Vége van-e a kommunizmusnak? II.

Vége van-e a kommunizmusnak?

II.

A Marshalltervtől napjainkig

 

NATO és Európai Unió – egyre többen látják, hogy ezekbe a modern nemzetközi „gyűjtőtáborokba” való csatlakoztatás lényegében nem magyar érdek!  Az USA budapesti követe(1997) Donald M. Blinken nem is rejtette véka alá, amikor elszólta magát:

„A NATO felfogható úgy, mint valamiféle biztosítási kötvény, hosszú távú befektetés a magyar biztonság megerősítésére. NATO-belépésünk ugyanakkor biztosíték az idetelepült amerikai tőke számára is.”

 [Népszava, ’97.11]

 

Ugyan, Blinken úr! Ez a “magyar biztonság” maszlag közel áll ahhoz, hogy az Önök szövetségesei Magyarországot ”felszabadították a náci-fasizmus alól”, Az “előnyöket” képtelenek vagyunk kiheverni!

Az Európa Parlament képviselője Habsburg Ottó főherceg-elvtárs -- (az alábbi kijelentés után már csak ez illik rá!) -- Bécsben tartott előadásában ezt mondta:

„… a magyar kommunisták elsősorban hazafiak voltak és másodsorban kommunisták. Ez azt jelenti: Magyarország 1981 óta titokban – hogy az oroszok meg ne tudják – úgy alakította át jogrendszerét, hogy az ország mihamarabb beléphessen az Európai Unióba…” [MTI/’97. 11]

 

Tudjuk, hogy ezek a “hazafias magyar kommunisták”1990 után milyen hazafias módon osztották szét maguk között a pártvagyont, amit a magyar néptől, évtizedek alatt raboltak el! És ha a főherceg nem vette volna észre, akkor tudomására adjuk, hogy a “hazafiak” továbbra is lopnak és rabolnak! 

Völgyes Iván politológus, az amerikai nebraskai egyetem volt tanára, a General Electric magyarországi tanácsadója talán nem is sejti, hogy kijelentésével mennyire megnyugtatta a népet:

„A  Marshall-terv életbelépése idején annak hetedik pontja előírta, hogy a segélyezett országok politikai életébe az Egyesült Államok beleszólhat Magyarország történelmében először van lehetőség arra, hogy egy olyan szövetséghez csatlakozzon, amelynek nem célja [??] a beavatkozás a politikai életbe.”  [Magyar Nemzet, ’97.11]

 

Nem bizony! Beleszólásra már nem kerül sor, de irányításra annál inkább, hisz’ az új gazda már régen beült  az új portára: a világhódítók kamatgyarmattá tették Magyarországot. Ott a NATO, hogy ‘megvédjen bennünket’ saját magunktól az Amerikában, Izraelben és Budapesten kiképzett rohamrendőrök FBI-közreműködéssel, az izraeli titkosszolgálat, a MOSZÁD! A nemzeti vagyon 80 százalékát már idegen kézre juttatták, a termőföldet külföldieknek kiárusították. Most már csak a Nemzetközi Valutaalap [IMF] javaslatát kell betartani: „a magyarokból bőven elég hatmillió is!”

v

A NATO- és EU-csatlakozással beindult propaganda-gépezet szócsöveiből egyre többet hallunk az egykori Marshall-tervről, ami ‘a háború után nélkülözhetetlen nagy segítség volt az agyonbombázott európai országok újjáépítéséhez, főleg Németországban’.

Roosevelt pénzügyminisztere Henry Morgenthau és a Sztálin-barát Harry Dexter White ama elképzelése, miszerint a német népet teljes egészében sterilizálni kell, nehogy a hetedíziglen bűnös fajzat utódokat hozzon a világra. Az országot pedig krumplitermő tanyává kell átalakítani – elvetették, mert e radikális tervezet sehogy sem látszott előnyösnek az amerikai üzletemberek zsebére! Hitler emléke ide vagy oda, rájöttek, hogy a jól jövedelmező business érdekében a 60 milliós német népet nem elpusztítani kell, hanem beleverni a bűntudatot, átírni a történelemkönyveket, és munkába állítani, hogy aztán tudják miből fizetni a dollármilliárdos kártérítéseket Izraelnek. [A németek eddig 120 milliárd dollárt fizettek ki!] Washingtonban arra is rájöttek, hogy a 60 milliós Németország nélkül Európa nem állhat talpra.

1947-ben beindították a Marshall-segélyt, hogy a nagyrészt általuk szétvert Európát helyreállítsák. Csakhogy azok, akik a háború borzalmaiból dagadtra tömték a zsebeiket most „a náciktól megtisztított békeidőben” ugyanazt folytatják!

Nemzetközi bankkölcsönök, tőkebefektetési, gazdasági lehetőségeknek mások nyomorából és szenvedéseiből való haszonhúzásnak – se vége, se hossza nem volt.

A Versailles-i Békeparancs óta, de főleg a harmincas években kigyújtott gyűlöletpropaganda tüzében álló Németország iránt hirtelen megváltozott a közvélemény, illetve a baloldali liberális beállítottságú amerikai sajtó és hírközlőszervek mindent elkövettek, hogy az előző nagy ellenségből egyszerre „szövetséges” legyen. Konrad Adenauer német kancellárt uralkodónak is beillő fogadtatásokban részesítették, a gyűlöletből hirtelen „német-amerikai barátság” lett és megjelentek a Marshall-tervben gondosan kiszámított dollár milliárdok.

 

Az amerikai George C. Marshall tábornok (1880-1959) és politikus nevéhez fűződő tervezetet a Truman-elv alapján fogalmazták meg. Truman a washingtoni Kongresszusnak 1947-ben mondott elnöki üzenetében bemutatta a tervet:

„Szándékosan elfordulni az elszigeteltségtől és az 1823-as Monroe-elvtől [európai államoknak tilos az amerikai belügyekbe való beavatkozás!], megígérve, hogy megtartják a függetlenségüket.”

 

A Szovjetunió dél-nyugati szomszédai pedig majd csatlakoznak a nyugati Szövetségesek rendszeréhez. Az Európai fejlesztési Program (ERP) keretében az Egyesült Államok nyersanyagot, különféle árucikkeket és tőkét állít – kölcsönök és segélyek formájában – az európai államok rendelkezésére. A Szovjetunió ezt a „dollár-imperializmus-eszközt” visszautasította.

Ebből az időből a negyvenes évek végén, Rosenkranz-Rákosiék magyarországi királysága idején, a Ludas Matyi közölt egy kis versikét, amit ha némi fenntartással is, de idézünk csupán időszerűsége miatt:

 

A Dollár Dala

 

Én vagyok a Marshall-segély alapja,

Belőlem él a fél világ salakja,

Jó híremen csorba azért ne essen,

Mert célom, hogy a fegyvergyáros keressen. 

 

A „C-vitaminos” partizán

Kállai Eszter internetes honlapjának első oldalán az alábbi szöveggel találkozunk. Talán meghatódhatnánk a szavakon, ha nem a háború alatt a szovjet hordának partizánkodó Nobel-díjasSzent-Györgyitől származnának:

“Milyen embert akarunk formálni?  A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre-kész, szép célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggését, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet.”

 

n

Szent-Györgyi nem lehet a magyar ifjúság példaképe

A New York Times 1971. szeptember 26-i számában Szent-Györgyi Albert (1893-1986)“America is All Upside Down” című cikkét, mint történelmi visszapillantást közli, hogy Hitler idején, Magyarországon „a rendes emberek legtöbbje börtönben ült”.

A történelmi igazságok kedvéért érdekes lett volna, ha a cikkből az is kitűnne, név szerint pontosan kik voltak ezek a „rendes emberek”?

Az amerikai újságolvasókkal sok mindent el lehet hitetni vezércikk keretében, de akik abból az időből még élnek, tudják, hogy Magyarországon a háborús esztendőkben minden rendes ember vagy szabályos katonai szolgálatát teljesítette, polgári hivatalát töltötte be, a földjét művelte, gyárban dolgozott, vagy csendőrként, rendőrként őrizte a hazát, vagy köztisztviselőként látta el közhivatalát – és még hozzá világviszonylatban példásan.

Szent-Györgyi Albert

A két háború közti Horthy-időben a marxista elvű dr. Szent-Györgyi Albert szegedi tanár igen nagy szerepet játszott a magyar közéletben. Kutatásai során a zöldpaprikában C-vitamint talált, amivel nevet szerzett magának nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is, hiszen a felfedezéséért megkapta a Nobel-díjat is.

Köztudomású, hogy Szent-Györgyi a Magyarországra bevonuló szovjet csapatokat, mint „felszabadítókat” üdvözölte, de mivel a dolgok mégsem történtek egészen az elképzelése szerint, egy szép napon otthagyta a felszabadítóit és New Yorkba tette át szereplésének színhelyét. Mégis, örök hálájának eleget téve 1970-ben a kommunistákkal együtt ünnepelte a „felszabadulás” 25. évfordulóját!

1970. március 8-án a New Yorkban rendezett kommunista ünnepségen Nagy János budapesti követtel együtt dicsérték a 25 éves „felszabadulást”. Szent-Györgyi részt vett a tervezett ünnepi ebéden is, de a New Yorkban élő, felháborodott magyarok az YMKA épülete előtt, ahol az ebédet tartották, két órán át tüntettek, s ezen a tüntető tömegen a meghívott vendégek alig tudtak átvergődni. Így aztán az ebéd a kitűzött időpontnál jóval később kezdődött. Szent-Györgyi felszabadítást dicsérő szavait közvetítette a new yorki 7-es TV-állomás, Magyarországon a Szülőföldünk rádióműsor és aFree Europe adása is.

A Magyarországon szerkesztett, de külföldön terjesztett kommunista propagandalap, a Magyarok Világszövetségének hivatalos lapja, a Magyar Hírek 1970. március 7-i számában:

 

 „Az ostrom napjai – Találkozás Szent-Györgyi Alberttel – Földes Jenő, a kedves tolmács emlékezik” címmel megjelent cikkben nyilatkozik Földes Jenő, hogy álnéven való bujdosása közben Dunai Páltól hallotta, hogy Szent-Györgyi Albert is az ellenállási mozgalomhoz tartozik, és a tervük, hogy alkalmas időben a Dunán átkelnek és érintkezésbe lépnek a szovjet csapatokkal, azonban a tervből nem lett semmi.”

 

(Arról azonban már nem szól a krónikás, hogy a C-vitaminos partizán a füstbe ment tervein kívül mi mindent tett még a mielőbbi ”felszabadulás” sikerének érdekében.

 

A Magyar Hírek 1970. május 1-i számában fényképen mutatja be azt a jelenetet, amikor Szent-Györgyi New Yorkban, a szónoki emelvényen beszél és a háttérben nagy tábla díszeleg, s azon nagy betűkkel ez a felírás:

„For American-Hungarian Friendship” Szent-Györgyi Albert beszél

Az egykori „hazacsalogató”-nak csúfolt budapesti folyóirat még az is leírja, hogy „a Nobel-díjas professzor a felszabadulás tiszteletére rendezett new yorki ünnepségen beszédet mondott, s hogy miként provokálta őt néhány jött-ment…” 

 

Csak erős idegzetűeknek!

 

Emlékeztető a szovjet horda szálláscsinálóinak 1944-ben, akiknek Ady Endre ‘vörös csillaga sohse hull le’, valamint azoknak is, akik ma Szálasi Ferencet egybevetik Rákosival,

és évente koszorúzzák a kommunista Nagy Imre síremlékét.

 

Törvény Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz

emlékének megörökítéséről

 

*

 

 Szabad Nép, 1953. március 9.

 Az országgyűlés vasárnapi gyászgyűlésén az alábbi törvényt hozta:

Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs, generalisszimusz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából.

§. Az országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.

 

Nagy Imre elvtárs gyászbeszéde

“Tisztelt Országgyűlés! 

Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre gyászbaborult népünk színe elé, midőn a tisztelt országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybeiktató javaslatot.

Elvtársak! Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír: meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen mindenütt, az egyszerű emberek száz- és százmilliói, a boldog jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő gyarmati embermilliók, szomorú szívvel és mély bánattal, gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin koporsójánál.

Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.

Elboruló szívvel, keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére, ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. Lenin - Sztálin halhatatlan géniusza öltött testet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, amely létrehozta a szovjet hatalmat, a felszabadult népek példaképét és büszkeségét, a még rabságban sínylődő népek reménységét, amely köré a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő tömörül. Az emberiség történetében elsőnek felépítette a szocialista társadalmat, és ezzel a leigázott országok dolgozói száz- és százmillióinak megmutatta a felszabadulás útját. Lenin és Sztálin a marxizmus-leninizmus tanításában kezükbe adta a győzelem tudományát, Lenin-Sztálin új típusú pártjában pedig feltárta számukra azt az acélos, összekovácsolt, egységes vezetőerőt, amely győzelemre viszi a dolgozó nép felszabadítása, a szocializmus ügyét.

A nagy Lenin halálától eltelt csaknem három évtized alatt Sztálin elvtárs vezette a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet népet a szocializmus építésének még járatlan útján. Nagy tanítómesterünk lángelméje ennek az útnak minden új szakaszán elméletileg felfegyverezte a pártot, megtanította előre látni a fejlődés menetét, biztosította a Szovjetunió világtörténelmi győzelmeit.

Sztálin lángelméjének fénysugara világította és világítja be azt az utat, amely a szabad élet, a szocializmus boldog világába vezet, amelyen haladva a nagy szovjet nép már a kommunizmus társadalmát építi. Sztálin tanítása, Marx, Engels, Lenin műveinek zseniális továbbfejlesztése, a győzelem tudományával vértezte és vértezi fel a dolgozók élén küzdő kommunista és munkáspártokat, mindazokat, akik a kizsákmányolás, az imperialista elnyomás és rabság ellen a szabadságért és békéért küzdenek szerte a világon. Sztálin országa, a hatalmas Szovjetunió a lenyűgöző erejű béketábor élén, virágzásának teljében az emberi haladás, a humanizmus, a világbéke sziklaszilárd bástyája.

Sztálin pártja, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a szovjet nép ragyogó sikereinek és győzelmeinek szervezője, a világ kommunista és munkáspártjainak példaképe. Az a párt, amelyet a világforradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja megtisztelő elnevezéssel illettek a testvérpártok képviselői, amelynek legyőzhetetlen ereje sorainak egysége, és amely a harcok tűzében acélossá edződve tömörül a nagy Sztálin dicső lobogója körül.

Sztálin elvtárs elhunyt. Kiragadta közülünk a halál, de tanításában és alkotásában örökkön élni fog. Emlékét a népmilliók forró szeretettel zárták szívükbe és legszentebb örökségként hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira.

Lelke mélyéig megrendülve osztozik az emberiség mély gyászában a mi népünk is. Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb napjaiban, amikor békeszerető, dolgos népünket hazaáruló urai, a tőkések és nagybirtokosok idegen érdekekért a világháború vérzivatarába kergették, amikor a fasiszta hordák városainkat és falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták és országunkat a német fasizmus igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek segítő jobbot és vezette ki a szabadság világába.

Sztálin népének hős fiai, a dicsőséges Szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat a német fasiszták és magyar bérenceik véres terroruralma alól. Győzelmes felszabadító harcai nyomán indult meg hazánkban az új élet vérkeringése, amely megteremtette a békés munka lehetőségét, biztosította népünk alkotóerejének kibontakozását.

Sztálin államférfiúi bölcsessége és népünk iránti szeretete biztosította számunkra nemzeti függetlenségünket és szabadságunkat. Neki köszönhetjük, hogy a magyar nép kezébe vehette saját sorsának irányítását, hogy nem a tőkéseknek, hanem magának építhette az országot.

Sztálin országának a hatalmas Szovjetuniónak, a világ legerősebb és leggazdagabb államának nagyarányú, egyre fokozódó és minden irányú önzetlen segítsége tette lehetővé számunkra, hogy kapitalista országból szocializmust építő országgá, elmaradt agrárországból ipari országgá lettünk.

A Szovjetunió és személyesen népünk legnagyobb barátja,  a mi drága Sztálin elvtársunk segítségének köszönhetjük, hogy erőfeszítésünket a termelés és a kultúra terén egyaránt sikerek koronázzák, hogy országunk történetében példa nélkül álló fejlődésünk eredményeképpen ma már megtisztelő helyet foglalunk el a Szovjetunió vezette szocialista táborban, a testvéri népi demokratikus országok között.

Voltak fejedelmek Voltak fejedelmek, akiknek emlékoszlopot emeltek, magast és fényeset, mely hirdeté nagyságukat, mely hirdeté jóságukat. és hol van az oszlop? ... elesett! el kellett esnie, mert hazugsággal volt tele. az idő igaz, s eldönti, ami nem az. Ott áll a sír most emléktelenül, az eltörött helyett mást nem tevének... de nem! hisz’ örök átka nemzetének sötét oszlopként rajta neheztül.   Petőfi Sándor (1846)

Népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk hősies erőfeszítései az ország építés nagy munkájában, ötéves népgazdasági tervünk sikeres teljesítésében, csak a Szovjetunió, Sztálin országa segítségével hozhatták meg a szocializmus építésének szemünk láttán életrekelő szebbnél-szebb alkotásait. A felszabadult emberi munka, a tudomány és technika utolérhetetlen fejlődése, a termelőerők növekedésének példátlan lendülete, a kultúra, irodalom, művészet fellendülése – mindez Sztálin művével függ össze. Az ő szelleme hatotta és hatja át, az ő tanítása lelkesítette és lelkesíti újabb alkotásokra, kimagasló teljesítményekre élenjáró dolgozóinkat, sztahanovistáinkat, a haladó tudomány és művészet munkásait. A magyar nép az elmúlt nyolc esztendő során már számtalan felemelő tanújelét adta annak a forró szeretetnek, annak a mély hálának, amely igaz barátja, a nagy Sztálin iránt szívét eltölti. Annál kegyetlenebb most az a csapás, amely Sztálin elvtársunk elhunytával érte. Megható volt az a féltő aggodalom, amellyel üzemi munkásságunk, Sztálinváros, Csepel, Ózd, Diósgyőr és a többi üzem dolgozói; értelmiségünk: mérnökök, tanárok, orvosok; egyetemi és munkásifjúságunk szorongó szívvel halálos ágya felé fordult és mélységes az a részvét és kegyelet, amely most, halálával, iránta népünket eltölti. Munkások és értelmiségiek országszerte lelkük mélyéig megrendülve fogadták a gyászhírt. Szívük sugallatát követik, amikor megfogadják: 

Soha el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól: még többet, még jobbat kell tennünk, a Sztálin teremtette szép új életért: továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert örökké ott él szívünkben.

Így viselik el a nagy megpróbáltatást, azzal a szent elhatározással, hogy tetteikben, cselekedeteikben lesznek méltók a nagy halott ragyogó emlékéhez.

Ma szerte az országban a falvak dolgozó népe is kegyelettel adózik a nagy Sztálin emlékének. A tanácsüléseken az egyszerű emberek százai és ezrei fejezik ki keresetlen szavakban igaz barátjuk és segítőjük, “Sztálin apánk “ halála fölött érzett mélységes fájdalmukat.

Sztálin elvtársunk fennkölt szellemének azzal adózunk legméltóbban, ha mindenki a maga munkahelyén és a feladatkörében kettőzött erővel, tudásának és képességének teljességével dolgozik népgazdasági terv teljesítésén és túlteljesítésén.

Aki ma még lemaradt, holnap lépjen az élenjárók közé, aki ma az élen jár, holnap törjön tovább előre. A szélesen kibontakozó szocialista munkaverseny, a sztálini munkastílus lendítse előre gyáraink, üzemeink, gépállomásaink és mezőgazdaságunk dolgozóit.

Lelkesítse őket az a tudat, hogy a sztálini magyar rohambrigád tagjai, amelynek a szocializmus magyar frontszakaszán kell helytállnia. Lelkesen karolják fel a hazánk felszabadításának, április 4. tiszteletére indított szocialista versenyt. Legnagyobb nemzeti ünnepünket, mely a szeretet és hűség eltéphetetlen szálával fűz bennünket Sztálin országához, vállalásaink teljesítésével és túlszárnyalásával ünnepeljük meg a legméltóbb módon. Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink tagsága a jó gazda gondosságával munkálja meg a földet és állampolgári kötelességének példás teljesítésével járuljon hozzá országunk gazdasági megerősödéséhez.

Tisztelt országgyűlés!

Országszerte most tartjuk a szovjet-magyar barátság hagyományos hónapját, amely évről évre mind bensőségesebbé fűzi a két nép barátságát, szoros testvéri kapcsolatát. Felszabadulásunk pillanatától a szovjet nép támogat bennünket, védi szabadságunkat, függetlenségünket, őrködik békés építőmunkánk fölött, hogy a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság a Sztálin útmutatásai alapján, hazánk is mihamarább eljusson a szocializmus világába.

