2012. november 27., kedd

Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről


Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről I. rész

|
Az alábbiakban néhány - a zsidósággal kapcsolatos - elgondolkodtató szemelvényt közlünk Röck Gyula: Az Antikrisztus és a Hamispróféta című 1940-ben megjelent könyvéből.
"A keresztényüldözésben az Antikrisztus eszközei a zsidók lesznek. A zsidók ugyanis tudják, hogyha a kereszténység egyszer feleszmél az igazi krisztianizmusra, akkor ők végleg elvesztették a keresztények feletti befolyásukat, amiért a hívő és öntudatos keresztények teljes kiirtását tűzik ki célul, meghagyva azonban ama modern pogányokat, kik közönyösek lesznek a krisztusi igazságokkal szemben."
"Eme időben Ézsaiás XXVIII. r. 15—48. v. szerint a zsidók a pokollal kötnek szövetséget... Vagyis az Antikrisztussal! Azt fogadják el messiásuknak és annak építenek templomot és mutatnak be áldozatot, amint ezt Dániel IX. r. 27. v. is jelzi."
"Krisztus szőke hajú, kék szemű szép jelenség, külseje után is megállapíthatóan vallásra zsidó, de fajra árja volt, emez fajra és vallásra is zsidó lesz, mert keresztvizet nem vesz, nem is venne fel, mert nem akar s nem is méltó a szentségekben részesülni."
"Amint Istennek megvoltak az ő megváltásához szükséges előmunkálatai, úgy meglesznek a Sátánnak is. Amint Isten annak idején a zsidó népet használta fel megváltási műve előmunkálataihoz, úgy most — golgotai istengyilkosság óta — a Sátán is a zsidó népet használja fel az ő előmunkálataihoz, illetve terveihez."
"Az Antikrisztusra vonatkozó világi feljegyzések szerint az Antikrisztus foggal születik, veres és szeplős lesz, kellemetlen hangú, rossz fülű, rossz szemű, zsidó és mohamedán vérből és törvénytelen házasságból eredő..."
"P. Honchedés írja, hogy: „Az Antikrisztus igazi ember lesz, a bűnök embere. Egy zsidó, valószínűleg Dán nemzetségből erkölcstelen nőtől születik. Rejtett helyen fog felnőni. Sok bűnös cselekedete után mind mélyebbre s mélyebbre süllyed, mígnem az ördög megszállja. Maga lesz a megtestesült rosszaság. Sátáni gőg, érzékiség, kegyetlenség fogja jellemezni. Kiváló tehetségű lesz, ki szándékait és cselekedeteit ügyesen tudja majd elrejteni. Gazdagsága sokakat vonz majd. A Sátán közreműködésével, művelt álcsodáival elvakítja a népet. Az erőszak fogja betetőzni művét."
"Az Antikrisztust nem kell Luciferrel összetéveszteni. Az Antikrisztus valóságos ember lesz. A szent atyák egyetemes véleménye szerint zsidó lesz."
"Céljait szolgáló népe a zsidóság lesz, mint faj! Sőt, mint vallás is megfelel néki, mert a zsidóság még nem fogadta el a messiást s ennélfogva a végidőkben minden anti-messiási elvnek pártolója lesz. A zsidóság filozófiai és theológiai oldalról nézve ma is, illetve kezdettől, antikrisztusi teológiát és vallást képez, amennyiben nem fogadta s nem is fogja elfogadni a végső percig a Messiás eljövetelének megtörténtét."
"A zsidóságot már átgyúrta e szerepre, amennyiben a tóra helyett a talmudi szellemmel itatta át annak vezetőségét..."
"Az Antikrisztus fajra és vallásra is zsidó lesz."
"Hogy ebben a keresztény világrend elleni küzdelemben az Antikrisztus és Hamispróféta népe és eszköze a világ minden részéről kiűzött s Palesztinába visszatért zsidóság lesz, azt már említettem könyveimben."
"Már az Úr utáni első években azon vitáztak a zsidók, hogy Isten fia-e vagy csak Ácsfia az Úr. Ez a vita végigvonult aztán a kereszténység történelmén s mindenhol, ahol a zsidóság teret nyert, Jézust Ácsfiának s a Boldogságos Szűz Máriát közönséges asszonynak, — sőt megtévedtnek — igyekezett feltüntetni. Ennélfogva a judaizmus valóságos merénylet sorozatot végzett kétezer év alatt az Úr ellen, amit azonban most fog betetőzni, satanizálva mindent, amibe beleszólást nyer..."
"A Hamispróféta másik, azaz kereszténységen kívüli harca azonban nyílt harc lesz a kereszténység ellen."
"Itt nem keresztényeket, hanem zsidókat fog felhasználni a kereszténység ellen, amint azt az Úr feltámadása óta mindmáig tette is, úgy világnézeti, mint világrendi területeken."
"A zsidó világnézet két fő forrásból veszi „anyagát". Egyik a Tóra, azaz Mózes könyvei, mit a Szentírásból ismerünk, míg a másik a Talmud, melyet zsidó rabbik írtak, nem annyira hitük, mint fajuk érdekében. A Tóra szelleme vallási és faji összetétele mellett enyhe goj mellőzést is rejt magában, ami indokolható is, mert a mózesi törvényeken alól álló pogányok — gojok — nagy része abban az időben bizonyos szempontokból nézve, annyira mélyen álltak a zsidók alatt, hogy Mózesnek szükségképen tiltani kellett népét más alsóbbrendű népekkel való érintkezéstől. Azóta persze fordított a viszony. A Talmud szelleme már fokozott, végsőkig menő goj gyűlöletet tartalmaz, olyannyira, hogy a gojt — vagyis azt, aki nem zsidó — állatszámba veszi, akivel, akárcsak az állattal, tetszésszerint bánhat a — zsidó. Sőt, mintegy céllá és kötelességgé, a zsidóság érdekévé teszi a gojok gazdasági és erkölcsi, valamint világnézeti tönkretételét, hogy annak romjain könnyen felépíthessék a talmudi világrendet. Erről a zsidókérdés c. könyvben számolok be. Ebben a harcban aztán a talmudi zsidó mindent megragad, amivel a goj hitét, erkölcsét és gazdasági alapzatát összedöntheti. Pártol és pénzel minden olyan irodalmi, művészi és vallásfilozófiái irányt és mozgalmat, amely erre alkalmas. Mindazok a könyvek, melyek sátánizmust tartalmaznak, vagy a kereszténységnek akár kisebb, akár nagyobb mérvben ártanak, zsidó írók, vagy legalább is zsidó könyvkiadók útján jött forgalomba. Vagyis a Hamis próféta „előmunkálatait" zsidó írók és könyvkiadók, esetleg ezek által megtévesztett díszgojok végezték s végzik ma is, a mi türelmes főpapságunk Isten előtt való felelősségének a terhére!, mert régen mozgalmat kellett volna indítani világszerte abból a célból, hogy zsidók se ne írhassanak, se ne adhassanak ki könyvet keresztények részére, csak valamelyik keresztény egyház jóváhagyásával! De hát! nehogy elkobozzák a könyvemet, nem folytatom... Akinek van szeme, úgyis látja, hogy az antikrisztusi térhódításokért ki mint felelős... A zsidóság tehát, mint a Hamispróféta előmunkásai működnek s mindenhol ott a kezük a krisztianizmus meghamisításában, vagy elgáncsolásában, nehogy az igazi krisztusi szellem teret nyerjen akár irodalmon, akár színházon, filmen, újságon, könyvön át, mert akkor — esetleg ráeszmélne a zsidóság jó része is arra, hogy a Messiás már eljött és — megfeszíttetett... Tisztában kell lenni azzal, ha nem akarunk eltévelyegni, hogy a zsidók által irányított irodalom — a satanizmus előmunkálata... A zsidóknak ez az aknamunkája lassan megmételyezte a kereszténységet... S ma a keresztények jórésze, ha kell keresztény, ha kell zsidó; érdekeik szerint, mert — mint magukat mentik — a kenyérért, a többért mindent meg kell tenni... S ennek a „vak vezet világtalant" állapotnak legszomorúbb ténye, hogy még olyanok is elősegítik a zsidók és a zsidó tőkék boldogulását, akiknek ezek ellen őrök harcban kellene állni, mert láthatnák, hogy ez a tőke — mint antikrisztusi — a krisztianizmus ellen dolgozik... Közönyből, vagy tájékozatlanságból — ők tudják — bérbeadják zsidóknak a földjeiket és egyéb „üzleti" összeköttetésekre is képesek velük... Szomorú, rettenetesen szomorú, hogy ennek a satanizmust és antikrisztianizmust képviselő fajnak még a krisztianizmus képviselői se álltak ellent s Istennek egy Hitlert kellett kiválasztania, hogy a kereszténységet megmentse — a zsidóság hazaküldése által — a satanizmus teljes diadalától... Aki tehát hitét, világnézetét és erkölcsét nem akarja hamis tanokkal mételyeztetni, vegye tudomásul, hogy minden olyan akciótól, könyvtől, színháztól, filmtől, újságtól, vagy bármitől, mely zsidókkal kapcsolatos, mereven el kell zárkóznia, mert világnézeti hamisítások és világnézeti „kihagyások" által előbb-utóbb lelkimérgezésbe esik, aminek első tünete lelki közöny, míg a végső tünete pedig: távolodás Krisztustól."
"Elvitathatatlan, hogy a zsidóság a Hamispróféta és az Antikrisztus népe, illetve eszköze, kik a világnézet meghamisításában, valamint a világrend felforgatásában vezető szerepet vittek s visznek."
Röck Gyula - Az Antikrisztus és a Hamispróféta
A teljes könyv ide kattintva

Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről II. rész

|
(Jézus) Mennyei származású... Istenfia... Az Ige... Alfa és Omega... Aki van... A zsidók azzal vádolják meg az Urat, hogy: „...nemcsak a szombatot megszegte, hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlővé téve magát az Istennel” - Szt. János ev. V. r. 18. v.
 Tehát nyílt és köztudomású — nem pedig titkolt volt isteni volta, mert meg akarták azért ölni — a zsidók... Jézus a zsidóságot mindenütt lesújtóan bírálja, sőt ördögatyától valónak mondja.
Lássuk csak ezt a meghatározást közelebbről. Minden állításnak indokolással kell rendelkezni, anélkül alaptalan, vagy csak mánia. Ami logikusabban indokolható, az a valószínűbb.
Az ördög fő tünete a gőg és erőszak, a hazudozás és az érzésnélküli eszesség, illetve az egyetemes szeretet nélküli rideg ész. S a zsidó, ha jól megnézzük őket és irodalmukat is, azt látjuk, ha uralmon van, ha fölényre jut, minden népnél gőgösebb, kivált a gojjal szemben; üzleti ügyeiben hazug, céljai keresztülvitelében erőszakos, orrgyilkoltatásra hajlamos, amit a szabadkőművesség története igazol és az egyetemes szeretetnek a nyoma sincs meg benne, csak a minden alsóbbrendűt teljesen kitöltő fajszeretetnek. Amily arányban rajong a fajáért, oly mérvben gyűlöli, megveti, lenézi, kihasználja a más fajt. Sajnos ez a lelki, illetve morális betegség pár éve a keresztényekre is terjedni kezd.
A zsidó gőgösségnek egyik tünete az egyik miskolci rabbi könyve, melyet 1925 körül adott ki, ahol azt írja, hogy az alázatot gyűlölik és megvetik, nem nekik való...
De eltekintve ezektől a zsidó talmudi irodalom adja meg a tiszta képet. Ez a fajimádattól és gojgyűlölettől átitatott könyv a legjobb bizonysága annak, hogy a zsidóság — ha faj, ha világnézet szempontjából nézzük is, — mint Jézus mondta, az ördögatyától való! Ilyen világnézetet Isten népe, mi keresztények, sohse fogadunk el! Ördögi az egész. Íme néhány szemelvény, az 1876-ban — tehát nem a mai antiszemitának rágalmazott, de alapjában krisztianizálódó korban — kiadott, dr. Rohling Ágost által írt „A talmudzsidó” c. könyvből.
A felebarátról szóló szakaszban ezek állnak:
...az istentelenek, kikhez a keresztények is tartoznak, mind „bálványimádók” — a tisztátalan szellemtől származnak és disznóknak neveztetnek. Az idegen, vagyis nemzsidó nőt Abarbanel is baromnak mondja.”
...a zsidó éppen úgy Isten állagából való, mint a fiú Atyjáéból. Azért halálfia azon goj, aki egy Zsidót megütni merészel."
...valamint előbb valók az emberek az állatoknál, úgy a zsidók a föld többi népeinél. Sőt: az idegen magva, barom mag.”
...egyedül a zsidók emberek, a többi népek pedig az állatok sorába, tartoznak.”
Értetek, nem a gojimért; értetek, nem a kutyákért, vannak ezek az ünnepek.”
A gojim házai, barmok tanyái.”
A választott nép méltó az örökéletre, a többi nemzetek hasonlók a szamarakhoz.”
Ti izraeliták emberek vagytok, de a többi népek nem emberek.”
Azért mondja a Talmud: minden népekre nézve áll ne tégy nekik szívességet.”
Nem jó, ha valaki ellenségei iránt irgalmasságot gyakorol.”
...tilos az istentelent üdvözölni...” (vagyis köszönteni.)
A csalás fejezetében ezek állnak:
Szabad a gojt megcsalnod és tőle uzsorát venned: de ha felebarátodnak adsz el valamit, vagy tőle veszesz, nem szabad testvéredet megcsalnod”. Vagyis a zsidót! mert csak ez nekik a felebarát... a faji és nem a lelki testvér.
Ha zsidó törvénykedik nemzsidóval, testvéred részére döntöd el az ügyet.”
...az idegent fortélyokkal addig kell zaklatni, amíg végre is a zsidó marad nyertes.”
Ki a gojnak visszaadja elvesztett jószágát, annak az Isten nem fog megbocsátani.”
Az istentelenek legbecsületesebbikét öld meg.”
Tilos a bálványozón (gojon) megkönyörülni, azért ha valaki elveszni látja őt, nem szabad megmenteni.”
Ha verembe esik, ... nem kell kihúzni.”
Igazságos cselekedet a minaeust, azaz eretneket, sajátkezűleg kivégezni. Ki az istenteleneknek vérét ontja, mondják a rabbinusok, áldozatot mutat be Istennek.”
A nőről szólókat nem is idézem...
Az esküről így írnak:
Akiba rabbi esküt tett le, de szívében hozzá gondolta, hogy érvénytelen.”
...ha a zsidó megbánja adott esküjét, bármikor elmehet a rabbihoz, vagy más három közönséges emberhez, hogy esküje alól feloldják.”
A keresztényekről így írnak:
Krisztus neve a Talmudban oly szóra van eltorzítva, melynek értelme: „legyen kiirtva neve és emléke.”
Meg van parancsolva Izráel árulóit és az eretnekeket, mint a názáreti Jézust és követőit, saját kezűleg megölni és a kárhozat örvényébe dönteni.”
Ha a zsidónak hatalmában áll, kötelessége az eretnekeket nyilvánosan megöletni.”
Példa rá a bolsevizmus... Láttuk... A rituális gyilkosságokról nem is szólok. Arra a védekezésre, hogy ezek hamis idézetek, egyszerűen az egyházi írókra, a pápai levelekre, stb. utalunk...
Avagy aki kételkedik, olvassa el Mózes könyveit megláthatja, hogy a talmudi idézeteknek meg van az alapjuk már Mózes más helyen idézett részeiben is. Ezért az egyoldalú és démoni rabbinizmusért bűnhődnek ma a zsidók.
Hogy mi a különbség Jézus és Mózes, illetve a kereszténység és a zsidóság morálja között, azt megláthatjuk ha a krisztusi tanítást összehasonlítjuk a zsidóval.
Íme néhány zsidó töredék:
...veszítsd el őket mind fogytig. Ne köss velük szövetséget, se ne könyörülj rajtuk.” Mózes V. k. 7. r. 2. v.
Faragott képeiket tűzzel égesd meg...” Mózes V. k. 7. r. 25. v. Egy ilyen a fajimádattal járó fajgyűlölettel telített nép méltón neveztetett Jézus által az ördögatyától valóknak...
Nincs hát itt mit védeni rajtuk, ez az ő örökségük amitől csak úgy szabadulhatnak meg, ha most a XX. században bekövetkezendő és bejósolt utolsó ítélet előtt megtérnek; mert ha nem, akkor „vissza kell fizetniök” Istennel kötött ama szerződésüket, hogy: „Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon”... Ezt törlesztik most ők...
Nem a zsidók ellen, hanem az igazság mellet kellett idézni ezeket, hogy lássák úgy a keresztények, mint a zsidók, hogy Jézus vádbeszédei nem képletességek, hanem valóságos igazságok, melyeket nem letagadni, hanem elismerni kell!
Elismerni és aztán — vagy megtérni az Úrhoz: Jézus Krisztushoz, vagy vállalni az évezredeken át folytatott bűnökért járó bűnhődéseket...
Az, hogy a zsidók közé jött, lélektanilag nagyon is érthető. Mert, ha a sátánizmust akarom letörni, akkor nem a katolikusok között, hanem a hitetlenek között kell munkálkodnom. Jézus is ezért jött a zsidók közé és ezen szellemben küldte szét apostolait köztük. (Máté ev. X.)
S amint látszik, azért jött Jézus is a zsidók közé, hogy belülről támadja meg a sátánizmust: bentről... A zsidónak világnézeti alsóbbrendűségét igazolja a goj elmélete, faji alsóbbrendűségét pedig a tipikusan hajlott arcéle, amit az Arc és alaktan c. könyvemben kifejtettem. Tehát semmi esetre se azért jött, mert első, hanem, mert a fehér faj utolsó népe volt.
Maga a zsidó nép is érzi ezt a „mivoltát”, mert a Talmudban ezt írják a rabbik: Mikor Isten lehozta a földre a két kőtáblát, a Tórát, népet keresett, akikre rábízza a törvényt. Az egyik néphez — talán a filiszteusokhoz ment s azoknak kínálta. De azok megkérdezték, hogy mi van benne. Ne ölj! Szólt az Úr, mire nem fogadták el... Más néphez ment, azok is kérdezték, mire azt felelte, ne lopj. Ezeknek se kellett a törvény. Végre a zsidókhoz ment. Ezek is megkérdezték s azt felelte, hogy neparáználkodj. Ezek se fogadták el. Erre az Úr felemelt egy nagy hegyet s ezt mondá: Ezt vetem rátok, ha el nem fogadjátok! Mire elfogadták, de: írja a Talmud, ha az Úr vádolni fog az utolsó ítéletkor, hogy miért nem tartottuk meg a törvényt, azaz Tórát, azzal fogunk védekezni, hogy nem akartuk elfogadni, hanem ránk erőszakoltad...
Hogy korunkban kik-mik az Isten beszédeit nem hallgató „talmudi zsidók”, illetve a talmud szellemében nevelkedett, minden gojt megvető és állatnak néző zsidóság, azt már mindenki tudja — aki nem átlagon aluli! — ma már. Krisztusnak és a keresztyénségnek esküdt ellenségei
S ha Isten népe lett volna is valaha, a Golgotán ezt a mózesi címzést elvesztették és „istengyilkosokká” lettek! Irodalmuk a Talmud, telve van ember illetve gojgyűlölettel, olyannyira, hogy a talmud szellemében nevelkedett és gondolkozó embert nem is lehet embernek nevezni, hanem emberi formába bújt gojgyűlölő állatnak; vagy ördögnek! Mert aki azt a gyűlölködést, amit a Talmud Jézus ellen és hívei ellen előír, azt ember nem írhatta, az csak egy krisztusgyűlölő ördögtől — a Sátántól eredhet! Még a pogányoknál se találhatunk, ilyen gyűlölködést, ilyen ember alatti erkölcsiséget, illetve erkölcstelenséget. Aki még a Talmud ismerete után is zsidónak vallja magát, vagy zsidóhoz húz akár faji, akár vallási alapon, az — Jézus szerint — ördög, akikről így szól az Úr Jézus: „Aki az Istentől van, az az Isten igéjét hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől nagytok.” (János VIII. 47. ) „Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem...” (János ev. VIII. 42.)
Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (Szt. János I. lev. III. r. 8.)
A zsidóság irodalma — a Talmud — de maga a Tóra is jó részben telve van gyűlölettel, mely kiirtani, kiölni tanítja híveit, kiölni minden pogányt... Vagyis bűnre tanítja. Ezzel szemben az apostolok és az igazi szentek, nem pedig erőszakkal hódító és térítő álszentek! — nem gyilokkal, hanem hittel, csodákkal, életükkel hódították meg az emberiséget, úgy, mint Jézus maga is!
Az a szellem, módszer és még a cél is, mely a zsidó és kereszténység között van, olyan, mint ami az ördög és az angyal, pokol és menny között van. Nem antiszemitizmus ez, hanem tárgyilagos szembeállítása a két világnézetnek és morálisnak! Ebben nem antiszemitizmust kell látni, hanem felvilágosodott krisztianizmust! Azt krisztianizmust, mely még a zsidók ószövetségét is — Mózestől kezdve — nem a zsidók bemutatása, hanem a történelem egyetemességén át értékeli és hiszi... Mert nem az a fő, kimondta, hanem az, hogy mit mondott. S ezzel a kritikával pedig a judaizmus messze mögötte marad egyik-másik goj, illetve pogány dolognak is.
Az idézetek Röck Gyula: Zsidó volt-e Jézus? c. 1943-ban kiadott könyvéből származnak.

Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről III. rész

|
A zsidók jövője.

A zsidókat illetőleg három időpontot kell megfigyelni, első a múlt, második a jelen és a harmadik a jövő próféciái és valószínűségei.

A múltat illetőleg meg kell állapítani az emberiségre vonatkozólag, hogy minden nemzet kevés kiválókkal és sok átlaggal rendelkezik. Minden nemzet történelmében vannak fény- és árnypontok. Minden nemzet feljut egyszer a zenitre s onnan többnyire alázuhan. Egy nemzet se annyira kiváló, hogy csak dicsérni lehessen — és viszont egy nemzet se annyira átlag és tömeg, hogy csak vádolni kényszerüljünk. Isten napja minden népre ragyog és minden nemzetre szórja fizikai és szellemi fényét; s az éjszaka is minden nemzetet beárnyékol egyszer, — idővel... Minden szenvedés megnemesíti az embereket többé-kevésbé és minden jólét ront, zülleszt rajtuk... A nemzetek keresztje a nemzetek felemelését hozza — bősége és jóléte, romlásukat.

Ezek a mennyiségi és minőségi arányosítások és hullámzások alól a zsidó se kivétel. Hogy ma mélyponton van, mint a világ majdnem minden nemzete és faja krisztianista szempontból, az még nem zárja ki azt, hogy valaha nem volt s nem-e lesz a lelki hullámzások törvénye szerint, a szenvedések által felemelve...

Amikor a zsidókat vádolom, senki se higyje, hogy ugyanilyen vagy hasonló vádpontok más, illetve a többi nemzetekre nem volnának ráilleszthetők kisebb-nagyobb arányban. Sőt! Ott még több, ott még nagyobb vádpontok is akadnának, mert pogányabbak voltak sokszor, mint a zsidók, vagy, — nem jobbak a zsidóknál... Csakhát a világtörténelembe nem fér bele minden — igazság...

A zsidó faj alsóbbrendűségét inkább a csaló, más népekét inkább a rabló — háborús — hajlamok jelzik. Egyik ravaszsággal, másik kegyetlenséggel igyekezett elérni ugyanazt a célt. Egyik kihasználta, másik megölte. Távol áll tőlem, hogy vádoljam, vagy védjem a zsidót, mert — mint minden népnek — van bűne, van erénye. Bizonyos bűnökben a zsidó vezet, mint csalás, hamisítás, leánykereskedés, stb. szóval ott, ahol nem kell személyes bátorság; ellenben alig szerepel azokban a bűnökben — mint verekedés, rablás, betörés — ahova személyes bátorság kell. Ezekben mi vezetünk, a nem zsidók.

Nagyjaihoz azonban sohase tudott egy nemzet se kellően felemelkedni, sőt mennél nagyobb volt egy-egy nép kiválója, annál nagyobb volt a távlat és űr közte és népe, a tömeg között. A zsidó nép se tudott felemelkedni kiválóihoz: Mózeshez, Illéshez és prófétáihoz épp úgy, mint a pogány tömegek — görögök, rómaiak — az ő nagyjaikhoz: bölcseikhez, vagy a keresztény tömegek az ő szentjeikhez, mert a tömeg elől mindenkor elzárta a szellemi látást a túlfejlett érzéki vágy...

A zsidó is ez volt. Megtámadta Mózest és húst követelt tőle, szellem helyett. — Hogy Mózes kicsalta Egyiptom aranyedényeit? Megdolgoztak érte. — Más nép is így cselekedett, csak csalás helyett háborúnak nevezett erőszakkal, néha rablóhadjárattal szerezte meg ugyanazt, vagy érte el célját. Akkoriban ez volt a — módszer és hősi erény még. E tekintetben tehát a zsidó se rosszabb, mint a többi nemzet Ezt felhánytorgatni nekik, egyoldalúság volna.

A zsidó nagy bűne azonban egészen máshol van! Ott, hogy nekik az Isten nyújtott kezet és szövetséget... S ők ezt — Isten jobbját, hol kijátszva, hol megtagadva mellőzték és visszautasították mindegyre — bűneikkel. Őket Isten kereste fel végül és ők Istent nem fogadták a — Messiást!

Más népek, a pogányok, — csak a természet törvényei által vezettettek s ha vétkeztek, csak a természet ellen vétkeztek; ellenben a zsidó Isten által vezettetett s ha vétkezett, Isten ellen vétkezett! Más népnek törvényei voltak, a zsidónak Istentől való kijelentései! Mások az ő maguk törvényei, vagy érdekei ellen vétkeztek, a zsidó Isten törvényei ellen. Ez a biblikus tény és váz.

A keresztény felfogás szerint is, minden vallás, illetve pogány vallás az az ördögtől ered, az ördög vallása, csak a zsidó és később a keresztény vallás az isteni eredetűek... Ezt a közel jövő is igazolni fogja!

A zsidó — nagyjainak minden intelme dacára is — mammonimádó, aranyéhes lett s az mindezideig; holott ha minden nép mammonista lett és volt is, nekik — Isten népének — nem lett volna szabad azzá lenniök, mert ők más vezetés alatt »állottak«.

Ezért a hűtlenségükért s az ezt betetőző golgotai »istengyilkosságért« végre magukra hagyta őket az Úr. Már pedig tudjuk, hogy amely területről visszavonja angyalait az Úr, arra a területre — legyen az lelki vagy testi — a Sátán vonul be csatlósaival... S azóta, — persze ma is! — a zsidó faj sátáni vezetés alatt áll... harcolni Krisztus Urunk istensége ellen...

A jelent illetőleg a zsidó is, mint a többi népek nagy része, pogány. Gőg és kapzsiság az egyik, élv és paráznaság a másik oldalon, párosulva számító ravaszsággal és sok más spekulatív bűnnel, jellemzi őket.

Az az ellenszenv, mely köztük és a keresztények között van, az nem csupán gazdasági okokon nyugszik, hanem inkább faji kisugárzás, illetve »asztrális« rezgések törvényein!!! Valami más faj és egyén a zsidó, mit Jézus Krisztus így fejez ki: ördög atyától valók. Ellenben a Krisztushoz tért zsidóra nyilvánvaló, hogy ez nem illik! Ha nem is tud egészen átalakulni, de viszont inkább a keresztények, mint a zsidókhoz számítandó a krisztushívő zsidó, mert — feltéve, ha hisz — a lélek s világnézet az, mely vonz és taszít, szelleme szerint.

A jelent illetőleg a zsidóság válaszúthoz ért. Egy része már felismerte az idők jelét és keresi Krisztus Urunkkal való kapcsolatait, némelyik áttéréssel, másik csak a Benne való hittel. Más része gyűlölettel fordul a kereszténység ellen... Ezeknek ott a jerusálemi ítélettételkor kell majd számot adni és — leszámolni... S mivel a zsidóság ma ért el oda, hova a többi egykori pogány nemzetek évezredekkel ezelőtt elértek, ezért a zsidót, mint világnézetében vajúdó népet kétféle mértékkel kell mérni: krisztushívőt a krisztusival, míg a krisztustagadót az állam jogrendjével!

A jövőt illetőleg láttuk Dánielnél az Antikrisztussal és a Hamisprófétával kapcsolatban, hogy milyen szerepet fog a zsidóság még a közeljövőben betölteni a Krisztus Urunk és Szentegyháza — Róma — elleni harcokban. S ezt a szerepet a közeljövőben betölti.

Hogy betölthesse, haza kell mennie, s hazameneteléért gyűlölettel eltelve még saját megtért testvérei iránt is, hozza ránk Ázsia népét...

Hogy hazamenjen, indíttatnia, kényszeríttetnie kell, mert mai jólétét sohse hagyná itt magától; ez logikus. Hitler tehát nem magától cselekszik, mint ahogy semmi se történik az égiek jóváhagyása, negatív, vagy positiv akarata nélkül! Ezt szögezi le az Úr is úgy Pilátussal szemben, mint a Getsemáné kertben való elfogatásakor.

A világ rendjét, akár fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichológiai legyen is, valami ismeretlen, bölcs és mindenható hatalom és értelem tartja összhangban. Ez a nagy »összhangtartó« valaki az — Úr! Ő, ki megfeszíttetett, ki feltámadt, ki eljövendő, írja Szent János apostol. Ő irányítja haza a zsidókat, hogy mindeneket elvégezve és megváltva beteljesítse ígéretét. Nincs menekvés! Haza kell menniök! Búcsúzzanak el Európától örökre! Bezárult előttük a kegyelem kapuja... Számot kell adni — 2000 év után — azért a »feszítsd meg-ért«, amit akár akarva, akár közönnyel, de elősegítettek...
II.
A múltat illetőleg a zsidók három fogságot szenvedtek, első volt az egyptomi, melyből Mózes szabadította ki őket, aztán jött a babiloni-, végül az egész világra kiterjedő »minden pogányok közti érdekfogság«, melyben ma is benne vannak, szétszórva a világ minden nemzete és tája között. Sokan ezt nem tartják fogságnak, pedig az, mert a zsidó ma is száműzött úgy saját földjéről, mint saját vallásából, hisz se hazája, se temploma, csak imaházai vannak, ahol nem mutathatnak be áldozatokat.

Mindenik fogságból isteni beavatkozásokkal menekült meg. Elsőből Mózes csodás vezetésével, másodikból szintén »hazabocsátással«. Ebből a harmadikból azonban kiűzetéssel, üldöztetéssel kényszerítetnek, maguktól hazamenni, mert ez végzetük, hogy az utolsó ítélet otthon találja őket hazájukban és templomukban.

A zsidóknak templomuk is három lesz, kettő már volt, a harmadikat most építik fel nemsokára. Az Antikrisztus fogja építetni és uralni.

Minden fogság után, illetve minden időkben vissza-visszatértek a bálványimádáshoz. Ma a világszerte való száműzetésük kényszere és nagyobb részben a kereszténység szellemiségének hatása alatt — látva, hogy a keresztények nem bálványimádók — a zsidók is mindinkább szellemi vallásúak maradtak, azaz bálványmentesek. De ez nem a zsidók érdeme, hanem a körülmények kényszere. Ezen körülmények között aztán kiértek odáig, hogy ma már meggyőződésesen egy Isten imádók, azaz hitükben megtisztult zsidók s mint ilyenek, végre a sok és hosszú szenvedések után méltók lesznek arra, hogy Isten újra kezébe vegye e népet, mert a Golgota óta levette róluk óvó kezét s magukra hagyva, elfordult tőlük. Innen van, hogy a magára hagyott zsidónépnek vezetője, ura és segítője lett a Sátán, ki — mini Antikrisztus — nemsokára világgyőzelemre, 42 hónapig tartó uralomra segíti a hazavonult zsidóságot.

A jelent illetőleg, láthatjuk, hogy valamikor Jerusálem és Róma volt, ma Róma és Páris a vallási ellenlábasok. A közeljövőben újra — mivel Páris végleg eltűnik — Jerusálem és Róma lesz az isteni erők két ellentétes pólusa.

Valamikor, mikor Jerusálem volt a Szenthely, a pogány Róma volt annak halála. Az erők átcsoportosultak aztán s Róma lett a Szenthely s vele szemben — az eltűnt Jeruzsálem helyett — Páris lett a pogány szellem — szabadkőművesség — központja. Az eltűnt Jerusálem egész szellemisége átcsoportosult Rómába: frigyszekrényük helyén az Oltáriszentség, főpapjuk helyett a pápa, központi templomuk helyett a római vatikáni nagy templom, stb. mind azt mutatja, hogy ami a zsidóktól elvétetett, az a pogányoknak adatott. S azóta véráldozataik helyett a vérnélküli szent mise folyik. Az egész zsidóság keresztényesült s mind tisztelettel kényszerül adózni Jézus Krisztus emberfeletti embersége előtt, ha istenségét nem is fogadja még el. S mindezek pedig csak a kisebb jelek, a nagyobbak most jönnek. Haza kell menni, templomot építeni, áldozni és bukni az Antikrisztussal, vagy visszautasítani azt és hősi mártírhalált halni Jézus Krisztusért!!!, hogy aztán ezek szerint ítéltessenek meg egyénenkint a Józafát völgyében Attól, akit általszegeztek.

Nincs kibúvás, nincs megalkuvás, a végzet törvénye erősebb, mint a matematikáé! Meg kell fizetni utolsó fillérig, ha meg nem bánjátok, jóvá nem teszitek! Ez a törvény!

A később tárgyalandó római levél XI. része szerint mindezek csak átmenetiek... S egykor mindent visszakap a megtisztult zsidóság.

A jelent illetőleg láthatjuk, hogy a világ minden kultúrállamában — mintegy korszellemszerűen — üldözik a zsidókat. Az egész világ érzi, hogy a zsidóknak ki kell vándorolni, haza kell menni, mert végzetük, hogy: Haza hozlak minden pogányok közül, mondotta az Úr s ez — ma esedékes — századunkban... Kikerülhetetlen végzetük, hogy azok, kik általszegezték, kik feszítsd meg-et kiáltottak Rá, újra ott legyenek az Ő második eljövetelekor, ahol akkor voltak, a Sátán szolgálatában... S meglássák az Ő örök dicsőségét s vagy megtérjenek, vagy elvesszenek örökre. Nem egy reinkarnációra, mint tévesen hiszik egyesek, hanem örökre, mert így írja a Szentírás: aionra! S nem a zsidók ellensége, hanem Isten eszköze Hitler, mikor ezt akarva vagy nem akarva munkálja. Láttuk Dánielnél, hogy a sorsot nem a földiek csinálják, hanem ott fönn végzik és döntik el...

A közeljövőben újra fellép a zsidók új Mózese, aki haza vezérli őket... Hiába keresnek új hazát, sehol se kapnak, mert ott, ahol megtagadták Urukat, ott kell megvallaniok is, még pedig éppen azoknak, kik általszegezték. Ott lesznek mind, Kaifástól Annásig, Pilátustól Barabásig csőcseléktől a szinedriumig mind, mert öröktörvények kényszerítik az embert, eleget tenni, elégtételt adni minden bűnért, amit meg nem bánt és jóvá nem tett magától, töredelemből, mert ahol nem fogadják a megbocsátó örök kegyelmet, ott betör az igazságosztó és kemény öröktörvény... S mivel a zsidó 2000 év alatt nem fogadta a felé nyújtott alkalmakat, sőt nemhogy kereste volna, de mindegyre inkább elfordult a Messiástól, szó helyett bottal, intés helyett büntetéssel lesz figyelmeztetve az örökrend igazságaira…

Mire azonban hazaérnek, egyik próféta szerint, tízből csak egy marad meg, a húszmillióból kétmillió... S ezek közül az apokalipszis szerint csak 144.000 igaz férfi találtatik, kik mint Krisztushoz tértek, megigazulnak a hosszú szenvedések tisztítótüzében. Persze eme 144 ezerhez nem tartoznak a már megtért zsidók.

Meg kell ugyanis jegyezni, hogy kereszténység faj! Szellemi faj! Bármely nemzethez tartozzunk, először is Krisztusé vagyunk! Természetünkre is elütünk minden fajtól, mert életünk vezérfonala Jézus Krisztus tanának a követése és az ő személyében való hit, illetve az örökkévalók szerinti élet. Más törvények vezetnek bennünket, súlyosabbak, szigorúbbak, mint a világéi és amit a világi polgároknak meg szabad cselekedni, nekünk — kik e szellemi fajba, eme mennyei honpolgárságba tartozunk — már nem szabad megcselekedni.

Az a zsidó, ki nemcsak áttért, de meg is tért! az már nem zsidó, hanem mennyei honpolgár, szellemi faj, krisztianista lett s mint ilyen nem tartozik többé a zsidósághoz, mert nem a vér, se nem a faj, hanem a szellem az, mi megelevenít, mi emberré, vagy állattá tesz, avagy isteni természetűvé nemesít.

Nincs nemzet, se faj, sőt család se, melyben nem mondana csődöt itt-ott a faj és vér elmélete. Minden fajban van nemes és nemtelen... Minden fajból vannak a börtönökben épp úgy, mint a tébolydákban, de viszont — Isten hívei között is! Miért, mert a szellem, a világnézet, az ember belső, azaz lelki újjászületése, az isteni megvilágosulása teszi az illetőt felsőbbrendűvé, nem pedig a tudás, származás vagy vér.

Haza űzetnek a zsidók, haza mennek s azok kik vaksággal vertek, elvesznek az Antikrisztussal, de akik csak tévelygői voltak vezetőik egyoldalú nevelésének s nem: gyűlölték, csak: nem ismerték Jézust, megvilágosíttatnak az Úrtól s megtérésre indíttatnak majd. De míg ide jutnak?

A szellemiség fajiságát az élet minden terén felismerhetjük. Két rokon — ha világnézetük más — hidegek, idegenek, terhesek egymásnak. Ellenben két idegen, ha egy a világnézetük, hitük, erkölcsi fajsúlyuk, közelebb állnak egymáshoz, mint bárki más, kit rokoni kötelék fűz egybe.

Erre utal a Szentírás is, hogy apa fiú ellen, fiú apja ellen fog az utolsó időkben küzdeni. Miért? Mert nem a kenyér és föld, hanem eszmék és elvek harca jön... Világnézetek törnek lándzsát s itt nincs faj, nincs szülő, nincs vér, csak — eszme, idea, világnézet...

Ahol azonban állati mélységben alszik a szellem, ahova ideák fénye, Krisztus hangja nem hatott még el, ott van csak túlhajtott faji kérdés! De amilyen arányban a test fölé kerül a szellem, olyan arányban bontakozik ki a lélek mélyén az egyetemes krisztusi világnézet, mely a külső ember helyett a belső embert keresi és értékeli egyedül...

Ez a világnézeti és lelki elosztódás azonban ma még lehetetlen, de jön az Úr s az új világnak, Isten országába való bejutásnak, ez a »szellemiség utáni osztályozódás« lesz az egyetlen alapja, amit így fejez ki Szt. János apokalipszise, hogy: Látok minden népből, fajból és osztályból bemenni az Istenországába... Minden fajból, mert minden fajban vannak szellemi emberek és testi emberek, ha más-más arányszámban is.
* * *
Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének XI. részében a következőket írja, kivonatosan idézve azt:

»1. Azt kérdem tehát: Vajon az Isten elvetette-e az ő népét? Távol legyen. — 2. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert«. Csak, folytatja a 8. versében: »Isten az érzéketlenség lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak mind e napiglan.« — Mind ama napiglan, míg majd tömegesen megtérnek, csalódva vezetőjükben, az Antikrisztusban...

Szt. Pál e levele szerint a zsidóság a szelíd olajfa, míg a pogányság a vad olajfa által jelképeztetik. Ily szellemben értelmezendők az alábbi világos profetikus sorok:

»23. Ellenben azok (a zsidók), ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak; mert hatalmas az Isten, hogy ismét beoltsa őket.

24. Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál és természet ellen beoltattál a jó olajfába, (te pogány) mennyivel inkább azok, kik természet szerint valók, beoltatnak saját olajfájukba.

25. Mert akarom, hogy tudjátok atyámfiai e titkot — és ne bízzátok el magatokat — hogy a vakság Izrael egy részén addig vagyon, míg a pogányok teljes száma belép.

26. És így az egész Izrael üdvözül, amint írva vagyon: Eljő Sionból a Szabadító, ki megszabadít és elhárítja Jákobról az istentelenséget.

27. És ez velők az én szövetségem, mikor elveszem az ő bűneiket.«

Tehát nem vettette el Isten a zsidóságot, csak érzéketlenítette, hogy az alatt a pogányok időt és módot nyerjenek megtérni és utolérni őket. Ha a zsidók nem maradnak hitetlenek, az Úr újra beoltja őket, kiönti reájuk lelkét, mint kezdetben önté.

A többit elmondja a szent szöveg, azzal zárva le, hogy ez velük az Úr szövetsége!

Hogy ez a szövetség mi mindent tartalmaz, azt Mózes és a próféták könyveiben olvashatjuk s mivel, írja Szent Pál eme levelének 29. verse: »...nem bánja meg Isten az ő ajándékait és hívását« és be is teljesülnek mindazok, amiket Isten e népnek megígért egykoron!

De addig?!... Nem csak a jó, de mindama rossz ígéret is beteljesül — azaz átok és áldás —, amit e nép kivált magára az örökrend és örökigazság mértéke szerint.
* * *
A zsidók bűnének negatív szimbolizálója az Úr megkísértése. A lelki ember ellenáll a Sátánnak, amint annak példáját adta Jézus Krisztus, ellenben a világi ember — s a zsidóság első helyen — nem állt ellen, sőt életcéljává tette a sátáni kínálatokat... Amíg ezeket a sátáni életcélokat el nem veti, szenvedni fog. S mivel magától nem tudja, nem is akarja elvetni, a szenvedések és csalódások sorozatain át fog vezettetni a — feleszmélésig... E történet a következőket mondja Szt. Máté ev. IV. r-ben.

»1. Akkor Jézus a pusztába viteték a Lélektől, hogy megkísértessék az ördögtől.

2. És miután böjtölt negyven nap és negyven éjjel, azután megéhezek.

3. És hozzá járulván a kísértő, mondá neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek.

4. Ki felelvén, monda: írva vagyon: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik.«

Ez lett volna a szellemiségre hívatott zsidóság szerepe, de ahelyett épp az anyagiakra, a kenyérre helyezte a súlypontot és belemerült a világi és mulandó ideák hajszolásába... S szellem helyett inkább a testet szolgálta, azaz bálványimádó lett... Bálványimádásában a kövekből is kenyeret akart teremteni, holott — mint Isten népe — idealizmusra hivatva, azt kellett volna a pogány világba belevinnie, hogy: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten szellemére — a szépség, jóság, igazság ismeretére is szüksége van... Mert a kenyér csak a testi életet szolgálja és elégíti ki, holott az ember nemcsak test, de lélek, szellem is, kinek szellemi igényei is vannak és szellemi táplálékokra is kell, hogy éhezzen, kell, hogy azokkal is éljen, annál inkább, mennél jobban kinőtt az állati életvonalból.

»8. Ismét fölvivé az ördög őt egy igen magas hegyre és megmutatá néki a világ minden országait és azok dicsőségét.

9. és mondá neki: Ezeket mind neked adom, ha leborulván, imádandasz engem.

10. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál Sátán, mert írva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgálj.

11. Akkor elhagyá őt az ördög és íme, angyalok jövének és szolgálának néki.«

Amíg a kenyér a testiség, addig a világ felkínálása a hiúság megkísértése volt. S a zsidóság — mely ismétlem a világ szellemi vezetésére lett-volt hívatva — ebben bukott a legmélyebbre: mindene a pénz lett. Egyetlen célja és értékmérője! Minden ereje, a bűvszere a pénz! Még kiválóbbjai is a pénz hatalma alatt állanak. Önmegtagadó, szegénységet vállaló szentjeik nincsenek, mert életcéljuk: megszerezni a világ minden országát és azok dicsőségét; azt, amit az Úr visszautasítani példázott. S ezzel az életcéljával eltévedt az isteni útról a — világéra...

S míg a zsidóság eme mélypontról oda emelkedik, hogy az Úr példáját kövesse, addig a tisztítótűz katlanjain kell átvonulnia...
* * *
A zsidók történelme tele van csúnya dolgokkal, mondják egyesek. Nem lehet tehát választott nép. Csakhogy sok más nemzeté is tele van hasonlókkal, kínzókamráktól karóbahúzásig, csak míg a zsidó Szentírás bevallja ősei bűnét, addig más történetírás elhallgatja... Melyik a helyesebb, az mindegy, de ha megkérdeznénk az inkákat... négereket… hindukat s bármely leigázott színesbőrű népet, minden kultúránk dacára se volnánk jobbak a — zsidóknál.

Azonban van a zsidónak még egy nagy bűne, ami áthidalhatatlan akadály köztünk s ez nem faj, se vér, hanem ama világnézet, hogy míg mi az Úr megkísértésében adott példákat követjük elvben, addig ők épp ellenkezőleg; s így a zsidó és keresztény világnézet áthidalhatatlan, mert köztünk áll Krisztus, kit ők elfogadni, mi pedig megtagadni nem akarunk s nem fogunk! S mivel ez — a krisztianizmus — veszélyeztetve van a zsidók által, ezért keresztényi kötelességünk őket bizonyos szellemi gettóba helyezni, vagy száműzni minden keresztény területről, másként minket is előbb-utóbb hálójába kerít a kísértő a — kenyérrel... a világgal... a mulandókkal... Pedig az Úr épp ellenkezőjét kívánja híveitől.

De addig... Addig a zsidóságnak is meg kell járni épp úgy a maga végzetszerű Golgotáját, mint ahogy megjáratták azt az Úrral s akkor eljön nekik is az a szellemi feltámadás, melynek fénye alatt felismerik igazi és örökhivatásukat: új világrendet adni a világnak! Mert itt van Mózes küldetése, itt az új állam; s a kereszténységé az új ember kitermelésében s akkor az új állam, új ember korában jön el az a boldog kor, amit Isten országának, Krisztus királyságának nevezhetünk.
* * *
Elsőből utolsók, utolsókból elsők lesznek, mondotta az Úr. Ez ha valakin, a zsidóságon bevált. A mai zsidó anyagiasabb, mint a pogány, pénz és érzékiség hatja át tömegeit. Akik arctannal foglalkoztak, látják, hogy a zsidó arc sokkal több terheltséget hord magán, mint más nemzetek arca. Miért? Mert, mint egyik világnézet mondja, zsidók közé nem születik felsőbb világról való lélek...

Igaz-e, nem-e, mindegy. Annyi bizonyos, hogy a mai zsidók a világ utolsói közé tartoznak már. Kegyetlenek, önhittek, önzők, zsarnok hajlamúak s viszont a legmesszebbmenőén szolgalelkűek, ha érdekeik úgy kívánja. Mindenük az üzlet és haszon körül forog, mert értékmérőjük a pénz. Valóban összekötő kapcsot képeznek a fehér faj és a színes népek között, annyira lent állnak.

Ne higyje azonban senki, hogy védeni akarom, mert amint nem vagyok antiszemita, épp úgy nem vagyok filoszemita se! De viszont azért, mert ma a zsidógyűlölet a divat és a karrier kezdete, azért nem adom fel azokat az isteni igazságokat, melyek a mai »faj és vér« világnézetének nem alkalmasak a reklámcsináláshoz.

Egy uram van, ki Istenem is: Jézus Krisztus! Mindenki csak ember, még pedig — testi ember... Épp ezért csakis és kizárólag Jézus Krisztushoz szabom úgy életemet, mint világnézetemet, és annál inkább, mennél jobban érzem és látom gyarlóságomat! S ez a Jézus Krisztushoz való ragaszkodásom az, mely őszinteségre ösztönözve készteti ki lelkem mélyéből azt az öröktételt, hogy: minden népnek voltak erényei és bűnei, de az isteni közelséget egy nép se szerezte meg annyira, mint épp a — zsidóság! — Csak amily isteni közelségbe került a múltban, oly isteni távlatba zuhant azóta...
* * *
Erény és bűn közel járnak egymáshoz. Amíg az erény túlhajtva bűn lesz, addig a bűn, mérsékelten, erénnyé is lehet...

A zsidók zsidó erénye lett az ő bűnük és vesztük. Erényük volt faji összetartásuk, de túlhajtottsága folytán bűnné, átokká vált, mert minden, ami a szent és egyetemes igazság — azaz testvériség — rovására történik — mint a túlérett gyümölcs — rothad... bűnt szül...

A zsidók a világ népeit az ő nagy túlzott faji összetartásukkal haragították magukra, kiváltva azok gyűlöletét. Nem azért, mert összetartottak, hanem azért, hogy faji összetartásuk érdekében a goj érdekeit mellőzték, sőt ha lehetett, megnyirbálták, azaz feláldozták az igazságot faji, vagy családi érdekért s itt a lejtő és bukás kezdete; a túlhajtott erény — bűn!

A világ többi népei is ugyanezen az úton haladnak és épp így kezdenek visszaélni az igazsággal a faj érdekében s épp így fogják egymásra vonni egymás kölcsönös gyűlöletét, mert öröktörvény, hogy minden igazság szeretetet és minden hamisság gyűlöletet termel! S az a nagy fajiság, hazafiság, mi ma kezd világszerte lábra kapni, egy bizonyos fokon túl, erény helyett bűn lesz... s mint a túlérett gyümölcs, romlásnak indul.

Mindennek van határa, erkölcsi mérlege s ez az egyetemes testvériség, amit a kereszténység, azaz krisztianizmus állított a világba. Ez az igazságos testvériség ma már-már ismeretlen... Helyén más eszmék, más ideák lobognak, többnyire a fajiság szelleme. Már pedig ezen az úton szembekerülnek egymással az érdekek és az érdekek harca gyűlölet, bűn, háború...

A világ ott kezdett bukni és ott fog elbukni végleg, ahol elhagyva az egyetemes, azaz katolikus szellemet, egyedül nemzetiséget, fajiságot, vérkérdést tesz az erkölcsiség helyett a lelkek oltárára bálványul, és az egyéváló — testvériesülő — kereszténység így nemsokára majd széthúzó, gyűlölködő pogánysággá lesz...

Ezt pedig nem engedi az Úr, nem engedi, hogy művét pogány szellemmel rontsák, bontsák, mételyezzék a végletekig.

Nem engedi, hanem közbelép szétválasztani a jókat és gonoszokat, mert — mint egy német jóslat mondja — ha az ég és a föld összedől is, 2000 előtt egy akol és egy pásztornak kell lenni, mert ezért jött az Úr, ezért, az emberiség egységesítéséért, a nemzetek testvériesítéséért, mert úgy az egyén, mint a tömeg boldogításának egyetlen előfeltétele — amint azt az Egyház mindig munkálta — a nemzetek testvériesítése, mert minden fajiság felett van egy faj, a szellemi emberek faja, Krisztus tábora, legyenek látszatra bármilyen osztályban, családban, vagy nemzetben is! S ezek mind testvérek, mennyei honpolgárok, Isten fiai!

S egyedül ez a faj hívatott a világ vezetésére. Egyedül ennek a fajnak ígéri az Úr a világot. Egyedül ez a faj az, mely nemes faj!!! Míg a többi, kik nincsenek áthatva Krisztus lelkétől, a testvériség szent érzésétől, pogányok, akik sohse fogják tudni boldogítani önmagukat se, mert testi emberek s a test pedig — kielégíthetetlen, ha nem úr és őr felette a Krisztus szellemével telített lélek.

S mivel a fajimádással egyenes arányban terjedő gyűlölködés egyre jobban terjed világszerte, ennélfogva eme szellemi fajnak a szóhoz jutása lehetetlenség másként, mint hogy maga az Úr lépjen közbe és rendet teremtve szóhoz juttassa őket.
(Részlet Röck Gyula: Dániel jövendölései, a világ vége és a zsidók jövője korunk látószögéből c. könyvéből. - Betiltva.com)


Fiala Ferenc: Egy öngyilkosságra készülő zsidó őszinte levele

|
A német nemzetiszocializmus hatalomátvétele után megkezdődött a németországi zsidóság külföldre vándorlása. A kivándorlók között elsősorban újságírókkal, írókkal és egyéb hasonló zsidó írástudókkal találkoztunk, akik annak idején Párizsban, Prágában és Svájcban ütötték fel tanyájukat. Ezek a zsidó írók és hírlapírók természetesen a hazugságok pergőtüzével árasztották el a világsajtót, úgy, mint annak idején Hatvani Lajos, Göndör Ferenc és Roboz Imre, akik magyar viszonylatban 1919 után ugyanúgy cselekedtek, mint németországi zsidó fajrokonaik.
A németországi zsidó emigránsok egyik legérdekesebb alakja Kurt Tucholsky volt, aki Panter Péter, Hauser Gaspar, Thieger Theobald és Wrebel lgnác néven írta cikkeit. Külső munkatársa volt a legnagyobb világlapoknak, és így a zsidó emigráció egyik vehetőjévé lépett elő. Galíciából származott, ősei bocherek, vándor sakterek voltak, s tőlük örökölte Európa-ellenes szenvedélyét és gyűlöletét.
Kurt Tucholsky 1936 februárjában öngyilkosságot követett el, de tettét megelőzően levelet írt barátjához, az ugyancsak zsidó Arnold Zweighez. A zsidó világsajtó ezt a levelet gondosan elrejtette a nyilvánosság elől, hiszen az akkori európai sajtó nagy része még akkor sem közölte volna a tragikus sorsú zsidó emigráns őszinteségtől és gyűlölettől egyaránt túlfűtött érdekes levelét, ha azt Arnold Zweig kiadta volna kezei közül. A levelet érdemes elolvasni, mert annak írója, a halál árnyékában állva, őszintén elmondja véleményét saját fajtájáról, és fajtája minden bűnéről és rövidlátásáról.
Tucholsky: A zsidóságot legyőzték
(A levél szó szerinti magyar fordítása a következő:)
Kedves Arnold Zweig!
Teljes szívemből köszönöm november 13-áról keltezett levelét. Köszönöm szíves sorait és ha rövidesen eljuttatná hozzám „Verdun” és a „Zsidóság mérlege” című munkáit, akkor még hálásabban gondolnék Önre. Ön azon kevés számú írók közé tartozik, akik sohasem haragusznak az őszinte kritikára. És ezt tudva, szeretnék most Önnek egy levelet írni — amely azonban nem az Ön könyveivel foglalkozik — és amely levelet tulajdonképpen nem is Önnek hanem Önöknek írom.
Mint tudja, én 1911-ben kiléptem a zsidóság kötelékeiből — de azóta rájöttem, hogy egy zsidónak sohasem lehet ezt őszintén megtennie. Kilépésemet nem üzleti szempontból követtem el, hiszen a császárság alatt egy zsidó sokkal jobban boldogult, mint olyasvalaki, aki a felekezetnélküli rovatban szerepelt. Hát akkor miért tettem? Főként azért, mert már kora ifjúságomtól fogva ösztönös ellenszenvet éreztem a bebalzsamozott zsidó rabbinusok ellen… Wendriner akkor még nem létezett számomra. Tehát gyerünk az igazsággal!
Az antiszemitizmust akkor még csak az újságokból ismertem — az életben nem. A diákegyesületekben nem tartottak zsidónak és ahogyan velem bántak — azért, mert árjának tartottak —, az igen mulatságos valami volt. Ugyancsak nem éreztem a zsidóság iránt ellenszenvet a katonaságnál sem. És amikor pár esztendeig rendőrtisztviselő voltam, akkor sem tapasztaltam semmiféle ellenszenvet kollégáim között. A kaszinóban együtt ittam a fiúkkal („ich habe mit den Kerten im Kasino gesoffen”), ami mindenesetre jó iskolának bizonyult későbbi érvényesülésem útjain. Tehát nem a keserű emlékek hatása alatt írom levelemet…
De ugyancsak nem tartozom a zsidó antiszemiták közé sem. Palesztináról — mivel nem ismerem — nem mondhatok véleményt. De két dologban azt hiszem, mégis igazam van: Palesztina nem zsidó állam, hanem angol gyarmat, ahol a zsidók — mint hajdan Pontius Pilátus alatt — bizonyos fokú állami szerepet játszanak. Ez pedig sehogy sem tetszik nekem, sem pedig az ott élő zsidóság igazabb részének. Másodszor; Palesztinába vándorolt német zsidók pénzüket csak áru formájában vihetik magukkal, ami azt jelenti, hogy Palesztinában német árukat kell vásárolnia a zsidó lakosságnak. De ez a cionizmus ügye, ami engem nem érdekel, és így nem is mondhatok ítéletet felette. De volna egy fontos kérdésem önhöz.
Micsoda Ön? Tagja egy megvert, de még korántsem legyőzött seregnek? Nem, Arnold Zweig, ez nem igaz! A zsidóságot legyőzték… Az nem igaz, hogy évezredeken keresztül harcoltunk. Mi nem harcoltunk. A zsidó emancipáció nem a zsidóság eredménye. A zsidóság felszabadítása a francia forradalom eredménye. A francia forradalomban pedig nem voltak zsidók. (Csak a háttérben szervezkedő illuminátusok között. - a szerk.) Olyan ajándékot kaptunk, amelyért nem harcoltunk, és ez megbosszulta magát…
Egy úri fajnak pusztulni kellett volna, de mi tovább éltünk…”
Sohasem tetszett nekem az a langyos és rothadt megállapítás, amely azt mondotta, hogy a XIV. század zsidósága azért nem tudott semmit sem alkotni, mert el volt nyomva és mert gettóban élt.
Nem, kedves barátom. A gettó nem következmény, a gettó a zsidóság sorsa. Egy úri fajnak el kellett volna pusztulnia, de mi tovább éltünk…
De hagyjuk a középkori zsidókat, foglalkozzunk inkább a mai, Németországból kiűzött zsidóinkkal. A nagy pillanat egy kis fajt talált. Hogyan? Úgy, hogy 1933 márciusában tíz közül nemcsak egynek kellett volna kivándorolnia, de tíz közül kilencnek. Volt csak egyetlenegy olyan rabbink is, aki vezére lett volna a nehéz időkben a zsidóságnak? Vagy egyetlenegy ember, akire számíthattunk volna? Nem, egy sem volt! És talán véletlen, hogy éppen a zsidóság németországi fellegvárában, Nürnbergben lett olyan nagy úr Streicher?…
Mondotta volna Ön egy átlagzsidónak 1933-ban, hogy bizonyos feltételek mellett hagyja el Németországot — mint ahogyan az 1935-ben bekövetkezett —, ha igen, valószínűleg kikacagták volna… „Csak nem hagyhatom itt az üzletemet?” (A meggondolatlan játékos gondolata.) „Engem nem lehet csak úgy elküldeni, mert én érték: üzleti érték vagyok…” — És most szégyenszemre lopva, mint a tolvajok hagyják el az országot — méghozzá pénz nélkül… Higgye el nekem, hogy a heroizmus jobb üzlet lett volna. De hát akkor miért nem választottuk ezt az utat? Ez, úgy hangzik, mintha ez azok ellen szólna, akiknek ezt a levelet küldöm. De nyugodjanak meg, ez csak közvetett vád akar lenni.
Nem adhatok önnek igazat, mikor Ön olyan tulajdonságokért dicséri a zsidó asszonyokat, amelyek más asszonyokban is megvannak (például „kerti ünnepélyeken szépnek lenni” — hiszen ezt Müller Micuka is tudja). Tudom, Ön nem ad nekem igazat, de ne feledje el, én nem ugatni akarok — csak panaszkodni…
Vereséget szenvedtünk! A kezünkben volt az összes ütőkártya, és mégis így megvertek bennünket, ahogyan még senkit. És most mi a teendő? A legnagyobb kíméletlenséggel és vashoz hasonló őszinteséggel kell szembenézni a dolgokkal, önkritika kell, Uram! Önkritika, ami annyira hiányzik belőlünk…
Nem mi vagyunk a „jobbik Németország”
De ehelyett mi történik? Az, hogy halálra dicsérjük a szocikat, a kommunistákat, és hasonlóak vagyunk ahhoz a svéd mondáshoz, amely azt mondja, hogy „ülnek az urak, és mélységesen tisztelik egymást”. Az őszinte megtérés és az erős önkritika helyett azt hallom, hogy mi vagyunk a „jobb Németország” — és ehhez hasonló ostobaságokat.. Egy országot nemcsak alkotásaiból — de szenvedéseiből és a sors iránti ellenállásából kell megismerni.
Kísérteties jelenség például az is, amit a párizsi emigránsok tesznek: játszanak valamivel, ami már megszűnt, ami már nincs. Még mindig németeknek mondják magukat — de, a mennydörgőjét a világnak — a németek nem akarnak már rólunk tudni! És ezt a párizsiak nem veszik észre?
Igen, ez Németország.
Mindent elölről kell kezdeni „Fort c’est Descartes descendu dans le rue”, — mondja Dandieus. (Sajna már 36 éves korában meghalt.) Mindent elölről kell kezdeni, és nem erre… a Sztálinra hallgatni… És azt sem mondhatjuk, hogy „Ez pedig egyáltalán nem Németország”. Mert azt a „másik” Németországot mi sohasem fogjuk megérni. Ezt is csak azok a rövidlátók mondják, akik azt hiszik, hogy még mindig tele vagyunk fiatalos erővel és alkotó hévvel. Talán majd azok, akik utánunk jönnek. De így — sohasem. A játéknak vége…
Nihilizmus? Kedves Zweig, higgye el, nagyon, de nagyon sokat láttam és tanultam az utolsó öt esztendőben — és ha egészségesebb volnék, úgy ezzel a névvel ruháztam volna fel emigránsaink tevékenységét. Megtanultam, hogy sokkal előnyösebb bátran megmondani azt, hogy semmi sincs, minthogy magunk és mások előtt színészkedjünk. (Amit azonban Ön sohasem tett.) De a kétkedések színjátékát játszani, ahogyan azt például a Nobeldíj-nyertes Thomas Mannál látjuk, aki „tisztára irodalmi értékű” könyveit még mindig a német piacon árulja — ehhez már nincs erőm. És itt van az, ami végzetesen elsodort engem a német emigránsoktól.
Doitsche Kultur? Jó éjszakát…
Minden úgy megy tovább, mint ha semmi sem történt volna. Még mindig ugyanaz. Ugyanazokat a könyveket írják, ugyanazon beszédeket tartják az összejöveteleken és ugyanazokkal a módszerekkel dolgoznak. Azzal azonban sohasem törődtünk — különösen akkor, amikor még lehetőségeink voltak —, hogy mi történik azokkal, akik kívül állnak a mi köreinken… Nézze csak például, milyen tulajdonságok jellemezték Lenint az emigrációban? Acélos gondolatszabadság és vaskövetkezetesség! És azok ott Párizsban? „Doitsche Kultur!… „A világ lelkiismerete… Jó éjszakát…”
Eddig szól Kurt Tucholsky berlini zsidó újságíró őszinte levele, amelyet Arnold Zweighez írt, közvetlenül öngyilkossága előtt. A zsidó emigráció természetesen elhallgatta ezt a levelet, nem vett róla tudomást, mert annak megállapításai a maga megdöbbentő őszinteségében tárták fel az európai zsidóság bűneit. Így tehát jobb volt hallgatni erről a levélről…
Megjelent: Harc!, 1944. évfolyam
(Betiltva.com nyomán)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése