettől és attól, hogy olyan anyagokra akad amelyek leleplezik azt még mielőtt az érdeklődő elegendő betanításban és megfélemlítésben részesülne. Egyre többen lesznek az olyan JT iránt érdeklődők akik olyan oldalakra tévednek, mint a nagyszerű exjt.hu,JTinfo.blog.hu vagy a jwfacts.com vagy akár olyan semleges oldalakra, mint például a Wikipedia, amely a maga őszinte és kemény módján ábrázolja a Tanúk hitnézeteit és történelmét [a magyar wiki szócikket is megszerkeszthetnénk már rendesen - a ford.].

Én a tényeknek és a pontos információknak hiszek, és úgy hiszem, hogy (végül) ezek mindig legyőzik a hazugságokat és a félelemkeltést. Ha a Vezető Testület táncolni kezd a “kibertér ördögével” és eljegyzi magát Internettel, akkor ez egy több mint örvendetes próbálkozás. Ennek az egyetlen eredménye az lesz, hogy sokkal több ember fogja őket annak látni, amik valójában - egy romboló, megtévesztő és önelégült szektának.

forrás: freeminds.org

A kibertérbe is húzzatok koncentrációs táborokat , hogy a terrorista zsidóknak legyen viszonyítási pontja , Világ proletárjai – világ gojai egyesüljetek , mert a terror a kibertérből is lecsap rátok . Az őrtornyokat már állítják , innen úgy látszik , hogy zi csak rabszolgák lehettek .

Tömegsírokba lőtték a megerőszakolt, terhes nőket az ukrán zsidó terroristák, a magyar kormány barátai!

2014-09-24. 16:08

Civilekkel teli tömegsírok Novorosszijában: "történelmi" zsidó módszerek

Nemzetközi Bíróság elé a cionista sátánfajzatokkal!

Nem csupán hazafias, de keresztényi, sőt emberi kötelesség is, immár szembeszállni a világot a szakadék szélére lökdöső, egyre agresszívebb és kiszámíthatatlanabb cionizmussal szemben!

A kollaboráns Orbán  és a gyilkos zsidó  Petro Walzman Porosenko

1918. július 17-nek éjszakáján a vadállati kegyetlenséggel legyilkolt cári családot a gyilkosaik jekatyerinburgi erdőn átvezető út melletti elhagyott bányagödörbe lökték, kezüket hátul összekötözve, majd savval és mésszel öntötték le, és sebtében földet hánytak rájuk. A két hóhér, a zsidó fényképész Jurovszkij és a zsidó csizmadia Volkov vezényelte le a „műveletet”. E rituális gyilkolási mód ez esemény előtt is és utána is a történelem során számtalanszor előkerül, ha ugyan sikerül minden esetben nyomára jutni a jól titkolt helyszíneknek.

A festményen a cári család és környezete a kivégzés előtt (rekonstrukció) 

A napokban Novorosszija felkelői a helyi lakosság útmutatásai alapján egyre- másra tárják fel a tömegsírokat olyan területeken, melyeket a harcok alatt az „Ukrán Nemzeti Gárda” tartott megszállva.

A már feltárt tömegsírokban hátrakötözött kezű, arccal lefelé eltemetett polgári áldozatok tucatjait találták.

A jelenlévő EBESZ-képviselők is rögzítették a kegyetlen tömeggyilkosság tényét, és kezdeményezik egy nemzetközi vizsgálóbíróság felállítását, melynek feladata – csakúgy mint délszláv háború idején – a gyilkosok megnevezése és törvény elé állítása lesz. De mi van az izraeli cionista zsidó gyilkosok elszámoltatásával??? 

Tömegsírokba lőtték a megerőszakolt, terhes nőket az ukrán zsidó terroristák

Moszkvában nemzetközi vizsgálatot követelnek a kelet-ukrajnai Donyeck közelében talált állítólagos tömegsírok ügyében. Oroszország állandó képviselője szerdán Genfben már háborús bűncselekményről beszélt.

