A Lélek Mérnökei

A Lélek Mérnökei

A gojok álma a valóságról

LÉLEKMÉRGEZŐK - A pszichológiai harc bérgyilkosai

LÉLEKMÉRGEZŐK A pszichológiai harc bérgyilkosai „A Lélek Mérnökei” A tagadás és a gyűlölet népe – bár ezt mindig gondosan titkolta –, hamar rájött arra, hogy egy alapvetően szellemi és spirituális világot, pusztán csak „ésszel” irányítani és befolyásolni nem lehetséges, mert az így felfoghatatlan és értelmezhetetlen. Az emberiség valódi tagjaival történt biológiai keveredés, züllesztés és tapasztalatszerzés után egy szűk réteg, szinte „vallásos gyűlölettel” kezdte keresni azokat a módokat és lehetőségeket, hogy a Második Világháború fizikai győzelme után, a világuralmának megszerzése érdekében ezen a területen is csapást mérjen a mit sem sejtő és gyanútlan, jóindulatú emberiségre. ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL Ennek a folyamatnak a modernizálója és új, még ördögibb irányítója és kiagyalója maga J. V. Sztálin (Stahlin) volt, aki a Cseka bolsevik, vörös zsidó vezetőivel, a „flepzsidó” vezérkarával és talmudista-cionista alapállású gyűlölködőivel megterveztette és létrehozta egy új és még borzalmasabb szellemi háború magvát, a Lélek Mérnökeit. Az erre a célra kiválasztott alkalmas és megfelelően gonosz zsidókat – mert azt tudnunk kell, mint ahogyan az amerikai Manhattan Projectben, Los Alamosban is csak zsidók dolgozhattak, százezres tömegben – úgy ebben az esetben is csak a vér, az alvadt és emberidegen zsidó vér volt az, ami az első számú feltétele volt az ide történő bekerülésnek. Voltak közöttük a Dzserzsinszkij Akadémia „végzősei”, kínzói, gyilkosai, leszerelt vagy aktív komisszárok – „politikai tisztek” –, rabbik, cionista oktatók és nem utolsó sorban olyan orvosi és pszichológiai végzettségű egyének, akik már jelentős tapasztalatra tettek szert a háborús sebesültek kezelésében és ellátásában, így megismerve a halál közeli élményen átesett katonák lelkivilágát is. Ezeket a kiszemelt romlott lelkületű és mindenre kész „munkatársakat” a KGB tisztjeivel összeíratták és kioktatták a titoktartásra, majd egy Moszkva melletti, minden luxussal felszerelt dácsában szigorú katonai őrizet mellett elhelyezték. 1947-et írtunk ekkor, és minden katonai és politikai tiszt számára világos volt, hogy a halálos sebet kapott emberiséget még nem győzték le, és csodával határos módon, minden terror és megfélemlítés ellenére, a felszín alatt izzott a parázs és az életerő, a hit és az erkölcs örökké égő és kipusztíthatatlan életerejével. A bolsevik vörös-zsidók 66 millió ember(!) borzalmas legyilkolásáért voltak felelősek, amelynek az elszámoltatása és büntetése a mai napig nem történt meg! Ez a büntetlenség nagyban elősegítette a zsidók „sikerélményét” és további folytatólagos gátlástalanságát! „GYŰLÖLJENEK, AMÍG CSAK FÉLNEK!” Sztálin, aki ekkor hatalma és tekintélye csúcsán volt, egy rövid beszédben vázolta a szellemi harc és az emberiség „átnevelésének” és „megváltoztatásának” szükségességét, majd átadta a szót olyan történelemben és vallásban járatos rabbinikus „professzoroknak”, akik ennek a részleteivel már régebbről tisztában voltak. Magáról az eseményről kevés írásos dokumentum szivárgott ki, bár az úgynevezett „vasfüggöny” és csak a részünkre kitalált „hidegháború” után a CIA ügynökei mindent elkövettek ennek megszerzésére, hogy összehasonlítsák azt a maguk által is létrehozott és működtetett „Érzékeken Túli” amerikai titkos kísérletekkel. (Emlékeztetőként kell itt megjegyezni, hogy a zsidóság legősibb és legrégebbi szimbóluma a fekete alapon lévő, fejével lefelé állított vörös csillag volt, mint a gonoszság és a gyűlölet, a bosszú jelképe. A zsidóság a saját hatalmi harcaiban megosztotta az erőit az emberiség félrevezetése és becsapása érdekében, ezért a keleti zsidók a vörös csillagot, míg a nyugati zsidók a fehér csillagot választották. Így tulajdonképpen a becsapott emberiség bárkivel is harcolt, vagy győzött, vagy vesztett, az mindenképpen valamilyen formában a zsidók leplezett érdekében történt! A sárga csillag is ezt szolgálja, kiterjesztve a zsidó befolyást az ázsiai területekre is. Most nálunk is alkalmazzák ezt a harcmodort, csak ezúttal nemzetiszínű pántlikával átkötve és „magyaros” felhanggal kiegészítve. A zsidó világ tulajdonsága az, „hogy semmi sem az, aminek látszik”.) Visszatérve az alapokhoz, a „Lélek Mérnökei” megállapították, hogy szem előtt tartva az emberiség, a nemzsidók tömegeit, felfogását, minden ellenük való fellépést és aknamunkát különféle jelszavakkal kell álcázni, megváltoztatni a szavak értelmét és valódi jelentését, ezzel is összezavarva azokat, akik mégis észrevennék az ellenük történő alattomos támadást. Így lett a kényszermunkából „munkaterápia”, a szabadságharcból „fasizmus”, a békevágyból „nacionalizmus”, az emberismeretből „rasszizmus”, a nemzetidegen begyűrűzésből „kisebbség” és a szabadságharcosból pedig „terrorista”. Aki ezen a példán elindulva tovább gondolkodna, az még számos hasonló félrevezetést és alattomos félremagyarázást találna – és nem véletlenül. A Lélek Mérnökei felhasználták azokat az eszközöket is, amely a hatalomba való beszivárgásuk közben a látókörükbe kerültek. Így az ősrégi vallásos iratokat, templomi feljegyzéseket, egyiptomi és keresztény tanokat és úgy általában mindent, amit hasznosíthattak az emberiség tudati és szellemi manipulációjához, tönkretételéhez. Nem áll szándékomban részletesen felsorolni ennek mozzanatait, csak szemléltetni szeretném azt a mérhetetlen és előre megfontolt kollektív aljasságot és rosszindulatot, amelyet a lélekmérgezők ellenünk mindig és mindenhol bújtatott és leplezett formában felhasználtak... Tudnunk kell, hogy jelenleg nálunk, az ellenünk folyó szellemi harcnak alapvetően három bástyája van: Az első és legismertebb formája a média összes csatornája, az internetet is beleértve, az írott és nyomtatott könyvkiadásig bezárólag, valamint a reklámok, amelyek nem egy esetben országos bújtatott üzeneteket hordoznak az itt meglapuló zsidóság jelképeken és mondatokon keresztül történő tájékoztatására és buzdítására, irányítására... (például X- Factor) A második, a judeókereszténység demoralizáló és ellenünk történő hazug erőltetése, élén a valamikori taxis besúgóval, a „Hitgyülekezet” hangadójával, valamint a nyálas-zsidó Erdő bíborossal. Elmondhatom, hogy miközben a zsidók szó szerint minden eszközzel a kiirtásunkra törekszenek, a templomokban lassan már hozzájuk imádkozunk cinikus és hazug módon... A harmadik és talán legveszélyesebb – és legkevésbé ismert is – az úgynevezett „Rózsakeresztesek Szövetsége”, amelyik a legvadabb és legocsmányabb voodoo rituáléktól kezdve, a megátkozásokon és áldozati kínzásokon keresztül próbál úgymond „sátáni segítséget, közreműködést felhasználni” az általuk csendben és orvul kiválasztott olyan prominens nemzeti érzelmű emberek, vezetők ellen, akiket így próbálnak az őrületbe és az öngyilkosságba kergetni. TESTI - LELKI CSAPDÁBAN Míg a zsidó vállalkozók és munkaadók a saját belső információs hálózatukon keresztül(!) szűrik ki a magyarszívű munkát keresőket, addig a polgármesteri hivatalok, apeh és egyéb közigazgatási szervezetek fizikailag lehetetlenítik el őket államilag irányított(!) adminisztrációs eszközökkel, amelynek a karja és cselekvő ereje az a „magyar” rendőrség, amelynek látszólag fogalma sincs arról, ami itt az országban körülötte zajlik... Maradjunk tehát a titokban, a háttérben tevékenykedő Rózsakereszteseknél, amely már átvette a szerepét a Rotary-Cluboknak, Vállalkozói Estélyeknek és egyéb „szakmai tanfolyamoknak”. Tudnunk kell, hogy a zsidó métely és gonoszság most vált formát, alkalmazkodva a spirituális és szellemi harchoz, most ő lett a magyarság hangadója, ősiségünk kutatója, történelmünk folytatója, és egyre másra talál olyan „dokumentumokat”, amelyek azt igazolják, hogy a zsidók építették fel a civilizációkat, laktak itt a Világ Szívében, miközben a magyarság a marhák és disznók között bolyongva, haszonállatként nyalta a zsidók munkakerülő és gyáván kardot fogni sohasem akaró puhány és vérfertőző testvérgyilkos kezét, pontosabban hitvány karmait... Egy megtörtént esetet kívánok itt bemutatni, amely nagyon jellemzően mutatja be azt a folyamatot, amelynek hangadói nyíltan mindig a békéről és biztonságról, családszeretetről és különösen undorítóan az „akadálymentesítésről és esélyegyenlőségről” papolnak álszenten, miközben az így elaltatott polgárt valójában gyanútlanná téve, a halálára törekszenek. A Lélek Mérnökei tehát most is(!) végzik a dolgukat, az embereket elaltatva álbékének álcázzák a nemzet- és emberpusztítást, miközben minden percükben fondorlatos módon azon munkálkodnak olthatatlan gyűlöletükben, hogy nekünk ártsanak. A RÉMSÉGEK ORSZÁGÚTJA Nevezett személyünk egy ismert Táltos Szermestere és közreműködője volt. Munkájához tartozott, hogy autóval sokat kellett utaznia és gyakran éjszaka is. Most nem térek ki itt az úgynevezett zsidó alapú és forgatókönyvű „horrofilmek” történéseire és előzetes pszichológiai tanulmányaira, hogy azt hogyan készítsék el, hogy tartós félelmet és borzalmat ébresszenek az emberben, mintegy önmagát generálva a félelemre és a rettegésre, mert ez sem véletlen... Tény az, hogy jólelkű és gyanútlan emberünk vitába keveredett egy zsidó telek spekulánssal, aki ténylegesen a Rózskeresztesekhez tartozott. Utánanéztek egymásnak és ekkor derültek ki hovatartozási gyökereik, vagyis, hogy született ellenségek, és emberünk nyíltan kijelentette, hogy a magyarságban semmi helye nincs a zsidóságnak és az általuk képviselt értékrendnek, és alkalmazkodásra vagy távozásra szólította fel a kapzsi és mohó „beruházót”. Az elkövetkező napokban érdekes módon egyre többet találkoztak „véletlenül”, nem egy esetben barátunk – nevezzük Lacinak – a háza és munkahelye környékén, mintegy demonstrálva, hogy ismerik a lakhelyét. A zsidók mindig a terrorra és a félelemre alapoztak és ez most sem volt másképpen. Lassan minden családtagja véletlenül összefutott zsidónkkal, de úgy, hogy eközben a kocsijában többen ültek és leplezetlenül, kimeredt, arckifejezés nélküli tekintettel nyíltan bámulták. A helyzete kezdett feszélyezetté válni, hiszen úgy nézett ki, hogy bármerre is legyen dolga, mindig összefutott a nem kívánt ismerősökkel. Családja is kezdett zárkózottá válni, ő pedig többet nézett a visszapillantó tükörbe, mint előre. Egyik este a kocsija mellett összetalálkoztak, miközben a „beruházó” ott várta egy pajeszos ortodox, kalapos zsidóval, aki héber nyelven nyíltan megátkozta, amit a hatás kedvéért rögtön fordításban is közöltek vele: „Mehetsz bárhová, lehetsz bárhol, az éj sötétje minket rejt, az Ördög lecsap rád, a Gonosz üldözni fog, vörösen izzó szeme mindent lát!" (Körülbelül ennyit a „szegény, vallása miatt üldözött kultúrnépről” ) Laci megborzongott ennyi tömény rosszindulattól, és most még jobban figyelt, mert már családját is féltette. Találkoztak továbbra is többször a „beruházóval”, de az, mint ha minden idejét azzal töltötte volna, hogy csak őrá vár, és a kocsijában ott ült a gonosz tekintetű kalapos hassidi rabbi, aki ha csak tehette, némán fekete szájjal szórta rá átkait. Laci ideges lett és gyanakvó, munkáját rosszul végezte, lefogyott és álmában egy nagy tűz körül álló, feketekabátos zsidók gyűrűjében találta magát, akik miközben rámutogatva átkozták, komoly testi fájdalmakat érzett. A fájdalmak nappal is megmaradtak... Fél évvel a nézeteltérés után Laci élete romokban hevert és a zsidók mindenhová követték, pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, miközben a fekete kalapos öregember a fekete hangtalan szájával, gyűlölettől izzó tekintettel átkozta. Egy sötét téli éjszakán tartott hazafelé és már mániásan semmi másra sem tudott gondolni, mint a követőire, akik nyilván most is a nyomában járnak valahol. Még a hátsó ülésére is bepillantott az elhagyott erdei úton a késő éjszakai órán. Mikorra előrefordult, az úton előtte a kanyarban egy fekete ruhás alak állt széttett karokkal és izzó vörös szemekkel. A kórházban tért magához, keze-lába összetörve, épp hogy csak életben maradt. A kocsija megsemmisült a kanyarban, amikor belerohant egy nagy fába. Senki nem látott semmit, egy arra járó autós hívta ki a mentőket. Hivatalosan „nem a látási- és útviszonynak megfelelően vezette autóját”. Két hét után felkelve az ablakhoz támolygott és döbbenten vette észre a parkolóban a „beruházó” autóját és benne a kalapos alakot, aki fekete szájával őt átkozva nézett vissza. A Lélek Mérnökei – velünk ellentétben – már túlságosan is jól ismernek bennünket, és minden orvosi és emberi, vallási tudást felhasználva azt ellenünk is fordítják. Jólelkű és egyenes Laci testvérünk akkor követett el végzetes hibát, amikor egy zsidót partnernek ismert el. „Mert aki Énbennem hisz, azt nem kezdi ki a Gonosz ármánya!” (Magyar Szentírás) Ő hitt ugyan, de ezt a belőle fakadó hitet fordították rá vissza ördögi gonoszsággal, démoni borzalommal. Egyébként tehát ennek a testetlen gonosznak és a félelemnek a megalapozására, elfogadására hozták létre a horrorfilmeket, szórakoztatónak beállítva, legbelső, legelnyomottabb félelmeinket felszínre hozva, mint azt már az előbbiekben is írtuk. A történet vége nem boldog és igazságos befejezés, mert mint tudjuk: „az Igazság odaát van.” A „beruházó” nemsokára birtokba lépett és a polgármesteri hivatal érintett képviselője hamarosan egy vadonatúj BMW terepjáró boldog tulajdonosa lehetett, saját bevallása szerint az esetről semmit sem tud és a kocsit egy külföldi barátjától kapta, aki történetesen egy izraeli állampolgár. Csak nem vagy ezért tán’ rasszista? ÁLOMSZERŰEN A Lélek Mérnökeinek, hitünk mérgezőinek, hivatásos lélekmérgezőinknek ez csak egy kicsi, bár nagyon jellemző, kisded játéka volt, mert valójában ez megy nagyobb, országos, mondhatnám világméretekben is, melyet magunk is megtapasztalhatunk. „Álmomban, színesben, a Budai várban jártam, a Mátyás-templom előtt és figyeltem a tömeget, mert valamilyen ünnepség zajlott ott. Ott is bérmálkoztam gyermekként egy napfényes és boldog napon, amikor édesanyám könnyes szemmel elengedett magától és beállított a sorba a többi fehér ruhás leány és fiú közé, hogy a papi áldást megkapjuk. Az érzés most is olyan volt... Annak a Vérmező felől épített és fedett lépcsősornak az alján álltam, amelyről hosszú sorokban, mormogó és torokhangon kántáló „taláros” alakok jöttek lefelé. Fekete, hosszú, kék szegélyű kaftánban, súlyos aranyláncokkal felékesítve, mellükön csillogó aranyból készített hatalmas hatágú dávid csillag himbálódzott. Szikkadt, szakállas, pergamenszerű zsidó arcok voltak, lépésenként hintázó pajesszal. Undorító, természetidegen és nyomasztó volt a napsütés ellenére is. Előttük, hangosbemondóval egy szőke sephard zsidónő rohangált, tiszteletre és meghajlásra szólítva fel a jelenlevőket, valamint méltatva az érkezők fontosságát. Felháborodva és döbbenten figyeltem, hogy néhányan leborultak előttük, én inkább mást tettem volna... A sor előttem tört meg és fordult el, így egészen tisztán és közelről figyelhettem meg az arcokat, melyek bár másmilyenek voltak, mégis úgy tűnt, mintha mindnyájan ugyanúgy néztek volna ki. Megszámoltam őket és meglepődve tapasztaltam, hogy pontosan hatvanhatan voltak. Jöttek, monoton torokhangon kántáltak, penészszagot árasztottak, és mind előttem fordultak el balra. Emberszerűek voltak és mégis idegenek. Héberek... Sokáig nem jöttem rá, hogy mi az, ami mindegyikükben annyira idegen és visszataszító. Néztem a vértelen szájukat, a pergamenszerű arcukat, a hivalkodó ruházatukat, a fekete könyveiket maguk előtt szorongató csontos ujjaikat. Egyszerre csak belém villant a felismerés. Ahogyan néztem, hogy közelednek, tisztán láttam, hogy az arcukon keresztül látom a mögöttük jövő lábát és a barna falépcsőket is! Az orruk és a szájuk között átláttam rajtuk, és ott belül üresek voltak! Uramisten! Ezek üresek, és mi töltjük meg őket emberi tartalommal, mert ők a halál népe! Ekkor felébredtem és elgondolkoztam az álom jelentőségén. Az álmok figyelmeztetések és egyben jó tanácsok is egyben. - Ne higgy a külsőségeknek, a tartalom a fontos! Nem töltött el félelem, sem borzalom: „Mert aki Énbennem hisz, azt nem kezdi ki a Gonosz ármánya!” (Magyar Szentírás) Ismerjük fel ellenségeinket és a módszereiket, mert nem csak fizikai szinten harcolnak ellenünk, hanem lelkileg, spirituálisan is, elhintve bennünk a félelmet és borzalmat, bizonytalanságot, hiszen ezen keresztül irányíthatók, befolyásolhatóak vagyunk! Küzdjünk a Gonosz minden formája ellen, lelkünkben világítson Istenünk felé táplált korlátlan és megingathatatlan hitünk, odaadásunk: Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet urával szövetséget kötött. (Magyar Hiszekegy) (Forrás: MNE) Bajtársi üdvözlettel: Forintos Gyula 2010 augusztus 30.

Vádak a belügyminiszter ellen: A gyanú árnyékában

Gyilkosságra való felbujtással vádolta meg Pintér Sándor belügyminisztert a múlt kedden Tasnádi Péter, aki ellen a Pest Megyei Bíróságon többek között bűnszervezet létrehozása és irányítása miatt folyik eljárás. A két éve előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi egy dossziét is átadott a bíróságnak; szerinte az abban foglalt, közjegyző által hitelesített nyilatkozatok igazolják elmondását. A vádlott a tárgyalási nap kezdete előtt úgy nyilatkozott, hogy az orosz titkosszolgálat egy volt embere olyan bérgyilkosokkal került kapcsolatba, akiket az ő megölésével bíztak meg. Tasnádi annyit mondott még, hogy az egykori KGB-ügynök mellett egy külföldi börtönben fogva tartott bérgyilkos is terhelő vallomást tett Pintér Sándorra.

Gyilkosságra való felbujtással vádolta meg Pintér Sándor belügyminisztert a múlt kedden Tasnádi Péter, aki ellen a Pest Megyei Bíróságon többek között bűnszervezet létrehozása és irányítása miatt folyik eljárás. A két éve előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi egy dossziét is átadott a bíróságnak; szerinte az abban foglalt, közjegyző által hitelesített nyilatkozatok igazolják elmondását. A vádlott a tárgyalási nap kezdete előtt úgy nyilatkozott, hogy az orosz titkosszolgálat egy volt embere olyan bérgyilkosokkal került kapcsolatba, akiket az ő megölésével bíztak meg. Tasnádi annyit mondott még, hogy az egykori KGB-ügynök mellett egy külföldi börtönben fogva tartott bérgyilkos is terhelő vallomást tett Pintér Sándorra.

Tasnádi bejelentése előtt egyik védője, Szikinger István arról beszélt, hogy telefonon életveszélyesen megfenyegették, mondván, hagyja abba a nyomozást Pintér Sándor ellen. Szikinger előadta: ha addig meg nem ölik, a bíróság elé tárja azon bizonyítékait, amelyek alátámasztják, hogy a belügyminiszter Tasnádi "bűnügyi megsemmisítésére" törekszik. (Lásd a 6. oldalon kezdődő Szikinger-interjút.)

Az éppen szabadságon lévő belügyminiszter szóvivője útján azt közölte a sajtóval: az eddigi gyakorlathoz tartva magát, "egyedi ügyekkel" ezután sem kíván foglalkozni, különben is, az egészet a védelem kétségbeesett akciójának tartja. (Megjegyzendő, hogy a Népszabadság egy múlt heti értesülése szerint pénzmosás-bejelentési kötelezettségének elmulasztása miatt az ORFK eljárást indított az ABN-AMRO Bank egyik fiókvezetője ellen. A rendőrség szerint egy 2001. júniusi nagy összegű készpénzes be- és kifizetés összefüggésbe hozható többek között Tasnádi feleségével. A banki alkalmazottak gyanúsnak találták a pénzmozgást, és ezt írásban rögzítették is, ám a jelentést a fiókvezető nem továbbította a bankbiztonsági főosztályra.)

Belügyminiszteri kinevezése óta Pintér többször is abba a gyanúba keveredett, hogy alvilági körökkel tart kapcsolatot. A kormányváltás után nem sokkal az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságához eljutott két videokazetta: az egyiken az 1998. július 2-án a budapesti Aranykéz utcában levegőbe repített Boros Tamás beszél az alvilág és egyes rendőri vezetők együttműködéséről, illetve az 1996-1997-es robbantás-sorozatról, a másikon a "bombagyártás" gyanúja miatt letartóztatott Dietmar Clodo felesége nyilatkozik. Két külön ügy, amiket viszont összeköt az, hogy mind Boros, mind Clodóné Pintért terhelő kijelentéseket tesz. Előbbi szerint Pintér - még országos rendőrfőkapitányként - egy bűncselekmény tárgyi bizonyítékának eltüntetésében segédkezett, míg utóbbi azt állította, hogy Pintér - civilként - "munkakapcsolatban" állt letartóztatott férjével. A nemzetbiztonsági testület, illetve a legfőbb ügyész által kezdeményezett vizsgálat tisztázta ugyan a belügyminisztert, ám ezt az eredményt sokan kétkedve fogadták. Jórészt amiatt is, mert az ügyben Pintér többször is ellentmondásosan nyilatkozott, kérdésessé téve ily módon szavahihetőségét. Orbán Viktor miniszterelnök a Boros-kazetta nyilvánosságra kerülésekor mindenesetre kijelentette, hogy Pintér jobban élvezi bizalmát, mint addig bármikor. (Lásd: Magyar Narancs, 1998. október 8. és 15.)

A Boros Tamás által említettek, illetve a Clodo-ügy több szálon kapcsolódnak a magyarországi olajbizniszhez. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de Pintér Sándor neve az olajbűnözéssel összefüggésben került ismét elő. A parlamenti vizsgálóbizottság kormánypárti elnöke, Pallag László (FKGP) tavaly júniusi sajtótájékoztatóján - Nógrádi Zsolt előző napi, a testület előtt tett "vallomására" hivatkozva - több politikust, például a belügyminisztert is az alvilággal való összejátszással vádolt meg. A bejelentés utáni médiafelzúdulásban újra előkerültek a rendőrségi korrupciót vizsgáló Békés megyei főrendőrök rejtélyes halálesetei. Lehet, hogy ez is csak véletlen, ám az a tiszt, aki sokak szerint felelős a vizsgálatok altatásáért, Pintér egyik bizalmasa, akit az egykori országos főkapitány miniszteri kinevezése után azon belügyminisztériumi osztály élére helyezett, amely például épp a Békés megyei olajügyeket próbálta felderíteni.

A Legfőbb Ügyészség eljárása megállapította: a Pallag által megfogalmazott konkrét ügyekben nem bizonyítható Pintér érintettsége. (A minisztériumi belső vizsgálatok pedig a belügyminiszter említett közeli munkatársát tisztázták.) Pintér egyébként azóta másodfokon is megnyerte a Pallag László ellen indított rágalmazási pert.

Ám ezzel nincs vége: az olajbizottsági meghallgatása előtti napon letartóztatott nyugalmazott rendőr alezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt nyomozója, Sándor István ("Papa") szerint szintén felmerülhet az olajügyekben Pintér Sándor felelőssége. A volt nyomozó elleni eljárás anyagát nemrég - példátlan módon - 85 évre titkosították: ami nemcsak Sándor Istvánnak, de azoknak (például Pintérnek) sem használ, akikről a "Papa" terhelő adatokat mondott.

Sándor István több helyütt is nyilatkozta: nyugdíjazási kérelmét Pintér belügyminiszterré való kinevezésének a hallatán adta be. A régebbi ténykedése alapján általában jó rendőrnek tartott Pintér Sándor népszerűsége rendőri körökben nem osztatlan: amikor 1996 végén menesztették országos főkapitányi posztjáról, több megyei kapitányságon pezsgőt bontottak az örömhírre. Vagy emlékezetes az az eset, amikor négy volt rendőr közjegyző előtt tett írásos nyilatkozatban erősítette meg, hogy 1992-ben Pintér - még rendőrfőkapitányként - személyesen adott utasítást Torgyán József lejáratására. A Legfőbb Ügyészség 1993-as vizsgálata Pintért ez ügyben is tisztázta; igaz, a jelentés egyes részleteit - államtitoknak minősítve azokat - nem hozták nyilvánosságra.

B. I.

Heti botránykrónika

Magyarország, 2001. szeptember. A belügyminisztert bérgyilkosságra való felbujtással vádolták meg. Egy vidéki kútból előkerült a hazai belpolitikát hónapokig meghatározó olajtanú apjának bomló holtteste. A volt agrárminiszter bizalmi embere ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. A kormány mintegy hatszázmillió forinttal "tévedett" a tavalyi millenniumi ünnepségek költségeivel kapcsolatban. Ötmilliárdos fiktív számlázással gyanúsítanak egy vecsési szocialista önkormányzati képviselőt. Egy MDF-es politikus lakása hőszigetelésére nyert félmilliós támogatást a Széchenyi Tervből. A héten ezek az események uralták a közéletet, egyszersmind tovább jelentéktelenítették az eddig is fokozatosan hitelét vesztő parlamenti politizálást. Ha így folytatódik, a magyar belpolitika hamarosan csak kriminológiai nyelvezettel lesz leírható. 

Tasnádi Péter a börtönőrök gyűrűjében, Szikinger István talárban az ügyvédek között. Súlyos állítások Fotó: Hetek archív

Miközben a bíróság az adóeltitkolással és adócsalással kapcsolatos vádpontban folytatta Tasnádi Péter vállalkozó ügyének vizsgálatát, a két éve előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi egy eddig példa nélküli bejelentést tett: bérgyilkosságra való felbujtással vádolta meg Pintér Sándor belügyminisztert. A keddi tárgyaláson egy közjegyző által hitelesített nyilatkozatot adott át a bíróságnak, mely – állítása szerint – azt bizonyítja, hogy Pintér meg akarta őt öletni. "Egy volt KGB-ügynök állt kapcsolatban olyan bérgyilkosokkal, akiket az én megölésemmel bíztak meg, továbbá a világ legveszedelmesebb bérgyilkosa egy külföldi börtönben terhelő vallomást tett Pintér Sándorra" – állította a tárgyaláson Tasnádi, és hozzátette: a bérgyilkos kész a magyar bíróság előtt is tanúvallomást tenni. A bíró csütörtökön adott érdemi választ a beadványra, amikor is kijelentette: jelenleg "nem aktuális" a Tasnádi által benyújtott iratok ismertetése azok kényes tartalma miatt, majd átadta az ügyésznek az állítólagos vallomást. Innentől kezdve az ügyészségen múlik, mi lesz az iratok sorsa: indítanak-e vizsgálatot, illetve nyilvánosságra hozzák-e valaha az iratok tartalmát. Szikinger István kérdésünkre elmondta, hogy egyetértenek a bíró döntésével, és kíváncsian várják, mit tesz az ügyészség. Tasnádi egyébként kedden azt mondta, amennyiben a magyar hatóságok nem indítanak vizsgálatot, "külföldön robbantják ki az ügyet". Ennek előkészületeként hat külföldi országban, hat ügyvédi irodában is elhelyezték a dokumentumokat.


Kicsontozunk!



Szikinger a Heteknek kijelentette: feltett szándékuk, hogy még az elsőfokú tárgyalás során nyilvánosságra kerüljenek a vallomások. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyészség nem indít vizsgálatot, Tasnádi védői külföldi fórumokon keresztül hozzák nyilvánosságra a beadványt. A titokzatos tanúról egyelőre csak annyi tudható, hogy – az eljárás során tapasztalható "igazságtalanságokról értesülve" – ő maga jelentkezett Tasnádi ügyvédeinél. Pintér Sándor reakciójával kapcsolatban – miszerint ő nem foglalkozik egyedi esetekkel – Szikinger emlékeztetett rá, hogy a belügyminiszter tavaly februárban részletesen ismertette a Tasnádi-ügy fejleményeit a parlamentben. Tasnádi ugyanakkor a tárgyalás szünetében elmondta: egyik ügyvédje azt az üzenetet kapta Pintér Sándor kabinetfőnökétől, hogy "nem szerencsés az oroszlán bajszát húzogatni". Arra a kérdésünkre, vajon jogilag lehetséges-e beilleszteni egy folyamatban lévő perbe egy másik – feltételezett – bűncselekményt, Szikinger elmondta: a védelem kezdettől fogva vitatja a bizonyítás törvényességét, és az ehhez szükséges adalékok egyike a bérgyilkos vallomása, vagyis nem új ügyről van szó. A per "koncepciós" jellegével kapcsolatban egyébként nemcsak a bűnözői oldal szólalt meg, hanem – mint Szikinger emlékeztetett rá – többek között Sándor István "Papa" is.

Az egykori rendőr néhány hónappal ezelőtt így nyilatkozott: "Ott van a Preventív nev? vállalkozás, amelyben Pintér egy ideig tulajdonos volt. Ez a társaság igen érdekes körülmények között, résztulajdonosként rátette a kezét a józsefvárosi piacra. A Budai Hengermalom 17 vagy 18 százaléka ugyancsak a Preventívé volt. 1999. február 18-án a már említett tábornokkal ebédeltem, aki közölte, hogy a belügyminiszter egy elitalakulatot hoz létre Tasnádi Péter és Seres Zoltán bűnügyi megsemmisítésére, és jó lenne, ha nyugdíjasként beszállnék az ügybe. Elutasító választ adtam. A dolog szépséghibája: Tasnádi érdekeltségei közé tartozott a józsefvárosi piac, benne volt a Budai Hengermalomban, miként Seres is."

Ellentétben a Tasnádi esetében egyelőre csak feltételezett fenyegetéssel, Szikinger István védőügyvédet bizonyíthatóan megfenyegették: "ha nem hagyjátok abba Pintér ellen a nyomozást, ki lesztek csontozva" – idézte fel a Heteknek az ismeretlen telefonáló szavait az ügyvéd. A rendőrség már vizsgálódik az ügyben, lapzártánkig eredmény nélkül. Szi-kinger a fenyegetéssel kapcsolatban kijelentette: nem nyomoznak Pintér Sándor után, ugyanakkor tény, hogy több bejelentés is érkezett hozzájuk a belügyminiszterrel kapcsolatban. "Ennek pedig az a jelentősége, hogy az ismeretlen telefonáló tudta, miről beszél, amikor azt mondta, hogy hagyjuk abba a nyomozást. Erről viszont csak törvénytelen úton, lehallgatás által lehetett tudomása" – tette hozzá Szikinger. Az ügyvéd a fenyegetésen kívül egyébként még két "jelzést" kapott az elmúlt hónapban: augusztus közepén megrongálták lakása zárjait, hétfőre virradóra pedig betörtek irodájába, és elvittek három számítógépet.

Mindeközben a bíróság Tasnádi egyik cégének 1995 és 98 közötti tevékenységét vizsgálta. A rendőrség által felkért szakértő csütörtökön kijelentette, hogy vizsgálatai alapján a vállalkozó mintegy 130 millió forint személyi jövedelemadó-hiányt halmozott fel az említett időszakban, életvitele pedig nem volt fedezhető bevallott jövedelméből.


Hulla a kútban 



A Tasnádi- és a Nógrádi-ügyet – sajnálatosan – Pintér Sándor személye kapcsolja össze. Nógrádi Zsolt, az olajügyek koronatanújává kikiáltott fiatalember ugyanis – több jobb- és baloldali politikussal együtt – a belügyminisztert is "bemártotta" vallomásában mint olyan főrendőrt, aki kapcsolatban állt bűnözőkkel, és így hasznot húzott az olajmaffiából. Az ügyészség tavalyi, rapid gyorsaságú vizsgálata – több politikussal együtt – ártatlannak minősítette a politikussá lett rendőrtisztet.

Dr. Magyar György, Nógrádi Zsolt ügyvédje a Heteknek elmondta: az a körülmény, hogy a héten egy névtelen levél alapján megtalálták Nógrádi Zsolt apjának holttes-tét, teljesen új aspektust ad az eddig eltűnés miatt folytatott nyomozásnak. Immáron nyilvánvaló a gyilkosság, és lehet az után nyomozni, hogy kinek az érdekében (konkurensek, rosszakarók) állt az emberölés. "Egyébiránt védencem ellen nem e területen folyik vizsgálat. A jogi védelmet hamis vád, személyiségi jogok, illetve jó hírnév megsértése típusú perekben látom el, amelyekről azonban nem adhatok felvilágosítást" – mondta az ügyvéd.

Mint megtudtuk: Nógrádi Zsolt annak idején azért tett vallomást a rendőrségen az olajügyekről, mert eltűnt apját szerette volna megtalálni. A történet egyszer?: a fiú elmondta a rendőrségnek, hogy az apja mi mindennel foglalkozott, mit hallott tőle, mit látott a környezetében. Erről a vallomásról szerzett tudomást a média, és a Pallag-féle olajbizottság elé is ezért idézték be, így lett szereplője az olajügyekről szóló belpolitikai csatározásnak.

Magyar szerint egyébként valóban döbbenetes és figyelmeztető a magyar politikai életre nézve, hogy egy ilyen emberölési ügy meghatározó, az egész országgyűlést megmozgató belpolitikai üggyé válhatott.

A névtelen figyelmeztetéssel kapcsolatban Magyar elmondta: a levél írója valamilyen formában tudott a gyilkosságról, vagy azért, mert hallhatott róla, vagy azért, mert láthatta, vagy azért, mert részt vehetett benne. A megfogalmazás elég furcsa, mert nem egy alföldi paraszt- ember fogalmazási stílusában, szóhasználatában született. Rövid, lényegretörő jellege egy tudatos és képzett szerzőre utal.

"Sokat spekuláltunk kollégáimmal azon, hogy miért most írta meg az ismeretlen levélíró ezeket az információkat. Egyes kriminológusok, pszichológusok véleménye szerint gyötrődést jelenthetett számára a birtokában levő információ, hogy így könnyített a lelkén" – mondta végezetül Magyar György, aki ugyanakkor elképzelhetőnek tartja ennek ellenkezőjét is, nevezetesen, hogy a levél és időzítésének célja a más ügyekről, botrányokról való figyelemelterelést is szolgálhatta.


Nemzetközi vizeken



A fentiekhez képest szinte üdítően békés és vérmentes az a hír, hogy a Torgyán József bizalmasának tartott Simon László ellen adtak ki nemzetközi körözést a héten. A rendőrség a sajtón keresztül azt is megígérte, hogy különleges fejvadász csoportja a világvégén is felkutatja a sajtó által Torgyán bizalmasának nevezett Simont, akin 130 millió forint "agrárpénzt" keresnek. Korábban felmerült az a verzió, hogy Simon – aki egyes hírek szerint jelenleg nemzetközi vizeken várja ügyének elsikkadását – vádalkut köt a rendőrséggel, melynek értelmében a Torgyán Józsefre tett terhelő vallomása fejében őt magát mentesítik a vádpon-tok alól. Az a tény, hogy Simon a második hivatalos rendőrségi kihallgatáson sem jelent meg, cáfolni látszik a vádalku megkötését. A dezinformációk, pletykák és a különféle elméletek közepette Torgyán József hetek óta azt nyilatkozza: Simon alig másfél hónapon keresztül volt a tanácsadója, és nem igaz, hogy a bizalmi embere.

Torgyán József egyébként – saját lapjában – a Kis Újságban többször is azt állította, hogy az FKgP-t sújtó példátlan botránysorozat mögött a nagyobbik koalíciós partner áll.

A párt február óta tartó, föld-csuszamlásszer? népszerűségvesztése mellett még egy jelentős változást figyelhettünk meg: az országgyűlés ellenzéki, úgynevezett részbizottsága előtt Torgyán kijelentette, hogy a "kommunisták mai utódai" tisztességesebben bánnak vele, mint jobboldali szövetségesei.


Vecsési savanyú



A kormánypárti sajtó heves reakciójából – és a Fidesz honlapján kiemelt helyre tett tudósításból – úgy tűnik, hogy egy vecsési szocialista önkormányzati képviselő ügyét alkalmasnak tartják arra, hogy feledtessék és "übereljék" az elmúlt hónapokban Fidesz-közelinek nevezett személyek botrányait. Például Varga Tamásnak, a Fidesz egykori gazdasági tanácsadójának hárommilliárd forintos áfacsalási vagy az Orbán-bányák immár nemzetközi visszhangot kiváltó ügyét.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság ugyanis mintegy ötmilliárd forintos, fiktív számlákkal elkövetett bűncselekmények ügyében helyezte előzetes letartóztatásba Balázsi Tamás vecsési MSZP-elnököt, akivel szemben az APEH Bűnügyi Igazgatósága folytat eljárást 2000 szeptembere óta, többmilliós adócsalás alapos gyanújával. Az elnök fellebbezett a bírósági döntés ellen. A nyomozás eddigi adatai szerint Balázsi Tamás ez év május 20-i dátummal 5,9 millió forintos fiktív számlát állított ki a 99. Axiál Bt. nevében a Varpex Kft. részére azért, hogy a kft. áfabefizetési kötelezettségét jogosulatlanul csökkentse.

Az információk arra utalnak, hogy Balázsi, két társával együttműködve, más cégek felé is közvetített olyan számlákat, melyek mögött nem volt valós gazdasági tevékenység. Tehát a nyomozás során tovább bővülhet a feltárt bűncselekmények köre. A letartóztatást elrendelő végzés szerint a gyanúsítást alátámasztják okirati bizonyítékok, a gyanúsított társak előadása és magának Balázsi Tamásnak a bíróság előtt tett vallomása. Az MSZP közleményben tudatta, hogy a hírekből értesültek Balázsi letartóztatásáról, az esetről nem volt tudomásuk, és az ügyben az MSZP-hez hivatalos megkeresés eddig nem érkezett. A közlemény szerint az ügy tisztázásához a párt minden segítséget megad.


Rapid intézkedés



Különös eset a héten napvilágra került M7-es korrupciós ügy is. Ugyanis az egyik gyanúsított még korábban megkeresett telefonon egy szocialista politikust, akitől segítséget kért, hogy mit tegyen a felújítás körüli korrupció gyanúja hivatalos útra való terelése ügyében. A tanács az volt, hogy ameddig nem tudja dokumentálhatóan alátámasztani állítását, addig ne tegyen feljelentést. Pár nap múlva a telefonon segítséget kérőt őrizetbe vették, és az autópályát építő Magyar Autópálya-építő Konzorcium a korrupció elleni harc élére állt. A rendőrség egyébként az előbb említett cég feljelentése után két vállalkozót – az egyik a telefonáló – vett őrizetbe. Az utóbbi időben szinte minden fontos ügyben feljelentés-kiegészítést elrendelő hatóság ezúttal rapid gyorsasággal járt el. A szombat délelőtt tett feljelentést még aznap délután letartóztatások követték. A rendőrség birtokában van egy dokumentum, amely szerint P. Csaba, a Hope-Bau Kft. egyik vezetője nyolcmillió forint kenőpénzt fogadott el T. Csabától (ő volt, aki telefonon segítséget kért), a Maut Kft. egyik tulajdonosától annak fejében, hogy megbízáshoz juttatja a sztrádafelújításnál.


Széchenyivel a hideg ellen



A heti botránykrónikában az utolsó helyek egyikére szorult a sárvári MDF-es képviselő esete, aki szemrebbenés nélkül vette fel az ország fejlődésének zálogául szolgáló Széchenyi Tervből a saját lakása hőszigetelését fedező félmillió forintos támogatást. Becsületére legyen mondva, ugyanerre biztatta települése többi lakóját is.

A Kreml vérszomjas farkasa

Lazar Mojszejevics Kaganovics

Sztálin leghűbb csatlósa Lázár Kaganovics volt. Pártdokumentumok szerint 1893. november 22-én született a Kijev vidéki Kabany faluban. Hivatalos születési ideje 1893. február 22.

Lázár Kaganovics zsidó Heder-iskolába járt. Az egykor cipész mensevik Szovjet-Oroszországban hatalmas karriert futott be. Korábban hivatalosan cipőkészítőként dolgozott; más végzettsége nem volt. A rá vonatkozó pártdokumentumokban ezért az „autodidakta" besorolást kapta. 1911 decemberében lett a Bolsevik Párt tagja, tagsági kártyájának száma: 000 008. Energikus funkcionáriusnak tartották, aki emberek vonatkozásában ügyes szervező volt. Borisz Bazsanovnak — Sztálin titkárának — memoárjai szerint súlyos nyelvtani hibákkal írt oroszul.

Kaganovics hivatalos életrajza azt állítja, hogy 1915-ben szülőfalujába száműzték, ő azonban elmenekült és az 1917-es februári forradalomig különféle álnevek alatt bujkált. Ezen idő alatti tevékenysége államtitok maradt, csakúgy mint az, hogy a Po'alei Zion (Cion Munkásai) cionista mozgalom tagja volt. Ez a szervezet a szocializmust és a cionizmust kívánta ötvözni. A Po'alei Zion tagjai között tízezrével találunk zsidó bolsevikokat.

A Molodaja Gvargyija (No. 1989) című folyóiratban Szergej Naumov (Magadan) orosz történész megerősíti, hogy Kaganovics valóban a Po'alei Zion tagja volt. Találtak olyan Lázár Kaganovicsnak küldött archivált dokumentumokat, amelyekben a Po'alei Zion nemzetközi cionista szervezet kiküldöttei pénzek beszedéséről számoltak be. Efféle jelentésekbe csak a szervezet tagjai tekinthettek bele. Leon (Leiba) Mekhlis — hírhedt ítéletvégrehajtó Sztálin idejében — szintén a Po'alei Zion tagja volt.

A Po'alei Ziont 1899-ben, orosz tagozatát 1901- ben alapították A szervezet vezetői ekkor Haim Zsitlovszkij és Nahman Szirkin (1868-1924) voltak. Az 1905-1906-os oroszországi „forradalomban", amikor cionista—marxista csoport 25 000 tagja harcolt a cár ellen, aktív szerepet játszottak. A társaság Világunióját 1907-ben alapították meg; központjuk 1915-1916-ban Hágában volt, ám 1917 és 1919 között Stockholmba tették át, ahol minden elképzelhető segítséget megkaptak. Majd a központ a Szovjetunióba költözött, ahol a Po'alei Zion mint szocialista cionista párt 1928-ig teljesen legálisan létezett. A tagok lassan beszivárogtak a kommunista pártba és más szervezetekbe. A Po'alei Zion aktívan támogatta a bolsevik hatalomátvételt. Tagjai főként szélsőségesek és terroristák voltak, akik mindenkit meggyilkoltak, aki az oroszországi zsidó hatalom útjában állt. Felforgató marxista szervezet még a kicsiny Észtországban is jelen volt.

A Bund — a zsidó nacionalista párt — és a Po'alei Zion akkor is tevékenykedett, amikor a többi pártot, beleértve a Kommunista Pártot is, betiltották. A kommunista pártnak még Jevszekciája (azaz zsidó tagozata) is volt. Szergej Naumov szerint a vörös cionisták 90%-a a kommunista elnyomóapparátus részét képezte.

1918-ban a zsidó Lázár Kaganovics, Henrik Jagoda és Jan Gamarnyik 50 000 orosz parasztot deportált Kubán vidékéről. Szokás szerint természetesen marhavagonokban szállították el az áldozatokat.

1922-ben Lázár Kaganovics segített Sztálinnak abban, hogy a Központi Bizottság szervezési és oktatási szekciójának vezetőjévé váljék. 1924-ben a Központi Bizottságba és a Titkárságba került; Lázár Kaganovics pedig a Központi Bizottság titkára lett. Ezek után a legfontosabb ügyek intézését vette kezébe. 1925 és 1928 között ukrajnai pártfőtitkár. Egyetlen felettese volt: Sztálin.

A Szovjetunióban Kaganovics védelme alatt virágzott a zsidó kulturális élet. 1928-ban a szovjet birodalomban már 1075 zsidó iskola volt, amelyekben 160 000 gyerek tanult jiddisül. Az 1930-31-es években a zsidó intézmények száma rohamosan emelkedett. Három jiddis napilapot publikáltak: a Der Emesst (Moszkva), az Oktobert (Minszk) és a Sternt (Harkov). Az Oktober dühödten írt arról, hogy az oroszoknak egykor szokása volt azt mondogatni: „Átkozott zsidó!" Számos helyi újság és folyóirat is létezett (Einigkeit, Heimmland). Harkovban gyereklapot (Zeit Gereit — Állj készen!) is megjelentettek. A könyvek és újságok száma 11-ről 298- ra emelkedett (az összkiadások száma 155 000-ről 1 136 000-re nőtt). Az Emess kiadóvállalat 30 évig működött. Meg kell említenem, hogy más kiadványokkal ellentétben a zsidó kiadványok nem estek cenzúra alá. Egy a kulturális élet területén tevékenykedő zsidó személytől tudom, hogy a Glavlit (a cenzúrát gyakorló szerv) folyóiratukat, a Sovetisch Heimlandot nem cenzúrázta. Ez a Párt különleges szimpátiájának volt a jele. Zsidó kulturális tanulmányok céljára a Belorusz Akadémián külön tanszék létezett. 1929-ben a zsidó kultúra számára intézetet alapítottak. Bizonyos tanárképző főiskolákon speciális tanszék működött azzal a céllal, hogy kiképezze azokat, akik majdan zsidó iskolákban tanítanak. Az Encyclopaedia Judaica szerint a „forradalom" után megnyílt a Zsidó Nép Egyeteme.

Azon zsidó szervezeteket, amelyek nem feleltek meg a haramiavezéreknek, megszüntették.

A terrorgépezetben Lázár Kaganovics volt Sztálin jobbkeze. Robert Conquest szerint nem ismerte a könyörületet. Úgy tartotta, hogy a bolsevikok érdekei minden bűnt szentesítenek. Egyik legközvetlenebb segítőtársa, Nyikita Hruscsov, a „legkegyetlenebb emberként" jellemzi.

Stuart Kahan, amerikai újságíró könyvet jelentetett meg Lázár Kaganovicsról, és a könyvből sok minden kiderül. Kahan Kaganovics testvérbátyjának, Morrisnak az unokája. Morris az 1900-as évek elején emigrált az Egyesült Államokba. 1981. szeptember 23-án Oroszországban hosszasan beszélgetett rokonával jiddisül. Ennek eredménye lett A Kreml farkasa (Stockholm, 1988) című könyv.

Lázár Kaganovics alátámasztotta többek között azt is, hogy az 1917. november 7-8-i hatalomátvételt Trockij vezette. Lenint és Sztálint természetesen idealizálta, és kitartott a szovjet mítosz mellett. Megerősítette azonban, hogy a Molotov—Ribbentrop paktumnak titkos kiegészítő záradéka van.

Kaganovics, a szürke eminenciás

Lázár Kaganovics — miután segített Sztálinnak Nagyezsda Krupszkaja elhallgattatásában, valamint abban, hogy Krupszkaján keresztül Sztálin hozzáférhessen ahhoz a vagyonhoz, amit LeninSvájcba juttatott — hatalmas karriert futott be. Később jelentős szerepet játszott a Trockij elleni harcban. Krupszkaja kezdett túl sok problémát jelenteni Sztálin számára, mivel ő, Kirov és Ordzsonikidze Sztálin elmozdítását követelték, valamint azt, hogy Trockij lépjen a helyébe. A Központi Bizottság vezetőinek egyik ülésén Kaganovics azt követelte, hogy Krupszkaja minden politikai tevékenységet szüntessen be, hogy többé ne vehessen részt a Központi Bizottság ülésein, és ne hallassa a szavát; máskülönben a Párt nyilvánosságra hozza, hogy Lenin felesége valójában Jelena Sztaszova volt, Krupszkaja pedig csak szeretője. Krupszkaja engedett. Lázár Kaganovicsot ezért a Politbüró tagjává és Moszkva Pártvezérévé léptették elő. Korábban többek között a szakszervezetek főtitkári posztját töltötte be. Sztálin személyesen magyarázta meg Krupszkajának, hogy milyen sors vár rá, ha nem utaltatja át Lenin vagyonát Moszkvába. A párt Lenin feleségeként Roza Zemljacskát is említheti. Krupszkaja megadta magát, és elárulta, hogy hol és milyen számlaszámokon juthat hozzá Sztálin Lenin aranyaihoz.

Lázár Kaganovics ekkor valóban hozzákezdett Sztálin kegyetlen terrorjának levezényléséhez. Ám ahhoz, hogy a Kreml szürke eminenciása lehessen, szüksége volt arra, hogy ura oldalán „Eszter" is legyen. Erre akkor adódott alkalom, amikor Sztálin egy dühkitörése alkalmával, 1932. november 9-én, meggyilkolta második feleségét, Nagyezsda Allilujevát.

Számos történész nem kételkedik abban, hogy Sztálin, miután felesége tömeggyilkosnak nevezte, tényleg megfojtotta őt. Sztálint már egyébként is dühítette felesége egy zsidónővel, Zoja Moszinával, folytatott leszbikus kapcsolata. Moszinát később börtönbe vetették és Szibériába küldték. Mindezeket Grigorij Beszedovszkij (ténylegesen Ivan Raguza), a disszidens szovjet diplomata könyvéből, a Litvinov Memoárjaiból vettük. Egy zsidó bolsevik, Isaac Don Levin szerint magának Sztálinnak valójában homoszexuális hajlamai voltak (Stalin's Big Secret. New York, 1956, 40. o.).

Sztálin második házasságának tehát erőszak vetett véget. (Első feleségétől, Jekatyerina Svanidzétől 1918-ban vált el.) Erőszakkal is kezdődött, amikor Sztálin 1918-ban Caricinyba tartott a gabonaszállítmányokat megsürgetni. A bolsevik Szergej Allilujev és 17 éves lánya, Nadja ugyanabban a kocsiban utaztak. Éjjel a lány fülkéjéből kiáltozást hallottak. Az apa követelte, hogy nyissák ki az ajtót. Amikor ez végül megtörtént, Nadja sírva apja karjaiba omlott. Azt állította, hogy Sztálin megerőszakolta. Szergej Allilujev előkapta pisztolyát, hogy az elkövetőt lelője. Sztálin bocsánatért esedezve térdre rogyott, és megígérte, hogy ha elhallgatják, ami történt, akkor feleségül veszi a lányt. Szergej Allulijev lecsillapodott, és letett arról, hogy Sztálint megölje. Ez a döntés 14 évvel később lánya életébe került. Amikor a temetési menetben haladt, valószínűleg nem gyanította, hogy Sztálin fiát is tönkreteszi. Ám 1936-ban ez is megtörtént.

Gregorij Klimov, az orosz kutató szerint Joszif Sztálin (ténylegesen Dzsugasvili) félzsidó volt. A zsidó David Weissman azt állítja, hogy teljesen (B'nai B'rith Messenger, 1950. március 3. 19. o.). A zsidó orvos és publicista, Salamon Schulman Svédországban elismerte, hogy Sztálin beszélt jiddisül, és forrásaként a jiddis nyelvi folyóiratot, a Die Goldene Kayt (1932) jelölte meg. Ez egy Sztálin és két zsidó költő, Abraham Sutzkever és Slomo Mihoels (propagandabiztos) között lefolyt találkozón derült ki. Sutzkever Sztálin előtt ismeretes jiddis kulturális problémákról beszélt. Jiddisül beszélt és Sztálin mindent megértett, de inkább oroszul válaszolt. A Szovjetunió egyik legféltettebb államtitka volt, hogy Sztálin ért jiddisül. Sztálin a nemzetközi pénzügyi elit igen engedelmes eszközévé vált. Lázár Kaganovics tett róla, hogy Sztálin minden fontos utasítást betartson. Eleinte nem adott teret az antiszemitizmusnak. 1929 februárjában megjelent egy cikke a Pravdában (No. 41) arról, hogy az antiszemitizmus ellen miként lehet a leghatékonyabban harcolni.

Lazar húga, Roza lett Sztálin új felesége, és ezáltal az Ószövetség példáját követve, a zsidók Esztere. 1924-ben a nyugati (haszkala) és a keleti (haszid) irányultságú zsidók között komoly konfliktus keletkezett Oroszországban. Az előbbiek Trockijt akarták rezsimük fő képviselőjeként, az utóbbiak inkább a félzsidó Sztálint, és ezért minél több nyugati zsidót el akartak távolítani a hatalom közeléből. Trockij azonban azt tervezte, hogy összerabolt vagyonával elhagyja Oroszországot. Kezdetben a keleti zsidók élén Zinovjev, Kamenyev és Kaganovics álltak (az első kettő átállt hozzájuk). Sztálin Oroszországban akart maradni, az oroszokat és más népeket is, mint a kommunista maffia rabszolgáit kizsákmányolni. A sztálinisták minél több nyugati zsidótól akartak megszabadulni. A bűnözőcsoportok úgy harcoltak egymás ellen, mint terrorjuk idején a jakobinusok.

1924. május 21-én a keleti zsidóknak sikerült felülkerekedniük, és újraválasztották Sztálint mint a Központi Bizottság főtitkárát. Sztálin vezetőségéért leginkább Zinovjev kardoskodott. Támogatása később (1936) életébe került, mivel Sztálin szemet vetett Zinovjev vagyonára. Kínvallatással kiszedte belőle számlaszámát. Kínzás hatására sok más bolsevista elöljáró is átadta vagyonát Sztálinnak (Kamenyev, Buharin, Unschlicht, Bokij, Ganyeckij, Kun Béla és mások). A csekisták Kun Bélát három napig kínozták, míg végül engedett és megmondta, hova rejtette vagyonát. Ennyire nehezére esett átadni becstelenül szerzett javait. Hivatalosan azért végezték ki, mert az áldozatául esett nők közül sokat megerőszakolt. Csak az amerikai zsidókat — akik a szovjet hatalmi apparátusban végzett munkájuk idején hatalmas vagyonokat gyűjtöttek — hagyták békén.

Trockij számításait keresztülhúzták, de sikerült hatalomközeiben maradnia. Később úgy döntött, hogy elhagyja Oroszországot. Engedélyt kapott, hogy jelentős iratgyűjteményét magával vigye. Sztálin figyeltette Trockijt, hogy megtudja, hova rejtette vagyonát. Lázár Kaganovics és egyéb hasonló gondolkozású zsidók ekkor kezdtek a szovjet államban jelentős szerepet játszani. E hatalmi harcot elkendőzésképpen Sztálin „antiszemitizmusának" hívták. A nyilvánosság előtt nem volt ismeretes, hogy — Borisz Bazsanovnak, a Politbüró disszidens titkárának memoárjai szerint — Sztálin közvetlen munkatársai még ekkor is zsidók voltak. (Bazsanov 1928. január 1-én előrelátóan Perzsiába menekült.) Még Sztálin személyi titkára, Leon (Leiba) Mekhlis is zsidó volt. A „nyilvánosságkényes" ügyekkel megbízott titkár Grigorij Kanner volt. Ez utóbbi a későbbiekben megfojtotta Trockij csatlósát, Jefraim Skljanszkijt, amely tökéletes példa egy „nyilvánosságkényes" ügyre. Sztálinnak összesen 49 titkára volt, ebből 40 (80%) zsidó. Ám ezeknek az embereknek is szükségük volt munkatársakra. Kenner egy Bombinként ismert zsidót alkalmazott. Mehlisznek — Borisz Bazsanov szerint — két zsidó segítője volt, Mahover és Juzsak.

Borisz Bazsanov, aki a Politbüróban végül Sztálin titkára lett, nyugaton kiadott memoárjaiban megerősíti, hogy politikai tájékozatlansága következtében Sztálint a kormányzati kérdések egyáltalán nem érdekelték. Ezekkel zsidó beosztottjai foglalkoztak. Bazsanov azt is megerősíti, hogy mindazt, amit külföldön kellett megvásárolni (például mozdonyokát és más ipari termékeket) nagy hatalmú — a bolsevista forradalommal szimpatizáló — zsidó pénzügyi csoportokon keresztül vették meg. Bazsanov szintén elismerte, hogy a Központi Bizottság tagjainak fele tényleg zsidó volt, és ezek minden vezető pozíciót hamar elfoglaltak. A Legfelsőbb Tanács pozícióinak 38%-át még 1939-ben is zsidók töltötték be. A sztálini közigazgatás piramisának legtetején hihetetlen nagy számban voltak zsidók. A kormányban a nem zsidók csak bábok voltak. Bazsanov világosan állította, hogy a zsidók hatalma nagyobb volt, mint másoké. Ezt 1925-ig nyíltan vállalták, ettől kezdve igyekeztek a zsidóknak a szovjet társadalomban betöltött kiváltságos és döntő jelentőségű pozícióját elkendőzni.

A nép körében az antiszemitizmus tovább növekedett. Nyikolaj Buharin 1927-ben ezt mondta: „Még soha nem volt ekkora mérvű antiszemitizmus nálunk." Később annak ellenére, hogy az Ifjú Kommunisták (Komszomol) Központi Bizottságában az antiszemitizmus elleni harc céljából külön hivatalt alapítottak, a helyzet tovább romlott. Furcsa volt, hogy e hivatal minden döntése államtitok volt. Erre példa egy 1926. november 2-i határozat, amelyben leszögezték, hogy a Komszomol elsődleges célja a társadalom antiszemitizmusa elleni harc. Sztálin 1931. január 1-én ezért proklamálta, hogy „a kommunizmus engesztelhetetlenül elítéli az antiszemitizmust", és hogy „a Szovjetunióban az antiszemitizmust a legszigorúbban büntetik".

A nyilatkozat hatástalan maradt, hiszen a legfontosabb területeket továbbra is szélsőséges zsidók uralták. Még az egyetemeken is zsidó professzorok és előadók töltötték be a jelentősebb pozíciókat. Ők kezdték meg egykor az új kommunista generáció kinevelését. Eme „nevelőmunka" elborzasztó eredménye jól látható a mai Oroszország abmorális társadalmában. Isaac Deutscher szerint 1968-ban 25 000 zsidó egyetemi előadó volt a Szovjetunióban. Könyvében A nem-zsidó zsidóban megerősíti, hogy a bolsevik hatalomátvétel után a zsidók kiváltságosak lettek. Saját színházaik, kiadóik és újságaik voltak.

A Szovjetunió miniszterelnöke (a Népbiztosok Tanácsának elnöke), Vjacseszlav Molotov (valójában Szkrjabin) 1936 novemberében az antiszemitákat halálbüntetéssel fenyegette.

Kaganovics nagyon jól tudta, hogy Sztálin paranoiában szenved. Jobb eszközt keresve sem lehetett találni. Lázár Kaganovics Sztálin paranoiáját a végsőkig kihasználta, sőt betegségét mindenféle módon még erősítette is, hogy minél több orosz és zsidó vetélytársat romlásba dönthessenek.

Sztálin már 1927 decemberében akut pszichológiai problémákkal küzdött. A Leon Trockijjal folytatott hatalmi harc különösen feldühítette. A Politbüró ezért azt akarta, hogy a világhírű neurológus, Vlagyimir Behtyerev megvizsgálja. A vizsgálatot maga Sztálin is akarta, mivel bal karja megmerevedett és tudni szerette volna a diagnózist. Elküldtek Behtyerev professzorért egy éppen zajló konferenciára, és a Kremlbe vitették Sztálinhoz, akit néhány órán keresztül vizsgált. Amikor a kongresszusra visszatért, mindenki füle hallatára hangosan azt mondta, hogy éppen egy hisztérikus paranoiást vizsgált meg. Megalkotta hát diagnózisát: extrém paranoia. Következő este halott volt. Megmérgezték. Boncolást nem végeztek. (Svenska Dagbladet, 1988. november 22; Dagens Nyheter, 1991. október 25.)

Lázár Kaganovics amerikai rokonának elmondta, hogy az 1891-ben Hirsch Jehudaként született Genrik Jagoda (az NKVD zsidó főnöke) és Sztálin együtt tervelte ki 1934. november 29-én Szergej Kirov meggyilkolását. Kirovot 1934. december 1-én ölték meg. Hivatalosan Leon Trockijt gyanúsították meggyilkolásának kitervelésével, és távollétében el is ítélték.

Lázár Kaganovics volt, aki javaslatokat tett arra, hogyan szabaduljanak meg a nemkívánatos vetélytársaktól. Ő javasolta például, hogy Nyikolaj Buharint végezzék ki, mert kiszolgálta a nácikat. Buharint korábban „a forradalom szépreményű ifjának" nevezték. Kaganovics és Sztálin szemet vetett vagyonára. Kaganovics intrikái következtében a Politbüró tagjainak kétharmadát kivégezték. Abból a 139-ből, akiket 1934-ben a Központi Bizottság tagjának választottak, 98-at később likvidáltak. Ezt Nyikita Hruscsov is megerősítette. A pártapparátusból más fontos funkcionáriusokat is meggyilkoltak, köztük Eismontot, Tolmacsevet és Buharin klikjének egy tagját, Martemjan Rjutyint.

Lázár Kaganovics tett arról is, hogy rokonai a kormányapparátusban magas pozíciókhoz jussanak. Testvérbátyja, Mihail Kaganovics aviatikai népbiztos lett. Julius Kaganovics Gorkijban (Nyizsnij Novgorod) párttitkár, Borisz Kaganovics pedig a katonai egyenruhaipar vezetője lett. Lázár Kaganovics más rokonai (Aaron Kaganovics, S. Kaganovics és mások) szintén fontos hivatalokat kaptak. (Rudolf Kommos: Juden hinter Stalin. Bréma, 1989, 158. o.)

A média és a történészek azt állították, hogy Sztálin idején a közigazgatási apparátusban már nem voltak zsidók. A különböző népbiztosságok hivatalnokainak és titkárainak 1930-31-es listáit ellenőrizve más benyomást szereztem. A zsidó eredetű népbiztosok még mindig domináltak. 1937-ben 22-ből 17 népbiztos zsidó volt annak ellenére, hogy a kommunisták nem akarták, hogy a szovjet kormányapparátusban jelenlevő zsidók jelentős száma tudott legyen. E helyütt Izidor Ljubimovot (Kozelevszkijt), Mojszej Kalmanovicsot, Arkagyij Rosengoltzot, Izrael Veitzert, Jankel Gamarnyikot és Maxim Litvinovot (valójában Wallah-Finkelsteint) tudom megnevezni.

A népbiztosok tanácsa 133 tagból állt, ezek közül 115 zsidó volt. A Legfelsőbb Tanács elnökségének 1937-ben 27 tagja volt, ebből 17 zsidó.

Példaként a Külkereskedelmi Ügyek Népbiztosságát említem. A népbiztos a zsidó Arkagyij Rosengoltz volt. Helyettesei szintén zsidók voltak: Mojszej Frumkin és Izrael Veitzer. Ugyanezen népbiztosság vezető funkcionáriusai mind zsidók voltak: B. Belenszkij, S. Bron, S. Messing, B. Plavnyik, M. Bronszkij, S. Dvojlatszkij, L. Friedrichsohn, M. Gurevics, J. Janson, M. Kattel, F. Kilevec, A. Kisin, B. Krajevszkij, F. Rabinovics, N. Romm, J. Szokolin, M. Szorokin, A. Tamarin, S. Zsukovszkij, J. Flior, I. Katznelson. Csak a kifutófiúk nem voltak zsidók. A többi népbiztosság funkcionáriusai is majdnem mind zsidók voltak.

A Központi Bizottság vezető beosztásai is ugyanezt a képet mutatják. Még a főtitkári posztot is a grúz félzsidó töltötte be: Joszif Sztálin. Rajta kívül a legfontosabb funkcionáriusok a következők voltak: Lázár Kaganovics, Jan Gamarnyik (a Vörös Hadsereg Politikai Bizottságának Elnöke), I. Kabakov (valójában Rosenfeld), Mihail Kaganovics, Vilhelm Knorin, Josef Pjatnyitszkij (Aronsson), Mihail Rukimovics, M. Katajevics, Mojszej Kalmanovics, D. Bejka, Csifrinovics, F. Gradinszkij, Grigorij Kaminszkij, Grigorij Kanner, T. Deribasz, S. Schwartz, E. Veger, Leon Mehlis, A. Steingart, Genrics Jagoda, Jona Jakir, Mojszej Einstein, Jan Jakovlev (Epstein), Grigorij Szokolnyikov (Briliáns), Vjacseszlav Polonszkij (Guszin), G. Veinberg, Icik Feffer, Szamuil Agurzkij, Kaim Fomin és mások.

A következő zsidók fontos szerepet játszottak a pártapparátusban: Eismont, Tolmacsov, Martyemjan Rjutyin. Nincs elég helyünk arra, hogy itt mindenkit megnevezzünk, és ilyeténképpen az összes listán végigmenjünk. A kép tiszta. A néhol felbukkanó nem zsidók általában zsidó nőket vettek el, mint Vjacseszlav Molotov (Szkrjabin), aki Polina Zsemcsuzsinát (Peri Karpovszkaját) vette el. O Samuel Karpnak, a connecticuti Bridgeportban lévő Karp Export-Import Co. tulajdonosának húga volt.

Mindazonáltal megragadnám az alkalmat, hogy a Cseka (a politikai rendőrség) néhány legfontosabb személye közül néhányat megnevezzek. Azokat, akik Kaganovicsnak és Sztálinnak a piszkos munkát elvégezték. A politikai rendőrségnek 59 felsővezetője volt; csak kettő nem volt zsidó. Az 1930-as években a vezető csekisták a következő hírhedt zsidók voltak: Mejer Trilisser, Jakov Agranov (Szorenszon), Mark Gay, Sztanyiszlav Redens, Roman Piljar, Abram Szlutszkij (a kommunisták külföldön lévő ellenségeit tette el láb alól), Jakov Aleksznisz, Izrael Leplevszkij, Leonyid Zakovszkij, Zinovij Usakov-Usmirszkij, Iszak Saripo, Borisz Berman (az NKVD büntetőügyi részlegének feje), Lazar Kogan (különösen kegyetlen vallató volt), Jakov Rapoport, Josua Szorokin, David Schuster, Mihail Spiegelglass (az NKVD külügyi szekciójának alfőnöke), Mojszej Gorb (az NKVD speciális szekciójának vezetője), Jakov Broverman, Leonyid Reihman, Leon Elberg, Leon Scheinin, Borisz Stein, Jakov Szurics (korábban Szovjet-Oroszország norvégiai, németországi és franciaországi nagykövete), Vera Inber, Alekszander Langfang (tanulatlan kivégző, aki „fejsze" néven híresült el), Vilhelm Knorin, Joszif Pjatnyitszkij (Aronson), Mihail Frinovszkij, Jakov Smuskevics (aki 1940-ben a légierő főnöke lett), Mendel Berman, Borisz Rodosz (teljesen tanulatlan), Leon Schwartzman, Jevgenyij Hirschfeld, Szergej Efron, Zakhar Volovics (hírhedt kivégző), Izrael Pincur, Leon Vlodzsiminszkij, Naftalij Frenkel, L. Zalin, L. Mejer, Z. Katznelsohn, F. Kurmin, Leonyid Vul, A. Forkaister, L. Belszkij (Levan), S. Gindin, V. Zaidman, J. Volfszon, G. Abrampolszkij, I. Weizman, S. Rosenberg, A. Minkin, F. Katz, A. Sapiro, L. Spiegelman, M. Pater, A. Dorfman, B. Ginzburg, V. Baumgart, J. Vodarszkij, K. Goldstein, Lipszkij, Ritkovszkij, Berenson, Zelikman, Sofia Gertner, Jakov Mekler és még sokan mások.

A magasabb funkcionáriusok között is volt néhány csalódott disszidens. Például az NKVD fontos munkatársa Leiba Feldbin, aki 1938 júliusában disszidált az Egyesült Államokba.

1993. május 5-én a Pravda publikált néhány az NKVD 13. szekciójától, később pedig a KGB egy ennek megfelelő szekciójától származó különösen titkos dokumentumot, amelyek bizonyságul szolgálnak arra, hogy a Szovjetunióban nagyon sokan estek áldozatul zsidó rituális gyilkosságoknak. A Pravda állítása szerint „évente még mindig 40-50 ember hal meg rituális kínzás nyomait viselve." Mikor lesz már vége ezeknek a primitív bűntényeknek?

A zsidók a katonai Hírszerzésben (GRU) is vezető szerepet töltöttek be. E helyütt Leopold Trepper titkosügynököt említhetem, akinek apja Lengyelországban volt kereskedő. Trepper büszkén mondogatta: „Kommunista vagyok, mert zsidó vagyok!" (Harry Rositzke: KGB. Helsinki, 1984, 25. o.) Korábban cionista aktivista volt Palesztínában, de kiutasították; Franciaországba majd onnan Moszkvába ment. Ignac Reiss (Ignatyij Preckij) szintén sikeres ügynök volt, akit Sztálin 1937-ben Lausanne-ban meggyilkoltatott, mert Trockijt támogatta. Reiss meggyilkolásával Valter Krivickijt bízták meg, aki 1899-ben Schmelka Ginsburgként született Lengyelországban. 19 éves korában már tömeggyilkos volt. A parancsnoksága alatt álló kivégzőosztag 2341 embert gyilkolt meg. 1935-ben a szovjet katonai hírszerzés főnöke lett. 20 évig működött szovjet bérgyilkosként, de amikor zsidó barátjának és kommunista gyilkostársának, a Svájcban tartózkodó Ignac Reissnek megölésére kapott parancsot, már sok volt neki. Reiss tekintélyes összeggel nyugatra szökött. Krivickijnek nyoma veszett, ezért a parancsot egy másik zsidó bérgyilkosnak, Iszak Spiegelglasnak kellett végrehajtania. Reisst 1937. szeptember 4-én ölték meg. A francia miniszterelnök, a zsidó Léon Blum ígéretet tett Krivickijnek, hogy megvédi. Egy zsidó aktivista, Paul Wohl Krivickijt Franciaországból az USA-ba csempészte. Israel Don Levine 9 cikk megírására (cikkenként 5000 dollár díjazásért) a Saturday Evening Posthoz szerződtette. Krivickijt nem sokkal később halva találták lakásán.

Később a disszidensekkel szemben módszert változtattak. Viktor Suvorov, a disszidens GRU ügynök könyvében, Az akváriumban (Jekatyerinburg, 1993, 4-6. o.) leírja, hogy a második világháború után a GRU hogyan égette el elevenen a sikertelen és áruló ügynököket. Elkábították és követségi csomagként nyugatról Moszkvába vitték őket, hogy ott nagyolvasztókban elégettessenek. A kivégzésekről az újoncoknak filmeket vetítettek, hogy ne legyenek illúzióik afelől, mi vár a küldetésüket be nem végzettekkel, valamint a szervezet árulóival. Ilyen áruló volt Oleg Penkovszkij GRU ezredes. Az angolok engedélyezték letartóztatását a KGB-nek. Penkovszkij mindent bevallott, halálra is ítélték. 1963. május 16-án egy csapat magas rangú tiszt jelenlétében elégették.

Borisz Jelcin elnök titkársága 1992-ben elismerte, miszerint a Kommunista Párt különleges egységet hozott létre azért, hogy az nyugati politikai vetélytársai ellen terrorista támadásokat hajtson végre (Svenska Dagbladet, 1992. július 11.).

A Komintern legjobb ügynökei szintén zsidók voltak. Jakob Kirchsteint és Rudolf Katzot tartották a legjobbaknak.

A Szovjetunió kulturális életét a Kultprovszvet „szervezte" meg. A szervezetnek mind a 40 vezetője zsidó volt. A szovjet propagandát természetesen egy zsidó vezette: Borisz Feldman. A legjelentősebb propagandaújságírók is zsidók voltak. A csekista hajlamú Mihail Kolcov (Ginzburg) különösen hatékony volt. A spanyol polgárháború alatt ő irányította Madridból a kommunista agitációt. A szakszervezetek vezetője Solomon Dridzo (valójában Lozovszkij) volt, akit később Mihail Tomszkij (Honigberg) váltott fel.

Az Ifjú Kommunisták szervezetét, a Komszomolt szintén zsidók alapították és vezették. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságát eleinte Oszkar Rjvkin, majd 1920 után Lazar Sackin, egy gazdag zsidó üzletember fia vezette (Noorte Haal, 1988. november 3.). Ez természetesen államtitok volt. Sackin később Kaganovics ellensége lett, és vesznie kellett. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságának legfontosabb részlegeit is zsidók vezették. Például a sajtószekció vezetője a zsidó Munka Zorkij (valójában Emmanuil Lifschits) volt. Az 1930-as években az Államgazdálkodási Komité alelnöke Leon Kricsman volt. Az 1940-es évek egyik legfontosabb gazdasági vezetője pedig Jakov Kiszelman.

JÜRI LINA

Parragh Mónika fordítása

Forrás: Északi Korona VI. Digitalizálta, kiemelések: V. Gy.

Vajon a mi vérszomjas cionista zsidóinak ki rángatja a zsinórzatját , és az olajmaffiától a lakáspanamáig mindent felölelő tevékenységük a szabadkőműves akaraton keresztül valósul meg , vagy a MOSZAD jóváhagyásával fedő történetnek szánták a magyar goj társadalom kiirtásában végzett teendők sorával a háttér megteremtése a cél . Na hülye gojok mire kibogozzátok a rejtélyt már nem is lesz hazátok . De csak álmodjatok tovább, mert ha felébredtek nem lesz elég a hazaárulóknak néhány becsületrend oda ítélése, ugye ez volna a vakolós háttér , és a nemzeti vagyon elrablásának a története is .

És ezek vajon hová rajzanak ki , csak tán nem az amerikai koncentrációstáborok üzemelése lesz a feladatuk ?

Átnevelik az amerikai gojokat , kik egyre pofátlanabbak , és egyre elégedetlenebbek , már mem akarnak önként háborúzni a cionista érdekekért , hát a több mint 800 koncentrációs tábor elég lesz arra , hogy biorobottá gyurjuk a gojokat . És ha ez sem segit , hát jön a halálchip beültetés majd a gyanussá váló goj likvidálása.

Így megtanulja a világ az engedelmességet egy egy nemzet politikai elitjét így ejtettük fogjul , és ha nem úgy ugrál ahogy mi fücsülünk , hát jön a lekapcsolás , és álomba szenderülnek , hisz nincs már rájuk szükség .

Bartus László: Semjén idiotizmusa

2014. szeptember 17. szerda 16:24

Az várható volt, ha gyereket vagy infantilis hülyét engednek komoly dolgok közelébe, abból baj lesz. Semjén Zsolt egy idióta, ezt nagyon vizsgálni sem kell, elég ránézni a fotóra, ahogy belovagol Kézdivásárhelyre. A magyar állampolgársággal kapcsolatos csalások ügyében azt mondja, hogy a külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködés hazaárulás. E tekintetben őt már régen börtönbe kellett volna zárni, mint a Vatikán ügynökét, amely egy idegen állam, és amely az egyes országokat a Semjénhez hasonló saját állampolgárságú hazaárulókkal igázza le. De ha valóban úgy van, hogy már külföldi titkosszolgálatok kezében van a magyar állampolgárságú útlevelek kiosztása, akkor őt egymás után hússzor kellene életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni.

Ez az infantilis képmutató idióta a magyar „honosítással” olyan ingoványos területre tévedt, amelynek súlyát és jelentőségét felfogni is képtelen. Ebben a történetben ártalmatlan csalásnak tekinthető, ha valaki háborús övezetből menekül hamisan szerzett magyar útlevéllel, vagy szeret uniós útlevéllel bevásárolni Párizsban, esetleg cége jobb pozícióit keresi az Európai Unión belül. Az amerikaiak nyilván nem örülnek neki, hogy más névvel és magyar útlevéllel vízum nélkül utaznak Amerikába a volt szovjet területekről szervezett bűnözők, ügynökök és potenciális terroristák. Magyarország ennek a kenetteljes vadbaromnak az irányítása mellett gyakorlatilag lebontotta a schengeni határt, és megnyitotta az utat az orosz, ukrán és szerb szervezett bűnözés előtt. Semjén egy napközis agyával nem rendelkező ökör, akinek fogalma nincs arról, hogy ez mit jelent.

Ráadásul úgy, hogy Európa alvilági megszállása budapesti központtal történik, mert ez a legalkalmasabb hely, ahonnan támadást lehet indítani a nyugati világ ellen. Bizonyíték erre, hogy már a kilencvenes években FBI irodát kellett Budapestre telepíteni, hogy kifüstöljék Szemjon Mogiljevicset, aki úgy be volt ágyazva a magyar rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatába, hogy akár rendfokozatot is kaphatott volna. A „fedett” rendőrnyomozók pedig tőle és az embereitől kapták a fizetésüket. Magyarország infrastruktúrája elég fejlett, jó helyen van, uniós ország, de balkáni a politikai színvonala és végtelenül korrupt. Melegágya a szervezett bűnözésnek.

Azért a százezer fideszes szavazatért és néhány részegségbe torkolló katolikus körmenetért ez a szakállas bácsi kinézetű, bálványimádó rászabadította Magyarországra és Európára a világ legkeményebb és legsötétebb szervezett bűnözőit. Az ukrán-orosz maffia és a szerb maffia nem hasonlítható a magyar bukóablakos betörőkből lett kisstílű keresztapákhoz, akiket az orosz bűnözők már abban az időszakban kivégeztettek, amikor Semjén még csak azon mesterkedett, hogy a korábban máglyára küldött hívőket kiszorítsa a törvényes egyházak közül. Semjén olyan szintű bűnözőket szabadított Magyarországra, akik saját hazájukban páncélököllel támadnak a rendőrségre, ha egy tagjukat elfogják. Az nem elég megnyugtató, hogy Magyarországon kemény maffiabűnözőket a rendőrség nem fog el, mert a rendőrség ezzel megbízott tagjai ugyanennek a külföldi maffiának alacsonyabb beosztású katonái.

Az Európába irányuló kábítószer-kereskedelem már évtizedekkel ezelőtt is Magyarországon keresztül vezetett három útvonalon át, amelyet az arab és török bűnözőkkel együttműködő orosz és szerb maffia tartott a kezében. Semjén most ezek előtt nyitotta meg az utat, de úgy, hogy a fillérekért szerzett magyar állampolgársággal minden problémájuk megoldódott. A katolikus egyház tömeggyilkosságait ugyan ezek soha nem fogják utolérni, de szeretnénk tudatni Semjén Opus Dei-ügynökkel, hogy ha a Magyarországra szabadított orosz, ukrán és szerb szervezett bűnözői csoportok egy szállítmányon vagy két kurván összevesznek, akkor azok a nyílt utcán fognak tűzharcot vívni, halomra gyilkolják egymást, hullákkal telnek meg a folyó parti erdők. Az Aranykéz utcai robbantás tíz miatyánkkal letudható csínytevés volt ahhoz képest, amit ezek művelni tudnak. Ez az infantilis ökör a délvidéki, az ukrán és a csecsen háborúkban edződött bérgyilkosokat látta el magyar útlevelekkel, akik Budapestről hajtják végre a műveleteiket Európa és a világ különböző országaiban.

De ennek az egész kis „honosítási” állatságnak az erőszakos bűncselekmények jelentik a legkevésbé veszélyes és legártalmatlanabb részét. Még az is a bekalkulálható veszteségek közé írható, hogy a prostitúció és a vele járó bűnözési formák, a züllés mértéke erősödik, akár a Vatikán és a pápai udvar romlottságának szintjét is elérhetik. Ennél súlyosabb következmény lesz éveken belül, hogy az iskolák környékén elszabadulhat a piszkos és kemény drogok árusítása. A Kereszténydemokrata Néppárt nem csupán a szervezett bűnözést, az alvilági leszámolásokat, a prostitúció megerősödését hozza el édes hazánknak, hanem kokainnal és más kábítószerrel etetik majd a gyerekeket Semjén „sikertörténetének” kedvezményezettjei. Ez lesz a következménye a két kézzel szórt magyar állampolgárságnak. Ez semmivel nem rombolóbb, mint a kötelező katolikus hittan és erkölcstan, valamint a papok által írt tankönyvek pusztítása. Csak míg az utóbbi a lélekre, a drogok a testre hatnak, ami azt a jó hírt jelenti, hogy a KDNP nem végez fél munkát, gyermekeinknek nemcsak a lelkét, hanem a testét is pusztítja.

Ez azonban magánügy, családi tragédia, a családbarát magyar nemzeti kormány majd kiad egy tankönyvet, hogy a bedrogozott gyereket hogyan üssük. Nemzeti szinten azonban a legnagyobb kár láthatatlan lesz, de az szétrohasztja az országot. Minden szervezett bűnözői csoportnak, ahogyan a Fidesz-KDNP-nek is, megvannak a különböző szintű végrehajtói. Az ócska kis kurváktól a védelmi pénzeket szedő zsarolókon át a kommunikációs és az informatikai szakembereken keresztül a gazdasági és pénzügyi elithez tartozókig. Ez azt jelenti, hogy ha ennek teljes vertikuma és infrastruktúrája magyar útlevelekkel működni kezd Budapesten, akkor a feketegazdaságnak, a fehérgalléros bűnözésnek és a korrupciónak olyan mértéke árasztja el Magyarországot, amely biztonsági veszélyhelyzet, az ország lakossága számára teljes erkölcsi és anyagi lezüllést, tömegeknek pedig elnyomorodást okoz. Orbán Viktor „Kelet” felé fordulása is egy sikertörténet lesz, mert a „Kelet” bejön Magyarországra és a maradék anyagi-, jogi- és fizikai biztonság is megszűnik.

Ennek mechanizmusa minden szervezett bűnözésről szóló könyv első fejezetében olvasható. Az államot először megkörnyékezi, kedvezményekben részesíti, majd együttműködésre bírja, végül zsarolja és fenyegeti az élet minden területét átszövő szervezett bűnözés. Ha eddig élhetetlen ország volt Magyarország, akkor az, ami lesz, abba belegondolni is szörnyűség. Orbán egy buta falusi paraszt, aki felszippantotta a politikai katolicizmus antiszemitizmusát, a Vatikán szerint zsidóuralom alatt álló Nyugat ellen fordult, és romantikus elképzelésekkel a „Kelet” lett az ideálja. Ez a közepesnél is gyengébb falusi futballista nem tudja, mit jelent a „Kelet” valójában. Nem az ezeregy éjszaka meséit a szobalányokkal, hanem Ali babát és négyszáz ezer fegyveres rablógyilkost. Ettől többé a nyugat demokrácia maradéka nem védi meg többé az országot, ha az alvilág beszivárog az államigazgatásba és a legfelsőbb politikai vezetésbe. Aki tudni akarja, mi a „kelet”, az gondoljon a „baltás gyilkosra”, és a történetére egészen Orbánig bezárólag.

Már eddig is arról írtak egyes nyugati lapok, hogy Orbánt zsarolhatja valamivel Putyin, és ezért ment bele Paksba. Az orosz titkosszolgálatnak nem lehet nehéz kompromittáló és zsarolásra alkalmas adatokat gyűjteni a nemzet örökös miniszterelnökéről. Semjén, ez a féleszű óvodás, azt hiszi, hogy minden titkos ügynök olyan, mint ő, és minden titkosszolgálat úgy működik, mint a vatikáni gyóntatószék-hálózat. Azt senki nem gondolhatja, hogy amikor az alvilág fillérekért osztogat magyar állampolgárságot, abból nem vásárol be az összes keleti titkosszolgálat, mindenekelőtt az oroszok és ukránok, akik Magyarországot mindig ugródeszkának tekintették az Unió felé. Budapest már most olyan lehet, mint Marrakesh és Casablanca együttvéve. Nyüzsögnek benne a titkosszolgálatok, az ellenséges ügynökök, akik építik ki a hálózataikat és az infrastruktúrájukat a Tündérmese országában, ahol eközben mindenki a soron következő rezsicsökkentés lázában ég, és valamelyik futballstadion lelátóján keresi a felcsúti diktátor kegyeit. Egy olyan színvonalú magyar titkosszolgálat és elhárítás mellett, amely évtizedeken át nem volt képes felderíteni az olajbűnözés szálait, és amely tíz éve nem találja a kuruc.info álnéven dolgozó szerkesztőit.

Az Európai Unió nyugalma érthetetlen, felelőtlennek látszik, ahogyan a magyar ügyet kezeli. Az Orbán-Semjén páros felszámolta a schengeni határokat, rászabadítja Európára a szervezett keleti bűnözést, az orosz és más titkosszolgálatokat, állampolgársággal látta el azokat az alvilági és fehérgalléros bűnözőket, akik ellen az uniós országok rendőrségei megfeszített erővel dolgoznak, hogy távol tartsák őket. Orbán Viktor zsarolhatóságának lehetősége pedig állambiztonsági kockázattal jár, nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió számára is. A NATO és az EU titkai, belső anyagai, amelyeket kénytelen Magyarországgal megosztani, nincsenek biztonságban. És arról még nem is beszéltünk, kiket szerveztek már be a felcsúti zseni környezetében, akinek a lánya esküvőjéről is elloptak egy fontos hívásokat és adatokat tartalmazó mobiltelefont.

Az ütközőzónának számító és háború dúlta Ukrajna szomszédságában van egy ország, amely ötödik hadtestként funkcionál a transzatlanti szövetségben és Unióban. A nyugati országok pénzén él, a Nyugat finanszírozza két vadbarom ámokfutó diktatúráját, ebből a pénzből ők tartanak fenn egy oroszbarát és zsarolható rezsimet, amelyről nem lehet tudni, hogy ebben a pillanatban ki irányítja. Nem lennék nyugodt sem Washington, sem Brüsszel helyében, és magyarként sem, amíg ezek a bűnözők az általuk kibocsátott magyar állampolgársággal rendelkező bűnöző társaikkal együtt börtönben nincsenek.

Az Index cikksorozata az állampolgársággal kapcsolatos visszaélésekről a jéghegy csúcsa. Az események feltartóztathatatlanul haladnak előre és a mélyben most szövődik az infrastruktúra és a hálózat. Ma a felszínen még semmi nem látszik, de néhány év múlva előttünk áll majd a szörny, amelyet sokkal nehezebb lesz kipusztítani, mint amilyen könnyű volt beengedni. Ez átszövi majd az élet minden területét. Orbán fasiszta diktatúrája is elég veszélyt jelentett, de ez a szerepzavarban levő megkerült barom semmi ahhoz képest, ha Budapestet elfoglalja, átszövi és uralja az orosz, az ukrán és a szerb maffia, amely a KGB-s titkosszolgálatokkal és a gazdasággal összenőve összecsap egymással, valamint a nyugati ellenfeleivel Budapesten.

Ma még csak gazdasági és politikai menekültek vannak Európában. De Magyarországról olyan menekültáradat özönlik majd Nyugatra (és valamiért nem Keletre), hogy annak fogadására, a várható magyarországi humanitárius katasztrófára és vérontásra, Európának már most fel kellene készülnie.

(Az már csak hab a tortán, hogy Brooklynban élő magyarok, az Amerikai Népszava előfizetői, már egy évvel ezelőtt jelezték, hogy New York tele van olyan ukránokkal, akik egy szót sem tudnak magyarul, vízum nélkül jöttek be Amerikába magyar útlevéllel, de előbb bejelentkeztek Magyarországon egy lakcímre, és kapják a magyar nyugdíjat.)

Amikor az NBH is segítséget kér - Idegen titkosszolgálatok Magyarországon

A nap 24 órájában titkosszolgálati háború folyik minden országért, minden talpalatnyi földért és minden emberi elméért. Nem nacionalista szemmel, hanem a terület közvetlen ismeretével egy szempillantás alatt is túl hatalmas mennyiségű információt kellene közzé tenni. Ezért most ehelyett pillantsunk inkább a bizonyságok sűrűjébe, pár gondolatot megosztva a Tisztelt Nyilvánossággal.

Amikor felhívtam telefonon a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egyik vezetőjét - Balajti László NBH-főigazgatót keresve (Balajti László volt az NBH főigazgatója az MSZP-kormány és az Orbán-Pintér-féle Fidesz-kormány idején is) -, egy magas rangú nemzetbiztonsági tiszt az egyik hivatalos formulának megfelelő mesét közölte, miszerint ma már a világ összes titkosszolgálata a szövetségesünk, ma már nincsenek ellenségek, csak barátok. Amikor viszont személyesen mentünk az NBH országos főépületébe, egyértelműen nem csak azt a minden valamelyest normális felfogóképességű személy számára egyértelmű tényt erősítették meg, hogy Magyarországon rendkívül erős a külföldi titkosszolgálati befolyás, de a burkolt segítségkérés is deklarálásra került, hogy valamit tegyünk ez ellen, és lássuk, hogy nagyon sok akció és cselekmény mögött nem a magyarok, hanem idegen titkosszolgálatok állnak.

Sokkal egyértelműbben fogalmazott a Kecskeméti katonai repülőtér, a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázissal is szoros kapcsolatban állt magasan kvalifikált, befolyásos katonatiszt és titkos szolga, aki egyike volt azoknak, akik egyenesen panaszkodtak arra, hogy a kecskeméti katonai bázisra úgy jár-kel a Vlagyimir Putyin vezette KGB (mai nevén FSB), mint kukacok az ementáli sajtba, és a laktanya területe éppen úgy tele van szórva nanotechnológiás és villanykörtékbe, tévékbe, elektromos rendszerekbe, az elektromos hálózatba stb. épített megfigyelő és elektromágneses fizikai és agykontroll eszközökkel, ahogyan országszerte zúdítják ezeket az oroszok mindenfelé, amerre járnak, az éjszakai lebujoktól a minisztériumokig bezárólag. Az említett kecskeméti hadibázis egyébként Magyarország legfőbb légi bázisa. Az oroszok szó szerint olyan fiziológiai, hangulati stb. agykontroll terrorizmust folytatnak vezető politikusok, katonai és titkosszolgálati vezetők, civil szervezeti vezetők és közismert aktivisták, valamint ezek családjainak manipulálására és szabályozására, amilyet egy kívülálló el sem tud képzelni! Persze, ez nem azt jelenti, hogy az amerikai titkosszolgálatok, köztük az NSA és a CIA ugyanilyen tevékenységeit marginalizálnánk, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy van olyan diktatúra - nevezetesen Vlagyimir Putyiné -, amelyikről mindig tudjuk, hogy bármerre jár, ott rombol és pusztít, odahaza is politikai, gazdasági és közjogi katasztrófát tart fenn, a demokráciára és a lakosság iránti jóindulatra drasztikusan érzéketlen pl. az amerikai rezsimhez viszonyítva, továbbá ez a KGB az 1990-es, Magyarország elleni újra beözönlésével Budapestet tette meg annak idején a KGB-ből szervezett orosz maffia világ-fővárosává, és többek között Pintér Sándorral kéz a kézben akkora pusztítást végeztek Magyarországon, aminek csak felszíni tünetei voltak a budapesti, 110 körüli bombarobbantásos cselekmények, amelyeknek éppen a megrendelők miatt nem akart sikerülni megtalálni a felelőseit azóta sem. A 110 körüli bombarobbantás közül mindössze úgy 3 esetben eszkábáltak elkövetőket. A robbantásos cselekmények pedig akkor értek véget, amikor Pintér Sándor a gyakorlatilag nem is titkolt fenyegetéseivel elérte, hogy belügyminiszterré válasszák.

Köztudott, hogy sokat nyomoztam az olajmaffia és az öngyilkosságokként bemutatott rendőrgyilkosságok után is. A titkosszolgálatok sűrű életveszélyes fenyegetései közepette megszálltam és aludtam is Dietmar Eduard Clodo, a híres-neves bombagyáros Budapest melletti Pilisszentlászlón kiépített bombalaborjában is, amely kapcsán már 2002-ben vagy 2003-ban, azóta államtitokká nyilvánított hangfelvételt is publikáltam az Interneten, amin az hallható, ahogyan Clodo és társai egyik szomszédja kérdéseimre diktafonra elmondja, hogyPintér Sándor autókonvojjal járt a pilisi bombagyárba, Dietmar Colodóékhoz. Clodomegnyerő stílusáról egyébként egy jó barátom, a körmendi gyermekgyilkossággal 10 évet minden jel szerint ártatlanul ült Tánczos Gábor is beszámolt, aki a börtönben ismerkedett meg Clodóval. Tánczos Gábor is ugyanazt mondta, amit Clodo ismerősei és az utána nyomozó személyek szoktak hirdetni: hogy Clodo magas intellektusú, jó stílusú, megnyerő személy volt.

Másik eset, amikor a Balatonnál végezve nyomozásaimat, megkeresett egy személy, aki összehozott egy a Leonyid Kolcsinszkivel jó kapcsolatokat ápolt, erősen orosz akcentussal beszélő személlyel, aki akkor mondta a nevét, de pontosan nem emlékszem rá. Valamilyen "V" vagy "Vo..." kezdetű nevű volt. Kolcsinszki ugyancsak Clodo bombagyárában dolgozott, és az orosz KGB-maffia egyik kiemelkedő alakja. "V" és kapcsolata nekem szépen beszámoltak arról, hogy "V" jelen volt olyan beszélgetéseken, amikor egyes esetekben Pintér Sándorjelenlétében, máskor nélküle arról folytattak megbeszéléseket Leonid Kolcsinszki és barátai, hogy Pintér Sándor mely budapesti és vonzáskörzetébe tartozó helyeken és személyek ellen rendelt meg bomba- és rakétatámadásokat. Elmondásuk szerint ezek közé tartozott a hírhedt állami bérgyilkos Jozef Rohac által végrehajtott olyan rakétatámadás is, amelyet egy budapesti lebuj ellen rendeltek meg.
Jozef Roháč (másként Jan Rohac) aztán sok éven át nemzetközi állami védelem alatt bujkált, hogy senki ne találja meg. Ez időben mindenfelé sikerült elhitetni róla, hogy valójában már régen meggyilkolták, ezért tűnt el. (Mai napig sem 100%, hogy az elfogott Rohacazonos-e az eredeti Rohac-csal, vagy egy reprogramozott mását bújtatták a bőrébe.) Jozef Rohac főleg az orosz KGB-nek (az orosz kormánynak) és a szélsőjobboldali szlovák miniszterelnöknek, Vladimir Meciarnak és a SIS-nek (szlovák titkosszolgálatnak) végezte politikai és alvilági robbantásos merényleteit, valamint állami bérgyilkosságait, de ugyancsak dolgozott Pintér Sándornak is. Közismert például az - és rengeteg a soha ki nem hűlt bizonyíték arról -, hogy Boross Tamás olajtanú Aranykéz utcában történő felrobbantásának egyik fő megrendelője is Pintér Sándor volt, és ők szervezték meg, hogy miután Rohac,Jozef Hamala és társai végeztek a merénylettel, a budapesti Béke szállóból távozva - ahol megszálltak -, Pintérék addig tartották vissza a teljes magyar bűnüldözést, amíg a merénylők - a határőrség magyar és szlovák díszvédelme mellett - el nem hagyták Magyarország területét. Mint az köztudott, Sándor István (Papa), a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) egykori főnyomozója, aki jóban volt Boross Tamással, és Boross Tamás szállított neki megannyi információt, tanúvallomást tett arról, hogy Valenta László, Pintér Sándorkabinetfőnöke találkozót kért Boross Tamástól, mégpedig maximum pár héttel azt megelőzően, hogy Boross Tamást felrobbantották. Mint azt Sándor István (Papa)elmondta: közölte Boross Tamással, hogy 'Tamás, most mutattak meg téged a bérgyilkosnak. Á, nem-nem - válaszolta Boross Tamás, de a Papa csak erősködött: mondom, most mutattak meg a bérgyilkosnak!'

Amikor külföldi államokban éltem, a titkosszolgálatokkal kapcsolatban jól megtanultam, hogy egy nyugati demokrácia igen sokáig tűri és tolerálja, ha saját kormányát, az amerikai kormányt és titkosszolgálatait, az izraeli kormányt és titkosszolgálatait bírálják és támadják. De bárhol Európában - nemhogy azon túl, így például az arab államokban - megtapasztalja "minden" beavatott, hogy amint az orosz kormány vagy a KGB kerül akár csak bírálat alá, mindjárt jönnek a megkeresések, hogy azt ne, mert az túl nagy befolyással bír, azt ne, mert túl erős.

Amikor titkosszolgálati befolyásról van szó, sokkal egyszerűbb meghatározni, mi az, ami legfőképpen nem kell. Ha a társadalmi rendet, a létbiztonságot, a jogegyenlőséget, a jólétet - ami ellen az arabokkal barátkozó és az oroszokkal szövetséget kereső Orbán Viktor annyira felszólalt, mondván, hogy "Nem jóléti, hanem munkaalapú társadalomra van szükség" -, továbbá ha az ország békéjét, biztonságát, szabadságát és világosságát szeretnénk, nem nehéz választani, mely titkosszolgálatok azok, amik ennek megteremtésére sem odahaza, sem a világ egyetlen államában nem voltak képesek tulajdonképpen soha.

Ez a KGB. A KGB az a titkosszolgálat, amely számomra egy olyan orángutánhoz hasonló, amelyik hiába kapott fegyvereket a kezébe, mégiscsak primitív, agresszív, kötekedő, követelőző, diktatórikus, kulturálisan és intellektuálisan elmaradott vadállat maradt. Nem képes és nem is vágyik arra, hogy bárhol békés, boldog államot teremtsen, bárhol anyagi jólétet, demokratikusabb berendezkedést, intellektuális, kulturális, legalább valamelyest világos gondolkodású társadalmat hozzon létre. Azért, mert saját egójának arra nincs szüksége, mert a Föld lakosai annyit számítanak neki, mint bármelyik orángutánnak: semmi több, mint eszköz a saját ösztöneinek és primitív, alantas vágyainak kiélésére. Agresszív, barbár, szövetségeseit is állandóan elnyomó, megtorló és megtorlásokkal fenyegető, megbízhatatlan, rosszindulatú fenevad. Nem kellenek olyan barbárok, amik mint a tatárjárás idején, kizárólag rombolni, pusztítani, terrorizálni, fosztogatni és gyilkolni járnak más államokba. És nem kellenek olyan titkosszolgálatok, akik az egész világon kérkednek azzal, hogy látványosan gyilkolják halomra a becsületes, tisztességes oroszokat, a fél világ legnagyobb hőseit, amilyen Alekszandr Litvinyenko, Anna Politkovszkaja és sokan mások voltak és maradnak ezért örökké. Nem kellenek olyanok, akik a legnagyobb gyalázatot, szégyent és morális bukást - iszonyú butaságuk, barbárságuk és sötétségük miatt - büszkén teregetik világgá: hogy ők a legjobban a becsületet, az erkölcsöt, a tisztességet és a szabadságot üldözik, gyűlölik és pusztítják. Akiknek ilyen demokrácia kell, azoknak, íme, ott a határ. Lehet költözni. De hogy ezt a vandalizmust, barbárságot és sötét, alantas butaságot és primitív nyomort exportálni..., maradjon ez maximum a vakok, az élősködők, a bűnözők és a barbár, vandál gyilkosok ösztönegójának primitív, Istenátkozta és KGB-minőségben programozott állati vágya.

Cikk: Molnár F. Árpád (ELI), 2013.04.08.

Na és gondoljátok a Soros ösztöndíjasaink a szép szemükért lettek kiképezve biorobottá , hát erősen kétséges , hogy itt mindenki sütögeti a saját kis pecsenyéjét , és még arra is kapható , hogy a farkincájáról le metéljék a fitymát , hogy el tudjanak vegyülni.

A vakolók jól dolgoznak az elit a markukban van , és úgy táncolnak ahogyan ők fütyülnek. Ez ám a karier játékpénzen eladják hazájukat , és a hazátlan bitangok még a nép alól is kihúzzák a talajt .

Se lakásuk , se hazájuk , se becsületük nincs már senkinek .

Hazátlan bitangá vált a magyar .

Fischer István

GYILKOSOK, FEHÉR KÖPENYEK

Szécsi Éva tartalmas, jól tájékozott cikke (A fehér köpenyes gyilkosok, ÉS, 2007/31.) kapcsán helyesírási problémákon vitatkozik a lapban Tamás Gáspár Miklós és a szerző. Jelezném: a cikk egy sokkal vaskosabb tévedést is tartalmaz. Szécsi Éva jogos párhuzamot von a Líbiában meghurcolt bolgár ápolónők és a szovjet"fehér köpenyes gyilkosok" 1952-53-as perei között. A kínzásokat túlélt és rehabilitált Kreml-orvosokról pedig ezt írja: "Feljelentőjük, Ligyija Timasuk, a Kreml-kórház orvosnője - jóllehet kitüntetését visszavonták -nyugdíjaztatásáig békésen dolgozott az illusztris kórházban. Erre kevesen emlékeznek."

És rosszul - tennénk hozzá. Szécsi Évának nem vethetjük szemére tévedését, hiszen nagynevű történészek (pl. Alan Bullock, Isaac Deutscher) és kortárs tanúk (pl. Szudoplatov), de sokan mások is Timasuk (néhol Tyimasuk) doktornőt nevesítik, mint a visszakért Lenin-renddel kitüntetett gaz denunciánst. Az orvos azonban nem volt a Kreml-orvosok feljelentője. Jó hírneve védelemre immár aligha szorul, 1983-ban elhunyt, sorsa tanúságaira azonban érdemes figyelni. Bizonyítja: gátlástalan gyilkosok hatalmi csatáinak erőterében könnyen válhat ártatlanul is gonosz történelmi mumussá bárki.

Négy évvel a Kreml-orvosok bevádolása előtt, 1948 nyarán Andrej Zsdanov, a párt akkori főideológusa, az orosz értelmiség réme, a "kozmopoliták", "elhajlók" és "a nyugat előtt hajbókolók" vad üldözője, a Moszkvától kétszáz kilométerre fekvő "Valdaj" pártszanatóriumban üdült. Zsdanov ellen ez idő tájt elvtársai a Politbüróban, Berija és Malenkov lendületesen intrikáltak, s minden jel szerint ekkor már Sztálinnál is kegyvesztett lett. Egy Moszkvával folytatott indulatos telefonbeszélgetés után a koronaér-elmeszesedésben szenvedő Zsdanov szívrohamot kapott. A Kreml-kórházból azonnal a legnevesebb szakorvosokból álló négytagú brigádot indítottak repülőgépen az üdülőbe. A Vinogradov professzor, Sztálin akkori kezelőorvosa vezette konzílium megvizsgálta a beteget, s úgy döntött: nincs nagyobb baj, a beteg idült meszesedés okozta asztmatikus rohamon esett át. Kezelésén nem változtattak, masszázsokat, nagy gyalogsétákat tanácsoltak.

Pár nap múltán azonban páciensüket ismét súlyos roham döntötte ágyba, s az orvosbrigád újra repülőre szállt. A vezető kórházi diagnoszta közben nyári szabadságra ment, helyette került a csoportba az 55 éves Timasuk doktornő, aki - a Kreml-kórházi hierarchia nem túl magas polcán - az elektrokardiográfiai kabinet főorvosa volt.

Augusztus 28-án az orvosbrigád újabb vizsgálata újra mindössze enyhe "funkcionális zavart" állapított meg, megszüntette az ágyban fekvő kezelést, sőt, még több mozgást, sétát ajánlott, s azzal is kecsegtetett, hogy pár nap múlva a páciens vissza is utazhat dolgozni Moszkvába. Timasuk doktornő azonban elektrokardiogramjából egészen mást diagnosztizált. Közölte kollégáival, hogy szerinte súlyos infarktusról van szó, amely szigorú ágyban fekvést követel: a felkelés, a séta, az utazás - halálos veszéllyel jár. A rangban messze felette álló professzorok azonban durván letorkollták, s kényszerítették, írja át diagnózisát az általuk javalltak értelmében.

Másnap azonban Zsdanov újra rosszul lett. Ekkor Timasuk doktornő, biztos lévén abban, hogy betege, ha nem tartják szigorúan ágyban, csakhamar exitál, úgy döntött: kötelessége különvéleményét jelezni. Levelet írt ebben az értelemben Vlaszik tábornoknak, Sztálin testőrsége és a KGB személyvédő osztálya parancsnokának. Levelét Zsdanov testőre órákon belül Moszkvába továbbította, s másnap, 30-án maga Abakumov, a titkosszolgálati miniszter tette le, a mellékelt kardiogramokkal együtt, Sztálin íróasztalára. A máskor igen gyanakvó diktátor azonban ezúttal nem reagált, nem rendelt el semmiféle vizsgálatot, hanem ráírta az aktára:"Archívumba".

Timasuk doktornő diagnózisa már másnap, augusztus 31-én igazolást nyert: Zsdanov meghalt. Holttestét még aznap felboncolták a szanatórium egyik fürdőszobájában, szívét pedig kipreparálva repülőn Moszkvába szállították. Az ott összehívott orvosszakértői bizottság - számos kétértelmű, ködösítő szakkifejezést használva - a professzorok diagnózisát igazolta. Timasuk doktornőt, aki szembe mert szállni főnökei, a nagynevű professzorok véleményével, egy héttel a haláleset után egy gyűlésen alaposan lehordták, majd Vinogradov professzor követelésére - aki Timasukot KGB-ügynöknek tartotta - kitették a Kreml-kórházból, áthelyezték a poliklinikai rendelőbe.

A doktornő ezzel aránylag olcsón megúszta a csakhamar feledésbe merülő ügyet. Eltelt négy év, s ez alatt a terror malmai egyre nagyobb fordulatszámon, egyre eszementebben őröltek. Zsdanov "kádereit" az ún. leningrádi-ügyben százszámra végezték ki, s 1952 végére nemcsak az egykori mindenható miniszter, Abakumov s a testőrparancsnok Vlaszik tábornok került börtönbe, de az év folyamán sorra tartóztatták le a Kreml-kórház vezető orvosait is. A szovjet orvostudomány elitje a KGB zárkáiban kötött ki. A Lubjankán ugyanis egy Rjumin nevű félőrült, vad antiszemita "orvospert" igyekezett fabrikálni, bizonyítandó, hogy a Kreml orvosai, túlnyomórészt zsidók, a pártvezetők és Sztálin életére törtek. Egy újabb nagy, az 1937-est is felülmúló"tisztogatás" lógott a levegőben, s a Politbüró nagy hatalmú tagjai is reszkettek életükért. (Nem térünk itt ki a terv jól ismert, durván uszító antiszemita élére, s arra a hipotézisre sem, mely szerint az egész ügy Berija, a Sztálin halálfélelmére és beteges gyanakvására alapozott zseniális intrikája volt.)

Sztálin személyesen adott utasítást az orvosok verésére, legtöbbjük vallott is szépen, mint a vízfolyás, helyi úzus szerint hol angol kémnek, hol cionista bérgyilkosnak nevezve ki magát, ám a peranyaghoz holmi szakvéleményre is szükség volt. Ebből a célból citáltak be "konzultánsként" orvosokat a Lubjankára, hátha sikerül valamit kiötöltetni velük. Közöttük volt Timasuk doktornő is. Első "konzultációs beszélgetésén" még nem, de második beidézésekor szóba kerültek Zsdanov halálának körülményei és Timasuk doktornő egykori levele Vlaszikhoz. Az pedig valósággal aranyat ért a nyomozóknak: előkeresték az archívumból a négy évvel azelőtti irományt és a kardiogramokat, s diadallal prezentálták Sztálinnak: íme, egy szovjet vezető valódi, hamisítatlan aktával, tárgyi bizonyítékkal megerősített halálos kimenetelű félrekezelése! Sztálin pedig nem vette észre (vagy nem akarta észrevenni?) az aktán saját kézírását. Így lett a négyéves levél az orvosok elleni vádak legfőbb, sőt, a megkínzottak vallomásain kívül egyetlen "bizonyítéka". Semmiféle egyéb "feljelentést" Timasuk doktornő soha nem fabrikált.

A többi a propaganda műve volt. A tervezett per előkészületeként Timasukból nemzeti hőst csináltak, Sztálin és a haza megmentőjeként ünnepeltették. A sajtóban "egyszerű szovjetemberek" könnyfakasztó levelekben köszönték meg neki a "fehér köpenyes gyilkosok" leleplezését. Nincs tudomásunk arról, hogy a doktornő bárhol személyesen részt vett volna ünneplésében. 1953. január 20-án Malenkov a Lenin-rendet is átnyújtotta neki. (Aligha utasíthatta volna vissza, hiszen Sztálin nevében és köszönetével nyomták a kezébe.) Pár héttel később, Sztálin halála, s az orvosok szabadulása után pedig megszégyenítően, hazugság vádjával vették tőle vissza. Vinogradov professzor ugyan szabadulásakor beismerte, hogy Zsdanovot annak idején valóban tévesen diagnosztizálták. Utasításra tették-e, vagy valóban tévedtek? Írásában erre nem tért ki, és Timasuk doktornő nevét sem említette.

Akár "tégla" volt a doktornő, akár nem, 1948-ban kétségkívül hippokratészi esküje értelmében és igen bátran cselekedett, amikor páciense érdekében szembement nagynevű főnökeivel. A sztálini rendszer abszurd produktuma, hogy épp ezért vonult be - mint Szécsi Éva tévedése is bizonyítja - aljas denunciánsként a történelemkönyvekbe, s ennek ódiumát valószínűleg már soha semmi sem mossa le nevéről. Nyilván ez a cikkecske sem.

Fischer István

Összeesküvések és konspirációk

2008. december 30. 16:23

URL: http://mult-kor.hu/20081230_osszeeskuvesek_es_konspiraciok

Félműveltség, fontoskodás, üres fecsegés, jólértesültség, káros előítéletek, netán ártó szándék? Az emberiség történelme egyidős a különböző események kapcsán töredékesen ismert információkból kinyert furcsa elméletek és konspirációs teóriák megalkotásával. Jövőre induló sorozatunkban ezt az alapsémát járjuk körül. A mostani előzetes a leghíresebb világtörténelmi eseményekkel kapcsolatos teóriákat gyűjtötte össze.

Tömegfogyasztásra szánt ellenségképek

Bár az összeesküvés-elméletek története egyidős az emberiséggel, azok főként a 19. század második felében erősödtek meg, hogy aztán a 20. század szinte minden eseménye kapcsán megjelenjenek. Ahogy azt Daniel Pipes könyve - aki maga is részese lett egy hasonló elméletnek - bemutatta: az elméletek egyfajta valláspótlékként, a különböző hitvilágok tudományos maszlaggal történő összemosása következtében váltak népszerűvé, könnyen fogyaszthatóvá és közismertté.

Az elméletek elterjedésében hatalmas szerepe volt a tömegmédiumok megjelenésének, és az internet elterjedése óta már semmi sem állhatja útját a mindenben konspirációt, őrületet és bolond feltételezéseket keresőknek. Cikksorozatunk első részében a leghíresebb teóriákat gyűjtjük egybe, hogy aztán egy magyar kitekintés után hétről hétre a legsikeresebb elméleteket mutassuk majd be.

Az AIDS-vírus létrehozása

Az elmélet Dr. William Campbell Douglass munkásságára épül, aki szerint a 20. század egyik leggyilkosabb betegségét 1974-ben az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO egyik laboratóriumában hozták létre. Douglass szerint az akció egyetlen célja egy kegyetlen vírus megalkotása volt, amelyet aztán sikerrel teszteltek Afrikában. Mások úgy vélekednek, hogy az ügy jóval komplikáltabb, és a betegséget a CIA vagy a KGB alkotta meg, hogy azzal egy leendő világháború idején tovább tizedeljék a maradék lakosságot. A vírus azonban - akarva vagy akaratlanul - elszabadult, és annak megfékezése - bár az elmélet hívői szerint létezik az ellenszer - mégsem történik meg, ami pedig a nagy gyógyszergyártó vállalatok összeesküvésének eredménye.További részletek

Támadás az ionoszféra ellen

Az Egyesült Államok északi sarki területein, és Alaszka északi részein üzemelték be a Pentagon magas frekvenciájú kutatóprogramját (HAARP), amelynek során az ionoszférában végeznek kísérleteket. A konspirációk hívei szerint mindez csak mese: a kutatóállomások hálózata valójában egy kísérleti fegyvert takar, amellyel a repülőket és rakétákat lehet játszi könnyedséggel leszedni az égről, illetve azzal akár hatalmas időjárási változásokat, sőt még földrengéseket is előidézhetnek a földgolyó minden pontján. További részletek

Szökőár az Indiai-óceánon

A muszlim világban a mai napig egyik legnépszerűbb összeesküvés-elméletnek számít az a teória, amely szerint a 2004-es katasztrófa nem egy természeti csapás eredménye volt: a szökőárat egy izraeli és amerikai támogatással elvégzett indiai atomkísérlet tesztrobbantása okozta. Az egyiptomi és közel-keleti lapok a mai napig cikkeznek arról, hogy India a Pakisztánnal folytatott nukleáris versengésben olyan fegyvereket szerzett meg, amelyek akár az emberiség teljes kiirtására alkalmasak lehetnek. Ennek kísérleti terepe volt a 2004-ben szökőár sújtotta terület, amely egyben azt is bebizonyította, hogy akár irányítottan is lehet gyilkolni a természet erőivel. További részletek

Légikatasztrófa Lockerbie fölött

Húsz évvel ezelőtt került sor a történelem egyik legborzasztóbb légikatasztrófájára: 1988. december 21-én a skóciai Lockerbie fölött felrobbantották a Pan Am légitársaság 103-as járatát. A katasztrófában 259 ember, köztük öt magyar halt meg. A robbanással kapcsolatban számos elmélet látott napvilágot: a legnépszerűbb szerint a CIA korábban a „Korea hadművelet” keretében a Pan Am járatain engedélyezte a szír drogcsempészeknek, hogy védett útvonalon heroint vigyenek az Egyesült Államokba. Minderre olyan táskákban került sor, amelyeket a CIA felügyelt, és azokat sosem kutatták át. Az adott napon a terroristák ezt használták ki, és a védett bőröndökben bombát vittek a fedélzetre. Egy másik elmélet szerint ez a titkos drogcsempész útvonal csak a CIA egyik vadhajtása volt, és amikor a szervezet tisztviselői erre rájöttek, Washingtonba mentek volna azt feletteseiknek is jelenteni. Erre azonban sosem került sor, ugyanis pont ezen a járaton utaztak.További részletek

A Philadelphia-kísérlet

Az elméletet Charles Berlitz hasonló regénye, illetve az abból készített mozifilm tette közismertté: eszerint 1943-ban Philadelphia haditengerészeti kikötőjében egy különleges kísérletet végeztek az Eldridge rombolón: egy korábban soha nem alkalmazott technikával próbálták a hajót láthatatlanná tenni. Ez azonban balul sült el, a fény tervezett meggörbítése nem sikerült, és a hajó idő- és térugrást hajtott végre. A kísérlet során számos tengerész megsérült, és voltak, akik szinte beleolvadtak a hajótestbe. A hívőket az csak erősíti, hogy az Egyesült Államok haditengerészete a mai napig tagadja a kísérletet. További részletek

Pearl Harbor

Az elmélet kidolgozói szerint a támadást Franklin Roosevelt elnök provokálta ki, és amikor annak tényleges bekövetkeztéről a támadás előtt már tudtak, szándékosan nem továbbították az információt a szigeten állomásozó flotta parancsnokainak. A támadásra azért volt szükség, hogy sikerrel lépjenek be a második világháborúba: a közvélemény és a Kongresszus többsége ugyanis élesen ellenezte az európai hadviselést. A teória szerint az Egyesült Államokat a brit, holland, ausztrál, perui kormányzatok külképviseletei, a hírszerző ügynökségek tagjai, és még a szovjet ügynökök is figyelmeztették a készülő támadásra. Ráadásul egyesek szerint az amerikaiak egy kódolt rádióadás kapcsán is ismerhették a részleteket - ezt azonban nemrég a CIA egykori hírszerzői cáfolták meg. További részletek

Cion bölcseinek jegyzőkönyvei

Bár az irományt a megjelenése óta eltelt 100 év során többször is megcáfolták, annak népszerűsége a mai napig töretlen. A szöveg egy beavatási kézikönyv, amelyből a bölcsek új tagja ismerheti meg a világot mozgató valódi erőket, és hogy miként lehet a médián és gazdaságon keresztül manipulálni az embereket, és elérni a kívánt hatást. A modern antiszemitizmus egyik alapművét a kutatók szerint a cári titkosrendőrség, az Ohrana megrendelésére készítették el az 1890-es években, hogy azzal is tüzeljék a pogromokat. További részletek

Szovjet ügynök volt az angol miniszterelnök

Elsőként Anatolij Golicin szovjet kémelhárító állította, hogy Harold Wilson brit miniszterelnök a KGB ügynöke volt. Szerinte ugyanis a KGB volt felelős Hugh Gaitskell meggyilkolásáért, akinek helyére a szervezet ügynökét, a Munkáspárt vezetőjét állították. Ezt az MI5 korábbi hírszerzője, Peter Wright is megerősítette, aki szerint többen is beszámoltak hasonlóról, ám a brit hírszerzés nem törődött ezekkel a pletykákkal. Később kivizsgálták az ügyet, ám nem találták hasonló érintettség nyomait. A témában a BBC is készített filmet: 2006-ban mutatták be a The Plot Against Harold Wilson című részben dokumentarista alkotást, amely bemutatta, hogy 1974-ben már a hadsereg is puccsra készült a politikus ellen. További részletek

Paul halott

A mára városi legendává nemesedett összeesküvés-elmélet szerint Paul McCartney 1966-ben meghalt egy autóbalesetben, és egy hasonmással pótolták, míg a hangját egy egész más személy adja. Az elméletet a Beatles albumainak összehasonlításával szokták alátámasztani: vannak, akik a számokat visszafelé játszva találtak erre bizonyítékot, míg mások a dalszövegekben elrejtett utalásokból következtettek erre, sőt egyesek a borítók ábráiban is más személyt látnak. A legkülönösebb indoklás szerint erre az Abbey Road borítója ad magyarázatot, ahol csak Paul van mezítláb, és ő az, aki nem követi a lépést. További részletek

Shakespeare kiléte

Ki lehetett valójában az angol irodalom emblematikus alakja? Az elmélet szerint ugyanis a korábban élőnek tartott William Shakespeare nem létezett, hiszen a róla szóló életrajzi információk igencsak hiányosak, és ellentmondásosak. A darabokat valójában Francis Bacon, vagy Christopher Marlowe, esetleg William Stanley és Edward de Vere jegyezhették. Ha ez nem lenne elég, vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a szerző esetleg Erzsébet királynő törvénytelen fattya volt, és a darabokat csak ellopta másoktól. További részletek

Ügynökségi agymosások

A Tudományos Hírszerzés Hivatala az 1950-es évek elejétől dolgozik a szigorúan titkos, agykontrollon és kihallgatási technikákon alapuló MK-ULTRA nevű projekten. A munkálatok közel fél évszázada folynak, és annak során amerikai állampolgárokon, engedély nélkül végeznek teszteket. Az MK-ULTRA ügye először egy 1975-ös kongresszusi meghallgatáson került elő, ám akkor semmilyen érdemi információt nem sikerült feltárni, ugyanis az ügynökség anyagait 1973-ban a CIA igazgatója, Richard Helms utasítására megsemmisítették. Bár a CIA szerint a kísérletek már régen véget értek, 1977-ben újabb információk kerültek elő a program folytatásával, és hatékonyságnövelésével kapcsolatban. Az elmélet szerint az amerikai történelem több eseményére az MK-ULTRA keretében került sor, így Sirhan Sirhanon, Robert Kennedy merénylőjén is hasonló agymosást végezhettek. Ráadásul vannak, akik szerint az 1990-es évek öngyilkos szektái sem vallási meggyőződésből, hanem egy újfajta technika kifejlesztése következtében ölték meg magukat. További részletek

A walesi hercegnő meggyilkolása

A hivatalos magyarázat ellenére, amely nem találta külső behatás nyomait Diana hercegnő és Dodi Al-Fayed 1997-es halálában, vannak, akik nem érik be ennyivel. Szerintük ugyanis a brit titkosszolgálat nem nézte jó szemmel a románcot, hiszen „Fayed nem csak a monarchiára, hanem a brit államra is negatív hatást gyakorolhat”. Éppen ezért már jóval korábban megtervezték a merényletet: a párt szállító kocsi mellé egy ügynökökkel teli, fehér Fiat Uno hajtott, amelyből egy speciális eszközzel elvakították a vezetőt, aki nem vette észre a közelgő alagút oszlopait. A férfi vérét később kicserélték valaki máséra, aki sok alkoholt fogyasztott. Bizonyíték azonban továbbra sincs sem erre, sem pedig az ellenkezőjére. További részletek

Hitler halála

1945-ben a Berlinbe benyomuló szovjet hadsereg már csak az egykori diktátor elszenesedett maradványait találta meg, amelyet aztán egyes elméletek szerint a szovjet titkosszolgálat vitt magával Moszkvába, és boncolt fel. A teóriák más része nem hisz ebben: szerintük ugyanis a Harmadik Birodalom legfőbb ura nem végezhette ilyen szánalmas módon, hanem még az ostrom előtt megszökött Berlinből, és egy tengeralattjáróval Argentínába ment, ahol az 1970-es években halt meg. A teória szerint erre Adolf Eichmann visszaemlékezései is utalnak, ám ezen túl semmilyen kézzelfogahó bizonyítékkal nem rendelkezünk az esetről. További részletek

A Jézus-összeesküvés

A Da Vinci-kód megjelenésével, és a könyv töretlen sikerével vette kezdetét a legújabb őrület. Eszerint Jézus nem halt meg a kereszten, hanem feleségül vette Mária Magdolnát, és gyerekeik születtek, akiknek leszármazottaiból származik a francia uralkodói vérvonal. Ezt az igényt és elméletet védi a Sion-rend is, akik mindenben szembeszállnának a katolikus egyházzal, és az azt kiszolgáló Opus Deivel, akik vérszomjas bérgyilkosokat küldenek ellenfeleik nyakára. További részletek

Az Illuminátusok

Az elméletben hatalmas és titkos csoportok törnek világuralomra, a szabadkőműves és kabbalista tanok felhasználásával, hogy egy titkos testülettel irányíthassák az egész emberiséget. A hívők szerint több történelmi esemény köthető a csoportok nevéhez, akiknek célja az Új Világrend megteremtése. Ennek eléréséhez politikai manipulációkat, társadalmi befolyásolást, agymosást, és félelemre épülő propagandát egyaránt felhasználnak. A hívek szerint az illuminátusok mindenhol ott vannak az ő kezükben van a Világbank, az Európai Unió, az ENSZ, a NATO, és több más vezető szervezet, amelyek egytől egyig az ő céljaikat szolgálják. További részletek

A Holdraszállás meghamisítása

Az elmélet szerint az ember sosem jutott el a Holdra, és Neil Armstrong legendás lépéseire is csupán egy amerikai stúdióban került sor. Mindezt nagyon gondos tervezés után hajtották végre, és a NASA több más szervezettel közösen hamisított megfelelő bizonyítékokat, így fotókat, telemetriás adatokat, adásokat, és sziklamintákat egyaránt. Ráadásul az elmélet a mai napig él, és a szervezet folyamatosan gyártja az újabb és újabb anyagokat. Szerintük mindezt a Hold-fotók támasztják alá, amelyeken például Buzz Aldrin zászlója olyan, mintha a szél fújná, és sok helyen hiányoznak az égről a csillagok, illetve néhol az árnyékok sem olyanok, mint amilyennek lenniük kéne. Az űrkutatási hivatal többször is cáfolta mindezeket, ám a teória a mai napig töretlenül népszerű. További részletek

Roswell

Minden összeesküvés-elmélet egyik leghatalmasabbika a 20. század egyik legnagyobb hisztériáját indította el az Azonosítatlan Repülő Tárgyakkal (UFO) kapcsolatban. Valami azonban mégiscsak lezuhant az új-mexikói Roswellben 1947. július 7-e körül, amelyről az amerikai hatóságok először még azt állították, hogy egy repülő csészealj, majd alig pár nappal később cáfoltak mindent, és minden bizonyítéknak nyoma veszett. Vannak, akik szerint az amerikai hadsereg tüntette el a bizonyítékokat, és Roswellben tényleg idegen repülő tárgyak csapódhattak be, ahonnan a földönkívülieket egy laborba vitték, majd felboncolták. Az összeesküvés-elméletek másik fele szerint az amerikai hadsereg egyik kísérleti eszköze zuhant le, amelynek létezését szintén titkolni kellett. Akár így volt, akár nem, a jelenség mára a popkultúra egyik alapkövévé vált.

John F. Kennedy meggyilkolása

1963. november 22-én a texasi Dallasban délután fél egykor meggyilkolták az Egyesült Államok 35. elnökét. A férfit egy nyitott autóban utazva érték a lövések, és nem sokkal később egy közeli kórházban nyilvánították halottnak. Az ügyben többen is vizsgálódtak: 1963-64-ben a Warren Bizottság, míg 1976-79 között az amerikai kongresszus kutakodott. A kormányzat szerint a merényletet Lee Harvey Oswald követte el, akit később Jack Ruby lőtt le. A hivatalos vizsgálatokat kezdettől szkepticizmus övezi, amit nem segít az sem, hogy a testületek anyagait több évtizedre titkosították. Ezt jelzi az is, hogy az 1979-es jelentés publikus részei szerint mind az FBI eredeti nyomozása, mind a Warren Bizottság jelentése komoly hamisításokat tartalmaz, és az elnökre a korábban leírtnál többször lőhettek rá. Az elkövetők megbízóival kapcsolatban kifogyhatatlanok a spekulációk: egyesek Castro, vagy Hruscsov mellett érvelnek, de vannak, akik az amerikai maffia, a szakszervezetek, vagy épp az FBI mellett teszik le a voksukat. További részletek

Támadás az ikertonyok ellen

Az egyre népszerűbb internet, és az élő televízióadások hatására a 2001. szeptember 11-én végrehajtott merénylet a világ egyik legnagyobb konspirációs teóriája lett. Bár a hivatalos vizsgálatok, és amerikai kormányzati érvelések szerint a 9/11-es eseményekért egy Al-Kaida nevű szervezet felelős, mások szerint ez nem igaz. A BBC Two tévécsatorna egyik dokumentumfilmje is erre a kérdésre keresett választ: látott-e már bárki egyetlen élő Al-Kaida tagot a világon? A válasz nemleges maradt. Vannak, akik szerint az amerikai kormányzat már tudott a merényletekről, ám a Lusitania vagy Pearl Harbor esetéhez hasonlóan semmit nem tettek a megelőzés érdekében. Egyesek szerint maga a kormányzat követte el a támadást, hiszen egy szimpla utasszállító nem okozott volna ekkora károkat sem az ikertornyokban, sem pedig a Pentagon épületében. A Kennedy-merénylethez hasonlóan itt is hivatalos vizsgálóbizottságot állítottak fel, de az ő jelentéseik egy része sem ismert, és a Bush-éra e-mailes botrányai miatt az is lehet, hogy soha senki nem fogja megismerni a teljes történetet. További részletek