A LELEPLEZŐ cikkeiből V.

A LELEPLEZŐ cikkeiből V.

 Mándoki Andor:

Vörösiszap-botrány és az újgazdagok

Diósgyőr és Ajka Kórtörténeti vizsgálódás

Az eredményekből derül ki, hogy mennyibe került a kapitalizmus bevezetése Magyarországon. Erről írja Berend T. Iván kommunista gondolkodó, hogy hazánk is látványos gyorsasággal bontotta le a szocializmus lerakott alapjait, „és tért vissza a XIX. századi, és a XX. század folyamán már soha nem alkalmazott, sőt mindvégig megtagadott önszabályozó piaci modellhez”. Megdöbbentő! Építettünk egy olyan gazdasági modellt, amiről tudósaink tudták, hogy már nem alkalmazott, sőt megtagadott. A rendszerváltás során a vezető elit lecserélése ugyanis nem történt meg, csak helycserék zajlottak. Ilyen módon lényegesen több szellemi vagyonhoz és erkölcsi forráshoz nem jutott a magyar társadalom. Szellemileg nem javult, erkölcsileg romlott a helyzet. A nyugati normától elütő kommunista erkölcsi felfogás ugyanis minden kontroll alól felszabadulva ötvöződött a liberális vadnyugati szabadossággal. A társadalom vezetésében a magyar történelem során talán egyedülálló erkölcsi nihil jött létre. Az új rend mérhetetlenül igazságtalan viszonyokat hozott létre. Gazdagított külföldieket és kiemelt válogatott kommunista kádereket a társadalom többségének megsarcolásával. Amíg a kapitalizmusban a társadalom tagozódása hosszú idő alatt alakult ki többé-kevésbé elismerhető emberi teljesítményekkel, addig nálunk mindez parancsuralmi kényszerrel, pillanatok alatt jött létre. A korábbi diktatúra vezető elvtársait kinevezte kapitalista uraknak és ellátta őket megfelelő vagyonnal.

A kommunisták uralma idején a tanulatlan munkásigazgatók, a tanfolyamos értelmiségi vezetők után jönnek a harmadik generációs káderek. Tanultak, nyelveket beszélnek. Tapasztalat nélkül kerülnek születési előjoguk alapján azonnal vezető posztokra. Erkölcsi alapjaik, tartásuk ismeretlenek, hiszen saját rendszerüket hajlandók leváltani, eladni, elárulni. ők hozzák a külföldi befektetőket, ők pusztítják privatizálás címén az ipart és mezőgazdaságot. Felszámolnak kétmillió munkahelyet. ők lesznek a kommunistából kapitalistává vedlett uraink, a parvönük, az újgazdagok. Szereplésüket a rendszerváltás során, után is ékesszólóan példázza a vörösiszap-botrány.

Diósgyőri Acélmű

A magyar vaskohászat fellegvára. 250 éves üzem, 16.500 ember munkahelye (1986). A nyolcvanas években világbanki hitelből korszerű nyugati berendezésekkel szerelik fel. Vezetői a spontán privatizáció praktikáival teszik tönkre. A kereszténydemokraták Tényfeltáró Bizottságának Jelentéséből (1994) megismerhetjük az üzem értelmetlen felszámolásának rémtörténetét.

A diósgyőri kohászat dolgozóinak munkahelyét az értelmetlen globalizáló decentralizálás, pénzügyi intézkedések és a spontán privatizáció módszereivel tették tönkre. Még 1990 előtt a vállalatot szétszedték 40 társaságra, amiből 16 használhatót külföldiek vették meg a vállalat értékének néhány százalékáért. Az új tulajdonosok nyomott áron vették át a termékeket, amivel növelték a veszteséget. A termékek önköltsége rövidesen kétszeresére emelkedett és három év alatt 16,5 milliárd forinttal növekedett a cég adóssága. A létszám leapadt. A kárvallott dolgozók hiába fordultak a bírósághoz vezetőik felelősségre vonását követelve az állami tulajdon hűtlen kezelése miatt.

Ezután a DIMAG Rt. részvényeinek eladása 1991 végén valószínűleg a csődhelyzet elkerülése miatt történt. A vállalat vezetése által hozott vevő egy osztrák–orosz–magyar vegyesvállalat tulajdonosa. A 60 milliárd forint használati értékű vállalat 11,4 milliárd forintot érő részvényeiért a privatizációs ügynökség csak 1,3 milliárd forintot kért, ami a használati érték 2%-a. A vevő 20 millió forint lefizetése után a részvények 90%-át azonnal megkapta. A vevő a szerződésben vállalt kötelezettségeiből semmit sem teljesít. A vételárat nem fizeti ki, a garanciálisan biztosított hitelt viszont követeli. A szerződésben semmiféle szankcionálás nincs. Terjedelme 7 oldal, szakmai minősége hasonlóan igénytelen. Az új tulajdonos 5 hónapig működtette a vállalatot. Ezalatt keletkezett 3 milliárd forint újabb adósság, ami az exporttal minden valószínűség szerint nyereségként az új tulajdonoshoz vándorolt. A vevő felmondta a szerződést és 20 millió dollár kártérítést követelt. A szerződésben nincs semmiféle garancia az eladó részére. Eladnak az utcából bejött embernek több tízmilliárd értékű vagyont, sok ezer ember munkahelyét fillérekért a legelemibb garanciális feltételek biztosítása nélkül. Az eladó vállalat csődöt és időt túlélő vezérigazgatója természetesen a vevő vállalatának elnök-igazgatója lesz. Eladó és vevő érdekei most is egybeesnek, miként a többi üzletnél.

A tönkretett gyár dolgozói tiltakoznak, vizsgálatot követelnek. Mindhiába. Barátai kérdésére a vezérigazgató okolja és szidja a privatizáló hivatalt. Ez megtévesztő félrevezetés. A globalizáló gazdaságpolitika nem volt kötelező. A hasonló nagyságú Dunai Vasmű vezetői nem számolták fel a rájuk bízott emberek munkahelyeit. Ezek „csak” arra vetemedtek a globalizációt felhasználva, hogy kétszer vették fel munkájukért a javadalmazást. Az exportált termékeiket a világpiaci ár alatt könyvelték itthon el. A belföldi vállalatokat pedig termékeik világpiac feletti árával „segítették” a versenyben. ők is beszálltak a globalizáló lehetőségek kiaknázásába, de az üzemük tönkretételéig nem merészkedtek, züllöttek. Ennyivel különbek a globalizáló kollaboránsoktól.

Az értelmiségi elit szellemi, erkölcsi tudatának roncsoltságát mi sem jelzi érzékelhetőbben, mint hogy a Diósgyőri Acélmű tönkretételének egyik felelőse, a vezérigazgató ezek után éveken keresztül lehetett a kohász elit érdekeit képviselő Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke. Kérdés: mi köze van a Diósgyőri Acélmű esetének a vörösiszap-botrányhoz? Csak annyi, hogy az Ajkai Timföldgyár többségi tulajdonosa, elnöke ugyanaz a Tolnay Lajos, mint aki a Diósgyőri Acélmű vezérigazgatója volt. Sikeres globalizáció-specialista.

Ajkai Timföldgyár

A globalizáló rendszerváltók az Alumíniumipari Tröszt felszámolását is végrehajtják. Nettó árbevétele 60, vagyona 20 milliárd forint és 22 ezer embert foglalkoztat. Veszteséges, energiafaló és környezetszennyező (1986). Szerkezetváltás címén összevonások, végelszámolások, felszámolás és privatizáció a termelői vagyon sorsa. Az értékesített üzletrészeket 15 milliárd forintra becsülten (1995) 5,8 milliárdért adják el. Az értékének 29%-a.

Az Ajkai Timföldgyár is dobra kerül. Nettó árbevétele 6, vagyon 2,7 milliárd forint. Létszáma 3350 fő, a tiszta jövedelme a nettó árbevételre vonatkoztatva 7% (1986). 1997-ben 1,8 milliárd forintra becsült értékével 10 millió forintért adják el. Az alacsony ár indokolása, hogy 3 milliárd forint korszerűsítést vállalnak a tulajdonosok. Ebből vajon mennyit költöttek az átszakadt gát karbantartására? Tulajdonosok lesznek Tolnay Lajos 40%, Bakonyiék 30%, és Petrusz Béla 30%. Amint Tolnay Lajos a vaskohászat, úgy Bakonyi Árpád az alumíniumipar felszámolásának egyik jelentős személyisége.

Ez év október elején a vállalat egyik hulladéktározójából gyilkos, pusztító vörösiszap áradt, zúdult ki a környékre. Tíz ember leli halálát, több mint százan megsebesülnek, több tízmilliárd az okozott kár. A társaság vezető tulajdonosai makacsul állítják, hogy az üzemükben termelt, tározójukból kiömlött gyilkos vörösiszap pusztításaiért nem felelősek! Fogadjuk el az állításukat elöljáróban, mert ha ők nem, akkor tudják, hogy kik a felelősök. Ha nincs természeti csapás, az üzem nem felelős, akkor marad a szándékos rongálás, szabotálás. Ami nem zárható ki, hiszen egy ilyen méretű rosszul kezelt katasztrófa még a kormány bukásához is vezethet (taxis blokád).

Írásunk észrevételeivel segítséget kíván nyújtani a kiváltó okokra és a felelősök felismerésére.

A lúgos gyilkos vörösiszap

A társaság elnöke közli, hogy az üzemben alkalmazott technológia 100 éves, sejtetvén azt, hogy bármit okozhat. A használt eljárás a Bayer-féle nedves technológia. A gyártás folyamán „az ülepítőkben a bauxit vasoxid tartalma leülepszik, ez a vörösiszap, amit vízzel kimosnak, hogy a hozzátapadt nátronlúgot visszanyerjék...” (Lengyel, Proszt, Szarvas: Általános és szervetlen kémia c. egyetemi tankönyv 614. oldal.) Az így nyert vörösiszap kevéssé hígfolyós. A tározó átszakadása, kidőlése esetén a vörösiszap nem áraszt el területeket. Lúgtartalma is csekély, nem okoz halált. A tragédia alapvető okozója viszont a mosatlan nátronlúggal terhelt híg vörösiszap. Ez árad és mérgez. Ez a technológiai változtatás terméke.

A változatlan technológia szerint termelt és keletkezett vörösiszap hányók mosott, veszélytelen hulladékkal vannak feltöltve. Az új tulajdonosok vélhetően a profit növelése érdekében nem mossák a vörösiszapot. Az ehhez szükséges víz és áram ugyanis drága lett. Így az átszakadt tározóból kiömlött vörösiszap lúgos, mérgező, hígfolyósan veszélyes anyag. Felelős ezért a megváltoztatott technológia, személy szerint a változtatást elrendelő vállalati vezetők és tulajdonosok. A változtatott technológiához új gyártási engedély szükséges, kötelező. A tározón is jelezni kell, hogy mérgező anyagot tartalmaz. Veszélyes hulladék!

A vállalat vezetői tisztában voltak a tározók veszélyességével, hiszen készítenek katasztrófavédelmi tervet. Eszerint 375 ezer köbméter víz és vörösiszap kiömlésével számolnak. Ezzel szemben 700 ezer enyhén lúgos víz helyett maró lúg és vörösiszap zúdult a védtelen lakott területre. A tervet három hatóság is jóváhagyta. (Blikk 2010. október 8. sz.) A terv azonban félrevezető, a víz helyett ugyanis maró lúg van a tározóban. A vállalat vezetése ezek szerint hamis tervet nyújt be a hatóságokhoz. A felelősség egyértelműen a vállalat vezetőié, félrevezetik a hatóságot is, és ezzel mérhetetlen károkat okoznak a társadalomnak. A hatóságok pedig vélhetően nem ellenőrzik a vállalat adatait. A terv szerint a gátszakadást, a katasztrófahelyzetet földrengés, terrorista rongálás, robbantás, háborús bomba idézheti elő. Kimarad a felsorolásból a vállalat működtetésének, felelőtlen, hanyag vezetése, ami végül is okozza a vörösiszap-botrányt.

A vörösiszap kiömlésénél a lúgos vörösiszap gyilkolta az embereket, ami egy profitnövelő technológiai változtatás következménye. A mosott vörösiszap nem gyilkol! A technológiai változtatásnak vannak felelősei.

Az eredeti technológiához kell visszatérni, kimosni a vörösiszapot a lúgtól és akkor már veszélytelen hulladék lesz. Az üzem további működtetése csak ezen feltétellel engedélyezhető. Áttérni új technológiára sokba kerül és az veszélyezteti a károkozás költségeinek a behajthatóságát, mert évekre előre a törleszthetőség meghiúsulását okozhatja. Új technológia csak előzetes, objektív hatásvizsgálat alapján fogadható el.

Bagópénzen vett gyár

Rendszerváltóink semmi pénzen adták-vették termelői vagyonunkat. Az is a csődbe vitt bankjainkból hitel címén szerzett, vagy baksis pénz. Az Ajkai Timföldgyárért is csak tíz millió forintot fizettek az új tulajdonosok. Mit kaptak ezért, mit fiadzott nekik ez a pénz és mi jutott nekünk, a régi tulajdonosoknak? 1995-1997 között került magántulajdonba a gyár, s miként a Diósgyőri Acélmű, úgy ez az üzem is bagópénzért cserélt gazdát. A mai napig tiszteletre méltó, de sajátos módon fejlődött. Termelésének nettó árbevétele a 12 év alatt 500 milliárd forintra becsülhető. Eközben a foglalkoztatottak száma 2600-ról 1100 főre apadt. A vállalat exportja a nettó árbevétel 50-80 százaléka között változott az évek során. Sajátosan alakult a vállalat eredménye. A nettó árbevétel egy százaléka alatti éveken át, majd az utóbbi időben veszteségesnek, nullszaldósnak könyvelték a céget. Miközben négy országban is alapít, vásárol vállalatokat bauxit beszerzésére és termékeinek értékesítésére. A vállalt saját tőkéje háromról nyolc milliárd forintra nőtt. (Figyelő TOP 200) A tulajdonosok vagyonát pedig 56 milliárd forintra becsülik. Rendbontó eset, hogy egy profithiányos, veszteséges vállalkozás ilyen kiváló pozitív eredményeket produkál. Egyik módszer, hogy a vállalatcsoport egymás közötti külkereskedelmi forgalma teszi lehetővé az eredmény tetszés szerinti átcsoportosítását. Már a kommunista rendben is sikerrel csapolták meg a népköztársasági eredményt egyes kiemelt pozíciójú káderek ilyenfajta technikával a külkereskedelemben.

Régi és új tulajdonos, társadalom és újgazdag, ki mit nyert és veszített a kétes tisztaságú üzleten a privatizáción? Az új tulajdonosoknak van egy nyolcmilliárd forint saját tőkéjű vállalatuk, négy külföldi cégük. A létszám leépítésből 15 milliárd hasznuk és az ismeretlen profit. Ha csak a kommunista hatékonyságon tudták működtetni a megszerzett vagyont, akkor is 50 milliárd forint profit keletkezhetett az eltelt évek folyamán. Hiszen csak így érthető, van alapja a tulajdonosok 56 milliárd forint értékű vagyongyarapodásának. A vevők tehát csak nyertek az ügyleten. Mit veszítettünk mi, a régi tulajdonosok, a társadalom? Egy nyereséges vállalatot. Kétezer-hatszáz ember munkahelyét, ennek az üzemnek a hasznát és az ezután esedékes adót. El kell tartanunk ezerhatszáz munkanélkülit. Kaptunk a mi pénzünkből vissza tízmillió forintot. Egy vörösiszap botrányt tíz halottal, száznál több sebesülttel és vagy ötven milliárd forintra becsülhető környezeti, lakossági kárt okozást.

őrültség, öngyilkosság ilyen ügyletekkel ilyen tulajdonosok kezére játszani termelői vagyonunkat. Ilyen kommunistákból lett kapitalistákra, újgazdagokra, hamis tőkésekre, pszeudo-kapitalistákra nincs szükségünk. Ezekkel nem lehet felépíteni a közjót szolgáló jólétet, a szociális piacgazdaságot Magyarországon!

Kik a felelősek?

Olyan tározó szakadt át, amelyikben felelőtlenül olyan hulladékot, vörösiszapot tároltak, amelyikre azt nem tervezték. Ezt a tározót szikkadt, porszerű, szilárd, enyhén lúgos vörösiszap befogadására tervezték. Ha kiszakad a tározó, akkor a benne lévő hulladék nem folyik, nem árad kilométereken keresztül, hanem csak csekély, körben ömlik szét kis mennyiségben. Ebben a tározóban nem azt a hulladékot tartották, mint amire tervezték. Ebbe a tározóba egy hígfolyós, erősen lúgos, mérgező vörösiszapot engedtek be. A megváltoztatott hulladékot a profit növelése érdekében a használt technológia megkurtításával termelték. Elhagyták a vörösiszaphoz kötött mérgező lúgnak a költséges kimosását. Előbbiekből kiderül, hogy a termelő üzem által okozott ipari katasztrófa alapvető okai helytelen műszaki intézkedésekre vezethetők vissza és elsősorban a technológiai kurtítás következménye. Ezért pedig értelemszerűen csakis az üzem vezetői és tulajdonosai felelősek. Mint ahogy a többi ok is az üzem vezetése által elkövetett hibák következménye: a tározó helytelen használata és nagy valószínűséggel a tározó túltöltése is.

Ennek ellenére az üzem vezetői és tulajdonosai makacsul kitartanak amellett, hogy üzemük és ők nem hibáztak, nem felelősek.

Alig hűlnek ki a vörösiszap gyilkolta áldozatok holttestei, máris kinyilatkozzák magabiztos felsőbbrendűséggel a MAL Zrt. vezetői, hogy sem a cég, sem ők nem felelősök. Még annyi mértéktartást sem mutatnak, hogy a vizsgálat eredményére várnának. Előző korszaki beidegződés. A kormányzó elit sohasem hibázik. Fiaskó esetén elég volt csak megfellebbezhetetlenül nyilatkozni. Majd kerestek egy sokadrendű bűnbakot. Most sincs másként. Nincs felelős!

Hír jelent meg, hogy a német vezérigazgatót, a második számú vezetőt leváltják rögvest a tragédia után. Az indok, hogy nem megfelelő a kialakult helyzethez a magyar nyelvtudása. A vezérigazgató abból a világból jött, ahol a műszaki objektivitás kötelező a vezető pozíciókban, ahol a tényeket nem szokás, nem illik elhallgatni, még ha az pénzbe is kerül. Ahol a szakmai érveket nem győzheti le az üzleti érdek. Nagy valószínűséggel nem lehetett volna rávenni, hogy mellébeszéljen ha kérdezik, vagy kihallgatják. Inkább legyen minél messzebb Kolontártól.

Azt állítja az elnök és a cégvezető, hogy minden előírást betartottak és nem felelősek. Nem igaz! Nem a tervezett anyaggal töltötték a tározót. Túltöltötték a tározót. A szikkadt vörösiszap befogadására tervezett tározó alkalmatlan hígfolyós hulladék túltöltésére és tárolására. A gyártási technológia előírását sem tartották be, megváltoztatták. A környezetet sem védték. Semmit sem tartottak be!

A felelősség védelmében felhozzák még a talajmozgás lehetőségét is. Ez esetben, ha a tározóba az eredeti veszélytelen vörösiszap kerül, akkor nincs tragédia. A tragédia oka a folyékony, áradó, mérgező hulladék vörösiszap, mert az árad és gyilkol. Akik azt létrehozták, azok a felelősök.

Úgy véljük, elégséges tényt tártunk fel ahhoz, hogy bárki megítélhesse, kik a felelősei a vörösiszap botrány kialakulásának.

Összegzés

Az írás célja a felelősség kérdésének tisztázása. A régi, bevált technológia megváltoztatásával a veszélytelen vörösiszap helyett pusztító, gyilkos folyékony hulladékot állítottak elő profit növelése érdekében a tulajdonosok üzemükben. A veszélytelen hulladékhoz tervezett tárolókat az új, gyilkos hulladékkal töltötték, illetve még túl is terhelték. A tragédia üzemi baleset, botrány. A műszaki felelősség körébe tartozik, mert az üzem vezetői, tulajdonosai okozták. Felelniük és fizetniük kell. A tulajdonosok kerestek elég vagyont az üzemmel, hogy abból megtéríthessék az általuk okozott károkat. A társadalom adófizető polgáraira a károk megtérítése nem hárítható át! A lakosságnak, az államnak okozott károkért teljes körű kárpótlás jár. Az előbbiekből az is kiderül, hogy a köztulajdont sérelem érte a magántulajdon javára. A köztulajdont átjátszották magántulajdonba. Az alkotmány szerint a köztulajdon és a magántulajdon azonos védelemben részesül. A privatizáció ellenében nem kapott védelmet a köztulajdon a húsz év során, alkotmányt sértettek. A privatizációt felül kell vizsgálni ennek szellemében. A kormányok kötelessége a következő években ennek végrehajtása.

Ceterum censeo...

(Magyarország! Szeresd vagy pusztulj innen!)

 Drábik János: Szervezett magánhatalom

Leckéztetett a szervezett magánhatalom?

A főszerkesztő-helyettes kezéből durván kitépték a mikrofont és elhallgattaták a Pázmányon. Még Schiffer és Gaudi sem merte megvédeni. A katolikus egyetemen nem tudják, mi a szólásszabadság?

A magyar alkotmányozás mellőzi a szervezett magánhatalom szabályozását, ezért 2011. február 16-án elmentem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Karán tartott országos konferenciára, amely az új alkotmányról szólt, és a Hallgatói Önkormányzatok szerveztek, hogy felhívjam erre a mulasztásra a figyelmet. A résztvevők között ott volt Gulyás Gergely (Fidesz), Salamon László (KDNP), Bárándy Gergely (MSZP), Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), Schiffer András (LMP). A konferenciát vezető moderátor szerepét Jakab András, az Alkotmányjogi Tanszék docense töltötte be.

A vita elsősorban a résztvevők között folyt, és az egyes kérdésekben valamennyi résztvevő kifejtette véleményét. Az első témakört követően jeleztem, hogy kérdést szeretnék feltenni valamennyi résztvevőhöz. Bemutatkoztam, és feltettem a kérdést: Hogyan kívánja az új alkotmány szabályozni a szervezett magánhatalmat? Mivel a 'szervezett magánhatalom' kifejezés még nem ment át a köztudatba, ezért szükségesnek tartottam magyarázatként – a kérdés felvezetéseként – elmondani:

„Ma Magyarországon a hatalmi ágak megosztása szempontjából elsősorban az a meghatározó, hogy két független, elsődleges hatalom létezik. Az egyik az állam, mint szervezett közhatalom, a másik a szervezett magánhatalom. A hagyományos felosztás szerint három hatalmiágazat van: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói. Mindhárom azonban csak a közhatalomra vonatkozik és annak az alrendszereit alkotja. Az államhatalom valódi ellensúlya a mai Magyarországon a szervezett magánhatalom.”

Amikor ideértem, fel akartam olvasni egy papírról Carrol Quigley, főáramlathoz tartozó neves amerikai történész két mondatát arról, hogy mi a szervezett magánhatalom világstratégiája. Ekkor Jakab András moderátor lejött a dobogóról, s kirántotta a kezemből a mikrofont azzal a felkiáltással: „Nem engedem meg kiselőadás tartását!” Szándékom az volt, hogy a nem eléggé közismert 'szervezett magánhatalom' fogalmat kissé megvilágítva tegyem fel ismét a vita résztvevőinek a kérdést: Hogyan kívánja az új alkotmány szabályozni a szervezett magánhatalmat? Az érvek ereje helyett az erő érvével kellett szembesülnöm. Csak annyit mondtam, de ezt is inkább csak magamnak, hogy 'íme, ez a szólásszabadság'.

A szervezett magánhatalom alkotmányos szabályozásáról a vita egyik résztvevőjének sem volt mondanivalója. Válaszaik során valamennyien hallgattak erről a fontos kérdésről. A szervezett magánhatalom témakörét ezen a konferencián sem sikerült közéleti vita tárgyává tenni és bevinni végre legalább az egyetemi közgondolkodásba.

Másnap elolvashattam a „Kerekasztal és vitafórum a Pázmányon” címmel az interneten közzétett jegyzőkönyvet. Ebben az ismertetett incidensről nagyvonalúan csak annyi szerepel: „Az Úr (Drábik János) előadást próbált kezdeményezni, de a pázmányos moderátor lekapcsolta”. Gondosan mellőzték, hogy néhány szót azért mégiscsak elmondtam a szervezett magánhatalomról.

Miért fontos közérdek a szervezett magánhatalom alkotmányos szabályozása?

Annak vagyunk a tanúi, hogy a jelenlegi politikai elit alkotmányozása is csak a magyar pénzügyi, gazdasági, társadalmi és kulturális életet irányító egyik szervezett hatalom, a szervezett közhatalom, közkeletû nevén az államhatalom szabályozására szorítkozik. Már az 1989-es elitalkotmányozás is teljesen figyelmen kívül hagyta a szervezett magánhatalom szabályozását, mûködésének összekapcsolását a társadalmi felelősséggel, a közjó és a közérdek szolgálatával. Ezért a szervezett magánhatalom könnyedén tudta kisajátítani a maga számára a magyar nemzet által létrehozott, és a közérdek szolgálatára rendelt nemzeti vagyont, valamint az állam monetáris hatáskörét. A szervezett magánhatalom megszerezte a kulturális élet feletti hegemóniát, beleértve a véleményhatalom intézményeinek ellenőrzését. Mivel a vagyon hatalom, a szervezett magánhatalom magyarországi és nemzetközi struktúrái a közvagyon magánvagyonná alakításával megfosztották a magyar nemzetet, mint közösséget, érdekérvényesítési képességének az anyagi bázisától.

A szervezett magánhatalmat nem könnyû beazonosítani, mivel legfőbb mûködési elve az, hogy nem is létezik. Mindig valamilyen maszkot visel, s valamilyen álcázó fedőszervezet mögé rejtőzik. Ezt rejtőzködő és nemzetközileg is megszerveződött magánhatalmat arról lehet felismerni, hogy mindenütt kétpólusú társadalom létrehozására törekszik. Világstratégiája végrehajtásához szerteágazó hálózatot épített ki. Eszmerendszere, a liberalizmus egy elfajult dekadens változata, amelyben a pénzvagyonnal rendelkezők számára a szabadság a mások szabadságával való visszaélés korlátlan szabadságává degenerálódik. Ennek előfeltétele az, hogy a pénzügyi, a gazdasági és a véleményhatalom – az ellenőrzés alatt nem álló – szervezett magánhatalom világot behálózó struktúráinál legyen, és ne a részben még demokratikus kontroll alatt álló közhatalmi szervezeteknél, a nemzetállamoknál.

A szervezett magánhatalom nem az értéktermelő munkán alapuló gazdasági egyenjogúságot és esélyegyenlőséget, vagyis a társadalom többségének az érdekeit képviseli. Ez hatalom a pénzrendszert kisajátító, és kamatmechanizmussal mûködtető pénz és korporációs oligarchia – egy létszámát tekintve elenyésző kisebbség – ellenőrizetlen hatalmát testesíti meg. Az általa kialakított és globalizálódott pénzuralmi világrendben a társadalom többsége kamatjáradék formájában évről évre hatalmas privátadót fizet a pénz szervezett magánhatalmával rendelkező érdekcsoportoknak. A globális hatalmi elitnek a magyar emberek 2010-ben 2321 milliárd forint (11,6 milliárd dollár) privát-adót fizettek adósságszolgálat és kamatok formájában.

A szervezett magánhatalom magyarországi hálózata a magyar választók többségének akaratát képviselő demokratikus kormányt is legyőzendő riválisnak tekinti. Ezért – nem riadva vissza az alantas eszközöktől és módszerektől sem – folyamatosan a lejáratására és a gyengítésére törekszik. A szervezett magánhatalom hegemóniája alatt mûködő tömegtájékoztatási intézmények hisztérikusan támadják a közhatalom jogosítványait, és  félelmet keltenek a demokratikus állammal és a nemzeti kormánnyal szemben. A pénzuralmi világrendet és annak hazai globalista haszonélvezőit kiszolgáló tömegtájékoztatás tudatosan egybemossa az egykori pártállami nomenklatúra által vezetett kommunista államot, a demokratikusan legitimált és ellenőrzött állammal, a társadalom többségének érdekeit egyedül képviselő közhatalommal.

A szervezett magánhatalom tulajdonában, illetve szolgálatában álló tömegtájékoztatási intézmények átértelmezték a magyar társadalom számára a demokráciát. Az a demokrata, aki a nemzetközi pénzkartell globálisan szervezett magánhatalmának az alapjához – a kamatmechanizmussal mûködtetett hitelpénz-rendszeréhez – nem nyúl hozzá. Ez a privatizált, s így a gátlástalan magánérdekek ellenőrzése alá került pénzrendszer a magyar társadalom eladósodásának és elszegényedésének a legfőbb okozója. A pénzuralmi világrendnek ezt a hatalmi gazdaságát a szervezett magánhatalom szolgálatában álló véleményformálók (politológusok, szakértők, újságírók) még mindig piacgazdaságnak nevezik, holott ez a rendszer ténylegesen a gazdasági esélyegyenlőségen nyugvó piacgazdaság ellentéte, hasonlóan másik ellentétéhez, a kommunista diktatúra tervgazdaságához.

