I. Tények, amikről nem beszélnek «Március 15-én»
Tóth Judit
 |
|
Eugène
Delacroix – «A Szabadság vezeti a népet» című festménye,
melyet eredetileg az 1830-as júliusi forradalom emlékére
festett. A festményen meztelen női keblek és a vörös rongy,
mint kommunista zászló, -- a festő bemutatja a feminizmust, a
szabadosságot, a pusztuló embereket.
|
Kétféle
történelem van: /1/ amelyiket meghamisítva hitetik el a
közvéleménnyel, és amiben kételkedni tilos, /2/ amelyik valóban
megtörtént. Az emberek minduntalan az Igazságot keresik,
kutatják, de sajnos, legtöbbször csak hivatásos hamisítók által
megírt történelemkönyvekhez juthatnak. Elvégre, amiről a jónép
nem tud, az nem árthat. Vagy talán mégis?
Az
iskolában úgy tanultuk, hogy «a pirosbetűs magyar Márczius
15-e a
magyarság Nemzeti Ünnepe, a forradalom és szabadságharc
ünnepnapja.» Azonban amiről nem tanultunk, hogy Európában e nagy
események előzményei és előkészítői voltak: - a
szabadkőművesek már évtizedekkel korábban megtervezték,
kihasználva a nyomorgó néptömegek elégedetlenségét.
Számos
szakíró szerint a szabadkőművesség gyökerei az ókorba nyúlnak
vissza, illetve a középkori szervezetekből -- mint a templomosok
rendje, a rózsakeresztesek társasága -- fejlődött. A polgári
fejlődés élén járó Angliában kezdődött a
szabadkőműves-páholyok szervezése a XVIII. Század elején. Az
Alapokmányuk, Alkotmányuk (1723) is Angliában készült: James
Anderson fogalmazta meg.
A
«szent tűz szikrái»
A
Nagy Francia Forradalom Európa történetének meghatározó
eseménysorozata volt. Noha sok tekintetben korábban
elkezdődött, 1789. július
14-ét szokás kezdőpontjának
tekinteni, amikor a dühöngő párizsiak elfoglalták a Bastille
börtönét. Az országot pénzügyi csőd közelébe rángató
abszolutista rendszert megbuktatták, de a gazdasági és társadalmi
válságot nem sikerült felszámolni, így a köztársasági
államrend nem bizonyulhatott tartósnak, és Napóleon Bonaparte, a
tehetséges tábornok diktatúrájába torkollt (1799).
A
Nagy Francia Forradalom elméletileg a
«Felvilágosodás» eszméit (lásd:
a szabadkőművesség eszméit!) vitte diadalra. Hármas jelszava,
amiből nem lett semmi: «Szabadság,
Egyenlőség, Testvériség» (Liberté, Égalité, Fraternité)máig
ott díszlik számos középületen. Az elv azonban sok esetben még
a forradalom ideje alatt sem valósult meg, elég a
jakobinus-terrorra gondolnunk. Hatása mégis óriási volt: a 19.
század nagy részét az ide visszavezethető nacionalizmus és
liberalizmus, valamint az alkotmányosság iránti törekvés
határozta meg számos európai területen, ahol a forradalmak is
mondhatni „általánossá” váltak. /Wikipedia/
A
ma is dicsőített véres Nagy Francia Forradalmat tehát a
szabadkőművesek készítették elő és vezették le,
szabadkőművesek találták ki a leghatékonyabb
jelszavakat: „Szabadság, testvériség, egyenlőség
és általános emberi jogok.” Pár nappal a tróndöntés
után, 1789. július 23-án, a Bastille-on szabadkőműves szónok
ezt mondta:
„A
mi templomainkból indultak a szent tűz első szikrái, amelyek
nyugatról keletre, északról délre szállva minden polgár szívét
lángra lobbantották.”
«Spartacus
Testvér»
… így
szólították a becenevén, és már nem érte meg munkásságának
legférgesebb gyümölcsét, a kommunizmust.
Az Illuminátus (felvilágosodás)
alapítója, Adam
Weishaupt (1748-1830)
Ingolstadt német városban katolikus vallásra áttért ortodox
zsidók gyermekeként jött a világra, aki nem a Jeshivában
töltötte az idejét, hanem a jezsuiták iskolájában szívta
magába azt a vallás-filozófia tudományt, amit később megvetett.
Több nyelven megtanult beszélni, apja segítségével még héberül
is. 1775-ben egy ideig még az Ingolstadt Egyetem bölcsészeti karán
tanított, majd csatlakozott a felvilágosodás egyik legradikálisabb
csoportjához, a «szabadgondolkodók» mozgalmához, amelyben
otthonosabban érezte magát. 1776. május
1-én,
Weishaupt és a szabadkőműves német író, Adolph
Freiherr Knigge megalapították
az «Order of Perfectibilists» nevű rendet, amit
kérőbb Illuminátuskéntismernek,
céljának az Új
Világrend megalapozását
tűzte ki. [Amikor Május elsejét látunk ünnepelni, -- amit a
kommunisták oly szigorúan megszerveztek minden évben! -- gondoljuk
az Illuminátus eredetére!]
1820/21-ben
a forradalmaknak új szakasza keletkezett. 1907-ben egy szabadkőműves
előadáson így mondták:
„Azok
a nagy forradalmi megmozdulások, amelyek Olaszországban 1821 óta
végbementek, a szabadkőművesek művei voltak.”
A
szabadkőművesek által megszervezett és 1789-ben kirobbantott Nagy
Francia Forradalom nem hozta meg a "Szabadság, Egyenlőség,
Testvériség" jelszavak ígéreteit, mert félévszázaddal
később 1846-49-ben az európai népek ugyanolyan nyomorban éltek,
mint azelőtt. Az áremelkedéseket, a szegényes aratást, az
életszínvonal hanyatlását a nemzetközi ipar terjeszkedő
politikája követte, és látván mindezt, Marx
Károly 1848. februárjában
kiadta a Kommunista Párt Kiáltványát. Ugyanakkor Párizsban a
néptömegek kivonultak tüntetni az utcára, amit a kormány
betiltott, miután összetűzésekre került sor a karhatalom és a
nép között. Ez volt a forradalom kezdete,
ami futótűzként száguldott végig az európai városokon. A
köztársaságot kikiáltott nagy városokban -- Bécs, Rajnavidék,
Berlin, Milán, Velence stb. -- újságírók, diákok, ügyvédek
figyelték érdeklődéssel az eseményeket. A kormány mindenütt
rendfenntartókat küldött az utcára a lázas tömeg leverésére.
Forradalmárköltőnk, Petőfi
Sándor a legszebb költeményeit
írta meg, köztük a Nemzeti Dal-t. Mindenki a nagy változásokban
hitt.
Az üzemek
lelke a
szabadkőműves Mazzini volt.
Az ő céljai közé tartozott Ausztria megsemmisítése, Olaszország
egyesítése, a pápai hatalom eltávolítása és köztársaságok
bevezetése az egész világon. Mazzini szellemében dolgozott később
a szabadkőműves Garibaldi és Crispi. A politikai gyilkosságot,
mint megengedett tevékenységet állították be, és ennek
megfelelően befolyásolták a tömegeket.
1830-ban
és 1848-ban, Párizsban a júliusi illetve februári forradalom
volt, amelyen ismét a szabadkőművesek vettek részt az élvonalban.
Minthogy 1830-ban Franciaország a köztársaságra még nem volt
érett,a szabadkőműves Louis Philippe orleánsi herceg lett
Franciaország királya, és 1848-ig uralkodott. Azonban
ezzel a szabadkőművesek nem elégedtek meg. Végre, 1848-ban
elérték az óhajtott köztársaságot, de mivel semmiféle
demokratikus és szocialisztikus kísérletük nem sikerült, a
szabadkőműves III. Napóleon elnöksége és császársága
következett. Ellenben később éppen ő tette tönkre ezt a rendet;
a bukása 1870. november 4-én a szabadkőműveseknek kedvezett.
Ezért lehet Franciaországot szabadkőműves köztársaságnak
nevezni!
Kossuth
Lajos
Az
1848-as februári párizsi forradalom híre Bécsben és
Magyarországon is heves forrongásba hozta a kedélyeket. Az
események hatása alatt Kossuth március 3-án a
beszédében független magyar bank
felállítását, honvédelmi rendszer átalakítását, független
felelős magyar nemzeti kormányt, az ország alkotmányának
képviseleti irányban kifejtését sürgeti,
mely kívánalmak országgyűlési felirat alakjában voltak a király
elé terjesztendők. [Érdekes, hogy pártpropagandán, nyilasok és
az Árpádsávos-zászlók «sátáni jelentésein» kívül, ezekről
soha nem beszélnek New Yorkban a Hungarian Human Rights ügynökei
vagy a mai budapesti politikusok. Pedig nagyon időszerű gondolatok!
De akkor milyen alapon ünneplik Kossuth Lajost?] /folytatjuk/ 
Folytatások:
III.
Szabadkőművesség a mai Magyarországon … /készülőben/
----------------
1.
Guiseppe Mazzini (1805-1872) olasz
szabadkőműves az Omerta
Maffia vérszerződés-szertartás
megalkotója. Omerta, olasz szó, a viselkedésre vonatkozó „szigorú
törvénykönyv”, ami tiltja a hatóságokkal való együttműködést
és kapcsolatot. A 19. században az olasz Mafioso
(család) tagjait az Omerta kötötte össze.
Kossuth Lajos «Nagytestvér»
II. rész
|
♦
„A
szabadkõművesek Cincinnati 133. sz. páholya érdemes
fõmesterének, felügyelõinek és testvéreinek.
Alulírottak
alázatos kérelme azt bizonyítja, hogy miután hosszú idõ óta
kedvezõ véleménye volt az Önök õsi intézményérõl,
vágyódik arra, hogy mint tag felvétessék, ha erre érdemesnek
találtatik.
Mivel
száműzött, a szabadság ügye miatt nincs állandó lakóhelye;
most Cincinnatiban tartózkodik; kora 49 1/2 év; foglalkozása
visszaszerezni hazájának, Magyarországnak
nemzeti függetlenségét és más nemzetekkel együttműködve
megteremteni a polgári és vallásszabadságot Európában.
Cincinnati
1852. február 18.
Kossuth
Lajos”
|
◘
http://www.sk-szeged.hu/kiallitas/kossuth/szabadkom.html
|
1928-ban
a Bethlen-kormány olyan engedményt tett a szabadkőművességnek,
amely növelte a mozgalom újjászervezéséhez fűzött illúziókat.
Az 1928-as évet Kossuth-évnek nyilvánították,
amikor Magyarországon, valamint külföldön számos ünnepségre
került sor. 1928. március 15-én New Yorkban, az akkor előkelő
Riverside úton is leleplezték Kossuth szobrát, amely ma is ott
áll. Az ünnepségre tíztagú hivatalos magyar küldöttség
utazott, amelyet magánutasokként több százan kísértek el,
köztük polgári liberálisok, ellenzéki politikusok,
szabadkőművesek. Feltűnést keltett azonban, hogy a hivatalos
magyar küldöttségnek Balassa József szintén tagja lett, mégpedig
a kormány felkérésére, amit az AMI és a francia páholyok
közbenjárásával magyarázták. [1]
▐
Kossuth: «Magyarországnak
nemzeti függetlenségét és más nemzetekkel együttműködve
megteremteni a polgári és vallásszabadságot Európában.» --
Mi ez? Csak nem Hungarizmus? Talán Konnacionalizmus? Ha ezt ma
valaki ki meri jelenteni, akkor megkapja a «kirekesztő, fajgyűlölő,
fasiszta-náci» bélyeget.
Elgondolkodtató,
hogy szabadkőművesek, trockisták és zsidók miért ünneplik
Kossuth Lajost olyan lelkesen? Mi tett Kossuth olyan kedvezőt, ami
ezeknek a csoportoknak előnyére vált? Mert 1852-ben felvételét
kérvényezte a páholyba és ezt a népszerűsítést ki kell
használni? Nem esett-e vajon Kossuth a vakolók hálójába?
Az
alábbi szabadkőműves nagymester tollából származó írás
szerint: «a magyar szabadság élharcosa volt»! Ma is van sok
magyar, aki a szabadság élharcosa. Csak páholyon keresztül
érdemli ki valaki a szabadság
élharcosa címet? Vagy talán a
páholyok sötét függönyei mögött kétféle mércével mérik
szabadságot? Hány szabadság élharcosát lehetne megnevezni a
magyar történelemből? Vajon Gyurcsány ma mit tenne Kossuthtal, ha
vele szembeszállna?
David
Kruger [2], 33.
fokozatú szabadkőműves nagymester az amerikai Virginia államban
él. Internetes honlapján Kossuth Lajosról, mint «hazafiról és
szabadkőművesről» ír:
«…a
szellemi, erkölcsi, társadalmi és politikai elképzelések egyik
nagy harcosa volt. Mindezek alkotják a demokrácia eszményképének
a legjavát. Számos nagy egyéniség, akik Magyarországot
megszabadították Ausztriától, Oroszországtól és egyéb
politikai felekezettől, valamennyien szabadkőművesek voltak.
Közöttük a legkiemelkedőbb volt Kossuth Lajos (1802-1894) Az
élete kitűnő példa, drámai bizonyíték a szabadkőművességre
és annak befolyására, ami a világra nézve jelentett a 19.
században…
1849.
augusztus 11-én Kossuth először Törökországba menekült. ahol
ellenőrzés alatt állt. Hírneve bejárta a világot, és az
Egyesült Államok a szabadon bocsátását sürgette, sőt, még az
USS Mississippit elküldte érte, hogy átvigyék Londonba. Kossuth,
akit a „Szabadság Angyalaként" és a szabadság hőseként
ünnepeltek, mindenütt a magyar szabadságról beszélt.
Amerikai
magyarok Kossuthnak szobrot emeltek New Yorkban, a Riverside úton.
1851-ben beszédet mondott nemcsak a washingtoni Kongresszusban, de
amerikai körútjain is. Természetszerűleg vonzódott a
szabadkőművesség iránt. Ugyanebben az évben Kossuth rendkívüli
levelet írt Ferdinand
Bodmann Imádatra
Méltó Nagytestvérnek, a 133. Cincinnati Páholy Szabad és
Elfogadott Szabadkőművesek tagjának.
A
kérvény sürgős jellege miatt, azonnal másnap 1851. február
19-én Kossuthot, négy másik leendő társával felavatták, majd
másnap a rangját felemelték Nagymesteri (Master Mason) fokozatra.
Kossuth számos amerikai páholyban tartott beszédet, Massachussetts
államban ezeket mondta:
►"Életem
legnagyobb célja és törekvése lesz, a szabadkőműves jellemhez
méltóan végezni a rámháruló kötelességemet, rang és tehetség
szerint, nemes intézményünk minden egyes tagjának javára. ..."
Kossuth
olyan népszerű volt, hogy Argentínában, New Yorkban,
Magyarországon páholyokat neveztek el róla. Magyarországon ma,
ahol végre szabad a nemzet, ez volt Kossuth Testvér egykori
látomása. Ma Magyarországon már nyolc páholy van: hét
Budapesten és egy Szegeden, valamint a Skót Rítus 33. fokozatú
Felső Tanácsa, Kozma Péter vezetésével. [...] » Kruger
eredeti angol nyelvű írása ITT olvasható!
 |
|
A
páholyház Budapesten
|
2007.
április 22-én értesülünk a hírekből, hogy a Magyar
Nagyoriens Szabadkőműves Egyesülettöbb
kelet-európai, belga és francia szervezettel közös konferenciát
tart ma Budapesten. A tanácskozáson a szabadkőművesség
esélyeiről, lehetőségeiről tárgyalnak. A találkozó vendége
lesz a legnagyobb európai szabadkőműves szervezet, a 60 ezer tagot
számláló Francia
Nagyoriens Páholynagymestere, G.
M. Quillardet is.
Kép:
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy páholyháza
Budapest,
VI. Podmaniczky utca 45.
Mi
keresnivalójuk van a szabadkőműveseknek Magyarországon, ha nem a
jelenlegi nyúzó-, és magyarellenes kormány titkos támogatása?
Csak nem azt akarják elintézni, hogy a magyarságnak jobbra
forduljon a sorsa? -TJ Részlet
David Kruger angol nyelvű Weboldaláról:
 «David
Kruger has been very active in a variety of civic
causes in Alexandria, Virginia. Among them are the Red
Cross, Boy Scouts, United Givers Fund, Kiwanis (President
1960), Salvation Army, Men of All Faiths (one of
the groups founders), Alexandria Board of
Health (Secretary), and the Alexandria Hospital,
Community Welfare Council, Tuberculosis Association, Boys
Club, and Family Service. He served as Vice
President of Temple Beth El in Alexandria for
nine years and was active in the Conference
of Christians and Jews. Ill. Kruger, who practices
optometry in Alexandria, became a 50-year member of Norfolk Lodge
No. 1 in 1996 and has been a Life Member of the Scottish
Rite Research Society since founded in 1991.
A Scottish Rite Mason in the Valley of Alexandria since 1946. He
is an expert Masonic ritualist and
has served in many leadership roles in the Rite, including
President of the Scottish Rite Conference of Virginia in 1975.
His outstanding service to the Order was recognized early when he
was invested with the rank and decoration of K.C.C.H. in 1953 and
coroneted an I.G.H. in 1963. Ill. Kruger became S.G.I.G. in
Virginia in 1985 and then Grand Secretary General of the Supreme
Council in 1989. He is an Honorary
Member of the Supreme Council of Canada and
theSupreme Council of the International
Order of DeMolay. In 1991, the Grand Lodge of Virginia
awarded Ill. Kruger one of its highest honors, the John Blair
Medal for Distinguished Service. Other awards and honors continue
to recognize Ill. Kruger’s service to Freemasonry and
humankind.»
http://www.srmason-sj.org/council/journal/jun01/kruger.html
|
1.
L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. Században, lábjegyzet
76-77. old. Kossuth KK/1977.
2.
David Kruger Weboldala
… http://www.srmason-sj.org/council/journal/jun01/kruger.html
III. FORRÓ VOLT A XIX. SZÁZAD
Tóth
Judit
A
XIX. századot könnyebb megérteni, ha az akkori eseményeket
nagyítóüveg alá vesszük: ~ a Rothschildek üzleti vállalkozásai
és hagyatékai a zsidó nép részére, a Habsburgok, az
Illuminátusok, a Kommunista Párt Nyilatkozata, a forradalmak, a
gyilkosságok, Magyarország veszélyben, ~ mindenütt teljes
politikai zűrzavar. A bajokra – országok feldarabolása és két
világháború ellenére -- a mai napig sem találtak megoldásokat.
Események időpontok szerint - dióhéjban
Az
Egyesült Államok
1789-1797:
George Washington amerikai elnök (szabadkőműves)
1789:
megszületik az első amerikai Alkotmány
1848.
az aranyláz kezdete Kaliforniában
1860:
már 13 millió a lakosság lélekszáma
1861:
polgárháborúk dúlnak Észak és Dél között
1865:
meggyilkolják Abraham Lincoln amerikai elnököt (szabadkőműves)
Franciaország
1789-1799:
A Nagy Francia Forradalom
1815:
Napóleon veresége után újra királyság
1830:
újabb forradalom ~ alkotmányos királyság
1848:
második «Francia Köztársaság» ~ III. Napóleon császár
1870:
francia-porosz háború, az uralkodó megbukik
1871:
Párizsi Kommün
1870-1914:
brit-francia gyarmatbirodalom Németország ellensúlyozására
Németország
1871:
megszületik az egységes német nemzetállam
1871:
január Német Császárság kikiáltása Versailles-ban
Anglia
1848.
február: Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista Kiáltványa
1848
éhínség Írországban
Magyarország
1848.
március 15. – Pesten kitör a forradalom
1848.
március 17. – V. Ferdinánd kinevezi Batthyány Lajost
miniszterelnökké: az első
felelős
magyar kormány megalakulása.
1848.
április 11. V. Ferdinánd aláírja az Áprilisi Törvényeket.
1848.
október 6. – Bécsben forradalom tör ki. Latour hadügyminisztert
meggyilkolják,
az
udvar Olmützbe menekül
1848.
november 1. – Kossuth, Görgey Artúr tábornokot nevezi ki a
honvéd haderő
főhadparancsnokává,
a schwechati csatavesztés nyomán lemondott Móga János
helyére.
1848.
november 15. – Vukovárnál Batthyány Kázmér serege győz a
szerbek ellen.
1848.
november 16. – Sepsiszentgyörgyön, a Háromszék Honvédelmi
Bizottmánya
ülésén
Gábor Áron elmondja híres szavait: „Lészen ágyú”.
1848.
december 30. – Mór mellett Perczel Mór hadteste vereséget
szenved Jellasics
József
hadtestétől
 |
|
A
Kárpát-medence térképe a békeszerződések előtt és után
|
Egyéb események a XIX. században
A
judaizmus szorosan összefügg a nemzetközi forradalmi mozgalommal,
amely a világon különböző formákban jelentkezik.
Szétszóratásukban,
kétezer évig a zsidók mindig keserű forradalmárok voltak, és
így minden modern forradalom résztvevői között megtaláljuk
őket, akik a cselekvőbb irányítók. A zsidók szerepe a francia
forradalomban nem volt nyilvánvaló. Talán nem is volt rá szükség,
mivel a szabadkőművesség nemcsak végezte ezt a feladatot, de
egyben fedezetként is szolgált, hogy megszerezzék a polgárjogokat
a zsidóknak.
Az
1848-as februári franciaországi forradalom kitörésekor Karl
Marx [1] visszatért
Párizsba. Amint a forradalom átterjedt Németországba, Kölnbe
utazott, ahol a Neue Rheinische
Zeitungfőszerkesztője lett. Nagy
rokonszenvvel követte a magyar eseményeket is, Kossuth Lajos
1848-as tevékenységét. Az
ellenforradalom győzelme után Marxot sajtó útján elkövetett
bűncselekmények és a kormány elleni fegyveres ellenállásra való
felhívás vádjával bíróság elé állították. Felmentették,
de porosz állampolgársága dacára kiutasították. Visszatért
Párizsba, majd miután onnan is kiutasították, Londonba ment, és
élete végéig ott élt.
I.
Internacionálé -- 1864-ben
megalakult a Nemzetközi Munkásszövetség, vagyis az I.
Internacionálé. Marx fontos szerepet vállalt benne, ő volt
Alapító Üzenetének, szervezeti szabályzatának, több
kiáltványának szerzője. Nagy erőfeszítéseket tett a sokféle,
egymásnak ellentmondó alapokon álló, magukat egyaránt
szocialistának valló irányzatok egyesítésére (Mazzini
Olaszországban, Proudhon Franciaországban, Bakunyin Svájcban, brit
szindikalizmus, német Lassalle-iánusok stb. (~ valamennyien
illuminátusok! --tj)
A
Kommunista Párt Kiáltványa ~ Karl
Marx és Friedrich
Engels közös műve, amely 1848.
február 21-én jelent meg először. A kiáltvány úgy véli: a
társadalom proletariátusra és burzsoáziára oszlik, a két nagy
osztály között pedig feloldhatatlan az ellentét, az egyetlen kiút
az osztálynélküli társadalomhoz elvezető forradalom lehet.
Berlinben
Marx hegeliánusokhoz csatlakozott, azon belül is Bruno
Bauerköréhez, akik Georg
Hegel bölcseletéből kíséreltek
meg ateista és forradalmi következtetéseket levonni.
Bernard
Lazare zsidó történész írja:
"Az
1830-ban kezdődött második forradalmi periódus alatt még
szenvedélyesebbek voltak, mint az első alatt. Továbbá közvetlenül
is érdekelve voltak, mert a legtöbb európai országban nem voltak
meg a teljes polgárjogaik. Még azok is közöttük, akik
természetüknél vagy egyéb józan okból kifolyólag nem voltak
forradalmárok, önérdekből azokká lettek, és ha a liberalizmus
érdekében tevékenykedtek, akkor magukért dolgoztak. Nem kétséges,
hogy aranyuk, energiájuk és képességeik támogatták és
segítették az európai forradalmat...
Ezeknek
az éveknek során bankárjaik, ipari mágnásaik, költőik, íróik,
demagógjaik ugyan nagyon különböző ötleteket nyilvánítottak
ki, de ugyanazért a végső célért küzdöttek... Látjuk őket a
fiatal Németország mozgalom tagjainak sorában, számosan voltak
titkos társaságok tagjai, amelyek a militarista forradalom sorait
adták, a szabadkőműves páholyokban, a karbonária-csoportjaiban,
a római haute vente szervezetben,
mindenütt, Franciaországban, Németországban, Svájcban,
Ausztriában, Olaszországban." [2]
Az uralkodók bankárai
Hatalomhoz
a mindenkori átkozott PÉNZ szükséges.
Legenda vagy igazság, egy dolog biztos: Rothschild
Nathan megalapította a család
londoni ágát az East India cégnél befektetett 800 millió font
arannyal. A 19. század elején a Rothschild-fivérek, mint az
európai uralkodók elsőszámú pénzkölcsönzői tettek szert
hatalmas vagyonukra és vasúthálózat-építő cégeket
alapítottak.
A
bankházaknál gyakori eset volt, hogy egy és ugyanaz pénzelte
mindkét harcoló felet. Például az amerikai polgárháborút,
amikor is Rothschild az északiakat, amerikai bizományosa, August
Belmont közreműködésével, a
délieket pedigErlangers, —
egyik Rothschild-rokon – által pénzelte. Közel
kerültek Metternich herceghez, a bécsi kormány akkori
külügyminiszteréhez is.
Metternich Lothár
Venczel herceg öntelt, gőgös,
középkori hűbéri nézetekkel telített bürokrata volt, aki az
adózó népnek még a természetadta emberi jogát is tagadva, durva
önkénnyel közel három évtizedig hatalmaskodott fölötte. Nevét
gyűlölettel ejtették ki mindenütt. Állásához a legutolsó
pillanatig ideges görcsösséggel ragaszkodott. Ártatlan emberek
vérének kellett folynia, hogy a felzúduló népharag elsöpörje
az állásából.
A nagy rejtély
Amíg
a bankházak keresztény uralkodókat segítenek kölcsönökkel,
hogy azok véres háborúkban egymást pusztítsák, az ügy
tökéletesen rendben van. Ártatlan emberek pusztulása nem számít,
csak az a fontos, hogy a kamatokat
fizessék!
A
Rothschildek és Benjamin Disraeli brit miniszterelnök szoros
együttműködésével sikerült megszerezniük a Szuezi Csatorna
nevű cég feletti hatalmat. Spekulációikkal az orosz nyersolaj, a
dél-afrikai gyémántbányák és a dél-amerikai bányák
területére is kiterjesztették pénzügyi hatáskörüket. Hatalmuk
titka úgy, mint a múltban, most is az állandó titokzatosság.
A
Rothschild-család tagjai felmérhetetlen vagyonukat úgy tarthatták
meg, hogy családon belül egymásból házasodtak. Ellenálltak az
beolvadásnak, a kikeresztelkedésnek és a papa kívánságának
eleget téve megtartották ortodox-zsidóvallásukat.
Az első világháború és Trianon útján
A
XIX. század közepén a magyar gazdasági élet a feudálkapitalizmus
korába lépett, amikor az Ullmann
és társai által alapított Pesti
Magyar Kereskedelmi Bankmegnyílt, és
a részvénytársasági jogot szabályozó törvény alapján
részvénytársaságok alakultak. A zsidók gyarapítási joga
Galíciából sok bevándorlót vonzott Pestre, Debrecenbe és
Kassára. A királyság területén már mintegy 170 ezer zsidó
lakott, ebből 1500 család Pesten.
Kossuth
Lajos vegyesházasságának nehézkes engedélyezése és a spanyol
szekularizálások hírei a magyar protestánsokat tömörülésre
késztetik. A lutheránus Kossuth a kapitalizmus és a
protestantizmus ideológia rokonságát felismerve, törekvéseiket
teljes erővel támogatja: nemsokára a «Tengerre magyar!»
Jelszavával számukra világkereskedelmi távlatokat nyit és a
velencei hajósiskola irányába tereli fiaikat.
Míg Széchenyi az
osztrák-cseh ipar érdekeit is kielégítő szabadkereskedelem híve,
amely mellett a magyar feudalizmus is megrázkódtatás nélkül
térhet át a feudálkapitalizmus átmeneti fejlődési szakaszára,
addig Kossuth egyszerre akarja kifejleszteni a magyar nemzeti
kapitalizmust
 |
|
Magyarország
térképe
a
trianoni gyászbéke előtt és után
|
Kossuth
nevéhez fűződött a népnek nemzetté emelése, a kiváltságoknak
szabadsággal való felcserélése és a társadalmi osztályoknak az
igazság és testvérien hazaszeretet kapcsával egyesítése. A
magyar feudalizmus egyeduralma törvény szerint megszűnt és a
jobbágyfelszabadítást mindenki Kossuth művének tekintette. A
jobbágytömegek az ő nevét mélyen vésték emlékezetükbe. 1848.
március 15-én a bécsi egyeduralom és a magyar feudalizmus –
egyelőre -- elvesztette a játszmát.Újabb
eszközöket kellett igénybe venni a nemzet fejlődésének
meggátlására…[3]
Cenzúra
Gróf
Széchenyi Jelenkor c.
kiadványával egyidőben, 1832-ben Kossuth Lajos
(1802-1894) Országgyűlési
Tudósítások címen, a pozsonyi
országgyűlés eseményeiről tájékoztató kéziratos újság
szerkesztését kezdte meg. A lap azért látott napvilágot az
országgyűlés idején (1832-1836) kéziratos formában, mert a
kormányzat nyomtatott országgyűlési újság közreadását nem
engedélyezte. A Kossuth által
összeállított, cenzúrázás nélküli lapot, a követeket
elkísérő ügyvédbojtárok másolták, majd az ország különböző
részeibe a megyéknek, kaszinóknak stb. szétküldték, így lett
az a közvélemény tájékoztatója, és szervezője a társadalmi
átalakulásért és a nemzeti függetlenségért folyó harcnak.
Az
országgyűlés berekesztése után (1836-1837)
Kossuth Törvényhatósági
Tudósítások 
címen
állított össze ellenzéki szellemű lapot, ezzel a megyéket
tájékoztatta, és így szervezte országosan a reformellenzéket. A
lapot betiltották, Kossuthot "felségsértésért" négyévi
börtönbüntetésre ítélték.
címen
állított össze ellenzéki szellemű lapot, ezzel a megyéket
tájékoztatta, és így szervezte országosan a reformellenzéket. A
lapot betiltották, Kossuthot "felségsértésért" négyévi
börtönbüntetésre ítélték.
Kiszabadulása
után, 1841-ben nyomtatott újságot indított, aPesti
Hírlapot, amely Magyarországon a
politikai véleménysajtó első nagyhatású képviselője volt. A
lapban meghonosított vezércikkeiben minden időszerű kérdéssel
foglalkozott, s a szigorú cenzúra ellenére rendkívüli
népszerűségre tett szert. Széchenyi álláspontján túlmenve a
polgári haladás feltételének a függetlenség kivívását
tartotta, míg Széchenyi Ausztriával egyetértésben kívánta a
polgári reformok végrehajtását.
A
cenzúra szigorával párhuzamosan erősödött az ellenállás; az
1839-i országgyűlésen az országgyűlési hírlap engedélyezése
kapcsán rendkívül heves harcok folytak a sajtószabadság
általános kérdéséről. A kormányzat most sem adott a lapra
engedélyt, de rákényszerült, hogy a cenzúra irányítása a
bécsi rendőr-minisztérium hatásköréből a Budán székelő
Helytartótanács keretében működő tanulmányi bizottság
felügyelete alá kerüljön. Mindez feltétlenül enyhülést
jelentett a hazai sajtóellenőrzésben, a politikai irodalom kiadása
is nagyobb lehetőséget kapott (pl. Kossuth megindította a Pesti
Hírlapot), de a hatalom a reformeszméket terjesztő és
osztrákellenes művek megjelentetését igyekezett ezután is minden
módon megakadályozni. A Pesti
Hírlapot például szigorúan
cenzúráztatta, s amikor így sem tudta Kossuth eredményes
agitációját megakadályozni, Landerer segítségével elmozdította
őt a lap éléről. A Védegyletről a
korabeli lapok nem írhattak. A cenzúra ezt ugyanúgy megtiltotta,
mint Kossuth röpiratának megjelentetését, amelyet a Védegylet
ügyében írt.
Tévedések
Ahogy
a magyar reformtörekvések izmosodnak, úgy enged az udvar mind több
teret a pánszláv és dákóromán agitátoroknak. A nemzetiségek
vezetői mindenhol azért küzdenek, hogy az ölükbe hullani látszó
szabadságot a magyaroktól való elszakadásra és önálló állami
élet szervezésére használják fel. Röpirataikban ők is a
németországi bölcselkedő zsidó Georg
W. Hegel megállapításait
idézik: - «Magyarország nagyjai
a szabadságot erőszakba helyezik.»
Arra
egyik sem számít, hogy Bécsben őket csak eszköznek tekintik, és
azonnal eltiporják, ha a családi birodalomtól is függetleníteni
akarják magukat. Az udvari körök az erőviszonyok ismeretében
nyugodtan nézik a küzdelmet. A délszláv és dákóromán állam
elkülönülését a Balkánon még erős Törökbirodalom sem
engedte volna meg.
A
rendi Magyarországon, Hunyadi Mátyás király halála óta a
«turáni» magyarok minden eszközt és szövetséget felhasználtak
az ugoros magyar népi tömegek elleni faji harcban. Az 1514-1831-ig
többször megismételt jobbágyirtás és helyükbe
az idegen fajok betelepítése következtében
három és fél század alatt a magyarság a történelem
süllyesztőjébe lépett, és Európa huszadáról alig negyvenedére
csökkent.
Az
56 százalékos többségbe jutott idegen fajok magyarosítására
többen gondoltak. Wesselényi kimondja: «Nincs
nemzetiségünknek ártalmasabb ellensége a betyáros
magyarságnál.» Táncsics Mihály
is a minden eszközzel való magyarosításért harcol. Batthyány és
Kossuth nemzetiségi politikája teljesen elhibázott, mert a
nemzetiségeket a dinasztiával átmeneti érdekközösségbe
kovácsolja. Egyedül Teleki
László látja meg Párizsból a
végzetes tévedést. [4]
Az
új Országgyűlés Kossuth lélekrázó indítványára a haza
védelmére 200 ezer újoncot és 42 millió forint hitelt szavaz
meg. Kossuth a kibocsátott papírpénzzel megkezdi a magyar
honvédség toborozását és szónoki tehetségének teljes
érvényesítésével tüzeli harcra a szabadsággal évszázadok
után újra megismerkedett magyar népet. A nagy izgalomban a Pestre
érkező Lamberg tábornok királyi
biztost a nép meggyilkolja. A király emiatt az országot katonai
statárium alá helyezi. Kossuth vezetésével honvédelmi bizottmány
veszi kezébe a végrehajtóhatalmat. Széchenyi idegei
összeroppannak. A magyar csapatok Jellasics csapatait a határig
üldözik… a bécsi forradalmárok Latour hadügyminisztert
felakasztják és a királyt menekülésre kényszerítik.
Windischgrätz
tábornagy a prágai forradalom elfojtása után a horvát bán
menekülő seregével egyesíti haderejét és leveri a bécsi
forradalmat.
Az
udvari kamarilla a trónjáról lemondatott V. Ferdinánd Habsburg
helyébe a 18 éves Ferenc Józsefet állítja trónra, hogy a
koronázási eskü megkötöttsége nélkül az egész birodalmat
összeforraszthassa.
A Kossuth-bankó
Kossuth,
mint a kormány pénzügyminisztere, tárcáját mindössze 400
000 forinttal vette át. Ez pedig
elenyésző összeg volt a felállítandó hadsereg ellátására.
Kossuth ezért elhatározta az új
bankjegy kiadását. Ez az ún.
Kossuth-bankó. Mindehhez azonban 
nemesfém
alapotkellett teremteni. Ahogy ezt
akkor mondták: ”ércalap”. A kormány felhívással fordult az
ország polgárságához, a nemesfémek felajánlására. Megindult a
gyűjtés a szabadság védelmére. A koldus a rézkrajcárját, a
szekeresgazda ezüstgombját, a nemes úr arany forintját tette a
haza oltárára. Az egykori krónikás a nemzeti áldozatkészségnek
ezt a szép példáját a következőkben örökítette meg:
nemesfém
alapotkellett teremteni. Ahogy ezt
akkor mondták: ”ércalap”. A kormány felhívással fordult az
ország polgárságához, a nemesfémek felajánlására. Megindult a
gyűjtés a szabadság védelmére. A koldus a rézkrajcárját, a
szekeresgazda ezüstgombját, a nemes úr arany forintját tette a
haza oltárára. Az egykori krónikás a nemzeti áldozatkészségnek
ezt a szép példáját a következőkben örökítette meg:
«A
május 20-án, a Múzeum udvarán tartott népgyűlés alkalmával
Rottenbiller polgármester, a felszólítás felolvasása után 200
forinton kívül rögtön felajánlotta s letette az óráját
láncostól, pecsétgyűrűstől. Őt követte a nemzeti kaszinó 20
000 pfrttal, gróf Széchenyi István egy mázsa ezüsttel, Woldainer
két láda arany- és ezüst- neművel, gróf Zichy Manó öt mázsa
remekmű ezüstneművel, s őket követte azután az egész ország,
úgy hogy az ajándékok összege csakhamar milliókra ment.»
Innen
már csak egy lépés volt az
önálló magyar pénz – a
Kossuth bankó – megjelenéséig. A gyűjtési akció
eredményeként Kossuth Lajos, mint
pénzügyminiszter, szerződést kötött
a Pesti Kereskedelmi Bankkal, melynek értelmében a kormány
kötelezte magát, hogy aranyban és ezüstben 5 millió forintot
tesz le. A bank pedig fedezet ellenében 12 6/2 millió forintot
bocsát ki bankjegyekben. Így jött létre a híres Kossuth
bankó”. [5]
|
|
 |
|
|
 |
|
|
 |
|
Gróf
Széchenyi István
|
|
|
 |
Jegyzetek
1.
Karl Marx 1818 – A rajnai Trier
városban született zsidó családba. Apja, Hirschel
ha Levi, rabbik és kereskedők
leszármazottja volt,
1824-ben
családjával együtt
kitért
a protestantizmusba,
Heinrich
Marx-ként lutheránusra keresztelkedett meg, (csupán érdekből!)
hogy igazságügyi tanácsosi hivatását gyakorolhassa.
Anyja Henrietta Pressburg
Hirshel
holland zsidó nő volt,
az
ő felmenői közül is számos
rabbi
került ki. /Wikipedia/
2.
N. H. WEBSTER. Secret Societies és
Subversive Movements, London, (Titkos társaságok és bomlasztó
mozgalmak) 1924. Boswell. Preface.
3.
Dr. Málnási Ödön: A Magyar Nemzet
Őszinte története,
USA
1987
4.
u. o. 106. old
IV. Kossuth Lajos a Pénzvilágban
Dr. Drábik János tanulmánya
Forrás: Leleplező, 2000/2
Csak
fegyverrel sikerült tönkretenni a Kossuth-bankót
Az
1848-as magyar forradalom és szabadságharc igazi oka az
önálló magyar pénz megteremtése
volt. - Mielőtt elemezzük a magyarországi fejleményeket, vessünk
egy pillantást arra, hogy mi váltotta ki 1848-ban a forradalmi
megmozdulások egész sorát Európában. Milyen szerepe volt az
eseményeket a háttérből mozgató szabadkőművességnek, és a
vele szövetkezett nemzetközi pénzkartellnek a politikai események
alakulásában? Miért vezetett az önálló magyar pénzrendszer
igénye fegyveres konfliktushoz[összeütközéshez] a
magántulajdonban álló Osztrák Nemzeti Bank és az azt támogató
császári hatalom, valamint a felelős magyar kormány között
Magyarországon? Miért lehetett a magyar március 15-e – a
háttérerők nemzetközi manipulációi [mesterkedései] ellenére
– az emberi méltóság és nemzeti függetlenség tiszta
forradalma?
A
Grand Orient elégedetlen Párizsban
Az
1848-as események Franciaországban kezdődtek. Kiváltója az volt,
hogy amíg az olasz carbonarik vezetője, Giuseppe
Mazzini biztos kézzel építette
ki az Illuminátus szabadkőművesség hálózatát Itáliában,
addig a francia templáros Grand Orient szabadkőművesség, amely az
1789-es forradalom óta meghatározó szerepet játszott az
Franciaország életében, nem tudta eldönteni, hogy uralmának
melyik a legmegfelelőbb politikai-kormányzati forma. 1793-ban a
Grand Orient által előkészített, és 1789-ben kirobbantott
forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a
szabadkőművesség – egy három napig tartó forradalom keretében
– eltávolította X. Károlyt (uralkodott 1824-1830-ig) a trónról,
már a szocializmus szót
használták mind a párizsi Francia Nagypáholyban, mind a Grand
Orient Nagypáholyban annak a politikai-kormányzati formának a
megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni kívántak.
A
forradalom idején, a véres jakobinus terrorban vezető szerepet
játszó jakobinus klubok megmaradt tagjaiból Párizsban, 1835-ben
megalakult az Igazak Szövetsége. Ez a szövetség azonban nem
elégítette ki azokat a türelmetlen radikálisokat, akik számára
a pacifista szocialisták túl lassúaknak, túl fontolva haladóknak
bizonyultak. A Grand Orient ezért elhatározta, hogy az Igazak
Szövetségét átalakítja
aKommunisták
Szövetségévé.
Így 1840-ben a francia szabadkőművesség ismét kettészakadt egy
radikális, kommunista szárnyra, és egy mérsékeltebb, pacifista,
szocialista szárnyra. 1848-ra a radikális szocialisták
vezetője Karl
Marx, 32-es
fokozatú Grand Orient szabadkőműves lett, aki Németországból
távozva ekkor Párizsba élt, majd onnan Londonba költözött, ahol
egészen haláláig, 1883-ig élt.
Az
1848. február 24-én kitört újabb francia forradalom néhány nap
alatt megdöntötte az orleans-i dinasztia uralmát, és megfosztotta
a tróntól Lajos Fülöpöt.
Megszületett a második köztársaság, a Grand Orient-hez tartozó
Louis Napóleonnal, mint választott köztársasági elnökkel az
élén. Rómában is köztársaság alakult. Fellázadt a bécsi nép
is. 1848 végén Ausztriában lemondott a trónról V.
Ferdinánd császár és magyar
király. Felkelések törtek ki Dániában, Írországban,
Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében is.
Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti
parlament. A német egység elsősorban a porosz király ellenállásán
hiúsult meg.
Marvin
S. Antelman rabbi, e korszak jeles
kutatója szerint 1848 során Európa-szerte a Grand Orient
ko-ordinálta [hangolta
össze] a politikai
megmozdulásokat, tüntetéseket, felkeléseket. Németországban is
a forradalmi megmozdulások fő szervezője a Grand Orient által
létrehozott Igazak Szövetségének az egyik vezetője, Heinrich
Bernard Oppenheim, a dúsgazdag
németországi pénzdinasztia tagja volt.
A
nemzetközi pénzkartell már 1773-ban, Frankfurtban, nagyszabású
tervet dolgozott ki arra, hogy a Bank of England-hoz hasonló
független központi bankok létrehozásával ellenőrzése alá
vonja a nemzetközi pénzügyek irányítását. A pénzkartell,
valamint a szabadkőműves irányzatok titkos ellenőrzésére
létrehozott illuminátusok pedig az 1782-ben Wilhelmsbadban
megtartott kongresszusukon [értekezletükön] fogadták
el azt a messzire tekintő közös stratégiájukat, amelynek fontos
részét képezte a köztársasági államformára történő
forradalmi áttérés, és az európai kontinens minél nagyobb
központosítása – lehetőleg egy államban való egyesítése –,
valamint egy közös hitel- és pénzrendszer kialakítása a
transznacionális pénzkartell ellenőrzése alatt. A pénzkartellnek
a hatalom centralizálása [központosítása] felel
meg, noha a túlméretezett centralizáció és integráció
rendszerint káros a népek gazdaságára és az egyén
boldogulására. Az 1848, márciusában, Frankfurtban tanácskozó
német alkotmányozó nemzetgyűlésnek is a kis államok egyesítése,
vagyis a centralizáció [központosítás] volt
a célja. Prágában a szláv országok képviselői tanácskoztak a
szláv népek egyesítéséről.
Ausztria
nem csatlakozott a frankfurti döntésekhez, a szláv népek pedig
ragaszkodtak a dunai birodalomhoz, mert szemük előtt már a
formálódó német és orosz nagyhatalom lebegett. Szerettek volna,
azonban legalább a magyarokéhoz hasonló jogokhoz jutni. A prágai
gyűlés az 1848. június 12-ei munkásfelkelés, majd Windischgratz
katonaságának sortüze következtében eredménytelenül végződött.
A frankfurti alkotmányozók létrehozták ugyan az új német
alkotmányt, de egyesített államuk – mint már utaltunk rá –
Poroszország ellenállása miatt mégsem jött létre.
Az
1848-as európai forradalom tehát a transznacionális pénzkartellel
szövetségre lépett internacionalista szabadkőművesség
nagyszabású vállalkozása volt, hosszú távú stratégiájának
megvalósítására. De úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a nemzetközi
pénzkartell akciója [cselekedete] volt,
amely tervei kivitelezésére felhasználta az illuminátusok –
vagyis a pénzkartell saját alapítású szabadkőművessége –
irányítása alá került Grand Orientet, miközben az a háttérből
mozgatta a szálakat. Tény viszont, hogy 1848 előtérben álló
szervezői és vezérei ismert szabadkőművesek voltak, akik a
páholyokon keresztül egyeztették lépéseiket, és határozták
meg az egyes megmozdulások időpontját. Franciaország haladt az
események élén.
Amikor
1848. március 6-án megdőlt az orleans-i monarchia, a Párizsban
létrejött új ideiglenes kormány 11 tagja közül 9 Grand
Orienthez tartozó szabadkőműves volt. Ennek a kormánynak az első
hivatalos ténykedése az volt, hogy ünnepélyesen fogadja a francia
szabadkőművesség valamennyi rítusát képviselő páholyok 300
tagú küldöttségét, a szabadkőműves rituálé minden részletre
kiterjedő betartásával. A küldöttek lobogóikkal a Hotel de
Ville-hez vonultak, ahol azokat átadták az új köztársasági
kormánynak, öntudatosan emlékeztetve tagjait arra a döntő
szerepre, amelyet a páholyok a forradalomban játszottak. ALe
Moniteur nevű párizsi újság beszámolója szerint
büszkén ünnepelték azt, hogy immáron az egész ország
szabadkőműves beavatásban részesült a kormány szabadkőműves
tagjain keresztül.
«A
több mint 500 csoportban tevékenykedő 40 ezer szabadkőműves egy
szívvel és lélekkel a legteljesebb támogatásáról biztosította
azt a munkát, amely most vette kezdetét» – tudósít az újság.
Két
héttel később a Grand Orient delegációját
[küldöttségét] ezekkel
a szavakkal fogadta ugyanabban a szállodában Adolphe
Isaac Crémieux (élt
1796-1880-ig), magas rangú szabadkőműves, az új kormány tagja:
«Polgártársak!