Alekszej Vorodavkin nagykövet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának genfi ülésén számolt be az esetről, amely az orosz törvényhozás alsóházában heves Ukrajna-ellenes kirohanásokat váltott ki. A moszkvai külügyminisztérium párhuzamosan kiadott közleményében alapos nemzetközi vizsgálatot tartott szükségesnek és a felelősök megbüntetését követelte.
   Moszkvai közlés szerint kedden a kelet-ukrajnai Donyeck várostól mintegy 60 kilométerre az oroszbarát felkelők civilek és felkelők közös sírjaira bukkantak egy olyan területen, amely előzőleg az ukrán Nemzeti Gárda Ajdar nevű zászlóaljának ellenőrzése alatt állt.
   
A sírokra a 22-es számú, Kommunar nevű bányánál találtak rá. Az egyik sírból kiemelt négy áldozatot, köztük egy nőt az igazságügyi orvos szakértői vizsgálat alapján közvetlen közelről fejbe lőtték. Az áldozatok kezeit hátrakötözték - áll az orosz híradásokban.
   
Vjacseszlav Nyikonov, a duma kormánypárti képviselője már arról beszélt az orosz parlament plenáris ülésén, hogy "az első kiásott holttestek vizsgálata - alapvetően fiatal női holttestekről van szó - azt bizonyította, hogy ezeket a nőket haláluk előtt megerőszakolták, megkínozták, megkötözték, kivégezték". "Az egyik nő terhes volt" - hangoztatta az Egységes Oroszország párt politikusa, aki Kijevet tette felelőssé az általa szörnyű háborús bűncselekménynek nevezett gyilkosságokért.
 
A Rosszija 24 orosz állami hírtelevízió úgy tudja, eddig négy holttestet exhumáltak a kelet-ukrajnai Donyeck közelében lévő, felhagyott bánya területén, de a "felkelők" további sírokat is találtak, amelyeket később tárnak fel.

 
Előzőleg az ukrán média is hírül adta, hogy tömegsírt találtak a Donyeck melletti Nyizsnya Krinka falu lakói, s a sírhantok fölé egy táblára valaki azt írta: "A putyini hazugság miatt estek el". Az ukrán jelentések szerint egyelőre nem tudni, hány ember holttestét rejtik a sírok és ki állította a táblát. A falu lakói megmutatták a sírt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) megfigyelőinek. Az EBESZ részéről egyelőre nem nyilatkoztak az ügyről.
 
Konsztantyin Dolgov külügyminiszter-helyettes, a tárca emberi jogi biztosa az orosz parlament felsőházában kijelentette, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az ENSZ-t, az EBESZ-t és a tekintélyes nemzetközi jogvédő szervezeteket is bevonják ennek az ügynek a kivizsgálásába, amelyért szerinte Ukrajnának kell viselnie a felelősséget.
 
Az orosz külügyi tisztségviselő későbbi nyilatkozatában arra szólított fel, hogy az ukrán fegyveres csapatok "büntető hadjárata" során (az orosz hírközlés így emlegeti a Moszkva támogatását élvező, oroszbarát szeparatisták ellen folytatott ukrán hadműveleteket) elkövetett valamennyi bűncselekményt ki kell vizsgálni. Dolgov ugyanakkor a vizsgálat elé vágva sietett kijelenteni, hogy a Donyeck megyei gyilkosságokat azok a radikális ukrán nacionalista erők követték el, akik továbbra is befolyásos szerepet játszanak Ukrajna politikai életében.

Az Ukrajnát fenyegető orosz agresszió feltartóztatására, és a terroristák megleckéztetésére egy színtiszta zsidó zászlóaljat szerveztek Ukrajnában zsidó önkéntesek.

Az nem titok, hogy Ukrajna vezetését kizárólag cionzsidók (oligarchák, börtönviselt bűnözők, pedofilok, kábítószeresek, maffiafőnökök) kaparintották meg. Ezt a bosszúhadjáratot támasztja alá az alábbi – még a main stream (!)

Az Ukrajnai Katona Anyák nevű civil szervezet tüntetések szervezésébe kezdett

"Hol vannak a szeretteink?" - ezzel a szlogennel szervezték meg az első demonstrációt, majd kezdenek országos tüntetések szervezésébe. A szervezet véleménye szerint a cionista zsidó kormány szándékosan titkolja a délkeleten elszenvedett veszteségeket, és hamis halálozási adatokat közölnek, miközben a veszteségek száma sokszorosa annak, amit a kormány bevall. A kijevi vezetés saját bevallása szerint napi szinten 3-5 katona hal meg, de ez az adat hazugság - állatja a szervezet.

A számok, amelyeket közölnek, még a katonai veszteségeket sem takarják, és akkor hol vannak a civil áldozatok, a rendőrök, határőrök, az UBSZ, és legfőképpen az önkéntesek (no meg a zsoldosok). Egy lényeges mondat a szervezőktől: "egyetlen olyan emberrel sem tudunk már beszélni, aki a háború kezdetétől a fronton lenne".

A szervezet vezetője elmondta, hogy ezrével fordulnak a családok hozzájuk, hogy segítsenek megtalálni gyerekeiket, férjeiket. A hadsereg minden kérdésre csak azzal válaszol, hogy minden rendben van, de nagy a keveredés, nem lehet előkeríteni az embereket. Sok család már május, június óta nem halott családtagja felől.

Aztán jött a feketeleves, amelyet az ukrán kormány titkolni akart, de alternatív csatornákon keresztül az ukránok tudomására jutott; Szlavjanszk elfoglalásakor a kijevi vezetés szerint pár halottjuk volt csak. Aztán előkerültek a fényképek, amelyek szerint a folyamatos rohamokban elesett sok száz ukrán katona holtestét tömegsírokba temették a milícia emberei. Hány száz, vagy hány ezer? Senki nem tudja. A holtestek oszlásnak indultak, kideríteni sem nagyon lehet, - és hol vannak a jeltelen gödrökben eltemetett katonák, akiket odáig el sem vittek?.

"A hadsereg szerint a legrosszabb napokban 10 katona hal meg, mi pedig mára tudjuk, hogy naponta legkevesebb 50-60 katona hal meg" - mondta Oszkana Stecsenkó, a szervezet vezetője. "Kupianszk állomáson állt egy nagy hűtővagon. Állítólag a kiásott halottakkal tele. Hat vagon már elment. Hova? - nem tudni. Megnyitni sem engedik." 

Szeptember elsején az egész országban utcára vonultak az anyák és a családok, akik keresik gyerekeiket. Akkor tudni fogja a világ, hányan haltak meg valójában, hányan nem tudják, hol vannak a szeretteik.

Ezzel egy időben, sajtóhírek szerint a visszavonuló ukrán katonák nem foglalkoznak elesett társaikkal. Hátrahagyják a holtesteket, foglalkozzon a milícia az eltemetésükkel. Egyetlen egy dolgot visznek csak el, a mobiltelefonokat, - nehogy értesíteni tudják a családokat vagy hozzátartozókat arról, hogy hozzátartozójuk elesett. Ezekről a telefonokról még azután is kaptak megnyugtató SMS üzeneteket a családtagok, mikor már megtudták, hogy hozzátartozójuk régen elesett.

Ezek után, ha egyszer kiderül a valós helyzet, azon sem kellene csodálkozni, ha a feldühödött anyák elevenen tépnék szét a kijevi zsidójunta tagjait az ukrán parlament kapujában...

Egy igaz ember mondta egykor, mely jelenleg Magyarországra is vetíthető!

BIZTOS, HOGY ÉRTITEK MAGYAROK!

Meggyilkolták, a cionista zsidók!

