A bankárok ingyen élői

A bankárok ingyen élői

Zsidó származású olvasónk levele: 'Soha többé nem akarok visszamenni Izraelbe!'

 2010. augusztus 29. Közélet

Bizonyíték, hogy Izraelben a terrorizmus álcájában cionnácizmus van....

Tisztelt Szerkesztőség!

Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e önöknek, de úgy gondolom, ezen élményeimet semmiképpen sem hallgathatom el. Először is le kell szögeznem, hogy családom zsidó származású, de semmiképp sem vagyunk vallásos zsidók, mindenképpen magyarnak és hazafinak tekintjük magunkat, hiszen tudjuk, nem a származás számít, hanem a hazaszeretet...

Az antiszemitizmustól mindig is tartózkodtam, habár mindig rossz szemmel néztem Izrael állam agresszív politikáját, illetve az európai térségben meglévő felvásárlási tendenciát... Most azonban mégis arra ragadtatom magam, hogy kendőzetlenül leírjam azokat az élményeket, amelyek akaratom ellenére értek, mikor Izrael területére léptem. Egy kint élő rokonom hívott meg, eleinte húzódoztam, ám amikor olyan gáláns volt, hogy felajánlotta, fizeti a 200 ezer forintos útiköltséget oda-vissza, elfogadtam a meghívást. A meghívás csak nekem szólt, egy hét időtartamra.

Mivel tudatában voltam a Közel-Keleten uralkodó áldatlan állapotoknak, terrorveszélynek és fokozott biztonsági intézkedéseknek, utazásom előtt tájékozódtam az interneten. Több helyen olvastam, hogy sokszor ok nélkül zaklatnak, meghurcolnak és visszafordítanak külföldi állampolgárokat, de ezt nem vettem annyira komolyan, mivel mindig is szelíd, törvénytisztelő humán értelmiségi voltam, engem ugyan ellenőrizhetnek, nincs rejtegetnivalóm.

Augusztus elején indult a gépem Tel-Avivba, azaz pontosabban a Ben Gurion Reptérre, s mivel hívő református vagyok, optimistán vágtam neki a szent földnek... Rokonom, aki meghívott, egyébként apám anyai nagynénje, elvileg ott várt rám a reptéren, e-mailben azt írta, nincs mitől félnem. Annyira nem is féltem, csak akkor leszálltam a gépről és sor került a vám- és poggyászvizsgálatra, akkor kezdtem kicsit remegni. A hosszú sorból találomra emeltek ki 5-10 embert a biztonságiak, akiket zöld egyenruhás, huszonéves katonafiúk kísértek.

Én is beleestem a szúrópróbába, egy fiatal, huszonöt év körüli lengyel lánnyal együtt egy biztonsági őr és két katonafiú beterelt minket egy apró, ablaktalan szobába a poggyászunkkal együtt. Még ekkor sem féltem annyira, hiszen nem volt mit rejtegetnem. Az idősebb biztonsági őr feltúrta a táskámat, aztán megkérdezte, mit keresek Izraelben. Angolul kérdezett, angolul válaszoltam, hogy egy rokonomhoz jöttem látogatóba, egy hétig szándékozom az országban tartózkodni. Közben mellettem túrta fel a két fiatal kiskatona a lengyel lány táskáját, majd ráparancsoltak, hogy vetkőzzön, motozás lesz.

Én igyekeztem elfordítani a tekintetemet, a fiúk szemmel láthatólag élvezték a lány megalázását. Mikor a melltartóját nem akarta levenni, az egyik katonafiú a géppisztolya tusával vállba vágta és letépte róla. Engem közben a biztonsági tiszt minősíthetetlen hangnemben, kezdetleges angolságával arról faggatott, miért nem tudok héberül, ha él itt rokonom és a nevem alapján zsidó származású vagyok...

Nem tudtam mire vélni a dolgot, mondtam, hogy magyar vagyok - a lány közben felöltözhetett, miután a fehérneműjét is levetették vele, félig már sírt -, magyar az anyanyelvem és keresztény vagyok... Erre ordít velem, hogy mit képzelek, hogy idejövök az ő országukba, és még héberül sem tudok, különben is tudja, hol van Magyarország, az a szar kis közép-európai állam, amit a befektetőik már félig felvásároltak... Értetlenkedem, kérem, hogy ne szidja az országomat, mire úgy orrba vágott, hogy eleredt az orrom vére. Megszédültem, a két kiskatona emelt fel és fogott közre. A biztonsági tiszt a szemembe vágta, hogy biztos magyar kém vagyok és a palesztinokkal működöm együtt. A lengyel lányt közben a vetkőztetés után egy-két angol szitokszó (pl. bitch - kurva) kíséretében kidobták a helyiségből, úgy tűnik, ő nem volt gyanús, csak szórakoztak vele. Én feleltem, hogy nem vagyok kém, szakmámra nézve tanár vagyok, és semmi közöm semmiféle titkosszolgálathoz. A biztonsági őr rám parancsolt, hogy ne hazudjak, majd elővette jókora pisztolyát és közölte, hogy az ilyen embereket a hatályos törvények szerint helyben agyonlövik, fogjam be, én, büdös magyar. A pisztolyt a fejemhez tartotta, gondoltam, le azért nem lő, de megijedtem, végül megfordította és a markolatával fejbe vágott. Megint megtántorodtam, vérzett a halántékom, újra a két kiskatona állított talpra.

Még magamhoz sem tértem, mire a biztonsági őr cinikusan közölte, hogy ha már összevéreztem az ő szent irodáját, takarítsam fel. Ennek vonakodtam eleget tenni, mire intett a kiskatonáknak. Az egyik gyomorszájon vágott a fegyverével, földre kerültem, legalább két-három percig rugdostak. Mindenem fájt, bár éreztem, hogy csontomat nem törték, erre nyilván vigyáznak. Végül is felállítottak, aztán a biztonsági tiszt közölte, hogy a kihallgatás véget ért, a vizsgálaton nem mentem át, kémkedés gyanújával haladéktalanul kitoloncolnak, és örüljek, hogy ennyivel megúszom, mert a kémeket az izraeli bíróság jellemzően halálra ítéli, és itt nem szórakoznak, mint Európában, hanembizony az ítélet után egy héttel főbe lövik az embert és jelöletlen sírba dobják, mint valami állatot.

Nem értettem semmit, de szólni már nem mertem, nem akartam újabb verést. Rájuk hagytam, legyek kém, legyek bármi, csak jussak innen el. A két kiskatona egy bűzös, kétszer két méteres zárkában vitt, majd szó nélkül rám zárták az ajtót. Megkérdeztem, mi lesz velem, mire az egyik röhögve azt felelte, úgyis lelövünk és meggyalázzuk a hulládat, a másik viszont lecsitította és azt mondta, nyugodjak meg, nem lesz semmi, kitoloncolnak, nemsokára felraknak az első budapesti gépre, vagy bármelyikre, ami a térségbe tart.

Nem tudtam, meddig leszek a zárkában, de a karórám szerint alig telt el négy-öt óra, mire értem jött két másik fiatal katona, és közölték, hogy készüljek, felraknak egy Bécsbe tartó gépre, onnét meg már csak hazatalálok, természetesen saját költségemre. Mivel követelmény a napi száz amerikai dollár költőpénz, volt nálam nyolcszáz dollár, amit persze nem akartam elkölteni. Egy irodába vittek, ahol egy unott arcú, középkorú férfi közölte, hogy 450 dollár, átszámítva olyan 95000 forint a visszaút költsége, ezt fizessem ki a nálam lévő pénzből. Az egyik kiskatona kivett a tárcámból öt darab százdollárost, meg sem szólaltam, aztán a kezembe nyomtak egy héber nyelvű cetlit mint elismervényt, amiből persze egy szót sem értettem. Még észbe sem kaptam, mikor az egyik katona kezembe nyomta az útlevelemet, karon fogtak és felvezettek egy Bécsbe induló repülőgépre, leültettek, és közölték, hogy a poggyászom már a csomagtérben, jó utat.

A gép felszállt, én mocskosan, véresen, mosdatlanul érkeztem meg Bécsbe, zúzódásokkal, hámsérülésekkel. Itt jegyet váltottam a maradék pénz euróra váltása után egy budapesti intercityre, így jutottam haza... Ennyit láttam tehát Izraelből, ami meggyőzött arról, hogy soha-soha ne akarjak oda visszamenni. Mert "ezek" ilyenek. Nyilván nem szabad hatmillió zsidó emberről kollektív ítéletet mondani, de az izraeli állam politikája paranoiás és idegengyűlölő, a nem-zsidó ember élete pedig egy fabatkát sem ér, de még azé sem, aki szegről-végről zsidó, mint én, csak mondjuk nem véresszájú cionista...

Rokonom e-mailben persze szabadkozott. Én elmentem orvoshoz, látleletet vetettem a sérüléseimről, amelyek bár nyolc napon belül gyógyulók voltak, mégis elégségesek ahhoz, hogy panaszt tegyek. Aztán hagytam az egészet a fenébe, végül is minek rohangáljak a sóhivatalba, kinél tegyek panaszt? Az izraeli nagykövetségen? Jó vicc, esetleg ott is lekevernek egy-két pofont. Meg aztán sok helyre elér a cionizmus keze, nem akarok bonyodalmakat, elveszteni az állásomat, a jó híremet.

De mégis megírtam önöknek mindezt, mert úgy vélem, a magyar embereknek, és általában az embereknek tudniuk kell, mire számíthat, ha Izraelbe utazik. Megverhetik, megalázhatják, saját költségén indokolatlanul visszaküldhetik...Kerüld velük országunkban is a kapcsolatot a saját biztonságod érdekében....

Kérem, amennyiben levelemet közlik, azt névtelenül tegyék. Tanúságul szolgálhat ez a felháborító eset, amin én nagyjából már túltettem magam, minden jóhiszemű és tisztességes embernek, aki eddig azt hitte, az izraeli állam toleráns és ér ott valamit az ember, ha nem zsidó... Igyekszem nem elhinni azoknak az állításoknak a jelentős részét, amelyeket időről időre a Zsidó bűnözés rovatban olvasok, de ezek után úgy érzem, bármi megtörténhet...

Kommentál

Vajon mi lenne ha mint MOSZAD gyanúsat mi is így járnánk el a Tel-Avivból jövő járattal?

R. D.

(kuruc.info alapján JOBBIK GONDOLAT)

A büdös cionista sátánfajzat , ha nálunk jár kikéri magának , hogy ne zsidózzuk .

BÜSZKE VAGYOK

2010. augusztus 28. Közélet

".......Há dik mán.. nincs munkaviszonyom és nem hordok 1,5 kilónál könnyebb aranyláncot, pedig segílyből élek immáron évtizedek óta.

*Büszkén terrorizálom és rabolom ki* a diáktársaimat és verem szét a tanáraimat, a négy általánost mégis csak 10-15 év alatt tudtam elvégezni.

 

*Büszke vagyok* uzsora kamat szedéssel mint a báró élek adómentesen. Még a magyar parasztokat is le tudom fejni. Hivatal engem és családomat védi...rásszisták!

*Büszke vagyok* arra is, hogy írni és olvasni ugyan nem tudok és a szókincsem is csak pár tucat keverék-szóból áll, mégis vállalkozói bizonyítványom van a hatóságoktól.

*Büszke vagyok* arra is, hogy bár a Kresz-könyvet elolvasni sem tudom és autóvezetést sem oktattak nekem soha, analfabéta létemre,
mégis "szereztem" magamnak jogosítványt. Kizárólag csak nagy-Mercivel meg nagy-BMW-vel járok a segílyért, mégis minden magyar, tőlem félti a sz..s kis vagyonkáját.

*Büszke vagyok*, hogy minden szobrot, fémet és kábelt ellopok, mégsem találnak meg a rendőrök, pedig amikor leégetem a vezetékekről a szigetelést, kilométerekről is látni lehet a fekete füstjét.

*Büszke vagyok* arra is, hogy Miskolcon az Avas lakótelepről már minden létező ajtót, ablakot, liftajtót eladtam, a lakásokat lelaktam,
minden parkettát, linóleumot és korlátot szétszedtem, elvittem. Mégsem értik meg a magyarok, hogy miért mégis a folyosóra meg a liftbe járunk sz..ni....

Nem értem, hogy miért van az, hogy bár minden gazda az "én kertemet" műveli, mégis árammal védekeznek, amikor a termésért megyek.

*Büszke vagyok* arra is, hogy az idióta magyar törvényalkotók az - íróasztaluk mellől - engem védenek, nem pedig a tulajdonost.

*Büszke vagyok* arra is, hogy amíg Amerikában bárkinek - aki büntetlen előéletű- lehet fegyvere, addig Magyarországon, csak nekünk, a bűnözőknek lehet !!!

*Büszke vagyok* arra is, hogy bár minden magyar felfegyverzett bűnözőt jól ismer a hatóság, mégis a kisnyugdíjast motozzák meg, hogy nincs-e titokban tojás nála.

*Büszke vagyok* arra is, hogy beszerelheted a legdrágább riasztót az autódba, én mégis be tudom dobni az ablakát egy féltéglával.
*Büszkén*, a világ létező legprimitívebb nyelvét beszélem, de mégis értitek, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy: "ázs összes rohádék mázsár ázs mind rásszistá".
*Büszke vagyok* arra is, hogy ha külföldre megyek lopni, rabolni, akkor egész Európa tudja, hogy megint egy magyar volt a tettes !!!

*Büszke vagyok* arra is, hogy az idióta magyar politikusok és bíróságok összekeverik az igazságszolgáltatást a rasszizmussal.
Ha kimondom a "varázs-szót" rájuk, hogy rasszisták, akkor nem mernek megbüntetni.
Ha a tárgyalótermet megtölti a haragos famíliám, a bíró összesz..ja magát és rögtön felment minden vádpont alól, pedig hát még meg se vertük...

*Büszkén*, kizárólag falkában, negyvened magammal és öt-tíz autóval járok késekkel és szamurájkardokkal állig felfegyverkezve,
mégis a magyart Suzukist ..ja a rendőr az égőkészlete miatt.

*Büszke vagyok* arra is, hogy ha véletlenül BKV-val közlekedek, az ellenőr hozzám sem mer szólni. Ha meg mer, akkor egyszerűen kidobom a járműből, mert megtámadott.

*Büszke vagyok*, hogy ha megtetszik a lakásod, vagy a házad, ötvenen körbeállunk és te "önként" aláírod, hogy nekem eladtad és a pínzt átvetted. A korrupt közjegyző, meg a tetű ügyvéd ezt nyomban hitelesíti is. Téged, meg a rendőrök lecsuknak, ha a lakásmaffiát mered felemlegetni.

*Büszke vagyok* arra, hogy a magyar nők a legszebbek és akármelyiket haza is vihetem, megbecsteleníthetem, széttrancsírozhatom, még sem mernek megtalálni a rendőrök, még ha az ajtóig vezetnek is a vérnyomok.

*Büszke vagyok* arra is, hogy nyugodtan büntetlenül megölhetem, majd meggyalázhatom a tisztességben megöregedett 80 éves nénikéket a saját portájukon, hogy azután röhögve elvigyem a két üveg lekvárjukat.

*Büszke vagyok,* mert bárkit büntetlenül kirabolhatok és megölhetek, mivel a kisebbségi képviselők, megvédenek majd az áldozattól !!!!!
Még azt is bebizonyítják, hogy az áldozat támadta meg az állig felfegyverkezett 400 tagú famíliámat és még mielőtt öngyilkos lett és hátba szúrta, meg fejbe rugdosta saját magát, még előtte gyorsan szétverte a saját Suzukiját is a bent ülő kislányai szeme láttára.

*Büszkén gondolok* anyámra, az összes apámra és a több-tucat nagyapámra.

*Büszke vagyok* a meghatározhatatlan létszámú, de hasonló vezetéknevű féltestvéreimre, akiknek a keresztnevei, mind a Dallas-ból való.

*Büszke vagyok* arra is, hogy már majd' mindegyik kiskorú féltestvéremet felcsináltam és ezt ki is jelentem délutánonként a Maónikasóóban.
(Ami a neten visszanézhető!)

*Büszke vagyok* arra is, hogy a csóró magyar családok nem mernek szegénységükben gyereket vállalni, de az enyéimet mégis kénytelenek eltartani !!!
*Büszke vagyok* arra is, hogy ha a magyar kisvállalkozó nem adja önként oda az államnak minden pénzét, akkor egyszerűen kifacsarja belőle az APEH és átutal belőle néhány milliárdot nekünk is, minden évben.

*Büszke vagyok* arra is, hogy minket még soha nem vett észre az APEH, bármennyire is megpróbáljuk a létező legrikítóbbra festeni a házainkat.

*Büszke vagyok* arra is, hogy nem mer észrevenni a rendőrség sem (vagy pedig összesz..ták magukat és bezárkóztak a siófoki rendőrőrsön),
amikor pl. fényes nappal, vagy 300-an erőt demonstrálva és felfegyverkezve, végig vonultunk Siófok főutcáján, mert nem fizettek eleget az éttermesek, hogy megvédjük őket, saját magunktól.

*Büszke vagyok* arra is, hogy ez még a You-Tube-on is megnézhető.

Büszke vagyok* arra is, hogy Kanadából, Franciaországból azért fizetnek 300 Eurót és gyermekek után 100 Eurót, hogy visszautazzak, a honnal indultam. „Nekem fizetnek külföldi nyaralásért”

Azért mégiscsak másképpen hangzik, hogy pl. a nyugdíjas néninek erőszak közben kinyomta a szemeit és levágta a lábait az "úriember" !!! ....
(...akinek a származását nem mondhatjuk be, csak annyit lehet tudni, hogy a botokkal felfegyverkezett nagy létszámú és analfabéta "úriemberekből" álló családja, elzavarta a kiérkező rendőröket... )

Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, nem vagyok idevaló.
Enyingen, Olaszliszkán a nyócker.-ben és már a fél országban is mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk vannak Európa legterrorizálhatóbb magyarjai.

--
Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok,
van fületek, hogy a hangot meghalljátok,
úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek.
S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő! (Márai Sándor)

"Minden magyar felelős minden magyarért." (Szabó Dezső)
(Polgári Hirszemle alap JOBBIK GONDOLAT)

A másik ingyenélő, irány Izrael , de csak odaútra.

Állambiztonsági rendszerváltás, 1989: "Ez egy életveszélyesen komoly ügy!"

2010/08/28. Közélet

Nem szabad megfeledkeznünk ezen háborús bűnösök cselekedeteiről. Mert a múlt összefügg a jelennel.

A „László” dosszié rejtélye, avagy a FIDESZ és az SZDSZ titkos tervei Rockefellerék, Soros György és Mark Palmer támogatásával

”Orbán Viktornak komoly gondot okoz az,
hogy korábban volt valamilyen ügye…”(Mint tudjuk itt nem nagy ügyre kell gondolni. Már egyszerű közbüntény nem bűntetésével is zsaroltak. Vagy cserébe nem csapják ki az egyetemről..Szerk.) A BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége II. csoportfőnökségének, a kémelhárításnak 7. osztálya a nemzetközi együttműködés területén dolgozott. Amikor a 7/A alosztály főoperatív tisztjének: Cs. I. őrnagynak 1989. szeptember 25-én kelt jelentése Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes asztalára került, a tábornok szívéhez kapott, és a következőket írta a jelentés első oldala jobb felső sarkába Horváth József r. vezérőrnagynak, a belső reakció ellen küzdő III/III. csoportfőnökének: 


Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy,
állambiztonsági főcsoportfőnök,
belügyminiszter-helyettes"Horváth J.Et. Ez egy életveszélyesen komoly ügy. Rendkívül határozottan kell vele foglalkozni - erő, eszköz koncentrálás. Várom az új fejleményeket! Pallagi Ferenc." (Ld. cikkünk alatt.)

A jelentés tárgya: "Ismeretlen FIDESZ-es személlyel kapcsolatba kerülésről." A jelentés tartalma: hogyan kezdett hozzá a FIDESZ és az SZDSZ az állambiztonsági rendszerváltáshoz. Hogyan alakítják ki és képezik belső biztonsági csoportjaikat, szűrik ki az ügynököket soraikból, s térképezik fel az állambiztonsági főcsoportfőnökség személyi állományát belső informátoraik segítségével. Az ismeretlen személy: egy, a FIDESZ kemény magjához tartozó, de csalódott aktivista, aki kapcsolatot keresett az "államapparátusban dolgozó komoly, megbízható személlyel." Innentől kezdve a "László" fedőnevű ügy dossziéi két szálon futnak: 1., "László" valódi nevének, személyiségének és környezetének megismerése, 2., a FIDESZ és az SZDSZ állambiztonsági terveinek, előkészületi tevékenységének feltárása.

1989. szeptember 20-án egy ismeretlen férfi hívta fel telefonon Cs. I. állambiztonsági őrnagyot, akinek ismerősére hivatkozva közölte, hogy FIDESZ-es barátja még aznap délután három és fél négy között szeretne vele találkozni a Vörösmarty téren, a cukrászda felőli földalatti lejárónál. A jelszó: "Elromlott a Quartz-órám, megmondaná, mennyi az idő?" A "Reform" egyik számát és az SZDSZ "kék könyvét" fogja kezében tartani. Az őrnagy pontosan megjelent, a leírás alapján azonnal felismerte a FIDESZ-est, akinek elmondta a jelszót, ő erre két azonosító kérdést tett fel: hol tanult és hány testvére van? A kapott válaszokat nyugtázva a Duna-part felé indultak el. Presszóba nem volt hajlandó beülni. Félórát sétáltak. Az ismeretlen közölte, hogy keresztneve László, vezetéknevét érthető okokból nem mondja meg. Cs. I. így rögzítette az ismeretlen személyleírását: kb. 30 éves férfi, 170 cm. magas, izmos, kisportolt, egyenes tartású, fürge járású. Arca kerek, magas homlokú, erős hullámos, gesztenyebarna, hátrafésült, halántékánál enyhén ritkuló, a fülére kissé ráérő haja van, Kossuth-szakállt és bajuszt visel. Orrhegye gömb alakú, ajkai húsosak, fogai épek, szeme barna, vékony, fémkeretes, lilás fényvédő réteggel bevont szemüveget viselt. Póló, kék kordbársony nadrág, sötétkék edzőcipő.

Magáról annyit mondott, hogy bölcsészkart végzett, jelenleg "szabadúszó", a FIDESZ szűkebb magjához tartozik. A jelentésben - ami a miniszterhelyettes elé került - itt következnek az érdemi információk, melyek roppant fontosak voltak a hatalom számára. Cs. I. a III/II-7-A alosztály főoperatív őrnagya a következőket jelenti: "László" elmondta:

"Ma már nem tudja elfogadni az Orbán-Kövér-Deutsch-féle irányvonalat, miután az nyilvánvalóan az erőszakosság, az anarchia felé mutat, a legkevésbé az ország helyzetének stabilizálását célozza. Elege volt Orbán és a választmány zsarnokoskodásából, úgy gondolja, hogy a radikális FIDESZ-szándékokat a katasztrófa bekövetkezése előtt mindenképp meg kell akadályozni. Ő maga nem akar a Belügyminisztériumhoz fordulni, mert ismeretei szerint az SZDSZ-nek vannak belső informátorai a BM-ben, és nem szeretné, ha a sínek mellett találnának rá."

"László" kérte az őrnagyot, hogy az államapparátusban dolgozó illetékesekhez juttassa el az információt, de ne verje nagydobra a jelentkezését. Megjegyezte: ha az illetékesek értékesnek tartják információit, nem utasítana vissza némi anyagi támogatást, mert nem áll túlságosan jól. Majd így folytatta:

"A FIDESZ szűkebb magjában nagy a felfordulás a Kerekasztal-tárgyalásokon tanúsított különállás miatt. Új partnereket keresnek az erőszakos kommunistaellenes elképzeléseikhez és ebben az SZDSZ mellett próbálnak társakat keresni olyanokban, mint a kispesti MDF-szárny, vagy a Krassó-féle csoportosulás. " 

"A FIDESZ most alakítja ki belső biztonsági csoportját az SZDSZ segítségével /Demszky Gábort említette/, amelynek feladata az akciók biztosítása, a FIDESZ szűkebb magjának védelme." 

"A FIDESZ az SZDSZ ösztönzésére folytatja a belügyi állomány felmérését, lakókörnyezetben, szolgálati helyeken, kiemelten a polgári ruhás állományra koncentrálva, az állambiztonsági állomány bemérésére összpontosítva. Kiemelt feladat az állambiztonsági tisztek kapcsolatkörének felmérése az ügynökök kiszűrése céljából. Az SZDSZ most már egy nagyobb összefoglaló anyagot készít az állambiztonság fontosabb ügyeiről."
"Orbán Viktornak komoly gondokat okoz az, hogy korábban volt valamilyen ügye, ami akkor ugyan elsimult, de ha nyilvánosságra kerülne, az a politikai szereplésének végét jelentené, olyan mértékben lejáratná őt." 

"László" a beszélgetés során végig ideges volt, gyakran nézett körül, beszéde gyors, hadaró - sajátos fejhangon beszélt - , esetenként széteső, s gondolatait nem mindig fejezte be. Közölte, hogy most meglehetősen elfoglalt a Kerekasztal és a választási előkészületek, különböző rendezvények miatt, de ha lehet, találkozzanak másnap három és fél négy között a Dorottya u. 4. sz. alatti épületben, a Tradeinform I. emeleti tárgyaló-pihenő galériáján.

Ezt követően a III/III. csoportfőnökséggel konzultálva az a döntés született, hogy Cs.I. őrnagy jelenjen meg a másnapra tervezett találkozón, s rögzítse a beszélgetést.

"László" az előző napinál is idegesebbnek tűnt, de próbálta leplezni. Egyebek között elmondta:

"Nagyon sok a munka, különösen amiatt, hogy egyrészt új támogatókat, ugyanakkor a köztársasági elnökválasztáshoz is gyűjteniük kell az aláírásokat, miután Orbán is kacérkodik azzal, hogy indul. Orbán hülye, ha azt hiszi, hogy a legkisebb esélye is lenne, sokkal racionálisabb az, ha az SZDSZ valamelyik nevesebb vezetőjét, pl. Tölgyessyt támogatják. Az Orbán-Kövér-Deutsch hármas kezd veszélyes vizekre evezni. Fejükbe vették, hogy az eddigi ténykedésük kevés, ennél erőszakosabban, látványosabban kell fellépniük, intruzív akciók szervezésével és végrehajtásával. Ez alatt Orbán valójában robbantásos merényleteket, szabotázsakciókat ért, ami nyilvánvalóan anarchiába vezet. Ezért Orbánék elhatározták, hogy kapcsolatot keresnek megbízott kiutaztatásával a Carlos-csoporttal, illetve próbálnak kapcsolatba lépni olyan palesztinokkal, akik Fehérszállás környékén kaptak kiképzést. Ily módon próbálnak korszerű, működőképes robbanószerkezetekhez jutni, mivel Kövér, kijelentése szerint: robbanóanyagot szerezni nem művészet."

Idáig jutott "László", amikor ingerülten közölte, hogy nem ebben állapodtak meg, megegyeztek, hogy az őrnagy nem hoz belügyeseket a nyakára, ne nézzék őt kezdőnek, a bejáratnál ott áll egy figyelőkocsi, az NJ 35-76-os rendszámú fehér Lada, benne egy nő kötöget, két srác meg újságot olvas a hőségben. Az őrnagy igyekezett megnyugtatni "László"-t, hogy ha így is van, semmi köze az egészhez, érvelését kétkedéssel ugyan, de elfogadta és folytatta a fontos információk közlését:

"A FIDESZ biztonsági csoportjának - kb. 15 fő - kiképzésével az SZDSZ két embere, Demszky Gábor és Légrádi Péter foglalkozik. Az SZDSZ-nél többen kaptak felkészítést az NSZK-ban és az USA-ban /Demszky és Légrádi is/, s az ott tanultakat adják tovább. Általános konspirációs felkészítést a FIDESZ szűkebb magjának minden tagja kap, ez a biztonsági csoport azonban mélyebb kiképzésben (figyelési, ellenfigyelési módszerek, akcióbiztosítás, információgyűjtés, ügynökök foglalkoztatása, stb.) részesül. Tervezik, hogy a biztonsági csoport néhány tagját szintén kiküldik az USA-ba , vagy az NSZK-ba, s ezt követően a kiképző munkát a FIDESZ teljes egészében átveszi. "

"László" hangsúlyozta, hogy az SZDSZ egyre erőteljesebben támaszkodik a FIDESZ-re a belügyi állományra vonatkozó információk megszerzésében:

"Az SZDSZ feltehetően komoly informátorokkal rendelkezhet, legalábbis erre utal a Demszky és Légrády által közöltek jellege. A megszerzett információkat ugyancsak az SZDSZ vezényletével most viszik számítógépre a hasznosítási lehetőségek javítása érdekében. Jelenleg helyiség-gondjaik vannak, most tesznek lépéseket a megfelelő bázis megszerzésére."

László még elkezdte mondani, hogy egy Béla, egy Gábor és egy Zoltán keresztnevű FIDESZ-es már elindult vagy hamarosan elindul egyeztetni a választási taktikát, és megszerezni a nemzetközi támogatást a választási küzdelmekhez Csehszlovákiába, az NDK-ba, Lengyelországba, az NSZK-ba és Ausztriába. Részletekbe nem merült, közölte, hogy mennie kell a "Reformpárti esték"-re, utána Kerekasztal és választási egyeztetés lesz. Ehhez lemondóan csak annyit tett hozzá, hogy egyre kevesebb azonosságot érez "ezekkel a lököttekkel", a kezdeti valós elképzelésektől teljesen eltértek. S ezzel eltűnt a cég szeme elől.

Dr. Horváth József r. vezérőrnagy,
a III/III. csoportfőnökeIntézkedési terv fantomképpel

Október első felében javaslatokat, intézkedési terveket dolgoz ki a BM III/III-2-b alosztálya. (A III/III-2. osztály az ifjúságvédelmi elhárítással foglalkozott, osztályvezető: Timár Zoltán r. ezredes ; a b., alosztály feladata az ifjúságellenes reakciós erők elhárítása az egyetemeken, főiskolákon, az ifjúsági klubokban, társaságokban, stb., alosztályvezető: Herbán Tibor r. őrnagy. Az osztályt Esvégh Miklós r. alezredes csoportfőnök-helyettes felügyeli.) Az intézkedési tervek Horváth József r. vezérőrnagy csoportfőnök egyetértésével kerülnek Pallagi Ferenc r. vezérőrnagy állambiztonsági főcsoportfőnök, 
Esvégh Miklós r. alezredes,
III/III. csoportfőnök-helyettesbelügyminiszter-helyettes elé engedélyezés céljából.

Az intézkedési tervek az eddig ismertetett információk mellett a következő tények figyelembe vételével készülnek:

A., "László" vagy a FIDESZ-től való megcsömörlése miatt, vagy provokációs célzattal kívánja információit célba juttatni. Személyének és valós szándékának felderítése elengedhetetlen. Elkészítik fantomképét. Ellenőrzik az Izraelbe tartó személyszállító repülőgépek utaslistáit, mivel "László" utolsó üzenetébenA rejtélyes „László” fantomképe
a III. főcsoportfőnökségen kilátásba helyezte, hogy izraeli rokonaihoz utazik. Cs. I. őrnagy kiutazik Ausztriába, hogy találkozzon "László" közvetítőjének Salzburgban tartózkodó ismerősével abból a célból, hogy értesítse "László"-t a további együttműködés fontosságáról és az anyagi dotáció lehetőségéről.

B., A "László" által átadott első megszerzett írásos névsor alapján ellenőrzés alá vonják a főcsoportfőnökség azon aktív és nyugállományú személyeit, akik az ellenzéki csoportokkal kapcsolatba kerülhettek. Különös figyelmet érdemel, hogy "László" Demszky, Rajk László és Légrádi Péter öt olyan informátoráról tud, akik valamikor az állambiztonsági szolgálatnál dolgoztak, illetve dolgoznak jelenleg is. Áttekintik az utóbbi tíz évben leszereltek névsorát és az áruló hálózati személyek listáját. Dezinformációs anyagot indítanak el útjára, annak hatását operatív eszközökkel mérik.

C., Az állambiztonsági hálózati személyek közül külön feladattervet dolgoznak ki a FIDESZ szűkebb magjához tartozó "Temesvári" fedőnevű titkos megbízott számára a párt frissen alakult biztonsági csoportjába való bejuttatás érdekében. Ugyanilyen feladatot kap a Magyar Radikális Pártba beépült "Hermann Attila" fn. titkos megbízott is.

D., Rajk Lászlót, Légrádi Pétert és Demszky Gábort szoros ellenőrzés alá veszik, a már működő 3/a rendszabályok (ez a telefonlehallgatás hivatalos neve) nyomán keletkezett anyagokat összegyűjtik és átnézik. A III/III-4 osztállyal (elhárítás a kulturális területen és a radikális ellenzékiek körében) és a III/III-6 osztállyal (szamizdat-felderítés és akciók végrehajtása) együtt ellenőrzik a pártok biztonsági csoportjaira vonatkozó valamennyi adatot, különös tekintettel a müncheni kiképzésre utazó személyekre. Rajk, Demszky, Légrádi és a hozzájuk közel álló ismert SZDSZ- és FIDESZ-vezetőkről kompromittáló anyagot állítanak össze, s szükség esetén intézkednek, hogy az anyag megléte az érintettekhez kiszivárogjon.

E., A "László" által megjelölt, a Carlos csoporttal való együttműködésre utaló adatokat a III/II. csoportfőnökség illetékeseivel együttműködve ellenőrzik.

Az intézkedési tervek végrehajtását Pallagi Ferenc október 10-én engedélyezte. Cs. I. őrnagy kellő biztosítással és nem kis költségekkel október 12-től 16-ig kapcsolatfelvételi és személy felderítési akciót hajt végre Ausztriában. Az eredmény csaknem kudarc. Az ismerős Salzburgban közli, hogy a közvetítő elől is eltűnt "László", az utoljára szeptember végén látta Budapesten, ahol "László" bizonyossággal lakik, a FIDESZ-kongresszuson is hiába kereste, pedig ott kellett volna lennie; valószínűleg külföldre utazott, ahova régóta készült ösztöndíjjal.

A vezetés elégedetlen, de a kutatás folytatásáról dönt, mindenekelőtt a FIDESZ -SZDSZ berkekben folyó ellenséges cselekmények megismerése miatt.

Egy elfogott levél névsorral

Egy érdekes fordulat némiképp megváltoztatja az érdeklődés irányát. Október 16-i keltezéssel a BM III/3. "K" ellenőrzési osztály (ez a postai küldemények ellenőrzését és az ellenséges anyagok terjesztőinek felkutatását végezte) vezetője: Dr. Kiss István r. alezredes közvetlen Pallagi Ferencnek jelent: kiemeltek a forgalomból egy Budapestről Cs.I. -nek címzett, annak Szolnokon lakó édesapja címére küldött levelet, tartalmát felterjesztik. (Cs. I. édesapja korábban a Szolnok megyei Pártbizottság munkatársa volt.) A levélben "László" újabb információkat, adatokat és egy névsort közöl - az SZDSZ által összegyűjtöttekből - köztük állambiztonsági vezetőkről, belső informátorokról. A csoportfőnökségen belső vitát vált ki, hogy Cs.I. őrnagy nem hajlandó megnevezni ausztriai kapcsolatát, szerinte "László" közvetítőjét egy olyan szolnoki ellenzéki társaságban kell keresni, amelyben helyi értelmiségieken kívül megfordultak budapestiek is, köztük a FIDESZ-től Orbán és Fodor is. Október 23-án Cs.I. az egyre jobban rá nehezedő belső nyomásra "László" közvetítőjeként megnevez egy szolnoki ügyvédet: dr. Sz.-t, aki a megyei Rendőr - főkapitányság III/II. osztályának szigorúan titkos állományú tisztjeként dolgozott a Kőolajipari Vállalatnál, ám saját kérésére leszerelt, és a helyi reformköri mozgalom egyik vezetője, szervezője lett. Ám amikor hivatalból megkeresték egykori kollégái, tagadta, hogy ismerné "László"-t.

Ugyanezen a napon, október 23-án a III/III-4-a alosztálya Kertész László r. százados aláírásával jelenti az SZDSZ biztonsági szolgálatáról:

"...információink szerint a szolgálat szervezésével Szilágyi Sándor, újabban pedig Dr. Demszky Gábor foglalkozik. Nevezettek a korábbi időszakban tapasztalatokat szereztek az ellenfigyelés megszervezésében, amikor különböző rendezvényeket, szamizdat-szállításokat, anyagátadásokat biztosítottak, illetve hajtottak végre ilyen módon. Felmerült továbbá a gyanú, hogy Demszkyt külföldi útjai során kiképezték ilyen biztonsági rendszer megszervezésére, irányítására. Ezt igazolja az is, hogy a nagy erőkkel - 30 gépkocsival - végzett operatív figyelések alkalmával is képes volt felfedni a figyelés tényét, illetve azonosítani néhány figyelő gépkocsit.

Az SZDSZ ügyvivői testületének részéről Szent-Iványi István több alkalommal beszélgetett "Trójai" fn. tmb.-vel a szolgálat felállításának szükségességéről. A szolgálat működésének gyanújáról "Tamás" és "Horváth András" fn. tmb.-ék is szolgáltattak információkat. Szeptember 22 és 24 között Sopron mellett a brennbergbányai úttörőtábor területén az SZDSZ választási előkészítő tábort rendezett. A program során - feltehetően a plenáris ülések alatt - valaki, vagy valakik átkutatták a jelenlévők szekrényeit, táskáit. A kutatás tényét "Horváth András" észlelte, aki az egyik előadást követően észrevette, hogy táskájában más sorrendben vannak az újságok, illetve szakkönyvét is átlapozták. "Tamás" fn. tmb. jelentette, hogy a táborba a jegyzetfüzete eltűnt egy-másfél órára.

• A                             két esetből is nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az                       SZDSZ            biztonsági szolgálata csírájában már megkezdte működését, esetenként végrehajt kisebb akciókat is. "Horváth András" fn. tmb. jelezte, hogy a XII. kerületi SZDSZ csoportnál felvetődött, hogy a létrehozandó szolgálatnak a belső biztonság megszervezésén túl hírszerző feladatokat is el kellene látnia a különböző politikai pártok választási taktikájának kipuhatolása érdekében. Az elképzelést egyeztették az Ügyvivő Testülettel és megkezdték az ez irányú szervező munkát."

A jelentés hivatkozott "Horváth András" fedőnevű titkos megbízottra, akit beépítettek Ráday Mihály XII. kerületi kampánystábjába, s ott nemcsak fontos ügyek aktivistája lett, hanem ő jelentette október 9-én, hogy "hírszerző feladatokat" is vállaltak egyesek, például ...Ernő az MSZMP-nél, Fruzsina pedig a KDNP-nél, s egy három tagú "titkos elvi operatív irányító csoport" is alakult.

A III/II. 7. osztályának két tisztje november 2-án konspiratív hangfelvételt készített egy "Vírus" fn. személlyel, aki 1988. októberében került a látókörükbe, és feltűnően pontos ismeretekkel rendelkezett a BM 
Dr. Rédei Miklós r. vezérőrnagy,
a III/II. csoportfőnöke (1977-1988)szervezetéről, állományáról, funkcionális felépítéséről, munkamódszereiről. (Személyes jó barátjának nevezte dr. Rédei Miklós r. vezérőrnagy - 1977-től 1988 augusztus 30-ig volt a III/II. csoportfőnöke, s egyben főcsoportfőnök-helyettes - vejét: dr. P. Tibor ügyvédet és a tábornok leányát: Katalint.) "Vírus" felfedte, hogyan, milyen módszerekkel tudtak egyes személyeket priorálni, járőrkocsikat ellenőrizni, szolgálati helyeket, fontos objektumokat bemérni, telefonvonalakat használni, operatív információkat szerezni. Felelős vezetők neveit sorolta fel jó ismerősként nemcsak a BM-ben, az állambiztonsági főcsoportfőnökségen, hanem a BRFK-n, a kerületi kapitányságokon, a VPOP-nél, a KPM Katonai Főosztályán és másutt is. A rendőrség belső helyzetének romlását, az állomány sebezhetőségét azzal is érzékeltette, amit a XV. kerületi kapitányságról megismételt:

"Vírus" szerint az 1988 októberében általa elmondottak mit sem változtak. A kapitányságra, a kmb-i irodába továbbra is bejárnak az utcalányok, sőt, a rendőrök a BM Klubba is magukkal viszik őket. Az ott felszedett információkat azután jól értesültségük fitogtatása céljából környezetükben terjesztik ezek a kívül álló személyek." 

Az a levél, amelyet "László" küldött Cs. I. -nek édesapja szolnoki címére, 275 nevet tartalmazott (ld. cikkünk alatt), s olyantól származhatott, aki belülről ismerte az állambiztonsági főcsoportfőnökséget, erre utalt például az, hogy nem keverte a polgári és a katonai hírszerzés állományát. Logikusan, kellő hierarchiában vette sorra a III-as szervezetét a felső vezetés tagjaitól a legmélyebb konspirációban működőkön (III/2.osztály, III/V-1. osztály) keresztül a külföldi rezidentúrák szigorúan titkos tisztjeiig. A legjobb szakemberek elemezték a névsort a III/I. 2-es osztályon, és megállapították, hogy a névsor egy ember emlékezetére utal, s mivel e forrás a hírszerzés területéről sorolja fel a legtöbb nevet ( a legkevesebbet a III/III. csoportfőnökségről), feltételezték, hogy az illető a III/I. csoportfőnökségen dolgozott.

Az ezt követő belső átvilágítás kiterjedt a leszereltekre, elbocsátottakra, nyugállományba vonultakra vagy küldöttekre is, de Csukrán Magdolna őrnagy, az állambiztonsági operatív nyilvántartó osztály vezetője kutatást végzett a kizárt hálózati személyek körében is, és hat személyt talált gyanúsnak, köztük a "Faragó János", és "Régész" fedőnevű titkos megbízottat és a "Kiss József" fedőnevű ügynököt. A november 23-i összegező jelentés utolsó mondata mégis meglepő: "A névsor elemzése erőteljesen utal - személyi és szakmai ismeret alapján - Cs. I.-re mint valós forrásra." Másnap Pallagi Ferenc miniszterhelyettes ezt írta a jelentésre: "Egyetértek."

1989 december 5-én váratlanul igen értékes információkkal szolgál a Komárom megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya által foglalkoztatott "Marosi" fn. ügynök, aki november 10-én részt vett Budapesten az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának gólyabálján. A jelentésből:

Deutsch: „Sok mindenre kiképzik a fiúkat!”

David Rockefeller bankár"A rendezvényen találkozott volt egyetemi csoportvezetőjével, Györgyi Kálmánnal, valamint csatlakozott hozzájuk Deutsch Tamás is. A jelenlegi társadalmi és politikai helyzetről beszélgettek. Ennek során jövőbeni elképzeléseikkel kapcsolatban Deutsch Tamás elmondta, hogy a FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek több tagja is részt vesz egy manager-képző tanfolyamon, mely az Oxford-i diplomával egyenértékű managerdiplomát ad. A képzés hat hónapi magyarországi tanfolyam, továbbá hat hónapi Soros György amerikai zsidó trilliárdos üzletember oxfordi tanfolyamból áll. (Amerikában a marxista zsidót Mandzsuriai- elnöknek hívják. Szerk.)

A managerképzés megvalósítására egy alapítványt hoztak létre, melyben részt vesznek Rockefellerék és Soros György is. A magyar képzés Budafokon, a volt Törley villában folyik. Jelenleg a hazai képzés stádiumában állnak." 

Az állambiztonsági főcsoportfőnököt az előbbiek információértéke nem rázta meg, a most következők azonban lázba hozták:

"Deutsch elmesélte, hogy a hat hónapos kinti képzés alatt sok mindenre kiképzik a fiúkat, többek között a belső és külső elhárítással kapcsolatos ismeretekre is. Deutschnak ezzel kapcsolatban az a véleménye, hogy akármi is lesz Magyarországon, az államvédelemre, illetve valamilyen ezzel foglalkozó hivatalra minden körülmények között szükség van. Hozzátette, pusztán az nem biztos, hogy ezt ugyanazokkal az emberekkel kell csinálni, mint eddig. Egyértelműnek tartja, hogy egy ilyen hivatalba laikusokat nem lehet tenni, ezért fel kell készíteni a megfelelő személyeket erre a speciális tevékenységre. Az alapítvány segítségével a FIDESZ és az SZDSZ úgy készül, hogy bármikor szakképzett embereket tudjanak erre a munkára kiállítani."

A szakmai részletekbe csak ezután bonyolódott Deutsch, de nem valószínű, hogy ezek saját szerény képességeinek a termékei, sokkal inkább az SZDSZ-nek és a FIDESZ-nek súgó jogász és belügyi szakemberek elképzelései voltak:

"Deutsch elmondta, hogy nem kívánják ők a katonai elhárítást és egyáltalán az egész elhárítást sem a HM, sem a BM keretein belül látni, hanem egy, az NSZK-ban működő Alkotmányvédelmi Hivatalhoz hasonló szervezet keretében. Elképzeléseik szerint a hivatalt egy parlamenti bizottság felügyelete alá helyeznék, és a hivatalnak teljesen függetlennek kell lennie a miniszterektől, a minisztériumoktól és a főhatóságoktól. Mivel a választások után 100%, hogy a HM és BM miniszter is polgári politikus lesz, a hivatalnak nem szabad pártérdekeket szolgálnia, hanem egyértelműen magát az államot kell védeni. Azt szeretnék elérni, hogy a hivatal jogállása az Alkotmánybírósághoz hasonló legyen, azaz közvetlenül a Parlament alá tartozzék. Erre a speciális munkára a managerképzés keretében, annak külföldi szakaszában az elkövetkező egy évben 30-40 főt szeretnének kiképezni.

A managerképzésre amerikai-magyar közös vállalat alakult. Feltétel az angol nyelvtudás. A hazai hat hónap alatt válogatják ki azokat, akik Nagy-Brittaniába utazhatnak, és akik mindenképpen megbízható személynek minősülnek. A biztonsági hivatal vezetője az elképzelések szerint államtitkár lenne, a pontos elnevezés még nem eldöntött."

(Már itt megjegyzem, hogy ennek az elképzelésnek az első fele lényegében nem valósult meg. A polgári hírszerzés Információs Hivatal, a polgári kémelhárítás Nemzetbiztonsági Hivatal néven a mindenkori kormánypártok által kijelölt tárca nélküli miniszter felügyelete alatt áll 1990 óta, a katonai elhárítás pedig Katonai Biztonsági Hivatal néven vissza került a HM-be, ahol az ott megmaradt hírszerzés a Katonai Felderítő Hivatal nevet kapta. A Nemzetbiztonsági Bizottság a parlament egyik bizottságaként korlátozott jogkörrel ellenőrzi ezen területeket.)

„Für Lajost fafejűnek tartják”

Deutsch - ekkor még Fürtelen - Tomi egyetemi végzettség nélkül nagy ívű államhatalmi, strukturális okfejtésbe is bocsátkozik a két párt nevében, későbbi ismert családjogi állapotát tekintve némi pikáns és kínos felhanggal leendő apósa szellemi képességeit illetően:

"A továbbiakban Deutsch Tamás a belpolitikai helyzettel kapcsolatban elmondta, hogy a FIDESZ és az SZDSZ hajlandó belemenni egy újabb alkotmánymódosításba a köztársasági elnök megválasztása ügyében. Ennek az az oka, hogy mindenképpen el akarják kerülni Für Lajos köztársasági elnökké történő megválasztását. A két szervezet jelenlegi értékelése szerint inkább Pozsgay Imre legyen a köztársasági elnök, mint Für Lajos. Az a véleményük, hogy a világ Pozsgay Imrét fogadta el, már most úgy tárgyalnak vele, mint köztársasági elnökkel, azonkívül nem annyira kompromittálódott, mint Szűrös Mátyás. Für Lajost egyértelműen bizalmatlan személynek és fafejűnek (sic!) tartják."

Hála "Marosi" fn. tmb.-nek, jelentése megőrizte az SZDSZ és a FIDESZ, mint akkori testvérpártok más kormányzati elképzeléseit is. Ezek közül érdekes:

"Jövőre vonatkozó elképzeléseikkel kapcsolatban Deutsch elmondta továbbá, hogy az SZDSZ és a FIDESZ a gazdasági minisztériumot nem akarja meghagyni az MSZP-nek. Véleményük szerint meg kell szüntetni az Országos Anyag és Árhivatalt, az Országos Tervhivatalt, valamint a különálló Pénzügyminisztériumot és ezek összevonásával egy új típusú gazdasági minisztériumot kellene létrehozni. Ez a minisztérium kizárólag csak a gazdasági folyamatokkal foglalkozzon, a költségvetést a parlament kezelje. A Magyar Nemzeti Bank jegybanki funkcióját meg kell szüntetni. A gazdaság helyreállításával kapcsolatban az az elképzelésük, hogy a forint konvertibilissé tételéhez további 30%-os forintleértékelés és másfél-három milliárdos világbanki hitel szükséges. A lakásépítést teljesen fel kell szabadítani, s magánvállalkozási formában újjászervezni. Az állami lakásokban lakóknál a lakbéreket csak azon bérlők esetében kellene felemelni, akik még külön rendelkeznek nagy értékű gépkocsival vagy víkendházzal."

A titkos megbízott itt megjegyezte, hogy volt csoportvezetője, a jogi kar akkori dékánja, ki népszerű ember az egyetemen, nagyon pozitívan nyilatkozott a Deutsch által képviselt FIDESZ-SZDSZ közös elképzeléseiről.

"Marosi" tmb. még beszámol arról, hogy lányának van egy igen fura, mondhatni rejtélyes csoporttársa a jogi egyetemen, akivel kapcsolatban a jelentést aláíró Nagy Lajos r. szds. osztályvezető így fogalmazott:

"... van egy csoporttársa a jogi egyetemen, aki előtte egy évet a SOTE-n végzett. Ez a csoporttárs izraeli állampolgár, és senki sem érti, hogy mi szüksége van egy magyar jogi diplomára, hiszen azzal Magyarországon kívül a világ egyetlen pontján sem tud mit kezdeni. Lánya elmesélte, hogy ez az izraeli fiatalember jövő szeptemberben induló három hónapos Izraelben végzendő munkára táboroz kizárólag fiúkat. Miután a tervek szerint magyar egyetemen is nyelvvizsgát kell szerezni a diploma mellé, az izraeli fél a három hónapon túl egy évre kínál lehetőséget a nyelvet tanulni szándékozóknak. Ezek olyan kibucokban lennének elhelyezve, ahol kizárólag vagy angolul vagy héberül beszélnek. "Marosi" lánya említette az izraeli fiatalember nevét is, de azt az ügynök elfelejtette..."

A "Szigorúan titkos!" minősítésű anyagnak nagy jelentőséget tulajdonít Pallagi Ferenc állambiztonsági főcsoportfőnök, ezért december 11-én egyebek között a következők írja a jelentés jobb felső sarkába Horváth József III/III-as csoportfőnöknek:

"Horváth J. r.vörgy! Igen értékes információ! Ezt a managerképzőt fel kell deríteni! A jelentés minden értékes elemét - szinte az egész anyagot - egy kicsit megszerkeszteni, tájékoztatásra alkalmassá tenni Németh M. részére. A III/I., III/II., III/IV. csoportfőnök is kapjon az anyagból. Pallagi Ferenc." (Ld. cikkünk alatt.)

Néhány nappal a Duna-gate botrány kitörése előtt, december 19-én a III/III/2-b. alosztály összegezi azokat az információkat, melyeket a III/II-1 osztály (elhárítás az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szemben) és a III/II-8 osztály (közgazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi elhárítás) munkatársaival együtt gyűjtött a "jobboldali ellenzék által managertanfolyam fedéssel működtetett titkosszolgálati-állambiztonsági kiképzésre" vonatkozóan. Megállapították, hogy Budafokon, a Törley
Mark Palmer
budapesti amerikai
nagykövet 1989-benvillában zajló managerképzést a Magyar Hitel Bank finanszírozza, fő támogatója pedig Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet. A mintegy 30 fő részvevő képzése kizárólag üzleti-kereskedelmi jellegű, a hallgatók túlnyomó többsége neves iparvállalatok alkalmazásában állt. (A mellékelt lista szerint, pl.: Ipari Minisztérium, OKGT, Kereskedelmi és Hitelbank, Biogal, Mikroelektronika, Economix,Csepeli Szerszámgép Rt. Pannonplast, Elektromodul, KSH SzÜV., Polifoam Kft., Alba Régia Szfvár., Taurus, Tungsram, Egis Gyógyszergyár, stb.) A részvevők közül többen később magas beosztásokba kerültek, volt, aki államtitkár lett.

A jelentés így zárul:

"Nyitva maradt az a kérdés, hogy a managerképző alkalmas-e esetleges tanulmányozó, kiválasztó tevékenységre, amely után Angliában az itt kiszemelt emberekkel folyna a jelzett kiképzés." A jelentést a III/III./2-b. alosztályon Dr. Kaizinger Zoltán r. hadnagy írta alá (ő a "László"-ügy főelőadója ), de szignálta Herbán Tibor r. őrnagy alosztályvezető és Esvégh Miklós alezredes csoportfőnök-helyettes is.

A nyitva maradt kérdésre nem kaptunk választ. Három nappal később megkezdődött Duna-gate botrány eseményei elsöpörték a "László"-ügy további tanulmányozását, felderítését, mint ahogy politikai következményei elsöpörték az egész állambiztonsági főcsoportfőnökséget is. "László" rejtélyes és bizonyossággal nem azonosítható személyére, akárcsak a sokat keresett belső információs forrásokra vonatkozólag ma még nincs több hiteles adat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Az SZDSZ legismertebb állambiztonsági szakértője néhány nappal ezelőtt érdeklődésemre azt válaszolta: "László" valószínűleg nem is létezett, legendáját azért kellett kitalálnia a III. főcsoportfőnökségnek, hogy felléphessen az ellenzék ezen a téren is elkerülhetetlen, rendszerváltást előkészítő lépései ellen. Más vélemény szerint az állambiztonsági főcsoportfőnökség belső ellenzékének kritikája találkozott a rendszerváltók külső szándékával, amely módszerekben nem válogatott, és anyagi helyzeténél fogva, külföldi támogatással a szükséges információkat meg is tudta vásárolni. Ismét mások szerint néhány ifjú állambiztonsági tiszt lázadt fel balról a rendszer eladása, alantas átjátszása ellen, s egy ilyen "László"-legendával próbálta felhívni a vezetés figyelmét a két rendszerváltó párt szervezkedésére, veszélyes hatalomszerző törekvéseire. Mivel a történetnek vannak még elvarratlan és tisztázásra váró szálai, nemkülönben az államtitkok kategóriájába tartozó tényei, a szerző nem zárja le a "László"dossziét. Kutatóként azonban tartozik még "László"-nak annyival, hogy az eltűnése előtti két utolsó, Cs. I. őrnagyhoz írt leveléből idézzen. Ezek tényei megvilágítják azt az ok-okozati összefüggést, amiért a csalódott "László" jobbnak látta elmenni a rokonokhoz.

„…sok pénzt kapunk az amerikaiaktól…”

"Pista! Ez már életveszélyes albérlet, inkább megyek a rokonokhoz! Küldeni akarnak Münchenbe kiképzésre, de ezt már nem vállalom. Annyit megérdemelnek ezek a flúgosok, hogy még így elmondjam, D. Gábor és L. Péter négy kiugrott biztonságis informátoráról tudok, akiket jól megfizettek. Egy Építészként és egy Homo-ként emlegetett ürge külföldön dolgozó, a Taxis és a Bika pedig itthoni belügyeseket dobott fel. Olyan nevekre emlékszem, mint ... (itt kb. 50 név következik.) Két nagy lista van D. Gáboréknál, Rajk őrzi valahol, abból lestem ki ezeket. Fénykép és sok adat van róluk, a ......... számon szerzik be a részletes adatokat. A listákon szereplőkről mindent tudni akarnak folyamatosan, különösen a kapcsolatokra mennek rá, - keresik az ügynököket. Tudok még egy Pénzesként emlegetett belső informátorukról, aki csak háttéradatokat tud adni, de most szerez egy másik ürgét, aki előre is tud majd tájékoztatni a belügyi akciótervekről. Hát ennyit! Köszönet a jó szándékért, talán még találkozunk. Üdv: L."

"Pista! Már minden kész az indulásra, mire ezt a levelet megkapod, valószínűleg már a szabad világban leszek. Jobb ez így, annyira már elköteleztem magam, hogy nem tudnék szabadulni tőlük, viszont amit ők akarnak, azzal már a szüleim életét, a sajátomat, az itt kapott viszonylagos jólétet, az egész értékrendszeremet meg kellene tagadnom. Ez azért már túl nagy áldozat lenne.

Az az igazság, hogy az SZDSZ-en keresztül sok pénzt kapunk az amerikaiaktól, de ezt a nagyok zsebre vágják. Különösen nagy érdem kell ahhoz, hogy valaki részesedjen a repiből. Úgy mondják, ez a pénz kell a helyiségekre, a rendezvényekre, a technikai eszközökre, de tudom, hogy ez nem igaz. Az imádott vezéreink egyszerűen eltüntetik. Az SZDSZ még csak-csak egységes, de a FIDESZ-en belül hamarosan szakadás áll be, kivéve, ha D. Gáborék csodát tudnak művelni. Ökrös, meg még néhányan, főleg a vidékiek túl radikálisnak tartják az Orbán-féle vonalat, amit tulajdonképp nem is ők találtak ki, hanem Rajkék erőltetik azzal, hogy az SZDSZ-t megtartsák szalonképesnek a radikálisabb fellépéstől. Nemrég komoly összecsapás volt D. Gábor, L. Péter, illetve a FIDESZ vezérkara között. D. bezengte, hogy Pénzes állítása szerint az SZDSZ és a FIDESZ szűkebb környezetében legalább 5 BM-informátor működik, akik lényegében mindenről tájékoztatják a belügyeseket. Pénzes azt is elköpte, hogy a Rajkék listáján lévők közül nagyjából kik foglalkozhatnak ezekkel az informátorokkal. D. Gáborék valami szuper tervet eszeltek ki csapdaként, illetve aktívabb ellenőrzés alá akarják vonni a Pénzes által megnevezett belügyeseket, hátha horogra akadnak az informátorok. Erről az ügyről összesen tíz ember tud, no meg én, de ezt ők, remélem, nem tudják. Pénzesnek havi 10 ezer forintot fizetnek a repiből és 150 ezret ígértek be neki, ha szállítja az informátorok azonosítóit is. 300 ezer a fejpénz azért, ha megszerzi az aktív informátort a belügyön belül, akinek viszont havi 30 ezret ígérnek. Esetleg a barátaidnak segíthet, ha folytatom a listát, amit nagy hirtelen ki tudtam írni. Valamilyen rendszer szerint csoportosítva vannak a nevek, különféle 
Benkő Ferenc r. ezredes,
a III/II. csoportfőnöke (1988-1990)jelölések is vannak, de ezeket nem tudtam megfejteni, gondolom, a barátaid megfejtik majd. Szóval: Földesi, Harangozó, Rédei, Benkő, Bogye, Pallagi, Strényi, Ágoston, Horváth, Matuska... (és itt még 265 név következik.) A lista állandóan bővül, csak azokat húzzák ki, akikről kiderül, hogy meghaltak. Ehhez a lapok halálozási rovatát is böngészik, de vezetik a nyugdíjazást és a kitüntetéseket is, ha az újságban megjelenik. Volt szerencsém véletlenül látni D. Gábor és L. Péter két informátorát. Az egyik egy sovány, magas, szőke, bajuszos fickó, elég rendesen ihat, 40 év körüli lehet, de öregebbnek látszik, a másik egy alacsonyabb, köpcös, pocakos, ritkuló hajú ürge. Beszélnek még egy randa nőről is.

...ha még valami fontos eszembe jut, majd még megírom. De remélem, hogy már kintről. Bízom benne, hogy ha majd egyszer valamikor valamilyen oknál fogva igazolnod kellene Magyarország előtt a személyemet, ezt a szívességet megteszed. Üdv: L."

Végül néhány az előzőekben szereplő állambiztonsági hálózati személyről saját - be nem fejezett - kutatásaim alapján.

"Temesvári" titkos megbízott. Az események idején 21 éves, miskolci, az ELTE Bölcsészkarának hallgatója. 1988 októberében szervezte be a BM III/III-2-b alosztálya, Kaizinger Zoltán r. hadnagy hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. Az állambiztonsági operatív nyilvántartóban hálózati kartonja 1990-ig lezáratlan, kódja szerint "titkosított hálózati személy." A rendszerváltás után ismert bulvárújságíró, lapigazgató Miskolcon.

"Herman Attila" titkos megbízott. 1964-ben született Miskolcon. Beszervezése idején, 1985 áprilisában a borsodsziráki tsz-ben dolgozik betanított munkásként, később Budapestre, a VII. kerületbe költözött. Fekete László r. őrnagy, a Borsod megyei Rendőr - főkapitányság III/III. osztályának beosztottja szervezte be hazafias alapon, az egyházi reakció elhárításának területére, tartótisztje Tóth Tamás r. százados volt. 1985 október 28-án vette át a III/III-2-a. Nyilvántartó kartonja lezáratlan, kódja szerint "titkosított hálózati személy."

"Tamás" titkos megbízott. 1974 novemberében történt beszervezése idején 34 éves evangélikus lelkész egy bakonyi kis településen. Hazafias alapon szervezte be a Veszprém megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya, Csillag József r. százados. 1979-ben Budapestre költözött a józsefvárosi gyülekezethez, a szolgálat segítségével bekerül a MUOSZ újságíróiskolájába, melynek elvégzése után az "Evangélikus Élet" kulturális rovatvezetője és a Szabad Földbe is rendszeresen publikál. Az egyházi elhárítás vonalán vette át 1979 szeptember 19-én a III/III-1-a alosztály. 1985. március 20-tól a III/III-4-a alosztályon folytatta, ahol a radikális ellenzék elhárításában működött közre. 1990-ig "titkosított hálózati személy".

"Horváth András" informátor, majd titkos megbízott, másik fedőneve: "Rendező". Beszervezése idején, 1972 júniusában 24 éves budapesti egyetemi hallgató az ELTÉ-n. A III/III-2-a alosztályról Kőfalvi Gábor r. hadnagy szervezi be hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. 1973 júniusában belép az MSZMP-be. 1979. február 7-én átveszi a kulturális elhárítás III/III-4-b területe. Jelent az ELTE bölcsészkarának oktatási és kulturális életéről, az Egyetemi Színpadról, a Studium Generaléról, majd Franciaországból a Concordia ifjúsági táborok szervezetéről. Sikeresen beépül a rendszerváltó radikális értelmiség, mindenekelőtt az SZDSZ soraiba. Állambiztonsági operatív nyilvántartó kartonja 1990-ig lezáratlan, kódja szerint "foglalkoztatott élő hálózat." A rendszerváltás után - egyebek között - főiskolai tanársegéd az ELTE Tanító-és Óvóképző Főiskolai Karának társadalomtudományi tanszékén, s egy fővárosi belső kerület reformpedagógiai alapítványának kuratóriumi elnöke.

"Faragó János" titkos megbízott. Veszprémi születésű, Debrecenben lett népművelő és a Szolnok megyei Rendőr - főkapitányság III/III. osztálya szervezte be 33 éves korában, 1977 szeptemberében, Urbán István r. főhadnagy révén, hazafias alapon a kulturális elhárítás területére. Öt év múlva "áruló lett" bejegyzéssel kizárták. 1988-ban belépett az MDF-be, annak Szolnok városi, majd megyei vezetője, hat év múlva az országos választmány alelnöke, 1994-ben országgyűlési képviselő, az MDF Szolnok megyei listájáról kerül be a parlamentbe, ahol két bizottság tagja, majd az országgyűlés egyik jegyzője. 1997 április 30-án lemondott.

"Régész" titkos megbízott. 30 éves kollégiumi nevelőtanár Fűzfőn a 303. MÜM-ben, amikor 1978 novemberében hazafias alapon ifjúságvédelmi feladatokra szervezte be Döbröntei Gábor r. hadnagy, a Veszprém megyei III/III. osztályról. Budapestre irányították, ahonnan  a SZETA-ról, annak szervezeti működéséről és Krassó Györgyről jelentett. Az Ajkán lakó tanár 1984-ben dekonspirálódott, ezért október 2-án kizárták a hálózatból.

"Kiss József" ügynök. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárának kaposvári születésű galvanizáló szakmunkását 36 éves korában, 1986-ban kompromittáló körülmények alapján szervezte be a kulturális elhárítás területére Berényi Mátyás r. főhadnagy a III/III-4-b alosztályról. Már 1987-ben dekonspirálódott, március 12-én kizárták.

A besúgói névsor épp úgy lezáratlan, mint a rejtélyes „László” dosszié.

Pallagi főcsoportfőnök Horváth csoportfőnöknek: „Ez egy életveszélyesen komoly ügy!”

Pallagi Horváthnak: „… tájékoztatásra alkalmassá tenni Németh Miklós részére!”

”László” listája 275 névvel

Cs. I. őrnagy kézzel írt jelentése 1989. október 23-án

Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató

(Kuruc.info alap JOBBIK GONDOLAT)

BNH – s Na téged is fognak egy pár helyről a fülkeforradalom azért fuccsolt be mert egy jó páran beakasztottak. Zsarolható vagy mint a belügyminisztered, ha még azt is meg penditjűk , hogy a vakolóknál milyen rangod van , és első a szabadkőműves eskü , és az abban foglaltak végrehajtása, akkor már értjük a likudos kötődésedet, és hogy a nemzeti máz csak a kaméleoni voltodat takarja el.

Hering József: Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre - Afganisztánba se!

2010. augusztus 28. Közélet

Irak katonai lerohanása a NATO-hadseregek csúfos vereségével és szégyenletes távozásával végződött, mert hazugságra és egy ország meghódítására épült. Afganisztánban is hasonló a helyzet: a tálibok szabadságharcot vívnak a távoli országokból érkezett betolakodók, köztük hazánk zsoldosai ellen. A magyarországi politikai vezetésnek ezért minél előbb haza kell hívnia a katonáinkat. Amíg nem késő.

Afganisztáni násznép NATO-bombázás után

A NATO-tagországok, s azon belül hazánk afganisztáni szerepét vizsgálva röviden szólnunk kell arról az országról, amelynek földjén katonáink hívatlan vendégként tartózkodnak, valamint arról a haderőről és politikai csoportosulásról, a tálibokról, akik fölvették a küzdelmet az idegen megszállók ellen. A tálib (طالب ) az iszlám vallás közvetítésével a pasto nyelvbe is beszüremlett arab eredetű szó, amelynek jelentése: tanuló, diák, s a mi esetünkben a Korán-iskolában tanuló személy. A tálib szó többes száma: tálibán (طالبان), azaz, a Korán-iskolában tanulók. Afganisztánban közel 35 millió ember él. Az országot sok nép, s az iszlám vallás különféle irányzatának követője lakja. A 650-700 ezer négyzetkilométer nagyságú Afganisztánban 15-20 kisebb-nagyobb lélekszámú és befolyással bíró nép él. Amint a fentebbi mondatok megfogalmazásából kitűnik, azt sem tudjuk pontosan, hogy hányan és milyen nagyságú ország területén élnek ezek az etnikai és vallási közösségek.

A két, lélekszámban és politikai befolyásban vezető nép az afgán (vagy pastu) és a tádzsik. Afganisztánban rajtuk kívül többek között beludzsok, türkmének, kirgizek és a magyarokkal rokon ujgurok élnek. A sokszínűség jellemzi a majdnem száz százalékban muszlim lakosság iszlám valláson belüli megoszlását is. A fentebb már említett afgánok (pastuk), tádzsikok, kirgizek, türkmének és más népek az iszlám szunnita irányzatának hanafita jogi iskoláját követik, míg a török népcsoport az imámita síita iszlám híve. A tádzsikok egy része az iszmáelita síita jogi iskola előírásai szerint él. S hogy még „árnyaltabb” legyen az afganisztáni vallási térkép, léteznek itt nesztoriánus keresztények, hinduk, párszik és szikhek is. A tálibok 1996-os hatalomra jutásáig Kábulban és Herátban zsidó közösségek is voltak.
A hírekben manapság sokszor szereplő tálibok, tehát a Korán-iskola tanulói, vagy az ott végzettek a szunnita iszlám hanafita irányzatát követő többségi afgán (vagy pastu) népesség körében létrejött politikai és vallási hatalmi réteg tagjai. A tálibok története tulajdonképpen az Afganisztánt megszálló szovjet hadsereg elleni küzdelem időszakára nyúlik vissza, amikor harcukat még Washington is támogatta. Mint ahogyan kezdetben szintén a Szovjetunió ellen föllépő, s a tálibokkal ma is szövetséges El-Káidá (القاعدة) iszlamista szervezetet is támogatta őket. A tálibok 1996-tól 2001-ig, tehát a NATO és az úgynevezett Északi Szövetség támadásáig kormányozták Afganisztánt.

Az idegen megszállás első esztendeiben a komoly vereséget elszenvedett tálibok csak ritkán hallattak magukról, ám a nyugatiak és a velük együttműködő Északi Szövetség kegyetlenkedései és a civil lakosság körében elkövetett értelmetlen gyilkolászásai, a szegénység és a nyugati katonák iszlámellenes megnyilvánulásai megnövelték a tálibok tekintélyét és az afganisztániak ellenállási képességét. A tálib fellegvárnak tartott déli tartományokból, főleg Kandahárból az elmúlt években nem csak Afganisztán egyes északi országrészeire, hanem a szomszédos Pakisztán bizonyos területeire is kiterjesztették a befolyásukat.

A félreértések és a félremagyarázások elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy európai ésszel és keresztény értékrenddel bírva számunkra elfogadhatatlan a tálibok által gyakorolt és gyakoroltatott vallási fanatizmus, de ez nem jogosíthatja föl a NATO-t és másokat egy távoli állam katonai lerohanására, a polgári lakosság rendszeres mészárlására és belső politikai, társadalmi rendjének fölforgatására. Még akkor sem, ha Hámid Karzai és társai személyében a Nyugat Afganisztánon belül megtalálta a maga labancait.

Afganisztánt már 2001. szeptember 11. előtt is szerette volna uralma alá hajtani az Amerikai Egyesült Államok, de még nálánál is jobban kívánta Kabul nyugati ellenőrzését elérni az iszlám fundamentalista irányzataitól magát fenyegetve érző Izrael. Így hát kapóra jött a New York-i támadás az izraeli érdekeket fenntartás nélkül kiszolgáló két háborús bűnösnek, George W. Bush amerikai elnöknek és Tony Blair brit miniszterelnöknek. A nemzetközi cionizmus érdeke az évezred legelején az volt, hogy a nyugati hatalmak katonailag, gazdaságilag és politikailag semmisítsék meg az Izraelt kelet felől fenyegető – pontosabban az általa megszállt arab területek elzsidósítási folyamatában zavaró – Irakot, valamint a nemzetközi iszlamista szervezeteknek kiképzőbázisokat biztosító Afganisztánt. Más lapra tartozik az, hogy az Irak elleni hódító háború, azaz Bagdad kiiktatása jóvoltából Izraeltől keletre megizmosodott az Iráni Iszlám Köztársaság, amely talán Szaddám Huszejn államánál is nagyobb kihívást jelent a zsidók számára. Az Európában, így Magyarországon is terjesztett cionista propaganda állításával ellentétben Irán ugyanis nem a keresztény Nyugatra, de még nem is egyes korrupt és áruló arab rezsimekre, hanem elsősorban a közel-keleti Izraelre jelent veszélyt.

De térjünk vissza Irakhoz, pontosabban az ellene indított rablóháborúhoz. A nemzetközi cionizmus által befolyásolt sajtó, beleértve a magyarországit is, közvetlenül Irak megtámadása előtt azt harsogta, hogy Bagdad tömegpusztító fegyvereket tárol és bármikor csapást mérhet velük Európára vagy Izraelre.

A háborús bűnösök

A háborús bűnösök Persze a megszállás után kiderült, hogy hazudtak, szándékosan félrevezették a világot a hírverők, élükön a zsidók két ismert bábjával, ravasz róka Tony Blair kormányfővel és a korlátolt intellektuális képességekkel megáldott George W. Bush elnökkel. Hiába kutatták át a hegyek és a sivatagok legeldugottabb szegleteit is, kínozták az elfogott iraki politikusokat és tudósokat, kénytelenek voltak bevallani a világnak, hogy Irakban nincsenek tömegpusztító fegyverek, magyarán, arcátlanul hazudtak. Csak ekkorra már a jenkik és fegyverbarátaik meghódították, szétlőtték Irakot, kirabolták a múzeumokat. Éppen úgy, ahogyan ezt a szovjet „felszabadítók” tették Magyarországon.

Később, a nagy átverés kitudódása után a cionista propaganda előállt azzal a mesével, hogy Amerika és szövetségesei elvitték az iraki népnek a szabadság eszméjét és a nyugati demokráciát. A gyakorlatban ez úgy érvényesült, hogy a Bagdadhoz közeli Ábu Grájb (ابو غريب) város börtönében és másutt fölállították a kínzókamrákat, miközben tömegesen gyilkolták, erőszakolták és rabolták Mezopotámia ősi népét. Időközben Amerika is kénytelen volt bevallani, hogy a nyugatiak hazugságra alapozva indították meg az Irak elleni háborút.

Ábu Grájb: Ezeknek a szövetségesei lennénk?

Afganisztánban is hasonló, vagy majdnem hasonló a helyzet, mint Irakban. Ugyanúgy hazugságon, cionista érdeken is alapszik a tálibok, pontosabban az afganisztáni népek elleni rablóháború, mint az Irak elleni. Csakhogy, akárcsak az irakiak a jenkik kitakarodása előtt, most Afganisztánban a tálibok is egyre átfogóbb és sikeresebb fölszabadító katonai műveleteket hajtanak végre a hazájukat megszálló nyugatai hatalmak, így hazánk katonái ellen. Afganisztán katonailag megszállt ország, s az ősi fölfogás értelmében a népeknek nem csak joga, hanem kötelessége is a betolakodók elleni fegyveres küzdelem. Még akkor is, ha azt, hogy ki a szabadságharcos, és ki a terrorista, manapság a cionisták határozzák meg. A jelek szerint az afganisztániak többsége nem kér a nyugati megszállásból, s akárcsak Irak esetében, Afganisztán esetében is csak olaj a tűzre, hogy a megszálló nem csak idegen, hanem keresztény is. Legalábbis látszólag.

Ezek a keresztények, akárcsak Irakba, Afganisztánba is a szabadság és a demokrácia apostolaiként érkeztek, ám a helyiek itt sem kérnek a nyugatiak által fölkínált értékrendből. Főleg akkor nem kérnek belőle, amikor azt látják, hogy a NATO tüzérsége naponta lövi, a légi ereje bombázza és rakétázza még a lakodalmi vigasságokat és a temetési szertartásokat is. Természetesen tévedésből. Afganisztánban a pastu, tádzsik és a többi muszlim nép többsége nem kér az ilyen felszabadításból, s ezért az afganisztáni agressziónak is az lesz a vége, ami a vietnami, s legutóbb az iraki háborúnak volt: megalázó vereség és szégyenteljes távozás a bűntett színhelyéről.

Magyarországnak, a magyarságnak semmi köze az Afganisztánban zajló hódító háborúhoz, s ezért katonáinknak semmi keresnivalójuk nincs ebben az országban. A nemzeti és gazdasági érdekeket tekintve pedig semmi hasznunk nincs és nem is lesz abból, hogy felelőtlen politikusaink vágóhídra küldik a magyar fiatalokat. A háborúkban a nemzetek általában azért vesznek részt, mert vagy rákényszerítik, tehát megtámadják őket, vagy valamilyen kedvező hozadékban reménykednek.

A magyar népet máig ostorozzák, mocskolják, amiért a Magyar Királyi Honvédség a második világháborúban Németország oldalán kivette részét a Szovjetunió elleni küzdelemből. A mostani és az akkori háborús szerepvállalásunk között viszont az a lényeges különbség, hogy a második világháború idején volt miért áldozatot hozni, most meg a magyar nemzet szempontjait tekintve nincs. A magyar politikai és katonai vezetés akkor azért küldte csatába a honvédjeinket, mert Adolf Hitler előtte visszaadta a Trianonban elrabolt magyar területek egy részét.

De mi a haszna az Irak és az Afganisztán elleni agresszióban való részvételünknek? Milyen gazdasági és nemzetpolitikai előnyünk származik abból, hogy határainktól igen távol kivesszük részünket a NATO erkölcstelen és eleve kudarcra ítélt csatározásaiból? Az ég adta világon semmi. Hazudtak nekünk a politikusaink, amikor azzal hitegették a magyarokat, hogy majd Irakban a magyar vállalkozók, cégek micsoda szerepet és lehetőségeket kapnak az újjáépítés terén. Irak lepusztításából így vagy úgy kivettük a részünket, ám az újjáépítéssel járó nagy megbízásokat mások kapták meg. Ne legyenek illúzióink, mert a NATO akkor sem védene meg bennünket, ha valamelyik szomszédos ország katonai támadást intézne ellenünk, vagy az általuk bitorolt területeken élő magyarok ellen. Azt mondanák, amit az Európai Unió illetékesei mondtak a szlovák nyelvtörvény, vagy Sólyom Lászlónak a komáromi hídról történt visszafordítása miatt benyújtott panaszainkra: az ilyesmit a tagországok intézzék el egymás között.

A napokban Afganisztán Baglán nevű tartományában tálib ellenállók megtámadták a magyar katonákat is szállító menetoszlopot. A szomorú következmény ismert: meghalt egy magyar katonanő, egy pedig életveszélyes, míg néhányan könnyebb természetű sérülést szenvedtek. Mielőtt bárki félremagyarázná sorainkat, leszögezzük, hogy minden ember, de leginkább minden magyar ember halálát sajnáljuk, főleg akkor, ha értelmetlen halálról van szó. Gyászoljuk az elhunytat és mielőbbi fölépülést kívánunk a sebesülteknek.

Ám a mi értékítéletünk szerint nem nevezhető hősi halott honvédnek az a magyar katona, aki zsoldosként, pénzért ilyen-olyan módon kivette részét egy másik nép országának megszállásából. Még akkor sem, ha ezt a megszállást újjáépítésnek becézik. A mi értékrendünk szerint hősi halott volt az erdélyi Tatár-hágó védelmében elesett magyar honvéd 1944-ben, az orosz tankokkal a harcot fölvevő Gérecz Attila forradalmár költő Budapesten 1956-ban, vagy a Budapesti Műszaki Egyetem pincéjében néhány évvel ezelőtt kitört tüzet megfékezni akaró három magyar tűzoltó. Persze a bűnösök nem a hazánktól több mint tízezer kilométer távolságban tevékenykedő „honvédek”, hanem azok a politikusok, akik a halálba küldték és küldik őket a történtek után is. Az igazi bűnösök azok a puskaport sosem szagolt politikusbűnözők, akik a tragédia láttán sem vonják le az ilyenkor szükséges következtetéseket.

Az afganisztáni népek, de leginkább a tálibok nem véletlenül küzdenek az országukat megszálló erők ellen. Hihetetlen erejű gyűlölet halmozódott föl bennük a megszállók ellen. S hogy miért, arra csak egy példát említünk.

Bagrám: Itt van az egyik „fekete börtön”

A NATO vezető erejét kitevő amerikai hadsereg mindjárt Afganisztán lerohanása után a bagrámi légibázis területén és másutt is létrehozta az úgynevezett „fekete börtönt” (black prison), ahol afganisztániakat tartanak fogva és kínoznak, vallatnak és gyilkolnak meg vadállati módon. A bagrámi „fekete börtön” történetéhez tartozik, hogy az amerikai hadsereg 2001 decemberétől 2003 novemberéig itt tartotta fogva, kínozta, majd innen szállította át Guantánamóba az afganisztáni foglyokat.

Bagrám: Az egyik ketreczárka

A NATO-katonák, s velük együtt a magyarok is tehát Afganisztánban a cionista propaganda állításával ellentétben nem felszabadítók, hanem megszállók, az ellenük vívott küzdelem pedig nem terror, hanem szabadságharc. A jelenlegi magyar politikai elit kötelessége, hogy minél előbb levonja az igazi nemzeti érdekeinknek megfelelő következtetéseket. Magyarán, hívja haza a magyar honvédeket Afganisztánból.

Kommentál

Az amerikai Szabad Sajtó alapján tudjuk, hogy az Obama Adminisztráció elismerte, hogy az afganisztáni földrajzi kincsek megszerzéséért folyik a háború. Amit amerikai trilliárdosak akarnak lenyúlni a saját hasznukra. Valamint a USA-ba és a világba szállított kábítószer biztosításáért folyik a harc. A kábítószer hatalmas üzlet. Aki felügyeli a termelést, az viszi el a legnagyobb hasznot. Kinek a kezébe van többségben a világ kábítószer kereskedelme? A CIA jelentésből tudjuk a "zsidó kiválasztottak" kezébe van.

Minden szakértő elismerte már, hogy a háborúval nem lehet a „terrorizmus” felszámolása. Nem csökkent, hanem növekedtek az ilyen jellegű terrorista támadások a világban. Tehát ezért hallnak meg magyar katonák?
(Kuruc.info alapján JOBBIK GONDOLAT

A csatlós lét a kis takony hogy ugrál pedig egy aknamező van alatta, mit gondolsz szóljunk nekik?

Majd rájön . Mi meg azt mondjuk , hogy nem tudtunk róla. Na verjétek a seggeteket a földhöz, mert még nem robbant fel az akna. Mi a faszt keresünk mi ott kint, a hazát védjük , na meséld a hülye MSZP- s barátodnak meg a taknyos SZDSZ- es zsidónak, akik elrendelték , hogy kint harcoljanak a fiaink.

A Grim Oktatás avagy modern zsidó gyűlölet keltése

 Rabbik Shapira és Elitzur. (újkori zsidó náci tanítók)

Minden első éves joghallgató tudja, hogy nehéz esetekben, hogy a rossz törvény. Izraelben, egy különösen nehéz eset abból a folyamatos vita körüli gyulladásos héber nyelvű kötet a zsidó vallási törvény (halakhah) amit felajánlja indoklásokat erőszakos bánásmód nemzsidókkal szemben általában és Izrael ellenségei, különösen. A vita rávilágított régóta megosztva az izraeli társadalom, most, hogy a bíróságok és a rendőrség is ütött a jogszabály azt is kiemelte azokat a nehézségeket a rajzolata kifejező sorok között, a szólásszabadságot és az uszítást.

 Tovább. Bár nem az első vállalat peremén a maga nemében, Torat Hamelekh már szélesebb körben terjeszteni, és okozott nagyobb szenzáció. SAVE

 Támogatja a gondolkodók, Hate a gondolat Maayana Miskin , Izrael National News.megértő venni a rabbinikus rali hogy tiltakozzon a rendőrségi fogva a rabbik endorsomgTorat Hamelekh. SAVE

 A Háború és béke Michael J. Broyde , JLaw. talmudi jog nem pacifista, de nem a legjobb, hogy tudomásul veszi és válaszol az erkölcsi bonyodalmak az erőszakos konfliktusok.SAVE

A szóban forgó könyv a Torat Hamelekh ("The King's Tóra"), tette közzé tavaly ősszel. A szerzők, Rabbik Yitzhak Shapira és Yosef Elitzur, tanítani egy yeshiva egy település Szamariában ismert keményvonalas ideológia és a feszült kapcsolatait mind a helyi arabok és az izraeli hatóságok között. Mint minden értekezések a zsidó jog, a könyv támpillérekkel érveit az idézetek a talmudi szövegek és értelmezések és döntések a későbbi rabbinikus hatóságok.

A téma a szabályok erőszakos konfliktusok, azaz, háborúk-és nem-zsidók megölése. Egyes jogszabályi levont következtetések a szerzők egyszerűen felháborító, mások kezelésére voltak kellemetlen helyiségek döntéseket, amelyeket meg kell tenni a háború alatti ügynek pozitív vallási kötelezettséget.

A Rabbi tanítás között a következtetéseket ezek: "Minden helyzetben, amikor a keresztény jelenléte veszélyezteti zsidó élet meg lehet ölni, még akkor is, ha ő egy igaz keresztény, és egyáltalán nem felelős a szóban forgó helyezettért." (Azaz ha már keresztény akkor meg ölhető, még akkor is ha ártatlan. Szerk.) "Okunk van azt támadást gyermekek ellen, ha egyértelmű, hogy fognak felnőni, hogy megtámad bennünket, és ebben a helyzetben, hogy közvetlenül lehet megcélozni."" És: "Minden polgár, aki ellenzi a mi királyunkat és minket, és arra ösztönzi, akik [a mi ellenségeink"] harcosok, vagy megelégedéssel tetteik tekinthető, támadó, és le kell ölni. Hasonlóképpen, aki gyengíti mi királyságot, a beszéd és a hasonló, az is tekinthető támadónak. "

Más szóval, az egyik nem kell különbséget tenni a háború között, ellenséges és barátságos, nem harcoló, egy szabadon megölni gyermek feltehetően egy nap egyre ellenségeit, és lehet ölni az izraeli arabokat, akik hangon együttérzését Izrael ellenségeit, és ami azt illeti a hazai izraeli kritika is. A könyv kifejezetten nem tesz említést az arabok vagy a palesztinokról. Inkább használja az egész látszólag semleges, de mélyen terhelt kifejezés "pogányok", annak minden mellékjelentéseit másodosztályú polgárok és másodosztályú lelkek.

Mondanom sem kell, hogy a reakciók megjelent kötet nem sokáig váratott magára. Több vezető rabbik a település mozgalom maguk hevesen kritikus, és decemberben a koalícióban a liberális egyházi és világi csoport nyújtott be kérelmet a Legfelsőbb Bíróság egy korlátozó végzést a könyv további szétosztásra. A nagy tekintélyű halakhist, akik olyan levelet helyeslése vonta vissza támogatását, kifejtve, hogy ő hivatkozott a szerző hírnevére az ösztöndíj, de a közelebbi vizsgálat rájött, hogy a következtetések "a rossz a törvény, és nincs helye az emberi ész."

Ezzel szemben, a kötet másik támogatói, neves rabbik is, akik közül az egyik a fia Sephardi főrabbi Ovadia Yosef, hogy állta a sarat. Azokat hívják be a rendőrség a kihallgatás, és a közelmúltban a kötet két szerzője volt rövid időre őrizetbe vettek, a lépés tiltakozott az izraeli szövetség állampolgári jogok, amely üdvözölte a vizsgálatot, de látta, nem indokoltnak a fogva tartást. Hasonlóképpen, több száz rabbi, köztük a jól ismert számok általában mérsékelt, összegyűjtött múlt héten, hogy tiltakozó büntetendővé halakhic megbeszélések.A maguk részéről, vallási cionista rabbik fokozták a felmondását mennyisége és azok kritikája rabbinikus kollégák ne elítélte azt.

Között a különböző elemek játszanak itt, elsősorban a radikalizálódás szélsőséges ágazatok a vallási közösség és a cionista telepes mozgalom Judea és Szamariában. Élet önálló települések, napi kés éle konfrontációt arab, izraeli katonák, és az izraeli hivatalnoki egyaránt, sokan dolgoztak a manicheus világképe messze a vallási cionizmus a múlt, és egyre inkább elidegenedett az izraeli társadalomban.

Beágyazott, hogy a hagyomány a halakhic részleteket, amelyeket Shapira Elitzur és vegye ki a háttér és rendszeresen tévesen értelmezte, de ezek a szélsőséges kijelentéseket pogányok voltak évszázadokon írt, amikor a zsidók egy üldözött kisebbség, sem távoli álmodik a nap, amikor erőt és képességeket is nyugszik zsidó kézben. A feltáró hint a radikális inkongruenciát részt rejlik a könyv régies koncepciója a zsidó állam, mint a "királyság".

Harmadszor, és onnan egy egészen más irányba, a mai izraeli jogrendszerben, különösen a törvények ellen, felbujtással. A legtöbb története, Izrael, mint az USA, csak korlátozott formákra beszéd alkotó "egyértelmű és jelen veszélyt." Az 1995-ös meggyilkolása Yitzhak Rabin, amelyben az egyik tényező volt, számos gyújtó rabbinikus kijelentések a sort tesznek a mai napon Shapira és Elitzur, fordulópontot jelentett. Büntetőeljárást az uszítás, addig a korlátozott lehetőséget, megsokszorozódott, és 2002-ben "Az erőszakra való uszítás" lett hivatalosan is egy új rendelkezést a büntetőjog. Bár számos más nyugati országokban tiltják uszítás, Izrael kritikák a tágabb értelemben fogant.

A valóságban persze mindig szelektív büntetőeljárásra. Valóban, az egy jó érv a tegezt a kötet védők, hogy szélsőséges kijelentések a bal támogatja elleni erőszak telepesek mentek sem emeltek vádat. Ezen túlmenően, a nagy aktivista tartását izraeli igazságszolgáltatás nyúlt, hogy az intézmény saját legitimitása a nagy nyilvánosság számára. Végül, és növekvő mértékben a lencse van a háttérben kérdése nagyobb konfliktust a palesztinok és az ennek következtében képtelen megoldani a helyzetét a területeket és azokat, akik élnek velük. Tény, hogy a telepes rabbik voltak többek között a legélesebb kritikusaiTorat Hamelekh, lelkesen megértést azok a végzetes úton le, amely a könyv és az eszme vezethet vállalkozásukat. De nem kevésbé a tényt, hogy Izrael és a jogi kultúrák vallási és világi egyaránt, már vezetett a zavaró és torzító fordulat ez is küzdenek az arab szomszédaival a gyötrelmes időtartamát.

A kérdés a háború és béke nem megy el. Időközben kemény esetben kétségtelenül továbbra is rossz törvény, és a feladat a többi marad, hogy a tapadó első elvek, gondolkodás keményebb, és megszünteti a hibás vagy rosszindulatú beszéd erősebb és jobb beszédet.

Kommentál

A világ régi új nácizmus vallása a „zsidó vérvonal”. Kérdés mikor fog megbukni Isten által (amikor rá jönnek a magukat „kiválasztottaknak reklámozok”, Hogy nincs csak zsidó Isten. Hiába nyúlják le a nemzsidók pénzét.Szerk.) a Gonosz ezen förtelmes kiválasztottjainak gyűlölet keltése a nemzsidókra. Meddig lehet a holokauszttal a szabadságot korlátozni. Mikor gyűlölet keltés? Meddig lehet a zsidó földi gonoszságot antiszemitizmusnak nevezni?

Mert mint az írásból következik a zsidó nem hazudik az maga a hazugság belsősége...

(jta.org/zsidó alapján JOBBIK GONDOLAT)

Lakatos Pál: Gazdasági bérgyilkosok végeztek velünk is

2010. augusztus 27. Közélet

John Perkinst hallgatva Magyarországra gondolok

Csak, hogy tisztában legyünk vele, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, hogy milyen világban is élünk? Ezen a héten ezért is írtam. Egy olyan világban, ahol a népesség egy százaléka birtokolja a bolygó javainak negyven százalékát. Egy olyan világban, ahol 34 ezer gyermek hal meg minden egyes nap, szegénységben és gyógyítható betegségekben, ahol a bolygó népességének fele 2 dollárnál kevesebből él naponta. Ebben a világban egy dolog világos. Valami nagyon nincs rendben.

És akár tudatában vagyunk, akár nem, az összes intézménynek alapvető feltétele, és így a társadalmunknak is, a pénz.

Éppen ezért a pénzügyi szabályok ismerete sorsdöntő fontosságú annak megértéséhez, miért olyan a világunk, amilyen. Sajnos, az átlagember, a gazdasági témákra félreértéssel és unalommal tekint. A végtelen szakzsargon, megfélemlítő matematikával körítve, gyorsan el is riasztja az azt megérteni vágyó embereket. Azonban a tény az, hogy a pénzügyi rendszer bonyolultsága csak álca, melyet arra terveztek, hogy elrejtse a legtársadalomellenesebb struktúrákat, melyekkel az emberiség valaha is szembe nézett.

„Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.”- Ez egy Goethe idézet, amelyre életünk a válasz.

Aki nem hisz az ilyenfajta szabadságban, nem hisz a pénz mindenható erejében, annak a sorsa ugyanúgy teljesedhet be, ahogy John Perkins amerikai gazdasági bérgyilkos mondja. Egy ország, egy nép sorsa a tét, ahol a tenni akaró elbukik.

Nézem a videót, s szóról szóra írom le Perkins szavait. Sziszifuszi munka, egy mondat, leállítom a gépet, leírom a szöveget, aztán megint egy mondat, megint áll a gép, s megint írok. De bármilyen nehéz is, muszáj megtennem, mert tudom, az Internet világától elzártak csak így juthatnak ehhez az ismerethez.

Félelmetes elnevezés, gazdasági bérgyilkos. És John Perkins az, ő nevezi saját magát annak. Szenvtelenül mesél, megrendülésnek halvány jele sincs sem az arcán, sem a hangjában. Egy tapasztalatokkal felvértezett ember mondja a magáét, beszél az életéről, mindenféle érzelem nélkül. Neki ezek a tettek, ez az élet a lehető legtermészetesebb. Én borzongva hallgatom mondandóját. Beleborzongok a hallottakba, mert tudom, saját bőrömön éreztem, velünk is ez történt. Velünk is így történt. S mindezt rendszerváltásnak hazudják nekünk. Akkor következzék a szenvtelen amerikai, következzék John Perkins.

„Mi, a gazdasági bérgyilkosok vagyunk a felelősök ennek a globális birodalomnak a megalakulásáért. Sokféleképpen dolgoztunk. De talán a leggyakoribb, hogyha találtunk egy országot erőforrással, például olajjal, s akkor egy hatalmas kölcsönt hoztunk össze neki a Világbankkal, vagy más szerveivel. De a pénz valójában sohasem az országnak megy, hanem a mi hatalmas cégeinknek, hogy infrastruktúrát fejlesszenek. Erőműveket, ipari parkokat, kikötőket…

Olyan dolgokat, amelyekből csak kevesen profitálnak igazán. A cégeink mellett természetesen. De a népesség többsége nem részesül belőle. Mégis, azok az emberek, a teljes ország, az adósságtól fog függeni. Ez olyan nagy adósság, amit lehetetlenség visszafizetni, és éppen ez a lényeg. Sosem tudják visszafizetni.

Így, egy bizonyos ponton, a gazdasági bérgyilkos visszamegy hozzájuk, és azt mondja: Figyeljetek! Sok pénzt veszítettetek. Nem tudjátok az adósságot fizetni. Ezért adjátok az olajmezőiteket, jó olcsón, a mi cégeinknek. Engedjetek katonai bázist létesíteni. Küldjetek támogató csapatokat, ahová mi akarjuk, Irakba, vagy szavazzatok velünk a következő ENSZ ülésen, hogy privatizálni tudjuk az energia iparukat, aztán a vízipar is amerikai kézbe, vagy más multinacionális cégek kezébe kerül.

Az egész gomba módra szaporodik. Annyira tipikus, ahogy a Világbank és az IMF működik. Adósságba taszítanak egy országot, olyan nagyba, amit sohasem tudnak visszafizetni. Aztán felajánlják, hogy újra finanszírozzák az adósságot, még több kamatot fizettetve. És persze megkövetelnek, a „valamit valamiért elve alapján”, bizonyos feltételek teljesítését, vagy engedékeny kormányzást.

Ami alapvetően azt jelenti, hogy el kell adniuk az erőforrásaikat, beleértve a szociális rendszert, a hozzáférési rendszereket, néha az iskolarendszert, a végrehajtó rendszereket, a biztosítási rendszereket, idegen vállalatoknak.

Azaz, ez egy többszörös csapda.

A gazdasági bérgyilkos fogalma körülbelül a huszadik század ötvenes éveinek elején alakult ki Mossadegh (Irán) demokratikus megválasztásakor, akit a demokrácia reményének neveztek a Közel-Keleten és a világban. Ő volt a Time Magazin év embere. Azonban az egyik dolog, amit megígért és meg is valósította azt, az ötlet, hogy az idegen cégeknek sokkal több pénzt kell fizetni azért, amit kivisznek Iránból, és hogy az irániaknak profitálniuk kell a saját olajukból. Érdekes gondolat, természetesen nem tetszett nekünk, de féltünk a katonaságot beküldeni. A katonaság helyett egy CIA ügynököt, Kermit Rooseveltet küldték be (Teddy Roosevelt rokona). És Kermit bement Iránba néhány millió dollárral, és nagyon, de nagyon hatékony volt. Nagyon rövid idő alatt megoldotta, hogy Mossadegh uralmát megdöntsék. Helyette az iráni sahot (Reza Pahlavi) tettük a helyére, aki amerikai szempontból mindig kedvezően állt az olajkérdéshez.

Reza Pahlavi, a mi érdekeinket képviselve, rendkívül hatékony volt.”

Itt egy korabeli filmbejátszás következik, címe „Felkelés Iránban- Mobs hatalmát megdöntötték Teheránban”, ahol a puccs jeleneteit láthatjuk, katonákat, páncélozott hadi járműveket, és hallunk egy igencsak lelkesült hangú, angol nyelvű szövegmondót, aki a következőkről tájékoztat: „Katonai vezetők kijelentették, hogy Mossadegh megadta magát és a diktátor rezsime véget ért Iránban. A sah képét látni mindenhol az utcákon. Üdvöz’ légy itthon, sah. (Reza Pahlavi lelépked a repülőgép lépcsőjén, és egy vallási vezető fogadja őt.) Szóval, az emberek, itthon, az USA-ban összenéztek, és azt mondták: „Ez könnyű volt… és olcsó.”

Ez az akció hagyományt teremtett, s megmutatta az utat, hogy kell és lehet egy országot manipulálni, és hogy kell felépíteni a birodalmat. Az akciót, amerikai dollárokból, a helyszínen pénzelő Kemit Roosevelttel egyetlen probléma volt, hogy CIA ügynök volt, és ha a helyszínen elkapták volna, annak komoly következményei lettek volna az Amerikai Egyesült Államokra nézve. Akkor döntöttek úgy, hogy innentől kezdve magán tanácsadókat alkalmaznak a Világbank és az IMF szervezetén keresztül, bejuttatva Iránba embereket, úgy, mint például engem (ne feledjük, Perkins gazdasági bérgyilkosnak nevezi magát), akik különféle amerikai cégeknek dolgoznak. Így, ha elkapnak bennünket, nincs kormányzati felelősség, nem úgy, mint egy CIA- s ügynöknél.”

És most következzék egy újabb példa, Guatelamából, 1954-ből, szintén Perkinstől.

„Amikor Arbenz Guatemala elnöke lett, az ország nagy része a „United Fruits” kezében volt. Állandóan egy olyan programot hangoztatott, amely szerint „földet akar adni az embereknek”. Mikor hatalomra került, nekiállt ennek megfelelő törvényeket hozni, amelyek pontosan ezt a célt szolgálták volna, vagyis, visszaadni a föld tulajdonjogát az embereknek. A United Fruit nem örült, így felbéreltek egy pr céget, hogy indítsanak egy óriási kampányt az USA-ban, abból a célból, hogy meggyőzzék az Amerikai Egyesült Államokat, az embereket, a sajtót és a Kongresszust, hogy Arbenz a Szovjetunió bábja, kiszolgálója. És ha hatalmon hagyjuk, akkor a szovjetek teret nyernek ezen a földrészen is. Akkoriban óriási félelem volt mindenkiben a vörös terrorral szemben.

Hogy rövidre fogjam: a pr- kampány végén a CIA és a katonaság eldöntötte, hogy Arbenzet ki kell iktatni. És kiiktattuk! Repülőket küldünk be, katonákat, mindent megtettünk, hogy megfosszuk a hatalmától. És megfosztottuk! Amint eltávolítottuk a hivatalából, az új ember, aki a helyébe került, mindent a nagy nemzetközi vállatok kezébe helyezett vissza, beleértve a United Fruictot is. Ecuador, sok-sok évig a bábkormányok uralma alatt élt, amelyek viszonylagosan brutálisak voltak. Aztán tartottak ott egy demokratikus választást (1981.), amelyen Jaime Roldos is indult, és a fő célja az volt, mint mondotta, hogy elnökként biztosítsa, hogy a hazai erőforrások a nép javát szolgálják. És nyert. Elsöprő fölénnyel. Nagyobb szavazatkülönbséggel, mint bárki más előtte. És nekiállt programja megvalósításának, hogy garantálja, hogy az olajból származó profit (haszon) az embereknek jusson.

Nos, ez nem tetszett nekünk, az USA-ban. Engem küldtek oda, mint gazdasági bérgyilkost, hogy Roldost változtatásra, jobb belátásra bírjuk. Hogy korrumpáljuk. Hogy tudassuk vele… Értik? „Rendben van. Piszkosul gazdag lesz, ha ön és a családja a mi, az Amerikai Egyesült Államok játékszabályai szerint játszik. De, ha tovább folytatja a reformokat, amelyeket ígért, akkor mennie kell.” Nem hallgatott ránk… Meggyilkolták. Lezuhant a repülőgépe. Amint a gép lezuhant, a teljes területet lezárták. Egyedül az amerikai katonákat engedték be, egy közeli katonai bázisról, és néhány ecuadori katonát. Amikor a vizsgálat elindult, két koronatanú halt meg, autóbalesetben, mielőtt tanúskodni tudtak volna. Nagyon sok gyanús dolog történt Raime Roldos halálakor. Azok, akik valóban utánanéztek az ügynek, azoknak semmi kétségük nem volt afelől, hogy meggyilkolták őket. Roldost is és a tanúkat is.

Én, mint gazdasági bérgyilkos, számítottam ilyesmikre, puccsra, vagy gyilkosságokra, de nem voltam benne biztos. Az azonban egyértelmű, hogy Roldost ki kellett iktatni, mert nem volt korrumpálható, nem engedte magát megvesztegetni, bárhogyan és bármennyire is akartuk.

Omar Torrijos, Panama elnöke (1981.) az egyik kedvenc emberem volt. Valóban kedveltem őt. Nagyon karizmatikus egyéniség volt. Olyan ember, aki tényleg tenni akart az országáért. Amikor meg akartam vesztegetni, azt mondta: (egyébként Juanitonak hívott) „Nézd Juanito! Nem kell a pénzed. Amit akarok, az az, hogy tisztességesen bánjanak az országommal. Azt akarom, hogy az USA fizesse ki azt az adósságát, amit az itteni rombolással okozott. Olyan pozícióban akarok lenni, hogy más latin-amerikai országnak is segíteni tudjak, függetlensége kivívásában. Hogy megszabaduljanak Észak-Amerika szorításától. Borzalmasan kihasználtok minket. Vissza kell szereznem a Panama csatornát, hogy újra a panamai emberek kezében legyen. Ennyit akarok. Hagyj hát békét nekem. Ne próbálj megvesztegetni.

1981 volt. És májusban Jaime Roldost meggyilkolták.

Omar nagyon is tudatában volt ennek. Torrijos összehívta a családját, és azt mondta nekik: „Én leszek a következő. De nem baj, mert elvégeztem, amiért jöttem. Megtárgyaltuk a csatorna ügyét. A csatorna most már a miénk lesz.” Éppen akkor fejezte be az egyezkedést, az Amerikai Egyesült Államok akkori elnökével, Jimmy Carterrel. Ugyanazon év júniusában, pár hónappal később, ő is lezuhant, egy repülőgép szerencsétlenségben halt meg. Ami számomra nem kétséges, hogy a CIA által felbérelt orgyilkosok „műve” volt. Torrijos testőrségének egy tagja, a felszállás előtti utolsó pillanatban, egy felvevőgépet adott az elnöknek, amiben bomba volt elrejtve.”

Venezueláról, 2002-ben:

„Érdekes látni, ahogy ez a rendszer, évről-évre, ugyanezeket a mintákat követi. A különbség csupán annyi, hogy a gazdasági bérgyilkosok egyre jobbak és jobbak lesznek.

A legutóbbi időben Venezuelában bukkantunk fel. 1998-ban Hugo Chavezt választják meg elnöknek, korrupt elnökök hosszú sora után, akik tönkre tették az ország gazdaságát.

Ilyen előzmények után választották meg Chavezt elnöknek. Chavez szembe szállt az USA-val, és azt akarta, hogy a venezuelai olajból a népnek legyen haszna. Nos, ez nem tetszett nekünk az USA-ban. Így, 2002-ben egy puccs tört ki Venezuelában, amely mögött, számomra minden kétséget kizáróan, és sok más ember számára is nyilvánvalóan, a CIA állt.

A puccs megszervezésének körülményei Kemit Rooseveltet idézték, még az iráni korszakából. Embereket fizettek le, hogy menjenek az utcára, zendülést szítottak tüntetéseket szerveztek, Chavez népszerűtlenségét hangoztatták.

Ha pár ezer embert rábírsz erre venni, a tévé azonnal úgy tudja tálalni, mintha az egész országban így történne, és az események hirtelen felgyorsulnak. Ez így történik majdnem minden esetben. Venezuelában azonban ez nem jött be. Chavez volt olyan okos, hogy ezeket a folyamatokat felismerje, és az emberek is nagyon bíztak benne. Így -együtt- legyűrték ezt a válságot. Ez egy felemelő pillanat volt Latin-Amerika történelmében.”

A végére értem, s bizony háborog a lelkem. Önök hogy érzik magukat? Kifosztottnak talán, erkölcsökben és anyagi, nemzeti javakban egyaránt? Jelentsük ki határozottan, mindkettőben megnyomorítottak bennünket. Nézzük Chavez történetét. Az egész magyarországi sajtó és „rendszerváltó” politika diktátornak tünteti őt fel. Most már értik, miért? Egy elnök, akit még nem tudtak eltetetni láb alól. Akit nem tudtak megöletni. Pedig a szándék, az akarat megvolt hozzá. De a népe mellé állt. Őket nem lehetett megvenni.

Emlékezzünk csak a Szovjetunió létének vége felé zajló, kommunista tömbi eseményekre. Romániában forradalmárok zavarták el a diktátort. Nem haragszanak, ha a forradalom szót idézőjelbe teszem? Tehát, „forradalmárok”-ról van szó. Akiket- vélhetőleg- a CIA pénzelt. A szétosztott dollármilliók hatására támadt kedvük egy kis füttykoncertre, 1989-ben, ott az elnöki palota erkélye alatt. A diktátor és a diktátorné, a Kárpátok Géniusza és felesége, a doktorok doktora, valószínű, már ott Bukarestben, a hirtelen felzúgott ellenséges füttykoncert hallatán tudatára ébredt annak, hogy nekik befellegzett.

Azt a balkáni halált azonban nem érdemelték meg, mint emberek.

De hát el kellett tűnniük az élővilágból, hiszen, sok más mellett, volt egy hatalmas bűnük. Ismerték a feltörekvő utódok múltját és jelenét. Ismerték a Szovjetunióból lóhalálában hazarohant Iliescut. Akiből aztán később elnök lett. A kommunisták emlőin nevelkedett elnök.

Ha nem lett volna CIA, nem lett volna diktátor buktatás, és nem lett volna „forradalom” sem. Mert a karmesterpálca itt is Amerika kezében volt. Még az oroszok is úgy táncoltak, ahogy az „amik” megkívánták. Katonákat küldtek a román fővárosba, akik felöltötték a román reguláris hadsereg egyenruháját, s vad lövöldözésbe kezdtek Bukarest utcáin. Lángoltak a házak, Magyarország „mozgósított”. Tűzbe borult Bukarest belvárosa. De emlékeznek? A televízió székháza nem pusztult el. Kisebb tüzek voltak ott is, csupán a látszat kedvéért, de az adás folyamatos volt. A nyilvánosságot biztosítani kellett, hiszen az új erőnek, Iliescuéknak ismertségre volt szükségük. S emlékeznek még, a Romániából jött képet és a hangot ki magyarázta nekünk itthon, a Magyar Televízióban? Hát a vodkás „Acsádi”. Kádárék hírszerzője.

A televízión keresztül el lehetett hitetni az ottani néppel és a világgal, kitt és ott is, hogy az egész ország forradalmi lázban ég. Hát, ezért kellett a tévé stúdiókat megóvni. Hogy az amerikai forgatókönyv érvényesülhessen.

Ami viszont elgondolkodtató, a bukaresti „forradalom”, s a „győzelem” utáni évek nem falták fel Románia nemzeti vagyonát. Sőt, a kommunisták által elkobzott vagyon is visszakerült jogos tulajdonosához.

Az egykori Csehszlovákiában a bársonyos, az önállóvá vált Ukrajnában meg a narancsos „forradalom” győzött. A karmester mindenhol ugyanaz volt. Úgy hívják a mestert, hogy CIA.

Csak mi nem tetszettünk forradalmat csinálni. Nekünk a csendes átmenetet szánták. Hogy a tolvajokat, sötét üzelmeikben, ne zavarhassa meg senki. Erőltessék meg az emlékezőképességüket! Az 1988-as évek vége felé nálunk is megjelentek a tanácsadók. De előtte-Amerikától- dollársegélyt kaptunk, hogy feledhessük a kommunizmust. Ezeket a dollár tíz- vagy százmilliókat azonban, tanácsadás címén- az amerikaiak visszakapták. Ebből meg aztán ők osztottak vissza a korrumpálható „rendszerváltóknak”.

Vagy talán önök ismernek olyan hazai „rendszerváltót”, aki nem a zsebe „Degesz”-re tömésével volt elfoglalva? Ugye, hogy hiába törik a fejüket? Nem nagyon jut eszükbe senki.

Latin-Amerikában, az elnököket dollármilliókkal akarták megvesztegetni. Így akarták őket rábírni, hogy Hazájuk és népük árulójává váljanak. A dollármilliók nálunk is kísértettek. És célba is jutottak. „Rendszerváltóink” a pénzt és az életet választották. Senki sem akart hős lenni. Senki nem választotta azt az utat, amit a panamai elnök, Omar Torrijos választott. Egy ország, ahol a hazaárulás nem bűn, hanem erény. Út a sokszoros milliárdossá váláshoz. S még büntetés sem jár érte. Ez a mi Hazánk. Igaz, most néhány, nyolc évig basáskodott kegyúr feje felett megkondult a vészharang. De ez csak a látványtervezők szemfényvesztése.

Generális felelősségre vonásra volna szükségünk. Arra azonban várhatunk. S akik csak nyolc év, s nem húsz esztendő bűneiről beszélnek, ők meg valótlant állítanak. Hogy egy egykoron ellenzékinek mondott pártvezért hűen idézzek, hazudnak.

Megfigyelték Perkins gazdasági bérgyilkost? Mennyire valósághűen magyarázta el nekünk, hogy a Világbank közreműködésével, egy-egy ország eladósításával, népének kamatrabszolga sorsba züllesztésével, milyen jól lehet bekeríteni a gyanútlanokat. Gyanútlan alatt a népet értem, s nem a „felelős” országvesztőket. Ők nagyon is jól tudják, hogy mit cselekedtek. Be vagyunk kerítve végképp. Nálunk dolláradósságból fonták a kerítést. Nem hoz a konyhára, hanem visz. Elviheti például-ha a kölcsönadók is úgy akarják- az ivóvíz készletünket, meg a földet. Ami még megmaradt. Az elrabolt gázvagyonról, az elkótyavetyélt elektromos rendszerünkről, az idegen kézbe került, „leányok” szintjére süllyesztett „magyar” bankokról már nem is beszélek. Meg az ellopott szolgáltatásról, s a többiről. És az egész tönkre tett életünkről.

Nálunk nem lehetett teljes vagyon visszaadásról beszélni. Dönteni ugyan döntött róla a parlament, de az Alkotmánybíróság, élén az elnökkel, a későbbi köztársasági elnökkel, Sólyom Lászlóval, megsemmisítette a törvényt. Mert így szólt az idegen regula.

A magyar honvéd a hazát védi!- kiáltotta a napokban, kellő pátosszal a honvédség nélküli honvédelmi miniszter. Hol védi? Afganisztánban? Ott, ahol éppen most halt hőssé egy magyar katonaasszony. Az adósságunk hősévé. Hiszen, s ezt a gazdasági bérgyilkos is elmondta, ha nagy a tartozás, ha csőbe húznak bennünket a kamatokkal, a katonaságunk odamegy, ahová ők parancsolják. S most nem úgy szól a parancs, hogy „Nyergelj, fordulj!”, hanem úgy, hogy„Lépés, indulj!”

Szomorú, hogy a magyar katona Afganisztánban védi a hazáját. Mi meg majd elboldogulunk valahogy. Amíg tolvaj, területrabló szomszédunk közül valamelyik meg nem indítja hadseregét Hazánk ellen. S ne jöjjenek nekünk azzal, hogy majd akkor a NATO megvéd bennünket. 1956-ban is hiába vártunk a beígért amerikai segítségre. Még ma is várnánk, ha közben le nem fejeznek bennünket. Visszaidézve John Perkinst, még a gazdasági bérgyilkosban is felébred a szunnyadó együttérzés azzal az elnökkel szemben, aki szót ért népével, s az elnök és a nép, közösen megmentik a hazát.

Nálunk még egy bérgyilkos együttérzésére sem számíthatnak „rendszerváltóink”.

Hiszen, ha már végleges lesz a hazaárulás, ha elvégezték, amit gazdáik megköveteltek tőlük, a mai dölyfös uraink neve is a feledés jótékony homályába vész. Akkor aztán, hirtelen jött magányukban, trónolhatnak a pénzkötegek tetején, számolgathatják a zsiványvagyont. De a becsületet, ott a dollármilliók tetején, ne keressék, mert azt ők már régen eljátszották.Elkótyavetyélték.

Tovább gondolásra (Kat a cimre), mert minden mindennel összefügg. Mindig a legegyszerűbb megoldás lehet az igaz.

CIA figyelmeztet, az izraeli amerikai zsidók is terroristák

CIA figyelmeztet, az izraeli amerikai zsidók is terroristák

 2010/08/26 Külföld

  Wikileaked megjelent titkos dokumentum felszólítja az USA-ban az "exportálják a terrorizmust." A izraeli amerikai zsidók is.

A CIA által közzétett dokumentum webhely Wikileaks a Wednesay aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államokba lett az "exportőr a terrorizmusnak," említi amerikai zsidókat Izraelben. 
A minősített jelentés címe: "Mi lenne, ha külföldiek Lásd az Egyesült Államokban, mint az exportőrök a terrorizmusnak? Akik állították elő 2010 februárjában a CIA Vörös Cell, egy agytröszt létrehozása nyomán a 11 szeptember 2001 támadásokat New York-i World Trade Center támadás értékelésére. Megemlíti események, amelyek csatlakoztak az amerikaiak terrorista csoportok, mint például a tálibok és az Ír Köztársasági Hadsereg, és elkötelezett együttesek, például a 2008-as Mumbai bombázás vezetője.

Egyike a négy említett csoportok a CIA által aki érintettek az amerikai zsidók Izraelben.(Igy érdhető, hogy elhintették a világnak csak muszlin terrorista van.szerk.)

"Néhány amerikai zsidók támogatták, sőt részt az erőszakos cselekmények elleni vélt ellenségei Izraelnek" a kiszivárgott jelentés szól. "1994-ben, Baruch Goldstein, egy amerikai zsidó orvos, New Yorkból kivándorolt Izraelbe, csatlakozott a zsidó terrorista csoport Kach, és megölt 29 palesztint az ima során imát a mecsetben a sírja a pátriárkákban van Hebronban"

A CIA elemzés kifejti, hogy Goldstein támadás "segítetta viszont válaszként  kiváltó hullám busz merényletek a Hamásznak 1995 elején".

A jelentés úgy véli, a nemzetközi terrorista szervezetek és a célzott toborzás izraeli elsősorban zsidó amerikaiak. Azt mondja:
"Kevesebb figyelmet kapott a terrorizmus, nem kizárólag muszlim terroristák vannak, exportált tengerentúli cél nem amerikai személy. Ez a jelentés azt vizsgálja, milyen következményekkel jár, amit ez jelent az Egyesült Államok egyre inkább kell tekinteni, mint egy inkubátor és" exportőr terrorizmus. '"

Az elemzés szerint, hogy "amerikai szabadságjogok elősegítése a terroristák toborzása és a műveleteket," és hogy "a népszerű honlapok, mint a Youtube, Facebook, Myspace, Twitter és a különböző blogok lehetővé teszik a radikális muszlim és zsidó egyházi személy és a terrorizmus toborzók, hogy megkerülje az amerikai fizikai határai és befolyása amerikai állampolgárok."

A CIA is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ha a világ többi része volt, hogy kezd az Amerikai Egyesült Államok, mint az "exportőr, a terrorizmus, a" diplomáciai kapcsolatok is súlyosan megsérült, és hogy együtt kíván működni az Egyesült Államok tevékenysége lehetne akadályozni.

  A zsidó tulajdonú The Washington Post szerint a CIA szóvivője játszottak le a jelentést, mondván, hogy az összeállított egyszerűen provokálni gondolta, és jelenleg a különböző nézetek.

Az online visszaéléseket Wikileaks hozta nyilvánosságra. Mint a "multi-joghatósági közszolgálati célja, hogy megvédje visszásságokat, újságírók és aktivisták, akik érzékeny anyagokat eljuttatni a nyilvánosság számára."

A múlt hónapban a csoport közzétett 76000 minősített amerikai katonai nyilvántartások és jelentések területén az afganisztáni háborút.

Kommentál

Vagyis a világ számára egyforma veszélyt jelent a muszlin és a zsidó szélsőséges terrorista csoportok. A zsidó terrorizmus nehezebb felszámolni hiszen be épül az adott nemzeti közigazgatásba. Így a hatalom mindenkori mozgásáról közvetlen információi vannak. Azaz a nyomokat sikerülhet időben "eltakarítani".

Hazánkban még nem tudjuk kik fizették a romák elleni halálos támadásokat.
(JPost.com/AP alapján JOBBIK GONDOLAT)

Nem az a kérdés, hogy cigány volt-e, hanem az, hogy mit keresünk Afganisztánban?

2010. augusztus 24. Közélet

Nyugodjon békében....Értelmetlen volt halála...

Kezdjük az elején: az MTI és a nyomában csaholó szélsőbalos szocionista zsoldossajtó megint csúsztat: eddig nem két, hanem öt (vagy hat?) a most elhunyt katonanővel és a vele együtt életveszélyesen megsebesült (majd pár óra múlva szintén meghalt?) katonával együtt már öt (hat?) halottat adott Magyarország az amerikaiak Izrael biztonságáért indított háborúiban.

Ha a Gyurcsán-kormány sajtójának már nem is számít az Irakban elhunyt Varga Balázs Péter 2003 novemberi és Nagy Richárd 2004 júniusi értelmetlen halála, azért az első két magyar halott szüleinek és rokonainak biztos,hogy hiányoznak.

Mert az MTI és az utána a szövegeit hűségesen szajkózó szocionista és narancsos hazai lapok véletlenül kifelejtették Varga Balázs Pétert és Nagy Richárdot, számítva arra, hogy a legfrissebb haláleset(ek) hírére hazánkban ismét magasra csap a távoli vidékeken kristálytiszta amerikai-izraeli érdekekért folyó háború elleni hangulat. A tegnapi beszámolókban "csak" két magyar halottról beszélnek, szándékosan elhallgatva a felsorolás címéből, hogy melyik országban haltak meg, és csak az eddig Afganisztánban elhunyt két magyart említik:
"Támadások magyar katonák ellen:

2006. július - Afganisztánban tálib fegyveresek rakétát lőttek ki arra a buszra, amelyen egy holland konvojban húsz magyar katona is utazott. Senki nem sérült meg és anyagi kár sem keletkezett.

2008. június 10. - Afganisztánban egy házi készítésű robbanószerkezet hatástalanítása közben életét vesztette a magyar újjáépítési csoport katonája, Kovács Gyula tűzszerész főtörzsőrmester. A 2006 ősze óta a bagláni tartományban szolgálatot teljesítő magyar újjáépítési csoportban ő volt az első halálos áldozat.
2008. július 12. - Tűzszerész feladatai végrehajtása közben, robbanás következtében, életét vesztette egy tűzszerész, Nemes Krisztián százados Afganisztánban, a Kunduz városba vezető úton.

2008. szeptember 13. - Kézifegyveres támadás érte az Afganisztánban szolgálatot teljesítő, magyar katonák egyik gépjárműoszlopát, a tűzharcban személyi sérülés nem történt.

2008. október 27. - Egy magyar katona könnyebben megsérült, amikor egy tálib öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy rendőrőrsön, az észak-afganisztáni Baglán tartomány székhelyén, Puli-Humriban. A támadásban egy amerikai katona meghalt.
2009. május 9. - Pol-e Khomritól északra rátámadtak a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) járőröző katonáira, akik visszaverték a támadást, közülük senki nem sérült meg.

2009. szeptember 19. - Támadás érte az afganisztáni Baglán tartományban állomásozó MH Tartományi Újjáépítési Csoport egyik járőrcsoportját, személyi sérülés nem történt.

2010. február 7. - Gránátvetővel támadtak meg magyar katonákat Afganisztánban; két katona sérült meg, egyikük súlyos, a másik könnyebb sérülést szenvedett.

MTI
2010 augusztus 23."
Sajnos hazánkban a magyarok elleni egyre durvább cigány terrorral, és az azt a világon példa nélkül álló módon kormányszinten támogató politikával hozható összefüggésbe, hogy a hétfőn Afganisztánban elesett Pappné fényképének nyilvánosságra hozatala után az interneten rögvest megszaporodtak az olyan kommentek, amelyek normális ember számára nem elfogadhatóak.

Egyrészt még senki sem lehet 100 százalékig biztos a származásában, másrészt az ő esetében, ha bebizonyosodik hogy valóban cigány, akkor pláne nem lenne szabad kárörvendő hozzászólásokat engedélyezni a moderátoroknak.
Sőt, ellenkezőleg, ritka példaképként kellene a cigányság elé állítani: tanult, érettségizett, szakmát választott, a szakmájában dolgozott és becsületes módon kereste a pénzét ami után adózott. Még akkor is ezt kellene tenni, ha a cigányok között elenyésző számban vannak azok, akiknek az értelmetlenül és tragikusan hamar befejezett élete példakép lehet.

Az ő és az előtte elesett magyar katonák halála a jelenlegi és az előző magyar kormányok cionista kegyeket kereső politikájának egyenes és elkerülhetetlen következménye. Korai halála veszteség nem csak a családja, a cigányság, hanem minden jóérzésű magyar ember számára is.

És ez itt már egy amerikai katona földi maradványa. Ha a Gyurbán-kormány világmegváltó katonai tervei valóra válnak, akkor elképzelhető, hogy ilyen állapotban jönnek haza a magyar katonák is Afganisztánból és Irakból. Már ha a saját lábukon jönnek, és nem egy fakoporsóban szállnak le Ferihegyen, mint Varga Balázs Péter, Nagy Richárd, Kovács Gyula, Nemes Krisztián vagy a tegnap elhunyt Pappné. (és a vele egy időben megsebesült és a súlyos sérüléseibe belehalt (?) katonatársa)

Ismerkedjenek meg tehát Ty Ziegler amerikai őrmesterrel.

Ty több mint két méter magas, a futást, az ökölvívást és az amerikai futballt imádó, osztálytársainál izmosabb jóképű fiatalember - volt. Illinois-ban, a jelenlegi Amerika erkölcsi gerincét adó középnyugati államok egyik kisvárosában, egy szerény jövedelmű farmer család gyermekeként látta meg a napvilágot 25 évvel ezelőtt. A középiskola elvégzése után éppen csak hogy munkába állt mosolygós, barátaival, munkatársaival mindig viccelődő fiatalembert a 2001 szeptemberi terrortámadásokat követő össznemzeti felháborodás hullámai besodorták a hadsereg részére újoncokat toborzó irodába. Mielőtt még hadba indult volna, eljegyezte Renee Kline-t, a gyerekkori szerelmét, megígérve neki, hogy leszerelése után azonnal megtartják az esküvőt.

Kiképzését követően Irakba vezényelték, ahol a magyarokhoz hasonlóan hosszú ideig szerencsésnek tartotta magát, mert hónapokon át egy aránylag biztonságos tartományban teljesített járőrszolgálatot. A környéken a helyi lakosok megszokták az amerikai tengerészgyalogosokat, nem szerették őket, de nem is bántották a jó amerikai szokás szerint mindenkinek rágógumit osztogató katonákat. Az állandóan utcán lődőrgő iraki férfiak és a porban a romok között mezítláb szaladgáló gyerekek közömbös tekintettel figyelték a katonák mellett az utakat építő, iskolákat és egyéb új épületeket felhúzó külföldieket és a biztonságukra ügyelő fegyveres őrző-védő cégek tagjainak ténykedését.

Aztán 2004 december elején egyszer csak egy piszkos szatyrot szorongató burnuszos férfi állt az út közepén és szélesen hadonászva integetett az irányába haladó konvojt vezető sok antennás páncélozott dzsipnek, jelezvén, hogy akar mondani vagy kérdezni valamit. Az élen haladó kocsi nem állt meg, csak lassított, és Ty társai hangszórón keresztül felszólították, hogy lépjen félre az útról. Válaszul az arab a dzsip alá dobta a szatyrát és a hatalmas robbanástól a katonai konvoj első két teherautója Ziegler dzsipjével együtt szanaszét repült és a roncsok több méter magas lángba borultak. Az öngyilkos burnuszos két amerikai katonát is magával vitt a halálba, Ty hosszú percekig feküdt eszméletlenül az égő járműben, míg az életben maradt társai kihúzták az első ülésről.

A életveszélyesen megsérült Ziegler őrmestert helikopterrel Bagdadba, majd Németországba, a ramsteini  amerikai támaszpontra vitték, ahol több életmentő műtétet végeztek rajta. Később az USA egyik legnagyobb és legjobban felszerelt katonai kórházába, a Texas állambeli Brooke Army Medical Centerbe került.

A 22 éves fiatalembernek amputálni kellett a bal alkarját és három ujját a részben megbénult jobb kezéről, a bal szemére teljesen, a jobb szemére 80 százalékban megvakult, súlyos, értelemvesztéssel járó agysérülést szenvedett, hónapokig kómában feküdt és ez idő alatt mesterségesen táplálták. Egy diónyi repeszdarabot kioperáltak a fejéből, a koponyájára az elrepült fejtető helyére egy műanyag kupakot csavaroztak, a fejéről és az arcáról csontig leégett hús és bőr helyére a plasztikai sebészek a testének más részeiről lehántott bőrt ültettek, az orr- és fülnyílások helyén pedig egy-egy kerek lukat hagytak az orvosok.

A fiatalember 19 hónapot feküdt a Brooke kórházban, eddig 54 műtétet végeztek el rajta, a kezelőorvosai szerint előreláthatólag még kb. 15 vagy még ennél is több operációra lesz szüksége, szellemileg örökre megsérült, ideje nagyrészét tolókocsiban tölti. Renee, a menyasszonya kitartott mellette, a 18 éves lánynak a saját elmondása szerint meg sem fordult a fejében, hogy elhagyja a súlyosan megsebesült vőlegényét, tavaly októberben megtartották a beígért esküvőt, gyerek még nincs. Az esküvői fényképük bejárta a világot, és fentebb Önök is megcsodálhatják az ifjú párról készült fotóval együtt.

Az Egyesült Államok Irakban és Afanisztánban eddig közel 4,500 katonáját vesztette el, ennyi fiatal férfi és nő repült haza fekete hullazsákban, és összesen több mint 30 ezer háborús sebesültet ápoltak vagy ápolnak a polgári és a VA (Veterans Affairs) hálózat kórházaiban.

Jack Corn
2007 szeptember 7.

Ez a történet kísértetiesen hasonlít az előbb bemutatott amerikai katona sorsára. Hazánk eddig öt (hat?) fiatal életet adott a semmiért. Csak idő kérdése, hogy az olcsó fakoporsók után mikor érkeznek meg az első nyomorék magyar katonák is Ferihegyre.

Az angliai Kent grófságban élő Martyn Compton szerelembe esett Michelle Clifford-dal. Martyn mielőtt elment volna Afganisztánba védeni az angol hont, eljegyezte Michelle-t, és megkérte, hogy szervezze meg az esküvőjüket mire haza jön.

Clifford kisasszony pedig boldogan szervezett és tervezett, a négy hónap kiküldetésből csak öt hét telt el, amikor egy szép esős reggelen egy szenvtelen hang a londoni hadügyminisztériumból telefonon közölte Martyn apjával, hogy Compton őrvezető megsebesült, hazaszállították és a továbbiakban a Broomfield kórházban rehabilitációs kezelésen vesz részt.

A család megrémült, de Michelle titkon örült, mert álmai hercege hamarabb jött haza, mint négy hónap. Aztán belépett hozzá kórterembe.

A honvédő vitéz tetőtől talpig harci kötésben, eszméletlen állapotban feküdt az ágyon. Csövek lógtak ki belőle és műszerek tucatjai villogtak a félhomályos szobában. A menyasszonynak idő kellett, mire felfedezte, hogy az ágy melyik végén van a feje, és melyiken a lába.

A doki felvilágosította a remegő lábú családot, hogy Martyn testének 72 százalékáról leégett a bőr, jelenleg kissé ducinak tűnik, mert eredeti testsúlyának négyszeresére puffadt az égési sérüléseknél jelentkező váladékok miatt, sok helyen porhanyósra sült a húsa, jelenleg nincs haja, mert fejbőre sincs, a pislogni nem tud, mert nincs mivel, fülei leégtek, az orra füstté vált, karjain, hátán, mellén és a lába nagy részén nincsen bőr, karja eltört, lábát szétlőtték, de ne legyenek elkeseredve, mert a kilőtt kocsiban ülő négy katona közül három meghalt, Martyn maradt egyedül életben, és lám-lám, már haza is jött.

Ezt ugyan a vőlegény csak a teherautójuk kilövése utáni negyedik hónapban tudta meg, mikor több mint három hónap után felébredt a kómából. Örült is mindenki, mert a kórházba szállítás közben háromszor is klinikailag meghalt, úgy pofozták vissza mind a három alkalommal az életbe. Két hét múlva már beszélni is tudott, majd Michelle egy ködös vasárnap délután egy tükörrel a hóna alatt Martyn ágya szélére ült.

A vőlegény igazi úriemberként a következő látogatáson felajánlotta, hogy mivel apró változások történtek a külalakjában és ott lent is teljesen leégett, ezért valószínűleg egy pár évig fennakadások lesznek a szexuális teljesítő képességével, szóval hagyják el egymást, nem kell Michelle-nek hozzá kötnie az életét. A menyasszony legyintett, és kijelentette, hogy ezek említésre sem méltó apróságok a Martyn iránt érzett szerelméhez képest és megtartották az esküvőt.

Előtte másfél éven át bejárt hozzá a kórházba, végig drukkolta az eddigi 15 műtétet, ami összesen több mint 64 órát tartott. Bejegyezte a naptárjába az esküvő utánra tervezett többi operáció időpontját, etette, itatta, biliztette, kacsáztatta, reggel, este megmosta a mozdulatlanul fekvő vőlegénye fenekét és fogait. Most éppen arra várnak, hogy Martyn bordájából új füleket szereljenek az ifjú férj fejére és már az új orr is készül valahol. Remélhetőleg a többi fontos dologról sem felejtkeznek el az orvosok.

Renee megköszönte a férje ágya körül kissé zavartan pislogó trónörökös Vilmos hercegnek a személyes látogatásokat és arra kérte, hogy intézkedjen a nagymamája már valamit, mert a brit kormány szerintük kissé smucig, ugyanis a 20,000 font (5 millió 800 ezer ft) évi nyugdíj mellett csak 163 ezer font (47 millió ft) egyszeri kompenzációt akar nekik fizetni az ilyen esetekben maximálisan adható 285 ezer font (82 és fél millió ft) helyett.

A zsidó Stern (Szekeres) Imre utódának, az eldávidosodó MDF-ből még idejekorán megpattant és azóta érdes narancssegget növesztett Hende Csabának nincs könnyű dolga: a gyérülő hajú új hadvezérnek a hétfői haláleset(ek) után úgy kell most napokig magyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy az hihetőnek tűnjön. Ez Hendének és a jelenlegi fideszes nemzetvezetőknek - akik a Gyurcsány-féle bűnbanda garázdálkodása alatt Magyarország iraki és afganisztáni szerepvállalását is mély hallgatásukkal támogatták - meglehetősen nehéz lesz.

Biztos, hogy Magyarország nemzeti érdekei megkívánják, hogy katonáinkat a messzi Afganisztánba és Irakba, a világ legveszélyesebb háborús övezeteibe küldjük, vagy ez is csak egy túlbuzgó szocionista/narancsos nyelvcsapás a szovjeteket felváltó legújabb barátok fenekébe?

Nem volt elég Varga Balázs Péter, Nagy Richárd, Kovács Gyula, Nemes Krisztián és Pappné Ábrahám Judit (és társa?) értelmetlen halála? Hányan még?

Nem fogy elég gyorsan a nemzet, miért kell még több természetellenes módon meghalt magyar fiatalhoz kijárni a temetőbe?

Nem elég, hogy a cigányok napi rendszerességgel gyilkolják a magyarokat, most még magyar tyzieglerekkel és martyncomptonokkal is meg akarják keseríteni a családok életét és nyomorékokkal akarják tönkretenni és megnehezíteni az ellehetetlenített és a csőd szélére lökött kórházak életét?

Olyan helyzetben van a hazai egészségügy, hogy megfelelő szinten el tudják látni az élve haza került súlyos sebesülteket?

Olyan helyzetben van a magyar költségvetés, hogy életük végéig megfelelő anyagi támogatást tud nyújtani a maradandó sérülést szerzett katonáknak és a családjuknak?

Nem lehetne ennek a kommandósdinak, ennek a "szolnoki különleges műveleti századnak" és ennek az egész külföldi katonásdinak a sok milliárdos árát valami másra költeni?

Akarjuk, hogy ilyen esküvői fényképek kerüljenek a magyar családi albumokba is?

Akarjuk, hogy még több, az alábbihoz hasonló emlékvideót tegyenek fel a gyászoló magyar családok és barátok a YouTube-ra?

Hende Csaba a tegnapi (két?) halálos áldozattal járó tragédia után igyekezett megnyugtatni a magyar közvéleményt. Gyorsan bejelentette, hogy a Gyurcsán-kormány Afganisztán-politikája továbbra is változatlan, vagyis a magyar csapatok Afganisztánból vagy Irakból történő kivonulásáról nem lehet szó.
Jöhet a következő halott.

USA Adminisztráció a Amerikai Szabad Sajtó nyomására elismerte, hogy az Afganisztán-politikája a földrajzi kincsek megszerzéséért folyik. Amit amerikai trilliárdos magánosok kívánnak megszerezni. Semmi köze az egésznek az úgynevezett „terrorizmus” ellenes harcnak. Ehhez járul hozzá a magyar adófizető is. 

---

Az izraeli zsidók többsége szerint az egész világ ellenük van

2010. augusztus 21. Külföld

Érdekes, a Világnak van ami nem tetszik.

A Tel-Avivi Egyetemen működő Evens Program a Konfliktusok Megoldásáért nevű szervezet, valamint az Izraeli Demokrácia Intézet közös közvélemény-kutatása szerint az izraeli zsidók 56%-a meg van győződve arról, hogy az egész világ ellenséges velük szemben. Az okokat természetesen nem vizsgálják, helyette nemes egyszerűséggel kijelentik: a gójok reménytelenül antiszemiták és kész.

A vizsgálati eredményekből az is kiderül, hogy Izrael zsidó lakóinak 54%-a szerint államuk „egyedül van a világban”. A megkérdezett zsidók 77%-a pedig úgy gondolja, teljesen mindegy, miként viselkedik a zsidó állam, illetve hogyan bánik a palesztinokkal, a nemzetközi közvélemény mindenképpen ellenségesen viszonyul Izraelhez. Ami annyit jelent, hogy a zsidók továbbra is képtelenek megérteni: a saját viselkedésük az oka annak, hogy amióta világ a világ, sokan nem szeretik őket. Más szavakkal: az antiszemitizmus kialakulásának oka van. Az ok pedig nem az, hogy a gójok születésüktől fogva gyűlölködők, irigyek és gonoszak. (A cionnácizmus egyik tétele mivel a nemzsidók alacsony rendűek ezért nincs más feladatuk a Földön mint a „kiválasztott” zsidó „vérvonal” mindenkori érdekeinek ki szolgálása. Aki szolgálja az „demokrata, toleráns”, aki nem szolgál az „antiszemita, gonosz”. A Rabbik tanítása szerint. Szerk.)

Másrészt viszont természetesen erőteljes túlzás azt állítani, hogy az egész világ ellenségesen viszonyul Izraelhez. Hiszen a zsidó állam létét a nyugati világ nagyvonalú támogatásának (USA-ból az adófizetők pénzéből és a mértéktelen holokauszt kárpótlást amit Európai nép fizet. szerk.) köszönheti. Más kérdés persze, hogy a nyugati kormányok erőteljes cionista ellenőrzés alatt állnak, és így kénytelenek jó viszonyt ápolni Izraelt. A közvélemény nagy része pedig a cionista médiumok propagandájának hatása alatt áll, és a közel-keleti eseményekről teljesen egyoldalú, hamis képet kap. Azoknak a döntő többsége, akik kizárólag a cionista médiumok alapján tájékozódnak, jórészt Izrael barátainak tekinthetők. Ha viszont bárki veszi magának a fáradságot, és a palesztinok érveit és álláspontját is tanulmányozza, aligha marad a zsidó állam politikájának lelkes híve. (Hacsak nem egzisztenciális megfontolásokból.)

Az Izraelben élő arabok túlnyomó többsége, egészen pontosan 75%-a jóval tisztábban lát, s egyáltalán nem gondolja, hogy az egész világ az izraeli rezsim ellensége lenne. 51%-uk szerint Izrael nem szigetelődött el a külvilágtól. A kérdésfelvetés persze félrevezető: a kutatóknak különbséget kellett volna tenniük a kormányok Izrael-politikája, valamint népeik Izraelhez való viszonyulása között. Manapság a helyzet az, hogy a világ népei – elsősorban az internetes független médiának köszönhetően – egyre világosabban látják az izraeli rendszer rasszista és náci  elnyomó jellegét, miközben a világ számos kormánya továbbra is kénytelen hűen követni a cionisták utasításait, és ennek megfelelően jó viszonyt kell fenntartaniuk Izraellel.

A vizsgálat során megkérdezett zsidók 66%-a egyébként kifejezetten rossznak, míg az Izraelben élő palesztinok 44%-a jónak vagy nagyon jónak tartja a zsidó állam külpolitikáját – mármint a zsidó érdekek érvényesítése szempontjából. Viszont mind az izraeli zsidók, mind pedig az arabok többsége úgy látja, hogy Avigdor Lieberman külügyminiszter ténykedése jelentősen hozzájárult Izrael tekintélyének és presztízsének csökkenéséhez a nemzetközi közösség szemében.

(

Sírokat nyittatnak fel - Ők döntik el, ki a zsidó: terrorista ultraortodox térhódítása Izraelben

2010. augusztus 19. Külföld

A képen átok szórása a hullára és a világ nem-zsidóira a Rabbi által.

Izraelben megerősödtek a zsidó fundamentalisták. A szigorú vallási előírások szerint élő ortodoxok az egész országot saját képmásukra akarják formálni, és mi sem áll távolabb tőlük, mint Izrael nyugati demokráciává alakítása.
Az amerikai újságírónő elképedve írta le a jelenetet. Amit látott, az ötvenes évek Alabamájának utcai demonstrációira emlékeztette. Pedig tudósítását a modern Izraelből küldte a Salon című magazinnak, méghozzá Jeruzsálemből, ahol néhány hete a miniszterelnöki rezidencia előtt felbolydult az utca.

Vagy ezernyi tüntető nyüzsgött, hogy protestáljon a szegregált buszok, vagyis az ellen, hogy a város ortodox negyedében a tömegközlekedési járműveken a férfiakat és a nőket egymástól gondosan elkülönítsék. Ugyanúgy, ahogy tették ezt annak idején az amerikai Délen a fehérekkel és a feketékkel.
Kóser buszjárat

"Jeruzsálem nem Teherán!" - skandálták a demonstrálók, és a közlekedési miniszter lemondását követelték. Nitzan Horowitz, a balliberális Új Mozgalom-Merec párt parlamenti képviselője pedig kijelentette: ha a férfiak és a nők elkülönítését megkövetelő buszok továbbra is menetrendszerűen járnak, akkor a tüntetők felkapaszkodnak rájuk, és fügét mutatnak a szabályozásnak.

A mehadrin, vagyis szigorúan kóser buszjáratok szabálya értelmében ugyanis a nőknek csak a jármű hátsó traktusában szabad helyet foglalniuk, és nem viselkedhetnek "illetlenül". Ezt várják el tőlük a haredik, azaz az ultraortodoxok, s nemcsak Jeruzsálemben, hanem Tel-Aviv ortodox negyedében, és lassanként másutt is. Izraelben ugyanis egyre nagyobb teret nyernek az ultraortodoxok.

A harediket fekete embereknek is nevezik. Találkozni velük Tel-Aviv Bnei Brak negyedében, de igazán Jeruzsálem az otthonuk, s ott is Mea Shearim, a fundamentalista ortodoxok városnegyede. Hosszú fekete kabátban járnak, fekete kalapot hordanak, amely alól kikandikálnak a copfok. Mélységesen vallásosak, nyolc-tíz gyermeket nevelnek, nem katonáskodnak, nem fizetnek adót, hanem idejük nagy részében a Talmudot és a Tórát tanulmányozzák. Külön iskoláik vannak, amelyeket az állam tart fent, az adózó világiak pénzéből.

Az az állam, amelyet ők még elismerni sem hajlandók, mert szerintük a földi Izrael nem is létezik: a Messiás eljövetelére és az égi Sionra várnak. Ám addig is, amíg ez eljön, kiveszik részüket a "nem létező" állam politikájának alakításából: megkövetelve az összes vallási előírás betartását, az évszázadokkal korábbi világot, életmódot akarják ismét meghonosítani szerte az országban - hogy ez milyen, arról Mea Shearimban lehet ízelítőt kapni.

Mindenesetre különös. Egyszerre izgalmas és avítt. Az utcán jószerével csak kaftános férfiak és hosszú szoknyájú, bekötött fejű nők sétálnak, a házak ablakain nem lehet belátni, itt-ott figyelmeztető tábla fityeg: a nőknek kéretik illendően öltözködni! Szombaton nem szabad gépkocsival behajtani, az utcán őgyelgő turistának felvilágosítást sem adnak (hiszen az is munka), és általában gyanakvással lesik az idegeneket. Ez az a negyed, ahol a nőknek hátra kell ülniük a buszokban.
Ki a zsidó?

Az izraeli társadalom nagyobbik része ódzkodik ettől, sőt tiltakozik ellene. A véleménykülönbség a világiak és az ultraortodoxok között óriási, s ez az egyik, ha nem a legnagyobb gondja az országnak. Annál is inkább, mert a gyarapodó lélekszámú ultraortodoxoknak pártjaik vannak, a legjelentősebb, a Sasz kormányzati tényező, így döntő befolyással bírnak az izraeli politika alakítására. Arra, hogy kinek az országa lesz Izrael. Hogy milyen állam lesz: vallási alapokon nyugvó, vagy demokratikus, azaz világias. És a nagy kérdés: mi lesz akkor, ha egyszer csak megoldódik a palesztin-izraeli konfliktus, s többé nem lehet a palesztinokkal folytatott háborúskodást okolni a társadalom megosztottságáért?

 

Zsidó sirokat nyitnak fel. Majd sűrü átkozódással ki veszik a szernitük nem zsidót. Korunk hullagyalázása.

Mára szinte vallásháborúvá szélesedett a küzdelem az ultraortodoxok és a világiak, sőt az ultraortodoxok és a reformista vallásosok között. Állandóan napirenden tartják például annak vizsgálatát, hogy ki a zsidó; sírokat nyittatnak fel - már az is előfordult, hogy kihantoltatták egy nem zsidónak minősített elhunyt földi maradványait -, és igyekeznek megakadályozni a zsidó vallásra történő áttérést.

A baj forrása, hogy az állam és az egyház nem választatott szét. Alkotmány híján Izrael alaptörvénye ma a Tóra, s a rabbinikus törvények érvényesülnek a civil ügyekben is. Például csak az egyházi házasságkötések érvényesek, s muszlimok csakis muszlimokkal, keresztények keresztényekkel, zsidók zsidókkal házasodhatnak. Ezért aztán sokan nem házasodnak össze, vagy elutaznak például Ciprusra, hogy polgári esküvőt tartsanak.
Mint az atom

A jelenség magyarázata az ország identitásválságában rejlik. Megalakulása óta folyvást érkeztek Izraelbe a bevándorlók, ám nem találták igazán a helyüket, nemzeti azonosságukat. A később érkező szefárdok közül többen gyanakodva méregetik a kelet-európai származású askenázikat, utóbbiak viszont azt állítják, a szefárdokkal van baj; viszont mindkét csoport ferde szemmel néz a volt Szovjetunióból bevándoroltakra, akik amúgy jobbára elkülönülnek. Az Amerikából érkezett messianisztikusok közül pedig egyre többen visszavándorolnak a szülőföldjükre, mert nem bírják a helyi - politikai és vallási - klímát.

A zsidó állam mai kormánykoalíciójában a nacionalista Likud az ultraortodox Sasz párttal együtt irányítja az országot. A Sasz olyan fontos kormányzati pozíciókat mondhat magáénak, mint az építésügyi tárca, melynek hatáskörébe tartozik a zsidó telepek engedélyezése a megszállt ciszjordániai palesztin területeken.

A Sasz vezetői pedig egyértelművé tették, hogy olyan országot szeretnének, ahol nemcsak az arabok és a zsidók élnek elkülönítve, hanem a világi és az ultraortodox zsidók is. "Én, mint ultraortodox zsidó, nem hiszem, hogy vallásos és világias zsidóknak egyazon negyedben, egymás szomszédságában kellene élniük. Ez összetűzésekhez vezet" - fogalmazott Ariel Atias építésügyi miniszter tavaly egy tanácskozáson, magára haragítva az izraeli parlament progresszív képviselőit.

Egyikük egyenesen úgy vélekedett: Atias, s vele a Netanjahu-kormány politikája nem is burkoltan rasszista. A bírálat ellenére nem kell posztjának elvesztésétől tartania a politikusnak. Nem csupán azért lehet nyugodt, mert a Sasz második legfontosabb embere, hanem azért is, mert pártja nélkül bomlik Benjamin Netanjahu kormánya.

A kormányfő pedig - talán túlzottan is - bízik abban, hogy a zsidó állam kiterjedt propagandagépezete, valamint amerikai neokonzervatív szövetségesei visszafogottra "hangszerelik" majd Izrael bírálatát.

Robert Parry amerikai újságíró ugyanakkor nemrég izraeli ismerősét idézte, aki abbéli félelmeiről beszélt neki, hogy ha a fundamentalisták tovább erősödnek, akkor Izrael olyan országgá válhat, mint Észak-Korea: elszigetelődött, s ezért paranoid állammá. Azzal a különbséggel - tette hozzá az idézett ismerős -, hogy a zsidó államnak fejlett atomarzenálja van, s a világ stratégiailag fontos részén fekszik. Az állítás persze túlzás. De annyi kétségtelenül igaz belőle, hogy Izrael stratégiailag fontos helyen fekszik, és van atomfegyvere.

---

Szerkesztő megjegyzése: Ne feledjük, ezek a zsidók szentül meg vannak győződve a maguk isteni kiválasztottságáról, arról, hogy Isten a nem zsidó emberszabásút az ő szolgálatukra teremtette és hogy isten országa a Földön jön el, ahol mindenki őket szolgálja.A nem-zsidónak ezért elemi érdeke ezt megakadályozni, hogy minden eszközzel megakadályozza a zsidóságnak a nyakába települését - ami most teljes gőzerővel folyik. Hiszen a messiás már az ajtóban, Isten országa hamarosan a Földön megvalósul! Az ortodoxok ugyan most elsősorban Izraelben nyomulnak, de a világ népeinek a szolgálatukra állításában a nem-ortodoxokkal teljes az egyetértésük. Azaz a nem-zsidó mint alsórendű legfőbb feladata a zsidók ki szolgálása. Korunk terrorista felfogása sokban hasonló a mohamedán ultraortodox felfogáshoz. Csak ugyebár ezen cionnáci felfogás „demokratikus” vallási felfogás.

A ZSIDESZ szerint ezekkel kel nekünk közösködni egy hazát építeni, mint a palesztinok , mi is majd szórványba leszünk , de az atomfegyver benépesíti a kárpátmedencét, és a magyar után ki lesz irtva a cigány és a többi nép is, a francia német , és a többi kis nemzet mert a zsidó szemet vetett Európára és ha ez meglesz jön az egész földgolyó , mert a világ ura akar lenni a gyilkos nemzet.

Hát ezért is hazaáruló a zsidesz kormány , szemben mézesmázas nemzeti mázzal , pedig kaméleon. Gondolj bele mivé lesz a családod , ha majd jogot formál kislányod életére, hogy feláldozhassa a sátán oltárán. Neked meg azt a sorsot szánja mint a palesztin népnek. Ez kell nekünk ,, ide véle régi kardunk,, öld ahol tudod , de ha lehet úgy mint ők , balesetnek álcázva!!!!!!!

Most az OTP van soron a MÁV után: fizessen milliárdokat a holokauszt-cápáknak

Mindezt a magyar zsidó barátság jegyében?

2010. augusztus 14. Közélet
Az OTP Bank pergátló kifogást nyújtott be augusztus elején az Egyesült Államokban a holokausztáldozatok által magyar bankok ellen indított perben - tudatta közleményben a legnagyobb magyarországi pénzintézet. A holokauszt-iparosok milliárdokat követelnek az OTP-től, mert azt állítják: jár nekik a jóvátétel a magyarországi zsidó holokauszt miatt. (Gyűlölet gyengévé tesz. Tessenek okádni... Tessenek elkerülni a zsidókat messziről..)

A következő perfelvételi tárgyalás időpontját 2010. november 4-ére tűzték ki. Az OTP közleménye emlékeztet arra: a bank még június 23-i keltezéssel, úgynevezett rendkívüli tájékoztatás keretében jelentette be, hogy kézhez vette tíz amerikai és tizenöt más állampolgárságú, magukat a "banki lopás holokausztáldozatainak" valló zsidó személy keresetét. A felperesek az Egyesült Államok Illinois Északi Kerületi Bíróságán nyújtották be keresetüket egy állítólagosan "legalább 600 ezer főt számláló" csoport nevében és "2 milliárd dollár vagyoni kár, illetve az összeg 1944 óta évente felhalmozódó kamatának megtérítésére", ezenkívül további büntető jellegű kártérítésre tartanak igényt.

Később, 2010. augusztus 4-én, Samuel Der-Yeghiayan bíró az ügyben perfelvételi tárgyalást tartott. Az egyéb alpereseket érintő végzések mellett a bíróság 2010. szeptember 7-éig adott a felpereseknek időt arra, hogy érdemben reagáljanak az OTP által benyújtott pergátló kifogásra; az OTP Bank szeptember 17-éig válaszolhat a felperesek beadványára.

A közlemény leszögezi: az OTP Bank kategorikusan visszautasít bárminemű felelősséget az üggyel kapcsolatban, mivel alapításának időpontja 1991. november 11-e, és jogelődje, az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat jogelőd nélkül, 1949. március 1-jén jött létre, míg a keresetben állított eseményekre 1944-ben került sor. Az előbbi indokokra támaszkodva Laina Lopez, Thomas Corcoran, Jim Figliulo, Greg Stelzer, mint az OTP Bank jogi képviselői, Andre Friedman és Nagy Péter ügyvédekkel együttműködve, 2010. augusztus 2-án 47 oldalas pergátló kifogást nyújtottak be a perben. Mert az OTP Bank nem jogutódja a 1945 előtti helyzetnek.

(Hunhír.info alapján JOBBIK GONDOLAT)

Fizetessétek ki a likudos zsidesz pártjával mert ők tartják a barátságot , mi meg a távolságot, nem közösködünk gyilkos cionista sátánhivő zsidókkal , még az atombomba árnyékában sem.

A Hit Gyülekezet hivatásos kajmán fetrengője szerint kellett a reakciós magyarnak a padlássöprés

2010. augusztus 13. Közélet
A Hit gyülekezete nevezetű szekta extázisban fetrengő, kirekesztő, szélsőséges, agyilag is csonkolt "jogszociológusa" (hogy ezek a rafkós liberális értelmiségiek milyen címeket nem fabrikálnak maguknak) szerint vita tárgya, hogy a kommunizmus idején történt "cselekedetek" mint pl. az államosítás, téeszesítés baj volt-e, vagy nem. Mi van Hack, akik mint antifasiszták gyermekeket lógattak lábuknál fogva, öltek meg és lettek judeobolsevik ávós kínzólegény volt a te apád is? A zsidó nagypolgároknak persze nem kellet a földön robotolniuk, hogy legyen gabona a padláson.

Vagy nem jól olvasta el, vagy nem jól értelmezte a törvényt az a jobbikos képviselő, aki nemrégiben feljelentést tett Biszku Béla, volt belügyminiszter ellen Duna Televíziós nyilatkozata miatt - mondta a Reggeli Gyorsban Hack Péter jogszociológus. A Jobbikos képviselő szerint Biszku Béla elkövette-e az interjúban a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását.

Hack Péter jogszociológus azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény nevéből az következik, hogy aki ezeknek a rendszereknek a bűnét tagadja, az bűncselekményt követ el, ám az elkövetési magatartásra vonatkozóan már azt mondja ki: hogy "aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy a kommunista rendszerek által elkövetett népirtást és más emberiség elleni bűncselekmények tényét tagadja", csak az követ el bűncselekményt.

Azaz, aki pl. azt állítja, hogy nem volt gulág, és nem volt a gulágon népirtás, vagy hogy ’56 után nem voltak sortüzek Salgótarjánban, Mosonmagyaróváron, az valósítja meg a bűncselekményt.

De az, hogy Biszku Béla az interjúban nem kért bocsánatot, (mivel indoklása szerint nincs miért), azért nem büntethető, mivel a magyar és a nemzetközi törvények értelmében senkit nem lehet arra kötelezi, hogy önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolja – mondta el példaként Hack Péter.

Az is vita tárgya, hogy a kommunizmus idején történt cselekedetek mint pl. az államosítás, téeszesítés baj volt-e, vagy nem. A büntetőjog azonban nem egy történelmi korszakot értékel, hanem ennél sokkal szélsőségesebb megnyilvánulásokat ítél bűncselekménynek a törvény - tette hozzá a "jogszociológus" csúfolt emberke.

Kommentár:

Nagyon reméljük, hogy Hack úr az esetleges holokauszt-ügyekben is ilyen vehemenciával védi a vádoltak érdekeit, és nem rikácsol nyilvános akasztásért, mint azt megtették rokonai 1944 -1945-ben a szovjet szuronyok védelme alatt.

(Hunhír.info alapján JOBBIK GONDOLAT)