Grand Orient-es testvérek, az ideiglenes kormány örömmel fogadja
az önök hasznos és odaadó támogatását. A köztársaság a
szabadkőművességben létezik. Ha a köztársaság úgy cselekszik,
ahogyan a szabadkőművesek is cselekednének, akkor a világon élő
összes emberrel való egyesülés ragyogó biztosítékává válik,
a mi háromszögünk valamennyi oldalán.»
Amikor
megalakult a Francia
Nemzetgyűlés, Franciaország
ismét teljesen szabadkőműves ellenőrzés alá került. Párizs
egyik nemzetgyűlési képviselője a Prieuré de Sion – az egyik
legrégibb és legtekintélyesebb szabadkőműves-jellegű titkos
társaság – akkori nagymestere, Victor Hugo volt. A Nemzetgyűlés
Bonaparte Napóleon unokaöccsét, a Grand Orient-hez tartozó
szabadkőműves Louis Napóleont választotta elnökének.
(Itt
csak utalunk rá, hogy Nicola M.
Nicolov bolgár származású
amerikai történész 1990-ben közzétett kutatási eredményei
szerint Nathan Mayer Rothschild –
a pénzdinasztia-alapító öt fiának az egyike –
volt az ifjabb Louis Napóleon természetes apja. Hortensia de
Beauharnais, Bonaparte Napóleon fogadott leánya, Napóleon Louis
nevű testvéréhez, Hollandia királyához ment feleségül. Mivel
Hortensiának állandóan pénzügyi nehézségei voltak, ezért
gyakran kért és kapott kölcsönöket Nathan Rothschildtól, aki
felé igen nagy összegekkel volt eladósodva. Széles körben ismert
volt, hogy Nathan hosszabb időn keresztül udvarolt Hortensiának,
akinek fia III. Napóleon néven később Franciaország császára
lett. Az ifjabb Louis Bonaparte azonban egyáltalán nem hasonlított
sem apjára, sem a Bonaparte-család más tagjára. Viszont tökéletes
mása volt Nathan Mayer Rothschildnak.)
Victor
Hugo eleinte támogatta Louis Napoleont, de amikor az elnök egyre
inkább jobboldali, tekintélyuralmi eszközökhöz nyúlt, Hugo
annál inkább távolodott tőle és közeledett a Nemzetgyűlés
baloldali képviselőihez.
A
köztársaság szabadkőműves ellenőrzése végett a páholyok
kezdeményezték, hogy a Nemzetgyűlésben, többségben lévő
szabadkőműves képviselők helyezzék törvényen kívül a többi
titkos társaságot. A nem-szabadkőműves képviselők az összes
titkos társaságot – beleértve a szabadkőművességet is – be
akarták tiltani. Egyes szabadkőművesek helyeselték a
szabadkőművesség betiltását is, mivel a titkos társaságok
alkalmasak arra, hogy adott esetben a népszuverenitás ellen is
fellépjenek.
A
szabadkőműves képviselők többsége azonban azt kívánta, hogy
mondják ki: a szabadkőművesség többé nem titkos társaság,
mivel hatalomra kerülve már nincs szüksége titkos felforgató
tevékenység folytatására. (Az 1917-ben hatalomra került bolsevik
vezérek is erre hivatkozva tiltották be a szabadkőművességet,
mivel magukat a hatalomra került Grand Orient-nek tartották.) A
Grand Orient-hez tartozó honatyák Párizsban azt akarták, hogy a
velük versenyző Prieuré de Sion-hoz tartozó rózsakeresztesek –
akiknek képviselőjét, Lajos Fülöpöt (uralkodott 1830-1848-ig),
a polgárkirályt éppen most távolították el a trónról – be
legyenek tiltva. Sikerei birtokában a Grand Orient nagyvonalúan
felhagyott a radikalizmussal, és pacifista módon kísérletet tett
Európa egyesítésére. A szabadkőműves békekongresszusra
1849-ben, Párizsban került sor. A Prieuré de Sion-t Victor
Hugo képviselte. Megnyitó
beszédében kezdeményezte Európa
egységének a megvalósítását, és az Európai Egyesült Államok
megalakítását. A kezdeményezés –
kellő támogatás hiányában – kudarcot vallott. Még további
évekre volt szükség ahhoz, hogy a nemzetközi szocialista mozgalom
formailag is magáévá tegye az Európai Egyesült Államok
jelszavát.
Léon
de Poncin francia történész
munkáiból tudjuk, hogy a szabadkőművesekből álló kormány
ellenére, a Nemzetgyűlés hazafiasnak bizonyult,
és nem követte engedelmesen a szabadkőművesség által megszabott
irányvonalat. A Grand Orient ennek láttán nem habozott, hogy a
saját emberének tekintett Charles-Louis Napoleont 1851.
decemberében államcsínnyel teljes hatalomhoz juttassa. Victor Hugo
még tett egy sikertelen kísérletet az ellenállásra, végül nem
volt más választása, Brüsszelbe kellett menekülnie.
A
történelem iróniája, hogy Louis Bonaparte (diktátori hatalma
birtokában) nem engedelmeskedett többé a Grand Orient
utasításainak, hanem III. Napóleon (1852-1871-ig uralkodott) néven
császárrá kiáltatta ki magát. Rendeleti úton új alkotmányt és
olyan diktatórikus rendszert vezetett be, melyet az időszakosan
ismétlődő népszavazásokon erősítenek meg a választópolgárok.
III. Napóleon pont annak a Grand Orient-nek lett a gyűlölt
ellensége, amely a hatalomra segítette. Ez azonban nem akadályozta
meg a Grand Orient-t abban, hogy kísérletet tegyen Európa
egységének a saját elképzelése szerinti megvalósítására.
Eszerint az előzőleg köztársaságokká átalakult európai
államok megalakították volna a Köztársaságok Szövetségét.
Mivel a Grand Orient konstitucionalista és szocialista irányzata
nem tudott megegyezni, ezért az egységes Európa megvalósítása
akkor még nem sikerült.
1848
és Magyarország
A
magyar 1848-at egy egész korszak, a reformkor készítette elő. A
XIX. század elejére Magyarországon égető feladattá vált az
ipar és a kereskedelem fejlesztése, hogy gyorsan növekvő
népességének megélhetést tudjon biztosítani. Ennek a
törekvésnek azonban útjában állt a rendiség, a nemesség
adómentessége, a jobbágyság intézménye, a közteherviselés
hiánya. A bécsi udvar igyekezett a jobbágyok sorsán javítani, de
egyben a nemesség ellen is fordítani őket. Másrészt Ausztria
iparosodása érdekében egyoldalú vámpolitikával akadályozta a
magyar ipar fejlődését, hogy piacot biztosítson az osztrák
termékeknek. Magyarországot
tudatosan Ausztria gyarmatává tették, amit
II. József nyíltan ki is mondott.
Legfőbb
akadály: a pénzügy rendezetlensége
A
magyar ipar fejlődését azonban a magyar pénzügy rendezetlensége
akadályozta a leginkább. Magyarországnak ebben az időben nem volt
saját pénzrendszere. A mohácsi vész után a pénzügyek terén is
általánossá vált a zűrzavar egészen 1807-ig, amikor törvény
útján hivatalosan is ejtik az önálló magyar pénzrendszert, és
a rénusi, vagy konvenciós német forintot teszik meg hivatalos
pénzzé. Korábban, a XVIII. század közepén – miután nem volt
elegendő forgalomban lévő rénusi forint – már Mária Terézia
megkezdte a bankócédulák, azaz a papírpénz kibocsátását. Ezek
egyetlen fedezete az volt, hogy Magyarország és az osztrák örökös
tartományok valamennyi adó-, kamarai és bankpénztára készpénz
gyanánt elfogadta ezeket a bankócédulákat.
Ezt
a papírpénzt azonban nem közvetlenül, hanem megbízottak,
kereskedők útján bocsátották forgalomba, akik ezért kamatot
fizettek, és váltót adtak. Magyarországon lakó kereskedő
azonban nem kapott váltóhitelt, miután Magyarországnak ekkor még
nem volt váltójoga. A magyar állampolgár tehát ki volt
szolgáltatva a kiváltságos kereskedőnek, aki csak uzsorás áron
adott pénzt, vagy csak bankócédulát. Mária Terézia 1772-ben
elrendelte hitelpénztár felállítását Magyarországon, hogy
segítsen a magyar tőkepénzeseknek tőkéik gyümölcsöző
elhelyezésére. Az hitelpénztárnak az is a feladata volt, hogy a
kincstár hiteligényein túlmenően segítse a magánosok
kölcsönszükségletének a kielégítését is. Ennek a
hitelpénztárnak 1819-ben már 22 millió forintot tett ki a
betétállománya. Kölcsönt azonban ettől is csak kereskedő, vagy
olyasvalaki kaphatott, akiért a kereskedő jótállt. Ezt persze
busásan meg kellett fizetni a kereskedőnek.
Mindebből
látható, hogy a magyar ipar és kereskedelem csak a kiváltságos
osztrák kereskedők útján – méregdrágán – juthatott
pénzhez. De nemcsak ez akadályozta a fejlődést, hanem az is, hogy
Ausztria rendszeresen visszaélt a papírpénzbe vetett bizalommal. A
napóleoni háborúk kapcsán, a szükséges összegek előteremtésére
annyi papírpénzt nyomattak, hogy 1811-ben és 1816-ban is le
kellett értékelni azokat, és a kétszeri leértékelés után 1/25
rész értékre süllyedtek. Magyarországnak jogilag semmi köze sem
volt a papírpénzekhez, nem is volt beleszólása a pénz sorsába,
ugyanakkor neki kellett viselnie elértéktelenedés következményeit,
mivel mezőgazdasági terményeiért a magyar birtokos csak ezt
kaphatta fizetségképpen.
Az
egyre nagyobb szerepet betöltő nemzetközi pénzkartell 1816-ban
elérte bécsi embere, az 1807-ben kancellári székbe segített
Metternich útján, hogy létrejöhessen egy, a Rothschild család
érdekeltségébe tartozó, és magának az Osztrák Nemzeti Bank
elnevezést választó magánbank Bécsben. Metternich engedélyezte,
hogy ez a magántulajdonú központi bank, az ONB az alaptőkéjébe
felszívja az elértéktelenített papírpénzt, de csak azoktól,
akik megfelelő arányban valóságos készpénzt is befizettek. Az
ONB ezután bankjegyeket bocsátott ki, amelyek valóságos pénzre
történő beváltására ígéretet tett. Az ONB alapszabályában
is szerepelt azonban az a kikötés, hogy csak gondosan kiválasztott
és kiváltságos kereskedők kaphatnak pénzt. A magyar gazdálkodók
tehát ezután sem juthattak pénzhez.
Ez
volt a helyzet, amikor az 1825. évi reformországgyűlés megnyílt.
A magyar törvényhozók különösen azt kifogásolták, hogy míg
ők az országgyűlésen adókról, vámokról vitatkoznak, addig a
bécsi kormány hozzájárulásával egy magánbank hatalmas
mennyiségű pénzjegyet hoz forgalomba. A vita közjogi természetűvé
vált, mert az Osztrák Nemzeti Bank alapítását elrendelő
császári pátenst a pozsonyi országgyűlés nem hagyta jóvá.
Azaz a magyar pénzügyeket illegálisan [törvénytelenü] bitorolta
egy bécsi magánbank, miközben a pénzveréshez szükséges
nemesfém jórészt a magyarországi vármegyékből került Bécsbe.
Ez a fémpénz viszont nem került vissza a magyar gazdaságba.
A
pozsonyi képviselők azt is kifogásolták, hogy Magyarországon
nincsen bankhitel, csak a birodalom nyugati felén. Az egyensúlyhiány
nyilvánvaló volt. A pénz folyamatosan áramlott ki az országból:
elsősorban a nemesfém a magyar ércbányákból, de kiáramlott a
pénzadók, regálék, kölcsönök kamatai, vámok, kincstári
jegyek és a katonaság elszállásolási költségei formájában
is. Ez a helyzet késztette fellépésre gróf Széchenyi Istvánt,
aki gazdasági úton akart nemzetén segíteni.
A
szabadelvű angol példát követve olyan magánjogi rendszert akart,
amelyet ma kapitalistának nevezünk. Gazdasági elgondolásainak
középpontjában a hitel állt, amely minden korláttól mentes
tulajdonjog nélkül nem képzelhető el. Helyeselte a
közteherviselést és erkölcstelennek tartotta az adómentességet.
Széchenyi a monarchia két felének gazdasági egyenjogúsítását
akarta, az ország termelésének a növekedését nem a kiviteltől,
hanem a belföldi fogyasztás növekedésétől, az általános
nemzeti jólét emelkedésétől várta. Az osztrák gazdasági és
pénzügyi körök éppen ezt tartották veszélyesnek. Igyekeztek
tehát terveit akadályozni. Egész pénzügyi titkos szervezet
működött körülötte, hogy a maga számára biztosítsa Széchenyi
tevékenységének a gazdasági eredményeit. Ez a szervezet
legfőképp a Rothschild-érdekeltségből került ki. Még kisebb
vállalkozásaiban is ott találjuk a Rothschildokat vagy
megbízottaikat, mint pl. a Lánchídnál. Széchenyi önálló
hitelszervezetért folytatott küzdelme is meghiúsult, mert az is
Rothschild-kézbe került. Csupán két olyan vállalkozása volt,
amelyből hiányoztak a Rothschildok: az Országos Magyar Gazdasági
Egyesület és a Nemzeti Kaszinó. Kiderült, hogy Széchenyi tervei
kivihetetlenek, mert egy rejtelmes akadály gátolja eszméi
megvalósítását.
Ezt
az akadályt a reformkor másik nagy alakja, Kossuth Lajos találja
meg. Úgy vélte, hogy közjogi helyzetünk akadályozza
boldogulásunkat, éppen ezért nem a gazdasági, hanem a közjogi
célkitűzések az elsődlegesek. Vagyis a király személyének
közösségén kívül Magyarországnak teljesen el kell szakadni
Ausztriától. Számtalan javaslat született, de egyik sem vezetett
eredményre.
Amit
nem sikerült politikai eszközökkel elérni, azt Kossuth társadalmi
úton igyekezett megvalósítani. Így pl. miután a bécsi udvar
elutasította a védővámrendszerre vonatkozó javaslatát, Országos
Védegyletet alapított az osztrák termékek bojkottálására. Az
egyletnek 1845-ben már 138 fiókja és 100 ezer tagja volt. A magyar
országgyűlés tagjai azt hitték, hogy a bécsi udvar, az osztrák
császár és egyben magyar király a fő ellenfelük, őt kell jobb
belátásra bírniuk. A dunai birodalom politikai színpadán azonban
a nem látható rendezői feladatot már ekkor is azok a
bankárcsaládok végezték, amelyek az Osztrák Nemzeti Bank
tulajdonosaiként kézben tartották a pénzügyeket. A legfontosabb
kérdésekben már ekkor is ők döntöttek a legteljesebb
titoktartás mellett.
Az
önálló magyar pénzrendszer megszületése
A
pozsonyi országgyűlésen 1848. március 3-án előbb a győri
követ, Balogh Kornél kért
szót. Kossuthmaga
kezdeményezte, hogy az örökváltság ügyét tegyék félre, mert
a Győrött kialakult pénzügyi feszültség felszámolása
mindennél fontosabb. (A győriek attól tartottak, hogy az
államkincstár nem váltja pénzre az 1809-ben kölcsön fejében
adott elismervényeit.) A győri követ beszámolt, hogy
vármegyéjében milyen aggodalom támadt a forgalomban lévő
bankjegyekre nézve. Ez után sürgette, hogy az Osztrák Nemzeti
Bank nyilvánosan számoljon el, mekkora a fedezete, hogy mindenki
megnyugodhasson. Miután tudta, hogy ez a magánbank erre úgysem
lesz hajlandó, ezért indítványozta:
«Kéressék
meg ő Felségét arra, hogy a banknak egész állása, s különösen
a forgalomban lévő bankjegyeknek a mikénti fedezése iránt az
országot felvilágosítani, s megnyugtatni a legkegyelmesebben
méltóztassék.»
Már-már
határozottá vált ez az indítvány, amikor Kossuth Lajos, aki
akkor Pest-megye követe volt, emelkedett szólásra, hogy elmondja a
magyar történelem egyik legmélyebb értelmű beszédét, amely a
bécsi és a magyar forradalom közvetlen elindítója lett. Kossuth
nem tartotta elegendőnek a bankkimutatás közlését. Azt
hangoztatta, hogy meg kell változtatni a fennálló viszonyokat, és
Magyarországot fel kell szabadítani a gyámság alól. Majd a
pénzkibocsátásról szólva ma is aktuális [időszerű] üzenetet
küldött a jegybanki függetlenségről a mindenkori kormányoknak:
,,Nem
fejtegetem azon tévesztett politikát, miszerint e banknak újnemű
papirospénz kibocsátására intézett institútiója
[intézménye] már
eredetében oly lépés volt, mely roppant financiális
[pénzügyi] áldozatokkal
vásárolná azt meg, mit a kormány ezen áldozatok nélkül
biztosabb sikerrel alkalmazhatott volna. Már eredetében annak
magvát viseli, hogy a birodalmi közállomány nemcsak adósságaiból
kibonyolódni nem fog – hanem újabb meg újabb terhek áldozatába
fog bonyolódni.”
Az
állampolgárok sorsát súlyosan érintő banktitokról, és a
nyomában járó mély bizalmatlanságról pedig ezeket mondta:
«Eloszlatni
pedig sem letagadások, sem bármiként ürügyelt titkolózások
által nem lehet, hanem csak az által, ha a dolgok állása nyíltan,
tartózkodás nélkül és sikeresen a közönség elébe
terjesztetik.»
,,Akarom
hinni, hogy a kormány érezni fogja annak szükségét, hogy
miszerint ezen megnyugtató kimutatást hiteles alakban a közönséggel
hivatalosan is tudatni saját érdekében mulaszthatatlan
kötelessége, mit igen nagy hiba volna azon ürügy alatt akarni
elmellőzni, hogy a bécsi bank privát vállalat, melyről a kormány
felelősséggel nem tartozik, mert a közönség igen jól ismeri azt
a solidaritást, melyen a bank a kormánnyal áll. Miszerint a
bankjegyek kibocsátására nézve ezen intézet nem egyéb, mint a
birodalom financiális [pénzügyi] kormány-rendszerének
egyik – hibás alapú, de kielégítő –
institútiója.” [intézménye]
Az
ausztriai pénz- és értékviszonyok egésze miatt állította
Kossuth, hogy nem elegendő a bankkimutatás, hanem ezen túlmenően
az alkotmányos, vagyis a köz, az állam és a társadalom
ellenőrzése alatt álló pénzügyi berendezést kell megteremteni:
«
… nekünk a bank kimutatásának kívánságánál nem lehet
megállapodnunk, mert ez csak egy részlet, mely az egésznek
következménye, hanem nekünk a magyar státusjövedelmek (állami
jövedelmek – D. J.) és státusszükségek számbavételét, az
ország financiájának alkotmányos kezelés alá tételét, szóval
önálló magyar financministeriumot kell kívánnunk, mert különben
a rólunk, nélkülünk intézkedő idegen hatalom pénzviszonyainkat
végtelen zavarokba bonyolíthatja, ha ellenben felelős
financministeriumunk lesz, hazánk szükségeiről okszerű
gazdálkodással gondoskodhatunk és polgártársaink pénzviszonyait
minden veszélyes fluctuátiók ellen biztonságba helyezhetjük.”
Ehhez
még hozzátette:
,,Hogy
a bankjegyek ezüstpénzbeli beváltására az ország minden
részében sikeres intézkedések tétessenek, és ha ehhez a
kormánypolitika iránya okszerűen megváltozik, remélem, hogy a
bizalom helyreáll, melyet helyreállítani saját zsebünk érdeke,
de a dynastia érdeke is múlhatatlanul megkívánja.”
Kossuth
ezután indítványozta a következő felirati javaslatot:
,,Hazánk
méltán elvárja, hogy földmívelésünk, műiparunk, kereskedésünk
felvirágzására sikeres lépések tétessenek, a magyar közállomány
jövedelmének és szükségletének számbavételét, és felelős
kezelés alá tételét tovább nem halaszthatjuk, mert csak így
teljesíthetjük azt az alkotmányos tisztünket, hogy úgy Felséged
királyi székének díszéről, mint hazánk közszükségleteinek
és minden jogszerű kötelességének fedezéséről sikerrel
intézkedhessünk…”
Kossuth
nemcsak független magyar kormány kinevezését kéri, hanem sürgeti
az alkotmányos rend bevezetését a monarchia tartományaiban a
fennálló abszolutizmus helyébe. Az országgyűlés egyöntetűen
elfogadta a feliratot. A bécsi és a pesti polgárok tömören így
fogalmazták meg követelésüket: ,,Ott
új alkotmányt, itt nemzeti bankot.”
Március
13-án, a bécsi rendi gyűlés előtt felolvasták Kossuth beszédét,
amelynek nyomán a részvevők új alkotmány elfogadását
követelték. Metternich a katonaság kivezénylésével válaszolt,
de Ferdinánd császár leállította az akciót. Az egyre idegesebb
Habsburg főhercegek ezután megköszönték az 1807 óta hivatalban
lévő kancellár szolgálatait, és visszaküldték a szülőföldjére
a rajnai születésű arisztokratát. A pénzkartell, amelyet
Metternich hűségesen képviselt évtizedeken keresztül Bécsben,
ezután Londonban nyújt menedéket kiérdemesült ügynökének, a
hatalmi egyensúly politika egyik prominens megvalósítójának.
Az
egész Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások hatására
is, a király végül 1848. április 11-én szentesítette azokat a
törvényeket, amelyek lerakták a kapitalista modernizáció
alapjait Magyarországon. A királynak ebben a döntésében része
volt a március 15-i nagy pesti tüntetésnek is, amely csak lelkes
és békés mása volt a példaképül szolgáló európai forradalmi
lázadásoknak, és amely azoktól eltérően elsősorban nem
szabadkőművesek által dominált megmozdulás volt. Az 1848. évi
áprilisi törvényekben nincs sok forradalmiság, inkább csak a már
kialakult állapotokat rögzítik. Választójogot adnak minden
nemesnek, de azok szerzett jogait nem érintik. A választójogot
csak azokra terjesztették ki, akiknek ingatlan vagyonuk volt. A
nemesek vagyon nélküli utódai már nem rendelkeztek
választójoggal.
1848
tehát fenntartotta azt a szent-istváni elvet, hogy az ingatlan
vagyon nemesít. Az a nemes, aki elvesztette ingatlanvagyonát,
közjogilag nem volt többé tagja a magyar nemzetnek. Az 1848-as
törvények megszüntetik az úrbériséget, a papi tizedet, az
ősiséget és megteremtik a szabad ingatlanforgalmat, valamint a
közteherviselést. Valamennyi bécsi kívánság volt. A gazdasági
függetlenségről azonban nem rendelkeznek az áprilisi törvények.
Az önálló magyar pénzügyek tekintetében sincs intézkedés. Az
új törvények alapján V. Ferdinánd kinevezte az első felelős
magyar kormányt, amelynek gróf Batthyányi Lajos lett az elnöke,
pénzügyminisztere pedig Kossuth Lajos, de Széchenyi István és
Deák Ferenc is a kormányba került.
A
feszült pénzügyi helyzet rendezése azonban hosszabb időt
igényelt. Az ország új, független pénz és bank megteremtését
kívánta. A pesti kereskedők testületileg kérték a kormányt a
pénzjegy-válság megoldására, mert az ONB – válaszul a
forradalom követeléseire – azonnal lejárttá tette a hiteleket,
nem volt hajlandó leszámítolni a váltókat, s ugyanígy jártak
el az osztrák gyárak és a kereskedők is. A pesti kereskedők
egyesülete 2 millió forint 4 %-kos kamatozású kölcsön
alkalmazását kérte az ipari minisztertől. Kossuth ezt válaszolta
kérésükre:
«A
pesti kereskedelmi piac pénzügyi állapotának enyhítésére a
közalapítványi pénztárból a Pesti Kereskedelmi Banknak kellő
biztosítékok mellett 300 ezer pengőforint kölcsönöztetett.»
A
felelős magyar kormány, amely üres államkasszát, megbénított
üzleti életet vett át, kénytelen volt szembenézni az ONB
ellenséges magatartásával is. Kossuth azonnal hozzáfogott a
bankjegy-nyomda felállításához, és a gazdasági élet működését
biztosító fedezett magyar pénz megteremtéséhez. Már hivatalba
lépése másnapján levélben kérte Eszterházy Pál
külügyminiszter segítségét:
«A
bécsi bankjegyek beváltása az ország minden pénztárainál
annyira szorgalmaztatik, hogy ha a bécsi bank elegendő ezüstpénzről
rögtön nem intézkedik, valóságos rémülés fog országszerte
rögtön elterjedni, s a rend fenntartásáról jótállani nem
lehet.»
Az
ONB azonban nem sietett valódi pénzre beváltani az általa
kibocsátott bankjegyeket. Ellenben felgyorsította a nemesfém és
ércpénz külföldre menekítését. Kossuth már április 19-én
rendelettel tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét.
Amikor pedig az továbbra is folytatódott, miniszteri biztost
küldött Selmecre, Körmöcre és Besztercebányára az arany- és
ezüstkészletek zár alá vételére. A Pesti Hírlap május 2-án
már ismertette Kossuth tervét a kereskedelmi bank felállításáról:
«E
szerint 4-5 millió pengőpénz alapján, tökéletes fedezet mellett
10-12,5 millió forintnyi pénztári-jegy bocsáttatnék ki… ez
leszen a legszilárdabb pénzügyi munkálat, mely valaha papirospénz
kibocsátásában történt.»
A
terv tehát az volt, hogy a begyűjtött nemesfémekért a kormány
kamatozó kincstári utalványokat ad, az aranyat és ezüstöt pedig
a már működő kereskedelmi banknál helyezi el a kibocsátandó
bankjegyek fedezeteként. Jellasics horvát bán katonai készülődése
azonban még gyorsabb cselekvést követelt, mert a létében
fenyegetett kormány üres pénztárral nem tudott felkészülni a
védekezésre. A bécsi udvart, de még inkább a
Rothschild-érdekeltség tulajdonában lévő ONB-ot, nyugtalanította
a magyarok pénzügyi és gazdasági függetlenedésének gyors
üteme. Attól tartottak, hogy a magyar bank nemesfém fedezete az
osztrák bankjegy átváltásából eredő ezüst lesz, ezért minden
eszközzel akadályozták az osztrák bankjegyek ezüstre váltását.
Az
Osztrák Nemzeti Bank hajlandó lett volna hitelezni a magyar
kormánynak 12 millió forintot, de cserébe azt követelte, hogy az
ismerje el a magánérdekeltségű ONB bankjegykibocsátó
monopóliumát Magyarország területén is. Kossuth
ezt elutasította, ehelyett önálló magyar pénzrendszer
kialakítása mellett döntött. Június
17-én a pénzügyminiszter 18 pontos megállapodást kötött a
pesti kereskedelmi bankkal. Ennek az a lényege, hogy 5 millió
forintnyi valóságos arany és ezüst ellenében a bank kibocsáthat
12,5 millió forintnyi bankjegyet. Ha kevesebb a nemesfém-fedezet,
akkor arányosan kevesebb papírbankjegy kerülhet forgalomba. A
bankjegyeket azonban az állam állítja elő, az ellenőrzi és védi
a hamisítás ellen. A visszaérkező bankjegy újra nem
forgalmazható, azt meg kell semmisíteni. A nemesfém alap csak
bankjegy beváltására használható. A kibocsátandó pénzből 5
milliót az állam használ fel, 4 milliót hitelez a lakosság
számára a közpénztárakon keresztül, 2,5 millió összegben
kamatozó hitelt nyújt az ipar és a kereskedelem számára, 1
milliót – kamatmentes kölcsönként – a bank használhat
költségei és munkadíja fejében.
A
részvénytársaságként működő kereskedelmi bank élére négy
új igazgatót nevez ki az állam, a bank kormányzója pedig csak
pénzügyminiszteri jóváhagyással töltheti be tisztségét.
Kossuth első gazdaságpolitikai intézkedése – az ideiglenesen a
nemzeti bank feladatkörét is ellátó pénzintézmény felé – a
kamatlábak csökkentésére vonatkozott.
Kossuthnak
ez a nagy horderejű döntése nem lepte meg sem a bécsi udvart, sem
az ONB-ot, mert a pénzügyminiszter ugyanis Havas Józseffel, a
Kereskedelmi Bank igazgatósági elnökével tárgyalt a
bankjegykibocsátásról. Ő a bécsi körök bizalmi embere volt.
Kossuth pénzügyi tanácsadója pedig, akit miniszteri bankárnak is
kinevezett, az a Wodianer Sámuel volt, aki egyenesen a bécsi
Rothschildok megbízottja volt, amiről Kossuth persze nem tudott.
Amikor Kossuth létrehozta az önálló, egyelőre magántulajdonban
álló magyar jegybankot, és az önálló magyar pénzt, nyomban
megkezdődött a politikai nyomás és a katonai ellenakció.
A
magyar országgyűlés augusztusban, a hitelügyek után megkezdte a
költségvetés vitáját. Amikor Irinyi János megkérdezte
Kossuthot, hogy miért adott a 12,5 millió forintból hitelt a
kereskedelmi banknak, s azon keresztül a vállalatoknak, Kossuth
nemcsak arra hivatkozott, hogy a nyomorgató pénzhiány után fel
kellett lendíteni a kereskedelmet és az ipart, hanem kifejtette az
állam és a pénzügyeket kisajátító központi bankok közötti
kapcsolat lényegét:
«
Azon nézetben vagyok, hogy – ameddig befolyásom lesz Magyarország
ügyeibe – a banknak (értsd: egy magántulajdonban lévő
független központi banknak – D. J.) nem akarom azon hatalmat adni
kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak
eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos
határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak
kezeli bizonyos jutalomért.»
A
bécsi udvar ellentámadása
Mielőtt
azonban az új magyar törvények királyi szentesítésére
kerülhetett volna sor, a bécsi udvar – a pénzkartell nyomására
– ellentámadásba lendült. Az uralkodó István főherceg útján
emlékiratot juttatott el a magyar kormányhoz. Ebben vitatja
Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, és a magyar
kormány pénz- és bankügyi intézkedéseit aggasztónak
minősítette a monarchia számára. Az emlékirat nyíltan kétségbe
vonja az áprilisi törvények jogszerűségét. Az emlékirat jól
dokumentálja, hogy a bécsi udvar nincs tekintettel arra a
küzdelemre, amely a magyar országgyűléseken folyt évtizedeken
keresztül, a pénzügyi önállóság megteremtéséért. Ehelyett a
megváltoztathatatlan természeti törvény rangjára emeli azt, hogy
kizárólag a Rothschild-érdekeltséghez tartozó Osztrák Nemzeti
Banknak, ennek a privát pénzintézetnek lehet joga a magyar
pénzügyekben dönteni.
Az
emlékirat után – Deák Ferenccel az élen – egy száztagú
küldöttség vitte a törvényeket a királyhoz jóváhagyásra. A
pénzügyi törvények királyi jóváhagyása elmaradt, és a
küldöttség megalázó elutasításban részesült Bécsben. Emiatt
Batthyány rögtön benyújtotta a kormány lemondását. Ezt a nádor
tudomásul vette és az új kinevezésekig magához vonta a
kormányhatalmat. Ezt a döntést viszont a parlament
alkotmányellenesnek tekintette, és a nádor mellé bizottmányt
rendelt az új felelős kormány kinevezéséig. Kossuth azonban
tovább kereste a jogszerű megoldást az államjegyek kibocsátására.
Felszólította a képviselőházat, hogy az államgépezet, a
gazdasági élet és az ország védelme érdekében nyújtson hitelt
a pénzügyminiszternek papírpénz kibocsátása céljából, és
hogy ,«ez a pénz, a törvényhozás határozatánál fogva, minden
közpénztárnál készpénz gyanánt elfogadtassék, és melynek
névszerinti értékét a nemzet becsületére mostani és jövendő
minden jövedelmeire garantálja.»
Az
országgyűlés egyetértett Kossuthtal és már szeptember 12-én
engedélyezte 5 forintos pénzjegyek kibocsátását. Szeptember
15-én a király felrótta a magyar országgyűlésnek, hogy az
államjegyek királyi szentesítés nélküli kibocsátásával olyan
határozatot fogadott el, amelyek nem felelnek meg a magyar-osztrák
törvényes kapcsolatoknak. Jellasics horvát bán csapatainak az
előrenyomulásával a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt
arra, hogy nyíltan szembeszálljon a magyar hiteltörvényekkel. A
Wiener Zeitung 1848. szeptember 28-ai száma közli a király
«Magyarországi népeimhez» című kiáltványát. Ebben az
uralkodó tiltakozik a magyar kormány viselkedése ellen, és
nyíltan megtagadja a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását,
természetesen nem az osztrák magántulajdonú központi bank
érdekeire hivatkozva, hanem arra, hogy alattvalóit félti az
országot elöntő fedezetlen papírpénztől. Jellasics azonban
szeptember 29-én csúfos vereséget szenvedett Pákozdnál. Ez
egyben a magyar pénzt is megszilárdította.
A
bécsi polgárság ekkor ismét szembefordult az önkénnyel, hiszen
a pénzhiány ott is nyomasztó volt. A császár Olmützbe menekült,
majd pedig Windischgratz herceget az osztrák haderő teljhatalmú
parancsnokává nevezte ki. Népeimhez című proklamációjában
[nyilatkozatában] ismét
a mértéktelen papírpénz kibocsátásának a súlyos
következményeire figyelmeztetett.
A
herceg néhány nap alatt leverte a bécsi lázadást. November 6-án
a király parancsot adott a magyar pártütés leverésére is. A
magyar haderő felszerelése rendkívüli intézkedéseket kívánt,
ezért Kossuth az országgyűlés felhatalmazására elhatározta a
100 és 1000 forintos bankjegyek kinyomtatását. Erre a bécsi udvar
olyan plakátokkal árasztotta el az országot, amelyen az állt,
hogy a magyar kormány értéktelen papírpénzzel akarja polgárait
tönkretenni. A kormánynak alig maradt ereje, hogy ezekkel a
rágalmakkal szembeszálljon, mivel minden energiáját a katonák
felszerelése, a védelemre való felkészülés kötötte le. A
magyar harctéri sikerek hatására a Kossuth-bankók árfolyama
emelkedett, a vereségek hírére pedig csökkent. Decemberre ismét
eltűnt a forgalomból a fémpénz, mert sokan eldugták, vagy
külföldre juttatták. Ismét váltási és fizetési nehézségek
jelentkeztek a pénzforgalomban.
Az
osztrák katonai győzelmek következtében a kormánynak Debrecenbe
kellett költöznie. A költözést megelőzően Kossuth utasítást
adott a pénzjegynyomda szétszerelésére. A gépeket, a papírt és
a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel
tovább Debrecenig. 1849. január 5-én Windischgratz bevonult
Pestre. Itt jelentette ki, hogy a legszigorúbban fog elbánni
azokkal a lázadókkal, akik “az oly gazdagon megáldott országot
a törvénytelen papírpénzbeli elárasztással tönkre juttatni
igyekeztek», és akik a pénzjegynyomda elvitelével még folytatni
is akarják ezt a tevékenységüket. Kossuth ugyan utasítást adott
a nemesfém-fedezet elszállítására is, de ezt a Kereskedelmi
Banknál igazgatói tisztséget betöltő Rothschild-megbízottak,
elsősorban Wodianer Sámuel megakadályozták. Wodianer egyszerre
volt Kossuth és az ellenérdekű császári kormánybiztos bizalmi
embere. Ezt erősíti meg az a tény, hogy Pest megszállása idején
a bécsi kormánybiztos Wodianert a Kereskedelmi Bank alelnöki
székébe is beültette. Kossuth még nem tudhatta, de a későbbi
évtizedek pénzintézeti nyilvántartásaiból, a compassokból
kétségtelenül megállapítható, hogy Wodianer minden
Rothschild-érdekeltségű magyarországi banknál vagy vállalatnál
vezető beosztást töltött be az elkövetkező évtizedekben. Nos,
Havas és Wodianer voltak azok is, akik biztosították, hogy a
Pestről menekülő Windischgratz magával vihesse a nemzet pénzének
nagy áldozatok árán összegyűjtött nemesfém-fedezetét
Ausztriába.
Az
ONB azt remélte, hogy a fedezet elkobzásával a Kossuth-bankók
értéküket veszítik. A magyar pénz azonban jól működött
továbbra is. Soha nem látott pezsgés következik be. A honvédsereg
megkap minden szükségeset rekvirálások nélkül. Folynak a
tavaszi munkák, de a hadiüzemek és a gazdaság egésze is teljes
befogadóképességgel üzemel. 1849 áprilisára beérik a pénzügyi
szabadságharc győzelme. Ugyanis ekkorra már mind az osztrák, mind
a magyar hadsereg, valamint mindkét kormány hivatalai, és belföldi
szállítói magyar pénzt, Kossuth-bankókat használnak
Magyarországon – annak ellenére, hogy a császári hatalom a
megszállt területeken mindent elkövetett a magyar pénz ellen.
1848
sikeres pénzügyi szabadságharca
A
forradalom és szabadságharc idején infláció nem volt, és
devalváció is csak a császári hatalom erőszakos fellépései
miatt fordult elő helyenként. Kossuth bebizonyította, hogy ha egy
öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi a pénzhatalmat,
akkor ércfedezet nélkül, külső, magas kamatozású hitelek
nélkül is gazdasági virágzás indul be. Az 1848. és 1849. évi
pénzügyi szabadságharc tehát sikeres volt. Bukását nem
életképtelensége, hanem a katonai túlerő okozta, azaz nem
pénzügyi okok. A pénzügyi szabadságharc gazdasági értelemben
nem is szenvedett vereséget. A gyarmatosító császári hatalom
katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel semmisítette meg
eredményeit. Ma már bizonyítható, hogy ebben döntő szerepe volt
a szálakat a háttérből mozgató és megriadt nemzetközi
pénzkartellnek. A szabadságharc leverését követő bosszúállásban
hírhedtté vált Haynau tábornok – a bresciai hiéna – pedig
nemcsak a I. Ferenc József császárt képviselte, de az Osztrák
Nemzeti Bank tulajdonosait is, hiszen anyai ágon a Rothschild
családhoz tartozott. A nemzetközi pénzkartell számára veszélyes
volt a magyar példa, hogy egy nemzet képes a saját kezébe venni
és a társadalom egésze szolgálatába állítani a pénz hatalmát,
s mindennek nem a megjósolt pénzügyi összeomlás, hanem gazdasági
felvirágzás az eredménye.
Éliás
Ádám, a kossuthi pénzrendszer kutatója szerint «ma újra
időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. A
szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, mert a
gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel
történik.» Valóban, a nemzetközi pénzkartell a
központi bankok függetlenné tételével, azaz saját
magánellenőrzése alá vételével beépült az egyes országok –
és államszövetségek – politikai rendszerébe, mint új,
ellenőrizetlen hatalmi ág. Ez a hatalmi ág nemzetek fölötti,
hierarchikusan épül fel, s kemény pénzügyi kényszerítő
eszközökkel rendelkezik. Kossuth példáját követve ma sem
tehetünk mást, mint hogy kiharcoljuk: a magyar pénz legyen ismét
a magyar társadalomé!
Joggal
állapítja meg Varga István, a szabadságharc pénzügyeinek másik
kiváló ismerője, hogy Kossuth bebizonyította: meg lehet teremteni
a bizalmat az állam által kibocsátott közpénz iránt, és
sikeresen lehet vele működtetni a gazdaságot. Ázsia pedig
napjainkban igazolja, hogy ugyanilyen közpénzzel fel lehet
virágoztatni a társadalmat. Az euro-atlanti politika ezzel szemben
azt támasztja alá, hogy a magánpénzrendszer irányítói ezt nem
nézik jó szemmel, mert nem illik bele az egy központból
irányított világ képébe. Ezért kellett a kívánságukra
megkezdeni az 1990-es években az addig Magyarországon működő
közpénz kiszorítását nyugatról érkező magánpénzzel, amiért
évről évre mintegy 3 milliárd dollárt kell kamat formájában
kifizetnünk. Ezért szüntette meg az MNB a belföldi váltók
leszámítolását, amely pedig biztonságos és olcsó
hitelmechanizmus volt a gazdálkodók egymás közötti
kapcsolatában, s ugyanezért számolta fel az export hitelezését,
valamint az elmúlt évtizedekben létrehozott kereskedelmi bankok
refinanszírozását. Ezzel az MNB megteremtette a pénzügyi
feltételeket a magyar cégek tönkremenéséhez, a belföldi
tőkehiány tartós fennmaradásához, Magyarország pénzügyi
eszközökkel történő újragyarmatosításához. Mára
bebizonyosodott, hogy a pénz fölötti hatalom visszaszerzése
nélkül nem lehetünk valóban szabadok. Újra meg kell vívni
pénzügyi szabadságharcunkat.
Szabadkőműves
volt-e Kossuth Lajos?
Kossuth
hazafi volt, nemzetét szolgálta 1848-49-ben. Csak emigránsként,
amerikai útja során lett szabadkőműves. 1852. február 19-én
Cincinatti-ban vették fel a 133-as számú páholyba. Másnap,
február 20-án már megkapta a segéd-, és nyomban utána a mester
fokozatot is, majd egy hétre rá tiszteletbeli taggá emelték.
Február 28-án az indianapolisi Centre Loge (Központi Páholy)
fogadta ünnepélyesen. Május 3-án Bostonban, a Massachusetts-i
Nagypáholy ünnepelte Kossuthot, mint egy nép szabadságának
védelmezőjét és apostolát, aki elnyomott hazája függetlenségi
harcának hőse. A páholy vezetője úgy üdvözölte, mint egy
számkivetett idegent, aki most ismét barátokra és otthonra
talált. Válaszában Kossuth hangsúlyozta, hogy amióta
szabadkőműves lett, még inkább átérzi hazájával szembeni
kötelezettségeit.
Az
olasz carbonarik a francia Grand Orient irányzathoz tartoztak,
vezetőjük, Giuseppe Mazzini pedig
egyben magas rangú Illuminátus is volt. (Számos kutató szerint ő
volt Adam Weishaupt utóda az Illuminátus rend élén.) Kossuth
olaszországi emigrációja idején csatlakozott Mazzinihez, s vele
együtt a magyar emigránsok többsége is. Számos magyar harcolt a
33-as fokozatú Grand Orient szabadkőműves carbonari vezér,
Garibaldi tábornok hadseregében is.
A
Grand Orient szemben állt a katolikus egyházzal, a dinasztikus
államformával, így ellenségének tekintette a katolikus dunai
monarchiát és a Habsburg-dinasztiát. Ez az állam egyszerre volt
dinasztikus és katolikus. A carbonarik pedig még megszállóknak is
tekintették az osztrákokat, akik Észak-Olaszországot uralmuk
alatt tartva akadályozták az olasz egység létrejöttét. Grand
Orient irányzatú szabadkőművesek számára tehát a magyar
szabadságharc az ő 1848-as nagy forradalmi megmozdulásaiknak az
utolsó hősies – vereségében is dicsőséges – fejezetét
jelentette. Ezért fejezték ki együttérzésüket és őszinte
tiszteletüket a magyarok, és vezetőjük Kossuth iránt, noha ő
akkor még nem tartozott hozzájuk.
Ugyanakkor
egyre több a bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi pénzkartell
bécsi részlege, ténylegesen a Rothschild tulajdonban lévő
Osztrák Nemzeti Bank robbantotta ki a fegyveres összeütközést a
bécsi udvar és a magyar kormány között, amely független
közpénzrendszert, valamint nemzeti valutát követelt. Ha igaz,
hogy a pénzkartell áll a Grand Orient mögött, akkor ez
feloldhatatlan ellentmondásnak látszik. A mélyebb elemzés azonban
feloldja ezt az ellentmondást. A pénzkartell legfőbb ellenfelének
az egyeduralom rendszerét és az erős dinasztikus, illetve
nemzetállamokat tekinti. Ezért a szervezett pénzhatalom kezdettől
fogva igyekezett a Grand Orient szabadkőművességet a dinasztikus,
abszolutista rendszerek eltávolítására felhasználni. Ennek az
egész Európát érintő átrendeződésnek az eszmei és politikai
eszközei voltak a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció,
a társadalmi haladás, a ,,szabadság, egyenlőség, testvériség”,
a forradalom, a szocializmus, a kommunizmus, a világszabadság
nevében indított szellemi és politikai mozgalmak.
A
«nagytakarítást» azonban mindig a fegyverek, az egyre gyakrabban
ismétlődő háborúk végezték el. Ugyancsak az útban lévő
államok «eltakarítását” szolgálta a hatalmi egyensúly
politikája is, vagyis amikor a Hálózat az egyik államot a
másikkal tartotta sakkban. Erre rászorult, hiszen a nemzetközi
pénzkartellnek saját fegyveres ereje nem volt, céljai elérésére
– pénzügyi mesterkedésekkel, és rejtett hálózata segítségével
– mindig más államok uralkodóit, vezetőit és azok hadseregét
kellett felhasználnia. Így pl. a pénzkartell – jelentős
pénzösszeg megajánlásával – az egyik kezdeményezője volt az
orosz cár beavatkozásának a magyar szabadságharc leverésébe,
miután látnia kellett, hogy erre egyedül a bécsi udvar és
hadereje nem elég. A szabadkőművesség – különösen
a Grand Orient irányzat – fegyelmezett és titoktartó
tagságával, konspirációs tapasztalataival igen alkalmas volt a
szupertitkos pénzkartell és Illuminátus-hálózata céljainak a
szolgálatára. 1848-ban Magyarország hős volt a Grand Orient
szemében, mert Ausztria ellen lépett fel. Az első világháború
során pedig már osztoznia kellett Ausztria sorsában, mivel annak
támaszává vált. Akkor már a későbbi kisantant országokká
váló népek szolgálták a pénzkartell, és a Grand Orient
céljait. +++
Vége
ADDENDUM
Marcus
Eli Ravage írja
a Century Magazine (1928. január): “Mi
zsidók minden háború mögött ott vagyunk. Nemcsak az
oroszországi, hanem a történelem nagy forradalmai mögött is.
Elképzeléseink, hangulatkeltéseink és szellemünk
ellenállhatatlan nagyságának köszönhetjük a sikereket.” Oscar
Levy, ‘The
World Significance of the Russian Revolution’ (Az orosz forradalom
világra szóló jelentősége) című könyv előszavában írja: “A
modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne tudnánk
visszavezetni a zsidókhoz. Mi zsidók manapság a világ pusztítói,
hóhérai, lázítói és megtévesztői vagyunk.” Goldwin
Smith az
Oxford Egyetem történelem tanára, 1881. októberében: “Fajunkat
emberiség-feletti ténynek tekintjük. Végső célunk nem a más
népfajokkal való egyesülés, hanem a felettük való hódító
győzelem.”Mensdorf
gróf (1918)
osztrák követ Londonban: “Az első világháborút Izrael
készítette elő, amit meg is nyert. Sikeres volt, általa jobbra
fordult a sorsunk és még hasznot is húztunk belőle. Így álltunk
döntő bosszút a kereszténységen.” The
Jewish World, London, 1919.
01.16 - “A nemzetközi zsidóság Európára
kényszerítette a háborút, hogy megszerezze az aranykészlet nagy
részét, és azzal megalapozza a zsidó világot.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése