Hollókosztos nyomulás

Hollókosztos nyomulás

Az új világrendetlenség áldozatai

 

v

 

 

Nagy bajok vannak abban az országban, ahol állampolgárokat koholt vádak alapján letartóztathatnak, bebörtönözhetnek, és titkos összejöveteleken névtelen egyének határozhatnak a „bűnös” sorsa felett. Az ilyen állam ne próbáljon szabadságról és demokráciáról beszélni! Most nem a szovjet Gulág-birodalomra gondolok, ahol az osztályidegeneket és a népidemokrácia ellenségeit -- más véleményük vagy meggyőződésük miatt -- lefüggönyözött rabszállítókban hurcolták el az éj sötét leple alatt! Nem, Kedves Olvasóm! Most az állítólagos szabadságáról, az emberségességéről ismert, bennünket egykori menekülteket is befogadó  nagy Amerikáról, és északi szomszédjáról, Kanadáról van szó, ahol demokratikusan választott honatyák furcsa módon, furcsa kétmércés törvényekkel védelmezik a nemzetbiztonságot.

Sokak szerint ez mind azért van, mert a szabad világban óriási erők kerültek hatalomra. Hogyan? A mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül? Hol és meddig aludtunk, amíg ezt a rettenetes világrendetlenséget megteremtették?

A „gyűlölettörvény” gyakorlatilag az ADL [1] találmánya. Célja: a társadalomban minden olyan, a jóváhagyott politikailag helyes irányvonaltól eltérő tevékenységet, sőt gondolatot is büntethetővé nyilváníthasson, amely akadályozná a titkos hatalom előretörését, a „multikulturális egyvilágkormány” megvalósítására.  

A George Orwell fantáziaregényébe illő gyűlölettörvény alapján, a szabadnak képzelt Amerika állampolgárai kétmércével mért büntetésben részesülnek attól függően, hogy homoszexualitás, népfajok, nemzetiségek, kábítószerek, a történelem újra tárgyalása és politikai élet terén előkerülő különböző kérdésekben milyen álláspontot foglalnak el.

Nagy bajok vannak abban az országban, ahol az állam törvénye okoskodó jellege szerint a gyanúsítottat azzal vádolják, hogy ezt vagy amazt követheti el, és megtörténhet, hogyha ezt vagy azt mondja vagy írja, esetleg veszélyeztetheti a társadalmat.

Itt említenem kell bizonyos államot, amely – a vallásra hivatkozva — az összes nemzetközi törvény fölé helyezi önmagát.

„A multikulturalizmust nem Izraelnek találták ki”

A World Jewish Congress elnöke Isi Leibler a legmesszebbmenőkig harcol a multi-kulti féle társadalom megőrzéséért. Ugyanakkor kijelenti, hogy

„ezen elképzelésnek semmi helye nincs Izraelben, mely államot kizárólag a zsidók hazájának létesítették. A multikulturálizmust nem Izraelnek találták ki!” 

Ugyanis, Leibler attól tart, hogy a zsidó nacionalizmust (i.e. cionizmust) veszélyezteti az a cionista csoport, amely Izraelben a zsidókat nem egységes népnek képzeli, hanem hosszú távon meg akarja semmisíteni az egységesítő nacionalizmust, majd nemzetközi értelembenmegvalósítani a multikulturális Izraelt.   [National Journal, 2000. 09. 27] 

 

Magyar szemmel ez azt jelenti, hogy a zsidó maradjon fajtiszta, ugyanakkor minden más nép keveredjen. Ezt a véleményt Jitzhak Ginsburg rabbi is alátámasztja:

“El kell ismernünk, hogy a zsidó vér és a goyim (nemzsidó) vére nem ugyanaz!”[New York Times, 1989. 06. 06. 5. old.]

Most, hogy Magyarország is az EU-akol felé igyekszik, legalább illik megismerni az Európai Unió szülőatyjának, Richard Coudenhove-Kalergi grófnak a forgatókönyvéből azt, hogy:

„A fajkeveredés következménye az, hogy az elkorcsosult fajokban hiányzik az egyéniség, az önuralom, ugyanakkor jelen van az akarat gyengesége, az ingatagság, az istentelenség, a hűtlenség, az éles gondolkodás. A jövő Európájában a faj korcs faj lesz: egy keverék eurázsiai-negroid faj. A sok üldöztetés után, elveiért hősiesen küzdő, erős kis közösség támadt fel, amelyet nemcsak a vértanúsága edzett meg, de végleg meg is tisztult a gyenge akaratú elemektől, a szellemi fogyatékosoktól.

A zsidóságot Európában nem pusztították el, mert Európa, -- akarata ellenére, -- mesterséges elkülönítő politikájával művelt, kulturált, a jövő emberiségének vezető nemzetévé alakította át a zsidóságot. Nemcsoda, hogy ez a gettó-börtönökből kiszabadult nép, Európa szellemi nemességévé fejlődött. Kegyes isteni gondviselés által Európát egy új nemes faj áldotta meg. Ez akkor történt, amikor Európa feudális arisztokráciája felbomlott és a zsidó emancipáció megtörtént.”  [R. C-Kalergi: Practical Idealism, Wien-Leipzig, 1925]

 

Tehát a szabadkőműves gróf és zsidó felesége ‘eurázsiai-negroid kevert fajnak’ képzelték el az európai népet, amely felett egy napon majd fajtiszta zsidóság fog uralkodni.

v

Emlékeztető: Az Európai Unió bővítése céljaiban, tartalmában és eredményében nem más, mint a Közép-Kelet-Európa-i térség és ezen belül Magyarország gyarmatosítása. Szó sincs egyenlő jogokkal és feltételekkel történő csatlakozásról! Egy nemzet csak akkor tud erősödni, ha maga hozza létre szükséges javai nagy részét és nem segélyekből és pályázatokból él!

Az Értelmező szótár meghatározása szerint, ‘gyarmat’:

“Olyan ország, amely nem rendelkezik területe (földje) felett állami önrendelkezési joggal, valamint gazdasági önállósággal, hanem valamely -- rendszerint tőle távol fekvő -- idegen állam, vagy államok uralma, elnyomása és kizsákmányolása alatt áll.”

 

Az Európai Unió nem azonos Európával! Míg Európa egy olyan földrajzilag behatárolt terület neve és helye, ahol független nemzetállamok élnek, addig az EU egységes belső piacra épülő gazdasági és politikai unió.

Gazdasági Unió alatt a gazdaság-politikák összeolvadását kell érteni, aminek egyik legfontosabb eleme a közös valuta.

Politikai Unió ennél szorosabb összeolvadást jelent a kormányzat és a törvényhozás fokozatos közösségi szintre való emelésével. E folyamat legfontosabb elemei a közös külpolitika, belügy és igazságügy. Ezen elemek külön-külön is, de együttesen még inkább, a hatalom és a tőke elsődleges biztonságát szolgálják! Azáltal, hogy e területek szabályozása [idegen] közösségi szintre került, lényegesen sérül a nemzeti függetlenség! [Zacsek Gy.]

A gondolkodás is terrorizmus

Az Értelmező Szótár szerint a gondolatszabadság:

„Gondolatok kinyilvánításának, közlésének a szabadsága.”

 

Ennek az alapvető emberi jognak a korlátozására létrehozott karhatalom, már itt Észak-Amerikában szinte Orwell, 1984 c. fantáziaregényét idézi fel. Ügynökeit már a szójárásukról is elég könnyű felismerni: a sokszor hangoztatott, de sajnos üressé vált „emberi jogok, demokrácia, türelmesség” szólamok. 

Az Európai Bizottság 2002-ben tartott értekezletein a szólás- és gondolatszabadság korlátozására olyan törvényt terveznek, amely büntetné mindazon egyéneket, akik a különböző fajú és kultúrájú – multi-kulti – EU ellen szót mernének emelni. Ha az új „szóbeli gyűlölet elleni” törvényjavaslatot az Európa Parlamentben megszavazzák, ezáltal az egyes EU-tagállamok saját törvénye érvényét veszíti. Ez a törvény, — amely a Szovjetunió kommunista büntetőtörvényeire emlékeztet — gyakorlatilag már érvényben van!

Már napjainkban is megtörténik, pl. Angliában, hogy ha ázsiai vagy más színesbőrű egyént letartóztatnak rablásért vagy gyilkosságért, a köztörvényes bűnöző a tárgyaláson megfélemlített ügyészek, ügyvédek előtt kijelentheti, hogy ő „ártatlan, és a fajgyűlölet áldozata.”

1994 óta Kanada, Németország és Ausztrália megszigorította a törvényeit, különösen a másként gondolkodók, nemzeti érzésűek és történelmi revizionisták ellen. Többszáz német állampolgárt vádoltak fajgyűlöletre való uszítással vagy holocaust tagadással.

A német Büntetőtörvénykönyv 130. paragrafusa a ’Voltksverhetzung’ („uszítás népszerű gyűlöletre”) alapján újságírókat, tanárokat állíthatnak bíróság elé, ha megkérdőjelezik a modern történelem eseményeit vagy kifogásolják az egyre nagyobb számú nem-európai bevándorlót.

„A holocaust industry” című könyv szerzője a zsidó-amerikai történész Norman Finkelstein, németországi látogatása alkalmával figyelmeztette a politikusokat: ne engedjék, hogy a holocaust ipar lobbizó csoportjainak áldozatai legyenek, mert az ilyen felelőtlen magatartás csak az elfojtott zsidóellenes érzéseket táplálja. Mondani sem kell, hogy a véleményére senki sem mert válaszolni, nehogy antiszemitizmussal vádolják.

Az Egyesült Államok hatalma és politikája a világ népeit három csoportos -- amerikai, európai, és ázsiai -- tömegakolba, az Egyvilág Unió egyetlen központi gazdasági, politikai és katonai hatalom fennhatósága alá tervezi beterelni. Ugye mi magyarok is nagy reményekkel rohanunk az EU-ba, de vajon gondoltunk-e arra, hogy milyen büntetőtörények várnak ott ránk? +++

 

-----------

1. ADL - Anti-Defamation League ~ Zsidó Rágalmazás-elleni Munkacsoport.

Az emberiség ellenségei

Napjaink politikailag helyes társadalmi kutatói és tudósai egyértelműen tagadják az emberi fajok létezését, mondván, hogy bolygónk egyéb élőlényein kívül csak egyetlen faj létezik: a homo sapiens, azaz emberfaj. De akkor hogyan osztályozzuk az emberfajon belül létező, egymástól – fizikailag, erkölcsileg és szellemileg – nagyonis eltérő embercsoportokat?

Az évszázad eleji müncheni teológus dr. Kofler megállapítása szerint egyes ember-fajcsoportok között lényeges fizikai, szellemi és erkölcsi különbségek tapasztalhatók. S akár tetszik egyeseknek, akár nem, egy-egy faj erkölcsi képességének különböző szintje is a fajbiológián és az örökléstörvényen alapszik.

A tudományos fajbiológia szerint egy embernek nemcsak a külseje, hanem az erkölcsisége, a jelleme, sőt szellemi képességei is szoros összeköttetésben vannak a vérében rejlő erőkkel, az örökléssel. Ki mit örökölt elődeitől, azt adja tovább az utódainak.

A kultúra, mint erkölcsi tényező – ellentétben a csupán testi jóléttel törődő civilizációval, — annyit jelent, mint hagyomány a múltból és fejlődés a jövő felé. A kultúra a jónak, a nemesnek, a szépnek a gyűjtése a múltból és ápolása a jövő számára. Nem ok nélkül, rendszerint azok a népek a legerősebbek erkölcsileg, amelyek őseik hagyományait és példáját ápolják. [Csoda, ha ellenségeink a magyarságból tűzzel-vassal ki akarják irtani a magyarságtudatot, gyalázzák őseit és múltjának hagyományait? ] Ugyanis, minden kultúra erkölcsi alapját csak a múlt eszményképeivel való szoros kapcsolat adhatja meg. Valójában csakis annak van kultúrája, aki az ember nemesítésére vonatkozó fogalmait családja, elődei, törzse, népe, faja nagyságának megértéséből és tiszteletéből meríti. Ilyen a földművelő nép régmúltból származó kultúrája. Az ilyen igazi tiszta kultúra egyenlő mértékben nyújtja a hagyományok jogait és kötelességeit. Csupán a hagyomány jogai és kötelességei adják meg minden kultúrának az erkölcsi létjogosultságát.

Erkölcsileg cselekedni, erkölcsileg érezni tehát nem jelenthet mást, mint gondolatban, érzésben, cselekedetben azonosulni az ősök hitével, lelkével, szellemével, színével és nem utolsó sorban vérével is. A család, a haza, a nép, a hit, a becsület és a hűség eszményképei egyedül ezen a gondolaton nyugszanak!

Aki eltűri, hogy idegen ámítók és csábítók megfosszák az elődeivel való együvétartozás érzésétől – legyenek ezek az elődök földművesek, polgárok, avagy nemesek – az elveszíti az összefüggést a saját kultúrájával és erkölcsileg támasz nélkül marad. Gyökér nélkül marad, akár az orkán által kicsavart fa, tehát pusztulás vár rá és utódaira. Ugyanis az erkölcstelen, nemzettudatától megfosztott nép gyenge és könnyen leigázható, rabszolgásítható.

Éles ellentétben a hagyományok és kultúra ápolásával, a nihilizmus világában minden társadalmi érték és norma megtagadását, a lét teljes értelmetlenségét valló felfogással találkozunk.

A teljes kultúra nélküli modernség – a nihilizmus – a nemzet fiait gyökértelenekké, hazátlan világpolgárokká, esetleg nemzetközi lumpenproletárokká süllyeszti. Ezt vegyék tudomásul mindazok, akik fej és vezér nélküli korunk erkölcsébentevékenykedő prófétáinak szavait lesik. Lehetnek ők az Emberi Jogok Ligájának élharcosai, bibliakutató teológusok, a Pen Clubok, Rotary Clubok szervezői, a világhódítók és szabadkőművesség nihilista előőrsei! (Ne feledjük, hogy nekik is vannak őseik, akiket követnek!)

A kultúrának – éppúgy, mint minden fajnak – elengedhetetlen feltétele az idő és az ápolás. Ezért csak bensőleg nemes lelkű embereknek van érzékük a kultúra iránt. Csak kultúrembereknek vannak olyan gátlásaik, amelyek embertársaiknak egyéniségével számolnak, és amelyek megkönnyítik a nihilizmus elleni harcot. Ezért a kultúrát fenntartó elemeknek mielőbb forradalmat kell hirdetniük a hírközlőszervek minden formáját felhasználó anarchista elemek ellen. Jogszabályokkal és törvényekkel kell végleg kisöpörni őket a társadalomból!

Minthogy a kultúra nemcsak hagyomány a múltból, hanem egyúttal fejlődés is a jövő felé, sohasem fordulunk a kultúrát alkotó fejlődés ellen, amennyiben az előnyös a nemzetre nézve, ám annál jobban a nihilista anarchizmus ellen, amelynek csak a pusztítás a célja. A kultúra elpusztul, megkövesedik vagy elrothad, - a faji örökösödés ellenére! – ha a folytonosságot biztosító fejlődés azt nem tartja életben. Tehát a kultúra nem kezdettől megszabott állapot, hanem folyton alakulóban van.

A másság tiszteletét hirdetők nemzetünket képmutató jelszavakkal, megvesztegető ígéretekkel, alattomos eszközökkel – saját érdekükért – próbálják megreformálni, modernizálni, valójában azonban szétzülleszteni, szellemileg és erkölcsileg gyökértelenné tenni azáltal, hogy velünk mindig a burjánzó racionalizmus és anyagiasság fojtogató mocsárvirágát szagoltatják. Fel kell ismernünk, hogy ők a leggonoszabb ellenségeink.

A felettük való győzelmünk, tehát megmaradásunk érdekében most a legfontosabb feladatunk.

A rombolás nem napjainkban kezdődött! Kétszáz évvel ezelőtt látott napvilágot ama gondolat, hogy az emberiséget a lényétől teljesen idegen, romboló eszmékkel fertőzzék meg, s romlott, lélektelen, álcivilizációt erőszakoljanak a társadalomra. A kétszáz évvel ezelőtti események egybeesnek a szabadkőművesség dudváinak burjánzási időpontjával, — a véres francia forradalommal – amely a szabadság, az egyenlőség és a testvériség hangzatos, de hamis jelszavát hirdette, az egyenjogúsítás és a liberális áldemokrácia bekövetkeztével!

Nem kell kibetűzni azt, hogy kicsodák e reformeszmék hirdetői, az ősi kultúránk és erkölcsünk ellen indított harc vezérei! Nézzünk körül, hogy kik bitorolják a hírközlőszerveket, a szórakoztató ipart, a sajtót és a könyvkiadást, amelyeken keresztül szüntelenül csepegtetik a már önvédelemre se képes nemzetbe az Új Világrend minden átkozott modernségét: az anyagias szellemet, a züllést, az erkölcstelenséget, a kábítószerek használatát, a hagyományainkban való kételkedést, őseink gyalázatát, a teljes nihilizmust.

Ma a világ egész hírszolgálata teljes egészében ’az egyenjogosultak’ kezébe került. A kétszáz évvel ezelőtti egyenlősítés kizárólag egyetlen népfaj javára érvényesült. Ők irányítják a világ legtekintélyesebb távirati irodáit – többek között a Reuter, az Associated Press hírügynökségeket – valamint a távíró, rádió- és televízió-szolgálatot is. Tehát az átlag embernek nincs menekvése a tömény agymosás elől! A világ eseményeiről érkező híreket csak az ő szűrőjükön át kapjuk meg és a társadalom csak azt tudhatja meg, amit ők alapos hamisítások után jóváhagynak.

Ügynökeik szétbomlasztják a magyar családokat, elpusztítják a hűség és a hit kötelékeit, aláássák az erkölcsöt, az erényt és a jellemet. Százféle aljas csábítási eszközzel – kábítószerekkel – igyekeznek lezülleszteni ifjúságunkat, s nevetségessé tenni a kultúránkban gyökerező világnézetet. Közben nemzetünket az elégedetlenség, a bizonytalanság és a kétségbeesés emészti, hisz’ a jövő oly kilátástalanná vált.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy hazánk szomorú sorsát évszázadok óta a mai napig, nagyban befolyásolták/ják az imént felsorolt tényezők. Például, a közvélemény szerint „a mai ENSZ előfutára, az egykori Népszövetség a három nagy ember Woodrow Wilson, Clémençeau és Lloyd George alkotása volt.” Hát nem egészen!

• Nahum Sokolow cionista vezér:

“A Nemzetek Szövetsége [az ENSZ előfutára-tj] zsidó elgondolás, amit 25 éves harc után végre sikerül megvalósítanunk. Jeruzsálem egy napon majd a világbéke központja lesz. Amit mi zsidók, kemény küzdelem után megvalósítottunk, azt halhatatlan vezérünknek Herzl Tivadarnak köszönhetjük.” [New York Times, 1922.08.28.]

 

A Népszövetséget valójában a háttérben a szabadkőművesség parancsára [lásd az Entente-szabadkőművesség 1917. évi június hó 28-30-án kelt titkos jegyzőkönyvében] három befolyásos egyén tartotta ‘szenteltvíz’ alá, s valamennyien a fentnevezett nagy emberek titkos tanácsadói voltak: Bernard Baruch, az amerikai vasúti szervező és gazdasági diktátor, Mandel Georges, a francia nacionalisták /!?/ vezetője és Clémençeau titkára, angol részről pedig Sassoonszíriai zsidó bankár és ópiumkereskedő. Valamennyien világpolgárok voltak, akik az őseiktől örökölt, a nemzeti vallásuk által befolyásolt hagyományok szerint éltek a politika sötét világában. Ezeknek mételyező szelleme tovább burjánzik a mai politikusok felfogásában, világnézetében, akik az európai olvasztókondér felé terelnének bennünket! De milyen jogon?

v

Az európai integráció szótár szerinti meghatározása:

„A nyugat-európai tőkésállamok egyetlen közös államban való egybeolvadásának, Európai Egyesült Államok létrehozásának szükségességét hirdető eszme, amely szerint az egyes tagállamok fokozatosan lemondanának nemzeti önrendelkezésükről a közös állam javára.”

Gondoljuk át ezeket a végzetes szavakat! Vajon ezt és így akarod magyar nép? Miért menjünk Európába?

A szabadkőműves-kommunista Horn Gyula szerint,

 „a román-magyar egyezmény kapukulcs a két országnak a NATO-ba és az Európai Közösségbe való belépési szándékaihoz. A stabilitás (biztonsági állapot) előfeltétele Közép-Kelet-Európában pedig csak a modernizálással érhető el. És a modernizáció legfontosabb eszköze az integráció (európai egyesülés).”

Ha nagyon akarták volna Magyarország modernizálását, akkor megoldhatták volna azt úgy, hogy a világbanktól felvett csillagászati kölcsönöket befektették volna az ipar fejlesztésére! De ugye, mint tudjuk, nem ez történt, hanem a felvett milliárdok bizonyos zsebekben vagy külföldi bankszámlákon kötöttek ki! Tehát, Pufajkás elvtárs ne beszéljenmodernizálásról!

A bizonytalanságba zuhant, önvédelemre képtelen, nemzettudatától megfosztott nemzetet az Európai Közösség nagy olvasztókondérjába való menetelésre kényszerítik azok, akik a háború vége óta alaposan tönkretették az országot. Az ott uralkodó állapotok biztosítják, hogy nem lesz több különbség nemzetek és fajok között. Mit jelent ez és honnan, kitől származik e gondolat?

v

A cionizmus atyja Theodore Herzl disznóölőkéssel szabdalná az országot. Kép: A Mónus Áron fordításában magyarul 2001-ben Magyarországon kiadott, François Trocase: “Ausztria-Magyarország lerombolása a zsidóság és a szabadkőművesség által” (L’Autriche Juive, Paris 1899) című könyvének a borítólapja. Mónus Áron honlapja: >http://www.monusaron.com<

Az évszázad elején a Páneurópa Mozgalom élén a bécsi Coudenhove-Kalergi Richard Miklós gróf díszgój állt, akinek japán nő volt az anyja (ma az Európa Parlament feje Habsburg Ottó főherceg!). A felesége Roland (Klausner Ida) akkor közismert zsidó színésznő, a páneurópai szervezet mozgató rugója volt.

A köztudottan szabadkőműves Coudenhove –Kalergi 1926-ban hívta össze Bécsbe az első Páneurópa Kongresszust, amelynek közönsége négyötöd részben a választott nép fiaiból került ki! A gróf a zsidó Bécsi Szabadkőműves Újság 1923. évi október 19-i számában a következőképpen merészkedik jövendölni:

„A jövőbeni ember keverék faj lesz! Európa számára kívánok egy eljövendő eurázsiai-negroid fajt, hogy a személyiség sokoldalúsága biztosítva legyen. A vezetőket majd zsidók adják, mert a jóságos Gondviselés Európát a zsidókkal, mint új ésszel megáldott nemes fajtával ajándékozta meg.”

Milyen jogon, miféle törvények alapján hatalmazza fel önmagát akárki arra, hogy a saját elképzelései szerint keverjen emberfajokat?

Bizonyos népek „messiást” várnak, mégpedig olyan messiást, akinek „az eljövendő korszakában már nem lesz több különbség zsidók és nemzsidók között.” [Judaism, Vol.13/No.2/1964 ~ 142.old.]

v

Lapzárta után érkezett otthonról az alábbi közlemény, amely azért illik Coudenhove-Kalergi látomásához, mert az általa alapított mozgalom mai ügynökei továbbra is tevékenykednek az “eurázsiai-negroid faj”megvalósításán Európában. Nem ismerjük a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tagságát, de nem is ez a lényeg, hiszen a szövetség neve pontosan mindent elárul róluk! A NATO és az Európai Unió évek óta tartó propaganda miatt tisztánlátását vesztett gyanútlan magyart -- aki sohasem hallott a grófról, nem is beszélve a látomásairól -- megetetik a szépen hangzó“leomlanak a határok és újjáépülhetnek a nemzeti kapcsolatok” csali meséjével. 1920-ban is határokat bontottak és most is!

Itt van a bizonyíték, hogy a jól megszervezett Kisantant szabadkőműves-marxista világpolgár-ügynökei -- a benesek és a masarykok tanítványai, a külföldön nyüzsgő oláh pópák -- még ma sem hagyják abba a száz évvel ezelőtt kitervezett munkálatokat: Magyarország és a magyar nemzet teljes elpusztítását.

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) közleménye [Forrás: Országos Sajtószolgálat]   “A MEASZ elnöksége aggodalmának ad kifejezést, amiért és ahogyan a nacionalista jobboldali erők a 83 esztendővel ezelőtti trianoni döntések elleni tiltakozást felelevenítik. Teszik ezt akkor, amikor hazánk és szomszédaink között az európai uniós  tagság elnyerésével -- várhatóan egy évtizeden belül -- leomlanak a határok és újjáépülhetnek  a nemzeti kapcsolatok. A határrevízió gondolatának  napirendre tűzése csak elszigetelheti Magyarországot  és megnehezítheti a nemzeti kapcsolatok akadálymentessé válását.” Budapest, 2003. június 5. MEASZ elnöksége nevében Hanti Vilmos

 

Miközben szükségünk van a nemzeti összefogásra, sajnos, ellenségeink leghatásosabb fegyvere az újonnan megalakult védelmi mozgalmainkba és csoportjainkba való beszűrődés. Ügynökeik mindenütt jelen vannak, és mint a kívülről egészségesnek látszó gyümölcsöt, belülről rothasztják szét. S ha e jelenséget még mindig nem ismerjük fel, akkor újra és újra megismétlődik velünk az, ami ellen -- nemzetünk és hazánk elpusztítása ellen -- harcolunk. +++

 

 

A kóser összeesküvés

Részletek Mathias Bröckers, « Verschwörungen, Verschwörungtheorien un die Geheimnisse des 11/9. »

A  “Szeptember 11” eseményeivel foglalkozó könyv Németországban 2002 óta eddig már 35-ször jelent meg. (ISBN- 3-86150-456-1)

 

(Hazánkért, 2003. december)

 

Miután a balliberális politikai magazin The New Statesman február elején „Kóser konspiráció” címszó alatt megjelentetett egy vezércikket Sharon politikájának a brit kormány általi kritikátlan támogatásáról, az antiszemitizmus szemrehányásainak áradata tört a lapra. Az, hogy a szerzők egyike a neves ausztrál újságíró John Pilger volt, akit mélyremenő, igazságot feltáró tudósításaiért a kelet-timori fajirtással kapcsolatban többször is kitüntettek, nem menekült meg a holokauszt tagadásának vádja alól. Ez manapság minden nemzsidót éri, aki Izraelt és támogatóit nyilvánosan kritizálja. Ellenben a 20 ezer zsidó tüntető, akik New Yorkban Sharon terrorpolitikája ellen tiltakoztak, a hírszolgálatok közleményeiben alig kerültek említésre.

”Cui bono?” Ha az ember félévvel a merényletek után felteszi magának a kérdést, mely országok és kormányok húztak belőlük hasznot, csak kettő marad: az USA és George W. Bush illetve Izrael és Ariel Sharon. Nos, nagyon sántító következtetés lenne ezeket a tettesség vádjával illetni csupán azért, mert leginkább húztak hasznot az eseményekből. De az indítóok, amelynek kiderítése minden kriminológus számára központi jelentőségű a tettes profiljának meghatározásában, Busht és Sharont a gyanúsítottak listáján tulajdonképpen igen magas helyre helyezné.

Ha egy krimiben valakit meggyilkolnak, és az egyébként ártatlan kertész csupán azért gyanúba kerül, mert az áldozat végrendeletében őt nevezik meg fő örökösként, legfőbb érdeke lenne az igazi tettes személyének minél hamarabb való kiderítése. Mit tartanánk az olyan kertész felől, aki felszólítaná a rendőrséget a nyomozás beszüntetésére illetve, hogy az erejét inkább további gyilkosságok megakadályozására összpontosítsa? És éppen ezt tette Bush elnök és alelnöke Dick Cheney január végén.

Felszólították Tom Daschle demokrata frakcióvezetőt, hogy ne folytassanak további vizsgálatokat szeptember 11ével kapcsolatban, mert az Cheney szerint csökkentené a személyzet és az erőforrások hatékonyságát a „war on terrorism” vonatkozásában. Nos, eszerint hivatalossá vált, hogy az USA kormánya szeptember 11e hátterét eltussolja és elködösíti.

Ködösítő stratégiáját kiegészítendő, azonnal életrehívta az Information Awareness Office nevű dezinformációs és propagandairodát, amelynek legfőbb kémfeladata az összes USAba irányuló elektronikus posta és telefonbeszélgetés terrorista tartalomra vonatkozó átszűrése. „Ha tudni akarják, hogy ez a hivatal mit csinál, gondoljanak a ‚Big Brother’ra,” – vélte a brit Guardian egyik tudósítója, hozzáfűzve:

”Ki akarja próbálni? Küldjön egy emailt valamelyik amerikai ismerősének a következő tartalommal: ‚Bmb ok, Allah gr8’ „.

 

Különös csemege: Bush junior e hivatal élére éppen John M. Poindexter admirálist nevezte ki, aki előbb Reagan biztonsági tanácsadója volt, majd börtönben ült azt Irán-Kontra-ügy kiagyalása miatt.

Az ellenőrző- és propagandaszervek ennyire offenzív beállítottsága idején azonban bizonyára továbbra is lepel alatt marad az a feltűnést keltő kémkedési eset, amelyet az amerikai média hónapok óta mint forró kását kerülgetett annak ellenére, hogy valószínűleg az Egyesült Államok történelmének legnagyobb lehallgatási botrányáról van szó. Szeptember 11 után az USA-ban mintegy száz személyt kémkedés gyanújának vádjával őrizetbe vettek, akik „egyetemi hallagtóknak” álcázva magukat különböző hivatalokba bebocsájtást nyertek és részben azzal az izraeli telekommunikációs céggel álltak kapcsolatban, mely az USA rendőrségének és titkosszolgálatának lehallgatókészülékeket szállított.

Ezen robbanékony ügy figyelmenkívül hagyásának két oka van: (1) a gyanúsítottaknak közük lehet a szeptember 11-i eseményekhez; (2) izraeliekről van szó. Az ügyet, a Bush-hoz közelálló Murdoch-adó Fox News derítette fel [„We report – you decide” magyarul: mi tudósítunk – Ön dönt], ellenben a négyrészes sorozat kéziratát időközben honlapjáról száműzte:

„Kiderült, hogy Izraelnek évek óta potenciális lehetősége van minden amerikai telefonvonal lehallgatására, továbbá képes megállapítani és feljegyezni, hogy ki mikor kit hív fel Amerikában. Nagyon értékes információk, még akkor is, ha a beszélgetéseket magukat nem hallgatják le direkt. Amdocs Inc., mely világszerte számláz, továbbá telefontársaságoknak, köztük az USA-cégek 90%-a számára nemzetközi összeköttetéseket létesít, izraeli tulajdonosok kezében van. Egy másik izraeli céget, a Comverse Infosys-t (majd összes US-hivatal és titkosszolgálat lehallgatási technológiájának szállítója) azzal vádolják, hogy a berendezésekbe egy „kiskaput” épített be, mely lehetővé teszi bármelyik USA-ban történt telefonbeszélgetés lehallgatását.”

 

A Fox-riporter Carl Cameron FBI-körökből megtudta, hogy a letartóztatottak ezen telefoncégek alkalmazottjai, akik természetesen minden gyanúsítást visszautasítottak. Cameron tudósítása a továbbiakban így szól:

„A nyomozók arra gyanakszanak, hogy az izraeliek a merényletekről információkat gyűjtöttek, melyeket nem adtak tovább. Egy magasrangú nyomozó úgy nyilatkozott, hogy léteznek bizonyos‚ kapcsolatok’. De amikor további részletek után faggatták, megtagadta a választ mondván, hogy ‘az  izraeliek szept.11-hez való kapcsolatáról szóló bizonyítékok szigorúan titkosak’. Az ezzel kapcsolatos bizonyítékokról nem adhat tájékoztatást, mert azok titkos információk’.”

Nyilvánvalóan aligha titok a Comverse Infosys lehallgató specialistáinak szoros kapcsolata az izraeli államapparátushoz és titkosszolgálatához, a Mossad-hoz, amely valószínűleg minden US-telefonhoz hozzájuthatott – még a Fehér Ház Oval Office-ában is. [http://www.rense.com/general18/report.htm]

Clinton „Monicagate” ügyében való kihallgatása során Miss Lewinsky megemlítette az elnök egyik kijelentését, mely szerint ‘lehetséges, hogy telefonbeszélgetéseit *idegen szolgálat* lehallgatja’. Miután a gyakornoklánnyal folytatott ügye kiderült, Clinton különös módon leállítatta a Fehér Ház lehallgatói felderítésére teljes gőzzel folytatott nyomozást. A kis figyelmeztető lövés elegendő volt, mert könnyen elképzelhető, hogy ez az *idegenszolgálat*, hála az évekig tartó mindenre kiterjedő hallgatózásának, mi minden kompromittáló anyagot tarthatott még a tarsolyában. Nemkivánatos híreket a médiából távoltartani gyerekjáték, még akkor is, ha az egy Enron-méretű kémkedési botrány.

E háttér tudatában érthetővé válik Ariel Sharon egyik, Shimon Peres külügyminiszter előtt tett kijelentése, aki őt október végén agresszív politikája miatt kritizálta:

”Minden egyes alkalommal, amikor csinálunk valamit, elkezded nekem mondogatni, hogy Amerika majd ezt tesz, vagy azt tesz... Egyet világosan meg akarok neked mondani: Ne csinálj gondot magadnak Amerika Izraelre gyakorolt nyomása miatt. Mi zsidók ellenőrizzük Amerikát, s az amerikaiak ezzel tisztában vannak.”

A Sharon szóvivője által később meg nem erősített, a Kol Yisrael rádióban október 3-án tett kijelentés[http://www.wrmea.com/html/newsitem_s.htm] vizet hajt a «zsidók világraszóló összeesküvésének», illetve az úgy a muzulmánok, mint a nyugati szélsőjobb köreiben járatos Cion bölcseinek jegyzőkönyvei  malmára. De emlékezveHannah Arendt utalására, amely szerint «Hitler maga is az általa propagandaeszközként alkalmazott összeesküvéselmélet tanítványává vált, Sharonról is feltételezhetjük, hogy Auschwitzban gyökerező következtetéseinek alapja a hitleri rasszista üldözési mánia többé kevésbé tudat alatti másolása.» [Hannah Arendt, Elemente und Ursprünge totaler Herrschaft, München 1986, 595. oldal].

Amikor Bush elnök Sharont szeptember végén a palesztinok elleni offenzíva leállítására intette, ez őt rögtön Chamberlain-hez hasonlította, aki annak idején ‘tétlenül nézte Csehszlovákia Hitler általi megszállását’ – mintha az állig felfegyverzett Izrael kövekkel és Molotov-koktélokkal felfegyverzett palesztinok általi megszállása közvetlenül előttünk állna. De facto Sharon az oszlói megállapodást nem kezeli másként, mint Hitler a Versailles-i békeszerződést.

Számára ez egy « gyalázatos szerződés », amelyet csak háborúval lehet eltakarítani. Az a követelés, hogy egy ilyen politikust háborús bűnösként – a Sabra-i és a Chatila-i tömegmészárlások miatt tulajdonképpen már 19 éve – bíróság elé állítsanak, eléggé érthető és többségileg támogatott lehetne, ha mondjuk Afganisztánból, Jugoszláviából, Irakból vagy más valahonnan származna. De mivel ő izraeli illetőségű, elegendő az antiszemitizmus általános vádjával fenyegetőznie, s már nyugton is hagyják....

A háttérben szunnyadó lehallgatási botrány nemcsak a merényletekre utaló előzetes ismeretekre szolgálhatna magyarázatul --  amely összefüggésben állhat a szeptember 11-e körüli tisztázatlan tőzsdespekulációkkal is, -- hanem világossá teszi továbbá azt is, hogy Sharon honnan meríti a bátorságot agresszivitásához. Bizonyára birtokában van olyan hüvelykszorítóknak, melyek segítségével a nagy fivért, USA-t bármikor térdre kényszerítheti.

Nem lenne-e jobb ezeket az ismereteket hét lakat alatt tartani, mint azokat az ellenség -- a neofasiszták és a fundamentalista Iszlám -- kezére játszani, akik számára a világ zsidóságának összeesküvése propagandaeszközül szolgál? Éppen ellenkezőleg! Összeesküvések, mint a lehallgatási botrány eltusolása és ködösítése inkább táptalaj a « kóser konspiráció » gyanújára, mint annak feltárása, mert az elhallgatás a híreszteléseket nem némítja el. Vita ezzel kapcsolatban nem várható.

Aki manapság az USA fasiszta tendenciájára utal, azt «Amerika-ellenesként »  félreteszik az útból, és aki Izraelt az emberi jogok megsértésével vádolja, az mint „antiszemita” rögtön megkapja a piros lapot. Amíg olyan játékszabályok vannak érvényben, hogy « Was undeutsch ist, bestimmen wir » (magyarul: Hogy mi a nem-német, azt mi határozzuk meg. – utalás Hermann Göring kijelentésére - s.b.) [amelyeket az újonnan létrehozott US-hivatal Propaganda and Information Awareness egyébként inkább megerősít, minthogy megszüntetne], addig az olyan alapelvek, mint «véleményszabadság », «médiademokrácia » vagy «politikai akaratnyilvánítás » szomorú frázisokká korcsosulnak.

Az USA-beli izraeli kémhálózat esete továbbra is lepel alatt marad[http://www.whatreallyhappened.com/spyring.html].

George W. Bush még áprilisban Sharont a „béke emberének” nevezte és legkésőbb júniusban ezzel a «történelminek» nevezett nullszónoklattal a közel-keleti békerendezés kérdésében magát feltétel nélkül az izraeli oldalra, ill. mindkettejüket a semmibe katapultálta.

Míg világraszóló botrányt csináltak abból, hogy Irak nem engedte be az országba az ENSZ ellenőreit, addig Izrael minden további szankció nélkül megtilthatja a Nemzetközi Vöröskeresztnek, hogy belépjen az általa újonnan megszállt területekre...

Sharont így idézi egykori harcostársa:

„Hívjon, aminek akar. Szörnyeteg, gyilkos... nekem mindegy. Nevezze Izraelt, ahogy akarja, hívja judeo-náci államnak, ahogy azt Leibowitz (filozófus, természettudós, a Jeschijaha politikai kommentátora) teszi. Miért ne? Jobb egy judeo-náci államban élni, mint halott szentnek lenni. Nekem mindegy, ha olyan vagyok, mint Gaddhafi. Nincs szükségem a nemzsidók csodálatára. Nincs szükségem a szeretetükre, és az olyan zsidókéra mint maga szintén nem.”

 

Az „agresszorral való azonosulás” pszichológiából ismert mechanizmusa itt nagyon egyértelművé válik: akik gyermekkorukban erőszakos környezetben nőttek fel, maguk is erőszakossá válnak; népek és államok látszólag szintén.

Eszerint Izrael állam, amely az erőszakos „apa”, Hitler elől való menekvés szükséghelyzetében született, most pszycho-történetileg erőszakos huligánná cseperedett, és egyszerűen képtelen másként viselkedni. Kérdés, hogy Sharont és gyilkosait hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy másként is lehet élni, nemcsak a gonosz „apától” tanult módszerekkel. Öngyilkos bombamerényletekkel biztosan nem, ez csak tovább provokálja őket.

[Tanulmányt érdemel Hitler és a cionisták együttműködése, aminek ma ez utóbbiak a zsidó államot köszönhetik! -tj]

Ami az antiszemitizmust illeti, Sharon egykori harcostársa nem hagy kétséget afelől, hogy az erőszakos terjeszkedés és a tömeggyilkosságok által világszerte keltett zsidógyűlölet stratégiai cél:

„Megmagyarázom önöknek, hogy mi a libanoni hadjárat legédesebb gyümölcse: most már nemcsak Izraelt gyűlölik. Hála nekünk, mostmár éppúgy utálják ezeket a ínyenc szalon-zsidókat párizsi, londoni, new yorki, frankfurti vagy montreáli lyukaikban is. És utálják azokat a zsidókat is, akik folyvást hangoztatják, hogy ők mások, mint azok az izraeli gengszterek, tiszta és rendes zsidók... Hamarosan palotáikra mázolják majd a jelszót: „Zsidók, takarodjatok Palesztinába!” És tudja mit? Palesztinába fognak jönni, mert nem lesz más választásuk. Mindez további előny, amit a háborúból húzunk. És nem érte meg? Hamarosan jobb idők elé nézünk. A zsidók jönni fognak, az izraeliek nem emigrálnak többé, és azok, akik már kivándoroltak, vissza fognak térni.”

Mivel a jobb idők még nem jöttek el, ezért Sharon tábornoknak és az övéinek újabb háborúkra és tömeggyilkosságokra van szükségük... +++

Fordította és összeállította:

B. Sándor, Németország

I. Régi és új adatok a ‘Jegyzőkönyvekről’

(Hazánkért, 2004. február)

 

 

 

Szabadkőműves mestermű ~ a Kahal épülete? Az új “nürnbergi” vészbíróság székhelye? Ez az izraeli legfelső bíróság épülete,   és talán az Új Világrend titkos kormányzatának ma már nem is olyan titkos központja? (Kép: www.rense.com)

A külföldi sajtóban nem napi téma a Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei, de időnként valaki mégis toll alá veszi a százéves témát. A The Montreal Gazette (2004. 01.19) Howard Richlercikkét közli, “Protocol for inertia – Zionist Protocol myth won’t die” címmel. (Elképzelhető, hogy hosszú téli estéken ő is a világhálózaton böngészgetve keresi-kutatja a nácikat.)

Mivel Kanadában sem kapható a könyv, Richler jegyzetei alapján merő kíváncsiságból, a hálózaton jómagam is kinyitottam a Jegyzőkönyvekkel foglalkozó több tucatnyi honlapot, tehát az írásomhoz gyakorlatilag Richler úr adta az ihletet.

Első látásra azt hinné az ember, hogy a vastag betűs címmel ellátott írással a szerző a Cion Bölcsek Jegyzőkönyveinek pontjait szándékozik cáfolni -- amit egyébként eddig még sehol nem láthattunk! -- mondván, hogy ‘igen, vegye tudomásul a világ, hogy ez mind azért hamisítvány, mert a százéves tervezetből sem ez, sem amaz – amikkel a zsidóságot vádolják -- nem valósult meg.’

A zsidók állítják, hogy “a CBJ hamis”, de érdekes, hogy az okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, csupán ismételgetik belőle az úgymond „hazugságokat.” Miért? Mi magyarok például könyvkötetekkel tudjuk bizonyítani, hogy miért volt a trianoni gyászbéke igazságtalan, vagy kik voltak felelősök azért, hogy ezt a szörnyűséget hazugságokra alapozzák! 

Kár, hogy a cáfolat ezúttal is elmaradt, pedig kíváncsiak lettünk volna. Ellenben ami meglepő: sorra idéz a Jegyzőkönyvekből! Tehát, ha valaki még soha nem hallott a tiltott műről, elképzelhető, hogy a kíváncsiságát felcsigázva a cikk elolvasása után a számítógéphez ül és felkutatja a témával foglalkozó – H. Richler szerint “42 ezer” honlapot! A könyv behozatala Kanadába tilos, de az Interneten – még egyelőre – nincsenek határok. A montreáli író talán nem is sejti, hogy cikkével milyen nagy szolgálatot tett a szabadgondolkodásnak! Az Interneten aztán mindenki elolvashatja a Jegyzőkönyvekről szóló pro és kontra összeállításokat, majd maga elhatározhatja, mi is az igazság. Ennyit a kanadai újságban feltárt, amúgy tiltott műről!

v

A 40 éves hazugságra és agymosásra épített diktatúra után nemcsak a nyugati országokban, de hazánkban is vannak betiltott könyvek és gondolatbűnök. Két dolog lehetséges: az idegen érdekeket képviselő budapesti terrorhatalom elhatározta, hogy (1) a magyarok ostobák, és nem tudnak különbséget tenni Igazság és Hazugságközött. Vagy pedig (2), a társadalom bizonyos kisebbsége nem szereti (vissza) hallani a kellemetlen igazságot.

Bizonyos körök pedig mindig készek minket felvilágosítani és megnevelni, bár annak semmi köze sincs a demokrácia alapelvéhez, az igazi szólásszabadsághoz. Akiket pedig nem lehet “megnevelni”, azokat egyszerűen elmegyógyászati kivizsgálásra utalják be! Vajon milyen alapon határozzák el valakik, hogy milyen irodalmat szabad olvasni?... Tanulmányozás céljából a CBJ Magyarországon, 1999-ben jelent meg, amit a hatóságok azonnal be is tiltottak, mert a borítólapon hiányzott a figyelmeztető: “Vigyázat! Ez a könyv hamisítvány.”

Pedig a Biblián kívül, a világon a legolvasottabb és legtiltottabb írás a 20. század elején megjelent Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei, /a továbbiakban: CBJ/. A világ zsidósága a mai napig mindent elkövet, hogy a könyvet hamisítványnak bélyegezze: ‘műveletlen, babonás zsidógyűlölőnek, elmebetegnek’ nevezik azt, aki a CBJ-t megemlíti, vagy egyáltalán idéz belőle. Valódi-e vagy hamis-e a mű, vagy hogy ki a szerzője tulajdonképpen lényegtelen, hiszen szakácskönyvek szerzői sem fontosak, mégis a benne lévő recepteket ételek készítéséhez használják.

A CBJ eredete: Előszó az 1974-ben, Londonban kiadott magyar nyelvű változathoz (részletek)

Annak ellenére, hogy a könyv megjelent több mint harminc nyelven, a könyvüzletekben nem kapható. Akármennyi jelenik meg belőle, a könyveket valakik szinte napok alatt felvásárolják, vagy hatóságilag elkoboztatják.

Az egyik változat szerint az orosz rendőrség 1901-ben, egy zsidó házban tartott házkutatás alkalmával nagyobb, héber nyelven fogalmazott kéziratot talált. A kéziratot a rendőrség azonnal átadta Szergej Nyil (Nilus)professzornak, az ismert orientalistának, aki vállalta a fordítást. A kézirat tartalmát az akkori orosz kormány olyan megdöbbentőnek találta, hogy a fordításból jó néhány példányt a külföldi államok rendelkezésére bocsátott. Így kapott a fordításból egy példányt a brit kormány is, amit megőrzésre átadott a brit Állami Múzeumnak. Ott a kéziratot 1906. augusztus 10-én vették fel a könyvtár nyilvántartásába…

1902-ben Nilus professzor fordítása könyv formájában is megjelent a Szentpétervár melletti Szent Szergej kolostor nyomdájában. 1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből. Ugyanebben az évben – a kiadó megjelölése nélkül – Szentpétervárott még egy kiadás jelent meg a Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur Beek-nek sikerült megszereznie, és ezt a kiadást fordította németre.

1907-ben a szentpétervári süketnémák intézete nyomtatásában és G. Butmi orosz orientalista feldolgozásában jelent meg a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek ugyancsak felhasznált a német fordításhoz. Nilus tanár fordítása is megjelent újra 1911-ben, a Szent Szergej kolostor nyomtatásában, amelyet Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a kiadást is gyorsan felvásárolták, így Nilus 1917-ben újra kinyomtatta a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz szabadkőműves páholyok, a francia és angol páholytestvérek segítségével, kirobbantották az orosz forradalmat és megbuktatták a cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át, maga is ismert szabadkőműves.

Nilus könyvét március 3-án akarták továbbítani könyvkereskedések részére. A köteteket már tehervagonba rakták, amikor fegyveres forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a vagont, a könyveket kiszórták és az utolsó példányig megsemmisítették. Miután csak nagy rakás hamu maradt vissza a könyvekből, anélkül, hogy bármihez hozzányúltak volna, bármit raboltak volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy egyetlen feladatuk a könyvek megsemmisítése volt. Amint pedig Kerenszkij átvette a kormányt, azonnal elrendelte a még magánkézben lévő könyvek összeszedését.

v

Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E. Marsden, “Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei”-nek angol fordítója is, aki annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt ismerte meg. [Marsden a londoniMorning Post oroszországi tudósítója volt.]

A forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden már évek óta foglalkozik a Jegyzőkönyvek angolra fordításának gondolatával, a forradalom első  napjaiban elfogták, és a Péter-Pál börtönbe szállították, ahonnan azonban sikerült kalandos körülmények között megszöknie. Ő, miután a már megjelent orosz kiadásokból egyet sem tudott magával hozni, az Állami Múzeumban lévő s az orosz kormány által hivatalosan az angol kormány részére 1901-ben eljuttatott kéziratot fordította angolra.

Henry Ford, a new yorki World című lap 1921. február 17-i számában megjelent interjúban a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiről tömören kifejtette:

“Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről elmondhatok, hogy annak tartalma összhangban van a fejleményekkel. A mű tizenhat éves és mindvégig összhangban volt a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak.”

 

A CBJ tartalma Sion uralkodóinak legbensőbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidóság több évszázados közös működési tervét, amelyet időnként maguk a bölcsek korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek titkai, évszázadok során többször is kiszivárogtak.

Összejövetel Bázelben

E kérdésre a válasz egy bizonyos fokig feltevésen alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben, Bázelben, az első cionista kongresszuson tették közzé, Theodor Herzl, a modern cionizmus atyjának elnöksége alatt.

Vannak-e erre közvetett bizonyítékok? Igen, és a bizonyíték nagyon meglepő.  Herzl Naplók című kötete, amelyből lefordított részletek jelentek meg a Jewish Chronicle 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetéséről.

Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, de szíve szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta Herzlnek, hogy

‘...az angol arisztokrácia kisajátításának és hatalma megsemmisítésének, ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának, legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a birtokokra.’

Herzl szerint ez kiváló ötlet volt. A Hatodik Jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozóan!

Az 1906-os angliai választás “liberális” győzelme a bölcsek számára lehetővé tette, hogy birtokadózásipolitikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol arisztokráciának két lehetősége maradt: (a) vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy (b) gyermekeiket zsidókkal házasítják össze.

Herzl, Naplók című kötetének feljebb említett példája fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik világ-összeesküvés, és hogy a CBJ valódiak, ám egyes megfigyelők szerint ebben nemcsak zsidók vesznek részt, hanem szép számban keresztények is! A művelt olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és saját tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az embertelen irományt.

v

Miután Woodrow Wilson amerikai elnök hazatért az eredménytelen versaillesi béketárgyalásokról, nyíltan kimondta:

¨       „Európában valami titkos erő van, amelynek nem tudunk a nyomára jönni.”

Benjamin D’Israeli angol miniszterelnök 1844-ben Coningsby című novellájában így oktatja “Sidonia” bankárt:

¨       „A világot nagyon különböző személyek kormányozzák, akik soha nem jelennek meg a színpadon.”

Walter Rathenau ugyanerről írt a Wiener Press című lapban, 1921. december 24-én:

¨       „Mindössze 300 ember, akik jól ismerik egymást, intézik Európa sorsát. Ezek utódjaikat saját környezetükből választják ki. Ezeknek a kezében olyan eszközök vannak, amelyekkel véget vethetnek bármily államformának, amelyet ésszerűtlennek tartanak.”

 

 

"I participated with Herzl in the first Zionist Congress which was held in Basle in 1897. Herzl was the most prominent figure at that first Jewish World Congress. He worked to achieve an object which had been fixed beforehand. Just as Isaiah foresaw, decades before the event occurred, the victorious power of Cyrus before anyone else, so did Herzl foresee twenty years, before we experienced them, the revolutions brought about by the Great War, and he prepared us for that which was going to happen. He foresaw the splitting up of Turkey, and he foresaw that England would obtain control over Palestine. 'We may expect important developments in the world.' These were the words spoken by Herzl twenty years before the Great War. He added that the events would offer the Jewish people fresh opportunities." (The Judisk Tidskrift, No. 6, Aug.-Sept., 1929, written by Dr. Ehrenpreis, Chief Rabbi of Sweden).

Ki volt a mű eredeti szerzője?

Az Interneten különböző források a különféle elképzelések szerint sorolják fel a CBJ szerzőit. Mivel manapság mindenki az emberiséget teljes sötétségbe irányító Új Világrendről beszél, kapós nevet adtak

a New World Order http://www.geocities.com>

című honlapnak, amelyen a jezsuitákat nevezi meg a CBJ eredeti szerzőinek. Állítólag “Jézus katonái a katolikus Egyház cion bölcseiként, a Skót Ritus szabadkőműves páholy 33. fokú európai hercegeit nevezi meg, akik a világ népei feletti korlátlan uralmat tervezték meg. Kétségtelen, hogy a mű a jezsuiták kétszáz évvel ezelőtti munkája, csupán a szavakat és kifejezéseket cserélték át, hogy úgy nézzen ki, mintha zsidók írták volna.”

 

 Ezek szerint Mózest is lehetne a CBJ megírásával vádolni. Aki figyelmesen elolvassa Mózes Öt Könyvét, döbbenetes hasonlatokat találhat a két írásmű között! Népek kiirtására, kirablására, vagyonának elrablására parancsokat adó “Isten” nem létezik! Érdekes olvasmány, akit érdekel, de itt sem történik cáfolat arra, hogy mivel és hogyan magyarázzák az eddig megtörtént eseményeket! Valaki már ezeket is összeállította! -TJ

v

Az University of Toronto angol szépirodalom szakos tanára a zsidó származású, de keresztény hitre áttért dr. Henry Makow honlapján http://www.savethemales.ca

a CBJ-ről írt tanulmányában döbbenetes dolgokról olvashatunk:

“Alexander Szolzsenyicin Nóbel-díjas orosz író szerint *a Jegyzőkönyvek szerzője lángész lehetett, mert erős, mélyreható gondolkodásra vall. Az általa felvázolt tervezet -- növekvő szabadság, liberalizmus, amely végül a társadalom teljes felfordulásához vezet -- jóval az átlag gondolkodó ember képességei felett áll.*”

„Attól félek, hogy a Jegyzőkönyvek valódiak -- írja dr. Makow -- zsidó sátánimádók (i.e. szabadkőművesek) részére készült előadások hihetetlen tervezete -- a nyugati civilizáció teljes felbomlását, az emberiség rabszolgásításának részleteit írja meg -- ugyanakkor “a világ összes gazdagsága, kincse a kezünkben lesz.”

Az előadások szövege, amelyek meglepően hasonlítanak más Illuminátus-okmányhoz, az orosz cár titkosrendőrségének kezére került 1905-ben.

v

Az Interneten, a The Nizkor Project című zsidó védelmi-honlapon a párizsi L’Express folyóirat 1999.11.24-i számából vették át az angolra fordított  The Secret of an Antisemitic Manipulation, Eric Conan tollából, aki ezeket írja:

“Nemrégen a 20. század leghírhedtebb hamisítványának titkát fejtette meg az orosz történész Mikhail Lépekhine. A CBJ szerzőjét végre megtalálták: a hamisító és összeesküvő az orosz cár politikai rendőrségi ügynöke, arisztokrata család sarja Mathieu Golovinski volt, aki a század elején Franciaországban írta a Jegyzőkönyveket. Lépekhine, a volt Szovjetunió irattáraiban megőrzött és 1992-ben feltárt okmányok alapján bizonyította be a CBJ szerzőjét.”

 

Szórakoztató összeállítás! Itt-ott poros fiókok mélyén vajon hány újabb “szerzőt” találnak még, akire ráfogják, hogy ő az igazi hamisító. -TJ]

v

 Egyes változatok szerint szerzőjük a keleti Asher Ginzberg, — héber írói nevén Achan Haam, vagyis „egy a népből”, — akinek az volt a célja, hogy a könyvvel ébresztgesse a zsidó nemzeti öntudatot.

Az Alliance Israelitée Universelle 1935-ben próbapert indított a német Weltdienst ellen Bázelben, hogy a bíróság előtt bebizonyítsa: „a Jegyzőkönyvek hamisítvány.”

Ulrich Fleischhauer, a Weltdienst akkori vezetője volt a vádlott. A per több tárgyaláson ment keresztül, majdnem két évig tartott. A bíróság végül felmentette Fleischhauert, indoklásában kimondta, hogy nem tudja eldönteni:a Jegyzőkönyvek hiteles-e vagy sem. A kérdés nyitva maradt. A világzsidóság hallgatott s azóta is hallgat, holott előzőleg minden alkalommal bizonyítani kívánta, hogy

„a Jegyzőkönyvek bizonyított hamisítvány az orosz cári politikai rendőrség – Ochrana —  műve,  amely pogromhangulat és antiszemitizmus felszítására  készült, s hogy rontsa a forradalmárok hitelét, illetve jó hírnevét.”

A század elején megírt tervezet már gyakorlatilag megvalósult. Akárminek tekintjük tehát a Jegyzőkönyveket: Sion szabadkőműves bölcsei világprogramjának, a bázeli cionista kongresszus titkos jegyzőkönyveinek, vagy szélsőséges zsidó nacionalista röpiratának, mindez lényegtelen. New Yorkban nem titok, hogy Kahal [titkos zsidó kormány és bíróság] működik, amiről a The Hidden Empire című könyv 1946-ban érdekes leleplezéseket közölt:

„A világzsidóság a földet két részre osztotta: keletire és  nyugatira. A Kahal köztudomás szerint a hét jelképe alapján van összeállítva. Mindkét világrész szponzora felelősséggel tartozik az ismeretlen és koronázatlan zsidó királynak, akinek személye féltve őrzött titok.”

 

Nem kétséges, hogy már Krisztus születése előtt is létezett Kahal, amely a theokratikus zsidó állam politikai szervezetét képezte. Vajon a zsidó nép a száműzetésbe mennyit mentett át ebből a szervezetből? Még a szétszóródás előtt, mint valóságos kormányzati és politikai hatalom dolgozott az alexandriai és római diaszpóra.

A szétszóródás után tulajdonképpen minden zsidó hitközségnek megvolt a maga Kahal-ja, amelynek az volt a célja, hogy intézze a zsidók peres ügyeit, különösen azokat, amelyek intézése nem volt kívánatos keresztény bíróságok előtt.

Okmányok bizonyítják, hogy titkos zsidó kormány, különféle nevek alatt, de mindig felmerült a történelem évszázadaiban. Sanhedrin néven régebben Konstantinápolyban székelt a zsidók feje a „nagy satrapa”. Később a különféle mozgalmakban, a francia szabadkőművességben, az első világháború irányításában mindenütt nyoma volt annak, hogy ilyen titkos világkormány működik.

Amikor a CBJ már ott forgott az odesszaiak kezén, Lenin tanításait még nem ismerték. Mégis olykor a tökéletes Lenin-eszme, a többség feletti kisebbségi uralom harci módszere nyilvánul meg benne. Meglepődve látja az olvasó, hogy a politikai módszerük mégis a tőkén keresztül végrehajtott tökéletes világuralom felé hajlik, s hogy a bolsevizmus és kapitalizmus közötti ellentét csak látszólagos. Sion bölcsei világosan látták, hogy a bolsevizmus csak a liberál-kapitalizmus kiegészítése, egyazon teljes uralom két formája, de mindkettő ideológája a materializmus, a kisebbségi uralom, a csekkönyv vagy géppisztoly lényegileg azonos terrorizmusa.

A valódiság érvei

Túl sok vér és áldozat tapadt mindeddig hozzá és haszna eddig senki nemzsidónak nem volt a CBJ közzétételéből. A zsidók még Henry Fordot is rákényszerítették, — gyilkossági fenyegetésekkel – a CBJ-ről szóló írásainak visszavonására. Az egyik legnagyobb new yorki könyv-kiadóvállalat tulajdonosát, George Haven Putnam őrnagyot is rákényszerítették a kiadástól való elállásra. Az első két amerikai kiadóvállalat 1920-ban a bostoni Small, Maynard & Company, 1921-ben pedig a new yorki The Beckwith Co. Mindegyike óriási pénzügyi nehézségekkel találta magát szembe a kiadást követően. Ezután valamennyi kiadás csak névtelenül jelenhetett meg, kivéve a legelsőt, Nilus professzorét: ő pedig az életével fizetett.

Joseph Schorst (Shapiro) franciaországi zsidót, aki a CBJ egyik korábbi változatát 2500 frankért gójoknak továbbította kéziratban, tette után ismeretlen tettesek Egyiptomban meggyilkolták. Az angol fordító, Victor E. Marsden hosszú időt töltött a szovjet Cseka börtöneiben és csak csodával határos módon tudott átmenekülni Nyugatra, ahol váratlan betegségben, érthetetlen körülmények között halt meg.

Az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Committee) egykori nagytekintélyű elnöke, Louis Marshall, a Putnam nevű new yorki könyvkiadóhoz 1920. október 13-án írt levelében követeli a CBJ kiadási tervének elejtését, többek között azzal az érvvel:

‘felesleges újabb zsidóirtást provokálni, mert Ukrajnában, Lengyelországban és Magyarországon már eleget gyilkoltak zsidókat!’

 

A zsidók szerint minden zsidóüldözés azonnal zsidómészárlással, „pogrommal” kezdődött, amit a zsidók részéről semmiféle visszaélés nem előzött meg és semmi kézzelfogható, komoly ok nem volt rá. Nem veszik észre – vagy inkább nagyon is tudatában vannak és ezért tiltakoznak – hogy a CBJ a pogromoknak előzményeit tárják fel, vagyis a rettenetes bűnöket a világ népei ellen. A CBJ tagadói számára teljesen érthetetlen a világ népeinek egyetemes zsidógyűlölete.

A három lépcsőfok

Sion bölcsei három lépcsőfokot építettek meg Salamon király trónusáig, a világuralom kiteljesedéséig. Az első lépcső a pénz, a kapitalizmus, a sajtó hatalmának kézbe vétele, szüntelen növelése, ezzel egyidejűleg a nemzsidó társadalom legjobbjainak lerombolása, félreállítása, kirekesztése. Ugyanekkor a szabadelvűség eszméjének, mint faltörő kosnak felhasználása, a nemzsidó társadalmak erkölcsi és fizikai lerombolása, a római jog és minden jogrendszer meghamisítása, a munkásság elégedetlenségének felkeltése, a társadalmon belüli és országok közti gyűlölet állandósítása.

„Le kell törnünk minden ellenzéket, és megüzenjük a háborút szomszédai által annak az országnak, amely támadni mer bennünket. Ez utóbbira világháborúval felelünk. Ha mindenki ellenünk támad, akkor amerikai és kínai fegyverekkel felelünk nekik.” – írják a CBJ.

 

Az első lépcső harcosai számára a CBJ előírja a keresztény családba való behatolást, a vallás elleni óvatos – manapság már nyílt! — küzdelmet, a sajtó birtokba vételét, a munkásság forradalmasítását, a keresztény társadalmak lassú lezüllesztését és szétbomlását. A tudatlan nép vakon hisz a nyomtatott betűnek, “az általunk sugalmazott gondolatoknak engedve, gyűlöletet érez az összes néposztály iránt, amelyeket magánál felsőbbrendűnek érez.”

A CBJ szerzői világosan látják, hogy a liberál-kapitalizmus korában a szabad verseny a legbiztosabb út a második lépcső felé:

„Mi a munkások megmentőjének mutatjuk magunkat, akik azért jöttünk, hogy felszabadítsuk őket az elnyomás alól. Felajánljuk nekik a szocialista, anarchista, kommunista hadseregünkbe való belépést, amelyet a szabadkőművesség által mindig követelt emberi szolidaritás alapján mindenkor támogatunk.”

 

A CBJ szerzői jól látták, hogy a bolsevizmus csak arra való, hogy végleg megtörje, eltömegesítse, emberszabású csordává alakítsa a népeket. „A kapitalizmus és a bolsevizmus, a biológiai osztályharc azonban csak eszközök.”

A CBJ szerzői megmondják, hogy amikor a zsidóság elérkezett a harmadik a legfontosabb lépcsőhöz, akkor egyetlen tollvonással megsemmisíti mindazt, amit a gójok számára korábban képmutatóan hirdetett. A szabadelvűség és szocializmus helyébe odalép a teljes és tökéletes despotizmus. A kifelé patriarkális, de lényegében a Tóra által megjövendölt kegyetlen és terrorisztikus világkirályság, amit most már nyílt terrorral csakis a kiválasztottak fognak kormányozni.

Magyar vonatkozások a CBJ kapcsán

Előre kell bocsátani, hogy a CBJ-ben még távoli célzás sem történik Magyarországra, annak ellenére, hogy a cionizmus atyja és az első hat cionista világkongresszus (1897-1903) elnöke, Herzl Tivadar, valamint az ő helyettese és közvetlen utóda az elnöki székben, Nordau Miksa, mindketten Budapesten születtek és ott is nevelkedtek.

Meg kell azt is állapítani, hogy a CBJ-ben leírt „gój” jellem egyáltalán nem illik a magyar egyéniségre. Ez annál is feltűnőbb, mert olyan időben, a 19. század végén történik, amikor a zsidóknak Galíciából Magyarországba való özönlése a tetőfokán állott és Magyarország világviszonylatban is az egyik legjelentősebb zsidó településsé vált.

Vagyis mivelünk szemben a zsidóság már akkor – mint most is – egészen különleges „kezelést” alkalmazott: a tudatos agyonhallgatást. Ennek a meglepő magatartásnak egyetlen logikus magyarázata csak a magyarságnak a zsidóságra való túl nagy veszélyességében található. E veszélyességnek élénk bizonyítéka két Trianon gyűlölet fűtötte igazságtalansága és az azokat megtetőző egészen rendkívüli magyarirtás a zsidók által az ÁVÓ és a népbíróságok cégére alatt 1945-ben és azt követően, ami még a németországi németirtáson is messze túltett.

Az agyonhallgatottságunk oka, hogy mi más fajta nép vagyunk, mint a CBJ-ben leírt félhülye birkanyájtípus.Ellenkezőleg: bár egyrészt individualista, de másrészt mégis politikus nemzet vagyunk, vagyis bennünk is erősen fejlett a többdimenzionális gondolkodás képessége; így a CBJ leírása miránk, magyarokra, nem illik. S éppen ebben a sokoldalú gondolkodási képességünkben rejlik rendkívül veszélyes létünk a zsidóság világhatalmi törekvéseire.

A kettős tétel: a „gójok” egykaptafára húzása és a mi agyonhallgatásunk ismét bizonyíték a CBJ hitelességére, hiszen tudják, hogy ott vagyunk, minálunk születtek-nevelkedtek, tőlünk mentek a bázeli cionista kongresszusra és 1879-ben minálunk élt az egyik legnagyobb szórványuk. Ismernek bennünket, tudják, hogy az átlag gójról alkotott, leírásuk ránk nem illik. Mégis hallgatnak. Vagyis a CBJ-en kívül kell még más direktívákkal is rendelkezniük, amelyek mind a mai napig nem kerültek napfényre, csak éppen a hatásukat érezzük két Trianon és a bolsevista nemzetpusztítás után.

A CBJ szövegeinek olvasása alapján az ember arra a következtetésre kényszerül, hogy a magyarság valódi ellensége nem a kommunizmus. Bennünket 1945-ben nem a ’kommunizmus’ igázott le, hanem a mögöttük álló ószövetségi hatalom szervező ereje. A kommunizmust létrehozó nacionalista világzsidóságnak az orosz nép éppen olyan áldozata, mint mi vagyunk, magyarok. Szolzsenyicin is áldozatnak nevezi az orosz népet.

A CBJ szövegéből megtudjuk, hogy ‘a kommunizmus, ahogy eddig ismertük rövid életű lesz’ -- ami be is következett 1989-ben! [Aztán más jelmezben, emberarcú álarccal, mint valami gonosz szellem újra megjelent! -tj]

A tanulság ebből is az, hogy feltétlenül át kell vennünk a zsidóktól a titkosság módszerét, amire a magyar, jelen állapotában és jellemével, sajnos teljesen alkalmatlan. Szájjárató néppé váltunk, de valószínűleg csak újabban... El kell jutnunk arra a pontra, hogy – amiképpen minekünk nincs fogalmunk sem arról, mi minden zajlik egy rabbiképző iskola belsejében – éppúgy senki kívülálló ne sejtse, hogy mi történik a magyarságtudományi főiskola falai között.

Felvetődik az a kérdés is, hogy a „magyar jellemként” ismert mai indulatosságunk, egymással szemben való türelmetlenségünk és széthúzó politikai elfogultságunk vajon nem szándékos és csak késői, 18/19-ik századi zsidó befolyás eredménye-e? A honfoglaláskor egyik magyar a másikkal szemben még szükségszerűen tisztelettel kellett, hogy viselkedjék, másképpen ugyanis a honfoglalás tényét teljesen lehetetlen lett volna megvalósítani. A mai „demokrácia” módszereivel, a mi mai egyéniségünkkel sohasem lett volna hon(vissza)foglalás, erre szomorú bizonyíték a mai emigrációnk széthúzása, éppen úgy, ahogy azzal a CBJ dicsekednek.

Izrael állam megalapítása óta a zsidók legalább három történelmi leckét adtak nekünk:

 

1. Aranytálcán kaptunk tőlük történelmi precedenst, területi igényeinket illetően;

2. Nemzetközi jogalapot szereztek számunkra olyan volt területeinkhez is, amelyeken nem magyar lakosság él;

3. Történelmi példát állítottak elénk arra, hogy emberirtásért és vagyoni károkért joggal lehet magas pénzügyi kártérítést követelni és elérni.

 

Világos, hogy a zsidóság nem tarthatott igényt Izraelre népességi alapon, ahogy mi próbáltuk a kétbalkezes irredentizmus éveiben, a két világháború között. A Zsidó Lexikon „Cionizmus” címszava alatt (174. oldal) nyíltan beismeri, hogy például Jeruzsálemnek a 13. században – írd és mondd – mindössze kettő darab zsidó lakosa volt. Hogy pedig a zsidók sem eredeti őslakói Izraelnek, bizonyítja Ijjas Antal püspök Jézus Története című művében (Bp. 1970, Ecclesia kiadása), amely szerint 1968-ban a jeruzsálemi Siratófal tövében folytatott ásatások során zsidó régészek szkíta rovásírásos (ékírásos) feliratokat találtak. Ekkor azonban a kutatóárkokat sietve visszatemették és többé nem esett szó a dologról. [Idézi dr. Zakar András, A sumér hitvilág és a Biblia, Szatmári István kiadása, Garfield NJ. USA 1972.]

Vagyis a zsidóságtól rengeteget tanulhatunk, sőt egy következő nemzetközi tárgyalás alkalmával jogi téren is hivatkozhatunk – kell hivatkoznunk – rájuk. +++ /folytatjuk/

 

¨       Az alábbi forrásokból kivonatosan:

†Árkay László, A Protokollok c. kézirataiból, 1979, Kanada

The Nizkor Project >> http://www.nizkor.org

L’Express, 1999.11.24.

†Marschalkó Lajos: Világhódítók, München 1958.

Dr. Henry Makow, Did Rothschild write the Protocols of Zion? >> http://www.savethemales.ca

A Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei: Szergej A. Nyil 1901-ben kiadott    

orosz nyelvű fordítása nyomán  >> http://www.ujkekszalag.com

 

 

II. A Cion Bölcsek Jegyzőkönyveiből

néhány megvalósított esemény

 

A Jegyzőkönyvek (CBJ) valódiságának egyik legerősebb érve a keletkezésük (vagyis 1897) óta már valóságosan bekövetkezett események jegyzéke. Ma a CBJ 24 pontját esetleg természetesnek tekintjük, hiszen legtöbbjükbe mi már beleszülettünk. Azonban egy pillanatra se felejtsük el, hogy ezeket a kijelentéseket 1897-ben -- vagy talán még korábban! -- tették, amikor a tervek a kívülálló számára még teljességgel előreláthatatlanok voltak!

A CBJ előre megmondja, hogy “talán egy évszázad is” elmúlik -- 1897-től számítva -- míg ezek bekövetkeznek, s hogy e tünetek “már a közeljövőben beletorkolnak nagy események áradatába.”

Természetesen nem minden pontosan úgy valósult meg, ahogy 1897-ben a bázeli első cionista világkongresszus előadója, vagy előadói azt mondták. Például, akkor a repülőgépet még nem találták fel, tehát nem légitámadásokról, hanem a gójok fővárosainak földalatti folyosókból történő felrobbantásáról beszél.

Akkor még nem tudhatták, hogy Izrael, mint állam, valóban hamar megalakul, hiszen a cionisták eredetileg nem is Palesztinába, hanem egyrészt Madagaszkár szigetére, másrészt Ugandára gondoltak, mint zsidó államuk földrajzi helyére. 

Izrael mai államszerkezetébe való részletes betekintésre lenne szükség annak megalapításához, hogy ott mit valósítottak meg az 1897-es konferencia határozataiból.

Világviszonylatban sem egészen szolgai módon valósult meg minden, noha a mai tényeknek a bázeli elvekkel való azonossága egyenesen megdöbbentő. Közoktatásra vonatkoztatva maguk aProtokollok is óvnak az “egykaptafára húzás” veszélyétől, vagyis a tervek merev, szolgai kivitelétől.

Ellentmondás azonban sehol nem található az akkori terv és a mai megvalósultság között, legfeljebb árnyalati, alkalmazkodási eltérések.

v

A Cion Bölcsek Jegyzőkönyveit nem azért tették világszerte tiltott listára, mert “az a zsidóság ellen felhasznált antiszemita hamisítvány”, hanem azért, hogy megakadályozzák a benne lévő tervek összehasonlítását a napjainkban már megvalósított tényekkel. Mivel a könyvet az átlag érdeklődő egyszerűen nem találhatja meg sem könyvtárakban, sem könyvüzletekben, az összehasonlítás szinte lehetetlen.

Az illetékes tiltakozók mondják, hogy *az évszázad legnagyobb hamisítványát, a Jegyzőkönyveket a zsidó nép elleni gyűlöletuszításra alkalmazzák*. Azonban, tudomásunk szerint, a tartalmát eddig még senkise cáfolta meg. Itt nem az a lényeg, hogy a könyvet kik írták és mikor, hanem hogy a benne lévő tervezet -- akárcsak az ismeretlen szerző által megfogalmazott Rózsadombi 13 titkos paktuma -- mennyire valósult meg.

(Annak ellenére, hogy otthon a mai napig hamishír-terjesztésnek tartják a Rózsadombi 13 titkos paktumát,annak valamennyi pontja megvalósult!)

v

Egy pillanatra tegyük félre a CBJ “eredetét”, és vegyük elő az Ószövetséget, illetve Mózes Öt Könyvét ésHuber Lipót otthon újra kiadott könyveit.[1]

Ezen könyvek tanulmányozása után, -- a 20. században napjainkig bekövetkezett nemzetközi eseményekre és a CBJ eredetére fény derül. Egyesek nevetségessé teszik azokat, akik hisznek a titkos összeesküvések tényében. Nos, mindaz, ami körülöttünk történik, titkos összeesküvések, szabadkőműves páholyok tevékenységei nélkül nem lenne lehetséges.

 

A Jegyzőkönyvekből dióhéjban

 

Első ülés - A jog: Erő. A liberalizmus megöli a szabadságot. Az arany hatalma megöli a vallást. Az anarchia kiszolgáltatja nekünk a népeket. Az arany a miénk. Nincs szükség erkölcsre az eszközök megválogatásában, ha meg akarjuk ölni az embereket.

Például - Sándor szerb királyt 1931-ben Marseilles-ben, angol szabadkőművesek gyilkoltatták meg. A gyilkosság vádját minden eszközzel Magyarországra akarták fogni. A Népszövetség akkor Finkelstein Litvinov szovjet fődelegátus elnöklete alatt állított minket az erkölcsi vérpadra.

Terjesszük az anarchiát a tömegekben. A politikában nincs szükség erkölcsre.

Például - Az 1940-es amerikai elnökválasztásnál Roosevelt és Wilkie is a békére esküdtek, annak ellenére, hogy mindketten a legvadabb háborús uszítók voltak.

 Az erő teremti a jogot. A titkos szabadkőművesség legyőzhetetlen.

Például - Erre csak addig van szükségük, míg a nemzetek (gazdanépek) ‘merevségét’ velük szemben megtörik és a nemzeti államok ellenálló képességét gyengítik. Amint a hatalom a kezeikbe kerül, minden szabadságnak véget vetnek és a legvéresebb terrorral tarják fenn uralmukat.

A cél szentesíti az eszközöket. A tömeg vak és hitvány. A pártok tehetetlensége. A plutokrácia és az egyeduralom. Alkoholizmus, a humanizmus túlzásba vitele. A szabadkőművesség elvei: hatalom és képmutatás. A megfélemlítés. Szabadság, testvériség, egyenlőség. Aláástuk a monarchiát. A nemesi előjogok megszüntetése. Számítás az emberi gyöngeségekkel és szenvedélyekkel. A rosszul értelmezett liberalizmus nekünk szolgáltatja ki a hatalmat.

Például - Ne feledjük, hogy ezeket a brutális elveket a modern civilizáció leghumanisztikusabb és legpolgáribb korszakában, 1897-ben állapították meg...

Második ülés - A gazdasági háborúk biztosítják nekünk a tisztviselők megvásárolhatóságát. Darwin, Nietzsche, Marx elveinek a kihasználása; a tehetségek felhasználása, mint pénzforrás.

A sajtó a fennálló kormányzat kezeiben lehetne. Egy nagyhatalom, amelyen keresztül uralkodhatnánk a közvéleményen. Létrejött azonban a sajtószabadság. A kormányok nem tudnak élni hatalmukkal s ezért az a mi kezünkbe fog kerülni. A sajtón keresztül befolyást nyerünk; minden a színfalak mögött marad.

 

¨       Hét amerikai állampolgár tartja kézben az USA legnagyobb tömegkommunikációs hírközlőeszközeit. Az alább felsorolt hét egyén együttesen irányítja az:

ABC, NBC, CBS, Turner Broadcasting System, CNN, MTV, Universal Studios céget, az  MCA Records, Geffen Records, DGC Records, GRP Records, Rising Tide Records, Curb/Universal Records és Interscope Records lemezgyártó vállalatokat.

Gerald Levin Time Warner, | Michael Eisner az Izraelben székelő Walt Disney Company elnöke, | id. Edgar Bronfman, a Seagram Co. Ltd., | ifj. Edgar Bronfman, a Seagram elnöke és a Universal Studios vezérigazgatója, | Sumner Redstone a Viacom, Inc. elnöke, | Dennis Dammerman, General Electric alelnök, | Peter Chernin, a News Corporation Ltd. vezérigazgatója. A legtöbb “független” sajtókiadvány is zsidó kézen van, pl. médiaóriás Samuel I. Newhouse, aki kéttucatnyi napilap tulajdonosa Staten Islandtól Oregonig: Vogue, The New Yorker, Vanity Fair, Allure. Könyvkiadóvállalatai: a Random House, Knopf, Crown és Ballantine, valamint TV-kábel vállalatok. [National Journal, John Whitley <forrás:  http://globalfire.tv>]

 

Az arany a mi vérünk. Hála a sajtónak, mi jól felhalmozzuk az aranyat. Nekünk mindez sok vérözönbe, sok anyagi áldozatba került. Minket magasztalnak Isten előtt érte a nem-zsidók milliói.

Harmadik ülés - A jelképes kígyó. Rövid utat kell már csak megtennünk és a jelképes kígyó (népünk jelképének köre) bezárul. Amikor a kör bezárult, mint egy eltéphetetlen lánc, magában foglalja majd Európa valamennyi államát. A népek alkotmányának állhatatlansága. A megfélemlítés (terror) borzalma az uralkodók udvaraiban. Pártharcok. Hasztalan parlamenti viták. Az újságírók támadásai aláássák a hatalmat.

A népjogok meséje. Nemesek és jövevények. A szabadkőművesség és fiókjai. A munkásság megmentőinek kell magunkat feltüntetni. Azért jöttünk, ezt kell velük elhitetnünk, hogy fel akarjuk őket szabadítani az elnyomatásuk alól. Kun Béla, Sztálin és vörös hadsereg, mint felszabadítók!

Beszéljük rá őket a szocialista és kommunista táborokba való belépésre. Ez utóbbiakat mi mindig támogatjuk, segítségükre vagyunk a testvériség és az általános emberi érdekek elvei alapján. +++

 

--------------------------------------------------

1. Huber L: I. Zsidóság és kereszténység a középkor végéig. ~ II. Zsidók Jézus Krisztustól és a kereszténységről, 
   
   

Pusztuljon a kultúr-marxizmus!

 

Februárban, Budapesten egy magyar asszony elégette magát, - szegényre ráfogták, hogy “elmebeteg volt”... Március 20-án öt elkeseredett magyar gazda akasztotta fel magát Békés megyében. A nagy munkanélküliség okozta kilátástalanság miatt otthon magas az elkeseredettek aránya. És még több ember lesz öngyilkos, ha nem cselekszünk hathatósan. Meddig hagyjuk, hogy emberek az öngyilkosságba meneküljenek a kilátástalan helyzet miatt? Mindig van kiút! Csak a tudatot kell átalakítani: meg kell értetni az emberekkel, hogy van értelme ellent állni, van értelme annak, hogy összefogjunk, és együtt azt mondjuk: ez így nem mehet tovább! Miért nem jöttek fel ezek az emberek a Kossuth térre tüntetni, miért választották inkább a halált!? Mert azt hitetik el velük, hogy nincs megoldás.

Nekünk meg azt kell megmutatnunk, hogy van megoldás. A halál választása, cserbenhagyása a megmaradt szenvedőknek, mert ennyivel kevesebben vagyunk.

Nem hagyhatjuk cserben a vidéki gazdákat! Ők az első áldozatok, de mindenki sorra fog kerülni, aki nem alkuszik meg, s nem áll be a TŐKE mögé, rabszolgaként, a TŐKÉT szolgálni. Nem az életünket, csak a jelenlétünket kell adni. Csak a tömeg együtt tud hatékonyan hitet adni. 

Ma már nincs párt, amelyik megmenthetne minket! Csak a lelkiismerettel bíró önszerveződő egyének tudják ezt a pusztulást megakadályozni. /hazai levél/

 

 

Régóta tudjuk, hogy Magyarországon, főleg a kommunisták hatalomátmentése után meglehetősen megszaporodott az úgynevezett “csőlakók” száma, akik télen-nyáron kapualjakban, lerombolt házak romjai között laknak. A szerencsétlenek nem a társadalom ellen való lázadásból választották ezt az életmódot, hanem azért, mert a félévszázad óta hatalmon lévő “Nálunk legfőbb érték az ember!” jelszót hirdető terroruralom olyan helyzetet teremtett az országban, hogy magyarok százai, önakaratukon kívül kerültek embertelen állapotba. Ma, hazánkban nem lakik mindenki az utcán, mégis egyre többet halljuk, hogy Magyarország 8 millió koldus országa lett.

Kik a felelősök a 21. században hontalanná vált emberek életéért? Ugyanazok, akik lehetővé teszik, hogy a mai Magyarországon gyermekes családokat tesznek ki az utcára! Kik felelősök az alkoholizmusért, az öngyilkosságokért, a művi elvetélésekért? Azok, akik ellopták a nemzet vagyonát, milliárdos kölcsönöket vesznek fel és évtizedek során lehetetlenné tették a magyarság emberi méltóságát biztosító lehetőségeit.

Kik felelősök azért, hogy a társadalom legfontosabb alapköve, a család felbomlott? S hogy az édesanyának is dolgoznia kell, mert a család nem tud megélni? Bizonyos vallás szerint úgy is lehetséges embert meggyilkolni, hogy ‘egyszerűen kikötjük egy fához és otthagyjuk. Aki így cselekszik, az nem követ el bűnt, elvégre, ha kikötötték, akkor az ő baja, ha elpusztul’! Tehát mindazok, akik ilyen és más hasonló módon követnek el nemzetpusztítást, népirtást, -- legalábbis az ő felfogásuk szerint -- ‘nem bűnösök’.

Mialatt aludtunk, megfosztottak bennünket a szabadságtól: nemcsak Magyarországon, hanem világszerte sincs már szabadságjog, mert a terrorizmus elleni harc ürügyével ma már teljes ellenőrzés uralkodik felettünk.

 

A minap egyórás filmet láttam a kanadai ’CBC FIFTH ESTATE’  CÍMŰ műsora keretében, amelyben kanadai utcagyerekek szörnyű életéről tudósítottak.  A kanadai utcalakókról is beszélnek néha itt-ott, s az ember azt gondolná, hogy itt csupán néhány koldusról van szó, akik már úgyis megszokták az ilyen életmódot. A gazdag és demokratikus Kanadában ma legkevesebb 200 ezren élnek utcán! Arról azonban már keveset tudtunk, hogy fiatal tizenéves gyerekek is piszkos, elhagyott pincékben és romházakban patkányok között, aluljárókban élnek, szemétből táplálkoznak, élelmiszerüzletekben kenyeret lopnak, vagy néha az emberek adnak nekik néhány fillért. Mivel sokan közülük kábítószereket szednek, a kapott pénzt nem táplálékra költik. Magyarországon az ilyesmi nem meglepő. De Kanadában? Meglepő volt, amikor megtudtuk, hogy a fiatalok nagy része gazdag család gyermeke, akik otthon ‘nem bírják a szülői szigort’, ők ‘szabadon akarnak élni’.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arról, hogy mi is történt az emberiséggel a felvilágosodás óta, talán végig kellene látogatni több országot, Amerikával kezdve le egészen a nemrégen “felszabadított” Dél-Afrikáig, beleértve Európát is!

A Lukács Iskola

A Lukács-Löwinger György marxista filozófus körül csoportosuló baloldali szellemiségű tanítványok köre. A hivatalos ideológiától többé-kevésbé eltérő irányzatot Nyugaton, baloldali körökben Budapesti Iskola néven is emlegetik, amelyhez már hozzászámítják a lukácsisták következő nemzedékét, a kritikus szociológusok csoportját, elsősorban a sztálinista miniszterelnököt (1955) Hegedűs Andrást (1922 - 1999), aki később “ellenzéki” inget öltött magára.

Annak ellenére, hogy a hatvanas-hetvenes években a lukácsisták jelentős szerepet játszottak a Kádár-féle gulyáskommunizmus szellemi életében, egy idő után tiltott listára kerültek. Lukács halála után (1971) védettségüket elvesztették, amit áldozatkész elvtársaik állítottak helyre. De a fiatalabb lukácsista nemzedék fokozatosan eltávolodott a mestertől, és ma, amikor liberál-kapitalista szelek fújnak, már a demokratikus ellenzék egyik jelentős csoportjának magját alkotja.

A Lukács Iskola kultúr-marxizmusát az 1919-es évre Magyarországra vezetik vissza. A Kun Béla-kormány közoktatásügyi népbiztosa Lukács agyszüleménye volt, amihez a magyarságnak semmi köze nem volt.

Ki volt Lukács-Löwinger György 1885-1971), külföldön ismertebb nevén Georg Lukács? Budapesti születésű, gazdag zsidó bankár család gyereke.

Amikor 1919 tavaszán, Magyarországon kommunista bolsevik kormány kaparintotta meg a hatalmat, Lukács György a tanácsköztársaság kultusz-miniszterhelyettese lett, és legelső intézkedése volt az iskolákba bevezetni a nemi-nevelést. Magyarországon megkezdődött az álliberalizmus, a hagyományos nyugati kultúra bomlasztására.

Lukács, a tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Moszkvába menekül, ahonnan Rákosiékkal tér vissza 1945 után Budapestre, és a kommunista párt egyik vezető ideológusa.

1956-ban a Nagy Imre-kormány oktatásügyi minisztere. Mivel művei éles vita tárgyai, ideiglenesen visszavonul a politikától, de mégis mindig kitart a pártdiktatúra mellett. 1967-ben ünnepélyesen visszafogadják a pártba!

Lukács kultúr-marxista szellemiségét a német város nevét viselő Frankfurti Iskola bölcsei vették át. 1930-ban kitalálták a Kritikus Elméletet, ami abból állott, hogy a lehető legrombolóbb kritikával kell aláásni mindent: intézményt, hagyományos kultúrát, családi életet, vallásos hitet, nevelést. Nem véletlenül jött létre a modern művészet, amely teljesen idegen világ szellemét és ízlését szabadította ránk: fülsértő, nyugtalanságot keltő (disszonens) zenét, az ifjúságot megrontó rock-zörejt, a kábítószerek használatát, a liberális közoktatást és ‘festői alkotások’-nak nevezett Picasso-féle avant-garde mázolmányokat.

 

William Lind amerikai történész szerint:

„a kultúr-marxizmus alapja bajkeverő sötét filozófia, amely nem egyéb, mint elhajlása a közismert bolsevik forradalmi filozófiának. A kultúr-marxizmus szolgáltatta az alapot a napjainkban is oly gyakran használt *politikailag helyes* kifejezéshez.”

 

1914 előtt a marxista elvek azt hangoztatták, hogy ‘ha lenne háború Európában, akkor az a proletáriátus forradalmában törne ki, megdöntené az arisztokrata-burzsoá kormányokat, és egész Európában megalapozná a kommunizmust’.

1919-ben a marxista elmélet bölcsei munkához láttak: Antonio Gramsci Olaszországban, és Lukács GyörgyMagyarországon, akiket Marx után az ideológia legnagyobb tehetségeinek ismertek el. Lukács és Gramsci úgy vélték, hogy mivel a munkásosztály kellőképpen nem értékelheti a marxizmus érdekeit, felszabadításra van szükségük abból a vakságból, amit a nyugati civilizáció és a keresztény vallás a szemükre rakott. Lukács elvtárs meg is kérdezte: „Ki fog bennünket felszabadítani a nyugati civilizáció béklyója alól?”

Theodore Adorno elmélete szerint a modern művészet minden ága arra hívatott, hogy a kor -- ez esetben a nyugati kultúra kora -- elnyomását, társadalmi viszonyait tükrözze.

A Frankfurti Iskola másik bölcse Herbert Marcuse jól tudta, hogy a nyugati kultúrát lehetetlen aláásni elvont értelmű zavaros filozófiai írásokkal és a 12 tónusú skála zenéjével, s úgy találta, hogy a korlátlan és felelőtlen nemi élet, kábítószerek és a rock-zene sokkal hatásosabb, hódítóbb eszközök a cél elérése érdekében.

 

Marcuse írta:

“Nekünk sokszínű kulturális, perverz társadalomra van szükségünk, amely végtelen, szűnni nem akaró kamaszkorba esett bele.”

 

Marcuse, akinek az elmélete a ‘60-as években volt fő olvasmány az új baloldal részére, kikovácsolta az elfojtó tolerancia (repressive tolerance) elméletét. A szélesen váltakozó szempontok fogalmának -- amit mi szabadságnak ismerünk -- korlátozása valóban nem egyéb, mint elnyomás.

Láthatjuk az alapfogalmat, amelyben szabadság és tűrés új értelmet nyernek. Tapasztaljuk, hogy a felszabadult marxista diákoknak szabad az erőszak, a bűncselekmény, de a számonkérés csak a jobbszárny -- a hagyományokat őrző és követő -- diákjaira alkalmazható!

Adorno, ’TANULMÁNY AZ ELŐÍTÉLETRŐL’  CÍMŰ munkája különösen az 1930-40-es években volt nagy hatású. Magát az előítéletet is különös módon határozta meg:

“.... minden, ami kritikus volt a kultúr-marxizmusra, az előítélet.”

Azt, aki előítéletet tanúsít másokkal szemben, úgy nevezték, hogy “önkényeskedő személyiség”. Az elvet Freud elméletéből vették át. Adorno másik könyvében (AZ ÖNKÉNYESKEDŐ SZEMÉLYISÉG, 1950) ezt írja:

“.. aki meg akarja őrizni a hagyományokat, egyértelműen önkényeskedő személyiség, azaz fasiszta természetű. Figyeljük ezeket az embereket, mert mintha a nácik jönnének vissza.”

Nos, ezek a foszlányok és darabok alkotják a politikai helyességfogalmát, és aki ezt megkérdőjelezi, lelkileg kiegyensúlyozatlan perverz, szélsőséges, és fasiszta!

 

A The Washington Times 1989. június 29-i számából fénymásolt vezércikk:  “Homoszexuális prostitúció-nyomozás előkelőségek, Reagan és Bush papa körül. ‘Call-boys’ éjjeli körútja a Fehér Házban.” ~ Bill Clinton volt USA-elnök! Monica Lewinski! ügyeit pedig már mindenki ismeri! A hal mindig a fejétől bűzlik!

Mivel a szórakoztató ipar...

...teljesen együttműködik a rothasztó munkát végző szenzáció-hajhász hírközlőszervekkel, kultúránkat, sőt az egész társadalmi életet nem kis mértékben befolyásolja a politikailag helyesség elve. A sajtón, televízión és rádión keresztül elérhetik a széles tömegeket, amelyeket Hollywoodban és New Yorkban készített “doku-filmekkel” etetnek. A fő céljuk az, hogy hagyományos kultúránkat kiforgassák életünk minden területén.

A másik bölcs, Antonio Gramsci elképzelése “az intézmények átalakítása” volt. Tisztán látható ez a sport területén: az egyenlőség a női és a férfi sportok között. Szerintük, ‘nő és férfi között csak társadalmi szerep terén létezik különbség’.

A ‘40-es években, amikor a rádió hullámain kulturális üzenetekkel próbáltak lélektanilag hatni az emberekre, Adorno különleges tanulmányt készített a tömegmédia használatáról.

A feminista mozgalom

A Frankfurti Iskola másik bölcse a freudista Erik Fromm pszichológus, aki erősen hitt a női jogokban, s már a ‘20-as és ‘30-as években úgy érvelt, hogy ha férfi és nő között lényeges a különbség, az elnyomó nyugati kultúra eredménye. Ha le tudnánk rázni magunkról ezt a rettenetes nyűgöt, a női jogokra alapozott társadalomban sokkal gondtalanabb és boldogabb lenne az életünk.(lásd: álliberális feminizmus)

A Frankfurti Iskola befolyása az Egyesült Államokban csekély volt egészen a ‘60-as évekig, amikor Marcuse elméletét hirtelen minden “demokratikus társadalomért küzdő” csoport magáévá tette. Szinte szállóige lett: “Ha jól esik, akkor csináld!”

A felforgató bölcsek jól tudták, hogy ha a nemi élet terén gátszakadás történik, soha többé azt megfékezni nem lehet.

A dolog Lukács Györgyhöz vezethető vissza, Magyarországra 1919-be, ahol az erkölcs illetve a hagyományos nemi élet és közerkölcs teljes lezüllesztése volt a cél, a lélekromboló Freud-féle filozófia segítségével.

1923-ban Félix Weil fiatal német milliomos összejövetelt szervezett az úgynevezett “Első Marxista Munkahét Németországban” megnevezéssel, amelynek az volt a célja, hogy orvosolja a marxista táborban keletkezett széthúzást, megakadályozza a szétosztódást. Itt Lukács volt az egyik előadó, akinek a marxizmusról és a kultúráról szóló írásai jelentős alapot adtak az elhangzott megbeszéléseknek, vitáknak.

1923-ban a kultúr-marxizmus valóságos agytröszt volt, amivel a frankfurti egyetemen Szociális Kutató Intézet [Frankfurti Iskola] néven tanszéket nyitottak. 1930-ban Max Horkheimer az intézet vezetője végezte azt a feladatot, hogy átfordítsák a gazdasági marxizmus elveit a kultúra vonalára is.

Ez a kultúr-marxizmus az a jelenség, amelyet most más néven “politikailag helyes” kifejezésként ismerünk, ami nem a véletlenség szüleménye, hanem gondosan megtervezett eszköz.

Marx egyszer azt mondta, hogy ‘a vallás ópium a tömegek részére, s ezért lettek a kommunistákból ateisták’ nehogy őket elaltassa valaki. A lázadás minden vallás ellen irányult, ugyanis, a marxizmusnak nem volt szüksége Legfelsőbb Lényre, mivel szerinte a tulajdonjog határoz a termelésen keresztül, és ez volt az alapja mindennek, beleértve a kultúrát is, amit egyszerűen “szuperstruktúrának” nevezett.

A Frankfurti Iskola tanítványai -- a valódi kommunista Moszkva álláspontja szerint -- eretnekek, akik szerint ‘a kultúra valójában független és fontos változó tényező’.

Az 1930-as években a Frankfurti Iskola szellemi munkájának a lényege volt megteremteni a kultúr-marxizmust úgy, hogy összekeverte Marx Károlyt és Sigmund Freud elmegyógyászt, ez utóbbitól örökölve a filozófiai kondicionálás technikáját.

Horkheimer 1930-ban kijelentette, hogy ‘a proletár munkásosztály nem lesz az alapja az elkövetkező forradalomnak, mert a proletárokból lesz a középosztály’. Arra viszont elfelejtett válaszolni, hogy kik fogják alkotni a forradalmi osztály!?

Amikor a nemzetiszocialisták 1933-ban, Németországban hatalomra kerültek, a tanítványok érthető okokból elmenekültek. 1934-ben az egész kultúr-marxista társaság átment New Yorkba, ahol az intézetet a Columbia Egyetem közreműködésével újjászervezték. 1940-ben kulcsembereik -- M. Horkheimer és Theodor Adorno -- visszatértek Frankfurtba (nyilván azért, hogy ott, a már egy éve dúló háború alatt is folytassák romboló munkájukat és előkészítsék a “felszabadítást.”)

A Frankfurti Iskola másik marxistája a német Herbert Marcuse, -- az amerikai hívek szemében a németeket, marxistákat és zsidókat magába foglaló Frankfurti Iskola legfontosabb tagja, -- átment Amerikába, és ő lett a baloldal új élharcosa.

Amikor Amerikában az egyetemeken kitört a ‘diákforradalom’, Marcus tanár volt a Kalifornia Egyetemen, San Diego-ban. Utazott egyetemről egyetemre s beszédeket tartott a radikális elemeknek: a diákokba valósággal befecskendezte a Frankfurti Iskola szellemi anyagát, a kultúr-marxizmust.

Marcusetól származik a hírhedt aranyköpés: “Make love, not war!” (Háborúzás helyett szeretkezz!) Ebben az időben indult a feminista mozgalom is, bár a nők egyenjogúsítási mozgalma -- a legnagyobb kommunista maszlag! -- hosszabb időre nyúlik vissza. Marx és Engels elvtársak már írtak erről, de a modern feminizmus a Frankfurti Iskolából származik, mert amint látjuk, Marcuse adta meg a választ arra, hogy a jövő forradalmait kikre lehet alapozni -- koalícióba tömörült elégedetlen feminista nőkre, feketékre, homoszexuálisokra, anarchistákra és más hasznos kijelölt elemekre. [A mellékelt szöveg: Londoni iskola nemi-nevelésre kiadott könyvecskéjében a „ha jól esik, csináld”-hoz uborkát, sárgarépát és banánt ajánlanak kiskorú iskolás gyerekeknek]

Marcuse nagyon jól látta, mint általában a Frankfurti Iskola is, a nő fontosságát a társadalomban. Ha a nőszemély elhagyja a hagyományos szerepét, a hagyományos kultúra nem folytatódik át a következő nemzedékbe, s mivel a cél kiölni a hagyományos kultúrát, ezért a feminista-nő ennek a koalíciónak a gerincét alkotta. Lényegében a Frankfurti Iskola azt tanítja, hogy ‘minden férfi gonosz’. A kultúr-marxizmus sok hagyományos marxista elméletet átfordít kulturális területre, ahol az eredeti gazdasági marxizmus szerint:

“a dolgozók és parasztok automatikusan jók, a kapitalisták és az arisztokraták gonoszok (eltekintve az egyén tevékenységétől). A spanyol-keverékek (hispanics), homoszexuálisok, feministák természetesen jók, de a fehér férfi mind gonosz.”

Egyébként szerintük nem-feminista nő nem is létezik!

 

A politikailag helyes gondolat, amibe manapság úton-útfélen belebotlunk, nem csupán jópofa vicc, hanem az eretnek marxisták ideológiája. Nem nevezhető kultúr-bolsevizmusnak, mert azok, akik ezt összeállították, határozottan visszautasítják ennek bolsevik modelljét, amely szerint: ‘forradalmakkal megszerezni a politikai hatalmat, és erőszakkal átnevelni a társadalmat’.

A kultúr-marxisták a hatalom megkaparintását másféle módszerrel végezték. ‘Ezt így képtelenség Nyugaton megvalósítani -- mondták -- hanem munkába kell állnunk egy hosszabb ideig tartó hódítás érdekében a kulturális intézményekben, az iskolákban, az egyházakban (lásd: békepapok!), a szórakoztató és filmgyártó iparban, a sajtóban, s majd csak ezután vesszük kézbe a politikai hatalmat.’

   Tehát mi gyanútlanul alvó társadalmak észre se vettük, hogy ideológiai állammá lettünk, ahol a hivatalos ideológiát ma már az állam irányítása és ellenőrzése biztosítja! Emiatt hozták be a gyűlölet elleni törvényt (hate-crime law). Ezek segítségével akár tetszik, akár nem -- a babérain üldögélő társadalom szeme előtt -- a kormány kierőszakolja és végrehajtja a politikailag helyes ideológiát, helyesebben a kultúr-marxizmust! +++ Tóth Judit

 

A jogfosztott város látogatója

 

(Hazánkért, 2004. május)

 

A képen balról jobbra: Móse Kacav izraeli politikus, az elégedett arcú Mádl Ferenc társaságában, és a Holokauszt Múzeum

Alkotmányos jogok korlátozása a magyar fővárosban!

A szélsőséges izraeli Likud Párt politikusa,Mose Kacav miatt a budai Dísztér lakói csak rendőrségi ellenőrzéssel távozhattak lakásaikból, zárva kellett tartani ablakaikat, mondván, hogy “ nehogy felkeltsék a házak tetőzetén tartózkodó [idegen] mesterlövészek érdeklődését.”

 A környéken sétáló turistákat a hatóság elzavarta. A kora reggeli óráktól kezdve rendőrségi helikopterek zavarták meg a főváros lakóinak nyugalmát. Kacav várbeli szabadtéri fogadása idején a környéket lezárták és senkit sem engedtek át.

Létezik az, hogy Magyarországon idegen ország ügynökei “törvényesen” felfegyverkezve lesben állnak az ablaknyitogató kíváncsi magyar lakosságra? Köztudott, hogy a Ferihegyi repülőtéren gépfegyveres MOSZAD-ügynökök rendszeresen teljesítenek szolgálatot. Félő, hogy az izraeli elnök jelenlegi útjával nemcsak a biztonsági csoportját hozta el magával, hanem a rendvédelmi szervek egyéb izraeli módszert is beengedtek hazánkba.

Melyik ország -- az Egyesült Államokon kívül -- engedné meg, hogy a lakosság pénzén és a saját területén több száz idegen fegyveres vegye célba a lakosságot?

Nem értjük, Magyarországnak miért kell az ENSZ emberjogi bizottsága által emberiség elleni és háborús bűnökben elmarasztalt, 33 ENSZ-határozat által is elítélt, a nemzetközi jogot semmibe vevő, az Amnesty International, valamint számos más nemzetközi emberjogi szervezet által is joggal fajüldözőnek tartott izraeli hatalom képviselőit meghívni, hazánkat kompromittálni, ezáltal a palesztinok és az arab világ érthető ellenszenvének kitenni. De végső soron saját nemzetbiztonságunkat veszélyeztetni! Vajon mibe került a magyar adófizetőknek a Kacav-látogatás miatti példátlan méretű rendőri és titkosszolgálati felvonulás?

Aki Móse Kacavval kezet fog, az a palesztin nép hazájának törvénytelen megszállására, a házrombolásokra, a víz- és áramkorlátozásokra, a szögesdrót mögé kényszerített palesztinok tizedelésére, palesztin kisgyermekek vérére adja áldását!

v

[Kép: Kétségbeesett palesztin asszony a lerombolt háza romjain]

Szinte minden olyan ország, amely amerikai befolyás alá került, támogatást kap a CIA-tól és az FBI-tól. Ugyanakkor Izrael és az USA közti együttműködés kétirányú. Talán kevesen tudják, hogy Amerika régóta működik együtt az izraeli Moszáddal, amelynek több évtizedes, főleg az izraeli állam megalakulása óta szerzett szaktudását a Pentagon egyre jobban veszi igénybe. Nem véletlen, hogy a jelenlegi budapesti kommunista kormány megszervezésébenRon Werber izraeli állampolgár vesz részt, vagy hogy Amerika megbízható zsidó nagyköveteket küld Magyarországra.

A Moszád jelenléte és titkos működése nem új keletű a rabnemzetek országaiban. Richard Deacon, Az izraeli titkosszolgálat című, 1991-ben Magyarországon is megjelent könyvében írja:

“Ahogy Izrael felhasznált olyan zsidókat, akik ki tudták adni magukat arabnak, hogy arab területeken kémkedjenek, ugyanúgy tudnak olyan zsidókat is alkalmazni, akik nem zsidó orosznak adják ki magukat a Szovjetunióban. Hiába igyekeztek az oroszok eltávolítani a zsidókat a KGB-ből és más biztonsági szolgálatokból, néhány más kelet-európai ország nem követte őket ebben. Még mindig van néhány cionista a hírszerzés kulcspozícióiban, Romániában, Bulgáriában és Csehszlovákiában, akik a Moszád ügynökeiként is felléphetnek.” /351. oldal./

 

Ezek után nekünk ne merjenek ama rettenetes napról beszélni, amikor ‘Magyarország elvesztette a függetlenségét a német megszállás napján, 1944. március 19-én’! 

A magyar nép védelmében

 

(Hazánkért, 2004. május)

 

 

 

Für Lajos írta egyszer otthon: a ‘kommunisták magukévá tették Sztálin nézetét, hogy Magyarország bűnös ország, ezért meg kell büntetni. Nem a rendszert, hanem az egész népet. Kollektív büntetést szabtak ki ránk.’~ Ugyan! Sztálin és a kommunisták? Kik várták tárt karokkal Sztálin „felszabadító” hordáit? Kik végezték ki a magyarság legjobbjait 1945 után?...Egyáltalán, kikért történt a két háború?

 

A magyar nép “bűnösségéről” először a Magyarok Világszövetsége lapjában, aMagyar Hírek 1989. június 19-i számában olvastam, Joseph Lovinger a görögországi zsidó közösség központi tanácsának elnöke tollából. A vélemény azótaalaposan elterjedt, mert a vádaskodás itt-ott még történelemkönyvekben és cikkekben is előbukkan. [A szöveg hasonlít a Times által közölt hangulatkeltéshez, amelyben szintén a „magyar nép a felelős”!]

 

 J. Lovinger ezeket írta:

 “Ami Magyarországon történt, azért a magyar nép felelős! Nem lehetett volna a magyar nép aktív és őszinte segítsége nélkül pár hét alatt 600 ezer embert bevagonírozni, és halálba küldeni. De azt sem szabad felejteni, hogy mi minden történt Magyarországon még 1944 előtt. Nagyon hosszú volna ez az írás, ha felsorolnánk mindazt, ami a XX. században történt velünk, zsidókkal Magyarországon.

[..]1945-től mind a mai napig vette-e magának valamelyik magyar kormány a bátorságot, amit a németekAdenauertől Kohl kancellárig minden alkalommal nyilatkoznak: ami történt, azért a német nép erkölcsileg felelős, még akkor is, ha nem élt a náci korszak alatt és ez örök szégyene. [..]”

 

    Az angol Times írja 2004. április 16-i számában:

“Magyarország nem nyilvánította ki elszántságát kellőképpen az antiszemitizmus elleni küzdelemben, ezért a megnyíló Holokauszt Múzeum létrejötte jelentős lépésnek számít. A központ és a múzeum lehetőséget ad arra, hogy a magyarok elismerjék: nem lehet 430ezer zsidó deportálását -- 1944. május és július között -- kizárólag a német megszállók és egy maréknyi nyilas számlájára írni.”

 

“Álnokság”

    Ben Hecht zsidó író a következőket írja a cionisták felelősségéről Perfidy (Álnokság, NY 1961) címűkönyvében:

“A Zsidó Tanács Mentő Bizottságának vezetője Itzhak Greenbaum 1943-ban Tel Avívban kijelentette, hogy

*amikor azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy az európai zsidók megsegítésérejuttatnék-e valamennyi összeget az Egyesült Zsidó Alap pénztárából, azt mondtam, hogy NEM!... és megismétlem újból, most is azt mondom, hogy NEM! Ellent kell állanunk ennek a nyomásnak, amely véleményem szerint cionista mozgalmunk tevékenykedéseit háttérbe szorítaná!*”

Ben Hecht ezután hozzáadja:

 “Hátat fordítva az európai zsidóságnak, ugyanezen vezetők később a zsidóirtást arra a célra használták fel, hogy milliókat és milliókat összegyűjtsenek, s hogy kártérítésként milliárdokat követeljenek a németektől.”

“1954-ben Izrael állam főügyésze Chaim Cohen a következőket mondotta: *A zsidóság milliói részére valóra vált a régi átok és íme utolérte őket a szégyenletes sorsuk, hogy mint barmokat hajtsák a teljes pusztulásba. Lélektelenek voltak ők, akárcsak varsói testvéreik.*”

Chaim  Weizman, Izrael  első miniszterelnöke

 

A Cionista Világszövetség elnöke dr. Chaim Weizmann a következőket mondta az európai zsidókról:

“Egy kegyetlen világ porszemei ők, el kell fogadniuk a rájuk mért sorsot. Csak egy maréknyi marad majd belőlük.” /u.o./

“A magyarországi gettókba tömörített zsidók anélkül, hogy tudták volna mi vár rájuk, engedelmesen szálltak fel a deportáló vonatokra, hiszen vezetői azt mondták nekik, hogy Kenyérmezőre szállítják őket és semmi bántódásuknem lehet. A zsidók persze nem hittek a német és a magyar hivatalos személyeknek, de minden bizalmuk megvolt a saját zsidó vezetőikben. Eichmann és társai ezt ki is használták, s így a Zsidó Tanács vezetőinek segítségével néhány hét alatt zökkenőmentesen hajtották végre a deportálásokat..” /u.o/

“Egy külön kiválasztott gazdag zsidó csoport megmentése érdekében a zsidó tömegeket saját vezetőik vezették félre, sőt azokat a zsidókat, akik az igazságról szólni mertek társaik körében, nagyon hamar elhallgattatták az ún. mentőszolgálat zsidó vezetői.” /u.o/

Megjegyzés

Egyértelmű: a zsidók deportálása azért ment oly símán, mert a cionisták ezt így akarták és így intézték. A magyar népnek semmi köze nem volt a cionista ügyhöz! A magyarországi zsidóság mai vezetői nagyon jól ismerik a Kasztner-féletörténetet, amiről az Interneten bőséges anyag található, ugyanakkor  nincs tudomásunk arról, hogy a múzeum nyitásánál valaki is tiltakozott volna Medgyessy miniszterelnök aljas rágalma ellen!

A budapesti  “múzeum-szentelő” nagy eseménye nem lett volna hatásos, ha Medgyessy meg nem szólal és a legújabb aranyköpésével be nem íratja magát a történelembe:

"A köztársaság miniszterelnökeként kimondom, ezt az aljas bűnt magyarok követték el magyarok ellen. Erre nincs magyarázat, csak megbékélés és közös gyász és remélemmegbékélés van 60 év után felejtés nélkül."

 

Ben Hecht 1961-ben megjelent Perfidy c. könyve ma is megkapható az Interneten az amazon.com könyvterjesztőnél, sőt Izraelben sincs betiltva, akárcsak Hitler Mein Kampf-ja. Ám annak idején állítólag Ben-Gurion volt izraeli miniszterelnök az erősen cionista-ellenes könyvet összeszedette a könyvtárakból. Amerikában azonban majdnem lehetetlenség megkapni. [Valaki 15 évvel ezelőtt egyik new yorki könyvtárban megtalált egy példányt, de nem vihette ki, ellenben bezárták egy szobába, ahol elolvashatta.]

A macska kibújt a zsákból és Ben Hecht elhallgatott könyve más fényben világítja megaz emberiességet hirdető cionistákat, akik most igyekeznek kimagyarázni a dolgokat: ~ ‘Kasztner semmi rosszat nem tett s tulajdonképpen hős volt, mert a lehetőségek szerint zsidókat mentett.’

Akik a magyar társadalom megnevelését célzó bőséges cionista irodalom és film anyagaiból még mindig nem tanulták meg a magyarországi zsidók második világháborús szenvedéseit, most a mulasztást bepótolhatják az öt hónap alatt elkészített holocaust-múzeumban. Az állandó “magyar” kiállítást -- talán nem véletlenül Ferencváros romos magyar házai közé ékelték -- a “zsidó holocaust” 60. évfordulója alkalmából.

A jelenlegi budapesti kormány -- természetesen közpénzből -- a tárlatra 250 millió forintot illetve $1,187,932 millió US dollárt -- áldozott.

A Steven Spielberg Schindler Listája, Anna Frank Naplója, mint kötelező tananyag, vagy aJancsó-féle dokufilmek után azért mégis csak hatásosabb a népnevelés, ha a kiállításokat, főleg gondosan kiválogatott iskolások látogatják. Míg szovjet gulágokra nem szerveznek zarándokutat, (ez ma már nem illik!) Auschwitzba évek óta működik az ingajárat.

Végül kik a felelősök?

   1943 ~ A Zsidó Ügynökség jegyzőkönyvéből:

“Kell-e nekünk mindazokat a zsidókat segítenünk, akiknek szükségük van anélkül, hogy minden egyes személy jellemét megvizsgálnánk? Nem volna-e helyesebb, ha cionista nemzeti jelleget adnánk egy ilyen akciónak és csak azokat mentenénk meg, akik hasznosak lehetnének Izrael és a judaizmus számára? Világosan ki kell mondanunk, ha az 5 millióból mi képesek vagyunk megmenteni tízezer olyan zsidót, akik hozzájárulhatnak Izrael felépítéséhez és a nemzet újjászületéséhez, vagy pedig 1 millió olyan zsidót, akik felesleges terhet jelentenek számunkra, akkor nekünk a tízezer zsidó megmentését kell előnybe részesítenünk.”

A magyarországi cionista vezető, aki tevékenyen együttműködött a náci vezetéssel, Kasztner Rezső ajánlata a német vezetésnek:

“Ha engedélyezik 1864 gazdag zsidónak, valamint a cionista vezetőknek és családtagjaiknak, hogy távozzanak Palesztinába, akik hasznosak lehetnek a majdani Izrael felépítésében: tőkések, bankárok, mérnökök és katonák, akkor elhitetnék a 460 ezer magyar zsidóval, hogy nem gettóba, hanem egy másik magyarországi munkahelyre szállítják őket. Ígéretet kapva a németektől, ezzel akadályozták meg a zsidó vezetők zsidók százezreinek megmenekülését.”

 

Megjegyzés

És mindezért “felelős a magyar nép”? A fenti okmányhoz külön magyarázat nem szükséges. A zsidóság azt akarta, hogy Magyarország csak maradjon a németek mellett, ugyanis így biztosított volt a cionisták és a németek közti együttműködés -- mert a zsidókra, mint telepesekre szükség volt az izraeli állam megvalósításához.

David  S. Wyman amerikai egyetemi tanár könyvet írt 1984-ben The abandonment of the Jews: America and the Holocaust, 1941-45 címmel, amelyben külön fejezet szól a magyarországi zsidókról:

“A szigorú antiszemita megszorítások ellenére Magyarország megengedte a jelentős lélekszámú zsidó lakosságának, hogy 1944-ig békében éljen, sőt menedékül szolgált több ezer lengyel és szlovák zsidó számára. De Hitler 1944. március 19-én attól tartva, hogy Magyarország a szövetségesek oldalára áll és nem szolgáltatta ki a zsidókat a náciknak, dühében megszálló erőket küldött az országba.”

Horthy Miklós kormányzó 1920-tól 1944-ig ellenállt a németeknek, sőt 1944. júliusában a deportálások felfüggesztését is elrendelte, és megmentette 200 ezer zsidó életét.

v

Adolf Eichmann vezette a tárgyalásokat a cionista vezetőkkel, miközben irányította a jelentéktelen kis zsidók deportálását. Kapcsolatban állt Kasztner Rezső cionistával. Tárgyalásaik eredménye volt, hogy Kasztner 1864 gazdag zsidót küldött Magyarországról Svájcba. Eichmann felajánlotta, hogy elenged egymillió zsidót, a keleti frontra szállítandó bizonyos mennyiségű kávé, tea és szappan és tízezer teherautó fejében. A javaslatokat maguk a cionista szervezetek utasították el. Tehát csak a gazdag, szabadkőműves zsidók menekültek meg a pusztulástól.

Kasztner a háború után Izraelben telepedett le, ahol  Eichmann kollégáját bonyodalmas bírósági tárgyalás után végül felakasztották. Mi lett Kasztner sorsa? A budapesti Malchiel Grünwald azzal vádolta Kasztnert, hogy együttműködött a nácikkal. Mire az izraeli kormány kérésére Kasztner becsületsértési pert indított Grünwald ellen. A cionisták viselt dolgairól túl sokat tudó Kasztnert a zsidó szabadkőművesség parancsára meggyilkolták Tel-Avivban. Azt mondták, hogy a Moszád műve volt.

v

Részlet az Interneten társalgó honfitársaink körleveléből:

 

“A németek 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot, és innentől kezdve, bár kétségtelenül még Horthy volt a kormányzó az 1944 őszi ‘kiugrásig’ - de katonailag megszállt országban mindig a megszállóké a felelősség, mivel nincs nemzeti szuverenitás. Ezt én azért tartom nagyon fontosnak, mert Horthy kimondottan zsidómentő politikát folytatott, míg egyáltalán önálló politikát folytathatott (március 19!) az utána történtekért nem felelős. ~ Hitler felelős egyedül aholokausztért - a magyarságnak semmi köze hozzá!”

 

A háború után Horthy Miklóst Nürnbergben nem találták háborús bűnösnek! Felmentése után Portugáliában telepedett le és az USA-ban élő magyarajkú zsidók egy villát bocsátottak a rendelkezésére. Még nyugdíjat is biztosítottak számára rendszeres pénzbeli segítség formájában egészen 1957-ben, 89 éves korában bekövetkezett haláláig.

Ugyanakkor 1945 után kivégezték a magyarság legjobbjait -- akik ’szintén még német megszállás alatt’ intézték az ország ügyeit -- és százával kerültek börtönbe, akasztófára és szovjet gulágokba azok, akikre rásütötték a náci-fasiszta bélyeget. Horthy Miklósnak nem származott baja a deportálásokból.

 

A brit külügyminisztérium 1943. október 13-14-i jegyzékeiből Notes of the British Foreign Office ofBrit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035) Helyzet Magyarországon: A zsidók álláspontja   Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Ügynökségtől (Jewish Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy amennyiben a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, akkor Magyarországot megszállnák a németek, ami a 800 ezer zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni. (Kézírás) E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg jelentéktelen. N.B. Az angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula, Magyar-Brit Titkos Tárgyalások 1943-ban című könyvében Kossuth Kiadó, 1978).

 

v

“Az utolsó csatlós”

Ez a címe Hőgye Mihály 1985-ben, New Yorkban megjelent könyvének is, amelyben többek között ezt írja:

“...a zsidótörvények végső fokon a magyar zsidóság védelmét szolgálták. Mert a zsidótörvényekkel ki lehetett védeni a követeléseket a valóban súlyos következményekkel járó intézkedések elrendelésére anélkül, hogy a zsidóság valóban vitális érdekeinek ártottak volna...”

 

A magyarságban a bűntudat elmélyítésére alkalmazott vádaskodások egyike az “utolsó csatlós”-ként való megbélyegzés annak igazolására, hogy

*a második világháborúban Magyarország volt Németország leghűségesebb, mindvégig kitartó szövetségese, s hogy Magyarország készségesen kiszolgáltatta a zsidókat a németeknek. Ezért méltán megérdemli soha le nem róható bűnösségét.*

 

A zsidó írónő Lucy S. Dawidowicz Háború a zsidók ellen 1933-1945 (The war against the Jews 1933-1945.Bantam Books, 1981) című könyvében a következőket írja:

“1944. március 22-én új magyar kormány alakult Sztójay Döme miniszterelnök vezetésével, aki korábban a magyar nagykövet volt Berlinben. E szerint a tényleges hatalmat Magyarországon az SS és a Birodalmi meghatalmazott, Edmund Veesenmayer gyakorolta.

1944. októberében, miután a Nyilaskeresztes Párt vezetője, Szálasi lett a miniszterelnök, a zsidók ismét német kézre kerültek deportálás céljából. Október 26-ára mintegy 35 ezer zsidó férfit és nőt vittek a táborokba, de mivel Auschwitz ekkorra már megszűnt, ezen zsidók rabszolga munkára lettek használva. A háborús károk a vasúti szállítást lehetetlenné tették, ezért a németek 27 ezer zsidót gyalog meneteltettek mintegy 160 km távon Ausztria felé. De amikor Szálasi megtudta, hogy ezen menetelés sok halálos áldozatot követel, akkor leállította.”

Tudni kell, hogy Szálasi Ferenc a zsidók kiszállításába csak írás ellenében egyezett bele, s hogy a németek munkaszolgálatra viszik őket. Itt tehát Szálasi ismét szembeszállt Hitlerrel a zsidók védelmében.

A volt budapesti amerikai nagykövet, John Montgomery emlékiratai 1991-ben jelentek meg, A kelletlen csatlós címmel, amelyben leírja, hogy “1944. márciusáig Magyarország egymillió zsidó (?) számára volt biztos menedékhely. Hitler haragját a magyarok ellen nagyrészt a zsidóknak nyújtott védelem provokálta ki. Egész Közép-Európában a magyarok bántak legjobban a zsidókkal.”

Az igazi célok

Nincs valami titokzatos kapcsolat a munkaszolgálatra összeszedett zsidók és a Palesztinába való bevándorlás között? Sejtet valamit az alábbi levélrészlet, amit az amerikai United Jewish Appeal vezérigazgatója, Henry Montor írt Baruch E. Rabinowitz rabbinak, 1940. február 1-én.

[..]A “szelektivitás” egy kikerülhetetlen tényező a Palesztinába való bevándoroltatásnál. “Szelektivitás” alatt értendő a fiatal férfiak és nők kiválogatása, akiket Európában képeztek ki termelés céljából akár a mezőgazdaságban vagy iparban, és akik képzettek arra, hogy Palesztinában éljenek, mely élet magában foglalja a nehézségeket, a nélkülözéseket, amire el kell készülniük fizikailag és szellemileg. Az érzelmi tényezők természetesen mindenkinek fontosak és mindenki meg szeretne menteni mindenegyes zsidót Európa olvasztókondérjából.

Veszedelmes fegyvert adnánk a cionizmus ellenségeinek  -- akár az angol kormánynak, vagy az araboknak, még bizonyos zsidó csoportoknak -- a kezébe, ha Palesztinát elözönlenék az idős korúak, vagy nem kívánatos egyének, akik Palesztinában lehetetlenné tennék az élet feltételeit és aláásnák a gazdasági élet ama lehetőségeit, amelyeket a folyamatos bevándorlás biztosítana.[..]”   [forrás: Ben Hecht, Perfidy (reference notes, 255. old.]

 

A főcionista, katona és újságíró Vlagyimír Jabotinszky kijelentette 1936-ban:

“Nekünk nem az a dolgunk, hogy kiválogatott embereknek Palesztinában otthont építsünk, vagy államot népünk egy kevés részének. Erőfeszítéseink célja megszervezni a tervszerű tömeges zsidóság elszállítását azokból az országokból, ahol élnek.” [The New Judea, a Zionist Organization of England hivatalos folyóirata, 1938. április]

v

55 millió forint volt az izraeli politikus védelme

“Móse Kacav izraeli elnök múlt heti háromnapos Magyarországon tett látogatásán az elnök védelmének biztosítása több mint 54 millió 360 ezer forintjába [55 millió forint = $200 ezer US] került az államnak” (MTV.hu)

A biztosításban négy rendőri szerv, az Országos Rendőr-főkapitányság Köztársasági Őrezrede, a Budapesti Rendőrfőkapitányság, a Készenléti Rendőrség és a Repülőtéri Biztonsági Szolgálat 3, 265 munkatársa vett részt a három nap alatt.

Lamperth Mónika belügyminiszter jutalomban részesíti azt a 39 munkatársat, akik a Magyarországra látogató izraeli államelnök védelmének biztosításában kiemelkedő munkát végeztek.  ~ Az eseményt most hozzácsaphatják „a 900 éves szenvedések” dajkameséihez! /tj/

 

Hitler és a cionisták

Volt-e együttműködés a cionisták és a nácik közt?

A Hitler-kormány 1933-ban szerződést írt alá a cionistákkal, amelyben megengedte a zsidóknak,

hogy kivándoroljanak Palesztinába, és nagy mennyiségű tőkét vigyenek magukkal

 

Hitler katonái

Werner Goldberg a Wehrmacht “félzsidó” katonája     [kép: Brian Rigg könyvéből]

A történelem legsötétebb oldalait már nagyon nehéz eltitkolni, főleg nem a világhálózaton. Hányszor hallottuk már, hogy “a zsidó holocaustért maguk a zsidók felelősek, az ő művük volt.” Akik ezt így ki merték mondani, nem sok esélyük volt az illetékes zsidó szervezetek megbélyegzését elkerülni. Most végre írásban, mégpedig zsidó szerzőktől egymás után kerülnek napfényre olyan könyvek, amelyek tényekkel és adatokkal alá is támasztják.

Kérdésünk: miért csak most 60 év elmúltával kerülhet mindez a felszínre? És ha már a korábbi “antiszemita hazugság” itt van az asztalon, akkor a világsajtó miért nem közli ezt vezércikkekben? Maga a zsidóság is megdöbbenve áll az új tények, adatok előtt, mondván, hogy akkor eddig hazudtak nekik?

 

Tommy Lapid, izraeli igazságügyminiszter mondta a BBC Hard Talk című televízióműsorában, hogy “Auschwitzban 3 és félmillió zsidó pusztult el.” Létezik az, hogy a zsidó vezetőknek sincs fogalmuk a legújabb revíziós (beleértve zsidó tudósokat) kutatások eredményeiről, amelyek szerint legfeljebb egymillió személy pusztult el természetes okokból vagy erőszak által? Ha nem így lenne, akkor a Canadian Jewish News szerkesztőségének is tudomása lenne arról, hogy mit ír a Jerusalem Post a Közép-Kelet-Európából és Oroszországból Izraelben, embertelen körülmények között “foglalkoztatott” fiatal nők szomorú sorsáról, és otthon Raj Tamás rabbi se ríkatná már többé az idős zsidó néniket a mesével, miszerint “a nácik zsidó zsírból szappant főztek.”

1990 után Magyarországon kommunista népnyúzók, ávósok számonkérését követelte a magyar nép. A válasz minden esetben az volt, hogy ‘ez lehetetlen, mert akkor ugyancsak elszabadulna a zsidógyűlölet.’ Aztán az illetékesek gondoltak egyet, s úgy próbálták kimagyarázni a helyzetet, hogy *a kommunizmust kiszolgáló zsidók, mint Kun Béla és Rákosi, meg Gerő, tulajdonképpen nem is voltak zsidók, mert hűtlenekké váltak a zsidó nép és a zsidó vallási hagyományok iránt.* Ezen elvek alapján, akkor a németországi beolvadt zsidók sem számítottak zsidóknak!?

Most azonban szinte gátszakadás történt, mert zsidó történészek kutatásai alapján megtudjuk, hogy a Führer hadseregében több mint 150 ezer zsidó származású német állampolgár szolgált, akik között sokan -- Hitler tudtával és jóváhagyásával! -- elérték az ezredei és tábornoki rangot is. A meglepő hírt a Cambridge University egyik történésze és tanára, a maga is németországi zsidó származású Bryan Mark Rigg hosszú évekig kutatta, míg aHitler’s Jewish Soldiers című könyve 2002. májusában megjelent. A szerzőt, aki mint önkéntes az izraeli hadseregben is szolgált és tiszti rangot ért el az amerikai hadseregben, a könyvéért semmiféle bántódás nem érte, sőt a Yale Egyetem kitüntette, ma pedig a hadiakadémia történelem tanára.

v

Részlet Edwin Black, The Transfer Agreement című könyvéből,

 1984 és 1999 ~ USA

Tagadhatatlan, hogy a kezdetben a cél közös volt: a nemzetiszocialisták és a cionista zsidók nemzeti törekvései Németország félmillió zsidó kisebbségének Palesztinába való bevándoroltatásán függött. Nem volt tervezve ott semmiféle tömeges zsidópusztítás. Közben volt egy óriási akadály: a németországi zsidók egyszerűen nem akartak távozni. Hitler hatalomra jutása után a társadalomban valami láthatatlan, de valódi háromszög alakult ki: a hazájukhoz hűséges, nagyrészt asszimilálódott zsidóság, a nemzeti érzésű német lakosság és a cionizmus. A Harmadik Birodalomban a cionisták hirtelen a zsidók hivatalos gondnokainak és szószólóinak tekintették magukat.

A német társadalomba beolvadt zsidóság nem érezte magát többé zsidónak, hanem hazájukat szerető németeknek, akik véletlenül zsidóknak születtek. Amikor az emancipáció után a politikai cionizmus előjött, a német ajkú vezetők, a zsidó állam, Izrael megvalósításához Németországot tekintették jótállónak. /sponsor/ Ugyanakkor a németországi zsidók 97 százaléka minden erővel visszautasította a cionizmust, amit „belső ellenségnek” tekintettek. A német cionista Richard Lichtheim szerint „az új mozgalom iránt sehol máshol nem volt olyan lázas és vad ellenállás a zsidók részéről, mint Németországban.”

Miután 1917-ben a Balfour Nyilatkozatban Anglia otthont ígért a zsidóknak Palesztinában, a német zsidók szinte hisztérikusan távolították el magukat a cionista tevékenységektől, amiket esetleg Németország ellenségével, Angliával hoznának kapcsolatba.

Hitler 1920. április 6-án így magyarázta a cionizmus iránti náci hajlandóságot:

„Célunk elérése érdekében minden rendelkezésünkre álló eszközt meg kell ragadnunk, még akkor is, ha mindjárt paktumot kötünk magával az ördöggel.”

 

Ami meg is történt, mert érdekes módon a cionista Vladimir Jabotinsky lényegében ugyanezt mondta, még hónapokkal a XII. Cionista Kongresszus előtt:

„Palesztináért való tevékenységünkben, még az ördöggel is szövetséget kötnék.”

 

Alfred Rosenberg, Hitler elsőszámú judaizmus és cionizmus elméleti szakembere volt, magáévá tette a cionizmus kihasználásának előnyeit. A Die Spur nevű lapban (1920) Rosenberg azt kérte a németektől, hogy tegyenek félre minden ellenszenves érzést:

„A cionizmust minden eszközzel támogatnunk kell, hogy évente bizonyos számú zsidót küldhessünk Palesztinába, vagy legalábbis a határon túlra.”

 

Nácik és cionisták együtt dolgoztak a zsidóság kivonulásában. 1933. január 31-én, tehát 24 órával Hitler kinevezése után, a Juedische Rundschau nevű cionista folyóirat kijelentette, hogy a zsidóság jogaiért kizárólag a cionisták és nem pedig a német zsidók [beolvadt] harcolhatnak. A május 10-i, a nácik által elkövetett nyilvános könyvégetések után a lap és a zsidóság is ugyan gyászolta a nagy veszteséget, de nem tudott ellenállni, hogy nyilvánosan meg ne bélyegezze azokat a hitehagyott zsidó írókat, akik cserbenhagyták a származásukat.

A Juedische Rundschau, viszonylagos sajtószabadságot élvezett, és szabadon hirdethette a cionizmus különálló politikai eszméit és céljait, valójában Németországban akkor az egyetlen, a Harmadik Birodalomban jóváhagyottvallás-filozófiai világnézet.

1933-ban a héber nyelvtanítást bevezették az iskolákban, és két éven belül a zsidó fiataloknak megengedték a cionista egyenruha viselését. Amikor 1935-ben Németországba bejött a Nürnbergi Törvény, a németországi zsidókat megfosztották az állampolgárságuktól, és törvénysértő volt nekik német zászlót emelni. Ugyanakkor e törvény szerint a zsidók szabadon használhatták a Dávid-csillagos cionista zászlót.”

[Eddig a rövid részlet Edwin Black könyvéből, akit még távolról sem lehet antiszemitizmussal vádolni. A könyv mégis megjelent, mégpedig a politikailag helyes cionista zsidók jóváhagyásával. - szerk.]

 

Az utószóban nem akárki, hanem a new yorki B’nai B’rith Anti-Defamation League (ADL) vezetője Abraham H. Foxman többek között leírja, hogy „a nácikkal való együttműködés lehetővé tette mintegy 60 ezer zsidó és 100 millió US dollár átmentését Palesztinába. Amennyiben hasonló egyezmény (Transfer Agreement) létrejött volna más európai államokban, mint például Csehszlovákiában és Magyarországon, akkor még a háború előtt zsidók százezreit megmenthettünk volna. De a háború kitört, és a „transfer” lényegtelenné vált.”

MEGJEGYZÉS - Lapunkban ismertetett könyvek mindegyike beszerezhető az “amazon.com” Internetes könyvterjesztőnél. 

 

Kasztner különjáratai

 

 

(Hazánkért, 2004. május)

 

 

Keveset hallani arról, hogy az erdélyi születésű zsidó Rudolf (Rezső) Kasztner a második világháború idején hogyan és miért kötött 1.5 millió dolláros egyezményt -- nem a magyar nyilasokkal, hanem  Adolf Eichmann-nal, mely cselekedet egészen az élete végéig kísérte. Ma már mindketten halottak, mert vagy túl sokat tettek vagy nem eleget.

Nos, Kasztnert, -- akiről még évtizedek multával sem határozták el, hogy hős volt-e avagy áruló, -- 1957-ben agyonlőtték Izraelben a bírósági tárgyalása idején, Eichmannt pedig mint náci háborús bűnöst felakasztotta a zsidó állam igazságszolgáltatása.

Eichmann /The Eichmann Confessions/ így vélekedett Kasztnerről a Life Magazine 1960. november 28-án és december 5-én megjelent számaiban:

“[..] A velem egyidős dr. Kasztner jéghideg szívű ügyvéd és fanatikus cionista volt, akivel egyenlő partnerként tárgyaltunk. Az emberek ezt elfelejtik. Mint politikai ellenfelek valamilyen megoldást kerestünk és teljesen megbíztunk egymásban. Nagy műveltségével és fegyelmezettségével ideális Gestapo-tiszt lehetett volna belőle. Mi több, sok volt a hasonlatosság az SS és a határtalanul idealista cionista vezetők között, akik talán az utolsó harcukat vívják.

Én azt mondtam Kasztnernak: ‘Mi is idealisták vagyunk, és nekünk is véráldozatra volt szükségünk mielőtt hatalomra jutottunk.’ - Hiszem, hogy Kasztner akár százezreket is feláldozott volna ahhoz, hogy elérje a célját. ... Kasztner közreműködését ajánlotta fel, hogy a zsidók között ne legyen ellenszegülés a deportálásoknál. Ígérte, hogy még a rendre, a fegyelemre is ügyel majd a gyűjtőtáborokban, amennyiben szemet hunyunk afelett, hogy néhány ezer fiatal zsidó Palesztinába mehessen. Igazán jó egyezmény volt. [..]”

Hős volt-e Kasztner, vagy a zsidóság árulója?

Kasztner nem minden hitsorsos testvér szemében “nemzeti hős”, attól függően, hogy melyik oldalon áll az illető. A híres/hírhedt zsidómentő cionista vezér lehet “áruló” is! Például a budapesti születésű, Miamiban élő Ernest Stein a cionista ellenállás egykori partizánja szerint:

Kasztner Rezső

“...Kasztner megkapta az Auschwitzról szóló információkat, de senkinek se mutatta meg, kevesebb volt ő, mint egy patkány. Biztos vagyok benne, hogy egyezményt kötött a nácikkal... Mindent megtett a különvonat érdekében. Az ő szemében a többi zsidó nem volt fontos. Úgy gondolta, hogyha meg tudna menteni vagy 2000 embert, akkor a többi mehet a pokolba...”

 

Kasztner nemcsak ügyvéd és újságíró volt, hanem mint fanatikus cionista a Segélyszolgálat és Mentőbizottság/The Zionist Vaad/ feje is.

“Dr. Kasztner Rezső (1906-1957) cionista vezető. A ‘Joint’ magyarországi megbízottja.[A ‘Joint Distribution Committee’-t Amerikában alapították 1914-ben, rászoruló zsidók támogatására.] A Budapesti Mentőbizottságban Komoly Ottó helyettese volt. 1944-ben tárgyalt az SS-képviselőivel, hogy a ‘Jewish Agency’ Törökországon és Svájcon át érkező jelentős anyagi javak ellenében rábírja az SS-t a magyarországi zsidók kivándorlásának engedélyezésére. Részeredményeket sikerült is kivívnia: pl. az úgynevezett bergen-belseni csoport, 1685 fő. A háború alatt többször volt Svájcban tárgyalni. 1944.decemberében már nem sikerült visszatérnie az ostromgyűrűbe zárt fővárosba.

A háború után Izraelbe ment, ahol fontos állásokat töltött be és az Új Kelet c. lapban publikált. 1952-ben megrágalmazták, és kezdetét vette egy öt és fél évig húzódó per, amelyben első fokon elmarasztalták, másodfokon viszont felmentették. Felmentő ítéletét azonban már nem érte meg, merénylet áldozatává lett.” (1)

 

A magyarországi születésű, Izraelben élő zsidó Malchiel Grünwald 1952-ben, egy cikkben Kasztnert a nácikkal való együttműködéssel vádolta s hogy a magyarországi zsidók vagyonát Kurt Becher SS-tiszttel [Kasztner a háborúsbűnösséggel vádolt Becher mellett, mint tanú jelent meg] együtt ellopták, mire Kasztner beperelte őt becsületsértésért. A bíró, Benjamin Halevi is azzal vádolta Kasztnert, hogy “a nácikkal kötött egyezmények miatt eladta a lelkét az ördögnek”.

 

Márpedig Kasztner nem volt akárki! A tárgyaláson Kasztner védőügyvédje Chaim Cohen államügyész ezt mondta róla:

“Az ember, Kasztner, nem magánszemélyként áll itt, hanem mint a palesztinai Zsidó Nemzeti Intézmények elismert hivatalos és nem-hivatalos képviselője, és cionista végrehajtó ügyintézője. Idejöttem, hogy a vádlottat, mint nemzeti intézményeink képviselőjét megvédjem.” (2)

 

Ne feledjük, hogy a második világháború idején a dúsgazdag európai zsidóság jelentős része nem volt cionista, és nem osztozott Herzl “Zsidó Ország”-ának nagy tervében. A Zsidó Ország megvalósításához tömeges kivándoroltatásra volt szükség, s legalább egy Hitlerre, -- nomeg, Herzl szavait idézve -- “az antiszemitizmusra, mint hajtóerőre”. A tömeges kivándorlást az akkor még maréknyi cionista vezetőség képtelen lett volna egymaga megoldani. Hogy volt-e közös cél Hitler és a cionisták között? Erre itt van két példa:

Berend főrabbi levele a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom legfőbb pártvezetőségének

 

“Alulírott, főrabbi vagyok, a Zsidó Tanács tagja, meggyőződéses cionista. Fajnak tartom a zsidóságot, külön nemzetiségnek és végleges megoldásnak a Zsidó Országot. Célom azonos az Önökével: a zsidóság kivándoroltatása. De ez csak a háború után lehetséges. Ha ezer évig tudtak várni a zsidókérdéssel, várjanak még néhány hónapot, amíg elül Európában a harci lárma és ezt a problémát az összes érdekelt nemzetek és a világzsidóság hivatott képviselőinek bevonásával, egész világra szóló érvényességgel rendezni lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem egyedül magyar, hanem európai, sőt világkérdés. Ennek megfelelően, véglegesen és közmegnyugvásra csakis nemzetközi úton oldható meg. (...)”  (u.o.)

 

A cionista vezér Vlagyimir Jabotinsky 1936-ban mondotta:

“Nekünk nem célunk Palesztinában népünkből kiválasztottak részére, vagy akár egy kis csoport részére otthont teremteni. Minden erőnket a különböző országokban élő zsidók tömeges és tervszerű elszállítására összpontosítjuk...” (Ben Hecht, Perfidy)

 

Jabotinsky 1940. áprilisában így nyilatkozott New Yorkban:

“Zsidók millióinak áthozatala a saját hazájukba, majd megmenti az európai zsidóságot a végpusztulástól. Ismétlem: a tömeges kiürítés az egyetlen megoldás a zsidó-katasztrófa elkerülésére.” /u.o./

 

Kasztner kiváltságos csoportja 1944-ben megérkezik Svájcba.  /Kép: Schmidt Mária: ‘Kollaboráció vagy kooperáció’ c. könyvéből/

1944 nyarán Kasztner leült Eichmann-nal tárgyalni, hogy 1.5 millió dollár fejében különvonattal hogyan szállítsanak ki Svájcba 1,685 kiváltságos (valamennyi cionista) zsidót, köztük voltak a saját családtagjai és barátai valamint számos cionista vezető. Az egyezményt nyélbeütötték és a különvonat 1944. június 30-án éjjel elindult Svájc felé...

Eichmann beleegyezésével Kasztner kiválasztott 380 zsidót:

 “Kolozsvár zsidóságának legjobb vezetőit, köztük saját családtagjait és barátait, nagyrészt cionistákat, a többit Budapestről és vidékről.”/Ben Hecht/

De voltak még más családok is, akik kikerülték a deportálásokat -- ezt meghagyták a nem-cionista kis-zsidóknak, akikről az 1948. májusában létrejött Izrael első miniszterelnöke Chaim Weizmann1937-ben azt mondta, hogy ‘csak gazdasági és erkölcsi porszemek egy kegyetlen világban’(Perfidy). Ők, mert megtehették, inkább a biztonságot választották. Róluk ezt olvassuk Horthy Miklós titkos irataiban (3):

“Az SS-sel kötött megállapodás aláírása, 1944. május 17. után az SS-tisztek azonnal Bécsbe vitték, személygépkocsikkal a családokat. A Weiss és Chorin családok 32 tagja 1944. június 25-én a német Lufthansa nagy, külön repülőgépén megérkezett Lisszabonba. 1210 kg csomagot vittek magukkal.  (OL Küm.res.pol 1944-43-234/402.)

 

A Reuter angol hírügynökség jelentése szerint ‘a lisszaboni vámhivatalnokok életükben még nem láttak együtt annyi ékszert’, mint a különrepülőgép utasainál.  [OL MTI Bizalmas külpolitikai szemle, 1944. 07. 01.]”

“Magyar, bűnös vagy tehát kösd fel a bőgatyát és fizess!”

Svájc fizet, Németország már évtizedek óta, úgyszintén az amerikai nép is milliárdokat, és természetesen még a mai budapesti miniszterelnök Medgyessy Péter szerint is “a magyarok, akik tétlenül nézték Közép-Kelet-Európa legelitebb zsidóságának az elpusztítását.”

***Te hetedíziglen bűnös magyar, ha mindezért nem tudsz fizetni, akkor -- ahogyan az írva vagyon a Tórában -- viszik, azaz már el is vitték az országodat, és a benne lévő ingó és ingatlanságokat.*** 

 

Internetes honlapokon hemzsegnek az irományok, amelyekben az írók már kívülről fújják a szöveget, általában könnyedén a források megjelölése nélkül! -- az 1967 óta és nem korábban feltámasztott, a kártérítésekhez szükséges épületes kérdések:

“a 800 ezer magyar állampolgár elkobozott ékszereit és más értéktárgyait, a 600 ezer (sic!) magyarországi zsidóság szenvedése illetve elpusztítása és az elrabolt zsidó vagyonok”.

 

Újabban Schindler-filmek és cikkek helyettesítik a holocaust-könyveket, mivel ezeket már senki sem olvassa. Tagadhatatlan, hogy az írások egyre színesebbek és fordulatosabbak, egyre több bennük a tonna-mennyiségű ládaszámra felsorolt brilliáns, arany, műkincs stb...-  tény, hogy a témát egyszerűen nem engedik kihűlni..., mert aki hallgat, az bűnös és nem lehet követelni valója. Nemde mindig a nyikorgó kerék kapja a kenőcsöt?

És nem veszik észre, hogy a propagandából elege van a világnak? Mert meddig lehetséges ugyanazon étellel etetni az emberiséget?

 

“Az 1944-es, mintegy 770 ezres lélekszámú magyar zsidóság teljes vagyona mai értéken számolva, a becslések szerint 20 milliárd dollárral volt egyenértékű.” - írja Kádár Gábor és Vági Zoltán történész aNépszabadság internetes lapján megtalálható terjedelmes cikkben, amiben legalább egy őszinte részletet találtunk:

 

“[...] A jellemzően filoszemita vagy a zsidók irányában pozitívan semleges, (főleg északi) országokban a zsidók száma rendkívül alacsony volt. A norvég, dán, finn, holland, olasz, belga állampolgárságú, illetve itt élő bevándorló zsidók száma összesen sem érte el a 270 ezer főt. Ezekben az országokban gyakorlatilag nem volt *zsidókérdés*, azt a németek és cinkosaik kreálták.

Magyarországon a helyzet teljesen más volt. Létszámát tekintve itt élt Európa (Lengyelország és a Szovjetunió után) harmadik legnagyobb, a lakosságarány szempontjából (Lengyelország után) második legnagyobb zsidó közössége. Míg a fajtörvényeket és az Endlösungot ‘feltaláló’ Németországban minden százhuszonötödik, addig Magyarországon minden huszadik lakos volt zsidó. Németországban az orvosok nyolc, Magyarországon ötvenöt százaléka volt zsidó, de hazánkban szintén zsidó volt minden második ügyvéd és kereskedő, minden harmadik mérnök, tudós vagy író. Ráadásul Magyarországon a zsidó származású nagytőkések irányították a hazai ipar majdnem felét, és zsidók birtokolták vagy bérelték a megművelhető mezőgazdasági földterületek ötödét. Ha tehát a nácizmus bölcsőjében volt zsidókérdés, akkor Magyarországon jóval inkább lehetett.

Auschwitzot mégsem a magyarok, de nem is a lengyelek, oroszok vagy amerikaiak építették. (Ez is jelzi, hogy az antiszemitizmus intenzitása nem egyenesen arányos az adott országban élő zsidók számával.) [...]”

 

 Az izraeli holocaust-kutató Jehuda Bauer, a jeruzsálemi Hebrew University tanára szerint “a háború alatt aWannsee Konferencia, ahol a nácik állítólag azért gyűltek össze Berlin egyik külvárosában, 1942-ben, hogy megtervezzék a végső megoldást, csupán összejövetel volt, amit nem lehet konferenciának nevezni. Nem sokat valósítottak meg abból, ami ott elhangzott, mégis, a közvélemény továbbra is ismételgeti a történetet, miszerint ott határozták el a zsidók teljes elpusztítását.” [The Canadian Jewish News, 1992.01.30]

Ez már igazi matematika!

„Az Amerikai Zsidó Évkönyv /5702/ 1941. szeptember 22-től 1942. szeptember 22-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphia-ban adott ki a The Jewish Publication Society of America (Amerikai Zsidó Kiadó Társaság), a 666. oldalon közli, hogy a legnagyobb náci terjeszkedés után egészen Oroszországig, beleszámítva a Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3,110,722 zsidó volt. Kérdés: hogyan lehetett a 3,110,722 zsidóból 6 milliót elpusztítani?

Ezekből a zsidókból még mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2 millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza az Izrael nevű államot.

A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különböző népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Josué végrehajtott.” [Idézet Roger Garaudy, Az Izraeli politikát megalapozó mítoszok  című, már magyar nyelven is megjelent könyvéből.]

 

 Jól gondolja meg, mit beszél az, aki tudatlanságból, idegen érdekből, vagy akár valamilyen felső utasításra mégegyszer azzal vádolja a magyarságot, hogy “felelős a zsidók elpusztításáért”!  TJ 

 

------------------

1. Schmidt Mária: Kollaboráció vagy kooperáció? A budapesti Zsidó Tanács, Minerva Kiadó, Bp. 1990.

2. Ben Hecht, Perfidy, 268. oldal

3. Horthy Miklós titkos iratai, Kossuth Kiadó/1972, Bp. 443-444. old

 

 

A Második Rózsadombi Paktum

A paktum liberális-cionista képzelt változata 2003-ból  

 

1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.

1. A NATO és a leendő EU-hadsereg számára támaszpont és megfelelő haderő biztosítása Magyarországon.

2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.

2. További hitelek felvétele az IMF-től és a Világbanktól, a lakosság elszegényedésének folyamatos biztosítására.

3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között.

3. EU-alárendeltként (tagországként) Izrael és az USA minden világgyarmatosítást szorgalmazó tevékenységének támogatása.

4. Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.

4. Mindennemű olyan tevékenység megakadályozása, amely a cionista diktatúra megdöntésére irányul. 

5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.

5. Az EU antidiszkriminációs és a “szabad letelepedésre” vonatkozó törvényeinek következetes betartása.

6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.

6. A politikai és gazdasági elit (továbbiakban: VIP-tagok) vagyonelszámoltatásának a méltányosság és a diszkrimináció-mentesség elve alapján kell történnie. 

 7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.

7. A VIP-tagoknak, valamint az 1990 óta (bármelyik) kormánypárti országgyűlési képviselőként tevékenykedőknek megvédése az esetleges megtorlásoktól.  

8. A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.

8. A 6. pont szerinti felelősségrevonástól mentesülő VIP-tagok az “új ellenzék” tagjaiként indulnak a választásokon.

9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.

9. A multinacionális cégek vagyonszerzésének és vagyonmegtartásának minden eszközzel történő biztosítása.

10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.

10. Az igazságszolgáltatás megtartása a *6. pont* szerinti  felelősségrevonás alól  mentesült személyek kezében. 

11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.

11. Minden anticionista szervezkedést, megnyilatkozást, megmozdulást mint antiszemitizmust feltüntetve gyűlöletkeltésnek kell minősíteni, és a  résztvevőket ennek alapján példás szigorral kell elítélni.

12. A jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása. 

12. Meg kell akadályozni minden olyan társadalmi szervezet és párt létrejöttét, amely a cionista diktatúra megdöntését célozza alapító okirata szerint, és meg kell szüntetni - alapító okiratában foglaltaktól függetlenül -, ha tevékenysége a cionista diktatúra megdöntésére irányul.

13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek, és azokon nem lehet változtatni.

13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok az EU-ban *virtualizálódnak*, tehát sem az állampolgárságnak, sem a határok elhelyezkedésének nincs jelentősége. 

14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.

14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot olyan magyarországi vagy emigrációs szervezetekkel és személyekkel, amelyek a cionista diktatúra ellenzői. 

15. A románok, a jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.

15. A trianoni utódállamokkal (és azok utódállamaival) történő kapcsolatoknak minden esetben az egyoldalú engedményadás elvén kell állniuk. 

16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 

16. Az 1848-as és 1956-os eseményeket úgy kell beállítani, mint az új kormány eszmei elődei.

17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.

17. A magyarországi katonaság célja a NATO és az EU-hadsereg kiszolgálása, ezért az általunk megkövetelt feltételeknek kell eleget tennie. Minden nemzetvédelmi feladatot -- ezért a “honvéd” megnevezést -- meg kell tiltani.

18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok, viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben. 

18. A cionista diktatúra az átmentett VIP-tagokon keresztül gyakorolja politikai befolyását Magyarországon. Minden, a magyar nemzeti érdekek cionista érdekek fölé helyezését célzó tevékenységet, hagyományápolást és történelemkutatást meg kell tiltani, ami a magyarság elfogadott eredetét és vallását vonja kétségbe.

 19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.

19. Magyarország az EU-alkotmány szerint “európai” embertípus kialakulását szorgalmazza. A magyar és a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális és hagyományőrzését a kozmopolitizmus szellemében “liberálisan” biztosítja.

20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

20. Magyarország be- és visszafogadja az EU-alkotmány “harmadik országbeliek” letelepedésére vonatkozó törvényeit és eszerint ad jogot a zsidóságnak arra, hogy Magyarországot államalapító hazájának tekintse.

Budapest

2003. május - július 

Potemkin-világban élünk?

 

(Hazánkért, 2004. július)

 

 

 

 

Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) német költő mondta:

„Bennünket soha nem csapnak be, hanem mi magunk csapjuk be önmagunkat.”

 

Ezt talán úgy lehetne értelmezni, hogy sokszor nem azt halljuk, amit nekünk mondanak, hanem csak azt, amit szeretnénk hallani. Ehhez még hozzájárul a jövőbe vetett reményünk, a mérhetetlen szabadságvágyunk, az embertársainkban való töretlen bizalom. Szomorú, de ez utóbbi nagyon sokszor keserű csalódással végződik!

Íme, amikor a Potemkin-világban fehérre mázolják a feketét:

Tom Lantos, Ceausescu régi vendéglátó barátja, ‘rendkívüli miniszterelnöknek nevezte ‘Medgyessy Pétert, aki egy szabad, nyílt és demokratikus társadalom legjobb értékeit képviseli.’ [ma.hu]

Nem vagyunk hajlandóak észrevenni a hazugságokat, a színházi díszleteket, a fehérnek mondott feketét. Ennek következtében máris Potemkin-világban találjuk magunkat.

Potemkin-falvak

A Révai Nagy Lexikona:

„Közmondásszerű elnevezése valamely nagyobb szabású szemfényvesztésnek, megtévesztő csalásnak. Eredete a dolognak az, hogy Potemkin herceg, II. Katalin cárnő mindenható minisztere, 1787-ben a cárnőt meghívta a törököktől elfoglalt új orosz birtokok (Krím) megtekintésére. Ekkor, állítólag színházi díszletekből összeállított falvakat, várakat és hadihajókat mutatott be messziről a cárnőnek és betanított küldöttségeket vezetett eléje, hogy elhitesse e vidékek virágzó jólétét.

E mesének semmi történeti alapja nincs. Talán Potemkin Szent-Pétervárott maradt ellenségei találták ki, akik azon bosszankodtak, hogy a cárnő őket nem vitte el erre az utazásra.”

www

 

Monda vagy valóság, a történet megmaradt. De mi lenne, ha ezt a mesét átvinnénk a gyakorlatba? – gondolták a bölcsek – és elhitetnénk a néptömegekkel, hogy tulajdonképpen fekete, amire mi azt mondjuk, hogy fehér? A modern világban ezt már úgy ismerik, hogy ’politikai célokra használt dezinformáció’ vagyis: hamishírterjesztés, a néptömegek korlátlan félrevezetése.

I. Miklós cár uralma idején (1825-1855) is volt már ‘glasznoszty’ a társadalom gazdasági reformjaihoz szükséges kizárólag építő bírálat, amit aztán Lenin is átvett a kommunista államigazgatásba.

S ahogy egykor II. Katalin cárnőt sikerült félrevezetni, akinek fogalma se volt a színházi díszletek mögött rejtőzködő nyomorról és végtelen szegénységről, hasonlóképpen és mind a mai napig a naív Nyugat is áldozata a szemfényvesztésnek.

A Potemkin-szellem a 20. század elején, mérgező vírusként terjedt szét a világon. Magyarországra Kun Béláék hozták be, de az ötlet alól a nagy Amerika se maradt ki. Az első világháború “örök világbékét, függetlenséget, a népek önrendelkezését” ígérte a népeknek, s amint tudjuk, az évszázad legnagyobb hazugsága, csalása volt!

Gorbacsovot, a kommunizmust átmentő szerepre Szuszlov, Andropov (Budapest gyilkosa 1956-ban!) Ponyomarev és Gromyko jelölte ki, akárcsak Nagy Imrét és Dubceket. Sőt, Titónak és Ceaucescunak is külön szerep jutott, amivel a Nyugatot bevezették a Potemkin-világba.

A Potemkin-falvak modern változatát 1986ban kezdték építeni a Kommunista Párt akkori főtitkárának, a karizmatikus Mikhail Gorbacsovnak Jurij Andropov neveltjének a vezetése alatt. A nyolcvanas években a Szovjetunió elkápráztatta a világot a hatalmas reformokkal, a szovjet társadalom egyszerre GeorgeSoros elképzelése szerint — „nyílt társadalom” lett. Divatba hozták a kormány és a politikusok nyilvános bírálatát, hogy újjá szervezzék a lerongyolódott gazdasági életet. Kétségtelen, hogy valóban nagy változásoknak voltunk a szemtanúi. De a megtévesztő változások mögött a Politbüró és a proletárdiktatúra elvtársai korántsem távolodtak el Marx és Lenin elveitől vagy hagytak fel világuralmi törekvéseikkel. Még emlékszünk, hogy otthon a Hazafias Népfront is azt hirdette, hogy “Lenin elveit újra kell értékelni.” Amit sokan még mindig nem vesznek tudomásul, -- pedig ezt maga Gorbacsov is vallja! -- hogy a glasznoszty-peresztrojka-politika egyértelműen Marx és Lenin elveiben gyökerezik.

A szovjet társadalmi és gazdasági élet állítólagos megerősítésére a glasznoszty, amire azt mondják, hogy “Demokratikus Központi Irányítás” Lenin óta létezik a Kommunista Pártban, mert a végcél: az eredetileg megtervezett világforradalom.

A glasznoszty célja, ‘a néptömegek bekapcsolása a politikai életbe’, de csakis azért, hogy a demokratikus színezettel a rendszert erősítsék és ezzel a hatalomnak törvényes alapotbiztosítsanak. (T.i. ’A nép megválasztott minket, tehát emberek pofa be!’ – tj)

Lenin mondta:

„az állam akkor erős, ha a néptömegek mindent tudnak, minden kérdésbenszabad véleményt alkothatnak, és tudatosan válaszolnak a kérdések megoldására.”

 

Ugyan! Mindenről tudnak? A nép keserűen ébredt rá, hogy a ‘nagy szabadság’ Potemkin-világ csupán! Szabad vélemények? Szabad volt a szocializmust éltetni! Más véleményű könyvek, folyóiratok megjelentetése? Ugye, ez már túl sokat ártott volna a szólás, és sajtószabadságnak! Azok, akik mindenáron fehéret akartak látni, mégpedig elég sokan elhitték, hogy fehéret látnak, amikor előttük volt a gyászos fekete.

Lenintől Putin elnökig a szovjet vezérek az okfejtés elveinek valóságos mesterei voltak. Míg a kommunisták fő célja: megmaradni a világuralom eredeti terveinél, a harcászati módszer időnként változik. Gorbacsov, Peresztrojka című könyvében írja:

„Lenin sose gondolta azt, hogy a szocializmushoz vezető út egyenes út lesz, de tudta, hogyan kell jelszavakat cserélni, amikor az élet úgy kívánta.”

 

Így néz ki a glasznoszty-peresztrojka Potemkin-falvainak világa! Az elmúlt évtizedek során a Szovjetunióból számos menekült, még jóval a Szovjetunió szétesése előtt és után megpróbálta felvilágosítani a naív nyugatiakat, de úgy látszik mindhiába. Anatolij Golitsyn, volt szovjet propaganda miniszter egyike volt ezeknek a menekülteknek, aki személyesen is résztvett a glasznoszty-peresztrojka megtervezésében. A másik az Amerikába menekült Staniszlav Lunev, a szovjet kémszolgálat egyik magas rangú tisztje, mindketten még időben figyelmeztették a Nyugatot, hogy “vigyázat, mert a szovjet-orosz állam nem az, aminek látszik, s hogy a szovjet hadi gépezet készül az „elkerülhetetlen háborúra”.

A hidegháború éveiben a naív és az érdekcsoportok tanácsaira hallgató amerikai politikusok talán ’dezinformáció’-nak tekintették a figyelmeztetéseket. És mialatt a Nyugat oly lelkesen hirdette az 1990es peresztrojka dicsőségét, Mikhail Gorbacsov világosan kijelentette, hogy „a peresztrojka célja a nemzetközi szocializmus megerősítése.”

 

George W. H. Bush amerikai elnök (1989-1993):

„A peresztrojkának nincs a világon nagyobb szószólója, és támogatója, mint az Egyesült Államok elnöke.”

 

 A Nobel-díjas ős-kommunista Gorbacsov, Marxelveit védte:

„A peresztrojka lényege abból áll, hogy egyesíti a demokráciát és a szocializmust, felelevenítve a szocialista rendszert elvekben és gyakorlatban.

 Marx Károly elvei a népeknek olyan társadalmat biztosítanak, ahol nincs kizsákmányolás, és mindenki elérheti a legmagasabb életszínvonalat, és mindezt bizonyos szemszögből az amerikai álomhoz hasonlította. Nem okolhatjuk Marx Károlyt azért, ami az országunkban történt. ” [Salt Lake Tribune, 2000.09.28]

 

És az „angyal” Gorbacsovot kitüntetik, könyvei mindenhol kaphatók, egyetemeken tart előadásokat, szóval az egész világ e mennyei vörös lény lábai előtt fetreng.

Jó ideje úgy tűnt, hogy az orosz medve döglődik, ugyanakkor teljes gőzzel folyt fegyvergyártás, honvédelmi reformok címen. A Kursk-szerencsétlenség után Vlagyimir Putin elnök megígérte, hogy újra éleszti az orosz hadipart és az állam gazdasági életét. Putin egyik reformja volt egykori KGB elvtársainak hatalmi állásokat biztosítani. Az orosz honvédelmi minisztérium új feje a volt KGB tiszt Sergej Ivanov.

A legsötétebb hazugságokra alapozott peresztrojka marad az, aminek megtervezték: az olasz őskommunista Antonio Gramsci szerint a marxista-leninsta filozófia elveire.

1984ben, a volt KGB tiszt Anatolij Golitsyn könyvet írt New Lies for Old címmel, amiben már akkor előre megjósolta a hosszú kimenetelű tervek egyikét, ‘a Szovjetunió szétbomlását’. Azt is megírta, hogy a szovjet rendszer akkor a legerősebb, amikor a világ felé ‘gyengeséget’ mutat. Golitsyn szerint 1985ben a peresztrojka nem a Gorbacsov által kitalált politika volt, hanem az 19581960 közötti tervek utolsó fázisa.

v

A Gorbacsov glasznoszty-peresztrojkája Magyarországra 1989 után szivárgott át. ‘A kommunizmus megbukott’  tudatták velünk. [Kik buktatták meg? Ugyanazok, akik megengedték a Berlini Fal ledöntését, és elhitették a gyanútlan világgal, hogy ‘a nép hatalmának voltunk a szemtanúi’!] A magyar néptől elrabolt óriási pénzösszegeket, a teljes pártvagyont az elvtársak szétosztották maguk között, és privatizáció címen megkezdték az ország további teljes kifosztását. Idegenek korlátlan számú betelepítése, a NATO és EU-csatlakozás, egyszóval minden egyéb jelenség, ami alatt a Sorosféle nyílt társadalomban *a szocialista demokrácia* értendő.

Kiugratni a nyulat a bokorból!

A hatalmát átmentett kommunista rablóbanda igen nagy lépések előtt állt, amelyeket szigorú előkészítés nélkül lehetetlen lett volna kivitelezni. Elvégre Horn Gyula mondta, ő csak tudja:

“Ezt a rendszerváltást nem dilettánsok készítették elő.”

 

Amikor valaki be akar ugrani a vízbe, először megnézi a lábujjával, hogy milyen hideg. Kommunistáink úgy ellenőrizték a társadalom “hőmérsékletét”, hogy a magyarság félrevezetéséreálnemzeti sajtót, szervezeteket, pártokat hoztak létre. Mivel a zsarnoki hatalom kíváncsi volt a népszerűségére, munkába állított gőzlevezetőket és kiképzett provokációs ügynököket. Az egykori KISZ-tagokból valóságos “hungaristák, nemzetiek, és zsidó-gyűlölők” lettek, akik éjjel-nappal Marschalkó Lajos, Bosnyák Zoltán és Istóczy könyveit tanulmányozták. Az volt a feladatuk, hogy elvegyüljenek a nép között, ‘jól értesültségükkel’ megnyerjék a gyanútlan emberek bizalmát és kikutassák, ki mit mond, név és címlistákra tegyenek szert, s az adatokat rendszeresen jelentsék a hatóságoknak.

Sokan hittek a szép hamis szavaknak, -- Orbán Viktor “a kommunistákat agyagba döngöljük!” ígéretének, -- Moszkva “bocsánatkérését ’56-ért” pedig Gorbacsov budapesti kitüntetése követte.

A kígyó ledobta a régi bőrét és megmaradt, mert a becsapott nép a “szakértelmieket” kétszer is visszaszavazta! (Gratuláljunk?) Az elvtársak így elégedetten vették tudomásul, hogy nincs miért aggódni, mert ‘56 nem fog megismétlődni, nem lesznek számonkérések, és felelősségre-vonások a magyarság ellen elkövetett bűnökért. Tovább folytathatják a rablásokat, és a kommunista terrort. A fekete változatlanul fekete maradt, s ha későn is, de ezt egyre többen látják. +++

 

Fényképek:

1.            1961 – Német munkás Berlinben építi a hírhedt Falat, háta mögött fegyveres katona felügyel.

2.            1989. november – Német hazafiaknak „megengedték” a Fal lerombolását! Miért történt ez csak 28 év múlva Berlin szétválasztása után? És KIK engedélyezték a világraszóló műveletet? Senkinek sem tűnt ez fel?…

Rothschild-titkok

[forrás: G. Armstrong - The Rothschild Money Trust]

 

Mielőtt Mayer Amschel Rothschild I. 1812-ben meghalt, hatalmas vagyonából pénzalapot létesített a zsidó nép felemelkedésének érdekében és a Jewish World Empire (Zsidó Világbirodalom) megteremtésére. Pontosan nem tudjuk, hogy Rothschild halálának pillanatában mekkora vagyon maradt hátra, vagy hogy a mai mekkora lehet, de állítólag az egész világ gazdagságának a felét képezi.

Annak ellenére, hogy a családnak ma már több száz örököse van, a híres bankár halála óta a vagyont továbbra is a kívánsága szerint egyetlen személy kezeli, akit mély titokzatosság vesz körül. Megfigyelők szerint a hatalmas vagyont valutákkal való spekulációval és a  háborúkból húzott haszonnal szerezték.

Mivel a mérhetetlen gazdagsághoz politikai erő és hatalom is társul, kényük-kedvük szerint változtatják a valuták áremelkedéseit és zuhanásait. Ezek okozzák gyakran a háborúkat és a gazdasági válságokat a világon.

Mayer A. Rothschild I. 1743-ban született és 1812-ben halt meg. 1770-ben feleségül vette Gutter Schnaper-t, s házasságukból tíz gyermek született: öt fiú és öt leány. 

Az ifjú Rothschild rabbinátusi kiképzésben részesült és egy ideig mint rabbi is tevékenykedett, de szüleinek hirtelen halála miatt az életútja egészen más irányba terelődött: olcsó árucikkekkel és régi pénzekkel kereskedett. A bankári szakmát abban az időben vette fel, amikor Európát végigseperte a szabadkőművesek által kirobbantott nagy francia forradalom (1789) politikai szele.

 

             A Jewish Encyclopedia ezt írja róluk:

„Pénzkölcsönző, majd IX. Vilmos herceg (Landgrave of Hesse-Cassel) ügynöke lett. A herceg, apjának 1785-ben bekövetkezett halála után Európa legnagyobb 40 millió dollár értékű vagyonát örökölte, amelyhez főként a brit kormánynak az amerikai függetlenségi forradalom leveréséhez kölcsönzött zsoldos hadseregei juttatták. 1806. júniusában a harcok után Vilmos Dániába menekült és 3 millió dollárt M. Rothschildnél hagyott megőrzésre.

A legenda szerint ezt a pénzt boroshordókba rejtették el a Frankfurtba beáramló Napóleon-katonák elől és Vilmos hazatérése után, visszaadták.”

 

A Haynau család

IX. Vilmos, hesseni választófejedelem törvénytelen gyermeke volt Julius Freiherr von Haynau (1786-1853). Magyarországi működését még osztrák részről is meglepő hallgatás övezi. 

Karl  von Schőnhals táborszernagy, a „fegyvertárs és jóbarát”, sok kiadást megért könyvében (Biographie des k.k. Feldzeugmeisters Julius Freiherr von Haynau, Wien 1875) megelégszik annak nagyvonalú megállapításával, hogy „Nem ő volt a törvény, hanem csak a karja.”

Rudolf Bartsch főhadnagy, aki nagyon szerény lélekelemző módszerekkel közeledett a bresciai hiéna felé (Haynau - Eine psychologische Studie, Wien 1907), az Aradi 13 Vértanú esetében csak annak közlésére szorítkozik, hogy „Aztán elkezdődött, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.”

A későbbi táborszernagy a hanaui zsidó patikus lányának, Rebekka von Lindenthalnak volt a törvénytelen fia. Apja Hesseni Vilmos őrgróf, majd herceg. Utóbbi minden jel szerint káplár-természetű, hiú és zsarnok, aki rendszeresen árulta alattvalóit katonának a brit hadseregbe.

Az uralkodók bankárai

Legenda vagy igazság, egy dolog biztos: Rothschild Nathan megalapította a család londoni ágát az East India cégnél befektetett 800 millió font arannyal. A 19. század elején a Rothschild-fivérek, mint az európai uralkodók elsőszámú pénzkölcsönzői tettek szert hatalmas vagyonukra és vasúthálózat-építő cégeket alapítottak.

A bankházaknál gyakori eset volt, hogy egy és ugyanaz pénzelte mindkét harcoló felet. Például az amerikai polgárháborút, amikor is Rothschild az északiakat, amerikai bizományosa, August Belmont közreműködésével, a délieket pedig Erlangers, — egyik Rothschild-rokon – által pénzelte. Közel kerültek Metternich herceghez, a bécsi kormány akkori külügyminiszteréhez is.

Metternich Lothár Venczel herceg öntelt, gőgös, középkori feudális nézetekkel telített bürokrata volt, aki az adózó népnek még természetadta emberi jogát is tagadva, durva önkénnyel közel három évtizedig hatalmaskodott fölötte. Nevét gyűlölettel ejtették ki mindenütt. Állásához a legutolsó pillanatig ideges görcsösséggel ragaszkodott. Ártatlan emberek vérének kellett folynia, hogy a felzúduló népharag elsöpörje az állásából.

A nagy rejtély

Amíg a bankházak keresztény uralkodókat segítenek kölcsönökkel, hogy azok véres háborúkban egymást pusztítsák, az ügy tökéletesen rendben van. Ártatlan emberek pusztulása nem számít, csak az a fontos, hogy a kamatokat fizessék!

A Rothschildek és Benjamin Disraeli brit miniszterelnök szoros együttműködésével sikerült megszerezniük a Szuezi Csatorna nevű cég feletti hatalmat. Spekulációikkal az orosz nyersolaj, a dél-afrikai gyémántbányák és a dél-amerikai bányák területére is kiterjesztették pénzügyi hatáskörüket. Hatalmuk titka úgy, mint a múltban, most is az állandó titokzatosság.

A Rothschild-család tagjai felmérhetetlen vagyonukat úgy tarthatták meg, hogy családon belül egymásból házasodtak. Ellenálltak az beolvadásnak, a kikeresztelkedésnek és a papa kívánságának eleget téve megtartották ortodox-zsidóvallásukat. 

 

Őszinteség

 

 Marcus Eli Ravage írja a Century Magazine 1928. januári számában:

“Mi zsidók minden háború mögött ott vagyunk. Nemcsak az oroszországi, hanem a történelem nagy forradalmai mögött is. Elképzeléseink, hangulatkeltéseink és szellemünk ellenállhatatlan nagyságának köszönhetjük a sikereket.”

 

 Oscar Levy, ‘The World Significance of the Russian Revolution’ (Az orosz forradalom világra szóló jelentősége) című könyv előszavában írja:

“A modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne tudnánk visszavezetni a zsidókhoz. Mi zsidók manapság a világ pusztítói, hóhérai, lázítói és megtévesztői vagyunk.”

 

 Goldwin Smith az Oxford Egyetem történelem tanára, 1881. októberében:

“Fajunkat emberiség-feletti ténynek tekintjük. Végső célunk nem a más népfajokkal való egyesülés, hanem a felettük való hódító győzelem.”

 

 Mensdorf gróf (1918) osztrák követ Londonban:

  “Az első világháborút Izrael készítette elő, amit meg is nyert. Sikeres volt, általa jobbra fordult a sorsunk és még hasznot is húztunk belőle. Így álltunk döntő bosszút a kereszténységen.”

 

 The Jewish World, London, 1919. 01.16 -  “A  nemzetközi zsidóság Európára kényszerítette a háborút, hogy megszerezze az aranykészlet nagy részét, és azzal megalapozza a zsidó világot.” 

 

 

S. Wiesenthal izraeli bevándorlók szálláscsinálója Magyarországon?

 

(Hazánkért, 2004. július)

[forrás: 2004. június - Magyar Hírlap]

 

Figyeljük a két közlemény keltezését!

[2003. 02. 18] - “Hosszú sorok állnak az izraeli magyar nagykövetség előtt már reggel hat órától, főként állampolgársági kérelmek elintézése végett” - adta hírül az Independent. Az angol napilap szerint óriási a kelet-közép-európai államok úti okmányai iránti igény. A magyar, a cseh és a lengyel iratok beszerzése főképp a közelgő EU-csatlakozás miatt érdekli az izraeli állampolgárokat.

De a lap tudósítója február 15-i írásában nem hozta kapcsolatba ezt az esetleges iraki háborútól való félelemmel.

Izraeli források megerősítették, hogy az utóbbi időben megnőtt a forgalom a tel-avivi magyar nagykövetségen. A kérelmezők főként magyar állampolgárságért folyamodnak. Az átlagos napi ügyfélforgalom 30 fő körül mozog.

[Die Zeit & Magyar Nemzet, 2004. 04. 21] ~ Exodus az ígéret földjéről címmel a német balliberális, értelmiségiekhez szóló hetilap arról tudósít Tel-Avivból, hogy hatalmas sorok kígyóznak az ottani lengyel nagykövetség előtt. Az izraeli zsidók körében nagyon keresett lett a csatlakozó országok útlevele, mert az lehetőséget ad az uniós tartózkodásukra. A rossz gazdasági helyzet és a bizonytalanság miatt főként a fiatalok és a képzett réteg gondolkodik a visszavándorláson.

A közép-kelet-európai országok EU-csatlakozásával, a nürnbergi  ítélőszékhez emlékeztető kirakatperekre készül, a nácivadászattal foglalkozó Wiesenthal Központ. Az utóbbi években a zsidók tömeges  kivonulása Izraelből, és a *fasisztákhoz*  való visszatérésük, szükségessé (?) tette az ’alaposabb nagytakarítást’

A Wiesenthal Központ

újabb kirakatperekre készül?

“Júniusban Magyarországra is kiterjeszti “Utolsó Esély Hadművelet”(Operation Last Chance) nevű nemzetközi forródrótos feljelentő-szolgálatát a Simon Wiesenthal Központ” - írja 2004. 05. 25-i berlini keltezésű cikkében. (“Last effort to hunt down Nazis seeks help from local witnesses” - JTA hírügynökség.)

 

Tessék mondani, milyen életkorú ’háborús bűnösök’ felderítésére számítanak? Lehetséges, hogy 1945 után a két gyászkeresztény palástos hóhér,Tildy Zoltán és Monsignor Varga Béla nem végeztek elég jó munkát a magyarok kiirtásában? A Wiesenthal Központhoz néhány év alatt állítólagháromszáz név érkezett a kelet-európai országokból, hazánkat beleértve.

 

”Még el se kezdtük az Utolsó Esély Művelet nevű akciót, máris kaptunk információkat Magyarországról” - mondta Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának vezetője, aki július közepén érkezik Budapestre. Az iroda vezetője közölte:  “A magyarokat természetesen tájékoztatjuk a művelet menetéről. Szeretnénk hirdetéseket közétenni, s nyilvánosságra hozzuk a telefonszámot, amelyen bejelentéseket lehet majd tenni”.

 

Bócz Endre, az igazságügy miniszter főtanácsadója szerint:

“Magyarországon senkinek sem tiltja a törvény, hogy apróhirdetéseket tegyen közzé, és információkat gyűjtsön, akár pénzért is. A Simon Wiesenthal Központ magánvállalkozásként a megszerzett adatokat értékelheti, szelektálhatja, ehhez a magyar hatóságoknak nincsen közük. A nemzetközi és magyar jog szerint az emberiség ellen elkövetett bűnök, amelyekben a központ információkat gyűjt, nem évülnek el az elkövető életében” - mondta a főtanácsadó.

Efraim Zuroff szerint fontos, hogy ellenőrizzék, mennyire vehető komolyan az információ, hiszen volt példa arra, hogy szomszédok így próbálták lezárni konfliktusukat.

“Egy ilyen esetünk volt Lettországban, de ez a hozzáállás nem jellemző. Amennyiben még él a gyanúsított, és egészségi állapota engedi, semmi akadálya nincs annak, hogy bíróság elé álljon.” - állította Efraim Zuboff.  [Kivétel: nem lehet bajod, ha a kommunista rendszert hűségesen szolgáltad!-tj]

 

Egri Oszkár, a Mazsihisz jogi vezetője szerint:

“Abban bízom, hogy egyes esetekben bírósági pert is kezdeményezhetnek majd. Az emberiség ellen elkövetett bűnök nem évülnek el, ezért nyomozhat a Wiesenthal Központ. Az pedig nem ment fel egy bűnöst, ha csak idős korában derül fény tettére. A központban világméretű adatbázissal dolgoznak, s akkor kezdeményeznek az elkövető tartózkodási országában bírósági eljárást, ha már elegendő bizonyítékuk van. Levéltárakban is értékes információkhoz lehet jutni, de a hozzáféréshez gyakran állami támogatás kell, amit Magyarországon nem mindig lehet megszerezni. A tisztázást az is nehezíti, hogy néhány köztiszteletben álló személy szülei megszavazták a zsidótörvényeket, [?] és ők nem szeretnék, ha erre fény derülne. Az áldozatoknak tartozunk ezzel. A valaha is végrehajtott legszélesebb nyomulásunkat, a végső nyomulást kezdjük meg most. Versenyt futunk az idővel.” - mondja Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ izraeli irodavezetője.

 

Jogi tanácsadókra azért nincs szüksége a központnak, mert a háborús bűnösök felelősségre vonása nincs időben behatárolva, azaz el nem évülő bűnökért ma is bíróság elé tudják állítani a gyanúsítottakat. Mióta a Wiesenthal Központ elkezdte az akciót, még nem került sor tárgyalásokra. Kilenc gyilkossági ügyben nyomoznak Litvániában, egy ügyben, Lettországban.

A Wiesenthal Központ évente jelentést ad ki arról, hogy az egyes országok mit tesznek a háborús bűnösök felkutatásáért: milyen nyomozásokat folytatnak, hány új ügyet indítanak, milyen eredményeket érnek el. Az iroda vezetője hangsúlyozta:

“Magyarország eddig nagyon keveset tett, [….?] ezért is reméljük, hogy az Utolsó Esély Művelet előrelépést jelenthet.”

 

„Segítőtársakra” mindig szükség van! Ronald Reagan amerikai elnök átveszi a Simon Wiesenthal Központ legmagasabb kitüntetését (Humanitarian Award) Los Angeles, 1988

A háború utáni Magyarország kommunista miniszterelnöke Nagy Ferenc azzal dicsekedett, hogy sehol annyi háborús bűnöst nem ítéltünk el, mint Magyarországon.” ~ Míg Németországnak mindössze ‘24 háborús főbűnöse’volt, a kommunistákkal koalícióra lépett akkori budapesti kormány ‘680 magyar háborús bűnös’ kiadatását követelte, amiből 650-et meg is kapott.

A Mazsihisz által támogatott legújabb magyarországi nácivadászat egyeseknek jövedelmező pénzforrást jelent:

A Wiesenthal Központ tízezer Euró-val honorálja majd a nyomravezetőket. +++

A háború utáni

Statisztikai Hivatal jelentése

Magyarországon, 1945. február 3. és 1948. január 1. között „háborús bűnösök“ ellen 36 336 népbírósági eljárást indítottak, amelyből 1948 első hónapjaiban 31 000-et már be is fejeztek. Ezek közül 295 halálbüntetést szabtak ki és 138-at hajtottak végre. Életfogytig tartó szabadságvesztést vagy kényszermunkát 344 esetben alkalmaztak, 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztést pedig 2 648 esetben róttak ki. 1951 tavaszára már 58 388 „háborús bűnös“ került népbíróság elé, amelyből 476 személy kapott halálbüntetést és közülük 189-et végeztek ki.

v

A hivatásos nácivadász a Gestapó üynöke volt?

 

Tarnopoli S. Wesenthal

Amerikában él a világ legnevesebb nácivadásza, Simon Wiesenthal, aki eddig nemcsak több mint ezer háborús bűnöst állíttatott bíróság elé, hanem számos történelmi művel is gazdagította az egyetemek, iskolák könyvtárait. Egyéni véleményére alapozott és jól kiszínezett fércmunkáit aztán hollywoodi hitsorsosai feldolgozták filmre, hogy a mozik filmvásznain és a televízió képernyőin kellőképpen biztosítsák a tudatlan néptömegek megnevelését, - már ami a második világháborús politikailag helyes tényeket illeti.

Wiesenthal, az önjelölt gyűlöletpropagandista, talán a világon az egyik legtöbb kitüntetést viselő és osztogató személy? A díszdoktorátusi oklevelek, a lovagrendi avatások és egyéb kitüntetések között megemlítendő az amerikai kongresszus aranyérme, amelyet még annak idején, könnybe lábadt szemekkel maga a mogyorófarmos elnök Jimmy Carter adott át.

 

A nácivadász életrajza hosszabb tanulmányt érdemelne. Ám elégedjünk meg annyival, hogy a személyével való foglalkozás csupán azért érdekes, mert a 270 milliós lakosú USA-ban ennek az embernek igen nagy a hatalma. Csak néhány szavába kerül, és bárkit megfoszthatnak az állampolgárságától, amint azt tették a ’90-es években Szendy József volt csendőrszázadossal, és a 84 éves Koréh Endrével, mert bevándorlása idején elhallgatta a náci múltját.” Eddig már több mint negyven személyt fosztottak meg ezzel a módszerrel.

Amikor Wiesenthal úr Tarnopolból Amerikába jött, ő vajon bevallott magáról mindent, amelyekért őt is felelősségre lehetne vonni, hiszen a zsidók között sem ért vele egyet mindenki!

A Jerusalem Post 1992. július 18-i számában Moshe Kohn „A fatal obsession with the Holocaust” címmel figyelmezteti azokat, akik a holocaust-mániát túlzásba viszik:

„Trágárnak és nem odavalónak tartom— írja Kohn – a keresztény és zsidó körökben elterjedt igyekezetet, hogy a holocaustot mindenáron, mint tantárgyat tanítsák.”

 

Ø      Henrik Broder izraeli újságíró írja a Los Angeles Jewish Journal, 1992. május 15-21-i számában: „Ha a zsidóknak magát a Paradicsomot ajándékoznák oda, ők akkor is a pokol képeivel díszítgetnék falaikat.”

Az izraeli Jad Vashem holocaust-múzeum igazgatója Wiesenthalt pedig egyenesen azzal vádolja, hogy „zsidó-pusztítással üzérkedik, és közönségessé teszi.” (Ezt még az izraeli Ha’aretz lap is közölte, 1988. decemberében. Hasonlókat ír Norman G. Finkelstein is a The Holocaust Industry c. könyvében!)

 

Az igazgató szerint,

“Wiesenthal 11 milliós holocaustról beszél: 6 millió zsidó és 5 millió keresztény. Amikor megkérdezték őt, hogy miért ez a két szám azt válaszolta, hogy ‘a nemzsidók nem figyelnek ránk, ha az ő áldozataikat nem említjük.’”

Wiesenthal tehát diplomáciai okokból találta ki az 5 milliós nemzsidó áldozatszámot, ugyanakkor a 6 millióhoz ragaszkodik, mert ha 1 millióval is, de ez mégiscsak nagyobb szám!

[Los Angelesben a nácivadász-központ évente 75 ezer dollárt fizet Wiesenthalnak csupán a neve használatáért.]

A Jad Vashem igazgatója arra is rámutat, hogy

„A zsidó nép sokféle közönséges dolgot művel, de az amit a Wiesenthal Központ csinál, az már mindennek a teteje: ilyen kényes kérdések címén, mint a holocaust, pénzt gyűjtenek.” [Jerusalem Post]

 

Ø      A zsidó származású szocialista-párti osztrák kancellár Bruno Kreisky szerint„Wiesenthalt a gyűlölet hajtja.” („von Hass diktiert”) B. Kreisky 1975-ben sajtóértekezlet során kijelentette:

„Wiesenthal maffia-módszereket alkalmaz,” és tagadja, hogy a hírhedt nácivadász, aki szerinte „annak idején német ügynök is volt, bármiféle erkölcsi tekintély lenne.”

 

Az osztrák Profil nevű folyóirat közölte Kreisky legidevágóbb megjegyzéseit, amelyekből íme néhány:

„Wiesenthalt csak titkos okmányok és riportok alapján ismerem, amelyek igen rossz képet festenek róla. Mint federális kancellár ezt mondhatom: Wiesenthalnak a Gestapóval annak idején egészen mások voltak a kapcsolatai, mint például nekem. És ez bizonyítható. A többit majd elmondom a bíróságon… Az én kapcsolatom a Gestapóval vitathatatlan volt: a foglya voltam, vallattak. De az ő viszonya egészen más volt. Nem elég ennyi? Az ilyen embernek nincs joga ahhoz, hogy magát erkölcsi tekintélynek állítsa be a közvélemény előtt. Nekem igen furcsa az, hogy Wiesenthal náci környezetben és befolyás alatt élhetett és dolgozhatott anélkül, hogy bármiféle bántódása lett volna. Világos?”

v

Ø      S. Wiesenthal 1908. december 31-én született Buczacz-on (akkor még 7500 lakosú lengyel falu a tarnopoli vajdaságban, ma Ukrajna része.) Bár többször elmondta és megírta az életrajzát, azok meséknek tünnek és gyakran ellentmondanak egymásnak. Egy dolog bizonyos: a második világháború alatt a szovjeteknek partizánkodott, s ha elfogadjuk Kreisky kancellár nyilatkozatait, akkor Gestapó-ügynök is volt!

Wiesenthalt a háború után a hírhedt amerikai OSS (Office of Strategic Services, a CIA elődje) és a CIC (US-kémszolgálat) alkalmazta. Az amerikai megszállás alatt álló osztrák területen, mint a Jewish Central Committee (Központi Zsidó Bizottság) alelnöke működött.

A hivatásos holocaust-túlélő Wiesenthal, nyilatkozataiban nem szükségszerűen ragaszkodik számokhoz. 1983-ban az USA Today amerikai lapnak elmondta, hogy

„Mauthausenban én voltam annak a 34 fogolynak az egyike, aki a 150 ezer közül élve kiszabadulhatott.”

Ugyanakkor életrajzában már azt írja, hogy

„Mauthausenben majdnem háromezer fogoly pusztult el, miután az amerikaiak 1945. május 5-én felszabadították a tábort.” [S.Wiesenthal: murderers among us, 1967 USA]

 

Ø      Evelyn Le Chene túlélő:

„1945. májusában, amikor felszabadították, Mauthausenben 64 ezer fogoly volt.” [Mauthausen, the History of the Deathcamp, London 1971]

 

Ø      Az Encyclopedia Judaica szerint pedig „legalább 212 ezer fogoly maradt életben a Mauthausen-i gyűjtőtáborban.”

v

Az „Utolsó Esély hadművelet”

/Részlet egy Internet-levélből/ - Sajnos, az ‘utolsó esély’ hadművelet nem a kettős állampolgárságért tartandó népszavazással kapcsolatos aláírásgyűjtésre utal. A Wiesenthal intézet kiadta a jelszót, hogy Magyarországon háborús bűnösöket kell találni -- tudhattuk meg a Gyűlölet TV híradójából. A vérdíj tízezer euró/fő. Ennyit kap az a személy, aki talál egy még élő magyar “háborús bűnöst”. Természetesen nem az orosz megszállás alatt elkövetett kegyetlenkedésekhez közreműködőkről és egyéb, a magyar nép ellen bűnt elkövetett gazemberekről van szó! Nem is a Tito partizánjai által elkövetett mészárlás, vagy a Maniu-gárdisták gyilkolásairól, illetve azok még életben lévő elkövetőiről. Nem! Olyan embereket keresnek, akik szerintük -- mert Jeruzsálemben ítélkeznek -- a zsidók ellen követett el valamit.

Megint az lesz, mint 1945-ben, amikor egy zsidó rámutatott egy emberre Budapesten, hogycsendőr, akkor azt mindjárt vitték is és az Isten se mentette ki az OSS egyenruhába bújt Himler Márton zsoldjában álló holocaust-túlélők karmaiból.

Hova jutottunk? Mit szól ehhez államunk vezető “elitje”, hogy tűrhetjük immár az EU béklyóiban is vergődve ezt a mindenek feletti arroganciát, és kivagyiságot, ami Izrael, illetve a világ militarista-fasiszta zsidósága felől Hazánkba árad? Várnai-Shorer Judit ismét az arcunkba köpött, amikor Balatonfüreden a zsidó temetőben a hétvégén előadta, hogy “itt százezrek nézték százezrek szenvedését”.

Most hány millió izraeli zsidó nézi kéjes vigyorral az arcán, amikor bátor katonáik naponta fegyvertelen palesztin nőket és gyerekeket mészárolnak le, állítólag önvédelemből? Tapasztalhatja, hogy Magyarországon állnak a zsinagógák, gondozzák a temetőiket az adófizetők pénzén, és szabadon vásárolhatják fel Budapest egyes kerületeinek lakásállományát. Mit akarnak még? Milyen alapon döntik el majd ők valakiről, hogy háborús bűnös? Milyen alapon ítélkeznek egy olyan ország fővárosában, amely 1948 előtt nem is létezett? A magyar nép ellen elkövetett bűnökért kérés nélkül kell megbocsátanunk, a beletörődést sulykolják naponta. Azok a 80 év feletti öregek, akiket elő tudnak venni, mennyivel rosszabbak, mint a vastag nyugdíjat húzó egykori BM dolgozók?

Szerencsére lesz utánpótlás és remélhetőleg, amikor a mai fiatal ellenállók megöregednek, már nem lesznek ilyen gyűlölködő intézmények. /KDA/ +++

 

Kit és mit takarnak a nevek?

 

 

Helmuth Kohl (1982-1998) A volt német szövetségi kancellár

Nahát! Hogy mik vannak!?

Azt mondják a bölcsek, hogy halottakról vagy jót vagy, semmit. Voltak írók, akik csak a legjobbakat írták róla, de voltak olyanok is, akik meg merték írni az igazságot -- attól függően, hogy a kerítés melyik oldalán álltak.

Ugye annak ellenére, hogy a második világháború után Amerika mindent megtett Németország legyengítésére, -- írják -- Kohl kancellár volt az a hazafias német, aki egyesítette Németországot és a világ egyik nagyhatalmává varázsolta. Végül Amerikával karöltve a szabadság és demokrácia egyik leglelkesebb hirdetője lett.

Vajon mindezt Helmuth Kohl a saját elhatározásából cselekedte? Adolf Hitler nem ugyanezt akarta: egyesíteni a német népet, és országát nagyhatalommá varázsolni?

Jakov Lind  zsidó író  írja az 1988-ban, Németországban megjelent könyvében, ‘Der Erfinder = A  feltaláló’, (Carl Hanser kiadó, München, ISBN 3-446-14989-9) a  80-ik oldalon:

 

“A mostani német szövetségi kancellár dédnagyapja nevét még ‘n’-nel írta ‘l’ helyett, és Buczacz-ban volt házaló. Okmányaim, bizonyítékaim vannak. Egy egész könyvtár a Vaduzi Nemzeti Bank trezorjában.”

 

Kohl elődei tehát kazár zsidók voltak és Kohn néven a galíciai Buczaczban [ahonnan Simon Wiesenthal származik! -tj] voltak kereskedők. Ezek szerint a francia forradalom idején a nagy Nyugat felé vándorlás során és azután vándoroltak ki Németországba, itt “megkeresztelkedtek” és a németesen hangzó “Kohl” nevet vették fel. Treitschke történész írja le ezt az akkori történelmi folyamatot. Ez összevág Prof. Gotthold Rhode jelentésével, amely vastag történelmi művében ‘1000 éve szomszédok’ (Hase & Koehler kiadó, Mainz) áll. Előttem van egy névtelen írás, amelyen a Heilmann-Kohn család síremléke látható a bécsi központi temető kapujánál. Ott zsidó sírok vannak. A levélben ez áll:

 

“A kép mutatja a Heilmann-Kohn család síremlékét, ahol a legtöbb felirat héber nyelvű. Itt vannak Helmuth Kohl kancellár nagyszülei, Sara Kohn és Salomon Kohn eltemetve. A Kohn-ok galíciai zsidók voltak és Prágán keresztül jöttek Bécsbe. Halálukig Bécsben éltek és gazdag üzletemberekként voltak ismertek. Utódaik Ludwigshafenbe költöztek a Rajna mellé. Itt született 1930. áprilisában fiúk, Henoch Kohn. CDU politikusként később Helmuth Kohl-nak nevezte magát.”

 

Hogy ez a  történet még aktuális-e, azt a következő mutatja: előttem van egy T. Rudolph úr, Postafiók 130, 49328 Melle 5-ből, aki a szövetségi kancellárt ‘árulással’ vádolja. Azt állítja, hogy Helmuth Kohl tagja volt a kizárólag zsidókat felvevő B’nai B’rith szabadkőműves páholynak. Ő a világ zsidóságának fővezére minden cselekedetében.

Azt is állítja, hogy ez a zsidó szabadkőműves páholy Kohl kancellárt a legmagasabb zsidó vérdíjjal, a *Josephs -díj*-jal tüntette ki rendkívüli teljesítményeiért. Ezt csak azok kaphatják, akik a zsidó nép javára különleges cselekedeteket hajtottak végre.

Menachem Begin is megkapta ezt a kitüntetést, mert ‘népe érdekében rendkívüli tetteket hajtott végre’. Mint például:

1945 és 1948 között kisöpört palesztin arabokat Palesztinából, ahol egy egész falu lakosságát, asszonyokat, gyerekeket, öregeket a Deir Jasin falu kútjába vetett és kézigránátokat dobott rájuk, hogy a haldoklók kiáltásait elhallgattassa. Miután ez a bestiális cselekmény ismert lett, az arabok elrettenve menekültek hazájukból, és a zsidók elfoglalták az országukat.

Rudolph azt is állítja, hogy Kohl magas rangú szabadkőműves és közeli barátja a szintén magas rangú szabadkőműves Mitterrandnak. Mint magas rangú szabadkőművesnek kötelessége A Rend parancsainak engedelmeskedni. Hivatali esküjéhez nincs kötve.

Kohl -- Rudolph szavai szerint -- a szabadkőműves zsidó Coudenhove-Calergie Pán-Európa mozgalmának is tagja. Éppígy a párizsi és londoni Rothschild családdal is szoros barátságban van, és rendszeresen részt vesz ezek családi ünnepségein.

A fenti dolgok Johannes Rothkranz könyveiben is megtalálhatók sok más információ mellett [Amaastrichti szerződések, I és II kötet].

Willi Brandt szefárd zsidó volt, valódi neve Herbert Ernst Karl Frahm volt és egy Lübecki szefárd zsidó családból származott.   <http://www.freepress-freespeech.com>

 

 

A hazugságok és a félrevezetés mesterei

N.B.  2006. szeptember 13-án valaki Budapestről értesített, hogy a Hazánkért beszámolója „pontatlan adatokat tartalmaz” a népszavazás eredményeiről. Az illető mellékelte a Népszava közleményének a címét -  http://www.valasztas.hu/nepszav04/main_hu.html

A Népszava Online fenti oldalán a számok összehasonlíthatók a hazai olvasó által beküldött cikkben – adatait valószínűleg az első jelentésekre alapozta. A bírálat az Olvasóké! /TJ/

 

---

 

N.B. Az alábbi írást otthonról kaptuk, Major-Benedek budapesti olvasónktól:

 

Magyarországon 2004. december 5-én tartották a kettős Ügydöntő Népszavazást, egyrészt a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, másrészt a kórház-privatizáció leállításáról.

A választásra jogosultak 18, 81 % -a (1,493,823 szavazó) NEM-et mondott a határon túli magyarok kedvezményes honosítására.  Ezzel szemben IGEN-t mondott a szavazók 17,7 %-a, illetve 1,406,151 választó.

A kórház-privatizáció leállítására IGEN-t mondott 1,917,659 és NEM-et mondott 1,008,644 szavazó.

A választásra jogosultak 37,35 %-a voksolt, ez ugyanolyan alacsony részvétel volt, mint amilyen alacsony a NATO-tagság és az EU-csatlakozás ügyében megejtett népszavazáskor volt.

A naiv és hiszékeny magyar nép gyanútlanul újra és újra bizalmat szavazott nekik. Nem értik meg, hogy a mérges kígyó időnként levedli a bőrét, de ugyanaz a mérges kígyó marad.

Az újmarxista Gyurcsányék diadalittasan bejelentették: 

Ø       ‘a nép azért nem jelent meg elegendő számban a szavazáson, mert lényegtelennek tartja a népszavazásra feltett kérdéseket.’

Arról hallgatnak az elvtársak, hogy ugyanilyen alacsony számban jelentek meg a szavazók a NATO-tagság és az EU-csatlakozás ügyében is. Hogy a NATO-tagság és EU-csatlakozás az alacsony megjelenés ellenére érvényes legyen, a kormány törvényt is módosított kijelentve, hogy 

Ø       ‘a kb. 30 % szavazók ellenére, a szavazás mégis érvényes.’

 

Tehát az elvtársak, ha akarják érvényes, ha nem akarják nem érvényes a népszavazás.

Megdöbbentő tény, hogy a jelenlegi törvények és az alkotmány értelmében a kormánynak, a képviselőknek, pártvezetőknek, főleg a miniszterelnöknek tilos befolyásolni, vagy állást foglalni bármilyen népszavazás ügyében.  Ennek ellenére a senki által meg nem választott miniszterelnök Gyurcsány Ferenc és társai a kórházak eladására és a magyar állampolgárság megtagadására buzdított.

Hamis adatokat, valótlan állításokat, nyilvánvaló hazugságokat állítva, pl olyanokat, hogy

Ø       ‘800 ezer magyar özönlik majd hazánkba a Trianonban elvett területekről, és akkor a magyar népnek kell az orvosi ellátásukat, segélyüket, oktatásukat, nyugdíjukat fizetni, amibe anyagilag tönkremegy a nemzet.’

 [Milyen érdekes, hogy a budapesti rablóbanda hirtelen mennyire aggódik az ország tönkretételén! - tj]

 

Természetesen a Gyurcsány-kormányban mindenki tökéletesen tudta az igazságot, nevezetesen hogy a jelenlegi román-magyar megállapodások értelmében a román állam fizeti a Magyarországra áttelepülő magyarok nyugdíját, azaz ha áttelepülnének is a magyarok, a nyugdíjukat, orvosi ellátásukat stb... a román állam köteles fizetni, s ez a magyar államnak egyetlen fillérébe se kerül.

A népszavazást befolyásolta a budapesti kormány hamis propagandával, félrevezetéssel. Utólag derült ki, hogy ezért a törvény-, és alkotmánysértésért NEM lehet őket felelősségre vonni, mert a törvényeket és az alkotmányt úgy fogalmazták meg az elvtársak, hogy ha megszegik a törvényeket és az alkotmányt, ennek semmi törvényben lefektetett következménye nem lehet, mert büntetés NEM szerepel a törvényekben a törvényszegésért és alkotmánysértésért.

Tehát, a kommunisták büntetlenül hazudhattak, félrevezethettek, félre tájékoztathattak, és nyíltan a nemzet érdekei ellen való szavazatra buzdíthattak - minden következmény nélkül.

A tények és az igazság soha nem zavarták őket, hiszen jellemző tulajdonságuk, hogy mindig, mindenben, minden alkalommal hazudnak.

Elképesztő a magyar nép naivitása és jóhiszeműsége, hogy 1945 óta tapasztalva a kommunista módszereket, még mindig hitelt adnak hazugságaiknak. Mikor ébred végre fel a magyar és érti meg végre: az újmarxista párt egyetlen célja nemzetünk felszámolása, kiirtása, hazánk idegen kézre játszása, hiszen az orrunk előtt zajlik, amit művelnek. Ötven évig Moszkvát szolgálták, kirabolták a magyar nemzetet, és meggyilkoltak több mint 1 millió magyart.

Nem is szólva az abortusz-törvénnyel a kommunisták által meggyilkolt 9 millió magyar kisdedről, akik ha ma élnének, hazánk lakossága közel 20 millió lehetne.

De a Párt ügyes fordulattal gazdát cserélt és 1990 óta amerikai gazdáik talpát nyalják. Ezért az átállásért az amerikai kormány elnéző és hozzájárul ahhoz, hogy a “privatizációnak” hazudott lopássorozattal a kommunista párt vezetősége és magas beosztású tagjai 100 évre titkosított szerződések révén,  1 forintos névértéken, magántulajdonba vegyék a több, mint 120 milliárd, azaz 120 ezermillió dolláros állami vagyont.

Az eladott 120 ezermillió dollár értékért befolyt egy, azaz 1 ezermillió dollár. Ezt a külföldi vásárlók fizették. A többi érték, azaz 119 ezermillió dollár az elvtársak feneketlen zsebébe csúszott át.

Mindent eladtak, ami a magyar önellátást és magyar szükségleteket termékekkel biztosította azért, hogy minden szükségleti cikket, amit eddig itthon állítottunk elő, ezután kénytelenek legyünk ötszörösen vagy tízszeresen magasabb áron megvenni Nyugat-Európától. Ez a tipikus angol gyarmatosítási módszer lényege: a gyarmatsorba süllyesztett állam ne legyen önellátó, mindent vegyen meg jóval drágábban Angliától.

Ezt a nyugati gyarmatosítást a kommunista párt hajtotta végre hazánkban, s mellékesen zsebre vágták gyarmatosítási megvesztegetési pénzüket is.

A Világbankot is kiszolgálják, hiszen eredetileg a Kádár-kormány 1 milliárd dollárkölcsönt vett fel a nyugati bankoktól, majd kamatos-kamatok formájában ennek 14-szeresét kifizettették a magyar nép véres, verejtékes munkájával.

A “rendszerváltásnak” hazudott köpönyegforgatás idején Antal József kijelentette, nem mondja fel a Kádár-kormány adósságát, mert egy “gentleman” az fizet, és átvállalta az adósság törlesztést egyedüli államként egész Közép-Kelet-Európában! Más kommunista államok már felmondták a tartozást, illetve sok esetben elengedték nekik. Így jutottunk el a mai helyzetig, amikor az eredeti 1 milliárd dolláros tartozás kamatos-kamataira már kifizettük a tartozás összegének 88 szorosát, és a felgyülemlett további kamatokra tartozunk újabb 90 milliárddal.

Az adósság-csapda

Évente 4 ezermilliárd forint kamatot kell fizetnünk, ez a magyar állam teljes adóbevétele évente. Annak érdekében, hogy az állam működtetésére legyen pénz, minden évben felvesz a magyar állam 4 ezermilliárd forint kölcsönt a Világbanktól. Ugyanakkor befizeti az esedékes 4 ezermilliárd forintot nekik.

Az egész nemzet azért robotol, hogy a teljes állami bevétel a Világbank kincstárjaiba menjen, amíg az állam egyre több és több pénzzel tartozik. Az eredeti 1 milliárd dolláros tartozás ma már 90 milliárd dollár és eddig kifizettünk 88 milliárd dollárt.

Ideje lenne abbahagyni ezt az értelmetlen fizetést, mint ahogy a világ minden adósság-csapdába jutott állama is fel mondta a további kamat rabszolgaság-fizetést.

Nálunk azonban minden évben fellépnek a Párt “szakemberei,” akik kijelentik:

Ø       ’ jaj, nem lehet abbahagyni a fizetést, soha sem, mert akkor szörnyű tragédia várna Magyarországra.’

 

 Azt már nem mondják meg a “szakértők,” hogy a szörnyű tragédia az lenne, hogy ha ők a szakértők nem kaphatnák tovább a Világbanktól a nekik évente átutalt 10 % jutalékot, a befizetés után. A kommunisták saját vagyona megint fontosabb az elvtársaknak, mint az ország vagy a nemzet érdeke. Mivel a kommunista párt már mindent eladott és külföldi kézre játszott, nem bírják abbahagyni a lopássorozatot.

Már nincs más eladható: most a kórházainkat és a termőföldünket akarják külföldi kézre játszani, amin megint a kommunisták keresnek, ők tömik meg a zsebüket, míg a magyar paraszt elveszti földjét, a magyar városlakónak nem lesz mit ennie, hiszen az olcsó és hozzáférhető áru magyar élelmiszer megszűnik majd, s lesz helyette 10-szer magasabb áru külföldi bóvli és génmanipulált méreg.

Az eladott kórházakból lesznek majd játékkaszinók, vagy 5 csillagos luxusszállók, ahová magyar be nem teheti majd a lábát, mert nem telik rá. A jelenlegi ingyenes orvosi ellátás helyett lesz majd amerikai stílusú “ellátás” amelynek a lényege: akinek van pénze, azt ellátják, akinek nincs pénze az meg haljon meg, de sürgősen.

A kettős népszavazás sikertelenségének tanulsága, emlékeztetni kell az embereket, hogy a kommunista párt a magyar nemzet sírásója, gyilkosa, és nem szabad soha elhinni egyetlen szavukat!

Amíg a nép ilyen hiszékeny és elképesztően naiv, addig remény sincs arra, hogy a magyar nemzet valaha is talpra álljon. Amíg új-marxisták uralkodnak, hazudoznak, addig a magyar nemzet tovább támolyog a sír felé!

Ébredjetek emberek! 300 ezer magyarul beszélő idegen fajzat uralkodik a nemzeten, ezek egyetlen célja hazánk tönkretétele, minden tulajdonunk ellopása, és népünk fizikai kiirtása, hogy mindenünket eladva fajtestvéreik kezére játsszák hazánkat. Fogjunk össze ellenük, ahogy ők összefogtak miellenünk, különben nem lesz se hazánk, se házunk, se megélhetésünk, hontalan rabszolgák leszünk akár csak a szerencsétlen palesztinok.

Megmaradásunk kulcsa

1. Törvény útján betiltatni a Kommunista Párt utódját, az MSZP-t, bármilyen nevet is venne fel, mint a csehek, lettek, litvánok, észtek és lengyelek tették.

2. Törvény útján eltiltani a Párt tagjait a politikai élettől, mint a csehek lettek, litvánok, észtek és lengyelek tették 50 esztendőre.

3. Felmondani a kamatrabszolgaság további fizetését, mint a csehek, lettek, litvánok, észtek és lengyelek tették

4. A hazai önellátás biztosítása – a nehéz, könnyű, textil, cukor, növényolaj, iparágak és a fegyvergyártás stb.. feltámasztása. A csehek, lettek, litvánok, észtek, és lengyelek el sem adták, mert náluk nem a hazaáruló kommunisták irányítanak, mert a nemzet ezt nem hagyta.

5. Az ingyenes orvosi ellátást.

6. A termőföldek magyar tulajdonban való megtartását.

 

Reméljük, hogy van még magyar szervezet vagy mozgalom, amely szem előtt tartja a magyar nemzet érdekeit és tesz is valamit a nemzet védelmében a hazaáruló idegen bérenc kommunisták ellen.    /Major-Benedek/

 

A „Forgatókönyv” szerzői

 

Ben-Gurion

A lengyelországi születésű, fiatal korától a cionizmus elkötelezettje, David Grűn,illetve David Ben-Gurion (1886-1973) marxista államférfi, Izrael első miniszterelnöke, csak két évet tévedett meg egyebet is, amikor 1962-ben, az 1987-es évre vonatkozóan előadta a világról alkotott elképzeléseit. Vajon honnan tudhatta előre?

 

“A Hideg Háború már a múlté lesz. Az értelmiségiek állandóan fokozódó belső nyomása több szabadságért Oroszországban, és a tömegek nyomása az életszínvonal emelkedéséért, a Szovjetunió demokratizálódásához vezethet.

Másfelől, a munkásság és a parasztság fokozódó befolyása, és a tudósok egyre nagyobb politikai fontossága az Egyesült Államokat tervgazdaságú közjóléti állammá alakíthatják át. Nyugat- és Kelet-Európa szocialista és demokratikus rendszerű független államok federációja lesz.

A Szovjetunió kivételével a Federális államok minden más kontinensen egyesülnek egyetlen világszövetségben, amelynek nemzetközi rendőri karhatalom áll majd a rendelkezésére. Minden hadsereget felszámolnak, és nem lesz többé háború. Jeruzsálemben, az Egyesült Nemzetek Szövetsége – egy igazi ENSZ – megépíti a Próféták Szentélyét, hogy a kontinensek federációs szövetségét szolgálja. Ez lesz az Emberiség Legfelsőbb Bírósága székhelye, amely a federációs kontinensek között az ellentéteket egyengeti, úgy ahogyan azt Izajás próféta megjósolta. A világon mindenkinek joga lesz a felsőbb iskolázottsághoz. A terhesség-gátló tabletta majd lelassítja Kínában és Indiában a természetes szaporodást. És 1987-re az emberek átlag életkora eléri a 100 évet.”  [Forrás: Look folyóirat, 1962.01.16]

 

A franciaországi Grand Orient szabadkőműves-páholy nagymestere Adolphe Crémieux akkori külügyminiszter a londoni The Morning Post folyóirat 1920. szeptember 6-i számában közölte Manifesto-ját a világ zsidóságához:

„A zsidóság régen várt egyesítése nem francia, angol, ír vagy német, hanem majd zsidó illetve nemzetközi szövetség által valósul meg. Mialatt más népek és fajok nemzetiségekre oszlottak fel, egyedül nekünk hitsorsosoknak nincsenek állampolgártársaink.

A zsidó semmilyen körülmények között nem lehet a keresztény vagy a muzulmán barátja, mielőtt el nem érkezik a végső pillanat, amikor a zsidó vallás fénye, az értelem egyetlen vallása be nem ragyogja a világot!

Szétszóródva a nemzetek között, mi zsidók vitathatatlanul meg akarjuk tartani tiszta zsidóságunkat. A mi nemzetiségünk ősapáink vallása volt, amely semmilyen nemzetiséget nem ismer el. Amikor idegen országokban élünk nem törődhetünk a tőlünk teljesen idegen államok problémáival és érdekeivel.

A zsidó eszme tanításainak el kell terjednie az egész világon! Bárhová is vezessen a sors, szétszórtan a nagyvilágban, tekintsétek magatokat egyetlen választott fajnak. Ha megértitek azt, hogy ősapáitok hite a ti egyetlen hazafiasságotok, - ha ti ezt felfogjátok, figyelmen kívül hagyván azokat a nemzeteket, amelyek benneteket befogadtak, akkor mindenütt megmaradtok az egyetlen választott nemzet tagjainak. Ha hiszitek, hogy a zsidóság az egyetlen hitbuzgalmi és politikai igazság, és erről meggyőződtetek, akkor ti, a világegyetem zsidósága meghalljátok hívó szavunkat. A szent és hatalmas ügyünknek biztosított lesz a sikere.

Az örökké halhatatlan ellenségünk a katolicizmus, most halálosan sebzett fejével már a porban hever. Az a háló, amellyel a zsidóság az egész földet beszövi, egyre jobban szélesedik, és naponta terjed.

Az idő közeleg, amikor majd Jeruzsálem lesz minden nép és nemzet egyetlen imaháza, és zsidó egyistenhitű-zászlónkat a legtávolabbi országokba is kitűzik. Alkalmazkodnunk kell minden adott helyzethez. Óriási a mi hatalmunk, tegyétek magatokévá ezt az erőt a közös cél érdekében. Mitől féltek? Hiszen nincs már messze az a nap, amikor a föld minden gazdagsága és kincse Izrael Gyermekeinek a tulajdona lesz.” [Count-Cherep-Spiridovich: The Secret World Government or Hidden Hand, 1926. New York City. Christian Book Club of America.]

 

      Idézet Ben Hecht: Perfidy c. könyvéből. Kiadó: Julian Messner, Inc. NY. 1961. Ref. Notes, 254. old. The New Judea, XIII. 1937. április. Az angliai Cionista Szövetség hivatalos szervezete közölte:

 

„Az 1911-es cionista kongresszuson, 22 évvel Hitler hatalomra jutása és három évvel az első világháború kirobbanása előtt, Max Nordau mondta:

‘Hogy merészelik a mellébeszélők és hivatalos fecsegők kinyitni a szájukat, hogy haladásról beszéljenek?! Győzelmes békekonferenciákat tartanak, ahol a háború ellen beszélnek. Ugyanezek a jószándékú igazságos kormányok, amelyek oly nemességgel tevékenykednek az örök béke érdekében, most saját bevallásuk szerint hatmillió ember teljes megsemmisítésére készülnek, és az elítélteken kívül nincs senki, aki tiltakozó hangját felemelné. Ez bármilyen háború legnagyobb bűne.’ ”

 

Miután 1917-ben a Balfour Nyilatkozatban Anglia otthont ígért a zsidóknak Palesztinában, a német zsidók szinte hisztérikusan távolították el magukat a cionista tevékenységektől, amiket esetleg Németország ellenségével, Angliával hoztak kapcsolatba.

      Hitler 1920. április 6-án így magyarázta a cionizmus iránti hajlandóságot:

 

„Célunk elérése érdekében minden rendelkezésünkre álló eszközt meg kell ragadnunk, még akkor is, ha mindjárt paktumot kötünk magával az ördöggel.”

 

Ami meg is történt, mert érdekes módon a cionista Vladimir Jabotinsky lényegében ugyanezt mondta, még hónapokkal a XII. Cionista Kongresszus előtt:

„Palesztináért való tevékenységünkben, még az ördöggel is szövetséget kötnék.”

 

      Alfred Rosenberg, Hitler elsőszámú judaizmus-cionizmus elméleti szakembere volt, magáévá tette a cionizmus kihasználásának előnyeit. A Die Spur nevű lapban (1920) Rosenberg azt kérte a németektől, hogy tegyenek félre minden ellenszenves érzést:

„A cionizmust minden eszközzel támogatnunk kell, hogy évente bizonyos számú zsidót küldhessünk Palesztinába, vagy legalábbis a határon túlra.”

 

De hogyan lehet megoldani ilyen megvalósíthatatlannak látszó célt? Hogyan lehet több millió zsidónak megmondani, hogy szedje a sátorfáját és költözzön a bizonytalanságba? Szép szóval? Nem! Olyan körülményt kell teremteni, hogy szó nélkül akarjanak menekülni! Milyen jogon kényszeríthet bármilyen kisebbségi érdekcsoport egy közösséget arra, hogy hagyjon ott mindenét és távozzon idegenbe? Az alábbiakban rávilágítunk a kérdésre.

Hadüzenet Purimkor

A londoni Daily Express 1933. március 24-én közölt vezércikkében leírja, hogy ‘a zsidóság vezetősége, befolyásos nemzetközi pénzintézményekkel karöltve gazdasági kiközösítést [bojkottot] indított Németország ellen’, hogy még jobban lebénítsa az első világháborúból kifolyólag már úgyis leromlott gazdasági életet. A cél Adolf Hitler megbuktatása volt.

Tehát az igazság az, hogy a második világháborúban a világ zsidóságának vezetősége – és nem pedig a Harmadik Birodalom – sütötte el az első puskagolyót. New Yorkban Samuel Untermeier (külön cikket érdemel!) ügyvéd vezette az uszító hadjáratot Németország ellen, amit „a zsidók szent háborújának” nevezett.

A bojkott-konferenciát Amszterdamban rendezte az önjelölt World Jewish Economic Federation, amelyen a Woodrow Wilson amerikai elnököt zsaroló ügyvéd Samuel Untermeier elnökölt. Miután visszatért New Yorkba, 1933. augusztus 7-én, a helyi WABC rádióállomás hullámain lázító beszédet mondott, amelyben azzal vádolta Németországot, hogy „a zsidók teljes megsemmisítését tervezi.”

S. Untermeier

Mivel politikailag helyes történészek elhallgatják, ezért kevesen ismerik a második világháború kirobbantásának igazi okát: a nemzetközi zsidóság – gazdasági bojkottal — üzent hadat Németországnak, Hitler hatalomra jutása után két hónappal, s még mielőtt bármilyen ‘intézkedés’ történt volna a zsidók ellen.

 A hadüzenet azt eredményezte, hogy előkészítette a mintegy kilencezer tagságú németországi cionista mozgalom és a Hitler-kormányzat közti politikai és gazdasági szövetséget. A cionisták azt remélték, hogy a németek és zsidók közti feszültség majd a zsidók Palesztinába való tömeges kivándorlását segíti elő. Röviden, az eredmény: taktikai szövetség volt ez a mai modern Izrael államalapítói és a nácik között, mely tényt sokan szeretnek szőnyeg alá söpörni.

 

      A „hivatalosan elfogadtatott”, de helytelen álláspont:

„Miután Hitlert 1933. január 30-án kinevezték kancellárnak, a német kormány azonnal elnyomó intézkedéseket hozott a németországi zsidók ellen, sőt koncentrációs táborokba tömörítette őket és terrorhadjáratot indított a zsidó lakosság ellen.”

 

1925-ben, Németország félmilliónyi zsidó lakossága nagy többségének közömbös vagy egyszerűen ellenséges volt a magatartása a kilencezer tagú cionista mozgalom iránt. A cionisták, akik szintén a fajra alapozták a nemzeti jelleget, és sorsot hitték, hogy a zsidóknak nincs jövőjük Németországban, örömmel fogadták a nácik zsidóellenes politikáját. A németországi cionisták egyáltalán nem tiltakoztak, amikor 1933-ban kétezernyi zsidó tanárt és tudóst menesztettek az egyetemekről. A nácik a „korlátozást” azért hozták, hogy a cionistáknak lehetővé tegyék az akadálymentes munkát.

Minden más fasiszta-ellenes szervezetet bezárattak, és a tagságot bebörtönözték. A nácik megkövetelték, hogy minden zsidó csatlakozzon a cionista-vezetésű „Reich Union”-hoz, amelynek a célja a zsidók kivándoroltatása volt. Minden zsidónak cionistának kellett lennie. A cionisták kiadhattak könyveket, nácikat kritizáló folyóiratokat – a kizárólag zsidó közösség részére.

Ez volt a második világháború legelső puskalövése!

Adolf Eichmann mezőgazdasági kiképzőtábort állíttatott fel Ausztriában, hogy fiatal zsidókat előkészítsen a kibuc-életre. Ellátogatott Palesztinába és a cionista vezetőkkel még a terjeszkedési politikájukat is átbeszélte, valamint stratégiai szövetségről is szó volt Németország és a zsidó Palesztina között. De az idő sürgetett a cionista állam megvalósításához, -- ahová nagyszámú zsidó lakosságra volt szükség!

1933 elején Hitler kancellár, az új koalíciós-kormányzat kiemelkedő egyénisége, még egyáltalán nem volt Németország vitathatatlan és egyeduralmú vezetője, és a katonaság felett sem rendelkezett teljhatalmúlag. Tehát a hivatalos álláspont szerint ‘január 30. és március 24. között Hitler koncentrációs táborokba hurcoltatta a németországi zsidóságot’?

Aztán a sajtó közreműködésével, beindult a propagandagépezet, miszerint “a német zsidók kegyetlenkedéseket és embertelen üldöztetéseket szenvednek az új Németországban.” Az Egyesült Államok és Anglia zsidó vezetői önkényesen úgy határoztak, hogy „a Hitler elleni hadjárat szükségessé vált.”

1933. március 23-án húszezer zsidó vonult fel a new yorki Városháza előtt, és március 27-re az American Jewish Congress hatalmas tömegtüntetést szervezett a Madison Square Gardens-ben, és német áruk amerikai bojkottálására szólított fel.

 

      A sajtó sem maradt néma, a Natscha Retsch zsidó lap ezt írta:

„A zsidókra leselkedő veszély nemcsak az egész német népben rejtőzik, hanem személyenként, minden egyes németben. Ezért ártalmatlanná kell tennünk… Németországnak el kell pusztulnia. Ebben a háborúban nekünk zsidóknak részt kell vennünk, és minden erővel ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló eszközöket.”

 

Ugyanakkor, március 26-án a németországi Cionista Szövetség táviratban kiadott nyilatkozatában cáfolta a rémhíreket, és „szenzáció-hadjárattal, hazugsággal és hangulatkeltéssel,” vádolta a Nemzeti Szocialisták elleni vádaskodásokat.

      A cionistáknak minden okuk megvolt, hogy a nemzetiszocialista ideológia tartós maradjon Németországban. Klaus Polkehn német újságíró, a Journal of Palestine Studies (The SecretContacts: Zionism and Nazi Germany, 1933-1941 JPS v. spring/summer, 1976.) szerint

‘a németországi cionisták mértéktartó és megfontolt magatartása annak tudható be, hogy a nemzetiszocialisták gazdasági fellendülése a saját érdekük volt, a Palesztinába való tömeges kivándoroltatás megvalósításáért.’

Zsidómentők voltak-e a cionisták?

Valgyimir Jabotinszkij

      Vlagyimir Jabotinszkij 1936-ban kijelentette:

„Nem a mi feladatunk, hogy néhány kiválasztott személy részére Palesztinában otthont alapítsunk vagy államot, népünk egy kevés rétegének. A mi célunk, megszervezni a zsidók tömeges kitelepítését azokból az országokból, ahol élnek.” [Ben Hecht, Perfidy]

 

      Ben Gurion leveléből:

“Ha a zsidóknak választaniuk kellene: megmentsék-e a zsidókat a menekülttáborokból, vagy hozzájáruljanak-e Palesztinában egy Nemzeti Múzeumhoz, a könyörület érzése diadalmaskodna, és a nép energiáját arra használnák fel, hogy a különböző országokban megmentsék a zsidókat. És akkor a cionizmus letűnne a napirendről, nemcsak az angol és az amerikai, hanem a zsidó közvéleményben is. Ha megengedjük azt, hogy a menekültek kérdését különválasszák Palesztina kérdésétől, a cionizmus puszta létét veszélyeztetjük.” [Ben Gurion 1938. december 17-i levele a Cionista Világszervezet végrehajtó bizottságához. Idézi Éli Lobel: Les Juifs et la Palestine]

 

Válasz a bojkottra

A külföldről Németország ellen indított, „szent háború”-nak nevezett bojkott után, április 1-én Hitler egynapos zsidó áruk bojkottálásával vágott vissza. Németországban, 1933 tavaszán különös, a mai napig eltitkolt együttműködés jött létre a német kormány és a cionista mozgalom között, németországi zsidók és tőkéjük áttelepíttetésére Palesztinába. A cionisták az antiszemita Hitlerben láttak minden reményt, hogy a cionista-ellenes németországi zsidók egyenesen a cionisták karjaiba hulljanak. A zsidó történész Walter Laqueur írja:

„A zsidók egyáltalán nem voltak meggyőződve arról, hogy problémáik megoldása a Palesztinába való kivándorlás lesz. Továbbá, a zsidók nagy része nem tekintette vezetőinek a cionistákat, de egy dolog világos: Hitler együttműködött a cionistákkal. A Végső Megoldás,  a zsidók tömeges áttelepítése volt a cionista Izraelbe.”

 

      Theodor Herzl, az antiszemitizmus, mint hajtóerő:

“Ez a terv reális erőn nyugszik. Ezt az erőt, amire szükségünk van, az antiszemtizmus szolgáltatja nekünk...” [The Zionist Idea New York, 1960]

 

‘The Transfer Agreement’ (Az Áttelepítési Egyezmény’)

A zsidó történész Edwin Black, The Transfer Agreement (Macmillan, 1984) c. könyvében állítja, hogy bár legtöbb zsidó egyáltalán nem akart Palesztinába menni, a cionista mozgalom befolyása miatt Németországban a zsidók legjobb esélye a Palesztinába való bevándorlás volt. Más szóval, a Transfer Agreement tette lehetővé, hogy a zsidó tőke és vagyon kizárólag Palesztinába kerüljön.

Az egyezménnyel csak az volt a baj, hogy az angolok, mint feltételt, a kivándorlás fejében minden Haifába vagy máshová érkező személy után 1000 font sterlinget követeltek.

„Tagadhatatlan, hogy kezdetben a cél közös volt: a nemzetiszocialisták és a cionista zsidók nemzeti törekvései Németország félmillió zsidó kisebbségének Palesztinába való bevándoroltatása. Nem volt tervezve ott semmiféle tömeges zsidópusztítás. Közben volt egy óriási akadály: a németországi zsidók egyszerűen nem akartak távozni.

Hitler hatalomra jutása után a társadalomban valami láthatatlan, de valódi háromszög  alakult ki: a hazájukhoz hűséges, nagyrészt asszimilálódott zsidóság, a nemzeti érzésű német lakosság és a cionizmus. A Harmadik Birodalomban a cionisták hirtelen a zsidók hivatalos gondnokainak és szószólóinak tekintették magukat.

A német társadalomba beolvadt zsidóság ‘nem érezte magát többé zsidónak’, hanem hazájukat szerető németeknek, akik véletlenül zsidóknak születtek. Amikor az emancipáció után a politikai cionizmus előjött, a német ajkú vezetők, a zsidó állam, Izrael megvalósításához Németországot tekintették jótállónak.

Ugyanakkor a németországi zsidók 97 százaléka minden erővel visszautasította a cionizmust, amit „belső ellenségnek” tekintettek. A német cionista Richard Lichtheim szerint ‘az új mozgalom iránt sehol máshol nem volt olyan lázas és vad ellenállás a zsidók részéről, mint Németországban.’”

 

“A cionisták a nácik németországi hatalomra jutását nem nemzeti katasztrófaként fogadták, hanem mint egyedülálló történelmi lehetőséget a cionista törekvések megvalósítására...” [Der Spiegel, 1966.12 .19.]

 

Nácik és cionisták együtt dolgoztak a zsidóság kivándoroltatásában. 1933. január 31-én, tehát 24 órával Hitler kinevezése után, a Jüdische Rundschau nevű cionista folyóirat kijelentette, hogy a zsidóság jogaiért kizárólag a cionisták és nem pedig a [beolvadt] német zsidók harcolhatnak. A május 10-i, a nácik által elkövetett nyilvános könyvégetések után a lap és a zsidóság is ugyan gyászolta a nagy veszteséget, de nem tudott ellenállni, hogy nyilvánosan meg ne bélyegezze azokat a hitehagyott zsidó írókat, akik cserbenhagyták a származásukat.

A Jüdische Rundschau, viszonylagos sajtószabadságot élvezett, és szabadon hirdethette a cionizmus különálló politikai eszméit és céljait; valójában Németországban akkor az egyetlen, a Harmadik Birodalomban jóváhagyott vallás-filozófiai világnézet.

1933-ban a héber nyelvtanítást bevezették az iskolákban, és két éven belül a zsidó fiataloknak megengedték a cionista egyenruha viselését. Amikor 1935-ben Németországba bejött a Nürnbergi Törvény, a németországi zsidókat megfosztották az állampolgárságuktól, és törvénysértő volt nekik német zászlót emelni. Ugyanakkor e törvény szerint a zsidók szabadon használhatták a Dávid-csillagos cionista zászlót.” -- ***Eddig a részlet E. Black könyvéből.***

 

Cionizmus: összeesküvés a zsidók ellen?

Dr. Henry Makow - “1935-ben a héber betűkkel jelzett “Tel Aviv” nevű gőzhajó megérkezett Németországból Haifába, amelyen fekete-piros horogkeresztes zászlót lengetett a szél. A cionista tulajdonban lévő hajó kapitánya a Nemzetiszocialista Párt tagja volt. 

A hajó, a „Ha’avara-programban” résztvevő németországi zsidókat szállította, akik beválthatták a pénzüket német árukért Palesztinában. Az eredmény: a fejlődő zsidó tartomány 70, 000 jól képzett németországi zsidót és 140 millió Reichsmark [német pénzegység 1924 és 1948 között] értékű német iparcikket, felszerelést kapott. Ez alapozta meg Izrael gazdasági közlétesítmény-hálózatát (infrastructure). A megegyezés a német gazdaságot is fellendítette akkor, amikor a világ zsidósága bojkott-hadjáratot folytatott Németország ellen.” [Klaus Polkhennémet újságíró:  ‘The Secret Contacts’]

 

Moshe Shonfeld rabbi „The Holocaust Victims Accuse” c. könyvében írja, hogy „a cionista Zsidó Tanács (Judenrats) együttműködött a nácikkal és becsapta a nem-cionista zsidókat.”

„Tehát – írja dr. Henry Makow kanadai egyetemi tanár – „az európai zsidók holtan értékesebbek voltak a cionistáknak és pénzügyi támogatóiknak. A holocaust politikai és erkölcsi alapot adott a zsidó állam megalapozásához. Tagadhatatlan, hogy a nácizmust és a cionizmust ugyanaz a bankkartell pénzelte, egymást kiegészítő célokkal.”

 

Hitlert nemzetközi bankár-kiskirályság támogatta és talán észre sem vette, hogy csupán „egyszerű alak a politikai sakktáblán.” Hitler kormánya – főleg kezdetben — milliókat kapott New Yorkból és Londonból. A baj csak akkor ütötte fel a fejét, amikor a Führer elkezdte a német pénz nyomtatását, ami persze hirtelen elidegenítette a pénzügyi támogatókat.

 

Befejezésül

A Rothschild-Rockefeller bankkartell áll a legtöbb politikai (és kulturális) irányzat mögött és a célja megsemmisíteni a nemzetállamokat, az igazi demokráciát, vallást, kultúrát, a házasság és család szentségét, s az emberiség állati sorsra való lezüllesztésére törekedik az önkényuralom megalapozásához. Ez a Forgatókönyv-tragédia nemcsak a zsidókra nézve, hanem az egész emberiségre is.         

-----------

Források:

<www.wintersonnenwende.com>

Dr. Henry Makow: <twm.co.nz>

E. Black: The Transfer Agreement

Ben Hecht: Perfidy

Arcképcsarnok

Churchill anyja Jenny Jacobson-Jerome	Az ifjú zsidó W. Churchill	Churchill apja Lord Randolph Henry Spencer-Churchill

 

Winston Churchill az arisztokrata Lord Randolph Henry Spencer-Churchill és a zsidó származású Leonard Jerome amerikai (Brooklyn, NY) pénzspekuláns, és a New York Times laptulajdonos lányának,Jenny Jacobson-Jerome-nak az elkényeztetett fia volt.

Már fiatal korában kifejlődött az ízlése a drága öltönyök, szivarok és finom szeszes italok iránt.  Az angol arisztokrácia társaságában sokszor töltött éjszakákat a város mulatóiban vagy homoszexuális magánrendezvényeken, ahol aztán minden elképzelhető és elképzelhetetlen „időtöltésben” része volt. Huszonhatéves korában bekerült a Parlamentbe.

Jenny Jacobson – Churchill anyja eredeti nevén, Jenny Jerome, az amerikai Jacobson üzletember és színháztulajdonos lánya volt.

 „A titkos zsidó Churchill a zsidó génjeit anyjának Lady Randolph Churchill-nek, született Jenny Jacobson/Jerome-nak köszönheti” – írja Moshe Kohn a Jerusalem Post, 1993. január 18-i számában.

Churchill, aki állítólag gyűlölte a kommunizmust és a nemzetközi zsidóságot, ha éppen az érdekei úgy kívánták, akkor fordult egyet és megváltoztatta a nézeteit. Ezt az is bizonyítja, hogy a szintén zsidó tömeggyilkos Sztálin kebelbarátja volt.  +++ [http://judicial-inc.biz]

 

Lélekmérgezők

A rockzene eredete és térhódítása Magyarországon. Jó ez nekünk?

 

“Sikerült egyesítenünk zenét, ifjúságot, szabad-szeretkezést, kábítószert és lázadozó hazaárulást. Ez a ragyogó összeállítás szinte verhetetlen!” [Jerry Rubin: „DO IT”. Simon & Schuster, NY 1970 – Jerry Rubin, /1938-1994/ - az amerikai társadalom egyik felforgató aktivistája és a Nemzetközi Ifjúsági Párt alapítója]

 

***

Tóth Judit (Kanada)

 

Megkérdeznénk azokat a szülőket, akik az elmúlt évtizedekben felnevelték gyermekeiket, hogyan élték át a „beat”-zene hatásának pokoli napjait. Sokan közülük ma már maguk is szülők, — s talán továbbra is az amerikai rocksztár Elvis Presley rajongói – valamiképpen visszaemlékeznek azokra az időkre, amikor a londoni gombafejűek “The Beatles”, Elvis és az őt követő többi, színpadon vonagló ízléstelen “művész” kizárólag nekik tartott szórakoztató előadást!

A népszerűsített vad ütemű zene ifjúságunkat olyan tébolyodott lelkiállapotba vezette bele, és a hírhedt rock-koncerteket szinte tömegőrületté, helyszíni néplázadássá varázsolta. Nem kétséges, hogy tervszerű célokkal és nem pedig a lélek megnyugvására íródtak ezek a vadállati dzsungel-zenék elsősorban azért, hogy a megvadított fiatalság legyen a kommunista Új Világrend, szülői befolyása alól felszabadított, forradalmi lelkületű szocialista rabszolgája.

A „maradibb” szülőket azzal intették le akkor a „haladó” gondolkodású nevelők, hogy „ez a fiatalok zenéje, amit az idősebbek nem értenek.” Nem is értette senki, mert az ifjúság megrontására íródott. Nem is tehettek mást, mert gyermekeik a sátáni hipnotikus varázs hatása alatt, összekuporgatott zsebpénzükön inkább megvették a borsos áron kapható hanglemezeket, mintsem a zenéjüket folyton kritizáló édesanyjukra gondoltak volna néhány szál virággal!

Rodney Winston, az egyik lélekmérgező

Ha gyermekeink tudnák, honnan ered ez az afrikai Kongó legsötétebb őserdejéből elszabadult vadállati zaj, amit a multikulti politikusok úgy hívnak, hogy „zene”!

A francia nyelvű montreáli LA PRESSE 1988 nyarán terjedelmes cikkben ismertette az új multikulti zene eseményeit. Többek között bemutatta Rodney Winston“énekművészt”, aki Jamaica-ban, a Lángoló Lándzsa” (Burning Spear)  nevű, vallás-politikai szekta radikális vezére. Rodney úr Montrealban is járt körúton, hogy az itt élő haladóbb szellemű ifjúságnak bemutassa tudásának forradalmi lelkületét: „Az én üzenetem a zenében rejlik!” – nyilatkozott.

 

A rasta-filozófia szörnyű üzenete:

q          „Gyűlöljétek a fehér fajt; Hirdessétek a fekete faj teljes felsőbbrendűségét; Álljatok bosszút a gonosztevő fehéreken; Tagadjátok meg, ítéljétek el és alázzátok meg Jamaica kormányát és törvényhozó intézményét...stb”

Miféle üzenet ez, és miért van a kanadai francia ifjúságnak, vagy egyáltalán bárkinek is rá szüksége?

Az amerikai kommunista-zsidó Jerry Rubin  politikai aktivista, társadalmi felforgató

Rodney, aki „Izrael Tizenkét Törzsének” a tagja a fehér embert gyűlölő rastafarianus (?) szekta családjához tartozik. (Jamaica 50 százaléka magáénak tekinti a „rasta-filozófiát”)

Rodney-t úgy ismerik, hogy vallás-politikai kérdésekben meggyőződéses partizán elveket vall. Mi szüksége van a kanadai gyerekeknek radikális-partizán elvekre?

q          Jerry Rubin “DO IT!” című modern ‘Communist Manifesto’-jában elismeri, hogy

“a rock-and-roll a forradalom kezdete volt. A szex, a kábítószer és a rockzene Amerika kommunista tervszerű meghódítása.”

 

Ezért vallja Alfred G. Aronowitz:

“Ha a társadalom tudná, mi a mai népszerű rockzene igazi mondanivalója, akkor összetörnék az összes lemezt és letartóztatnák az előadókat, énekeseket.”

Tehát Rodney Winston jól mondja: “Az én üzenetem a zenében rejlik! “

 

***

 

1946. júliusában „kulturális világkongresszust” rendeztek Moszkvában. Az amerikai zsidóNorman Corwin [1] író és rádió-hírmagyarázó volt a díszvendég az Egyesült Államokból. Ezen a nemzetközi eseményenCorwin, az Amerikai-Szovjet Zenei Társaság (American-Soviet Musical Society) két, közösen készített hangfelvételét mutatta be. A zenében az Egyesült Államok kommunista vezetőinek az üzenetét hozta a moszkvai elvtársa részére. Ezt követően a külföldi, de főleg az amerikai hanglemezgyártó iparban azonnal friss erőre kapott a kommunista propaganda térhódítása, hogy proletarizálja a kultúrát, és elmebeteg ifjúságot hozzon létre.

 

Norman Corwin (1)

Mialatt a Szovjetunióban elmegyógyintézetek kínzókamráiban rettenetes ütemű beatzenével és kábítószerekkel „gyógyították” a politikailag helytelenül gondolkodók millióit, addig Amerikában a hanglemezgyártó üzletemberek, -- miközben megszedték magukat dollármilliókkal -- elérték ugyanazt az eredményt. Alkotó művészek mindig akadtak, és a kábító-szerkereskedelem is felvirágzott. Mert a kettő együtt adja az élvezetet: kábítószer és rockzene! Ez az összeállítás valóban verhetetlen, mert a zenés lélekmérgezés - hazánkat beleértve -- már elborította a világot.

A negyvenes évek óta sok minden változott és történt, sajnos rossz irányba. Négy évtized elmúltával, a helyzet sokkal súlyosabb, mivel a sátáni zeneművek lélekmérgező terjesztőinek minden alkalom megadatott arra, hogy jövedelmező hanglemezgyártó iparuk szennytermékeivel elárasszák a világot, és marxista neveléssel fertőzzék meg a gyanútlan ifjúságot.

Az amerikai bolsevista Sydney Finkelstein, a kábítószerekkel fűszerezett neo-kultúra egyik szóvivője “How Music Expresses Ideas” c. könyvében a zsidó bolsevista Lenin egykori beszédéből vett “újra kell gyúrni a kultúrát” idézet volt a fénypont. Finkelstein azt javasolta, hogy

“le kell bontani a soviniszta korlátokat a klasszikus-, és népzene között. Ugyanis a klasszikus zene a kivételes burzsoázia zenéje, míg a népszerű rockzene kizárólag az elnyomott és kizsákmányolt osztályrész műfaja.”

A klasszikus zenéhez nem kell műveltség a hallgatók részéről, és nem kell zenei képzettség az előadók részéről!

De van egy másik cél: inkább pszichológiai, mint kulturális, amely a rockzenével a tiszta gondolkodást és érzelmi egyensúlyt ássa alá, és tömeghisztériát okoz.

Finkelstein úgy képzelte el, hogy az afrikai bennszülött vademberek zenéjével kell elárasztani az amerikai társadalom zenei igényét. És itt nem a néger spirituálékról volt szó, hanem az ütemes afrikai tam-tam-zenéről! A Finkelstein féle kultúrforradalom módfelett sikert aratott nemcsak az ütemes zajban fulladozó Amerikában, hanem mindenütt a világon, beleértve Magyarországot is.

[Forrás: D. A Noebel, The Marxist Minstrels, American Christian College, USA 1974.]

 

***

Tévedés tehát azt gondolni, hogy a rockzene a nyugati kultúra terméke lenne, amit a hazai ifjúság azért vett át és kedvelt, mert hogy a Kádár-korszakban így tüntetett a kommunizmus ellen, ezzel is megmutatván, hogy “azért is a Nyugathoz tartozunk”! Ez nem igaz!

Érthetetlen számomra a magyarországi rock-együttesek jelentős térfoglalása. Előadásaikban rendszerint nemzeti szellemiségű szövegekkel adják elő üzeneteiket. De miért választották éppen az ízléstelen rockzenét az előadásaikhoz?

 Az általános zenei műveltség hiánya miatt talán?

Nem tudják ezek a fiatalok, hogy az afrikai durva ütemű rockzene teljesen nemzetidegen, mind a stílusa mind az eredete miatt?  - még akkor is, ha magyar ifjak rakják össze az akkordokat, magyar hangszereken, magyar nemzeti érzésű szövegekkel! Mi történt a szép magyar népdalokkal, műdalokkal, amelyek mindegyikét magyar imádságnak lehet tekinteni? /És itt nem a cigányzenekarral kísért, magyar szövegű nótákról van szó, ami mondjuk ki bátran -- a cigányság sajátos zenéjének a népi motívumai miatt, szintén távol áll az igazi magyar zene jellegétől!/

A rockzenéhez nem szükséges különösebb zenei felkészültség, elég egy-két gitár, dob és hangosan üvöltöző “énekes”, (ez utóbbi pár év múlva úgyis elveszti a hangját.) A hangos dobverés pedig a nemi aktus ütemes lüktetését utánozza!

A rockzene rövid története

/Néhány idézet a világhálózatról/

A rockzenész  Bob Zimmermann Dylan az őrjöngő fiatalok között	Bob Z. Dylan a Talmud-Torah  tanulmányozása  közben

“A beatkorszak kezdete 1962. október 24. Ezen a napon jelenik meg a sikerlistákon a ‘Beatles Love Me Do’ című kislemeze, amely Liverpoolból Londonba katapultálja a “liverpudliakat” és kiemeli a hasonló, ezerszámra zenélő angol tinédzser-zenekarok közül. A siker egy új típusú világkarrier kezdetét is jelenti egyben...”

“A rockzene története a sokkok sorozata. Alakjaik úgy bukkantak fel, mint az üstökösök: 1954-ben Bill Haley, 1955-ben Elvis Presley, 1964-ben a Beatlesek, és maguk köré gyűjtik a megszédült, sikítozó, ájuldozó tizenéveseket, hogy megosszák velük zenéjük élményét.”

 

“Amikor a 60-as évek közepén újjászületett a rockzene, BobDylan, [i.e. Bobby Zimmermann - tj] New Portban a népzenefesztiválon belecsapott elektromos gitárjába, és kis híján tömeghisztériát okozott: egy új hangzásvilágot hozott lére.”

“A magyar popzene jeles képviselői, ahogy Koncz Zsuzsa is megénekelte Szörényi-Bródy egyik dalában -, ‘hatvannégyben’ indultak el azon az úton, amely a külföldi példák másolását elhagyva, a magyar nyelvű beat-, vagy popzene megszületéséhez vezetett...”

“A rockzene is a magas kultúra része lenne?! Nos, szerintem igen. A modern ember megértéséhez elengedhetetlenül szükséges ennek a zenei, és gyakran ideológiai áramlatnak az ismerete. A huszadik század második felének underground mozgalmai és művészi lázadásai valahol itt gyökereznek, és itt lelik meg magyarázatukat. Természetesen sokkal izgalmasabb lenne mindezt a klasszikusnak nevezett, komolyzene bemutatásával együtt tárgyalni, de részben ebbéli műveltségem hiányosságai, (!) de főleg az idő hiánya ezt nem teszik lehetővé. Mindamellett remélem, hogy a legendás előadók portréi hasznos és kellemes időtöltést eredményeznek.”

“Alan Ginsburg botrányokban, tragikus és groteszk eseményekben gazdag élete a beatniklét szelíd és vad szabadságkultuszát, mindenféle hatalom elleni tiltakozását, önveszélyes életformáját és Zen-buddhista töltésűüdvözülésvágyát is példázza. Kiérdemelte a “beat-nemzedék pápája”, a “hippik apja”, a “szabad szerelem Buddhája”, a “korunk Amerika bárdja” elnevezést is”

Alan Ginsburg a szabad-szerelem buddhája, a hippik atyja, a 30 fokozatú szabadkőműves Vaclav Havel nagy barátja

 

“A heavy metal gőzhengerként tört élre a hatvanas évek végén. Azóta többé-kevésbé mindig az egyik vezető műfaj volt. Az 1978-as kiadású Lillian Roxon Rock Enciklopédiája így ír róla:

“Gitárorientációjú rock, a hard-rock logikai utódja. Friss, eleven, torzított gitárhangzásával a hatvanas évek végén született olyan bandák indulásával, mint aLed Zeppelin, és a hetvenesekben a Deep Purple. ...”

A Lukács-iskola

A “beat-korszak” sokkal előbb kezdődött, mint azt a hazai rocksztár KonczZsuzsa hinné!

William Lind amerikai történész szerint:

„a kultúr-marxizmus alapja bajkeverő sötét filozófia, amely nem egyéb, mint elhajlása a közismert bolsevik forradalmi filozófiának. A kultúr-marxizmus szolgáltatta az alapot a napjainkban is oly gyakran használt *politikailag helyes* kifejezéshez.”

 

Lukács Löwinger György, 1919-ben a Kun Béla közoktatásügyi népbiztosa

A Lukács-Löwinger György marxista filozófus körül csoportosult a baloldali szellemiségű tanítványok köre. A hivatalos ideológiától többé-kevésbé eltérő irányzatot Nyugaton, baloldali körökben Budapesti Iskola néven is emlegetik, amelyhez már hozzászámítják a lukácsisták következő nemzedékét, a kritikus szociológusok csoportját, elsősorban a sztálinista miniszterelnököt (1955) Hegedűs Andrást (1922 - 1999), aki később “ellenzéki” inget öltött magára.

Annak ellenére, hogy a hatvanas-hetvenes években a lukácsisták jelentős szerepet játszottak a Kádár-féle gulyás-kommunizmus szellemi életében, egy idő után tiltott listára kerültek. Lukács halála után (1971) védettségüket elvesztették, amit áldozatkész elvtársaik állítottak helyre. A fiatalabb lukácsista nemzedék fokozatosan eltávolodott a mestertől, mégis ma, amikor liberál-kapitalista szelek fújnak, már a demokratikus ellenzék egyik jelentős csoportjának magját alkotja.

A dolog Lukács Györgyhöz vezethető vissza, Magyarországra 1919-be, ahol az erkölcs illetve a hagyományos nemi élet és közerkölcs teljes lezüllesztése volt a cél, a lélekromboló Freud-féle filozófia segítségével.

Ki volt Lukács (Löwinger) György 1885-1971), külföldön ismertebb nevén Georg Lukács? Budapesti születésű, gazdag zsidó bankár család gyereke.

Amikor 1919 tavaszán a bolsevista kormány megkaparintotta Magyarországon a hatalmat, Lukács György a tanácsköztársaság kultuszminiszter-helyettese lett. Legelső intézkedése volt az iskolákba bevezetni a nemi-nevelést. Magyarországon megkezdődött az álliberalizmus, a hagyományos nyugati kultúra bomlasztására. (Már csak a rockzene és a vadkender hiányzott!)

Lukács, a tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Moszkvába menekül, ahonnan Rákosiékkal tér vissza 1945 után Budapestre, és a kommunista párt egyik vezető ideológusa.

1956-ban a Nagy Imre-kormány oktatásügyi minisztere. Mivel művei éles vita tárgyai, ideiglenesen visszavonul a politikától, de mégis mindig kitart a pártdiktatúra mellett. 1967-ben ünnepélyesen visszafogadják a pártba!

Lukács kultúr-marxista szellemiségét a német város nevét viselő Frankfurti Iskola bölcsei vették át. 1930-ban kitalálták a Kritikus Elméletet, ami abból állott, hogy a lehető legrombolóbb kritikával kell aláásni mindent: intézményt, hagyományos kultúrát, családi életet, vallásos hitet, nevelést. Nem véletlenül jött létre a modern művészet, amely teljesen idegen világ szellemét és ízlését szabadította ránk: fülsértő, nyugtalanságot keltő (disszonens) zenét, az ifjúságot megrontó rock-zörejt, a kábítószerek használatát, a liberális közoktatást és ‘festői alkotások’-nak nevezett Picasso-féle avant-garde mázolmányokat.

Antonio Gramsci

Herbert Marcuse

Európa - 1919-ben a marxista elmélet bölcsei munkához láttak: Antonio GramsciOlaszországban, és Lukács György Magyarországon, akiket Marx után ‘az ideológia legnagyobb tehetségeinek’ ismertek el. Lukács és Gramsci úgy vélték, hogy mivel a munkásosztály kellőképpen nem értékelheti a marxizmus érdekeit, felszabadításra van szükségük abból a vakságból, amit a nyugati civilizáció és a keresztény vallás a szemükre rakott. Lukács elvtárs meg is kérdezte:

„Ki fog bennünket felszabadítani a nyugati civilizáció béklyója alól?”

 

Theodore Adorno elmélete szerint a modern művészet minden ága arra hívatott, hogy a kor — ez esetben a nyugati kultúra kora — elnyomását, társadalmi viszonyait tükrözze.

A Frankfurti Iskola másik bölcse Herbert Marcuse tudta, hogy a nyugati kultúrát lehetetlen aláásni elvont értelmű zavaros filozófiai írásokkal és a 12 tónusú skála zenéjével, s úgy találta, hogy

‘a korlátlan és felelőtlen nemi élet, kábítószerek és a rockzene sokkal hatásosabb, hódítóbb eszközök a cél elérése érdekében.’

Marcuse írta:

“Nekünk sokszínű kulturális, perverz társadalomra van szükségünk, amely végtelen, szűnni nem akaró kamaszkorba esett bele.”

 

Marcuse, akinek az elmélete a ‘60-as években volt fő olvasmány az új baloldal részére, kikovácsolta az elfojtó tolerancia (repressive tolerance) elméletét. A szélesen váltakozó szempontok fogalmának — amit mi szabadságnak ismerünk — korlátozása valóban nem egyéb, mint elnyomás.

Láthatjuk az alapfogalmat, amelyben szabadság és tűrés új értelmet nyernek. Tapasztaljuk, hogy a felszabadult marxista diákoknak szabad az erőszak, a bűncselekmény, de a számonkérés csak a jobbszárny — a hagyományokat őrző és követő — diákjaira alkalmazható!

Adorno, ’Tanulmány az Előítéletről’ című munkája különösen az ‘30-’40-es években volt nagy hatású. Magát az előítéletet is különös módon határozta meg:

“.... előítélet minden, ami kritikus a kultúr-marxizmusra!”

 

Azt, aki előítéletet tanúsít másokkal szemben, arra azt mondták, hogy “önkényeskedő személyiség”. Az elvet Freud elméletéből vették át. Adorno másik könyvében ‘Az önkényeskedő személyiség’, (1950) ezt írja:

“.. aki meg akarja őrizni a hagyományokat, egyértelműen önkényeskedő személyiség, azaz fasiszta természetű. Figyeljük ezeket az embereket, mert mintha a nácik jönnének vissza.”

 

Nos, ezek a foszlányok és darabok alkotják a ‘politikai helyesség’ fogalmát, és aki ezt megkérdőjelezi, lelkileg kiegyensúlyozatlan perverz, szélsőséges, és fasiszta!

Mivel a szórakoztató ipar...

...teljesen együttműködik a rothasztó munkát végző szenzáció-hajhász hírközlőszervekkel, kultúránkat, sőt az egész társadalmi életet nem kis mértékben befolyásolja a politikai helyesség elve. A sajtón, televízión és rádión keresztül elérhetik a széles tömegeket, amelyeket Hollywoodban és New Yorkban készített “doku-filmekkel” etetnek. A fő céljuk az, hogy hagyományos kultúránkat kiforgassák életünk minden területén.

A ‘40-es években, amikor a rádió hullámain kulturális üzenetekkel próbáltak lélektanilag hatni az emberekre, Adorno különleges tanulmányt készített a tömegmédia használatáról.

A Frankfurti Iskola befolyása az Egyesült Államokban csekély volt egészen a ‘60-as évekig, amikor Marcuse elméletét hirtelen minden “demokratikus társadalomért küzdő” csoport magáévá tette. Szinte szállóige lett: “Ha jól esik, akkorcsináld!”

A felforgató bölcsek jól tudták, hogy ha a “felszabadított” nemi élet és a kábítószerek fogyasztása, és a rockzene terén gátszakadás történik, azt nehezen lehet majd megfékezni.

 

Jól tudom, hogy rövid kis tanulmányommal nem fogom a magyar ifjúságot meggyőzni, de szeretném, ha legalább elgondolkodnának azon, amiket leírtam. +++

 

-------------

1. Norman Corwin Boston Massachussetts államban született 1910-ben, vallásos zsidó család gyermeke. Amerikában az évszázad legnagyobb írójának tekintik. Műveire nagy hatással volt a judaizmus szelleme.