SG . Hu tudományos hírei

SG . Hu tudományos hírei

Csökkenthető a hangrobbanás erőssége

2003. szeptember 5. 11:13, péntek

A Northrop Grumman a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Hivatalával (DARPA) és a NASA-val együttműködve bemutatta az eget-földet megremegtető hangrobbanások erejét csökkentő módszerét, ami a szuperszonikus repülés egy új fejezetének kezdetét jelentheti.Az augusztus 27-én lezajlott repülések során ugyanazon a tesztterületen, ahol Chuck Yeager elsőként lépte át a hanghatárt közel 56 esztendővel ezelőtt, a kormányzati és ipari együttműködés bebizonyította, hogy a repülőgép alakjának megváltoztatásával csökkenthető a hangrobbanás erőssége. Az elméletet most először demonstrálták tényleges repüléssel. Az eljárás, melyet a DARPA Csendes Szuperszonikus Platform (QSP) programja részeként fejlesztettek ki, végeredményben korlátlan szuperszonikus repülést tehet lehetővé a szárazföldek felett.

"Az emberi repülés centenáriumi évében a Northrop Grumman újra bebizonyította, hogy a technikai újítások élén halad" - nyilatkozott Charles Boccadoro, a QSP program vezetője. "Az elméletet eddig csak laboratóriumokban és szélcsatornákban demonstrálták." 

A világ egyik leghíresebb lefényképezett hangrobbanása

A levegőben haladó repülőgép folyamatosan légnyomás-hullámokat hoz létre, hasonlóan a hajók orra által keltett hullámokhoz. Amikor a repülőgép túllépi a hangsebességet a nyomáshullámok egyesülnek és lökéshullámokat keltenek, amit hangrobbanásként észlelünk.

A próbarepüléseket a NASA Dryden Repülési Kutatóközpontjában, az Edwards Légitámaszponton hajtották végre. Egy különlegesen módosított orr-részű F-5E repülőgép repült át a tesztterület felett, a hangsebesség átlépésekor keletkező hangrobbanás-túlnyomást a földön elhelyezett szenzorok és egy másik repülőgép is mérte. Nemsokkal ezután egy módosítások nélküli F-5E gyorsult fel szuperszonikus sebességre ugyanazon légtérben. A két gép adatainak összehasonlítása tisztán kimutatta a hangrobbanás erősségének csökkenését a módosított géptörzsű F-5E esetében. A megismételt kísérlet ugyanezt az eredményt hozta.

Szuperszonikus sebességű F-14-es a tenger felett

"A demonstráció bebizonyította, hogy a repülőgép alakja befolyásolja a hangrobbanás erősségét, így a mérnökök tanulmányozva az adatokat jobban megismerhetik a gép alakjának a hangtúlnyomásra gyakorolt hatását" - mondta Boccadoro. "A mostani eredmények alapján egy olyan kísérleti repülőgép építhető, ami már jelentősen csendesebb hangrobbanásokat fog produkálni."

Az F-5E módosításai, amit a Northrop Grumman tervezett meg és végzett el, egy különlegesen kiképzett orr-részt takar, valamint egy alumínium alszerkezetet és egy összetett borítást a géptörzs alsó részén.

Szó szerint foltozná a NASA az űrsiklókat

2003. szeptember 5. 00:56, péntek

Hogy eleget tegyenek a Columbia balesetét vizsgáló bizottság minden javaslatának a NASA igazgatója Sean O'Keefe űrügynöksége egy technikai hegy megmászása mellett kötelezte el magát. Egy gyorstapaszt terveznek, ami ellenáll a vasat és titániumot megolvasztó hőnek.
"A NASA nagy erőkkel dolgozik" - nyilatkozott a bizottság tagja Sheila Widnall, az MIT repülési aerodinamika szakértője. "Nagyon kevés anyag van, ami ellenáll ezeknek a hőfokoknak, ami jelentősen megnehezíti a dolgukat" - tette hozzá. A vizsgáló bizottság, mely végre elkészült jelentésével és megtette javaslatait, azt szeretné, ha a NASA képes lenne megjavítani az esetleges repedéseket az űrsikló külső burkolatán, amely a légkörbe való belépéskor akár 1650 Celsius-fokra is felhevülhet.

A Columbia vizsgálóbizottság elnöke, Harold Gehman admirális háttérben pedig Sean O'Keefe

A Columbia, mint tudjuk február 1-jén a bal oldali szárny bevezető élén keletkezett lyuk miatt semmisült meg hét fős legénységével együtt. A beszivárgó túlhevült levegő megolvasztotta a szárnyszerkezetet miközben az űrsikló a Föld légkörén repült keresztül a leszálláshoz készülődve. A jelentés végül kitartott amellett, hogy a lyukat egy lehulló szigetelés darab ütötte, ami a felszálláskor következett be. A bizottság első helyen azt követeli a NASA-tól, hogy előzzék meg a hulladékbecsapódásokat, de ha mégis bármilyen ütközés történne az űrhajósok képesek legyenek maguk orvosolni a hibát, míg az űrsikló pályán van. A javítási lehetőség egyike annak a 15 változtatásnak, amit az űrügynökségnek meg kell valósítania, mielőtt megkísérelnék a maradék három űrsiklót újra szolgálatba állítani, hangzik a bizottság állásfoglalása. 

A Columbia felrobbanásának okait firtató vizsgálat rendkívűl részletes volt - az ürrepülő szárnyszerkezetének modellje

Az űrsikló szárnyainak peremét megerősített szén-szén (RCC) anyagból készítették, azonban a gond ott kezdődik, hogy mit használjanak a javító tapasz rögzítéséhez, magyarázta Widnall. "Az RCC kijavítása a legbonyolultabb technikai probléma."

A bizottság másik tagja, Scott Hubbard, a NASA Ames Kutató Központjának igazgatója szerint az űrügynökség nem szűkölködik a lehetséges megoldásokban, beleértve azt a nemrégiben tett felfedezést, mely rávilágított a gekkók falakhoz vagy akár a mennyezethez tapadó képességére. A tapadási erők nem a kémiai kötésektől származnak, hanem a fizikaiaktól. A gekko ujjain parányi szőrszálak, úgy nevezett spatulák helyezkednek el, melyek gyenge molekuláris kölcsönhatást hoznak létre, amit van der Waals erőnek neveznek. A spatula geometriája adja a gekkók gravitációnak ellenszegülő erejét. A tudósok szintetikus "gekkó ragasztót" fejlesztenek, ami ha hőálló szénből készül, megoldást jelenthet a NASA problémájára. 

A hősi halált halt asztronauták emlékművére is felkerült az áldozatok neve

"Rendkívül kisméretű szénszálakkal meg tudjuk teremteni azt a képességet, hogy egy darab szenet, ha odanyomunk valahova, akkor az stabilan ott is maradjon" - mondta Hubbard. Egy hőálló kötés kifejlesztése az űrsiklóhoz tovább tarthat, mint azt a NASA eredetileg gondolta. Az űrügynökség szeretné márciusban kilövőállásra állítani következő űrsiklóját, emellett azonban köti az ígérete, miszerint nem huny szemet a problémák felett a szorító határidők miatt.

Öt éven belül új űrrepülőgéppel repül a NASA?

2003. szeptember 3. 21:20, szerda

Elképzelhető, hogy mindössze öt éven belül az űrhajósok egy merőben új, négyüléses űrrepülőgépen utazhatnak a Nemzetközi Űrállomásra a kissé ormótlan és kiöregedett űrsiklók helyett.

A NASA igazgatója, Sean O'Keefe még a Columbia űrsikló tragédiája előtt bejelentette az orbitális űrrepülőgép terveit, azonban a baleset erőteljes lökést adott egy olcsóbb, egyszerűbb és megbízhatóbb mód kifejlesztéséhez az űrhajósok szállítására a Föld és az ISS között. A tervet lelkesen fogadta a Columbia balesetét vizsgáló bizottság is, mely korholta a nemzetet, amiért még mindig nem állított egy új űrhajót gyártásba.

Végeredményben a NASA reményei szerint megépítheti az űrsikló egy új generációját, egyben egy megbízhatóbb teherhajót, ami végre felválthatja a Columbia megmaradt három testvérét. Azonban akár egy évtized is eltelhet mire egy ilyen űrhajó komoly megfontolás tárgyává válik. Jelenleg az űrügynökség egy egyszerű négyszemélyes űrhajó megtervezését, megépítését és tesztelését sürgeti, ami olcsóbban juttathatja el az embereket és némi könnyűsúlyú rakományt az űrállomásra. 

A négy lehetséges variáció, melyeket olyan hatalmas tapasztalatokkal rendelkező cégek, mint a Boeing, Lockheed Martin és a Northrop Grumman készítettek

"A lényeg hogy egyszerű és rugalmas legyen" - foglalta össze Dennis Smith, a Marshall Űrrepülő Központ orbitális űrrepülőgép program vezetője. "Mindent megteszünk, amit tudunk, hogy megalkossuk 2008-ig." Smith elismeri, hogy ez egy rendkívül gyors és ambiciózus ütemterv, hozzátéve, hogy a NASA már tett ilyen csodát az űrprogram korai történelmében. "A Mercury, Gemini és az Apollo mind gyorsabban haladtak, mint a mostani projekt" - nyilatkozott.

A tervezet kulcsa az űrhajó egyszerűsége és az az előny, hogy már kifejlesztett technikákkal dolgoznának, ami egyben olcsóvá is teszi. A program tervezési fázisára 2,4 milliárd dollárt szánnak, ami az űrkutatás mértékével nézve egyáltalán nem drága. Smith szerint a gép megépíthető a meglévő technológiák és anyagok felhasználásával. Valamivel korábban a nagyravágyó NASA programok alapvető technikai előrelépéseket követeltek meg, melyek soha nem fejlődtek ki, mégis milliárdokat emésztettek fel. Az űrrepülőgépnek csupán két feladata lesz: emberek oda-vissza szállítása az űrállomásra és a mentőhajó szerepének betöltése, ami az űrállomás mellett vesztegel készen az űrhajósok evakuálására vész esetén. 

A Columbia vizsgálatának lezárultával megnyílt az út a következő repülés előtt. Az Atlantis várhatóan tavasszal (márc. 11 és ápr. 6 között) fog startolni

"Az ütemtervek csúszásának és a költségek emelkedésének két fő oka szokott lenni, a követelmények megváltoztatása vagy olyan technikába vetett bizalom, ami nem képes kiforrni magát" - mondta Smith. "Ezért rendkívül összetett követelményeket állítottunk fel, amit nem szándékozunk megváltoztatni. Az elsődleges célkitűzés a legénység szállítása és mentése."

Az előzetes tanulmányok már kiválasztották a lehetséges kialakításokat. Az egyik egy széles, lapos gép felfelé hajló szárnyakkal. A másik hosszú és karcsúbb, zömök szárnyakkal, azonban mindkettő képes kifutópályán landolni akárcsak az űrsikló. Egy másik terv egy harang alakú kapszula, ami a NASA korai napjaira emlékeztet. Ez a gép ejtőernyővel ereszkedhetne alá, hasonlóan a Mercury, Gemini, Apollo és az orosz Szojuz űrhajókhoz. A NASA hónapokon belül döntésre viszi a dolgot és kiválasztja a megépítendő gépet.

Négyszemélyes befogadóképességével a repülőgép elsőként teszi lehetővé, hogy háromnál többen dolgozzanak az űrállomáson. Jelenleg a háromüléses Szojuz az egyetlen rendelkezésre álló mentőhajó. További négy hellyel az állomás legénysége hét főre lenne felbővíthető. Smith elmondása szerint az űrrepülő mind az Atlas, mind a Delta hordozórakétával fellőhető lenne. Ezek az amerikai rakéták a legmegbízhatóbbak közé tartoznak, több évtizednyi sikersorozatot hordozva magukban. Az amerikai űrhajóktól szokatlan módon az új gép emberrel és ember nélkül is képes lesz repülni. Ha az automatikus irányító rendszer kormányozza a gépet, akkor kisebb rakományokat juttathatnak a keringő laboratórium fedélzetére.

A NASA visszatér az Apollo korszakhoz?

2003. május 13. 13:22, kedd

A NASA egy, az Apollo program virágkorában készült űrhajó tervezetével szemezget, melyet az űrhivatal hét éven belül szolgálatba akar állítani. 
Egy belső tanulmány azt javasolja, hogy az űrállomás tervezett mentőhajójának szerepére a hajdani Apollo korszak egyik kapszulájának tervei lennének a legalkalmasabbak. Bár a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek visszamaradt alkatrészei már nem hasznosíthatóak, azm űrhivatal és fő vállalkozó egész irattárnyi diagrammal, tanulmánnyal és egyéb műszaki információkkal rendelkezik, mely jelentős költségmegtakarítást jelent a következő ember repülte űrhajó megalkotásában, melyet a NASA orbitális űrrepülőgépnek nevez.

"Úgy véljük olcsóbb lesz, mintha az űrsiklóhoz hasonló szárnyas járművet próbálnánk megalkotni" - mondta a tanulmány egyik írója John Young, a Johnson Űrközpont igazgató helyettese, egykori űrhajós, aki repült a Geminin, az Apollón, és több űrsikló expedícióval is. Bár már a végzetes február 1-i Columbia katasztrófa előtt folytak a tervezési munkák, a baleset után jóval nagyobb prioritást kapott az orbitális űrrepülőgép program. Joe Barton képviselő, a Kongresszus tudományos bizottságának űrrepüléssel foglalkozó albizottságának vezető tagja kertelés nélkül kimondta, az űrsiklók alkalmatlanok a biztonságos repülésre, a kormánynak új, biztonságosabb űrjármű építését, valamint az űrsiklók ember nélküli repülésre való átalakítását indítványozta. 

Rajz az Apolló visszatérő kapszulájáról a légkörbe lépés közben

A NASA még két évtizeden át szeretné működtetni űrsiklóit, azonban eredeti terveikben is szerepelt egy új szállítási rendszer lépcsőzetes bevezetése 2010-ig, mely első sorban az űrállomás kiszolgálását célozza. Eleinte az új eszközt az űrsikló állítaná pályára, illetve csatlakoztatná az űrállomáshoz, hogy vészhelyzetek esetére - mint jelenleg a Szojuz - mentőhajóként szolgáljon. 2012-re már olyan fázisba szeretnék hozni a járművet, hogy hordozó rakétára erősítve embereket szállítson az állomásra.

A NASA tanulmánya nem lát okot arra, miért ne egy Apollo típusú kapszulát vessenek be erre a célra. Az elképzelés már a Kongresszusban is több támogatóra talált.
"Egy az Apollo Parancsnoki Modulhoz hasonló bővíthető kapszula rendszer lenne a legalkalmasabb céljaink megvalósítására" - nyilatkozott Dave Weldon képviselő. "Egyesek fenntartásokkal viseltetnek, amikor ezt mondom, mivel attól tartanak, hogy az új kapszula rendszer visszalépést jelent. Sokan úgy érzik, hogy a NASA-nak az űrsiklókból nyert tapasztalatait felhasználva egy újfajta újrahasznosítható rendszert építve kellene előre törnie."

Az orosz Szojuz TMA-2.
Jelenleg ezzel szállítják az űrállomásra az embereket

A Columbia baleset és az oroszoktól való függőség, akik a legénység és az ellátmány szállítását viszik az űrállomásra, miközben az űrsikló flotta megmaradt tagjai a földön vesztegelnek, az új rendszer kifejlesztésének gyorsaságát helyezik előtérbe, tette hozzá Weldon.

Sid Gutierrez, egykori űrhajós, a NASA biztonsági tanácsának tagja, úgy véli a közvélemény sokkal könnyebben elfogadja az űrkapszulákhoz való visszatérés gondolatát, mint azt sokan hiszik.
"Jelenleg az emberek szívesen elfogadnának bármit, ami megoldja, hogy ne kelljen minden tizenhetedik évben gyászmisére mennünk" - nyilatkozta.

Vízhűtést kaphatnak az űrhajók

2003. április 1. 13:38, kedd

Az űrtudósok a Föld légkörébe belépő űrhajók hűtésének új módszerei után kutatva a világ egyik legősibb anyagához jutottak, a vízhez. 
A jelenlegi hőpajzs technológia igen sok kívánni valót hagy maga után. A hatvanas években az Apollo rakéták lassan elégő hőpajzsot alkalmaztak, ami azonban nem alkalmas egy többszöri felhasználásra tervezett űrhajó számára, igaz jelenleg ez csupán a NASA az utóbbi időben oly sokat emlegetett űrsikló flottájára érvényes. Az űrsikló hőálló kerámialapocskái törékenyek és hajlamosak a sérülésre, mint ezt a Columbia példája is mutatta.

Így a holland Delft Műszaki Egyetem űrrepülési mérnökei elgondolkoztak a víz felhasználásának ötletén. Elvük szerint az űrhajó orrkúpja alatt forrásban lévő és elpárolgó víz felszívja és szétosztja a belépéskor keletkező hőt. Kifejlesztettek egy kúp alakú visszatérő járművet, mely a Dart nevet viseli, felbocsátásában az ESA fog segédkezik. A Delft Dartja egy PM1000 nevű ötvözetből készül, amit jelenleg a sugárhajtóművek hőálló turbinalapjaihoz használnak, ez képes akár 1200 Celsius fokos hőnek is ellenállni.

Az űrsikló tervezett orrésze; a felmelegedő víz gőzként távozik

A Dart orra azonban a vízhűtésnek köszönhetően 1650 fokos hőt is elviselhet. A csúcsban egy gömb alakú tartály 10 liter vizet fog tárolni, útban a Föld felé a belépés hője felforralja a vizet a tankban, lassan elvonva a hőt az űrhajó felületéről, majd a túlhevült gőz egy része távozik egy nyíláson. A tankban uralkodó nyomást a légköri nyomás ötszörösén tartják, ami feltolja a víz forráspontját 150 fokra, ezáltal még hatékonyabbá téve a párolgást, magyarázta Tom van Baten, a Dart kutatócsapatának vezetője.

A kapszula oldala "mindössze" 1400 fokra melegszik fel, így ott nincs szükség akkora hűtésre. Ez a rész egy erősen szivacsos alumínium oxid réteggel van bélelve egészen közel a külső falhoz, mely beissza a vizet. A keletkező hőt olyannyira elnyeli a vízzel átitatott réteg, hogy a gép elektronikáit 50 fok alatti hőmérsékleten tudják tartani. "Elvileg a vízhűtés működni fog" - mondta Markus Fertig, a Stuttgarti Egyetem hőpajzs specialistája. Azonban a víz súlya egy igazi expedíción megnövelheti a kilövés költségeit. Fertig szerint az utak sikere a tank nyomásán múlik, hogy az megakadályozza a víz elpárolgását vagy megfagyását a visszatérés előtt. Van Baten egyetért a fagyás problémájával, arról nem is szólva, hogy egy esetleges szivárgás is katasztrofális következményekkel járna.

A Columbia orrfutóműve és kereke; a gép összerakás közben

A Dart eddig csak szélcsatornákban lett kipróbálva. A Delft csapat az ESA Expert elnevezésű projektjében vesz részt, ami a PM1000 ötvözetet, valamint a szivacsos hűtő réteg tartósságát teszteli. A hollandok reményei szerint a tesztelés és a fejlesztés 2005-ben befejeződik, és akkor élesben is kipróbálhatják koncepciójukat.

Újra a nukleáris rakéták felé fordul a NASA

2003. január 22. 09:37, szerda

A NASA 2004-es költségvetési kérelme, melyet februárig zároltak, míg Bush elnök a Kongresszus elé nem terjeszti kiadási terveit, jelentős mértékben emelte a kitatarozott nukleáris meghajtási kutatásokra fordítandó összeget, melyet az űrhivatal a hangzatos Prometheus Tervezet névre keresztelt. 
Nem hivatalos források szerint jelentős összeg várakozik a Prometheus-ra a költségvetésben, több mint amit akár az űrhivatal is várt. Először a Los Angeles Times január 17-i számában szólaltatták meg a NASA szóvivőjét. A történet szerint a Bush kormányzat engedélyt adott az űrhivatalnak egy nukleáris meghajtású rakétára, ami nem csupán a Mars utazást teszi keresztülvihetővé, de az írás szerint a nukleáris rakéta munkálatai a kaliforniai űrrepülési cégeknek is áldást jelentenek. Az újság riportere, Peter Pae a NASA vezetőjének, Sean O'Keefe exkluzív nyilatkozatára hivatkozva elmondta, az űrkezdeményezést maga Bush elnök jelenti be január 28-án. A NASA szóvivője, Don Savage hangsúlyozta, a történet félremagyarázott több elemet is melyet O'Keefe fejtegetett az űrhivatal Nukleáris Űrkezdeményezésével (NSI) kapcsolatban, Pae azonban kitart írása mellett, mondta a SPACE.com-nak.

A NASA nem kíván részleteket elárulni a Prometheus Tervezetről, a szóvivő csak annyit volt hajlandó elmondani, hogy "nagy részben az NSI egy átkeresztelt része, amit már múlt évben bejelentettek". A program azon részére utal, mely a maghasadásos reaktorokra és az űrbeli meghajtásra összpontosul. Savage nem erősítette meg az L. A. Times álláspontját, miszerint a Prometheus az NSI jelentős bővítménye lenne. Az év elején már bejelentette az űrhivatal, hogy tőkét keres a Nukleáris Űrkezdeményezéshez. A program új típusú radioizotóp termoelektronikus generátorokat (RTG-k) fejleszt ki, valamint kutatásokat eszközöl a nukleáris meghajtás területén is. Ez a technológia nem csupán a Naprendszer robotok általi felderítését szolgálná. Az NSI kutatás megnyithatja a kaput az emberek számára is, hogy gyorsabban elérjék a távoli célpontokat, ha Amerika egy ilyen hosszú távú célkitűzés mellett dönt.

Az NSI a fejlett robotfelderítés számára fejleszt reaktor-technológiákat, tette hozzá Savage. "Nem hagyjuk figyelmen kívül az ionmeghajtást és a hasonló természetű dolgokat sem... azonban nem egy adott emberi Mars expedíció a célunk" - mondta. Savage szerint a nukleáris rakétát könnyű félremagyarázni a nagyközönség számára. "Az emberek gondolataiban egy olyan rakéta körvonalazódik, ami radioaktivitást lövell ki, azonban ezek a programok nem erről szólnak."

A NASA-nak 125,5 millió dollárra van szüksége az NSI beindítására, számításaik szerint az elkövetkező 5 évben 1 milliárdot költenének az NSI-re, az elsődleges cél az új RTG-k megépítése, melyek nem nukleáris reaktorok, a 238-as plutónium természetes bomlásából származó hő felhasználásával termelnek elektromosságot. A múltban már több expedícióban is alkalmazták ezeket az eszközöket, mint a Galileo vagy a Cassini szonda esetében.

Az ember útja a vörös bolygóra jóval megvalósíthatóbbá válik a Prometheus jóvoltából, amit többen is örömmel fogadtak, mint például Robert Zubrin, a Mars Society elnöke. "A NASA elhatározása, hogy felelevenítsék nukleáris rakétafejlesztési programjukat egy rendkívül pozitív lépés. Nagyban elősegíti a Naprendszer emberi felderítését és gyarmatosítását" - nyilatkozta a SPACE.com-nak.

A nukleáris rakéták használatával az alacsony Földi pályáról a Holdra vagy a Marsa juttatható rakomány megkétszerezhető, mondta Zubrin. Ez felére csökkenti a kilövési költségeket, míg az atomreaktorok nélkülözhetetlenek a Mars bázisok felszíni energiájához. "O'Keefe döntése bölcs elhatározás, ami dollármilliókat fog megtakarítani és nagymértékben kiterjeszti űrbeli lehetőségeinket."

Természetesen ellenzők a múltban is voltak és a jövőben is lesznek. A leghangosabb kritikák a felettébb hosszú nevű Fegyverek és Nukleáris Energia az Űrben Elleni Globális Hálózat részéről érkeznek. Ez a csoport már a Galileo és Cassini fellövése ellen is erőteljes kampányt folytatott, a Prometheus jókora adag olaj a tűzre.

"Elsősorban a valószínűsíthető toxikus szennyeződésektől tartunk, ami az NSI növekvő plutóniumfeldolgozásából adódik" - mondta Bruce Gagnon, a csoport koordinátora. "A másik, a nukleáris balesetek esélyének növekedése." Gagnon szerint a reaktortechnológiák sokkal inkább a Pentagon űrfegyverkezését fogják szolgálni, mint az űrkutatást.

Elindul a 21. század űrversenye

2003. január 13. 13:22, hétfő

India vágya, hogy elérje a Holdat, újabb példája annak, hogyan rázzák fel a kínai űrtervek a nemzetközi űrkutatás színterét. Kína, amely várhatóan az év második felében saját űrhajósát juttatja fel a világűrbe, a Hold felderítését is tervezgeti.Néhány éven belül szondák sorozatát szeretnék elindítani holdunk felé, illetve ott rejlik egy újabb emberi holdraszállás lehetősége, sokak szerint ez lenne az első. Igaz erre legalább 10 évet még várnunk kell, ami főként az elkövetkező föld körüli repülésekben elérhető fejlődés függvénye. Ezek azok a tervek melyek arra ösztönözték az indiai kormányt, élén Atal Bihari Vaypayee miniszterelnökkel, hogy belépjenek a versenybe és megpróbálják megelőzni a kínaiakat.

Egy kínai tudós rohan a Shenzhou IV űrhajó felé, mely Belső-Mongóliában ért földet január 5-én

Ezek a törekvések egy olyan országtól, ahol a hatalmas népesség a szegénységbe süllyedve él, jól példázzák milyen jelentős szerepre kíván szert tenni India a nemzetközi színtéren. Atomfegyverei már vannak, és nem engedhetik meg, hogy egy olyan ország, mint Kína túl messzire távolodjon technológiailag. Egy műholdat az űrbe juttatni azonban csak egy dolog, hogy az elhaladjon a Hold mellett az egy másik, még ha sikerül zökkenőmentesen leszállnia is a felszínen. Egy űrhajós eljuttatása a holdfelszínre azonban újra egy hatalmas lépésnek számítana.

India rakétái meggyőzőek, mégis szükségük lesz egy új rakétára, ami teljes mértékben megfelel a Holddal kapcsolatos ambícióknak. Éppen ezért tárgyal India nem hivatalosan orosz tudósokkal egy közös Hold-expedícióról.

A Hosszú Menetelés rakéta másolata a Pekingi Katonai Múzeumban

Az egyik elképzelés szerint, melyről a tárgyalások folynak, Oroszország biztosítaná a rakétát, míg India készítené el az űrszondát. Eközben Kína már kiválasztotta első űrhajósát. A nyugati szakértők spekulációi szerint Csen Long az első kiválasztott a 14 kiképzés alatt álló pilótából, aki a várakozások szerint szeptemberben állhat pályára, egy hónappal az októberi kommunista forradalom évfordulója előtt. Egy kínai űrhajós harmadikként futtathatja be Kínát, mint önálló nemzetet, aki embert juttat az űrbe, és ez bosszantja az indiaiakat. Ezért kezdték el fejleszteni Holddal kapcsolatos terveiket és készülnek láthatóan egy újabb űrverseny kirobbantására. Hogy mindehhez mit szól a világ két kizárólagos űr szuperhatalma, Oroszország és az Egyesült Államok, melyek oly rég uralták, majd elhagyták a Holdat, arról egyelőre csak sejtésünk lehet.

Gyártásba kerül az új európai űrhajó

2002. április 15. 15:01, hétfő

Az Európában valaha gyártott legfejlettebb űrhajó belépett a gyártási fázisba. Az Automatizált Szállító Jármű (ATV), melyet végül a francia regényíró után "Jules Verne" névre kereszteltek, a tervek szerint 2004 szeptemberében már nekivág a világűrnek. Az európai űrhivatal, az ESA Emberi Űrrepülési és Mikrogravitációs részlegének vezetője Alan Thirkettle elmondta, hogy az új jármű fontos kiegészítője lesz azoknak a hajóknak, amik már most is kiszolgálják az űrállomást. "Az ATV a Nemzetközi Űrállomás átfogó logisztikai forgatókönyvének része" - mondta. "Azon vagyunk, hogy nagyon is robosztus rész legyen".

Az ESA 600 millió eurós költségvetéssel fejlesztette ki az ATV-t. Víz, élelem, oxigén, üzemanyag és felszerelés utánpótlást fog szállítani az ISS-re. Szállítási kapacitása 9 tonnában merül ki - ez háromszorosa a már létező orosz Progresz típusú űrjárműnek, azonban jelentősen kisebb az amerikai űrsiklókhoz viszonyítva, ami 20 tonnát képes szállítani. Thrikett hozzátette, hogy a Verne kapszulák előnyei a felbocsátás költségeiben keresendők. Becslése szerint a kapszula kilövése alkalmanként 160 millió dollárba kerül, míg az űrsiklók esetében ez az összeg 500 millióra rúg.

A henger alakú ATV prototípusát már tesztelték az európai laboratóriumokban. A mérnökök hatalmas akusztikus vibrációknak tették ki az űrhajót, ezzel szimulálva a kilövéskor kialakuló állapotokat. A hajó méretének nagysága végett a kilövéséhez nélkülözhetetlen az európai óriásrakéta, az Ariane 5. Több mint 20 tonnát fog nyomni, ha teljesen feltöltik, hossza 10,1 méter, átmérője 4,5 méter lesz. Az űrhajót a Földtől 300 kilométeres magasságban állítják pályára, onnan jut el a további 100 kilométerre keringő űrállomáshoz. Az ellátmányt egy rakodó modulban szállítja, amit az állomás legénysége könnyen átrakodhat. Az oxigént és az üzemanyagot tankokban szállítja, melyeket úgy alakítottak ki, hogy dokkolás után közvetlenül kapcsolódjanak az űrállomáshoz.

Az ATV másik szerepe szerint, miután bedokkolt, plusz tolóerőként fog szolgálni az űrállomás magasságának növelése érdekében. Ezt a feladatot normál esetben az űrsikló végzi el, azért szükséges hogy ellensúlyozza az atmoszféra húzóhatását, ami lassan visszahúzza az űrállomást a Föld felé. Az űrhajót úgy tervezték meg, hogy az hat hónapon át az ISS-en tudjon maradni, míg utolsó feladataként eltakarítja az ISS hulladékát, ami a légkörbe történő belépéskor kialakuló kölcsönhatás során fog eltűnni. AZ ESA összesen nyolc Jules Verne űrhajót tervez legyártani, mely főként az ISS életétől függ. 

Titkosítatlanul kommunikál az amerikai drónok fele

2012. november 3. 10:06, szombat - Berta Sándor

Az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erői által használt robotrepülőgépeknek legfeljebb a fele kommunikál titkosított rendszereken keresztül, a többi gyakorlatilag bármikor lehallgatható. A problémát évek óta ismerik az amerikai fegyveres erőknél, azonban eddig nem oldották meg, mindez talán csak 2014-re valósulhat meg. A biztonsági rés egyaránt érinti a Predator és a Reaper típusú UAV-ket. Az ügy előzményei még 2008-ra nyúlnak vissza, amikor az amerikai fegyveres erők Irakban lefoglalták egy síita harcos laptopját, amelyen a robotrepülőgépeikről megszerzett felvételeket tárolták az Irán által támogatott és kiképzett helyi felkelők. Ezt követően az amerikaiak 2009-ben ismét ilyen anyagokat találtak lázadók laptopjain. 

Az UAV-pilóták a hadszíntértől sokezer kilométerre ülve vezetik a drónokat

Kiderült, hogy az amerikai robotrepülőgépek videoképei egy 26 dolláros szoftverrel elfoghatók. A SkyGrabber nevű programot az orosz SkySoftware fejlesztette ki. Akkor a Pentagon közölte, hogy már dolgozik azon, hogy az Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban használt összes robotrepülőgép videoadását titkosítsák. Nos, úgy tűnik, hogy ez azóta sem történt meg. Egy névtelenséget kérő informátor elmondta, hogy jelenleg csupán a Predator és a Reaper UAV-k 30-50 százaléka kommunikál titkosítva. A fejlesztést először a külföldön bevetett drónoknál hajtották végre.

Nem ez az egyetlen aggasztó dolog, tavaly októberben ugyanis vírust fedeztek fel a robotrepülőgépek bevetéseit irányító amerikai központ számítógépein. A kártevő minden billentyűleütést feljegyzett és csak hetek alatt tudták az összes számítógépről eltávolítani. 2011 decemberében pedig Irán a CIA "lopakodó" robotgépét sértetlenül tudta földre kényszeríteniazáltal, hogy kihasználta az UAV navigációs gyengeségeit. Az amerikai hadsereg régóta ismerte az RQ-170 Sentinel hibáját, nevezetesen azt, hogy a gép automata üzemmódra vált és "eszét veszti", ha megzavarják az adatkapcsolatát. Bebizonyosodott, hogy az RQ-170 Sentinel leggyengébb pontja a GPS-szes navigácó.

Az utánpótlást is drónok biztosíthatják

2012. október 31. 21:32, szerda - Forrás: MTI

Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítása. 

A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel - mint amilyen a Predator és a Reaper - végrehajtott támadások már megszokott részei a modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal - és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán. Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban.

Tavaly december óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek bizonyult - idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az időtartamát. Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés, távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.

A K-MAX-ek "synchropter"-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van, és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát. A pilóta nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra a két K-MAX "robokopter" összesen 485 bevetésen vett részt, több mint 900 tonna árut juttatva célba. 

A K-MAX pilóta nélküli helikopter

A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes szállítani. Ellentétben a legtöbb merevszárnyú drónnal, amelyek repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).

A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és mentési feladatoknál. 

Egy rakétával felszerelt UAV

A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is fel kellene szerelni a járműveket - a kamerákat célzásra használva. Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal, géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.

A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta, hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren belüli pontossággal teljesítette a feladatot.

A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első "lebegő üzemmódú rakodásra", amikor is a rakományt úgy helyezték a szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene szállnia a rakományért.

Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h), de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el, nem lesz beteg, és nem megy szabadságra. A helikopter-pilóták ugyanis szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük. Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz látási viszonyok akadályozzák a földet érésben - mondjuk, egy porfelhő miatt - a drónváltozat folyamatos haladásra képes.

A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres erők egyik cége, az Advanced Optical Systems. Pilóta nélküli helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és automatikusan képes felvenni a földről - anélkül, hogy bárki is segítené ebben a tevékenységben. 

AACUS rendszerrel felszerelt MH-60 Seahawk

Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül leszállhat a helikopter.

Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az, hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)

Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné, utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi járművek is közlekednek. A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus biztonsági rendszerek területén. 

Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2 kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot. Andreas Raptopoulos, a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai Köztársaságban.

A világ első emberes repülés egy elektromos multicopter

http://www.youtube.com/watch?v=L75ESD9PBOw&feature=player_embedded

KRAZ 16x16 mpeg4.mp4

http://www.youtube.com/watch?v=7cTOhQGdXaM&feature=endscreen&NR=1

KrAZ 6443 vs IVECO Eurocargo

http://www.youtube.com/watch?v=4MAnGpRlUDc&feature=related

Volocopter

Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne - viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt. Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a gyorsételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek alkalmazása...

Közel kerülnek ellenségeikhez a drónpilóták

2012. augusztus 22. 15:20, szerda - Forrás: MTI

A New York állambeli Syracuse egyik elővárosában lévő számítógépes irányítópultnál ülő D. Scott Brenton ezredes egy Reaper típusú drónt - pilóta nélküli repülőgépet - irányít, amely több száz órányi élő videofelvételt továbbít a központba tervezett célpontjairól, a fél világgal arrébb, Afganisztánban mindennapi életüket élő lázadókról. Az ezredes csapatával néha heteken át figyeli ugyanazt a családot. Ha elérkezik a pillanat, hogy kilőjön egy rakétát és megöljön egy fegyveres lázadót - kizárólag akkor, amikor nők és gyerekek nincsenek a közelben -, a szőr vakósággal feláll a hátán az izgalomtól, ugyanúgy, mint korábban, amikor F-16-os vadászgépén bemérte a célt. "Sokszor látok anyákat gyerekekkel, aztán apákat gyerekekkel, és gyerekeket, ahogy futballoznak... Érzelmileg nem kötődöm az ellenséghez. Feladatom van, és a feladatomat végrehajtom" - összegezte az ezredes a The New York Times című lapnak azt, amit csinál. A drónok azonban nemcsak az amerikai hadviselést forradalmasítják, hanem az őket irányítók életét is alaposan megváltoztatják. 

Scott Brenton elismerte, hogy különös háború az, amit egy amerikai elővárosban lévő párnázott székből, számítógép irányítókarjával lehet megvívni. "Ha Irakban leszálltál, és az F-16-oson nem volt már egyetlen bomba sem, akkor mindenki tudta, honnan tértél vissza" - jegyezte meg. Most ha kilép a sötét, videoképernyőktől megvilágított szobából, a vérében még egy-két percig száguld az adrenalin a rakétaindító gomb megnyomásától, de aztán beül a kocsijába, és gyorséttermek, üzletek mellett elhajtva hazamegy, hogy segítsen a házi munkában. Azzal persze, amit csinál, nagyon egyedül van. "Furcsa érzés. A közvetlen környezetemben senki se tudja, hogy mi a feladatom" - vallotta be.

A drónokon - amelyekre az emberek általában úgy gondolnak, mint a háborút higiénikus számítógépes játékká változtató robotokra - nagy felbontású kameráik vannak, amelyek közvetlenül az irányító pilóták orra elé hozzák a háborút. Bár ők ragyogó arccal beszélnek a "jó napokról", amikor egy-egy videofelvételt megnézve időben figyelmeztetni tudnak egy Afganisztánban járőröző egységet a tagjainak állított kelepcére, az amerikai légierő lelkészeket és orvosokat is rendel a drónirányító központokhoz, hogy segítsenek a pilótáknak a "rossz napokon", amikor egy tévedésből megölt gyerek vagy egy balul végződött támadás során lelőtt tengerészgyalogos képét látják a monitoron.

A pszichológiailag legmegterhelőbb feladatok közé tartozik a légi mesterlövészi küldetést megelőző közeli felderítés, amely ahhoz hasonlít, amit az egykori keletnémet titkosszolgálat, a Stasi tisztje csinál A mások élete című filmben. A drónpilóta és partnere, a légi kamerát irányító operátor megfigyelés alatt tartja a célszemélyt, miközben az a gyerekeivel játszik, a feleségével beszélget, vagy meglátogatja a szomszédjait. Aztán megpróbálják úgy időzíteni a támadást, hogy a családja távol legyen - például amikor a piacra megy bevásárolni.

"Látják, amint az illető gonosz dolgokat művel, és aztán azt is, amikor normális hétköznapi életet él" - magyarázta Hernando Ortega ezredes, a légierő kiképző parancsnokságának a pilótákkal foglalkozó vezető orvosa, akinek az irányításával a múlt évben vizsgálat készült arról, hogy mennyi stressz éri a drónpilótákat. - Bizonyos ponton az, ami a szemük előtt lejátszódik, olyanná válik, mint amit ők maguk is tesznek nap mint nap. Egyfajta közelség alakul ki hát közöttük, ami persze megnehezíti a rakétaindító gomb megnyomását."

A három támaszponton szolgáló tucatnyi drónpilóta, operátor és felderítésiadat-elemző közül egy sem mondta azt, hogy bármilyen személyes érzelmek kötnék az afgánokhoz, és felriadnának éjszakai álmukból, ha előtte szemtanúi voltak annak a vérengzésnek, amelyet a rakéták és bombák okoztak. Mindannyian feltárták viszont azt, hogy közel érzik magukhoz az afgánok családi életét, amit a hagyományos gépeken repülő pilóták soha és a földön harcolók is csak ritkán érzékelnek.

"Látja az ember, hogy reggel felkelnek, teszik a dolgukat, és este lefekszenek" - közölte a lappal Dave, a légierő egyik őrnagya, aki 2007 és 2009 között drónokat irányított a nevadai Creech Légitámaszpontról, most pedig drónpilótákat képez ki az új-mexikói Holloman bázison. (A légierő valós veszélyre hivatkozva tiltja pilótáinak, hogy elárulják családnevüket. A magasabb beosztású parancsnokok viszont, mint Scott Brenton ezredes, a média képviselőivel találkozva teljes nevükön mutatkoznak be.) Vannak pilóták, akik bevallják, hogy zavaros érzések kerítik hatalmukba őket, miután megnyomták a rakétakioldó gombot. Csapásmérő fegyvert csak tisztek alkalmazhatnak.

"Jó ok volt megölni azokat, akikkel végeztem, és számtalanszor átgondoltam a dolgot. Soha nem lehet azonban elfelejteni. Azt hiszem, sose múlik el az emléke, legalábbis nekem nem" - húzta alá Will, aki a Creech bázison volt irányító, most pedig másokat tanít a Holloman támaszponton. A feladatok csak sokasodni fognak, mivel a hadseregnek szinte kielégíthetetlen a drónok iránti igénye. A légierőnek jelenleg több mint 1300 drónpilótája van, körülbelül háromszázzal kevesebb a szükségesnél. Tizenhárom légitámaszponton vannak szétosztva az Egyesült Államokban. Főleg Afganisztánban alkalmazott, pilóta nélküli repülőgépeket irányítanak. (Ezen felül a Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nak is van egy titkos, pakisztáni, szomáliai és jemeni dróntámadásokat előirányzó programja).

Bár az afganisztáni háború az Egyesült Államok számára a végéhez közeledik, a hadsereg arra számít, hogy a drónok segítenek ellensúlyozni a földi csapatok létszámának a megfogyatkozását. A Pentagon előirányzata szerint a légierőnek 2015-ig újabb 2000 drónpilótára lesz szüksége, hogy irányítsák a világszerte 24 órán keresztül járőröző repülőgépeket. A légierő máris több drónirányítót képez ki - tavaly 350-et -, mint vadászgépeket és bombázót vezető pilótákat összesen.

Tavalyig a drónpilóták hagyományos kiképzést is kaptak, mielőtt megtanulták, hogyan irányítsák a Predatorokat, a Reapereket és a fegyvertelen Global Hawkokat. Ma már gyorsított kiképzésen esnek át, és csak 40 órát töltenek egy Cessna típusú oktatógépen, mielőtt nekilátnak elsajátítani a drónvezetést. Norton A. Schwartz tábornok, a légierő vezérkari főnöke elképzelhetőnek tartja, hogy a drónpilóták száma a belátható jövőben felülmúlja a vezetőfülkékben ülőkét, bár hozzáteszi, hogy a légierőnek még legalább harminc évig szüksége lesz a hagyományos pilótákra is. Sok drónirányító korábban maga is repült, de átváltott a pilóta nélküli repülőgépre - vagy ha a levegőben maradt, akkor teherszállító gépre -, hogy testközelből élje át a háborút. "Az ember kétségkívül közelebb érzi magát a fiúkhoz, a harci eseményekhez" - fogalmazott Dave, aki C-130-as szállító gépekkel repült Irakban és Afganisztánban. 

A Nemzeti Gárda egyre több légitámaszpontjáról távolítják el a hagyományos repülőgépeket, hogy a kereslet kielégítésére drónokat telepítsenek a helyükre. Közéjük tartozik a Hancock Field-i bázis, ahonnan 2010-ben kivonták az F-16-osokat, és Reaperek kerültek a helyükre. A pilóták állítják, az a legjobb, amikor a földön harcolók megköszönik nekik, hogy gondoskodnak a biztonságukról. Ted, a légierő őrnagya, aki korábban F-16-oson repült, most pedig Reapereket irányít a Creech-ről, felidézte a The New York Timesnak, hogy a támaszpontjuktól távol, Afganisztánban járőrszolgálatot teljesítő egység tagjai milyen hálásak voltak neki, mert egy Reapert vezetett föléjük, gondoskodva ezzel nyugodt éjszakai álmukról. "Egy srác ébren marad, hogy beszélgessen veled, de ha lehet, ügyelj rá, hogy senki ne lepjen meg minket" - üzenték neki.

Az irányítók a leghatározottabban visszautasítják, hogy videojátékot játszanának. A "drón" szót sem használják, mert az egész pontosan olyan repülőgépet jelent, amely automata üzemmódban, maga repül. Ők ellenben távirányítású gépeknek nevezik a sajátjaikat. "Nincs olyan videojátékom, amely követelné, hogy hat órát üljek egy helyben, és ugyanazt a célpontot figyeljem - fejtette ki Joshua, egy operátor, aki egy évtizedig dolgozott a Creech-en, és most kiképző a Hollomanon. - Igyekszünk az emberek fejébe verni, hogy ezek valódi repülőgépek valódi emberi összetevővel, és bármilyen döntést hoznak, akár jót, akár rosszat, annak meglesznek a következményei." Ami a Creech Légitámaszponton eltöltött tíz évét illeti, arról minden további kommentár nélkül csak ennyit jegyzett meg: "Láttam egészen zavaró dolgokat".

Kommersz harci eszközzé válnak a drónok

2011. november 7. 15:01, hétfő - Forrás: MTI

A délkelet-kínai Csuhajban (Zhuhai) tavaly novemberben megrendezett repülőgép-bemutatón a kínai vállalatok sok amerikait megleptek azzal, hogy távirányítású repülőgépek 25 különböző modelljét állították ki, és lejátszottak egy videoanimációt is, amelyen egy rakétával felszerelt drón kilő egy páncélozott járművet, majd megtámad egy amerikai repülőgép-hordozót. A bemutató inkább marketingcélokat szolgált, mintsem katonai fenyegetést jelentett volna, lévén az esemény Kína legnagyobb, kínai és külföldi katonai vásárlókat egyaránt vonzó repülőgép-vására. Bizonyította ugyanakkor, hogy az Egyesült Államoknak a fegyverrel ellátott drónok alkalmazásában meglévő majdnem monopóliuma a végéhez közeledik, és ennek messzeható következményei lehetnek a nemzetközi jogra és a hadviselés jövőjére nézve, az amerikai biztonságról már nem is beszélve.

Eljön az az idő, amikor az Egyesült Államoknak pilóta nélküli repülőgépekkel, drónokkal felfegyverkezett ellenféllel vagy terrorista csoporttal kell szembenéznie - állítják szakértők. Nem Amerika elleni támadásra számítanak azonban - az Egyesült Államoknak nincs jelentős harcidrón-kapacitással rendelkező ellensége -, hanem politikai és jogi kihívásra, amelyet az okoz, hogy mások is követik az amerikai példát. George W. Bush kormányzata, majd még nála is agresszívabban Barack Obama kormányzata rendhagyó elvet tett magáévá: az Egyesült Államok határokon keresztül is bevetheti robotfegyvereit a feltételezett ellenséggel szemben, sőt akár amerikai állampolgárok ellen is, ha veszélyt lát bennük.

Két tonna fegyverzet lehet egy pilóta nélküli Reaperen

Ami alig több mint egy évtizeddel ezelőtt még tudományos-fantasztikus regénybe illő forgatókönyv lett volna, az mára mindennapossá vált. Irakban és Afganisztánban a katonai robotrepülők a fegyverzet szerves részét képezik. Amerikai hivatalos források szerint a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA által működtetett Predatorok és Reaperek Pakisztánban több mint 2000 militánst öltek meg, és élénk vita folyik arról, hogy hány polgári személy lett az áldozatuk. Szeptember végén Jemenben - első ízben - egy amerikai állampolgár vált dróntámadás célpontjává: Anvar al-Avlakit, az arab-félszigeti al-Kaida vezetőjét egy másik amerikai állampolgárral, Samir Hánnal együtt ölték meg.

Mit fog tenni az Egyesült Államok, ha például Kína gyilkos drónokat küld Kazahsztánba, hogy a mohamedán ujgur kisebbséghez tartozókra vadásszanak, akiket terrorizmussal vádol? Mi történik akkor, ha India távirányítású repülőgépekkel támad feltételezett kasmíri terrorista célpontokat, vagy Oroszország távirányítású gépeket küld a Kaukázusban rejtőző militánsok után? 

A Global Hawk UAV feladata a felderítés, akár 24 órán át figyelhet kameráival

A majdani bevetések ellen tiltakozó amerikai tisztségviselőknek azonban már most tudomásuk kell venniük, hogy valójában saját, például szolgáló gyakorlatuk üt vissza rájuk. "A gond ott van, hogy nemzetközi normát teremtünk, amikor azt mondjuk, hogy jogunk van megelőző csapást mérni azokra, akiket azzal gyanúsítunk, hogy ránk akarnak támadni - érvelt a The New York Timesnak adott nyilatkozatában Dennis M. Gormley, a Pittsburghi Egyetem kutatója, aki szerint szigorúbban kellene ellenőrizni az amerikai dróntechnológia exportját. - Leginkább az aggaszt, hogy lesznek, akik követik a példánkat."

A tulajdonságok, amelyek olyan vonzóvá tették a robotrepülőgépeket a terrorizmus elleni harcban az Obama-adminisztráció számára, másoknak is tetszenek: a kényelmes felderítés és a precíz csapásmérés képessége, a mérsékelt költségek, és ami a legfontosabb, az a körülmény, hogy az eszköz működtetőjét nem fenyegeti veszély, a célponttól több ezer kilométerre biztonságban érezheti magát.

Drónokat csapásmérésre eddig csak az Egyesült Államok, Izrael (a Hezbollah ellen Libanonban és a Hamász ellen a Gázai-övezetben), valamint Nagy-Britannia (Afganisztánban) vetett be. Amerikai védelmi elemzők szerint azonban több mint ötven ország készített vagy vásárolt pilóta nélküli légi eszközöket, és ezeknek az államoknak a száma hónapról hónapra nő. A legtöbb gép felderítésre szolgál, de mint amerikai szakértők megállapították, rakéták vagy bombák felszerelése rájuk nem nehéz műszaki feladat. "A pilóta nélküli járművek előnye, hogy hosszú szárnyuk van, amelyre bármit fel lehet erősíteni" - mutatott rá Gormley. 

Az amerikai drónokat a nevadai Nellis légitámaszpontról irányítják

Az Egyesült Államoknak egyelőre óriási fölénye van, ami ezeknek az eszközöknek a számát és fejlettségét jelenti. Egy hivatalos becslés szerint az ország mintegy hétezer robotrepülőgéppel rendelkezik. Az amerikai légierőnél szívesebben nevezik ezeket az eszközöket távirányítású repülőgépeknek, mintsem pilóta nélkülieknek, ezzel is elismerve az ember szerepét kezelésükben. A légierőnél jelenleg több pilótát képeznek drónok irányítására, mint vadászgépek és bombázók vezetésére.

Philip Finnegan, a védelmi és légi piacokat figyelő Teal Group elemzési részlegének vezetője arra számít, hogy a következő évtizedben több mint 94 milliárd dollárt fognak költeni robotgépek fejlesztésére és beszerzésére, és ebből 9 milliárd a távirányítású harci gépekre jut. Izrael és Kína agresszívan gyártja és forgalmazza drónjait, de Oroszország, Irán, India, Pakisztán és még jó néhány állam nem sokkal marad el mögöttük. A Pentagont és beszállítóit kémkedéstől védő Defense Security Service egy tavalyi jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a dróntechnológia a külföldi kémek első számú célpontjává vált.

Decemberben lezuhant egy felderítő drón a texasi El Paso környékén. Mint kiderült, a mexikói rendőrség küldte a határon túlról. "Még a Libanonban működő radikális Hezbollahnak is van drónja, egy iráni tervezésű eszköz, amely muníció szállítására alkalmas" - tárta fel P. W. Singer, a washingtoni Brookings Intézet munkatársa, akinek 2009-ben jelent meg Wired for War című, a robotokat alkalmazó hadviselésről szóló könyve. 

A Predatorok adják a Pentagon 7 ezres drónállományának zömét

Szeptember végén letartóztattak egy 26 éves, Boston külvárosában lakó férfit, akit azzal vádolnak, hogy plasztik robbanószerrel megpakolt távirányítású repülőgépet akart rávezetni a Pentagonra vagy az amerikai törvényhozás épületére. Nem tudni, mekkora pusztítást okozott volna, ha sikerül megvalósítani a tervét, amelyet John Villasenor, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem professzora nyugtalanító jelzésnek nevezett. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai hadsereg hivatalos bejelentés szerint ötmillió dolláros szerződést kötött egy hátizsákban elférő, Switchblade-nek keresztelt, és robbanószer célba juttatására alkalmas drón elkészítésére. "Ha megszületik, nem sok idő kell hozzá, hogy az eszköz terrorista szervezetek számára is elérhetővé váljon" - húzta alá.

Könnyű elképzelni terroristák kezében lévő, és nemcsak bombák szállítására, hanem például a lépfene kórokozójának szétpermetezésére vagy radioaktív hulladék szétszórására is alkalmas robotrepülőket. A spekulációk, hogy az al-Kaida nem szokványos fegyvereket vethet be, eddig alaptalanoknak bizonyultak, de a távirányítású gépek technológiai görbéje alapján ezt az újabb fenyegetést a jövőben már nem lehet figyelmen kívül hagyni. "Arra gondolok, hogy milyenek voltak a repülőgépek az I. világháború elején. Kezdetben csak néhány ország rendelkezett velük, és nem volt rajtuk fegyver. Később mindenfelé elterjedtek, és fegyverekkel látták el őket. Nos, ezen az úton járunk" - fogalmazott Singer.

Biometriával az afgán és iraki harcmezőkön

2011. augusztus 31. 13:03, szerda - Forrás: MTI

Az afgán népesség 5 százalékának, több mint 1,5 millió ember íriszminta és ujjlenyomat adatait, illetve portréit táplálták be az amerikai, a NATO- és a helyi erők által üzemeltetett adatbázisokba. Amikor idén tavasszal a tálibok egy bonyolult alagútrendszert ásva megszöktek a legnagyobb dél-afganisztáni börtönből, azonnal hatalmas erőket mozgósítottak a 475 fogoly kézre kerítésére. Egy tényező jelentősen megkönnyítette az üldözők dolgát. Alig egy hónappal az áprilisi szökés előtt kezdték meg ugyanis az afgán hatóságok annak az Egyesült Államok által biztosított technológiának a használatát, amelynek révén a hatalmas Sarposa börtön valamennyi - fegyveres ellenállás miatt elítélt vagy köztörvényes - lakójának íriszminta és ujjlenyomatadatait, illetve portréit egy gyorsan elérhető, nagy adatbázisban raktározták el.

A kitörést követő pár napon belül mintegy 35 szökevény akadt fenn a belső ellenőrzési pontokon és a határátkelőkön. Miután a biometrikus adatok alapján egyértelműen azonosítani lehetett őket, visszakerültek a börtönbe. Egy szökevény egy rutinjellegű közlekedési ellenőrzés során került kézre, alig pár kilométernyire a szülőfalujától, egy másik pedig a helyi toborzó állomáson, ahol megpróbált beszivárogni az afgán biztonsági erők soraiba. Egy rövid értesítést követően - és csak alkalmi panaszoktól kísérve - az amerikai hadsereg és a helyi hatóságok közösen tettek igen ambiciózus erőfeszítéseket arra, hogy jelentős számú ember - különösen fegyverfogásra alkalmas korban lévő férfi - biometrikus azonosító információit rögzítsék mind Afganisztánban, mind pedig Irakban.

Több mint 1,5 millió afgán adatait táplálták be az amerikai, a NATO- és a helyi erők által üzemeltetett adatbázisokba. Bár ez csupán az afgán népesség 5 százalékát reprezentálja, belekerült minden hatodik 15 és 64 év közötti férfi állampolgár. Irakban még több embert vettek nyilvántartásba: a lakosság 7 százalékát képviselve mintegy 2,2 millió iraki adatait őrzik az adatbázisban, ám közöttük ott van minden negyedik, fegyverforgatásra alkalmas korban lévő férfi.

Az információk összegyűjtésénél katonák és rendőrök működtek közre. Digitális felvétel készült a szemekről, az arcokról és az ujjlenyomatokról. Irakban és Afganisztánban valamennyi fogvatartottnak alá kellett vetnie magát az eljárásnak. De ugyanígy át kellett esniük ezen a procedúrán azoknak is, akiket az állami szférában - különösen a biztonsági erők és a rendőrség kötelékében -, illetve amerikai létesítményeknél alkalmaznak. Ahhoz, hogy egy afgán vagy iraki állampolgár ne essen át biometrikus ellenőrzésen, szinte minden idejét a lakhelyén kell töltenie, és soha nem vehet igénybe állami szolgáltatást.

Hogy miben más ez, mint a hagyományos ujjlenyomatvétel? Abban, hogy a hatóságok emberei másodpercek alatt képesek keresni több millió digitális képi információ között, még a távoli ellenőrző pontokon is, köszönhetően a biztonsági erők kötelékében széles körben elterjesztett kézi eszközöknek.

Miközben ezek a rendszerek igencsak nagy népszerűségre tettek szert az amerikai bűnüldöző szerveknél, komoly jogi és politikai fenntartás formálódott az ellen, hogy a rutinszerű adatgyűjtést amerikai állampolgárokra is kiterjesszék. Különböző szövetségi, állami és helyi bűnüldöző szervek vitatták meg egymással a biometrikus adatgyűjtés ügyét, és rengeteg pénzt költöttek az ehhez szükséges kézi eszközök beszerzésére. De a javasolt felhasználási területek jóval korlátozottabbak, gyakorta felmerül ugyanis a magánélethez fűződő alkotmányjogi és a biztonsági garanciák nélküli adatgyűjtés gyanúja.

Afganisztán olyan hely, amelyre nem igazán jellemző születési bizonyítványok, vezetői engedélyek vagy társadalombiztosítási számok megléte, és ahol virágzó feketepiac jött létre a személyazonosító iratok hamisítására. Néhány afgán aggodalmának adott hangot, miszerint a jövőben az egyre növekvő biometrikus adatbázissal az etnikai, törzsi vagy politikai megtorlás fegyvereként is vissza lehetne élni, például egy népszámlálás alkalmával az adott csoport ellenfeleinek kedvezve. Még azok az afgán hivatalnokok is, akik támogatják a programot, szeretnék, ha maguk vehetnék át az amerikaiaktól az ellenőrzés feladatát.

"Hogy biztosak legyünk a dolgunkban - jelentette ki Mark S. Martins dandártábornok, az amerikai erők biztonsági alakulatainak parancsnoka -, felelős politikát és szigorú felügyeletet kell gyakorolni mind az adatgyűjtés, mind a tárolás, mind pedig a magánszemélyek adatainak felhasználása és megosztása felett." Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a biometrikus rendszerek révén fel lehet venni a harcot a csalással és a korrupcióval szemben, a helyi bűnüldözési folyamat szilárdabb lehet, bizonyító erejű alapokra épülhet, és nagyban növelhető a biztonság.

Az azonnali számítógépes íriszvizsgálat mint ellenőrző eszköz mindeddig alig lépett túl a science-fiction filmek világán, és a valós idejű biometrikus azonosítási technológiákat is a hírszerzési és elit kommandóegységek céljaira tartották fenn. A biometrikus rendszerek új generációs kézi eszközei azonban széles körben terjednek a hadsereg használatában. "Képzeljünk el egy hamis személyi igazolványt - magyarázta Robert Haemmerle, az amerikai biztonsági erők őrnagya. - A szakállát leborotválhatja valaki, de a biometrikus adatait nem tudja megváltoztatni." Az általa vezetett munkacsoport igazságügyi és biometrikus műveleteket folytat, ennek eredményeit pedig eljuttatják az afgán kormányhoz.

A kormányzati ellenőrzési hivatal adatai szerint az amerikai védelmi minisztérium a 2007 és 2015 közötti időszakban hatalmas összeget, mintegy 3,5 milliárd dollárt költ biometrikai programokra. A biometria harctéri alkalmazásának koncepcióját először a haditengerészetnél tesztelték 2004-ben az iraki Falludzsában. A felkelők bázisát elzárták a külvilágtól, és csak az juthatott ki, aki átesett a biometrikus azonosításon. 2004 végén, amikor egy iraki felkelő bejutott egy amerikai bázisra Moszulban, és ott öngyilkos merényletet hajtott végre huszonkét amerikai katona halálát okozva, a parancsnokok szigorú azonosítási programot rendeltek el az iraki és a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan az amerikai létesítmények közelében.

Amikor 2007-ben átvette a parancsnokságot Irakban, David H. Petraeus tábornok felülvizsgálta ezeket az erőfeszítéseket, és - tekintettel az amerikai csapatok megnövekedett létszámára - a biometrikus vizsgálatok újabb hullámának elvégzését írta elő a háborús övezetben.

Petraeus tábornok dicséri a technológiát. Nem csupán azért, mert ennek révén meg lehet akadályozni, hogy a felkelők elvegyüljenek a lakosság soraiban, hanem mert így felszámolhatók azok az ellenállási sejtek is, amelyek tagjai pokolgépeket építenek és helyeznek el az utak szélén. Ez a terroristamódszer járt a legtöbb amerikai áldozattal mind Irakban, mind pedig Afganisztánban. Ujjlenyomatokat és más, igazságügyi szempontból releváns nyomokat lehet rögzíteni egy-egy szerkezet hatástalanítása után vagy a robbanás után fellelhető maradványokból, ezeket pedig össze lehet hasonlítani a korábbi fogvatartottak, feltételezett vagy ismert fegyveresek biometrikus adataival.

"Ezek az adatok gyakorlatilag megcáfolhatatlanok, és általában nagyon hasznosak annak kiderítésekor, hogy ki volt a felelős egy adott támadás során bevetett eszköz használatáért" -nyilatkozta a The New York Times tudósítójának a tábornok, aki nemrégiben távozott az afganisztáni parancsnoki posztról, és a központi hírszerzés igazgatójaként folytatja pályafutását. Az Irakban megszerzett tapasztalatokra építettek Afganisztánban is. Az afgán hatóságok ugyancsak felismerték a biometrikus azonosítási rendszer értékét, és nyitottak voltak az alkalmazására.

Katonai tisztségviselők ugyanakkor elismerik, hogy az amerikai, a koalíciós és az afgán egységek által alkalmazott új rendszerek nem mindig "értenek szót" egymással. A kézi eszközök nehezen viselik az afgán nyarak forróságát, és a képernyők is könnyen megsérülhetnek háborús helyzetekben. Ugyanakkor sikerült elgördíteni egy nagyon komoly akadályt a biometrikus eszközök széles körű elterjesztése elől: az operációs rendszerének átírásával az afgán biztonsági erők analfabéta tagjai is használhatják őket, hiszen az angol nyelvű parancsokat színkódolt utasítások helyettesítik.

Arcfelismerő készülékeket vásárol az amerikai rendőrség

2011. július 13. 22:46, szerda

Az Egyesült Államok bűnüldöző hatóságai idén szeptembertől alkalmazzák majd a BI2 Technologies cég Moris névre hallgató megoldását, amely egy iPhone készülékkel ötvözve képes a különböző arcok azonosítására.
A projektről a The Wall Street Journal számolt be. A BI2 Technologies Mobile Offender Recognition and Information System (Moris) nevű arcfelismerő eszköze összeköthető az Apple iPhone készülékével. A megoldás a cég közlése szerint akár 1,5 méteres távolságról hatékony és a készített fotók egy képadatbázisban kielemezhetők. Emellett ezzel a módszerrel lehetőség van az ujjlenyomatok feldolgozására és azonosítására is.

A tervek szerint az új arcfelismerő eljárást először néhány szövetségi államban vezetik be, ezek között van Massachusetts és Arizona. A megoldást már régóta alkalmazzák az amerikai fegyveres erők Irakban és Afganisztánban. Az arcfelismerő eszköz hatékony volt, minden bizonnyal ezért merült fel a polgári területen való használata.

A BI2 Technologies illetékesei elmondták, hogy 1000 darab Moris típusú arcfelismerő eszköz leszállítására kötöttek szerződést, ezek ára egyenként 3000 dollár. A készülékeket 40 kormányzati szervezet kapja meg, ezek egyike lesz az amerikai rendőrség. Paul Babeu, az arizonai Pinal megye seriffje elmondta, hogy az arcfelismerő eszköz mindenképpen hasznos segítőjük lehet, különösen akkor, ha a megállított emberek nem tudják magukat más módon (pl. jogosítvánnyal) igazolni. Arizonában a jelenleg hatályos törvények alapján letartóztatható az a személy, akinél az igazoltatás pillanatában nincs érvényes személyi okmány.

Az arcfelismerő megoldásokkal már régóta kísérleteznek a világ hatóságai, Németországban 2008-ban óta végeznek teszteket. A potsdami rendőrség szóvivője úgy nyilatkozott, hogy Frankfurt am Main repülőterén jelenleg is zajlanak arcfelismerési tesztek. Ezek során összehasonlítják az utasok útlevelében és személyi igazolványában szereplő digitális képeket, illetve biometrikai adatokat. Az első tapasztalatok kedvezőek, de ennek ellenére csak a kiértékelések után születik döntés arról, hogy az eljárást máshol is bevezetik vagy sem. Ugyanakkor felmerült a rendszer kibővítése is, így a fotókat valós időben hasonlíthatják össze a körözéseken szereplő felvételekkel.

Új funkciókkal és kezelőfelülettel érkezhet a Firefox 5

2011. április 6. 19:53, szerda

Alig készült el a Firefox 4-es verziója, a fejlesztők a háttérben már gőzerővel dolgoznak a következő kiadáson. A Firefox 5 korai előzetese már elérhető és bemutatja, hogy mire számíthatnak majd a felhasználók. 

Ugyan a Mozilla Alapítvány hivatalosan még szinte semmit sem árult el a Firefox 5-ről, azonban a ConceivablyTech egyik híre bemutat néhány dolgot. Az anyag szerint a Firefox 5 első előzetese 4.2apre néven került be a fejlesztői rendszerbe. Az azonnal észrevehető, hogy az új böngészőverzióban ismét meg fog újulni a kezelőfelület és számos új funkció is debütálni fog. A Firefox 5 végleges változata júniusban jelenik meg. Ezzel a Mozilla Alapítvány tartja magát a korábban nyilvánosságra hozottfejlesztési ütemtervhez.

Az új programverzió egyik legfontosabb újdonságának a tartalommegosztó funkciók számítanak majd. Várhatóan új szimbólum kerül a címsorba és ez lehetővé fogja tenni a közösségi portálokban (Facebook, Twitter stb.) lévő fiókokhoz és profilokhoz való hozzáféréseket. A második újdonság egy az Internet Explorer 9-ben bemutatkozó funkció, ami a különleges menükkel kapcsolatos. Ezek használatával az internetezők közvetlenül hozzáférhetnek az adott szolgáltatás vagy portál legfontosabb funkcióihoz.

Szintén a Firefox 5-ben mutatkozik be az úgynevezett identitásmenedzser, amely biztosítja a különböző felhasználói virtuális hozzáférések kezelését és lehetővé teszi, hogy az ember mindig a megfelelő jelszót használja az adott honlapokon. Továbbá ki kell emelni a beépített PDF-olvasót, illetve a legnépszerűbb formátumok megjelenítésének, lejátszásának javított támogatását. A beépített PDF-olvasó esetében a Mozilla munkatársai a Google példáját követik, amely hasonló eszközt integrált nemrég a Chrome böngészőbe.

Apró, de fontos változtatást jelenthet a címsor elején elhelyezett startoldal-gomb elhagyása. Az erre való kattintással a felhasználó a startoldalként megadott portálra kerülhetett. A fejlesztők egyelőre még több lehetőséget is vizsgálnak, a céljuk az, hogy a szoftver használhatósága ne romoljon. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban lehetőség lesz több böngészőlap egyidejű kiválasztására és bezárására. Ezenkívül megkönnyítenék és könnyebben áttekinthetővé tennék az adatok feltöltését is.

Megjelent a Firefox 4

2011. március 23. 19:13, szerda

Immár hivatalosan is elérhető a Firefox legújabb 4-es verziójának végleges változata. A böngésző néhány óra alatt megdöntötte az Internet Explorer 9 első napi letöltési rekordját.A Firefox 4 egyik legszembetűnőbb újdonsága, amellyel a Chrome nyomdokait követi, hogy a megnyitott böngészőablakok a címsor fölött jelennek meg. A menüsor gombjai közül csak a leggyakrabban használt funkciók láthatók. A többi lehetőség rejtve marad, lehetővé téve, hogy a böngésző csak minimális felületet vegyen el a megjelenítendő honlapoktól. Ez elsősorban a kisebb kijelzővel rendelkező hordozható gépeknél lehet előnyös. A felhasználók ugyanakkor módosíthatnak ezen, így a régi, megszokott kinézet könnyen visszaállítható.

Egyszerűbb a megnyitott ablakok közötti váltás, és a telepített kiegészítők önálló folyamatokként működnek, ezáltal a hibáik nem rántják magukkal az egész alkalmazást. Továbbá fontos újdonság, hogy a könyvjelzők menüpont egyetlen könyvjelző-gombbá alakul át, de ez szintén visszaállítható. Az újdonságok közül ki kell emelni az új Javascript-motort, ami a bejelentés szerint hatszor gyorsabb az elődjénél, a Do Not Track funkciót, ami a nyomkövető sütik ellen nyújt hatékony védelmet, továbbá a HD-videók hardveres gyorsításos lejátszását, a HTML5 és a WebM formátumú videók lejátszását, a teljes képernyős megjelenítést biztosító API-t, valamint a Direct 2D-, a WebGL- és az SVG animációk támogatását.

A Jetpack integrációjának köszönhetően teljesen új alapokra helyezték a kiegészítők letöltését, telepítését, használatát és eltávolítását, így az egyes modulok a Firefox 4 újraindítása nélkül, azonnal használatba vehetők. A kiegészítőmenedzser is megújul, ezáltal egyszerűbben még inkább személyre szabhatók és egyszerűbben kezelhetők lesznek a kiegészítők és a témák.

Az első adatok mindenesetre azt mutatják, hogy a felhasználók várták a Firefox 4 megjelenését. Míg az IE9 az első 24 órában 2,35 millió letöltéssel büszkélkedhetett, addig a Firefox 4-nél ugyanez az érték már az első nap meghaladta az ötmilliót. A Mozilla egy külön valós idejűletöltésszámlálót is üzembe állított, így pontosan nyomon követhető, hogy éppen mennyien töltötték le eddig a böngésző új verzióját.

A letöltésszámlálóhoz egy külön világtérképet fejlesztettek, amely megmutatja, hogy egy adott letöltésre éppen a világ melyik pontján kerül sor. A bal alsó sarokban található ikonra kattintva előugrik egy lista, hogy melyik kontinensen hány letöltést regisztráltak és a kontinensek nevére kattintva pedig láthatóvá válik az országok rangsora. Magyarországon eddig több mint 60 ezren töltötték le a Firefox 4-et, ezzel hazánk a tizenhatodik a rangsorban. A listát Németország és Oroszország vezeti.

A legtöbben, 1,38 millióan eddig az Egyesült Államokban töltötték le a szoftvert. A Statcounter nyilvánosságra hozott adatai szerint az új program máris 1,95 százalékos piaci részesedést szerzett, ezzel megelőzte többek között az Opera 11-et (1,50 százalék), az Internet Explorer 9.0-t, aminek a piaci részesedése most csak 0,87 százalék és a Chrome 9.0-t (0,54 százalék). 

Az elmúlt évek hagyományaihoz híven az IE fejlesztőcsapatának tagjai ezúttal is egy tortávalgratuláltak a Mozilla munkatársainak. Ez a szokás a Firefox 2.0 megjelenése óta hagyomány. Az alapítvány megköszönte a gesztust és arra hívta fel a figyelmet, hogy a böngészőpiaci verseny mindenkinek jó. A Microsoft egyébként megpróbált profitálni a Firefox 4 megjelenéséből és aktivált egy fizetett Twitter-üzenetet, ami minden egyes Firefoxszal kapcsolatos Twitter-kereséskor megjelenik az oldalon. A tweetben a redmondi cég az IE 9.0 letöltésére próbálja ösztönözni a látogatókat.

Franciaország is az internet ellenségei közé kerülhet

2011. március 16. 12:55, szerda

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi szervezet az idén is nyilvánosságra hozta a világháló ellenségeit tartalmazó listáját és az internet szabadságával kapcsolatban készített jelentését.
Az RSF közleményében hangsúlyozta, hogy jelenleg csak minden harmadik felhasználó használhatja szabadon a világhálót. Tíz államban annyira erős a bloggerek és az internetezők megfigyelése, hogy ezek kiérdemelték az internet ellenségei címet. A tíz ország között van Burma (Mianmar), Kína, Kuba, Irán, Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Szíria, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Vietnam. Emellett megfigyelés alatt maradt Tunézia, Egyiptom, Líbia, Venezuela és Franciaország.

Az RSF március 12-én emlékezett meg az Internetcenzúra elleni Világnapról, amit két évvel ezelőtt tartottak meg először a növekvő elnyomás elleni tiltakozásul. "Napjainkban körülbelül 60 országban cenzúrázzák a kormányok a világhálót és üldözik a felhasználókat. Jelenleg legalább 119 blogger és online aktivista van börtönben, a "bűnük" az, hogy a szabad véleményük kinyilvánítására használni merték az internetet" - jelentette ki Jean-François Julliard, a szervezet főtitkára.

A 103 oldalas RSF-jelentés készítői kiemelték, hogy a világháló ellenségeinek számító tíz államban mindennapos a szigorú tartalomszűrés, a honlapok bezáratása, a rendszert támadó személyek szisztematikus üldözése és a távközlési infrastruktúra kormányzati propagandacélokra való felhasználása. A hatalom gyakran saját kiberrendőrséget hoz létre, amelynek fő célja az ellenzékiek által kifejlesztett eljárások hatástalanítása, de emellett rendszeresen ellenőrzik a megjelenő anyagokat és a közösségi portálokat.

A különösen kitartó aktivisták oldalai ellen támadásokat indítanak vagy megpróbálják kémprogramokkal megfertőzni őket. Ezenkívül rendszeresen olyan új törvényeket hoznak, amelyek arra kényszerítik a felhasználókat, hogy a saját nevükön jelentkezzenek be az online csatornákra és a honlapokra, hiszen így gyorsabban és könnyebben azonosíthatók. Tunézia és Egyiptom már nem tartozik az internet ellenségei közé. Előbbi országban egyetlen oldalt sem cenzúráznak, míg utóbbiban egyetlen bloggert tartanak már börtönben a hatóságok. "Ennek ellenére ezeket az országokat megfigyeljük. A forradalmak eredményeinek először konszolidálódniuk kell és biztosítani kell az újonnan kivívott szabadságjogokat" - nyilatkozta Julliard.

Az RSF összesen 16 országot helyezett a megfigyelési kategóriába. Egyiptom és Tunézia mellett ide került Líbia, Venezuela és Franciaország is. Ezek olyan államok, amelyek olyan nyugtalanító cenzúraintézkedéseket foganatosítottak, amelyek könnyen visszaélésekre adhatnak lehetőséget. A nemzetközi szervezet ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tavalyi esztendőben sok reményteljes kezdeményezésnek is szemtanúi lehettünk.

A közösségi portálok egyre komolyabb szerepet játszanak a tüntetések és az ellenzéki politikai kampányok megszervezésében, valamint a független információk terjesztésében. A 2004-ben alapított tunéziai Nawaat blog kapta az idei Netizen-díjat. Az RSF így ismerte el a honlap üzemeltetőinek a munkáját. Az Astrubal néven publikáló Riadh Guerfalinak, a blog alapítójának Párizsban adták át a díjat.

Túl könnyen kijátszható a kínai nagy tűzfal

2011. február 21. 10:28, hétfő

Az Arany Pajzsnak is nevezett kínai nagy tűzfal (GFW) létrehozója úgy érzi, hogy Peking túl könnyűvé teszi a felhasználóknak a cenzúra kijátszását. Éppen ezért a szakember mielőbbi változtatásokat javasolt.
Dr. Fang Binxing a helyi Global Times nevű lapnak nyilatkozott. A GFW 2003 óta korlátozza több százmillió felhasználó internetezését. Fang Binxing a Pekingi Postaügyi és Távközlési Egyetem vezetője és az általa 1998-ban megtervezett rendszer képes bizonyos szavak kiszűrésére éppúgy, mint az egyes oldalakhoz való hozzáférések blokkolására. A szakember tavaly decemberben indította el a mikroblogját a Sina.com portálon, de azt kénytelen volt hamarosan bezárni, ugyanis mindössze három nap alatt több ezer kritikát kapott. A hozzászólók a kormány lakájának és a világhálós polgárok ellenségének nevezték. Fang Binxing ezzel szemben úgy vélte: az ő munkája valójában forgalomellenőrzés.

"Egy autósnak el kell fogadnia a közlekedési szabályokat, miként az embereknek is a szabályok szerint kell játszaniuk" - jelentette ki az egyetemi vezető. A szakember emellett arra hivatkozott, hogy a legtöbb országban ma már korlátozzák az internethozzáféréseket. Vagyis ez egy elfogadott jelenség világszerte. Kínában azonban nem csak a radikális vagy a gyermekpornográf tartalmakat tartalmazó és népszerűsítő oldalakat blokkolják, hanem a kormányt bíráló portálokat is. Ráadásul a helyi internetezők nem tudják meg, hogy egy honlaphoz miért nem férhetnek hozzá.

A Global Times nem véletlenül idézett egy kínai viccet, amely szerint Mark Zuckerberg a kínai látogatásakor arról kérdezte a helyi vállalkozókat, hogy miként játszható ki a GFW? Ugyanis mióta megérkezett, nem tudott bejelentkezni a Facebook rendszerébe. Nos, fontos megjegyezni: Kínában nem csak a Facebook van tiltólistán, hanem a YouTube, a Twitter és a Wikileaks is. Az 1960-ban született Fang Binxing szégyenletesnek minősítette azt, hogy a kínai felhasználók megpróbálják virtuális magánhálózatok (VPN) segítségével kijátszani a tűzfalat. Ugyanakkor elismerte, hogy otthon ő maga is 6 VPN-t használ, de csak tesztelési célból, arra kíváncsi, hogy melyik oldal nyeri a küzdelmet: a GFW vagy a VPN?

Kína - a 2008-as tibeti zavargások után - kezdte erősíteni a tűzfalát, a YouTube is ekkor került be a nemkívánatos nyugati weboldalak közé. Az Aranypajzs a kínai közbiztonsági minisztérium internet-ellenőrző és -cenzúrázó projektje, amelyre már az előkészítési szakaszban, 2002 előtt 800 millió dollárt (130 milliárd forintot) költött a kormányzat. Az Aranypajzs fő feladata, hogy a nemkívánatos külföldi tartalmaktól védje a népköztársaság rendszerét és annak állampolgárait. Peking tavaly januárban határozta el, hogy jelentősen kibővíti a tűzfal funkcióit.