Lásd még:

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/litv-nia-be...
http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/nemzetkozi-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/borzalmas-l...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/ezeknel-nin...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/ezen-a-hazu...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/litv-nia-be...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/magyarok-me...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/uzenet-haza...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/mikor-elege...

Az EBESZ Ukrajnában a szervátültetés feketepiacával szembesült

2014. október 03. 15:54
Hunhír.info

Ukrajna keleti részén „fekete transzplantológusok” folytattak működlést. A Doneck megyében talált tömegsírokban olyan holttesteket találtak, amelyekből kivették a belső szerveket. Az információkat megerősítették az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ukrajnai megfigyelői. Pillanatnyilag kb. 400 ilyen holttestről vannak értesüléseink.

A Kijev és a felkelők által elért tűzszünet megkötése óta eltelt néhány hét során az ország keleti részén ott, ahol a hadsereg és a Nemzeti Gárda alegységeinek voltak állásai, több tömegsírt találtak. A sírokban női és férfi holttestek voltak, meztelenül és ruházatban, megkötött kézzel és golyó lőtte sebekkel. A holttestek egyszerűen egy rakásba voltak összerakva és vékony földréteggel behányva. Pillanatnyilag kb. 400 ilyen holttestről vannak értesüléseink.

Amikor a Donecki és a Luhanszki Népköztársaság hatóságai hozzáláttak a holttestek exhumálásához, az ukrán erőstruktúrák bűntetteinek még ennél is szörnyűbb részletei kerültek napvilágra. Olyan holttesteket találtak, amelyekből hiányoztak a belső szervek.

Az EBESZ emberkereskedelem-ellenes különképviselője, Madina Dzsarbuszinova az ukrán televízió adásában megerősítette ezeket az információkat és kijelentette, hogy beható vizsgálatot követel az ügyben nemzetközi szakértők részvételével. A tekintélyes nemzetközi szervezet képviselői nem tartják kizártnak „fekete transzplantológusok” tevékenységét Ukrajnában.

A mostani már nem az első olyan botrány Ukrajnában, amelyik szervkereskedéssel kapcsolatos. Nyáron, amikor javában folyt a büntetőakció, az ország keleti részén elesett ukrán katonák újratemetése során kiderült, hogy némely holttestekből hiányoznak a belső szervek. Később az internetben hozzáférhetővé vált a Julija Timosenko ukrán politikus ügyvédje, Szerhij Vlaszenko és Olga Wieber német orvos levelezése. Újonc katonák szerveinek német klinikáknak való eladásáról volt szó. Konkrét megrendelés is volt: 17 szív, 50 vese, 5 tüdő. Valamint kérés, hogy a szerveket ne halottaktól, hanem még élő emberektől vegyék el, mert máskülönben „az áru nem megfelelő minőségű”.

Ukrajnán akkoriban a felháborodás hulláma söpört végig. Kijev tagadta, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges volna a fronton, de azzal nyugtatta meg a közvéleményt, hogy vizsgálatot folytatnak az ügyben – mutat rá Vlagyimir Bruter politológus.

A kezdet kezdetétől, amikor még csak megjelentek ezek a jelek, a társadalom követelte, hogy alakítsanak külön bizottságot az ukrán védelmi minisztérium mellett. Eleinte az ügyet az országon belül kívánták kinyomozni. De tekintettel a politikai helyzetre, ez nem történt meg.

Nemcsak a megtalált holttestek bizonyítják azt, hogy Ukrajna keleti részén a szervkereskedés feketepiaca teljes gőzzel üzemelt. Nem volt ritka eset, hogy a felkelők a harcok során tábori kórházakat zsákmányoltak sebészeti eszköztárral és különleges orvosi eszközökkel. Csodálatos módon a környéken általában jelentős számban észleltek nyomtalanul eltűnt személyeket, akikről sokszor máig nem lehet tudni semmit.

