Bomlasztók

Bomlasztók

Ötödik hadoszlop Magyarországon

2012.09.05. 10:05

Több mint két éve, az Orbán kormány szívós, elkeseredett és időnként reménytelenek látszó gazdasági szabadságharcot folytat az országot fosztogató külföldi gazdasági csoportokkal szemben. Sok kishitű a harc feladását javasolja. De ezt a harcot nem lehet feladni, mert a tét nem csak nemzetünk fennmaradása, hanem az egész magyar lakosság jobb élete vagy teljes anyagi pusztulása.

Hogy e harc sikeres legyen, annak több feltétele van. A legfontosabb, amiről eddig még mindenki hallgat, hogy az országban megsemmisüljön az ötödik hadoszlop politikai és gazdasági aknamunkája – és maga az ötödik hadoszlop.

Mi az ötödik hadoszlop?

Egy politikai csoport, nyílt vagy burkolt, ami azoknak az erőknek az összességét jelenti, amelyek egy országon belül lázító, bomlasztó és felforgató tevékenységgel akarnak külföldi érdekeket érvényre juttatni az adott ország nemzeti érdekeivel és választott kormányával szemben. Valójában jól szervezett – igen gyakran külföldről irányított és pénzelt – gazdasági és politikai szabotázs akciókat folytatnak az ország érdekei és kormánya ellen. Ezeknek a sötét erőknek az angol neve: FIFTH COLUMN.

Már több mint két éve, ennek az ötödik hadoszlopnak a képviselői rohangálnak különféle panaszokkal Brüsszelbe és néhány nyugati ország kormányához . Így jól látható, hogy kikről van szó. Ennek a magyar ellenes ötödik hadoszlopnak a fő erői az ún. liberális és szocialista pártok, valamint a hozzájuk kapcsolódó civil szervezetek, amik nem ritkán nyugati szervezetek itteni ügynökségei, nyugati pénzből, nyugati irányítással.

Az ötödik hadoszlop a legaljasabb eszközöktől sem riad vissza, hogy gátolja az ország politikai függetlenségét és gazdasági helyzetünk javulását. Óriási veszélyt jelentenek. Csak az ő közreműködésükkel történhetett, hogy az EU és néhány nyugati ország kormánya a demokrácia sajátos értelmezésére hivatkozva zsarolta és zsarolja a magyar kormányt, hogy megakadályozzák a legitím magyar érdekeket védő magyar politika megvalósítását. Így működik az országgal szemben ellenséges kormányok és a hazai ötödik hadoszlop összjátéka.

Az ötödik hadoszlop egyik kiemelt célja a szellemi bomlasztás ezért a gyűlölködő politikai nyomás a magyar törvényhozással szemben, például a nyugati eredetű állítólagos vallási szekták és a Klub rádió érdekében..

( Persze, bizonyos sötét nyugati csoportok más országokban is igyekeznek kiépíteni ötödik hadoszlopot. Így például Oroszországban, ahol viszont pár hete életbe lépett egy törvény, mi szerint a civil szervezeteknek minden éven kimutatást kell készíteni, hogy tevékenységüket miből finanszírozzák. Ha egy civil szervezet bármi formában is nyugati támogatásban részesül, akkor ennek a szervezetnek a megfelelő orosz hatóságnál regisztráltatnia kell önmagát, mint külföldi ügynököt. Hűt igen, egy nagy ország könnyebben tud védekezni. De mit tehetne egy kisebb ország, mint Magyarország? Mert valamit nekünk is tenni kellene.)

A mi helyzetünk, Magyarország helyzete, különösen tragikusan illusztrálja, hogy hová vezethet az ötödik hadoszlop bomlasztó és züllesztő tevékenysége.

Bujdosó könyv c. döbbenetes és megrázó művében (1920) Tormay Cécile részletesen leírta, hogy 1918 második felétől hogyan erősödött az akkori ötödik hadoszlop, a liberális hazaárulók és a bolsevista csoportok szövetsége, a törvényesen megválasztott magyar kormány és személyesen Tisza István, korábbi miniszterelnök és igaz magyar, érdekvédő politikája ellen.

Becstelen hazugságokkal, hamis szociális demagógiával és mocskolódó személyes rágalmak özönével az utcára vitték a bűnözés határán egzisztáló csőcselék egy részét, mi közben a fegyveres erők vezetését terrorral megfélemlítették, - így nem volt ellenállás. Így volt képes egy maroknyi, de jól szervezett banda megdönteni fizikai erőszakkal a választott magyar kormányt és megszerezni a hatalmat a választott magyar parlamenttel szemben.

Úgy tűnik, most egy vészesen hasonló forgatókönyv szerint akarják megdönteni bizonyos gonosz nyugati erők és az itteni ötödik hadoszlop az Orbán – kormány.

Az összeesküvők már nem is leplezik a kapcsolatokat az EU, néhány nyugati kormány és az itteni ötödik hadoszlop között . És talán ez mutatja a legjobban, hogy a gazdasági problémákkal küzködő országban, amiket egyébként éppen az ötödik hadoszlop és a nyugati pénzvilág okoztak, mennyire fenyegető a helyzet. Nem sok pénz és nem sok szervezés kell ahhoz, hogy egy ún. kisebbség egyes csoportjait hamis szociális demagógiával az utcára vigyék a kormány ellen. És ez már ürügyet adna egy nyugati beavatkozásra, a választott magyar kormány ellen.

Az ötödik hadoszlop tevékenységét valamilyen módon meg kell fékezni, még mielőtt újabb nemzeti katasztrófába sodorná az országot, mint 1919.ben, a franciák akkori magyar ügynökei (Károlyi és csoportja) és a bolsevista terroristák.

A külső ellenség most is ugyanaz: a nemzetközi pénzvilág. Csupán a díszlet változott. Most az IMF és az Európai Unió leple alatt és ezek felhasználásával akarják megakadályozni a magyarság gazdasági felemelkedését.

A gazdasági szabadságharcot csak úgy lehet sikerre vinni, ha a kormány nem hagyja válasz nélkül az ötödik hadoszlop magyarellenes aknamunkáját.

Gazdag István: Ötödik hadoszlop 2012.12.21 |  Országos hírek „Végre megindultak a mieink.” Ez a mondat azon a napon hangzott el, amikor az izraeli szoldateszka tankjai felsorakoztak a Gázai bantusztán határán a palesztin bennszülöttek soron következő lerohanására készülődve. Hogy hol? Nem máshol, mint a magyar külügyminisztériumban - és ez adja a dolog pikantériáját. Két régi káder cseverészett egymás közt, információs forrásom, a külügyben dívó csíziót még nem igazán ismerő és így a hallottakon némileg fennakadó outsider kolléga jelenlétében (akinek a kiléte, érthető okokból, nem publikus). Érdekes, hogy a szovjet elvtársakat már a ’80-as években aggasztotta a magyar párt- és államapparátusban, különösen a külügyi vonalon tapasztalható cionista befolyás mértéke (vö. Mitrohin-archívum), és úgy tűnik, hogy cionistáink közül egyeseknek a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is sikerült megőrizniük a pozíciójukat. Bizonyára felülmúlhatatlan „szakmai kvalitásaikra” tekintettel. Meg aztán Antal József és az elszabotált rendszerváltás óta egyébként is tudjuk, hogy a szakmaiság megelőzi a lojalitást. Nyilván ennek tudható be, hogy az állami hivatalok tele van pótolhatatlan emberekkel. Akárcsak a temetők ugyebár. Vajon csak hozzám hasonlóan paranoiás Jobbikos képviselők agyába fészkelheti be magát az a sanda gyanú, hogy az ilyen kettős kötődésű - és nem is feltétlenül kettős állampolgárságú - egyének nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek? Mentségemül szolgáljon, hogy ugyanez a téma már jó ideje napirenden van az amerikai közbeszédben, márpedig az USA, mint mindenben, ebben is etalon lehet a magunkfajta közép-európai trogloditák számára. Az általában túlzottan is jóhiszemű, sőt néha már-már az együgyűségig naiv amerikaiakat az országuk életében mindinkább elhatalmasodó cionista lobbi ténykedését leleplező bestsellerek és internetes honlapok sora mellett néhány nagy port felvert kémkedési ügy döbbentette rá helyzetük komolyságára. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika című - anno a lapunkban is méltatott - könyvükben Stephen Walt, a Harvard Egyetem és John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem professzora az amerikai nép érdekeivel és biztonságával ellentétes, egyoldalú Izrael-barát külpolitikai orientációról rántotta le a leplet, amelyet ráadásul többnyire izraeli-amerikai kettős állampolgárságú kormánytisztviselők forszíroznak, akiknek a lojalitása ennek következtében teljes joggal kérdőjelezhető meg.

Számos kémkedési ügyben viszont megkérdőjelezhetetlen - tudniillik Izrael javára. Arra ugyanis eddig még nem volt példa, hogy egy izraeli-amerikai kettős állampolgár Izrael ellenében az USA-nak kémkedett volna, az ellenkezőjére viszont annál inkább. Egyikük, Jonathan Pollard például azzal vált hírhedtté, hogy több államtitkot lopott el, mint bármely másik kém az amerikai történelemben. Kihallgatása során azt vallotta, hogy „állama” érdekeit a sajátjai elé helyezte, és bár az amerikai haditengerészet elemzőjeként ténykedett, az „állama” alatt természetesen Izraelt értette, amely iránt fiatal kora óta érzett úgymond „faji elkötelezettséget”. Három évig tartó kémkedését a zsidó állam némi készpénzzel, ékszerekkel és havi járandósággal, az amerikai bíróság pedig 1987-ben életfogytiglani börtönbüntetéssel honorálta. Ben-Ami Kadish 2008 decemberében ismerte be, hogy az amerikai hadsereg gépészmérnökeként katonai titkokat adott át Izraelnek a nyolcvanas években. Ő azonban idős korára való tekintettel (a lebukásakor 85 éves volt) egy jelképes pénzbüntetéssel megúszta. Nem úgy, mint Stewart David Nozette planetológus, aki az USA energiaügyi-, valamint hadügyminisztériumának és űrkutatási ügynökségének az alkalmazottjaként 2009-ben szigorúan titkos atom- és műholdtitkokat akart eladni potom kétmillió dollárért és az Izraelbe való visszatérés (alija) jogáért, pechére egy FBI-ügynöknek, aki viszont Moszadosnak adta ki magát. Így most 13 éven át a börtönben morfondírozhat a történteken.

Amerikai állampolgárok százezrei egyáltalán nem titkolják, hogy elsősorban Izrael iránt éreznek elkötelezettséget. Mivel ezek az amerikaiak szavaznak az izraeli választásokon, katonai szolgálatot teljesítenek az izraeli hadseregben, harcolnak az izraeli háborúkban, közreműködnek a palesztinok földjeinek kisajátításában, tehát aktívan részt vesznek a cionista rezsim politikájában, adott esetben kétségtelenül nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek az Egyesült Államokra nézve. Egyikük, Meir Kahane rabbi, a Zsidó Védelmi Liga (JDL) nevű nemzetközi terrorszervezet alapítója, akit az izraeli parlamentbe is beválasztottak, a ’80-as években az USA-ban toborzott aktivistákat Izraelben végrehajtott palesztinellenes akcióihoz, mígnem egy egyiptomi származású amerikai iszlamista néhány revolvergolyóval végett vetett ámokfutásának. Egy másik amerikai zsidó, Alan Harry Goodman belépett az izraeli hadseregbe, majd 1982. április 11-én elsétált a jeruzsálemi al-Aksza mecsethez és Uzi géppisztolyával tüzet nyitott a tömegre, meggyilkolva két palesztint és megsebesítve többeket. Nála is „hatékonyabbnak” bizonyult a brooklyni születésű dr. Baruch Goldstein, aki ideológiai kiképzést Kahane rabbi szervezetében, fegyverest pedig az izraeli hadseregben kapott, miután 1983-ban a „korlátlan lehetőségek hazáját” felcserélte az „Ígéret földjére”. Orvosként köztudott volt róla, hogy nem hajlandó arab pácienseket kezelni. Végül aztán 1994. február 25-én, Purim napján magára öltötte tartalékos tiszti egyenruháját, magához vette szolgálati gépkarabélyát, és az egyik hebroni mecsetben imádkozó arabok közül megölt 29-et, 125-öt pedig megsebesített.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Victor Ostrovsky, a Moszad dezertőre egymillió főre becsüli a szentföldi haramiaállam mindenre elszánt és bármire kész potenciális „alvó ügynökeinek” (szajanok) számát a zsidó diaszpórában. Közülük sokan az nyugati államok intézményrendszerében ténykednek Izrael javára, és e tekintetben Magyarország is kétségtelenül a Nyugat része. Ezt a tényt a kvázi-ökumenikus parlamenti obstrukció és a keresztény cionista szektások Kossuth téri hőbörgése ellenére sem kellene elbagatellizálni. Hacsak nem akarunk mi is a globális cionista Anschluss kollaboránsai lenni.

MD 2012. XII. 20.

 

Forrás: antidogma.hu - Neményi.net

Akcióban az ötödik hadoszlop!

Írta: Szemenyi-Kiss

Akcióban az ötödik hadoszlop – a nemzetmentők még Barack Obama elnököt is megfenyegették!

2012. január 17-én Brüsszelben, az Európai Unió központjában elindult az eljárás Magyarország, mint tagállam ellen, mivel az Orbán Viktor vezette kormány az elmúlt hét végéig nem válaszolt az EU által kifogásolt kormányzati intézkedésekre, a testület által korábban is bírált – a Fidesz-KDNP koalíció szerint szükségesnek vélt – törvények életbe léptetése miatt.

A szélsőjobboldallal akcióegységben tevékenykedő Orbán-kormány, személyüket azonosítva a magyar nemzettel (!), három kampányt is elindított. Részben Magyarországon és a Románia részét képező Erdélyben a január 21-re, Budapesten tervezett nagyszabású kormánypárti tüntetés sikeréért – ugyanakkor formalevél alapján írott tiltakozások százait küldette el Barack Obamának a Lipták Béla vezette „Hungarian Lobby”.

Azzal fenyegették meg az amerikai elnököt, hogy ha nem állítja le Hillary Clintont – ti. a politikus által hangoztatott, Orbán tevékenységét kritizáló kijelentéseket – akkor az idei elnökválasztáson nem szavaz rá másfélmillió amerikai magyar.

Erdély jelentősebb magyarok által lakott városaiból, községeiből (amint az a romániai sajtóból ismert) 50 román lej befizetésével szállítják Budapestre Orbán Viktor híveit.

Semjén Zsolt kereszténydemokratának mondott politikus valószínűleg még emlékszik II. Rákócz Ferenc vezérlő fejedelem Munkács várában 1703. június 7. napján közreadott kiáltványára – a „Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungariae vulnera” kezdetű sorokra – mert annak mintájára fogalmazta meg mondandóját, miszerint „Ha a nemzetet sérelem éri, az egyetemes magyarság mozgósítható legyen”.

Amint arról a közelmúltban meggyőződhettek a Kárpát-medencében élők: a szabadságjogokat és a sajtó szabadságát sárba taposó Orbán-kormány mellett egyelőre csak a neonáci, antiszemita Jobbik Magyarországért Mozgalom hívei sorakoztak fel.

Az Egyesült Államokban a szervezők némileg eltértek az európai kliséktől, bár különösebben újat nem sikerült Lipták Béla úrnak és Jeszenszky Gézának az Antall-kormány egykori külügyminiszterének kitalálnia. Ők ugyanis kormánypárti kampány keretében az általuk írott mintalevelek másolására, postázására szólítják fel az Egyesült Államokban élő magyarokat – hogy a Barack Obamának küldött sorok mellett árasszák el leveleikkel, internetes hozzászólásaikkal a külföldön élő honfitársaink levelesládáit, mindazokat is, akik bírálják az Orbán-kormány tevékenységét. 

Az amerikai, kanadai, nyugat-európai úgynevezett „polgári körökre” (az ötödik hadoszlopra) támaszkodó tevékenység szálai Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kezében futnak össze. – A mozgósítás nagy erővel zajlik s eközben azzal vádolják a magyarországi baloldali, liberális pártokat, szervezeteket, hogy ők gerjesztik az immár zavaróvá vált nyugati sajtóhíradásokat, az Európai Unió vezetőinek és az Egyesült Államok kormányának kritikáit.

Az akciók szervezői szélsőjobboldali emigráns magyar szervezetek, melyek spontán akcióként szeretnék feltüntetni tevékenységüket – irányított kommandók igyekeznek nyomás alatt tartani megfélemlíteni a véleményformáló zsurnalisztákat, a magyar egyesületek vezetőit.

A Kovács Tamás államtitkárral és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel előzőleg egyeztetett akciók irányítói (Pordány László, Szapáry György, Szebényi Ferenc, Jeszenszky Géza, stb.) nagyobb olvasottságú orgánumokban igyekeznek híveket szerezni Magyarországnak, ténylegesen az Orbán-kormánynak. – Jeszenszky Géza oslói nagykövet például az elmúlt napokban jelentette ki: „Én már pénteken (január 13-án! – a Szerk.) megírtam levelemet, norvégra is lefordítva, az itteni vezető napilapnak – elértem, hogy 4.500 karakter terjedelemben közlik írásomat néhány napon belül.”

A Kanadában szerveződő radikális, szélsőjobboldali csoportok magyargyűlölőnek nevezték a kanadai sajtó, elsőrendűen is a Kanadai Magyar Hírlap, bírálatait. – Androvich Tamás, a montreali Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa Prohászka Ottokárt, a hungarista eszme ideológusát példaképének nevezte… a bírálókat pedig „keresztény-, magyar- és életellenesnek”.

A Kanadai Magyar Demokratikus Charta közleményben tiltakozott, hogy a kanadai magyar nagykövet is részt vett egy szélsőjobboldali összejövetel szervezésében, melynek keretében petíciót adtak volna ki a Demokratikus Charta ellen. – Összejövetelükön az egyetlen napirendi pont a Demokratikus Charta és a tervezett petíció volt. Ezt az „okmányt” végül is a kontinens méretű országban 365 személy írta alá – köztük Detre Gyula, Szálasi Ferenc egykori személyi testőre, aki napjainkban már 94 éves…

Az akciókba bevonták még a keresztény vallású és igaz magyar cserkészeket is. Egyik parancsnokuk az alábbiakat írta a külföldön élő fiatalokhoz: „Valószínűleg tudomással bírtok arról, hogy hazánk polgári kormánya óriási harcban áll a világ bankáraival és baloldali politikusaival. Ezt a magyarságot érő támadássorozatot a ’demokratikus ellenség’ fűti és látja el hazugságok tömegével – a nyugati szintén ’demokratikus’ sajtó pedig lelkesen támogatja.”

A Fidesz MPSZ propagandaanyaga szélsőbaloldalinak és a szovjet rendszert védelmező posztkommunista elit képviselőinek nevezi a liberálisokat éppenúgy, mint a szocialistákat.

Bár a polgárinak nevezett Orbán-kormány és a neonáci Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzetközi összeesküvést emleget a demokrácia védelmében felszólalókat megbélyegezve, a felsorolt példák is elegendőek annak megállapítására, hogy éppen az „ötödik hadoszlop” tevékenysége bizonyítja, az állítás ellenkezőjét. Dr. Eva Maria Barki, a Bécsben élő ügyvédnő pl. éppen az elmúlt huszonnégy órában fordult a magyar nemzetet féltő honfitársainkhoz.

Az illusztrációként mellékelt plakátokat a Magyarországon – a szabad véleménynyílvánitás jegyében – szabadon terjeszthetik a szélsőjobboldali organizációk.

Szemenyei-Kiss Tamás

Budapest-Bécs, 2012. január 17.

Börtönbe masírozik az ötödik hadoszlop

• Nagyvilág

|

Egy orosz "popsztár" nyilvánosan felszólította a hatóságokat, hogy engedjék szabadon a "Pussy Riot" nevezetű feminista punk-együttes tagjait, akiket korábban engedély nélküli kormányellenes tüntetések és a Moszkva legnagyobb katedrálisában szervezett botránykeltés miatt vettek őrizetbe. Alla Pugacsiova szerint az előzetes letartóztatásba vételük olyan volt, mintha a kormány "ágyúval lőne verébre". Szerinte egy rövid időre kiszabott közmunka bőven elég büntetés lenne. A felszólításban egy nemrég napvilágot látott társadalmi felmérés eredményeire hivatkozott, ami szerint az oroszoknak csak 10%-a akarja rács mögött tudni az együttes tagjait.

Furcsa módon a kijelentéseinek van valóságalapja, mert ebben az ügyben a kormány tényleg "ágyúval lő verébre". A mindenféle egyenjogúságokért küzdő civil szervezetek amerikai támogathatóságának visszaszorítása mellett az együttes tagjainak letartóztatása nemcsak erkölcsi, hanem politikai üggyé vált. Ugyanis ha a hatóságok enyhe büntetést szabnak ki, vagy egyáltalán nem találják büntethetőnek a három aktivistát, azzal a kormány kifejezi, hogy Oroszországban nincs politikai akarat a feminizmus, és az abból gyökerező jogvédő mozgalmak felszámolására, vagyis "rést ütöttek a pajzson". Egy ilyen hibát nem engedhetnének meg maguknak, miután a ferde hajlamok népszerűsítése ellen hozott törvények komoly növekedést okoztak a kormány támogatottságában.

Az aktivisták a Megváltó Krisztus-székesegyházban forgatott klipje nem csak az egyházat gyalázó szövegeket tartalmazott, hanem mindezt Putyin ellenes szólamokkal fűszerezve közvetlen az elnökválasztások előtt adták elő - több magántulajdonban lévő helyi média pedig propagandát csinált neki - ami arra enged következtetni, hogy az egész művelet Putyin újraválasztásának aláásására irányult, hogy a szavazatok egy másik jelölt számára alakuljanak kedvezőbben. Mivel az együttes három tagja egy feminista szervezet aktivistája, és szoros kapcsolatot ápolnak több különböző, nyugatról pénzelt jogvédő szervezettel, elképzelhető, hogy a botrány időzítését tekintve kifejezetten a választások előtti tüntetéshullámmal volt összehangolva. Ha a hatóságok nem megfelelően kezelik a kérdést, még az elnökválasztás előtt felfújt médiabotrány lett volna belőle.

Mindez arra enged következtetni, hogy mind a mesterséges botránykeltés, mind a "popsztár" felszólalása az aktivisták mellett részét képezi annak a "sokszínűség forradalmának", amit Nyugatról akarnak Oroszországba exportálni, mindeddig sikertelenül. Ennek megfelelően az együttes tagjai sem a közerkölcs sértése miatt kiérdemelt bűncselekménynek megfelelő büntetést kapnak, mivel az ügynek vallási és politikai vonzata van. A katedrálisban előadott egyik szerzemény többek között azzal vádolja Kirill pátriárkát, hogy ő nem Istenben hisz, hanem Putyinban - ami egyszerre kívánja aláásni a vallási vezető tekintélyét, és Putyint olyan személyként bemutatni, mint aki "istent játszik".

Korábban több egyházi vezető is kiemelte, hogy a csoport tevékenysége az orosz társadalom és az ortodox egyház kapcsolatnak aláásására irányul. (Kirill pátriárka szerint az ügy legkeserűbb vonatkozása az, hogy a csoport tagjai ortodoxnak és vallásosnak nevezik magukat.) A három aktivistát nagy valószínűséggel 7-7 év börtönre ítélik. Az Amnesty International is elismeri, hogy az ügy fokozottan politikai vonatkozású, ugyanis az elítélteket politikai fogolyként tartja számon, és nem habozott kiadni egy közleményt, ami szerint az ilyen esetek leginkább az "olyan totalitárius rendszerekre jellemzőek, mint Kína, Irán, a Szovjetunió, vagy Hitler Németországa". Hangoskodnak a buzifelvonulások betiltása ellen, hangoskodnak a ferde hajlam propagálása ellen, most ezt az ügyet is felhasználnák a hatóságok tekintélyének aláásására. Mindezt teszik addig, ameddig az orosz hatóságok el nem zárják a külföldi pénzcsapot - mert akkor kénytelenek lesznek más munka után nézni.

Molnár István - Jövőnk.info

Ötödik hadoszlop

Több, mint negyedszázada a pozsonyi egyetem történelem tanszékén, kis neofita elsőévesként érdekes tapasztalatra tettem szert. Azóta is gyakran eszembe jut a jelenet. Emlékszem, mint "egymás közt magyarul beszélő", ugyanakkor szlovák állampolgársággal rendelkező magyar-történelem szakos hallgatók, mélyen felzaklattuk számos, "északról érkezett" szlovák történészhallgató kollégánkat. Nem szándékosan, de így alakult.

Az első meglepetést, mármint, hogy "egymás közt is" magyarul beszélünk, további "sokkoló" kijelentésekkel tetéztük, persze, már szlovákul, mert, természetesen szóbaelegyedtünk szlovák kollégáinkkal, annál is inkább, mert ők is eléggé megleptek minket a kérdéseikkel.

Pl. hogy kerültünk Szlovákiába, ha egyszer magyar az anyanyelvünk? Mi az, hogy magyar iskolákban érettségiztünk, netalán Magyarországon? De akkor hol tanultunk meg szlovákul?

Hirtelen felvillant előttem a Polgári nevelés feliratú tankönyvünk egynémely passzusa, sőt, úgy rémlett, ott mintha néhány statisztikai adat is alátámasztaná létezésünket, próbáltam erre hivatkozni, de, mondhatom, elég értetlenül néztek reánk, erre valamelyik kaján csoporttársam föltette a kérdést: "Na, mit gondoltok, mégis, hány magyar él Csehszlovákiában?" Harmincötezer volt a maximális tipp, persze, meg sem közelítette a sokkoló realitást. Valóban mélységesen megdöbbentette őket az a hatszázezer fő. (Akkoriban még kb. ennyien vallották magukat magyarnak Pozsonytól Agcsernyőig.)

Először nem is akarták elhinni, talán provokációnak vélték. Persze, erre már vérszemet kaptunk, és az előadás kezdetéig gyorstalpalót tartottunk nekik szlovenszkói magyarokból, elvégre, jobb későn, mint soha. No meg, itt vagyunk, mint magyar-töris csoport, nem árt, ha hozzászoknak a gondolathoz, fizikai mivoltunkról nem is beszélve.

Jól emlékszem, szlovák kollégáink ugyan tudomásul vették létezésünk riasztó tényét, sokan közülük mégsem tudták mindezt feldolgozni. Bár, az igazat megvallva, a létezésünk okozta meglepetés reánk is sokkszerűen hatott, mert ugyebár, szlovák évfolyamtársainkat nem az árokpartról szalajtották a pozsonyi bölcsészkarra, elit szlovák gimnáziumokban végeztek mind, ráadásul kiváló eredménnyel.

Egyszerűen abszurdnak tűnt, hogy nem tudják, miféle népek élnek az államhatárokon belül. Elvégre történészhallgatókról volt szó. Amikor aztán a Polgári nevelés tankönyv eredeti, szlovák nyelvű változatában nem találtam a magyar verzióban meglévő, kisebbségekre vonatkozó passzusokat, valami derengeni kezdett. És, persze, furcsa érzésem támadt. Mint a "zabigyereknek", akit nem szívesen vállal a család a világ színe előtt. Persze, attul még megvan az istenadta, enni is kap, meg miegymás, de mégsem olyan, mint a "törvényes" ivadékok. Olykor azon tűnődtem, mi lesz velünk, ha összeomlik a szocialista világrendszer, oszt vége a béketábornak meg a szocialista internacionalizmusnak, vajon hogyan fogjuk, pl. mi, magyarok és szlovákok feldolgozni az elfojtásainkat, a kibeszéletlen konfliktusainkat, a kétségkívül közös múltunkat, s a szerfelett különböző történelmi narratíváinkat?

(Ez utóbbiakról mindig a matekórán tanult párhuzamosok jutottak eszembe, amelyek, ugye, a végtelenben találkoznak, viszont pl. a magyarországi, illetve a szlovák historiográfiának - kiváltképpen az iskolai tananyagban szereplő - tartalmait illetően ez a veszély nem fenyegetett. Akkoriban, legalábbis.)

A nyolcvanas évek második felében remélni sem mertem a rendszer összeomlását, s amikor frissdiplomásként ért a fordulat, nem nagyon értem rá megijedni, ráadásul a kezdeti időszakban megtapasztalt kegyelmi állapot azzal a megnyugtató érzéssel tölté el keblemet, hogy történelmi örökség ide vagy oda, nem lesz itt semmi baj, megszabadulunk a Nagytestvértől, és jól megleszünk a Kárpátok alatt.

Nem így lett, nem történt csoda. Illetve, szerintem, a balkáni háború tükrében már az is kész csoda, ami eddig történt (vagy nem történt) a hajdani Csehszlovákia utódállamaiban. Ez akkor tudatosult bennem először, amikor jó húsz éve egy "nemzeti szellemű" szlovák lap címoldalán "ötödik hadoszlopként" minősítették a szlovákiai magyarokat. En bloc. Csak meredtem erre a történelemkönyvekből ismert fogalomra, elég abszurdnak tűnt, hogy mindez reám is vonatkozik, s további magyar nemzetiségű adófizetőkre. Vagyis potenciális veszélyforrásként vagyunk elkönyvelve valahol a szlovák kollektív tudattalan mélyén. Ámbár, hogyan is vélekedhetnek a magyarokról egy olyan országban, ahol a többségi emlékezetben hosszú évtizedeken át a történelmi múltba veszett, sötét ellenségként éltünk, egészen 1989-ig, ekkor hirtelen testet öltöttünk, és kiderült, hogy túlságosan is nagy létszámban vagyunk jelen. No meg az elvarratlan szálak a múlt szövedékén. A közös(!) múltunk szövedékén. És ahogyan egyes felelős honatyák, illetve írástudók tovább gubancolják ezeket a szálakat!

Az elmúlt húsz évben, mi, magyarok és szlovákok, mégsem folyamodtunk balkáni megoldásokhoz, nem követtünk el megbocsájthatatlan háborús gaztetteket, terrorakciókat egymás ellen. Pedig egyesek mit nem adnának érte!

Most is, jobb híján ismét előkaparták a jól bevált jelzős szerkezetet (értsd: "ötödik hadoszlop"), ezúttal a parlamentben intik éberségre a kormányt, a honatyákat, és minden jóravaló szlovák hazafit. Nem feltétlenül honfiúi (vagy honleányi) buzgalomból, sőt, engedtessék meg nekem az a rosszindulatú feltételezés, hogy rideg számításból csupán, a történelmi beidegződésekre, előítéletekre építve. Némi toleranciát vagy megértést tanúsítani a magyar kisebbséggel szemben - bőven elég ahhoz Szlovákiában, hogy a még oly sikeres vezető is "politikai hullává" váljon. Viszont magyarellenes szlogenekkel vagdalkozni tényleg jó bót!  

Az ötödik hadoszlop

1 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Az ötödik hadoszlop

• Nagyvilág

|

A Jövőnk.info-n megjelent: 2011.12.27.

Ezt a kifejezést szokták használni a rejtőzködő alakulatokra. Az elnevezés a spanyol polgárháborúból származik, mikor a négy Frankóhoz hű katonai hadtest mellé egy ötödik is felsorakozott. Sem létszámáról, sem felszereléséről nem voltak konkrét adatok, csak arról, hogy létezik, és behatolva az ellenséges vonalak mögé, a köztársaságiak területén gerilla és diverzáns tevékenységet folytatott.

Ez a titokzatosság bevonult a történelembe, és a politikai szókészletbe. Ezek után az ellenség rejtőzködő hátterére, nem látható tagjaira, vagy éppen a zsinórokat háttérből rángató arctalanokra kezdték el használni. Oroszországban is ebben az értelemben használatos, az orosz sajtóban a bomlasztó aknamunkát végző zsidók, szabadkőművesek összefoglaló elnevezése, úgymond 'virágnyelven'. A Putyin mögött álló tanácsadók, miniszterek is egyre többet használják ezt a kifejezést. Oroszországban ugyanis a jelenlegi mesterségesen szított megmozdulások egyre nyilvánvalóbban Washingtonból vezéreltek. Az oroszországi ötödik hadoszlop kifejezést tehát a cionistákra használják. Oroszországban nyíltan nem zsidóznak – mert 'ügyelnek a részletekre' - , így azonban kimondják a kimondhatatlant, és az újságírásban is elmennek addig, ameddig elmehetnek. Olyan ez, mint amikor mi azt írjuk: „a tudjuk kik”.

Hogy mindenki értse miről is van szó, több leleplező írás is napvilágot látott ezzel kapcsolatban. Az írások terjednek a világhálón, és eljutnak mindazokhoz, akik érteni akarják. Az oroszok tisztában vannak vele, mi van az egész ellenzéki lázongás mögött.

Az ötödik hadoszlop egyik hangadója Kaszparov, a sakkozó. Ő legutóbb akkor tűnt fel Oroszországban, mikor a buzik mellett akart tüntetni, csak éppen jól szájon vágták. Végül is még van olyan szeglete a világnak, ahol rend van. Gary Kaszparov zsidó származású (született Garik Weinstein). Tagja az úgynevezett Prince of Darkness csoportnak. Ennek célja Oroszország megkaparintása politikai úton, és a támogatóik a legbefolyásosabb amerikai és európai gazdasági körökből származnak, valamennyi zsidó természetesen. Köztük van Joe Libermann, és McCaine szenátor is.

2004-ben Putyin megnevezett 115 olyan európai és amerikai személyt, akik különösen nagy károkat okoztak az orosz államnak és népnek. Ez a 115 személy szintén befolyásos üzletemberek, köztük többen tagjai a fentebb nevezett csoportnak. Bosszúból 2005-ben az amerikai szenátusban elfogadtak egy határozatot, hogy évi 4 milliárd dollárral támogatják az ellenzéki orosz pártokat. Természetesen az állam fizeti az amerikai állampolgárok pénzéből, de egy esetleges sikernek, csak a legmagasabb üzleti körök látnák hasznát.

A háttérben persze az olaj áll és a nyersanyagok. Olyannyira, hogy ezek az üzleti körök, már megállapodtak, hogy ha átveszik a hatalmat, melyik céget ki kapja, melyik vállalatban ki hogyan részesedik. A putyini vezetés tökéletesen tisztában van vele, mi a teljes cselszövés alapja, hogy az egész nyugati társadalom össze fog omlani, ha nem sikerül rövid időn belül megszereznie az orosz nyersanyagbázist. A Nyugat ugyanis sokkal rosszabbul áll ebben a küzdelemben, mint a vele szemben álló „másik oldal”.

A hatalmas támogatási összeg biztosítása után megkezdődött az úgynevezett ellenzék (valójában hazaárulók) gyűjtése. A Népi Demokratikus Unió, az Egyesült Népfront, újságírók, szabadúszó politikusok zsebébe elkezdett folyni a pénz. Lefizethető embereket kerestek, a legtöbb esetben olyanokat, akik még a Jelcin-éra alatt kerültek a hatalomba. Hatalmas gazdasági oligarcha kört kaparintottak kézbe, szerencsére ebben a küzdelemben Putyin maradt felül, az oligarchákat sikerült elég jól megrendszabályozni, de még így is hatalmas tőkerész maradt a kezükben (mai hír, hogy több ilyen vállalat igazgatóját egyszerűen kidobták a saját cégéből, a Putyin alatt meghozott korrupciós törvény értelmében).

2006 folyamán Kaszparov részt vett azon a tanácskozáson, amin McCaine és Libermann is részt vettek Washingtonban, ahol meghatározták az orosz nyersanyagkészlet megszerzésének fogatókönyvét. Ezzel kapcsolatban Kaszparov írt egy cikket, amely a Wall Streer Journal hasábjain jelent meg. Ebben Kaszparov utalt a megállapodásra, és felvázolta, hogy Iránt és Szíriát kell először semlegesíteni, majd jöhet Oroszország. Az akkor leírtakat a jelen események tökéletesen alátámasztják. Még ebben az évben összeült az orosz gazdaságot felosztó bizottság Washingtonban. Ezen az ülésen részt vett a Nemzeti Biztonsági Tanácsadó Testület, a CIA, a legnagyobb vállalatokat képviselő gazdasági képviselő-testület, a hadiipari és katonai cégeket képviselő volt katonákból álló gazdasági képviselő-testület, de részt vett például a Freedom Haus emberi jogi szervezet tanácsadója is. Ezen a szervezeten keresztül támogatták valamennyi „narancsos forradalmat”. Ezek manipulálták a belgrádi, kievi, tbiliszi forradalmakat.

Putyin azonban világosan fogalmazott, mikor kijelentette, nem fogjuk importálni ezeket a rohadt gyümölcsöket (a narancsos forradalmakat). Hatalmas munkát végeztek ez alatt a 10 év alatt. A pozitív eredményeket még felsorolni is nehéz. A munkanélküliség kisebb, mint bármely nyugati országban. A fizetések is jelentősen emelkedtek az elmúlt években. A stratégiai nyersanyagok mind állami kézbe kerültek vissza, orosz földet külföldi, sem külföldi cég nem vásárolhat. Nincs államadósság, és még hosszasan sorolhatnánk. Putyin kijelentette, nem fél az ellenzéktől, mert nincs mögöttük semmi. Sem gazdasági perspektíva, sem tömegbázis. Azonban elkövettek egy nagy hibát Putyinék, és ezt a hibát most elismerték. Nem szabályozták le erősen a civil szervezetekre gyakorolható nyugati behatásokat. Ezek a civil kezdeményezések lettek a nyugati sajtóban sokszorosára felfújt tüntetések kiindulópontjai. Az, hogy nem fogják importálni a rohadt gyümölcsöket, ebben az értelemben utalás arra, hogy nemsokára ezeket is megrendszabályozzák.

Viszont az is egyértelmű jelzés, hogy az amerikai pénzügyi körök már elosztották maguk között az orosz nyersanyag kincseket, tehát a beavatkozás bekövetkezik bármi áron. Legalábbis ezt szeretnék. Milyen és mekkora háborút kockáztatnak meg mindezért, ha nem sikerülne a politikai cselszövés?

A jelenlegi orosz vezetés egyértelműen kijelentette, hogy az Oroszországgal szembeni lázítás valójában egy üzleti vállalkozás, amolyan forradalmi KFT. A forradalmi KFT mögött álló cionista üzleti köröket nevezik most ötödik hadoszlopnak.

Ez az ötödik hadoszlop szisztematikusan hajtja végre azt az üzleti tervet, amelynek célja az utolsó fehér nemzet elpusztítása, és nyersanyagainak megszerzése. Ám a másik oldalon sem csak a Pravdát olvasgatják. Megfelelően felkészült és hatalommal rendelkező emberek hozzák meg a megfelelő ellenlépéseket. Ahogy Putyin mondta, nem fél a választásoktól, győzni fog. Mert a törpék most hőzöngenek, de az orosz nép mögötte áll.

Kemény Gábor – Jövőnk.info

"Magyarországnak mindent meg kell tennie az Izrael-ellenes akciók visszaszorításáért" – A "magyar" politikai elit nemzethűsége egy eltitkolt szerződés tükrében (Gazdag István cikke és egy MTI jelentés nyomán)

Budapest, 2012. december 15., szombat (MTI)

– Izrael elvárja a magyar kormánytól – amely kötelezettséget vállalt az Európai Unió alapelveinek betartására -, minél több intézkedést tegyen azért, hogy véget érjenek és soha többé ne forduljanak elő a pénteki izraeli zászlóégetéshez hasonló “barátságtalan, sértő és kellemetlen” akciók – közölte Ilan Mor budapesti izraeli nagykövet szombaton az MTI-vel.

1. Magyarország befogadó cél-ország. Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. (Megjegyzés: ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006-ban)

2. Az izraeli áruk európai terjesztése.

3. Az izraeli vállalkozások (magyar) állami pénzen való támogatása.

4. A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül.

5. A gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyűlésben, és annak szigorú alkalmazása.

6. A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása és megszüntetése. (Értsd: a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti erők, az ún. “szélsőjobb” eltaposására tett törekvés szentesítése.)

7. Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában és a nemzetközi fórumokon.

8. Harc az antiszemitizmus minden formája ellen, a Berlini Deklaráció értelmében.

A fenti pontokat 2006-ban nyilvánosságra hozó internetes hírportál közlése szerint az információ nem feltétlenül teljes. Az anyagot hivatalosan megkapta a Magyar Távirati Iroda elnöke, aki a pontokat nem cáfolta, illetve kitért a válaszadás és a nyilvánosságra hozatal elől. Az ügy azért kiemelten fontos, mert megerősíti azt a tényt, hogy a demokráciát hirdető társadalom tagjait olyan politika készteti vallomástételre (pl. az utóbbi 16 év népszavazásaival), ami mellőzi a demokrácia alapértékeit – a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz való jogot és kötelességet. A fenti adatok ismerete vagy annak hiánya pedig közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövőbeli politikai mozgásterét...

Forrás : MTI/bruxinfo.hu/Metapédia

Gazdag István: Ötödik hadoszlop

„Végre megindultak a mieink.” Ez a mondat azon a napon hangzott el, amikor az izraeli tankok felsorakoztak a Gázai Bantusztán határán a palesztin bennszülöttek soron következő lerohanására készülődve.

Hogy hol hangzott el? Nem máshol, mint a magyar külügyminisztériumban - és ez adja a dolog pikantériáját. Két régi káder cseverészett egymás közt, információs forrásom, a külügyben dívó csíziót még nem igazán ismerő és így a hallottakon némileg fennakadó outsider kolléga jelenlétében (akinek a kiléte, érthető okokból, nem publikus).

Érdekes, hogy a szovjet elvtársakat már a ’80-as években aggasztotta a magyar párt- és államapparátusban, különösen a külügyi vonalon tapasztalható cionista befolyás mértéke (vö. Mitrohin-archívum), és úgy tűnik, hogy cionistáink közül egyeseknek a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is sikerült megőrizniük a pozíciójukat. Bizonyára felülmúlhatatlan „szakmai kvalitásaikra” tekintettel. Meg aztán Antal József és az elszabotált rendszerváltás óta egyébként is tudjuk, hogy a szakmaiság megelőzi a lojalitást. Nyilván ennek tudható be, hogy az állami hivatalok tele van pótolhatatlan emberekkel. Akárcsak a temetők ugyebár.

Vajon csak hozzám hasonlóan paranoiás Jobbikos képviselők agyába fészkelheti be magát az a sanda gyanú, hogy az ilyen kettős kötődésű - és nem is feltétlenül kettős állampolgárságú - egyének nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek? Mentségemül szolgáljon, hogy ugyanez a téma már jó ideje napirenden van az amerikai közbeszédben...Az általában túlzottan is jóhiszemű, sőt néha már-már az együgyűségig naiv amerikaiakat az országuk életében mindinkább elhatalmasodó cionista lobbi ténykedését leleplező bestsellerek és internetes honlapok sora mellett néhány nagy port felvert kémkedési ügy döbbentette rá helyzetük komolyságára. Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika című - lapunkban is méltatott - könyvükben Stephen Walt, a Harvard Egyetem és John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem professzora az amerikai nép érdekeivel és biztonságával ellentétes, egyoldalú Izrael-barát külpolitikai orientációról rántotta le a leplet, amelyet ráadásul többnyire izraeli-amerikai kettős állampolgárságú kormánytisztviselők forszíroznak, akiknek a lojalitása ennek következtében teljes joggal kérdőjelezhető meg.

Amerikai állampolgárok százezrei egyáltalán nem titkolják, hogy elsősorban Izrael iránt éreznek elkötelezettséget. Mivel ezek az amerikaiak szavaznak az izraeli választásokon, katonai szolgálatot teljesítenek az izraeli hadseregben, harcolnak az izraeli háborúkban, közreműködnek a palesztinok földjeinek kisajátításában, tehát aktívan részt vesznek a cionista rezsim politikájában, adott esetben kétségtelenül nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek az Egyesült Államokra nézve. Egyikük, Meir Kahane rabbi, a Zsidó Védelmi Liga (JDL) nevű nemzetközi terrorszervezet alapítója, akit az izraeli parlamentbe is beválasztottak, a ’80-as években az USA-ban toborzott aktivistákat Izraelben végrehajtott palesztinellenes akcióihoz, mígnem egy egyiptomi származású amerikai iszlamista néhány revolvergolyóval végett vetett ámokfutásának. Egy másik amerikai zsidó, Alan Harry Goodman belépett az izraeli hadseregbe, majd 1982. április 11-én elsétált a jeruzsálemi al-Aksza mecsethez és Uzi géppisztolyával tüzet nyitott a tömegre, meggyilkolva két palesztint és megsebesítve többeket. Nála is „hatékonyabbnak” bizonyult a brooklyni születésű dr. Baruch Goldstein, aki ideológiai kiképzést Kahane rabbi szervezetében, fegyverest pedig az izraeli hadseregben kapott, miután 1983-ban a „korlátlan lehetőségek hazáját” felcserélte az „Ígéret földjére”. Orvosként köztudott volt róla, hogy nem hajlandó arab pácienseket kezelni. Végül aztán 1994. február 25-én, Purim napján magára öltötte tartalékos tiszti egyenruháját, magához vette szolgálati gépkarabélyát, és az egyik hebroni mecsetben imádkozó arabok közül megölt 29-et, 125-öt pedig megsebesített. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Victor Ostrovsky, a Moszad dezertőre egymillió főre becsüli a szentföldi haramiaállam mindenre elszánt és bármire kész potenciális „alvó ügynökeinek” (szajanok) számát a zsidó diaszpórában. Közülük sokan az nyugati államok intézményrendszerében ténykednek Izrael javára, és e tekintetben Magyarország is kétségtelenül a Nyugat része. Ezt a tényt a kvázi-ökumenikus parlamenti obstrukció és a keresztény cionista szektások Kossuth téri hőbörgése ellenére sem kellene elbagatellizálni. Hacsak nem akarunk mi is a globális cionista Anschluss kollaboránsai lenni.

Zsidó félkatonai-önvédelmi szervezet alakult Magyarországon

Mialatt a kormány titkosszolgálati, rendőrállami módszerekkel üldözi a Magyar Gárdát és a hazafias csoportokat, addig a zsidók nyugodtan szervezhetik önvédelmi egységeiket. Létrehozták a "Tett és Védelem Alapítványt", amely "segít a zsidóknak az önszerveződésben és önvédelemben": „Az önszerveződés határozott igényével fellépő, az egészséges énkép és önbecsülés fontosságáért küzdő lelkiismeret hangja életre hívta a Tett és Védelem Alapítványt, egy olyan alulról jövő kezdeményezésként, ami a zsidó tradíciókat követve kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért”.

A zsido.com oldalon az alapítvány elnökével és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközösség (EMIH) vezetőségi tagjával, Bodnár Dániellel készített interjú bevezetőjében leírják, hogy ha kell, terepre is mennek a Tett és Vedelem Alapítvány önkéntesei. Jogi segítséget és mentálhigiénés támogatást is kínálnak az "antiszemita támadások" elszenvedőinek. "Jelenlétükkel, akár állandó utcai jelenléttel azokon a területeken, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb számban fordulnak elő ilyen atrocitások, demonstrálhatjuk a zsidó közösség összefogását és tenni akarását. Már önmagában ezzel – ha szabad ilyen kifejezést használni – egyfajta elrettentéssel élhetünk” – mondta el az alapítvány elnöke az interjúban...

A cikkből kiderült a szervezet ötletét Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija vetette fel körülbelül egy évvel ezelőtt, a működését pedig az EMIH fogja finanszírozni. Az alapítványban egyébként az EMIH-vel olykor ellenségeskedő hangnemet is megütő MAZSIHISZ-nek is van delegáltja. A koncepció kidolgozásában kikérték az amerikai külügyminisztérium véleményét.Bodnár Dániel az interjúban elmondta: két nagy „előképük” van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az Amerikában működő hírhedt ADL (a zsidóság "jó hírnevét" védelmezni hivatott "Rágalmazásellenes Liga") a másik pedig az Angliában működő Community Secuiity Trust. Ebbol az ADL inkább az amerikai törvényalkotási folyamat befolyásolásában fejt ki számottevő tevékenységet, a CST-ben pedig a fizikai elrettentésen van a hangsúly, ők konkrét "védelmi" tevékenységet is ellátnak. A Tett és Védelem Alapítvány a kettő hibridjéből szeretné kialakítani saját modelljét. A szervezet elnöke közölte: annak a kultúrának az alapjait szeretnék megteremteni, hogy "Magyarországon ne legyen olyan antiszemita atrocitás, akár szóbeli, akár tettleges, vagy akár rongálás, ami válasz nélkül marad"...

A magyarok érdekében fellépni szándékozó csoportokat pedig folyamatosan vegzálja a zsidó politikai-gazdasági lobbi előtt megfelelési kényszerben szenvedő rendőrállami klientúra. Az "elrettentőnek" szánt zsidó szervezetnek talán még közpénzt is utalnak majd...

(barikad.hu – kuruc.info - Szent Korona Rádió nyomán)

A Vatikán támogatja az Új Világrendet és a Világkormányt .

XVI. Benedek pápa egy világkormány és Új Világrend felállítására szólított fel.

A Pápai Igazság és Béke tanácsa előtt mondott december 3-i beszédében a pápa „egy világközösség megalapítására és a hozzá tartozó hatalom létrehozására” szólított fel, ami „az emberek családjának közös javát szolgálná.”

A globális béke és igazság védelmében létrehozandó Világkormány és Új Világrend a pápa szerint nem egy új szuperhatalom lenne, csupán egy új kormányzó testület, amely meghatározná a döntéshozó politikusok számára a kormányzáshoz szükséges kritériumokat és gyakorlati útmutatást.

Hírforrások szerint a pápa a következőket mondta: A javasolt testület (világkormány?) nem egy szuperhatalom lenne, ami néhány ember kezében összpontosul, akik minden nemzet fölött uralkodnának, kizsákmányolva a leggyengébbeket.

A pápa a megálmodott testületet amolyan „erkölcsi erőként” vagy hatalomként jellemezte, amelynek „bizonyos méltányos kereteken belüli befolyásoló ereje van, és amolyan résztvevő hatalom lenne, amit a saját illetékességén belüli törvények korlátoznak.”

A pápa és a katolikus egyház legújabb nyilatkozata nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy már 2010-ben javasolták egy központi világbank felállítását, ami a globális pénzrendszer szabályozását és a nemzetközi pénzforrásokat felügyelné. A média arról adott hírt, hogy a Vatikán egy „nemeztek felett álló hatóság” megalakulását szorgalmazza, ami globális hatáskörrel és „egyetemes illetékességgel” rendelkezne a globális gazdasági szabályok és döntések meghozatalára és felügyeletére. Kína új törekvése, hogy szorosabb kapcsolatot építsen ki Oroszországgal, az egyre erősödő betolakodás az Egyesült Nemzetek részéről az Internet felügyeletét illetően és végül a katolikus egyház legújabb megjegyzései olyan szoros mederben terelik az emberiséget a világkormány felemelkedése felé, amiből már nem biztos, hogy ki tud lépni.

"A multik köpni-nyelni nem tudtak" - kik támadják Magyarországot?

2012. június 22., péntek,
Szerző: hvg.hu

---

A cionista amerikai külügy, a nemzetközi nagytőke és belföldi csatlósaik akarták megbuktatni Orbán Viktort, amiért megpróbálta megrendszabályozni a multinacionális vállalatokat – tudtuk meg a Fidesz.hu-n is meghirdetett könyvbemutatón. A szerzők szerint Magyarországnak kelet felé kell nyitnia, de az EU-támogatásokra és a NATO katonai védelmére is szükségünk van.

Csütörtök délután a vártnál kisebb érdeklődés mellett mutatták be a szerzők a „83. könyvhét kiemelt politikai kötetét”, Tóth Gy. László, Lentner Csaba és Zárug Péter Farkas Kik támadják Magyarországot és miért? című könyvét. A címben feltett kérdésre a könyv első részében válaszol Tóth Gy. László. A kötet többi részében Lenter Csaba a kormány gazdaságpolitikáját értékeli, Zárug Péter Farkas pedig „folyamatábrához” hasonlóan mutatja be, mi vezetett a nemzetközi konfliktushoz. A kötet címválasztásában és előszavában is egyértelművé teszi, azt az elképzelést próbálja bizonyítani, mely szerint a második Orbán-kormány ellenháromfrontos puccskísérlet, magyar és amerikai diplomaták, politikusok, balliberális értelmiségiek részvételével, az IMF hathatós támogatásával történt.

Hadüzenet a szakértői kormány

Tóth Gy. László politológus, az Echo Tv programigazgatója a bemutatón arról beszélt: az interneten „névtelen retardált senkik, akik legfeljebb a KRESZ-könyvet olvasták” azzal próbálják a szerzőket lejáratni, hogy ők egy összeesküvés-elmélet hívei, a bizonyítékokat viszont elhallgatják. Ezután már meg is nevezte a „puccskísérlet” felelőseit. Szerinte a támadást az Egyesült Államokból koordinálták, az egyik kulcsfigurája Charles Gati volt, aki „a rossz emlékű Tom Lantos helyébe lépve” ma a Magyarországgal kapcsolatos amerikai diplomácia irányítója. A magyarországi „ötödik hadoszlop” mögött ott találjuk Richard Field amerikai üzletembert, aki az LMP-nek nyújtott anyagi támogatást és természetesen Soros Györgyöt.

Az Orbán Viktor elleni puccskísérlet bizonyítékaként Tóth Gy. megemlítette a Haladás Alapítvány létrehozását és Charles Gati megszólalásait idézte, melyek szerint „vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák”, illetve Magyarországnak szakértői kormányra van szüksége Bokros Lajos vagy Bajnai Gordon vezetésével. Utóbbi a szerző szerint nyílt hadüzenetként is értelmezhető.

Orbán elleni összeesküvés: hiába menekül a tőke, nincs hová mennie Szerző: Dezső András, Vidos Mihály

További videók

A politológus kifejtette: nyugaton nehezen elfogadható, hogy Magyarországon 2010 óta a legtöbb intézményben megszűnt a „konszenzuális demokrácia”, ahol az ellenzék véleményét is megfontolva lehet döntéseket hozni, helyére pedig a „többségi demokrácia” lépett, ahol a kétharmados felhatalmazással a kormánypártok egyedül döntenek.

Miért pont Amerika?

Tóth Gy. szerint az Egyesült Államok ma egy túlterjeszkedett birodalom képét mutatja, amely lassan elveszti hegemón szerepét a világban. Amerikai védelmi szakértőkre hivatkozva azt mondta: Magyarországnak és a közép-kelet-európai régiónak már nincs szerepe Amerika védelmében, vagyis szerinte az USA már nem akar nálunk támaszpontokat és piacot. Ennek ellenére a belpolitikát továbbra is befolyásolni próbálják.

A politológus szerint a helyzet megoldása egy teljesen új külpolitikai irányvonal lenne: Magyarországnak „nem kell dörgölőzni a cionista-atlantista” körökhöz. Szakítani kell az „euro-atlanti vonallal”, de benn kell maradnia a NATO-ban és az Európai Unióban, mivel csak ezek tudják biztosítani a gazdasági és katonai hátországot. Eközben viszont kulturális és gazdasági kapcsolatokat kell kialakítani „Oroszországgal, Kínával, Indiával, Brazíliával és Törökországgal”, hiszen „ők csak profitot akarnak”, az amerikai nagyvállalatokkal ellentétben „nem akarják irányítani a magyar kultúrát és megszállni a magyar intézményeket”.

Leválunk a nemzetközi piacról

A könyv gazdaságpolitikával foglalkozó részének szerzője, Lentner Csaba közgazdász, a MIÉP volt képviselője előadását azzal kezdte: Magyarországnak le kell válnia a nemzetközi vállalatokról és belső gazdaságot kell kiépíteni. Az Orbán-kormány ezt a folyamatot kezdte el és ez váltotta ki a nemzetközi nagytőke haragját. A szerző szerint a kormány jól használta ki az eddigi másfél évet, és győzelemnek értékelhető, hogy az EU végül nem függesztette fel a hazánknak nyújtott kohéziós támogatást.

Lentner szerint erre jó okuk is van, hiszen a nyugati országoknál kevésbé fejlettebb, később csatlakozott országok jó eséllyel fognak kihullani az eurózónából és akár az unióból. Mint mondta, az EU korábbi válságai is a később csatlakozott, alacsonyabb fejlettségű dél-európai országokból indultak, most pedig a kelet-közép európai államok számítanak a „leggyengébb láncszemeknek”. Mivel az uniónak nem érdeke egy újabb, görögországihoz hasonló válság, kénytelenek lesznek újabb engedményeket tenni az irányunkba, hogy elkerüljék a magyar gazdaság összeomlását.

Megjegyezte: ő az aktív állam híve, amely „tervezi és ellenőrzi” a gazdaságot. A közgazdász szerint jelenleg Magyarország az egyetlen olyan ország az EU-ban, amelynek „van gazdaságpolitikája”, ezért „hagyni kéne végre boldogulni”. A sikeres gazdaságpolitika fő bizonyítéka Lentner szerint a csökkentett költségvetési hiány, amely ma nálunk alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban.

Túl gyorsak voltunk a Nyugatnak

A szintén MIÉP-es múltú Zárug Péter Farkas politológus a konfliktus okait elemezve arra jutott: az ellentét fő forrása a kormány reformjainak óriási tempója volt. Szerinte a kétharmados többséget úgy értelmezte a kormány, hogy az felhatalmazást jelent "minimum alkotmányozásra" és a jogrend teljes átforgatására, "Ami tényszerűen így is van" – tette hozzá.

A kormányzás első napjaiban még úgy tűnt, a Fidesz is neoliberális gazdaságpolitikát fog folytatni, majd a nemzetközi piacot meglepve elkezdődött a "politikai és gazdasági hiperaktivizmusként" ismert szakasza. Példaképp említette Zárug a bankadó és a távközlési adó bevezetését. Szerinte a törvénygyár olyan gyorsan üzemelt, hogy a multik magyarországi leányvállalatai „köpni-nyelni nem tudtak”, annyit tehettek, hogy betelefonálnak a hazai központjukba és értesítették a vállalat vezetőit, hogy így „idén és jövőre sem lesz profit”.

Már nem kell megkérdezni az ellenzéket

Zárug szerint Orbán lényegében egyensúlypolitikát folytat a gazdaságban, ennek lett az ideológiai alapja a szabadságharc, és hogy „mindenki ellenség, aki államadósságot növel”. A megszorítás szót azonban "nagyon helyesen" kiiktatták, mert az adósságcsökkentő intézkedések nem a lakosságot sújtották, hanem a nagyvállalatokat.

A kormány a kétharmados többsége segítségével „birtokba vette azokat az alkotmányos intézményeket, ahol korábban konszenzuális modell működött”. A gyors változásokat a piac tévesen „gazdasági zavarnak értékelte”, ezért nagytőke megpróbálta eltávolítani magyar kormányt. Ekkor indult a „puccskísérlet” Orbán ellen, amely teljesen még ma sem bukott el.

Zárug szerint a történet tanulsága az, hogy a „forradalmárkodással” óvatosan kell bánni, mert jó eséllyel fog „nemtelen támadásokat” kiváltani. Ezért azt javasolta a kormánynak, mindig számolják ki az esetleges kockázatokat és a kockázatok árait.

Az ártatlan Gólem és a Lenin-fiúk

A new yorki Ötödik Hadoszlop Rákosi kiszabadításáért harcolt

 

A Gólem, aki majdnem zsidókirály lett	Rákosi ’ikertestvére” Gólem-Schmeagle a Gyűrük Ura (Lord of the Rinds) c. filmből

Beríja egyszer azt mondta Rákosinak, hogy“Magyarországnak volt már török szultánja, Habsburg császára, de zsidó királya még nem volt, és nem is lesz.” Ám az amerikai hitsorsosok bizonyára ebben reménykedtek, amikor New Yorkban a kiszabadításáért minden követ megmozdítottak.

A Magyarországi Politikai Bebörtönzöttek Amerikai Védnöksége 1935. január 28-án keltezett levelében, több ezer tiltakozó aláírás gyűjtésére szólította fel az amerikai magyarságot, követelve az egy évre bebörtönzött liberális Hock János katolikus pap szabadon bocsátását, aki Magyarországon, 1918-ban a marxista Nemzeti Tanács elnöke volt.

 „A másik ártatlan fogoly” – olvassuk a levélben:

„[..] Rákosi Mátyás, aki 1934. áprilisában kitöltötte a 8 és félévi börtönbüntetését, amellyel a magyar kormány azért sújtotta, mert 1919-ben tagja volt a Magyar Tanácskormánynak. Rákosi a büntetéséből 3 évet töltött szigorítottban és 54 napot éhségsztrájkban, a rossz bánásmód miatt. A magyar hatóságok még most is börtönben tartják Rákosit, és ugyanazokkal a vádakkal, újra bírósági eljárást indítanak ellene, amelyeknek alapján halálra akarják ítélni. Ez az első eset a világtörténelemben, hogy egy és ugyanazon váddal, az első büntetés letöltése után újra bírósági eljárást indítsanak és elítéljenek valakit.

A Magyarországi Politikai Bebörtönzöttek Amerikai Védnöksége tisztelettel kéri önöket, magyar testvérek, hogy emeljék fel tiltakozó szavukat az igazság és emberszeretet mellett. Kérjük önöket, hogy segítsenek megmenteni a magyarországi börtönökben sínylődő ártatlanokat. –

Aláírás: Varga Sándor, elnök [..] Post Office Box 19, Station „K” New York, NY.”

 

***

 

A levélben, -- amelyet az egykori bátor hangú Hídverők közölt az ötvenes években -- a „Rákosi Defense Resolution” c. Nyilatkozat több tucatnyi aláírói között olyan nevek szerepelnek, mint pl. Göndör Ferenc, Emánuel Eisenberg, dr. Eugene Berkovits, Samuel Niedelman, Imre Pataki, dr. József Hollós és sajnos, még néhány gyászkeresztény is!

A háború utáni népidemokrácia főügyésze Sulyok Dezső írta, hogy „Rákosi és a zsidó kisebbséghez tartozó társai orosz segítséggel magukhoz ragadták a hatalmat Magyarország népe felett.” [Magyar Tragédia, 524. oldal] - Ugyan! Orosz segítséggel? És kik voltak az orosz segítség mögött? Vajon nem a new yorki nagybankárok, pénzemberek és hitsorsosok?

Nézzük az „ártatlanokat”!

Rákosi 1918. októberében megszökött a hadseregtől; katonaszökevény elvtársai és az utca csőcseléke kirobbantották az őszirózsás forradalmat”. Október 31-én Kéri Pál zsidó újságíró felbujtatására, meggyilkolták gróf Tisza István volt miniszterelnököt, akit el kellett tenni láb alól, hogy november 16-án az utca csőcseléke kikiálthassa a tanácsköztársaságot, és annak élére a gyámoltalan farkastorkú, csak nagy kártyacsatáiról, külföldi utazgatásairól ismert, eladósodott gróf Károlyi Mihályt állítsa. Károlyi 1919. március 21-én - éppen Purimkor -- átadta a hatalmat Kun Béla kommunista bandájának.

A szabadkőműves vörös gróf Károlyi Mihály kizárólag szociáldemokratákból álló kabinet kinevezését tervezte gondolván, hogy nagy tömegbázissal rendelkező kormányzat képes lesz a helyzet megoldására. A szociáldemokrata vezetők azonban megállapodtak az 1918. november végén alakult Kommunisták Magyarországi Pártjával, és kikiáltották a kommunista Magyar Tanácsköztársaságot. 1919. március 21-én, az Antant területi követelései miatt Károlyi lemond.  A hatalom a köztörvényes bűnöző Kun Béla „külügyi népbiztos” kezébe került. Azonnal betiltották a többi politikai pártot, így az áprilisi választásokat megnyerték. Beindult az államosítás és a kegyetlen vörösterror. A Kommün 133 napig tartott, ezalatt Szegeden ellenkormány alakult.

A rendőrséget és a csendőrséget a Rákosi Mátyás vezette Vörös Őrség váltotta fel, amely részben felfegyverzett munkásokból, részben a korábbi hivatásos állomány – utóbb a proletárdiktatúra szempontjából megbízhatatlannak minősült – tagjaiból állt. Szamuely (igazi neve Sámuel!) Tibor – egyébként közoktatási népbiztos – volt a vörös terror legfőbb támogatója. Cserny József vezetésével 200 fős terror kommandót állítottak fel, akiket csak „Lenin-fiúkként” emlegettek.

A különítmény hírhedt páncélvonatán járta az országot és mindenütt fellépett, ahol a „forradalmat” veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. Ezen kívül, főleg Budapesten több kommandót állítottak fel, amelyek eszközeikben nem sokat válogattak. Preventív célból túszokat szedtek a polgári lakosság köréből.

A különítményesek gyakran a támadó alakulatok hátában helyezkedtek el, és géppuskával kényszerítették a visszavonuló katonákat az ellenséggel való újabb szembefordulásra.

A vidéki lakosságot különösen érzékenyen érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező agitátorok nemegyszer provokatívan léptek fel, kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, és hogy a nőket „kollektivizálják”. [1]

A „Lenin-fiúk” a Teréz körúti Batthyány-palotában rendezkedtek be. A házat megerősítették, lőszereket és dinamitot hordtak össze. Innen jártak – házkutatás ürügyén – kirabolni a kiszemelt lakásokat. A parlament funkcióját is a saját szájízük szerint alakították át: a földszinti helyiségek egy részét börtönnek és vésztörvényszéknek használták. Itt volt a terrorista vezér Cserny főhadiszállása is. Abban az épületben, ahol nemrég a tekintélyes európai középhatalom részét képező Magyarország vármegyéinek képviselői tanyáztak, most középkori módszerekkel kínoztak halálra embereket, hogy értelmetlen, előre megírt „vallomásokat” csikarjanak ki belőlük. [2]

v

Érdekes, hogy Rákosiról alig található valami az Interneten, kivéve az igaz történelmet író magyar honlapokat. Mintha nem létezett volna! A Révai Nagy Lexikona is röviden említ róla néhány sort de sem az Új Idők Lexikona, sem a Magyar Életrajzi Lexikon nem találta szükségét megemlíteni ezt nagy “államférfit”. A magyar történelem egyik legkegyetlenebb diktátora ártatlan magyarok százait küldte a halálba. A kilencvenes években, a Parlamentben, amikor Maczó Ágnes (FKgP) képviselőnő meg merte említeni Rákosi-Róth Mátyás elkövetett véres bűneit, akkor végleg megtörtént az elkülönítés:

“Rákosi nem is volt zsidó, mert már régen elhagyta népe vallását!”

Vajon más lett volna, ha a Talmud keresztény-gyűlölete alapján uralkodik? Kilóg a lóláb, amikor a Népszabadságban Kun Béla terroruralmát próbálják szépítgetni, vagy Rákosi zsidó származását akarják letagadni. Talán többet tudunk meg a Jewish Encyclopediából:

“Rákosi M. (1892-1963) magyar kommunista, részt vett Kun Béla 1919-es Kommunista Tanácsköztársaságában majd 1920-ban a Komintern főtitkára lett.

1933-ban életfogytiglani börtönre ítélték és 1940-ben szabadult, Oroszországba menekült. 1945-ben visszatért Magyarországra és a Magyar Kommunista Párt főtitkára lett 1956-ig, miniszterelnök volt 1952-53-ban. 1962-ben kidobták a Pártból.” [3] 

 

Más adatok

“A Magyar Kommunista Párt élén Rákosi Mátyás állt – az 1919-es forradalom résztvevője, a Tanácsköztársaság közmunkaügyi népbiztosa. 1921–24-ben a Komintern egyik titkára, valamint az illegális KMP egyik vezetője volt. 1925-ben Rákosit letartóztatták és 15 évet ült börtönben. A Szovjetunió csak 1940-ben tudta elérni Rákosi kiszabadítását, aki a KMP KB külföldi irodáját vezette ezután. 1945-ben Rákosit választották az MKP KB főtitkárának. Legközelebbi munkatársa Gerő Ernő volt.” [4]

 

A Magyar Nemzet 1971. február 6-án egyetlen mondatban közölte Rákosi Moszkvában bekövetkezett halálát, akiről annak idején, mint „a nép atyjáról” dicshimnuszokat zengett a többi újsággal együtt. Egy szabadkai ügyvéd (Sz. S.) egyik budapesti barátja kérésére levélben ismertette Rákosi Mátyás gyerekkorát, amit most itt csupán érdekességből közlünk:

„Róth Mátyás, aki ma Rákosi nevet használ, Szabadkán volt osztálytársam a Kakas-utcai elemi iskolában. Az ötödik osztályból az izraelita hitközség népiskolájába ment át, a zsidó hitközség népkonyháján étkezett. Apja, akinek szatócsboltja volt Szabadkán, tizenhat gyermeket nevelt, köztük két lányt.

Matyi képtelenül csúnya fiú volt, szinte félelmetes rútsága s erőszakos természete miatt mi gyerekek mind visszahúzódtunk tőle. Hírhedten hazudozó volt. Ezt a mérhetetlen falánk, örökké nyálas csemetét valamennyien, hittársai is, kerültük.

Jól emlékszem Sugár Manó boltjára, amely előtt mák, mazsola, dió állt zsákokban az utcai polcokon. Róth Matyit mindnyájunk mulatságára a kereskedő nemegyszer felpofozta, mert Matyi rendszeresen lopkodta a zsákok csemegéit.

A kommün alatt Róthék Szabadka legszebb házát sajátították ki az Odera-utcában. Tudtommal abolsibukás után, 1919 őszén, valamennyi Róth-testvér Moszkvába szökött. Egyik nővére a moszkvai rádió bemondója lett.”

 

“Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig,

Ezer eséssel, ezer jajjal:

Egy csillagból is jöhet hajnal.”

 

Ezt a “csillagot” várta a kommunista Ady Endre, amitől a nemzet azóta sem képes megszabadulni! +++ Tóth Judit

 

-------------

1. forrás: „1lexikon.com”

2. www.gondolat.com

3. The New Standard Jewish Encyclopedia Doubleday & CO., Inc. 1970

4.http://eszmelet.tripod.com