A degenerálódott reáldemokrácia valójában csak a tömegek ellenőrzését szolgáló uralmi-ellenőrzési rendszernek a fedőneve. Ma már természetesnek tûnik, hogy a helyi politikai vezetők mind a kormányzati pozícióban, mind ún. ellenzékként, arra vannak kényszerítve, hogy szorosan együttmûködjenek, sőt versengjenek a globális érdekek kiszolgálásában. A lincolni elv: a „nép kormánya, a nép által a népért” átalakult egy szoros pórázon tartott hatalomgyakorlássá, ahol a véleményhatalom intézményei naponta mossák a globális pénzügyi hatalmi elit érdekeinek megfelelően a tömegek agyát. A mai csúcstechnológia, az internet-korszak, a kábeltévé-gyarmatosítás olyan láthatatlan hatalmat jelent, amely egész nemzeteket és országokat alakít át a transznacionális pénzimpérium szervilis alattvalóivá. A szervezett magánhatalom mindezt megteheti, mert az ő magánmonopóliumát alkotják az alapvető gazdasági, pénzügyi, politikai, tömegtájékoztatási technológiák, a monetáris felségjogok, a katonai és társadalomlélektani tényezők.

Elgondolkodtató, hogy ez a globális, nemzetek-feletti pénzimpérium az emberek túlnyomó többsége számára továbbra is láthatatlan. De nemcsak azért nem látszik, mert maszkot és jelmezt visel az általa létrehozott kulissza demokráciában, hanem azért is, mert nincs megnevezhető és lokalizálható világközpontja. Ez a nemzetek feletti pénzimpérium – korunk egyetlen szuperhatalma – ugyanis mindenütt jelen van egyidejûleg, és ezért nincs is ilyen formális központra szüksége. A pénzimpérium láthatatlanságában kulcsszerepet játszik az informatika és elektronika, amely rejtőzködve is biztosítja számára a hatékony mûködés feltételeit.

Ezt a rejtőzködést szolgálja az is, hogy bonyolulttá vált világunkban a komplex problémák megoldásához nehéz megtalálni a szükséges információkat. Olyan óriási mennyiségben áll rendelkezésre információ, hogy rendkívül nehéz eljutni a valóban fontos ismeretekhez. Ez gyakran vezet a hiábavalóság érzéséhez és a túl gyors önfeladáshoz. A nemzetek feletti pénzimpérium hatékonyan használja a közvélemény befolyásolására a bevált társadalomlélektani technikákat. Ezek egyrészt ahhoz a tévképzethez vezetnek, hogy a globális hatalmi elit uralmi struktúrái sokkal erősebbnek, másrészt az uralmuk alatt élő közösségek pedig sokkal gyengébbeknek tûnnek, mint amilyenek valójában. Ebben a lélektani háborúban az emberiség jelentős része reményvesztetté válik, és a félelem által kiváltott depresszió következményeként túl hamar kapitulál. Ma már láthatjuk, hogy mit tud a globális hatalmi elit az emberiségnek felajánlani: rendőrállamot, totális megfigyelést, kötelező oltásokat, beépített mikrochipeket, az alkotmányos kormányzás felfüggesztését, újabb és újabb konfliktusokat, kisebb és nagyobb háborúkat.

A szervezett magánhatalomnak van világstratégiai mesterterve. Ez az emberiség ellenőrzését célozza. Már a néhai Carrol Quigley, a Harward, a Princeton és Georgetown egyetem tanára, a hivatalos főáramlatú történetírás reprezentánsa, aki a legtekintélyesebb pénzdinasztiák magánarchívumait is kutathatta több éven keresztül, felismerte mindezt. Befejezve a magánarchívumokban végzett kutatómunkáját, közreadta „Tragédia és remény” címû munkáját, amelynek a 324. oldalán többek között ezt írta:

„A pénztőke hatalmasainak messze tekintő célja nem kevesebb, mint a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő irányítása, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét, és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon ellenőriznék, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak. (…)”

Carrol Quigley a globális hatalmi elit bizalmi emberének számított, és könyvének címe azt jelenti, hogy az az egész emberiség tragédiája, ha nem követi önként ezt a világprogramot. A civilizációt csak az mentheti meg – ez az emberiség reménye –, ha az emberek elfogadják, hogy pénzuralmi eszközökkel irányítsák őket, és ezt az uralmi rendet a nemzetközi pénzkartell struktúrái feudális módon ellenőrizhessék, összhangban azokkal a döntésekkel, amelyeket a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Királyi Külügyi Intézet és más gondosan álcázott magánszervezetnek az évente rendszeresen megtartott találkozóin fogadnak el.

A szervezett közhatalom egyelőre a demokratikus formák betartásával, de a lakosság érdemi döntéshozatalból való tényleges kizárásával mûködik. Ezzel szemben a szervezett magánhatalom a demokratikus formákat sem tartja be. Mivel hatalma a magánpénzrendszer irányításán és monopolhelyzetén alapszik, ezért hatalomgyakorlására az autokratikus, sőt gyakran még a maszkot is levető diktatórikus módszerek a jellemzők. Mindezek azonban gondosan el vannak rejtve az arctalan pénzviszonyokba, hogy az uralom alá vetett lakosság ne ismerhesse meg valódi urait, akik a hatalmat önző magánérdekeik szolgálatában gyakorolják felette. A közhatalom kénytelen négyéves kormányzati ciklusokban gondolkodni. A szervezett magánhatalom struktúrái hosszútávra tervezhetnek, mert stratégiai programjaikat nem kell választási ciklusokhoz igazítani. A bankok és a nagyvállalatok tulajdonosait, igazgatóit és vezetőit nem a lakosság választja demokratikus szabályok szerint, ezért nem is tartoznak felelősséggel a népnek. Cselekvésüket egyetlen dimenzió, a profit és a kamatjövedelem növelése határozza meg. Ennek rendelik alá a társadalom egészének szükségleteit és érdekeit.

A szervezett magánhatalom a XXI. században már nyíltan át akar térni az új világrend bevezetésére. A kibontakozó világkormányzat nemcsak azt akarja az alullévőktől, hogy általa kijelölt módon viselkedjenek, de arra is törekszik, hogy az alattvalókká átalakított emberek az általa meghatározott módon gondolkodjanak. Mivel a szervezett magánhatalomnak nincs saját hadserege, a történelem során lehetőleg mindig a geopolitikailag létező – területhez kötött – államok hadseregeit és gazdasági erőforrásait használta saját világstratégiája végrehajtására. A globális hatalmi elit arra törekedett, hogy az ő szolgálatában álló nagyhatalmak (ma elsősorban az Egyesült Államok és szövetségesei) a béke, a társadalmi igazságosság, a demokrácia, az emberi jogok és politikai szabadságjogok védelmezőinek látszódjanak. Az emberiséget arra idomítják, hogy elhiggye: a jelenlegi kamatmechanizmussal mûködtetett magánpénz-rendszer az egyetlen életképes rendszer, és hogy az emberiségnek nincs más választása. A pénzuralmi világrend szabályai azonban kártyajáték szabályok, és a hazárd póker helyett lehet ultizni, kanasztázni, vagy bridzsezni is. A szervezett magánhatalom képviselői következetesen tagadják, amit ma már olyan kiváló tudósok is bebizonyítottak, mint Silvio Gesell vagy Milton Friedmann, hogy a felesleges kamatrendszer kizárásával, valamint a magán-ellenőrzés alatt álló központi bankok nélkül is mûködtethető a pénzrendszer. Ténylegesen az a helyzet, hogy a közérdek és a közjó szolgálatában álló szervezett közhatalom, a szuverén állam hatékonyabban és olcsóbban tudná mûködtetni a pénzrendszert, ha visszavenné saját hatáskörébe a monetáris felségjogokat.

A világgazdaság mint globális korporáció

A magát gondosan álcázó nemzetek feletti pénzimpérium – a szervezett magánhatalom legmagasabb szerveződési formája – úgy mûködik, mint egy globális korporáció, mintha az egész világgazdaság egy óriási multinacionális nagyvállalat lenne. A globális korporáció tulajdonosai – Daniel Rothkopf egyetemi tanár 2010-ben megjelent 'Superclass' címû munkájában mintegy háromszáz dinasztiára és hatezer főre tette létszámukat – a szupergazdag pénzvagyon-tulajdonosok. Valamennyien jól ismerik egymást, és a világ pénzrendszerére és gazdaságára vonatkozó hosszútávú stratégiai döntéseket ők hozzák meg az elérendő célok és alkalmazandó módszerek kijelölésével.

A globális korporáció igazgatóinak az univerzális hatáskörû nemzetközi szervezetek irányítói tekinthetőek. E szervezetekhez tartozik az ENSZ és szakosított intézményei, a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, a NATO, az Európai Unió, a NAFTA, továbbá a világstratégia részleteit kidolgozó CFR-hálózat (Külkapcsolatok Tanácsa nevû szervezet), a fejlett ipari térségek koordinációját ellátó Trilaterális Bizottság, a világ-elit tájékoztatását és kapcsolattartását szolgáló Bilderberg Csoport, vagy az olyan rendszeresen megtartott találkozók, konferenciák, mint amilyen a Davosi Világgazdasági Fórum. Az Európai Unió formális vezető és döntéshozó testületeit – Bizottság, Tanács, Parlament – számos olyan magántestület irányítja érdemben, mint amilyen például a European Round Table of Industrialists (Nagyiparosok Európai Kerekasztala) vagy a The Financial Services Roundtable (Pénzügyi Szolgáltatások Kerekasztala). Egyre erősebb az ugyancsak magánérdekeket érvényesítő hivatásos lobbizó csoportok befolyása is.

Ez csak nagyon hézagos felsorolás. Fontossága miatt azonban célszerû még utalni a különböző kapcsolati-hálókra, amelyek a nemzetközi tömegtájékoztatást irányítják, és a hegemóniájuk alatt tartják a globális kulturális szférát. (Vallási, egyházi szervezetek, NGO-k, a különböző irányzatú szabadkőmûves nagypáholyok, zárt társaságok stb.)

A globális korporáció menedzserei pedig az egyes államok kormányzatát irányító politikusok. ők a fentebb megjelölt struktúrák operatív vezetői. Az ő feladatuk már a végrehajtás. Tulajdonosként a szupergazdag pénzdinasztiák tagjai hozzák meg a stratégiai döntéseket. Az igazgatótanács tagjaiként a legfontosabb nemzetközi szervezetek irányítói képviselik a tulajdonosok döntéseit a pénzimpérium globális szervezeteinél. A globális korporáció menedzsereiként pedig, az egyes kormányok mint kötelességtudó, szorgos menedzserek, hajtják végre a tulajdonosok döntéseit az igazgatótanács felügyelete alatt.

Így tekintve az Európai Unió is valójában kettős-természetű mert csak részben képviseli az Európai Unióba tömörült államok és népek közös érdekeit. Aki közelebbről szemügyre veszi az EU tevékenységét, szembesül azzal, hogy elsősorban a globális hatalmi elit érdekeinek képviselője, az ő döntéseinek végrehajtója és végrehajtatója. Ezért is volt lehetséges, hogy a sajtószabadság ürügyén egyes EU-s szervek – a magyarországi kozmopolita, komprádor és kollaboráns érdekcsoportok kezdeményezésére – hisztérikus támadást intézzenek az ellen a magyar kormány ellen, amely a közérdek szolgálatában általános normává akarta tenni a tömegtájékoztatásban a kiegyensúlyozottság fontos, közérdeket és közerkölcsöt szolgáló követelményét. Az Európai Unió ezt a követelményt emberjogi alapértéket sértőnek minősítette, amely korlátozza a szólás- és sajtószabadságot. Valójában egy alacsonyabb rendû követelmény védelmére kelt, hiszen a kiegyensúlyozottság követelményének gyengítése vagy mellőzése, lehetővé teszi a sajtószabadsággal visszaélés szabadságát. Azok, akik hozzáférhetnek a tömegtájékoztatási eszközökhöz, tetszés szerint állíthatnak valótlanságot, sértegethetnek, rágalmazhatnak, a felelősségvállalás és a felelősségrevonás mellőzésével. A szabadságot az Európai Unió ultra-liberálisai ezúttal is összekeverték a szabadsággal való visszaélés szabadságával.

(A cikk teljes szövege a Leleplező 2011/1  számában olvasható, illetve megrendelhető a lenti elérhetőségeken)

Csurka István:

Némi fegyverszünet és gyorsmérleg

Nem gondolhatjuk, hogy a második magyarországi médiaháború a liberálbolsi erők első nagy támadásának kifulladásával véget ért volna. Fegyverletétel nem történt, némi fegyverszünet esetleg.

A nemzetközivé felfejlesztett, villámháborúnak elképzelt „Charta 2010” azonban kétségtelenül megfeneklett. Nem sikerült még csak megnehezíteni sem az európai elnökség zászlajának és stafétájának átadását, az EU Bizottsága pedig, ahogy szokta, elnapolta a kérdést és a fellázadást előadó nemzetközi erőknek adandó választ.

(Mert természetesen nem a magyar kormánynak tartozik a válasszal az EU ebben a kérdésben, hanem a médiabirtokosoknak, New Yorknak.)

Ismét bizonyítva a késedelmes válasszal, hogy a legeurókonformabb lépés az elnapolás.

A Népszabadság szombaton ezzel a szalagcímmel jelent meg: „Barroso nem bírál”. Ez a csalódottság kifejezése. Most nyilván Barrosót veszik majd kezelésbe. Értésére fogják adni New Yorkban és Hollywoodban, hogy a világméretű médiahálóban még olyan kicsi lukat sem tűrnek meg, mint a magyarországi.

A médiumok, főleg a tévék a történelemhamisítás alapintézményei, a történelemhamisítás pedig maga a világrend. Lehet, hogy ezt végül Barroso meg fogja érteni, de addigra a magyar ügy elalszik.

Ez tehát csak ideiglenes fegyverszünet. A valóságshow-k folynak tovább, a néphülyítés új erőre kapcsol, de később majd az Orbán-ellenes harctevékenység feléled, ha a Soros Alap ad rá dohányt. A leszerepelt tábornokok helyébe újakat neveznek ki.

Konrád György generalisszimusz mégis marad itthon, Göncz tatával sem íratnak alá újabb aláíró ívet, úgysem érti már, miről van szó, és a női hadosztályt vezénylő élemedett szüfrazsett – civilben filozófusnő – kilép az Akadémia Filozófiai Intézetéből, mert nagynak találja az ottani korrupciót.

Jönnek az új fiúk és az új lányok. Új fegyverekre, új érvelésre és sokkal nagyobb fenyegetésre is szükségük van.

Valószínűleg belátták, hogy nem voltak elég alattomosak és sok régi, 18-20 éve bevált aknát használtak. Új elaknásításra készülnek. A Soros ebben segíteni fog…

Céljuk nem az, hogy a médiatörvény jobb legyen, és kikerüljenek belőle az általuk kifogásolt paragrafusok. A paragrafusokat különben sem becsülik semmire. Ha álkulcsként használható, és nyitja a betörésre kiszemelt lakásajtót, netán a mackót, akkor jó, ha nem, akkor csak egy jel a papíron.

Nekik meghátrálás kell. Ha ki tudnak eszközölni egy akármilyen módosítást, átírást, azt meghátrálásként lehetne a kétharmados társadalom arcába vágni, és akármi marad a helyén a médiatörvényben, azt már nem fogják bátran alkalmazni azok, akikre bízva van.

Egyetlen meghátrálás tulajdonképpen egy széttépett médiatörvény, és remény számukra, hogy csak négy évig tart az Orbán-uralom.

Nekik a törvény és a törvényesség nem lételemük, nekik mindig a hatalom kell, amelyben számon lehet kérni a nemzeten a törvényt, amelyre ők ügyet sem vetnek.

Legyenek gyávák a kormány alkalmazottai és a független médiatanács is, semmit ne lehessen rendeltetésszerűen használni – a kormány és az Országgyűlés meghátrált és mert állandóan újabb meghátrálás várható.

Az Antall-kormány ebben ment tönkre: mindig hátrált és mindenkit cserbenhagyott.

Ilyenformán a meghátrálás a magyar átalakulás, a nemzeti együttműködés alapkérdése.

Alapjában véve már semmi köze a médiatörvényhez, a Fidesz-kormány és Orbán Viktor fennmaradása a tét. A magyar sors. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy ahhoz a megújuláshoz, amelyet Orbán Viktor bejelentett, és amelyet a Fidesz-program célba vett, és amelynek első lépéseit már gyakorlatban is megtette, nem elegendő négy év. Legalább nyolc kell hozzá, de inkább két emberöltő.

A történelemhamisítás agyakból, lelkekből való kiporszívózásához pedig határozottság és meghátrálás nélküli haladás szükséges.

A hátország nem láthat semmi bizonytalanságot, semmi tétovázást és széthúzást különösen nem.

Ez most háború.

A védelmi és támadási tervek elkészítése közben a vezérkarban lehet vitatkozni zárt ajtók mögött, szoktak is, de ha a tervet elkészítették, és az Orbán Viktor aláírásával és felelősségével megjelent, akkor senki nem beszélhet ki a „béketáborból”, ahogy azt az ántivilágban mondták volt, és minden vezérkari tisztnek tartózkodnia kell a jópofáskodástól, a vén szüfrazsetteknek vagy némileg fiatalabb szexikéknek való udvarlásoktól, vagy a nyugati sajtó előtti bájolgástól.

Az elmúlt hetek sajtónyüzsgésében mindre volt példa. Ezt hozta felszínre ez a „Charta 2010-11” , ez szerepel a háború veszteséglistáján. Hogy nincs teljes egység a vezérkari bunkerban.

Maguk az esetek önértéküket tekintve jelentéktelenek voltak. Kis hibák, elszólások, felesleges gesztusok. Együttesen azonban mindegyik úgy volt olvasható, hogy valami kicsi igazság van azért az ellenzék kifogásaiban, és a törvény szövegének ismerete nélkül előadott nyugati véleményekben.

S ez nagy hiba. Mert félelmet és bizonytalanságot tükröz. Az ellenzék kifogásaiban szemernyi igazság sincs. Megszervezett támadás, amely, még egyszer mondom, nem a törvényre irányul, hanem a hatalomra. A hatalmat akarja kicsavarni Orbán, a Fidesz és a magyarság kezéből. Ezt kell megérteni, s ehhez képest mellékes, hogy mi lenne azzal a kormánytaggal, akinek azt kellett volna mondania, hogy a törvényben nincs hiba és aztán mégis találnak benne. Semmi nem történne vele, el van felejtve.

De most, amikor a tag bizonytalan nyilatkozatot tesz, egészen más a helyzet. Most a jelentéktelen liberális engedmény is nagy bizonytalanságot szül.

Azt tessék megérteni, hogy az ellenzék és a nemzetközi Soros-tábor azért éppen a médiatörvényt választotta támadása célpontjául, mert számára ez a legfontosabb, és mert erre lehet a legtöbb nyugati szövetségest, szponzort találni, valamint azért, mert ennek az örve alatt lehet a legátfogóbb, legkisebb kockázatú támadást indítani a kialakulófélben lévő magyar rendszer ellen.

Igen, a rendszer ellen.

Akkor, amikor még nem rendszer, hanem csak kormány, de útban afelé, hogy magyar nemzeti rendszer legyen. A nemzeti együttműködés rendszere. Magyar, keresztény rendszer. Nem ideiglenesség, nem kihelyezett rezidentúra, hanem egy még kezdeti állapotban lévő, induló rendszer. Egy „erős Magyarország, amely ma még valójában nem erős, de erős akar lenni és talán lesz is – ha minden ízében olyan egyakaratú és férfias lesz, mint a pusztaszeri vérszerződés magyarsága. Ott, a mai Csongrád megyében, a Gesta szerint a hét magyar törzs vezérei, megvágván alkarjukat, vérüket egy kupába csorgatták össze, aztán valamennyien ittak belőle és Árpádot megválasztották fejedelmüknek.

Lehet, persze, hogy közben Tas vezér, Huba vezér úgy gondolta, hogy ő is ér annyit, mint Árpád, sőt jobb vezére lenne a hét törzsnek, de miután ivott a kupából, ennek nem volt helye többé, s talán a saját lelkében sem. Egyik vezér sem tett olyan kijelentést, lépést, egyik sem gyűjtött még halványan sem Árpád-ellenes tábort maga köré, mert tudták, hogy a honfoglalás sikeréről van szó.

Ebből az következik, hogy sem a miniszterelnök-helyettesi hivatal és igazságügyminisztérium, sem Csongrád megye, sem a külügy, sem a fejlesztési tárca sem tehet olyan kijelentéseket, amelyek gyengítik a harci morált. Mert ez változatlanul háború.

Minden honfoglalás sikere fegyelem kérdése is. Széthúzó, kikacsingató, egymás babérjaira vágyó kormányzat most nagyon veszélyes. Mert lesz még ütközet, mégpedig nagy és a Haider nevével fémjelzett ausztriaihoz hasonló, amelynek kimenetele csak akkor és csak úgy lehet számunkra, magyarok számára üdvös, ha a vezérkarban nincs széthúzás.

Az osztrák háborúban a kereszténydemokraták szép csendben elárulták a szabályosan megválasztott Haidert, és a pártjában is találtak liberális átállókat. A botrányra ma már alig emlékszik valaki. Pedig jó volna emlékezni rá és arra is, hogy Haider hogyan végezte. Megölték? Tud valaki valami bizonyosat?

Ne játsszanak hát a tűzzel az urak! Orbán nem Haider, hanem sokkal jobb, tisztább fejű ember, és ennélfogva jobb politikus, de az ellenfele ugyanaz és ugyanannyira kegyetlen. S minden, ami itt történik, Ausztriában is történik, mert Közép-Európában történik, a trianoni Csonka-Magyarországon.

El ne higgyék már a kibeszélők, hogy törpe méretei ellenére most nem ez a pénzügyi világközpont számára a legfontosabb helye a glóbusznak!

Ahol először mertek kivetni bankadót. Ahol bejelentettek egy jámbor óhajt a média felügyeletére, pontosabban csak annyit megpendítve, hogy mindent azért nem tűrünk el neki.

A pénzügyi világközpont nem felejt. Hetedíziglen is bosszút áll még egy nagyon udvarias kitessékelésért is. Orbán Viktor ezeket lépte meg. Orbán Viktor az életével játszik. Nem tudják?

Mi kívülállóként, egykori ellenlábasként, néha üldözöttként, de tapasztalatokkal alaposan megrakottként tudjuk. Ámde azt is, tapasztalatból, meg azért, mert láttuk, hogy a kibeszélés, az ellenjáték belülről nem vezet felmentésre, sőt még csak felfüggesztett büntetésre sem, ha valamilyen formában visszajönnek a most legyőzöttek, a nemzetköziséget kiszolgálók. Akkor már nem lesz szükség a kicsit liberáliskodókra és a kóserkodókra. Egy kérdés virít majd a személyi lapjukon: szereped volt az Orbán-korszakban? Teketóriázás nélkül kirugdossák, és még meg is botozzák őket. Csak a között választhatnak majd, hogy számolva kérik meztelen hátsó felükre a botütéseket, vagy számolatlanul.

Az Erdélybe 1919-ben bevonult román hadsereg élt ezzel a kedvezménnyel a nyilvánosan megbotozott magyarokkal szemben, de aki számolva kérte, az sem járt jól, mert a végrehajtó gyakorta tévedett, és a tévedéskor újrakezdte a számolást. Többen belehaltak a botütésekbe. De azok ártatlanok voltak.

Vonatkozik mindez természetesen a szélesebb kétharmados közegre, a mindennapok embereire is.

Most egyszerre mindenkit nem lehet kielégíteni. Nincs pénz semmire, és a Magyar Nemzeti Bank egyelőre mindent akadályoz.

A kormány romhalmazt vett át. Mi már a választás előtt megírtuk, hogy a másik oldal az elkerülhetetlen bukását látva a felperzselt föld taktikájával él.

Ha a mi néhány százalékos hozzájárulásunk nélkül nem jön létre a kétharmados győzelem, elsőnek bennünket botoznak halálra, bármilyen kicsik voltunk akkor.

A mi szerény hozzájárulásunk a Jobbik-szélhámosság leleplezése volt, annak a felmutatása, hogy az MSZP és az SZDSZ-Jobbik felnövelésével akarja megakadályozni a Fidesz kétharmadát.

Ha a Fidesz csak hatvanöt százalékot ér el, ez csak néhány tízezer szavazat, akkor nincs kétharmad. És akkor nincs bankadó, nincs médiatörvény, és nincs új alkotmány.

Mi most ugyanezzel a felelősséggel és – bocsássanak meg – történelmi tapasztalatból eredő előrelátással mondjuk: most nincs helye kibeszélésnek. Most háború van, egység kell, és Árpád vezéri sátrában, Árpád nem vitatott elnökletével kell tartani a haditanácsot, és felosztani az országot és a feladatokat.

Feladatból sok van, országból, hazából csak egy.

(Magyar Fórum 2011. január 16. )

Drábik János:

Kiválasztottság – a szemitizmus lényege – A

Ki választotta ki a ,,kiválasztottakat”?

című sorozatunk IX. Része

Az iszlám és a zsidók kiválasztottsága

Az iszlám teológia is szükségét érezte annak, hogy elvitassa a zsidók kiválasztottságát, de a kereszténységtől eltérően a mohamedán behelyettesítési elmélet nem azt vallja, hogy a mohamedánok lennének az „új Izrael”. Ehelyett azt a megoldást választja, hogy a zsidó prófétákat átminősíti mohamedánnak, közvetlen kapcsolatot teremtve Ábrahám fiához, Iszmáelhez, a Korán szerinti „első mohamedánhoz”. Mohamed próféta tudatosan törekedett arra, hogy áttérítse a zsidókat az iszlám kötelékébe. Mohamed elfogadta a zsidók egy-istenét és prófétáit, továbbá átvett számos zsidó magatartási szabályt is. A Koránban Mohamed próféta „Kiválasztott Népként” hivatkozik a zsidókra, és Izrael földjét pedig az Ígéret Földjének nevezi. A Korán azt az egyességet is elismeri, amit a zsidók kötöttek Istennel. Mohamed arra buzdítja Izrael gyermekeit, hogy biztonságban éljenek az Ígéret Földjén. Mohamed ezeknek az utalásaira ma már nem hivatkoznak a mohamedán vagy az arab vezetők.

Hasonlóan Lutherhez, amikor Mohamed látta, hogy a zsidók nem csatlakoznak az általa hirdetett új-júdaizmushoz, akkor úgy döntött, hogy egy különálló új vallást hoz létre. Ettől kezdve megromlott a mohamedánok viszonya zsidó szomszédjaikkal, és ekkor lett a Szent Város Mekka Jeruzsálem helyett. Kr. u. 628-ban Mohamed próféta támadást intézett a zsidó törzsek ellen, elűzte, szolgasorba hajtotta őket. A Koránba bekerült a kiválasztott nép lecserélése amennyiben az iszlám orvosolja a zsidók és a keresztények eltévelyedéseit a tiszta hittől. Ily módon az egyetlen Isten – Allah – most már az iszlám követőit tartja kiválasztott népének a zsidók helyett. A zsidók rágalmazása vagy megölése a mohamedán szent szövegek visszatérő motívuma, s igen szoros kapcsolatban áll a kiválasztottság lecserélésével kapcsolatos iszlám doktrínával. A Korán ismételten kétszínűséggel, hamisítással vádolja a zsidókat, akik elferdítették a Szentszövegeket. Ezért nem érdemlik már meg a zsidók, hogy ők legyenek a kiválasztott nép.

A ma is élő szóhagyományok szerint Mohamed kijelentette, hogy a versengés a zsidókkal egész a végidőkig folyni fog. Az iszlám behelyettesítési teológiája nyomán a mohamedánok fokozottabb ellenérzéssel figyelik a zsidók visszatérését ősi földjükre, és még riasztóbbak számukra azok a győzelmek, amelyeket az arabok felett aratnak. A szaúdi kormány hivatalos publikációban azzal vádolta a zsidókat, hogy félrevezetik a világot, amikor azt állítják, „ők a kiválasztott nép, és Isten akarja, hogy ismét birtokolják Palesztinát, az Ígéret Földjét”.

A szaúdi fegyveres erők lapja 2004-ben „A zsidó felsőbbrendűségről” ír, és idéz olyan zsidó vezetőket, akik szerint „mi (zsidók) vagyunk azok, akik kitaláltuk a 'választott nép' történetét, és mi vállaltuk magunkra, hogy a világ megmentői legyünk”.

Számos publikáció forog közkézen a zsidó történelemről, valamint a júdaizmussal, szemitizmussal és az antiszemitizmussal foglalkozó elméletekről. A kiválasztottság koncepciója lehetővé teszi a zsidó létezés misztériumának az összekapcsolását a szemitizmus és antiszemitizmus bonyolult megnyilvánulásaival. A történészeket mindig nehéz feladat elé állította a zsidóknak, mint egyéneknek és közösségeknek a folyamatos létezése annak ellenére, hogy szétszóratásban élnek a nagyvilágban, nem rendelkeznek szuverenitással, erős asszimilációs hatások érik őket, és gyakran kell elviselniük az erőszakban is megnyilvánuló gyűlöletet. A közgazdasági, szociológiai és politológiai elméletek nem adtak kellő magyarázatot, de még a bűnbak-elmélet sem volt képes megmagyarázni, hogy a zsidók miért váltak oly gyakran üldözött célpontokká még olyan helyeken is, ahol nem vagy alig éltek zsidók.

A vallási-háttér kutatása döntő fontosságú. Nem azért, mert valamennyi ember vallásos, hanem azért, mert a legtöbb antiszemita felhasznál olyan mítoszokat és előítéleteket, amelyeknek vallási gyökerei vannak. A zsidólét rejtélye szorosan összefügg a keresztény és mohamedán hittel és dogmákkal. A kiválasztottság tanítása kulcsfontosságú mind a kereszténység, mind az Iszlám számára, és meglepő módon központi kérdés azon zsidók számára is, akik már nem követik a vallási előírásokat.

Disraeli és a zsidók kiválasztottsága

Benjamin Disraeli, aki Nagy-Britannia miniszterelnöke volt a XIX. század második felében, még gyermekkorában áttért a keresztény hitre. Több könyvében is foglalkozott a kiválasztottsággal. Úgy gondolta, hogy csak egy ősi fajhoz tartozó nép részesülhet abban a csodában, hogy kiválasztott nép legyen. Számos könyvében zsidók voltak a főhősök, akik ékesszólóan képviselték a választott népet.

Disraeli egyik hőse, Sidonia, foglalkozására és státuszára nézve dúsgazdag zsidó bankár, aki szakértők szerint nem más, mint a zsidó bankárt megtestesítő és fogalommá vált Rothschild idealizált változata. A valóságos mintakép Lionel de Rothschild báró volt, akivel Disraeli meghitt kapcsolatot ápolt. Disraeli erőteljesen támogatta barátját abban a politikai küzdelemben, amelyet azért folytatott, hogy zsidókat is lehessen megválasztani a brit parlamentbe. Disraeli más regényeiben is szívesen szerepeltetett olyan hősöket, mint Rothschild báró, akiket viszont az antiszemiták valójában gyűlöltek. Az 1844-ben megjelent Coningsby című regényében Disraeli az 1830-as évek Angliájának politikai küzdelmeit dolgozza fel. A regény története egy dúsgazdag Lord – Monmouth – unokájának, Henry Coningsbynak az életútját dolgozza fel. Coningsbyt liberális politikai nézetei miatt családja kitagadja, de fillér nélkül is, szorgalmas tanulással és munkával nevet szerez magának, mint kiváló ügyvéd. Végül is megválasztják és a brit parlament tagja lesz.

Disraeli regényének egy másik hősével, Sidoniával, Coningsby barátjával mondatja ki, hogy mi a kapcsolat a kiválasztottak privilegizált helyzete és az antiszemitizmus között:

„A világmindenség és a teremtő Isten kegyeltjeként megszólalhattunk Dávid lantján. Mi adtuk Ézsaiást és Ezékielt. (…) Megmaradtunk a természet kegyeltjének, de ugyanabban az arányban szeretett minket a Mindenható, amilyen arányban üldözött az ember. (…) Átéltük a nemzeteken átívelő szolgasors tizenöt évszázadát. (…) A héber gyermek csak azért cseperedett ifjúvá, hogy megtanulja: csupán páriája annak a hálátlan Európának, amely legjobb törvényeit, irodalmának jelentős részét és vallásának egészét a zsidóságnak köszönheti.”

A fehér faj és a zsidó kiválasztottság

Ha valaki kiválasztottnak, vagyis a többi ember felett állónak tekinti magát, az szükségszerűen konfliktushoz vezet a többi emberrel. Ezzel kapcsolatban írja Matt Nuenke, ars poeticának is felfogható írásában (http://www.neoeugenics.net/index.htm), amely honlapján olvasható. Matt Nuenke 1994 óta a nyugati kultúra és a fehér faj érdekvédelmét vállalta magára. Számos tudományos munkát tanulmányozott át ebben a tárgykörben, és ezekről néhány oldalas összefoglalókat tett közzé honlapján. Mára már könyvtárnyi munkát olvasott el, és ezekből szűrte le gondolatait. Nuenke a szemitizmust és az antiszemitizmust úgy fogja fel, mint a nyugati kultúra és a fehér ember önvédelmi harcát a győzedelmeskedő szemitizmus világstratégiájával szemben.

Abból indul ki, hogy az emberi lény nagyon hasonló azokhoz a főemlősökhöz, amelyekből kifejlődött. Nagyobb intelligenciájának köszönhetően mihelyt megérti az élet lényegét, tudatában van halálának is, ezért már fiatal korától tudja, hogy csak egy rövid élet áll a rendelkezésére, amelynek lehetőségeit optimálisan ki kellene használnia. Ehelyett az emberek jelentős része visszatért primitív ösztönéhez, s elfogadott hamis hiedelmeket, alávetve magát engedelmesen mások uralmának. Az elmúlt évszázad kísérletet tett az emberi kultúra megváltoztatására azt feltételezve, hogy az végtelenül alakítható. Mindez elevezetett a kommunizmus kimúlásához, és az egalitáriánus demokráciák fogyatékosságaihoz. A világ nagy részén változatos ideológiák közepette tekintélyuralmi rendszerek működnek. A véleményhatalom diktatúrájának és az állami propaganda agymosásának alávetett lakosságnak kevés reménye van arra, hogy ezektől megszabaduljon.

Matt Nuenke ezért úgy gondolta: olyan ismereteket kell közreadnia, amelyek meggyőzik az embereket arról, hogy a kedvezőtlen feltételek megváltoztatásához először az ember belső természetét kell átalakítani. A változtatáshoz magasabb intelligenciával és nagyobb tudással rendelkező emberekre van szükség, akik képesek arra, hogy jobban megértsék a világot mozgató belső és külső erőket. Így szembe tudnak szállni mind a szervezett közhatalommal, mind a szervezett magánhatalommal, valamint a mindkettőt ellenőrzése alatt tartó szűk pénzuralmi elittel.

Ehhez annyit fűzhetünk, hogy a jelenlegi pénzuralmi világrendben a főhatalom a szervezett magánhatalom struktúráinál van. A szervezett közhatalom, az állam, a formális demokrácia körülményei között is kénytelen a közérdeknek elsőbbséget adni, mert politikai felelősséggel tartozik, és rendszeresen a választók elé kell állnia. A szervezett magánhatalom birtokosainak – a pénzügyi intézmények és a multinacionális cégek tulajdonosainak – nem kell számot adniuk, hogy miként gyakorolják pénzügyi és gazdasági hatalmukat. Gátlástalanul követhetik önző, partikuláris érdekeiket. Ezért álszent és képmutató mindig az állam diktatúráját ostorozni, amikor a szervezett magánhatalom diktatúrája álcázva, de sokkal hatékonyabban érvényesül.

Egyetértünk Nuenkével, hogy az emberi természet leglényegesebb tulajdonságainak a megértését hatékonyan lehet elősegíteni a viselkedést meghatározó genetika törvényszerűségeinek a jobb megértésével. Az eugenika (fajnemesítés, fajegészségtan) elméletének és gyakorlatának az elterjesztését olyan politikai program beindításával lehet elkezdeni, amely ezt lehetővé teszi. Fontos megérteni, hogy a genetikában jelenlévő fejlődés mind egyéni, mind csoport szinten, lényegesen kihat az adott egyén és csoport megmaradásához és fejlődéséhez. A fajmegtartó és továbbfejlesztő eugenikát csak olyan világban lehet fejleszteni, amelyben az egyes népek és nemzetek szabadok, és alapvető érdekeiket elnyomó közbeavatkozás nélkül érvényesíteni tudják.

Nuenke ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az ENSZ, a NATO, az Európai Unió és a kibontakozó új világrend együttes hatásaként a világ népei, köztük az amerikai nép is, amihez Nuenke tartozik, ahhoz a határhoz jutott, ahol felszámolja nemzeti szuverenitását egy totalitárius jellegű világrend számára. Ebben az egy-központból irányított világrendben a világelit határozza meg, hogy az emberek tömegei miként gondolkodjanak és viselkedjenek. Nuenke az emberiség önvédelme szempontjából az eugenika két változatát is ajánlja. Az egyik az, hogy vissza kell térni a nemzet, mint kollektíva érdekvédelméhez, a nacionalizmushoz, ahol nemzeti keretek között versenyeznek egymással a különböző népek változatos társadalmi és tudományos programok megvalósításával. Ezeknek az a célja, hogy az intelligencia, valamint más lakosság által kívánatos tulajdonságok erősítésével növeljék az adott csoport szolidaritását, belső kohézióját egy népen belül, vagy pedig a nemzeti határokat átlépő módon.

A második fajmegtartási és fajnemesítési módszer az, amit a zsidók gyakorolnak több ezer éve. Ezt Nuenke veszélyes útnak tekinti, mert elkerülhetetlenül csoportkonfliktushoz vezet azon népek körében, ahol a zsidók irányítószerephez jutottak. Ezért ő elsősorban nem az eugenika gyakorlati kérdéseivel, hanem inkább az emberi természettel kíván foglalkozni abból a szempontból, hogy a hátrányos helyzetbe került fehér ember miként veheti fel sikeresen a versenyt. A jövő dönti el, hogy a politikai erők miként lépnek fel az eugenikával szemben, és melyik csoport vagy nemzet kerül majd ki győztesen. Bármi legyen is a végeredmény, egy magasabb genetikai szintre emelkedett ember jön létre, és ez a folyamat a jövőben is folytatódik. Nuenke itt Nietzschére hivatkozik, aki már megjövendölte, hogy az emberfeletti ember (egyfajta superman vagy Übermensch) már itt van a közelünkben, és arra vár, hogy megkezdje tevékenységét létrehozója számára. A ma élő nemzedékek a teremtők, és ők a teremtett lények.

(A teljes anyag a Leleplező tavaszi számában olvasható.)

 Mándoki Andor:  

Szociális piacgazdaság vagy globalizáló vadkapitalizmus

A második világháború után Európa nagy része tönkretett, feldúlt, elszegényedett népek földje lett. Kelet-Európában a kommunista uralom tervgazdasággal szocializmust próbált megvalósítani a világuralmi egyidejű törekvései miatt igen szerény ismert eredményekkel. Nyugat-Európa politikusai is késztetést éreztek a közjó iránt és a francia, német, olasz keresztény demokraták vezetői a kapitalizmusnak azon változatát hozták létre, amelyik a szociális piacgazdaság néven vált ismertté, soha nem látott közjót teremtve egyes országokban, ami példaértékű lehetett volna a világ számára. Európában az amerikai politika állt ennek további útjában a hidegháború életrehívásával. Majd a pénzvilág a világuralomra törő globalizáló programjának megindítása vetett véget a szociális piacgazdaság rövid tündöklésének. Magyarország végre is 1990-ben az ígért szociális piacgazdaságra és a szabadságra szavazott. Máig sem látja be mindenki, hogy rászedték, mert a globalizáló gazdaságpolitika győzött és a szegénység, nyomor valósult meg a többség számára a magántulajdon gátlástalan gazdagodása érdekében.

A keresztények felfogása szerint a munka megelőzi a tőke fontosságát. A gazdaság ugyanis tőkések nélkül is működik, létezik, de munkát végző dolgozók nélkül aligha. A munka magasabb rendű eleme a gazdaságnak, mint a tőke. Ezt támasztja alá Samuelson amerikai Nobel-díjas közgazdász véleménye is. Szerinte a reálbérek és a hatékonyság növekedését országa gazdaságában nagyobbrészt a tudást hordozó munka teremti meg, a tőkét megelőzve. Ugyancsak a keresztények hite szerint a felebaráti szeretet, a szolidaritás értelmében a közjó előbbre való az egyén aberrált gazdagodási tébolyánál. Ezek értelmében jött létre a szociális piacgazdaság, ami a kapitalizmus eddig ismert legfejlettebb változata.

Egy liberális szakértő úgy nyilatkozott, hogy a szociális piacgazdaság nem létezik. Nem is volt. Az csak egy legenda. Valószínűleg azért mondta ezt, mert egyedül versenyképes ellenfele a globalizáló gazdasági dogmának. Már bizonyított is. A modern, emberközpontú gazdaság célja és feladata a társadalom egészének szolgálata és igényeinek kielégítése. Tisztességes megélhetést, életszínvonalat teremteni mindenki számára. Ebbe beletartozik a kevés számú ügyesek korlátlan gazdagodási lehetősége, de a tömegek szegénységének az enyhítése is egyaránt. Ezt a célt elérte már a modern kapitalizmus Nyugat-Európában a megvalósított szociális piacgazdaság kifejlesztésével az XX. század derekán. Ez a gazdaság teret ad az egyén korlátlan gazdagodási gerjedelmének, de ez egyben kötelezi is közmegegyezéssel elfogadott társadalmi igazságosság értelmében az eredmény méltányos megosztására a tisztességes bér fizetése mellett arányos adó fizetésére és a szociális terhek igazságos vállalására. Ilyen módon a gazdaság működtetésének maximalizálására ösztönzi a tőkét, mert az eredményből részt kell adnia a szolidaritási kötelezettségek fedezésére is. Ettől szociális a tőkés piacgazdaság. Ezzel ellentétes a XIX. századi kapitalizmus, amelyik csak az egyén gazdagodását szolgálja a minél kisebb bér és adófizetést követelve. Ez vezetett el a kommunizmushoz és a különféle nemzeti szocializmusokhoz. A jelenlegi kozmopolita liberális globalizáló gazdaságpolitika visszatérés a gátlástalan, kizsákmányoló ősi vadkapitalizmushoz. Ez valósult meg Magyarországon rendszerváltás ürügyén 1990 után. Felszámolásra ítéltetett, mert lejáratott, idejétmúlt, embertelen, értelmetlenül pusztító. Csakis az erősek érdekeit, az egyén önző gazdagodási tébolyát képviseli. Nem ismeri a felebaráti szeretetből fakadó szolidaritást. A gazdagok halmazának érdekeit képviseli, a kevés pénzbe kerülő, gyenge államot követeli, mert a pénz hatalmával felette uralkodhat.

A kereszténydemokraták kötelessége harcba szállni az új, embertelen világ térhódításával. Követelniük kell a keresztény, felebaráti szeretethez való visszatérést. Olyan programokra van szükség, amelyek felszámolják a szegénységet, megteremtik a jólétet. A program a hozzáértő tudás, a szorgalmas munka és a tisztesség rehabilitásával valósítja meg a „dolgozni többet, hatékonyan" gazdaságot növelő célkitűzéseket. Az eladósítás megfékezését, felszámolását irányozza elő. Úgyszintén az infláció felszámolását is. A kereszténydemokraták az erős állam fenntartását követeljék. Rendelkezzen vagyonnal az állam! Vegye és tartsa állami tulajdonban a közszolgáltató vállalatokat! Értelmesen és tisztességesen gazdálkodjon a társadalom javára! Fékezze a társadalomra telepedett bankok nyomasztó diktatúráját a nemzeti monetáris politika megvalósításával és a köztulajdonú kiegészítő gazdaság felépítésével! Támogassa az önkormányzatok önellátó gazdaságának kiépítését, és a határon túli magyarokkal a gazdasági együttműködés megvalósítását! Tegye lehetővé a pénzhelyettesítő technikák bevezetését! Vessen véget a korrupciónak! Gazdaságot serkentő és lakosságot kímélő arányos teherviselést, adózást valósítson meg! Szociális hálót, biztonságot teremtsen és tartson fenn, védje polgárainak, a nemzet tagjainak az érdekeit! Erős gazdaságot építsen, hogy az előbbieket teljesíteni tudja! A nemzetgazdaság érdekeinek védelmére és a lakosság életszínvonalának növelésére valósuljon meg a szociális piacgazdaság környezetünk védelmével összhangban!

A globalizáló gazdaságpolitika Magyarországon aratta a legteljesebb sikerét Európában. Eladósították az államot, az önkormányzatokat és még a lakosságot is mérhetetlen veszteséget okozva mindenkinek. Magánosították a termelői vagyonunkat. Semmi pénzért kiárusították külföldiek, ügyfeleik kezére játszották, ellopták, felszámolták a rájuk bízott vagyont a rendszerváltók. A régi gazdaságot lerombolták, helyébe a külföldieknek egy hatékonyat és nekünk egy vegetáló újat építettek fel. Ezzel a növekedés nem biztosítható. Ezért az adósságtól sem lehet megszabadulni, és a keresetek és az életszínvonal sem javulhat. Marad az adósságcsapda, a szegénység, a nyomor és a kilátástalan létbizonytalanság.

Amikor pedig jön egy nemzeti érdekeket védő új kormány, akkor nekünk esnek, ránk támadnak. Többségünknek érthetetlen az ellenünk indított szitkok, rágalmak sokasága, a balliberális világ igaztalan, hazug, aljas rágalmainak áradata. Nyomós okaik lehetnek rá, hogy ellenünk acsarkodjanak veszett kutya módjára. A kommunistákkal összefogva támadnak. Felháborodnak, hogy a globalizáció, az újkori gyarmatosítás, a pénzükkel való felvásárlásunk nem tetszik nekünk. Esetleg elveszítik jól működő pénzszivattyújuk egyikét. Megszűnhet a munka nélküli pénzcsinálás egyik uzsorakamat-szedő helye. Lázadunk a kizsákmányolás ellen. Nem akarunk szegények lenni. Mind ezek főbenjáró bűnök a vadkapitalizmus ellenére. Érthető, hogy dühödtek ránk. Látva a gyűlölettől szikrázó szemüket, hallva a habzó szájjal fröcsögve üvöltő rágalmakat, felsejlik, hogy kell lenni még másnak is amiért ilyen bátran haragszanak ránk. Talán azért, hogy „bűnös nép vagyunk"? Régi ügyünk ez már. Ránk sütötték ezt az igaztalan, ocsmány rágalmat. Vajon miért? Talán azért, hogy ne kelljen megköszönni nekünk a náci megszállásig biztosított életvédelmet, amit az üldözötteknek nyújthattunk a magunk biztonságát is veszélyeztetve. Lehet az is, nehogy a kommunista vérkorszakot kérjük számon, amit ellenünk követtek el. Érthetetlen, hogy semmit sem teszünk ez ellen. Belépünk az Európai Unióba anélkül, hogy előbb tisztáznánk magunkat, viseljük a bélyeget és tűrjük a megaláztatásokat a szélsőséges, kirekesztő balliberálisoktól.

Védjük magunkat! Fogjunk össze! A 2010-es választás lehetőséget adott a gazdaságunk, országunk rendbetételére. Jó úton indultunk el! Örüljünk, hogy nincs eurónk! Legyen stabil pénzünk, erős hadseregünk! Legyünk mi is szabadok és gazdagok! Keressünk barátokat keleten! Építsük a jövőt az európai keresztények összefogásában! Védjük meg az európai keresztény civilizáció jövőjét az idegen gyarmatosítóktól, a pénzügyi hiénáktól!

Mándoki Andor

 Drábik János: Lehetséges-e baloldali alternatíva?

A hagyományos baloldali értékek - „szabadság, egyenlőség, testvériség", a társadalmi igazságosság, a közérdek, a közjó szolgálata, kizsákmányolás felszámolása, munkával arányos ellenszolgáltatás, szociális piacgazdaság, társadalmi szolidaritás, közösségi érdekek közös védelme az alul-lévők, a hátrányos-helyzetûek, a vesztesek segítése - csak tartós és természetes közösségekhez kapcsolhatóak, mert csak ilyen tartós közösségeknek van lehetőségük arra, hogy a közérdeket képviseljék, és a közjó hordozói legyenek.

Állítólag ilyen közösség volt a munkásosztály, a nemzetközi proletariátus és a különböző haladó mozgalmak. De hol vannak ma már ezek a közösségek? Hol van a magyar munkásosztály, a magyar parasztság és a hozzá hû haladó értelmiség, amelyet pártunk és kormányunk oly sokat emlegetett a rendszerváltás előtt? ők voltak ugyanis korábban a baloldali értékek alanyai.

A marxizmus a 19. században ilyen erős közösséggé akarta átalakítani a nemzetközi munkásosztályt a nemzetközi burzsoáziával megvívandó forradalmi harcában. De nem ez a két nemzetközi közösség csapott össze a végül is elmaradt világforradalom küzdelmeiben, és nem ez lett az a végső harc, amit a nemzetközi munkásosztály himnusza - az Internacionálé - megjövendölt. Sőt! Világforradalom helyett, amelyben összefog a nemzetközi proletariátus a kozmopolita burzsoázia ellen, nagyon is hús-vér népek és nemzetállamok vívták gyilkos csatáikat az első világháborúban a nemzetközi Pénzkartell gondos felügyelete alatt és természetesen az ő világstratégiai céljainak a megvalósítása érdekében.

A nemzetközi munkásosztályt, ezt az elvont közösséget, a neki tulajdonított internacionalista osztályszolidaritásával együtt elsöpörte a nemzeti-népi közösség természetes összetartása. A valódi közösség, az egy-nemzethez, egy-néphez tartozás már a világháború első napjaiban legyőzte a nemzetközi munkásszolidaritást, ezt az utópikus, voluntarista, mesterséges közösséget, amely valójában sohase létezett. „Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyló fája" - írta Goethe. A szürke elméletek által konstruált absztrakt közösség - a nemzetközi proletariátus - helyébe 1914-ben azonnal a valódi, szilárd közösségeket képviselő nemzetállamok léptek.

A család és a nemzet az erős közösség

Ma azt látjuk, hogy erős közösségnek, minden bomlasztási kísérlet ellenére, a család és a nagyobb család, a nemzet bizonyult. Többé-kevésbé még ide sorolhatóak egyes primer vallási és lokális közösségek. Ezért a közérdek és a közjó szolgálata ma már csak a primer közösségekhez, azok társulásaihoz és legfőképpen a nemzethez kapcsolódhat.

A baloldali értékek hordozói nem valóságos közösségek. Kihez kapcsolható a szocialista nemzetközösség, az internacionalista-szocializmus és kommunizmus? Hol vannak szociáldemokrata értékrendszert hordozó szilárd közösségek? Nemzeteken túlnyúló közösséget csak egyetlen szervezett világnép transznacionális kapcsolati-hálói alkotnak. Hozzájuk lehet számítani az államok feletti világhatalmi-elit érdekcsoportjait, amelyek formális és informális struktúrák egész hálózatát irányítják zárt rendszert alkotva.

Az internacionalista-szocializmusnak és a kozmopolita-globalizmusnak elkötelezett szervezetek és mozgalmak közvetve vagy közvetlenül, mind ehhez a világnéphez és az államok feletti világelit szervezeteihez kapcsolhatóak. Az internacionalista-szocializmus és a kozmopolita-globalizmus egy tőről fakad. Ez az egy tő, mint valóságos közösség, az államok feletti szervezett magánhatalom, amelynek felső szintjét a pénzuralmi világelit szûk és zárt csoportjai alkotják. Ez a szervezett magánhatalom természeténél fogva nem lehet a közérdek és a közjó hordozója. A magánhatalom a magánérdeket érvényesíti. A közérdeket és a közjót csak közhatalom képes érvényesíteni.

A szervezett magánhatalom látszólag nagyon demokratikus, mert a kozmopolita szekularizmus elméletben egyenlőnek tekint minden embert, a világcivilizáció minden tagját. Ugyanakkor minden lehetséges eszközzel bomlasztja a valódi közösségeket, a családokat, az elsődleges vallási és lokális közösségeket, és legfőképpen a nemzeteket. A valódi közösségek olyan riválisok, amelyektől meg akar szabadulni.

Miként szeretheti valaki valamennyi embertársát, az egész emberiséget, miként vállalhat vele közösséget, ha meg van neki tiltva, hogy legközelebb álló családtagjait és a vele egy nemzetet alkotó embertársait, saját nemzetét szerethesse. Ha ezt teszi, akkor nacionalista, soviniszta, kirekesztő és rasszista. A természet rendje az, hogy először legközelebbi hozzátartozóinkat, a családunkat szeretjük, ő róluk gondoskodunk, majd a nagyobb családunk - nemzetünk - tagjait szeretjük, velük vállalunk közösséget és teszünk meg mindent együtt a boldogulásunkért, és csak harmadikként jöhet számításba, hogy ugyanígy érezzünk és cselekedjünk más nemzetekhez tartozó embertársainkkal, és az egész emberiség valamennyi tagjával. Az internacionalizmusnak és a kozmopolita-globalizmusnak nincs hordozó közössége. Nincs globális szubjektum. A valódi szubjektum hiánya ezért üres absztrakcióhoz vezet, mert kimaradnak a hozzávezető lépcsőfokok - a család és a nemzet.

Baloldali értékek képviseletéhez valódi közösségre van szükség. A szocialista-internacionalizmushoz ilyen nemzetközileg is létező közösség nem kapcsolható. A pénzuralmi világelit kozmopolita-globalizmusa - gátlástalan önzése miatt - valójában a baloldali értékek megtagadásának bizonyult. A közérdeket és a közjót hordozó nemzetköziség nem létező fantomközösség, a globális hatalmi elit pedig egy nyíltan öntörvényû, önző, világuralomra-törő és autoriter magánhatalmi közösség. A baloldali értékek képviseletéhez viszont igazi közösségre van szükség. Ez pedig csak a család, a nemzet és az elsődleges egyházi-vallási (adott esetben a lokális) közösségek.

Az elmondottak miatt a baloldalnak Magyarországon és nemzetközileg is nem lehet valóságos alternatívát tartalmazó programja és ideológiája, mert hiányzik az a közösség, amelynek alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit egy ilyen baloldali alternatív program tartalmazhatná.

A magyar baloldalnak 2014-ben úgy kell lényeget érintő alternatívával előállnia, hogy az felvehesse a versenyt a magyar társadalom szilárd közösségeit - családot, nemzetet, az elsődleges vallási és lakó közösségeket - képviselő nemzeti kormány programjával. Ma ugyanis az egész nemzet iránti elkötelezettség nélkül, vagyis nemzeti politika nélkül nem lehet képviselni a baloldali értékeket. Ebből következik az, hogy ma az eredeti baloldali értékeket a jobboldali, keresztény, konzervatív nemzeti kormány képviseli. A közérdek és a közjó vonatkozásában ma a nemzeti kormány jelenti a baloldalt. Az MSZP és a többi szocialista-szociáldemokrata szerveződés - amely nemzetközi és ennyiben elhatárolódik a saját nemzetétől - elzárja magát attól a valódi közösségtől, amely egyedül képviselheti a közérdeket és a közjót.

A magát baloldalnak nevező ideológiai tömörülés, hogy mégis legyen valamilyen fogódzója: együttmûködik és kiszolgálja a kozmopolita-globalizmust, az egyetlen szilárd nemzetek feletti hatalmi-központot, amelynek hatékony nemzetközi hálózata van, amelytől támogatást várhat. A kozmopolita-globalizmus a nemzetek feletti pénzuralmi világrend érdekeit és értékrendjét kifejező ideológia, amely ennek a világszinten megszerveződött magánhatalomnak a stratégiáját, az Új Világrend létrehozását szolgálja.

Mindaz, ami tagadja a nemzetnek, mint szilárd közösségnek az elsőbbségét, és a nemzetköziségnek, a nemzetek felettiségnek, a globalizmusnak ad elsőbbséget, az objektíve a szervezett magánhatalom érdekeit szolgálja. Ezért már nem lehet a közjó és a közérdek képviselője. Szükségszerûen nemzetellenes, mert a szervezett magánhatalom világstratégiáját hajtja végre. Legfeljebb abban veheti föl a magyarországi baloldal - bárkikből álljon is - a versenyt a keresztény-konzervatív-nemzeti kormánnyal, és a magyar nemzet alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit képviselő politikájával, hogy azt állítja: ő jobban ki tudná szolgálni az internacionalista-kozmopolita-globalista szervezett magánhatalmat, amelynek követeléseit a nemzeti kormány állandó vonakodás közepette csak kényszerûségből teljesíti.

A nemzeti kormánynak választani kellett, hogy a magyar nemzet érdekeit a fennálló nemzetközi rend keretein belül, vagy pedig e szorongató keretekből kilépve védelmezi meg. Minden döntési helyzetbe került irányítócsoportnak választ kell adnia az „Establishment és az Anti-Establishment" dichotomia által feltett kérdésre. Sok okot lehet arra találni, hogy a nemzeti kormány miért a fennálló nemzetközi rendszeren belül, az Európai Unió játékszabályainak betartásával kezdte meg a magyar nemzet számára egyedül megmaradt hatékony eszköz - a magyar közhatalom, a magyar állam - megerősítését. A nemzetek feletti szervezett magánhatalom brüsszeli bürokratái válaszként minden rendelkezésükre álló eszközt bevetettek a Nemzetközi Pénzkartell érdekeinek - nyíltan elfogult - védelmére.

Arról még nem folytak közéleti viták, hogy miként lehetne hatékonyabban megvédeni a magyar nemzetet, a magyar államot, a közérdeket és a közjót úgy, hogy változtatunk a fennálló rendszeren, adott esetben annak hátrányosnak bizonyult szervezeteiből ki is lépünk. Ilyen „Anti-Establishment" politika lehetne az, ha az azonos érdekû EU-tagállamokkal közösen, Magyarország kezdeményezné a birodalommá vált Európa - amely egy államok feletti költséges bürokrácia irányítása alá került - visszaalakítását a Nemzetek Európájává. A birodalommá vált Európában ugyanis, közvetlenül számon-nem-kérhető, politikai felelősséget a választópolgárok felé nemviselő bürokraták kezébe került az elsődleges döntési hatalom. Ezt vissza kell adni a politikai felelősséggel tartozó, és közvetlen választások útján elmozdítható nemzeti kormányok hatáskörébe. Minden lényeges kérdést az egyenjogúság elve alapján, a kettős-mérce kizárásával a nemzeti kormányok képviselőiből álló testületeknek kell eldönteniük.

Ha pedig a De Gaulle-i értelemben vett Nemzetek Európájának helyreállítását megakadályozná az Európai Unió felett is a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi világelit, akkor azt is mérlegelni kellene, hogy Magyarország lépjen ki ebből a Szovjetunióhoz hasonlóvá fajult és nemzetek feletti birodalommá átalakult természetellenes szervezetből. Ez az „Anti-Establishment" politika frontális konfliktust jelentene az Európában fennálló - egyre inkább a pénzuralmi világelit önző, partikuláris érdekeit szolgaian kiszolgáló - rendszerrel.

Ebbe a nemzetstratégiába már beépíthető lenne a soha ki nem fizethető adósságterhek azonnali felmondása, egyes adósságszolgálati kötelezettségek átütemezése. Ennek feltétele, hogy Magyarország visszaszerezze a szervezett magánhatalomtól monetáris szuverenitását. A magyar nemzetet képviselő magyar állam, mint a Magyar Nemzeti Bank egyetlen tulajdonosa, érdemben is gyakorolhassa tulajdonosi jogait, és tulajdonosként ő hozza meg saját bankja minden fontos döntését, ne pedig a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia Magyarországra delegált helytartói.

A globalista Pénzkartell képviselői és a tulajdonukban lévő tömegtájékoztatási intézmények a lehető legrosszabb megoldásnak tüntetik fel az államcsődöt. Az államcsőd valójában egy szükséges, méltányos és hatékony módja annak, hogy meg lehessen szabadulni a soha ki nem fizethető és - bizonyíthatóan csaló pénzügyi módszerekkel létrehozott és egyre halmozódó - adósságterhektől. Ha sor kerülne az „Anti-Establishment" politika kényszerû folytatására, akkor meg lehetne szabadítani a jelenleg önjáró és befolyásolhatatlan pénzügyi szektor hegemóniájától a gazdaságot és a társadalom egészét. Legalább három dolgon változtatni kell: Az államnak vissza kell térnie a közpénzrendszerhez, és adóslevelek helyett pénzt kell kibocsátania. Másrészt a banki tartalékráta 100%-ra emelésével meg kell akadályozni, hogy a kereskedelmi bankok hitelnyújtáskor fedezetlen pénzt bocsássanak ki. Harmadszor: kamatot csak a reálgazdaság növekményéből lehessen fizetni olyan tőke befektetésként használt pénz után, amely először be lett forgatva az értékelőállító termelőgazdaságba. Fel kell számolni azt a pénzgyártó iparágat, ahol a gazdasági élet közvetítésére szolgáló jeleket, a pénzt úgy lehet exponenciális méretekben szaporítani, hogy az kikerüli a termelőgazdaságot a vele járó kockázatokkal és felelősséggel.

Egy „Anti-Establishment" politika bebizonyítaná, hogy az államcsőd - amely természetesen nehézségeket is okozna, elsősorban a Pénzkartell büntetőintézkedései miatt - végül is az egyetlen tartós megoldás arra, hogy a magyar társadalom kiszabadulhasson abból az adósságcsapdából, amelybe a nemzetközi Pénzkartell és a szolgálatában álló magyar pénzügyi technokraták csalással, pénzügyi trükkökkel belemanőverezték.

A jelenlegi pénzrendszer önjáró, belterjes pénzgyártó iparággá degenerálódott. Ezért haladéktalanul át kell alakítani. Olyan feltételeket kell kialakítani, hogy a termelőmunka megkerülésével többé ne lehessen jövedelemre szert tenni. Ne lehessen pénzből - szofisztikált bankmûveletekkel, tisztességtelen hitelezési és spekulációs technikákkal - még több pénzt előállítani. Ha a pénz először a reálgazdaságba megy, akkor munka, munkabér, fizetőképes kereslet, növekvő fogyasztás, bővülő piac, bővülő hitelek és bővülő termelés lesz belőle. Ezért igazi fordulatot nem lehet végrehajtani a közjó és a közérdek érvényesítésére, ha nem vezetjük át a pénzt az önjáró belterjes pénziparból a termelőszektorba. A parazita hitelpénz ma élősködő módjára szûkíti, zsugorítja és feléli a reálgazdaság erőforrásait. Ez a fajta hibás pénzrendszer a szervezett magánhatalmat irányító globális pénzmaffia hatalmának forrása.

A tulajdon viszonyokat is át kell alakítani

Nem elég lecserélni a konstrukciós hibákban szenvedő pénzrendszert. Ennek a legalizált, fosztogatásra létrehozott pénzrendszernek a következményeként rendkívül igazságtalan, szélsőséges tulajdonviszonyok jöttek létre nemcsak Magyarországon, de világméretekben is. Ezért közéleti vita tárgyává kellene tenni egy új elveken nyugvó tulajdoni rendszer létrehozását és a jelenlegi rendkívül igazságtalan rendszer lecserélését. Az új tulajdonrendszer első elve lenne, hogy minden egyes ember egyéni tulajdonában csak az lehetne, amit saját teljesítményével az élete során hozott létre. Minden más tulajdon az emberiség közös öröksége, és ezért csak köztulajdonban lehet.

A köztulajdon tárgyai természetesen az egyének különböző társulásaihoz kapcsolódnának. A tulajdonviszonyokból ki kell iktatni a lehetséges maximumig a csalásra és megtévesztésre kitalált - erkölcsi felelősséget nem-viselő - jogi személyek tulajdonlását. A nemzetközi Pénzkartell ilyen erkölcsi felelősséggel nem-tartozó jogi személyek dzsungeljévé alakította át nemcsak a magyar gazdaságot, de csaknem az egész világgazdaságot.

A természetes személyhez kötött tulajdon nagysága a tulajdonos teljesítményének a függvénye kell, hogy legyen. Egyetlen ember egyedül, egész életén át, egy gombostût sem képes előállítani. Minden, ami civilizációnk rendelkezésére áll, végső soron a természet ajándéka, vagy az emberiség közös munkájának eredménye. Ezért köztulajdonban kell lennie, ahogyan köztulajdon a Földünk és az a naprendszer is, amelyben élünk. De köztulajdon az idő is, ezért elfogadhatatlan, hogy egyes magáncsoportok azt másoknak kamat formájában eladják. A kamat ugyanis nem más mint az idő monetizálása, pénzzé való átalakítása.

Az új tulajdonviszonyok lehetővé tennék, hogy egyes személyek és érdekcsoportok tulajdonában túlzottan nagy vagyonok halmozódjak fel. A vagyon hatalom. A nagy vagyoni különbségek nagy hatalmi különbségeket jelentenek, amelyekkel a fölényben lévők visszaélhetnek és a történelem tanúsága szerint vissza is élnek. Ha azonban a vagyon a teljesítményhez kötött tulajdonviszonyok következtében arányosan oszlik meg, akkor a hatalmi viszonyok is arányosakká válnak. Ebben az esetben az egyének és a csoportok, köztük a nemzetállamok, már kellően meg tudják védeni önérdekeiket a nagyobb vagyonnal, hatalommal rendelkezők önzésével szemben.

A nemzetek feletti szervezett magánhatalom - a globális pénzuralmi elit - olyan Új Világrendet akar, amelyben kétpólusú rendszer mûködik. Minden hatalom - a pénzügyi, a gazdasági, a politikai és a fegyveres - egyetlen központban koncentrálódva irányítja az egész világot. Mindenki ettől a globális hatalmi központtól függ, annak van pénzügyileg, politikailag és fegyveresen alárendelve. Ez a világstratégia az emberiség egész sorsát érinti. Ezért fontos megérteni ennek a globális világelitnek az értékrendjét és gondolkodásmódját. A pénzuralmi világelit törzsét, mintegy háromszáz szupergazdag pénzdinasztia, és mintegy hatezer ember alkotja. Többé-kevésbé rokoni kapcsolatban is állnak egymással. Ideológiájuk a gnosztikus kabbalizmus és az illuminátus-szabadkőmûvesség nézetrendszerén alapul.

Ennek a globális pénzuralmi elitnek az a célja, hogy az Új Világrend bevezetésével véglegesen megszerezze magának világszinten az abszolút hatalmat. Uralmának alappillére az a globális pénzmonopólium, amelyet létrehozott magának. Ez a pénzmonopólium került veszélybe azáltal, hogy olyan kiegyensúlyozatlan rendszerré vált, amely ma már pusztítja azt a gazdasági és társadalmi bázist, amelyből él. Egyre több nép és állam próbál ennek a globális pénzmonopóliumnak a függőségéből kikerülni. A globális hatalmi elit - uralma megtartása érdekében - a klasszikus eszközhöz, a háborúhoz is nyúlhat.

A gnosztikus-kabbalista ideológiával összeegyeztethető akár egy nagyméretû háború is, mert az Új Világrend programjához tartozik az emberiség létszámának radikális csökkentése. A jelenlegi hétmilliárdról annak a felére, vagy még annál is kevesebbre - kétmilliárdra - akarják csökkenteni az emberiség létszámát. Ez viszont azt jelenti, hogy az emberiség többségének le kell mondania az életről, ami a halál-kultúrájának a győzelmét jelentené.

Miért támogatja a pénzuralmi világelit a halál-kultúráját? 

Azért, mert történelmileg a monoteista vallásra áttért és így zsidóvá vált közösségekből származik. Ezek a közösségek hagyományosan olyan értékrendet képviseltek, amely szerint e közösség képviselői saját törzsi istenük által kiválasztott személyek. Kötelességük elkülönülni a többi embertől, és joguk van a kettős-mérce alkalmazására. Életmódjukhoz tartozik, hogy különböző technikákkal, kereskedelemmel, pénzkölcsönözéssel, kamatszedéssel, lehetőleg mások munkájából éljenek. Mivel törzsi vallásuk tanításait úgy értelmezik, hogy istenük nemcsak a Föld egy bizonyos részét, de az egész világot az Ígéret Földjeként nekik szánta, ezért az egész világgal, a világ minden népével meg kell küzdeniük jogosnak vélt tulajdonukért. Ily módon minden nép lehet potenciális ellenfél. Viszonylag kis létszámuk miatt félniük kell, és gyûlölni azokat, akik ellenállnak. S ha lehet, bosszút is kell rajtuk állni. A halál kultúrájával megfér félelmük, gyûlöletük és a bosszúállás szelleme. Ez még inkább arra sarkallja őket, hogy meglévő hatalmi fölényüket abszolút hatalommá átalakítva, hosszú időkre, esetleg évezredekre bebiztosítsák maguk számára a világ feletti uralmat.

Emiatt a keresztény értékrend és erkölcs vált az Európa-központú civilizációban az az értékrend, amelyet elsőként le kellett győzniük. A kereszténység ugyanis, mint rivális monoteista vallás, azt hirdette, hogy a törzsi korlátozással szemben bárki tartozhat Isten kiválasztott népéhez, vagyis a kereszténység Istene univerzális Isten. Isten népe többé nem a testi-Izrael, hanem lelki-Izrael. Az igaz keresztények nem a földi Jeruzsálembe vágynak, hanem a mennyei Jeruzsálembe. A szegénység, az áldozatvállalás, az aszkézis nem lenézendő tulajdonságok, hanem érdem. A végítélet során a szegények részesülnek előnyben a gazdagokkal szemben („könnyebb a tevének átjutni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába"). A szenvedés és aszkétizmus megtisztítja az embert, és akaraterejét megsokszorozva olyan emberi magaslatokra vezetheti, ahol szeretettel és áldozatvállalással már le tudja küzdeni önzését, alacsonyrendû, bûnös hajlamait. A kereszténység hirdette, hogy oszd meg mással, amid van és mindenki a testvéred. Jézus tanította meg követőinek a két aranyszabályt: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és csak azt tedd másnak, amit elvársz tőle magadnak is. A kereszténység Istene feltámadást és örökéletet ígér, könyörületet és megbocsátást ajánl a gyûlölet és a bosszúállás helyébe. A kereszténység mint az élet kultúrája a halál kultúrájának az ellenfele. A világuralomra törő globális hatalmi elitnek ezért kell legyőznie a kereszténységet, felbomlasztania a keresztény kultúrát, mielőtt bevezeti az Új Világrendet.

A baloldalnak előbb-utóbb tudomásul kell vennie, hogy történelmi vereséget szenvedett és bukása végleges. Ha felvállalja a keresztény értékrendet és vele az élet-kultúráját, a család és a nemzet védelmét, akkor továbbra is képviselheti az eredeti baloldali értékeket. Akár még baloldalnak is nevezheti magát, ha ragaszkodik ehhez a tartalmatlanná vált elnevezéshez. Igazi alternatívát nem adhat, mert internacionalista és globalista programmal többé nem állhat elő. A hagyományos baloldali értékeket hordozó program ma csak nemzeti program lehet. A nemzetállam megszilárdításának, a nemzeti tudat erősítésének, a magyar nemzet túlélésének nincs alternatívája.

Szlimák Hajnalka: A GLOBÁLIS ÖSSZEOMLÁS JELEI (2. rész)

Gyilkos technológiák

A MIKROHULLÁMÚ SÜTŐ HASZNÁLATA MEGBETEGÍT

„Nincs olyan atom, molekula és sejt bármely szerves anyagból álló rendszeren belül, amely képes ellenállni egy ilyen erőszakos, pusztító erővel bíró sugárzásnak." A molekulák szerkezete szétszakítódik, erőteljesen deformáltak lesznek (ún. szerkezeti izoméria jön létre)" - írja Hans Hertel svájci kutató.

A mikrohullámok fegyverként is használatosak. Az amerikai hadsereg több mikrohullámú fegyvert fejlesztett ki. A légierő által fejlesztett Active Denial System fejlesztését a 90-es évek közepén kezdték. E fegyvert fájdalomsugárnak is nevezik, hatása miatt. A fegyver egy milliméter vastagságú 95 GHz frekvenciájú, erős elektromágneses hullámot bocsát ki a célpont felé. Az elektromágneses sugárzás hatására az ember bőrében lévő vízmolekulák hőmérséklete 55 fokra nő, így a sértett úgy érzi, mintha égetné valami, de nem szenved égési sérüléseket!

A mikrohullámok - a rádióhullámokhoz hasonlóan - elektromágneses rezgések; három különböző frekvenciába, 0,3-300 GHz közötti tartományba tartoznak. 1888-ban Heinrich Hertz német fizikus munkája nyomán az elektromágneses hullámok felhasználhatóvá váltak. Hertz lényegében jót akart: valószínű, eszébe sem jutott, hogy a hasznosíthatóvá tett hullámok nemcsak a társadalom gyökeres átalakulását teszik lehetővé, hanem a daganatos betegségek kialakulását is felgyorsítják.

A mikrohullámok használatát először a nácik vezették be annak érdekében, hogy csapataikat a második világháború idején gyors meleg étellel lássák el. Látván, hogy ezek a mikrohullámú sütők új találmányok, az amerikai hadügyminisztérium röviddel a háború után elrendelte, hogy végezzenek kutatásokat az új eszköz megbízhatóságát illetőleg.

MILYEN EGÉSZSÉGKÁROSODÁST OKOZ?

Dr. Lita Lee a Health Effects of Microwave Radiation (A mikrohullámok egészségre gyakorolt hatásai) című könyvében különböző veszélyekre hívja fel a figyelmünket. Szerinte nyirokrendszeri betegségek és tünetek hozhatók összefüggésbe a mikró használatával, ami annak köszönhető, hogy a szervezetnek lecsökken az a képessége, hogy megakadályozza bizonyos típusú rákos megbetegedések kialakulását.

A vérben rákos sejtek kialakulását figyelték meg - Megnőtt a gyomor-és bélrendszeri daganatok száma - Emésztési rendellenességek és az emésztőrendszer hanyatlása volt megfigyelhető

A mikrohullámozott élelmiszer gyakorlatilag potenciálisan elpusztítja és kiüríti az ételben lévő életenergiát, és teszi a termékeket teljesen halott és élettelen biológiai masszává. Ezen túlmenően az étel tápértéke elvész, és szinte használhatatlan lesz tápérték szempontjából.

A mikróból kivett zöldségféle elveszti jótékony antioxidáns hatásának 97%-át. A párolt brokkolinál ez a veszteség csak 11%-ban nyilvánul meg. Pár fenolos vegyület és glükozinolátok is elvesznek. A tanulmány 2003 novemberében jelent meg a ‘Journal of the Science of Food and Agriculture' folyóiratban.

A spárga C-vitamin teljesen tartalma lebomlott egy 1999-es skandináv tanulmány szerint.

Egy másik tanulmány megállapította, hogy a fokhagymában 60 másodperces mikrózás után alig lehetett allinázt találni, amely a fokhagyma elsődleges rákellenes összetevője.

Egy japán tanulmány szerint mindössze 6 perces mikrohullámú melegítés a tej B12 vitamin tartalmát a szervezet által felvehetetlen állapotba alakítja át.

Egy 1992-es tanulmány megállapította, hogy az anyatej elvesztette lizozim aktivitását, antitestjeit és sokkal megfelelőbb környezetté vált a potenciálisan patogén baktériumok növekedéséhez.

A mikrohullámozott élelmiszer negatív hatást gyakorol a szívre és az egész szervezetre.

Hans Hertel svájci élelmiszertudós vizsgálta először az első mikrózott élelmiszer és emberi fiziológia kapcsolatát. Tanulmányozása során Hertel megállapította, hogy a mikrohullámú sütőben az élelmiszer olyan degeneráción megy keresztül, ami egészségügyi problémákat okozhat.

Ezek a problémák a következők: Emelkedett koleszterinszint, leukociták (fehérvérsejtek) számának csökkenése figyelhető meg, amely mérgezésre utal, csökkent vörösvérsejt-szint, Radiolytikus vegyületek keletkezése valamint csökkent hemoglobinszint, ami vérszegénységre vezethető vissza.

Egy másik tanulmány azt találta, hogy a 2,4 GHz-es frekvenciás sugárzás emelkedett vércukorszintet is okozhat bizonyos emberek esetében. Ez rámutat arra a lehetőségre, hogy a 3. típusú cukorbetegséget többek között elektromos kisugárzás is generálhatja.

A Szovjetunióban mélyreható kutatásokat eredményeképp betiltották a mikrók használatát. A tilalmat azonban később feloldották a Peresztrojka idején.

Vizsgálati eredményeik a következők voltak:

Rákkeltő anyagok keletkeztek szinte minden étel mikrózása után

A tejben és a gabonában mikrohullámok hatására rákkeltő anyagok alakultak ki az aminosavak transzformálódása által

Mikrohullámú sütőben elkészített húsokban rákot okozó vegyületek képződtek, mint pl. a d-Nitrosodienthanolaminok.

Mikrohullámon a gyümölcsök kiolvasztásakor a glükozidok galaktozidokká alakultak, amelyek rákkeltő anyagok.

Rendkívül rövid mikrohullám expozíció is a nyers, főtt, vagy fagyasztott zöldségekben a növényi alkaloidokat rákkeltő vegyületekké alakitotta át.

Rákkeltő szabad gyökök alakultak ki mikrózott növényekben, zöldségekben.

Biodegradáció következtében jelentősen csökkent a B-vitamin, a C- és E-vitamin, az ásványi anyagok és lipotropikumok fellelhetősége.

Az oroszok vezette kutatás végül is nemzetközi figyelmeztetésbe torkollott, miszerint a mikrohullámú sütők igen káros biológiai és környezeti hatásokkal rendelkeznek. A figyelmeztetésben más, hasonló frekvenciájú elektronikus eszköz is szerepel és szó esik a mobiltelefonok káros hatásáról is.

Elbúcsúzhat az étel tápértékétől

A legtöbb tanulmány egyetért egy dologban: a mikrohullámozott étel tápértéke jelentősen kevesebb mint a melegítés előtt. Íme, néhány tanulmány, amelyek szemléltetik a mikrohullámú sütő káros hatásait.

A svájci orvosok 1992-ben arról a kísérletsorozatról számolnak be, amely első alkalommal bizonyította be kétséget kizáróan, hogy a mikrohullámú sütőben elkészített étel fogyasztása után olyan változások következnek be a vérben, amelyek rákosodási folyamatot válthatnak ki az arra érzékenyekre.

Magas szintű mikrohullámú sugárzásnak kitett emberekben az alábbi tünetek léphetnek fel.

Csökkent koncentrációs képesség, hányinger, látási problémák, depresszió és ingerlékenység, legyengült immunrendszer, fejfájás, szédülés, álmatlanság és alvási zavarok, gyakori vizelés és extrém szomjúság, szemfájdalom, ingerlékenység, szorongás, hasi fájdalom, idegi feszültség, koncentrálóképesség zavara, hajhullás, valamint vakbélgyulladás, szürkehályog, reprodukciós problémák, és a rák kialakulása. A krónikus tünetek között végül a mellékvese kimerültség és az ischaemiás szívbetegség (a koszorúerek elzáródása és a szívinfarktus) lesznek a vezető szindrómák.

A mikrohullámú betegség első jele az alacsony vérnyomás és lassú szívverés. A későbbi és a leggyakoribb megnyilvánulásai a szimpatikus idegrendszer krónikus ingerléséből eredő stressz szindróma és a magas vérnyomás.

HA MÁR HASZNÁLJA, LEGALÁBB ELLENŐRIZZE!

A 2450 MHz-es sugárzás jóval erőteljesebb a mobiltelefonokénál, s bizony, ha azokkal kapcsolatban fennáll a veszélye az egészségkárosításnak, a mikrosütők esetében is érvényesülhet. Készülékünk sugárbiztosságát, burkolata, árnyékolásának épségét úgy tudjuk megállapítani, ha beteszünk egy mobiltelefont az üzemen kívüli sütőbe, s egy másik készülékről felhívjuk. Ha csörög, még ne dobjuk ki a mikrónkat, de nézessük meg szervizben, megfelelő-e az árnyékolása, jól záródik-e az ajtaja. A csökkenő teljesítmény is arra figyelmeztethet, hogy valahol szökik az energia.

ELEKTROSZMOG, WI-FI ALLERGIA?

Az elektromos berendezések által kibocsátott elektromágneses sugárzást elektroszmognak nevezzük. Figyelemre méltó azonban, hogy nem minden elektromágneses sugárzás káros az emberi szervezetre.

Az elektromágneses mezők szinte minden életterünket lefedik. A különböző elektromos berendezések kibocsátotta sugárzás frekvenciatartománya alapján megkülönböztethetünk alacsony és magas frekvenciájú mezőket. Általánosítva megállapítható, hogy a vezeték nélküli kommunikációs technikák (internet, rádió, mobiltelefon, tányéros tévé) generálják a magas, a klasszikus, villásdugós megoldások pedig (kenyérpirító, hajszárító, asztali lámpa) az alacsony frekvenciájú mezőket.

HATÁSOK: Az alacsony frekvenciájú elektromos és mágneses mezőbe „botolva" elektromos áram jut a szervezetbe. Nagy intenzitásnál (pl. sok háztartási gép egyidejű használatánál) stimulálják az ideg-és izomsejteket, ezáltal akár szabályos bizsergést is lehet érezni a bőrön. A magas frekvenciájú mezők a szövetekbe hatolva energiát adnak le az ionoknak és molekuláknak, ami felmelegedéshez vezet (ezt nevezzük termikus hatásnak).

Csupán ebből persze nem érdemes kizárólag negatív következtetéseket levonni (főleg annak tudatában, hogy az elektromágnesességet az orvostudomány is szolgálatába állítja). Az emberi test sejtjei maguk is előállítanak és fogadnak elektromágneses jeleket, és ha olyan jelet fogad egy sejt, ami biológiailag értelmezhető számára, akkor egyszerűen végrehajtja a kapott „utasítást" és pl. növekedni kezd - ennél a pontnál fontos kiemelni, hogy a hatás tekintetében nem a jelintenzitás, hanem a behatás időtartama a mérvadó.

A hangsúly tehát azon van, hogy valami, amit nem érzünk és nem tudatosan használunk, befolyásolja a bennünk lezajló folyamatokat (amiket szintén nem érzünk és nem is tudatosíthatunk) és a minket érő egyéb környezeti hatásokkal kombinálódva beláthatatlan következményeket okozhat, melyeknek csak enyhe és hétköznapi formái az alvászavarok, feledékenység, fejfájás, vagy akár a depresszió. Az erre vonatkozó kutatások még folynak, így az eddig kapott eredmények alapján nem jelenthető ki egyértelműen, hogy pl. elektromos vezeték közelében élni egészségtelen, viszont vannak arra utaló statisztikák, amelyek kimutatják, hogy az ilyen helyeken gyakoribb volt pl. a gyermekkori leukémia előfordulása.

A wi-fi ugyanazt a típusú elektromágneses hullámot használja, mint amit a mobiltelefonok, a tévé- és a rádióadások. A wi-fi hullámok frekvenciája magasabb, mint a mobiltelefonoké, és intenzívebbek is, az általuk hordozott nagy mennyiségű információnak köszönhetően.

Egy amerikai kisvárosba (Green Banbe) költöznek azok az amerikaiak, akik állításuk szerint allergiásak a rádiófrekvenciás hullámokra, amelyeket például a mobiltelefonok és a wi-fit használó berendezéseket bocsátanak ki. A településen semmilyen vezeték nélküli kommunikációs megoldást nem lehet használni. Az ide költözők beszámolói szerint a rádióhullámoktól az arcuk kivörösödik, fájni kezd a fejük, és nem látnak rendesen, de előfordult, hogy a mellkasukban éreztek fájdalmat. Green Bankben normálisan tudnak élni, nem kell Faraday-kalitkában aludniuk, és a lakásukon kívül is gond nélkül közlekedhetnek - írja a BBC brit közszolgálati médium.

Egy biztos: nem hibázhatunk, ha csökkentjük az elektromágneses hatások intenzitását, és lehetőségeinkhez képest kiiktatjuk a minket körülvevő elektromos berendezéseket, tehát ha épp nem használjuk őket: kihúzni, lekapcsolni, becsukni.

Jó tanácsok az elektroszmog kivédésére:

Ház vagy telek vásárlásakor kerüljük az olyan helyeket, amelyek magasfeszültségű vezetékek vagy trafóházak közelében találhatók.

Használjunk árnyékolt kábeleket!

Tapasszunk be minden olyan készüléket elektroszmog elleni tapasszal, amit naponta használunk!

Alkalmazzunk hálózati kapcsolókat, és amikor épp semmit nem használunk a szobában, áramtalanítsuk a helyiséget - ez különösen a gyerekszobákra vonatkozik!

A mikrohullámú sütő használata közben ne álljunk a gép mellett!

Méregtelenítsünk, szedjünk vitaminokat-, nyomelemeket- és ásványi anyagokat tartalmazó készítményeket!

Éljünk egészségesen, mozogjunk, sportoljunk, töltsünk több időt a természetben!

Úgy tűnik, a technikai berendezéseket gyártó cégek, és a mobil lefedettséget biztosító szolgáltatók az üzleti profitot előnyben részesítik az egészséges társadalom szempontjaival szemben.

A világ nagy gyógyszergyárait, a beteg emberek virágoztatták fel, így az üzleti szférában senkinek nem érdeke, hogy egészségesek maradjunk. Erről bővebben a következő számunkban olvashatnak.