Oroszország Hangja

Oroszország Hangja

Rakéták

Honvédelmi Minisztérium: Az orosz rakéták telepítése nem sérti meg a nemzetközi egyezményeket

Fotó: RIA Novosztyi

Az Iszkander rakéta-zászlóaljak állomásoztatása Oroszország nyugati részén nem sérti meg a nemzetközi egyezményeket – jelentette ki az orosz Honvédelmi Minisztérium.

Így kommentálta a tárca a médiában közölt híreket az Iszkander rakétakomplexumok telepítéséről Lengyelország és a balti országok határai közelében.

Amint arról a német Bild ír, az Iszkanderek elhelyezését az EU határai közelében a műholdas képek mutatják.

„A hadműveleti-harcászati Iszkander rakétakomplexumok valóban rendszeresítve vannak a mi rakétaerőinkben” - mondta Igor Konasenkov vezérőrnagy.

Oroszország elhelyezte rakétáit az EU-val való határon – a sajtó

Címkék: Biztonság, Oroszország, Hírek, rakéta

Fotó: © army.lv

Oroszország az EU-val való határon „Iskander-M” taktikai rakéta komplexumokat helyezett el. Ezt a német Bild újság közölte le, tájékozott forrásokra hivatkozva.

A közlemény szerint, a műholdas felvételeken rögzítették a rakéta komplexumok „kétjegyű számát”, a Lengyelországgal, Észtországgal, Lettországgal és Litvániával való határon.

Az „Iskander” komplexumok felszerelhetőek hagyományos és nukleáris véggel egyaránt és képesek 500 km-re lévő célokat elütni, ily módon felölelik egész Lengyelország területét, és feltehetőleg képesek elérni Berlint, írja az újság.

Az orosz Dnyeper rakéta 23 műholdat állított pályára

Topik: Űrhajózás korszaka (632 Anyag (két anyag))

Az orosz Dnyeper rakétahordozót sikeresen fellőtték ma az Orenburgi régióban (Dél-Urál) található Jasznij űrközpontból, amely pályára állította mind a 23 műholdat.

A legfőbb műhold a 300 kg-os földmegfigyelő szerkezet volt, amelyet az Egyesült Arab Emírségekben hoztak létre. Ez képes 1 méter felbontású képek készítésére, illetve várostervezésre szánták. A japán műhold ellenőrizni fogja a légkör szén-dioxid koncentrációját, a lengyel pedig a csillagok fényét. A Dnyeper mostani indítása idén már a második.

Új rakéták – a Tor új lehetőségei

k

Fotó: RIA Novosztyi

A légvédelmi rendszerek a mai hadigépezet egyik fő összetevőjét képezik, biztosítják stabilitását a repülőgép- és fegyverezetgyártás folyamatos fejlődése viszonyai közt. Az Oroszország Hangja tudósítója elbeszélgetett az Almaz-Antej konszern vezérigazgató-helyettesével, Szergej Druzinnal, aki a társaság néhány új fejlesztését, többek között a Tor-M2-es légvédelmi rakétarendszerét ismertette.

A nyolcvanas évek óta különféle változatokban gyártanak kis hatótávolságú Tor légvédelmi rakétarendszereket. A rendszer legutóbbi modifikációja – a Tor-M2-es – továbbfejlesztett berendezésével és fegyverzetével tűnik ki elődei sorából.

Az orosz fegyveres erők és a külföldi megrendelők számára az utóbbi ideig a rendszer egyszerűbb – Tor-M2U-es – (export)változatát gyártották. Ezek a gépek új radarral és az előző generációhoz tartozó 9M331-es rakétákkal rendelkeznek.

A 9M338-as, újabb generációs rakétát a közelmúltban tesztelték a sorozatgyártás beindítása előtt – hangoztatta Szergej Druzin. A tesztelés során az új rakéta bemutatta, hogy mintegy 20 centi átmérőjű kis célpontot is ki kilőhet.

A 9M338-as másik előnye, hogy a 9M331-eshez képest mérete kisebb: egy-egy harckocsira ezentúl akár 16 új rakétát lehet majd felszerelni, az előző modell esetében viszont csak 8 rakéta fért el egy-egy harckocsin. Azonkívül az új rakéta a haditengerészet hajói légvédelme fokozására is használható.

A légvédelmi rendszerek fejlesztése az elektronikus ipar, a kohászat, a kémia és más iparág és tudományág fejlődésétől függ. Az aktív fázisvezérelt antennarácsok a légvédelmi rendszerek kulcsfontosságú elemét képezik napjainkban.

Az aktív fázisvezérelt antennarács különlegessége, hogy a rács minden eleme, ill. elemcsoportja saját miniatűr adóval van ellátva. Sok rácselem esetén biztosított a hatalmas jeladás. Az antennarácsok alkalmazásának köszönhetően lényegesen bővíthetők a rádiólokációs eszközök lehetőségei, közben készletük és megbízhatóságuk is fokozódik.

A vonatkozó munkálatok költségesek, de az Almaz-Antej bevétele is növekszik. A cég az orosz hadiipar élvonalasa a bevétel szempontjából, a világ legnagyobb hadiipari vállalatai sorában a 14. helyet mondhatja magáénak a 2012. évi jövedelem alapján (5,8 milliárd dollár a Defense News amerikai kiadvány Top100-as rangsora szerint), miközben egyre növekednek Oroszország katonai kiadásai és külföldön stabil kereslet nyilvánul meg a hadiipari termékek iránt. A belátható jövőben így valószínűleg megjelennek az új légvédelmi rakétakomplexumok.

Irán új légvédelmi rendszereket gyárt

Fotó: EPA

November 9-én Irán vállalatot létesített a Sayyad-2 (Vadász-2) légvédelmi rakétarendszerek gyártása céljából – jelenti a Press TV. Az iráni védelmi miniszter szavai szerint az új rendszerek szilárd üzemanyagú rakétákkal, hibrid navigációs rendszerrel vannak ellátva és bevethetők különféle típusú légi célpontok ellen nagy magasságban.

A Sayyad-2 közép hatótávolságú légvédelmi rakéta. A rendszer egyebek mellett helikopterek, drónok és „nagy sebességű célpontok” ellen alkalmazható.

India egy olyan rakétát tesztelt, mely képes nukleáris robbanófej szállítására

India hadereje pénteken végezte el a 350 kilométeres hatótávolságú, nukleáris robbanófej szállítására is képes Prithvi-II sikeres kísérleti kilövését.

Ahogy a Védelmi Kísérletek és Fejlesztések Szervezetének (DRDO) egyik képviselője a Hindu újságnak elmondta, azért végeznek ilyen kísérleteket, hogy „világosan megmutassák India operatív készenlétét bármilyen helyzetre”.

A folyékony üzemanyaggal működő Prithvi-II-t 2003-ban rendszeresítették az indiai hadseregben. Ez a rakéta képes egy 500-1000 kilogrammos robbanófej szállítására. Utoljára idén augusztusban lőttek föl ilyen rakétát.

2017-ben rendszeresítik a csapatoknál az Sz-500-as rakétarendszert

Az új légvédelmi rakétarendszert 2017–2018-ban állítják hadrendbe – hangoztatta a fejlesztő cég vezérigazgatója, Vitalij Nyeszkorodov. A vezérigazgató kiemelte, hogy a határidő eltolódására vonatkozó információk ellenére nem húzzák el a rendszer kiszállítását.

Az Sz-500-as légvédelmi rakétarendszer a „föld-levegő” típusú rendszerek legújabb generációjának a tagja. Ballisztikus rakéták ellen vethető be. Az Sz-500-as egyszerre 10 szuperszonikus célpontot képes észrevenni és megsemmisíteni.

Izrael 5000 km-es hatótávolságú rakétát tesztelt

© Fotó: Vesti.Ru

Izrael a ”Jericho” ballisztikus rakéta új változatának tesztelését hajtotta végre.

A rakéta hatótávolsága 5000 km. Az izraeli média szerint ez stratégiai elrettentésre irányuló fegyver, elsősorban Iránnal szemben.

Az izraeli védelmi minisztérium nyilatkozatában a teszteléssel kapcsolatban az olvasható, hogy „a rakéta tesztelése a tervezett ütemterv szerint haladt és sikeres volt”.

Hálából ilyet fog kapni Magyarország amit megígértek Budapestnek , nem Judapestnek – ők addig elhagyják a fővárost , mint 9/ 11 – kor a tornyokat.

A start után felrobbant a Proton-M rakéta. Video

Topik: Űrhajózás korszaka (632 Anyag (két anyag))

A Proton-M rakéta a start után váratlanul megváltoztatta a repülés irányát, zuhanni kezdett, majd felrobbant a Bajkonur űrrepülőtér területén Kazahsztánban. Előzetes adatok szerint senki nem sebesült meg.

A Proton rakétának pályára kellett volna juttatni három, Glonaszsz-M orosz navigációs műholdat.

A rakéta lezuhanásának színhelyén 500 tonnányi mérgező üzemanyag ömölhetett ki.

A kozmikus ágazatban 200 millió dollárra becsülik a rakéta és a három műhold lezuhanása okozta károkat. Az eset kivizsgálása folyamatban van.

 Неудачный запуск ракеты Протон М Взрыв ракеты Протон М Кос

http://www.youtube.com/watch?v=0-qQqeSjU6g#t=59

Испытания крылатой ракеты "БУРЯ"

http://www.youtube.com/watch?v=yP0FGbTe3LE

Система противоракетной обороны (ПРО) А-135 «Амур»-Боевы

http://www.youtube.com/watch?v=8bQgVSoThsY

Új ballisztikus rakéta prototípusát tesztelték Oroszországban

C

Fotó: RIAN

Az Asztrahany megyei Kapusztyin Jar kísérleti telepen sikeresen tesztelték az új interkontinentális ballisztikus rakéta prototípusát. Ezt Igor Jegorov, a szakminisztérium sajtószolgálatának hivatalos képviselője közölte.

A kilövés sikeres volt, a rakéta a meghatározott időben érkezett a Balhas (Kazahsztán) kísérleti telepre - mondta Jegorov.

Eltúlzott hírek az orosz SZ-300-as rakéták szíriai szállításáról

Fotó: RIAN

Meglehetősen eltúlzottnak bizonyultak azok a hírek, hogy Oroszország már leszállította Szíriának az SZ-300 típusú légvédelmi komplexumokat. Lehet, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnöknek az Al-Manar libanoni tévécsatornának adott interjúja fordításakor csúszott be hiba.

Vagy esetleg az Aszad-rezsim ellenfelei próbálják a helyzetet úgy beállítani, mintha a szállítás már megtörtént volna; ezzel elérni, hogy minél előbb feloldják az ellenzék fegyverekkel való ellátásának korlátozását. Az interjú május 30-án hangzott el.

A szíriai elnök nem beszélt arról, hogy megérkeztek volna országába az SZ-300-asok. Aszad csak körvonalazta az együttműködést Oroszországgal a már megkötött szerződések alapján.

Több éven át folytattunk tárgyalásokat Oroszországgal a különféle fegyverek szállításáról. Oroszország elkötelezett a szerződések teljesítése iránt. Az Oroszországgal kötött valamennyi egyezmény realizálódik.

A katonai szakértők azt állítják, hogy nehéz észrevétlenül szállítani az olyan bonyolult rendszereket, amilyen az SZ-300. Ha már megérkeztek volna ezek a légvédelmi rendszerek, arra éles lenne a reagálás, nem ilyen nyugodt, mint most.

Időközben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter felhívta a figyelmet a gerillák részéről fenyegető reális veszélyre. A lázadók vegyi fegyvereket halmoznak fel katonai célú felhasználásra.

Ezt igazolja, hogy május 30-án a török biztonsági erők letartóztattak 12 személyt, akik az Al-Kaidához közel álló Dzsabhat al-Nuszra (Győzelmi front) tagjai. A letartóztatás a szíriai határ közelében történt. Az őrizetbe vett személyektől két kilogramm szarint tartalmazó konténert foglaltak le. Ilyen mennyiségű szarin gáz elegendő több százezer ember megmérgezéséhez.

Az orosz külügyminiszter gondos vizsgálatot követelt arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e az ellenzék tömegpusztító vegyi fegyverekkel.

Arra számítunk, hogy a török kollégák operatívan átfogó információt adnak arról, milyen következtetéseket vontak le az esetből. A helyzet túl komoly ahhoz, hogy valamiféle játszadozás folyjon a vegyi fegyverek problémája körül. Ki kell vizsgálni minden ilyenfajta incidenst.

Május 31-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Dzsabhat al-Nuszra csoportot felvette a terrorszervezetek listájára. Ezt megszavazta a BT mind a 15 tagja.

Ennek kapcsán egyre inkább sürgető a szíriai rendezéssel kapcsolatos genfi konferencia megtartása. Moszkvában és Washingtonban közölték, hogy június 5-én az amerikai külügyminisztérium képviselői találkoznak orosz kollégáikkal és az ENSZ képviselőivel, megvitatják a Genf-2 előkészítését. Sok a probléma, elképzelhető, hogy nem sikerül a konferenciát összehívni június elejére, ahogyan eredetileg tervezték. Valószínűbbnek látszik egy későbbi időpont.

Irán kilövőállomásokat telepített a nagy hatótávolságú rakéták számára

Irán jelentős számú kilövőállomást telepített a nagy hatótávolságú rakéták számára, - számolt be az iráni média. A jelentés ugyanakkor nem tartalmazza sem az állomások számát, sem pedig a rakéták típusát.

Ahmad Vahidi iráni védelmi miniszter elmondta, hogy az új kilövőállomások lehetővé teszik Irán számára „az ellenség legyőzését”. A miniszter hangsúlyozta, hogy a rakétakomplexumok telepítése kizárólag védelmi okokból történik meg, Irán pedig sohase kezdeményezne háborút.

Visszatérnek a harcászati vasúti rakétakomplexumok

© Fotó: ru.wikipedia.org/George Shuklin/cc-by-sa 3.0

Oroszország megkeudte a harcászati vasúti rakétakomplexumok kialakítását. A Szovjetunióban és Oroszországban 1987 és 2005 között voltak analóg rendszerek hadrendbe állítva. A komplexumokat 2005-ben vonták ki a szolgálatból az 1993-as START-II egyezmény alapján.

Az első szovjet interkontinentális rakéták (R-7) nyílt startról voltak indíthatók. Ennek a módszernek a hiányossága egyértelmű, gyakorlatilag bármely szilánk üzemképtelenné tehette volna a rakétát, de akár a közelben felrobbant hagyományos bomba okozta lökéshullám is.

A következő rakétageneráció elhelyezése már silókban történt. Indítás előtt emelték a felszínre őket. Majd a 60-as évek végén a rendszerbe állított rakétákat már vasbeton és páncél védelmezte. A silókban elhelyezett rakétákat még egy közvetlen közelben történő nukleáris robbantás sem tehette tönkre.

Ugyanakkor a nukleáris és a hagyományos lőszerek egyre pontosabbak lettek, ezért ismét szükségesnek látszott a rakéták felszíni elhelyezése, most már mozgatható indító berendezések alkalmazásával. A 70-es években a Szovjetunióban megkezdődött a mozgatható komplexumok (PGRK) kialakítása, majd harcászati vasúti rakétakomplexumok (BZSRK )következtek. Az első esetben a rakéták gyakorlatilag bárhol felállíthatók, a második esetben a mobilitás kapott hangsúlyt. A „nukleáris vonat” egy nap alatt akár másfélezer kilométerre is elmozdulhatott a bázistól.

Mindkét komplexumot nehéz volt felfedezni. A PGRK vontatóit persze nemigen lehet bármivel is összetéveszteni, de Oroszország hatalmas területe és az időjárási feltételek (nagy területek állandóan felhősek) miatt kicsúszhattak a kémműholdak látóköréből.

A „nukleáris vonatok” hagyományos vasúti szerelvényekhez hasonlítanak, ezért ugyancsak nem könnyű volt felfedezésük a vasúti csomópontok sokaságában.

Az 1993-ban kötött START- II egyezmény értelmében Oroszországnak ki kellett vonnia a szolgálatból a harcászati vasúti rakétakomplexumokat. Ugyanakkor 2002-ben, amikor az Egyesült Államok felmondta az 1972-es ABM szerződést (amely korlátozta a rakétavédelmi rendszerek fejlesztését), Oroszország válaszképp kilépett a START-II szerződésből. De a komplexumok kivonását már nem lehetett megállítani. A helyzetet nehezítette, hogy az RT-23UTTH (SS-24 Scalpel) gyártási joga ukrán kézben van. Mindezek következtében 2005-ben a harcászati vasúti komplexumokat kivonták a hadrendből.

Először akkor volt szó a BZSRK visszatéréséről, amikor megjelent az RSZ-24 Jarsz típusú rakéta. Ez 45 tonnás és előnyösebb az elhelyezést tekintve a 100 tonnás Scapelekhez képest. A korszerű nukleáris vonat 3-4 rakétát vihet. A harcászati vasúti komplexumok az orosz rakétapajzs megbízható elemei lehetnek. Ezek igen jó eszközök, már csak azért is, mert a rakétavédelmi rendszer hatékonysága erősen csökken a mobil indítású rakétákkal elleni harcban, miután gyakorlatilag előre nem lehet sejteni, honnan történik az indítás.

Új hordozórakéták gyártása Oroszországban

A Proton-M nehéz rakétahordozók kivonása azt követően kezdődik meg, hogy kedvező értékelést kap az Angara projekt. Ezt Vlagyimir Popovkin, a Roszkozmosz vezetője jelentette ki pénteken, a Bajkonur űrrepülőtéren tartott sajtókonferenciáján. Az Angara új generációs hordozórakéta. A 25 tonna súlyú könnyűrakétával már három kísérletet végeztek.

A Roszkozmosz döntést hozott arra vonatkozóan, hogy a Vosztocsnij űrrepülőtéren felépítik a startkomplexumot az új rakéta számára - emlékeztetett Popovkin. Korábban Dmitrij Rogozin, a kormány alelnöke rámutatott, hogy az Angara fellövésére már 2015-ben sor kerülhet.

Patriot rakéta: a biztonság pillére vagy veszélyforrás?

Fotó: EPA

A NATO Törökországba telepített Patriot légvédelmi rakétakomplexumait még a hét végéig harci készenlétbe állítják. Ezt a NATO dandártábornoka, Gary Deakin jelentette be.

Közben Törökországban a Patriot rakéták telepítése nem egyöntetű fogadtatásban részesül. Országszerte nagy tömegeket vonzó tiltakozóakciókra kerül sor. Mit talál annyira aggasztónak a török társadalom?

Az Oroszország Hangjának erről nyilatkozott a legnagyobb ellenzéki Népi Köztársaság Párt főelnökének helyettes, az Eurázsiai Stratégiai Kutatások Központjának elnöke, Dr. Faruk Logoglu parlamenti képviselő.

– A Patriot-ok törökországi telepítése napjainkban semmiképpen sem felel meg érdekeinknek. Miért van ez így? Először is, a török kormány képtelen volt érdemileg indokolni a Patriot-ok telepítését. A kormány állítja, hogy a Patriot-okat a Szíria részéről fenyegető veszélyek, például, rakétacsapások miatt kell telepíteni. Azonban a szíriai zavargások immár két éve tartanak. De akkor vajon miért éppen most hozzák ide ezeket a rakétákat? Ezek a rakéták valóban Szíriától fognak megvédeni bennünket? Mi kitartunk amellett, hogy ezekre a kérdésekre érdemi választ kapjunk.

Másodszor, Törökországban, különösen azokban a kikötővárosokban, ahová ezek a rakétakomplexumok érkeznek, tömeges tiltakozóakciókra kerül sor. A nép ellenzi ezt. És mivel Törökország demokratikus állam, a kormánynak illene számolni a nép véleményével.

Harmadszor, az nemzetközi porondon közvetve ellenezte a Partiot-ok telepítését az Oroszországi Föderáció is, és Irán is. Ezzel kapcsolatban hivatalos nyilatkozatok hangzottak el úgy az orosz külügyi tárca, mint az iráni politikusok és katonaság képviselői részéről. Egyszóval, a NATO ezen kalandorakciója elégedetlenséget vált ki szomszédjaink részéről. A török kormánynak ezt is számításba kellene vennie, mielőtt döntés hozna a kérdésben.

Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: képesek-e a Partiot rakéták a valóságban pótolni légvédelmi rendszerünk hiányait és fokozni országunk biztonságát, vagy pedig még nagyobb mértékben fokozni fogják a helyzetet a térségben és nyílt veszélyt jelentenek majd a török nemzetbiztonság számára?”

– A szakértők véleménye a Törökországba telepített Patriot rakéták alapvető céljait illetően eltérőek. Egyesek állítják, hogy a Patriot-ok Izraelnek nyújtanak védelmet az iráni rakétákkal szemben, mások viszont azon a véleményen vannak, hogy a légvédelmi rakétakomplexumok az incirliki amerikai bázis és a malatyai NATO-radarkomplexumok biztonságát fogják szavatolni. Ön mely véleményt osztja?

– Az Ön által felsorolt összes verzió jogos. Mi szintén nem egyszer kifejtettünk ilyen feltételezéseket hivatalos szinten. Azonban a kormány határozottan ellenzi ezt és ugyanakkor nem képes meggyőző érveket felsorakoztatni saját verziója mellett. A kérdés függő állapotban marad.

– Kívánja-e Ön tisztázni ezt a kérdést?

• A kormány saját belátása szerint cselekszik, nem kéri ki sem a parlament, sem a társadalom véleményét. Ezzel kapcsolatban a török legfelsőbb nemzetgyűlés rendkívüli ülésének összehívását kértük. Az ülésre a legrövidebb időn belül sor kerül. A napirenden állnak ezek a kérdések. Reméljük, hogy a meghallgatások során a kormány értelmes és kielégítő választ ad rájuk.

Latin-Amerika: remények és tervek

A komoly fegyverszerződés lehetősége Brazíliával újra megnyitja a latin-amerikai piac kapuit Oroszország előtt. Ki követheti a regionális óriás példáját, és milyen fegyverzet érdekelheti a lehetséges vásárlókat?

Az orosz-brazil katonai-technikai együttműködést nem lehet aktívnak nevezni. Mostanáig az együttműködés mindössze egy 2009-ben aláírt szerződésben merült ki, mely 12 darab Mi-35M helikopter szállításáról szólt. A lehetőségek azonban sokkal szélesebbek lehetnek mostantól, mint a másfélmilliárd dolláros szerződés, melyet Pancir légelhárító rakétaütegek és Igla mozgatható légelhárító rakétaütegek szállításáról írtak alá. Az árba még ezen felszerelések összeszereléséhez szükséges üzemek brazíliai felépítése is beletartozik. Az üzemeket lehet, hogy más latin-amerikai országok rendelésének kiszolgálására is fogják használni.

Ugyanakkor a Brazíliával történő katonai-technikai együttműködés nem feltétlenül merül ki helikopterekben és légelhárító rendszerekben. Legérdekesebb a vadászgépekről szóló szerződés lehet, mely szerint 5. generácós T-50 repülőgépeket szállítanának a brazil légierőnek.

Az utóbbi években Brazília kétszer függesztette fel a harci repülőgépek vételéről szóló ajánlatát. Az utolsó ilyen tender, az F-X2, melyen a francia Rafale nyert, fel lett függesztve. Ezt hivatalosan az ország gazdasága újjáépítésének szükségességével magyarázták. Valódi magyarázatnak azt gondolják, hogy a jelenlegi elnök, Dilma Rousseff adminisztrációja nem igazán szeretne francia harcigépeket vásárolni.

Ezen körülmények között Oroszország, mely a T-50-el állt elő, mint export termékkel, újra „megpróbálhatja szerencséjét”. A 2000-2010-es években létrehozott 5. generációs T-50 vadászgép egyértelműen túltesz a 70-es években tervezett francia Rafale vadászgépen. Ezen repülőgépek lehetséges szállítása helyi összeszereléssel komoly érdeklődést kelt Brazíliában, mely saját repülőgépgyártásának fejlesztésére törekszik.

Egyértelmű, hogy a Dél-Amerikában tapasztalható, a Közel-Kelethez és Délkelet-Ázsiához képest sokkal stabilabb légkör nem fog hatalmas megrendeléseket eredményezni. Ugyanakkor az orosz fegyverek iránti érdeklődés ebben a térségben növekedhet, mivel Latin-Amerika országai az utóbbi 10 évben próbálják bővíteni a fegyverbeszállítók listáját.

Venezuela mellett (amely az egyik legnagyobb vásárlója Oroszországnak), lehetséges vásárló lehet még Peru, amely ország még a Szovjetuniótól vásárolt fegyvert és Argentína, amely az utóbbi időben különös érdeklődést mutat az orosz fegyverzet iránt és még más országok.

Oroszország új típusú interkontinentális rakétákat hoz létre

Fotó: EPA

Oroszország és Kína modernizálja stratégiai erőit. De eltérő koncepciókat választottak a nehéz rakétáik felcseréléséhez.

Oroszország két teljesen új típusú interkontinentális ballisztikus rakétát fejleszt ki. Az orosz média szerint, az egyik projekt: a Szármát nevű folyékony hajtóanyagú óriásrakéta, amely felváltja az RS-36M „Vajda” szovjet komplexumot, ezt a Nyugaton Sátánnak nevezik.

A Vajda komplexum immár több éve az orosz stratégiai nukleáris erők fontos eleme. Jelenleg ez a legnehezebb interkontinentális ballisztikus rakétatípus a világon. Felszálló tömege több mint 200 tonna, a rakéta hajtóműve lehetővé teszi akár 10 nukleáris robbanófej és számos más eszköz (például hamis cél) hordozását is. A rakéta röptávolsága elérheti 11-16 ezer kilométert.

Az RS-36M tömege tekintetében csak a kínai DF-5 interkontinentális rakétával hasonlítható össze, amelynek súlya 183 tonna. Csakhogy a kínai rakéta kevésbé tökéletes. Így például a start előtt hosszan tartó előkészítést igényel: tankolása csaknem két órát tart. Emiatt a rakéta az első csapással sebezhető. Kína azonban megtart körülbelül 20 darab DF-5A rakétát, mert ez az egyetlen kínai stratégiai rendszer, amellyel csapást tud mérni az USA bármelyik pontjára.

Oroszország és Kína eltérő módon közelíti meg az alapvető nehéz rakétáinak a cseréjét. Oroszország úgy döntött, hogy új technológiai szinten visszaállítja az RS-36 rendszert. Azért választották a folyékony üzemanyagú rakétát, mert a szilárd üzemanyagú rakétához képest nagyobb hasznos terhet hordozhat. Oroszország arra számít, hogy a jövőben az Egyesült Államok a világűrben kezd telepíteni rakétavédelemi rendszereit, és kiszélesíti saját rakétavédelmi lehetőségeit Európában. Nehezebb és erősebb rakéta garantáltan leküzdheti ezt a védelmet.

Ezen túlmenően, a folyékony hajtóanyagú rakéta lehetővé teszi nagypontosságú, nem-nukleáris felszerelésű, globális elérhetőséggel rendelkező stratégiai fegyver létrehozását. Oroszország megalkotja azt abban az esetben, ha az Egyesült Államok hozzálát egy ilyen fegyver kidolgozásához.

A nehéz folyékony rakéta kidolgozásával párhuzamosan Oroszország dolgozik egy új mobil szilárd üzemanyagú rakéta létrehozásán is, amely felváltja majd a Topol-M és a Jarsz komplexumokat. Így a belátható jövőben Oroszország meg akarja őrizni stratégiai nukleáris erőit.

Ami Kínát illeti, köztudomású, hogy a jelenleg gyártott mobil, szilárd üzemanyagú DF-31A rakéta mellett munkálkodik egy nehezebb szilárd üzemanyagú rakéta megalkotásán is. Ez a fegyver választ jelent az amerikai rakétavédelmi rendszerek erősítésére, de nehéz lesz biztosítani olyan röptávolságot és hasznos teherhordozást, amilyennel a DF-5 rendelkezik.

Ez a megközelítés megfelel a nukleáris erők építése kínai stratégiájának. Kína eredetileg sem törekedett arra, hogy nukleáris paritást érje el az Egyesült Államokkal. Figyelmének központjában az áll, hogy fenntartson egy kis rakétacsoportosítást, amely képes túlélni az első csapást és ezután válaszcsapást mérni.

Oroszország új tengeralattjárókat ajánl Indiának

© Fotó: Flickr.com/IncMan/cc-by-sa 3.0

A BrahMos orosz –indiai fejlesztésű robotrepülőgép tengeralattjáróról indítható változatának első tesztjére még az év végéig sor kerülhet. Ezt Sivathanu Pillai, a BrahMos Aerospace orosz-indiai közös vállalat vezetője jelentette ki újságíróknak.

A rakéta tengeralattjárós változatának sikeres tesztelése komolyan kibővítheti az indiai flotta csapásmérő lehetőségeit.

India lesz Oroszország után a második állam, amely tengeralattjáróit olyan szuperszonikus cirkáló rakétákkal szereli fel, amelyek képesek áttörni hajókötelékek védelmét. Az Egyesült Államok és Kína tengeralattjáróin könnyebb és kisebb hatótávolságú hajó elleni cirkálórakétákat használnak, ezeknek könnyebb a robbanófejük és sebességük is a hangsebesség alatti.

A BrahMos az orosz Jahont rakéta alapján készült. Első tesztelése 2001-ben volt. Jelenleg az indiai fegyveres erők rendelkeznek a rakéta földi és légi indítású változatával, illetve vízfelszíni hajókra alkalmazott változattal.

Az indiai flotta jelenleg már fel van szerelve atom-tengeralattjárókkal, amelyek száma a jövőben növekedhet. Mindennek következtében Új-Delhi haditengerészeti fölénye az Indiai-óceánon elvitathatatlanná válik. India fontos feladata ebben a helyzetben, hogy hatékony felderítő rendszert alakítson ki cirkálórakétákkal felszerelt hordozói számára. Ez a tengeri légierő fokozott fejlesztését vonja maga után. Oroszország jelenleg repülőgép-anyahajót épít India számára és MiG-29K új, tengerészeti vadászgépeket szállít. Ezeknek a vadászgépeknek a konstrukciójában széleskörűen alkalmazzák a kompozit anyagokat. A gép új rádiólokációs rendszerrel rendelkezik, és alkalmas új fegyverek és felderítő berendezések használatára.

India orosz rakétákat vásárol 1,7 milliárd dollár értékben

Fotó: RIAN

Az Indiai Biztonsági Tanács jóváhagyta orosz irányított és légi rakéták beszerzését – írja a Times of India.

Eszerint India tízezer orosz gyártmányú Konkurs-M típusú írányított rakétát vásárol, amelynek összege 240 millió dollár.

Korábban a tanács szintén jóváhagyta az orosz gyártmányú, Invar típusú irányított rakéták megvásárlását is T-90-es tankok számára, ill. több, mint 200 BrahMos típusú légi irányítású rakétát összesen több, mint másfél milliárd dollár értékben.

Izrael az egyiptomi határ közelébe helyezte rakétavédelmi

Fotó: EPA

Az izraeli hadsereg a Vaskupola nevű rakétavédelmi rendszert az Egyiptommal közös határ mellé helyezte, miután felrobbant két rakéta, amelyeket két napja valószínűleg egyiptomi területről lőttek ki. Az izraeli katonák közölték, hogy az áthelyezés egyben a rakétavédelmi rendszer tesztelésének része.

Eilat izraeli üdülővárosban augusztus 15-én két robbanás történt. A robbanások helyszínén rakétadarabokat találtak. Feltételezhető, hogy a rakétákat a Sínai-félsziget egyiptomi részéről lőtték ki

Oroszország szupernehéz rakétát fejleszt a Hold-utazáshoz

A szövetségi űrügynökség 2030-ig kiterjedő időszakra vonatkozó koncepciójának realizálása keretében Oroszország egy olyan szupernehéz rakétát fejleszt, amelyik alkalmas lesz a Hold-utazáshoz – olvasható az Izvesztyija napilap csütörtöki számában.

A rakétát az Angara perspektivikus hordozó tervezőmérnöki és technológiai eredményei alapját fogják előállítani.

A fejlesztés fő célja az, hogy 2028-ra az űrhajók új generációjának példányán megvalósulhasson egy űrutazás a Hold felé, a rakétát azonban arra is használni kívánják, hogy aszteroidákhoz és egyéb égitestekhez szállítson ember nélküli űrhajókat

Sikeres kísérlet a Topol rakétával

© :Tévéfotó: OF Védelmi Minisztériuma

Az orosz stratégiai rendeltetésű rakétacsapatok sikeres kísérleti fellövést hajtottak végre a Topol interkontinentális ballisztikus rakétával az Asztrahany megyei Kapusztyin Jar telepről. A rakéta eljutott a Kazahsztánban kialakított feltételes célba.

A tesztelés a rakéta repülési és technikai jellemzőinek stabilitásával volt kapcsolatos  - közölték a Védelemi Minisztériumban. A kísérlet során sikerült olyan információkat kapni, amelyek a jövőben felhasználhatók lesznek a rakétavédelmi rendszer leküzdéséhez szükséges eszközök kidolgozásánál.

Észak-Korea bemutatta új rakétáját

Fotó: EPA

Az észak-koreai vezetés Phenjanban egy katonai parádé keretein belül mutatta be új rakétáját.

Japán és dél-koreai hadi szakértők elmondták, hogy a rakéta új, és méreteit tekintve meghaladja az eddigi észak-koreai rakétákat.

A szakértők azonban a rakéta típusát nem tudták megmondani, mondván, hogy további kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy egy interkontinentális ballisztikus rakétáról van e szó.

Megkezdődött az Unha-3 rakéta üzemanyaggal való feltöltése

K

Fotó: EPA

Észak-Koreában megkezdődött az Unha-3 (Tejút-3) hordozórakéta üzemanyaggal való feltöltése. A rakéta hamarosan készen áll a felbocsátásra – jelentették az észak-koreai repülésirányító központban.

Az Unha-3 fellövése miatt a japán kormány különleges munkarendet rendelt el, a kormányfői hivatalban válságstáb működik.

Korábban Oroszország, Japán és Dél-Korea közölte, hogy lelövik az észak-koreai rakétát, amennyiben az letér pályájáról, vagy fennáll a veszélye, hogy darabjai területükre hullnak. Továbbra is titkos, hogy konkrétan mikor bocsátják fel a rakétát a Kvanmenson-3 (Ragyogó csillag-3) műholddal. Feltételezhető, hogy erre április 12. és 16. között kerül sor.

Az új rakétaegység, a „Jarsz” próbái sikeresnek bizonyultak

a

Fotó: www.rus-sky.com

Mintegy 300 km-re Moszkvától, Ivanovszkij térségében kipróbálták a legújabb rakétaegységeket, az ún. „Jarsz”-ot, mivel először téli körülmények között szerették volna tesztelni azokat. A próbafolyamatot irányító parancsnok elmondta, hogy a rakétaegységek minden manővert, amelyre beprogramozták sikeresen teljesítettek. A „Jarsz” képes célba juttatni akár 300 kilotonnás robbanófejeket is 11 ezer km távolságból.

A „Jarsz” technikai adatai titkosak, csak annyit lehet tudni, hogy azok nem mérhetőek be ellenséges radar által. Mindegyik egység képes egyszerre több célra is tüzelni és egy-egy rakéta ereje tízszer nagyobb, mint a hirosimai atombombé. A rakéták még mozgás közben is végre tudják hajtani a „start” parancsot.

A „Jarsz” és elődje, a „Topolem M” leváltják a szovjet gyártmányokat, és új alapokra helyezik az orosz rakétagyártást.

Szárnyas rakéták: univerzális eszköz az orosz távolsági légierő számára

2012 februárjában az orosz légierő megkapta az első modernizált Tu-22M3M bombázógépet. Az új fegyverzettel és berendezéssel ellátott bombázó fontos elemét képezik majd a hazai légierőnek a 2020–2030-as években. A távolsági légierőt a nukleáris triász legrugalmasabb alkotóelemének tekintik. A különböző csapásmérő eszközök alkalmazásának lehetősége, és ebből kifolyólag a legkülönfélébb célpontok kilövésének lehetősége univerzális eszközzé teszi a távolsági légierőt.

A Tu-95-ös és Tu-160-as nehézbombázók harci felszereltségének alapját a nyolcvanas évek elején kifejlesztett H-55szárnyas rakéta és annak változatai képezik. A 2500 km repülőséi távolságú termonukleáris H-55-ös „bázisgép”  fokozottan védett célpontokat lőhet ki az 1-hez közeli eshetőséggel.

A nem nukleáris konfliktusok esetére kifejlesztették a nevezett rakéta H-65-ös változatát (400 kg-os repeszes robbanófejjel). A rakéta repülési távja 500-600 km-re csökkent a nem nukleáris robbanófej nagyobb súlya miatt.

A nehézbombázók perspektivikus fegyverzete között tartják számon aH-101-es/H-102-es rakétapárt. A H-101-esnek nem nukleáris a robbanófeje,a H-102-es pedig „speciális töltetet” hordoz. Hangsebességen aluli rakéták ezek, amelyek  másodpercenként legfeljebb a 270 méternyi sebességet érhetik el. A H-101-es esetleges  körkörös szórása 10 métert tesz ki, aminek köszönhetően  a precíz fegyverekhez sorolható. A nevezett rakéta repülési távolsága meghaladja az 5 ezer kilométert, ami komolyan megnehezíti a hordozó észlelését és elfogását.

Csupán a közelmúltban végezték a rakéta kísérleti indítását, és egyelőre az orosz távolsági légierőnél a H-101-esek mennyisége csekély. Azonban az újrafegyverzés folyamata nem áll meg.

Az orosz távolsági légierő egyik alapvető feladata az esetleges ellenfél tengeri célpontjainak, elsősorban az USA haditengerészeti anyahajóinak a kilövése. A repülőgép-anyahajók iránti fokozott figyelem csak törvényszerű: a 30-50 csapásmérő repülőgéppel ellátott anyahajók az orosz partok közelében hadászati fegyverré válnak. Egy hipotetikus konfliktus esetén ezek semlegesítése az elsőrendű feladatok közt szerepel.

A távolsági légierő fő anyahajó elleni fegyvere napjainkban a hatvanas években kifejlesztett H-22-es szárnyas rakéta, amelyet a Tu-22M3bombázógépről lőnek ki.  Nagy sebességének, nagy repülési távolságának és hatalmas töltetének köszönhetően a H-22-es máig hathatós fegyver, azonban a közeljövőben a nevezett típus rakétái mind leírásra vannak ítélve.

A H-22-est az alapján kifejlesztett H-32-es fogja felváltani. A H-32-es maximális sebessége  4 ezer km/ó, távolsága 800-1000 km. Előreláthatólag a H-32-est 2020-ban rendszeresítik.

Szuperteljesítményű rakéta-hajtóművek kifejlesztése az Energomas cégnél

Az Energomas orosz  társaság szuperteljesítményű rakétahajtóműveket fejleszt ki. Ma világviszonylatban is vezető szerepet tölt be a hajtómű-gyártás e szegmensében.

Tavaly az Energomas szakemberei kifejlesztették az új RD-191-eshajtóművet, jelenleg pedig további projekteket valósítnak meg, amelyek keretében új, 1000 tonna vontatóerejű hajtóművet kívánnak előállítani. Az RD-193-as hajtóművet olyan könnyű hordozórakéták számára fejlesztik, amelyek akár 5 tonna súlyt juttathatnak el  az űrbe – mondta az Oroszország Hangjának Vlagyimir Csvanov, a társaság vezérigazgató-helyettese.

„Ez a hajtómű keresett termék, hiszen különböző feladatokat teljesítő orosz objektumok fellövéséhez használható. Jelenleg előzetes tervezetet készítettünk, folyamatban van a kísérleti hajtómű szerelése. Ezen fogjuk kipróbálni a kulcsmegoldásokat. Az 1000 tonna vontatóerejű RD-175 hajtómű kifejlesztése  szintén folyamatban van.”

Az Energomas további büszkesége a világ legnagyobb teljesítményű hajtóműve, az RD-170, amelyik az üzemanyag folyékony komponensei felhasználásával működik. Amerikai szakemberek becslése szerint a fejlesztés 8-10 évvel megelőzte a hasonló amerikai hajtóműveket. Ezzel magyarázható a külföldi cégek érdeklődése a társaság termékei iránt, elsősorban az USA részéről – jegyezte meg Vlagyimir Csvanov.

„15 éve folytatunk együttműködést az Egyesült Államokkal, a mai napra valamivel kevesebb, mint 60 hajtóművet fejlesztettünk ki. Ezekből 34 százszázalékos sikert aratott az Atlas III és Atlas V rakétákkal, aminek következtében a megrendelő fél elégedett az együttműködéssel és ezzel is emeljük az orosz rakéta-hajtóművek gyártásának rangját.”

Az amerikaiakkal folytatott együttműködés fejlődik. Most az Atlas V rakéta alapján egy személyszállító variánst kívánnak kifejleszteni.

Új rakéták az ötödik generációs vadászgépek számára

A Taktikai Rakétafegyver (TRV) elnevezésű orosz korporáció új rakétakomplexumot fejleszt ki az ötödik generációs vadászgépek számára. A komplexum sajátossága a rakéták elhelyezésében van.

Az ötödik generációs vadászbombázó, PAK-Fa, azaz a Front Légierő Perspektivikus Repülő-Komplexuma, néhány év múlva jelenik meg a légierőknél. A munkálatok folynak, a kísérleti repülések száma már meghaladta a százat. A PAk FA - tervezőirodai megnevezése szerint T-50 - különleges azért is, mert egyesíti a csapásmérő repülőgép és a vadászgép tulajdonságait.  Fegyverzeteinek kidolgozása és tesztelése különböző stádiumban van - jelentette ki Borisz Obnoszov, a TRV korporáció vezérigazgatója.

- Az ötödik generációs repülőgép fegyverzetének jelentős része a törzsben, a belső fegyvertérben helyezkedik el. Ez a gép csökkentett észlelhetőségű. Az új komplex célprogramnak megfelelően a korporáció feladata, hogy új generációs fegyvereket dolgozzon ki a repülőgép számára. Idetartoznak a „levegő-levegő” vagyis légi harc- illetve „levegő-felszín" rakéták is.

Ami a levegő-felszín klasszist illeti, idetartoznak a 250, 500 és 1500 kaliberű legújabb kidolgozású légibombák is. A 250-es kaliberű légi bomba ugyancsak a belső fegyvertérben helyezkedik el. A T-50-es fel lesz szerelve rádiólokáció elleni rakétákkal.

Az ötödik generációs orosz vadászbombázó repülőgép fegyverzetének programja szigorúan együtthalad a T-50-es munkálataival.

Két új rakétát dolgoznak ki Oroszországban az idén

Fotó: ru.wikipedia.org/Allocer/cc-by-sa 3.0

Két, a maga nemében egyedülálló, H-31-es típusú romboló rakétát fejlesztenek ki Oroszországban – közölte Borisz Obnoszov, a „Taktikai rakétafegyver” korporáció vezérigazgatója.

„A gyártmány az előkészítés szakaszában van. 2012-ben indul a gyártás és az export” – jelentette ki Obnoszov, aki rámutatott. hogy a külföldi megrendelők nagy érdeklődést tanúsítanak.

A H-31AD és a H-31PD új exportváltozatok. Az első szuperszonikus, növelt távolságú rakéta hadihajók ellen, a második  lokátorromboló irányítható rakéta.

Új rakéták az orosz atom-tengeralattjárók számára Fotó: www.russianarmya.ru Oroszországban sikeresen tesztelték a Lajner új stratégiai rakétát, amelyet a közeli időben a haditengerészeti flottánál hadrendbe állítanak. Amint a flotta főstábjánál közölték a Lajner rakétakomplexumokat az Északi Flotta Delfin projektű tengeralattjáróin szerelik fel. Ez lehetővé teszi az atom tengeralattjárók észak-nyugati csoportja számára, hogy minimálisan 2030-ig biztosítsa a harckészültség magas fokát. A Lajner interkontinentális, ballisztikus rakéta mindkét felbocsátása sikeres volt. Az egyiket a Jekatyerinburg, a másikat aTula tengeralattjáróról lőtték ki. Mint ismeretes, Oroszországban folytatódik egy másik, a háromfokozatú interkontinentális rakéta, a Bulava tesztelése is. Egyelőre a 15 fellövésből nyolc volt sikeres. A Lajner és a Bulava nem konkurensek, az első folyékony a második szilárd hajtóanyagú, és jól kiegészítik egymást- jelentette ki Vlagyimir Komojedov tengernagy, az Állami Duma Védelmi Bizottságának tagja. - Nincs ideális fegyver. Ezért a különböző fajták kiegészítik egymást, kompenzálják egymás hiányosságait. A szilárd hajtóanyagú rakéta üzemeltetése könnyebb, tárolása biztonságosabb. Itt a távolságból engedni lehet, ha nagyfokú a pontosság. A folyékony hajtóanyagú rakéta nagyobb gondosságot igényel. Számos szakértő úgy látja, hogy a Lajner a Szinyevahoz képest új lehetőségekkel rendelkezik a rakétapajzs leküzdésében. A Haditengerészeti Flotta információja szerint a Lajner repülési tesztelése 2011-ben lezárultak. Az eredmények alapján döntés született a rakéta sorozatgyártásáról. Nem túl gyors ez a döntés?Komojedov tengernagy szerint nem. - A legfontosabb a tesztelések eredménye, a telemetrikus felvétel, magának a rakétának a műszaki állapota, és az, hogy mennyire áll készen a gyártásra. Szerintem, itt mindent figyelembe vettek. A Lajner hadrendbe állítása szilárdítja az orosz stratégiai nukleáris erőket. A sokvariánsú felszereltség pedig lehetővé teszi katonai veszély esetén az operatív reagálást.

Az új orosz hordozó rakéták eljuttathatják a szállítmányokat a Holdra

Topik: Űrhajózás korszaka (632 Anyag (két anyag))

Egyszerre két átfogó kozmikus projektet dolgoz ki Oroszország. Az egyik a Szojuz űrhajók új nemzedékére vonatkozik, a másik egy teljesen új kozmikus rendszerre, a Rusz-M hordozórakétával együtt. A rakétához a starthelyet az ország távol-keleti vidékén építik ki. Innen a távlatokban lehetségesek a pilóta irányítású repülések a Holdra.

Az új kozmikus szállítórendszer létrehozásáról még 2006-ban hoztak döntést. Húsz év múlva Oroszország nem csupán a Föld körüli térséget, de a Holdat, sőt a Marst is meghódíthatja. Most az orosz rakétaépítők a több mint 20 tonna súlyú, új generációs, többfunkciós űrhajó mellett, kisebb tömegű berendezéseket is terveznek a nemzetközi űrállomáshoz (ISS) való eljutásra..

Ami a nagy súlyú űrhajót illeti, ehhez új rakétát építenek. Oroszországnak vannak „Zenit” rakétái, amelyek nagy raksúllyal rendelkeznek. Ezek szolgálnak prototípusként a Rusz-M rakétákhoz – közölte Igor Liszov, a Novosztyi Kozmonavtyiki ( Űrkutatás újdonságai) szemleírója.

- Új rakétára lesz szükség, miután az új űrhajó feltételezhetően nehezebb lesz a Szojuzoknál. Több személy és nagyobb rakományok szállítására lesz alkalmas, komfortosabb lesz. Új startkomplexum szükséges, erre a célra épül a Vosztocsnij űrrepülőtér.

A Vosztocsnij építése a távol-keleti Amur megyében már nyáron megkezdődik. A helyet nem véletlenül választották. Az új startkomplexum ugyanazon a földrajzi szélességen van, mint a Bajkonur, ami lehetővé teszi, hogy a nemzetközi űrállomásra Oroszországból, és ne Kazahsztánból repüljenek. Ugyanakkor az Arhangelszk megyei Pleszeckből, a másik orosz űrrepülőtérről, ezek a repülések nem oldhatók meg. Így Oroszország biztosítja a független hozzájutást bármelyik röppályára – jelentette ki Alekszandr Lopatyin, a Szövetsége Kozmikus Ügynökség helyettes vezetője. - Az sem kevésbé fontos, hogy az építkezés kedvező impulzust ad az egész távol-keleti országrész fejlődéséhez. Új vállalatok épülnek a rakéták tervezéséhez és szereléséhez, oxigén-nitrogén és hidrogén keverékek gyártásához. Ilyen technológiai perspektívákkal Oroszország  kozmikus bázist építhet a Holdon és lemondhat a nemzetközi  űrállomásról - véli Igor Liszov.

- A nemzetközi űrállomás 2020-ig működik. Azt követően el kell süllyeszteni az óceánban, mert elöregedik. Hogyan tovább? Vagy önállóan felépíteni egy orosz állomást, amelyik 20 vagy 30 évig kering majd a Föld körül 400 kilométeres távolságban, vagy pedig bolygóközi expedíciókra vállalkozni, legalább a Holdra. A holdbázis a minimum, amely biztosítja a fejlődést, és elkerülhetővé teszi a stagnálást az űrkutatásban.