A LELEPLEZŐ cikkeiből IV.

A LELEPLEZŐ cikkeiből IV.

Drábik János: Charles Gati ügynök volt? Kié a magyar állam?

(Részletek)

Magyarország felsőosztálya

Ez az a társadalmi réteg, amelyről a tömegtájékoztatási intézményekben nem esik szó. Ez a felsőosztály irányítja a globálisan működő szervezett magánhatalom magyarországi hálózatát. Szociológiailag rendkívül nehéz, de nem lehetetlen körülhatárolni a Magyarországon működő magánhatalom társadalmi bázisát. A szervezett magánhatalom Magyarországon is rendelkezik olyan informális hálózatokkal, amelyek elérnek minden döntési szintet és hatalmi központot.

Próbáljuk meg egy konkrét esete kapcsán bemutatni, miként gyakorolja a hatalmat a szervezett magánhatalom, vagyis a felsőosztály Magyarországon! A tulajdonát képező, illetve a tulajdonában álló tömegtájékoztatási intézményekben több hónapon át azt hallhatta a magyar lakosság, hogy a nemzeti kormány szembefordult az európai értékrenddel, és emiatt intéztek ellene éles támadásokat mind az európai, mind az amerikai sajtóban. A nemzeti kormány, amely elfogadhatatlan módon szabadságharcba kezdett az Európai Unió döntéshozóival, sőt még az Egyesült Államok külügyeit irányító személyiségekkel is, saját magának köszönheti a Magyarországot ért bírálatokat. Ezek valójában nem is a magyar népnek, a magyar állam egészének, hanem csupán a makacskodó, új gazdasági, pénzügyi és politikai megoldásokat kereső jelenlegi kormányának szól. A nemzeti kormány azzal próbál kibújni a felelősség alól, hogy az őt ért bírálatokat egy jól megszervezett hálózat ellenlépéseinek minősíti, amely abban érdekelt, hogy a politikai szféra irányítása visszakerüljön a szervezett magánhatalom bizalmát élvező érdekcsoportok kezébe.

A virtuóz gyorsasággal globalistává lett egykori kommunista, volt külügyminiszter és EU-biztos folyamatosan arra hivatkozott, hogy a posztkommunista MSZP-nek mint szalonképes európai baloldali pártnak nincs olyan kapcsolatrendszere, hatalma és befolyása, hogy rábírhasson magukat jobboldalinak, konzervatívnak, sőt kereszténynek nevező európai politikusokat és újságírókat, hogy azok az MSZP budapesti vezetésének kívánságára külföldről intézzenek koordinált támadást a nemzeti kormány és annak vezetői ellen. Szinte már nevetséges olyan befolyást tulajdonítani nekik - tette hozzá méltatlankodva -, amely rábírhatná a világ leghatalmasabb országának, az Egyesült Államoknak a külügyminiszterét, hogy a súlyos világszintű problémák mellett még jelentéktelennek tűnő magyar belpolitikai kérdésekkel is foglalkozzék.

Első hallásra ez meggyőzőnek tűnik. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük a tényeket, más kép tárul elénk. Amíg élt Tom Lantos, a washingtoni Kongresszusban képviselőként tevékenykedő politikus, ő látta el a szervezett magánhatalomhoz tartozó magyarországi érdekcsoportok egy részének képviseletét Amerikában és másutt is. Ezt a feladatát elsősorban a nagy hatalmú magánszervezetek tagjaként végezte. Munkájában segítségére volt az a Charles Gati, vagyis Gáti Károly, aki 1957 óta él az Egyesült Államokban. 1993-tól 1994-ig mindössze néhány hónapig az amerikai külügyminisztérium főtanácsadója volt, ezután egy nemzetközi befektetési vállalat alelnökeként dolgozott, majd pedig a Johns Hopkins Egyetem Európa tanszékének lett a professzora, valamint az egyetem Külpolitikai Kutató-intézetének munkatársa. Kutatási területe a kelet-közép-európai történelem és politika. Az Indianai Egyetemen szovjetológusnak tanult, 1986-ban könyvet írt Nagy Imre mártír magyar miniszterelnök és Moszkva kapcsolatáról. 2006-ban jelent meg az 1956-os forradalom geopolitikai hátterét feldolgozó műve: a Vesztett llúziók.

2005-ben Charles Gati azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy bizonyítgatta: a washingtoni vezetés neheztelt Orbán Viktorra, mert kormánya 2001 őszén nem határolódott el eléggé (a 2012-ben elhunyt) Csurka István 2001. szeptember 11-i tragikus eseményeket követő, és az amerikai globális politika felelősségét firtató szavaitól.

Charles Gatival kapcsolatban említést kell tenni feleségéről, Toby Gatiról, aki az amerikai külügyminisztériumban helyettes államtitkári beosztásban dolgozott 1993-tól 1997-ig. A magyar közvélemény nem tud arról, hogy az illetékes amerikai hatóságok mind Toby Gati, mind Charles Gati ellen nemzetbiztonsági vizsgálatot folytattak le az 1990-es években. A Washington Times című napilap 1996 novemberében beszámolt arról, hogy Toby Gatinak, a State Department hírszerzésért felelős helyettes államtitkárának állítólag gyanús külföldi kapcsolatai vannak. Az Egyesült Államok fővárosában megjelenő napilap arról is írt, hogy Toby Gati szabálysértő módon jutott hozzá szigorúan titkos dokumentumokhoz, amelyek összefüggésbe hozzák férjét, Charles Gatit, és egy családjuk egy barátját (az azóta már elhunyt Völgyes Ivánt) a magyar hírszerzéssel.

A Washington Times szerint Toby Gati már abban az időben is szoros baráti kapcsolatot tartott fent Hillary Clintonnal, aki 1996-ban Bill Clinton amerikai elnök feleségeként az Egyesült Államok first ladyje volt. Toby Gati ennek a barátságnak köszönhette nagyrészt magas beosztását, tehát politikai kinevezettnek számított. Az ügyet az FBI vette kézbe, de nem indított vizsgálatot, hanem ezt a feladatot rábízta a külügyminisztérium belső vizsgálói szervére. Ennek a belső vizsgálatnak egyrészt azt kellett kiderítenie, hogy adott-e Toby Gati szabálytalanul információkat az akkori orosz külügyminiszternek, Andrej Kozirjevnek. Ez azért merült fel, mert Toby Gati szokatlan módon meg is szállt Kozirjevnél moszkvai látogatása alkalmával. A belső vizsgálat arra is kereste a választ, hogy Toby Gati hivatalos szenátusi megerősítése előtt hozzájutott-e két szigorúan titkos dokumentumhoz, amelyeket lehallgatások útján szerzett meg a Nemzetbiztonsági Hivatal, az NSA.

A Washington Times állítása szerint az egyik iratban foglaltak Gati asszony egyik családi barátját a magyar hírszerzéshez kötik. A másik irat tartalmából pedig az következik, hogy férje, Charles Gati (aki - mint már utaltunk rá - rövid ideig szintén a külügy alkalmazásában állt) jelent-e „kémelhárítási kockázatot".

A Washington Times cikkéből kiderül, hogy a hivatalos szervek figyelmét egy másik ügy irányította a Gati házaspárra. Ezt egy szintén az Egyesült Államokban élő, magyar származású amerikai külügyi tisztviselő, Frank Foldvary hírszerző-elemző kezdeményezte. Foldvaryt 1993-ban munkahelyén hátrányos megkülönböztetés érte a Toby Gatihoz eljuttatott titkos NSA-dokumentumok miatt. Az elemző által 1990-ben beszerzett iratokat - amelyekben olvasható volt a magyar nagykövetségen dolgozó hírszerző tisztek névsora - a titkos iratokba betekintési jogosultsággal nem rendelkező Charles Gati követelte Foldvarytól. Az elemző azonban azt nem adta át neki, azok „érzékeny" voltára hivatkozva. Abból a beszélgetésből, amit Charles Gati folytatott Frank Foldvaryvel, egyértelműen kiderült, hogy Gatiék házibarátja - egy bizonyos Ivan Volgyes (Völgyes Iván) - köthető a magyar hírszerzéshez. A Washington Times által idézett gyanúsítás meglehetősen súlyos volt. A belső vizsgálat azonban rövidesen tisztázta Gatiékat. 1997 januárjában pedig az egyik szokásos külügyminisztériumi sajtótájékoztatón bejelentették: a belső vizsgálat semmilyen szabálytalanságot nem tárt fel, Toby Gati továbbra is élvezi minisztériuma bizalmát. Charles Gatinak azonban távoznia kellett állásából.

A Washington Timeshoz hasonlóan a London Times is ismertette az ügyet 1996. november 15-i számában, amely azt a címet viselte, hogy „Clinton appointee faces spy scandal", vagyis Clinton kinevezettjének kémbotránnyal kell szembenéznie. Ebben a cikkben a lap washingtoni tudósítója, Tom Rhodes megemlíti, hogy az akkor ötvenéves Gati asszony még nem rendelkezett szenátusi felhatalmazással (security clearance) arra, hogy a szigorúan titkos iratokba betekinthessen. Ezt mégis megtette két, szigorúan titkos irat vonatkozásában. Az egyik a Gati család egy szoros barátját a magyar titkosszolgálatokkal hozta kapcsolatba, a második pedig arra utalt, hogy Charles Gati (Toby Gati férje), aki ekkor a State Department egyik politikai tervezéssel foglalkozó munkatársa volt, maga is nemzetbiztonsági kockázatot jelent a Magyarország washingtoni követségéhez fűződő szoros kapcsolatai miatt.

Charles Gati, aki több jel szerint Tom Lantos örökébe lépett, ma is fontos személyiség. A magyar nép bizalmát az elmúlt két évtizedben elveszítette az a posztkommunistából kozmopolita-globalistává lett réteg, amely most - többek között Charles Gati segítségével - külföldi támogatással kívánja megszilárdítani ingatag belső helyzetét. Akár közölték Charles Gatival ennek a érdekszövetségnek a képviselői, hogy mit kívánnak tőle, akár tudta azt hallgatólagosan is (hiszen gyakran látogat Magyarországra, tehát kellően informált), vállalta a segítségnyújtást. Munkahelyén a Johns Hopkins Egyetemen pedig olyan segítőtársai is lettek, mint Simonyi András, aki jelenleg ügyvezető igazgatói minőségben működik az egyetem Transzatlanti Kapcsolatok Központjában, valamint Bajnai Gordon, aki nem más, mint a nyíltan az Orbán-kormány megbuktatásán fáradozó Charles Gati miniszterelnök-jelöltje.

Gati 2012. január 4-én Barát Józsefnek, a 168 Óra című közéleti hetilap rovatvezetőjének, a magát letagadó szervezett magánhatalom informális, de azért nagyon is fontos képviselőjeként, a következő - fenyegetésnek is felfogható - üzenetet továbbította a magyar nemzeti kormánynak:

„Nyilvánvaló, az új évben az EU-ban is, a NATO-ban is és Washingtonban is folytatódnak a megbeszélések arról, hogy milyen lépések váltak szükségessé vagy lehetségessé. Egy biztos: lesznek ilyen lépések. Ezek közé tartozik, hogy az EU-IMF-tandem nem fog meghátrálni, és csak olyan készenléti kölcsönszerződés megkötésére lesz hajlandó, amit a magyar kormány ma még elutasít. Számítok arra is, hogy a bankok és a befektetők sem lesznek tétlenek. A nyugat most két nagy dilemma előtt áll. Az egyik, hogy miként bánjon egy szövetséges országgal, amely nem tartja tiszteletben uniós kötelezettségeit. A másik: hogyan lehet nyomást gyakorolni egy szabadon választott kormányra anélkül, hogy a nép is szenvedjen. Ez roppant fontos szempont, hiszen a szóba jöhető gazdasági vagy akár politikai lépések - például a diplomaták elszigetelése - az országnak is ártanak, nemcsak a kormánynak. Nyugaton pedig Magyarország minden igazi barátja azon lesz - azon leszünk -, hogy a válaszlépések az országnak minél kevésbé ártsanak."

Gati még 2011 decemberében azt írta a New York Timesban, hogy Orbán Viktor meg fog alázkodni és kényszerűen elfogadja majd az IMF feltételeit. Barát Józsefnek azt fejtegette, mennyire meglepte a törvényeknek az a tömege, amelyet a magyar országgyűlés - szerinte - átgondolatlanul szavazott meg. Gatit meglepte az a határozott elutasítás, ahogyan a magyar döntéshozók a külföld tanácsaira és aggályaira reagálnak. Gati szerint új helyzet áll elő, ha hozzányúlnak a Nemzeti Bank valutatartalékaihoz és azok néhány nap alatt kifogynak. Orbán Viktornak és körének ekkor új kölcsönökért kell majd folyamodniuk, de ezek nem jönnek sem Kínából, sem Oroszországból, sem a Közel-Keletről. E kölcsönök forrása csakis az Európai Unió és az IMF lehet, tehát el kell fogadni a feltételeiket.

A szervezett magánhatalomnak ez a informális, de nagy-befolyású képviselője természetesen nem hisz abban, hogy a nemzeti kormány hosszú-időn át hatalmon maradhat.

„Én nem, hogy húsz, de tíz évre sem számítok" - mondotta hozzátéve: „Ez elsősorban nem attól függ, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió mit tesz, hanem attól, hogy mit tesz a magyar szavazó. Kétségtelen, hogy számos politikai, alkotmányjogi, közjogi törvény - különösen azok, amelyeket december második felében fogadtak el, és amelyekről Clinton külügyminiszter levele is szólt - megnehezíti a jelenlegi kormány leváltását. Én mégis egyetértek Mark Palmer (korábbi - D. J.) nagykövettel: Igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt - ha lehet demokratikus módon, ha nem lehet másképpen - elmozdítsák. Nem hiszem, hogy Európa közepén hosszútávon fennmaradhatna egy kézivezérelt rendszer".

Értsd úgy, hogy nem létezhet egy olyan demokratikus állam, amelyet nem nemzetközi Pénzkartell és a hálózata, vagyis a szervezett magánhatalom irányít az alibidemokrácia kulisszái mögé rejtőzve.

Mark Palmer, az Egyesült Államok egykori nagykövete az MTI-ből származó forrás szerint attól tart, hogy Magyarország ismét egypárti uralom alá kerülhet. Az amerikai közszolgálati rádióban 2012. január 18-án, annak a véleményének adott hangot, ha az egykori közép-kelet-európai diktatúrák elfordulnak a demokratikus értékektől, akkor az Európai Unió és a NATO is kizárhatja őket tagállamai sorából. Palmer szerint nem elképzelhetetlen, hogy Magyarországot eltávolítsák az Európai Unióból. Azért van ennek szerinte realitása, mert az Európai Uniónak az a legnagyobb vívmánya, hogy az egykori diktatúrákat a demokratikus világ részévé tette. Ez a folyamat azonban nem egyirányú. Ha egy ország megválik demokratikus elveitől és gyakorlatától, akkor kizárják. Ez érvényes a NATO-tagságra is. Palmer úgy vélte a január 2-i tüntetések nyomán, hogy a magyaroknak végül elegük lesz ebből. Orbán is visszakozhat, de ezt nem fogja önként megtenni. Nyomás alá kell helyezni, hogy változtasson az irányvonalán.

De ki ez a Mark Palmer? Természetesen a rejtőzködő magánhatalom egyik frontembere. A globális hatalmi elit ma is fontos emberének számító Henry Kissinger munkatársaként indult karrierje. A ma civil embernek számító, tehát hivatalos álláspontot nem képviselő, Mark Palmer a Pénzkartell által finanszírozott, de magát függetlennek nevező nemzetközi jogvédő szervezet, a Freedom House alelnöke. A szervezett magánhatalomnak ez a háttérembere kezdeményezte a Szabad Európa Rádió magyar adásának újraindítását is. Annak a világrendszernek, amelyet e sorok írója pénzuralmi világrendnek nevez, és amelynek az Egyesült Államok csak az izomzata, Mark Palmer szerint az a kedvező, ha minél több ország tekinthető liberális (pontosabban neoliberális, balliberális) demokráciának a világban. A globális hatalmi elitnek eleve érdeke, hogy liberális (azaz a szervezett világhatalom által irányított demokráciák) megmaradjanak. Ezért nem nézik tétlenül, ha a Közép-Európa ettől az irányvonaltól eltér. A szervezett magánhatalom háttérembere úgy véli, hogy napjainkban az intézményrendszerek, a sajtó, az igazságszolgáltatás, a szakszervezetek hordozzák a nemzeti szuverenitást. Mark Palmer a nyílt fenyegetéstől sem tartózkodott, amikor kijelentette: „Nem tudja Orbán képes lesz-e rá, hogy elismerje és kijavítsa stratégiai hibáit, mert ha tovább halad a rossz irányba, újabb, még erőteljesebb lépések történnek majd a megállítására".

Nemcsak az internet második nyilvánosságában, de a főáramlatú tömegtájékoztatás első nyilvánosságában is nagyon sokan tudni akarták, hogy mire is gondolt Charles Gati, amikor kijelentette, hogy „Van lehetőségek arra, hogy az Orbán-kormányt - ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen - elmozdítsák."

A szervezett magánhatalomnak ez a pénzuralmi diktatúrát képviselő frontembere elsőként azt a lehetőséget említette, hogy a Fidesz elveszíti a 2014-es parlamenti választásokat. Második lehetőségként azt fejtegette, hogy előrehozott választásokra kerülhet sor, amikor megáll, illetve csökken a Fidesz népszerűsége. A választást azonban, ennek ellenére elveszíti. Gati harmadikként utalt arra, hogy az IMF és az EU-kölcsön hiányában tovább romolhat az ország gazdasági állapota, s ekkor a Fidesz elit egy része fellázad az Orbán-Matolcsy páros ellen, miközben az utcán százezrek tüntetnek. A tömegek aztán a görög és olasz helyzethez hasonlóan távozásra kényszerítik az Orbán-Matolcsy kormányzatot, és egy valóban konzervatív, nem populista, jobbközép Fidesz-kormány kerül hatalomra. A szervezett magánhatalom képviselőjének negyedik verziója az, hogy az új kormány igénybe veszi igazi szakemberek segítségét, olyanokét, akik Brüsszelben és Washingtonban is meggyőzően bizonyítanák a magyar kormány elkötelezettségét, a szabadpiac és a nyugati-stílusú demokrácia iránt. Bajnai Gordon, Bod Péter Ákos, esetleg Bokros Lajos is döntő szerephez juthatna. Itt megjegyezzük, hogy Róna Péter már hetekkel ezelőtt Andor László EU-biztos nevét is említette mint lehetséges jelöltet, Ő úgy fogalmazott, hogy a centrum (értsd: a szervezett magánhatalom döntési központja) lecseréli a periféria államait irányító kormányfőket, ahogyan ezt megtette már Olaszország és Görögország esetében is.

A legfigyelemreméltóbb az, amit a szervezett magánhatalomnak a frontembere ötödik megoldási módozatnak jelölt meg. Ez a polgárháború. A fegyveres összecsapásokra akkor kerülhet sor, ha a kormány nem csak a kaotikus gazdasági lépéseivel veszíti el a nép többségének bizalmát, hanem a választók is rájönnek, hogy a szuverenitást emlegető politikai szónoklatok tartalma a XXI. században üres fogás. Isten őrizz - fogalmaz Gati - hogy a helyzet idáig fajuljon, de ennek lehetőségét sem lehet kizárni, ha folytatódik a nyugati javaslatok, kritikák dacos és irracionális elutasítása.

A Heti Válasz a Charles Gati megoldási módozatait felsoroló írásában utal rá, hogy Bajnai Gordon visszatérése a közéleti nyilvánosságba nem véletlen. Bajnai Gordon alapítványát - a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványt - havi 50 millió forinttal támogatja az Amerikai Demokrata Párthoz kapcsolható Center for American Progress (CAP) nevű balliberális gondolati műhely. Ennek egyik legfőbb finanszírozója Soros György, aki a nemzetközi Pénzkartell egyik legfontosabb globális hatáskörrel bíró ügyintézője. A másik támogatója pedig, Herbert és Marion Sandler multimilliomos házaspár.

Bajnai a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványában már maga köré gyűjtötte azokat a szakembereket, akik mindig készek voltak ismereteiket megfelelő díjazás ellenében piacosítani. („Kispénz kis-szakértelem és kisátverés, nagypénz nagy-szakértelem és nagyátverés") Az általuk készített és Bajnai Gordon által jegyzett értékelés minden tekintetben megegyezik a Nemzetközi Valutaalap és Hillary Clinton Magyarországgal szembeni elvárásaival. A CAP-ról azt lehet megtudni, hogy a Clinton házaspár, illetve az Orbán-kormányt aktívan bíráló Hillary Clinton külügyminiszter hátországának tekinthető. A CAP-nak a fontosabb vezetői korábban Bill Clinton elnöki tanácsadói voltak. (A 2. részt a Leleplező következő számában közöljük.)

http://drabikjanos.com

http://www.hifimagazin.hu/drabik

http://utolag.com/Drabik.htm

 Szlimák Hajnalka: A GLOBÁLIS ÖSSZEOMLÁS JELEI

A politikai és gazdasági összeomlásról nem kívánok publikálni, megteszik azt helyettem nagyszerű munkatársaim. Az összeomlás azonban sohasem önmagában megy végbe, és sohasem kizárólag gazdasági vagy politikai okokra vezethető vissza.

MÁSFÉL BOLYGÓRA LENNE SZÜKSÉGÜNK A TÚLÉLÉSHEZ

A fosszilis energiák pocsékolása, az ipari tevékenységek, és az ivóvíz korlátlan felhasználása megbosszulja magát. A Global Footprint Network (GFN) felmérései szerint már 20 évvel ezelőtt átléptük azt a kritikus vonalat, ahol a természeti erőforrások iránt támasztott emberi igények mértéke túllépte azt a határt, amellyel a természet ezen erőforrásait biztosítani tudja. Ezt ökológiai túllövésnek nevezzük, ami csak növekedik minden évben. Jelenleg majdnem egy év és hét hónapra van szüksége a földi ökoszisztémának, hogy előállítsa (megújítsa) azon erőforrásokat, amelyet az emberiség egy év alatt elfogyaszt.

A klímaváltozás miatt bekövetkező környezeti katasztrófák, mint például a szárazság, az elsivatagosodás, a heves esőzések, az áradások és a tengerszint-emelkedés miatt 2050-ig akár 200 millióan válhatnak földönfutóvá. Jelenleg 25-27 millió ökológiai menekült bolyong világszerte.

INTENZÍV NAPKITÖRÉSEK 2012-BEN!

Ha egy, a Carrington-kitöréshez (1859) hasonló erejű esemény következne be napjainkban, akkor tudományos becslések szerint a teljes európai transzformátor-hálózatot tönkretenné - mondja a NASA szakembere, aki 2012 - 2013 évekre prognosztizálja a legerősebb napkitöréseket.

A www.idokep.hu előrejelzései szerint 2012. március 9-én egy masszív koronakitörés során a Nap plazmát és milliárdnyi apró, töltött részecskét lövell ki a Föld felé, amelyek március 13-án el is érik bolygónkat.

A lehetséges legrosszabb forgatókönyv szerint olyan heves sarki fény lángolhat fel az Egyesült Államok északi részén, hogy sokan pánikba esnek, egy esetleges szovjet, ballisztikus rakétákkal indított atomtámadás első csapásának vélve azt. Kanadában, a Quebechez közel eső területeken mindössze 90 másodperc alatt összeomlik a teljes elektromos hálózat, 6 millió kétségbeesett, és az események előtt értetlenül álló embert hagyva magára a hidegben és a sötétben.

A legintenzívebb, valaha feljegyzett geomágneses vihar 1859-ben olyan heves volt, hogy a szokásos 3-4 nap helyett 18 óra alatt érték el a Földet a töltött részecskék. A nappali égbolt is látványosan kifényesedett, éjjel pedig kényelmesen lehetett olvasni. Kívülről szemlélve úgy tűnhetett, hogy színes tűzbe borult az egész bolygó. Az északi fény még Hawaii, Mexikó és a Földközi-tenger szélességein is beragyogta az eget.

Milyen következmények várhatóak?

2012. március 9-i napkitörés március 12-14-én éri el a Földet. Először is az esemény fénye eléri a NASA Soho műholdját, amelynek kamerája azonnal tönkre is megy - de az utolsó előtti képkockákon még kulcsfontosságú információkat rögzít a kitörés struktúrájáról. Ezeket azonnal továbbítja az orbitális pályán keringő átjátszó műholdak felé, amelyek (most még) tökéletesen működnek. Néhány perc múlva a nagy energiájú röntgensugárzás súlyos károkat okoz a műholdak egy részében, de a többségük működőképes marad. Az esemény 72. órája után azonban megérkezik az a lökéshullám, amelynek milliárdnyi töltött részecskéje leradírozza az égről a műholdakat. Megszakad a kapcsolat a Nemzetközi Űrállomással is.

Jól láthatóan kivilágosodik az égbolt, a nappali fény szabad szemmel is sokkal vakítóbbnak tűnik hirtelen. Központi csillagunkat figyelő, optikai távcsövek kamerái is megörökítik az eseményt, és azonnal megjelenítik azt az űridőjárást figyelő obszervatóriumok képernyőin.

Az FAA (Nemzeti Légi-közlekedési Hatóság) mérlegelve a veszélyeket olyan döntést hoz, amire 2001. szeptember 11. óta nem volt példa: teljes és azonnali légtérzárat rendelnek el, amihez Európa és az összes fejlett állam csatlakozik, hiszen a magasan repülő gépek vannak a leginkább kitéve a megnövekedett kozmikus sugárzásnak. Ha a gépek a levegőben vannak, több százezer ember kaphat az egészségügyi határértéket milliószorosan meghaladó dózist.

A hatóságok óvatosan, lépésenként elkezdik részlegesen lekapcsolni az elektromos- és gázellátási infrastruktúra leginkább veszélyeztetett részeit. Erre azért van szükség, mert a töltött részecskék milliárdjai hatalmas áramlökéseket indukálhatnak a nagyobb távolságokat átívelő, speciális geológiai környezetben lévő távvezeték-, illetve csővezeték-hálózatban, ami robbanásokhoz és tüzekhez vezethetne.

A harmadik napon azonban a még működő elektromos hálózat 90%-a néhány másodperc alatt túlhevül, leolvad, felrobban vagy megsemmisül. Az atomreaktorokat már korábban leállíthatják, ezért ilyen jellegű katasztrófától nem kell tartani; a csapás viszont tönkreteszi a hőerőművek, szélenergia-betápláló hálózatok nagy részét is.

A fejlett világ lakosságának, városainak nagy része áram és kommunikációs lehetőségek nélkül marad. A gáz- és olajvezetékek túlhevülnek és az óvintézkedések ellenére még így is ezrével következnek be kisebb-nagyobb robbanások. A robbanások tüzet okoznak, amely nem korlátozódik a városokra; Los Angeles, vagy éppen Szibéria mellett az erdők is lángra kapnak. New York, London, Párizs és a többi metropolisz kísérteties látványt nyújt. A távolból robbanások, néha elfojtott kiabálások hallatszanak, de az utcákon már semmi sem mozdul. Füst lebeg mindenhol.

Nos, a fenti forgatókönyv egyáltalán nem utópisztikus, hiszen 2012-2013-as években a világ vezető csillagászai és kutatói szerint is elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb katasztrófákat ne okozzon a fokozott napkitörés.

VESZÉLYES VÍZHIÁNY

A Földön több mint egymilliárd ember nem jut friss ivóvízhez, és kétmilliárdan élnek megfelelő higiéniai körülmények nélkül, ez pedig évi 5 millió ember halálát okozza. Elsősorban a gyermekek esnek áldozatul a szomjúságnak, valamint a vízben terjedő fertőzéseknek.

A Föld vízkészleteinek csupán 2%-a iható, öntözhető édesvíz, a többi tengervíz vagy jég formájában van jelen.

A globális vízháztartás átalakulása a nem túl távoli jövőben kihatással lesz a Föld minden társadalmára és ökoszisztémájára - figyelmeztettek a kutatók a Canadian Water Network nemzetközi konferenciáján. Jelenlegi előrejelzéseik szerint a vízhiány rövid időn belül jelentősen növekedni fog. A kutatók becslései alapján a víz iránti kereslet egy generáción belül számos régióban negyven százalékkal is meghaladja majd a kínálatot. Ezáltal világszerte minden harmadik ember mindössze feleannyi vízhez jut majd csak, mint amennyi alapszükségleteihez elegendő lenne.

Vízfogyasztás alakulása napjainkban (naponta fejenként):

573 liter - USA

385 liter - Olaszország

250 liter - Svájc

130 liter - Németország

110 liter - Magyarország

87 liter - Kína

10 liter - Mozambik[22]

A szennyvíz megfelelő kezelésével az felhasználható később öntözésre. Az eljárás költséges, ráadásul veszélyes is, a nehézfémek és a mikroorganizmusok miatt folyamatos ellenőrzés alatt végezhető.

A VÍZMINŐSÉG FOLYAMATOSAN ROMLIK - DÖBBENETES ADATOK A VEZETÉKES VÍZRŐL

Magyarországon jelenleg a szennyvíz harminc százaléka kerül vissza a természetbe tisztítatlanul, vagy csak mechanikai úton megtisztítva, de ez az arány a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezésével csökken majd, ám a tisztított víz és bőven tartalmaz az életre káros anyagokat.

A forralás nem közömbösíti a vízben található vegyi anyagokat, így azok az ételekben is benne maradnak. Azt a vizet, amit kiengedünk a csapból, előzőleg már átlagosan nyolcan megitták és kiürítették.

Szomorúan tapasztaljuk, hogy sokan úgy gondolják, a forralással meg lehet szabadítani a csapvizet a káros anyagoktól. Az igazság azonban ennek pont az ellenkezője! Ugyanis a forralás csak a baktériumokat képes elpusztítani, amire lényegében nincs is szükség, hiszen a csapvíz nem tartalmaz élő baktériumokat, mivel azokat a vízműveknél hozzáadagolt klórral már elpusztították. A baktériumok helyett a csapvíz viszont tartalmaz klórt, mint azt épp az imént említettük, és még vagy hatvanezerféle egyéb vegyi anyagot, amelyeket a forralás nem képes közömbösíteni!

  

Második világháborús vegyi fegyver az ivóvízben?!

Vajon a klórt mire használták a második világháborúban? Embereket öltek vele! Ma a klór feladata, hogy ne az embereket, hanem a baktériumokat pusztítsa el a vízben. Természetesen a csapvízben viszonylag kis koncentrációban található a klór, de ennek ellenére nem lehetünk olyan naivak, hogy azt gondoljuk, ez a mennyiség teljesen ártalmatlan az egészségünkre nézve!

A csapvízben a klóron kívül találhatók még egyéb vegyi anyagok és különböző nehézfémek. Talán nem szükséges még egy ciánszennyezésnek történnie a Tiszán, hogy felismerjük, a gyárak, vegyi üzemek - ha nem is ilyen kritikus mennyiségben, de - folyamatosan engedik vizeinkbe a gyártási eljárás során keletkező vegyi hulladékokat, toxikus, mérgező vegyületeket.

Hormonok a csapvízben?!

A fentieken kívül itt van még a gyógyszer maradványok, gyulladáscsökkentők, hormonok, fogamzásgátlók problémája. Íme egy idézet a Népszabad-ságban megjelent „Hormon a csapvízben" című cikkből:

„Budapesten évente mintegy 20 tonna novamidazofen - az algopyrin és más gyógyszerek hatóanyaga - kerül a természetes vízfolyásokba. Emellett női nemi hormonok és fájdalomcsillapítók maradványai úsznak le a folyón. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák egyike sem alkalmas a kis koncentrációjú gyógyszermaradványok kiszűrésére. (...) Sőt, a külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok valószínűsítik, hogy az élővizekbe kerülő gyógyszerszármazékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. Az antibiotikumok maradványai befolyásolhatják a baktériumok szaporodását, a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumfajok elterjedését idézhetik elő."

  

Impotencia és meddőség a víz miatt?!

A civilizált társadalmak egyik nagy problémája, hogy manapság rendkívül elterjedt a meddőség, illetve férfiaknál az impotencia. Elképzelhető, hogy az a rengeteg fogamzásgátló és egyéb hormontabletta, amelyet az utóbbi évtizedekben fogyasztunk, s a vizeinkbe engedünk, hozzájárul ehhez? Van egy újfajta és egyre gyakoribb gyermekbetegség, a hiperaktivitás. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó adat, hogy a legkelendőbb gyógyszerek pont a különböző nyugtatók, gyulladáscsökkentők és egyéb tudatállapot módosító szerek, vagyis ezekből kerül a legtöbb a vizeinkbe.

A természeti kincsek elherdálásának véget kell vetnünk, különben a növekedésmítosz összeomlása fogja megtanítja az embereket arra, hogy az élet értelme nem a fogyasztás és birtoklás mennyiségében rejlik.

Az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottsága 2012. február 20-ai ülésén Bencsik Jánost - a január elsejével a bizottságba közel két év után visszatérő képviselőt - választotta meg az Energia Albizottság elnökének. Bencsik János az albizottság szerepét elsősorban a fogyasztói és szakmai szempontból egyaránt fontos társadalmi párbeszéd megteremtésében látja.

- Az ősz folyamán elfogadott Nemzeti Energiastratégia végrehajtását elősegítő jogszabályok megalkotásához csak széles körű társadalmi és szakmai egyetértés megteremtése és fenntartása során lehet az országgyűlési képviselők többségének támogatását elnyerni - fogalmazott.

Arra, hogy sok feladatunk van, amelyekkel ki-ki a maga hatáskörében segíthet túlélni az ökológiai összeomlást, álljon itt Bencsik Jánosnak a 2012-es évre írt újévi köszöntője:

Kedves Barátom!

Pokoli esztendő vár reánk, melyet pusztító szenvedélyeinkkel és jéghideg közönyünkkel mi magunk - külön-külön és együttesen -, emberek idéztünk elő. A szeretet melegségét immáron szinte „tökéletesen" felszámolta a pénzhatalom számító ridegsége. Gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal olyan földi klímát teremtettünk, amely egyszerre perzsel és okoz fagyhalált. A szeretet melegét, mely az emberi lét optimális hőmérsékletét biztosítja, megállíthatatlanul szorítja ki kollektív érzelemvilágunk globális felmelegedése. Az Anyatermészet válasza az általunk ismert természeti környezet dinamikus, és számunkra kiszámíthatatlannak tűnő változásával arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy ha továbbra is így éljük az életünket, akkor elveszünk. Aki azzal is tisztában van, de legalább is dereng számára, hogy fizikai testünknél többek vagyunk és lélekkel is töltekezünk, annak a felelőssége még nagyobb, s talán már azt is érzi, hogy itt már nem csak az élet, hanem a lélek elvesztésének veszélye is fennáll. Az új esztendő nagy kérdése tehát, hogy öntudatlanul sodródunk-e tovább a megsemmisülés irányába, vagy pedig megpróbálunk sorsunk urává válni.

2012 a katarzis esztendeje lehet, mely akár vissza is terelhet bennünket vállalt sorsunk beteljesítésének útjára. Pokoljárásunknak sorscsapások sorozata vethet véget, mely természeti katasztrófák, sztrájkok, tömegmegmozdulások, fegyveres konfliktusok formájában fog az emberiség számára „segítséget nyújtani" az ébredéshez. A Világrend alaptörvénye, hogy jelen életünk kereteit korábbi tetteink, szokásaink, akarati megnyilvánulásaink állítják elő. Amennyiben a jelenleginél barátságosabb jövendőt képzelünk el magunk számára, úgy gyökeresen meg kell változtatnunk eddigi szokásainkat, új életrendet kell kialakítanunk, melyért aztán mindennap meg kell küzdenünk, amíg sorsunk alakítójává nem válik. Semmi másról nincs szó, mint visszatérni a normálishoz, és életünket a csillagok mozgásához igazítani, ahogy azt József Attila is megírta. És van még valami, ami egyedüliként képes enyhíteni az általunk előidézett törvényszerűség szorításán, s az nem más, mint a kegyelem, de először segíts magadon, és akkor Isten is megsegít!

A három esztendővel ezelőtti újévi köszöntőmben arról beszéltem, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, mely eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk gyökeres felülvizsgálatát teszi szükségessé. Arról is szóltam akkor, hogy két év múltán olyan folyamatok fognak felerősödni, amelyek a világgazdasági háló tartós felbomlásához vezethetnek. Azok számára, akik még idővel és türelemmel viseltetnek újévi gondolataim irányában, megismétlem az akkori üzeneteket, akiknek viszont már az eddigiek is elegendőnek bizonyultak, azok számára testi-lelki egészségben bővelkedő új esztendőt kívánok!

SZEMLÉLETVÁLTÁS 2012!

A változáshoz, sajnos, sokszor elengedhetetlen az összeomlás. Addig azonban, ameddig nem következik be egy olyan szemléletváltás, ahol a többi ember támogatása és nem a kizsákmányolása a lényeg, a szakadék szélén egyensúlyozunk. Ha bekövetkeznek a természeti katasztrófák, az csak felgyorsíthatja a szemléletváltás menetét, amikor új értékrendek születnek, új - önfenntartó - gazdasági viszonyok alakulnak ki, emberközpontú és nem pénzközpontú nézetek dominálnak, és a szeretet veszi át az uralmat a bolygón. Bízom benne, hogy az ökológia hajótörést túléljük, mert leleményes és összetartó a magyar nép.

 Mándoki Andor:  

Szociális piacgazdaság vagy globalizáló vadkapitalizmus

A második világháború után Európa nagy része tönkretett, feldúlt, elszegényedett népek földje lett. Kelet-Európában a kommunista uralom tervgazdasággal szocializmust próbált megvalósítani a világuralmi egyidejű törekvései miatt igen szerény ismert eredményekkel. Nyugat-Európa politikusai is késztetést éreztek a közjó iránt és a francia, német, olasz keresztény demokraták vezetői a kapitalizmusnak azon változatát hozták létre, amelyik a szociális piacgazdaság néven vált ismertté, soha nem látott közjót teremtve egyes országokban, ami példaértékű lehetett volna a világ számára. Európában az amerikai politika állt ennek további útjában a hidegháború életrehívásával. Majd a pénzvilág a világuralomra törő globalizáló programjának megindítása vetett véget a szociális piacgazdaság rövid tündöklésének. Magyarország végre is 1990-ben az ígért szociális piacgazdaságra és a szabadságra szavazott. Máig sem látja be mindenki, hogy rászedték, mert a globalizáló gazdaságpolitika győzött és a szegénység, nyomor valósult meg a többség számára a magántulajdon gátlástalan gazdagodása érdekében.

A keresztények felfogása szerint a munka megelőzi a tőke fontosságát. A gazdaság ugyanis tőkések nélkül is működik, létezik, de munkát végző dolgozók nélkül aligha. A munka magasabb rendű eleme a gazdaságnak, mint a tőke. Ezt támasztja alá Samuelson amerikai Nobel-díjas közgazdász véleménye is. Szerinte a reálbérek és a hatékonyság növekedését országa gazdaságában nagyobbrészt a tudást hordozó munka teremti meg, a tőkét megelőzve. Ugyancsak a keresztények hite szerint a felebaráti szeretet, a szolidaritás értelmében a közjó előbbre való az egyén aberrált gazdagodási tébolyánál. Ezek értelmében jött létre a szociális piacgazdaság, ami a kapitalizmus eddig ismert legfejlettebb változata.

Egy liberális szakértő úgy nyilatkozott, hogy a szociális piacgazdaság nem létezik. Nem is volt. Az csak egy legenda. Valószínűleg azért mondta ezt, mert egyedül versenyképes ellenfele a globalizáló gazdasági dogmának. Már bizonyított is. A modern, emberközpontú gazdaság célja és feladata a társadalom egészének szolgálata és igényeinek kielégítése. Tisztességes megélhetést, életszínvonalat teremteni mindenki számára. Ebbe beletartozik a kevés számú ügyesek korlátlan gazdagodási lehetősége, de a tömegek szegénységének az enyhítése is egyaránt. Ezt a célt elérte már a modern kapitalizmus Nyugat-Európában a megvalósított szociális piacgazdaság kifejlesztésével az XX. század derekán. Ez a gazdaság teret ad az egyén korlátlan gazdagodási gerjedelmének, de ez egyben kötelezi is közmegegyezéssel elfogadott társadalmi igazságosság értelmében az eredmény méltányos megosztására a tisztességes bér fizetése mellett arányos adó fizetésére és a szociális terhek igazságos vállalására. Ilyen módon a gazdaság működtetésének maximalizálására ösztönzi a tőkét, mert az eredményből részt kell adnia a szolidaritási kötelezettségek fedezésére is. Ettől szociális a tőkés piacgazdaság. Ezzel ellentétes a XIX. századi kapitalizmus, amelyik csak az egyén gazdagodását szolgálja a minél kisebb bér és adófizetést követelve. Ez vezetett el a kommunizmushoz és a különféle nemzeti szocializmusokhoz. A jelenlegi kozmopolita liberális globalizáló gazdaságpolitika visszatérés a gátlástalan, kizsákmányoló ősi vadkapitalizmushoz. Ez valósult meg Magyarországon rendszerváltás ürügyén 1990 után. Felszámolásra ítéltetett, mert lejáratott, idejétmúlt, embertelen, értelmetlenül pusztító. Csakis az erősek érdekeit, az egyén önző gazdagodási tébolyát képviseli. Nem ismeri a felebaráti szeretetből fakadó szolidaritást. A gazdagok halmazának érdekeit képviseli, a kevés pénzbe kerülő, gyenge államot követeli, mert a pénz hatalmával felette uralkodhat.

A kereszténydemokraták kötelessége harcba szállni az új, embertelen világ térhódításával. Követelniük kell a keresztény, felebaráti szeretethez való visszatérést. Olyan programokra van szükség, amelyek felszámolják a szegénységet, megteremtik a jólétet. A program a hozzáértő tudás, a szorgalmas munka és a tisztesség rehabilitásával valósítja meg a „dolgozni többet, hatékonyan" gazdaságot növelő célkitűzéseket. Az eladósítás megfékezését, felszámolását irányozza elő. Úgyszintén az infláció felszámolását is. A kereszténydemokraták az erős állam fenntartását követeljék. Rendelkezzen vagyonnal az állam! Vegye és tartsa állami tulajdonban a közszolgáltató vállalatokat! Értelmesen és tisztességesen gazdálkodjon a társadalom javára! Fékezze a társadalomra telepedett bankok nyomasztó diktatúráját a nemzeti monetáris politika megvalósításával és a köztulajdonú kiegészítő gazdaság felépítésével! Támogassa az önkormányzatok önellátó gazdaságának kiépítését, és a határon túli magyarokkal a gazdasági együttműködés megvalósítását! Tegye lehetővé a pénzhelyettesítő technikák bevezetését! Vessen véget a korrupciónak! Gazdaságot serkentő és lakosságot kímélő arányos teherviselést, adózást valósítson meg! Szociális hálót, biztonságot teremtsen és tartson fenn, védje polgárainak, a nemzet tagjainak az érdekeit! Erős gazdaságot építsen, hogy az előbbieket teljesíteni tudja! A nemzetgazdaság érdekeinek védelmére és a lakosság életszínvonalának növelésére valósuljon meg a szociális piacgazdaság környezetünk védelmével összhangban!

A globalizáló gazdaságpolitika Magyarországon aratta a legteljesebb sikerét Európában. Eladósították az államot, az önkormányzatokat és még a lakosságot is mérhetetlen veszteséget okozva mindenkinek. Magánosították a termelői vagyonunkat. Semmi pénzért kiárusították külföldiek, ügyfeleik kezére játszották, ellopták, felszámolták a rájuk bízott vagyont a rendszerváltók. A régi gazdaságot lerombolták, helyébe a külföldieknek egy hatékonyat és nekünk egy vegetáló újat építettek fel. Ezzel a növekedés nem biztosítható. Ezért az adósságtól sem lehet megszabadulni, és a keresetek és az életszínvonal sem javulhat. Marad az adósságcsapda, a szegénység, a nyomor és a kilátástalan létbizonytalanság.

Amikor pedig jön egy nemzeti érdekeket védő új kormány, akkor nekünk esnek, ránk támadnak. Többségünknek érthetetlen az ellenünk indított szitkok, rágalmak sokasága, a balliberális világ igaztalan, hazug, aljas rágalmainak áradata. Nyomós okaik lehetnek rá, hogy ellenünk acsarkodjanak veszett kutya módjára. A kommunistákkal összefogva támadnak. Felháborodnak, hogy a globalizáció, az újkori gyarmatosítás, a pénzükkel való felvásárlásunk nem tetszik nekünk. Esetleg elveszítik jól működő pénzszivattyújuk egyikét. Megszűnhet a munka nélküli pénzcsinálás egyik uzsorakamat-szedő helye. Lázadunk a kizsákmányolás ellen. Nem akarunk szegények lenni. Mind ezek főbenjáró bűnök a vadkapitalizmus ellenére. Érthető, hogy dühödtek ránk. Látva a gyűlölettől szikrázó szemüket, hallva a habzó szájjal fröcsögve üvöltő rágalmakat, felsejlik, hogy kell lenni még másnak is amiért ilyen bátran haragszanak ránk. Talán azért, hogy „bűnös nép vagyunk"? Régi ügyünk ez már. Ránk sütötték ezt az igaztalan, ocsmány rágalmat. Vajon miért? Talán azért, hogy ne kelljen megköszönni nekünk a náci megszállásig biztosított életvédelmet, amit az üldözötteknek nyújthattunk a magunk biztonságát is veszélyeztetve. Lehet az is, nehogy a kommunista vérkorszakot kérjük számon, amit ellenünk követtek el. Érthetetlen, hogy semmit sem teszünk ez ellen. Belépünk az Európai Unióba anélkül, hogy előbb tisztáznánk magunkat, viseljük a bélyeget és tűrjük a megaláztatásokat a szélsőséges, kirekesztő balliberálisoktól.

Védjük magunkat! Fogjunk össze! A 2010-es választás lehetőséget adott a gazdaságunk, országunk rendbetételére. Jó úton indultunk el! Örüljünk, hogy nincs eurónk! Legyen stabil pénzünk, erős hadseregünk! Legyünk mi is szabadok és gazdagok! Keressünk barátokat keleten! Építsük a jövőt az európai keresztények összefogásában! Védjük meg az európai keresztény civilizáció jövőjét az idegen gyarmatosítóktól, a pénzügyi hiénáktól!

Mándoki Andor

 VIRÁG ANDRÁS

Jön az igazi Putyin-korszak?

A MEGFELELŐ EMBER

 Egyrészről az egész világ természetesnek veszi, hogy Putyin visszatér a Kreml falai közé, az elnöki terembe. Másrészt viszont nem lehet tudni, mit gondoltak, mit terveztek és mire számítottak azok az amerikai hírszerző ügynökségek, amelyek egészen példátlan módon, soha nem látott ambícióval és hihetetlen aktivitással kapcsolódtak be az oroszországi elnökválasztás folyamatába. A biztonsági szervek az első pillanattól tisztában voltak ezekkel a nem éppen fair manipulációkkal, de -legalábbis látható módon - nem avatkoztak be a destrukciós erőfeszítésekbe.

  

Néhány amerikai újságcikket olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy bizonyos körök annyira belejöttek az afrikai tavaszcsinálásba, hogy úgy döntöttek: Moszkva kedvéért sem hagyják abba a világ átalakítását. A módszerek a már hagyományosnak számító tömegdemonstrációktól kezdve egyéni akciókig, közösségi oldalakon terjesztett vádaskodásokig terjedtek és napról napra végigkísérték az egész elnökválasztási kampányt. Az orosz sajtó csak a választások előtti utolsó napokban közölt vitriolos kommentárokat arról, hogy az USA új moszkvai nagykövete azzal kezdte működését, hogy kapcsolatokat épített ki orosz ellenzéki vezetőkkel és tanácskozásokat tartott velük a különféle akciókról.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy a CIA ez
alkalommal hatalmas luftot rúgott volna. A Putyin-ellenes tüntetések szórványosan és nem túlzottan meggyőző részvétellel ugyan, de hónapok óta tartanak Oroszország különböző régióiban. Egy részük kétségtelenül a súlyos szociális problémákra vezethető vissza. Több körzetben elmaradtak azok a fejlesztések és beruházások, amelyek új munkalehetőséget és normális megélhetést biztosítanak. Ám ezekre a megmozdulásokra sem ellenzéki összefogás, sem belpolitikai destabilizáció nem építhető.

Azoknak lehet igaza, akik a meglepő és eredménytelen beavatkozási, vagy rendzavarási kísérletek láttán azt a következtetést szűrték le, hogy az amerikai politika egy részét hirtelen páni félelem fogta el attól a perspektívától, amit egy Putyin vezette Oroszország jelent majd a világ számára. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy Putyin visszatérése a Kremlbe nem csak betetőzése a tizenkét esztendeje zajló orosz restaurációs politikának, az ország talpraállításának, újjászervezésének és világhatalmi pozíciója visszaszerzésének, bár önmagában ez is történelmileg példátlan teljesítménynek számít. A lényeg azonban mégis sokkal inkább az, hogy Putyin új, saját utat tört Oroszország számára és nem valamelyik nyugati hatalom farvizén tért vissza a világpolitika színpadára. Napjainkban lett teljesen világos és egyértelmű, hogy az új Oroszország nem mesterséges reinkarnációja a Szovjetuniónak, nem egy hatalmában megroggyant, elszigetelten vegetáló ország, hanem egy teljesen új alapokra építő, hihetetlen ambícióval és energiával hajtott állam, amely tudatosan és nagy erővel szerzi meg az új világrendben azt a pozíciót, amely a szabad cselekvést, az önálló fejlődést és nemzetközi érdekeinek bármely más hatalommal szembeni érvényesíthetőségét biztosítja számára.

Semmi túlzás nincs azokban az értékelésekben, amelyek szerint a Szovjetunió szétesését, és a jelcini anarchia korszakát csak a nagy honvédő háborúban elszenvedett károkhoz lehet hasonlítani. Putyin egy összeomlani készülő, minden eresztékében végzetesen sérült Oroszországot rántott vissza a szakadék széléről. Ma pedig egy olyan állam elnöki posztját foglalta el, amelyik képes volt megfékezni a globalista imperializmus összpontosított támadását, sőt képes arra is, hogy új koncepciójú nemzetközi kapcsolatok rendszerén keresztül és hatalmas katonai erejével a háta mögött aktív résztvevője legyen az új világ rendje megteremtésének.

A putyini Oroszország léte és pozíciója az Egyesült Államok II. világháború utáni nemzetközi politikájának legnagyobb kudarca. Oroszország széttörte és a történelmi panoptikumba küldte a XX-ik századvégi Egyesült Államok nagy álmát: az egy erőközpontú világot, az amerikai érdekek érvényesítésére épülő új, globális világrendet, az erőforrások és a természeti javak hozzáférhetőségének kizárólagos birtoklásának jogát katonai erővel és világhatalmi presszióval biztosító amerikai aranykort.

Az a tény, hogy Oroszország alighogy kilábalt a válságból, képes volt gátat szabni a globális expanzionizmusnak, csak az érem egyik oldala. Az amerikai stratégia számolt azzal, hogy Oroszország egy idő után meggyengülve, erejében és tekintélyében megtépázottan ugyan, de visszatér a politikai arénába. Egy regionális középhatalmi pozícióba szorított Moszkva, melynek felmérhetetlen természeti erőforrásait, hatalmas területét és potenciális piacát kezesbárányként engedelmeskedő társként az USA szekeréhez lehet kötni, egyenesen kívánatos ás ideális partnere lehetett volna Washingtonnak. A bolond Jelcint mintha pontosan erre a szerepre találták volna ki. Ám Putyin váratlan színre lépése kezdettől fogva baljós árnyékot vetett a nagy amerikai stratégiák szivárványhídjára.

A Nyugat titokban abban reménykedett, hogy a 2008-as év egyúttal a putyini frászt is örökre magával viszi. Először nem hitték el, hogy Putyin nem fogja saját hatalmának biztosítása érdekében megváltoztatni az alkotmányt, aztán azt nem hitték el, hogy képes lesz a politika csúcsán maradni az elnöki pozíción kívül is, aztán azt nem hitték el, hogy az új elnököt nem lehet rábírni arra, hogy a nyugati érdekek szerint alakítsa Oroszország nemzetközi politikáját és mindvégig kételkedtek abban a csapásban, amit az orosz fegyveres erők rendkívül intenzív fejlesztése jelent az amerikaiak diadalmas háborúzásainak jövőjével kapcsolatban. Obama elnöknek jutott az a nem éppen örömteli feladat, hogy megvonja a terrorizmus elleni háborúk gyászos politikai mérlegét és megállapítsa: az USA katonai ereje nem új világrendet teremt, hanem feneketlen nemzetközi káoszt idéz elő a világ legkritikusabb pontjain. És ezen a ponton hasít bele az iszonyatos kérdés az amerikai politikai gondolkodásba: mi a helyzet most, amikor az egy erőközpontú világ helyett egy hatalmát napról napra erősítő és hatalmas új szövetségi rendszereket alakító Oroszország rémképe rajzolódik ki a dermedt Amerika előtt.

(http://camp.blog.hu)

 Mohi Csaba:

Brüsszel sorozatos szerződésszegései és súlyos jogsértései

Magyarország és az Európai Unió (EGK, EK) közötti kapcsolatok története a kezdetektől azt mutatja, hogy az unió mindenkor visszaélt erőfölényével, a kétoldalú tárgyalások folyamán domináns pozíciójából hátrányos feltételeket diktált, amelyek során nem egyszer a súlyos szerződés-szegésektől és saját alaptörvényének durva megsértésétől sem riadt vissza.

Napjainkban az unió részéről hazánk ellen indított globális támadássorozat arra késztet bennünket, hogy a nemzetközi jog és az uniós jog alapul vételével „sine ira et studio" (vagyis: harag és részrehajlás nélkül) áttekintsük immár közel félévszázados kapcsolataink során Brüsszel által Magyarországgal szemben elkövetett jogsértéseket.

Elöljáróban hangsúlyozni kell két olyan eseményt, amellyel Magyarország hozzájárult az európai egység ügyéhez, a mai Európa kialakításához. Az egyik a Római Szerződés létrehozása, a másik a német egység megteremtése. Az egységes Európa kialakítása a világháború utáni években nem volt olyan magától értetődő, mint napjainkban. De Gaulle tábornok például úgy képzelte, hogy a Ruhr-vidéket leválasztják Németországról, a Saar-vidék gazdasági unióra lép Franciaországgal, a Rajna-vidék pedig véglegesen francia katonai megszállás alatt marad. Abban egységesek voltak a győztes hatalmak, hogy a német egység létrejöttét meg kell akadályozni. 1950 nyarán azonban kitört a koreai háború, amely ráébresztette a politikusokat, hogy az ellentétekkel megosztott Európa védtelen. Általánossá vált a meggyőződés, hogy a koreai háború csupán főpróba egy Európa elleni szovjet katonai invázióhoz és a kettészakított Németország kommunista alapon történő egyesítéséhez. Ez a krízis eredményezte az Európai Szén- és Acélközösség alapító szerződésének röviddel ezután, 1951-ben történt aláírását, amely az első intézményes lépést jelentette a francia-német megbékélés és az európai egység irányába.

A világháború utáni Európában a második legnagyobb krízist az 1956-os magyar forradalom jelentette. Ez újólag ráébresztette a politikusokat, hogy Európa halálos veszélyben van. Jóllehet az Európai Gazdasági Közösség alapelveit megfogalmazó ún. Beyen-terv már korábban elkészült, de az egyértelmű, hogy a magyar szabadságharc szovjet vérbefojtása jelentősen felgyorsította az integrációs folyamatokat. 1956. október 23. és 1957. március 25., a Római Szerződés aláírása egymással szorosan összefüggő, egymást determináló események. Szembetűnő, hogy az Európát fenyegető krízisek mindenkor előrelendítették az integrációt. Megdöbbenést keltett, amikor a francia Jean Monnet, az unió egyik alapító politikusa így fogalmazott: „Az egységes Európa atyját úgy hívják, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin." Amennyiben a krízisek előrevivő szerepe napjainkban is működik, úgy nyugodtak lehetünk: krízi-sekből van is, lesz is elegendő!

Később történt még egy magyar hozzájárulás a mai Európa megteremtéséhez. Amikor a magyar politikai vezetés, komoly felelősséget vállalva átengedte Ausztria felé a nálunk összegyűlt közel százezres keletnémet turistát. Röviddel ezután leomlott a berlini fal, majd összeomlott az NDK kommunista rendszere, és létrejött az egységes Németország. A történelmi súlyú magyar döntés és a német egység megteremtése közötti ok-okozati összefüggést senki sem tagadja. Felmerül a kérdés: mit kaptunk mindezen magyar érdemekért és ha nem kaptunk semmit, akkor miért? A német egység huszadik évfordulójának ünnepségeire a magyar államfőnek vagy kormányfőnek kötelességszerűen a berlini rendezvények fővendégének kellett volna lennie. Meg sem hívták őket! Persze, ahogy mondják, nevetséges dolog a politikában hálát várni. Ne feledjük a rómaiak bölcs tanácsát: mindenkinek annyi joga van, amennyit kiharcol és megkövetel magának!

Hitszegések és csalatkozások Magyarország integrációs kapcsolataiban

A következőkben bemutatjuk azokat az eseményeket, amikor Brüsszel erőfölényét kihasználva saját ígéreteit, szerződéses kötelezettségeit megszegve durva jogsértéseket követett el Magyarországgal szemben. A kiindulópontot az képezi, hogy az 1960-as évek közepéig Magyarországon és a kommunista táboron belül tilos volt kiejteni azt a szót, hogy „európai integráció". A Európai Gazdasági Közösséget hivatalos körökben úgy minősítették, hogy az „a számunkra halálos veszélyt jelentő NATO gazdasági fedőszerve". A szükség azonban már akkor is nagy úr volt. A KGST kereskedelmi rendszerébe kényszerített Magyarország dollár elszámolású exportjának több mint 90%-a az EGK akkori hat tagállamába irányult. A mind jobban eladósodó kádárista elitnek égető szüksége volt a kemény valutára. Brüsszel azonban bennünket (is) „állami kereskedelmű országnak", vagyis a kötelező tervutasítások politikai rendszerére épülő gazdaságnak minősített és ennek jegyében a magyar export termékeket rendkívül terhes diszkriminatív vámtételekkel sújtotta.

A forradalmat követően a magyar gazdaságirányításba bekerült, szakmailag magasan képzett technokrata vezetés cselhez folyamodott. Amit nem kaptunk meg Brüsszeltől kétoldalú alapon, (vagyis a magyar exporttermékek részére a nemzetközi kereskedelempolitika alapját képező ún. legnagyobb kedvezményes eljárást) azt GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) tagságunk megteremtésével, multilaterális keretek között terveztük elérni. Ennek előfeltétele a magyar vállalatok jogi-gazdasági önállóságának megteremtése, vagyis a kommunista gazdaságirányítás alapját képező tervutasítási rendszer felszámolása volt. Magyarország 1968-ban a kommunista táboron belül egyedülállóan megszüntette a tervgazdálkodás vállalatirányítási rendszerét és notifikálta a GATT irányába, hogy hazánkban a magyar vállalatok immár nem terveket teljesítenek, hanem „gazdasági tevékenységüket kizárólag kereskedelmi megfontolások alapján, a nemzetközi piacokhoz igazítják". (A „szabad világ" tapsikolt örömében, hogy a kis Magyarország újra csak borsot tör Moszkva orra alá.)

A „szocialista Magyarország" 1973 szeptemberében a kapitalista világ szabadkereskedelmet folytató országait felölelő szervezet (GATT) teljes jogú tagjává vált! Brüsszel kezdettől fogva rendkívüli aktivitást mutatott az előkészítő tárgyalások során és a magyar GATT-csatlakozási szerződést a bizottság részéről sietve aláírták. Ehhez Brüsszelnek az akkor még igen gyenge nemzetközi elismertségének megerősítéséhez önös érdekei fűződtek. Ugyanakkor itthon örült a gazdasági vezetés, mivel éppen ez volt a cél: Brüsszelt szerződésben arra kényszeríteni, hogy exporttermékeink részére adja meg a legnagyobb kedvezményes elbánást. Ekkor jött az első pofon, Brüsszel első szerződésszegése. Valamennyi GATT-tag kereskedelmi partnerünktől (USA, Japán stb.) megkaptuk a legnagyobb kedvezményes elbánást, kivéve Brüsszeltől! Bizonyított tény, hogy 1975 után kizárólag az EGK volt Magyarország olyan kereskedelmi partnere, amely rosszhiszemű módon nem hajtotta végre hazánk irányába vállalt kötelezettségeit! 1973-tól tizenhat éven keresztül Brüsszel a legsúlyosabb nemzetközi jogsértés állapotában volt Magyarország vonatkozásában, egészen az 1988-ban megkötött átfogó kereskedelmi megállapodásunkig! Ez a magatartás, a vállalt kötelezettségek durva megsértésének példája igen ritka jogállamok egymás közötti kapcsolatában.

GATT-szerződésünk azt is kimondta, hogy „a felek a korlátozások diszkriminatív elemeit nem növelik és kötelezik magukat a meglévő korlátozások fokozatos felszámolására". Ennek a kötelezettségnek megszegése jelentette számunkra a második pofont, a napjainkig tartó negatív sorozat újabb láncszemeként. Magyarország ekkoriban még hatalmas marha, sertés és bárány készletekkel rendelkezett, a fő felvevő piac itt is az EGK volt. 1974 júliusában a brüsszeli bizottság Magyarországgal szemben, minden előzetes értesítés nélkül ún. rendkívüli piacvédelmi intézkedéseket vezetett be, amelynek keretében egyik napról a másikra leállította az EGK-ba irányuló élőmarha és friss marhahús szállításainkat. Ezzel diszkriminatív és szerződésszegő módon óriási károkat okozott a már egyébként is pénzügyi nehézségekkel küzdő hazánknak.

1975-ben menetrendszerűen jött a harmadik pofon. A Római Szerződésben előírt nemzetekfeletti „közös kereskedelempolitika" megvalósításaként a bizottság úgy döntött, hogy a tagállamok addig gyakorolt kétoldalú szerződéses rendszerét felszámolja, és 1975. januártól egységes „integrációs szerződéses rendszert" vezet be. Ennek értelmében a tagállamoknak megszűnt önálló kereskedelempolitikai jogosítványa és szerződéskötési képessége. Harmadik országokkal (mint napjainkban is) kizárólag a bizottság köthetett a közösség nevében kereskedelmi megállapodást. 1974 végén újabb, a jogállamok gyakorlatától eltérő magatartásra került sor a bizottság részéről. A KGST-országok brüsszeli képviseleteinek postaládájába egy-egy szerződéstervezetet dobtak be azzal, hogy Brüsszel a következő évtől ezen az egyoldalú diktátumként megfogalmazott szerződés szerint kíván kereskedni egységesen valamennyi KGST-országgal.

Kiemelendő, hogy a nemzetközi szerződések egyenjogú partnerek közötti előkészítése mindenkor a szándékokat, érdekeket kölcsönösen feltáró és egyeztető tárgyalásokkal kezdődnek. A bizottság egyoldalú szerződéstervezete ugyanakkor számunkra hátrányos, GATT jogainkkal ellentétes kikötéseket tartalmazott. Következésképpen a magyar kormány a többi KGST-országhoz hasonlóan visszaküldte az anyagot. Az ultimátum visszautasítását követően Brüsszel bejelentette, hogy „közöttünk megszűnt a kereskedelmi kapcsolatok bárminemű szabályozása", aminek következtében 1975 januárjától ún. autonóm kereskedelempolitikát vezetett be. Ez azt eredményezte, hogy a magyar termékek beviteli feltételeit (vámtételek, importkvóták) a bizottság egyoldalúan rögzítette, amelyekről érdemi tárgyalások nélkül a közösség hivatalos lapjából értesülhettünk utólag. Figyelem: mindezeket az egyoldalú intézkedéseket a kommunista országok közül Brüsszel kizárólag Magyarországgal szemben nem érvényesíthette volna jogszerűen, mivel közöttünk igenis voltak a kereskedelempolitikát szabályozó kötelező szerződéses kapcsolatok, nevezetesen a GATT keretében, multilaterális alapon.

Az 1982.évi magyar kiugrási kísérlet a KGST rendszeréből

A negyedik keserű csalódás lényege: a magyar kormány az 1974. év végi negatív tapasztalatokból „okulva" (amely szerint Brüsszel a GATT mellett kétoldalú szerződés megkötését is szükségesnek tartja) 1982-ben jeleztük a bizottságnak, hogy most már hajlandóak vagyunk megkötni egy ilyen megállapodást, „feltéve, ha az számunkra kézzelfogható gazdasági kedvezményeket nyújt", vagyis ha végre megkapjuk a legnagyobb kedvezményes elbánást. Tudni kell, hogy ez a lépés az akkori KGST rendszerből való magyar „kiugrást", valamint egyúttal a Közösség „de iure" teljes jogú diplomáciai elismerését jelentette volna. Mindez tiltott gyümölcsnek számított Moszkva szemében. A Bizottság reakciója az 1956-os „déjá vu" érzését keltette bennünk. A magyar javaslat pánikot idézett elő Brüsszelben, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni vele. Jelezték, hogy a „békés egymás mellett élés és a nemzetközi enyhülés" jegyében nem kívánnak ujjat húzni Moszkvával, a pozitívan alakuló kapcso latokat megterhelni. Kitartó kezdeményezéseinket végül is siker koronázta. Az 1986 nyarán elfogadott „Zarges-jelentés" eredményeként felgyorsultak az események. A magyar kormánydelegáció 1987-ben Brüsszelben megkezdte hivatalos tárgyalásait a bizottsággal. 1988 szeptemberében aláírtuk a „Magyar-EK Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Megállapodást", amely végre felszámolta Brüsszel velünk szembeni szerződésszegő diszkriminációját, és az egyenjogúság alapján biztosította számunkra a legnagyobb kedvezményes elbánást.

A bizottság brüsszeli székházában sorra került ünnepélyes aláírást megelőzően váratlan közjátékra került sor. Az aláírásra magas szintű magyar delegáció utazott, miniszterelnök helyettesi vezetéssel. A bizottság részéről az aláíró a kereskedelempolitikáért felelős komisszár volt. Az ceremónia kezdetén a bizottság képviselője aggódó hangon az iránt érdeklődött: „Vajon mit szólnak az oroszok mindehhez, nem lesz-e bajunk belőle?" Miután a magyar delegációvezető leszögezte, hogy „Magyarország szuverén jogait gyakorolva, saját hatáskörében jár el", végre rákerülhetett a pecsét a dokumentumra.

Újabb pofonok Brüsszeltől a társulási, majd a tagfelvételi tárgyalásaink során

A rendszerváltást követően hirtelen pörögni kezdtek az európai integráció kerekei, különösen mi, magyarok számára, mivel ebben is messze megelőztünk mindenkit a „táborban". A demokratikus választások és az új kormány beiktatása után azonnal megindultak az ún. második generációs, társulási vagy más néven „Európa-megállapodás" tárgyalásai. A bizottság ezúttal is hű maradt önmagához, saját ígéreteit megszegve járt el. Tárgyalási mandátumát (ún. Dublin-mandátum) úgy hirdette meg, hogy a magyar társulás „megerősített" kedvezményeket fog számunkra biztosítani. A tárgyalások során kiderült, hogy nem kaptunk kedvezőbb rendelkezéseket, mint a több mint harminc évvel azelőtt (!), 1961-ben megkötött görög, majd az 1963-as török analóg társulási megállapodások.

A kereskedelmi kedvezmények területén - patikamérlegen gondosan kiszámítva - mindig olyan elbánást biztosítottak számunkra, amelyeket már nem tudtunk kihasználni. Ha Brüsszel betartja vállalt kötelezettségét, 1973-tól kezdődően még jelentős gazdasági haszonnal járt volna számunkra a diszkrimináció felszámolása, a legnagyobb kedvezmény biztosítása. Az 1992-ben aláírt társulási megállapodással megkaptuk ugyan az ún. preferenciális elbánást, de ekkor a KGST-piacok elvesztésével és a privatizációs rablógazdálkodással tönkretett magyar gazdaság már nem tudott vele mit kezdeni. A statisztikai adatok könyörtelenül mutatják, hogy éppen a társulási megállapodás végrehajtásának időpontjától a közösségbe irányuló magyar külkereskedelmi mérleg meredeken romlani kezdett.

Nyújthatott volna ugyan a bizottság számunkra egy mentőövet, melyet az ugyanebben az évben beindult EFTA (Ausztria, Svédország, Finnország) tagfelvételi tárgyalások képeztek. Tudni kell: társulási megállapodásunk egyúttal azt is jelentette, hogy Magyarországot a közösség 1992-től érettnek nyilvánította a teljes jogú integrációs tagságra. Mivel ekkor a volt kommunista országok közül kizárólag mi voltunk „társult viszonyban" Brüsszellel, ezért minden alap és ok megvolt arra, hogy Magyarországot a bizottság bekapcsolja ebbe a bővítési körbe. Sem addig, sem pedig azóta nem vettek fel ilyen gazdag, jóléti országokat, amelyek közül kettővel történelmi, baráti viszonyban voltunk. Nem kell nagy képzelőerő, mi lett volna (és mi lenne ma) a sorsunk, ha már 1995-től a nevezett országokkal együtt uniós tagok lehettünk volna. Ehelyett a bizottság parkolópályára helyezett bennünket Az ezt követő tíz év alatt felmorzsolódott minden érdemi és helyzeti előnyünk. A bizottság könyörtelenül belepréselt bennünket a „keleti-bővítés" számunkra rendkívüli károkat okozó kategóriájába. A helyzet éppen fordítottja lett annak, ami az EFTA bővítéskor volt. Még soha nem vettek fel az unióba egyszerre ilyen sok és a kommunizmus által ennyire tönkretett gazdaságú, elnyomorított, szegény országot.

A tagfelvételi tárgyalások során még mindig maradt egy utolsó reményünk. Bíztunk abban, hogy a bizottság kellően súlyozni fog a kandidátus országok között érdemeik, felkészültségük és tényleges gazdasági mutatóik figyelembevételével. Erre konkrét ígéretet kaptunk. Az 1997. decemberi Luxemburgi Csúcsértekezleten a hat legfejlettebb kandidátust kiemelték a többiek közül. Magyarország ekkor még mindig tartotta privilegizált pozícióját. Ezt bizonyítja, hogy a volt kommunista országok körében 1998-ban velünk indultak meg legelőször a tagfelvételi tárgyalások. Egy év múltán sajnos kiderült, ezúttal is csalatkoznunk kellett. A Helsinki Csúcsértekezleten további hat országgal bővítették a felvételizők körét, a bizottság pedig szemrebbenés nélkül közölte, hogy a továbbiakban blokkszerű megközelítést alkalmaz és egységes felvételi követelményeket kap mindenki. Nyomatékként hozzátették: „Eszi, nem eszi, nem kap mást!" (az eredeti szóhasználatban „take it or leave it").

Mindez számunkra (az újabb csalódáson túl) súlyos diszkriminációkat eredményezett a különböző szerződéses elbánások területén. Egyetlen példa: egyes országok, mint Lengyelország estében (a mai gyakorlat bizonyításaként) reálisan fennállt az erőteljes (milliós nagyságrendű) munkaerő dömping veszélye. Magyarország esetében ilyen veszély nem létezett. Ennek ellenére a különbségtétel nélkül, egységesen megfogalmazott uniós rendszer következtében a nem nagy számú, de alapvetően képzett magyar munkaerőt hosszú időre kizárták hagyományos (Németország, Ausztria) felvevő piacainkról. Legyen elég ennyi példa arra, amit a bevezetőben állítottunk: a brüsszeli bizottság mindenkor hajlamos volt és sajnálatos módon jelenleg is eltökélt az egyenjogúság követelményét félretenni, az erőpozícióból tárgyalni, a nemzetközi jogot, valamint saját maga által vállalt ígéreteit és szerződéses kötelezettségeit figyelmen kívül hagyni! Ugyanakkor (mindenekelőtt a közepes és kicsi vagy általa kicsinek tartott országok irányában) előszeretettel leckéztet, állít pellengérre és oktat ki a jog és a jogállamiság követelményeire.

A brüsszeli bizottság ún. „kötelességszegési eljárást" indított Magyarország ellen, arra hivatkozva, hogy EU-jogot sért a magyar bírák nyugdíjkorhatárának megállapítása, valamint hogy veszélybe került az adatvédelmi biztos függetlensége. Egyidejűleg más tagországokkal együtt ugyanilyen eljárást indított ellenünk arra hivatkozással, hogy Magyarországon a tyúkketrecek nem EU-konformok, mivel egy-egy négyzetméteren túl sok baromfi található. Ezekkel és az elmúlt hónapok történéseivel összefüggésben indokoltnak tűnik áttekinteni, hogy a tagországoknak és az unió egyes intézményeinek milyen jogosítványai és kötelezettségei vannak, ki és miért tartozik felelősséggel. A rómaiak által lefektetett jogelvek alaptétele abban állott, hogy a jogoknak és kötelezettségeknek mindenkor összhangban kell lenniük, vagyis akinek több jogosítványa van, annak a felelőssége is nagyobb. A Római Birodalom mint Európa leghosszabb ideig, közel ezer évig fennállt birodalma azért állhatta ki ilyen sokáig az idők viharát, mert szilárd jogrendre épült, a jogok és kötelezettségek összhangját szigorú rendben biztosította, kicsik és hatalmasok számára egyaránt. Amennyiben ez nem érvényesül, az a dzsungel törvényét jelenti, ahol mindenkor az erősebb diktál. Kérdés: Európa meddig maradhat fenn, ha kizárólag az erősebbnek vannak jogai, a kötelezettek körében pedig tetszése szerint válogathat, utasíthat és diszkriminálhat?

Nézzük át a két főszereplő, a bizottság és az Európai Parlament uniós Alapszerződésekben meghatározott pozícióit! A Bizottság az Unió „legfőbb végrehajtó szerve", vagyis az unió kormánya. Ennek a kormánynak vannak miniszterei (akiket jelenleg „biztosnak", más néven „komisszárnak" neveznek) és van miniszterelnöke (jelenleg José Manuel Barroso). Minden tagországnak joga van egy-egy minisztert delegálni, akik azonban már nem nemzeti érdekeket képviselnek, hanem a rájuk bízott kormányzati területeket (így pl. külügyek, pénzügyek, közlekedés, környezetvédelem) irányítják, és az integráció eredményes működéséért tartoznak felelősséggel. Munkájuk legfőbb irányítója a bizottság elnöke, aki személyében felel az unió teljes kormányzati tevékenységéért. A 27 komisszár szakmai munkáját hatalmas hivatali apparátus segíti. Minden komisszár egy-egy főigazgatóságot (vagyis uniós minisztériumot) irányít több ezer alkalmazottal. A bizottsági bürokrácia (brüsszeli szó használattal: eurokraták) létszáma mintegy negyvenezer fő!

A bizottság legfőbb feladata ellenőrizni, hogy az uniós jogot kellően betartják-e az uniós intézmények és a tagállamok egyaránt, valamint hogy a tagállamok jogrendje és joggyakorlata összhangban áll-e a mindenben elsőbbséget élvező uniós joggal. A bizottság kiterjedt diplomáciai képviseleti hálózatot (nagykövetséget) működtet (közel száz országban) valamennyi tagországban, így Budapesten is. A bizottság kötelessége folyamatosan ellenőrizni, hogy az uniós (piac-felügyeleti, versenyjogi, pénzügyi stb.) szervek kellően betartják-e az uniós jog előírásait, azaz megkövetelik-e azok végrehajtását (így került sor az említett „tyúkketrec-eljárásra" is). Hiányosság esetén a bizottság köteles eljárásokat (kötelességszegés) kezdeményezni. Amennyiben pedig a bizottság elmulasztja kormányzati-ellenőrző feladatait, akkor a bizottság mulasztást követ el. A jogtudomány ezt „az adminisztráció hallgatásaként" értékeli és ekkor az Alaptörvények értelmében „kötelességmulasztási eljárást" lehet indítani a bizottság ellen. A luxemburgi Európai Bíróság (többek között egy, a bizottságot elmarasztaló 1994-es ítéletében) kimondta: „Az uniós intézmények mulasztásai akkor eredményezik az unió felelősségét, ha azok megsértenek valamilyen cselekvést előíró, az uniós jog alapján fennálló kötelezettséget".

Abban az esetben pedig, ha a bizottság mulasztása anyagi kárt is okoz valamely tagországnak (vagy állampolgárának), úgy az okozott kárból adódó követelést per útján lehet érvényesíteni a bizottsággal szemben. Hangsúlyozandó: az előbbiekből kitűnik, hogy a jogok és kötelezettségek összhangja jegyében nem csupán a tagállamoknak vannak kötelezettségei (és ellenük „kötelességszegési eljárás" indítható), hanem a tagállamoknak is ezzel egyenrangú jogosítványai vannak a bizottság és az EP tevékenységének ellenőrzése vonatkozásában. Amennyiben ez utóbbiak nem látják el a reájuk bízott feladatokat, úgy „kötelességmulasztást" követnek el és az így okozott károkat meg kell téríteni. A bizottság mint az unió kormányának tevékenysége felett (hasonlóan a nemzeti kormányokhoz) az unió parlamentje, vagyis az EP köteles felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni. Amennyiben az EP ezen kötelességének nem tesz eleget, úgy az EP ellen is teljes mértékben fennáll a tagállamok legitimációja „mulasztási és kártérítési" eljárásokat kezdeményezni a luxemburgi Európai Bíróságnál.

Mindezeket azért kellett pontosítanunk, mert az elmúlt hónapok Magyarország elleni átkaroló támadásai azt mutatják, hogy mind a bizottság elnöke (Barroso úr), mind annak egyes tagjai (pl. Olli Rehn pénzügyi biztos), mind az Európai Parlament soros elnöke (Schultz úr), mind pedig az egyes frakcióvezetők (így Cohn-Bendit úr) rendkívül súlyos szereptévesztésben vannak. Nevezetesen láthatóan valamennyien úgy képzelik, hogy (a középkori feudális urakhoz hasonlóan) kizárólag jogosítványokkal rendelkeznek, kötelezettségeik nincsenek és tetszésük szerint választják ki, hogy kiket kívánnak kioktatni vagy éppen meghurcolni. Mindezt pedig, ha részükről (mentő körülmény-ként) nem vezethető vissza az alapvető uniós jog ismereteinek nagyfokú hiányára, úgy magatartásuk a jogsértés mellett rosszhiszeműséget is képez.

Az alábbiakban tényszerűen nézzük át a Magyarországgal szembeni legsúlyosabb uniós kötelességmulasztásokat! Kezd-jük a legújabbal és a legfájóbbal: Malév-ügy. A Gyurcsány-Bajnai-kormányok 2007-2010 között a magyar nemzetgazdaságnak jelentős károkat okozó oda-visszaprivatizációt követően az uniós versenyszabályokat és az állami támogatások uniós szabályrendszerét durva módon megsértve, a magyar adófizetők zsebéből mintegy 100 milliárd forintértékű tiltott juttatásban részesítették az akkoriban teljesen tisztázatlan tulajdonosi hátterű légitársaságot. Miként a magyar tyúkólak non-konformitását kellően érzékelte a bizottság, ugyanúgy már akkor, a törvénytelen kifizetések időpontjában azonnal lépnie kellett volna a bizottságnak. Ennek megfelelően haladéktalanul el kellett volna tiltani nevezett kormányokat a jogsértéstől vagy utólag, de még ezen kormányok regnálása idején a visszafizetési eljárást és a büntetés behajtását végrehajtani. Uniós kormányzati ellenőrzési felelősségét a bizottság megsértette, ezzel súlyos kötelességmulasztás követett el. Azt pedig, hogy több év elteltével az előző kormányok jogsértéséért, saját mulasztása következményeként egy mindezekért nem felelős, egészen más kormánytól követeli vissza a pénzt - a jogban „csalárd mulasztásnak" hívják. Időközben kiderült, hogy a Malév egy korábbi igazgatója ún. „bennfentes információi" birtokában, saját maga kezdeményezte a bizottság eljárását az Orbán-kormánnyal szemben. Ezért a „belpiaci magatartásokat" felügyelő komisszárnak hivatalból kell (kellett volna) ún. „insider trading" eljárást indítania ellene.

Az uniós euróválság ügye

A Maastrichti Szerződés meghatározta azokat a szigorú monetáris feltételeket, amelyek teljesítése esetén egy-egy tagállam számára megnyílhat az euró-övezetbe való belépés lehetősége (konvergencia-kritériumok). Mi-vel Görögország ezeket eredetileg nem tudta teljesíteni, ezért a görögöket az alapító tagokhoz képest csak később vették fel. Magától értetődő, hogy a belépési feltételek (alacsony külső államadósság és csekély államháztartási hiány, kellő GDP-növekedés) követelményeinek érvényesülését a bizottságnak (elsősorban a pénzügyi biztosnak) folyamatosan a legszigorúbban ellenőriznie kellett volna. Ezt elmulasztotta (egyúttal olasz, spanyol, portugál, ír relációban is), ami a durva kötelességmulasztás mellett egyúttal azt is jelenti, hogy az egész Európát megrengető euróválságért (magától értetődően az érintett tagállamok kormányaival együtt) felelősség terheli az előző és a jelenlegi Barroso-bizottságot egyaránt. Az utca embere világszerte megdöbbenéssel fogadta: a bizottság tíz éven keresztül nem vette észre és hagyta, hogy ez alatt az idő alatt Görögország több százmilliárd euró adósságállományt halmozzon fel! Sajnos, újra magától adódik a szomorú párhuzam: a bizottság előszeretettel foglalkozik a magyar tyúkketrecek állapotával, valamint azzal, hogy a magyar bankfelügyeleti tanács tagjai tesznek-e esküt az Alaptörvényre, és hogy az MNB elnöke miért keres csupán havi 2 millió forintot. Az kevésbé érdekli a pénzügyi komisszárt, hogy a nemzeti fizetőeszköz, a forint értékállóságáért elsősorban felelős két személy, az előző kormány pénzügyminisztere és az MNB jelenlegi elnöke off-shore bankokban tartja milliárdjait.