Oroszország Hangja

Moszkva háborús bűnként kezeli a tömegsír ügyét

2014. szeptember 25. 17:29
Hunhír.info

Az orosz külügyminisztérium háborús bűnként kezeli annak a kelet-ukrajnai Donyeck közelében talált tömegsírnak az ügyét, amelyben feltehetően az ukrán fegyveres erők tagjai által megölt civilek holttestét találták - közölte szerdán Oroszország állandó genfi ENSZ-képviselője.

Alekszej Vorodavkin az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén elmondta, hogy előző nap az ukrajnai felkelők a kelet-ukrajnai Donyeck megyében kivégzett civilek közös sírjaira bukkantak egy olyan területen, amely előzőleg az ukrán fegyveres erők ellenőrzése alatt állt.

A sírokra a 22-es számú, Kommunar nevű bányánál bukkantak rá. Az egyikben négy áldozatot találtak, akiket az igazságügyi orvos szakértői vizsgálat alapján közvetlen közelről fejbe lőttek.

Új tömegsírokra bukkantak Délkelet-Ukrajnában

© Fotó: REUTERS/Marko Djurica

A felkelők újabb tömegsírokra bukkantak, az ilyen temetkezési helyek pontos száma egyelőre ismeretlen – mondta Alekszandr Zaharcsenko a DN miniszterelnöke.

Eddig Donyeck megyében, a Nyizsnyaja Krinka faluban három tömegsírt találtak. Az egyikben 40 civil holtteste, a másikban a fogságba esett felkelők és ukrán katonák hamvai vannak. A testekből hiányoznak egyes belső szervek.

Korábban az EBESZ megfigyelői megerősítették ezt az információt.

A DN miniszterelnöke elmondása szerint az eltemetés tényeit a Belügyminisztérium, a Köztársaság Saját Biztonsági Minisztériuma, nemzetközi szakértők, az európai és oroszországi szakemberek vizsgálják meg.

HozzászólásokPortál szerkesztő által a Szeptember 25, 2014-on 5:31pm-kor

2014-09-25. 14:00

A gyilkosságok idején ukrán kézen volt a tömegsírok környéke - Kijev provokációt emleget

-

Nincs egyetértés sem az orosz sajtóban, sem az érintett felek között a donyeck környéki tömegsírok ügyében, amelyeket előző nap az EBESZ megfigyelői is megtekintettek.

-

A történteket a Kommerszant című napilap igyekezett tisztázni. A tekintélyes orosz politikai-gazdasági lapnak egy, a "donyecki népköztársaság" (DNR) vezetéséhez közeli forrás azt mondta, a Donyecktől mintegy 60 kilométerre északkeletre lévő Nizsnya Krinka falunál, egy bánya területén a helyi lakosok fedeztek fel egy sírhantot, benne négy férfi holttesttel. Az áldozatokat közelről fejbe lőtték - mondta a név nélkül nyilatkozó forrás.

Az ügyet a DNR katonai rendőrsége vizsgálja. A szakadár terület vezetése szerint 2-3 hete megölt emberek közös sírjáról van szó. A Kommerszant forrásai elmondták, hogy korábban a kelet-ukrajnai felkelők tartózkodtak Nizsnya Krinkánál, de őket egy hónapja kiszorították onnan az ukrán egységek.

Az első moszkvai híradások szerint a négy között van egy női holttest, de ezt a vizsgálatot ismerők a lapnak cáfolták.

Vjacseszlav Nyikonov, a kormányzó Egységes Oroszország képviselője a duma szerdai plenáris ülésén azt állította, hogy nők holttestét találták meg, akiket kivégzésük előtt megerőszakoltak és megkínoztak. Azt is tudni vélte, hogy az egyikük terhes volt.

A Rosszija 24 állami hírtévé szerda éjjeli beszámolója szerint Donyeck közelében három tömegsírt fedeztek fel, és ezt megerősítették az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) helyszínen járt megfigyelői. A tévé az EBESZ honlapján közölt jelentésükre utalt.

E jelentés szerint a DNR katonai rendőrsége értesítette az EBESZ ukrajnai megfigyelő misszióját (SMM) arról, hogy három, feltételezhetően több holttestet tartalmazó jeltelen sírt találtak. Kettőt a Nizsnya Krinka közeli Kommunar bányánál, egyet a faluban. Az SMM emberei a helyszínen "két, egymástól ötven méterre lévő földterületet" láttak, amelyen 2-2 holttestet temettek el. "Mind a négy holttest bomlásnak indult". A megfigyelők beszámoltak a nyolc darab, 9 milliméteres Makarov pisztolyhoz tartozó töltényhüvelyről is, amelyek a sírok mellett hevertek. A falu szélén szintén láttak egy "sírra emlékeztető földhalmot", azon egy botra szúrt táblát, amelyre oroszul öt nevet, illetve kezdőbetűket írtak. Felirata szerint augusztus 27-én haltak meg "Putyin hazugságai miatt".

Az EBESZ megfigyelői sem a bányánál, sem a faluban nem találkoztak igazságügyi orvos szakértőkkel.

Moszkvában szerdán nemzetközi vizsgálatot követeltek az állítólagos tömegsírok ügyében. Oroszország állandó képviselője Genfben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén már háborús bűncselekményről beszélt.

A Kommerszantnak Szerhij Meljnicsuk, a gyilkosságokkal meggyanúsított, Ajdar nevű ukrán önkéntes zászlóalj parancsnoka kijelentette, hogy sohasem harcoltak Donyeck és a Kommunar bánya térségében. "Luhanszk alatt vagyunk, és egyébként sem végzünk ki békés lakosokat. Az Ajdar harcosainak többsége a Donyec-medencéből való, és az ott élők a földijeink" - mondta.

Alekszij Dmitrasovszkij, az ukrán hadműveletek parancsnoka a Kommerszantnak nyilatkozva hazugságnak nevezte a "donyecki népköztársaság" állításait. Közölte, hogy a délkelet-ukrajnai "terrorellenes műveletekben" részt vevők nem végeztek ki civileket és nem lőtték a városok lakott területeit.

Az ukrán Nemzetbiztonsági- és Védelmi Tanácsnál (RNBO) rosszul kigondolt provokációnak tartják a Nemzeti Gárda megvádolását a tömeggyilkosságokkal. Volodimir Feszenko ukrán politológus szerint mindez a délkelet-ukrajnai békemegállapodások felrúgását szolgálja. Csakúgy, mint a szakadár Donyeck és Luhanszk megyékben november elejére tervezett választás - írta a Kommerszant.

(MTI nyomán)

Korábban írtuk:

- Megcsonkított holttestek - szervkereskedelemre utalnak a feltárt ...

- Civilekkel teli tömegsírok Novorosszijában: "történelmi" módszerek

Megcsonkított holttestek - szervkereskedelemre utalnak a feltárt

 tömegsírok

2014-09-25. 09:17

Ez a sátán világa......

Az Európai Unióban és Amerikában élő gazdag, beteg cionista zsidók részére gyilkoltak és csonkítottak meg, egészséges  embereket!

Megcsonkított holttestek - szervkereskedelemre utalnak a feltárt tömegsírok

Sajnos tovább bonyolódik a tömegsírok története.

Szerda estig 10 tömegsírt tártak fel, 4-ben polgári lakosok vannak, 6-ban ukrán kiskatonák. Sokuknak hiányzanak a belső szervei, függetlenül attól, melyik csoporthoz tartoznak.

A felkelők már többször kijelentették, bizonyítékaik vannak arra, hogy Szemjon Szemcsenko közreműködésével szervkereskedelem zajlik a fronton.

Szemcsenko leveszi az álarcot:

Biztos értik a látó, gondolkodó emberek

Az USA-EU ukrán barátai és szövetségesei!

A cél szentesíti az eszközt!

A sátán egyik kezével a kutyáját tartja féken , a másik kezével pedig a farkát veri 9rönében , mert újból végre hajtottak egy hamis zászló műveletet a gojok ébredése előtt .

Éljen a sátán kutyája köjkedzen 666 -ot hogy legyen mit ennie a sátánnak , mert képes bekepni a saját farkát – a vén buzi-

Figyelem! A képek és videók borzalmasak, – csakis erős idegzetű felnőttek nézzék meg! Szigorúan +18!

A videók már törölve lettek , így maradt a képsorozat , de az is borzalmas.

És ezek a FIDESZ barátai , még tükörbe mernek nézni , hisz ott csak magukat tudnák szembe köpni, de már nyáluk sincs

Csak a geci folyik a szájukból , de homokos a talaj így hamar felissza e fertelmet .

Ám nekünk meg kell mutatnunk a világnak, hogy Porosenko parancsára, – mit tettek ezek a katonának már régen nem nevezhető gazemberek:

Bal-Rad – Szabad Riport

És azt hiszed , hogy ez a fertelem megáll a határainknál , hát tévedsz a gladio kiképezve felfegyverezve bevetési parancsra vár az Amerikai zsoldosok bujtatva már a magyar kenyeret eszik , a zsidók készülnek az ország teljes megszállására , és a demekrácia teljes felszámolására . Az épített stadionok a koncentrációs táborokat fogják alkotni , mert jól védhetők , és jól álcázhatók a jellegükből adódóan nehezen hiszik , hogy ezek koncentrációs táborok . És had újságoljam el maradt elég ÁVH – s unoka , hogy folytatni tudják a magyarság irtását polgárháborús körülmények között is .

A gengszterváltás árnyékában, avagy apáról fiúra, fiúról unokára, száll az örökség.....

Az elvtársakat ne keressétek, már úr lett belőlük!

Vannak olyan hírek a világban, amihez nem kell túl sok kommentár, amihez nem kell hozzáfűzni semmit, mert azok már önmagukban is elmondanak mindent.

Ilyen a közpénzen kefélő cionzsidó Lázár János, (aki tönkretette, döbbenetes adósságba vitte Hódmezővásárhelyt) Miniszterelnökséget vezető miniszter tegnapi kijelentése is:

„A kormány stratégiai jelentőségűnek tartja a magyarországi zsidó közösségekkel való együttműködést. (…) Fölkértem Zoltai Gusztáv korábbi ügyvezető igazgató urat, hogy több évtizedes közösségszervezői tapasztalatait használja, és próbáljon nekünk, nekem – adott esetben vitás kérdésekben – tanácsot adni, véleményt megformálni.”

A pufajkás "kazár típusú" cionkomcsi zsidók

És a vörösbolsevik, mocskos kommunista egykori munkásőr cionzsidó Zoltai igent mondott.

Néhány órával később pedig már ott ült Lázár  balján, a MAGYARORSZÁG KORMÁNYAmolinó előtt.

Így megy ez.
Zoltai 2014-ben kormányzati posztot kap, és innentől véleményt formál, tanácsokat osztogat a magyar kormány tagjainak.
Nem számít, hogy aljas, kommunista besúgó ügynök volt, nem számít, hogy munkásőrként szolgált, nem számít, hogy az elvtársakat mosdatta a hogyhívjákolások miatt, nem számít, hogy töménytelen mennyiségű pénzt lopott el a fajtársaitól.

Nem számít semmi. A narancsos kormányzat beintegrálta magába egyik legagresszívebb holokauszt-hiénát.

Azt hiszem, megérkeztünk.
Ez itt a gödör alja.

Nincs, nem létezik, ennél lejjebb.

A munka, szabaddá tesz! A Zsidó Hitközség új igazgatója Mr. Vagina és a pufajkás

A haldokló Magyarországon ma már, bármi megtörténhet, még Biszku kommunista zsidó elvtárs is, visszatérhet!

Egész egyszerűen elképzelhetetlen, de érthető és jól látható, hogy mi folyik egy  kilátástalan helyzetben levő  nép szeme előtt.

Romokban, tönkre téve, akárcsak Magyarország!