Ne
bánkódj majd jön
valami
más !!!!!
Kivégzéshez használt méreggel lett öngyilkos Welsz
Kivégzéshez
használt méreggel lett öngyilkos Welsz
Budapest
– A szakértők azt valószínűsítik, hogy az Egyesült
Államokban kivégzésekhez használt méreganyaggal,
nátrium-pentotál-szérummal végzett magával Welsz Tamás (†41).
Welsz
Tamás érdi házának fürdszobájában vette be a
nátrium-pentotalból a halálos dózist
A
Blikk újabb részleteket tudott meg a Simon Gábor volt szocialista
képviselő elleni eljárás koronatanújának öngyilkosságáról.
Úgy tudjuk, a nyomozás adatai szerint Welsz Tamás már hónapokkal
ezelőtt beszereztetett két kis üvegnyi mérget egy gyógyszerész
ismerősével. Az egyiket saját részre, a másikat pedig
élettársának, Horthy Andreának.
Ez
a szer közforgalomban nem vásárolható, orvos sem írhatja fel.
Bizonyosan illegális forrásból szerezték, s Welsz közel
egymilliós összeget fizetett érte. Az üzletember tisztában volt
azzal, hogy miként, menyit kell bevenni belőle, s milyen módon,
mennyi idő alatt hat.
A
több összetevőből álló vegyületet tartalmazó üvegcsét érdi
házának fürdőszobájában rejtette el. Arra az esetre tartogatta,
ha kilátástalan helyzetbe kerülne, erről a tervéről szólt
élettársának is. A Blikk úgy tudja, március 20-án, amikor a
rendőrökkel megérkezett a házba, hogy bizonyítékokat adjon át,
rövid időre bement a fürdőszobába, miközben a nyomozók házában
kutakodtak. Minden valószínűség szerint ott oldotta fel vízzel,
és itta meg az egyik üveg tartalmát.
Welsz
március 20-án a rendőrautóban esett kómába. Hiába próbálták
újraéleszteni, az autó mellett meghalt/ Fotó: MTI
Mielőtt
elindult volna a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársaival a
rendőrségre, a szomszéd házban lakó apjához még bement,
elbúcsúzott tőle Édesapja akkor még nem gondolta, hogy azért
sikerült szokatlanul érzelgősre a búcsú, mert fia szervezetében
már dolgozott a gyilkos méreg.
A
Blikk úgy értesült, a rendőrségi nyomozás megállapította,
hogy a Welsz Tamást szállító rendőrségi kocsit kissé lemaradva
követte a férfi élettársa. Amikor látta, hogy a kómába esett
párjával megáll a rendőrautó, azonnal felhívta egy
alkalmazottjukat, aki amolyan mindenes volt az érdi birtokon.
– Az
azóta kihallgatott férfi elmondta, hogy Horthy Andrea arra
utasította, hogy a fürdőszobában keresse meg az üres
méregfiolát, és szabaduljon meg tőle. Ezt az alkalmazott meg is
tette. Az udvaron lévő, mintegy tíz köbméteres emésztőbe dobta
az üvegcsét – mondta el a Blikknek az ügyben egyik érintett
informátorunk. Az ominózus vallomás után, a hatóság
kiszivattyúztatta az emésztőt, s végül rábukkantak a mérget
eredendően tartalmazó fiolára.
Koós
szabolcs
Mi
ez a szer?
- A nátrium-pentotál egy nagyon nehezen beszerezhető vegyület. Gyógyszertárban nem kapható. Csak speciális műtétekhez használják, és csak külön engedéllyel hozzáférhető – mondta el a Blikknek Szeles Géza toxikológus. Altatószerként, érzéstelenítőként, igazságszérumként alkalmazzák. Külföldön kivégzéshez méregként is használják. Beszúrása után rövid időn belül eszméletvesztés várható, majd, hatására a légzés, a keringés, végül a szív is leáll.
A szakirodalom szerint nagyobb mennyiségben szájon keresztül is mérgező, csak sokkal lassabban hat. Por formájában hosszabb ideig is tartható, használat előtt kell felhígítani.
Ezt kapják a halálraítéltek is
A méreginjekció az USA-ban és a Kínában alkalmazott kivégzési módszer. A kivégzés automatizált, a tű egy csövön keresztül egy géphez csatlakozik, amely gombnyomásra kezdi meg a mérgek szervezetbe juttatását. Az első lépésben nátrium-pentotált fecskendeznek a szervezetbe, amitől az elítélt kómába esik. Elvileg már ez az első lépés halálos, viszont csak 45 perc múlva okozna halált, ezért a folyamatot még két méreg beadásával gyorsítják. Az elmúlt időszakban a méreginjekcióval kivégző Egyesült Államok komoly gondban van, mert a kivégzésekkor használt méreganyagból európai gyártói nem szállítanak többet.
Budapest
– Több házkutatást is tartott a rendőrség Welsz Tamás (†41)
néhai vállalkozó érdi házában. A három hete elhunyt üzletember
szomszédai ugyanis rendszeresen nagy sürgés-forgást tapasztaltak
a ház körül, a rendőrök láthatóan kerestek valamit.
A
Blikk úgy tudja, a nyomozók többször is méreg után kutattak az
épületben, de végül nem találták a nyomát.
A
toxikus anyag különösen azért érdekli a hatóságokat, mert nem
kizárt, hogy a férfi méreggel vetett véget életének. Ennek
előzménye, hogy Welsz az előzetesben ülő Simon Gábor volt
MSZP-s elnökhelyettes ügyében fontos dokumentumokat adott át
halála napján a rendőröknek irodájában, majd otthonában.
Ezekben információk voltak az általa árult hamis bissau-guineai
útlevelekről, amelyek egyike sajtóhírek szerint a titkos
bankszámlákon több százmillió forintnyi devizát rejtegető
politikusé volt.
Amikor
viszont a rendőrök az érdi házból visszaindultak Welsszel, a
vállalkozó rosszul lett a rendőrautóban. Ekkor azt mondta:
„bevettem valamit, már nem tehetnek semmit". Ez a valami
méreg lehetett, mert alig 40 perccel később Welsz meghalt az OMSZ
budai mentőállomásán. Úgy tudjuk, a Panamában csalás miatt
körözött üzletember azért szánhatta el magát erre a
kétségbeesett lépésre, mert őrizetbe akarták venni. Erről
korábban nem nyilatkozott az ügyészség, mint ahogy arról sem,
voltak-e házkutatások Welsznél.
– A
nyomozás érdekeire tekintettel nem mondhatunk semmit sem – mondta
a Blikknek Nagy Andrea, a Központi Nyomozó Főügyészség
szóvivője.
Ha
előkerült volna bármiféle méreg, az segítene tisztázni a halál
pontos okát. Jelenleg ugyanis információink szerint csak annyit
állapítottak meg: azt szívleállás okozta. De ezt nagyon sok ok
válthatta ki.
– Egyes
halálesetek tisztázása hónapokig is tarthat, mert a szakemberek
leterheltek – mondta a Blikknek Szeles Géza igazságügyi orvos
szakértő. – Azonkívül mérgezések esetében a vizsgálat azért
is húzódhat, mert nem tudjuk, mit kell keresni. Ha viszont sejtjük,
milyen toxin végzett az áldozattal, könnyebb kimutatni az elhunyt
szervezetében – magyarázta a mérgezésekről általánosságban
a szakértő.
A
Blikk megkérdezte a rendőrséget, kiadták-e már a holttestet, de
nem kaptunk választ, ám vélelmezhetően még várniuk kell a
hozzátartozóknak. Sőt ha a vizsgálatok eredménye nem lesz
százszázalékos, úgy az befolyásolhatja, miként adhatja meg a
rokonság az elhunytnak a végtisztességet. Bizonytalan esetben a
hatóságok megtilthatják a hamvasztást, mert ha az elkövetkező
években újabb nyom bukkan fel, akkor akár kihantolhatják, s újabb
vizsgálatot kell a maradványokon végezni.
Blikk-információ
Gyógyszerekkel kínozták a foglyokat Guantánamón
saint-simon
írta:Szörnyű
titokra derült fény: Öngyilkosok lettek a kormány miatt
Óriási és ezért kártékony dózisokban adagoltatott egy nagyon vitatott hatású malária-ellenes gyógyszert (Mefloqint) a guantánamói börtöntelepen őrzött raboknak a Pentagon, azaz az amerikai védelmi minisztérium.
A leleplező információt három guantánamói rab 2006-ban történt öngyilkossága ügyében végzett vizsgálatok után hozták nyilvánosságra; Joe Hickman őrmester - aki az öngyilkosságok idején a börtönszigeten szolgált - négy esztendőt áldozott a rabok halála körülményeinek kivizsgálására, és arra a megállapításra jutott, hogy ezek a férfiak szinte bizonyosan nem lettek volna öngyilkosok, ha korábban nem kapnak nagy adagban Mefloqint. Az is kiderült, hogy ezt a gyógyszert még soha nem írták fel tömegesen, inkább csak kísérletezgettek vele.
A Guantánamóra hurcolt valamennyi foglyoknak mindegyikének azonban, 2002 januárjában, ezerkétszázötven milligramm Mefloqint adtak be, holott egyikük sem szenvedett maláriában. Ráadásul ez a dózis ötször nagyobb, mintha valaki a malária megelőzésére szed (egyébként másik) gyógyszert. A szer ezért mérgező, és akár maradandó károsodásokat is okozhat.
„Az amerikai kormányzat elfogadhatatlanul nagy kockázatnak tette ki a foglyokat, akiket a gyógyszer esetleges mellékhatásaként ájulás, intenzív szédülés és tériszony, hallucinációk, paranoid képzetek, agresszió, pánik, gyilkossági és öngyilkossági kényszerképzetek fenyegettek" - kommentálta a skandalumot Remington Nevin őrnagy, az amerikai hadsereg közegészségügyi főorvosa. Aki szerint ezeket a mellékhatásokat, komolyságuk és veszélyességük okán, akár a vízbefojtás imitálásával történő kínzáshoz is lehetne hasonlítani.
...
2002 elején, amikor létrehozták a guantánamói börtöntelepet, több mint négyszáz rabot vittek oda. Mindenkinek adtak Mefloqint, óriási adagokban, és már 2002 tavaszán tucatnyi öngyilkossági kísérletet jegyeztek fel. „2002 márciusától a helyzet nagyon gyorsan romlani kezdett" - írja „Arcmentés Guantánamón: egy harcias állampolgár emlékiratai" című könyvében Montgomery Granger, aki 2002-ben orvosként és tartalékos tisztként teljesített szolgálatot Guantánamón. „Már valószínűleg több tucat olyan foglyunk van, akinél pszichiátriai tünetek jelentkeztek. S a számuk pedig egyre növekszik" -írta Granger.
A Pentagon 2002 második felétől megtiltotta a híradást az öngyilkossági kísérletekről.
Óriási és ezért kártékony dózisokban adagoltatott egy nagyon vitatott hatású malária-ellenes gyógyszert (Mefloqint) a guantánamói börtöntelepen őrzött raboknak a Pentagon, azaz az amerikai védelmi minisztérium.
A leleplező információt három guantánamói rab 2006-ban történt öngyilkossága ügyében végzett vizsgálatok után hozták nyilvánosságra; Joe Hickman őrmester - aki az öngyilkosságok idején a börtönszigeten szolgált - négy esztendőt áldozott a rabok halála körülményeinek kivizsgálására, és arra a megállapításra jutott, hogy ezek a férfiak szinte bizonyosan nem lettek volna öngyilkosok, ha korábban nem kapnak nagy adagban Mefloqint. Az is kiderült, hogy ezt a gyógyszert még soha nem írták fel tömegesen, inkább csak kísérletezgettek vele.
A Guantánamóra hurcolt valamennyi foglyoknak mindegyikének azonban, 2002 januárjában, ezerkétszázötven milligramm Mefloqint adtak be, holott egyikük sem szenvedett maláriában. Ráadásul ez a dózis ötször nagyobb, mintha valaki a malária megelőzésére szed (egyébként másik) gyógyszert. A szer ezért mérgező, és akár maradandó károsodásokat is okozhat.
„Az amerikai kormányzat elfogadhatatlanul nagy kockázatnak tette ki a foglyokat, akiket a gyógyszer esetleges mellékhatásaként ájulás, intenzív szédülés és tériszony, hallucinációk, paranoid képzetek, agresszió, pánik, gyilkossági és öngyilkossági kényszerképzetek fenyegettek" - kommentálta a skandalumot Remington Nevin őrnagy, az amerikai hadsereg közegészségügyi főorvosa. Aki szerint ezeket a mellékhatásokat, komolyságuk és veszélyességük okán, akár a vízbefojtás imitálásával történő kínzáshoz is lehetne hasonlítani.
...
2002 elején, amikor létrehozták a guantánamói börtöntelepet, több mint négyszáz rabot vittek oda. Mindenkinek adtak Mefloqint, óriási adagokban, és már 2002 tavaszán tucatnyi öngyilkossági kísérletet jegyeztek fel. „2002 márciusától a helyzet nagyon gyorsan romlani kezdett" - írja „Arcmentés Guantánamón: egy harcias állampolgár emlékiratai" című könyvében Montgomery Granger, aki 2002-ben orvosként és tartalékos tisztként teljesített szolgálatot Guantánamón. „Már valószínűleg több tucat olyan foglyunk van, akinél pszichiátriai tünetek jelentkeztek. S a számuk pedig egyre növekszik" -írta Granger.
A Pentagon 2002 második felétől megtiltotta a híradást az öngyilkossági kísérletekről.
Tragikomédiába fordul a koronatanú halála
Az
érdi ház: „A hatóság szivattyúzott” FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Újabb
fordulatot vett Welsz Tamásnak, a Simon-ügy koronatanújának
rejtélyes halála körül kibontakozó, már eddig is meglehetősen
gubancos történet. Legalább is a bulvársajtó hasábjain, mert a
rendőrség továbbra sem szólal meg az ügyben. Ha nem volna
véresen komoly, ami történt, a szinte napról-napra felbukkanó
találgatások akár egy rossz bűnügyi regényből is
származhatnának.
A
szakértők azt valószínűsítik, hogy az Egyesült Államokban
kivégzésekhez használt méreganyaggal, nátrium-pentotál
szérummal végzett magával Welsz Tamás, a Simon-ügy koronatanúja
- írta szombaton a Blikk. (Korábban ugyanez a lap még afrikai
kígyó- vagy pókméregről cikkezett...)
A
lap úgy tudja, a nyomozás adatai szerint Welsz már hónapokkal
ezelőtt beszereztetett két kis üvegnyi mérget egy gyógyszerész
ismerősével. Az egyiket saját magának, a másikat pedig
élettársának, Horthy Andreának. A szerről a lap azt írta:
közforgalomban nem vásárolható, orvos sem írhatja fel, tehát
illegális forrásból származhat, és Welsz egy-egymillió forintot
fizethetett értük a feketepiacon.
Az
érzéstelenítőként és altatószerként, igazságszérumként és
egyes amerikai tagállamokban kivégzésre használt méregként
szolgáló nátrium-pentotál iránt jelentősen felszökött a
feketepiaci kereslet, mióta az EU éppen a kivégzések miatt
szigorított az anyag forgalmazásának feltételein.
Bár
csempészete börtönbüntetést von maga után, az interneten több
oldal is tárgyalja a beszerzési lehetőségeket, olyan honlapot is
találni, amely a méreg házi elkészítéséhez szükséges, kínai
gyártmányú tartályt kínál, megegyezés szerinti áron.A
vegyületet tartalmazó üvegcsét a Blikk szerint érdi házának
fürdőszobájában rejtette el a vállalkozó.
A
lap úgy értesült, hogy a rendőrségi nyomozás megállapította:
a Welsz Tamást szállító rendőrségi kocsit kissé lemaradva
követte a férfi élettársa. Amikor látta, hogy a kómába esett
párjával megáll a rendőrautó, azonnal felhívta egy
alkalmazottjukat, akit arra utasította, hogy a fürdőszobában
keresse meg az üres méregfiolát, és szabaduljon meg tőle.
Ezt
az alkalmazott meg is tette, az udvaron lévő, tíz köbméteres
emésztőbe dobta az üveget, amit - miután a hatóság
kiszivattyúztatta az emésztőt - meg is találtak a nyomozók.
A
Bors szombati száma szerint, miközben Welsz Tamás már több mint
egy hónapja halott, még mindig szerepel az Interpol honlapjának
körözési listáján, bár munkatársunk vasárnap nem találta az
első háromszáz személy között, viszont külön név szerinti
keresésre az oldal - a magyar körözöttek között, Horthy
Andreával együtt - kiadta fényképes körözésüket.
Kalifornia: hússzor drágább a kivégzés, mint egy életfogytiglani
Kalifornia
államnak 1978 óta 4 milliárd dollárját emésztette fel a
halálbüntetés intézménye, az elmúlt 4 évtizedben kivégzett,
összesen 13 elítélt körülbelül 308 millióba került fejenként.
A halálsoron drága az élet, ráadásul a leggyakrabban természetes
okokból ér véget.
A
ténylegesen élethosszig tartó szabadságvesztés akár
húszszorosába is kerülhet a kaliforniai adófizetőknek egy
halálbüntetéses eljárás - állapítja meg egy frissen napvilágot
látott amerikai tanulmány. A szerzők a hároméves kutatómunka
során olyan hivatalos kimutatásokhoz is hozzáférhettek, melyeket
a korábbi elemzések kénytelenek voltak nélkülözni. A konklúzió:
A halálbüntetés Kaliforniában jobbára csak elméletben létezik,
éppen ezért tarthatatlan financiális terheket ró a közigazgatásra
– írja
a Los Angeles Times.
Kattintson
és nézegessen képeket San Franciscóról!
A
kígyózó halálsor
Az
Amnesty International 2010-es kimutatása szerint a világon 23
országban létezik halálbüntetés, egy évvel ezelőtt legalább
17 ezer elítélt várt a kivégzésére világszerte. Hiteles
kimutatás nem létezik, lévén, hogy az olyan országok, mint Kína,
vagy Irán a kivégzésekkel kapcsolatos információknak csupán egy
töredékét adja közre. Az Amnesty
ranglistáján az
Egyesült Államok az ötödik helyen szerepel: 2010-ben Amerikában
46 kivégzést dokumentáltak (a pontos adatok hiányában többet,
mint ahányat Szaúd-Arábiában és Líbiában együttvéve).
Amerika
34 államában 1976 óta 1257 elítéltet végeztek ki, a
halálbüntetéssel sújtottak 56 százaléka fehér, 1,9 százalékuk
pedig nő. A washingtoni Death
Penalty Information Center adataiból az
is kiderül, hogy Kaliforniában 2010-ben 702 darab elítélt
(csaknem a duplája, mint bármely más államban) volt halálsoron,
ugyanakkor kivégzésre 2006 óta egyszer sem került sor. A
kivégzések összesítésében a dél-nyugati állam a
középmezőnyben található: itt a 70-es évek óta összesen egy
tucat rab lelte halálát injekció vagy gáz által, a sort 470
kivégzésével Texas vezeti és Dél-Dakota zárja, 35 év alatt
összesen egy precedenssel.
A halálos
injekcióval történő kivégzések helyszíne
a
kaliforniai San Quentin Állami Börtönben
Hiányszakma
A
halálsoron lévők és a kivégzettek száma közötti aránytalan
eltérés a friss tanulmány szerint elsősorban a különleges
képesítéssel rendelkező jogi meghatalmazottak hiányából fakad.
Kaliforniában jelenleg kevesebb, mint 100 olyan jogász áll
rendelkezésre, akik kapitális ügyekben is eljárhatnak, munkakörük
különlegesen lehangoló és körülményes, a bérezésük pedig
aránytalanul szerény. Egy átlagos elítéltnek nem ritkán 10 évet
is várnia kell, míg a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálja az
ügyét, így létezik, hogy az 1978 óta elhunyt 92 halálraítélt
közül 54-el természetes halál, 18-al önkezűség, 6 továbbival
pedig a rabtársai végeztek.
Az
injekció
Noha
a kapitális büntetés jogi aspektusa roppant összetett és
költséges, maga a kivégzés meglepően primitív körülmények
között zajlik. A Kaliforniában is leggyakrabban használt
injekciós eljárás során az elítéltet először egy korházi
ágyhoz szíjazzák, majd a három különböző anyagot
fecskendeznek a használható vénáiba. A nátrium-pentotáltól az
egyén kómába esik, a pancuronium-bromidtól lebénul a komplett
izomrendszere, majd a kálium-kloridtól leáll a szíve. Az orvosi
etikával való összeegyeztethetetlenség miatt, a jelenlévő
doktor csak a halál beálltát állapíthatja meg, a vénát
gyakran tapasztalatlan segéd szúrja. Amennyiben az oldatokat
tévedésből izomba fecskendezik, az elítéltnél extrém fájdalom
jelentkezik. Kaliforniában az utolsó, 2010 szeptemberére
tervezett kivégzés azért maradt el, mert a san quentini állami
börtönben felhalmozott nátrium-pentotál készleteknek lejárt a
szavatossági ideje, a gyártó pedig legkorábban 2011 évelejére
tudott megrendelést vállalni. (Forrás:
Death Penality Information Center)
A
halálsoron drága az élet. A fogvatartottak után az államnak
fizetnie kell a kiemelt kockázattal dolgozó biztonsági
apparátusért és az elítéltek törvény előtti képviseletéért
– a tanulmány szerint a hétszáz halálraítélt esetében az
összeg évente 184 millió dollárra is rúghat. Az egyik
legmegrázóbb kimutatás értelmében, Kalifornia államnak 1978 óta
4 milliárd dollárját emésztette fel a halálbüntetés
intézménye, az elmúlt 4 évtizedben kivégzett, összesen 13
elítélt körülbelül 308 millióba került fejenként. Komolyabb
törvényi reform nélkül a költségek 2030-ra a 9 milliárdot is
elérhetik – idézi a szerzőpárost az LA Times.
Akiknek
az igazság „minden pénzt megér”
Az
egyébként szövetségi bíróként és jogi előadóként dolgozó
szerzőpáros egyáltalán nem ellenzi a halálbüntetés létét,
átfogó tanulmányukkal csupán az adófizetőket szeretnék
felvilágosítani a kapitális perekkel kapcsolatos állami kiadások
mértékéről. Arthur L. Alarcon és Paula M. Mitchell
tanulmányukban olyan költséghatékony opciókat is megjelölnek,
mint a bíróságoknak és az ügyvédeknek folyósítandó állami
támogatás növelése, vagy éppen a halálbüntetéssel is sújtható
bűntények körének szűkítése.
A
rendszer alapvető hibái és az aránytalanul magas költségek
miatt a halálbüntetés jelenlegi formájának nem sok értelme van
Kaliforniában, mindezek ellenére a szavazók a közvélemény
kutatások szerint nem akarnak lemondani a lehetőségről, hogy a
különlegesen súlyos bűntettek elkövetői az életükkel
feleljenek a törvény előtt. 2009 novemberében, Kalifornia akkori
kormányzója, Arnold
Schwarzenegger a
halálbüntetés ellen tüntetők követeléseire azokkal az érvekkel
reagált, hogy a törvényhozás milyenségéről a többség
szavazással döntött, és az igazság még akkor is „minden pénzt
megér, ha a költségvetés éppen romokban hever".
Szíria: Putyin elrendelte az orosz haderő kivonását
MTI |
2016. március 15., kedd
Elrendelte
a Szíriában harcoló orosz katonai erő fő része kivonásának
megkezdését hétfőn Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnök.
- Putyin szerint az orosz katonai beavatkozás egészében elérte célját Szíriában.
- A Kreml tájékoztatása szerint Putyin a döntésről tájékoztatta telefonon Barack Obama amerikai elnököt is.
Az
állami televízió nyilvánossága előtt, Szergej Sojgu orosz
védelmi és Szergej Lavrov külügyminiszter jelenlétében
nyilatkozó Putyin megítélése szerint a több mint öt hónappal
ezelőtt megkezdett orosz katonai beavatkozás egészében elérte
célját Szíriában.
Az
elnök szavai szerint a csapatkivonásnak kedden kell megkezdődnie.
Vlagyimir Putyin egyúttal elrendelte, hogy Oroszország vállaljon
intenzívebb szerepet a békefolyamatban a szíriai konfliktus
lezárása érdekében.
Kattintson
és ismerje meg a polgárháború következményeit!
"Katonáink
hatékony munkája megteremtette a békefolyamat megteremtésének
feltételeit" - mondta.
"Úgy
gondolom, hogy a védelmi minisztérium és az orosz fegyveres erők
elé kitűzött feladat, az egészét tekintve, megvalósult. Az
orosz haderő részvétele mellett a szíriai fegyveres erők és a
hazafias szíriai erők képesek voltak alapvető fordulatot elérni
a nemzetközi terrorizmus elleni harcban és magukhoz ragadták a
kezdeményezést szinte minden vonatkozásban" - tette hozzá.
Az
orosz elnök szerint a lépésnek ösztönzően kell hatnia a szíriai
politikai párbeszédre. Kijelentette, hogy a döntéssel
kapcsolatban egyeztetett Bassár el-Aszad szíriai elnökkel. A szír
elnök egyetértett Putyin lépésével.
Dmitrij
Peszkov orosz külügyi szóvivő szerint Putyin telefonon beszélt
Aszaddal.
A
Kreml tájékoztatása szerint Putyin a döntésről tájékoztatta
telefonon Barack Obama amerikai elnököt is, és beszélgetésük
"őszinte és tárgyilagos volt".
A
washingtoni Fehér Ház közleménye szerint Obama a beszélgetésben
üdvözölte, hogy a február 27-én életbe lépett tűzszüneti
megállapodás óta csökkent a harci cselekmények száma Szíriában,
de megjegyezte, hogy aláássa a béke érdekében tett
erőfeszítéseket az a tény, hogy a szíriai kormányerők
folytatják offenzívájukat a mérsékeltebb lázadók ellen is.
Putyin
ugyanakkor leszögezte a tévében tett bejelentésében, hogy a
Latakia tartománybeli Hmejmimben lévő orosz légi bázis és a
tartuszi kikötőben működő orosz haditengerészeti létesítmény
folytatja tevékenységét. Az orosz elnöki bejelentés a
csapatkivonás ütemezésére nem terjedt ki.
A
Kreml a bejelentést arra a napra időzítette, amikor Genfben
újrakezdődtek a szíriai polgárháborúban szembenálló felek
között (a tűzszünetből kizárt iszlamista terrorszervezetek
kivételével), az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalások.
Elképesztően pusztító orosz fegyver nyomára bukkantak
MTI |
2015. október 3., szomba
Újfajta,
nagy hatóerejű orosz fegyverrendszert láttak a héten az ukrajnai
szakadár területen az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet (EBESZ) nemzetközi megfigyelői. Erről pénteken számolt
be a Reuters hírügynökségnek a megfigyelőcsoport
vezetőhelyettese.
A
kelet-ukrajnai tűzszünet betartását felügyelő megfigyelők most
először láttak a területen egy TOSZ-1 Buratyino típusú
rakéta-sorozatvetőt, amely termobárikus fegyver, a nukleáris
eszközök után a legpusztítóbb erejű. Az üzemanyag-levegő
robbanófejjel ellátott rakéta becsapódásakor három robbanás is
történik, és a robbanófejek gyúlékony folyadékot fecskendeznek
a célpont köré, amelyet azután lángra lobbantanak. Egyetlen
csapással több épületet is le lehet rombolni velük, hatalmas
pusztítást okozva.
A
Jane's brit katonai kiadóház és a stockholmi nemzetközi
békekutató központ szerint a fegyverrendszert csak Oroszország
gyártja, és az ukrajnai konfliktus kitörése előtt nem adott el
belőle Ukrajnának.
Kattintson
és tekintse meg az orosz arzenált!
A
Reuters szerint az EBESZ felfedezése kínos a Kreml számára, amely
az utóbbi időben visszafogottabban nyilatkozott az ukrajnai
válsággal kapcsolatban, és a szíriai konfliktusra irányította a
világ figyelmét azzal, hogy jelentős katonai erőt vonultat fel
ott, valamint légi hadjáratba kezdett a lázadók ellen Bassár
el-Aszad szíriai elnök támogatására.
A
jelentés éppen azelőtt látott napvilágot, hogy Vlagyimir Putyin
orosz elnök pénteken Párizsban tárgyal a francia, a német és az
ukrán vezetőkkel a kelet-ukrajnai békefolyamatról.
Az
orosz védelmi minisztérium nem válaszolt a Reuters azon kérdésére,
hogy az ukrajnai szakadár lázadókat ellátták-e a szóban forgó
fegyverrendszerrel, illetve Oroszország exportált-e ilyet.
Oroszország mindeddig azt is tagadta, hogy hadserege bármilyen
formában jelen volna Ukrajnában, de számos jele volt már annak,
hogy Moszkva katonákkal és hadfelszereléssel támogatja a
lázadókat.
A XXI. század háborújára készül Amerika
A
terrorellenes háború lezárultával a Pentagon Ázsiára fókuszál.
Elkerülhető a fegyveres konfliktus Kína és az Egyesült Államok
között?
A
XXI. században Kína lesz Amerika legnagyobb gazdasági és katonai
ellenfele, ez a felismerés nem új, és ma már senkit nem lep meg.
Kína a világ második legnagyobb gazdasága, amely évente
átlagosan 8-9 százalékos növekedést produkál, válság ide vagy
oda, amely lehetővé teszi, hogy éves szinten 11 százalékkal
növelje hadi kiadásait. Eközben az amerikai gazdaság jó, ha 2,5
százalékkal döcög, és a hadseregnek 10 év alatt közel 500
milliárd dollárt kell megtakarítania. Persze a Kínai
Felszabadítási Hadsereg még így is évekre, ha nem évtizedekre
van attól, hogy egy lapon lehessen említeni az amerikaival. Már a
számbeli különbségek is meggyőzőek. Kínának mindmáig
egyetlen repülőgép-hordozót sikerült építenie, míg Amerikának
tizenegy van. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok még a
szűkösebb katonai büdzsével is közel annyit költ a fegyveres
erőinek fenntartására és fejlesztésére, mint a világ többi
országa összesen.
Kattintson
és ismerje meg a kínai hadsereget!
USA
KÍNA
Aktív katonaállomány (fő) 1.477.896 2.285.000Légierő (összes repülőgép) 18.234 5.176Haditengerészet (összes hadihajó) 2.384 972Repülőgép-hordozók 11 1Rombolók 59 25Védelmi kiadások (2011) $692.000.000.000 $100.000.000.000Nukleáris robbanófejek 8.000 240
(forrás: globalfirepower.com)
Aktív katonaállomány (fő) 1.477.896 2.285.000Légierő (összes repülőgép) 18.234 5.176Haditengerészet (összes hadihajó) 2.384 972Repülőgép-hordozók 11 1Rombolók 59 25Védelmi kiadások (2011) $692.000.000.000 $100.000.000.000Nukleáris robbanófejek 8.000 240
(forrás: globalfirepower.com)
Kína
nem jelent közvetlen katonai fenyegetést az Egyesült Államokra
nézve – egyelőre. Arra viszont nem nincs garancia, hogy ez húsz
év múlva is így lesz. Az amerikai katonai stratégák pedig a
jövőre készülnek. A Pentagon januárban bejelentett XXI. századi
védelmi stratégiája a Közel-Kelet helyett már az
ázsiai-csendes-óceáni régiót jelöli meg az amerikai védelmi
politika kulcsterületének. "A
stratégia a jövőről szól. A demográfiai, geopolitikai,
gazdasági és katonai trendek a csendes-óceáni térség felé
mutatnak. A stratégiai kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk
nagyrészt innen erednek majd"
– foglalta össze az új irányvonalat Martin E. Dempsey vezérkari
főnök januári sajtótájékoztatóján. Leon Panetta védelmi
miniszter néhány hónappal később a szingapúri
biztonságpolitikai konferencián mindezt konkrét lépésekkel is
alátámasztotta. Bejelentette, hogy 2020-ig az amerikai flotta 60
százalékát a csendes-óceáni térségbe vezénylik, a jelenlegi
50 százalék helyett. Az amerikai sajtó pedig napokkal később már
arról cikkezett, hogy a hadsereg a II. világháború óta nem
használt csendes-óceáni légi bázisainak felújítását tervezi.
A többi között a tiniani repteret is újra használatba vennék.
Innen szálltak fel a Japánra atombombákat dobó B29-esek.
A
stratégiai irányváltás egyúttal szervezeti átalakítást is
igényel. Az elmúlt évtized terrorellenes háborúi szárazföldi
konfliktusok voltak, amihez sok katona kell. Kínával viszont kevés
az esélye a szárazföldi háborúnak, így Pentagon a jövőben a
légierőre és a haditengerészetre helyezi a hangsúlyt. Ezt az év
elején benyújtott katonai büdzsé is tükrözi: a költségvetési
javaslat az anyahajó- és tengeralattjáró-flottát, a nagy
hatótávú bombázókat, illetve a pilóta nélküli robotrepülőket
érintetlenül hagyja, miközben a hadsereg és a tengerészgyalogság
létszáma drasztikusan csökken. A tervek szerint előbbi 570
ezerről 490 ezer főre, utóbbi pedig mintegy 200 ezerről 182 ezer
főre esik vissza 2017-ig. Persze Amerikának még így is több
katonája lesz, mint 2001 előtt volt.
Az USS
Peleliu a Dél-kínai-tengeren
Mindez
azt is jelenti, hogy az amerikai hadsereg levonta az elmúlt évtized
terrorellenes háborúinak tanulságait. Vagyis a jövőben nem
terveznek az iraki és az afganisztánihoz hasonló „nemzetépítő”
missziókat, abból az egyszerű okból, hogy az ilyen hosszú távú
küldetések rengeteg erősforrást igényelnek, miközben a siker
rendkívül törékeny. Az iraki és afganisztáni háború szakértői
becslések szerint eddig több mint háromezer milliárd dollárjába
került az amerikai adófizetőknek. Ennek ellenére Irakban továbbra
is fennáll a polgárháború veszélye, Afganisztánban pedig nincs
garancia arra, hogy a NATO-erők 2014-es kivonulása után a tálibok
nem veszik át ismét a hatalmat.
Mi
lesz Európával?
Az
új stratégiai kihívások, illetve a költséghatékonyság
jegyében a Amerika kevesebb pénzt fog áldozni Európa védelmére.
