FURCSASÁGOK

FURCSASÁGOK

 

Furcsaságok az USA történelméből.

 

100 év különbség

 

Történelem lecke

 

 

 

 

 

Keress egy törtélenem tanárt aki ezt megmagyarázza --- ha tudja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abraham Lincoln-t 1846 -ban beválasztják a Kongresszusba.
John F. Kennedy-t 1946 -ban választják be a Kongresszusba. 

Abraham Lincolnt elnökké választják 1860-ban.
John F. Kennedyt elnökké választják 1960-ban. 

Mindketten nagy gondot fordítottak az emberi jogokra.
Mind a két elnök felesége elvesztette gyermekét, míg a Fehér Házban laktak. 

Mindkét elnököt pénteken lőtték le.
Mindkét elnököt fejbe lőtték. 

Kezd egyre különösebbé válni... 

Lincoln titkárnőjét Kennedynek hívták.
Kennedy titkárnőjét, pedig Lincolnnak. 

Mindkettővel egy déli állambeli végzett.
Mindkét elnököt egy déli születésű elnök követte és Johnsonnak hívták. 

Andrew Johnson, aki Lincoln utódja volt, 1808-ban született.
Lyndon Johnson, Kennedy utódja pedig 1908-ban született.

 

 

 

 

 

 

John Wilkes Booth, Lincoln gyilkosa, 1839-ben született.
Lee Harvey Oswald, Kennedy merénylője, pedig 1939-ben. 

Mindkét merénylő a hármas nevén ismert.
Mindkettejük neve 15 betűből áll.

 

 

 

 

Akkor most kapaszkodj a székbe... 
Lincolnt a  'Ford' nevű színházban ölték meg
Kennedy autója, amiben megölték egy ' Lincoln' volt amit a  'Ford' cég gyártott. 

Lincolnt egy színházban ölték meg, a merénylője elfutott majd elbújt egy raktárépületben.
Kennedyt egy raktárépületből lőtték le, a merénylője elfutott és elbújt egy színházban. 

Booth és Oswald is merénylet áldozata lett még a tárgyalás előtt. 

És a végső rúgás... 
Lincoln egy héttel a merénylet előtt Monroe-ban volt, Maryland államban.
Egy héttel a gyilkossága előtt Kennedy Marilyn Monroe-val volt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ijesztő nem?

 

 

 

 

   (Forrás: valahonnan a netről évekkel ezelőtt)

 

A Tényeket Tisztelők Társasága vagy a Szkeptikusok Társasága szerint persze 

mindez merő véletlen.  

 

 

Aki 70 éve nem eszik és nem iszik semmit sem, mégis él !!   Hihetetlen de igaz!!

 

Cikk az Index.hu -ról:

A tudósok nem képesek megfejteni a hetven éve koplaló jógi titkát

• MTI

2010. május 10., hétfő 16:21

Továbbra sem tudják megfejteni az orvosok annak a 83 éves indiai jóginak a titkát, aki állítása szerint hetven éve nem vett magához táplálékot és folyadékot.

Még mindig nem tudjuk, hogyan marad életben - jelentette ki Szudhir Sah neurológus, miután a múlt héten véget ért Prahlad Dzsani két héten át tartó nonstop kórházi megfigyelése [1].

A jógit két héten át harminc orvos vizsgálta a nyugat-indiai Ahmedábád egyik kórházában. Ez alatt semmilyen táplálékot, folyadékot nem vett magához, vízzel csak fürdéskor és gargalizáláskor lépett kapcsolatba, és vécén sem volt - közölte G. Ilavazahagan, az indiai nemzetvédelmi kutatóintézet élettani kutatásokkal foglalkozó részlegének igazgatója.

Prahlad Jani jógi 70 éve nem eszik és nem iszik

A kutatók abban reménykednek, hogy a számos vizsgálat eredményei segítséget nyújthatnak abban, hogy túlélési stratégiákat dolgozzanak ki természeti katasztrófák és szélsőséges stresszhelyzetek esetére, valamint űrkutatási célokra, például Mars- vagy Hold-expedíciók számára.  Az orvosok mágnesesrezonancia-vizsgálatot, DNS-elemzést és hormonteszteket végeztek, elektródákkal mérték Dzsani agy-, vese- és szívműködését, valamint egyéb idegélettani és génvizsgálatokat is elvégeztek. Ezeken kívül részletesen elemezték az aszkéta vérét is. Az eredmények néhány héten belül készülnek el.A szakállas aggastyán a vizsgálatok végeztével hazatért közeli falujába. A férfi azt állítja, kizárólag a meditációból nyeri az életben maradáshoz szükséges energiát. Elmondása szerint nyolcéves korában egy istenség megáldotta, és azóta nincs szüksége semmilyen fizikai táplálékra. Arról is beszélt, hogy egy misztikus és megmagyarázhatatlan folyamat révén egy szájpadlásán található lyukon keresztül nyer vízcseppeket.

 

Sah szerint ha Dzsani valóban nem táplálékból vagy folyadékból nyeri az energiáját, akkor feltehetőleg valamilyen körülötte lévő energiaforrásnak, például a napfénynek köszönheti életben maradását. Orvosként nem hunyhatunk szemet afelett, hogy a kalórián kívül egyéb energiaforrások is létezhetnek - jelentette ki a neurológus.

 

Forrás:

http://index.hu/tudomany/2010/05/10/a_tudosok_nem_kepesek_megfejteni_a_hetven_eve_koplalo_jogi_titkat/

 H1N1

 CSIBÉSZSÉGEK

 

Na, kiderült az , amit mindenki sejtett:

Korrupt WHO-sokat pénzeltek a gyógyszergyárak!!

 

Felhívták a figyelmemet erre az írásra.  Most meg én az Önökét....

 "

  VÁNCSA ISTVÁN

  Egy deci vodka

 

 Németországban a tél végéig harmincötezer polgárt visz el az influenza, írja a Bild című napilap egy dr. Adolf Windorfer nevű epide­mio­ló­gusra hivatkozva. Ott van az orvos fotója is, olyan, mintha valami katasztrófafilmből lépett volna elő, ránéz az olva­só, és a hideg kileli.

Egy évtizeden belül harmadjára hisszük el, hogy a világvége a küszöbön áll, s ez azért elgondolkodtató. Mindössze hét esztendeje, hogy kitört az első abszolút gyilkos és végzetes világjárvány, ez volt a SARS, más néven atípusos tüdőgyulladás. Ma már a kutya se emlékszik rá, pedig akkoriban a tudósok megmondták, hogy ez nem vicc, hónapok kérdése, minden századik ember meghal.

Lehet, hogy minden huszadik.

A szigorúbbak szerint minden ötödik, bizonyos jámbor igehirdetők egyéb­ként őket szerették leginkább. Jöttek is elég gyakran, mármint az igehirdetők, csengettek, nyitom az ajtót, ott áll két helyettes államtitkár külsejű, jól öltözött ifjú ember. Nem gondolom-e, hogy ideje volna megtérni? Mi a fenének már az én koromban, kérdeztem vissza, mondták, hogy a SARS képében jött el a végítélet, benne van a Bibliában, Lukács 21:11, ha tehát rögtön meg nem térek, akkor énnékem annyi.

Ebben maradtunk.

Igazság szerint hét évvel ezelőtt is voltak, akik már az elején megmondták, hogy baromság az egész. Ilyen volt például Anatolij Vorobjov, a moszk­vai orvosi akadémia mikrobiológiai és immunológiai osztályának munkatársa, ő mondta, hogy nem pánikolni kell, hanem naponta meginni egy deci vodkát. Egy deci vodka min­den vírust megöl. Azt is mondta, hogy ez a vodkamennyiség mellesleg az infarktust és az agyvérzést is megelőzi.

Végül is a SARS-járvány, lefolyásának nyolc hónapja alatt, mindent egy­bevé­ve hétszázhetvennégy áldozatot szedett. Mármost a világon nyolc hónap alatt átla­go­san úgy harminchat és fél millió ember szokott meghalni, értsd alapeset­ben, ha nincs világjárvány. Ha világjárvány van, akkor, mint látjuk, ugyanennyi, bár ilyenkor köztük van az a hétszázhetvennégy is, akik a SARS-vírust elkapták. Ők se élhetnek örökké.

A SARS-járványt tehát észre se vettük volna, ha nincs olyan sajtója, amilyen volt. Egy szokványos influenzajárvány viszont nemcsak attól van, hogy bemondták a tévében, hanem attól, hogy az emberek bele szoktak betegedni. A világjárványt inkább csak bemondják.

Oroszországban a SARS-járványnak egyetlen betege volt. Nyilván kevesebb vodkát ivott a kelleténél, de ő is túlélte. Mit tanít erről Anatolij Vorobjov, kérdezte enmagától, több vodkát kell inni.

Ivott, meggyógyult.

Ne csodáljuk, hogy Oroszországban a mikrobiológiának és az immunológi­ának komoly tekintélye van. A vak is látja, hogy ezeket a tudományokat nagyon okos emberek művelik, hiszen csupa olyasmit mondanak, ami a nép ősi bölcsessé­gé­vel összhangban áll. Igyunk vodkát. Nem zagyválnak össze mindenféle hülyesé­get, mint a többi doktor.

Viszont eközben már tombolt a madárinfluenza. Még vége se lett az előző világjárványnak, már itt volt a nyakunkon a következő. Negyvenmillió ember fog meghalni, mondta egy epidemológus, kétszer annyi fog, mondta a másik. Megint jöttek az igehirdetők, álltak az ajtó előtt, mert be azért nem engedtem őket, és tudatták velem, hogy ez is benne van a Bibliában, Pál apostolnak Ti­mó­the­us­hoz írott második levele, harmadik fejezet, ott áll fehéren-feketén, hogy nekem most már tényleg annyi.

Madárinfluenzában mindmostanáig, a WHO hivatalos kimutatása szerint, kétszázhatvanketten haltak meg világszerte, de főképp Délkelet-Ázsiában. Darab ideig nem is nagyon utazgattunk arrafelé, félve a H5N1-től, ahelyett, hogy a kókusz­diótól féltünk volna. Gyönyörűek a hajladozó kókuszpálmák, csakhogy amikor fú a szél, egy-két kilós kókuszdiók potyognak róluk, húsz-harminc méterről, akit egy ilyen kupán trafál, annak a visszaúti repülőjegye garantáltan kárba veszett. Évente átlagosan kilencszáz turistát ütnek agyon a kókuszdiók, mi mégse ezektől tartunk, hanem világjárványtól. Amiről a tévében szó esik.

Most épp sertésinfluenza van, rövid idő alatt a harmadik fékevesztetten gyilkos világjárvány. Ez már majdnem olyan, mint akármelyik normális influenza, csak enyhébb. Sajnos áldozatai is vannak, az Egyesült Államokban például körülbe­lül annyian, ahányan évente ugyanitt a saját úszómedencéjükbe belefulladnak, vagy ahányat a villám agyonüt. Kevesebb mint hatszáz személy. A létrára mászásba többen halnak bele. Szöget kell verni a falba, a ház ura hozza a létrát, felmászik, lezuhan, temetés. Persze ha előzőleg elkapta a vírust, akkor papíron ő is az influen­za áldozata lesz.

A létrának ugyanis nem jó a sajtója, míg ezzel szemben a vírusoké marketing szempontból tökéletesnek mondható, legalábbis mostanság. Idővel majd jön valami más, ahogy korábban is másfajta kataklizmák divatoztak. Például 1524-re özönvizet jósoltak az asztrológusok, természetesen szigorúan tudományos alapon, a Nap, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Ju­piter és a Szaturnusz együttállása miatt. Johannes Stöffler tübingeni professzor (asztrológus, pap, matematikus, csillagász, holdkráter is van róla elnevezve) már negyedszázaddal előbb megmondta, hogy 1524. február huszadikán jő el a vízözön. Európa-szerte pánik tört ki, tömegek menekültek el az otthonaikból, némelyek hatalmas bárkákat építettek, mások hegytetőn lévő erődö­ket. Özönvíz, persze, nem lett, sőt az 1524-es esztendő a rendkívüli szárazság miatt vált emlékezetessé. Stöffler maga 1531-ben halt meg, elvitte a pestisjárvány. Az egész asztrológus szakma nagyon csodálkozott.

 "

Forrás:  http://www.es.hu/?view=doc;24387

 ---------------------------------------------------------

 

Hát igen...  

Napjainkban óriási üzlet az influenza illetve minden betegség. Nem lehet csak úgy

egyszerűen elpatkolni. Előbb tessék csak kifizetni a gyógyszergyáraknak súlyos  10 vagy

inkább százezreket (Ft), azt nem lehet, hogy valaki egyszerűen fizetés nélkül távozzon az 

élők sorábol.  Mégis mit képzel az ilyen. Hol marad akkor az extraprofit? Meg a dőzsölés.

Elég jó írás. Ha valaki komolyabban elgondolkozik a világ dolgainak jelen folyásán, sok

más zűrös ügyet talál. Sőt szinte csak azt talál.  Valóságos értékek helyett csak szemetet

tukmálnak az emberre, ömlik a szenny, a moslék a tv-ből, rádióból, stb. mindenfelöl.. 

Persze az senkit sem érdekel, hogy pl. hány 2 éven aluli gyerek hal meg alultápláltság

a rossz víz, stb. és az ebből eredő megbetegedések miatt  Afrikában.  Amíg  Ön a fenti 

írást  végigolvasta jó néhány tucat gyermek halt meg. 4 másodpercenként egy. De ez

senkit sem érdekel, ez messze van, nem a mi gondunk...   Meg aztán rengeteg pénz

kellene a változtatáshoz.. Ami persze megvan, sokszorosan is, folyamatosan gyűlik

egyesek (többek) hatalmasra hízott bankszámláin.  Eszméletlen összegek, hihetetlen

ügyeskedések és aljasságok által áramlanak bizonyos számlákra. Mindenki tudja kb.kik

azok akik ezt a rendszert így alakították ki, működtetik, és természetesen elszántan 

védelmezik  de kimondani nem meri senki. Ellene tenni nem lehet, mert azonnal

a demokrácia ellenségének, rasszistának, stb. nyilvánítják az illetőt.  Mert bizonyos

csoportoknak úgy látszik, mintegy alanyi jogon jár, hogy országokat, régiókat, de talán

kijelenthetjük, gyakorlatilag az egész világot kirabolhassák, uralhassák, befolyásukat 

gátlástalanul érvényesíthessék.  És a médiák által elhülyített, gondolkozásra képte-

lenné tett emberek egyetlen lehetősége a tűrés melyhez  természetesen jó képet is

illik vágni (ez elvárás). A jelen gyakorlatában működő demokrácia ilyen. 

Ha tisztábban akar látni és a világraszóló aljasságok gyökereit, alapjait is meg 

szeretné érteni, feltétlenül olvassa el a "CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEIT" !!!!

 

 

 

H1N1 hiszti

Újabb világcsalás lepleződik le - kimondták az igazságot a "disznónátháról"

Emlékszik még valaki a tavalyi  újinfluenza -járványra? Nevezték a
betegséget  sertésinfluenzának  meg H1N1-nek is - ez utóbbinak alighanem
azért keresztelték el, mert olyan módfelett tudományosan hangzik. Nem tűnik
fel senkinek, hogy már egy szó sem esik a  több millió ember halálával
fenyegető  járványról? Vagy csak úgy magától lecsengett volna az egész? Vagy
tényleg azoknak volt igazuk, akik szerint a gyógyszergyártó multicégek
félrevezették a fél világot, csak azért, hogy hatalmas oltóanyag-készletüket
eladva mesés profitra tegyenek szert?

Paul Flynn brit munkáspárti parlamenti képviselő az Európa Tanács
megbízásából egy jelentést készített, melyben fehéren-feketén leszögezi:  a
sertésinfluenza-járvány sohasem létezett.  A dokumentum bírálja az
Egészségügyi Világszervezetet is, amely nem állt a helyzet magaslatán az
állítólagos járvány kitörése idején, és bizony jócskán hozzájárult a
teljesen indokolatlan pánikhangulat kialakulásához. A fő felelősség azonban
a gyógyszergyártó cégeket terheli - mutat rá a jelentés -, amelyeknek csakis
egyetlen cél lebegett a szemük előtt: minél nagyobb profitra akartak szert
tenni.
Flynn tanulmányában megemlíti, hogy úgy a gyógyszergyártó cégek, mint az
egészségügyi hatóságok képviselői világszerte legalább 7 és fél millió ember
halálával számoltak a  járvány  során. Ehhez képest az áldozatok száma alig
éri el a 20 ezret! Nagy-Britanniában pedig az előrejelzések alapján a
hatóságok arra számítottak, hogy 65 ezer ember is meghalhat, ezzel szemben
alig 500-an vesztették életüket a  sertésinfluenza  következtében. Viszont a
gyógyszergyártó cégek jól jártak, mert egyedül a szigetországban 540 millió
font értékben adtak el oltóanyagot.
Flynn leszögezi:  Aligha lehet kétséges, hogy az elejétől fogva erősen
eltúlozták a járvány veszélyességét... A kormányok pedig rákényszerültek a
szigorú intézkedések életbe léptetésére.  Megjegyzem, a munkáspárti
képviselő óvatosan fogalmaz, annál is inkább, mert valószínűleg kénytelen
megvédeni a nem létező járvány idején Nagy-Britanniát irányító munkáspárti
kormány intézkedéseit. Ugyanakkor a politikus nem hallgatja el, hogy
 Nagy-Britanniában a kormányzat legalább 1 milliárd fontot költött a
sertésinfluenza elleni harcra, ami csakis az egészségügyi rendszer más
területeinek az elhanyagolása árán volt lehetséges.
Paul Flynn véleménye szerint igencsak furcsa döntést hozott az Egészségügyi
Világszervezet, amikor néhány héttel a  világjárvány  kihirdetése előtt
módosították a  halálos kór  meghatározásának feltételeit.  Ebben az esetben
nem csupán összeesküvés-elméletről van szó, hanem egy fölöttébb jövedelmező
összeesküvésről is  - mondja ki az igazságot a munkáspárti angol politikus.
A Daily Mail című angol lap korábban felfedte, hogy a kormányzat
megbízásából a  járvány megfékezésén  dolgozó egészségügyi szakértőknek és
orvosoknak több mint a fele valamilyen kapcsolatban állt a gyógyszergyártó
lobbival. Például a sertésinfluenza elleni harc céljából felállított, és 20
főt számláló úgynevezett Tudományos Tanácsadó Testület 11 tagja állt
valamelyik gyógyszergyártó cég alkalmazásában. Hasonló következtetésekre
jutottak a British Medical Journal, valamint a londoni székhelyű Bureau of
Investigative Journalism elnevezésű szervezet megbízásából elvégzett
vizsgálódások során is.
Sőt, az is kiderült, hogy az Egészségügyi Világszervezet is számos olyan
 tudósra  és  szakértőre  hallgatott, akik szoros kapcsolatban álltak a
gyógyszergyártókkal. Gregory Hartl, az Egészségügyi Világszervezet szóvivője
ugyanakkor leszögezte:  Halálos járvány akkor tör ki, ha egy olyan vírus
terjed el világszerte, amely ellen az immunrendszer alig tud, vagy
egyáltalán nem képes védekezni... A kór 9 hét alatt 74 országban ütötte fel
a fejét, tehát joggal állítottuk, hogy járványról van szó.  Az pedig, hogy
az Egészségügyi Világszervezet számos vezető munkatársa bizonyos
gyógyszergyártó cégek alkalmazásában is áll, a szóvivő szerint nem jelent
feltétlenül  érdekütközést .
Nincs itt mit szépíteni: a gyógyszergyártó lobbi hatalmas
propagandakampányba kezdett, és az egyes kormányok mellett, valamint az
Egészségügyi Világszervezetben dolgozó ügynökei segítségével elhitették a
világgal, hogy egy rettenetes járvány fenyeget, mely csak úgy előzhető meg,
ha az emberek beoltatják magukat. Világszerte milliók estek pánikba, és
sok  tekintélyes  orvos és számos más híresség és közéleti személyiségek
rábeszélésére   beadatták maguknak a sebtiben kidolgozott oltóanyagot. A
gyógyszergyártók hatalmas profitra tettek szert, miközben azok, akik a
vakcina esetleges káros mellékhatásaira figyelmeztettek, ostobának,
gazembernek, sőt  szélsőségesnek  lettek bélyegezve. Ennyit tehát a rajtunk
élősködő oligarchiák aljasságáról és az érdekükben minden hazugságra kész
média megbízhatóságáról.

Perge Ottó - Daily Mail nyomán

 

RÁKOT OKOZNAK A FERTŐZÉSEK

 

Elismerte a WHO, hogy gyógyszergyárak támogattak öt bizottsági tagot

• Független Hírügynökség

2010. augusztus 11., szerda 17:29

Gyógyszergyáraktól kapott támogatást az Egészségügyi Világszervezet 15 fős különleges bizottságának öt tagja - ismerte el szerdán a WHO. Ez a bizottság javasolta azt több mint egy évvel ezelőtt, hogy ki kell hirdetni a globális újinfluenza-járványt.

Az öt bizottsági tag olyan gyógyszergyáraktól is kapott támogatást, amelyek az újinfluenza elleni vakcina gyártásában is érdekeltek voltak. Az Egészségügyi Világszervezet a szerdai bejelentés után közzé is tette a bizottsági tagok listáját. Az újinfluenza-járvány idején csupán a bizottság ausztrál vezetőjének, John Mackenzie professzornak a neve került nyilvánosságra.

A WHO bírálói régóta hangoztatják az összeférhetetlenséget, sokan állították, hogy összefonódások vannak a WHO és a gyógyszeripar között, amelynek következtében cégek hatalmas megrendelésekhez jutottak a H1N1 vírus elleni oltóanyag gyártásában.

A WHO korábban többször tagadta a vádakat. Azt állította, hogy ellenőrizték a döntésekben fontos tagokat, és biztonsági okokból nem hozzák nyilvánosságra a neveiket, hogy megvédjék őket a nyomástól, és az esetleges befolyásolástól a járvány idején. A WHO szerdai közleménye szerint a globális influenza-járvány ügyében javaslatot tevő különleges bizottság öt tagja a múltban és jelenleg kapcsolatba került gyógyszergyárakkal, amelyektől támogatásokat kaptak.

Ennek a bizottságnak a javaslata alapján riadóztatta a világot tavaly áprilisban, a WHO főigazgatója, Margaret Chan, miután Mexikóban és az Egyesült Államokban terjedni kezdett a vírus. Chan az év júniusában hirdette ki, hogy a járvány világméretűvé vált. Utóbb azonban kiderült, hogy a riogatás túlzó volt.

Chan kedden jelentette be, hogy befejezettnek nyilvánítja a WHO a globális újinfluenza-járványt, aminek következtében több mint 18 ezer 500 ember halt meg világszerte. A WHO becslése szerint nagyjából 300 millió ember fertőződött meg az elmúlt több mint egy évben.

Elismerte a WHO, hogy gyógyszergyárak támogattak öt bizottsági tagot

• Független Hírügynökség

2010. augusztus 11., szerda 17:29

Gyógyszergyáraktól kapott támogatást az Egészségügyi Világszervezet 15 fős különleges bizottságának öt tagja - ismerte el szerdán a WHO. Ez a bizottság javasolta azt több mint egy évvel ezelőtt, hogy ki kell hirdetni a globális újinfluenza-járványt.

Az öt bizottsági tag olyan gyógyszergyáraktól is kapott támogatást, amelyek az újinfluenza elleni vakcina gyártásában is érdekeltek voltak. Az Egészségügyi Világszervezet a szerdai bejelentés után közzé is tette a bizottsági tagok listáját. Az újinfluenza-járvány idején csupán a bizottság ausztrál vezetőjének, John Mackenzie professzornak a neve került nyilvánosságra.

A WHO bírálói régóta hangoztatják az összeférhetetlenséget, sokan állították, hogy összefonódások vannak a WHO és a gyógyszeripar között, amelynek következtében cégek hatalmas megrendelésekhez jutottak a H1N1 vírus elleni oltóanyag gyártásában.

A WHO korábban többször tagadta a vádakat. Azt állította, hogy ellenőrizték a döntésekben fontos tagokat, és biztonsági okokból nem hozzák nyilvánosságra a neveiket, hogy megvédjék őket a nyomástól, és az esetleges befolyásolástól a járvány idején. A WHO szerdai közleménye szerint a globális influenza-járvány ügyében javaslatot tevő különleges bizottság öt tagja a múltban és jelenleg kapcsolatba került gyógyszergyárakkal, amelyektől támogatásokat kaptak.

Ennek a bizottságnak a javaslata alapján riadóztatta a világot tavaly áprilisban, a WHO főigazgatója, Margaret Chan, miután Mexikóban és az Egyesült Államokban terjedni kezdett a vírus. Chan az év júniusában hirdette ki, hogy a járvány világméretűvé vált. Utóbb azonban kiderült, hogy a riogatás túlzó volt.

Chan kedden jelentette be, hogy befejezettnek nyilvánítja a WHO a globális újinfluenza-járványt, aminek következtében több mint 18 ezer 500 ember halt meg világszerte. A WHO becslése szerint nagyjából 300 millió ember fertőződött meg az elmúlt több mint egy évben.

 Rózsa-Flores Eduardo

 

MI TÖRTÉNHETETT ÉS MIÉRT?

 

Egy érdekes írás.

Chico halála   (Rózsa-Flores Eduardo )

Innen:   http://konteo.blog.hu/2009/04/27/chico_halala

tiboru 2009.04.27. 07:30

 

 

 

 

Az elmúlt tíz nap hírei között kiemelkedő helyet foglaltak el a néhai Rózsa-Flores Eduardo(filmbeli alakítása után sokaknak: Chico) pályafutásával, illetőleg halálával kapcsolatos beszámolók. Noha a konteó-blog nem az aktualitások iránti fogékonyságáról híres, nem mehettünk el szó nélkül a téma mellett, na meg olvasóink is kérték.
Életét csak nagyon-nagyon röviden tárgyaljuk (az érdeklődők dúskálhatnak az erről szóló, nyomtatott és elektronikus sajtóban napvilágot látott cikkek között), igyekszünk viszont összefoglalni azokat az összeesküvéselméleteket, amelyek a halálával, ennek okaival, illetve a (vélt vagy valós) felelősökkel foglalkoznak. El fogjuk kerülni a politikai állásfoglalást (noha véleményünk természetesen van a dologról) és ítéletet sem áll szándékunkban kihirdetni. Számtalan vélemény megfogalmazódott, számos értékelés született mai főszereplőnkről, de mi itt csak annyit mondunk: ¡Adiós, Chico, descanse en paz!

Rózsa-Flores Eduardo (a továbbiakban: RFE) március 29-én, halála előtt bő két héttel ünnepelte 49. születésnapját. Magyar apától és bolíviai anyától született Dél-Amerika legszegényebb országának egyik nagyvárosában, Santa Cruz de la Sierrában. Mozgalmas gyermekkort követően (szülőhazája után Chilében, majd Svédországban éltek) 1975-ben Magyarországra települnek; itt jár középiskolába, majd egyetemre.
1991-ben a horvátok oldalán önkéntesként jelentkezik a Zágráb által folytatott függetlenségi háborúba. Katonai érdemei elismeréseként megszerzi harmadik (horvát) állampolgárságát és ezredesi rendfokozatát.

Újságíró, könyveket írt, filmekben szerepelt, s a hazai belpolitikai paletta eléggé változatos pontjain bukkant fel; öt évvel ezelőtt áttért az iszlám hitre.

Az idén február április 16-án egy santa cruzi szállodában két társával együtt a bolíviai különleges erők agyonlövik; Evo Morales elnök (itt jobbra, az össze nem téveszthető mosolyával) meggyilkolására, polgárháború szítására és más terrorcselekményekre tett előkészülettel vádolják őket. Az egész ügy roppant zavaros, tisztázására – véleményem szerint – ebben az évszázadban kevés a remény.

Ki szoktam hangsúlyozni (és most, hogy egy nagyon aktuális témát járunk körül, különösen fontos ismételten elmondani), hogy NEM tényeket állítunk, maximum véleményeket, pletykákat vonultatunk fel - márpedig ehhez alkotmányos jogunk van, már ha nem hiába küldtük haza a szovjet csapatokat közel húsz éve.

Az általunk bemutatott konteók (vagyis összeesküvéselméletek - azoknak magyarázom, akik először járnak itt és esetleg, khm, utasításra...) az emberek kollektív bölcsességének (vagy idiotizmusának) termékei; a blog szerzője csupán összegyűjtője és közreadója (ha úgy tetszik: krónikása) az elméleteknek. Ha netán úgy tűnne, hogy egyik-másik alkonteó túlságosan is érzékeny területre tévedt, a hiba nem az olvasók készülékében van.

És akkor lássuk, milyen verziók röppentek fel az elmúlt tíz napban.

1.) A magyar szolgálatok dobták fel

RFE-t a magyar titkosszolgálatok már elég régen becsavarták (a vélelmezett beszervezési nyilatkozat keltezésével kapcsolatban hallani 1983-as dátumtól kezdve 1988-ason keresztül 1995-ig mindent). Ahogy a vicc poénja is mondja, eleinte jó ötletnek tűnt, hiszen az a fazon volt, aki világéletében tipikusan olyan körökben mozgott (idehaza és külföldön dettó), amelyek egyaránt érdekelték a hírszerzést és az elhárítást (polgárit és katonai egyaránt): értelmiségi fiatalok, az úgynevezett „másként-gondolkodók”, hivatásos katonák, újságírók, művészek, majd a politikai paletta két széle.

Igenám, de RFE nem az a pasi volt, aki huzamosabb ideig úgy táncol, ahogyan a rengeteg két- és hárombetűs szervezettől (IH, NBH, KFH, KBH – kihagytam valamit?) delegált kapcsolattartója fütyül. Neki ötletei voltak, rugalmasan értelmezte a neki adott utasításokat (vagy a tőle kért „szívességeket”), és bizony gyakran magas ívben tett az aggályoskodó, szerinte teszetosza, szellemileg/intellektuálisan impotens hülyékre. Teltek-múltak az évek, és a Hivatalnak kezdett tele lenni a töke vele. Ki is zárják (azaz megszakítják vele a hivatalos kapcsolatot), de ez RFE-t ugyanúgy nem érdekelte, mint ahogyan annó az is hidegen hagyta, hogy dossziét vezetnek róla; ha ő lényegesnek tartotta, továbbra is jelentette az általa fontosnak vélt dolgokat, főleg külföldről.

Offtopic, de nem bírom szó nélkül: most nem azért, de szerintetek az milyen ciki, hogy a magyar hírszerzésnek (Információs Hivatal) és elhárításnak (Nemzetbiztonsági Hivatal), továbbá az őket (is) kiszolgáló háttérintézménynek (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) nincs külön emblémája?

Külföldön minden rohadt alegységnek van egy saját logója, jelvénye, ilyesmije, hiszen ez a testületi szellem kialakításának fontos kelléke...

Tényleg olyan kurvasokba kerülne terveztetni egyet-egyet mindháromnak? Esetleg dobjunk össze valami lóvét?

A katonák legalább csináltattak maguknak egyet-egyet...

 Időközben (ahogyan az az együttműködőkkel gyakran előfordul) bekerül egy másik kategóriába is: az intelligens (?) szervízek szervizek elkezdenek nyomulni rá, vagyis feldolgozzák: lehallgatják a kommunikációját, feltérképezik kapcsolatrendszerét, olykor-olykor megfigyelik mozgását, számtalan fotó és mozgókép készül róla, amit ő néha észlel, néha meg nem. Kezd az idegeire menni a dolog, ezért „üzen” a Hivatalnak: Srácok, jópofa volt meg minden, de most már szálljatok le rólam és barátaimról! És sírva könyörgök: ne akarjátok, hogy egyszer kinyissam a számat…

Hogy miről beszélhetett (volna)? Hát, annyi év alatt bizony elég sok olyan konkrét apróságra rájön, amit a Hivatal nem szívesen látna sem nyomtatásban, sem pedig egy amerikai szerverre felpakolt hírportál szenzációjaként, de még egy magánblogban sem: fedőnevek, fedőrendszámok, titkos objektumok, fedővállalkozások, számlaszámok, telephelyek, hivatalos és nemhivatalos kapcsolatok...

Ezeken túl hosszú oldalakat meg tudott volna tölteni disznóságokkal is: visszaélés a különleges rendeltetésű költségvetési pénzekkel, kamura kifizetett napidíjak, bemondásra lekönyvelt dollár (márka, font, frank és euró) –ezrek, eltussolt totálkárok (nem csak menedzsertablettát szedő rendőrtábornokok szokták mattrészegen levizelni a Köztársaság közintézményeinek falát, majd volán mögé ülni), indokolatlan külföldi utak „műveleti területre”, amelyek után nemcsak – valutában kifizetett – kiemelt veszélyességi pótlék, hanem szolgálati időszorzó is jár (márpedig viszonylag ritka az olyan nyugateurópai főváros ötcsillagos szállodaszobája és Michelin-csillagos étterme, amely különlegesen veszélyes helynek minősülne). 
És akkor nem beszéltünk az ilyen-olyan vezetők pereputtyairól, akik magyar középfokú nyelvtudás birtokában három felsőfokú, C típusú nyelvvizsga után kaptak nyelvpótlékot, valamint a csókosok külföldi műveleti járandóságáról, noha életükben nem jártak messzebb a Shopping City Süd kasszáinál.
Szóval Chico idegeit rendesen felb@szták, főleg, amikor olyan emberek adtak neki tanácsot harctéri hírszerzésből és oktatták ki a Balkánon uralkodó viszonyokról, akik csak az évente kétszeri kötelező lövészeteken vettek fegyvert akezükbe, és akiknek balkáni tapasztalatai kimerültek abban, hogy a nemzetközi sajtószemlében – kivonatos formában, persze magyar fordításban – olvasták a belgrádi és a zágrábi sajtó vezércikkeit.

Amikor áttért a muszlim hitre, jó páran majdnem összecsinálták magukat, hiszen feltételezték, hogy minden (katonai, titkosszolgálati, rendészeti) ismeretét átadja majd új hittársainak, akik 2001. szeptember 11. óta bizony akkor is a titokzatos szolgálatok célkeresztjében vannak Oslótól Johannesburgig, ha erről politikailag inkorrekt dolog beszélni.

Mivel a magyar szolgálatok azért mégiscsak egy jogállam recsegő-ropogó intézmény- és jogrendszere keretei között működnek, olyan nincs, hogy odaküldöm Kovács főhadnagyot, A Magyar Terminátort, aki majd elteszi láb alól RFE-t. Kivártak, mert ahogyan azt egy öreg, sokat látott és tapasztalt róka megfogalmazta sápadt, gyomorfekélyes, aggódó elöljárójának: Ne szard össze magad, Főnök; ismerem Chicót, előbb-utóbba maga teszi a saját nyakába a kötelet, s nekünk csak a sámlit kell kirúgnunk alóla!
Ez a helyzet következett be tíz nappal ezelőtt. A magyar szervek megneszelték, hogy mire, mikor és hogyan készül (RFE nem válogatta meg eléggé azokat az embereket, akikkel körülvette magát, és olyanokkal is őszinte volt, akik rendszeres és adómentes fizetéskiegészítésben részesülnek innen-onnan), és a lélektanilag kellő pillanatban, egy jól irányzott, fülkéből megeresztett telefonhívással (amelynek lebonyolításához minimum négy ember utazott el jó messzire, legalább egy hétre, elvégre a műveleti terv a maximális biztonságra kell törekedjen), szóval egy telefonhívással (vagy egy Internet-kávézóból elküldött emaillel) riasztották a bolíviai elnöki hivatalt.

Innen kezdve a történet ismert; és hogy Chico most védelemre akart ott kint berendezkedni, autonómiára hajtott vagy függetlenségre, esetleg tényleg robbantani akart, netalán már robbantott is – totál mindegy. Morales ilyen ziccert nem hagyhatott ki – hülye, aki a helyében ezt tette volna.

2.) A román szolgálatok dobták fel

Mint az köztudomású, RFE-val együtt halt meg Magyarosi Árpád marosvásárhelyi fiatalember, aki a magát Székely Légiónak nevező erdélyi szervezet tagja volt, hasonlóan Tóásó Elődhöz, aki jelenleg bolíviai előzetes letartóztatásban várja, hogy a minden bizonnyal előre megírt ítéletet felolvassák neki.

A Székely Légió a román elhárítás (Serviciul Român de Informaţii, SRI) alkotmányvédelmi szolgálatának egyik elsődleges célcsoportja, amely (legalábbis bukaresti szemüvegen át nézve) az egységes román nemzetállam egyik aláaknázója, a magyar irredentizmus és sovinizmus melegágya. Mivel az SRI sem most ismerkedik az operatív munka alapelveivel, elég régóta vannak embereik ebben a közegben, akik idejében jelentették, hogy a székely legények (Chicóval és azzal az ugyancsak agyonlőtt ír fazonnal, Michael Martin Dwyerrel együtt) mire készülnek. Az ötlet – a maga egyszerűségében – adta magát: értesíteni Moraleséket a készülődő csapatról.

Ezzel a húzással három legyet is ütöttek egycsapásra:
a.) először is megszabadultak pár nyughatatlan erdélyi magyartól, akik miatt fene se tudja hány álmatlan éjszakát kellett átszopniuk a román elhárítóknak és hány március 15-ét kellett a családtól távol eltölteniük, mindenféle piros-fehér-zöld zászlókat lobogtató, idegen hangzású énekeket harsogó, mokány arcú emberek gyűrűjében;   
b.) másodszor: ország-világ megbizonyosodhat róla, hogy a Székely Légió valóban egy terrorista szervezet, melynek tagjai még olyan dolgokra is képesek szövetkezni, mint egy demokratikusan megválasztott államfő meggyilkolása;
c.) harmadszor: a magyarok által képviselt terrorveszélyre hivatkozva olyan plusz pénzeket sajtolhatnak ki a saját kormányuktól - nemcsak az elhárítás, hanem a külső hírszerzésük, a SIE(Serviciul de Informaţii Externe) is -, amiről a jelenlegi gazdasági helyzetben álmodni sem mertek. Márpedig a kiegészítő zsozsó pluszlétszámot, új autókat, korszerűbb technikát, jobb fegyvereket, több tárgyjutalmat, magasabb mobiltelefon-költségkeretet, költségesebb műveleteket, egyszóval nagyvonalúbb belső költségvetést jelent. Hát kell ennél több egy titkosszolgálatnak?

3.) A Moszad dobta fel

Noha a zsidóság anyai ágon öröklődik (vagy hogy mondják ezt), RFE édesapja révén izraelita volt (legalábbis amíg nem tért át az iszlámra). Természetes, hogy zaklatott és fordulatokban gazdag életpályája során a Moszad is felfigyelt rá, és valamikor a kilencvenes évek közepén beszervezte.
És innen kezdve gyakorlatilag az első verzió lép életbe, csak ahol ott magyar szolgálat szerepel, oda tessék behelyettesíteni a Moszadot, annyi kiegészítéssel, hogy a zsidó hírszerzés nem szarakodott névtelen telefonhívással meg anonymizeren keresztül küldött emaillel. Nem, ők a La Paz-i összekötőjüket simán beküldték a bolíviai titkosszolgálathoz és frankón elmesélték nekik, amit tudnak – mert nem Chico volt ám az egyetlen abban a csapatban, aki Tel Avivba is jelentett, csak ő „szökésben van”, és marhára meg lennék lepődve, ha a rajtaütés előtt fél órával nem szállt volna fel egy turistagépre, amely hipphopp elvitte őt mondjuk Floridába, ahonnan már egy El-Al gépen röppent tovább.

Most Morales olyan hálás nekik, hogy csak na (még akkor is, ha a felszínen néha ennek az ellenkezője látszik); egyszer majd a zsidók kérni fognak tőle valamit…

4.) A szerb titkosszolgálat dobta fel

A szerbek soha nem felejtették el neki, hogy a horvátok oldalán törte szakmányban a borsot Belgrád orra alá. A BIA (Bezbednosno Informativna Agencija) feketelistáján Chico 18 éven keresztül mint háborús bűnös és különösen veszélyes zsoldos szerepelt, és amikor egy kósza informátor (aki persze lehet, hogy a magyar szolgálatok, esetleg a Moszad sugallatára cselekedett) benyögte a hírt, szerb szomszédaink nem késlekedtek és leadták a drótot La Paznak.

5.) A horvát titkosszolgálat dobta fel

RFE számos olyan horvát háborús bűnösről rendelkezett tuti (és a jelenlegi zágrábi kormánynak meglehetősen kínos) információkkal, akikkel annó együtt húztak csizmát. Az idén februárban megpróbált egy-két régi adósságot behajtani rajtuk, de a totális elzárkózáson kívül semmit nem kapott abból, amit kért (fegyvert, okmányokat, kapcsolatokat, horvátországi biztos búvóhelyet, stb.). Begorombult és megfenyegette őket, hogy bolíviai dolgavégeztével az első útja Hágába vezet. 

Nem kellett volna… 

6.) Valamelyik arab titkosszolgálat (vagy muszlim szervezet) nyomta fel

Az iszlamisták rájöttek, hogy a mohamedán hitre történt áttérése kamu volt, s valójában a magyar (izraeli? amerikai?) titkosszolgálat megbízásából épült be közéjük, hírszerzési és bomlasztási célzattal. Megragadták az alkalmat és kiiktatták, punktum.

7.) Üzleti magánbosszú volt

Az elmúlt két évtizedben Chico sok olyan üzleti tranzakcióban vállalt szerepet (főlegközvetítőként), amelyeket a legnagyobb jóindulattal is csakkétesnek lehet nevezni: rebesgetnek fegyver- és más hadianyag-szállítmányokról a Balkánon és Afrikában, biankó horvát útlevelek százairól, pénzért megvásárolható horvát állampolgárságról, alkohol- és cigaretta-csempészetről, és bizony még holmi kábítószerkereskedelem is felmerült a topikok között, hogy a szinte már korrekt biznisznek számító leánykereskedelemről ne is beszéljünk.

Nem kell közgazdász-diploma annak az alapelvnek a megfogalmazásához, hogy a nagy üzletekben nagy pénzek forognak, márpedig a nagy pénzek még nagyobb kísértést jelentenek, és hát az egykori üzlettársak egyike sem kapna állandó tagságit egyetlen londoni klubban sem. Egy hajdani sértett üzleti partner elérkezettnek látta az időt, hogy Chicót és társait felnyomja – most hogy ez közvetlenül történt, vagy az első hat alkonteóban említett valamelyik titkosszolgálat közvetítésével – ki tudja… ki tudhatja..?

8.) Kepes András dobta fel

A riport elkészítése után a televíziós rengeteget őrlődött, hogy most akkor mi a helyes magatartás: az újságírói etika diadalmaskodjon (a hírforrásunkat soha nem adjuk ki), vagy az egészséges önfenntartási ösztön (ha kiderül, hogy Chicóék tényleg kinyírják azt az ingyán elnököt, vagy felrobbantanak valami püspököt vagy kit, itt szopás lesz, ha rájönnek, hogy hónapokkal előre tudott a készülődésről, a „szabadságharcról” meg ezekről. Márpedig Magyarországon minden kiderül előbb-utóbb).
Naszóval tépelődött egy verset, majd valamikor márciusban ügyvédjével együtt beballagott az illetékes(nek vélt) szolgálathoz és elvitt egy másolatot a felvételről. Na és innen GO TO 1.)

9.) Kizárólag a bolíviaiaké az érdem és a dicsőség 

Ennek a verziónak a legeslegkisebb a valószínűsége, de ettől függetlenül szerepeltetjük, hogy ne lehessen ránk sütni azt, hogy indiánellenesek vagyunk. Szóval a La Paz-i hatóságok annyira ott voltak a szeren (elvégre Che Guevarával is ők bántak el kicsivel korábban), hogy saját maguktól felderítették a Chico-féle társaságot, és kivártak a legutolsó pillanatig, amikor is kockázatok nélkül sikerült lemészárolniuk a három külföldit; nem szorultak külföldi segítségre, mert a titkosszolgálatokra még ebben a szerencsétlen országban is van pénz, ahol a napi betevő megszerzése százezreknek jelent gondot, s ahol az egy főre eső GDP nem éri el az ezer eurót.

De most őszintén: mit is várhatunk egy olyan országtól, amely Paraguayjal osztozik abban a kétes dicsőségben, hogy az egész Dél- és Közép-Amerikában csak nekik nincs tengerpartjuk, ráadásul Bolíviának valaha volt, de Chile lenyúlta tőle vagy százharminc éve és azóta sem adta vissza...

Jó, ne becsüljük alá őket ennyire, elvégre Camille Montes is a bolíviai titkosszolgálatnak dolgozott...

Bárhogyan is történt, s a fenti városi legendák közül igaz-e bármelyik (s ha igen, melyik verzió és hány százalékban), tény, hogy Rózsa-Flores Eduardót és két társát alsógatyában érte a halál, fegyveres riposztnak részükről – a nyilvánosságra hozott felvételeken legalábbis – nem volt semmi nyoma. Nem szeretnék állást foglalni a teljes háttér ismerete nélkül, de az a minimum, hogy a hivatalos történetben valami nagyon-nagyon büdös…

Ha további elméleteket hallottál arról, hogy mi is történt valójában, ki köpte be (és miért) Chicót és elv-társait (igen, tudom, hogy egybe írjuk, de elvtársat szándékosan nem akartam írni, köszi a megértést), akkor nyomás egy Internet-kávézóba és oszd meg velünk a frankót!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Levitáció a középkorban

 

COPERTINÓI SZENT JÓZSEF minorita, pap

Szeptember 18.
*Copertino, 1603. június 17. +Osimo, 1663. szeptember 18.

1663 októberének elején a minoriták rendfőnöke azt a megbízást adta ki, hogy írják meg a rövid idővel azelőtt meghalt József atya életét: ,,Stílusa legyen egyszerű, világos és szerény, hasonló József atya boldog lelkéhez. Nem akarom, hogy frázisok legyenek beleszőve, vagy hogy a kifejezés előkelőségét keressék benne. Azt sem akarom, hogy Isten szolgáját, akiről szó van, dicsőítsék.''Amikor József meghalt, egész Európában ismerték a nevét, pedig nem alapított új rendet, nem írt egyetlen könyvet sem, nem kezdett új lelkipásztori módszereket. Nemcsak képtelen volt arra, hogy politikai és tudományos okossággal belekapcsolódjon az Egyháznak a kezdődő felvilágosodással és az állami abszolutizmussal folytatott vitájába, hanem hiányzott belőle az a gyakorlatiasság is, amelyet egy kolostori tisztség viselése megkíván. Úgy tűnik, hogy József ezen a téren az apjára ütött, aki jó ember volt ugyan, de nem értett sem a pénz, sem a birtok kezeléséhez. Amikor várandós felesége látta, hogy megint jön a végrehajtó, az istállóba menekült; ott hozta a világra Józsefet. Az anyát komoly, kemény nőnek mutatják be. József elsősorban hevességét illetően hasonlított hozzá: egyszer késsel támadt valakire, azért anyja egész éjszakára kizárta a házból, miután összetört rajta egy botot.Az iskolában alig ért el eredményt. Sokkal jobban vonzotta a templom és az istentisztelet; egyre jobban megnyilvánult egy sajátsága és adottsága, amely egész életét meghatározta: gyakran -- mintha nem is volna jelen -- teljesen magába merült és érzéketlenné vált minden iránt, ami körülötte játszódott le. Ez aztán csakhamar valódi eksztázissá fokozódott. Meglehetős bizonyossággal tanúsították, hogy hetedik vagy nyolcadik életévében ,,önkívületbe'' esett, s teljesen megragadták belső élményei, mégpedig zenével kapcsolatban. Ezért kapta társaitól a ,,tátott szájú'' gúnynevet.Hozzájárult mindezekhez, hogy nyolcadik és tizennegyedik életéve között betegségek választották el a külvilágtól és pajtásaitól. Kelevényeinek látványa és bűze még anyja számára is nehézzé tette az ápolást. Amikor József végül meggyógyult, nem tudta megtanulni, hogy kapcsolatot teremtsen a mindennapi élet dolgaival; belső élményeinek elhatalmasodása és szemlélődő befeléfordulása nem is engedte meg a normális foglalatosságot és életmódot. Arra gondolt, hogy kolostorba lép; tizenhét évesen fel is vették a kapucinusok laikus testvérnek. Gyenge egészsége és a kolostori munkákban való használhatatlansága miatt azonban nyolc hónap múlva elbocsátották. Ahogy maga elbeszélte, úgy tűnt neki, mintha akkor a szerzetesruhával együtt az eleven bőrét is lehúzták volna róla.Örömére azonban -- némi nehézségek után -- szolgaként felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult olvasni és írni, s végül becsületessége és jámborsága miatt felvették a rendbe is. 1628-ban pappá szentelték.Copertino közelében a Santa Maria de Grottella kolostorba osztották be. Külső élete és szolgálata éppen olyan egyszerű volt, mint azelőtt; belső világossága, egy teljesen egyszerű és erős lélek fénye azonban nem maradhatott elrejtve. A bűnösök kedvet nyertek a jóra, a zaklatottak békét, az elnyomottak örömet, a szenvedők vigasztalást és segítséget kaptak tőle. Belső élete azonban különösen eksztázisokban nyilvánult meg, s ezek olyan gyakoriak voltak, hogy életrajzírója elmondhatta róla: ,,Eksztatikus életet élt.'' Lelkét egyszerűen lenyűgözte Isten nagysága és szeretete.József esetében az eksztázis nemcsak abban állt, hogy szellemi képességeit magához ragadta Isten és kikapcsolódtak érzékszervei, hanem sokszor és hosszasan lebegett is. Levitációnak, lebegésnek azt a jelenséget nevezik, amikor valaki minden külső segítség nélkül a gravitációtól független állapotba kerül. Józsefet sokan látták a föld felett lebegni vagy repülni. Egyszer egy kolostorban egy festmény volt rá olyan hatással, hogy amikor elment mellette, felrepült a Megfeszített képéhez, és mintha szoborként odaerősítették volna, hosszú ideig ott maradt. Máskor mise közben emelkedett föl 30--50 cm magasságba és merült el teljesen a misztérium szemlélésében. Az is megtörtént, hogy társával belépett egy templomba, s az ének hallatára fölemelkedett, de magával ragadta társát is és előrerepült vele a tabernákulumhoz. A fizikusok keresik a jelenség magyarázatát, és éppen József az, akire bizonyítékul hivatkozhatnak, mert annyi szemtanúja volt lebegéseinek. Magyarázatot mind a mai napig nem találtak.Ha egy vallásos emberen valami rendkívüliség válik láthatóvá, a jámbor és kíváncsi embereket magához vonja. A nép és a nemesség Maria de Grottellába indult, hogy láthassák az atyát és beszéljenek vele, rendi elöljárója pedig misszionáriusként küldte az egész tartományba. Az általa keltett feltűnés az egyházi elöljárók előtt sem maradhatott elrejtve. Egy püspöki helynök kételkedve írta róla: ,,Egy harminchárom éves ember a Messiást játssza; egész néptömeget vonz maga után.'' Az ügy ebben az egyébként is felkavart időben nem tűnt jelentéktelennek. Józsefet az inkvizíció kivizsgálás végett Nápolyba idézte. Itt -- mint később Rómában sem -- semmiféle hamisságot nem sikerült azonban megállapítani, mégis át kellett települnie egy olyan kolostorba, ahol rejtetten élhetett. 1639-ben azután rendi atyjának, Assisi Szent Ferencnek a sírtemploma melletti konventbe került. Tizennégy évig maradt Assisiben.Az inkvizíciónál történt feljelentés, kihallgatásai és áthelyezése mélyen érintették. Ellenszegülés és levertség kísértette; olyan magatartások, amelyeket saját tanúsága szerint azelőtt nem ismert. Két évig ,,olyan kevés fény jutott a lelkébe, mint a parányi ablakon át a cellájába.''József azonban sohasem kereste a kényelmet. Magától értetődőnek tűnt számára, hogy az első arcvonalban álljon, és a gonosz támadásait saját magán tapasztalja meg. Megtörtént, hogy szerzetestársai reggel félholtan találták a templomban, ahol éjszakai imádságát végezte és a sátánnal viaskodott, akinek ijesztő alakját gyakran testileg is látta. A gonosz sötét szakadékát azért tapasztalta meg olyan erősen, mert a másik oldalon rendkívül erősen élte át Isten hatalmas világosságát.A formát, ahogy József Isten közelségére válaszolt, az eksztázisra való egészen különleges képessége és adottsága jellemezte. Benne a testi földhözkötöttség és a lelki szárnyalás, a normális érzékelhető élet és a vallási elragadtatás közti egyensúly olyan ingadozó volt, hogy csak egy kis indíték kellett, és máris ,,önkívület''-be esett. Elég volt számára, ha Jézusról vagy Máriáról, vagy a mennyországról hallott, és hatalmas sóhajtással máris eksztázisba esett. Ezután már nem érzett semmit. Ő maga mondta: ,,A lélek királynőhöz hasonlít, akinek a testi érzékek a szolgálói. Ha a lélek a király lakába lép, az érzékek kívül maradnak, és semmiféle inger sem mozgatja meg őket. Maga a lélek pedig teljesen Teremtője birtokába kerülve nyugszik.''Legerősebb élménye volt mindennap a szentmise. Közben minduntalan eksztázisba esett, úgyhogy szentmiséje esetleg öt óra hosszáig is tartott. Jézus halála vagy más esemény, amelyről az olvasmányokban szó esett, annyira hatott rá, mintha akkor történt volna. Egy virágvasárnapon a passió e szavainál: ,,A keresztre vele. -- szinte halottként zuhant a földre, és ezalatt saját szavai szerint valóban közel járt a halálhoz. Hasonlóképpen összeesett egyszer Pál megtérésének ünnepén e szavaknál: ,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?'' (ApCsel 9, 4); hátrahanyatlott és karját kereszt alakban széttárva hosszú időn át fekve maradt. Amikor ismét lábra állt, könnyezett, gyengeségében az oltárra kellett támaszkodnia, majd így szólt: ,,Nagy hatalom volt ez, nagy hatalom.''József számára nem fantáziájának játékáról volt szó, hanem annak közelségéről, Akit szeretett. Ő maga tette fel magának a kérdést: Miért szomorkodom Jézus halála miatt, amely mégiscsak nagyon rég történt? Miért tölt el szorongással a gyermek Jézus szemlélése, hiszen sok ideje annak, hogy Jézus gyermek volt? Az Úr maga válaszolt neki lelkében: ,,Egykor keresztre feszítettek, és meghaltam az emberekért; készségem azonban, hogy meghaljak érted, örökre megmarad. Egykor gyermek voltam; a szeretetben pedig mindig is az vagyok. Ha valaki gyermekként akar látni, gyermekként talál meg; ha megfeszítettként, a megfeszítettként talál rám; vagy megostorozottként, vagy más alakban mutatom meg magam neki. Szeretetem ugyanis olyan formában jelenik meg, amelyben az emberek emlékeznek rám és szemlélnek engem.''József igazi élete -- mint az összes szenté -- az istenszeretetben állt. A szeretet gyakran annyira megragadta, hogy énekelnie kellett. Belső telítettsége saját maga által kitalált dallamokban áradt ki. Életében általában nagy szerepet játszott a zene: amint már említettük, első gyermekkori eksztázisa zenével kapcsolatban történt; később pedig megtiltották neki, hogy részt vegyen ünnepélyes istentiszteleteken és körmeneteken; mert az énekek hallatára csaknem bizonyosan eksztázisba esett.Lelke olyan dolgok iránt volt érzékeny, amelyeket az átlagember észre sem vesz. Távolból megérezte a veszélyt, amelybe egy rendtársa utazása során került, tudott a pápa haláláról is, még mielőtt bármiféle hír érkezett volna róla. Aki találkozott vele, annak készen kellett lennie arra, hogy belelát a lelkébe. Némely embereket, akiknek lelkét bűn csúfította el, József olyan torznak látott, hogy sem jelenlétüket, sem beszédjüket nem tudta elviselni.Korának nyugtalansága és kuszáltsága közepette világosságot és erőt sugárzott. Nem csoda, hogy a híre egyre jobban elterjedt. Bíborosok, püspökök, fejedelmek keresték fel, vagy ajánlották magukat imájába. A protestáns Braunschweig-Lüneburgi János Frigyes herceg a katolikus hitre tért általa. Mindig szegények és segítséget keresők vették körül, boldogok voltak, ha ruházatának egy kis darabkájához jutottak, és ezt a betegekre helyezték. Emlékezésül vagy ereklyeként sokan magukkal vitték legalább a kolostor falának egy darabkáját.Rendi elöljáróinak mindez bizonyos gondokat is jelentett. Az ilyenféle rendkívüli ember, mint József nemcsak áldás környezete számára, hanem teher is. Az inkvizíció még élesebben figyelte a különös jelenségeket és a nép növekvő odaáramlását, és teljesen meglepetésszerűen avatkozott be 1653 júliusában. Józsefet megfigyelés végett a pietrarubbiai kapucinus kolostorba vitték és a külvilággal minden kapcsolatát megszakították. Ott-tartózkodásának híre azonban gyorsan elterjedt, s miséje alatt csakhamar összegyűlt a nép a templom előtt. Átküldték hát Fossombrone nehezen hozzáférhető kapucinus kolostorába. Végül a minoriták VII. Sándor pápához (1655--1667) fordultak kérésükkel, hogy József visszatérhessen egyik kolostorukba. A pápa hozzájárult, átvitelének azonban titokban kellett végbemennie. Éjjel vitték az Ancona tartományban lévő Osimo minorita kolostorába. Ott élt elrejtve és a rendtársaitól elválasztva, gyakori eksztatikus egyesülésben Istennel.Amikor 1663 elején beteg lett, cellájában felállítottak egy kis orgonát; az orgonista játszott neki, ő pedig énekelt hozzá, és a többieket is arra szólította fel, hogy énekeljenek vele együtt. ,,A szamár kezd a hegyre felkapaszkodni'' -- mondta tréfálkozva, amikor érezte, hogy közeledik a vég. A közelgő halál hatására ezeket mondta: ,,A kéreg nem akar leválni a fáról'' és: ,,Borzalmas ez az átmenet.'' Utolsó napjaiban eksztázisban feküdt, belső tűz emésztette és így énekelt: ,,Lelkem, szeress, szeress!'' 1663. szeptember 18-án halt meg rendtársai körében.

,,A szent atya meghalt'' -- mondogatta a nép, amint ismertté vált halála. 1753-ban boldoggá, 1767. július 16-án szentté avatták.

 

Forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

http://www.katolikus.hu/szentek/0918.html

ECKHART TOLLE idézetek, írások és másoktól egyebek:

 

 " A VILÁG CSAK BELÜLRŐL VÁLTOZHAT MEG."

Sohasem jön el a mostaninál tökéletesebb pillanat.

-oOo-

Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás. 

-oOo-

Hagyd abba önmagad és partnered bírálgatását! A legnagyobb mértékben azzal mozdíthatod elő kapcsolatod megváltozását, ha társadat teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őt kritizálni vagy megváltoztatni.

-oOo-

Azonnal megtalálod Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt.

 

-oOo-

 

Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.

-oOo-

Az emberiség egy vészesen őrült és nagybeteg faj! Ez nem kritika. Ez tény.

-oOo-

 

A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen    okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl  sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.

 

                                                                                                                    -oOo-

                         A megvilágosodott ember figyelmének középpontjában mindig a most áll, de periférikusan azért tudatában van az időnek.

                                                                                                                    -oOo-

 

Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából.

                                                                                                                    -oOo-

 

 Soha, semmi nem történt a múltban: minden a mostban történt.
 Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.

                                                                                                                    -oOo-

Az élvezet mindig valami rajtad kívül álló dologból származik, míg az öröm a bensődből fakad.

 

                                                                                                                     -oOo- 

 

           Előbb teljesen tudatára kell ébredned érzelmeidnek, és képessé kell válnod arra, hogy érezd őket, mielőtt megérezheted azt, ami rajtuk túl van.

 

                                                                                                                     -oOo-

 

                        Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság.

 

                                                                                                                     -oOo-

 

                      Vedd észre, hogy a téged körülölelő csend megfigyelésének pillanatában nem gondolkozol! Éber vagy, mégsem gondolkozol.

 

                                                                                                                     -oOo-

 

 Az emberi állapot: a gondolatban elveszettség állapota.

                                                     
                                                                                                                     -oOo-

 

Íme egy új spirituális gyakorlat: ne vedd a gondolataidat túl komolyan!

                                                                                                                     -oOo-

 

 Valahányszor elmerülsz a kényszeres gondolkozásban, elkerülöd azt, ami van. Nem akarsz ott lenni, ahol vagy. Az itt és mostban.

 

                                                                                                                     -oOo-

Mi az alapvető illúzió? A gondolattal való azonosulás.

                                                                                                                     -oOo-

 A spirituális fölébredés: fölébredni a gondolat álmából.

                                                                                                                     -oOo-

Semmi olyan nem lehetsz, ami fölbukkan és elmúlik.

                                                                                                                     -oOo-

 Unatkozom." Ki tudja ezt?
 „Haragszom, szomorú vagyok, félek." Ki tudja ezt?
 Te a tudás vagy, s nem a tudott állapot.

 

                                                                                                                     -oOo-

 

Az emberi evolúció következő lépése: túllépni a gondolaton. Ez most sürgős feladatunk.

                                                                                                                     -oOo-

 

A belső csend fogja megmenteni és átalakítani a világot.

 

 

                                                                                                                     -oOo-

 

A csend a kondicionálatlan tudat.

                                                                                                                     -oOo-

 

Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy.
                                                                                                                     -oOo-

 

 Mondanivalóm lényegét az elme nem képes megérteni. Abban a pillanatban viszont, ahogy fölfogod, a tudatod átvált az elméből a Létre, az időből a  jelenre. Hirtelen mindent élőnek érzel, minden energiát sugároz, mindenből a Lét árad!

 

                                                                                                                     -oŐsidök óta minden tradíció spirituális mesterei a mostban jelölték meg a lelki dimenzió kulcsát. 

                                                                                                                     -oOo-

 

 Az elme nem ismerheti meg a fát. Ő csak tényeket vagy információt tudhat meg a fáról. Az elmém nem ismerhet meg téged, csak címkéket, ítéleteket,   tényeket és véleményeket tudhat meg rólad. Kizárólag a Lét ismer közvetlenül!

                                                                                                                     -oOo-

                                            
Mi az utólsó illúzió ? Végsősoron, te és Isten kettőssége.

 

II.

”Bármikor, mikor észreveszed, hogy a negatívitásnak valamilyen formája bukkan fel benned, ne úgy tekints rá, mint egy kudarcra, hanem mint egy hasznos jelzésre, ami azt mondja neked: Ébredj. Kerülj ki az elmédből. Légy jelen.”

 

„Mikor ránézel egy másikra, és nagy szeretetet érzel, vagy mikor elmélyülsz a természet szépségében, és mélyen reagálsz, akkor csukd be szemed egy pillanatra, és érezd annak a szeretetnek a lényegét, vagy azt a szépséget, ami benned van, ami elválaszthatatlan attól, aki vagy, az igaz természetedtől.”

 

„Nem részesülhetsz olyanban, amit nem tudsz megadni. A kiáramlás határozza meg a beáramlást. Bármiről, amiről azt gondolod, hogy a világ visszatartja tőled, az már neked meg van, viszont, hacsaknem, nem engeded meg, hogy az kiáramoljon, akkor te még csak nem is tudod azt, hogy neked az meg van. Ez magában foglalja a bőséget is.”

 

„A jószívűség, az, közted, és a minden teremtmény közt lévő, mély kötelék tudatossága.”

 

„Az igaz megváltás, az a megszabadulás a negatívitástól, és minden múlt és jövőbelitől, mint pszichológiai szükségtől.” 

„Valóban szükséges szenvedni? Igen is meg nem is. Ha nem lett volna olyan a szenvedésed, mint amilyen neked volt, akkor nem lenne számodra olyan a mélység, se az alázatosság, se a jószívűség.”

 

„A megvilágosodás azt jelenti, hogy inkább a jelenlét állapotában való tartózkodást választjuk, mint sem, az időben lévőt. Ezt azt jelenti, hogy igent mondunk arra, ami VAN.”  

 

 „Ahogy haladsz az életeddel, ne szenteld a figyelmed 100%-át a külső világnak és az elmédnek. Tarts meg valamennyit belülre is. Érezd a belső testet, még akkor is, mikor a mindennapi tevékenységek lefoglalnak, különösképp akkor, mikor a természettel vagy kapcsolatban. Érezd a csendet mélyen belül. Tartsd a kaput nyitva.

 

„Az érzés juttat majd téged közelebb annak az igazságához, aki vagy, mint sem a gondolkodás.”

„A boldogtalanság, végül is, nem az életkörülményeidből bukkan fel, hanem az elméd kondícionáltságából.”

 

„A nagy dolgok, azokból a kis dolgokból bukkannak fel, amiket tisztelünk, és amikkel törődünk. Mindenkinek az élete, valójában, kis dolgokból áll. A nagyság, az egy mentális absztrakció, és az egonak egy kedvenc fantáziája. A paradox az, hogy akkor alapozzuk meg a nagyságot, mikor a kis dolgokat tiszteljük, már ha, a jelen pillanat helyett, a nagyság ideájára törekszünk.”

 
„Benned, mint minden egyes emberi lényben, a tudatosságnak egy olyan dimenziója van, ami messze mélyebb, mint a gondolat. Szeretet, öröm, kreatív kiterjedés, és a tartós belső béke, csak ezen a kondícionálatlan tudatosság dimenzióján keresztül tud bejönni az életedbe.”

 
„Mikor használni kell az elmédet, különösképp akkor, mikor egy kreatív megoldás szükségeltetik, akkor néhány perces rezgés van vagy ilyesmi, a gondolat és a csend között, az elme és a nincs-elme közt.”

 

„A legtöbb embert, annyira megzavarták a saját gondolataik, hogy a fejükben lévő hangokkal azonosultak, így ők már nem érzik az elevenséget önmagukban. A képtelenség, hogy érezzük azt az életet, ami a fizikai testet élővé teszi, az igazi életet, azt, aki te vagy, az a legnagyobb megfosztottság, ami történhet veled.”

 

„Nézd meg, vajon rajta tudod-e kapni magad, hogy panaszkodsz, akár beszédben akár gondolatban, amikor egy olyan szituációban találod magad, amit más emberek tesznek, vagy mondanak a környezetedben, az élet szituációdban, akár ami még az időjárás is lehet. A panaszkodás, az mindig, a nem elfogadása annak, ami van.”

 

„A gondolat áramlatnak hatalmas lendülete van, ami könnyedén magával ránt téged. Minden gondolat úgy tesz, mintha számítana annyira. Ez teljesen magával akarja ragadni a figyelmedet. Itt egy új spirituális gyakorlat: ne vedd a gondolataidat túl komolyan.”  

 

„Az idő az, amiben az ego él. Minél erősebb az ego, annál több idő kerekedik felül az életeden. Ekkor, majdnem minden gondolat, amit kigondolsz, az a múltra és a jövőre vonatkozik, és az öntudatod, a múltbéli identitásodtól függ valamint, annak jövőbéli beteljesülésétől.”

„Figyeld az emberek történeteit, és úgy fogod találni, mintha ők mind, csak arra lenének felhatalmazva, hogy „Nos, én képtelen vagyok arra, hogy most legyek békében.” Az ego, még csak nem is tudja azt, hogy az egyetlen alkalom a számodra, hogy békében légy, az a most.”

 

„Ha megtudod tanulni elfogadni, és még üdvözlöd is az életedben a befejezéseket, akkor lehet, hogy úgy találod, hogy a kezdeti üresség, amit éreztél, a belső tágasság érzésébe fordul át, ami a mélyebb béke.” 

 

„Az elfogadása annak, ami van, az, közvetlenül megszabadít téged az elme azonosulástól, és így újra kapcsolatban vagy a Léttel. Az ellenállás, az, az elme.”  

 

„Mikor kihívások jönnek, mint mindig, tedd szokásoddá, hogy azonnal menj belülre és fókuszálj, amennyire csak tudsz, a tested belső energia mezőjére.” 

„Néha a megadás azt jelenti, hogy feladjuk a megértést, és kényelemben vagyunk avval, amit nem tudunk.”

 

„Mikor figyelsz egy gondolatra, akkor ne csak a gondolatnak légy tudatában, hanem önmagadnak is, mint a gondolat tanújaként. Ekkor, a tudatosságnak egy új dimenziója jön be.”  

 

„Ha elégedett vagy azzal, hogy különösebben, senki se vagy, hogy semmiben nem tűnsz ki, akkor összhangba kerültél az univerzum erejével. Ami látszólag, gyengeség az ego számára, valójában, ez az egyetlen igaz erő. Ez a spirituális igazság, homlokegyenest szemben áll a mi, jelenlegi kultúránk értékeivel, valamint azzal móddal, ahogyan az embereket arra kondícionálják, hogy hogyan viselkedjenek.” 

 

„A bölcsesség, az, azon az egyszerű cselekedeten keresztül bukkan fel, hogy teljes figyelmet adsz valakinek vagy valaminek. A figyelem, az őseredeti intelligencia, a tudatosság maga. Ez kapcsolja össze, az érzékelőt és az érzékeltet a tudatosságnak egy, egyesítő mezejébe. Ez az elkülönültség gyógyítója.” 

„A megbocsátáson keresztül, amely lényegében azt jelenti, hogy felismerjük a múlt lényegtelenségét, és megengedjük a jelen pillanatnak azt, hogy az úgy legyen, ahogy az van, az átalakulás csodája nem pusztán belül történik meg, hanem kívül is.”   

 

 

 

Eckhart Tolle

Az emberi létezés legfontosabb dimenziója

 

Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk azt a dimenziót magunkban, ami mélyebb a gondolatnál.  

 

Ez a tanítás nem nyugszik tudáson, érdekes tényeken vagy új információkon. A világ már tele van ezekkel. Sokféle gombot megtudsz nyomni megannyi eszközön amik rendelkezésedre állnak és máris megkapod az információt. Fuldokolsz az információban.

 

És végső soron mi a lényege ennek? Több információ, több dolog, több ebből, több abból. Megfogjuk-e találni az élet teljességét több dolgon keresztül, valamint hatalmasabb és nagyobb bevásárló és sétáló utcákban?

 

Megfogjuk-e találni magunkat a gondolkodó és analizáló képességünkön keresztül és azzal, hogy felhalmozunk több információt és több dolgot? Ez a ’több’ megfogja-e menteni a világot? Ezek csak formák.

 

Ezt soha nem tudod a forma szintjére hozni. Soha nem fogod eléggé jól megszervezni és felhalmozni a formákat amikről azt hiszed, hogy szükséged van rájuk ahhoz, hogy teljesen önmagad legyél.

 

Néha azért ezt rövid időszakokra megtudod tenni. Hirtelen megtalálsz mindent ami működik az életedben. Az egészséged jó, a kapcsolataid nagyszerűek, van pénzed, tulajdonaid, szeretnek és tisztelnek mások.

 

De nemsokára valami elkezd eltűnni itt vagy ott, vagy az anyagiak vagy a kapcsolatok vagy az egészséged, munkád, élethelyzeted. Ez a természete a formák világának, itt semmi sem állandó sokáig – ezért az újra elkezd szétesni.

 

A hang a fejedben soha nem marad csendben és ez válik azzá a civilizációvá ami a forma megszállottja. Ezért nem tud ’ez’ semmit az emberi létezés legfontosabb dimenziójáról.: A szenteltről, a csendről, a formanélküliről, az isteniről.

 

Mit nyersz azzal, ha megszerzed az egész világot, és elveszíted önmagadat?

 

Azt mondták egyszer: Két út vezet a boldogtalansághoz: „ ha nem kapod meg amit akarsz, és ha megkapod amit akarsz.”

 

Amikor az emberek elérik azt ami a világ szerint kívánatos – vagyon, elismertség, jólét és egyéb eredmények, még mindig nem boldogok vagy ha mégis, nem sokáig. Nincsenek békében önmagukkal. Nincs tökéletes biztonságérzetük, nincs bennük megnyugvás.

 

Az eredményeik nem adják meg számukra azt amit igazán kerestek önmagukban. Nincs meg azaz érzés, hogy gyökeret vertek az életben, vagy ahogy ezt Jézus nevezte az élet teljességében.

 

A jelen pillanat formája a bejárat a formamentes dimenzióba. Ez egy szűk kapu amiről Jézus is beszélt, ami elvezet az élethez. Igen nagyon szűk, csak ez a pillanat az.               

 

Ahhoz, hogy megtaláld szükséges felgöngyölítened az életed kéziratát, amin az élettörténeted íródott, a múlt és a jövő. - A könyvek létezése előtt ilyen tekercsek voltak amiket elolvasás után egyszerűen csak feltekertél.

 

Tehát rakd félre a történetedet, ez nem az aki te valójában vagy. Az emberek általában úgy élnek, hogy teherként cipelik a múltat és a jövőt, a személyes történetük terhét, és közben remélik, hogy beteljesítik magukat majd a jövőben. Ez nem fog megtörténni, tehát tekerd fel a régi kéziratokat. Legyél kész rá.

 

Ezt a problémát nem tudod megoldani gondolkozással, azzal csak további problémákat teremtesz. A megoldás mindig megjelenik, mikor kilépsz a gondolkodásból, csendessé válsz és teljesen jelen vagy, még ha csak egy pillanatra is. Majd egy kicsit később mikor a gondolat vissza jön, hirtelen egy kreatív felismerés jön ami előtte nem volt ott.

 

Enged el a túlzott gondolkodást és meglátod, hogyan változik meg minden. A kapcsolataid megváltoznak mert nincs igényed arra, hogy a másik személynek kellene tennie érted valamit, ami álltal megnövelheted az éntudatodat. Nincs szükséged arra, hogy összehasonlítsd magadat másokkal vagy, hogy próbálnál többé válni mint valaki más, és ezáltal is megerősítve az azonosulásodat.

 

Megengeded mindenkinek, hogy azok legyenek akik már eleve is azok. Nincs szükséged arra, hogy megváltoztasd őket vagy másként viselkedj ahhoz, hogy boldog lehess.

 

Nincs semmi rossz az új dolgokban, tevékenykedsz, felfedezel új országokat, találkozol új emberekkel, elsajátítasz új tudást, fejlődsz testileg-lelkileg, teremthetsz bármit ebben a világban.

 

Csodálatos dolog teremteni a világban és itt mindig több van, mint amit te tudsz.

 

A kérdés most ez: keresed-e azt magadban, hogy mit tudsz tenni? Megkísérelsz-e hozzáadni többet ahhoz, akinek gondolod magadat? Megrögzötten igyekszel-e a következő pillanat felé és az az utánira, remélve, hogy találsz majd valami beteljesedés érzést?

 

A létezés értékessége a te valódi különlegességed. Amit az egos én keresett az ő története szintjén –azt, hogy különleges akarok lenni – ez elfedte azt a tényt, hogy nem tudsz már különlegesebb lenni mint ami már most vagy. Nem azért vagy különleges, mert te sokkal boldogtalanabb vagy mint bárki más, hanem mert te képes vagy érezni a szépséget, a drágaságot, az értékességet, az életteliséget mélyen magadban.

 

Mikor jelen vagy ebben a pillanatban, megszakítod a történeted folyamatosságát a múltat és a jövőt. Az igazi intelligencia felemelkedik ami egyben a szeretet is.

 

Az egyetlen út amelyen a szeretet beáramolhat az életedbe, az nem a formán keresztül vezet hanem a belső tágasságon, ami a jelenlét. A szeretet forma nélküli.  

   

 

 

Más fontos írások, mondások, stb., természetesen a teljesség igénye nélkül::

 

Tabula Smaragdina

1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
4. Apja a Nap, anyja a Hold; a szél hordozta méhében; dajkája a föld.
5. Ez a világ első anyagának forrása.
6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
8. A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
9. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és minden szilárdat áthat.
10. Így teremtették a világot.
11. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.  

                                                 

                                                                           Hermész Triszmegisztosz

 

 

A delphoi jósda felirata:

Gnóthi szeauton - Ismerd meg önmagadat!

 

A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte:

– Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.

Ez a gnóthi szeauton igazi értelme.

*   *   *

 

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,

ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,

ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,

ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és

ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."

Frank Otlaw

 

 

„A lét, így, ahogy van, tűrhetetlen. A beszennyezett lét elviselhetetlenségét mindenki egész közelről ismeri… A lét beszennyezése (a létrontás elkövetése) mindenkit érint, ezért minden ember minden emberért jóvátételre köteles. „

(Hamvas Béla)

 

 

 

 

 

Egyetelen út vezet a Mennyországba. A földön ezt úgy hívják: szeretet.

                                                                                             Ismeretlen szerző

 

Csak akkor látom mennynek a mennyet, ha kapujában a macskám integet

                                                                                             Ismeretlen szerző       

 

Míg meg nem tapasztaljuk milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik

                                                                                              Anatole France       

Hamvas Béla

MEDITÁCIÓ

GYAKORLATI TANÁCS A MEDITÁCIÓS OBJEKTUM HASZNÁLATÁHOZ

    

Az Anthológia Humana-val kapcsolatban ez a különös fogalom, hogy meditációs objektum, a nagy nyilvánosság előtt itt nálunk először merült fel. Úgyszólván senki sem volt, aki a fogalmat azonnal ne értette volna meg. A pszichológiai műveltség, ha lassan is, de mélyül és terjed. Annál kérdésszerűbb volt azonban az, hogy az Anthológia Humana előszavában felvázolt meditációs eljárást hogyan kell alkalmazni. Hogyan használjam a gyakorlatban minden nap, állandóan és reálisan ezt a bizonyos meditációs objektumot?

Egészen természetes, hogy ebben a pillanatban, bármilyen érdekes lenne is, a legújabb meditációs módszerekre kitérni még csak vázlatosan sem lehet. Mindössze utalni kell Coué és Baudouin eljárásaira, a nancy-i pszichiatherápia rendkívüli jelentőségére, C.G. Jung tanácsaira (főként a Tai I Gin előszavában a mandalákról írt részre), a darmstadti Bölcsesség iskolájára, ahol E. Rousselle ért el számottevő eredményeket és Swami Vitekananda műveire. Nem lehet kitérni az európai megelőző kísérletekre sem, Molinos spanyol szerzetes soledad-szabályaira, Loyola Ignác exercitiumaira (legújabban Przywara igen kitűnő kiadásában) és a XVIII. század több angol és német kezdeményezésére. Tény az, hogy Európában igen sok meditációs módszert próbáltak ki, de általános egyik sem lett.

A keleti módszerek közül pedig egyet sem vehetünk át, mert a keleti ember pszichológiai alkata a mienktől alapvető módon különbözik. A legközelebb hozzánk a dhyana (a japán "zen") áll és ezt még a görögök is haszonnal alkalmazták, de később elfelejtették.

Ma a pszichológia legnagyobb problémája a meditációs módszer kidolgozása. Ebből a szempontból Freud hatása volt számottevő.

Freud az Oedipus-komplexussal olyan meditációs objektumot teremtett, amely minden látható és érzékelhető materiális alaktól független, természete tisztán pszichológiai s így olyan belső realitás-centrum, amelynek segítségével az emberi élet számtalan feloldhatatlannak látszó problémáját (legalábbis a felületen) megoldozza és meglazítja, ha nem is oldja meg. A Freud-féle módszer persze kissé durván általánosítható jellegével félrevezető és ebből a szempontból inkább tudományos feltevés, mint olyan meditációs objektum, amilyet keleten, vagy a görögök használtak.

A leghelyesebb példából kiindulva. A példa pedig legyen Rudolf Kassner gondolata az "indiszkrét ember"-ről ("Az emberi nagyság elemei" című essay egyik kimagasló része). Kassner azt mondja, hogy a modern ember nem nagy ember és képtelen a nagyságra. Nem tud átlátszó lenni, tiszta, komoly, derűs, nyugodt. Ezért nincsenek éles határai. Nincs formája. Zavarosságának, tisztátalanságának, komolytalanságának oka pedig az, hogy indiszkrét. Indiszkrét a közönséges szóhasználat értelmében őnagysága, aki urának zsebébe nyúlkál és az az úr, aki felesége retiküljében kotorász. Aki felbontja más levelét, aki belenyúl más szekrényébe és fiókjába. Indiszkrét a mélyen tisztelt szülő, aki pedagógiai szenvedélyében tizennégyéves kislányának naplóját elolvassa. Az indiszkréció a tisztátalan életmohóság eredménye, amely mindenütt fülledt szenzációkat szimatol, a naplóban, a levélben és a zsebekben.

Ezért a jellegzetes indiszkrét jelenség a pletyka s ezért ma, az indiszkréció jellegzetes korszakában életünk fontos tényezője az elpletykásított sajtó s ezért mainapság egyik főszavunk a "leleplezés". Ez a jó falat!

– Amikor leleplezik a színésznőt, a bankigazgatót, a rendőrkapitányt és az államtitkárt. Kiderül mindenkiről, hogy nem nagy. Mindenki egyszerre megnyugszik és örül, hogy az emberiségben nincs kivétel, a többi éppen olyan maszatos, mint ő.

Arra, hogy az indiszkréció mennyire tisztátalanság, jellemző a következő: az indiszkrét ember mindig szurtosnak érzi magát, rossz szagúnak és ezért ez az ember eszelős tisztaságőrületbe esik. Képes lenne egész nap mosakodni. Félórákig súrolja tenyerét, tízpercekig a száját öblögeti, reggel a fürdőszobában hosszas szertartást végez saját tisztálkodása körül, fecskendez, keneget, vakar, piszkál, forró és hideg vizet váltogat hússzor, kitépdesi szőrszálait, vagyis minden úton-módon igyekszik megszabadulni saját tisztátalanságától. Mit tesz az ember ilyenkor? - indiszkréciót követ el önmaga ellen. A freudistáknak erre a jelenségre sokkal súlyosabb kifejezésük van. Ezek az emberek, fáként nők, a megvadult higiénikusok, akik nem tudják, hogy orrukat először önmaguktól kellene fintorgatniok, a tisztátalanság mindössze kivetítése saját belső zavarosságuknak és szégyentelen életmohóságuknak, amely minden ember dolgába beleturkál.

De az indiszkréció nem egyszerű tapintatlanság vagy tolakodás. Diszkrét országokban, mint Franciaországban vagy Angliában az ember azonnal látja a tízéves fiún, mit jelent diszkréten élni, lelki inzultusoktól mentesen. Mit jelent nem kiszolgáltatva lenni a hallgatózó szomszédoknak - esetleg mamáknak. A diszkrét ember önkéntelen tisztelettel van mindenki autonóm lénye iránt. Az indiszkréció más ember életébe való illetéktelen beavatkozás. Tudomásul kell venni, hogy egyetlenegy lehetőség van más ember életébe beleavatkozni, és ez az, ha az illető ember engem erre felszólít. Engedély nélkül még férj, feleség, szülő, tanító, tanár, barát sem teheti meg és nem szabad, hogy megtegye. Tilos. Aki megteszi, az megsérti a másik ember önrendelkezését, méltóságát, emberségét, tisztaságát, nyugalmát. Az visszaél tiltott dolgokkal. Az az ember indiszkrét.

Kassner gondolata az indiszkrét emberről állandó meditációs objektum lehet éspedig bíráló és önbíráló jelleggel. Az ember merje a gondolatot önmagára is alkalmazni.

Merje kimondani fontos mozzanatoknál, hogy: indiszkréciót követtem el. Csak így nyer felhatalmazást arra, hogy ítélhessen más fölött is. Amíg valaki a kritikát önmagára nem alkalmazta, addig nincs joga beszélni. Aki szereti az exaktnak látszó módszereket, vegyepéldául Franklin Benjamin eljárását, fektessen le írott tabellát és számoljon el magának esténkint, hogy hányszor követett el hibát, hányszor szennyezte be magát az indiszkrécióval. Franklin módszere diákos, de ezekben a dolgokban mi európaiak még mind diákok vagyunk.

Egyébként is mindenki állandóan egész sereg meditációs objektummal él - egész sereg belső centrummal, amelyeknek realizálásán dolgozik. Ilyen belső energia-centrumok az üzlet, a karrier, a jó öltözködés, a politikai siker. Az ember ezeket a centrumokat kivetíti és úgy hívja őket, hogy "cél". Célról persze szó sincs. Ez a valami nem kint van, elérhető helyen, hanem bent, mint állandó ösztönzés. Nem cél ez, hanem éppen az alap. Nem efelé megy, hanem ebből indul ki. Becsvágy, siker, öltözködés, mind belső kondíció, pszichológiai objektum, belső realitás, a külső világtól teljesen független lelki valóság, amit az ember nem ér el, hanem: él.

A meditációs objektum arra való, hogy az ember a lélek erőit összpontosítsa és ezáltal saját végtelen erőit hatékonnyá tegye. (Hérakleitos mondja: soha senki még a lélek országát fel sem mérte, mert az határtalan.) A lélekerő minél több objektumban él, az ember annál felszabadultabb, világosabb, komolyabb, elégedettebb. Az absztrakt embereknek nagyon kevés centrumuk van, ezek a belső szegénységben élő száraz, élettelen emberek. Ezért absztraktak. A fanatikusoknak alig egy-két középpontjuk van. Az őrülteknek csak egy - ez a fixa idea. Az idióták ezért elmebetegek. Normális embernek húsz-harminc centrum is kevés. Az ember pedig igen könnyen él többszáz belső középponttal, illetve kristallizációs maggal. Ez a belső egészség egyik feltétele. És e centrumok között feltétlenül szükség van úgynevezett spirituális magokra, moralitásra, kiemelő, nemesítő, ízlésjavító értékekre.

Az indiszkrét emberről szóló rész igen alkalmas arra, hogy az ember ezt legalábbis egy időre, különösen a mai időkben, a centrumba helyezze, mértéknek használja: vajon ez az ember most indiszkrét volt-e? - Vajon indiszkrét voltam-e? - ezt a kérdést kell feltenni, mialatt az ember a lépcsőn valahonnan lejön. Az első két-három napon a gondolatot szándékosan fel kell idézni. Később önmagától és kellő pillanatban mindig meg fog jelenni. Fontos mindig az, hogy az ember a játékból önmagát ne vegye ki. Minden ilyen gyakorlat azon áll vagy bukik, hogy az ember önmagára miképpen tudja alkalmazni. Mást elítélni könnyű. De ha csak mást ítélek el és önmagamat kiveszem, máris indiszkrét vagyok.

Egy idő múlva aztán már az ember alkalmas lesz az ilyen könnyű és rövid meditációkra is: Van öt percem. Várni kell. Leülök. Mit tegyek? Unatkozzak? Hallgassam a hivatalnokot, hogy mit mond a legújabb panamáról? Ostobaság! Ha megtenném, máris indiszkrét lennék. Félig behunyom a szemem és gondolataimat összpontosítom a mag köré. Kimondom magamban tisztán, tagoltan, élesen ezt a szót: indiszkrét ember. A fogalom megjelenik és a tudatot betölti. Eszembe jut, hogy ilyen és ilyen vonásai vannak. Én magam ilyen és ilyen újabb vonásait fedeztem fel. Kassnernek igaza van. Az indiszkrét ember nem lehet nagy. Ez a kis mocskos. Ez a szatócs, aki felbontja a leveleket. Ez a hisztérikus mama, vagy leányintézeti tanárnő, aki a kislány fiókját feldúlja és szerelmes levelekre vadászik. Kassnernek tényleg igaza van. Az indiszkrét ember szobra a chimaira, a lófejű, tücsöktestű, halfarkú, harcsabajszú, kidülledt szemű csúf szörnyeteg.

Ha már idáig jutottam, akkor csaknem nyertem. Otthon ha este leülök a kályha mellé, a gondolatot ismét előveszem. Ma indiszkrét voltam, gondolom, amikor ezt és azt mondtam. Pletyka. Olyan vagyok, mint egy riporter. Pfuj.

Ekkor már megkezdhetem az indiszkréció ellenpólusának fixálását. Új dinamikus centrumot konstruálok magamban. Elfogadom Kassner kifejezését. Az indiszkréció ellenpólusa a klasszikus nagyság. Megkeresem vonásait. Gyönyörködöm benne. Ha a szobrát látom, el vagyok bűvölve. Ez aztán az ember! Praxitelés Hermése! Az olympiai Apollón! Zeus! A bambergi dóm lovagja! Laotse a bivalyom! Buddha mosolyog! Ha e vonások valamelyikét élő ember arcán fölfedezem, szívem megdobban. Milyen nagyság van ebben a vörös rózsában! Milyen nagyság van a hegyek árnyvonalában! Apropos nagyság: múltkor hallottam azt a Beethovent, abban is megvolt. Emlékszem egy képre, már nem tudom, ki festette, Raffael vagy Picasso, de ott is látszott. Az indiszkréció ellentéte, ha az ember tisztán és derűsen él. Olyan az atmoszférája belül, mint a csillagos ég télen, amikor a legsötétebb kék és tündöklik a mélységtől.

Most két erőközpontom van már: az indiszkrét ember és a nagy ember. Ki az, aki a kettő közül nem a nagyot választja? Olyan ember nincs. De vigyázni kell. Sohasem szabad azt mondani, hogy én nagy ember vagyok. Ez hiba. (Indiszkréció!) Vannak nagy pillanataim - de milyen ritkán! Milyen kár. Olyan jó lenne tisztán és élesen megfogalmazva élni, mint az igazi nagy ember.

A két erőközpont úgy viselkedik bennem, mint ellenkező pólusú árammal telített két centrális mag. Nagyszerű feszültségeket teremt. Mérték. Függetlenség. Biztosság.

És ha most hozzálátok ahhoz, hogy újabb centrumokat létesítsek, legyek figyelemmel a következőkre:

1. a meditációs objektumot válasszam meg saját lényem érzékeny pontjain (hibáim és tehetségeim pontjain);

2. minden nap legalább tizenöt percet szenteljek a meditációs objektum szemléletének;

3. meditációimról csak egészen kivételesen beszéljek más embernek (tilos az, hogy a menyasszony vőlegényének, a vőlegény menyasszonyának erről beszéljen);

4. a meditációs objektumot lehetőleg alakítsam át szemlélhető képpé, amit tudatomban bármikor felidézhetek (ahogy Kassner az indiszkrét embert a chimairában személyesítette meg);

5. gyakoroljam magamban azt, hogy az objektum döntő pillanatokban, pl. dühroham kitörésekor, megjelenjen;

6. mielőtt jelentékeny tetthez fogok, töltsek el öt percet az objektum szemléletével;

7. az objektumot először mindig magamra alkalmazzam és csak aztán másra;

8. keressek könyvekben, képek között, zenében, szobrok közt, emberi arcok között, tárgyak között egyre újabb és újabb objektumokat, mert minden új objektum gazdagodás és az emberi lélek annál egészségesebb, kimeríthetetlen erőit minél több gyújtópont köré csoportosíthatja.

Ez a rögtönzött tanács elég általános ahhoz, hogy alkalmazása a mai ember számára ne jelentsen különösebb nehézséget. A probléma minden esetben a kezdet. Az európai ember még nem ébredt annak tudatára, hogy ezt jó lenne intézményesen megoldani s az iskolában az egészségtan mellé felvenni azt a tantárgyat is, amely nagy vonalakban azt tanítaná, miképpen teremthetünk pszichológiai kérdéseink között rendet és mi a lelki higiéne feltétele.