A spontán emberi öngyulladás

2009. november 5.

A halálnak ezer arca van. Mind közül az egyik legkülönösebb és legbizarrabb a spontán emberi öngyulladás, amelynek során a test egy része úgy ég el, hogy a környezetében semmilyen kárt nem okoz. Sokan kételkednek a lehetőségében. Hogy valóban létezik-e és mi okozza, annak járt utána a közelmúltban egy ismeretterjesztő film stábja.

Az orvosi körök sokáig elutasították a spontán égés okozta haláleseteket, az ilyen híreket régebben babonaságnak tartották, újabban pedig az emberek tájékozatlanságával, a szenzációhajhász sajtó közreműködésével magyarázzák. Különös kalandra vállalkozott a világhírű rockbanda, az Iron Maiden zenekar frontembere. Bruce Dickinson a spontán emberi öngyulladás okait keresi és vizsgálja a Viasat Explorer csatornán látható, azonos címet viselő ismeretterjesztő filmben. Nincs könnyű helyzetben, hiszen – bár a jelenség hosszú évszázadok óta ismert – a tudomány a mai napig nem tudott rá megfelelő magyarázatot adni. Vagy inkább nem nagyon akarta tudomásul venni.
Csakhogy a jelenség létezik, emberek százai, ezrei haltak és halnak meg úgy, hogy tudományosan megmagyarázhatatlan okból lángra lobbannak.
Az öngyulladásnak nevezett halálesetek visszatérő jellemzője a véletlenszerűség, a spontaneitás, valamint az, hogy a test erősen megég, vagy hamuvá lesz, sokszor csak a végtagok maradnak épen. Ugyanakkor az áldozat környezetében nincs jele annak, hogy bármilyen tűz keletkezett volna: épen marad az illető ágya, a rajta lévő ruha, cipő vagy a közelében lévő tárgyak, újságok. Semmi sem utal arra, hogy gyújtogatás vagy beleset történt volna.
A hátborzongató halálesetek egyik legkorábbi példája a Verona mellett élt Cornelia Baudi grófnő pusztulása 1730-ból. Alighanem az ő esete ihlette meg Charles Dickenst, aki jó egy évszázaddal később, 1852-ben az Örökösök című regényében ilyen halált szánt az egyik szereplőjének. A népszerű angol író könyve nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a különös jelenség a tizenkilencedik század végére széles körben ismertté váljon.

Bár a tudományos körök teljes mértékben elutasították a spontán emberi öngyulladás lehetőségét, akadtak olyan tudósok, orvosok, halottkémek és más szakértők, akik próbáltak magyarázatot keresni a jelenségre. Mindenekelőtt Charles Fort tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az 1900-as évek első felében összegyűjtse és dokumentálja a sajtóban és a különböző orvosi folyóiratokban addig megjelent cikkeket, írásokat, beszámolókat. Helyzetét nehezítette a hatóságok eljárása. Amikor ugyanis egy-egy haláleset vizsgálata során megmagyarázhatatlan körülmények merültek fel, a bonyodalmak elkerülése végett a gyulladás okaként gyakran valami elfogadható történés került a jegyzőkönyvekbe: ágyban dohányzás, emberi felelőtlenség, kályhából kipattanó szikra, stb.

Hogyan is lehetne elfogadni a test teljes elégésének tényét? Hiszen az emberi test hatvan százaléka víz. Mitől gyulladhatna meg és éghetne folyamatosan? A csontok csak 1650 fokos hőmérsékleten olvadnak meg. A krematóriumokban 1100 fokon órákon át hamvasztják a tetemeket. Az esetek egy részében viszont szó sincs ennyi időről, az áldozatot sokszor percekkel a halála előtt még látták, beszéltek vele. A legnépszerűbb feltevésnek sincs igazságalapja, amely szerint összefüggés lenne az alkoholfogyasztás és a spontán emberi öngyulladás között. Az alkohol sokkal alacsonyabb hőmérsékleten ég, mint hogy lángra tudná gyújtani az emberi húst. Igazából nem számít, mennyi alkohol és milyen koncentrátumban van jelen a szervezetben, soha nem tudja elérni azt a hőmérsékletet, hogy az emberi test meggyulladjon.


Az viszont megint megmagyarázhatatlan körülmény, hogy az áldozatok némán mennek a halálba, nem kiabálnak, és semmi jele annak, hogy küzdöttek volna az életükért. Vajon mi lehet az, ami teljes tehetetlenségre kényszeríti ilyenkor az áldozatot?

Nincs magyarázat

Számos elmélet fölmerült arra nézve, mi állhat a titokzatos halálnem hátterében. Az egyik a testben lévő vegyületeket, a gázokat tartja felelősnek, amelyek emésztés közben termelődnek. Ezek rendkívül gyúlékonyak, magas foszfortartalommal rendelkeznek (ilyen étel például a tojás vagy a bab) és levegővel keveredve könnyed lángra kaphatnak. Egy másik felfogás pszichés okokat vél a háttérben, amikor a depressziós emberekben felhalmozódott pszichés energia ilyen formában robban ki. Mindez azonban csak részmagyarázat.


Sokkal érdekesebb Livingston Gearhart 1975-ben megjelent tanulmánya, amelyben kimutatta, hogy a halálesetek a föld mágneses tevékenységével állhatnak kapcsolatban. A manapság legáltalánosabban elterjedt felfogás szerint a spontán emberi öngyulladás hátterében egy különös természeti jelenség, a gömbvillám áll. Más kérdés, hogy a tudósok sokáig ennek létét is megkérdőjelezték. Már tudjuk róla, hogy hatalmas energiát képes mozgósítani, ráadásul rendkívül koncentráltan teszi. Mindez magyarázat lehet a szelektív égésre, ugyanakkor nem ad választ minden egyes esetre.

Spontán emberi öngyulladás

A spontán emberi öngyulladás egy megmagyarázatlan állítólagos jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad. Az öngyulladás eredményezhet pusztán hólyagos bőrt vagy égési sebeket, de szélsőséges esetben a teljes test hirtelen lángba borulását is. Az utóbbi a leggyakrabban felismert esete a spontán öngyulladásnak.

Rengeteg a találgatás és vita a jelenséggel kapcsolatban. Tudományos tényként nem sikerült ugyan bizonyítani, de sok elmélet megpróbálta megmagyarázni a létezését. Bár matematikailag kimutatható, hogy az emberi test elegendő energiát tárol zsír és egyéb szövetek formájában, amit elégethet, az emberi test rendes körülmények között nem képes saját lángot előállítani. Az első regisztrált eset 1731. április 4-ére tehető, Olaszországban. A spontán emberi öngyulladás rejtélyei Minden évben olyan sok megmagyarázhatatlan eredetű tűzesetről hallunk, hogy az már elegendő alapot biztosít további tudományos vizsgálatoknak. Hajmeresztő elméletek születnek a jelenség magyarázatára 1938. július. Mrs. Mary Carpenter egy hajókiránduláson töltötte szabadságát az angliai Norfolk Boards közelében, mikor váratlanul lángolni kezdett. A tűz egész testét elemésztette, csak egy kupac hamut hagyva a testéből. Ezek a példák egy több mint száz esetet taglaló listáról származnak. Mindegyikben közös vonás hogy a tüzeknek nincs magyarázatuk. Sokszor úgy tűnik, mintha a tűz a testben keletkezne, talán a mellkasban, a hasban, vagy az izmok belsejében. A lángok gyakran kékek, vagy más, szokatlan színűek. A test bizonyos részei gyakran a tűz által érintetlenek maradnak ugyanúgy, ahogy bizonyos bútorok és ruhák is az égő test körül, kivéve persze azokat a berendezési tárgyakat, amelyeken az illető ült, vagy feküdt. Néha még az ágy is érintetlen maradt! A megégett test annyira károsodik, hogy gyakran csak hamu marad belőle. Még a legvastagabb csontok is teljesen elhamvadnak. A tűz általában úgy tör ki, hogy az áldozat látszólag nem érez fájdalmat, vagy legalábbis nem adja jelét. Egy 1905-ös lincolnshire-i eset egy asszonyról szól, akinek a vállain söprögetés közben jelentek meg a lángnyelvek. Csak a gyors beavatkozás mentette meg az életét. A jelenést egy másik általános velejárója a visszataszító, zsíros massza, ami általában a helyszínek falára is lerakódik. Ez az anyag származhat az égő testből is. Lehetséges magyarázatok Bár sok elmélet született a spontán emberi öngyulladásra, nem mindegyik ad átfogó magyarázatot az összes esetre. Randles és Hough számos olyan feltételezést tett közzé, amely megpróbálja felfedni e vad tüzek okát. Természetfeletti magyarázat A SEÖ hagyományos, vallásos magyarázata az, hogy ezek a tüzek a bűnösök, fanatikusok, vagy más, Isten elleni vétséget elkövető emberek megbüntetését szolgálják. Az égből lecsapó villám is egyike ezeknek a megtorlásoknak. A vétkeseket felemésztő híres „tűzoszlop” is felfogható ebből a szemszögből. A hirtelen fellobbanó tüzeket évszázadokon keresztül boszorkányok, vagy démonok művének tulajdonították. A gyilkosság-elleplező elmélet A törvényszéki esetnaplók és a SEÖ-ről szóló tanulmányok leggyakrabban egy gyilkossági ügy elkendőzését látják ezekben a jelenségekben. Az áldozatot szerintük azért égetik el, hogy eltüntessék a gyilkosság vagy lopás bizonyítékát. Az elméletnek ellentmondanak az égési maradványok. A faggyú-elmélet (kanóc effektus) E feltevés David Gee, angol professzor nevéhez fűződik. Ezt az elnevezést először 1989 áprilisában használta a BBC egyik adásában, amely a spontán emberi öngyulladásról szólt. Elmélete szerint az emberen égő ruhák elpárologtatják a szervezetben lévő vizet (az emberi test 70%-a víz), és az így visszamaradó faggyúhoz hasonló, zsíros anyag tovább táplálja tüzet és a textília, (mint gyertyában a kanóc) segítségével éghet el a test jelentős része. Ezt az elméletet sikeresen tesztelték, az élő szövetet takaróba csavart disznó teste szolgáltatta. Ezek szerint véletlen keletkezett tűz, vagy gyilkosság során az elkövetőnek a nyomok eltüntetése céljából gyújtott tűz a test jelentős részét képes elégetni, mint a kísérlet is mutatta, a környezetben okozott nagyobb károkozás nélkül. Az eredeti feltételezések szerint csontok ilyen hatás következtében nem semmisülhetnek meg. Krematóriumoktól szerzett ismereteink szerint ahhoz, hogy az emberi csontok elégjenek, különösen magas hőmérsékletre van szükség. Ekkora hő pedig nem keletkezhet egy parázsló tetemen. A kísérlet során azonban az öt órán át folyamatosan égő tűz a csontokat is megsemmisítette. Az elmélet megmagyarázhatja azon esetek egy részét, melyekben megégett, részben megsemmisült holttestet találtak. Az olyan megfigyelések azonban továbbra is magyarázatra várnak, ahol szemtanúk szerint rendkívül gyors égés történt. Alkohol A XX. század elejéig nagyon népszerű volt az az elmélet, mely szerint a SEÖ áldozatai idült alkoholisták voltak. Azt gondolták, hogy a testükben valamilyen háztartási tűztől (gyertyától, vagy gyufától) meggyulladt a nagymennyiségű alkohol. Ennek a feltételezésnek a gyenge pontját a gyerekek és azok az emberek képezik, akik sosem ittak. Erős huzat Ez kapcsolatban áll a faggyú-teóriával. Eszerint a meggyulladó személyben a kéményből, vagy nyílászárókon beáramló huzat erősíti fel a test égését, ezért lesz olyan pusztító erejű, hogy még a csontokat is elhamvasztja. Ezt az elméletet az olyan esetek döntik meg, mint például a „Bert Jones” ügy, ahol a jelenség zárt, szigetelt szobában történt. Az emberi üzemanyagcella elmélete John Heymer, egykori angol tűzoltó nevéhez fűződik, aki lehetségesnek tartotta, hogy a testben egy eddig ismeretlen kémiai reakció jön létre, amely a szervezetben található vizet szétbontja oxigénre és hidrogénre. Ha a hidrogén lángra kap, gyorsan elemészti az oxigént és így egy láncreakciót hoz létre, ahogy sejtről sejtre továbbterjed. Mindez pedig olyan gyorsan történik, hogy az égő test környezete nem sérül meg. Az ismeretlen kémiai reakció leírása hiányzik. A szervezet kémiája Ian Sanderson, a Fortean Times újságírója szerint lehetséges, hogy a magány oly módon hat egyes emberekre, hogy azok testében, az izmokon belül egy bizonyos, nitroglicerinhez hasonló anyag halmozódik fel. Mi történne, ha ez az anyag lángra kap? Dr Joyce Nelson elmondása szerint egyes állatok a gyomrukban felgyülemlett nagy mennyiségű metán miatt kérődznek. Gyakran előfordul, hogy a gáz kijuttatásának egyetlen módja az marad, hogy metszést ejtenek az állat nyakán. Az emberrel is megtörténik, hogy a gyomorgázok nyomást gyakorolnak a belekben felhalmozódott metánra, ami szellentés formájában távozik a testből. Az elmélet szerint ez a gáz a testben gyullad meg. Psziché hő elmélet A keleti tanítások szerint élő jógik képesek rá, hogy uralják testük hő mechanizmusait. Képesek órákon át ülni a hóban mindenféle védőruha nélkül. Sőt, képesek annyi hőt termelni, hogy megolvasztják maguk alatt a havat. Elképzelhető, hogy a SEÖ oka is abban keresendő, hogy a test hőszabályzó központjában valami tönkremegy. Elektromagnetizmus Szárnyra kapott néhány olyan elméleti is, mely szerint az öngyulladást valamilyen elektromágneses, vagy mikrohullámú sugárzás okozza. Lehetséges, hogy az elektromos mezőknek közük van ezekhez az esetekhez? 1975-ben Livingston Gearhart kutató összefüggést talált a Föld geomágneses sugárzás változása és a spontán emberi öngyulladások között. Nukleáris hasadás elmélet A testet összetartó életerő néha „meghibásodhat”, és ezáltal elkezdhet hőt termelni, mint egy atomerőmű, amely a maghasadásból nyeri energiáját. Lehetséges volna, hogy a testben is egy ilyen, persze kisebb mértékű reakció játszódik le az öngyulladáskor? Dimenziós defekt Az elmélet lehetségesnek tartja, hogy más térdimenziók érintkezésbe lépnek a mienkkel. Ennek az egymásba csúszásnak a következménye lehet akár nagymértékű hő átadása. Ha a pedig ez az érintkezés véletlenül egy személyen belül jön létre, az illető valószínűleg azonnal elég. Ez az elmélet arra is magyarázatot ad, hogy miért nem ég meg semmi az áldozat közelében. A matematikai magyarázat Az R.I.I.K.O. Journal 1994-es számában dr. A. M. Davie kifejti, hogy szerinte a SEÖ kapcsolatban áll a geofizikai hatásokkal. Katonai térképek alapján tanulmányozta Skóciában az elmúlt évtizedek során bekövetkezett tüzek helyszíneit. Elmélete szerint létezik egy képlet, amellyel a spontán emberi öngyulladások helyszíneit akár előre is lehetne jelezni. Azt állítja, hogy ezzel a technikával más gyúlékony helyek (raktárak, gyárak, farmok) spontán gyulladásait is meg lehet jósolni. Egy 1990-es újságcikk tovább bonyolítja a rejtélyt. Egy négyéves kínai kisfiú teste több helyen is égni kezdett. Nagymamája először arra lett figyelmes, hogy füstöl a nadrágja, majd egy nagy folt égett át a kisfiú több réteg ruháján. Ötven perccel azután, hogy beértek a kórházba, a gyerek újra füstölni kezdett. A következő két órában a gyerek négyszer lobbant lángra minden külső ok nélkül. Az újságban megszólaltatott orvosok szerint a fiú teste olyan volt, mintha erős elektromos áram haladt volna át rajta.

Spontán emberi öngyulladás

2010. május 17. 11:13 | napisokk | 42 hozzászólás érkezett eddig.

A spontán emberi öngyulladás egy megmagyarázatlan állítólagos jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad. Az öngyulladás eredményezhet pusztán hólyagos bőrt vagy égési sebeket, de szélsőséges esetben a teljes test hirtelen lángba borulását is. Az utóbbi a leggyakrabban felismert esete a spontán öngyulladásnak. Rengeteg a találgatás és vita a jelenséggel kapcsolatban. Tudományos tényként nem sikerült ugyan bizonyítani, de sok elmélet megpróbálta megmagyarázni a létezését. Bár matematikailag kimutatható, hogy az emberi test elegendő energiát tárol zsír és egyéb szövetek formájában, amit elégethet, az emberi test rendes körülmények között nem képes saját lángot előállítani.

Mindegyik ilyen esetben közös vonás hogy a tüzeknek nincs magyarázatuk. Sokszor úgy tűnik, mintha a tűz a testben keletkezne, talán a mellkasban, a hasban, vagy az izmok belsejében. A lángok gyakran kékek, vagy más, szokatlan színűek. A test bizonyos részei gyakran a tűz által érintetlenek maradnak ugyanúgy, ahogy bizonyos bútorok és ruhák is az égő test körül, kivéve persze azokat a berendezési tárgyakat, amelyeken az illető ült, vagy feküdt. Néha még az ágy is érintetlen maradt! A megégett test annyira károsodik, hogy gyakran csak hamu marad belőle. Még a legvastagabb csontok is teljesen elhamvadnak. A tűz általában úgy tör ki, hogy az áldozat látszólag nem érez fájdalmat, vagy legalábbis nem adja jelét.

Bővebben: Wikipédia

Levitáció, öngyulladás, stigma és a többiek - paranormális jelenségek

Öngyulladás - csak egy kép a falon
Fotó: 100.cooltempo

Paranormális jelenségként tartják számon a levitációt, a stigmákat, és a spontán emberi öngyulladást is. Bár megmagyarázni pontosan nem sikerült őket, egyes tudósok mégis bizonyítani igyekeznek nem-létezésüket. Érdekes történetek szólnak róluk.

Megmagyarázhatatlan cselekedetek, történések mindig is foglalkoztatták az embert. Akár hiszünk bennük, akár nem, az ilyenekről szóló történetek mindenképp érdekesek, és elgondolkodtatóak.

A levitáció egy olyan folyamat, amely során egy tárgy legyőzve a gravitációt stabilan lebeg a levegőben anélkül, hogy bármilyen más testtel kontaktusba kerülne. Egy Daniel Douglas Home nevű brit férfi, ahogy mondják, teljesen nyíltan művelte a levitációt. Nem egy sötét szobában, másoktól távol, hanem sok ember előtt lebegett. Tudományát még a pápának is bemutatta. "1868-tól az 1900-as évek elejéig számtalanszor bebizonyította, hogy a levitáció igen is létezik, nem cirkuszi mutatvány, hanem valamilyen meg nem magyarázható, de emberi képesség"- olvashatjuk a hotdog.hu-n. Ugyanitt bukkanhatunk a történetre, miszerint 1936-ban egy indiai jógi, bizonyos Subayah Pullavar mutatta be különös tudományát nem kis nézősereg előtt Indiában. Erről szintén készült felvétel. A szemtanúk, fényképfelvételek és írásos feljegyzések bizonyítják a hitelességet. Hozzáértők szerint születni kell a lebegni tudás képességével, de megfelelő gyakorlással, és a vallás gyakorlásával el is sajátítható.

Máig megmagyarázhatatlan jelenség az is, hogy Krisztus sebei egyesek kezén, lábán és homlokán megjelennek. Mario Martinez, egy nashville-i klinikai pszichológus az egész világon kutatásokat végzett, hogy utánajárjon a rejtélynek, vajon léteznek-e emberek, akik Jézus sebeit, azaz a stigmákat viselik. Egy útján Mexikó városban egy stigmatizált nőre bukkant. A National Geographic Chanel által készített film is bizonyítja, hogy az 53 éves katolikus nőn valóban Krisztuséhoz hasonló sebek éktelenkedtek. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ékeskedtek, hiszen az effajta jelenségeket hitük szerint csak kiválasztották viselhetik, a történelem során szentek, illetve egyházi méltóságok kerültek hasonló helyzetbe. A pszichológus szerint annyi a dolog titka, hogy a hit és az elme képes hatni a testre, és egyes fanatikusok így érzik át a megváltó szenvedéseit.

A spontán emberi öngyulladás váltja ki a legnagyobb félelmet, és képezi a legnagyobb titkokat a paranormális jelenségek listáján. A fogalom annyit tesz, hogy az ember váratlanul belülről meggyullad, és egy marék hamu marad csupán utána. De nem csak szélsőséges esetek léteznek, mivel van, hogy az öngyulladás csak hólyagokat okoz a bőrön vagy égési sebek jelennek meg a testen. Tudni kell, hogy az emberi csontoknak és izmoknak több mint 1000 Celsius fokra van szükségük, hogy porrá váljanak másodpercek alatt. Az első feljegyzett történet a következő: 1731. április 4-én a 62 éves olasz Cornelia Bandi grófnő egy este nyugovóra tért. Másnap az egyik szolgálólány talált rá, jobban mondva ragadós, nyirkos foltjaira a padlón. A lány elmondása szerint a szobában rettentő bűz terjengett, az ablakban zsíros, sárgás folyadék folyt. Az ügyben nyomozó rendőr beszámolója arról tanúskodik, hogy a nő mellkasából rejtélyes módon kiinduló tűz okozta a halált. Egy másik nagy port kavart eset, az időben hozzánk legközelebb álló 1990-es. Egy kínai kisfiút azzal vitt a mamája kórházba, hogy a gyermek hirtelen több helyen égni kezdett. A betegfelvétel alatt is többször füstölni kezdett a kicsi, lyuk égett a nadrágjára is. Az orvosai szerint olyan volt az eset, mintha a kisfiú testén elektromos áram haladt volna át. Ésszerű magyarázat nem született.

A paranormális jelenséggel foglalkozó filmek közül a legismertebb talán a Paranormal Activity. Egy szerelmes pár, megunva a lakásban történő megmagyarázhatatlan történéseket, kamerát szerelt fel a házban, amely rögzítette a kívánt részeket. Egy másik alkotás, a The Fourth Kind egy alaszkai faluban játszódik, igaz történet alapján mutat be levitációt, és hasonló rejtélyeket.

Még ha szkeptikusak is vagyunk, érdemes nyomon követni az effajta történeteket, ha más nem, érdekességképpen.

Az emberi öngyulladásról

Veszélyes világban élünk, melyben gyúlékony, tűzveszélyes és robbanékony anyagok vesznek körül minket. De mi a helyzet velünk? Az emberek is éppily hirtelen lángra kaphatnak?

Évszázadok óta tartja magát ez a hiedelem, melyet különös tűzesetek igazolni látszanak. Az emberiség egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye a spontán öngyulladás elképesztő jelensége. Úgy tűnik, hogy bárkivel és bármikor előfordulhat

A spontán öngyulladás szinte egy hihetetlen jelenség még a parajelenségek között is.

"Egy alkalommal, nem akarták elhinni, amikor elmondtam, hogy a lángok a ruhám alól csaptak ki; még azt is megkérdezték, hogy nem egy idegen bolygóról érkeztem-e?" - mondta egy megélő.

Az emberi test nem képes belülről tüzet fogni. Erre sem biológiai, sem orvosi magyarázat nem létezik. Vajon létezik-e spontán öngyulladás vagy csak a puszta fantázia szüleménye? Ismerjük meg a tényeket, a hívők és a kétkedők szemszögéből; lássuk, hogyan csapnak össze a tudományos és a természetfölötti érvek.

1986. március 26.-án este, New York állam északi részén a tűzoltókat egy megdöbbentő tűzeset helyszínére riasztották. A test majdnem teljesen elhamvadt. Csak a fej egy része és a láb egyes részei maradnak meg. Hogyan történhetett ilyesmi?
A látvány még egy rutinos szakember számára is mélyen felkavarónak bizonyult. Robert Purdy az elsők között érkezett a helyszínre. "Már sok tűzesetben nyomoztam, de ehhez foghatóval soha életemben nem találkoztam. Olyasvalami történt, amit soha nem fogok elfelejteni" mondta.
Ez a férfi épen és egészségesen feküdt le, és a jó nyolcvan kilós súlyából alig másfél kiló csont maradt az ágyában, míg a tűzben a háza sem égett le. George Mott maradványait elszenesedett ágyán találták meg. A szobában ezen kívül szinte semmi sem kapott lángra.
Gyilkosság lett volna? Ebből a szemszögből is mindent megvizsgáltunk. Öngyilkosság lett volna? Ebben is komolyan kételkedem.
Évtizedek óta megdöbbenti a tűzvizsgálókat, hogy míg az áldozatok szinte teljesen elhamvadnak, a környezetük jóformán épen marad. Miféle tűz képes arra, hogy megsemmisítsen egy emberi lényt, anélkül, hogy megperzselné a szoba többi részét? Hogyan lehet, hogy az áldozatok meg sem próbálták oltani magukat, hacsak nem egy pillanat alatt váltak a lángok martalékává? .