A szovjet nép legdrágább fiának, a népek közötti barátság forrószívű zászlóvivőjének elhunyta fölötti mély fájdalom fűzze még szorosabbra, még bensőségesebbre a szovjet-magyar barátságot, amelynek minden hazáját szerető magyar tántoríthatatlan harcosa legyen.

A Szovjetunió vezetésével mindenütt a világon hatalmas népi mozgalom bontakozik ki, amelynek soraiban az emberek száz és százmilliói tömörülnek, a népek közötti béke és barátság fenntartására. A béke sztálini lobogója alatt tömörülő népmilliók a Szovjetunió vezetésével meg akarják menteni a világot a háború borzalmaitól, meg akarják őrizni az emberiség számára a békét, az életet. Minden becsületes, jószándékú embernek családja, nemzete, hazája, az egész emberiség iránti szent kötelessége győzelemre vinni a béke magasztos ügyét. ” A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, és végig kitartanak mellette ”- mondta az emberiség bölcs tanítója, Sztálin.

Ezekben a szomorú napokban, amikor a béke zászlóvivőjének szíve megszűnt dobogni, fokozottabban teljesítsük ránk hagyott intelmeit:

Népünknek a világbéke magyar frontszakaszán egységesebben, mint valaha, a világ minden békére sóvárgó népével eggyé forrva, a Szovjetunió vezetésével szilárdan őrt kell állnia a szabadság, a függetlenség, a békés építőmunka védelmére. Nagyobb szeretettel, megbecsüléssel és gondoskodással övezzük néphadseregünket, hogy méltó fegyvertársa legyen felszabadítónknak, a világbéke leghatalmasabb őrének, a hős Szovjet Hadseregnek.

Tisztelt országgyűlés!

A magyar nép sikereinek, a szocializmus építése terén elért eredményeinek szervezője a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek soraiban népünk legjobb, leghűbb, legönfeláldozóbb fiai tömörülnek, szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével. Nagy tanítómesterünk a Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. kongresszusának záróülésén elmondott történelmi jelentőségű beszédében rámutatott arra a nagyszerű feladatra, amelynek betöltése a kommunista pártokra vár, a szocializmus építése, a béke ügyének megvédelmezése, a háborús veszély elleni harc terén. Sztálin elvtárs útmutatása a mi pártunk harci programja. A magyar kommunisták Lenin-Sztálin pártjától tanulták és tanulják az ország kormányzásának a dolgozó nép vezetésének, a szocializmus építésének tudományát. A marxizmus-leninizmus forradalmi eszményének, Sztálin elvtárs tanításának köszönhető, hogy pártunk vezetésével, Rákosi elvtársunkkal az élén, a dolgozó magyar nép ráléphetett nemzeti újjászületésének, a szocializmus építésének útjára. Népünk további sikereinek is nagy pártunk a letéteményese.

Sztálin elvtárs állhatatosan arra tanított és nevelt bennünket, hogy pártunk egységére és tisztaságára úgy vigyázzunk, mint szemünk világára. Minden magyar kommunistának Sztálin elvtárs dicső emléke iránti legszentebb kötelessége végrehajtani ezt az útmutatását.

Lankadhatatlanul építsük, erősítsük pártunkat, fűzzük szorosra kapcsolatait a dolgozó néppel, ápoljuk és fejlesszük államiságunk alapját, két nagy dolgozó osztályunk, a munkásság és a parasztság szövetségét. Ebben rejlik pártunk ereje és legyőzhetetlensége. Minden kommunista tetteivel, cselekedeteivel, egész magatartásával, a párt- és kormányhatározatok lelkiismeretes végrehajtásával mutasson példát minden dolgozónak. Szilárd helytállásával, a belső és külső ellenség elleni kérlelhetetlen harccal, az éberség fokozásával tegyen hitet és bizonyságot tanítónk és vezérünk, a nagy Sztálin hagyatékához való hűségéről. Ápoljuk és fejlesszük népünkben a proletárnemzetköziség eszményét. A mély és igaz hazafisággal párosult lenini-sztálini proletárnemzetköziség adta és adja számunkra az erőt azokhoz a győzelmes harcokhoz és a szocializmus építésében kifejtett erőfeszítésekhez, amelynek eredményeképpen Sztálin elvtárs a megtisztelő rohambrigád elnevezéssel illetett bennünket.

Tisztelt országgyűlés!

E szomorú napokban pártunk Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya és Elnöki Tanácsa felhívással fordult dolgozó népünkhöz.

Legnagyobb barátunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes szeretetének kifejezéséül a magyar nép még szorosabban tömörül pártunk, kormányunk, szeretett Rákosi elvtársunk köré és minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát országunkban.

Sztálin meghalt! De nagyszerű művében élni fog az idők végtelenségéig. A hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében benyújtott javaslat törvényerőre emelésével népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk halhatatlan emlékének.

Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot elfogadni szíveskedjék.”

 

*

 

Nagy Imre elvtárs beszéde után határozathozatal következett. Minden kéz a magasba emelkedett - az országgyűlés a törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. A hálás magyar nép törvénybe iktatta felszabadítója, nagy tanítója, Joszif Visszárionovics Sztálin emlékét

“… a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedés körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául…”

A törvényjavaslat elfogadása után Rónai Sándor elvtárs a gyászülést bezárta. +++

/Almássy Hunor gyűjteményéből/

 

[Kedves Olvasóm, szinte látom, hogy néhányszor ökölbe szorult a kezed, mégis engedd meg, hogy gratuláljak: nem vesztetted el a türelmedet és kitartással elolvastad ezt szörnyű hazugsághalmazt, amelynek megemésztése – remélem -- nem okoz nálad gyomorbántalmakat. A dokumentum közlése azért időszerű és fontos, mert közülünk még mindig nagyon sokan gyorsan felejtenek és főleg könnyen hisznek a szép szavaknak. De ahányszor hallod a „mártír miniszterelnök Nagy Imre” nevét, emlékezz az általa dicsőített rablógyilkos Sztálinra is. Jusson eszedbe, hogy ez a Nagy Imre ma sajnos nemcsak az ’56-os magyar szabadságharc hőse és ifjúságunk példaképe, hanem – a túlvilágból -- a kommunista hatalom átmentője is volt 1989-ben!  - Tóth Judit]

A ’Vologya Érdemrend’

 

 

(MTI, 2002.09.17) - “Budapesten az Országgyűlés 196 igen szavazattal 143 ellenében, 2 tartózkodással módosította a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvényt, amellyel megalapította a “Nagy Imre Érdemrendet”.

 A határozat értelmében az Országgyűlés június 16-áról és október 23-áról

 évente méltóképpen megemlékezik a történelmi lobogók,

 köztük az ‘56 jelképévé vált lyukas lobogó jelenlétében.”

*

Talán találóbb a “Vologya Érdemrend” elnevezés?! Nagy 1933-ban önként jelentkezett a szovjet biztonsági szerveknél, és mint titkos besúgó ügynök a “Vologya” nevet használta.

Igazi mártírjaink rehabilitálásának kérdése eddig fel se merült: például Budapest hős védői, az 1945-56-ig tartó nemzeti ellenállás ismert és ismeretlen áldozatai, a népbírósági perek vérbosszújának tízezrei.

Lámcsak, Nagy Imrét [egyéb neve Ladislaus Josofovics!], ‘a Sztálin-gyűlölőt, a demokratát, az igazi szocializmus megvalósítóját’ már nemcsak rehabilitálták, (amit a Nyugaton élő kommunisták kezdtek el még 1985-ben!), de a nevével “Érdemrendet” is alapítottak. Annak a szovjet-állampolgár moszkovitának, aki 1956-ban a magyarságnak fűt-fát ígérve hűségesen teljesítette Moszkva parancsait, s akit a nemzeti felkelés csak magával sodort, de hithű kommunista meggyőződésén, az élete utolsó pillanatáig sem változtatott.

Nos, az “emberarcú kommunizmus” előfutárának, Nagy Imrének múltjára már senkisem emlékszik? Arra, hogy 1945. november 15. és 1946. március 20. között Nagy, mint belügyminiszter, a palástoshóhér Tildy Zoltán és Nagy Ferenc féle bűnbanda tagja volt, akik a magyarság legjobbjait küldték a halálba?

Tény, hogy az idén áprilisban választási csalásokkal Parlamentbe került “emberarcú kommunisták” az ‘56-os szabadságharc emlékével akarják magukat törvényesíteni a világ közvéleménye előtt mondván, hogy “a magyarságnak igenis kell a kommunizmus.”

*

Sztálin halála után, az 1953-as forrongások következtében Moszkvába rendelték a budapesti kommunista párt vezetőit. Nagy Imre szerint „e zavargások veszélye késztette Hruscsovot és az új szovjet vezetőket, hogy őt nevezzék ki miniszterelnöknek, és életbe léptessék az Új Szakaszt.” Ezen a moszkvai tárgyaláson fogalmazták meg az irányelveket, eldöntötték, hogy Rákosi lemond, és Nagy Imre veszi át a kormányt. Nyilvánvaló tehát, hogy az Új Szakaszos-politika folyamatát nem a magyar nép indította el. Még csak nem is a magyar Országgyűlés, magának Nagy Imrének is csak jelentéktelen szerepe volt a saját hatalomra jutásában.

A reformprogramot és vele Nagy Imre igazi belépését a magyarság – sőt talán a világ – történelmébe Moszkva kezdeményezte. Így lett Nagy 1953. július 4-én Moszkva megbízatása alapján a rabország miniszterelnöke, amíg Moszkva célszerűnek vélte az Új Szakaszt, tehát 1955 tavaszáig. Az a körülmény, hogy Nagy miniszterelnöksége idején erős bírálatot gyakorolt Rákosi állam- és pártvezetősége fölött, az ő párton belüli harcuk volt, amihez a magyarságnak annyi köze volt, mint nekik a magyarsághoz!

Sztálin népirtó háborúja

Az alábbi adatokat és idézeteket a német történész és filozófus Joachim Hoffmann, Stalin’s War of Extermination c. könyvéből vettük, /195-196. old/:

 

„Ismert tény, hogy Trockij, Kamenyev, Zinovjev, Joffe, Krestinszkij, Radek és még számtalan más bolsevik vezér zsidó [‘kazár’-tj] származású. A Szmolnyijban 1918-ban összejött Központi Bizottság beceneve „Zsidó Központi Bizottság” volt. Így érthető, hogy a közvéleményben miért azonosítják a zsidóságot a bolsevizmussal, - írja Nicolas Werth, The Black Book of Communism c. könyvében.

Robert Wilton, The Last Days of the Romanovs c. műve először 1920-ban jelent meg New Yorkban. Az 1918-19-es időszakban a Kommunista Párt vezetőségét nemzetiségek szerint sorolja fel:

„17 orosz, 2 ukrán, 11 örmény, 35 lett, 15 német, 1 magyar, 10 grúz, 3 lengyel, 3 finn, 1 cseh, 1 karaim és 457 zsidó.”

 

Kevésbé ismert a bolsevista terrort kirobbantó szervezetek (Cheka, GPU, NKVD) [1] magas arányú zsidó létszáma.Trockij, a hadügyi népbiztos (People’s Commissar for Military Affairs), aki maga vezette a Vörös Hadsereget, 1917. december elsején a Bizottság küldöttsége előtt kijelentette, hogy „nem egészen egy hónapon belül terrorunkat a legszélsőségesebb formában fogjuk alkalmazni, akárcsak a Nagy Francia Forradalom idején.”

Grigorij Zinovjev, „a pártvezetőség egyik legfontosabb alakja,” 1918. szeptember 19-én azt írta a Sevenaja Kommuna című újságban, hogy „a mi szocialista terrorunk segítségével Szovjet-Oroszország 100 millió állampolgárából, 10 milliót el kell pusztítani.”

 

„Trockij (Lev Bronstein) és Zinovjev (Hirsh Apfelbaum), és még sok más zsidó határozottan részt vett a cári család meggyilkolásában.” [2]

 

 Zinovjev a tarkólövést javasolta, amit Leninnek is elküldött táviratban, mellékelve azzal a kérvénnyel, hogy „a kivégzések Torckij és Lenin parancsára történjenek.” Lenin parancsát Jekaterinburgban a KP Végrehajtó Központi Bizottságának elnöke, Sverdlov fogalmazta meg. A gyilkossági kimutatást (rasstreleni bili), az Ural-i ’Körzeti Munkásság’, szovjet parasztok és katonák küldöttsége elnöke, Beloborodov (Vaisbart) írta alá. A kivégző osztagot a zsidó Jakov Jurovszkij vezette, aki állítólag sajátkezűleg ölte meg II. Miklós cárt, Alexandra Feodorovna hercegnőt, és Alexis herceget az Ipatjev-házban, 1918. július 17-én. [A családot a gyilkosság napjáig Ipatjev nagyiparos házában tartották fogva.-tj]

A Rendkívüli Bizottság /Chrezvychajnaja Komissija/ Különszolgálati Osztaga (Squad for Special Duty) által készített kivégzettek névsorát Jurovszkij írta alá, július 18-án.

A tíztagú kivégzőosztagból még legalább kettő zsidó volt: Izidor Edelstein és Viktor Grinfeld. A többi orosz illetve osztrák hadifogoly: A Fisher, E. Feketi, [talán Fekete?-tj] Nikulin, P. Medvedev, S Vaganov, V. Vergaesh, és L. Gorvat. [talán Horvát, mivel az orosz nyelvben nincs „H” betű -tj] A listán felsorolt gyilkosok között szerepel egy magyar is, NAGY IMRE, később az 1956-os felkelés alatt miniszterelnök, aki továbbra is szoros kapcsolatban állt a GPU-NKVD szovjet titkosrendőrséggel.”

*

Eddig az idézetek és lábjegyzetek, dr. Joachim Hoffmann német történész, 2001-ben angol nyelven megjelent könyvéből. A kiadó Theses & Dissertations Press 2001. Cím: P.O.Box 64, Capshaw, Alabama 35742 USA. As első kiadás németül jelent meg 1999-ben, Münchenben, a németországi közcenzúra jóváhagyásával (!) A könyv az Internet ‘Amazon.com’  könyvterjesztőnél is kapható. +++                                 

Tóth Judit

Ø      Jegyzetek ------------------

1. Cheka = Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs ellen

            GPU = Állami Politikai Közigazgatás

            NKVD = Belügyi Népbiztosság

            KGB = Állambiztonsági Szervezet

2. Imperator Nikolaj i ego Sem’ja; Diterichs, Ubijstvo Carskoj Sem’i; Radinski, Nikolaus II, pp. 356, 373.

Ø      Források -----------

Csiszár László, A sátán komisszárjai, 1986 Ausztrália

Dr. Joachim Hoffmann, Stalin’s War of Extermination, 1914-1945

Csonka Emil, A forradalom oknyomozó története, 1945-1956, München 1981

Internet - ‘Cold War International History Project’ <www.cwihp.si.edu>

 

Zsidóság és kommunizmus

 

Sokan kételkednek abban, hogy a kommunizmus zsidó eredetű. - “Hiszen mindenfajta ember harcolt a kommunisták oldalán, és ahogy a zsidók szerint, ‘ők is sokat szenvedtek’ a kommunizmusban!” - mondják.  De egyetlen ideológia, vagy politikai, forradalmi mozgalom sem tudott maga mögött annyi zsidó vezért és “ideológust”, mint a bolsevizmus.

Maga a “Tőke” írója Levy Mordechai (Karl Marx) egy talmudista rabbi fia volt. Irv Weitzman new yorki rabbi 1942-ben így nyilatkozott:

“Some people call it Communism - I call it Judaism!” (Néhányan kommunizmusnak hívják, én judaizmusnak hívom!)

 

       1920. február 8-án egy fiatal brit író ezt írta az Illustrated Sunday Herald-ban:

“Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában és az oroszországi forradalomban.”

 

Ezt Winston Churchill írta. Noha később eladta lelkét sokkal többért, mint harminc ezüstpénzért, igaz marad, amit írt a szovjet kommunizmus eredetéről.  Churchill kifejezte azt a döntő meglátást, hogy a zsidó kommunisták bűnei, amelyeket németek és oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az áldozatokban:

“A szovjet intézményekben a zsidó többség még meglepőbb. A terrorrendszerének túlnyomó, ha nem tényleg a teljességét zsidók képezték, a különbizottságok az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó nőkből álltak.

Ugyanez az ördögi zsidó többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején. Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen uralkodni tudott a legyőzött német népen.” [A Churchill idézet vége]

 

       Vicomte Léon de Poncins (1927) francia író könyvéből

 

 M. Cohen ezt mondta a ‘Harkovi Kommunista’ lapban (1919. április):

“Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a nagy oroszországi forradalmat zsidó kezek hozták létre. Képesek voltak-e a sötétségben élő, elnyomott orosz munkás és paraszttömegek arra, hogy levessék a burzsoázia láncait? Nem! A zsidó volt az, aki az oroszországi proletariátust az internacionalizmus hajnalához vezette, és aki nemcsak vezette, de még most is vezeti azt.

Ugyan igaz, hogy a Vörös Hadseregben nem szolgálnak zsidók katonaként, de a bizottságok és a tanácsok szervezete zsidókból áll. A zsidók derekasan vezették az oroszországi proletariátus tömegeit győzelemre.

Nem véletlen az, hogy minden szovjet intézmény választmányi tagjai döntő többségükben zsidók. Nem véletlen, hogy a zsidó szimbólumok, amelyekkel évszázadokon keresztül harcoltak a (keresztény) kapitalizmus ellen, most az oroszországi proletárok szimbólumai lettek. A vörös ötágú csillag átvételéről beszélek, amely hosszú ideig volt a cionizmus és a judaizmus szimbóluma. E jelkép mögött győzelem vonul, a paraziták és a burzsoázia halála.”

 

       Wayne McGuire, a Harvard Egyetem kutatója ezt írja:

“ Lenin, akinek zsidó nagyszüleje volt, ’zsidó származású’ volt az izraeli visszatérési törvény szerint. Emellett fajgyűlölő és soviniszta is volt, noha eszméit erről a veszélyes témáról erősen a háttérben tartotta, valószínűleg azért, mert ezek erőteljes ellentétben álltak a marxizmus feltett általánosságával. Lenin zsidó rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a szellemileg legkihívóbb feladatokat. Beismerte, hogy a kommunista terroristák élcsapatának legalább 50 százaléka zsidókból állt.” 

 

--- és ez, még csak a hatalmas jéghegy csúcsa!

 

 

„ÖTVEN-PÁR VASCIPŐ”

 

“Meddig tűröd még az agymosást

s meddig húzod mások jármát,

pusztuljon, ki nem életképes,

ki magyarnak állít bitófát!

Mutasd e rothadó világnak;

e faj, igenis élni akar, -

Ti megölni nem fogjátok soha,

mert főnixként felkel a magyar!” /Kovácsy J./

 

 

Bizonyos csoportok úgy gondolják, hogy mialatt a társadalom ‘öntöttvas-cipők’ és az állandóan ébrentartott ‘háborús bűnösség’ felett elmélkedik, addig nincs idő mással foglalkozni. Ezért ne lepődjenek meg, ha a magunkfajta üldözöttek is emlékeznek, akiknek sokkal több a tömegsírjuk, a mártírjuk és halottjuk!

Hová lettek eltemetve azok a magyar hadifoglyok, akiket az oroszok az 1945-ös budapesti ostrom után végeztek ki?

Kérdezzük az illetékes elvtársaktól, hogy hová lettek eltemetve az 1945-46-ban “háborús bűnösség“ címén kivégzett ártatlan magyarok ezrei?

Hová temették az 1946-ban kivégzett magyar miniszterelnököket, kormányhivatalnokokat, főtiszteket, tiszteket, csendőröket? Hová temették az ‘56-os Kossuth téri sortűz több-százas magyar áldozatait? Ki állít emléktáblát a Kádár által kivégzett 150 magyar fiatalnak, akiket börtönben hagytak addig, amíg el nem érték a 18. évüket, aztán agyonlőtték őket? Hová temették azokat a magyar fiatalokat, akiket az oroszok ‘56-ban a helyszínen végeztek ki? Ki állít emlékművet az ávósok húsdarálójával feldarabolt és a Dunába dobott magyar áldozatoknak?

Ki emlékezik meg a 40 ezer erdélyi magyarról, akik elpusztultak Romániában a Duna-Fekete-tenger csatorna építésénél? És folytathatnánk a felvidéki és délvidéki magyarok szomorú sorsával, akiknek -- csupán, mert magyaroknak születtek! -- nem szólnak lélekharangok, és nem állítanak emléktáblákat. Várjuk a magyar hősök és mártírok sírhelyeinek a megnevezését! Temetetlen halottak felett nem lehet rendszerváltást csinálni!

 

       [Népszabadság] - 2005-ben ötven-pár vascipőt terveznek felállítani a pesti rakparton, ami “az 1944-45-ben a Dunába lőtt emberekre emlékeztet”. Ha a főváros is jóváhagyja, és pénz is lesz rá, április 16-án, a holokauszt napján felavatják az emlékművet a Roosevelt tér és a Kossuth tér között. Azért lesz ötven-ötvenöt cipő kirakva, mivel “körülbelül ekkora csoportokban hajtották a folyópartra áldozataikat a nyilasok.” Az emlékmű mellé kerülő tábla háromnyelvű szövegét még ellenőrzi az MTA Történettudományi Intézete. A táblán ez a felirat szerepelne:

’A második világháborúban a nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt budapesti áldozatok emlékére.’

 

A felállításhoz szükséges tizenötmillió forintot közadakozásból gyűjtik össze, de jelentős állami támogatást is kapnak. [Ilyesmire mindig vannak milliók! -tj]

 

       [www.geographic.hu]  - “Szálasi Ferenc és nyilaskeresztes pártja hatvan évvel ezelőtt, 1944. október 15-én puccsal vette át a hatalmat. [sic!] A diktatúra idején a nyilasok, mielőtt a Dunába lőtték az embereket, levettették  velük a cipőjüket, és a náluk lévő értékes tárgyukat abba rakatták bele. PauerGyula emlékműve ezekkel az elárvult cipőkkel emlékeztet a zsidó, és a zsidókat bújtató nem zsidó áldozatokra.”

 

       [forrás: Magyar Hírlap]  - ‘A Mechon Simon alapítvány, amely a zsidó hagyományőrzésre nagy figyelmet fordít, támogatja a tömegsír-elméletet. A feltárás mellett áll a Honvédelmi Minisztérium is, mivel a feltételezések szerint magyar katonák maradványai is rejtőznek a rakpart alatt. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársa elmondta, a gyanú beigazolódása esetén a kegyeleti szempontok, azaz a halottak megtalálása és méltó helyre szállítása fontosabb, mint az infrastruktúra, így a rakpart burkolatát felbonthatják.’

 

Nemrégen a Traubi-szódás csalásról elhíresült budapesti üzletember új mesével jött elő, hogy ‘a dunai rakparton több mint húsz tömegsír lehet.’ Ezt mire alapozta? A hírharsonák nem közölték!

 

A TV viszont bemondta, hogy ‘egyes történészek szerint már 1946-ban feltúrták a rakpartot, és akkor sem találtak tömegsírokat. ‘

Annyit láthattunk csak, hogy az üzletember és népes kísérete Demszky polgármester irodájában ütötte fel a tanyáját.

A feltételezések szerint az újpesti rakpart alatt tömegsírok vannak, amiket a Hadisírgondozó és Honvéd Hagyományőrző Iroda készül feltárni. De szemtanúk visszaemlékezései alapján erősen gyanítható, hogy 1944 utolsó heteiben a Duna-parton nyilasok által sorba állított és legyilkolt áldozatokat a Duna jegesedése miatt a parton ásták volna el, az újlipótvárosi Szent István parktól a Vizafogóig húzódó szakaszon, Dobrai Lajos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára elmondta:

’tizenkét évesen láttam, hogy a nyilasok csoportosan lőttek le feltételezett katonaszökevényeket és a gettót elhagyó zsidókat.’                       

 

Nyílván ostobának néznek bennünket, mert még arra sem ügyelnek, hogy legalább logikai ellentmondás ne legyen ebben a műhírben. Szemtanúkról írnak, miközben csak egyetlen szemtanú jött elő, aki akkor 12 éves volt. Hatvan évig azt hazudták, hogy ‘ötvenezer zsidót öltek a Dunába’, ami testvérek között is egy kisebb város lakosságának a lélekszáma! Képzeljük el: 50 ezer test a Duna vizében!  

Lehetséges, hogy a regélők ezt képtelenségnek tartották, mert most kiderül, hogy ‘akkor jeges volt a Duna és parton temették el őket.’ (Így már sokkal hihetőbb!) Ez a bizonyos szemtanú vajon elmondta-e azt, hogy 1944 végén orosz és angol gépek köröztek a város fölött, bombáztak és lövöldöztek bizonyos célpontokra?

A 12 éves szemtanú némi ’kíváncsiságból’ éppen akkor a Duna-parton sétált? Egyedül? Amikor ostrom alatt mindenki pincében volt. Vajon milyen messziről láthatta ezeket a jeleneteket? Közelről? Távcsövön? Megengedték-e neki a nézelődést? Csupa fontos kérdés.

Az viszont igaz, hogy a gettót elhagyó zsidókat jogosan lőtték le, mert a gettóban védett helyen voltak. Miféle tevékenységben törték a fejüket a gettón kívül? Aki a védett, őrzött gettót akkor elhagyta az csak ellenséges szándékkal tehette ezt. Jellemző, a budapesti honatyák milyen hamar ugrottak az üzletember ötletére.

Az érem másik oldala

[részlet a kortárs Koós Kálmán: Voltunk, Vagyunk, Leszünk]

 

1944. október 15. után a fanatikusok és a tömegek fantáziáját egyaránt egyetlen kép izgatta: a háború és az ostrom. Az orosz az ellenség, de ellenség a zsidó is, aki az oroszokat várja, az orosz-felszabadításért imádkozik és drukkol.

A zsidó és a támadó vörös katona személye eggyé vált előttük. S mindazt a szörnyűséget, amit a bolsevista hordák elkövettek, a városban élő zsidóság testesítette meg a felizgatott, hipnotizált képzeletek előtt. A fanatikus és a tömegképzelet előtt pedig az elképzelt, felidézett kép kétségtelen valóságnak tűnik fel. Így aztán a háború és az ostrom minden borzalma, az éhség, a bombázások, a pusztulás és halál felelőssége ezek előtt az emberek előtt a zsidó nyakába szakadt. Még Kállay is elismeri, hogy a bombázások nagymértékben voltak felelősek az antiszemita (zsidóellenes) kilengésekért. Jaj volt tehát annak a zsidónak, aki nem ment a gettóba, hanem mint bujkálót elfogták.

A fanatikusok dühe – különös, de érthető – elsősorban a védett zsidók ellen irányult. Miért védettek azok? Hiszen éppen olyan zsidók, mint a többi, éppúgy a bolsevisták barátai és a védők ellenségei, mint a gettóbeli zsidók.

[Miért nem lehet védeni a magyar lakosságot, az akkor már javában fosztogató, nőket megerőszakoló, gyilkos felszabadítók ellen? - gondolhatták joggal - tj] Sőt ezek a gazdagabbjai, mert ezeknek volt még mindig 10-15 ezer pengőjük egy menlevélért, vagy útlevélért. A tömeg és a fanatikus előtt nincs okoskodás, meggondolás, diplomáciai kötelezettség, hanem érzelmei szerint cselekszik. Ez a magyarázata, hogy a védett házak rosszabb sorsra jutottak, mint a gettó.

Egyéb tényezők

Budapesten valóban igen sok zsidó bujkált: a zsidó történész Lévai Jenő szerint 25 ezer. A bujkálókat jogosan lehetett partizánoknak minősíteni, hiszen azért bujkáltak, hogy ne lehessen őket ellenőrizni. Ugyancsak Lévai írja, hogy az ilyen zsidók például befurakodtak a Prónay-különítménybe. Mi viszont tudunk arról, hogy a pártszolgálat soraiba is beférkőzött néhány, akik nem egészen helytelen okoskodással, ott érezték magukat a legnagyobb biztonságban, és hogy a gyanúnak árnyéka se merülhessen fel velük szemben, erőteljesen kivették a részüket a zsidóellenes akciókban.

A franciaországi magyar kommunistáknak későbben betiltott lapja, a „Magyar Szemle” írta egyik 1948-as számában, hogy ”a magyar ellenállók hőstetteket vittek véghez Budapest ostroma idején, amikor őrségen álló nyilasokat éjjel meggyilkoltak.”

Az esetleg aggályoskodó lelkű olvasókat azzal nyugtatta meg a lap:

       „ezeknek a patkányoknak a meggyilkolása nem volt bűn.”

 

Hogy ezek a magyar ellenállók a legnagyobb részt zsidók voltak, [és cigányok! - tj ] azt mondanunk sem kell, viszont az is világosan kitűnik, hogy a túloldal [i.e. az akkori szociáldemokrata-marxista ellenzék -tj] sem volt különb. A háború után a hatalom birtokában teljességgel be is bizonyította.

Szálasi Ferenc a partizán veszély elhárítására adta ki az úgynevezett felkoncolási parancsot, amelynek értelmében a többszöri felszólítás ellenére még mindig bujkáló zsidókat, valamint szabotőröket és szökevényeket a helyszínen kellett kivégezni. E parancsban nincs semmi rendkívüli. Még nem ostrom esetén is szoktak ostromállapotot elrendelni, amikor például kiadják parancsba az őrségnek, hogy

       ’aki a megengedett időn túl az utcán mutatkozik, vagy akinél fegyvert találnak, azt azonnal lőjék agyon.’

---

 

Odafigyel valaki, mit művelnek például a Bush-Blair megszállók Irakban vagy Ariel Sharon talajgyalui a Gáza Övezetben a honvédő ellenállókkal, akiket “terroristáknak” neveznek? Akik Magyarországon a második világháború idején együttműködtek az ellenséggel, azokat a mai meghatározásban nyugodtan nevezhetjük terroristáknak.

És itt szükséges idéznünk korábban még “magyar fajvédőből” közönséges hazaárulóvá lett Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai tervét:

 

       “Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János vezérőrnagy, Nagy Jenő őrnagy és Tarcsay Vilmos századossal együtt katonai programot dolgozott ki. A magyar honvédség részéről a kommunista párthoz való összeköttetést Pálffy Österreicher vállalta, aki biztosította Zsilinszkyéket, hogy tízezer katonát bocsát rendelkezésükre, ha arra sor kerül. A katonai terv megvalósításához szükséges muníciót Makkay Miklós a fűzfői Nitrogén-gyár vezérigazgatója adta volna. A  terv szerint ennek a tízezer embernek kellett volna biztosítani a korridort, amelyen át a Budapestet védelmező magyar és német csapatok között a szovjet hadsereg benyomul a főváros szívébe és átkaroló mozdulattal a védőcsapatokat támadta volna meg. Az akciót részleteiben is megbeszélték Malinovszki szovjet marsall budapesti ügynökeivel.” [Fiala Ferenc: Zavaros Évek]

 

Zsidó partizánok a háborúban

Akit érdekel a téma, az Internet közel 900 honlapja -- pro és kontra -- foglalkozik partizánokkal. Ezekből az egyik zsidó lapon ezt találtam:

[Internet: “eszmelet.tripod.com”] - A gettókba és táborokba zárt zsidók nem érték be passzív ellenállással. Földalatti szervezeteket hoztak létre, melyek célja a nácik elleni fegyveres ellenállás, és amennyire ez lehetséges volt, a zsidók megmentése. A Szovjetunió által 1939–40-ben annektált területeken a gettókban a földalatti tevékenység kezdeményezői a cionista mozgalom fiatal tagjai voltak. Sok gettóban több száz harcosból álló földalatti mozgalmat hoztak létre.

A fegyvereket a helyi lakosoktól szerezték be vagy a német fegyverraktárakból lopták. Házi készítésű gránátokat, tőröket és még néhány fegyvertípust pedig magukban a gettókban állítottak elő. A földalatti tevékenység kegyetlen volt és nagyon veszélyes. Veszélyt jelentett a gettó minden lakosára nézve, és fenyegette annak létét. A fegyveres földalatti szervezet kitudódása csak meggyorsította a gettó felszámolását.”

 

Nem kétséges, hogy az írások mindegyike azt bizonyítja, hogy a partizánok nagy része cionista volt, akiknem annak az országnak a szabadságáért harcoltak, ahol születtek, hanem kommunista illetve zsidó-cionista érdekekért. 

 

A ‘rendszerváltás’ sötét háttere

 

 

“A nagy ‘rendszerváltás’ csak maszlag

míg demokráciánk el van fojtva.

többnyelvű és másszokású csürhe

soraink közébe fészkelődve,

egységünk és hazánk ellen izgat!” /Kovácsy J./

 

 

A hazai HÍR-TV a közelmúltban kétrészes beszélgetést adott le Vass Csabával, az MSZP egykori elnökségi tagjával. Mivel a beszélgetés tartalma nagyon sok fontos - eddig ki nem mondott - kulisszatitkot árult el az 1989 körüli időkről, ezért vessünk pillantást a hallottakra.

A ravasz műsorvezető nem mutatta be a nézőknek a nyilatkozó korábbi múltját és azt sem, hogy most hol tevékenykedik. Ennyit a sajtóetikáról. Könnyű lenne a dolgunk, ha az Interneten lennének elérhető a ‘Ki kicsoda?’ hazai könyvek, de nincsenek. Sajnos a nyomtatottakból is sok név hiányzik, vagy fontos adatok hiányoznak egyes neveknél. Valószínű, hogy a nyilatkozó korábban az MSZMP valamelyik tudományos kutatóintézetében dolgozhatott és most is, ilyesmiben működhet. Ugyanis a globalizációról elmondott szavai arról győzték meg a hallgatót, hogy ő ennek az egyik jó szakértője.

 

A beszélgetés első részében arról értesülhettünk, hogy az 1989-ben alakult MSZP-t lényegében a pár hónappal korábban alakult "reformkörök" hozták létre. Ezek voltak azok az inkább fiatal értelmiségiek, akik úgy gondolták, hogy a súlyos múltú pártot csak átkozmetikázva, megreformálva lehet tovább vinni, miközben a gazdasági hatalmukat is megtarthatják. Akkor még nem volt világos, hogy a politikai hatalmukat hogyan szerezhetik vissza, hiszen akkor a megbukott kommunista rendszert élte meg mindenki.

 

Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az 1990-es új Antall-kormány megalakulásáig a tényleges és gyakorlati hatalmat még mindig az MSZMP birtokolta annak ellenére, hogy a pártosodást már engedélyezték. Vass Csaba is elmondta, hogy ezekben az időkben minden új pártba beépültek a kommunisták vagy az ügynökeik, és vagy vezető szerepbe kerültek, vagy bomlasztottak, zsaroltak. Tehát éltek a hatalmi, hálózati lehetőségeikkel. Az új pártok ezekre a lépésekre nem voltak felkészülve és beleestek ebbe a csapdába is.

 

Még az első részben tudhattuk meg azt is, hogy az új MSZP-nek akkor három szárnya volt. Az említett reformkörösök, az ortodox sztálinisták és a globalizmus elkötelezettjei. Az akkori kívülálló megfigyelő számára azonban nem derült ki az, hogy a pártvezetők közül ki melyik tábort képviseli, és milyen erőarányt képvisel ez a három irányzat?

 

Kikről volt szó? Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Szűrös Mátyás, Horn Gyula, Németh Miklós.

Ma már ezek a politikusok ennyi idő után más-más utat tettek meg, de az 1989-es szerepük még döntő volt. A felsorolt nevek a reformistákat és a sztálinistákat képviselték, mögöttük lévő táborral. Ugyanakkor Vass Csaba nem volt hajlandó megnevezni, hogy kik tartoztak a globalisták közé? Egyedül csak Békessy László volt pénzügyminisztert nevezte meg a Németh-kormányból.

 

Horn Gyula 1956-ban és 1997-ben

A nyilatkozó még kifejtette, hogy akkoriban a magyar modernizációs kísérlet a kommunista rendszer bukása miatt csődöt mondott, ugyanakkor az akkor már hozzánk is bejövő globalizmus egyszerre szakadt ránk. Ami a rendszerváltás amúgy is keserves folyamatát nem könnyítette meg.

A beszélgetés második része sokkal érdekesebb volt. Itt is a globalizáció különféle irányzatait emlegette, amelyek egymással is harcban vannak a világban és még nem dőlt el melyik irányzat lesz az uralkodó. (Harácsoló-irányzat, szociális irányzat, környezet-kímélő irányzat).

 

Lényeg az, hogy az MSZP-ben a globalista (idegen-kiszolgáló) irányzat kerekedett felül, de hogy hogyan, ez a legérdekesebb. Vass szerint az MSZP is bűnben fogant és felsorolta, hogy - szerinte - mi volt ez a három főbűn.

 

1. Amikor 1982-ben teljesen eladósították az országot, és az IMF-hez csatlakoztak.

2. Az 1989-es Háromoldalú Kerekasztal Tárgyalások, ahol az MSZMP saját képviselőit ültette az asztal másik oldalára és úgy folyt a látszategyezkedés.

3. Az 1990-es MDF-SZDSZ paktum.

 

A nyilatkozó szerint ezeknek a folyamatoknak volt köszönhető az, hogy a rabló-privatizácót már a 90-es évek közepén, "sokkterápiát " is alkalmazva levezényelték és létrejött nálunk a pária-társadalom (a jogfosztottak, kiraboltak széles tömegei), amit ő "roncstársadalomnak” nevezett.

Hogyan vették át az MSZP-ben az addig rejtőzködő globalisták a vezető szerepet? Hiszen akkoriban ők erős kisebbségben voltak a pártvezetésben. Úgy, hogy rátelepültek a két nagyobb irányzatra, a reformerőkre és a Horn Gyula mögött álló nosztalgiázó proli-rétegekre. Horn Gyula volt az, aki ügyesen meglovagolta azokat a lecsúszott, de kommunista nosztalgiában élő rétegeket, akik még mindig hittek a szocialista jelszavaknak és ígérgetéseknek. Horn Gyulának sikerült ezt a széles réteget megnyernie, miközben átjátszotta őket a globalista erők zsákmányának.

 Sajnos a nyilatkozóból a műsorvezető sem tudott többet kihúzni, pedig lehetett volna még rákérdezni fontos adalékokra.   (labor)

 

 

Zsidógyűlölet Oroszországban?

Oroszországban ötszázan írtak Ala tégia beadványt AZ Orosz főügyészséghez, hogy "vizsgálja felül AZ Allam területén Működő vallási éS nemzetiségi Zsidó szervezetek tevékenységét, SOT lehetőség szerint tiltsa is kell azokat", ugyanis szerintük azok törvénytelenül működnek, nemzetiségi gyűlölködést szítanak, es maguk provokálják ki AZ antiszemitizmust . Ezeket a zsidóellenes megnyilvánulásokat maguk AZ Izraeliták szítják különféle könyveikkel, tetteikkel, amelyek keresztényellenesek, SOT MEG a rituális emberöléstől SEM riadnak vissza. AZ esetek bíróságra is kerültek. AZ említett csoportok maguk Ellen szerveznek ellenséges megnyilvánulásokat, hogy azokat a hazafiak számlájára írják. A zsidók AZT szeretnék, ha az AZ emberek tömegesen veszítenék el vallásukat éS hitüket "olvasható a levélben.

A beadvány aláírói szerint, akik a Talmud gyűlöletkeltő szövegeire hivatkoznak,

 "A Világ Nagy része a zsidók Gazdasági éS politikai irányítása alatt működik éS felügyelete. Ezért a képviselők AZT kérik a főügyészségtől, hogy amennyiben bebizonyosodik a gyanújuk, UGY tiltsák egy Zsidó szervezetek működését, illetve vonják felelősségre azokat nem, akik hozzájárulnak ezek Állami támogatásához. A zsidók befolyása Oroszország életében aránytalanul meghaladja a lélekszámukat, a többi Nép rovására. "

A képviselők pár nap Mulva magyarázat Nélkül visszavonták a Nagy botrányt kiváltó kérelmet. A főügyészségen közölték: tartózkodás mellett érkeztek (sic) átnézni a beadványt. Izrael Moszkvai nagykövetsége kedden "AZ antiszemitizmus klasszikus példájának" nevezte a beadványt, ES intézkedésre serkentette a hatóságokat.

AZ oroszországi Zsidó hitközség vezetője szerint "sajnálatos, hogy EZ a kérelem eljutott a főügyészségig, hiszen EZ is bizonyítja, hogy ezeket a képviselőket több ezren támogatják kijelentéseikben. Szerinte EZ AZT mutatja, hogy az AZ Orosz Nép körében egyre Tovább nem egy fasizmus. "

Források: -------

Ha'aretz, 2005. január 25.

Magyar Nemzet Online

Orosz Paper Prints Tegye Of talmudi alapján Izrael

A Hoffman Huzal Dedikált, hogy a Freedom of the Press,

Investigative Reporting és revizionista történelem

Michael A. Hoffman II, szerkesztő

Azáltal, Michael A. Hoffman II

Copyright (c) 2005 által revisionisthistory.org

1-28-5

http://www.rense.com/general62/talm.htm

Jelentés szerint az izraeli sajtó, "Ha'aretz" (alább ábrázolt) egy hosszú, jól kutatott levél megjelent ezen a héten a befolyásos orosz sajtó, " Rus-pravoslavnaya " által aláírt 500 orosz újság szerkesztők, tudósok és értelmiség, amely összeköti a Talmud, hogy a kiutasítás a palesztinok. A dokumentum annyira kifinomult, hogy széles körben idézi a Shulchan Aruch és egyéb talmudi jog kódok, helyesen idézve ezek a "szent" szövegek, mint a népirtó hátteréül az izraeli vezető Avigdor Lieberman által terve tömeges deportálás ("átadás") az összes palesztinok. (Aki tud bocsátani e sorok írója egy teljes e dokumentum másolatának orosz vagy angol nyelven, kérjük, tegye ezt meg).

Azáltal, kifejezetten hivatkozva a Shulchan Aruch , az orosz szerzők kínáltak a standard dezinformációs trükk által használt rabbik és apologéták amikor válaszol kiteszi a talmudi gyűlölet. A rabbinátus hazugság, hogy az érdeklődő buta goj, és azt állítják, hogy "a Talmud csak vitasorozat", remélve, hogy a naiv goy nem tudja, a különbség responsora és minhag az egyik kezét, és a Mishneh Tóra és Shulchan Aruch a egyéb. Az utóbbi két alkotó Halachában amely mereven szabályozzák minden percben és minden intézkedést az élet egy figyelmes zsidó.

Az oroszok, a világ egyik legkiválóbb sakkozók, nem csökkent az adott szemantikai csapda, éppen úgy, mint sok amerikai van. Az amerikaiak gyakran beszámol e sorok írója, hogy a könyvem "zsidóság Télapó Istenek" nem lehet igaz, mert kiderült, a rabbik, hogy a Talmud "csak gyűjteménye nem kötelező vitákban."

Azt is vegye figyelembe az alábbi cikket, hogy az orosz-izraeli Natan Sharansky , aki szerint aUSAmédia, állítólag segítették vagy legalábbis inspirálta az írás George W. Bush második beiktatási beszédében a "szabadság", felszólította Vlagyimir Putyin, hogy "kezelni a szerzők a dokumentum keményen." Más szóval, Sharansky akar Putyin bírságot vagy bebörtönözni a szerzők kritizálják a Talmud. Itt van a "szabadság" példázza az amerikai-izraeli birodalom, a szabadságot, hogy elnyomja a szellemi kifejezése ellenségei a farizeusok. Közben minden elképzelhető elleni izgatás Krisztus és az igaz keresztények és a muszlimok elleni és Mohammed hagyjuk virágozni aUSA alatt Shibboleth "demokrácia" és a "harci terror".

Oroszországviseltetik a legnagyobb és ügyes az elemzők és a kritikusok a szabadkőművesség, a judaizmus és a cionizmus a világon. Nem csoda, hogy Russophobes, mint a John Birchers ösztönzik az okkult titkos társaság néven OTO (a dokumentált Craig Heimbichner ), míg bizonyos szegmensei katolikus "fatimai jelenés" hívők mögött, és támogatják rabbi Meyer Schiller. Mindkét csoportokat arra használnak fel, hogy megmozgat ellenOroszország mivel a legfőbb font gonosz a világ, az izraeliek és a szabadkőművesek, akik attól tartanak, hogy Oroszország, Egyedül a nemzetek között a Nyugat, megvan a lehetőség, hogy készítsen egy kormánynak, hogy egy napon forgat a hatalma az állam hivatalosan engedélyezi szabadkőművesség és a zsidóság .

Vérvád teszi a comeback-ban Oroszország

By Lily Galili   - - Haaretz - január 25, 2005

A vérvád vádolja a zsidók meggyilkolásában keresztények rituális célokra - a koncepció, hogy eltűnt az évenOroszország'S antiszemita lexikon - tette a visszatérés ezen a héten fontos középpontjában egy rendkívül heves antiszemita gyalázkodás, hogy tették közzé vasárnap az orosz újság Rus-pravoslavnaya .

A fundamentalista Pravoslavic papír, amely definiálja magát, mint "hazafias", futott írni azt kéri a legfőbb ügyész aOrosz Föderáció, Vladimir Ustinov, hogy vizsgálatot indít ellene minden zsidó szervezet az ország egész gyanújával elterjedésének uszítás és provokáló etnikai villongások.

A levél kéri, hogy szüntessék meg az állami támogatások e csoportok számára. A hosszadalmas dokumentumot aláírta 500 ember, köztük sajtó szerkesztők, tudósok és értelmiségiek. Ezeket aláíró csatlakozott 19 nacionalista tagjai az alsó parlament, az Állami Duma , a nacionalista Rodina (haza) párt, Vlagyimir Zsirinovszkij a Liberális Demokrata Párt Oroszország (LDPR) és az Orosz Kommunista Párt.

Annak ellenére, hogy a történet vette fel rádióállomások és vezető internetes oldalak orosz, nem volt hivatalos elítélését. A rágalmazó dokumentum fejezetekre oszlik olyan címek, mint "Az erkölcs a zsidó fasizmus", "Provocateurs és a People Haters" és a "zsidó agresszió, mint egy kifejezése dévajkodás."

"Nem vagyok egy pszichiáter, és nem tudok segíteni nekik, ha ők őrült", mondta Oroszország'S co-főrabbi,Berel Lazar, a válasz. "A legrosszabb lehetőség az, hogy ők normális, és hogy egy cinikus lépés választási célokra."

A vérvád, itt leírt, mint egy rituális gyilkosság a keresztény gyerekek már bizonyított a bíróság előtt, csak az egyik iránya a levél, amely a több ezer szavak hosszú és szövi a nyakatekert web a klasszikus vallási antiszemitizmus és a jelenlegi dömpingellenes -izraeli hangulat.

Az írók látni közvetlen vonal között Shulhan Aruch (Code of Jewish Law) és más halakhikus források idéznek bőségesen, és a transzfer programok által is osztott Yisrael Beitenu elnök Avigdor Lieberman. A levél közvetetten bírálja Putyin elnök és az állami bíróságok a politika próbál bárki megbízott antiszemitizmus és felbujtás vizsgálata nélkül követelések "valóságnak. Ezek a feltöltött beszélt az igazság, a levél azt állítja, és azok vádolják az antiszemitizmus volt semmi, de hazafiak.

Az írók él idézetek hagyományos zsidó forrásokból és a jelenlegi izraeli és a zsidó kiadványok. A fejezetben a zsidó oligarchák "pusztító ellenőrzéseOroszország'S gazdaság és a politika, a levél idézi zsidó írók Izraelés a Egyesült Államok, Valamint részleteket interjúk az oligarchák magukat.

Izraeli miniszter diaszpóra ügyek Natan Sharansky kifejezett sokk tegnap a heves antiszemita levél, mondván, hogy bár az aláírók képviselnek egy vékony szegmensét orosz társadalom, látens antiszemitizmus nyilvánvalóan súlyos veszélyt jelent ott.

Sharansky idézett Putyin azt mondta, hogy az antiszemitizmus nem csak veszélyt jelent hazája zsidóság, hanem veszélyezteti a stabilitást az ő rendszerét. Szerint Sharansky , bár népszerű antiszemitizmus beépült orosz kultúra, Putyin nézett a zsidókat, mint egy híd az új kapcsolatok a Nyugat, és a biztosított szabadságát zsidó közösségek is.

"Azonban Putyin okokból saját, éppen most meg kell erősíteni Oroszország'S nemzeti büszkeség "Sharansky mondta. "A probléma az, hogy abban a pillanatban elkezd játszani a nacionalista jelszavakkal, azonnal kapcsolja ki a legtöbb primitív előítélet."

Sharansky felhívta Putyin és az orosz parlament, hogy kezelje a levelet, és a szerzők élesen.

“Más” vélemények a kommunizmusról

 

 

Az 1917-18-ban, New Yorkban kiadott Jewish Communal Register (kiadó Kehilla, 356 Second Ave NY – 109. oldal) szerkesztősége a Kuhn & Loeb, Co. amerikai cég tulajdonosát Jacob Schiff üzletembert dicséri, amiért pénzzel segítette a Nagy Orosz Forradalmat.

 „Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az Orosz Forradalom a zsidó kezeknek köszönhető.” [H. Cohen: The Communist in Charkov, 1919. 04.12]

A zsidó származású Walter Rathenau (1867-1922) Németország egykori pénzügyi diktátora a Wiener Free Press 1909. december 25-i számában írja:

„Európa sorsát mindössze 300 egymást jól ismerő ember irányítja, akik szoros környezetükből választanak utódokat. Ezeknek a zsidóknak megvannak az eszközeik arra, hogy az általuk elfogadhatatlannak minősített államformákat megváltoztassák.”

A londoni Jewish World 1915. szeptember 22-i számában olvasható:

„Senkise mondhatja azt, hogy azért mert egy japán vagy hindu gyermek Angliában születik, akkor már angol. Ugyanez vonatkozik a zsidókra is.”

„Mi zsidó pusztítók, örökre megmaradunk pusztítóknak. Amit ti (keresztények) műveltek, nem elégíti ki a mi szükségleteinket és követelményeinket. Mi rombolunk, mert szükségünk van a saját világunkra.” [Maurice Samuel: ’You Gentiles]

   „Az előttünk lezajló világforradalom intézése kizárólagosan a mi ügyünk lesz. Ez a forradalom majd megerősíti a minden népek feletti világhatalmat.”  [Paris Jewish Magazine, Peuple Juif, 1919. 02. 08]

 

Bolsevista terror – zsidó bosszú A zsidóság érdekében „felszabadított”  Magyarországon magyarokat  visznek akasztani. „Ha a Szovjetunió győz, keresztény koponyákkal fogjuk kikövezni a budapesti körutakat!” Ez volt akkor a zsidó proletár-ortodox nacionalizmus szállóigéje, amit meg is valósítottak!

Nahum Sokolow cionista vezér 1922. augusztus 27-én a Carlsbad-i Konferencián kijelentette:

„A Nemzetek Szövetsége (az ENSZ előfutára – tj) zsidó elgondolás, amit huszonöt éves harc után végre sikerül létrehoznunk. Jeruzsálem egy napon majd a világbéke központja lesz. Mindazt, amit mi zsidók 25 éves kemény küzdelemmel megvalósítottunk, azt halhatatlan vezérünknek Herzl Tivadarnak köszönhetjük.” [Idézte a New York Times, 1922. 08. 28.]

„Csőcselék által valaha elkövetett legragyogóbb cselekmény Krisztus keresztrefeszítése volt. Micsoda szellemi képesség kellett ehhez! Ám a csőcselék hibázhat is. Ha engem bíztak volna meg Krisztus kivégzésével, akkor másként cselekedtem volna. Ugyanis átvitettem volna őt Rómába, hogy az oroszlánok elé dobják eleségnek, mert ugyebár vagdalt húsból soha senki nem tudott volna megváltót faragni.” [Ben Hecht író: The Jew in Love]

 „A nemzetiségeknek el kell tűnniük, a vallást el kell nyomni. De Izrael nem tűnhet el, mert ez a kis nép Isten választott népe.”[Adolphe Crémieux, a Nemzetközi Izraeli Szövetség elnöke. Idézte a párizsi „Les Archives Israelitées” 1861. 11. 25.]

Reinbold Niebur zsidó tanár 1934. október 3-án New Yorkban tartott előadásán mondta:

„A marxizmus nem egyéb, mint a zsidó jövendölés egyik formája.”

Dr. Chaim Weizman: „Great Britain Palestine and The Jews” c. művéből:

„Zsidók vagyunk és semmi más, nemzet vagyunk egy nemzeten belül.”

     Bernard Lazare:  ‘Az Antiszemitizmus és annak okai’ c. 1894-ben, Párizsban megjelent francia nyelvű könyvében írja: „a zsidó szellem egyértelműen forradalmi és akár tudatosan akár nem, egyéniségében a zsidó mindig forradalmi marad.”

1942. december 8-án, a Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress) egykori elnöke Chaim Weizmann:

“Mi nem tagadjuk, és nem félünk az igazságot megvallani, hogy ez a háború a mi háborúnk, és amely a zsidóság felszabadulásához fog vezetni. Kijelentjük, hogy a Szövetségesek győzelme nélkülünk elképzelhetetlen. Minden frontnál erősebb a mi frontunk, a zsidóság frontja. Ehhez a háborúhoz nemcsak a mi összes pénzügyi segítségünket adjuk.

A győzelem biztosítása legfőképpen az ellenséges erők gyengítésére, azoknak a saját országunkban való szétzúzására, az ő belső várukban való ellenállására épül fel. És mi vagyunk a trójai faló az ellenség várában. Az Európában élő sok ezer zsidó az ellenség megsemmisítésének a legfőbb tényezője.” 

 

Mi lett a 476 szovjet Gulág sorsa?

… és a „kisstílű viták”

 

„Az antiszemitizmus nem egyéb, mint valamely zsidó-csoport által, a nem-zsidóban előidézett ellenséges magatartás. A zsidó-csoport [az idők során] valósággal gyarapodott, prosperált a világon iránta tanúsított örök elnyomáson és ellenségeskedéseken.” Einstein, Collier’s Magazine, November 26, 1938)

 

http://www.memo.ru/history/NKVD/GULAG/maps/ussri.htm

A hadifoglyok és az elhurcolt magyarok tragikus sorsa

A Szovjetunió hadifogolyként elhurcolt 325 ezer honvédet és 295 ezer polgári személyt. A szovjet fogságba került magyarok összlétszáma 620 ezer volt. ezekből a Szovjetunió hazaszállított 1945-48 között 251 ezer személyt. Bizonytalan maradt a megszállott területekről származó 150 ezer magyar sorsa. 1950 kezdetén még 219 ezer személy hiányzott és a Szovjetunióban lévő hadifoglyokból életben volt még valószínűleg 100 ezer ember. A szovjet-orosz katorgákban, kényszermunkatáborokban feltétlen bizonysággal elpusztult azonban 120 ezer személy. [Hídfő, Trianoni Almanach, 1960]

 

Dr. Padányi Viktor: 

„Magyarországon 200 ezer halott felett 470 ezer megbecstelenített, vérbajjal fertőzött asszony és leány nyöszörgött orvosságért. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént. Németország, Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán porbazúzva kapitulált a pénz hatalma előtt. Korábban tíz szabad ország egy tizenegyediknek az uralma alá került, s ezzel az Atlantic Charter „eszményeiért” folytatott keresztes háború 59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával végetért.”

 

Májusban, a második világháború végének a 60. évfordulóját ünnepelték azok, akik a legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak véréből!

És a kommunista-ellenes hazafiak tízezrei, akiket a háború végén Anglia és Amerika visszatoloncolt a kommunisták bitófái alá? [lásd Tolstoy: The Minister and the Massacres, az Angliában betiltott könyv!]

 

1941 - Az ukránok tömegmészárlása

Kik voltak ezért a felelősök? Természetesen az NKVD pribékjei. A John Demjanjuk-per izraeli védőügyvédje, Yoram Sheftel az ukrajnai Simferopolban járt 1990-ben, a KGB központjában:

“A jobboldalon állt egy kőtábla, amelyen vagy harminc bevésett Simferopol-i KGB-ügynök neve olvasható, akik elestek a “nagy hazafias háborúban”, ahogy a szovjetek nevezik a második világháborút. Megdöbbenéssel és felháborodva olvastam a neveket: az első Polonski és az utolsó Levinstein, és ezek között a Zalmonowitz, Geller, Kagan, valamennyi zsidó. A zsidó ifjúság legjobbjai Oroszországban, a cionizmus bölcsőjében, eladták magukat és a lelküket a Vörös Ördögnek.” [Yoram Sheftel, TheDemjanjuk Affair: The Rise and Fall of a Show-Trial, Victor Gollancz, London 1994. p. 301]

 

“Mint zsidót, engem egy egészen más kérdés érdekel: Miért volt olyan sok zsidó az NKVD-MVD nyomozók-vallatók között — beleértve a legkegyetlenebbeket? Fájdalmas kérdés részemre, amit nem kerülhetek el.” [Yevgenia Albats, The State Within a State: The KGB and its Hold on Russia,Past, Present and Future, 1994, p. 147.]

 

Európában, Oroszországban és Közép-Kelet-Európában a második világháború 60. évfordulóját ünneplik. Kérik a bocsánatokat a „hatmillió zsidó tervszerű elpusztításáért”, ad nauseam ismételgetik „a nácik által elnyomott népek és nemzetek felszabadulását,” és a világra szabadított „boldog világbékét”.

 

Megtudtuk 1989-ben, hogy a hibát tulajdonképpen a Párt követte el, mert rosszul értelmezte Lenin bölcsességét, amibe nyilván beletartozott a 476 Gulág is. A szovjet paradicsom szétbomlott, a berlini fal sincs többé, az Andropov-növendék Gorbacsov jött és ment… s most már San Franciscóban hirdeti Lenin és Trockij bölcsességét. Jelcin, a vodkásüveg mellett próbálta újraéleszteni a népidemokráciát. Aztán itt van Vlagyimir Putyin, ex-KGB főnök, aki úgy lett szalonképes, hogy „átgombolta a mentét” és új életet lehelt a volt szovjet titkosszolgálatba.

Pufajkás Horn Gyulát kitüntették a szabadkőművesek Németországban, miután a határon ünnepélyesen elvágta a vasfüggöny szögesdrótjait. Itt már mindenki sejtette, hogy „A kommunizmusnak vége van!” – hirdette elsőnek Habsburg Ottó főherceg, aki megrendeztette az első európai pikniket, és Orbán Viktor is„agyagbadöngölni” készült a kommunistákat. De még eddig senki – beleértve a bocsánatkérőket! — nem követelte, ellenőrizte a szovjet haláltáborok felszámolását, a rabok kiszabadítását illetve kártérítésben való részesítését. Mi lett a 476 szovjet Gulág sorsa?

 

Gyurcsány Ferenc budapesti miniszterelnök a valóságot mondja, hogy „az új nemzedék csak mesékből és elbeszélésekből ismeri a múltat”, meg többek között a Nobel-díjas Kertész Imre és Elie Wiesel regényeiből!  -- így lett ez megtervezve kérem. Az igazi történelemnek csak kőbevésett, törvényileg védett egyetlen változata lehet, az ő változatuk. Vagy ezekről nem illik beszélni? A kanadai rádió hírszolgálatában éppen ott vágják le a szöveget, amikor a bemondó a szovjet megszálló hordák által asszonyok, gyermeklányok és nagymamák tízezreit megbecstelenítő bűncselekményeiről szólt volna! Képzeljük már el, hogyan hangzott volna a kellemetlen igazság a rádió hullámain, amikor a kanadai Adrienne Clarkson [1], a kanadai miniszterelnök Paul Martin és liberális sleppje ott ünnepel együtt azokkal, akiknek 100 millió ember köszönheti a halálát? 

Ugye, mert éppen főleg most hangulatrontó az ilyesmiről beszélni! Mindaddig, amíg egymásután épülnek a holocaust-múzeumok, Gulágokról, kínzókamrákról, a kommunizmus 100 milliós áldozatáról nem lehet szó. Nekik nem szólnak lélekharangok, nem épülnek múzeumok, és rádióműsorokban kivágják a „kellemetlen” tényeket.

 

A Gulágot eredetileg Oroszország egyik, a Nyugat által pénzelt legátkozottabb diktátora, Vlagyimir Iljics Lenin alapította az 1920-as bolsevik-években. A 476 büntetőtábor hálózat Oroszország területén működött a kietlen szibériai síkságokon és a Szovjetunió távolkeleti térségében. A legismertebb volt az 1931-1953 között működtetett Kolyma-i 100 tábort magába foglaló Gulág-hálózat, amely hatszor akkora volt, mint Franciaország területe. Itt hárommillió ártatlan ember vesztette az életét. Vajon itt hány magyar testvérünket vitte el a halál?

 

Eric Margolis kanadai újságíró:

„A háború végén 15 millió németet kiűztek őseik kelet-európai hazájából, 3 millió német elpusztult és 2 millió német nőt megbecstelenített a Vörös Hadsereg.”  [www.torontosun.com]

 

Számonkérés? A zsidóság bocsánatkérése, amiért a háború után a szovjetek által „felszabadított” országokban mindenütt ők vették át a vezetést, belügyi tárcákat és a titkosszolgálatokat?

„Auschwitz után csakis őket illette a hatalom” – írja könyvében az amerikai Charles Gáti egyetemi tanár. Bocsánatkérés a cionistáktól, amiért erőszakkal összeszedték a zsidóságot, hogy Erec Jisroelt minél előbb benépesítsék, amihez a Führer segítségére volt szükségük? 

 

Az is igaz, hogy mindenkit nem vihettek el. Izrael állam alapítója és a neves cionista államférfi, Izrael első miniszterelnöke David Ben Gurion szerint:

“A holocaust-túlélők a legalacsonyabb erkölcsű emberi források. Hogyan lehessen velük cionista államot létrehozni?”

Vlagyimír Jabotinszky főcionista, katona és újságíró kijelentette 1936-ban:

“Nekünk nem az a dolgunk, hogy kiválogatott embereknek Palesztinában otthont építsünk, vagy államot népünk egy kevés részének. Erőfeszítéseink célja megszervezni a tervszerű tömeges zsidóság elszállítását azokból az országokból, ahol élnek.” [The New Judea, a Zionist Organization of England hivatalos folyóirata, 1938. április]

 

1990 után miért maradtak el a hágai nemzetközi bíróság ítélkezései, számonkérései? És az emberek millióit megemésztő Gulágok? Amiről nem beszélünk, amiről nem írunk az nem történt meg, mert már régen, nagy csendben a szőnyeg alá sepertük. De megtörtént mindaz, amiről Spielberg-filmeket, és „dokufilmeket” készítenek Hollywoodban, történelemkönyveket adnak ki az „üldözött kisebbség” könyvkiadói! Mivé lett a Kun-Kohn Béla, Rákosi, Péter Gábor-Auspitz Benő, a „körmös-Bauer” véres emléke? Ó kérem, ők nem voltak zsidók, mert hűtlenek lettek a vallásuk iránt.

 

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a holokauszt emléknapja alkalmából beszédet mondott az „auschwitzi Életmenetében”

„(…) De itt látom az új generációt. Itt látok tizen- és huszonéves fiatalokat, akik, legföljebb ha mesékből, szülők, ismerősök, rokonok meséiből, visszaemlékezésekből, filmekből ismerik mindazt, ami történt, de továbbviszik, és azt kérem tőlük, hogy vigyék is tovább. Meséljék el, meséljék el ők is, hogy ott maradjon nagyon mélyen közöttünk a legborzasztóbb tudás, hogy az ember tud borzasztó is lenni. Mert ha elviszik magukkal, hogy ha nem engedik, hogy semmivé váljon, akkor talán ez lehet majd a legerősebb közös immunrendszerünk. Az emlékezet és a tanulság.

Aki Auschwitzot megtagadja, az nem egyszerűen holokauszttagadó, hanem jövőtagadó. [És aki a Gulágokat elhallgatja? -tj] Védjük meg ezt a jövőt, védjük meg gyerekeinket, védjük meg emberségünket. Egy bűnbánó és gyászoló honfitársuk áll most önök előtt, egy túlélő magyar, egy túlélő európai hajt fejet magyarok, európaiak, magyar és európai zsidók előtt. És önök, és a mi szeretteink emléke előtt. Bocsássanak meg mindnyájunknak.” [2]

 

Ellenben mégis vita tárgya lett, főleg amikor a második világháború eseményeit meghamisítva tálalják a világ elé, kihagyva és elhallgatva olyan tényeket, amelyek még számos zsidó revizionista történész műveiből is (!) a nyilvánosság elé kerülnek, a gyökerében rázzák meg a hazugságokat.

Emléklapot kaphattak a büntetlen előéletű magyar állampolgárok, a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének, illetve a Magyar Nemzeti Ellenállók Szövetségének ajánlása alapján, akik az 1939.szeptember 1 és 1945. május 9-e közötti időszakban Magyarországon a fegyveres vagy civil antifasiszta ellenállási és partizánmozgalomban tevékenyen részt vettek. Ez mintegy 250 embert érinthet, akik közül, most 19-en kapták meg az Emléklapot Gyurcsánytól. Az Emléklap mellé jár a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék is, amellyel a kitüntetettek nyugdíja 110 ezer forintra emelkedik. [3]

 

Tehát azok a kommunista partizánok kapnak állami kitüntetést és zsíros 110 ezer forintos nyugdíjat, akik a nemzet nyakára segítették a szovjet elnyomókat! Kik ezek a partizánok? Melyik nemzethez tartoznak? Melyik ország kisebbségének az érdekeit képviselték?

 

„Az antifasizmus nem baloldali vagy jobboldali. Az antifasizmus dolgában érdektelen, hogy az antifasiszta-koalíció tagjaként a Szovjetunió később milyen szerepet játszott az európai történelemben és a magyar történelemben. Ezt meg kell vitatni, ráadásul ez a szerep vitatható szerep.” - mondta Gyurcsány Ferenc budapesti gyászminiszterelnök, akitől nem várhatjuk el, hogy tudja: Magyarországon sohasem volt fasizmus! Dehát ezt a szót mindenki használja, és különben is olyan remekül hangzik.

 

Az Izvesztyija c. moszkvai lap 2005. február 18-i számában Gyurcsányt dicsérte, akinek Putyinnalfolytatott tárgyalásáról számolt be:

„Putyin a maga módján megbánást mutatott a Szovjetunió ’56-os fellépése miatt,” [de nem az 1945-ös rablások, barbár gyilkosságok miatt! A nemi erőszakot be kell tudni a hazafias háború vívmányainak – Tóth J.]

 

Putyin „A nagy hazafias háború”-nak nevezte a második világháborút, amelyben „népünk nemcsak megvédte a hazát, de egyben 11 európai államot is felszabadított.” - Ezért mondja Gyurcsány: - ‘nem engedem, hogy kisstílű viták tárgya legyen a tény. Magyarországot a szovjet csapatok a második világháborúban felszabadították.”  

 

Most ha ebben valaki kételkedni merészel vagy egyáltalán ellenzi a „történelmi népmeséken nevelkedett” Gyurcsány miniszterelnök kijelentéseit, akkor az megérett a Gulágra. Valamikor még nem is olyan régen, ha valaki szót emelt a népidemokrácia ellen, azonnal az Andrássy út 60 pincéiben vagy elmegyógyintézetben találta magát. Napjainkban más lett a divat az újdonsült demokráciában: „fajgyűlölet és fasizmus” miatt üldöznek magyarokat! „Szeresd, sőt imádd és tiszteld a magyarfaló cigányt és cionistát.” Hát így nézünk ki! Akkor népnevelésre volt szükség, és a jelek szerint ma is. A történelem megismétlődik.   Tóth Judit

 

------------

1. Her Excellency the Right Honourable Ad-rienne Clarkson, C.C., C.M.M., C.O.M., C.D., GovernorGeneral and Commander-in-Chief of Canada

2. Magyar Távirati Iroda, 2005.05.05

3. MTI  2005. 05. 8.

 

Zsidók és a kommunizmus

 

Szolzsenyicin a kommunistákról

"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

Az irodalmi Nobel-díjas, mélyen vallásos orosz író 8 évet töltött a sztálini börtönökben és gyűjtőtáborokban.EGYÜTT - Oroszok és zsidók a cári birodalomban című két kötetes hatalmas műve már magyarul is olvasható, amelynek jelentősége a Gulag Szigetcsoport című dokumentum regényéhez hasonló. Mindkét mű kötelező olvasmány!

 

---

A kommunizmus és a szocializmus bölcsőjét zsidó gondolkodók őrizték

 

A zsidó Felix Teilhaber 1919-ben:

 „A szocializmus egyértelműen zsidó eszme, hiszen bölcseink évezredekig hangoztatták. Engem úgy neveltek, hogy zsidó embernek kötelessége a szociális jogokért való harc, haladónak és szocialistának kell lennie. A mi hitünk mindig a szocializmus volt.”

 

Kurt Eisner mondta 1908-ban, hogy „a szocializmus hite lesz a kivezető út a siralomvölgyből és a földi sors reménytelenségeiből."

Leo Rosenberg 1917-ben a proletáriátust, mint „világmessiást” dicsőíti. Kérdezzük: milyen mértékben képviseltette magát a zsidóság a forradalom vezetői rétegében? A „Bolsevik Politikai Bizottságban” volt: Sztálin, Lenin, Leo Trockij, Leo Kamenyev, Grigorij Zinovjev és Grigorij Szokolnikov. 1917-ben a Forradalmi Központi Bizottság 21 tagja között 6 zsidó származásút találunk, ami 28,6%-ot jelent. A zsidók magas részvételi aránya nemcsak a Szovjetunióra korlátozódik.

Ferdinand Lassalle is zsidó volt, mint Eduard Bernstein és Róza Luxemburg. 1924-ben Németországban a Kommunista Központi Bizottság hat vezetője között négy zsidót találunk. Ez kétharmados arányt jelent.

Bécsben a 127 „Ausztro-Marxista” közül 81, tehát 60% zsidó. Magyarországon a 48 népbiztos között 30 zsidó. Ugyancsak szokatlanul magas a szovjet Cseka-titkosszolgálatban a zsidók aránya.

Míg a zsidóság 1934-ben a Szovjetunió lakosságának csak 2%-át tette ki, addig a Cseka vezetői között a százalékos arány 39-et mutat. Az oroszok aránya a Csekában csak 36% volt, míg az ukránoknál 75%-ot tesz ki a zsidó csekisták száma.

Zsidónak lenni a Szovjetunióban nemzetiségnek számított

A orosz cár és családjának meggyilkolását a zsidó Jakob Szverdlov adta ki parancsba, amit a zsidóKaimovic Jurovszkij II. Miklós cáron saját kezűleg hajtott végre. Továbbá kérdéses marad, hogy a zsidók valójában a kommunista mozgalom mellék-, vagy főszereplői voltak, amelyek közül utóbbi Leo Trockijt a Szovjetunióban és Kun Bélát Magyarországon illeti.

A kommunista Franz Koritschoner: ” Egy eszméért hazudni, lopni, sőt még gyilkolni is, ez bátorság, ehhez nagyság kell”.

1917-ben Grigorij Zinovjev kijelenti: ”100 millió oroszból 90 milliónak mellettünk a helye. A maradék számára semmi üzenetünk sincs, őket ki kell irtani”

Mojsei Volodarszki: „ A forradalom érdeke a burzsoázia teljes fizikai megsemmisítése.”

 Arthur Rosenberg 1922-ben: „A szovjethatalom kötelessége megbékélhetetlen ellenségeinek hatástalanítása.”

A Lenin-család nagy titka

Anna Iljicsevna Uljánova-Jelizárova pártmegbízatásként gyűjtötte az anyagokat a Lenin-életrajzhoz. Ehhez, a levétárakban kutatott és széles körű levelezést folytatott. Kiderítette, hogy az Uljanov-családban többféle vér is keveredett. Az anyai nagymama részéről német és svéd, az apai nagymama részéről pedig kalmük. Egyetlen más olyan felfedezésre akadt a hűséges nővér, amelyről élete végéig hallgatni volt kénytelen. Nem szólhatott az anyai nagypapáról, Alexander Dimitrevics Blankról.

Egy moszkvai újságírónőnek 1992-ben sikerült bepillantania a szigorúan titkos dossziéba. Így rábukkant két árva fiúra, Alexander és Dimitrij Blankra, az 1820-ban keresztény vallást felvett két zsidó gyerekre. A fiúkat még Ábel és Izrael néven anyakönyvezték.

Ezeket az adatokat Lenin nővére a leningrádi rendőrségi irattárban találta meg, 1924 őszén. Csupán nyolc esztendő elteltével merte erről Sztálint értesíteni. Felhívta a figyelmét az erősödő zsidógyűlöletre, amely akkor már a párttagok között is felütötte a fejét, s arra a meggyőződésre jutott, hogy 'felfedezésének közzétételével küzdeni lehetne a zsidógyűlölet ellen, hiszen Lenint az egyszerű emberek milliói istenítették'. Sztálin tömör rövidséggel válaszolt: "A jelenlegi helyzet erre nem alkalmas és nem illik erről fecsegni." /A cikket otthon is közölték 1992-ben/ +++

 

IDÉZETEK

• "Egyesek úgy hívják: marxizmus, én úgy hívom, hogy judaizmus."    [A magyarajkú Stephen S. Wise, The American Bulletin, 1935. 05.15]

• "A zsidók Oroszországban teljes egészben voltak felelősök a forradalom kirobbantásért." [Angelo S. Rappaport The Pioneers of the Russian Revolution, p.250. Stanley, Paul and C. London, 1918]

• "Sok zsidó bolsevista. Ez a jelenség magában a mozgalom szellemében keresendő, ami egybehangzik a judaizmus legmagasabb elgondolásaival." [Jewish Chronicle, London 1919. 04.4.]

•"A judaizmus nagy eszméi szerint az egész világot zsidó tanítások fogják behálózni, és a nemzetek nagy Univerzális Testvériségének megvalósításával -- ami tulajdonképpen egy még nagyobb judaizmus -- az összes faj, vallás eltűnik." [The Jewish World, 1883. 02. 09.]

• "A bolsevista forradalom zsidó elégedetlenségből fakadó, zsidó lángeszmék munkája volt, amelynek a célja új világrend megvalósítása. Ami Oroszországban olyan kitűnően megvalósult, hála a zsidó gondolkodásnak, ugyanazzal a zsidó ésszel és erővel valósul meg a nagyvilágban." [The American Hebrew, 1920. 09. 10]

 

 Templomból istálló, és a kommunizmus ’zsidó üldözöttei’

 

Miután a szövetségesek Jaltában Sztálinnak ajándékozták Közép-Kelet-Európát, valóságos pokol szakadt a térség népeire. Más véleményen van azonban egy kisebbség, amely a szovjet hordának a mai napig «a felszabadulásért» hálálkodik. Értük történt-e hát a háború? Miattuk pusztultak ártatlan milliók? Ma pedig szemrebbenés nélkül hirdetik, hogy ők «egyaránt szenvedtek a nácizmus és kommunizmus alatt», közben vallják, hogy «Magyarországra csak 1945 után ragyogott fel az igazi szabadság napsugara.» -- Nincs itt valami borzasztó ellentét?

Másokat az ÁVH véres pincéi vártak, halálra kínzatásuk után pedig jeltelen tömegsírok vagy a dunaparti Húsdaráló gépezete tüntette el őket úgy, mintha nem is léteztek volna e világon.

Az 1990-es hatalomátmentés után valaki otthon megkérdezte, hogy Rákosi és Kun Béla miért gyűlölték a magyarokat, talán, mert zsidók voltak? Mire a válasz, éppen a Dohány utcából jött: «Rákosi és Kun Béla megváltak a zsidóságuktól, nem gyakorolták a zsidó vallásukat, ők kommunisták voltak.» … Hm!

 

A szovjet követség jogtanácsosa, a Budapesti Izraelita Hitközség (BIH) szertartásügyi elöljárója,Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, akit közéleti tevékenységéért 1975-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki, Dr. Seifert Géza, (1) a MIOK (Magyarországi Izraeliták Országos Képviselete) elnöke. Róla semmiképp se mondható, hogy hűtlen lett a zsidóságához és nem gyakorolta a judaizmust!

 

Íme Seifert Géza nyilatkozata, (az idegen szavakat kék színnel jeleztem):

«Magyarországon 1945 után nem volt zsidóüldözés!»

“Lehetséges, hogy egyesek még mindig antiszemiták, az antiszemita jelenségek netán előforduló megnyilvánulásai ellen azonban kormányzatunk intézményesen, preventív és represszív módon küzd. A megelőzés, amely kizár mindenfajta antiszemita uszítást, filmjeinkre, könyvkiadásunkra, a sajtóra és az iskolai oktatásra vonatkozik. S ha valakit elkövetett antiszemitizmussal vádolnak, azzal szemben megtorló intézkedést foganatosítanak, s mint bűncselekmény elkövetőjét börtönbüntetésre ítélik.

Ismétlem: a magyar zsidóság, mint felekezet, ragaszkodik ősi zsidó vallási tradícióihoz, s amellett, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozik, a magyar államnak egyenrangú polgára. Izraelita vallású magyarok vagyunk, magyar állampolgárságunkat jól összeegyeztetjük zsidóságunkkal. Hittel és meggyőződéssel mondhatom: mindannyian részt veszünk a Hazafias Népfront programjában meghirdetett magyar nemzeti egységben, és közösen fáradozunk országunk gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésén. A célok egyszerűek. Olyan társadalmat épít népünk, amely megszüntette az embereknek világnézetük, fajuk, felekezetük szerinti hátrányos megkülönböztetést és következetesen küzd a békéért.

A fővárosban élő zsidóság -- amennyiben elkerülte a deportálást -- megmenekült, a gettót, ahol 70 ezer ember volt bezárva, az utolsó percben, 1945. január 18-án a szovjet hadsereg felszabadította. Az ország felszabadulását követően megszűntek a zsidókkal szemben a fasizmus idején alkalmazott diszkriminációk, hátrányos megkülönböztetések. 1948. decemberében került sor a magyar állam és a magyar zsidóság közötti egyezmény megkötésére. Ez az egyezmény biztosította és biztosítja ma is — az izraelita hitfelekezet részére a legteljesebb vallás- és lelkiismereti szabadságot s az ősi tradíció fenntartásának minden lehetőségét. Ezt az elvet generálisan 1949. augusztusában a Magyar Alkotmány is megerősítette. Kulturális életünk eleven. Könyvkiadásunk említésre méltó...”   

-- «A magyar zsidóság 1971-ben». Magyar Hírek, 1971. 05. 15.

 

Andrew Handler: «The Holocaust In Hungary», (1982 Alabama) című angol nyelvű könyvében külön fejezetet szentel Seifert Gézának, amiben gyakorlatilag a fentieket elmondja.

 

Amennyiben a Seifert-nyilatkozat nem lenne elég, íme Andrew Handler «Red Star, Blue Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist Hungary (1948-1956)» /2/ --Vörös Csillag, Kék Csillag: zsidó diákok élete a kommunista Magyarországon (1948-1956).

 

   /Magyar fordítás tőlem az előszóból--tj/ - «Magyarországon a kommunizmus legsötétebb éveiben, akik e könyv megírásában résztvettek, nehézségek nélkül megtarthatták a szólásszabadságukat, és szabadon élhettek, megőrizhették magukban a zsidó nemzeti tudatot. Az előszóban a szerkesztők végigvezetik a kommunizmus fejlődését, kialakulását a háború utáni Magyarországon. Bemutatják a zsidó közösség vezetőinek megkülönböztető (distinctive) jellegét, a zsidó vezetőség és a kommunista hatóságok közti viszonyt, és feltárják a zsidó diákok akkori mindennapi életében tapasztalt nehézségeket. A második részben 17 férfi és nő, valamennyien a holokauszt túlélői, akik bátran, eltökélten, leleményességel néztek szembe a kommunizmus veszélyével, s ki-ki a maga módján azért harcolt, hogy megtartsa társadalmi és vallási önazonosságát.»

 

A könyv sajnos már nem kapható, de talán használt állapotban még néhány fillérért lesz majd, aki szívesen megválik a műtől. Pedig nagy kár, mert ezek a nyilatkozatok értékes vallomások* lehetnének abban a tekintetben, hogy a magyarországi zsidók miért ragaszkodnak a dajkameséjükhöz, miszerint ’sokat szenvedtek a kommunizmus alatt’. Egyszerre kettő nem lehetett. A fenti kis szöveg két részre osztható: /1/ a zsidók szabadon élhettek, szólásszabadságuk is biztosított volt, /2/ nehézségeik a mindennapi életben. Most akkor szenvedtek vagy jó sorsuk volt? Nincs itt valami nagy ellentmondás?

 

A Regnum Marianum, 1930 körül

Magna Domina Hungarorum

«Felszentelése 1931. június 14-én történt, Serédi Jusztinián hercegprímás közreműködésével. A Regnum Marianum (magyarul: Mária Országa) a kommunista diktatúra által lerombolt templomok egyike. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét, az építést kezdeményező szervezetről kapta. A kommunista diktatúra 1951-ben Sztálin születésnapjára szánt ajándékként leromboltatta. Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétverték a tömeget, és a templomot felrobbantották.

 

A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna. A lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a szocialista emelvény, majd a Tanácsköztársaság szobra.» /3/

 

   Valaki megkérdezte az Interneten:

«… miután a bolsevikok hatalomra jutottak Oroszországban, megpróbálták eltörölni a vallást. Mivel bölcseletük az ateizmus volt, lezárták vagy lerombolták a keresztény templomokat, bebörtönözték, meggyilkolták a szerzeteseket. De vajon a zsidók zsinagógáinak is ugyanez lett a sorsa? Ha a kommunisták annyira gyűlölték a vallást, akkor miért nem rombolták le a zsinagógákat is? Vajon a zsidók és a keresztények nem ugyanazt az Istent imádják? Lehetséges-e, hogy a judaizmus valójában olyan titkos társaság, mint a szabadkőművesség, ahol a tagság jóformán nem ismeri az igazi célt és programot, mely tényezőt tulajdonképpen a kommunizmus fejezi ki a legtökéletesebben?»

 

«Demokrácia és Világuralom»

Edwin Schoonmaker amerikai történész «Democracy and World Dominion», (1932):

   «Tizenöt évvel a bolsevik forradalom kitörése után, az American Hebrew főszerkesztője írta: ’Egyetlen zsinagógát se romboltak le, ellentétben a görög katolikus illetve más keresztény templomokkal. Moszkvában és a nagyobb orosz városokban a keresztény templomok teljes megsemmisítése tapasztalható… tudniillik, a kormánynak szüksége van a telkekre a nagyobb házak megépítéséhez. Jóllehet, sok vallásos zsidó nem volt kommunista, de kutatásaink azt a látszatot keltik, hogy valamilyen vonzódás lehet a Talmud-judaizmus és a pogány sátáni kommunizmus között. (..)» -- American Hebrew, 1932.11.18.

 

A zsidóknak határozott jelenléte van a kommunista mozgalmakban, amit számos írott mű is igazol. Amit a zsidók nem hajlandók tudomásul venni, hogy a zsidóellenszenv a sátáni kommunizmusban gyökerezik. A fordított vörös csillag a Sátán és a Szovjetunió tulajdonképpeni jelképe.

 

   «A kommunista szellem a judaizmus szelleme. Ahogy a zsidók egykoron hitték, hogy Jahve valóban szólt Mózeshez vagy a prófétákhoz, napjainkban ugyanez a Jahve kinyilatkoztatja magát Spinoza, Einstein, Marx és Hegel személyében.» -- A Program for the Jews and Humanity, Harry Waton, p. 217

 

Kíváncsiak lennénk, hogy hány zsidót kínoztak halálra az ÁVÓ pincéiben, vittek a Húsdarálóba? Tény és való, ha ennyire jó volt a viszony a zsidó vezetőség és a kommunisták között, ahogy Seifert G. mondja, ilyen szörnyűséges dolgokra nem kerülhetett sor. A sajnálkozó közvéleményt sikerült megetetni ***a kommunizmus zsidó üldözöttei*** mesével. Nem éppen ők voltak a szovjet szálláscsinálói? S még egy dolog: ha a zsidók valóban a kommunizmus üldözöttei voltak, akkor miért nincs számonkérés, miért hallgat a Simon Wiesenthal Központ, miért nem állítottak törvényszék elé legalább egy kommunistát?

Ehelyett: -- «Örök, mély és leboruló hála a dicsőséges Szovjetuniónak?»  --TJ

 

----------------------------

Jegyzetek

1. Dr. Seifert Géza (Bp., 1906. dec. 28. – Bp., 1976. máj. 28.) ügyvéd.

A debreceni Tisza István Tudományegyetemen végezte tanulmányait, s avatták jogi doktorrá (1929). 1934. februárjában ügyvédi és bírói vizsgát tett, majd nyugdíjba vonulásáig (1966) ügyvéd a fővárosban. A munkaszolgálatból megszökött, a háború befejezése a budapesti gettóban érte. A szovjet nagykövetség jogtanácsosa lett, s egy ideig katonai ügyészként is működött. 1953-tól a Bp.-i Izr. Hitközség (BIH) szertartásügyi elöljárója, 1957-től alelnöke volt. 1966. januártól haláláig a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) és a BIH elnöke. Tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és Bp.-i Bizottságának s a Magyarok Világszövetsége elnökségének. Számos tanulmánya és cikke jelent meg. Közéleti tevékenységéért M. Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki (1975). – F. m. A magyar zsidóság náci-üldözésének 25. évfordulójára (Bp., 1970); Előszó (Scheiber S.–Zsoldos J.: Ó mért oly későn. Levelek Kiss József életrajzához, Bp., 1972); Az Egyezmény 25. évfordulója (MIOK Évkönyv, 1974). – Irod. Lőrinczy Huba: S. G. (Irodalomtört. Közl., 1972. 5–6. sz.); Gál György Sándor: Búcsú dr. S. G.-tól (Új Élet, 1976. jún. 15.).

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13721.htm

2.  Regnum Marianum (Wikipedia)

3. Andrew Handler: «Red Star, Blue Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist Hungary (1948-1956)» - The University of Alabama Press, 1982.

A gengszterváltás berkeiből

 

 

Egy kis "csemegét" küldök, valamikor lementettem az anyagot és most találtam meg,

nagyon érdekes a névsor! Mindenki továbbítsa, akinek csak lehet.

Egyébként a cikket ne keressék, mert már törölték erről a helyről.www.nol.hu/gyujtesek/default/friss/6405/

 

 

   2000. január 8. -- A legifjabbak - Diczházi Bertalan, Kövér László, Orbán Viktor, Fodor Gábor és mások – a rendszerváltozásban játszott szerepére figyelve gyűjtjük az átalakulás szép és ronda emlékeit. Az utóbbi két részben a Fidesz megalakulását követő1988. áprilisi rendőri és ügyészi figyelmeztetés volt a téma.

 

Következik a Fidesz első megméretése, a veszprémi ellentámadás: egy újabb ellentmondásos történet. Az új ifjúsági szervezet alapításában részt vevőhetek ügyészi figyelmeztetése előtt egy nappal, azaz 1988. április 20-án, a KISZ KB székházában magánemberként találkozott a KISZ és a Fidesz, azaz Szilvásy György, a KISZ KB egyetemi osztályának a vezetője és Kövér László. Noha a tárgyalásra az MSZMP tudtával került sor, titokban tartották, mert a KISZ csak legálisan működő ifjúsági szervezetekkel
folytathat hivatalos párbeszédet. Csakhogy ilyen szervezet éppen nem létezett. Olyan sem, amelynek a KISZ-szel tárgyaló Bégány Attila, Diczházi Bertalan és Kövér László a tagja lett volna, hiszen a Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség (DSZISZ) létrehozását kezdeményező Diczházi nem lépett be a szervezetbe, amikor abból Fidesz lett.

 

- A KISZ-Fidesz-találkozót talán Bégány szervezte, és ő meg én csak a vatta szerepét töltöttük be - idézi fel Diczházi Bertalan. - Nem érdekelt különösebben a dolog, ezért sem emlékszem a beszélgetés témájára, s annyira cseppfolyós volt a helyzet, hogy jegyzetet sem készítettem, mert ha nem lesz semmi, akkor minek, ha pedig rosszul sül el, miért maradjon nyoma épp nálam. Ki a följelentő? 

Az ekkor (Soros) ösztöndíjas Kövér nem úgy viselkedett, mint aki az illegalitásból jön. Közölte, hogy a Fideszt csak a bíróság kényszerítheti tevékenysége feladására. Ez viszont nem a KISZ asztala volt. Őket a Veszprémben két nap múlva kezdődő felsőoktatási ifjúsági parlament sorsa izgatta, hogy a küldöttnek választott fideszesek mire készülnek. Az osztályvezető Szilvásy feljegyzése szerint: Kövér László elmondta, egyetért azzal, hogy a parlamenten ne kerüljön sor a Fidesz nyilvános szervezésére, építésére, illetve a parlament ne kényszerüljön állást foglalni a Fidesszel kapcsolatos ügyekben. A Fidesz a küldöttek parlamenti felkészülésén ezt az álláspontot képviselni fogja. 

- Nem arra gondoltunk, hogy a Fidesz nevét nem lehet kiejteni, hogy tagjai nem szólalhatnak fel - magyarázza most Szilvásy György. - Az adott politikai helyzetben taktikai okokból azt kívántuk elérni, hogy az ifjúsági parlamenten ne lépjen fel hivatalosan a Fidesz, ügyében ne kényszerítsen ki állásfoglalást. Számukra ez az egyezség a legalizálás felé mutatott.

 

- A KISZ-Fidesz-találkozóról emlékfoszlányaim, ha vannak - említi Bégány Attila. - Se megerősíteni, se cáfolni nem tudom a Szilvásy feljegyzésében foglaltakat, arra emlékszem, hogy Kövér megegyezésre hajló magatartást tanúsított. Közvetve úgy értesültünk, hogy Kövér László szerint értelmetlen lett volna ilyen egyezséget kötni, mivel a KISZ-nek nem volt igazán hatalma; ezért sem kerülhetett terítékre a Fidesz fenyegetettsége. Meg azért, mert a három fenti tárgyaló - és még négyen - csak másnap kapták kézhez a meghívót az ügyészségre. Talán üldözési rögeszme nélkül is kézenfekvőnek tűnt, hogy házigazdájuk, Szilvásy György jelenthette föl őket. De a másik négyet ki? Bár Kövérék most megszerezhetik az idevonatkozó iratokat, mégis találkozhatunk ma is a váddal, hogy Szilvásy és általában a kisz-esek törtek a létükre.

 

- A fideszesek az első pillanattól fogva hajtogatták ezt a butaságot - mondja dr. Rákosi Ferenc, a KISZ egyetemi osztályának akkori helyettes vezetője. - Eszünkbe sem jutott, hogy a Fidesz belátható időn belül versenytársa lehet a KISZ-nek. Csak botrány ne legyen, az volt a fontos számunkra. Ne tehessenek felelőssé bennünket, hogy az ifjúság körében nem jó a politikai munka!

 

- Mit lehetett volna feljelenteni? - kérdezi Szilvásy. - Hogy megállapodtunk? És azért, hogy ne tartsák be? Érthetetlen! Mai cinizmussal azt is mondhatjuk, hogy az 1988-as KISZ talán már feljelenteni sem tudott volna. A pártkonferencia előtti forró napokban a titkárságuk az ifjúgárda-egyenruháról tárgyalt. Igaz, hogy a veszprémi találkozó előtt az Intéző Bizottság a Milyen szocializmust építsünk? vitasorozatot összegezte, ám barátság érdemérmet adományozott Maskov Oleg Alekszejevicsnek, a Magyarországon tartózkodó (péti) katonai egység alezredesének. Vagyis a KISZ elvarázsoltabb volt az MSZMP-nél. Ám ahogy az egy pártban több párt, a KISZ-ben is több KISZ létezett. Egyetemi és főiskolai tanácsuk például a Fidesszel egy időben állt ki nyilvánosan (Célok, 1988. április 15.), ámbár kicsit felemásan a többpártrendszer mellett, amit az MSZMP hónapok múlva sem fogadott el. De visszatérve a Fidesz bűnbakkereséséhez: 1992-ben Hámori Csabát, a KISZ KB volt első titkárát vádolták a följelentéssel. A május 12-i Mai Napban Hámori azt nyilatkozta: Ha valaki talál egyetlen ügyészt vagy bírót, akinél a Fidesz ellen büntetőeljárást kezdeményeztem, annak emléktáblát állítok. A Legfőbb Ügyészség leszögezte: hozzájuk nem érkezett feljelentés vagy bejelentés a Fidesz vagy annak vezetőszemélyei ellen sem Hámori Csaba, sem más részéről. Egy névtelen feljegyzés rögzíti: ismereteim szerint az MSZMP KB vagy a PB tagjai feljelentést nem készítettek. A Fidesz elleni büntetőeljárás megindítására vonatkozó elhatározás nem a legfőbb ügyész önálló, hanem a legfelsőbb politikai szervek döntésétől függött. 

A helyzet világos, még ha maga az MSZMP Politikai Bizottsága is ködösített az ügyben. A május 3-án tárgyalt jelentésük szerint a rendőri figyelmeztetés ellenére folytatódott a Fidesz szervezése, s a KISZ Központi Bizottsága munkatársaival - a párt kérésére - tartott kötetlen megbeszélés alkalmával is elmondták, hogy jogszerűen alakultak. Mindezen okok miatt szükségessé vált a szervezők ismételt hatósági figyelmeztetése. Ám ez a finomkodó érvelés csalárd. Az ügyészi figyelmeztetésnek nem lehetett az oka a fideszesek (Kövér László) megátalkodott viselkedése az április 20-i KISZ-Fidesz-találkozón. Az ügyészség nem volt elég gyors ahhoz, hogy két nap alatt kikeverje a lelki fröccsöt a fiúknak. 1988-ban ennyi idő alatt az egyszerűbb letartóztatást sem igen tudták volna megszervezni. A Fidesz megalakulásakor is több mint egy hét után rángatták be őket a rendőrségre, pedig a pártvezetés az első pillanattól kezdve rá akart ijeszteni a Fideszre, de a hogyant vitatták. Amikor kiderült, hogy Orbánék nem rémültek meg, vajúdva hozták össze az ügyészi figyelmeztetést. A rendőri és ügyészi behívás közti félidőben, 1988. április 13-án a Legfőbb Ügyészség Államelleni Ügyek Osztályának vezetője, dr. Pócsi Lajos még azt jelenti, hogy büntetőeljáráson kívüli figyelmeztetésre csak a rendőrségnek van joga. Vagyis kapálóztak az ellen, hogy az ügyet a nyakukba varrják.

 

Piszkos játék

- Veszprémben az volt a cél, hogy a Fidesz nyilvánosságot teremtsen - állítja az akkor közgázhallgató Fidesz-alapító, Bartók István. - Ha hivatalos lett volna Kövér és Szilvásy találkozója, arról mindkettőjük által aláírt tárgyalási jegyzőkönyv születik. Az, hogy az ifjúsági szervezet kezdett kibontakozni, nemcsak a szervezésnek, hanem a rendőrség segítségének is köszönhető. 

- A veszprémi diákparlament volt az első igazi éles megméretés - erősíti meg társa szavait Both Vilmos. - A Közgázon a diákparlament - talán március második felében - több későbbi Fidesz-tagot is
megválasztott küldöttnek, mert mi olyan, a diákközéletben aktívabban résztvevő hallgatókat érdeklő témákkal foglalkoztunk, mint például a szabad tanárválasztás, az egyetemi autonómia, a hallgatói önkormányzatok súlyának növelése, amivel meg lehetett nyerni a diákokat. 

- A veszprémi találkozón sok Fidesz-alapító vett részt, pedig a küldöttek választása még a Fidesz alakulása előtt zajlott - hangsúlyozza a műegyetemista Bartus Gábor is. Végül 15-20 fideszes lehetett a parlament küldöttei között. 

- Folyt a vita a KISZ-ben - mondja Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB Egyetemi Tanácsának egykori elnöke -, hogy csak a KISZ belső viszonyait, vagy a teljes ifjúsági rendszert kell-e átalakítani. Az eredményről Szilvásy György ma azt mondja: - Fából vaskarika, hogy a KISZ hegemón, azaz hatalmi szerepre tör, de legyen mellette más ifjúsági szervezet is, noha mondhatjuk, hogy a párt vitorlájából kívántuk kifogni a szelet. Nem gondoltam, de jó, hogy van a Fidesz, pedig jó volt, hogy megszűnt a KISZ nyomasztó fölénye. Fel sem merült, hogy politikai úton nem győzhetjük le őket. Mindenesetre 1988. április 22-én a KISZ-vezérkar úgy utazott Veszprémbe, a felsőoktatási diákparlament ülésére, hogy a 66 ezer nappalis hallgató képviseletében összeülő250 küldött az ő elképzeléseit fogja szentesíteni, s önálló diákszervezete lehet az egyetemeknek és a főiskoláknak. 

- A Tilos az A-ban beszélgettünk többek között Csaba Ivánnal, Deutsch Tamással, hogy mi lesz Veszprémben, és mit viszünk - idézi fel Sasvári Szilárd a Fidesz-küldöttek parlamenti felkészülését. - Felhívtuk Bihari Mihályt, hogy felhasználhatjuk-e az egyetemi autonómiáról írott tanulmányát a vitában. 

- Veszprém előtt Kövér Laci nem közölte velünk, hogy találkozott a KISZ-szel, hogy megállapodott velük valamiben. Vittünk magunkkal alapító nyilatkozatot, ami egyben volt a belépési nyilatkozattal, de eszünk ágában sem volt szervezkedni - állítja Deutsch Tamás. Ám a felkészülés szervezetten folyt. A Martos Flóra Kollégiumban három Fidesz-alapító is volt. Bégány Attila igazgatóhelyettes - az ő felügyelete alá tartozott a szigorúan szabályozott másológép -, továbbá Bartus Gábor és Tar Miklós. A veszprémi ülésre éjjel kettőkor másolta Bartus a Fidesz-anyagokat, és Tar kint figyelt a folyosón. Vagyis, mint holmi tolvajok, úgy dolgoztak. 

- Veszprémben az a hír fogadott bennünket - mondja Szilvásy György -, hogy a kollégiumban házkutatást tartottak, talán le is tartóztattak fideszes küldötteket. Úgy fogtuk föl, hogy ez a konzervatív erők provokációja, akik abban érdekeltek, hogy bebizonyítsák, a Fidesz megbízhatatlan, velük szemben csak kényszerrel lehet fellépni. Persze az eljárás nemcsak nekik szólt, hanem a Hálózatnak, az MDF-nek, és az egész ellenzéknek. Tudtuk, hogy a rendőri akció után a Fidesz nem fogja betartani a megállapodást, hisz a hatalom felrúgta azt. Ezzel a KISZ is a hatalmi játszma kiszolgáltatottja lett. 

- Úgy emlékszem, Radics Katalin (a pártközpont osztályvezetője) futkosott le-föl, hogy micsoda provokáció, hogy az állambiztonságiak átkutatták a fideszesek szobáját - említi Vass László, akihez a hallgatói ügyek tartoztak a pártközpontban. - Horváth József szervezete hülye helyzetet teremtett ezzel a piszkos játékkal. -De a futkosás és a dühöngés nem azt jelenti, hogy a fideszeseket nem egy-két pártvezetőtudtával zaklathatták Veszprémben. 

- A Vár alatti presszóban voltunk Sasvárival, és mire visszaértünk a kollégiumba, már átkutatták a szobánkat - idézi fel Deutsch. - Letartóztatásról nem volt szó, de a házkutatást végző három tiszt rendőrségi figyelmeztetésben részesített bennünket, és akárcsak Viktorékat, felszólítottak, hogy hagyjunk fel a tevékenységünkkel. Felhívták a figyelmet, hogy a Fideszről szót se ejtsünk az ifjúsági parlamenten, különben eltávolítanak bennünket a városból az ifjúsági parlament megzavarása miatt. Sasi aranyos volt. Megkérdezték, tudomásul vesszük-e a figyelmeztetést. Ő azt felelte, persze, mert azt hitte, azt kérdezik, hogy érti-e. Ám dr. Erős Sára már kiokosított többünket, hogy nem kell tudomásul venni. Mondtam tehát, hogy nem vesszük tudomásul, mire Sasi rögtön rávágta: Ja, igen, nem! 

- Mérges lettem, amikor azzal fogadtak a kollégiumban, hogy átkutatták a cuccainkat és elvitték az alapító nyilatkozatokat - mondja Sasvári. - Hogy jönnek ehhez? Mondták aztán, hogy állítólag a kollégiumból dobott fel bennünket valami hölgy. 

- Egyedül az én táskámat nem kutatták át a rendőrök, így maradt Veszprémben alapító nyilatkozat - idézi fel Bartus Gábor vegyészmérnök-hallgató. A Magyar Október Tájékoztatószolgálat (MOT, London) szerint a rendőrök azzal indokolták az intézkedést, hogy a Fidesz-nyilatkozat törvényellenes szervezetbe való belépésre buzdít. Arra a kérdésre, hogy miért törvényellenes a szervezet, azt felelték: Kérdésükre épp most kapnak választ barátaik Budapesten (nyilván az ügyészségen). A sajtószolgálatot működtető Krassó György azt is jelentette, hogy a rendőrség lefoglalt 250 alapító nyilatkozatot, és az MDF üdvözletének 18 példányát. 

- Rossz érzéseinket tetőzte, hogy nem tudtuk, mi történt a fiúkkal az ügyészségen - folytatja Sasvári Szilárd. - Telefonáltunk és megnyugtattak bennünket, hogy kijöttek. – ő úgy emlékszik, hogy az MDF-üdvözletet pesti társaik olvasták be telefonon, s ott a fülkében neki diktálta Deutsch. Aztán leíratták, és lehet, hogy ki is osztották, vagy talán csak felolvasták. Lehet, hogy ez csak a nagybecsű irat pótlása volt. Sasvári szerint az alapító nyilatkozatból Fodor Gábor vitt utánuk egy rakással. 

- Szájer Józsi ideadta frissen vásárolt 126-os kis Polskiját, amibe heroikus küzdelemmel bepréseltem 197 centimet meg egy rakás alapító-okiratot, és az éjszakai órákban levittem Veszprémbe - erősíti meg Fodor Gábor. 

Politikai szervezet?

- 1988-ig a diákparlament kimerült abban, hogy a menzán rossz a kaja - említi az akkor harmadéves, filmrendezőszakos Káel Csaba. - Dokumentumfilmesként érdeklődtem az alternatív csoportok iránt, főképp azután, hogy megtudtam, új ifjúsági szervezet alakult. Akkor minden szimpatikus volt, ami nem a hatalom oldaláról jött. Ha kamerát nem is lehetett szerezni, örültem, hogy küldöttként Veszprémben lehettem; a történtek elementáris erővel hatottak mindnyájunkra. A diákparlament egy pár fiúnak köszönhetően valóban parlamentként működött. Azzal kezdődött, hogy valaki javasolta, aki nem küldött, hagyja el az aula adott részét, nehogy kívülállók szavazzanak. 

- Mi előre megbeszéltük, hogy hosszú ujjú fehér ingben leszünk, mint afféle szegénylegények - említi Deutsch Tamás, ami az ifjú filmesnek nem tűnt fel. 

- Miután a rendőrök elmentek, összejöttünk, hogy mit tegyünk. Valaki felvetette, javasoljuk, hogy mint egy parlament, szavazzunk meg magunknak mentelmi jogot - említi a Fidesz keresztapja, Sztilkovics Szávó. - Másnap én adtam elő az ötletet, és a küldöttek megszavazták. Ekkor már beszélték, hogy a Fidesz-alapítók bárhol menedékjogot kapnak Nyugaton. 

- Az első napon, pénteken a rendőrség 1-0-ás vezetésre tett szert. Azzal, hogy Szávó javaslatára elfogadtuk a mentelmi jogot, egyenlítettünk - összegez Deutsch. - De a résztvevők zöme semmit sem tudott a Fideszről, szerveztünk hát szombat estére egy tájékoztatót, ahol vagy ötven érdeklődő vett részt. Szó volt róla, hogy a különböző diákönkormányzatok vezetőit maga Pál Lénárd, PB-tag fogadja. Ma már röhej, de az volt a követelmény, hogy nem hangozhat el a Fidesz név. 

- Az esti találkozóra - amelyen én is beszéltem a Fideszről - úgy emlékszem, hogy néhányan kiálltunk, velünk szemben az érdeklődők, és a fejük felett folyamatosan a bejáratot figyeltem, hogy jönnek-e a nyomozók - mondja Both Vilmos. - Az előzőnapi házkutatás alapján végül is mindenre fel kellett készülni, attól tartottunk, hogy ezek után a megfélemlítés egyetlen eszközétől sem riadnak vissza.  A MOT (London) így foglalta össze az eseményeket: A budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem és a Műszaki Egyetem küldöttei - akiket az Eötvös Loránd Tudományegyetemről érkezettek is támogattak - a hallgatóknak azzal a megbízásával érkeztek Veszprémbe, hogy követeljék: alakulhassanak meg kifejezett ifjúsági politikai szervezetek a KISZ-en kívül is. A KISZ Központi Bizottságának képviselői tárgyalásokat kezdtek az egyetemistákkal. Egyetértenek javaslatukkal, ők ugyanezt szeretnék - mondták -, de taktikai okokra hivatkozva a «politikai» szó elhagyását javasolták, valamint azt is, hogy a Fidesz szó ne hangozzék el a vitában. Arra a másnapi javaslatra, hogy alakulhassanak politikai szervezetek, a KISZ-funkcionáriusok mérhetetlenül felháborodtak. Éles támadást intéztek a javaslattevők ellen, az egyezség megszegésével vádolták őket, de a szavazás döntött: 75 százalékos többséggel fogadták el a módosítást.
Krassó jelentésének két érdekessége van.

 /1./ Nem szűkíti le a fideszesekre a kezdeményezést a politikai szervezetek alakítására.  /2/ ő is azt állítja, hogy a kisz-esek - és nem a rendőrök - tiltották a Fidesz szó használatát.

 

- Krassót nem én tudósítottam a diákparlamentről, hisz nem voltam ott - mondja Fodor Gábor. - Ilyenkor ő telefonszámot kért, ahol elérhető valaki, valószínű, hogy egy veszprémi számot adtam meg. 

- A veszprémi diáktalálkozón Deutsch volt a főszereplő - állítja Kósa Lajos. - Fenyegették őket, nehogy valaki kiejtse azt a szót, hogy Fidesz. Deutsch felállt, és azt mondta: Fidesz, hátha tényleg összedől a rendszer. 

- Addig nem mondtuk ki a Fidesz nevét, amíg nem intéztek támadást az alternatív elképzelésekkel szemben - állítja Bartus Gábor.

- A szövegező-bizottságban Deutsch azzal robbantott, hogy már van ilyen szervezet, a Fidesz létezik! Szerintem nem azon folyt a vita, hogy politikai jellegű legyen-e az alternatív ifjúsági szervezet, hanem azon, hogy a KISZ-en belül vagy kívül, mert a KISZ védernyője alatt képzelték el a többi szervezetet. 

- Jellemző Nagy Imre esete a veszprémi ifjúsági parlamenten - véli dr. Rákosi Ferenc. - Készültünk a forradalmi tettre, hogy Imre bejelenti: új felsőoktatási ifjúsági szervezetek fognak alakulni. Aztán annyira becsomagolta az egészet, hogy alig értette valaki. Ez is hozzájárult, hogy a Fidesz elvitte a parlamentet. Nem taktikai, hanem stratégiai vereség érte a KISZ-t Veszprémben. Új korszak kezdődött, a fideszesek vezette többség demokratikusan leszavazott bennünket. Kiderült, hogy a mi radikális reformelképzelésünk is kevés, ezért hagytuk ott hamarosan sokan a KISZ KB-t. 

- A Fidesz Veszprémet szánta országos színrelépésre - állítja Nagy Imre, a KISZ KB egykori titkára. - Határozatba akarták foglalni, hogy szabadon alakíthatók ifjúsági szervezetek. Mi elébe kívántunk menni ennek. Legyen természetes, hogy szabadon alakulhatnak ifjúsági szervezetek, hogy lesznek közöttük politizálók is, mondtam. Ez talán nem volt túl irritáló a párt számára, és a fideszesek is megtapsolták. De másnap, hogy definiálják magukat, átfogalmaztatták az állásfoglalást. 

- Veszprém arról szólt, hogy a Fidesz kilép-e a nyilvánosság elé, vagy türtőzteti magát, ahogy kértük - összegezi Vass László. - Szerettem volna összehozni egy találkozót a párt KB illetékes titkára, Pál Lénárd és Deutschék között. Megvolt az időpontja is, mégsem jött létre, mert a történtek miatt Pál Lénárd kibújt az ígéretből. Nehéz lenne megmondani, ki mit rúgott fel. Nagy Imre messze ható beszédet mondott, politikamentes érdekvédelmi szervezetet ígért. Ez több volt annál, amit a párt el tudott fogadni. Beszéde közben egyes kollégák mondogatták is: mit képzel ez, miért nem lép be a Fideszbe? Ám ekkor már ez is kevés volt, a politikai szervezetként színre lépett fideszeseknek elfogyott a cérnája. Szinte biztos, hogy a KISZ sem tudta az előre elképzelt módon a találkozóra kényszeríteni az akaratát, s a Fidesz sem csinált semmiféle puccsot. Ám a váratlan eseményekre mintha a fideszesek reagáltak volna ügyesebben. 

- A rendőri intézkedés után hajnalig tartó megbeszéléseken döntöttünk végül az eredetileg tervezettnél keményebb fellépés mellett. A főcél ekkor már az volt, hogy az ifjúsági szervezetek alakítását megengedő módon tartalmazó dokumentumba bekerüljön a  politikai jelző,- összegezi Both Vilmos. 

- Elhúztunk 2-1-re - fogalmazza meg Deutsch. - Hálás vagyok a sorsnak, hogy Veszprémben beszélhettem. Orbán és Kövér hallotta a rádióban, hogy bizonyos fiatalok meg akarták zavarni a parlament munkáját, mire megállapították, hogy jól dolgoztak a fiúk. 

Cáfolat

1988. április 25-én a Népszabadság tudósításában az jelent meg a felsőoktatási parlamentről, hogy egyes körök demagóg érvekkel a maguk oldalára állították a résztvevőket. Másnap Nagy Imre finoman helyreigazította a párt központi lapját (is) a Magyar Nemzetben. Kijelentette, hogy a KISZ javasolta, hogy az egyetemeken és főiskolákon jöjjenek létre önálló, érdekképviseleti, önkormányzati jellegű diákszervezetek úgy, ahogy azt az adott felsőoktatási intézmény diáksága a legcélravezetőbbnek tartja. Az MTI alapvetően hamisan, a lényeget nem értve adta tovább nyilatkozatomat. A parlamentben ugyanis nem a KISZ fenti javaslatáról szavaztak, hiszen az tömegtámogatásra talált. Amiről külön vita és szavazás volt, az kizárólag a politikai jelzőt illette a több ifjúsági szervezet szükségességét megfogalmazó mondatban. Ebben, a mi véleményünkkel szemben valóban fellépett egy csoport, felrúgva ezzel az előzetes szekcióvitában kialakult kompromisszumot. Nem igaz az sem, hogy demagóg érveket hangoztattak, hiszen egyáltalán nem érveltek, csak elmondták javaslataikat. 

- A KISZ KB 1988. április 29-i ülését én tájékoztattam a Fideszről, a találkozóról - mondja Szilvásy György. - A testület kimondta, hogy politikai és nem jogi álláspontot kell elfoglalni a Fidesszel szemben. A Politikatörténeti Intézet levéltárában található dokumentum szerint Szilvásy György elmondta, hogy a veszprémi ifjúsági parlament volt az első rendezvény, amelyen más politizáló csoportok is megjelentek - nemcsak a Fideszre gondolok. A KISZ javasolta, hogy a felsőoktatásban különbözőifjúsági szervezetek működjenek. Vasárnap néhányan - elsősorban Fideszhez tartozók -, az előzetes kompromisszumot felrúgva, javasolták, hogy politikai szervezetekről beszéljünk. A jelzőbekerült a dokumentumba: a KISZ taktikai vereséget szenvedett. A Fideszről szólva kijelentette: a szándéknyilatkozatba tőkés restaurációs folyamat is belefér. Deklarálták, azzal, hogy a szervezet létrejött, legális is. Sokszínű erő. A viszony meghatározásához figyelembe kell venni, hogy a szervezés időszakában DSZISZ-ként indult, hogy nem minden szervező írta alá a nyilatkozatot. A szocialista szót tudatosan, szándékosan, alapos vita után vetették el. A másik jelzés, hogy megtiltották, hogy KISZ-tag Fidesz-tag is lehessen. A harmadik, hogy szervezőinek egy része komoly ellenzéki, annak is a radikálisabb csoportjába tartozó háttérrel; külföldi kapcsolatokkal, külföldi anyagi támogatással. A szervezetnek jelenleg néhány száz tagja van.

A tagság kisebb hányada legalább olyan profi szervező, mint adott esetben mi. A programkészítés visszafogott, hogy minél később derüljön ki, nincs igazi platform. Mi az elmúlt hetekben törekedtünk a leválasztásra: derüljön ki, hogy ki mit akar, a mérsékeltebbeket ne vegyék egy kalap alá a radikálisabbakkal. Megpróbáltuk elérni, hogy a szervezet függessze fel a tevékenységét. Valószínűsíthető, hogy ez nem fog bekövetkezni. Feladat: a mérsékelt szárnnyal a kibontakozás útját keresni, a leválasztást folytatni, a szervezet egészével azonban politikai harcot kell vívni. Egy felszólaló javasolta, hogy a párt is ilyen differenciáltan foglalkozzon a Fidesszel. A fenti dokumentum pontos megértéséhez érdemes felidézni, amit a korabeli - tízéves! - szövegekkel kapcsolatban Pozsgay Imre mondott: -

A rendszer nyelvét újra kell tanulni, hogy megértse az ember. Kontextus nélkül a szövegek alapján azt gondolhatjuk, hogy mindenki aljas gazember volt, holott épp a jobbítás szándékával dolgozott. A diktatúra természete ilyen, a nyílt beszédnek nem kedvez. A KISZ KB után egy nappal a Fidesz szóvivői is értékelték a helyzetet. (Cím: A helyzet.) S ebben megállapítják: A legnagyobb siker: Veszprém. 

Az egyetemisták és főiskolások al-ágazati parlamentje, amely a KISZ KB titkára szerint is 66 ezer fiatal akaratát fejezte ki, határozatba foglalta: szükség van új politikai ifjúsági szervezetekre. 

- Filmrendezői osztályomba járt Káel Csaba, aki a veszprémi találkozón összeakadt ezekkel a fiúkkal - idézi fel Makk Károly. - Elmondta, hogy marha érdekes társaság, okosak és hihetetlen meredek dolgokat mondanak. Mondtam, hozza be, és a főiskolán ültessük kamera elé őket. Az volt a hátsó szándékom, hogy ezeket a gondolatokat terjeszteni fogjuk az egyetemeken, főiskolákon. 

- Bár a veszprémi találkozóról futtában kellett távozni, a résztvevőknek egy órán belül kellett elhagyniuk a terepet, a történtek nem hagytak nyugton - meséli Káel Csaba. - Behívtam a fideszeseket a főiskola Szentkirály utcai termébe, de jött az üzenet, nem lenne szerencsés, ha ez a felvétel itt készülne. Telefonáltam Makk tanár úrnak, aki azt mondta, nincs jobb ötlete, mint hogy menjünk el hozzá. Busszal kelt át Budára a rövidnadrágos, szandálos csapat. Makk Károly azzal fogadott, hogy bár az alattuk lakó Vásárhelyit biztos lehallgatják, a teraszon akkora a zaj, hogy nyugodtan forgathatunk. Már odahívta Jávor Istvánt is egy kamerával. Viktorékhoz az volt a főkérdésem, hogy mondják el, kik ők, mit akarnak, merre tartanak. A filmet végül Pesty Laciéknak, a Fekete Doboznak adtam oda, mert nem lehetett forgalmazni. Jó része belekerült Civiltechnikák című filmjükbe, amit 1988 augusztusában, a szárszói találkozón mutattak be. 

- Káel azt mondta, hogy Orbánék miatt nemcsak őt, de engem, a tanárukat is kirúgnak a főiskoláról. Jó, hát akkor jöjjenek el hozzám. Így került az én teraszomra a társaság, és Jávor Pista fotós ismerősöm révén a Fekete Doboz. Arra gondoltam, hogy az elején besegítek néhány kérdéssel, de az első megszólalásom után láttam, hogy világos, áttekinthető elképzelésük van, Orbán Viktor fennkölt volt és radikális. Gyertek ki! 

- A veszprémi parlamenten találkoztam Deutsch Tamással - idézi fel a volt KISZ-vezető Gyurcsány Ferenc -, és mondtam neki: ezek ki fognak benneteket készíteni. Ha azt mondják, törvényen kívüliek vagytok, be is bizonyítják. Gyertek ki a Fidesz mögül, alapítsatok egy új szervezetet, akkor "ok is presztízsvesztés nélkül kijöhetnek ebből. Deutsch azt válaszolta: nekünk ehhez jogunk van, ha beledöglünk, akkor is végig csináljuk. Mi ezt nem mertük volna megtenni. Mi reformerek voltunk, "ok forradalmárok. De az, hogy elérték a céljukat, nem annyira nekik, mint a társadalmi környezetnek köszönhető. 

- Gyurcsány Feri emléke talán túl szép, lehet, hogy nem is voltam ennyire határozott - feleli Deutsch. - Veszprémből ijedten tartottunk hazafele a vonaton, de jól palástoltuk az érzelmeinket. Mindenki fejében az járt, mit szól apánk, anyánk, ha tényleg kirúgnak bennünket, ahogy ígérték. Május végéig voltam megijedve. A szüleim tovább is. -- Pünkösti Árpád

 

 

A CIKKBEN SZEREPLŐ FIDESZ-ALAPÍTÓK: Bartus Gábor műegyetemi hallgató - most a Miniszterelnöki Hivatal környezetgazdasági főtanácsadója. Bartók István közgazdászhallgató - a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem adjunktusa. Bégány Attila, programozó matematikus - a tinnyei önkormányzat jegyzője, V. kerületi képviselő.Both Vilmos, közgazdászhallgató - a Napi Gazdaság főszerkesztője. Deutsch Tamás joghallgató - miniszter. Fodor Gábor, nevelőtanár - parlamenti képviselő, SZDSZ. Sasvári Szilárd, tanárképző főiskolás - a Fidesz parlamenti képviselője.Sztilkovics Szávó, tanárképző főiskolás - az Oktatási Minisztérium munkatársa.

MÁSOK: Diczházi Bertalan - a Növekedéskutató Intézet kutatási igazgatója. Gyurcsány Ferenc - az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. elnök-vezérigazgatója. Káel Csaba - filmrendező. Kósa Lajos - Debrecen polgármestere, a Fidesz parlamenti képviselője. Makk Károly - filmrendező. Nagy Imre - a Caola Rt. elnöke. Pozsgay Imre - egyetemi tanár, a Szent László Akadémia rektora. Dr. Rákosi Ferenc - az Altus Consulting Kft. Vezető tanácsadója. Dr. Szilvásy György - az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. igazgatója. Vass László - a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem docense.

 

   A Magyar Demokrata Fórum üdvözli a Fiatal Demokraták Szövetségét Apadó kedvű, az elöregedés jeleit mutató, demográfiai mélypontja felé haladó s válsággal viaskodó társadalmunkban üdvözítő jelentősége van minden ifjúsági kezdeményezésnek. Ezért hatott nemcsak ránk, hanem vélhetően egész mozgalmunkra, és a közügyek iránt fogékony rétegekre reményt keltően, ösztönzően, pozitív tettekre sarkallóan a Fidesz zászlóbontása. Végre, végre, Ady szavait halljuk felcsendülni, hiteles ajkakról. A Fidesz megalakulása és alkotmányos keretek között működési szándékának bejelentése az utóbbi idők legnagyobb jelentőségű, legtisztább formájú reform-eseménye. Végre valódi akarat! Végre egy, az ifjú szívekből kipattanó nemes és tiszta szándék! Fiatal Demokraták! A Magyar Demokrata Fórum szervezői a következő összejövetelünkig, amelyen várhatólag megerősíttetik ez a támogató nyilatkozat, igaz szeretettel üdvözlünk benneteket és áldozatos munkátokhoz erőt, kitartást és közös nagy ügyünk, a várva várt magyar demokrácia megteremtésében sok sikert kívánnak a Magyar Demokrata Fórum szervezői: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba, 

«Nagyméltóságú Molotov Úrnak»

E-mailen érkezett az alábbi közlemény:

 

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szarvasi szervezete védelmébe veszi Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét, melyet Demszky Gábor tudatosan mocskolt be március 15-én. A szarvason született magyar hazafit nem Árpád-sávos zászlók,  hanem nyilaskeresztes zászlók "alatt" végezték ki. Bajcsy-Zsilinszky Endre mindig is egy független Magyarországért, és egy öntudatosabb megye nemzetért állt ki, elutasítva minden idegen hatalom kívánságát. Ebből is következik, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre március 15-én valószínűleg a Gyurcsány-kormány és Demszky Gábor ellen tüntetett volna, hiszen mindig is megvetette a magyar érdekeket semmibe vevő karrierista politikusokat. "Zsilinszky Bandi nem igazi kísértet. Se a hatalom, se a pénz nem érdekli." - mondta róla Klebelsberg Kunó miniszter nem sokkal halála előtt. Samu Tamás Gergő, a Jobbik szarvasi elnöke

 

       (részlet Fiala Ferenc könyvéből) - «1944. március 19-én az országot megszálló német szervek őrizetbe vették Zsilinszkyt, de pár hét múlva szabadlábra helyezték. Senkise gátolta szabad mozgásában. Sem őt, sem társait. És ekkor, szabadságuk teljes birtokában követték el nemcsak a legnagyobb baklövést, hanem a legnagyobb bűnt is az oroszok ellen fegyverben álló nemzet ellen. [Bajcsy-Zsilinszky kommunista tevékenységéről a Magyar Életrajzi Lexikon /1/ internetes weboldalán olvashatunk. –tj]

Bajcsy Zsilinszky Endre, Kiss János vezérőrnagy, Nagy Jenő őrnagy és Tarcsay Vilmos századossal együtt katonai programot dolgozott ki. A magyar honvédség részéről a kommunista párthoz való összeköttetést Pálffy Österreicher vállalta, aki biztosította Zsilinszkyéket, hogy tízezer katonát bocsát rendelkezésükre -- ha arra sor kerül. [Pálffy Österreicher Györgyöt, a katonai ÁVO volt parancsnokát pár év múlva Rákosiék kivégezték.]

 

Az említett katonai terv kiviteléhez szükséges lőszert Makkay Miklós a fűzfői Nitrogéngyár vezérigazgatója adta volna. A terv szerint ennek a tízezer embernek

Malinovszkij

Molotov

kellett volna biztosítani a korridort, amelyen át a Budapestet védelmező magyar és német csapatok között a szovjet hadsereg benyomul a főváros szívébe és átkaroló mozdulattal a védőcsapatokat támadta volna meg. Az akciót részleteiben is megbeszélték Malinovszkij szovjet marsall Budapesten tartózkodó ügynökeivel. 1944. november 19-én Bajcsy-Zsilinszky Endre aláírásával az alábbi levelet juttatták el Molotov szovjet külügyminiszterhez és a [zsidó származású] /2/ Malinovszkijhoz, mint a 11. ukrán hadsereg vezetőjéhez. -- Molotov felesége -- Polina Zhemchuzina -- a zsidókat megsegítő ’JOINT’szervezetben tevékenykedett. /3/

 

       A Jobbik szarvasi elnöke szerint «Bajcsy-Zsilinszky Endre mindig is egy független Magyarországért, és egy öntudatosabb megye nemzetért állt ki, elutasítva minden idegen hatalom kívánságát.» -- Jó, akkor most lássuk a levelet, amelyben Magyarországot felajánlotta Moszkvának! --tj

 

„Nagyméltóságú Molotov Úrnak, mint a Szovjetunió külügyminiszterének Kegyelmes Urunk! 1944. március 19-e – azaz Magyarország németek által való megszállása után azonnal megkezdődött a demokratikus pártok és erők közös munkája. Megalakították a Magyar Frontot, amelynek parlamenti biztosítékát a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt adta. A Magyar Frontnak ezt a szövetségét a Kommunista Párt, a Nemzeti parasztpárt, a Katolikus Szervezetek egyesülete illetve az azokból alakult Kereszténydemokrata Párt, a legitimisták szervezete és a különféle kálvinista szervezetek egészítik ki. A magyar Front a legteljesebb együttműködésben állott Horthy Miklós kormányzóval. Ennek a bizalmas együttműködésnek egyik legfontosabb eredménye az október 15-i kormányzói kiáltvány volt, amelyben a kormányzó az Egyesült Hatalmaktól fegyverszünetet kért és felszólította a katonaságot, hogy engedelmeskedjék további parancsainak.  A Kormányzónak ez a kiáltványa a nyilaskeresztesek és a németek közbelépése, továbbá ifjabb Horthy Miklós elfogatása miatt korábban fel lett olvasva, mint ahogyan az eredetileg tervezve volt. Emiatt magyar oldalról a katonai terveket nem tudták végrehajtani. A Kormányzó személyének kikapcsolása után a Magyar Front arra a megállapításra jutott, hogy ő az egyedüli képviselője az ország demokratikus többségének. Az alkotmányos tényezők kikapcsolása után a Magyar Front elhatározta, hogy ő veszi át a kormányzó kiáltványában elhangzott célkitűzések végrehajtását és megindítja a nemzeti felkelést a német megszállók ellen. A Magyar Frontban tömörült pártok és pártonkívüliek mindenek előtt elhatározták egy nemzeti felkelés megszervezését. Kitüntetve érezzük magunkat, hogy a Magyar Front és a Felszabadító Bizottság kívánságait előadják abból a célból, hogy a legszorosabb együttműködést biztosítsuk a Szovjetunió, illetve a szovjet hadsereg és a felkelő magyar erők között. Ennek az együttműködésnek lesz az eredménye, hogy megszabadítsuk szegény, súlyos megpróbáltatásokon keresztülesett Nemzetünket. Az összeköttetés és az összműködés megvalósítására tisztelettel Nagyméltóságod figyelmébe ajánljuk Biztosságunkat. Ennek a bizottságnak vezetője dr. Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár, tagjai pedig Pénzes Géza főiskolai tanár, továbbá Radványi Imre és Major mérnök. Ennek a bizottságnak a feladata kérésünk tolmácsolása: 1. Azok a magyar csapatok, amelyek a szovjet haderők előtt megnyitják a frontot és csatlakoznak, ne tekintessenek hadifoglyoknak, hanem önálló magyar hadseregcsoportnak, amely a szovjet haderőn belül önálló magyar vezetés alatt veszi fel a harcot a németek ellen. 2. Az 1942 óta orosz hadifogságba jutott magyar katonák és munkaszolgálatosok a magyar felkelő, illetve felszabadító hadsereg kötelékébe osztandók be, hogy magyar vezetés alatt folytassák a harcot Németország ellen. 3. Az ily módon felállított Magyar felszabadító hadsereg – amelynek legfontosabb részét a Budapesten felállítandó munkásszázadok képeznék, továbbá mindazok a polgári lakosok, akik önként jelentkeznek partizánharcra, a szükséges modern fegyverekkel látandók el. 4. A felszabadított magyar területeken a magyar közigazgatás továbbra is érvényben marad. 5.  Ki kell építeni a szovjet hadsereg és a még felszabadítandó magyar területeken működő felkelők közötti kapcsolatot.   Kérem Nagyméltóságodat, fogadja szívesen a Magyar Front és a Felszabadító Bizottság bizottságait, amelyek minden kérdésben Nagyméltóságod szolgálatára állnak. Fogadja Nagyméltóságod megkülönböztetett tiszteletem megnyilvánítását.”   Bajcsy-Zsilinszky Endre

 

A közölt levél írói egyáltalán nem voltak tisztában sem a szovjet politikával, mégkevésbé annak terveivel. A katonai szektor mögött Rákosi vezetésével már régen ott álltak a magyarországi moszkoviták, akik bizonyára gúnyosan mosolyogtak, amikor később, a Bajcsy-Zsilinszky által aláírt levél a kezükhöz jutott. De a levél annakidején nem jutott el sem Malinovszkijhoz sem Molotovhoz. A Zsilinszky-levelet a későbbi irodalom nem közölte! [N. B. Akkori kortárs, azóta elhunyt † M. Katonka Mária, Montreálban személyesen mondta nekem, hogy a levél igenis eljutott a címzettekhez! --tj]

 

A levélben említett bizottságnak november 23-án kellett volna Moszkvába repülnie, de a magyar nyomozó hatóságok október 19-én pontot tettek az ügy végére. Az előbb említetteken kívül letartóztatták Almásy Pál tábornokot, Révay Kálmán századost, Garay Lászlópostaigazgatót, aki a székesfehérvári rádióállomást az ellenálló mozgalom rendelkezésére bocsátotta és végül Szalay Sándor nyomdászt. Az ügy annak rendje és módja szerint magyar katonai hadbíróság elé került és az ítélet értelmében annak vezetőit Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt kivégezték

Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és a többiek csak az orosz felszabadulás után kerültek felszínre. Hogy a kommunisták később a hatalom birtokában mennyire értékelték az előbb ismertetett terv kidolgozóit, azt bizonyítja, hogy Almásy Pál tábornokot 1947-ben életfogytiglani fegyházra ítélték társaival egyetemben. A mór megtette a kötelességét, s még csak kezet sem fogtak vele.

 

Zsilinszky a háború után, mint a magyarság nagy mártírja került be a magyar Pantheonba. Utcákat, tereket neveztek el róla, és követendő példaként állították az ifjúság elé. Sorsa végzetes volt, de ha közéleti pályafutását nézzük ennek a bővérű, zilált lelkű embernek, akkor történelmi szemmel vizsgálva az eseményeket, mondhatjuk, hogy útja nem vezethetett máshová, csak oda, ahová vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre eljutott – az erőszakos halálig. 1944. december 24-én hajnalban a sopronkőhidai fegyház udvarán ért véget ennek a tehetséges, lobbanékony természetű és kordában tarthatatlan embernek az élete.»

 

Forrás - Fiala Ferenc «Zavaros Évek», Hídfő Baráti Köre, San Francisco 1987.

 

  MEGJEGYZÉS

«A nép, a nemzet, amely nem ismeri a történelmét, mert félrevezették, az arra ítéltetett, hogy megismételje azt,» - szól a bölcs mondás. Az ok? A történelmi események és tények hézagos ismerete és továbbítása a közvéleménybe. Aki nem ismeri a történelmet, mert az elnyomó, hazug, cenzúrázó oktatási rendszerben agymosták, az ne idézzen történelmet addig, amíg nem ellenőrizte a tényeket más forrásokból! És ez sajnos vonatkozik a Jobbikra is, akik valamennyien a kommunizmus tervszerű agymosásának az áldozatai, ami nem bűn, hanem nemzeti katasztrófa!

Bajcsy-Zsilinszky (1886-1944) már 33 éves volt mire – szintén hazaárulók miatt -- Kun-Kohn Béla tanácsköztársasága rátelepedett az országra. Elképzelhetetlen, hogy ne emlékezett volna arra a 133 napos terroruralomra, a kivégzett ártatlan magyarok százaira! Mégis, 1944-ben Moszkvától várta a magyarság sorsának jobbra fordulását? Vajon a Jobbikosok honnan és kiktől várják az újabb felszabadulást?

Háború volt, mégpedig az ellenséges Szovjetunió ellen folyt az élethalál harc. De ne szépítsük a dolgokat: amit 1944 őszén a szovjet-szálláscsináló Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai elkövettek, az egyértelműen hazaárulás volt! Felajánlották Magyarországot a tömeggyilkos postarabló Sztálin hordáinak és a «Nagyméltóságú Kegyelmes» moszkovita elvtársaknak. Megérdemelték, amit kaptak, akármilyen zászló alatt végezték ki őket. Minden más törvényes állam is ezt tette volna!

Bajcsy-Zsilinszky Endre: «Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918. novemberben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe kivándorolt, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alattinacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap főszerkesztője lett….» Tovább

 

Ki tudja, ha ma élne, Bajcsy-Zsilinszky talán újabb levelet fogalmazna valahová, --mondjuk Jeruzsálembe -- amiben a Jobbik és a Fidesz felajánlaná Magyarországot! 

Tóth Judit

*Jegyzet:

 

1. Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1900

Bajcsy-Zsilinszky Endre életrajza a kommunista irodalom szerint, amiben hiába keresed a fenti levelet!

 

2. Rodion Yakovlevich Malinovsky (Russian: Родион Яковлевич Малиновский, (November 23, 1898-March 31, 1967) was a Soviet military commander, Defense Minister of the Soviet Union in the late 1950s and 1960s. He played a key role in World War II, including the major defeat of Nazi Germany during the Battle of Stalingrad; during the post-war era, he had a pivotal contribution to the strengthening of the Soviet Union as a military superpower.

«Malinovsky was of Karaite Jewish decent» [Rossiiskaia Evreiskaia Entsiklopedia, vol. 2, Moscow, 1995, p.232] http://en.wikipedia.org/wiki/Rodion_Malinovsky

 

3. Molotov's Jewish wife, Polina Zhemchuzina, was involved as well in the Jewish “Joint” organization.http://www.lrb.co.uk/v21/n23/woll01_.html

 

Beszélgetés Jurij Bezmenov volt szovjet KGB-ügynökkel

G. Edward Griffin újságíró	Jurij Bezmenov volt KGB-ügynök

"Just doing his job" /Csak a munkáját végezte/

 

Ez a videofilm összesűrített változata a Jurij Bezmenov-val készített eredeti 81 perces beszélgetésnek, amit G. Edward Griffin készített 1985-ben, 15 évvel Jurij Nyugatra való szökése után.  A filmben megtudjuk, hogyan terjed felső utasításra a szovjet hangulatkeltés más országokban, ahol befolyásolják és félrevezetik a tanárokat, politikusokat, törvényhozókat, akik készségesen teszik magukévá a szovjet ideológia szellemiségét, gondolkodásmódját. A volt KGB-ügynök elmondja a szabad társadalmak szovjet stílusátvételének a teljes tervmenetét.

 

A beszélgetésünk Jurij Alexandrovics Bezmenov volt KGB-ügynökkel /álneve: "Tomas Schuman"/ Mr. Bezmenov 1939-ben született Moszkva külvárosában és meghalt 1997-ben. Magasrangú szovjet katonatiszt fia volt. Szovjet előkelő iskolában kapta a kiképzését, és szakértő lett az indiai kultúrában és indiai nyelvekben. A Novosty kiadvány munkatársa volt, amely egyszerre a Szovjetunió és a KGB hírügynöksége. Az életét kockáztatva, Jurij 1970-ben szökött Nyugatra, mert megundorodott a szovjetrendszertől. Kimondottan, a világon az egyik legjobb szakértő a szovjet propaganda, félretájékoztatás és aktív rendelkezések témájában. A KGB Jurijt felforgatónak képezte ki, aki teljesítette a kiadott parancsokat miközben újságírónak adta ki magát Indiában, a 60-as években. -- Ed Griffin

 

▐ Megjegyzés: Bezmenov amerikai néphez szól, amerikai népről. De ugyanez vajon nem vonatkozik Magyarországra is? Szerintem tökéletesen odaillik! Nemcsak hazánkra, hanem mindenhová, ahol a vörös vírus felütötte a fejét, beleértve Amerikát is!

Természetesen nagyon sok minden hiányzik Bezmenov előadásából, ami nem meglepő, de vegyük úgy, hogy amit itt most hallunk és olvasunk,  tulajdonképpen az összerakható képesrejtvény – a Nagy Kép -- egy kis része. -- TJ

 

 

Ed Griffin:  Ön az előbb «ideológiai felforgatásról» beszélt, ami különös kifejezés, és attól tartok, hogy néhány amerikai nem talán nem is érti ezt. Amikor a szovjetek az ideológiai felforgatást használják, akkor mire gondolnak?

 

Jurij Bezmenov: Az ideológiai felforgatás nyílt és szabályos folyamat. Szemmel is látható, és semmi köze nincs a kémkedéshez. Tudom, hogy a hírszerzőszolgálat munkája kalandosabbnak tűnik. Talán ezért van az, hogy a hollywoodi producerek megbolondulnak a James Bond- filmekért. Azonban a valóságban, a KGB-nél a fő hangsúlyt egyáltalán nem a hírszerzés-kémkedésre fektetik. Az én, és hozzám hasonló másként gondolkodó disszidens véleménye szerint csak 15 százaléknyi időt, pénzt, és munkaerőt áldoznak kémkedésre. A másik 85 százalék lassú folyamat, -- az ideológiai felforgatás, -- cselekvő rendelkezések, vagy pszichológiai hadviselés. Alapjában véve ez azt jelenti: ►megváltoztatni az amerikai nép valóság-nézetét, akik a  rengeteg hírhalmaz és tudósítás ellenére sem képesek már értelmes következtetésekhez jutni a maguk, a családjaik, a közösségük, és az országuk védelme érdekében.

 

Ez egy olyan nagy átnevelő (tömeges agymosás) eljárás, ami módfelett lassú és négy alapvető szakaszba osztódik. Az első, a demoralizáció [erkölcsi lezüllesztés, bomlasztás]. Egy nemzet lezüllesztéséhez 15 vagy 20 év szükséges. Miért ennyi év? Mert ez a legkevesebb idő, ami kell az adott ellenséges országban az ideológiának kitett diákság megneveléséhez. Más szóval, folyamatosan marxizmus-leninizmus-ideológiát töltenek legalább három nemzedék puha fejébe, anélkül, hogy az amerikai diákság mindezt ellensúlyozná a hazafiasság alapvető értékeivel, az amerikánizmussal.

 

Az eredmény? Az eredmény látható -- az emberek többsége, aki a 60-as években diplomázott, ezek a huligánok vagy sületlen értelmiségiek, most elfoglalják a hatalom tisztségeit, beosztásait a kormányban, polgári szolgálatban, üzletekben, tömegmédiákban és közoktatásban. Velük megakadsz. Nem juthatsz velük semmire, mert fertőzöttek. Őketbeprogramozzák, hogy gondolkodjanak és reagáljanak bizonyos ösztönzésekre, bizonyos mintában [említő Pavlovnak]. Nem lehet megváltoztatni a gondolkodásukat, még akkor sem, ha hiteles tájékoztatást társz eléjük. Még akkor sem, ha bebizonyítod, hogy a fehér mindig fehér és a fekete mindig fekete. Más szóval, ezeknek az embereknek a demoralizációs folyamat már teljes és visszafordíthatatlan. Ahhoz, hogy a jelenséget visszafordítsák, - az Egyesült Államok érdekeiért, az egészséges, erkölcsös hazafiasságért -- újabb 15-20 évre van szükség.

 

Ed Griffin:  És mégis, ezek a programozottak azok, akik kedvezően elfogadnák a szovjet elképzeléseket, - ugyanakkor ők lennének az elsők között, akiket megsemmisítésre ítélnének?

 

Bezmenov: A legtöbbjük, igen. Egyszerűen, mert a pszichológiai ütés, amikor látni fogják mit isjelentenek a  jövőbeli EQUALITY –egyenlőség --  szép társadalma és a gyakorlatban levő társadalmi igazságosság-eszközök, forradalmat fognak kirobbantani. Nagyon boldogtalanok lesznek a csalódások miatt, de a marxista-leninista rezsim nem fogja tűrni ezeket az embereket. Nyilvánvalóan csatlakozni fognak a [rangok] elszakadók, másként gondolkodók. A mai Egyesült Államoktól eltérően az új, jövőbeli marxist-leninista Amerikában a nézeteltérés már nem lehetséges.

 

Most olyan népszerű lehetsz még, mint Daniel Elsburg, és a borzasztóan gazdag is, mintJane Fonda, mert ugye «másként gondolkodó, és a Pentagont kritizálja». De a jövőben, az ilyen kormány-kritizálókat majd úgy eltapossák, mint a svábbogarakat. Senki sem fizet nekik a szép és nemes elképzelésekért, az egyenlőségért. Ezt ők nem értik és ez lesz természetesen rajtuk a legnagyobb csapás.

 

Az Egyesült Államokban a demoralizáció gyakorlatilag az utolsó 25 év után már befejeződött.[*Most éljük a 22-ik évet, ugye nem kell különösebben részletezni a helyzetet! –TJ] Voltaképpen ez beteljesedett, mert a demoralizáció most olyan eredményeket és sikereket ér el, amikről Andropov elvtárs és szakértői még álmodni se mertek volna. A legtöbbet az erkölcsi színvonalak hiányának köszönhetően, maguk az amerikaiak teszik.

 

Ahogy említettem, az igazi tájékozódás, a valóság és igazság feltárása nem jelent már semmit. Egy olyan személy, akit demoralizáltak képtelen arra, hogy valódi híreket megértsen és értékeljen. A tények neki nem mondanak semmit, még akkor sem, ha ismeretekkel, hiteles bizonyítékkal, okmányokkal és képekkel zúdítom őt, mert egyszerűen nem fogja elhinni.  Ez tehát a demoralizációnak köszönhető helyzet nagy katasztrófája.

 A következő felvonás a nemzet destabilizálása [* az ország egészséges működési rendszerének a megbolygatása, bomlasztása. Keressünk gyorsan néhány példát! --TJ] Ez csak 2 vagy 5 évet vesz igénybe. Ekkor a lényeg; a gazdasági élet, a külkapcsolatok, és védelmi rendszerek. Elég világosan látható: az Egyesült Államokban a lényeges tényezőkre, -- mint például a védelem, és a gazdasági élet, -- milyen csodálatos hatással vannak a marxista-leninista elgondolások! Amikor 15 évvel ezelőtt itt leszálltam a repülőgépről, sohasem hittem volna, hogy a világnak ebben a részében a folyamat ennyire gyors lesz.

 

Az amerikai politikusok többsége, médiák, és nevelési rendszervonat már olyan nemzedék, akik azt gondolják, hogy a békeidőben élnek. Ez persze nem igaz. Az Egyesült Államok ma hadi állapotban van: titkos, tökéletes háborút folytat a saját rendszerének alapvető elvei és alapítványai ellen. És ennek a háborúnak a végrehajtója nem Andropov elvtárs, hanem természetesen ez a Rendszer. Talán nevetségesnek hangzik, de mondjuk ki, ez a kommunista rendszer a nemzetközi kommunista összeesküvés. Az, hogy megijesztek-e néhány embert, nem érdekes. Ha most nem félsz semmitől, akkor később már semmi nem ijeszthet meg.

 

Ed Griffin: Rendben van, tehát mit tehetünk? Mit javasol Ön az amerikaiaknak?

 

Bezmenov: Hát, ami most hirtelen az eszembejut, először is a társadalom hazafias neveléséhez szükséges erős nemzeti szellem biztosítása. Másodszor, meg kell értetni az emberekkel, hogy a legnagyobb ellenség a szocialista, kommunista, népjóléti államforma, a «Big Brother-kormányzat». Jelen pillanatban, az Egyesült Államok egy kis részében a lakosság már felismerte a valódi veszélyt, és azon tevékenykednek, -- s itt nem levelek írására, aláírásgyűjtésekre gondolok, ami mind nagyon szép és nemes, – hogy az USA kormányát rákényszerítsék: ►ne támogassa a kommunizmust. Ez nagyon könnyű dolog: ►megvonni a hiteleket, nincs több pénz, nincs technológia és nincs politikai vagy diplomáciai elismerés. ◘