Az űripar és hordaléka.

Az űripar és hordaléka.

Rutan leírta a NASA-t

2005. november 29. 21:24, kedd

Készüljünk fel a jelenlegi utasszállító űripar drámai és gyökeres változására, ami a NASA és nagy űrrepülési alvállalkozói nélkül fog végbemenni.

Ezekkel a szavakkal indította a SPACE.com-nak adott interjúját Burt Rutan, a legsikeresebbnek mondható repülőgép- és űrhajótervező, aki nemigen szokta megválogatni szavait, ha az Egyesült Államokról, és az általa nem sokba nézett űrhivataláról kell véleményt alkotnia. Az űrhajózás virágkora óta egyre mélyebbre süllyedő NASA-ra az 1970-es évektől mint No Adult Supervision Apparent, azaz a szülői felügyelet hiányaként tekint. Az űrsikló megfizethetetlen, az űrhivatal új űrhajóját, a Crew Exploration Vehicle-t építő cégek kezét pedig megköti az űrhivatallal fennálló szerződésük ami kizár minden újítást, kreativitást, vagy akár a technikai áttörés esélyét.

Rutan régóta jó nevű tervező, de a SpaceShipOne-nal robbant be véglegesen a köztudatba. Cége jelenleg egy új utasszállító űrrepülőgépen dolgozik a mojavei Scaled Compsites telepén. 

Rutan leginkább azt kifogásolja, hogy az emberi űrrepüléseket a NASA teljes egészében az adófizetők pénzéből bonyolítja le, a kormány azonban mindig a kilövőállások mögött tartja a legfontosabb rakományt vagy inkább terhet, az adófizetőket. Ez ironikus megállapítása szerint szerint végülis nem baj, mert láthatóan egyre veszélyesebb amerikai eszközökkel kimerészkedni a világűrbe. Rutan szerint a NASA valódi szerepköre a kutatások elvégzése lenne az amerikai ipar számára, hogy az felvehesse a versenyt a világgal - legalábbis ez volt a mai NASA elődjének, az NACA (Nemzeti Űrrepülési Tanácsadó Bizottság) elve.

Ugyanakkor egyre több hír lát napvilágot, melyek szerint a NASA a Columbia óta csak agonizáló űrsikló-programjának toldozgatása által jelentős deficitet halmozott fel, egyre kilátástalanabbá téve Bush elnök 2004 januárjában beharangozott emberi űrrepülési tervezetét. A Washington Post szerint jelen helyzetben az űrállomás befejezéséhez tervezett repüléseket a felére kellene csökkenteni, vagy dollár milliárdokat kell bepumpálni az űrrepülési költségvetésbe, különben az ambiciózus program igen súlyos késedelmeket vagy akár teljes kudarcot is elszenvedhet.

Rutan úgy véli, hogy a Scaled Composites megoldotta a szuborbitális emberi űrrepülés általános, alapvető biztonsági kérdéseit a SpaceShipOne-on és hordozóján a White Knighton keresztül, melyek segítségével munkatársai szembesülhettek a fő technikai nehézségekkel. Ezek az új űrrepülőben mind megoldásra kerülnek, a légkör elhagyása biztonságos és megengedhető lesz egy átlagember számára is - persze az átlagembert ebben a mondatban amerikai anyagi mércével mérik.

A Scaled Composites által elért áttörések egyszerű megoldások, melyek azonban igen magas megbízhatóságot ígérnek. Rutan a korai utasszállítógépekhez hasonlítja a biztonságukat, melyek üzemeltetése már abban az időben is százszor biztonságosabb volt, mint a kormány emberi űrrepülései. Rutan egyik legnagyobb áttörése nem is technikai, hanem pénzügyi. A SpaceShipOne sikerével elérte, hogy a vállalkozói befektetők, az "egyszerű iparosok", a kis emberek elhiggyék, hogy módjukban áll megvalósítani a magánjellegű űrrepülést.

A tervező nem sokat árult el új gépéről, a SpaceShipTwo-ról, csupán a már eddig is a köztudatban forgó adatok csengtek vissza: a 8-10 embert befogadó nagyobb űrrepülő, egy új rakétahajtómű, és az ezek levegőbe emeléséhez szükséges nagyobb hordozó repülőgép.

Rutan optimistán nyilatkozott a jövőről: új gépének 10-12 évnyi szolgálati időt ad, ami alatt közel 100 000 embert szeretne ki- és visszajuttatni a légkörből. A Scaled a jelenlegi 150 alkalmazottjának számát szeretné megduplázni a projektek eredményes kezelése érdekében, Rutan főként a felsőoktatási intézményekből kikerülő, a bizonyítási vágytól égő fiatalokra számít munkaerőként.

A NASA az ember vezette űrutazás jövőjéről

2005. szeptember 20. 13:52, kedd

A NASA egy belső tanulmánya 2005 júniusában elemezte az aktív emberi részvétellel történő űrkutatás rövid és közepes távú célkitűzéseit.

Ajánlásokat tettek arra vonatkozólag, milyen lépésekre lenne szüksége az űrkutatási hivatalnak, hogy ezen célkitűzéseket el tudja érni, illetve a készülő CEV (Crew Exploration Vehicle) esetén milyen elvárásoknak kell megfelelni. Természetesen a tanulmány még nem azonos a döntéssel, de mindenképpen útmutató arra vonatkozólag, mit várhatunk az amerikai űrhivatal jövőbeni terveitől.

A célkitűzések a nemzetközi űrállomás befejezésére egy csonka megoldást javasolnak, amelyben nem szerepel a négy hatalmas napelemtáblából az egyik, a tudományos energiaellátó modul, a Node3, a centrifugális modul, a japán modul kisebb, nyomás alatti szekciója, valamint a Node3-ra kerülő megfigyelőkupola. A képen a a zöld színnel jelölt részek már fent keringenek, a kékkel jelöltek még beleférnek a tervezett 16 STS-misszióba, míg a pirossal jelölt részek valószinüleg sosem jutnak fel a világűrbe.

Az ISS Alfa moduljai - klikk a képre a nagyobb változathoz

Ám még így is 16 űrsikló-útra lenne szükség, és figyelembe véve, hogy döntés született arról, hogy az űrsiklókat 2010-re kivonják, ez azt jelenti, hogy 2006 és 2010 között négy-négy sikeres űrsikló-fellövésre lenne szükség évente. Az ISS Alfa természetesen ebben a csonka állapotában több előirányzott, illetve előkészített tudományos kísérlet végrehajtására alkalmatlan.

Az ISS Alfa jelenlegi állapotában - klikk a képre a nagyobb változathoz

A NASA hat űrhajóssal számol, melyből hármat a Szojuz, hármat pedig a CEV vinne fel, és a legénységet félévente váltanák. (A tanulmány még nem számol az európai és az orosz űrügynökség közös Kliper űrhajójával.) Problémát jelent az is, hogy ez a 6 űrhajós egyáltalán hogy fog elférni az űrállomáson. Az ISS-t eredetileg 7 fős legénységre tervezték, de az ehhez szükséges amerikai lakómodult 2000-ben kihúzták a listáról. A Node3-at is kiejtve nem nagyon marad lehetőség a személyzet pihenőhelyének kijelölésére, tehát marad az, hogy a CEV űrhajóban alszanak. A szükséges utánpótlás feljuttatásához a CEV pilóta nélküli változatát tervezik használni, amely 3400 kg terhet vihet fel az űrállomásra, illetve hozhat vissza a Földre. 

Olasz mérnökök büszkén ülnek a kész kupolamodul elött, amely talán sose lesz az űrállomás része

Érdekesség a tanulmányban, hogy a CEV-nek csak a 2011 - 2016 közötti időtartamban kellene kiszolgálnia a nemzetközi űrállomást. Ennek jelentősége az, hogy az űrállomás tervezett élettartama 2016-ban jár le, tehát nem is számolnak ennek meghosszabbításával. Az ISS hányattatott sorsát figyelembe véve ez nem vidíthatja fel a tudósokat túlzottan, mivel a japán és az európai tudományos modulok várhatóan 2008-2009 előtt nem csatlakoznak hozzá. Így alig pár év marad a tudományos kísérletek végrehajtására, holott az első tervek szerint még 2002-2003-tól már folynia kellett volna rajtuk a munkának. Az, hogy az űrállomás 2016 után fog-e még működni, kétségkívül nagyban függ attól, hogy a fővállalkozónak tekinthető NASA hogy dönt.

A Lockheed-Martin által vezett konzorcium CEV tervezete

A CEV következő célkitűzése, hogy 2020 előtt megtörténjen a következő emberes Holdra szállás. A cél ezúttal már a tartós küldetések létrehozása, egy Hold-bázis megépítése. Az űrhajósoknak elérhetővé kell tenniük a teljes Hold teljes felszínét, tehát a munka nem korlátozódhat csak egy kis területre. A nemzetközi űrállomásra, illetve a Hold-misszióban részt vevő CEV űrhajónak a lehető legtöbb komponensében meg kell egyeznie, de míg a Föld körüli pályára legfeljebb hat fős személyzetet vihet fel, a Holdra csak négy űrhajós indulhat.

A NASA az ember vezette űrutazás jövőjéről

2005. szeptember 20. 13:52, kedd

A tanulmány a költségcsökkentés, és a fejlesztési idő csökkentése miatt a már rendelkezésre álló technológiákat hívná segítségül a Holdra való eljutáshoz, - vagyis a jól ismert STS rendszer (az űrsikló-program) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáira, külső üzemanyagtartályára, és az űrrepülőgép SSME rakétahajtóműveire épülne.

Az STS-rendszeren alapuló hordozórakéta nem újdonság, már az 1980-as években felvetődött, ez volt a Shuttle-C

Ennek a megoldásnak előnye, hogy a már rendelkezésre álló földi infrastruktúrát minden további nélkül tovább használhatnák, nincs szükség új technológiák kifejlesztésére. Ez persze ugyanakkor azt jelenti, hogy minimális változtatással használják tovább az 1970-es években kifejlesztett STS-elemeket. A közelmúltban történtek miatt nem is meglepő, hogy nagyon alaposan ráhajtanak a biztonságra, többek között arra, hogy az űrhajót az indítás bármelyik fázisában rakétahajtású mentőtorony segítségével le tudják választani - a jelenlegi űrsikló rendszernél ezen lehetőség hiányát hánytorgatták fel legtöbbször. Az emberes Hold-utazáshoz két fellövés lesz szükséges, az egyik a személyzetet szállító CEV, a másik a Holdra szálló egység, az LSAM (Lunar Surface Access Module), amelynek 15 tonnányi hasznos terhet kell a Hold felszínére juttatnia.

A Mark III. űrruha próbái az arizonai sivatagban

A NASA eközben gőzerővel dolgozik a Hold- és a majdani Mars-missziókhoz szükséges űrruhák, járművek és robotok fejlesztésén. A Sivatagi Patkányok (Desert RATS - Desert Research and Technology Studies) az arizonai sivatagban tesztelik a Mark III. félmerev űrruhát, egy rover tesztváltozatot és egy Matilda nevezetű önjáró robotot, amely a kutatómunkában segíthet majd.

NASA fantáziarajz a CEV leszállóegységről

A CEV harmadik szintje képviseli a tartós Hold-missziót, mely egy, a jelenlegi tervek szerint a Hold déli sarka közelében elhelyezett bázis megépítését irányozza elő. A cél egyfelől a Hold tudományos célú megismerése, másfelől a lehetséges kiaknázása, például egy későbbi Mars-űrhajó üzemanyagául szolgáló hidrogén és oxigén előállítása a Holdon bányászott vízből. 

A Boeing CEV Mars-űrhajó terve

A CEV negyedik szintje a Mars-utazás, melynél azt a DRM 3.0 (Desingn Reference Mission 3) elképzelést veszik alapul, amelynél a Mars-űrhajó meghajtását nukleáris hajtóművekkel oldják meg. Ez a tervezet eredetileg még az 1990-es években készült és 2011-es indulással számolt. A DRM 3.0-t eredetileg 6 fős személyzettel, összesen 880 napos misszióval (ebből 610 a Mars felszínén) és két modullal tervezték: egy induláskor 134,7 tonnás kiszolgáló modullal, (mely többek között egy 160 kW-os atomreaktort is tartalmaz, amely a szükséges energiát biztosítja a Mars felszínén) és egy induláskor 137,4 tonnás leszálló modullal. A negyedik szint első lépcsőjeként viszont letesztelik a Mars-űrhajót, mégpedig egy Mars körüli, személyzettel ellátott küldetés keretében.

A NASA eme tanulmánya alapján a következő a személyzettel ellátott űrkutatás ütemterve: 

• 2006 eleje: kiválasztják a CEV pályázatán a két csapat közül a győztest.

• 2010: Az STS rendszer űrsiklóinak kivonása, az ISS Alfa űrállomás befejezése.

• 2011: az első, személyzettel ellátott CEV űrhajó indítása.

• 2016: az ISS Alfa űrállomás leállítása.

• 2018: a CEV holdmisszió keretében újra ember lép a Holdra.

• 2022: a Hold déli sarkán egy holdbázis felépítése.
  ~

• 2032: az első személyzettel ellátott Mars körüli misszió (leszállás nem történik)

• 2034: az első személyzettel ellátott Mars-misszió, amely leszáll a bolygóra.
  

Sivatagi show-t tartott az utasszállító űrhajó

2003. április 24. 12:19, csütörtök

Bemutatkozott Burt Rutan, a kiváló repülőgép tervező futurisztikus kinézetű űrhajója, ami három embert repíthet a legvégső határ felé. Rutan építette az első olyan repülőgépet is, amely leszállás nélkül körülrepülte a világot.

A projekt, ami mindeddig szép csendesen haladt előre Rutan vállalkozásánál, a kaliforniai Mojave-sivatagban található Scaled Composites-nél, a legutóbbi és legkiforrottabb nevező arra a 10 millió dolláros díjra, amit az első újrahasznosítható magán finanszírozású űrhajó elkészítője kap, aki három héten belül kétszer szuborbitális magasságokba tud juttatni háromfőnyi legénységet.

"Ha valaki képes rá, akkor ez az a társaság" - nyilatkozott Brian Chase, a washingtoni Nemzeti Űrtársaság vezérigazgatója. Átállni a szuborbitális rendszerekről az orbitálisra újabb nagy kihívást jelent, azonban "ha sikerrel járnak, az már jelentős lépés lenne a privát űrhajózás megvalósítása felé" - tette hozzá. 

A manőverezést fokozó felfelé hajló szárnyvégek és a pilótafülkét pettyező kis kerek ablakok Rutan SpaceShipOne névre keresztelt űrrepülőjén sokkal inkább emlékeztetnek egy repülőgépre, mint egy hagyományos rakétára vagy kapszulára.

A próbarepülést egy dupla hajtóműves, nagy magasságú kutató repülőgépről, a szintén Rutan által kifejlesztett White Knight-ról indították. Ezek a próbautak tavaly nyár óta zajlanak, közönség előtt azonban csak a múlt héten mutatkozott be gép. A kissé véznának tűnő repülő 3000 méterre szállt fel, majd finoman, spirális mozgással szállt le, sokkal inkább egy siklóra, mintsem egy sugárhajtású gépre jellemző stílusban. Rutan elmondása szerint a SpaceShipOne ugyan ilyen módon fog leszállni. 

A SpaceShipOne és szálllítójárműve, a White Knight (fehér lovag)

A program költségei - melyet egy magát megnevezni nem kívánó támogató vállalt - még nem ismertek, bár a vállalkozás honlapján található utalás szerint "nagyjából egy Szojuz utazás költségeit teszi ki", ami az eddigi űrturisták példájából kiindulva 20 millió dollárt jelent. A kutatási programként kezelt SpaceShipOne fedélzetére egyelőre nem válthatók jegyek, mindazonáltal a projekt befejezésekor már mindenki számára elérhetők lesznek a kereskedelmi működtetés költségeiről szóló információk.

"A bemutatóval nem szponzorokat keresünk, és nem is árulunk semmit. Egy fontos kutatási program közepén járunk, hogy meglássuk eljuthat-e ember a világűrbe a költséges kormányzati programok igénybevétele nélkül" - magyarázta Rutan.
Rutan 1999-ben kezdett el a SpaceShipOne-on dolgozni és pontosan két évvel ezelőtt talált tőkeerős támogatót a projekt számára. Célja nem prototípusok, hanem egy működő űrhajó megépítése volt. 

A SpaceShipOne-t három ember űrbe szállítására tervezték

A SpaceShipOne pilótafülkéje

"Nem akartam elkezdeni a programot, amíg nem voltam biztos benne, hogy meg is valósítható" - mondta Rutan. "Ha én képes leszek végigvinni egy ilyen kis céggel, akkor számos ember mondhatja majd, 'Igen, ezt én is meg tudom csinálni".

A Scaled Composites, melyet Rutan 14 évvel ezelőtt alapított, több tucat repülőgép prototípust tervezett és épített már meg, többek között a Proteus nagymagasságú kutató repülőgépet, ami számos magassági rekordot állított fel 1000 kilós rakománnyal megterhelve. De említhetjük az Adam Model 309 business repülőgépet, a Starship1-et, a Predator mezőgazdasági repülőt, a CM-44 ember nélküli repülőjárművet, a Scarab Model 324 felderítő robotrepülőt és a Voyager-t, ami 1986-ban üzemanyag-felvétel nélkül körberepülte a földgolyót. 

A SpaceShipOne hajtóműve kaliforniai tesztelés közben

A SpaceShipOne hajtóműve a tervek szerint egy hibrid rakéta lesz, amit a SpaceDev-vel közösen fejlesztenek. Jim Benson, a SpaceDev elnöke szerint a hibrid hajtóanyag nem csupán azért ideális, mert képes eljuttatni a gépet a kívánt magasságig, de rendkívül biztonságosnak is mondható a folyékony, vagy szilárd hajtóanyagú rakétákhoz képest, melyek bár nagyobb teljesítményre képesek, mindamellett hogy költségesek is, a hibriddel ellentétben fel is robbanhatnak.

Kezd alakot ölteni a NASA orbitális űrrepülője

2003. február 26. 13:54, szerda

A NASA közétette az Orbital Space Plane (orbitális űrrepülőgép) program követelményeinek kezdeti listáját, mely egy nap a Nemzetközi Űrállomás legénységét és ellátmányát szállíthatja, felváltva a kiöregedő űrsiklókat, melyeket főként a nehéz rakományok célba juttatására összpontosíthatnának.

A novemberben kiadott Integrált Űrszállítmányozási Terv szerint az űrsikló flotta 2020-ig marad üzemben, míg az OSP járművek 2010 környékén állnak szolgálatba. Csak ezek után jelenhet meg egy teljesen új, következő generációs újrafelhasználható jármű, erre azonban semmilyen határidő nincs még kilátásban.

"Ez egy fontos első lépés az Integrált Űrszállítmányozási Terv valóra váltásához" - mondta Fred Gregory, a NASA igazgató-helyettese. "Az OSP rendszer biztosítja számunkra azt a rugalmasságot, ami a legénység biztonságos és hatékony pályára állításához és visszahozásához szükséges, valamint ellátja a mentőhajó, és a logisztika fenntartásának szerepét az ISS esetében. Ezek a kezdeti követelmények segítik egy átfogó rendszer körvonalazását, ami jelentősen kiegészíti jelenlegi űrsikló flottánk képességeit."

Néhány eddigi terv

Az OSP program követelményeinek bejelentése a Columbia űrsikló katasztrófájára két héttel történt meg. Az új ember repülte űrhajó kifejlesztése mellett több érv szólt, mint sem az új kilövő eszköz programja mellett.

"Már meglévő technológiákra épülne, ezáltal csökkenne a kockázati és a költségvetési tényező. Felváltja az űrsiklót, mint elsődleges szállítóeszköz, felszabadítva az űrsikló flottát, hogy a nehéz szállítmányok célba juttatására fókuszáljanak" - mondta Sean O'Keefe, a NASA igazgatója novemberben.

Az utas szállítás mellett, szerepe lesz a legénység kimentésében is, tehermentesítve az orosz Szojuz kapszulákat. A NASA által a potenciális alvállalkozók számára meghatározott irányvonalak magukba foglalják, hogy az OSP rendszer kialakítása legalább 4 főnyi legénység szállítására, valamint a beteg vagy sérült űrhajósok visszatérésére is alkalmas legyen. A NASA vezetői remélik, hogy az OSP szolgálatba állításával a jelenlegi 3 főről 6-7 főre emelhetik az űrállomáson tartózkodó legénység számát, azonban elképzelhető több jármű egyidejű használata is. A határidőt 2012-vel húzták meg, azonban senki sem szándékszik kivárni az elkövetkező 9 évet, amint egy négyfős modell üzemkész állapotba kerül a program gyakorlatában is útnak indul.

A legmesszebbre a megvalósulás útján a már leállított X33 project jutott

Természetesen a biztonsági követelmények sem maradhatnak el, az OSP-nek kisebb kockázati tényezőt kell jelenteni a legénységre nézve, mint az űrsikló vagy a Szojuzok. Jobb orbitális manőverezhetőséget és pályaváltási képességeket is elvárnak az OSP-től az űrsiklókhoz viszonyítva, amellett, hogy az expedíciókra való felkészülési idő csökkentése is alapvető cél. A költségcsökkentést az űrhivatal jelenlegi helyzetében talán említeni sem kell, ez vonatkozik a fejlesztési és a működési időszakra is.

Az OSP űrhajók várhatóan a két EELV (Evolved Expandable Launch Vehicles) egyikének alkalmazásával fognak repülni. A Lockheed Martin Atlas 5 rakétáját és a Boeing Delta 4-esét a Pentagon segítségével fejlesztették a Védelmi Minisztérium 21. századi műhold kilövéseihez, mindkét gyorsító készen áll, azonban az ember repülte űrhajó nem csupán presztízst, de a rakéták és infrastruktúrájuk módosításait is jelenti a két óriáscégnek. A NASA tervei alapján az OSP legalább egy évtizeden át marad szolgálatban, mint áthidaló megoldás, valószínűleg két különböző kivitelben, egyik főként rakomány, míg a másik elsődlegesen emberek számára alakítva ki.

Elindul a 21. század űrversenye

2003. január 13. 13:22, hétfő

India vágya, hogy elérje a Holdat, újabb példája annak, hogyan rázzák fel a kínai űrtervek a nemzetközi űrkutatás színterét. Kína, amely várhatóan az év második felében saját űrhajósát juttatja fel a világűrbe, a Hold felderítését is tervezgeti.

Néhány éven belül szondák sorozatát szeretnék elindítani holdunk felé, illetve ott rejlik egy újabb emberi holdraszállás lehetősége, sokak szerint ez lenne az első. Igaz erre legalább 10 évet még várnunk kell, ami főként az elkövetkező föld körüli repülésekben elérhető fejlődés függvénye. Ezek azok a tervek melyek arra ösztönözték az indiai kormányt, élén Atal Bihari Vaypayee miniszterelnökkel, hogy belépjenek a versenybe és megpróbálják megelőzni a kínaiakat.

Egy kínai tudós rohan a Shenzhou IV űrhajó felé, mely Belső-Mongóliában ért földet január 5-én

Ezek a törekvések egy olyan országtól, ahol a hatalmas népesség a szegénységbe süllyedve él, jól példázzák milyen jelentős szerepre kíván szert tenni India a nemzetközi színtéren. Atomfegyverei már vannak, és nem engedhetik meg, hogy egy olyan ország, mint Kína túl messzire távolodjon technológiailag. Egy műholdat az űrbe juttatni azonban csak egy dolog, hogy az elhaladjon a Hold mellett az egy másik, még ha sikerül zökkenőmentesen leszállnia is a felszínen. Egy űrhajós eljuttatása a holdfelszínre azonban újra egy hatalmas lépésnek számítana.

India rakétái meggyőzőek, mégis szükségük lesz egy új rakétára, ami teljes mértékben megfelel a Holddal kapcsolatos ambícióknak. Éppen ezért tárgyal India nem hivatalosan orosz tudósokkal egy közös Hold-expedícióról.

A Hosszú Menetelés rakéta másolata a Pekingi Katonai Múzeumban

Az egyik elképzelés szerint, melyről a tárgyalások folynak, Oroszország biztosítaná a rakétát, míg India készítené el az űrszondát. Eközben Kína már kiválasztotta első űrhajósát. A nyugati szakértők spekulációi szerint Csen Long az első kiválasztott a 14 kiképzés alatt álló pilótából, aki a várakozások szerint szeptemberben állhat pályára, egy hónappal az októberi kommunista forradalom évfordulója előtt. Egy kínai űrhajós harmadikként futtathatja be Kínát, mint önálló nemzetet, aki embert juttat az űrbe, és ez bosszantja az indiaiakat. Ezért kezdték el fejleszteni Holddal kapcsolatos terveiket és készülnek láthatóan egy újabb űrverseny kirobbantására. Hogy mindehhez mit szól a világ két kizárólagos űr szuperhatalma, Oroszország és az Egyesült Államok, melyek oly rég uralták, majd elhagyták a Holdat, arról egyelőre csak sejtésünk lehet.

Gyártásba kerül az új európai űrhajó

2002. április 15. 15:01, hétfő

Az Európában valaha gyártott legfejlettebb űrhajó belépett a gyártási fázisba. Az Automatizált Szállító Jármű (ATV), melyet végül a francia regényíró után "Jules Verne" névre kereszteltek, a tervek szerint 2004 szeptemberében már nekivág a világűrnek. Az európai űrhivatal, az ESA Emberi Űrrepülési és Mikrogravitációs részlegének vezetője Alan Thirkettle elmondta, hogy az új jármű fontos kiegészítője lesz azoknak a hajóknak, amik már most is kiszolgálják az űrállomást. "Az ATV a Nemzetközi Űrállomás átfogó logisztikai forgatókönyvének része" - mondta. "Azon vagyunk, hogy nagyon is robosztus rész legyen".

Az ESA 600 millió eurós költségvetéssel fejlesztette ki az ATV-t. Víz, élelem, oxigén, üzemanyag és felszerelés utánpótlást fog szállítani az ISS-re. Szállítási kapacitása 9 tonnában merül ki - ez háromszorosa a már létező orosz Progresz típusú űrjárműnek, azonban jelentősen kisebb az amerikai űrsiklókhoz viszonyítva, ami 20 tonnát képes szállítani. Thrikett hozzátette, hogy a Verne kapszulák előnyei a felbocsátás költségeiben keresendők. Becslése szerint a kapszula kilövése alkalmanként 160 millió dollárba kerül, míg az űrsiklók esetében ez az összeg 500 millióra rúg.

A henger alakú ATV prototípusát már tesztelték az európai laboratóriumokban. A mérnökök hatalmas akusztikus vibrációknak tették ki az űrhajót, ezzel szimulálva a kilövéskor kialakuló állapotokat. A hajó méretének nagysága végett a kilövéséhez nélkülözhetetlen az európai óriásrakéta, az Ariane 5. Több mint 20 tonnát fog nyomni, ha teljesen feltöltik, hossza 10,1 méter, átmérője 4,5 méter lesz. Az űrhajót a Földtől 300 kilométeres magasságban állítják pályára, onnan jut el a további 100 kilométerre keringő űrállomáshoz. Az ellátmányt egy rakodó modulban szállítja, amit az állomás legénysége könnyen átrakodhat. Az oxigént és az üzemanyagot tankokban szállítja, melyeket úgy alakítottak ki, hogy dokkolás után közvetlenül kapcsolódjanak az űrállomáshoz.

Az ATV másik szerepe szerint, miután bedokkolt, plusz tolóerőként fog szolgálni az űrállomás magasságának növelése érdekében. Ezt a feladatot normál esetben az űrsikló végzi el, azért szükséges hogy ellensúlyozza az atmoszféra húzóhatását, ami lassan visszahúzza az űrállomást a Föld felé. Az űrhajót úgy tervezték meg, hogy az hat hónapon át az ISS-en tudjon maradni, míg utolsó feladataként eltakarítja az ISS hulladékát, ami a légkörbe történő belépéskor kialakuló kölcsönhatás során fog eltűnni. AZ ESA összesen nyolc Jules Verne űrhajót tervez legyártani, mely főként az ISS életétől függ.

Visszatért a kínai űrhajó

2002. április 3. 11:54, szerda

Egy hét után Kína harmadik ember nélküli űrhajója sikeresen visszatért a Földre. A Shenzhou III űrhajó visszatérő kapszulája magyar idő szerint 9 óra 51 perckor ért földet Kína északi részén a Belső Mongol Autonóm Tartományban, jelentette a Xinhua hírügynökség.

Az űrjárművet múlt hét hétfőn állították pályára egy próbarepülés keretében, mely az ország első emberi űrrepülésének útját hivatott kikövezni. A Shenzhou III, melyet a kínai média "űrhajósok számára technikailag alkalmasként" ecsetelt, többhavi késéssel indult útnak. Az űrhajó egy metabolikus szimulációs berendezést tartalmazott, emberi fizikai megfigyelő szenzorokat és űrhajós próbababákat. Ezen felül a fedélzeten biológiai, csillagászati és műszaki kísérletek is helyet kaptak. A visszaérkezett modult Pekingbe szállítják, ahol a tudósok elemezhetik a kísérleti mintákat és műszereket.

A Shenzhou III volt a harmadik ilyen kísérleti hajó, melyet a Jiaquan Műhold Kilövő Központ bocsátott fel az utóbbi években. "A három sikeres Shenzhou űrhajó kilövése új űrtudományi és technológiai magasságokba juttatja az országot" - hangoztatta Jiang Zemin, a kínai elnök, a kilövés után tartott sajtótájékoztatójában. Az űrhajót egy "Long March II F" hordozó rakéta szállította, melyet külön Kína emberi űrrepülő programjához terveztek. A Long March sorozatot széleskörben használják Kína sikeres kereskedelmi műhold kilövő üzletágában.

10 perccel a múlt heti kilövés után az űrhajó elfoglalta pályáját, ahol több napot töltött el 90 percenként megkerülve a Földet. Repülését több földi állomásról figyelemmel kísérték és irányították, többek közt a Pekingi Űrrepülés Irányító Központból, a Xian Műhold Követő Központból és egy négytagú megfigyelő hajókból álló flotta segítségével, melyeket a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánon vetettek be. Miután az űrhajó teljesítette 108. körét, a Yuanwang III megfigyelő-hajó, ami az Atlanti-óceánon horgonyzott elrendelte az űrhajó visszatérő moduljának leválását. A kapszula célba vette az előre meghatározott leszálló övezetet, míg a fent maradt modul tovább folytatja földkörüli pályáját, tette hozzá a hírügynökségi jelentés.

Kína 1999-ben küldte fel az első Shenzhou-t, amit nagyjából az Istenek Hajójaként fordíthatunk. A titkolózó kínai űrhivatal csupán a kapszula visszatérése után 21 órával számolt be részletesen a repülésről. 2001-ben indult a kettes számú űrhajó, ami állatokat szállított utas gyanánt. A "legénység" egy héttel később sértetlenül tért vissza. Kína a Shenzhou programmal szeretne csatlakozni a technológiai elithez. Eddig csak az Egyesült Államok és Oroszország juttatott önerőből embert az űrbe. Reményeik szerint még ebben az évtizedben véghezviszik a nagy tettet, bár nincs fix időpontjuk. A legfontosabb feladat az űrhajósok biztonságának szavatolása, akiket már kiképezték a program számára. A kínai vezetők szerint az űrkutatásban elért eredmények elősegítik a gazdasági fejlődést, a tudományos előrelépést és a nemzetvédelem modernizálását.

Kína a Hold felé kacsintgat

2001. november 26. 12:42, hétfő

Kína hivatalosan is megerősítette a korábbi híreszteléseket a holdra szállási törekvéseikről, ám előtte 2005-ig elindítanak egy űrhajót emberi személyzettel.

Az egyik vezető tudós, Liang Sili, elmondta, hogy további ember nélküli kilövésekre van szükség az űrhajósok "100 százalékos biztonságának" szavatolására a világűrben. A hivatalos szervek nem adtak további részleteket a Hold expedíció terveiről, az állami Xinhua hírügynökség annyit tett hozzá, hogy Kína reméli, a küldetés "a következő évtizedben" megvalósul.

Kína kétszer lőtt fel űrkabint mióta megkezdte az emberi űrrepüléssel kapcsolatos munkáját két évvel ezelőtt. Az utolsó űrhajót januárban indították útjára, ami egy majmot, egy kutyát, egy nyulat és néhány csigát állítottak pályára. A tudósítók szerint Kína fő motivációja az űrversenyben való részvételben, a nemzet tekintélyének növelése, mind otthon, mind a tengeren túlon.

"Az emberiség számára a 21. században az űr felhasználása olyan nélkülözhetetlen lesz, mint az elektromosság és a kőolaj a 19. században" idézi Liangot a China Daily napilap. Az újság megjegyzi, hogy három műholdat küldenek fel a következő év során az időjárás megfigyelésére, az óceánok tanulmányozására és természeti erőforrások kutatására. Emellett Kína folyamatosan próbál kiharapni egy darabot a nagy hasznot hozó kereskedelmi műhold felbocsátó piacból. Idén az ESA írt alá szerződést két kínai műholdra szállítandó műszereihez. A Kettős Csillag tervezet a Föld magnetoszféráját hivatott tanulmányozni, azt a mágneses "buborékot" ami körülveszi bolygónkat. Ez lesz az első eset, hogy Európa kínai műholdak mellett döntött kísérletei és megfigyelései elvégzéséhez. A tervek szerint Long March 2C rakéták állítják majd pályára a szondákat 2002. decemberében és 2003. márciusában.

Kína űripara a kilencvenes évek sorozatos visszaeséseiből kezd felépülni. A Long March 2E rakéta, ami egy telekommunikációs műholdat szállított, 1995-ben a kilövés után felrobbant, hat ember életét követelte a baleset. Egy másik kilövés utáni rakétakatasztrófa 1996 elején következett be, majd ugyanazon évben egy Long March rossz pályára állított egy 120 millió dollár értékű kínai műholdat, mely menthetetlenül elveszett a világűrben.

Hatalmas napkitörés érte el a Földet

2001. szeptember 27. 02:48, csütörtök

Azok, akik északi vagy déli irányban az 55. szélességi foktól magasabban kémlelték az eget csodálatos légköri látvány részesei lehettek kedden és szerdán.

Szeptember 24-én, magyar idő szerint 11 óra 38 perckor hatalmas robbanás történt a Napban, mely óriási forró és mágneses gázfelhőt lövellt a Föld felé. A jelenséget több obszervatórium is észlelte, többek közt a NASA Goddard Űrrepülő Központja is közleményben értesítette a közvéleményt. A robbanás első hírnöke egy erőteljes protontömeg néhány perccel később már meg is érkezett. A mágneses felhő sokkal lassabban haladt és szerda reggel bolygatta meg a Föld mágneses terét. Ennek egyik eredménye, a következő pár napban tapasztalható erőteljes sarki fény. A nap felszínén jelenleg számos napfolt oszlik szét. Kilenc meghatározott folt csoportot tudtak megszámolni, némelyik kisebb foltokat magába zárva csoportosul a nagyobbak körül.

Egy másik naptevékenység is elérte a Földet 23-án, szintén lenyűgöző fényeket produkálva, ami ha szerencsénk lesz a következő napokban is látható lesz, igaz főként a sarkvidékhez közeli régiókban, mint Finnország, ahol ezt a képet is készítették a vasárnapi jelenségről.

Az amerikaiakat, annak ellenére, hogy az északi fényt az Államok nagy részéről látni lehet, nem a jelenség szépségével foglalkoznak elsődlegesen. Joe Kunches a NOAA Űrkörnyezei Központjának űr időjárási specialistája szerint az erőteljes mágneses vihar komoly problémákat, akár károkat is okozhat az energia ellátásban, a műholdas kommunikációban és az elektronikus navigációs rendszerek esetében.

Az űrkorszak gyógyászata

2002. március 16. 15:02, szombat

Hat hónapra be vagy zárva egy kis szobába, az egyetlen kapcsolatod a külvilággal egy rádiójel. Hirtelen fájdalmat érzel a mellkasodban, alig kapsz levegőt. Sikerül elvánszorogni az orvosi számítógépig. A gép a szemedbe bámul, megvizsgálja a véred és kiértékeli az állapotod, majd meghatározza a gyógykezelést. Ismerkedjünk meg Robo Doc-kal, a NASA víziójával, aki az űrhajósok egészségéért felel, egy automata high-tech orvos, aki egy nap akár a te életed is megmentheti. Robo Doc egy fedélzeti, integrált eszközökből álló robot lenne, lehetővé téve az asztronautáknak egészségük figyelemmel kísérését és karbantartását a Nemzetközi Űrállomáson, valamint a Mars expedíciók során. Visszatérve bolygónkhoz a számítógépes gyógyászati ellátás hasznos lenne a világtól elzárt helyeken élő emberek esetében, vagy olyan baleseteknél, ahol az áldozathoz nehezen lehet hozzáférni.

Az úgy nevezett "értelmes orvosi rendszer" csak egy a számos űrkori technológiából - a bionikus szemektől a Petrik csészében előállítható szívig - jobb egészséget és hosszabb életet remélhetünk az űrben és a Földön is. A világűr veszélyes közege azonban egyre inkább a Robo Doc és elemei irányába vezérli a kutatásokat. Az egyik probléma, amivel az űrhajósoknak folyamatosan szembe kell nézniük a mikrogravitáció hatása a vérre, azaz annak egyenetlen áramlása, ami elgyengíti az izmokat, beleértve a szívet is.

Babs Soller a Massachusetts Egyetem kutatója ezen hatások megfigyelésén és kiküszöbölésén dolgozik. Egy infravörös letapogatón, ami méri a vér összetételét, anyagcseréjét és keringését - mindezt anélkül, hogy vér vagy szövetmintákat kellene venni. Az eszköz mérete egy pénzérméével vetekedik, a testre helyezve képes megállapítani a vörös vérsejtek által szállított oxigén mennyiséget, továbbá az eljut-e a test minden területére és azt, hogy az izmok hatékonyan használják-e fel a vért. A letapogató a fedélzeti számítógéphez vagy egy Palm-Pilot méretű monitorhoz kapcsolódhat, ahol személyre szabott gyógykezelés kiszámítása következik. A gép előírhat bizonyos gyakorlatokat, amik a keringési zavarok elhárítására irányulnak. Az eszköz képes felfedezni a belső vérzéseket is, aminek egy Földi baleset során is nagy haszna lenne. Hasonló szerkezet az MRI, egy többfunkciós mágneses rezonancia feltérképező, melyen a Harvard is dolgozik. Ez az agyban kialakuló fizikai traumákat képes felmérni, valamint figyelemmel kíséri a pszichoszociális rendellenességeket, melyet például az űrhajóba való bezártság okozhat.

Azt is tudnunk kell, hogy egy űrhajós látásának tökéletesnek kell lennie, sokakat utasítanak el ilyen okból. Ezen felül maga az űr is veszélyezteti a látást. Nagy energiájú kozmikus részecskék képesek áthatolni az űrhajón és keresztül suhanni az emberi testen is. Az űrhajósok jelentése alapján ezt a sugárzást becsukott szemmel is látják, ez a behatás a hályog kialakulásához vezethet, mondta a NASA sebésze Jonathan Clark. A tengeralattjárók legénysége, akik több hónapot töltenek a felszín alatt, elvesztik fókuszáló képességüket, ugyanez megtörténhet egy Mars felderítővel is, aki több mint fél évet tesz meg egyik bolygótól a másikig, valamint a fent említett mikrogravitációs hatás a szemre is ugyanolyan érvénnyel van, mint az izmokra. A megnövekedett nyomás glaukómát okoz, azaz megsemmisíti a látó idegeket. Ha nem fedezik fel idejében, vaksághoz vezet. A kísérletek most a megelőzést és a felderítést célozzák. A módszer az úgy nevezett Amsler hálóhoz hasonlóan fekete alapon fehér hálót vetít ki, melyben a sérült látás üres vagy hullámos területeket észlel. A módszert egy érintőképernyővel toldották meg, ahol a beteg behatárolhatja a homályos területeket, melyek zavara és mérete a betegség különböző fokaira utal. A tesztek azt mutatják, hogy ily módon sokkal pontosabban meghatározható a glaukóma, bolygónkon hamarosan széleskörben tesztelhető lesz a módszer, mitöbb még az Interneten is elérhetővé teszik.

A Robo Doc ezen alkalmazásokat fogja majd össze az űrállomás már meglévő számítógépes rendszerének segítségével.

Számítógépek segíthetik a jövő űrsétáit

2001. október 17. 11:02, szerda

Nem kis kihívás egy űrséta a Nemzetközi Űrállomás űrhajósainak, az utódaik azonban könnyebb idők elé nézhetnek, köszönhetően a jelenleg fejlesztés alatt álló hordozható, vagy inkább viselhető számítógépnek.

A Boeing és az MIT Média Laboratóriumának kutatói olyan számítógépes rendszert fejlesztenek, melyet egy hagyományos űrruhához tudnak illeszteni. A prototípus már sikeresen átvészelt több szélsőséges elektromágneses sugárzási tesztet és átalakították, nehogy meggyújtsa az űrhajósok által belélegzett tiszta oxigént. Ilia Rosenberg, a Boeing Kommunikáció és Nyomkövetési részlegének vezetője elmondta, a rendszer segítséget nyújt az űrállomástól elszigetelt asztronautának a NASA építette mikroműholdakon keresztül, melyek az ISS-t figyelik. Az eltévedt űrhajós képet kaphat arról, hogyan tud biztonságosan visszajutni az állomásra a jetpack használatával. "Könnyen elveszthetik tájékozódó képességüket" - mondta Rosenberg. "Ekkor válik kritikus fontosságúvá, hogy információhoz jussanak az állomás hozzájuk viszonyított helyzetéről."

"Ha az űrhajós és a legénység sem képes megoldani a problémát, akkor fel tudunk tölteni egy videofilmet a Földről az állomásra, így mutatva meg a helyes irányt" - nyilatkozta Rosenberg a New Scientist számára adott interjúban, hozzátéve, hogy minden egyes űrséta közel 1 millió dollárba kerül. Az új technológia nagy költség megtakarítást jelenthet az eredményesség növelésével.

A NASA a Boeinggel és az MIT-vel közösen dolgozik a fejlesztésen, Rosenberg becslései szerint a végső rendszer költségei lényegesen kevesebbe kerülnek, mint egy űrséta ára. A kutatók szerint néhány éven belül alkalmazható lesz a rendszer. A prototípust, az MIT számítógép fejlesztői készítették a már rendelkezésükre álló alkatrészekből, hogy megmutassák az ötletük életképes. Az első modell egy zsebszámítógépet, vezeték nélküli hálózati kártyát és egy kisméretű, fejre erősíthető monitort tartalmaz. A rendszer a képet és hangot az űrállomás már rendelkezésre álló rádió kommunikációs infrastruktúráján keresztül juttatja el viselőjéhez. A tesztek kiterjedtek az eszköz szélsőséges körülmények közti helytállására és az űrruhán található eszközökkel való zavartalan együttműködésre. A rendszer ellenáll az intenzív rádiófrekvencia sugárzásnak, melyet az ISS kommunikációs antennája produkál. A számítógép energia forrását is 500 milliwatt alá csökkentették, mivel egy ennél erősebb elektromos eszköz belobbantaná a ruhában lévő tiszta oxigént.

"Ez a technológiai bemutató bizonyította, hogy képesek vagyunk hang és képadatokat juttatni az űrállomáson kívül dolgozó űrhajóshoz, betartva a szigorú biztonsági előírásokat is" - mondta az MIT kutatója, Steven Schwartz.

Mindazonáltal a prototípus nem rendelkezik beviteli mechanizmussal. Schwartz elmondása szerint hangfelismerés vagy egyéb módszerek használata összeakadna az űrhajós kommunikációs és ellátási rendszerével.

Az oroszok élre törnek az űrállomás fejlesztésében

2001. augusztus 13. 14:03, hétfő

Míg az utóbbi időben a NASA a nemzetközi űrállomással kapcsolatos költségvetés megnyirbálásával fenyegetőzik, az orosz fél olcsó alkatrészeket kínál az amerikaiak helyett, megelőzendő a 16 nemzet által létrehozott projekt csökkentését, jelentette be az orosz űrhivatal egyik vezetője.

Az oroszok pénzügyi nehézségei többször is hátráltatták az űrállomás munkáját. Most azonban Jurij Koptyev az Orosz Űrhivatal igazgatója egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy egy raktér modullal, egy újabb Szojuz mentőkapszulával és egyéb elemekkel tervezik bővíteni az ISS-t, ezáltal 2004-ig a jelenlegi három fő helyett hatan tartózkodhatnának az állomáson.

Az Alpha űrállomás

A NASA a következő öt évben várhatóan 4 milliárd dollárral lépné túl az űrállomással kapcsolatos költségvetési keretét, ha az eddigi ütemben folytatná tevékenységét, ezért mindenképpen erős megszorítások várhatók a kutatások és fejlesztések terén, hogy a Bush által felállított költségvetéssel összhangban legyenek. A megszorítások leállítanák az amerikaiak által finanszírozott mentőhajó és lakórész fejlesztését, ez utóbbi hét ember ellátására lett volna képes.

A csökkentések hatására a projekt többi tagja aggodalmát fejezte ki. Attól tartanak, hogy űrhajósaiknak kevesebb hely míg kutatásaiknak kevesebb alkalom kínálkozik a jövőben. Koptyev osztja ezt a nézetet. "Ha a legénység bővítése nélkül akarjuk építeni az állomást, az annyit jelent, hogy nem lesz idő a tudományos programokra, mivel a legénység egésze a karbantartással lesz elfoglalva" - mondta Koptyev. Elmondta továbbá, hogy az orosz alkatrészek 2-2,5-szer lesznek olcsóbbak, mint az Egyesült Államok által készítettek. A projektben résztvevők októberben ülnek össze, megvitatni az oroszok előterjesztését.

Tudni kell, hogy a múltban Oroszország volt az aki hátráltatta az egész projektet. A kiszolgáló modul, mely a legénység szálláshelye 2000. július 12-én állt pályára, több mint két évnyi késéssel, köszönhető az orosz kormány költségvetési hiányainak. Ezévben Oroszország hajbakapott a NASA-val azon, hogy Denis Titot 20 millió dollárért elvitték arra a bizonyos nyolc napos űrutazásra. A NASA erősen ellenezte Tito útját, mivel szerintük egy űrturista csak teher a legénység számára, azonban az anyagi nehézségekkel küszködő orosz fél nyerte meg a csatát, vagyis a pénz győzött, mint azt már az esetek többségében megszokhattuk.

Koptyev elmondta, a Titoval kapcsolatos feszültség már elmúlt. A projektben érintettek októberben aláírnak egy dokumentumot, mely biztosítja, hogy a jövőben ne legyenek súrlódások az űrturisták miatt. Az oroszok jövőre még legalább két civilt készülnek eljuttatni az űrállomásra, egyikük a dél-afrikai Internet milliárdos Mark Shuttleworth lesz. Ahogy azt már korábban is hírül adtuk ő már meg is kezdte a felkészülést a Moszkva melletti Csillagváros kiképző központjában. Koptyev szerint Shuttleworth jövő áprilisban indulhat útnak.

Szuper Orosz űrsikló

2001. június 30. 17:50, szombat

Oroszország újra űr nagyhatalmi babérokra tör, a Burán űrsikló újraélesztési tervével. Még a Szovjet korszakból maradt relikvia további fejlesztését újabb, Dennis Titohoz hasonló kaliberű űrturisták szállításából, fogják finanszírozni.

A Burán a kilencvenes évek elején, az akkori orosz kormány megszorító intézkedéseinek köszönhetően a feledés homályába merült. Most viszont, a műhold fellövések növekedésével és a Nemzetközi Űrállomás fejlődésével, az orosz űrhivatal újra elérkezettnek látja a Burán idejét. Múlt héten az állami kézben lévő Energia cég, amely a Buránt építette, megnyitotta hangárait a Bajkonur Csillagvárosban, Kazahsztánban, hogy bemutassák a nyugati mérnököknek, a Burán készen áll és újból kilövésre vár. "Van jövője a programnak," - mondta Leonyid Guruskin, a bajkonuri indító központ igazgatója.

"A Burán az egyetlen, amely 100 tonnás teherbírással rendelkezik. Ha megnöveljük a hosszát, akár 200 tonnát is szállíthat. Nincs konkurenciája a Buránnak és nem is látom közeledni." Az elmondottakhoz tudni kell, hogy a többi űrsiklónak nem sokkal több a teherbírása, mint 20 tonna. Ezidáig az óriásgép mindössze egyetlen repülést hajtott végre, még 1988-ban. Legénység nélkül, kétszer kerülte meg a földet mielőtt leszállt volna az e célra épített kifutón. Az Energia két Burán típusú űrsiklót épített, és hozzá három hordozó rakétát. Míg a Szovjetunió szép lassan lemorzsolódott mellőlük, az Energia mérnökeit továbbra is támogatták, mivel a hadsereg úgy látta, hogy a Burán meghatározó lehet a rakétavédelmi rendszerben, amely az amerikai csillagháborús tervek mintájára készült. Az egyetlen import anyag a hőálló festék volt. A projekt 30000 embernek adott volna munkát és évente 30 kilövés volt tervbe véve. Végül az új orosz kormány 1992-ben megvonta a támogatást.

Az épületeket, ahol a Buránt tervezték és építették, sikeresen felújították és jelenleg a nyugati mérnökök bázisa, akik orosz Proton rakétákkal kereskedelmi műholdakat állítanak földkörüli pályára. A 4,5 kilométeres leszállópályát, melyet az űrsiklónak építettek, egy amerikai cég hozta rendbe, alkalmassá téve az Antonov szállítógépek, az egyetlen műholdszállításra alkalmas repülőgép számára. Akárcsak az összes orosz űrjármű és a nukleáris rakéták, melyen alapulnak, a Buránt is vízszintesen rakták össze, és sínen szállították a kilövő állásra, ahol függőleges helyzetbe emelték. A művelet néhány napig tartott. Minden szükséges berendezés a helyén van Bajkonurban, a hangárok fel vannak töltve tartalék alkatrészekkel és üzemanyagtartályokkal. "Az űrsiklót hidrogén, oxigén és kerozin hajtja. A gyorsító rakéták többször használhatóak." - mondta Gurushkin.

Az Energia úgy hiszi, hogy újra szerepet kaphat a Burán, mivel a Nemzetközi Űrállomásnak egyre nagyobb rakományok szállítására van szüksége. "Erről az időről álmodtunk" - mondta Gurushkin. Oroszország másik űrkutató cége, a Krunicsev, az Energia riválisa, de Alexander Kondratyev igazgató üdvözöl minden olyan megoldást, amivel felzárkózhatnak a nyugat mellé. "1990-ig nem mondhattuk el senkinek, hogy mit is csinálunk. Most viszont megmutathatjuk a világnak, mennyit is érünk." - mondta. A sors iróniája, hogy a Burán újjászületéséhez nyugatról érkezik a pénz. Az utóbbi 17 hónapban az orosz Protonok 17 műholdat jutattak fel, mellyel Oroszország több mint 100 millió dollárt keresett kilövésenként. Mindemellett, a NASA rosszallása ellenére, hamarosan további űrturistákat fognak szállítani az űrállomásra. "Már most is sok felszerelésünk van. Jelenleg bármelyiket fel tudjuk ajánlani és az használhatja, aki a legtöbbet fizet." - mondta Guruskin.

2001. június 30. 17:50, szombat

Oroszország újra űr nagyhatalmi babérokra tör, a Burán űrsikló újraélesztési tervével. Még a Szovjet korszakból maradt relikvia további fejlesztését újabb, Dennis Titohoz hasonló kaliberű űrturisták szállításából, fogják finanszírozni.

A Burán a kilencvenes évek elején, az akkori orosz kormány megszorító intézkedéseinek köszönhetően a feledés homályába merült. Most viszont, a műhold fellövések növekedésével és a Nemzetközi Űrállomás fejlődésével, az orosz űrhivatal újra elérkezettnek látja a Burán idejét. Múlt héten az állami kézben lévő Energia cég, amely a Buránt építette, megnyitotta hangárait a Bajkonur Csillagvárosban, Kazahsztánban, hogy bemutassák a nyugati mérnököknek, a Burán készen áll és újból kilövésre vár. "Van jövője a programnak," - mondta Leonyid Guruskin, a bajkonuri indító központ igazgatója.

"A Burán az egyetlen, amely 100 tonnás teherbírással rendelkezik. Ha megnöveljük a hosszát, akár 200 tonnát is szállíthat. Nincs konkurenciája a Buránnak és nem is látom közeledni." Az elmondottakhoz tudni kell, hogy a többi űrsiklónak nem sokkal több a teherbírása, mint 20 tonna. Ezidáig az óriásgép mindössze egyetlen repülést hajtott végre, még 1988-ban. Legénység nélkül, kétszer kerülte meg a földet mielőtt leszállt volna az e célra épített kifutón. Az Energia két Burán típusú űrsiklót épített, és hozzá három hordozó rakétát. Míg a Szovjetunió szép lassan lemorzsolódott mellőlük, az Energia mérnökeit továbbra is támogatták, mivel a hadsereg úgy látta, hogy a Burán meghatározó lehet a rakétavédelmi rendszerben, amely az amerikai csillagháborús tervek mintájára készült. Az egyetlen import anyag a hőálló festék volt. A projekt 30000 embernek adott volna munkát és évente 30 kilövés volt tervbe véve. Végül az új orosz kormány 1992-ben megvonta a támogatást.

Az épületeket, ahol a Buránt tervezték és építették, sikeresen felújították és jelenleg a nyugati mérnökök bázisa, akik orosz Proton rakétákkal kereskedelmi műholdakat állítanak földkörüli pályára. A 4,5 kilométeres leszállópályát, melyet az űrsiklónak építettek, egy amerikai cég hozta rendbe, alkalmassá téve az Antonov szállítógépek, az egyetlen műholdszállításra alkalmas repülőgép számára. Akárcsak az összes orosz űrjármű és a nukleáris rakéták, melyen alapulnak, a Buránt is vízszintesen rakták össze, és sínen szállították a kilövő állásra, ahol függőleges helyzetbe emelték. A művelet néhány napig tartott. Minden szükséges berendezés a helyén van Bajkonurban, a hangárok fel vannak töltve tartalék alkatrészekkel és üzemanyagtartályokkal. "Az űrsiklót hidrogén, oxigén és kerozin hajtja. A gyorsító rakéták többször használhatóak." - mondta Gurushkin.

Az Energia úgy hiszi, hogy újra szerepet kaphat a Burán, mivel a Nemzetközi Űrállomásnak egyre nagyobb rakományok szállítására van szüksége. "Erről az időről álmodtunk" - mondta Gurushkin. Oroszország másik űrkutató cége, a Krunicsev, az Energia riválisa, de Alexander Kondratyev igazgató üdvözöl minden olyan megoldást, amivel felzárkózhatnak a nyugat mellé. "1990-ig nem mondhattuk el senkinek, hogy mit is csinálunk. Most viszont megmutathatjuk a világnak, mennyit is érünk." - mondta. A sors iróniája, hogy a Burán újjászületéséhez nyugatról érkezik a pénz. Az utóbbi 17 hónapban az orosz Protonok 17 műholdat jutattak fel, mellyel Oroszország több mint 100 millió dollárt keresett kilövésenként. Mindemellett, a NASA rosszallása ellenére, hamarosan további űrturistákat fognak szállítani az űrállomásra. "Már most is sok felszerelésünk van. Jelenleg bármelyiket fel tudjuk ajánlani és az használhatja, aki a legtöbbet fizet." - mondta Guruskin.

Összeomlott a Nemzetközi Űrállomás számítógépes rendszere

2001. április 27. 08:02, péntek

[Register] A NASA technikusainak sikerült helyreállítani a kommunikációt a Nemzetközi Űrállomással, miután az űrállomás három fedélzeti, központi számítógépes rendszere a közelmúltban összeomlott.

A három összeomlott számítógépes irányítórendszer egyikét sikerült helyreállítani, így a földi irányítás a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station - ISS) missziójának azonnali folytathatóságában reménykedik. A különféle automatikus funkciókat ellátó, valamint az emberi élet fenntartására alkalmas környezetet biztosító egységeket nem érintette a probléma, amely az előzetes elemzések szerint szoftveres eredetű lehet. Az űrhajósokat nem fenyegeti közvetlen veszély.

A földi irányítás az Endeavour űrsiklón keresztül tartotta a kapcsolatot az űrállomással. Az űrsikló egyébként egy robotkart szállított az űrállomásra. Az Endeavour szerencsére nem volt összekapcsolódva az űrállomással, mert akkor a hiba az űrsiklóra is átterjedt volna, és az űrhajósok most nem tudnának kommunikálni a földi központtal.

Az újonnan installált robotkar

A problémák kedden este kezdődtek, amikor az asztronauták aludni mentek. Az ISS három teljesen megegyező fedélzeti vezérszámítógépének egyike, pontosabban annak szoftverrendszere meghibásodott. Az űrhajósok megpróbáltak másik számítógépre váltani, de nem jártak sikerrel. A számítógép újraindítása később látszólag megoldotta a problémát, de a rendszer néhány percen belül ismét összeomlott. A harmadik vezérszámítógépre váltás szintén sikertelen volt.

A NASA közleménye szerint a földi irányítás szintén megpróbálta resetelni a rendszert. Az irányítók készenléti (standby) módba helyezték a rendszert, amelyből így minden szoftveres funkció kitörlődött, köztük az is, amely a hibát okozta. A NASA nem közölte, hogy pontosan milyen rendszerekkel volt probléma, de egyes hírek szerint Intel 486-os processzort tartalmazó IBM ThinkPad notebookokról lehet szó.

Már korábban is lehetett olyan, képekkel alátámasztott hírekről hallani, amelyek szerint februárban egyszer már problémák voltak az ISS-en lévő IBM ThinkPad-okkal. Úgy tűnik, a Nemzetközi Űrállomás irányítását laptopok végzik, beleértve az ISS kommunikációját is, de a rendszer egyelőre maximálisan megbízhatatlannak tűnik, ami pedig általában nem vall NASA-ra.

Mobiltelefonok a lopakodó bombázók ellen

2001. június 22. 00:34, péntek

A lopakodó bombázók fedezéke már nem sokáig nyújt biztonságot, ugyanis kutatók kifejlesztettek egy újfajta radart, ami a mobiltelefonok technológiáit használja és állításuk szerint ezzel fel lehet fedezni a lopakodó repülőgépeket is.

Az Egyesült Államok légiereje az üggyel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy ez tulajdonképpen nem egy nagy probléma, és hogy Amerika egyedi lopakodó flottája nincs veszélyben. Az USA hírszerzésének jelentéseiből azonban az derül ki, hogy ez a radar komoly fenyegetést jelenthet, és ezzel a legtöbb kutató egyetért.

"Ez egy olyan radar technológia, amely bármilyen kis zavart megtalál az atmoszférában" - nyilatkozta Hugh Brownstone, a New Yorki Intergon kutatóközpont fizikusa, aki korábban a Nokia-nál dolgozott. "Lehet, hogy nem tudod majd megkülönböztetni lopakodó, és az egyszerű repülőgépeket, de erre talán nincs is szükség. A lényeg az, hogy mindkét típusú gépet egy villogó pontként látod" - tette hozzá.

A legnagyobb veszélyt a mobil szolgáltatók által üzemeltett radartornyok jelentik, amik a sugárzott jelek érzékelésére szolgálnak. Az új technológia, amelynek passzív radar a neve, figyeli az egyszerű mobiltelefonok által sugárzott jeleket. Amikor az adott körzetben elhalad egy repülőgép, akkor rések keletkeznek a kialakult jelmintában, így megtudhatjuk annak pontos helyét.

A hagyományos radarok - amelyek elől el tudnak rejtőzni az olyan repülőgépek, mint például a B-2 vagy F-117A bombázók a felületükön kialakított szögekkel és a hullámelnyelő festékkel - jeleket sugároznak ki, majd várják, hogy azok a levegőben található nagy tárgyakról visszaverődjenek. Néhány repülési szakértő véleménye szerint a szerbek 1999-ben az F-117A Nighthawk lopakodó bombázó lelövésekor már a passzív radar egy kezdetleges formáját használták.

Az Egyesült Államokban több mint 100 ezer mobiltelefon torony található, és a becslések szerint ezek száma Európában meghaladja a 210 ezret is. A világ többi része változó lefedettséggel rendelkezik, de még legszegényebb országoknak is többnyire van néhány mobiltelefonos tornyuk.

Orosz válasz az amerikai rakétavédelmi rendszerre

2001. június 23. 03:34, szombat

[NewScientist] Amennyiben az Egyesült Államok kifejleszti, és üzembe is helyezi a régóta szóbeszéd tárgyát képező nemzeti rakétavédelmi rendszert, akkor azzal kell számolnia, hogy Oroszország az előttünk álló hat évben legalább húszszor annyi nukleáris robbanófejet helyez majd készültségbe, mint amennyit akkor helyezne, ha Amerika nem üzemelné be a rakétavédelmi rendszerét. Az előbbi mondat nem egy szakértői latolgatás, vagy egy bulvárlap irományából kiragadott mondat, hanem az orosz elnök, Vlagyimir Putyin kijelentése.

"Katonai rendszereinket meg kívánjuk erősíteni, rakétáinkra pedig egyszerre akár több robbanófejet is fel fogunk szerelni, ha az Egyesült Államok nem változtat azon álláspontján, miszerint hamarosan üzembe akarja helyezni a nemzeti rakétavédelmi rendszert. Oroszország nukleáris arzenálját jelentős mértékben növelni fogjuk még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen lépések óriási kiadásokat jelentenek majd számunkra" - nyilatkozta Putyin.

John Russell, a londoni VERTIC cég katonai szakértője az üggyel kapcsolatban elmondta, hogy jelentős veszélyt jelentene Amerikára, ha Putyin beváltaná ígéretét, vagyis, hogy az oroszok több robbanófejet szerelnének fel interkontinentális ballisztikus rakétáikra. Russel szerint az ilyen több robbanófejes rakéták segítségével az oroszoknak sikerülhet kijátszaniuk az amerikai rakétavédelmi rendszert, hiszen elég, ha csak egyetlen ilyen óriási rombolóerővel rendelkező rakéta átjut a védelmi rendszeren - az egymagában is akkora pusztításra lenne képes, mint több tucat normál rakéta.

Alexander Pikaev, a Carnegie Alapítvány katonai szakértője elmondta, hogy az oroszok olyan interkontinentális rakétákkal rendelkeznek, melyek egyszerre akár tíz darab robbanófejjel is elláthatóak, vagyis nagyon komoly rombolásra képesek. Egy kaliforniai katonai tanulmány szerint amennyiben az oroszok tartanák magukat a START II egyezményhez, akkor 2007-re már "csak" 72 robbanófej állna az oroszok rendelkezésére. Amennyiben azonban az amerikaiak üzembe helyezik a rakétavédelmi rendszert, akkor az oroszok 2007-re 72 helyett már akár 1332 darab robbanófejet is ki tudnának lőni az Egyesült Államokra. Mit lehet ehhez hozzá tenni? Szép új világ...

Régi orosz atomrakéták műholdakhoz

2000. november 3. 20:51, péntek

Oroszország nukleáris rakétáinak főnöke megragadta a keddi alkalmat, mikor felszállt az első legénység a Nemzetközi Űrállomás felé, és bejelentette, hogy több száz műholdak fellövésére alkalmas rakétával rendelkezik.

Nincs ebben semmi új, hogy régi leselejtezett harcászati rakétákat használnak fel civil műholdak fellövésére, de Vlagyimir Jakovlev tábornok egyértelműen arra utalt, hogy mindenki másnál olcsóbban adja a rakétákat, hogy ezzel is pénzt szerezzen az orosz hadseregnek.

"A szükség, hogy sok nemzet küldjön fel műholdakat, egyre növekszik." - mondta a tábornok. "A jelentések azt mutatják, hogy 2010-ig 1500 műholdat kellene alacsony földkörüli pályára állítani."

Két orosz és egy amerikai űrhajós emelkedett fel Bajkonúrból kedden, hogy megkezdje útját a Nemzetközi Űrállomás felé, és előkészítsenek egy lehetséges bolygóközi utazást.

"Mindig lesz valaki, aki a Föld körül kering majd." -mondta Daniel Goldin a NASA igazgatója. "Ahelyett, hogy a rakétákat egymásra irányítjuk és versengünk, most tanulunk egymástól."

Ezt nagyon jól tudja Jakovlev is, aki szerint 250 orosz interkontinentális rakétát vonnak ki 2009-ig, az orosz-amerikai megállapodás szerint. A rakéták pedig egy kis átalakítás után készek lesznek, hogy civil terhet vigyenek pályára. Az összes rakéta felhasználása 20 milliárd rubelt (700 millió dollár) jövedelmezhetne, ami 10-szerese az éves védelmi költségvetésnek. Jakovlev szerint a pénzt a katonák jobb ellátására fordítanák.

Egy szóvivő szerint öt műholdat már fel is lőttek átalakított SS-18-as rakétákon. Oroszország jelenleg nem tudja fenntartani a Szovjetuniótól örökölt nukleáris fegyverzetet. Folyamatos tervek készülnek a Kremlben arra, hogy miképpen állítsák vissza az orosz hadsereg tekintélyét. Legközelebb novemberben kezdenek tárgyalni egy átfogó haderőreformról.

A szakemberek szerint, a most felajánlott rakéták hatszor olcsóbbak, mint a direkt műholdak fellövésére építettek.

Új lézerfegyver

2000. október 25. 19:04, szerda

Biztos láttál már ilyet: az űrhajóból kilövellő színes energiacsíkok lassan felemésztik az ellenséges jármű pajzsát, majd darabokra szaggatják a gonosz megszállók hatalmas hajóját.

A scifi után a valóság persze sokkal másabb. A Földön a katonai lézerek fejlesztését és használatát nagyban befolyásolja az atmoszféra, ami szétszórja, elnyeli és csökkenti a fény a erejét.

A lézerfegyver egyik egysége

Az újonnan kifejlesztett Szabad Elektron Lézerek (Free Electron Laser -FEL) talán túljutnak ezeken a problémákon. A FEL lézereket felkészítették arra, hogy szabadon lehessen változtatni a hullámhosszát, akár működés közben is.

A FEL-hez hasonló lézerek kifejlesztését az indokolja, hogy egyes országok, mit sem törődve a nemzetközi megegyezésekkel, folyamatosan fejlesztik taktikai rakétafegyvereiket, és ezek ellen csak egy pontos lézerágyús védőháló nyújthat segítséget.

A probléma a lézerekkel eddig az volt, hogy erejük, a légkörben található pára és por hatására nagyon hamar szertefoszlott.

A FEL viszont képes ezt a problémát kivédeni. Méghozzá olyan jól, hogy az amerikai kongresszus máris megszavazott 15 millió dollárt a Thomas Jefferson National Accelerator Facility-nek (JLab), hogy készítsék el az eddigi legerősebb FEL lézert. Azért őket választották, mert már most is a JLab készítette el, igaz saját céljaira, a legerősebb FEL-t.

Az új terv a már meglévő lézert akarja feltunningolni 1.72-ről 20 kilowattra. Ilyen energiával a FEL lézernek elég ereje lesz, hogy tönkretegye egy rakéta elektronikáját, esetleg átégesse az üzemanyag tartályát. A cél az, hogy elkészítsenek egy olyan berendezést, ami képes tönkretenni, esetleg megsemmisíteni egy repülőgépet üldöző rakétát.

A FEL lézert persze nem csak a katonai iparban lehet alkalmazni. Jelenleg is folynak kutatások a magánszférában a lézer használatának érdekében. Az egyik legérdekesebb terület ahol már kipróbálták, az elektronikai eszközök lakkozása és festése.

Mikor a FEL lézer hozzáér, mondjuk a fém tárgyakhoz, akkor azok felszíne puhábbá válik, így jobban rátapad a festék, kevesebbet kell belőle felhasználni, mint a lézer használata nélkül.

Itt lenne az ideje a Teleportálásnak?

2000. október 17. 13:02, kedd

Támadás ért egy idegen világban. Túlerőben vannak, jobbak a fegyvereik... Itt az ideje, hogy lelépj. Itt az ideje a teleportálásnak.

Persze a Star Trek-ben a "beam up" parancs rögtön a fedélzetre juttatja bajbajutott felfedezőket. A tudósok szerint a valóságban, ebben az esetben inkább kezd el megírni a végrendeleted.

Ha mondjuk egy foton, egy atom vagy egy molekula, esetleg egysejtű volnál, talán lenne még remény.

Egy kutatási eredmény alapján egy ausztrál, olasz és amerikai tudósokból álló csoport sikeresen "el teleportált" fény hordozó részecskéket, azaz fotonokat. Az eljárás elnevezése "összekeverés" és a foton kvantum állapotát használták fel a kísérlethez. A kvantum állapot írja le a részecske természetét és viselkedését.

A technológia úgy működik, hogy egy rövid ultraibolya sugarat küldenek át egy prizmán, ami a nagy energiájú fotont két alacsonyabb energiaszinten lévő fotonra szakítja. Mivel a fotonok polarizációja - ami leírja a fizikai irányát a részecskének - egymásnak kiegészítő szögei, ezt "összekeverésnek" nevezik.

A teleportáláshoz viszont szükség van egy harmadik fotonra is.

Mikor az első kettőt, nevezzük mondjuk A fotonnak, ugyan arra helyre küldik, mint a nem összekevert harmadikat - legyen ez foton C - akkor az A és C is "összekeveredik". Ekkor egy speciális tesztet hajtanak végre, az úgynevezett Bell állapot mérést. Ekkor a C foton elveszíti a kvantum állapotát. Mikor ez megtörténik a két összekevert foton egyike, legyen mondjuk B, átalakul a C fotonná. A C pedig elteleportálódik a B helyére. Ekkor a B eltűnik.

A B kvantum állapotának megszűnése miatt nem törik meg semmilyen kozmikus szabály sem. Az átalakulás és a teleportáció fénysebességgel megy végbe.

Ráadásul még a Heisenberg féle valószínűtlenségi törvény sem sérül a kísérlet folyamán, ami azt mondja ki, hogy senki sem tudhatja egyszerre a pozícióját és a sebességét egy elemi részecskének (ha mégis tudnánk, akkor le lehetne másolni bármilyen testet egészen a szubatomi részekig).

Fotonokat teleportálni egy dolog, embereket egy másik. A foton egy meglehetősen egyszerű szerkezetű részecske, ezzel ellentétben az emberi test meglehetősen bonyolult szerkezet.

A tudósoknak nem csak az eddig felfedezetlen pontos kvantum állapot lemásolást kell elvégezniük, hanem elképesztően nagyteljesítményű számítógépek kellenek ahhoz, hogy a részeket újra összeállítsák.

Még, ha minden technikai eszköz meglenne egy teleport géphez, a részecskék újra összerakása nagyon-nagyon hosszú időbe telne, ami teljesen használhatatlanná tenné.

Egy kávéscsésze atomjaira bontásához és újra összeillesztéséhez több időre lenne szükség, mint magának az univerzumnak a kora. Ezért egyenlőre az emberek teleportálása megmarad a sci-fi filmek kiváltságának.

Laurence Krauss fizika professzor szerint, ha a számítástechnika a mostani sebességgel fejlődik, kb. 200 év múlva leszünk képesek emberek teleportálására is képes gépet építeni. De még akkor is lesz ezen kívül épp elég megoldásra váró probléma.

A tudósok más irányban szeretnének gondolkozni, melynek neve a térhajlítás. Nem az adott tárgyat mozgatnák egyik helyről a másikra, hanem a tér azon két pontját kapcsolnák össze ahonnan és ahová az objektum el akar jutni. Sajnos ezen területen még nincsenek eredmények.

2100-ban tetőződhet a Föld lakosságának száma

2001. augusztus 8. 09:14, szerda

Kutatók szerint a világ népességének növekedése hamarabb megállhat, mint ahogy arra előzőleg számítottak. A jóslatok szerint az elkövetkezendő 70 évben fog tetőződni, onnantól pedig csökkenő tendenciát mutat majd. Számítások szerint az évszázad végére 8,4 milliárd ember él majd bolygónkon, körülbelül 1 milliárddal kevesebb, mint azt az ENSZ megjósolta.

Azonban széles területi különbségek várhatók és sokkal több idős ember, mint napjainkban.

A tudósok így vélekednek: "Rendkívül nagy hatása van a népesség növekedésének a környezetre, valamint a szociális és gazdasági fejlődésre nézve. Azonban ez a növekedés valószínűleg véget ér a közeli jövőben".

Lássuk mik az előrejelzések:

• 85 százalék esély van arra, hogy a népesség növekedése megáll 2100 előtt

• 60 százalékot adnak arra, hogy a számok nem haladják meg a 10 milliárdot a század végére, illetve 15 százalékot arra, hogy akkor tájt kevesebben élnek majd a Földön, mint ma

• 75 százalék a valószínűsége, hogy az egykori Szovjetunió európai részén a népesség már 2000-ben elérte a maximumát

• a tudósok számításai szerint a tetőpont 2070 körül lesz 9 milliárd emberrel, majd lassan csökkenni fog 8,4 milliárdra a következő 30 évben.
  
  Annak ellenére, hogy a fentiekben említett egykori szovjet államok csökkenő tendenciát mutatnak, más területeken egészen más arányok várhatók.
  
  "Észak-Afrikában és a közép-szaharai részeken valószínűleg megduplázódik a lakosság ugyanezen periódus alatt" - mondták a tanulmány írói. "Még akkor is, ha számításba vesszük a HIV trendek jövőjét, melyek egyelőre bizonytalanok".
  
  "Egy korábbi születési hanyatlás alapján a század közepére a kínai régióban valószínűleg 700 millióval kevesebb ember lesz majd, mint a dél-ázsiai régióban".
  
  A népesség összetételében is várhatók eltérések a jelenlegihez képest. "2050 a 60 év felettiek aránya 10 százalékról 22-re fog nőni, a század végére körülbelül 34 százalékra tehető ez az adat, így a világ minden részében az elöregedés lesz tapasztalható".
  
  Több megkérdezett tudós szerint nagyon valószínűek az előrejelzések. Norman Myers, az oxfordi Green College professzora mindössze ennyit fűzött hozzá: "Egy valamit nem vettek számításba a tanulmány szerzői. Sarkalatos pontja a dolognak a környezeti erőforrások, vajon lesz-e elegendő, ami a jövőbeni fennmaradáshoz szükséges?". 

Fejlesztik az űrbombázót?

2001. augusztus 1. 17:34, szerda

A Pentagon folyamatosan vizsgálja egy "űrbombázó" kifejlesztésének lehetőségét. A Los Angeles Times szerint Donald Rumsfeld védelmi miniszter megbízta a Pentagont, hogy vizsgálja meg a katonai űrrepülő kifejlesztésének lehetőségét, melyeket "gyors általános bevetéseken" használhatnának, amely akár 90 perc alatt átér a világ túlsó felére, és közel 100 kilométeres távolságból tudná ledobni a bombáit.

A Pentagon szóvivője, Craig Quigley ellentengernagy elmondta, hogy a Pentagont érdekli a koncepció, mivel krízishelyzetben "a hadsereg ennél gyorsabban semmit nem tudna eljuttatni egy harci övezetbe... számos hadszíntéren hasznos lenne".

Ez valószínűleg nem tölti el túlzott örömmel a többi kormányzatot, mivel az űrrepülő a műholdak megsemmisítésére is képes ezáltal kirobbantva a nemzetközi űrfegyverkezést. A Pentagon vezetői azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a gépet csak földi célpontok ellen vetik be. Rumsfeld szerint ez a Buck Rogers stílusú bombázó "rendkívül értékes lenne" a légierő számára.

John E. Pike, a GlobalSecurity.org, egy független kutató szervezet vezetője szerint komolyan kell venni Rumsfeld és a Pentagon törekvéseit. A tervek olyannyira komolyak, hogy már az Egyesült Államok rakétavédelmi programjának részévé váltak

A harcigép segítene az Egyesült Államoknak kiküszöbölni a legnagyobb nehézséget, a távoli célpontok megsemmisítését, miközben a külföldi támaszpontjaik fogyóban vannak és ezen felül rendkívül sebezhetőek is. Úgy tűnik a Pentagon egyik lehetséges jelöltje a NASA által fejlesztett majd öt éve technikai és anyagi problémák miatt sutba dobott, többször is felhasználható űrrepülőgép lenne. A légierő időközben kifejezte abbéli szándékát, hogy részt vegyen az X-33 Venture Star programban.

Szakértők szerint egy ilyen bombázó a háború első perceiben elsöpörhetné a kulcsfontosságú célpontokat, biztonságos teret nyitva ezáltal a hagyományos vadászgépek számára. Az ilyen magasságból ledobott fegyverek annyira erősek lennének, hogy nem is kellene robbanófejekkel körülvenni. A mérnökök számára nem kis kihívás lesz a megfelelő hőálló védőréteg kialakítása, hiszen a légkörbe való belépéskor több ezer fokra is felhevülhet a gép. Az elemzők szerint az előállítás költsége lehet a legnagyobb leküzdendő akadály.

Száműzik a merevlemezeket a nemzetközi űrállomásról?

2001. július 20. 02:16, péntek

[NewScientist] A nemzetközi űrállomáson a héten újfent lefagytak a számítógépek, ezt követően pedig a NASA szóvivője azt nyilatkozta, hogy a mérnökök gőzerővel azon dolgoznak, hogy kiküszöböljék a számítástechnikai problémákat.

A szóvivő elmondta, hogy az eddigi problémákat minden bizonnyal nagyrészt a forgó és mozgó alkatrészekkel rendelkező merevlemezek okozhatták, így az ilyen eszközöket hamarosan lecserélik majd olyan adattároló berendezésekre, melyekben egyáltalán nincs mozgó alkatrész. Az ilyen adattároló eszközök a várakozások szerint sokkal jobban teljesítenek majd az űrben, hiszen a gravitáció hiánya a mozgó alkatrészektől mentes berendezésekre szinte semmilyen negatív hatást sem gyakorol.

Az új űrállomás központi irányító számítógépeivel a közelmúltban elég sok probléma akadt, hiszen idén áprilisban, a legutóbbi űrrepülőgépes küldetés közben például mindhárom fő vezérlő számítógép lefagyott, melynek eredményeképpen meg is szakadt a Föld és az űrállomás közötti kommunikációs kapcsolat. A számítógépek egyike most kedden is lefagyott, ami azt eredményezte, hogy az űrállomás óriási robotkarja üzemképtelenné vált, és emiatt el kellett halasztani néhány légtartálynak az űrállomás külsejéhez történő rögzítési munkálatait. A híradások szerint a NASA központjában órákon keresztül folyt a tanácskozás arról, hogy a nagy robotkar üzemképtelensége miatt folytassák-e a munkálatokat az űrrepülőgép kisebb robotkarjaival, azonban végül is a lefagyott számítógépet sikerült újraindítani, és a nagy robotkar újra működőképessé vált. 

James Reilly a tegnapelőtt beszerelt zsilipnél

Kelly Humphries, a NASA Johnson Space Center egyik szakértője az üggyel kapcsolatban elmondta, hogy egyelőre még kérdéses, hogy a mostani leállásért az űrállomáson alkalmazott szoftverek, vagy esetleg a hardverek a felelősek. Humphries azt nyilatkozta, hogy a "számítógépek mindig is számítógépek maradnak", vagyis a működési hiba lehetőségét sohasem lehet teljes mértékben kizárni, mindenesetre a NASA szakemberei mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy az űrállomás számítógépes rendszerei minél stabilabban működjenek. Humphries szerint elképzelhető, hogy a merevlemezek a ludasak a legtöbb lefagyásért, ugyanis az űrhajó dokkolásakor keletkező nagy erejű vibrációkat ezek az eszközök nem igazán bírják, és sajnos valószínűleg a gravitáció hiányát is megérzik a merevlemezek.

Szuperszámítógép kutatja az univerzum titkait

2001. augusztus 1. 16:20, szerda

Nagy-Britanniában a napokban mutatták be azt az új szuperszámítógépet, amelyet a tudósok a világegyetem titkainak és eredetének megfejtéséhez fognak felhasználni.

A 2 millió dolláros rendszer, amely a brit egyetemeken megtalálható legnagyobb szuperszámítógép lesz, Európában is a legnagyobb teljesítményű számítógépes rendszerek között szerepel majd. Az új gép nem kap egyszerű feladatot, a University of Durham (Durhami Egyetem) kutatói a világ legnagyobb kérdését próbálják majd megválaszolni segítségével: Hogyan született a világegyetem?

"Az új szuperszámítógép lehetővé fogja tenni számunkra, hogy végigkisérjük az univerzum fejlődésének folyamatát az Ősrobbanástól napjainkig" - mondta Carlos Frenk professzor, az egyetem egyik fizikusa. "A tudomány egyik legnagyobb kihívása elé néz: az univerzum keletkezésének folyamatát kell megértenie". Az új számítógépet a brit kereskedelmi és ipari államtitkár, Patricia Hewitt leplezte le kedd este.

Az elmúlt 40 év óriási fejlődése ellenére a csillagászoknak még rengeteg megismernivalójuk van a távoli űrrel kapcsolatban. A legtöbb szakember jelenleg az Ősrobbanást tartja a világegyetem legvalószínűbb keletkezési módjának, vagyis, hogy 15 milliárd évvel ezelőtt a világegyetem, ami akkor egy teniszlabda méretű golyót jelentett, óriási robbanással szétrepült, és "darabkái" azóta is szüntelenül távolodnak egymástól. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy honnan került oda az a bizonyos "teniszlabda", az hogyan keletkezett. Ezenkívül meddig távolodhatnak egymástól az univerzum "darabkái", hol van a határ, mert ugyebár valahol vége kell lennie az univerzumnak is. Ha viszont az univerzumnak is van határa, akkor mi van azon túl? Ezeket és hasonló a részleteket illetően a tudósok mindmáig ellentétes véleményen vannak.

A Durhami Egyetem szóvivője úgy véli, egy számítógép, amely másodpercenként 10 milliárd számítást képes elvégezni, segíthet megoldást találni a rejtélyekre. "A rendszer megfigyelések milliárdjait elemzi ki, mint például a csillagok, ködök, galaxisok, és rejtélyes fekete anyagok viselkedése világegyetemszerte, és kiszámítja, hogyan alakultak ki a galaxisok és naprendszerek, valamint hogyan fejlődtek" - mondta a szóvivő.

A szuperszámítógépet a SUN Microsystems készítette. A gép memóriája 11 ezer CD-ROM lemez tartalmának eltárolására képes. Az új szupergép üzembe helyezése alig néhány nappal azután fejeződött be, hogy kaliforniai tudósok állítólag bizonyítékot találtak földönkívüli baktériumok létezésére az atmoszféra legfelső régióiban. A felfedezés alátámasztani látszik azt a sokat vitatott feltevést, miszerint az élet az űrből érkezett a Földre.

Az IBM kvantumszámítógépet fejleszt

2000. augusztus 15. 18:44, kedd

A kisérleti számítógép egy újabb lépés a szupergyors kalkulációkra képes gépek új nemzedéke felé.

Az IBM ma bejelentette a világ legfejlettebb kvantumszámítógépének fejlesztését, mely az atomok misztikus kvantumfizikai jellemzőin alapszik, amivel processzorként és memóriaként lehet őket használni. Az IBM közlése szerint a számítógép 5 atomból áll, és most először demonstrálták potenciális képességeit.

"A kvantumszámítógép tökéletes adatbáziskezelési célokra, például a webes keresésekre, de a szövegszerkesztés nem neki való munka." - nyilatkozta Isaac Chuang, az IBM, a Stanford Egyetem és a Calgary Egyetem kutatóiból álló csapat vezetője. A számítógép használható kriptográfiai, kódfeltörési feladatokra is. Emiatt érdekes a kutatás az Amerikai Védelmi Minisztérium és a Nemzeti Biztonsági Adminisztráció részére, melyek a Stanford forrásait biztosítják.

A jelenlegi, Moore törvényével jól leírható processzorgyártási eljárások egy évtizeden belül falba ütköznek, mivel a litográfiával nem készíthető molekulaméretű chip, emiatt genetikai vagy más technológiát kell használni.

"A kvantumszámítógép ott kezdődik, ahol Moore törvénye véget ér - nagyjából 2020 környékén érjük el az atomok szintjét" - mondta Chuang.
Chuan egy interjúban közölte, hogy már tipikus matematikai problémát sikerült megoldaniuk: ismétlödő szakaszokat találni egy függvényben. A hagyományos számítógépeknek ciklusokra van ehhez szükségük, míg a kvantumgép egy lépésben megoldotta a feladatot.

A kvantumszámítógép az elektronok spinjén alapszik, ezt használja a logikai igen és nem jelölésére. De ismeretlen tényezőkkel is számolni kell, például kis méretük miatt kellően izolált állapotban egyszerre lehetnek mind a két állapotban (szuperpozíció). De a kvantumoknak ez a tulajdonsága egyben előny is, mivel több szám összeadása nem egymás után, hanem egyszerre történik. Ezáltal fantasztikus lehetőségek nyílnak meg bizonyos számításoknál, például komplex algoritmusok vagy keresések terén, mivel pár száz egybekapcsolt atom többmilliárd kalkulációt tud egyidőben végezni.

A kereskedelmi elérhetőség teljesen bizonytalan, Chuang szerint ez 7-10 atom összekapcsolásánál, mintegy két éven belül történhet meg.

Röntgenkamera - már valóság?!

2000. július 18. 03:07, kedd

A Kaya Optics cég kifejlesztett valami újat. Illetve nem is újat, mivel már régóta léteznek olyan megoldások, amikkel többé - kevésbé, de inkább kevésbé át lehet látni embertársaink ruházatán. Amiben a Kaya Optics újat alkotott, hogy a jelek szerint az ő készülékük működik is!

Régi vágya sok embernek, hogy embertársait ruha nélkül lássák. Ha a hegy nem megy alapon, ha nem tudták elérni, hogy mindenki ruha nélkül flangáljon az utcán, hát fogták magukat, és elkezdtek olyan szerkezeten gondolkodni, amivel át tudnának látni a ruhákon. Az eddigi megoldásokban közös volt, hogy leginkább csak egy szál fehér fürdőruhán lehetett keresztüllátni velük, és akkor se mutattak túl sokat - csak amit amúgy is láthattunk volna. Igaz, egy picit talán erősebben.

 

Most viszont itt az új csoda. Mint elődei, ez is egy speciális szűrő, amit egyéb használatra szánt videokamerák elé lehet helyezni. A szűrő kiválogatja a rajta áthaladó fénysugarakat aszerint, hogy miről verődtek vissza. Természetesen a kiválogatás eredményeképpp bizonyos sugarakat nem enged át - igen, ezek azok, amiket a ruha vert vissza! Viszont átengedi azokat, amik a test felületéről verődtek vissza - és ezeket látjuk végeredményben.

Természetesen vannak apróbb problémák. Például, hogy nem lehet olyan szűrőt csinálni, ami bizonyos sugarakat átenged, másokat elnyel - ezért megmarad a ruha képe is, csak sokkal halványabb lesz, átlátszóvá válik, és előbújik az, ami alatta volt. Következő probléma, hogy pontosan mi alapján szelektáljon, mivel nem mindig lehet teljesen eldönteni, hogy honnan verődött vissza a fény.

 

Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy sikerült egy használható cuccot összedobni - ha a kukkolásra nem is a legalkalmasabb, azóta már számos felhasználási területet találtak ki hozzá - a szegény ember talál egy gombot c. történet. Így lehet használni a cuccot pl. arra, hogy benézzünk vele fóliázott üvegű autókba, vagy légszennyezettséget mérjünk vele - a levegőt szennyező porszemcsék, parányi vízcseppek egész sötéten látszanak az új szűrővel felvett képeket.

 

Végezetül itt a link a terméket bemutató oldalra: Kaya Optics valamint egy mpg csak ínyenceknek:működés közben. El lehet tűnődni, hogy vajon miért csak a női fürdőruhák váltak áttetszővé... :)

Gyorsabban a fénynél

2000. július 20. 11:05, csütörtök

A tudósok előállítottak egy fénysugarat, ami előbb lép ki a gázködből mielőtt még belépett volna abba. A zavarbaejtő kisérletet a princetoni NEC kutatóintézetben hajtották végre. 

A felhasznált anyagok egy bonyolult lézer, egy hideg céziumatomokat tartalmazó kamra és egy szuperpontos stopperóra. A végeredmény, hogy a lézersugár a fénysebesség 300-szorosával haladt.
Einstein elmélete szerint semmilyen fizikai anyag nem képes a fénynél gyorsabban menni, mivel ez - más dolgok mellett - azt is jelenti, hogy visszafelé haladnánk az időben. De a NEC tudósai szerint munkájuk összhangban van Einstein elméletével.

A hitelességéről híres Nature tudományos magazinban megjelent irásában Dr. Lijun Wang és kollégái elmondják, hogy fénysugaruk az atomcsapdában olyan gyosan haladt át, hogy a sugár eleje előbb jött ki, mint bement volna. Ugyan ez meglepően hangozhat, de nem kell aggódni, számos fizikus is kényelmetlenül érzi magát, annak ellenére, hogy ez együttjár a fény hullámtermészetével.

Habár Dr. Wang és csapatának munkája jelentős, ez nem az első alkalom, hogy hasonló "trükköt" hajtanának végre - de valószínűleg eddig ez a legdrámaibb demonstráció. Idén korábban már egy fizikuscsapat kisérletezett egy a fénynél 7%-al gyorsabb mikrohullámmal. Tavaly pedig a fényt a sétáló embernél lassabb sebességre lassították le.

A hatás eléréséhez Dr. Wang kollégái lézersugarat lőttek át egy céziumatomcsapdán. A lézer frekvenciáját az atomok energiaszintjével összhangba hozva a tudósok képesek voltak létrehozni a "szabálytalan törésmutatónak" (anomalous refractive index) nevezett hatást. Ezáltal a fényimpulzus "csoportsebességét" képesek voltak a fénynél gyorsabbra, 300 millió méter/másodpercre felgyorsítani.

A fénysugár csoportsebessége a fényimpulzuson belüli frekvenciáktól és a környező közeg természetétől függ, és lehet más is, mint magának az impulzusnak a sebessége.
Érdekesség, hogy habár a csoportsebesség gyosabb lehet a fénynél, de nem lehetséges ezt a fénynél gyorsabb információhordozásra felhasználni. A nagy csoportsebesség ellenére az impulzus eleje 62 milliárdod másodperccel előbb lépett ki a kamrából, mint oda belépett. Dr. Wang véleménye szerint ez a meghökkentő eredmény nem áll ellentétben Einstein vagy az ok-okozati összefüggés elméletével, mely szerint minden hatást egy időben azt megelőző dolog okoz.

Magánvéleményként számos fizikus elmondta, hogy a Dr. Wangéhoz hasonló kisérletek eddig sziklaszilárdnak hitt elméletek újragondolására kényszerítik őket. A Cologne Egyetem munkatársa, Dr. Guenter Nimtz szerint, akinek hasonló tapasztalatai vannak, a NEC munkája nagyon izgalmas. A BBC News-nak tett nyilatkozata szerint "A hatás nem használható fel arra, hogy visszautazzunk az időben, csak némileg lecsökkenti az hatás és következmény eltelése közötti időt."

Lefékezni a fényt

2000. február 29. 01:32, kedd

Az iskolapadban ülve megtanulhattuk hogy a fény a halad a világon a legnagyobb sebességgel, a szabad űrben 297000 kilométert tesz meg másodpercenként.

A Napból érkező fény körülbelül 8 perc alatt, a Holdról alig több mint egy másodperc alatt ér el minket, míg a legközelebbi galaxis 2 millió fényévre van. De most egy dán fizikus és csapata megtalálta a módját a fény másfél km/órás sebesség alá lassításának, ami a lassú sétánál is kevesebb. A kutatókat Dr. Lene Hau, a Rowland tudományos intézet és a Harvard Egyetem munkatársa irányította; munkájának eredményeként tavaly 60 km/óra sebesség alá sikerült csökkenteni a fény sebességét.

Egy a témával foglalkozó az Egyesült Államokban tartott konferencián elmondta, hogy a fény bekapcsolása után kimenet egy kávéért, majd visszatérve megfigyelheti ahogy a fény kilép berendezésének ellentétes oldalán. "Akár meg is érinthetjük" - tette hozzá. A fény sebességének 600 milliomod részére csökkentésének Dr. Hau és csapata által alkalmazott módja a "Bose-Einstein kondenzátumnak (BEC)" nevezett atomcsoport használata. Ezek az atomok épphogy az abszolút nulla fok fölé (a legkisebb elérhető hőmérséklet, ahol minden mozgás megszűnik) vannak hűtve. A Bose-Einstein kondenzátumban nagyon nehezen mozognak az atomok, és így a fény is igen nehezen tud áthatolni rajta.

A kondenzátum

A fizikusok előtt már régóta ismert tény, hogy a fény sebessége lecsökken bármely átlátszó közegen - mint a víz vagy az üveg - való áthaladáskor. A kutatók a kísérlet alkalmával koordinált lézersugarakat lőttek a BEC-en keresztül - az atomi kondenzátum az üvegnél 100 trilliószor nagyobb mértékben nehezíti meg a fénysugár áthaladását. A fény lelassításának számos gyakorlati haszna van, például a kom

Új teória a feketelyukakról

2000. július 24. 02:35, hétfő

A feketelyukak olyan szélviharokat produkálhatnak, amelyek miatt különböző anyagok szabadulhatnak ki a feketelyuk gravitációs fogságából. Az új felfedezés végre megmagyarázhatja a feketelyuk-elmélet és megfigyelések közötti ellentéteket.

A feketelyukakat eddig olyan sűrű gravitációs térnek ismertük, amelyből még a fény sem tud kiszabadulni, ha a vonzáskörzetébe kerül. A csillagászati megfigyelések azonban többször jelentettek már ismeretlen "kifolyásokat" feketelyukak környékén.

"Gyakran gondoljuk a feketelyukakról az elméletben, hogy kizárólag elnyeli az anyagokat, de többször megfigyeltünk már bizonyos anyagok elszabadulását is a szuper sűrű gravitációs tér közeléből. Nem tudtuk eddig kideríteni a jelenség okait, mert az adatok és a teória közötti különbség mindig bizonytalanságokhoz vezetett. Most azonban elkezdhetjük kidolgozni a magyarázatot." - nyilatkozták Timothy Kallman és Daniel Proga űrkutatók.

Az új teória szerint a feketelyuk egyenlítője környékén örvénylő anyagok és a feketelyuk örvénye által kibocsájtott erős ultraviola sugárzás szuperszonikus vihart gerjesztnek. A vihar révén pajzs képződik, amely lehetővé teszi bizonyos részecskéknek, hogy a fekete lyuk sarki részein biztonságban kilövelljenek. 

 
A szuperszonikus vihar miatt anyagok szabadulhatnak ki
a feketelyuk fogságából.

Egy egyszerű hiba okozhatta a Kurszk vesztét

2001. augusztus 9. 15:43, csütörtök

Brit tudósok újabb tényeket hoztak nyilvánosságra, melyek megoldhatják az orosz Kurszk atom-tengeralattjáró elsüllyedésének rejtélyét.

A szeizmikus megfigyelések alapján két robbanás történt a tengeralattjáró belsejében. A szakértők biztosak benne, hogy az első, kisebb robbanást hidrogén peroxid (HTP) szivárgás okozta, ez a színtelen, szagtalan folyadék hajtotta meg a Kurszk torpedóit. Az így keletkezett tűzgolyó, mely az orrész felé terjedt valószínűleg felrobbantotta az ott tárolt torpedókat, ezáltal a második, jóval nagyobb robbanás volt az, ami elárasztotta vízzel a Kurszk belsejét. A bizonyítékot a BBC Horizont című adásában tárták a nyilvánosság elé, mely egy 1955. júniusi tengeralattjáró baleset titkos kormány dokumentumain alapul. 13 ember halt meg a Portland partjainál bekövetkezett szerencsétlenségben, amikor a Sidont darabjaira robbantott egy kísérleti torpedó, mely szintén HTP-t tartalmazott. Amikor megvizsgálták a roncsot kiderült, hogy a torpedó üzemanyagát tároló rozsdamentes acél tartálya megrepedt. A vizsgálat kimutatta, hogy ez okozta a balesetet, ám a pontos folyamatot nem hozták nyilvánosságra.

Közel fél évszázaddal később a Kurszk katasztrófája arra ösztönözte Maurice Stradling torpedótervezőt, hogy újra beleássa magát a Sidonon bekövetkezett robbanás részleteibe. Stadling, aki a Haditengerészeti Főiskola mérnöki szakán is tanít, végül azt a következtetést vonta le, hogy a HTP olyan fémekre fröccsenhetett, melyekkel reakcióba lépve gázt képzett mely berobbant a torpedó kamrában. Véleménye szerint több párhuzam vonható a Sidon és a Kurszk elsüllyedése között.

Az orosz tragédia reggelén a Kurszk legénysége próba kilövésre készülődött. Stadling szerint, a baj akkor kezdődött, amikor valaki elkövette azt az egyszerű hibát, hogy a torpedó hajtóműveit túl hamar indította el, még a tengeralattjáró belsejében.

"Ha a torpedót véletlenül elindították, mivel a propellerek még nem voltak vízben így nem volt, ami kontrolálhatta volna a motor sebességét," - fejtette ki Stradling. "A hajtóművet valószínűleg túlpörgették, ettől repedhetett meg a HTP tartály, így a folyadék beszivárgott a torpedó kamrába és innen már egyenes út vezet a rettenetes események láncolatához".

Biztosat addig nem tudhatunk, amíg ki nem emelik a Kurszk orr-részét, bár az oroszok, akik azóta is a kiemelésen dolgoznak, úgy tervezik, hogy a tengeralattjáró elejét a tenger fenekén hagyják. A Sidon elsüllyedése óta a Királyi Haditengerészet nem használ HTP-t a torpedóiban, az oroszok és majdnem minden más ország azonban a mai napig ezzel a módszerrel dolgozik. 

A nanotechnikában lehet a hadviselés jövője

2001. szeptember 23. 08:00, vasárnap

Ha a kutatók elvárásai teljesülnek, akkor a közeli jövő harcosai olyan zajtalanul cirkálhatnak egy trópusi veszélyzónában, mint a levélre leszálló lepke.

Tudósok szerint 2025-re a hadi felszerelések annyit fejlődnek, hogy a katonák képesek lesznek érzékelni a készülő támadást, kaméleonként idomulhatnak környezetükhöz, és a kifelé vetített hőmérsékletüket is szabályozhatják. Ez főként a nanotechnológiának lesz köszönhető, ez a tudomány olyan apró részecskékkel foglalkozik, melyek kisebbek 100 nanométernél, avagy szélességük egy emberi hajszál századrésze. Az anyagok tulajdonságainak megváltoztatásával, mint a parányi nanorészecskékkel megerősített műanyag, a nanotechnológia képes lesz 40-60 százalékkal könnyebb sisakok és önmagukat megfoltozó sátrak előállítására.

Az új technológia érkeztével a vegyvédelmi felszerelések, melyek a veszélyes gázoktól és halálos mikroorganizmusoktól védenek a fejlődés egészen új szakaszába lépnek. Az új egyenruhák szellősebbek és 20 százalékkal könnyebbek lesznek az eddigieknél. "Még korai szakaszban vagyunk ahhoz, hogy megjósoljuk, hogyan forradalmasítja a nanotechnolgia a hadi felszereléseket" - mondta Tom Tassinari, a Soldier System Center tudósa. "A terepen végzett kutatások máris óriási reményeket igének." Az Egyesült Államok hadserege elég szerény összeget különített el tudományos és technológiai kutatások számára, bár tekintélyesnek tünet a 8,8 milliárd dollár, ám ez a teljes költségvetésük mindössze 2,7 százaléka. Ennek ellenére a nanotechnológia kulcsfontosságú helyet foglal el a hadsereg terveiben, a vegyi és biológiai anyagok észlelése és a nagy erejű lézerek mellett. Ennek jeleként a Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy a nanotechnológiával foglalkozó intézmények támogatása mellett kialakítja saját csúcs kategóriájú kutató központját. Ez az intézmény, mely egy már létező egyetemen belül fog működni az elkövetkezendő öt évben 50 milliós támogatásra számíthat.

Az új technológia a kereskedelemben is megjelent, a Toyota autóitól a Nike edzőcipőkig, minden területen fejlődtek a termékek és pénzt spóroltak a cégek. A Toyota már a kilencvenes évek elején használta a technológiát, az így készített anyag ellenáll a motor hőjének és olcsóbb az előállítása bármely más magas szintű műanyagéhoz képest, így nem tartott sokáig az elfogadása. Ami a jövőt illeti, a hadsereg átültetné a kereskedelmi szektorban már elért eredményeket saját fejlesztéseibe. "Rengeteg kutatás folyik, melyeket figyelemmel kísérünk és megvizsgáljuk, hogy hogyan lehetne alkalmazni katonai téren" - mondta Tassinari. "A nanotechnológiával olyan tulajdonságokkal ruházhatjuk fel az anyagokat, melyekkel nem rendelkeztek" - mondta Dr. Mike Sennett a Soldier System Center anyag tudományi csapatának tagja. "Célunk, hogy a katonák mindent el tudjanak végezni kevesebb eszközzel és könnyebb felszereléssel, mint ezidáig".

Teret hódíthat a szélenergia a városokban

2001. szeptember 19. 14:34, szerda

A szélturbinákkal ellátott épületek legalább 20 százaléknyi saját energiaszükségletet lennének képesek fedezni, de az sem kizárt hogy teljesen önellátóvá váljanak, ezáltal hatékonyabbak lennének a hagyományos szél- vagy napenergiával működtetett építményeknél.

Aerodinamikai mérnökök egy csoportja, az angliai Rutherford Appelton Laboratórium energia kutató egységétől egy olyan többtornyú irodaépület vagy lakónegyed terveivel állt elő melyekbe szélturbinákat építenének. A hajlított tornyok a szelet kürtőszerűen a turbinákhoz juttatnák, növelve ezzel a hatékonyságot. Először egy hétméteres prototípuson tesztelték az elképzeléseiket, ami azt bizonyította, hogy az új rendszer kétszer olyan hatékony, mint egy önálló szélerőmű, annak ellenére, hogy a turbinás rendszer nem mozdítható a szél irányába. A csapat szerint a városi területeken a szél sebessége kétharmada a beépítetlen területekhez képest, ezért különösen fontos ez a plusz teljesítmény.

A szél energia költségkímélőbb és kisebb helyigényű, mint a napenergia. Egy átlagos generátor csupán ötödébe kerül annak a napcella mennyiségnek, ami ugyanannyi energiát termelne, helyigénye pedig mindössze tizede. Épületekbe integrálva az oly sokszor szidott hangos üzemeltetés is megszűnne, mivel hangszigeteléssel lehetne körülvenni a szerkezetet.

A Stuttgarti Egyetem mérnökei segédkeztek a két-tornyos 200 méter magas épület terveinek elkészítésében, mely három beépített turbinát tartalmaz, egyenként 30 méteres átmérővel, ezek minimum 20 százalékát termelnék meg annak az energiának, ami egy ilyen méretű épületnek szükséges. Sinisa Stankovic, a projekt koordinátora szerint nehéz árat mondani az épület kivitelezéséhez. A turbinák beillesztése drága lenne ugyan, de így is csupán apró töredéke a teljes költségnek, számolni kell az épület szokatlan hajlított alakjával is, ami nem kis mértékben növeli a kiadásokat. Vigyázni kell a hődinamikára is, mivel a turbinák erőteljes hűtő hatást gyakorolhatnak a konstrukcióra.

Akadnak tehát nehézségek és megoldásra váró problémák, azonban ezeken kívül is egyre nagyobb nyomás nehezedik a tervezőkre, ami a természeti erőforrások a városok szolgálatába állítását illeti. Az angol kormány előirányozta, hogy 2010-ig az össz nemzeti energiaellátás 10 százalékát az úgy nevezett megújítható forrásokból kell kinyerniük, valószínűleg más országokban is követik a példát.

Műhold helyett napelemes repülő

2001. július 18. 16:57, szerda

Egy napenergiával működő repülőszerkezet a legjobb úton halad a repülés magassági világcsúcsának megdöntése felé. A Helios - melyet 62000 napcella lát el energiával - első teszt repülésén 22.800 méteres magasságot ért el, a nyáron ezt 30.000 méterre szeretnék növelni, amely a kereskedelmi gépek repülési magasságának több mint háromszorosa. A jelenlegi csúcs egyébként 24.000 méter.

A napelemes gép a Hawaii szigeteki Kauai Haditengerészeti támaszpontjáról indult, ahol a tudósok szerint a legkedvezőbbek a nap és szél adottságai. A Heliost 15 millió dolláros költségvetéssel építette az amerikai űrhivatal, a NASA és egy kaliforniai cég, az AeroVironment.
A repülő szerkezet fura látványt nyújt, valójában egy 74 méteres átlátszó szárny, amely leginkább egy bumeránghoz hasonlít. Felületét napelemek borítják, melyek 40 kilowattnyi energiát tudnak termelni, ez öt háztartás napi energiájának felel meg. John Hicks a program vezetője elmondta, hogy a repülőgép akár hónapokat is el tudna tölteni a levegőben, mivel tároló egységekkel is el van látva ezért éjszaka sem akadnak gondjai az energia ellátással.

Mivel a Heliosnak nem kell adott pályát követni, mint a műholdaknak, ezért könnyen le lehet hozni karbantartásra, vagy a rakomány cseréjére. Képes továbbá hosszú időre egyetlen ponton maradni a Föld felszíne fölött.

Hicks szerint ezen adottságai miatt a Heliost a "szegény ember műholdjának" titulálhatjuk, mely telekommunikációs és digitális televíziós szolgáltatásokat láthat el. Használható halászati, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területek megfigyelésére is, hurrikánok, tornádók és vulkanikus kitörések nyomon követésére. Mivel egyelőre a radarok számára láthatatlan ezért katonai célokra is bevethető, tette hozzá.

Óriás napelemrendszer

2001. július 3. 21:57, kedd

A kaliforniai Santa Rita Börtön lakói megnyugodhatnak, a közeljövőben nem kell attól tartaniuk, hogy a kaliforniai energiakrízis miatt esetleg áramszolgáltatás nélkül maradhatnak, ugyanis ez a börtön ad majd otthont Amerika legnagyobb, tetőre szerelt napelem rendszerének.

"Az utóbbi időkben már olyan magas összegek szerepeltek a börtön villanyszámláján, hogy úgy döntöttünk, egyetlen megoldás létezik csak, mégpedig, hogy napelemeket telepítünk a börtön tetőszerkezetére, vagyis a börtön hamarosan már saját maga képes lesz megtermelni a működéséhez szükséges elektromos energia egy részét. Az utóbbi időkben évenet 1 millió dollár körüli összegeket fizettünk az áramszolgáltatónak. A június 1-i energia áremeléseket követően pedig még a korábbiaknál is nagyobb összegekről szóló villanyszámlákra számíthatunk, ha nem helyezzük üzembe az új napelemes rendszert" - nyilatkozta Matt Muniz, a börtön energia programjának menedzsere, majd hozzátette, hogy a napelemeknek köszönhetően évente várhatóan 300 ezer dollárt sikerül majd megtakarítaniuk.

A 4500 napelemből álló, több mint 6500 négyzetméteres felülettel rendelkező rendszert július 15-én helyezik majd üzembe, és a tervek szerint 500 kilowatt energiát termel majd. Összehasonlításképpen egy átlagos amerikai háztartás fogyasztása 1 kilowatt körül van.

Az eddigi legnagyobb, tetőre telepített napelemrendszert a Powerlight Corporation gyártotta le, és a kaliforniai Fountain Valley-ben az Arden Realty cég üzemelteti. A korábbi csúcstartó 400 kilowatt energia termelésére képes. A világ legnagyobb, földre szerelt napelemrendszere az olaszországi Serreben található. Az Enel cég által legyártott és üzembe helyezett rendszer 3,3 megawatt energiát képes termelni.

A Santa Rita-i börtön tetejére telepített napelem esetében a kivitelezők nem alkalmaznak akkumulátorokat, ugyanis az energia ily módon való tárolása meglehetősen költséges lenne. Magyarul, amikor süt a nap, akkor van áram, amikor pedig felhős az ég, akkor nincs, vagyis a börtön bizonyos mértékben továbbra is rá van szorulva az elektromos hálózatra. A 30 évig működőképes napelemekre egyébként 20 éves garanciát vállal a gyártó, az egész rendszer pedig 4,4 millió dollárba kerül.

Biológiai fegyverek miatt túlóráznak a laborok?

2001. október 7. 14:46, vasárnap

Eszeveszett laboratóriumi munkába kezdtek az Egyesült Államokban a hétvégén, mivel a tudósok meg akarják fejteni, hogyan alakulhatott ki egy 63 éves embernél a lépfene egy ritka fajtája.

A tesztek arra utalnak, hogy a baktérium vagy egy fél évszázaddal ezelőtt elszökött laboratóriumi állattól származik, vagy terroristák által bevetett biológiai fegyverrel állnak szemben, ami további áldozatokat követelhet.

A lépfene génje egyike a legkevésbé változtathatóaknak, ezért furcsa az eset. Csak néhány amerikai laboratórium lenne képes ennyire finom genetikai változtatásokat elvégezni.

A 63 éves floridai férfinál múlt vasárnap fejfájás és láz lépett fel, miután visszatért a Duke Egyetemen tett látogatásáról. Az orvosok agyhártyagyulladásra gyanakodtak, ám e helyett lépfene baktériumokat találtak a gerincvelőben és a röntgenfelvétel is elváltozást mutatott ki a mellkasban. A Járványügyi Központ csütörtökön erősítette meg a diagnózist.

"Senki sem tudja honnan jöhetett" - mondta Martin Hugh-Jones, a WHO lépfene elleni csoportjának vezetője.

Ez a betegség elsősorban az állatokat támadja meg, az ember főként fertőzött húsból vagy gyapjúból kaphatja meg. Az állati tetemekből származó spórák képesek évtizedekig is rejtőzni a talajban. Azt azonban el kell mondani, hogy az utolsó ilyen esetet Amerikában 1956-ban jelentették. Nem kizárt hogy a floridai férfi olyan port lélegzett be, ami spórákat tartalmazott, vagy a Duke kutató laboratóriumából, esetleg importált gyapjúból is származhatnak.

Emberünk emellett rendkívül szerencsétlen is volt, mivel esetében a tüdőben alakult ki a kór, ami rendkívül ritka, viszont végzetes. Legtöbb esetben az emberek bőrét fertőzi meg, 1955. és 1991. között a 234 esetből csak 11 volt ilyen. Nincs kizárva, hogy a baktériumot szándékosan eresztették útjára. Tommy Thompson egészségügyi miniszter elmondta, nincs bizonyíték terrorista cselekményre, az egészségügyi hatóságok azonban riadókészültségben vannak.

Az Al-Qaeda csoport, melyet a szeptember 11-én történt terrorcselekményekkel vádolnak kapcsolatban áll Irakkal és a csecsen felkelőkkel és értesülések szerint vásároltak biológiai fegyvereket. Irak és a Szovjetunió is kifejlesztett lépfene fegyvereket, melyek a levegőben terjednek, ezáltal a tüdőben fertőznek.

Dekódolták a fekete halált

2001. október 5. 02:20, péntek

Tudósok kidolgozták a pestist okozó baktérium teljes gén szerkezetét. Ez nagyban segíti a történelem során milliók pusztulását okozó kór jövőbeli kezelési módszereinek kidolgozását, melyet a mai napig is rettegés övez, különös tekintettel arra, hogy a terrorizmus biofegyverként is számításba veszi.

A pestis baktérium (Yersina pestis) egy dinamikusan és gyorsan változó organizmus. Több ezer évvel ezelőtt alakult ki, akkor még egy enyhébb változatban, mely a beleket támadta meg (Yersina pseudotuberculosis).

Azonban nem kellett sok idő, hogy megjelenjen a hírhedt pestis, mely a rovarok által is terjedt és a vérben lakozott a belek helyett.

A gén szerkezetét a Cambridge Egyetem Sanger Központjának tudósai dolgozták ki, Dr. Julian Parkhill vezetésével. A mintát egy 1992-ben elhunyt állatorvosból nyerték, aki egy pestis fertőzött macskától kapta el a kórt. A tudós csoport megkereste azon géneket, melyek a pseudotuberculosist gyilkos betegséggé változtatták. Ezek közt olyanok találhatók, amik méreganyagot termelnek, illetve rábukkantak olyan géntörzsre is, amelyekre nem volt szüksége a pestisnek, ezért ezek már nem voltak aktívak. Sikerült megállapítani, hogy a pestis baktérium genetikailag hasonló a lepráéhoz, valamint azt, hogy még mindig fejlődik, így egy nap olyan organizmussá alakulhat, ami veszélytelen lehet a gazdatest sejtjei számára. Mindazonáltal Dr. Stewart Cole és Dr. Carmen Buchrieser, a párizsi Pasteur intézet munkatársai figyelmeztetnek, még ha a pestis lassan kihal is, ez egy rendkívül lassú folyamat. A géntérképről az Interneten is megjelennek információk, azaz szabadon elérhetővé válik a világ bármely kutatója számára.

"Az, hogy szabadon hozzáférhetővé tettük az adatokat kiküszöböli a kockázatot, hogy valaki rossz célokra használja. Sokkal értékesebbek ezek az információk olyan embereknek, akik gyógyszereket vagy antibiotikumokat fejlesztene. Az adatok közzétételével felgyorsíthatjuk a fejlesztéseket, főleg a fejlődő országok számára" - nyilatkozott Rick Titball, a Porton Down mikrobiológiai intézet vezetője. A pestis, mely nálunk Európában fekete halál néven ismertek, a 14- és 17. század közötti időkben pusztított kontinensünkön és Ázsiában. Becslések szerint a 14. században 200 millió halálos áldozata volt. Bár a kór már nem létezik Európában, a világ több részén még mindig gyakori. A WHO közel 3000 esetet jelentett. Az éghajlatváltozás és a növekvő globalizáció újra élesztheti a kór a fejlett világban is. Angliában újra megjelentek a fekete patkányok, a baktérium hordozói.

2001. október 5. 02:20, péntek

Üstökösről származó baktériumok?

2001. augusztus 11. 01:51, szombat

A keddi hírt, miszerint idegen eredetű baktériumot találtak a Föld légkörében jókora kétkedés fogadta. Chandra Wickramasinghe, az angliai Cardiff Univeristy professzora bejelentette, egy hétvégi konferencián, hogy egy 41 kilométeres magasságban repülő légballon olyan mikrobák tömegét találta, melyek valószínűleg a világűrből származnak. "Olyanok, mint a földi sejtek, ám rendkívül valószínűtlen, hogy a felszíntől ekkora magasságba tudtak volna emelkedni, főleg ilyen mennyiségben" - nyilatkozta a professzor. 

Az asztrobiológia területén dolgozó, az univerzumot tanulmányozó tudósokat még messze nem győzték meg a cardiffi bizonyítékok. Wickramasinghe professzor az angol-indiai együttműködésű felfedezést San Diegoban hozta nyilvánosságra. A légballonokat egy kutatóintézetből bocsátották útjukra Hyderabadból, nagymagasságú levegőminták gyűjtésére. melyeket ezután Cardiffba küldtek, ahol izolálták a talált sejteket.

"A munkatársaim élő sejtekként azonosították őket, mivel felvesznek egy bizonyos festékanyagot és fluoreszkáló pontként jelentek meg a mikroszkópban" - mondta Wickramasinghe. "A csapat azonban még nem tudta kitenyészteni őket, ez további bizonyosságot jelenthet, hogy a mikrobák idegen eredetűek. Ha szokványos baktériumok lennének, akkor nem okozna gondot a tenyésztésük".

A professzor régóta igyekszik bizonyítani, hogy üstökösök hozhatták az élet csíráit a Földre. Ő és a kiváló csillagász, Sir Fred Hoyle terjesztették elő az úgynevezett Panspermia Elméletet, mely azt sugallja, hogy az életet vagy annak alkotó elemeit üstökösök vagy bolygóközi por részecskék szállították a bolygókra.

Mindazonáltal brit tudósok szerint, akik érdeklődnek a földönkívüli élet kutatása iránt, több és határozottabb bizonyítékot kellene nyerni a kísérletekből, mielőtt elfogadnák az elemzést. Dr. Alan Penny a Rutherford Appelton Laboratórium csillagásza és a Brit Asztrobiológiai Fórum és Hálózat tagja elmondta a BBC-nek, hogy akadnak megoldatlan kérdések a kísérletekben "Szerintem Chandra túl optimista" - tette hozzá.

John Zarnecki professzor szerint, aki szintén a Hálózat tagja, a kísérlet során hibák is felléphettek, ezért nem sikerült a tenyésztés. "Szeretnék bizakodó lenni, de számomra a legégetőbb kérdés az: honnan tudhatjuk, hogy nem történt szennyezés? Lássuk a kutatás publikációját, legalább egy pillanatnyi összefoglalást a jelenlegi stádiumról". Végül George Tranter professzor, az Imperial College biokémikusa így nyilatkozott: "Bizonyítékokat akarunk látni. Régóta fennálló elméleteik vannak, mely megerősítéséhez most bizonyítékokat keresnek".

A földi élet a Világűrből származna?

2000. november 1. 19:41, szerda

Egy felfedezés óta a tudósok tudják, hogy egyes élő organizmusok képesek túlélni a világűr hidegét kőbe zárva. Erre egy 15 éve, az Antarktiszon talált meteorit enged következtetni. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a földi élet mégsem a bolygón alakult ki, hanem valahonnan az űrből érkeztek az első élőlények.

A Caltech, Vanderbildt és McGill egyetemek által végzett kutatások azt mutatják, hogy az Allen Hills néven ismert marsi kő, baktériumokat tartalmazott, és képes volt azokat ide szállítani a 16 millió éves útja során, mert végig olyan hideg maradt, hogy megőrizhette azok életét. 

Érdekes módon, mikor belépett a Föld atmoszférájába, a kő közepe sem melegedett fel jobban, mint 40 Celsius fok. Az egyetemek által kiadott eredmények azt feltételezik, hogy az élet lehet, hogy nem a Föld korai óceánjaiban alakult ki. Az elképzelésük neve panspermia.

Jay Melosh csillagász szerint: "A kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy az űrutazás és a belépés a légkörbe, nem volt annyira megerőltető, hogy azt a baktériumok ne élhették volna túl."

Melosh, aki szintén részt vett a kutatásban, már mutatott olyan köveket eddig is, amik képesek voltak kilépni egy-egy bolygó légköréből túlmelegedés nélkül. Ezek is azt bizonyítják, lehetséges, hogy több millió évvel ezelőtt egy nedvesebb és melegebb Marsról, élő baktériumok érkezhettek a Földre.

Az Allen Hills meteor (ALH84001), talán a legtöbbet tanulmányozott kő az univerzumban. 4 és fél milliárd éves anyagból van, a Mars felszíne alól 1 kilométerrel szakadt ki, és került a világűrbe mikor 16 milló évvel ezelőtt egy aszteroida vagy üstökös becsapódott a vörös bolygóra.

Miután évmilliókat vándorolt, 11-13000 évvel ezelőtt a Föld gravitációja elfogta és magához rántotta.

A kutatók 1984-ben találták meg a meteoritot, az Antarktisz Allen Hills területén. 1996-ban derült ki, hogy a kő fosszilizálódott mikrobák nyomait tartalmazza, amik a Marsról származnak. Sok tudós kétségbevonta a felfedezést, szerintük a nyomok a Földön keletkeztek, és lehet, hogy egyáltalán nem is baktériumoktól vannak.

Az már biztos, hogy a meteoritok képesek élő organizmusokat szállítani a bolygók között. A kutatók szerint évente egy tonna marsi szikla hullik a Föld felszínére. Több mint egy tucatot meg is találnak, míg mások eltűnnek a sivatagban, az óceánokban vagy a jégmezőkön.

A panspermia elképzelés azt tartja, hogy a földi élet kialakulását egy szennyeződés okozhatta, ami akár egy másik naprendszerből érkezhetett és mára halakká, emlősökké és ügyvédekké alakult.

Ezek a kövek azonban a több millió éves útjuk során hatalmas sugárzásnak vannak kitéve, amik elpusztítanak minden élőlényt, állitja Donald Brownlee a Rare Earth könyv szerzője. Szerinte azonban lehet rá esély, hogy túléljék a megpróbáltatásokat, hiszen az út néha kevesebb, mint egy év. A közeli bolygók között lehetséges a mozgás, de a messzi naprendszerek között nem.

Az élet kialakulásához, rengeteg lehetőségnek kell teljesülnie: megfelelő anyagok, megfelelő távolság a csillagtól és még sok más. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy az emberi faj az egyetlen intelligens nemzet az univerzumban. A tudósok is egyetértenek abban, hogy az intelligens fajok száma meglehetősen alacsony, de a baktériumi élet elterjedt. Egy gramm földi talaj is több milliárd baktériumot tartalmaz.

"Ha van mikrobiológiai élet a Marson, akkor az biztos, hogy eljutott a Földre is." - mondja Brownlee.

Hogyan hajtották végre a vizsgálatokat?

A Caltech geobiológia professzora, Joseph Kirshvink, pár milliméter vékony csíkokat vágott a meteoritból, majd megvizsgálták azokban a mágneses mezők orientációját. A kő külső felében a mágneses mező megegyezett a földivel, ami arra utal, hogy felforrósodott, majd lehűlés közben beállt az új területhez igazodva.

De a meteorit belseje ettől teljesen különbözött, ami azt mutatja, hogy nem melegedett fel jobban, mint 40 fok. Köszönhető ez annak, hogy a kő anyaga nem a legjobb hővezető képességgel rendelkezik.

Egy paradicsom méretű kőnek több perc is kell, hogy teljesen átforrósodjon, de ennél sokkal gyorsabban lejut a felszínre.

Földön kívüli mikroorganizmus

2000. december 8. 20:43, péntek

Tudósok nemzetközi csoportja az atmoszféra felső részében felfedezet egy mikroorganizmust, mely az űrből származhatott, mondta a tanulmány egyik résztvevője pénteken.

A tudósok szerint az élő baktérium leszakadt egy 16 km magasan levő űrballonról, egy üstökös segítségével pedig lerakódhatott egy földi űrhajóra.

Ezek a mikroorganizmusok eddig nem ismertek a Földön, de az asztrobiológusok "a részleteket nem akarják felfedni, míg teljesen meg nem győződnek arról, hogy idegenek" - mondta az egyik jelenlevő, Chandra Wickramasinghe, a walesi Cardiffi Egyetem egyik híres tudósa.

A NASA munkatársai kijelentették, hogy a találmány valószínűleg tekintélyes szkepticizmussal találkozik a tudományos közösségben. "Aerobiológusok talán megegyeznek arról, hogy 10 mérföld nem túl magas a Földi életnek." - mondja egy állítás.

Bár a NASA-nál azt mondják, hogy ez egy olyan eset lehet, mely a mikroorganizmusok üstökösökön és meteorokon keresztüli utazása miatt van az űrben. "Egy nem régi felfedezés azt mutatja, hogy a mikrobák millió évekig aludhatnak ami elég idő ahhoz, hogy bolygóról bolygóra utazzanak"- nyilatkozta a NASA.

Vitatkozó kritikusok, azt vetették fel, hogy a ballon megfertőződött a földön, Wickramasinghe viszont azt mondta, hogy a kísérletet szigorú ellenőrzések alatt végezték. De a megfigyelések az ezzel összefüggő tanulmánnyal azt mutatják, hogy az élő baktérium túl magas atmoszférában van ahhoz, hogy a bolygó felületéről származhasson. - mondja Wickramasinghe.

Wickramasinghe és kollégája Fred Hoyle úr pénteken a Web-en publikált arról a bizonyítékról, melyben megerősítik az a feltevést, mely szerint szokatlan mikrobák lebegnek keresztül az atmoszféra felső részén.

Nézvén a kísérteties dátumot, 1999., amikor Leonid meteoriteső hullott, ekkor felfedeztek egy bakteriális "ujjlenyomatot", amint egy kicsi űrszikla átszaladt az égen 83 km-es magasságban. "A baktérium eléggé felmelegedett ahhoz, hogy sugározzon és ragyogjon." - mondta Wickramasinghe.

Wickramasinghe úttörő munkát végzett a "panspermia"-n. Ez egy teória, mely azt takarja, hogy az űr a Földre szórta az első életformát 4 milliárd évvel ezelőtt. Wickramasinghe szerint a primitív élet érkezhet az űrből. "Ha találunk mikrobákat nagy magasságban, melyek nem földi elemek, meg kell kérdeznünk, honnan jöttek."

A legősibb baktérium sókristályba zárva

2000. október 20. 09:21, péntek

Amerikai tudósok újraélesztettek egy 250 millió éves baktériumot, ami a legidősebb eddig felfedezett élőlény. A baktérium több millió évvel a dinoszauruszok előtt élt, és eddig egy sókristályba zárva vészelte át az éveket, egy Új Mexikó-i barlangban.

"Biológiai szempontból, ez egy nagyon fontos lelet." - állítja Russel Vreeland a West Chester University mikrobiológusa.

Több száz millió éves fossziliákat és köveket eddig is találtak, de még soha nem került elő semmi, ami betekintést nyújthatott volna az akkori életbe.

"Most legalább van egy organizmus, amit képesek vagyunk vizsgálni." - mondta Vreeland. 

A legidősebb baktérium

Az esélyt, amivel Vreeland és társai képesek voltak visszahozni az alvó baktériumot az életbe, az adta, hogy a baktériumok spórái tulajdonképpen végtelen ideig élnek.

"Ha valami 250 millió évet túlélt, akkor már nincs jelentősége egy következő 250 milliónak."

A baktérium egy kicsi levegőbuborékban esett csapdába egy sókristályban. 

A sókristály mely foglyul ejtette a baktériumot

"Képes volt lezárnia magát, egy védőspórába, majd miután belekerült a kőbe, a lehető legstabilabb környezet vette körül."

A tudósok vigyázva belefúrtak a kristályba, a legsterilebb körülmények között. Kivonták belőle a folyadékot, majd inkubálták amíg el nem kezdett növekedni.

A baktérium extra hosszú élete, azt a kérdést is felveti, hogy vannak e olyan élőlények, amik képesek addig élni, amíg egyik bolygóról a másikra utaznak.

"Ha egy kristályba zárt organizmus kilökődik egy bolygóról, mondjuk egy meteorit becsapódás miatt, akkor képes lenne, nem csak bolygók között utazni, hanem akár naprendszerek között is."

A tudósok már megkezdték összehasonlítani a baktériumot ma élő társaival. Vreeland és társai pedig már felkészültek a még régebbi leletek vizsgálatára.

Elérhető közelségben a fúziós energia

2001. október 2. 23:57, kedd

Brit tudósok szerint elérhető távolságon belül került a fúziós energia. A fúzió a nukleáris energia azon formája, ami a csillagok energiáját biztosítja. Bár számos előnye van a hagyományos nukleáris energiával szemben, technikailag bonyolult volt a kifejlesztése.

A legígéretesebb megközelítés az úgy nevezett plazma, egy rettentő forró gáz mágneses mezőbe zárása volt. Hatalmas fúziós reaktorok segítségével több sikert is elkönyvelhettek ezzel a módszerrel. Most azonban az Egyesült Királyság Atom Energia Hatóság (UKAEA) tudósainak sikerült kisebb felszerelést kifejleszteni, amit technikailag könnyebb, olcsóbb és gyorsabb előállítani.

"Hiszem, hogy kísérleteink sikeresek és biztatóak, képesek lennénk megtervezni az első kereskedelmi fúziós reaktor előfutárát" - nyilatkozott Dr. Alan Sykes, a UKAEA tudósa a BBC News számára. A Mast (Mega Amp Spherical Tokomak) nevet viselő új szerkezet hosszú távon áttörést jelenthet a fúziós energia megvalósításában. Ez a fúziós reaktor lecsupaszított változata annak a prototípusnak, mely már rengeteg technikai gondot oldott meg. "A Mast elkészítése olyan volt, mint ha egy harci repülőt építettünk volna egy utasszállító után. Gyorsabb és sokkal hatékonyabb" - mondta Dr. Rob Akers, a csapat másik tagja.

Van aki vitatja a fúziós energia ígéretességét. Ez az energia biztosítja a Nap ragyogását, azonban megszelídítése nem tűnik egyszerűnek. Már közel 50 éve próbálják a tudósok befogni a csillagok energiáját laboratóriumaikban. Ahhoz, hogy a nukleáris fúzió bekövetkezzen, az atomokat le kell bontani elektronokra és atommagokra, ez eredményezi a plazmát. A csupasz atommagokat egymásba kellene olvasztani, mivel azonban taszítják egymást, egyáltalán nem könnyű a dolog. A Nap szívében ez a folyamat 15 millió fokon és 100000 atmoszféra nyomás alatt megy végbe. Mivel ezt a Földön nem lehet reprodukálni, ezért a reaktoroknak kisebb nyomással, de magasabb hővel kell működniük, körülbelül 100 millió fokon. "A plazma olyan gáz, ami rengeteg kitörni akaró szabad energiával bír" - magyarázta Akers. "Olyan, mint a rossz gyerek".

A legjobb módszer a befogására egy erős mágneses mező. Erre eddig az oroszok által feltalált fánk alakú "tokomak" a legalkalmasabb, melyben két mágneses mezőt kombináltak. A legnagyobb ilyen szerkezet a Jet (Joint European Torus), melyben 300 millió fokos hőt tudtak előállítani, ami jóval több a szükségesnél, a mágneses csapda azonban jobban működik kisebb reaktorok esetében.

"Itt jön be a Mast a képbe. Ha ezt a vonalat követjük, akkor néhány hatalmas reaktor helyett kisebb fúziós reaktorok láncát kapjuk" - fejtette ki Sykes. "Még rendkívül sok nehézséggel kell megküzdenünk, de talán néhány évtized múlva a kereskedelemben is alkalmazható olcsó és szennyezés mentes fúziós energiával láthatjuk el a nagyvárosokat."

Jönnek a mini atomreaktorok

2001. augusztus 24. 10:45, péntek

Japánban a napokban bejelentették, hogy olyan mini atomreaktorokat sikerült létrehozni, melyek a jövőben a lakóházak alatt működve termelnének annyi energiát, mely elegendő lenne a házak energiával történő teljes kiszolgálásához.

Az elmúlt hónapokban a japán kormányzat nagyon komoly összegekkel támogatta az ilyen irányú kutatási és fejlesztési munkálatokat, melyek elsődleges célja természetesen az volt, hogy a mini atomreaktorok működési biztonságát a lehető legmagasabb szintre emeljék. A kisméretű atomreaktorokat a fejlesztők olyan automatikus biztonsági rendszerrel látták el, melyek a reaktor túlmelegedése esetén azonnal leállítják a reaktor működését. A Rapid-L névre hallgató reaktorokat eredetileg arra tervezték, hogy a jövőben a Holdon élő kolóniák számára energiát termeljen, de a fejlesztők a munka előrehaladtával ráeszméltek arra, hogy a hat méter magas és mindössze két méter széles, 200 kilowattos mini reaktorok könnyedén elhelyezhetők a nagyobb lakóházak, vagy irodák alsó szintjén, persze csak a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette.

"A jövőben egyre nehezebb lesz normál atomerőműveket építeni, ugyanis egyre kevesebb helyen engedélyezik az ilyen létesítmények felépítését. Éppen ezért úgy gondolom, hogy például Tokió belvárosában rendkívül nagy hatékonysággal használhatnánk a lakóépületek és irodák alá telepített kisméretű atomreaktorokat" - nyilatkozta Mitsuru Kambe a Japán Központi Kutató Intézet kutatócsoportjának a vezetője.

A normál atomreaktoroktól eltérően a Rapid-L reaktorokban nincsenek szabályozórudak, melyekkel a reakciót lehetne szabályozni. Ehelyett a Rapid-L-ben olvasztott lítium-6-tal teli víztartályokat használnak erre a célra, ugyanis ez az izotóp nagyon hatékonyan képes a neutronok elnyelésére. Ezek a víztartályok rá vannak csatlakoztatva egy függőleges csőre, mely áthalad az atomreaktor közepén. Normális működés közben a csőben egy alapnyomáson tárolt iners gáz van, azonban ha a reaktor hőmérséklete emelkedik, akkor a folyékony lítium kitágul, megnöveli az iners gáz nyomását, mely gáz aztán beáramlik a reaktorba, ahol elnyeli a neutronokat és lassítja a reakciót. Magyarul a folyékony lítium a mini reaktorok esetében a normál atomerőművek szabályozórúdjaként viselkedik. A mini reaktort egyébként olvasztott nátriummal hűtik, így működési hőmérséklete 530 Celsius fok körül alakul. Kambe elmondása szerint a mini atomreaktorok üzembe helyezését hamarosan meg is kezdhetik majd, jelenleg ugyanis már csak az utolsó tesztek vannak hátra.

Nincs többet szükség tankokra?

2002. június 16. 15:15, vasárnap

A hadiiparban jelenleg a tankok helyzete a legbizonytalanabb, bár ez nyolcvanéves pályafutásuk alatt már rengetegszer előfordult. Korábban a kétségek mindig az új anti-tank fegyverek kifejlesztések után merültek fel, ugyanis ezek a fegyverek az akkori tankok páncélzatát át tudták törni, és ilyenkor sokan úgy gondolták, hogy a tankok pályafutása véget ért.

A közvéleménnyel ellentétben azonban a tankok sohasem voltak sérthetetlenek, és nem kizárólag páncélzatuk az egyetlen hasznos tulajdonságuk. A tankok sebezhetősége ismét terítékre került, ugyanis egyre nagyobb a fenyegetettség a felülrő jövő támadások ellen, de a mostanában felmerült kétségek fő oka nem ez, hanem az, hogy sokan megkérdőjelezik, hogy szükség van-e még tankokra.

Az útóbbi tíz évben Európában a tankok száma drasztikusan lecsökkent, de számos ország van még, ahol jelentős változás nem történt, ugyanis nagy volt a rendelkezésre álló készlet. Orosz források szerint összesen 30 ezer T-72 tankot gyártottak le, amiből nyolcezret exportáltak, és amíg ezek 40 éves élettartama le nem jár, addig használni fogják őket.

T-72

A tankok nagyon hatékony védelmet jelentenek más tankok ellen, azonban számos elemző - főleg az Egyesült Államokban - úgy gondolja, hogy a közeljövőben már nem lesz rájuk szükség, ugyanis az ellenséges tankokat és a földi célpontokat a távolról kilőtt, pontosan irányítható rakétákkal, és repülőkről indított bombákkal fogják kiiktatni.

Ennek az elképzelésnek az extrémebb változata szerint a nagy lőtávolsággal rendelkező precíziós fegyverek olyan hatékonyak lesznek, hogy gyakorlatilag közelharc nem is létezne, így ebben az esetben tankokra sincs szükség. Arról azonban nem szabad elfelejtkezni, hogy egyes ellenséges egységek el tudják kerülni a távolról történő becélzást a különböző álcázó és félreveztő technológiákkal, ez többek között Afganisztánban is tapasztalható volt.

Az ilyen egységek ellen gyakorlatilag a tankok jelentik a legjobb megoldást, amelyek a messziről használt fegyvereknél sokkal gyorsabban tudnak reagálni a helyzetekre, és jóval nagyobb tűzerőt jelentenek a gyalogos egységeknél, és mindemellett védelmük is hatékonyabb.

Leállt az űrállomás fő oxigén-generátora

2002. május 18. 16:35, szombat

A Nemzetközi Űrállomás lakói kénytelenek a tartalék oxigént használni, miután a főgenerátor meghibásodás következtében leállt, jelentette az orosz irányító központ csütörtökön. A legénység legalább három hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik, így most az állomás parancsnoka Jurij Onufrijenko és két amerikai társa Carl Walz és Dan Bursch a "gyertya" néven emlegetett szilárd üzemanyag tárolókból nyerik a szükséges oxigént, a "gyertya" elnevezés elég találó, mivel 1997-ben pont egy ilyen tároló borította lángba az egykori Mir űrállomás fedélzetét, ami akkor kis híján be is fejezte pályafutását.

A Zvezda lakómodulban található orosz gyártmányú Elektron oxigén-generátor, ami vízből állít elő oxigént, múlt héten kezdett rakoncátlankodni, legalábbis az orosz források alapján, az amerikai jelentések szerint már hetek óta szakaszos volt a működése, míg szerdán végleg felmondta a szolgálatot. A NASA szóvivője elmondta, hogy a generátor vízpumpája romolhatott el. Ez lehet maga a pumpa, vagy az azt ellenőrző szenzor hibája is, így lehet, hogy alkatrész cserére lesz szükség. A moszkvai irányító központ a szenzor meghibásodására gyanakszik és a probléma kiküszöbölése érdekében egy számítógépes szoftver fejlesztésén fáradoznak, amit a későbbiekben egyszerűen csak feltöltenek az állomás rendszerébe.

A Nemzetközi Űrállomás

Az asztronauták egyenként egy gyertyányi oxigént használnak el naponta, ez így 50 napra elegendő. További 50 napra elég oxigén van az állomás külsején található, a légzsiliphez csatolt tartályokban. Ezt általában az űrsétára induló űrhajósok ellátására használják, ám bevezethető magába az űrállomásba is. Mind az orosz, mind az amerikai fél higgadtan kommentálta az eseményt. A működési hiba ellenére a trió zökkenőmentesen végzi napi feladatait, egy csütörtöki élő interjúban alig tettek említést a témáról. A legénység folytatja tudományos munkáját is.

Az űrállomás lényege a folyamatos emberi jelenlét az űrben. A következő legénység a tervek szerint május 30-án startol el az Endeavour űrsikló fedélzetén friss oxigénkészlettel és az esetleges cserealkatrésszel, ha a szoftveres megoldás nem hozná meg a kívánt eredményt

Űrgasztronómia

2001. november 7. 22:15, szerda

Az űrételek nagy utat tettek meg a tubusból fogyasztható almaszósz óta, ami John Glenn-t is elkísérte útjára 39 évvel ezelőtt. Napjainkban a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai olyan ételekkel tömhetik meg a bendőjüket, mint fasírozott, marharagu és ehhez hasonlók, amik talán nem a legszívderítőbbek kinézetre, viszont valódi alapanyagokból készültek.

"Ez nem olyan, mint a csirke... ez valóban csirke" - mondta Dayna Steele, aki árusítja a thespacestore.com Internetes áruházában a NASA konyhai készítményeit. Az űrsiklók legénysége nagy részben szárított ételeket fogyaszt, amit általában víz hozzáadásával kellene elkészíteni, de van olyan űrhajós, aki szárazon jobban kedveli. Az ételszállító Johnson Engineering folyamatosan, egyre több készre főzött étellel látja el a hosszú expedíciókon résztvevő űrhajósokat, megjelentek a desszertek és a különböző mellékfogások is, valamelyest pótolva az otthoni ízeket.

"Valójában rendkívül finomak" - mondta Susan Helms, aki augusztusban tért vissza az űrállomásról 5 hónapnyi ott tartózkodás után és igazából csak a friss zöldségeket hiányolta a kínálatból. Az állomás lakói fele-fele arányban fogyasztanak amerikai és orosz ételeket, az orosz űrhivatal mind szárított, mind konyhakész ételekkel ellátja a fentieket.

A NASA étkeztetési szakértője, Beverly Swango elmondta, az űrételek együtt fejlődtek az űrprogrammal. Az ízletesebb, változatosabb ételek utáni igény az expedíciók hosszával egyenes arányban nőtt.

Az űrsiklók legénysége még eltengődik a vízzel fogyasztható szárított ételeken, hiszen az ő kéthetes útjuk nem vethető össze az állomás lakói által teljesített 4-5 hónappal. Emellett a siklók elektromosságot termelő rendszerei melléktermékként bőségesen biztosítanak vizet is így itt általános a zöldségfélék jelenléte. Az űrállomás fedélzetén másféle rendszerek találhatók, ezek nem termelnek vizet ezért praktikusabb a szárított étel, amit készételekkel igyekeznek változatosabbá tenni.

Az ételek 5 évig szavatosak, ám a krémlevesek, joghurtok és húskészítmények nem tartalmaznak több tartósítót, mint amiket a sarki bolt polcain találunk. Ezek az ételek "hőstabilizáltak", ami a pasztörizáláshoz hasonlít, ezen felül high-tech alumínium zacskókba csomagolják őket, ami frissen tartja tartalmát. Az orosz változat konzervdobozban érkezik. A hőstabilizált ételeket olcsóbb előállítani, mivel a szárítandókból napokig tart kiszívni a nedveket, míg a konyhakész változatot csak meg kell főzni és becsomagolni. Dr. Bernard Harris aki maga is részt vett űrrepüléseken 1993. és 1995. között így nyilatkozott: "Megkóstoltan néhányat a hőstabilizált ételek közül és valóban nagyon ízletesek. A választék is sokat fejlődött azóta."

Teleportálás ausztrál módra

2002. június 19. 12:54, szerda

Ausztrál tudósok sikeresen teleportáltak egyik helyről a másikra egy lézer fénysugarat egyetlen másodperc töredéke alatt, ám figyelmeztetnek: ne igyunk előre a medve bőrére.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem fizikusainak egy csapata hétfőn jelentette be, miszerint sikeresen lebontottak egy lézersugarat az egyik helyen, majd újraépítették egy körülbelül egy méterre lévő másikon egyetlen szemvillanás alatt. A projekt vezetője Dr. Ping Koy Lam elmondta nagy a hasonlatosság aközött amit az ő csapata elért és a sci-fi filmek szereplői által használt utazási mód között, de még így is fényévekre vagyunk emberi lények különböző helyek közötti átsugárzásától.

"Elméletileg semmi sem állíthatna meg minket, hogy meg ne valósítsuk, a probléma bonyolultsága azonban olyan hatalmas, hogy pillanatnyilag senki sem gondolkodik komolyan erről" - nyilatkozott Lam egy interjúban. Mindazonáltal Lam véleménye szerint a tudomány nincs messze a szilárd anyagok egyik helyről a másikra teleportálásától.

"Az én jóslatom szerint az is meglehet, hogy valaki három-öt éven belül megvalósítja, de az egy csak egyetlen atom teleportálása lesz" - mondta Lam, aki 1997 óta dolgozik a témában. Hozzá teszi azonban, hogy egy ember esetében ez szinte lehetetlen feladat lenne, hiszen atomok milliárdjaiból állunk - nagyjából 27 nullával a szám végén - így elfelejthetjük a Star Treket és a hasonló filmbéli jeleneteket, ahol a hajó legénysége belép egy transzporterbe, elpárolognak, majd újra összeállnak valahol másutt.

A lézersugár megsemmisült a teleportálás során, amit a kvantum keveredés eljárásával értek el. Akárhogy is, ez az áttörés hihetetlen lehetőségeket nyit meg a jövő szuper-gyors és szuper-biztonságos kommunikációs rendszerei számára, mint a következő évtized kvantum számítógépei. A fizikusok szerint a kvantum számítógép lekörözi klasszikus társait hatalmas memóriájával és milliószor gyorsabb megoldó képességével.

Az utóbbi évtizedben a teleportálás lett a legnagyobb érdeklődést kiváltó témája a kvantum mechanikával foglalkozó fizikusoknak, miután az IBM laborja elméletben alátámasztotta a folyamatot 1993-ban. Azóta közel 40 laboratórium kísérletezik világszerte ezen a területen.

Bár Kaliforniában és Dániában végezték el elsőként a teleportálás előzetes munkáit, az ANE tudóscsoportja, mely ausztrál, német, francia, kínai és új-zélandi tudósokat tömörít, volt az első, amely sikeres kísérletet hajtott végre 100%-os megbízhatósággal. Az alapötlet szerint, ha a kvantum részecskék, mint elektronok, ionok és atomok ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, akkor alapvetően azonosak. Tehát ha egy objektumot felépítő kvantum részecskék tulajdonságait egy részecskecsoportban reprodukáljuk, akkor az objektum pontos mását kapjuk, azaz csak a részecskék tulajdonságainak információit kell átvinni, nem magukat a részecskéket. Az információ átvitelének bizonytalansága jelentős kerékkötője volt a múltbéli keveredési kísérleteknek.

Az ANE csapatának először május 23-án sikerült a lézer sugár teleportálása, nem kis meglepetésükre, majd a sikeres kísérlet megismétlődött az elkövetkezendő hetekben is.

Űrfegyverek földi háborúkhoz

2002. június 3. 15:04, hétfő

Miközben a mozikban már lecseng a Csillagok Háborúja legújabb epizódja, a valós életben is kezd kialakulni egy új fegyvernem, ami hamarosan benépesítheti a világűrt. A katonai tervezők igyekeznek elkerülhetetlenné tenni az űrfegyverkezést, a szakértők az anti-műholdak és űraknák elszaporodását jövendölik, mások a megzavarhatatlan, teljesen biztonságos műhold kapcsolat megalkotását sürgetik, szóba kerültek a gyors reagálású űrbombázó rajok is. Nyíltan tárgyalnak űrben keringő lézer- és részecske-sugárfegyverekről, melyek gyilkos energiájukkal műholdakat, repülő robbanófejeket, vagy akár földi célpontokat semmisíthetnek meg. És mit szólnánk egy természetes meteorit bevetéséhez? Egy jókora tűzgolyót küldhetünk a kijelölt célpontra, nem marad utána más csak egy kráter, külön öröm, hogy radioaktív szennyeződést sem hagy maga után.

Az űrbe telepített lézerek még repülés közben tudják erős lézereikkel megsemmisíteni a rakétát

Az űrfegyverkezést évtizedek óta viharos viták kísérik. A Bush kormányzat újra előtérbe helyezte a kérdést ballisztikus rakétavédelmi programja kapcsán. Egy új tanulmány, melyet a Légierő megrendelésére készítettek igyekszik összegyűjteni a lehetőségeket és kategorizálni azokat fajtáik és megvalósíthatóságuk szerint. "Tárgyilagos alapot kívántunk szolgáltatni a tárgyalásoknak" - mondta Bob Preston, a tanulmány vezetője. Az űrfegyverek előnyei között szerepel, hogy olyan célpontokat is elérhetnek, amit más fegyverek nem, nem is beszélve arról, hogy jóval gyorsabban meg tudják közelíteni a célpontot, mint a földi hadeszközök. A másik pont, hogy megtámadni sem könnyű őket. A hátránya, hogy egy űrfegyver pozíciója megjósolható, és ha az űrből támadják, akkor elég védtelen, ilyen tekintetben egy megsemmisített űrfegyver roncsai veszélyt jelentenek a többi műholdra, megvédéséhez pedig számos egyéb fegyverre van szükség.

A KE-ASAT program célja a szükséges eszközök, mint a végrehajtó egység, a fegyverrendszerek és technológiák meghatározása, kifejlesztése, integrálása és tesztelése, beleértve a megsemmisített műhold roncsainak kezelését is

Kategorikusan elkülöníthetők az irányított energiájú fegyverek, ilyenek a lézerek, melyek több millió Watt energiát használnak és rendkívül gyorsak. A kinetikus-energia fegyverek főként rakéták ellen alkalmazhatók, ez a hardver egyszerűen belerohan a célpontba, mialatt az a légkör felső régióiban halad. Ennek az űrbeli változata földi célokba csapódik be, mint hajók vagy hatalmas épületek, röppályája szinte függőleges, sebességében és fényességében a meteoritokra hasonlít. Végül a hagyományos űrfegyverek, melyek manőverezhetők, szintén földi célok ellen használhatók, nagy erejű mikrohullámokkal pusztítanak.

A természetes aszteroida bombáknak nincs jövőjük, hiszen aki rendelkezik nukleáris arzenállal, az nem is gondolkozik ezen a lehetőségen, akinek nincs annak is olcsóbb és egyszerűbb egy atomfegyver megalkotása. Preston hangsúlyozta, hogy az űrfegyverkezés nem csak az Egyesült Államokra korlátozódhat. Bár sok ország csak szerény űrfelszereltséggel rendelkezik, minden nemzet tudja hogyan használhatja fel a világűrt saját biztonsága érdekében.

A pilóta nélküli légi eszközök - mint ez a Predator is - a GPS műholdakat felhasználva navigálnak

A jelentés így összegez:

"Mielőtt határoznánk az űrfegyverek megszerzéséről vagy lemondanánk azokról, az Egyesült Államoknak részletesen meg kell vitatnia mire képes egy ilyen fegyver, mennyibe kerül és a bevetések következményeit is mérlegelni kell. Meg kell vizsgálni, hogy más országok is bevetik-e azokat, és ha igen kik, illetve hogyan tudjuk hatékonyan észlelni ezeket a fejlesztéseket és válaszolni rájuk"

Preston magánvéleménye szerint Amerikának nincs égető szüksége űrfegyverekre, illetve űrbeli dolgok elleni védelemre. Jelenleg az amerikai hírszerzés és a hadsereg közel 100 műholdat üzemeltet nemzetbiztonsági célból, amik éjjel-nappal nagyfelbontású képeket szolgáltatnak a Föld bármely pontjáról.

Hallgatás övezi a nem-halálos fegyvereket

2002. május 14. 15:29, kedd

Mikrobák, amik szétrágják az utakat és az épületeket. Biokatalizátorok amik tönkreteszik az üzemanyagot és a műanyagokat. Eszközök, melyek észrevétlenül korrodálják az alumíniumot és más fémeket. Mindez csupán néhány azokból a nem-halálos fegyverekből, amit az Egyesült Államok megpróbált vagy megpróbál kifejleszteni.

Hogy milyen közel jutottak ezek a fegyverek a valósághoz talán sosem fogjuk megtudni. A Nemzeti Tudományos Akadémia visszavonta azt a több tucat jelentés kiadását, amiben megtervezik vagy leírják a fejlesztési folyamatokat, annak ellenére, hogy állítólag ezek publikus feljegyzések lennének. Az akadémia példátlan szűkszavúságát a szeptember 11-i események utáni biztonsági intézkedésként indokolja. Sokak szerint a valódi indok az, hogy a kutatások sértik mind az amerikai törvényeket, mind a nemzetközi vegyi és biológiai fegyverkezési egyezményeket. A kérdéses dokumentumokat 2001-ben gyűjtötte össze az NTA által felállított, akadémiai és ipari tudósokból álló testület, hogy kiértékeljék a nem-halálos fegyverkutatásokat a Pentagon számára. Amerika 1993 óta fokozott figyelmet fordít erre a területre, amikor egy katasztrofális szomáliai békefenntartó küldetésben a lázongó civilek amerikai katonákat gyilkoltak le.

A testület, mely jelentése 2002 második felére várható, 147 jelentést és javaslatot gyűjtött össze a kutatóktól, legtöbbjüket a Pentagon Egyesített Nem-halálos Fegyverkezési Programja finanszírozott. Az egyik csoport az Oak Ridge Nemzeti Laboratóriumban például egy erős elektromágneses mező használatát javasolja "a rövid távú emlékezet kieséstől a tudatos testfunkciók teljes elvesztéséig" terjedő hatások előidézéséhez. Szó esik azonban közvetlen energiafegyverekről is. A jelentéseket márciusban, ahogy a NTA titkosítatlan tanulmányait szokás, lerakták az akadémia Publikus Hozzáférésű Iratok Hivatalában, címeiket pedig közzé tették. Ed Hammond, a biológia fegyverek ellen tüntető Sunshine Project részéről, amikor megkérte a hivatalt, hogy beletekinthessen 77 dokumentumba, akkor megkapta a jóváhagyást.

"Két nappal később az NTA visszavonta a dokumentumokat" - mondta Hammond. "Kevin Hale az NTA biztonsági vezetője arra hivatkozott, hogy valaki kifogást emelt". Hogy ez ki volt az nem tisztázott. Úgy tűnik a nyomás nem a Pentagon felől érkezett, mivel ők elküldtek Hammondnak nyolc dokumentumot, beleértve hármat az NTA listájáról.

A New Scientist magazin nem tudta megtalálni Hale-t. Egyik helyettese csak annyit közölt, hogy jelenleg is fogalmazzák válaszukat a Sunshine Project számára. Azonban az a néhány jelentés, amit sikerült Hammondnak megkaparintania szintén érdekes olvasmánynak bizonyult.

2000-ben a New Scientist felfedte, hogy a Pentagon magasrangú tisztviselői újra akarják írni a vegyi és biológiai fegyverkezés egyezményeit, hogy nagyobb szabadságot nyerjenek a nem-halálos fegyverek fejlesztése terén. A jelentések világossá teszik, hogy a kutatások megsértik a kilencvenes évek óta érvényben levő egyezményeket. Egy 1998-as támogatású alkalmazás a Haditengerészet kutatásai közül genetikailag megtervezett mikroorganizmusok megalkotását irányozzák elő, melyek szétmállasztják az utakat, kifutópályákat és "a fém részek, a fegyverek burkoló és kenőanyagainak, valamint a járművek, és az azokat ellátó felszerelések célzott károsodását" eredményezik. A terv szerint az enzimek olyan anyagokat támadnak, mint a kevlár, az aszfalt, a cement, a festékek vagy kenőanyagok. A pusztítás végeztével a kártevő önmagát is megsemmisíti.

Az nem ismert mennyi valósult meg ezekből az elképzelésekből, ám a csoport levédetett egy mikroorganizmust, ami felbomlasztja a poliuretánt "a hajók és repülők festésének általános összetevőjét" beleértve a radarok számára láthatatlanná tevő bevonatokat is.

Egy másik 1998-as tervezet, melyet a Brooks Légitámaszpont biotechnikai laborja dolgozott ki, az üzemanyag és a műanyag szerves molekuláinak tönkretételére alkalmas bakteriális származékot fejlesztett volna ki.

A tervezet arra hivatkozik, hogy ezek az anyagok mentesek a biológiai hadviselés korlátozásai alól. Mark Wheelis, a Kalifornia Egyetem munkatársa szerint ez nem igaz. Az 1972-es biológiai fegyverekről szóló egyezmény is magába foglalja az anyagokat megtámadó mikrobák kifejlesztésének tilalmát, sőt ezt tavaly óta az amerikai törvények is tiltják. A visszatartott dokumentumokban bűzbombák, nyugtatók és ópium származékok fegyverként való használata is szerepel, ami az 1992-es vegyifegyver egyezmény pontjait szegi meg.

Mikrohullámú fegyverek

2001. október 30. 13:16, kedd

Nem kis vitákat váltott ki egy új fegyver, amit tömegoszlatás céljára fejlesztettek ki az Egyesült Államokban. A fegyvert úgy tervezték, hogy mikrohullámok segítségével hőt fejtsen ki az emberi bőrre. A kritikusok azonban nincsenek meggyőződve az új eszköz biztonságosságáról.

A Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) Új-Mexikóban múlt héten fejezte be a rendszer emberi kísérleti alanyokon történő tesztelését. A Légierő már most szeretné használni az úgy nevezett Active Denial Technology-t (ADT), - melyről azt állítják, nem halálos - békefenntartó küldetésekben vagy zavargások feloszlatásánál, melyet "viszonylag távolról is be lehetne vetni", akár egy alacsonyan repülő légi eszközről is. Az ADT egy kétméteres ernyőt használ a mikrohullámok vékony sugárrá alakításához, amivel végig pásztázhatják a tömeget, vagy megcélozhatnak egyéneket is. A fejlesztők elmondása szerint a 3 milliméter hullámhosszúságú sugárzás csak 0,3 milliméterre hatol be a bőrbe, pillanatok alatt elérve a 45 Celsius fokos fájdalomküszöböt. 50 fokon, elmondásuk szerint az emberek egy másodpercen belül reflexszerűen elmozdulnak az égető érzés elől. Ahhoz, hogy égési sérülések alakuljanak ki, 250 másodpercet kellene eltölteni valakinek a sugár útjában, ami "elegendő tűrést biztosít a fájdalom és az égés kialakulása között."

A kritikusok az szeretnék megtudni, hogy a fegyver közzétételre nem került veszélyszintje a biztonságos alatt maradt-e. John Pink, a Globalsecurity.org agytrösztje szerint az emberek elijesztéséhez szükséges sugárnyaláb ereje nagyon közeli lehet ahhoz, ami akár már sérülést is okozhat.

A Légierő tudósai másodpercenkénti 10 milliwattban állapították meg a bőr biztonságának határát négyzetcentinként, még a kilencvenes évek elején, amikor igen kevés adat állt rendelkezésre. Ez a határérték több percre, akár egy órára is érvényes lehet, azonban a bőr egyetlen rétegének 50 Celsiusra hevítése egyetlen másodperc alatt olyan nagy energiát igényel, ami szaruhártyát is jókora veszélynek teszi ki, hiszen az sokkal érzékenyebb, mint a bőr. Egy tanulmány szerint a szaruhártya esetében 2 watt négyzetcentinként három másodperc alatt már maradandó károsodást okoz.

Hamarosan próbaúton az első légi lézer-fegyver

2002. június 14. 14:55, péntek

Az Egyesült Államok Légiereje (USAF) által tervezett összes új fegyver rendszer közül az F-22 Raptor vadászgép mellett a légi lézert (ABL) tekintik a legígéretesebbnek, mivel az forradalmasíthatja a hadviselést. Közel egy évtizednyi fejlesztés után a USAF és a Rakétavédelmi Hivatal (MDA) úgy határozott, hogy néhány hónapon belül megkezdi az első ABL repülőgép próbaútjait.

Az ABL rendszert ballisztikus rakéták megsemmisítésére tervezték egy sok megawattos lézersugár közreműködésével, ami a fény sebességével szel át nagy távolságokat. A nagy energiájú sugár, ami nagyjából egy kosárlabda átmérőjével rendelkezik, addig hevíti a rakéta falát, amíg az szerkezetileg meg nem hibásodik és visszazuhan a földre. Ideális esetben a rakétát kilövő területén landol.

Az ABL rendszert egy módosított Boeing 747-400F, a kereskedelemben is használt szállító repülőgép hordozza, otthont adva egy nagy energiájú oxigén-jód kémiai lézernek (COIL), egy kifinomult sugárirányító rendszernek "deformálható" tükrökkel, amik pontos célzást és tüzelést tesznek lehetővé a légköri zavarokon keresztül is, valamint egy hadműveleti központ is helyet kap, ahol folyamatosan nyomon követik és priorizálják a lehetséges célpontokat.

A Boeing 20 hónapot töltött a 747-es módosításaival. Ki kellett cserélni a gép orr-részét, ahol maga a lézer és a sugárirányító optikák kaptak helyet, fém támasztórudakkal erősítették meg a géptörzset, titániummal a gép hasát, végül beépítettek egy légmentesen záródó kabint, ami elszigeteli a legénységet a gép lézeres egységeitől.

Jelenleg is folynak az utolsó földi tesztek a YAL-1A Attack Laser nevet viselő gépen. Első körben a COIL és a sugárirányító rendszer nélkül fog repülni, mivel mindkét egységre még fejlesztői munka vár. Valószínűleg csak 2004. elején repülhet teljes felszereltséggel a gép. A USAF azt akarja, hogy az ABL legalább 320 kilométeres hatótávolságú legyen. A program irányítói szerint a működő ABL rendszer egy feltöltéssel 20-40 rakétát lesz képes levadászni. A rakétavédelmen túl más tevékenységekre is képes, repülőgépeket támadhat meg, időlegesen kiiktathat ellenséges műholdakat, felderítő munkát végezhet, vagy cirkáló rakéták ellen nyújthat védelmet.

Valószínűtlen univerzumban élünk

2003. február 22. 08:29, szombat

Csillagászok példátlan felfedezések sorát jelentették be a korai kozmoszról, beleértve a világegyetem korának határozott megállapítását és az első csillagok születési időpontjának meghatározását.

A felfedezéseket, melyek egy komplex térképen, az univerzum gyerekkori képén alapulnak, egy NASA sajtókonferencián részletezték. Ezek az adatok szolgáltatják a mai napig a legerősebb támogatást az ősrobbanás elmélethez, az univerzum kialakulásához és ahhoz az elképzeléshez, miszerint az első másodpercekben a hipertágulás uralkodott. Az eredmények még a csillagok kialakulása előtti sugárzási mérésekből származnak.

A pillanatfelvétel az univerzum az ősrobbanás után 380.000 évvel uralkodó állapotát mutatja be, amikor az egyetlen elektromágneses sugárzás a mikrohullámú volt. Ennek az úgy nevezett mikrohullámú kozmikus háttérsugárzásnak (MKH) a tanulmányozását a NASA űrben keringő Microwave Anisotropy Probe (MAP) obszervatóriuma végezte el. Az adatokat egy valamivel modernebb, még nem látott korszakra vetítették le, ami felfedte, hogy az univerzum eléggé lehűlt, hogy az anyag összesűrűsödjön és létrehozza az első csillagokat 200 millió évvel az ősrobbanás után.

"Ez meglepően korai" - mondta Charles L. Benett, a MAP vezető kutatója. "Az új adatok szerint az univerzum 13,7 milliárd éves."

Ezt az értéket számtalanszor megbecsülték, de gyakran igen nagy hibahatárral. Ami a legfontosabb, az összes adat összhangban van azokkal, melyeket az univerzum közel eső részeiből gyűjtöttek. Benett és mások is állítják, az új eredmények alapként szolgálnak a modern kozmológiai elméletek számára és támogatják a legszélesebb körben elfogadott nézeteket.

Az univerzumról alkotott kép változása az idők folyamán

Az egyik legnagyobb eredménynek tűnik az első, megfigyelésből adódó bizonyíték arra, hogy az univerzum az első másodpercekben elképesztően gyors "inflációs tágulást" (felfúvódást) hajtott végre, így a számos modellből egyeseket elutasíthatnak. Andrei Linde, a Stanford Egyetem kutatója egyike azoknak, akinek a modellje helytállónak tűnik. "Nem gondoltam volna, hogy még az én életemben beigazolódik" - mondta Linde. A MKH az ősrobbanás után körülbelül 380.000 évvel szabadult el, amikor az univerzum eléggé kitágult ahhoz, hogy lehűljön és atomok formálódjanak. Ekkor egy sűrű és áthatolhatatlan felhő űrült ki.

A sugárzás megőrzött egy nyomot ennek a korszaknak a végéről és némi útmutatást az előtte történtekről, nagyjából úgy, mint ahogy egy felhő külső mintázata elárulja a belső tartalmát. A mikrohullámú sugárzás azóta szétterjedt és lehűlt betöltve a világegyetemet. A MKH-t véletlenül fedezték fel 1965-ben, amikor a Bell Labs kutatói háttérzajt észleltek egy rádióvevő tesztelésekor.

Térkép az univerzumról. Az ovális forma az egész ég befogása miatt van; ilyen formában lehet ábrázolni a Földet is

Ezek a 2001. július 30-án fellőtt MAP űrhajó első felfedezései. A MKH hőmérséklete 2,7251 és 2,7249 Kelvin között mozog. Ezek a parányi változások tükrözik vissza az univerzum legkorábbi rögeit és ütődéseit, a galaxisok és csillagok csíráit, ami közel 380.000 évvel az ősrobbanás után alakultak ki. A tudósoknak nincsenek megfigyeléseik az ezután történtekről, de elképzelésük szerint hosszú szálakon anyagcsoportok kapcsolódtak össze, mint egy pókháló. A szálak mentén hidrogén csomók alakultak ki, mint harmatcseppek a pókhálón. Minden csepp tömeggel, gravitációval és véletlenszerű sebességgel rendelkezett, melyek végül a csomópontok felé vonzódtak, ahol az anyag összegyűlt, hogy kialakítsa az első galaxisokat.

Az új felfedezéseket a MAP adatainak több milliószori számítógépes feldolgozása eredményezte, ami a fiatal kozmosz elvi összetételével és geometriájával hasonlította össze az űrhajó megfigyeléseit. Meglepetésre minden egyezni látszik. John Bachall, a projekttől független tudós így összegzett: "Egy valószínűtlen őrült univerzumban élünk, aminek azonban most már ismerjük a jellemvonásait."

Nyomok az univerzum hiányzó anyagához

2002. augusztus 5. 19:09, hétfő

Egy röntgensugarú űrteleszkóp észlelte univerzumunk rejtélyes hiányzó anyagának árnyait. A NASA bejelentése szerint a Chandra röntgensugarú obszervatórium a galaxisokat összekötő forró gázok szálait vette észre.

A tudósok szerint a csupán az elméletekből ismert, mindeddig észlelhetetlen sötét anyag többségének léteznie kell a világegyetemben. A Chandra által felfedezett gáz több anyagot tartalmazhat, mint ha az összes csillagot összegyúrnánk - és talán az univerzum legtömörebb sötét anyag összetevőinek jelenlétének nyomait is rejti. Négy amerikai tudós csoport használta a Chandrát, hogy rendkívül forró gázfelhőket észleljenek segítségével, melyek hőmérséklete akár az ötmillió Celsius fokot is elérhetik. Úgy vélik, hogy ilyen gáz alkothatja a galaxis csoportokat összekötő szálak hálóját, a "kozmikus hálót".

A világegyetem több mint 90 százaléka láthatatlan

"A számítógépes szimulációk már évek óta bizonygatják, hogy az univerzum 'hiányzó' gázának többsége a forró szálakban keresendő" - mondta Smita Mathur, az Ohio State csapat vezetője egy sajtótájékoztatón.

A felfedezés egy lépéssel közelebb viszi a csillagászokat a modern asztronómia egyik legnagyobb fejtörőjének megmagyarázásához - azaz miért láthatatlan a világegyetem több mint 90 százaléka. A csillagászok folyamatosan vadásznak a hiányzó dolog után, melyet sötét anyagként ismerünk.

"Az eredmény jelentős abban az értelemben, hogy egyfajta 'indikátort' ad a sötét anyaghoz" - mondta Nigel Smith, a brit Rutherford Appleton Laboratórium kutatója. "Felhasználható az univerzum kialakulásának modellezésénél, melyek megjósolhatják a világegyetem összetételét" - nyilatkozott a BBC News számára.

Mark Wilkinson, a Cambridge Egyetem Csillagászati Intézetének munkatársa "jelentős felfedezésnek" minősítette a Chandra eredményeit, ami az Astrophysical Journal-ban is megjelent. "Újabb megerősítése, hogy helyesen látjuk az univerzum kialakulásának alapvető szerkezetét" - tette hozzá.

Igor Liubarsky, a londoni Imperial College asztrofizikai csoportjának tagja szerint rendkívül értékes felfedezésről van szó. "Ez a sötét anyag közvetett bizonyítéka" - mondta.

A tudósok a galaxisok forgásából tudják, hogy egy magasabb gravitációs hatás munkálkodik az univerzumban, mely megmagyarázható a hagyományos látható anyag vonzásával. Spekulációik szerint a láthatatlan sötét anyag felelős a galaxisok viselkedéséért. Számos megfigyelési technika utalt már a jelenlétére. Egyes kutatók szerint ez a furcsa anyag egzotikus félatomi részecskék alakját veszi fel - eddig azonban még senkinek sem sikerült közvetlenül észlelnie.

Mobil lézerek jelentik a hadviselés új korszakát

2003. április 19. 11:12, szombat

A Star Wars stílusú lézerfegyverzet hamarosan megjelenik a harcmezőkön. Bár a katonák még nem fognak lézerpisztolyokkal puffogtatni, ám ezen kívül a lézer szinte bármely más harci alkalmazásra készen áll.

Tavaly az Egyesült Államok és Izrael hadserege már tesztelt egy a TRW által előállított vegyi lézert, ami ezúttal nem ballisztikus rakéták lelövésére szolgált, hanem sokkal kisebb, hagyományosabb célpontok ellen irányult, sikeresen hatástalanított 100 milliméteres rakétákat és tüzérségi lövegeket. Most egy új elektronikus változata még nagyobb erőt és mobilitást ígér.

"Forduló ponthoz érkeztünk a nagy erejű lézerrendszereket illetően" - mondta Brent Dane a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium lézer projektjének vezetője, aki munkatársaival közel hat éve az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma megbízásából csak a nagy erejű, hordozható, elektronikus lézeren dolgozik. 

A terv szerint bemérés után egy lézer semmisití meg a rakétát

"A legújabb kulcsfontosságúvá váló szempont a lézereknél a mobilitás" - magyarázta Dane. "Ez a hatékonyság és egy olyan felépítmény elegyéből ered, ami lehetővé teszi a kis tömegű, de összetett,gépeket."

Egy speciális "sugárirányító" szoftver segítségével a lézer befog egy repülő rakétát, felhevíti a fémburkolatában rejlő robbanóanyagot, ami ennek hatására felrobban, mielőtt elérné a célpontját. A Lawrence Livermore laboratórium most fejlesztettek ki egy 25 kilowattos lézert és már dolgoznak egy 100 kilowattos változaton, ami Dane szerint elegendő erővel fog bírni, hogy egy rakétát két-három másodperc alatt megsemmisítsen. 

Rajz egy mobil lézerről, és a valóság

A 100 kilowattos lézer 2010-re lesz harcra kész, tette hozzá Dane. Mindazonáltal a harctéri technológiák messze nem érnek véget a légvédelemnél. A lézerek nagy valószínűséggel elektromos hibrid Hummerek tetején fognak berobbanni a háborúkba.
"Ha szemügyre vesszük ezeknek a hibrid járműveknek az akkuit, akkor láthatjuk, hogy tökéletesen megfelelnek egy 100 kilowattos lézerrendszer ellátására"- mondta Dane.

Harckocsi a NASCAR közreműködésével

2005. szeptember 15. 13:51, csütörtök

Az Egyesült Államok hadserege egy olyan tanulmány harckocsit mutatott be, ami egyesíti a legújabb robbanástompító technikákat a kereskedelemben kapható teherautók biztonsági jegyeivel, valamint a NASCAR műszaki vívmányaival.

A méretes Ford F-350 terepjáró/pick-up vázára épített gép az anyagoktól egészen az ülések beállításáig szinte mindenben szakít a hagyományokkal. Az ULTRA AP névre keresztelt harckocsiban alkotói a védelem, a manőverezhetőség és a biztonság terén elért legújabb fejlesztéseket igyekeztek egybe olvasztani, melynek nem titkolt célja a már jól ismert Humveek leváltása a harctereken.

A Humvee-nél valamivel nagyobbra sikeredett ULTRA AP-t a Georgia Tech Kutató Intézet (GTRI) fejlesztette ki a kereskedelmi autógyártás és a hadsereg mérnökeinek segítségével. Az alapelv a költséghatékonyság volt, ezért is esett a választás egy már létező, jól bevált alapra, a fent említett Ford gépjárműre, amit fejlett páncélozó anyagokkal, valamint az autógyártásban már bizonyított biztonsági konstrukciókkal szereltek fel. Az így kapott félkész terméket formálták és finomítgatták tovább a nagyteljesítményű autóépítés szakértői, az amerikai NASCAR versenysorozat mérnökei.

 
Klikk a képekre a nagyobb változathoz

A tervezés első lépése egy könnyűsúlyú, költséghatékony páncél alkalmazása volt. Ezután a klasszikus kétszer kettes üléselrendezést gyémánt alakzatba tolták el, úgy, hogy egy ember előre nézzen, egy hátra, egy-egy pedig jobb és bal oldalra. Ez nem csupán a jobb észlelést, de az aknák elleni hatékonyabb védelmet is szolgálja, állítják a GTRI mérnökei, mivel a szokatlan elrendezésnek köszönhetően az emberek elkerülnek az aknákat működésbe hozó kerekek közvetlen közeléből. A dízelüzemű jármű utasait egy úgynevezett blast bucket" is védi. Ez egy páncélozott burok a jármű belsejében, ami tompítja a robbanás erejét, illetve a jármű felborulása esetén merevítőként is szolgál.

A kormányművet, a felfüggesztéseket és a fékeket számítógépek hangolják össze, a GTRI szóvivője szerint páratlan biztonságot és mobilitást biztosítva még a jelenleg gyártásban levő legmodernebb katonai járművekhez képest is. A fejlesztést a haditengerészet kutatási hivatala (ONR) finanszírozza, ahová a GTRI már el is juttatott egy prototípust tesztelési célokra. Az ONR a tesztek kiértékelése után dönt a projekt további sorsáról.

Az ULTRA AP-t a haditengerészet quanticói légitámaszpontján tartandó Modern Day Marine Expo rendezvénysorozaton állították ki.

Ismét gyártana plutóniumot az Egyesült Államok

2005. szeptember 9. 14:29, péntek

A hidegháború befejezése óta először mérlegeli az Egyesült Államok a plutónium-238 előállítását, bár a hivatalos közlések szerint ezúttal nem a fegyverkezésben, hanem az űrkutatásban használnák fel.

A döntésre már idén ősszel sor kerülhet. Amennyiben zöld utat kap a 300 millió dolláros tervezet, akkor egy délkelet-idahói szövetségi nukleáris létesítményben megkezdődhet a radioaktív fém előállítási procedúrája. Az Idaho Nemzeti Laboratóriumban (INL) 2011-től 30 éven át évente 5 kilogrammot állítanak majd elő. A nem-fegyverminősítésű plutóniumot űrakkuként emlegetik, és szinte bármelyik űrjárműben felhasználnák a műholdaktól egészen a világűr távoli pontjaira irányított szondákig. 

Az INL egyik telephelye

A tervezet az űrakkuk felét a NASA projektjeinek szánja, míg a másik felét meg nem nevezett nemzetbiztonsági célokra használná. A gyártásra azért van szükség, mert az amerikai készletek kimerülőben vannak, valamint egy oroszokkal kötött egyezmény szerint azt a készletet nem is használhatják fel biztonsági vagy védelmi alkalmazásokhoz.

Idaho ugyan már rábólintott a tervezetre, azonban a radioaktív hulladék elhelyezéséről heves viták folynak az állam és a minisztérium között. Idaho állam vezetői írásos biztosítékot követelnek arról, hogy a becslések szerint évente keletkező 21 000 liter szennyezett hulladékot eltávolítják az államból. Az energiaügy azzal érvel, hogy Idaho vezető szerephez juthat a nemzet űrprogramjában és ennek örülnie kellene, a lakosok többsége azonban egyáltalán nem tűnik boldognak, különösen annak fényében, hogy a laboratórium komplexum közvetlen közelében található az Eastern Snake River víztárolója, ami az állam elsőszámú ivó- és öntözővíz-forrása.

Amikor jót tesz a háború

2005. június 3. 12:57, péntek

Egy brit tanulmány előzetes elemzése szerint a háború nem feltétlenül káros pszichológiai szempontból, annak ellenére, hogy sokáig olyan nyomasztó lélektani állapotokkal hozták összefüggésbe, mint például a harctéri idegsokk.

A kutatás - melyet a londoni King's College Katonai Orvosi Kutatóközpontjának csapata végzett el dr. Jamie Hacker Hughes vezetésével - több száz brit katona pszichológiai állapotát vizsgálta meg 2004. évi iraki szolgálatuk előtt és után. A 16. Légi Támadó Dandár 421 tagján elvégzett vizsgálatok nem kis meglepetésre jelentős mentális javulást mutattak ki.

A tanulmány szerzői szerint az iraki háborúról elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy súlyos lélektani hatásai lettek volna a harcokban résztvevőkre, illetve azt próbálják ezzel megmagyarázni, hogy egyáltalán nem kell a vietnámi kudarc megismétlődésétől tartani. A tanulmány kiemeli, hogy ahol gondosan összeválogatott, jó morállal rendelkező erők harcolnak pozitív kimenetelű, jól kidolgozott hadműveletekben - bármi legyen is ezek politikai háttere - ott a részvétel nem feltétlenül tesz rosszat a katonák pszichológiai állapotának, illetve nem olyan mértékben, mint azt eddig feltételezték.

Egy kapcsolódó tanulmány szerint a katonáknál a harctérinél jóval erősebb a szeretteiktől való távollét okozta stressz. A kutatók az iraki háborúból 2003 októberétől egészen az elmúlt hónapokig hazaküldött katonákat vizsgálták. 2009 főből 178 tért vissza lélektani okokból, azonban közülük csak 3%-nál állapítottak meg harctéri stressz visszahatást. Döntő többségük a család vagy a barátok hiánya miatt vált lehangolttá, vagy egyszerűen képtelen volt alkalmazkodni az iraki környezethez.

Atomrakétát a bunkereknek

2002. november 12. 03:12, kedd

Az Egyesült Államok kormánya elkötelezte magát egy újfajta nukleáris fegyver kifejlesztésének támogatása mellett, melyet úgy alakítottak ki, hogy behatoljon és elsöpörje a mélyen fekvő célpontokat, mint a földalatti fegyveres bunkerek.

50 évvel a világ első hidrogén bombájának felrobbantása után a hír nem kis riadalmat keltett a nukleáris szaporodást ellenző tudósok körében. Véleményük szerint a több tonna radioaktív hulladék, amit a bunker-irtó nukleáris fegyver eredményez, nem marad meg a sziklák, a beton és a célpontot borító talaj között, ezzel szemben jókora területet szennyez be.

A 15 millió dolláros finanszírozású Robust Nuclear Earth Penetrator (RNEP) fejlesztési költségei már szerepelnek a kormány 2003. évi védelmi kiadásairól szóló törvényjavaslatban, amit azonban még nem fogadott el a fegyveres erők szenátusi bizottsága. Ennek ellenére több forrás szerint is a bizottsági választások után zöld utat fog kapni a tervezet.

Az RNEP olyan célpontok ellen lenne bevetve, melyek immunisak a hagyományos fegyverzetre. Támogatói állítják, hogy minimális szennyezést okoz a föld fölött, a kritikusok véleményét pedig fentebb már olvashattuk, akik szerint az RNEP eltüntetheti a hagyományos és a nukleáris fegyverek közti különbséget, megnövelve egy nukleáris válaszcsapás kockázatát.

Az amerikai törvények megakadályozzák az új "mini-atombomba" fejlesztéseket, melyek kevesebb, mint 5 kilótonna robbanóerővel rendelkeznek, az RNEP azonban kívül esik ezen a szabályozáson, mivel nem minősül új fegyvernek. Egy már létező nukleáris bomba módosításáról van szó, valószínűleg egy B61-es erőteljesen átalakított változatáról, állítják a források, egy olyan fegyverről, melyet 0,3-tól egészen 340 kilótonnáig fel lehet tunningolni. Alacsony értékeken a bomba maghasadást alkalmaz, magasabb értékeken viszont egy fúziós (hidrogén) bombáról kell beszélni. A hirosimai hasadásos bomba 12 kilótonnás volt.

A földalatti robbantások 10-15-ször hatékonyabbak a beásott létesítmények ellen, mint a légicsapások. A hagyományos bunker-irtókat nagy magasságból dobják le, ami hatalmas sebességgel csapódik be, áthatolva a talajon, a sziklákon és a betonon a robbanás előtt. A nukleáris változatnak megvan az az előnye, hogy sokkal erősebb lökéshullám létrehozására képes, fokozva romboló hatásának mélységét. Az Egyesült Államok ötven körüli hasonló "mélyreható" fegyverrel rendelkezik, ezek azonban csak 6 méterre képesek a felszín alá behatolni, ez a mélység azonban közel sem elég a radioaktív anyag tárolására.

"Még egy 0,3 kilótonnás robbanás esetén is legalább 70 méteres mélységbe kellene temetni száraz talaj esetén, illetve 40 méter mélyre száraz sziklás talaj esetén, hogy ne szivárogjon ki szennyeződés" - mondta David Wright, fegyverszakértő. Ezzel szemben a mostani elérhető mélység esetén több ezer tonna erősen radioaktív hulladék jutna vissza a levegőbe, hozzátéve, hogy ez a fegyver 10-20 méteres mélységig lenne képes a pusztításra, míg több iraki létesítmény is közel 60 méteres mélységben fekszik, amihez olyan erős robbanófejre lenne szükség, hogy elfogadhatatlan pusztítást okozna a felszín felett. Hogy ezt elkerüljék, további fejlesztésekre van szükség. A fegyver tervezők az Energiaügyi Hivatal három laboratóriumában is dolgoznak egy új technológia kifejlesztésén, melyből egyikük már szabadalmaztatott is egy új fegyvert. Eközben az Átfogó Nukleáris-kísérlet Tilalmi Egyezmény korlátai miatt nem tesztelhetőek a robbanófejek, ami annyit jelent, hogy az RNEP első főpróbája élesben fog lezajlani.

A Naprendszer határára ért a Voyager

2005. május 26. 00:32, csütörtök

Elérte a NASA Voyager 1 űrszondája a Naprendszer végső határát, egy hatalmas, viharos térséget, ahol véget ér a Nap befolyása és a napszél megtörik a csillagok közötti vékony gázon.

"A Voyager belépett a csillagközi űr eléréséért folytatott versenyének utolsó körébe és megkezdte a Naprendszer határmezsgyéjének feltárását" - jelentette be Dr. Edward Stone, a két Voyager szondát felügyelő és a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának otthont adó Caltech tudósa. 2003 novemberében a Voyager csapat olyan eseményről számolt be, amire nem volt példa az expedíció 26 évre visszanyúló történetében. A tudósok szerint a furcsa jelenség azt jelezte, hogy a Voyager 1 a világűr egy különös területéhez, az úgynevezett határoló lökésfronthoz (termination shock) közeledik. Akkoriban elég sok vita zajlott arról, vajon a szonda belépett a határoló lökésfrontba, vagy csak közeledik hozzá.

Valójában a tudósok nem tudják, hol húzódik a határ. Feltevéseik szerint a napszél sebességének és erősségének váltakozásainak megfelelően folyamatos mozgásban van, hol közeledik a Naphoz, hol eltávolodik tőle. "A csapat egyetért abban, hogy a Naptól most 13,9 milliárd kilométeres távolságban levő Voyager 1 végül belépett a fejhullámba (heliosheath), a határoló lökésfronton túl elhelyezkedő területre" - mondta Dr. John Richardson, a szonda plazmatudományi főfelügyelője, az MIT munkatársa.

A Voyagerek várhatóan egy évtized múlva elsőként léphetnek ki a csillagközi térbe

A határoló lökésfrontnál a napszél, a Napból folyamatosan kiáramló, elektromos töltéssel rendelkező gáz másodpercenkénti 300-700 kilométeres átlagos sebességéről a csillagok között húzódó gáz nyomásának köszönhetően lelassul, sűrűbbé és forróbbá válik, egy könnycsepp alakú hullámot alakítva ki. A legszilárdabb bizonyíték a határoló lökésfront átszelésére a szonda méréseiből adódik, melyek szerint növekszik a napszél mágneses mezeje, miközben sebessége csökken.

2004 decemberében a Voyager 1 két és félszeres növekedést észlelt a mágneses mezőben, ami megfelel a napszél lassulásának. Decembertől egészen mostanáig ezen a magas szinten maradt a mágneses mező. Először a 2003-as bejelentéskor tapasztaltak növekedést a mágneses mező erejében, ami akkor 1,7-szeresére emelkedett. "A Voyager megfigyelései az elmúlt néhány évben azt bizonyítják, hogy a határoló lökésfront sokkal összetettebb, mint azt bárki gondolta volna" - mondta Dr. Eric Christian, a NASA Nap-Naprendszer Kapcsolat kutatási programjának tudósa.

A Voyager szondák - melyek külön utakat járnak - elvileg 2020-ig maradhatnak üzemképesek, hacsak addig meg nem vonják a támogatást tőlük.
Bemutató videók letöltése:

• 1. videó (a felső képen is látható határvonal animációja)

• 2. videó (az animáció spirálgalaxisunktól kezdve a Napig közelít rá)

• 3. videó (az animáció a határmezsgye sodrásba rakott pajzshoz hasonló, folyamatosan változó voltát mutatja be)

• 4. videó (a Voyager magányossága a végtelen világűrben)

Újabb napkitörés fenyegeti a Földet

2005. szeptember 15. 00:38, csütörtök

Újabb heves röntgensugárzás-kitörést figyeltek meg a Nap felszínén a szakemberek. A kitörési pont a Nap középső részén volt.

Bár a napkitörés az utóbbi időkben tapasztaltakhoz képest gyengébb volt, de az azt követő plazmakilökődés szinte pontosan a Föld felé tart. Mindez talán önmagában nem lenne túl érdekes információ, ám az előrejelzések szerint a sugárzás szerdáról csütörtökre virradó éjjel minden bizonnyal eléri a Földet és ennek akár komoly következményei is lehetnek a kommunikációs rendszerekre nézve.

A közelgő mágneses viharról sokat elárul az az információ, hogy a röntgensugárzás kivételesen hosszú ideig tartott és az ionoszférát ért reflexió - amely a 100 és 400 kilométer közötti magasságban lévő réteget érte - a csendes-óceáni térségben egy órán át teljesen összeomlasztotta a rövidhullámú kommunikációt. A következő órákban megnőtt a geostacionárius pályán keringő műholdak közelében mért protonsűrűség. Amennyiben ez a folyamat folytatódik, úgy hamarosan zavarok jelentkezhetnek a műholdak szenzorainak működésében vagy akár több is működésképtelenné válhat. Szintén károk keletkezhetnek a műholdak napcelláiban.

A kitöréssel együtt nagyon erős rádiósugárzást is mértek, amely a Föld nappali oldalán zavarokat és fennakadásokat okozott a GPS-rendszerekben és a mobilhálózatokban. A rövidhullámú kommunikációban bekövetkezett üzemszünet pedig elsősorban a légiközlekedésben teremtett veszélyes helyzetet.

A SOHO szonda felvétele - a tegnap éjjeli napkitörés nemsokára eléri a Földet

Mindez azonban csak a közelgő mágneses vihar "beköszöntőjének" tekinthető. A Space Environment Center előrejelzése szerint nagyon heves mágneses vihar várható és ennek valószínűségét az intézet munkatársai 70 százalékosnak minősítették. Hogy valóban mennyire komoly vihar alakul ki, az többek között függ a plazmafelhőzet vastagságától és mágnességének mértékétől. A mágneses viharok akár nagyon komoly fennakadásokat is okozhatnak, például az alacsonyan keringő műholdak működésében, amelyek pályáját később akár korrigálni is kell emiatt. Továbbá megbéníthatják az áram- és a mobilhálózatokat - ez legutóbb 2003 októberében történt meg Svédországban, Malmö városában és környékén, illetve Skóciában.

A szakemberek munkáját nehezíti, hogy nagyon nehéz, szinte lehetetlen ezeknek a kitöréseknek az előrejelzése, mivel a Föld felé irányuló sugárzás a Nap sugárzásával keveredik és ezért gyakorlatilag láthatatlanná válik a földi műszerek számára. A mágneses viharok egyik kísérő jelensége az északi fény, amelyet - ha hinni lehet az előrejelzéseknek - ezúttal Közép- és Kelet-Európában, köztük Magyarországról is meg lehet majd csodálni, illetve természetesen azinterneten is nyomon lehet követni. Ugyanakkor nem túl megnyugtató, hogy a szakemberek szerint a következő napokban további napkitörések is várhatók.