Eszt fald fel !!

Eszt fald fel !!

Szendvicskrém recept

Szendvicskrém

Hozzávalók:
25dkg párizsi  , 25dkg olasz felvágott  , 4 darab főtt tojás  ,1db hagyma 
mustár  , pirosarany  , só  , bors  , 1 doboz tejföl

Elkészítés:
A hozzávalókat ledarálod.Jól elkevered.Ízlés szerint ízesíted. 
Nagyon finom melegszendvicskrém ként is fogyasztani.

Elkészítési idő: 30 perc

A receptet beküldte: diana25

Tojásos szendvicskrém

Hozzávalók:
3 tojás  , 10 dkg vaj  , 1 fej hagyma  , 1 kanál mustár  , ételízesítők  , só 
petrezselyem  , bors

Elkészítés:
A tojásokból kemény tojást főzök, meghámozom és villával összetöröm. 
A hagymát apróra vágom, a petrezselymet összevágom. 
A vajba belekeverem a hagymát , a mustárt , az összetört keménytojást, petrezselymet, kanálnyi mustárt, ízesítem kevés sóval, vegetával, vagy ízvarázzsal.Megszórom tetszés szerint borssal, amitől kicsit tovább eláll. 
az egészet habosra keverem és hűtőbe teszem,

Tanácsok:
Pírítós kenyérre kenve nagyon finom vacsora. Tetejére szoktam paradícsomszeleteket is rakni.

Elkészítési idő: 15 perc

A receptet beküldte: arany52

Saját szendvicskrémem

Hozzávalók:
20 dkg párizsi,vagy egyéb felvágott,  , 15 dkg reszelt sajt,  , 4 db kemény tojás, 
10 dkg vaj, vagy ráma,  , 1 kiskanálnyi reszelt vöröshagyma,  , mustár vagy torma, 
fokhagymakrém.

Elkészítés:
A párizsit nagyon apró kockákra kell vágni, és a kemény tojás is. Ízlés szerint kell ízesíteni. Ki hogy szereti:(torma vagy mustár). Jól össze kell dolgozni, hűtőben kb. egy órát állni hagyni.

Tanácsok:
Füstölt sajttal nagyon finom, de egyébként bármilyen sajt használható hozzá, még kocka sajt is.

Elkészítési idő: 60 perc

A receptet beküldte: szilvia13

Halas szendvicskrém

Hozzávalók:
1 doboz bármilyen fajta paradicsomos halkonzerv, 
1 gerezd fokhagyma,  , 5 dkg margarin,  , 1 mokkáskanál só, 
1 mokkáskanál törött bors,  , 1 teáskanál citromlé

Elkészítés:
Az összes hozzávalót habosra keverem. Hideg szendvicsre való krém.


A receptet beküldte: elvira1

Tonhalas-zelleres krém

Hozzávalók:
- só  , - mustár  , - 1 tonhalkonzerv,  , - 2 ek. Majonéz,  , - 2 tojás, 
- 1 citrom leve,  , - (őrölt) bors,  , - 1 csokor zellerlevél

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük (a tojásokat megfőzve), majd betesszük a hűtőbe 1-2 órára.

Tanácsok:
Pirítóson a legfinomabb:)


A receptet beküldte: Zsó001

Tonhalas szendvics 

Hozzávalók:
1 kisebb tonhalkonzerv,  , negyed citrom leve, 
1 csokor petrezselyem durvára vágva,  , 2 evőkanál Rama Harmónia,  , fél evőkanál kapribogyó, 
2 magos kifli, 
1 paradicsom, vékonyan felszeletelve, 
zöldsaláta.
Elkészítés:
A tonhalkonzervet lecsepegtetjük, aztán elkeverjük a citromlével, az apróra vágott petrezselyemmel, a margarinnal és a kapribogyóval. A keveréket a félbevágott kiflikbe halmozzuk, majd megpakoljuk a paradicsom szeletekkel és a saláta-levelekkel.

A receptet beküldte: tinendo

Sárgaborsós szendvicskrém

Hozzávalók:
50 dkg főtt sárgaborsó  , két evőkanál hidegen sajtolt napraforgó olaj  , három gerezd áttört fokhagyma  , egy kiskanál pirospaprika 
egy evőkanál pirított szezámmag  , két csipet törött bors 
egy kiskanál citromlé  , tengeri só

Elkészítés:
A főtt sárgaborsót villával jól összetörjük és minden hozzávalót belekeverünk. Ha kell, utána ízesítjük. Rozskenyérre, Graham cipóra kenve gyógyteák mellé ajánlom. Kitűnő ízharmóniát ad lisztbe mártott és bő olajban kisütött szeletelt hagymával együtt.


A receptet beküldte: Fanoli

Tonhalas sajtkrémes krém

Hozzávalók:
1 tonhalkonzerv, 1 evőkanál vöröshagyma, 1 teáskanál citromlé, 12 dkg mascarpone, só, fehér bors.

Elkészítés:
A tonhaltörzset (az olajosról az olajat le kell önteni) törd össze villával, tedd bele a lereszelt vöröshagymát és a citromlevet, majd a sajtkrémet. 
Tipp 1: Nagyon finom, ha zöldségeket mártogatsz a masszába, de ha egy kicsit sűrűbbre hagyod, a kaliforniai paprikára kenve majdnem olyan, mint a szendvics. 
Tipp 2: Kend egész szelet sajtchipsre – szintén szendvics jellegű lesz. 
Nettó CH: Az egész krémben 7 gramm.


A receptet beküldte: veres

Olajos halas szendvicskrém

Hozzávalók:
olajoshal(sprotni)  , majonéz  , hagyma  , peterzselyem 
pár csepp citromlé

Elkészítés:
Az olajoshalat villával összetöröm, hozzáadom az apróra vágott petrezselymet és hagymát, a citomlevet végül a majonézt.Összekutyulom. 
Tutira nem éri meg, hogy összeérjenek az ízek, mert annyira finom, hogy rögtön megeszed!!

Tanácsok:
Nagyon finom. 
Lehetőleg hétvégén csináld meg! :)


A receptet beküldte: ors1

Sajtos-túrós szendvicskrém

 

Diétás szendvicskrém

 

Diétás almalekvár 

Hozzávalók:
6 kg tisztított alma  , 4 dl víz  , 2 kávéskanál citromsav 
2 kávéskanál őrölt fahéj  , 2 kávéskanál őrölt szegfűszeg 
5-6 evőkanál folyékony édesítő  , nátrium benzoát

Elkészítés:
A megtisztított almát a 4 dl vízzel felfőzöm teljesen puhára,majd a tűzről levéve bot turmixszal teljesen pépesre turmixolom. 
Visszateszem a tűzhelyre,beleteszem a fűszereket,lassú tűzön állandó keverés mellett 15-20 percig forralom. Az utolsó 5 percben belekeverem az édesítőt is,és belekeverek 1 mokkáskanál nátrium benzoátot. 
Forrón üvegekbe merítem,és száraz dunsztba teszem.

Tanácsok:
Ha kevesebb almád van,akkor 1 kg tisztított almához bő fél dl vizet kell önteni,és ízlés szerint fűszerezni,édesíteni.


A receptet beküldte: Bévi48

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

Nem a THC tartalom miatt, hanem praktikusság tekintetében!
A ma téma a kenderé, mint építőanyagé.
Jövőre ha minden Apró szent úgy akarja, akkor bele fogunk kezdeni egy ház felújításba. Először nézegettem a klasszikus szigetelő anyagokat, hogyan kell felügyeskedni a falra stb. Ekkor láttam meg egy felvillanó videót: kenderház. Pff. Gondoltam ég is, füstöl is, hogy lehetne házat csinálni belőle? De minden természetes lehetőség buzgerálja a fantáziám. Főleg mikor tájékoztattak milyen anyagokat építenek bele a "modern" épületekbe szigetelés címszó alatt.
Kedveseim, a többet tudás hatalom! Azóta falom a szakirodalmat és a tanulmányokat ami erről az anyagról megjelent.
Anglia, Dél-Afrika, Belgium, ,Csehország, Amérika ecetera... A kiragadott országokban  már építettek az ún. "kenderbeton" technológiával. Angliában, Swindon városában egy teljes lakóközösséget "lakótelepet" így készítettek, 42 takaros kis sorházi lakással. A lent vigyorgó angol Kevin Mc'Cloud a kedvenc műsorom (a Victorian Farm után) a Grand Designs műsorvezetője. Sokat tanultam ettől az embertől aki amúgy művészettörténész és arra van ráállítva, hogy bemutassa a fura, autentikus, új stb módszereket, anyagokat, metódusokat. Egy idegesítő, kekec ember, kikacsint a kamerára, hogy: "Láttad kedves néző, majd bevasaljuk rajta, ha hülyeséget csinál (az építtető)!" Mindig játssza az ördög ügyvédjét, na egy ilyennek elhiszem, hogy ha valamiről pozitívan nyilatkozik.  
Kevin McCloud for Lime Technology discusses industrial hemp (Bringing It Home)

https://www.youtube.com/watch?v=YZAvYsAXwVM

Nem akarlak lebombázni a száraz információkkal és sorjázni a hőelbocsátási tényezőjével, a keverési arányokkal stb. Inkább kezdjük az elejéről.
Ugye a múltkor szembesítettelek vele, hogy az ipari kendertől nemhogy nem állsz be, hanem még fel is veheted, túrázhatsz benne, belepisilhet a gyermeked. Nemrég olvastam, hogy 2500 font (1132,5 kg) ipari kender tartalmazza egy átlagos füves cigi THC értékét.  
A mai napi, agyba gravírozandó információ, hogy házat is építhetsz belőle.
Nem is akármilyen házat, egy olyat amit akár te magad, mint csodálatos teremtő ember, előállíthatod hozzá, az alapanyagot, ami egészséges, természetes, zaj és hőszigetelő ja és olcsó.
Az ilyeneknél szoktam kérdezni: -Na, mondjátok meg, hol van a kisbetűs rész!?
Szisztematikusan végigkerestem a talaj eróziótól egészen a penészedésig mindent. Nem találtam. Rájöttem hogy miért nincs kisbetűs rész: mert ez egy olyan termék, ami annyira egyszerű, hogy a hibalehetőség is elenyésző.
Ha konyhanyelven, mint egy receptet le akarnám írni, akkor sem dőlne rám az épület, amit ilyen szegényes instrukcióval felépítenék...na jó nem akarok tévéshopos frázisokkal élni, hanem a célom a tájékoztatás.

Felső képen található az építőelem, ebből épül fel az a bizonyos kenderház. A táblára ez van írva nagyjából: Kenderbeton tégla (összezavarodtál muhahaha, itt a tégla nem anyag, hanem a forma): Kender szárból (a szár belső fás részéből) mészből és vízből készült. Kivonja a légkörből a szén-dioxidot és a benne lévő celluóz megkövesedik. Ötven év alatt olyan kő keménységűvé szilárdul. Ez az építési mód legalább 2000 éves.
Nincs új a nap alatt, ez egy kipróbált technika, utólag kibukott, hogy nem eléggé dokumentált. Nyaggattam P.-t hogy meséljen többet erről, tanítson, hiszen nekik akkor kellett ilyenről tanulni. Khm, NEM.
Amit kötelezően rá kell rakni minden új építésű házra rákkeltő az égéslassítók miatt, ami párolog, ezek asztmás tüneteket elősegítő anyagok, irritáló hatásúak. Mindez ahhoz, hogy megkapják a használatbavételi engedélyt és Uniós előírásokat megüssenek. Persze megértem, hogy a szabályok azért vannak, hogy az érdekeinket védjék, de úgy is jó a kis fűtésszámla és az a +15, 30 perc tűz esetén, ha te amúgy minimum megbetegszel benne?
Nekem itt kiakadt a mérő, mondtam, hogy én nem fogok ilyet rárakni a házunkra, nekem olyan kell ami itt hozzáférhető, nem éghető, természetes, azért még jó hőszigetelő és senkinek sem okozok vele kárt. Sem annak aki benne lakik, sem annak aki előállítja, sem annak a földnek, amiben megterem.
Végiggondoltam az igényeket, itt vannak a válaszok: 

1. Hozzáférhetőség: Igénytelen növény, minden éghajlaton megterem. Nincs szükség növényvédelemre, mert a rovarok elkerülik. Másfél hektár (15.000 m2 ) kender termőterület elegendő ahhoz, hogy egy 100 m2 es házat megépítsenek belőle, nem szigetelni, hanem olyan falakkal. Ok, ez csak a szára. A levelét el lehet adni takarmánynak, a gyökerét visszaforgatva a földbe, komposztnak kitűnő. A magja egy olyan természeti kincs, immunrendszer erősítő, nézzetek utána, milyen vitaminok vannak benne. Külföldön több helyen most végeznek kutatásokat a rákos daganatokra gyakorolt hatásáról.

Fire Testing Insulation Materials

https://www.youtube.com/watch?v=8NC79e0oztM

Egy növény életciklusa az elvetéstől a betakarításig 14 hét. 3,5 hónap. Ez azt jelenti, ha jó időjárást fogunk ki, akkor egy év alatt 2x arathatunk.

2. Éghetőség: A duma helyett inkább nézzétek meg ezt a kisfilmet a különböző szigetelő anyagok éghetőségéről. 

3. Természetes: Amellett, hogy lélegző falazatról beszélünk, még antibakteriális is, nincs penészveszély. 
Vízelvezetést a porózus szerkezetéből adódóan megoldja. Múlt héten a ruhás szekciónál leírtam, hogy akkor is tartja az ember testhőjét a kenderből készült ruha, ha átázol. A ház esetében megtartja ezt a tulajdonságát, így azon a falszakaszon sem fog hőt elvonni a belső térből, vagy rohadni a fal, ahova odacsap az eső és minden zivatarkor telibe kapja a vizet.
A hangszigetelő tulajdonságát fel szokták használni hangmérnöki stúdiók belső szigeteléséhez. 


4. Hőszigetelés: Olvassátok el a fenti tulajdonságokat. Ha kifagyna a fenekem benne engem már akkor is meggyőzött volna a hasznosságáról. De ennek nem kell bekövetkeznie! Amondó vagyok, hogy ha csak közepesen tartja a hőt, annyi áldozatot megér az egészséges élettér. Az emberiség sajnos már elintézte magának, hogy évről évre egyre enyhébbek a telek, így derékig érő hóra fölösleges készülni.  
Az anyag hővezetési tényezője: λ = 0,043 W/mK.
Összehasonlításképp: a kőzetgyapot hővezetési képessége 0,035-0,039 W/m2K, a polisztirol: 0,032-0,039 W/m2K között mozogtak az értékek.
Levegőt és hideget többet enged át, mint egy korszerűnek számító szigetelőanyag, de 0,045 W/m2K alatt megfelel a hatályos, magyar hőátbocsátási követelményeknek. 



De most nézzük a számokat. Kizárólagos építőanyagként nincs engedélyezve, jelenleg. Egy darab webáruház foglalkozik kenderből készült szigetelőanyag árusításával az egész országban. 5 cm es külső falszigetelés esetén 1 négyzetméter jelenlegi ára: 2114 Ft. Ugyanez a vastagság 5 cm hungarocell esetében: 870 Ft/m2. Két és félszeres ár.
Csakis azért, mert nem ismerjük, hiányzik a tájékoztatás. 
Illetve, mi a jó abban (nekik), hogy egy ház a mostani építési költségek 30-40 %-án felépülhet, amibe nem kell légkondi, kicsi a fűtési költsége? Vegyük hozzá, hogy ha a fennmaradó pénzt egy hiper szuper megújuló energiára tudod befektetni, akkor független lehetsz az áram és hőszolgáltatótól. 
Hány helyen húzhatnák le a rolót ha elkezdenénk leszakadni a mátrixból és az energia függőségről? 

Ilyen árak mellett az ember elgondolkodik, hogy mi az amit ők tudnak és én nem? A tudás megint csak hatalom, hogy megnézed a neten milyen borzalmasan nehéz bekeverni 1 rész vizet, 1 rész meszet és 3 rész kendert egy keverőgépben, és kiborítani egy előzőleg keretbe fogott részbe és a peremen egy deszkával kiegyengeted, hogy a vastagsága ne térjen el. Akkor rájössz, hogy nekik csak a gyártási technológia és a nagy mennyiség kezelése az előnyük.  

Balra: kender-mész szigetelés, jobbra: Angliában a hideg kőfalakat belülről szigetelik kenderbetonnal, hogy megmaradjon a külső autentikus megjelenése a homlokzatnak (nagyon helyes!!) a felhasznált egymásra hordott rétegeit mutatják.

A lent látható építkezés Csehországban ment végbe. Bár nem értem miért van a földön kínai írásjel a keverőgépen... Mindegy is. A falaknál, úgy látszanak a napok előrehaladási, vízszintes vonalai, mint a freskóknál a giornáták. Olyan elven működik a, mint a döngölt sárfalnál, öntik és tömörítik. A ferde résznél, mintha lapok lennének a végén lecsapva, de mégsem. A második képnél látszik még egy kicsi a zsaluzásból.  
3 féle módot alkalmazhatunk a felhordásra: Döngölés, fújás és kész építőanyagként, építőlap, vagy tégla formában. A döngölt falaknak keretet ad a fa. Nem nagyon tetszett, mert mi van ha benne elkorhad...de nini, itt egy kapufa kislyány! A körülötte lévő anyag idővel annyira megkeményedik, a rovarok elkerülik a kendert és a mész fertőtlenít. Egy ilyen ház élettartamát 700 évre becsülik. A legrégebbi ismert és mai napig álló kenderépület a 1600-as évek közepén épült Japánban. 
Az angolok a fújásos módszert alkalmazták sok helyen, de nekem nem szimpatikus, mert sok hulladékkal jár. Az utolsó 2 kép egy francia példát mutat be, itt már készen lehet használni, mint a duplót, talán ez a felhasználás áll hozzám a legközelebb.  
Napok óta íródik ez a cikk, de még korántsem értem a végére. Gondolkodjatok el rajta, ha már 1% beírja a keresőbe és utánaolvas, már elértem a célom.  

Meggyszörp télire tartósítószer nélkül – házi meggyszörp

A minap itt jártak a feleségem szülei, és hoztak nekünk egy szép adag meggyet (közel 16 kg), amelynek egyik részéből a jelen poszt alanyát képező házi meggyszörp lett, másik részéből pedig oda van téve tíz liter meggybor (recept is lesz, ha elkészül). Az idei nyár a házi szörpkészítés jegyében telik nálunk, ugyanis gyermekünk elérte azt a kort, hogy imádja a szörpöket - persze mi sem vetjük meg a jóféle házi szörpöt -, és ha már el tudjuk készíteni mi magunk, akkor miért itatnánk a nagyipari, színezékekkel és mesterséges adalékanyagokkal teletömött vackokkal?


A dolog érdekessége, hogy bár valamikor nagyon régen gyerekkoromban ittam már házi meggyszörpöt, nem nagyon emlékeztem már rá. Boltit persze mi is ittunk néha, és azt a bizonyos "M" betűs szénsavas meggyízű üdítőitalt még többet, mert szeretjük. De higgyétek el, közel nem hozza azt az igazi, intenzív meggy ízt egyik sem, mint egy jó pohár házi meggyszörpből készült frissítő. A lényeg, hogy szódával, vagy buborékos ásványvízzel igyuk. Valahogy buborékmentes vízzel nem ugyanaz...

Hozzávalók a házi meggyszörphöz:
- 5.5 kg meggy
- 3 kg kristálycukor
- 2 l csapvíz
- 10 mokkáskanál citromsav
Meggyszörp elkészítése tartósítószer nélkül:

Az egészet azzal kell kezdeni, hogy alaposan átmossuk a meggyet, eltávolítjuk belőle az esetleg benne maradt szárdarabkákat. Amikor ez megvan, előszedjük a szörpnek szánt üvegeket, és a tartósítószermentes befőzésnél megszokott módon járunk el: alaposan kimossuk az üvegeket mosogatószeres forró vízben, majd átöblögetjük őket, és fejjel lefelé fordítva lecsepegtetjük. Ugyanígy járunk el a kupakokkal is.

Amíg az üvegek csepegnek, vegyünk elő egy lábast, vagy fazekat, amiben szeretnénk a szörpöt főzni. Dobáljuk bele az előzőleg kimagozott meggyet, öntsük nyakon az említett mennyiségű vízzel, majd alaposan törjük össze a meggyet. Ennek legegyszerűbb módja, ha belenyúlunk, és a markunkkal szétnyomjuk a meggyeket a lé alatt. Ahogy egyre több meggyszem roncsolódik szét, úgy alakul a meggylé színe is. Ne ijedjünk meg, hogy megfogja a kezünk, egy alapos kézmosással lejön. És itt jön a kérdésre a válasz: minek a meggyszörpbe víz? Nem lehet anélkül, natúr meggyszörpöt készíteni? De lehetne, de egyrészt szerintem úgy túl tömény lenne az íze, másrészt akkor ahogy nyomjuk szét a meggyet, könnyen előfordulhatna, hogy szétfröcsög, és ha a ruhánkat fogja meg, abból nem biztos, hogy kijön.

Ezt követően jöhet a szörp főzése. Igen, főzzük a szörpöt. Mi mindig főzzük a szörpöt. Hogy miért, arról a  Tények és tévhitek a szörpkészítéssel kapcsolatban... című cikkünkben írtunk bővebben. Szóval, tegyük oda a tűzre a lábast, és lassan melegítsük fel. Még nem kell forralni, csak forrás közeli állapotba hozni, hogy a meleg hatására a szétroncsolt meggyszemekből minél több íz- és illatanyag kioldódjon. Kevergessük így folyamatosan, majd amikor már majdnem forr, szűrjük le egy kis lyukú szűrőn. A visszamaradt gyümölcshús nem sok mindenre jó, de ha még aznap készülünk meggylekvárt is eltenni, akkor éppen abba belefőzhetjük, de egyébként mehet a szemétbe, ha alaposan kinyomkodtuk belőle a lét.


Ha mindent jól csináltunk, akkor az 5.5 kg meggyből és a 2 liter vízből lett legalább 4 liter gyönyörű szép sötétvörös meggylevünk. Hogy a színe a későbbiekben is ilyen csodás maradjon, adni kell hozzá egy kis citromsavat. Ekkor mennyiséghez kell legalább 10 mokkáskanállal, de mivel a citromsav teljesen természetes és veszélytelen anyag, akár többet is adhatunk hozzá, ha savanyúbb szörpöt szeretnénk. Ezt alaposan keverjük el benne, és szinte azonnal látni fogjuk, ahogy felélénkíti az amúgy is gyönyörű színét a meggylének. Ha jól elkevertük, akkor jöhet a cukor. Borítsuk bele, majd tegyük vissza a tűzre, és folyamatos kevergetés mellett forraljuk fel. Forrástól számítva még legalább 15-20 percig főzzük(a tetején képződő habot folyamatosan szedjük le). Itt érdemes arra figyelni, hogy a 3 kg cukor jelentős térfogat növekedést fog okozni. Mi éppen ezért egy 9 literes fazékban főztük. Az elején még olyan nagynak látszott ez az edény ahhoz a relatíve kevéske meggyhez, de a végére szépen felszaporodott...


Ezt követően palackozhatjuk (nekünk 5 db 0.5 literes, és 5 db 0.7 literes szörpös üveg telt meg): forrón töltsük az üvegekbe a szörpöt, majd azonnal zárjuk rá alaposan a kupakot, és száraz dunsztba hagyjuk kihűlni. Így főzve minden tartósítószertől mentesen egészen biztosan eláll legalább egy évig, de akár tovább is. Nálunk azonban biztosan nem kell addig állnia, mert már most megittunk egy üveggel, pedig alig csak pár napja főztük a magunk házi meggyszörpjét...

Mindenkinek kellemes meggyszörp főzést kívánunk! :-)

Fenyőrügyszirup, a természetes köptető – főzés nélkül

Még tavaly nyáron találtam az interneten több - nagyjából egyforma - fenyőrügyszirup receptet, és már akkor eldöntöttem, hogy ilyet én is akarok. Alapvetően háromféle módszert láttam, amelyből én most csak az egyik fogom bemutatni, a másikat talán majd jövőre. :-) Ez pedig a hidegen, főzés nélkül, minimális mennyiségű víz hozzáadásával készülő, csak cukrot és fenyőrügyeket tartalmazó módszer lesz, amelyet a pár napja közzétett orgonaszirup esetében is használtunk. A lényege ennek a módszernek, hogy a kristálycukor azon tulajdonságát használjuk ki, hogy elvonja környezetétől a vizet. Így ha friss növényi részeket cukorral megszórva lezárt üvegbe teszünk, akkor rövid időn belül a cukor elkezdni kiszívni a növényből a nedvességet, aminek köszönhetően a cukor elkezd olvasni, majd sziruposodni.

A fenyőrügyszirup nem szörp, és élvezeti értéke szerintem nem sok van. Bár az íze különleges, és rossznak egyáltalán nem mondanám, semmiképp sem nevezném a nyári piknik hűsítő italának a belőle készült szörpöt. Akkor mi értelme? A fenyőrügyben lévő anyagok kiváló nyákoldó hatásúak, így a belőle készített szirup nagyon jó szolgálatot tehet a téli megfázások idején, mint természetes köptető. Ezen felül igen magas a C-vitamin tartalma, valamint a tűlevél tartalmaz gyantát, cserzőanyagokat, ásványi anyagokat, B2-, K-vitamint, karotinoidokat, illóolajokat. A mézzel készülő változat valószínűleg sokkal egészségesebb a cukrosnál, de azt majd jövőre máskor mutatjuk be.

A fiatal hajtásokat éjjelre kút-, vagy forrásvízben áztatva és kanalanként fogyasztva beállítja a menstruációt és a vizelet mennyiséget is. A kérgét megőrölve pakolásként, fürdőként és ivókúraként hasznos aranyérre. Gennyes pattanásokra és kelésekre, vértisztító, vérkeringést javító, az egész szervezetet serkenti. Segíti az emésztést, a légzést és a légutakat javítja, a gipszkötés utáni bőrsatnyulást gyógyítja.Infúzióként, teaként: 100 gr/litert, még külső kezelésekhez, ülőfürdőkhöz: 200 gr/litert alkalmazzunk belőle. A tűlevél és az ágak, valamint a kéreg a szomorúságot nyugalomra és életörömre váltja, a lélek felébred álmából. A rügyfakadáskor gyűjtött rügyeket félárnyékos helyen szárítsuk! A rügyek használata a fentebb említett gyógyírek hatásával azonos. 30-40 gr rügy/liter vízben 2 percig forralva - két óránként egy korty - ez a gyógyulás receptje. A hang és a torok (főleg azoknak, akik mesterségüknél fogva nagy igénybevételnek teszik ki hangszálaikat: pl. énekesek, tanárok, papok, előadók, stb.) védője. 4 db zöld tobozt mozsárban törjünk össze és fél liternyi vízben jó 10 percig főzzük, aztán leszűrjük és ezzel gyakran gargalizálunk! Nincs ennél természetesebb gyógymód!

Forrás: napidoktor.hu

Hozzávalók a fenyőrügysziruphoz:
- 1 kg kristálycukor
- 4 doboz fenyőrügy
- csapvíz

A fenyőrügyekről:
Jelen szirup kétféle fenyő rügyeinek keverékéből áll nagyjából 1:1 arányban. Ezek pedig a lucfenyő és az ezüstfenyő. De természetesen más fenyőfélék is megfelelnek a célnak (az erdei fenyő rügyei a legegészségesebbek), de arra kimondottan figyeljünk, hogy véletlenül se szedjük le a tiszafa hajtásait, mert bár az is a fenyőfélék családjába tartozik, de majdnem minden része erősen mérgező!

Fenyőrügyszirup elkészítése:

Mivel gyógyhatású készítményt szeretnénk készíteni, a főzéses módszer szóba sem jöhet, hiszen a hő hatására rengeteg egészséges dolog lebomlik, az illóolajok egy része távozik. Ezért választottuk a hideg módszert. Ehhez nem kell más, mint egy 1.7 literes befőttes üveg. Az aljára szórjunk egy kis cukrot, majd kezdjünk el bele rétegezni: fenyőrügy, cukor, fenyőrügy, cukor, fenyőrügy, cukor... és ezt egészen addig, míg el nem fogy a cukor. A fenyőrügy mennyisége elsőre túl sok lesz, nagyjából a feltüntetett mennyiség fele fér az üvegbe egyszerre, így a begyűjtést is érdemes legalább két, de inkább három részben végezni. Elsőre két negyed, majd egy negyed, és végül ismét egy negyed mennyiségnyi rügy. A cukor ugyanis ahogy szívja ki a fenyőrügyekből a nedvességet, úgy csökken a térfogata is az üvegben, ezért menet közben lehet mindig hozzátölteni. Szóval, rétegezzük be az üvegbe a cukrot és a fenyőrügyeket, zárjuk le az üveget, és tegyük szoba hőmérsékletű helyiségbe, ahol nem éri közvetlen napfény, mert az UV sugarak hatására is károsulnak a növényi részek, és megbarnulhat az egész.

Pár nap múlva - ahogy már írtuk - látni fogjuk a térfogatcsökkenést. Ekkora a rügyek megfakultak, összeestek, itt az ideje, hogy frisseket adjunk hozzá. Ha megvan, keverjük össze, ahogy tudjuk, majd ismét zárjuk le, és hagyjuk pihenni. Ha a nem olvad megfelelően a cukor, lehet adni hozzá egy kevés (kb 0.5-1.5 dl) vizet, hogy jobban beinduljon a folyamat. Amikor úgy látjuk, hogy a fenyőrügyek mind megfakultak, és már szépen besziruposodott, akkor szűrjük le, és töltsük üvegekbe. Nem kell forralni, nem kell dunsztolni, és még csak tartósítószer sem kell bele, hiszen olyan tömény cukorszirupot készítettünk, hogy abban semmilyen mikroba nem képes elszaporodni. Azonban a tetején meg tud penészedni, ugyanis az üvegben mindig marad valamennyi oxigén.

Ezért bár kimondottan nem főzzük a szirupot, de ha hosszú hónapokra szeretnénk eltenni, akkor tartósítani kell. Mivel nem vagyunk hívei a tartósítószereknek, ezért az a legjobb, ha hőkezeljük. Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja...



Ha azt látnánk, hogy a leszűrt szirupban van még kristályos állapotban cukor, akkor meglangyosíthatjuk, és folyamatos kevergetéssel megpróbálhatjuk rábírni a cukorkristályokat az olvadásra. ha nem sikerül, apránként (egyszerre max 0-5 dl) víz hozzáadásával segíthetünk neki. Ezt követően zárjuk le az üvegeket, és mehet a spájzba a téli időkre...

Házi fokhagymakrém tartósítószer nélkül – fokhagymakrém házilag...

A fokhagyma minden formájában - így a most bemutatott házi fokhagymakrémként is - az elviselhetetlen szagának, és nem túl kellemes ízének ellenére, az egyik legegészségesebb fűszernövény a világon. Nem hiába hát, hogy a tradicionális magyar konyha egyik igen régi és népszerű eleme, ennél többet talán csak a fűszerpaprikát használjuk. A fokhagymát számtalan módon eltehetjük a téli időkre, és az egyik legjobb formája, ha a füzérbe kötött fokhagymát száraz, hűvös helyre akasztva tároljuk, és mindig annyit veszünk le belőle, amennyi éppen kell.


De sajnos, mint az lenni szokott, az élet nem mindig ilyen egyszerű. Nem mindenkinek van parasztháza hűvös kamrával. A városi élet jobbára a túlfűtött panellakásokról szól, vagy a kissé párás, régi bérházakról. Egyik sem alkalmas arra, hogy huzamosabb ideig tároljunk nyers fokhagymafejeket, mert vagy túlszáradnak, vagy megpenészednek, tönkremennek. Ezért most egy olyan módszert mutatok be, amivel a fokhagymát eltehetjük télire. Ez pedig nem lesz más, mint a boltok polcairól már talán jól ismert fokhagymakrém (és hamarosan jön az ecetes fokhagyma, avagy a savanyú fokhagyma télire receptje is). A különbség annyi, hogy ebben nem lesz sem tartósítószer, sem mesterséges adalékanyagok. Csak fokhagyma, só, és egy icipici citromsav a barnulás ellen. Ha pedig valakit érdekel a házi fokhagymakrém társa, a házi vöröshagymakrém, akkor az alábbi linken találja a receptet: Vöröshagymakrém télire, avagy a házi hagymakrém receptje

Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma és segíti az emésztést is. De vigyázzunk, az interneten számos tévhit és felhasználási mód kering erről a liliomfélék családjába tartozó növényről! 100 gramm fokhagyma, amit gyógyhatása miatt már az ókorban és a középkorban is sokra becsültek, 6,8 gr fehérjét, 26,3 gr szénhidrátot, 0,1 gr zsírt és 137 Kcal-t tartalmaz. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén és a foszfortartalma, de ezen kívül kálium, kalcium és magnézium is található benne. A fokhagyma tartalmaz még A, B, C, és E-vitamint is. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunerősítő hatása van, és főzéssel csak a C-vitamin tartalma vész el. Az immunerősítésen kívül pedig a fokhagyma az érrendszer legjobb barátja is. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, és az emésztés segítésére is alkalmas. – Fogyasztásával a vérnyomás bizonyítottan csökkenthető, az erek rugalmassága viszont növelhető. Az artéria falába lerakódó koleszterin mennyisége is szignifikánsan kevesebb lesz a fokhagyma rendszeres fogyasztásával, így a koleszterinproblémák kezelésére is alkalmazható természetes „gyógyszer”. A fokhagyma rendszeres fogyasztásával mindezeken túl megakadályozható a vérrögképződés is, ugyanis hatóanyagai nem engedik a vérlemezkék összetapadását.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy az érelmeszesedés megelőzésében, sőt feloldásában is jelentős szerepe van ennek a szúrós szagú növénynek. – A fokhagyma az úgynevezett plakkok, vagyis a kemény, mész szerű anyagok érfalon történő lerakódását is gátolja. A plakk az artériák falára rakódott zsíros szűkület, amelybe gyakran rakódik le mész is – folytatta a belgyógyász. A vérben található magas rossz-koleszterin oxidációjával (amit például dohányzással érhetünk el) oxidált LDL-koleszterin alakul ki. Ezeket az érfalban található faló sejtek az ún. utcaseprő receptoron keresztül felveszik, s magukban elraktározzák. – Ha sok a koleszterin a sejtek plazmájában, az habos-sejté válik, ebből áll a plakk belseje. A fokhagyma a falósejtekben gátolja az LDL-koleszterin lerakódását, s így gátolja a plakk-képződést is. A rendszeres fokhagymafogyasztással fogainkat is védhetjük. Érrendszerünk ugyanis tisztább lesz tőle, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is. A fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését is a szervezetünkből, így a méregtelenítésben is segítségünkre lehet. Talán kevésbé ismert, hogy jó hatással van a cukorszint alakulására is, ezért cukorbetegeknek nagyon ajánlható a fokhagyma fogyasztása.

A fokhagyma erősen antibakteriális és gombaellenes hatását először Louis Pasteur írta le 1858-ban, 1920-ban pedig a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. A fokhagyma tehát eredendően peszticid, vagyis vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású (külsőleg és belsőleg is): ősztől-tavaszig fogyasztva kiválóan véd a náthás megbetegedések ellen. A II. világháborúban sebek üszkösödésének megakadályozására is használták. Belsőleg pedig a paraziták nagy ellensége: féregűző hatása is ismert, ezáltal folyamatos fogyasztása mellett kihajtja a parazitákat, bélférgeket. Minden nap fogyasszunk nyersen pár gerezdet, vagy olívaolajba keverve, apróra törve pirítósra is kenhetjük. Ha tojás, vagy húskrémet készítünk, abból sem kell kihagyni, de a patikákban kapható kapszula-formák is kiváló egészségvédő hatásúak, mint ahogy a belőle készült alkoholos tinktúrák is, amelyek koncentráltan tartalmazhatják a hatóanyagokat – mondta Barna Lajosné Éva, dietetikus, hozzátéve: ha szeretnénk elvenni a fokhagyma kellemetlen szagát, fogyasztása után rágjunk el egy kevés petrezselymet. A belgyógyász és a dietetikus szerint azonban az interneten terjedő tévhittel ellentétben például a nyaki plakkok feloldására egyáltalán nem alkalmas, ha az érintett területet almaecetes, vagy bármilyen más fokhagymás oldattal kenegetjük, vagy bedörzsöljük. – A fokhagyma belülről hat, kívülről nem szívódik fel olyan mélyen, ami ezt a jótékony hatást kifejtené – mondta dr. Kozma Ákos. Más a helyzet viszont az alkoholos tinktúrákkal. Ezek koncentráltan tartalmazzák a fokhagyma összes jótékony összetevőjét, így várandós és szoptatós kismamákon, epebetegeken kívül bárkinélk alkalmazható – ám csak szigorú szabályok betartásával! A kúra előtt mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost az alkalmazni kívánt fokhagymakivonatról, mert a fokhagyma fokozhatja egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit melyek vérhígító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.).

Forrás: www.webbeteg.hu

Hozzávalók a házi fokhagymakrémhez:
- fokhagyma
- konyhasó
- citromsav (opcionális)

Házi fokhagymakrém elkészítése:

A fokhagymakrém házilag nem is lehetne egyszerűbb, mert az elkészítés mindössze annyi, hogy megpucoljuk a fokhagymát, robotgéppel pépesítjük, majd minden 20 dkg péphez hozzáadunk 4 dkg konyhasót és egy késhegnyi citromsavat. A citromsavnak mindössze annyi szerepe van, hogy nem engedi megbarnulni az idő múlásával a fokhagymát. Aki nem akarja beletenni, és nem zavarja, ha barna lesz a fokhagymakrémje egy idő után, az akár el is hagyhatja. Amit még megjegyeznék: sok receptben szerepel olaj is, és van aki a tetejét is egy csomó olajjal zárja le. Én irtózom ettől a módszertől, ráadásul ez rögtön behatárolja a felhasználhatóságát is, mert én egészen biztosan nem kennék pirítósra olajtól tocsogó fokhagymakrémet (a tartósításához pedig nincs is szükség olajra)...


Ami pedig a sózást illeti: rendszeresen szoktuk kapni a megjegyzéseket, hogy sok a só, meg az egészségtelen, meg hasonlók. Fontos azonban tudni, hogy nem létezik olyan recept ami szerint nincs benne sok só, nincs hevítve és még tartósítószer sincs benne. Valami kell, ami meggátolja a káros mikroorganizmusok elszaporodását, és mivel a fokhagyma az emberre gyakorolt kedvező élettani hatásai miatt egy igazi csodaszer, a hevítéssel történő tartósítás szóba sem jöhet ebben az esetben (azt majd meghagyjuk a savanyított fokhagymának, mert ott sajnos nem lesz elkerülhető a hővel tartósítás). Szóval, a só mennyisége ennél már nem lehet kevesebb, mert akkor nem lesz elegendő a sótartalom, és el fog romlani egy idő után. De ha belegondolunk, akkor nem olyan sok ez, mert így 24 dkg elkészült fokhagymakrémből csak 4 dkg lesz a só, ami mindösszesen csak 16% sótartalmat eredményez (éppen, mint a ház ételízesítőnknél, vagy a házi paprikakrémünknél), ami pont elegendő ahhoz, hogy ne romoljon el. És ez tényleg így van, mert a 2013-ban eltett házi ételízesítőnkből még pihen egy fél üveg a spájzban és az égvilágon semmi baja sincsen, pedig lassan két éves lesz...


Miután megtörtént a pépesítés, és össze is kevertük a sóval meg a citromsavval, elkezdhetjük üvegekbe tölteni. Ügyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb levegőt hagyjuk az üvegben, majd zárjuk le a tiszta kupakokkal, és mehetnek a kamra polcára, ahol jó sokáig elállnak, akár több évig is. Amikor pedig szükség van rá, akkor csak elő kell venni, és beletenni az ételbe. Mivel elég kicsi mennyiségek kellenek belőle, nem fogja befolyásolni az étel sósságát sem. Ezen felül kiváló magában is, akár pirítósra is kenhetjük...
Ha kék/zöld lesz a fokhagyma:
Erről azért írok, mert viszonylag sokszor megtörténik (a jelen fokhagymakrémünk is teljesen zöldeskék lett másnapra), és sokan kíváncsiak a válaszra. A fokhagymának ugyanis van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig, hogy a korának, kéntartalmának, és feldolgozásának módjától függően előfordulhat, hogy elszíneződik. Hogy ez miért is történik, mindjárt leírjuk, de először is tisztázzuk a legfontosabb kérdést: az elszíneződött fokhagyma, legyen bármilyen ijesztő is, nem mérgező, továbbra is teljes mértékben fogyasztható és egészséges. És akkor most jöjjön a válasz a miért kék a fokhagyma, illetve a miért zöld a fokhagyma kérdésre. Ennek megválaszolására a Food & Wine blogból vennék át egy idézetet:

A kék színű (zöld színű) fokhagyma megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. Jól ismert, hogy a fokhagymában bőven találunk kéntartalmú aminosavakat (metionin, cisztein). A fokhagymagerezdek a fokhagymára jellemző módon körülbelül 1% alliint is tartalmaznak. Az alliin amúgy az említett cisztein nevű kéntartalmú aminosav derivátuma, amit a fokhagymagerezd összezúzása után a levegő oxigénje hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes fokhagyma szag okozója. Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok is képződnek az oxidáció során. A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek ezek után már reakcióba léphet a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk. Savas közegben (ecetsav) különösen a friss, nem teljesen érett, magas nedvességtartalmú, és enzimaktivitású fokhagyma lesz kék, vagy zöld színű. Az elszíneződés megjelenése, intenzitása tehát leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.

Mindenkinek kellemes fokhagymakrém készítést kívánunk.

Chilikrém készítése házilag tartósítószer nélkül

Tavaly már készítettünk házi paprikakrémet a nálunk ismert paprika félékből (hegyes erős, cseresznye paprika), amely ízvilágában igen hasonlatos a jól ismert Erős Pistához. Idén azonban valami pikánsabbra vágytunk. Az élet pedig úgy hozta, hogy megismerkedtünk egy magyar chili paprika termelővel, a Sárréti Chilifarmmal, akik voltak olyan kedvesek, és küldtek nekünk az általuk termelt paprikákból egy szép kis mennyiséget, hogy próbáljuk ki. Amúgy csak érdekességként mondom el, hogy a Sárréti Chilifarm családi vállalkozásként működik, és jelenleg nagyjából 18 ezer tővel gazdálkodik. Ezen belül jó pár fajta akad...


Akik ismernek már minket, tudják, hogy igyekszünk jó dolgokat közzé tenni, és nem átalljuk elmondani valamiről a negatív véleményünket is, ha van. A Sárréti Chilifarm paprikáiról azonban éppen úgy nem lehet egyetlen rossz szavunk sem, mint a hozzáállásukról. Nagyon ember- és persze még jobban paprikabarátok. Többféle paprikát is kaptunk tőlük, amelyekből mind-mind mást készítettünk, de most egyelőre csak a chilikrémet mutatnánk be, a többi pedig majd jön később... 

A Sárréti Chilifarm által postázott paprikák rendkívül finomak, és a több napos postai átfutás ellenére is frissek, élénk színűek voltak. Két színben kaptunk chili paprikát (sárga és piros), de ebben a receptben most csak a pirosat használtuk fel. A sárgából is chilikrém készült, de míg ez egy natúr krém, a másikat ízesítettük is. De most maradjunk csak a gyönyörű szép színűre, és kellemesen erősre sikeredett piros chilikrémünknél, amelyhez hogy ne legyen annyira chili íze, fele arányban kápia paprikát is daráltunk. A kápia paprika egy rendkívül zamatos, édes paprika, amitől nagyon jó íze lesz a chilikrémnek. Természetesen készíthető a krém csak chilipaprikából is, ha valaki azt jobban szereti...

Hozzávalók a chilikrémhez:
- 60 dkg chili paprika
- 60 dkg kápia paprika
- 20 dkg konyhasó

Fontos! A paprika csípős ízét adó anyaga a kapszaicin. A kapszaicinről azt érdemes tudni, hogy a hőérzékelő receptorokat ingerli(ezért lángol a szánk tőle, és ezért csíp annál jobban, minél melegebb az étel, amibe tesszük), tehát nem csak az ízlelő bimbókat. Ezt azért jó tudni, mert hőérzékelő receptorok a testünk teljes felületén mindenhol megtalálhatóak, de a legtöbb a bőrben van. Ebből egyenesen következik, hogy ha elegendő mennyiség jut a bőrünkre belőle, akkor bizony elkezdi égetni azt is. A másik, amit jó tudni a kapszaicinről, hogy nem oldódik vízben, csak zsírokban (ezért nem használ semmit sem, ha csípősre vizet iszunk). Éppen ezért a kézmosás sem szedi le a kezünkről, és aki nem elég elővigyázatos, könnyen járhat úgy, mint én, hogy lezserül gumikesztyű nélkül áll neki a paprika feldolgozásának, majd nagy magabiztossággal kétszeri szappanos kézmosás után elmegy a dolgát végezni... na ezután következett egy olyan tánc, amit a sámánok is megirigyeltek volna. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy használjon hozzá gumikesztyűt. Vagy ha nem használt a paprika feldogozásához, akkor használjon akkor, mikor a mellékhelyiségbe van dolga... :-)

Chilikrém elkészítése:

A paprikákat alaposan mossuk meg. A kápia paprikákat csumázzuk ki, azoknak nem fog kelleni a magja, de a chili paprikában hagyjuk benne a magokat is, mert az erejének igen nagy része a magokban, és a paprika ereiben lakozik. A megmosott paprikákat húsdarálón, vagy zöldségaprítón daráljuk le. Ezt követően mérjük meg, és a darálmány minden kilogrammjára számítsunk 20 dkg sót. Nekünk a fenti mennyiségből pont egy kilónyi darált paprika lett, ezért mi pont húsz dekagramm sót adtunk hozzá. Ez a végére 16% sótartalmat eredményez majd, amely még pont ehető, és eláll tartósítószer és hűtés nélkül akár évekig is. Természetesen, aki biztosra akar menni tartósítószert is adhat hozzá, de mi már évek óta készítünk paprikakrémet csupán csak sóval, még sosem ment tönkre.

De hogy visszatérjünk a recepthez: a darált paprikát keverjük össze a sóval, majd hagyjuk állni egy órát legalább, hogy a só elkezdje kivonni a vizet a paprikából. Egy óra elteltével tegyük az egészet apró lyukú szűrőbe, és hagyjuk kicsepegni. Amikor kicsepegett, kanalazzuk üvegekbe, majd mielőtt lezárnánk, hőkezeljük. A hőkezelés ebben az esetben nem a tartósítás miatt kell, hanem azért, mert a paprikának van egy olyan tulajdonsága, hogy a hő hatására megélénkül a színe, és sokkal szebb, sokkal kívánatosabb lesz. Mi a hőkezelést úgy végeztük el, hogy az üvegeket (kupakok nélkül) betettük a mikróba, majd amikor már forró volt, kivettük, és lezártuk. Ha kihűltek, mehetnek a kamra polcára...

Ezt a chilikrémet a paprikakrémekhez hasonlóan bármilyen étel ízesítéséhez felhasználhatjuk, de akár önmagában is ehetjük. Én személy szerint libazsíros kenyéren szeretem a legjobban. Kellemes chilikrém készítést kívánunk mindenkinek. :-)

Ételízesítő házilag - házi vegeta tartósítószer nélkül

Manapság már a delikát és a vegeta sem az, ami régen volt. Arányaiban nézve már túl sok benne a só, tele van tartósítókkal, ízfokozókkal, színezékekkel és egyéb vegyi anyagokkal (Bővebb infó itt: moksa.hu). Mondhatni, majdnem hogy csak szemét, és mégis háztartások millióiban használják még ma is (néha mi is), holott egy jó fajta ételízesítőt magunk is könnyedén elkészíthetünk házilag. Ha valaki ez ügyben böngészik a világhálón, akkor számtalan receptet találhat. Mindegyik más valamiben. Van ahol az összetevők változóak, van ahol az arányok mások. Van, ahol szárított változatot mutatnak be, van ahol sósat. Mi most nem szárítottuk ki, mert bérlakás lévén nincs erre alkalmas helyünk. Az arányokat jómagam találtam ki, de természetesen ettől egyéni ízlés alapján el lehet térni. A feleségemmel ketten készítettük el, és a zöldségek megpucolásától az üvegekbe töltésik mindössze két, két és fél órába tellett, azonban legalább jövő őszig - ha nem tovább - megvan az ételízesítőnk, amiben csak zöldségek és só van. Azt hiszem, ennyit megért...

Hozzávalók az ételízesítőhöz:
- 1.3 kg sárgarépa
- 70 dkg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
- 70 dkg karalábé
- 40 dkg zeller
- 4 db nagyobb paradicsom
- 5 db paprika (kápia, kaliforniai, tölteni való, stb. - vegyesen a legjobb)
- 3 nagy fej vöröshagyma
- 7-8 gerezd fokhagyma
- 30 dkg kelbimbó
- 30 dkg karfiol
- 30 dkg káposzta
- 2 csokor petrezselyem zöld (vagy 3 x 8 g szárított, morzsolt)
- 2 csokor zeller zöld
- konyhasó

Ételízesítő elkészítése:

A paradicsomokat merítsük forró vízbe, majd hámozzuk meg. A zöldségeket tisztítsuk meg, majd vágjuk akkora darabokra, hogy a turmixgép elbírjon velük. Aki akarja, turmixgéppel is ledarálhatja a zöldségeket, én a húsdarálót választottam. Daráljuk le a zöldségeket, majd az őrleményt mérjük meg, és annak súlyával arányosan adjunk hozzá konyhasót 5:1 arányban, azaz minden kiló őrleményhez 20 dkg sót. Nekem  a végére (sóval együtt) 5.5 kiló ételízesítőm lett, ami hét darab 720 ml-es üveget töltött meg. Ezzel a mennyiséggel jó ideig elleszünk. :-)

Tartósítószert felesleges hozzáadni, mert a só tartósít. csak be kell tenni a spájzba, és amikor kell, elő kell venni. Nem kell hűtőben sem tartani. Teljesen természetes, és nem csak só, ízfokozó és tartósító van benne, mint a bolti ételízesítőkben.

UPDATE 2014.10.01: A szöveget frissítettük, mert a mennyiségeket tavaly darabra adtuk meg. Rájöttünk, ez hiba volt, mert a zöldségek fajtán belül is igen nagy szórást mutatnak a méret tekintetében. Az idén elkészített mennyiségnél mindent megmértünk, és a receptet ennek megfelelően frissítettük. Tavaly (2013) 3 kg ételízesítőnk lett, idén a fenti mennyiségből 5.5 kg lett. Ami pedig az eltarthatóságot illeti, még van egy teljes üveggel a tavalyi adagból. Ez az üveg még kiváló állapotban van. Sosem volt hűtőben, kamrapolcon pihent. Nem romlott meg, nem lett penészes. Színe nem fakult ki, illata nem ment el. Íze is tökéletes. Egy évig tehát egészen biztosan eltartható a megadott sómennyiséggel. Persze, vannak, akik szerint sok ez a só (haha, bolti vegetához képest), ők próbálkozhatnak kevesebb sóval, de akkor nincs garancia a hosszú eltarthatóságra...

Gulyáskrém házilag készítve – finom házi gulyáskrém télire

Emlékszem, gyerekkoromban mennyi gulyáskrémes kenyeret ettünk. Egyszerűen imádtuk a gulyáskrémet. Anyám állandóan vette a boltban a tubusos változatot. Persze, akkor még senki sem figyelt arra, hogy mi is van abban valójában. Pedig a házilag is istenien finom gulyáskrémet lehet készíteni roppant egyszerűen, és akkor biztosan csak az lesz benne, aminek benne is kell lennie. Nem úgy, mint abba a bizonyos "U" betűs márkában. Idézet a honlapjukról: "Összetevők: nyers édes fűszerpaprika, pritaminpaprika, étkezési só (átlag: 11,5%), vöröshagyma, sűrített paradicsom, növényi olaj, víz, ízfokozó (Nátrium-glutamát), cukor, módosított kukorica-keményítő, sűrítőanyag (xantán gumi), fűszer- és zelleraroma, étkezési sav (citromsav), tartósítószerek (Kálium-szorbát, Kálium-metabiszulfit), babérlevél. * kén-dioxidot tartalmaz" Szóval, ennek a fele egyáltalán nem való a gulyáskrémbe, sőt, igazából az emberi szervezetbe sem szerintünk.



A mi receptünk természetesen mentes minden mesterséges adalékanyagtól, csak zöldségeket és fűszereket tartalmaz. Az interneten számtalan gulyáskrém recept kering. Mindegyik kicsit más, mégis egyben közösek, majdnem mindegyikben van olaj és cukor is. A mi változatunk teljesen natúr, olajtól mentes, hiszen a legtöbb étel, amibe tenni fogjuk majd, már tartalmaz olajat, dinsztelt hagymát, így szerintünk semmi szükség ezzel bonyolítani a receptet. A cukor pedig szerintünk nem való a gulyás ízhez, ezért nem teszünk bele. Amúgy is, a kápia paprika elég édes, semmi szükség a cukorra...

Hozzávalók 2 liter házi gulyáskrémhez:
- 1.5 kg befőző paradicsom
- 1.5 kg kápia paprika
- 2 db hegyes erős paprika (opcionális)
- 0.5 kg vöröshagyma
- 1 közepes zeller
- 1 nagyobb fej fokhagyma
- 1 mokkáskanál őrölt bors
- 1 mokkáskanál őrölt kömény
- 1 mokkáskanál morzsolt zeller levél
- 0.5 mokkáskanál morzsolt petrezselyem levél
- 3 mokkáskanál fűszerpaprika
- 3 babérlevél
- 3 evőkanál konyhasó

Gulyáskrém elkészítés házilag:

A zöldségeket tisztítsuk meg, a paprikákat csumázzuk ki, hogy mag ne maradjon bennük. A hagymát, a paprikákat, a fokhagymát, a zellert, a zöld fűszereket (a babérlevél kivételével) zöldségaprítón pépesítsük, majd mehet egy lábasba a vegyes pép. A paradicsomot paradicsom paszírozón nyomjuk át, így megszabadulhatunk a héjtól és a magoktól. Akinek nincs ilyenje, az forró vízben meghámozhatja a paradicsomokat a lecsónál leírtak szerint. Ez esetben a paradicsomot is pépesítsük a zöldségaprítóban, majd hozzákeverhetjük a többi péphez. Lassú tűzön főzzük össze az egészet. Minél több levet elfőzünk róla, annál sűrűbb lesz. Mi nagyjából másfél órát főztük. Ezt követően halásszuk ki belőle a babérleveleket, és már tölthetjük is forrón az előzőleg tisztára mosott üvegekbe. Száraz dunsztba hagyjuk kihűlni. Amikor kivesszük a száraz dunsztból, ellenőrizzük, hogy minden kupak homorú-e. Ha nem, akkor ugyanis nem alakult ki az üvegben a tartóssághoz elengedhetetlenül fontos vákuum. Ez azt jelentheti, hogy a kupak nem zár rendesen. Az ilyen üvegekről vegyük le a kupakot, majd mikróban, vagy aki azt nem szereti, lábasban forralja újra a gulyákrémet, majd töltse vissza az üvegbe és egy másik kupakkal lezárva újra tegye száraz dunsztba. Ha minden kupak szépen be van horpadva, akkor mehetnek a kamra polcára.



Mivel nincsen benne tartósítószer, felbontás után tartsuk hűtőben, ahol egy-két hónapot ki kell bírnia, de ha megfelelő méretű üvegekbe töltöttük, akkor nem kell ennyi ideig felbontva állnia. A mi az erős paprikát illeti: mi kihagytuk, mert van egy 22 hónapos fiúnk, aki imádja az ilyen finomságokat, de a csípős ízekkel szegényke másnap mindig szenved, ezért inkább kihagyjuk amiből csak lehet. De természetesen ha hozzáadjuk, akkor még közelebb fog állni az igazi gulyás ízhez. Ha mégis tartósítószerrel szeretnénk eltenni, akkor nátrium benzoátot tegyünk hozzá a tasakon megjelölt adagolás szerint. Mi nem tettünk bele tartósítószert. Nekünk ezekből a hozzávalókból kicsit több, mint két liter házi gulyáskrémünk lett, amit 4 db 500 ml-es üvegbe tettünk el.

Megjegyzés a paprikához: mi kápia paprikát tettünk bele, így elég édes lett. A bolti gulyáskrém tubusára az van írva, hogy fűszerpaprika van benne. Azonban ennek köszönhetően a bolti gulyáskrémen két íz érezhető: a só, és a kesernyés fűszerpaprika. Mi úgy gondoljuk, ezzel a recepttel sokkal finomabb gulyáskrém készíthető. Akinek pedig több fűszerpaprika íz kell bele, az adagolhat hozzá többet. Kóstolgassa mindenki főzés közben és pótolja, ami neki hiányzik belőle. De cukrot, ha nem muszáj, ne tegyünk bele. Így is nagyon sok a cukor az élelmiszerekben...

Mindenkinek kellemes gulyáskrém eltevést kívánunk. :-)

Paprikakrém házilag, avagy házi Erős Pista és társai

A magyar konyhának az egyik alappillére a paprika, annak ellenére, hogy nem egy Kárpát-medencében őshonos növényről van szó. Szeretjük a paprikát, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemzeti ételeink többségében domináns szerepe van a paprikának, akár mint fűszer (pl.: pörkölt, halászlé, gulyás, stb.), akár mint zöldségféle (pl.: lecsó, töltött paprika, stb.). Paprikát teszünk ételeinkbe, paprikát karikázunk a reggeli mellé, és paprikát (jobbára csípőset) teszünk a forró levesbe is. A paprika egyik igen népszerű formája a paprikakrém, amivel egyaránt ízesíthetjük szendvicsünket, és főtt ételeinket.


És mint azt már megszokhattuk, a hazai és a multinacionális élelmiszergyártó cégek igyekeznek minden igényt kielégíteni a termékeikkel, amelyek viszont sajnos több olyan összetevőt is tartalmaznak, amelyeknek semmi köze sincsen a paprikához. Ilyenek például az alábbiak, a teljesség igénye nélkül:xantán gumi, Kálium-szorbát, Nátrium-glutamát, Kálium-metabiszulfit. Még a legnépszerűbb termékekben is megtalálhatóak ezek az összetevők (általában nem mindegyik egyszerre), amelyek egy része ízfokozó, egy része tartósítószer, egy másik része pedig sűrítőanyag, szilárdítóanyag. Természetesen azt nem állítjuk, hogy mindezek az összetevők mindenképpen károsak lennének az egészségünkre, de mivel ezekről folyamatosan viták vannak, és hol így, hogy úgy gondolják még maguk a kutatók is, mi azt az egyszerű elvet valljuk, hogy a szervezetünktől való megvonásuk minden bizonnyal nem jár egészségügyi kockázatokkal, ezért ha biztosa akarunk menni, jobb, ha kerüljük őket.

Mivel jómagam is szeretem a paprikakrémeket - főleg a csípőseket -, úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a házilagos elkészítésével úgy, hogy a fent említett vegyi anyagokat kihagyom belőle. A xantán gumi (sűrítőanyag, megköti a vizet) helyett inkább lecsepegtetem róla a felesleges lét, hiszen nekem nem az a célom, hogy a lehető legnagyobb részét pénzzé tegyem a paprikának, hanem, hogy minél inkább emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Tartósítószert egyáltalán nem teszek bele, és mivel úgy vélem, hogy a paprikának önmagában is teljesen kielégítő, remek íze van, az ízfokozót (a legtöbb esetben azért kerül az ételbe, hogy annak élvezeti értékét növelje, valamint azért, hogy minél többet kívánjunk belőle. Ezen szerek egyik tervezett "mellékhatása", hogy fokozza az étvágyat, így a többet eszünk, többet veszünk elven mindenki jól jár. Mármint a gyártó és a kereskedő is. A fogyasztó meg úgysem érdekel senkit, mint ez általában lenni szokott.) is kihagyom belőle.

Az én paprikakrémemnek mindössze két összetevője van a paprikán kívül: az egyik a konyhasó, a másik pedig a citromsav. Ez utóbbi kizárólag azért, mert segít megőrizni a paprika szép élénk színét, hogy az a szem számára is kívánatos maradjon, akár több hónapnyi kamrapolcon töltött idő után is. Persze, tudjuk, hogy a konyhasó sem éppen egy életelixír, de a kiváltására van bőven alternatíva, mi most ezeket nem soroljuk fel, egészen biztosan mindenkinek megvan a maga választottja ezen a téren. A lényeg, hogy ételeinkbe így is, úgy is teszünk általában sót a paprika mellé. Jelen paprikakrém alkalmazása esetén az ételbe beletett só mennyiségét csökkentve kompenzálhatjuk a házi paprikakrémben lévő mennyiséget.

A paprikafélék a legnépszerűbb fűszernövények közé tartoznak az egész világon, köszönhetően többek között a csípős ízért felelős vegyületnek, a kapszaicinnek. A termés belső falán lévő bordák mirigyeiben termelődik, és onnan terjed szét a paprika többi részébe. A kapszaicin kristályos vagy viasszerű, színtelen, szagtalan, szobahőmérsékleten szilárd vegyület, de már 62-65 fokon forr. Vízzel nem elegyedik, de jól oldódik például éterben, lúgokban és alkoholban.

A kapszaicint többen is izolálták a XIX. században, elsőként Christian Friedrich Bucholz (neki még nem sikerült tiszta formájában elkülöníteni), "keresztapja" pedig John Clough Thresh volt, aki a Capsicum-félék után nevezte el a kapszaicint. Az egyik legismertebb felfedezés Hőgyes Endre nevéhez fűződik, aki megállapította, hogy - a nyálkahártyák és a bőr ingerlése mellett - fokozza a gyomorsav és a nyál kiválasztását is. A vanilloidok családjába tartozó kapszaicin egy olyan receptorhoz kapcsolódik, mely a hőrézékelésért felelős. A csípős paprikát éppen ezért érezhetjük égetőnek.

A paprika erősségét is szokták mérni, mégpedig a szubjektíven érzékelhető kapszaicintartalom alapján. Ez a Scoville-skála. A Scoville-féle egység (SHU), amely azt méri, hogy egy adott paprikaféle kivonatát hányszorosára kell hígítani ahhoz, hogy az alany már ne érezzen semmit. Az egyik véglet az édes paprika, illetve a pritamin - ezek csípősségi értéke a nullához közelít. A legerősebb, legcsípősebb paprikák közé a Habanero-félék tartoznak, melyeket akár 500 000-szeresükre is hígíthatnak, mégis csípni fognak. A rekordtartó Naga Viper chilipaprika a Scoville-skálán 1 300 000 fölött jár - a tradicionális magyar erőspaprika-fajták néhány ezer SHU-t érnek csak el, míg a rendfenntartásban alkalmazott paprikaspray-knél 1 500 000-2 000 000 SHU-t mérnek. A tiszta kapszaicin Scoville-értéke pedig tizenhatmillió.

Forrás: www.hazipatika.com

Hozzávalók a házi paprikakrémhez:
- 25 dkg hegyes erős paprika
- 90 dkg kápia paprika
- 55 dkg cseresznyepaprika
- 1 csapott mokkáskanál citromsav
- 20 dkg konyhasó
Paprikakrém elkészítése házilag:

A paprikákat mossuk meg, tegyük száraz konyharuhára, és hagyjuk őket megszáradni. Amint ez megvan, kezdjük el kicsumázni. Én külön-külön dolgoztam fel a csípős zöldpaprikákat, és az édes pirosat, de persze ez nem szentírás. Egyszerűen azért tettem, mert így lehetőségem volt arra, hogy szabályozzam a végeredmény csípősségét azzal, hogy milyen arányban keverem őket össze. Végül erre nem volt szükség, mert pont úgy lett jó, hogy az egészet összekevertem. Szóval, a paprikákat csumázzuk ki. A csípős paprikából nem szedtem ki a magokat, mert az tovább erősíti azt, de az édes paprikákból kiszedtem teljesen, mert oda egyáltalán nem kell. Ezt követően feldaraboltam a paprikákat, hogy könnyebb legyen majd turmixolni, vagy darálni (attól függ, kinek mi áll rendelkezésére).


A legjobb a húsdarálóval ledarálni, ha van hozzá egészen apró lyukú betétünk. Nekünk ilyen nincs, így nem maradt más lehetőség, mint hogy robotgéppel apróra vágjuk, majd a tökéletesebb állag érdekében botmixerrel elpépesítsük.


Ezt követően jöhet az összekeverés. Ezt mindenki tegye ízlése szerint attól függően, hogy milyen paprikákat használt fel. Tegyük bele a pépbe a sót és a citromsavat. Ha minden jól megy, akkor nagyjából másfél kiló az eredmény. Ez még nagyon sok lét tartalmaz, ezt nem lehetne éppen paprikakrémnek nevezni, ráadásul a sótól még több lét fog ereszteni. Ezért tegyük félre 10-15 percre, majd nagyon apró lyukú szűrőn, vagy sűrű szövésű textilen szűrjük át. Nekem fél liter lé jött le róla, mire krémnek lehetett nevezni. :-)

Az így megmaradt kicsit több, mint egy kilogrammnyi paprikakrémet elkezdtem előzőleg tisztára mosott üvegekbe tölteni. Minden üveget teljesen nyakig töltöttem, majd lapka nélkül a mikróba tettem és átforrósítottam. Kivettem, és még amíg forró volt, jó szorosan rázártam a lapkát. Mire kihűlt, szépen behorpadtak a tetők, amiből lehetett látni, hogy kialakult az üvegben a vákuum. Ezután mehetett a kamrapolcra.

Megjegyzés a sózáshoz: a bolti paprikakrémek általában 11-14% sót tartalmaznak, és mellé még tartósítószereket. Mivel mi nem használtunk tartósítószert, az egyéb receptjeinknél bevált 1:5 arányt tartottuk a sózásnál, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a darálmány minden kilójára 20 dkg sót számítottunk, így jött ki a 16% sótartalom. Amikor felhasználjuk a paprikakrémet, majd számoljunk azzal, hogy ez már sós, így az ételbe egy picivel kevesebb só kell majd.

Megjegyzés a paprikához: én a fent említett három fajta paprikát kevertem össze egyedi arányban, de természetesen bármilyen paprikaféle felhasználható az egyéni ízlésnek megfelelően. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy az elkészült paprikakrém szín-, íz-, és aromavilága a felhasznált paprikaféléktől függően kisebb, vagy akár nagyobb mértékben is eltérhet attól, amelyet most itt irányadónak bemutattunk.

Vöröshagymakrém télire, avagy a házi hagymakrém receptje

Az idén már készítettünk tartósítószermentes házi fokhagymakrémet, tavaly szintén tartósítószermentesházi paprikakrémet valamint házi ételízesítőt tettünk el, de repertoárból hiányzik még a vöröshagymakrém. Gondolom, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mire jó ez, mi értelme ennek, mikor a boltban az év bármely napján kapható vöröshagyma, méghozzá emberi áron, de ha mégsem lenne, akkor kapható tubusos vöröshagymakrém is. Akkor hát minek vacakolna ezzel bárki is? Elmondom, mi miért készítjük el: egy ismerősömtől kaptunk saját kertből való hagymát, méghozzá elég sokat, ami sajnos a mi spájzunkban (bérház) nem tartható el sokáig, mert romlásnak indul hamar ebben a nagy melegben. Ezért úgy döntöttünk, e módon fogjuk eltarthatóvá tenni.


A bolti vöröshagymakrém pedig a megszokott nagyipari termék tele adalékanyagokkal és tartósítószerrel. Nézzük, mi is szerepel a bolti "U" betűs márkájú vöröshagymakrém tubusán: "nyers vöröshagyma (82%), étkezési só (12%), növényi olaj, módosított kukorica-keményítő, étkezési sav (citromsav), sűrítőanyag (xantán gumi), tartósítószerek (Kálium-metabiszulfit*, Kálium-szorbát). * kén-dioxidot tartalmaz" Ezzel szemben a mi hozzávalóink a következők: konyhasó (16%), vöröshagyma (84%). Remélem, mindenkinek egyértelmű, miért nem veszünk ilyet (sem) a boltban...
Hozzávalók a házi vöröshagymakrémhez:
- vöröshagyma
- konyhasó
- citromsav (opcionális)
Vöröshagymakrém elkészítése:
Az elkészítése roppant egyszerű feladat, ugyanakkor készüljünk fel, hogy meg fogjuk könnyezni. :-) Az egész azzal kezdődik, hogy megpucoljuk a hagymákat, majd legalább negyedekre vágjuk. Beletesszük a zöldségaprítóba, és felaprítjuk vele. Aki szereti, készítheti rusztikusra (nagyobb hagymadarabokkal benne), de akár teljesen el is lehet pépesíteni. Amikor fel van aprítva, egy tálba tesszük, és megmérjük. Minden kilogramm hagymapéphez fél mokkáskanál citromsavat (a citromsav azért kell bele, nehogy elkezdjen az idő múlásával elszíneződni a hagymakrém. Akit ez esetleg nem zavar, akár el is hagyhatja, mert a tartósításban nincs szerepe), és 20 dkg sót mérünk (tehát 1 kg esetén 20 dkg só, így lesz a végeredmény 1.2 kg), majd alaposan elkeverjük és tiszta befőttes üvegekbe töltjük. A lapkákkal(kupakok) lezárjuk, és mehet a spájzba. Az egyéb nem főzött zöldségkrémeknél megszokott módon nem kell sem hőkezelni, sem befőzni, sem tartósítószert keverni hozzá, ugyanis a só tartósít.


Itt azonban megjegyezném, hogy kell a 16% sótartalom, ennél kevesebbel orosz rulettet játszunk, mert vagy megmarad, vagy elromlik. Ezért nem érdemes azon töprengeni, hogy túl sok a só, és elég ebbe kevesebb is. Az ételekbe egyébként is mindig teszünk sót, így legfeljebb majd kevesebb hozzáadott só kell a főzéskor, mert a hagymakrémben már van só. A bolti vöröshagymakrém is csak azért tartalmaz relatíve kevesebb sót (11,5%), mert tartósítószert is adtak mellé (mondjuk úgy meg tényleg sok ez a só, de biztos olcsóbb, mintha hagyma lenne benne helyette).


Ha a megadottak szerint járunk el, akkor egy sokkal magasabb beltartalmi értékekkel rendelkező, finom házi vöröshagymakrémünk lesz, amelyet szinte bármely ételben használhatunk, és hagymatartalma 84% lesz, még úgy is magasabb arány a boltihoz képest, hogy abban kevesebb só van...

Mindenkinek kellemes vöröshagymakrém készítést kívánunk! :-)

Pizzaszósz készítése házilag – finom házi pizzakrém télire

Régóta tervezzük már a házi pizzaszósz, vagy másik nevén a házi pizzakrém elkészítését télire, mert az én drága feleségem istenien finom pizzás kifliket, és talán még annál is finomabb házi pizzát tud sütni. Ezekhez pedig pizzakrém/pizzaszósz kell. A kettő között tulajdonképpen csak az állaga, a sűrűsége a különbség, de összetevőit tekintve ugyanaz. A pizzához eddig is maga készítette mindig a szószt (kis mennyisége miatt azonban ilyenkor az egyszerűsített változatot), de a pizzás kiflihez eddig a bolti "U" betűs márkájú pizzakrémet vásároltuk. Csakhogy annak íze mindenre hasonlít, csak az igazi pizzaszószéra nem. összetevőit tekintve pedig igen csak hagy maga után kívánni valót, mert tele van nem oda való adalékokkal. Idézünk a honlapjukról: "Összetevők: sűrített paradicsom, cukor, ivóvíz, étkezési só, nyers vöröshagyma, növényi olaj, ételecet, nyers fokhagyma, ízfokozó (Nátrium-glutamát), módosított kukorica-keményítő, őrölt fűszerek, szalonna aroma, sűrítőanyag (xantán-gumi), tartósítószerek (Kálium-szorbát, Kálium-diszulfit*, Nátrium-benzoát), étkezési sav (citromsav), kakukkfű aroma *kén-dioxidot tartalmaz" Egyszerűen szörnyű, mennyi nem oda való alkotóelem van benne. A házi dolgok sokkal finomabbak, ezt tapasztalhattuk az elmúlt napokban is, amikor a házi gulyáskrémetkészítettük, ugyanis az is százszorta finomabb lett a bolti változatnál...

Házilag a pizzaszószból is sokkal jobb minőségűt lehet készíteni, amit ha elég ideig főzzük, úgy besűrűsödik, hogy krémes állagú lesz. A hozzávalók között pedig természetesen sem tartósítószer, sem ízfokozó, sem állagjavítók nincsenek. Csak zöldségek és fűszerek vannak benne, és így is el lehet tenni télire...

Hozzávalók a házi pizzakrémhez:
- 1.5 kg befőző paradicsom
- 4 nagy fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál bazsalikom
- 1 teáskanál oregánó
- 0.5 mokkáskanál kakukkfű
- 3 mokkáskanál konyhasó
- 5 kisebb babérlevél

Házi pizzakrém elkészítése:

Az forrás szerint, ahol a receptet találtuk, a hagymát olajon kell üvegesre párolni, majd utána pépesíteni, de mi nem szeretünk semmit olajosan eltenni télire, ezért ezt a lépést kihagytuk. A paradicsomokat paradicsom paszírozón átnyomtuk, így megszabadultunk a magoktól és a héjtól. A hagymákat és a fokhagymákat pedig zöldségaprítón pépesítettük, majd a fűszerekkel együtt egy lábasba takarék lángon jól összefőztük. Nekünk a kívánt állagot nagyjából két óra főzés után érte el.


Ez valahol középúton van a szósz és a krém között. Ez persze mindenkinél más lehet függően attól, mennyi a víztartalma a zöldségeknek. Ha készen van, halásszuk ki a babérleveleket a szószból, majd forrón töltsük előzőleg alaposan kimosott üvegekbe, zárjuk le, és száraz dunsztba hagyjuk kihűlni. Amikor kivesszük a száraz dunsztból, ellenőrizzük, hogy minden kupak homorú-e. Ha nem, akkor ugyanis nem alakult ki az üvegben a tartóssághoz elengedhetetlenül fontos vákuum. Ez azt jelentheti, hogy a kupak nem zár rendesen. Az ilyen üvegekről vegyük le a kupakot, majd mikróban, vagy aki azt nem szereti, lábasban forralja újra a szószt, majd töltse vissza az üvegbe és egy másik kupakkal lezárva újra tegye száraz dunsztba. Ha minden kupak szépen be van horpadva, akkor mehetnek a kamra polcára.

Mivel nincsen benne tartósítószer, felbontás után tartsuk hűtőben. Garantáltan finomabb, mint a nagyipari változat, és sokkal egészségesebb is annál. Mindenkinek kellemes pizzakrém/pizzaszósz befőzést kívánunk. :-)

Ecetes csípős paprika télire eltéve – chili ecetben

Aki az elmúlt napokban olvasott minket, az már találkozhatott a Sárréti Chilifarm nevével (őszintén reméljük, hogy nem nálunk először). Ha mégsem tudná valaki, miről, vagy inkább kikről van szó, elmondjuk, hogy egy magyar családi vállalkozásról, akik nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, minthogy az őshazájában megszokott erejű és minőségű chili paprikákat termesszenek itthon, magyar földben, európai éghajlaton. Ezt nem kevés sikerrel, kitartással és persze kedvvel végzik, mert jelenleg is nagyjából tizennyolcezer tövet gondoznak négy kertben. Az életük, a szerelmük a chili. Nem is lehet ezt másképp (jól) csinálni. És hogy miért e dicshimnusz? Azért, mert megkóstoltuk a chilijüket. Postán kaptunk egy adag chili paprikát (vegyesen több félét is), és a több napos postai átfutás ellenére is gyönyörű, egészséges, ízes, aromás chili paprikák érkeztek meg hozzánk, amit már másnap fel is dolgoztunk. Készült belőle chilikrém, töltött jalapeno, fűszeres chilikrém, és a jelen poszt alanyát képező ecetes chili.


Miért pont ecetes chili? Mert szeretjük a savanyúságokat, és a paprikáknak különleges íze lesz az ecetes lében, ha betartjuk a legfontosabb szabályt: semmi fűszer. Csak ecet, víz, cukor, só és természetesen paprika. Ha nagyon fűszerezni vágyunk, akkor esetleg szemes borsot tehetünk bele, de igazából arra sincsen szükség, mert a paprikának megvan a maga íz- és aromavilága, amit a fűszerek csak elnyomnának. De akkor jöjjön a recept...

Hozzávalók az ecetes chili paprikához:
- 8 dl csapvíz
- 4 evőkanál 10% ecet
- 1 mokkáskanál konyhasó
- 1 evőkanál kristálycukor
- chili paprika (akár több féle is vegyesen)
- borkén a tartósításhoz
Ecetes chili elkészítése:
Az elkészítés nem egy nagy ördöngösség. A paprikákat mossuk meg alaposan, majd vágjuk karikákra. Mi benne hagytuk a csumát a magokkal, hiszen erős paprikáról van szó, és annak az ereje pont a magokban van. Persze, akit zavar, akár ki is csumázhatja. A chili paprika karikákat pakoljuk tisztára mosott üvegekbe, majd készítsük el a felöntőlét. Mi 3 db 375 ml-es üveggel készítettünk, ehhez a fent említett mennyiségű felöntőlé pont elég volt.


A felöntőlé elkészítése: a vizet a cukorral, sóval ecettel keverjük össze, majd adjuk hozzá a borként. Erre azért van szükség, mert nem fogjuk hevíteni a savanyúságot, hogy a paprika roppanós maradjon. Aborkén pedig tartósítószerként fog funkcionálni. Adagolása a csomagolásán írtak szerint. Ha mindent oldódásig kevertünk, a felöntőlé elkészült. Töltsük csordultig az üvegeket, majd zárjuk le, és mehetnek a kamra polcára. Fontos tudni, hogy ha hőkezeléssel is szeretnénk biztosítani a tartósságot, akkor neborként használjunk, hanem nátrium benzoátot. De mi az egészség szempontjából sokkal elfogadhatóbbnak tartjuk a borként, mint a nátrium benzoátot.


A kamrában hagyjuk összeérni az ízeket, azaz legalább egy hónapig ne bontsuk fel. Utána fogyasszuk egészséggel. A Sárréti Chilifarmnak pedig ezúton is szeretnénk kifejezni hálás köszönetünk a finom, ropogós chili paprikákért. Mindenkinek kellemes savanyúság eltevést kívánunk! .-)

Savanyú uborka télire - csemege uborka helyett

Tegnap a piacon láttam meg azokat a gyönyörű kovászolni való uborkákat. Kicsit nagyok voltak, de nem zavart, mert nem kovászos uborkát készültem elrakni (azon idén már többszörösen túl vagyok), hanem savanyúságot. Voltaképpen csemege uborkát akartam eltenni, de hát olyan apró uborkát, ami annak megfelelne, és szép is lenne, meg friss lenne, nem találtam sehol. Gondoltam, akkor majd nagyobb uborkákból rakom el felkarikázva.


Ezt is tettem. Vettünk három kiló uborkát. Szép nagyok voltak, az átmérőjük nagyjából négy-öt centi volt. Viszont szépek, frissek, kemények voltak, és ami nem elhanyagolható, olcsó is volt a többi csúfságos uborkához viszonyítva. Egy éjszakát pihentek a harminc fokos konyhában, de ettől sem puhultak meg. :-) ma nekiálltam, hogy elkészítsem a savanyú uborkát a csemege uborka helyett. :-)
Hozzávalók a savanyú uborkához:
- 3 kg kovászolni való uborka
- 3,5 l víz
- 3 dl 20%-os ételecet
- 7 evőkanál kristálycukor
- 4,5 evőkanál konyhasó
- 2 teáskanál morzsolt kapor, vagy annak megfelelő frissen vagdalt kapor
- 3-6 db babérlevél mérettől függően
- 10 szem színes bors üvegenként
- 15 szem mustármag üvegenként
- 6 szem koriandermag üvegenként
- szárított chili paprika ízlés szerint (elhagyható)
Előkészületek:

Az üvegeket és hozzájuk tartozó lapkákat alaposan mossuk el mosogatószerrel, majd forró vízzel többször is öblítsük át őket. Ezt követően tegyük tiszta konyharuhára, és hagyjuk megszáradni maguktól őket. Nem törölgetjük el! Fontos az alapos tisztaság, mert nem fogunk tartósítószert használni. Aki ebben az eljárásban nem bízik, az az üvegekbe töltés során hozzáadhat minden üveghez egy késhegynyinátrium-benzoátot. Ez esetben sem árt a tiszta munka. ;-) Az uborkákat egy csak erre a célra használt körömkefével vízsugár alatt tisztítsuk meg, majd a végeiket vágjuk le, és tegyük őket tiszta konyharuhára száradni. Ezeket sem törölgetjük! Ha friss kaprot használunk, akkor azt is öblítsük át többször vízsugár alatt, majd vágjuk apróra és tegyük egy tálkába.
Savanyú uborka elkészítése:
A vizet tegyük a tűzre, és gyújtsunk alá. Amíg melegszik, keverjük el benne a sót, cukrot, és az ecetet. Adjuk hozzá a babérleveleket, valamint, ha szárított, morzsolt kaporral dolgozunk, akkor azt is most adjuk hozzá. Ha friss kaprot használunk, akkor is hozzáadhatjuk most is, vagy töltéskor az üvegek aljára tehetjük. Én itt adtam hozzá a léhez, mert így könnyebb elkerülni a vékony kaporszálak közé akadó kis buborékokat. :-) Amíg a felöntőlé felforr, gyaluljuk le az uborkát nagyjából 3-4 mm vastagságú karikákra.

Ha ez megvan, akkor vegyük magunk elé a tiszta üvegeket. Nem baj, ha még belülről vizesek kicsit, hiszen amúgy is víz alapú felöntőlével dolgozunk. Minden üveg aljára tegyünk a 10 szem színes borsot, 15 szem mustármagot és 6 szem koriandermagot. Aki szereti a chilis ízt, az rakhat egy-két chili paprikát is az üvegekbe. Ha ez megvan, akkor elkezdhetjük az üvegekbe tölteni az uborka karikákat. Próbáljuk meg minél jobban tömöríteni az üveget, hogy legyen benne tartalom bőven. Nekem 6 db 720 ml-es üveg telt meg, és maradt ki egy kevés uborka, aminek felhasználásáról lentebb írok majd.

Amint a felöntőlé felforrt, szedjük az üvegekbe a lét úgy, hogy majdnem színültig legyenek. Közben néha finoman rázogassuk meg, hogy a bent ragadt levegőbuborékokat kiszabadítsuk. Ezt követően vegyünk elő egy akkora lábast, amibe elfér 3-4 befőttes üveg. A lábas aljára tegyünk egy konyharuhát, hogy az üvegek alja ne érintkezzen közvetlenül a lábas aljával. tegyünk bele annyi üveget, amennyi belefér, majd körülötte öntsük fel annyi csapforró vízzel, hogy az üvegek teteje két-három centire kilógjon a vízből. Forraljuk fel a vizet, és hagyjuk addig forrni, amíg az üvegeken belül is már legalább négy-öt perce gyöngyözik. Ekkor öntsünk még rájuk annyi felöntőlét, hogy színültig legyenek, majd zárjuk le a lapkákkal őket, vegyük ki a vízből, konyharuhával törölgessük át, és tegyük olyan helyre, ahol nyugodtan ki tud hűlni. Nem kell dunsztba tenni, mert ha sokáig forró benne a lé, akkor megfő és nagyon felpuhul benne az uborka. Én a konyhapulton a nyitott ablak mellett hagytam őket. A jelenlegi több, mint harminc fokban így is sokáig hűltek.

Ha kihűltek, ellenőrizzük a lapkákat, hogy mindegyik homorú-e. ha nem, akkor az azt jelenti, hogy nem zár rendesen, és nem tudott benne a tartóssághoz elengedhetetlen vákuum kialakulni. Az ilyen üvegeket nyissuk fel, és egy újabb lapkával végezzük el újra a műveletet. Ha minden rendben van, akkor az üvegek mehetnek a kamrába. :-)
Ha maradt meg uborka:

Nekem maradt meg uborka, és a 720 ml-es üvegek meg pont elfogytak. Nem találtam ehhez közelebbit, mint a mellékelt fotón látható 1 l-es üveget. Ennek az aljára tettem 15 szem színes borsot, 18 szem mustármagot, és 10 szem koriandermagot. Az uborkákhoz felvágtam még két darab TV paprikát is, majd összekeverve beletöltöttem az üvegbe. Mivel az én drága feleségem nem szereti a nagyon csípős dolgokat, így a fenti adag savanyúságba nem tettem chili paprikát. Ebbe az üvegbe viszont tettem három darabot, így ezzel az adaggal most magamnak kedveztem. :-) Az üveget felöntöttem az fenti adaghoz is használt lével, majd a fent leírt módon kiforraltam és lezártam ezt is. Így a maradékot is felhasználtam...

A felöntőlé nagyjából megfelel annak, amit a csemege uborkához is szoktak használni. A különbség csupán az, hogy nem apró uborkákat tettem bele egészben, hanem nagyokat gyalulva. Valamint ebben nincs borkén, amit azért adnak hozzá, hogy roppanós maradjon. Mi nem bánjuk, ha kicsit megpuhul, ha nincs benne hozzáadott vegyi anyag. Ezen a télen csemege uborka helyett ezt fogjuk enni.

Mindenkinek jó időtöltést, és kitartást kívánok az uborka eltevéséhez. :-)

Vegyes „dobálós” savanyúság tartósítószer nélkül

Szeretjük a vegyes savanyúságot, vagy ahogy mondani szokták, a dobálós savanyúságot, méghozzá nagyon. De előre leszögezem, hogy ez nem a klasszikus értelembe vett "dobálós" savanyúság lesz, ezért is a címben az idézőjel. Azt a fajta savanyúságot ugyanis egy teljes szezon alatt készítik el. Már nyár elején elkezdik bele dobálni a hozzávalókat, és egész szezon alatt töltik az éppen aktuális zöldségfélékkel(uborka, sárgarépa, karfiol, káposzta, zöld paradicsom, kicsi zöld dinnye, paprika, stb.). Ez a savanyúság viszont kicsit másabb lesz, mert bár mindenfélét dobálunk bele, de eltevése mégis más egy kicsit, hiszen minden, ami éppen elérhető, egyszerre kerül bele, majd lezárjuk, és kamrába tesszük. Tavaly sajnos ezt a fajta savanyúságot nem volt lehetőségünk eltenni, pedig nagyon szeretjük mindketten a feleségemmel. Idén kárpótoltuk magunkat ezért...



Az a jó ebben a savanyúságban, hogy ahányszor elkészítjük, annyiszor mindig más les egy kicsit, hiszen a hozzávalók százalékos aránya befolyásolja a végeredmény ízét. Ettől mindig egy kicsit új. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy ez nem az a fajta savanyúság, amit elteszünk, és egy-két hét után már bonthatjuk is. Tele van friss, ropogós zöldségekkel, amelyeknek nem kevés idő kell ahhoz, hogy az ecetes fűszeres lé átjárja, ezért legyen mindenki türelemmel, és júliusban eltett savanyúságot ne bontsa fel október előtt, hagyjuk, hogy addig csak gyönyörű kinézetükkel okozzanak nekünk örömöt...

Hozzávalók a vegyes „dobálós” savanyúsághoz:
- karfiol
- brokkoli
- sárgarépa
- kaliforniai paprika
- tv paprika
- kovászolni való uborka
- fokhagyma
- kapor
- kristálycukor
- konyhasó
- szemes bors
- koriander
- mustármag
- babérlevél
- chili paprika
- 20% ecet
- nátrium benzoát (opcionális)
Az 1700 ml-es üvegekbe a következő mennyiségű fűszerek kerültek:
- 10 szem színes bors
- 15 szem mustármag
- 6 szem koriander
- 2-3 babérlevél mérettől függően
- 3 db chili paprika
- 3-5 gerezd fokhagyma
A 4250 ml-es üvegeb pedig a következő fűszererek kerültek:
- 20 szem színes bors
- 35 szem mustármag
- 14 szem koriander
- 4-7 babérlevél mérettől függően
- 5-8 gerezd fokhagyma
A felöntőléhez:
- 3.5 liter csapvíz
- 3 dl 20%-os ecet
- 7 evőkanál kristálycukor
- 4.5 evőkanál konyhasó
Vegyes „dobálós” savanyúság elkészítése:

Az első lépés, hogy a felhasználni kívánt üvegeket alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd többször öblítsük át hideg vízzel. Fordítsuk őket szájukkal lefelé egy tiszta konyharuhára, és hagyjuk magától megszáradni (nem törölgetjük el!). Azokat a hozzávalókat, amiket nem fogunk meghámozni, alaposan sikáljuk meg folyó víz alatt körömkefével. A többi zöldséget tisztítsuk meg, vágjuk ki az esetleges nem tökéletes részeket, mert csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy nem fog elromlani a savanyúságunk, ha odafigyelünk a tisztaságra. Daraboljunk fel mindent. A darabolásnál tartsuk szem előtt, hogy mi mennyire kemény. A sárgarépát például érdemes vékony karikákra vágni, hogy könnyebben átjárhassa majd az ecetes lé, míg az uborka maradhat nagyobb darabokban is. Mi a következőképpen daraboltunk:

A sárgarépát megtisztítás után zöldséggyalun letoltuk. Hogy szebb legyen először ferdén megvágtuk a répát, majd utána gyalultuk le, így szép elnyújtott, ovális alakú répa szeleteket kaptunk. Mivel csak jó nagy kovászolni való uborkánk volt, így azokat hosszában elnegyedeltük. A karfiolt és a brokkolit kisebb-nagyobb rózsákra szedtük, míg a kaliforniai és tölteni való paprikát néhány centis szabálytalan darabokra vágtuk. Mire végzünk a zöldségek megtisztításával és feldarabolásával, már jó fáradtak leszünk, de ne adjuk fel a cél előtt.

Most jön az üvegek betöltése. Első körben mi csak 1700 ml-es üvegekkel akartunk eltenni, de annyi zöldségek sikerült felaprítanunk, hogy miután megraktunk mind a négy (sajnos nem volt több üres) ilyen méretű üvegünket, még mindig bőven maradt a konyhapulton hozzávaló. Akkor úgy döntöttem, leszedjük a szekrény tetejéről az egyetlen üres 4250 ml-es üvegünket, és azt is teletöltjük. Így lett, hogy túlteljesítettük magunkat. Szóval, az üvegek megpakolásához nem nagyon akarok instrukciókat adni, mert igazából mindegy. Pakoljuk bele vegyesen, felváltva a hozzávalókat, míg az üveg meg nem telik. Mi a fűszerekkel kezdtük a fentebb leírt mennyiségekben, és utána jöttek a zöldségek, de ez sem szabály. Mindenki úgy tölti, ahogy tudja. Egy a lényeg, pakoljuk jó szorosan, nyomkodjuk össze többször. Nem baj, ha túl szoros, mert a forró felöntőlében úgyis összébb esik minden egy kicsit, és akkor pont jó lesz. Ha friss kaprot használunk, akkor azt is adagoljuk bele szép lassan ízlés szerint.

Miután ott sorakoznak a konyhapulton a megtöltött üvegek, jöhet a felöntőlé elkészítése. Van aki, hidegen teszi el tartósítószerrel, van aki melegen tartósító nélkül. Mindenkinek megvan a maga módszere. Mi melegen szoktuk, és amennyiben lehetőségünk van rá, tartósító nélkül. A felöntőléhez vegyünk elő egy lábast, és öntsük bele a fent említett mennyiségű vizet és ecetet. Adjuk hozzá a cukrot és a sót, majd forraljuk fel. Ha nem friss kaprot fogunk használni, hanem tasakos morzsolt kaprot, akkor azt is tegyük a felöntőlébe, hogy mire felforr, lesüllyedjen az aljára. Ha friss száras kaprot használunk, akkor azt már minden bizonnyal az üvegekbe tuszkoltuk. Mi a kisebb üvegekbe aprított kaporlevelet tettünk, a nagyobbik üvegbe pedig száras kaprot, amelyen rajta volt a virágzat is. Amellett, hogy annak kicsit pikánsabb az íze, nem kevésbé dekoratívabb is. De ne kanyarodjunk el. A felöntőlét tegyük oda forrni, majd amikor már rendesen felforrt, kezdjük el az üvegekbe kanalazni. Itt fontos a gyorsaság, mert ha nem sietünk, akkor a nem elég gyorsan adagolt lét visszahűtik a zöldségek, és oda a dunsztolás. Szóval siessünk. Nekünk sikerült olyan gyorsan megszedni az üvegeket, hogy olyan forróak lettek, hogy megérinteni is alig lehetett őket. Így mi már rögtön le is zártuk, és eltettük őket egy kupacba, hogy lassan hűljenek ki.

Ha mégsem sikerült volna elég gyorsnak lennünk, akkor vegyünk egy lábast, ami alacsonyabb az üvegeinknél. Tegyünk az aljára egy konyharuhát, é állítsuk bele az üvegeket. Körülötte töltsük fel vízzel úgy a lábast, hogy az üvegek legalább 6-7 centire kilógjanak, majd gyújtsunk alá, és forraljuk fel. Amikor már az üvegekben gyöngyözik a felöntőlé, lezárhatjuk, és mehet a száraz dunsztba, ahol szépen lassan hűl ki. Ez idő alatt valamelyest puhulnak is az olyan kemény zöldségek, mint a répa vagy a karfiol.

Természetesen lehet bele más zöldségeket is tenni. Akinek hozzáférhető, tehet bele zöld paradicsomot, kicsike zöld dinnyét, esetleg kisebb káposztát negyedelve, de nem ördögtől való az sem, ha kicsike, még nem teljesen kifejlődött csillagtököt tesz bele az ember. A határt tényleg csak a fantáziánk szabja meg. Mi ezúttal beértük a receptben szereplő kombinációval.

Megjegyzés az opcionális nátrium benzoáthoz: Akinek nincs lehetősége/helye/ideje a dunsztolással járó macerákhoz, és nem ódzkodik a tartósítószerektől, az kihagyhatja a dunsztolást (itt kérek meg mindenkit előre, hogy hagyjuk a "ha tartósító nélküli recept, akkor mit keres benne ez a rész" című megjegyzésektől. A recept alapvetően tartósítószermentes, csak megemlítjük, hogy azzal is el lehet készíteni). Ők a forró vizes lábasból való kivétel után - vagy ha elég gyorsak voltak akkor a felöntővel való feltöltés után - tegyenek nátrium benzoátos tasakon leírt arányban az üvegekbe, majd jó erősen zárják le az üveget. Saját tapasztalatom - mert néha azért mi is használunk tartósítót -, hogy ha nem hosszú évekre akarjuk eltenni, csak az éppen előttünk álló télre, akkor bőven elég a tasakon feltüntetett mennyiségek fele is. Főleg, ha odafigyeltünk a tisztaságra.

Mindenkinek nagyon kellemes időtöltést kívánok ennek a nagyon finom savanyúságnak az elkészítéséhez... :-)

Kovászolt cukkini télire is tartósítószer nélkül...

Kovászolt cukkini, vagy kovászos cukkini... akárhogy is mondjuk, mindenképpen nagyon finom. A napokban gondolkodtam rajta, hogy készíteni kéne belőle egy adagot, mert sokkal jobb árban láttam, mint a kovászolni való uborkát. Ráadásul nagyon szép is volt, így egy tisztességes adagot vettem belőle. Abból készült akkor a cukkini fasírt is. Szóval egy szónak is száz a vége, megvettem a hozzávalókat és leporoltam az ötliteres üveget. Két és fél napig hagytam kovászolódni a huszonöt fokos szobában...

Hozzávalók egy 5 literes üveg kovászos cukkinihez:

- 2 kg salátának való apró cukkini

- 3 csokor friss kapor

- 1,5 fej fokhagyma

- 2 zsemle

- csapvíz

- konyhasó

Kovászolt cukkini elkészítése:

A műveletet kezdjük azzal, hogy mossuk el az üveget, amiben kovászolni fogunk. A kaprokat öblítsük le hideg vízzel, a fokhagymákat pedig pucoljuk meg. A cukkiniket folyó víz alatt - ha lehet körömkefével - sikáljunk le, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajtuk, ugyanis nem kell meghámozni őket. A végeiket vágjuk le, majd hosszában vágjuk be, hogy a kovászos lé jobban át tudja járni. Én nem szoktam direktbe bevágni a végét, mert akkor hajlamos szétnyílni és az szerintem csúnya. Én a következő módszert alkalmazom. A cukkini végétől kb. másfél centire átszórom rajta a kést, majd a másik végétől fél centiméternyire állok meg vele. Így hosszában be van vágva, de mégsem nyílik szét, és nem fog majd lifegni. Ezt a műveletet végezzük el a vágásra merőleges oldalon is.

Ha ezzel megvagyunk, elkezdhetjük betölteni az üveget. Az aljára tegyünk két csokor kaprot, majd kezdjük el függőlegesen a cukkiniket egymás mellé pakolászni. Nyugodtan lehet őket jó szorosan pakolni, a kovászolódás folyamán ugyanis veszítenek vastagságukból és meg fog lazulni. Ha betöltöttük, akkor a fokhagyma gerezdeket nyomkodjuk be a cukkinik közé.  ha ezzel is megvagyunk, és még van hely az üvegben, pakolhatunk mellé más zöldségeket is. Én tölteni való paprikát raktam mellé, de remekül kovászolható a főzőtök vagy a csillagtök is. A tetején mindenképpen hagyjunk annyi helyet, hogy a zsemlék elférjenek majd. Itt jegyezném meg, hogy tudunk róla, hogy krumplival is lehet kovászolni, de mi követjük nagyanyáink hagyományait, és ők szikkadt kenyérrel vagy zsemlével kovászoltak, mert a krumpli akkor még ehhez túl értékes volt. :-) A legtetejére tegyük a harmadik csokor kaprot, gyömöszöljük bele a két zsemlét az üvegbe, és jöhet a langyos sós felöntőlé..

A felöntőlét nagyon egyszerű elkészíteni. Csak langyos víz kell hozzá és konyhasó. Egy ismert űrtartalmú edénybe öntsünk langyos vizet, és keverjünk el benne annyi sót, hogy arányaiban 1l vízre egy púpos evőkanál só jusson. Lehet finomított jódozott só is. Bár az interneten sok helyen írják, hogy az nem jó, nekem eddig mindig jó lett, pedig csak idény nyáron már megkovászoltam legalább 30 kg uborkát 3-6 kg-os részletekben, és mindhez jódozott sót használtam. Mind nagyon finom lett... :-) na ezzel a lével öntsük fel az üveget úgy, hogy miután a szemlék is megszívták már magukat, még mindig a zsemlék is majdnem teljesen folyadék alatt legyenek, de az üveg szájáig ne érjen, mert kifogja forrni magát...

Állítsuk az egészet egy tálcára, vagy tálba, hogy ne érjen meglepetés minket, ha kiforr a leve. Takarjuk le egy kistányérral, és tegyük 20-25 fokos helyiségbe. Nem kell tűző nap, mert nem a napfénytől indul be a folyamat, hanem a melegtől. 25 fok felett - márpedig mostanság a napon még jócskán felette van - annyira felforr a lé, hogy habzani fog, és teljesen "megfő", azaz felpuhul benne a zöldség. Napra csak tavasszal, vagy késő ősszel szokták rakni, amikor árnyékban a hőmérséklet még nem éri el a 20 fokot... Szóval, 20-25 fokos helységben 2-3 nap alatt beérik...

Ha azt látjuk, hogy a lé fehéresen zavaros lett, a cukkinik szép zöld színe pedig elkezdett megfakulni és sárgásbarnásra váltani, akkor már készen van. Szedjük ki a szemléket, és dobjuk ki. Szedjük ki a cukkiniket, és hideg vízzel öblítsük le őket a szemle maradékaitól, majd rakjuk egy tálba. Az üvegből szedjünk ki mindent, majd a lét szűrjük le egy lábasba. A fokhagymákat is öblítsük le. Ha nem kívánjuk téliesíteni, akkor csak pakoljuk üvegekbe, öntsük fel a leszűrt levével, és már mehetnek is a hűtőbe, ott ugyanis hónapokig eláll. Akinek nincs elég hely a hűtőjében, vagy a pár hónapnál is hosszabb időre szeretné eltenni, annak téliesíteni kell, amit én a cukkiniknél is pontosan úgy végzek el, mint a kovászos uborkánál.
Akit érdekel a téliesítés, az kattintson az alábbi linkre: Kovászos uborka, cukkini téliesítése

Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok a kovászoláshoz, és jó étvágyat az elfogyasztásához. :-)
Megjegyzés: a kovászos lében lévő tejsavbaktériumok jótékony hatással vannak az emésztésre, és bár hashajtó hatása lehet, jót tesz a bélflórával is. Ezért én sosem öntöm ki a feleslegessé vált kovászos lét, hanem megiszom. nagyon finom, nagyon egészséges, és a nyári melegben - ha hideg a lé - nagyon hűsítő is. Persze, ez ízlés kérdése... :-)

Kovászos uborka télire is tartósítószer nélkül...

A piacokon most már egészen elérhető árakon lehet beszerezni a kovászolni való uborkát,így elhatároztam, hogy rakok el magamnak pár üveggel én is. Elmentünk hát drága feleségemmel a piacra vásárolni, és sok egyéb mellett hat kiló kovászolni való uborkát is vettünk. Természetesen amennyire ez lehetséges, őstermelőktől vásárolunk. Így volt ez ma is. A Fehérvári úti piac első emeletén az egyik bácsikánál olyan friss  kovászolni való uborkát találtunk, hogy azt nem is reméltük. Az uborkák végén még ott fityegett az elszáradt virág rész, az uborka illat érezhető volt már fél méterről is, és amikor megfogtam, éreztem, hogy még szúr. Igen, aki nem tudja, annak elárulom: a kovászolni való uborkát aprócska szőrök borítják. Amikor még friss az uborka, akkor ez még enyhén szúrja az ember kezét. A sokszor átpakolászott, innen oda, onnan ide szállított uborkáról ez már lekopik, és nem szúr. Na általában a piacon kapható uborka már ebben az öregedési fázisban leledzik. :-)

Szóval, elindultunk haza a friss uborkával...

Otthon elővettem két 1,7 literes - mivel csak ennyi van - és egy 1,2 literes befőttes üveget. nagyjából úgy saccoltam, hogy az uborka fele (3 kg) fog beleférni, és ez így is lett. Pár darab kimaradt, de az egy-két nap alatt elfogyott a reggelikhez...

Hozzávalók két 1,7 l-es és egy 1,2 l-es üveg kovászos uborkához:

- 3 kg kovászolni való uborka

- 20 gerezd fokhagyma (ízlés szerint lehet több és kevesebb is)

- 4 csokor friss, zöld kapor

- konyha só

- langyos víz

Kovászos uborka elkészítése:

Kezdjük az üvegek tisztára mosásával, hogy míg a piszmogós munkát végezzük, azok megszáradjanak. Utána a  a kaprokat öblítsük le hideg vízzel, a fokhagymákat pedig pucoljuk meg. Az uborkákat folyó víz alatt - ha lehet körömkefével - sikáljunk le, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajtuk. Amikor megszáradtak az ubik, akkor a két végüket vágjuk le. Erre egyrészt azért van szükség, mert sok esetben keserű az uborkák vége, másrészt azért, hogy a kovászos lé jobban át tudja járni az uborkákat. Ha ez megvan, akkor szintén az utóbbi ok miatt vágjuk be az ubikat. Én nem szoktam direktbe bevágni a végét, mert akkor hajlamos szétnyílni és az szerintem csúnya. Én a következő módszert alkalmazom. Az uborka végétől kb. fél centire átszórom rajta a kést, majd a másik végétől fél centiméternyire állok meg vele. Így hosszában be van vágva, de mégsem nyílik szét, és nem fog majd lifegni. Ezt a kisebb uborkákon elég csak egy oldalról megcsinálni, de a nagyobbakon érdemes ezt a vágásra merőleges oldalról is elvégezni. Én minden uborkát bevágok mindkét oldalról. :-)

Amikor megvagyunk ezzel a cseppet sem hálás babra munkával, akkor jöhet az üvegek betöltése. A nagyobb üvegek aljára egy egész csokor kaprot szoktam fektetni. Erre kezdjük el bepakolni az uborkákat. Én szeretem, ha a szememet is gyönyörködteti a látvány, így én szorosan egymás mellé állítva szoktam rakni az uborkákat. Nyugodtan lehet őket egymás mellé szorítani, mert a kovászolás folyamán kicsit összébb esnek, és akkor már nem nem lesz olyan szoros nekik. :-) Akinek persze nincs erre kedve vagy ideje, az úgy pakolja az uborkákat ahogy tudja, de akkor változhat a felhasználható uborka mennyisége. Nekem ezzel a módszerrel fért így bele a három üvegbe a 3 kg kovászolni való uborka.

Amikor egy sort megraktam, akkor az álló uborkák közé be-be tűzdelek egy-egy gerezd fokhagymát körben egyenletesen elosztva. A nagyobb üvegekbe 8-8 gerezdet, míg a kisebbikbe 4 gerezdet raktam. Ez pont megfelel a szájízemnek, de ettől el lehet térni... a befejezett sor tetejére teszek még egy fél csokor kaprot, majd erre a következő sor uborkát, ami már valószínűleg ekkora méretű üvegben csak fektetve fér el. A kisebb üvegbe nem kell több kapor...

Ez után egy ismert űrtartalmú edénybe engedjünk langyos vizet, majd keverjünk bele sót. Az én ízlésemnek az 1 evőkanál / 1 l víz arány tűnt a legmegfelelőbbnek, de egyéni ízlésnek megfelelően ettől is el lehet térni. Kezdjük el felönteni az üvegeket a vízzel, majd ha majdnem tele vannak, akkor minden üveg tetejére tegyünk egy fél zsemlét, vagy egy szelet kenyeret. Én zsemléket tettem, mert azok formájuknál és méretüknél fogva  jól illeszkednek az üveg szájához. Öntsünk még rá annyi sós langyos vizet, hogy a zsemléket is ellepje...

Ha ez megvan, akkor takarjuk le az üvegeket egy kistányérral, és tegyük meleg helyre. A hiedelemmel ellentétben nem muszáj napra tenni. A kovászos uborka nem a fénytől, hanem a melegtől érik be. Már egy 24-25 fokos helyiség elég neki, ilyen hőmérsékleten beérik három nap alatt. Ha ennél melegebb van, akkor elegendő lehet neki két nap is...

A letakart üvegeket érdemes egy nagyobb peremű tálcára rakni, mert hajlamos a kiforrásra. Ez azt jelenti, hogy az érési folyamat során kifolyhat az üvegből a víz. nekem eddig mindig kifolyt. Ez természetes, nem kell tőle megijedni. Sőt, ha 26-28 foknál melegebben érleljük, akkor előfordulhat az is, hogy az üvegben a zsemle alatt nem túl sűrű fehér hab keletkezik. Ez is természetes, nem kell megijedni tőle. Ha a víz nagyon leforrt róla, akkor a fentebb említett arányban elkevert langyos sós vízzel érdemes pótolni. A végeredményt nem befolyásolja, hogy utólag lett hozzáöntve még víz.

Ha azt látjuk, hogy a lé fehéresen zavaros lett, az uborkák pedig a szép élénk zöld színről sárgás-barnás színűek lettek, akkor elkészült. Szedjük le a tetejéről a zsemlét, a levét szűrjük át porcukor szitáláshoz használatos szűrőn, vagy vásznon, hogy ne maradjon benne zsemle darabka. Az uborkákról öblítsük le a zsemle maradékokat és tegyük át őket több kisebb üvegbe, majd öntsük fel a leszűrt lével. Tegyük mellé a fokhagyma darabokat is, mert amellett, hogy roppant egészségesek - jót tesznek a keringési rendszernek - még az ízük is igen pikáns, és csípősségüket is megőrizték...

Hűtőben tartva akár egy hónapig, vagy tovább is elállhat. Ha valaki hosszabb időre - mondjuk télire - szeretné elrakni, akkor a következő tartósítószer mentes módszerrel teheti meg:

Figyelem! Innentől a befőzésre és lekvárkészítésre való extra tisztasági irányelvek a mérvadóak. Én 750 ml-es üvegekben téliesítem az enyémeket. Az üvegeket alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd többször öblítsük át tiszta vízzel. Forrázzuk ki őket, és hagyjuk megszáradni maguktól, törölgetés nélkül. Innentől ne nyúljunk bele az üvegekbe, ha nem muszáj. Pakoljuk az üvegeket az elkészült kovászos uborkával, de ügyeljünk arra, hogy elegendő hely maradjon az üvegben ahhoz, hogy a lé teljesen ellepje majd.

Az üvegeket állítsuk forró vízzel teli nagyobb lábasba - nekem egyszerre négy üveg fér bele - úgy, hogy egy-egy lefordított tetőt, vagy konyharuhát tegyünk az üvegek alá. Ez azért kell, hogy a hirtelen melegtől ne törjenek szét az üvegek. A lábasba engedjünk annyi forró vizet, amennyi még nem éri el az üvegek szájának menetes részét, majd kezdjük el forralni. A leszűrt kovászos lét eközben másik lábasban forraljuk fel, és amikor már pezseg a víz a nagyobbik lábasban, akkor öntsük fel az uborkás üvegeket a forró lével, hogy mindent elfedjen, majd hagyjuk kb. 1-2 percig még tűzön az egészet. Ezt követően zárjuk el a gázt, zárjuk le az üvegeket, majd hagyjuk ebben az állapotban kihűlni. Nekem ehhez fél nap kellett nagyjából.

Ekkor készen vagyunk, mehetnek az üvegek a spájzba. Ha mindent jól csináltunk, akkor annyira sikerült csírátlanítani az üvegeket, hogy legalább egy telet ki kell bírnia a spájzban. Akik nem ódzkodnak a tartósító szererektől, azok rakhatnak bele azt is a "biztonság" kedvéért. Én pont a biztonság kedvéért nem teszek bele. :-)

Mivel forralva lett, előfordulhat, hogy az uborkák egy kissé puhábbak lesznek, mint a frissek, de ez elég kis ár azért, hogy a nyár ízeit átvigyük a télbe. Nagyjából két hét alatt úgy leülepszik a víz, hogy színre olyan lesz, mint a csemege uborka...

Mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá. A levét is igyátok meg, nagyon egészséges. Főleg azé, amelyik nem lett forralva, mert az élő flórás, tejsav baktériumokat tartalmaz, amelyek jótékonyan hatnak az emésztésre. Én mindig megiszom a levét is. :-)

Kovászolt dinnyehéj, cukkini, uborka, tök, lila hagyma és társai...

Imádom a kovászos uborkát, sőt! Tovább megyek, imádom a kovászolt cukkinit, és egyáltalán, imádok minden kovászolt zöldségfélét. A minap a termelői piacon nagyon szép zöldségeket találtam; olyan picike csillagtököt, hogy elfért a tenyeremben, picike főzőtököt, amiben szinte még csak kezdeményei vannak a magoknak.


Apró cukkiniket, friss, idei fokhagymát, gyönyörű kovászolni való uborkát, és persze virágba szökkent, vastag szárú kaprot. Jól bevásároltam belőlük, majd eldöntöttem, hogy kovászolt vegyes zöldséget készítek majd belőle. Vettem még hozzá két kisebb lile hagymát, és egy kicsike hegyes erős paprikát, majd elindultam haza, hogy elkészítsem ezt a finomságot...

Hozzávalók a kovászolt zöldségekhez:
- 1 kisebb hegyes erős paprika
- 1 kisebb csillagtök (patiszon)
- 2 kisebb főzőtök
- 2 kisebb cukkini
- 1 kg kovászolni való uborka
- 2 kisebb fej lila hagyma
- 2 fej fokhagyma
- 1 nagy csokor száras kapor
- dinnyehéj
- 3 liter csapvíz
- 3 evőkanál konyhasó
- 1 zsemle

Kovászolt zöldségek elkészítése:

Vegyünk elő egy ötliteres befőttes üveget, mossuk ki alaposan, majd az aljába valahogyan szuszakoljuk bele a vastag szárú, virágos kaprot. Erre jöhetnek a dinnyehéjak, amelyekben még egy vékonyka piros réteg is legyen. A külső vastag zöld héjat egy éles késsel, vagy zöldséghámozóval vágjuk le, hogy csak a zöldes fehér belső héj maradjon. Vágjuk darabokra, majd mehet a kaporra. Ezt követően tisztítsuk meg a többi zöldséget is.



A patiszonnak és a főzőtöknek teljesen hántsuk le a külső héját, mert az túl vastag, majd vágjuk őket ízlésünknek megfelelő darabokra. Fontos, hogy csak olyan tök, csillagtök a jó, ami még annyira kicsi, hogy nincsenek benne teljesen kifejlődött magok. Amit mi vettünk, abban alig voltak nagyobbak a magok, mint az uborkában. Ha megvagyunk, akkor jöhetnek a cukkinik. Mi az esztétika kedvéért csak csíkokban hámoztuk meg, mert annyira zsenge volt a héja, hogy nem kellett teljesen lehámozni, és így sokkal szebb, kívánatosabb. A lila hagymákat hámozzuk meg, és vágjuk félbe. A hegyes erős paprikának vágjuk le a hegyét, és késsel vágjunk bele hosszába, hogy a le be tudjon folyni, a levegő pedig ki tudjon jutni belőle.



Az uborkákat alaposan mossuk meg, majd vágjuk be azokat is. Mi úgy szoktuk, hogy nem a végétől vágjuk be, mert akkor szétnyílik hanem a végétől egy centire átszúrjuk késsel, és a másik végétől egy centire állunk meg a késsel. Aztán erre a vágásra merőlegesen ugyanígy megvágjuk még egyszer. Ha minden zöldség meg van tisztítva, akkor ahogy tudjuk, pakoljuk őket szépen az üvegbe a fokhagymákkal együtt, majd a tetejére jöhet a felöntőlé: keverjünk langyos sós vizet úgy, hogy minden egy literhez mérünk egy evőkanál nem jódozott sót, majd alaposan elkeverjük.

Ezt a lét öntsük az üvegbe, hogy tele legyen, majd tegyünk a tetejére egy zsemlét, és fedjük le egy tányérral. Aki nem szereti zsemlével, kenyérrel, vagy éppen lisztérzékeny, készítheti krumplival is. Ebben az esetben öreg krumpli kell, mert annak magasabb a keményítő tartalma. A krumpliból egy darabot kockázzunk fel, majd ez esetben ezzel kezdjük az üveg megtöltését, azaz rögtön tegyük a kaporra, és így tovább.

Tegyük meleg helyre. Téves elképzelés, hogy tűző nap kell neki, a folyamathoz nem kell napfény, csak meleg. Ha túl meleg helyen van, akkor nagyon felpuhulnak majd a zöldségek, ezért érdemesebb a lakásban egy olyan helyre tenni, ahol nem megy 28-30 fok fölé a hőmérséklet. Ilyen helyen három nap alatt beérik.

Ha készen van, akkor szedjük le a tetejéről a zsemlét, majd szűrjük át a lét. Aki krumplival készítette, annak nem kell szűrnie. Az egészet szedjük át egy megfelelő méretű edénybe, öntsük vissza rá a lét, és tegyük be hűtőbe, ahol nagyon sokáig eláll. A leve tele van tejsavbaktériumokkal, és C-vitaminnal, így nagyon egészséges, és hűsítő is egyben. Az emésztőrendszerünk nagyon meghálálja a kovászos lét, ha naponta szürcsölünk belőle. Hozzájárul a bélflóra helyes működéséhez, ezért ki ne öntsük, igyuk egészséggel.

Tipp: ha szeretnénk télire is eltenni, akkor a Kovászos uborka télire is tartósítószer nélkül... receptünkben leírt módon eltehetjük a téli hónapokra is ezeket a finom nyári ízeket.

Mindenkinek kellemes zöldségkovászolást kívánunk! :-)

Csemege uborka télire eltéve – hordós csemege uborka

A feleségemmel mind a ketten imádjuk a házi csemege uborka savanyúságot, és bár minden ahhoz való tudással fel vagyunk vértezve (hű de nagyképű voltam most), ami ahhoz kell, hogy elkészítsük, mégsem készítettünk eddig egyetlen üveggel sem. Hogy miért? Mert a fővárosban élünk, nincs saját kertünk, a piacokon pedig 4-7 centis uborkákat beszerezni szinte lehetetlen, mert a termelő egyszerűen nem szedi le, amíg ilyen pici, csak ha nagyüzemi leadásra szánják.

A piacon inkább a kovászolni való nagyobbacska méret a jellemző, de az meg már túl "öreg" csemege uborka savanyúságnak. Ezért ezt kénytelenek voltunk eddig mindig készen venni. Idén azonban szerencsénk volt, mert az anyósomék hoztak nekünk majdnem 22 kiló 4-7 centis csemege uborkát, ami ugyan kovászolni egyáltalán nem jó, de ahhoz, hogy házi csemege uborka savanyúságot készítsünk belőle a téli hónapokra, kiváló. Ezért elhatároztuk, hogy 2 kg kivételével (ezeket frissen történő elfogyasztásra szántuk) az egészből házi csemege uborka savanyúság lesz.

Elő is kotortam a 30 literes, csatos tetejű műanyag hordónkat, amiben savanyú káposztát szoktunk készíteni, és nekiálltunk az uborka feldolgozásának, ami sokkal nagyobb munka, mint azt bárki gondolná. :-)

Hozzávalók a hordós házi csemegeuborkához:
- 20 kg csemege uborka (4-7 cm)
- 14 liter víz
- 1.5 liter ételecet (10%)
- 27 evőkanál kristálycukor
- 9 evőkanál konyhasó
- 20 db babérlevél
- 15 g koriander mag
- 50 g mustármag
- 20 g egész bors
- 1.3 csomag nátrium benzoát
- 3 csapott mokkáskanál borkén
- legalább 6 csokor kapor
Hordós csemegeuborka elkészítése:

Az egész azzal kezdődik (mi 2015.06.27-én kezdtük el), hogy az uborkákat folyó víz alatt egy körömkefével, vagy egy tiszta, eddig még nem használt dörzsis mosogatószivacs segítségével megtisztítjuk, majd az üres hordóba dobáljuk (nem kell sem bevagdosni, sem a végeit levágni, az ecetes lé át fogja járni a zsenge uborkákat anélkül is). Na ez a munka legnehezebb része (bár az utána következő takarítás sem épp a háziasszonyok legősibb vágyálma). Ezt követően kell elkészíteni a felöntőlét. Általában igaz, hogy az uborka súlyára mért mennyiség 2/3-a kell vízből literben számolva, azaz (20 / 3) * 2 = 13.33 liter víz. Én 14 literre kerekítettem, amiből nagyjából tíz liternyit rögtön a hordóba borítottam, négy litert pedig egy lábasba öntöttem, elkevertem benne a konyhasót és a kristálycukrot, míg teljesen fel nem oldódtak, majd végül ez is a hordóban fejezte be pályafutását. Hozzáadtam a fűszereket (ezek mennyisége csak irányadó, mindenki kedvére módosíthat rajta, hiszen van aki borsosabban szereti, van, ki kaprosabban, és van aki azért van oda, ha jobban érvényesül a babérlevél íze, szóval csak bátran kísérletezzünk), majd egy nagy fakanállal jól elkevertem a hordóban. Nem mondom, hogy könnyű munka az uborkával teli hordóban kevergetni a dolgokat, de megoldható. Amikor ez megvan, jöhet az a rész, amiért majd sokan szívgörcsöt kapnak a bejegyzést olvasva... a tartósítószer!

Igen, mi is ellene vagyunk, és ha kisebb mennyiségben készítettük volna, és üvegekbe, akkor biztosan a befőzés szabályainak betartása mellett tartósítószermentesen készítettük volna el, de ez túl nagy mennyiség, és amíg el nem fogy, addig folyamatosan lesz nyitogatva, belenyúlkálva, piszkálgatva, és folyamatosan fog érintkezni a teteje a szabad levegővel... ráadásul még csak most jön az igazi hőség, a spájzunk meg nagyon meleg ilyenkor, ami egyenes út ahhoz, hogy még a nyár vége előtt felforrjon, és tönkre menjen. Ezért pontosan annyi nátrium benzoátot adtunk hozzá, amennyit annak csomagolása előír, azaz majdnem másfél tasakkal, méghozzá a következőképpen: kivettünk a léből fél liternyit, majd elkezdtük egy lábasban tűz felett melegíteni, majd amikor felforrt, beleszórtuk a tartósítószert. Addig kevergettük, míg teljesen fel nem oldódott, majd a hordóba öntöttük, és még egyszer alaposan átkevertük azt. Ezt követően leszedtünk a léből egy keveset, és abban elkeverve a borként visszaöntöttük a hordóba, majd végül a hordót lezártuk, és spájzba tettük.
A borkénről és a nátrium benzoátról: a nátrium benzoátot mindig forrásban lévő vízben kell feloldani, és utána a felöntőléhez keverni, különben nem oldódik rendesen, és hatása sem tud megfelelően érvényesülni. Ugyanakkor a borként csak hideg felöntőlével szabad elkeverni, és ezt követően már a lét nem forraljuk, mert a borkén a hő hatására elkezd elbomlani, és kéndioxid szabadul fel, amely egy nem túl kellemes szagú anyag.

Innentől már csak várakozni kell, esetleg 2-3 naponta átkavargathatjuk. Egy-másfél hónap múlva már fogyaszthatjuk is. Ha valaki idegenkedik a tartósítószerektől, akkor készítse el ugyanezt a mennyiségű lét, az uborkákat pakolja előzőleg tisztára mosott üvegekbe, majd a lét forrásban tartva merje azt az üvegekbe, amiket azonnal, ahogy lezártunk, száraz dunsztba kell tenni, hogy ott hűljenek ki. Ebben az esetben a tartósítószer elhagyható, ha elég körültekintőek voltunk. Ha így készítjük, lehet, hogy több lére lesz szükség, valamint a fűszerezést is másként kell megoldani. Esetleg egy kiinduló pont lehet az alábbi receptünk: Savanyú uborka télire - csemege uborka helyett az itt leírtak szerint is elkészíthetjük akár, ha üvegekbe szánjuk hordó helyett.

Mindenkinek kellemes uborka eltevést kívánunk! :-)