7000 amerikai katonát vonnak ki az öreg kontinensről, miközben
Ausztráliában 2500 fős katonai bázist nyitnak. Persze Európában
még így is több mint 70 ezer amerikai katona állomásozik majd,
ezért a kivonás nem jelent nagy változást a szövetségesek
biztonsági helyzetében. Ez a lépés viszont már egy hosszú távú
trend első jele. Ahogy az Egyesült Államok Ázsia felé fordul,
Európának egyre nagyobb szerepet kell vállalnia saját védelmében.
Erre legjobb példa a líbiai beavatkozás, amelyben az amerikaiak
átengedték a franciáknak és a briteknek a vezető szerepet.
Európa viszont csak akkor lesz képes megvédeni magát, ha többet
áldoz erre a célra. Az EU tagállamai jelenleg átlagosan a GDP
alig 1,5 százalékát költik a haderejükre, ez az arány az
USA-ban 4,7 százalék.
Az
új frontvonal: a Dél-kínai-tenger
Bár
a Pentagon általánosságban az ázsiai-csendes-óceáni térségről
beszél, nem férhet kétség ahhoz, hogy a legfőbb veszélyforrást
Kínában látják. Az amerikai katonai vezetés gyanakodva figyeli,
ahogy Peking növekvő gazdasági hatalmát katonai erővel igyekszik
alátámasztani. Kína szerint a haderőfejlesztés kizárólag
védelmi célokat szolgál. Ez valószínűleg így is van. Viszont
akarva-akaratlanul a kínai fegyverkezés lassan felborítja a
törékeny délkelet-ázsiai erőegyensúlyt. Minél több kínai
hadihajó sorakozik az ország déli partjainál, annál kevésbé
érzi magát biztonságban Malajzia, a Fülöp-szigetek, Vietnam vagy
épp Indonézia.
A
kínai katonai erőfölényt hagyományosan az amerikai
haditengerészet ellensúlyozza Délkelet-Ázsiában. A térség
kisebb államainak ezért sokáig nem volt szükségük nagy
haderőre. A békés gazdasági fejlődés záloga a csendes-óceáni
amerikai flotta volt. Ez az egyensúly felborulni látszik. Míg
Amerika a terrorellenes háborúra koncentrált a Közel-Keleten és
Közép-Ázsiában, szövetségesei úgy érezték - még ha ez nem
is feltétlen tükrözi a valóságot - magukra maradtak az egyre
erősödő Kínával szemben, ezért maguk is hadseregfejlesztésbe
kezdtek. Az elmúlt évtizedben a térség államai harmadával
növelték védelmi kiadásaikat. Ebből a pénzből új
tengeralattjárókat, hadihajókat, illetve vadászgépeket
vásároltak. Bár fegyverkezési versenyről még nem beszélhetünk,
a flották egyre nagyobbak és modernebbek, és erre a veszélyes
trendre Amerika is felfigyelt. A katonai erőfitogtatásnak ugyanis
épp a térség puskaporos hordója, a Dél-kínai-tenger a színtere.
A kínai
Qingdao romboló a Pearl Harbor-i kikötőben
A
Dél-kínai-tenger már évtizedek óta feszültségforrás Kína és
délkelet-ázsiai szomszédjai között. A tengeren elszórt
többnyire lakatlan szigeteket Kína csaknem mind saját területének
tekinti, amit a környező államok nem ismernek el. Pekingnek
területi vitája van Vietnammal, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával
és Brunei-jel is. Hogy ezek a viták milyen könnyen
elmérgesedhetnek, jól mutatja egy két hónapja történt eset a
Scarborough-korallzátonynál, amelyet Peking és Manila is saját
területének tart. A feszültséget az okozta, hogy a Fülöp-szigetek
a zátonyhoz küldte egyik hadihajóját, mert ott – szerinte –
engedély nélkül halásztak a kínaiak. Csakhogy a kínai kormány
is odaküldte saját flottáját a halászok védelmére, így egy
fülöp-szigeteki hadihajó nézett szembe közel 100 kínai hajóval.
Bár lövés nem dördült, az eset diplomáciai visszhangja
Washingtonig elért. A fülöp-szigeteki elnök személyesen
látogatott el a Fehér Házba, hogy Barack Obama támogatását
kérje. Az amerikai elnök óvatosságból nyilvánosan nem foglalt
állást. Háború esetén viszont a manilai vezetés elvárná, hogy
az Egyesült Államok a segítségére siessen. Ekkor a Washington
nehéz dilemmával szembesülne: támogatja a Fülöp-szigeteket, és
egyben kockáztatja a háborút Kínával, vagy cserbenhagyja, és
ezzel elveszíti térségbeli szövetségesei bizalmát.
Területi
követelések a Dél-kínai-
tengeren
tengeren
Tengerből
kiálló sziklákért, egzotikus korallzátonyokért viszont nem
szoktak háborúk kitörni. A felszín alatt egy sokkal nyomósabb
érvnek kell lennie, amiért az egyébként gazdaságilag Kínától
függő kisebb államok készek akár a fegyveres konfliktust is
kockáztatni a "nagy testvérrel". A Dél-kínai-tenger
mélye becslések szerint 7 milliárd hordó nyersolajat és 25 ezer
köbkilométer földgázt rejt, a lelőhelyek pedig sok esetben épp
a vitatott hovatartozású szigetek közelében vannak. A
dél-kínai-tengeri energia-tortából mindegyik állam a lehető
legnagyobb szeletet akarja, Kína viszont az egészet lenyelné. Ez
nem meglepő, hiszen a térség államai közül Kína mesze a
leg-energiaéhesebb. Becslések szerint az ázsiai energiafogyasztás
2030-ig megduplázódik, és e növekedés fele Kínából származik
majd.
Az
Egyesült Államokat elsősorban nem a tenger mélyén rejtőző
nyersanyagkincsek, sokkal inkább a vízfelszínen utazó konténerek
érdeklik. A Dél-kínai-tengeren halad át több is a világ
legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalai közül. Ide nyílik a
Malakka,- a Sunda,-, a Lombok,- és a Makassar-szoros is, amelyeken
keresztül a világ tengeri áruszállításának több mint fele
zajlik. Az Egyesült Államok árukereskedelmének mintegy 30
százalékát bonyolítja ezeken az útvonalakon keresztül, így a
Dél-kínai-tenger szabad hajózhatósága Amerika számára nem csak
katonai, de gazdasági érdek is. Épp ezért bosszantja a
washingtoni kormányt, hogy Kína szinte az egész Dél-kínai-tengert
a sajátjának tekinti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Peking
mondja meg, ki hajózhat arra és ki nem. Az amerikai flottától is
áthajózási engedélyt kérnének, amire Amerika szerint nincs
jogalapjuk, ezért az amerikai haderő rendszeresen hajt végre
felderítő műveleteket a pekingi álláspont szerint kínai
felségvizeken. A kérdés az, hogy a kínai haditengerészet mikor
próbálja meg ezt erővel megakadályozni, és mi lesz erre az
amerikai válasz.
A
legtöbb elemző szerint a fegyveres konfliktus esélye Kína és
Amerika között egyelőre csekély. Washington és Peking aligha
tenné kockára robosztus gazdasági kapcsolatait holmi területi
viták miatt – szól az érvelés. Anatol Lieven, a londoni King’s
Collage hadtudományi professzora viszont nem ennyire optimista. Kína
hivatalosan a „békés felemelkedés” politikát követi, és a
világ nagy részén fegyverek helyett gazdasági erejével hódít.
Lieven szerint viszont délkelet-ázsiai szomszédjai ismerik Kína
másik arcát is. A pekingi vezetés ma már a kommunista ideológia
helyett nacionalizmussal legitimálja hatalmát. A hazafias érzelmek
felkorbácsolásához pedig a dél-kínai-tenger területi vitái
pont kapóra jönnek. Ez rendkívül veszélyes játék. Ha ugyanis
eldördül az első lövés, a kínai lakosság elvárja majd a
pekingi kormánytól, hogy kemény választ adjon. Márpedig ha
háború lesz a Dél-kínai-tengeren, abba az Egyesült Államok is
könnyen belesodródhat. Ez senkinek sem érdeke.
Oroszország nem nyerhetne háborút a NATO ellen
Globális
katasztrófához vezetne, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök fegyveres
összeütközést provokálna ki a NATO-országokkal, a háborút
azonban kétségtelenül a nyugati hatalmak nyernék - olvasható a
Real Clear Defense nevű amerikai hírportál friss elemzésében.
Hogy
ne még jó , hogy van önbizalmuk a nukleáris tél beköszönte
előtt , ők olyan mutánsok akiknek a feje a seggükből nőtt ki ,
olyan cionista fasiszta akik azt hiszik az egész világot lehet
nekik terrorizálni !!!!! De nagyot fognak koppanni amikor a
klónozott biorobotok felébrednek és meglátják mit műveltek
biomassza voltukban , és az emberiség haló poraiban is a vakolók
csontvázaikat fedezi fel a páholyaik karzataiban
A
cikk szerzője, Tom Nichols szerint az igazi kérdés nem is az, hogy
egy fegyveres konfliktus kirobbanása esetén Oroszország le tudná-e
győzni a NATO erőit, hanem az, hogy Putyin önös érdekből, a
következményekre való tekintet nélkül belerángatja-e az
országát egy háborúba az észak-atlanti katonai szövetség
ellen. Ennek a kockázatát növeli, hogy az orosz államfő - aki a
szakértő szerint "neoszovjet nosztalgiát" ápol és
bosszúra éhes a Szovjetunió összeomlása miatt - az egykori
szovjet pártállami vezetőkhöz hasonlóan meg van győződve a
"hanyatló Nyugat" gyengeségéről.
A
Harvard Egyetem professzora azt írta, globális katasztrófához fog
vezetni, ha az ukrajnai beavatkozás a NATO reakciójának
tesztelésébe csap át, és a nyugati hatalmaknak ezért még időben
meg kell állítaniuk Putyint.
Ehhez
szerinte először is le kell számolni az észak-atlanti szövetség
katonai képességeire vonatkozó alaptalan aggodalmaskodással. A
közvélemény egy bizonyos része óriásinak és legyőzhetetlennek
látja az orosz hadsereget, s ezt a félelmet a hidegháború után
Oroszországban maradt irdatlan tömegű fegyverrel, valamint Putyin
vitathatatlanul komoly hadi fejlesztéseivel indokolják.
Azok,
akik ezt az álláspontot hangoztatják, azonban nem veszik
figyelembe az említett hadi eszközök korát és állapotát, az
orosz katonai infrastruktúra rendkívül leharcolt állapotát. Bár
az orosz hadsereg valóban tekintélyes regionális erőt képvisel,
nagy pusztításra képes, ez nem jelenti azt, hogy egy közel
harminc államból álló, Oroszországnál sokkal népesebb és
gazdagabb koalícióval szemben is sikerrel fel tudná venni a
harcot.
A
szakértő leszögezi, hogy a NATO haditechnikai fölénye rövid
úton az orosz erők összeomlásához vezetne. Az orosz szárazföldi
csapatoknak a légtér biztosítása nélkül esélyük sem lenne a
kezdeti villámháborús sikereket követően, és a moszkvai
hadvezetés ezt pontosan tudja. "A NATO vadászgépeinek
semlegesítése nem hasonlítható egy utasszállító gép
lelövéséhez" - fogalmazott a szerző.
