A. McDonald:A Turner Naplók 1/3 III.

A. McDonald:A Turner Naplók 1/3 III.

21. Fejezet
    Július 11, 1993. Fárasztó nap! Valamennyi áramot visszavezettünk a térségbe, az

egyik hidroelektrikus er#m#t#l jön fentr#l északról, de ez közel sem elég. Az

áramot szigorúan ki kell porciózzuk, és az egész napot azzal töltöttem, hogy

kiválasszam a város azon részeit, amelyekbe áramot vezetünk, az ezeket ellátó

elektromos vezetékrendszer tanulmányozásával és csapatok kiküldésével, hogy

levágjanak vagy lekapcsoljanak elektromos vezetékrészeket, és újra bekössenek,

m#ködésbe helyezzenek másokat. Kés#bb, ha a kiporciózás sikeres, elláthatunk

más városrészeket is árammal.

Tegnap este megtudtam, hogy Washington miért nem próbált meg beküldeni ide

csapatokat az ország más részeib#l: azért, mert elfoglaltuk a Vandenberg légier#

bázist és az ottani összes ballisztikus rakéta-kilöv#állomást!

Az els# 48 órában a hétf# reggeli támadásunk után múlt héten, a rendszer olyan

pánikban volt és a katonai helyzet olyan bizonytalan volt, hogy semmilyen

nagyméret# csapatmozgások nem voltak lehetségesek. Habár mi annyira kevesen

voltunk és annyira szét voltunk szóródva, hogy nem lettünk volna képesek arra,

hogy megragadjunk és meg is tarthassunk területet a Nyugati Part kivételével sehol

máshol, nagyméret# zavarodást és káoszt, teremtettünk mindenhol. Az embereink a

katonaságon belül, az ország más részeiben azt az utasítást kapták, hogy olyan

akciókat hajtsanak végre, amelyek ki voltak számítva, hogy ideiglenesen lebénítják

az egységeiket. Ez némi szabotázs, gyújtogatás és robbantás általi pusztítást is

magába foglalt, de sokkal nagyobb mértékben válogatott célpontú

lelövöldözésekb#l állt. Olyan egységekben, amelyekben sok volt a nem-fehér, az

embereink lel#ttek feketéket találomra, olyan jelszavakat kiáltva mint pl. "fehér

hatalom!", azon kimondott szándékkal, hogy fekete reakciót váltsanak ki. Ezt

ugyanazzal a fogással követtük, mint ami olyan jól bevált itt: elfoglaltunk

rádióállomásokat, dühödt és hamis felhívásokat sugároztunk a feketék számára,

hogy fordítsák a fegyvereiket a fehér tisztjeik ellen.

Más egységekben elfoglaltunk kommunikációs központokat, és olyan üzeneteket

küldtünk ki, amelyek azt a látszatot keltették, hogy azok az egységek átálltak

hozzánk. Mindenhol óriási káoszt keltettünk a polgári szférában. Er#m#vek,

kommunikációs létesítmények és központok, gátak, autópálya összeköt# részek,

olaj és benzintároló telepek, gázvezetékek és minden más, amit fel lehetett

robbantani vagy le lehetett égetni, meg volt rohamozva hétf# reggel - egy teljes

er#nkb#l indított, az egész országra kiterjed# általános támadásban -, hogy a

polgári lakosság közt pánikot keltsünk és a rendszert lefoglaljuk ideiglenesen az

ebb#l adódó problémákkal. Szintén megtudtam többek közt, hogy az Evanstoni

rajtaütés is végbement hétf#n reggel. Nagyon boldoggá tett a tudat, hogy teljes

mértékben sikeres volt.

Az összegzett eredmény az volt, hogy mire a rendszer felmérte a helyzetet és

bármely katonai egységében elég bizalmat nyert volna vissza, hogy megpróbálja

ezeket ellenünk küldeni, befejeztük Vandenberg elfoglalását és kitisztítását, majdleadtuk az ultimátumunkat: bármilyen katonai megmozdulás ellenünk azt fogja

eredményezni, hogy nukleáris rakétákat lövünk New Yorkra és Tel Avivra. És ezért

voltak a dolgok olyan csendesek az utóbbi pár napban!

És most már megértem a Forradalmi parancsnokság egész stratégiáját, amit olyan

sok id#n át nem értettem, aminek a meg nem értése annyi aggodalmat és

bizonytalanságot okozott a lelkem mélyén. A Forradalmi Parancsnokság tudta,

hogy a jelenlegi létszámunkkal nincs rá mód, hogy fenntartsunk a támadást a

rendszer ellen elég hosszú id#n át és elég nagymértékben, hogy ezzel tönkretegyük.

Folytathattuk volna a gazdasági szabotázs és pszichológiai hadviseléses általi

gerilla hadjáratunkat a rendszer ellen elég hosszú id#n át, de az id# végs# soron a

rendszer oldalán volt. Hacsak nem érhettünk volna el valami igazán nagyméret#

áttörést, ami jelent#sen megnöveli a létszámunkat, a rendszer növekv# rend#rségi

hatalma ((egyre messzebb men# rend#rségi felhatalmazása és egyre messzebb

men# intézkedései)) id#vel lebénított volna minket.

Hát most megvan az áttörés. És megvan legalábbis a képességünk a nagyméret#

növekedésre, csak Los Angeles városában egyedül 12 millió ember van az

irányításunk alatt. Hogy milyen nagy a teljes lakossági alap, ami rendelkezésünkre

áll, az még mindig nem tiszta el#ttünk, az északkaliforniai bizonytalan helyzet

miatt.

Direkt Szervezeti irányítás alatt jelenleg Kalifornia egy része van, ami a Mexikói

határtól körülbelül Los Angelest#l 150 mérföldre észak nyugatra nyúlik és a parttól

50-t#l 150 mérföldre befelé - változatosan. Ebben a területben benne van San

Diego, Los Angeles és a kulcsfontosságú Vandenberg légier# bázis. A Mohavé

sivatag és a Sierrák ((Rocky hegység rész)) alkotják a területünk természetes keleti

határt.

Egy további partmenti szakaszt, ami majdnem Oregon állam határáig fut, és amiben

benne van San Francisco és Sacramento, úgy néz ki, hogy egy rendszerellenes

katonai frakció irányít és úgy hallom, hogy a mi fennhatóságunk még nincs

felállítva ott. Washington és Oregon államok úgy néz ki még mindig szilárdan a

rendszer irányítása alatt vannak, a korábbi szóbeszéddel ellentétben.

Máshol az országban a dolgok általános felfordulásban vannak és az üss és fuss

rajtaütéseink folytatódnak, de a rendszer nincs az összeomlás azonnali veszélyében.

A kormány f# gondja az, hogy megbízhat-e a saját fegyveres er#iben. Ennek az

aggodalomnak eredményeként a katonaság egyes térségekben még mindig a

bázisaiba van zárva, annak ellenére, hogy nagy szükségük lenne rájuk, hogy rendet

csináljanak a polgári lakosság között.

A polgári zendülés és felfordulás legrosszabb helyszínein - amelyek f#leg az

ételellátás megszakítása miatt olyanok, amilyenek -, a kormány különleges

kizárólagosan nem-fehérekb#l álló katonai egységeket használ. Besürgettek egyetezekb#l a teljesen nigger egységekb#l a Kaliforniai szabad területünk határaira is.

A legközelebbi ilyen egység úgy néz ki Brastowban van, vagy 100 mérföldre

északnyugatra innen. Fehér menekültek szivárognak be a térségünkbe onnan és a

történeteik elég gyomorforgatóak, tömeges nemi er#szak és terror a fegyveres

feketék részér#l, akik uraskodnak a helybéli fehérek fölött. Utálom azt hallani,

hogy ilyesmi történik fehér emberekkel, de a reakció legalább segít nekünk.

Az viszont jó, hogy belekényszerítettük a rendszert, hogy megmutassa a

bizalmatlanságát a fehér lakosság iránt, és a nem-fehér elemekt#l való függ#ségét.

De számunkra a legfontosabb, hogy most a rendszer nem próbál behatolni a

területünkre.

A Vandenberg fenyegetésünk visszatartja #ket pillanatnyilag, habár a helyzet nem

maradhat örökre fent így. De legalább alkalmat ad nekünk arra, hogy

megpróbáljunk rendet csinálni a polgári lakosság között itt.

És micsoda felfordulás van! Több t#z van mint valaha és a zendülés szélesen

elterjedt. Egyszer#en nincs elég emberünk, még az alapvet#en mi oldalunkon lev#

katonai személyzettel sem, hogy rendet tartsunk, amíg a legfontosabb ellátásokat

vissza állítjuk és felállítunk egy sürg#sségi ételosztó rendszert.

Teljes egészében vagy 40,000 f#nyi katonai személyzet áll rendelkezésünkre,

majdnem kétharmada ennek a nagyvárosi térségben itt és még egyharmada

szétszórva San Diegótól Vandenbergig. Habár eléggé veszélyes a helyzet, mert a

körülbelüli létszámunk a Szervezeti tagokkal szemben 20 az egyhez itt, de ami

mégsem annyira súlyos helyzet ahhoz képest mint amilyennek gondoltam

korábban. De eléggé veszélyes még így is! Ezen katonai személyzet túlnyomó

többsége nem tartozik h#séggel a Szervezetnek és valójában sokan nem is tudják,

hogy a parancsaik t#lünk jönnek.

Eddig lefoglalva tartottuk #ket éjjel és nappal, így nem volt túl sok idejük

kérdez#sködni. Szervezeti tagokat osztottunk be minden századhoz és felfelé

minden szinten. Henry - akivel megint találkoztam egy rövid id#re - úgy gondolja,

hogy eléggé bizonytalan az irányításunk fölöttük.

Volt alkalmam elbeszélgetni egy katonával azok közül, akiket

üzemanyagbeszerzésre és szolgáltatásokra szerel# és javító csapatokként

használunk. Három tény általánosan bemélyedt számukra: hogy a Washingtoni

kormány teljesen irányítást vesztett idekint; hogy a feketék a katonaságon belül és

általában a lakosságban is veszélyes és megbízhatatlan elemek; és hogy #k most, a

fegyverekkel és étellel sokkal jobban vannak ellátva, mint a polgári lakosság.

A legtöbb ember az elvek szempontjából elég rossz állapotban van! Egyesek

közülük félig-meddig a mi oldalunkon vannak, mások még mindig teli vannak arendszer agymosásával, a legtöbb valahol a kett# között van. Az alternatív hatalom

((a hatóság más forrásainak)) itteni teljes hiánya tartja igazán kordában #ket.

A rendszer még nem jutott el addig, hogy a hozzájuk való h#ségre felszólító

felhívásokat sugározzon, katonáinkra célozva - valószín#leg, mert az beismerés

lenne az ország többi része számára, hogy pontosan milyen nagy itt a gy#zelmünk.

A hivatalos rendszer-propagandavonal jelenleg az, hogy a helyzet stabilan irányítás

alatt van és a "Rasszista gengszterek" Kaliforniában (ezek mi lennénk) hamarosan

össze lesznek szedve vagy meg lesznek semmisítve. Mivel mi éjjel-nappal a

lázadásra való felhívást sugározzuk az # katonaságuk számára és szintén sokkal

jobb képet adunk az itt lev# helyzetr#l, mint amilyen valójában, a rendszer meséje

elég üresnek hangzik. Ahelyett, hogy letagadnák az állításainkat a rendszer

egyszer#en elkezdte zavarni rádióadás elleni eszközökkel az adásunkat, ami

valószín#leg a lehet# legbölcsebb ellenlépés a részükr#l ebben az esetben.

Július 14. Az els# számottev# ételküldemény elérte a nagyvárosi térséget ma, egy

kb. 60 kamionból álló konvoj teli friss termékkel a San Joaquin völgyb#l. Lerakták

a szállítmányt 30 sürg#sségi ételosztó pontnál, amelyeket felállítottunk a fehér

részeken, de ez olyan mint megpróbálni feltölteni az óceánt egy korsóval. Ötször

ennyi kell naponta csak arra, hogy fenntartsuk a fehér lakosságot egy alapminimum tápláltsági szinten.

Még mindig nagy mennyiség# tartósított étel van a raktárakban itt, annak ellenére,

hogy az élelmiszerüzleteket már mind üresre fosztogatták. Amint egy kissé jobban

meg vagyunk szervezve, megtaláltuk és összeszámláltuk ezt mind, felhasználhatjuk

a raktári ételt, hogy kiegészítsük a behozott friss eledelt. Id#közben történt egy csúf

dolog egy raktárnál, amelyek során le kellett l#jünk egy embert, aki nem akart

"nemet" elfogadni válaszként.

De a fekete és fajilag kevert városrészekben futunk igazán ronda dolgokba. Az

utolsó két napot anyaglefoglaló és kiment# csapatok irányításával töltöttem

azokban a térségekben, amelyeket a katonáink frissen kitisztítottak.

A katonáink feladata szétválasztani a feketéket a lakosság többi részét#l, és

irányított be-és kijáratú térségekbe zárni #ket amíg ki lehet #ket meneteltetni és

szállítani a Kaliforniai területünkr#l. Ezt egyszer# módon csinálják. Egy ideiglenes

tartóterületet jelölünk ki a feketék számára, amelyek kelet felé vezet#

autópályákhoz való közelségük alapján és a be és kivezet# bejáratok

eltorlaszolhatóságának könny#sége alapján választanak ki. Tankok és

géppuskafészkek vannak beállítva, hogy fedezzék ezeket a be és kijáratokat.

Ezután kezd#dnek a környez# negyedeken való átsöprések, amelyek a kijelölt

tartótérség felé haladnak. Gyalogos katonák csoportjai menetoszlopai el#tt

hangszórós teherautók haladnak, amelyek ismétl#d# üzenetet közvetítenek, mintpéldául: "Az összes fekete azonnal gy#ljön össze étel és víz ellátmányért a Martin

Luther King iskolánál a 47 utcában. Bármely fekete, akit a 43-adik utcától északra

találunk délutáni 1 óra után, azonnali hatállyal a helyszínen kivégezzük. Az összes

fekete azonnal gy#ljön... "

El#ször feketék csoportjai megpróbáltak ellenállni és szembeszállni a katonáinkkal,

úgy néz ki abban a hiedelemben, hogy a honkyk nem fogják #ket valóban lel#ni.

(Jegyzet az olvasónak: a "Honky" egy volt a sok negatív jelz# közül, amit a feketék

használtak a fehérekre, utalásként a Nagy Forradalmat megel#z# három évtized

alatt. Az eredete bizonytalan.) De nagyon hamar belátták tévedésüket és a hír

hamar elterjedt.

A legtöbb fekete megindult az utcákon, amelyek a kijelölt térségekbe vezettek egy

vagy két utcával a lassan haladó gyalogság el#tt, akik gyorsan átkutatták mindegyik

épületet, ahogy odaértek. Feketék, akik még nem hagyták el a helyiséget, durván ki

lettek hajtva az utcára, szuronyhegy el#tt. Ha bármilyen ellenállást tanúsítottak

agyonlövettek abban a pillanatban, és ezen lövöldözés zaja el#segítette, hogy a

többi fekete tovább haladjon a kijelölt térségek felé.

Csak féltucat eset volt, hogy illegális fegyverekkel felszerelt feketék elbarikádozták

magukat egy- egy épületben és rál#ttek a katonáinkra. Bármikor ez történik, a

katonáink a környez# utcákon haladva körbeveszik az épületet, elhaladnak a góc

körül a kipucoló csapatok és behívnak egy tankot, ami ágyú- és géppuskat#zzel

szitává lövi az egész épületet.

Az én elfoglaló és ment#csapataim pont a lövészek mögött haladnak. A mi

feladatunk feljegyezni és biztosítani minden használható anyagot és építményt:

benzint és más üzemanyagok tömeges mennyiségét, nem-romlandó ételt, orvosi

felszerelést és anyagokat, szállító járm#veket, egyes ipari építményeket és

létesítményeket, stb.

A feketék teljesen kipucolták az összes ételt a térségeikb#l és esztelenül

szétromboltak sokminden más dolgot, amit keresünk - habár találunk sok dolgot,

amire nem bukkantak rá, beleértve 40 tonna haleledelt egy állateledel-gyártó cégnél

pont ma reggel. A cucc nem túl jó íz#, de ez az egy rakás biztosítja a minimum

fehérje igényét 100,000 embernek egy hétig. És tegnap találtunk 30,000 gallon

folyékony Klorint, amely szükséges a víz fert#tlenítéshez. Szintén összegy#jtöttük

egy kórház és két rendel# orvosságkészletének nagy részét, amelyekben a

raktárszobák megmaradtak még azután is, hogy a zendül# feketék kifosztották és

kibelezték az épületeket.

Szintén találtunk hátborzongató bizonyítékot egy módszerr#l, amivel a feketék

megoldották az élelmiszerhiány problémájukat: kannibalizmus. Elkezdték

barrikádok felállításával egyik f#utcában, hogy megállítsanak fehérek által vezetett

kocsikat, úgy néz ki már múlt hét keddjén. A szerencsétlen fehéreket, akiketmegállítottak, kihurcolták a kocsijaikból, elvitték egy közeli fekete étterembe ahol

mindet lemészárolták, utána megf#zték és megették #ket.

Kés#bb a feketék vadászcsoportokat szerveztek, amelyek támadásokat indítottak

fehér lakónegyedekbe. Egyik fekete bérház pincéjében a leírhatatlan borzalom

látványát találtuk, amely ezen vadászatok sikerét bizonyították.

Én és az embereim egy csapata valami különöset vettünk észre az épület el#tt,

ahogy befejeztük egy közeli raktár kifosztott romjai átvizsgálását, és kijöttünk az

utcára. A katonák egy a bejárat el#tt lézeng# csoportját nyilvánvalóan megzavarta

valami.

Egyikük futva jött ki a bérházból és elkezdett görcsölni és hányni a járdán. Egy

másik zord kifejezéssel az arcán kivezetett egy fiatal fehér kislányt az épületb#l.

Körülbelül 10 éves lehetett, mocskos, meztelen és a sokk látható állapotában.

Amint betolakodtam az épületbe, visszarökönyödtem a borzalmas b#zt#l, ami

betöltötte a helyet. A szám és orrom elé tett zsebkend# nem segített semmit, de az

elemlámpám segítségével mégis lementem a pince lépcs#kön, még két katona

mellett el, akik felfelé jöttek. Egyik egy négy év körüli fehér gyereket hozott

felfelé, aki életben volt, de úgy nézett ki, már túl gyenge ahhoz, hogy járjon.

A bérházban a pince, amelyet két, csövekre akasztott kerozinlámpa világított meg,

emberi mészárszékké lett átalakítva a fekete által. A padló csúszós volt a félig

megalvadt vért#l. Vödrök és lavórok voltak teli b#zl# emberi belekkel és levágott

fejekkel. Négy apró felakasztott emberi comb csüngött felülr#l.

Egy fa munkapadon egyik lámpa alatt megláttam a legbrutálisabb éber rémálmot,

amit életemben valaha is láttam. Egy tizenéves fehér lány kibelezett és félig

szétvágott teste volt, a kezei még mindig lekötve a csuklójánál. Kék szemei üresen

néztek fel a plafonra és a hosszú sz#ke haja át volt itatva a vérrel, ami a torkán lev#

vágásból bugyogott ki.

A gyomrom görcsölt és felbotladoztam, vissza a lépcs#kön, ki a napfényre. Nem

tudtam rákényszeríteni magam, hogy visszamenjek abba a borzalmas pincébe, de

leküldtem kett#t a személyzetem közül kamerákkal és fényképez#gépekkel, hogy

készítsenek egy alapos film- és képdokumentációt. A képek hasznosak lesznek a

csapataink oktatásában.

Az egyik kint lev# katonától megtudtam, hogy legalább 30 gyerek, mind fehér

gyerekek, részeit találtak meg a pincében és kett#t, akik még mindig éltek. Ezeket

egy sarokban egy cs#höz kötve találták meg. Az épület hátsó udvarán egy

rögtönzött barbecue grill volt és egy nagy rakás lerágott emberi csont. Lefilmeztük

és fényképeztük az udvart is.Én nagyjából fekete negyedekben dolgoztam, de hallottam elég brutális történetet

olyan embereinkt#l is, akik fehér és mexikói térségekben dolgoztak. Ott a t#z# nap

alatt nem fordult el# kannibalizmus - ebb#l a szempontból a feketék egy külön faj,

de a mexikóiak is csináltak elég rusnya dolgokat.

Volt egy hihetetlenül otromba atrocitás-sorozat, ahol feketék bandái betörtek fehér

térségekbe és elfoglaltak fehér otthonokat, f#leg a gazdagabb részlegekben, ahol a

házak jobban el vannak szigetelve egymástól.

A pozitív oldalon, egyes f#leg fehér középosztálybeli és munkásosztálybeli

negyedekben, a fehérek csoportosultak, hogy megvédjék magukat a fekete és

mexikói benyomulásoktól, támadásoktól. Ez kellemes fejlemény, de eléggé

meglep# azt figyelembe véve, ahogy ezek a barmok idekint szavaztak az utóbbi

években. Lehetséges, hogy a zsidó agymosás évei nem vertek gyökeret a fehér

tömegek egészében?

Valójában sajnos túl sok esetben volt ez mélyreható. A fajilag kevert negyedekben

például, a fehérek borzalmasan szenvedtek az utóbbi 10 nap alatt, de jóformán

semmit sem tettek, hogy megvédjék magukat. L#fegyverek nélkül persze, az

önvédelem nagyjából a létszám és a megmaradásra való akarat kérdése.

Habár a fehérek csak egy kevert negyedben voltak súlyos számbeli fölénnyel

szemben, úgy néz ki elvesztették az identitás és egység érzését, ami a feketékben és

a mexikóiakban még mindig megvan. De leginkább, a legtöbbje úgy néz ki meg

volt gy#z#dve arról, hogy bármilyen tett az önvédelemre a feketék és más színesek

ellen "rasszista" lenne és jobban félnek attól, hogy rasszistaként gondoljanak reájuk

- vagy hogy úgy gondoljanak magukra -, mint amennyire félnek a haláltól.

Még mikor feketék bandái elvették a gyermekeiket és sorozatban meger#szakolták

a feleségeiket, barátn#iket és lányaikat a szemük el#tt, akkor sem mutattak fel

semmi ellenállást. Ez beteges dolog!

Nehéz sajnálnom olyan fehéreket, akik még azt sem teszik meg, hogy megvédjék

magukat és még nehezebb megértenem, hogy miért kockáztatunk annyit és

fullasztjuk halálra magunkat, hogy megmentsünk egy rakás ilyen agymosott

szemetet a sorstól, amit meg is érdemelnek. És mégis a kevert térségekben van az,

hogy a legtöbb bajba futunk és a legtöbbet kockáztatunk!

Vonakodunk ugyanis rál#ni tömegekre, ahol fehéreket is kinyírhatunk a nemfehérekkel együtt, a színes nyavalyások rájöttek erre, és kihasználják. Egyes

negyedekben annyi ellenállásba ütközünk, hogy kis híján lehetetlen elérni a

célunkat, ami a különböz# faji csoportok elválasztása, különböz# területekre.

A faji elválasztás megvalósításában abba a problémába is beleütközünk, hogy sok

embert ebben a térségben nem lehet könnyen fehérnek vagy nem-fehérnekmeghatározni. A korcsosodás folyamata olyan messze elhaladt ebben az országban

és annyi sötét, göndör hajú alak futkorászik ide-oda mindenféle méretben és

alakban, hogy nem tudja az ember, hogy hol húzza meg a vonalat.

De meg kell húzzuk azt vonalat valahol, mégpedig hamarosan! Nem tudunk

mindenkit etetni a területünkön és ha a tömeges éhezést el akarjuk kerülni a fehér

lakosság között, el kell válasszuk #ket az elkülönít# térségekbe, ahol áram, víz, étel

és más létszükségletek kaphatók. Azonnal intézkednünk kell. És mindenki mást ki

kell szállítsunk a területünkr#l vagy így, vagy úgy. Minél tovább telik az id#, annál

kezelhetetlenebb lesz a lakosság.

Valójában elég sikeresen összekoncentráltuk a feketéket. Most már körülbelül 80

százalékuk négy kis elkülönül# térségbe van elszigetelve, és ha jól tudom, az els#

tömeges konvojuk ma este indul keletre. De ami a lakosság többi részét illeti,

nagyjából csak annyit tettünk, hogy korlátoztuk a mozgásképességüket, hogy ne

tudjanak egyik negyedb#l a másikba menni.

Nincsenek az irányításunk alatt és ha jól tudom még a tömeges letartoztatásokat

sem kezdtünk el, semmilyen más lépést sem tettünk a zsidók vagy más minden

pokolért felel#s és ellenséges elemek ellen. Most ideje ennek is neki fognunk!

22. Fejezet

Július 19, 1993. Az utolsó öt nap alatt tanúja lehettem egy tömegvándorlásnak, ami

biztosan a történelem egyik legnagyobbja: A feketék, mexikóiak és a - dél-ázsiai

eredet# Kaliforniába tömegesen betelepedett "csónak-emberek"- tömeges

kilakoltatásának Dél-Kaliforniából.

Keletre meneteltetjük #ket, naponta az egymilliót meghaladó arányban, de úgy

t#nik, hogy sosem fogunk már a végére jutni.

Viszont az egységünk megbeszélésén ma este megtudtam, hogy holnap van az

utolsó napja a teljes méret# kilakoltatásoknak. Ezután csak az marad hátra, hogy

pár ezres csoportokban átküldjük #ket a frontvonalon, összegy#jtsük a

szétszóródottakat és befejezzük egyes még mindig fajilag kevert térségek

szétválasztását.

Én és az embereim kaptuk a feladatot, hogy a szállítást biztosítsunk azok számára,

akik nem tudták megtenni az utat gyalog. Elkezdtük a nagy lapos szállítóter# (pl.

buldózerek stb. szállítására használt) teherkocsikkal és nagy kamionokkal, amelyek

egyszerre pár száz embert is tudtak szállítani és végül felhasználtuk az összes

közepes áruszállító és élelemszállító teherkocsit, amit csak találtunk a kiürített

fekete és mexikói negyedekben és környékükön: majdnem 6,000 teherkocsit

összesen. El#ször megpróbáltuk gondosan biztosítani, hogy mindegyik kiválasztottkocsiban csak annyi üzemanyag legyen, hogy meg tudja tenni az egyirányú utat az

ellenséges területre, de ez túl sok id#be telt, és így végül csak annyit tettünk, hogy

megnéztük, hogy mindegyik kocsiban legyen - legjobb felmérésünk szerint -

legalább annyi üzemanyag, hogy el tudjon menni.

Tegnap kés# délután elkezdtünk kifogyni teherkocsikból, így ma egész nap

személykocsikat használtunk. Felbontottam a kb. 300 emberemet 10 emberes

rajokba. Mindegyik raj összegy#jtött kb. 50 fiatal fekete önkéntest - akiknek ételt

ígértünk - és akik azt állították, hogy tapasztalatuk volt kocsik kulcs nélküli

beindításában. Ezután a rajaink elkezdték szállítani az összes leparkolt kocsit, a

Volkswagenekt#l a Cadillac-okig, amelyeket be lehetett indítani és amelyek

üzemanyagjelz#je azt mutatta, hogy van bennük legalább még egy negyed tank

benzin, a tömött beszállási térségekbe. Ott a fekete kocsitolvaj önkénteseink

belöktek egy-egy terhes néger n#t vagy egy öreg mozgásképtelen négert a kormány

mögé, felpakolták a kocsit annyi kisnégerrel és össze-vissza béna, beteg és menni

képtelen nem-fehérrel amennyit elképzelhet#en csak szállítani tudott - néha

felpakolva #ket a kocsitet#kre és motorházfed#kre is és útjára küldték. És ezek után

visszamentek még több kocsiért.

Meglepett, hogy mennyire durvák és érzéktelenek a fekete önkénteseink a saját

népükkel szemben. Az öregebb négerek közül egyesek, akik nem tudtak magukról

gondoskodni, nyilvánvalóan a halál szélén vannak az éhségt#l és szomjazástól, de

az önkénteseink olyan durván kezelik #ket és olyan szorosan pakolják #ket a

kocsikba, hogy megrándul az arcom, ahogy nézem. Mikor egy megtömött Cadillac

egy rándulással indult a keletre vezet# autópályán ma reggel, egy öreg nigger nem

tudott kapaszkodni és leesett a tet#r#l, fejjel esett az aszfaltra, és széttört a

koponyája mint egy dinnye. A feketék, akik felpakolták a kocsit erre elkezdetek

röhögni úgy, hogy majd megszakadtak.

Az állapotunk er# szempontjából rémes volt. Megszegtünk minden biztonsági

szabályt a könyvben, és roppant módon kockáztattunk. Voltak esetek százai, mikor

a feketék könnyen letámadhattak volna, mert olyan kevesen voltunk és sokszor arra

kényszerültünk, hogy mélyen a zsúfolt gy#jt#térségekben dolgozzunk anélkül,

hogy lett volna készenlétben álló plusz személyzet, aki segíthetett volna, ha bajba

kerülünk.

Igazán nincs elég emberem, hogy elvégezzük ezt a munkát úgy, ahogy kéne, és mi

mind legalább napi 18 órát dolgoztunk, sokszor nem álltunk meg pihenni sem,

amíg olyan fáradtak nem voltunk, hogy épp csak el nem estünk. Jó, hogy holnap

lesz az utolsó nap, mert az embereim nem tarthattak volna még ki sokáig, és talán a

szerencsénk sem.

De amit elértünk eddig, az igazán elképeszt#. Kiszállítottunk kb. félmillió nemfehéret, akik sehogy sem tudtak volna elmenni gyalog. Minden egyes közülük mostmár a rendszer felel#ssége, hogy etessék, elszállásolják, öltöztessék #ket és

vigyázzanak rájuk, hogy ne keverjenek bajt.

A kb. hétmillió testileg ép feketével és mexikóival együtt, akiket küldünk nekik, ez

nem kis felel#sség.

Ez az egész kiürítés valójában egy újfajta háború: demográfiai háború. Nem csak

kiürítjük a nem-fehéreket a térségünkb#l, de azáltal, hogy átküldjük #ket az

ellenségnek, két másik dolgot is csinálunk, amely id#vel kifizet#dik nekünk:

túlterheljük a rendszer már a szakadásig feszített gazdaságát, és az életet csaknem

elviselhetetlenné tesszük a fehérek számára a határtérségben. Még miután a

kiürített színeseket szétosztották országszerte, akkor is egy 25 százalékos

növekedést fognak jelenteni a színes létszámban Kalifornián kívül. Még a

legagymosottabb fehér liberálisoknak is nehéz lesz ezt a növelt "testvériség" adagot

lenyelni.

Útban az egység megbeszélésére kb. egy órával ezel#tt, megálltam egy autópályafelüljárón a f# kiürítési útvonal fölött, ahonnan beláthattam a f# kiürít# útvonalat

Los Angelesb#l. Naplemente után volt, de még mindig volt elég fény, hogy jól

lehessen látni, és elképesztett a színesek roppant, lassan keletre haladó folyamának

látványa. Amerre csak elláthattam mindkét irányba, a rosszhatású áradat mozgott

lassan. Kés#bb bekapcsoljuk az utcalámpákat az autópálya mentén és a menet

folytatódik egész éjjel. Azután a reggel melegében, a testileg épek kiürítése le lesz

csökkentve eléggé, hogy legyen elég hely az úton a járm#veinknek. Megtanultuk

már az elején, hogy ha megpróbáljuk a menetel#ket nap közben meneteltetni,

elhulltak mint a legyek.

Az óriási hömpölyg# színes horda látványa roppant eluralkodó megkönnyebbülést

keltett bennem, hogy ez a t#lünk elvezet# irányba halad, - ki a térségünkb#l. És

elundorodtam annak a gondolatától, hogy milyen lehet a kiürítési útvonal másik

végén lenni és látni ezt a nyüzsg# színes áradatot felém jönni, be az én

lakótérségembe. Ha a rendszerf#nököknek lehet#sége lenne rá, visszafordítanák a

niggereket a határnál, akár géppuskákkal is. De mivel a határon többnyire nemfehér katonák voltak, elég nehéz lenne kiadni a parancsot, hogy rál#jenek arra a

színes özönvízre.

Mióta elkezd#dött ez a menekültáradat, nem tudtak semmilyen módot találni rá,

hogy megállítsák. Beszorította #ket a saját propaganda vonaluk, miszerint minden

egyes valaki azok közül a lények közül egy "egyenl#", "emberi méltósággal" és így

tovább... Igen, - a helyzet egyre reménnyel telibb errefelé, és egyre sötétebb náluk.

Ennek a bizonyítéka a fehér menekültek ellenfolyása keletr#l, a mi térségünkbe. A

számuk megn#tt naponta százról 10 nappal ezel#tt, napi pár ezerre. A határ#reink

több mint 25,000 a határunkon átjöv# fehért vizsgáltak át ma délutánig.A legtöbben ezek közül egyszer#en menekülnek a fekete katonáktól és a fekete és

mexikói kiürítettekt#l, akik ellepték az ellenség határtérségét. Ha könnyebb nekik

nyugatra futni mint keletre, akkor nyugatra futnak.

De kb. 10 százalékuk egyáltalán nem a határtérségb#l való fehér önkéntesek, akik

direkt azért jönnek, hogy csatlakozzanak a harcunkhoz. Egyesek egészen a Keleti

part mentér#l jönnek, egész családok és egyedülálló fiatal fehér férfiak is, akik úgy

döntöttek, hogy eljönnek harcolni, amint tiszta lett az egész országban, hogy a mi

forradalmunk valóban megvetette itt a lábát.

Július 24. Hát igazán ezermester kezdek lenni. Most jöttem vissza a központba egy

a nagy Santa Barbarai elektromos-áram váltó telephez tett javítási kiruccanásról.

Problémák voltak vele, kiverte az áramunkat itt minden pár napban és én meg

kellett nézzem, hogy mi volt a baj vele és irányítsam a megjavítását.

Igazán boldog leszek mikor a polgári lakosság itt meg van szervezve és azok az

emberek, akiknek hivatása, hogy a közm#vek m#ködését rendbe tartsák megint

végezhetik a dolgukat.

De els#nek vissza kell állítanunk a közrendet és biztosítanunk az élelmezést. Még

mindig nincs rend, de most már majdnem elég ételt hozunk a városi térségbe, hogy

elássuk a lakosságot. Santa Barbarai utamon beleláttam abba, hogy hogy

intézkedünk ezen a téren.

A vidéken elhaladtam fehér ifjak szervezett csoportjainak százai mellett, egyesek a

gyümölcsfaültetvényeken dolgoztak, mások az út mentén jöttek énekelve,

szerszámokkal vagy teli kosarakkal felszerelve. Mind le voltak barnulva és

boldognak, egészségesnek néztek ki. Elég nagy különbség a városokban lev#

zendülésekt#l és éhezést#l.

Megálljt vezényeltem a sof#römnek, ahogy egy kb. 20 f#nyi, munkakeszty#t

visel#, rövidnadrágba, vagy munkaruhába öltözött kislányból álló csoport mellé

értünk. A vezet#jük egy szepl#s copfos 15 éves volt, aki boldogan azonosította

csoportjukat a 128-as Los Angeles ételdandárként. Akkor fejeztek be 5 órás

gyümölcsszedést, és éppen uzsonnára igyekeztek a sátortáboruk felé, amely odébb

volt az út mentén.

Hát gondoltam magamban, ez aligha egy dandár, de nyilvánvalóan a polgári

lakossággal kapcsolatban több szervezés folyik, mint amir#l tudtam.

Tudtam, hogy a lány túl fiatal ahhoz, hogy a Szervezet tagja legyen és hamarosan

kiderült, hogy teljesen tudatlan politikai szempontból. Csak annyit tudott, hogy a

városban lenni félelmetes és kellemetlen és így mikor a kedves n# a karszalaggal a

sürg#sségi eledelosztó állomásnál beszélt vele és a szüleivel, mondta, hogy ifjak,

akik önként jelentkeztek mez#gazdasági munkára jó gondviselésben részesülnek ésjól kapnak enni, megegyeztek, hogy el kéne mennie. Ez egy héttel ezel#tt volt és

tegnap kinevezték #t a csoportja vezet#jének.

Kérdeztem mit gondol a munkájáról. Azt mondta, hogy nehéz, de tudja, hogy

fontos, hogy # és a csoportja annyi gyümölcsöt szedjenek le amennyit csak tudnak,

hogy a szülei és barátai a városban ehessenek. A feln#ttek a táborban

megmagyarázták nekik, hogy mekkora felel#sség van a munkájukon.

A forradalom jelent#ségér#l is beszéltek velük? - kérdeztem. Nem -mondta-, nem

tud semmit arról, csak annyit, hogy a mexikói mez#gazdasági munkások elmentek

és most a fehér emberek kell megcsinálják az egész mez#gazdasági munkát. Azt

gondolja, hogy talán ez jó ötlet. Azon kívül, csak a munkájuk végzésére tanították

#ket, munka dalokat és némi erkölcsi leckét kaptak esténként a tábort#z körül.

Hát ez nem rossz kezdet 12-15 éveseknek. Lesz id# a további tanításukra kés#bb.

Bárcsak a feln#ttek is olyan készségesen együttm#köd#ek lennének mint a

gyerekek!

A kislányoknak volt egy panaszuk: az étel. Elég volt bel#le, de mind gyümölcs és

zöldségb#l állt. Húst, tejet, kenyeret nem kaptak. Nyilván az embereinknek, akik

szervezik az ételdandárokat, vannak még némi ellátmányi problémáik, amiket meg

kell oldjanak. Elcseréltünk a lányokkal egy fél szállító-doboznyi szardínia

konzervet és egy doboz kekszet, ami a kocsiban volt, egy kosár almáért és mindkét

oldal úgy érezte, hogy jól járt.

Ahogy átjöttünk a hegyeken rögtön Los Angelest#l északra, találkoztunk egy

hosszú menetoszloppal, ami súlyos katonák és Szervezeti személyzetb#l álló #rség

alatt volt. Ahogy elvezettünk mellettük, közelr#l megfigyeltem a rabokat,

próbáltam felderíteni, hogy mifélék voltak. Nem néztek ki feketéknek vagy

mexikóiaknak, de ennek ellenére csak kevesen néztek ki fehérnek. Az arcok közül

sok kimondottan zsidó volt, amíg mások vonásai vagy haja néger származásra utalt.

Az oszlop eleje lefordult a f#útról egy keveset használt erdészeti útra, amely

továbbhaladt egy sziklás völgybe, amíg a másik vége visszanyúlt egy mérföldre a

város felé. Úgy nézett ki, hogy 50,000 menetel# is lehetett, minden korból és

mindkét nemb#l, az oszlopnak csak azon részében, ami mellett elhaladtunk.

A központban kérdeztem a furcsa oszlopról. Senki sem volt biztos benne, de az

általános vélemény az volt, hogy a zsidók és azok a kevertek voltak benne, akik túl

világosak voltak ahhoz, hogy #ket is elküldjék a többi színessel keletre. Emlékszem

most már valamire, amit nem értettem egy nappal ezel#tt: a nagyon világos feketék

- a majdnem fehérek, a nyolcadvérek, negyedvérek és a sehova sem sorolható

korcsok kiválogatását a többit#l az összes#rítési és kiürítési hadm#veletek alatt.

És gondolom, hogy most már értem. A tisztán elkülöníthet# nem-fehérek, azok,

akiket használni akarunk, hogy növeljük a faji problémákat Kalifornián kívül. Amajdnem-fehér korcsok jelenléte csak összezavarná a dolgot és megvan a veszélye

annak, hogy kés#bb "elmennek" vagy "átcsúsznak" mint fehérek. Jobb, ha elbánunk

velük most, ahogy elkapjuk #ket. Úgy sejtem, hogy az út abba a völgyecskébe

innen északra egyirányú dolog!

De nyilván még mindig sok átszitálni valónk van. Kipucoltuk a teljesen fekete, a

teljesen mexikói térségeket és egyes teljesen zsidó negyedeket, de még mindig

vannak területek, amely az irányításunk alatt lev# városi terepnek majdnem felét

teszi ki, amelyben még teljes káosz van. A zsidók ezekben a térségekben, a fehérek

közötti reakciós elemekkel együttm#ködve, napról-napra merészebbek lesznek.

Majdnem állandó tüntetések és zendülések vannak a legrosszabb részekben és a

zsidók röplapokat és más propagandamódszereket használnak, hogy fenntartsák az

általános nyugtalanságot más részekben. Péntek óta négy emberünk lett

orvlövészek áldozata. Valamit kell tenni és hamarosan!

Július 25. Nagyon kellemes változás a mai nap az utóbbi id#kben végzett általános

munkámhoz képest: a napot a július 4-e óta a területünkre átjött önkéntesek

kihallgatásával töltöttem, a célom ebben az, hogy találjak vagy száz embert egy

különleges problémamegoldó csoport alakítására, amely ezek után rendszeres

módon végzi azt a mérnöki és ellátmányi irányzatú munkát, ami reám és az

embereimre maradt eddig.

Azok, akikkel elbeszélgettem, még az el#tt ki voltak sz#rve miel#tt hozzám

érkeztek volna és mind mérnöki vagy ipari-igazgatási háttérrel rendelkeznek. Vagy

300 férfi van ebben a csoportban és a feleségek és gyerekek, akiket egyesek

magukkal hoztak vannak kb. még százan. Ez rámutat arra, hogy milyen

mennyiségben jöttek önkéntesek, harcolni kész új emberek vagy itt élni akarók a

területünkre. Nem tudom, hogy eddig mennyi önkéntes jött összesen, de azt tudom,

hogy a Szervezet létszáma többszörösével megnövekedett Kaliforniában az utolsó

három hét alatt - és mi az önkénteseknek csak egy kis hányadát vesszük fel tagnak.

A legtöbbje vagy munkabrigádokba lett beszervezve, többnyire gazdálkodási

munkára vagy a hadviselésre képes férfiak többsége esetében, beöltöztettek katonai

egyenruhákba és kaptak egy-egy rohamkarabélyt. Az utóbbi módon lassan

megnöveltük a megbízhatóságát -ha nem is a katonai képességét- az irányításunk

alatt lev# katonai er#nek.

Ezek közül az "azonnali" katonák közül a legtöbbnek nagyon kevés vagy semmi

katonai kiképzése nem volt és arra sem volt id#nk, hogy ahhoz hasonló Ideológiai

képzésben részesítsük #ket, amit az új Szervezet tagok kapnak. De tisztán nagyobb

rokonszenvvel vannak az ügyünk iránt mint az átlagos katonák. Tehát berakjuk

ezeket a normális katonai egységekbe amilyen gyorsan csak tudjuk.

A kiképzésük és munkatapasztalatuk mellett a jelenlegi életkörülményeik és családi

helyzetük fel#l is megkérdeztem az embereket, akikkel elbeszélgettem ma.Majdnem mind egy nemrég kiürített fekete negyedbeli háztömbben kaptak

elszállásolást, délre Los Angelest#l magától, a város egyik külvárosában. A

Szervezet felállított egy új egységközpontot egy kisméret# bérházban és ott

tartották a megbeszéléseket.

Az emberek részér#l nagyon kevés panasz volt, habár mind említették a nekik

kiosztott épületek szinte hihetetlenül mocskos állapotát. Egyes bérház egységek

annyira át vannak - szó szerint itatva mocsokkal, hogy egyszer#en lakhatatlanok.

De mindenki jókedvvel belevágott a munkába és a fert#tlenítési, sikálási és

újrafestési munka hihetetlen átváltozást eredményezett már egy nap elteltével is.

Egy rövid átvizsgálási túrát tettem és szívmelenget# volt szép fehér gyerekeket

látni játszadozni csendesen, ahol ezel#tt rikoltozó fiatal feketék hordái rajzottak és

bandáztak ezel#tt. A szül#k egy kb. két tucatnyi egyénb#l álló csoportja még

mindig dolgozott a lakótömbök körül. A szemét egy kisebb hegyét szedték össze:

sörös kannák, cigarettásdobozok, üres mikrosüt#s étel dobozok, szétrombolt

bútorzat és kirozsdázott háztartási m#szerek. Két n# kijelölt egy számottev#

nagyságú kopárra letaposott füves területet cövekekkel és spárgával, és fölásták a

földet közösségi zöldséges kertnek. Megjelentek a virágcserepek is az

ablakpárkányokon, amelyeken ezel#tt csak üres lik#rös üvegek voltak.

Ezeknek az embereknek a többsége úgy jött ide, hogy alig volt több náluk mint a

ruha, amit viseltek, mindent hátrahagytak, és az életüket kockáztatták, hogy velünk

legyenek. Sajnálatos, hogy jelenleg nem tehetünk többet értük, de #k az a típus,

amely eléggé jól el tudja látni önmagát.

Az egyik els# önkéntest ma reggel arra a feladata választottam ki, hogy találjon

valahol egy erre alkalmas teherkocsit és minden nap vigye el a szemetet és hozzon

be ételt a legközelebbi szétosztó ponttól, amely kb. hat mérföldnyire van innen.

Felel#s lesz a kocsija karbantartásáért is, és hogy találjon benzint ahol csak tud,

amíg odáig jutunk, hogy egy új üzemanyag-szétosztó rendszert létesítsünk. Az

ember erre a feladatra egy 60-éves, akinek régebben saját m#anyagel#állító gyára

volt Indiana államban, de itt boldogan vállalta a szeméthordó szerepét!

Mire helyreállítjuk a polgári helyzetet, az átlagos lakossági s#r#ség itt Kaliforniai

irányításunk alatt lev# részében, kb. fele lesz annak, ami volt egy hónappal ezel#tt.

B#ségesen lesz szállás az újonnan érkez#k számára és a jöv#ben valószín#leg

lebontjuk Los Angeles megye ipari és lakónegyedi területének felét, fákat ültetünk

és parkterületet csinálunk bel#le. De ez a jöv#, még jóval el#ttünk van és jelenleg a

célunk egyszer#en az, hogy ideiglenesen lakóhelyet biztosítsunk az új embereknek

olyan térségekben, amelyek jól el vannak választva azoktól, amelyekben még nem

csináltunk rendet, válogattunk ki a színeseket és szedtük össze a bajkever#ket.

De még ez a parányi kezdet is boldogsággal és büszkeséggel tölt el. Mekkora csoda

az, hogy végig lehessen menni utcákon, amelyek csak egy héttel ezel#tt tömvevoltak színesekkel minden utcasarkon és minden kapualjban, és csak fehér arcokat

lehessen látni - tiszta, boldog, jó kedély# fehér arcokat, amelyekb#l sugárzik az

jöv# felé való elkötelezettség és a remény! Nincs áldozat, amely túl nagy lenne,

hogy sikeresen végbevigyük a forradalmunkat és biztosítsuk ezt a jöv#t nekik - a

128-as Los Angelesi ételdandár kisleányainak és a sok millió hozzájuk hasonlónak

földünk szerte!

23. Fejezet

Augusztus 1, 1993.. Ma volt a Kötél Napja - zord és véres, de elkerülhetetlen nap.

Hetek óta ma éjjel el#ször, nyugodt és teljesen békés egész Dél-Kalifornia. De az éj

tele van csendes borzalmakkal; e terjedelmes nagyvárosi térség szerte, a

lámpaoszlopok, villanyoszlopok és fák tízezreir#l lógnak a hátborzongató alakok.

A kivilágított térségekben mindenütt #ket lehet látni. Még az útkeresztez#déseket

jelöl# táblák is szolgálatba lettek állítva és csaknem minden utcasarkon, amelyen

áthaladtam a Központunk felé tartó úton, ma este volt a fellógatás, négy minden

keresztez#désnél.

Minden egyes autópálya felüljáró hídról lóg kb. egy mérföldnyire innen egy

körülbelül 30 f#s csoport, mindegyik egy egyforma táblával a nyaka körül,

amelyeken a következ# nyomtatott szöveg található, "elárultam a fajomat". Kett#

vagy három ebb#l a csoportból ki lett öltöztetve egyetemi díszruhába, miel#tt

felakasztatták volna, és úgy néz ki az egész csoport a közeli UCLA egyetem

igazgató személyzetének és professzori karának tagjai voltak.

Azokban a térségekben ahol még nem állítottuk vissza az áramellátást, a hullák

kevésbé láthatóak, de a borzalom a leveg#ben még rosszabb mint a kivilágított

térségekben. Át kellett haladnom egy két háztömbnyi hosszú, kivilágítatlan

lakórészen a központunk és a lakóhelyem közötti úton, az egységünk ma esti

találkozója után. Az egyik kivilágítatlan rész közepén észrevettem valamit, ami egy

járdán álló egyénnek t#nt, pontosan el#ttem. Amint megközelítettem a hallgatag

alakzatot, akinek vonásait egy hatalmas a járdára kihajló fa árnyéka rejtette el,

mozdulatlan maradt, elállva az utamat.

Némi aggályteli félelmet érezve el#húztam a pisztolyomat. Aztán mikor már vagy

négy yardnyira voltam az alaktól, amely háttal állt nekem, elkezdett ez lassan felém

fordulni. Volt valami leírhatatlanul, borzalmasan furcsa a mozgásában (másvilági)

és megfagytam helyben, ahogy az alak lassan tovább fordult. Egy kis szell#

borzolta a fa lombjait fent és egyszer csak egy kis holdfény tört át a leveleken és

pont a hangtalanul forduló alakra esett.

El#ször a táblát láttam a holdfényben a rajta lev# nagy nyomtatott bet#kkel:

"meggyaláztam a fajomat". A tábla fölött grimaszolt egy fiatal n# borzalmasanfelfúvódott lilás arca, szemei tágra nyitva és kiguvadva, a szája tátva. Végül

észrevettem a vékony függ#leges vonalat felette, mely elt#nt a fenti lombokban, -

ez a kötél volt. Úgy néz ki. a kötél egy kicsit megcsúszott, vagy az ág, amihez

kötve volt leereszkedett, amíg a n# lábai a járdát érték és azt a furcsa látszatot

keltette, hogy a hulla a saját erejéb#l áll.

Összerázkódtam és gyorsan tovább mentem. Sok ezer ehhez hasonló lógó n#i hulla

van a városban ma este, amelyek mind hasonló táblákat viselnek a nyakuk körül.

Ezek azok a fehér n#k, akik feketékkel, zsidókkal vagy más nem-fehérekkel

férfiakkal éltek vagy ezekkel voltak megházasodva. Van egy adag férfi is, akik a

"meggyaláztam a fajomat" táblát viselik, de a n#k könny#szerrel hét-nyolcszoros

többségben vannak. Másrészr#l viszont az "elárultam a fajom" táblát visel#

hulláknak a kilencven százaléka hímnem# és egészében a nemek kb. egyenl#

arányban vannak.

Az utóbbi táblát visel#k a politikusok, az ügyvédek, az üzletemberek, a TV

bemondók, az újságírók és szerkeszt#k, a bírók, a tanárok, az iskolai hivatalnokok,

a "közösségi elöljárók", a kormányhivatalnokok, a papok, és mind a többi, akik

karrier, társadalmi állás, szavazathajhászás vagy bármilyen más okból el#segítették

és segítették kivitelezni a rendszer faji programját. A rendszer már kifizette nekik

30 ezüstjüket ((a Júdáspénzt)). Ma mi fizettünk nekik.

Ma reggel háromkor kezd#dött. Tegnap különösen z#rzavaros nap volt, nagyméret#

zendülésekkel, a zsidók tranzisztoros hangszóróval lázították a tömegeket és

uszították #ket arra, hogy kövekkel és üvegekkel dobálják a katonáinkat.

A "rasszizmusnak mennie kell" vagy "az egyenl#ség mindörökké" és más a zsidók

által nekik betanított jelmondatokat skandáltak. A Vietnámi háború idejében zajló

tömeg tüntetésekre emlékeztetett engem az egész. A zsidóknak különös tehetségük

van az ilyesmire.

Ma reggel háromra a tömegek már rég befejezték a zendülést, rendzavarást,

skandálást és a többség már aludt, - csak néhány csoport végs#kig kitartó ember

volt még fent, akik hangszórókat szereltek fel és telelármázták a környez#

negyedeket a rendszer rádióadásával, amely felváltva sugárzott visító "rock" zenét

és a "testvériségre" való felhívásokat.

Katonáink csoportjai egyeztetett órákkal, hirtelen jelentek meg, ezer lakótömbben,

ötven különböz# lakónegyedben egyszerre és minden csoportvezet#nek volt egy

hosszú listája nevekkel és címekkel. A visító zene hirtelen elhallgatott és ajtók ezrei

bereccsenésének hangja váltotta fel, amint bakancsos lábak berúgták #ket.

Olyan volt mint a fegyverrazziák négy évvel ezel#tt, csak fordítva és az eredmény

egyaránt radikálisan súlyosabb és véglegesebb volt azok számára, akiken

rajtaütöttünk. Két dolog történt azokkal, akiket a katonáink kihurcoltak az utcára.Ha nem-fehérek voltak és ebben benne volt minden egyes zsidó és mindenki, aki

úgy nézett ki, hogy volt benne némi színes vér, akkor belökték #ket egy gyorsan

formált menetsorba és elindultak az egyirányú útjukon a várostól északra lev#

el#hegység völgyébe. A legkisebb ellenállás, pofázás vagy lemaradás a sorból

gyors golyót eredményezett.

A fehérek viszont, majdnem minden esetben, a helyszínen és azonnal nyakravalót

kaptak. Kétféle el#re kinyomtatott táblából került egyik az áldozat nyakába, a kezét

gyorsan hátrakötötték, a kötél fel lett hajítva egy közeli faágra vagy utcatábla

oszlopra, a másik végével a nyaka körül, felhúzták a földr#l halogatás nélkül és a

leveg#ben járta a táncát, amíg a katonák már mentek is tovább a következ# címhez

a listájukon.

A kivégzések és a haláloszlopok alakítása 10 órán át folytatódott megállás nélkül.

Mikor a katonák végeztek zord munkájukkal ma, kora délután és elkezdtek

visszatérni a szállásaikra, a Los Angelesi térség teljesen és mélységesen békés volt.

Olyan lakónegyedek lakói, amelyekben biztonságosan csak tankkal mehettünk

tegnap, zárt ajtók mögött reszkettek és még attól is féltek, hogy netán meglássuk

#ket leskel#dni az összehúzott függönyök résein keresztül. A reggel folyamán a

katonáink nem ütköztek semmiféle szervezett vagy nagyméret# ellenállásba és ma

délutánra még az ellenállás vágya is elpárolgott.

Én és az embereim a dolgok közepén voltunk egész nap, f#ként az ellátmányt

biztosítottuk. Mikor a kivégz#osztagok kezdtek kifogyni kötélb#l, leszedtünk több

mérföldnyi drótot a villanypóznákról, hogy helyettesítsük a köteleket. Ezenfelül

összegy#jtöttük létrák százait.

És mi ragasztottuk ki a Forradalmi Parancsnokság kiáltványait minden

lakótömbben, amely figyelmeztette az összes polgárit, hogy ezentúl a fosztogatás,

zendülés, szabotázs vagy egy katona parancsára való azonnali engedelmeskedés

bármilyen megtagadása, a szóban forgó tárgyalás nélküli kivégzését eredményezi.

A kiáltványon egy hasonló figyelmeztetés volt azok számára, aki tudatosan zsidót

vagy más nem-fehéret rejteget, vagy akik szándékosan hamis információkat

szolgáltatnak vagy elhallgatnak információt a rend#rségi egységeinkt#l. Végül

pontosan megjelöltek egy jelentkezési helyet és id#pontot, ahol és amikor minden

lakos, lakónegyed és a neve ABC sorrendbeli elhelyezkedése szerint kellett

jelentkezzen bejegyzésre, ideiglenes igazolványért és egy munkaegységbe való

beosztásra.

Majdnem belekeveredtem egy lövöldözésbe az egyik századparancsnokkal ma

reggel úgy kilenc óra körül, a városházánál. Ez az a hely, ahová a fejeseket hoztuk

akasztani: a jólismert politikusokat, a híresebb Hollywoodi színészek és színészn#k

közül egy jó párat és több TV személyiséget. Ha az otthonuk el#tt kötöttük volnafel #ket mint mindenki mást, csak néhány ember láthatta volna #ket és mi azt

akartuk, hogy a példájuk egy sokkal szélesebb közönségnek legyen tanulságul.

Ugyanebb#l az okból a listánkon lev# papok legtöbbjét három nagy templom

egyikéhez vittük, ahol a TV-s csoportjaink készen álltak közvetíteni a kivégzésüket.

A probléma az volt, hogy a fejesek közül sokan már félholtan érkeztek a

városházához. A katonák a szállító teherkocsikon igazán megdolgozták #ket. Egy

híres színészn#, egy hírhedt fajkever#, aki több nagy költségvetés# fajok közti

"szerelmi" filmben is játszott, elveszítette a haja nagy részét, egy szemét és több

fogát - nem is beszélve a ruhájáról - miel#tt a kötelet a nyakába húztuk volna.

Összevert, dagadt és véres roncs volt. Nem is tudhattam volna, hogy ki, ha meg

nem kérdezem. Mi - gondoltam - volt az értelme, hogy nagy nyilvánosság el#tt

akasszuk fel, ha a nyilvánosság nem tudta felismerni és levonni a kell# tanulságot a

korábbi viselkedése és a büntetése között?

Odavont egy csetepaté egyik teherautóhoz, amely éppen megérkezett. Egy

utálatosan elhízott vénember, akiben rögtön felismertem azt a szövetségi bírót, aki

meghozta a rendszer egyes legfelháborítóbb, leghihetetlenebb és legb#nösebb

bírósági határozatait az utóbbi években - beleértve a letartóztatási hatalom

hivatalosságának meger#sítését, amit az Emberi Viszonyok Tanácsa fekete

"biztosainak" adtak - ellenállt a katonáknak, akik át próbálták öltöztetni a bírósági

díszruhájába.

Az egyik katona úgy megütötte, hogy leesett a földre, majd négy másik elkezdte

keményen rugdosni és puskatussal ütni-verni. Eszméletlen volt és lehet, hogy már

halott, amikor a kötelet a nyaka köré kapta. Az er#tlen testét felhúzták kb. félig egy

lámpaoszlopra. A TV operat#r folyamatosan rögzítette az egész eseményt és ezt

leadták él#ben.

Alaposan megundorított ez az esemény és egy ehhez hasonló, és megkerestem a

felel#s tisztet, hogy reklamáljak. Megkérdeztem, hogy miért nem tart rendet és

fegyelmet a katonái között, és kifejeztem elég er#s módon, hogy a rabok verése

célszer#tlen.

Fent kell tartanunk az er# és a megalkuvást nem ismer# könyörtelenség képét a

fajunk ellenségeivel szemben, de ha úgy viselkedünk mint egy rakás portorikói

vagy ugandai, ez aligha szolgálja ezt a célt. (Jegyzet az olvasónak: A régi korban

Uganda az afrikai kontinens egy politikai alegysége volt, amikor a kontinensen a

fekete faj lakott. Portorikó volt az Új-Carolina sziget a régi kori neve. Ezt ma az

Egyesült Államok délkeleti radioaktív zónájából menekült fehérek leszármazottjai

lakják be, de a Nagy Forradalom utolsó éveiben végrehajtott bolygószerte

véghezvitt faji tisztogatások el#tt, ott egy különösen undok korcs faj lakott.)

Mindenek fölött magunkat fegyelmezettnek kell mutassuk, mert szigorú fegyelmet

fogunk követelni a polgári lakosságtól is. Soha nem szabad, hogy a viselkedésünk

ilyen ügyekben azt mutassa, hogy személyes okok vagy indulatok miattcselekednünk, hanem azt kell mutassa, hogy egy fels#bb ok miatt tesszük, amit

teszünk.

A százados kiakadt. Rámordított, hogy foglalkozzak a saját dolgommal. Mikor

hangsúlyoztam, hogy pontosan azt is teszem, kivörösödött, majd felrobbant és azt

mondta, hogy az #, és nem az én felel#sségem minden, hogy nagyon nehéz

körülmények között kell tegye a dolgát és irányítás alatt tartsa a katonáit.

Felhozta - nagyon helyesen, hogy a Szervezet az utóbbi hónap alatt kicserélte a

századában lev# katonáinak majdnem a felét kiképzetlen újoncokkal és így nem

meglep#, ha a fegyelem nem az, ami kéne legyen. És azt is mondta, hogy ismeri

eléggé az emberei pszichológiáját, hogy megértse annak az értékét, hogy ha hagyja,

hogy elverjék a rabokat a katonák, igazolják maguknak, hogy a foglyok az

ellenségeik, és megérdemlik, hogy felakasszák #ket.

Valóban nem tudtam kontrázni a százados egyik érvét sem, de némi kielégüléssel

vettem észre, hogy mikor elfordult t#lem, mérgesen odament egy csoport

katonához, akik brutálisan pisztolyaggyal vertek egy n#ies kinézés#, külvilágias

öltözetben lev#, hosszú hajú ifjút, - egy népszer# "rockert" és reájuk parancsolt,

hogy hagyják abba.

Ahogy átgondolom a dolgokat, igaza volt a századosnak. Persze nagyon fel kell

fokoznunk a fegyelmet a katonáink között, amilyen hamar csak lehet, de a jelen

id#ben jobb nekünk, ha több a politikai megbízhatóság a katonáinkban, mint a

fegyelem. Elhalasztottuk a rendcsinálást a polgári lakosság körében mindmáig,

csak azért, hogy ki tudjuk sz#rni és ki tudjuk szedni a hader#b#l a megbízhatatlan

katonákat és ki tudjuk cserélni #ket az új emberekkel, akik átjöttek hozzánk az

ellenséges vonalakon keresztül.

Szintén akartunk egy kis id#t, hogy szokjanak egy kicsit a dolgok itteni új

rendjéhez és adjunk nekik legalább egy kis elvi felkészítést a mai munkához.

Szándékosan hagytuk, hogy a civilek közt nagyobb legyen a z#rzavar és lázongás,

hogy egy tisztán látható igazolásunk legyen arra, hogy alaposan radikális

intézkedéseket tegyünk a félintézkedések helyett, amik nem oldották volna meg a

polgári problémákat hosszú távon.

Egy másik ok a késlekedésre -mint megtudtam- az volt, hogy id#re volt

szükségünk, hogy átdolgozzuk és befejezzük a letartóztatási listánkat. Egy éven át

itt a Szervezeti tagok, pont mint az ország más részeiben, gy#jtötték az adatokat a

rendszer kiszolgálóiról, zsidó-imádókról, egyenl#ség filozofálókról és más fehér

fajb#nözökr#l, a nagyjából fehér negyedekben él# nem-fehérek lakcímeivel együtt.

Felhasználhattuk ezt az információt, amit id#szer#en és frissítve tartottak még az

utolsó hónapban is, változtatás nélkül. De az információ nagymennyiség#

átértékelést és válogatást igényelt. El#ször is túl sok személy volt feljegyezve.Például egy fehér család lehet fel lett jegyezve fajb#nöz#nek, mert egy szomszéd

látta, hogy feketék voltak náluk látogatóban, vagy mert feltettek egy "Egyenl#ség

Most" matricát a kocsijukra, amit olyan b#ven osztogatott az Emberi Viszonyok

Tanácsa. Általában -hacsak nem volt több feljegyzés és valami alaposabb

bizonyíték egy bizonyos egyénr#l- nem került fel a letartóztatási listákra. Másképp

fel kellett volna akasszuk a fehér lakosság 10 %-ánál többet, ami nem lett volna

célszer#.

És ha fel is akasztottunk volna annyi embert, nem lett volna jó okunk rá, azon 10%

többsége nem volt sokkal rosszabb, mint a másik 90%. Kimosták az agyukat,

gyengék és önz#ek, nincs faji h#ség bennük - de ugyanez igaz a legtöbb emberre

manapság. Az emberek azok amivé lettünk és el kell fogadjuk ezt egy

kiindulópontként.

Valójában a történelem során a lakosság csak egy kis része egyértelm#en jó vagy

gonosz. A nagy többség erkölcsileg semleges - képtelenek különbséget tenni az

abszolút helyes és abszolút helytelen között -, egyszer#en követték azokat akik

akkor vezettek.

Mikor jóemberek egy társadalom vezet#i és beállítói, a lakosság egésze tükrözni

fogja ezt, és az olyan emberek, akikben nincs semmi önállóság vagy erkölcsi

irányt#, irányfogalom, buzgón támogatni fogják a társadalmuk legjobb és

erkölcsileg legmagasabb rend# céljait.

De mikor gonosz emberek uralkodnak, mint ami Amerikában történik jó néhány

éve, a lakosság többsége boldogan fetreng a legrosszabb romlottságban,

degeneráltságban, és szentesked#en papagájszer#en ismétel minden undok,

romboló és önromboló dolgot, amire betanítják.

A legtöbb bíró ma, a legtöbb tanár, színész, polgári elöljáró személyiség, stb, nem

tudatosan és szándékosan gonosz vagy cinikus (tudatosan erkölcs mentesen vagy

ellenében viselked#), mikor a zsidókat követik. Úgy gondolnak magukra mint "jó

állampolgárokra", pont mint ahogy ugyanígy gondolnának magukra, ha teljesen

ellentétesek lennének a cselekedeteik, jó vezet#k befolyása alatt.

Így nem célszer# megölni az összeset. Ezt az erkölcsi gyengeséget ki fog kelleni

iktassuk fajunkból, a szaporodás irányítása által, generációk százain át. Mostanra

elegend#, ha elpusztítjuk a tudatosan gonosz részét a társadalmunknak és százezret

az erkölcsileg nyomorék "jó polgárainkból" országszerte, példaként a többinek.

A legrosszabb fajb#nözök felakasztása minden lakónegyedben amerikaszerte nagy

mértékben el# fogja segíteni, hogy erkölcsileg helyreállítsuk, rehabilitáljuk a

lakosság többségét és átirányítsuk gondolkodásmódjukat.Illetve nemcsak el# fogja segíteni, hanem ez abszolút szükséges. Az embereknek

er#s pszichológiai sokkra van szükségük ahhoz, hogy megtörjön a régi

gondolkodásmódjuk.

Ezt mind értem, de mégis be kell vallanom, hogy egyes dolgok, amiket ma láttam,

mégis zavarnak. Mikor a letartóztatások elkezd#dtek, a nyilvánosság nem fogta fel,

hogy mi is jön és sok polgári személy öntelt és mocskolódóan ellenséges volt. Jelen

voltam nem sokkal hajnal el#tt, mikor a katonák kihurcoltak kb. egy tucatnyi fiatalt

egy nagy házból az egyik egyetem közelében, #k mind azok, akiket letartóztattunk

a lakótársaikkal együtt, csúful káromkodtak az embereinkre és le is köpték #ket.

Egy kivételével a letartóztatottak mind vagy zsidók, feketék vagy különféle

korcsok voltak, és a leghangosabb kett#t azonnal agyon is l#tték a helyszínen, amíg

a többieket beterelték egy menetoszlopba.

Az utolsó egy olyan 19 körüli fehér lány volt, egy kicsit duci, de még mindig szép.

A lelövöldözések lenyugtatták annyira, hogy már nem ordította, hogy "Rasszista

disznók!" a katonáinkra, de mikor az akasztására való el#készületek,

rádöbbentették a saját sorsára röviddel azután, elkezdett hisztizni. Mikor tudatták

volt vele, hogy most fizetni fog a fajának fekete szeret#vel élés általi

meggyalázásáért, a lány kisiránkozta: "De miért engem?"

Ahogy a kötelet a nyaka köré helyezték, kisiránkozta magából: "Én csak azt

csináltam, amit mindenki más. Miért engem szúrtatok ki? Nem igazságos! És

Helen? # is lefeküdt vele."Ezen utolsó felszólalásakor, miel#tt a lány lélegzete

örökre elakadt, az a másik lány (feltehet#en Helen) a ház el#tti füves el#térben lev#

most már csöndes néz#k közül összezsugorodott a félelemt#l.

Persze senki nem válaszolt a lány kérdésére, "Miért engem?" A válasz egyszer#en

az, hogy az # neve rajta volt a listáinkon, amíg Helené éppenséggel nem. Nincs

semmi "igazságos" vagy "igazságtalan" ebben. A lány, akit felakaszottak,

megérdemelte amit kapott. Helen valószín#leg ugyanazt érdemelné, - és

kétségkívül most a pokol gyötrelmei rágják a félelem miatt, hogy id#vel kiderítik,

hogy # is b#nös és neki is ugyanúgy meg kell fizetnie, mint a barátn#jének.

Ez a kis történet megtanított nekem valamit a politikai terrorról. A hatékonyságnak

nagyon fontos szempontja a könnyelm#sége és a kiszámíthatatlansága. Számos

ember van Helen helyzetében, akik félelme attól, hogy bármikor beléjük csaphat a

villám arra kényszeríti #ket, hogy úgy éljenek mint azok, akik aknákon járnak.

A szomorú szempontját az esetnek tökéletesen bemutatja a lány felsiránkozása: "Én

csak azt csináltam, amit mindenki más." Ez egy kicsit túlzás volt, de eléggé igaz is,

hogy ha mások nem mutattak volna rossz példát neki, a lány valószín#leg nem

süllyedhetett volna arra a szintre és vált volna fajb#nöz#vé. A büntetését annyira

eredményezték mások b#nei, mint a saját magáé és annyira fizetett mások b#neiért,

mint a sajátjáért. Most méginkább megértem, hogy miért annyira szükséges, hogybeiktassunk a népünkbe egy új, a természetessel párhuzamban lev# erkölcsi alapot,

egy új megalapozott értékrendszert, hogy ne legyenek többet erkölcsileg a

semmiben libeg#k, mint az a szerencsétlen lány és mint manapság az amerikaiak

túlnyomó többsége.

Ezzel, az egészséges és természetes erkölcs teljes hiányával szembesültem újból ma

egy kicsivel déli 12 óra el#tt. Az építészeti vállakozók és inagatlanügynökök egy

kb. 40 f#s csoportját akasztottuk a Los Angeles Megye "Igazságos Lakóhelyellátás

Egyesület" irodái el#tt. #k mind részt vettek egy különleges programban, amely

lehet#vé tette az alacsonyabb kamatú részletfizetést a fajilag kevert családok

számára, akik fehér lakónegyedekben vettek házat. Az egyik építészeti vállalkozó

egy er#s felépítés#, jókép# fickó volt, rövid katonásra vágott sz#ke hajjal. Hevesen

védekezett: "A Pokolba is, soha nem értettem egyet ezzel a faj-keverés

baromsággal. A gyomrom is forog, mikor látom ezeket a kevert családokat a korcs

porontyaikkal. De az embernek meg kell valahogy élnie. És azt mondta nekem a

megye f# építészeti felügyel#je, hogy sokkal engedékenyebbek az építészeti

el#írások betartatásában, azokkal a vállalkozókkal szemben, akik támogatják, hogy

a kevert családok olcsóbban jussanak házakhoz a fehér negyedekben."

Anélkül, hogy rájött volna, azt mondta nekünk, hogy a nagyobb bevétel fontosabb

volt neki mind a faji h#ség, az # értékrendszere szerint, - valami, ami sajnos igaz

azoknak a legtöbbjére is, akiket nem akasztottunk fel ma. Hát, szabadon választott

és aligha érdemel szimpátiát.

A katonák persze nem bocsátkoztak vitába vele. Amikor rá került a sor ugyanúgy

rántották fel a földr#l mint azokat, akik csöndben fogadták el a sorsukat. Parancsuk

volt, hogy ne vitatkozzanak senkivel, ne magyarázzanak meg semmit, kivéve egy

rövid tájékoztatását a szóban forgónak a b#nr#l, amiért akasztják. Még a

legmeggy#z#bb bizonykodások az ártatlanságról vagy arról, hogy "itt valami

tévedés van", sem okozta a megingásukat vagy habozásukat, egy másodpercre sem.

Bizonyára, voltak tévedéseink ma - eltévesztett személyazonosság, rossz címek,

hamis vádak, - de egyszer elkezd#dtek a kivégzések nem lehetett bevallani a

tévedésünk lehet#ségét. Szándékosan a kíméletlen hajthatatlanság képét teremtettük

a nyilvánosság elméjében.

És úgy néz ki nagyon meggy#z#ek voltunk. A kivégz#osztagaink alig tértek vissza

a szállásukra ma délután, mikor elkezdtünk jelentéseket kapni a városból, egy

jelenségr#l, ami a gyilkosságok és verések hirtelen hullámának nézett ki. Hullák, a

legtöbbjük szúrt sebbel, bukkantak fel mindenütt, a járdákon, sikátorokban és

tömbházak folyosóin. Jár#reink szintén összeszedtek az utcáról jópár sérült

személyt - összesen több százat. Habár a szúrás és verés áldozatok között volt egy

fekete is, hamar rájöttünk, hogy a túlnyomó részük zsidó volt. Ezek mind olyan

személyek voltak, akik a kivégz#osztagainkat elkerülték, de a lakosságot már nem.Egy megvert zsidó kikérdezése hamarosan megmutatta, hogy legalább egy részük

nem-zsidó családoknál rejt#zködött. De a kiáltványaink kiplakátolása után a véd#ik

ellenük fordultak és kihajtották #ket az utcára. Helyi önbíráskodók csoportjai

botokkal és késekkel felszerelve felkutatták a b#nösöket, akik nem voltak a

listáinkon.

Biztos vagyok benne, hogy a Kötél Napja er#teljes leckéje nélkül, nem kaptuk

volna meg ilyen gyorsan a polgári lakosság ilyen méret# támogatását. Az

akasztások azonnal segítettek mindenkinek kitörni a kétségekb#l és

semlegességb#l. Holnap délután egyes embereim munkabrigádokat kezdenek el

szervezni, hogy levágják a hullákat és elvigyék #ket a megszabadulási helyre, amit

én már el#re kiválasztottam. Valószín#leg 3-4 napba fog telni, hogy eltávolítsák az

összes hullát - kb. 55 - 60 ezer van bel#lük és ebben a meleg id#ben eléggé

kellemetlenné válhat a dolog a vége felé.

De milyen megkönnyebbülés, hogy a feladatunk negatív fele itt befejez#dött!

Ezentúl csakis a fejl#dés és a haladás áll el#ttünk -a jó értelemben: újraszervezni,

újratanítani és újraépíteni ezt az egész társadalmat.

24. Fejezet

Augusztus 8, 1993. Négy napja az újonnan szervezett a délkaliforniai Lakossági

Er#forrás, Szolgáltatás és Szállító Részleg (LESZSZR) ideiglenes f#nöke vagyok.

Ez kimondottan ideiglenes beosztás és tíz napon belül átadom az irányítást egy

másik mérnöknek, az egyik önkéntesnek a csoportból, akivel az utóbbi két hét alatt

dolgoztam.

Feladatában támogatni fogja számos tehetséges helybéli, akiket korábban az állami,

megyei vagy városi ügynökségek valamelyike alkalmazott itt vagy a magán

szolgáltatási társaságok valamelyike és teljesen biztos vagyok benne, hogy teljesen

ki fogja tudni egyengetni a részleg minden utánam hátramaradó göröngyét.

Most, hogy a kulcsembereknek több mint fele visszaállt munkába, a dolgok lassan

kezdenek a normális kerékvágásban folyni. Visszaállítottuk az elektromosságot,

vizet, szennyvízkezelést, szemétszállítást és a telefonszolgáltatást, az összes

irányításunk alatt lev# területen - habár az elektromosság szigorúan ki van

porciózva. Még körülbelül 50 benzinkutat is újra m#ködésbe hoztunk és azok a

civilek, akiknek munkája ezt szükségessé teszi, szerezhetnek üzemanyagot az

autóikhoz.

A LESZSZR lefedi az egész felszabadított területet, egészen Vandenbergt#l a

Mexikó határáig, én pedig sokat utaztam, hogy felmérjem a különböz# területek

szükségleteit és rendelkezésre álló er#forrásait, hogy mindent összehangoljak

amennyire csak most lehet. Igazán nagyon elégedett vagyok azzal, amit el tudtunkérni ilyen rövid id# alatt. A hadsereg és az Élelmiszer Ellátási Részleg mellett a

LESZSZR-nak van a legfontosabb szerepe és foglalkoztatja a legtöbb dolgozót az

összes általunk itt létrehozott ügynökség közül.

Munkám egyik legérdekesebb része az Élelmiszer Ellátási Részleggel való

együttm#ködés létrehozása volt. #k termelik az élelmet, mi szállítjuk, raktározzuk

és osztjuk szét. Volt egy leküzdend# probléma, el#ször is, mert a megtermelt étel

egy bizonyos része nem közvetlenül a mez#kr#l az elosztópontokra jut, hanem

el#bb fel kell dolgozni.

Ez azt jelenti, hogy az Élelmiszer Részleg bizonyos mértékig kell foglalkozzon az

étel tárolásával és a mez#r#l a feldolgozó létesítményekig való szállításával, miel#tt

a PRUST veszi át a felel#sséget érte. Az ÉER-nek szintén van egy különleges

szállítási igénye, abban, hogy a munkásokat a lakhelyükr#l a mez#kre szállítsa és

vissza.

Meg kellett ismernem az ÉER egész m#ködését, hogy eldönthessem a legjobb

módját annak, hogy hogyan különítsem el a feladatköreinket, - hogy pontosan ki

mit csináljon, hogy ki miért felel#s. Nagy mértékben elismerésemet váltja ki, amit

láttam. Több mint 600 000 munkást mozgósítottak - ami kb. egynegyede az összes

irányításunk alatt álló, munkára képes embernek - az élelem el#állításához. Ezek

közül 10 - 15% olyan egyén, akik eredetileg ezen a területen földet m#veltek vagy

állatot tenyésztettek. Kb. egyharmad része 12 és 18 év közötti fiatal önkéntes. A

többiek városi területekr#l származó emberek, akiknek korábban jelentéktelen

munkakörökben dolgoztak és most beosztattak az ÉER irányítása alatt lév#

munkacsoportokba.

Sokan az utóbbi csoport közül most végeznek életükben el#ször hasznos munkát.

Ez azt jelenti, hogy az ÉER fontos társadalmi rehabilitációs munkát végez, az

élelmiszer-el#állítás mellett és az Oktatási Részlegünk ebben szorosan

együttm#ködik vele.

Minden munkás hetente tíz óra el#adást kap, és nemcsak munkájukhoz való

általános viszonya és a szorgossága alapján min#sít#dik, hanem annak alapján is,

hogy mennyire fogékony ezekre az el#adásokra.

Itt folyamatos átsz#r# m#velet folyik, a munkások áttev#dnek új

munkacsoportokba az azel#tti csoportban tanúsított hozzáállásuk és teljesítményük

szerint. Ilyen módon kezdenek kiemelkedni az általános tömegb#l az els#

vezet#ségi-el#képz# munkacsoportok. Az utóbbiból lesznek kiválasztva a jelöltek a

Szervezeti tagságra.

Az ÉER -nél tett látogatásaim során több alkalommal is megálltam a mez#kön

beszélgetni a munkásokkal. Az a hozzáállás (lelkesedés) nagy mértékben

különbözött a vezet#ségi-el#képz# csoportok és azon csoportok között ahol nagyarányban voltak a korábbi társadalmi él#sköd#k, de sehol sem lehetett negatívnak

mondani. Mindenkivel megérttettük, hogy a forradalom által keltett kizökkenések

és nehézségek ellenére most már biztosak vagyunk benne, hogy lesz annyi

élelmünk, hogy kijövünk bel#le, de viszont aki nem dolgozik, az nem is eszik.

A legmélyebb benyomást az a tény keltette bennem, hogy az összes arc, amit a

mez#kön láttam, mind fehér volt: nincs se mexikói, se keleti, se fekete, se korcs

közöttük. A leveg# tisztábbnak t#nt, a nap fényesebbnek és az élet élvezhet#bbnek.

A munkások is mind érzik a különbséget, akár egyetértenek ideológiánkkal, akár

nem. Egy új összetartozás érzése van közöttük, egy rokonság-érzés, az önzetlen

együttm#ködés érzése egy közös feladat elvégzésében.

A legtöbb hír az ország más részeir#l számunkra nagyon kedvez#. Habár a rendszer

még mindig fennáll, ezt csak egyre nyíltabb és brutálisabb elnyomással éri el. Az

egész ország statárium alatt áll és a kormány er#sen támaszkodik sebtében

fölfegyverzett és biztossá kinevezett fekete b#nbandákra, hogy a fehér polgári

lakosságot elnyomja és megfélemlítve tartsa. A rendszer rendes hadseregének fele

még mindig laktanyafogságban van, mint "megbízhatatlanok".

Az életkörülmények majdnem mindenhol romlanak. Áramszünetek, szállítási és

kommunikációs lerobbanások, terror-robbantások, élelemhiány, orgyilkosságok és

nagyméret# ipari szabotázs akciók rágják a rendszert és segítenek fenntartani az

általános nyugtalanságot, zavart, felbolydulást. A Szervezet akciós egységei

h#siesen végzik a munkájukat, de a veszteségeik súlyosak. Az egyetlen céljuk most

fenntartani a nyomást a rendszeren és az általános lakosságon azáltal, hogy minden

lehetséges célpontra lecsapnak újból és újból, lankadatlanul.

Az új önkéntesekb#l, akik egyre nagyobb számokban csúsznak át az ellenséges

vonalakon területünkre, egyetemes történetet kapunk arról, hogy milyen hatással

vannak az emberekre a kaotikus állapotok. A fehér liberálisok és a színesek

hisztérikusan sivítanak, hogy a kormány "csináljon már valamit", a konzervatívok

óbégatnak, tördelik a kezüket és gyászolják mindennek a "felel#tlenségét", és az

"átlagos Joe-knak" egyre jobban elegük van mindenkib#l: bel#lünk, a rendszerb#l,

a feketékb#l és a különféle liberális és konzervatív szószólókból. #k csak

visszatérést akarnak a "normalitáshoz" -és a megszokott kényelemükhöz- amilyen

hamar csak lehet.

A rendszer propagandistái nagy ügyet csinálnak a nem-fehérek evakuálásából, a

faji b#nöz#kkel és egyéb ellenséges és romlott elemekkel való itteni

leszámolásunkból. De ennek nincs meg a kívánt hatása, csak a liberálisok és a

színes kisebbségek között. A lakosság többsége jelenleg túlságosan el van foglalva

a saját problémáival, hogy könnyeket hullasson a "rasszizmus áldozataiért".A legnagyobb "légy a levesünkben" Északkalifornia. Ott a dolgok teljesen

lecsúsztak a vágányról. Harding tábornok igencsak elbaklizott dolgokat odafent.

Talán ezt is megérdemeljük azért, mert egy konzervatívval szövetkeztünk; #, mint a

többi konzervatív, az ajtó mögött állt, mikor az agyakat osztották, így kapott egy

dupla adag fafej#séget (makacsságot) hogy pótolja a hiányt. (Jegyzet az olvasónak:

itt Turner Arnold Harding altábornokra utal, a Travis Légier# Bázis Parancsnokára,

ami félúton volt San Francisco és Sacramento között. Harding szerepe a Nagy

Forradalomban habár fontos volt, csak 11 hétig tartott; #t végül a Szervezet egyik

csapata megölte 1993. szeptember 16-án, miután több próbálkozás erre elbukott.)

Ha a helyzet nem javul hamarosan a San Francisco-Sacramento területen,

valószín#, hogy belekeveredünk egy polgárháborúba a Harding alatt lev# er#kkel.

A rendszer ennek örülne csak igazán. Harding eddig annyit csinált, hogy a július 4-i

offenzívánk els# hete alatt szakított Washingtonnal, amint világossá vált, hogy a

rendszer elvesztette az irányítását idekint Kaliforniában. Saját kezdeményezésére

független katonai kormányt kiáltott ki észak-Kaliforniában, és majdnem az összes

odaállomásozott katonai egység tisztjét rávette, hogy belemenjenek (kivéve

természetesen a mi embereinket a katonaságon belül).

A Forradalmi Parancsnokság kimondottan a dolog kézenfekv#sége miatt úgy

döntött, hogy megengedi, hogy Harding tábornok vigyen dolgokat ebben a

térségben, az embereink utasítást kaptak, hogy ne tegyenek ellene. Ezzel

lényegesen csökkentettük a saját veszteségeinket, habár az is igaz, hogy a

katonaság így sokkal több áldozatot szenvedett el ott észak-Kaliforniában, mint itt.

Ez azért van, mert Harding nem tett elég radikális lépéseket, hogy megszilárdítsa a

hatalmát és elbánjon a fekete katonai személyzettel.

És teljesen elbukott abban, hogy a polgári lakosság között rendet csináljon, ismét

azért, mert úgy néz ki nem képes megérteni a radikális lépések szükségességét. A

zsidók és más bolsevik elemek San Franciscóban úgy játsszák ki, hogy az már nem

is nevetséges, és a Sacramento környékén él# mexikóiak zendülnek és prédáznak a

fehéreken egy egész hónapja, többé-kevésbé szünet nélkül.

Amikor múlt hónapban a Szervezet egy delegációt küldött Hardinghoz és közös

uralmat javasolt neki észak-Kaliforniában, amelyben Harding er#i gondoskodnak a

küls# védelemr#l és a Szervezet foglalkozik a polgári problémákkal-beleértve a

rend#rségi funkciókat-Harding letartóztatta #ket és azóta sem akarja szabadon

bocsátani #ket. Azóta idióta kijelentéseket tesz az "Alkotmány visszaállításáról" és

új választások tartásáról, hogy "az Alapító Atyák szándéka szerinti köztársasági

államformát visszaállítsa".

A mi déli uralmunkat "lekommunistázta". Megdöbbentette, hogy nem tartottunk

valamiféle népszavazást a nem-fehérek ki#zése el#tt és nem ítélkeztünk egyenként

a zsidók és a faj b#nöz#k fölött, akikkel egyetemesen leszámoltunk.Nem érti a vén bolond, hogy az amerikai lakosság beleszavazta magát ebbe a z#rbe,

amiben most vannak? Nem érti, hogy a zsidók az országot a szabályok szerint

vették át, - teljesen "Alkotmányosan", - az Alkotmány szerint? Nem érti, hogy a

közönséges emberek már megkapták az alkalmat arra, hogy uralják önmagukat, de

teljesen elbuktak minden szempontból?

Mit gondol vajon hova vezethetnének az új szavazások most, a szavazók ezzel a

TV-agymosott generációjával, - ha nem pont vissza ugyanabba a zsidó disznóólba?

És mit gondol, hogyan oldhattuk volna meg a problémáinkat itt lent, radikális

intézkedések nélkül?

Nem érti Harding, hogy a káosz a területén egyre rosszabb és rosszabb lesz, amíg

nem azonosítja az emberek azon csoportjait, akik felel#sek ezért a káoszért és

elbánik velük. Vagyis, hogy fizikai lehetetlenség, figyelembe véve a számokat,

hogy a zsidókkal, feketékkel, Mexikóiakkal és az egyéb probléma-okozó elemekkel

egyéni alapon bánjon el?

Úgy t#nik, nem, mert a vén idióta még mindig felhívásokat tesz "felel#sségteljes"

fekete vezet#khöz és "hazafias" zsidókhoz, hogy segítsenek neki rendet csinálni.

Harding a legtöbb konzervatívhoz hasonlóan nem tudja rávenni magát, hogy

megtegye azt, ami szükséges, mert ez bántaná az "ártatlanokat" a "b#nösökkel"

együtt, a "jó" négereket és a "h#" zsidókat a többivel együtt - mintha ezeknek a

kifejezéseknek lenne valami jelentése a jelenlegi körülmények között. Így attól

tartva, hogy nehogy igazságtalanul bánjon egyes egyénekkel, ide-oda lötyög

tehetetlenül, amíg minden elmegy körülötte a pokolba, és a civilek a területén úgy

hullanak. mint #sszel a legyek az éhségt#l. A tábornokok keményebb fából kéne

legyenek.

Az egyetlen el#ny, ami ebb#l a helyzetb#l származik, az a fehér menekültáradat,

amit hozott nekünk. Több ember jött a területünkre az utóbbi két hét alatt, hogy

meneküljön a San Francisco körüli z#rzavartól, mint ahányan átjöttek a rendszer

vonalain az ország többi részeib#l.

És amíg fennállnak, érdekes három különböz# típusú társadalmi rendszert látni

egyszerre egymás mellett: északon konzervatív hegemónia, keleten liberális-zsidó

demokrácia, és itt egészen új világ kezdete, amely kiemelkedik a régi összezúzott

romjaiból.

Augusztus 23. Holnap ismét megyek Washingtonba. Négy napig Vandenbergnél

voltam, hogy megtanuljam a nukleáris robbanófejek m#ködését. Egy csapatot

vezetek, akik megbízása az, hogy 4 db 60 kilotonnás atomfejet szállítsunk

Washingtonba, hogy elrejtsük #ket a f#város környékén lev# kulcsfontosságú

helyeken.Körülbelül még 50 egyén - mind Rend tagok - lett felkészítve velem együtt és

mindegyiküknek hasonló küldetése van, csapatvezet#ként. Ez összesen kb. 200

atomfejet jelent, amit elszórunk országszerte és ezt kés#bb még több követi majd.

Mindegyik atomfej azonos, egy 240 mm-es tüzérségi készletb#l valók, amit itt

találtunk. Némileg módosítva lettek, így kódolt rádiójellel felrobbanthatóak. Ezek

lesznek a biztosítékaink, ha elveszítjük az itteni rakétakilöv# létesítményeinket.

A jelenlegi küldetés a legkockázatosabb, amit valaha rám bíztak. Sokkal

keményebb lesz, mint amilyen két éve az FBI f#hadiszállásának felrobbantása volt.

Ötünknek 3500 mérföldet kell megtennünk ellenséges területén át, négy nukleáris

bombát szállítva, amelyek összesen több mint 520 font súlyúak (ami kb 55-60

kg/bomba), anélkül, hogy elkapnának. Aztán be kell lopnunk #ket területekre,

amelyek szigorú #rzés alatt állnak és el kell rejtenünk #ket úgy, hogy ne találják

meg #ket, még ha keresik, akkor sem.

Az ezzel járó veszélyekt#l eltekintve, ami facsarja a gyomrom, amikor rágondolok,

változatos érzések keveregnek bennem a küldetéssel kapcsolatban. Egyrészt utálom

elhagyni Kaliforniát. Nagyon izgalmas és kellemes ((rewarding - boldoggá tev#))

dolog számomra, hogy részese lehetek új társadalmunk születésének itt, és

munkánk még csak most kezd#dik. Minden nap új munkálatok, új tervezetek

indulnak, és én részt akarok venni ebben. Most fektetjük le itt egy új társadalmi

rend alapjait, amely a következ# ezer éven át fogja szolgálni fajunkat.

És hogy józan, egészséges "fehér ember világában" lehessen élni és dolgozni - ez

olyan valami, ami számomra felbecsülhetetlen érték. Az utolsó néhány hét itt

csodálatos volt nekem. Szörnyen lehangoló arra gondolni, hogy el kell hagynom e

fehér oázist és alámerülni megint abba a korcsokkal, feketékkel, zsidókkal és beteg,

elferdült fehér liberálisokkal teli szennyvizes csatornába.

Másrészt már több mint három hónapja nem láttam Katherine-t, és úgy t#nik

mintha egy év telt volna el. Lelkesedésemet aziránt, amit itt megvalósítottunk,

egyetlen dolog korlátozta, hogy nem oszthattam meg vele is. És most a

megváltozott helyzettel # és a többiek Washingtonban sokkal nehezebb

körülmények között élnek, és nagyobb veszélyben mint mi, itt Kaliforniában.

Mikor eszembe jut ez, minden nap b#nösnek érzem magam, hogy én itt vagyok.

De a leger#sebb érzésem most, az a felel#sség érzése. Büszke is vagyok, és el is

vagyok képedve, hogy engem -habár még csak próbaid#s tagja vagyok a Rendnekilyen fontos és nehéz feladattal bíztak meg. Meg kell próbálnom minden más

gondolatomat és érzésemet félretolni, amíg ezt a feladatot sikeresen el nem

végzem.Az utóbbi négy nap alatt nemcsak azon atomfejek szerkezetér#l és m#ködésér#l

tanultam, amelyekért felel#s leszek, hanem arról is, hogy miért olyan nagyon

fontos ez a küldetés. Ez igencsak kijózanító stratégiai tanóra révén történt.

A Forradalmi Parancsnokság, akik a távoli célunkat -ami a rendszer fölötti teljes

gy#zelmünk- nem vesztették szem el#l egy pillanatra sem, nem engedték meg

maguknak, hogy a Kaliforniai gy#zelmeink és a rendszer pillanatnyi nehézségei

megtévesszék #ket. A zord tények ezek:

El#ször, Kalifornián kívül a rendszer nagyjából épen megmaradt, a rendszer és a mi

er#ink száma közötti különbség még rosszabb lett, mint amilyen július 4-e el#tt

volt. Ez azért van, mert mindenhol máshol az országban könyörtelenül

felemésztettük, feláldoztuk az er#nket, hogy a rendszert egyensúlyán kívüli

állapotban tartsuk elég hosszú ideig, hogy itt meg tudjuk szilárdítani a helyzetet.

Másodszor, az irányításunk alatt álló katonai er#k ellenére a rendszer - amint

elintézte a jelenlegi katonaságán belüli megbízhatósági és hangulati problémáit -

képes lesz a hagyományos er#ivel minket könnyedén laposra döngölni. Az egyetlen

dolog, ami igazán visszatartotta #ket eddig, az a New York és Tel Aviv elleni

nukleáris megtorlás fenyegetése volt.

Harmadszor, nukleáris fenyegetésünk nagy veszélyben forog. A rendszernek

megvan a képessége, hogy meglepetésszer# csapást mérjen ránk, aminek elég nagy

esélye van arra, hogy kiüti az összes "meger#sített" rakétakilöv# állomásunkat, még

miel#tt kil#hetnénk a rakétáinkat. A Forradalmi Parancsnokság hírszerzési forrásai

azt jelentik, hogy pont egy ilyen meglepetésszer# csapást terveznek. A rendszer

csak addig vár, amíg befejezi a hagyományos er#inek sürg#sségi újjászervezését,

ami biztossá teszi a hadsereg politikai megbízhatóságában. A nukleáris

képességünk megsemmisítését masszív invázióval akarja követni, ami egy vagy két

nap alatt végez majd velünk.

Még rosszabb, hogy a rendszernek van egy alternatív terve, ami dél-Kalifornia

teljes nukleáris megsemmisítését foglalja magába. Ha a következ# pár hét alatt nem

sikerül visszaszereznie teljes bizalmát a földi katonai er#iben, akkor beveti ezt a

tervet.

Még mindig nem tudjuk a rendszer pontos id#ütemezését, de jelentéseket kaptunk

róla, hogy a leggazdagabb és legbefolyásosabb zsidók közül több mint 25000 és a

családjaik csendben összepakoltak és elhagyták New York város térségét az utolsó

tíz nap alatt és a legtöbbje csak közepes mennyiség# csomagot vitt magával, kb. 2-

3 hetes vakációra elegend#t.

Így az egész rendszer elleni stratégiánk alá lett ásva. Ha az ellenséget

visszatarthatnánk örökre -vagy akár egy-két évig is - a nukleáris fenyegetésünkkel,

akkor lehúzhatnánk. Kaliforniával, mint kiképz#- ellátó bázissal és több mint 5millió fehér emberb#l álló lakossággal, akik közül toborozhatnánk, folyamatosan

fokozhatnánk gerillaháborúnkat szerte az ország többi részén. De Kalifornia nélkül

képtelenek vagyunk erre- és a rendszer tudja ezt.

Tehát - azonnal- nagyszámú nukleáris fegyvert kell szétszórnunk Kalifornián kívül.

Ezután fölrobbantunk legalább egyet ezek közül, hogy meggy#zzük a rendszert,

hogy új helyzet áll fenn. Ha a rendszer megtámadja Kaliforniát ezután,

kényszerítve leszünk, hogy az összes vagy a legtöbb szétosztott fegyverünket

felrobbantsuk, annak érdekében, hogy megsemmisítsük a rendszer képességét a

szervezett ellenállásra.

Sajnos az ország fehér lakosságának jó része valószín#leg elvész, ha ehhez az

eszközhöz kell folyamodnunk. Az ország szintén ki lesz téve a más országok általi

invázió veszélyének. Ami valóban zord kilátás.

25. Fejezet

Szeptember 4, 1993. Habár már majdnem egy hete vagyok Washingtonban, ez az

els# alkalom, hogy id#m van írni. Az országot átszel#, bonyodalmakkal teli, de

kalandos utunk után, egy fárasztó napot töltöttünk azzal, hogy a bombáink közül

kett#t elhelyezzünk. A múlt éjjel volt az els# zavartalan éjszaka, amit egyedül

tölthettem Katherinnel mióta visszaértem. És holnap egy másik bomba-ültet#

hadm#velet. De ma este sort kerítek az írásra.

A Kaliforniából idevezet# utunk olyan volt, mintha egy szerelmes filmb#l lett

volna. Annak ellenére, hogy a történtek még frissek, még mindig nem hiszem el,

hogy valóban megtörténtek. A körülmények ebben az országban annyira

megváltoztak az utolsó kilenc hét alatt, hogy olyan volt, mintha id#gépet

használtunk volna, hogy egy másik korba utazzunk, egy korba ahol megváltozott a

túlélés és a társadalom összes szabálya. Szerencsénkre mindenki más is annyira el

van képedve, mint mi.

Meglepett, hogy milyen könnyen ki tudtunk jutni a mi felszabadított területünkr#l.

A rendszer katonái mind fel vannak halmozva egy határmenti térségbe a f#bb

autópályák mentén, század nagyságú egységekkel a mellékutakat elvágó

úttorlaszokhoz beosztva. A mellékutakat #rz# katonák majdnem semmi jár#rözést

nem végeznek, egyszer# és biztonságos dolog kikerülni #ket - ezért van az, hogy

annyi sok fehér önkéntes volt képes átjönni hozzánk július 4. óta.

Elvezettünk egy katonai teherkocsit északra Bakersfieldig és ezután észak-keletre

vezettünk még 20 mérföldet, amíg félmérföldnyire kerültünk egy úttorlasztól, amit

fekete katonák #riztek. Láthattak minket és mi láttuk #ket, de nem is próbáltak

bajlódni velünk. Lefordultunk a f#útról egy durva erdészeti ösvényre. Itt már a

Sierra hegyvonulat el#hegyeiben voltunk.Egy félórányi zötyköl#dés után a meredek alig járható hegyi úton, visszatértünk

megint a f#útra, - biztonságosan az úttorlaszon túl, de most már mélyen a rendszer

területén. Nem aggódunk amiatt, hogy belefutunk valami ellenállásba a hegyekben,

tudtuk a rendszer katonaságának a legnagyobb összpontosítása a China tónál volt, a

Sierrák másik oldalán és még ezel#tt északra szándékoztunk fordulni a 39-es

autópályán. A tervünk az volt arra az eshet#ségre, hogy ha belefutunk egy szállító

teherautóba, ami a mögöttünk lev# Bakersfield melletti úttorlasz felé tart, hogy

egyszer#en szitává l#jük, miel#tt a benne lev#k rájönnek, hogy mi "az ellenség"

vagyunk. Mind az öten cs#re töltve és készenlétben tartottuk a gépkarabélyainkat,

és volt két páncéltör# rakétánk is ezen kívül, de nem találkoztunk senkivel

útközben.

Tudtuk, hogy a hegyekbeli természetellenes forgalomhiány ellenére biztos, hogy

s#r# forgalomba fogunk futni, mikor elérjük a 39-es f# észak-dél autópályát a

hegyekt#l keletre. Felderít# jár#reink csak nagyon általános képet voltak képesek

adni nekünk a katonai helyzetr#l ilyen messze keletre, így nem tudtuk, hogy mit

várjunk, úttorlaszok és más forgalomirányítási és ellen#rzési intézkedések

szempontjából.

De azt tudtuk, hogy a rendszer katonaságának kevesebb mint 10%-a volt fehér a

határtérségben akkor. A rendszer lassan kezdte lassan visszanyerni a bizalmát a

fehér katonái egyes részeiben, de még mindig nem akarta #ket a határtérségben

használni, ahol kísértésbe estek volna, hogy átjöjjenek hozzánk.

A kevés fehér katonai személyzet a térségben, annak ellenére, hogy leellen#rzött

fajkever#k voltak, gyanúval voltak kezelve és olyan lenézéssel ((utálattal)) kezelték

#ket a színesek, mint amilyet meg is érdemeltek. Kémeink jelentettek egy esetet,

amelyekben ezeket a fehér árulókat megalázták és bántalmazták a fekete társaik.

Ezt latba vetve úgy döntöttünk, hogy jobb esélyünk lesz arra, hogy úttorlaszokon és

ellen#rz# pontokon átjussunk blöfföléssel mint nem-fehérek, mintsem mint

fehérek. Így befestettük az arcunkat és kezeinket sötét festékkel és mexikói

hangzású neveket varrtunk fel az egyenruháinkra. Úgy gondoltuk elmegyünk

mexikóiaknak amíg igazi mexikóiakba nem futunk. Négy napig én "Jezus Garcia"

voltam. A sof#rünk "Rodriguez káplár" tökéletesen játszotta szerepét, a balkezes

összeszorított öklös ((a néger és más színes (faji irányzatú)- balosok által használt -

a zsidó purim ünnepkor hagyományos, és innen átvett)) köszöntést adva és nagy

vigyort vágva, bármikor elhaladtunk egy lézeng# csoport fekete katona mellett az

úton, és két alkalommal mikor megpróbáltak megállítani úttorlaszoknál. Egy

magunkkal hozott rádiót is egy mexikói állomásra állítva tartottunk és felhúztuk a

hangot bármikor rendszer katonák hallótávolságába kerültünk.

Egy alkalommal mikor szükség volt rá, hogy tankoljunk, egy pillanatig arra

gondoltunk, hogy behúzunk egy katonai benzinelosztó állomásra, de a várakozó

katonai teherkocsik hosszú sora és a fekete katonák lézeng# csoportjai miatt úgydöntöttünk, hogy nem kockáztatjuk meg. Ehelyett megálltunk egy útmenti kis

étterem benzinkútjánál a kimagasló Whitney hegység árnyékában.

A helyiség elhagyatottnak t#nt, így két emberünk elkezdte feltölteni a teherkocsink

tankját a pumpánál, amíg én és a két másik emberünk megindultunk az étkezde

felé, hogy megnézzük, hogy van-e valami ennivaló, amit magunkkal tudunk vinni.

Bent négy katonát találtunk, egy asztal körül ültek, amely teli volt üres

sörösüvegekkel és poharakkal. Három fekete volt, és a negyedik fehér.

"Van itt valaki, akinek fizethetünk benzinért és akit#l vehetünk valami ételt?"

kérdeztem.

"Nem ember, vigyetek, amit akartok. Kikergettük innét a Honky tulajokat három

napja," válaszolt az egyik fekete.

"De nem miel#tt egy jót szórakoztunk volna a lányukkal, mi?" mondta a fehér

vigyorogva és megbökdösve egyik társát a könyökével.

Lehet, hogy a zord rábámulásom volt, vagy lehet, hogy észrevette "Rodriguez

Káplár" nagyon kék szemeit, vagy lehet, hogy az arcunkra festett maszat csíkozott

lett az izzadságtól, de akárhogyis, a fehér katona hirtelen befejezte a vigyorgást és

súgott valamit a feketéknek. Ugyanekkor hátrad#lt és a fegyvere után nyúlt, ami

egy mellettük lev# asztalnak volt támasztva.

Miel#tt még hozzáérhetett volna, lefordítottam az M16-osomat a vállamról kézbe

és beléjük eresztettem négy jól irányzott sorozatot. Mind a négy leesett a földre és

folyt bel#lük a vér, a három fekete szemmel láthatóan halott volt, de a fehér

haverjük, habár át volt l#ve a melle, felemelte magát ül# helyzetbe és siránkozó

hangon kipihegte, "Hé ember, mi a szar?".

"Rodriguez Káplár", a sof#rünk végzett vele. Rárontott, rátaposott, megfogta a

hajánál úgy, hogy majd letépte a fejét, kihúzta a szuronykését és a pofájába

vicsorogta: "Te fehér-nigger fajkever# szenny, csatlakozz a nigger testvéreidhez!"

aztán átdöfte a torkát és úgy áttépte, hogy egy nagy vérloccsanás lett a falon, és

ádámcsutkájának egy darabja elszállt.

Öt mérfölddel arrébb az útkeresztez#désnél, ahol keletre akartunk fordulni, egy

katonai rend#rségi terepjáró állta el a keletre vezet# utat, benne két feketével. Egy

harmadik fekete állt mellette, hogy elintegessen minden katonai járm#vet onnan.

Nem figyeltünk az integetésére és jobbra fordultunk, messze kimenve az út szélére,

hogy kikerüljük a terepjárót. A fekete forgalomirányító dühödten fújta a sípját és

mind a három fekete vadul mutogatott és integetett felénk, de a mi "Rodriguez

káplárunk" csak vigyorgott és felmutatta a fekete hatalom ((bal ököl - purim))

köszöntését, kikiáltotta, hogy "Siesta frijole! Hasta la vista!" és egy más spanyol

szót, ami eszébe jutott, jelent#ségteljesen lemutatott az úton és rálépett a gázra.

Magunk mögött hagytuk a feketéket, por és kavicsfelh#ben.A fekete a sípját még mindig fújta és még mindig integetett, ahogy elt#ntünk az

els# kanyarban. Ekkor láttuk utoljára. Úgy néz ki # és a társai nem tartották

érdemesnek, hogy megpróbáljanak követni, de a három emberünk hátul készen

tartotta a fegyverét arra az eshet#ségre, ha mégis felbukkannának...

Onnan amíg St. Louis külvárosáig nem értünk nem futottunk bele több rendszer

úttorlaszba, vagy katonákba. De ezt úgy értük el, hogy elkerültük a f#bb utakat és

városokat, és mellékutakra korlátoztuk magunkat. Átrázkódtunk és döcögtünk a

hegyeken, Kalifornia, Nevada, Utah, és Colorado sivatagjain és ezután Kansas

síkjain, aztán Missouri dombvidékén, 75 órán át, csak benzint szerezni és vizelni

álltunk meg. Amíg ketten el#l ültek és egy harmadik figyelt ki hátrafelé, ketten

megpróbáltak aludni hátul, több-kevesebb sikerrel.

Mikor elértük Missouri keleti részét, megváltoztattuk a módszerünket, két ok miatt.

El#ször hallottuk a rádióadást Miami és Charleston bombázásáról és a Szervezet

ultimátumját a rendszernek. Ez fontosabbá tette az id# tényez#t mint ezel#tt volt,

nem engedhettünk meg magunknak több késlekedést mellékutakon tett kerül#kkel.

Másodszor, megállításunk veszélye St. Louis és Washington között nagyon

lecsökkent, ahogy elszabadult a pokol az országban, ami arra is alkalmat adott

nekünk, hogy egy új trükköt alkalmazzunk.

Figyeltük a polgári adást és a katonai hullámhosszokat is útközben. St. Louistól 80

mérfölddel voltunk nyugatra mikor egy különleges felhívás vágott bele a délutáni

id#járásjelentésbe. Az az el#tti napon, pontosan délben egy nukleáris bomba

robbant figyelmeztetés nélkül Miami Beach-en, a bemondó szerint körülbelül

60,000 embert ölt meg és roppant mennyiség# kárt okozott. Egy második nukleáris

bomba Charleston mellett robbant, Dél-Carolinában négy órával ezel#tt, de a

rombolásról és az áldozatok számáról készített jelentés még nem érkezett meg.

Mindkét robbantás a Szervezet munkája volt, mondta a bemondó és most felolvassa

a Szervezet ultimátumának szövegét. Leírtam az ultimátumot majdnem szóról szóra

egy darab papírra, ahogy hallottam a rádión ami körülbelül ez volt:

"Az Egyesült Államok Elnökének, a Kongresszusnak és az Egyesült Államok

minden fegyveres erejének parancsnokaihoz. Mi, a Szervezet Forradalmi

Parancsnoksága a következ# követeléseket tesszük és a következ# figyelmeztetést

adjuk tudtotokra":

"El#ször állítsatok le azonnal minden katonai er#összpontosítást keletKaliforniában, továbbá az azt körbevev# térségekben és adjátok fel a felszabadított

területre vonatkozó bármilyen megszállási terveiteket."

"Másodszor, adjátok fel azirányú terveiteket, hogy nukleáris csapást mérjetek a

felszabadított terület bármely része ellen.Harmadszor, adjátok az Egyesült Államok minden lakosának tudtára minden

rendelkezésetekre álló távközlési eszközön át ezt a követelést és ezt a

figyelmeztetést. "

"Ha nem tettetek eleget ezen követelések bármelyikének a holnapi nap augusztus

27. déli 12- órájáig, felrobbantottunk egy második nukleáris bombát, egy másik

lakossági központjában az Egyesült Államoknak, pont úgy, amint felrobbantottunk

egyet Miamiban egy perccel ezel#tt. Felrobbantunk egy ilyen nukleáris eszközt

minden 12 óránként ezután, amíg eleget nem tettetek a követeléseinknek. "

"Továbbá figyelmeztetünk, hogy ha bármilyen meglepetésszer#, ellenséges tettet

hajtotok végre a Kaliforniai felszabadított területünk ellen, azonnal felrobbantunk

több mint 500 nukleáris bombát, amelyeket már elrejtettük kulcscélpontokon egész

Egyesült Államok szerte. Több mint 40 ezek közül a bombák közül most New

York város térségében van. Ezen túl, azonnal fel fogunk használni a tulajdonunkba

lev# minden megmaradt nukleáris rakétát, hogy elpusztítsuk a zsidó jelenlétet

Palesztinában."

"Végül, figyelmeztetünk, hogy ett#l függetlenül szándékunkban áll felszabadítani,

el#ször az egész Egyesült Államokat és utána az egész bolygó minden más térségét

is. Mikor ezt megtettük likvidáljuk (elpusztítjuk) fajunk minden ellenségét,

beleértve és különösen minden olyan fehér személyt, akik tudatosan segítették az

ellenséget. "

"Tudtában vagyunk és továbbra is tudtában leszünk a legbizalmasabb terveiteknek

és minden parancsnak, amit kaptok a zsidó gazdáitoktól. Adjátok fel a faj-

árulásotokat most, vagy adjatok fel minden reményt, mikor azon emberek kezébe

kerültök, akiket elárultatok."

(Jegyzet az olvasónak: Turner változata a Szervezet ultimátumának nagyjából

helyes, kivéve a megfogalmazása kisebb eltéréseit és hogy egy mondatot kihagyott

az utolsó el#tti bekezdésb#l. A teljes és pontos szövege az ultimátumnak

megtalálható Anderson Professzor "A Nagy Forradalom Pontos Története" cím#

könyvének kilencedik fejezetében.)

Lehúztunk az útról, mikor a különleges híradás belekezdett és egy percbe telt amíg

magunkhoz tértünk és elhatároztuk, hogy hogyan tovább. Nem vártuk azt, hogy a

dolgok ilyen gyorsan fejl#dnek. Azok a fickók, akik elvitték az atomfejeket

Miamiba és Charlestonba csak egy-két nappal el#ttünk indultak útnak vagy igazán

tekerniük kellett, hogy olyan hamar odaértek. A szüntelen hajtásunk ellenére úgy

éreztük magunkat, mint akik megrekedtek.

Tudtuk, hogy most már igazán olaj volt a t#zön, egy nukleáris polgári háború

közepében voltunk és az eljövend# pár napban a Bolygó sorsa lesz eldöntve akövetkez# elég hosszú id#re. Most már vagy a zsidók vagy a fehér faj és mindenki

tudta, hogy a játék vérre ment.

Még mindig nem tudom az ultimátumhoz vezet# stratégiánk összes részletét. Nem

tudom pl. miért éppen Miamit és Charlestont választották az els# célpontoknak -

habár hallottam egy pletykát arról, hogy a gazdag zsidók, akiket kiürítettek a New

York térségb#l ideiglenesen Charleston térségében voltak elszállásolva és Miami,

persze már rég a zsidók egyik nyüzsg#helye volt.

De miért nem párologtatták el New York várost ehelyett, a két-és-fél millió

jiddjével? Lehet a bombáink még nem voltak a helyükön New Yorkban annak

ellenére, amit az ultimátumunk állított. És azt sem tudtam, hogy miért volt az

ultimátumunk ebben a formában - tiszta fenyegetés és semmi ígérgetés. Vagy

szándékosan úgy volt megfogalmazva, hogy megfutamítsa a csordát, amit meg is

tett. Vagy lehet volt valami asztalalatti párbeszéd a Forradalmi Parancsnokság és a

rendszer katonai vezet#i között, ami befolyásolta az ultimátum formáját. Akárhogy

is, a hatása az volt, hogy két részre szakította a rendszer vezet#ségét. A zsidókkal

és majdnem az összes politikussal az egyik felén és majdnem az összes katonai

vezet#vel a másik felén.

A zsidó frakció követeli a Kaliforniai szabad területünk azonnali nukleáris

megsemmisítését, a következményekt#l függetlenül. Az átkozott gójok felemelték a

kezüket a Kiválasztott Nép ellen és el kell #ket pusztítani bármilyen áron. A

katonai frakció viszont az ideiglenes béke mellett van, amíg megpróbálják

felkutatni a mi "500 (egy megbocsátható túlzás) nukleáris eszközünket" és

semlegesíteni #ket.

Az adás meghallgatása után az egyetlen gondolatunk az volt, hogy juttassuk a

halálos rakományunkat Washingtonba, amilyen gyorsan csak lehet. Tudtuk, hogy

mindenki elég ingatag helyzetben lesz egy darabig amiatt, ami most történt és úgy

döntöttünk kihasználjuk az általános z#rzavart azáltal, hogy a teherkocsinkat

sürg#sségi járm#vé változtatjuk át, és leszáguldunk az autópályán egyenesen a

célunk felé. Nem volt szirénánk, de voltak villogó vörös fényszirénáink el#l és

hátul és befejeztük az átváltoztatást egy perccel kés#bb azzal, hogy megálltunk egy

vidéki üzletben és vettünk egy kanna spréjfestéket és némi öreg újságból rögtönzött

mintákkal Vöröskeresztes jelzéseket festettünk a teherkocsinkra a megfelel#

helyeken.

Ezután elértünk Washingtonba kevesebb mint 20 óra alatt, az autópályákon

uralkodó káoszi körülmények ellenére. Az útszéleken hajtottunk, hogy a leblokkolt

forgalmat kikerüljük helyenként, az út rossz oldalán vezettünk hangosan dudálva és

villogó vörös fényekkel, átvezettünk sáncokon és nyílt réteken, hogy leblokkolt

útkeresztez#dések körül elvezessünk, és általában figyelembe sem vettünk az

ellen#rz# pontoknál lev#, és más forgalomirányítókat. Átblöfföltük magunkat több

mint egy tucat ellen#rzési ponton.Az els# bombánk Belvoir er#dbe ment, a nagy Hadsereg bázisra Washingtontól

délre, ahová én is be voltam zárva több mint egy évet. Két #rjít# napot kellett

várnunk, amíg a bentlév# emberünkkel kapcsolatba tudtunk lépni és elintézhettük,

hogy a bombánk bekerüljön és a helyes helyre legyen elrejtve.

"Rodriguez" mászott át a kerítésen a bombával a hátán. Másnap kaptam t#le rádió

jelt, hogy sikeresen elvégezte a feladatát. Eközben elültettünk egy második bombát

a Columbia Térségbe ((DC - District of Columbia az USA f#városi egyetlen

államhoz sem tartozó területe)), ahol képes lesz kiütni százezer feketét mikor

robban, nem beszélve egy szövetségi hivatalról (pl. FBI, stb..), és a f#város

közlekedési hálózatának a legfontosabb részeir#l.

A harmadik bombára vonatkozóan nem kaptam parancsokat ma délutánig. Az

Silver Springbe megy innen északra - ami a Marylandi zsidó közösség központja.

((a Washingtoni térség zsidó negyede, városrésze)) A negyedik a Pentagonnak van

szánva, de a biztonsági intézkedések olyan szigorúak körülötte, hogy nem tudtam

eddig kisütni egy módot sem rá, hogy akárcsak a közelébe is eljuttassam.

De be kell valljam, az agyam nem volt teljesen a munkámon mióta visszajöttem

ide. Katherine és én elloptunk némi id#t a Szervezeti felel#sségeinkt#l, hogy együtt

lehessünk. Egyikünk sem tudta eddig, hogy mennyit jelentettünk mostanra már

egymásnak, amíg megint el kellett válnunk a nyáron, olyan gyorsan a börtönb#l

való szabadulásom után. A hónap alatt, amit együtt voltunk ezen a tavasszal,

miel#tt Texasba és aztán Coloradóba, majd végül Kaliforniába küldtek, mi ketten

olyan közel kerültünk egymáshoz, mint amilyen közel két ember csak kerülhet.

A dolgok nagyon nehézzé váltak Katherinnek és a többieknek amíg én nem voltam

itt, f#leg július 4-e után. Roppant nyomás alá kerültek két oldalról. A Szervezet

könyörtelenül taszítja #ket, hogy növeljék aktivitásuk szintjét, noha a politikai

rend#rség általi elfogatás veszélye hétr#l hétre súlyosabb lett.

A rendszer új módszerekhez fordult az ellenünk való küzdelemben: nagyméret#

házról - házi kutatásokhoz több lakótömbnyi nagyságú területeken, csillagászati

pénzjutalmakat kínál a feljelent#knek, és sokkal szorosabban irányítják a polgári

forgalmat. Az ország sok más részében ezek a módszerek gyérebben vannak

alkalmazva és teljesen leromlottak azokban a térségekben, ahol a rendszer nem tud

rendet tartani - f#leg a Miami és Charleston felrobbantása okozta pánik kitörése

után. De Washington környékén a rendszer még mindig a markában tartja a

dolgokat és elég kemény a helyzet...

Ma kés# délután Katherine és én kijöttünk egy órányi sétára. Elmentünk katonák

csoportjai mellett, akik behomokzsákozott géppuskafészkekben #riztek

irodaépületeket, egy belvárosi metróállomás megfeketedett és megroncsolt bejárata

el#tt, ahová Katherine maga tett egy dinamitbombát alig két héttel ezel#tt, át egy

parkszer# térségen, ahol egy lámpaoszlopra felszerelt hangosbemondó kiabálta ki a"helyesen gondolkodó állampolgárok" részére a gy#zködéseket, hogy azonnal

jelentsék a politikai rend#rségnek a rasszizmus legkisebb jeleit is a szomszédaik és

munkatársaik részér#l, majd tovább az egyik f# autópálya hídjára, ami a Potomac

folyón átvezetett Virginiából a DC-be. Nem volt forgalom a hídon, mert 50

yardnyira a Virginia parttól véget ért, feltördelt betontörmelékekben és össze vissza

csavarodott fenntartó vasrudakban. A Szervezet felrobbantotta júliusban és eddig

nem tettek semmit, hogy megjavítsák.

Eléggé csendes volt odakint a híd végén, amit csak a rend#rszirénák messzir#l jöv#

zaja és a rend#rségi helikopterek néhai átröpülésének suhogása zavart meg.

Beszéltünk, összebújtunk, csendesen nézegettük a környezetünket, ahogy a nap

lement. Mi és a társaink igazán hatottunk a világra az utóbbi pár hónapban - a híd

Virginiai oldalán él# közönséges fehér emberek külvárosi világára is és a rendszer

nyüzsg# kormányzati iroda világára is a másik oldalon. És mégis a rendszer nagyon

is észrevehet#en, még él körülöttünk. Mekkora a különbség itt, Kaliforniához

viszonyítva!

Katherine tele volt kérdésekkel afel#l, hogy milyen az élet a felszabadított

térségben, és én megpróbáltam elmondani neki amennyire csak tudtam, de a szavak

elégtelenek arra, hogy kifejezzem a különbséget aközött, ahogy Kaliforniában

éreztem magam, és ahogy itt érzem magam itt. Inkább lelki- szellemi dolog ez,

mintsem egyszer#en különbség a politikai vagy társadalmi környezetben.

Ahogy ott álltunk a folyó gomolygó örvénykéi fölött a híd végén, egymás mellett,

ahogy a világ körülöttünk elsötétült, egy csoport fiatal néger jött ki a híd másik

végére a Washington oldalról. Elkezdtek durván hülyéskedve játszani a tipikus

néger módon, közben ketten nekiálltak levizelni a hídról a folyóba. Végül egyikük

meglátott és mind elkezdtek kiabálni és csúf jeleket mutogatni felénk. Nekem ez

hangsúlyozta a különbséget amire nem találtam szavakat, hogy kifejezzem.

26. Fejezet

Szeptember 18, 1993. Annyi minden történt és annyi minden veszett el az utolsó

két hét alatt, hogy alig tudom rákényszeríteni magam, hogy írjak minderr#l.

Életben vagyok és jó egészségben, de vannak percek mikor irigylem a tízmilliókat,

akik elpusztultak az utolsó pár nap alatt. A lelkem összeroskadt, és olyan vagyok

mint egy járkáló halott.

Az egyetlen dolog, amir#l gondolkodni tudok, az egyetlen dolog, ami újra és újra

átfut a fejemen - az egyetlen elsöpr# tény -, hogy Katherine már nincs!

Tegnap, amikor nem voltam abszolút biztos a sorsában, ez kínzott és nem hagyott

nyugodni. De most, hogy tudom, hogy halott, a kínzás már elmúlt, és csak nagy

ürességet érzek, egy pótolhatatlan veszteség érzését.Fontos feladatom van, és tudom, hogy a múltat ki kell törölnöm a fejemb#l, és el

kell végezzem a feladatom. De ma este fel kell jegyezzem az emlékeimet, a

gondolataimat. Ezen napok káoszában milliók pusztulnak el anélkül, hogy akármit

hagynának hátra, soha nem fog emlékezni reájuk senki, örökre névtelenek

maradnak, - de én legalább rávethetem e szerény oldalakra emlékeimet Katherinr#l

és küzdelmünkr#l, amelyet # és a mi összes többi bajtársunk vív, a célról, ami miatt

kínlódunk, szenvedünk és áldozunk, és remélhetem, hogy a naplóm tovább marad

meg, mint én. Ezzel legalább tartozunk a halottainknak, a vértanúinknak: hogy nem

felejtjük el #ket vagy a tetteiket.

Szeptember 7. Szerdai nap volt, amikor befejeztem harmadik bombánk felállítását.

Én és bomba-csapatunk két másik tagja felvette rejtekhelyr#l, ahol az utolsó

atomfej még mindig el van rejtve és elvittük Marylandbe. Én már kiválasztottam a

helyiséget, ahová tenni akartam, de a csapatmozgások olyan s#r#ek voltak azon hét

alatt a Washingtoni térségben, hogy várnunk kellett Marylandben három napig,

amíg megközelíthettük a célhelyiséget.

A polgári járm#közlekedés már régóta nagyon korlátozott Washington térségben az

ellen#rz#pontok miatt és egyes utak és útszakaszok le vannak zárva barikádokkal,

de azon a héten majdnem teljesen járhatatlanná váltak. A visszaúton a nyomdalakóhelyünk felé, az utak tele voltak polgári járm#vek hosszú folyamaival, amelyek

mind a másik irányba mentek és meg voltak rakva háztartási cuccokkal, amelyek rá

voltak kötve ajtókra, tet#kre és motorház tet#kre. És akkor félmérföldnyire a

m#helyt#l belefutottam egy új katonai úttorlaszba, amely nem volt ott mikor

elmentem. Szögesdrót volt áthúzva az úton és egy tank volt beállva a drótakadály

mögé egy kissé arrébb.

Megfordultam és megpróbáltam egy másik utcát, de az is le volt zárva.

Átkiáltottam az akadályon egy katonának, megmondtam neki, hogy hova akarok

menni és megkérdeztem, hogy melyik úton lehet eljutni oda. "Egyáltalán nem lehet

oda menni", kiáltotta vissza, "Ez biztonsági terület. Mindenkit kiköltöztettek ma

reggel. Bármilyen civil, vagy akárki akit meglátnak a körzeten belül azonnal le lesz

l#ve."

Ez szíven ütött. Mi történt Katherinnel és a többiekkel? Úgy néz ki a katonai

hatóságok hirtelen megnövelték a biztonsági körzetet a Pentagon körül, az eredeti

két mérföldr#l, három mérföldre, figyelmeztetés nélkül. A m#helyünk biztonságos

fél mérföldre volt a régi körzett#l, és nem gondoltuk, hogy a zónát megnövelik. De

megnövelték - valószín#leg azért, hogy a Szervezet ne tudjon egy nukleáris bombát

elég közel ültetni a Pentagonhoz, hogy kiüsse. Valójában a volt körzetet elégséges

védelemnek tartottam a 60 kilotonnás atomfejeinkt#l, mivel a Pentagon hosszú

évekkel ezel#tt lökésgátló ablakred#nyökkel volt ellátva és körbe volt véve egy

meger#sített beton lökéselhárító fallal ((némi távolságra az épülett#l)). Siker nélkül

próbálkoztam kisütni módot rá, hogy bejuttassunk egy atombombát azon körzeten

belülre, miután visszajöttem Kaliforniából.A. McDonald:A Turner Naplók 3/3

Elvezettem az egységünk sürg#sségi találkahelyére egy mérfölddel Alexandria

városrészt#l délre, de nem volt ott senki, és üzenet sem volt ott számomra. Nem

volt rá mód, hogy felvegyem a kapcsolatot a Washingtoni Területi

Parancsnoksággal, hogy megtudjam, hogy hol van Katherine, Bill, és Carol, mert

az összes kommunikációs felszerelésünk a m#helyben volt. De az a tény, hogy nem

voltak a találkahelyen majdnem teljesen biztosított arról, hogy letartoztatták #ket.

Már éjfél is elmúlt, de én azonnal északnak felé vettem az irányt, azon térség felé

ahová a kiköltöztetettek, akik mellett elhaladtam korábban, mentek. Gondoltam

talán megtudhatom valakit#l, aki a m#helyünk közelében lakott, hogy mi történt a

bajtársaimmal. Ez persze veszélyesen buta gondolat volt, amit az elkeseredettségem

szült és valószín#leg szerencsés voltam, hogy egy katonai teherautó konvoj olyan

teljesen elzárta az autópályát, hogy végül arra kényszerültem, hogy lehúzzak az

útról és reggelig aludjak.

Mikor aznap kés#bb elértem a menekülttérséget, hamarosan rájöttem, hogy

igencsak valószín#tlen, hogy megtalálom az információt, amit keresek. Katonai

sátrak tengere volt felhúzva egy hatalmas, külvárosi bevásárlóközpont parkolójában

és egy mellette lev# réten. A táborhely széle meg volt tömve a kültéri kémiai vécék

tömegével, polgári járm#vekkel, amelyek még mindig meg voltak pakolva

háztartási cikkekkel, menekültekkel és katonákkal.

Átvándoroltam a lézeng# tömegen majdnem három órán át, de nem láttam egyetlen

ismer#s arcot sem. Megpróbáltam kikérdezni egy embert találomra, de sehova sem

jutottam. Az emberek meg voltak ijedve és vagy elkerül# válaszokat adtak vagy

egyáltalán nem válaszoltak. Nyomorultul érezték magukat, sokkban, zavartak

voltak és nem akartak több problémát mint amennyi már volt nekik, és kérdések

esetleges általuk látott letartóztatásokról csak bajt jelenthettek nekik.

Ahogy elhaladtam egy sátor mellett, amely körülbelül kétszer akkora volt mint a

többi, elfojtott sikolyokat és hisztérikus zokogást hallottam bentr#l, hangos, durva

férfi röhögéssel és dumálással keverve. Vagy egy tucat fekete katona állt sorba a

bejáratnál.

Megálltam, hogy megtudjam, hogy mi történik, pont amikor két vigyorgó fekete

katona tolakodott át a sátor el#tt lev# cs#dületen és bement, egy rémült, zokogó 14

év körüli fehér lányt hurcolva kett#jük között. Az er#szakoló várakozási sor el#re

mozdult egy hellyel.

Odafutottam egy fehér tiszthez, akin #rnagyi rangjelzés volt és aki csak körülbelül

50 yardnyival volt arrébb. És elkezdtem mérgesen, reklamálni arról, ami itt folyt,

de miel#tt befejezhettem volna az els# mondatomat, a tiszt szégyenlettel teli arccal

elfordult t#lem és elsietett a másik irányba. Két fehér katona a közelben elfordítottaa tekintetét és elt#nt két sátor között. Nem akarta senki, hogy azt sejtsék róla, hogy

"rasszista".

Leküzdöttem egy majdnem ellenállhatatlan indulatot, hogy kihúzzam a pisztolyom

és elkezdjek mindenkit l#ni, akit csak láthattam, és aztán elmentem.

Elvezettem az egyetlen helyre ahol eléggé biztos voltam benne, hogy még mindig

Szervezeti személyzet van: a régi ajándékboltba, Georgetownba. Az nem messze az

új Pentagon körzeten kívül volt. Pont szürkületkor értem oda és beálltam a

kisteherautóval hátra, a hátsó szolgálati bejárathoz.

Pont kiszálltam a kocsiból és beléptem az árnyékba az épület hátuljánál, mikor a

világ körülöttem hirtelen felvilágosodott egy pillanatra olyan fényessé, mint nappal.

El#ször egy nagyon fényes, er#s fényvillanás volt és utána egy gyengébb világítás,

ami mozgó árnyakat vetett és fehérb#l sárgává változott, majd vörösbe, egy

másodperc alatt.

Befutottam egy sikátorba, hogy tisztábban láthassam az eget. Amit láttam,

megfagyasztotta a véremet és beleborzongtam. Egy hatalmas, kibuggyanóan kerek,

gumós, fényl#, izzó dolog, a legtöbb részében hézagos rubinvörös színben, de sötét

csíkokkal és bevonva fényesebb narancssárga és sárga helyek váltogató mintájával,

emelkedett az északi égbe, baljós, vérvörös fényét vetve a földre idelent. Igazán

pokoli kép volt.

Ahogy néztem az óriási t#zgolyó tovább terjedt és emelkedett, és egy sötét oszlop,

mint egy hatalmas gomba szára, lett látható alatta. Fényes elektromos-kék

t#zcsóvák fel-fel villantak és táncoltak az oszlop felszínén. Ezek óriási

villámcsóvák voltak, de ebb#l a távolságból nem lehetett hallani a dörgésüket.

Mikor a zaj végre elért, egy tompa elfojtott zaj volt, de még mindig elsöpr#: afféle

zaj volt, amit elvárna az ember, hogy halljon, ha egy elképzelhetetlenül hatalmas

földrengés rengetne meg egy óriási várost és vagy ezer darab 100 emeletes

felh#karcolót egyszerre rombolna le darabjaira.

Rájöttem, hogy Baltimore város megsemmisítését nézem 35 mérföldre innen, de

nem értettem a robbanás hatalmas méretét. Az egyik 60 kilotonnás bombánk

csinálhatta volna ezt? Inkább úgy nézett ki mint valami, amit egy megatonnás

bombától várnánk el.

A kormány hírjelentések azon este és a másik nap azt állították, hogy az atomfej,

ami szétrombolta Baltimoret, több mint egymillió embert pusztított el és a

robbanások, amelyek elpusztítottak több mint két tucat másik nagyobb amerikai

várost mind t#lünk jöttek. Azt is állították, hogy a kormány ellentámadott és

elpusztította azt a "rasszista viperafészket" Kaliforniában. Mint kisült mindkét

történet hamis volt, de két nap telt bele amíg megtudtam az egész történetet, hogy

mi is történt valójában.Ezen id# alatt a legmélyebb elkeseredés érzésével hallottuk én, és egy féltucat

másik, akik a televízió köré voltak gy#lve az ajándékbolt besötétített pincéjében,

aznap este kés#n, ahogy egy bemondó dicsekedve beszámolt arról, hogy hogy

rombolódott szét a felszabadított területünk Kaliforniában. Zsidó volt és igazán

engedte, hogy az érzései eltorzítsák a hangját, soha azel#tt nem láttam vagy

hallottam semmi ehhez hasonlót.

Egy gyászos felsorolás után azon városok legtöbbjér#l, amelyeket aznap foglaltunk

el, a halálos áldozatok el#zetes összegzésével (példa: "és Detroitban, amit a

rasszista démonok elpusztítottak kett#vel a rakétáik közül, meggyilkoltak 1.4

millión felüli ártatlan amerikai férfit, n#t és gyereket minden fajból"), New

Yorkhoz érkezett. Ekkor valóban könnyek jelentek meg a szemében és a hangja

megtört.

Zokogások között kizihálta a hírt, hogy 18 külön nukleáris csapás lapította ki

Manhattant, a környez# városrészeket és külvárosi részeket egy körülbelül 20

mérföldre kiható körzetben, összegzett 14 millió azonnali halállal és egy másik 5

millióval, akik halála várható égésekt#l vagy sugárfert#zés miatt a következ# pár

nap alatt. És akkor héberbe váltott és furcsa siránkozó kántálásba kezdett, ahogy

könnyek csurogtak le a képén és az ökölbe szorított kezeivel a mellét döngette.

Ebb#l egy másodpercnyi után összeszedte magát valamennyire és a viselkedése

teljesen megváltozott. Az orrhangú siránkozást felváltotta a szadisztikus gy#lölet

azok iránt, akik szétrombolták az # szeretett zsidó New York városát és azután egy

temet#i komor kielégülés, amely fokozatosan dics#ít#, örvendez# kárörömbe

váltott át: "De mi bosszút álltunk és az ellenségeink már nincsenek. Újból és újból a

történelem során a nemzetek fellázadtak ellenünk és megpróbáltak kihajítani vagy

megölni, de a végén mindig mi nyertünk. Senki nem tud ellenünk állni. Mindazok,

akik megpróbálták - Egyiptom, Perzsia, Róma, Spanyolország, Oroszország,

Németország - mind-mind elbuktak és mi mindig felülkerekedtünk. Mi mindig

túléltük és gyarapodtunk. És most teljesen összezúztuk a legutóbbiakat azok közül,

akik felemelték a kezüket ellenünk. Pont mint Moshe megütötte az Egyiptomit, úgy

megütöttük a Szervezetet."

A nyelve nyalta a száját, ahogy beszélt, és sötét szemei baljóslatúan fénylettek,

ahogy részletezte a nukleáris pusztítás es#jét, ami - mint mondta - le lett zúdítva

Kaliforniára pont aznap délután: "A drágalátos faji fels#bbrend#ségük nem segített

rajtuk egy cseppet sem mikor mi belel#ttük nukleáris rakéták százait a rasszista

er#dítménybe," a hírbemondó dicsekedett. "A fehér férgek úgy hullottak mint a

legyek. Remélhetjük, hogy utolsó pillanataikban rájöttek, hogy sokan azok közül a

h#séges katonák közül, akik megnyomták azon rakéták tüzel#gombjait, amelyek

megölték #ket feketék, mexikóiak, vagy zsidók voltak. Igen a fehérek és a b#nöz#

faji büszkeségük kitöröltetett Kaliforniában, de most meg kell öljük a rasszistákat

mindenütt máshol is, hogy a fajok közötti békés együttlétet és testvérséget vissza

tudjuk állítani Amerikában. Meg kell ölni #ket! Meg kell ölni! Ölni! Ölni! Ölni!

Ölni!..."Akkor megint héberre váltott és a hangja hangosabb, magasabb hangvétel# és

durvább lett, felállt és belehajolt a kamerába, a teljes gy#lölet megtestesítése, ahogy

rikácsolt és gügyögött az idegen nyelvén.

Ez a rendkívüli bemutató valószín#leg megszégyenít# volt a kevésbé érzelg#s

rokonai számára, mert hirtelen félbemaradt a szereplése rikácsolása közepette, és

felcserélték egy nem-zsidóval, aki folytatta az igazított veszteségösszegzések

felolvasását kora reggelig.

Lassanként, a következ# 48 óra alatt megtudtuk ama borzasztó csütörtök igaz

történetét, mind kés#bbi majdnem pontos kormány hírekb#l és a saját forrásainkból

is. Az els# és legfontosabb hír, amit kaptunk az kora péntek reggelen érkezett be,

egy kódolt üzenetben a Forradalmi Parancsnokságtól, amit az összes Szervezet

egység számára küldtek ki országszerte: Kalifornia nem lett szétbombázva!

Vandenberget kil#tték és két nagy rakéta megütötte Los Angeles városát,

nagyméret# pusztítást és halált okozva, de legalább 90 százaléka az embereknek a

felszabadított zónában túlélte a nukleáris cserét, részben, mert el#re figyelmeztetve

voltak és vagy menedékbe mentek vagy kimenekültek a városból a

veszélyeztetettebb zónákból. Sajnos az ország más részein él# emberek számára

nem volt el#zetes figyelmeztetés, és az áldozatok teljes száma - beleértve azokat,

akik égésekbe, más sebekbe vagy sugártól haltak meg az utóbbi 10 nap alatt,

körülbelül 60 millió. De a rakéták, amelyek ezeket a halálokat okozták nem a

mieink voltak - kivéve New York város esetében, amely kapott egy sorozatot

el#ször Vandenbergb#l és utána a szovjetekt#l.

Baltimoret, Detroitot és a többi amerikai nagyvárost, amelyet lebombáztak - még

Los Angelest is - mind szovjet rakéták pusztították el. Vandenberg volt az egyetlen

belföldi célpont, amire a kormány rál#tt.

A kataklizmikus eseménysorozat rendkívül fájdalmas döntéssel kezd#dött, amit

Forradalmi parancsnokság hozott. A jelentések, melyeket a Forradalmi

Parancsnokság ezen hónap els# heteiben kapott, fokozatos és lassú, de állandó

hatalomegyensúly átváltásra utaltak, a kormány katonai frakciójától, amely el akart

kerülni egy nukleáris cserecsapást velünk, a zsidó frakció felé, amely Kalifornia

azonnali elpusztítását követelte. A zsidók féltek attól, hogy másként a fennálló

patthelyzet a felszabadított térség és az ország többi fele között állandóvá válik,

amely biztos gy#zelmet jelentene id#vel - számunkra.

Hogy ezt megakadályozzák, munkához láttak a függönyök mögött a szokásos

módjukon, vitatkozva, fenyeget#zve, megvesztegetve, teljes közös erejükb#l

nyomást gyakorolva egyenként ellenfeleikre. Már elintézték, hogy egy vezet#

tábornokot kicseréljenek a saját lényeikkel és a Forradalmi Parancsnokság azt látta,

hogy az utolsó esély kezd elt#nni arra, hogy elkerüljük a teljes méret# nukleáris

cserecsapásokat a kormányer#kkel.Tehát úgy döntöttünk, hogy megel#zzük. El#ször mi robbantottunk, de nem a

kormány er#ire. Az összes rakétánkat Vandenbergb#l (kivéve egy féltucatot,

amelyeket New York városra l#ttünk) két célpontra tüzeltünk: Izraelre és a

Szovjetunióra. Amint a rakétáinkat kil#ttük a Forradalmi Parancsnokság tudatta a

hírt a Pentagonnal közvetlen telefon összeköttetés révén. A Pentagon persze

azonnali igazolást kapott a saját radarfelügyeletét#l, és nem volt más választása

mint követni a mi sorozatunkat a szovjeteken egy azonnali és teljes saját nukleáris

támadással a Szovjetunió ellen, arra igyekezvén, hogy semmisítsenek meg annyit,

amennyit csak lehet a szovjet ellencsapás képességb#l.

A szovjet válasz súlyos volt, de hézagos. Visszal#ttek ránk mindent, ami maradt

nekik, de egyszer#en nem volt elég. Egy pár nagyobb amerikai város, beleértve

Washingtont és Chicagót megmenekült.

A Szervezet ezáltal elérte, hogy elindította a történések dönt# láncát: El#ször, hogy

megbénítottuk New Yorkot és Izraelt, mi teljesen szétzúztunk kett#t a

világzsidóság f# idegközpontjai közül és némi id#be fog telni nekik amíg talpra

állnak ezután.

Másodszor azáltal, hogy dönt# tettre kényszerítettük #ket, visszatoltuk a hatalom

egyensúlyát a kormányban stabilan ((er#teljesen)) a katonai vezet#ség irányába.

Minden gyakorlati szempontból az ország most katonai kormányzat alatt van.

Harmadszor azáltal, hogy kiprovokáltunk egy szovjet ellentámadást, sokkal többet

tettünk, hogy megszakítsuk és felbontsuk a rendszert ebben az országban, és hogy

feltörjük a tömegek rendezett életvitelét mint tehettük volna a saját fegyvereink

használatával belföldi célpontok ellen - és nekünk még mindig megvan a 60

kilotonnás fegyvereink nagy része! Az roppant nagy el#ny lesz számunkra az

elkövetkez# napokban.

Negyedszerre, elpusztítottunk egy nagy veszélyt, ami a terveink fölött lógott eddig:

a szovjet közbeavatkozás lidércét, miután Amerika már kifullasztotta magát ebben

a bels# háborúban.

Persze roppant nagy veszélyt vállaltunk ezzel: el#ször, hogy Kalifornia súlyos

állapotba kerül a szovjet ellentámadás után és másodszor, hogy az amerikai

katonaság elveszti a professzionalizmusát, és a nukleáris eszközeit Kalifornia ellen

használja annak ellenére, hogy kivéve Vandenberget már nem volt ott nukleáris

veszély, amit ki kellett volna ütni. Mindkét esetben a háború szerencséje legalábbis

mérsékelten minket pártolt - habár a rendszer katonai ereje fel#l jöv# fenyegetés

korántsem ért véget.

Amit vesztettünk persze az számottev#: körülbelül a Szervezet tagjainak

egynyolcadát és majdnem egyötödét az ország fehér lakosságának. Szerencsére alegsúlyosabb életveszteségek az országban a legnagyobb városokban történtek,

amelyek nagyjából nem-fehérek.

Teljességében a Szervezet a stratégiai helyzete a rendszerrel szemben nagyot javult

és ez az, ami igazán számít. Hajlandóak vagyunk annyi veszteséget vállalni

amennyi szükséges, - amíg a rendszer számarányokhoz mérten többet szenved el.

Hosszú távon egyetlen dolog számít, hogy mikor a füst végre letisztul, az utolsó

zászlóalj a csatatéren a miénk legyen.

Ma végre rátaláltam Billre és megtudtam végre, hogy mi történt a

nyomdam#helyben a kiköltöztetés alatt. # is súlyos személyes veszteséget

szenvedett el és a története rövid, de szívbemarkoló volt.

A kiköltöztetés a kiszélesített Pentagon biztonsági térségb#l bármilyen el#zetes

figyelmeztetés nélkül történt. Körülbelül reggel 11-kor szeptember 7.-én tankok

jelentek meg az utcákon és a katonák elkezdtek kopogtatni minden ajtón, a

lakosoknak csak 10 percet adva, hogy elhagyják a lakóhelyeiket. Nagyon durvák

voltak mindenkivel, aki nem mozgott elég gyorsan.

Bill, Carol, és Katherine propagandaröplapokat nyomtattak a nyomdán mikor a

tankok jöttek és pont csak annyi idejük volt, hogy a nyomravezet# anyagot

((terhel# bizonyítékokat)) elrejtsék egy vízhatlan ponyva alá miel#tt négy fekete

katona tolakodott be a m#helybe.

Mivel a katonák nem töltötték az id#t azzal, hogy átkutassanak épületeket,

feltételezhet#en minden simán ment volna a m#helynél, ha az egyik fekete nem

kezdett volna ki Katherinnel, ahogy sietve összepakolt valamennyit a ruhái és más

személyes cuccai közül.

Katherine nem mondott semmit a feketének, de a kemény pillantás amivel

válaszolt, úgy t#nik, megsértette a fekete "emberi méltóságát".

Elkezdte a vinnyogást, a nyafogó "mi a baj bébi, nem szereted a fekete embereket?"

megközelítést, ami a feketék úgy tapasztaltak, hogy csodákat m#vel b#ntudatsújtott, liberális fehér lányokkal, akik elkeseredetten félnek attól, hogy

"rasszistának" fogják #ket tartani, ha visszautasítják hím niggerek nemkívánt

közeledését.

Mikor Katherine megpróbált kimenni a m#helyajtón két nehéz b#rönddel, a

szerelmes hangulatú fekete útjába állt és megpróbálta feltenni a kezét a ruhája alá.

Visszapattant és egy jól célzott rúgást intézett a fekete ágyékába, ami rögtön

leh#tötte a kedvét, de túl kés# volt: megérezte Katherine ruhája alatt a pisztolyát.

Kiáltott egy figyelmeztetést a társaihoz és mindkét fél elkezdett egyszerre l#ni.Amíg Katherine és Carol tüzeltek a pisztolyaikkal, Bill nekilátott a feketéknek egy

levágott csöv# öntölt# sörétessel.

Mind a négy nigger halálosan megsebesült, de viszont megsebesítették mind a

három fehért. Az egyik fekete viszont kimászott a m#helyb#l miel#tt összeesett

volna és Billnek, aki a legkevésbé súlyos sebet kapta, csak egy pillanata volt

felmérni, hogy Katherine meghalt-e, miel#tt # és Carol kimenekülni kényszerült a

m#hely hátsó ajtaján.

Elrejt#ztek egy közeli épület padlásán, és a keres#k nem találták meg #ket. Carol

hamarosan olyan gyenge lett a sebeit#l, hogy már nem tudott mozdulni sem, és Bill

sem volt sokkal jobb állapotban. A következ# éjjel fájdalmasan kimászott a

rejtekhelyükr#l és lopva összeszedett ivóvizet, ételt, némi orvosságot és orvosi

felszerelést a környez# üres épületekb#l, miel#tt visszatért volna a feleségéhez.

Carol meghalt a negyedik napon és még öt napba telt miel#tt Bill eléggé

meger#södött, hogy útnak induljon és elhagyja a biztonsági zónát. Tudom, hogy

Bill soha nem hazudna nekem, így legalább megvan az a vigaszom, hogy tudom,

hogy Katherine nem esett élve az ellenség kezei közé. Most megmaradt id#met arra

kell fordítanom, hogy biztosítsam, hogy nem semmiért halt meg.

27. Fejezet

Október 28, 1993. Most tértem vissza egy egy hónapnál is hosszabb kiküldetés

után, Baltimorból, - már onnan, ami maradt Baltimorból. Én és négy másik, innen

felvittünk egy adag rádióaktivitásmér# felszerelést Silver Springbe, ahol

csatlakoztunk egy Marylandi egységhez és folytattuk az utunkat északra. Baltimore

környékére.

Mivel a f#utak teljesen járhatatlanak voltak, terepen át kellett haladnunk, gyalog,

több mint félúton, csak az út utolsó 12 mérföldjére foglaltunk le ((vettünk igénybe))

egy kisteherautót. Habár több mint két hét telt el a robbanás óta, a Baltimore körüli

helyzet még mindig leírhatatlanul kaotikus volt mikor megérkeztünk. Nem is

próbáltunk bemenni a város kiégett központjába, de a külvárosban és a környez#

vidéken is 10 mérföldre a zéró terept#l ((ahol a bomba robbant)) az épületek fele

leégett. Még a kisebb utak is a külvárosban és körülötte, tele voltak járm#vek

kiégett roncsaival és majdnem mindenki, akivel találkoztunk gyalogosan volt.

Hasznos dolgok után kutatók ((guberálók)) csoportjai mindenütt ott voltak,

szétrombolt üzleteket kutattak át, keresgéltek a mez#kön hátizsákokkal,

összeszedett vagy kimentett javak batyuit hordozva, többnyire ételt, de ruhát,

épít#anyagot és minden más elképzelhet#t - össze-vissza, mint egy óriási

hangyasereg.És a hullák! Ez még jó ok volt arra, hogy távol maradjunk az utaktól amennyire

csak lehetett. Még azon környéken is ahol viszonylag kevés embert ölt meg a

kezdeti robbanás vagy az utána következ# sugárbetegség, a hullák el voltak szórva

az utakon és az utak mentén ezrével. Ezek majdnem mind menekültek voltak a

robbanás térségéb#l.

Közelebb a városhoz voltak azoknak a testei, akiket súlyosan megégetett a

t#zgolyó, a legtöbben ezek közül nem voltak képesek többet gyalogolni egy

mérföldnél, miel#tt összesetek. Távolabb kint voltak azok, akik nem égtek annyira

össze. És messzebb kint a környez# vidéken voltak azoknak a hullái, akiket belülr#l

roncsolt szét a sugárzás, napokkal vagy hetekkel kés#bb. Az összes ott maradt

rothadni ahol elestek, kivéve azon kevés környékeken, ahol a katonaság

valamennyire a rendhez valamennyire hasonló állapotot állított fel, többnyire

irányítási célokból és hosszabb távú gazdasági okból.

Akkor körülbelül 40 Szervezeti tag volt a túlél#k között, a Baltimore térségben. #k

a robbanás utáni els# hét alatt szabotázzsal, orvlövészettel és más

gerillatevékenységekkel foglalták el magukat az ottani rend#rségi és katonai

személyzet ellen. Viszont fokozatosan felfedezték, hogy a játék szabályai

megváltoztak.

Megtudták, hogy már nem szükséges olyan rejtetten és óvatosan m#ködni mint

azel#tt. A rendszer csapatai viszonozták a tüzüket mikor támadás alá kerültek, de

nem üldözték #ket. Egy területen kívül a rend#rség már nem bajlódott

úttorlaszokkal, ellen#rz#pontokkal, személyek és járm#vek átkutatásával és nem

voltak házkutatások sem. A hozzáállás úgy néz ki az volt, hogy "Ne bajlódjatok

velünk és mi nem bajlódunk veletek." A polgári túlél#k is egy a semlegeshez

sokkal közelebb álló hozzáállást tanúsítottak mint azel#tt.

Féltek a Szervezett#l, de nagyon kevés nyílt ellenségesség volt. Az emberek nem

tudták, hogy mi voltunk-e azok, akik kil#ttük a rakétákat, amelyek szétrombolták a

városukat, mint ahogy a rendszer adásai állították, de pont annyira készek voltak a

rendszert hibáztatni azért, hogy hagyta, hogy megtörténjen velük, mint amennyire

minket azért, hogy megtettük.

A nukleáris pusztulás, amin átmentek, az itteni embereket, tisztán és teljesen

meggy#zte egy dologról: a rendszer már nem tudta garantálni személyes

biztonságukat. Már nem volt bennük egy szemernyi sem a régi rendbe vetett

bizalomból, hogy gy#zni fog, vagy hogy visszaáll a "rend", de egyszer#en életben

akartak maradni és bárkihez hajlandóak voltak fordulni, aki képes volt segíteni

nekik életben maradni még egy ideig.

Érzékelve ezt a megváltozott hozzáállást, tagjaink elkezdtek félnyilvános módon

toborozni és szervezkedni a Baltimore körüli túlél#k között, és elég sikert értek el,hogy a Forradalmi Parancsnokság engedélyezett egy próbálkozást arra, hogy

felállítsunk egy kis felszabadított zónát a várostól nyugatra.

Mi tizenegyen, akik feljöttünk Washington külvárosaiból, hogy besegítsünk,

lelkesen csatlakoztunk a munkához és egy nap alatt felállítottunk egy viszonylag jól

védhet# körzetet, amelyben kb. 2,000 ház és más épület volt és kb. 12,000 lakos

összesen. Az én f# feladatom az volt, hogy felmérjem a helybéli talaj, az épületek, a

helybéli növényzet és a víz rádióaktivitását, hogy biztosak lehessünk benne, hogy a

térség szabad a veszélyes szint# nukleáris rádióaktivitástól, amit a visszahulló

nukleáris pernye ((radioaktív hamu)) esetlegesen okozhatott.

Beszerveztünk vagy 300 helybélit egy viszonylagosan hatékony félkatonai

egységbe és elláttuk #ket fegyverekkel. Veszélyes lett volna abban a fázisban egy

nagyobb er#t felfegyverezni, mert nem volt alkalmunk még ideológiailag alakítani

a helybéli lakosságot annyira amennyire szerettük volna és még mindig közeli

megfigyelést és szigorú felügyeletet igényeltek.

De kiválasztottuk a lehet# legjobb embereket az új, felszabadított terület fizikailag

ép férfi lakossága közül. Ennyi id# után már elég sok tapasztalatunk van az

emberek kiválasztásában. Nem lepne meg, ha a fele az új félkatonai egységünk

tagjainak id#vel továbbhaladna a szervezeti tagság szintjére és egyesek lehet, hogy

még a Rendbe is be lesznek fogadva.

Igen, úgy gondolom, hogy nagyjából számíthatunk az új újoncainkra. Ebben az

országban még mindig van elég sok alapvet# szinten jó, megfelel# emberi anyag, a

nagymértékben elterjedt erkölcsi romlás ellenére. Végül is a romlást egy idegen,

szándékosan romlasztó ideológia, és egy idegen szándékosan lerontó és

természetellenes értékrend besulykolása termelte, egy természetellenes és

szellemileg egészségtelen életmód által elszédített lakosságba.

A pokol, amin átmennek most, legalább kiveri bel#lük a hülyeség egy részét és

sokkal felfogókészebbé teszi #ket a helyes világnézetre, mint ezel#tt voltak.

Az els# feladatunk az volt, hogy kigyomláljuk az idegen elemeket és a fajárulókat

az új területünkr#l. Elképeszt# hány sötét, gubancos hajú közelkeleti tódult be ebbe

az országba az utolsó évtizedben. Azt hiszem elfoglaltak minden étkezdét és hotdog árus bódét Marylandban. Legalább egy tucat iránit l#ttünk agyon, csak a mi kis

külvárosi területünkön és vagy kétszer annyi oldott kereket mikor rájöttek, hogy mi

történik.

Ezután munkadandárokba szerveztük az embereket, hogy végrehajtsanak egy

szükséges feladatot, - amib#l egy a sok menekült hullájának fert#tlenít# célú

elpucolása volt. Ezen szerencsétlen lények többsége fehér volt és félfüllel

hallottam, amint egyik új emberünk úgy utalt arra, ami történt velük, hogy "az

ártatlanok mészárlása".Nem vagyok biztos benne, hogy ez helyes jelz# az utóbbi nukleáris pusztulásra.

Természetesen sajnálom a sok millió fehér embert, akik meghaltak és akik még

meg kell haljanak miel#tt befejez#dik minden - ebben a háborúban, hogy

megszabadítsuk magunkat a zsidó pestist#l.

De ártatlanok? Azt nem hiszem. Az a jelz# nem igaz a feln#ttek többségére.

Végülis, nem az ember saját maga felel#s a saját állapotáért - legalábbis kollektív

((egységes)) értelemben? Ha a világ fehér nemzetei nem engedték volna, hogy a

zsidók hatalmat szerezzenek fölöttük, nem t#rték volna el a zsidó elveket és az

általuk terjesztett szellemiséget és ezzel együtt a zsidók rothasztását és

gonoszságát, - fajpusztító és b#nös m#ködésüket, ez a háború nem lenne szükséges.

Aligha tarthatjuk magunkat ártatlanoknak. Nem mondhatjuk, hogy nem volt

választásunk, nem volt esélyünk, hogy elkerüljük a zsidók halálos csapdáját. Nem

mondhatjuk, hogy nem figyelmeztettek.

Bölcs, felel#sségteljes, bátor és tisztességes emberek figyelmeztettek minket újra és

újra a könnyelm#ségünk, hibáink és butaságaink eredményeire. És még akkor is

mikor már messze lent voltunk a zsidó úton, alkalom alkalom után kínálkozott,

hogy megmentsük magunkat, legutóbb 52 évvel ezel#tt, mikor a németek és a

zsidók a Közép- és Keleteurópa fölötti uralomért küzdöttek.

Mi ennek a csatának a zsidó oldalán kötöttünk ki, f#leg azért, mert romlott

egyéneket választottunk meg vezet#inkként. És romlott vezet#ket választottunk,

mert a helytelen dolgokat értékeltük az életben. Olyan vezet#ket választottunk, akik

valamit ígértek nekünk a semmiért ((ingyen)), akik bejátszottak a

gyengeségeinknek és rossz szokásainknak, akiknek kellemes színpadi megjelenése

és mosolya volt, de akiknek nem volt személyiségi tartása, és nem riadtak vissza

semmit#l.

Semmibe vettük az igazán fontos dolgokat az életünkben és szabad uralmat adtunk

egy b#nöz# rendszernek, hogy úgy intézze az országunk ügyeit, ahogy jónak látta,

amíg eléggé jól ellátott kenyérrel és cirkuszokkal.

És a könnyelm#ség, hibázás és butaság, szándékos együgy#ség, fontos dolgokat

felfogni nem akarás, lustaság, kapzsiság, felel#tlenség és erkölcsi szempontokból

gyávaság, ((gyávaság nem vállalni a nehéz dolgokat - lelki gyengeség)) nem pont

olyan hibáztatható és b#nös, mint a legszándékosabb gonoszság? Ne számítsanak a

mi mulasztási hibáink pont olyan súlyosan ellenünk, mint a zsidó szándékos

gonoszsága ellen? De a Teremt# könyvében így számítódnak a dolgok. A természet

nem fogad el "jó" mentségeket a teljesítmény helyett. Bármelyik faj, amely

elmulasztja a megmaradása biztosítását, mikor ezen megmaradáshoz szükséges

eszközök és módok kéznél vannak, nem bírálható "ártatlannak", és nem lehet a sors

által rá lesújtó büntetést igazságtalannak tekinteni, bármilyen súlyos is az.Rögtön a Kaliforniai sikerünk után ezen a nyáron, az ottani polgári lakossággal

való érintkezésem során alaposan megvilágosodott, hogy miért nem érdemli meg az

amerikai lakosság, hogy "ártatlanoknak" tekintsük #ket.

Az # reakciójuk a polgári felfordulásra és viszályra ott majdnem teljesen azon

alapult, hogy hogy befolyásolja ez a saját magánkörülményeiket. Az els# egy-két

napban miel#tt rájött volna a legtöbb ember, hogy talán mi nyerhetünk is - a fehér

civilek, még a fajilag tudatosak is, általában ellenségesek voltak reánk nézve,

összezavartuk az életvitelüket és lehetetlenné tettük számukra, hogy folytassák a

szokásos élvezethajszolásukat.

Aztán mikor megtanultak félni t#lünk, nagyon is igyekeztek kedvünkben járni. De

nem igazán érdekelték #ket a küzdelem erkölcsi szempontjai, a helyes és helytelen

dolgok szempontjai, nem zavartatták magukat a lelkiismereti önmagukba nézéssel

vagy a hosszú távú szempontokkal.

A hozzáállásuk egyszer#en ez volt: "Csak mondjátok, hogy mit kell hinnünk és

elhisszük." Csak biztonságban és kényelemben akartak lenni megint, minél el#bb.

Nem voltak ezek cinikusak, nem voltak a világtól elszállt értelmiségiek, csak

egyszer# emberek.

Az igazság az, hogy a közönséges emberek nem sokkal kevésbé vétkesek,

ártatlanabbak mint az úgynevezett nem-olyan-közönséges emberek, a rendszer

fenntartói. Vegyük a politikai rend#rséget például. A legtöbbjük - a fehérek - nem

különösen gonosz emberek. Gonosz gazdákat szolgálnak, de gondolkodásukban

helyesnek gondolják, ésszer#sítik, azt, amit tesznek, igazolják maguknak, amit

tesznek, például egyesek hazafias módon ("megvédeni szabad és demokratikus

életmódunkat"), vagy mások vallási vagy elvi módokon ("fenntartani az egyenl#ség

és igazság keresztény eszményeit").

Hipokratáknak is hívhatjuk #ket. És kiemelhetjük azt, hogy szándékosan elkerülik,

hogy bármi olyasmire gondoljanak, ami azon sekély és üres jelszavak hitelességét

és valóságát kétségessé teszi - melyekkel igazolják magunkat.

De valóban nem mindenki hipokrata, aki elt#rte a rendszert, attól függetlenül, hogy

aktívan támogatta-e vagy sem?

Mindenki, aki esztelenül és papagájszer#en ismételgeti ugyanazokat a szólamokat -

politikai szólásmondásokat, és szándékosan kitér az alól, hogy megvizsgálja a

jelentésüket, kimeneteleiket - várható eredményeiket, tettleges jelentésüket és

ellentmondásaikat, attól függetlenül, hogy tettei igazolásának használja-e ezeket

vagy sem, - szintén hibáztatható és b#nös?

Nem tudok a fehér társadalom bármilyen olyan részét elképzelni, kezdve a

Marylandi vidékies emberekkel és családjaikkal, akik radioaktív hulláit egy nappal

ezel#tt buldózereztük egy óriási gödörbe, az egyetemi tanárokig, akiket LosAngelesben múlt júliusban kötöttünk fel, akik igazán azt állíthatnák, hogy nem

érdemelték meg azt, ami velük történt. Nemrég t#nt fel, hogy csaknem mindazok,

akik lakóhely nélkül vándoroltak és panaszolták sorsukat, ma egész másképp

beszélnek.

Nem kevés emberünket verték meg súlyosan a múltban, és volt kett#, akikr#l

tudom, hogy meg is ölték #ket - mikor ezen vidékies lakosok kezébe kerültek -

ezen "jó öreg fiúk" kezébe, akik habár nem voltak liberálisok vagy zsidóbérencek -

sábesz gojim -, - igencsak "fölöslegeseknek" találták a "radikálisokat", akik "meg

akarják dönteni a kormányt". Az # esetükben merev baromságról, tudatlanságról

van szó.

De az afféle együgy#ség - baromság, semmivel sem elnézhet#bb, mint az ál-

értelmiségiek béget#, birkaszer# liberalizmusa, akik beképzelten hirdették a zsidó

elveket oly sok éven át, vagy az amerikai nagy középosztály önzése és gyávasága,

akik végig sodródtak a történésekkel és a helyzettel, és csak akkor reklamáltak

mikor a pénztárcájuk kezdett üresedni.

Nem, nincs jelentése az "ártatlanok" kifejezésnek. A helyzetünket kollektíven kell

nézzük, faji szempontból. Meg kell értsük, hogy a mi fajunk olyan mint egy

rákbeteg, aki egy súlyos m#tét alatt áll, aminek célja, hogy életben maradhasson.

Nincs értelme annak, hogy megvizsgáljuk, vagy azon töprengjünk, hogy a szövet,

amit most kivágunk, "ártatlan"-e vagy sem. Az semmivel sem józanabb vagy

ésszer#bb, mint megpróbálni szétválogatni a "jó" zsidókat a rosszaktól, - vagy

ahogy a vidékies lakosságból toborzott új embereink fafej#bb része még mindig azt

akarja, hogy válasszuk szét a "jó niggereket" a fajuk többi felét#l.

A tény az, hogy mi mind felel#sek vagyunk, mint egyének, a fajunk egészének

erkölcsi, értékrendi és tudati és viselkedéséért. Ezt a felel#sséget nem lehet

elkerülni hosszú távon és pont úgy nem lehet a mi fajunk tagjainak ezt elkerülni,

mint más fajok tagjainak sem és minden egyes egyén közülünk bármikor kész kell

legyen arra, hogy kérd#re vonják ezen felel#sségért. És bizony ezekben a napokban

sokakat vonnak felel#sségre.

De az ellenség is fizet. Még mindig a markában vannak dolgok - többé kevésbé -

itt, de nagyjából vége van Észak-Amerikán kívül. Habár a kormány cenzúrázza a

külföldi hírek nagy részét, titkos jelentéseket kaptunk az Európai és más tengeren

túli egységeinkt#l és az Európai híreket is sikerül befognunk.

24 órával azután, hogy eltaláltuk Tel Avivot és egy féltucat más Izraeli célpontot a

múlt hónapban, arabok százezrei tódultak át a megszállt Palesztina határain. A

legtöbbjük polgári volt, csak késekkel vagy botokkal felszerelve és a zsidó

határ#rök ezreket kaszáltak le közülük, amíg a l#szerük kifogyott. Az arabok

gy#lölete 45 éven át felgy#lve áthajtotta #ket az aknamez#kön, zsidó

géppuskat#zön és be az ég# városok radioaktív káoszába, azzal az egyetlengondolattal, hogy leöljék a "népet", akik ellopták a földjüket és két generáción át

megölték az apáikat, megalázták, meggyalázták és megkínozták #ket.

Egy héten belül az utolsó zsidó túlél# torka is át lett vágva, az utolsó kibucban és

Tel Aviv utolsó füstölg# romhalmazában.

A hírek a Szovjetunióból ritkák, de a jelentések szerint az orosz túlél#k is

hasonlóan bántak el az ottani ((kommunista)) zsidókkal. Moszkva és Leningrád

romjai között az els# pár napban a nukleáris adok-kapok után a lakosság

összeszedte az összes zsidót, akit csak találtak, és behajigálták #ket ég# épületekbe

vagy megégették #ket meggyújtott romhalmazokon.

És zsidóellenes zendülések törtek ki Londonban, Párizsban, Brüsszelben,

Rotterdamban, Bukarestben, Buenos Airesben, Johannesburgban és Sydneyben.

Franciaország és Hollandia kormányai, - mindkett# a magjáig zsidó volt - megd#lt,

és az emberek egyenlítenek a falvakban és városokban országszerte.

Ez afféle dolog, ami megtörtént újból és újból a középkorban, minden alkalommal

mikor a nép végre megelégelte a zsidókat, a trükkjeiket és gonosz

mocskolódásaikat. De sajnos soha nem fejezték be a munkát és most sem fogják.

Biztos vagyok benne, hogy a zsidók már szövögetik a terveiket a visszajövetelre,

akkor mikor a népek megnyugodtak és felejtettek. Az embereknek olyan rövid az

emlékezete.

De mi nem fogunk felejteni! Ez egyedül elég annak biztosítására, hogy a

történelem nem fogja megint megismételni magát. Nem számít mennyi id#be kerül

és nem számít milyen messzemen# intézkedéseket kell tegyünk és milyen távokba

kell utaznunk hozzá, ki fogjuk követelni a fajaink közötti számla végs#

kiegyenlítését. Ha a Szervezet túléli ezt a küzdelmet, akkor egyetlen zsidó sem

fogja túlélni -akárhol, bárhol is legyen. Elmegyünk a földgolyó legvégére is, hogy

levadásszuk a legutolsó sátán fattyát is.

A szervezési alapelvek és módszerek, amelyeket itt Marylandben használunk egy

kissé mások mint azok, amiket Kaliforniában használtunk, mert a helyzet más. Itt -

ellenben dél Kaliforniával- nincsenek sem természetes földrajzi torlaszok vagy egy,

a kormány csapataiból álló gy#r#, ami elválasztaná a szabad területünket a

környezetét#l. Persze megtettünk mindent, amit csak tudtunk, hogy ellensúlyozzuk

ezt a hiányt. El#ször is olyan körzetet választottunk, amely természetes üres tereket,

hézagokat követ az emberi építmények mintájában, - habár egy félmérföldnyi

területen a hézag, az üres tér, csak egy autópálya és a környez# üres terület 100

yardja, a rendszer katonáival a másik oldalon. Egyes nyílt területeket

meger#sítettünk aknákkal és szögesdróttal, a kerületben es# közlekedésre nem

használt hézagokkal egyben és felégettünk egyes épületeket és bokros területeket a

szabad területünk kerületén kívül - amelyek takarást, rejtekhelyet szolgáltattakvolna orvlövészeknek vagy ellenséges csapatok összevonására lettek volna

alkalmasak.

De ha az emberek a területünkr#l el akarnak menni, akkor nincs mód rá, hogy a

félkatonai egységünk egynél többet megállítson közülük. Három dologra

támaszkodunk, a lelövést#l való félelem el#tt, hogy bent tartsuk #ket. El#ször

rendet adtunk a lakosságnak, és sokkal jobban fenntartjuk azt a rendet a

területünkön, mint a kormány teszi ezt a saját területén. A káosz után, amit ezek az

emberek kaptak, a legagymosottabb "csináld a saját dolgod" típusok is mind

kívánkoznak egy kis hatósági jelenlét és fegyelem után.

Másodszor, mi nagyon közel állunk ahhoz, hogy egy m#köd# megélhetési

gazdaságot állítsunk fel a területen. Van egy nagy víztartályunk, amelyet úgy teli

tarthatunk, hogy telipumpáljuk a meglév# kutakból és a talajvízb#l. Van két

nagyjából épen maradt ételraktár és egy majdnem teli gabonaraktár. És van négy

m#köd# farmunk, beleértve egy tejtermel# farmot is -, amelyek majdnem eleget

termelnek, hogy etessék a lakosság felét. A jelenlegi ételhiányunkat úgy pótoljuk,

hogy a területünkön kívül fosztogatunk, de mikor már mindenkit munkába

állítottunk, hogy minden talpalatnyi term#képes földön zöldséget és ételt

termeljünk, ez már nem lesz szükséges.

Utoljára, de nem utolsó sorban, mindenki a területünkön kétség kívül fehér, - rövid

úton elbántunk minden kérd#jeles esettel - amíg odakint a rendszeres "istentelen", -

ronda gy#jteménye van a fehéreknek, többnyire fél-fehéreknek, cigányoknak,

mexikóiaknak, portorikóiaknak, zsidóknak, feketéknek, ázsiaiaknak, araboknak,

perzsáknak, és minden másnak a nap alatt, a tipikus kozmopolita faji gulyás,

amelyet minden amerikai nagyvárosban látni lehet manapság. Bárki, aki igényét

érzi egy kis zsidó típusú "testvérségnek", elhagyhatja a területünket. Nem hiszem,

hogy sokan fogják érezni az igényét.

November 2. Hosszú gy#lésünk volt ma délután, amin felvilágosítottak a legutóbbi

országos fejleményekr#l és új tevékenységi célkit#zéseket kaptunk a helybéli

tevékenységi programunknak. Meglep#en kis változás történt az országos

helyzetben az utolsó hat hét alatt: a kormány nagyon keveset tudott tenni, hogy

visszaállítsa a rendet a feldúlt térségekben, vagy hogy ellensúlyozza a rongálást,

ami az ország szállítási és közlekedési hálózatában keletkezett, az áramfejlesztési

és szétosztási építményeit, és az országos gazdaság más fontos részeit. Az emberek

nagyjából magukra vannak hagyva, amíg a rendszer saját bels# problémáival

küszködik, amelyek közül az egyik legnagyobb a bizonytalansága a saját fegyveres

er#i megbízhatóságában.

Ez a változás önmagában nagyon buzdító, mert azt jelenti, hogy a rendszer nem

tudja visszaszerezni azon méret# irányítását az ország felett, mint amennyi volt

szeptember 8. el#tt. A kormány egyszer#en nem volt képes elbánni a kaotikus

körülményekkel, amelyek fennállnak az ország jelent#s részében.Az egységeink persze mindent megtesznek amit csak tudnak szabotázs

szempontjából, hogy mindent felborítva, zavart állapotban tartsanak. De a

Forradalmi Parancsnokság úgy néz ki azt várta, hogy ilyen közép-távú helyzet

alakul ki, miel#tt döntött volna a Szervezet stratégiájának következ# fázisáról.

A döntést most meghozták és az a feladatunk, hogy elkezdjük sok más helyen is azt

tenni, amit Marylandben tettünk az elmúlt hónapban. Áthelyezzük a küzdelmünk

súlypontjának nagy részét a gerilla akciókról a nyilvános és félnyilvános

szervezésre. Ez jó és izgalmas hír: ez új fokozatot jelent az offenzívánkban, egy

fokozatot a harcunkban, ami azt jelenti, hogy a Forradalmi Parancsnokság biztos

abban, hogy háborúnk elérte a fordulópontot, és hogy a háború folyása már nekünk

kedvez!

De a harc régi fázisa még korántsem ért véget, és az egyik legaggasztóbb veszély,

amivel szembenézünk, az egy nagyméret# katonai támadás Kaliforniában. A

kormány er#i gyorsan gyülekeznek a dél Kaliforniai térségben, és egy invázió a

felszabadított zóna ellen bármikor elkezd#dhet. Ha a rendszer sikerrel jár

Kalifornia ellen, akkor biztosan hasonlóan megmozdul Baltimore ellen és a többi

felszabadított térség ellen is, amit felállítunk a jöv#ben, a nukleáris visszacsapás

fenyegetése ellenére.

A probléma úgy néz ki, hogy van egy csoport konzervatív tábornok a Pentagonban

-akik minket inkább egy a saját hatalmukra való veszélynek tekintenek, mintsem

egy a magára a rendszerre irányuló veszélynek. Nincs szimpátiájuk a zsidók felé és

egyáltalán nem elégedetlenek a jelenlegi helyzettel, amelyben #k az ország

tényleges urai. #k szeretnék véglegesen rendszeresíteni a jelenlegi sürg#sségi,

katonai fennhatósági állapotot ((statáriumi állapotot)), hogy azután fokozatosan

állíthassák vissza a rendet, új állandó állapotot felállítva, saját igencsak reakciós és

rövidlátó elveik és ötleteik alapján.

De persze mi vagyunk a f# gond az egész tervükben, és ki akarnak csinálni minket.

Reánk nézve különösen veszélyessé teszi #ket, hogy el#deikkel ellentétben nem

tartanak nukleáris visszaütési képességünkt#l. Tudják, felrobbanthatunk még több

várost, és meg tudunk ölni sokkal több polgárt, de úgy gondolják, hogy nem tudjuk

megölni #ket.

Több mint egy órán át tartottam négyszemközti megbeszélést Williams #rnaggyal a

WTP-t#l, a Pentagon megtámadásának problémáiról. A katonaság többi nagyobb

parancsnoksági intézménye vagy ki lett iktatva még szeptember 8.-án, vagy már

akkor átvette a feladatkörét a Pentagon, amit a katonai vezet#ség, úgy néz ki,

sebezhetetlennek tart. És majdnem az is. Minden lehet# támadási módot

megvizsgáltunk, amire csak gondoltunk és egyetlen igazán ígérkez# tervet sem

sikerült kieszelnünk - kivéve talán egyet. Mégpedig, hogy egy bombát légi úton

juttassunk be a Pentagonba.A Pentagon körüli hatalmas védelmi gy#r#kbe óriási légelhárító t#zer# van, de úgy

döntöttünk, hogy egy kisrepül#, amely pont a föld fölött repül, lehet átjuthat a

három mérföldes er#dítmény gy#r#n, az egyik 60 kilotonnás atomfejünkkel.

El#nyünkre van, hogy soha nem használtunk repül#ket még így, és lehet, hogy

átjutunk a légelhárító legénységen, mely lazsáló, figyelmetlen, tüzelésre

felkészületlen állapotban van.

Habár katonaság #rzi az összes polgári repteret, pont úgy adódott, hogy van egy

öreg permetez# repül#gépünk elrejtve egy cs#rben, csak egy mérföldnyire innen.

Azonnali feladatom, hogy el#készítsek egy részletes tervet a Pentagon légi

megtámadására, jöv# hétf#ig. Akkor meg kell hozzuk a végs# döntést, és akkor kell

haladéktalanul cselekedjünk.

28. Fejezet

November 9, 1993. Még van négy óra pirkadatig és minden, ami a rendszerb#l

maradt, elt#nik. Felhasználom az id#t, hogy írjak egy oldalt - az utolsó

naplóbejegyzésemet. Ezután egyirányú út vár rám a Pentagonba. Az atomfej be van

szíjazva az öreg Stearman els# ülésére és beállítva, hogy felrobbanjon vagy

becsapódáskor, vagy mikor lekattintok egy kapcsolót hátul. Remélem sikerül egy

alacsonyszint# légrobbanást teremtenem közvetlenül a Pentagon közepe fölött. Ha

ez nem sikerül, akkor olyan közel repülök amennyire csak lehet, miel#tt lel#nek.

Több mint négy éve nem repültem, de alaposan megismerkedtem a Stearman

fülkéjével és irányítási berendezésével, továbbá eligazítottak a repül#

sajátosságairól: nem számítok problémákra a gép kezelésében. A hangár itt csak

nyolc mérföldre van a Pentagontól. Alaposan bemelegítjük a motort a cs#rben és

mikor az ajtó kinyílik, mint egy pokolból szabadult denevér, egyenesen a

Pentagonnak repülök, kb. 50 láb ((15 méter)) magasban.

Mire elérem a védelmi gy#r#ket vagy 150 mérföld/óra sebességgel fogok haladni,

és kb 70 másodpercbe telik amíg elérem a célt. A Pentagon körüli személyzet

kétharmada nigger, ami jelent#sen növeli az esélyeimet, hogy átjussak.

Az ég még sötét lesz akkor és épp csak annyi fény lesz, hogy kivegyem a földön

lev# nagyobb ((iránypontként szolgáló)) tereptárgyakat, amik szerint tájékozódni

fogok. Átfestettük a repül#t, hogy minél nehezebben lehessen látni az elvárt

repülési körülmények között és a radar irányított légvédelme számára is túl

alacsonyan leszek. Mindent egybevetve, azt hiszem az esélyeim kiválóak.

Sajnálom, hogy nem leszek itt, hogy résztvegyek forradalmunk végs# sikerre

vitelében, de boldog vagyok, hogy lehetséges volt számomra, hogy tegyek annyit,

amennyit tettem. Jó érzést ad az a gondolat fizikai létezésem utolsó óráiban, hogy a

sok százmilliónyi fajombeli férfi és n# közül, akik valaha is éltek, fontosabbszerepet fogok játszani az emberiség sorsának, jöv#jének és hivatásának

eldöntésében mint egy maréknyi egyén kivételével az összes többi. Amit én teszek

ma az a fajunk létezésének történelmében fontosabb és több súlyt nyomó dolog

lesz, mint Cézár és Napóleon összes hódítása - ha sikerrel járok.

És sikerülnie kell a dolognak vagy egész forradalmunk a legsúlyosabb veszélybe

kerül. A Forradalmi Parancsnokság úgy számolja, hogy a rendszer megindítja a

Kalifornia elleni támadását a következ# 48 órában. Ha egyszer a parancs ki van

adva a Pentagonból, nem leszünk képesek feltartóztatni a támadás megindulását. És

ha elbukok ma, nem lesz elég id# rá, hogy megpróbáljunk valami mást.

Hétf#n este, miután a végs# döntést meghoztuk err#l a hadm#veletr#l, alámentem

az Egyesülés szertartásán. Valójában, folyamatosan tart a szertartás számomra már

30 órája és nem lesz bevégezve csak három óra múlva, -csak a halálom pillanatában

érem el a teljes tagságot a Rendben.

Sokak számára ez elég szomorú dolog, de számomra nem. Tudtam, hogy mi áll

el#ttem múlt év márciusa óta, és hálás vagyok, hogy a próbaid#m öt hónappal meg

lett rövidítve, ami részben a jelenlegi krízis miatt van és részben pedig, mert a

teljesítményem tavaly márciusa óta példásnak volt felmérve.

A ceremónia hétf#n megindítóbb és gyönyör#bb volt, mint amilyennek

elképzelhettem volna. Több mint 200-an gy#ltünk össze a Georgetowni

ajándéküzlet pincéjében, amib#l eltávolították a ládákat és a válaszfalakat, hogy

legyen hely nekünk. Harminc új próbaid#s tag volt felesketve a Rendbe, és 18

másik, köztük én is, részt vettünk az Egyesülési szertartásban. Én viszont

különleges helyzetem miatt voltam kiválasztva.

Mikor Williams #rnagy hívott, kiléptem és aztán megfordultam, hogy a hangtalan,

tengernyi gyülekezettel szembeforduljak. Milyen különbség a két évvel korábbi

apró gyülekezethez mérten, mikor heten találkoztunk odafent a bevezetésem

alkalmából. A Rend, még a roppant követelményeivel is, hihetetlen gyorsasággal

növekszik.

Teljesen tudva, hogy mi van megkövetelve személyiség és elkötelezettség

szempontjából minden egyes embert#l, aki el#ttem állt, dagad a mellkasom a

büszkeségt#l. Ezek nem holmi puha-bel# konzervatív üzletemberek voltak, akik

egy kis Szabadk#m#ves típusú hókusz-pókuszra gy#ltek össze, nem holmi hangos

besörözött vidékiek, akik arra gy#ltek össze, hogy kiengedjenek egy kis

szertartásos g#zt az "az átkozott niggerekr#l", nem holmi kimosott lelk#, jámbor,

remeg# templomjárók, akik irányításért jajveszékelnek egy emberszer# Istenhez.

Ezek igazi férfiak, voltak, fajombeli férfiak, akik most már egyek voltak velem

szellemben, lélekben, tudatban és vérben is. Ahogy a fáklyafény lobogott a

mozdulatlan tömeg durva, szürke csuháin, gondoltam magamban: ezek a férfiak alegjobbak, amit fajom termelni tudott ebben a generációban és pont olyan jók, mint

mások, akik a legjobbak voltak a többi generációban. Bennük ötvöz#dik a tüzes

érzelem és a jéghideg fegyelem, a mély értelmesség és az azonnali tettrekészség, az

er#s önértékelési felfogás és a teljes elkötelezettség a közös ügyünkhöz. Az #

vállaikon van mindannak a reménye, ami valaha is következhet. #k az eljöv# új kor

el##rse, el#l harcoló harcosai, az úttör#k, akik kivezetik fajunkat a jelenlegi

mélységéb#l, fel a felderítetlen magasságok felé. És én egy vagyok közülük!

Ekkor megtettem a rövid kijelentésemet: "Testvérek! Két évvel ezel#tt, mikor

beléptem a soraitokba, elköteleztem életemet Rendünknek és annak céljának. De

ezután elbotlottam a hozzátok való kötelességeim teljesítésében. Most kész vagyok

teljesíteni a kötelességeimet. Felkínálom nektek az életemet! Elfogadjátok-e?"

Dübörg# egységgel a válaszuk visszajött: "Testvér! Elfogadjuk az életed.

Viszonzásul örökkévaló életet kínálunk neked önmagunkban. A tetted nem lesz

hiába, sem nem lesz elfelejtve, az id#k végéig. Ezt életünkkel garantáljuk."

Tudom, olyan biztosan mint amilyen biztosan egy ember tudhat akármit, hogy a

Rend nem fog elbukni a hozzám való elkötelezettségében, ha nem bukom el a

hozzá való elkötelezettségemben.

A Rendnek van egy élete, ami több mint a tagjai életének összege. Mikor

egységesen beszél, mint tette hétf#n, valami mélyebb, öregebb és bölcsebb beszélt,

mint bármelyikünk egyénileg - valami, ami nem halhat meg. Ennek a mélyebb

létnek leszek része, ebb#l a mélyebb életb#l veszem ki a részem.

Persze szerettem volna, hogy legyenek gyermekeim Katherinet#l, hogy az

örökkévalóság egy másik formájából is meg legyen a részem, de ez úgy alakult,

hogy nem lehetséges. Elégedett vagyok. Már 10 perce melegítik a gép motorját és

Bill jelez nekem, hogy ideje menni. A csapat többi része már fedezék alá ment az

atombiztos bunkerbe, amit a cs#r padlója alá ástunk. Most rábízom a naplómat

Billre és # kés#bb odateszi a rejtekhelyükre a többi kötettel.

Utószó

Így végz#dnek Earl Turner naplói, olyan #szintén és egyszer#en mint ahogy

kezd#dtek. A végs# küldetése sikeres volt persze, mint ahogy emlékeztetnek erre is

minket minden évben, november 9-én, h#si halottaink napján.

A rendszer f# katonai idegközpontja szétrombolódásával a rendszer er#i, amelyek a

Szervezet Kaliforniai szabad területén kívül voltak készenlétbe állítva, tovább

várakoztak egy parancsra, ami sosem érkezett meg.Zuhanó hangulat, nagyméret# szökések ((dezertálások)), növekv# fekete

fegyelmezetlenség és végül a rendszer képtelensége, hogy fenntartsa a Kaliforniai

csapataihoz vezet# szállító útvonalakat és ellássa katonáit. Mindez azt

eredményezte, hogy a támadás veszélye lassan elt#nt. Id#vel a rendszer elkezdte

újracsoportosítani er#it máshová, hogy új kihívásokra válaszoljon az ország más

részeibe. És akkor pont az következett be, amit#l a zsidók annyira féltek, a

Szervezeti aktivisták útiránya megfordult, pont 180 fokos szögbe attól, ami a 1993

július 4.-ét megel#z# hetekben és hónapokban volt. A felszabadított zónában

kiképz# táborok tucatjaiból, motivált és elkötelezett gerilla harcosok százai, majd

ezrei, kezdtek átcsúszni a rendszer fogyatkozó csapatainak gy#r#jén és indultak

keletnek.

Ezekkel a gerillaer#kkel a Szervezet követte a Baltimori tagjai példáját és gyorsan

felállították új szabad területek tucatjait, f#leg nukleáris csapások által feldúlt

területeken, ahol a rendszer fennhatósága a leggyengébb volt.

A Detroiti szabad terület volt el#ször a legfontosabb ezek közül. Véres és

borzalmas anarchia uralkodott a Detroiti térség túlél#i között a szeptember 8.-a

utáni pár hét alatt. Id#vel egy rend-szer# állapot lett visszaállítva, amelyben a

rendszer csapatai lazán osztoztak a hatalomban egy helybéli fekete b#nöz#-

bandával.

Habár volt egy elszigetelt fehér er#központ, amely visszatartotta a fosztogató és a

n#ket meger#szakolni járó portyázó feketéket, de a fehér túlél#k a szervezetlen és

lehangolt többsége Detroitban és környékén nem volt képes hatékony önvédelmet

kifejteni a feketék ellen, és mint az ország más súlyosan fekete részeiben,

borzalmasan szenvedtek.

Akkor december közepén a Szervezet támadásba lendült. Egy összehangolt

villámcsapásszer# rajtaütés a rendszer katonai er#pontjain a Detroiti térségben

könny# gy#zelmet eredményezett.

A Szervezet akkor felállított egyes cselekvési mintákat Detroitban, amelyek

hamarosan máshol is követtek. Az összes elfogott fehér katonának, amint megadták

magukat, felkínálták a lehet#séget, hogy harcoljon a Szervezettel a rendszer ellen.

Azokat, akik azonnal jelentkeztek, kezdeti átsz#résre vitték, és utána táborokba

küldték #ket elvi tanítás és különleges kiképzés céljából. A többit ott azonnal

legéppuskázták.

Ugyanezen szint# könyörtelenség lett alkalmazva a fehér polgári lakossággal

szemben is. Mikor a Szervezet káderei beköltöztek a fehér er#pontokba Detroit

külvárosaiban, az els# szükséges dolog az volt, hogy likvidálják a helybéli fehér

vezet#k többségét azért, hogy fel tudják állítani a Szervezet megkérd#jelezhetetlen

fennhatóságát. Nem volt sem id# sem türelem arra, hogy megpróbáljanak alkudozni

rövidlátó fehérekkel, akik kikérték maguknak, kijelentették, hogy #k nem"rasszisták" vagy "forradalmárok" és nem volt szükségük "küls# izgatókra", hogy

megoldják a problémáikat vagy akiknek volt valami más konzervatív vagy más

maradi rögeszméje.

A Detroiti fehérek és más új felszabadított területek inkább az Earl Turner által leirt

Baltimorehoz hasonló módon voltak megszervezve, mintsem a Kaliforniához

hasonló módon, de még gyorsabban és durvábban. Az ország legtöbb részében nem

volt alkalom a nem-fehérek rendezett, nagyméret# elválasztására, mint ez

Kaliforniában történt, és eredményeként egy véres faji háború dúlt hónapokig,

amely borzalmas adót szedett azokon a fehéreken, akik nem voltak a Szervezet

valamelyik szigorúan irányított, tiszta-fehér szabad területén.

Óriási ételhiány és éhezés lett mindenütt 1993-1994 telén. A feketék megint, szinte

azonnal kannibalizmusba fogtak, pont mint Kaliforniában, amíg éhez# fehérek

százezrei, akik korábban nem vették figyelembe a Szervezet felhívásait, hogy

harcoljanak a rendszer és a színesek ellen, elkezdtek megjelenni a különböz#

felszabadított területek határainál, hogy ételért könyörögjenek. A Szervezet csak

azáltal volt képes etetni a már irányítása alatt lev# fehér lakosságot, hogy egy

szigorú ételadagolási rendszert vezetett be és szükségessé vált a kés#n jöttek közül

a legtöbbet visszafordítani.

Azok, akiket beengedtek - és ez csak gyerekeket, szül# képes korban lev# n#ket és

a Szervezet soraiban harcolni hajlandó ép-test# férfiakat jelentett - sokkal szigorúbb

faji kisz#résnek voltak alávetve mint amit Kaliforniában alkalmaztak, hogy

szétválasszák a fehéreket a nem-fehérekt#l. Már nem volt elég egyszer#en fehérnek

lenni, csak azok ehettek, akikr#l úgy ítélték meg, hogy különösen értékes géneket

hordoznak.

Detroitban azt a gyakorlatot vezették be -és ezt kés#bb máshol is átvették-, hogy

bármely ép-test# fehér férfi, aki belépést kért a Szervezet egyik szabad területére,

kapott enni egyszer, és utána kapott egy szuronyt vagy más éles szerszámot, a

homlokát ezután megjelölték egy lemoshatatlan festékkel, miután kizárták, és csak

akkor engedték be véglegesen, ha egy frissen megölt fekete vagy más nem-fehér

levágott fejét hozta vissza. Ez a gyakorlat biztosította, hogy a sz#kösségben lev#

étel nem pazarlódik azokra, akik nem voltak hajlandóak vagy képesek növelni a

Szervezet harcoló erejét, de borzalmas adót szedett a romlottabb vagy gyengébb

fehér elemeken.

Tízmilliók haltak meg 1994 elején és az ország teljes fehér lakossága kb. 50

milliónyi alacsony pontot ért el azon év augusztusára. De addigra, majdnem fele a

megmaradt fehéreknek a Szervezet szabad területein volt, és az élelemtermelés és

szétosztás a szabad területeken addig n#tt, hogy a további éhség általi veszteségeket

képes volt megakadályozni.Habár központi kormány még mindig létezett, a rendszer katonai és rend#rségi

ereje, - és ami maradt a rendszerb#l, gyakorlatilag sok önálló helyi parancsnokság

formájában létezett, amelyek f# tevékenysége az étel, töményital, benzin és a n#k

után kutató fosztogatás volt. A Szervezet és a rendszer is elkerülte a nagyméret#

összecsapásokat egymással, a Szervezet rövid, éles, pusztító rajtaütésekre

korlátozta magát a rendszer csapatkoncentrációi, er#s pontjai és más létesítményei

ellen, és a rendszer er#i az ellátmányaik #rzésére és egyes térségekben a Szervezet

szabad területei növekedésének megakadályozására ((illetve csak a

megakadályozásnak próbálkozásra)) korlátozta magát.

De a Szervezet szabad területei továbbra is növekedtek, nagyságban és számban is,

az Új Kort megel#z# öt sötét év alatt. Egy id#ben majdnem 2,000 külön Szervezeti

szabadterület volt Észak-Amerikában. Ezeken a rendet és biztonságot biztosító

zónákon kívül az anarchia egyre rosszabb lett és az egyetlen igazi hatóság a

fosztogató bandák voltak, amelyek egymáson és a szervezetlen és védtelen

tömegeken prédáztak.

Ezen bandák közül sok feketékb#l, portorikóiakból, mexikóiakból és fél-fehér

korcsokból állt. De egyre növekv# számokban fehérek is kezdtek bandákat alkotni

faji alapon, szervezeti irányítás nélkül is. Ahogy a tisztogatási háború tovább

tombolt, a puha, városban neveltetett, agymosott fehérek milliói kezdték lassan

visszanyerni a férfiasságukat. A többi meghalt.

A Szervezet növeked# sikere, persze nem volt bökken#k nélküli. Egyik ezek közül

a borzalmas Pittsburghi mészárlás volt, 1994 júniusában. A Szervezet felállított egy

szabad területet ott, azon év májusában, a helyi rendszer-er#ket visszaszorítva, de

nem cselekedett elég gyorsan a helybéli zsidó elem kiválasztásában és

likvidálásában. Egy zsidónak, fehér konzervatívok és liberálisok

együttm#ködésével volt ideje beindítani az új szabad terület bels# aláásását. Az

eredmény az volt, hogy a rendszer-er#k és a szabad területen belüli segít#ik -

ötödik oszlopuk, - által segítve, újra elfoglalták Pittsburgh-öt. A zsidók és a feketék

ekkor egy vad, #rjöng# tömeggyilkosságot rendeztek, amely a zsidó-vezetett

Oroszországi Bolsevik Forradalom legrondább túlzásaira emlékeztetett, 75 évvel

azel#ttr#l. Mire a vér-orgia befejez#dött, majdnem minden fehér a térségben vagy

le lett mészárolva vagy elmenekült. A Szervezet Pittsburgh-i Területi

Parancsnokságának túlél# vezérkari tagjai, akik tétovázása a zsidókkal való

elbánásban eredményezte a katasztrófát, össze lettek szedve egy a Forradalmi

Parancsnokság parancsain cseleked# különleges fegyelmi osztag által és kivétel

nélkül agyonl#tték az összeset.

Az egyetlen alkalom mikor 1993 november 9. után a Forradalmi Parancsnokság

arra kényszerült, hogy egy nukleáris fegyvert használjon az Észak-amerikai

kontinensen, az egy évvel azután volt, Torontóban. zsidók százezrei menekültek az

Egyesült Államokból abba a Kanadai városba 1993 és 1994 alatt, majdnem egy

második New York várost csinálva bel#le és a parancsnoksági központjukkénthasználva ezt a délre folyó háborúban. Ami a zsidókat és a Szervezetet illette, az

amerikai - Kanadai határnak nem volt semmi jelent#sége a Nagy Forradalom

legutóbbi fázisaiban és 1994 közepére a helyzet a határtól északra lév# területeken

majdnem ugyanolyan káosz volt, mint a határtól délre.

A Sötét Évek alatt sem a Szervezet, sem a rendszer nem remélhette teljesen dönt#

el#ny elérését a másik fölött, amíg mindkét félnek megvolt a nukleáris képessége.

Ezen korszak els# szakaszában, mikor a rendszer hagyományos katonai ereje

nagymértékben meghaladta a Szervezetét, csak a Szervezet nukleáris visszaütési

fenyegetése a még mindig rendszer irányítás alatt lev# nagyvárosokban elrejtett

több mint 100 nukleáris atomfejével, csak ez tartotta a rendszert a legtöbb esetben

vissza attól, hogy a felszabadított területekre támadjanak.

Kés#bb, mikor a Szervezet növekedése, a rendszer er#inek megszökések, dezertálás

általi lemorzsolódásával együtt, átdöntötte a hagyományos er# egyensúlyát a

Szervezet felé, a rendszer nukleáris fegyverekkel felszerelt katonai egységek fölötti

irányítása révén kényszerítette rá a Szervezetet, hogy hagyjon egyes rendszerer#központokat érintetlenül.

De még a rendszer elit kényeztetett nukleáris katonái sem voltak sebezhetetlenek. A

lemorzsolódási folyamatok által, amelyek elvéreztették a rendszer hagyományos

er#it és az elkerülhetetlent csak ideiglenesen halaszthatták el. 1999. január 30-án,

az Omahai Fegyverletételnél, a rendszer-tábornokok utolsó csoportja is megadta

magát a Szervezetnek, annak fejében, hogy #k és a szorosabb családjaiknak meg

lesz engedve, hogy leéljék az életüket bántatlanul. A Szervezet betartotta az ígéretét

és egy különleges rezervátum volt felállítva a tábornokok számára egy szigeten,

Kalifornia partjai mellett.

Ezután jött persze a tisztogatási periódus, mikor a nem-fehér bandák és

csoportocskák utolja le lett vadászva, ki lettek irtva a nemkívánatos faji elemek,

azok végs# kipucolása megtörtént, akik a fehér területeken portyáztak.

Észak-Amerika felszabadításától az Új Kor kezdetéig az egész bolygónk számára,

csak egy csodásan rövid 11 hónap telt el. Anderson professzor részletesen

feljegyezte és elemezte ezen csúcsponti id#szak történéseit, a Nagy Forradalom

Történelme cím# munkájában. Itt elégséges megemlíteni, hogy a zsidó

világhatalom f# központjai elpusztításával és a Szovjetunió nukleáris veszélyének

semlegesítésével a legfontosabb akadályok a Szervezet világszerte történ#

gy#zelme útjából el voltak távolítva.

Már 1993 óta a Szervezetnek aktív csoportjai m#ködtek nyugat-Európában és

különös gyorsasággal n#ttek a hat év alatt, ami az Észak-amerikai gy#zelmet

megel#zte. A Liberalizmus megszedte adóját Európán is, pont mint Amerikán, és a

régi rend a legtöbb helyen csak egy belül kirohadt építmény volt, az er#nek csak a

küls# látszatával. A katasztrofális gazdasági összeomlás Európában 1999 tavaszán,az Északamerikai rendszer elpusztulását követ#en, nagymértékben segített az

európai tömegek erkölcsi el#készítésében a Szervezet végs# hatalomátvételéhez. Ez

a hatalomátvétel végül egy nagy összeurópai rohamként jött 1999 nyarán és #szén

és a változás tisztító hurrikánjaként söpört végig a kontinensen, kipucolva egy

hónap alatt ezer év -vagy több- idegen elveit és még egy századnyi súlyos erkölcsi

és fizikai züllést.

A vér bokáig folyt Európa sok nagyvárosának utcáin egy kis ideig, ahogy a

fajárulók, - sok generáció rothasztó eredmény# szaporodásának leszármazottjai és a

"Gastarbeiterek" hordái közös sorsra jutottak. És akkor az Új Kor hajnala

megvirradt a Nyugati világ fölött.

Az egyetlen megmaradó er#központ a földön, amely nem volt Szervezeti irányítás

alatt kora december 1999-re, az Kína volt. A Szervezet hajlandó lett volna

elhalasztani a Kínai probléma megoldását egy évig, de a Kínaiak maguk

kényszerítették a Szervezetet, hogy azonnali és drasztikus ((súlyos)) lépéseket

tegyen. A Kínaiak, persze megszállták a Szovjet Unió Ázsiai részeit, rögtön az

1993 szeptember 8.-i nukleáris csapás után, de 1999 #széig az Uraltól keletre

maradtak, amíg megszilárdították hatalmukat a hatalmas új, meghódított területek

fölött.

Mikor 1999 nyara és #sze alatt egyik európai ország a másik után lett felszabadítva

a Szervezet által, a kínaiak úgy döntöttek, hogy meghódítják Európát is. A

Szervezet ezen lépésre nagymértékben válaszolt, nukleáris rakétákat használva,

hogy kiüsse a még primitív kínai rakéta és stratégiai bombázó képességeket, és egy

új kínai csapat felgyülemlést is az Uraltól nyugatra. Sajnos ez az akció nem állította

mag a sárga özönt, amely északra és nyugatra ömlött Kínából.

A Szervezetnek még mindig kellett id#, hogy újraszervezze és áttanítsa az Európai

lakosságot, amely újonnan került irányítása alá, miel#tt azt remélhette volna, hogy

hagyományos fegyverekkel megállíthatja a kínai gyalogság roppant tömegét, amely

beözönlött az Uralon át Európába, - abban az id#ben a Szervezet megbízható

katonái alig voltak elegek akár #rségi feladatokra is az újonnan felszabadított, de

még nem teljesen kitisztított és még mindig némi ellenséges er#ket tartalmazó déli

és kelet európai területeken.

Ezért a Szervezet a kémiai, biológiai és rádioaktív eszközök kombinációját

használta magas szinten, hogy megoldja a problémát. Négy év alatt a föld valami

16 millió négyzetmérföldje, az Ural hegységt#l a Csendes óceánig és a Sarki

óceántól az Indiai óceánig, sikeresen sterilizálódott. Így keletkezett a Nagy Keleti

Sivatag.

De 1999-ben volt, a régi kor id#számítása szerint, csak 110 évvel a Nagy Ember

születése után - hogy egy fehér világ álmának megvalósulása végre biztossá vált.

És a Szervezet bátor tagjai ezreinek önfeláldozása, életük feláldozása volt az, ami amegel#z# években életben tartotta az álmot, minek a valósággá válását végre már

nem lehetett meggátolni.

Ezen számtalan ezrek között Earl Turner nem kis szerepet játszott. Halhatatlanságot

nyert magának ama sötét novemberi napon, 106 évvel ezel#tt, mikor h#ségesen

eleget tett kötelességének faja, a Szervezet és a szent Rend iránt, amely tagjai közé

fogadta. És ezen tettével nagymértékben segített biztosítani, hogy a faja megmarad

és virágzik, hogy a Szervezet eléri a világméret# politikai és katonai céljait, és hogy

a Rend kiterjeszti bölcs és jóságos uralmát az egész világra, mindörökre.