Tiltott találmányok

Tiltott találmányok

A természet nem szűkmarkú. Nemcsak szimmetriacsökkentéssel és hidegfúzióval, hanem a körülöttünk levő vákuum szinte korlát­lan energiájával is elláthatnánk ipari igényeink jelentős részét. Mint minden tiltott találmánynak, ennek az energiaforrásnak is vi­szonylag hosszú történeté van. Max Planck, aki a modernnek neve­zett fizika egyik kulcsfigurája, és jelentős kutatója, már föltételez­te, hogy az ürességnek, az úgynevezett vákuumnak saját energiája van. Ezt a lehetőséget többen fölvetették, majd később elvetették, így ez mindig a feledés homályába merült. Kísérleti bizonyíték azonban csak az 1950-es évek közepén adódott erre az effektusra, amikor a holland Philips gyár kutatólaboratóriumának igazgatója, Hendrick B. Casimir elméletileg bizonyította, hogy a vákuumnak lehet energiája. Casimir kollegája, Polder, kísérletileg is kimutatta, hogy ha két lemezkét egymáshoz nagyon közel, mikronnál is kö­zelebb helyezünk, akkor a vákuum, ez a mindenütt jelenlévő elekt­romágneses rezgés egyszerűen összenyomja a két lemezkét pusztán azért, mert a lemezek leárnyékolják ezeket a rezgéseket. Ekkor kí­vül többféle hullámhosszúságú elektromágneses rezgés van, mint a lemezkéken belül, és így mintegy a sugárnyomás összenyomja a le­mezeket.

Ezt az effektust a gyakorlatban, az energetikában is fel le­het használni. A Hughes gyár egyik fizikusa, Fowler javasolta, hogy a Casimir-effektust használ­ják elektromos energia termelésére. Azt az egyszerű alapötletet használta ki, hogy ha két elektromosan töltött lemezt egymáshoz közelítünk, akkor a taszítás miatt magasabb potenciálon lesz a töl­tés. Gyakorlatban ezt úgy látta megvalósíthatónak, ha egy lapos, spirál alakú, vékony fémlemezkére töltést viszünk, és hagyjuk, hogy a Casimir-hatás összerántsa ezt a lemezkét, majd a megnöve­kedett potenciálű töltést, így a töltést onnan el lehet vezetni.
Elvi­leg ugyan működőképes ez a módszer, ám fölöttébb gazdaságtalan. Ugyanis minden egyes esetben el kellene dobni a kis alumíniumle­mezkéket, és ezeknek az értéke, az előállításuk jóval drágább, mint az így kinyerhető energia ára.

A megoldást megint csak a gyakorlat hozta, és ahogy ez lenni szokott, már jóval régebben találkoztak az effektussal. A 1930-as években német kémikusok vették észre, hogy ha vizes oldatba olyan reagenseket tesznek, amelyek egyébként nem vegyülnek, ak­kor ezek ultrahang hatására mégiscsak reakcióba lépnek.

Az ultra­hangnak csupán annyi volt a hatása, hogy buborékokat hozott létre, és az összeomló buborékok falai a Casimir-effektus hatására olyan nagy energiával csapódtak egymáshoz, hogy helyileg igen nagy mértékű a felmelegedést okoztak. Akár több ezer kelvin fokra is felhevülhet így a folyadék. Ebben az esetben az oldott anyagok már reakcióba lépnek egymással. Ezt az effektust, amelyet szonokémíaí, azaz hangkémiai effektusnak neveztek el, hamarosan elfelejtették, mert gyakorlati alkalmazása drágának bizonyult.

Csak mostanában, az 1990-es években, a fejlettebb méréstechnika birtokában vették elő újra ezt a szinte teljesen elfelejtett hatást, s ekkor vették észre, hogy az összeomló buborékokban néha több milliárdszor annyi energia keletkezik, mint amennyit normál fizikai okokkal meg le­hetne magyarázni. Az összeomló buborékok a nagy energiatarta­lom miatt föl is villannak, ezért szonolumineszcenciának, azaz hangfényeffektusnak nevezték el. Hosszú ideig keresték a magya­rázatot, és végül a már említett Julian Schwinger Nobel-díjas fizi­kus adta meg a választ, miszerint a vákuum energiája felelős a ta­pasztalt, jelentős hőmérsékletnövekedésért.

Nikola Tesla tiltott találmányai

2009. január 23. 05:51 , Legutóbb frissítve: 2009. január 23. 00:00

A XX. század egyik legnagyszerűbb géniuszáról, a váltóáram atyjáról, a modern varázslónak tartott Nikola Tesláról kevesen tudják, hogy már gyermekkorában egészen különös módon gondolkodott. Vizuális képessége átlag feletti volt, olyannyira, hogy találmány

 

 







Nikola Tesla 1856. július 10-én született a család negyedik gyermekeként a mai Horvátország területén. Édesapja európai műveltségű szerb-ortodox pap, édesanyja szerb lelkészi család sarja volt. Tesla életében 146 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt, és rólanevezték el a tesla, azaz a mágneses indukció mértékegységet. 

Pap vagy mérnök?

Gyermekkorában már több nyelven beszélt és olvasott, s míg kortársai labdáztak, fogócskáztak, addig ő vízkereket épített. Ami nem hasonlított az akkor használatosakra, viszont működött. Az iskolában sokszor már akkor elkezdte kidolgozni a választ, amikor a tanár még be sem fejezte a feladat felírását a táblára. Felnőtt korában is megőrizte a zsenikre utaló extrém tulajdonságait: séta közben számolta a lépteit, evés előtt megbecsülte az étel térfogatát. Képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket volt képes kívülről megtanulni.
Szülei a családi hagyománynak megfelelően papnak szánták, annak ellenére, hogy ő mérnök szeretett volna lenni. Apja, hogy jó pap váljon a fiából, különös gyakorlatokat végeztetett vele: memóriagyakorlatokat, fejszámolásokat, gondolatok kitalálását. Logikáját, emlékezőképességét és kritikai érzékét szerette volna ezzel csiszolni. Középiskolás éveiben maláriajárvány tört ki lakóhelyén, ami kilenc hónapra ágynak döntötte, már-már úgy tűnt, hogy nem éli túl. Édesapja vigasztalásképpen beleegyezett, hogy mérnöknek tanuljon, s ez a tény akkora erőt adott a fiatal Nikolának, hogy rohamos ütemben elkezdett javulni.
Hamarosan megkezdte tanulmányait, s leginkább az elektromosság kezdte el érdekelni. Munkamódszere eltért a kor tudósaiétól, ő nem foglalkoztatott tucatnyi asszisztenst és segítőt, hanem elsősorban fejben dolgozta ki a találmányait. Ha mégis voltak kollégái, ők sem mindig látták át elsőre, hogy mit szeretne, és sokszor kérték, rajzolja le, mire gondol. De Tesla nem szeretett vázlatokat készíteni. 

Tesla Budapesten 

Graz-i tanulmányait nehéz anyagi körülményei miatt meg kellett szakítania, majd Párizsba utazott. Ekkor kezdték el építeni Puskás Tivadar találmánya alapján a budapesti telefonközpontot, és Tesla itt kapott munkalehetőséget. Időközben barátkozott össze Szigeti Antal műszerészmesterrel, aki sokat segített neki.Egy közös, hétvégi budapesti sétájuk alkalmával, a Faustból idézve jött rá egy fizikai megoldásra, ahogy széttárta karját. Nyomban le is rajzolta a park porába egy bottal a váltóáramú dinamó és motor vázlatát, amely később fordulatot hozott az egész műszaki civilizációban. Budapesti tartózkodása idején több találmányát is kidolgozta, de anyagi helyzete nem javult. Párizsban talált újabb munkát, az Edison telefontársaságnál. Egy rosszul sikerült céges bemutató után Tesla ötletének köszönhetően az Edison cég elkerülte a csődöt, ám Teslának nem adták meg az ígért jutalmat. Huszonnyolc évesen Amerikába utazott, ahol újra Edisonékhoz került, Thomas Edison alkalmazottja lett. Elméletben és gyakorlatban is értett az elektromossághoz, ezért nagy szükség volt rá. Néhány nap munka után rájött az Edison-féle generátorok fő rendszerhibájára, és felajánlotta a segítségét. Csakhogy az elvégzett munkáért most sem kapta meg az ígért fizetséget, ezért - bár fizetésemelést is ajánlottak neki - végleg otthagyta a Társaságot. 

Találmányok 

Tesla életében ettől kezdve váltakozott a pénzszűke, és a konszolidált anyagi helyzet. Kutatóként, laboratóriumi munkáihoz, kísérleteihez szüksége volt a pénzre. Családja nem volt, szeretett egyedül élni és alkotni. Élete során többször is támogatták munkásságát, egyik fő támogatója George Westinghouse volt, aki fantáziát látott Tesla találmányaiban, és havi kétezer dolláros fizetésért alkalmazta. Munkáján kívül rendszeresen tartott bemutatókat la boratóriumában ismeretségi és érdeklődési körében, köztük több érdekes dologgal is elkápráztatva közönségét.

 







Egyik kedvenc mutatványa az volt, hogy két fémlapot tett le a helyiségbe, és az őket körülvevő levegő hamarosan izzani kezdett. Mai napig nem tudni, hogy milyen fizikai jelenségnek köszönhetően hozta létre ezt a mutatványt, de mert nem tartotta fontosnak, nem is szabadalmaztatta ezt a készüléket. Teslát kortársai több esetben inkább varázslónak tartották, mint fizikusnak. Többször bemutatta például, hogy a nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű áram nem tett benne kárt, pedig szikrák pattogtak le róla, miközben ő maga kísérteties fényben úszott. Ma ennek a jelenségnek már ismerik az okát a fizikusok.

Nikola Tesla tiltott találmányai

2009. január 23. 05:51 , Legutóbb frissítve: 2009. január 23. 00:00

A XX. század egyik legnagyszerűbb géniuszáról, a váltóáram atyjáról, a modern varázslónak tartott Nikola Tesláról kevesen tudják, hogy már gyermekkorában egészen különös módon gondolkodott. Vizuális képessége átlag feletti volt, olyannyira, hogy találmány

Tesla felfedezései tették lehetővé, hogy más kutatók olyan berendezéseket készítsenek, amelyek meghozták számukra a Nobel-díjat, bár ő maga sosem kapta meg az elismerést. Az első világháború előtt kidolgozta a ma radarként funkcionáló berendezés működési elvét, de akkor nem érdeklődtek iránta, csak a második világháború idején vetették be. Az 1922-as évektől kezdve már nem adott be szabadalmat, visszavonultan, anyagilag nehéz helyzetben élt. A második világháború elején jelentkezett a hadügyminisztériumnál, hogy négy találmányát felajánlja, de a hadsereg akkor nem volt kíváncsi rá. Élete során semmilyen tudományos folyóiratban nem publikált, inkább szabadalmakat készített és előadásokat tartott. Jóval megelőzte kortársai gondolkodását, ezért nehezen illesztették be az akkori értékrendbe. Hitt abban, hogy létezik élet más bolygókon, és hogy lehetséges velük kommunikálni.

 

Szabadenergia

Egyes források szerint 1931 nyarán Buffalo városkában egy hangtalan, nesztelen és kipufogó gázok nélküli autó suhant az utcákon. Az akkor 70 éves Tesla és az unokaöccse ült benne. Ezt az autót elektromos áram hajtotta, de az áramot nem akkumulátorról nyerte, hanem egy különleges szerkezetből, ami a "szabadenergiából" nyerte az üzemanyagot. Tesla régóta dédelgetett álma volt egy üzemanyag nélküli motor terve, ami fölöslegessé tett volna erőművet, hálózatot egyaránt. Valójában olyan motorra gondolt, amelyik képes üzemanyagként hasznosítani az anyagnak azokat a formáit, amelyek a közönséges földi körülmények között mindenütt jelen vannak. Egyes források szerint ilyen motort Tesla sohasem mutatott be a nyilvánosság előtt, de sokszor nyilatkozta a sajtóban, hogy a feladatot lényegében megoldotta, tehát csak elméleti síkon tudta, hogy hogyan lehet megvalósítani egy ilyen motort, de a gyakorlatban ezt nem tudta kivitelezni. 

Tesla és a Tunguzka meteor 

A 20. század első évtizedében Tesla erőfeszítései a vezeték nélküli energiaátvitel megvalósítására összpontosultak. De az évtized közepe táján mély depresszió vett rajta erőt, amiben sok különböző tényező játszott közre: a rádiózással kapcsolatos ellopott felfedezése, financiális problémák, a tudományos világ elutasító magatartása. És ekkor, 1908 június 30-án Közép-Szibériában, a Tunguzka folyó körzetében iszonyatos robbanás következett be. Minden valószínűség szerint meteor volt, noha meteorkrátert máig se találtak. Ám olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy talán az elkeseredett Tesla hozta működésbe pusztító energia-fegyverét. A világ azokban a napokban a híres sarkkutatóra, Pearyre figyelt. A legenda szerint a csalódott Tesla azzal akarta felhívni magára a figyelmet, hogy óriási detonációt idéz elő Peary téli szállása, az Ellesmere szigeti Alert és az Északi Pólus közötti lakatlan területen. A célzás azonban nem sikerült pontosan. Az irányzék jó volt, mert a Long-Island-i laboratóriumot és a Tunguzka vidéket összekötő hosszúsági kör pont áthalad Peary akkori szálláshelyén, de a távolság túl nagyra sikerült.
Teslának sok kísérlete nem valósulhatott meg, anyagi nehézségeiből adódóan. A ma nyomdokaiba lépő tudósok, kutatók sincsenek könnyebb helyzetben. A tiszta, természetes energiát szinte üldözik az olaj- és gázkitermelő  konszernek. 

Swedenborg - tudós és látnok

2009. március 26. 05:48 , Legutóbb frissítve: 2009. március 26. 00:00

Emanuel Swedenborg egyike a 18. század legkülönösebb személyiségeinek, akinek jelentőségét még ma is csak kevesen ismerik fel. Egyszerre volt tehetséges, elismert természettudós, és avatott látnok, aki behatolhatott a szellemi régiókba, hogy annak ismeret

 

Ragyogó tudományos pálya

Swedenborg Stockholmban született 1688. január 29-én, egy lutheránus tábori lelkész és felesége harmadik gyermekeként.Emanuel már fiatal korában klasszikus latin nyelven verselt, miközben addig megoldhatatlannak hitt matematikai műveletek megfejtésével múlatta az időt. Huszonegy esztendősen filozófiai doktorátust szerzett, majd ötéves európai tanulmányútra indult. Amikor visszatért Svédországba, már több nyelven beszélt. Hozzálátott az első svéd tudományos folyóirat szerkesztéséhez és kiadásához, emellett földrajzi és matematikai tanulmányokat publikált.
Élete első szakaszában, 1743-ig Swedenborg sikerben és elismerésben fürdött. Sokoldalú érdeklődése és tudása nyomán tucatjával kerültek ki keze alól a tudományos (anatómiai, ásványtani, geometriai, biológiai, paleontológiai, stb.) munkák, ezen kívül Leonardo da Vincihez hasonlóan különféle találmányokon dolgozott: repülő szerkezetek, tenger alatt közlekedő járművek, önjáró kocsik tervein. A szentpétervári, az upsalai, és a stockholmi akadémia egyaránt tagjai közé választotta. 

A szellemvilág hívása

1743-1744-ben azonban óriási változás következett be az életében. Ennek a változásnak dokumentuma az Álomnapló, amely részletesen tudósít arról, hogy Swedenborg miként részesült abban a kivételes ajándékban, hogy betekintést nyerhetett a szellemi világ jelenségeibe. Ahogy ő maga vallott erről: ebben az esztendőben az Úr fölnyitotta a szemeit, megmutatta neki a spirituális világot, lehetővé tette, hogy lelkekkel és angyalokkal társalogjon, és ez az állapot élete végéig elkísérte.
Rendíthetetlenül meg volt győződve arról, hogy az ő missziója megismerni, és az emberekkel megismertetni a szellemi világot, valamint felkutatni és értelmezni a Szentírás szimbolikáját és valódi értelmét. Onnantól fogva egész életét ennek a célnak vetette alá: lemondott társadalmi pozícióiról, megtanult héberül, eredeti nyelven olvasta a Bibliát, teológiai és egyéb vallási iratokat és szövegeket tanulmányozott, és elmélyül azokban a látomásokban, amelyeket ő nem látomásoknak tartott, hanem úgy tekintett rájuk, mint a túlvilágon tett kirándulásokra.
Akik korábbról ismerték a tudóst és munkáit, hitetlenkedve fogadták eme kijelentéseit, és biztosak voltak benne, hogy a kiváló elme megzavarodott. Holott Swedenborg egyáltalán nem viselkedett őrültként, és a túlvilág szerkezetéről, felépítéséről, törvényeiről szóló leírásaiban ma is az a megdöbbentő, hogy egyáltalán nem egy tébolyult elme képzelgéseiként hatnak: szakszerű, tárgyilagos értekezések, amelyek az olvasóra bízzák, hogy mit fogad el.
Többek között a nagy filozófus, Kant is elküldte egy barátját Stockholmba, aki alaposan utánajárt egy akkoriban sokat emlegetett esetnek, miszerint Swedenborg érintkezésbe lépett egy özvegyasszony nemrég elhunyt férjének szellemével, és ennek segítségével találták meg a házban elrejtett családi vagyont. Kant egy levelében arról számolt be, hogy Stockholmba küldött barátja a történet minden szavát bizonyítottnak látta. Egy másik levelében Kant arról ír, hogy Swedenborg előre látta az 1759. szeptemberi stockholmi tűzvészt.
Az Álomnaplóban ábrázolt fordulat nyomán Swedenborg látványosan szakított korábbi életével. Svédországból Londonba költözött, és a következő harminc esztendőt azzal töltötte, hogy hol angyalokkal és démonokkal társalgott, hol pedig írt. Korábban gyűjtött vagyona, gazdagsága révén megtehette, hogy élete hátralevő részét csak az írásnak és filozófiai eszmerendszere kidolgozásának szentelje.

Őrült vagy zseni?

Munkáinak meggyőző ereje abban a szenvtelen és racionális hangnemben áll, ahogyan a túlvilágon tett tapasztalatairól beszámol. Szokás őt misztikusnak tekinteni, ám valójában soha nem állt a 18. század egyik misztikus társasága és eszméje mellé, sem tettekben, sem gondolataiban nem csatlakozott az illuminátusokhoz, az okkult szellemidézőkhöz, vagy a szabadkőművességhez. Ellenben hitt abban, hogy Isten arra szemelte ki őt, hogy az emberekkel megismertesse a valóságot. Ez a valóság Swedenborg számára maga az objektív tényszerűség. Nála nem szubjektum vagy hit kérdése mindaz, amit ábrázolt: a túlvilágon tett utazásairól beszámolókat írt, tudósított a menny és a pokol szerkezetéről, aztán az ott tapasztaltakat továbbgondolva építette fel páratlan világképét.
Swedenborg azért tanult meg héberül, hogy a Bibliát eredeti nyelven, a fordítások nyomán rárakódott áttételektől és ferdítésekről mentesen olvashassa. Meg is találta benne elméletének bizonyítékait. Az ő számára ugyanis a Biblia nem teológiai példázatok és vallásos szövegek gyűjteménye, hanem összefüggő történet, amely irodalmi eszközökkel szól a spirituális világ természetéről, illetve az ember lelki fejlődéséről. Swedenborg szerint a Biblia különféle könyveinek és történeteinek igazi értelme akkor nyilvánul meg, ha megfejtjük az ott olvasott metaforákat és példázatokat. Ezután válik megismerhetővé az Úr üzenete, és az embernek a fizikai és a lelki világban betöltött szerepe.

Swedenborg - tudós és látnok

2009. március 26. 05:48 , Legutóbb frissítve: 2009. március 26. 00:00

Emanuel Swedenborg egyike a 18. század legkülönösebb személyiségeinek, akinek jelentőségét még ma is csak kevesen ismerik fel. Egyszerre volt tehetséges, elismert természettudós, és avatott látnok, aki behatolhatott a szellemi régiókba, hogy annak ismeret

Ebben az eszmerendszerben az Úr az abszolút felismerhető és megkülönböztethető egyetlen princípium, aki biztosítja azt, hogy a világmindenség alapvető törvényei minden időben és minden helyen ugyanazok legyenek. Tehát a világon mindent ugyanazok az elvek és szükségszerűségek irányítanak. Ezen elvek mozgatórugói: a végtelen szeretet, a bölcsesség, és az erő, amelyek csak egymással összekapcsolódva képesek beteljesíteni az isteni akaratot. A szeretet hatástalan a bölcsesség nélkül, a bölcsesség tehetetlen a szeretet nélkül, és a kettő együtt alkotja azt az erőt, amely az Úr az akaratát véghezviszi. Swedenborg külön kiemeli a szeretetet, mint minden isteni és spirituális eredetű dolog esszenciáját: szerinte az életnek a szeretet az alapvető forrása, és minden olyan dolog, amiből hiányzik a szeretet, ellenkezik az élettel és az isteni akarattal. A szeretet tehát az emberi létezés alapvető energiája és szubsztanciája is. Az ember karakterét szándékai formálják, és akkor felel meg leginkább az isteni akaratnak, ha törekszik a szeretetre.
Swedenborg hangsúlyozza a házasság fontosságát is: számára a házasság intézménye a szeretet és a bölcsesség egyesülését testesíti meg, amely által létrejön az Isten akarata szerint való, és az Isten képéhez hasonlító egység. Ahogy a kettő több az egynél, ugyanúgy a férj több, mint a férfi, és a feleség több, mint a nő.
Swedenborg fontosnak tartja az ember képességét a szabad választásra. A választás abból áll, hogy az ember elfogadja, vagy elutasítja az Úr akaratát. Elméletében a fizikai világ az a terep, ahol az ember választ. Ám ha elutasítjuk Isten akaratát, elesünk a világ alapvető törvényszerűségeitől, és az egyetemes szereteten és bölcsességen kívül találjuk magunkat. Swedenborg hangsúlyozza, hogy a fizikai világ is azon elvek alapján működik, mint a szellemi, hiszen az univerzumot minden időben és helyen ugyanazok a törvények irányítják: a természeti törvények a spirituális szabályok földi leképezései.
Tanításainak másik fontos sarokköve az értelem. Szerinte nem elég jónak lenni, fel is kell ismernünk az Úr akaratát. Az értelmünkkel kell rájönnünk arra, hogy mit akar velünk vagy másokkal az Úr. Az embernek tehát ahhoz, hogy Isten szándékát beteljesítse, nem csupán erkölcsi értelemben, hanem intellektuálisan is szüksége van a megváltásra.

Látogatás a szellemi dimenzióban

Máig legnagyobb érdeklődésre számot tartó munkái azok, amelyekben tárgyilagos hangnemben tudósít a szellemi világban tett utazásairól. A Menny és pokol látottak és hallottak szerint című könyvében részletesen beszél arról, hogy milyen a túlvilág. Az ábrázolás egyik újszerűsége az, hogy míg a korábbi - és részben máig élő - elképzelések a túlvilágot valamiféle ködös helyként jelenítik meg, Swedenborg szerint a szellemi világban sokkal élénkebb az érzékelés, mint a fizikai világban. Több a szín és több a forma, minden konkrétabb és jobban érzékelhető. A túlvilágon is emberek élnek, mégpedig angyali és démoni formában. Az angyalok és a démonok ugyanis nem Isten sajátos teremtményei, hanem emberek, akik átkerültek a szellemi világba, és ott vagy angyallá, vagy démonná váltak. A pokol és a menny együttesen alkotnak egyensúlyt.

A mennyországba vezető útról Swedenborg így írt: "Amilyen mértékben összeköttetésben van az ember a mennyel, olyan mértékben nyílnak ki lelkének magasabb térségei, és egyre jobban látja, mi a hamis és igazságtalan, és ahogy eszerint cselekszik, úgy űzi ki a sötétséget magából. Ebbe az állapotba az ember szabadságánál fogva bármikor beléphet és ott az Úr minden jóval elárasztja. Ezt a mennybe vezető utat keskenynek nevezik, nem azért, mert nehézkes, hanem mert kevesen találják meg!"
Azt vallotta: nem mindegy, hogy földi életünkben hogyan kapcsolódunk magasabb lényünkhöz, de a világból nem elvonulni kell, hanem élni az életet. "A mennybe vezető élet nem a világtól elvont, hanem a világban való élet. A szeretetmunkásság nélküli kegyes élet nem vezet a mennybe. A cselekvő szeretet élete vezet oda, amely abban áll, hogy minden hivatásban, foglalatosságban bensőnkből, őszintén, igazán cselekedjünk."

Hatása az utókorra

Emanuel Swedenborg 1772. március 29-én hunyt el Londonban. Halála előtt néhány londoni lelkész megpróbálta rávenni arra, hogy vonja vissza tanításait, hiszen nemsokára Isten ítélőszéke elé lép. Swedenborg azt válaszolta, hogy ő semmit nem vonhat vissza, mivel mindaz, amit leírt, a színtiszta igazság. Néhány nappal a halála előtt előre közölte halálának időpontját. A londoni svéd temetőben helyezték nyugalomra, majd 1908-ban a svéd kormány hazaszállíttatta földi maradványait, és az upsalai székesegyházban találta meg végső nyughelyét.

Érdekes módon Swedenborg sokkal kisebb hatást gyakorolt mind a saját korára, mind a későbbi korokra, mint amennyire újszerű volt a gondolkodása. Ugyanakkor nem is maradt teljesen hatástalan, hiszen a már említett Kanton kívül Goethe, Schiller, Schopenhauer, Heine, Blake, Balzac és mások munkáiban is fellelhetőek gondolatai.
Swedenborg új egyház létrehozására irányuló elképzelései nem valósultak meg. Olyan egyházat szeretett volna, amely a szubjektív hit elvetésével visszatér a keresztény vallás gyökereihez, és relatív igazságok helyett objektív, egyetemes igazságokat hirdet. Talán maga Swedenborg sem bízott igazán a megvalósulásában. Ő ugyanis nem hitt az emberi jóságban, és egész életében bizalmatlan volt minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely az emberi ösztönökre és érzelmekre építve igyekezett valamiféle messianisztikus, misztikus dologgal fellépni.

Hogyan működik a jövőbe látás?

2012. február 17. 11:30

Aki volt már jósnál, és olyasmit hallott, ami később valóban megtörtént, óhatatlanul felteszi a kérdést: Vajon honnan tudta? Milyen információk jutnak a jós birtokába? Van-e fizikai magyarázata az ilyen látomásoknak?

A modern fizikának vannak sejtései, elméletei és modelljei, amelyek közelebb viszik a ma emberét a lehetséges "racionális" válaszhoz. Reiner Holbe a Csoda vagy csodálatos című könyvében azt tanácsolja, hogy előbb az idő jelenségét kellene megfogalmazni ahhoz, hogy a jelent, a múltat és főleg a jövőt meghatározhassuk.

Mert a tudósok egy csoportja szerint valójában ideje senkinek nincs, egy másik csoport pedig állítja, hogy valójában az idő sem létezik. Bolygónkon csillagászati ismeretek szerint mérik az időt.  A Föld 24 óra alatt fordul meg maga körül és 365 nap alatt a Nap körül. Ebből következnek az óráink és a napjaink.

 

A Holdon viszont már más időbeosztás lenne, a naprendszer más bolygóiról és a rendszeren kívüli égitestekről már nem is beszélve.

David Bohm fizikus és Karl Pribram agykutató meggyőződése szerint világegyetemünk egy óriási hologramhoz hasonlít, vagyis egy többdimenziós forma, melyben minden létező - az esőcsepptől a tölgyfáig - egy valóságsík kivetülése, mely annyira felülmúlja a mi valóságunkat, hogy szó szerint kívül van téren és időn.

A két kutató tudományos rangja annyira kifogástalan, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elméletüket, melyet kísérletekkel - például számítógépes szimulációkkal - még felülvizsgálhatóvá is tettek. Az ebből létrejött holografikus világkép feltételezi, hogy eltérő sűrűségű és rezgésű világegyetemek hatolnak át egymáson, és hogy ebből a tényből kiindulva időugrásokat is meg lehet magyarázni.

Az ilyen jelenségekből következik, hogy a múlt nem vész el örökre, hanem néhány, az emberi érzékelés számára hozzáférhető formában még mindig létezik. De emellett a jövő is benne foglaltatik a kozmikus hologramban. Mindenesetre számos adat bizonyítja, hogy néhány eljövendő esemény épp olyan könnyen érzékelhető, miként a múltbeliek.

Aki már volt jósnál, megtudhatta, hogy a jövővíziók többnyire tragikus eseményeket érintenek, örömtelieket kevésbé. Ugyanis annyira elköteleztük magunkat amellett, hogy lehetetlennek tartjuk a jövőre vonatkozó felismeréseket, hogy tudatalattink leghátsó zugába száműztük természetes jövőbe látási képességeinket.

Számtalan beszámolót ismerünk életveszélyes helyzetekről, melyekben bizonyos emberek csaknem ember feletti erőket hoznak működésbe. Hasonló a helyzet érzékeken kívüli érzékelő képességünkkel is, mely nyilván annyira eltompult, hogy csak kritikus helyzetek jutnak el hozzá a jövőből.

Meghatározott vagy megváltoztatható?

A döntő fontosságú kérdés ugyanaz marad: teljességgel előre meghatározott a jövő, vagy megváltoztatható? Elég sok beszámoló kering a köztudatban emberekről, akik jövőbe látó képességük jóvoltából el tudtak kerülni katasztrófákat. Például nem szálltak be repülőkbe, melyeknek lezuhanását előtte megálmodták. Vajon életben maradt volna Kennedy elnök, ha hallgat a Fehér ház egyik alkalmazottjára, akinek többször is egyértelmű látomása volt a dallasi merényletről?

David Loye-nak, a princetoni egyetem klinikai pszichológusának meggyőződése szerint a jövőbe látás képessége holografikus jelenség. Ő is abból indul ki, hogy a valóság egy óriási hologramhoz hasonlít, melyben múlt, jelen, jövő bizonyos fokig meghatározott. De fontos tudni, hogy van sok olyan holografikus képződmény, mely tér és idő nélküli vizekben sodródik, kering a többi körül, és áthatol rajtuk.

Minden ilyen holgorafikus világegyetem szerkezete meghatározott. Ha azonban egy ember egy pillantást vet a jövőbe,csupán egy bizonyos hologram jövőjébe lát be. A folytatás ennél is lenyűgözőbb: Loye elmélete kimondja, hogy egy bizonyos világegyetem kiválasztásával megteremtjük a jövőt. A két dolog egy és ugyanaz.

A modern kvantumfizikában nem egy olyan támpontot találtunk, mely arra utal, hogy a tudatunk jelentős szerepet játszik az itt és most megteremtésében. Ha azonban szellemünk a tér és az idő határain kívül képes mozogni, miért ne léphetne be a jövő ismeretlen tájaira, miért ne vehetne részt eljövendő események létrejöttében?

Az állatok "megmagyarázhatatlan" képességei

2011. május 6. 11:30 , Legutóbb frissítve: 2011. május 4. 00:00

Ha az ember a háziállatokról kezd beszélgetni valakivel, hamarosan egy sor olyan dolgot hall, amit hihetetlennek minősít. Ezekből a beszélgetésekből ugyanis mindig kiderül, hogy kedvenceink olyasmire képesek, ami az ember, legfőképp a természettudomány sz

Sok-sok megható történet kering a világban cicákról, kutyákról, lovakról, de még madarakról is, 'akik' megérezték, ha a gazdájukkal valami történt. Egy kutya a vonyításával addig hergelte a szomszédokat, míg azok átmentek megkérdezni a gazdit, miért nem csinál már valamit. Kiderült, hogy csak a kutya volt a házban, az idős gazdit nem találták sehol. A kutya viszont rohanni kezdett, futottak utána, és pár száz méterre a háztól halva találták a közeli tó partján. Ezt még a megrögzött természettudósok is elfogadják.

Azt viszont még az állatokat figyelő tudósok is kétkedve fogadták, hogy a cica megérzi, mikor fordul be az utcába a gazdija. Ám egy tévéstáb úgy döntött: "ellenőrzik" a hölgy állításait. Egy kamerával kiálltak a sarokra, oda, ahonnan a gazdinak érkeznie kellett, egy másik kamerával pedig a lakásban szundikáló cicára figyeltek. Délután négykor a cica nyújtózkodva kimászott a kosarából és az erkélyajtó felé indult. Tizenkét perccel később izgatottan járkált fel-alá, majd felugrott a párkányra, a farkát csóválgatta? Mint kiderült épp ekkor fordult be a házigazda a sarkon az autójával. 

Szkeptikusok kontra kísérlet

"Lehet ez megszokás, hiszen minden áldott nap negyed ötkor ér haza a gazda. Ezt az állatok megszokják, készülnek rá?" - hangzott a szkeptikus tudósok válasza. Erre a tévések újabb kísérletbe kezdtek. Elmentek a házigazda munkahelyére, és megbeszélték vele, négy órakor elindul hazafelé, majd az első sarkon elkanyarodik, és megkerüli a fél várost, s csak utána fordul a megszokott útvonalra.

 









Odahaza a cica négykor felkelt a kosarából, elment az erkélyajtóig, aztán szépen visszafordult és leült a szoba közepén. Ott várt. Nem szaladgált le-föl, nem türelmetlenkedett. Ült a szőnyegen, komótosan mosakodott. Ám fél öt után nem sokkal az ablakhoz szaladt, fel-alá mászkált, majd felugrott a párkányra. A gazdi tényleg ekkor fordult be a sarkon?

Rupert Sheldrake (akit Amerikában csak "új Darwinként" emlegetnek), nem legyint az ilyen történetek hallatán. Ő ugyanis ezt a jelenséget a morfogenetikai mezőkkel magyarázza. Egy interjúban azt mondta: "a kísérletekre gyermekkori élményem adta az ötletet. Szülővárosomban ugyanis élt egy özvegyasszony, akinek tengerész volt a fia. Sosem értesítette az anyját, hogy mikor látogatja meg, mert nem akarta, hogy izgassa magát, ha késik a hajója. Így mindig váratlanul állított be, teljesen rendszertelenül. Az asszony azonban pontosan tudta előre, mikor érkezik a fia, mert a macskájuk már órákkal korábban rendkívül izgatott volt, és kiült az ajtóba, a lábtörlőre. Amikor meghallottam a történetet - mondta Sheldrake - teljesen megdöbbentem, és az első pillanatban nem tudtam, elhiggyem-e. Ez járt az eszemben akkor is, amikor egy müncheni alapítvány és egy kaliforniai kutatóintézet segítségével megkezdtem a kutatásokat.

Ropert Sheldrake a sajtó jóvoltából elég széles réteget tudott bevonni a kísérletekbe. Az olvasók megírták neki különös tapasztalataikat a háziállatok viselkedésével kapcsolatban. Sheldrake pedig a londoni Times-ban folytatásokban közölte tapasztalatait, kutatása eredményeit. Sheldrake kísérletet is ajánlott arra, hogyan győződhetnek meg a gazdik háziállatuk különleges képességéről. Azt tanácsolja, hogy ha tehetik, menjenek haza váratlan időben, például kerékpárral, vagy taxival, ha egyébként nem azzal szoktak közlekedni. Így ugyanis kizárható, hogy az állat hallja és megismeri az autó motorjának berregését. Persze, eközben valaki tartózkodjon otthon, és figyelje a kutya vagy a macska reakcióit.

Különös esetek

Rupert Sheldrake felhívására rengeteg levél érkezett. Volt, aki arról írt, hogy a cica válaszol a telefonhívásra. Egy asszony elmondta, hogy a városban tanuló lánya valahányszor telefonált, a kedvenc cicája azonnal ott termett és idegesen nyávogott. Ha viszont más telefonált, a füle botját se mozgatta. Egy másik macska a mancsával piszkálta a telefont, ha a gazdája nem vette fel elég gyorsan a kagylót, amikor a férje (a macska kedvenc gazdija) telefonált.

Felvetődik a kérdés: csak az állatok ennyire érzékenyek, vagy az ember is? A tudós ajánlotta, hogy figyeljék önmagukat, illetve egymást a családtagok, és jegyezzék fel, ha valamit előre megéreznek. Egy felmérés szerint az emberek nyolcvan százalékának jól működik az intuíciója, csak ritkán figyel rá, nem használja.

Edison, az iskolázatlan zseni

2009. február 18. 05:46 , Legutóbb frissítve: 2009. február 18. 00:00

Thomas Alva Edison (1847-1931), minden idők egyik legnagyobb feltalálója, számtalan találmánya közül az egyik legismertebb a szénszálas izzólámpa. Csak három hónapig járt iskolába, mégis 1093 szabadalom fűződik a nevéhez. Volt olyan négyéves időszak az él

 

Nem hétköznapi gyerekkor

Az Edison család az 1730-as években vándorolt ki Hollandiából Amerikába. A kis Thomas 1847. február 11-én született meg Samuel Edison és Nancy Elliot gyermekeként az Ohio állambeli Milanban.1854-ben a család felszámolta milani üzleteit, házukat eladták, és a Michigan államban lévő Port Huronba költöztek. Sam Edison néhány év alatt igen jómódú lett, fűszermalma ontotta a pénzt. Thomast skarlátbetegsége miatt csak kétéves késéssel íratták iskolába. Túlkorosként nem érezte jól magát osztálytársai között, akik sokat csúfolták. A feltűnően nagyfejű gyermeket tanítója sem szerette, sőt, az iskolát meglátogató tanügyi szakfelügyelővel egybehangzóan értelmi fogyatékosnak minősítette. Így történt, hogy három hónap múlva a fiú azzal ment haza, hogy elege van az iskolából.
Ezután Edison tanítása teljesen édesanyjára maradt. Hamarosan megtanult írni és olvasni, szenvedélyesen bújta a könyveket. Még nem volt tizenkét éves, de már elolvasta A római birodalom hanyatlásának és bukásának története című többkötetes művet, és Richard Green Természeti és kísérleti filozófia című munkáját. A könyvben számos, házilag elkészíthető kísérlet leírását találta meg. E kísérletek keltették fel érdeklődését a fizikai és kémiai jelenségek megfigyelése iránt. Otthon kémiai "laboratóriumot" rendezett be, és ha zsebpénzhez jutott, édesség helyett drótot, szeget, vegyszereket vásárolt. Járhatott volna iskolába, de ő inkább dolgozni akart. Újságot árusított, zsebpénzén összevásárolta mindazt, amit az utasok kérni szoktak, és nyakában az "üzleti felszereléssel" járta a vonatokat. Forgalma naponta kb. 10 dollár tiszta hasznot jelentett, ennek felét haza adta.
Sokat forgatta Fresenius német kémikus Analitikai kémiáját, ennek nyomán anyagvizsgálati eljárásokat próbált ki, galvánelemek áramlásával sóoldatokat bontott, oxigént és hidrogént fejlesztett. Üvegcsövekből, edényekből elektrokémiai berendezéseket állított össze. Üzleti érzéke sem hagyta cserben, ügyesen használta ki a polgárháborús idők híréhségét. A hírlapüzlet sikerén fellelkesedve 1862-ben, tizenöt évesen megvette egy hotel kiselejtezett házi nyomdáját, és The-Weekly-Herald című lapját heti 400 példányban árusította.
Ugyanebben az évben történt, hogy az állomáson, a sínek között pillantotta meg az állomásfőnök kisfiát. Egy elszabadult kocsi gurult a kisfiú felé, de Edison odaugrott és megmentette. Az állomásfőnök hálát rebegett, és felajánlotta, hogy megtanítja a vasúti távíró kezelésére, és keresethez juttatja. Edison e munkahelyén barátkozott össze Franklin L. Pope műszerésszel, akivel közösen több távíróújítást dolgoztak ki, és műhelyt nyitottak New Yorkban. Itt dolgozta ki Edison a gold printert. Ezt 1869. január 25-én szabadalmaztatta, továbbfejlesztett változatát 40 ezer dollárért vette meg egy cég.

Edison, az iskolázatlan zseni

2009. február 18. 05:46 , Legutóbb frissítve: 2009. február 18. 00:00

Thomas Alva Edison (1847-1931), minden idők egyik legnagyobb feltalálója, számtalan találmánya közül az egyik legismertebb a szénszálas izzólámpa. Csak három hónapig járt iskolába, mégis 1093 szabadalom fűződik a nevéhez. Volt olyan négyéves időszak az él

A sokoldalú feltaláló

A tőzsdei távíróért kapott 40 ezer dollárt Edison ügyesen kamatoztatta. Már nem alkalmazott volt többé, szabadúszó feltaláló lett. New York közelében, Newarkban, egy háromemeletes házban berendezte műhelyeit és laboratóriumait. 1877-ben szabadalmaztatta a fonográfot, és ő fejlesztette ki az írógépet is. A szerkezettel egy Sholes nevű újságíró és nyomdász kezdett kísérletezni. Közel harmincféle modellt állított össze, de egyik sem tűnt gyártásra alkalmasnak. Edison megvizsgálta Sholes gépét, és tervei alapján elkészítették az új modellt. A papír hengerről csavarodott, a betűket betűkarok tartották. Ahány betűre, számjegyre, írásjelre volt szükség, annyi billentyűt szereltek a gépbe. Egy-egy billentyű leütése után a papírt hordozó kocsi egy osztással arrébb mozdult, az acélból vésett betűk festékezett szalagon átnyomódva írták le a kívánt betűt.
Edison jelentősen hozzájárult a mozgóképkamerák, a vetítőgépek, és a telefon fejlődéséhez is. Találmányai között szerepel még a diktafon, a stenciles sokszorosítógép, és az akkumulátortelep. Munkatársai közé tartozott többek között a híres magyar feltaláló, Puskás Tivadar, és későbbi nagy ellenfele, Nikola Tesla is.

A szénszál felizzik

Edison az izzólámpa-kísérleteket 1878-ban kezdte meg. Ő is, mint oly sok más kutató, platinadrót izzításával próbálkozott. A platina nem oxidálódik, de drága, és szabad levegőn hamar elszakad. Vákuumban kissé tovább izzik, de később így is elszakad. Tehát más megoldás után kellett nézni.
A kipróbálásra szánt izzószálat hajtű-alakra görbítve, nikkelbádog formába helyezték, majd benzingőz és levegő keverékének elégetésekor keletkezett lánggal fűtött kemencében elszenesítették. Lehűtés után egy csipesszel óvatosan kiemelték a kapott szénszálat, és hozzáerősítették az előkészített két platinahuzal-darabhoz. Ezt a bevezetőhuzalhoz erősítették, elkezdték a vákuumozást, majd gyengeáramot adtak rá. A szénszál halványan felizzott. Ekkor folytatták a légszivattyúzást, hogy a felszabaduló légrészecskék is eltávozzanak a burából. A kivezető csövecskét megolvasztották, az a külső légnyomás hatására összeszorult, összeforrt. A körte készen állt, és egyvégtében 45 órán keresztül világított. Nevezetes nap volt ez a technika történetében, emlékét festmény őrzi "Egy nagy találmány születése" címmel.
1886-ban megkezdődött a villamossági cikkek gyártása cégében, amely később General Electric Co. néven Amerika legnagyobb villamossági vállalata lett.

A fáradhatatlan feltaláló megpihen

1929. október 21-én, az izzólámpa születésének 50. évfordulóján Edison tiszteletére nagy ünnepséget rendeztek, melyen az USA elnöke, Herbert Clark Hoover, Henry Ford (Edison legkedvesebb barátja), és sok neves polgár, újságíró, riporter jelent meg. Edison már ekkor is betegeskedett, ám a jubileum után állapota egyre rosszabbodott. 1931. október 18-án távozott az élők sorából. Az USA elnökének indítványára a megadott időpontban önkéntesen kapcsolták le egy percre az izzókat azok, akik tisztelegni akartak Edison emlékének. A Szabadság-szobor fáklyájának lángját is kioltották egy percre.