A Litvinyenko-gyilkosság

A Litvinyenko-gyilkosság

Alekszander Litvinyenko, aki 2006 novemberében a világsajtó nyilvánossága előtt keserves kínok között halt meg Londonban, Fouche örökérvényű igazságát vélhetően azzal egészítené ki: a titkosszolgálatok nemcsak elpusztíthatatlanok, bosszúállók is. Az FSB – leánykori nevén KGB – 43 éves tisztjét a feltételezések szerint saját cége mérgezte meg polónium 210-es izotóppal. Egy miniatűr atombombával, amely pár hét alatt végzett vele.

Kétségtelen, a Litvinyenko-gyilkosság a KGB utódszervezetének egyik legnagyobb nemzetközi botránya, még akkor is, ha hivatalos orosz források korábban és most is tagadják, hogy közük volt a dezertőr hírszerző halálához. Miközben cáfoltak, „minden segítséget megígérve és megadva” megakadályozták, hogy a Moszkvába érkező Scotland Yard ügynökei felgöngyölítsék a Litvinyenko-gyilkosság – minden jel szerint a Kremlig vezető – szálait. Megmutatták, mire képes egy jól szervezett titkosszolgálat, ha valakire megorrol.

Litvinyenko FSB-ügynök volt. Sok mindent látott a Kaukázuson túli területeken, ismerte a moszkvai alvilág szereplőit, az oligarchák politikai törekvéseit és rendszeresen publikált a csecsen sajtóban, cikkeiben élesen bírálta az orosz vezetést. Számtalan kétely fogalmazódott meg benne, ezek közül a kulcskérdés az volt: vajon az FSB valóban az állam, s nemcsak egy szűk hatalmi csoport érdekeit szolgálja? Végül dezertált. Londonban csatlakozott az egyik legismertebb oligarchához, Borisz Berezovszkijhoz,  akinek kiadatását évek óta hiába kérte Moszkva, s akit az akkor még Oroszországot elnöklő Vlagyimir Putyin személyes ellenségének is tartottak sokan.

Az FSB elhagyása vagy a Berezovszkijhoz való csatlakozás önmagában külön-külön is olyan vétség, mellyel Litvinyenko automatikusan halálra ítélte magát. Szakértők szerint a dezertőrre a világ minden titkosszolgálata kimondta volna a halálos ítéletet. Ha nem az FSB tisztje, talán könnyebb halál várt volna rá; a hírek autóbalesetről vagy két fegyveres banda utcai összecsapásáról szóltak volna. Litvinyenkónak azonban keserves kínok között kellett meghalnia; akik Moszkvát sejtik a gyilkosság hátterében, úgy gondolják, az FSB vagy maga Putyin elnök így akart üzenni Berezovszkijnak és a többi oligarchának.

Moszkvának azonban esze ágában sincs magára vállalni Litvinyenko halálát. És nemcsak a külföldön elkövetett állami gyilkosság kínos politikai következményei miatt. Azért sem teheti, mert ha beismeri, arról is beszélnie kell, kik hajtották végre a műveletet. A parancs elrendelőinek azonban nem áll szándékukban kiadni egyetlen ügynök nevét sem, mert ha megneveznék őket, nagyban megkönnyítenék az angol elhárítás dolgát a Moszkvának dolgozó többi tiszt leleplezésében. Ennek elkerülése érdekében a moszkvai döntéshozók bármire képesek.

Miközben az orosz hatóságok nyilatkozatai alapján az orosz sajtó „állítólagos” gyilkosságról cikkezett, az angol lapok meg nem nevezett forrásokra hivatkozva tényként közölték, hogy radioaktivitásra utaló nyomokat találtak a brit hatóságok mindenütt, ahol Litvinyenko a kórházba kerülése előtti napokban megfordult; így például Berezovszkij irodájában és a csecsen szeparatisták londoni szószólójának, Ahmed Zakajevnek az autója alatt is. Mivel a polóniumszennyezés évekre visszamenőleg is kimutatható annak kezéről, aki akár csak egy alkalommal is érintette – az interneten magyarul is olvasható Oroszország Hangja Rádió 2006. december 6-i beszámolója szerint –, a Moszkvába érkező Scotland Yard ügynökei találkozni akartak minden orosszal, aki a gyilkosság feltételezett időpontja előtt két nappal Londonban járt.

Titkosszolgálati elemzők szerint a csecsen szál beleszövése a Litvinyenko-ügybe egyértelműen az FSB-re utal. A finom kis célzás Litvinyenko és Zakajev (a gyűlölt moszkvai házrobbantó, túszejtő) kapcsolatára az orosz közönség manipulálására szolgált. S hogy az angol és általában a nyugati közönségben is kétségeket ébresszenek Litvinyenko megbízhatóságát illetően, két angol lap, a New of World és a Sunday Express hírére alapozva az orosz lapok közölték: az angol titkosszolgálatok azt feltételezik, Litvinyenko maga vitte be a polóniumot Angliába, azért, hogy együttműködjön az al-Kaidával úgynevezett piszkos bombák előállításán. A politikai elemzők azonban elvetik ennek lehetőségét, úgy vélik, az FSB „legendagyára” áll a hivatalos, angol rendészeti forrásokból származó információk mögött.

Tény, hogy soha nem állnak majd bíróság elé Litvinyenko gyilkosai. Soha nem tudhatja meg a világ, hogy kik adtak utasítást a kivégzésére. Sőt, idővel már abban sem leszünk majd biztosak, hogy mit tudnunk, és mi az, amit csak sejtünk. A jövőben egymásnak ellentmondó, ellenőrizhetetlen forrásokból származó hírek látnak majd napvilágot, s a végén mindenki feladja majd a hiábavaló küzdelmet. És akkor valahol majd lezárul egy titkos akta, s az FSB néhány vezetője és ügynöke koccint egyet a művelet sikeres befejezésére. De ha később mégis szükség lenne rá, előkerülhet még néhány kompromittáló adat a dezertőr tisztről, eltűnhet egy-két tanú, aki tisztára moshatná a nevét. A „szabad világ” kénytelen lesz elkönyvelni, hogy csak sejtései maradtak, bizonyítékok nélkül.

Tökéletes munka. Pedig az orosz titkosszolgálat a ’20-as, ’30-as években elszenvedett kudarcok után évtizedekig nem követett el politikai gyilkosságot külföldön. Legalábbis ezt állította Oleg Gordievskij, a KGB egykori ezredese egy, a Washington Postban megjelent írásában. Gordievskij 1985-ben egy akciófilmbe illő szökését követően átállt az angolokhoz, majd Christopher Andrew-val közösen írt "A KGB. Külföldi műveletek története belülről, Lenintől Gorbacsovig” című könyvében felfedte a KGB és utódszervezetének belső életét és legféltettebb titkait. Ami persze azért nem jelenti azt, hogy Moszkvának semmi köze nem volt egyetlen Nyugaton végrehajtott politikai gyilkossághoz sem

forrás: dejure

Tovább bonyolódik a Litvinyenko-gyilkosság ügye

Nagy-Britannia elfogatóparancsot adott ki egy újabb gyanúsított ellen Alekszandr Litvinyenko londoni meggyilkolásának ügyében.

• Egy orosz hírszerzési illetékes csütörtökön az Interfax orosz hírügynökséggel közölte, hogy Dmitrij Kovtun orosz állampolgár ellen adtak ki nemzetközi elfogató parancsot.

Alekszandr Litvinyenko volt orosz állambiztonsági tiszt 2000-ben menekült Londonba, ahol 2006 novemberében meggyilkolták. A brit nyomozók szerint az egykori ügynöktárs Andrej Lugovoj mérgezte meg Litvinyenkót radioaktív polóniummal a londoni Millennium szállodában teázás közben. Az ominózus találkozón Dmitrij Kovtun is ott volt.

Litvinyenkó londoni halálos ágyán a Kremlt vádolta

Az orosz főügyészség még nem kapta meg a kiadatási kérelmet Kovtun ügyében.

• Rálőttek Litvinyenko amerikai barátjára

Az FBI és az amerikai rendőrség is nyomoz, miután rálőttek Paul Joyalra, az orosz hírszerzés egyik amerikai szakértőjére Washingtonban. Az incidens néhány nappal azután történt, hogy Joyal azt mondta: Moszkvának szerepe volt Alekszandr Litvinyenko ex-KGB-ügynök londoni meggyilkolásában.

Néhány órával azt követően, hogy egy volt KGB-s tábornokkal találkozott a washingtoni Nemzetközi Kémmúzeum előtt, Paul Joyal, a Kremlt nyíltan bíráló Oroszország-szakértő olyan cselszövés középpontjában találta magát, mint amilyet tanulmányozni szokott: marylandi otthona előtt rálőttek - írja az International Herald Tribune. Joyal súlyosan megsérült, de állapota a hétvégére

stabilizálódott.

Az eset csütörtök éjszaka történt, de az incidens csak most vált ismertté a sajtó előtt. Néhány nappal korábban Paul Joyal a Dateline NBC című tévéműsorban azt mondta, hogy "minden Kremlt bíráló számára azt üzenték: nem számít ki vagy, hol vagy, megtalálunk, és akár a legborzalmasabb módon elhallgattatunk".

Joyal Alekszandr Litvinyenko volt KGB-ügynök haláláról beszélt, akit novemberben radioaktív polóniummal mérgeztek meg Londonban. Litvinyenko nyíltan bírálta Vlagyimir Putyin orosz elnököt és az orosz titkosszolgálatokat. Halála előtt Litvinyenko és társai a Kremlt vádolták a gyilkossággal, Moszkva azonban tagadta, hogy köze lenne a bűntényhez.

Paul Joyal ügyében az FBI segítségével az amerikai rendőrség nyomoz, de egyelőre nem nyilatkoztak arról, hogy véletlen egybeesésnek tartják-e a marylandi támadást, vagy megtorlásnak a szakértő tévészereplése miatt. A szövetségi hatóságok arra hajlanak, hogy az eset egyszerű bűncselekmény, és nincs köze Joyal Oroszországról vallott nézeteihez - írta a Herald Tribune.

A párizsi kiadású amerikai lap szerint a helyszínen talált nyomok nem utalnak profikra. A volt KGB-tábornok, Oleg Kalugin, akivel Joyal találkozott a támadás előtt és a 90-es években üzlettársa is volt, azt mondta: "nem valószínű, hogy az ügynek nemzetközi vonatkozása lenne". 

[origo]

Orosz diplomatákat utasít ki London

Négy orosz diplomatát utasít ki a brit kormány. A lépés válasz arra, hogy Moszkva megtagadta a Litvinyenko-gyilkosság gyanúsítottjának kiadatását.

Lugovoj miatt repülnek a diplomaták

Folytatódik a Litvinyenko-ügy, egyben a brit-orosz diplomáciai csata. Ezúttal David Miliband brit külügyminiszter jelentette be hétfőn, hogy kiutasítanak négy orosz diplomatát, mert Moszkva nem hajlandó kiadni a polóniummal megmérgezett Alekszandr Litvinyenko megölésével gyanúsított férfit.

A brit külügyminiszter azt is bejelentette, hogy London felfüggeszti a tárgyalásokat több kétoldalú diplomáciai kérdésben, köztük a vízumkiadás felgyorsításának ügyében.

Litvinyenko az orosz belbiztonsági szolgálat (FSZB) egykori alezredese, aki hét éve menekült a brit fővárosba. Itt halt meg tavaly novemberben, miután megmérgezték: sugárzó polónium-210-es izotóp került a szervezetébe.

Nagy-Britannia egy másik volt orosz ügynök, Andrej Lugovoj ellen emelt vádat, Moszkva azonban megtagadta Lugovoj kiadatását.

Putyin rendelte el a Litvinyenko-gyilkosságot?

Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes rendelete alapján ölte meg Alekszandr Litvinyenkót, az orosz állambiztonsági szolgálat (FSZB) Londonba dezertált ügynökét egy volt KGB-ügynökökből álló csoport, amely már fél évvel a gyilkosság előtt kitelepült Londonba - írta cikkében Oleg Gorgyijevszkij, a legmagasabb rangú egykori KGB-tiszt, aki valaha is Nagy-Britanniába szökött.

Gorgyijevszkij, a szovjet titkosszolgálat volt ezredese és egykori londoni rezidense a The Independent - a legnagyobb brit liberális napilap - keddi számában azt írta: számára egyértelmű, hogy államilag végrehajtott merénylet történt, amelyet Putyin személyesen rendelt el, mivel "Oroszországban így mennek a dolgok".

Gorgyijevszkij - információja forrásának megnevezése nélkül - hozzátette: Putyin két rendeletet írt alá, az egyiket Litvinyenko meggyilkolásáról, a másikat az ehhez használt, "rendkívül drága" polónium-210-es sugárzó izotóp beszerzéséhez szükséges 9 millió dollár kiutalásáról.

A Londonban élő volt KGB-tiszt szerint a brit szakértők és a rendőrség illetékesei azt is pontosan tudják, hogy melyik orosz állami atomlétesítmény adta a sugárzó anyagot. Alekszandr Litvinyenko, az FSZB egykori alezredese - miután szembekerült a szolgálattal és a Kremllel - hét éve szökött Nagy-Britanniába, és brit állampolgárságot kapott. Tavaly november 23-án, csaknem háromheti haláltusa után halt meg a londoni University College egyetem klinikáján, miután a halálos adagot tízszeresen meghaladó mennyiségű polónium-210-es került a szervezetébe.

