Ha a kis kutyák ugatnak abból még nem lesz marakodás

Ha a kis kutyák ugatnak abból még nem lesz marakodás

Jobb lesz-e az egyoldalú elköteleződés attól, ha értékalapú külpolitikának nevezzük? – Huth–Schiffer vita Martoson

A Fidesz-kormány eddigi nyolc éve alatt kiépített rendszer mellett a sajtóviszonyokat, a magyar külpolitika ideális irányvonalát, valamint a szlovák–magyar közeledést is teljesen eltérően látta vitájukban Huth Gergely és Schiffer András.  A PestiSrácok.hu főszerkesztője és az LMP egykori alapító társelnöke Felvidéken, a vasárnap befejeződő Martosi Szabadegyetemen ült közönség elé, hogy kitárgyalják az utóbbi időszak történéseit.

A magyarországi választásokat értékelve Schiffer András ezúttal sem rejtette véka alá az ellenzékkel szembeni bírálatát. Mint mondta, a győzelem mértéke, azaz a kétharmad őt is meglepte, a Fidesz győzelme azonban nem. A Fidesz narratívája, a migránstéma és a biztonság kérdése ugyanis érthető volt az emberek számára, az ellenzék viszont identitásválságban szenved, önmagával van elfoglalva, ezért semmit sem tud ajánlani a választóknak, akik így nem is szavaznak rá. Huth Gergely a hódmezővásárhelyi időközi választás utáni ijedtséggel és a Gyurcsány–Vona horrorkoalíció rémével indokolta a jobboldal mozgósító erejét az utolsó pillanatokban.

Lapunk főszerkesztője a NER védelmében elmondta, hogy a rendszerben mindenki elfér, aki az országot akarja építeni, és nem kell okvetlenül a Fideszhez kötődni. Hozzátette, hogy 2010 előtt nem volt demokrácia, mert a rendszerváltáson átmentett posztkommunista hálózat mozgatott mindent. Ugyanez a sajtót illetően is visszaköszönt a vitában, mert a PestiSrácok főszerkesztője emlékeztetett, hogy korábban erőteljesen lejtett a magyar sajtó, és csak a második Orbán-kormányzás idején javultak a viszonyok. Most már egyensúlyi állapot felé közelítünk, de még mindig baloldali médiafölény van – mondta azzal alátámasztva, hogy a nagyvállalatok reklámjai kilencven százalékban a baloldali médiában jelennek meg. Schiffer András ezzel szemben lehúzta az Orbán-kormány médiapolitikáját, azt hangsúlyozva, hogy kormányközeli oligarchák lettek a médiabefektetők, és az államapparátushoz tartozók hirdetnek a médiafelületeiken. Az LMP egykori elnöke ezt lopásnak minősítette, és még a jogi felelősségre vonást is felvetette. Huth Gergely viszont rávilágított arra az ellentmondásra, hogy a multinacionális nagyvállalatok által hirdetési pénzekkel kitömött balliberális médiumok újságírói a jobboldali sajtót vádolják azzal, hogy az állam tartja el őket, holott ez utóbbiban megmozgatott pénzek csak töredékét teszik ki az előbbieknek, ráadásul a multik tendenciózusan csak a balliberális médiát támogatják ilyen módon.

Fotó: ma7.sk / Czibula Csaba

Schiffer összekötötte a nemzetpolitikát a külpolitikával, és bírálta az Orbán-kormány által követett érdekalapú külpolitikát az általa jónak tartott értékalapúval. Azzal érvelt, hogy az Ukrajnával szembeni vitában amiatt nem tudunk alkalmi szövetségeseket szerezni a szintén érintett lengyeleken, románokon és bolgárokon kívül, mert mi magunk is érdekalapú külpolitikát hirdettünk. Arra ugyanakkor nem tért ki, hogy például az igen erős amerikai befolyás alatt álló románok miért nem tudnak alkalmi szövetségeseket szerezni ebben az ügyben emberi jogi alapon. Schiffer András az egyoldalúan elköteleződő „értékalapú” külpolitika hívének mutatkozva kritizálta az Orbán-kormány Moszkva és Washington közt járt Kállay-kettősét. Érvelése szerint veszélybe sodorja az erdélyi magyarokat és az autonómiatörekvéseiket a Moszkva felé közeledés, mert Romániában erős amerikai befolyás érvényesül, márpedig az amerikaiak nem nézik jó szemmel a gyümölcsöző magyar–orosz kapcsolatokat. Az alaposan túlgondolt elméletből többek között az is kimaradt, hogy miért érték inzultusok az erdélyi magyarokat Románia részéről akkor, amikor Magyarország is egyoldalú atlantista külpolitikát követett. Huth Gergely azt a baloldalon közkeletű állítást is megingatta, hogy Orbán Putyin pincsije lenne, mivel semmi támpontja nincs az orosz befolyás erősödésének.

A V4-es barátság keretében ad acta tett kényes magyar–szlovák ügyek (például a kettős állampolgárság vagy a bősi vízierőmű ügye) Felvidéken is sokakban rezonálnak. Ezekkel kapcsolatban Huth Gergely úgy fogalmazott, hogy ezeket egyszer majd meg kell oldani, de egyelőre vegyük észre, hogy Magyarország és Szlovákia egyaránt félretette a szlovákok és magyarok közti feszültségeket.

Fontos kérdéseket áldoztak fel emiatt, remélem, jó üzletet kötöttek ezzel

• mondta.

Csak kerüljön ellenzékbe: Nem méltányos bírósági eljárásokkal fenyegették meg a magyar kormányt

Megfenyegették a magyar kormányt azon a bírói függetlenség jelenlegi helyzetéről szóló kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete és az Országos Bírói Tanács szervezett tegnap, és amelyen Fleck Zoltán és Bencze Mátyás egyetemi tanárok, valamint Vadász Viktor fővárosi törvényszéki bíró vett részt. Bencze Mátyás azt üzente a magyar kormánynak, hogy érdemes fenntartani a független bíróságot, mert amikor már nem ő lesz hatalmon, ha ellenzékbe kerül, számíthat arra, hogy méltányos, fair eljárást kap ő is. “Nem kéne a bíróságokat magukra haragítani” – fenyegetőzött Bencze Mátyás. Fleck Zoltán szerint alkotmányos válságot okozott a kétharmaddal erőből politizáló kormány, és folyamatos burkolt és nyílt kritikát fogalmazott meg a kormánypártokkal szemben.

A triumvirátus korábban is megszólalt már a “jogállam védelmében”, Fleck Zoltán évek óta hangoztatja, hogy meghalt a magyar jogállam. 2016-ban is erről beszélt, most márciusban pedig így fogalmazott a Magyar Narancsban:

“Évek óta nem beszélhetünk jogállamról, és tévedés azt gondolni, hogy az autoriter rendszer a bíróságokon fog megbukni.”

Ehhez képest még mindig lélegzik a független bírói kar, ahogy Fleck is elmondhatja lépten-nyomon a nézeteit. A népes hallgatóság előtt sorra kerülő beszélgetés során Vadász Viktor, fővárosi törvényszéki bíró, Fleck Zoltán, az ELTE ÁJK tanszékvezető tanára, valamint Bencze Mátyás, az MTA tudományos munkatársa, egyetemi tanár és a DE ÁJK dékánhelyettese védte a “demokrácia utolsó bástyáját”, a “bedarálásra szánt”, de még védekező független bírói kart. A kerekasztal-beszélgetésre meghívták az igazságügyi minisztert és az OBH (Országos Bírói Hivatal) elnökét is, azonban ők nem tudtak eljönni, helyettük a hallgatóság soraiban képviselték őket. A beszélgetés során a három előadó nagyrészt egybehangzóan elmondta, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan és a bírói függetlenséget alapvetően sérti és támadja a jelenlegi kormány.

Vadász Viktor szerint a szervezeti függetlenség veszélyben van és ez rossz precedenst teremthet, hiszen a bírók elkezdenek igazodni az új rendszer kívánalmaihoz. Először csak a jutalom miatt, később a félelmek miatt, majd egyre többen mondanak le és lépnek ki a szakmából, ahogy ez már el is kezdődött. Érdekes belegondolni abba az átmenetbe, amikor Vadász szerint valaki jutalmat vár egy jó döntésért – amely már önmagában nem etikus – majd az elnyomó hatalomtól való félelmei miatt inkább otthagyja a szakmáját. Vadász elmondta, hogy a mostani állapotok a bírói kar cseréjét is jelenthetik hosszabb távon, akkor pedig lőttek az egyéni függetlenségnek is a szervezeti függetlenség elvesztését követően. Csak arra nem kaptunk választ, hogy pontosan hogyan és miért történik ez?

Az embernek az volt az érzése a gördülékeny beszédek és gyors riposztok hallatán, hogy valóban nem egy útszéli kocsmában hallgathatta az ittas vendégek bölcs észrevételeit, mégis hiányzott a meggyőző erő, a bizonyítékok, cserébe feltételezések, logikai valószínűség alapján beszéltek az előadók. Vadász Viktor, mint bíró óvatosan beszélt, de közben mégis nyílt kritikát fogalmazott meg, emellett hangoztatta, hogy megoldást vár. Az előadások alatt egyszer sem hangzott el a Fidesz és a kormány szó, mégis olyan csomagolást kapott a kerekasztal-beszélgetés, amelyből mindenki egyértelműen kivehette, hogy kit tartanak ludasnak az előadók és milyen mértékben.

A bizonyos fokú óvatosság alól kivétel volt Fleck Zoltán, aki nyíltabban hangoztatta majdnem minden mondatában, hogy mekkora is ma a baj Magyarországon. Fleck szerint történelmi jelentőségű helyzet a mai, hiszen jelenleg bátorságnak számít a jogállami keretek melletti kiállás. Alkotmányos krízist emlegetett, ahol az OBT és az OBH vitáját kötelező lenne rendezni.

OBH – Országos Bírói Hivatal, OBT – Országos Bírói Tanács. Az OBH központi igazgatási feladatokat lát el a bírósági szervezethez tartozó 12.000 ember felett. Az OBT pedig egyebek mellett ellenőrző funkciót lát el az OBH elnökének tevékenységével kapcsolatban.

A triumvirátus egyetértett abban is, hogy az OBT-t kell erősíteni, hiszen csak így működik a hatalommegosztás, amely a demokrácia ismérve. Fleck Zoltán azt is elmondta, hogy a bírói kar legitim képviselője az OBT, a hivatal és a miniszter feladata csupán a feltételek működésének biztosítása, mint pénz, infrastruktúra.

Úgy tűnt, hogy a beszélgetés célja valójában nem a helyzet rendezése, hanem homályos utalások a diktatórikus lépésekre, amelyeket pedig nem támasztottak alá valódi érvekkel, csak bőszen egyetértettek a jelenlegi folyamatok káros irányával. A keményvonalas Fleck mellett Bencze Mátyás is igyekezett alátámasztani az előtte megszólalók véleményét. Némi fenyegetést érzett ki az ember a következő mondatából:

A mindenkori hatalomnak, kormánypártnak érdemes fenntartani a független bíróságot, mert amikor már nem ő lesz hatalmon, ha ellenzékbe kerül, számíthat arra, hogy méltányos, fair eljárást kap ő is. Nem kéne a bíróságokat magukra haragítani.

Kiemelte, hogy ahol lehetőség van váltógazdaságra a politikai hatalomban, bátrabbak a bírók és könnyebben hoznak független döntéseket. Ezek szerint Bencze nem lát esélyt Magyarországon a politikai váltásra? Vajon mire vezeti vissza, ha erre gondol? A jelenlegi hatalom diktatórikus törekvéseire, hogy bár elviekben lehetne kormányt váltani, mégsem engedik? Vagy esetleg arra, hogy nincs olyan erő jelenleg Magyarországon, aki valódi alternatíva lehet? Ebben az esetben viszont nem diktatúráról beszélünk, nem a váltógazdaság hiányáról. Hogy jön ide a bírói kar függetlensége és a félelem?

Abban mindhárman egyetértettek, hogy soha sehol még nem találtak ki hibátlan modellt az igazgatási rendszerre, azonban a mostani törekvéseket a pokolba kívánták. Érdekes volt, hogy az összefogásra buzdítottak, a jogászszakmák közös kiállását tartották kívánatosnak ebben a helyzetben, de végül maga Fleck jegyezte meg, hogy ezt inkább hagyjuk, maradjunk csak a bírói karnál.  Az előadások végén kérdéseket is feltehettek írásban a hallgatóság soraiból, egy kivételével azonban szinte mindegyik kérdésről beszéltek már korábban. A kérdés megírója arra volt kíváncsi, hogy mit várnak az urak az ENCJ (Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata) beavatkozásától?

Ez a kérdés pedig érdekes lehetett, hiszen erről a közel két órás előadás során egyik függetlenséget védő szereplő sem beszélt. Meghívták ugyanis Magyarországra az ENCJ  vezetőjét, akinél korábban feljelentette hazánkat, a pártbíróság szervezésével vádolva Orbán Viktort. Vadász Viktor kedélyes mosoly mellett elmondta, hogy ez egy ernyőszervezet, nem tud beavatkozni, csupán kivezető utat tudnak mutatni, a meghívás célja, hogy találkozzanak az újonnan megválasztott OBT tagjaival. De azért bíznak a tapasztalataikban. Ez a válasz tökéletesen megmutatta az este hangulatát és az óvatoskodás mögötti valódi szándékot. Folytatás jövő héten következik a baráti látogatást tevő ENCJ és az OBT találkozásakor. Mi pedig elgondolkodhatunk, hogy a nagy dérrel-dúrral összehívott kerekasztal-beszélgetés csupán egy nagyra felfújt lufi volt, amely még ki sem durrant, itt lebeg továbbra is köztünk.

Vezető fotó: Fleck Zoltán jogszociológus (balra) átveszi a Szabad Sajtó-díjat Földes Györgytől, a Szabad Sajtó Alapítvány elnökétől. Jobbra Gyurcsány Ferenc. MTI Fotó: Kovács Attila

A nagy üzlet: a WHO beállt a nemátalakító iparág mögé?

Kazár buznyákok itt van a légy csapjatok le rá !!!

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben jelentette be, hogy többé nem sorolja a nemi diszfóriát (a transzneműség orvosi megnevezését) a mentális rendellenességek közé, helyette sejtelmesen egyfajta szexuális állapotként értékeli azt. Miközben a WHO szerint ezzel megszűnik a transzneműek stigmatizálása, az orvosi szakma egy része nem érti, miért finanszírozza egy nem-betegség kezelését (költséges hormonkezeléseket, nemváltoztató műtéteket) a társadalombiztosítás. Egykori transzneműek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, a transzneműség olyan tünetegyüttes, amely mögött valójában egy súlyos, jellemzően gyermekkori trauma állhat, és amelyet valóban kezelni kellene. Adódik a kérdés, miért állt a WHO a nagy üzletnek számító nemátalakító iparág mögé?

Nem elvitatva bárkinek is a jogát, hogy úgy élje az életét, ahogy akarja, az alábbi cikk alapverően a büszkeség csapdájába ejtett LMBTQ közösségről szól. A megszólaltatott pszichológusok és volt transznemű emberek arra hívják fel a figyelmet, hogy maga a transzneműség orvosi értelemben olyan tünetegyüttest takar, amely mögött igen gyakran valamilyen fiatalkori tragédia áll. Ez a lelki sérülés ugyanakkor a legritkább esetben kerül kezelésre, annál inkább annak tünetei, ráadásul olyan, gyakran visszafordíthatatlan és radikális orvosi beavatkozásokkal, amelyek csak rögzítenek és megerősítenek egy valójában kórós az állapotot. A büszkeség csapdája abban áll, hogy iparszerűen, a nagyobb pénz reményében, vagy csak a kordivatnak engedve, egyes orvosok és pszichológusok, illetve egy szivárványos iparág esetenként súlyos, de azóta is kezeletlen traumát átélt emberekre ráerőlteti, hogy pozitív érzésekkel, büszkén tekintsen saját meghasonlására. Ezzel, úgy tűnik, már az Egészségügyi Világszervezet is egyetért.

EGY SZEXUÁLIS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben jelentette be, hogy többé nem sorolja a nemi diszfóriát (a transzneműség orvosi megnevezését) a mentális rendellenességek közé, ehelyett a nemi inkongruencia (nemileg össze nem illő) osztályozást alkalmazza. A felülvizsgálat érinti a betegségek nemzetközi osztályozását magába foglaló listát (ICD), amely nemzetközi diagnosztikai standardokat határoz meg az orvosok számára. A Lifesitenews.com témában írt cikke szerint a nemi diszfóriának, mint egyfajta „szexuális egészségi állapotként” való újraértelmezését üdvözölték a transz-érdekképviselők, mert

látszólag tagadja a tényt, hogy a nemi diszfóriában szenvedők valójában mentális betegek, ezzel egyidejűleg viszont továbbra is engedélyezik számukra, hogy (a mentális betegségből eredeztethetően) költséges kezeléseket vehessenek igénybe a „nem-betegségük” kezelésére.

HA NEM BETEGSÉG, MIÉRT FINANSZÍROZZÁK?

„Ez óriási!” – így kommentálta például Sally Goldner, a Transgender Victoria médiakommentátora a Gay Star News-nak a WHO döntését. Hozzátette, „azért nagyszerű, mert egy világméretű és befolyásos szervezet erősítette meg, hogy a „transz” az emberi sokféleség része, ahelyett hogy patalogizálna bennünket”. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (APA), amely nem kapcsolódik a WHO-hoz, ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, a nemi diszfóriában szenvedő emberek gyakran tapasztalnak folyamatos szorongást és/vagy problémákat, mivel amit magukról éreznek és gondolnak, és ami a fizikai, természetes nemük, ellentmondásba ütközik. Az APA azt is hozzáteszi,

annak ellenére, hogy a WHO tulajdonképpen de-patalogizálta a diszfóriát, a költséges kezelések sorához még mindig hozzátartozik nemcsak a tanácsadás, de a hormonkezelés, a pubertáskori nemi késleltetés (amikor a pubertáskorban késleltetik a beteg valós nemét formáló gének aktivizálását), és nemátalakító műtétek is.

A FIZIKAI REALITÁSSAL ÖSSZHANGBAN GONDOLKODNI, AZ NORMÁLIS

„A valóságtól való elszakadásnak súlyos következményei vannak, és ezt a tudományos fokozattal rendelkező gender-aktivisták is tudják – nyilatkozta dr. Michelle Cratella, az Amerikai Gyermekorvosi Kollégium elnöke. Hozzátette, „a WHO szerint a nemi diszfória nem a mentális vagy orvosilag kezelhető rendellenességek egy fajtája, sokkal inkább egyfajta szexuális állapot. Ugyanakkor, ha a nemi diszfória nem mentális vagy pszichikus rendellenesség, akkor ez felülírja a különböző nemváltoztató gyógyszerek alkalmazásának, vagy a kozmetikai jellegű sebészeti beavatkozásoknak, testrészek eltávolításának eddigi gyakorlatát. Mint ilyen, a társadalombiztosítás nem köteles ezeket finanszírozni”. Mint dr. Cratella kifejtette,

normálisnak azt tekintjük, ami a funkciójának megfelelően működik. Az agy egyik funkciója az, hogy helyesen érzékelje a fizikai valóságot, beleértve a test természetét is. A fizikai realitással összhangban gondolkodni normális, míg a valósággal ellentétesen nem az.

Hangsúlyozta, nincs tudományos különbség az úgynevezett test diszmorfiás zavarok között, amelyekhez az anorexia, a testintegritási identitás rendellenesség vagy a nemi diszfória is tartozik. Cratella hozzáteszi, nemrégiben bebizonyosodott, hogy a transzneműséget, mint veleszületett tulajdonságot a korábbi állításokkal szemben egyetlen funkcionális MR vizsgálat sem igazolja. Egyetlen agyi vizsgálat sem dokumentált olyan születéskori struktúrát, amely változatlan maradna a csecsemőkorban és felelőssé lenne tehető bármilyen viselkedésért, bármennyire is szeretnék ezt egyesek belelátni.

Ezen kívül a viselkedési genetika egyik alapvető megállapítása, hogy a komplex emberi viselkedést – mint a gondolkodás és az érzés – nem egyszerűen csak a DNS határozza meg. A fehérköpenyes gender-aktivisták kitalálhatnak akármennyi hamis kategóriát és kifejezést, ez nem változtat a tényen, hogy a transzneműség nem normális, nem veleszületett és nem visszafordíthatatlan. Kitartani valami mellett, ami ellentétes a valósággal mindig a zavarodottság jele, vagy ami még rosszabb, egy végleges téveszme

-vélte a gyermekorvosi kollégium elnöke.

TRAUMÁS ÉLMÉNYEK IS ÁLLHATNAK A TRANSZNEMŰSÉG MÖGÖTT

„A nemi diszfória mindig is egyszerűen egy gyűjtőfogalom volt azon tünetek összegzésére, amely a disszociatív identitás rendellenességet jellemzik, mint tünetegyüttest” – jelentette ki Walt Heyer, egy férfi, aki korábban nőként próbálta élni az életét. Heyer jelenleg olyan embereknek segít szerte a világban, akik úgymond „visszatértek”, miután megbánták, hogy nemátalakító műtéten estek át. „Mindegy minek címkézzük, nemi diszfóriának, vagy nemi inkongruenciának (összeférhetetlenség)” – mondta Heyer, hozzátéve, „a szexuális, érzelmi, pszichológiai és pszichiátriai rendellenességek tünetegyüttesének ugyanazt a csoportját jellemzi a szorongás, depresszió, obesszív kommulatív zavar, testi diszmorfikus rendellenesség, skizofrénia, vagy az autogenifília. Más szavakkal ezek kiváltó okai annak, hogy egyes férfiak nőként, egyes nők pedig férfiként éljenek”.

A nemi diszfóriának mindig van egy kiváltó oka – jellemzően egy gyermekkori traumás élmény – amely valójában pszichológiai, pszichátriai vagy lelkipásztori figyelmet érdemelne

-hangsúlyozta.

MŰVI ÁTALAKÍTÁS NÉLKÜL SEGÍTENI

„Az emberek küzdenek az identitásukkal” – hangsúlyozta Jeff McCall, egy fiatal aktivista, aki korábban szintén nőként akart élni, egy transznemű, de aki mára annak szenteli életét, hogy másokat segítsen megszabadulni a transzneműségtől. „Hazugság azt állítani, hogy te valami más vagy, mint ami valójában” – tette hozzá hangsúlyozva, „itt Amerikában talán segítségére lehetünk az embereknek, hogy felismerjék, kinek teremtette őket Isten ténylegesen“.

Ebben a közösségben, az öngyilkossági ráta magas a mentális instabilitás miatt

-folytatta McCall. Őszintén remélte, hogy legalábbis Amerikában őszintén segítségére lehetnek azoknak, akik feladnák a próbálkozást másnak lenni, mint valójában. Úgy visszatalálni önmagukhoz, hogy összezavarnánk őket bármiféle művi átalakítással.

Forrás: lifesitenews.com; kezdőkép: MTI

Merkel karrierje legsúlyosabb válságát éli át

Berlinnek alig maradt az EU-ban és a világban igazi szövetségese, az eurozóna továbbra is recseg-ropog, Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi és valutaháborút indít, a migránskérdés pedig Merkel otthoni politikai bázisát is kikezdte – összegzi a német kancellár körüli helyzetet a Figyelő. 

A hetilap csütörtökön megjelent friss számában hosszasan foglalkozik azzal, mi vezetett oda, hogy az egykor sikeres kancellár mostanra a bukás közelébe került. A lap emlékeztet: meglepően sokáig minden jól ment. Merkel sikeréhez hozzájárult, hogy kivezette pártját Helmut Kohl árnyékából, fiatalokat és nőket integrált a CDU vezetésébe, táblázatok és grafikon segítségével, mindig a közvéleményhez igazodva kormányzott, ami kevés hibafaktorral járt, emellett pedig riválisainak fő követeléseivel is foglalkozott, ami számos ellenzéki szavazatot hozott neki. Aztán az euró válságba kerülésekor valami megtört: míg a többség szerette volna az eurozónán kívül tudni a súlyos válságba került görögöket, addig Merkel szembefordult a közvéleménnyel. Aztán jött az „újkori népvándorlás”, amikor a kancellár egy idő után már hiába emlegette a humanizmust, az európaiak már nem bíztak benne – írja a Figyelő. A lap hozzáteszi: Berlin egyedül maradt a migránskérdésben, miután a befogadáspárti országok közül „Ausztria már átfordult, Svédországban pedig a szeptemberi választások után jöhet változás”.

Közben egyre romlott a közbiztonság Németországban, ami a bevándorlásellenes szélsőséges pártok erősödéséhez vezetett. A jelenlegi német minidráma tehát – a Figyelő írója szerint – két síkon zajlik: az egyik az őszi bajor tartományi választás, amin a CSU szeretné megőrizni abszolút többségét, a másik az, hogy milyen politikai irányt válasszon magának az ország. Emellett Merkelnek fejtörést okozhat a brexit és Donald Trump politikája is, akinek új berlini nagykövete kijelentette, hogy „feladatának érzi az európai konzervativizmus erősítését”. Illetve szembe fordult vele pártja koalíciós partnerének vezetője, Horst Seehofer is azzal, hogy azt a parancsot akarja adni a német határőrségnek, hogy fordítson vissza minden olyan migránst, akit egy másik tagállamban már regisztráltak.

És persze a kancellár továbbra is európai megoldásban, azaz kvótában gondolkodik

– teszi hozzá a szerző. A cikk szerint azonban, a kancellár hiába vet be mindent, úgy tűnik, továbbra sem körvonalazódik egy átfogó uniós megoldás, a V4-ek ráadásul vétót fontolgatnak a kötelező kvóta ellen, amit Németország vezetője ennek ellenére azért a lapjai között tart. Merkel haladékot még kaphat, ám az idő már nem neki dolgozik – zárja gondolatait a cikkíró.

A teljes cikk a Figyelő e heti számában olvasható.

Camus iránymutatása: Európa vesse ki magából Afrikát, Franciaország meg csatlakozzon a visegrádiakhoz

A globális felcserélés citadellájával, a migrációs elsüllyesztés és a helyettesítés útján történő népirtás fő előirányzójával, Angela Merkel Németországával szemben új európai összefogást sürget a mandiner.hu-n megjelent írásában Ranaud Camus, francia író. Hozzáteszi, szerinte Európát nem elhagyni kell, hanem átvenni felette az uralmat, elüldözni belőle az árulókat, tetőtől talpig átalakítani a kontinenst. Ehhez iránymutatásul a Visegrádi Négyeket állítja például.

Renaud Camus francia író, a Nagy Felcserélés fogalmának megalkotója a tömeges migrációról, a valódit a hamissal helyettesítő korszellemről, az európai kultúra hanyatlásáról fejtette ki korábban gondolatait a Mandiner.hu-nek. Legújabb esszéjébenarról ír, „tanulságos viccként” vetette fel, hogy Franciaországnak csatlakoznia kellene a Visegrádi Négyekhez. Mint kifejtette, ezzel is inkább a konföderációkhoz való vonzódását akarta kifejezni, hiszen, mint fogalmaz, „mindig is ezt kívántam Európa számára: hogy szabad országok konföderációjává váljon, ahol élesen elkülönítik a tagállamok és a szövetségi hatalom kompetenciáit, s amelynek élén egy közvetlenül választott elnök áll”. Hozzáteszi, ezzel nem az európai gondolatot utasítja vissza, sőt éppen ellenkezőleg.

Szenvedélyesen szeretem és kívánom Európát, annak megőrzését, boldogságát, a történelemhez való visszatérését, ahonnan mazochizmusból és öngyűlöletből – hogy ne rögtön kapzsiságot és gyávaságot mondjak – kirekesztette magát.

Camus arról ír, a brexit azért szomorította el, mert egyészt Nagy-Britannia nélkül Európa nyilvánvalóan nem Európa önmaga többé, másrészt annak időzítése miatt is. Mint kifejti, „abban a pillanatban, amikor elözönlenek, elfoglalnak, gyarmatosítanak bennünket, amikor napról napra megaláz és megsebez és meggyilkol a terrorizmus és az ártás szenvedélye”, hiba, ha az uniós tagállamok visszahúzódnak. Véleménye szerint egy ország sem képes megmenteni önmagát, és éppen azért kell egyesülniük, hogy közös erővel álljanak ellen az inváziónak. Camus úgy látja,

Nem kilépni kell Európából, hanem Afrikát kell kivetni belőle, ahogy Afrika vetette ki magából Európát a maga idejében.

Szerinte ha a migráció manapság könnyű és magától értetődő, akkor a visszatelepítésnek is annak kell lennie. Camus úgy látja, a V4-ek országaihoz való szimbolikus csatlakozás felvetése is annyit jelent, tisztelettel adózik Közép-Kelet-Európa előtt, „amely ellenáll Brüsszel felcserélő diktatúrájának, ennek a bürokratikus zsarnokságnak, ami rá akarja kényszeríteni földrészünkre a Nagy Felcserélést, az etnikai és kulturális helyettesítést, a nép- és civilizációcserét”. Hozzáteszi, a visegrádi egyezmény országai, és mindenekelőtt Magyarország erődnek tűnnek, az ellenállás fészkének. Úgy fogalmaz,

szentélyekre van szükségünk abban a korban, ahol az oktatás romokban hever, a kultúrát szétmarcangolták, a civilizáció önmaga ellentétébe bomlott szét, bárgyúságot, erőszakot, az átlagintelligencia szédítő zuhanását, a Nagy Kultúrafosztást, fajunk minden nappal egyre szembeötlőbb visszavadulását hozva magával.

A helyzet sokat változott első nyilatkozata óta – teszi hozzá – a visegrádi különutas álláspont tükröződik Ausztria és Magyarország újkeletű baráti viszonyában. Olaszország pedig Magyarországra veti vigyázó szemét, mintaképet lát benne. Camus szerint ugyanakkor „a globális felcserélés citadellájával, a migrációs elsüllyesztés és a helyettesítés útján történő népirtás fő előirányzójával, Angela Merkel Németországával” más a helyzet, mert az továbbra is fáradhatatlanul hajtja végre eddigi politikáját.

Az író szerint Franciaország visegrádi tagsága nem teljesen tréfa, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország után miért ne csatlakozhatna hozzájuk Franciaország egy egyezmény keretében, az ellenállás és az elutasítás erőteljes tömbjét alkotva Európai Unióban. Hangsúlyozta,

Európát nem elhagyni kell, hanem átvenni felette az uralmat, elüldözni belőle az árulókat, tetőtől talpig átalakítani a kontinenst.

Véleménye szerint a periférikus fekvésű Brüsszel sem maradhatna az Unió központja, mert

túlságosan kötődik az árulás legsötétebb óráihoz, a kollaborációhoz, amikor a földrészünket és népeit a legelvetemültebb ellenségeik kezére adták.

A város túl muszlimmá vált,

hogy a megszállás, a népcsere és az iszlamizáció ellen felkelt Európa sors felett elnököljön. Mára nem egyéb, mint a Molenbeek nevű arab (és egyre inkább arab) negyed villákkal és bürokratikus hivatalokkal teli külvárosa.

Az író hozzáteszi, Bécs megfelelőbb lenne Európa fővárosának.

A teljes írás itt olvasható.

Soros hajói tovább szállítják Európába az illegális bevándorlóka

Több kapcsolódási pont van Soros György és azon álcivil szervezetek között, amelyek illegálisan hajózzák be a migránsokat a Földközi-tengeren keresztül Európába. Az érintett „civilek” forrásai nagyrészt a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól érkeznek, de van olyan adományozó, aki korábban a csúfosan megbukott Hillary Clinton kampányát támogatta – írja az Origo. 

Az új olasz kormány megálljt parancsolt az illegális bevándorlók beutaztatásának, és egyre több Soros által finanszírozott hajót zárolnak. Az elmúlt években döbbenetes sok, közel kétmillió illegális bevándorlót jutattak be a kontinensre az amerikai tőzsdespekuláns által finanszírozott szervezetek. Körkép a földközi-tengeri káoszról, az illegális migráció és az embercsempészet elleni harcról, a Soros György migránsbetelepítő szervezeti elleni küzdelemről.

Óriási nemzetközi visszhangot kapott az elmúlt hetekben, hogy Olaszország – megelégelve az illegális migrációt és a Soros György által támogatott hajók tevékenységét – megtiltotta az Aquarius nevezetű hajó kikötését. A tengeri járművön több száz illegális bevándorló utazott. A hajót Málta és Franciaország sem akarta fogadni, így végül a frissen hivatalba lépett, bevándorlásbarát, baloldali spanyol kormány fogadta be az Aquariust. Később az egykori francia baloldali miniszter, jelenlegi köztársasági elnök, Macron visszakozott, és átvesz néhány migránst.

Az álcivil szervezetek által üzemeltetett hajók elfelejthetik, hogy migránsokkal a fedélzetükön kiköthetnek Olaszország kikötőiben

– minderről már Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a bevándorlásellenes jobboldali Liga vezetője beszélt. Ismétlem: ezek a hajók elfelejthetik, hogy elérjék Olaszországot. Véget akarok vetni az embercsempészek és maffiózók üzletének – tudatta Salvini a Facebook-oldalán. Világossá tette, hogy a kikötési tilalom az összes Soros György által finanszírozott szervezet – Proactiva Open Arms, az SOS Méditerranée, a Sea-Watch és a Sea-Eye – hajóira is vonatkozik, amelyek a tengeren vagy máltai kikötőkben tartózkodnak. Külön beszélt Salvini arról is, hogy a hajókat Soros György finanszírozza.

2018. június 21. Gumicsónakban utazó illegális bevándorlókat készül a fedélzetre venni a Mission Lifeline nevû német civil szervezet (NGO) által fenntartott hajó legénysége a líbiai partok közelében

Mindezeknek a fényében utánanéztünk annak, hogy a Földközi-tengeren keresztül hány migráns érkezett az elmúlt években, és kik vesznek részt a legnagyobb mértékben az illegális tevékenységben.

2014 óta több mint 1,7 millió migráns érkezett Európába tengeri útvonalon. A legnagyobb nyomás Görögországra nehezedik, ahova az elmúlt négy évben egymillió migráns érkezett a tenger felől. Olaszország partjaihoz 620 ezer míg Spanyolországba 30 ezer. (Az egész világsajtót bejárták azok a döbbenetes képek, amikor az egyik drága spanyol tengerparton hirtelen megjelent többszáz migráns, amint csónakokkal kikötöttek a plázson. Természetesen a csónakokra a Soros-hajókból szálltak át, nem messze a partoktól.) A migránsok tengeri beszállításában komoly szerepet játszanak a különböző NGO-k hajói. A kétmilliós szám egyébként messze nem túlzás: valamivel több mint 1,7 millió migránsról biztosan tudnak, őket regisztráltak vagy legalábbis valami feljegyzés készült róluk. De a szám becslések szerint nagyjából tíz százalékkal több lehet, hiszen köztudottan nem sikerül mindig mindegyik migránst dokumentálni.

De hogy jön a képbe Soros György? A 2014-ben alapította Christopher Catrambone és Regina Catrambone a Migrant Offshore Aid Station (MOAS) nevezetű NGO-t. Christopher Catrambone 416 ezer dollárt adományozott Hillary Clinton elnökválasztási kampányára. Ezen kívül 500 ezer dollárt adományozott a Soros György tulajdonában álló Avaaz.org-nak. Az Avaaz például aktívan beavatkozott a magyar választási kampányba, és Orbán Viktor leváltására buzdított több közösségi portálon futó hirdetésben.

A Soros féle Nyílt Társadalom alapíttványtól kapott támogatást a Földközi-tengeren tevékenykedő SOS Mediterranée és Orvosok határok nélkül nevezetű szervezet, valamint a Save the Children is.  Soros György és a Földközi-tengeren folytatott embercsempészet között kimutatható a kapcsolat.

Még 2016 végén a Financial Times írt arról, hogy a Frontex, az EU határvédelmi ügynöksége aggodalmát fejezte ki a Földközi-tengeren működő NGO-k és embercsempészek közötti összejátszások miatt. A cikk szerint, a migránsok pontos instrukciókat kapnak az embercsempészektől arra nézve, hogy hol érhetik el az NGO-k hajóit. A Frontex már korábban is erősen kritizálta az NGO-kat, mivel azok nem voltak hajlandóak együttműködni az embercsempészek elleni nyomozásban.

2017 elején Fabrice Leggeri, a Frontex vezetője a Die Weltnek elmondta, hogy 40 százalékát a mentéseknek az NGO-k végzik.Ezt alátámasztotta egy olasz kutatóintézet is. Adataik szerint az NGO-k által a Földközi-tengeren végrehajtott mentések aránya a 2014-es egy százalékról 2017-ben 41 százalékra nőtt.

(MTI/EPA/Mission Lifeline/Hermine Poschmann)

A különböző NGO-k által lebonyolított mentések már az embercsempészettel határosak: a civil szervezetek hajói közelebb mehetnek a partvidékhez, mint a Frontex hajói, ez pedig arra ösztönzi az embercsempészeket, hogy még kevesebb üzemanyaggal és ivóvízzel, még több emberrel a fedélzeten indítsák el a csónakjaikat. Ezt követően a migránsokkal teli csónakok vészjelzést adnak le a nyílt vízről az NGO-k számára, amelyek egyfajta vízi taxiként partra viszik az illegális bevándorlókat.

A különféle NGO-k több hajóval dolgoznak a Földközi-tengeren.Ezek közül az egyik legismertebb az Open Arms, ami Proactiva Open Arms nevezetű NGO tulajdonában van. A jármű 2015-ben kezdte meg a tevékenységét előbb az Égei-tengeren, majd a Földközi-tengeren.

A szervezet saját adatai szerint 2015 óta 59 247 migránst mentett ki a tengerből, ebből 32 573-at az Égei-tengeren, és 26 674-et a Földközi-tengeren.

Az olasz hatóságok idén márciusban lefoglalták az Open Arms hajót (a lefoglalást áprilisban feloldották), és a civil szervezet tagjai ellen büntetőeljárást indítottak. Több ismert spanyol személyiség is felszólalt a hajó, illetve a civil szervezet tagjainak szabadon engedése érdekében.

Az Open Arms azzal került a lapok címoldalára idén márciusban, hogy a líbiai parti őrség megfenyegette önkénteseiket, miután azok nem adták át nekik a líbiai felségvizeken felvett migránsokat.

Olaszországi kikötésüket követően a hatóságok lefoglalták az érintett hajót, az NGO ellen pedig eljárást indított a cataniai ügyészség illegális migráció elősegítésének és bűnszövetkezetben való elkövetésének vádjával. Az utóbbi miatt végül bizonyíték hiányában megszüntették az eljárást és a hajót is visszaszolgáltatták.

A Sea Watch nevű NGO három külöböző hajóval is dolgozott az elmúlt években. Az Égei-tengeren több mint 4000 migránst vettek fel, ezt követően a Földközi-tengerre helyezték át a tevékenységüket. A palermói ügyészség 2017 áprilisában büntetőeljárást indított a szervezet ellen kétes mentési tevékenysége miatt, mivel hajójuk annak ellenére Olaszországban tette partra a migránsokat, hogy azokat Málta közelében mentette ki a tengerből.

A Sea-Eye nevezetű német NGO egy Seefuchs nevű kis halászhajót üzemeltet holland zászló alatt, Európa minden tájáról érkező önkéntesekkel. Rendszerint a hajó kapacitásánál jóval több migránst vesznek fel. Az elmúlt két évben több mint 14 000 migránst vettek fel a tengeren.

A máltai hatóságok június 8-án megtagadták, hogy a Seefuchs járműve 126 migránssal a fedélzeten kikössön a szigeten, mindössze tengeri asszisztenciát ajánlottak fel. Végül az olaszországi Pozzallóban fogadták őket.

A Sea Watch-ot és a Sea Eye-t jelentős baloldali és globalista alapítványok támogatják, mint a németországbeli Heinrich Böll Alapítvány, a Rosa Luxemburg Alapítvány, az Amadeu Antonio Alapítvány és a Soros György féle Open Society Foundation. A Heinrich Böll Alapítvány többek között olyan menekült fiataloknak is ösztöndíjat biztosít, akik újságírók szeretnének lenni.

A Mission Lifeline nevezetű német NGO-nak a Lifeline nevű hajója 2017 őszétől működik a Földközi-tengeren holland zászló alatt tengeren, anélkül, hogy aláírta volna a Magatartási Kódexet.Legutóbb 2018. június 21-én vettek fel több mint 200 migránst a Földközi-tengeren. Alapítója Axel Steier, radikális baloldali aktivista, aki ellen már a brémai ügyészség is eljárást indított illegális migráció elősegítésének vádjával.

Az SOS Mediterranée és Orvosok határok nélkül nevezetű NGO négy hajója végzett mentő tevékenységet a Földközi-tengeren:Dignity I, Bourbon Argos, Aquarius (Sos Méditerranée- vel együtt), Prudence. A Dignity I 2015 és 2016 között volt aktív, amely idő alatt több mint 15 000 migránst szállított. Ugyanebben az időszakban az Argos nevű hajónál ez a szám több mint 20 000. A Prudence nevű hajó 2017-ben volt aktív és 8 700 embert vett fel. A napokban nagy sajtónyilvánosságot kapott Aquarius 2016-ban 8 700, 2017-ben 14 300 és 2018-ban eddig több mint 1900 migránst szállított a tengeren.

A német Jugend Rettet nevezetű szervezet a Iuventa nevű hajójával 2016-2017 között, 15 akcióban, több mint 14.000 migránst hozott be Európába. 2017 augusztusában a trapani ügyészség – az olasz rendőrség egy évig tartó nyomozását követően – lefoglalta a hajót embercsempészet bűnszövetségben való elkövetése, és illegális migráció elősegítésének vádjával.

Az ügyész tanúvallomásokkal, fotókkal, videókkal és hangfelvételekkel támasztotta alá, hogy a szervezet nem bajbajutottakat mentett, hanem illegális bevándorlókat vett át az embercsempészek hajójáról, akik nem voltak közvetlen életveszélyben, a csempészhajó pedig épségben visszaindult Líbiába. A szervezet fellebbezett a lefoglalás ellen, de fellebviteli bíróság 2018 áprilisában helyben hagyta Trapani bíróság döntését, és a hajó zárolva marad a további vizsgálatig.

A Save the Children Vos Hestia nevű hajó személyzetét az Orvosok Határok Nélkül biztosítja. 2016 és 2017 között több mint 10.000 fő 241 migránst szállítottak a Földközi-tengeren. 2017 októberében felfüggesztették a Vos Hestia működését. A 2014-ben alapított MOAS hajója a Phoenix. 2014 és 2017 között 38 241 migránst vettek fel a Földközi-tengeren.

Forrás: Origo; Fotó: MTI

Tommy Robinsont gyilkos muszlim börtönbandák kezére adta a brit “igazságszolgáltatás”

Talán tényleg halálbüntetést kapott Tommy Robinson? Az aktivistát nemrég azért ítélték 13 hónapnyi börtönbüntetésre, mert tudósítani merészelt muzulmán erőszakoló bandák bírósági tárgyalásáról. Ez pedig a brit hatóságok szerint kimeríti a „uszítás és a köznyugalom megzavarásának” fogalmát. Robinsont a napokban a Hull börtönből a Birmingham melletti, muszlim bandák felségterületének számító Onley börtönbe szállították. A muzulmán bandák korábban megfenyegették Robinsont, hogy a börtönben kivégzik. 

Robinson jogi képviselője, Caolan Robertson Alex Jonesnak mondta el telefonon, hogy az Onley börtön “lakosságának” 71 százaléka muszlim és ezek jelentős részben muzulmán bűnbandák tagjait, akik gyűlölik az aktivistát, és meg is akarják ölni. Robertson azt is elmondta, hogy amikor Robinson belépett a börtönbe azonnal üvöltözni kezdtek neki, ami állítólag egész éjjel folytatódott, a szitkozódásba halálos fenyegetések is vegyültek. Ezt Paul Joseph Watson újságíró is megerősítette, aki a Twitteren írt az esetről.

Valóban érthetetlen, hogy miért szálltanak át egy nem erőszakos bűncselekményért elítélt embert egy olyan helyre, ahol gyilkosok és bandatagok vannak, akik ráadásul még haragszanak is rá.  Egyre jobban bebizonyosodni látszik az a feltételezés, mely szerint a bebörtönzés maga csak egy trükk volt, és valójában a hatóságok így akarják kivonni a forgalomból a jobboldali “bajkeverőt”. Tommy Robinson egyébként évek óta ellenségnek számít, hiszen őszintén beszámol a szigetországban egyre romló közbiztonságról, és gyakran hívja fel a figyelmet a migráció és az iszlám veszélyeire.

Fotó: unilad.co.uk

Robinson bűne nyilvánvalóan nem az, hogy fotókat készített és tudósított, hanem az, hogy nem hagyja, hogy a brit hatóságok eltitkolják a muszlimok által elkövetett bűncselekményeket.

A Breitbart London újságírója szerint Robinsont az alapvető emberi jogaitól fosztották meg. Raheem Kassam a következőt írta:

Akár egyetértesz vele, akár nem a Leeds Crown Court előtti tudósításával kapcsolatban az, ami az Onley börtönben vár rá az semmi más, mint Tommy Robinson emberi jogainak a sárba tiprása. Békésen töltötte a kiszabott idejét a Hull börtönben, amikor figyelmeztetés és különösebb indok nélkül átszállították egy sokkal veszélyesebb helyre, ahol úgy bánnak vele, mintha politikai fogoly lenne. 

Az eset meg egy kérdést felvet: miért akarnak a brit hatóságok mártírt csinálni Robinsonból? Hiszen ha valóban megölik a börtönben, akkor ez elkerülhetetlen, tekintve, hogy jelen pillanatban is több tízezren tüntetnek Nagy-Britanniában a szabadon bocsájtásáért.

Forrás: Breitbart, Infowars, Dangerous.com; Vezető kép: pattayaone.news

Gázjátszmák Európában

Szijjártó Péter külügyminiszter a múlt héten, miután találkozott amerikai kollégájával Mike Pompeoval, kifejtette, reméli az Egyesült Államok fontos szerepet fog játszani hazánk energiabiztonságának növelésében. Ugyanis az amerikai kormányzat támogatja a Romániában kitermelt földgáz Magyarországra juttattatását. Erre a kissé eldugott mondatra kevesen figyeltek fel, holott igen érdekes geopolitikai háttere van az ügynek.

Az osztrák állami tulajdonú OMV és az amerikai Exxon Mobilvárhatóan 2020-ban kezdi meg a termelést a Fekete-tengeri Neptun gázmezőn. Ha ez megtörténik, akkor várhatóan Románia nettó gáz exportőrré válik, és Magyarország itt fog a képbe kerülni. Az Európai Bizottság egy 560 millió eurós csővezetéket szeretne, amely Bulgáriát, Romániát, Magyarországot kötné össze az ausztriai Baumgartner elosztó központtal és így akár közvetlenül Nyugat-Európa is kaphatna román földgázt. Brüsszel szerint ez nagyban hozzájárulna a régiónk energiabiztonságához, azáltal, hogy a jelenleg egyeduralkodó orosz gáz mellé újabb beszerzési lehetőségek lépnének be. A tervezett vezetéknek már neve is van, méghozzá BRUA, és Magyarországgal a már meglévő Arad-Szeged vezetéken keresztül kapcsolódna. Továbbá lenne egy leágazása Bulgária felé, ahonnan az ott kitermelt gáz és az egyszer talán megépülő Déli Áramlat révén orosz földgáz érkezne.

De a mai számítások szerint gazdaságilag életképes változat csak Magyarországot érné el, az Ausztriába tartó 200 kilométeres szakasz nem kerülne megépítésre. Csupán az Arad-Szeged cső kapacitását bővítenék évi 5,6 milliárd köbméterre. (Érdemes tudni, hogy a magyar gázfogyasztás évi 7-8 milliárd köbméter.) Természetesen ez az amerikainak és az osztrákoknak csalódást okozott és hevesen lobbiznak a budapesti kormány döntésének megváltoztatása érdekében.

EURÓPAI GÁZJÁTSZMA

Természetesen Európában energiában a legnagyobb játékosok az oroszok és a németek. A Gazprom két oldalról támad: délről és északról. Minket közvetlenül inkább a Déli-Áramlat érint. Ebben a témában az új fejlemény az, hogy elkészült az orosz-török vezeték és már folyik rajta a szállítás. Most az a kérdés, hogy Törökországból merre megy tovább az építkezés? A napokban járt Moszkvában Boyko Borissov bolgár miniszterelnök és találkozott Putyin orosz elnökkel. Kiderült, hogy Moszkva szeretné, ha Déli Áramlat Bulgárián keresztül, Romániát kikerülve jutna el Közép-Európába. A tervet Erdogán török elnök szintén támogatásáról biztosította. Putyin azonban az Európai Bizottság garanciájához kötötte a kivitelezését. Korábban, már 2014.ben, elkezdődött az építkezés, ám Brüsszel és Washington nyomására a Bulgária leállította. Ez azután történt, hogy John McCain, Chris Murphy és Ron Johnson amerikai szenátorok Szófiában jártak. Szegény bolgárok engedtek a nyomásnak, annak ellenére, hogy a gázvezeték jótékony hatással lenne a balkáni ország gazdaságára.

AZ IZRAELIEK BESZÁLLNÁNAK

Másik  fejlemény a dél-európai gázügyben, hogy a zsidó állam szeretne egy terminált építeni Szalonikiben a cseppfolyósított gáza számára. Innen csővezetéken szállítanák tovább Bulgárián és Szerbián keresztül Magyarország irányába. Mint ismeretes az izraeli partoknál a tengerben hatalmas gázmezőket találtak és az ottani cégek ezt szeretnék kitermelni és exportálni. Az elképzelések szerint Ciprust érintve egy 1300 kilométeres vezetéket húznának át a tenger alatt Görögország irányába. Ezzel jelenleg két probléma van: Egyiptom és Törökország. Az izraeli gázmezők ugyanis átnyúlnak Egyiptomi felségvizekre és a két ország még nem tudott megállapodni a határokban. Másrészt Egyiptom az olaszokkal kívánja kitermeltetni a saját földgázát és nem Izraeli cégekkel. Problémát okoz az is, hogy Ciprus jelenleg megosztott és egy részét Törökország ellenőrzi. Törökország azonban ellenségesen viszonyul az Izraelt Görögországgal összekötő vezetékhez. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy nemrégiben az izraeli miniszterelnök fia azt a következőképpen értékelte: „Törökország b….a meg!”

ÉSZAKON A HELYZET VISZONT VÁLTOZIK

Oroszország giga projektje a sarkkörön túli Yamal-félszigeti kitermelés, ahová iszonyatosan nagy tőkét invesztáltak be. A Gazprom mellett beszálltak a franciák és a kínaiak is, de az egész ügylet középpontjában Németország áll, aki a sarkvidéki kitermelés nagy részét megvenné. Mint ismeretes az első vezetéket, az Északi Áramlat I-et már évek óta üzemeltetik, és az idén márciusban megkezdték meg az ezzel párhuzamosan haladó második gázvezeték kivitelezését. A nyomvonal a régi, mivel ez is Lengyelországot és a Balti államokat kikerülve a Balti-tenger alatt fut majd. A hoppon maradt országok természetesen hisztérikusan reagáltak és Molotov-Ribbentrop paktumot emlegetve és válogatott sértéseket vagdosnak a németek és az oroszok fejéhez. A több mint 4000 kilométeres vezeték évente 33 milliárd köbméter földgáz szállítására lenne alkalmas és az Északi-Áramlat I. 55 milliárdos teljesítménye mellett fedezné Németország növekvő energia igényét is. Sőt Csehország felé épülhetne egy mellékvezeték is és a Berlini kormány azt is felvetette, hogy Magyarország is  vásárolhatna ezen keresztül földgázt.

Az FGSZ Zrt. földgáz-szállító vezetékrendszere (http://www.mindentafoldgazrol.hu/)

Fő vonalakban jelenleg ez a geopolitikai erőtér, amely meghatározza hazánk mozgásterét. A mi számunkra a legfontosabb az, hogy minél több helyről szerezhessünk be földgázt, mert akkor jobb árakat tudunk kialkudni a piacon. Minél több vezeték éri el a Kárpát-medencét, annál jobb. Ez nyújtja a legnagyobb biztonságot és védelmet. Így elkerülhető lenne egy olyan krízis, mint, ami 2005-ben, vagy éppen 2009-ben volt. Akkor az ukránok leállították gázszállítást, hogy zsarolják Oroszországot és Közép-Európa egyes országait.

A 110 méter mély Toplitz-tóban rejtőző “náci arany” után kutatva már 14 búvár vesztette életét

Hiába az áthatolhatatlan mélység és a sok rejtélyes haláleset, az önjelölt kincsvadászokat ma sem hagyja nyugodni az osztrák Toplitz-tó mélyén rejtőző "náci arany" legendája. 

A második világháború kitörése után a Németország által felszabadított országokból jelentős mennyiségű – 1945-ös árfolyamon számítva mintegy 650 millió dollár, kb. 1200 milliárd forint értékű – arany került a nemzetiszocialisták birtokába. A páncélszekrényben őrzött aranyból száz tonnát egy bányában rejtettek el, de az amerikaiak által megtalált kincs csak kis része volt a teljes aranykészletnek. Az SS rendkívül jelentős aranykészlete egyszerűen felszívódott. De vajon hová tűnt?

Egy láda hamis font

A Harmadik Birodalom bukásának küszöbén tökéletes rejtekhelyet kellett keresni a háború alatt megszerzett arany, gyémánt és műtárgyak számára. A legenda szerint ládákkal megrakott több tucat teherautó érkezett a sűrű erdőkkel körülvett ausztriai Toplitz-tó partjára. A ládákat egytől-egyik leeresztették a 110 méteres mélységbe, még mielőtt az amerikai csapatok rajtaüthettek volna a németeken. Azóta is kincsvadászok százai próbálják megtalálni a salzkammerguti vidéken fekvő, festői szépségű tó mélyén rejtőző kincseket. Annyi biztos, hogy több olyan faláda is előkerült már, amelyekben hamis brit bankjegyeket találtak. Hitler állítólag ezekkel akarta romba dönteni a brit gazdaságot. De a hőn áhított aranynak nyoma sem volt.

A halál nem akadályA kincsvadászok szerint az igazi kincsek még mindig ugyanott vannak, csak éppen vastag iszapréteg és fatörzsek fedik a ládákat. Ráadásul a tó rendkívül hideg vize miatt is életveszélyes a mélybe merülni. Az évek során összesen 14 búvár lelte halálát a kincsek után kutatva. Legtöbbjük beleakadt a tó fenekén lévő sűrű ágak és növényzetek kusza szövevényébe. A kutatási kedv töretlen annak ellenére, hogy a búvárkodás szigorúan tilos a Toplitz-tóban. Az osztrák környezetvédők kérésére a bécsi kormány betiltotta a merüléseket, de az erdőgazdaság egy kivételt hajlandó tenni, épp a birodalmi aranyhoz kapcsolódva: ha egy társaság háromdimenziós térképet készít a tó fenekéről és ezzel bizonyítja, hogy nincsen semmiféle kincs.

Arannyal festett ólom

Egy ismert osztrák búvár, a tóvidék jó ismerője, Gerhard Zauner szerint minden úgy jó, ahogyan most van. Mi lenne Loch Nesszel a szörny legendája nélkül? A Toplitz-tavat is ez tette egyedivé és híressé. Szó mi szó, Zauner maga is tevékenyen részt vállalt a legendák táplálásában: 1959-ben, amikor maga is lemerült a tó mélyére, egy elsüllyedt repülő roncsait vélte felfedezni a víz alatt. Aztán hamis aranyrudakkal bukott le. A képet úgy állította be, mintha éppen kincseket hozna felszínre a vízből, de kiderült: valójában ólmokat festett be arany színnel. Zauner viszont sok nemzetiszocialista relikviát talált a tóban, vagyis, valaminek tényleg kell lennie a mélyben. Az exbúvár egy múzeumot is nyitott a parton a tóban talált tárgyakból, de ezek között kincs, az nincs.

Sára Botond: A józsefvárosiak ismét óriási felhatalmazást adtak a kormánypártoknak

Úgy néz ki, nem éled újjá Demszky Gábor lezüllött “világvárosa” a Józsefvárosban, miután a dekadens főpolgármester egykori vezetőtársa és követője csúfos vereséget szenvedett a vasárnapi időközi polgármester-választáson, amelyre azért volt szükség, mert az eddigi polgármester, Kocsis Máté az országgyűlésben, a Fidesz-frakció élén folytatja munkáját. A balliberális, álcivil Győri Péternek még úgy sem sikerült győznie, hogy Hódmezővásárhelyhez hasonlóan a szélsőjobbtól a szélsőbalig minden kormányellenes erő felsorakozott mögötte, a Jobbikból kilépett Pintér Attilát leszámítva, aki néhány napja visszalépett a polgármesteri megméretésből. Vasárnap este a Fidesz-székházban tartott sajtótájékoztatón Kocsis Máté elmondta, Budapest közepén is győztek a kormánypártok, vagyis az emberek ismét véleményt mondtak az ellenzékről. Az új polgármester, Sára Botond kifejtette, az összefogás leginkább a Fidesz-KDNP mögött áll, ennek oka pedig az elmúlt nyolc év teljesítménye. 

Budapest közepén a kormánypártok hatalmas győzelmet arattak. Az eredmény vitán felül áll, a választók ma véleményt mondtak az ellenzékről.

– mondta Kocsis Máté a Fidesz-székházban vasárnap este, ahová kampánycsapatának mintegy kéttucat tagjával, illetve az új polgármesterrel érkezett. A Fidesz frakcióvezetője kifejtette, az emberek kimondták megint, hogy nem kérnek a bevándorláspártiakból sem együtt, sem pedig külön-külön.

Józsefváros jó kezekbe került!

– jelentette ki a politikus.

Hozzátette: a kerület jövőbeli sikerei szempontjából nagyon fontos, hogy a polgármester és az országgyűlési képviselő együtt tudjanak működni. 

Sára Botond, Józsefváros polgármestere – Fotó: PS

A sajtótájékoztatón az újonnan megválasztott polgármester is köszönetet mondott a választóknak, de nem csak azoknak, akik rá szavaztak, hanem azoknak is, akik elég fontosnak tartották, hogy véleményt nyilvánítsanak vasárnap. Sára Botond kifejtette, nagy felhatalmazást kaptak ismét a kormánypártok, és az összefogás leginkább a Fidesz-KDNP oldalán áll.

Az ellenzéki összefogás ezúttal sem valósult meg. A vasárnapi időközi választáson Győri Péter a szavazatok 36 százalékát kapta.A “független” politikus egyébként korábban a hajléktalanok ellátásáért felelt a Fővárosi Önkormányzatnál, még Demszky Gábor polgármestersége idején, a kampányban kifejtette, hogy szerinte soha senki nem tett annyit Budapestért, mint Demszky Gábor, továbbá, ha ő nyerne, senkit nem engedne kiköltöztetni Józsefvárosból.

Mint közismert, Józsefváros az ottani polgárok 1956-os hősi kiállása miatt “büntetésbe került” a Kádár-diktatúrában, polgári és nagypolgári épületeit lezüllesztették, az ország különböző pontjairól importált lumpenekkel költöztették tele. Kocsis Máté két ciklusa alatt megkezdődött a rend és a polgári milliő helyreállítása, számtalan példaértékű fejlesztés mellett sikerült a bűnözői csoportokat is kiszorítani, visszaszorítani. A kerületben azért kellett időközi polgármester-választást tartani, mert a tisztséget eddig betöltő Kocsis Mátét áprilisban parlamenti képviselővé választották. Az új polgármester Sára Botond jogász, jelenleg Józsefváros alpolgármestere, és eddig Kocsis Máté általános helyettese volt.

Az V. kerületben, Belváros-Lipótvárosban a 4. számú egyéni választókerületben is időközi önkormányzati választást tartottak, ott is a Fidesz-KDNP jelöltje, Balla Valéria vezet, hatalmas fölénnyel, 67 százalékos eredménnyel.

Vezető kép: PS