A Benes-dekrétumok ügye. Csehország és Szlovákia úgy tagja ma az Európai Uniónak, hogy nemzeti jogrendszerükben hatályban tartják az ún. Benes-dekrétumokat. Ezek a szabályok teljes mértékben analóg rendelkezéseket tartalmaznak a náci Németországban hozott „Nürnbergi-törvényekkel", amelyek a „zsidó népet kollektíve bűnösnek" minősítették, jogi alapot szolgáltatva a későbbi több milliós megsemmisítéseknek. A Benes-dekrétumok a magyar és a német népet nyilvánítják kollektíve bűnösnek, vagyis napjainkban „minden magyar ember bűnös" és ezek gyermekei ugyancsak „bűnösként" jönnek a világra mindaddig, amíg ezek a dekrétumok hatályban vannak. A Lisszaboni Reformszerződésig az uniónak nem volt ún. „emberi jogi dimenziója", vagyis az unió hatásköre nem terjedt ki az emberi jogi jogsértések vizsgálatára és tiltására. Lisszabon azonban kimondta: „Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, az emberi jogok és a kisebbségek jogai tiszteletben tartásának ér tékein alapul." Egyidejűleg bevezette a hátrányos megkülönböztetés, vagyis a nemzeti hovatartozáson alapuló diszkrimináció legszigorúbb tilalmát. Azt, hogy az új uniós Alapszerződést előkészítő Konvent bölcs tagjai mennyire fontosnak tartották az emberi jogok uniós védelmének intézményes megteremtését, jól mutatja, hogy Lisszabon kapcsán, 2007. december 12-én az Unió Hivatalos Lapjában (magyar nyelven is) kihirdették, és az uniós jogba beiktatták az Emberi Alapjogok Európai Chartáját. Ez azt jelenti, hogy annak végrehajtása a bizottság, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és valamennyi tagállam számára kötelező. Mindezen jogok megsértését bármely tagország kormányának és állampolgárának joga van bírósági úton perrel megtámadni. A bizottság itt is - immár öt esztendeje - kötelességmulasztásban van.

Mivel a bizottság kormányzati munkája felett az Európai Parlament gyakorol politikai felügyeletet (amelynek során rendszeresen be kell számoltatnia a bizottságot, kötelességmulasztás esetén politikai vizsgálatot kell indítania, amely elvezethet a bizalmatlansági indítvány megszavazásáig és a bizottság felelős tagjainak visszahívásáig), ezért az előbbiekben felsorolt bizottsági mulasztásokért egyetemleges felelősség terheli az ugyancsak mulasztó Európai Parlamentet is.

Magától értetődő, hogy egy olyan, több mint félmilliárd polgárt felölelő, rendkívül bonyolult (a szakértők számára mégis áttekinthető) jogrendszert működtető Európai Unió tagjai vagyunk, ahol vannak kisebb és vannak nagyobb, országos, sőt kontinentális kihatású problémák egyaránt. A szabályrendszer összetettségét jól illusztrálja, hogy az uniós piacra való belépésnél a bizottsági tisztviselők azt is vizsgálják, hogy a banán belső hajlásszöge hány fokot ír le. Magyarország tagfelvételi szerződésében előírták, hogy az Alföldön korábban termelt „vastag és hajlott ívet leíró" uborka nem piackonform, amivel számtalan magyar gazdaságot tettek tönkre. Előírták továbbá a már említett „tyúkketrec-konformitáson" túlmenően egyebek mellett azt is, hogy milyen az EU-konform nyúlól (az alján hegyesszöget leíró rácsnak kell lennie, hogy a vizelet és a nyúlbogyó elválasztásra kerüljön). Javasoljuk a bizottság tagjainak, menjenek egyszer végig egy magyar falun, ahol az embereknek napi megélhetési gondjaik vannak, próbálják meg ellenőrizni a tyúkketrecek és nyúlólak EU-konformitását.

Az uniós szerveket terhelő kötelességmulasztási ügyeknek hosszú sora van még, amelyeket ezúttal hely hiányában bemutatni nem tudunk. (Ilyen igény esetén ismereteinket szivesen megosztjuk, a kimutatás készen van.) Csupán néhány jóindulatú javaslat a bizottság részére, hogy mulasztásait a következő kérdésekben pótolhassa: a nyugat-dunántúli termőföldek zsebszerződésekkel történő elrablása Az osztrák-magyar Schengen zöldhatárátkelők mezőgazdasági gépek részére való fenntartása, vagyis az osztrák gazda átjöhet „zsebes földjén" szántani, aratni, de a magyar turistát megbüntetik. Az Alföldre szállított több ezer tonna németországi háztartási hulladék ügye. A Rába évtizedek óta tartó habzása a folyó élővilágának elpusztítása. Ezek mindegyikében a bizottság magyar igényt elutasító, lakonikus válasza az volt: „Az ügy a két érintett ország belügye, vagyis nem tartozik a bizottságra." Az viszont a bizottságra tartozik, hogy a magyar banktisztviselők tesznek-e esküt vagy sem.

Azért még egy konkrét ügyet röviden bemutatunk. Gyurcsány Ferenc pénzügyminisztere, Veres János (éppen az euróövezeti tagság megteremtésének lehetőségével kapcsolatos jelentéstételi kötelezettsége során) alapvetően hamis adatokat szolgáltatott az EU-bizottságnak mind a külföldi adósságállomány, mind a költségvetési hiány, mind pedig a GDP-növekedés területén. Utóbb mindez kiderült, mert „a hazugságnak rövid lába van". Almunia biztost ez kevéssé hatotta meg, és ezért nem indított sem vizsgálatot, sem pedig „kötelességszegési eljárást" az előző kormányokkal szemben! Vagyis újra csak a bizottság mulasztására került sor. Ezzel ellentétben a mai bizottság semmivel sem honorálja a jelenlegi kormányzatnak arra irányuló, tiszteletet parancsoló erőfeszítéseit, hogy a kormányváltásnál meghamisított adatokkal, csőd közeli helyzetben átadott ország pénzügyi állapotán valamelyest javítson.

Záró gondolatok. Félreértés ne essék, Magyarország számára nincs más alternatíva, mint egy erős Európában, egy erős Európai Unióhoz tartozni! Kérdés azonban, milyen ez az unió? Jól jegyezzük meg, az unió mi magunk vagyunk, olyan, amilyenné mi magunk tesszük, formáljuk, alakítjuk. Ki-ki a maga szintjén, lehetőségeinek és teljesítendő kötelességeinek megfelelő felelősséget visel az unió mai állapotáért és jövőjéért! „Miért hagytuk, hogy így legyen?!"

 Mohi Csaba

(A szerző a Brüsszellel megkötött kereskedelmi és társulási megállapodások tárgyalásainál a magyar kormánydelegáció szakértője.)

Tőke Péter: Vége a fogyasztói társadalomnak, adós-rabszolgaság, vagy új rend jön.

Jöhet az izlandosodás: népszavazások az adósság nemmegfizetéséről, vagy az újabb globális válságok elleni B-terv. Helyi pénzek a belső fogyasztásra. Kínos SFR-ügy

Embercentrikus új gazdasági rend jöhet

Eljárt az idő a válságokkal megbukott neoliberális globális világrend felett. Előbb-utóbb létre fog jönni egy nemzetközi összefogás az uzsorás bankok és haszonélvező tulajdonosi körük ellen .

Jól mondta Orbán Viktor: a fogyasztói társadalomnak vége, a válság előtti világ nem tér vissza. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy valami más következik. Hogy mi, az a nemzeti kormányunk bátorságától és lehetőségeitől függ. Bátorítom őket, nemsokára nem lesznek egyedül. Ahogy elindult az észak-afrikai tavasz, úgy előbb-utóbb berobbanhat egy dél-európai hatalmas tömegû igény is a változásra, az Izlandéhoz hasonló gazdasági függetlenesedésre, szabadságra. És ez az egész világon végigsöpörhet.

B-tervre lesz szükség az eltorzult pénzügyi világ megváltozásához

Előre ki kell dolgozni egy nemzeti B-tervet, hogy ne álljunk lebénultan, tátott szájjal, mint szamár a hegyen, hogy az elsők között válthassunk! A B-tervnek kell számolnia a dollár és az euró bedőlésével, trónfosztásával, fel kell készülni egy márka alapú nemzetközi német vagy kínai pénz berobbanására, és arra, hogy az új kapcsolatrendszereké a jövő! Ezeknek már nemcsak meg kell teremtődnie mielőbb, hanem jól is kell mûködnie. Kína után már más nagy, ázsiai országok is, mint például Irán, Magyarországot választanák hídfőállásul. Nem vagyunk tehát egyedül. Attól sem kell becsinálni, hogy jön a nyugati dádá. Ha az ország nagy többsége kiáll a nemzetéért, akkor birtokon belül leszünk. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne legyünk kakukktojások, az EU-ban is szövetségesekkel együtt fellépve követeljük a további válságok elleni védelmet, előbb a kontinensnyi, majd globális gazdasági rendszerátalakítást. Ebben a B-tervnek már konkrét intézkedéseket is tartalmaznia kell. Mivel a válságok fő oka a tőke túlzott, államok fölötti, már-már ellenőrizhetetlen szabadsága, a globális spekuláció és a manipulált piac, így először ezek ellen kell fegyvert kovácsolni. A különféle elgondolások közül néhány nem biztos, hogy jó, ma még vitatható, de mindenképpen hatékony megoldás:

A B-terv átalakítaná a pénzvilágot

1. Viccesen fogalmazhatunk úgy is, hogy a tőke és a pénz utazgatásához ,,útlevelet” kellene bevezetni. Ez persze nem jelent az emberéhez hasonló útiokmányt. Amire gondolnak, az maga a spekulánsok mumusa: átutaláskor egy kötelező elektronikus jel a küldő országtól, és érkezés után egy hasonló visszajelző jel a fogadó ország bankjától. Ez a jel a küldő és fogadó ország adóhivatalainak a jele. Bárhová vándorol is a tőke és a pénz, ahogy a légi irányítások a repülőt, úgy az elektronizált adóhivatalok is átadják egymásnak a kísérő jelet. Képzeljék csak el: mindennek nyoma van, mindenhol regisztrálják a befektetőt, a spekulánst, de a simlis brókercégeket és a bankokat is, és adót fizettetnek velük!

2. Az előbbi szisztéma továbbalakítása elősegíti a feketén, csalással és lufizással szerzett, vagy csak banki trükkökkel terremtett pénzek eredetének felderítését és legalizálási kísérleteit is. (Vagy tíz éve megkérdeztem az akkor legnevesebb magyar topbankártól, Erős Jánostól: hogyan legalizálódik a simlis pénz? A válasz az volt: csak úgy, ha valahogy egy bankszámlára kerül, s egy bank utalja tovább. Így megvan a születési helye.) Ha megvan az extraprofit, vagy a lufipénz hogyanja és mennyisége, akkor a bankszámlához kapcsolódó utazójel alapján normális, sőt kirívó esetben büntetőadó is kivethető a spekulánsra, a lufió-zóra. Egyértelmû szélhámosság és csalás esetén pedig büntetőeljárást lehet indítani ellene.

3. Egy ország vagy térség spekulációs tönkretétele és kifosztása utáni tőke- és profitkimenekítés ellen az átutalások átmeneti befagyasztásával, vagy ahogy Szingapúr és Malajzia tette, az extrahaszon kiviteli tilalmával, helyi befektetésével korlátozhatja. Ha a külföldi cég végleg távozna, akkor vissza kell térítenie az adott országbeli beruházásaihoz kapott állami támogatást.

4. A hazárdjátékkal felérő shortolást, és a különfléle manipulatív tőzsdei mûveleteket és valós értéket nékülöző lufi értékpapírokat, s a fedezet nélküli buborék-pénzkibocsátást törvényekkel meg kell szüntetni, vagy korlátozni. A csalás és szálhámosság körébe kerülők előidézőit 5 évi börtönnel kellene büntetni, vagy ha nem történt bûncselekmény, az extrahaszonra nemzetközileg 50-90 százalékos büntetőadót kellene kivetni.

5. Büntetni kellene az uzsorakamatot. Pontosan körül kellene határolni a tisztességtelen haszon mértékét, és annak nemzetközileg limitálni az elfogadható százalékát. Ha egy ország, vagy nemzetközi cég már törlesztett, kifizette kamatokkal együtt a felvett hitel legalább kétszeresét, akkor ország esetében automatikusan megszüntethető a további fizetés, ha cégről van szó, akkor minden további kölcsön és kamattörlesztésre 90 százalékos büntetőadó vethető ki, amelynek nagy részét a cég visszakaphatja.

6. Hogy a svájci frankéhoz hasonló eszelős emelkedés többé fordulhasson elő, az adott országot első lépésként negatív kamat kivetésére kellene kényszeríteni, ha ez sem megy, akkor minden vagyonmenekítőt nyilvántartásba kell venni, lejelentve országa adóhivatalának, végső esetben nemzetközileg korlátozni kell a sztárvaluta átválthatóságát.

7. Válságot előidéző és tovább élező tőkés csoportokat, tőzsdéket, bankokat, brókercégeket és hitelminősítőket mûködésük felfüggesztésével, tulajdonosaikat vagyonelkobzással kellene sújtani. Súlyos esetekben (például öngyilkosságok, helyi háborúk, egy ország szándékos tönkretétele és élet elleni következményekkel járó cselemények esetén) a felelősöket börtönnel is büntetni kell.

8. Szükség van egy világméretû független adósság-felülvizsgálatra és -rendezésre. Igazságtalan lenne a pazarló államok adósságát elengedni, de lehet törlesztéskönnyítést, vagy néhány évi szünetet engedélyezni, hogy a gazdaságuk elindulhasson egy fejlődési pályán. Ugyanakkor a felülvizsgálat kiderítheti, hogy valamelyik állam már kétszer vagy többször is törlesztette teljes adósságát, mégis tartozik még a felével, háromnegyedével. Ilyen esetben azt egy nemzetközi választott bíróság törölhetné.

9. Végül a túlgazdagokra – ahogy nálunk egyes multikra – válságadót kellene kivetni. Az ebből befolyó pénzből pedig támogatási alapot létrehozva Új Hitel-Marshall-tervvel lehetne segíteni az arra rászoruló országokat.

Ma még nincs realitása

A B-terv még sok egyébből is állhat, de nincs realitása annak, hogy az uralkodó globális liberális gazdaságpolitika közepette a mellette kitartó pénzügyi lobbi túl sok változást megengedne. Pedig már csak az első pont a tőke és pénzmozgás jellel való ellátása is hatalmas féket jelentene a piaci és pénzügyi manipulációk és spekulációk burjánzása ellen. Ma még a globális hatalom a neki kedvező anonimitást és adócsalást megkönnyítő jelenlegi anonim rendet védi. Csak egy új világpénz és még nagyobb válság, no meg az elégedetlen európai és ázsiai országok izlandosodási forradalmi hulláma és sok ország összefogása kényszerítheti ki a B-terv önvédelmi lépéseket igérő globális megvalósítását. (...)

Át vannak verve a magyar svájci frank-hitelesek?

Meglepő dologra figyeltem fel. Bankár társaságban ülve a híradót néztük, aztán jött Müller János, a bankszövetség vezető tanácsadójának a magyarázata. Pénzügyes ismerőseim elmosolyodva nézték, aztán felnevettek:

– Ez a Müller papa olyan jól adja elő, hogy még mi is elhisszük!

Ide kívánkozik az ATV interjúban Róna Péter hasonló mosolya. A Müllerből alaposan felkészült Kálmán Olga több állításán is derûssé vált Róna arca. Mondania sem kellett, széles mosolya egyértelmûen jelezte, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy belénk szuggerálta a majdhogynem tévén át is zseniális elhitető mûvész, Müller papa. (Orbánék-nak is őt kellene szóvivőként alkalmazniuk, mert még a nyomorgó éhezőkkel is elhitetné: drága polgártárs, a te pocakod tulajdonképpen tele van, ma is ötször kapsz enni, csak az érzékcsalódásaid hitetik el veled, hogy éhes vagy és nincs tető a fejed felett!)

Kedves Müller úr, én – már csak koránál és remekül végzett munkájánál fogva is – komoly, sokat tudó szakembernek tartom önt. Épp ezért kérem, erősítse meg abbéli belső információimat, hogy a svájci frank alapú hitelben a svájci valuta csak egy képzeletbeli elszámoló egység! Adhattak volna ennek a hitelformának más nevet is, mondjuk pipikaki, s akkor stabilabb lett volna, legfeljebb a csirkék piaci árához igazodott volna. Ugye, abban sem tévedek, hogy ez a termék svájci frank valutát sohasem, vagy csak ritkán látott? Önök igencsak bajban lennének, ha adásvételi bizonylatokkal kellene igazolniuk a bankfelügyelet felé, hogy letétbe helyezték az ezernél is több milliárdos svájci frank alapú hitel fedezetét helvét valutában. A takarékszövetkezetekről és a hitelközvetítőkről ne beszéljünk, mert az ő esetükben nagyjából áll az, amit ön olyan meggyőzően hirdet, nekik valóban mindig elő kell teremteni a fedezetet, méghozzá piaci áron! Csakhogy ezt a silány terméket nem ők, hanem a mi nagyobb bankjaink találták ki. És most jön a bukta, kedves Müller János.

Kimondjam a bûvös szót? Tartalékráta!

Hol van és mennyi a valós svájci frank-fedezet?

A magyar törvények szerint ha egy bank hitelt ad ki, akkor a tartalékráta határozza meg, mennyi fedezet szükséges hozzá. Mostanában ez 2-5 százalék között van. Ha tehát Józsi bácsi betett a bankba 5 ezer S frankot és azt lekötötte, akkor nyomban kiadhatnak belőle 100 ezer hitelt. Vagyis 95 ezret teremtettek a semmiből. Méltányolhatná jóindulatomat, Müller kolléga, hiszen nem a két százalékos tartalékrátával számoltam, nem akartam mohónak láttatni a példaként felhozott képzeletbeli bankot, hiszen az 5 ezer frankos betétre kiadhatott volna akár 250 ezer frank hitelt is. A konklúzió: nemcsak annyi hitelt adnak ki, amennyi a betétállomány, hanem annak húszszorosát, esetleg még a százszorosát is. Ugye, nem tart engem nyeretlen kétévesnek, kedves Müller János, hogy elhiggyem, a svájci frank alapú hiteleknek megvan a teljes fedezete? Honnan lett volna bármelyik banknak is például egyetlen kuncsaft igényeire százezer svájci franknyi betétje, hogy azt egy az egyben átszámítva 18 millió forintot kölcsönözzön? A válság előtt beszerezték tehát a pénzpiacról akármilyen valutában, de példánk szerint csak az 5 ezer svájci franknak megfelelő devizát, amiből 100 ezer lett, vagyis 18 millió Ft hitel fedezete 5 százalékos tartalékráta figyelembevételével. Ugye, jól gondolom, Müller úr, hogy a turpisság ott kezdődik, hogy amikor erősödik a svájci frank mint elszámoló egység, akkor a nagybankok nemcsak az 5 ezer svájci frank árfolyam emelkedését, hanem a 95 ezres lufiárfolyamemelkedést is áthá-rítják a jószándékú, birkaként fizetni kész hiteltörlesztőre? A butuska úgysem érti, mi ebben a csízió. Remélem, tévedek, mert ha tényleg úgy van, ahogy leírtam, akkor ön nagyon nagy bajban lesz a bankszövetséggel együtt. Ráadásul az utóbbi napokban olyan információk is napvilágot láttak, hogy ha van is bármennyi svájci frank fedezet, azt a multibankjaink anyacégeinek központjában tartják, vagyis ellenőrizhetetlen, hogy mennyit. Azt is mondják a nemzetközi szakértők, hogy azok a bizonyos multibankok ezt a hitelkonstrukciót nem merték megcsinálni a ,,civilizáltabb” országokban, vagyis a hazai területen. Felsejlik tehát, hogy a 2008-as ingatlanválsághoz hasonló sajátos hitel-lufiról lehet szó. Én úgy csináltam volna, hogy szólok a tesó-bankoknak: minimálisra csökkenteni a normál forint-hiteleket, hogy jöhessen a scájci frank alapú. Még elgondolni is kínos, hogy becsapták Orbán Viktort és a kormányát, no meg a tönkretett svájci frankhiteleseket. Le sem merem írni azt a hatalmas számot, amit az idei (magyar) banki nyereségekről közzétett a sajtó.

(A teljes cikk a Leleplező 2011/3 új számában olvasható)

Tőke Péter: A ,,magyar út", a saját lábra állás alternatíva lehet, még ha fájdalmas is

Az izlandi nemfizetés dominódőlést hozhat, ám nálunk kevés ennek az esélye

E lapszám már a nyomdában volt, amikor meggondoltam magam és ennek az oldalnak a cseréjét kértem. Azt a címet adtam ugyanis az anyagomnak, hogy ,,Az izlandi nemfizetés dominódőlés lehet". Igen. Csakhogy nem valószínű, hogy ez bennünket is érint. Az utóbbi napokban kezdődött, s az ezen a héten is tartó újabb válság-kivédő tanácskozások, a többlet-hiány pótlására tervezett adóemelések és intézkedések arról győztek meg, hogy Orbán Viktor nem adja fel elszántságát, nem enged az ezévre kitűzött hiánycsökkentő célokból, s abból sem, hogy folytatnia kell az EU-n belűli külön útját, vagyis azt a célját, hogy Magyarországot a saját lábára kell állítani. Tovább óhajtja csökkentei az államadósságot, amely a ciklus végére 60 százalék alá eshet. Nem enged az agymosott káráló neoliberális közgazdász kórusnak, amely visszatérne a jóságos IMF tyúkanyó óvott csibéi közé, visszaállítaná újra a többkulcsos adót, hogy több juthasson az élősdieknek és az államot szipolyozóknak. Az urak egyébként a 2012-es költségvetést Orbán bukásával együtt vizionálják.

Valahol persze a saját nézőpontjukból nekik is igazuk van, hiszen a husz év alatt beléjük sulykolt eu-s és amerikai majmolást nehéz máról holnapra megváltoztatni. Az izlandosodás dominója akkor dőlhetne nálunk is, ha a neoliberális még jobban eladósodó áljólét irányában váltanánk. Az orbáni saját útnak, ázsiai barátkeresésnek is nagy a rizikója, hiszen a dühös szegényeknek, de a még nyögve nyelősen talpon maradni akaró középosztálynak is szimaptikus lehet az izlandi ideológia miszerint: miért fizessük meg mi a külföldi bankokkal és hitelt nyujtó nemzetközi szervezetekkel összejátszó tehetségtelen, saját hasznát néző előző politikai elit káros uzsora-adósságát?

Bölcsebb lenne tehát, ha kussolnának, mert a népharag először őket söpörné el. Jobb, ha nem említek neveket, mert valakik még felírnák és célpontok lehetnének.

Visszatérve az izlandosodásra. „Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni", „Talpra, Spanyolország, mint Izland tette!" - ilyen és hasonló jelszavakat láthatunk manapság a spanyolországi tüntetéseken, és valljuk be, elég meglepő, hogy ez a pár százezer lakosú apró sziget ekkora hatással lehet az európai kultúrában régóta fontos szerepet játszó, 46 millió lakosú Spanyolországra. - írta a Jövőnk info. Az ok az Izlandon történt, népharag által kikényszerített és elért adósságcsapdából való sikeres kitörés. Nézzük mi is történt a szigetországban?

2008 - a válság éve Izlandra is eljött, aminek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott - államosítják a legnagyobb bankot.

2009 - nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítik, a politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak - ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamatra kéne törleszteni 15 év alatt, ami véglegesen romba döntené Izlandot.

2010 - az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás legyen, de az elnök ezt nem ratifikálja és már januárban kijelenti, hogy ezt előbb konzultálnia kell az EU-val (az meg világos, hogy mit jelentene). Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak és márciusban megtartják a népszavazást, amiben 93%-ban (természetesen) elutasítják a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak - a többiek menekülőre fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése.

2011 - februárban, a lakosok által a közülük közvetlenül kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtja az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre. A többit a másik cikkemben már leírtam és e számban Drábik János is kifejtette elemző írásában.

Kétségtelen, vonzó egy banki és hitelezői pénzszívóktól megszabadult országban élni, ahol a végzett munkáért annyit fizetnek, amennyit az a valóban ér, s nem fele, vagy negyedannyit. Ez teszi követendő példává őket. Kinek ne lenne szimpatikus az adósrabszolgaság alóli felszabadulás? Ha az ügy óriási hírverést kaphatna, és az egyszerű emberek is megértenék miről is van szó, akkor az EU eladósodott déli államainak a lakossága is követné a példát, s a dominó dőlhetne tovább. Csakhogy a multik és a pénzhatalom érdekszféréjába tartozó média hallgat róla, az államok vezetői sem verik nagy dobra. Inkább kisegítik a bajba jutottakat, hogy minden maradhasson a régiben.

Az izlandosodás realitása más okok miatt is kevés. A példának felhozott Spanyolország társadalma szinte össze sem hasonlítható az izlandival. Míg a viking-utódok a mai napig megőrizték a kemény természethez való kapcsolatukat és egészséges öntudatukat, Spanyolország Franco ideje óta a liberális rendszer előretörésével hihetetlen mértékben lezüllött - ennek csak egy darabkája a kínlódó gazdaság, amely csak a bőséges EU-dotációk segítségével tudta fenntartani a „virágzó gazdaság" illúzióját. - írja cikkében Kürti Balázs - Az ifjúság pedig értékteremtés helyett átadta magát a drogoknak, diszkóknak, erkölcsi züllésnek és egyéb liberális örömöknek. Ezért is meglepő a mostani tüntetések ereje és - bár még legyünk inkább egy kicsit óvatosak - úgymond „ideológiai kiforrottsága". A spanyol politikai elit több elemző szerint gyakorlatilag pánikba esett, erre nem számítottak, pedig számíthattak volna, mert a munkanélküliség a fiatalság körében az elképesztő 45%-ot verdesi!

Magyarország még a spanyoloknál is kevésbé Izland-követő. Először is, amikor a rendszerváltáskor lehetőség lett volna az adósság nagy részének elengedésére, Antal gyávasága jóvoltából, úri-dzsentris módon fizettünk. A hitelezőkkel szembeni konfrontálódás mélyen bele ivódott az elit agyába. Másodszor, a magyar nép nem egységes, egy része nemzeti, a másik kollaboráns, külföldi gazdihoz szoktatott, a többinek pedig mindegy. Harmadszor, most nem hagyjuk sodortatni magunkat a PIGS országok tehetetlenségével, hanem megpróbálunk a saját lábunkra álni. Igaz, nem egyedül, magányos farkasként tesszük, hanem ázsiai segítőkkel. A jövő hatalmaival. Orbán Viktor említette az izraeli működő tőkét is, amire a radikális jobboldalon sokan felhördültek: ..Lám. kimutatta a foga fehérjét!" Erre csak azt tudom mondani, a pénznek, mármint a bankjegyesnek lehet, hogy van szaga, de az egyáltalán nem érdekes, hiszen elektronikusan, banok közti transzferekkel érkezik. Sunnyogva, trükközve amúgy is ide jönne az izraeli tőke, hiszen ismerik a vicces mondást: ha kirugják az ajtón, bejön az ablakon. Nem korrektebb, ha a kínaiakkal, indiaiakkal, oroszokkal együtt az izraeli befektetőket is hívjuk?

Ha az izlandosodás elkerülhető is, az igazságosság elve azért megkívánná, hogy a csődközeli helyzet következményeit ne csak az adott ország lakossága, hanem annak bankjai és a nemzetközi hitelezők is viseljék. A válság ugyanis a falánkságuknak, beborékbefektetéseiknek és határtalan spekulácóiknak köszönhető. Ha rásóztak ügyfeleikre egy rossz terméket, vagy tudták, hogy az óriási veszteségbe torkollik, akkor időben szólniuk kellett volna. Ahogy a tőzsdénél van egy stop-loss, ami a zuhanás első jeleinél azonnali eladást, kiszállást ír elő, így ők is figyelmeztethették volna ügyfeleiket. Nem tették. Felelősek, talán bűnösök is. Én hiszem, hogy ez a ,,magyar út" alternatíva. Ha fájdalmas is...

Mándoki Andor: Globalizáció - támadás a nemzetgazdaságok ellen

(részlet az „Elcsalt magyar gazdaság" című tanulmányból)

A globalizáció támadás a nemzetgazdaságok ellen, azok felszámolása. Célja azok lerombolása és helyükön egy globális piacot létrehozni a tôke és a munka szabad áramlásával a befektetôk, a pénzvilág urainak szolgálatára, gazdagodásuk kiszolgálása céljából. A pénzvilág uralmi aspirációival kapcsolatban ne legyenek illúzióink, világuralomra törnek. A kamatot szedőtôkések gyarmatosítani akarják a világot.

Az elsőrendszerváltó miniszterelnök titkos paktumot köt a pénzvilág ügynökeivel, a Szabad Demokraták Szövetségével az ország kirablására. A nemzeti kormány vállalja a kommunisták kétes jogú adósságának visszafizetését. Jobboldali ipari, mezôgazdasági miniszterek lelkesen pusztítják a rájuk bízott termelôi vagyont és lecsonkolják a termelés felét a globalizáló érdekekért. Az elsőnemzeti kormány folytatja a reform kommunisták és a liberálisok globalizációt kiszolgáló gazdaságpolitikáját. Büszkén dicsekednek még a sajtóban is azzal, hogy senkit sem váltottak le a régi rend embereibôl. Ami még ennél is árulkodóbb, hogy régi kommunista kádereket hoznak pozícióba keresztények, konzervatívok helyett.

Három rendszerváltó kormány hirdeti a szociális piacgazdaságot, és a globalizáló angolszász vadkapitalizmus valósul meg Magyarországon. Még a választási programokkal is becsapják a társadalmat a pénzvilág kiszolgálásának édekében.

Nincs életképes gazdasági rendszerváltás. Csak köztulajdon és magántulajdon csere zajlik, kommunisták, együttműködôk és külföldiek kapják a termelôi vagyon egy részét. A többit felszámolják, ami pedig a helyén jön létre az nem képes a kiesőrégit pótolni. 1998 után a Fidesz gazdasági miniszterjelöltje csak 2000-ben kerülhet a minisztérium élére, úgy hogy a külkereskedelmet, a kutatást és fejlesztést elveszik tôle. 2010-ig tizenhat év alatt a kommunista, liberális kurzus akarata érvényesült a gazdaságpolitikában. 2010-ben még a választások elôtt megnevezik a külügyminisztert, csak azután gyôzött a Fidesz a választáson. Tudomásul kell venni, hogy a pénzvilág urai még uralkodnak, csak a globalizáció bukott meg.

A globalizáció egy közgazdasági dogma. Bizonyítás és minden kritika nélkül elfogadott hittétel a közgazdasági tudomány hívőművelôi számára. Nem bizonyított állítás, aminek negatív hatása a magyar gazdaság elcsalása alapján már igazoltan károssá minôsíthetô. A közgazdasági tudománynak vitatható dogmái közül az egyik. Pusztító érvényesülései közül lássuk a pénz hatalmának és a gazdaság eredményének manipulálását.

A pénz mint fegyver. A csereeszközként szolgáló pénzt a bankárok fegyverré kovácsolják. Kezdettôl fogva törekednek az adó-beszedési és a pénz-kibocsátási jogának birtokolására. A Rothschild-bankárok egyike szerint az utóbbi megszerzése után már teljesen mindegy, hogy kié a politikai hatalom. A XX. század elején a dollár kibocsátási jogát a FED, Federal Central Bank magántulajdonú bank hatáskörébe játsszák át. A dollárból világpénzt csinálnak. Olajat csak dollárért adnak. A hetvenes évek elején a dollár aranyfedezetét felszámolják. Fialt pénz lesz a dollár, bármenyit nyomhatnak belôle.

Ha már elég vagyont gyűjtöttek és spekuláltak a fialt pénzzel, bedôlhet a globalizáló gazdaságpolitika, akkor visszatérnek az aranyfedezetű pénzhez. Gondos elôrelátók már jó ideje gyűjtik az aranyat az új pénzhez. Mondják, hogy Reagan elnökségének kezdetén a Fort Knox erôdben kereste az államok ott ôrzött aranyát. Nem találta, mert talán már a FED magántulajdonú bankhoz vándorolt az arany. Az elnök ellen merényletet követtek el sikertelenül, életben maradt, utána már nem kereste az aranyat. Suttogták, hogy a két torony elleni merénylet után a földszinten lévőbankok pincéiben ôrzött arany is eltűnt. Azt mondták, hogy elégett. Senki sem mert kételkedni ezen fizikai csodában. Nekünk is volt aranyunk a Magyar Nemzeti Bankban. Hírlik, hogy a bank egykori elnöke sem maradt ki a gyűjtési akcióból, titkon akkor adta el, amikor még csak 310 dollár volt unciánként az arany ára, most 1700 dollár. A veszteségünk 600 milliárd forint. Miért olyan törvényeink vannak, hogy az ilyen bankvezéreket nem lehet meneszteni? Gyűjtik az aranyat elôrelátóan azok, akik kovácsolják már az új aranyfedezetű pénzt a csôd utánra, új fegyverként a föld lakóinak további kifosztására.

Hogyan lesz az ártalmatlan csereeszközbôl halálos fegyver a pénz? Ha a politikusok lemondanak államuk pénze kibocsátási jogáról, akkor a pénznek már ára van, fizetni kell érte. A gazdaságnak, az államnak pénzre van szüksége. Pénzhez csak úgy jutnak, hogy befektetőtôkét csalogatnak be, vagy hiteleket vesznek fel. Ezekért már kamatot kell fizetni, ami az infláció gerjesztésével olyan magas lehet, amilyent a kegyes pénzuralmi rend csak megkíván, elôír. Így lesz a pénzbôl halálos fegyver. Ha ez a pénz külföldi tulajdonú bankok kezelésébe kerül, akkor aligha várható el a nemzeti érdekeket szolgáló pénzellátó szolgáltatás. Ébredjünk már fel!

Bruttó hazai termék, a GDP avagy a nagy átverés. A privatizálással felszámolják a kommunista gazdaságot. A GDP vészesen csökken, másfél évnyi kiesés. Csak 2000-re éri el az 1989. évi szintet, de annak csak a felét éri. Megváltoztatták a gazdaság szerkezetét a globalizáció érdekében.

A GDP a nemzeti elszámolások egységes rendszere. Az egy év alatt létrehozott termékek és szolgáltatások összege, amelyek a gazdaságban végsőfelhasználásra fordíthatók. Csak a piacon realizálódó ügyletek számítanak, csakis a legális és a könyvelt szféra piaci forgalma vehetőszámításba. Azt lehet kimutatni, ami pénzmozgással jár. A GDP-ben minden ügyletet pozitív elôjellel kell könyvelni. A vörösiszap-botrány kártevéseinek rehabilitálása a 30-40 milliárd forint kiadás is ennyivel növeli a GDP-t. A GDP növelése termelési szenvedély és spekuláció a minél több érdekében. Hibás mutatója a jólétnek és a gazdaság fejlettségének. Lényegét jól világítja meg egy közgazdasági tanmese. A tapasztalat és a fiatal közgazdás sétál az évszázados egyetem arborétumában. Találnak egy szép, de rothadó gránátalmát. Ha megeszed, szól a tapasztalt, kapsz 20 ezer dollárt. A fiatal költség-haszon számítását lefuttatva megeszi az almát, megkapja a pénzt. Visszafelé jövet a fiatal talál egy újabb almát és felajánlja az öregnek. Az is számol, megeszi és kap 20 ezret. Továbbsétálnak, a fiatal megszólal:

- Megettünk két rothadt almát és a pénzünknél maradtunk.

- Igen - szól az öreg -, de lebonyolítottunk egy 40 ezer dolláros tranzakciót és ennyivel növeltük a GDP-t.

(Síklaky István: Létbiztonság és harmónia című könyv - Éghajlat Kiadó, Budapest, 2003)

Minél nagyobb a pénzforgalom, minél többet fogyasztunk, termelünk hulladékot, szennyezzük környezetünket, minél esztelenebbül éljük fel a természeti adottságainkat, annál gyorsabban növekszik a GDP. A növekedési kényszer hirdetése ostoba, tarthatatlan követelmény, csak mások kárára történhet és kizsákmányoló, gyarmati rendszer fenntartását igényli. Ilyen félrevezetőmutató a GDP. Megté-vesztô, becsapó átverés.

A munkahelyek tömeges felszámolásával a gazdaság szerkezete is megváltozott. Az ipar és a mezôgazdaság részesedése GDP-ben 56-ról 35 százalékra esett vissza. A termelőgazdaság csökkent. Kevesebb az elfogyasztható, feldolgozható, eladható termékünk. Kevesebb jut exportra, többet kell importálni. Romlik a külkereskedelmi forgalmunk mérlege folyamatosan, ez 10.000 milliárd forint veszteséget jelent 18 év során. Gazdaságunk termelőereje 2000-re az 1989 évi szint alá csökkent. A lerombolt termelés milliós mennyiségű termék, termelvény kiesését jelenti a Központi Statisztikai Hivatal 2000. évi kiadványának adatai szerint. Az újonnan épített gazdaság pedig nem pótolta ezt a katasztrofális mértékű veszteséget ezideig. Már ezzel a két csalfa praktikával is a sok egyéb mellet, sikeresen lehet legyôzni a nemzeti gazdaságokat, kiszivattyúzni a gazdaság eredményét külföldre.

Wahsingtoni konszenszus. A múlt század nyolcvanas éveiben robbant be az ezen a néven ismertté vált közgazdasági dogmaként a globalizáló gazdasági politika. Célja egy szűk embercsoport számára a világ fölötti hatalmat megszerezni, gyarmatosítani a Földet. A tôke, a munkaerőszabad áramoltatásával orozza el a termelôi vagyont a nemzetgazdaságoktól ez a politika. A piacokat a liberalizáció jelszavával ragadja el, építi le az államhatalmat a saját érdekei szolgálatára a dereguláció vészterhes hirdetésével.

Az írás részlet az „Elcsalt magyar gazdaság" című dolgozatból. A szerzőmérnök, külkereskedőközgazdász.

 Virág András:

Menetrend egy világháborúhoz 

A titokzatos X-nap – Feltámad az Oszmán Birodalom?

A sebtében és nagy felhajtással Párizsban összehívott nemzetközi konferencia, amelyet az új Líbia „barátai” - természetesen a NATO tagállamai - rendeztek meg, két fontos területen hozott döntést. Politikai szempontból lezárta a Kadhafi-korszakot és teljes jogú nemzetközi elismerésben részesítette a most hatalomra került adminisztrációt. A döntés hátterében azonban más érvrendszer hózódik meg például Oroszország, vagy Kína és a nyugati államok esetében. Ennél lényegesebb és gyakorlatiasabb azonban az a döntés, amely több milliárd dolláros invesztícióval a lehető legrövidebb időn belül újra akarja indítani a líbiai olajtermelést.

Minden más tekintetben kérdőjelek sokasága áll a világ előtt. A jelen pillanatban senki nem tekintheti megoldottnak a líbiai helyzetet. Nagyon messze vagyunk a nyugvóponttól, azaz a kialakult és teljesen áttekinthetetlen szituáció stabilizálásától. A líbiai háborúval kapcsolatos információk rendkívül egyoldalú megközelítésben és régóta nem alkalmazott, erős kommunikációs szűrőrendszeren át jutottak el a világ közvéleményéhez. Ma már Amerikában is belátják, hogy a nevetségességet is meghaladja az az alapkoncepció, amely szerint a NATO lényegében humanitárius küldetést teljesítve a líbiai nép védelmével segítette a demokratikus kibontakozásért küzdő erőket. A NATO légiereje hat hónapon keresztül több ezer csapást mért Líbia területére, teljesen harcképtelenné tette a hadsereget, lebombázott minden katonai objektumot, szétzúzta az ország termelőkapacitását, a teljes infrastruktúrát, megbénította az ország működését és a földdel tette egyenlővé legjelentősebb településeket. Minden számítás szerint évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy Líbia fölszámolja a háborús károkat.

Oroszország és Kína több állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy a Líbia elleni NATO-háború nem vezethető le az ENSZ Líbiára vonatkozó 1973-as számú határozatából. De bebizonyosodott az is, hogy a NATO nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy csak és kizárólag légi támogatást nyújt a felkelőknek. Minden döntő ütközetben részt vettek a NATO szárazföldi csapatai is. A háborúnak állandó résztvevői voltak a francia idegenlégió alakulatai, különböző magánhadseregek és felfegyverzett zsoldosok. Hírszerzői információk szerint Katar és az Emirátusok reguláris alakulatokat küldtek a Kadhafi elleni háborúba, de néhány kelet-európai ország - nem jelentős erőkkel - is katonai egységeket küldött a térségbe. Az orosz nemzetbiztonsági információs szolgálat már a nyár elején megállapította, hogy a nyugati sajtó által felkelőknek nevezett egységek jelentős része a fent említett alakulatokból kerül ki. A harcosokat arab ruhákba öltöztették és óriási mennyiségű Kalocsnyikov géppisztollyal szerelték fel őket. A Tripoli elleni döntő rohamot a NATO Special Forces egységeinek vezetésével hajtották végre, amit Fadlallah Harun, a felkelők egyik katonai vezetője sajtónyilatkozatban is elismert. Nagy-Britannia és Franciaország egyébként az utolsó pillanatig tagadta, hogy nyugati szárazföldi erők is részt vesznek a háborúban. A brit Honvédelmi Minisztérium csak a legutóbbi napokban adott ki olyan nyilatkozatot, amely beismeri a részvétel tényét. Az is napvilágra került, hogy az angolok a háború bizonyos szakaszaiban bevetették a brit hadsereg legerősebb alakulatait is. A 22. számú SAS-ezred (Special Air Service) nem csak Tripoli ostrománál játszott döntő szerepet. Az alakulat már februárban támadásokat hajtott végre a déli területeken működő olajtermelő komplexumok ellen.

A jövőt azonban minden bizonnyal az határozza meg, hogy a háborúban részt vevő arab csoportok milyen politikai döntést hoznak. És ebből a szempontból a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A Kadhafi elleni lázadás résztvevői között ugyanis a legszélsőségesebb iszlám erők is megtalálhatók, és több Al-Kaida csoport meghatározó szerepet játszik a háborúban. A Líbiai Iszlám Harccsoport (LIFG) mellett konkrétan ismert, hogy az egyik legerősebb Al-Kaida egység, az Iszlám Maghreb Al-Kaida (AQIM) is kezdettől fogva részt vesz a harcokban. Figyelmet érdemel az is, hogy a Kadhafi-ellenes felkelők között rengeteg, algériai börtönökből megszökött, vagy bujdosó szélsőséges iszlám terrorista található. A líbiai berberek harci alakulatai a felkelők egyik legerősebb részét képezik. A berber egységek politikai céljai azonban vésztjóslóak. Céljuk az algériai berberekkel történő egyesülés, majd egy új, önálló berber állam alapítása részben algériai, részben nyugat-líbiai területen. Az algériai kormány a kezdet kezdetén felismerte, hogy a különböző arab erők óriási káoszba dönthetik az egész térséget, ezért ellenezte a NATO részvételét és helyette az Afrikai Egység Szervezet által felállított erőket akart Líbiába küldeni a helyzet stabilizálása céljából.

A legfrissebb információk szerint megalakultak az első közös líbiai-algériai berber egységek, amelyek területfoglaló hadműveletekbe kezdtek a líbiai-algériai határ mindkét oldalán. Ennél is veszélyesebb azonban, hogy a líbiai felkelő erők egy része nem akarja letenni a fegyvert, hanem háborút akar indítani a Kadhafit támogató algériai rendszer ellen. Az algériai hadsereg két héttel ezelőtt egységeket küldött líbiai területekre, hogy elejét vegye egy Algéria elleni támadásnak. A napokban teljes harckészültségbe helyezték a hadsereget és megerősítették a határőrséget. A térségben rendkívüli a feszültség.

Háttérben a Muzulmán Testvériség

Miközben teljes erővel folyt a Kadhafi elleni háború, a színfalak mögött az USA és a NATO országok eldöntötték, hogy a nacionalista arab rendszerek elleni harcnak nem vetnek véget és egy lendületből próbálják elfoglalni végső harcálláspontjukat az Irán elleni nagy támadáshoz. Minden elemzés azt mutatta, hogy a fiatal Asszad rendszerének szétverése nélkül nem biztosítható szilárd hátország Irán megtámadásához. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy egy Szíria elleni támadásnak óriási a politikai és a katonai kockázata is, ráadásul a kimenetele többesélyes.

Nem lehet elhallgatni, hogy Szíria megtámadása közvetlenül és súlyosan ütközik Oroszország nemzetközi érdekeivel és geostratégiai pozíciójával. Tudvalévő, hogy Szíria területén komoly erőt reprezentáló orosz tengerészeti támaszpont működik, amelyet ráadásul a legutóbbi időszakban szereltek föl a legkorszerűbb rakétafegyverekkel. Jelenleg folynak az előkészületek arra, hogy ne csak az orosz, hanem a szíriai haditengerészeti erők is hadrendbe állítsák a legkorszerűbb orosz tengeralattjáró-elhárító szuperrakétákat. Orosz külügyi és katonapolitikai szakértők az elmúlt hetekben több nemzetközi fórumon fejtették ki, hogy a NATO esetleges szíriai hadműveletei Moszkva értelmezésében nem jelenthet mást, mint kísérletet Oroszország erőinek a Földközi tenger térségéből történő teljes kiszorítására. Ez a megközelítés, amit Lavrov orosz külügyminiszter a napokban erősített meg, egyértelműen mutatja, hogy Szíria megtámadása a közvetlen amerikai-orosz katonai konfrontáció határait súrolja. A kialakuló helyzet súlyosságát politikai aspektusból tovább fokozza az a reális lehetőség, hogy Szíria segítséget kér szuverenitása megvédéséért Oroszországtól. Az orosz elemzők óvatosan közelítik meg ezt a problémát, de azt minden esetre hangsúlyozzák, hogy az eddigi orosz-amerikai tárgyalások során nem közeledtek az álláspontok és pillanatnyilag biztosra vehető, hogy Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában - Kínával egyetértésben - vétóval fogja megakadályozni a Szíria politikai és gazdasági elszigetelésére irányuló nyugati javaslatokat, amelyek célja az ország destabilizálása. Komoly világpolitikai jelentősége van annak, hogy a a „négy nagy szövetsége”(BRIC) teljes egységben lép fel e tekintetben, vagyis Brazília és India az orosz-kínai álláspontot képviseli. Hasonlóan éles problémaként merül fel a Szíriát jelenleg határozottan támogató Irán magatartása egy nyugati támadás esetén. Teherán pontosan tisztában van az arab rendszerek ellen indított háborúk stratégiai irányával és ennek megfelelően hatalmas ütemben erősíti védelmi potenciálját.

Tény viszont, hogy Szíriában napról napra romlik a helyzet és egyre világosabban látszik, hogy a lázadó erők a hatalommal történő konfliktust minden áron ki fogják provokálni. Sok nemzetközi megfigyelő szerint Asszad elnök sorsa megpecsételődött, hiszen a nyugati államok már kinyilatkoztatták, hogy nem fogadják el őt Szíria legitim vezetőjének. Általáénos vélemény szerint a Szíria elleni támadás első sorban az iraki háború forgatókönyvéhez hasonlít, vagyis rövid időn belül teljesen destabilizálódik a belső helyzet és bármelyik pillanatban várható a katonai támadás az ország ellen.

Az események hátterében a világ számára ismeretlen és meglehetősen rejtélyes folyamatok zajlanak. Nagy-Britannia és Franciaország kezdeményező szerepet vállalt Szíria politikai kompromittálásában, az ország elszigetelésében, illetve Asszad legitimitásának megfosztásában. Ugyanakkor több forrás megerősíti, hogy a szíriai kormányerők vérengzéseiről szóló hírek legalábbis túlzottak. Harminc évvel ezelőtt, amikor Asszad tábornok minden jel szerint 10 - 40 ezer felkelő likvidálásának árán szilárdította meg rendszerét, a világ túltette magát a szélsőséges iszlám erők felszámolásán, igaz Szíria számára akkor biztos hátországot jelentett a Szovjetunió támogatása. Az ifjú Asszad a fokozatos nyitás és az óvatos politikai-gazdasági reformok útján stabilizálni az ország helyzetét, az ugyanis vitán felül áll, hogy a szíriai rendszer megújításra szorul. A helyzet első sorban azért vált kezelhetetlenné, mert a hatalom elleni mozgalmak élére a Muzulmán Testvériség szélsőséges csoportjai álltak, a Nyugat azonban jelenleg is „demokratikus erőkről” beszél és egyértelműen támogatja az Asszad-ellenes erőket. Ez az az anomália, amire a válasz csak az események hátterének legmélyén látszik valamiféle magyarázat.

Új oszmán birodalom a láthatáron

Augusztus elején még nem lehetett felmérni annak a rövid látogatásnak a jelentőségét, amit Ahmet Davutoglu, török külügymniniszter tett Damaszkuszban. A török diplomácia vezetője - mint utóbb kiderült - Erdogan elnök ultimátumát közvetítette Asszadnak. Törökország követelte a polgári lakosság elleni katonai műveletek azonnali beszüntetését, illetve rövid időn belül a szabad és demokratikus választások kiírását. Az üzenet szerint ez Törökország utolsó figyelmeztetése, és amennyiben Ankara követelése nem teljesül, a török kormány illegitimnek nyilvánítja Asszad rendszerét. A látogatással egyidőben Hillary Clinton amerikai külügyminiszter nyilatkozatot adott ki arról, hogy az USA „a szíriai események ütőerén” tartja az ujját és figyelemmel kíséri a demokratikus küzdelmeket. Szíria viszonylag mérsékelt hangnemben válaszolt, de leszögezte, hogy a demokratikus reformok bevezetése mellett a kormány továbbra is határozottan fellép a fegyveres lázadások ellen. Néhány nap múlva Ankarában összeült a török nemzetbiztonsági tanács, amely politikai, gazdasági és katonai intézkedések tervét vitatta meg Szíriával szemben.

A helyzet kritikussá vált, ugyanis félreérthetetlen volt Törökország támadási szándéka és hajlandósága. A szír biztonsági erők szerint a szíriai lázadó csoportok legalább 40 százalékát Törökországban képezték ki és onnan dobták át Szíriába a rendszer destabilizálásának céljából. Ezek a csoportok a Muzulmán Testvériség mozgalom fegyveres egységei, Törökország tehát gyakorlatilag azt követeli Szíriától, hogy adjon szabad utat a szélsőséges erőknek, akik „hitben a testvérei” a törököknek. A szíriai felkelők irányító centruma is Isztambulban működik és a török kormány támogatását élvezi.

A szíriai hadsereg akciói - mindenek előtt a hama-i események - nyomán rendkívül erős nemzetközi nyomás nehezedett Szíriára. Nyilvánvalóvá vált, hogy Asszad elnök lába alól lassan kicsúszik a talaj, hiszen az események egyirányú utcába kerültek és a kormány képtelen megfelelően kezelni az eseményeket. A Kalocsnyikovokkal fölszerelt békés tüntetők ellen egyre fokozottabb fegyveres bevetésekre került sor és megállíthatatlanul nőtt a halálos áldozatok száma. Törökország ebben a zavaros helyzetben a jelek szerint megkapta a Nyugat támogatását egy Szíria elleni katonai beavatkozásra. Ez a döntés egybevág azokkal a nem túlzottan szellőztetett török elképzelésekkel, melyek célja a XX-ik század folyamán elvesztett török területek visszaszerzése. Ez a terv évtizedek óta mérgezi Szíria és Törökország viszonyát és szoros összefühhésben van Demirel, egykori török miniszterelnök ambíciózus tervével, amely 1,7 millió hektárral akarta növelni a megművelhető török területeket. Ezt biztosítják a Tigris és az Eufrátesz folyón a hatalmas lépcsőzetes víztározók, amelyek a közvetlen kiváltó okai a török-iraki és a török-szíriai konfliktusoknak. Törökország olyan pozícióba került, hogy bármikor beavatkozhat e két állam vízellátásába, ráadásul Ankara igényt tart iraki és szíriai olajmezőkre is.

A Nyugat visszafogott magatartást tanúsított ebben a kérdésben az elmúlt évtizedek folyamán, de most több nemzetközi megfigyelő szerint a NATO-szövetséges Törökország képes lenne szinte önerőből megoldani a nyugati befolyási övezet kiterjesztését, saját területi követeléseinek érvényesítésével. Ankara valójában az első világháborúban elveszített és jelenleg Palesztinához, Libanonhoz, Szíriához és Jordániához tartozó, valamint Mezopotámia és az Arab-félsziget bizonyos részeit akarja visszaszerezni, de egykori oszmán birtokok kerültek Egyiptom és Líbia területére is. Pillanatnyilag kiszámíthatatlan, hogy Törökország meddig képes terjeszkedni, de az tény, hogy valamennyi arab országban megtalálhatók az Ankarából és Isztambulból irányított muzulmán csoportok. Az viszont nem lehet kérdés, hogy egy Szíria elleni török támadással Törökország is bejelentkezik az arab világ vezetői pozíciójának elfoglalására és ebből a szempontból nem csak az USA-t és a nyugat-európai államokat, de Izraelt is szövetségesei között tudhatja. Mindennek egyenes következménye, hogy Szíria megtámadása beláthatatlan konfliktusba sodorhatja az egész világot.

Egymilliós török hadsereg

Törökország szinte egész hagyományos védelmi rendszerét megújítja, fejleszti. A több mint egymillió fős török hadsereg legnagyobb beszerzési tétele a 124 db F-35 II. vadászgép, hadrendbe állításuk az évtized közepétől várható. Az eredetileg 10 milliárd dollárt meghaladó projekt keretében amerikai licensz alapján Törökországban gyártják le a repülőket, török cégek részvételével. A repülőgép megrendelésekből az európai Eurofighter Consortium sem szeretne kimaradni, ezért 20 darab Typhoon típusú vadászrepülőt adnak el Törökországnak. A vadászrepülőgépek beszerzése mellett a harckocsik modernizálása is folyamatban van, az első saját fejlesztésű harckocsi - Altay - 2015-re lesz működőképes, és majd ezt követően kezdődhet a sorozatgyártás. Az első 250 darabos szállítmány körülbelül három és négy milliárd dollárba kerül. Támadó helikopterekből ugyancsak több milliárd dolláros program keretében 50 darab, a brit-olasz AgustaWestland cég által gyártott T-129 forgószárnyast kap a török hadsereg. Emellett több száz más célokat szolgáló helikopter, több ezer páncélozott jármű, több korvett és fregatt, illetve tengeralattjáró leszállítására is sor kerül, melyet ugyancsak külföldi partnerek segítségével készítenek majd török vállalatok.

(A cikk a Leleplező 2011/3. új számában olvasható)

 Aktuális összeesküvés-elméletek:

1. Még Lengyelországban kivégezték Lech Kaczynskit és társait?

Tucatjával kavarognak a kérdőjelek a lengyel elnök és kíséretének meggyilkolása körül. Valakik újra feleleveníti valaki a tragédiát, hogy gondolkodjunk!

Eddig még nem került elő egyetlen olyan fénykép, biztonsági kamera-, film- vagy hangfelvétel sem, amin látható, vagy hallható lenne, amin 2010. április 10-én a közel száz tagú lengyel elnöki delegáció bármelyik tagja a varsói repülőtérre érkezik, a kormányváróban, vagy valamelyik nyilvános váróteremben gyülekezik, a delegáció tagjai közlekednek a folyosókon, étkeznek az éttermekben, vécére mennek, majd valamelyik kapunál elhagyják a terminált és beszállnak a repülőgépbe stb. Vagyis hogy ott vannak. Ilyen kép vagy videó nincs Kaczynskiról, nincs a 95 másik emberről, nincs a gép személyzetéről és nincs a pilótákról sem.

Pedig ilyen alkalmakkor kivétel nélkül nemcsak a magán- és a kereskedelmi tévék riporterei, hanem a lengyel állami televíziós csatornák munkatársai is mindig a reptérről tudósítanak az állami vezetők külföldre indulásáról. Pláne tudósítottak volna, ha a katyni mészárlás 70. évfordulójára induló lengyel államfői delegációról van szó, és nyilván valamelyik felvételen szerepelt volna annak a gépnek a fényképe is, amelybe beszállnak az utasok.

A kormánygépen 158 és 168 közötti ülőhely volt (10 ülőhelyet szükség esetén ki tudnak venni, hogy most kivették-e, azt nem tudni). Ez azt jelenti, hogy a 96 tagú delegáció mellett kb. 72 üres szék is volt. Kaczynskit a szmolenszki útjára egy 14 tagú újságíró csoport akarta elkísérni, de őket a reptéri biztonsági szolgálat vezetője az előzetes tervekkel ellentétben nem engedte csatlakozni a delegációhoz, részükre egy másik, Jakovlev-42 típusú repülőt biztosítottak. A biztonsági vezető arra hivatkozott, hogy a Kaczynski gépen kell a hely magas rangú katonatiszteknek, akik az államfővel akarnak utazni.

Mint később kiderült, a tisztek csoportja mindössze 9 főből állt. Az újságírók és tudósítók végül a Jakovlev géppel április 10-én sértetlenül megérkeztek Szmolenszkbe és egy reptérhez közeli hotelben szállásolták el őket. Az újságírók már a szmolenszki szobáikban voltak, amikor a gép lezuhant, de a szállodát nyomban körbevették az orosz katonák, és nem engedték a lengyeleket kimenni a tragédia színhelyére.

A delegációval utazott (?) Joanna Agaczka-Indeczka, a lengyel ügyvédi kamara elnöke is. Agaczka-Indeczka rendszeres utazó volt, gyakran használta azt a varsói repteret, és ilyenkor mindig a reptéri fizetős parkolóban hagyta a kocsiját. 2010. április 10-én is elindult autójával otthonról, de a reptérre már nem érkezett meg, útközben eltűnt, nyoma veszett. Az oroszok a „szerencsétlenség" után bejelentették, hogy Agaczka-Indeczka holttestét is megtalálták a roncsok között, és Moszkvában DNS segítségével sikerült őt is azonosítani. De a kocsija nincs a varsói reptér parkolójában, sehol sem találják, a kocsi is eltűnt, a szürke Citroën C5 típusú kocsit EL 875 FV lengyel rendszámmal azóta is sikertelenül körözi az Europol.

A baleset után YouTube-ra került amatőr videofelvételeken látható, hogy a roncsok között nincsen egyetlen holttest sem. A híressé vált „négy lövéssel megölik a pilótákat" videóról a lengyel katonai nyomozó hivatal azóta megállapította, hogy valóban hiteles, nem hamisítvány.

A lengyel hozzátartozók közül 12 család visszautasította az orosz DNS-vizsgálatok eredményét, és nem engedélyezték, hogy az urnákra felvéssék szeretetteik nevét. Azt állítják, hogy az emberi maradványokat manipulálták, nem tudják, hogy milyen hamut vagy port tartalmaznak. Köztük van Joanna Agaczka-Indeczka férje és családja is.

A Lengyelországban keringő vélemények szerint elképzelhető, hogy Kaczynskiéket - Joanna Agaczka-Indeczkával együtt - még a reptérre vezető útjukon összeszedték, ismeretlen helyre hurcolták, kivégezték és a felismerhetetlenségig összeégették. Ez történhetett Lengyelországban, de az is lehet, hogy az áldozatokat repülőgéppel egy másik Szmolenszk környéki reptérre vitték, s ott ölték meg és égették el őket.

Ez utóbbi variációt tartja valószínűbbnek Gerhard Wisnewski német újságíró, aki április 10-e óta próbál fényt deríteni a „szerencsétlenség" valódi körülményeire. Szerinte a lengyelek eredeti gépét valamilyen módon eltérítették, és egy másik szmolenszki reptérre, a Juzhny repülőtérre irányították, és ott is gyilkolták meg az utasokat. A Juzhny is katonai célokat szolgál, de jóval kisebb területű és rövidebb leszállópályával rendelkezik, mint a Severny reptér, ahova Kaczynskiéket várták és ahol a „szerencsétlenség" történt. A két reptér között alig 9 km a távolság.

Wisnewski esküszik, hogy a „balesetet" az oroszok megrendezték, és a roncsokat teherautókkal a helyszínre fuvarozták. Wisnewski elmélete mellett szól az a tény, hogy a roncsok kisméretűek, biztos, hogy nem egy 225 méter hosszú TU-154-es maradványai, és ráadásul sok roncsmaradvány erősen rozsdás, korrodált, és néhol a lengyel felségjelzések friss festésűnek tűnnek. Véleménye szerint az újságírókat azért nem engedték felszállni a gépre, mert nem volt szükségük olyan veszélyes tanúkra, akik beszámolhattak volna arról, hogy mit láttak.

Elképzelhető, hogy a merényletet - a lengyel államfő és kíséretének meggyilkolását - a WSI (Wojskowe Sluzby Informacyjne) a lengyel titkosszolgálat Putyinhoz hű, a mi kis gusztustalan Laborc Sanyinkhoz hasonló, nemzetellenes vérkommunistákból álló, szovjet emlőkön nevelkedett, taníttatott és kitenyésztett régi vágású, 1990 után pozíciójukat és befolyásukat vesztett oroszbarát ügynökök hajtották végre a KGB aktív segítségével. Az oroszok aztán Szmolenszk mellett megrendezték a „szerencsétlenséget".

A WSI-t a szejm 2006 októberében feloszlatta és törvényen kívül helyezte. A likviditási javaslatot a lengyel nemzetgyűlésben a most meggyilkolt Lech Kaczynski testvére, Jaroslaw Kaczynski tette, és a szavazás után Antoni Macierewicz akkori hadügyminiszter-helyettes lett megbízva a feloszlatás szakmai felügyeletével. Utána a WSI már nyíltan is összefogott az izraeli és az Izraelben tevékenykedő orosz bűnszövetkezetekkel, a fehérorosz és az ukrán maffiával, tovább erősítette jó kapcsolatait a kelet-európai szervezett alvilággal és az őket kiszolgáló politikai bűnözőkkel. A WSI vezetői főleg a Kelet-Európába és a Balkánra irányuló fegyver- és kábítószer-kereskedelemből óriási bevételekhez jutottak.

Még a 2010. április 10-ei „szerencsétlenség" előtt Macierewicz, a WSI esküdt ellensége Varsóban újságíróknak kijelentette, hogy „a WSI nem szűnt meg, Dukaczewski és társai a mai napig folytatják törvényellenes bűncselekményeiket Lengyelországban és külföldön egyaránt". (Marek Dukaczewski a WSI markáns vezetője volt, hivatalosan már nem az, de még mindig nagy befolyással rendelkezik a szervezeten belül - Jack Corn)

Emlékezetes, hogy 2008. január 23-án a lengyel légierő egyik spanyol gyártmányú CASA C-295 típusú gépe máig ismeretlen körülmények között lezuhant és a gépen tartózkodó Andrzej Andrzejewski tábornok (Lech Kaczynski elnök nemzeti politikájának feltétlen támogatója), 15 magasrangú lengyel katonatiszt és a 4 tagú személyzet életét vesztette.

A korabeli újságokat fellapozva a szerencsétlenség magyarázatai között ismerős okokat találunk: a miroslawieci katonai repteret este 7 után megközelítő lengyel „pilóták nagyot hibáztak", sötét, esős, rossz idő volt, és - minő véletlen - valakik ott is kikapcsolták a leszállást segítő lámpasorokat és a gépet a reptér melletti erdőbe vezették. A C-295-ök a lengyel légierő legmegbízhatóbb gépei közé tartoznak, előtte, utána soha nem volt velük semmi baj, a lengyelek a mai napig használják Irakban és Afganisztánban, a polgári változatából is problémamentesen repülnek velük az egész világon.

2008 januárjában valakik sikeresen megszabadultak Andrzejewski tábornoktól, Kaczynski elnök egyik fontos tanácsadójától, a Lengyelországba telepítendő amerikai rakétapajzs lelkes támogatójától, a légierő egyik leghazafibb érzelmű tábornokától 15 másik főtiszttel együtt, akik nagy része szintén Andrzejewski hívének számított. 27 hónap múlva befejezték a munkát, eltűnt a lengyel útról maga az elnök, a másik nagy EU és euró hitetlenkedővel, az önálló lengyel monetáris politika újrateremtőjével, a zloty, a lengyel nemzeti valuta örökös védelmezőjével, Slawomir Skrzypek bankelnökkel és a lengyel tisztikar egy fontos és tapasztalt részével együtt. A lengyel hadsereg maradék tisztikara és teljes állománya a megfélemlítettek erőtlen állapotába került.

Lech Kaczynski halála előtt többször kijelentette, hogy idén nyáron nyilvánosságra hoz egy listát, amin a feloszlatott WSI 60 legfontosabb, a mai napig Lengyelországban tevékenykedő tagja és támogatója szerepel. Fültanúk szerint az elnök név szerint is említette Donald Tusk miniszterelnököt, Bronislaw Komorowski jelenlegi ideiglenes elnököt és Radoslaw Sikorski volt hadügyminisztert.

Mind a két „szerencsétlenség" időpontjában Donald Tusk volt a miniszterelnök és Bogdan Klich a hadügyminiszter, és a „szerencsétlenségek" kivizsgálására alakult bizottságok akkor és most is mindkét politikust hevesen bírálták a tutyimutyi, csak látszólag segítőkész magatartásuk miatt. Legutóbb Gromoslaw Czempinski tábornok illette a tévében haragos hangon politikailag korrekt jelzőkkel Tuskot. A porondon egyeduralkodóként maradt Donald Tusk és Bogdan Klich egyaránt a nemzeti érzelmű Kaczynski ikrek politikai ellenfelének számítottak.

Szmolenszkben - sok más mellett - az egyik, mostanában hangsúlyt kapott fő kérdés az, hogy ha a gép pár méteres famagasságról zuhant le, akkor hogy lehet, hogy találtak roncsokat 2 kilométerrel arrébb a tragédia színhelyétől?

A lengyel nyomozók vizsgálják az a hangfelvételt is, amin állítólag a szmolenszki reptérre leszállni készülő pilóták utolsó szavai hallhatók: „tolko posadka... aunas czietyrje czielovieka". Magyarul: „leszálláshoz készülünk... és itt [a gépen] csak négyen vagyunk."

Ha a felvételről és a rajta hallható szövegről a lengyel katonai nyomozó hivatalnak sikerül megállapítania, hogy a négylövéses videóhoz hasonlóan hiteles, akkor ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a szándékosan a sűrű erdőbe vezetett gépen nem tartózkodtak utasok és a túlélő pilótákat azonnal agyonlőtték. A „szerencsétlenül" járt gép orr része egyben és jó állapotban maradt, a pilótafülkét magába foglaló orr részen, hasonlóan a törzs többi részéhez, tűznek, füstnek nincsen nyoma még az orosz felvételeken sem, így aztán nehéz elhinni az oroszok állítását, hogy „a pilóták olyan súlyos égési sérüléseket szenvedtek, hogy a személyazonosságuk megállapítása nehézségekbe ütközött."

A rejtélyes körülmények között megtörtént „szerencsétlenség" után most már semmi állhat a lengyel történelem legnagyobb volumenű kereskedelmi szerződésének útjába. Tusk és Putyin már megegyezett, a két ország szakértői még dolgoznak a részleteken - és akik ellenezték, azok már nincsenek az élők sorában.

A 100 milliárd dollár (!) értékű előszerződés értelmében az oroszok 2037 végéig (ami kölcsönös megelégedés esetén 2045-ig meghosszabbítható) évi 8-11 milliárd köbméter gázt exportálnak Lengyelországba. Lengyelország jelenleg 14 milliárd köbméter gázt használ évente, aminek 70 százaléka az oroszoktól érkezik, a többi saját kitermelés.

A dolog érdekessége, hogy a szmolenszki „szerencsétlenség" előtt jelentette be Lech Kaczynski államfő, hogy újabb, gazdag hazai földgázlelőhelyet találtak Lengyelországban. Az új gázmező kb. 3 trillió köbméter kiaknázatlan gázt tartalmaz, ami a sikeres felszínre hozatal esetén akár az elkövetkező 200 évre is kiválthatja az ország gázigényeit, sőt az új gázmező üzembe állása után Lengyelország akár gázexportálóvá és a Gazprom vetélytársává is válhatott volna.

Az orosz Gazprommal történő gigászi szerződés megkötését a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kaczynski államfő és Skrzypek bankelnök nagyon ellenezte. De nemcsak ellenezték, hanem a szerződésen dolgozó lengyel szakértőket és az oroszokkal tárgyaló küldöttséget vissza is hívták, és a tárgyalásokat félbeszakították. Lech Kaczynski többek között az új gázmezőre és arra hivatkozott, hogy nekik már van az oroszokkal 2022-ig szerződésük, és nem akarták az országukat egy értelmetlen gyorsasággal megkötött újabb szerződéssel további évtizedekig az orosz gázszekérhez kötni.

A földgázkészletünket nekünk is a föld alatt kell hagynunk... Érdekes egybeesés, csak nálunk nem tiltakozik senki!

Az évszázad pere című erre vonatkozó írást a www.sokkaljobb.huTudástárában (a második lapon) megtaláljátok, ha esetleg még nem olvastátok volna.

2. Oroszország szerint az IMF - vezető bebörtönzésének oka az USA teljes aranytartalék eltűnésének felfedezése.

Az FSZB által Putyin miniszterelnök részére készített új jelentés szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi vezetőjét, Dominique Strauss-Kahnt azután vádolták és tartóztatták le szexuális bűncselekményekért május 14-én, miután kiderítette, hogy az Egyesült Államok trezorjában, Fort Knoxban tartott összes arany „eltűnt illetve ismeretlen helyen van".

Az FSZB titkos jelentése szerint Strauss-Kahn a hónap elején kezdett egyre inkább gyanakodni, miután az USA kezdett csúszásba esni az IMF-nek leszállítandó 191,3 tonna arannyal, amelyet egy 1978-as határozat alapján értékesíthettek volna az IMF-nek, Különleges Lehívási Jogként (SDRs), úgynevezett tartalék valutaként.

Ezen FSZB jelentés megállapítja továbbá, hogy Strauss-Kahn kihangsúlyozta eme aggodalmát az Obama elnökhöz közeli kormányzati tisztviselőknek, amiután a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), felkereste és „szilárd bizonyíték"-kal szolgáltak, hogy az Egyesült Államok összes aranya „eltűnt".

Amikor Strauss-Kahn átvette a CIA-bizonyítékokat, ezen jelentés szerint azonnali intézkedéseket tett, hogy elhagyja az USA-t és Párizsba repüljön, de amikor a Franciaország Külső Biztonsági Főigazgatóságának (DGSE) ügynökei figyelmeztették az amerikai hatóságok elfogatási szándékáról, menekülésként ment a New York JFK repülőterére, és a francia ügynökök tanácsára hagyta a mobiltelefonját a hotelszobában, hogy az amerikai rendőrség ne követhesse nyomon.

Miután Strauss-Kahn biztonságosan felszállt az Air France párizsi járatára, ezen FSZB jelentés szerint végzetes hibát követett el, ugyanis a gépen lévő telefonról felhívta a hotelt, hogy küldjék utána a mobilját párizsi lakhelyére, így a rendőrség beazonosította tartózkodási helyét és letartóztatták.

Ezen jelentés szerint az ezt követő két héten belül Strauss-Kahn kapcsolatot létesített közeli barátjával, a magas beosztású egyiptomi Mahmoud Abdel Salam Omar bankárral, hogy próbálja meg kivinni az USA-ból a bizonyítékokat amelyeket a CIA-től kapott. Azonban tegnap Omart is pontosan úgy, mint Strauss-Kahnt előtte, szexuális bűncselekményekkel vádolták egy luxusszálloda szobalánya ellen, ezt a vádat az FSZB jelentés „hihetetlennek" minősíti, ugyanis Omar elmúlt 74 éves és hívő muzulmán.

Meghökkentő lépésként hatott Moszkvában, hogy miután Putyin elolvasta ezt a titkos FSZB-jelentést, elrendelte, hogy a Kreml hivatalos honlapján ez nyilvánosságra kerüljön Strauss-Kahn védelmében, ezzel az első nagyhatalmi vezető lett, aki megállapította nyíltan, hogy a volt IMF-vezér egy USA-összeesküvés áldozata lett. Putyin még azt is hozzátette: „Nehéz nekem megérteni és értékelni a rejtett politikai indítékokat, amelyek emögött rejlenek, de nem tudom elhinni, hogy úgy történt ahogy eredetileg beterjesztették. Ez nem fér a fejembe."

Érdekes megjegyezni ezen eseményekkel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok magasrangú kongresszusi tagja és a 2012-es elnökjelölt, Ron Paul már régebben megállapította, hogy az USA kormánya hazudott a Fort Knox-i aranytartalékokkal kapcsolatban. Olyannyira aggódott Ron Paul emiatt, hogy a kormány és a Federal Reserve eltitkolják a valóságot az amerikai aranytartalékkal kapcsolatban, hogy 2010 végén előterjesztett egy indítványt ennek az ügynek a megvizsgálására, de ezt az Obama-rendszer erői elutasították.

Amikor riporterek közvetlenül megkérdezték, hogy tényleg azt hiszi-e, hogy nincs arany Fort Knoxban vagy a Federal Reserve-nél, Paul kongresszusi tag azt a hihetetlen választ adta, hogy „úgy gondolom, ez lehetséges".

Érdekes még megjegyezni, hogy alig 3 nappal azután, hogy letartóztatták Strauss-Kahnt, Paul kongresszusi tag egy új felhívást intézett, hogy most kell az USA-nak eladni az aranytartalékát, a következőket mondván: „Mivel az ár most magas, és a hatalmas adósságprobléma most van, mindenesetre most kell eladni a csúcson."

Az elmúlt években bizarr jelentések láttak napvilágot az USA-ból, amelyek arra utalnak, hogy nincs eladható arany, és mint olvashatjuk egy 2009-es jelentésben a ViewZone.Com híroldalán: „2009 októberében a kínaiakhoz érkezett egy aranyszállítmány. Megszokott dolog, hogy az arany gazdát cserél országok között, ezzel rendezve egymás közötti adósságaikat, és az úgynevezett kereskedelmi mérleget. Az ilyen ügyletek általában egy külön szervezet felügyelete alatt történnek, amelynek székhelye Londonban található, a London Bullion Market Association (LBMA).

Amikor a szállítmány megérkezett, a kínai kormány vizsgálatot rendelt el, amely az arany tisztaságát és mennyiségét volt hivatott ellenőrizni. Ez speciális eljárásból áll: négy apró lyukat fúrnak az aranyrudakba és az így kinyert anyagot elemzik.

A tisztviselők megrökönyödve tapasztalták, hogy a rudak hamisítványok voltak. A rudak belseje wolframból volt, és csak a külső réteg volt aranyból. Mi több, ezen aranyrudak sorszámait nyomon követve kiderült, hogy az USA-ból származnak, és hosszú ideig a Fort Knoxban tárolták. A jelentés szerint 5600 és 5700 között volt a rudak száma és egyenként mintegy 400 uncia súlyúak."

Hogy mi lesz a végleges sorsa Strauss-Kahnnak, azt még nem tudhatjuk, de az Egyesült Államokból érkező hírek szerint elhatározta, hogy nem fogja feladni egykönnyen, harc nélkül - felfogadott egy „kiváló csapatot", volt CIA-kémeket, magánnyomozókat és média tanácsadókat, hogy megvédjék őt.

A bizonyíték arra, hogy gyakorlati hatása van annak, hogy az USA hazudott az aranytartalékával kapcsolatban, nem más, mint hogy az Orosz Központi Bank tegnap kamatemelést rendelt el 0,25- ről 0,35 százalékra, és Putyin elrendelte a búza és a gabonafélék kiviteli tilalmát július elsejével, aminek nem más a célja, mint feltölteni az „anyaország kofferjait" pénzzel, ami normális esetben az USA-ba folyt volna.

A propagandagépezet mindent elkövet azért, hogy az amerikai nép ne tudjon ezekről a dolgokról, hatalmas veszélynek téve ki őket, mert felkészületlenül fogja nemzetüket érni a katasztrofális gazdasági összeomlás, ami inkább előbb fog be következni, mint utóbb.

Postaimre blogja 2011 06 06. Eredeti forrás a WhatDoesItMean.Com.

Írta: Sorcha Faal

Fordította: Kásler Árpád

www.nemzetihirhalo.hu

Mándoki Andor: Szomorú összehasonlítás - a sereghajtók közt vagyunk

Keresetek, árak, adó, infláció és az életszínvonal

  Nemrégen jelent meg az egyik bulvár újságban egy összeállítás, amelyikből az osztrák és a magyar életszínvonalra utaló adatokat ismerhettünk meg. Kiderül, hogy az életünkhöz szükséges egyik-másik termék, szolgáltatás ára többé-kevésbé azonos, megegyezik az osztrákokéval. Ugyanakkor az osztrákok átlagkeresete négyszer több, mint a magyaroké. Ennél megdöbbentőbb tényfeltáró adat nem kerülhet napvilágra gazdasági rendszerváltásunk aljas silányságáról. Ez akár alapját is képezheti az országunk termelői vagyonának hanyag, hűtlen kezelése bűntényének megvalósulása tekintetében. Hiszen ez vezetett el a gazdasági rendváltás elszabotálásához. Nem igaz, hogy hozzáértéssel és tisztességgel nem lehet egy ország gazdaságában az árak és keresetek összhangját megteremteni. Húsz év alatt ez Magyarországon nem volt megoldható, nem sikerült. Mégis háromszor választottuk a hatalomba azokat újra, akiknek a nyomorúságunkat köszönhetjük. Pedig a megoldás egyszerű: a gazdaság eredménye becsületesen kerüljön leosztásra, a munkáért tisztességes bér jusson az embereknek, az árdrágító gazdasági hiénák pedig kerüljenek börtönbe! Erről húsz év után még most sincs vita az Országgyűlésben. A munkaerő egyre kevesebb és drágább Európában. A munka előbbre való, mint a tőke. Ezért tisztességes bÉrrel kell a gazdaság eredményén osztozkodni. Közben folyik a sajnálkozás, hogy az orvosok elmennek, de mégsem fizetik meg őket. Utánuk elmennek az értelmes többiek is. Egyedül maradunk a kamat-szedő uzsorásokkal És bankárokkal, az árdrágító hiénákkal, az eltartandó lustákkal És az elcsalt gazdaságunkkal. Megérdemeljük! A munkát meg kell fizetni. A tőke mondjon le az eredmény egy részéről. A kereskedelmi szolgáltatást is megszállják a nagy nemzetközi cégek és az egyéb külföldi befektetők. Az évezred végére az 50 legna-gyobb forgalmú cég nettó árbevétele közel 2000 milliárd forint. Sok ezer kis vállalkozót szorítanak ki a piacról. A működésük eredménye vitatható. A GDP-termelési hozzájárulásuk csekély, 15 százalék, az adózás előtti kimutatott eredményük 2%, 23 ezer embernek adnak munkát. 2009-re már jelentősen megnövekedett a számuk. Csak négy nagy áruház esetében is a nettó árbevétel 1500 milliárd forint, a foglalkoztatottak száma 41 ezer. A kimutatott nyereség csekély -7 és +5% között változik. Az árakat az uniós közelébe drágítják. A felvásárlási árak és az eladásiak között esetenként 100 és 400 százalék növekedés is előfordul, mégiscsak alig valami csekély a kimutatott profit a vizsgált négy áruház esetében. Pedig a hazai és az uniós bérek közötti különbözetből 15%-os ha-szon is származik (Figyelő TOP 200 2010. Évi szám). Milyen hatalmas pénztömeg tűnik el a magyar adózás elől?

Ez is egy jelentős része az elcsalt magyar gazdaságnak.

A nyereség különös útjára már rendelkezünk tanulságos példával. Ez a vörösziszapbotrányba keveredett MAL Zrt. esete. 1997-ben még 3,8 milliárd forint adózás előtti eredményt mutat ki a vállalat. A következő években már eltűnik a nyereség egészen a balesetig, a vörösiszap áradásáig. Időközben azonban sok minden történik. A saját tőke bővül 2,5 milliárd forintról 8 milliárdra. A vállalat vezető tulajdonosai négy külföldi országban alapítanak, szereznek vállalkozásokat. Itthon a létszám 1500 fővel apad, növesztve az üzemi eredményt, a profitot. A vállalat árbevétele és exportja 3-szorosára növekszik. A vállalat nyeresége makacsul rejtőzködik, miközben a tulajdonosok vagyonát itthon 56 milliárd forintra becsülik. Az adóhivatal közben nem kíváncsi az adóztatható, rejtőzködő profitra?

Mint a bérek esetében, úgy az árak alakításában is az államnak kötelességei vannak. Állítólag piacgazdaság jött létre Magyarországon. Ahol az áraknak és a béreknek összhangban kell lenniük. Az árak-nak követni kell a fizetőképes keresletet. Vagy fordítva, olyan bérek legyenek a lakosság védelmében, amelyekből meg lehet élni. Ez kizárja az uzsoraárakat, a monopol helyzetű árdiktátumok létrehozását a társadalom kirab-lására, sőt esetünkben a munkaerő újratermelésének lehetőségét is meghiúsÍtva a bérrabszolgaság teremtésével. Az államnak kötelessége a lakosságot megvédeni az uzsoraáraktól éppúgy, miként a spekuláns bankok devizahiteleinek csalárd elszámolásától is. Ha a bankok nem svájci frankban vették fel azokat a hiteleket, amelyeket a lakosságnak ezen a címen kiadtak, valamint nem svájci frankban törlesztenek, akkor a globalizáló pénzügyi praktikák egyik sikeres átverése a lakossági devizahitel-cirkusz, a bankok elszámolási attrakciója. A Pénzügyi Felügyelet feladata rendet teremteni és őrködni a pénzügyek tisztasága felett. A hitelek csalárd drágítása nem fogadható el uzsoraprofit szerzése érdekében. Az állam a lakosság pénzéből, adójábl ne kártalanítsa akár a hitelezőt, vagy az adóst. Ez kettőjük üzlete. Ennek veszteségét ne akarják a társadalommal megfizettetni. A hitelek nem az életben maradáshoz, de még nem is a gazdaság növeléséhez használódtak fel. A svájci frank elszámolású hitelre pedig az adósok beszámolása szerint a bankok ügyintézői beszélték rá őket. Az adó fizetésére az államnak szüksége van, hogy elláthassa feladatát. Az adó a gazdasági tevékenység eredményéből származik, akár a bérből élők fizetik a keresetükből, akár a vállalkozók teljesítik a profitjukból! A liberálisok gyenge államot követelnek, hogy a vállalkozások minél kevesebb adót fizethessenek. A tervgazdaságban az adót a vállalatoktól szedi be az állam. Ellentételként kevés bért fizet a dolgozó embernek, de gondoskodik, ha szűkösen is, az állampolgárairól. A piacgazdaságban magasak a keresetek, de gondoskodjon az egyén magáról, És fizessen minél több adót is. Rendszerváltóink kombinálták a két megoldást, természetesen a dolgozó ember kárára És a tőke hasznára. Kommunista bért kapnak az emberek, gondoskodjanak magukról, És még fizessenek több adót is, mint a vállalkozások. Úgy állhat elő azon állapot, hogy hideg hónapokban a lakosság többségének a lakhatás, az energia és a közlekedés költségei után az élethez szükséges többire alig marad valami, és nyomorban tengeti életét. Ez is az elcsalt gazdaság következménye. Erről sem vitázik az Országgyűlés, hallgatnak a szakértők!

Az infláció is a pénzvilág azon eszközei közé tartozik, amivel a lakosság megrablása és a nélkülözés magas fokon valósítható meg. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a kommunisták ideje alatt a 30 év során létrejött infláció mértéke a rend-szerváltás 20 éve alatt az előbbinek a négyszeresét érte el. Ennél meggyőzőbb bizonyíték aligha található annak igazolására, hogy a rendszerváltók Magyarországot nem építeni, hanem rombolni, pusztÍtani szándékoztak. Ezt támasztja alá Kornai János ismert közgazdász véleménye is, miszerint az infláció nem sorscsapás, mert azt a kormányok és a gazdaság irányítói hozzák létre a nemzeti érdekek ellenére. A kamattal összeházasítva az infláció az extra és az uzsoraprofit teremtésének lehetőségét is magában hordozza. Jellemző, hogy nálunk az energia és az alapélelmiszerek esetében érvényesül a legnagyobb mértékű infláció, az árak alakításában. Úgy jön létre, hogy a társadalom fele nélkülözések között éli meg a rendszerváltást. Az inflációra azért van szüksége a pénzvilágnak, hogy a kamatokat tetszés szerint lehessen drágítani, a hiteleket növelni, miként az árakat ellen≠őrizhetetlenül emelni. A gazdaságot ne lehessen tervezni, se kiszámítani várható hatásait. Az illetékeseknek nem volt szándékuk fékezni az inflációt. Sokkal inkább sarcolták a dolgozó embert és a nyugdíjasokat, és fékezték a gazdaságot

Maradhassunk életben

A kommunisták és a liberálisok összefogtak országunk kifosztására. Szégyenletes, hogy olyan gazdaságunk van, amelyik képtelen a lakosság többségét tisztességes életszínvonalon eltartani!

A magyar gazdaságot el-csalták a külföldi befektetők hasznára. A folyamatban lévő gazdaságpolitikai törekvések a jelenlegi gazdaság jobbítását célozzák. A lakosság további áldozatvállalásai tehát annak érdekében történnek, hogy a befektetők és a bankok pénzszivattyúi még többet vigyenek el az országból, lopjanak el a társadalomtól. Ettől tehát a lakosság helyzete alig javul. A jelenlegi gazdaság mellé szükséges felépíteni egy nemzeti érdekeket szolgáló kiegészítő gazdaságot, ami évekig tartó folyamat, de csak ettől várható tartós javulás. Addig is tenni kell valamit, mert a lakosság többsége nem élhet örökös nyomorúságban.

Amit azonnal tenni lehet, az a méltányos osztozkodás a pénzvilággal. Mivel a munka előbbre való, mint a tőke, ezért nagyon méltányos az osztozkodás a tőke számára, ha az eredményen fele-fele arányban osztozunk. Ennek érdekében Érdemes fontolóra venni néhány fontos teendőt! Ezek főleg az adózással valósíthatók meg, a jövedelem és a vagyon újraosztásának korrigáló lehetőségeként. A kormány és az Országgyűlés hatáskörében hajthatók végre ezek a közjó, az életszínvonal javítása érdekében:

1. A nettó keresetek növekedjenek az uniós szint felére. Ha az a befektetők ellenállásán megbukik, akkor béradót kell bevezetni. A hazai és az uniós bérek közötti különbség 50%-a béradó formájában kerül az állam bevételei közé. Ekkor még mindig előnyös marad a hazai munkabér a külföldiek számára, egy a kettő arányban. Érdemes számításba venniük, hogy az importált munkaerő ennél lényegesen többe kerül a befektetőknek hazájukban.

2. A termelővagyonunk áron alul került a befektetők tulajdonába, növelve azok vagyonát és ellehetetlenÍtve gazdaságunk versenyképességét. Rendelkezésre állnak a szocialista vállalatok adatai, köztük vagyonuk értéke. Privatizációs áruk és az értékük közötti különbözet 60%-át vessük ki vagyonadó címén, 10 év tartamú befizetéssel. Még így is jutányos áron jutottak termelővagyonunk birtokába.

3. Az értékesítési árak uzsoraprofitot biztosítanak a forgalmazóknak. A termelői átvételi ár és az eladási ár közötti különbségbe bújtatott uzsoraprofit progresszíven kerüljön adóztatásra, gátat szabva a méltányos profit fölötti szabad rablásnak.

4. A jelenlegi adórendszerben a lakosság viseli az adóterhek nagyobbik hányadát, és többszörösen adózik. Mivel az adó forrása a gazdaság, ezért talán értelmetlen lépcsőzni az adó befizetését. Az adók zömét fizessék a vállalkozások a termelés és szolgáltatás kibocsátott értéke alapján (Csurka Endre: Globalizáció vagy gazdaságpolitika? Budapest, 2007, Könyvkuckó Kiadó). Az ilyen adózás logikus, méltányos, számon kérhető és kevés költséggel működtethető. Az áfa Magyarországon a legnagyobbak között van, 25%. Mértéke a lakosság életfenntartásához szükségesek esetében törlendő! Ez azonnali segítség a lakosság siralmas helyzetének javítása érdekében.

5. Fel kell ismerni, hogy a magyar gazdaság egy része jól működik És eredményt termel. Csak ezt az eredményt elcsalják tőlünk. E csalást kell felszámolni! Ha az érintettek megsértődnek ezért, és elmennek innen, kár értük, mert az csak a javunkat szolgálja.

6. Ha ezekhez a könnyítő, javító, teendőkhöz nem kapunk hozzájárulást, akkor lépjünk ki az Európai Unióból. Járjuk a magunk útját. Az új világ csak bátor kezdeményezésekkel születhet meg. Legyünk bátrak, erősek és gazdagok mi is!

7. Amennyiben nem lesz elég politikai erő ezen intézkedések végrehajtásához, úgy 2014 után új politikai hatalomgyakorló erőre lesz szükségünk! Nincs szándékunkban rabszolgának lenni, fogyatkozni, kipusztulni, megsemmisülni senki kedvé-ért sem!

Azért szavaztunk a kapitalizmusra 1990-ben, mert szabadságot És jólétet akartunk. Elhitették velünk, hogy szociális piacgazdaságot építenek nekünk, amiről tudjuk, hogy Nyugat-Európában már bizonyított. Helyette nálunk a globalizáló angolszász modellt valósították meg. Ennek nyomán létrejött egy igazságtalan vagyon- és jövedelemátcsoportosítás a befek-tetők javára, a lakosság kárára. A befektetők értéken alul jutottak termelői vagyonunkhoz, a korábbi csekély béreket fizetik, adókedvezményt élveznek, az inflációra hivatkozva gátlástalanul emelik az árakat. A lakosság életszínvonala nem javult, hanem csökkent, a munkanélküliség és a létbizonytalanság réme mellett a szegénység, nyomor ütötte föl a fejét Magyaror-szágon!

Gazdaságunk elcsalását, életszínvonalunk rombolását megértjük, ha figyelembe vesszük, hogy 1945-ben 45 évre adtak el bennünket az angolszászok a szovjet rému-ralom számára rabszolgának. Majd amikor visszavettek, eszük ágában sem volt többet fizetni a munkánkért, mint a kommunisták, de még a piaci árunkat sem adták oda a rab-szolga-kereskedők, hogy gazdaságunkat megerősíthettük volna belőle. Joggal tételezhetjük fel, hogy kirabolnak, Életünkre törnek! Ugyancsak joggal várhatjuk el, hogy kormányaink, Országgyűlé-sünk megvédje népünket...

Gazdasági rendszerváltásunkról, pusztításairól már sokan sokat írtunk. Miért kell ezt folyamatosan emlékezetünkbe idézni? Azért, mert ez történelmünk legtragikusabb fejezete. 1989 után 600 ezerrel lettünk kevesebben. Ennyi a mérhető emberveszteségünk, amit ebben a gazdasági háborúban elszenvedtünk. Háború folyik ellenünk, népirtás áldozatai vagyunk. Ezt nem hallgathatjuk el csak azért, mert ellenségeink így akarják! Az írás részlet az Elcsalt magyar gazdaság című dolgozatból.

A szerző mérnök, külkeres-kedelmi közgazdász

Julius Mohácsi rovata a természetgyógyászatról

Az emberiség történetének legfontosabb egészségügyi felfedezése

Miért nem gyógyulunk meg?

Mindenki találkozott már a kérdéssel. Miért van az, hogy van, aki meggyógyul, míg mások, akik ugyanazon kezeléseket kapják, nem? Persze könnyű lenne azt mondani, hogy mindnyájan mások vagyunk és másképpen reagálunk dolgokra. A valóságban bármelyikünk tudna olyan esetekről említést tenni a környezetünkben, amikor az illető megkapta a létező legjobb orvosi vagy természetgyógyászati kezelést - még sem lett jobban. A számos ok között legismertebbek a pszichológiai vagy  érzelmi okok. Például amikor valaki képtelen a megbocsátásra vagy szüksége lenne egy mélyebb gyógyulásra spirituális szinten. Ezeken kívül léteznek nagyon is fizikai tényezők, amelyek kiküszöbölése rendkívüli mértékben megnöveli esélyeinket a betegségből történő sikeres és maradandó felépülésre.

  

Testünk leföldelése - avagy a mezítlábas forradalom

 Az idők hajnalától kezdődően az ember mezítláb közlekedett nappal és mezítláb aludt éjjel. A különböző civilizációk mindig nagyra becsülték fizikai kapcsolatukat az anyafölddel. A földből jövő energiát más és más néven hívták. Az onnan kapott gyenge elektromos jelek hatásosan szabályozták őseink testének mechanizmusait. Aztán az emberi evolúció folyamán valamiért túlzottan civilizálatlannak és egészségtelennek minősült az, hogy közvetlen kapcsolatban maradjunk a Föld elsőszámú gyógyító erejével. Az ún. modern élet velejárói, mint például a sokemeletes épületek, repülőgépek, vagy az olyan mindennapos dolgok, mint a műanyag- vagy gumitalpú cipők még jobban elszigetelnek bennünket ettől a gyógyító erőtől. Mindez eredményeként a lakosság nagy többsége gyulladásokkal teli testtel éli mindennapjait, szenved a kimerültségtől, stressztől, kialvatlanságtól. Ezek mind az öregedést gyorsító tényezők.

Testünk leföldelésekor természetes úton szabadulunk meg gyulladásainktól, fájdalmainktól és a stressztől. Mindezt egyszerűen és ingyen megtehetjük. Csupán annyi a dolgunk, hogy a szabadban mezítláb közvetlenül a földre álljunk. Ekkor a földfelszín milliónyi negatív töltésű szabad elektronja áramlani kezd belénk, amelyek semlegesítik testünk pozitív elektromos töltését és segítenek visszaállítani  természetes elektromos egyensúlyát. Városi lakásunk vagy a kedvezőtlen időjárás megakadályozhat bennünket abban, hogy ezt rendszeresen megtegyük. Az általunk ajánlott termékek lehetővé teszik, hogy kényelmesen leföldeljük magunkat lakásunkban vagy alvás közben is, bármilyen időjárás közepette. Testünk összekötése az anyafölddel egyetlen célt szolgál - hogy jobban érezzük magunkat. Minden porcikánk elektromosan funkcionál - szívünk, agyunk, sejtjeink, mindenünk. Az emberek többsége manapság elszigetelve tartja magát a földtől, ami miatt testünk elektromosan állandóan feltöltődve marad, és ennek  egyenes következménye a gyulladás, krónikus fájdalom, amely természetellenes állapot.

Új, „mezítlábas mozgalom" van elindulóban, amely végig fog söpörni a civilizált világon. Az anyafölddel való napi kapcsolat sok mindent meg fog változtatni, nem csak szemléletben, de sok minden más egyébben is. A több mint egy évtizedes, az USA-ban végrehajtott kutatómunka, a kontrollált klinikai kísérletek és megfigyelések sorozata, a sok ezer szereplő véleménye mindent félresöprő erővel világosan bizonyítja, hogy igenis van ellenszer a tömérdek fejfájásos, hátfájásos, depressziós, magas vérnyomásos (hadd ne soroljuk a többit) problémára, amely az ún. civilizált országok lakosságának legalább felét mételyezi, egészségét és életminőségét rombolja. Testünk leföldelése a megoldást jelentheti a modern kor leggyakoribb betegségével, a krónikus gyulladással szemben. Egy jól ismert amerikai kardiológus szerint a témakör felszínre hozása „az emberiség történetének legfontosabb egészségügyi felfedezése." Ha Ön is rendszeresen leföldeli testét, meg tud szabadulni gyulladásos eredetű problémáitól vagy jelentősen csökkentheti azok tüneteit (pl. artritisz, asztma, pszoriázis, ekcéma, Crohn-betegség, különböző emésztőrendszeri gyulladások, szív- és vérkeringéssel kapcsolatos elváltozások, anemia, krónikus alváshiány, sportsérülések, krónikus fáradtság stb.)

Mit érhetünk el testünk leföldelésével?

Egy olyan bolygón élünk, amely maga is él, és a szabad elektronok által keltett finom energiákkal pulzál. Ha mezítláb sétálunk a Föld felszínén, akkor temészetes módon szabadulunk meg a testünkben felgyülemlett elektromos stressztől. Azáltal, hogy mezítláb vagyunk, elősegítjük a szabad elektronok beáramlását szervezetünkbe. Ezek az elektronok visszaállítják testünk természetes belső elektromos egyensúlyát, amely viszonzásképpen elősegíti testünk rendszereinek normális működését.

Ez a folyamat tehát megoldást kínál testünk elektronhiányára, ami által csökken a bennünk levő gyulladás (ami a betegségek gyakori kiváltó oka). Az idegrendszerünket a stressz állapotából nyugalmi helyzetbe téríti. Beindulhatnak az önszabályozó és öngyógyító folyamatok.  

Az alábbiakat várhatjuk, ha testünket rendszeresen leföldeljük (a lista nem teljes):

- A gyulladások eloszlanak. Javulnak vagy teljesen megszűnnek a gyulladás okozta tünetek.

- Csökken vagy teljesen  megszűnik  a krónikus fájdalom.

- A legtöbb esetben jelentősen jobban alszunk - többet és mélyebben.

- Energiánk megnövekszik.

- Csökken a stressz mértéke.

- Testünk biológiai ritmusai normalizálódnak.

- Vérünk hígabbá válik, javul a vérkeringés és vérnyomás.

- Elmúlik az izomfeszültség és fejfájdalom.

- Enyhülnek a hormonális és menstruációs problémák.

- Drámaian felgyorsul a műtétek utáni felépülés időszaka.

- Csökken vagy teljesen megszűnik a hosszú repülőút után tapasztalt jet lag.

- Védelmet nyújt a potenciálisan egészség károsító kötnyezeti elektromágneses sugárzások ellen.

- Segíti a sportsérülések utáni gyors felépülést.

 

Testének természetesen leföldelt állapotába történő visszaállításakor Ön jobban fogja érezni magát és ez a mindennapi személyes közérzetében is kifejeződik. Az ezt szolgáló termékek egyetlen szerepük, hogy visszaállítsák a test természetesen földelt állapotát.

Földünk felszíne természetes finom energiákkal rezonál. A folyó tudományos kísérletek most fedezik fel, hogy az emberek miért érzik magukat sokkal jobban, amikor összeköttetésbe lépnek ezekkel a mindenütt jelenlévő energiamezőkkel. A „földelés" szót arra a folyamatra használjuk, amikor a szabadban mezítláb sétálunk - csakúgy, ahogy azt az emberek mindig is tették a történelem során - vagy odabent testünket leföldelve ülünk, dolgozunk, alszunk. Több mint egy évtizeden keresztül, világszerte több ezer ember (férfiak, nők, gyermekek, sportolók) mindennapjainak részét képezi testük rendszeres leföldelése. Tapasztala-taik szerint jobban alszanak, kevesebb fájdalommal és stresszel találkoznak, a traumákból gyorsabban felépülnek. A földelés által testünk energiaszintje (vagy másképpen potenciálja) gyorsan kiegyenlítődik a Földével. Az eredmény többek között az, hogy szinkronizáljuk belső biológiai óránkat, hormonciklusainkat, fiziológiai ritmusainkat és testünket elárasztjuk gyógyító, negatív töltésű szabad elektronokkal, amelyek milliárd számra vannak jelen a Föld felszínén.

Testünk rendszeres leföldelé-se egyike a legtermészetesebb és legbiztonságosabb dolgoknak, amit egészségünk érdeké-ben tehetünk.

 

A Tour de France titka, avagy testünk leföldelésével gyors felépülés várható. Csaknem mindenkinek ismerős a kifejezés vagy hallott már róla: „Tour de France". Egy kerékpáros verseny, amelyet a világ legbrutálisabb sporteseményei között tartanak nyilván. Valami olyasmi, mintha lefutnánk a maratont - huszonegy egymást követő nap mindegyikén! A megteendő távolság csaknem három és fél ezer kilométer, hegyeken-völgyeken át, néha tengerszinten, máskor csaknem három kilométer magas hegyek között.

Júliusban, amikor a versenyt rendezik, nagyon meleg van Franciaországban. A kanyargós és keskeny aszfaltutak puhák, repedeznek és szinte olvadnak a hőségben. Rajtuk biciklizni rendkívüli erőfeszítést kíván. Itt elesni a kerékpárral, olyan mintha sajtreszelőre pottyanna az ember. A mintegy 170 kerékpárost edzők, orvosok, mechanikusok, hivatalos személyek, biztonságiak és a média képviselőiből álló kaotikus konvoj követi. Ha mindezt kombináljuk a szűk utakkal és a kerékpárosok nagy sebességével, világossá válik, hogy mindez szinte recept a bajra. Gyakoriak a kisebb-nagyobb balesetek és  komoly sérülések.

Az amerikai kerékpározók sokáig uralták a világ legnagyobb kerékpáros küzdelmét. Sőt, „túlzottan" is jól szerepeltek. Olyannyira, hogy a hatóságok már-már zaklatták őket. Állandóan doppingvizsgálatra kellett járniuk. Természetesen, más nemzetbeli társaikhoz hasonlóan ők maguk is sokat estek-keltek - de valahogy reggelre -, amikor a verseny orvosa ismét megvizsgálta a sérülteket, valahogy mindíg úgy döntött, hogy az amerikai sportolók folytathatták a küzdelmet. Hogy miért? Mert az előző napon összeszedett sérülésük szinte csodával határos módon javult másnapra. Senki sem értette.

Csak nemrégen derült fény az igazi okokra. Az történt, hogy az amerikai versenyzők minden este úgynevezett földelt lepedőt használtak (azt, amit már Magyarországon is meg lehet rendelni,  www.mezitlabasegeszseg.com). Sőt, nemcsak azon aludtak, de még azzal is takarták be magukat - egy „földelt hálózsák" formájában. Ez minden doppingnál többet ért. Egyrészt sokkal pihentebben ébredtek, mint a többi versenyző (ugye, ismerős az az érzés, amikor annyira fáradt vagy, hogy nem tudsz elaludni?). Másrészt a kisebb-nagyobb sérüléseik is sokkal gyorsabban gyógyultak. A mellékelt képek egy ilyen esetnél készültek. A versenyző előtt haladó kísérő autó váratlanul megállt és a kerékpáros beleszaladt - jobb kezével kiütötte az autó hátsó ablakát. Komoly sérülést szenvedett a karja - látni lehetett a csontot és az inakat a seben keresztül! Néhány öltés a helyi kórházban csak felszínes segítségnek tűnt. A hivatalos versenyorvos is csak csóválta a fejét, s csak a rutin szöveggel reagált  „Majd reggel meglátjuk!" Nos, reggel csak dermedten állt, mert nem akart hinni a szemének. A seb valóban „gyorsított üzemmódban" nagyot javult. Emberünk megkapta az engedélyt a verseny folytatására, és jó teljesítménnyel járult hozzá az amerikai csapat győzelméhez. Sokáig titokban „maradt" a csodaszer kiléte. Sőt, Európában még ma is csak kevés helyen ismerik. Azóta már az USA-ban jó néhány amarikaifutball csapat játékosai, súlyemelők, triatlonisták stb. rendszeresen használják a földelt lepedőt. Előnyei nyilvánvalóak. Jelentős mértékben csökkenti nemcsak a fáradtságot, hanem a fájdalmat és a sportsérülések utáni felépülési időt is.  (A második felvétel alig tizenkét órával készült az első után.)

 

Hogyan tudjuk leföldelni testünket?

 

Egyre több orvos és kutató ad hangot a véleményénének az USA-ban, miszerint a gyulladás az egyetlen tényező, amely a betegségek elsöprő többségének az okozója illetve az egészséghez vezető út alapvető fontosságú kulcsa.

A leggyakoribb, gyulladásos eredetű betegségek:

Ízületi csúz (reumatoid arthritis)

Sclerosis multiplex

Keringési megbetegedések Cukorbaj

Alzheimer

Csontritkulás

Asztma

Májzsugorodás

Bélrendellenességek

Pikkelysömör

Agyhártyagyulladás

Cisztás fibrózis

Rák

Mi a gyulladás?

Az immunrendszerünk természetes válasza egy sérülésre vagy betegségre. A fehérvértestek nagy számú szabad radikálist teremtenek, amelyek szerepe a testet megtámadó mikroorganizmusok illetve a sérült szövetek elpusztítása. Ezek a szabad radikálisok pozitív töltéssel bírnak és keresik a szabad elektronokat, hogy stabilizálódjanak. Ahogy a szabad radikálisok végeztek a munkájukkal, testünk antioxidánsokat és elektronokat használ a folyamat befejezésére, a „tűz eloltására". Ha nincsenek elektronok - a „tűz" továbbra is égni fog. Megmarad a gyulladás! Feltétlenül szükséges, hogy testünket rendszeresen nagy mennyiségű negatív töltésű elektronhoz juttassuk. Nem csupán már meglévő betegségek esetén, de a gyulladások megelőzése miatt is.

Az elektronok hiánya = krónikus gyulladás.

Honnan szerezhetjük be szervezetünk számára a szükséges antioxodánsokat és elektronokat?

- Élelmiszer (gyümölcsök, zöldségek, superfoods)

- Táplálékkiegészítők

- De létezik egy ingyenes forrás is, amely mindenki számára hozzáférhető!

A legjobb módszer ahhoz, hogy korlátlan mennyiségben juttassuk szervezetünket a szükséges szabad elektronokhoz és antioxidánsokhoz, ha leföldeljük testünket.  A Föld felszínének milliónyés milliónyi negatív töltésű elektronja a szervezetünkbe jutva a tűzoltó szerepét tölti be.

 

A Föld a legnagyobb elektron donor és a legjobb gyulladáscsökkentő!

 

Ha szeretnénk testünket leföldelni rendszeresen, két fő módszer közül választhatunk. Vagy mezítláb járkálunk a kertünkben, parkban, vízparton. Ez sajnos télen vagy városban nehézségekbe ütközik. A másik módszer ha beszerzünk magunknak egy ún. „földelt lepedőt", amelyen ténylegesen alszunk éjjelente. Ez biztosítja, hogy napi nyolc órán keresztül testünk megkapja a szökséges negatív töltésű elektronokat, amelyek segítenek a gyulladások megszüntetéseben illetve meglévő fájdalmaink nagymértékű lecsökkentésében vagy elmúlásában. Sokaknak ajánlott még az ún. „földelt lábalátét", amelyet (akár munkahelyünkön is) lábunk alá helyezve vagy akár egérpadként használhatunk. Klinikai esettanulmányok bizonyítják testünk leföldelésének rendkívüli hatásait

Egy out-patient klinikán, Redwood City, Kaliforniában végezték az alábbi esettanulmányokat Dr. William Amalu (DC, DABCT, FIACT, International Academy of Clinical Thermography) vezetésével. A nagyfelbontású orvosi infravörös imaging technológia (mind gyulladásos, mind neurofiziológiai eredetű kondíciók kiértékelésének objektív eszköze) egyértelműen demonstrálta testünk leföldelésének előnyeit - jelentős és azonnali változásokat észlelt akut és krónikus gyulladásos esetekben.

49 éves nő

A páciens az alábbi problémákkal jelentkezett kezelésre: erős krónikus nyaki és felső háti fájdalom, ami miatt nem tudott éjjel aludni, ennek következtében a napi feladatok ellátása is nehézségekbe ütközött. Éjszaka nyugtalan és fájdalmas lábak. A nappali gyaloglás merev és érzékeny. Próbálkozott orvosi és alternatív kezelésekkel - nem sok sikerrel.

Azután, hogy négy éjszakát a lepedőn töltött, az alábbiakat jelentette: a fájdalom mintegy 68%-al csökkent. 75%-kal csökkent a nyugtalan lábak rángatózása éjszaka. A nappali gyalogláskor tapasztalt fájdalom 80%-kal enyhült. A két héttel későbbi felülvizsgálatkor további egyenletes javulásról számolt be

Az alábbi termográf (hőtérkép) felvételek drámai javulást mutatnak a bal kéz vérellátásában. A felső sorban a fehér nyilak a gyenge cirkulációt jelzik, az ujjakban csak minimális volt a vérkeringés - nem is látszódnak a felvételen. Az alsó sorban egyértelmű a rendkívüli javulás mértéke - alig négy éjszakát töltött a páciens a lepedőn!

 

1. kép

 

 57 éves férfi

 Tünetek: krónikus kétoldali láb és boka fájdalom az elmúlt két év folyamán. A páciens elmondása szerint a fájdalom gyakran rosszabbodott és ekkor a bal oldalon erősödött. Kettő napi lepedőhasználat után az úr 60%-os fájdalomszint csökkenést jelentett. Négy nap után ez már 80% volt. A kezelések megkezdését követően négy hét múlva megtartott felülvizsgálaton a fájdalom teljes megszűnéséről számolt be. A fehér nyilak a gyenge vércirkuláció helyét mutatják. A jobb oldali képek alig négy nappal azután készültek, hogy a páciens elkezdte a lepedőt használni: teljesen visszatért a normál véráramlás.

2. kép

44 éves nő

Tünetek: jelentős, krónikus fájdalom a hát bal-közép oldalán az utóbbi kilenc hónap során. A fájdalom miatt gyakran felébredt éjjel, ezenkívül reggelente is fájdalommal ébredt. A páciens megpróbált fizikoterápiás és akupunktúrás kezeléseket is - gyenge eredménnyel. Négy napos lepedőhasználatot követően 30%-os általános fájdalomszint csökkenést jelzett. A fájdalom befolyása az éjszakai alvásra 70%-kal enyhült. Négy hét után 80%-os a fájdalomcsökkenés, egyáltalán nem zavarja az alvásban. Évek óta nem aludt ilyen jól. A bal oldali kép az eredeti állapot. Az infravörös felvétel jól mutatja a gyulladt területeket a háton. A jobb oldali kép négy nappal azután készült, hogy a páciens elkezdte a lepedő használatát.

3. kép

A fentiekhez hasonló klinikai esettanulmányok megtekinthetők a honlapunkon: www.mezitlabasegeszseg.com

A bal oldali képek azt mutatják, hogy három különböző egyénnek miképpen nézett ki a vére mielőtt testüket leföldelték volna. A vörös vértestek összetapadnak, a vérkeringés lassú, nehézkes lehet. Ez egyenes út a megbetegedéshez.

A jobb oldali három kép azt a helyzetet mutatja, miután leföldelték magukat. A vörös vértestek szabadon mozognak, mindegyikük vére hígabbá vált, a véráramlás normalizálódott!

 Javasoljuk, hogy tekintse meg a honlapunkon található rövid videót, amelyben Dr. Stephen Sinatra, egy Egyesült Államok egyik legelismertebb kardiológua mondja el véleményét testünk rendszeres leföldelésének szükségességé-ről.

Itt a link: http://www.mezitlabasegeszseg.com/index.html   Röviden így foglalhatnánk össze: „Több mint 30 évnyi orvosi tapasztalattal a hátam mögött, úgy vélem, hogy testünk leföldelése a legnagyobb áttörés, amellyel praxisom évei alatt valaha is találkoztam. A rendszeres földelés visszaállítja testünk természetes elektromos állapotát, megnyugtatja az idegrendszert, csökkenti a gyulladásokat és javítja a véráramlást. Nem létezik olyan gyógyszer, amely tudná azt, amit az anyaföld elvégez számunkra!"

Az Egyesült Államokban slágertéma testünk leföldelése és az abból származó előnyök. Egyre több sportoló, beteg vagy éppen egészséges ember (megelőzés céljából) rendszeresen leföldeli testét. E sorok írója is csaknem két éve földelt lepedőn tölti az éjszakát. Azelőtt napi 4-5 órát aludtam, azt is nyugtalanul és 3-4 alkalommal kellett meglátogatnom a fürdőszobát. Ahogy elkezdtem használni a földelt lepedőt talán a harmadik alkalommal észrevettem, hogy egész testemben kellemes bizsergést éreztem. A gyulladások elmúltak, azóta is rendszeresen nyolc (néha kilenc) órát alszom. Fontos megjegyeznem, hogy az alvás minősége nagyot javult, mélyen végigalszom az éjszakát, nincsen járkálás a fürdőszobába. Frissen, teli energiával ébredek. Nappal is sok órát le vagyok földelve (az „univerzális lábalátétet" használom komputeres munkám közben). Orvosom szerint kutya bajom, vérképem nem lehetne jobb. Egykori magas vérnyomásom már a múlté. Testem leföldelése alapvető része az életemnek. Földelt lepedőmet külföldi utazásaimra is magammal viszem.

Pozitív tapasztalataimra alapozva döntöttem úgy, hogy Magyarországon is megismertetem az érdeklődőkkel ezeket az eszközöket. Mintegy tíz évet tötöttem egy olyan termékcsoport felkutatásával, amelyet bátran, etikusan tudok ajánlani, mert tudom, hogy segít és mintegy tizenkét éves, dokumentált klinikai kísérletsorozat áll mögötte.

Jönnek az ünnepek. Nem tudok jobb karácsonyi ajándékot szeretteink számára, mint egy olyasvalamit, ami egészségünk megóvását illetve helyreállítását segíti elő.

Az érdeklődők részletes infomációt a honlapunkon találhatnak(www.mezitlabasegeszseg.com). Javasoljuk továbbá blogunk meglátogatását, ahol hasznos tippeket, tanúbizonyságokat olvashat (http://quantumrider.wordpress.com)

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

SZLIMÁK HAJNALKA TEL: +36 20 221 95 77

Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com

Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG

VÖRÖSBELŰ A FIDESZES NARANCS... AVAGY, A BEVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT?

 

Hagyóék családi koalíciója a Jászságban is őrzi a „Hagyó"- mányokat: itt is a kubikosok talicskáznak kevesebbet?

Szinte nincs olyan jelentős párt, melynek képviselőit ne lehetne megtalálni a BKV botrányokról elhíresült Hagyó Miklós családjában. Amíg Hagyó Miklós az MSZP-t erősítette, édesapja (id. Hagyó Miklós) a Kisgazda Párt színeit viselte, máskor Fideszesként vagy függetlenként ült a jászberényi önkormányzatban. Ugyanakkor a kisebbik fiú, Hagyó Tamás aki a jászberényi Fidesz szervezetet és később a terézvárosi Fidelitast is vezette, 2002 és 2006 között önkormányzati képviselő volt Jászberényben, valamint a 2002-es országgyűlési választásokon 135. a Fidesz országos listáján.

A testvérek édesanyja pedig egy ideig az MDF jászberényi szervezetének alelnöki tisztségét töltötte be.

Történetünk további szereplői sem esnek messze a családtól. A család barátja Juhász Dániel (alpolgármester) korábban a FIDELITAS jászberényi szervezetének vezetője pedig, Hagyó Tamás gimnáziumi barátja, akárcsak az a Piroska Miklós, aki jelenleg a helyi Polgármesteri Kabinet Iroda vezetője. A nagyszerű összefonódást erősíti Ifj. Szatmári Zoltán személye, akinek édesapja korábban az MSZP polgármester jelöltje volt, jelenleg pedig őt választották a JVVZRT Városi Vagyonkezelő cég felügyelőbizottságnak elnöki posztjára.

Az Id. Szatmári fia tulajdonában álló cég, a LOGI-LOGÓ Kft. lehetett a kivitelezője az épülő helyi óvodacentrum tetőszerkezet munkálatainak és a teljes beruházás bonyolítás is hozzájuk került. Korábban ők nyerték el annak a fahídnak a megépítésére kiírt pályázatot is, melynek kivitelezéséért 25 millió Ft-ot kaptak, bár szakemberek szerint a híd megépítése jóval kisebb költséget igényelt. A hidat ugyan már régen tervezett megépíttetni az önkormányzat, de csak akkor vált sürgőssé, amikor a Juhász - Piroska - Ifj. Szatmári által alapított gazdasági társaság (Tri-Jász Kft) a helyi piacon kibérelt egy vendéglátó egységet, és megközelítéséhez a híd különösen hasznossá vált. A tendernyertes Kft. a pályázat kiírása előtt rövid idővel alakult, korábban építési tapasztalata nem volt. A híd nem az elfogadott tervek szerint készült el, és mintegy 10-15 Millió Ft - tal olcsóbban is meg lehetett volna építeni, állítja egy szakértői vélemény.

Zavaros a helyzet Jászberény egyik legértékesebb telkének az un. csemegetömb értékesítése, hasznosítása körül is. Megtévesztették a képviselő testület tagjait, hogy a telkek tulajdonosai már mind beleegyezésüket adták az új beruházáshoz, így a képviselők is elfogadták az előterjesztést, azonban ez nem volt igaz. Az elfogadás után még a szerződés tartalmát is megváltoztatták, az eredetileg javasolt 50 Mft kötbér helyett, csupán 5 Mft szerepel a szerződésben, az építkezés fél éven túli csúszása esetén.

A telek azóta is üresen áll.

Hogyan lehetséges mindez? Talán azért, mert Juhász Dániel alpolgármester, egyben a helyi képviselő testület tagja, és ezzel párhuzamosan a Közbeszerzési Döntő és Felügyelő Bizottság elnöke. Talán azért, mert a FIDESZ többségű képviselő testület továbbra is jó barátságot ápol az MSZP-s érzelmű üzlettársaikkal.

A városatyák tagjainak névsorát böngészve, a laikus is észreveheti, hogy ugyan azon személyek voltak a tagjai Jászberény Város Önkormányzat Pénzügyi és Tulajdonosi Bizottságának, mint a Jászberényi Vagyonkezelő és Városüzemeltető Zrt. Felügyeleti Bizottságának. Tehát saját magukat ellenőrizték. Hasonló érdek összefonódások találhatók a Szent Erzsébet kórház üzemeltetői, és a vagyonkezelést ellenőrző korábbi felügyelő bizottság tagjai között is.

A jászberényi Polgármesteri Hivatalt a helyiek csak „rabosított városházának" nevezik.

Mégpedig azért, mert ha egy egyszerű polgár szeretne bejutni az intézmény vezetőihez, akkor háromszoros beléptetői rendszeren keresztül kell áthatolniuk, személy azonosságukat okmányokkal igazolniuk kell, és felveszik az adataikat, hogy mikor, ki, és milyen ügyben járult a tisztviselők elé? E szigornak bizonyára oka van; hogy vajon mi, azt döntse el ki - ki saját maga....

Ez még csak, a kezdet folytatás a következő lapszámunkban...

Szlimák Hajnalka

Mándoki Andor:

Az európai keresztény civilizáció jövője

A XX. század elején a fehér keresztény ember méltán tarthatta még a világ vezető erejének az európai civilizációt. Mára ez már a múlté. A keresztény és Európa ellenesség jegyében generált világháborúk szétrombolták ezt az erőt, hatalmat. Eszmélő gyermekkoromban nagy érdeklődéssel lapozgattam az I. világháborúról szóló képes köteteket. Nem értettem, hogyan lehetséges, hogy a Központi Hatalmak mindenütt az ellenség földjén mélyen bent vannak, és a háborút vereséggel végzik. Felnőtten megismerve Wilson amerikai elnök békéltető, hamis pontjait még inkább értetlenül álltam Trianon és Versailles békediktátumai előtt. Megrettenve éltem át a II. világháborút és a szovjet rémuralmat kérdezve, hogy miért történnek ezek a szörnyûségek és miért pont Európában? A rendszerváltó események elemzése döbbentett rá a világot uraló, irányító gyûlölettel terhes háttér erők létezésének felismerésére.

Egypólusú világrend

A globális pénzvilág egypólusú világrendet akart felépíteni, a Földi Királyságot. Ehhez igényel csekély létszámú arisztokratikus elitet, gondolkodásra képtelen, lusta szakbarbár értelmiséget és egy robotoló, fogyasztó konzumidióta rabszolga tömeget. Ennek érdekében törte meg a XX. században az európaiak gyarmatbirodalmát. A világháborúk után erre találja ki a gazdaság feletti uralma megszerzésére a globalizáló gazdaságpolitikát, az újkori gyarmatosítást a nemzetgazdaságok felszámolásával. A globalizáció sikerrel számolja fel Amerikában, Európában a fehérek földjén a nemzetgazdaságot. A siker titka, visszatérés az Aranyborjú imádásához, a hazugság, csalás, tolvajlás technikájához, a becsapáshoz, átveréshez. A siker növelése érdekében ennél még tovább is megy, az európai keresztény civilizációt akarja tönkre tenni, felszámolni, mint a globalizáció feltételezett ellenlábasát. Európa technikai tudását veszi át Amerika, majd a tőke és a munkaerő szabad áramlását biztosítva keletre telepíti a globalizáció a profit növelésének gerjedelméből fakadóan mérhetetlen munkanélküliséget hagyva a technika szülőföldjén. Kibérli az amerikai LaRouch szenátort, hogy hirdesse Európában ennek hazug nagyszerûségét.

Ezzel hiúsította meg ostoba módon a pénzvilág tervét, az egypólusú világrend létrehozását. Az emberiség szerencséjére ma már többen építenek világbirodalmat. Élenjár Kína és Oroszország. Az előbbi rövidesen lekörözi az Amerikai Egyesült Államokat. Remélhetőleg így fuccsol be a globalizáció terve a világ feletti uralom megszerzésére. Ilyenképpen talán megmenekülhet az emberiség a Földi Királyság apokaliptikus víziójától. Amiért tenni is kell még, hogy végleg megbukjon a terv, és ne legyünk a pénzvilág urainak a rabszolgái.

Keresztény- és Európa-ellenesség

Amennyiben van muszlim, cigány és egyéb kisebbség ellenség, antiszemitizmus, úgy lennie kell keresztényellenességnek is. Ezek az ellenérzések egymást feltételezik. A XX. században Európa vezető szerepét a világban felszámolják. Európa ellenesség nélkül, ez nem jöhetett volna létre. Az utóbbi évszázad eseményei az európaiak ellenére szánt események sorozata. Civilizációjuk szétverése folyik. Tudásuk, gazdaságuk megszerzéséért, vallásuk, hitük, erkölcseik szétveréséért van háború ellenük a globalizáció ürügyén most is az utóbbi évtizedekben. Európa azért ellenség, mert fehér keresztény emberek lakják, mert vezető szellemi erő tulajdonosa és mert birtokolta a fél világot. Detronozálása a XIX. század elején Monroe amerikai elnök nyilatkozatával veszi kezdetét. „Amerika az amerikaiaké!" Ezt követően a gyarmatosítóknak el kell hagyni Amerika területét. Majd jön a XX. század, amikor is két világháború után fel kell számolni a gyarmatait. Vezető helyét a világban át kell adnia az Egyesült Államoknak, mert a pénzvilág urai ezt így kívánják a Föld feletti uralmuk megszerzése érdekében.

Európa története a XX. században megrontásának históriája. A Luzitánia megtorpedóztatása teremti meg a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok hadat üzenjen a Központi Hatalmaknak a háború befejezése előtt. Wilson amerikai elnök hamis békepontjai veszik rá az ellenfeleket a fegyverszünet és a béke elfogadására. Kapják a teljesíthetetlen diktátumokat, amelyek szülik a következő háborút. Még előtte tőkés segítséggel hozzák létre a Szovjetuniót Európa megosztására és a következő háború egyik ellenfelének. Ugyancsak kisarjad a pénzvilág segítségével a nácizmus is a szovjet hatalom ellenfelének a II. világháború drámájához. Pótlólagos feladata még a zsidók üldözése, az antiszemitizmus kivirágoztatása a társadalmi béke megbontására Európában. Mindezek jól szolgálják a keresztények és az Európa-ellenes gyûlöletet. Kitör a II. világháború, rettenetes pusztítást okozva. A partra szállás késleltetése, fél Európa átengedése a bolsevizmusnak ugyancsak a vak gyûlölet jegyében fogant meg.

A háború után tovább rombolják Európát. Felszámolják az európai gyarmattartók birodalmait sorra, rendre mindegyiket. Rabszolgának adják el Kelet-Európa népeit a szovjetek hasznára, pusztítva még ezzel is a keresztényeket. Majd jön a hidegháború, a fegyverkezési hajsza, felkészülés a III. világháborúra atombombával a keresztények, európaiak kiirtására. Időközben találtak egy lukratívabb megoldást a globalizációt, amelyik teremti a szegénységet és a nyomort, ami éppen úgy gyilkol, mint az atombomba. Ebben a vetélkedésben furcsa menetrendszerûséggel követik az új amerikai fegyvertípusokat a szovjet hasonlók. Erősítve ezzel a Szovjetuniót hogy most már biztonsággal győzhesse le Európát. Ezek mind a keresztények és az európaiak elleni érzületből fakadnak. Persze morbid szellemeskedéssel lehet ezen túllépni holmi összeesküvés elméleteket huhogni. A tények azonban nem hazudhatók el. A keresztények elleni támadás is a második világháború után több, mint másfél millió német hadifogoly likvidálása az amerikai táborokban „eisenhoweri" módon a szabad ég alatt, földben vájt üregekben, halálra éheztetve akár még a kannibalizmusra is késztetve a szerencsétleneket. Meg kellett halniuk, mert keresztények, európaiak voltak. (James Bacque: Other Losses, Stoddard Publishing Co. Ltd. Toronto 1989.) A hadifoglyok ellátmánya, az amerikai becsületes adófizetők pénze még el is tûnhetett a pénzcsinálás tébolyulatában. Hasonlóan gyilkolja a szovjet rémuralom is az európai keresztényeket fogolytáboraiban a gulágokon. Tel-Avivban 2007. október 10-én a Hilton szállóban egy rendezvényen Simon Perez elnök bejelenti, hogy felvásárolják Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot... Nemrégen pedig Elie Wiesel Budapesten előadásában közli... „a keresztényeknek már eljött a Messiás, a zsidók számára még nem..." Az egyik a mennyországi, a másik a földi boldogulást ígéri népének. Az európaiak gazdaságát pusztítják, gyarmatait elveszik, hitüket, vallásukat, erkölcseiket mérgezik, rombolják. Az Európa- és keresztényellenesség a XX. században sokba került: több mint 150 millió ember veszítette el életét, amiben 6 millió a zsidó áldozat.

Fordult a világ. Ázsiát erősítve Európát gyarmatosítja a pénzvilág a globalizációval. Az egykori gyarmati kizsákmányolásnál a mostani sem jobb! Úgy tûnik, hogy Európa sorsa a XX. században a keresztényellenesség jegyében pecsételődött meg. A felebaráti szeretet sem kötelez azonban arra, hogy önfeladóan tûrje azt még Jézus Krisztus szerint sem. Védje magát Európa!

Európai Unió

A nyugati világ gyarmatbirodalmainak igazi urai, haszonélvezői mindig leginkább a kereskedők, bankárok, befektetők, a pénzvilág reprezentánsai voltak. ők adták a pénzt a gyarmatosító hódításokhoz. A nemzeti zászlót lobogtató népek a katonákat, a hullákat és az uralmat fenntartó tisztségviselőket. A pénzvilág urai, a háttérhatalom a XX. században az európai gyarmatosítókat az Egyesült Államokra cseréli le. Ezt a célt szolgálták a világháborúk és most a globalizáció.

Ezt ismerte fel a II. világháború után De Gaulle tábornok és a francia, német, olasz kereszténydemokrata politikusok egy csoportja. Létrehozták az Acél és Szén Közösséget, az Európai Unió elődjét. Az angolszász vadkapitalizmus ellenére kialakították a felebaráti szeretet szellemében fogant, közjót megvalósítható piacgazdaságot, az emberközpontú élhető kapitalizmus változatát. A hatvanas évek elején megjelent egy tanulmány Nyugat-Németországban. A szerző arra hívja fel a figyelmet, milyen balgaság hagyni, hogy a tradíciók, történelem nélküli szuperhatalmak kijátsszák, leigázzák Nyugat-Európát, amikor annak gazdasági, szellemi, erkölcsi ereje különb azokénál. Az Európai Unió létre is jön, de amerikai gyámság alatt a globalizáló gyarmatosítás keretei között annak érdekében. Jelenleg 27 ország részvételével 4 millió km-en 500 millió lakosságával jelentős szerepet tölthetne be, ha nem a globalizáció foglya lenne.

A globalizáció a nemzeti gazdaságokat teszi tönkre, leépíti az életszínvonalat, akadályozza a gyarapodást, szegénységet, nyomort hoz létre. Válságokat generált a gazdasági rontás. Ezeket megszorításokkal kezeli. A gazdaság élénkítéséhez a piaci kereslet növelése szükséges. Forrás elvonással ez lehetetlen. Pénz kell a gazdaság bővítéséhez. Ezt még az ostoba is beláthatja. Nem úgy a globalizálók. Ebből következtethető, hogy a globalizáló válságok kezelése szándékos pusztítás. Jólétet is teremthetne a globalizáció. Nem azt teszi! Támadás az európaiak, a keresztények ellen. Helyettesíti az atombombával tervezett III. világháborút az unió szétverésére az európai keresztény civilizáció megsemmisítésére. Az unió helyzetét jellemzi a nemrég elhunyt Molnár Tamás Amerikában élt kereszténydemokrata tudós. Utolsó nyilatkozatai egyike arról szólt, hogy Amerika miért nem tartja riválisának Európát, „mert már gyarmatosította". Barát nem gyarmatosítja a barátját, csak az ellenségét!

Hír jelenik meg 2005-ben, hogy az amerikai titkosszolgálat 2020-ig terjedő időre prognózist ad a világ sorsáról. A Föld lakói megközelítik a nyolcmilliárdot. A szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lesznek, vagyis a globalizáció sikeresen rabolja ki a Földet. Kína és India egyre erősebb a XXI. század az ázsiaiaké. Elemzők jósolják az EU szétesését, muzulmánok lepik el Európát. Ez utóbbiak akár a globalisták szándékai is lehetnek. Hiszen a prognózisok inkább tervek, mint jövendölések, ami ugyancsak az Európa ellenességre utal. Az ellentét a gyarmatosító és a nemzeti gazdaságpolitika között feszül. A globalizálóknak csak gyarmatosított Európára van szükségük. Az unió sorsát ellenlábasai szívesen látnák válságban, szétverve, pénzét devalválódva, földjét muszlimokkal elárasztva. Jelenlegi vezetői talán még nem ismerik ezt fel, vagy elégedettek kollaboráns részvételükkel megszolgált sorsukkal?

Az Európai Unió jelenleg egy gyarmat. A globalizáció igájától meg kell szabadulnia. Térjen vissza a keresztény gyökereihez. Egyesítse Európa nemzeteit egy világbirodalomba. Mentse meg az európaiak évezredes keresztény civilizációját. Ha nem teszi, akkor elpusztul, megsemmisül. Vége a komédiának!

Európai Társult Nemzetek Szövetsége

A jövőt tervezve a globalizáció érdeke az eurót gyengíteni ne legyen a dollár vetélytársa, az uniót hagyni szétesni, vagy bővíteni idegenekkel vallási, kulturális feszültségek növelésére. Ne erősödjön meg az unió, legyen gyarmat a globálizáció céljait szolgálva. Az európaiak érdeke ezzel ellentétes, nemzeteiket gazdaságilag, védelmileg és kulturálisan egyesíteni a világ feletti uralomért folyó globalizáló hatalmi harc ellenébe, amelyik a fehérek keresztény civilizációjának elpusztítására tör. Ilyen értelemben az Uralon túlra is, az orosz kultúra határáig, a Csendes-óceán partjáig terjed az európai keresztény civilizáció érdeke.

Az európai nemzetek nyelvük, kultúrájuk, identitásuk megőrzése mellett társulásba tömörülhetnének gazdaságuk, védelmi erejük integrálásával a globalizáló világgazdasági verseny kihívásainak kivédésére, a gazdaság hatékony mûködtetésére a szociális gondoskodás, a közjó legteljesebb biztosítása érdekében, valamit a gyarmatosító globalizáció elhárítására törekedve.

Az európai nemzetek olyan társulása jöjjön létre, amelyik elveti a keresztény- és Európa-ellenes globalizáló angolszász típusú XIX. századi vadkapitalizmust, az istentelenek uralmát. Visszatér a keresztény erkölcsi alapokon nyugvó, közjót teremtő, a XX. században már mûködött emberközpontú szociális piacgazdasági modellhez fejlesztve azt a köztulajdon bővítésével a szociális gondoskodás érdekében. Ami a kapitalizmus eddig ismert legfejlettebb, leghatékonyabb változata lehet. A különböző gazdasági fejlettségû országok számára nem valószínû, hogy szükséges a közös pénz. Összehangolt gazdaság viszont igen. Vámmentes és pénzmentes cserével, klíring elszámolással talán jobban járnának a társultak. A világpiaci versenyben is előnyhöz juthatnak összefogással...

A szövetkezés célja lehet kitörni az alacsony rendû globalizáció igájából, lerázni azt. Kiszabadulni a kamatszedő uzsora uralomból. Visszaszerezni a pénzügyi önállóságot a társultak számára. Egyesíteni a gazdaságot és a katonai erőket a védekezésre. Megőrizni a keresztény kultúrát és továbbvinni a fehér ember évezredes európai civilizációját.

Az európai társult nemzetek óriási erőt képviselnének. A 22 millió km2 Föld feletti hatalom, ennek mérhetetlen anyagi kincsei, a 700 millió főt kitevő lakosság munkaereje, évszázadok felhalmozódott tudásával, korszerû katonai erejével, két évezred keresztény kultúrájával az Istenbe vetett hitével, felebaráti szeretetével hosszú ideig a világ egyik, megkerülhetetlen hatalmává válhatnának. Ami még fontosabb az európai fehér emberek keresztény civilizációja így élheti túl az újkori Aranyborjú-imádó barbárok globalizáló támadását, és őrizheti meg a mindenható Istenbe vetett hitük fennmaradását. A francia szellemiség, a német technikai tudás, az orosz hatalmas anyagi gazdaság a társulást világbirodalommá teheti polgárainak, és a keresztény felebaráti szeretetből fakadóan a Föld többi lakóinak is a jóléte érdekében munkálkodva. Közös nyelvük az elegánsan gördülő francia lehetne. Ebben a társulásban Európán kívüli idegen nációknak, kultúráknak semmi keresnivalójuk! Európa az európaiaké!

Epilógus

Európát, a keresztényeket halálra ítélik. Európa bûne, hogy keresztény, az „eredendő bûntől" terhelt embert megváltani akaró Jézus Krisztust követi. Akit halálra ítéltek, felakasztottak, feltámadott, felebaráti szeretet hirdetésével azóta is töretlen a hatalma. Ezt akarják pusztítani! A keresztény Európa életben maradhat, ha visszatér keresztény gyökereihez és kitör a rabló globalizáció igájából, a gyarmati sorából. Az Aranyborjú-imádók globalizációja megbukott, vele együtt a multikulturális program is. A népeknek nem kell az istentelenek zagyvasága, a bábeli zûrzavar. Ezért ha Európa fel is adja magát, mi magyarok ne! Térjünk meg az egy Istenhez, Jézus Krisztus felebaráti szeretetéhez, a családhoz, hazánkhoz, az emberhez, a környezetünk, a természet védelméhez! Ha marad a habzó szájjal fröcsögve üvöltő cohnbenditek uniója, akkor lépjünk ki belőle! Csak az ádáz ellenségeinket veszíthetjük el. Addig se legyen eurónk! Legyen stabil forintunk és erős hadseregünk, gazdaságunk! Fogjunk össze! Keressünk barátokat, védelmet keleten! Legyünk mi is erősek és gazdagok. Ne féljünk kimondani az igazságot!

(a szerző mérnök, külkereskedő közgazdász)

( A teljes cikk a Leleplező 2011 júniusi számában...)