A gyilkosság miatt London néhány hete vádat emelt Litvinyenko egyik volt ügynöktársa, a jelenleg üzletemberként tevékenykedő Andrej Lugovoj ellen, akinek kiadatását hivatalosan kérte Moszkvától. Miután az orosz vezetés ezt hivatalosan megtagadta, David Miliband brit külügyminiszter - egyéb, a kétoldalú diplomáciai együttműködést szűkítő intézkedések mellett - bejelentette négy orosz diplomata kiutasítását Londonból. A lépéssel a brit sajtó egybehangzó értékelései szerint a hidegháború óta nem látott mélységbe süllyedtek a brit-orosz kapcsolatok.

Keddig nem vált hivatalosan ismertté a kiutasított orosz diplomaták kiléte, Gorgyijevszkij azonban a The Independentben azt írta, hogy "legalább az orosz nagykövetnek, és a hírszerzés helyi kirendeltség-vezetőjének is köztük kellene lenniük, mindössze négy diplomata kiutasításának semmi értelme, az orosz hírszerzés londoni műveleti központját kellett volna lefejezni".

Oleg Gorgyijevszkij szerint az orosz nagykövetnek "tudnia kellett (a Litvinyenko-gyilkosság) tervéről, hiszen ő Putyin képviselője Nagy-Britanniában". A volt KGB-tiszt - akit a brit uralkodó éppen az idén részesített magas kitüntetésben "az Egyesült Királyság biztonságáért kifejtett tevékenységéért" - azt is tudni véli, hogy a Litvinyenkót meggyilkoló, egykori KGB-ügynökökből álló csoport már a múlt év tavaszán megérkezett Londonba, és elkezdte a novemberben végrehajtott gyilkosság előkészületeit. A bűncselekményt október közepén egy főpróba előzte meg - teszi hozzá a szerző, részletek nélkül.

A csoport tagjai azonban elkövettek két hibát: azt hitték, hogy Litvinyenko a hetedik vagy a nyolcadik napon meghal - az áldozat azonban még 18 napig élt a mérgezés után, és mindennap beszélt a rendőrökkel -, másrészt nem tudták, hogy a polónium 210-es milyen könnyen kimutatható anyag - írta Gorgyijevszkij. Az izotóp nyomait valóban kimutatta a brit rendőrség minden olyan helyszínen, ahol a gyilkosság végrehajtójának tekintett Lugovoj tavaly ősszel Londonban megfordult, sőt még a British Airways légitársaság azon repülőgépén is megtalálták nyomokban a rendkívül mérgező anyagot, amelyen a volt ügynök Moszkvából Londonba utazott.

A KGB 13-as osztálya

" K " volt a magyar ÁVH gyilkossági csoportja, amit a Szovjetunióban "13-as" osztálynak hívtak. Nálunk " Z " jellel működött Nicolae Doicaru tábornok csapata. Húsz éven át ők rabolták el a politikai menekülteket s vitték vissza Romániába, ők végezték ki külföldön azokat a romániai embereket, akik kellemetlenek, nem kívánatosak voltak a párt számára. Azért kapta a "Z" csopot nevet, mert a " z" az ABC utolsó betűje , tehát a " végső megoldásra " utalt..

Tapasztalatátadás gyanánt a PGU 13. részlege egy Kolkov nevű ukrán emigránst 1957 szeptemberében teljesen új módszerrel akart eltenni láb alól: radioaktív táliummal. Kolkov azért élte túl a gyilkossági kísérletet, mert a fegyver még tökéletlennnek bizonyult... Az új fegyvert úgy tervezték, hirtelen terjedő rákot okozzon és a boncolásnál ne legyen észrevehető a radioaktív anyag, a tálium. Gyorsan kifejlesztettek egy másikat, azzal 1957 októberében Lev Rebet, kommunistaellenes ukrán emigránst megölte a szovjet PGU: az orvosok szívgyengeségre gyanakodtak, miközben percek alatt meghalt. Nagynyomású ciángázt lövellt ki a speciális pisztoly, azonnali szívrohamot okozva.

No ne ragozzuk tovább a gyilkosságot az is lehet , hogy csak átverés volt az egész csak jó nagy lármát kellett csapni, hogy hihető legyen az egész. Így múlik el a hírnév , az élet, és a hatalom.

Az ÁVH -s ,, K ,, csoportja többet tudna mondani erről. Beszéljenek ők a suttogó halál követei.