Nem ez az első alkalom, hogy ilyen rejtélyes és végzetes tűzeset történt. 1951. július 2.-án, a floridai St. Petersburgben a 67 éves Mary Reeserrel végzett a tűz, csak a mája, lába és a koponyája egy darabja maradt meg. 1964. november 8.-án, a pennsylvaniai Upper Darby-ban az 51 éves Helen Con way kapott lángra.
Ugyancsak Pennsylvaniában, a 92 éves dr. John Irving Bentley-t hasonló körülmények között találták meg 1966. december 5.-én; csak az egyik lába maradt meg. Mindössze három a hasonló, tragikus halálesetek tucatjai közül melyekre azonnal lecsaptak a szenzációhajhász bulvárlapok. Az azonban tény, hogy igen ritkán, de előfordul, hogy valóban így hal meg valaki.

Az emberek évszázadok óta azt állítják, hogy az áldozatokat elemésztő tűz saját testükből származik. Az elmélet hívői ezt spontán emberi öngyulladásnak nevezik. Larry Arnold a szerzője a témáról szóló, "Lángokban" című könyvnek. A szkeptikusok ugyanakkor puszta fikciónak tartják az öngyulladást.

Az emberi test egyik fő alkotóeleme a víz. Nem létezik olyan kémiai reakció vagy olyan helyzet, melyben számolhatnánk az öngyulladás veszélyével; így ennek vajmi kevés vagy semmi esélye sincs. De a helyzet valójában még ennél is rosszabb. Bármiféle égés nélkülözhetetlen alapja a hő, az oxigén és az éghető anyag. Szokványos esetben meggyújtjuk a tüzelőanyagot és az oxigén jelenlétében elég.
Egy öngyulladás során a gyúlékony anyagok, mint pl. az olajjal átitatott rongyok oxidálódva felhevülnek, és lángra lobbannak. Mindez közismert tűzveszélyes állapotnak számít. Az eddigi emberi öngyulladások kiindulópontja a feltételezések szerint a test belseje, holott itt sem szabad oxigén, sem gyújtóláng nem található!

Mivel az emberi öngyulladásnak eddig sem tanúi, sem túlélői nem akadtak, a rejtély tovább mélyül. Igen ritkán, de elöfordul, hogy tanúk elött Iobban lángra valaki, aki túléli az eseményt. Nyomozásunk egy ilyen túlélő hihetetlen történetével veszi kezdetét.
Belgium, 2002 Újév napja: Brüsszeltől északra, Adele Waldack, miközben családjával hazafelé tart a tengerpartról, hirtelen a combjáról felcsapó lángra lesz figyelmes. Derekától a térdéig terjedő, súlyos égési sérülést szenved. Az orvosai mind a mai napig rejtélyesnek tartják a tűz okát.
Az emberi öngyulladás hívei szerint ez az eset bizonyíték erejű lehet arra, hogy az emberi test belülről is lángra kaphat. Két homlokegyenest eltérő véleményen lévő nyomozó utazott Belgiumba, hogy megoldják a rejtélyt.

Larry Arnold, a megmagyarázatlan tűzesetek világhírű kutatója és az emberi öngyulladás megrögzött híve, aki harminc éve járja a világot és gyűjti a bizonyítékokat, hogy az emberi test belülről is lángra lobbanhat.
Arnold régi ellenlábasa, Mark Beneeke igazságügyi biológus-szakértő. Ö az egyik leghíresebb német bűnügyi helyszínelő. A rendőrség különös esetekben fordul hozzá. Azért jött Belgiumba, hogy Adele balesetére az öngyulladástól eltérő, logikus magyarázatot találjon. Szerinte, szokatlan, furcsa esetekben egy ötéves fejével kell gondolkodnunk és nem szabad azt hajtogatni, hogy a téma lehetetlen.
Bár Beneeke és Arnold teljesen másként vélekednek az öngyulladásról, abban egyetértenek, hogy az igazság valahol ott bújik az áldozat és a tanúk vallomásában. Mi úgy véljük, hogy az emberi öngyulladásért rendkívüli tényezők felelősek.

A találkozás így zajlott le:

- Kérem, mesélje el, hogy mi történt Önnel 2002. január elsején? teszi fel a kérdést Adele Waldack-nak: " Egy tengerparti sétára indultunk Szilveszter másnapján. A lányom felkiáltott, "nézd mama, milyen szép ez a kagyló"mondta. Egy osztrigát talált, egy nagyon apró kagylót. Egészen különleges formája volt. A kagylót a bal zsebembe dugtam, majd visszamentünk a kocsihoz. Amikor odaértünk, kivettem a zsebkendőmet a zsebemből és beletöröltem a kezem, mert vizes lett attól, amit a parton felvettem és ezt is a zsebembe, a bal zsebembe tettem. A zsebkendő a kagyló mellé került.
- Amikor hazafelé tartottunk, úgy fél órával később... Éreztem valamit itt, ezen a tájon.. ."
- A combja felső részén?
- Igen, a combom felső részén. Tíz másodperccel később, kékes láng csapott ki a zsebemből. Olyan természetellenes volt, mintha csak álmodnék.
- Ezek a képek aznap készültek, amikor kórházba került?
- Igen, abban a pillanatban, hogy bevittek.
- Visszaemlékszik-e olyasmire, hogy amikor Újév napján a tengerparton sétált, látott-e olajfoltot azon a partszakaszon, ami az elmúlt években rakódhatott le vagy más olyan szennyeződést, amiről az újságban olvasott?
- Mindenfelé tűzijátékok maradványai hevertek. Rakéták is, amiket feljőnek, ameddig a szem ellátott, mindenütt tele volt velük a tengerpart.

Számos kérdés merült fel, pl. : a szilveszteri tűzijátékok maradványai kerülhettek a kagylóra? Ha így van, akkor vajon mitől gyulladtak meg Adele zsebében? Ehhez valamilyen gyújtóeszközre van szükség, de milyen lehet az ? Szokatlan eset, és számtalan kérdést vet fel...
Ideje viszont visszatérnünk egy hasonló esetre, George Mott megdöbbentő halálára, mert az ő esete sokak szerint az öngyulladás megdönthetetlen bizonyítéka, ahol estéből csupán másfél kiló elszenesedett csont és hamu maradt. Napi szokásait illetően pedáns, rendszeres embernek ismerték. Feltehetőleg kiment a fürdőszobába, talán megfürdött vagy legalábbis megmosakodott. Később valószínűleg bevette a gyógyszereit, melyeket este már kikészített az asztalra. Majd pizsamára vetkőzött. Valamivel később, hogy lefeküdt aludni, testét felemésztette ez a hátborzongató, titokzatos, természetfeletti jelenség.
Bármi pusztította is el George Mott-ot, feltételezzük, hogy a testén belül zajlott le és hogy nem volt tudatánál, így nem szenvedett. Úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan elhamvadt a tűzben.

Az az elképzelés, hogy az emberek lángra gyúlhatnak, már régóta beépült a hiedelmek világába. Sőt, a 17. századi Európában egyes orvosok hiteles diagnózis ként írták le az emberi öngyulladást. Vajon ők mivel hozták összefüggésbe ezt a hirtelen és végzetes kórt? A válasz akkor egyszerű volt: "az alkoholfogyasztással"! Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a részegség és az öngyulladás valahogy összefügg.
Az antialkoholista mozgalom mumusként emlegette az öngyulladást, hogy elriassza az embereket az ivástól. Nem vagyok biztos abban, hogy a hiedelem terjesztői is hittek-e benne, lehet, hogy csak így ösztönöztek mértékletes életmódra.

Lehet, hogy a jelenség ki is veszett volna a néphitből, ha egy tűzhalál ábrázolása nem őrzi ezt meg. Charles Dickens 1852-ben "Puszta ház" című regényében írt az emberi öngyulladásról. Egy fiatalember egy késő éjszakai órán iszonyatos jelenet tanúja lesz. Egy Krook nevű gonosztevő részegen hirtelen meghal. A regény nagy port vert fel.
Korabeli írók regényeiben is hasonló halállal múltak ki a szereplők. A tudósok már a kezdet kezdetén megpróbálták felderíteni a jelenséget.Justus von Liebig, 19. századi vegyész egy egyszerű kísérletben vizsgálta az alkohol és az öngyulladás feltételezett összefüggését. Dr. Mark Benecke, német igazságügyi biológus-szakértő most ezt a kísérletet szemlélteti. Korábban az volt az elképzelés, hogy az elfogyasztott alkohol meggyulladhat, és lángba boríthat ja a testet.
Ha ez igaz lenne, akkor belülről kellett volna elégniük az áldozatoknak.

A klasszikus kísérlet során egy alkoholba mártott vattagombócot gyújtunk meg. Ezzel az egyszerű teszttel szemléltethető, hogy ha valamit átitatunk alkohollal, akkor az kívülről befelé ég el, mivel az égé st a levegő oxigénje táplálja. És még ha kívülről meg is perzselődik, vagy akár el is szenesedik, látszik, hogy belül fehér marad.
Akkor, oxigén hiányában mi lobbanthatja lángra az emberi testet?
Az öngyulladás elméletének modern kori hívei jóval szélsőségesebb tanokat hirdetnek. Ami Larry Arnoldot illeti, szerinte a válasz az elméleti fizikában rejlik, bár egyesek szerint ez már meghaladja az elméleti fizika tudományos határait. Az emberi öngyulladást szerintünk a Hiroshima-effektussal lehet a legjobban megmagyarázni. A kvantum fizika szerint az az energiamennyiség, ami egy test elhamvasztásához szükséges, igen apró, szubatomi részecskék, ún. pirotronok létét feltételezi.
Az elmélet a következő: A pirotronok szinte akadálytalanul közlekednek a világegyetemben, mert méretük miatt áthatolnak testünk üregein és atomjain. Elméletileg előfordul azonban, hogy egy ilyen szubatomi pirotron egy kvarkba csapódik, ami láncreakciót indít el a testben. Ez a láncreakció óriási mennyiségű, azonnali energia-felszabadulással jár, ami elegendő ahhoz, hogy megsemmisítse az emberi testet. Ezért találjuk az elhamvadt emberi maradványokat olyan környezetben, mely nagyrészt mentes a tűzkároktól, hőhatástól.

Tiszta égés 

     A legtitokzatosabb halálesetek közé tartozik, mikor az emberi test látszólag minden ok nélkül lángra lobban, majd a pillanatok tört része alatt elszenesedik. Ezen bizarr események évszázadok óta foglalkoztatják mind a
tudósokat, mind a hatóságokat, számtalan elmélet és képzelgés látott napvilágot a történtek magyarázatára. A vélemények különböznek, gyakorta egymásnak ellent mondanak, csupán egyetlen dolog bizonyos, a halálesetek emberi öngyulladás, avagy spontán égés elnevezéssel kerültek be a köztudatba. Begyulladtatok, mi?

   Kevésbé ismert tény, hogy nem minden öngyulladásos eset végződik halállal. Számtalanszor előfordult, hogy „csupán” kisebb égési sérüléseket szenvedtek az áldozatok, sokáig nem is kapcsolták össze a történéseket. Az igazán látványos, ijesztő események természetesen sokkalta nagyobb publicitást kaptak, és mivel halálesetekről volt szó, a rendőrség és egyéb hatóságok lefolytatták a szükséges nyomozásokat. Ennek köszönhetően vaskos akták gyűltek össze az évszázadok során, és mivel az ügyek 90%-a magyarázat nélkül maradt, szépen be is kerültek ama bizonyos „ X-akták” közt A dokumentált és megfigyelt esetek sok hasonlóságot mutatnak, ma már szinte az egész ügy profilját elkészíthetik azok a nyomozók, akik voltak oly szerencsétlenek és ehhez hasonló eset pottyant az ölükbe. A fennmaradt akták szerint az áldozatok 80%-a nő, testük elhízott és a kelleténél gyakrabban nézegettek a pohár fenekére. Egészen a 20. század közepéig leginkább ez a momentum keltette fel az érdeklődők figyelmét, sokan állították, hogy a különféle szeszes italok tehetők felelőssé a halálesetekért. Úgy gondolták, hogy az emberi szervezet sejtjei magukba szívják az alkoholt, majd bármilyen apró szikra és egyéb magas hőmérséklet lángra lobbanthatja ezeket. Azóta persze kiderült, hogy ez mekkora hülyeség, hisz valljuk be, ezen elgondolás szerint már a fél emberiség elszenesedett volna. Persze tudományos alapon is megcáfolták ezt az elméletet.

     

     További jellegzetességei az ügynek, hogy gyakorta az áldozatoknak csupán bizonyos testrészei szenesednek el, főleg a törzs és mellkas, a végtagok általában megússzák a pusztítást. A lángnyelvek, már ha egyáltalán voltak, hisz az esetek többségében még ezt sem tudták bizonyítani, gyakorta nem máshol, mint az emberi test belsejében keletkeznek és belülről emésztik föl az áldozatot. Sok olyan esetet jegyeztek föl, mikor a holttestek elszenesedtek, viszont ruhájuk, amit viseltek, teljességgel érintetlen maradt, a környező tárgyak, bútorok nem különben. Ez már önmagában is furcsa, az pedig végképp, hogy a tudomány mai állása szerint az emberi test elszenesedéséhez, illetőleg hamuvá égéséhez nagyon magas hőfokra, több mint 1600 C fokra van szükség. A hamvasztókban, krematóriumokban dolgozó személyek szerint gyakorta még ez is kevés a csontok elhamvasztásához, sokszor le kell darálni őket, hogy az urnákba helyezhessék. Márpedig az öngyulladásos esetek többségében szó szerint hamuvá válnak az áldozatok egyes részei, sőt, némely esetekben az egész test. Mivel a hatóságok sosem tudtak igazi magyarázatot találni az esetekre, többnyire égő cigarettára, kandallóra és egyéb tűzveszélyes eszközökre fogták a dolgot. Ez még önmagában elfogadható lett volna, csak épp azt felejtették ki a számításból, hogy egyetlen lakásban sem található olyan eszköz, ami képes volna ilyen óriási hőt termelni. Vagy ha mégis, akkor ott az egész ház porig égett volna.

    

     Az esetek másik megdöbbentő része a rendkívüli gyorsaság, sok áldozatot csupán kis időre tévesztettek szem elől hozzátartozói, barátai, majd néhány perc múltán holtan találták őket, már ami megmaradt belőlük. A hirtelen halált bizonyítja az a tény is, hogy az emberek többsége nem is próbál tenni semmit a gyilkos tűz ellen, vagy épp nem tud. Régebben ezt is az alkohollal hozták összefüggésbe, hisz egy részeg, öntudatlan személy nyilván meg sem érzi, mikor teste lángot fog.

    

      Az elszenesedett testrészeken kívül még gyakori jelenség az áldozatok körül valami sárgás, a szemtanúk beszámolói alapján rendkívül undorító, zsírszerű anyag. Hogy ez pontosan micsoda, szintén nem tudják, néhány kutató szerint valójában az áldozat zsírszövetei. Volt néhány eset, mikor ez az anyag az egész lakást beterítette, hogy oda miként került, senki nem tudja.

         

     Az öngyulladásos esetekről már az egész korai időkből vannak beszámolóink, a kínai Vu Cseng egyik könyvében például olyan tűzről ír, ami nem máshol, mint az emberi szervezeten belül alakul ki. Több későbbi irodalmi műben is találkozhatunk a spontán égés leírásával, Dickens egyik szereplőjével például hasonló tűz végez az Örökösök című regényében. De ugyanígy találkozhatunk hasonlókkal Balzac és Zola írásaiban is. A 19. század környékén nem csoda mindez, hisz a romantikus kor hozománya a spiritizmus és természetfeletti iránt való érdeklődés. Dickens például több spiritiszta összejövetelen is részt vett, tagja volt ilyesfajta szervezeteknek. A neves író ráadásként maga állította, hogy regényhőse halálának leírásakor valódi, megtörtént esetre hagyatkozott, melyet egy újságcikkben olvasott. A történet a következő volt: Az egyetemi professzor, McKenzie Booth, öngyulladásos esetben vizsgálódott, egy idős parasztember holttestét tekintette meg az istállója padlásán. A test teljességgel elszenesedett, ám sem a fából készült épület, sem a szalma nem kapott lángra körülötte.

                  

     A legkorábbi, bűnügyi nyilvántartásba vett eset 1731-ben történt Veronában. A 60 év körüli Baudi grófnő távozott különös körülmények közt az élők sorából. Idős asszony lévén hozzátartozói kora este ágyba fektették, reggel pedig borzalmas körülmények közt találtak rá hamuvá égett holttestére. A szobalány beszámolója szerint az egész szobát korom borította, ám semmi más nem égett el, csupán a grófnő teste, az is különös módon. Csak két lába és feje úszta meg a pusztítást, többi testrésze hamuvá lett.

     

     Egész korai leírása a spontán égéses történeteknek Bertholi apát halálának körülményei. Az eset 1789-ben, Filetto városában történt. Az idős szerzetes imádságos könyve társaságában visszavonult szobájába, néhány perc múltán társai kétségbeesett kiáltására figyeltek föl. Mire segítségére siettek, a férfi már halott volt, elszenesedett teste a padlón hevert, ruhája tökéletes épségben megmaradt. Ez az ügy azokat is megdöbbentette, akik eddig a sátán, illetőleg isten büntetéseként tekintettek az öngyulladásos esetekre, hisz Bertholi istenfélő, szent ember volt.

    

     James Hamilton matematika professzor esete szerencsésen végződött, ő csupán könnyebb sérüléseket szenvedett. 1835 januárjában épp hazafelé tartott, mikor különös fájdalom hasított a lábába. Legelőször úgy érezte, mintha darázs csípte volna meg, majd szörnyű forróság borította el a combját. Nemes egyszerűséggel nadrágját letolta, pedig ebben a korban még igen nagy botrány lehetett volna belőle, de hát ki gondol ilyesmire, mikor épp lángok törnek elő a bőre alól? A férfi tenyerével eloltotta a tüzet, valószínűleg ezzel megmentette az életét is. Combján, a seb körül furcsa, sárgás anyag volt, ezt késével eltávolította. Mr Hamilton hamar felgyógyult sérüléséből, bár azt állította, hogy izmai még sokáig fájtak az eset után.  

      

     A leghíresebb eset Mrs Mary Reeseré, a 67 éves amerikai nyugdíjast floridai lakásában érte utol a különös halál, 1951 nyarán. Szomszédja este látta élve utoljára az idős asszonyt, pongyolában, kedvenc foteljében ücsörögve, és egy méretes cigarettával a szájában. Másnap reggel már csupán Mrs Reeser elszenesedett maradványait találták. Teste egy különös, koromfekete kör közepén pihent, minden, ami ezen a körön belül volt, a hő és tűz martalékává lett. Az asszony törzse összeégett, koponyája összezsugorodott. Egyik lába kilógott abból a bizonyos körből, az épen maradt. Mivel Mrs Reeser erős dohányos volt és utoljára is cigarettája társaságában látták, a hatóságok ezzel magyarázták az esetet. Arra azonban senki nem talál kielégítő választ, hogy a tűz miképpen „szelektált” az elégetett tárgyak közt, és mitől aludt ki, miért nem terjedt tovább, hisz hatalmas lángoknak kellett lenniük.

    

     Bár az orvosok többsége elutasítja az öngyulladásos esetek misztikus voltát, tagadhatatlan tény, hogy az áldozatok közt több kollégájuk is akad. A szegény Dr John Bentley épp az illemhelyre igyekezett járókeretével, mikor a szörnyű halál utolérte. Semmi más nem maradt utána, csak egy méretes lyuk a padlón, a szétégett járókeret fémváza, és az idős doktor lábszára, ami úgy tűnt, kilógott a lángok és hő alkotta különös körből. Mindez 1966-ban történt, Pennsylvaniában.

    

     Természetesen egészen új esetekkel is találkozhatunk, 1985 tavaszán egy diáklány nem máshol, mint az iskola folyosóján kapott lángra. 1990-ben pedig egy kínai kisfiú került kórházba, mert teste több helyen, minden ok nélkül lángolni kezdett.

       

     Hogy pontosan mi is történik az öngyulladásos esetek kapcsán, erre sok elmélet létezik. Természetesen a korai időkben, a középkor tájékán és még később is az ördög művének, démonoknak, megszállottságnak tulajdonították. A fentebb már említett alkoholizmus is sokáig szerepelt a gyanúsítottak listáján. Igazán a 20. században kezdenek foglalkozni a jelenséggel, az elméletek java része is modern korunk szüleménye. Néhány elgondolás az emberi szervezet máig titokzatos, ám cseppet sem természetfeletti működésével hozzák kapcsolatba a spontán égéses eseteket. Ezek egyike az un. „pszichikai öngyilkosság”, melynek során a magányos, szeretethiányos áldozat energiái ily módon emésztik el az élni nem akaró, depressziós személyt. Egy másik szerint hasonló energiák rossz, hibás működése okozza ezen eseteket, hatásában hasonlatos, mintha egy amúgy hasznos, sokat próbált atomerőmű robbanna fel a világ valamelyik pontján. Az áldozat energiáit termelő titokzatos valami meghibásodik és az erőműhöz hasonlóan „felrobban”. Más, egyszerűbb magyarázatokhoz még „titokzatos energia” sem kell, egyszerűen csak a szervezetben termelődő bizonyos gázokat teszik felelőssé.

              

     Egy kutató szerint szoros összefüggés mutatható ki a föld mágnesességének és a naptevékenységek együttállásakor bekövetkező fizikai anomáliák és az öngyulladásos esetek közt. Ez az elmélet már közelít ahhoz, ami nem mást, mint magát a gömbvillám jelenséget teszi felelőssé a halálesetekért. Ezen elgondolás is többrétű, egyesek szerint az ide-oda cikázó, más dimenziókhoz tartozó fénygömbök egyszerűen felperzselik az útjukba akadó emberi testet. Mások szerint nem máshol, mint az ember belsejében jön létre a gömbvillám jelenség, a feltáruló dimenziókapuból előbukkanó különös „vendég” aztán más lehetősége nem lévén, belülről fölemészti hordozóját.

   

     A gonosz szellemek is felmerültek, mint esetleges elkövetők. Az un. poltergeist jelenségek rendkívül agresszív és brutális támadásokat intézhetnek az adott környék lakói ellen, megdobálják, felpofozzák, bútorokat hajítanak rájuk, ettől már csak néhány lépés, hogy fel is gyújtsák őket. Bár ezen elmélet is elég hajmeresztő, az se kutya, mikor a felelőtlen földönkívülieket hibáztatják. 21. századunkban, mikor virágkorukat élik a különféle beszámolók idegen lényekről és titokzatos elrablásokról, nem csoda, ha ez a magyarázat is felmerült. A történet roppant egyszerű, a kis szürkék elviszik áldozataik, különféle szerkezeteket ültetnek beléjük, hogy nyomon követhessék, információkat szerezzenek világunkról, stb. Csakhogy ezek a ketyerék valamilyen oknál fogva elromlanak, meghibásodnak, és ilyenkor bizony igencsak melege lesz az illetőnek, hisz szénné ég. Tehát ha valaki arra gyanakszik, nem odaillő tárgy van a fejében, szemében, stb., és úgy dönt, kiveteti, imádkozzon, hogy ne ez legyen ráírva: Made in China.

Nos a lehetséges okok közül a kundalindi energia spontán ébredését egyik elméleti magyarázat sem tárgyalta és tárgyalja, hol ott a valódi oka a jelenségnek a szóban forgó energia ébredése , és a működésében bekövetkezett hiba okozza a test égését. Ha az energia a középső vezetéken halad felfelé , és úgy jut el a korona csakrába nincs semmi baj , de ha a másik két vezetéken halad felfelé , akkor az egyiken tűzforróságot okoz , a másikon fagyást eredményez. A tűz forróság képes arra , hogy a testet elégesse és a test el is hamvad, csak mivel kevés erről az információ így ezt számba sem veszik a lehetséges okok közül. Ha módodban áll , próbáld meg kutatni ezt a magyarázatot, úgy hogy ásd bele magad a kundalíni tanulmányozásába. Elképzelhető , hogy ezek az oktatók tudják erre a választ és meg van a módszerük ennek az eseménynek az elkerülésére, hisz nekik napról napra végre kell hajtani a gyakorlatot és nem történhet ilyen baleset ahol a tanuló ugye spontán módon eléghet . Hát ezért veszem én a kundalíni ébredését az emberi öngyulladás ismertetésével egy lapon. Próbáld kutatni , hisz az ember több mint a fizikai teste, szellemi , spirituális lény is , mert lelke , és szelleme van . Indulásnak hallgasd meg Villás Béla előadásait, és innen ugorva a spirituális tanító mesterek felé elmélyülhetsz a témába , de útmutatást adhat a témában Villás Béla is , hisz Ő egy szakavatott mester. Hát próbálkozz!!