Ugye
mi jó barátok leszünk !!!
Merkel veresége:alapjaiban rendeződhet át a német bel- és külpolitika
Németországban
a regionális választások minden eddiginél kiszámíthatatlanabbá
váltak, és a vasárnapi eredmények jelentős hatást gyakorolnak
Angela Merkel pártjának sorsára. A Deutsche Welle szerint ez volt
az első alkalom, hogy a német választók lehetőséget kaptak
Merkel megbüntetésére, és a vereség-széria tovább
folytatódhat.
A
Szász-Anhalt tartományban 24% fölötti eredménnyel második
politikai erővé vált az Alternatív Németországnak párt – a
lap szerint Merkel migrációs politikáját büntették a választók,
emiatt látványos a radikális jobboldal előretörése. A Deutsche
Welle azt írja, a mostani választási eredmények a szövetségi
kormány erőviszonyait is nagy mértékben átrendezik; az AfD
fokozott politikai befolyásra tesz szert az egész országban, és a
továbbiakban blokkolhatja a kormány migrációs politikájában
hozott döntéseit.
Andreas
Scheuer, a CDU bajor testvérpártjának főtitkára a választási
eredményeket úgy kommentálta, hogy ezáltal a választók a
szövetségi kormány migrációs politikája miatt
protest-szavazatokat adtak le, de Bajorországban az AfD 10% alatti
támogatottsággal rendelkezik. Bajorországban azonban a kormányfő
maga képviseli a bevándorlást ellenző politikát, kizárólag
emiatt nem tudott a Szász-Anhaltban mutatkozó mértékűvé
erősödni a radikális jobboldal; az emberek nem kormányváltást
akarnak, hanem konkrét problémák megoldását várják el a
politikai vezetőktől, és a bevándorlás egy ilyen elsődleges
probléma.
Miközben
az AfD megerősödése alapjaiban rendezi át a német belpolitikai
viszonyokat, a politikai elemzőket leköti a lakosság
migrációellenessége, így egyelőre nem foglalkoznak kiemelten
azzal a kérdéssel, hogy az AfD előretörése a német
külpolitikában is lényegi változást hozhat. Beatrix von Storch
EP-képviselő, az Alternatíva Németországnak párt
vezető-helyettese novemberben kijelentette, hogy Törökországot ki
kell zárni a NATO-ból, amiért lelőtte az orosz légierő gépét
Szíria felett, ezáltal kiterjedt háborút akart kiprovokálni a
NATO és Oroszország közt. A politikus azt is egyértelművé
tette, hogy Törökország EU-csatlakozása az incidens után már
nem megengedhető, mert abban az esetben az Európai Unió határos
lenne Szíriával, Irakkal és Iránnal, miközben egy a három
ország kormányaival ellenséges, háborús provokációt folytató
politikai elit az Európai Unió egészét háborúba sodorná.
Új jobboldali erő juthat kormányra Németországban?
A legutóbbi helyi választások eredményei
azt mutatják, hogy Angela Merkel támogatottsága véglegesen
megfogyatkozott, a németek nem kérnek a multikulturalizmusból és
liberalizmusból. A Drezdai Műszaki Egyetem politikai elemzője arra
hívja fel a figyelmet, hogy a kancellár volt szavazóinak egy része
már a szélsőjobboldalra voksol.
Werner Patzelt, a Drezdai Műszaki Egyetem politikai
elemzője szerint Németországban is jelentkezik az európai trend,
melynek lényege, hogy a migrációs válság miatt a választók
elkezdenek átsorolni valamelyik szélsőjobboldali párt mögé, ha
a kormány nem mutat kellően határozott fellépést és nem
hajlandó leállítani a bevándorlást. A kancellár volt
támogatóinak egy része ma már a szélsőjobboldalra szavaz, így
a német politikai elemzők ma nem csak annak parlamentbe jutásával,
hanem annak lehetőségével foglalkoznak, hogy a migrációs válság
akár egyik évről a másikra, a semmiből előtűnve is kormányra
juttathat egy szélsőjobboldali pártot.
Patzelt a legutóbbi helyi választások eredményei
kapcsán rámutatott, hogy az Alternatíva Németországnak párt
(AfD) gyakorlatilag a semmiből előtűnve lett harmadik legerősebb
politikai erő Németországban, és a párt maga mögött tudja a
kancellár volt szavazóinak egy részét. Hessen területén a
március 6.-i választáson akereszténydemokraták a
szavazatok 28,2%-át, a szociáldemokraták 28%-át szerezték meg,
míg a radikális jobboldali párt 13,2%-ot kapott. Március 13.-án
azonban újabb helyi választások következnek, melyek eredménye
indikátora lesz annak, hogy Merkel meg tudja-e tartani hatalmát,
vagy helyette egy új
vezető jön, aki
hajlandó megfelelni a választók elvárásainak.
A szakértő szerint az AfD a következő választásokon
már 15%-ot kaphat. Önmagában a százalékos eredmény azonban
semmit nem jelent, Patzelt szerint a fordulópontot az jelenti, hogy
az AfD ezzel indirekt befolyást szerzett a német politikai
döntéshozatal felett. Emellett, ha az AfD további három helyi
parlamentben lépi át a bejutási küszöböt, az Angela Merkel
pozícióit tarthatatlanná teszi, és valószínű, hogy
felgyorsulhat a kereszténydemokrata szavazók átvándorlása a
szélsőjobboldal mögé. Mostanra az AfD támogatottságát a
migráció által erősebben sújtott területeken 20% fölé mérik,
és a német politikai elemzőket annak gondolata foglalkoztatja,
hogy a párt néhány év leforgása alatt kormányerős
támogatottságot tudhat maga mögött.
Az AfD követeli a német határellenőrzés
visszaállítását, és minden olyan migráns azonnali deportálását,
akik illegálisan tartózkodnak Németországban. Félhivatalos
becslések szerint mintegy félmillió olyan bevándorló él
Németországban, aki illegálisan lépett be az ország területére,
de nem is kért menedékjogot. Emellett hiába utasítják el a
hatóságok rengeteg bevándorló menedékjogi kérelmét, a
migránsok nem várják meg a kiutasítást, ehelyett százezres
nagyságrendben tűnnek el a hatóságok szeme elől, így a
Németországban illegálisan tartózkodó migránsok száma akár az
egymilliót is elérheti.
Stabilizálta Szíriát az orosz beavatkozás
Hétfőn Vlagyimir Putyin orosz államfő
váratlan bejelentést tett, miszerint Oroszország megkezdi katonai
erőinek kivonását Szíriából. A két nap alatt számos elemzés,
értékelés látott napvilágot ennek okáról, de a legfontosabb
rész valamennyiből kimaradt; az orosz beavatkozás elérte célját,
és stabilizálta az országot.
Hétfőn Putyin bejelentette, hogy a légierő szíriai
beavatkozása elérte a kitűzött célok nagy részét, ennek okán
megkezdik a kivonulást.
“Az orosz hadsereg részvételével a szíriai
hadsereg és a szíriai hazafias erők teljes fordulatot értek el a
nemzetközi terrorizmus elleni harcban, és minden szükséges
területen visszavettük a kezdeményezést ahhoz, hogy megteremtsük
a feltételeket a békefolyamat megkezdéséhez.”
Azóta a nemzetközi sajtóban számos elemzés és
spekuláció jelent meg arra vonatkozóan, hogy milyen mögöttes
okai lehetnek a kivonulás megkezdésének. Vlagyimir Putyin azonban
már az orosz légierő beavatkozásának kezdetén nyilatkozott
arról, hogy az várhatóan meddig fog tartani.
Az államfő tavaly október 10.-én azt mondta, a
beavatkozás sikeressége és időtartama főként a szíriai
hadsereg eredményes fellépésén múlik. “Nem
vállalhatunk többet annál, mint ami ésszerű, és soha nem is
tettük. A szíriai területeken folytatott műveleteink a szíriai
hadsereg offenzívájának időtartamára korlátozódnak. A
feladatunk, hogy stabilizáljuk a legitim kormányt, és megteremtsük
a politikai kompromisszumhoz szükséges feltételeket.”
A Moszkva és Washington közvetítésével elért
tűzszünet, a Daesh (Iszlám Állam) és az Al Nuszra Front
kiszorítása, a szíriai kormány fennhatóságának helyreállítása
mutatja, hogy az orosz államfő által a beavatkozás kezdetén
meghatározott célokat elérték.
Védelmi stratégiának nevezik Ukrajna gyarmatosítását
Petro Porosenko ukrán elnök elfogadta az
ország új védelmi stratégiáját, ami az USA geostratégiai
céljainak rendeli alá Ukrajnát, és ütközőzónává változtatná
Kelet-Európát.
Az elnöki hivatal weboldalán szerdán megjelent
tervezet “gerincét” képezi az “orosz agresszió” elleni
fellépés, a nyugati országok támogatásával. Porosenko szerint
rövid távon az Ukrajnára leselkedő legnagyobb fenyegetést
Oroszország agresszív lépései jelentik; a NATO-csatlakozást
támogató politikus Moszkvát teszi felelőssé az ukrán gazdaság
összeomlásáért, a politikai stabilitás megbomlásáért,
emellett azzal vádolja Oroszországot, hogy destabilizálja a balti
régiót. Előbbiek az ukrajnai illegális – ENSZ-BT felhatalmazás
nélküli – NATO-beavatkozás legitimálását jelentik, míg
utóbbi kijelentés megalapozza az észak-atlanti szövetség további
erőfitogtatásait a balti országokban. Porosenko a Kaszpi- és
Fekete-tenger országainak destabilizálásával is vádolja
Moszkvát, ami arra enged következtetni, hogy a NATO Ukrajna feletti
irányításának konszolidálását követően tovább nyomulna
délkeleti irányba és folytatná terjeszkedését a térségi
országokban.
A koncepció immár egyértelműen előírja Ukrajna
számára a NATO-standard használatára való teljes átállást, és
a NATO-tagállamok hírszerző ügynökségeivel folytatott
együttműködést.
Porosenko 2015. szeptemberében fogadta el az új
katonai doktrínát, ami célul tűzte ki, hogy Ukrajna 2020-ig át
kell álljon a NATO-standard használatára. A nyugati integráció
felgyorsítására annak okán került sor, hogy a puccsal hatalomra
juttatott atlantista vezetők mostanra minimális lakossági
támogatással rendelkeznek, és egy demokratikus választást
követően nem kerülne újra nyugatbarát kormány Ukrajna élére.
Petro Porosenko alig 17 százalékos támogatottságával nem
nevezhető legitim vezetőnek; a NATO-integráció pályára
állítását vélhetően még az újabb elnökválasztás elbukása
előtt akarja keresztülvinni.
Kijevben 2013. novemberében kezdődtek álcivil
tüntetések, miután szeptemberben Viktor Janukovics, az ország
utolsó legitim elnöke úgy döntött, hogy mégsem írja alá a
társulási egyezményt az Európai Unióval. A külföldről
mozgatott civil tüntetések során 103 civil és 13 rendőr
veszítette életét, 184 ember szerzett lőtt sebeket, 750-en pedig
más sérüléseket. A puccsot követően az új – atlantista
– kormány 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül
kormányzott. Ebben az időszakban több megye függetlenedett
Ukrajnától, az ukrán gazdaság összeomlott, a hrivnya
elértéktelenedett, gyakran hónapokon át nem érkezett utántöltés
a benzinkutakra, és a gazdaság működése ellehetetlenült. Az
állami hivatalok lefejezése és a hatalmi ágak összpontosítása
után az atlantista csoport aláírta a társulási egyezményt az
Európai Unióval, és megkezdte az ország NATO-integrációját –
az ellenzéki pozícióban felelőtlen ígéretekkel szerzett
lakossági támogatásuk azonban semmivé foszlott.
Külföldről szervezett forradalomról, európai szabadságharcról beszélt Orbán Viktor
Hazai eredetű és külföldről szervezett
forradalmakról, a nemzetek, etnikumok felszámolásának
veszélyéről, és az európai nemzetek ébredéséről beszélt
Orbán Viktor március 15.-én, a ’48-as forradalommal kapcsolatos
megemlékezésen. Magyarországon nem tudott meggyökerezni az
internacionalizmus, a politikai fősodorba visszatér a nemzeti
származás fontosságának gondolata.
A kormányfő március 15.-i beszédét a lengyel és
magyar sorsközösségről, közös szabadságharcról értekezéssel
kezdte, majd egyértelmű határvonalat húzott a hazai eredetű és
a külföldről szervezett forradalmak közt. Orbán kijelentette;
Európa szabadságharca megkezdődött, és Magyarország ebben
sajátos szerepet tölt be, Lengyelország pedig fontos
szövetségesünk a nemzetek felszámolása, a kontinens idegen
civilizációs eredetű tömegekkel betelepítése, és az Európai
Egyesült Államok létrehozása ellen vívott harcban.
“Miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy
most is itt van velünk egy lengyel légió. Köszöntöm Bem
tábornok lelkes utódait, üdvözöljük a nagy lengyel nemzet
fiait. Miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most
is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért
és függetlenségéért vívtok. […] A lengyel-magyar sorsközösség
megnyilatkozása, hogy a másik dicsőséges forradalmunk, az ’56-os
is éppen a Bem szobor és a Kossuth tér között született meg.”
Orbán szerint a magyar ember “ritkán adja
forradalomra a fejét”, nem keresi a bajt, és tisztában van
azzal, hogy gyakran többre jut béketűréssel; harcot csak akkor
vállal, ha muszáj, de akkor más irányba tereli a történelem
folyását, emiatt a “két magyar forradalom” szerves részét
képezi Európa történelmének. Ugyanakkor, a ’48-as és ’56-os
forradalmakat éles ellentétbe helyezte a ’18-19-es bolsevik
forradalmakkal, mintkülföldről
szervezett, idegen célok szolgálatában álló felforgatással,
ami ellentétben áll a magyar nép érdekével, és szellemi,
politikai elfajzásnak tekintendő.
Tovább folytatván a gondolatmenetet, a kormányfő
kifejtette, hogy a magyar nép két forradalmi hagyománnyal
rendelkezik, ebből az egyik a ’48-as és ’56-os forradalom,
valamint a rendszerváltás, ami a mai alkotmányos rendben
végződik. “A másik
hagyomány vérvonala pedig
a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a második világháború
utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjet világba fut.”
Nem beszélt bővebben a magyarországi balliberálisok
tevékenységéről, de beszédéből a hallgatóközönség pontosan
tudhatta, hogyan került elő ’48 kapcsán a “külföldről
szervezett forradalom” képe – ma is két forradalom zajlik
párhuzamosan; egyik Európa szabadságharca a végső megsemmisülést
hirdető erőkkel szemben, míg a másik forradalom belülről
próbálja semlegesíteni a nemzetek ellenállását, bár
tevékenysége megtörik a nemzet élni akarásán.
“A ’19-es hagyomány is velünk él még, bár
leginkább csak pislákol, ha néha hangoskodik is – de gazdaállat
híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy
politikai és szellemi infúziós segélyszállítmány külföldről,
akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az
internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben –
és ez jól van így.”
A kormányfő hangsúlyozta, hogy tisztességes,
rendezett életvitelt folytató ember csak ritkán kezd forradalomba,
mert tisztában van azzal, hogy a stabilitás és a megszokott élet
egyensúlyának megbomlásából csak ritkán sülnek ki pozitív
fejlemények. Mégis ők voltak azok, akik ’48-ban a forradalom
derékhadát adták, és “az ő
vérükkel fizettünk a magyarok becsületéért”.
Ugyanakkor, ’48 örökségét érezhetően szembeállította
napjaink forradalmaival, hangsúlyozván, hogy a történelem valós
forradalmait nem “botcsinálta filozófusok, kudarcot vallott
értelmiségiek” folytatták, hanem a magyar nemzet színe-java.
“Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják.”
Beszédében a napjainkban zajló változások kapcsán
kifejtette, hogy ma a magyarság szabadságharca önmagában nem
érhet el sikereket, az ország egymaga nem veheti fel a harcot a
nagyhatalmakkal szemben – ehelyett Európa más nemzeteinek
sorsával fonódik össze a magyarság sorsa, és egyesíteni kell az
erőket a nemzetek felszámolására törekvő külső hatalmakkal
szemben. Az Európai Unió egyelőre nem képes önálló döntéseket
hozni, emiatt a nemzetek érdekének képviseletében elsőként
Európát kell függetleníteni a külső hatalmaktól.
“Ma egyetlen nép – a magyar sem – lehet
szabad, ha Európa nem az. […] Európa nem szabad, mert a szabadság
az igazság kimondásával kezdődik. Ma Európában tilos kimondani
az igazságot. Fonják akár selyemből is, a szájkosár az
szájkosár marad.”
Orbán az Európa-szerte életben lévő cenzúra
kapcsán kifejtette; ma nem lehet kimondani, hogy Európát a
népvándorlás fenyegeti, tízmilliók állnak készenlétben, hogy
meginduljanak felénk, és az egész folyamatnak egyetlen célja van,
hogy felszámolja a nemzeteket és nemzetállamokat, megsemmisítse
az etnikumokat, mert az az internacionálé útjában álló utolsó
akadály. “Brüsszelben egy Európai
Egyesült Államok tervén dolgoznak, amire soha senki nem adott
felhatalmazást” – de Európa
népei felébrednek, rendezik soraikat, és
hamarosan talpra állnak.
A kormányfő beszédében a korábbiaknál
egyértelműbben (de szándékosan félreérthetően)
kifejezésre juttatta, hogy Európa betelepítésével kapcsolatban
nem önmagában a civilizációs és kulturális különbség jelenti
a problémát – bár az is -, hanem az eltérő etnikum, ami
betelepítve, integrálva is elkülönülne az európaiaktól.
“Ma egy-kétezer betelepítettről van szó, de egyetlen felelős európai vezető sem meri letenni a nagyesküt, hogy az egy-kétezer nem szaporodik-e fel végül tíz- és százezrekre.”
Orbán Viktor korábban tusnádfürdői
beszédében hozta
előtérbe az európai szabadságharc gondolatát, egyben
meghatározta a közélet formálásának új irányvonalát, ami azt
követően mind erősebben megjelenik a magyar politikában. A
kormányfő március 15.-i beszéde szintén
mérföldkő jelentőségű: függetlenül a változásban érintett
politikusok mint egyének hitelességétől, a kormányfő
megnyilvánulásaival fokozatosan visszahozza a vérségi alapú
társadalom gondolatát a politikai fősodorba, mentesítvén ezzel a
következő évtizedek politikáját azoktól az akadályoktól,
melyek a rendszerváltás utáni két évtized politikáját
megbéklyózták.
Vörös vonal Magyarországnak: ki akarta megöletni Orbán Viktort?
Továbbra sincs bizonyíték az ellen a két
férfi ellen, akiket a Terrorelhárítási Központ kommandósai
novemberben fogtak el, a miniszterelnök ellen készülő merénylet
miatt. Az elfogott személyeket lőfegyverrel való visszaéléssel
gyanúsítják.
A Terrorelhárítási Központ kommandósai november
21-én, Újbudán fogtak el két férfit. Tasnádi László, a
Belügyminisztérium rendészeti államtitkára akkor kijelentette,
hogy a két őrizetbe vett személy egy kormánytagot akart
“kivégezni”. Sajtóinformációk szerint M. Péter és R. Gyula
a miniszterelnök ellen tervezett merényletet – ezt az információt
kormányrészről azóta sem cáfolták. A két személytől őrizetbe
vételükkor géppisztolyokat, hangtompítókat és nagy mennyiségű
lőszert foglaltak le. Pintér Sándor belügyminiszter az intézkedés
kapcsán kijelentette, hogy a célszemélyeket lehallgatták a
lakásukon, az autójukban, illetve azt megelőzően
telefonbeszélgetéseiket is lehallgatták az illetékes hatóságok.
A Magyar Nemzet azonban arról számol be, hogy két és
fél hónappal az elfogásuk után az állítólagos merénylőket
még mindig nem gyilkossági kísérlettel vagy terrorcselekmény
elkövetésének előkészületeivel vádolják. A lap azt írja,
hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés
megalapozott gyanúja miatt folytat nyomozást ellenük, pedig, ha
elegendő bizonyíték állna rendelkezésre, már minden bizonnyal
terrorcselekmény előkészületével vádolnák őket. A Magyar
Nemzet információi szerint a merénylők ellen továbbra sincs
erősebb bizonyíték, mint a lehallgatásaik hangfelvételei,
melyeken a kormányfőt szidalmazzák, illetve arról beszélnek,
hogy a kormánypolitikusokat fegyverrel kellene eltávolítani a
hatalomból. Ilyen beszélgetéseket azonban bármilyen, a
demokráciából kiábrándult ellenzéki közösségben
lehallgathatnának.
Vezető liberális sajtóorgánumok a két személy
letartóztatását követően kétségbe vonták, hogy tényleg
gyilkossági kísérletet akartak volna végrehajtani Orbán Viktor
ellen. Tevékenységük kimerült a történtek jelentőségének
elbagatellizálásában, az ügy komolytalan színben
feltüntetésében. A jobboldali ellenzék reakciói szintén
megosztottak ezügyben: Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője az
esettel kapcsolatos első bizottsági ülést követően
kijelentette, hogy “valós
fenyegetettségen alapuló, komoly bűncselekményt akadályozott meg
a TEK, s ezért valamennyien elismerésüket, köszönetüket
fejezték ki a TEK-nek.” A
későbbiekben azonban a Jobbik-közeli Alfahír is az ügy
komolytalanságát sejtető felhanggal tudósított az időközben
felmerülő újabb információkról.
A történtek komolytalanságát – indirekt módon –
elsősorban azzal indokolták, hogy mindkét feltételezett merénylő
60 évnél idősebb, és az általuk megjelenített szervezet “nem
komolyan vehető”. A szervezet komolytalanságát pedig
alátámasztja, hogy a hazai szélsőjobb-kutatást képviselő
Athéna Intézet gyűlöletcsoport-adatbázisában fel sem tüntetik
őket, tehát nagy valószínűséggel egy nem-létező vagy
ál-szervezetről van szó.
Amennyiben a kormányfő ellen egy nem-létező
álszervezet hajt végre állítólagos merényletet, az a
hatalom-összpontosításra törekvés esetében visszavezethető
lenne egyszerű politikai indokokra: ebben az esetben az őrizetbe
vett személyeket terrorcselekmény előkészületével vádolnák,
amit az ellenzéki csoportok elleni brutális fellépés követne. A
tények azonban azt mutatják; a kormány nem törekszik arra, hogy
főbb politikai ellenfeleit összemossa az állítólagos
merényletkísérlettel. Se a Jobbik, se a balliberális pártok nem
kerültek képbe a merénylet előkészületeivel kapcsolatban. Egy
az ügyre rálátó forrásunk szerint az sem valószínű, hogy
szélsőjobboldali szervezet által kigondolt merényletkísérletről
van szó: az állítólagos elkövetőkkel kapcsolatos
médiafelhajtásra sokkal inkább amiatt lehetett szükség,
hogy de-eszkalálja a kormány és a balliberális ellenzéki
pártokkal összejátszó civil szervezetek közti ellentétet.
Egyszerűbben megfogalmazva: a nyilvánosság előtt nem a
balliberális pártok külföldi kapcsolatait teszik felelőssé az
eset kapcsán, mert ez a folyamatban lévő civil tüntetések
szempontjából “olaj lenne a tűzre”.
Ugyanakkor, a sajtó már 2014 októberében annak
lehetőségétől beszélt, hogy a Fidesz felsővezetői körében
egy a CIA
által tervezett puccskísérlettől tartanak.
Ezt az információt a Hetek hozta nyilvánosságra, szintén nagy
visszhangot keltve a hazai közéletben.
2015 júliusában a nemzetiarcvonal.net információkat
hozott nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy amerikai ügynökök
a sajtón keresztül közvetített üzenetekkel utasítanak
magyarországi újságírókat kormánypolitikusok elleni lejárató
kampányra. Mint a Hetek
hasábjain megjelent cikk is rámutatott: a kormánypárt valós
lehetőségnek tart egy olyan forgatókönyvet, melynek részeként
idegen országok erőszakos úton akarnak kormányváltást
végrehajtani Magyarországon.
Orbán Viktornak azonban nem csak az amerikaiak “vörös
napjától” kell tartania. Az Associated Press amerikai
hírügynökség 2015 szeptemberében a migránskvóták
és multikulturalizmus elutasítása kapcsán
egyértelmű vörös vonalat húzott a kormányfő számára. Ha a
magyar kormány átlépi az amerikai külügy által szabott
korlátokat, számolnia kell a következményekkel. Hogy ebbe
belefér-e a gyilkossági kísérlet, azt az illetékes hatóságoknak
kell tudnia. Később magyarországi liberális sajtóorgánumok
ismeghúzták ugyanezt
a vörös vonalat, ők már a migrációs válság okán a Fidesz
visszaerősödésével kapcsolatban. A Hír24 újságírója belföldi
elemzők kijelentéseit idézve kijelenti: “a
magyar kormányfő a menekültkérdésben elfoglalt álláspontjával
nagyon erős pozícióra tett szert. […] kérdés, hogy az Orbán
által vezetett mainstream le tudja-e váltani a régi elitet, hiszen
egyelőre nincs hatalma, csak tömegtámogatása, amit a demokrácia
szabályai szerint előbb-utóbb hatalmi pozícióra válthat.”
A honvédelmi miniszter nem tud az amerikai tankok behívásáról
A “Magyar Nemzet” néven futó, Simicska
Lajos médiabirodalmához tartozó sajtóorgánum szerint az Egyesült
Államok Magyarországon is állandó jelleggel állomásoztatna M1
Abrams és M2 Bradley harckocsikat.
A lap információi szerint az amerikai harckocsik Tatán
lennének állomásoztatva, az“Oroszországgal
szemben indított Atlantic Resolve intézkedéssorozat” részeként.
Annak ellenére, hogy az eseményre hónapokkal ezelőtt számítani
lehetett, mégis érdemes alaposan mérlegelve fogadni ezeket a
híreket. Első és legegyszerűbb indok az az egyszerű tény, hogy
a lap semmilyen forrást nem jelölt meg. Simicska napilapja azon
kívül, hogy “úgy értesült”,
semmilyen forrással nem támasztja alá a bejelentést – aminek
hitelessége így kétségbe vonható. Emellett az ország összes
liberális sajtóorgánuma órákon belül átvette a hírt, ami
szintén arra utal, hogy az információ bizonytalan lábakon áll. A
napilap gyakorlatilag egyetlen tényt közöl: hogy a honvédelmi
miniszter kijelentése szerint nem érkeznek amerikai tankok, és nem
is volt ilyen megkeresés az amerikaiak részéről. Az
információhalmazban fellelhető egyetlen tény: “Hende
Csaba honvédelmi miniszter cáfolta, hogy létezne hivatalos
amerikai megkeresés”.
Mivel a honvédelmi miniszter szerint nem volt ilyen
irányú megkeresés, emiatt több következtetés is levonható:
- a Simicska-médiabirodalom vagy jobban értesült mint a honvédelmi miniszter (ami hazánkba érkező külföldi harckocsik esetében igen aggasztó lenne),
- vagy a honvédelmi miniszter szavainak hitelessége vonható kétségbe.
Az amerikai páncélosok érkezése kapcsán azonban
több tényezőt, korábbi eseményeket is érdemes figyelembe venni:
Magyarországra ugyanis már az ukrán válság kezdete óta
folyamatosan érkeznek amerikai páncélosok. Ezeket a híreket
azonban – a képi bizonyítékok ellenére – a liberális sajtó
nem kapta fel, és mélyen hallgattak róla. Ellentétben a ma
reggeli hírrel, aminek semmilyen megnevezett forrása nincs, viszont
valamennyi liberális sajtóorgánum tényként kezeli.
2015 március 14-én Tatabányán készült képi anyag
arról, amint az amerikai hadsereg Stryker lövészpáncélosait épp
Magyarországon keresztül, vasúti szállítással juttatják el
Ukrajna közelébe. A képi bizonyíték ellenére a liberális sajtó
hallgatott az amerikai páncélosok érkezéséről.
Június 9-én a karpathir.com közölt fényképeket
arról, amint egy NATO konvoj átlépi az ukrán határt. Záhonynál
az amerikai hadsereg HEMTT taktikai teherjárművei, Humvee
terepjárók léptek be Ukrajna területére, melyek korábban a
Capable Logistician 2015 hadgyakorlatra hivatkozva érkeztek
Magyarországra. Az információt szintén elhallgatta a liberális
sajtó. A Honvédelmi Minisztérium csak a képi anyag nyilvánosságra
jutását követően reagált a történtekre, mely szerint az
amerikaiak a “Fearless Guardian” nevű hadgyakorlatra mennek
Ukrajnába, de majd visszatérnek (azóta is ott vannak).
A korábbi esetek tehát azt mutatják, hogy amennyiben
valóban amerikai hadmozdulatok zajlanak Magyarországon, a fővonalú
média ezeket elhallgatja, és a hatóságok bizonyíték
nyilvánosságra jutása esetén sem minden esetben reagálnak. A
fentiek miatt, ha éppen a liberális sajtó jelenti be, hogy “jönnek
az amerikai tankok”, az információkat
okkal gondolhatjuk egyszerű “wishful
thinking”-nek, vagy a kormány irányába
nyomásgyakorlásnak: vagyis éppen az információ terjesztésével
akarják arra kényszeríteni a kormányt, hogy az engedélyezze és
a lakosság felé is vállalja az amerikaiak állandó jelenlétét.
Érdemes megemlíteni, hogy miközben az úgynevezett
“Dragoon Ride” során az amerikai hadsereg felvont zászlóval, a
nagyobb városokon át vonult végig Közép-Európán, az amerikai
fegyverszállítások, az Ukrajnába küldött amerikai páncélosok
Magyarországon átvonulása teljes sajtócsend mellett zajlott, mert
a kormány számára az nem csak külpolitikailag, de a szavazók
felé is vállalhatatlan. Egy az ukrán válság berobbanását
követő felmérés kimutatta, hogy a magyarországi lakosság
kétharmada nem támogat semmilyen NATO-beavatkozást Ukrajnában,
akkor sem, ha az békefenntartó jelleggel történik.
A Magyar Nemzet által közölt információk ugyanakkor
legalább annyira szólnak a kormány felé történő
nyomásgyakorlásról, mint az amerikai harckocsik érkezéséről. A
lap szerint az Orbán-kormány “óvatosan
viszonyul a kezdeményezéshez, tartva attól, hogy az árthat az
orosz–magyar kapcsolatoknak”.
Emellett megállapítja, hogy az amerikai páncélosok
érkezéséről végül az országgyűlés dönthet. Ez összességében
azt a megállapítást készíti elő, miszerint “Magyarország
önállóan dönthet az amerikai katonai jelenlétről”, és
amennyiben a kormány nemet mond, az a “NATO-szerepvállalások be
nem tartása”. A lap tehát egyfajta nyomásgyakorlást folytat a
kormánnyal szemben, emiatt okkal feltételezhető, hogy ha volt is
ilyen megkeresés, a kormány nem, vagy a kormány nem minden tagja
támogatja az amerikaiak kezdeményezését. Tekintve, hogy Simicska
Lajos újságáról van szó, amit a liberális sajtó teljes
spektruma is támogat, ez a megállapítás helytállónak
bizonyulhat.
Annak
ellenére, hogy a lap igyekszik hangsúlyozni: “Magyarország
maga dönthet az amerikai katonai jelenlétről”,
az orosz sajtó igen hamar rávilágított a lényegre. A Szputnyik
hírügynökség angol kiadása “Hungary
Games” kezdetű címmel számolt be a
Magyar Nemzet értesüléseiről.
A híranyag címe utalás a “Hunger
Games” című filmre; a
filmtrilógia történetében a hatóságok erőszakkal válogatják
be az “éhezők viadala” résztvevőit a “megmérettetésre”,
ahol egymással élet-halál harcot kell vívniuk, és a harc nem
érhet véget, mígnem egy kivételével mindenki meghal. A Szputnyik
címadása éppen erre utal: Magyarország
egyáltalán nem dönthet arról, hogy kellenek-e nekünk az amerikai
páncélosok. Külső hatalmi tényező dönt erről, és ha akarnak,
jönnek. Eddig is jöttek,
folyamatosan az ukrán válság kezdete óta, és se a parlament, se
a lakosság nem lett megkérdezve. Most miért is lenne?
Ennek ellenére ez az első alkalom, hogy elsődleges
forrásként liberális sajtóorgánum tesz említést róla – ami
annak jele, hogy egyes kormánypolitikusok fontolgatják: esetleg
nemet mondanának a kezdeményezésre. Emiatt Washington számára a
magyarországi kollaboráns sajtó nyomásgyakorlása szükséges; és
abban az esetben, ha egy kormánypolitikus nemet mondana, az a sajtó
számára az “oroszok ügynökévé” válik. Ha nem mondanak
nemet, esetleg a paksi bővítés mégis drágább lesz – de az
amerikaiak állandó jelenlétének egyéb következményei is
lehetnek. Ennek ellenére nem ez lenne az első példa; a
transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán szintén
összeállt az atlantista nagykoalíció, és 25 évi közös munka
nosztalgikus hangulatában szavazták meg az éppen aktuális
amerikai kezdeményezést.
Simicska bevásárolta magát a Jobbik korrupcióellenes hivatalába
Vona Gábor, a Jobbik elnökének kijelentése
szerint Simicska Lajos vezethetné azt a korrupcióellenes hivatalt,
amit a Jobbik kormányra jutása esetén akarna felállítani.
aki a legjobban ismeri ezt a rendszert, és ő az, aki a legjobban tudná ebben a rendszerben a problémákat megtalálni.
Simicska egyike azon volt kormányközeli oligarcháknak,
akik a keleti nyitás politikájához hozzáigazodni nem hajlandóak,
továbbra is elkötelezettek hazánk nyugati érdekszférában
tartása mellett, emiatt a külpolitikai fordulat kezdetekor a
kormány megkezdte kiszorításukat az államigazgatásból, majd a
nemzetgazdaságból.
Külkapcsolataikat tekintve ezek a volt kormányközeli
pénzemberek közös nevezőre hozhatóak a baloldali radikális
atlantistákkal. 2014 május 29-én Bajnai Gordon neve volt az
egyetlen magyar név a Bilderberg csoport Koppenhágában kezdődő
találkozója meghívottjainak listáján. Koppenhágából
hazaérkezését követően Bajnait a sajtó arról kérdezte, hogy
milyen célból vett részt az összeesküvés-elméletek által
övezett csoport találkozóján. A politikus akkor saját
közösségi-média profilján számolt be egy újságíróval
zajlott beszélgetésről,
amelyben azt kérdezték tőle, “kapott-e
bármilyen politikai, gazdasági kérdésekkel kapcsolatos,
iránymutatást, felkérést, esetleg feladatot?” A
politikus a kérdésre azt felelte; “Igen,
hogy próbáljam Simicska Lajost megnyerni a Bilderberg szponzorai
közé. A tavalyi osztalékból bőven telik rá.”
Simicska Lajos érdekeltségeinek látványos háttérbe
szorítása Bajnai Koppenhágában tett látogatását követően
kezdődött meg.
Február 27-én Vágó István az ATV Egyenes Beszéd
című műsorában arról beszélt, hogy a kormány holdudvarából
kiszorított oligarcha nem saját pártot fog alapítani, hanem
támogatóként beáll a Jobbik mögé, és hosszú távon az akkor
még nemzeti radikális párt irányvonalát fogja meghatározni.
Vágó szerint Simicska számára egy kiemelkedően jó befektetési
lehetőség a Jobbik körül épülő médiabirodalom, ami könnyen
közös nevezőre juthat Simicskával, mivel a Jobbik-közeli
sajtóorgánumoknak anyagi támogatókra, Simicskának pedig
kormányellenes médiára van szüksége.
Az utóbbi hónapok során a Jobbik-közeli sajtó
látványos fejlődésnek indult, de mindeddig senki nem ismerte el
nyilvánosan, hogy a párt tényleg hajlandó lenne közös nevezőre
jutni a Fidesz kegyvesztett milliárdosaival. A Jobbik azonban
más lehetőséget is tartogat a kegyvesztett oligarcha számára:
a Jobbik korrupcióellenes hivatala lehetővé tenné Simicska számára, hogy politikailag igazolt módon leszámoljon riválisaival.
Simicska és a Jobbik összetalálkozása újra
rávilágít a kényszerű tényekre; a párt nem “polgárosodik”,
sokkal inkább a Fidesz korábbi külpolitikai irányvonalát
meghatározó személyek kezdik meghatározni a Jobbik irányvonalát.
Májusban Oroszország külügyminisztériuma jelentésében már
neonáci pártként említette a Jobbikot, amiről a liberális sajtó
többnyire oroszországi támogatottságot feltételezett.
Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok budapesti
nagykövetének kinevezésekor kifejtettük, hogy elődje, André
Goodfriend valószínűsíthetően amiatt vállalt látványos
szerepléseket a magyar közéletben, hogy elterelje a figyelmet a
következő nagykövetelsődleges
feladatáról. Az
Egyesült Államok magyarországi képviselete a mai politikai
helyzetben úgy tudja képviselni az amerikai érdeket
Magyarországon, hogyWashington
felé fordítja a jobboldali ellenzéket.
Goodfriend közéleti ámokfutása – Gyurcsány Ferenccel gyakran
együtt mutatkozott – segített fenntartani azt az illúziót, hogy
Washington csak balliberális pártokkal hajlandó kapcsolatokat
ápolni. Mint az új nagykövet kinevezésekor is kifejtettük:
Magyarországon számolni kell a jobboldali
liberalizmus, és a jobboldali
radikális atlantizmus megjelenésével.
A Jobbik egyelőre a leglátványosabban növekedő
jobboldali párt (bár ez a növekedés megtorpanni látszik), ezért
a kormány külpolitikai váltását követően a Jobbik pártvezetése
az amerikai érdekérvényesítés célpontjává vált. Hogy valóban
megjelenik-e Magyarországon a jobboldali
liberalizmus és jobboldali
radikális atlantizmus, az elsősorban a
párttagságon múlik.
Amerikai kormányfőt neveznek ki Ukrajna élére
Natalia Jaresko ukrajnai pénzügyminiszter
lett Petro Porosenko egyik jelöltje a kormányfői posztra; ezzel
alig két évvel a nyugatbarát kormány hatalomra juttatása után
egy amerikait állítanak Ukrajna élére. Jaresko csak azt követően
kapott ukrán állampolgárságot, hogy külföldiként kinevezték a
pénzügyminisztérium élére.
Az ukrán elnöki sajtószolgálat bejelentése szerint
a kormányfői poszt várományosai Natalia Jaresko, Ukrajna jelenleg
pénzügyminisztere, és Andrij Szadovij, Lviv város polgármestere.
A közlemény szerint az elnök jelenleg találkozik a frakciók
vezetőivel, hogy közös megoldást találjanak a politikai
válságra, mert az mostanra mindenki számára egyértelmű, hogy új
koalícióra van szükség. Eszerint több forgatókönyv is
lehetséges: “technokrata” kormány Natalia Jaresko vezetésével,
az összes nyugatbarát (megfogalmazásuk szerint “Európa-párti”)
párt támogatásával, vagy egy politikai kormányzat Andrij
Szadovij vezetésével, ami “elsősorban a reformokra
összpontosítana”. Az elnök sajtófőnöke egy harmadik opciót
is említett; eszerint akinek nem teszik az első két alternatíva,
az nevezzen meg egy harmadik jelöltet, és keressen hozzá a
parlamentben 226 szavazatot.
Az ukrán országgyűlés munkája azt követően jutott
zsákutcába, hogy a kormánykoalíció de facto összeomlott.
Február 15.-én Porosenko frakciója elégtelennek minősítette a
kabinet 2015-ös munkáját – másnap Arszenij Jacenjuk
miniszterelnök túlélt egy ellene kezdeményezett bizalmatlansági
indítványt, amelynek eredményeként a kormánykoalíció
felbomlott. Mivel a hatályos törvények szerint legközelebb
szeptember 6.-án lehetne bizalmatlansági indítványt
kezdeményezni, az ukrán kormány működése ellehetetlenült. Az
alkotmány szerint az elnök feloszlathatja a parlamentet és
előrehozott választásokat írhat ki, ha 30 napon belül nem jön
létre a többségi kormányzást garantáló új koalíció.
Natalia Jaresko származását tekintve félig ukrán,
de az Egyesült Államokban nevelkedett, és ukrán állampolgárságot
csak 2014. decemberében kapott, azt követően,
hogy külföldiként kinevezték
a pénzügyminisztérium élére. Victoria Nuland, az Egyesült
Államok eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára
2014. februárjában – közvetlen Viktor Janukovics elűzését
követően – elismerte, hogy az Egyesült Államok 5 milliárd
dollárt költött Ukrajna “demokratizálására”. Úgy tűnik,
ez az összeg magában foglalta egy amerikai kormányfő kinevezését
Ukrajna élére.
Veszélyes társadalmi kísérlet zajlik Kelet-Európában
Az Amerikai Egyesült Államok egy veszélyes
társadalmi kísérletet folytat Európában: Ukrajnában
puccsal eltávolítottak egy demokratikusan választott kormányt, és
idegen állampolgárokat állítanak a helyére. Ha Kelet-Európa
némán tűri a külföldi politikusok kormányra juttatását,
nemsokára más országok is sorra kerülhetnek.
Újabb szakaszába jut a szomszédságunkban
zavartalanul folytatott gyarmatosítás: nemsokára egy amerikai
állampolgár, Natalia Jaresko lesz Ukrajna miniszterelnöke. ARon
Paul Institute for Peace and Prosperity geopolitikai
elemzője, Daniel McAdams szerint veszélyes kísérlet zajlik
Európában; az amerikai stratégák jelenleg azt tesztelik, hogy a
kelet-európai országok fellázadnak-e, ha nyíltan idegen
állampolgárokon keresztül irányítják őket. A térségi
országokban már több külföldi állampolgárt is vezető
pozícióba juttattak, egy demokratikusan választott kormány
megdöntését követően. Hiába tiltakoztak az ukránok, a tüntetés
és tiltakozás ehhez kevés: a kijevi puccsot követően idegen
állampolgárok irányítása alá került Ukrajna.
Petro Porosenko 2014. december 2.-án határozott arról,
hogy idegen állampolgárokat von be az ország irányításába.
Napokon belül a pénzügyminisztérium élére Natalia Jareskot
nevezték ki, aki amerikai állampolgár. Gazdasági fejlesztési
miniszternek a litván Aivaras Abromaviciust nevezték ki,
egészségügyi miniszternek pedig a grúziai Alexander Kvitasvilit.
Odessza kormányzójaként egy másik grúziai politikust
kölcsönöztek, akit saját népe már elzavart korrupciós
bűncselekmények és hatalommal való visszaélés miatt, és azóta
körözés alatt áll. Mihail Szaakasvili előkészítette Grúzia
NATO-csatlakozását és közeledését az Európai Unióhoz.
Megbuktatását követően néhány hónapot az Egyesült Államokban
tartózkodott (a publikus magyarázat szerint egyetemi oktatóként),
majd problémamentesen áthelyezték egy másik országba, amit épp
most vonnak be a NATO-ba és Európai Unióba: kinevezték Odessza
kormányzójának.
Miközben az ország élére idegen politikusokat
állítanak, az is teljesen nyilvánvaló, hogy az állampolgárságot
saját politikai funkcionáriusaiknak feltétel nélkül osztogatják.
Szaakasvili május 29-én kapta meg az ukrán állampolgárságot,
hogy legálisan betölthesse a kormányzói szerepet. Natalia
Jareskoról azt szokás említeni, hogy félig ukrán, de az igazság
az, hogy ukrán állampolgárságot csak 2014. decemberében kapott,
azt követően, hogy kinevezték az ukrán pénzügyminisztérium
élére. Az Egyesült Államokban nevelkedett, Ukrajnába politikai
funkcionáriusként érkezett, és személyének kiválasztásában
vélhetően közre játszott, hogy olyan embert kellett egy
ukrán minisztérium élére állítani, akinek legalább
látszólagosan köze van az adott országhoz.
McAdams ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet; az
első dolog, amit Jaresko pénzügyminiszterként megtett, hogy
levelet írt John McCain amerikai szenátornak, amiben kijelentette,
hogy több fegyverre lesz szükségük. “Jaresko
képviseli a legrosszabb fajta, korrupt amerikai politikus típusát,
akiket ezekbe az országokba küldenek – kizárólag azzal a
céllal, hogy megmutassák, milyen gazdag lehetsz, ha együttműködsz
egy idegen hatalommal.” Jaresko
hozzáférést kapott a USAID több mint 150 millió dolláros
alapjához, aminek “az lett volna a
feladata, hogy megmutassa a helyieknek, milyen szép a kapitalizmus
és demokrácia. Ehelyett saját vállalatainak fizetett ki
milliókat.”
Ugyanakkor, nem Jaresko személye maga a probléma. A
nagyobb veszélyt az jelenti, hogy a XXI. század Kelet-Európájában
egy idegen hatalom erőszakos úton eltávolította egy ország
választott kormányát, a helyére idegen állampolgárokat
ültetett, és mindkettő problémamentesnek bizonyult. A kijevi
puccs három hónap leforgása alatt jutott el a civil tüntetésektől
a fegyveres puccsig és a kormány megdöntéséig. Az ukránok talán
azt gondolták, hogy ez egy belföldi eredetű forradalom volt, de
- éppen a mai helyzet bizonyítja, hogy egy idegen ország szervezőereje nélkül önmagában a tüntetésekből nem következik a kormányváltás. Az USA által kinevezett idegen állampolgárokat már nem tudják eltávolítani, pedig Kijev központjában másfél éve egymást érik a tömegdemonstrációk.
Az Európai Unió vezető politikusai – sőt, gyakran
ellenzéki pártok is – szótlanul tűrik, hogy egy európai ország
élére idegen
országok politikusait ültessék.
A radikális atlantisták részéről érthető ez a hallgatás: az
az irányvonal, amit Magyarországon a Gyurcsány Ferenc féle
Demokratikus Koalíció képvisel,
a független európai államok felszámolását hirdeti, amelyek
helyére egy Európai Egyesült Államokat állítanának. Ebben a
koncepcióban minden európai országot külföldiek irányítanának,
hiszen az ő számukra nem fontos a nemzeti hovatartozás, nekik
annyi a lényeg, hogy az adott politikus atlantista legyen.
Ukrajnában készül az európai nemzetállamok végső megsemmisítésének hatástanulmánya.
Ha a nép nem lázad fel a mesterségesen kormányra
juttatott idegen urak ellen, más kelet-európai országokban is
megismétlődhet az ukrán példa – és itt elsősorban az európai
integráció tovább mélyítése szempontjából “problémás”
országokra kell gondolni, mint amilyen hazánk is.
Fokozott aggodalomra ad okot, hogy nem Ukrajna az
egyetlen ország, ahol a közvetlen szomszédságunkban külföldieket
neveznek ki az ország irányítására. Horvátország
új miniszterelnöke, Tihomir Oreskovic kanadai állampolgár,
és alig beszél horvátul. A radikális atlantisták azzal próbálják
legitimálni a külföldiek kinevezését, hogy a politikai
tapasztalat hiányával szemben előnyként tüntetik fel az üzleti
tapasztalatot, amit a gazdasági növekedés zálogként
kommunikálnak. Egész nemzetek önbecsülését tiporják sárba
ezzel a gyakorlattal: azt juttatják kifejezésre, hogy 40 millió
ukrán, 14-15 millió magyar közül egyetlen ember sincs, aki
alkalmas lenne vezető pozíció betöltésére. Valójában annyi
történik, hogy a gyarmatosító hatalmak már egyre kevésbé
foglalkoznak a látszattal. Nem éri meg nekik több tucatnyi
politikust hosszú éveken át kitaníttatni egy kelet-európai
országból, ha a gyarmatok lakossága már nem lázad fel a külföldi
vezetők ellen.
Tízezrek tüntettek az amerikai katonák által elkövetett nemi erőszak miatt
Kitiltották az amerikai katonákat egy japán
városból, az Okinava prefektúrában, ameddig folyamatban van egy
újabb nemi erőszak eset kivizsgálása.
Az amerikai katonai személyzet tagjai éjszaka nem
tartózkodhatnak Naha városának területén, ameddig folyamatban
van egy helyi lakos ellen elkövetett nemi erőszak ügyének
kivizsgálása. A rendőrség vasárnap tartóztatott le egy amerikai
tengerészgyalogost Okinava tartományban, akit a bűncselekmény
elkövetésével vádolnak. Az Okinava északkeleti részén
állomásozó amerikai katonák számára az ügy lezárultáig
tiltott a városban tartózkodás, a CNN jelentése szerint a
környező településekre sem léphetnek be éjszaka.
A bűncselekmény elkövetésével vádolt katonát,
Justin Castellanost vasárnap tartóztatták le, és minden vádat
tagad. A japán kormány hivatalos úton is tiltakozását fejezte ki
a történtek miatt, és felszólította az Egyesült Államokat,
hogy törekedjen a fegyelem fenntartására, és előzze meg az ehhez
hasonló incidenseket. A Kyodo hírügynökség szerint Japán
külügyminisztere és védelmi minisztere a tokiói amerikai
nagykövetségnek és az amerikai hadsereg tisztviselőinek küldött
levélben tiltakozott a történtek miatt. Okinava kormányzója
szintén nyilvánosan elítélte az esetet.
Vasárnap az Okinava tartományban több tízezer fős
tömegdemonstrációk kezdődtek, ahol követelték, hogy az amerikai
bázisok áthelyezése ne a tartományon belül történjen. A Kyodo
hírügynökség szerint 28 ezren vonultak fel Tokióban a parlament
épülete előtt, miközben öt másik városban zajlottak hasonló
megmozdulások.
Japánban az utóbbi évtizedek során az amerikai
bázisok környékén tömeges jelenséggé vált az ott állomásozó
katonák által elkövetett nemi erőszak – a pontos szám
ismeretlen -, a bejelentett esetek többségét pedig semmilyen
büntetés nem követte az
amerikai hadsereg részéről. Okinava jelenlegi kormányzója már
azzal a választási ígérettel nyerte el pozícióját, hogy
kitelepíti az amerikai hadsereg létesítményeit a tartományból.
Ezt az eredményt az amerikaiak bevonulása után 7 évtized alatt
nem sikerült elérni; az egyik helyi bázis áthelyezéséről 2006.
óta vannak folyamatban a tárgyalások, de a kormány és a
tartományi kormányzatok közti ellentétek eddig lehetetlenné
tették a rendezést. Az amerikai bázisok környékén élők – a
közvetlen érintettek – a teljes kivonulást követelik, a kormány
viszont az adott tartományon belül akarna újabb helyszínt
biztosítani az amerikai bázisoknak. A jelenlegi tervek Okinaván
belüli áthelyezéssel számolnak, de erre csak 2019-ben kerülne
sor.
Törökország megszállás alatt tartja Irak egy részét
Mintegy kétezer török katona tartózkodik
Észak-Irak területén, annak ellenére, hogy a kormány tiltakozott
a török csapatok bevonulása ellen. Bagdad nemzetközi segítséget
kért, de a nyugati országok nem ítélik el az Irak elleni
agressziót.
Az iraki Kurdisztáni Regionális Kormányzat
képviselője Moszkvában hétfőn beszámolt arról, hogy a török
katonák a nyugati országok hallgatólagos beleegyezése mellett
ellenőrzés alá vonták Észak-Irak egy részét, és a kormány
figyelmeztetései ellenére nem távoznak. Törökország decemberben
küldött fegyveres erőt Ninive tartományba, Bagdad jóváhagyása
nélkül. A török kormány azt állítja, hogy a helyi milíciákat
kiképző török instruktorok védelmére küldte a katonákat, a
terrorizmus elleni harc részeként. Aso Talabani, a regionális
kormányzat képviselője azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy
ez a tevékenység Irak elleni agressziónak minősül, ami a
nemzetközi közösség hallgatólagos beleegyezésével zajlik.
“Mintegy 1500-2000 török katona állomásozik ott […] Irak figyelmeztetést adott ki és követelte, hogy hagyják el az országot, de a törökök ezt figyelmen kívül hagyták. Sajnálatos módon a Nyugat, az Egyesült Államok, és az ENSZ egyaránt hallgat ezügyben.”
Ugyanakkor, a tisztviselő kijelentette, hogy a törökök
nem őket “segíteni” érkeztek.“Először
amiatt jöttek, hogy harcoljanak a kurdok ellen. Másodsorban pedig,
hogy miután Moszult felszabadították az ISIS megszállása alól,
utána is Irakban maradhassanak.”
November 8.-án Núri el-Máliki iraki alelnök – már
a törökök bevonulása előtt – kijelentette, hogy a nyugati
koalíciónak nem célja az Iszlám Állam nevű terrorszervezet
felszámolása, ehelyett Irak területi egységét akarja megbontani,
hogy így kedvezőbb feltételeket idézzen elő bizonyos energetikai
együttműködések megkötésére.
John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának
elnöke, és Lindsey Graham republikánus elnökjelölt november
29-én javaslatot tett arra, hogy török csapatok
kezdjenek szárazföldi beavatkozást Irak területén. Napokkal
az amerikai szenátusban elhangzott felszólalás után a török
hadsereg bevonult Irakba. John McCain “ajánlásának”
megfelelően, több ezer török katona lépett be Irak területére,
anélkül, hogy arra az iraki kormánytól engedélyt kaptak volna.
John McCain és Lindsey Graham elgondolása szerint az
Egyesült Államok nem önmagában kezdene katonai beavatkozást Irak
(és Szíria) területén, hanem előbb Törökország, Egyiptom és
Szaúd-Arábia hajtana végre szárazföldi hadmozdulatokat a két
országban, azt követően érkezne tízezer amerikai katona.
A NATO-országok az olaj miatt három részre szakítják Irakot
Irak több részre szakításának részét
képezheti a török katonák bevonulása Észak-Irakba. Szemjon
Bagdasarov orosz politikai elemző szerint az Erdogan-rezsim három
részre akarja szakítani az országot, és az Egyesült Államok
ehhez beleegyezését adja.
Szerdán az ISIL terrorszervezet rakétákat lőtt ki
egy észak-iraki katonai létesítményre, amelyben a török
csapatok is állomásoznak. A török hadsereg közleménye szerint
viszonozták a tüzet és harcba bocsátkoztak a terrorszervezet
térségi erőivel. A Közel-Keleti és Ázsiai Tanulmányok
Központjának igazgatója szerint azonban egy Ankara által
kitervelt történés lehet az ISIL által végrehajtott támadás,
hiszen ez a helyzet elsősorban a török katonai jelenlét
fenntartásában érdekelt fél számára kedvező. Bagdasarov
elmondása szerint az ISIL fokozott aktivitása a területen azzal
magyarázható, hogy Törökország kizárólagos ellenőrzést akar
Moszul városa felett. Az Erdogan-rezsim az ezzel járó gazdasági
előnyök miatt provokatív akciókat végez a terrorszervezet
segítségével, hiszen a fokozott érintettség miatt a török
csapatok mélyebben érintetté válhatnak a térségben kibontakozó
harcokban, emellett a “kiképzők és tanácsadók”
fenyegetettsége ürügyet teremt arra, hogy Törökország további
katonai erőt küldhessen Irak területére.
Bagdasarov emlékeztetett, hogy az Erdogan-rezsim kiváló
kapcsolatokat ápol a Maszud Barzani által vezetett Iraki Kurdisztán
Demokratikus Párttal, így legrosszabb esetben a török hadsereg
nem függetlenül, hanem a kurd Peshmerga erők helyi szervezetével
közösen űzné ki a terroristákat Moszul területéről. Egy ilyen
fejlemény a török vezetés kezére játszaná a várost – amit a
továbbiakban nem engednének el -, ezen felül a hatékony
fellépésen keresztül megpróbálnák legitimálni a katonai
jelenlétet Irakban, és további fegyveres erőket küldenének be.
Bagdasorov kijelentését a török külügyminiszter közleménye is
alátámasztja, miszerint “a szerdai
összecsapás demonstrálta, hogy szükségessé vált a további
támogató erők bevonulása Irakba”.
Ahmet Davutoglu török kormányfő szintén
kijelentette, hogy az ISIL általi támadás alátámasztja a török
katonai jelenlét szükségességét. Az orosz szakértő szerint
ugyanakkor Törökország vezetőinek nyilatkozatai már azt
mutatják, hogyszisztematikusan
megszállás alá vonják egy másik ország bizonyos területeit,
vagyis célszerű területrablást folytat az Erdogan-rezsim,
amihez jelenleg történik az ürügyképzés, később pedig
határozott lépéseket tesznek majd a megszállás nemzetközi
elfogadtatására. Irak képtelen arra, hogy az ország területi
egységének megbomlása közben, a terrorszervezet elleni harc
mellett még egy szomszédos országgal is háborút vívjon, emiatt
a török terjeszkedés a nemzetközi válasz elmaradása esetén az
ország több részre szakadásához vezet. A nyugati országok máig
nem ítélték el az Irak elleni török agressziót, a művelt
gyakorlatilag az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezése
mellett zajlik.
A közelmúlt eseményei azonban azt mutatják, hogy
Irak egy részének török megszállása az amerikai külpolitika
részét képezi. John McCain, az amerikai szenátus katonai
bizottságának elnöke, és Lindsey Graham republikánus elnökjelölt
november 29-én tett javaslatot arra, hogy török csapatok kell
szárazföldi beavatkozást kezdjenek Irak területén. Elmondásuk
szerint egy százezer fős török-szaúdi-egyiptomi haderő kell
bevonuljon Irakba, később ennek támogatásaként vonulna be
tízezer amerikai katona. Alig néhány nappal John McCain javaslata
után a török hadsereg bevonult Irakba, miközben a bagdadi
kormány egyértelművé tette, hogy erre nem adott engedélyt.
Irak miniszterelnöke, Haider al-Abadi az amerikai
szenátusban elhangzottakra reakcióként kijelentette, hogy Bagdad
nem engedélyezi az amerikai csapatok bevonulását, és nem ad
engedélyt a tervezet részeként készülődő más országoknak –
Törökország – sem a bevonulásra. Az iraki kormány hivatalosan
is megszállásnak nyilvánította a török csapatok bevonulását.
November 8-án – hetekkel az amerikai szenátor török
megszállásra vonatkozó javaslata előtt – Núri el-Máliki iraki
alelnök bejelentette, hogy Irak egy
regionális összeesküvés áldozatává vált, melynek
eredményeként olyan helyzet állt elő, hogy megbomolhat az ország
területi egysége. Az iraki alelnök
egyértelművé tette, hogy a nyugati koalíciónak nem célja
az Iszlám Állam nevű terrorszervezet felszámolása, ehelyett Irak
területi egységét akarja megbontani, hogy így kedvezőbb
feltételeket idézzen elő bizonyos energetikai együttműködések
megkötésére. A közelmúltban bizonyítékok jutottak
nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az Erdogan-rezsim ipari
méretekben vásárolja fel a terroristák által Irak és Szíria
területén kitermelt olajat, amit folyamatosan több ezer
tartályautóval hordanak a török határon túlra. Az Irak ellen
kezdett török agresszió célja, hogy Moszul ellenőrzés alá
vonása után a török hadsereg stabil kontrollt építhessen ki a
térség szénhidrogén-lelőhelyei felett, és bebiztosítsa,
hogy ezekhez a nyersanyagokhoz Irak több részre szakadása után
hozzáférése lesz. A nyugati országok egyszerű gazdasági
megfontolásból nem emelnek szót a török agresszió ellen: az
Egyesült Államok maga kezdeményezte a török csapatok bevonulását
(McCain javaslata), miközben egy svájci napilap arról számolt be,
hogy svájci
vállalatok exportálják a törökök lopott olaját Európába.
A volt NATO-vezető szerint három részre kell szakítani Szíriát
James Stavridis, a NATO európai erőinek
2013-ban nyugállományba vonult főparancsnoka nyíltan kiáll egy
független ország területi egységének megbontása mellett; egy
amerikai lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy Szíriát három
részre kellene szakítani. Kijelentése nem előzmény nélküli, a
Szíriáról leszakított régiókban már az amerikai hadsereg két
bázisa épül.
Stavridis a Foreign Policy amerikai magazinnak
nyilatkozva vezette le a szíriai válság rendezésének lehetséges
forgatókönyveit, melyek közül szerinte az lenne a leginkább
kedvező, ha a válság Szíria három részre szakadásával
végződne, és különálló alavita, mérsékelt szunnita, illetve
kurd állam jönne létre. A volt főparancsnok kijelentette:
“Szíria egyetlen entitásban történő újbóli stabilizálásának esélyei nagyon csekélyek. Itt az idő fontolóra venni a felosztást.”
A nyugállományba vonult volt NATO-vezető szerint csak
olyan forgatókönyv lehetséges a szíriai rendezésre, ami a
szíriai államiság megszűnésével vagy meggyengülésével zárul.
Elmondása szerint az alternatívák a jugoszláv modelltől (teljes
felbomlás) az iraki mintához hasonló gyenge föderális
szerkezetig terjednek. Utóbbi eset kapcsán egyértelművé tette,
hogy az magában hordozza a háború kiújulásának lehetőségét,
hiszen Irakban 2003. óta nincs béke, a kormány nem tudott
megbirkózni az ország területi egységének megbontására törekvő
terroristákkal.
Stavridis maga is elismerte, hogy a több részre
szakítás egy különösen veszélyes forgatókönyv, ami precedens
értékűvé válhat, és világszerte elősegítheti a kisebbségek
függetlenségi törekvéseinek fokozódását. Egyúttal azt is
hozzátette, hogy az ország felosztása esetén is bizonytalan
maradna a helyzet, hiszen az új államalakulatok pontos határait
közel lehetetlen lenne letárgyalni az érintett felek közt, és a
helyzet stabilizálásához nemzetközi katonai jelenlét válna
szükségessé.
A publicisztika szerint, amennyiben az ország
felosztására nem kerül sor, de “a kisebbségek nagyobb
autonómiát kapnak”, az elsősorban a szomszédos – és térségi
– országok területi egységét kezdené ki, mert előidézné a
térségben élő etnikai és vallási kisebbségek függetlenségi
harcát. A kisebbségek helyzetének rendezése pedig katonai
konfliktust provokálna a térségi országok közt, hiszen
Törökország már most katonai műveleteket folytat a kurdok ellen
Irakban, Szíriában és belföldön egyaránt.
Ugyanakkor, a szerző által a szíriai válság
rendezésére adott alternatívák összessége magában hordozza az
amerikai külpolitika célkitűzéseit. Stavridis nem számol annak
lehetőségével, hogy Szíria a jelenlegi államhatárok
megtartásával stabilizálható, hiszen az Egyesült Államok nem
engedne meg egy ilyen alternatívát, és Szíria területi
egységének helyreállítása esetén Washington tovább folytatná
azt a felforgató tevékenységet, amivel az ország területi
egységének megbomlását idézte elő. Március elején egy kurd
napilap arról számolt
be, hogy az amerikaiak
két katonai létesítményt építenek olyan területeken, melyeket
az Iszlám Állam nevű terrorszervezet szakított le Szíriáról,
majd később kurd fegyveres erők ellenőrzése alá kerültek.
A határ menti régiók felszabadítását követően a
Szíriáról leszakított területek nem a szíriai állam
ellenőrzése alá kerültek vissza, hanem az amerikai hadsereg
megvetette lábát rajtuk, mintha nem egy független ország
területének részét képeznék, hanem a nemzetközi jog semmibe
vételével szabadon kisajátíthatók lennének.
November 8.-án Núri el-Máliki iraki alelnök szintén
arról számolt be, hogy a nyugati koalíciónak nem célja
az Iszlám Állam nevű terrorszervezet felszámolása; ehelyett Irak
területi egységét akarja megbontani,
hogy így kedvezőbb feltételeket idézzen elő bizonyos energetikai
együttműködések megkötésére.
Az USA két katonai bázist épít a Szíriáról leszakított területeken
Az amerikai légierő két bázisának
építése kezdődött meg Szíria azon területein, melyeket
terrorszervezetek szakítottak le az országról, majd azt követően
a kurdok ellenőrzése alá kerültek.
A kurdisztáni média beszámolója szerint Szíria
északkeleti és északi “sarkaiban” már nem csak folyamatban
van az amerikai bázisok építése, de az amerikai hadsereg közel
végzett az építési munkálatokkal. Az Egyesült Államok úgy
létesít légibázist Szíria területén, hogy ahhoz az ország
legitim kormányának engedélyével nem rendelkezik, az építési
munkálatoknak és a bázis működése megkezdésének semmilyen,
Szíria és az Egyesült Államok közti kormányközi megállapodás
nem teremtette meg a jogi feltételeit.
A BasNews a Szíriai Demokratikus Erők nevű ellenzéki
csoportra hivatkozik, amely nyilvánosságra hozta, hogy amerikai
szakértők dolgoznak a Haszaka kormányzóságban egy az iraki és a
török határ mentén található légibázis felújításán.
Elmondásuk szerint a munkálatok nagy részével már végeztek, és
előkészítették a második légibázis építését Kobani
területén, az Aleppo provinciában.
Januárban a Stratfor biztonságpolitikai elemzője
műholdas fotókra alapozottan fejtette ki, hogy az amerikai
fegyveres erők egy katonai repülőtér kialakítását kezdték meg
a szíriai-török határon, és addigra az USA ezen tevékenységét
már hetek óta folytatta. A szakértő szerint egy nagyobb
létesítmény építését kezdték meg, amit arra használnák,
hogy az amerikai légierő onnan kiindulva hajtson végre
légicsapásokat Szíria területén, a kurd fegyveres erők
támogatásában.
A nemzetközi elemzők ezt terrorellenes műveletnek
nevezik. Ugyanakkor, az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi jog
durva sértéseként kezdte meg a szíriai beavatkozást, mert arra
az ország legitim kormányától engedélyt nem kapott, és Szíria
külügyminisztériuma számos alkalommal kifejezte tiltakozását a
nyugati országok beavatkozása ellen. A legitim kormány tiltakozása
miatt az USA részéről nem segítségnyújtásról és
terrorellenes harcról, hanem Szíria elleni agresszióról kell
beszéljünk. Szíria hivatalos úton a nyugati országoktól nem,
kizárólag Oroszországtól kért katonai segítséget a
terrorszervezetek elleni harchoz, amely tavaly szeptemberben
kormányközi együttműködés keretén belül, a nemzetközi jog
szerint legálisan kezdte meg a terrorellenes műveletet Szíria
területén.
Moszkva az utolsó pillanatban akadályozta meg az illegális NATO-beavatkozást
Az orosz légierő Szíriában kezdődő
beavatkozása az utolsó pillanatban megakadályozta, hogy az
Egyesült Államok és térségi szövetségesei “légtérzárat”
hozzanak létre Szíria felett.
A Financial Times diplomáciai forrásokra hivatkozva
arról számolt be, hogy az Egyesült Államok térségi
szövetségeseivel közösen megakadályozta volna a szíriai
kormányt abban, hogy a légierő bevetésével hatékonyan lépjen
fel a “fegyveres ellenzéki csoportok” ellen – és ezzel
kikényszerítették volna az Aszad-kormány bukását. A lap az
amerikai vezetésű koalíció tárgyalássorozatában részt vevő
diplomáciai forrásra hivatkozva kijelentette, hogy öt héttel
ezelőtt a koalíció tagjai közel jutottak a légtérzárral
kapcsolatos megállapodáshoz, és ez magyarázattal szolgálhat
arra, miért pont most kezdődött meg az orosz beavatkozás,
miközben a háború évek óta zajlik.
A Financial Times egy európai diplomatától értesült
arról, hogy a nyugati koalíció a “politikai megoldást”
légtérzár létrehozásával akarta kikényszeríteni, és az orosz
légierő közvetlen az előtt avatkozott be, hogy az Egyesült
Államok Szíria légterének egészét ellenőrzése alá vonta
volna. A lap említi, hogy a nyugati koalíció egy Törökország és
Jordánia által benyújtott tervezet mentén képzelte el a
légtérzárat. A történtek alapján Washingtont és szövetségeseit
felkészületlenül érte az orosz beavatkozás, mert Barack
Obama szombaton még arról beszélt, hogy az Egyesült Államok
“légi támogatást” biztosítana a “felkelőknek” (ez lett
volna a légtérzár).
A Financial Times információi alapján Oroszország
egy újabb, az ENSZ BT felhatalmazása nélküli NATO-beavatkozást
hárított el Szíriában. Miközben a biztonsági tanácsban Moszkva
minden bizonnyal megvétózná a nyugati beavatkozást – ezért
került volna sor az ENSZ
BT megkerülésére -,
Oroszország Szíria legitim kormányának engedélyével hajt
végre légicsapásokat Szíria területén, amit a két ország
közti katonai egyezmények is lehetővé tesznek.
Szóvivő: Washington nem tud légtérzárat kialakítani Szíriában
Az amerikai külügyminisztérium helyettes
szóvivője, Mark Toner bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem
képes légtérzárat létrehozni Szíriában, mert nem rendelkezik
megfelelő logisztikai támogatással.
Toner hétfői nyilatkozata szerint nem tudnak
pufferzónát kialakítani Szíriában, emiatt légtérzárat sem
tudnak létrehozni, mert nem rendelkeznek helyben azzal a logisztikai
támogatással, ami egy ilyen művelethez szükséges lenne. Toner
szerint a logisztika hiánya miatt nem áll szándékukban a
légtérzár kialakítása. Ugyanakkor, a nyilatkozatot azt követően
tette, hogy a Financial Times bejelentette; közvetlen az lehetett az
orosz légierő beavatkozásának kiváltó oka, hogy az Egyesült
Államok és szövetségesei megállapodtak a légtérzár
létrehozásáról. Toner tegnap már azt is tagadta, hogy Washington
és a NATO támogatná az elgondolást.
Szeptemberben Törökország javasolta elsőként, hogy
egy “terrorizmus-mentes” pufferzónát kell kialakítani
Szíriában. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a
terrorszervezetek által ellenőrzés alá vont területekre
benyomulna a NATO, és később ezt használnák fel légtérzár
kialakítására Szíria felett. Bassár el-Aszad, Szíria
elnöke ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a nyugati
országok beavatkozása egy független ország elleni agresszió,
mivel Szíria legitim kormánya nem ad nekik felhatalmazást ilyen
műveletre.
Az Egyesült Államok és a NATO-országok térségi
logisztikája mostanra nem alkalmas arra, hogy ellenőrzés alá
vonhassa Szíria légterét. Július 8-án az orosz Szputnyik
hírügynökség beszámolt arról, hogy ismeretlen hackerek átvették
az irányítást a
Törökországba telepített Patriot rendszerek felett. A támadás
július 7-én történt, és a NATO-erők magát a behatolást sem
vették észre. A forrás szerint a támadók gyenge pontokat
találtak a vezérlő rendszeren, és átvették az ellenőrzést
a rakétaindítások felett. A beavatkozásra akkor derült fény,
amikor a Patriot rendszerek “megmagyarázhatatlan”, ki nem
adott parancsokat kezdtek végrehajtani. A támadás kiindulópontja
felderítetlen maradt, a NATO-erők nem tudták visszafejteni a
támadók kilétét és elhelyezkedését.
A Press TV iráni sajtóorgánum július 7-én beszámolt
arról, hogy a török hadsereg rendkívüli parancsnoki találkozót
hívott össze, melyen a Szíriával határos régiókban állomásozó
erők vezetői kellett megjelenjenek. Az iráni forrás szerint
a találkozón Szíria ellen kezdődő katonai beavatkozásról
értekeztek, amelyben több mint 400 páncélozott harcjármű venne
részt. Ennek hatására történt a nagyszabású kibertámadás a
NATO rakétarendszerei ellen, ami egyértelművé tette, hogy a
Patriot rendszerekkel nem számolhatnak egy szíriai beavatkozás
során. Az invázió előkészületeit néhány hónappal sikerült
hátráltatni, tegnap azonban arról számolt be a Financial Times,
hogy az Egyesült Államok és térségi szövetségesei két hete
megállapodtak a szíriai légtérzár létrehozásáról, és ez
lehetett az orosz légierő beavatkozásának közvetlen előzménye.
Volt CIA-tiszt: az orosz légierő beavatkozása legális
Larry Johnson, volt CIA-tiszt szerint az
Egyesült Államok fel kell függessze a szíriai ellenzéki erők
katonai képzését és támogatását, mert amellett, hogy
illegális, ez egy különösen veszélyes nemzetközi környezet
kialakulásához vezethet.
Johnsont a Szputnyik hírügynökség kérdezte arról,
hogy az Egyesült Államok az orosz légicsapások ellenére is
folytatni fogja-e a lázadó csoportok támogatását. A volt
CIA-tiszt szerint azonban ez Washington részéről felelőtlen lépés
lenne, különösen azt követően, hogy nyilvánosságra jutott
a “mérsékelt ellenzék” és
a terrorszervezetek közti átjárhatóság. Chris Murphy amerikai
szenátor kedden az orosz sajtónak nyilatkozva elismerte, hogy
a “mérsékelt ellenzék” amerikai
kiképzési programja“akaratlanul is” az
Iszlám Állam nevű terrorszervezet támogatásához vezet. Térségi
sajtó ilyen fejleményekről többnyire nem számol be, de a
történtek annál nagyobb port kavarnak a nemzetközi médiában. A
fentiek ismeretében az Egyesült Államok nem csak Oroszországgal
szemben, hanem egy terrorszervezet oldalán pozicionálná magát a
nemzetközi politikában, ha továbbra is folytatja a “mérsékelt
ellenzék” kiképzését és fegyverzését.
Johnson szerint az Egyesült Államok jelen
helyzetben le kellene állítsa a
Szabad Szíriai Hadsereg kiképzési programját is,
emellett le kell állítsa a fegyverszállítmányokat, mert azok
közvetlen a terrorszervezethez kerülnek, és csak idő kérdése,
hogy ezzel kapcsolatos információk mennyire gyorsan válnak
globálisan ismertté. Amennyiben tovább folytatják a fegyveres
ellenzéki csoportok támogatását, azzal a Pentagon azt
kockáztatja, hogy az Egyesült Államok megítélése tovább
romolhat nem csak Oroszországban és egyes közel-keleti
országokban, hanem európai, térségi országokban is.
Johnson az orosz sajtónak nyilatkozva maga
is elismerte, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg a valóságban nem
létezik, mindössze egy a CIA által létrehozott konstrukció, amit
pszichológiai hadviselés céljából, a közvélemény formálására
használnak. Ahhoz ugyanis, hogy az
emberek elfogadják a szíriai beavatkozást, létre kellett hozni
egy olyan konstrukciót, amit a “demokraták hadseregeként”
lehet felmutatni a nyilvánosság számára.
A volt CIA-tiszt hangsúlyozta, hogy az Egyesült
Államok 2011 óta fegyverzi és támogatja a kormányellenes erőket,
ami a nemzetközi jog súlyos sértése, és ebből a szempontból
éles ellentétben áll az orosz
beavatkozással, ami a szíriai kormány kérésére kezdődött
meg. Johnson kifejtette, hogy “a
nemzetközi jog szerint Oroszország legálisan van jelen Szíriában,
az ország szuverén hatóságának kérésére, ami az ENSZ
szervezetében még mindig saját székkel rendelkezik, tehát
legitim erőtényezőként van elismerve. Eközben az Egyesült
Államok a nemzetközi jog szerint illegális katonai beavatkozásokat
hajt végre”.
Oroszország szeptember 30-a óta hajt végre
légicsapásokat Szíriában, melynek során eddig a terrorszervezet
parancsnoki központjaira, logisztikai központjaira,
rakétarendszereire, páncélozott harcjárműveire mértek csapást,
hogy megakadályozzák a terrorszervezet további előrenyomulását.
Az értékelések szerint a beavatkozás első három
napja megsemmisítő
csapást mért a terrorszervezet gazdasági hátterére,
és megkezdődött a tömeges dezertálás, a fegyveres ellenzéki
csoportok széthullása.
Nemzetközi terrorizmus: több mint 80 ország támogatja az Iszlám Államot
Bassár el-Aszad szíriai elnök interjút
adott az El Pais spanyol napilapnak; elmondása szerint több mint 80
ország – különösen Törökország és Szaúd-Arábia –
biztosít pénzügyi, logisztikai és tárgyi támogatást az Iszlám
Állam nevű terrorszervezetnek.
Szíria elnöke a lapnak nyilatkozva továbbra
is aktívnak és korlátlannak nevezte
a terrorszervezet külföldi szponzoráltságát; működésének
csak az szab korlátot, hogy mennyi emberanyag-utánpótlás érkezik
Szíria területére – harcolni a terroristák oldalán -, mert
számos külföldi ország közvetlen támogatja pénzzel a
terrorszervezetet, mások logisztikai támogatást biztosítanak,
rendszeres fegyverszállítmányokról és anyagi utánpótlásról
gondoskodnak, vagy a toborzás szervezéséről gondoskodnak. Az
államfő hangsúlyozta, hogy olyan országok is támogatják a Daesh
működését, amelyek a nemzetközi politikában nyilvánosan
elítélik a terrorizmust, és azt hangoztatják, hogy fellépnek a
terroristák ellen. Vannak azonban olyan országok, melyek különböző
politikai fórumokon politikailag támogatják a nemzetközi
terrorizmus működését. Bassár el-Aszad azzal vádolja
Szaúd-Arábiát, hogy a szíriai kormány megdöntéséért harcoló
külföldi fegyveresek elsődleges támogatója.
Az államfő felszólította a nemzetközi közösség
tagjait, hogy amennyiben valós tűzszünetet akarnak látni
Szíriában és le akarják állítani a háborús helyzet miatt
kialakult népvándorlást, akadályozzák meg, hogy bizonyos
országok – különösen Törökország – újonnan toborzott
terroristákat és még több fegyvert küldjenek Szíria területére,
valamint logisztikai támogatást biztosítsanak a terroristáknak.
Az ország legitim vezetője kizárólag Iránt és Oroszországot
említette, mint a terrorizmus ellen valós harcot folytató
országokat, segítségüket pedig a Szíriai Arab Hadsereg által
folytatott harchoz létfontosságúnak nevezte. Aszad elmondása
szerint Oroszország és Irán közreműködésének köszönhető,
hogy öt évi háború után egy az ország bukásához
közelítő helyzetből újra közel jutottak ahhoz, hogy
stabilizálják Szíriát. Az erőteljesebb orosz fellépést pedig
azzal magyarázta, hogy Törökország és Szaúd-Arábia kifejezte
hajlandóságát a szárazföldi invázióra vonatkozóan. Így,
mivel idegen hatalmak már nyíltan a legitim kormány beleegyezése
nélkül küldenek fegyvereseket Szíriába, Moszkvának is nagyobb
mozgástere van a szíriai rendezésre.
Aszad azonban egyértelművé tette, hogy amennyiben
idegen hatalmak a kormány beleegyezése nélkül küldenek katonai
alakulatokat Szíria területére, velük ugyanúgy fognak eljárni,
ahogy az általuk küldött terroristákkal is az elmúlt évek
folyamán.“Meg fogjuk védeni az
országunkat. Ez idegen országok általi agresszió. Nincs semmi
joguk beavatkozni Szíriában, se politikailag, sem pedig katonailag.
Ez a nemzetközi jog sértése, és a szíriai állampolgárok elleni
agresszív fellépés, akiknek viszont minden joguk megvan arra, hogy
harcoljanak és megvédjék az országot”.
Az államfő hangsúlyozta, hogy a nyugati sajtó
állításaival ellentétben az orosz légierő nagyon precízen
választja meg célpontjait Szíriában, és a hatóságoknak nincs
semmilyen arra utaló bizonyítéka, hogy a szövetségesek –
Oroszország, Irán – beavatkozásának civil áldozatai
lennének. “Valójában az amerikaiak
tették ezt, rengeteg civilt öltek meg az ország északkeleti
részén, mert nem a városokban támadnak, hanem a külvárosi
részeket bombázzák.”
Szíria legitim kormánya érvényben lévő államközi
szerződések alapján kérte fel Oroszországot a terrorizmus elleni
fellépésre és katonai beavatkozásra, ami összhangban áll a
nemzetközi joggal. A nyugati országok beavatkozását nem kérte a
szíriai kormány, azok saját céljaik és motivációik mentén
hajtanak végre bombázásokat egy független ország területén –
annak ellenére, hogy annak külügyminisztériuma kifejezte
tiltakozását a beavatkozások ellen -, ami a nemzetközi jog
sértését jelenti. Mivel számos NATO-ország folytat katonai
műveleteket Szíria területén, kijelenthető, hogy az országban
az ENSZ-BT megkerülésével megkezdett – illegális –
NATO-beavatkozás zajlik.
Törökország háborúban áll belföldön és a határon túl
Törökország kimondatlanul is háborúban
áll, ami könnyen teljes körű háborúvá válhat; Ankara engedi a
török állampolgárok Szíriába utazását, hogy fegyveres harcot
folytassanak a kormány ellen, miközben maga is beavatkozott a
konfliktus alakulásába.
Egy török politológus és újságíró, Nuray Mert a
Hürriyet nemzetközi kiadásában kijelenti, hogy Törökország
saját határain belül és a határon túl is háborúban áll. Ez
egy ki nem nyilvánított és hivatalosan el nem ismert hadiállapot,
ami ennek ellenére már több fronton zajlik, és bármikor teljes
körű háború lehet belőle. Az újságíró szerint az
Erdogan-rezsim támogatta a Szíriában működő radikális
csoportokat, melyek közvetlen fegyveres harcot folytatnak az ország
kormánya ellen, emellett szabad utat engedett a török
állampolgárok Szíriába utazásának, hogy harcoljanak Bassár
el-Aszad hatalomból való eltávolításáért. Később belföldön
megtorlás szerű háborút indított a törökországi kurd
kisebbség ellen, majd a kurd önvédelmi csoportok Szíriában
aratott harctéri sikerei arra ösztönözték a török vezetőket,
hogy Szíriában is katonai beavatkozást kezdjenek. Az elemző
szerint a szíriai konfliktusban való részvétel már hadba
lépést jelentett,
ezt azonban se a török vezetők, se a nyugati országok vezető
politikusai nem ismerik el.
Nuray Mert szerint Törökország mindent megtett annak
érdekében, hogy az Egyesült Államok a kurdok fegyveres
csoportjait is terrorszervezetnek kezelje, a kurd Demokratikus
Egységpárt és a Népi Védelmi Egységek azonban Washington
kulcsfontosságú “szövetségesei”, emiatt Törökország
egymaga próbálja katonai beavatkozással megoldani azt a problémát,
amit a Szíriában függetlenedő kurd régiók a jelenlegi
Törökország területi egysége szempontjából jelenteni fognak.
Az elemző hangsúlyozza, hogy ez a fellépés Törökországot a
nemzetközi politikában egyfajta általános “bajkeverői”
szerephez juttatta, ami akadályává vált a terrorizmus elleni
harcnak és a szíriai rendezésnek. “Recep
Tayyip Erdogan és az AKP úgy cselekszik, mintha már háborúban
állnánk a belső ellenséggel – és ebbe a kategóriába sorol
mindenkit, aki nem ajánlja feltétlen támogatását a kormánypárt
és vezetője számára”. Végső
konklúziója pedig, hogy Törökország
urainak túl sok háborúja van túl sok ellenség ellen, a
nemzetközi politika alakulása emiatt Erdogan ellen dolgozik.
Törökország korábban a legitim kormány beleegyezése
nélkül küldött katonai alakulatokat Szíriába, ami egy független
ország elleni agresszió és a nemzetközi jog sértését jelenti.
Basar al-Dzsafari, Szíria ENSZ-nagykövete decemberben arról
számolt be, hogy a török hadsereg fedezőtüzet biztosít a
Szíriába érkező terroristák határátlépéséhez, és több
alkalommal fegyveres összetűzésbe került a szíriai hadsereggel,
amikor támogatóan lépett fel az Iszlám Állam offenzíváiban
Szíria területén. Törökország februárban életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélte egy török napilap vezető
szerkesztőjét és tulajdonosát, amiért a lap beszámolt arról,
hogy a török titkosszolgálat Szíria területére küld
fegyverszállítmányokat.
Külföldre menti vagyonát az Erdogan-család
Egy török üzletember, aki korábban a
fokozódó politikai leszámolások miatt menekült el
Törökországból, újabb részleteket hozott nyilvánosságra a
török államfő fiának pénzmosási gyakorlatáról.
A Ria Novosztyi hírügynökség a birtokába jutott
dokumentumok alapján ír a török államfő családjának gazdasági
bűncselekményeiről. Murat Hakan Uzan akkor kellett elmeneküljön
Törökországból, amikor Recep Tayyip Erdogan kormányfő lett és
leszámolásokat kezdett azokkal a vállalkozókkal szemben, akikkel
érdekellentétbe került. Elmondása szerint Bilal Erdogan hatalmas
mennyiségű készpénzzel és testőrökkel rendszeresen látogatott
Olaszországba – később a török államfő fia az olasz
nyomozóhatások célkeresztjébe került, és pénzmosás ügyében
indult ellene eljárás.
A beszámoló szerint Bilal Erdogan először nagy
létszámú testőrgárdával érkezett Olaszországba, akiket a
hatóságok nem engedtek belépni az ország területére. A határon
felmerült problémákat követően azonban órákon belül török
diplomata útlevelet kaptak, így Bilal Erdogan fegyveresei a
továbbiakban hivatalosan a török diplomáciai gárda részeként
utazgattak Olaszországba.
Az Uzan által kiadott dokumentumok részét képezi a
török államfő és fia közti telefonbeszélgetések felvétele és
leiratozása is, melyek során arról beszéltek, hogyan
szabaduljanak meg több millió euró készpénztől, amit akkor még
otthonukban tartottak. Az üzletember elmondása szerint az
Olaszországba irányuló pénzmozgások kapcsolatban állnak a
2013-ban kirobbant korrupciós botránnyal, amit a török hatóságok
elfojtottak. Uzan az állítja, hogy az Erdogan-család külföldre
menekíti vagyonának nagy részét, ami egy menekülési terv részét
képezi; a török államfő attól tart, hogy nem sokára elveszíti
hatalmát, és el kell tűnnie az országból, emiatt kimenekíti
vagyonát európai országokba.
Erdogan és családja évi kétmilliárd dollárral támogatja az Iszlám Államot
Műholdas fotók sokasága bizonyítja, hogy
az Iszlám Állam nevű terrorszervezet a török-szír határon át
ipari mennyiségben csempészi az illegálisan kitermelt olajat. A
török államfő és családja közvetlen profitál a lopott olaj
újraértékesítéséből.
Az orosz védelmi minisztérium szerdai eligazítása
során műholdas fotókat mutatott a képviselőknek, valamint számos
adatot bocsátott rendelkezésükre az ISIL török-szíriai határon
kiépített illegális olajkereskedelmi infrastruktúrájának
kiterjedéséről. Anatolij Antonov védelmi miniszter helyettes
kijelentette, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő és
családja részt vesz ebben az illegális tevékenységben. Elmondása
szerint az ISIL Szíria és Irak területén folytat illegális
olajkitermelést, a lopott olajat pedig “harmadik félnek”, azaz
Törökországnak értékesítik. Antonov kifejtette, hogy az ISIL
napi szinten kétszázezer hordó lopott olajat exportál
Törökországba, amivel éves szinten több mint kétmilliárd
dollár profithoz jut.
“Az olajkereskedelemből származó jövedelem a Szíriában működő terroristák legfontosabb bevételi forrása; éves szinten kétmilliárd dollár bevételt biztosít számukra, amiből a világ számos országából zsoldosokat fogadnak fel, és fegyverrel, felszereléssel látják el őket.”
Antonov hangsúlyozta, hogy Törökország
a lopott olaj elsődleges felvásárlója, és ezáltal az Iszlám
Állam elsődleges anyagi támogatója.
Ennek a tevékenységnek pedig részét képezi a török államfő
és családja.
A miniszter hangsúlyozta; Erdogan soha nem fogja
elismerni, hogy a terroristákkal üzletel, és hasonlóképp, a
lopott olaj felvásárlásában érintett más török politikusok
sem fognak lemondani. Vlagyimir Putyin orosz államfő eközben
kijelentette, hogy Törökország politikai struktúrájában mélyen
beágyazódott a probléma. Ennek kapcsán két ellenzéki lap
szerkesztőit említette, akiket “államtitkok nyilvánosságra
hozatala” miatt tartóztattak le.
Az újságírók, akik le merték írni, hogy “Erdogan hazudott, és felvásárolja a terroristák olaját”, mostanra már börtönben vannak.
Antonov kijelentése szerint pedig a török vezetés
cinizmusa határtalan, és ehhez hasonlóan fognak eljárni akkor is,
amikor a világ közvéleménye már tisztában van azzal, hogy
török kormánypolitikusok a terrorszervezet elsődleges
támogatói. Az orosz miniszter kijelentette, hogy Moszkvának
nem célja Erdogan lemondatása, ellenben arra akarnak rámutatni,
hogy Törökország ipari mennyiségben felvásárolja a lopott
olajat, és lehetséges, hogy azt továbbértékesítik
a világ olajpiacain. Egyúttal
kijelentette, hogy Moszkva célja a Szíriában működő
terrorszervezetek felszámolása, és ehhez elengedhetetlen az anyagi
támogatásaik elapasztása.
A műveleti parancsnokság vezetője eközben
bejelentette, hogy az orosz
légierő a Törökországba olajat szállító konvojok felét
megsemmisítette. A beszámoló
szerint összesen 1722 tartálykocsit fedeztek fel műholdas
felderítéssel, és az ISIL kezén lévő konvojok, valamint az
olajkereskedelem lebonyolítását segítő létesítmények ellen
légi csapásokat hajtottak végre, ennek köszönhetően mostanra
felére csökkent a török határhoz vezető utak mentén állomásozó
tartálykocsik száma. Szergej Rudszkoj, a műveleti parancsnokság
vezetője azonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok által
irányított koalíció részéről egyetlen légicsapást sem
láttak, ami a Törökországba tartó olajkonvojokat célozta volna.
Ellenben arról szintén műholdas felvételeik vannak, hogy a lopott
olajat Törökországból is továbbszállítják más országokba.
Nemzetközi jogot sért aNATO kelet-európai terjeszkedése
Szergej Nariskin, az orosz parlament alsóháza
szóvivőjének elmondása szerint a NATO és az Európai Unió a
nemzetközi jog aláásását folytatja, a NATO keleti terjeszkedése
a globális és regionális rend megbomlásával fenyeget.
Nariskin a parlament alsóháza előtt felszólalva
kijelentette, hogy a NATO és az Európai Unió
Oroszország-politikája már nyomokban sem nevezhető
konstruktívnak. Az észak-atlanti szövetség fokozza katonai
jelenlétét Oroszország és Belorusszia határai mentén, és ez
egy olyan agresszív politika, ami a jövőben is folytatódni fog.
“A NATO katonai infrastruktúrájának a belorusz
és orosz határ irányába történő agresszív terjeszkedése,
valamint a szankciós politika egyaránt a nemzetközi jogot sérti.
A Nyugat szuverén országok belügyeibe avatkozik be, tömeges
dezinformációs kampányt folytat országaink ellen, és ez a
jövőben is folytatódni fog.”
Az orosz törvényhozó hozzátette, hogy a nyugati
katonai szövetség és az Európai Unió politikája ellehetetleníti
a kölcsönösen jövedelmező együttműködés minden formáját,
politikájuk pedig Kelet-Európa biztonságát is aláássa.
A NATO 2014 áprilisa óta folytat haderőépítést
Kelet-Európában és a Fekete-tengeren. A “keleti szárny
megerősítését” azonban nem csak Oroszország nevezi a
nemzetközi jog szerint illegálisnak. Február 13-án Javier Solana,
a NATO volt főtitkára szintén kijelentette, hogy a további
parancsnoki központok létrehozása Kelet-Európában a
NATO-Oroszország Alapokmány sértését jelentené.
Török titkosszolgálat állhat a tömeges bevándorlás mögött?
Törökország és az Európai Unió közti
titkos paktumról beszélt Orbán Viktor tegnapi értékelő
beszédében; a kormányfő szerint az EU félmillió menekültet
vesz át Törökországtól, de a brüsszeli vezetők ezt még nem
merik nyilvánosságra hozni.
A Magyar Idők konzervatív napilap beszámolója szerint
a kormányfő kijelentette, hogy a német és a török kormány
alkuja most érkezett el a végrehajtás fázisába, és Törökország
elérkezettnek látja az időt arra, hogy kikényszerítse mintegy
félmillió menekült átadását az Európai Uniónak. A kormányfő
szerint azonban nem csak Németországra vonatkozik ez a paktum – a
törököktől átvett migránsokat az összes tagállam közt
akarják szétosztani. Orbán Viktor emiatt a következő hónapok
egyik legfontosabb feladatának nevezte annak megakadályozását,
hogy ezt a titkos paktumot rákényszerítsék a tagállamokra.
Az Európai Unió vezetői tavaly novemberben kötöttek
egy megállapodást Törökországgal, melynek értelmében Ankara
több mint 3 milliárd euró támogatásban részesül, aminek döntő
hányadát az EU tagállamai kell befizessék. Ebből az összegből
Törökország több millió menekültet kellene elszállásoljon,
abból a célból, hogy a menekültek tömegei ne utazzanak tovább
Európába.
Az Ankarával kötött megállapodás kapcsán több
európai politikus is jelezte, hogy a megállapodás nem
humanitárius segítségnyújtást jelent, hanem Törökország
zsarolja az Európai Uniót, mert az gyengeséget mutatott, és
hosszú hónapok óta védtelennek bizonyult a migránsáradattal
szemben. Január első hetében Iveta Grigule lettországi
EP-képviselő a Baltkom rádiónak nyilatkozva kijelentette;
Törökország zsarolja az Európai Uniót, és amennyiben nem kapja
meg a “kért” anyagi forrásokat, további migrációs hullámot
indít meg Európa felé.
Február 8-án egy görög napilap hozott
nyilvánosságra információkat arra
vonatkozóan, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő egy
novemberi találkozó során megzsarolta az európai vezetőket, és
30 milliárd eurót követelt. A török államfő kilátásba
helyezte, hogy amennyiben az Európai Unió nem adja meg a kért
összeget, buszokkal fogják az összes migránst Európába
szállítani.
Tavaly augusztusban Földi László titkosszolgálati
szakértő a Magyar Hírlapnak nyilatkozva kifejtette,
hogy a bevándorlók nem spontán menekülés szerűen érkeznek
Európába, hanem kiterjedt kommunikációs hálózat és nagy anyagi
háttérbázis áll a migrációs áradat mögött. Földi László
szerint a tömeges bevándorlás egy irányított folyamat, ami
katonai logisztikához hasonló módon szervezett, és vélhetően
egy idegen ország titkosszolgálata áll a migránstömegek
mozgatása mögött.
Októberben a liberális sajtorgánumok a cseh védelmi
miniszter kijelentését idézve Oroszországot vádolták a
migránsok Európába buszoztatásával. A vádak azonban
bizonyítatlanok maradtak, ellenben a Törökországgal folytatott
tárgyalási folyamat során kiszivárgott dokumentumok
alátámasztják, hogy a török államfő kezében zsarolási
tényezőt jelentenek a nagy migrációs hullámok, amit az Európai
Unióval szemben anyagi támogatás kikényszerítésére használ.
Irán felhagy a dollár használatával az olajkereskedelemben
Irán átáll az euró használatára az
olajkereskedelemben, hogy ezzel csökkentse az amerikai dollártól
való függőséget. A szankciók feloldása után Teherán a
korábban befagyasztott vagyonokat visszafizetését is euróban
várja.
A Reuters hírügynökség számolt be arról, hogy Irán
Nemzeti Olajvállalata már minden új olajüzletet euróban jegyez,
beleértve a francia Total és a spanyol Sepsa vállalatokkal kötött
üzleteket is. A forrás szerint a vevők mindenféleképpen euróban
kell fizessenek, a tényleges kiszállítás környékén
megállapított aktuális dollár/euró árfolyam alapján. A lap a
Lukoil, a Total és Sepsa vállalatokat kereste fel ennek kapcsán.
Előbbi két cég hivatalosan nem kommentálta ezeket az
értesüléseket, utóbbi pedig nem válaszolt a megkeresésre. A
Reuters nem-hivatalos forrása ugyanakkor arról is beszámolt, hogy
Irán minden, korábbi kereskedelmi partnerétől – akik a
szankciók miatt befagyasztott üzletek okán dollármilliárdokkal
tartoznak a perzsa államnak – euróban várja a tartozások
kifizetését.
A forrás kifejtette, hogy Irán központi bankja még a
szankciós időszakban fogadott el egy új politikát, mely szerint a
külkereskedelemben átállnak dollárról az euró használatára –
de ezt a lépést a nyugati országok részéről többnyire nem
tartották reális, megvalósítható intézkedésnek, mert politikai
alapon született, miközben az is látható volt, hogy főként a
szankciók feloldását követően lesz jelentősége, és Irán
jelentős engedményeket lesz kénytelen tenni, mire a kereskedelmi
korlátozások tényleges feloldásra kerülnek.
Az atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások lezárását
követően Irán számos, az amerikai szankciók miatt befagyasztott
vagyonalapjához kapott újra hozzáférést – ennek során se
dollárban, hanem főként a térségi arab országok
fizetőeszközeiben tárolt vagyonalapokhoz jutottak hozzá. Amerikai
tisztviselők szerint Irán több mint százmillió dollár külföldön
tárolt megtakarítását zárolták a szankciós időszakban, ennek
mintegy 50%-át oldották fel a tárgyalássorozat lezárása óta.
Az Irán elleni szankciókat január 16-án mind az
Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió feloldotta. Az
Indian Express beszámolója szerint India és Irán megállapodott,
hogy minden jövőbéli üzletet rúpiában bonyolítanak, és
lehetséges, hogy a szankciós időszakból hátramaradt 6 milliárd
dollár tartozást is nemzeti valutában fizetik vissza.
Január végén a Wall Street Journal arról számolt
be, hogy Irán jelentősen csökkenti az olaj árát európai
üzletfelei számára, miközben ázsiai országok részére
megnövelte az árakat. Az újonnan kötött üzleteket azonban
euróban bonyolítják, ami Irán korábban megkezdett politikájának
egyenes ágú folytatásaként az amerikai dollártól függetlenedést
hivatott elősegíteni. Az utóbbi évek során a
világ számos országakezdett
felhagyni az amerikai dollár használatával, annak érdekében,
hogy végleg felszámolják a dollár monopolhelyzetét a
világgazdaságban. Ennek részeként a dollár használatát
fokozatosan elhagyó országok saját nemzeti valutáikban kötnek
üzletet, hogy a változással ne egy újabb valutát juttassanak
egyeduralkodó helyzetbe.
A jelenlegi nemzetközi folyamatokat nem a multipoláris
világrend kialakulásának keretein belül értelmező szakértők
rendszerint az adott ország gazdasági lehetőségeinek
szűküléseként értelmezik a dollártartalék fokozatos
csökkentését. Számos nyugati szakértő még ma is az amerikai
hegemónián és dollármonopóliumon alapuló egypólusú világrend
keretein belül értelmezi ezeket a folyamatokat, ők többnyire az
orosz gazdaság hanyatlására vonatkozó értékeléseket is a
dollártartalék felhasználására alapozzák. Az Eurázsiai
Gazdasági Unió országai azonban szintén döntést hoztak arról,
hogy egymás között folytatott kereskedelemben 2020-ig teljes
mértékben felhagynak a dollár használatával. Kereskedelmi
partnereik tekintélyes része szintén nem dollárban várja a
kifizetéseket, ezért értelemszerűen a korábbi méretű
dollártartalékra sem lesz szükségük.
Iránba áramlik a nyugati tőke
Az Empresa Exterior spanyol napilap szerint ha júniusban
visszavonják az Irán elleni nyugati szankciókat, Irán “nagyon
jövedelmező piaccá válik a befektetőknek és nyugati
magánvállalatoknak”.
A lap kifejti, hogy Irán a Közel-Kelet legnagyobb
gazdasági lehetőségekkel rendelkező országa, és más
közel-keleti országokkal összehasonlítva elsőszámú
energiaexportőr, ezen felül a világ legnagyobb
földgáztartalékával, és a világ negyedik legnagyobb
olajtartalékával rendelkezik. A lap szerint a szankciók
visszavonása esetén a nyugati országok számos energetikai
megállapodást kötnének Iránnal, de nem csak az energetika terén
születnének együttműködések, hanem a mezőgazdaság terén is,
és ennek részeként jelentős nyugati tőke érkezne az országba.
A lap szerint a szankciók feloldásának egyetlen
akadálya, hogy Irán azok azonnali visszavonást követeli, miközben
a nyugati országok fokozatosan, több lépcsőben vonnák vissza a
szankciókat. Irán ugyanis bár hajlandó a kompromisszumra,
egyelőre a lehető legkisebb mértékű kompromittálódással
akarna megszabadulni az embargótól. Az Empresa Exterior szerint a
tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy Irán hajlandó elfogadni a
nyugati országok feltételeit, ha az a szankciók azonnali
visszavonását vonja maga után. A nyugati országok ugyanakkor a
szankciók több lépcsőben történő visszavonását akarják
kierőltetni. Ez ugyanis lehetővé tenné számukra, hogy ne egy
meghatározott feltétel ellenében legyenek elengedve a szankciók,
hanem minden egyes újabb szakaszban újabb és súlyosabb
feltételeket szabhassanak. Irán így abban az esetben szabadulhatna
meg a gazdasági szankcióktól, ha hajlandó teljes mértékben
együttműködni a nyugati országokkal.
Amennyiben vissza akarnák fordítani ezt a káros
folyamatot, az olyan radikális intézkedések meghozatalát
igényelné, amire az iráni vezetés már Ahmadinedzsád idején sem
volt hajlandó. A nyugati országoktól függetlenség fenntartása
esetén ugyanis teljes mértékben el kellene hagyniuk a dollár
használatát, és a megállapodás kezdőfeltételéül szabni, hogy
az Európai Unió nem fizethet dollárban és euróban az Iránból
vett földgázért. Egy ilyen feltételt azonban olyan
biztonságpolitikai intézkedések kellene megelőzzenek, amire Irán
nem lesz hajlandó. A kelet-eurázsiai hatalmakkal fokozott
együttműködés ugyanis már önmagában kiválthat a nyugati
országok részéről egy destabilizációs tevékenységet, és
ebben az esetben könnyen véglegessé válna, hogy a szankciókat
sem oldják fel, ami Teheránt hosszú távon megfosztaná a nyugati
országok részéről várható befektetésektől.
A nyugati befektetőket pedig láthatóan tárt karokkal
fogadják Teheránban. 2015 május első hetében amerikai
olajipari vállalatok vezetőiből álló delegáció érkezett
Teheránba, ahol megbeszéléseket
folytattak az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési
engedélyek megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes
olajügyi minisztere az amerikai delegáció látogatása után
kijelentette, hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat,
és a közeljövőben megjelennek
Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek.
A találkozóról akkor a Mehr hírügynökség számolt be. Ezzel
körvonalazódik egy olyan együttműködés, melynek részeként az
iráni olajat és földgázt amerikai vállalatok fogják kitermelni,
cserébe piacot biztosítanak az iráni földgáz számára az
Európai Unióban. Április utolsó hetében iráni vezetők
megbeszéléseket folytattak Bulgáriában a Nabucco projekt
újrakezdéséről, többek között emiatt került sor
Szijjártó Péter teheráni látogatására.
A megállapodás hosszú távon bebiztosítaná az
Egyesült Államok fennhatóságát Európa felett, és lehetővé
tenné, hogy Washington az európai országokat felhasználja
Oroszország sakkban tartására; utóbbinak ugyanis mindössze annyi
akadálya van, hogy az Európai Unió jelenleg fokozott függésben
van az orosz energiahordozóktól, így Washington nem tud közvetlen
konfrontációt kikényszeríteni Európa és Oroszország közt.
Francia vállalatok is beszállnak az iráni olaj és földgáz kitermelésébe
Irán olajügyi minisztere bejelentette, hogy
a francia cégek kifejezték hajlandóságukat az iráni
energiaszektorban befektetésre vonatkozóan, és a két ország
vezetői jelenleg tárgyalásokat folytatnak az energetikai
együttműködés kiterjesztéséről.
Laurent Fabius francia külügyminiszter Teheránban
tett látogatását követően Bizsan Zangane az újságíróknak
nyilatkozva elmondta, hogy a tárgyalások során megállapodtak az
Irán és Franciaország közti együttműködés újraindításáról
az olaj- és gáztranzit terén. A két ország vezetői
megállapodtak arról, hogy a francia vállalatok számos befektetést
eszközölnek Irán területén, és részt vesznek az iráni olaj-
és földgáz kitermelésében. A tárgyalások során megállapodtak
arról, hogy az egyeztetés a közeljövőben folytatódik, és
vizsgálni fogják, milyen befektetési lehetőségeik lehetnek még
a francia energetikai cégeknek Iránban.
Az olajminiszter szerint a francia vállalatok
biztosítják az olajiparban szükséges technológiát és
felszereléseket, amit értelemszerűen nem csak Iránban használnak
majd, hanem a térségi export fokozására is törekszenek.
Zangane szerint az Olajügyi Minisztérium kiemelt
jelentőségű befektetőnek tekinti a francia Total vállalatot, ami
elsődleges partnerként részt vesz az iráni olajmezők
infrastruktúrájának fejlesztésében. Laurent Fabius a találkozót
követően bejelentette, hogy szeptemberben több nagy francia cég
vezetőiből álló delegáció utazik Teheránba, hogy a további
együttműködésről megkezdjék a tárgyalásokat.
Május első hetében amerikai olajipari vállalatok
vezetőiből álló delegáció érkezett Teheránba, ahol
megbeszéléseket folytattak az olajügyi minisztérium
illetékeseivel a kitermelési engedélyek megszerzéséről. Abbasz
Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere az amerikai
delegáció látogatása után jelentette be, hogy a nyugati országok
feloldhatják a szankciókat, és a közeljövőben megjelennek
Iránban a főbb amerikai olaj- és gázipari cégek. Ez volt az
első, arra vonatkozó nyilvános bejelentés, hogy az Irán elleni
szankciók feloldásra kerülhetnek, és egyben azt is
alátámasztotta, hogy az atomprogram kapcsán valós megállapodásra
csak akkor kerülhet sor, ha Irán a kitermelt olajat és földgázt
a nyugati országokba exportálja, és a kitermelésben nyugati cégek
vesznek részt. Az amerikaiakkal megállapodást követően más
nyugati országok vállalatai is megjelentek, a helyettes olajügyi
miniszter szerint a kitermelésben érintett nyugati befektetők
állandó képviseletet működtetnek az iráni fővárosban.
A Fitch nyugati hitelminősítő intézet szerint Irán
megfelelő adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a világ legnagyobb
kőolaj- és földgázexportőreinek egyikévé váljon. Az iráni
földgázkészleteket mintegy 34 trillió köbméterre becsülik, ami
a Föld ismert földgázkészletének 18%-a. Az Egyesült Államok
hosszú évek alatt felépített katonai nyomásgyakorlással
kényszerítette Iránt tárgyalóasztalhoz; a megállapodás
lényege, hogy a nyugati országok nem
kezdenek háborút Irán
ellen, cserébe az kiárusítja természeti kincseit a nyugati
országoknak.
Washington tervei szerint Iránt az elkövetkező
években az Európai Unió egyik legnagyobb földgázexportőrévé
teszik, hogy ezzel kiváltsák Európa függő viszonyát az orosz
földgáztól. Csakhogy ez a függő viszony máig egyedüli akadálya
annak, hogy az Egyesült Államok bevonhassa Európát egy
Oroszország elleni háborúba (Európa gázellátás nélkül
maradna egy háború esetén). Az amerikai hadsereg jelenleg –
Belorusszia kivételével – minden, Oroszországgal határos
európai országban hadgyakorlatokat tart és fokozza katonai
jelenlétét Kelet-Európában. A nyugati országok Iránnal
folytatott intenzív energetikai együttműködésre törekvése
emiatt – az európai biztonságpolitika szempontjából – egy
újabb nagy háború előtt álló akadály megkerülésére tett
kísérlet.
Amerikai cégek termelik ki és vásárolják fel az iráni olajat, földgázt
Ahmad Madavi, az iráni
Petrolkémiai Ipari Vállalatok Szövetségének elnöke szerint
Irán a következő hónapokban megkezdi a petrolkémiai termékek
exportját az Egyesült Államokba.
A szövetség elnöke hétfőn jelentette ezt ki,
hozzáéve, hogy az Egyesült Államok Irán kőolaj- és
földgázexportjában fontos szerepet játszik majd. A Press TV iráni
hírügynökség szerint az ország jelenleg sem ütközik
problémákba az értékesítés terén, de a szankciók feloldását
követően az export diverzifikálására törekszenek majd. Madavi
kifejtette, hogy a szankciók feloldása után jelentősen megnőhet
a kereslet az iráni olaj és földgáz származékokra, pedig a
nyugati országok részéről már most is fokozott érdeklődés
mutatkozik.
“Bár Irán és a Nyugat közt még nem értek véget a tárgyalások, számos nyugati ország vállalatai kezdtek tárgyalást Iránnal a petrolkémiai termékek importjának folytatásáról.”
Madavi elmondása szerint a közeljövőben nem csak
folytatják, de a korábbi kereskedelmi egyenleghez képest
jelentősen fokozni fogják az exportot Európába, emellett
Észak-Amerikába is megkezdhetik az exportot már a következő
hónapokban.
Madavi az Egyesült Államokról mint elsődleges
felvásárlóról beszél, ugyanakkor a nyugati cégek részt vesznek
majd az iráni olaj és földgáz kitermelésében is. Május első
hetében amerikai olajipari vállalatok vezetőiből álló
delegáció érkezett Teheránba, ahol megbeszéléseket folytattak
az olajügyi minisztérium illetékeseivel a kitermelési engedélyek
megszerzéséről. Abbasz Seri Mokadam, Irán helyettes olajügyi
minisztere az amerikai delegáció látogatása után jelentette be,
hogy a nyugati országok feloldhatják a szankciókat, és a
közeljövőben megjelennek Iránban a főbb amerikai olaj- és
gázipari cégek. Ez volt az első, arra vonatkozó nyilvános
bejelentés, hogy az Irán elleni szankciók feloldásra kerülhetnek,
és egyben azt is alátámasztotta, hogy valós megállapodásra csak
akkor kerülhet sor, ha Irán a kitermelt olajat és földgázt a
nyugati országokba exportálja, és a kitermelésben nyugati cégek
vesznek részt.
Mokadam hétfőn a Press TV-nek nyilatkozva
kijelentette, hogy az európai országokkal folyamatban vannak a
tárgyalások különböző befektetésekről, elsősorban olaj- és
földgázkitermelésre vonatkozóan. A helyettes olajügyi miniszter
szerint a kitermelésben érintett nyugati befektetők több
alkalommal is ellátogattak Teheránba, és mostanra állandó
képviseletet működtetnek az iráni fővárosban.
Rátelepült a szervkereskedelem a tömeges bevándorlásra
A migránsok jelenléte és a bűnelkövetések
számának növekedése közt tagadhatatlan összefüggés van;
Törökország Nemzetközi Stratégiai Kutatóközpontjának
külpolitikai szakértője, Elif Ozmenek Carmikli szerint a migránsok
megjelenését nem csak a most ismert bűncselekmények számának
növekedése, hanem a szervkereskedelem megjelenése is kíséri.
A szakértő a Szputnyik hírügynökség török
szekciójának nyilatkozva fejtette ki, hogy szerinte Európa
egyértelműbbé kell tegye a bevándorlási törvényeket, mert
ezzel lehetetlenné tenné, hogy a migránsok szervezett bűnözéssel
kapcsolatba kerülve érkezzenek a kontinensre. Elmondása szerint
Törökországban a szíriai válság kezdete óta folyamatosan
bővülő menekülttáborok környékén általánosságban megnőtt
a bűnelkövetői aktivitás, és kiterjedt embercsempész hálózat
épült ki, amire a válság utóbbi éveiben ráépült a
szervkereskedelem.
Carmikli arról számolt be, hogy a menekülttáborokban
már nem a nők és gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak jelenti
a legsúlyosabb bűncselekményt, hanem a szervkereskedelem, ami
Törökország arab szomszédságában kiterjedt, nemzetközi
formában működik. Az Interpol a napokban számolt be arról, hogy
mintegy tízezer gyermek tűnt el. Carmikli szerint a bevándorlási
útvonalak mentén valószínűsíthető, hová tűnik el ennyi
gyermek, mert a szervkereskedők az arab országokban a fiatal
áldozatok belső szerveit tudják legdrágábban eladni.
A szakértő emlékeztetett, hogy a migrációs
útvonalakra más, szervezett bűnözői csoportok is ráépültek. A
migránsok Európába juttatását biztosító embercsempészek havi
szinten 50-100 ezer euró bevételhez jutnak. Ez az embercsempész
hálózat számára havonta 5 millió euró profitot jelent; bátrabb
becslések szerint az illegális bevándorlók Európába juttatása
több profitot hoz, mint amennyi a szegényebb balkáni országok
éves állami költségvetése, ennek okán hatósági szervek is
érintetté válhatnak az embercsempész hálózatban.
Carmikli szerint ezen a helyzeten csak azáltal lehetne
változtatni, ha Európa világosan megfogalmazott feltételeket
szabna arra vonatkozóan, kit fogad be és ki az, aki inkább meg se
próbálkozzon a menedékkérelem beadásával. Szerinte a
bevándorlás nem egyértelmű szabályozásának következménye,
hogy migránsok milliói akarnak szerencsét próbálni az európai
kontinensen, és amennyiben egyszer már bejutottak Európába,
menedékkérelmeik elutasítását követően nem fognak önként
visszautazni, ehelyett felszívódnak a feketegazdaságban, és a
szervezett bűnözői csoportoknak állandó növekedési lehetőséget
biztosítanak.
A szakértő szerint Európa bizonytalan és
országonként eltérő bevándorlási törvényei arra ösztönzik
emberek millióit, hogy a jobb élet reményében kockáztassák
saját és családjaik életét, ezáltal tízezrek válhatnak
szervkereskedők és más bűnözői csoportok áldozatává.
Egyszerű báb az amerikai elnök?
Az Egyesült Államok katonai beavatkozást
kezd Irakban és Szíriában, annak ellenére, hogy az amerikai elnök
több alkalommal is bejelentette: nem fog sor kerülni szárazföldi
offenzívára, sőt, a korábbi háborúkat is leállítják.
Sokaknak feltűnt, hogy nem az elnök mozgatja a szálakat; Obama
csak tehetetlen bábként működik, semmiben nem övé az utolsó
szó.
Az amerikai védelmi miniszter a napokban tett
kijelentése, miszerint több ezer katonát küldenek Irakba és
Szíriába, arról árulkodik, hogy az Egyesült Államokban nem az
ország vezetője, hanem háttérben munkálkodó erők hozzák a
döntéseket. Egy amerikai újságíró, Martin Berger arra hívja
fel a figyelmet: Barack Obama korábban számos alkalommal
egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog
érintetté válni egy újabb háborúban és kiterjedt szárazföldi
offenzívában. Kijelentései azonban nem sokat nyomnak a latban,
mert Ashton Carter a napokban kész tényként jelentette be, hogy
több ezer katonát küldenek Irakba és Szíriába. Martin Berger a
New Eastern Outlook hasábjain megjelent publicisztikában kijelenti,
hogy ezáltal láthatóvá vált: az amerikai elnök szerepe nem
több, mint hogy egyszerű bábként kiszolgálja a háttérben
működő erők törekvéseit, miközben az emberek azt gondolják,
hogy ő az ország vezetője.
“Ashton Carter kijelentése egyértelműen megmutatja, ki a főnök Washingtonban. A mai Amerikában mindenről a nagy fegyvergyártó cégek döntenek. Ők mozgatják a szálakat, az amerikai elnöknek pedig az engedelmes báb szerepe jut.”
A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy az Egyesült
Államok katonai erővel akarja megőrizni az amerikai
hegemóniát, és a világ katonai kiadásainak harmadát drága
fegyverekre pazarolják, miközben az amerikai lakosság egy része
nyomorog – fegyverekre költenek ahelyett, hogy az emberek
életkörülményeit javítanák, és agresszióval akarják
terjeszteni azt, ami már belföldön sem működik.
Korábban John McCain és Lindsey Graham republikánus
szenátorok indítványozták, hogy az Irakban szolgáló amerikai
katonák számát háromszorosára kell növelni, miközben
ugyanennyi létszámú haderőt kell küldeni Szíriába is.
“Graham Szíria megszállására vonatkozó terveket javasolt, miszerint Szaúd-Arábia, Egyiptom és Törökország által beküldött százezres haderőt tízezer amerikai katona támogatna.”
Az újságíró emlékeztet, hogy a közös
amerikai-arab inváziót John McCain javasolta, aki jó kapcsolatokat
ápol a szaúdi vezetőkkel, és közvetlen profitra tesz szert a
nekik eladott fegyverek értékesítéséből. Napokkal azt követően,
hogy John McCainelőterjesztette ezt
a tervezetet, a török csapatok átlépték Szíria határát, ami
arra utal, hogy az amerikai fegyvergyártó cégek nem csak a Fehér
Házban hoznak döntéseket, hanem a világ számos országában. A
török agressziót követően a John McCain által javasolt tervezet
alapján kerül sor több ezer amerikai katona Szíriába küldésére
is.
Berger ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy az
újabb amerikai katonai beavatkozás egy szuverén ország területén
történik, az adott ország legitim kormányának beleegyezése
nélkül, emiatt egy független ország elleni agressziónak minősül,
ami az ENSZ alapokmányának 51-es cikkét sérti, mert az
egyértelműen tiltja, hogy ilyen akcióra kerüljön sor az ENSZ
Biztonsági Tanácsának döntése nélkül.
“Amerikai tisztviselők gyakorlatilag úgy döntöttek, hogy keresztülviszik saját háborús terveiket nem csak az amerikai elnökön, de más országok kormányain is, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsára a régi világból visszamaradt relikviaként tekintenek, amit figyelmen kívül lehet hagyni.”
Az újságíró felszólítja a nemzetközi közösséget,
hogy ne támogassa az “amerikai hadsereg bábjátékosainak”
újabb “katonai kalandját”, mert az nyilvánvalóan újabb
országok szétbombázásával végződik majd, ahogy korábban is
történt más országokban. Ehelyett egy pártatlan nemzetközi
szerv létrehozását javasolja, ami büntetőintézkedéseket
alkalmaz a szuverén országok ellen inváziót kezdő nyugati
hatalmakkal szemben.
Izrael egy terrorszervezet támogatásával fenyegeti a világ országait
Izrael védelmi minisztere, Moshe Ya’alon a
Tel-Aviv központú Nemzeti Biztonságvédelmi Kutatóközpont
konferenciáján kijelentette: “Ha
Szíriában választani kell a Daesh és Irán között, a Daesht
választom. Nincsenek olyan kapacitásaik, mint Iránnak.”
A védelmi miniszter szerint amennyiben Szíria elbukik,
Izrael számára “egy iráni
proxy-államnál elfogadhatóbb lenne, ha Szíria területeit a Daesh
(Iszlám Állam) irányítaná”. A
kijelentésben az izraeli álláspontra vonatkozóan tartalmi
újdonság nincsen. Izrael a Szíria déli területén operáló
iszlám terrorista csoportok kiképzésében aktívan vett részt
a 2013-14 időszakban, biztosította ezen csoportok szabad mozgását
a Golán területén, és sebesültjeik ellátására mobil
katonakórházakat telepített a határkörzetbe. Az orosz
beavatkozás óta azonban a zsidó állam ezeket a támogatásokat
fokozatosan leépítette. A védelmi miniszter kijelentése rámutat
arra, hogy az USA-Izrael közötti biztonsági együttműködés
eddigi szintje az iráni embargó nemzetközi feloldását
ellensúlyozó újabb amerikai szankciófenyegetések ellenére már
nem elég biztosíték Tel-Avivnak. Ugyanígy az Oroszországi
Föderációval kötött védelmi jellegű egyezmények sem
jelentenek többé elég garanciát saját expanzív jellegű
területi biztonságpolitikájának érvényesítésére. Ezek
szerint a megállapodások ellenére valami végérvényesen
megváltozott a térségben, ami Izrael geopolitikai érdekérvényesítő
képességét nagyban csökkenti. Ez a változás olyan, két
egyidejű okozó által előidézett helyzet, amelyben a zsidó
állam manőverezési képessége középtávon nagymértékben
leszűkül, és az izraeli vezetés ezt csendben feldolgozni nem
képes, mert a regionális környezetet illetően olyan lépésekre
kényszerül, amelyek súlyos politikai támadási felületeket
nyitnak a nemzetközi közösség tagjai részéről Tel-Avivval
szemben.
Az első ok, hogy a térségben az egypólusú világrend
strukturális súlypontját érintő lényegi változást
történt, mert az USA erőcentrumának feltétlen regionális
hegemóniája megbomlott. Az eddig Washington közvetlen szövetségi
kötelekébe tagozódó Jordánia az Oroszországi Föderációval
közös műveleti központot állított fel területén a szíriai
terrorcsoportok elleni harc hatékonyságának növelésére. Ezzel a
fegyveres iszlám-extremista szervezetek Szíria déli részén
végzett tevékenységének biztosítását Szaúd-Arábia felől egy
Jordánián keresztül haladó utánpótlási útvonallal támogató
mechanizmus kerül teljes felszámolásra. Ez a hidegháborús
időszak hagyományos amerikai-jordániai katonai és szakszolgálati
kooperációjának leépülésével jár, és Jordánia új
szövetségi iránykeresése az USA eddig szorosan kontrollált
regionális érdekszférájának fellazulását vetíti előre. A
jemeni hadszíntérrel együtt, ahol a stratégiai erőviszonyait
tekintve a Szaúd-Arábia vezette koalíció vereségre van ítélve,
egy az egész Arab-félszigetet érintő határozott irányú
elmozdulás látható az unipoláris világrend washingtoni
hegemóniája alól egy többpólusú rendszerben való gyakorlati
gondolkodás felé.
Ez az eddigi izraeli regionális érdekérvényesítési
szupremáciát biztosító egypólusú rend végleges felbomlását
jelzi.
Ezzel a folyamattal az izraeli vezetés teljesen
tisztában van, ezért egy másik frontot nyitott, amely lehetőséget
nyújtott volna az érdekérvényesítési képesség megőrzésére.
Ez az egységes kurd államalakulat kialakítása lett volna egy az
észak-iraki, erőforrásokban gazdag területek és a szíriai
kurdok lakta övezet folytatólagos egybekapcsolódása révén.
Tel-Aviv így remélte egy ellenőrzése alatt álló, az un. síita
tengelybe beékelődő és Iránra közvetlenül területileg is
nyomást gyakorolni képes autonóm kurd enklávé önálló
államként való létrejöttét. Ez az (báb)állam nyomásgyakorló
kapacitását, melyre garancia lenne az Izrael által évtizedek óta
támogatott nagy létszámú kurd fegyveres alakulatok potenciálja,
teljes mértékben képes lenne kifejteni az általa elfoglalt
tengelyen. Egyetlen feltétellel, ha a kurd államalakulat teljesen
önálló, a környező országokra való ráutaltság nélküli
gazdasági keretek között valósul meg. Ennek egyetlen lehetséges
módja pedig a Földközi-tengerre való önálló kijutás, amely
nem fog teljesülni, mert ebben a török, a szír, az iráni és az
orosz diplomácia között teljes érdekegyezés van. Ennek az
érdekegyezésnek tulajdonítható a Latakia tengerparti sáv északi
részének lebiztosításáért folytatott harc, amelyben a Szu-24
orosz vadászgép lelövésének incidense az egymás szándékaira
irányuló politikai bizalmatlanságból következett be. Ez azt
jelenti, hogy a török vezetés nem lehetett biztos abban, hogy az
orosz-izraeli védelmi megállapodások után az orosz vezetés saját
kontroll alatti próbálkozásban nem engedi esetlegesen kijutni a
szíriai YPG kurd csapatokat a Mediterráneum partjára. Ez nem
következett be, a Szíriában beavatkozó orosz légierő január
eleje óta a Latakia északi részén fekvő frontvonalon segíti
súlyozottan a Szíriai Arab Hadsereg előrenyomulását a
partszakasztól egyre beljebb Idlib tartomány felé keletre, míg az
Aleppótól északra fekvő Afrin régióban lévő kurd YPG
csapatoknak támogatást nem nyújt. Ugyanebben a folyamatban
jelzésértékű az is, hogy a törökországi kurd többségű
körzetekben a török kormányerők által indított nagyszabású
biztonsági hadművelet ellen tiltakozó akadémikus petícióhoz a
világ számos országának egyetemeiről több ezer neves
nemzetközileg elismert oktató csatlakozott, de az Oroszországi
Föderáció területén található intézmények egyetlen tagja sem
szerepel az aláírók között.
Ez alapján mérte fel az izraeli vezetés azt a
tendenciát, hogy ez a második háttérfront elbukni látszik, és
így érdekérvényesítő dominanciaképességének biztosítása
kérdésessé válik a térségben.
Az izraeli védelmi miniszter kijelentése ezért az
arrogancia iskolapéldája, mert a zsidó állam vezetése az
érdekérvényesítő képesség megőrzésére tett tárgyalásos
kísérletek helyett egy nyilvános kirohanást intéz a nemzetközi
közösség ellen, az ENSZ által elítélt terrorszervezet burkolt
támogatásával fenyegetve a világ országait.
Az USA körbevenné Kínát: 8 bázist vesznek át a Fülöp-szigeteken
2016 január 12.-én a Fülöp-szigetek
Legfelsőbb Bírósága 10-4 szavazati aránnyal alkotmányosnak
minősítette a 2014-ben az USA és a Fülöp-szigetek között
megkötött Kibővített Biztonsági Együttműködés Megállapodása
egyezményt. Ezzel Manila politikai vezetése előtt elhárult minden
akadály arra nézve, hogy nyolc katonai támaszpontot bocsásson
Washington rendelkezésére a szigetország területén.
Az amerikai csapatok 1991-es távozása óta a katonai
együttműködés a két fél között időszakosan szünetelt, majd
2013-tól 500 fős tanácsadó-kiképző amerikai kontingens érkezett
a szigetre. Ennek ellenére a közös nagyszabású gyakorlatok és
akciók még mindig szüneteltek, egészen a Fülöp-szigetek déli
tagján, a Mindanao szigeten 2015 januárjában végrehajtott
Exodus-műveletig. Akkor az USA speciális katonai egységei a helyi
különleges erőkkel együttműködve a sziget déli részén
indítottak hajtóvadászatot, melynek célja hivatalosan az FBI
körözési listáján szereplő két radikális iszlamista elfogása
volt. Az FBI bejelentése szerint az akció során az egyik célpontot
sikerült kiiktatni, ám a heves tűzharc miatt a holttest a
helyszínen maradt. Csakúgy, mint az a 44 filippínó katona, akiket
az amerikai állomány kimentése után visszatérő erősítés az
iszlamisták által már felhagyott helyszínen holtan talált. A
célszemély holtteste hivatalosan nem került elő, a terrorista
halálát DNS minta egyezés alapján valószínűsítik. Az akció
után a MORO radikális iszlamista szervezet és a manilai központi
kormányzat közötti 2014-es, Kuala Lumpurban megkötött
békeegyezmény végrehajtását felfüggesztették. Ezzel a
Malajzia-Indonézia-Fülöp-szigetek találkozásánál fekvő
szigetcsoport háromszögben (Mindanao-Szulavézi-Kalimantan) működő
iszlamista szervezetekkel való tárgyalásos megegyezés lehetősége
időszakosan megszűnik, ami a térség mindhárom országát érintő
fegyveres destabilizációs folyamatok intenzitásának felerősödését
valószínűsíti. Egy ilyen helyzetben az Egyesült Államok által
szorgalmazott katonai együttműködés elfogadása az adott országok
politikai vezetésének részéről törvényszerűen következik be.
Ebben a kontextusban a legutóbbi Jakartában elkövetett
merényletsorozat is egy ilyen lépés irányába való elmozdulást
feltételez az indonéz kormányzatot illetően.
A biztonsági megállapodás értelmében a
Fülöp-szigetek területén nyolc állandó támaszpont áll majd az
Egyesült Államok katonai erői rendelkezésére, amelyeken az
amerikai csapatok rotációs rendszerben váltják majd egymást.
Ezek a támaszpontok haditengerészeti, tengerészgyalogos és légi
erők súlyozott csoportoztatására alkalmas bázisok. A
támaszpontok egy része az USA által a ’90-es évek előtt
használt infrastruktúra (Subic Bay, Cubic Point, Clark légibázis,
Batan-szigetcsoport), más részük a filippínó haderő önállóan
kiépített strukturális bázispontjai(Magsaysay, San Antonio,
Brooke’s Point, Oster Bay).
A térség újramilitarizálására irányuló
washingtoni törekvés célja a geopolitikai realitás felől a
Dél-Kínai tenger térségének, és az abból induló, Peking
számára stratégiai fontosságú tengeri közlekedési útvonalak
(Malaka-szoros, Luzon-szoros) csomópontjai feletti ellenőrzés. A
Japán újrafegyverkezésén túl a fülöp-szigeteki támaszpontok
által alkotott lánc folytatása a malajziai Labuan tengeri
légibázis, ahonnan az USA P-3 és P-8 típusú tengerészeti
felderítő és tengeralattjáró-vadász repülőgépeket üzemeltet.
A szingapúri partszakasz mentén pedig négy amerikai harci
fregatthajó (LCS) állandó állomásoztatását tervezik. Ez utóbbi
az LCS építési programmal kapcsolatos gazdasági és technikai
ellentmondások miatt egyelőre nem realizált.
Kína erre a nyomásra a hadiflotta modernizációjával
válaszol. Az amerikai katonai szupremácia feltétlen biztosítására
1991 óta hadrendbe állított irányított rakétákkal rendelkező
Arleigh Burke rombolóosztály 62 hajójával szemben Peking az
Arleigh Burke kapacitásait meghaladó rombolóosztály felépítésébe
kezdett. A 052D-DDG elnevezésű osztály első hajóját 2012-ben
kezdték el építeni, és három év alatt Kína 10 ilyen hajót
készített el, ezek közül 3 darab áll hadrendben, a másik hét
bevezetése idén megtörténik. A 12 tervezett romboló hadrendbe
állítása után pedig a 055 DDG következő generációs
rakétacirkáló osztály bevezetésére kerül sor. A légierő
modernizációja az ötödik generációs J-20 és J-31 típusú
vadászgépek és az Y-20 nehéz szállítógép sorozatgyártásával
új fázisba érkezik. Ezen felül Peking hozzákezd első teljesen
saját tervezésű repülőgép hordozójának megépítéséhez. A
kínai katonai struktúra teljes átszervezése a 2016 elején
kiadott új szervezeti felépítés végrehajtását előirányzó
terv keretében 18 hónap alatt zajlik le, és a konvencionálisan a
Kína belső védelmére irányuló szárazföldi hadviselési
koncepciót a gyors reagálási képességű, magas technikai szinten
felszerelt haderőnemek összehangolt működését biztosító
szervezeti keret váltja fel.
Az amerikai politika “súlypont-áthelyezés Ázsiába”
elképzelés azon része, amely Kína katonapolitikai ellensúlyozását
hangsúlyozza, ezért nem reális, és ezzel az USA is tisztában
van. Az valós stratégiai cél a TPP szabadkereskedelmi egyezmény
funkcionális elindítása, és a térség országainak beléptetése
a gazdasági mechanizmusba. Ezért az USA haderejének regionális
ismételt súlyozott csoportosítása csak kevésbé Kínával, de
inkább a washingtoni szövetségi rendszerbe alárendelt
pozícióba betagozódott országok hatalmi elitjeivel szembeni
kényszerítő eszköz. Ez az eszköz az USA gazdasági
hegemóniájának megőrzését szolgáló TPP egyezményformátum
keresztülvitelének biztosítását szolgálja.
Megkezdődik a világ dollártalanítása
William Engdahl, a New Eastern Outlook
politikai megfigyelője szerint minden térségi hatalomnak érdekében
áll a multipoláris világrend kialakítása, mert az amerikai
gazdaság elkerülhetetlenül összeroppan, és a dollár
monopolhelyzetének fennmaradása esetén magával húzná a világ
más régióit is.
Oroszország, Kína, India és más felemelkedő
hatalmak együttműködnek a többpólusú világrend kialakításán:
a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszere jön létre, amelyben az
euro-atlanti hatalom nem tudja ráerőltetni saját értékrendjét
és politikai rendszereit más kultúrákra, mert elveszíti
hegemónhelyzetét. Az amerikai külpolitika által uralt egypólusú
világrend – úgynevezett “Új Világrend” – stabilitása
megbomlott, mert az Egyesült Államok elveszítette
monopolhelyzetét, és folyamatban van más hatalmi pólusok
felemelkedése. William Engdahl szerint Washington már nem tudja
megakadályozni – legfeljebb hátráltatni tudja – ezt a
folyamatot, mert politikai hatalma folyamatosan gyengül, miközben
gyakorlatilag államcsőd állapotában működik az Egyesült
Államok.
A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy
Oroszország és Kína fokozatosan csökkenti az amerikai dollárral
szemben fennálló függő viszonyt. Oroszország az
olajkereskedelemben rubel használatára történő átállása
végleg aláássa az Egyesült Államok monopolhelyzetét; Engdahl
szerint ezzel “megkezdődik a világ
dollártalanítása”. Az átállásnak –
az olajár rubelben jegyzésének – köszönhetően pedig
Washington nem csak gazdasági, de politikai téren is elveszíti
monopolhelyzetét. Megakadályozni a folyamatot közel lehetetlen,
hiszen az Egyesült Államok a dollár korlátlan nyomtatása, és az
adósságplafon évenkénti megemelése miatt gyakorlatilag egy
állandó államcsőd állapotában működik, a térségi hatalmak
pedig lehetőségként tekintenek erre a változásra. “A
világ nagy része elkezdte felismerni, hogy az Amerikai Egyesült
Államok, a hegemón, az egyetlen szuperhatalom, nevezzék bárminek
is, de-facto csődbe jutott.”
Ennek részeként nem pusztán az olajkereskedelem
dollármentesítéséről beszélhetünk, hiszen az Egyesült
Államokat egyszerre több fronton sújtja komoly csapás. Teljes
amerikai iparágak vannak kiszervezve más országokba, a
munkanélküliség egyre nagyobb problémává válik, az USA
államadósságát pedig trillió dollárban mérik, ami arról
árulkodik, hogy az amerikai gazdaság egésze borzalmas állapotban
van. A JP Morgan elemzői szerint az amerikai gazdaság lassulása a
következő években 75%-kal fokozódhat. Miközben 2016-ban a
globális gazdaság 2,6%-os növekedésével számolnak, az amerikai
gazdaság a recesszió szélére jutott.
Kína és Oroszország együtt létrehozza az új internetet
Az Egyesült Államok nem hajlandó feladni
saját monopolhelyzetét a technológiai civilizáció feletti
ellenőrzésben. A felemelkedő hatalmak emiatt úgy döntöttek,
párhuzamos rendszereket hoznak létre annak érdekében, hogy a
haladással ne járjon együtt az amerikai fennhatóság szükségszerű
elfogadása.
Az elmúlt hónapok során az Egyesült Államok az
ukrán válságra hivatkozva beavatkozott a Krím-félsziget online
környezetébe, és számos olyan domain-címet töröltek, ami az
amerikai külpolitika számára nem megfelelő tartalmat
szolgáltatott, emellett rengeteg IP-címet tettek működésképtelenné,
szintén politikai tényezők mentén. Az Egyesült Államok
láthatóan a globális internethálózat feletti ellenőrzés
fenntartására törekszik, emiatt a felemelkedő hatalmak olyan
döntéseket hoznak, melynek értelmében megteremtik egy az amerikai
ellenőrzéstől független globális internethálózat feltételeit.
Ezen a téren egy új orosz-kínai együttműködés van
kibontakozóban, melynek részeként Oroszország és Kína egy új
projekt keretén belül több mint száz, alacsony Föld körüli
pályán mozgó műholddal fogja biztosítani a globális
internetelérést.
Az új projekt mérföldkőnek tekinthető abból a
szempontból, hogy a multipoláris világrend kialakulásának
folyamata ezzel egyértelműen begyűrűzött a globális
internethálózat feletti ellenőrzés hatalmi viszonyaiba.
Az utóbbi évek során a keleti hatalmak számos olyan
projektet indítottak, amely lehetővé teszi, hogy a modern
technológiai civilizáció kibontakozása a nem-nyugati országokban
ne vonja magával szükségszerűen a nyugati fennhatóság
elfogadásának kényszerét. Ennek jegyében született a GLONASSZ
rendszer, ami az amerikai irányítás alatt álló GPS megfelelője,
és mára annak globális lefedettségű alternatívájává vált.
Ennek megfelelően párhuzamos rendszerek jöttek létre a globális
pénzrendszerben is, amikor Oroszország a SWIFT rendszerének hazai
alternatíváját kezdte fejleszteni, az IMF alternatívájaként
pedig létrejött az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank.
A SWIFT-rendszer kiváltását a gyakorlatban az tette
szükségessé, hogy az ukrán válság kezdetén nyilvánvalóvá
vált; az Egyesült Államok képes arra, hogy adott helyzetben a
bankközi adattovábbítási rendszereket politikai célokra
használja, és ultimátumok, követelések mellé
nyomásgyakorlásként működésképtelenné tegye az amerikai
külügyi törekvésekkel érdekellentétben álló nagyhatalmak
bankrendszerét. Oroszország hosszú éveken át titokban
fejlesztette a nyugati bankközi fizetési rendszer alternatíváját,
ami az Eurázsiai Gazdasági Unió bankrendszerének alapjává
válik, és ezzel megalapozza a globális pénzrendszer többpólusúvá
válását.
Ugyanez a folyamat zajlott le a GLONASSZ rendszer
fejlesztése terén, aminek jelentősége a szíriai háború
folyamán mutatkozott meg. Október 5-én Anatolij Nyestercsuk, az
orosz fegyveres erők 15. lég- és űrvédelmi hadtestének
tábornoka arról számolt be, hogy a szíriai konfliktusövezetben
nem lehetséges a GPS használata, mert az Egyesült Államok
szándékosan torzítja az adatokat, hogy az orosz légierő
bombázásai célt tévesszenek. Nyestercsuk szerint Washington
szándékosan segíti az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet a
GPS-adatok torzításával, amivel az orosz légierő által a
terroristáknak okozott veszteségek csökkentésére törekszik,
és összességében az orosz beavatkozást akarja ellehetetleníteni.
Erre amiatt nem volt képes, mert Moszkva az utóbbi évek során
saját globális helymeghatározó rendszert hozott létre, ami
mostanra a GPS-szel egyenértékű hatékonysággal működik, de nem
áll amerikai fennhatóság alatt.
Mindezek a lépések a multipoláris világrend
kialakulásának részei; a felemelkedő hatalmak döntéshozatali
központjai felismerték, hogy Washington soha nem fogja feladni a
globális hegemón szerepét, és nem adja ki saját kezéből a már
létező rendszerek feletti ellenőrzést – emiatt nem a már
létező rendszerek hatalmi viszonyainak újraelosztására, hanem
párhuzamos rendszerek kiépítésére kell törekedni, melyek az
amerikai befolyástól függetlenül működnek. Ez a folyamat most
érte el a globális internethálózatot, ami a közeljövőben
szintén multipolárissá válhat; az internet többé nem a Nyugat
kiváltsága, és nem a Nyugat nagy technológiai cégei
szolgáltatják a világ más részeinek. A nem-nyugati országok új
globális internethálózatot hoznak létre, és megteremtik annak
fizikai feltételeit, hogy a technológiai civilizációval, a
haladással ne járjon együtt az amerikai fennhatóság szükségszerű
elfogadása. Ennek értelmében a globális internet
ellenőrzéséért folytatott harc a közeljövőben nem az
IP-címek feletti ellenőrzés újraelosztása köré fog
szerveződni, hanem párhuzamos rendszerek létrehozására
mutatkoznak határozott törekvések. Kína és Oroszország a
Nyugattól független internet fizikai alapjait teremti meg, ami a
jövőben követendő példává válhat minden más, nem-nyugati, de
fejlődő civilizációs tömb számára.
Vihar készül – az amerikai évszázad véget ért
A nyugati szellemi elitnek nincs rálátása
arra az erőközpontra, ami többek közt Oroszország cselekedeteit
is meghatározza. Washington hiányt szenved szakértői gárda
terén, emiatt többé nem értik, nem képesek előre jelezni a
felemelkedő hatalmi pólusok lépéseit.
A Washington
Post értékelésében arra hívta fel
a figyelmet, hogy mára számos amerikai tisztviselő elismerni; az
Egyesült Államok hatalmi struktúrája többé nem képes előre
jelezni Oroszország lépéseit, emiatt Moszkva külpolitikai
stratégiája fokozott nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az
Egyesült Államok számára. Az amerikai nemzetbiztonsági
szolgálatok már nem rendelkeznek kellően kiterjedt szakértői
gárdával ahhoz, hogy globális szinten felvegyék a versenyt egy
felemelkedő világhatalommal – jelen helyzetben Oroszországgal,
és több, az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok
képességhiányait kihasználni kezdő térségi hatalmi pólussal.
A lap emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a hidegháború
idején még magasan képzett specialisták sokaságát
foglalkoztatta a Szovjetunió lépéseinek előrejelzésére, és
ezek a szakemberek közvetlen kapcsolatban álltak a legmagasabb
amerikai döntéshozói szinttel. A szerző ezzel kontrasztot
vonva kijelenti, hogy matömeges oktatásban
végzett, futószalagról érkezett fiatalok
sokaságát foglalkoztatják (a
publicista a loser –
azaz vesztes –
szót használta), akik nem képesek közvetlen befolyást gyakorolni
a külpolitikára. A szakértőhiány eredményeként pedig az
Egyesült Államok képtelen előre jelezni, valószínűsíteni
Oroszország várható lépéseit, és ez a visszásság az utóbbi
néhány év eseménysorozata kapcsán látványos méreteket öltött.
John McCain, az amerikai szenátus katonai bizottságának
elnöke a Washington Postnak nyilatkozva maga is elismerte ezt a
tényt. A szenátor úgy fogalmazott, hogy“minden
egyes fordulaton meg kellett lepődnünk. Meglepődtünk, amikor
bevonultak a Krím-félszigetre, és meglepődtünk, amikor
megindultak Szíriában.” A szerző a
szakértői gárda hiányát a posztszovjet országokkal folytatott
kulturális csereprogramok leállítására vezette vissza, ami
lehetetlenné tette, hogy a fiatal szakértők kellő megértéssel
rendelkezzenek a másik nagyhatalom kultúráját illetően. Emellett
indokként említette az egyetemeken az idegen nyelvű kurzusok
finanszírozásának csökkentését, ami szintén hozzájárult
ahhoz, hogy az amerikai egyetemek ne tudjanak kiképezni olyan
szakértőket, akik kellően átfogó és mély megértéshez képesek
jutni saját szakterületükön. A leépülés eredményeként az
Egyesült Államok nem tudott összeállítani egy megfelelő
létszámú és minőségű, “Oroszország-szakértőkből” álló
gárdát. A folyamat közepette az amerikai külpolitikai irány maga
is nehezítette a szakértők képzését, hiszen a mind
ellenségesebbé váló viszony felszámolta a kiterjedt kulturális
csereprogramok működtetésének lehetőségét – az ellenséges
viszony miatt a fiatal amerikai szakértők számára közel
lehetetlenné vált, hogy huzamosabb ideig Oroszországban
tartózkodjanak.
Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi
nagykövete a Washington Postnak
nyilatkozva kijelentette; “20 évvel
ezelőtt hibát követtünk el azzal, hogy Oroszországot gyenge,
hanyatló hatalomnak gondoltuk.” A
diplomata szerint az vitatható, hogy Oroszország középhatalom
vagy nagyhatalmi státuszú ország-e, ellenben az amerikai szakértők
azzal kellett volna számoljanak, hogy súlyos válság idején is a
világ 10 legnagyobb gazdasága közt van, a világ egyik legnagyobb
atomhatalma, és Putyin intenzív befektetéseinek köszönhetően a
világ legerősebb katonai hatalmainak egyikévé vált. “Ezek
a trendek nem is változnak meg a következő 20-30 évben.” McFaul
eközben elismerte, hogy Oroszország a globális információs
térben is többnyire váratlan lépéseket tesz, amit az amerikai
szakértők szintén képtelenek előre jelezni.
Egy másik amerikai lap, a Washington
Times hasábjain december végén
megjelent publicisztika szintén arról árulkodik, hogy az amerikai
szakértőket meglepetésként érte Oroszország betörése a
globális médiapiacra. A szerző kijelentette, hogy Oroszország
újraszervezte és fokozta a nemzetközi propagandát – elmondása
szerint olyan hatékonysággal, hogy az Egyesült Államok tétlenül
nézi, amint vereséget mérnek rá egy nem várt információs
villámháborúban. Ennek részeként a Russia Today előretörését
említi, ami elmondása szerint nemcsak néhány év alatt a BBC
globális vetélytársává vált, de mostanra 100 nemzet több mint
700 millió tagjához ér el, miközben a nézők a Fox
News megszokott stílusához hasonló
adást angol, arab és spanyol nyelven követhetik figyelemmel. A
szerző ráadásként említi a Szputnyik hírügynökséget, ami egy
évvel ezelőtt indulása óta “behatolt az amerikai társadalomba”,
és – egy év leforgása alatt – több társadalmi réteg számára
a fővonalú amerikai sajtó alternatívájává vált. A lapnak
nyilatkozó szakértő kifejtette, hogy miközben Oroszország
minőségileg magasan a hidegháború idejében tapasztalható
feletti szintre fokozta a globális médiajelenlétet, az amerikai
nemzetközi sajtó stagnálni látszik az elérések számában. A
szakértő úgy gondolja, hogy Vlagyimir Putyin vihar szerű
médiaoffenzívát indított Kelet-Európa, Közép-Európa és
Dél-Amerika ellen, amit a nyugati sajtó nem tud ellensúlyozni,
mert valamennyi régióban és széles társadalmi rétegek körében
elveszítette hitelességét.
Az amerikaiak következetesen a propaganda-kiadások
fokozásával akarják ellensúlyozni a látványos sikertelenséget,
pedig rendre olyan sajtóorgánumaik mutatnak visszaesést, melyek
dollármilliókból újságírók százait foglalkoztatják, valós
idejű hírközvetítést folytatnak, és általuk a hitelesség
szándékával felmutatott szakértőket szólaltatnak meg.
Ugyanakkor, a globális médiapiac átrendeződése nem vezethető
vissza egyszerű anyagi tényezőkre; amennyiben lehetőségük van
rá, az emberek olyan sajtóorgánumokat követnek figyelemmel,
melyek szellemisége közel áll a sajátjukhoz. Az amerikai
hegemónia központú világrend megbomlásával, a további hatalmi
pólusok felemelkedésével Washington többé nem tudja
megakadályozni, hogy más hatalmi pólusok kivívják jelenlétüket
a globális hírközlésben. A multipoláris világrend
kialakulásának részeként a globális információs tér
többpólusúvá válásának lehetünk szemtanúi. Az amerikai
hegemónia által igazgatott “új világrend” megbomlott.
Megkezdődött a világ egyensúlyi állapot felé elmozdulása, –
s mert ez a rend lényegét tekintve természetellenes volt, létének
alapja volt a képmutatás és a valóság kizárása, az új
egyensúlyi állapot szükségképpen kaotikus, az állóvizet
erőszakkal fenntartók számára pedig vihar-szerű változás.
“Eurázsiai antant” jöhet létre a NATO ellen
Mahdi Darius Nazemroaja geopolitikai szakértő szerint
az eurázsiai integráció fenyegeti az Egyesült Államok
fennhatóságát Európában, és a nyugati szövetséges országokat
Washingtontól független cselekvésre készteti. A szakértő
szerint egy Oroszország, Kína és Irán közti stratégiai
szövetség komoly kihívást jelent a NATO keleti terjeszkedése
számára, és ennek már látható jelei mutatkoztak az április
16-án, Moszkvában tartott nemzetközi biztonsági konferencián,
ahol Oroszország, Kína, India, Irán és más hatalmak
megállapodtak a NATO további terjeszkedésének megakadályozásáról.
Az esemény és a münichi konferencia közti elsődleges
különbség, hogy itt a résztvevő hatalmak egyenlő félként
jelentek meg és szólaltak fel, a szövetséges országok
képviselőinek felszólalásait egyenlő mértékben figyelembe
vették – ellentétben a NATO struktúráival, ahol az Egyesült
Államok küldöttein kívül valamennyi politikai szereplőt teljes
mértékben ignorálják és legfeljebb végrehajtó szerepet
ruháznak rá.
Nazemroaja szerint a geopolitikai helyzetben viharszerű
változások zajlanak, és a jelenlegi tendencia az Egyesült Államok
érdekeivel alapvetően ellentétes. Elmondása szerint egy eurázsiai
antant jöhet létre, aminek kezdő ütőerejét Oroszország, Kína
és Irán hármas szövetsége alkotja, de a jövőben további
politikai, stratégiai, gazdasági, diplomáciai és katonai
egységesülésen fog keresztülmenni a szövetség, ami más
hatalmakat is bevon vonzáskörzetébe. Ennek az
Oroszország-Kína-Irán hármas hatalomnak közös nevezője, hogy
elutasítják a jelenlegi status quo-t, miközben Washington egy
olyan, korábbi állapotban akarná tartani a nemzetközi
viszonyokat, amiben az amerikai külpolitika globális kezdeményező
erővel rendelkezik, de más országok ellenlépéseket sem képesek
tenni Washington egyoldalú cselekvéseire.
Ezzel szemben Oroszország kezdeti lépésként S-300 és
S-400 rakétavédelmi rendszerekkel látja el Örményországot és
Belorussziát, ami középtávon egészen Kamcsatkáig egy egységes
védelmi fal létrejöttéhez vezethet. A szakértő elmondása
szerint ez egy határozott ellenlépés az amerikai rakétarendszerek
Európába telepítésére, ami az amerikai terjeszkedés ellen
fellépő hatalmakat további katonai integrációra készteti.
Nazemroaja szerint az S-300 rendszer Iránnak történő
eladása több mint üzlet. Ez egy politikai döntés, melynek célja
az orosz-iráni katonai együttműködés fokozása, ami katalizátor
szerepet tölthet be az eurázsiai integrációban. A szakértő
szerint a közeljövőben létrejöhet egy egységes eurázsiai
légvédelmi rendszer, ami Washingtontól függetlenül működik és
az Egyesült Államoknak nem lesz irányítása felette.
Féltik a karrierjüket, de nem fogadják el a transzatlanti rémálmot
Németország semleges pozíciót kell
felvegyen az Egyesült Államok és Oroszország gazdasági háborúja
közepette, mert a minisztériumokban és a hadseregben egyre több
tisztviselőnek van alternatív nézőpontja a kormány külpolitikai
döntéseiről.
Monika Dorner osztrák jogtudós szerint a
nyugat-európai országok minisztériumaiban és fegyveres erőiben
egyre nő azon tisztviselők száma, akik alternatív nézőpontot
képviselnek a meghatározó külpolitikai döntésekkel
kapcsolatban, és ebben a tekintetben élen jár Németország.
Elmondása szerint a hatalmi struktúrák alkalmazottai jóval
mélyebb megértéssel rendelkeznek annál, mint amit az országok
külpolitikája tükröz, de közülük csak nagyon kevesen merik
kockára tenni karrierjüket azzal, hogy nagy nyilvánosság előtt
hangot adjanak véleményüknek – emiatt nem születnek felelős
döntések.
Dorner a Contra magazinnak nyilatkozva kifejtette, hogy
az Egyesült Államok nyomást gyakorol a vezető nyugat-európai
politikusokra, mert fokozottan tart attól, hogy az Európai Unió és
a posztszovjet térség együttműködésében jóval több lehetőség
rejlik annál, mint amit a transzatlanti együttműködés képvisel,
és ezzel a nyugat-európai hatalmi struktúrák szakértői is
tisztában vannak. Elmondása szerint az Egyesült Államok háborúra
készül Oroszország ellen, mert nem várja meg, amíg Nyugat-Európa
egy reális gazdasági együttműködés mellett dönt és
függetleníti magát az amerikai befolyás alól.
Dorner felhívta a figyelmet arra, hogy a válság
ellenére Európa nyugati országai máig fejlett iparral és
technológiai szektorral rendelkeznek, Oroszország pedig
kimeríthetetlen természeti erőforrásokkal, és olyan katonai
erővel, ami stabilizáló tényező lehet Nyugat-Európa számára
is.
A két gazdasági tömb együttműködése önmagában egy új, minden tekintetben önellátó szuperhatalom kialakulásához vezethet, amiben az Egyesült Államok részvétele szükségtelenné válik.
Washington emiatt próbál éket verni az Európai Unió
és Oroszország közé, és ez az egyetlen oka annak, hogy a NATO
haderő-összpontosítást folytat Kelet-Európában: az Egyesült
Államok katonai konfliktust akar kirobbantani két rivális
gazdasági térség közt, mielőtt azok szorosabb együttműködést
alakítanának ki. Dorner szerint egyedül az amerikai
nyomásgyakorlásnak tudható be, hogy az Európai Unió gazdasági
háborút kezdett Oroszország ellen. A szankciós politika ugyanis
megakadályozza, hogy a két gazdasági tömb szorosabb
együttműködést kezdjen; ehelyett elszigeteli egymástól
Washington két riválisát, ami mindkét felet sebezhetőbbé teszi
az amerikai gazdasági érdekérvényesítéssel szemben.
Dorner szerint sokak számára Vlagyimir Putyin
démonizálása jelenti azt a fordulópontot, ahonnan már nem tudják
elfogadni az amerikai külpolitika által szabott irányt. “Ha
Putyin olyan közveszélyes őrült lenne, mint amilyennek a média
lefesti, ilyen katonai erővel már egy hét alatt meghódíthatta
volna Európa felét.”Ezzel szemben a
gyakorlat azt mutatja, hogy a transzatlanti tömb viselkedik
agresszorként. Németország újraegyesítése után Mihail
Gorbacsov ígéretet kapott arra vonatkozóan, hogy a NATO nem
terjeszkedik tovább a volt Szovjetunió érdekövezetéhez korábban
tartozó országokra. Ezzel szemben a NATO két évtized alatt
bekebelezte Kelet-Európát, és már Oroszország határainál tart.
Dorner szerint a mai nemzetközi környezet legnagyobb
kihívása, hogy újra fel kell ismerni, ki barát, és ki ellenség.
Az Egyesült Államok pedig a felszínes diplomácia mögött arra
törekszik, hogy Európát elszigetelje potenciális
szövetségeseitől, mert két kisebb rivális könnyebben kezelhető,
mint egy új szuperhatalom.
A NATO nem védi meg tagállamait egy háború esetén
Az Egyesült Államok vasárnap elkezdte
kivonni Törökországba telepített Patriot rakétarendszereit.
Török politikusok szerint “nem a legjobb időpontban”.
A Defense News hetilap egy neve elhallgatását kérő
török diplomatára hivatkozva azt állítja, a török politikai
elit körében felháborodást váltott ki, hogy az Egyesült Államok
egy ilyen feszült helyzetben kivonja rakétarendszereit az ország
területéről. Az amerikai rakétarendszerek amiatt állomásoztak a
szíriai határon, mert Törökország korábban a NATO
segítségét kérte a határon túlról érkező rakétafenyegetések
elhárításában. A közelmúltban több incidens is történt,
melynek során a török légierő vadászrepülőgépeit fenyegetés
érte az ország légterén belül. Október 6-án “azonosíthatatlan”
MiG-29-es vadászrepülőgépek sértették a török légteret.
Október 7-én pedig a török hadsereg bejelentette, hogy Szíriában
állomásozó rakétarendszerek okoztak problémát, miközben nyolc
F-16-os vadászrepülőgépük a szíriai határ mentén teljesített
járőrszolgálatot.
Az amerikai rakétarendszerek abból a célból
állomásoztak a szíriai határ mentén, hogy Törökország a NATO
szövetség védelmével is számolhasson egy esetleges, határon
túlról érkező támadás esetén. Augusztusban azonban Németország
is bejelentette, hogy kivonja a török-szíriai határ közelében
állomásozó Patriot rendszereket. A döntést azt követően
közölték, hogy az Egyesült Államok is arról tájékoztatta
Törökországot; októberben már nem hosszabbítja meg a missziót,
melynek részeként a Patriot rendszerek az országban tartózkodnak.
Később Holandia is bejelentette, hogy saját Patriot rendszereit
szintén kivonja Törökországból.
A Defense News szerint az amerikai fegyverek kivonása
már megkezdődött, annak ellenére, hogy Törökország továbbra
is a NATO védelmét kéri. Úgy tűnik, a NATO nem védi meg
tagállamait, ha határaik mentén háború zajlik – ehelyett
térségi hatalmakkal kötött paktumok alapján dönt arról, hogy
az adott országnak szüksége van-e védelemre, és a döntés során
a tagállam kérését nem veszik figyelembe.
Az Egyesült Államok kivonja és “modernizálja” az irányíthatatlanná vált fegyvereket
Kivonja az Egyesült Államok a Törökországba
kihelyezett Patriot rakétavédelmi rendszereket. A két éves
misszió idejét nem hosszabbították meg, miután bebizonyosodott,
hogy a NATO nem tudja a Patriot rendszereket irányítás alatt
tartani.
Az amerikai rakétavédelmi rendszerek egy kétéves
misszió részeként állomásoznak Törökországban, melynek
mandátuma idén októberben jár le, de a nyilvánosságra hozott
információk alapján meghosszabbítását már nem tervezik. A
közös török-amerikai bejelentés szerint a Patriot rendszereket
visszaszállítják az Egyesült Államokba, hogy ott modernizálják
és “biztosítsák, hogy alkalmas
marad a globális fenyegetések elhárítására és NATO-partnereik
védelmére”.
Július elején ugyanis bebizonyosodott, hogy
a NATO Patriot rendszerei alkalmatlanok a misszióban megjelölt
célok ellátására, és a NATO nem tudja azokat ellenőrzés alatt
tartani.
Július 8-án az orosz Szputnyik hírügynökség
beszámolt arról, hogy ismeretlen hackerek átvették
az irányítást a
Törökországba telepített Patriot rendszerek felett. Az egy nappal
korábban történt támadás során a
NATO-erők magát a behatolást sem vették észre.
A támadók gyenge pontokat találtak a vezérlő rendszeren,
és átvették az ellenőrzést a
rakétaindítások felett. A
beavatkozásra akkor derült fény, amikor a Patriot rendszerek
“megmagyarázhatatlan”, ki nem adott parancsokat kezdtek
végrehajtani. A beavatkozás kiindulópontja felderítetlen
maradt, a NATO-erők nem
tudták visszafejteni a támadók kilétét és elhelyezkedését.
A Press TV iráni sajtóorgánum július 7-én beszámolt
arról, hogy a török hadsereg rendkívüli parancsnoki találkozót
hívott össze, melyen a Szíriával határos régiókban állomásozó
erők vezetői kellett megjelenjenek. A forrás szerint a
találkozón Szíria ellen kezdődő katonai beavatkozásról
értekeztek, amelyben több mint 400 páncélozott harcjármű venne
részt.
A Patriot rendszerek elleni hackertámadás vélhetően
a Szíria elleni háborús készülődés miatt, figyelmeztetés
jelleggel történt, és a kivonás közvetlen előzményének
tekinthető.
Hetekkel a hacker-támadás után a német kormány
döntést hozott arról, hogy Németország visszavonja a Patriot
rendszereket a török-szír határról. A Spiegel Online szerint a
Patriot rendszerek kivonásáról hozott döntést végleges,
emellett kivonnak 260 német katonát is. A hackertámadás
bebizonyította, hogy a NATO nem képes ellenőrzése alatt tartani
saját rakétarendszereit, és rejtélyes, beazonosíthatatlan
támadók gond nélkül átvehetik fölötte az ellenőrzést. Emiatt
Törökország biztonsága szempontjából súlytalanná vált, hogy
maradnak-e a Patriot-rendszerek, vagy kivonják őket. Emellett nem
többnek, mint egyszerű kármentésnek tekinthető a Patriot
rendszerek kivonása; a nyugati hatalmi tömb ugyanis nem a
rakétarendszerek terén van lemaradásban, hanem a kiberbiztonság
terén: július 7-én a láthatatlan ellenségnek nem volt szüksége
semmilyen fegyverre ahhoz, hogy a NATO rakétavédelmi komplexumait
ellenőrzés alá vonja. Nem ellenséges hadsereggel kerültek
szembe, hanem néhány számítógép előtt ülő személlyel, akik
az elektronika felett vették át az ellenőrzést, így fejlettebb
rakétára sem volt szükségük.
Nem Aszad rendszerét, hanem a szíriai államiságot akarják eltörölni
Egy amerikai geopolitikai elemző szerint
Washington mindenáron meg akarja semmisíteni Szíriát, de az orosz
terrorelhárítási művelet arra kényszeríti az amerikai
külpolitikát, hogy az Aszad-kormány megbuktatására törekvés
során egy nem-katonai megoldáshoz folyamodjon.
Eric Draitser a PressTV iráni hírügynökségnek
nyilatkozva kifejti, hogy a konfliktus kezdetén Washington
irányítása alatt álltak azok a lázadó csoportok, melyek célja
volt, hogy rendszerváltást hajtsanak végre Szíriában. Ezen
szervezetek közé tartozott az al-Nuszra Front és a ma Iszlám
Állam néven ismert csoport kezdetleges formája. Az orosz légierő
szíriai kormány kérésére történő beavatkozása azonban
lehetetlenné tette, hogy az Egyesült Államok katonai eszközökkel
buktassa meg Bassár el-Aszad rendszerét. A szakértő ugyanakkor
rámutatott, hogy Washington nem csak az Aszad-rendszer megbontásában
érdekelt, hanem a Közel-Kelet térképét akarja átrendezni.
“Az Egyesült Államok Szíriát mint államot akarja megsemmisíteni. Az általunk ismert Szíriát végleg eltörölné, és Aszad eltávolítása ennek előfeltételét jelenti.”
Draitser szerint abban minden komolyan vehető elemző
egyet kell értsen, hogy az orosz beavatkozás nélkül az Egyesült
Államok nem lenne hajlandó nemzetközi fórumokon tárgyalni a
szíriai rendezésről, és nem venne részt semmilyen érdemi
politikai dialógusban. Ennél fogva a kormány kérésére kezdett
orosz terrorelhárítási művelet egy pozitív fejlemény a szíriai
konfliktus alakulásában, ami “átmeneti békét” hozhat az
országnak, hiszen a katonai alapon kierőltetett rendszerváltás
hosszú távon kivitelezhetetlenné válik.
A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet; Szíriában a
rend helyreállítása és az ország stabilizálása nem jelenti,
hogy Washington céljaiban változás történt volna; az Egyesült
Államok azt akarja, hogy valaki olyan személy irányítsa Szíriát,
aki nem Aszad köreiből kerül ki, tehát továbbra is a legitim
államfő hatalomból való távozását próbálják elérni. “Egy
másodlagos forgatókönyv megvalósítására álltak át. A káoszt
és háborút használták fel arra, hogy politikai dialógust
kényszerítsenek ki, amiben a további tárgyalások előfeltétele
Aszad hatalomból való távozása lenne.”
Az elemző ugyanakkor említi, hogy Bassár el-Aszad
továbbra is többségi támogatással bír Szíriában, és az
Egyesült Államok elsősorban emiatt nem akarja, hogy részt vegyen
egy az amerikaiak által is legitimként elismert elnökválasztáson,
amit várhatóan 2017 nyarán tartanak. Az amerikai törvényhozók
attól tartanak, hogy a szíriai szavazók Aszadra voksolnának, aki
így megerősítené saját demokratikus legitimitását.
Kadhafi évekkel ezelőtt figyelmeztette Európát a terrorveszélyre
Moammer Kadhafi, volt líbiai vezető már
hosszú évekkel ezelőtt figyelmeztetett arra a terrorveszélyre,
ami most formálódik Európában. Ismert egy a volt líbiai vezető
és Tony Blair brit ex-miniszterelnök közti telefonbeszélgetés
átirata, melynek során Kadhafi a jelen lévő alvósejtekre
figyelmezteti Európát.
A Telegraph mai cikke szerint tavaly kerültek elő
néhány erre vonatkozó telefonbeszélgetés átiratai, amiket Tony
Blair a Líbia összeomlását vizsgáló külügyi bizottság
rendelkezésére bocsátott. A bizottság csütörtökön
nyilvánosságra hozta a beszélgetéseket, amelyekből kiderül,
hogy a líbiai vezető már 2011-ben figyelmeztette Európát a
közelgő veszélyre.
Kadhafi 2011 február 25-én, a líbiai “polgárháború”
kezdetekor közvetlen telefonbeszélgetést folytatott Tony Blair
volt miniszterelnökkel, akinek arra hívta fel a figyelmét, hogy a
dzsihádisták előbb a Földközi-tenger térségét akarják
ellenőrzés alá vonni, utána pedig Európát. Kadhafi akkor úgy
írta le a “polgárháborús helyzetet”, hogy:
“Mi nem támadtunk rájuk [a tüntetőkre], ők
támadtak minket. Az igazat akarom Önnek mondani. Ez a helyzet nem
túl bonyolult, nagyon is egyszerű. Az Al-Kaida alvósejtjei voltak
jelen Észak-Afrikában. Ezek ugyanolyan alvósejtek, mint amilyenek
Amerikában voltak jelen szeptember 11. előestéjén.”
“A dzsihádisták fegyverekhez jutottak, és
megfélemlítik az embereket. Az emberek nem hagyhatják el
otthonaikat. De erről nem adnak valós képet, nincsenek jelen
külföldi tudósítók. A világ összes riporterét arra kérjük,
hogy jöjjenek ide és saját szemükkel lássák az igazságot. Ezek
fegyveres bűnbandák. Lehetetlen velük tárgyalni.”
A líbiai vezető arra figyelmeztetett, hogy “Irányítani
akarják a Földközi-tenger partvidékét, utána megtámadják
Európát.” A brit miniszterelnök
nem adott érdemi választ ezekre a mondatokra, ehelyett a béke
szükségességéről kezdett beszélni. Három héttel a beszélgetés
után a nyugati országok – köztük Nagy-Britannia – elkezdett
légicsapásokat folytatni Líbiában, ami végül Moammer Kadhafi
hatalomból való eltávolításával és meggyilkolásával
végződött. A dokumentum ugyanakkor említi, hogy Tony Blair
kétszer is hívta Kadhafit, arról próbálta meggyőzni, hogy
mihamarabb hagyja el az országot.
Az USA visszarendelte repülőgép-hordozóit a világtengerekről
Az Egyesült Államok egy kivételével az
összes nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó harccsoportját
az anyabázisokra rendelte vissza. Az első ilyen mértékű egyidejű
csoportoztatása ezeknek az egységeknek az anyakikötőkben –
stratégiai visszavonulást, vagy paradigmaváltást jelez Washington
részéről?
Az Egyesült Államok Haditengerészete nukleáris
meghajtású repülőgép-hordozóinak csoportosítással egybekötött
részes visszarendelése eddig összesen két alkalommal történt
meg. 1997-ben (a csecsen szeparatistákkal vívott háborúnak az
orosz katonai potenciálra nézve demoralizáló lezárta után), és
2012-ben (Vlagyimir Putyin elnöki pozícióba való
visszakerülésének évében). Ebben a két esetben a Norfolk
Tengeri Bázis anyakikötőjéhez rendelt öt repülőgép-hordozó
anyahajó állomásozott egymás mellett a kikötőben rövidebb
ideig, amely az egyidejű csoportos állomásoztatás biztonsági
kockázatán kívül nem jelentett különös eltérést az USA
hadiflottájának műveleti gyakorlatától. A séma szerint a 10 db
Nimitz osztályú hordozó minimum fele a tengereken tartózkodik,
míg a többi hajó kikötőkben állomásozik újrafeltöltési vagy
karbantartási folyamatok végrehajtása céljából.
A mostani szituációban azonban egy kivétellel az
összes hajó december 31.-ével az anyabázisra tért vissza és
azóta is ott tartózkodik. Erre az egyidejű csoportosításos
állomásoztatásra irányuló teljes visszarendelésre még
soha nem volt példa.
Mivel a repülőgép-hordozók által vezetett un.
hordozó harccsoportok az amerikai geopolitikai hegemónia globális
erőkivetítésének expedíciós eszközei, a visszarendelési
művelet sokkal inkább stratégiai, mint taktikai jellegű.
Ez a művelet lehet a külső körülmények kényszerítő
hatására tett lépés, amely mögött az Oroszországi Föderáció
Fegyveres Erői birtokában lévő zavaró elektronikai, hajó elleni
rakéta, légvédelmi, és víz alatti fegyverrendszerek technikai
fölénye, és az erősödő kínai védelmi struktúra nagyfokú
modernizációja áll. A pekingi vezetés néhány napja jelentette
be, hogy megépítik Kína első teljesen önállóan legyártott
repülőgép-hordozóját, emellett felfejlesztik a védelmi és
elrettentő stratégiai rakétarendszerek technikai és szervezeti
rendjét.
Ugyanígy lehet szó belső körülmények hatásai
alatt történő amerikai visszavonulásáról diplomáciastratégiai
értelemben. A Pentagon katonai parancsnokai és a politikusok
közötti stratégiai szemléletek különbözőségéből fakadó
ellentétek kiéleződése egy ideiglenes kompromisszum-időszak
bevezetésének szükségére késztethetik a két vezetési csoport
döntéshozóit az elnökválasztási időszak végső stádiumában.
Az Egyesült Államok külpolitikai stratégiáját jellemző
magatartásfilozófia alapján azonban legvalószínűbb az a verzió,
melyben az amerikai katonai-politikai-gazdasági körök egy előre
egyeztetett szerepleosztás szerint tevékenykednek. Ezt a filozófiát
a geopolitikai szakirodalom a héják és öszvérek
összedolgozásának fogalmával aposztrofálja. Ebben az értelemben
ez a visszavonulás egy tágabb geopolitikai művelet álcázását
szolgálja, ahol az USA konvencionális hadereje helyett a szolgálati
szervek fokozott aktivitásával, a hátulról történő vezetés
gyakorlatának kiterjesztésével kell számolni.
A helycserés – a láthatóból rejtetté váló –
stratégiai taktika fegyveres erőkre vonatkoztatott konkrét példája
az ukrán hadseregben továbbra is a NATO-standardizálás érdekében
tevékenykedő amerikai tanácsadók emelt számú jelenléte, vagy a
felszámolt etiópiai drónbázis helyett a szomszéd Dzsibutiban
titokban kiépített még nagyobb kapacitású reptér. Ezek mind a
fegyveres erőkhöz köthető, de szolgálati operációs folyamatok
segítségét igénylő történések.
Az abszolút rejtett “modus operandi” kizárólag
szolgálatokhoz köthető taktikájának előtérbe kerülése két
azonnal következő, és egymásba kapcsolódó geográfiai
egység övében bekövetkező eseményen keresztül érzékelhető:
Az észak-indiai katonai légibázist ért terrortámadás
pakisztán-indiai-kínai-afgán-bengáli régióra gyakorolt
destabilizációs hatásmechanizmus gerjesztését irányozza elő. A
szaúdi síita teológus Nimr al-Nimr rezsim általi kivégzése
pedig a Közel-Keleten generálható szektariánus jellegű
szunnita-síita konfliktus elmélyítését célozza meg.
Ez az amerikai politikai körökben mérvadó
Brzezinski-féle “eurázsiai balkanizáció és irányított káosz”
stratégiai víziójának újraadaptálását jelzi. Ez az elképzelés
az orosz-kínai erőcentrumok külső öv felőli nyomás alatt
tartását célozza meg. A külső öv az “eurázsiai balkán”,
ahol egy hátulról irányított és megszabott mértékű
destabilizáció segítségével az öv gazdasági-társadalmi
állapotának kaotikus alapjelleme miatt ez a destabilizáció
csekély energiák befektetése mellett is megvalósítható. Az öv
instabilitásának lényege az eurázsiai szárazföldi erőcentrumok
számára okozott fenyegetés, melynek elhárítása érdekében
kénytelenek lennének a felforgatásra szánt csekély energiával
ellentétben óriási erőforrásokat felhasználni a stabilizálás
végrehajtására. Ezeknek az erőforrásoknak az elvonása más
területekről így ezen hatalmi centrumok gyengülését idézi elő.
Hogy ez az elmélet milyen mértékben kivitelezhető az
abszolút együttműködő, és egyensúlyi politikát folytató
orosz-kínai hatalmi pólusokkal szemben, abban nagyban
közrejátszanak az elmélet által megcélzott eurázsiai öv
országainak a politikai elit szintjén a provokatív destabilizációs
kísérletekre megfogalmazott válaszai.
Magyar katonák Afrika tengelyén a nemzetstratégia érdekében
A Magyar Országgyűlés múlt heti –
szerdai – vitanapján a szomáliai biztonsági erők
képzése, valamint a Közép-Afrikai
Köztársaság területén béketeremtés
érdekében elindított katonai
missziókban való szerepvállalási
jelentéseit taglaló témákban a Jobbik
kivételével minden párt a két afrikai országra vonatkoztatott
nemzetközi katonai stabilizációs missziókban való további
magyar szerepvállalás mellett foglalt állást. A támogató pártok
indokai azonban különbözőek, és ez a felszólalásokban
hangsúlyozott retorika alapján nyilvánult meg.
Az MSZP a missziók támogatásán keresztül a
honvédségi eszköztár modernizálásának sürgősségét
hangsúlyozza, ami a liberális médiában intenzíven megindult
amerikai fegyverlobbi propagandatevékenységével
teljesen összhangban van, és a lehasznált amerikai
fegyverrendszerek magyar védelmi eszköztárra erőltetését
jelentik. Az LMP felszólalása az Európai Unió nemzetállamok
feletti hatalomgyakorlási ideológiájának feltétlen támogatásának
retorikája volt, mert az a kijelentés, miszerint “az
Európai Uniót fő partnernek, humanitárius
segítségnyújtónak” tartják, arra
utal, hogy az LMP – az MSZP-vel ellentétben – nem egy az
amerikai hatalompólus dominanciáját gazdaságilag biztosító,
globális korporációk által irányított USA-EU szövetségi
formában, hanem egy brüsszeli bürokrácia-központ abszolút
technokrata irányítása alá helyezett, és nemzetközi civil
szervezeteken keresztül kiterjesztett egységes európai
liberál-demokrata területi ideológiában gondolkodik. A
Jobbik saját magához konzekvensen nem támogatta a két afrikai
misszióban való részvételt. A párt felszólalója szerint a
hadászati szempontok mellett figyelembe kellene venni a külügyi és
nemzetbiztonsági szempontokat is, emellett azt is kijelentette, hogy
a szomáliai szerepvállalásban a magyar érdekeket még nagyítóval
sem lehet felfedezni. Ezzel a kijelentéssel azonban saját
stratégiai rövidlátásának adott hangot.
Miért külügyi, nemzetbiztonsági és
konkrét magyar érdek a közép-afrikai és szomáliai missziókban
való részvétel?
A Szomália területét is felölelő, “Afrika
szarvaként” is titulált régió a Föld egyik legjelentősebb
geostratégiai pontja. Itt található a Bab-el-Mandeb tengerszoros,
amely a Vörös tenger Szuezi-csatornához vezető hajózó
útvonalának a bejárata, és ilyen minőségében az Európát a
Távol-Kelettel és Dél-Ázsiával összekötő áruszállító
útvonal kiemelt kapcsolódási helye. A régiónak a szoros
közvetlen határában fekvő országai kiemelt geopolitikai
súlyozásuk miatt sorozatos kívülről irányított destbilizációs
és restabilizációs folyamatokon mentek keresztül, a nagyhatalmi
pólusok közötti erővonalak változásának függvényében. Az
ezeket a periodikus változásokat generáló hatalmi pólusok köre
azonban az elmúlt években az addig hegemón euroatlanti pólus, és
az azzal alárendelt szövetségi függőviszonyban álló
Öböl-államok (GCC) mellett Kínával bővült.
Kína erősödő regionális jelenléte ma már nem csak
gazdasági vonalon számottevő, mert a térségben történt
gazdasági és infrastrukturális hosszútávú befektetéseinek
védelmét az ázsiai nagyhatalom katonai erő állomásoztatásáról
kötött szerződéssel kívánja szavatolni, amely Dzsibuti
stratégiai pontján történik. A hosszútávú befektetések
közé tartozik a Dzsibuti kikötőt Etiópiával összekapcsoló
sebes tehervasútvonal kiépítése, amely már most üzemel, és
2016-ra a teljes kivitelezés befejeződik. Etiópia az Afrikai
kontinens második legnépesebb országa, és a világ jelenleg
harmadik leggyorsabban fejlődő gazdasága, amiben Kínának óriási
szerepe van. Az etióp mezőgazdaság még mindig a nemzeti
össztermelés felét teszi ki – Afrika legnagyobb
állatállományával és a világsorrendben harmadik helyen álló
kávéexporttal -, de az ország feltáratlan arany- és
tantáltartalékai miatt további ugrásszerű gazdasági növekedés
előtt áll. A rendkívüli aszály miatt kieső élelemzési és
takarmánygabona mennyiségi csökkenése vészhelyzetet teremtett
idén Etiópiában, és Kína a dzsibutii tengeri kikötőből Addisz
Abebába vezető teherszállító vasútvonal építési ütemének
nagyfokú meggyorsításával, idő előtti beüzemelésével, és az
azon keresztül lefolytatott gabonaexporttal hárította el egy olyan
helyzet kialakulását, amely hasonló okok miatt 2011-ben egy mai
napig tartó polgárháború kitörését eredményezte Szíriában.
Ez a művelet egy magas fokú erkölcsi alapokra helyezett kínai
érdekpolitika megelőző válasza volt egy fokozódó krízishelyzet
kezelésére.
A vasútvonal kapacitása 3500 t/nap mindkét irányon,
és két napi rendkívül veszélyes és leromlott állapotú
kamionút helyett 10 órányi biztonságos utaztatásra rövidíti le
az árucsere-forgalmat, a kapacitási szintet hétszeresére emelve.
A vonal továbbépítésére Kína tárgyalásokat folytat az
Etiópiától egy tengelyen nyugatra fekvő országokkal;
Dél-Szudánnal, a Közép-Afrikai Köztársasággal, és az Atlanti
Óceán partján fekvő Kamerunnal.
Ezekben az országokban Kína főként a könnyűipar
fejlesztésében, a nyersolaj kitermelési és feldolgozási
ágazatokban, az ipari gyémánt és a ritkaföldfémek bányászatának
területén érdekelt. Mindezen különböző területek
országonkénti fejlesztési lehetőségeinek felgyorsulása egy az
egész fent megnevezett közép-afrikai régiós országokat
közvetlenül összekötő infrastrukturális rendszer megvalósítása
esetén óriási távlatokat nyit az eddig az euroatlanti hatalmi
központtól félgyarmati függésben létező területen. Ez az
infrastruktúra az ipari energiahordozó vezetékhálózatok,
kikötőkapacitások bővítése, logisztikai és személyforgalmi út
és vasútvonal fejlesztéseken keresztül valósulna meg. Ezzel
Afrika óceánok közötti központi szélességi tengelye
hosszútávon stabilizálódna, és magában hordozná a tengelyről
kiindulva a stabilizáció észak-déli irányú kiterjesztésének
lehetőségét. A Kenyát érintő USA-Kína közötti gazdasági
dominanciaharc ebben a folyamatban a multipoláris világrend számára
rejlő lehetőségek lekorlátolási szándékát jelzi Washington
részéről.
Míg az USA itt közvetlenül nyílt gazdasági
érdekháborút folytat az Afrikára irányuló kínai geopolitikai
célok érvényesítése ellen, addig a Dzsibuti-Kamerun tengely
mentén ugyanerre a hibrid hadviselésre proxy-államait ösztönzi.
Az eritreai vezetés a katari elit pénzügyi támogatásával egyre
erősebb Etiópia-ellenes háttérműveleteket folytat, az etióp
határterületeken is intenzíven operáló szomáliai iszlamista
terrorcsoport, az Al-Shabaab fegyveres és anyagi segítségét
biztosítva. Az Al-Shabaab a Közel-Kelet (ebben az esetben Katar)
központú szunnita iszlamista világkalifátus ideológia regionális
szárnya. Ez a földrajzi szerkezetbe helyezett iszlamista kalifátus
a regionálisan operáló radikális terrorcsoportok alapján egy az
Atlanti-Óceántól a Csendes-óceánig terjedő, folytatólagosan
kapcsolódó térségben rajzolódik ki, melynek az Al-Shabaab az
első déli kiterjesztése és melynek egyéb fő szervezetei
térségenként:
- Boko Haram – Niger, Nigéria, Csád
- Daesh (Iszlám Állam) és az ugyanezen területeken a forrásokért a Daesh-el rivalizáló Muszlim Testvériség – Tunézia, Líbia, Sínai-félsziget, Szíria, Irak, Kína (Xinjiang tartomány)
- Al-Kaida – Jemen, Szíria, Pakisztán, Afganisztán
- Moro és a JAT – a Daesh és az al-Kaida kiterjesztett helyi szárnyai Indonéziában, a világ legnépesebb muszlim országában.
A Szomáliából gyökerező és hektikus jelleggel
Etiópiában, Dzsibutiban és Kenyában felbukkanó Al-Shabaab
szervezetet az USA-Katar-Eritrea érdekkör Etiópia
destabilizálására használná fel, habár az egyes szereplők
érdekcéljai a destabilizálásra nézve különbözőek. Ennek az
érdekkörnek a tagjai közé sorolható Szaúd-Arábia és az
Egyesült Arab Emírségek is, mert Eritrea a Jemen területén
háborút vívó nagykoalíció katonai szervezetébe
történő beintegrálásával minden etióp-eritreai konfliktus
esetén az összes öböl-béli arab ország Etiópa ellenében
fellépő katonai blokádjához vezet, és a szudáni-egyiptomi
neutralitás is kérdéses lenne egy ilyen konfliktus folyamatában.
Ez a destabilizáció, a szíriai minta nyomán az Etiópián belüli
szomáliai etnikum felszabadítására irányuló tevékenységként
tüntetné fel az Al-Shabaab kelet-etióp régiókban végrehajtott
támadásait.
Ennek megakadályozására szükséges a központi
szomáliai kormányzat helyzetének megerősítése és Al-Shabaab
elleni harcának támogatása egészen a szervezet felszámolásáig.
Erre hivatott az ENSZ szervezeti kereteiben jelenleg az UNSOM, mint
fegyveres kontingens nélküli támogató mechanizmus, az Afrikai
Unió fegyveres béketámogató kontingense és az EU szomáliai
biztonsági alakulatokat kiképző missziója – ez utóbbiban
vesznek részt a magyar katonák is.
A Dzsibuti-Kamerun tengely megelőző széttördelésének,
és így az összafrikai stabilizáció megakadályozásának másik
pontja a Közép-afrikai Köztársaság, ahol a 2012-ben kiújult
polgárháborút lezáró békefolyamat egy 2015 december végi
általános választással stabilizálná az országot. December
13.-án a stabilizáció első lépéseként tartott alkotmányos
népszavazást kísérő véres fegyveres provokációk, és a
szavazás eredményességének hivatalos kihirdetése után a
Noureddine Adam vezette minimális támogatással rendelkező
fegyveres frakció azonnali területi elszakadási kísérlete egy
kívülről vezérelt destabilizációs manőverre utalnak. Az
Afrikai Unió ezért 5000 katonát küldött azonnali mozgósítással
az ország területére a 18 hónapos politikai stabilizációs
mechanizmus biztosítására, és az EUFOR missziót felváltó, ENSZ
kereteken belül létrehozott békefenntartó kontingens maximális
létszámának rövidített felfejlesztéséről határoztak. A
magyar kontingens így az EUFOR alól az ENSZ kereteibe tevődik át.
Magyarország mind a Szomália, mind a Közép-afrikai
Köztársaság területén folyó támogató mechanizmusokban részt
vesz, és a kormány a létszám növelése és a missziók
megerősítése mellett kötelezte el magát.
Az az általánosítás, ami az afganisztáni és iraki
missziókkal egy kalap alá veszi a magyar részvételt a fent
említett országokban, azért hibás, mert ezekben a különös
esetekben (Szomália és a Közép-afrikai Köztársaság esetében)
a kormány részéről a direkt reláció szintjén megnyilvánuló
akció nem ideológiai alapokon, a szervezeti struktúra rendjében
alárendelt szervilis függőségi viszonyból eredően cselekszik,
hanem reális nemzeti és
nemzetgazdasági érdekek mozgatják. Ugyanis
a kínai közép-afrikai stabilizációs tengely létrejöttének
magyar megtámogatása nemzetközi missziódiplomáciai eszközökkel
a szintén kínai elgondolású és kivitelezésűbalkáni
selyemút projekt megtámogatása
is egyúttal, amely nemcsak Magyarország, hanem az egész
kelet-európai régió Balkánig terjedő gazdasági stabilizációs
lehetőségének a záloga.
Így a magyar kontingensek jelenléte, ha máshol nem,
de a közép-afrikai tengelyen teljesen jogos, és egy az unipoláris
világrendtől lassan elvonatkoztató magyar külpolitika útkeresési
lehetőségeinek kibontakozását jelzik. Ennek felfedezéséhez
pedig nem kell nagyító, elég a nemzetstratégiai gondolkodás
művelése.
Gyerekek
ezek a katonák a magyarok őshazáját kutatják , vagy turbó
fasiszta képzésben részesítve ők lesznek a stadionok börtönőrei
, mert oda harcképes állomány kell , és bizony ők harci
feladatot hajtanak végre , hisz az ebolát kellett kikerülniük ,
és ha lehet akkor írányítottan kellet nekik terjeszteni a vírust
.
Törökország juttatja vegyi fegyverhez a terroristákat
Árulással vádol Törökország egy
ellenzéki politikust, miután kijelentette; a kormány tudott arról,
hogy az Iszlám Állam Törökországon keresztül jut vegyi
fegyverekhez.
Eren Erdem, a Republikánus Néppárt képviselője a RT
hírügynökségnek hétfőn jelentette ki, hogy Törökország
kormányának beleegyezésével, az országon keresztül szarin
gázhoz jut az Iszlám Állam nevű terrorszervezet. A politikus
elmondása szerint az ISIL a szarin gáz előállításához
szükséges anyagokat szállította Törökországon át, amiről a
kormánynak is tudomása volt, de semmit nem tett ennek
megakadályozására. Szerdán a török sajtó már arról
számolt be, hogy a legfőbb ügyész eljárást indított Erdemmel
szemben, akit árulással vádolnak.
A szarin gáz az ENSZ besorolása szerint tömegpusztító
fegyvernek minősül, és a közelmúltban a nyugati országok a
szíriai kormányt vádolták azzal, hogy szarin gázt vetett be a
civil lakosság ellen.
A
nyugati országok Bassár el-Aszad kormányát vádolták a szarin
gáz bevetésével
Erdem kijelentése alapján a vegyi fegyvert nem a
szíriai kormány vetette be, hanem valaki az Iszlám Államnak
szállít tömegpusztító fegyvereket, a török kormány pedig
lehetővé teszi, hogy ez Törökországon keresztül történjen. A
politikus kedden kijelentette, hogy a kormány azért nem hajlandó
kivizsgálni az ügyet (nyomozás indult, amit egyik napról a
másikra, hirtelen leállítottak), mert maga is érintett az Iszlám
Állam vegyi fegyverekkel történő ellátásában, emiatt
eltussolja az ügyet.
Eren Erdem elmondása szerint a vegyi fegyver
előállításához szükséges anyagokat szállították Szíriába,
az ISIL táboraiba, és egyúttal emlékeztetett, hogy a már lezárt
nyomozás során ez bizonyított tény volt, mert az ISIL képviselői
és török politikusok közti telefonbeszélgetések hanganyaga is
bizonyította az együttműködést. Korábban a török hatóságok
13 embert vettek őrizetbe ennek okán, de később mindegyik
gyanúsítottat szabadlábra helyezték, és a nyomozást lezárták.
Erdem kijelentése szerint Törökország egy állami vegyészeti
cége is érintett a terroristák támogatásában, ami a hadsereg
számára állít elő vegyi fegyvereket.
Magyarország a békés lopás lehetőségének földje?
Panagiotisz Lafazanisz görög energiaügyi
miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok
nyomásgyakorlást kezdett a térségi országokra, Washington
ugyanis el akarja érni, hogy a térségi országok ne tudjanak egy
stabil energetikai együttműködést kialakítani a Török Áramlat
tervezett nyomvonalán.
Lafazanisz elmondása szerint Görögország az utóbbi
hónapok során fokozott nyomásnak volt kitéve az Egyesült Államok
részéről. A miniszter ugyanakkor kijelentette, hogy a kormány
elkötelezett a Török Áramlat megépítése mellett, és nem
engednek az amerikai nyomásgyakorlásnak, mert a projekt jövedelmező
nem csak Görögország, de a régió egésze számára. A miniszter
elmondása szerint az Egyesült Államok illetékese egy személyes
találkozó alkalmából kijelentette, hogy a projekt egészét
ellenzik, így az amerikaiak állásfoglalása hivatalosnak
tekinthető; meg akarják akadályozni, hogy a Török Áramlat
megépüljön.
2014 október végén magas rangú orosz vezetőkből
álló delegáció érkezett Törökországba. Ankarában egy új
megállapodás született, miszerint
- Oroszország sokszorosára fokozza a Kék Áramlaton keresztül Törökországnak eladott gáz mennyiségét,
- Törökország lesz az eurázsiai régió legnagyobb energetikai elosztó-központja, a jövőben az Európai Unió kizárólag Törökországon keresztül juthat orosz földgázhoz,
- a két ország a gázkereskedelemben elhagyja a dollár és az euró használatát, ehelyett saját nemzeti valutáikban intézik a kifizetéseket.
Az új együttműködés, amely végül “Török
Áramlat” néven jelent meg a nyilvánosság számára, közvetlen
visszavezethető az amerikai külügyi stratégia egy korábbi
“lépésére”. 2013 augusztusában Szergej Razumovszkij, az ukrán
hírszerzés egykori tisztje kiszivárogtatta az információt,
miszerint az Egyesült Államok Ukrajna destabilizálására készül,
és ennek érdekében mintegy kétezer zsoldost vontak össze Bécs
környékén. Razumovszkij szerint – román cégek bevonásával
– Washington saját
kézben akarja összpontosítani az Európai Unióba irányuló
gáztranzitot. Az információt
szinte minden orosz és ukrán sajtóorgánum leközölte, a nyugati
sajtóban teljes hallgatás fogadta. Okkal; 2013 novemberében
álcivil tüntetések kezdődtek Ukrajnában. 2013 december végére
a tüntetéseket radikalizálták, januárra már fegyveres harc
zajlott Kijevben. 2014 február végére Ukrajna utolsó legitim
kormányát megdöntötték, fegyveres hatalomátvétellel egy olyan
csoport jutott hatalomra, amely azonnal megkezdte az ország
energetikai vállalatainak privatizációját: amerikai befektetők
számára.
A kijevi atlantista kormány stabilizációja közvetlen
vezetett ahhoz, hogy Moszkva döntést hozzon az ukrán
gáztranzit-vonal felszámolásáról (mert az amerikai ellenőrzés
alá került). Az Ankarában összeült orosz-török kormányközi
bizottság megkötötte a Török Áramlat néven ismertté vált
projekt keretmegállapodását. Recep Tayyip Erdogan török államfő
azt követően igen éles amerikai-ellenes retorikát kezdett meg.
Egy alkalommal az államfő nyilvánosan is kifejtette, hogyan
gyakorol Washington nyomást a török kormányra. Erdogan szerint az
Egyesült Államok mozgatja az Iszlám Állam nevű
terrorszervezetet, és a terroristák amiatt foglalták el a
török-szíriai határ menti településeket, mert eközben
Washington nyomást gyakorol a török kormányra, és el akarják
érni, hogy a terroristákra hivatkozva a török haderő bevonuljon
Szíria területére. Ha nem teszi, az ISIS Törökországban is
aktivizálódna. Erdogan pálfordulását fémjelezte, hogy Vlagyimir
Putyin orosz államfő 2014 decemberében egy törökországi
sajtótájékoztató alkalmával jelentette be, hogy leállítják a
Déli Áramlat projektet. A projekt leállítására amiatt került
sor, mert – szintén Washington nyomására – Bulgária nem adta
meg ahhoz az építési engedélyeket. Ehelyett került sor a Török
Áramlat megkezdésére.
A Török Áramlat azonban egyelőre ugyanott tart, ahol
annak idején a Déli Áramlat. A gázvezeték nyomvonala
Oroszország-Törökország-Görögország-Macedónia-Szerbia-Magyarország.
A projekt nyomvonala menti országokban elsőként
Törökországban próbálták
megakadályozni az új
együttműködést. A Déli Áramlat leállítását követően
Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és
biztonságpolitikai főképviselője Törökországba utazott, hogy
meggyőzze a török kormányt arról, “ne működjön együtt az
oroszokkal”. Mogherini látogatását követően Erdogan
Amerika-ellenes retorikája alábbhagyott, és Törökország
késleltetni kezdte a megállapodást. Ennek részeként nem fogadták
el a Moszkva által ajánlott gázárkedvezményt, hanem szándékosan
olyan mértékű kedvezményt kértek, amit az orosz fél soha nem
fogadna el. Moszkva végül azzal helyezett nyomást a török
kormányra, hogy az állami gázvállalaton kívül egy sor
magáncéggel megállapodott a gázárkedvezményről, így az állami
gázvállalat piaci hátrányba jutott volna, ha tovább késleltetik
a projekt megkezdését. 2015 májusára Törökország megállapodott
Oroszországgal a gázárkedvezmény mértékéről, és a Török
Áramlat építési munkálatai megkezdésének időpontjáról.
A megállapodás napján újabb beavatkozás
történt a gázprojekt nyomvonala mentén;
Macedóniában radikalizálódott
egy kormányellenes tüntetés, több mint 30 rendőr megsérült.
Szintén Macedóniában fegyveres terrorista csoportok kezdtek el
működni (még a megállapodás napján), és a tűzharcban több
rendőr életét vesztette. Az amerikai titkosszolgálat
magánbeszélgetések hangfelvételeit szállította a nyugati
ellenőrzés alatt lévő ellenzéki sajtónak, melyek így
megkezdték a kormányellenes tüntetések felduzzasztását.
Macedóniában a kormány nyíltan kezdett beszélni arról, hogy
Washington részéről nyomásgyakorlás éri őket, és az ellenzék
együttműködik külföldi titkosszolgálatokkal. Az is
bebizonyosodott, hogy az álcivil tüntetéseket Soros György
alapítványaival együttműködő csoportok szervezik. A kormány
szintén nyíltan beszélt erről, aminek hatására több mint 90
ezer fő részvételével kezdődött kormánypárti demonstráció.
Washington szisztematikusan halad a Török áramlat
nyomvonala mentén, és minden érintett országot nyomás alá
helyez. Ami Törökországban és Macedóniában nem sikerült, azt
tovább folytatták Magyarországon, és Görögországban. Szijjártó
Péter külgazdasági és külügyminiszter május 19-én Teheránba
utazott, ahol megállapodás született a két ország közti
energetikai együttműködésről. A Regnum orosz sajtóorgánum
azonban rámutatott a látogatás előzményeire; április 26-án
Bulgária miniszterelnöke személyes megbeszélést tartott az iráni
nagykövettel annak kapcsán, hogy Irán visszatérne a Nabucco
projektbe, és elkezdene gázt exportálni az Európai Unió
területére – Bulgárián keresztül. Eközben a Mehr iráni
hírügynökség arról számolt be, hogy május első hetében
amerikai delegáció érkezett Teheránba, ahol az amerikai
energetikai cégek kitermelési engedélyének megadásáról
zajlottak tárgyalások. A tárgyalásokat követően Abbasz Seri
Mokadam, Irán helyettes olajügyi minisztere jelentette be, hogy a
közeljövőben megállapodás születhet az Irán elleni szankciók
feloldásáról.
Az Egyesült Államok folyamatosan munkálkodik azon,
hogy az Európai Unió gázellátása egy olyan projekten keresztül
legyen biztosítva, ami amerikai ellenőrzés alatt áll.
Razumovszkij bejelentése szerint ugyanez volt a célja az ukrán
EuroMajdannak, Ukrajna destabilizálásának. Panagiotisz Lafazanisz
görög energiaügyi miniszter most a Szputnyik hírügynökségnek
nyilatkozva jelentette ki, hogy a
kormányt amerikai nyomásgyakorlás éri, és Washington azt akarja,
hogy Görögország ne vegyen részt a Török Áramlatban.
Enyhe kifejezéssel is szánalmas látvány,
hogy miközben a projekt minden
országa ellenállást mutatott az amerikai nyomásgyakorlással
szemben, és arról nyíltan beszéltek,
Magyarország kormánya az első udvariasan fenyegető szavakra
megkezdte az amerikai ellenőrzés alatt álló gázprojekt
letárgyalását. Macedónia fegyveres terroristákkal, az amerikai
titkosszolgálattal együttműködő ellenzéki sajtóval, külföldről
mozgatott kormányellenes tüntetésekkel és kiszivárogtatási
botránnyal szemben védte meg korábbi állásfoglalását.
Görögország vezetői szintén nyíltan beszélnek arról, hogy
amerikai nyomásgyakorlásnak vannak kitéve. Törökország pedig az
éppen aktuális erőviszonyoknak megfelelően foglal állást, de az
államfőnek voltak tiszta és őszinte pillanatai. Magyarország
kormánya nyomát sem mutatta annak, hogy lennének tiszta és
őszinte pillanatai. Ugye senki nem feltételezi, hogy miközben a
projekt nyomvonalának összes országa amerikai nyomásgyakorlásnak
van kitéve, Magyarország érintetlen maradt? Az a tény, hogy a
magyarországi politikusok nem mernek nyíltan beszélni a
fenyegetésekről, csak annyit bizonyít, hogy az amerikaiak
szájzárat tettek rájuk. Elszomorító látni, hogy hazánk minden
történelmi időszakban így végzi; egy hanyatló hatalom utolsó
csatlósaként, és a kormány még a végső pillanatban sem mer
függetlenségre törekedni. Emiatt tart ott az ország, ahol éppen
tart; a konfliktuskerülés, és az azzal együtt járó békés
lopás lehetőségének elfogadása, ami a sírba viszi az országot.
Az Egyesült Államok Kelet-Európából mérne atomcsapást Oroszországra
Atomtöltet célba juttatására alkalmas
repülőgépeket küld a balti országokba az amerikai légierő, egy
újabb “hadgyakorlat” részeként. Az augusztus 25-én kezdődő
“Atlanti Megoldás” művelettel az Egyesült Államok arra
készül, hogy háború esetén Kelet-Európából mérhessen
atomcsapást Oroszországra.
Miközben az európai fővonalú sajtó teljes mértékben
lefedi az információáramlást a migrációs válsággal
kapcsolatos hírekkel, az Egyesült Államok szeptember végén
elfogadott egy tervezetet, melynek részeként még idén 20 újabb
atomtöltetet helyeznek el Németországban. Az intézkedésről a
ZDF televízió számolt be, majd Marija Zaharova, Oroszország
külügyminisztériumának szóvivője egy rendkívüli interjú
során kijelentette, hogy ezek a fegyverek Oroszország elleni
háborús készülődés részeként érkeznek Európába. Zaharova
elmondása szerint a tendencia egyértelműen látható: az
amerikaiak modernizálják az Európában állomásoztatott
bombáikat, a NATO európai tagjai pedig a légierőiket, ami
alkalmas az amerikai nukleáris töltetek célba juttatására.
Ivan Konovalov biztonságpolitikai szakértő pénteken
a Szputnyik rádiónak nyilatkozva kifejtette, hogy ezzel az Egyesült
Államok amellett, hogy szándékos provokációt hajt végre
Kelet-Európában, a hadgyakorlatok leple alatt atomháborúra készül
Oroszország ellen. Konovalov szerint az amerikai légierő A-10-es
gépei technikailag képesek atomtöltet célba juttatására az
orosz határon túl, és az
Egyesült Államok mintegy 200 B61 atomtöltetet tart készenlétben
Európa területén.
Konovalov szerint Moszkva továbbra is azzal számol,
hogy a NATO folytatja a haderő-összpontosítást Oroszország
határai mentén, mert a nyugati katonai tömb inváziós
előkészületeket folytat. Az atomtöltet célba juttatására
alkalmas gépek megjelenése Észtországban heves reakciókat vált
ki az orosz közéletben. Moszkva figyelemmel kíséri az amerikai
atomtöltetek elhelyezkedését Európa területén, és megelőző
intézkedéseket hozhat abban az esetben, ha az amerikaiak a balti
országokban is atomfegyvert helyeznének el.
A várakozások szerint a következő hónapok során
továbbra is folyamatosan áramlanak az amerikai fegyverek
Kelet-Európába, és a NATO akár egy éven belül készen állhat
egy Oroszország elleni offenzívára. Orosz katonai szakértők
szerint az amerikai haderő Kelet-Európában 2016 végére éri el
azt a készültségi szintet, hogy készen álljon a közvetlen
konfrontációra Oroszországgal.
Washington atomfegyverekkel tartaná kontroll alatt Európát
Európa újra egy lehetséges atomháború
ütközőzónájában van. A német sajtó épp az imént számolt be
arról, hogy az Egyesült Államok újabb 20 atomfegyvert
telepít Németországba, és ez már részét képezi a 2015-ös
amerikai költségvetésnek.
Az újabb amerikai atomfegyverek érkezéséről a ZDF
német televízió számolt
be. Az Egyesült Államok
immár bevallottan modernizálja nem csak a Németországban
elhelyezett atomfegyvereit, de egész Európa azzal kell
szembenézzen, hogy az amerikaiak egyre nagyobb atomfegyver-arzenált
akarnak idetelepíteni. Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban,
Törökországban szintén készenlétben vannak az amerikai
atomfegyverek, hogy egy háború esetén csapást mérjenek a
politikai ellenfélre.
Marija Zaharova, Oroszország külügyminisztériumának
szóvivője a hír leközlését követően rendkívüli interjút
adott a ZDF televíziónak, melyben kijelentette; Moszkva számára
fokozott aggodalomra ad okot, hogy az Egyesült Államok modernizálja
a Németországba telepített amerikai atomfegyvereket, mert ez
egyértelműen az Oroszország elleni háborús készülődés részét
képezi. Egyértelműen – hiszen a német TV-csatorna szerint az
atomtöltetek az “orosz veszély” miatt kerülnek Európába.
Zaharova szerint Európában is fokozott aggodalmat kelt
Washington lépése, ami nem csak Európát sodorja veszélybe, de
globális léptékben is visszájára fordíthatja a nukleáris
leszerelés terén eddig elért eredményeket.
“Európában – és nem csak Németországban, hanem Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban – továbbra is készenlétben állnak az amerikai taktikai atomtöltetek. Az amerikaiak modernizálják a bombáikat, a NATO európai tagjai pedig modernizálják a légierőt, ami ezeket a bombákat célba juttathatja.”
Zaharova szerint a nukleáris leszerelés ezzel globális
szinten lehetetlenné válik. Felbomolhat a nukleáris leszerelésről
1970-ben, 191 ország által aláírt egyezmény, és a világ
országai újra atomfegyverek felhalmozására fognak törekedni,
mert az Egyesült Államok egyértelmű jelzést adott arra, hogy a
nukleáris csapásmérő erő fokozásával akarják megtartani az
amerikai katonai fölényt az Egyesült Államok határain kívül.
Európa függetlenségi harcra készül, kivonja aranytartalékait New Yorkból
Egyre több európai ország vonja
ki aranytartalékát a Federal Reserve New York-i
páncéltermeiből, így a Fed által őrzött arany mennyisége
évtizedes viszonylatban is rekord alacsonyra csökkent.
Elsőként Németország jelentette be igényét a
nemzeti aranytartalék hazaszállítására vonatkozóan. Berlin
példáját később Hollandia, idén májusban Ausztria is követte,
és Európában trenddé vált az amerikai páncéltermekben
őriztetett aranytartalékok repatriálása. Németország elsőként
2012-ben jelentette be igényét a nemzeti aranytartalék
hazaszállítására, ami kisebb részletekben egészen 2020-ig fog
zajlani. A német központi bank ugyanakkor számos alkalommal
jelezte, hogy a szállításra vonatkozóan az amerikai fél részéről
megmagyarázhatatlan időhúzást tapasztaltak.
Lew Rockwell, a Mises Intézet elnöke szerint az
aranytartalékok repatriálása jó hatással lesz a világgazdaságra,
és egyben egy új globális egyensúly kialakulását vetíti előre.
Bár a Fed – és gazdaságpolitikájának támogatói – szerint a
fizikai arany nem játszik jelentős szerepet a mai monetáris
politikában, mégis évtizedeken át szükségszerűségnek
tekintették, hogy az Egyesült Államokban halmozódjon fel más
országok aranytartaléka. Rockwell szerint általános
törvényszerűségnek tekinthető, hogy a birodalmak saját
központjaikban halmozzák fel a gyarmatvidékek és függésben lévő
országok aranykészleteit. Ugyanez volt megfigyelhető meg az
Egyesült Államok esetében is, mígnem az amerikai gazdaság
hanyatló pályára állt, és 2012 óta egyre több ország döntött
úgy, hogy hazaszállítaná saját aranytartalékát a Fed
páncéltermeiből.
A közgazdász szerint ez a New York-i bankok számára
egyre komolyabb gondot okoz, más országoknak viszont jelentős
lépés újbóli függetlenségük
megalapozása felé.
Egyes országok vezetői nyíltan kifejezésre juttatják azzal
kapcsolatos félelmüket, hogy az Egyesült Államokban őriztetett
aranyat az amerikai kormány már eladta, és saját nemzeti vagyonuk
visszaszerzése csak diplomáciai botrányok sorozata árán vihető
véghez.
Lavrov: Washington ki kell vonja az amerikai rakétákat Európából
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter
emlékeztetett Barack Obama korábbi kijelentésére, miszerint
Európában az iráni atomfegyver fenyegetése miatt volt szükség
az amerikai rakétapajzsra. Mivel Iránnal megállapodtak, amerikai
rakétarendszerre sincs szükség Kelet-Európában.
A külügyminiszter az amerikai elnök egy korábban,
2009-ben tett kijelentésére emlékeztetett, melynek során Barack
Obama először jelentette be, hogy amennyiben az iráni atomprogram
kérdése megoldódik, nem lenne szükség amerikai rakétavédelmi
rendszerre Európa területén. Moszkva most választ vár az
Egyesült Államoktól arra vonatkozóan, hogy eloszlottak-e
“félelmei” az iráni fenyegetéssel kapcsolatban. Lavrov
emlékeztetett arra, hogy Barack Obama kijelentésének számos
ország vezetői és a széles nyilvánosság is szemtanúja volt,
így az amerikai elnöktől most reakciót várnak arra vonatkozóan,
hogy visszavonja-e az Európába teleptett amerikai
rakétarendszerekre vonatkozó igényét.
Az iráni atomprogramról szóló megállapodást ma
jelentették be Bécsben, és a megállapodás biztosítéka annak,
hogy már nem létezik az a fenyegetés, amit az amerikaiak ürügyként
használtak arra, hogy rakétarendszereket telepítsenek
Kelet-Európába. Amennyiben az Egyesült Államok az iráni
fenyegetést nem csak ürügyként használta európai katonai
jelenlétének fokozására, ki kell vonja az amerikai
rakétarendszereket Európából, mivel azok jelenléte semmivel nem
indokolható.
Ismervén az amerikai elnök szavahihetőségét azonban
okkal tarthatunk attól, hogy az Iszlám Állam hamarabb fog
atomfegyverhez jutni, mint hogy az amerikaiak ürügy híján
kivonják a rakétáikat Európából. Iraki politikusok szerint az
Iszlám Állam nevű terrorszervezet Washington irányítása alatt
áll, és a csoport működésben tartásával az Egyesült Államok
ürügyet teremt arra, hogy katonai erőt állomásoztathasson távol
az amerikai határoktól. Ha Washington újabb ürügyet akar
gyártani az amerikai rakétarendszerek európai jelenlétének
megindokolására, a terrorszervezet a közeljövőben atomfegyverhez
és ballisztikus rakétákhoz juthat, vagy a nemzetközi sajtó
kezdhet álhírek terjesztésébe arra vonatkozóan, hogy a
terroristák rakétái elérik Európát.
Sajtószabadságnapi extra (1)
2 friss Ulfkotte cikk /izraeli kémek Brüsszelben és 57 tonna kp migránsoknak/
Udo Ulfkottét
nem kell bemutatni. Hosszú éveken át volt a Frankfurter Allgemeine
Zeitung, Németország vezető lapjának haditudósítója, illetve
külpolitikai szerkesztője. Több könyv szerzője. A megvett
újságírókról szóló, 2014-ben megjelent sikerkönyve nálunk is
kiadóra talált. A migránsokról szóló, tavaly októberi
kötetének várható magyar kiadásáról még nem érkezett hír.
Említett
könyveinek kiadója a német Kopp Verlag. Ez a kiadó jelentette meg
nemrégiben Andreas von Rétyi Sorosról írt könyvét is. Kevesen
tudják, hogy ennek a kiadónak Kopp Online néven hírportálja is
működik. Mégpedig nem is akármilyen. És amelyet a német
véleményformálók éppen úgy utálnak, mint magát a kiadót és
Uflkottét. Most e fősodratú guruk utálatának két tárgya
találkozott: tegnap Uflkotte cikket jelentetett meg a Kopp
hírportálján ezzel a címmel: „Izraeli kémkedés a kancellári
hivatalban: mennyire helyezhető nyomás alá Angela Merkel?”
Az
alábbiakban e cikk ismertetése olvasható, ami után Ulfkotte egy
másik, március 11-én ugyanezen a helyen megjelent cikkének
összefoglalója következik.
Mielőtt
belekezdenék, egy megjegyzés. Aki felteszi a kérdést, hogy
mennyire megbízható Ulfkotte vagy a Kopp Verlag hírportálja,
annak két ellenkérdés: a kérdező bemutatna egyetlen olyan
kételkedő írást, amely Ulfkotte azon anyagainak hitelességére
kérdezett volna, amelyeket még a Frankfurter Allgemeine Zeitung
jelentetett meg?
A második
viszontkérdés: a kétkedő hány kérdést intézett a nyugati
világ szinte valamennyi fősodratú médiuma egyikéhez vagy
másikához, amikor például azok azt a képtelen hazugságot írták
le, illetve ismételgetik, hogy Oroszország az oka az
európai migránsválságnak?
Most pedig
következik a tegnapi Ulfkotte-cikk ismertetése.
„Izraeli kémkedés a kancellári hivatalban: mennyire helyezhető nyomás alá Angela Merkel?”
A
március 14-i keltezésű cikk „lead”-je, azaz kiemelt
összefoglalója: „Az
elmúlt hetekben több helyen Európában izraeli kémtevékenységeket
lepleztek le – először az EU központjában, és most a
kancellári hivatalban is. A vezető német médiumok erről
hallgatnak. De miért?”
A cikk így
indul: „Amikor Quarnbekben az önkéntes tűzoltóknak néhány
nappal ezelőtt valódi izraeli Mosszad-ügynököket kellett
kimenteniük az iszapból, az valahogyan mulatságos volt. Az kevésbé
mulatságos, hogy az izraeli titkosszolgálat, a Mosszad az EU
biztonsági köreinek titkos találkozóit hallgatja le és
szüremkedik be azokba – mint ahogyan az legutóbb 2016. január
16-án történt. Több európai médium tudósított erről. Csak a
német média nem. /Kedves Udo kolléga, nem csak a német./
Ulfkotte
ezután ismerteti, hogy a Mosszad miként utasított egy görög
biztonságpolitikai képviselőt, hogy az milyen álláspontot
foglaljon el egy olyan bizalmas uniós találkozón, amelyen a
Közel-Keletről és az izraeli telepespolitikáról volt szó.
Néhány
héttel ezelőtt pedig a berlini kormánynegyedben lepleztek le egy
kiterjedt izraeli kémhlózatot. „Kiderült, a szövetségi
kancellár közvetlen környezetében vannak olyan személyek, akik a
Mosszaddal működnek együtt”. A német média ismét hallgatott.
(Kedves Udo kolléga…)
Ulfkotte
cikke végén felteszi a kérdést: miért e hallgatás? És „vajon
a szövetségi kormány nyomás alá helyezhető? És miért
csatlakoznak mindehhez a vezető médiumok?
Most pedig
lássuk Ulfkotte következő cikkét, amely március 11-én jelent
meg ezzel a címmel:
*
*
*
Fény derült egy CIA-műveletre? Egy hulla, 57 tonna készpénz és egy lefoglalt repülőgép
A
lead: „Amikor
egy Németországban felszállt repülőgépből a földre szálláskor
vér csöpög és a rakodótér törzsében egyszerre csak rátalálnak
egy hullára és 57 tonna készpénzre, akkor az ember elvárná,
hogy mindennek az okairól a német médiumok beszámolnak. De azok
hallgatnak, mivel igen valószínűleg egy CIA-műveletről volt
szó.”
A 95 tonna
terhet szállítani tudó MD-11-es gépről van szó, amelyeket a
Lufthansa légitársaság teherszállító flottájában is helyet
kapnak. A szóbanforgó gép tulajdonosa a Western Global Airlines
(WGA), ami a CIA egyik fedőcége, és annak három ilyen gépe van.
Részben nigériai zászló alatt repülnek és ekkor az Allied Air
név olvasható rajtuk. A WGA korábban Southern Air Transport néven
működött, ami CIA alvállalkozás. A WGA azt állítja arcátlanul,
hogy világszerte vágott virágot szállít.
Néhány
napja a WGA egy MD-11-es, Münchenből indult gépe a dél-afrikai
Durban felé tartott, és egy műszaki hiba miatt Zimbabwében szállt
le. Mivel a gép törzséből vér csöpögött, az afrikai műszaki
személyzet riasztotta a rendőrséget. Azok a törzsben egy hullát
és 57 tonna készpénzt találtak. A gép személyzetét
letartóztatták. Hat nappal később amerikai nyomásra elengedték
őket. Az ügyről a New York Times is írt, csak éppen
„elfelejtette” megemlíteni a légitársaság nevét.
A Kopp
újságírói kiderítették, hogy a hullát Mozambik fölött
akarták eredetileg kidobni a gépből. És azt, hogy a pénz azon
összegek egy része, amelyekkel a gigantikus méretű, Afrikából
és a Közel-Keletről Európába irányuló migránsáradatokat
irányítják.
Eddig a
második Ulfkotte-cikk.
Éljen
március 15, a sajtószabadság napja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése