A devizahitel-csalás

A devizahitel-csalás bírósági állásfoglalása

A „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége szakmai csoportja tájékoztatni kívánja az egész Nemzetet kiemelten a „deviza” hitelnek csúfolt, - hitelt felvett embereket megtévesztő -, és az összes hatóságot, aki tétlenül nézte végig a bankok embertelen nyereségvágyból elkövetett bűncselekményeit. A kihelyezett „deviza alapú” hitelek nem voltak egy pillanatig sem deviza alapú, (svájci frank, jen stb.) hanem egyszerű forint hitelek voltak, amire ráaggatták a devizás elszámolás külső mázát, majd a megváltozott kamatok, árfolyamok, és kockázati felárak alapján elképesztő profitot akartak bezsebelni rajta a bankok. Mindezt egy hatalmas társadalmi méretű csalásra alapozva. A hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek, és a rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek! Másodlagosan a Kormány is felelős az egész társadalmat elszegényítő bankok bűncselekményei végett, amiért engedte és még asszisztált hozzá, hogy gazdasági válságot okozva kisemmizzék az egész Nemzetet. A bankok egy gigantikus átveréssel teljesen eladósították az egész társadalmat az extra profit reményében. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi Bankok Magyarországon működő leány bankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bank közi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénz kibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csere ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene, legyen. Az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. Amennyiben a nyomozó hatóságok felé tett jelzéseinkre, ha vennék a fáradságot és elrendelnék már végre a bankvezetők ellen a nyomozást a szükséges átvilágítások olyan, eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét. A rosszhiszeműség a bankok részéről okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó Banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az Ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! Egyértelművé vált, hogy nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyam kockázat! A magyar joggyakorlatban már megszületett az 1995. évi 414-es jogeset, amely úgy döntött, hogy a hitelezőnek, ha egyoldalú módosítást köt ki, annak mértékét a szerződésben meg kell határozni. A magyar joggyakorlatban létezik a BH 2000. 247 §. -a, amely tiltja a nyilvánvalóan egyoldalú előny kikötését. Az egyoldalú és mértéktelen, az adós hitel képességét meghaladó módosítás ilyen a Hpt 213.§. b.) pontja 1996-tól kötelezővé teszi a becsléses és nem általánosságban, hanem pl. % - ban kifejezve, ha a szerződés megkötésekor pl. az árfolyamváltozást, mint költséget, nem lehet pontosan meghatározni. Ez egyetlen egy hitelszerződésben sem szerepel. Egyedi bírósági perekben a hitelintézeti munkatárs tanúnyilatkozata - amely bírósági jegyzőkönyvbe van foglalva - állítja, hogy a bankok hivatalból ismerték a devizaárfolyam adósokra jelentős hátránnyal járó trendjét,- azaz előre látták-, de elhallgatták. Ez véleményünk szerint előre megfontoltan elkövetett csalás. Az EU jog Irányelvet a tagállamnak így a bíróságoknak is kötelezően át kell venni. Ha nem veszi át a tagállami bíróságnak az Irányelvet, akkor is kötelezően alkalmazni kell. A jelzálogjoggal garantált ingatlangaranciás és bármilyen célú kölcsönszerződést az EU Joga - Irányelv, alapján nem lehet egyoldalúan módosítani. Mint ismeretes az EU Joga erősebb a tagállam jogánál, ha azzal ellentétes, tehát az alkalmazandó a tagállamban is. Pest Megyei Bíróság (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) által az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be a Luxemburgi Európa Uniós Bíróság felé, melyben 2011. december 6-án hozta meg az ítéletet. Pest Megyei Bíróság több kérdést tett fel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmezése tekintetében. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon ezzel az irányelvvel kapcsolatban. Annak ellenére ugyanis, hogy ezen irányelv a kibocsátása óta nagyrészt változatlan maradt, máig összetett anyagi és eljárásjogi kérdéseket vet fel, amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintélyes száma is mutatja. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy az Európai Parlament és a Tanács által 2011. október 25 én elfogadott, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv, amely a nemzeti fogyasztóvédelmi rendelkezések teljes harmonizációjának szándékán alapul, csak szórványosan módosította a 93/13 irányelvet, amely módosítások az itt felvetett jogkérdések megoldását nem befolyásolják. Luxemburgi Európa Uniós Bíróság Főtanácsnokának az indítványa előterjesztése határozott szándéka az volt, hogy az Európa Uniós Bíróság olyan döntést hozzon, hogy az Európa Unióhoz tartozó országokban egységesen, teljes harmonizációban alkalmazzák a 93/13/EGK tanácsi irányelvet. Mely irányelvnek megfelelő, 2006. március 1-től hatályos belső jogszabályok Magyarországon is irányadóak annak a jogi problémának rendelkezésében is, hogy a 2006. március 1. napját követően megkötött, devizaalapú kölcsönszerződés egésze, vagy annak egyes részei milyen körülmények esetén tisztességtelenek és semmisek. Luxemburgi Európa Uniós Bíróság által a devizaalap kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan a következők állapíthatók meg: a./ a bankok egyoldalú szerződésmódosítási jogát a 93/13. sz. Irányelv 3. cikkének 3. bek-hez kapcsolódó melléklet 1. j. pont alapján kell vizsgálni, b./ a nemzeti bíróságoknak – magyar bíróság – egyes konkrét ügyben kell az előzőek szerinti vizsgálatot végezni és az adott szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megítélni. Tényként állapítható meg az, hogy Magyarországon eddig megkötött valamennyi devizaalapú kölcsönszerződésbe foglalt, az ár emelésére vonatkozóan bankok számára egyoldalúan biztosított szerződési feltétel azért is semmis, mert tudomásunk szerint egyetlen szerződésben sem rögzítették az ennek megfelelő felmondás jogát a fogyasztó, az adós számára. Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.” EU irányelvből kiindulva helyesen a bankok általi egyoldalú áremeléseket figyelmen kívül hagyva a szerződés tartalmából kiindulva kell teljesíteni a szerződést. 65. Az irányelv e rendelkezéséből másrészt az következik, hogy a meghozandó intézkedéseknek „általános használatra kidolgozott” tisztességtelen feltételek ellen kell irányulniuk. Ennek megfelelően egyedül az számít, hogy a feltétel megalkotója azt egy bizonyos lehetséges használatra tekintettel fogalmazta e meg. Így tehát nem követelmény, hogy valamely általános használat már konkrétan vagy bizonyosan megtervezett legyen.(36) Az irányelv e rendelkezésének célja, hogy a lehetséges érintettek számára jövőbeni jogsérelmek esetére jogvédelmi lehetőséget teremtsen. Az, ahogyan ez a rendelkezés az irányelv egyes nyelvi változataiban megfogalmazásra került („általános használatra”)(37), alátámasztja ezt az értelmezést. Arra utal ugyanis, hogy megelőző intézkedéseket kell elrendelni annak megakadályozása érdekében, hogy az eladó vagy szolgáltató egy bizonyos tisztességtelen feltételt a jövőben, az üzleti forgalomban használjon. 66. Ezen támpontok alapján a jogsértés megszüntetésére irányuló keresetek bevezetése nemcsak hogy megengedhetőnek tűnik uniós jogi szempontból, hanem az irányelv céljának elérése szempontjából egyenesen eljárásjogi szükségszerűségnek tűnik.(38) Az egyéni szintet meghaladó jogvédelem, amelyet a 93/13 irányelv 7. cikke a tagállamoktól megkövetel, e szabályozás céljára és tartalmára tekintettel nem volna teljes, ha mindössze egy adott időpontban létező tisztességtelen feltétel kiiktatásának megengedésére szorítkozna, anélkül azonban, hogy előírná az e feltétel használatára vonatkozó általános tilalom elrendelésének, és megsértése esetén e tilalom alkalmazását szolgáló intézkedések meghozatalának a lehetőségét. 67. E szükségszerűség tudatában bocsátotta ki az uniós jogalkotó a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 2009. április 23 i 2009/22/EK európai parlamenti tanácsi irányelvet(39). Ezen irányelv – amely 2009. december 29 i hatállyal az azt megelőző, 98/27/EK irányelv(40) helyébe lépett – célja, hogy közelítse a fogyasztóknak az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt kollektív érdekeinek védelmét célzó, jogsértés megszüntetésére, irányuló eljárásokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Ennek a belső piac zavartalan működését kell biztosítania. E vonatkozásban hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy a jelen eljárás szempontjából releváns 93/13 irányelv is az I. mellékletben felsorolt irányelvek, közé tartozik. A 2009/22 irányelv kiegészíti a 93/13 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése által nyújtott eljárásjogi jogvédelmet.(41) A „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetség szakmai csoportjában is megfogalmazódtak a kérdések: Felmerül az előzőekben leírtak alapján, a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében „Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat” és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen? Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és kiemelten a Miniszterelnök is? Miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal? A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból? A Miniszterelnök úr és a Matolcsi Miniszter úr miért a bankvezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége is szóba jöhet? Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában? Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért? A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok? A legfontosabb kérdés! A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban és a teljes vagyona zár alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását? Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal? Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, alvilági módszereket alkalmazó nagy értékű tulajdonszerzéseket? Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató követeléskezelő, behajtó cégekkel? Szövetségünk nyomatékosan kéri a nyomozó hatóságokat, kiemelten a Legfőbb Ügyészséget, hogy soron kívül kezdjék meg a bankok, bankvezetők által elkövetett, egész társadalmat érintő nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekben a nyomozást, kiterjesztve a bankszövetség összes munkatársára. Kérjük, külön vizsgálni a bankok részéről megvalósult előre megfontolt szándékot, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján. Folyó bírósági perekben a hitelintézeti munkatárs tanúnyilatkozata - amely bírósági jegyzőkönyvbe van foglalva - állítja, hogy a bankok hivatalból ismerték a devizaárfolyam adósokra jelentős hátránnyal járó trendjét,- azaz előre látták-, de elhallgatták. Ez véleményünk szerint előre megfontoltan elkövetett csalás. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 39. § ának (1) bekezdése szerint az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti, vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a fogyasztóvédelmi hatóság, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztók széles körének védelme, illetőleg a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében. Ilyen per akkor is indítható, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg. Kérjük továbbá azt is vizsgálni, hogy a kormány vagy valamely kormány tagja mennyiben, felelős, a bankok egész társadalmat érintő el szegényesítésében, mivel asszisztáltak a bankok által elkövetett bűncselekményekhez. Külön kérjük megindítani azon követeléskezelő, pénzbehajtó vállalkozások ellen a nyomozást, akik az elmúlt években a bankoktól, engedményezés útján szereztek ingatlan vagy gépjármű tulajdont, amit azután magán árverésekkel értékesítettek, adómentesen és az illetékek megfizetése nélkül. Kiemelten kérjük az OTP Faktoring Követeléskezelőt vizsgálni, mely cég és további részünkről is nyilvánosságra hozott társai, véleményünk szerint még további bűncselekményeket (uzsora, zsarolás, csalás, kényszerítés) is elkövettek. Budapest, 2012. január 17. LINK: A cikk!

Az MTA tudomány- és nemzetellenességéről

Az MTA szükséges reformjáról Az MTA intézményei a tudomány művelését az emberiség javára, a nemzet felemelkedése érdekében végzik. A kutatás eredményeivel a nemzetet szolgálják. MTAtv. 2. §. Asz. 1. §. (2) pontja. Az Akadémia közfeladata: f.) Segíteni a magyar nyelv fejlődését és a tudomány magyar nyelven való művelését. MTAtv. 3. §. (1) pontja. Nos, lássuk hogyan próbálja megakadályozni az MTA Elnöksége, hogy kutatásainkkal a magyar nemzetet, ezen keresztül az egész emberiség javát szolgáljuk: A magyar agrártudomány működésére szánt milliárdokat hosszú évek óta azoknak a biotechnológiával (génmódosítással) foglalkozó kutatóknak és intézményeknek juttatja, melyek itthon a nemzetközi biotechnológiai ipar kiszolgálói. Lásd az OTKA adatbázisát, valamint az MTA Elnökének legutóbb tartott beszámolójának eredményközlését, grafikáit. Az MTA Alelnöke szerkesztésében olyan ingyenes propaganda folyóirat is megjelenik és széleskörűen terjesztett, mely egyoldalúan és gátlástalanul a génmódosítást hirdeti a magyar közvélemény és a kormány elutasításával szemben. Az előző MTA vezetés megkísérelte jogutód nélkül felszámolni agrárkutató intézeteit és vagyonukat a biotechnológiai ipar érdekeit képviselő nemesítő intézeteknek átadni. A titkos terv kitudódott, botrányba fulladt és megbukott. Lásd: Akadémiai terv dokumentációi, visszhangja MTA-n belül! Az új MTA vezetés most készül éppen „integrálni” hagyományos agrárintézeteit (talajtani, állatorvosi, növényvédelmi) a korábban kiszemelt nemesítő, biotechnológiai irányultsággal megáldott intézetébe. Megjegyezzük, véleményünk szerint hibás döntésnek bizonyult, hogy jó fél évszázaddal ezelőtt az MTA javaslatára két hatalmas agrár-biotechnológiai központot (Szeged, Gödöllő) is létrehoztak és a mai napig fenntartanak - hagyományos agrárkutató intézetek hálózata folyamatos leépülése árán. Zsákutcának bizonyult a döntés, hiszen egyetlen fajtát sem állítottak elő. A búza azóta sem köt nitrogént, ahogy pl. minden évtizedben ezzel a várható „áttöréssel” érveltek. Ezek az intézmények, illetve vezetőik mind a mai napig idegen érdekeket tartanak szem előtt, a nemzeti érdekek és a hazai agrártudományok prioritásával szemben. Ráerőltették az MTA segédletével az úgynevezett impakt faktort az agrártudományokra. Az uralkodó szemlélet szerint csak az olyan idegen nyelvű publikáció lehet „tudományos”, mely nem a nemzeti problémák megoldására irányul. Tehát, amely az akadémiai törvénnyel ellentétben, eredményeivel nem a magyar gazdaság érdekeit szolgálja és nem segíti a tudomány magyar nyelven való művelését. Elterjedt kutatóintézeti körökben, hogy az akadémiánkat, akadémikusainkat az intézetek, kutatók valódi teljesítménye, hozzájárulásuk a nemzetgazdaság fejlődéséhez nem is érdekli. Legfeljebb a zavaros, manipulatív impakt faktor (IF), melynek valójában semmi köze hasznosítható eredményeinkhez. Arról az Akadémián szó sem esik, hogy mi a valódi impakt, a valódi hatás. Az a megfogható érdemi hatás, amit gyakorolunk a tudományra, oktatásra, nemzetgazdaságra. Tevékenységünk tudományra gyakorolt hatását a megjelent munkáinkra való hazai és nemzetközi hivatkozások jelzik. Ez mérhető és a kutató az évi jelentésében közzé teszi. Az oktatásban is megjelenik az impakt. A tankönyvek beépítik kutatási eredményeinket, részben mi írjuk a jegyzeteket vagy tankönyveket. A szaktanácsadó vagy a gazda általában nem ír tudományos műveket. Munkánk hatása itt közvetlenül jelenik meg a szaktanácsadásban, termelésirányításban, Környezetvédelmi Felügyelőségek tevékenységében. Amennyiben mi állítjuk össze a Földművelési vagy Környezetvédelmi hatóságok, hivatalok számára a kézikönyveket, szakmai útmutatókat (Lásd: MÉM NAK szaktanácsadási kiadványok, KTM Kármentesítési Módszertani Kézikönyv, Miniszteri vagy kormányrendeletek szakmai előkészítése stb.) A természeti erőforrásokhoz (talaj, víz, éghajlat, föld), illetve a bioszféra elemeihez kapcsolódó kutatások bizonyos specifikumokkal rendelkeznek, a nemzeti tudományok (Hungaricum) körébe tartoznak. Létezik ugyanis magyar talaj, valamint földtani, hidrológiai, éghajlati, agronómiai, gazdálkodási környezet. Az eltérő körülmények között nyert összefüggések, kutatási eredmények nem vihetők át közvetlenül más helyre, mert adataik részben érvényüket vesztik és félrevezetők. A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hazai kutatások helyettesíthetetlenek, másutt és mások által nem végezhetők. Ezzel szemben a „tiszta alaptudományok” törvényszerűségei (matematika, fizika, genetika stb.) bárhol megismerhetők és feltárhatók, igazságai általános érvényűek. A nemzetközi IF (impakt faktor) ezeket a tudományterületeket jellemzi érthetően. Művelésük élvonalában természetesen a nagy és gazdag országok kutatói jeleskednek. A kadmium pl. ugyan úgy hatol át a sejtmembránon Tokióban vagy Pécelen, a jelenség nem hordoz lokális jelleget, nagy IF-ral kutatható. A természeti erőforrásainkkal összefüggő kutatásaink eredményeire viszont gazdasági döntések, hazai szabványok, környezetvédelmi előírások, hasznosítással kapcsolatos szaktanácsadás, miniszteri és kormányrendeletek épülnek. A vizsgálatok eredményei közvetlenül hasznosíthatók, illetve az alkalmazott kutatások minősége, mélysége és mennyisége határozza meg a gazdasági döntések, a szaktanácsadás, összességében a gazdálkodás hatékonyságát és ezzel az ország anyagi jólétét. Az MTA tudományellenessége még egy ponton tetten érhető. Intézményeire, kutatóira hivatali szellemet erőltet, növeli a bürokráciát. Az elmélyült kutatói munkát burkoltan úgy lehet közismerten akadályozni, hogy folyamatosan "átszervezzük". Minden átszervezés egy tatárjárással ér fel. De ha még ez sem elég hatásos, akkor 30-50 oldalas „iratkezelési” és számos egyéb szabályzatot telepítünk vagy írunk elő a szerencsétlen intézeti vezetőknek és beosztottjaiknak. A kutatói alkotó szabad szellemet a hivatalnoki szellemmel helyettesítjük, melyek egymást kizáró kategóriák, mint a tűz és víz. A 2011. évben az intézetünk dolgozói aláírásukkal vették tudomásul, hogy a 47 db szabályzat „naprakész ismerete munkájuk ellátásához elengedhetetlenül szükséges, azok tartalmáról naprakész ismerettel rendelkeznek.” Az MTA új tagjait maguk az akadémikusok választják. Választás az MTA Doktora fokozattal bírók közül történik. Ez az utolsó tudományos fokozat, mely teljesítményhez kötött. A választást korrupttá teszi a pénz, a vele járó nagy tiszteletdíj. Nincs teljesítményhez kötve. Döntő szerepet itt már nem a tudományos érdem, hanem a hűbéri attitűd, illetve az érdekszférák „maffia” kapcsolatai játsszák. Egyébként aránytalanság is fellelhető a tudományterületek között. Van ahol szinte minden 3-4-ik jelöltből (MTA Doktora fokozattal bíróból) akadémikus válhat. És van olyan tudományterület, ahol 15-20 MTA Doktora közül jó, ha egy bejuthat. Érvényesül a tudományterületek diszkriminációja. Célszerű volna mihamarabb megszüntetni a tiszteletdíjak rendszerét, mely a magyar tudomány egészséges fejlődését gátolja, korrupt, igazságtalan és nemzetközileg is egyedülállóan abnormális. Más államokban vagy csupán jelképes tiszteletdíjat kapnak (pl. az itthoni 1/10-ét jövedelemarányosan), vagy nem kapnak, illetve a választott tagok fizetnek hozzájárulva a tudóstársaság működéséhez (Thaer Gesellschaft, Liebig Gesellshcaft, New York Academy stb.). Itthon általában egy tucat tagot számlálnak a nemzet sportolói, színészei. A nemzet tudósai már 365-en vannak, mindenféle teljesítménykényszer nélkül. Úgy tűnik kissé elszaladt a ló. Az akadémiai törvény jelentős része már nem a magyar tudományról és intézeteiről szól, hanem az akadémiai tagság és hivatala előjogait, járandóságait részletezi. Az MTA vezetésének mohósága már nem ismer józan határt. Sokan felveszik teljes fizetésüket „munkahelyükön”. Nyugdíjukat kapják a nyugdíjintézettől. Tiszteletdíjukat az Akadémián. Mindezt általában - ismételjük - mindenféle teljesítmény nélkül. Az MTA Elnöke legutóbb bevezette a „professzor emeritus” intézményét is, alapvetően a tagjai számára, hogy még egy címen jövedelemhez juthassanak „munkahelyükön”, valamelyik egyetemen. Emellett különböző címeken évente kitűntetéseket, tekintélyes pénzjutalmakkal járó oklevelet stb. adományoznak egymásnak az MTA bő kereteiből. Mindezt olyan országban teszik, ahol a népesség 1/3-a már a létminimum alatt él, a gyermekek alultápláltak, az ország eladósodott és az MTA kutatóhálózata folyamatosan leépül. A fenti gondolatok alapján kérjük a Kormány felelős vezetőit, hogy az MTA működésével kapcsolatos észrevételeinket megvizsgálni szíveskedjék. Amennyiben a felvetéseink helyénvalónak bizonyulnak, az Akadémia működésének visszásságait felszámolni segítsenek. Felvetéseink a köztestületi tagság sokezres tömegének véleményét tükrözhetik. Sőt, négyszemközti beszélgetéseken az akadémikusaink jelentős része is elvi egyetértését hangoztatja. Hiszen mindnyájunk érdeke, hogy az Akadémia betöltse méltó helyét a tudományban és a társadalomban. Váljon igazi feladatává a nemzet szolgálata, ne pedig feudális előjogokkal körülbástyázott klubként működjön, mely élősködik a nemzeten. LINK: A cikk!

A magyarság általános demográfiai folyamata - 1. rész

A magyarság általános demográfiai folyamata. A materializmus mesterséges meghonosítása. A nemzet születésszabályozásának jelei. A lakosság életkori összetétele és egészségi állapota. A rendelkezésre álló emberanyag mennyisége és minősége. Egy rejtett lakosságtervezési program jelei a magyar társadalomban. Mindenek előtt szeretnénk rámutatni a politikai, gazdasági és világnézeti rendszerek, valamint a demokratikus rendszeren belüli törvényhozás felőli viták értelmetlenségére és annak abszolút másodlagos jellegére. Nem azért, mert egyik nem lehet jobb, mint a másik - hiszen a jelenlegi rendszer lényegét tekintve önpusztító jellegű – hanem mert az úgynevezett modern világ forgatagában a magyar ember megfeledkezik arról, a korábban még használatos, de mára sikeresen kiiktatott józan paraszti ész által sugallt gondolatról, hogy értelmetlen beszélni a tartalomról, ha nincs forma, ami megjelenítené azt. Jelen esetben ez alatt a magyar lakosság elfogyását kell érteni. Még a demokratikus rendszerre kritikus szemmel tekintők körében is sokan a rendszer gyengeségének tartják, hogy egy demokratikus berendezkedésű országban nincsen hosszú távú tervezés, ami a lakosság számának növekedését elősegíthetné, mert egy-egy érdekcsoport csak néhány évig tudja gyakorolni a hatalmat, ami nem teszi lehetővé a demográfiai folyamat formálását. Ez legalább akkora illúzió, minthogy a demokratikus rendszerben a megválasztott képviselők a lakosság érdekeit képviselik majd. Ahogy ez a rendszer jellegéből és a mai ember szellemi színvonalából fakadóan lehetetlen, úgy a demográfiai folyamat is irányított, de ezen irányítás ellenőrzése nem magyar vezetők kezében van. Így a lakosság annak céljairól sem tudhat semmit, mivel ezen vezetők érdeke a magyar lakosság további számbéli csökkenése és nemzettest életösztönének módszeres, generációkon átívelő lefojtása egy olyan globális társadalom létrehozásának érdekében, ami fajilag kevert, jellemében egységes, lelki alkatát az abszolút nemtelenség, szolgalelkűség és simulékonyság, valamint az analitikus gondolkodásra való alkalmatlanság és a saját létezésről alkotott tudatos kép teljes hiánya jellemzi. Mivel a demográfiai folyamatokról nem áll rendelkezésre elégséges mennyiségű és kellően megbízható adat a második világháború előtti időkből, (többnyire birodalmi, vagy ideológiai érdekek főződtek az adatok nyilvántartásához és így meghamisításához) ezért csak a közvetlen azt követő demográfiai adatokat tudjuk összehasonlítani az utóbbi húsz év demokratikus rendszerének folyományával, azonban a kettő közötti különbség még így is látványos. Mint a későbbiekben az kifejtésre kerül, ma a lakosság fogyásának és elöregedésének statisztikái csak igen alacsony mértékben manipuláltak, mivel a jelenlegi hatalmi viszonyok között a globalizációs érdekeltségek kezében fegyver a lakosság saját elfogyásával való szembesítése. Bár a lakosság számának alakulása egy normális társadalomban egyáltalán nincs összeköttetésben gazdasági tényezőkkel, a materializmus terjedésével a természetes szaporulat alakulása nyitottá válik egy sor olyan befolyásra, aminek megjelenése korábban még a megszokottól merőben eltérő, vad gondolatként sem volt megengedett. Mivel sem a gazdasági önellátásra való törekvés, sem a hosszú távú tervezés nem érhető tetten a jelenkori magyar gondolkodásban, a kommunizmus egyetlen hosszú távú hatásának a materialista gondolatrendszer meghonosodását tekinthetjük. Mivel az anyagelvű ember előbbre tartja az anyagi javak halmozását a családalapításnál és mindennemű szellemi növekedésnél, a magyarországi demográfiai folyamat teljes egészében védtelenné vált a gazdasági behatásokkal szemben, ami a társadalom gazdasági önellátottságának ellehetetlenítése folytán új lehetőséget adott a globalista erőknek a nemzet életerejének lefojtására. A kommunista rendszer kiépülésének folyamata nem csak a kezdeti megfélemlítés hatásai miatt okozta a születések számának drasztikus csökkenését, hanem bevégezte a lakosság gondolkodásának sajátos átlényegítését, ami a magyar lakosság faji összetétele okán széleskörűen jelen lévő lelki jellegzetességek miatt könnyen befogadásra lelt. A két világháború közti időszakban készült rasszantropológiai felmérések statisztikáiból következtethetünk a magyarországi kommunista rendszer lakosságának faji összetételére is, mert akkor még a néptömeg valamennyi rétege rendelkezett természetes hajlammal a reprodukcióra. (a későbbiekben ez egészen másképp alakul) A korai kommunizmus idejében a magyar lakosság tekintélyes része már olyan faji adottságokkal bírt, melynek lelki alkata lehetővé tette az épp kiépülő rendszernek a lakosság tűrésre, beletörődésre, a kisebbik rossz elfogadására való hajlamának kihasználását, ha cserébe korlátozott jelleggel ugyan, de anyagi javak terén az állam biztosít egyfajta elfogadhatónak tekinthető életszínvonalat. Bár ez a véletlenszerű kihasználtság korántsem nevezhető előre megfontolt, célszerű tervezésnek, a nemzet hosszú távú felépítése során számolni kell ennek hatásaival. A lakosság lelki alkata alkalmassá volt az anyagi javak állandó megléte mellett a megfelelő erő láttán feladni minden korábbi meggyőződését és teljes egészében hozzásimulni a rendszer által nyújtott érzelem- és gondolatvilághoz - és jelen esetben csak a nemzet testét alkotó elemekről van szó, az idegen elemek lelki alkata által gyakorolt hatás nem lett számba véve. (Azok az idegen befolyást saját „kiközösítettségük” okán mindenkoron előnyben részesítik a magyarral szemben, legyen az akárhonnan származó, akármilyen távoli.) Mivel a modern, kevert fajú társadalomban az egyén faji adottságai egyszerűen tabunak számítanak - és mindent összevetve, a jól körülhatárolható fajták léte már önmagában tabunak számít az egyenlőséghívő társadalomban – nem kezdünk a rétegződés elemzésébe, és a lakosság lelki alkatának vizsgálata helyet érdemes arra figyelni, ami a lakosság jövőképének legfőbb indikátora, vagyis hogy mekkora a gyermekvállalási hajlandóság. További következtetések levonása előtt érdemes szemügyre venni a következő idősoros adatokat, melyeken tetten érhető a kommunista rendszer kiépítésétől kezdődő befolyások főbb demográfiai jellemzőkre gyakorolt hatása. Az idősoros adatokban az első dolog, ami magyarázatra szorul az, hogy az 1949-es évet követő alig több mint egy évtized alatt a születések száma alig háromnegyedére esett vissza. Ennek több, egyesével is igen összetett hatást kifejtő oka van. Az Osztrák-Magyar Monarchia népszaporulatáról tudni lehet, hogy a születési arányszám a kiegyezést követően 43-ról 34 ezrelékre esett vissza a magyarlakta területeken. Bár a monarchia lakossága akkor mintegy 20,9 millió fő volt, ez megvetette a lakosság elöregedési folyamatának alapjait. Ez is jól mutatja a magyar állam hiányának tragikus voltát – akkoriban a probléma még könnyedén kezelhető lett volna, ha van magyar érdekeltségű, hosszú távú populációtervezési program. A kiegyezés, az első világháború, a trianoni nemzetvesztés okozta trauma mind hozzájárultak a magyar lakosság elöregedésének folyamatához, ami mára a hosszú távú tervezés képessége híján már megállíthatatlannak látszik. Ezen események eredményeképpen mintegy 80 év alatt a magyar lakosság reprodukciós rátája alig a harmadára csökkent. Az első világháború társadalmi konfliktusai okozta sokk már akkor olyan drasztikus hatást gyakorolt a gyermekvállalási kedv alakulására, hogy az akkor születő generáció már eleve nem volt olyan széles társadalmi réteg, ami célszerű állami beavatkozás nélkül képes lehetett volna a korábbi reprodukciós ráta fenntartására. A kommunista rendszer kiépítése idején a nemzet korfája már a kezdetekkor annyira eltorzult állapotban volt, hogy az egy évszázadra előrevetítette a társadalom elöregedését, ami intő jelként kellett volna, hogy szolgáljon. Az egyszerű emberek tömegeinek megfélemlítése és a gazdaságban eszközölt szerkezeti átalakítások olyan drasztikus hatást gyakoroltak az életszínvonalra, ami további sokkhatást jelentett a nemzet regenerációs képessége szempontjából, elmérgesítvén ezzel a több mint fél évszázada megoldatlanul hagyott problémát. A Ratkó-korszak évei alatt végrehajtott beavatkozások tüneti kezelést nyújtottak a gyermektelenségi adó bevezetése és az abortusztilalomnak köszönhetően, és azért csak tüneti kezelést, mert az 1956-os forradalom után ezen intézkedéseket szinte azonnal eltörölték, mivel a fent említett két törvény hatására a születések száma hihetetlen mértékben megugrott. A magyar nemzet harcias jelleme miatt ez nem sok jóval kecsegtetett az azt elnyomó hatalmi elit számára. Szépen fogalmazva féltek a tömeg erejétől, féltek az egészséges nemzet életösztönétől, ezért magyar gyermekek helyett további intézkedések fogantak annak elfojtására. Azt követően a születések száma újra visszaesett, és stabilizálódott 130-150 ezres szinten, ami a nemzetellenes erők számára még így is túl magas volt. Egészen addig, ameddig a Ratkó-korszak gyermekei fel nem nőttek, és el nem érték a gyermekvállalási kort. Mivel 1975-ben a születések száma már majdnem meghaladta a 200 ezret és az erőszakos társadalmi mozgások lanyhulása majd lassú megszűnése a magyarság feltámadásához vezethetett volna, még keményebb intézkedéseket kellett hozni, és a hatalmi elit hozzálátott a gazdaság szerkezeti átalakításához - az általános kifárasztás elmélete alapján. Ennek értelmében a lakosság olyan mértékű fizikai vagy szellemi lekötöttségét kellett megvalósítani, ami a hétköznapi élet frusztráltságából és a stresszes életmódból kifolyólag lehetetlenné teszi az egészséges érzelmi élet kialakítását, ami majd a hosszú távú párkapcsolat fenntarthatatlanságát, így a házasságkötések számának csökkenését, majd végül a születések számának hosszú távon való folyamatos és drasztikus csökkenését teremti meg. Ennek értelmében a zsidó szellemi vezetés hozzákezdett a kommunista rendszer kereteinek fellazításához, teret engedvén a rendszer gyengeségei felnagyításának és a nyílt kritikának - ami korábban kivitelezhetetlen lett volna a lakosság részéről, így a rendszer „meggyengülése” láttán a kritikák hatalmas társadalmi támogatottságot kaptak. Mesterségesen előtérbe lettek hozva a rendszer olyan fogyatékosságai, amik önmagukban véve még nem indították volna meg a változást, és háttérbe lettek szorítva az olyan pozitív tulajdonságok, mint például az önellátás kiépítésének lehetőségei, vagy a teljes körű foglalkoztatottság. Ezzel párhuzamosan hozzákezdtek a nyugati befolyás mesterséges felerősítéséhez, így az azt célzó civil kezdeményezések is támogatásra leltek. A formálódó demokratikus ellenzék egy akkor még 150 fős szabadkőműves csoportosulás látható szervezeti kereteit jelentette, ami saját hatalma bebetonozásának érdekében megkezdte az állami vagyon magánkézbe való átmentését. Ennek értelmében a vezetőség a gazdasági rendszernek a lakosság ellátására való képtelenségére hivatkozva, és az olajárrobbanás hullámát meglovagolva felvette az első külföldi hiteleket, amivel megkezdődött az államadósság bilincsének kiépítése. A gazdaság életképtelenségére való hivatkozás már egyfajta közvélemény-fellazítás volt, ugyanis előkészítette a terepet annak a propagandának, ami a természeti erőforrások kitermelésének „nem éri meg, gazdaságtalan” alapon való beszüntetését előzte meg, hogy azok idegen kézre való átjátszása „értékvesztettségük” folytán ne válthassa a ki széles néptömegek olyan mértékű felháborodását, ami már nem tartható irányítás alatt. Bár az ország eladósodása nem a kommunizmus idejében felvett hiteleken alapszik, hiszen az már kezdetét vette az 1924-es Népszövetségi Kölcsön folyósításával (legnagyobb részét természetesen a Bank of England nyújtotta) későbbiekben mégis arra építve alapozták meg az adósságspirál kiépítését. Már a kommunizmus korszakának kezdetétől hivatalosan megszakadtak a kapcsolatok a nyugati államokkal és az ország a teljes fizetésképtelenség állapotában volt, a későbbiekben a nyugati befolyás erősítése során pedig ezt többszörösen kihasználták Magyarország szempontjából az alárendelt viszony automatikus felvételére. Az első hitelek felvétele már az 1970-es évek folyamán megtörtént. Bizonyos előre manipulált makrogazdasági adatokra és a gazdasági szerkezet eltorzulására hivatkozva beadagolták a lakosságnak a hitelfelvétel szükségességét. Bár az első hitelek nem hitelnek, hanem szinte „segítségnek” lettek lekommunikálva, szükségessé vált a lakosság nyugtatása, hiszen 1979-re Magyarország adósságállománya már meghaladta a 10 Milliárd dollárt. Mivel nem volt magyar állam – és itt megjegyeznénk, azóta sem létezik magyar állam – az úgynevezett magyarországi kormány egyfajta "elhibázott" gazdaságpolitika folytán az 1973-74-es világpiaci olajárrobbanást követő nyersanyagár-emelkedést nem kezelte, vagyis az ilyen fokú kiszolgáltatottság ellenére fel sem merült az energetikai önállóságnak még a gondolata sem, mivel az nem volt érdekük, viszont a gazdaság energetikailag továbbra is a fosszilis erőforrásokra épült, amihez a lakosság állami támogatással jutott hozzá. Ezen rendszer életben tartására újabb és újabb hiteleket vettek fel, és a lakosság túlnyomó részének fogalma sem volt az eladósodás valós súlyáról, hiszen a rendszer a fokozatos eladósodás közepette igyekezett a változatlanság látszatát fenntartani. Ennél fogva a felvett hitelek a lakossági fogyasztás csökkenésének kiküszöbölésére lettek felhasználva, illetve korábbi hitelek törlesztésére, amit a továbbiakban is csak részlegesen törlesztettek, törekedvén a további kamatok felhalmozásának lehetőségére. (soha nem a hitel teljes összegét fizették vissza az újabb felvett hitelből, hanem annak csak egy részét) Az 1970-es években megkezdődött a privatizáció előtárgyalása. Mivel a kiépítendő rendszer való arcát nem mutathatták meg a lakosságnak – az azonnali elsöprő népharagot váltott volna ki – a lakossági fogyasztás fedezésére felvett hitelek egy részét a magyar állami tulajdon kiárusításával fizették vissza, amit a későbbiekben részletezünk. Itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy a hitelek egy részét, mivel az államadósság teljes visszafizetése soha nem is volt cél. A nemzetellenes erők számára az ideális állapot az állam és később a lakosság minél több irányú eladósodása, hiszen így ők határozhatják meg, mikor hova kell fizetni, és a már visszatörlesztett adósságállomány árfolyam-manipulációval könnyen újratermelhető. A lakosság pedig könnyen elhiszi, hogy ez valamiféle szerencsétlen véletlennek köszönhető, ami ellen nincs mit tenni. A többirányú eladósodás rendszerének kiépítése során a nép tovább volt altatható azáltal, hogy az adósság teljes összege a „rendszerváltás” előtti évtizedben szinten lett tartva – hiszen a cél nem a teljes ellehetetlenítés volt, hanem a néptömegek és az állam hosszú távú fizetőképessége. FOLYT. KÖV. LINK: A cikk!

A magyarság általános demográfiai folyamata - 2. rész

Az 1980-as évek végére a hiteltörlesztés okán túlfűtött kivitel és a többirányú eladósodottság segítségével megvalósult a „magyar” gazdaság teljes védtelensége a piaci viszonyokkal szemben. Ennek értelmében a folyamat következő fázisába léphetett, az általános kifárasztás rendszerének kiépítése második lépcsőfokaként elkezdték a terheket áthárítani a lakosságra. Ehhez szükséges volt a gazdaság szerkezeti átalakítása, amihez egyfajta túlfűtött nyugati propaganda útján nyerték el a lakosság támogatását. Néhány évnyi, a média útján eszközölt változás segítségével könnyedén igen széles társadalmi támogatottságra lelt a „szabadpiac” rendszerideája, és ezzel párhuzamosan megjelent a kezdetben a hosszú távú párkapcsolatra való igény megszűnésének elfogadottságát előkészítő liberalizmus. Azonban a népesség faji összetétele az egyes fajták lelki alkata miatt egyben meghatározza a párkapcsolati formához való viszonyulást is, így a liberalizmus mesterséges ideájának hatása csak hosszú távon végezhet komolyabb rombolást, emiatt pedig szükséges volt egy újabb elem, a fajkeveredés rejtett propagálásának beépítése a médiagépezetbe. A párkapcsolati szerkezet hosszú távú megváltoztatására tett kísérlet rövidtávon való sikertelenségét még ma, a fiatalság körében végzett attitűdvizsgálatok is igazolják, amik rávilágítanak, hogy a párkapcsolattal kapcsolatos attitűdök nem változnak meg a rendszer szerkezetváltásával. Az egyén a szocializáció során bár elsajátítja az alkalmazott primitív viselkedésmintákat, a viselkedés természetes jellege külső behatás nélkül előre meghatározott, a ráhatás megszűnésével visszarendeződik, vagyis a mesterséges változtatás hosszú távon nem állandósítható az ösztönöket szabadon engedő liberalizmus által. A változtatásokat célzó gépezet működési elvére és a felmérések eredményeire a későbbiekben kitérünk. Mivel a kommunizmus hosszú távon is elterjesztette, mondhatni meghonosította a materialista gondolati szerkezetet, a népesség szaporasági (mennyiségi) jellemzői teljességgel nyitottak lettek a gazdasági jellegű behatásokra is, ezért a liberalizmus ideájával támogatott gazdasági szerkezetváltás könnyen elfogadtatásra került, aminek köszönhetően felépült az általános kifárasztás rendszerének mai formája. Ezzel kiépítésre került a modern, rabszolgatartó társadalom, a médiagépezet és a gazdasági szerkezet megváltoztatása útján teljes irányítás alá lett véve és meg lett fékezve a magyar népszaporulat. A születések számának csökkenése a kapitalista rendszer kiépítésének előrehaladtával és az ahhoz kapcsolódó új életforma felvételével párhuzamosan fokozatosan megszilárdult. Míg a természetes szaporodás a monarchia korszakában a mai magyarországi területeken évente meghaladta a 100 ezret, a kommunista rendszer kiépítése során ez egy átlag 20-40 ezer közötti értékre csökkent, majd a demokratizálódás és kapitalizálódás során megindult a lakosság látványos fogyása. A következő táblázat a demokratizálódás idejében történő demográfiai változás előszelét mutatja. A halálozások számának állandó jellege miatt a lakosság fogyását kezdetben csak a születések számának fokozatos, még viszonylag alacsony csökkenése okozza. Viszonylag, hiszen ez a folyamatnak csak kezdeti szakasza. Az idősoros adatokban megfigyelhető, hogy a születések számának csökkenése azokban az években kezdődött, amikor a Ratkó-korszak gyermekei meghaladták az átlagos gyermekvállalási életkort. Az azt követő generációk az abortusz útján történő születés-korlátozásnak köszönhetően nem tudták fenntartani a korábbi generáció szaporaságát, így a halálozások számának viszonylagos állandósága mellett a születések számának csökkenése ahhoz vezetett, hogy a természetes szaporodás a természetellenes fogyás folyamatába csapott át. Bár az akkor gyermekvállalási korban lévő generáció biológiailag még alkalmas volt a gyermekszülésre, az egyre inkább népszerűsített liberalizmus szelleme lehetővé tette a magzatgyilkosságot, bátran megtagadván a puszta létezés jogát is. A későbbi generációk már biológiailag is terméketlenebbé lettek téve, ami a későbbiekben még kifejtésre kerül. A nyílt liberalizmus és a demokratikus rendszer kikiáltásával az élet kilátástalansága teret nyert, ami a későbbiekben a születések számának alakulásán és a párkapcsolati szerkezet degenerálódásán is láthatóvá vált. A nyílt demokratikus rendszer lehetővé tette, hogy a hazai és az idegen érdekek azonos súllyal kerüljenek mérlegre, a mindent kétségbe vonó szellemi relativizmus mocskában pedig a lakosság még azt is megkérdőjelezte, hogy joga van-e megkérdőjelezni az idegen tulajdon kizárólagosságát. A médiapropaganda azt sugallta, a gazdasági helyzet javulni fog a külföldi tőke beáramlásával, azonban az elmúlt húsz évben a lakosság az általános kifárasztás rendszerének és a folytonos ígérgetéseknek sajátos kettősségének köszönhetően alkalmatlanná vált a probléma gyökereinek felismerésére. A születések számának további csökkenése igazolja a megélhetési viszonyok egyre nehézkesebbé válását, mert az új rendszerben a gyermekvállalás csak "anyagi terhet" jelent a fiatal pároknak, és egyre inkább háttérbe szorítják azt a gyermekáldás visszautasítása útján nyerhető anyagi kényelem illúziója okán – egy olyan kényelemben reménykedve, aminek a rendszer szerkezete és kiépítésének alapvető céljai folytán a megakadályozására, megzavarására törekszik. A magyar nemzet korábbi szaporaságával ellentétben a demokratikus rendszerben egy mínusz 30-40 ezer közötti „természetes szaporodás” szilárdult meg, ami a lakosság különösen gyors fogyását jelenti, és mivel ennek utánpótlása a gyermekvállalási kedv tömeges kiiktatása miatt nem megoldott, a korfa eltorzulásával összeadódva a folyamat a közeljövőben előrevetíti a magyar lakosság két évtized alatti megfeleződését – ellentétben a zsidó szociológusok számításaival, akik egy nyolcmilliós magyarság illúziójával altatnak. Ezen számítások már csak azért is hamisak és altató jellegűek, mert egyáltalán nem veszik figyelembe a korfa eltorzulását. Csak 1957-1966 között 1 642 417 regisztrált magzatgyilkosságot hajtottak végre az országban, és a törvény által támogatott magzatgyilkosságok száma 1957 és 1990 között több mint hétmillió volt. Mivel a Ratkó-korszakban megindult népszaporulat a későbbiekben ennek köszönhetően elapadt, az azt követően születő generáció a születések számának csökkenése miatt már egy lényegesen vékonyabb társadalmi réteget jelent. Egyrészt mennyiségi elégtelensége okán, másrészt a szinte teljesen kiiktatott gyermekvállalási kedv miatt nem képes ellensúlyozni a jelenleg elöregedő társadalmi réteg halála okozta mennyiségi csökkenést, arról nem is beszélve, hogy a ma gyermekvállalási korban lévő generáció biológiailag is terméketlenebb az elődeinél, amivel majd külön fejezetben foglalkozunk. Jelenleg a nyugdíjas korú népesség az ország lakosságának mintegy egyharmadát teszi ki, és ez a szám drasztikusan és ugrásszerűen fog növekedni az elkövetkező 5 évben, mert a magyar társadalom egyik legszélesebb réteget alkotó korosztálya most éri el a nyugdíjkorhatárt. A probléma súlyának érzékeltetésére itt kiemelnénk, hogy a Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjba vonulása a következő három évben mintegy 760 ezer újabb nyugdíjast jelentene a nyugdíjkorhatár megemelése nélkül, az azt követő öt évben pedig újabb 730 ezer öregségi nyugdíjast. Ne feledjük, az a társadalmi réteg éri el most a nyugdíjkorhatárt, aminek létrejötte után a születések száma drasztikus csökkenésnek indult, tehát esély nincs a probléma természetes úton való ellensúlyozására. A nyugdíjas korú lakosság létszáma már évek óta stabilan 3 millió felett van, így legkésőbb 5-10 éven belül előáll az a helyzet, hogy a magyarországi lakosság fele nyugdíjas, ami a korfát figyelembe véve előreveti a magyarországi lakosság természetes úton való gyors megfogyatkozását. Mivel a demokrácia keretein belül nem lehetséges befolyásolni a demográfiai folyamatot, a kormány a nyugdíjkorhatár emelgetésével próbálja átvészelni az elkövetkező éveket, mert abban reménykednek, hogy ha elég embert dolgoztatnak tovább még néhány évig, akkor ezzel majd a következő kormányzatra tolhatják át a nyugdíjrendszer összeomlásának társadalmi következményeit. Ez, és nem a gazdasági vagy ideológiai tényezők azok, amik szükségessé teszik a demokratikus rendszerrel való azonnali szakítást: a demográfiai problémák jelen keretek közötti megoldhatatlansága. Hosszú távon való gondolkodással a probléma megoldható – erre éppen a Ratkó-korszak idejében mesterségesen elfojtott népességrobbanás jelensége az élő bizonyíték, ahogyan arra is, hogy a magyar nemzet felett hatalmat gyakorló csoportok nem érdekeltek a magyar nemzet túlélésében. Ez a hosszú távon összehangolt rejtett cselekvés olyan rendszerét kívánja meg a nemzet legjobbjaitól, ami a hatalmat gyakorló érdekközösségek háta mögött a lehető legkiszámíthatatlanabb módon van kivitelezve, hiszen a folyamatban megfigyelhető jelekből is egyértelműsíthető, hogy a magyar nemzet ilyen mértékű megfogyatkozása a jéghideg logika alapján előre eltervezett, aminek sajátsága a teljes kiszámíthatóság. LINK: A cikk!

A magyarság általános demográfiai folyamata - 3. rész

Természetesen a legnagyobb problémát nem a lakosság mennyiségi megfogyatkozása jelenti, hiszen az célszerűen kivitelezett populációtervezési programmal helyreállítható, hanem a minőség fokozatos romlásának irányvonala. A lakosság mentális állapotáról a későbbiekben bővebben értekezünk, először érdemes figyelembe venni a kézzel fogható jeleket, az egészségügyi állapotot. A rendellenes életvitel tömeges elterjedésével a lakosságnak szembe kell néznie olyan a mindennapi élet során gyötrő problémákkal, amik a jelenlegi rendszerben teljesen elfogadottnak minősülnek, mivel a hibás életforma tömeges jelleget öltött, és sokakban fel sem merül, miközben újabb és újabb statisztikák készülnek a lakosság egészségügyi állapotáról, azok csak a betegség látható vagy nem látható voltára képesek rámutatni. Azonban az egészség nem definiálható a betegség hiányaként, ez csak a pusztítás szellemére épült rendszer felfogásában van így. Érdemes végignézni statisztikákat a lakosság egészségügyi állapotával kapcsolatban, végső soron mindből az derül ki, hogy a betegség időről időre való újra megjelenése társadalmilag teljesen elfogadott, és a megkérdezésekben részt vevő személy sokszor akkor is egészségesnek tartja magát, mikor testileg már teljesen leépült, vagyis a tömegeknek fogalma sincs arról, milyen is az egészséges ember. Már a lakosság egészségügyi állapota kérdésének felvetése során szembesülnünk kell azzal a problémával, hogy az arról készülő statisztikák többsége olyan alapvető mennyiségi tényezőket vesz figyelembe, mint például hány orvos van az országban, hány betegágy van és milyen a kórházak ellátottsága, milyen rendszerességgel és mekkora tömegek részesültek ebben és ebben a kezelésben, de nincs tömeges adatgyűjtés arról, hogy a lakosság milyen egészségügyi állapotban van a hétköznapok során, amikor az úgynevezett egészségüggyel (ami gyakorlatilag betegségügy) éppen nincs kapcsolatban. Természetesen rendelkezésre állnak olyan felmérések, amik néhány ezres, vagy néhány tízezres mintavétellel készültek, de ezek nevetségesen kevésnek bizonyulnak a teljes társadalomhoz képest. (legutóbb 2009-ben a KSH egy európai lakosságfelmérés keretében mindösszesen 449 településen 7000 fő megkérdezésével végezte a felmérést) Ez rámutat a rendszer egyik fontos jellemzőjére, vagyis hogy a globális kapitalista rendszer egészének az egyén csak munkabírása szempontjából számít, az adott személy egészségi állapota kizárólag akkor kezd fontossá válni, mikor az megzavarja a hétköznapi tevékenységében, mikor megbetegszik. Először is érdemes szemügyre venni a halálozás mint fő demográfiai tényező okozóit, a legelterjedtebb halálokokat. A halál egyik leggyakoribb formája évtizedek óta a daganatos megbetegedés. A diszfunkcionális sejtek kialakulása és burjánzása közvetlenül visszavezethető az irányítás zavart voltára, mivel az emberi test egyes funkciói olyan elektromos jelek által irányítottak, amire egy közönséges elektromos készülék által létrehozott mező is hatással lehet. A minket körülvevő elektromosság ilyen tömeges volta könnyűszerrel zavar bele a testet összetartó erőkbe, melynek során a diszfunkcionális sejtek már nem az agy utasításait teljesítik, hanem túlsúlyba kerülnek a külvilágból érkező zavaró hatások, és mondhatni „kiütik” a központi irányítást, vagyis a rákos megbetegedések tömeges volta visszavezethető a városi életforma átvételére is. A főbb halálokok között évtizedek óta az első helyen áll a rosszindulatú daganat, évente több mint 30 ezer fő hal meg daganatos megbetegedésben. Az elektromosság-alapú technológia térnyerésével párhuzamosan a rákban meghalt lakosság aránya is növekszik. Bár a statisztikát általában annak bizonyítására használják, hogy a rákos megbetegedések száma nem növekszik, észre kell vennünk, hogy a stabilan 33-34 ezer rosszindulatú daganat okozta haláleset nem ugyanazt jelenti 220 ezres és 70-80 ezres születési szám mellett. Jelenleg a lakosság kétharmada él nagyvárosban vagy annak vonzáskörzetében, és a polgári társadalom elérkezett arra a pontra, hogy lassan minden második ember rákban hal meg. A polgári társadalom alkalmazkodásra való képességének hiányát mutatja, hogy ezek a tények még mindig nem elég erős érvek a felvett életforma a lakosság egészségügyi állapotára gyakorolt hatásának felülvizsgálására és célszerű módosítására, ami annak tudható be, hogy a társadalom atomizálódásával a társadalom alkalmazkodóképessége végleg megszűnt létezni. A jelenlegi szerveződési forma már rég elérte és meghaladta a kritikus pontot. Ha a tízmillió „egyén” úgy dönt, hogy önpusztító életformát folytat, erre a társadalomnak mint felsőbb erőnek nincs semmiféle ráhatása, és ezzel a társadalom végül elpusztítja önmagát. Az egyéni érdek túlfűtöttsége és a rövid távú gondolkodás elterjedése meghozta gyümölcsét. Többé nincs társadalmi önvédelem és alkalmazkodás, és mint a későbbiekben azt kifejtésre kerül, a hibás életforma jelentős túlsúlya miatt vált alapvető közösségi érdekké a még egészséges részek elkülönítése egy új szervezetbe, hogy így annak alapját teremtsük meg, s ne ússzunk szemben olyan árral, ami tízezerszer ennyi szemben úszót is elsodorna. A halálozási adatok alapján évente 7-10 ezer fő halálának oka szívizom-elhalás, az egyéb szívbetegségek száma a „rendszerváltás” óta pedig a duplájára nőtt. (2010-ben 25533 fő) Az érszűkület és a szív vérellátási zavara (mely a betegség kiváltó oka) tipikus tünete a hosszú távon folytatott mozgáshiányos városi életformának, amihez hozzájárul az egészségtelen táplálkozás is. Az érszűkületre hajlamosító anyagcserezavarok (diabétesz, magas vérzsírszint) kiváltó oka az esetek többségében visszavezethető a megfelelő fizikai aktivitás hiányára, a stresszre, a dohányzásra. A városi életformának általános jellemzője a fizikai aktivitás hiánya, a mindennapos stressz, és a stressz csökkentése végett a dohányzás és más, nyugtató hatású szerek elterjedtsége. Értelmetlen lenne újra és újra hangsúlyozni, hogy a társadalom épp elfojtja utolsó lehetőségeit is a megújulásra, hiszen a szocializáció egyik alapeleme a jelenlegi életforma elfogadtatása, és a változással szembeni ellenérzések kifejlesztése. A jelenlegi életforma pedig önpusztító és társadalomleépítő jellegű. A lakosság ilyen mértékű fogyása és minőségi romlása kiszolgáltatottá teszi a társadalmat bármiféle külső behatással szemben. A városi életforma kizárólagossá válásával egyetemben terjed a szellemi képességeket tovább degradáló monoton munkavégzés, az analitikus gondolkodásra és hosszú távú tervezésre való alkalmatlanság, ami egyre inkább lehetetlenné teszi a társadalmi betegségek megszüntetését. A demográfiai folyamat során kizárólag azért nem foglalkoztunk eddig az ezen a téren már klasszikusnak számító „a cigányok szaporodnak, a magyar meg csak fogy” témakörrel, mert a társadalom betegsége sokkal mélyebb annál, hogy az a faji átrendezés és gazdasági szerkezeti problémák körében megoldható lenne. Mint az a későbbiekben bővebben is kifejtésre kerül, a magyar társadalom minőségi romlása az elsődleges kiváltó oka a faji arányok felborulásának, az idegen gondolkodásmód és viselkedésminták átvételének. Az utóbbi problémákra adott bármiféle reakció csak tüneti kezelés, ez önmagában nem fogja visszaadni a magyar társadalom életerejét, a magyar gondolkodásmódot, a magyar viselkedéskultúrát és a magyarságra jellemző szellemi sajátosságokat, de leköti az egyébként annak feltámasztására fordítandó energiákat. Ez még nem lenne probléma egy fizikailag gyarapodó nemzet esetében, ahol bőven van utánpótlás, azonban hatalmas probléma egy a végleges elfogyás szélén álló, rossz fizikai és szellemi állapotban lévő lakosság esetében, ami egy utolsó támadásba fekteti minden erejét, a megújulás megszervezése helyett. Épp itt az ideje, hogy a magyar társadalom esetében a fizikailag egészséges nemzetekre jellemző terjeszkedési ösztönt felváltsa a befelé fordulás, a saját társadalom újjászervezésére tett magas szinten összehangolt erőfeszítés, és a birtok visszaszerzését egy belső öntisztítási folyamatnak kell megelőznie, mind szellemileg, mind pedig fizikailag. Ennek kezdete pedig a mind fajilag, mind pedig szokásaiban, lelkületében és szellemiségében magyar közösségek által alkotott formáló rendszer felépítése, ami a magyar állam csíráját képezi. LINK: A cikk!

A magyarság általános demográfiai folyamata

• Tanulmányok

|

A magyarság általános demográfiai folyamata. A materializmus mesterséges meghonosítása. A nemzet születésszabályozásának jelei. A lakosság életkori összetétele és egészségi állapota. A rendelkezésre álló emberanyag mennyisége és minősége. Egy rejtett lakosságtervezési program jelei a magyar társadalomban.

Mindenek előtt szeretnénk rámutatni a politikai, gazdasági és világnézeti rendszerek, valamint a demokratikus rendszeren belüli törvényhozás felőli viták értelmetlenségére és annak abszolút másodlagos jellegére. Nem azért, mert egyik nem lehet jobb, mint a másik - hiszen a jelenlegi rendszer lényegét tekintve önpusztító jellegű – hanem mert az úgynevezett modern világ forgatagában a magyar ember megfeledkezik arról, a korábban még használatos, de mára sikeresen kiiktatott józan paraszti ész által sugallt gondolatról, hogy értelmetlen beszélni a tartalomról, ha nincs forma, ami megjelenítené azt.

Jelen esetben ez alatt a magyar lakosság elfogyását kell érteni.

Még a demokratikus rendszerre kritikus szemmel tekintők körében is sokan a rendszer gyengeségének tartják, hogy egy demokratikus berendezkedésű országban nincsen hosszú távú tervezés, ami a lakosság számának növekedését elősegíthetné, mert egy-egy érdekcsoport csak néhány évig tudja gyakorolni a hatalmat, ami nem teszi lehetővé a demográfiai folyamat formálását. Ez legalább akkora illúzió, minthogy a demokratikus rendszerben a megválasztott képviselők a lakosság érdekeit képviselik majd. Ahogy ez a rendszer jellegéből és a mai ember szellemi színvonalából fakadóan lehetetlen, úgy a demográfiai folyamat is irányított, de ezen irányítás ellenőrzése nem magyar vezetők kezében van. Így a lakosság annak céljairól sem tudhat semmit, mivel ezen vezetők érdeke a magyar lakosság további számbéli csökkenése és nemzettest életösztönének módszeres, generációkon átívelő lefojtása egy olyan globális társadalom létrehozásának érdekében, ami fajilag kevert, jellemében egységes, lelki alkatát az abszolút nemtelenség, szolgalelkűség és simulékonyság, valamint az analitikus gondolkodásra való alkalmatlanság és a saját létezésről alkotott tudatos kép teljes hiánya jellemzi.

Mivel a demográfiai folyamatokról nem áll rendelkezésre elégséges mennyiségű és kellően megbízható adat a második világháború előtti időkből, (többnyire birodalmi, vagy ideológiai érdekek főződtek az adatok nyilvántartásához és így meghamisításához) ezért csak a közvetlen azt követő demográfiai adatokat tudjuk összehasonlítani az utóbbi húsz év demokratikus rendszerének folyományával, azonban a kettő közötti különbség még így is látványos. Mint a későbbiekben az kifejtésre kerül, ma a lakosság fogyásának és elöregedésének statisztikái csak igen alacsony mértékben manipuláltak, mivel a jelenlegi hatalmi viszonyok között a globalizációs érdekeltségek kezében fegyver a lakosság saját elfogyásával való szembesítése.

Bár a lakosság számának alakulása egy normális társadalomban egyáltalán nincs összeköttetésben gazdasági tényezőkkel, a materializmus terjedésével a természetes szaporulat alakulása nyitottá válik egy sor olyan befolyásra, aminek megjelenése korábban még a megszokottól merőben eltérő, vad gondolatként sem volt megengedett. Mivel sem a gazdasági önellátásra való törekvés, sem a hosszú távú tervezés nem érhető tetten a jelenkori magyar gondolkodásban, a kommunizmus egyetlen hosszú távú hatásának a materialista gondolatrendszer meghonosodását tekinthetjük. Mivel az anyagelvű ember előbbre tartja az anyagi javak halmozását a családalapításnál és mindennemű szellemi növekedésnél, a magyarországi demográfiai folyamat teljes egészében védtelenné vált a gazdasági behatásokkal szemben, ami a társadalom gazdasági önellátottságának ellehetetlenítése folytán új lehetőséget adott a globalista erőknek a nemzet életerejének lefojtására.

A kommunista rendszer kiépülésének folyamata nem csak a kezdeti megfélemlítés hatásai miatt okozta a születések számának drasztikus csökkenését, hanem bevégezte a lakosság gondolkodásának sajátos átlényegítését, ami a magyar lakosság faji összetétele okán széleskörűen jelen lévő lelki jellegzetességek miatt könnyen befogadásra lelt. A két világháború közti időszakban készült rasszantropológiai felmérések statisztikáiból következtethetünk a magyarországi kommunista rendszer lakosságának faji összetételére is, mert akkor még a néptömeg valamennyi rétege rendelkezett természetes hajlammal a reprodukcióra. (a későbbiekben ez egészen másképp alakul) A korai kommunizmus idejében a magyar lakosság tekintélyes része már olyan faji adottságokkal bírt, melynek lelki alkata lehetővé tette az épp kiépülő rendszernek a lakosság tűrésre, beletörődésre, a kisebbik rossz elfogadására való hajlamának kihasználását, ha cserébe korlátozott jelleggel ugyan, de anyagi javak terén az állam biztosít egyfajta elfogadhatónak tekinthető életszínvonalat. Bár ez a véletlenszerű kihasználtság korántsem nevezhető előre megfontolt, célszerű tervezésnek, a nemzet hosszú távú felépítése során számolni kell ennek hatásaival. A lakosság lelki alkata alkalmassá volt az anyagi javak állandó megléte mellett a megfelelő erő láttán feladni minden korábbi meggyőződését és teljes egészében hozzásimulni a rendszer által nyújtott érzelem- és gondolatvilághoz - és jelen esetben csak a nemzet testét alkotó elemekről van szó, az idegen elemek lelki alkata által gyakorolt hatás nem lett számba véve. (Azok az idegen befolyást saját „kiközösítettségük” okán mindenkoron előnyben részesítik a magyarral szemben, legyen az akárhonnan származó, akármilyen távoli.)

Mivel a modern, kevert fajú társadalomban az egyén faji adottságai egyszerűen tabunak számítanak - és mindent összevetve, a jól körülhatárolható fajták léte már önmagában tabunak számít az egyenlőséghívő társadalomban – nem kezdünk a rétegződés elemzésébe, és a lakosság lelki alkatának vizsgálata helyet érdemes arra figyelni, ami a lakosság jövőképének legfőbb indikátora, vagyis hogy mekkora a gyermekvállalási hajlandóság.

További következtetések levonása előtt érdemes szemügyre venni a következő idősoros adatokat, melyeken tetten érhető a kommunista rendszer kiépítésétől kezdődő befolyások főbb demográfiai jellemzőkre gyakorolt hatása.

Az idősoros adatokban az első dolog, ami magyarázatra szorul az, hogy az 1949-es évet követő alig több mint egy évtized alatt a születések száma alig háromnegyedére esett vissza. Ennek több, egyesével is igen összetett hatást kifejtő oka van.

Az Osztrák-Magyar Monarchia népszaporulatáról tudni lehet, hogy a születési arányszám a kiegyezést követően 43-ról 34 ezrelékre esett vissza a magyarlakta területeken. Bár a monarchia lakossága akkor mintegy 20,9 millió fő volt, ez megvetette a lakosság elöregedési folyamatának alapjait. Ez is jól mutatja a magyar állam hiányának tragikus voltát – akkoriban a probléma még könnyedén kezelhető lett volna, ha van magyar érdekeltségű, hosszú távú populációtervezési program. A kiegyezés, az első világháború, a trianoni nemzetvesztés okozta trauma mind hozzájárultak a magyar lakosság elöregedésének folyamatához, ami mára a hosszú távú tervezés képessége híján már megállíthatatlannak látszik. Ezen események eredményeképpen mintegy 80 év alatt a magyar lakosság reprodukciós rátája alig a harmadára csökkent. Az első világháború társadalmi konfliktusai okozta sokk már akkor olyan drasztikus hatást gyakorolt a gyermekvállalási kedv alakulására, hogy az akkor születő generáció már eleve nem volt olyan széles társadalmi réteg, ami célszerű állami beavatkozás nélkül képes lehetett volna a korábbi reprodukciós ráta fenntartására. A kommunista rendszer kiépítése idején a nemzet korfája már a kezdetekkor annyira eltorzult állapotban volt, hogy az egy évszázadra előrevetítette a társadalom elöregedését, ami intő jelként kellett volna, hogy szolgáljon. Az egyszerű emberek tömegeinek megfélemlítése és a gazdaságban eszközölt szerkezeti átalakítások olyan drasztikus hatást gyakoroltak az életszínvonalra, ami további sokkhatást jelentett a nemzet regenerációs képessége szempontjából, elmérgesítvén ezzel a több mint fél évszázada megoldatlanul hagyott problémát. A Ratkó-korszak évei alatt végrehajtott beavatkozások tüneti kezelést nyújtottak a gyermektelenségi adó bevezetése és az abortusztilalomnak köszönhetően, és azért csak tüneti kezelést, mert az 1956-os forradalom után ezen intézkedéseket szinte azonnal eltörölték, mivel a fent említett két törvény hatására a születések száma hihetetlen mértékben megugrott. A magyar nemzet harcias jelleme miatt ez nem sok jóval kecsegtetett az azt elnyomó hatalmi elit számára. Szépen fogalmazva féltek a tömeg erejétől, féltek az egészséges nemzet életösztönétől, ezért magyar gyermekek helyett további intézkedések fogantak annak elfojtására.

Azt követően a születések száma újra visszaesett, és stabilizálódott 130-150 ezres szinten, ami a nemzetellenes erők számára még így is túl magas volt. Egészen addig, ameddig a Ratkó-korszak gyermekei fel nem nőttek, és el nem érték a gyermekvállalási kort. Mivel 1975-ben a születések száma már majdnem meghaladta a 200 ezret és az erőszakos társadalmi mozgások lanyhulása majd lassú megszűnése a magyarság feltámadásához vezethetett volna, még keményebb intézkedéseket kellett hozni, és a hatalmi elit hozzálátott a gazdaság szerkezeti átalakításához - az általános kifárasztás elmélete alapján.

Ennek értelmében a lakosság olyan mértékű fizikai vagy szellemi lekötöttségét kellett megvalósítani, ami a hétköznapi élet frusztráltságából és a stresszes életmódból kifolyólag lehetetlenné teszi az egészséges érzelmi élet kialakítását, ami majd a hosszú távú párkapcsolat fenntarthatatlanságát, így a házasságkötések számának csökkenését, majd végül a születések számának hosszú távon való folyamatos és drasztikus csökkenését teremti meg.

Ennek értelmében a zsidó szellemi vezetés hozzákezdett a kommunista rendszer kereteinek fellazításához, teret engedvén a rendszer gyengeségei felnagyításának és a nyílt kritikának - ami korábban kivitelezhetetlen lett volna a lakosság részéről, így a rendszer „meggyengülése” láttán a kritikák hatalmas társadalmi támogatottságot kaptak. Mesterségesen előtérbe lettek hozva a rendszer olyan fogyatékosságai, amik önmagukban véve még nem indították volna meg a változást, és háttérbe lettek szorítva az olyan pozitív tulajdonságok, mint például az önellátás kiépítésének lehetőségei, vagy a teljes körű foglalkoztatottság. Ezzel párhuzamosan hozzákezdtek a nyugati befolyás mesterséges felerősítéséhez, így az azt célzó civil kezdeményezések is támogatásra leltek. A formálódó demokratikus ellenzék egy akkor még 150 fős szabadkőműves csoportosulás látható szervezeti kereteit jelentette, ami saját hatalma bebetonozásának érdekében megkezdte az állami vagyon magánkézbe való átmentését. Ennek értelmében a vezetőség a gazdasági rendszernek a lakosság ellátására való képtelenségére hivatkozva, és az olajárrobbanás hullámát meglovagolva felvette az első külföldi hiteleket, amivel megkezdődött az államadósság bilincsének kiépítése.

A gazdaság életképtelenségére való hivatkozás már egyfajta közvélemény-fellazítás volt, ugyanis előkészítette a terepet annak a propagandának, ami a természeti erőforrások kitermelésének „nem éri meg, gazdaságtalan” alapon való beszüntetését előzte meg, hogy azok idegen kézre való átjátszása „értékvesztettségük” folytán ne válthassa a ki széles néptömegek olyan mértékű felháborodását, ami már nem tartható irányítás alatt.

Bár az ország eladósodása nem a kommunizmus idejében felvett hiteleken alapszik, hiszen az már kezdetét vette az 1924-es Népszövetségi Kölcsön folyósításával (legnagyobb részét természetesen a Bank of England nyújtotta) későbbiekben mégis arra építve alapozták meg az adósságspirál kiépítését. Már a kommunizmus korszakának kezdetétől hivatalosan megszakadtak a kapcsolatok a nyugati államokkal és az ország a teljes fizetésképtelenség állapotában volt, a későbbiekben a nyugati befolyás erősítése során pedig ezt többszörösen kihasználták Magyarország szempontjából az alárendelt viszony automatikus felvételére. Az első hitelek felvétele már az 1970-es évek folyamán megtörtént. Bizonyos előre manipulált makrogazdasági adatokra és a gazdasági szerkezet eltorzulására hivatkozva beadagolták a lakosságnak a hitelfelvétel szükségességét. Bár az első hitelek nem hitelnek, hanem szinte „segítségnek” lettek lekommunikálva, szükségessé vált a lakosság nyugtatása, hiszen 1979-re Magyarország adósságállománya már meghaladta a 10 Milliárd dollárt.

Mivel nem volt magyar állam – és itt megjegyeznénk, azóta sem létezik magyar állam – az úgynevezett magyarországi kormány egyfajta "elhibázott" gazdaságpolitika folytán az 1973-74-es világpiaci olajárrobbanást követő nyersanyagár-emelkedést nem kezelte, vagyis az ilyen fokú kiszolgáltatottság ellenére fel sem merült az energetikai önállóságnak még a gondolata sem, mivel az nem volt érdekük, viszont a gazdaság energetikailag továbbra is a fosszilis erőforrásokra épült, amihez a lakosság állami támogatással jutott hozzá. Ezen rendszer életben tartására újabb és újabb hiteleket vettek fel, és a lakosság túlnyomó részének fogalma sem volt az eladósodás valós súlyáról, hiszen a rendszer a fokozatos eladósodás közepette igyekezett a változatlanság látszatát fenntartani. Ennél fogva a felvett hitelek a lakossági fogyasztás csökkenésének kiküszöbölésére lettek felhasználva, illetve korábbi hitelek törlesztésére, amit a továbbiakban is csak részlegesen törlesztettek, törekedvén a további kamatok felhalmozásának lehetőségére. (soha nem a hitel teljes összegét fizették vissza az újabb felvett hitelből, hanem annak csak egy részét)

Az 1970-es években megkezdődött a privatizáció előtárgyalása. Mivel a kiépítendő rendszer való arcát nem mutathatták meg a lakosságnak – az azonnali elsöprő népharagot váltott volna ki – a lakossági fogyasztás fedezésére felvett hitelek egy részét a magyar állami tulajdon kiárusításával fizették vissza, amit a későbbiekben részletezünk. Itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy a hitelek egy részét, mivel az államadósság teljes visszafizetése soha nem is volt cél. A nemzetellenes erők számára az ideális állapot az állam és később a lakosság minél több irányú eladósodása, hiszen így ők határozhatják meg, mikor hova kell fizetni, és a már visszatörlesztett adósságállomány árfolyam-manipulációval könnyen újratermelhető. A lakosság pedig könnyen elhiszi, hogy ez valamiféle szerencsétlen véletlennek köszönhető, ami ellen nincs mit tenni. A többirányú eladósodás rendszerének kiépítése során a nép tovább volt altatható azáltal, hogy az adósság teljes összege a „rendszerváltás” előtti évtizedben szinten lett tartva – hiszen a cél nem a teljes ellehetetlenítés volt, hanem a néptömegek és az állam hosszú távú fizetőképessége.

Az 1980-as évek végére a hiteltörlesztés okán túlfűtött kivitel és a többirányú eladósodottság segítségével megvalósult a „magyar” gazdaság teljes védtelensége a piaci viszonyokkal szemben. Ennek értelmében a folyamat következő fázisába léphetett, az általános kifárasztás rendszerének kiépítése második lépcsőfokaként elkezdték a terheket áthárítani a lakosságra. Ehhez szükséges volt a gazdaság szerkezeti átalakítása, amihez egyfajta túlfűtött nyugati propaganda útján nyerték el a lakosság támogatását. Néhány évnyi, a média útján eszközölt változás segítségével könnyedén igen széles társadalmi támogatottságra lelt a „szabadpiac” rendszerideája, és ezzel párhuzamosan megjelent a kezdetben a hosszú távú párkapcsolatra való igény megszűnésének elfogadottságát előkészítő liberalizmus. Azonban a népesség faji összetétele az egyes fajták lelki alkata miatt egyben meghatározza a párkapcsolati formához való viszonyulást is, így a liberalizmus mesterséges ideájának hatása csak hosszú távon végezhet komolyabb rombolást, emiatt pedig szükséges volt egy újabb elem, a fajkeveredés rejtett propagálásának beépítése a médiagépezetbe. A párkapcsolati szerkezet hosszú távú megváltoztatására tett kísérlet rövidtávon való sikertelenségét még ma, a fiatalság körében végzett attitűdvizsgálatok is igazolják, amik rávilágítanak, hogy a párkapcsolattal kapcsolatos attitűdök nem változnak meg a rendszer szerkezetváltásával.

Az egyén a szocializáció során bár elsajátítja az alkalmazott primitív viselkedésmintákat, a viselkedés természetes jellege külső behatás nélkül előre meghatározott, a ráhatás megszűnésével visszarendeződik, vagyis a mesterséges változtatás hosszú távon nem állandósítható az ösztönöket szabadon engedő liberalizmus által. A változtatásokat célzó gépezet működési elvére és a felmérések eredményeire a későbbiekben kitérünk.

Mivel a kommunizmus hosszú távon is elterjesztette, mondhatni meghonosította a materialista gondolati szerkezetet, a népesség szaporasági (mennyiségi) jellemzői teljességgel nyitottak lettek a gazdasági jellegű behatásokra is, ezért a liberalizmus ideájával támogatott gazdasági szerkezetváltás könnyen elfogadtatásra került, aminek köszönhetően felépült az általános kifárasztás rendszerének mai formája. Ezzel kiépítésre került a modern, rabszolgatartó társadalom, a médiagépezet és a gazdasági szerkezet megváltoztatása útján teljes irányítás alá lett véve és meg lett fékezve a magyar népszaporulat.

A születések számának csökkenése a kapitalista rendszer kiépítésének előrehaladtával és az ahhoz kapcsolódó új életforma felvételével párhuzamosan fokozatosan megszilárdult. Míg a természetes szaporodás a monarchia korszakában a mai magyarországi területeken évente meghaladta a 100 ezret, a kommunista rendszer kiépítése során ez egy átlag 20-40 ezer közötti értékre csökkent, majd a demokratizálódás és kapitalizálódás során megindult a lakosság látványos fogyása. A következő táblázat a demokratizálódás idejében történő demográfiai változás előszelét mutatja. A halálozások számának állandó jellege miatt a lakosság fogyását kezdetben csak a születések számának fokozatos, még viszonylag alacsony csökkenése okozza. Viszonylag, hiszen ez a folyamatnak csak kezdeti szakasza.

Az idősoros adatokban megfigyelhető, hogy a születések számának csökkenése azokban az években kezdődött, amikor a Ratkó-korszak gyermekei meghaladták az átlagos gyermekvállalási életkort. Az azt követő generációk az abortusz útján történő születés-korlátozásnak köszönhetően nem tudták fenntartani a korábbi generáció szaporaságát, így a halálozások számának viszonylagos állandósága mellett a születések számának csökkenése ahhoz vezetett, hogy a természetes szaporodás a természetellenes fogyás folyamatába csapott át. Bár az akkor gyermekvállalási korban lévő generáció biológiailag még alkalmas volt a gyermekszülésre, az egyre inkább népszerűsített liberalizmus szelleme lehetővé tette a magzatgyilkosságot, bátran megtagadván a puszta létezés jogát is. A későbbi generációk már biológiailag is terméketlenebbé lettek téve, ami a későbbiekben még kifejtésre kerül.

A nyílt liberalizmus és a demokratikus rendszer kikiáltásával az élet kilátástalansága teret nyert, ami a későbbiekben a születések számának alakulásán és a párkapcsolati szerkezet degenerálódásán is láthatóvá vált. A nyílt demokratikus rendszer lehetővé tette, hogy a hazai és az idegen érdekek azonos súllyal kerüljenek mérlegre, a mindent kétségbe vonó szellemi relativizmus mocskában pedig a lakosság még azt is megkérdőjelezte, hogy joga van-e megkérdőjelezni az idegen tulajdon kizárólagosságát. A médiapropaganda azt sugallta, a gazdasági helyzet javulni fog a külföldi tőke beáramlásával, azonban az elmúlt húsz évben a lakosság az általános kifárasztás rendszerének és a folytonos ígérgetéseknek sajátos kettősségének köszönhetően alkalmatlanná vált a probléma gyökereinek felismerésére. A születések számának további csökkenése igazolja a megélhetési viszonyok egyre nehézkesebbé válását, mert az új rendszerben a gyermekvállalás csak "anyagi terhet" jelent a fiatal pároknak, és egyre inkább háttérbe szorítják azt a gyermekáldás visszautasítása útján nyerhető anyagi kényelem illúziója okán – egy olyan kényelemben reménykedve, aminek a rendszer szerkezete és kiépítésének alapvető céljai folytán a megakadályozására, megzavarására törekszik. A magyar nemzet korábbi szaporaságával ellentétben a demokratikus rendszerben egy mínusz 30-40 ezer közötti „természetes szaporodás” szilárdult meg, ami a lakosság különösen gyors fogyását jelenti, és mivel ennek utánpótlása a gyermekvállalási kedv tömeges kiiktatása miatt nem megoldott, a korfa eltorzulásával összeadódva a folyamat a közeljövőben előrevetíti a magyar lakosság két évtized alatti megfeleződését – ellentétben a zsidó szociológusok számításaival, akik egy nyolcmilliós magyarság illúziójával altatnak. Ezen számítások már csak azért is hamisak és altató jellegűek, mert egyáltalán nem veszik figyelembe a korfa eltorzulását. Csak 1957-1966 között 1 642 417 regisztrált magzatgyilkosságot hajtottak végre az országban, és a törvény által támogatott magzatgyilkosságok száma 1957 és 1990 között több mint hétmillió volt. Mivel a Ratkó-korszakban megindult népszaporulat a későbbiekben ennek köszönhetően elapadt, az azt követően születő generáció a születések számának csökkenése miatt már egy lényegesen vékonyabb társadalmi réteget jelent. Egyrészt mennyiségi elégtelensége okán, másrészt a szinte teljesen kiiktatott gyermekvállalási kedv miatt nem képes ellensúlyozni a jelenleg elöregedő társadalmi réteg halála okozta mennyiségi csökkenést, arról nem is beszélve, hogy a ma gyermekvállalási korban lévő generáció biológiailag is terméketlenebb az elődeinél, amivel majd külön fejezetben foglalkozunk.

Jelenleg a nyugdíjas korú népesség az ország lakosságának mintegy egyharmadát teszi ki, és ez a szám drasztikusan és ugrásszerűen fog növekedni az elkövetkező 5 évben, mert a magyar társadalom egyik legszélesebb réteget alkotó korosztálya most éri el a nyugdíjkorhatárt. A probléma súlyának érzékeltetésére itt kiemelnénk, hogy a Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjba vonulása a következő három évben mintegy 760 ezer újabb nyugdíjast jelentene a nyugdíjkorhatár megemelése nélkül, az azt követő öt évben pedig újabb 730 ezer öregségi nyugdíjast. Ne feledjük, az a társadalmi réteg éri el most a nyugdíjkorhatárt, aminek létrejötte után a születések száma drasztikus csökkenésnek indult, tehát esély nincs a probléma természetes úton való ellensúlyozására. A nyugdíjas korú lakosság létszáma már évek óta stabilan 3 millió felett van, így legkésőbb 5-10 éven belül előáll az a helyzet, hogy a magyarországi lakosság fele nyugdíjas, ami a korfát figyelembe véve előreveti a magyarországi lakosság természetes úton való gyors megfogyatkozását. Mivel a demokrácia keretein belül nem lehetséges befolyásolni a demográfiai folyamatot, a kormány a nyugdíjkorhatár emelgetésével próbálja átvészelni az elkövetkező éveket, mert abban reménykednek, hogy ha elég embert dolgoztatnak tovább még néhány évig, akkor ezzel majd a következő kormányzatra tolhatják át a nyugdíjrendszer összeomlásának társadalmi következményeit.

Ez, és nem a gazdasági vagy ideológiai tényezők azok, amik szükségessé teszik a demokratikus rendszerrel való azonnali szakítást: a demográfiai problémák jelen keretek közötti megoldhatatlansága. Hosszú távon való gondolkodással a probléma megoldható – erre éppen a Ratkó-korszak idejében mesterségesen elfojtott népességrobbanás jelensége az élő bizonyíték, ahogyan arra is, hogy a magyar nemzet felett hatalmat gyakorló csoportok nem érdekeltek a magyar nemzet túlélésében. Ez a hosszú távon összehangolt rejtett cselekvés olyan rendszerét kívánja meg a nemzet legjobbjaitól, ami a hatalmat gyakorló érdekközösségek háta mögött a lehető legkiszámíthatatlanabb módon van kivitelezve, hiszen a folyamatban megfigyelhető jelekből is egyértelműsíthető, hogy a magyar nemzet ilyen mértékű megfogyatkozása a jéghideg logika alapján előre eltervezett, aminek sajátsága a teljes kiszámíthatóság.

Természetesen a legnagyobb problémát nem a lakosság mennyiségi megfogyatkozása jelenti, hiszen az célszerűen kivitelezett populációtervezési programmal helyreállítható, hanem a minőség fokozatos romlásának irányvonala. A lakosság mentális állapotáról a későbbiekben bővebben értekezünk, először érdemes figyelembe venni a kézzel fogható jeleket, az egészségügyi állapotot.

A rendellenes életvitel tömeges elterjedésével a lakosságnak szembe kell néznie olyan a mindennapi élet során gyötrő problémákkal, amik a jelenlegi rendszerben teljesen elfogadottnak minősülnek, mivel a hibás életforma tömeges jelleget öltött, és sokakban fel sem merül, miközben újabb és újabb statisztikák készülnek a lakosság egészségügyi állapotáról, azok csak a betegség látható vagy nem látható voltára képesek rámutatni. Azonban az egészség nem definiálható a betegség hiányaként, ez csak a pusztítás szellemére épült rendszer felfogásában van így. Érdemes végignézni statisztikákat a lakosság egészségügyi állapotával kapcsolatban, végső soron mindből az derül ki, hogy a betegség időről időre való újra megjelenése társadalmilag teljesen elfogadott, és a megkérdezésekben részt vevő személy sokszor akkor is egészségesnek tartja magát, mikor testileg már teljesen leépült, vagyis a tömegeknek fogalma sincs arról, milyen is az egészséges ember.

Már a lakosság egészségügyi állapota kérdésének felvetése során szembesülnünk kell azzal a problémával, hogy az arról készülő statisztikák többsége olyan alapvető mennyiségi tényezőket vesz figyelembe, mint például hány orvos van az országban, hány betegágy van és milyen a kórházak ellátottsága, milyen rendszerességgel és mekkora tömegek részesültek ebben és ebben a kezelésben, de nincs tömeges adatgyűjtés arról, hogy a lakosság milyen egészségügyi állapotban van a hétköznapok során, amikor az úgynevezett egészségüggyel (ami gyakorlatilag betegségügy) éppen nincs kapcsolatban. Természetesen rendelkezésre állnak olyan felmérések, amik néhány ezres, vagy néhány tízezres mintavétellel készültek, de ezek nevetségesen kevésnek bizonyulnak a teljes társadalomhoz képest. (legutóbb 2009-ben a KSH egy európai lakosságfelmérés keretében mindösszesen 449 településen 7000 fő megkérdezésével végezte a felmérést) Ez rámutat a rendszer egyik fontos jellemzőjére, vagyis hogy a globális kapitalista rendszer egészének az egyén csak munkabírása szempontjából számít, az adott személy egészségi állapota kizárólag akkor kezd fontossá válni, mikor az megzavarja a hétköznapi tevékenységében, mikor megbetegszik.

Először is érdemes szemügyre venni a halálozás mint fő demográfiai tényező okozóit, a legelterjedtebb halálokokat. A halál egyik leggyakoribb formája évtizedek óta a daganatos megbetegedés. A diszfunkcionális sejtek kialakulása és burjánzása közvetlenül visszavezethető az irányítás zavart voltára, mivel az emberi test egyes funkciói olyan elektromos jelek által irányítottak, amire egy közönséges elektromos készülék által létrehozott mező is hatással lehet. A minket körülvevő elektromosság ilyen tömeges volta könnyűszerrel zavar bele a testet összetartó erőkbe, melynek során a diszfunkcionális sejtek már nem az agy utasításait teljesítik, hanem túlsúlyba kerülnek a külvilágból érkező zavaró hatások, és mondhatni „kiütik” a központi irányítást, vagyis a rákos megbetegedések tömeges volta visszavezethető a városi életforma átvételére is. A főbb halálokok között évtizedek óta az első helyen áll a rosszindulatú daganat, évente több mint 30 ezer fő hal meg daganatos megbetegedésben. Az elektromosság-alapú technológia térnyerésével párhuzamosan a rákban meghalt lakosság aránya is növekszik. Bár a statisztikát általában annak bizonyítására használják, hogy a rákos megbetegedések száma nem növekszik, észre kell vennünk, hogy a stabilan 33-34 ezer rosszindulatú daganat okozta haláleset nem ugyanazt jelenti 220 ezres és 70-80 ezres születési szám mellett. Jelenleg a lakosság kétharmada él nagyvárosban vagy annak vonzáskörzetében, és a polgári társadalom elérkezett arra a pontra, hogy lassan minden második ember rákban hal meg.

A polgári társadalom alkalmazkodásra való képességének hiányát mutatja, hogy ezek a tények még mindig nem elég erős érvek a felvett életforma a lakosság egészségügyi állapotára gyakorolt hatásának felülvizsgálására és célszerű módosítására, ami annak tudható be, hogy a társadalom atomizálódásával a társadalom alkalmazkodóképessége végleg megszűnt létezni. A jelenlegi szerveződési forma már rég elérte és meghaladta a kritikus pontot. Ha a tízmillió „egyén” úgy dönt, hogy önpusztító életformát folytat, erre a társadalomnak mint felsőbb erőnek nincs semmiféle ráhatása, és ezzel a társadalom végül elpusztítja önmagát. Az egyéni érdek túlfűtöttsége és a rövid távú gondolkodás elterjedése meghozta gyümölcsét. Többé nincs társadalmi önvédelem és alkalmazkodás, és mint a későbbiekben azt kifejtésre kerül, a hibás életforma jelentős túlsúlya miatt vált alapvető közösségi érdekké a még egészséges részek elkülönítése egy új szervezetbe, hogy így annak alapját teremtsük meg, s ne ússzunk szemben olyan árral, ami tízezerszer ennyi szemben úszót is elsodorna.

A halálozási adatok alapján évente 7-10 ezer fő halálának oka szívizom-elhalás, az egyéb szívbetegségek száma a „rendszerváltás” óta pedig a duplájára nőtt. (2010-ben 25533 fő) Az érszűkület és a szív vérellátási zavara (mely a betegség kiváltó oka) tipikus tünete a hosszú távon folytatott mozgáshiányos városi életformának, amihez hozzájárul az egészségtelen táplálkozás is. Az érszűkületre hajlamosító anyagcserezavarok (diabétesz, magas vérzsírszint) kiváltó oka az esetek többségében visszavezethető a megfelelő fizikai aktivitás hiányára, a stresszre, a dohányzásra. A városi életformának általános jellemzője a fizikai aktivitás hiánya, a mindennapos stressz, és a stressz csökkentése végett a dohányzás és más, nyugtató hatású szerek elterjedtsége. Értelmetlen lenne újra és újra hangsúlyozni, hogy a társadalom épp elfojtja utolsó lehetőségeit is a megújulásra, hiszen a szocializáció egyik alapeleme a jelenlegi életforma elfogadtatása, és a változással szembeni ellenérzések kifejlesztése. A jelenlegi életforma pedig önpusztító és társadalomleépítő jellegű.

A lakosság ilyen mértékű fogyása és minőségi romlása kiszolgáltatottá teszi a társadalmat bármiféle külső behatással szemben. A városi életforma kizárólagossá válásával egyetemben terjed a szellemi képességeket tovább degradáló monoton munkavégzés, az analitikus gondolkodásra és hosszú távú tervezésre való alkalmatlanság, ami egyre inkább lehetetlenné teszi a társadalmi betegségek megszüntetését. A demográfiai folyamat során kizárólag azért nem foglalkoztunk eddig az ezen a téren már klasszikusnak számító „a cigányok szaporodnak, a magyar meg csak fogy” témakörrel, mert a társadalom betegsége sokkal mélyebb annál, hogy az a faji átrendezés és gazdasági szerkezeti problémák körében megoldható lenne. Mint az a későbbiekben bővebben is kifejtésre kerül, a magyar társadalom minőségi romlása az elsődleges kiváltó oka a faji arányok felborulásának, az idegen gondolkodásmód és viselkedésminták átvételének. Az utóbbi problémákra adott bármiféle reakció csak tüneti kezelés, ez önmagában nem fogja visszaadni a magyar társadalom életerejét, a magyar gondolkodásmódot, a magyar viselkedéskultúrát és a magyarságra jellemző szellemi sajátosságokat, de leköti az egyébként annak feltámasztására fordítandó energiákat. Ez még nem lenne probléma egy fizikailag gyarapodó nemzet esetében, ahol bőven van utánpótlás, azonban hatalmas probléma egy a végleges elfogyás szélén álló, rossz fizikai és szellemi állapotban lévő lakosság esetében, ami egy utolsó támadásba fekteti minden erejét, a megújulás megszervezése helyett. Épp itt az ideje, hogy a magyar társadalom esetében a fizikailag egészséges nemzetekre jellemző terjeszkedési ösztönt felváltsa a befelé fordulás, a saját társadalom újjászervezésére tett magas szinten összehangolt erőfeszítés, és a birtok visszaszerzését egy belső öntisztítási folyamatnak kell megelőznie, mind szellemileg, mind pedig fizikailag. Ennek kezdete pedig a mind fajilag, mind pedig szokásaiban, lelkületében és szellemiségében magyar közösségek által alkotott formáló rendszer felépítése, ami a magyar állam csíráját képezi.

Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet

Globalizmus vs. szociális államkapitalizmus

Úgy hiszem, az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov aggodalmai az Egyesült Államokkal és az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban megalapozottak. Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov, az orosz elnök, Dimitrij Medvegyev, és az orosz miniszterelnök, Vlagyimir Putyin három különösen ragyogó elme, és többévnyi munkájuk során végig tolerálták az Egyesült Államok választott adminisztrációját. Az orosz kormányzat mostanra már figyelembe veszi az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban a következő tényeket: 1) Az Egyesült Államokban 1970-ben tetőzött az olajkitermelés. A 2020-as és 2030-as év közt már számolni kell az olajkészletek kimerülésével. Az Egyesült Államok szállítási rendszere jelenleg teljes egészében a fosszilis energiahordozókra épül. De a helyzet ennél bonyolultabb, mert az olajat ennél sokkal több mindenre használják, beleértve a műtrágya, a műanyag, és a kozmetikumok előállítására. 2) Mivel az Egyesült Államok nagyon is tisztában van az olaj sebezhetőségével és azzal, hogy nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség, ezért az Egyesült Államok kormányának elsődleges célja, hogy biztosítsa az olaj- és földgáztartalékokat, legyenek azok akárhol a világon. Ez a probléma egyre sürgetőbbé válik, figyelembe véve azt a tényt, hogy a mexikói olajmezők 2020-ra kimerülnek. Ezeken az olajmezőkön évről évre 30-35%-kal csökken a kitermelés. Mexikó exportálja az olaját az Egyesült Államokba. Kanada az Egyesült Államok fő olajbeszállítójává vált az Alberta területén folytatott kitermeléssel. Észak-Albertában az olajhomokot bányásznak nagyon közel a felszínhez, és ez így lesz 2020-ig. 2020 után az olajhomok bányászásának költségei fokozatosan növekedni fognak, ahogy egyre mélyebb és mélyebb gödrökre lesz szükség. Az olajhomok készletek is fokozatosan csökkenni fognak. Végül nem tudnak elég olajat beszállítani az Egyesült Államokba ahhoz, hogy fenntartsák a jelenlegi olaj alapú gazdaságot. 3) Szerte a világban vannak olyan országok, melyek nem akarják eladni az olaj- és földgáz tartalékaikat az Egyesült Államoknak. Ezeket az országokat sorra megszállják, hogy hozzáférjenek a készletekhez. Afganisztán (az olaj- és gázvezetékekért), Irak (a nyersolaj készletekért) és Líbia (nyersolaj készletek) erre a legjobb példa. A líbiai konfliktus könnyebben érthető, ha valaki tudja, hogy a Brit-szigeteket jelenleg olajjal ellátó északi-tengeri olajkészletek a mexikóihoz hasonlóan kimerülnek a közeljövőben. Az Északi-tenger olajmezőinek kitermelhetősége már most évente 30-35%-al csökken évente, kimerülésük 2020-ra várható. Így a líbiai olajtartalékok biztosítása különösen fontos volt az Egyesült Királyság, Európa, az Egyesült Államok és Kanada számára. Az Egyesült Államok, Kanada, a NATO a líbiai kormány fölötti teljes ellenőrzést akarják, hogy ezzel biztosítsák az olaj- és földgázkészletekhez szükség esetén az azonnali hozzáférést. A líbiai konfliktus legnagyobb vesztese Kína volt, akit így kizártak az energiaforráshoz való hozzáférésből. (ahogy várhatóan Oroszországot is) Líbia másik értékes "árucikke" a hatalmas földalatti édesvizi tava. Aki ellenőrzése alatt tartja Líbiát, az hozzáfér a három legfőbb természeti erőforráshoz, az olajhoz, a földgázhoz és az iható édesvízhez, valamint értékesíteni tudja azt. 4) Meg kell érteni az Egyesült Államok kormánya és a nyugati demokráciák működését. Az Egyesült Államokban a demokrácia illúziója van csupán, két politikai párttal, a Republikánus és a Demokrata Párttal, ami ugyanazon érem két oldala. Az Egyesült Államok igazi kormányát nem választják, az egy másik hatalmi bázison alapul. Ez a hatalom gondosan megtervezi és végrehajtja a politikai döntéseket, amiket a megválasztott kormányzatnak követnie kell. Így a választott kormányzat csak bábja egy az országot irányító sokkal hatalmasabb szervezetnek. 5) Az Egyesült Államok pénzforgalmát nem az Egyesült Államok kormányzata irányítja, hanem a Federeal Reserve Bank. A Federal Reserve Bank egy privát banki intézmény. Ez a privát banki intézmény irányítja az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Európa pénzkészletét. A pénzkínálat ellenőrzésével a magánintézmény bankárai a világpolitikát is irányítják. 6) A világ pénzügyi szabályainak megállapításával ez a csoport a világ pénzügyi rendszerét irányítja. Ez a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) működésével teljesedik ki. Ha egy szegény országnak pénzre van szüksége, és azt akarják, hogy a fent említett szervezetek szabályai szerint működjön, az USA dollárhoz folyamodnak, ami jelenleg alapértelmezett pénznem a világon mindenhol. Ez a helyzet állt elő, miután az első és második világháború mondhatni megsemmisítette a gyáripart a Brit-szigeteken, Európában, Oroszországban, Japánban és Kínában. Az Egyesült Államok volt az egyedüli modern ipari nagyhatalom, melyet nem érintettek a világháborúk. A két világháborút követően az érintett országok mind az Egyesült Államok valutáját fogadták el szabványnak, mert ez volt az egyetlen módja, hogy a lehető leggyorsabban import áruhoz jussanak. Miután az Egyesült Államok olajkitermelése 1970-ben elérte a csúcspontot, ez a pénzügyi felépítmény határozta meg a teljes világgazdaságot. Ez a pénzügyi szabályozás arra lett felhasználva, hogy az Egyesült Államok kormánya irányíthassa a világ azon országainak gazdaságát, melyekből nyereséghez juthatnak. 7) A pénzügyi hatalmi bázis megváltoztatására irányuló törekvéseket nem tolerálják. A pénz, a hatalom, és az irányítás kéz a kézben jár. Mikor John F. kennedy elnök kísérletet tett arra, hogy az Egyesült Államok pénzügyi ellenőrzését elvegye a Federal Reservtől és visszaadja az Egyesült Államok kormányának, azonnal meggyilkolták. Ezt követően egyetlen amerikai politikus sem próbálta vissza szerzeni a pénzkészlet irányítását az Egyesült Államok kormányának. 8) Miért épült az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa? Két fő oka van az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa megépítésének, és annak, hogy Oroszország is része akar lenni, de egyszerre aggódik is miatta. Oroszország a bolygó legnagyobb olaj- és földgázkészleteivel rendelkezik. Az orosz olaj és földgázkészletekre igényt tart Kína, India, Európa, az Egyesült Államok, és Oroszország maga. Oroszország ezen kívül számos más természeti erőforrással rendelkezik és kolonizálható területekkel. Oroszország lakossága 135 millió fő és egyre csökken - mellette az egymilliárdos kínai lakossággal, aminek nem áll rendekezésre elég élettér, fogynak az erőforrásaik, gazdaságuk pedig évente 9%-ot növekszik. Oroszország egy elfogadható terület Kína számára, hogy megszállásával és irányításával növelje saját birodalmát pusztán a társadalom elemi szükségletei okán. Az Egyesült Államokkal és az Európával való partnerség segítségével kiépített Európai Rakétavédelmi pajzs segítséget is jelent Oroszországnak olaj- és földgáztartalékainak, valamint termőterületeinek megvédésében. Természetesen cserébe az export olajért és földgázért. Semmi sincs ingyen. Mindazonáltal 2020 és 2030 között a bolygó összes ismert olajtartaléka olyan mértékig csökken, hogy az Egyesült Államok számára szükségessé válik a Kaszpi-tenger olaj- és földgázkészletei feletti irányítás megszerzése. Ebben az esetben az európai rakétavédelmi pajzs az orosz haderő ellen fordul és biztosítja a könnyű és gyors katonai megszállást. A probléma ebben az esetben az, hogy Kínának szüksége van az orosz kőolaj- és földgáztartalékokra és nem tűri el, hogy elvágják attól. 9) Tehát Oroszországnak szüksége van egy gazdasági megoldásra, ami függetleníti a magánbankok által előállított nyugati pénzkészlettől, attól a folyamattól, amivel a FED gazdaságilag és politikailag irányítása alatt tartja az országokat. Csak egy független pénzügyi rendszer biztosíthatja, hogy Oroszország saját maga teremtse meg jövőjét. Ellenkező esetben a magánbankok a WTO és az IMF megállapodásain keresztül fogják diktálni a feltételeket. Egy ilyen lehetséges megoldás Orosszország számára a kreditrendszer. A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megváltoztatja az ország pénzkészlete kezelésének módját, amivel az rábírja az állampolgárokat a munkavégzésre, hogy azok a közösség, a város, az állam és az ország érdekében dolgozzanak. A kreditrendszer alapú társadalomban az ember válik a legértékesebb természeti erőforrássá, és a társadalom minden tagja a hozzáadott munkának megfelelő juttatásban részesül. Tegyük fel, Dimitrij Medvegyev orosz elnök azt akarja, hogy minden orosz állampolgár 50000 dollárnyi összeget keresssen egy évben. Ennek értelmében a következőket veszik számításba: A személy gazdasági értéke a nemzetgazdaság szempontjából = (100 év - a személy életkora) x 50000 dollár évente Az ország teljes pénzkészlete = (100 év - a lakosság életkorának mediánban vett értéke) x 50000 dollár évente Az állam pénzügyi alapja = az ország pénzkészlete x 7% (például) Az orosz társadalom mindenféleképpen nyer rajta: A munkanélküliség elképzelhetetlen. Minden fiatal 50000 dollár gazdasági értékkel kezdi a pályát, amit a kormányzat felé le kell dolgoznia (helyi, országos vagy szövetségi) katonai, társasági, magánvállalkozói, kereskedői-közvetítői téren, otthon szülőként gyermekneveléssel, vagy akár a felsőoktatásban való részvétellel. A szegénység megszűnik. Mindenkinek van egy alap 50000 dolláros gazdasági értéke egy évben, amit le kell dolgoznia a közösség javára. A hajléktalanság megszűnik létezni, mivel az emberek azonnal meg tudják fizetni saját otthonuk árát vagy másnak meg tudják fizetni, hogy megépítse azt. A gyermek gazdasági befektetéssé válik a szülők számára, ami arra ösztönzi a szülőket, hogy gyermeket vállaljanak. Minden gyermek után évente 50000 dollár jár, ami ételre, ruhára, lakhatásra, oktatásra és más, gyermekneveléssel kapcsolatos dolgokra költhető. A gyermekek többé nem maradnak szülő nélkül, mert az örökbefogadás is megéri gazdaságilag, jó befektetéssé válik. Az orosz lakosság növekszik és erősebbé, magasabban képzettebbé válik, és boldogabbá, mit a történelemben eddig bármikor. Az orosz lakosság a világ legmagasabban képzett lakosságává válik. A tanulmányok fizetett foglalkozássá válnak 4 éves kortól egészen 24 éves korig, vagy az idősebbek számára is. A lakosság fejleszeteni fogja képességeit és növelni tudását, miután éveken át a közösség javára munkát végzett. Az orosz kormányzat nem szenved hiányt az államigazgatásban dolgozók kifizetése terén, mert minden, az államigazgatásban dolgozó személy évente 50000 dollárnyi gazdasági értéket képvisel. Az orosz hadsereg többé nem szenved pénzhiányban, annyi katonát foglalkoztat Oroszország védelmére, amennyi szükséges, és ki tudja fejleszteni a szükséges védelmi rendszereket, hogy megvédje Oroszországot a megszállástól. Minden orosz katona 50000 dollár alap gazdasági értékkel bír évente. Az orosz cégek nem szenvednek pénzhiányban az orosz állampolgárok foglalkoztatása terén, mert minden foglalkoztatott eleve 50000 dolláros gaazdasági értéket jelent egy évben, és ez rendelkezésére áll. Az orosz vállalkozóknak rendelkezésre áll 50000 dollár kredit a közvetítő tevékenység folytatásáért, mert az a közösség érdekében történik. Az újonnan kezdő vállalkozók meg merik valósítani az új ideákat és ötleteket, és a kreativitás utat tört Oroszországban, mert a kezdetektől fogva meg lesznek fizetve ezért a munkáért, így a kezdő vállalkozások nagy része nem lesz eleve halálra ítélve. A teljes orosz társadalom érdekelt lesz a munkahelyteremtésben, a termelésben, a közvetítésben, az oktatásban, a lakosság számának növekedésében, és az általános jólétben. A kreditrendszer nem az egyenlőségről szól. A kreditrendszer arra ösztönzi a lakosságot, hogy vállaljanak munkát azon a téren, ami hozzájárul a közösség egészéhez. Minden személy 50000 dollárnyi hozzárendelt gazdasági értékkel rendelkezik évente. A hiányszakmák terén további kreditekkel ellensúlyozzák a hiányt, és a jelenleg is uralkodó önzés fel fogja tölteni a megüresedett pozíciókat. Az emberek azt fogják csinálni, amit szeretnek, az orosz állam pedig fizetni fogja őket ezért, és ezzel az orosz társadalom hatalmasabbá válik, mint valaha. A kreditrendszer független lesz az energiaforrásoktól. Ez azt jelenti, hogy mikor a fosszilis erőforrások kimerülnek 2030-ban, az orosz gazdaság és az orosz bankrendszer tovább fog működni bármilyen különösebb probléma nélkül. Ez nem lesz igaz a nyugati és az európai bankrendszerre, ami csak a fosszilis erőforrások olcsósága esetén működőképes. Mikor a jelenleg leggyakoribban felhasznált fosszilis erőforrások, az olaj és a földgáz többé nem elérhető, a nyugati és az eurpai bankrendszer össze fog omlani, milliók válnak munkanélkülivé és a vállalatok csődbe mennek. Az orosz kreditrendszer egy stabilabb pénzügyi rendszert fog jelenteni 10) A legnagyobb veszély, ami az Egyesült Államok és Európa hatalmi központjaira leselkedik az, hogy Oroszország ki fogja építeni ezt a kreditrendszert, amivel létezni tud a befolyásuk és irányításuk nélkül is. És ha Oroszország meg tudja tenni, megteszi Kína is, India, és más országok is újraértékelik a pénzkészleteiket. 11) A kreditrendszer nem váltja fel a kapitalizmust, hanem felerősíti azt, így hatalmas gazdasági növekedéssel kell számolni. 12) A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megoldja az orosz társadalom alapvető problémáit azzal, hogy munkára ösztönzi a társadalom minden tagját, így megszűnteti a munkanélküliséget, a szegénységet és a hajléktalanságot, beindítja a lakosság számának növekedését, fokozza a bevándorlást, hatékonyabban védi Oroszország határait, erőforrásait. Oroszország független marad a nyugat gazdasági rendszerétől, nem irányítható a WTO és az IMF szervezetén keresztül. LINK: A cikk!

Teljes készültségben az orosz és a kínai haderő

A 2007-ben Münchenben tartott Nemzetközi Biztonsági Konferencián Vlagyimir Putyin figyelmeztette a nyugati vezetőket, hogy a NATO példátlanul agresszív terjeszkedése közelebb hozta a világot egy harmadik világháborúhoz, mint az valaha volt. Ezt a figyelmeztetést a NATO évekkel a líbiai agresszió és a Szíria, illetve Pakisztán ellen folytatott nemhivatalos (új típusú) háborúja előtt kapta. Az amerikai csapatok Ugandába való telepítésével és a Pakisztánnal szembeni közvetlen katonai fenyegetéssel a NATO, Oroszország és Kína fegyveres erői ma minden eddiginél közelebb kerültek egy nyílt fegyveres összecsapáshoz. Az orosz hírszerző szolgálat legutóbbi kijózanító jelentése rámutatott, hogy az USA és a NATO egy minden kontinensre kiterjedő háborút tervez és aktívan előkészíti azt. Az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin és a kínai miniszterelnök, Hu Jintao korábbi találkozóját követően az orosz és a kínai hadseregben is a legmagasabb fokú riasztás lépett érvénybe. Putyin beszéde a 43. Nemzetközi Biztonsági Konferencián és Putyin azon állítása, miszerint a NATO agressziója a harmadik világháború kirobbanásához vezet, sokakra kijózanítólag hatott. Hogy a mindenre kiterjedő konfliktust idáig elkerülte a világ, az nem annak köszönhető, hogy a NATO szakított volna a katonai terjeszkedés agresszív politikájával. Putyin beszédét 2007-ben csak kevesen értették meg teljes jelentőségében. Az elmúlt három hónap fejleményei azonban rávilágítottak, hogy a lassan már csak megalomániás őrületnek nevezhető agressziót sürgősen meg kell állítani. 2011 szeptembere óta az orosz politikusok az Állami Dumában annak megvitatásába kezdtek, hogy a NATO-nak csökkentenie kell a katonai jelenlétet a volt szovjet köztársaságok területén. Október elejére a javaslatokból követelések lettek, Oroszország kinyilvánította, hogy megvédi érdekeltségeit a volt Szovjetunió területén, különösen délen. A Szovjetunió felbomlását és a NATO Afganisztáni háborúját követően a NATO növelte a katonai jelenlétet az Oroszországgal és Kínával határos területeken, mint például Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, és nem utolsósorban Grúzia területein. Az a tény, hogy a NATO és Oroszország hadereje közt nyílt fegyveres konfliktus alakult ki, mikor Grúzia megtámadta Dél-Oszétiát, és nem utolsósorban a Csecsenföldön kirobbantott fegyveres felkelés során, fokozott veszélyt jelent Oroszországra nézve. Putyin az Állami Duma igényeinek megfelelően határozott választ adott október 3-án a politikai változásokat követően, miután egy kijózanító titkosszolgálati jelentést kapott, ami figyelmeztetett, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális háborúra készül. Október 3-án, alig pár nappal a Hu Jintaoval egyeztetett találkozója előtt Putyin bejelentette az Eurázsiai Unió létrehozásának tervét. Amikor az orosz miniszterelnök - aki valószínűleg a következő választások győztese - Vlagyimir Putyin Hu Jintaoval találkozott október 12-én, a hivatalos indok a kölcsönös előnyös barátság jegyében kereskedelmi szerződések megkötése volt. A hirtelen látogatás legfontosabb oka azonban nem szerepelt az újságok címlapján. Mielőtt Pekingbe indult, megkapta az orosz titkosszolgálat (FSB) egy jelentését, amit a kínai hírszerzés és a kínai Állambiztonsági Minisztérium is alátámasztott egy volt Blackwater zsoldos - Brian Underwood - forrásai alapján. Underwood ellen kémkedés vádjával jelenleg is eljárás van folyamatban az Egyesült Államokban. A források alapján Kína figyelmeztette Oroszországot, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális fegyveres konfliktus kirobbantására készül, és ez a tervezőasztalról már a megvalósítás fázisba jutott. A kínai és orosz titkosszolgálatok információi szerint az Amerikai Egyesült Államok és a NATO sorra bedönti az amerikai és európai gazdaságokat, hogy összeomlassza a világ pénzügyi rendszerét, és egy teljes Észak-Amerikára, Afrikára, a Közel-Keletre és Ázsiára kiterjedő háborút robbant ki. A háborús tervnek részét képezi olyan biológia fegyverek elszabadítása is, amit célzottan emberek millióinak elpusztítására hoztak létre. A NATO stratégiája arra támaszkodik, hogy amikor a háború tetőfokára hág, felhívást intéznek a globális kormányzat, az "Új Világrend" létrehozására azzal az ürüggyel, hogy így akadályozzák meg a bolygó és a ma ismert civilizáció pusztulását. Ennek értelmében az előkészítő fázisban a hagyományos hadviselési formákat fogják előtérbe hozni, hogy a megmaradó lakosság a háború borzalmaitól való rettegés okán elfogadja az új rendszert. Az FSB jelentés szerint a globális háború gépezetének beindítása a közeljövőben várható, mivel az Egyesült Államok és a NATO előretelepített 2000 M1-es tankot Irakba, és másik 2000-et Afganisztánba. A Közel-Kelet és Ázsia közti területekre több tízezer páncélozott járművet telepítettek. Az FSB jelentés annyira fenyegetőnek ítéli meg a helyzetet, hogy az egyetlen dolog, ami a háborús terv beindításához szükséges, hogy mozgósíthatóvá tegyék a 1,5 milliós amerikai tartalékot. Az aktiválás bármelyik pillanatban megtörténhet, és ehhez nem szükséges az Egyesült Államok kongresszusának engedélye. Az Egyesült Államok világuralmi törekvései az 1998-as év elejére és a "Project for a New American Century" tervhez nyúlnak vissza. A volt amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld figyelmeztetett 2001 szeptember 1-én, hogy ha a háború nem változtatja meg tartósan a világ geopolitikai térképét, az USA többé nem lehet a világ legmeghatározóbb szuperhatalma. Az iraki háború mozgatórugója nem csak az olaj volt. Az iraki kormány megdöntésének legfőbb mozgatórugója az volt, hogy Irak többé nem dollárban, hanem euróban értékesítette az olajat. A Líbia elleni agresszió oka az volt, hogy a líbiai kormány törekedett egy pánafrikai, arany alapú gazdaság kiépítésére, és támogatta Ggabo visszatérését Elefántcsontpartra, hogy így a térség elszakadhasson a CFA egyezménytől (francia irányítású fizetőeszköz, amit nyolc afrikai állam használ, és a CFA feletti uralom a francia gazdaság húzóereje). Az egyetlen ország, amely megszabadult a dollártól, az Irán. Az Iráni Iszlám Köztársaság 2009 óta nem fogadja el fizetőeszköznek a dollárt az olajkereskedelemben. Az egyetlen ok, amiért nem támadták meg az országot az, hogy Irán számos X-55-ös (Kh-55) rakétával rendelkezik, ami nukleáris robbanófejjel felszerelhető. Az orosz hírszerzés szerint valószínűtlen, hogy Ukrajna nem szállította le Iránnak a nukleáris robbanófejeket is a rakétákkal együtt. A másik ok, amiért még nem támadták meg az országot az, hogy Irán támogatja a felkelést Líbiában, ami összhangban van a NATO céljaival. Hogy Irán miért játssza ezt a veszélyes diplomáciai játékot, már több szakértőt elnémított. Lehetséges, hogy Irán tud az Egyesült Államok és a NATO háborús terveiről, és az észak-afrikai NATO beavatkozást biztosítékként használja fel, amivel időt nyer a várható támadásra való felkészülésre. Kína és Oroszország egyaránt felháborodott a NATO az 1973-as ENSZ BT határozattal való visszaélésén, és a Líbia elleni háborún. Mind az orosz, mind pedig a kínai vétó a Szíria elleni beavatkozás ügyében annak köszönhető, hogy a két ország tud a NATO terveiről. Az a tény, hogy az ENSZ amerikai képviselője elhagyta a Biztonsági Tanács ülését a vétót követően tiltakozásul, nem tekinthető a globális biztonság diplomatikus megvalósítására való törekvésnek. Korábban az indiai kormányzat beleegyezett 20000 kínai katona Kasmír India által igazgatott területére való telepítésébe a NATO agressziójának ellensúlya képen. Afganisztán már jelezte, hogy Pakisztán mellett harcolna abban az esetben, ha Pakisztánt amerikai támadás éri. Kína, Oroszország, Pakisztán és Afganisztán a Sanghai Együttműködési Szervezet (SCO) október 15-i ülésén a szükséges biztonsági intézkedésekről tárgyalt. Valószínűleg központi kérdés volt az USA Oroszország és Kína elleni agressziója is. Mikor az orosz hadsereg kiadta a vörös riasztást, Vlagyimir Putyin állítólag azt mondta, hogy készüljenek fel a világvégére. A hadsereg több tisztjének társaságában. LINK: A cikk!

A nyugati világot irányító legnagyobb családok

Sokan felismerték már, hogy vannak olyan pénzügyi csoportok, melyek uralják a világgazdaságot. Felejtsék el a politikai cselszövések, összetűzések, forradalmak és háborúk okozta változásokat, a történések többnyire előre eltervezettek, már hosszú idő óta. Nevezzék "összeesküvés-elméletnek" vagy "Új Világrendnek", a jelenlegi politikai és gazdasági események mögötti mozgatórugó a legnagyobb gazdasági és következésképpen politikai erővel rendelkező családok elszigetelt csoportja. 6, 8 vagy akár 12 családról beszélhetünk mindösszesen, akik tényleges hatalmat gyakorolnak. Nem vagyunk távol az igazságtól, ha a Goldman Sachs-t, a Rockefellereket, Loebs Kuh-ot és Lehmanokat nevezzük meg New Yorkban, a Rotshildokat Párizsban és Londonban, a Warburgokat Hamburgban, Párizsban, és a Lazardokat Izraelben, a Moses Seifeket Rómában. Sokan hallottak már a Bilderberg csoportról, az Illuminatiról vagy a Trilateriális Bizottságról. De mik azok a nevek, amik az államok és olyan nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ, a NATO és az IMF fölötti hatalomgyakorláshoz köthetőek? Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, kezdjük a legegyszerűbb módon: listázzuk a világ legnagyobb bankjait, hogy lássuk, kik a tulajdonosok, és kik azok, akik a döntéseket hozzák. Jelenleg a világ legnagyobb vállalatai a Bank of America, a JP Morgan, a Citigroup, a Wells Fargo, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley. Most lássuk, kik a tulajdonosaik: Bank of America: State Street Corporation, Vanguard Group, BlackRock, FMR (Fidelity), Paulson, JP Morgan, T. Rowe, Capital World Investors, AXA, Bank of NY, Mellon. JP Morgan: State Street Corp., Vanguard Group, FMR, BlackRock, T. Rowe, AXA, Capital World Investor, Capital Research Global Investor, Northern Trust Corp. és Bank of Mellon. Citigroup: State Street Corporation, Vanguard Group, BlackRock, Paulson, FMR, Capital World Investor, JP Morgan, Northern Trust Corporation, Fairhome Capital Mgmt és Bank of NY, Mellon. Wells Fargo: Berkshire Hathaway, FMR, State Street, Vanguard Group, Capital World Investors, BlackRock, Wellington Mgmt, AXA, T. Rowe és Davis Selected Advisers. Láthatjuk, hogy vannak köztük olyanok, melyek minden banknál jelen vannak: State Street Corporation, Vanguard Group, BlackRock and FMR (Fidelity). Hogy ne kelljen ismételgetni őket, hívjuk őket "a négy legnagyobbnak". Goldman Sachs: "A négy legnagyobb", Wellington, Capital World Investors, AXA, Massachusetts Financial Service és T. Rowe. Morgan Stanley: "A négy legnagyobb", Mitsubishi UFJ, Franklin Resources, AXA, T. Rowe, Bank of NY Mellon, Jennison Associates. Ezzel meghatároztuk a legnagyobb tulajdonosokat. Hogy továbbléphessünk, határozzuk meg a tulajdonosait ezeknek a vállalatoknak is, és a világ legnagyobb bankjainak tulajdonosait. Bank of NY Mellon: Davis Selected, Massachusetts Financial Services, Capital Research Global Investor, Dodge, Cox, Southeatern Asset Mgmt. és ... "A négy legnagyobb". State Street Corporation (A négy legnagyobb egyike): Massachusetts Financial Services, Capital Research Global Investor, Barrow Hanley, GE, Putnam Investment és ... "A négy legnagyobb" (egymást tulajdonolják). BlackRock (A négy legnagyobb közül a második): PNC, Barclays e CIC. Ki van a PNC mögött? FMR (Fidelity), BlackRock, State Street, stb. És a Barclays mögött? BlackRock. És folytathatnánk még órákig a monakói, kajmán-szigeteki adóparadicsomokkal, vagy a Shell liechtensteini székhelyével. Egy hálózat, ahol a cégek mindig ugyanazok, de a család neve soha. Röviden: A nyolc legnagyobb amerikai pénzügyi érdekeltség (JP Morgan, Wells Fargo, Bank of America, Citigroup, Goldman Sachs, U.S. Bancorp, Bank of New York Mellon és Morgan Stanley) mögött 100%-ban ugyanaz a tíz tulajdonos áll, és van négy olyan vállalat, ami mindig minden döntéshozatalban jelen van: BlackRock, State Street, Vanguard és Fidelity. Ezen felül a Federal Reserve 12 bank fóruma, a képviseletében 7 emberrel, akik egyben a négy legnagyobb vállalat képviseletét is jelentik, és jelen vannak minden más szervezetben. Vagyis a Federal Reserve szervezetét négy nagy magáncég ellenőrzi: BlackRock, State Street, Vanguard és Fidelity. Ezek a cégek irányítják az Amerikai Egyesült Államok költségvetését, őket pedig lehetetlen ellenőrizni, nincs "demokratikus" választás. Ezek a cégek indították a jelenlegi világméretű gazdasági válságot, és így sikerült még jobban meggazdagodniuk. Végül nézzük át azokat a cégeket, amiket a "négy legnagyobb" irányít: Alcoa Inc. Altria Group Inc. American International Group Inc. AT&T Inc. Boeing Co. Caterpillar Inc. Coca-Cola Co. DuPont & Co. Exxon Mobil Corp. General Electric Co. General Motors Corporation Hewlett-Packard Co. Home Depot Inc. Honeywell International Inc. Intel Corp. International Business Machines Corp Johnson & Johnson JP Morgan Chase & Co. McDonald's Corp. Merck & Co. Inc. Microsoft Corp. 3M Co. Pfizer Inc. Procter & Gamble Co. United Technologies Corp. Verizon Communications Inc. Wal-Mart Stores Inc. Time Warner Walt Disney Viacom Rupert Murdoch's News Corporation., CBS Corporation NBC Universal Ugyanaz a négy nagy cég irányítja az európai tőzsdéken jegyzett cégek nagy részét. Ráadásul ezek tulajdonosai hozták létre, és jelenleg is ők vezetik az olyan nagy pénzügyi szervezeteket, mint az IMF, az Európai Központi Bank, a Világbank, melyek mindig is megmaradnak a "négy legnagyobb" irányítása alatt. A "négy legnagyobb" céget vezető családok nevei pedig soha sehol nem tűnnek fel. LINK: A cikk!

A Líbia elleni összeesküvésről

2011. október 6-án egy különleges műsort mutatott be a szíriai televízió Thierry Meyssan íróval, a Réseau Voltaire politológiai központ elnökével. Meyssan elmesélte a líbiai munkája során szerzett tapasztalatait, mint újságíró érkezett oda, hogy objektív képet alkosson a történtekről. Íme, a története: Észrevettem, hogy azok az események, amelyekről mindenki beszél, valójában meg se történtek. Nem volt Kadhafi ellenes forradalom, más történt… 10 évvel ezelőtt született a Líbia elleni háborúról a döntés, és így az nem lehetett kapcsolatban a nemrégen lezajlott „arab tavasz” eseményeivel. Nem sokkal szeptember 11-e eseményei után, pontosabban 4 nappal később, a Bush kormány Camp David-ben határozta el, hogy 7 ország ellen indít támadást sorban – Afganisztán, Irak… és végül Irán. Erről később William Clark, korábbi NATO tábornok tájékoztatott, aki ellenezte a tervet. Az elkövetkezendő években a líbiaiak tárgyalásokat folytattak Washingtonnal, megegyezésre törekedtek, el szerették volna kerülni a háborút. De ez a részükről hiba volt, mivel az USA legfőbb követelése az volt, hogy megállapodjanak, hogy Líbiában saját katonai bázist hoznak létre, hogy innen terjeszkedhessenek tovább Afrikában. Emlékezzünk, 2003-ban Bagdad eleste után nagyon erős nyomás nehezedett Líbiára. Akkor Kadhafi nyitottabbá tette az országot, tárgyalásokat kezdett Washingtonnal, elfogadta az amerikaiak gazdasági feltételeit, hogy csökkentse a feszültséget a kapcsolatukban. De az USA továbbra is készülődött mindkét ország – Líbia és Szíria – egyidejű megtámadására. Az igaz, hogy Szíria helyzete más volt, olyan nemzetközi egyezményekkel rendelkeztek, melyek biztosították a védelmet. Mi is történt? Washington Franciaországhoz és Nagy-Britanniához fordult, hogy ezek az országok legyenek a vezetők a Líbia elleni harci cselekményekben, mivel Obama nem tudta volna elfogadtatni az amerikaiakkal az újabb háborút… Líbiában Kadhafi a lakosság komoly támogatásával rendelkezett. Sok emberrel találkoztam, akik hagyományosan Kadhafi ellenzői közé tartoztak, de a hazaszeretetük Kadhafi mellé állította őket a NATO agressziójával szemben. Július 1-én Tripoliban hatalmas tömegtüntetés zajlott le. Míg a város lélekszáma 1,5 millió volt, addig a megmozduláson 1,7 millióan vettek részt, vagyis mindenhonnan érkeztek emberek, hogy támogassák a kormányt a NATO elleni harcban. Továbbá, láttam azokat a bűntetteket, melyeket az úgynevezett „felkelők” követtek el. Igazából ezek nem voltak felkelők, hanem főleg külföldi zsoldosok. A Kadhafi ellen fegyvert fogó líbiaiak elég kevesen voltak. A felkelők zöme amerikai és izraeli fegyverekkel felszerelt zsoldos. Rajtuk kívül komoly jelenléttel bír az Al-Kaida. Líbiában már régóta befolyásos szervezettel jelen van az Al-Kaida, Irakba szállították a harcosokat. Ők a szélsőséges erőszak hívei. Mikor a falvakat támadták (pontosabban először a NATO erői, majd utánuk következtek az Al-Kaida harcosai), kábítószer hatása alatt szörnyű tetteket hajtottak végre. Levágták a férfiak fejét, a nők mellét, és mindezt nyilvánosan, minél több szemtanú előtt, hogy félelmet gerjesszenek. Elkergették a lakosságot, így terjesztették tovább a Bengáziban megalakult tanács hatalmát. Líbia nem igazán népes ország, alig 6 millió a lakosság száma, és közülük 2 millió hagyta el az otthonát. A külföldi újságírók munkájáról csak egyet tudok mondani: mind barátian hazudtak. Ők a nagy médiák riporterei – BBC, СNN, France-24, France-TV (az Al-Jazeera még nem volt jelen, nem engedték be). Általában az akkreditációt kapott televíziós csoportok két főből álltak – a riporterből és az operatőrből, de ide hárman, négyen, sőt még heten is érkeztek, és egyértelmű volt, ők nem csak újságírók, kigyúrt emberek jelentek meg, az alkatuk alapján inkább jól kiképzett katonák lehettek, de mind újságírói igazolvánnyal rendelkeztek. Láttam, hogyan készítették a hazugságokat. A líbiai kormányban éles viták folytak arról, hogy mit tegyenek ezekkel az emberekkel. Dr. Shakir, vezető líbiai újságíró, és mások is azt javasolták, hogy ki kell őket utasítani, míg Saif al-Islam Kadhafi úgy vélte, ha kitessékelik ezt a társaságot, akkor a líbiai eseményekről egyáltalán nem fognak hírt adni és az agyonhallgatás alatt mindenkit kiirtanak. Én úgy gondolom, hogy ez súlyos hiba volt. Amikor arról vitatkoztunk, hogy ki lehet az igazi, és ki a hamis riporter, én elkezdtem az interneten keresgélni és kiderült, hogy igaziak csak a kamerák előtt szereplő riporterek voltak, a többiek katonák. Amikor a líbiai titkosszolgálat elkezdte a sajtóközpontban dolgozó összes újságíró elektronikus levelezését vizsgálni, hihetetlen dologra bukkantak: még az igazi újságírók is jelentettek a MI-6-nak, a francia titkosszolgálatoknak, a Moszadnak, vagyis mindenki ügynök volt. Líbia titkosszolgálata elfogott egy meghökkentő dokumentumot – egy egyszerű tudományos értekezés-szerű anyagot, amit az Aegis magán katonai vállalat (az amerikai Blackwater angol megfelelője) adott ki. Ebből kiderült, hogy az összes „újságíró” egy csoportot alkot, és együtt dolgoznak. A tanulmányból, többek között, kiderült, hogy amikor az amerikaiak elindítják a támadást, Tripolit lerombolni, 3 órával azelőtt minden újságírót el kell távolítani a líbiai fővárosból, különben Kadhafi túszként tarthatja őket. Létezett egy kiürítési terv, miszerint az Aegis rendelkezett egy titkos bázissal Tripoliban és a török titkosszolgálatok segítették volna az evakuációt. Az összes újságírót a kikötőbe vitték volna, onnan egy NATO hadihajóra – és mindezt pontosan órával a Tripoli elleni fő támadás előtt. France-24, a francia kormány hivatalos csatornája, aláírt egy szerződést a bengázi tanáccsal, hogy segítik őt a tömegkommunikációban és nemzetközi kapcsolatokat biztosítanak a felkelőknek. Miközben a francia újságírók hangoztatták, hogy objektív információt adnak, igazából a felkelést támogatták. A France-24 riportereinek megengedték, hogy bárhol megjelenhessenek, autóval utazhassanak a bombázások helyszíneire, Tripoli kerületeit látogathassák, és végül is megállapíthatjuk: amikor ezek az újságírók egy csoportja megjelent a város egy részén, hogy megnézze a kormány valamelyik épületét – 15 perc múlva a távozásuk után bombatámadás érte a házat. Vagyis ezek az „újságírók” célmegjelölők voltak. Történt egy elég megrázó eset. Mindenki tudja, hogy a NATO ugyanazt a szokást alkalmazza, mint Izrael – a vezetők és családtagjainak megölését. Ha magát a vezetőt nem tudják likvidálni, megölik a nőket, gyermekeket. Az egyik magas beosztású líbiai katonánál családi ünnepet tartottak, ahova meghívtak néhány újságírót is. Nem tudni, hogy ki, de valaki közülük egy GPS-t tartalmazó bőröndöt rejtett a gyerekszobába. Amikor éjjel a NATO bombázott, pontosan a gyerekszobába hullottak a bombák. Az összes gyermek meghalt. Az egyik kis líbiai faluban tömeges kivégzés volt. A falu egy dombra épült és a NATO-nak kellett ez a domb, hogy biztosítsák a felkelők számára a szabad utat. Végül lebombázták és megsemmisítették a falut. A líbiai kormány katonai bűncselekménynek nevezte az esetet. A NATO képviselői azt válaszolták, hogy nem, mivel az ő információik szerint ott katonák bújtak meg. A líbiaiak az újságírókhoz fordultak, kérve őket, hogy menjenek a helyszínre és ott vizsgálják meg, mi is történt. Megérkezvén szörnyű mészárlást láttak, mindenfele testrészek hevertek. Ekkor műholdas telefonjaikon felhívták a brüsszeli NATO központot, hogy utasításokat kérjenek onnan. A NATO tisztjei diktálták le a cikk szövegét, pontosan megadva, mit kell írniuk: a célpont katonai volt, de sajnálatos módon civilek kerültek oda, róluk nem tudott senki, stb. Ez egy hazugság gyártó üzem volt… Az Al-Jazeera felszerelt egy tv stúdiót Katarban, és felépítették benne a tripoli Zöld-tér és a Bab el-Aziz-tér másolatát. Majd a NATO csapatok elkezdték a bombázást. Lángokban állt az egész város, mindenhol bombáztak, két napig folyamatosan remegett a föld, eközben az Al-Jazeera a stúdióban készült felvételeket vetítette, ahogy az ujjongó felkelők bevonulnak a Zöld-térre… Utána pedig a felkelő „átmeneti tanács” vezetője kijelentette, hogy ez csak „katonai csel” volt. A líbiai titkosszolgálatok, ahogy kiderült, nem tudtak megbirkózni mindezekkel. Nem tudták, hogyan reagáljanak. Ez annyira különleges helyzet volt, hogy senki se tudott benne eligazodni. Csak néhány újságíró cikkeit vették figyelembe… Egyszer, például, Kadhafi a törzsek vezetőivel találkozott abban a hotelben, ahol a sajtóközpont is elhelyezkedett. Az amerikaiak vadásznak Kadhafira, likvidálni szeretnék – és akkor ő megjelenik a sajtóközpontban, amit bombázni tilos, hiszen itt tanyázik teljes létszámban az összes „újságíró”. Senki se tudja, hogy került oda, és hogyan távozott. Úgy gondolták, hogy titkos járatok lehetnek ott, és éjjel észrevették, hogy a Washington Post egyik újságírója a földalatti helységekben, kezében ultrahangos keresővel kutat a titkos járat után, amelyen közlekedhetett Kadhafi is. Kiutasították a férfit… A NATO országok összes tv stúdiója szorosan együttműködött, míg Líbia egyetlen egy csatornáját az amerikaiak elzárták a műholdaktól, így a líbiaiak nem tudtak külföldre sugározni. Mindent belefojtottak a hazugság óceánjába. Az európaiak komolyan azt gondolták, hogy Líbiában tényleg forradalom zajlott, hogy Kadhafi gyilkolta az embereket, és hogy ez a katonai intervenció – teljesen helyénvaló. Nem értették meg, ez inkább egyfajta gyarmatosító expedíció volt, Európa visszatért a gyarmatosító gyakorlathoz. És most azt látjuk, hogy ugyanezek a módszerek, ugyanez a propaganda bontakozik ki a műholdas csatornákon Szíria ellen. Jelenleg az Al-Jazeera stúdiót épít, ahol felépítik az a damaszkuszi Abbasid-teret, az Omayyad-teret, vagyis ugyanazt készülnek megismételni, amit Líbiában tettek… A NATO-val együttműködő líbiaiak nem tudták elképzelni, mivé fajul mindez. Végeredményben több mint 50 ezer embert öltek meg, 200 ezer a sérült, 2 millió a menekült. El tudják képzelni, mi lesz Szíriában? A líbiai tapasztalat azért is fontos, mert az elején Líbia és Szíria ellen egyidejű támadást terveztek. Ez nem sikerült, de senki se védte meg Kadhafit – mindenki elhitte, amit a vezető csatornák sugároztak. A támadás kellős közepén Líbiában csak Venezuela, Kuba és Szíria követei maradtak… (meg a magyarországi... - szerk.) Franciaország és Nagy-Britannia még 2010 novemberében aláírta a megállapodást egy közös expedíciós hadtest létrehozásáról. A megállapodáshoz tartozott egy kiegészítés is, ami szerint a résztvevő egységek pontos megnevezésével közös hadgyakorlatot tartanak. A gyakorlat menetrendje: a brit csapatok behatolnak Észak-Afrikába az uralkodó által elnyomott békés lakosság védelmében. A szöveg szerint a gyakorlatot 2011. március 21-én tartanák. A brit hadsereg március 19-én támadta meg Líbiát. Vagyis 2010 novemberében mindenki tudta, mi fog következni, háborúra készültek… Viszont a gyökerek mélyebbre nyúlnak. Ezt a háborút 2001-ben eltervezték, és a tervező az USA volt. Az angolok és a franciák – csak alvállalkozók. Az USA ugyanezt tervezi végrehajtani Szíriában is, de még nem sikerült két ok miatt. Először, hatalmas fegyver készletet kellett volna helyben felhalmozniuk. Líbiában sikerült a fegyverarzenált megszerezniük, de nem sikerült ugyanezt megtenniük Szíriában, ezért Jordánián, Libanonon és Törökországon keresztül kellett fegyvert szállítani oda. Vagyis nem sikerült egyből egy hatalmas, mindent eldöntő csapást mérniük. Látjuk, hogy a harcosok egész Szíria területét beutazzák, hol itt, hol ott támadnak, de döntő csapást nem tudnak összehozni. Másodszor, Líbia el volt különülve, míg Szíria sok politikai szövetségessel rendelkezik. És nemcsak Iránról és Oroszországról van szó. Láthattuk, hogy az ENSZ BT-ben milyen sikeres volt Oroszország és Kína vétója. Vagyis még Szíria meg tudja magát védeni, de ez elég törékeny. Hiszen az amerikaiak nem állnak meg. A líbiaiak hibáztak, mikor azt gondolták, hogy meg tudják saját maguk is védeni magukat, de a világ másképp működik… LINK: A cikk!

Kína gazdasági háborúja

Ami egy évtizede még hatalmas haszon volt, mára nagyon veszélyessé vált a világ gazdaságai számára. Kína feltörekvése. Pár évtizede még élethalál harcot vívott egymással az Egyesült Államok és Kína, akár a koreai, akár a vietnami szerepvállalását nézzük a távol-keleti országnak. Amikor először írtuk meg, úgy 12 évvel ezelőtt, hogy a kínai vezetés és embertípus morálját ismerve az ország nemsokára a világ éllovasai között lesz, akkor a nemzeti sajtó hatalmas felháborodással és patáliával válaszolt rá (akkor még a Jövőnk nyomtatott formában, kéthavonta jelent meg). Röviddel utána megkezdődött a Kínával szembeni sajtóhadjárat. Minden felkerült a világhálóra, és a nyomtatott sajtó a keleti népek hulladék voltát elemezgette. A nemzeti sajtó arról cikkezett, hogy Kínában megeszik a gyerekeket, meg a kínai kultúra embertelenségéről és a makogó sárgákról. A liberális sajtó pedig követelte az emberi jogokat, és számos ellenérvet hoztak fel a kínai térnyerés lehetősége ellen. Kulturálatlan, barbár sárgák, akik csak a fehér embernek köszönhetik, hogy eddig nem haltak ki. Zengjenek hálát a fehéreknek, hogy egyáltalán szóba állunk velük, mit is képzelnek ezek... Nagyjából ennyi volt a lényege eszmefuttatásaiknak. Aki egy kicsit is rálátott a dolgokra, azonnal fel tudta mérni a következőt. Japán egy százmilliós nemzet, és hatalmas ütést vitt be a nyugati cégeknek. A japán autók megjelenése végezte ki például az angol autógyárakat, a japán motorok megjelenése pedig egy-két motorgyár kivételével valamennyit leradírozta a térképről. A ma kapható komolyabb fényképezőgépek szinte mindegyike japán fejlesztés (bár a gyártást és összeszerelést ők is kihelyezték Tajvanra és Kínába). Ez csak pár példa. Kína lakossága Japán tizenötszöröse. Olyan mennyiségű befektetés után, amennyit a nyugati cégek a 90-es években folytattak Kína viszonylatában, nyilvánvaló volt a végeredmény. Azután jöttek a sorozatos gyár-bezárások. Például a fehérvári Kenwood gyár esete, ahol sok ezer ember (8000?) került egyik percről a másikra az utcára. Miért? A gyár igazgatója közölte, ha azonnal nem települnek át a Távol-Keletre, akkor a gyár fél év múlva nem létezik. Kína a nyugati gyárak befektetési paradicsoma lett. Ugyanazon az áron, negyedakkora előállítási költséggel. Többszörös haszonnal. Ekkor jött a hallgatás időszaka. Előrejelzéseinket nem vette komolyan senki, egészen eddig a pillanatig. Akár a nemzeti oldal, akár a fősodratú média hatalmas hallgatásba burkolózott. A nyugati (cionista) cégek ugyanis a haszonért egyetlen pillanat alatt dobták a nemrég még oly nagy elánnal felkarolt kelet-európai országokat. A kínai gazdaság pedig rekord sebességgel hízott. Olyan gyorsasággal épültek a hatalmas gyárak, hogy szinte gombaként nőttek a város nagyságú gyártelepek - egyik napról a másikra. Számunkra az elsődleges fontossággal az bírt, hogy biztosra mentünk abban, hogy a kínaiak nem fogják szótlanul nézni, hogy újra gyarmatosítsák Kínát, most éppen a gyárakon keresztül. És valóban így is lett. A kínai cselt nagyon sok nyugati cég bevette. Kína ugyanis a nyugati cégek mellé legyártja saját cégeit is. Ugyanazokat a termékeket állítja elő egy-két hónapos késéssel, mint a nyugati tulajdonú cégek. Mivel Kína lehetőségei messze megelőzik a többi országét, a saját olcsó termékeit rekord mennyiségben kezdi forgalmazni. Ezekkel az olcsó dolgokkal senki nem foglalkozott, mivel úgy gondolták, a minőség úgyis megelőzi a mennyiséget. Nem jött be az elmélet. Az olcsó és alacsony minőségű termékek letarolták a világot. Ugyanazt a 2500 forintos gyökköszörűt lehetett kapni Budapesten, mint Kairóban. Amerikában pedig nem mosták ki a népek a pólókat, mert olcsóbb volt a kínai póló, mint a mosószer. Ezzel a gazdasági stratégiával Kína a nyugati cégek tapasztalatainak megszerzése és saját szakembereinek képzése mellett hatalmas haszonra tett szert. Ekkor már kezdték komolyan venni, amit írtunk, hogy nemsokára a kínai gazdaság kivégezheti a nyugati gazdaság jó részét, és megroppanthatja a cionista világuralmat. Valamennyi oldal a saját ötleteként (feltalálták a spanyolviaszt) kezdte tálalni meglátásait a kínai gazdaságról. Éppúgy, mint az oroszokkal szembeni álláspontunkat, amit már szintén 15 évvel ezelőtt a nagyközönség elé tártunk. Most abban a kérdésben is mindenki arra akar nyitni, persze mivel csak másolnak, valójában fogalmuk sincs miért is kellene. De mivel a meglátásaink bejöttek szinte száz százalékra, ebben is valószínűleg igazunk van. Kína gazdasága és az orosz nyersanyag iránti igény nyomása alatt a világcsendőr cionizmus kénytelen lesz egyezkedni. Egy ideig háborúkkal pótolják valamennyire a gazdasági bevételeik hiányát, valamint igyekeznek Kínát elvágni a nyersanyagoktól. Mindkét ország ellen különböző műveletek indultak, a CIA pedig minden lehetséges módon bevetett mindent, hogy megingassák stabilitásukat. Eddig a fenyegetés időszaka volt, majd jött a tétlen szemlélés, és ötletelés időszaka. Most a menekülés időszaka van. A Nyugat létrehozta a világkereskedelmi hálózatot, és most nagyon szeretne ebből kihátrálni. Ugyanis az az út, amire ők azt hitték, hogy Kínába mutat, oda viszi a munkát, és vagonszámra hozza a hasznot, nos erre az útra egyszer csak Kína kitette az egyirányú forgalom táblát. A munka özönlik Kínába, a világhálón keresztül egyre többen rendelnek közvetlenül onnan, saját állami gyáraik elképesztő mennyiséget állítanak elő a különféle termékekből, a haszon pedig egyre kevésbé jön kifelé, mert azt az kínai állam vágja zsebre, illetve befekteti a világ számos részén, például értékpapírok formájában. Kína bevetette a vezércselt. Mesterségesen alacsonyan tartja a valutáját. Így a nyugati befektetőknek még mindig megéri ott gyártatni (még ha nem is annyira, mint kezdetben), a kínai termék pedig olyan olcsó, hogy lehetetlen versenyezni vele. A pekingi vezetésnek egyetlen dolgot kellett megoldania, hogy az élelmiszer és az energia árakat alacsonyan tudja tartani, így a dolgozóknak fizetett kevesebb fizetésből is normálisan meg lehet élni. Ezért bolond lenne a valutáját erősíteni, mert azzal a versenyképességét tenné kockára. Kína infúzión tartotta az Egyesült Államok gazdaságát egészen idáig. Hatalmas mennyiségű tőkét áramoltatott vissza az Egyesült Államokba kölcsönök formájában úgy, hogy minden nap 0 óra 1 perckor automatikusan egymilliárd dollár átmegy a kínai bankból az USA-ba, ami évi 365 milliárd dollár – ez az alapkölcsön. Erre jön a többi kölcsön. Kínának el kell döntenie mit tesz, mert pillanatnyilag Kína a legnagyobb szabadon mozgatható tőke tulajdonosa. Peking döntése mellett azonban Brüsszelnek és Washingtonnak is mérlegelnie kell. Utóbbi úgy tűnik a menekülés mellett dönt. Obama már egyszer próbálkozott a „vegyél amerikai terméket" szlogennel, de senkit sem érdekelt. Október 3-án az Egyesült Államok szenátusa 63-35 arányban elfogadta az „Anti-Kínai törvényt". A törvény indoka, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja a jüant, ezzel megszegi a WTO íratlan szabályait. Ellenérvként egy republikánus képviselő a más országok valuta és belpolitikai ügyébe való beavatkozásnak nevezte ezt az indokot. Az egyetlen gond ezzel a törvénnyel, hogy Kínát elfelejtették megkérdezni. Peking azonnal tiltakozott, és kereskedelmi háború kirobbantásával vádolta meg az USA-t. A kínai központi bank elnöke szintén felháborodott a híren, és kifejtette, az Egyesült Állalmoknak a gondjait ez a törvény nem fogja megoldani. Ráadásul utalt rá, hogy a kínai valutát már így is 30 %-kal felértékelte a kínai állam. Az alacsonyan tartott valuta pedig Kínának is gondokat okoz, mivel rengeteg nyersanyagot kell vásárolni, ami gyenge valutával drága mulatság. A kínai valuta azonban stabil a jelen körülmények között, éppen ezért senki nem várhatja el, hogy meggondolatlanul változtassanak ezen. A kínai külügyminiszter dühödt kirohanással reagált a WTO szabályainak ilyen önkényes és durva megszegése ellen, valamint közölte, hogy megteszik a megfelelő ellenlépéseket, ha erre az USA rákényszeríti őket. Kína felmérte, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet gyors megváltozása rendkívül rossz helyzetbe hozná, ezért politikájának kettős irányt szabott. Az USA háborús előkészületei miatt pedig elhatározta, hogy kiélezi a gazdasági versenyt az USA és Európa között. Az Európának nyújtandó kölcsönök és segélyek oka valójában az, hogy az összeomlás szélén táncoló EU addig még bírja szusszal, amíg az USA kénytelen lesz elfogadni a többpólusú világot. Ugyanis ez ellen rendkívüli módon küzd az Egyesült Államok cion-imperialista vezetése. A mai napig nem hajlandó a világcsendőri pozícióját feladni, és elfogadni, hogy nem egyedüli vezető hatalom többé. A kínai bank igazgatója azonban felhívta a figyelmet: ma Kínának tizenötször akkora valutatartaléka van, mint az Egyesült Államoknak, és nincs olyan jellegű belső gazdasági gondja sem, mint az Egyesült Államok gazdasági válsága, amelyből szemmel láthatóan nem tud kikeveredni. Az USA most elfogadott gazdaságélénkítő programja 470 milliárd dollárt pumpálna a gazdaságba, ezzel szemben a haderő költségvetése 600 milliárd dollár. Nem különös ez a helyzet? Kína gazdasága piacorientált, a piacok összeomlásával a bevételei is megszűnnének. Csakhogy Kína igen okosan megszerezte azokat a piacokat, amelyekkel idézőjelbe téve a kutya sem foglalkozott: Afrika, és Dél-Amerika. Európai befektetésekkel és hatalmas megrendelésekkel tartja életben Európát, ami egyrészt jó befektetés lehet, másrészt az európai piacot is fenntartja. Ha az eurózóna bele akarna kötni Kínába, az az Európai Unió azonnali összeomlását eredményezné, ugyanis Kína már megelőzve az USA-t, az eurózóna legnagyobb kereskedelmi partnere, és megrendelője. A német ipar azonnal összeomlana abban az esetben, ha Kína visszamondaná óriási megrendeléseit, a német ipar és főleg a nehézipar legalább 40 százalékban a kínai piacból él. Kína viszont egyre többször kezdi hangsúlyozni, a segítségért cserébe elvárásai vannak. Többek között az is, hogy Európa nem szólhat bele abba, merre és hogyan terjeszkedik Kína gazdaságilag. Elvárása az is, hogy az országok csökkentsék kiadásaikat, hogy befektetései stabilak maradhassanak, különben nem fektet több tőkét állampapírokba, ami a túlélésre játszó kormányok legkönnyebb bevételi forrásai. A líbiai események azonban elgondolkoztatták Kínát. Át kell értékelnie hozzáállását, mert az EU vezető hatalmai kérdés nélkül a kínai érdekek ellen léptek fel Líbiában. Kína nagyon könnyen válthat stratégiát, és hatalmas tőketartalékait akár a harmadik világban is befektetheti mint gazdaságélénkítő befektetéseket, hogy a növekvő gazdaságok jobb piacokká váljanak. Ezzel azonban mind az USA, mind az EU cionista hatalmai alól kirántaná a szőnyeget. A válasz kizárásos alapon nem lehet más, mint egy hatalmas háború. A líbiai eset után egyre világosabbá válik, hogy a cion-imperialistáknak feltett szándéka Kína és Oroszország megbuktatása, ezért valószínű, hogy a stratégiaváltás sem fog sokat váratni magára. Peking azonnal rendelkezett róla, hogy külföldi befektetéseit csak jüanban teszi meg. Ezzel kihagyta a befektetéseiből a dollár átváltást, ami a jüan szerepét a nemzetközi valutaforgalomban erősíti. A kínai befektetések mértéke miatt ez sok tízmilliárd dollár kiesés a FED-nek. Valamint Kína 6 bázisponttal erősítette a jüant (0.5 %). Ezt a belső infláció visszaszorítása miatt foganatosította, nem az USA nyomására. Ugyanis Kína már érzi annak hatását, hogy Washington kezdi elvágni a nyersanyagoktól és a nyersanyagot egyre nehezebben szerzik be. Kína egy másik stratégiát is bevezetett, sokszorosára növelte kivándorlóinak számát az Egyesült Államokba. Komoly gazdasági támogatást kapnak azok a kínaiak, akik az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Államilag támogatott honfoglalás? Olyan szinten, hogy már a kínai sajtó is a témával foglalkozik, merre mennek ilyen nagy számban a kínai fiatalok. Ezek az emberek pedig a gazdasági támogatás miatt a kormány lekötelezettjei. Előretolt gazdasági hadosztály? Kína továbbra is alacsonyan fogja tartani a jüant (az utóbbi emelés nullának nevezhető) és ha kell, csökkenteni fogja a kivitelre gyártott termékei árát, hogy ellensúlyozza az USA védővámot - ésszerű keretek között. Amennyiben ezt megteszi, és az új amerikai gazdasági rendelkezés Kína ellen hatástalan lesz, Kína rendkívüli módon be fog keményíteni az USA-val szemben. Amennyiben ez sem lenne elég, egyszerűen kivonja a tőkéjét az Egyesült Államokból, és az ezáltal kialakuló felfordulásban pedig aktivizálja az USA lakosságát jelentős arányban kitevő kínaiakat (ami nagyjából 8 százalék), akik eléggé centralizáltan helyezkednek el. Egy amerikai felfordulás után felálló új rend talán más alapokon kezdene politizálni Kínával, Oroszországgal, az arab világgal szemben, és az USA is visszatérhetne a régi kerékvágásba, ahol csak egy volt a nagyobb hatalmak között. Az USA részéről a menekülés utolsó fázisa lenne, ha saját WTO rendszeréből kimenekülve letiltaná a kínai áruk bevitelét az Egyesült Államokba, ez azonban egyértelmű és nyílt hadüzenet. Kína azonnal megkezdené az afganisztáni, iraki, líbiai, szomáliai, jemeni, iráni hadseregek és lázadók felfegyverzését a legmodernebb fegyverekkel, és az esetleges tanácsadók mellé kölcsönadna pár ezer katonát. A háborúk így rendkívül gyorsan érnének véget. Kína gazdasági háborút folytat, és nem egy semmibe vehető kis ellenfél, ötezer éves kultúrával a háta mögött... LINK: A cikk!

Az évszázad pénzügyi csalása - A deviza alapú hitel

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és magyarázatok elhagyásával nézzük, hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF alapú kölcsönzések! A CHF alapú hitelek esetében a csalásnak egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és magyarázatok elhagyásával nézzük, hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF alapú kölcsönzések! Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik, lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezte. Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen, mindegy, melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük: jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztőrészlet 38.600 Ft, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztőrészlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük, mi is történt tulajdonképpen! A bank Rászedettéknek kölcsönadott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark-építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsönkapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztőrészletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták -, a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztőrészlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más. Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel... Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10%), lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"] Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztőrészlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi köze nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra. Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy a CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is. LINK: A cikk!

Líbia után Algéria?

A nyugati erők Szíriában nem tudják a várt eredményeket elérni, és sokan azt mondják, Líbia után a NATO következő célpontja Algéria lesz. Az igazság az, hogy a háború Algéria ellen már megkezdődött, ezt mutatják a fél évvel ezelőtti zavargások és az Al-Kaida ellen vívott ördögi harc. Az algériai és líbiai kormányerők akár a mai napon egyesülhetnének anélkül, hogy arról a nyilvánosságot értesítenék, ugyanis Algéria és Líbia ugyanazon erők ellen harcol. Mindazonáltal egyesülniük kell ahhoz, hogy győzelmeskedhessenek. Dr. Webster Tarpley évekkel ezelőtt kijelentette, hogy az Al-Kaida a CIA magánhadserege. Jelenleg már nem is akarják ezt megcáfolni, végülis Obama nyíltan kijelentette, hogy az Al-Kaida Tripoliban van. Az USA célja a nemzetállam megsemmisítése, különösen azon nemzetállamoké, amelyek teljes egészében függetlenek. A Líbia elleni agresszió csak az első ütés. Az igazi harc az irányításért zajlik, először Észak-Afrikában, majd egész Afrikában, mert rabszolgákat akarnak és erőforrásokat. Érdemes észrevenni, hogy az egyenlőség eszméjét szajkózó nyugati államok soha nem ismerték el egyenlőnek a feketéket, a nyugati világ csak annyit változott az évszázadok során, hogy nem behozzák a rabszolgákat, hanem az ipart telepítik oda a rabszolgákhoz. Ez a folyamat előbb vagy utóbb, de rákényszeríti majd az afrikai államokat, hogy egységesüljenek. A kezdetek kezdetén erre Líbiának és Algériának van meg a lehetősége a közös fenyegetettség miatt, és az Észak-Afrika területén vívott függetlenségi háborúban több front nyílik majd. Nem a Kadhafi-által képviselt idea okán, hanem a saját túlélésük miatt. A nyugati média azt szajkózza, hogy Kadhafi elmenekült az országból, az aranyat pedig a szomszédos országokba menti. Annyira elvesznek a saját propagandájuk hazugságaiban, hogy nem látják, ami az orruk előtt van: Kadhafi évtizedeken át legfőbb támogatója volt a szomszédos államoknak, és ha nagy mennyiségű pénzt visz külföldre, annak egy oka lehet: Algériából, Nigériából és Csádból fog érkezni a támogatás a nyugatiak által megszállt líbiai területek felszabadítására. A NATO agressziója, nem a líbiaiak gondja, hanem minden észak-afrikai ország problémájává válhat, ha nem lépnek fel egységesen már a kezdetekkor. LINK: A cikk!

Az angliai lázongások hátteréről

Ahogy csillapodni látszanak (egyelőre) az angliai lázongások, egyre több érdekes „apróság” derül ki. Mivel mostanában szokássá vált, hogy a forradalmakat a twitteren keresztül szervezik (rendszerint nem tudni kik, de azért tippelni lehet), nem meglepő, hogy szintén a twitteren lezajlott diskurzusok szolgáltak bizonyítékokkal, hogy a „lázadó ifjúságnak” bizonyos személyek pénzt kínáltak a randalírozásért. Konkrétan Leicesterben, egész kis fórum alakult ki, ahol többen is megerősítették, hogy magukat újságíróknak nevező emberek fizettek azért, hogy minél nagyobb felfordulás legyen. (Leicestert nagyon komolyan érintette az immáron megszokottnak mondható fekete kapucnit viselő 12-20 éves korú ázsiai, fekete és fehér fiatalok hordáinak randalírozása.) De a twitter közönsége sem olyan birka, mint gondolják: nemhogy nyíltan beszélnek arról, hogy valójában az újságíróként való bemutatkozás csak álca és csak az igazi felbujtók elrejtésére szolgál. Nem lenne ebben semmi új, az „agent provocateur” bevett fegyvere a rendőrségnek már jó ideje és az agymosott anarchistákról is tudott dolog, hogy egy kis pénzért hajlandók bármikor némi rendbontásra. Elég sok a zavaros részlet akörül is, ahogyan a rendőrség egy fekete gang-tagot és valószínűsíthető drog-dílert meggyilkolt. Az eseményeket – hivatalosan – ez, illetve a gyilkosság miatti tüntetés hozta mozgásba. De a rendőrséget óvatosan kell kezelni ebben az esetben is, mert a viselkedése eleinte igen furcsa volt: kifejezetten olyan parancsot kaptak, hogy ne csináljanak semmit (ez némileg emlékeztethet a 2006-os budapesti TV székházi eseményekhez). A rendőrség tehát a zavargások első éjszakáján ott ácsorgott az utcán és nézte a rablást és gyújtogatást. Ugyanígy telt el a következő nap és éjszaka is és csak ezt követően rendelte el David Cameron (aki, szegénykém, ezért meg kellett, hogy szakítsa a szabadságát) további 10000 rendőr Londonba csoportosítását. Az egész eseménysor mérföldekre bűzlik a háttérszervezéstől és provokációtól. CUI prodest? Kinek jó mindez és mire számíthatunk? Mindenekelőtt számítani lehet arra, hogy az eredendően gazdasági okok miatti feszültségeket (ami persze megint valaminek a folyománya, de ez messzire vezetne), amelyeket most kiprovokáltak, megpróbálják majd etnikai konfliktussá „tenni”. Ez sem lesz azért annyira könnyű, mert fórumokon olyat is olvashat az ember, hogy a társadalomban eddig nem tapasztalt szövetségek mutatkoznak: akiknek van mit veszteniük és akiknek nincs. Így találkozott egymással az angol az írrel és skóttal, sőt hinduval, törökkel, tisztességesen dolgozó feketékkel, de magyarral és szlovákkal is a barikádnak ugyanazon az oldalán. Számítani lehet továbbá arra is, hogy nemcsak Angliában lesznek hasonló események amelyek száma valószínűleg egyre szaporodni fog. Nomeg még több kamera lesz, az amúgy is telekamerázott Albionban, de Cameron az info-háborút legszívesebben kiterjesztené a twitterre, facebookra és blackberryre is – lám-lám, ami olyan nagyszerű volt Egyiptomban, egyszer csak nem tetszik otthon? Úgy tűnik, hogy a háttérerők hosszú előkészítés után megkezdték a több frontos háborút: gazdasági, társadalmi, jogi, információs és minden egyéb vonalon. LINK: A cikk!

Borzalmas polgárháborúk jönnek?

Alapjaiban gyengült meg az Egyesült Államok – jelentette ki az MNO-nak Magyarics Tamás. Az Amerika-szakértő szerint ugyanakkor az ország története a folyamatos megújulásról szól. Bogár László lapunknak arról beszélt: Amerika az ismert emberi történelem legdestruktívabb konstrukciója, bizonyos folyamatok odáig vezethetnek, hogy az „amerikai álom” polgárháborús rémálommá válik. Az utóbbi években az amerikai hatalom alapjaiban gyengült meg, mivel a gazdasági-pénzügyi erő alapvetően szóródott a világban – mondta el az MNO érdeklődésre Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet volt igazgatója, Amerika-szakértő. Példaként hozta föl: megerősödött Kína, India és Brazília, amelyek révén természetesen csökkent az USA gazdasági befolyása, s ez a csökkenés a jövőben vélhetően folytatódni fog. Ennek ellenére az Egyesült Államok nem fogja elveszíteni a globális vezető szerepét – tette hozzá. A külpolitikai szakértő rámutatott arra is, hogy a második világháború végén az ország a világ ipari termelésének a 44 százalékát adta, míg napjainkban csupán a 20 százalékát. Rosszkor, rossz időben Az emberi létezés kritikus elágazási ponthoz érkezett – állítja az MNO-nak Bogár László. A közgazdászprofesszor szerint jelenleg több történelmi ciklus vége is egybecsúszik, és ez okozza a mély válságot. Az első a már ismert, 40 éves szakaszokban jelentkező Kondratyev-ciklus, amely eddigi utolsó mélypontját a 70-es években érte el. „A másik egy még kevésbé feltárt, 200-250 éves megaciklus, amely a francia forradalom kataklizmájában pusztított utoljára.” De nagy valószínűséggel vége felé közeledik az a roppant ívű, körülbelül háromezer éves elsötétedési korszak is, amelynek során az emberiség szembemegy a létezés alapvető törvényeivel, felszámolja természetes létmódját, a szakrális tradicionalitást – teszi hozzá a professzor. Amerika az elmúlt nagyjából 250 éves megaciklus kapitalizmusának olyan csúcsfegyvere, amely az ismert emberi történelem legdestruktívabb konstrukciója – jelentette ki Bogár, s mint fogalmazott, a kapitalizmus lényege abban áll, hogy a profit érdekében képes elpusztítani akár az egész emberi létezést is. Ez a – közgazdász szerint – rákos burjánzásként viselkedő konstrukció különösen az elmúlt négy évtizedben válik egyre gáttalanabbá. „Ehhez immár eddig elképzelhetetlen erejű technológiai támogatást is kap.” Kettős szerkezet Szavai szerint az USA nem más, mint egy nemzetállam-Amerika és egy globális Amerika alkotta, rejtett kettős szerkezet, amelyeknek viszont „közös költségvetése” van. Így a nemzetállam-Amerika fedezi a globális Amerika olyan pusztító szükségleteit is, mint például az afganisztáni háború, amelynek éves költségei Magyarország éves GDP-jének kétszeresét teszik ki. Arról van szó, hogy a globális Amerika a nemzetállam erőforrásait használja föl, amikor pedig – ahogy jelenleg is – válságos helyzet áll elő, a legkiszolgáltatottabb csoportoktól várja el, hogy fedezzék a birodalom globális kiadásait – állítja a közgazdászprofesszor. A költségek rohamosan emelkednek, „így minél nagyobb bajban van a birodalom, annál brutálisabban akarja kifosztani a nemzetállam-Amerikát” – mondja. A világ többi része is egyre kevésbé engedelmeskedik a birodalomnak. Magyarics: Fel kell számolni a politikai zsákutcát Magyarics az ország esetleges megújulása kapcsán kifejtette, hogy először is ideális lenne, ha megszűnne a mostani politikai zsákutca. A republikánusok és a demokraták fele-fele arányban birtokolják a hatalmat, és sok esetben egyszerűen blokkolják egymást, ami a mostani válságban nem biztos, hogy eredményes politika – mutatott rá a szakértő. Úgy látja, hogy a válságos időkben sokkal jobb egy erős felhatalmazású kabinet, mint amilyennel az 1930-as években a demokraták rendelkeztek. Magyarics szerint az USA története mindig a folyamatos megújulásról szólt. Negatív jel, hogy sokkal kevesebben mennek az országba, főként a tudásipar területén, de a bevándorlók számára még mindig kedvelt célpont. A külpolitikai szakértő úgy látja, hogy a következő hónapokban az ellenzék mindenképpen az elnök szemére fogja vetni, hogy az ő kormányzása alatt minősítették le az országot, ami vélhetően negatív hatással lesz az esetleges újraválasztására. Obamának nem sikerült jelentős mértékben csökkentenie a munkanélküliséget, és az ideológiai viták is élesek maradtak – tette hozzá. Magyarics szerint ezzel szemben a republikánusok nem tudnak alternatívát mutatni, és amit mutatnak, az is sok embert riaszt. A választások még viszonylag messze vannak, ezért még egyáltalán nem lehet tudni, hogy addig milyen változások állnak be a szemben álló erők támogatottságában – jelentette ki a szakértő. Egyezkedés, háború, idiotizált középosztály Bogár pedig állítja: az ilyen válság megoldása vagy egy új globális egyezség vagy permanens planetáris háború. Az utóbbi esetben a globális Amerika ezzel demonstrálhatja, hogy „bárkit brutálisan szétver”, aki a törekvései útjában áll. Az egyezkedés ugyanakkor nagyon kényelmetlen, mert „fel kellene adni Amerika kitartottjait, illetve sorsára kellene hagyni a nemzetállam idiotizált középosztályát is”. Utóbbi Bogár szerint a birodalom kirakatbábuja, s ezért is teszi számára lehetővé, hogy az életszínvonala háromszor nagyobb legyen, mint amit a gazdasági teljesítménye alapján megérdemelne. Ha ezt megvonják tőle, az „amerikai álom” polgárháborús rémálommá válik. Nem tudni, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, mindkét lehetőség apokalipszissel járna – teszi hozzá Bogár. „A világ érzi, hogy a birodalom bajban van, talán össze is omlik, és abból évtizedekig tartó anarchia és káosz lesz.” Mindenki kétségbeesetten keresi a számára legbiztosabb fogódzót. Ezért szárnyal a svájci frank és az arany, mert most az tűnik biztos menedéknek, de ezek nem ehetők meg – fogalmaz Bogár. Szerinte minden emberi közösség elemi érdeke, hogy vigyázzon az élelemtermelésére, tiszta vizére, földjére és levegőjére. „A káosz után az élet visszatér a normális kerékvágásba, és akkor kiderül, hogy az élethez ezekre az őselemekre van szükség, nem pedig elvont, mesterséges, hamis értékekre.” LINK: A cikk!

Az IMF-vezető bebörtönzésének oka Oroszország szerint

Az FSZB által, Putyin miniszterelnök részére készített új jelentés szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi vezetője, Dominique Strauss-Kahnt azután vádolták és tartóztatták le szexuális bűncselekményekért május 14-én, miután kiderítette, hogy az Egyesült Államok trezorjában, Fort Knoxban tartott összes arany „eltűnt, illetve ismeretlen helyen van”. Az FSZB titkos jelentése szerint Strauss-Kahn a hónap elején kezdett egyre inkább gyanakodni, miután az USA kezdett csúszásba esni az IMF-nek leszállítandó 191,3 tonna arannyal, amelyet egy 1978-as határozat alapján értékesíthettek volna az IMF-nek, Különleges Lehívási Jogként (SDRs), úgynevezett tartalék valutaként. Ezen FSZB jelentés megállapítja továbbá, hogy Strauss-Kahn kihangsúlyozta eme aggodalmát az Obama elnökhöz közeli kormányzati tisztviselőknek, ami után a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) felkereste és "szilárd bizonyíték"-kal szolgáltak, hogy az Egyesült Államok összes aranya "eltűnt". Amikor Strauss-Kahn átvette a CIA bizonyítékokat, ezen jelentés szerint, azonnali intézkedéseket tett, hogy elhagyja az USA-t és Párizsba repüljön, de amikor a Franciaország Külső Biztonsági Főigazgatóságának (DGSE) ügynökei figyelmeztették az amerikai hatóságok elfogatási szándékáról, menekülésként ment a New York JFK repülőterére és a francia ügynökök tanácsára hagyta a mobil telefonját a hotel szobában, hogy az amerikai rendőrség ne követhesse nyomon. Miután Strauss-Kahn biztonságosan felszállt egy Air France Párizsi járatára, ezen FSZB jelentés szerint, egy végzetes hibát követett el, ugyanis a gépen lévő telefonról felhívta a hotelt, hogy küldjék utána a mobilját Párizsi lakhelyére, így a rendőrség beazonosította tartózkodási helyét és letartóztatták. Ezen jelentés szerint, az ezt követő két héten belül, Strauss-Kahn kapcsolatot létesített közeli barátjával, a magas beosztású egyiptomi Mahmoud Abdel Salam Omar bankárral, hogy próbálja meg kivinni az USA-ból a bizonyítékokat, amelyeket a CIA-től kapott. Azonban tegnap Omart is, pontosan úgy, mint Strauss-Kahnt előtte, szexuális bűncselekményekkel vádolták egy luxus szálloda szobalánya ellen, ezt a vádat az FSZB jelentés „hihetetlennek” minősíti, ugyanis Omar elmúlt 74 éves és egy hívő muzulmán. Meghökkentő lépésként hatott Moszkvában, hogy miután Putyin elolvasta ezt a titkos FSZB jelentést, elrendelte hogy a Kreml hivatalos honlapján ez nyilvánosságra kerüljön Strauss-Kahn védelmében, ezzel az első nagyhatalmi vezető lett, aki megállapította nyíltan, hogy a volt IMF-vezér egy USA-összeesküvés áldozata lett. Putyin még azt is hozzátette, hogy „Nehéz nekem megérteni és értékelni a rejtett politikai indítékokat, amelyek e mögött rejlenek, de nem tudom elhinni, hogy úgy történt ahogy eredetileg beterjesztették. Ez nem fér a fejembe.” Érdekes megjegyezni ezen eseményekkel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok magasrangú kongresszusi tagja és a 2012-es elnökjelölt, Ron Paul, már régebben megállapította, hogy az USA kormánya hazudott a Fort Knoxi aranytartalékokkal kapcsolatban. Olyannyira aggódott Ron Paul emiatt, hogy a kormány és a Federal Reserv eltitkolják a valóságot az amerikai aranytartalékkal kapcsolatban, hogy 2010 végén előterjesztett egy indítványt ennek az ügynek a megvizsgálására, de ezt az Obama rendszer erői elutasították. Amikor riporterek közvetlenül megkérdezték, hogy tényleg azt hiszi, hogy nincs arany Fort Knoxban vagy a Federal Reserv-nél, Paul Kongresszusi tag azt a a hihetetlen választ adta, hogy „úgy gondolom, ez lehetséges”. Érdekes még megjegyezni, hogy alig 3 nappal azután, hogy letartóztatták Strauss-Kahnt, Paul kongresszusi tag egy új felhívást intézett, hogy most kell az USA-nak eladni az aranytartalékát, a következőket mondván, "Mivel az ár most magas, és a hatalmas adósságprobléma most van, mindenesetre most kell eladni a csúcson. " Az elmúlt években bizarr jelentések láttak napvilágot az USA-ból, amelyek arra utalnak, hogy nincs eladható arany, és mint olvashatjuk egy 2009-es jelentésben a ViewZone.Com híroldalán: "A 2009 októberében a kínaiakhoz érkezett egy aranyszállítmány. Megszokott dolog, hogy az arany gazdát cserél országok között, ezzel rendezve egymás közötti adósságaikat és az úgynevezett kereskedelmi mérleget. Az ilyen ügylet általában egy külön szervezet felügyelete alatt történik, amelynek székhelye Londonban található a „London Bullion Market Association” (LBMA). Amikor a szállítmány megérkezett, a Kínai Kormány egy vizsgálatot rendelt el, amely az arany tisztaságát és mennyiségét volt hivatott ellenőrizni. Ez egy speciális eljárásból áll, éspedig négy apró lyukat fúrnak az aranyrudakba és az így kinyert anyagot elemzik. A tisztviselők megrökönyödve tapasztalták, hogy a rudak hamisítványok voltak. A rudak belseje wolframból volt és csak a külső réteg volt aranyból. Mi több, hogy ezek az aranyrudak sorszámaik alapján nyomon követve kiderült, hogy az USA-ból származnak és hosszú ideig a Fort Knox- ban tárolták. A jelentés szerint 5.600 és 5.700 között volt a rudak száma és mintegy 400 uncia súlyúak. „Hogy mi lesz a végleges sorsa Strauss-Kahn-ak, azt még nem tudhatjuk, de az Egyesült Államokból érkező hírek szerint elhatározta, hogy nem fogja feladni egykönnyen, és felfogadott egy „kiváló csapatot”, volt CIA kémeket, magán nyomozókat és média tanácsadókat, hogy megvédjék őt. A bizonyíték arra, hogy gyakorlati hatása van annak, hogy az USA hazudott az aranytartalékával kapcsolatban, nem más, mint hogy az Orosz Központi Bank tegnap kamatemelést rendelt el 0.25- ről 0.35 százalékra és Putyin elrendelte a búza és a gabonafélék kiviteli tilalmát július elsejével, aminek nem más a célja, mint feltölteni az „Anyaország kofferjait” pénzzel, ami normális esetben az USA-ba folyt volna. A propagandagépezet mindent elkövet azért, hogy az amerikai nép ne tudjon ezekről a dolgokról, hatalmas veszélynek téve ki őket, mert felkészületlenül fogja nemzetüket érni a katasztrofális gazdasági összeomlás, ami inkább előbb fog be következni mint utóbb. Jövőnk.info megjegyzés: Az ilyen írásokat fenntartásokkal kezeljük, mert lehetséges, hogy csak egy USA-ellenes propaganda (annak viszont nem rossz) némi valóságalapra fölépítve. Megjegyezzük azt is, hogy az orosz kormányzati portálon a hivakozott dokumentumot nem találtuk meg, ellemben a Putyin-idézet valóban elhangzott egy interjúban, amit leközöltek a kormányzati oldalon. LINK: A cikk!

USA: A szétesés megkezdődött - Újra feléled a Déli Konföderáció?

150 év telt el azóta, hogy az Amerikai Déli Konföderációs Államok első és egyetlen elnökét, Jefferson Davis-t feleskették a Hazára és beiktatták hivatalába. Erre emlékeztek az egykori eskü és beiktatás helyszínén, az alabamai Montgomery városában, 2011. február 19-én. Az eskü és a beiktatás szimbolikusan újra megtörtént, mely nemcsak a múltnak szólt, hanem a jelennek és méginkább a jövőnek is! Az 1861-ben kezdődött és "Amerikai Polgárháborúnak" nevezett küzdelem, mely lényegében a Déli Államok szabadságharca volt, ma már történelem. Ám, mint ahogy a történelem megismétli önmagát, éppen úgy lehet a múltból jövő és változhat meg minden, ami eddig meghatározta az emberek életét. Éppen ennek a jövőnek első megvalósulásaként történt ez az ünnepi megemlékezés, az egykori események 150-ik évfordulóján, a Déli Konföderáció akkori fővárosában: Montgomeryben. Az egykori Parlament lépcsőin újra felelevenítették, s eljátszották az elnök; Jefferson Davis felesketésének és beiktatásának ceremóniáját. Ám most a szenátorok helyett, a Konföderális Haderő Veterán hőseinek Emlékét és Hagyományait Őrző Egyesület lelkes hazafijainak részvételével, akik már a kiskorukban a saját családjukban magukba szívták a Déli Konföderáció népének szabadságvágyát és az ezt célzó hagyományait. A valós tények és történések meghamisításával telített hazugság 150 évvel ezelőtt is egy chicagoi ügyvéd szájából jött, és a történelem fintoraként, ugyanígy egy chichagoi ügyvéd szájából jön mai is. Csakhogy ez a mai ügyvéd részben kenyai származású. De neki is hasonlók a szándékai, mint 150 évvel ezelőtti elődjének; lenyomni a nép torkán a Cion bankárjait ezután is támogató intézkedéseket, melyek a végtelenségig próbálnák biztosítani a cionista pénzoligarchia, a Federeal Reserve uralmát. Ám ez manapság már sokkal nehezebben fog menni, mint 150 évvel ezelőtt. A déli nép, ahogy régen sem, most sem fog megtörni, és nem hiszi el a kormányzat hazugságait. A déli nép ismételten kimondja és nyíltan deklarálja is; hogy a bankár kormányzat által polgárháborúnak nevezett 150 évvel ezelőtti küzdelem nem volt más, mint szabadságharc, melyet a déli államok vívtak északi elnyomóik ellen! Igen, így hívják ma is délen azt a háborút; "The war for Southern Independence". Ma is sok párhuzam van a mai és a a 150 évvel ezelőtti helyzet között. Egyik állam a másik után adja be Obamának a szuverenitását kijelentő nyilatkozatokat! Mondván, hogy a szövetségi államnak többé semmi köze az Ő államuk belügyeihez. Kétségtelen, hogy azelőtt a feketék rabszolgák voltak. Ám ma mindenki az! Az Egyesült Államok cionista bankár kormánya szemében minden állampolgára potenciális rabszolga és ki is szolgáltatja őket a rabszolga-kereskedőknek, akik manapság nem mások, mint maguk a bankok! Több állam is bejelentette már a függetlenné válási szándékát. Virginia, saját aranyára támaszkodva, állami értékpapír alapját saját pénzre váltja át, miközben a dollárt kivonja a forgalomból. De ugyanezt az utat követi Dél Carolina, Idaho és Arizona is. Montana állam már évekkel ezelőtt hatályon kívül helyezett olyan szövetségi törvényeket, mint például a sebességkorlátozás az autóutakon, vagy a Fegyvertörvényt, mely a fegyverek gyártását, forgalmazását és viselését szabályozza. Montana honatyái kijelentették: "A szövetségi kormánynak semmi köze ahhoz, ami Montanaban folyik, de leginkább semmi köze a Montanaban gyártott fegyverekhez! Obama módszerei nagyon hasonlítanak a 150 évvel ezelőtt lincolni módszerekre, éppen olyan agresszív és hazug. Keményen támadja most Arizona államának népét is, akik talpra álltak a saját hazájuk védelmére. Arizona kormányzója viszont beperelte Obamát, mondván, elhagyta az államot, elhagyta és elárulta a népét, mert a határokat nem védi, a népét nem védi, hanem inkább a "narko-terroristákat" segíti letelepedni Amerikában, veszélyeztetve ezzel mindenki biztonságát. Mindenki tudja, hogy az elszakadás folyamatát ilyen precedens pernek kell megelőznie, ám a médiában tabu beszélni róla. Arizona persze nem az első ebben a folyamatban. Másfél éve Texas kormányzója jelentette be, hogy Texas kiválik az Unióból. Ezen bejelentés után Perry kormányzó hivatala ezrével kapta a telefonhívásokat, melyekben biztató szavakat mondtak a texasi hazafiak, és bejelentették, hogy az elszakadás esetén készek akár harccal is megvédeni Texas állam függetlenségét! Nos, igen! 150 év után újra ismétli magát a történelem, ám most nagyon nem valószínű, hogy az egyre gyengülő szövetségi kormányzat, az ingatag lábakon álló Unió győzedelmeskedni fog a kitartó szeparatista törekvéseken. Dél újra független lehet, és ezt borítékolva, már nagy felvonulásokat terveznek a Konföderáció második fővárosában, mivel 1862-ben odaköltözött Montgomeryből a Kapitolium. Ám ezúttal a rengeteg hazugságra és történelemhamisításra fény derül. Pédául arra, hogy a rabszolga-felszabadítás csak egy ürügy volt. A területfoglalás és a Déli Államok rabságba döntése volt az igazi cél. De most, a XXI. században minden megváltozik, s a küzdelem végkimenetele teljesen más lesz. Nem a bankárok önző uralma győzedelmeskedik majd, hanem Amerika népeire, a hosszú és kemény harcok után, ráköszönt a függetlenség és a szabadság. LINK: A cikk!

Líbia lesz az új Disznó-öböl?

Interjú Dr. Webster Griffin Tarpley író és történésszel Riporter: A Líbia elleni 1973-as határozatnak van egy melléklete, amely kizárja az idegen hadsereg partraszállást Líbiában. Ennek ellenére Robert Gates USA védelmi miniszter utalt rá, hogy megszállhatják Líbiát. Mit gondol ön erről? Dr. Tarpley: Nos az egész ENSZ határozatot úgy kell felfogni, mint egy darab felesleges papírcetli. Az egész határozat ellenkezik az ENSZ alap chartájával, amely kimondja, hogy az ENSZ csak akkor avatkozhat be, ha a konfliktus nemzetközi, (IRAK-KUVAIT) és más állam szuverenitását sérti, veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Ez a határozat egy rendkívül súlyos beavatkozás egy állam belügyeibe, mert a fent nevezett fenyegetettség egyáltalán nem áll fent Líbiában. Ez egy szuverén ország és ezt figyelembe kellett volna venni. Sajnos Oroszország nem vétózta meg a határozatot, de feltűnhetett volna mindenkinek, hogy a világ legnagyobb gazdasági hatalmai, mint Oroszország, Kína, India tartózkodtak, vagyis nem helyeselték a katonai akciókat. Ennek súlyos üzenete van. Mindezek mellett a CIA súlyosan megsérti a saját határozatait például a fegyver embergót, mert Egyiptomból hatalmas mennyiségű fegyvert szállítanak Bengáziba. Ezt a CIA intézi. Ismertek most már azok a személyek, akik Tobrukban, Bengáziban, Ghánában és más helyeken a lázadók mögött állnak, és valamennyi a CIA embere, vagy a Francia Külső Hírszerző Ügynökségé. Ezek az emberek azonban néznek egy nagy veszteség elé. Olyan ez, mint a Castro elleni 61-es akció. Ez lesz az "Obama Disznó öböl". De van egy nagy különbség. A Casto elleni titkos támadás, melyet a CIA szervezett, kudarcba fulladt, ekkor Kennedy elnökhöz futottak, hogy rendeljen el támadást, mentse meg az akciót egy háborúval, vagy bombázással. Kennedy erre ennyit mondott, nincs háború, maga meg ki van rúgva! Obama viszont egy kapzsi gyáva alak. Hozzá is mentek, és mondták hogy meg kellene védeni a CIA embereit, mert nem jött össze a forradalom. Így félretehetjük Kadhafit, kettéosztjuk Líbiát, és rátesszük a kezünket az olajra, erre Obama mondta, csináljátok. Azonban ez egy kétségbeesett kísérlet, és halálra van ítélve (a forradalmárok nem tudták a nagy tömegeket maguk mellé állítani). Viszont ott az angol és francia rész is. Mindkettő ország javíthatatlanul imperialista, hódító ország. Obama, aki mint béke Nobel-díjas, a "béke angyala", nem lehet ennyire nyíltan háborús uszító, hát kiadta ennek a szerencsétlen lecsúszott Sárközinek a hálátlan feladatot. Ha megindítják a Líbia elleni megszállást, az az ENSZ csapatok majomcsapdája lesz. Elsősorban a francia, angol, és olasz csapatok fognak itt vérezni. Ebben a háborúban nem csak Líbia fog szenvedni. Riporter: Egy amerikai képviselő azt nyilatkozta, hogy a megszállásról egyeztet az Arab-Ligával és az ENSZ-el, de ez nem történt meg. Eközben az amerikai szenátus már a pénzügyi fedezetet keresi a megszállásra. Jogossá tehető ez? Dr. Tarplay: Az amerikai nép beteg. Beteg a háborútól, beteg az imperializmustól, attól hogy kormányuk állandóan beleszól más államok belügyeibe. Elege van a népnek abból, hogy a Wall Streetről állandóan suttogó hangok mondják meg a kormánynak, hogy mit kell tennie. És most azt sugdossák, hogy kell a líbiai olaj, menj Líbiába háborúzni. Ott az afganisztáni, iraki háború. Élesedik a helyzet már Pakisztánnal is, valójában már ott is zajlik a háború, csak csendben még, most itt van Líbia. Négy háború, négy front. Van a kongresszusban most már elég hang, aki az USA alkotmányát akarja megvédeni, magát az Államokat és az államok népét. Nemsokára talán lesz egy, aki feláll és azt mondja, igen, Obama egy báb, egy Wall Street-báb, egy háborús uszító, egy szakszervezeti seggfej. Itt az ideje, hogy vádat emeljenek ellene, vagy eltűnjön a színről. A légtérzár várható költsége 15 milliárd dollár. Ezt fordíthatnák az országra, a szociális intézményekre. Attatürk annak idején azt mondta: Törökország, az Oszmán Birodalom fenntartása neked nagy teher, tegyed le. A gallok is azt mondták, a Francia Birodalom már csak teher. Az USA elérkezett abba az állapotba, hogy birodalmi léte nem hoz mást, csak csökkenő béreket, munkanélküliséget, romló életszínvonalat, barbárságot a közéletben, reakciós politikusokat. Az Egyesült Államok lehetne egy fejlődő és virágzó ország a nélkül is, hogy birodalom akarjon lenni. Ideje hogy megkezdődjenek a változások ebben a tekintetben. LINK: A cikk!

Gondjaink, amelyek átívelnek a generációk között

Nemzetünk rengeteg gonddal küszködik, és a gazdaság sem kerülheti el az erkölcsi, etnikai és egyéb problémákkal megtűzdelt összeomlását, ezért a bajokról beszélni kell. Hiába mondják sokan, hogy a gondokat már tudjuk, a diagnózis ismert, mert nem teljesen igaz ez a megállapítás. Többek között azért sem, mert a gondok feltárása és a tényállás megítélése is nézőpont kérdése. Mi ezeket a rendellenességeket hungarista - magyar érdekű - szemmel nézzük, tárjuk fel, és patrióta szellemben keresünk megoldást rájuk. Hatalmas válsággal küszködik hazánk és az összes nyugati társadalom a generációs ellentétek terén. Pár szóval fussuk át az ellentétek jeleit. Alaphelyzetek Kicsi gyerekek teljesen elszakadnak a náluk idősebb, fiatal korosztálytól. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy már óvodás kortól kezdve a gyerekek ÁLTALÁNOSÍTHATÓ legjellemzőbb tulajdonsága az anyagiasság. A másik ilyen jellemző tulajdonság pedig a gazdagok és sztárok majmolása. A tizenéves fiatalság átlép a sztárok majmolásán, és nem személyeket, hanem irányzatokat majmol. Tinédzserként keresi a helyét a világban, mely elfordult tőle, éppen ezért nem találja azt. Ez kilátástalanságot, és reményvesztést okoz. Beteges végletekbe hullanak bele, személyiségük, jövőképük, elveik nincsenek. Nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, csak vannak. Életük a magány, a bezárkózás, ha többen vannak akkor is magányosak. A szülők válása, a viták, a kilátástalanság, a fiatalon egyre nagyobb számban elhunyó szülők kivégzik maradék alapjaikat. A huszonévesek a vízválasztó. Társadalmuk egy szelete még viseli a régi értékeket. Ott ahol a szülők tudatosan nevelték a gyerekeket valamire. Nagy részük azonban semmirevaló. Nem kell annak maradnia, de ezen részük már a tizenévesekre jellemző kilátástalan jövőbe sétál. Egy olyan úton, melynek a végén semmi nincs, csak sötét köd. Jó részük már ráébredt a mai világ "ölj hogy élhess" alapállására, és követi is azt. Ezek a 'bizniszelők1, a kábítószer-kereskedők, nepperek, stricik, kurvák. Egy részük igen jól él, a legsötétebb elhajlásokra mindig van igény, egy szabados világban. A huszonévesek tágabb világát már a léhaság, reménytelen időhúzás, vagy éppen a bűnözés hatja át. Ellentétek Az óvodás réteg és a szülők között még nincs ellentét, a pici gyerek azt csinálja amit mondanak neki. Az ellentétek jelei azonban már kézzel foghatóak. A picik egyre gyakrabban, és egyre korábban szólnak vissza, zsarolnak vagy követelőznek. Nem ritka, hogy megütik a szülőt, ha nem kapnak meg valamit. A szülő legtöbb esetben betudja annak, hogy csak az én gyerekem kicsit elevenebb. Nem, ez sajnos társadalmi jelenség. Ilyen az óvodai közösség, a játszótér, és minden hely, ahol együtt vannak. Az érvényesülés módja egymás között, melyet hazavisz. A szülő és a kicsi közötti ellentét gyökere, rossz belegondolni, mi lesz abból, ha ez a generáció az erő korába fog lépni (16-20 éves lesz). A tízévesek alapvető ellentéte leginkább a technikai túlkínálat alapján áll. A számítógép és a televízió minden felesleges idejüket kitölti (a feleslegeset értsd: az iskolán kívüli idejüket). Hányan ismerik a sosem tudom mit csinál a gyerek, merre jár, sosem mondja el mi történt vele, és a hasonló szövegeket. Aki ezt mondja, nem is kíváncsi rá, csak amikor meg kell magyarázni miért egy nulla a gyerek, valami kifogás kell. A nem ismerem a saját gyerekem viszont előbb-utóbb egy szakadást okoz, mint az elhidegült házasság. A gyerek ott van, de még sincs. Ez a legalapvetőbb ellentét, a gyerek a saját lélektelen világát kezdi megélni. Megtölteni nem tudja semmivel, mert semmi támpontja nincs hozzá, ezért a világhálón, és a saját környezetében fellelhető sivár semmivel kezdi megtölteni. Így lesz számára a semmi valami. A huszonévesek már közvetlenül a "daráló" áldozatai. A reklámok, a jelen konzumidióta világának elsődleges céljai. A közvetlen közeljövő elvágása, ha ők semmi-emberek lesznek, a közeljövő generációs váltása már elhozhatja a nemzet káosza állapotot. A diszkó, a 8 évig végzett, végig részegeskedett egyetemek, használhatatlan diplomák, alkoholizálás, tudatosság nélküli emberszerű állapot. Ez a generáció gyakorlatilag jórészben hullának nevezhető. 30 éves korára már nevelhetetlen, formálhatatlan. Mindez siralmas jövőt vetít előre. Ha bárki azt hiszi, hogy "ha én hatalomra kerülök majd megmutatom", az igen nagyot téved, és hatalmas lenne a pofáraesése is. A generációs ellentéteket ugyanis szinte lehetetlen kezelni. Okok A gyerek olyan, amilyenné neveljük. Jól tudom, nehéz és hatalmas feladat ez a mai világban. Mert hatalmas a másik oldal nyomása. Ezért ró gigászi küzdelmet a szülőre, ha nevelni akarja a gyereket. de ez is teszi széppé a feladatot. Az óvodás korban az eltávolodás okai között kiemelkedő helyen áll a média, főleg a TV, az agyelszívó és agresszióra nevelő mese csatornák és játékok. Vannak normális mesék, normális játékok, de a szülőnek már figyelni kell a gyerekre mit néz, mivel játszik. Ez egy alap felelősség. Ha a gyerek mégis olyannal játszik, vagy olyat néz, ami nem jó a számára, a szülő a hibás, hiába is szeretné szépítgetni a dolgot. Ugyanis mind a nevelés, mind a felelősség átértékelődött abban a társadalmi rétegben, amely most van a szülő korban. A másság tisztelete, a liberális elvek, melyet a 20 év alatt belevertek a fejekbe, most kezdi megbosszulni magát. A szülő hagyja, hogy tegye, nézze, 'hagyni kell a gyereket kibontakozni'. Már hibás úton indult el. A másik nagy hiba, a szülő majomszeretete. A gyerek nem gyerek, hanem egy divatbaba, akivel bizonyítani kell, hogy micsoda jó szülő, jó anyagi körülményeik vannak. Százezres babakocsik, drága gyerekruhák. A gyerek a TV-ben látott sztárokhoz akar hasonlítani, NEM A SZÜLŐHÖZ! Ez már intő jel, de legtöbben csak nevetnek rajta, és inkább kozmetikushoz viszik a gyereket 5 évesen! Nem vállalunk, csak egy gyereket, mert mindent meg akarok adni neki - az az ember, aki így kezdi, ne is vállaljon gyereket, még véletlenül se. Mert a "mindent megadok neki" mellett legtöbb esetben a gyerek két dolgot nem kap meg, a szeretet, és a nevelést. A gyerek a látott minták alapján önállósítja magát és ahhoz igazodik. A szülő még észre sem veszi, de a gyerek már kilépett az ő hatásköréből. Persze nem ritka a menj és nézzed a tévét, menj játszani szövegek. A szülő felelőssége rendkívül nagy. A gyerek alapok nélkül, vagy hibás alapokkal kerül ki az iskolás világba. A tizenéves fiatalság nyögi legjobban az állam felelőtlen magatartását. A tanároknak sem joguk, sem lehetőségük nincs a gyerekek megnevelésére. A gazdasági helyzet miatt mindenki a városokban keres lehetőséget, és ez az urbanizációs folyamat teljesen elszakította a fiatalságot a természettől, és ezzel együtt a természetességtől. Az egész tinédzser társadalom egy teljesen lezüllött, mű társadalom. Sem életvitelükben, sem öltözködésükben, sem gondolataikban nincs semmi természetes. Szüleikkel nem csak a hormonjaik, hanem emiatt a hatalmas szocializációs különbség miatt nagyon élesen szemben állnak. Szófogadatlanok, és ingyenélők. Az egyik szörnyű réteg, akik már 8 évesen 2 sportra, 3 nyelvre, manökenképzőbe járatja a gyereket, és egy mini hülyét farag belőle. Tudni fog alapvetően angolul, de még soha nem játszott egy jót az apjával - ha egyáltalán együtt élnek. Itt fontos kiemelni: a liberális félrenevelő táborral szemben nagyon sok edző és tanár megfogalmazta már, hogy felesleges erőlködés. Ha egy fiatal 14 éves korban kezd nyelvet tanulni, az 18 éves korára éppen annyira fog tudni az adott nyelven, mint, ha 6 éves korában kezdte volna. Vannak sportok, amelyeket pedig tilos 10 éves kor előtt elkezdeni. Addig a gyerek sportolását a koordináció, mozgásképesség javítására, edzésére kell fordítani. Ezek java része a szabadidős tevékenységek és sportok közé sorolható (biciklizés, fogócska, kaviccsal célba dobás, fára mászás, szülői felügyelettel célba-csúzlizás, íjászat, ugrókötél, úszkálás és megannyi játékos tevékenység). Ennél a korosztálynál a szülő felelőssége még kiemelkedően magas. A gyerek iskola után otthon talál biztonságra, ha talál. A szülő igen sokszor a nem hallom a tévét, ne dumálj mondattal folytja bele a szót. Pedig a gyerek lehet éppen a búját baját ecsetelné. Itt jelentkezik a viszályára fordított 'sosem tudom mit csinál'. A gyerek meg egy idő után nem is fog erőlködni ezen. Elmondja annak, aki meghallgatja, ha éppen a kocsmai alkoholistának, akkor annak. A huszonévesek sokszor már kiszakadnak az otthoni környezetből. Ha nem rendelkeznek alapokkal, halottak. Bedarálja őket a daráló, amit ez a szenny kapitalista, liberális haszonleső világ állított számukra. Itt a szülő felelőssége áthelyeződik a tanár, dékán, előadó, kollégiumvezető stb. felelősségére. Az állam viszont gondoskodott róla, hogy ezek ne nevelhessék a fiatalokat, ne szólhassanak bele semmibe. Sem joguk, sem kötelességük. Így marad a ferde közösség, szigetfesztivál, állandó ivászat és a drogok. Tanulmány készült arról, hogy Magyarországon hétvégente 800 000 fiatal rúg be, vagy drogozza be magát. EZ SZINTE A TELJES KOROSZTÁLY! Létük egy se veled, se nélküled. Nem feltétlen divatoznak, de öltözködésük iszonyatos. Ledér, slendrián, gondozatlan, a ruhák szabása nemtelen, egy bohóckinézetű korosztály (általánosan mindenhol vannak normálisak is). Kötődnének valahová, de nincs hová. 8 évig végzik az egyetemet, addig sem kell dolgozni. A kétkezi munkát hírből sem ismerik, de nem is szeretnének megismerkedni vele. Nemi életük és szokásaik pedig gyomorforgató. Sokkal nagyobb ez a réteg, mint gondolnánk. Következtetések A gyerekek és a fiatalság siralmas helyzetéért alapvetően a szülő a felelős. Ilyenkor persze egyből jön az ellenvélemény: "ezt látja a TV-ben". Miért engeded, hogy lássa? Ha nincs más, dobd ki a TV-t, ha kell, a számítógépet. A gyerek érdeke! "Ezt hallja a barátaitól". Nagyobb-e a szülő szeretete és tekintélye, mint a barátoké? Kivívta-e a szülő, hogy a gyerek adjon a szavára? Számíthatott rá a gyerek? Meghallgatta? Segítette? Vagy csak megvett neki mindent, megadott neki mindent? Ha jó szülő volt, akkor a gyerek el fogja fogadni, ha a szülő rászól, mást mond, irányítja a jó élet felé, és nem hagyja a züllés felé tartani. Igen, a legvégső következtetés, hogy a gyerekek (el)zülléséért a szülő a felelős. A befolyásoló körülmények, mint TV, rádió, internet csak a szülő által felügyeletlenül hagyott, vagy meghagyott ártalmak, melyek végül a bajok okozóivá vállnak. Az ilyen a világ szlogen sem ér semmit, ezzel sem lehet védekezni, mert a gyereknek az lesz a világa, amilyen világot a szülő elé tár pici korától kezdve. A mai fiatalok előbb érnek szöveg is egy hülyeség. Semmivel sem érnek korábban. Lehet, hogy az ivó,vízként adott tisztított szennyvízben lévő hormonok, melyeket nem lehet kiszűrni, valamint a boltban megvehető húsokban, a nagyüzemben tenyészett állatoknak adott hormonok előbb növelik meg a lányok melleit, de ettől nem érnek előbb. Fejben egy 14 éves lány éppen annyira 14 éves, mint 2000 évvel ezelőtt. Sem jobban, sem kevésbé. Nem a gyerek, hanem a következetlen szülő fogadja csak el ezt az idióta liberális szöveget, csak azért, mert a liberális alapvetően egy pedofil senki, aki már 12 éves gyerekekkel szeretne fajtalankodni. Amikor a szülő azt mondja, 'de egész nap dolgoznom kell', akkor az életmódban baj van. Ezeknek az embereknek alaposan át kell értékelni a világot, és elkezdeni a változtatást, különben a gyerek(ek) látják kárát. Talán váltani kellene falura, olcsóbb életre, igényeket elfelejteni, és a gyereknek, a családnak élni. Aki akarja, megoldja. Ez egy hatalmas nézőpont-váltást igényel a szülőktől, de mérlegelni kell. Ebben az esetben lenne fontos a szülők segítségére a tanárok és nevelők felelőssége, melyet az állam megszüntetett. Ami van, csak látszat és látszat intézkedések. Ezek a gyerekek kiszolgáltatottak. Az állam felelőssége másodlagos, bizonyos értelemben, de valójában elsődleges. Ugyanis minden csak politika kérdése. Milyen a TV műsor? Mit enged az internet? Milyenek a büntetések a média kihágásaiért, milyen a szabályozás? Milyen életképet vetít a generációk elé, milyen alap normákat enged meg, vagy határoz meg, melyek a társadalmi értékek? Mit tesz le az asztalra a biztos jövőként? GYAKORLATILAG A VÁLASZ: SEMMIT! Tehát a legfőbb bűnt az állam követi el, mert hagyja mindezt így, ahogy van, sőt, az egész politikai vezető garnitúra részese annak a bűnnek, amely ezt előidézte. Ha valami, akkor ez az igazi nemzetárulás! Itt már merőben kevés némi keresztény maszlag elővétele kormányzati szinten. Ez csak porhintés, hogy a jó nép még egy kis ideig befogja a száját. LINK: A cikk!