A
NATO ezenkívül rendelkezik még valamivel, amivel az oroszok nem:
valós harci tapasztalattal. Az Egyesült Államok és szövetségesei
közel tizenöt éve folyamatosan háborúznak a Közel-Keleten és
Dél-Ázsiában, a szövetségnek számos olyan katonája van, aki
igazi harci helyzetben is kipróbálta magát. Az orosz hadsereg,
amelyben egykor második világháborús és afganisztáni veteránok
szolgáltak, napjainkban javarészt olyan katonákból áll, akiknek
a harctéri tapasztalatai kimerülnek abban, hogy épületeket
robbantottak fel Csecsenföldön, valamint a rendkívül szorongatott
helyzetben lévő sorkatonákat lőtték Kelet-Ukrajnában - írta
Nichols.
Ez
nem azt jelenti, hogy Oroszország egy villámgyors hadművelettel
nem tudna kezdeti sikereket elérni, ha hadseregével
meglepetésszerűen betörne a Baltikumba vagy Lengyelországba. A
NATO azonban nem Ukrajna: rövid időn belül olyan katonai válasz
érkezne a szövetség részéről, amilyenről Kijevben csak
álmodhatnak.
A
Nyugat vélt hanyatlásáról, illetve gyengeségéről hallható
szólamok már évtizedekkel ezelőtt jelen voltak a Szovjetunióban.
Az elemző fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár Putyin a jelek
szerint alábecsüli a nyugati katonai szervezet erejét, az orosz
vezérkar egészen biztosan tisztában van vele, hogy egy NATO elleni
háborút nem tudnának megnyerni.
A
provokációk, a sorozatos légtérsértések mögött az a már a
szovjet érában megjelent tévhit áll, hogy a NATO alapvetően egy
"kirakatszövetség", amely kívülről ugyan jól néz ki,
de a legkisebb csapásra összeomlik. Egy NATO-tagország elleni
esetleg orosz támadás mögött egyedül ez a téveszme állna,
amely szerint egy jól irányzott csapás egyszer és mindenkorra
szétrobbanthatja a szervezetet.
Barack
Obama amerikai elnök sem tett sokat Putyint azon meggyőződésének
megingatására, hogy Moszkva áll nyerésre. A Fehér Ház nem
kezeli a helyzet komolyságának megfelelően az ukrajnai orosz
beavatkozást és az ismétlődő provokációkat, amelyek a szerző
szerint rendkívül komoly fenyegetést jelentenek a nemzetközi
biztonságra. A Nyugat türelmét Putyin gyengeségként és
félelemként értékeli. A szakértő szerint az orosz államfő a
"béna kacsák legbénábbikának" látja Obamát.
Nichols
biztosra veszi, hogy amennyiben Putyin nyugatnak vezényli
hadseregét, Oroszország csúnya vereséget szenved. Az orosz
elnöknek ebben az esetben két lehetősége lenne: visszakozhat a
béke érdekében vagy atomfegyvereket vethet be. A szerző szerint
ez utóbbi azért különösen veszélyes, mert ha valaki meg van
győződve a Nyugat gyengeségéről, akkor úgy hiheti, hogy már az
első atombombával térdre lehet kényszeríti a NATO-t. A valóság
ezzel szemben az, hogy egy nukleáris csapás minden bizonnyal a
helyzet fokozódásához vezetne, az pedig a végkimeneteltől
függetlenül a Putyin-rezsim és az egész ma ismert Oroszország
végét jelentené.
Az
elemző mindezek fényében három lépést tart elengedhetetlenül
szükségesnek a nyugati országok részéről. Először is,
amerikai csapatokat kellene állomásoztatni Ukrajna közelében.
Másodszor, védelmi jellegű fegyvereket kellene szállítani az
ukrán kormányhadseregnek. Végül pedig, változtatni kellene a
retorikán. Fel kell hagyni a "stratégiai türelemről" és
egyebekről szóló üres beszéddel, és világossá kell tenni,
hogy Európa biztonsága kulcsfontosságú érdeke az Egyesült
Államoknak, elválaszthatatlan Amerika biztonságától.
"Még
van idő elkerülni egy katasztrófát és bebizonyítani, hogy az
orosz elnök tévedett. Már ha a szándék megvan hozzá" -
fejezte ki reményét a szakember.
Nem bírna ki egy csatát a szupermodern hadihajó
A
nagy médiavisszhanggal beharangozott új generációs hadihajóját
az amerikai tengerészet 2 hónapon belül éles bevetésre küldi. A
probléma csak az, hogy épp egy ütközetet nem élne túl - áll
a Wired oldalán.
Fotó:
Wikimedia
Az
új hadi fejlesztést fémjelző U.S.S. Liberty, azaz Szabadság névre
elkeresztelt hajó és társai, az Amerikai Védelmi Minisztérium fő
fegyvertesztelője szerint nem élnének túl egy hadi összecsapást.
Azonban ha még ez sem lenne elég, a 670 millió dollárba kerülő
hadihajó fegyverrendszere se működik tökéletesen. Ezt a
haditengerészet is tudja.
"Időről
időre független vizsgálatokat folytat a Védelmi Minisztérium
tesztelő csoportja, mely során minden adatot kézhez kapnak. A
felmerülő problémákról mi is tudunk" - nyilatkozott
Courtney Hillson, a Haditengerészet szóvívóje. Az állami szerv a
flottából 55 hadihajót szeretne megvásárolni, azok minden
hibájával együtt.
Levegőben az új orosz vadászrepülőgép
Anton
Bendarzsevszkij |
2010. február 1., hétfő
Január
29-én az Oroszország keleti csücskében található
komszomolszk-na-amure-i repülőtérről levegőbe emelkedett az
ötödik generációs orosz repülőgép – a Szuhoj T-50-es, melyet
egyes szakértők a világ jelenlegi legmodernebb és legjobb harci
repülőgépének tartanak. A végleges formáját azonban a T-50-es
még nem nyerte el, az orosz hadsereg kötelékébe csak 2015-re
kerülhet.
Még
mindig teljesen titkos minden részletes információ Oroszország új
harci repülőgépéről, amelyet már a ’90-es években kezdtek
fejleszteni a Szuhoj repülőgép-vállalatnál. Azonban már az is
csoda az orosz média szerint, hogy egyáltalán megmutatták a
világnak a gépet – hiszen például az amerikai F-117-es első
repülése (1981) és hivatalos bemutatója között kilenc év telt
el. Kisebb információk az új orosz csodáról már korábban is
kiszivárogtak, de semmi konkrétumot (a kódnevén kívül) nem
lehetett tudni.
Január
27-én a repülőgép a komszomolszk-na-amure-i repülőtérről
szállt fel, és 47 percet töltött a levegőben. Ennek során
tesztelték a gép kormányozhatóságát, manőverezési képességét
és elektronikáját, illetve a hajtóművek működését.
Néhány
órával a repülés után a Szuhoj vállalat publikálta a harci
repülőről készült fotókat, így részlegesen feloldotta a
titoktartást. Az új gép első repülését Oroszország egyik
legjobb pilótája, Szergej Bogdan hajtotta végre. Leszállás után
lakonikusan csak ennyit jelentett: „Repülés
közben minden rendben, leszállás közben minden rendben.”
A
gép még nincs teljesen készen, annak ellenére, hogy már a ’90-es
évektől kezdve dolgoznak rajta. Jelzi ezt, hogy gyakorlatilag még
saját neve sincsen, hiszen sokáig „PAK FA” néven szerepelt a
dokumentumokban (a "frontális légierő perspektív légierei
komplexuma"), illetve T-50 és I-21 kódnevekkel illették.
Kattintson,
és nézegessen képeket
az orosz űrtechnikáról is!
az orosz űrtechnikáról is!
Az
orosz légierő vezetője, Alekszandr Zelin, így jellemezte az
ötödik generációs orosz harci gépet: „rendkívüli
nagy manőverezési képesség, a gép elektronikájának a
rendkívüli intelligenciája, teljes látókörű információs
mező, minimális észrevehetőség, a célpontok eltalálhatósága
minden irányból, felhasználható fegyverzet rendkívül széles
spektruma, különböző légi és földfelszíni célpontok egyidejű
sebzése, a fedélzeti védelem erőteljes komplexuma, magas
harcászati hatékonyság és a repülés rendkívüli biztonsága".
A
kiszivárgott információk alapján azt is tudni lehet, hogy a gép
fedélzetén lesz egy önálló navigációs állomás és egy
nagyhatékonyságú automatizált védelmi rendszer. Az „intelligens”
gép pedig arra utal, hogy az új kémrepülőgép bármely
napszakban, bármilyen időjárási viszonyok között képes
feladatának a végrehajtására gyakorlatilag ugyanolyan
hatékonysággal.
Kérjük,
lapozzon a folytatáshoz!
Január
29-én az Oroszország keleti csücskében található
komszomolszk-na-amure-i repülőtérről levegőbe emelkedett az
ötödik generációs orosz repülőgép – a Szuhoj T-50-es, melyet
egyes szakértők a világ jelenlegi legmodernebb és legjobb harci
repülőgépének tartanak. A végleges formáját azonban a T-50-es
még nem nyerte el, az orosz hadsereg kötelékébe csak 2015-re
kerülhet.
A
gép tulajdonságai titkosítottak, azonban az első repülés, és a
kiszivárgott információk alapján a szakértők a már említett
tulajdonságokon kívül arra a következtetésre jutottak, hogy a
sebessége 2600 km/h körül lehet (ez tehát nem hivatalos, hanem
becsült adat) és 5500 km-es távolság megtételére lesz képes.
Ezenkívül a gép képes fel- és leszállni 300–400 méter hosszú
kifutón.
Kívülről
a gép valamiben hasonlít az F-22-re, azonban nagyon ellapított,
ami nyilvánvalóan azért van, hogy csökkentsék észrevehetőségének
az esélyeit. A Szu T-50-nek éppen az F-22 Raptor volt a legnagyobb
konkurense, ám a Pentagon 2009-ben leállította a programot és az
F-22-nél lényegesen olcsóbb F-35 mellett döntött, amely 2006
decemberében szállt először a magasba. Ám az F-35-ös még
mindig nincs az amerikai haderő kötelékében, hanem gyártási
fázis alatt áll.
A
Szuhoj T-50 (jobboldalt) és konkurenciái, az F-22 és F-35
Az
addigi legmodernebb harci repülőgép gyártását a drágasága
miatt zárták le – egyetlen F-22 Raptor repülő költsége
170–300 millió dollár között mozgott a fegyverzetétől
függően, egy órás repülése pedig 40 ezer dollárba került.
A
lenta.ru információi szerint az orosz kémrepülőgép fejlesztési
programja 12–14 milliárd dollárba kerül, viszont egyetlen repülő
ára 40 millió dollár (a „Vesti” szerint, fegyverzetétől
függően, ez maximálisan 100 millió dollár lehet). Ebből
látszik, hogy az új orosz harci repülőgép lényegesen olcsóbb
lesz az amerikainál, ráadásul az előzetes tesztek szerint
valószínűleg gyorsabb is és jobb manőverezéssel rendelkezik.
Ráadásul
az oroszok a gépet nem csak saját használatra, hanem exportra is
szánják, és 2008 december 22-én már alá is írtak egy
megállapodást az indiai Hindustan Aeronautics-szal, így India
lehet majd az első, amely az orosz Szu T-50-ből kaphat. Az USA
annak idején megtiltotta az F-22-es exportját a benne alkalmazott
rengeteg titkosított technológia miatt.
Elsőre
azt láthatjuk tehát, hogy a T-50-es paramétereiben (legalábbis
abban, amit tudni lehet róla) jobban teljesít, mint az amerikai,
vagy bármely más harci repülőgép, ráadásul előállítása
sokkal olcsóbb azoknál és lényegesen költséghatékonyabb a
fenntartása is, amivel minden bizonnyal nagyon népszerű lesz majd
a világpiacon.
A
Szuhoj repülőgép-vállalat már 1997-ben tett egy kísérletet egy
ötödik generációs harci gép megalkotására, ez volt a
Szu-47-es, amelynek előre nyilazott szárnya volt, ám az akkori
válságos időben nem kaptak rá elegendő pénzt, és a projektet
bezárták. Az új motort azonban sikerült kifejleszteniük már a
’90-es évek végén, amely AL-41F-1 kódnéven futott. Ezt tették
végül is a következő orosz reménységbe, a MiG-1.44-be, amelyet
már a szovjet korszak végén kezdtek fejleszteni, 2000-ben
bemutatták, de aztán felhagytak azzal a projekttel is.
A korábbi
orosz projektek és a végül megvalósított T-50
Az
új, ötödik generációs harci repülőgép az orosz légierőben
fel fogja váltani a Szu-27-et, a MiG-29-et és a Szu-35-öt, ami
várhatóan 2015-ben következik be. Bár Vlagyimir Putyin a
bemutatót követően másnap azt mondta a minisztertanácson, hogy
az orosz hadsereg már 2013-ban megkapja a gép első mintáit
tesztelésre, de a sorozatgyártás csak 2015-ben kezdődik.
Sukhoi T-50 PAK-FA prototype first flight
"Hosszúkezű Jurij" végre hadrendbe állt
"Reszkess,
burzsoázia! Végetek van!" Dmitrij Rogozin
miniszterelnök-helyettes ezzel a twitter-üzenettel fejezte ki
örömét az orosz haderő legújabb nagy horderejű fejlesztése
felett a Russia Today tudósítása szerint. Január 10-én ugyanis
hadrendbe állították a haditengerészet modernizálásának
kulcsfontosságú elemét, a Borej-osztály első elkészült
darabját, a Jurij Dolgorukij nukleáris meghajtású
tengeralattjárót.
"Főparancsnok
úr, a tengeralattjárót átadtuk az orosz haditengerészetnek"
- jelentette a fedélzetről Szergej Sojgu honvédelmi miniszter
videoüzenetben Vlagyimir Putyinnak a Voice of Russia szerint. A
negyedik generációs, legmodernebb technológiát képviselő Jurij
Dolgorukij átadása a Szevmas hadihajógyárban, a Murmanszk-közeli
Szeverodvinszkben zajlott. Az elnök eközben (bizonyára gondos
tervezés eredményeképpen) a barents-tengeri Szeveromorszkban
tüntette ki az északi flotta zászlóshajójának legénységét,
ezzel is demonstrálva az orosz haditengerészet jelentőségét. "Ez
jó hír" - válaszolta Putyin miniszterének -, "azonban
nem elegendő. Remélem, hogy Oroszország tovább folytatja a
haditengerészet megerősítését."
A
995 Borej-osztály első hadrendbe állított tengeralattjárója
hosszú és viszontagságos történetre tekint vissza. A RIA
Novosztyi infografikája szerint
a tervek már 1996-ban elkészültek, és a jármű építése is
hamarosan megkezdődött. A forráshiány és a folyamatban lévő
fejlesztések miatt az első változat azonban csak 2008-ban
hajózhatott ki, ezután pedig még további hosszú éveket vett
igénybe, amíg teljesen elkészült.
A Jurij
Dolgorukij a Fehér-tengeren
(Forrás: Wikimedia Commons, Schekinov Alexey Viktorovich, CC-SA 3.0)
(Forrás: Wikimedia Commons, Schekinov Alexey Viktorovich, CC-SA 3.0)
A
Jurij Dolgorukij átadását sokáig a Bulava tengeralattjáróról
indítható interkontinentális ballisztikus rakéták hadrendbe
állításához kötötték. A Bulava tesztjei 2009-ig tizenhárom
esetből hétszer kudarccal végződtek, és az azóta lezajlott hat
sikeres alkalom (amiből a RIA Novosztyi szerint négy már a Jurij
Dolgorukij közreműködésével történt) sem győzött meg minden
szakértőt arról, hogy a rakéták megfelelően működnek, és
alkalmasak a hadrendbe állításra. Ennek ellenére Dmitrij
Medvegyev korábbi elnök 2011. december 27-én bejelentette, hogy a
Bulava tesztelése sikeresen befejeződött. Két nappal később
azonban tűz ütött ki a jekatyerinburgi szárazdokkban, ahol a
Jurij Dolgorukij állomásozott, és számos kárt okozott a
tengeralattjáróban, amivel tovább késleltette a végleges
átadást.
A
Borej-osztály tervezett nyolc tengeralattjárójából az
Alekszander Nyevszkijt már 2010-ben vízre bocsátották, a
Vlagyimir Monomakhosz pedig néhány hete, december 30-án hajózott
ki először. A tengeralattjáró-osztály negyedik járműve, a
Knyáz Vlagyimir (korábban Szent Miklós) gyártása jelenleg is
folyamatban van. A Borej-osztály tengeralattjárói 170 méter
hosszúságúak, átmérőjük 13,5 méter, súlyuk 24 000 tonna,
merülési mélységük pedig akár a 450 métert is elérheti. A 107
fős személyzettel felszerelt járművek 16 Bulava rakéta
hordozására képesek , melyek hatótávolsága 8000 kilométer. (A
tervezett Borej-A osztály 20 rakétát is szállíthat majd.) A
várakozások szerint 2020-ra a nyolcadik Borej-osztályú
tengeralattjáró is hadrendbe áll majd. A tengeralattjárók
darabonként 700 millió dollárba (körülbelül 160 milliárd
forintba) kerülnek az orosz államnak.
Az orosz
haderőfejlesztés nem korlátozódik a haditengerészetre.
Kattintson és nézegessen képeket a Győzelem Napján bemutatott
orosz haditechnikai eszközökről!
A
Jurij Dolgorukij átadása egy nagy jelentőségű általános
katonai modernizációs program részét képezi, melynek célja az
orosz haderő legmodernebb technológiával való felszerelése. A
haditengerészet fejlesztése különleges prioritást élvez.
Vlagyimir Putyin bejelentése szerint az elkövetkező években több
mint száz új hajó és tengeralattjáró épül meg és áll majd
hadrendbe. A fejlesztésekre több mint 132 milliárd dollárnak (30
000 milliárd forintnak) megfelelő összeget különítettek el.
Orosz katonai titok került fel az internetre
Kitekintő |
2007. szeptember 14., péntek
A
Nyizsnyij Novgorod régióba tartozó Sarov városának helyi
hatóságai egy véletlen folytán felfedték a legújabb orosz
tengeralattjáró design-terveit, amikor egy értekezlet beszámolóját
akarták honlapjukra feltenni. A tengeralattjárót egyébként
körülvevő magas szintű titoktartás arra enged következtetni,
hogy az új víz alatti jármű a katonaság és az orosz tudósok
különleges kísérletei közé tartozik - számolt be a Kommerszant
című orosz napilap.
Project 671RTMK Shchuka (NATO nevén Victor III) - 80 napot képes a víz alatt tölteni két db 72 MW-os nukleáris reaktorának köszönhetően
Szeptember
6-án Sarov városának hivatalos honlapja (www.adm.sarov.ru) számolt
be arról az eseményről, hogy a Sarov nevű tengeralattjáró
elsőszámú parancsnoka, Szergej Kroskin a városba látogat. A
szövegben azt állították, hogy a Sarov tengeralattjáró még
mindig a szeverodvinszki raktárban vesztegel, de „az orosz
haditengerészet legfőbb parancsnoka kiadta a feladatot, hogy a
munkát az év végéig fejezzék be”. A tengeralattjáró
projektazonosító számát is közölték: 20120, valamint annak
technikai és taktikai tulajdonságairól is publikáltak
részleteket. Ezek alapján megállapítható, hogy az új
tengeralattjáró nagyon hasonlít a 877-es projektszámú Paltus
(Halibut) dízel tengeralattjáróra, igaz, a vízkiszorító
képessége nagyobb (3050 tonna helyett 3950 tonna).
Szeptember
11-én ez az információ eltűnt a honlapról, de addigra már a
helyi média nagy számban sokszorosította azt. Az orosz
haditengerészet sajtószolgálatának képviselője, Alexander
Szmirnov úgy nyilatkozott a Kommerszantnak, hogy „semmit sem tud”
a 20120-as projektről. A Kommerszant felkereste a Zvedocska
hajóépítő konzorciumot és a Sevmash-t, (Északi Gépépítő
konzorciumot), hogy kommentálják az információkat. A Zverdocska
szóvivője azt mondta, hogy az említett helyen nem épülnek új
tengeralattjárók. A Sevmash nem volt hajlandó a Kommersant
kérdéseire válaszolni. A Rubin Tervező Ügynökség, egy vezető
cég a tengeralattjárók tervezésében, sem volt hajlandó tagadni,
vagy megerősíteni, hogy érintett-e a 20120-as projektben.
Project 667 Lada (Amur néven kerül exportra) - 45 napot képes víz alatt tölteni két 2,5 MW-os dízelmotorjának köszönhetően
De
eddig mindent dobra vertek...
Meglepő
az új projekt körüli titkolózás. Az utóbbi években minden
hajóépítéssel kapcsolatos ügyről jól tájékozott
tudósításokat kaphattunk a médiától. Nem csak egy-egy új hajó
avatása ment eseményszámba, hanem olyan apróbb műveletek is,
mint a Jurij Dolgorukij tengeralattjáró gyárból a kikötőbe való
átszállítása is nagy figyelmet kapott. A hivatalos személyek
szívesen számoltak be újságíróknak projektszámokról,
nevekről, és más részletesebb adatokról.
Tegnap bukkant fel egy internetes fórumon az elmélet, miszerint a kísérleti 20120-as projekt különleges technológia teszteléséről szól – ahol is egy atomreaktort építenek egy dízel tengeralattjáróba tartalékmeghajtás céljára. Hasonló kísérleteket végeztek már a Szovjetunióban is. 1985-ben egy B-68-as dízel tengeralattjárót egy ráadás VAU-6 típusú, 600 kW teljesítmény leadására képes atomreaktorral láttak el, aminek köszönhetően az egység jóval hosszabb időt tudott víz alatt tölteni.
Tegnap bukkant fel egy internetes fórumon az elmélet, miszerint a kísérleti 20120-as projekt különleges technológia teszteléséről szól – ahol is egy atomreaktort építenek egy dízel tengeralattjáróba tartalékmeghajtás céljára. Hasonló kísérleteket végeztek már a Szovjetunióban is. 1985-ben egy B-68-as dízel tengeralattjárót egy ráadás VAU-6 típusú, 600 kW teljesítmény leadására képes atomreaktorral láttak el, aminek köszönhetően az egység jóval hosszabb időt tudott víz alatt tölteni.
Az
első szovjet hibrid dízel-nukleáris meghajtású tengeralattjáró
gyártója, a Krasznoje Szormovo üzem úgy nyilatkozott a
Kommerszantnak, hogy nem rendelkezik információval a 20120-as
projektről. Alexander Csepilov, az üzem műszaki igazgatója
azonban hozzátette, hogy az 1980-ban megkezdett Sargan nevű
kísérleti tengeralattjáró befejezetlen vázát 2006-ban átküldték
a Szevmash-nak. Az üzem az utóbbi 45 évben specializálódott a
nukleáris tengeralattjárók gyártására, két 636M kódnevű
dízel tengeralattjáró projektet kivéve, amelyeket 2005-ben a
Kínai haditengerészetnek szállítottak.
A
Krasznoje Szormovo 2005-ös éves jelentésében megerősítik a
Sargan elkészülését, amelyben több más munka között egy olyan
tétel is felbukkan, hogy „árbocolt emelő berendezés a Sargan
megrendelésére”, amelyet 2006-ban szállítottak.
Nemzetközi
verseny a hibrid tengeralattjárók közt?
Több
ország is dolgozik tengeralattjáróik modernizálásán, hogy egy
olcsó dízel tengeralattjárót ellássanak a drága nukleáris
modell előnyeivel. Németország érte el eddig a legtöbb sikert,
megépítették 2000-ben a 212A projektkódú tengeralattjárójukat,
amelyeket anaerob (légköri levegő igény nélküli) motorral
láttak el. Ezek a tengeralattjárók 20 napot tudnak víz alatt
tölteni a felszínre való emelkedés nélkül. Egy átlag dízel
tengeralattjáró nem tud több mint négy-öt napot egyfolytában
víz alatt tölteni.
Úszó tengeralattjáró-gyár
Elképzelhető, hogy az orosz tudósok úgy döntöttek, hogy a német előrelépésekre válaszul újraindítják a projektet, amelynek célja egy mini-reaktor elhelyezése a dízel tengeralattjáróba.
Vagy
titkos teszt?
Egy
másik lehetőség, hogy a tengeralattjáró egy újfajta nukleáris
reaktor tesztelésére épül. Ezt az eshetőséget először egy
nyizsnyij novgorodi üzleti folyóirat, a Nizsegorodoszkaja Delovaja
Gazeta egy februári számában említik meg, amely írást az orosz
tengeralattjárókba szánt nukleáris reaktorok egyik vezető
tervezője, az Afrikantov Kísérleti Nehézfelszerelés Tervezői
Iroda alapítási évfordulójára publikáltak. Egy cikkben az áll,
hogy az iroda tavaly „egy új projekten dolgozott egy új
atom-tengeralattjáró, a Kalitka számára, amely modellbe egy új
elven működő gőztermelő rendszert, a Phoenix KTP-7l-t
integrálják.” Elképzelhető, hogy a titokzatos 20120-as projekt
kapcsolatban van a hasonlóan titokzatos Kalitka projekttel.
A
nyizsnyij novgorodi tervező iroda nem lepődött meg a Kommerszant
20120-as projektet illető kérdésén. Jevgenyij Kusmarcsev,
irodaigazgató megjegyezte, hogy „a tengeralattjárók reaktorai az
amerikai hírszerzést érdekelhetik, de magukat nem”, és tovább
küldte a riportert kérdéseivel a Rosatom sajtószolgálathoz. Az
említett ügynökségnél azonban nem voltak hajlandóak kommentálni
a híreket.
Iszlám Állam: Egyetlen zsidó sem fog életben maradni Izraelben
ideóüzenetében Izrael
elpusztításával és minden zsidó megölésével fenyegetett
pénteken az Iszlám Állam.
"Egyetlen
zsidó sem fog életben maradni Izraelben" - ígérte enyhe
francia akcentussal elmondott héber nyelvű üzenetében egy maszkot
viselő, fegyveres férfi, hozzátéve, hogy az üzenet minden
zsidónak - a muzulmánok első számú ellenségeinek -
szól.
Élet az
Iszlám Államban. Kattintson a képekért!
"Tegyetek
amit akartok, amíg el nem érünk hozzátok, de akkor tízszeresen
fizettek minden bűnötökért. Ígérjük, hogy nem sokára egy
zsidó sem lesz Jeruzsálemben és egész Izraelben, és addig
folytatjuk, amíg az egész világon véget nem vetünk ennek a
betegségnek" - hangzott az üzenet.
"Gondoljatok
bele, mi lesz veletek, amikor hamarosan minden irányból több
tízezren jönnek, hogy kivégezzenek titeket"- fenyegetett a
terrorszervezet.
Újabb háború lesz az Iszlám Állam miatt?
Ali
asz-Szisztáni nagyajatolláh pénteken felszólította a bagdadi
kormányt, hogy ne tűrje el az ország szuverenitásának
megsértését.
- Szóvivője szerint az ajatollah úgy fogalmazott, hogy Irak szomszédai nem küldhetnek egyetlen katonát sem Irakba "a terorizmus elleni harc ürügyén", csakis a bagdadi kormány jóváhagyásával.
- A múlt hét végén egy török zászlóalj érkezett az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet kezén lévő észak-iraki Moszul közelében található Basika város térségébe.
- Recep Tayyip Erdogan török államfő úgy nyilatkozott csütörtökön, hogy egyelőre kizárt, hogy kivonják a katonai kontingenst.
Néhány
nappal azután, hogy újabb török katonai alakulatot telepítettek
Irakba, Irak legfőbb síita vallási méltósága, Ali asz-Szisztáni
nagyajatolláh pénteken felszólította a bagdadi kormányt, hogy ne
tűrje el az ország szuverenitásának megsértését.
Kattintson
és nézzen szét Törökországban!
Szisztáni
szóvivője, Abdul Mehdi Karbalaj sejk a nagyajatolláh
állásfoglalását ismertetve nem nevezte néven Törökországot, a
török csapattelepítések miatti vita azonban feszültté tette
Ankara és Bagdad viszonyát, miután Bagdad cáfolja, hogy
hozzájárult volna a lépéshez.
Szóvivője
szerint az ajatollah úgy fogalmazott, hogy Irak szomszédai nem
küldhetnek egyetlen katonát sem Irakba "a terorizmus elleni
harc ürügyén", csakis a bagdadi kormány jóváhagyásával.
"Az iraki kormány felelős Irak szuverenitásának
megőrzéséért, és nem tűrheti el annak megsértését, bármit
is hozzanak fel annak igazolására" - mondta a nagyajatolláh
szóvivője.
A
múlt hét végén egy török zászlóalj érkezett az Iszlám Állam
(IÁ) dzsihadista szervezet kezén lévő észak-iraki Moszul
közelében található Basika város térségébe, harckocsikkal és
tüzérségi fegyverekkel. Ankara szerint a török katonák a helyi
erők kiképzésében és felfegyverzésében segédkeznek, és
telepítésük az iraki védelmi minisztérium és rendőrség
tudtával történt. Bagdad szerint azonban a műveletet nem kérte
és nem is engedélyezte az iraki vezetés.
Recep
Tayyip Erdogan török államfő úgy nyilatkozott csütörtökön,
hogy egyelőre kizárt, hogy kivonják a katonai kontingenst.
Szóvivője
szerint Szisztáni arra kérte az irakiakat, hogy tanúsítsanak
türelmet az országban élő külföldiekkel szemben. Síita
fegyveres csoportok előzőleg erőszakkal fenyegették Törökországot
és érdekeltségeit is, hogy csapatai kivonására kényszerítsék
Ankarát.
EGY
GYILKOS SZER HISTÓRIÁJA
A
rejtélyes körülmények között elhunyt Welsz Tamással
kapcsolatban is emlegetik azt a mérget, aminek hiánya
fennakadásokat okoz az amerikai kivégzések végrehajtásában.
Fél
évvel hosszabbította meg egy férfi életét az a koktél, amelytől
kevésbé szerencsés sorstársa háromnegyed órán át agonizált.
A különös kegyetlenséggel elkövetett csecsemőgyilkosság miatt
elítélt Charles Warner április 29-ére tervezett kivégzését
azért halasztották el hat hónappal Oklahoma államban, mert az
újonnan bevezetett, titkos összetételű méreginjekció-kombináció
csúfos kudarcot vallott egy másik, nemi erőszakért és
gyilkosságért halálra ítélt bűnöző kivégzésekor. Történt
ugyanis, hogy a hatóanyagokat adagoló automata beindítása után
az elítéltnek szétrepedt a vénája, így a mérgek nagy része
nem jutott a vérébe, hosszas szenvedésének, hörgésének és
vergődésének végül egy szívroham vetett véget. A technikai
problémák miatt az oklahomai ügyészség alaposabb kivizsgálást
rendelt el.
Az
idén ez már nem az első balul sikerült kivégzés, a hasonlók
nyomán több európai lap is élesen bírálta a halálbüntetést
megengedő államokat. Januárban például közel fél óráig
tartott egy elítélt haláltusája az ugyancsak új
hatóanyag-kombinációval próbálkozó Ohióban, egy másik
oklahomai kivégzésnél pedig 20 másodperccel a művelet elindítása
után a halálraítélt felordított, hogy „lángokban áll az
egész testem”. Az efféle malőrök az amerikai ítélet-végrehajtók
szerint azért lettek gyakoribbak, mert hiánycikké vált a korábban
rutinszerűen használt nátrium-pentotál.
A
szert a magyar pletykalapok az adócsalással, illetve köz- és
magánokirat-hamisítással vádolt Simon Gábor volt
MSZP-elnökhelyettes ügyében kihallgatni szándékozott Welsz
Tamással is kapcsolatba hozták, aki márciusban különös
körülmények között hunyt el (állítólag ezzel követett el
öngyilkosságot, és az élettársának is adott belőle). Más
sajtóhírek szerint viszont a vállalkozó szöveteiben nem találták
nyomát méregnek. Annyi bizonyos, hogy a nátrium-pentotál hetekig,
akár hónapokig is kimutatható lenne.
A
kivégzések háromkomponensű mérgei közül az elsőt, a
zsírszövetben felhalmozódó nátrium-pentotált az 1930-as években
fejlesztették ki az Egyesült Államokban, amikor ultrarövid idő
alatt ható altatószert igyekeztek nyerni a barbitursavból. Utóbbit
Adolf von Baeyer német vegyész szintetizálta 1864-ben, a húgysav
vizsgálata közben, és a patikatörténeti legendárium szerint
azért nevezte el Szent Barbaráról, a tüzérek védőszentjéről,
mert a vendéglőben, ahol munkatársaival a felfedezést ünnepelte,
a városi helyőrség tagjai épp őt éltették. Altatásra már nem
Baeyer, hanem tanítványa, Emil Fischer és Joseph von Mering német
orvos használta elsőként a szert. Ők 1903-ban, kutyákkal
kísérletezgetve, véletlenül jöttek rá a barbitursav egyik
származékának, a világ első altatószer-alapanyagának a bódító
hatására. A következő négy évtizedben egész sor hasonló
hatású rokon vegyületet szintetizáltak világszerte.
Általános
anesztetikumként a pácienseket alig több mint fél percen belül
mély, alvásszerű öntudatlan állapotba segítő nátrium-pentotál
vált be. Szokásos adagja műtéti érzéstelenítés bevezetésére
5 milligramm testsúlykilogrammonként, azaz egy átlagos súlyú
felnőtt elbódításához félgrammnyi sem szükséges. Az
intravénásan adagolható általános érzéstelenítő az agyba
jutva jelentősen csökkenti az idegsejtek aktivitását, ezáltal
gátolja az agyműködést, eszméletvesztést okoz. Tartósan
adagolva ezért is használják úgynevezett barbiturátkóma
kiváltására. A kockázatai miatt csak afféle utolsó
szalmaszálként, elvétve alkalmazott eljárást olyan súlyos
sérülteknél vetik be, akiknél az agy térfogata életveszélyesen
megnövekszik. Az átmeneti, a „természetesnél” mélyebb
kómától az orvosok ilyenkor azt remélik, hogy az agysejtek
működésének drasztikus lelassításával sikerül elérni az agyi
duzzanat visszahúzódását.
Kivégzésekhez
1977 óta használják az Egyesült Államokban a hatóanyagot (az
akasztást akkor váltották fel méreginjekcióval), a
nátrium-pentotált mégis mindössze egyetlen amerikai
gyógyszergyárban készítették. A cég ráadásul 2010-ben
Észak-Karolinából olaszországi telepére költöztette, majd 2011
januárjában – miután a halálbüntetést ellenző olasz
hatóságok kereskedelmi bojkottal fenyegetőztek – beszüntette a
gyártását. A szert azóta Európából szerezték be a legvégső
szankciót engedélyező több mint 30 szövetségi állam hóhérai,
ám az utóbbi hónapokban alternatív megoldások után kellett
nézniük, mert az európai gyógyszergyárak – a civil szervezetek
nyomásától nem függetlenül – egyhangúlag megtagadták a
nátrium-pentotál amerikai exportját.
Az
érzéstelenítő-mérgező vegyületet nem könnyű beszerezni,
világszerte csak néhány gyógyszergyár bíbelődik az
elkészítésével. Magyarországon például két éve a hivatalos
gyógyszertörzskönyvből is törölték, valószínűleg nem
kérvényezték engedélye meghosszabbítását – informál Szökő
Éva, az SE Gyógyszerhatástani Intézetének igazgatóhelyettese.
Ennek az lehet az oka, hogy a sebészeti altatáshoz ma már
elavultnak tartott nátrium-pentotál felhasználási területei
meglehetősen beszűkültek. Az amerikai gyógyszergyáraknak pedig
egyszerűen nem éri meg az évente átlagosan 40–70 halálraítélt,
illetve néhány száz súlyos agyi sérült „érdekében”
átállítani a gyártósoraikat.
Az
elítéltek vérébe e szerből az általános érzéstelenítéshez
elegendő adag mintegy tízszeresét, 5 grammnyit juttatnak, ami az
esetek túlnyomó többségében már önmagában is halálos.
Olyannyira, hogy az eutanáziát engedélyező országokban ennek
nagyjából a felével segítik halálba az ezt igénylőt. Ennél
nagyobb dózisra legfeljebb annak lehet szüksége – mondja Zacher
Gábor toxikológus, igazságügyi orvos szakértő –, aki
rendszeresen fogyasztott barbiturátszármazékokat, és már
hozzászokott. 8-10 grammnál többet azonban nemigen tud tolerálni
az emberi szervezet. Ezt mutatja az is, hogy az 1960-as években
barbiturát-túladagolás végzett mások mellett Marilyn Monroe és
Judy Garland színésznőkkel, illetve Jimi Hendrix gitárfenoménnal
is.
A
másik két fecskendő tartalma jobbára csak a kivégzés folyamatát
gyorsítja fel. A nátrium-pentotál által okozott súlyos keringési
és légzési zavarok, vese- és májelégtelenség ugyanis csak
30-40 perc alatt végezne az elítéltekkel. A második fázisban
beadott, a nyílméregbéka váladékában lévő vagy a Szókratész
ókori görög filozófusnak felkínált méregitalban található
bürökhöz hasonló izombénító néhány perc alatt leállítja a
légzést – így Zacher. A harmadik komponens, a kálium-klorid
pedig szinte azonnal blokkolja a szívet.
A
bevált recept első tagját az amerikai hóhérok egy másik
barbitursav-származékkal, a pentobarbitállal igyekeztek
helyettesíteni. Csakhogy utóbbi dániai gyártója a
nátrium-pentotál kapcsán is hangoztatott okokra hivatkozva
leállította a szállítást. Az amerikai kudarcsorozatot ez nem
feltétlenül magyarázza – veti fel Zacher –, mivel meglehetősen
sok olyan vegyület van (gyógyszerészeti) forgalomban, amelyek
túladagolásával a barbiturátok által kiváltott
eszméletvesztéshez hasonló hatást lehet elérni. Erre a célra
nemcsak az intravénásan adagolható modern anesztetikumok jelentős
része, de a jól ismert morfium is megfelelne.
A
nátrium-pentotáléhoz kísértetiesen hasonló hatásmechanizmusú,
a végzetes betegségben, illetve végelgyengülésben szenvedő
állatok „elaltatására” használt pentobarbitálra – mivel az
USA-ban, Európához hasonlóan, ha épp nem hiánycikk, csak
speciális engedéllyel férhető hozzá – Észak-Mexikóban
valóságos „halálturizmus” épül. A The New York Times néhány
évvel ezelőtti beszámolója szerint 30-40 dollárért kínálják
„pult alól” egy-egy adagját. Amivel aztán nem házi
kedvenceknek viszik el a megváltó halált, hanem – illegálisan –
végstádiumú, többnyire idős amerikai betegeknek.
Forrás:
HVG
Bővebben itt olvashatsz: Egy gyilkos szer históriája - Profik a neten http://www.profikaneten.hu/hir/36674/egy-gyilkos-szer-historiaja#ixzz430heh6V3
Follow us: profikaneten on Facebook
Készülődés egy jó kis atomháborúra
Hál'Istennek
jól halad az atomháború ügye.
Az
Iszlám Állam elleni fellépés ürügyén sikerült a konfliktusba
bevonni négy vagy öt atomnagyhatalmat, akik itt, az Apokalipszis
hegyétől, az Armageddontól nem messze háborúznak.
Eddig
csak a szíriai erők körül voltak konfliktusok. Egyesek Aszadot,
mások az ellene fellépő különféle felkelő csoportokat
támogatták fegyveresen is.
Mindeddig
nem jött be az az orosz húzás sem, hogy egyes források szerint az
orosz és az aszadista erők felségjelzés nélküli gépeken
repkednek, hogy az amerikaiak ne tüzeljenek az aszadista gépekre
attól tartva, hogy orosz gépet lőhetnek le.
Ám
ugye ilyenkor szerencsésen megnövekszik annak az esélye, hogy egy
adrenalin- és koka-kólamámorban fetrengő amerikai félreért egy
szitut, például egy orosz gép startolását egy aszadista
támaszpontról és beledurrant.
Az
orosz bajtársa meg hálából elereszt egy megfelelő bombácskát
az amerikai landolása után mondjuk a Ronald Raegenre. Aminek ugyan
remek a légvédelme, ám hetek óta riadókészültségben lenni
feleslegesen olyan, mint nem riadókészültségben lenni.
A
bazi hajó egy jó és megfelelő bombától is elsűllyedhet, és
már ott is vagyunk az atomháború küszöbén. Ujjak a piros
gombokon - világszerte.
De
sajna nem jött be. Egy viszkető ujjú ami se esett kísértésbe,
úgyhogy jön a következő kísérlet.
Ha
már ilyen szépen összegyűltek ide, Armageddon köré az
atomnagyhatalmak, ne menjenek el csalódottan üres kézzel.
Ha
nem volt elég veszély egy kis ország kis polgárháborúja Iszlám
Állammal, aszadistákkal, szakadárokkal, antiaszadistákkal, kurd
szeparatistákkal és egyebekkel, akkor jöjjön a nagyobb falat.
Két
vagy három nagyobb ország konfliktusa az atomhatalmak orra előtt.
Akik
mind különféle kombinációkban különféle érdekekkel néznek
az érintett országokra. Iránra, Szaud-Arábiára, Libanonra,
Izraelre.
Ez
kábé annak felel meg, mint mikor száz éve a Monarchia hadat üzent
Szerbiának, majd pár napon belül láncreakcióként futottak végig
a hadüzenetek mint a kuszán egymás mögé/mellé/ferdén
felállított dominókon a borulás.
De
ma már, az elektronika korában nem napok kérdése az ilyesmi. Elég
egy jó húzás, és a Föld percek alatt olyan ropogós lehet,
mintha sosem kapaszkodott volna meg rajta az élet.
Ezt
írtam egy hónapja:
Az Armageddon és az Iszlám Állam
Ezt
meg pár hónapja:
Meneküljünk! - A menekültügy és a nemzetközi nagytőke érdekei
ÜBERelés - Gyarmattartók és kollaboránsok
Magyarországon
a külföldi befektetések körülbelül fele nem azonosítható
illetve különféle vegyes tulajdonban van. A másik fele
gyakorlatilag négy ország tőkéseié.
Ezek
csökkenő sorrendben:
Németország
Hollandia
Ausztria
Franciaország
A
britek és amerikaiak részesedése látszólag nagyon kicsi, de az
is lehetséges hogy az említett nem tisztázható tulajdonviszonyú
50% többsége angolszász.
Azonban
abból, hogy elsősorban Németország őrködik felettünk, abból
az következik, hogy valóban a német tulajdon a domináns. A
hollandoknak szava se hallik.
A
kollaboráns kormányok ezek érdekeit szolgálják az elmúlt negyed
században.
Holnap
kiderül, hogy a kormány lép-e a holland gyarmattartónk ellenében.
Borítékolom:
nem fog
A
bónusz kérdés: ha
Orbán a gyarmattartóink legjobb pincsikutyája, akkor pont a
menekültügyben nem együttműködő?
Vagy
ő végezte a piszkos munkát, hogy „rákényszerítse” a
„Jóérzésű Nyugatot” a határok lezárására, a
menekültek kiebrudálására és hogy mindezek ellenére továbbra
is „mélyenérző demokrata” fényben sütkérezhessenek,
akik csak a körülmények hatására törtek meg humanizmusukban?
Miközben Orbán is learathatja a babérokat itthon?
2016.
01. 19.
Ajánlott
linkek a témából:
Különadók
Atlanti charta
Látványterrorelhárítás
Ez
a sztori megint a korábbi sztorikra hasonlít: a hollywoodi
színészek puskái, a külföldi túszszabadítás, a
palesztin fogorvos, Tóásó hazahozatala és hasonló akciókra.
Az
lengedezik itt a háttérben homályosan, hogy kerestek pár
fegyverbuzit, akik második világháborús relikviákat gyűjtögetnek
fémkeresővel az erdőben.
Ezekből
Dunát lehetne rekeszteni. Aztán kerestek ezek között olyanokat,
akik emellett még hülyeségeket is beszélnek rendszeresen és ezek
alapján lecsaptak rájuk mint terroristákra.
Magyarország
nem különösebben veszélyeztetett az arab terrorizmus által.
A
terrorizmus szereti a világos beszédet, a világos célpontokat.
Ebbe nem fér bele a célponttal kapcsolatos magyarázkodás. Az arab
világban pedig még nagyon sokakban él az a téves nézet,
miszerint még mindig az arabok és palesztinok pártján vagyunk.
Bár
az elmúlt negyed században rengeteget tettünk annak érdekében,
hogy tudatosítsuk az arabokban ezt az új fejleményt, de úgy
látszik mégsem eleget.
Így
a teljes sikerig legfeljebb gyenge láncszem alapon lehetünk gyenge
célpont.
Bár
a TEK látványterrorelhárítása éppen ezt a státuszunkat kiáltja
világgá.
2015.
11. 27.
Hát
ezt kaptátok az igazság osztó szérum hallatán mindenki menekül
, főleg az igazság elől , de azért nincs minden embernek vaj a
fején , úgy , hogy vigyázz e szérummal, és tudd meg te is csak a
sir széléig jutsz el oda már más tessékel le , és hidd el
mindent itt fogsz hagyni , hát érdemes volt gőgösnek hazaárulónak
vagy bot csinálta politikusnak lenned , a történelem
szemétdombjára kerülsz így is úgy is , hát élj csendesen a
mának élvezd ki a lét örömeit , ne kergess délibábot a
szeretett járja át a pillanatot melyben élsz , és ne a multon
keseregj , de a jövő miatt se aggódj , mert ahogy jön úgy el is
megy , és csak egy emlék marad , mint a mult is . Csak a mát tudod
megélni mindig az itt , és most a szökkenő pillanatot . Hát
örülj a mának a varázslatos pillanatnak , és ezt éld meg nap
mint nap , így élted értelmes lesz . A többi bárányfelhő
délibáb illúzió a szerelem mégis , hogy fáj , ha tova szál ,
ne bánkódj majd jön valami más !!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése