A gondolatolvasó gép

A gondolatolvasó gép

Dr. Drábik János: Tudatmódosítás

Alan Yu, amerikai állampolgár korábban a tajvani hadsereg alezredese volt és a tajpeji Nemzetvédelmi Minisztériumban dolgozott, mint a hadsereg egyik gazdasági vezetője. Újdonsült amerikai állampolgárként nagyon büszke választott hazájára, és hisz azokban a nemes elvekben, amelyeket az Egyesült Államok alapító atyái, a történelem egyik legnagyszerűbb alkotásában, az Amerikai Alkotmányban rögzítettek. Alan Yu alaposan áttanulmányozta Julianne McKinney-nek a hadsereg hírszerzőszolgálata korábbi tisztjének azt az 1992-ben publikált jelentését, amely a "Microwaves Harassment and Mind Control Experimentation - Mikrohullámú zaklatás és agykontroll kísérletezés" címet viselte.

Az FBI szóvivője is elismerte: sokan fordulnak a szövetségi rendőrséghez azzal a kéréssel, hogy nyújtsanak nekik segítséget, mert rádióhullámokkal zaklatják őket és a fejükön belül hangokat hallanak. Alan Yu a saját cikkére is utal, amely "Freedom of your Privacy and Thoughts" - "A magánszféra és a gondolatok szabadsága" címmel jelent meg. Ebben kifejti, hogy mikrohullámon keresztül indukált hangokkal valóban elmezavarba lehet kergetni embereket és igen sok autót felszereltek elektromágneses hullámokat kibocsátó készülékekkel, amelyekkel gyötörni tudják az embereket.

Önmagától adódik a kérdés, hogy miért fordulhatnak elő ilyen jelenségek. Miért engedi ezt meg a társadalom? Miért nem követelik az állampolgárok a Kongresszustól, hogy hozzon olyan törvényeket, amelyek szabályozzák ennek a technikának a használatát? Igaz-e az, hogy csak ilyen eszközök és technikák alkalmazásával biztosítható az ország védelme?

Ez az új gépezet egyelőre nem kellően ismert a nagyközönség számára. A neve: Mind Reading Machine, vagy röviden Mind Machine - azaz gondolatolvasó gépezet vagy gondolatgép. Ha ezt az eszközt törvényi korlátok nélkül lehet alkalmazni, akkor az sérti az Amerikai Alkotmányban garantált alapvető emberi- és szabadságjogokat.

Mi a gondolatolvasó gép?

Ez lényegében egy elektromágneses sugárzást kibocsátó szerkezet. Alan Yu ennek a gépezetnek a létezéséről először 1970-ben szerzett tudomást, amikor a South China Morning Postcímű lap beszámolt arról, hogy az amerikai University of Maryland kutatói feltaláltak egy olyan gépezetet, amely képes elolvasni a másik ember gondolatait. A találmány eredeti célja az volt, hogy elősegítse a súlyos autóbalesetek áldozatainak a kihallgatását. Ugyanis a súlyosan sérültek nem tudtak beszélni, de feltételezhető volt, hogy gondolkodnak. A CIA hamar felismerte, hogy ez fontos találmány és megvásárolta a szabadalmat.

1984. tavaszán Alan Yu kezébe került egy dokumentum arról, hogy a tajvani katonai rendőrség vásárolt ilyen gondolatolvasó gépet az Egyesült Államoktól. Ezt Tajvanban Psychological Language Machine-nek, Pszichológiai Nyelvgépnek nevezték. A dokumentum azért került Alan Yu-hoz, mert neki kellett - mint gazdasági tisztnek - jóváhagynia, hogy pótalkatrészeket vásároljanak a meghibásodott gépekhez. Még mielőtt Alan Yu kivándorolt az Egyesült Államokba, ez a "Pszichológiai Nyelvgép" a tajvani biztonsági szervezetek leghatékonyabb eszközévé vált.

Az egykori tajvani tiszt, a következő tények alapján következtetett arra, hogy az "EMR - Mind Machine" (Elektromagnetic Radiation Mind Machine - Elektromágneses sugárzással működő gondolatgép) valóban elektromágneses sugárzással működtetett eszköz:

Ismert olyan személyt Tajvanon, akit ezzel az eszközzel követtek nyomon. Az illető "szívgyengeség" következtében meghalt 1988-ban, 35 éves korában. Mivel egészségi állapota kifogástalan volt, és ebben az időben egy zászlóalj élén állt, arra lehetett következtetni, hogy a mikrohullámú fegyver alkalmazása következtében halt meg. Ehhez hasonló ölési technikáról számolt be Dr. Allan Frey, a Cornell Egyetem kutatója. Onnan lehet tudni, hogy sugárfegyverről van szó, mert át tud hatolni nemcsak a fa, a tégla és a fém falakon - de még a betonon is.

Tajvanban a földrengés-veszély miatt a legtöbb ház megerősített betonból készül. Ezért kizárólag elektromágneses-sugárzással működő szerkezet volt képes Tajvanban távirányítással felderíteni egy adott célszemély gondolatait.

Ugyanezt támasztja alá a biológia tudománya is, amely szerint csak az elektromágneses hullámok képesek befolyásolni az emberi test különböző működési folyamatait, a test elektromossága révén.

Egy harmadik érv, amelyik alátámasztotta Alan Yu feltételezéseit a fegyverrel kapcsolatban, hogy a vezető szovjet, illetve orosz agykontroll-kutató intézetek már az 1950-es és 60-as években is az elektromágneses hullámokat kutatták. Orosz tudósok fedezték fel először, hogy az elektromágneses hullámokat agykontroll céljára lehetne használni.

Az emberi magatartás befolyásolására végzett CIA kísérleteknél kezdetben a kísérleti állat agyába elektródákat helyeztek, amelyeket aztán elektromos jelzésekkel stimuláltak. Így pontosan feltérképezték az agy működését. Dr. Stephen Aldrich pedig elektromos és rádiójeleket használt arra a célra, hogy távirányítással jutasson el jeleket a kísérleti állatok agyába beültetetett inplantátumokhoz.

Ötödik érvként hivatkozik Alan Yu Dr. José Delgado-nak, a Yale Egyetem professzorának az ESB-kísérleteire (Electrical Stimulation of the Brain). Delgado bebizonyította, hogy radarral több kilométer távolságra meg tud találni egy legyet és 40 kilométer távolságban is egy személyt. Ezért kezdtek el kísérletezni azzal, hogy nagyon pontos elektromágneses sugárral (EMR) befolyásolják az agyműködést, az ESB-hez hasonlóan. Ezért Delgado az 1970-es években az ESB-ről áttért az EMR-re. Delgado ELF-hullámhosszat (Extremly Low Frequency) használt álmosság előidézéséhez vagy mániákus viselkedés kiváltására a majmoknál.

A mikrohullámú frekvenciák alkalmasak a beszéd formájában való üzenet továbbítására az emberi agyba. Ezért rendszeresítették az elektromágneses hullámok, vagyis a rádióhullámok alkalmazását az emberek hipnotizálására és gondolataik megváltoztatására.

Hetedik érvként Alan Yu hivatkozik arra, hogy az ELF-hullámok alkalmasak az emberi gondolatok elfolytására, az emberi magatartás megváltoztatására, az akarat befolyásolására. A fentieket azért részleteztük, mert ezek támasztják alá azt, hogy a gondolatolvasó gép elektromágneses sugárzás segítségével működik.

A CIA agykontroll-programja

John Marks, a "The Search for Mandurian Candidate" - "A mandzsúriai merénylő keresése" című munkájában dokumentálja a CIA-nak az agykontroll-kutatás terén végzett tevékenységét. E tevékenységben kiemelkedő szerep jutott az MK-Ultra nevű programnak, amely 1949-ben kezdődött. Morse Allen kutató 1950. decemberében megtudta, hogy az egyik Richmond-i kórházban kifejlesztettek egy elektromos altató gépet. Megvásárolta a CIA számára, mert úgy vélte, hogy az megkönnyíti úgy az emberek elaltatását, hogy nem lesz szükség elektrosokk vagy drogok igénybevételére.

1953-ban Dr. John Lilly, a National Institutes of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) kutatója azt próbálta feltérképezni, hogy az agy melyik része milyen testi funkciókat irányít? Az elektrostimuláció segítségével felfedezte a majmok agyában azokat a pontosan lokalizálható helyeket, amelyek felelősek a fájdalom, a félelem, az aggódás és a düh kiváltásáért. Pontosan meghatározta azokat az agyterületeket is, amelyek ellenőrzésük alatt tartották az erekciót, az ejakulációt és az orgazmust a hím majmoknál. Dr. Lilly egy rövid ideig együttműködött a CIA-val, kapcsolatuk azért szakadt meg, mert nem akarta, hogy kutatásait a CIA az emberek elektronikus távirányítására használja, az agyba ültetett implantátumok segítségével.

1959-ben jelentős felfedezést tett Dr. Allen Frey, amikor bebizonyította, hogy a mikrohullámú frekvenciákat fel lehet használni üzenetek továbbítására, és ennek segítségével még a süket emberek is képesek hallani.

1960-ban bejárta a világot a hír, hogy a KGB alacsony-frekvenciájú elektromágneses hullámokkal bombázta az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét. A CIA ezt követően megkezdte kutatásait abban az irányban, hogy miként lehet az elektromágneses hullámokat felhasználni az agykontroll céljára. További előrelépés volt az, amikor Dr. Stephen Aldrich, folytatva Dr. Lilly kutatásait, kidolgozta azt a módszert, amelynek a segítségével távolból lehet irányítani az állatokat, az agyukba helyezett elektródák segítségével.

Az elektronikus gondolatolvasással kapcsolatos szovjet kísérletek

1960-at követően hét laboratórium is bekapcsolódott ebbe a munkába. A bioinformációs szekció vezetője, Kogan, a távszuggeszcióval, a nagy távolságból végzett telepátiával, valamint azzal foglalkozott, hogy hipnotikus álomból sugár-behatással ébressze fel a kísérleti alanyokat. Más szovjet kutatók az emberi agyat körülvevő bioelektromos mezőbe való behatolást kutatták azért, hogy elolvassák a gondolatokat és kontrolálják az agyműködést. Ezekről a CIA dokumentumaiban találunk adatokat. Mindez arra utal, hogy a KGB megkezdte az elektromágneses sugárzás alkalmazását a gondolatolvasó szerkezetek létrehozásánál. Ha mindez sikerült a szovjet kutatóknak, joggal feltételezhetjük, hogy amerikai társaik is képesek voltak rá, azaz ők is használták az EMR-t, mivel az láthatatlan, nincs vezetékekre szükség és nem hagy nyomot.

A Washington Post 1977. augusztusában három ízben, szeptemberében pedig egy alkalommal tudósított arról, hogy Dr. Sidney Gottlieb, a CIA technikai szolgálatának az igazgatója 1973-ban a CIA valamennyi agykontrollra vonatkozó feljegyzését megsemmisítette. Erre hivatkozva 1977-ben azt állította a Szenátus vizsgálóbizottsága előtt, hogy emiatt nem emlékszik semmilyen agykontroll-kísérletre vonatkozó részletre és információra. Az Egyesült Államokban 80 különböző intézmény működött együtt a CIA-val, a gondolatolvasó gép és a vele kapcsolatos technológia kidolgozásában. Az elektromágneses sugárzással működő gondolatolvasó gép prototípusának az előállítása tette lehetővé a korábbi agykontroll kísérletek dokumentumainak a részleges megsemmisítését, mivel azok az elektródák használatával stimulálták az agyat, vagyis egy lényegesen komplikáltabb és nehézkesebb technikát alkalmaztak.

Dr. Robert O. Becker, a bioelektromagnetizmus kutatója, aki kétszer is volt a Nobel-díj várományosa, kiváló ismerője volt az élő organizmus elektromos tevékenységének. 1985-ben könyvet írt "The Body Electric" - "A test elektromossága" címmel, amely számos CIA agykontroll-kísérletre, és azok rendeltetésére is hivatkozik. Dr. Becker írja, hogy az elektromágneses agykontroll kísérleteket a CIA 1960-ban indította be. A híressé és hírhedté vált MK-Ultra program keretében, a hipnózis, a tudattágító és halucinatív drogok és más eszközök felhasználásával törekedtek a bioelektrikus érzékelési módszer kidolgozására. Egy olyan elektronikus távirányítási technikát akartak kifejleszteni, amely alkalmas az emberi szervezet kontrolljára és aktiválására.

1974-ben ezért felkarolták J. F. Schapitz-nak az elektromágneses sugárzással kiváltott hipnózissal kapcsolatos kutatásait. A hipnózis alkalmazásához szükséges hangzószavak modulált elektromágneses energiával közvetlenül is bejuttathatók az emberi agy tudatalatti részeibe. Tehát nincs szükség vevőkészülékekre, és az üzenetet átkódoló szerkezetekre. Ezen túlmenően a célszemély nem képes ellenállni ennek a behatolásnak, és ellenőrzést gyakorolni az agyába így eljutatott információ felett.

1977. szeptember 21-én a washingtoni Szenátus egészségügyi és tudományos-kutatási albizottsága kihallgatta Dr. Sidney Gottlieb-et, az MK-ULTRA program igazgatóját. Dr. Gottliebkijelentette:

"Élénk érdeklődés volt aziránt, hogy a rádió sugárzás-mezejében levő emberekre hogyan hat az energia és vajon könnyebben hipnotizálható-e az a személy, aki ilyen rádiósugárzás alatt áll?"

A kérdés és a válasz is arra utal, az illetékesek már rájöttek, hogy a mikrohullámok alkalmasak az emberi agyhullámok utánzására és a velük való kommunikációra, valamint az interpretációjukra. Ha pedig ez így van, akkor ezt a technológiát akarták előnyben részesíteni az ultrahang technológiával szemben, amelyet az orosz tudósok fejlesztettek ki a saját gondolatolvasó gépük számára.

A TRM (Thoughts Reading Machine - Gondolatolvasó Gép) már 1973-ban létezett. 1974-ben a CIA olyan technika kidolgozására törekedett, amely lehetővé teszi hipnózis útján az emberi gondolkodás befolyásolását, vagy megváltoztatását. Erre azonban csak azután törekedhetett, ha már olvasni tudta az emberi gondolatokat. Csak amikor már képesek a gondolkodási folyamat nyomon követésére, csak utána jöhet az a törekvés, hogy ezt a folyamatot befolyásolják és megváltoztassák.

Dr. Joseph C. Sharp 1973-ban önmagát használta kísérleti alanynak. Egy visszhang-mentes szobában helyezkedett el, majd pedig mikrohullámú impulzusokkal audiogrammot sugároztatott az agyába. Bebizonyosodott, hogy a TRM gondolatolvasó mechanizmus sikeresen tud működni. A gondolatok ugyanis ki nem mondott, hang nélküli szavakat jelentenek, azaz nyelvet a tudatunkon belül. A gondolkodási folyamat hangtalan nyelvhasználat. A normális beszéd a hangos nyelvhasználat. Amikor valaki elgondolja, vagy pedig kimondja ugyanazt a frázist, az agyban keletkező bioelektromos impulzus pontosan ugyanaz, akkor is, ha hangtalanul használtuk a nyelvet, vagy ha a szavakat hangosan kimondtuk. Vagyis ha azt mondom: Hogy vagy? Ugyanaz a bioelektromos impulzus jön létre, mintha csak gondolnám ezt. Dr. Joseph C. Sharp bebizonyította, hogy a mikrohullámok alkalmasak kimondott szavak továbbítására az emberi tudatba, azaz a kimondott szavaknak megfelelő elektromos impulzusokat kell továbbítani. Ha pedig ez lehetséges, akkor a fordítottjának is lehetségesnek kell lennie. Azaz, ha képes vagyok érzékelni, hogy egy konkrét személy agyában milyen bioelektromos impulzusok keletkeznek, akkor ezeket a bioelektromos hullámokat átírhatom szavakra, vagyis dekódolhatom az agy elektromos impulzusait. A szavakat hordozó mikrohullámú impulzusok az agyban jelentéssel bíró gondolattá vállnak. Ez abban különbözik a tudatban keletkező saját gondolattól, hogy az illető nem a saját hangját hallja, hanem azt érzékeli, mintha valaki suttogva szólna hozzá a fejében.

Amikor tehát valaki gondolkodik és gondolati impulzusait, azaz az agya által kibocsátott mikrohullámokat felfogják, és egy komputerhez továbbítják, amely azokat átkódolja, akkor elolvasható a képernyőn, hogy a célszemély miről gondolkodik. Ezt követően már csak idő kérdése volt, hogy összegyűjtsék az adott szavaknak, gondolatoknak megfelelő impulzus-mintákat és az erre vonatkozó szótárat elkészítsék. 1975-ben már kipróbálták a gondolatolvasó gép egy kezdetleges prototípusát a Stanford Research Institute-ban (a Stanford Kutatóintézetben). A szerkezet egy komputert használt, amely korlátolt számban felismerte a szavakat, miközben rögzítette a csendben gondolkodó személy agyműködését.

Hamarosan azonban megszülettek azok a gépezetek, amelyek a közhasznú szavak tízezreit tudták beazonosítani az agyhullámok alapján. Külön feladatot jelentett a képeket, a vizuális jelenségeket hordozó agyhullámok beazonosítása és rögzítése. Az a körülmény, hogy a CIA 1973-ban számos agykontrollra vonatkozó dokumentációt megsemmisített, azzal is kapcsolatban lehet, hogy azok már elavultak, mivel sikerült előállítani a TRM-et, vagyis a gondolatolvasó gépet. 1974-ben számos olyan kísérletre került sor a CIA megbízásából, amelyek bizonyították, hogy lehetséges kimondott szavakat, tudatküszöb-alatti üzeneteket továbbítani, vagy hipnózist előidézni elektromágneses radarhullámok (EMR) segítségével az emberi magatartás befolyásolására.

1983-ban Loma Lindában, egy kórházban, tanácskozásra került sor, ahol megvizsgálták az orosz Lida nevű szerkezetet. Ez a kis adókészülék 10 Mhz-es hullámokat bocsátott ki, amellyel nyugalmi állapotba hozva még befolyásolhatóbbá lehetett tenni a célszemélyt. Ehhez hasonló gépet használtak a koreai háborúkban a hadifoglyokkal szemben.

Megoldandó feladat volt még a gondolatolvasó gépezet működtetői számára a célszemély befolyásolása úgy, hogy olyasmire gondoljon, amely elvezeti őket az általuk fontosnak tartott információkhoz. Ezért felmerült az igény olyan elektromágneses sugárzás technikára, amely lehetővé teszi az emberi gondolkodás irányának és tartalmának megváltoztatását, miközben a célszemély gondolkodik.

1977. szeptember 25-én a Washington Post jelentette, hogy a CIA kísérleteket folytat a szem és az agy közti kapcsolat alaposabb feltárására. A San Diegó-i kórházban két éven át felmérték, hogy miként reagál az agy arra, amit a szemek látnak. Az önkéntes kísérleti alanyok számára különböző képeket villantottak fel, és valamennyi különböző agyhullámokat váltott ki. A komputer meg tudta határozni, hogy mely képek ismertek és mely képek nem, még akkor is, ha a kísérleti alany egy szót sem szólt. A kísérleti eredmények nyolcvan százalék pontosságúak. Hivatalosan azt állították, hogy ez a kísérlet az ún. Lie-Detector (Hazuság-vizsgáló gép) tökéletesítését szolgálta. Valójában azonban arra törekedett, hogy a gondolatolvasó gép működését továbbfejlesszék. A cél az volt, hogy olyan személyek gondolataiban is olvashassanak, akik fizikailag nincsenek jelen. Erre a kísérletre csak akkor lehetett szükség, ha már rendelkezésre álltak az elektromágneses sugárzással működő gondolatolvasó szerkezetek. Hiszen csak ekkor van értelme olyan agyhullám-mintáknak a gyűjtésére, amelyek vizuális információk beazonosítására alkalmasak. Az agymintákat kezdetben vezetékes módszerekkel gyűjtötték. Amikor már megfelelő számú adatot gyűjtöttek össze, akkor megkezdődhetett a vizuális információkkal kapcsolatos gondolatok távolból való olvasása, azaz olyan módszerekkel, hogy a kísérlet végzője és a kísérleti alany fizikailag távol van egymástól. Így még az is lehetővé vált, hogy az alvó személy agyába meghatározott képet faxoljanak, és az illető azt gondolja, hogy ő erről álmodott.

Dr. Robert O. Becker állapította meg, hogy az elektroenkefalográf (EEG), kombinálva a rádiófrekvenciával és a mikrohullámú sugárzással, képes létrehozni meghatározott gondolatokat és hangulatokat - mint például az engedelmesség és engedékenység. Ez lehetővé teszi egy totalitárius kormányzás bevezetését terror nélkül. Éppen ezért veszélyes a társadalom egészére. Nyilvánvaló, hogy a kutatók az EMR segítségével nemcsak az emberi gondolatok puszta megértésére törekedtek. Céljuk az emberi agy befolyásolása és megváltoztatása volt, olyan technika kifejlesztése, amellyel az emberi tudatot ellenőrizni lehet.

David James Fratus 1988. október 18-án beszámolt arról, hogy az amerikai Utah tagállam börtönében maga is megtapasztalta: létezik egy olyan technikai eszköz, amellyel a távolból olvasni lehet a gondolatokat. A 38 éves Fratus-t 1-től 15 évig terjedő börtönre ítélték rablásért. Korábban semmilyen pszichikai megbetegedésben nem szenvedett. Miután megrendezett konfliktusba keveredett a börtönszemélyzettel, büntetésként távirányítású elektronikus besugárzásnak vetették alá. Teljesen elkülönítették és ekkor rendkívül különleges hatások érték. Elveszítette a tájékozódó képességét, mintha hallucinogén drogok befolyása alatt állna. Súlyos fejfájás és álmatlanság gyötörte heteken át. Fogalma sem volt, hogy mi történt vele. Néhány hónapos ilyen gyötrés után teljesen kimerült. Ekkor a pszichiáterek egy felületes, mindössze 15 percig tartó beszélgetést követően elmebeteggé nyilvánították. "Üldözési téveszme és paranoia" volt a diagnózis. Nyilvánvalóan szándékos és előre megtervezett akcióról volt szó, amit Fratus számára az is megerősített, hogy a személyzet időnként gúnyos megjegyzéseket tett: "Mennyire élvezi a fejfájásait? Akar-e néhány Aspirint? Jól alszik-e mister Fratus?"

Az elmegyógyászati diagnózis célja is az lehetett, hogy aláássa hitelét, és lehetővé tegye további izolálását. Ezután kezdődött az a folyamat, amit Fratus mentális terrorizmusnak nevezett. Magas frekvenciájú hangokat hallott a füleiben, a TV készülékek tesztelési mintáihoz hasonlókat. Ezeknek a frekvenciáknak a volumene és az intenzitása állítható, és néhány oly magas, és velőtrázóan fülsértő, hogy szó szerint a falra akart felmászni kínjában. Amikor betömte, vagy befogta a füleit, a hangokat továbbra is hallotta belülről, sőt fel is erősödtek. Úgy tűnt, mintha egy elektromosan visszhangzó szobából áramlanának belülről kifelé a hangok. Amikor panaszkodott, vagy jelenetet rendezett emiatt, akkor megverték, levetkőztették, és ruhátlanul, matrac nélkül, WC papír és ivóvíz nélkül egy vetkőző cellába tették. Még mindig kínozzák három műszakban, napi 24 órán keresztül. Ezek a lelki gyötrések és a hetekig tartó alvásmegvonás súlyos következményekkel járt. Az első négy hónapot követően panaszlevelekkel fordult különböző orvosi és jogi szervezetekhez. Teljesen hiábavalónak bizonyult az állami és a börtönhatóságok megkeresése, mivel egyrészt tudták, hogy mi történik, másrészt panaszait csak arra használták, hogy még inkább nevetségessé tegyék, és még változatosabban zaklassák.

Több, mint 50 levél után végül olyan információhoz jutott, amelyből fogalmat alkothatott magának, hogy milyen helyzetbe került. A legtöbb ember vonakodik segítséget nyújtani egy elítéltnek, mert leveleinek a többségére semmilyen válasz nem érkezett. A börtönhatóságok maguk is gyakran akadályozzák az ilyen levelek eljutását a címzettekhez. Végül is a "Coalition for Prisoners' Rights Newsletter" (A rabok jogait védő koalíció hírlevele) munkatársai Santa Fé-ből elküldtek neki három cikket, amelyek a "US News and World Report", a "The Nation" és a "The Atlantic" című folyóiratokban jelentek meg, és az elektromágneses, valamint a nem-ionizáló elektromágneses sugárzásról, továbbá a rádiófrekvenciával működtetett fegyverekről tudósítottak. Ezek a folyóiratcikkek azokról a lelki és fizikai gyötrelmekről szóltak - egy kivételével -, amelyeken Fratus is keresztülment az elmúlt 11 hónapban.

A kísérletek folytatódtak és mindent úgy hallott a belső fülében, mintha nagy kapacitású sztereó fülhallgató lenne a fején. Ennek a távirányítású elektronikus berendezésnek a legváltozatosabb hatásait próbálták ki 11 hónap alatt. Jelenleg tartanak, hogy az agyát egy komputerizált gondolatolvasó és letapogató gép ellenőrzi. E távirányítású agykontroll berendezések működtetői olyan specializált eszközökkel rendelkeznek ma már, amellyel minden fizikai és mentális funkciót nyomon tudnak követni, továbbá komoly bántalmakat és diszfunkciókat tudnak okozni. Fratus úgy véli, hogy a magatartás gyökeres megváltoztatását próbálják elérni a szakadatlan elektronikus agykontrollal. Ha olyat gondol, vagy tesz, amely nem követi azt, amit kívánnak tőle, akkor a legváltozatosabb büntetésben részesítik. Az alvástól való megfosztás, a fejfájásokozás, a hangokkal gyötrés mind az ellenállás megtörését célozzák. Behatolnak az emlékezet legmélyére, a tudatalatti rétegekbe, és előhozzák a már rég feledésbe ment kellemetlen emlékeket. Így folyamatosan büntetik nem csak a jelen, de a múlt hibáiért is.

A büntetés végrehajtási hatóságok és a börtönök személyzete tagadják, hogy bármilyen agykontroll tevékenység folyna. De amikor nincsenek tanúk jelen, akkor érzékeltetik, hogy "senki nem fog hinni neked és semmit nem tehetsz azért, hogy elrettents minket". Azokkal a hatóságokkal, amelyek mégis lefolytattak valamilyen formális vizsgálatot, közölték, hogy "Fratus megrögzött bajkeverő, akinek korábban is pszichés zavarai voltak."

Ezt az 1988-ból származó ügyet azért ismertettük egy kicsit részletesebben, mert a további vizsgálatok David James Fratus állításait támasztották alá. Bebizonyosodott, hogy a büntetés végrehajtási intézmények foglyaival is folytattak agykontroll kísérleteket a hozzájárulásuk nélkül, kihasználva a rabok kiszolgáltatott helyzetét.

1989-ben Armen Victorian tájékoztatott arról, hogy egy védelmi szakértőt felkértek, vizsgálja meg, milyen lehetőség van olyan módszerek kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a tudatalatti üzenetek továbbítását a TV-képernyőjén keresztül. (Ennek részletei olvashatók a brit "Lobster" magazin 1993. júniusi számában.) Ez azt jelenti, hogy ha szükség van tudatalatti üzenetek TV-képernyőn keresztül való továbbítására, akkor már rendelkezésre áll a gondolatolvasás technikája. Valójában arról van szó, hogy a TV-segítségével befolyásolják minél több ember tudatát. Csupán a nehézkes és kényelmetlen technikát akarták könnyebben kezelhetőre kicserélni.

Egy hongkongi lap arról tudósított, hogy Tajvanon már rendszeresítették a TRM (Thoughts Reading Machine) alkalmazását. A Copton Report elemezte a CIA kutatási céljait, és ebből az elemzésből kiderül, hogy már túljutott a gondolatolvasás feladatán és a kutatás irányt vett az emberi tudat teljes kontrollja és módosítása felé.

Sokan úgy vélik, hogy ha otthon maradnak, akkor biztonságban vannak. Miként lehet egy gondolatolvasó gépet működtetni, hogyha nem találják a célszemélyt? Ezt a nehézséget a távolba-látó szerkezettel hidalják át. A távolból figyelő (remote watching) szerkezet meghatározza a célszemély helyét, és ezután már megkezdődhet gondolatainak elolvasása. A "remote watching" szerkezet csúcstechnológiájú berendezés, amely a betonfalon is áthatoló radarsugárt bocsát ki, és teljes pontossággal beméri a célpontot, függetlenül attól, hogy éjszaka vagy nappal van. A "remote watching" olyan titkos szerkezet, amelyet az erre szakosodott cég - a PSI-TECH - egyedül állít elő. Ilyen eszközzel mérték be a sivatagi vihar hadművelet során Szaddam Husszein Scud rakétáit. E szerkezet segítségével találta meg az FBI az Exxon egyik elrabolt vezetőjét, Sydney J. Resot, 1992-ben. Már akkor lehetséges volt országhatárokon átnyúlóan bemérni és meghatározni a célszemélyek tartózkodási helyét.

A beültethető mikrobiochip

Martin Anderson "High-tech national tattoo" - "Csúcstechnológiájú nemzeti tetoválás" címmel számol be 1993. október 11-én a Washington Times hasábjain arról, hogy a Hughes Aircraft Company kifejlesztett olyan személyazonosító rendszert, amelyet senki nem veszíthet el. Ez az ún. Syringe Implantable Transponder - Befecskendezhető beültetett adatközlő berendezés. A Transponder olyan fejlett technikájú elektronikai berendezés, amely előzetes kódolás alapján a földről érkező impulzusokra a megfelelő tájékoztató adatokat önműködően megadja.

Egy piciny mikrochip-et, amely rizsszem nagyságú, behelyeznek a bőr alá. Úgy van megtervezve, hogy oltással vagy külön is injekciós tűvel be lehet adni. A mikrochip 10 jelből álló alfanumerikus (számjegyeket és betűket egyaránt tartalmazó) kóddal rendelkezik, amely teljesen egyéni, és ugyanazt másutt nem alkalmazzák. Amikor a "scanner" (azaz a pásztázó elektronsugárral működő és színhatásokat is érzékelő optikai olvasószerkezet) bip-jelzéseket ad le, akkor a szám felvillan a scanner digitális kijelzőjén. Egyelőre a beültetett transponder még nem képes annyi adatot tárolni, mint egy úgynevezett smart-card, vagyis a ma már rendszeresített elektronikus adattároló kártya. De szükség esetén növelhető az adathordozó kapacitása. Az amerikaiak többsége ellenszenvesen viseltetik egy orvosilag beültetett állami mikrochippel szemben. Ezért egyelőre ezt az eszközt csak az állatok nyomon-követésére használják. Elvileg azonban nem sok különbség van aközött, hogy valaki az adatait egy plasztik kártyán, vagy egy piciny bőr alá behelyezett golyócskán hordozza. A lényeg az, hogy Big Brothernek joga van szemmel tartani az embereket.

Ugyanerről adott számot a St. Louis Post Dispatch-ben Dr. Fox, az "Animal Doctor" című írásában (1994. október 15.), amely szerint a Human Society mindössze 25 dollárért egy életre szóló computer chipet hozott forgalomba, amely beinjekciózható az állatokba és kiváló eszköz azok szemmel tartására.

A Tucson Weekly 1994. évi június 15-21-i számában Lisa Crosby ír a bőr alá ültethető mini adathordozó chipekről. A speciálisan erre a célra létrehozott és testbarát kapszulába helyezett mikorochip el van látva a megváltoztathatatlan alfanumerikus kóddal. Több mint 34 milliárd egyszeri kódszám áll rendelkezésre. Ha egyszer beültették, akkor gyakorlatilag a chip eltávolíthatatlan. Még sebészeti módszerekkel, a legfejlettebb rádiógráf technika alkalmazásával is rendkívül nehéz lenne tőle megszabadulni. (A rádiógráfia az anyagok belsejének az átvilágítását, szerkezetüknek a láthatóvá tételét jelenti ionizáló sugarakkal - főleg röntgennel, s az így keletkezett képet rögzíti fényérzékeny papíron.) Ez az eltávolítás azért rendkívül nehéz, mert a rostos szövetek belekapaszkodnak a kapszula rovátkáiba, vájataiba. Ez akadályozza meg egyébként, hogy a chip elmozduljon a beültetett helyéről. Mivel ez a szerkezet alacsony frekvenciájú rádióhullámokkal működik, és nincs szüksége elemre, így semmilyen része sem használódik el.

A Hughes Missile Systems Company - a Hughes Rakétarendszer Vállalat már alkalmazza ezeket a mikrochipeket a repülőgépek és járművek nyomon követésére. Ma már azonban Földünk körüli pályára helyezték azt a műbolygó-rendszert, amely pontosan nyomon tudja követni az emberekbe beültetett mikrochipeket is.

Dr. Karl Sanders, az IMI (Intelligence Manned Interface) biochip feltalálója nyilatkozta a Monetary Economic Review-nak, hogy "új műbolygókat lőnek fel a Motorola 66 szatellitjéhez hasonlóan, amelyeket az oroszokkal együtt juttattak a világűrbe. Ezek alacsony orbitális pályán mozgó szatelliták." Azt is hozzátette, hogy bizonyos mikrochipek jelzéseit a szatellitákon keresztül is fel lehet fogni: "ezt használtuk az iraki háborúban a katonák mozgásának a nyomon követésére, akik ezzel a speciális típusú eszközzel voltak felszerelve."

Az AP (Associated Press) hírügynökség számolt be egy Miamiban praktizáló plasztikai sebészorvosról, Dr. Daniel Man-ről, aki "cellular system"-mel működtetett szerkezettel nyomon tudta követni az Altzheimer-betegségben szenvedőket és a gyermekeket. A szerkezettel kibocsátott jeleket a "cellular system" segítségével, valamint szatelliták lehetséges bekapcsolásával tudta venni. (Az ún. "cellular mobile communication system" olyan nagyszámú alacsony energiájú vezeték-nélküli közvetítőt használ, amelyek drótnélküli kommunikációs rendszert alkotnak egy meghatározott földrajzi térségen belül.)

Julianne McKinney ténymegállapításai

Egy gyermek meghalt, amikor a folyamatos elektronikus zaklatás eredményeként tartós stressz-állapotba került. Egy másik személynek a helyi elektromos művek képviselője a tudomására hozta, hogy ha drága neki a gyermekei élete, akkor vonja vissza a nagyfeszültségű elektromos vezetékek felszerelésével kapcsolatos tiltakozását. Mivel nem tett ennek a zsarolásnak eleget, azóta mozgásképtelen beteg lett 11 éves leánya.

Ha az Energiaügyi Hatóság képes ilyen akciókra, akkor ez is bizonyíték arra, hogy már használják az EMR agykontroll-gépet, de legalábbis a láthatatlan mikrohullámú eszközöket. Ez az információ azt is bizonyítja, hogy nincs menekvés az EMR agykontroll-gépekkel működtetett ellenőrzési rendszer elől. Az EMR sugárzás távirányítással működtethető és úgy tudja fókuszálni a sugarakat, hogy az bárkit elérhet. Nemcsak az lehetséges, hogy elolvassák a célszemély gondolatait, de testi sértést is lehet láthatatlanul okozni elektromágneses sugárfegyverrel. Ezáltal azt is eldönthetik, hogy milyen mértékben kívánják a célszemély egészségi állapotát befolyásolni.

Harold Wolff, katonai és hírszerzési tanácsadó a szubverzió, a beszervezés és a kihallgatás szakértője. Adatokat gyűjtött a CIA ügyirataiból, a fenyegetésre, a kínzásra, az erőszakra, a bebörtönzésre, az elkülönítésre, a nélkülözésre, a megalázásra, az agymosásra, a fekete pszichiátriára, a hipnózisra vonatkozóan és ezekből a tapasztalatokból összeállította a kihallgatások elméleti és gyakorlati tudnivalóit tartalmazó kézikönyvet. Az agykontroll gép alkalmazásával kapcsolatos ismeretek tartalmazták az agy feltérképezését, az idegrendszer anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket. Amióta az agykontroll gépet más országoknak is eladták, létrejött a világ nagy területeit lefedő megfigyelő-rendszer. Más országok agykontroll gépkezelőinek is meg kellett tanulniuk az Amerikában alkalmazott működtetési elméletet és gyakorlatot, hogy megőrizhessék a saját agykontroll gépeiket, mint szigorú államtitkot.

Miért kegyetlenek az agykontroll gépek kezelői?

Az említett működtetési elmélet, a képzés, a gyakorlati ismeretek és a személyi tulajdonságok alapján az agykontroll gép kezelőjét legalább hat ismérv különbözteti meg a többi embertől:

1. Másképp viszonyulnak az adott társadalomban érvényesülő erkölcsi és jogi rendhez, és ennek megfelelően más szempontok szerint határozzák meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A szokásos társadalmi elvárás az, hogy a jogkövető állampolgárok védelemben részesüljenek, és büntetést kapjanak azok, akik megszegik a jogszabályokat. Az agykontroll gép kezelőinek a gyakorlati mércéje, csaknem pontosan az ellenkezője ennek. A saját elképzeléseik szerint határozzák meg, hogy mi a jó és mi a rossz, és ebben a vonatkozásban figyelmen kívül hagyják az érvényes jogot. Egy bűnöző jónak tűnhet az agykontroll gép kezelője számára, ha ő annak magatartását előre tudja jelezni, olvasni tudja a gondolatait, és ha ez a bűnöző nem veszélyezteti annak a hatalmi csoportnak az érdekeit, amelyet az agykontroll-gépek kezelői kiszolgálnak. Ezért a kezelők nem fogják bántalmazni az ilyen bűnöző célszemélyt. Ezzel szemben a jogtisztelő polgárt rossznak tekintik, ha magatartása kiszámíthatatlan, és ha az ilyen személy valamilyen formában szemben áll, vagy veszélyezteti a hatalmi csoport érdekeit. Ebből következik, hogy a kezelők lehetőleg eltávolítják az útból azt a jogkövető állampolgárt, akinek a magatartása valamilyen formában biztonsági kockázatot jelenthet az agykontroll gépkezelők számára.

2. Az agykontroll-gép-kezelőknek két arcuk van, illetve úgy képezték ki őket, hogy több személyiségük legyen. Az agykontroll-gép-kezelők otthonukban teljesen normálisan élnek, úgy viselkednek mint a többi ember, szeretik gyermekeiket és gondoskodnak családjukról. Amikor azonban munkába állnak az agykontroll-gépek irányító-központjában, vagy a saját gépüket használják, akkor teljesen más emberré vállnak. Erkölcsi értékeik, lelkiismeretük felfüggesztődik, és megszűnik a tiszteletük az emberi jogok és az emberi életek iránt. Olyan ez, mintha teljesen más emberré alakulnának át, eltérő személyiséggel. Olyan hatalmi helyzetbe kerülnek, amely aktivizálja személyiségük sötét oldalát. Ezek az agykontroll-gép- kezelők kínoznak, gyötörnek, fenyegetnek, erőszakot alkalmaznak, megaláznak, elcsábítanak, agymosást alkalmaznak, a kezükben lévő láthatatlan sugarakkal, amelyek ún. "non-lethal weapons"ként, vagyis nem halált okozó fegyverként vetnek be. Csak azt a célt tartják szem előtt, hogy eltávolítsák azokat a személyeket, akik az agy feletti uralmuk útjában áll.

3. Az agykontroll-gép-kezelők többsége a társadalom felett álló, hatalmat gyakorló személynek tekinti magát. Különösen érvényes ez akkor, amikor az irányító-központban vannak. Azokat, akiknek az agyát célba veszik, gyermeknek tekintik, akik egészen addig békésen élhetnek, amíg nem bosszantják fel őket, és nem veszélyeztetik az ő, és az általuk szolgált hatalmi struktúra érdekeit. Ezek a kezelők megfigyelhetik az emberek legbensőségesebb titkait, el tudják olvasni a gondolatait, és súlyosan bántalmazhatják őket a láthatatlan sugárzással, anélkül, hogy az áldozatok arról bármit is tudnának. A gyanútlan emberek teljesen az ellenőrzésük alatt állnak. Minthogy nincs meg a nyilvánosság, és nem érvényesül a közvélemény nyomása, ezért olyan jogszabályok sem születtek, amelyek korlátoznák és szabályoznák az agykontroll gépek működtetőinek a tevékenységét. Ilyen jogszabályok hiányában a legnagyobb titokban azt tehetnek, amit akarnak. Ez a helyzet alakítja ki bennük azt a hiedelmet, hogy ők a jog felett állnak és érinthetetlenek. A közösség szolgái helyett önkényúrnak, a többi állampolgár felett állónak tekintik magukat.

4. Az agykontroll-gép-működtetők nem tekintik magukat a kormányzat szerves részének. Úgy gondolják, hogy nem tartoznak semmilyen konkrét országhoz, vagy nemzethez. A gépezet működtetői készek bármely ország bármely polgárát kiiktatni, ha veszélyeztetné egyrészt az agykontrollt, másrészt azt a hatalmi struktúrát, amelyet az kiszolgál. Ezért a különböző országok agykontroll-gép-kezelői szorosan együttműködnek egymással és kicserélik egymás között az állampolgáraikra vonatkozó információkat.

5. Az agykontroll-rendszer biztonságának a megőrzését működtetői fontosabbnak tekintik, mint az adott ország alkotmányának a betartását. Az általuk alkalmazott gyakorlatból arra lehet következtetni, hogy az erőszakban és a kényszerítésben hisznek. Biztonságot ad nekik, hogy a sugárzás láthatatlan, zajtalan, s külső sérülési nyomokat nem hagy. Fizikai kapcsolat nem kell hozzá, és így nem lehet bizonyítékokat találni a bűnös zaklatásra. Ezért a jog eszközeivel nem lehet őket felelősségre vonni.

6. Az agykontroll-gépek-működtetői a sztálinizmus egyfajta változatát gyakorolják. A politikai sztálinizmus csak az anyagi javakat osztotta el kényszer útján, az agykontroll gépezet működtetői viszont az élet és halál felett rendelkeznek, és tetszés szerint tudják befolyásolni az ellenőrzött célszemélyek egészségi állapotát.

Miért jelent súlyos problémát az agykontroll-működtető-csoport a társadalom számára? Megszűnik az egyén magánszférája, amikor az agykontroll-gépezet ellenőrzése alá kerül. Oly módon ellenőrzik elektromágneses sugárzással, hogy erről egyáltalán nincs tudomása. A gépezettel összegyűjtött agyhullámok ugyancsak elektromágneses sugárzás útján bekerülnek a központi vezérlőegységbe, ahol a processzor ezeket az agyhullámokat szavakká és képekké alakítja át. Ezek aztán megjelennek a kijelző készüléken, és lehetővé válik elolvasásuk és elemzésük a monitorról. Ezt a gépezetet éjjel-nappal lehet működtetni, vagyis a célszemély gondolatait folyamatosan megfigyelés alatt lehet tartani. Egy vadidegen személy elolvashatja másnak még az álmait is, és megtudhatja legszemélyesebb titkait. Ha tehát egy agykontrollt használó nyomozó megfelelő közelségbe kerül, akkor már nem lehet a magánszférába menekülni, mert az megszűnik létezni.

Hogyan működik az agykontroll-gép?

Először is el kell helyezni két szerkezetet, két különböző szögből. Ezt követően mindkét szerkezet kibocsát magas intenzitású sugárzást, amely keresztezi a célszemély agyát. Az egyik gépezet kibocsátja a sugárzást, a másik oldalon elhelyezett gépezet pedig felfogja és értelmezi a kapott információkat. Miután a célszemély agyhullámait továbbították a központi vezérlőegységbe, azt lefordítják szavakra és képekre, amely aztán megjelenik a kezelő előtt lévő monitoron.

EMR (Elektromagnetikus hullámok)

Az agykontroll gépezet működési vázlata

Agykontroll alá vett célszemély

Akkor lehet legjobban olvasni a gondolatokat, amikor a célszemély alszik, mivel, ilyenkor van a legkevésbé lehetősége arra, hogy kontrollálja a saját tudatát. Az agykontroll gép kezelője ilyenkor még azt is befolyásolni tudja, hogy miről álmodjon. Ezért az információgyűjtés főleg éjszaka történik. Ez nem változtat azon, hogy éber állapotban is el lehet olvasni a célszemély gondolatait. Ha a nyomozást végző kezelők valamilyen speciális információra kíváncsiak, akkor aktívan is irányíthatják a célszemély gondolatait, azért, hogy olyan témákra gondoljon, amelyek fontosak a számukra. Az EMR-agykontroll gép nemcsak arra képes, hogy dekódolja az agyműködés hullámmintáit, hanem arra is, hogy az agyban meghatározott bioelektromos folyamatokat idézzen elő elektromágneses sugárzással. Így például, ha a nyomozó egy képet továbbít a célszemély agyába, ez arra készteti az illetőt, hogy erről a képről kezdjen el gondolkodni és ennek kapcsán információkhoz juttathatja az agykontroll gép kezelőjét. Ez lehetővé teszi a célszemély személyiségének a feltérképezését és élettörténetének a részletei is megismerhetővé válnak. Ha például ily módon továbbítják az agyába egy nő vagy egy férfi meztelen képét, akkor a kapott reagálásból megtudhatja, hogy melyek a célszemély szexuális preferenciái.

A San Diego-i Kórház egyik tanulmánya szerint a célszemély agymintáinak a komputeres elemzésével 80%-os biztonsággal meg lehet mondani, hogy egy adott kép ismerős volt-e a vizsgált személynek, vagy sem. Így térképezték fel azokat a bio-elektromos hullámmintákat, amelyek egy meghatározott képnek felelnek meg. Ha ezeket a hullám-együtteseket továbbítják a célszemély agyába, akkor abban megjelenik ez a kép.

A fentieken túlmenően azt is figyelembe kell venni, hogy az agykontroll-gépezet által kilövelt sugárzás nemcsak káros a szervezetre, de halált is okozhat. Amikor az agykontroll-gépezetet magas frekvencián működtetik, kiolthatja az életet. A magas frekvenciájú sugárnyaláb irányítható a fejre, vagy a testre. Ha a célpont a fej, akkor a központi idegrendszer károsodik; ha a célpont a test, akkor a sugárzás fókuszában lévő szerv károsodik. Ha például a szív a célpont, akkor az szívbántalmakat okozhat. Sőt, úgy ölhet meg valakit, hogy természetes halálnak tűnik.

Abban az esetben is, ha az agykontroll gépezetet nem különlegesen magas frekvenciával működtetik, a sugárzásnak való tartós kitettség megbetegíthet valakit, és lassan a halálát okozhatja. Azok a neurológusok, akik részt vettek a magatartás megváltoztatását célzó kísérletekben, azt is megvizsgálták, hogy miként lehet mikrohullámú fegyverekkel - a láthatatlan sugárzással - hatékonyan megkárosítani a célszemély idegrendszerét.

A hatóságok részéről azonban kitérő válaszokat adnak, amikor a sugárzásnak kitett személyek panaszt tesznek.

Az FBI szóvivője elismerte, hogy nagyszámban fordultak a Szövetségi Nyomozóirodához segítségért olyan személyek, akik úgy hiszik, hogy rádióhullámokkal lövik őket ("zapped by radio vawes"). Ezeknek az áldozatoknak a panaszait azonban általában mentális problémaként kezelik, és nem folytatnak vizsgálatot az ügyükben. Vannak természetesen félrevezető magyarázatok is. Ezek szerint, ha bizonyos emberek úgy gondolják, hogy véletlenszerű elektromos kisülés révén erős sugárzást kaptak, akkor ez nem lehet igaz, mert közismert, hogy a "villám soha sem csap még egyszer ugyanarra a helyre". Ez azért van, mert a villám törvényszerűen a legmagasabb pontot érinti és miután törvényszerűen még egyszer ugyanarra a helyre nem csap be, ezért más veszi át a legmagasabb pont funkcióját.

Ugyanezen logika alapján, ha valakinek az agyát rendszeresen éri sugárzás formájában "fejlövés" vagy "villámcsapás" elektromágneses hullámok formájában, azt nem lehet véletlennek tekinteni. Ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy fegyverként használt elektromágneses sugárnyaláb célkeresztjébe került, amelynek a segítségével egy ember képes veszélyeztetni egy másik embert. Ha tehát ezek az erős elektromos kisülések úgy kerültek kialakításra, hogy egy másik embernek sérelmet okoznak, illetve kínozni lehet vele - akkor azokat fegyvernek lehet tekinteni. Ezek az angol terminológia szerint "non-lethal weapons"-nek, nem halálos fegyvernek nevezett eszközök felölelik többek között a "high power microvawes"-t (nagy erejű mikrohullámokat), amelyek nem hősugarak formájában kerülnek kibocsátásra, az "electromagnetic pulse generator"-t (elektromágneses impulzus-generátort), az "infrasound-ot (a hallhatónál alacsonyabb frekvenciájú hang-ot), az "isotopic radiator"-t (minden irányban hasonló módon sugárzó adóantennát) és az ehhez hasonló szupermodern eszközöket és technikákat.

Ezekről a fegyverekről csak meghatározott állami és kormányzati intézmények tudnak. A polgári lakosság lényegében teljesen tájékozatlan ezen a területen. Akik tehát ezeket a fegyvereket a gyakorlatban alkalmazzák, az állam alkalmazottai kell, hogy legyenek. Ezek az állami tisztségviselők, amikor ezeket a fegyvereket bevetik, megszegik az amerikai Alkotmány rendelkezéseit, a polgári szabadságjogokat és a célkeresztbe került polgárok emberi jogait. Amikor az így célponttá vált áldozatok jelentik, hogy rendszeresen zaklatják őket sugárzással, akkor elmegyógyászokhoz irányítják őket, mint mentálisan problematikus egyéneket. Ezt az ANSA, az amerikai nemzetbiztonsági szervezetek korábbi munkatársaiból álló társadalmi szervezet, ("The Association of National Security Alumni") jelentése állapította meg, amelyet "Mikrohullámú zaklatás és agykontroll-kísérletezés" (Microvawes Harassment And Mind Control Experimentation) címmel tett közzé 1992. decemberében. Bizonyíthatóan csak az állam szolgálatában álló személyek rendelkeznek ezekkel a fegyverekkel, és ha ezen állami alkalmazottak a sugárzással zaklatott áldozataikat elmebetegnek állítják be, akkor valójában eltitkolják az igazságot. Az igazság elfojtása alátámasztja, hogy létezik egy összeesküvés az állampolgárokkal szemben. Tehát nem képzeletbeli összeesküvésről, valamiféle ködös "összeesküvési-elméletről", hanem az élet gyakorlati tényeivel bizonyítható valóságos összeesküvésről van szó.

A közvélemény értő odafigyelése nélkül nem lehet kellő nyomást gyakorolni a törvényhozó testületekre e fegyverek megfelelő ellenőrzésének és szabályozásának a kikényszerítésére. Ha nem kerül sor szigorú törvényi szabályozásra, akkor az államnak ezek a titkolódzás mögé elrejtőzött alkalmazottai minden büntetés nélkül megszeghetik az Alkotmány rendelkezéseit, és áldozataik nem kereshetnek a maguk számára jogvédelmet. Az amerikai himnusz szerint az Egyesült Államok "The Land of the Free" (a szabadság, a szabad emberek hazája), de e fegyverek használatának szigorú ellenőrzése nélkül egyre inkább a rendőrállam irányába halad.

A sugárfegyverek elmezavart okozhatnak

Amikor a sugárfegyverek kezelői úgy döntenek, hogy terhessé vált számukra a célszemély, akkor az egyik szokásos eljárás az illetővel szemben az, hogy elkezdenek játszani az áldozat agyával. Arra használják a gondolatolvasó gépet, hogy felderítsék, mi az áldozat legféltettebb titka és életére vonatkozó terve. Bárhová is megy a célszemély, minden alkalommal beléjük ütközik. Arról akarják meggyőzni, hogy a magánszféra megszűnt létezni a számára, és mindenütt megfigyelés alatt áll. Ez, azt a hiedelmet kelti az áldozatban, hogy mindenhol, mindenki, mindent tud róla. Az így létrejövő állandó stressz végül is paranoiássá teszi, súlyosabb esetben elmeháborodottá.

Ha mindez nem hozza meg számukra a kívánt eredményt, akkor a kezelők elkezdenek beszélni az áldozathoz. Naponként 24 órán át, egészen addig, amíg vagy teljesen megzavarodik az áldozat, vagy ténylegesen is elmebeteggé válik.

Az emberi agy nemcsak a gondolkodást teszi lehetővé, de folyamatosan veszi a bio-elektromos jelzéseket a test különböző részeiből. Az agy ezeket az impulzusokat tényleges hangzássá, vagy érzetekké alakítja át. Így például a fül összegyűjti a hanghullámokat, majd a hallójárat segítségével ezek a hanghullámok átalakulnak elektromos impulzusokká, és ezek kerülnek az agyba továbbításra. Az agy aztán ezeket az impulzusokat hangokként értelmezi, és ez az, amit az ember hall. Ha viszont közvetlenül el lehet küldeni az elektromos jelzéseket a célszemély agyába, akkor az illető hallani fog egy beszélgetést a tudatában, anélkül, hogy a fülével ténylegesen bármit is hallana. Ebben az eljárásban a fület és a hallási folyamatot teljesen kihagyják.

A "Discover" magazin 1993. júniusi számában számolt be arról, hogy ezt a technológiát az orvosok is alkalmazzák. Így például ennek a segítségével képesek arra, hogy süket személyekkel beszéljenek telefonon keresztül, azáltal, hogy a süket emberek fülébe elektródákat helyeznek el. Ugyanilyen módon el tudták érni, hogy egy vak nő is lásson, miután fényhez kapcsolódó jeleket tudott venni azáltal, hogy az agyának a hátsó részén elektródákat helyeztek el.

A gondolatolvasó gép ugyanezt az elvet alkalmazza, és utánozza a tényleges hang által generált elektromos impulzusok frekvenciáit. Ezt az elektromágneses hullámot közvetlenül a célszemély agyába sugározzák. Ezért az illető azt fogja hallani, amit a gépezet működtetője akar, hogy halljon. Mégpedig úgy, hogy erről mások nem szereznek tudomást. Ha tehát a célszemély nem válik kezes báránnyá a korábban már ismertetett zaklatás következtében, akkor elképzelhető, hogy ez a második módszer betöri. Ennek keretében nemcsak beszélni lehet közvetlenül a célszemély agyával, de durván rá is lehet kiáltani. Az elektromágneses besugárzással folytatott dialógus igen durva is lehet, trágár módon lehet inzultálni a célszemélyt. Ennek következtében az illető dühösen reagálhat nyilvános helyeken. A körülötte lévők, mivel semmit sem hallanak, azt hiszik, hogy az illető megőrült, mert hiszen senki sem provokálta és dührohamot kapott. Ha ez többször ismétlődik, akkor olyan véleményt lehet róla kialakítani, hogy nem normális, és ezzel teljesen tönkre lehet tenni mind a magánéletét, mind a közéletét. Így a teljes izolációba lehet kergetni.

1973-ban Dr. Joseph C. Sharp bebizonyította, hogy mikrohullámú frekvenciát alkalmazva közvetlenül lehet az agyba juttatni a hallható és érthető szavakat. Mivel ezek a szavak más személytől származnak, mint amilyen formában az adott személy akkor hallja, ha ő maga folytat párbeszédet az agyában, vagy valaki más beszél hozzá, így a mikrohullámon továbbított hangok és szavak annak a személynek a különleges hanghordozását és akcentusát hordozzák, aki ilyen technikával szól hozzá. Ha a célszemély képes a szavak kiejtése alapján különbséget tenni, akkor azt is meg tudja állapítani, hogy az éppen hallott szavakat mikrohullámon továbbították hozzá. Ez nagyon fontos a védekezés szempontjából, mert ha az áldozatok elsajátítják a tudatukban hallott hangok elemzését, akkor már nehéz elhitetni velük, hogy egyenesen az Isten szól hozzájuk.

Amikor az agykontroll-gépek-kezelői meg akarnak szabadulni egy áldozatuktól, akkor ún. "non-lethal weapon"-t, nem halált okozó fegyvert fognak használni, ahogyan a magas frekvenciájú sugárfegyvert nevezik. Ha a célszemély nem tudja, hogy hogyan védekezzen ez ellen, akkor lassan de biztosan eléri a halál. De még akkor is, ha felismeri, akkor se tudja leállítani, tehát a gépkezelő folytathatja akcióját, és ezzel folyamatosan a dühkitörésig ingerelheti. Az áldozat nem tudja kideríteni, hogy az agykontroll-gép kezelője hová helyezte el a távirányítású sugárfegyvert. Azt sem tudja kideríteni, ki az, aki állandóan zaklatja. Tehetetlenségében végül dührohamot kap. Az egyre gyakoribb olyan hírek mögött, amikor egyes személyek megmagyarázhatatlan okból egyszer csak ámokfutásba kezdenek, és megölnek mindenkit, aki a közelükbe kerül, ilyen agykontroll-eszközökkel történt zaklatás is meghúzódhat.

1980-ban az Egyesült Államok Szenátusa elfogadta az "Intelligence Oversight Act"-et - "A hírszerzés felügyeletéről szóló törvényt", amely nem ír elő magatartási szabályokat a titkos műveletekre vonatkozóan, és nem tiltja a tudósok, az egyházi emberek vagy újságírók bekapcsolását a hírszerzésbe informátorokként vagy kémekként. A törvényből világosan kiderül, hogy engedélyezi átfogó megfigyelési rendszer felállítását, ha az titkosan működtethető. A megfigyelő-eszközöket fel lehet szerelni a középületekre, valamint olyan közszolgáltatási helyekre, mint a bevásárlóközpontok, szupermarketek, iskolák, bankok, repülőterek és a járművek. Az utcák kereszteződéseinél és az autópályák padkáinál fel lehet szerelni az elektromos vevőrendszert. Mindez lehetővé teszi, hogy a jogtisztelő polgárok teljes tudatellenőrzés alá kerüljenek és mindenütt nyomon követhetőek legyenek.

Amióta a "Thoughts Reading Machine"-t - TRM-et (Gondolatolvasó Gépet) feltalálták szigorú államtitoknak számít, és ennek megfelelően a hatóságok intézkedtek mind a rendszer, mind azok kezelőinek a biztonságáról. Ha valaki panaszkodni mer e tudatgép működtetése miatt, akkor ráfogják, hogy elmebeteg, vagy valamilyen más módon elhallgattatják, tekintet nélkül az Alkotmányban biztosított emberi jogaira.

A gondolat-gép, mint a megfigyelés és a kihallgatás eszköze

A TRM a speciális távolból történő megfigyelő-rendszerrel kombinálva képes egy kilométer távolságból megtalálni egy legyet, vagy negyven kilométer távolságból egy személyt. Van olyan PSI Tech. Vállalat, amely a távolbalátás (remote viewing) technikát dolgozta ki, amellyel a sivatagi vihar hadművelet idején megtalálták Szaddam Husszein SCUD-rakéta kilövőit. Az EMR (Electromagnetic Radiation - Elektromágneses sugárzás) agykontroll-gép összekapcsolható a középületekre telepített megfigyelő-rendszer videokameráival. A megfigyelőrendszer részelemeit az épületek tetejére és a villanypóznákra szerelik fel.

Julianne McKinney, az amerikai hadsereg korábbi hírszerzője, számol be a Project Slammer-ről, amely egy olyan CIA által finanszírozott tanulmány, amelyet magatartás-kutató tudósok készítettek, és amely a biztonsági kockázattal kapcsolatos problémákat elemzi. McKinney tanulmányára az FBI szóvivője dühösen reagált, hangoztatva, hogy McKinney nem tudja megmondani: ki működteti a megfigyelési rendszert, s hogy vajon az szövetségi rendőri megfigyelés, vagy a helyi rendőrség irányítása alatt áll, és egyáltalán ki irányítja? Minden esetre a válaszból kiderül, hogy az FBI elismeri: van egy ilyen megfigyelési rendszer és, hogy azt a helyi rendőrségen keresztül az állami rendőrségen át egészen a Szövetségi Nyomozóirodáig, az FBI-ig és a CIA-ig igénybe lehet venni.

Az agykontroll technológia azért is alkalmas az átfogó megfigyelési rendszer működtetésére, mert számos láthatatlan fegyvert kísérleteztek ki, amelyeket kombináltak a TRM gépekkel. Ezek viszont olyan eszközöket használnak, mint a mikrohullámú kibocsátó, az elektromágneses generátor és az ultrahang-fegyver. Valamennyi alkalmas a vallatásra, a célszemély agyműködésébe való elektromos beavatkozásra. Mivel ezek a fegyverek zajtalanok és láthatatlanok, ezért nem keltenek feltűnést, s elkerülik a közvélemény figyelmét. Ez teszi lehetővé, hogy az elektromágneses sugárzást fegyverként alkalmazók azt higgyék: tetszésük szerint kínozhatják az embereket, anélkül, hogy jogilag felelősségre vonhatóak lennének.

Egy harmadik ok, amiért kiválóan lehet alkalmazni a TRM agykontroll-gépeket az a tulajdonságuk, hogy távolból irányíthatóak, és ugyanúgy felszerelhetőek egy járműre, mint a mobiltelefonok. Így bárhová is megy az illető, folyamatosan ellenőrzés alatt tartható.

A washingtoni törvényhozás jelentése 1984-ben

Ez a jelentés megállapítja, hogy Amerikában számos áruház alkalmazza a magas frekvenciájú adókat, amelyek az emberi fül számára nem hallható módon figyelmeztetnek az üzleti lopás veszélyeire. Az egyik keleti parti áruház láncolat felmérése szerint ennek eredményeként annyira csökkent az áruházi lopások száma, hogy kilenc hónap alatt 600 000 dollárt takarítottak meg. A Képviselőház jelentése megállapítja, hogy országosan 80%-kal csökkent a lopások száma. Ez önmagában örvendetes tény lenne, ami aggasztó az az, hogy az alacsony denzítású mikrohullámokat vagy rádiófrekvenciákat más befolyás érvényesítésére is lehet használni. Ma már ismert, hogy biológiai frekvenciákat is lehet információk átvitelére használni, és meg lehet erősíteni az agyhullámok ritmusát, amelyek kapcsolatban állnak a kondicionáló és információs folyamattal.

Richard Helms, a CIA korábbi igazgatója megállapította, hogy szóbeli üzeneteket az emberi hallás számára nem érzékelhető frekvenciákon továbbítottak. A kereskedelmi alkalmazás nagyon változatos, az egyik ilyen üzeneteket készítő stúdió rétegesen alkalmazza a frekvenciákat és 31 csatornájú szalagokat készít. Egy másik az ún. kettős-kódolás megközelítést veszi igénybe a két agyfélteke információ feldolgozó módozatainak a tudományos ismereteit integrálva. Van olyan egyszerűbb technika is, ahol a fogyasztóhoz úgy szólnak, mint egy hároméves gyermekhez. Ami közérdekű fontosságú az az, hogy ha az ipar és a kereskedelem már alkalmazza biztonsági célokból a nem érzékelhető hanghullámok sugárzását, akkor alappal feltételezhető, hogy ugyanezt a technológiát a fegyveres testületek és a hírszerző-szolgálatok is kihasználják a maguk számára, méghozzá a legfejlettebb formában.

Természetesen vannak legitim hírszerzői és biztonsági érdekek, és ugyanilyen természetes, hogy ezen érdekek védelme miatt nem lehet lemondani a legfejlettebb technológiáról. Különösen akkor nem, ha ezt a feltételezett az ellenfél is alkalmazza. Ami azonban komolyan sértheti a közérdeket az az, ha az illetékes állami szolgálatok nem jogilag szigorúan szabályozott keretek között használják ezeket az eszközöket és technológiákat. Önmagában az, hogy a titkolódzást és a titoktartást mindenek fölé helyezik, még nem segíti elő a bűnöző vagy a kém megtalálását. Az igazi problémát az jelenti, hogy ezt a láthatatlan eszközrendszert elsősorban a törvénytisztelő polgárok ellen használják, mivel a bűnözőkkel szemben nem hatékony. Ennek egyszerű oka az, hogy a jogtisztelő polgárnak rendszerint van munkahelye és lakása, rendezett életet él. Ezért az agykontroll-gép kezelője őt könnyen felleli, egyszerű a nyomon követése, és a teljes ellenőrzés alá helyezése. Ezzel szemben a bűnözők vagy a kémek nem rendelkeznek állandó munkahellyel és lakóhellyel. Nem élnek szabályozott életritmus szerint, és ezért velük szemben nehéz az agykontroll-gép alkalmazása.

Ezzel a technikával nehéz megjósolni egy bűnöző várható akcióit és nem is csökkenti a bűncselekmények számát. Egy kémet pedig még a bűnözőnél is nehezebb megtalálni, mivel a kémeket általában az alkalmazó ország is kiképzi a TRM gépekkel szembeni védekezésre. Ha nincs szigorúan szabályozva az agykontroll-gépek kezelőinek a tevékenysége, akkor hogyan lehet azt megakadályozni, hogy ne alkalmazzák ezeket az eszközöket politikusok és más fontos közéleti szereplők ellen? Amennyiben hatékonyan működik az országos megfigyelési rendszer, akkor azzal e rendszer működtetői - ha nincs kellő törvényi korlátozás - bármikor visszaélhetnek. A visszaélés megakadályozásának egyik jó módszere lenne, ha nyilvánosságra hoznák az agykontroll technológiára vonatkozó titkos ismereteket.

Jogi keretek között ellenőrzött módon működhetnének ezek az eszközök. Ez etikus és jogtisztelő magatartásra szorítaná azok működtetőit. Rendkívül fontos lenne, hogy az agykontroll-technológia civil tudósok számára is teljes mértékben megismerhetővé és kutathatóvá váljék, sőt az egyetemeken is tanítsák.

Autóbalesetek a TRM működtetésével

A TRM működtetéséhez szükséges egyes szerkezeteket, mivel távirányítással működtethetőek, be lehet építeni a járművekbe. Két speciálisan kialakított kis adókészülék - emitter - elektromágneses hullámokat bocsát ki olyan hullámhosszon, amelyek igazodnak az agyhullámok frekvenciáihoz. Egy másik készülék egy speciális radar, amely távirányítású megfigyelő készülék, és az általa kibocsátott hullámok segítségével pontosan be lehet határolni, és követni lehet az adott járműben a kiválasztott célszemélyt. Miután az említett adó-és radarkészüléket beszerelték egy autóba, az elkezd elektromágneses hullámokat kibocsátani vezetés közben. Azért van ez így, mert az adó kapcsolatban áll a kibocsátó rendszerrel és a motorral. Az agyhullámok vevőkészülékeit fel lehet szerelni az útkereszteződéseknél, és ezek felfogják az autóból érkező agyhullámokat.

Ha már a világító oszlopok el vannak látva ezekkel a készülékekkel, akkor már sikeresen lehet nyomon követni az autóban utazó célszemélyeket. Hasonlóan működik ez a rendszer a mobiltelefonokhoz. Az köztük a lényeges különbség, hogy speciális alacsony frekvenciájú rádiócsatornát használ. Ezen kívül minden páros kibocsátónak különböző kódokat kell használnia, ahogyan a különböző mobiltelefonok is eltérő telefonszámokat használnak azért, hogy meg lehessen különböztetni a különböző autókból érkező agyhullámokat. Ezzel a módszerrel a nyomkövetők az ellenőrzőközpontokban figyelemmel tudják kísérni, hogy milyen gondolatok járnak az autót vezető személy fejében. Képesek arra is, hogy távirányítással a kis adó olyan magas frekvenciájú sugárzást bocsásson ki, amely beavatkozik a gondolkodási folyamatba, s így elő tudja idézni, hogy az autó vezetője hirtelen elálmosodjék vagy szédülés fogja el. Ennek következtében teljesen váratlanul elaludhat, miközben az autópályán hajt, és ez súlyos balesethez vezethet. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a gondolatgép kezelői meg akarnak valakitől szabadulni. Elsősorban a biztonsági kockázatot jelentő személyekkel bánnak így.

Alan Yu-val egy Lundis nevű személy közölte, hogy az Egyesült Államokban 1983-tól kezdve úgy tervezik az autókat, hogy azok elektromágneses jeleket bocsáthatnak ki egy műbolygóra. Ily módon a hatóságok nyomon tudják követni bármely autónak a mozgását. Ez hasonlóan működik, mint az állatokba implantált mikrochip. Ez azt is bizonyítja, hogy már régóta megtervezték, és működésbe állították az általános megfigyelési rendszert, mégpedig azért, hogy az agyműködés megfigyelésével információkhoz jussanak. A megfigyelőrendszernek célja lehet a nyomkövetésen túl a célszemély gondolatainak az elolvasása is.

Mivel Alan Yu szavahihető embernek ismerte Lundis-t, ezért úgy döntött, hogy a tőle kapott információ alapján alaposan átvizsgálja saját autóját. Úgy gondolta, hogy egy elektromágneses hullámkibocsátó készülékhez a legjobb hely az autóban a kormánykerék tengelye, mivel az áll legközelebb az autóvezető arcához, továbbá ezen a helyen kevés probléma szokott adódni. Amikor szétszedte a kormányszerkezetet egy nehéz és vastag hatszögletű fémszerkezetet talált a tengelyében, amely össze volt kapcsolva egy "elektromágnessel". A vastag és "kerek alakú elektromágnes" valójában nem nélkülözhetetlen alkatrész. Biztosítja a kürthöz a kapcsolatot, de erre a célra drótvezeték is megfelelne. Azaz egy komplikált és teljesen felesleges elektromágnes helyett egy sokkal egyszerűbb megoldást is lehetne alkalmazni, ahogyan azt korábban tették. Az elektromágnest úgy tervezték, hogy teljesen elrejthető legyen a kormánykerék tengelyében.

Alan Yu, aki a tajvani hadsereg tisztjeként alapos autóműszaki képzésben is részesült, első lépésként kivette ezt a hatszögletű fémszerkezetet, és olyan anyaggal helyettesítette, amely nem vezeti az elektromos áramot. Erre azért volt szüksége, hogy elkerülje a kapcsolódást az elektromágneshez olyan anyaggal, amely vezeti az áramot. Ezt a műveletet azért hajtotta végre, mert az elektromágnest úgy tervezték meg, és úgy szerelték be, hogy az nem volt elmozdítható.

A hatszögletű fémszerkezet körülbelül 90 dekagramm súlyú és így néz ki:

Található benne egy fekete műgumihoz hasonló rész, amely hasonló módon zárja az áramkört, mint ahogy az a videójáték-vezérlőknél van. Ez a dolog tartja a hatszögletű fémet és kapcsolatban áll egy háromszög-alakú fémmel ugyanazon a hat ponton.

A háromszögletű fémdarabot az alábbi ábra szemlélteti:

Tehát ezt a hatszögletű fémdarabot használják arra, hogy rögzített állásban tartsák az ugyancsak hatszögletű fémszerkezetet, és összekössék azt az elektromágnessel.

Alan Yu azt követően, hogy áramot nem vezető szigetelőanyaggal fedte be az elektromágnest, ezután a többi fémrészeket is lefedte szigetelő anyagokkal. Így próbálta megakadályozni, hogy az elektromágnes sugarakat bocsáthasson ki. Miután ezt a változtatást elvégezte a saját autóján, többé nem érezte azt az abnormálisnak tekinthető szédülést és kábultságot, amelyet korábban már rövidtávú vezetésnél is érzett. Vannak, akik azt állítják, hogy ez az elektromágnes egy érzékelő-szerkezet, és ez határozza meg a kormánykerék helyzetét. Ezt Alan Yu a leghatározottabban tagadja, mert, amikor a hadseregnél meg kellett tanulnia autót vezetnie, először a műszaki ismereteket és a karbantartást kellett a legalaposabban elsajátítania. Tehát nemcsak az Amerikában szokásos karbantartást tudja elvégezni, hanem a motor optimális teljesítményének biztosításához szükséges beállítást és tunningot is. Ezért tudja biztosan megállapítani, hogy melyek azok a szerkezeti elemek, amelyek szükségesek és melyek nem. Így például ha a háromszögletű fém szükséges a kerék helyzetének a meghatározásához, akkor ugyanerre a célra nincs szükség a hatszögletű fémszerkezetre.

A lényeges az, hogy az elektromágnes és a hatszögletű fém ki tud bocsátani elektromágneses hullámokat. Miután Alan Yu teljesen normálisan tudta vezetni az autóját azt követően is, hogy kiszerelte a vastag és súlyos hatszögletű fémet, arra utal, hogy az nem szükséges az autó normális működéséhez. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy az autókonstruktőrök és gyártók arra törekednek, hogy a nélkülözhető részeket kiiktassák és így csökkentsék az autó súlyát, és növeljék teljesítményét, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy e vezetéshez nem szükséges szerkezetek valamilyen más célt szolgálnak. Bárki, aki kétségbe vonja ezeket az állításokat, vizsgálja meg maga is személyesen - vagy hozzáértő szakember segítségével - a saját autóját.

További bizonyíték, hogy abban a fém keretben, amely elválasztja a vezető és az utas ajtaját, van egy drótvezeték, amely az áramot továbbítja a hátsó ajtóban lévő ajtóvilágításhoz. Alan Yu úgy találta, hogy ez a drótvezeték négy részre van osztva. A legfurcsábbnak azt találta, hogy az egyik közülük hozzá van kötve a fémkereten belül valami olyasmihez, amely egy dobozhoz hasonlóan volt betakarva, befedve. Így nehezen látható, de ez a drót szállítja az elektromos áramot valamihez, ami ebben a dobozban van. Alan Yu ezt a drótot elvágta, és mégis normálisan tudja használni autóját. Az autó mindkét oldalán lévő fémkeretek tartalmazzák ezt a megoldást. Az egyik oldalon lévő fémkeret a vezető oldalán van. Ha az agyhullámokat összegyűjtő szerkezet a kereten belül, közel a vezető fejéhez található, akkor nemcsak olvasni lehet az autót vezető személynek a gondolatait, de szavakat is lehet továbbítani az agyához, amely feszült állapotot idézhet elő, vagy pedig olyan elektromágneses besugárzásban részesíthetik, amely szédülést okoz, és autóbalesethez vezethet.

Létezik egy olyan elektromos vezeték is, amely akár negatív, akár pozitív töltésű áramot is vezethet. Ennek a vezetéknek a végén van egy lekerekített hurok, amely kapcsolatban áll egy csavarral, amely viszont összeköttetésben van az autó karosszériájával. Ez a drótvezeték el van rejtve az autó karosszériájában a vezető lába közelében. Ez a drótvezeték be van fedve a rögzített plasztik szőnyeggel, amely nem elmozdítható. Az első ajtó mindkét oldalán megtalálható ugyanez a vezeték, amely összeköttetésben áll az autó karosszériájával.

Amikor Alan Yu eltávolította ezeket a drótvezetékeket, rájött, hogy egy ilyen vezeték még mindig maradt az autója karosszériájában. Bebizonyosodott, hogy az acélkeretben lévő drótvezeték ténylegesen azt a célt szolgálta, amit róla Alan Yu feltételezett. A kormánykerék tengelye kibocsátja az elektromágneses hullámokat és a keretbe rejtett doboz összegyűjti az agyhullámokat. Ha az agykontroll távirányítói balesetet akarnak előidézni, akkor a tengelybe elhelyezett mágnessel nagyerejű elektromágneses sugárzást kell kibocsátaniuk, amely az autó vezetőjét elkábítja. Amikor lényegesen csökken az autó vezetőjének koncentrációs képessége, akkor könnyen elaludhat. Ez a fajta elalvás abban különbözik a normális fáradtságtól, hogy az fokozatosan alakul ki, és az emberi szervezet ebben az esetben olyan válaszreakciókat aktivál, amelyek elősegítik az ébren maradást. Ez lehetővé teszi az autó vezetője számára, hogy pihenést iktasson be. Ha viszont nagy erejű elektromágneses besugárzástól lesz álmos vagy kábult, akkor ez hirtelen történik, és egyes esetekben a vezető el is ájulhat. Ezért különösen azok az autóvezetők, akik nem számolnak a távirányítású agykontroll lehetőségével, veszélyes helyzetbe kerülnek, és súlyos balesetet okozhatnak.

A kétkedőknek módjukban áll, hogy szakemberekkel átvizsgáltassák autójukat, és választ kapjanak arra, hogy mi azoknak a beépített szerkezeteknek és vezetékeknek a célja, amelyek egyébként nem szükségesek az autó normális működtetéséhez, és ezért korábban nem is kerültek beépítésre. Ha viszont ez mégis bizonyítható valóság, akkor arra is keresniük kell a választ, hogy mi ennek a valódi célja. A távirányítású agykontroll-berendezések működtetői el tudják olvasni az autó vezetőjének a gondolatait. Ezenkívül a szívre irányított erőteljes elektromágneses besugárzással - látszólag természetes okból bekövetkezett - halált tud okozni, vagy a már ismertetett módon balesetet előidézni.

Állítása alátámasztására Alan Yu - többek között - egy másik kínai származású amerikait idéz, akinek Internetes címét is megadja: Dallas, Texas, USA - john@jho.com. Eszerint egy dallasi nagy telekommunikációs cég Los Angeles belvárosában kipróbált egy PCS (Personal Communication System) rendszert, amelyhez arra volt szüksége, hogy a lámpatartó oszlopokra kis vevőkészülékeket helyezzen el. Amikor a műszakiak felszerelték ezeket a kis berendezéseket, ismeretlen rendeltetésű kis dobozkákat találtak felfüggesztve a lámpaoszlopokra és még a legképzettebb szerelő sem tudta megmondani, hogy mi ezeknek a funkciója. Az egyik szerelő hozzányúlt ehhez a dobozkához és néhány napra rá a vállalat dallasi központjában felhívták telefonon, majd figyelmeztették, hogy ne nyúljon többé ezekhez a dobozokhoz. A telefonhívó az FBI volt. Legalább két kérdésre kell itt válaszolni:

Mi ezeknek a dobozoknak a rendeltetése? Hogyan kapcsolódik hozzájuk az FBI?

Alan Yu, amióta autójából kiszerelte a távirányítású agykontrollhoz szükséges eszközöket, azóta nem küszködik leküzdhetetlen alvási kényszerrel, ami korábban olyan rövid távú utazásokon is rátört, amikor, pl. csak a közeli iskolába vitte el gyermekét. Természetesen fel lehet vetni a kérdést, hogy mit szólnak mindehhez az autógyártó vállalatok Amerikában és mindazokban az országokban, amelyek beszállítanak az amerikai autópiacra. Az egyértelmű, hogy a gyártó vállalatok abban érdekeltek, hogy az erre vonatkozó tények és bizonyítékok titokban maradjanak. Az is nyilvánvaló, hogy csak magas fokú műszaki ismeretekkel rendelkező személy képes szétszerelni saját autóját és meggyőződni mindarról, amit Alan Yu és sokan mások állítanak, és amelyre vonatkozóan szinte korlátlan mennyiségben található anyag az Interneten. Ha pedig a bizonyítási teher azon van, aki állít valamit, akkor a távirányítású agykontrolltól szenvedőkre hárul az a teher, hogy saját autóikat felkészült szakemberekkel átvizsgáltassák és az eredményeket széles körben ismerté tegyék. A gyártóvállalatok ellenérdekűek, tehát mindent el fognak követni azért, hogy az erre vonatkozó tényfeltáró tevékenységet megakadályozzák, vagy ha ezt nem tudják megtenni, akkor ez erre vonatkozó tényeket elhallgassák és elzárják a széles közvélemény elől. De abból még, hogy az ellenérdekű vállalatok vonatkozó adatokat nem közlik a veszélyeztetett lakossággal, még nem következik, hogy az állítások minden alapot nélkülöznek.

Ma már arra is hivatkoznak, hogy az autólopások megelőzésére, illetve gyors és eredményes felderítésére van szükség a szatelliták bekapcsolásával végzett nyomkövetésre. Ez bizonyos esetekben indokolhatja az adó-vevő készülékek jelenlétét. Szakértői vizsgálat azonban azt is meg tudja állapítani, hogy a műholdas kapcsolattartásra vajon pont olyan eszközökre és technológiára van-e szükség, mint az agyműködés eletromágneses sugárzással történő táv-befolyásolásához? S vajon igényt tart-e minden autótulajdonos a műholdas nyomkövetésre? És tudják-e az autóvásárlók, hogy agykontrollra alkalmas berendezésekkel is fel van szerelve az az autó, amit éppen megvettek?

A civil szervezeteknek ki kellene kényszerítenie a demokratikusan megválasztott képviselőiktől, hogy a hatóságok végezzék el ezeket a vizsgálatokat a civil szervezetek közreműködése és ellenőrzése mellett. Az így feltárt ténymegállapításokat pedig a tömegtájékoztatási intézményrendszer útján nyilvánosságra kellene hozni. Ha egy ilyen alapos vizsgálat is azt derítené ki, hogy Alan Yu-nak és társainak az állításai megalapozatlanok, csak akkor lehetne felelősségteljesen félretolni az egészet. Ha azonban e megállapításokat egybevetjük az agykontrollra vonatkozó eddig már bizonyított ismeretekkel és tényanyaggal, akkor már hatósági vizsgálat lefolytatása előtt is hitelesnek tekinthetjük őket.

Alan Yu, mint bevándorló amerikai, természetesen rendkívül tiszteli választott hazájának alkotmányát. Az a meggyőződése alakult ki, hogy azok az állami alkalmazottak, akik titokban használják az agykontroll technológiát gyanútlan amerikai polgárokkal szemben, valójában megszegik az amerikai alkotmányt. Ha már létezik ez a fegyverfajta, akkor legitimnek tekinthető, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei is rendelkezzenek vele. De ennek a fegyverzetnek a használatát a társadalom szigorú ellenőrzése alá kellene helyezni, hogy csak rendeltetésszerűen lehessen, kizárólag a nemzetbiztonság érdekében használni. E technológiának csak egyes részletei váltak eddig ismerté a szigorú titkosítás miatt. Ezért még mindig le lehet tagadni ezeket a fegyvereket. Ez annak dacára lehetséges, hogy az eddig ismertté vált tények alapján több elnöki és kongresszusi vizsgálat is folytatott e tárgyban vizsgálódást. A polgárok túlnyomó része tájékozatlan, és ezért még nem kényszerítették ki e rendkívül veszélyes fegyverzet törvényi szabályozását és korlátozását.

A törvényi korlátok megakadályoznák, hogy egy privilegizált csoport, számítva arra, hogy a felkészületlen polgárok nem tudják sem leleplezni ezt a fegyvert, sem megtalálni azokat a személyeket, akik vele visszaélnek, felelőtlenül használhassa ezt a technológiát a törvénytisztelő állampolgárok zaklatására.

Alan Yu már idézett tanulmányában elmondja, hogy tapasztalatai szerint a távirányítású tudatolvasó géppel először megzavarják a kiiktatni szándékozott célszemély tudatműködését. Ha ez nem sikerül, akkor lehetőleg autóbalesetet idéznek elő az autópályán, ha pedig ez sem sikerül, akkor oly módon helyezik sugárzás alá az illetőt, hogy az fokozatosan megbetegedik, ami végül is a halálához vezet. Mivel itt tehát nem csupán elektromágneses hullámok segítségével történő megfigyelésről, tudatbefolyásolásról van szó, hanem olyan fegyver alkalmazásáról, amely súlyosan árt az egészségnek, s fájdalmat okozva megbünteti a célszemélyt, sőt az életét is fenyegeti, ezért ez a rendszer nem maradhat szabályozás és ellenőrzés nélkül. A tajvani hadseregben az ő hatáskörébe tartozott e fegyvereknek a kifizetése, s arra is alkalma volt, hogy tájékozódjon ezek hatékonyságáról. Ha pedig ezt már több mint 10 évvel ezelőtt eredményesen használták Tajvanon, akkor logikusan lehet feltételezni, hogy hasonlóan, vagy még hatékonyabban lehet felhasználni ezeket az Egyesült Államokban.

Alan Yu végül összefoglalja, miként lehet kideríteni, hogy valakivel szemben bevetették-e már az elektromágneses technológiával működtetett eszközöket? Eszerint egy egészséges, kiegyensúlyozott lelki állapotban lévő személynek, aki kipihent és egyéb stressz-hatás sem érte, a következőkre kell figyelnie:

1. Amikor alszik, és váratlanul nagyon régen történt eseményekről álmodik, gondoljon arra, hogy normális körülmények között egy ember arról álmodik, hogy a közeli napokban mit tett, kivel találkozott vagy mit szándékozik tenni? Ha tehát álmában hirtelen évekkel korábbi emlékképek bukkannak fel, akkor az az álom nem hozzá tartozik, hanem az elektromágneses gondolatolvasó gép kezelője akart korábbi életszakaszáról információkat megtudni.

2. Ha valaki úgy érzi, hogy rendkívül könnyen alszik el nappal, vagy hirtelen megváltoztatja alvási idejét, s alvását számos álom kíséri, ez is a gépezet működésére utalhat.

3. Ha valaki egyedül tartózkodik hivatalában vagy otthonában, s kénytelen egy bizonyos dologra gondolni, noha az nincs kapcsolatban azzal, amit csinál, akkor ez is elektromágneses sugárzás jelenlétére utalhat. Ha tehát valaki megpróbál bizonyos dolgokra nem gondolni, de képtelen kényszeres gondolataitól megszabadulni, akkor csaknem biztos, hogy ezek a gondolatok nem az ő gondolatai. Elképzelhető, hogy csupán a rendszer működtetője lapoz az agyában, mint egy könyvben, keresve a számára fontos információkat.

4. Ha valaki sokkal könnyedébben alszik el, mint korábban szokott, és nem tud időben felébredni, s ebben a helyzetben sokat álmodik, akkor ez már az elektromágneses behatás következménye lehet.

5. Végül, ha az alvási idő hosszabb a szokásosnál és mégis kábultan ébred az illető, akkor szintén lehetséges az illetéktelen külső beavatkozás. Ha sok az álom, az megerősítheti a gondolatolvasó gép működését, ha viszont nincs álom, akkor az azt is jelentheti, hogy a sugárberendezések kezelői valójában már nem információk szerzésére törekednek, hanem a célszemély bántalmazására.

Alan Yu végül megmagyarázza, hogy azért nyilatkozhat ezekről a kérdésekről, mert már nem tagja a tajvani hadseregnek, és régóta amerikai állampolgár. De lelkiismereti okokból továbbra is betartja a titoktartási szabályokat. Ez alól azonban a TRM gép esetében kivételt tett. Itt nemcsak arról van szó, hogy illetéktelen személyek, megsértve más polgártársaik emberi jogait, kifürkészik legféltettebb titkait is, hanem ezzel a gépezettel egyes kezelők rendkívül durván és kegyetlenül vissza is élnek. Alan Yu úgy véli, hogy közszolgálatban álló személyeknek ezt nem szabad megengedni. Egyes kezelők azonban a törvény felett állónak képzelik magukat, mert nem kell számolniuk azzal, hogy felelősségre lesznek vonva. A szabályozás meg azért késik, mert az emberek túlnyomó többsége nincs tájékozódva a tudatbefolyásoló technológiák és eszközök létezéséről, és ezért nem is követelik, hogy az arra illetékes szervek - a Kongresszus és a kormányzat - szabályozzák e rendkívül veszélyes fegyverek használatát.

2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás