Én meg csak lesek ki a fejemből !!!

A maffia állam ,és a gládió kötélhúzása

Én meg csak lesek ki a fejemből !!!

Dr. Drábik János: Budapesti bunraku rejtélyes irányítókkal

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei

látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel! Már itt vannak?!

A bunraku a japán bábművészet egyik ősi formája. Attól különbözik e művészet nyugati változataitól, hogy a bábokat mozgató művészek jelen vannak a színpadon, feketébe vannak öltözve, hogy a közönség azt képzelje, nem látja őket. A nézők, miközben azt színlelik, hogy nem tudják, kik mozgatják a bábokat, valójában az egész előadás alatt látják őket. Ilyen nemzetközi bunraku bábszínháznak lehetett tanúja az emberiség Egyiptomban, Líbiában, Szíriában és legutóbb Ukrajnában is. Most a magyarokra került a sor.

A budapesti bunraku főszereplői olyan tökéletesen vannak álcázva, hogy garantáltan csak az nem látja őket, aki nem akarja. Nos, kik rendelték meg a budapesti bunrakut? Kik írták meg a forgatókönyvét, kik szervezték és rendezték, s végül kik voltak a statiszták és kik játszották el a főbb szerepeket? Csak néhány nap kellett ahhoz, hogy megtudjuk, honnan jött a pénz, kik dolgozták ki a koncepciót és tervezték meg a részleteket. Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy kik kerültek reflektorfénybe, akkor már azt is tudjuk, hogy a budapesti bunrakunak kik voltak a bábokat a színfalak mögött mozgató, „feketébe öltözött” valódi főszereplői. A forgatókönyvírók jóvoltából a tapasztalatlan, manipulált és megtévesztett fiatalok többségének (szerencsére nem mindenkinek), sajnos a zombi és a birka szerepe jutott. A neten felnőtt és a világra most rácsodálkozó, naiv, politikailag azonban éretlen ’Y és Z generáció’ utcára csalt tagjainak többsége nem is sejtette, hogy milyen sötét erők vonzásába került, amikor elment tüntetni lényegében saját hosszútávú érdekei ellen. Az idő múlásával azonban egyre több tény ismertté válik és ezek alapján a fiatalok is újraértelmezhetik a történteket.

A politikai bunrakuban a bábokat mozgató feketeruhásoknak a céljai és motívumai is feketék. Ők a transzatlanti pénzhatalmi elit - a nemzetek feletti szervezett magánhatalom - ál-demokrata, ál-civil, ál-liberális kiszolgálói. Jó pénzért uszítanak a közérdeket, a közjót képviselő - a többség által támogatott - legitim módon megválasztott kormányzat ellen: önkényuralomról, a hatalommal való visszaélésről, a végtelen etatizmusról, a korlátozott önkormányzatiságról, egyszemélyi diktatúráról, az esélyegyenlőség hiányáról, korrupt maffiaállamról beszélnek, miközben begyakorolt technikákkal lázítják a többségükben naiv fiatalokat a szervezett magánhatalom számára nem kívánatos, a közérdeket képviselő szervezett közhatalom és az azt irányító kormányzat megdöntésére.

Az egyik saját eszén is túljáró neoliberális újságíróhölgy egyenesen azt ismételgette, hogy nemcsak a szétesett és alulteljesítő ellenzéknek nincs jövőképe, de a kormányzó elit sem képviseli az általa hangoztatott keresztény-konzervatív értékeket. A fideszesek úgymond erkölcstelenek és idióták, akik valójában csak a helyezkedéssel és a lopással vannak elfoglalva. Érzelgősen hiányolta, hogy a magyar társadalom új nemzedékeinek nincsenek közösségi terei, pedig joguk lenne hozzá. A felülmúlhatatlan trágárságáról közismertté vált kollégája ezúttal sem volt többre képes, minthogy cinikus és mocskos megjegyzésekkel kontrázzon neki. Voltak azonban a kozmopolita-neoliberális véleményformálók között olyanok is, akiknek az érvein érdemes elgondolkodni. Ezért elsősorban velük szeretnénk polemizálni.

Hogyan kell színes és gyümölcsös álforradalmak szításával kormányokat dönteni? A világ eseményeit aggodalommal figyelő kortársaink, köztük a magyarok is, az új információs technikáknak köszönhetően egyre inkább látják, hogy kik a gyakran véres események irányítói, a politikai dráma igazi szereplői. Még akkor is, ha nem lehet őket mindig pontosan beazonosítani, az emberiség egyre nagyobb része tudja, hogy ezek a bábjátékos irányítók, akik a szálakat húzogatják, léteznek. A pénzhatalmi világelit hegemóniája alatt álló transzatlanti-térség tömegtájékoztatása azonban következetesen úgy számol be a drámai történésekről, hogy hallgat a megrendelőkről és a finanszírozókról, a felbérelt forgatókönyvírókról, a rendezőkről, és nem nevezi nevén a valódi főszereplőket. Ez a tömegtájékoztatás csak a bábuk látható mozgásáról tájékoztat és hallgat arról, hogy mi történik a színfalak mögött, holott tudja, hogy kik a bábuk mozgatói és hol vannak.

Elképzelhető, hogy a pénzhatalmi elit Kijev után most Budapestet választotta újabb neokon bunrakujának a színterévé. Azt se lehet kizárni, hogy most majd Orbán Viktornak kell eljátszania azt a szerepet, amelyet Ukrajnában Viktor Janukovicsra osztottak ki. Az Egyesült Államok egyik internetes üzleti portálja, az International Business Times (IBT) 2014. november 18-án arról írt, hogy Magyarország az Oroszország és Európa (vagyis a pénzhatalmi világelit transzatlanti birodalma) közti konfliktus új frontjává válhat. Az IBT, ez a szervezett pénzhatalom médiabirodalmába tartozó portál, úgy vélte, hogy a magyarok a kormányzat orosz-barát külpolitikája és a korrupcióval szemben elnéző belpolitikája miatt tiltakoztak Budapesten és több vidéki városban.

Az IBT azonban kénytelen volt azt is megállapítani, hogy Magyarország belső helyzete lényegesen szilárdabb, mint Ukrajnáé volt a 2014. február 22-i kijevi államcsíny előtt és amilyen maradt e véres puccs után. Dennis Lynch, a portál egyik munkatársa, ezért nem tartja valószínűnek, hogy a belpolitikai küzdelem erőszakossá válik. Mégis úgy látja, hogy a kormányellenes megmozdulások Magyarországot a Nyugat és a Kelet harcának az újabb csataterévé tehetik. Több olyan jelszó is hallható volt a budapesti bunrakun, amelyek a kijevi EuroMaidanon elhangzott jelszavakra emlékeztettek. A forgatókönyvírók szemforgatóan a „Közfelháborodás napjának” keresztelték el a 2014. november 17-i tüntetést, ahol valóban többen is elővették az Európai Unió zászlóját, azt kiabálva, hogy „Európa! Európa!” és „Ruszkik haza!”. Mások azt skandálták, hogy „Orbán mondjon le!”. Úgy láttuk, hogy az erre kiképzett rejtőzködőknek sikerült Saul Alinsky és Gene Sharp technikáival felszítania a dühöt, de még nem tudták a tüntetők elégedetlenségét egyértelműen a nemzeti kormány ellen fordítani.

Magyarországon, amely nem közvetlen szomszédja Oroszországnak és nem is függ tőle úgy, mint Ukrajna, a lakosság 72%-ka 2010-ben úgy vélte, hogy rosszabbul él, mint a kommunista rendszerben, amikor Magyarország a szovjet tömb része volt. A magyaroknak csak a 46%-ka gondolta úgy, hogy jó volt a társadalom számára az áttérés a piacgazdaságra 1989 után. 42%-kuk azonban jobbnak tartotta az állami irányítás alatt álló tervgazdaságot. 71%-kuk szerint pedig az európai integráció gyengítette Magyarországot és az EU-tagság mindent összevetve inkább hátrányos Magyarország számára. Ennek kapcsán szeretnénk néhány tényre a tüntetésen részt vett fiatalok figyelmét felhívni:

Magyarország pénzügyi és gazdasági nehézségei arra vezethetők vissza, hogy a pénzuralmi világelit tudatosan eladósította más országokkal együtt: 1973 és 1989 között a magyarországi párt-nómenklatúra technokratái felvettek összesen mintegy 5 milliárd dollár hitelt, amelyből csak 1 milliárd érkezett be az országba. Az MNB 2-es számú műhelytanulmánya szerint erre 1989-ig kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot és még maradt 22 milliárd dollár kifizetetlen adósság. A magyar eladósodás 1979-ben többszöröződött meg, amikor a szervezett magánhatalom két pénzügyi központja – a City of London nyáron, majd decemberben a FED – egyoldalúan felemelte a 4-5%-kos kamatlábat 20-21%-ra. (Az elmúlt évtizedben Magyarországon is e nemzetközi pénzügyi közösség tulajdonában lévő bankok írták át önkényesen a hírhedté vált devizahiteles szerződéseket és okoztak több ezermilliárdos kárt honfitársainknak.)

A Nyugatot kiszolgáló magyar technokraták már 1988-ban olyan jogszabályokat hoztak (társasági törvény), amelyek lehetőséget nyújtottak a közvagyon szabad elrablására. Ezen az ideiglenesen elfogadott alkotmány sem változtatott, mert szankció nélküli csonka szabályokból állt, amelyek szándékosan védelem nélkül hagyták a közvagyont, a nemzeti önrendelkezés és a szabadság bázisát. A Tax Justice Network szakemberei szerint ezért Magyarországról a 2010-et megelőző 25 évben 242 milliárd dollár likviddé tett magyar közvagyont vittek ki offshore bankokba. Így Európában Magyarország lett az első, világszinten pedig a tizenkettedik legkifosztottabb ország. A magyar munka eredményének ez a rekordméretű ellopása az a korrupció, amely szegénnyé tette a magyar társadalom túlnyomó részét. Emiatt nem képes a magyar állam és társadalom egyszerre fizetni az óriási adósságszolgálatot, teljesíteni az EU-nak a külföldi eladósodás mértékére és a költségvetéshiányra vonatkozó korlátozásait, fenntartani azt a szervezett magánhatalom, az EU által ránk kényszerített gazdasági szerkezetet és tulajdoni struktúrát, amely miatt a magyar GDP 30%-a minden évben kiáramlik a transzatlanti térség vezető országaiba. A szegénység növekedésének ez az igazi, rendszerbeli oka. A szégyenletes korrupció csak „hab a tortán”.

Csak azért nem soroljuk fel a nemzetközi pénzügyi közösség és hazai kiszolgálóinak a magyar társadalom és a magyar nép egészének a sérelmére elkövetett cselekményeit, mert ezt már megtettük az eddig publikált könyveinkben. Meg kell azonban említeni, hogy az Európai Unió jelenlegi formájában a pénzuralmi világelit hegemóniáját kiszolgáló intézményrendszer. A kozmopolita-globalista pénzügyi közösségnek azért van szüksége az EU-ra, hogy segítségével fokozatosan felszámolja a számára már feleslegesé vált szuverén nemzetállamokat. Az EU-s zászlókat lobogtatók számára megismételjük: az Európai Unió által Magyarországra kényszerített gazdasági struktúra és szabályozórendszer következtében a magyar nemzeti össztermék, a GDP 30%-ka minden évben kiáramlik az EU-centrum országaiba profit és kamat formájában.

Ezzel szemben az, amit Brüsszel EU-s támogatásként visszajuttat, az csak az évi GDP 1%-kának felel meg. Egyetlen kormány, egyetlen tudományos intézmény se készített megalapozott tanulmányt arról, hogy mibe kerül Magyarországnak az EU-tagság. Mindig csak arról van szó, hogy Magyarország támogatást kap Brüsszeltől. Követelni kell annak a szakszerű kimutatását, mibe kerül ténylegesen hazánknak az, hogy megtévesztő propagandával bekényszerítették az EU-ba.

Ha pl. a jelenlegi kormányzat már végzett volna tudományosan megalapozott vizsgálatot arról, hogy gazdaságilag és pénzügyileg mennyi hátrányt okoz az EU-s tagság, akkor a zászlót lobogtatóknak tényekkel lehetne bizonyítani: azért tüntet, hogy a GDP tőle elvett 30%-káért továbbra is csak 1%-kot kapjon vissza ellenszolgáltatásként. Amíg az Európai Unió jelenlegi struktúrája és szabályrendszere marad, addig Magyarország nem lesz képes ebből a félgyarmati függésből kikerülni. (Ezeket az adatokat Pavics Lázár pénzügyi szakértő több éves kutatómunkájára, valamint Dr Hossó Andrea – aki pénzügyi diplomáját a London School of Economics Egyetemen szerezte, s aki a City of London bankára – számításaira támaszkodva közöltük.) Ha a tüntetők ismernék az EU-tagság hátrányait is, aligha lobogtatták volna olyan lelkesen az EU zászlaját.

Az Európai Unió az erőltetett vertikális integráció túlzásai következtében egy olyan nemzetek feletti struktúrává alakult át, amelyet a pénzhatalmi elit által pozícióba helyezett bürokrácia irányít. Ha az Európai Uniót vissza lehetne alakítani alapítói szándékainak megfelelően olyan decentralizált szervezetté, amelyet az egyenjogúság és a mellérendeltség alapján az egyes tagállamok politikai felelősséggel tartozó legitim vezetői irányítanak, akkor még lenne létjogosultsága az ilyen demokratikus integrációnak. Ehhez azonban vissza kell térni a horizontális integrációhoz, amelyben az egyenjogú felek a mellérendeltség alapján konszenzussal hozzák meg a kompromisszumos döntéseket, és ahol ismét érvényesül a szubszidiaritás elve, amely szerint minden kérdést azon a szinten és akkor kell eldönteni, ahol, és amikor az információk optimálisan rendelkezésre állnak.

Nekünk, magyaroknak, rendkívül nagy csalódást okozott, hogy az Európai Unió semmilyen formában nem állt a Kárpát-medencében a határainkon kintrekedt magyarok védelmére. Az Európai Uniót irányító hatalmi erők az első és a második világháborút lezáró európai békerendszer létrehozóinak a jogutódai is. A Monarchia népei közül csak a magyarokkal szemben tagadták meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elv alkalmazását. Ezért elvárható lett volna, hogy azok a döntéshozók, akik ma az Európai Uniót irányítják, valamilyen formában korrigálják a Magyarország számára tragikus következményekkel járó diktátumoknak legalább a legkirívóbb igazságtalanságait. Az EU döntéshozói segíthették volna, hogy az elszakított tömbben élő magyarság területi autonómiához, államilag finanszírozott teljes spektrumú egyetemekhez jusson. A hatalmat gyakorló brüsszeli bürokrácia ehelyett még arra se volt hajlandó, hogy az olyan kirívó jogtalanságok ellen fellépjen, mint amilyen a magyar állampolgárságot felvevő Szlovákiában élő magyarokkal szemben alkalmazott a szlovák kormányzat.

A szervezett magánhatalom és a korrupció

Szeretném néhány sorban megvilágítani az Y és Z generáció szabadságszerető tagjainak, hogy tudomásul kell venniük: a jelenlegi pénzuralmi világrendszerben minden társadalmat, minden államot egyszerre két hatalom irányít. Az egyik a szervezett magánhatalom, amely úgy működik, mint egy globális korporáció. Legfelső szintjén a stratégiai döntéseket mintegy 300 szupergazdag bankárdinasztia képviselői hozzák. Ez a 300 bankárdinasztia a tulajdonosa annak a 147 óriásbanknak és pénzintézetnek, amely viszont keresztbe-tulajdonlással 43 ezer transznacionális korporációt mondhat magáénak. A pénzuralmi rend felső szintjének a bázisát az az 1% alkotja, amelynek a lakosság 99% dolgozik. A felső szint közvetlen irányítása alá tartoznak a legfontosabb pénzintézetek, elsősorban az olyan központi bankok, mint a FED, a Bank of England, az EKB és a Bázelban működő BIS, a központi bankok központi bankja.

A globális korporáció második szintjét az igazgatók alkotják, akiknek az a feladata, hogy ellenőrizzék a felső szint döntéseinek a végrehajtását. Az igazgatókhoz lehet sorolni az Egyesült Államok elnökét, más nagyobb országok kormányfőit, az ENSZ főtitkárát, a Világkereskedelmi Szervezet, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a NATO, az EU élén álló személyeket. A szervezett magánhatalom struktúrájának fontos részét alkotják az olyan szervezetek, mint a Bilderberg Csoport, a Trilaterális Bizottság, a Külkapcsolatok Tanácsa, a több mint 30 ezer alapítvány, a kerekasztal-hálózatok, a Lions, Rotary és a hasonló klubok, valamint a különböző szabadkőműves szervezetek, amelyeken keresztül elér minden döntési központot. A világszintű óriásvállalat - a szervezett magánhatalom - harmadik szintjét a menedzserek alkotják, akik már konkrétan végrehajtják a legfelső szint döntéseit.

A szervezett magánhatalom individualista és saját egyéni érdekeit követi. Ideológiája a neoliberalizmus, egy átértelmezett fogalom, amely ma már a klasszikus liberalizmus elveinek, az emberi jogoknak és a politikai szabadságjogoknak a tagadása. Mivel a vagyon hatalom, és a szervezett magánhatalom óriási vagyonnal rendelkezik, ezért az a szabadság, amit követel magának, az valójában már a többség szabadságával való visszaélés - a korlátlan önzés - szabadsága.

A szervezett magánhatalom magának követeli a közérdek szolgálatában álló államnak az irányítását is. A társadalom vagyontalan többsége csak az állam - mint erőszakszervezet - segítségével képes a szervezett magánhatalommal szemben a saját érdekeit érvényesíteni. A profitorientált szervezett magánhatalom - gátlástalanul és mértéktelenül - csak a saját magánérdekeit követi. Ha az állam gyenge, akkor a társadalom vagyontalan, hátrányos helyzetű, többsége nem tud védekezni a szervezett magánhatalom önzésével szemben. A szervezett magánhatalom ezért arra törekszik, hogy gyengítse a közérdek és a közjó szolgálatában álló államot, s ha lehet, azt a saját szolgálatába állítsa. Mint „éjjeliőr-állam” az a feladata, hogy a szervezett magánhatalom vagyonát és előjogait védelmezze az alul lévők fékentartásával. A szervezett magánhatalom ezért az állam gyöngítésére, a társadalom polarizálására, atomizálására és multikulturális mozaikká való átalakítására törekszik.

Miért van korrupció?

A szervezett magánhatalom óriási pénzügyi és vagyoni fölényét a korrupció legváltozatosabb formáival és technikáival alakítja át politikai-közhatalmi döntésekké. Nem lehet eléggé ismételni, hogy a pénzuralmi rendszerben olyan pénzügyi és gazdasági struktúrák működnek, amelyek az értékelőállító munka eredményét a vagyonnal rendelkező 1%-hoz szivattyúzzák át. A pénzuralmi rend ezért nem lehet más, mint kevesek uralma a többség felett, vagyis szükségszerűen oligarchikus rendszer.

A szervezett magánhatalom, valamint az arctalan pénzviszonyokba elrejtett irányító szervezetei oligarchikus struktúrák. Csak úgy tudnak létezni, hogy eladósítással, kamatszedéssel és más technikákkal elvonják a termékeket és szolgáltatásokat azoktól, akik azt előállítják. A szervezett magánhatalom rendszerében az uralmat gyakorló oligarchikus kisebbségnek a vagyon koncentrációján és centralizációján nyugvó hatalma egyre növekszik, miközben a függő helyzetű vagyontalanoké egyre csökken. Ezért kell elhitetni a magyar nép felnőtté vált Y és Z generációjának tagjaival, hogy a szervezett magánhatalom majd az egyenlő esélyek megújításával folyamatosan biztosítja számukra a társadalmi mobilitást, azt a lehetőséget, hogy hozzájuthassanak a pénzügyi, gazdasági és politikai hatalomhoz. Ez átlátszó megtévesztés mindazok számára, akik már tanulmányozták és a gyakorlatból is ismerik a hatalmi viszonyok működését.

Hogy mennyire korrupttá vált az ellenőrzés nélkül maradt szervezett magánhatalom, azt jól szemlélteti az Egyesült Államok mai valósága. A híres „Amerikai Álmot” ténylegesen úgy lopták el az amerikaiak millióitól, hogy szinte észre se vették. A szervezett magánhatalom Wall Street nevezetű egyik központja, például, olyan mértékben vált korrupttá és bűnözővé, hogy nehéz róla tárgyilagosan és higgadtan beszélni. A meghatározó pénzügyi szereplők ma már bármit megtehetnek, mert a második világháború után fokozatosan felvásárolták maguknak a politikai osztályt. A közérdek képviseletére kötelezett államhatalom rendeltetésellenesen a magánhatalom kiszolgálójává vált. A pénzhatalmi világelit ma már nemcsak a világ legnagyobb gazdasági gépezetét képes megbénítani, de az egész világgazdaságot is.

A Wall Street korrupt működését számos körülmény tette lehetővé. Az óriásbankok először csak könyvelésüket manipulálták, később elérték, hogy a szabályozást és ellenőrzést végző állami szervek helyett a bankok felügyeletét maguk a bankok lássák el. Így vált általános gyakorlattá a tudatos megtévesztés és csalás. Közvetlenül a 2008-as válság kirobbanása előtt kiadott beszámolóikban az önmagukat ellenőrző bankár oligarchák elhallgatták, hogy a legtöbb vezető bank az összeomlás szélén áll és ezért több százmilliárd dollár állami segítségre szorulnak közpénzekből. Az Amerikában már ekkor is érvényben lévő törvény bűncselekménnyé minősítette, ha a bankok vezérigazgatói elhallgattak fontos információkat a befektetőik elől. 2008-ban ez az elhallgatás és megtévesztés ténybeli bizonyítást nyert. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium egyetlen bűnvádi eljárást nem kezdeményezett egyetlen Wall Street-i bank ellen sem. A Minisztérium bűnügyi osztályvezetője elismerte, hogy az egész világot megrengető pénzügyi válság egyetlen nagy szereplője ellen sem emeltek vádat, mert ehhez igazolni kellett volna, hogy a gyanúsított szándékosan követte el a csalást. Pénzügyi kutatók tényekkel támasztották alá, hogy az elmúlt 25 évben alig indult eljárás pénzintézetekkel, bankokkal szemben. A bankárok nem kerültek börtönbe súlyos bűncselekményeknek minősülő csalásaikért. Évek múlva is csak az erkölcsi alanyoknak nem tekinthető jogi személyeket szankcionálták a kolosszális méretű csalásokhoz képest enyhének tekinthető pénzbüntetésekkel.

Richard Bowen, aki 2008-ig volt a Citigroup egyik alelnöke, már 2006-ban rájött, hogy a jelzáloghitelek 60%-ka problematikus. Felfedezését minden illetékessel közölte, a vezetőség azonban nem vette figyelembe figyelmeztetéseit. Az amerikai pénzügyi válságot vizsgáló bizottságnak Bowen több ezer oldalnyi iratot adott át, de ebben az esetben sem történt semmi. Mivel a bankok önmagukat ellenőrizték, a Citigroup vezetői továbbra is igazolták, hogy a bank pénzügyei életképesek és a belső ellenőrzés hatékony. Alig telt el 9 hónap, és a Citigroupnak 45 milliárdos gyorssegélyre és további 300 milliárdos garanciára volt szüksége a szövetségi kormánytól - az adófizetők pénzéből - ahhoz, hogy talpon maradhasson. A Wall Street-i vezetők máig meg vannak győződve arról, hogy sosem kerülhetnek börtönbe.

A Bank of America akkori elnöke 2008. november 26-án azt írta a részvényeseknek, hogy a világ legerősebb és legstabilabb bankjának a tulajdonosai. Azt nem említette, hogy a Bank of America azon a napon 86 milliárd dollárral tartozott a FED-nek, és ezt a FED is elhallgatta. Az Egyesült Államok központi bankjának szerepét is ellátó, de 100%-ban magántulajdonban lévő FED, rekordméretű pénzügyi mentőakciót hajtott végre. Ezzel a FED biztosította a bajba került pénzintézetek számára a túlélés lehetőségét. A FED elhallgatta, hogy mely bankok kaptak összesen 1200 milliárd dollár segítséget egyetlen napon, 2008. december 5-én. A FED 2009 márciusáig 7770 milliárd támogatást nyújtott a bűnözőgyakorlatot folytató pénzügyi rendszer megmentésére. Ezzel a FED megakadályozta a pénzrendszer teljes összeomlását, de elősegítette, hogy azok tovább folytathassák korrupt működésüket.

A mértéktelen spekuláció miatt csődbe jutott bankok megmenekültek az összeomlástól, sőt, tovább növekedhettek a szupergazdag pénzügyi elit magántulajdonát képező FED titkos finanszírozásának köszönhetően. Jelenleg is az a helyzet, hogy ezek a közpénzből megmentett nagy bankok olyan kockázatokat vállalnak, amelyeket nem mernének megtenni, ha nem lennének biztosak abban, hogy az ellenőrzésük alatt álló állam az adófizetők pénzéből megmenti őket.

Történtek az amerikai Kong-resszus, a tudomány és a szakma képviselői részéről is erőfeszítések arra, hogy állítsák le a „forgóajtó-rendszert”, a monetáris felségjogokat gyakorló FED, a spekulációs tranzakciókat bonyolító Wall Street, valamint a szabályozást és az ellenőrzést végző kormányzati szervek között. Aki a spekulációs ügyleteket irányítja, holnap már a szabályozást végzi, hogy aztán ő lássa el a hatósági felügyeletet a Wall Street spekuláns bankárai felett. Több konkrét személyt is megnevezhetnénk, de itt csak arra utalunk, hogy e sorok írója más munkáiban már ezt megtette.

Ezzel csak jelezni akartuk, ami ma már közhelynek számít, hogy az egész világ egyik legkorruptabb országává vált az Egyesült Államok. Csak terjedelmi okokból nem szóltunk arról a még nagyobb korrupciós „forgóajtóról”, amely a hadiipari-komplexum, a szövetségi kormányzat – beleértve a törvényhozást is -, valamint a bankrendszer legfelsőbb szintjei között működik. Valaki az egyik nap korporációs elnök, majd miniszter, majd bankelnök, hogy aztán törvényhozó lesz.

Van-e korrupció Magyaror-szágon? Amíg van szervezett magánhatalom, addig csak korlátozni lehet, de teljesen felszámolni nem lehet a korrupciót. Akik elemezték a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő korrupciót, gondosan elhallgatták, hogy létezik nemzetközileg megszerveződött magánhatalom, és a pénzhatalmi világelit az a felettes világ, amely az Európai Unióval együtt Magyar-országot is a saját pénzügyi gyarmatává tette. A szervezett magánhatalom már 1988-tól (társasági törvény elfogadása) elkezdte a maffiajellegű működést, és az egész rendszerváltás alatt folyamatosan működött. Létezik posztkommunista maffiaállam? Létezik, de ez már létezett az Antall József és a Boros Péter kormányzat, a Horn-kormány, a balliberális Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok idején is, nemcsak a jelenlegi nemzeti kormány alatt.

A Magyarországon működő ‘szervezett felvilág’, amely csak a ’globális szervezett felvilág’ helyi kozmopolita-komprádor képviselete, folyamatosan jelen volt 1988 (sőt 1982) óta Magyarországon. A jelenlegi pénzuralmi világrendben a magyar társadalom felső osztálya nem is Magyarországon él. A ’szervezett felvilág’ külföldi döntési központjai útján eddig el tudta érni, hogy Magyarországnak olyan kormányzata legyen, amely lényegesen nem változtatott az általa kialakított pénzügyi és gazdasági struktúrán. Így gondoskodott arról, hogy hatékonyan működjön az a struktúra és szivattyúrendszer, amely minden évben a magyar GDP 30%-kát juttatta el hozzá profit és kamat formájában. A magyarországi milliárdosok vagyona eltörpül a ’globális szervezett felvilág’ vagyonához képest. Magyarország félgyarmati helyzetének az igazi haszonélvezője a pénzhatalmi világelit. Ez a szervezett magánhatalom azonban nem akar beletörődni abba, hogy legyen egy helyi felső osztály is, amely nem az ő globális maffiahálózatához tartozik.

Amikor a kozmopolita-komprádor balliberális érdekcsoportok használták az államot maffiamódszerekkel történő gazdagodásra, akkor ezt a pénzhatalmi világelit rendbenvalónak találta. Azt azonban ellenzik, ha a közhatalom szolgálatában lévő állam akarja megszilárdítani helyzetét a középosztály erősítésével, gazdasági bázisának kiépítésével. Az ilyen közhatalom hirtelen „maffiamódszereket” alkalmazó állammá lényegül át.

A szükségszerűen kontroll nélküli szervezett magánhatalom, amelynek a vezetőit nem lehet demokratikusan választani és amely, emiatt nem is ellenőrizhető, mindent megtesz azért, hogy létezését letagadja. A demokráciát is át kellett értelmeznie. Egy rendszer akkor demokratikus, ha a szervezett magánhatalom nem ütközik a közérdeket és a közjót szolgáló államhatalom korlátaiba. A liberalizmust is átértelmezte: ez nem valamennyi állampolgár emberi jogait és politikai szabadságjogait jelenti, hanem a szervezett magánhatalom szabadságát a mások szabadságával való korlátlan visszaélésre.

Egyelőre nem ismerjük, hogy a ’Magyar polip’ kötet szerzői milyen érvekkel támasztják alá azt az állításaikat, hogy csak 2010 óta működik maffiaállam Magyarországon és a második Orbán-kormányt megelőzően a mai állapotokhoz képest csak kisebb volumenű és kevésbé veszélyes volt a korrupció.

Korrupció sajnos a jelenlegi nemzeti kormányzás idején is jelen van Magyarországon. Az ismertetett tények alapján azonban arra kell következtetnünk, hogy lényegesen nagyobb korrupció volt 2010 előtt, mint után. Pontos, bizonyított adatokra támaszkodó választ azonban csak tudományos módszerekkel végzett alapos kutatás adhat.

Vannak-e valódi civil szervezetek?

A transzatlanti térségben, Amerikában, Európában és Ma-gyarországon is sok ezer NGO és más civil szervezet működik. Minden szervezet hatékony működéséhez azonban minimális anyagi bázisra van szükség. Ha ezt az anyagi bázist az adott szervezet tagjai önkéntes hozzájárulásukkal biztosítják, akkor ez a szervezet többé-kevésbé függetlennek tekinthető. Ha viszont ezeknek a polgári kezdeményezéseknek, mozgalmaknak, civil szerveződéseknek a szervezett magánhatalom különböző struktúrái, vagy pedig a szervezett közhatalom, az állam különböző szervezetei a finanszírozói, akkor már valódi civil szervezetről nem beszélhetünk.

Annak a civil szervezetnek, amelyet a magánhatalom finanszíroz, lényegében a megbízóit kell kiszolgálnia. Az általa kapott célokat kell követnie és az azt szolgáló feladatokat kell ellátnia. Ha a magánhatalom adott intézménye bőkezű, akkor egy ilyen ál-civil szervezet nagyon hatékony is lehet. Lényegében arról van szó, hogy a szervezett magánhatalom rejtve akar maradni, és helyette ez az ál-civil szervezet végzi el a kitűzött feladatokat.

Ha a közhatalom finanszírozza a civil-szervezetet, akkor az nem más, mint az állam meghosszabbítása, és ebben az esetben olyan közfeladatot lát el, amelyet az állam nem akar különböző okokból közvetlenül maga elvégezni. Itt is lényegében egy ál-civil szervezettel van dolgunk. Az ilyen államilag finanszírozott ál-civil szervezetek is nagyon hasznosak és hatékonyak lehetnek.

Sok igazi civil szervezet van, amelyeket maguk a civilek finanszíroznak. Ezek azonban rendszerint rövid életűek, mert működési feltételeik bizonytalanok. Ez különösen igaz olyan országokra, amelyben a társadalom jelentős része szegény. Magyarországon is számos igazi civil szervezet létezik, de tevékenységük hatásfoka csekély, mivel alulfinanszírozottságuk következtében nem tudnak hatékonyan működni. Sok van belőlük, de kevés eredményt tudnak felmutatni. Az őszi tüntetéseket az eddig ismertté vált információk szerint a szervezett magánhatalom által finanszírozott és az ő szolgálatában álló ál-civil szervezetek és mozgalmak kezdeményezték.

Az amerikai jogvédő szervezet - a Soros György által is pénzelt Human Rights First, HRF 2014 augusztusában írt 130 oldalas összefoglaló tanulmányában azt állítja, hogy Magyarországon előtérbe kerültek a radikális gyűlöletpártok. Azt ajánlják az Egyesült Államok elnökének: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyarok visszataláljanak a demokráciához és a jogállamisághoz. Véleményük szerint az amerikai ügynökségeknek össze kellene állítaniuk egy anyagot, amely a magyarországi politikai és üzleti vezetőket érintő korrupciós ügyekről szól. Még ebben a hónapban meg is érkezett Washingtonból az Orbán-kormánynak küldött figyelmeztetés a szabadság-téri megszállási emlékmű kapcsán. A HRF emberjogi szervezet arra is kérte az amerikai titkosszolgálatokat, hogy derítsék fel a magyar szélsőjobboldal orosz és iráni kapcsolatait. Kitértek arra is, hogy támogassák a független tömegtájékoztatást és a civil szervezeteket.

A HRF ajánlásait megelőzően Charles Gati ismét kezdeményezte Orbán Viktor „megfékezését”. A politológiával foglalkozó Gati 2012-ben már öt pontban foglalta össze, hogy miként lehetne a magyar kormány vezetőjét megbuktatni. Többek között úgy fogalmazott, hogy „ha demokratikusan nem megy, akkor másképp”. Ezt követően a magyar sajtóban vita folyt arról, hogy az amerikai egyetemi oktató vajon a polgárháború kirobbantására gondolt-e vagy sem?

A HRF említett dokumentumában szorgalmazza a fellépést az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a korrupció ellen. Bírálták a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn elhangzott beszédét is, amelyben a liberalizmus utáni korszakról fejtett ki néhány gondolatot. A HRF egyik legbefolyásosabb pénzügyi támogatója a Soros György által létesített Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet), amely számos országban működik. Közismert, hogy Soros György Magyarországon is támogat ellenzéki szervezeteket, köztük Bajnai Gordon alapítványát is finanszírozta. Soroshoz köthető az amerikai Demokrata Párt egyik fontos alapítványa a Center for American Progress, a CAP. Ez az alapítvány juttatott Bajnai alapítványának 2011-ben 110 millió és 2012-ben pedig 106 millió forintot. De Soros, Obama választási kampányaira is 1,1 millió dollárt költött.

Az eddig ismertté vált tények arra utalnak, hogy a szervezett magánhatalom külföldi és magyarországi hálózatai gondosan kidolgozott stratégia szerint próbálják lehetetlen helyzetbe hozni, majd pedig távozásra bírni Orbán Viktort és kormányát. Földi László ezredes az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója kijelentette: „Az elmúlt hónapok eseményei egyértelművé teszik: jól finanszírozott folyamatot láthatunk, amelyben nem voltak spontán elemek.”

A Magyar Nemzet 2014. november 20-i számában Földi László kifejtette: „Ami történt, az már súrolja azt, hogy egy idegen állam a pénzügyi hátterét is felhasználva megpróbálja az ország belpolitikai viszonyait drasztikusan befolyásolni, megváltoztatni.”

Utalt Földi arra is, hogy a tüntetéseken való részvétel egyeseknek egzisztenciális kérdés lehet. A büntetőtörvénykönyve ütköző hazaárulásnak is tekinthetjük, ha valaki pénzért cserébe idegen hatalom érdekét szolgálja. Sokan nem tudhatják, akik pénzt kaphatnak a megjelenésért, hogy honnan származik az összeg, mert aki ezzel tisztában van és fizet neki, nem fedi fel sem kilétét, sem céljait. (Itt csak utalunk arra, amit Ukrajnáról szóló írásunkban forrásmegjelöléssel alá is támasztunk, hogy a Washington és a NATO által szervezett kijevi államcsíny során az EuroMaidan tüntetések résztvevői heti 20 millió dollár összjuttatásban részesültek.) Felmerül a gyanú – vagy legalábbis nem lehet kizárni -, hogy a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédő és fejlesztő civil szervezet, valamint a Krétakör Alapítvány is részben a szervezett magánhatalom által finanszírozott ál-civil szerveződés.

(A teljes írás a Leleplező 2014 /4. számában olvasható)

Dr. Drábik János: A pénzhatalmi világelit hazugságokkal készíti elő a III. világháborút

Az ukrán dráma harmadik felvonása

Megbízható forrásból tudjuk, amit maguk az érintettek is megerősítettek, hogy az EuroMaidan résztvevői kezdettől fogva díjazásban részesültek. Minden aktív fegyveres napi kétszáz dollár zsoldot kapott és további ötszáz dollárt, ha a csoport tíz fő feletti létszámmal rendelkezett. Az összekötők és szervezők további napi kétezer dollárt kaptak akkor, ha az alájuk rendelt csoportok közvetlen támadást intéztek a rendfenntartó erők és az állami tisztségviselők ellen. Jelentések szerint ez a pénz diplomáciai csatornákon érkezett a Kijevben működő amerikai nagykövetségre, onnan pedig a Szvoboda és a Haza Párt (Batkivcsina) vezetőihez. (Mintegy húszmillió dollár hetente.) Ezt a pénzt használták az EuroMaidan egészét működtető rendszer finanszírozására, az egyes állami vezetők és rendfenntartó-egység irányítók megvesztegetésére, valamint a médiumok és a propaganda lefizetésére. A tüntetések irányítói a pénzt bank-átutalással kapták meg. Az is bizonyítást nyert, hogy azok a jobboldali szervezetek, akik operatív szerepet játszottak az EuroMaidanon, garanciát kaptak arra, hogy szükség esetén segítenek nekik elmenekülni Ukrajnából és gondoskodnak róluk azon a helyen, ahova menekültek.

(…)

Az az Ukrajna, amit eddig ismertünk, már nincs többé

2014. október 15-én olvashattuk a Washington államban élő Mike Whitney interjúját6 The Saker-rel. A nemcsak az alternatív sajtóban és elektronikus fórumokon, de a főáramlatú tömegtájékoztatásban is egyre jobban ismert Whitney azt kérdezte The Saker-től, hogy az Egyesült Államok felelős-e Ukrajna válságáért? A válasz határozott igen volt, kiegészítve azzal, hogy ehhez nem férhet kétség. Az ukrán nép nem volt megelégedve a korrupt Janukovics rendszerrel, de az államcsínyt egyértelműen a CIA vezényelte le. Az Európai Unió is részt vett benne, különösen Németország, de ők távolról sem játszottak olyan fontos szerepet, mint az Egyesült Államok. Viktoria Nuland lehallgatott telefonbeszélgetése világosan mutatja, hogy kik húzogatták a szálakat a színfalak mögött.

Whitney azt is tudni akarta, hogy milyen szerepet játszott az Obama-kormányzat Kijevnek abban a döntésében, hogy háborút indítson saját népe ellen Ukrajna keleti területén. A válasz itt is tömör: központi szerepet. Tudomásul kell venni, hogy nincs „ukrán” hatalom Kijevben. Porosenkot és a körülötte lévő embereket szász százalékig az Egyesült Államok irányítja. A hírhedt ukrán titkosrendőrség, az SBU vezetője Valentyin Nalivajcsenko ismert CIA-ügynök. Washington úgy hivatkozik Porosenkora, hogy „a mi ukrán bennfentesünk”. Porosenkonak a Washingtoni Kongresszusban elmondott beszédét egyértelműen egy amerikai írta.

Whitney ez után azt tudakolta: Oroszországnak milyen szerepe volt abban, hogy Novorosszija milíciái sikeresen verték vissza az ukrán hadsereget és újnáci támogatóikat? The Saker szerint Oroszország döntő szerepet játszott. Oroszország nem vonultatott fel csapatokat a határok mentén, de lehetővé tette, hogy önkéntesek és fegyverszállítmányok átlépjék a határt. A különböző magáncsoportok nyújtottak közvetlen segítséget, nem pedig az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat vagy a hadsereg. A Kremlnek megvan a módja arra, hogy segítsen, ha így dönt. Egyetlen esetben, úgy tűnik, hogy volt egy közvetlen tüzérségi támogatás az orosz határon keresztül, de a legtöbb segítségre rejtett módon került sor. Moszkva ezen túlmenően hírszerzési, logisztikai és politikai támogatást is nyújtott Novorosszijának. Orosz támogatás nélkül Novorosszija nem lett volna képes megfordítani a háború menetét.

Whitney ez után azt akarta tudni, hogy mi az igazság a Krím-félszigettel kapcsolatosan: illegálisan foglalta-e el, vagy ez is csak a nyugati média által terjesztett fikció? Putyin valóban küldött egységeket a Krímbe, de ezek soha nem lépték túl azokat a határokat, amelyeket a jelenleg érvényben lévő orosz-ukrán egyezmények lehetővé tesznek. A fekete-tengeri orosz flotta központja Szevasztopolban volt, tehát rendelkezésre álltak a szükséges csapatok. Számos helyi önkéntes is volt, akik fontos feladatokat hajtottak végre. Több ilyen önkéntes olyan szakszerűen lépett fel, hogy tévesen az Orosz Speciális Erők tagjainak válták őket. Tény az is, hogy a döntő pillanatban Putyin valóban küldött speciális egységeket is a félszigetre.

Technikai értelemben Moszkva nem szegte meg az érvényes megállapodásokat, de megsértette Ukrajna szuverenitását. Moszkva ezt azért tette, mert szilárd bizonyítékkal rendelkezett arról, hogy Kijev közvetlen ellenőrzése alá akarja vonni a Krímet, esetleg Törökország és a krími tatárok bevonásával. Ha Putyin nem kezdeményez, akkor a Krím-félszigeten nagyobb vérfürdőre kerülhetett volna sor, mint Novorosszijában. Mire Putyin úgy döntött, hogy megvédelmezi a Krímet, addigra már a demokratikusan megválasztott Janukovics elnököt elmozdították a hivatalából és ez törvényes vákuumot okozott Kijevben.

Putyin tehát elsőbbséget adott a béke biztosításának. Ezért döntött úgy, hogy lehetővé teszi a Krím-félsziget lakóinak, hogy szabad választáson döntsenek saját jövőjükről. Az angolszász-cionista propaganda természetesen azt sulykolja, hogy a lakosságot fegyverrel kényszerítették a népszavazáson való részvételre, de ez nonszensz. Nem lehet kétségbe vonni, hogy Krím lakóinak a 95%-ka ki akart válni Ukrajnából és Oroszországhoz akart csatlakozni. Az „udvarias zöld fegyveresek” tették lehetővé, hogy a lakosság élhessen az önrendelkezés jogával, amelyet a kijevi junta soha nem engedett volna meg neki.

Whitney ez után azt akarta tudni, hogy kinek engedelmeskedik Porosenko? A válasz: Obama adja az utasításokat és Porosenko engedelmeskedik. Mindenütt ez a helyzet, ahol az Egyesült Államok a helyi oligarchák segítségével gyarmatosít egy országot. Ez volt a helyzet 1991 és 1999 között Oroszországban is. Oligarchák gyakorolták a hatalmat egy alkoholista bábfigura, politikus Borisz Jelcin mögött. Mindenki tudta, hogy Oroszország amerikai gyarmattá vált, és Washington bármit megtehetett, amit akart. Most ez a helyzet Ukrajnában. Janukovics nem volt erősebben orosz barát, mint a többi ukrán elnök.

Egyike volt az oligarcháknak, akit most lecseréltek egy másik oligarchára, Porosenkora, aki tudja, hogy túlélése attól függ, hogy mennyire engedelmeskedik Washingtonnak. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy Obama ejtené Porosenkot, hogy lecserélje valaki másra, ha az Egyesült Államok érdekei ezt kívánnák. Ilyen eset lehet az, ha a Jobb Szektor átvenné a hatalmat Kijevben. 2014 októberében Porosenko egyértelműen Washington embere, ez azonban megváltozhat.

Ami Washingtonnak azt a célját érinti, hogy NATO-bázisokat létesítsen Ukrajnába, The Saker úgy látja, hogy ilyen NATO-támaszpontoknak valójában csak a Krím-félszigeten lett volna értelmük. Erre azonban most már nincs lehetőség. Ha azonban az Egyesült Államok folytatja NATO-támaszpontok létesítését az orosz-ukrán határon, akkor Moszkva fel fogja mondani a közép-hatótávolságú nukleáris erőkre vonatkozó INF-szerződést, amelyet Reagan amerikai elnök és Gorbacsov a Szovjet Kommunista Párt főtitkára 1987. december 8-án írt alá Washingtonban, és amely a szükséges megerősítések után 1988. június 1-én lépett életbe.

Az INF-szerződés a földi indítású és nukleáris robbanófejekkel felszerelt közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákról és robotrepülőgépekről rendelkezett. A hatótávolságot 5000-től 5500 km-ig terjedően határozták meg. 1991. június 1-ig 2692 darab ilyen fegyvert semmisítettek meg közös ellenőrök felügyelete alatt: 846-ot az amerikai és 1846-ot a szovjet rakétakészletből. A szerződés értelmében mindkét szerződő fél engedélyt kapott a másik fél ilyen kategóriájú fegyvereinek az ellenőrzéséhez is. Az Egyesült Államok már a 2000-es évek elejétől arra törekszik, hogy rakétavédelmi erejét kiterjessze Csehországban és Lengyelországban is. Putyin 2007. február 10-én bejelentette, hogy az INF-szerződés nem lesz hatályos Oroszországra nézve, ha Washington folytatja ezirányú törekvéseit. Négy nappal később az orosz hadsereg vezérkari főnöke, Balujevszki tábornok bejelentette: Oroszország kivonul az INF hatálya alól, ha az Egyesült Államok rakétaelhárító rendszereket épít ki Lengyelországban és Csehországban. Azért nincs tehát értelme támaszpontokat telepíteni az orosz-ukrán határra, mert ez könnyen közvetlen konfrontációhoz vezethet két hatalom között.

Az EU Bizottság akadályozza a Déli-Áramlat gázvezeték megépítését, pedig az elősegíthetné az orosz fölgáz eljutását Közép- és Dél-Európába. Brüsszel döntése mögött az Obama-kormányzat áll, mert az óriás amerikai energiavállalatok egyrészt akadályozni, másrészt ellenőrizni akarják az energiahordozók áramlását Oroszországból Európába. Mike Whitney ezért azt kérdezte, hogy lehet-e az ukrajnai válságot egy kibontakozó energiaháború részének tekinteni. Ez a kialakult helyzet fontos része, de nem a központi kérdése.

A konfliktus mélyén Brzezinskinek az a téves feltételezése van, hogy Oroszország nem lehet szuperhatalom Ukrajna nélkül. Hasonlóan téves, amit Hillary Clinton fogalmazott meg, hogy Putyin fel akarja támasztani a Szovjetuniót. Az angolszász-cionisták számára Ukrajna zérusösszegű játéknak számít. Az ilyen kétszemélyes zérusösszegű játékoknál a jutalmak egyenlők és ellentétesek. Ez a politika nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy Washingtonnak vagy teljesen az ellenőrzése alá kell vennie Ukrajnát, vagy el kell pusztítania, de nem engedheti meg, hogy Oroszországé legyen. Ezzel a matematikai elmélettel az a probléma, hogy Oroszország valójában nem akarja Ukrajnát és nincs is rá szüksége.

(…)

Mi Washington igazi problémája Putyinnal?

A pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló Washingtonnak azzal az erős és független Oroszországgal van baja, amely Putyin elnöksége alatt képes volt arra, hogy megvédelmezze nemzeti érdekeit, kikényszerítse a tiszteletet a nemzetközi normák betartása iránt, és amely nem hajlandó minden további nélkül kiszolgálni az Egyesült Államok önző érdekeit, így többek között megmenteni az összeomlás előtt álló dollár-rendszert.

Sokatmondó, hogy Ilves észt elnök arra a Jelcinre hivatkozott Obama jelenlétében, aki azért volt Amerikának és európai szövetségeseinek a kedvence, mert gyenge, könnyen kezelhető politikai figura volt, aki mindent megengedett a nyugati rablótőke képviselőinek a kapuit kitáró Oroszországban. Jelcin idején példa nélkül álló méreteket öltött a korrupció és ekkor szerezték az orosz oligarchák mesés vagyonukat együttműködve a nyugati finánctőkével. Ennek a szabadrablásnak vetett véget Putyin.

Obama szerint az 1997-es NATO-orosz megállapodás rendelkezései azért nem alkalmazhatóak, mert a körülmények megváltoztak. „Következetesen hangsúlyoztam – tette hozzá -, hogy egy erős, produktív és együttműködő Oroszországot szeretnénk. De ennek az eléréséhez be kell tartani a nemzetközi normákat, fejleszteni kell a gazdaságot, arra kell összpontosítani, hogy hogyan tudnak ipari termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyekre más embereknek szükségük van… Nyilvánvaló, hogy nem így tesznek, ha az Ukrajnában alkalmazott stratégiájukat nézzük.”

Merkel német kancellár azonban azt hangsúlyozta a Wales-i NATO-csúcs előtt tartott sajtótájékoztatóján, hogy nemcsak a NATO Alapokmányát, de a NATO-Oroszország Partnerségi Megállapodását is be kell tartani.

Washington tehát nem Ukrajnáért aggódik és nem is az állítólagos orosz agressziótól tart, hanem a gazdasági és a pénzügyi együttműködés a fő gondja, vagyis a nyugati tőkével való szoros kooperáció. Oroszország azonban az utóbbi években nem ezen az úton haladt, azaz Moszkva - Putyin elnöksége alatt – nem engedett meg mindent a nyugati finánctőkének. Úgyis fogalmazhatjuk, hogy a putyini Oroszország nem az amerikai meccset játssza.

Michael McFaul, aki korábban az Egyesült Államok moszkvai nagykövete volt, még 2014. március 23-án cikket írt a New York Times-ban, amelyben sajnálkozását fejezte ki, hogy a Szovjetunió összeomlása nem vezetett simán a demokráciához és a piacgazdaságoz Oroszországban, vagyis ez az állam nem úgy működik, ahogyan az leginkább megfelelne az amerikai érdekeknek. McFaul Putyint teszi felelőssé, amiért Oroszország nem az elképzelések szerint integrálódott a Nyugathoz. Azt veti a szemére, hogy autokrata vezető, aki visszatérne az egykori Szovjetunióhoz. A már említett NATO-orosz Alapszerződést egy Jelcin-féle vezetés alatt álló Oroszországgal akarták megkötni. Ezért akarja Washington papírronggyá nyilvánítani az Alapszerződést és kiterjeszteni a NATO-t az ukrán-orosz határig.

Az se véletlen, hogy az ukrán konfliktus akkor éleződött ki, amikor Putyin kezdeményezte az Eurázsiai Unió létrehozását és a BRICS-országok együttműködése is erősödött. Putyin kezdeményezte a dollár mellőzését az energiahordozók kereskedelmében, amely már közvetlenül fenyegeti az Egyesült Államok pénzügyi hegemóniáját. Moszkva Szíria megbízható szövetségesének bizonyult, és eddig meg tudta akadályozni, hogy Washington és a NATO végrehajtsa az erőszakos rendszerváltást Szíriában. Az igazi probléma tehát az, hogy Putyin önálló és független politikusnak bizonyult és nem szolgálta ki szervilisen a pénzhatalmi világelit által diktált amerikai érdekeket. (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014 /4. számában olvasható)

Tőke Péter:

Vitatkoznunk kell az iszlámmal az izraeliták védelmében abban is, hogy...

... a zsidók muszlimok lettek, talán kihaltak,

ám az izraelita hitre áttérők pótolták őket

Az előbbi kitűnő irással kapcsolatban főszerkesztőként az a hiányérzetem, hogy a mai ISIS-t, mint USA kreálmányt említi a szerző. Én értem miért, mert beleástam magam a témába, de a tisztelt olvasó számára ez ellentmondás: Abdel Rahman azt állítja, USA-kreálmány, s most a valóságban éppen az USA az, amelyik széles nemzetközi összefogást szervezett az ISIS felszámolása ellen. Elsőként – a franciákkal közösen – bombázta is a feketeruhás, jól felfegyverzett gyikos horda támadó ékeit, harcállásait. Az amerikaiaknak sikerült megszerveznie, létrehoznia egy nemzetközi szövetséget az ISIS felszámolására. Obama elnök rendkívüli sikereket ért el az ellenséges iszlám körökben is: Irán is támogatja a kalifátus elleni harcokat, a megtámadott szíriai elnök, Asszad pedig csatlakozott az összefogáshoz, országa területén megengedi az amerikaiak, franciák kalifátus elleni bombázásait. Szaud-Arábia és Katar az eddigi fő támogatójuk sem pénzeli őket. Eszerint az USA saját kreálmánya ellen indított szövetségesi háborút?

Rahman sejk megértően fogadta felvetésemet, és azt mondta, civil emberként, normál újságíróként ő is tudja ezt, sőt ismeri a választ is rá, ám ő ezúttal hittudós, s mint ilyen , kizárólag vallástörténeti és tudományos művek elemzése, összevetése alapján irta a tamulmányát. Ettől, az előző olddalakon közölt írásától teljesen idegen lenne, ha belemenne a napi, heti aktualitásokba, vagy olyan részletekbe, mint az amerikai-angol újságírók fejleveágása. Azt javasolta írjuk meg mi kiegészítésként. Ő készséggel megmondja hol találunk izgalmas, elképsztő háttéranyagot az ISIS-világ titkos, elborzasztó mögötteseiről. A Leleplező ezt is megírhatja, sok fotóval illusztralhatja, mint ahogyan azt már az előző számunkban közöltük, így azt is, hogy al–Bagdadi, a kalifa moszad ügynök, s nagy valószínűséggel zsidó is.

Átvettem tehát a stafétát iszlám-tudós kollégámtól, s azzal kezdeném, ami a sejkkel folytatott beszélgetéseink, vitáink során felmerült bennem. Hogyan ítélhetem meg én őket, muszlimokat kívülről, hogyan láthatom a súlyos belső problémáikat objektív, alternatív lapszerkesztőként? Ahogy egy zsidó rabbi nem bírálhatja a talmudod, a kabalát, s főleg istenüket, Jahvét, úgy egy nemzetközileg is egyre elismertebb iszlám vallástudós, sem mondhat ellent a Koránnak, és vallásuk sok évszázados történetének. Én viszont megtehettem, hogy a terjeszkedő zsidó-keresztény világuralom iszlámra gyakorolt hatását leegyszerűsítve sorra vegyem.

Rahman sejk tanumányából, s a vele folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy az iszlám világában a velük ellentétes, már-már gyűlölt, s egyre erősödő globális hatalom irányítói között mindenhol leigázó, nyakukba ülni akaró zsidókat vizionálnak. Tudatukban megjelenik az a téves képzet, hogy ők hiába küzdenek, harcolnak, mindig veszítenek, míg a másik fél egyre terjeszkedik, s az esetek többségében győzedelmeskedik. Innen eredeztethető a sejk tanulmányában kifejtett világvége-képzet. Ha meg akarjuk érteni az al-Kaida, a Boko Haram, de legfőképp az ISIS ideológiai hátterét, akkor először is azt kell leszögeznünk, hogy a gyilkolás mértékének a növekedése jellemző. Az iszlám népek között fellelhető világvége téveszme hajtja őket, hogy a kilátástalan helyzetük, a kialakuló jövőtlenség, a céltalanság és terjedő nihil állapotából a ,,minden-mindegy”, a menekülni evilágról, eltorzuló iszlám hittel tengve-lengve valamiféle új Mahdi, vagy Messiás eljövetelében reménykedjenek. Nos egy ilyen világban csak a pótcselekvést, pótcélokat, és hamisságokat ígérők adhatnak nekik új élet-értelmet. Az al-Kaida és a dzsihád a túlvilági gazdagsággal, boldog léttel, fiatal arabok számára a 72 szűzlány isteni ajándékával édesgette magához őket és csábítgatta egy részüket az öngyilkos merénylők közé. Ezek a mozgalmak is felmorzsolódóban vannak, igéreteik hamissága az internet rohamos terjeszkedésével a legprimitívebbek agyába is eljut, és NEM-et mernek mondani. Akár borítékolhatnám is, hogy az öngyilkos merénylők száma a tudomány és technika még jobb elterjedésével, és az iszlám világban megjelenő konkurens mozgalmak miatt számottevően csökkenni fog.

Ha Rahman sejk állításából indulok ki, miszerint amerikaiak találtak ki valami ISIS-hez hasonlót, akkor én ezt úgy fogalmaznám, hogy azok a globális világ urainak ,,bedolgozó” válságtervezők, akik a 9/11-nél is kotnyeleskedtek, elérkezettnek láthatták az időt arra, hogy a 3. Világháború többszöri kirobbantási kísérletének kudarcai után valami újjal, frenetikussal rukkoljanak elő. Gondoljuk csak végig: Az Arab Tavasz elbukott, az Afrika Svájcának tartott Líbiát tönkrezúzták, elszegényítették, instabil, belháborús országgá tették, aztán Szíria ,,felszabadítása” gyakorlatilag megbukott, Ukrajna pedig, amint befejeződik a kifosztása, senkit sem fog érdekelni, mert csak egy felhasznált játékszerként kezelték az Oroszország elleni támadás előkészítéséhez, Putyin elnök megbuktatásához, s a hatalmas ország jó ideje megálmodott három részre darabolásához. Oda akarok kilyukadni, hogy valami új kellett. Olyasmi, ami egy 9/11-hez hasonló világfelháborodást idézhet elő és egy oldalra állíthatja az egyáltalán nem egységes nemzeteket. Csak elképzelni tudom, hogy a 9/11-et kiagyaló titkos műhelyek – ezek lehetnek amerikai-izraeliek is – rájöttek ugyanarra, amire mi Rahman sejkkel: az iszlám kilátástalánságra, a nihilre, a világvége-várásra, stb. Ebből nem lehetett nehéz ,,kihámozni”, hogy új cél, új remény, győzelem-hit, és siker, majd újabb siker kellene nekik.

Én úgy csináltam volna, hogy felállítok egy stábot a szíriai káoszterületen, ahol különféle ,,felszabadítók”, zsoldosok, helyi forralmárok harcolnak egyre értelmetlenebbül. Ezt a stábot néhány iszlám-zsidó kettősügynökre és vezetőként a kellőképpen cezaromániás, Mahdi-mániás moszad-ügynökre, al-Bagdadira bíztam volna. Nagyjából a valóságban is ez történt. Al-kaida franchise sejtként kezdték, de azzal hamar szakítva sokkal radikálisabban folytatták. Se szokást, se törvényt nem tisztelve, az iszlám egyedüli dzsihádistáiként léptek fel. Még az én szárnyaló fantáziámnál is szárnyalóbb célt tűztek ki: hatalmas, iszlám ,,keresztesháború”-vá dagasztani a Közel-Keletet, s nemcsak területileg terjeszkedni, hanem hittérítőként is fellépni, majd létrehozni a vallási államukat, a kalifátust. Ez még merészebb is lehet: az egész bolygó áttérítését, a zsidó-keresztény kultúra felszámolását, híveinek kiírtását is a zázslajára tűzheti.

Normális olvasó nyilván máris megmosolyogja a tervüket, micsoda gyermeteg elképzelés, hiszen mindenhez pénz kell...

Úgyvan. Egyetértek. A ,,műhely” tervező részlege ezért kidolgozott az ISIS részére egy benne lévő párhuzamos mozgalmat is, a vagyonok, értékek, természeti erőforrások, az aranyak és valuták begyűjtését is. Vagyis az izraeli tervező műhely – zsidó bölcsességhez híven – a pénzszerzést, a hiányzó befektetési tőke előteremtését helyezte első helyre. Ha lecsupaszítjuk az ISIS-t rettegést, félelmet generáló feltehetően filmstudióban kidolgozott kellékektől, cicomáktól és a hamis vallási ideológiától, akkor akár részvénytársaságként is figyelemmel kísérhetnénk őket. Egy Rt. háborúinak a célpontja pedig mindig érték szerzése, bankok kirablása, olajmezők elfoglalása, az utóbbi kiaknázása és az olajjal való kereskedés. (Jelenleg naponta kétmillió USD értékű olajat adnak el a ,,fekete piacon”, s ebből bőven tudják fizetni az egyre növekvő seregeik bérét, kölségeit) Ha éppen nincs ilyen szerző portya, akkor a békés lakosságot szállják meg. Első körben begyűjtik az aranyat, ezüstöt, a valutákat, a második körben a bútorokat, háztartási gépeket, ruhákat, élelmiszereket. Érték még a gyerek és a fiatal, lehetőleg szűz leányka, ezeket is elviszik, aztán a harmadik vagy negyedik körben legéppuskázzák a férfiakat, a családtagjaikat pedig eladják rabszolgának.

Ha létezne ,,igazgató tanács”, akkor minden nap jelentős profitot könyvelhetnének el. No persze a sok pénzből megvehetik a legkorszerűbb fegyvereket, felszereléseket is, így ezek a dzsihád harcosok már nem mezitláb bóklászó rongyosok, hanem a legkorszerűbb fegyverzetűek és egyre jobban gépesítettek. Nyilván látták őket a tévéhíradásokban. A legtöbb harci egység kisteherautón, géppuskával, újabban sárga tankokkal sebesen képes előretörni. Elképesző, hogy Szíria és Irak területéből máris angliányi területet foglaltak el, amin nincs mit csodálkozni, hiszen a világ legjobban felszerelt ,,fekete seregével” rendelkeznek. A jó ellátás, legkorszerűbb felszerelés és a győzelembe vetett hit mellett még kell valami, s ezért vissza kell kanyarodnunk a valláshoz. Az ISIS irányitói feltehetően összeollóztak egy nagyon egyszerű, a butuska katona agyával is felfogható light-iszlámot, vagy ha jobban tetszik, alaposan meggyomlált és leegyszerűsített vallási kivonatot. Nem sértem meg őket azzal, hogy az iszlám celeb-verziójának nevezem, mert azok a harcosok hisznek benne, és akármilyen megcsonkított hit is, e vallás a gyakorlóinak nagy száma miatt tisztelet érdemel. Emiatt a “light” vallási hit miatt nem félnek harcolni, és Allah-ért az életüket áldozzák. Van miért, hiszen most már több cél is van: a tőlük elvett, sokféleképpen gyarmatosított világ visszafoglalása, egy igazi vallásállam, a kalifátus megalapitása, és egyre nagyobb területeken a hittérítés, az iszlám terjesztése.

Eddig rendben is volnánk. Csakhogy így még nem nagy durranás az egész, még Irak és Szíria jelentős részének elfoglalásával és a kalifárus megalapításával sem. Kell még valami, ami a 9/11-hez hasonló világméretű felháborodást okoz, vagy idéz elő.

Nos megint csak bepillantanék az általam és sejk barátom által is feltételezett tervező műhely agytrösztjeinek elmevilágába.

Mi borzasztja el legjobban a békés polgárokat? A kivégzés. Sok évvel ezeleőtt készült egy amerikai dokumentum-film a különféle kivégzésekről. Elborzasztó volt a fémsapkás kivégzés a villamos székben, amikor az alany percekig habzott, mert nem tudott meghalni. Az injekciós megoldás, vagy a fejlecsapós guillotine kevésbé öklendezésre késztető volt. Nem is folytatom tovább. Olyant kellett kitalálni, ami a villamos székes sikertelen magasfeszültségű agyoncsapás szörnyűségének érzetét keltheti. Így találhatták ki és mutathatták be az amerikai újságírók lefejezését. Önmagában már a szerencsétlenek búcsúbeszédét hallani is szörnyű, közben nézni a fekete ruhás hóhért a késével hadonászni. Tudatalatt már ekkor feljeslik bennünk egy még nagyobb borzalom: hogyan tudja a hóhér azzal a svánci bicska pengéjének alig kétszeresével elvágni egy nyakat? Sehogy! Ahhoz bárd és nyakat tartó tőke, szamurájkard, vagy legalábbi egy arab görbe kardra lenne szükség. De nem, itt mindig egy tőr vagy kés az élet kioltás eszköze. Az egyik film mutatta, hogy a hóhérnak a házi kézi fúrész sebességével ide-oda kellett nyiszatolnia a nyakon. ÉS A NYAK NEM VÉRZETT!

Hihetetlen egy átverés! Az amerikai újságírókat persze megölték, valószínűleg tényleg lefejezték, (mint ahogy sokakat, hiszen a fejeket mutogati kell, s már szép számnal akadnak gyűjtők is,) de a tényleges kivégzés már nem volt érdekes, hiszen az egyhangú, unalmas is lehet, nem a show része.

Miért csinálják? És miért a tévé, és a nagy nyilvánosság előtt? – tettem fel a kérdést. A válasz: azért, hogy rettegést, borzalmat, iszonyatot keltsenek és ezt egy új fajta félelemmel együtt exportálhassák az egész világnak.

Az ISIS a Moszad és a CIA szülötte

Az ISIS-t, ahogy korábban az al-Kaidát is az USA és Izrael titkosszolgálatai szülték. Egyes sajtóhírek szerint jó egy éve az amerikai alelnök Joe Biden találkozott a mai kalifával, al-Bagdadival, az akkori sziriai elnök ellen harcoló ,,felszabadítók” egyik fővezérével, és jópofáskodott vele.

Tévednek, ha azt hiszik, hogy a kalifa valamiféle megvilágosodott muszlim, aki Mahdi megváltóként hipp-hopp egyszerre csak a szíriai-iraki harcolok között termett. Ha anyira nem is ismeri az iszlám tanokat és a Koránt, mint a mi Abddel Rahman sejkünk, de azért sok mindent kimazsolázott belőle. Így a fekete zászló használatát, ami az igazaságosság és a győzelem kifejezője. Aztán az egykori vallásháborúk, mohamedi hitterjesztés, majd a keresztesháborúk tapasztalataiból leszűrhette: mindenki ellenség, aki tagadja hitünket, a jó ellenség pedig a halott ellenség. No de állítólagos zsidóként elkgondolkozhatott azon hol itt a biznisz? Ez is alapvetően fontos szempont náluk, hiszen nemcsak Al-Bangdadi hanem az ISIS több vezetője is moszad-ügynök, némelyik még izraelita is, tehát fontos, hogy a gyilkolás, a területi hódítás profitot is hozzon. Mintha egy részvénytársaság lennének, miket támadtak meg elsőként? Bankokat, olajkutakat, gázlelőhelyet, és szinte már másnap kereskedni kezdtek, annyi olajat adtak el, ami állítólag napi egymillió dollárt jövedelmezett.

Maguk a gyilkolásra induló harcosok is mit csinálnak? Ha elfoglalnak egy falut első körben mindenkitől begyűjtik az arany és ezüst tárgyakat. A második ,,vámolásnál” a jobb ruhákat, tévéket, autót, motorokat, bicikliket gyűjtik be. Harmadszorra, amikor már nem marad szinte semmije a lakosságnak, a nőket viszik el szexuálos célra, a gyerekeket rabszolgának eladni, a felnőtt férfiakat pedig legéppuskázzák, aztán levagdossák és begyűjtik a fejeket. A példa talán az indiánok elleni háborúból eredhet, amikor mindenki skalpoltak, mert skalponként fizettek. Nem tudom a fejekét fizetnek-e, de az biztos az iszlám terrorhsrcosok sok szamurájfilmet nézhettek, mert kard nélkül, de átvették a bushidó hagyományokat, főként a lefejezést.

Az interneten az arab honlapokon sok anyagot látva feltűnt. hogy a fekete ruhás állarcos hóhér, aki ellen vadászat indult (Meg is találták, Dzsihád John a neve, egyiptomi-brit állampolgár és zenész! Azóta már akadtak francia ,,beugrók” is!), csak egy kést használ a fej levágásához. A szakértők szerint a macheta, a szamuráj, ívelt arab kard, vagy a brit hóhérbárd egyetlen erős csapással átvágná a nyakat, de nem, Joe, mintha izraeli filmesek utasításaira tenné, nyiszatol. Több ide-oda húzásra is szükség van, hogy a fejet a testtől külön válasza. Számos roppant gyanús eleme is van a ,,szertartásnak”, de erre már nem térek ki. Inkább megismétlem korábbi fejtegetésemetm vagyis a cél: az egész világot megrémítetni, félelmet, dühöt kelteni az angolokban, ameriaiakban, franciákban, hogy amint azt Abdel Rahman a tanulmány címében is írta: Félelmet (rettegést) eladni a legnagyobb üzlet.

Fel kell tennem a kérdést: kinek jó ez?

Természetesen Izraelnek. Elterelte a figyelem nagy részét a zsidó állam ellenfeleiről Gázáról, Iránról, Szíriáról. Az új közellenség, az ISIS széleskörű nemzetközi összefogást teremtett, még az ellenségnek számító Asszad elnök is csatlakozott, megengedte, hogy országa területén is bombázzanak az amerikaiak, Irán pedig kész besegíteni a kalifátus elleni szárazföldi harcokba.

Sok megrázó, drámai részletet láttunk a hiradókban, internetes tudósításokban, s mi is félünk: ha valahogy mégiscsak kijutottak oda magyarok is, akkor őket semmiképpen se engedjék vissza. Bállni a kalifátusba, harcolni is gyilkolni érte annyi jelent, hogy egy teljesen más világ állampolgárai lettek, s többi semmi közük hozzánk magyarokhoz. Már más államokban is így gondolkodnak, olyan ország is van, ahol korlátozó intézkedéseket is hoztak.

Emlékeznek arra a holland tinédzser lányra, aki 16 évesen akart kiutazni Szíriába, hogy az Iszlám Államért harcoljon. Nálunk efogták a határon.

Herczeg Márk (TERRORIZMUS) tudósításából megtudhatjuk, hogy két bosnyák származású osztrák lány, a 16 éves Samra Kesinovic és a 15 éves Sabina Selimovic áprilisban eltűnt Bécsből, ahol felnőttek. Szíriába mentek, hogy csatlakozzanak az ISIS (ma már IS, azaz Iszlám Állam) dzsihádista harcosaihoz. A szüleiknek azt az üzenetet hagyták hátra, hogy ne keressék őket, elmentek Allahot szolgálni, és meghalni érte.

Amikor újra felbukkantak, fegyverekkel és katonákkal pózoltak a fotókon, amik felkerültek a netre. Csakhogy most már bánják az egészet, mert állítólag hozzáadták őket csecsen terroristákhoz, állítólag mindketten terhesek is.

A rendőrség szerint a dzsihádisták kezelik a Facebook-oldalukat, és a lányokat kirakatfigurákként használva toboroztak még több hívőt.

A lányok állítólag kapcsolatba léptek az osztrák nyomozókkal, és vissza szeretnének jönni, de Karl-Heinz Grundboeck belügyminisztériumi szóvivő szerint, ha valaki így lelép Ausztriából, annak már gyakorlatilag lehetetlen visszatérni.

http://www.dailymail.co.uk/news/article-2788605/Teenage-Austrian-poster-girls-ISIS-moved-Syria-live-jihadis-pregnant-want-come-home-officials-say-impossible.html

Egykor a zsidók is muszlimok voltak

Sejk barátom tanulmányát olvasva többször is elképedtem. Azt mindig sejtettem, hogy a Föld másfél milliárdnyi muszlim vallású közössége sok mindenről másként vélekedik, ellentmond a keresztény-zsidó kultúrának és világféltekének, no de azt nem, hogy ennyire. (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014 / 4 decemberi számában olvasható)

Vezér-Szörényi László:

Transzatlanti szabadkereskedelmi és befektetési megállapodás

Európa monetáris gyarmatosítása?

Transatlantic Trade and Investment Partnership

Az Egyesült Államok vezetése 2013 februárjában széles körű szabadkereskedelmi megállapodás kidolgozását kezdeményezte az Európai Unióval.

Barack Obama amerikai elnök bejelentése a megállapodásról nem lepte meg az Európai Unió vezetését. A háttértárgyalások már régebben megkezdődtek, a bejelentést az elnök a nemzethez intézett beszédéhez időzítette. Utasította gazdaságpolitikai tanácsadóját, Michael Fromant, hogy sürgősen kezdjen tárgyalásokat az Európai Bizottsággal.

Beszédében felvázolta a legnagyobb volumenű üzleti megállapodását, amit valaha kötöttek a világon. A tervek szerint az áruk, szolgáltatások és a pénzügyi tranzakciók akadálytalanul áramolhatnának a két kontinens között. Barack Obama USA elnök és José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke 2013. február 13-án közös nyilatkozatban erősítették meg a tárgyalások megkezdését.

A szabadkereskedelmi megállapodás egy olyan egyezményt jelent, mely megszünteti a vámokat, importkvótákat, és az egymás között kereskedett termékek és szolgáltatások közti preferenciákat. A szabadkereskedelmi egyezményt aláíró országok egy szabadkereskedelmi övezetet alkotnak, ugyanakkor nincs meghatározott közös külső vám- és kvótarendszerük.

Tulajdonképpen miről is lenne szó, mit jelentene ez egész Európa, és benne Magyarország számára?

Először is egy fogalmi zavart kell eloszlatnunk. Sokan arra gondolnak, hogy egy klasszikus vámunió jönne létre, olyan, mint pl. az USA és Kanada között.

Itt most alapvetően másról van szó. Már jelenleg is szinte súrlódásmentesen cserélődnek ki a javak a két kontinens között, mindössze 3%-uk vám-, vagy járulékköteles valamilyen formában. A lényege, hogy nem csupán országok közötti megállapodásról lenne szó, hanem egy közös gazdasági unió létrehozásáról. Gazdasági és pénzügyi szempontból az USA és az EU egyesülnének.

A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy pl. egy finn cég áruját török eredetű alapanyagból ukrán beszállítókkal, litván végszereléssel belföldi áruként kínálhatja az Egyesült Államokban. Tehát sokkal mélyrehatóbb együttműködésről lenne szó, mint első hallásra tűnik. Ahhoz, hogy mindez működhessen, rengeteg akadályt kell elhárítani, különben a megállapodás csak egy illúzió marad. Elsősorban a következő területek érintettek:

Ipari szabványok

Környezetvédelmi előírások

Mezőgazdasági és élelmiszeripari előírások

Állami- és kormányprojektek

Szociális rendszerek, munkaerő piaci szabályok

Adó- és pénzforgalmi rendszerek

A feladat óriási, és a múltban már sok kormány és politikus próbálkozott hasonlóval, de eddig még senkinek sem sikerült. Mindezt tető alá hozni, hatalmas, gigászi munka lenne. Obama elnök által kitűzött időpont, 2014 vége, sokak szerint túl optimistának tűnik.

Jelen esetben azonban nem az áruk és szolgáltatások transzferjére, nem is a problémák megoldására szeretnék koncentrálni, hanem egy ennél sokkal fontosabb dologra. A szabadkereskedelmi megállapodás pozitív csengése mögött halkan, de elhangzik a lényeg: egymás pénzpiacaihoz való korlátlan hozzáférés megteremtése. A tőke szabad és korlátlan transzkontinentális áramlása.

Mit jelentene ez számunkra, mint európai országra és annak polgáraira?

Mindenki számára világos, hogy Európa devizája az euró, komoly problémákkal küzd. Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök szavaival élve, az euró helyzete szánalmas. Sajnos a mi forintunk sem áll sokkal jobban, ugyanis a forint mögött döntő hányadban euró van, csak éppen az úgynevezett „piacok” által beárazott jó magas kamatfelárral. A forint jelenleg nem más, mint egy nagyon drága euró. Míg az euró jegybanki alapkamata 1%, addig nálunk 5% körül mozog. Bár a jelenlegi pénzügyi kormányzat sokat tett ennek javítására, de csodát nem tud művelni. A baloldali kormányok dilettáns pénzügyi politikája 2002 – 2010 között óriási károkat okozott az országnak, amelynek korrigálása hosszabb folyamatot vesz igénybe.

Európa közös devizája az euró elsősorban annak katasztrofálisan rossz konstrukciója miatt nem működik. A közös központi jegybank és a közös deviza mellé egy kaotikus, átláthatatlan nemzeti monetáris és fiskális rendszer került. A fejlett központi ipari országok és a fejletlen periféria országok együtt működésképtelennek bizonyultak és permanenssé vált az Európai Unión belüli pénzügyi válság.

Ezt a tényt természetesen az Atlanti-óceán másik oldalán is észrevették, és mielőtt az euró végleg bedőlne, tálcán kínálják a megoldást egy szabadkereskedelmi megállapodás keretében.

Ha létrejönne a megállapodás, senki előtt nem lehet kétséges, hogy az euró pillanatok alatt elvérezne a dollár erejével szemben. A dollár jelenleg a világ vezető devizája, az összes tranzakció több mint 60%-át dollárban számolják el, míg euróban alig 25%-át. A dollár erejével szemben bármely más deviza esélytelen, csak idő kérdése, hogy mikor vezetik ki az eurót, illetve mikor vezetik be helyette a dollárt, vagy egy közösnek nevezett devizát.

Amennyiben ez megvalósulna, az Európai Unió az USA gazdasági, az amerikai jegybank szerepét betöltő magánbank a FED (Federal Reserve), monetáris gyarmatává válna.

Ennek elkerülésére és lehetséges megoldásaira a későbbiekben visszatérek.

Egy másik fontos szempontot is meg kell vizsgálnunk: mi lenne akkor, ha mindez nem következne be? Ugrásra készen ott áll két gazdasági hatalom: Kína és Oroszország nagyratörő terveikkel. Ha Amerika nem lép sürgősen, akkor Oroszország vagy Kína gazdasági hatalmat nyerhetne Európa felett. Dimitríj Medvegyev orosz miniszterelnök egyértelműen megfogalmazta terveit még 2012 folyamán az Eurázsiai Unió létrehozására. Tehát megindult a harc Európáért, a kérdés csak az, ki lesz a győztes és ki lesz a befutó.

A legnagyobb esélye természetesen az Egyesült Államoknak van, hiszen nagyon szoros az együttműködése már most is az Európai Unióval. Magyarországnak monetáris szempontból nem kell feltétlenül követnie az Uniót. Egyelőre nem tartozunk az eurózónához, a forint legalábbis elvben független deviza.

A világon sehol sem működnek egydevizás rendszerek. Kína és Svájc példája egyértelműen bizonyítja a többdevizás rendszerek fölényét az egydevizásokkal szemben. Magyarország egyetlen esélye, ha megtartja a saját nemzeti devizáját, így elkerülheti az eurótól vagy a dollártól való közvetlen kiszolgáltatottságot.

Szeretnék utalni Dirk Müller német közgazdász és tőzsdeguru cikkére a Handelsblatt nevű, nagytekintélyű német újságban, aki épp ilyen megoldást tart az egyetlen járható útnak. Arra is szeretnék utalni, hogy ugyanezt a megoldást e sorok írója már 2011-ben felvázolta és nyilvánosságra hozta.

Az eurót 3 éve már csak mesterségesen tudják életben tartani, agóniájának mérföldkövei Görögország 2011, Ciprus 2013, ha nem történik sürgősen mélyreható változás, még ebben az évben több ország pénzügyi rendszere bedőlhet. Gondoljunk itt Szlovéniára, Portugáliára, Olaszországra, Spanyolországra és Írországra.

Most kanyarodjunk vissza a szabadkereskedelmi megállapodás világpolitikai jelentőségére. Sem Kína, sem Oroszország nem fogja ölbe tett kézzel várni, hogy tőlük függetlenül kialakuljon a világ legnagyobb gazdasági térsége. Már most is több cikk jelent meg a médiájukban, pejoratívan gazdasági NATO-nak nevezve a szabadkereskedelmi megállapodást. A cikkírók közül sokan utalnak gazdasági hadüzenetre.

Magyarország néhány középeurópai országgal pont ütközőfelület lenne a gazdasági nagyhatalmak között. Ennek akár haszonélvezői is lehetünk, ha okos politikát folytat a magyar kormány. Amennyiben tisztában van azzal, hogy a jelenlegi európai pénzügyi rendszer kevés nyertesre és sok vesztesre osztja az EU országait, akkor azzal is tisztában kell lennie, hogy maga a rendszer kiterjesztése az USA-EU gazdasági megállapodásával még inkább rontaná gazdasági, és vele együtt pénzügyi esélyeinket. Mi, magyarok a vesztesek közé kerülnénk.

Ennek elkerülésére az egyik megoldás a monetáris függetlenségünk legalábbis részbeni fenntartása lenne, azaz a forintot továbbra is meg kell tartanunk, és a forint mellett nyugodtan használhatnánk akár a dollárt, akár a leendő közös európai - amerikai devizát, sőt mi több, használhatjuk nyugodtan a keleti gazdasági nagyhatalmak devizáit is. Így nem kerülnénk kiszolgáltatott helyzetbe, mint jelenleg Dél-Európa országai.

A másik megoldás talán még több sikerrel kecsegtetne. Ha ugyanezt a stratégiát a visegrádi négyek, azaz Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország együtt, összehangoltan valósítaná meg, akkor kihasználva helyzetünket, az EU-n belüli második legnagyobb gazdasági tömörülésként ellensúlyozhatnák Németország domináns szerepét. Mi több, egy közös pénzügyi alap létrehozásával, amely éppúgy tartalmazná a tagországok saját nemzeti devizáit, még előnybe is kerülhetünk a következetesen egydevizás rendszert használó régiókkal szemben.

Tehát nem érdemes kimaradnunk az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásból, de megtartva monetáris részfüggetlenségünket, abból okosan a legnagyobb hasznot jelentő megoldást kell választanunk. A tennivalók a következők:

Saját nemzeti deviza megtartása

Közös pénzügyi alap létrehozása a visegrádi négyekkel

Elfogadni a megállapodást, de nem elfogadni a kizárólagosságot

Vegyes devizarendszer működtetése

Könnyen belátható, ha egy közös alapban cseh korona, lengyel zloty, magyar forint, esetleg a szlovákok eurója lenne, a spekulánsoknak sokkal nehezebb dolguk lenne nyomás alá helyezni bármelyik nemzeti devizát. Egyszerre három, vagy négy devizát szinte lehetetlen bedönteni, emiatt a rendszer stabil, gyakorlatilag kikezdhetetlen lenne.

Magyarország számára jelentősen csökkenne a pénzügyi- pénzpiaci kiszolgáltatottság, és végre elindulhat egy stabil, hosszútávon biztosítható fejlődési úton.

Végül is megállapíthatjuk, hogy Európa monetáris gyarmatosítása valószínűleg meg fog történni, de mi magyarok ebből kimaradhatunk. Csak az okos politikai előrelátáson múlik, hogy most végre kiszabadulunk az évszázados pénzügyi béklyóból, vagy ellenkező esetben végleg más hatalmak pénzügyi gyarmatává válunk.

Vezér-Szörényi László

Drábik János: Száz éve robbant ki az első világháború (Első rész)

A pénzkartell és a nemzetközi szabadkőművesség átrendezi Európát

1900-tól 1913-ig Európában egyre kaotikusabb viszonyok alakultak ki, amint a forradalmi és nacionalista mozgalmak egymás után tettek kísérletet a régi birodalmi dinasztiák eltávolítására. 1905-ben a Görögök Kréta szigetén fellázadtak a török uralom ellen. II. Miklós orosz cár arra kényszerült, hogy katonasággal verje le a Szentpétervárott kitört lázadásokat. 1905. július 27-én pedig kezdetét vette a történelem egyik leghíresebb matrózlázadása, amely a romlott élelem és az egyik másodtiszt brutalitása miatt tört ki a Patyomkin cirkálón. A hajón szolgáló tengerészek kísérletet tettek a zendülés kiterjesztésére, de a túlerő elöl végül a Fekete-tenger romániai partjainál kellett menedéket keresniük.

1908-ban I. Károly portugál királyt és a trónörökös koronaherceget meggyilkolták. 1910-ben forradalom tört ki, és II. Manuel királynak el kellett menekülnie, hogy megmentse életét. 1912-ben Olaszországban, Bulgáriában, Törökországban és Szerbiában folyt a háború. 1913-ban Oroszország is egyre inkább beavatkozott a balkáni konfliktusokba. Ugyanebben az évben I. György görög királyt is meggyilkolták. Forradalmak, háborúk, merényletek alkották azt a történelmi hátteret, amelyek megingatták azokat a szövetségeket, amelyek a XIX. században Európa stabilitását biztosították.

Az I. világháború kitörésekor Oroszország és Németország kemény ellenfeleknek bizonyultak. A cár új szövetséget akart kötni Nagy Britanniával és Francia-országgal azért, hogy megakadályozza Németországot abban, hogy hadat üzenjen Oroszországnak. A cár meg volt róla győződve, hogy fent lehet tartani a békét Franciaország, Anglia és Oroszország – azaz a hármas antant – szövetségével és így elhárítani a német terjeszkedés veszélyét.

A már ekkor is a pénzhatalmi világelit hegemóniája alatt működő Nagy Britannia azonban nem támogatta ezt a tervet. A brit vezetés úgy gondolta, hogy az angol emberek készek lesznek Franciaország védelmére, ha ezt az országot német támadás érné, de azt is tudták, hogy már nem vennének részt szívesen a háborúban, ha a német császár Oroszországra támadna. A brit kormány - legalábbis a közvélemény szemében – még bízott a német császárral való kibékülésben és abban, hogy Oroszország terjeszkedését Perzsia és India irányában meg lehet akadályozni. A német vezetés folyamatosan tárgyalt az Osztrák-Magyar Monarchia idős uralkodójával, Ferenc József osztrák császárral és magyar királlyal, hogy közösen támadják meg Oroszországot. A németek kísérletet tettek Románia és Szerbia bevonására is az új szövetségbe. Ezek az előkészületek is mind kapcsolatba hozhatók a Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen végrehajtott merénylettel, amely az események felszínén a nagy háború kitörése közvetlen okának tekinthető.

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd és felesége Szófia hercegnő, Szarajevóban Bosznia fővárosában tett hivatalos látogatást. Amikor autójuk áthaladt a városon, az őket üdvözlő tömegben ott volt néhány merénylő, aki már hónapok óta készült a főherceg és felesége meggyilkolására. Az egyikük bombát dobott a trónörökös autójára, amely azonban az utcán robbant és megsebesített húsz személyt az üdvözlő tömegből. A bombát dobó személy elmenekült a helyszínről, és megpróbált öngyilkosságot elkövetni úgy, hogy ciánt iszik egy üvegből. A rendőrség azonban hamarabb letartóztatta.

A sikertelen merénylet után pánik tört ki, de a hivatalos autókonvoj továbbhaladt a városháza felé. A rövid üdvözlő beszéd után a főherceg a helyi kormányzó szárnysegédjét kívánta meglátogatni, aki a bombarobbantás során megsebesült és már kórházban tartózkodott. Ez a döntése az életébe került. A titkos merénylőcsoport még mindig az utcákon tartózkodott. A trónörököst és a feleségét szállító autó helytelenül fordult, és a zavarban az egyik merénylő hidegvérűen az autóhoz lépett, és egy Browning automata pisztolyból két lövést adott le, ezzel megölte Ferenc Ferdinándot és feleségét. Ez a merénylő Gavrilo Princip volt. Ő és két barátja valamennyien a Fekete Kéz nevű szerb nacionalista titkostársaságnak voltak a tagjai.

Ezt a titkos társaságot 1911-ben egy alapították, célja Szerbia felszabadítása volt. A Fekete Kéz Rend pecsétje egy összeszorított ököl volt, amely egy koponyát és csontokat tartott, ezek mellett volt egy kés, egy bomba és egy mérget tartalmazó fiola. A Fekete Kéz tagjai katonatisztek, állami tisztviselők, jogászok és egyetemi tanárok voltak. Ebbe a rendbe a beavatás egy sötét szobában történt, és a felavatandónak az egyik kezében revolvert, a másik kezében pedig kést kellett tartania. Ezután pedig esküt kellett tenniük.

A szarajevói merénylők valamennyien tuberkulózisban szenvedtek, és azért esett rájuk a választás, mert amúgy se éltek volna sokáig. A titkostársaság megeskette őket, hogy ha küldetésük sikertelen marad, akkor arzénnal öngyilkosságot követnek el. A merénylők diákok voltak, akik radikális baloldali és bolsevik nézeteket vallottak. Korábban már részt vettek szocialista és anarchista pamfletek terjesztésében, amelyek világforradalomra szólítottak fel az európai monarchikus rendszerek megbuktatása érdekében. Valamennyien egy nemzetközi összeesküvés tagjai voltak. A Fekete Kéz a szerb nacionalizmus szolgálatában állott, de tagjai között több olyan személy is volt, akinek távolabbi céljai voltak és a szarajevói merényletet csak eszköznek tekintették, e stratégiai cél eléréséhez. Hamarosan kiderült, hogy a belgrádi orosz katonai attasé 8000 rubelt adott a Fekete Kéz vezetőinek. Miklós cár pedig támogatást ígért Szerbiának arra az esetre, ha háború törne ki Szerbia és az Osztrák-Magyar Monarchia között.

Megbízható forrásokból tudjuk, hogy a Fekete Kéz képviselői többször is találkoztak 1914 januárjában a Francia Nagypáholy, valamint a Grand Orient Nagypáholy képviselőivel a Toulouse-i St. Jerome Hotelben. Az egyik téma, amelyet ezeken a találkozókon megvitattak az Ferenc József császár és Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös meggyilkolása volt. Ez megvilágítja, hogy a szarajevói merénylet alaposan megtervezett akció volt, amelyet a Fekete Kéz szervezett meg a cár, valamint a francia szabadkőművesség támogatásával. Az volt a cél, hogy kényszerítsék az Osztrák-Magyar Monarchiát Szerbia megtámadására és ezzel lehetővé tegyék egy nagy háború kitörését Európában.

A trónörökös meggyilkolását követően a német császár meghívta ebédre az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövetét. II. Vilmos ekkor elmondta az osztrák diplomatának, hogy katonai akcióra van haladéktalanul szükség Szerbia semlegesítésére és ehhez Németország kész támogatást nyújtani. Feltehető, hogy II. Vilmos ekkor még nem volt tisztában azzal: milyen méretű az orosz részvétel a szarajevói merényletben, mert arról tájékoztatta a nagykövetet, hogy a német hírszerzés rendelkezésére álló információk szerint a cár nem feltétlenül avatkozna be, ha a Habsburgok elfoglalnák Szerbiát. 1914. július 28-án, négy héttel a szarajevói merénylet után, az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, de hadserege csak augusztus közepén volt abban a helyzetben, hogy bevonuljon Szerbiába. Oroszország mozgósítást rendelt el Szerbia védelmében. Július 29-én II. Vilmos arról tájékoztatta a cárt (akinek a felesége, Hesseni Alexandra Fjodorovna hercegnő, egyébként az unokatestvére volt, mert mindketten Viktória angol királynő unokái voltak), hogy ha nem állítja le az orosz csapatok felvonulását, akkor Németország is mozgósítja a haderejét. 1914. július 31-én a németek követelték az orosz mozgósítás leállítását, és amikor ezt Oroszország nem vette figyelembe, akkor Németország hadat üzent.

Ha pontosabban nyomon követjük a részleteket, akkor árnyaltabb képet kapunk. II. Vilmos német császár 1914. július 26-én tért vissza Norvégiából, ahol a londoni Rothschild-ház képviselőjével is találkozott luxusjachtján hajózva. Ezt az utazást Theobald von Bethmann-Hollweg (1856-1921), - aki 1909-től 1917-ig a császári Németország birodalmi kancellárja volt és közeli rokonságban állt a Rothschildokkal - szervezte meg azért, hogy a császár megismerhesse a nagytekintélyű londoni Rothschild-ház fejének a véleményét a kialakult háborús helyzetről. A New York Evening Post 1924. július 22-i számában olvashatjuk, hogy „a császárnak konzultálnia kellett a Rothschild-ház fejével, annak eldöntésére, hogy küldjön-e hadüzenetet vagy se. Hasonló módon egy másik Rothschild vállalta magára annak a konfliktusnak a terhét is, amely megbuktatta Napóleont”. A császár kancellárja, Theobald von Bethmann-Hollweg, aki ténylegesen háborúba sodorta Németországot, a frankfurti Bethmann bankárdinasztia leszármazottja, és a Rothschildok unokatestvére volt.

(Eustace Mullins számol be „THE WORLD ORDER – Our Secret Rulers” [USA, 1992.] című munkájának az 58. Oldalán arról, hogy a Rothschild család kontrollálta Belgium pénzügyeit. Ma is szoros kapcsolatban állnak a németországi Thurn und Taxis érdekeltséggel. Johannes Thurn und Taxis herceg Európa egyik leggazdagabb embere, aki kontrollálja a Bayerische Vereinsbank, és utóda, a HypoVereinsbank működését, ennek jogutóda az UniCredit Bank, a HVB. Ennek a német óriásbanknak Frankfurtban is működnek részlegei, ezek közé tartozott a Bankhaus Gebruder Bethmann. Ebből a családból származott Theobald von Bethmann-Hollweg, aki mint már utaltunk rá, a Rothschildok unokatestvére volt. Thurn und Taxis herceg annak az Orániai Vilmosnak a közvetlen leszármazottja, aki létrehozta 1694-ben azt az Angol Bankot, amely átvette Nagy Britannia pénzrendszerének az irányítását. Thurn und Taxis anyai ágon a Braganza portugáliai uralkodóházból származik, amely három módon is közvetlen rokonságban áll a Windsor-házzal.)

Az I. világháború előkészítése és kirobbantása a háttérerők hosszútávú stratégiájába illeszkedett. Ennek egyik részét képezte a belső konfliktusok előidézése, mert ez lehetővé tette a hatalmi viszonyok folyamatos megváltoztatását. A pénzkartell és a szolgálatában álló nemzetközi szabadkőművesség stratégiájához tartozott a háborús helyzetek létrehozása, mert a háborúk megkönnyítették a határok átrajzolását, és így közelebb vittek a világhatalomra törő pénzuralmi körök stratégiai céljainak a megvalósításához. Az első világháború előkészítéséhez tartozott a legfontosabb európai államok eladósítása és erejükhöz mérten való túlzott fegyverkezése. A szembenálló táborok kialakításához a háborúban résztvevő államokat konkrét háborús célok kitűzésével is egymásra kellett uszítani. A háttérhatalom egyik kezdeti célja Oroszország ellenőrzés alá vétele volt Németország segítségével. A hatalmas területtel és nagy népességgel rendelkező cári birodalomnak csak Németország lehetett az ellenfele. A háttérhatalom Fran-ciaországnak azt ígérte, hogy ha vissza akarja szerezni Elzász-Lotharingiát, akkor le kell győznie a német militarizmust. Az oroszoknak azt sugalmazta a háttérhatalom, hogy a pánszlávizmus keretében végre eljött az idő a szlávok egyesítésére, Oroszország balkáni pozícióinak a megerősítésére, és arra, hogy a Romanov-dinasztia elérje végre álma beteljesülését, hogy övé lehet Konstantinopolisz, vagyis Isztambul, a Boszporusszal és a Dardanellákkal. Az angolok gazdasági és katonai hegemóniájukat féltették a gyorsan modernizálódott és fejükre nőtt versenytárstól, a gazdasági és katonai nagyhatalommá vált Német Birodalomtól. Az Osztrák-Magyar Monarchia érdeke valójában a háború elkerülése lett volna, ezért kellett provokációval belekényszeríteni a háborúba. A Habsburg uralkodóház és a közép-európai katolikus monarchia a Vatikán egyik szilárd támogatója volt. Ezért a Vatikánt is rá kellett venni arra, hogy támogassa a háborút, mert a katolikus egyháznak nem lehet az érdeke, hogy egy evangélikus, azaz protestáns Németország egyesítse Európát. Egy ilyen német győzelem meggyöngítené a katolicizmus helyzetét, és a protestánsokat juttatná vezetőszerephez Európában. A pángermanizmust le kell győzni, a német militarizmust meg kell fékezni, mert egy Németország hegemóniája alá került Európa hosszútávra felborítaná a hatalmi egyensúlyt.

A nemzetközi szabadkőművesség által irányított szerb titkos szervezetek mögött azok a szerb uralkodókörök álltak, akik egy nagy – Szerbia által irányított - délszláv birodalom létrehozására törekedtek. A meggyilkolt Ferenc Ferdinánd nem titkolta, hogy erősen szimpatizál a délszláv népekkel, és uralkodóként ugyanazt az önállóságot akarja biztosítani a számukra, amit Magyar-ország már megszerzett magának az 1867-es kiegyezéssel. Ferenc Ferdinánd elképzelései keresztezték a cári birodalom pánszláv törekvéseit, amelyeknek egy nagy szerb állam létrehozása felelt meg. Ilyen nemzetközi helyzetben tanácskozott 1914. július 14-én a Monarchia minisztertanácsa Bad Ischl-ben, és határozta el, hogy ultimátumot intéz a szerb kormányhoz. Ezzel a döntéssel meg kellett várni Poincaré francia elnök visszatérését Oroszországból, aki július 15-én utazott Szentpétervárra. A Monarchia ultimátumát a brit kormány július 16-án, a francia pedig július 20-án kapta meg. Berlin július 22-én ismerte meg a jegyzék szövegét. Végül másnap délután hat órakor kézbesítették Belgrádban az illetékeseknek. A brit hadiflottát már július 16-a óta mozgósították.

A német kormány július 24-én intézett jegyzéket Angliához, Franciaországhoz és Oroszországhoz. Ebben enyhíteni próbálta a feszültséget. Az Osztrák-Magyar Monarchia kinyilvánította: nincs szándékában területeket elfoglalni Szerbiától, és a diplomáciai kapcsolatok megszakítását követően nem kerül sor katonai akciókra. Szerbia július 25-én hozta nyilvánosságra, hogy már két nappal korábban befejezte haderejének a mozgósítását. Ezen a napon kapta meg Bécs a Monarchia ultimátumára a szerb választ. Ez azt tartalmazta - hogy két követelés kivételével - Belgrád teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. Csak ezen a napon este rendelte el a Monarchia a részleges mozgósítást Szerbia ellen. A cári birodalom európai részén július 26-án adták ki a parancsot a háborús készültség bevezetésére. Erre válaszként Berlin figyelmeztette a cári kormányt, hogy Németország is elrendeli a háborús készültséget.

1914. július 26-én II. Vilmos – megszakítva norvégiai útját – sürgősen visszatért Berlinbe. Az Osztrák-Magyar Monarchia jegyzékére és az arra adott szerb válaszra vonatkozóan kijelentette: „A negyvennyolc órás határidőt figyelembe véve a szerb válasz briliáns teljesítmény. Több, mint amit el lehetett várni, és nagy erkölcsi siker Bécs számára. Ezzel megszűnt a háborús ok és Giesl (a Monarchia belgrádi követe) nyugodtan Belgrádban maradhat. Ebből az okból nekem soha nem kellett volna elrendelnem a mozgósítást.” (33 Jahre Weltgeschehen 1901-1933, 84. old.)

1914. július 27-én – elsőként a világháborúban – a szerb csapatok tűz alá vették Temis-Kubinnál az osztrák-magyar egységeket. Erre a provokációra válaszként a bécsi kormány másnap 11 órakor hadat üzent Szerbiának. Ekkor II. Vilmos személyes táviratban fordult az orosz cárhoz. Július 29-én reggel, már általános mozgósításra került sor Oroszországban. Ekkor II. Vilmos megpróbálta rávenni a cárt, hogy vonja vissza a mozgósítást. II. Miklós cár július 30-án éjjel megparancsolta a hadügyminiszternek és a tábornoki kar főnökének az általános mozgósítás leállítását, mindössze egy részleges mozgósítást tartott érvényben az Osztrák-Magyar monarchiával szemben. II. Miklósnak ezt a parancsát azonban nem hajtották végre. Ezért a német császár július 30-án délután fél négykor újabb táviratot küldött II. Miklós orosz cárnak. Ebben már szerepel az, hogy a cár viseli a felelősséget a háború és a béke kérdésében. Ezen a napon hat órakor megtörtént a általános orosz mozgósítás. Franciaország is elrendelte a határvédelmi erők felvonulását.

A következő napon, július 31-én pedig a bécsi kormány is elrendelte az általános mozgósítást. Ezen a napon tizenhárom órakor hozták nyilvánosságra Berlinben a közvetlenül fenyegető háborús veszélyről szóló nyilatkozatot. Ekkor újabb táviratváltásra került sor II. Vilmos és II. Miklós között a katonai mozgósítás visszavonására. Berlin éjfélkor intézett ultimátumot Oroszországhoz, követelve, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia és a Németország elleni orosz mozgósítást állítsák le. Erre a Berlinből érkező ultimátumra a cári kormány már nem válaszolt. Ezen a napon gyilkolták meg Jean Jaures-t, a francia szocialisták vezetőjét, mert a rendelkezésére álló információk nyilvánosságra hozásával mindenáron meg akarta akadályozni a háború kitörését.

Franciaország augusztus elsején, tizenhat órakor jelentette be haderejének mozgósítását. Rá egy órára Németország is közölte, hogy augusztus 2-tól általános készültségi állapotban lesz a német haderő. Augusztus 1-én délután hat órakor Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár is hadüzenetet küldött Szentpétervárra a cári kormánynak. London augusztus 2-án hajnalban, nemcsak mozgósította az angol hadiflottát, hanem délután már hadat is üzent Németországnak. Ekkor intézett Berlin ultimátumot Belgiumhoz, hogy tizenkét órán belül engedélyezze a német csapatok átvonulását területén, amiért teljes kárpótlást fizet a brüsszeli kormánynak.

A brit szárazföldi erőket augusztus 3-án helyezték hadiállapotba. Ezen a napon délután hat órakor érkezett meg Párizsba Berlinből a hadüzenet. Fontos az a részlet, hogy a Franciaországhoz és Oroszországhoz intézett német hadüzenetet nem II. Vilmos – a német császár -, hanem Bethmann-Hollweg kancellár küldte el. Mindkét hadüzenet teljesen felesleges volt, hiszen Oroszország, Franciaország és Németország mozgósítása előtt, már kihirdette a teljes háborús készültséget. Ha Bethmann-Hollweg nem küldi el ezeket az elsietett hadüzeneteket, akkor nem lehetett volna a háború végén egyedül Németországot felelőssé tenni a világháború kirobbanásáért.

Amikor a norvég partok mentén tett hajóútjáról II. Vilmos megérkezett július 26-án késő este a Potsdam-i pályaudvarra, egy sápadt, izgatott, a félelemtől remegő kancellár várta. Bethmann-Hollweg nem a fenyegető háború veszélye miatt aggódott, hanem sokkal inkább a császár haragjától félt, amikor az általa elkövetett megtévesztő manőverek mértéke nyilvánvaló lett. A császár meglehetősen nyersen kérdezte: „Hogyan történhetett ez az egész?” A kancellár azonban, ahelyett, hogy magyarázatot adott volna eljárására, bocsánatkérés helyett átnyújtotta a császárnak a lemondását. II. Vilmos ezt nem fogadta el, hanem dühösen közölte vele: „Te főzted ezt a moslékot, most meg fogod enni!” (David Allen Butler [2010]: „THE BURDEN OF GUILT: How Germany Shattered the Last Days of Peace, Summer 1914” 103. o.)

Bethmann-Hollweg külpolitikáját a háború előtt az a törekvése határozta meg, hogy jó viszonyt alakítson ki Nagy Britanniával. Ezért különösen nehezményezte azt, hogy London hadüzenetet intézett Németországhoz, amiért az megszegte Belgium semlegességét a Franciaország elleni hadművelet során. Állítólag azt kérdezte a Berlinből távozó brit nagykövettől, Edward Goschen-től, hogy miként indíthat háborút Nagy Britannia olyasmiért, ami ’nem több egy papírfecninél’. Ez utóbbi az 1839-ben megkötött londoni szerződésre utal, amely garantálta Belgium számára a semlegességet. Érdemes itt azt is megemlíteni, hogy Bethmann-Hollweg részt vett azoknak a döntéseknek a meghozatalában is, amelyek jóváhagyták a brit gyarmatok destabilizálására vonatkozó terveket, nevezetesen a Hindu-Német-Összeesküvést.

A háború folyamán Bethmann-Hollweg viszonylag mérsékelt politikusnak bizonyult, akinek azonban a feje felett átnyúlt a katonai vezetés. Hollweg több engedményt tett a nacionalista jobboldalnak, mint azt feltételezték róla. Támogatta a lengyelek kitelepítését a lengyel határ térségében, és szorgalmazta a lengyel területeknek, valamint az ott élő és ’wasserpolákoknak’ nevezett lakosság elnémetesítését. Hollweg nagy reményeket fűzött Woodrow Wilson amerikai elnök közvetítési szerepéhez 1916 végén, amely azonban eredménytelen maradt. Bethmann-Hollweg ellenezte a korlátlan tengeralattjáró háborút Anglia ellen, de Hindenburggal és Ludendorffal szemben alulmaradt 1917 márciusában. A birodalmi parlament - a Reichstag - ellene fordult, és akkor lemondott a kancellárságról.

A háttérhatalom stratégái számos egyéb cél mellett arra is törekedtek az I. világháború során, hogy eltávolítsák a Hohenzollern, a Habsburg, és a Romanov-dinasztiát is a hatalomból. E nagyszabású stratégia elérése érdekében nemcsak az eladósítást, a fegyverkezést, a szembenálló táborok létrehozását használták eszközként, de fontos szerephez jutott például a Romanov-dinasztia esetében az okkultizmus is. Az I. világháborút megelőző időkben a cári család egyre inkább elmerült a miszticizmusban és az okkultizmusban. 1900 és 1905 között a híres francia Dr Gerard Encausse mágikus szeánszokat tartott II. Miklós cár számára. Encausse a Rózsakereszt Kabbalista Rend tagja volt. Az egyik szeánsz alkalmával a francia okkultista megidézte a cár apjának, III. Sándornak a szellemét. 1905-ben, Oroszországban, forradalmi helyzet alakult ki, számos sztrájkra, utcai tüntetésre, lázadásra került sor. II. Miklós azt kérdezte apja szellemétől, hogy milyen módon reagáljon a lázadásokra. Apja szelleme állítólag azt közölte vele, hogy minden eszközzel álljon ellen a forradalmi erőknek. Ha nem ezt teszi, és nem vet véget kemény eszközzel a zavargásoknak, akkor néhány év múlva újból sor kerül a felkelésre, amely komolyan veszélyezteti majd a Romanov-dinasztia hatalmát.

Encausse kapcsolatban maradt a cárral azután is, hogy visszatért Franciaországba, és rendszeres levelezést folytatott az orosz uralkodóval. Encausse-t azonban zavarta, hogy a cár felesége egy misztikus ortodox szerzetes – Grigorij Raszputyin – túlzott befolyása alá került. Raszputyin egy neo-gnosztikus szektának volt a tagja, amely flagellációval és szexuális kicsapongással létesített kapcsolatot a túlvilági erőkkel. Raszputyin annak a spirituális mozgalomnak volt a képviselője, amely az 1900-as évek elején végigsöpört Oroszországon. A társadalom minden rétegében megnőtt az érdeklődés az okkult és a misztikus iránt. A legfurcsább vallási szekták alakultak és nyomukban terjedt a szélsőséges szexuális szabadosság. Az országban vándorló ’szent emberek’ - okkultisták, misztikusok, spiritualisták, gnosztikusok - sok ezer követőre találtak, és köztük volt az arisztokrácia számos tagja mellett az egész cári udvar.

Alexandra, a cár felesége, Raszputyin hatása alá került, és hitt abban, hogy az ő gyógyító ereje mentette meg beteg fiának, a trónörökösnek az életét. Azok, akik aggódtak az uralkodó család sorsáért, de azok is, akik az ellenfelei voltak, Raszputyin befolyását veszélyesnek ítélték. Raszputyin ellenségei azt állították róla, hogy valójában olyan titkostársaságoknak az ügynöke, akik a cári uralom ellen vannak. Arra hivatkoztak, hogy az 1905-ben, Brüsszelben tartott szabadkőműves konferencián számos titkostársaság döntött úgy, hogy Raszputyint is felhasználják a Romanov-dinasztia megdöntésére. Amikor 1914 nyarán kitört a háború, Raszputyin nyomban arra kérte a cárt, hogy Oroszország tartsa távol magát a háborútól. Azt közölte a cárral, hogy Oroszország szörnyű vereséget fog szenvedni, és a Monarchia elpusztul a háborút követő vérfürdőben. Raszputyin ellenfelei elhatározták, hogy meggyilkolják.

1914 júniusában, pontosan a szarajevói gyilkosság napján, egy prostituált megkísérelte Raszputyin megölését a Fekete-tenger melletti üdülőhelyen, Jaltában. Raszputyin ugyan sok vért veszített, de túlélte a támadást. A szarajevói merényletet követően a cárné, számos táviratot küldött Raszputyinnak, és minden fontosabb nemzetközi kérdésről kikérte a tanácsát. Raszputyin a leghatározottabban a háborúból való kimaradást tanácsolta. Elképzelhető, hogy nem volt tájékozott a részletekről, és nem volt tudomása Oroszország bűnrészességéről a szarajevói merényletben. Tény az, hogy Miklós cár ignorálta a szerzetes tanácsát. Raszputyin később arra hivatkozott, hogy ha egészségileg jobban lett volna és el tudott volna látogatni Szentpétervárra, akkor meg tudta volna győzni a cárt, és ebben az esetben másképp alakultak volna az események.

Raszputyint az ellenségei azzal vádolták, hogy német-barát, a német császár hírszerzésének az ügynöke, és valójában együttműködik a forradalmárokkal. Raszputyin tisztában volt vele, hogy napjai meg vannak számlálva. 1916 decemberében, az orosz arisztokraták egy összeesküvő csoportja Felix Juszupov herceg vezetésével tőrbe csalta és meggyilkolta. Az egyszerű orosz emberek felháborodással fogadták Raszputyin halálát, és a cári udvart tették felelőssé érte. A cári titkosrendőrség arra számított, hogy Raszputyin halálát a Romanovok eltávolítása követheti a jobboldali csoportok és titkostársaságok részéről. Ezek támogatták a Monarchiát, de II. Miklóst gyenge uralkodónak tartották. A Romanov-dinasztiát valójában a már akkor megszerveződött államok feletti nemzetközi pénzkartell és a szolgálatában álló szabadkőművesek távolították el. A bolsevikok maguk is ilyen összeesküvő csoportot alkottak, amelyet az államok feletti pénzkartell finanszírozott, és a nemzetközi szabadkőművesség támogatott.

A szabadkőmûvesség a nemzetközi pénzkartell szolgálatában

A franciaországi szabadkőműves körökben a Német Birodalom összeomlását többször is megjövendölték. 1912-ben Civrieux ezredes, a „Német Birodalom hanyatlása” című könyvében azt írta, hogy Németországot és a III. Hohenzollern császárt Franciaország, Olaszország, Anglia és Belgium fogja leverni. Az ilyen előrelátás a szabadkőművesek különös tulajdonsága. A pénzhatalmi hálózat részeként saját tevékenységüket sorscsapásként tüntetik fel. Ha sikerül, akkor persze eldicsekednek vele, hogy ők csinálták. Isaac Cremieux, a B’nai B’rith irányítása alatt álló Alliance Israélite Universelle elnöke, 33-as fokozatú szabadkőműves testvér, 1870-ben egymillió frank vérdíjat tűzött ki I. Vilmos német császár fejére.

Tíz párizsi szabadkőműves páholy akarta ebben az időben I. Vilmos császárt, Helmuth Moltke tábornagyot és Otto von Bismarck herceg kancellárt szabadkőműves törvényszék elé állítani. Hasonló követeléssel álltak elő a szabadkőművesek a világháború idején is. Ekkor a kezdeményező a párizsi „L’Avant-Garde” páholy volt. A szabadkőműves sajtó szerint II. Vilmosnak a német trónon való maradása kihívásnak tekinthető, és a Hohenzollern-eket teljesen meg kell semmisíteni.

1917 áprilisában tanácskozott Párizsban a Nemzetközi Szabadkőműves Kongresszus.

(A teljes írás első folytatása a Leleplező 2013/4 decemberi számában olvasható)

Tőke Péter: Közutálat és megvetés várhat a szocikra, ha nem határolódnak el horogcsillagos ,,náci”-elődeiktől

A Szovjet Sztori című film tömeggyilkos hóhérokká minősítheti a sztálini szovjeteket, és szocialista követőiket, azok jogutódjait. A Berija-Heydrich-Müller egyezmény és a két év titkai. Szovjet nemzetirtók képezték ki a nácikat!

El tudják önök képzelni, hogy Sztálin, vagy a korabeli szovjet miniszterelnök, Molotov, vagy sok magasrangú tiszt karlendítéses Heil Hitlerrel köszönjön?

(Jobbra az első plakátpáron látható a szovjet diktátor karlendítése, Sztáliné. Hogy ki kit utánoz? - döntse el a tisztelt olvasó) El tudják önök képzelni azt, hogy az SS-tiszteket a szovjet haláltáborokban képezték ki a tömeggyilkosságokra és a lágerek építésére, felszerelésére? A szovjet NKVD egy sor ,,licencet” adott át a náciknak, akik nemcsak jó tanítványnak számítottak, túl is szárnyalták mestereiket. Ez csupán néhány megdöbbentő tény a The Soviet Story című lett dokumentumfilmből, amelyet november 2-án este 21.30-kor adott le a Hír Tv. Akkor, azt hittem, hogy a következő napokon országos közfelháborodás csap le a tömeggyilkosok jogutódjára, a szocialistákra, de nem ez történt. Mélységes kussolás, az érintettek pedig nemhogy igazi bűntudatot éreznének, vissza fognák magukat, és megilletődötten hallgatnának, hanem marakodva tovább játsszák az ,,összefogást” és miniszterelnök leváltósdit. Pedig a megdöbbentő dokumentumfilm óriási bűnök terheit helyezi a vállaikra. A film által bizonyított ,,náci”-rokonság, a nép- és fajírtások mestereinek jogutódlása, őket is felelőssé teszi a tömeggyilkosságokban. Az első holokauszt bűnöző maga Sztálin volt. Elég most csak egyetlen kis rész a filmből: Németországból és a németek által megszállt területekről a Szovjetunióba menekült zsidók tízezreit Sztálin összegyűjtette, majd marhavagonokba zsufolva visszaküldte őket a náciknak, az SS-nek. A szállítólevél nagyjából így hangozhatott: ajándék az én Adolf barátomnak.

 

A lett Edwins Snore rendező filmje megváltoztatja, meg kell, hogy változtassa a belénk sulykolt II. világháborús és azt megelőző népírtások, fajírtások meghamisított történelmét. Azt pedig nem állíthatom, hogy milliók haláláért felelősek az angolok és az amerikaiak is, mert Nagy-Britannia egy törvényben csak a nácikat tartja háborús bűnösnek. Ha ez, kiderülne egyes szovjetekről, őket Angliában ártatlanná nyilvánítanák és egy 1991-es törvény szerint ott menedéket is kaphatnának. Az Amerikaiak érvelése még egyszerűbb és világosabb: ,,Mi győztünk!” A győztesnek pedig joga van a felelősőkről dönteni, vagy a szövetségeseik bűneiről nem venni tudomást. Így aztán nem csoda, hogy a világháború utolsó hónapjaiban, majd azt követően a náci haláltáborokban dokumentumfilmeket forgattak a zsidó holttestekről, a belőlük készített tárgyakról, és elkobzott értékeikről. No, meg a gázkamrákról. Utána hosszú csend, mert a táborokat az oroszok tovább ,,üzemeltették”. Hogy kiket és hogyan likvidáltak, ne firtassuk, annyi azonban bizonyos, hogy nem Ciklon B gázt használtak. Szomorúan kell itt megjegyeznem, hogy a híres ír drámaíró G.B. Shaw követelte: találjanak már fel egy olyan gázt, amely alkalmas a felesleges emberek, például az internáltak kiírtására. Erre az igényre keresték és találták meg a Ciklon B-t. Ha jól emlékszem Eichman, az Izraelben kivégzett háborús bűnös állította az említett halálgázról, hogy milyen humánus, ,,boldog” átmenetet biztosít a túlvilágra.

Mielőtt rátérnék a filmbeli fő témánkra, előbb az ukránok kiírtásáról szóló első harmadból is ki kell emelnem néhány borzalmat. A népírtás sajátos formája lett 1932-33-ban az ukránok kiéheztetése. 7 millió polgár halt meg. Az NKVD (KGB elődje) alakulatok végezték a hullák napi begyűjtését. Minden halottért 200 gramm kenyeret kaptak. Így aztán a még élőket, végelgyengülteket is elvitték, és közös tömegsírba temették. Sok végelgyengült ott halt meg. Feltalálták a “hering-szisztémát”, vagyis a tetemek egymás mellé helyezésekor az egyiket lábbal dobták a gödörbe, mellé a következőt fejjel, hogy többen elférjenenek.

A Szovjetunió más részein is folyt a népírtás. Elterjedt és jól bevált módszer lett a tarkón lövés. Sztálin utasítására a 12 évnél idősebb gyerekeket is így végezték ki. Kvótákat szabtak meg, vagyis előírták, hogy bizonyos időközönként hány embert kell likvidálni. A személyiség nem számított. A begyűjtött lehetett primadonna, mérnök, munkás, iskolás gyerek, sportoló. Teljesen mindegy volt. Darab-darab. Csak a holttestek száma számított. A Sztálin halála után főtitkárrá avanzsált Hruscsovnak 7-8 ezer volt a kvótája, azért hogy kiérdemelje Sztálin dicséretét, kérelmezte a kvóta 17 ezerre való felemelését. Molotov, a későbbi külügyminiszter, majd miniszterelnök azzal vált hírhedté, hogy a ,,csupán” 10 évre ítélt rabok bűntetését halálra változtatta. A szovjet belső terror alatt 11 millió civil halt meg. Nem csoda, hogy Hitler felnézett Sztálinra, tanulni akart tőle. Átvenni a szovjet nemzetirtás tapasztalatait, ezt fajirtásként hasznosítva. Mindkét rendszer szülői, pénzügyi támogatói ugyanazok a nemzetközi bankárok voltak. Valamiféle állam-szocializmussal kísérleteztek, az egyikből internacionalista-szocialista, a másikból nemzeti szocialista államalakulat lett. Amikor Sztálin tesó megállapodott Hitler tesóval Európa felosztásáról, (a titkos egyezményt a Kremlben írták alá) rá egy hétre meg is kezdték a háborút. A szovjetek Finnország, a németek Norvé-gia ellen. A támadáshoz a szovjetek hű szövetségesként átengedték a náciknak Murmanszk kikötőjét. Ezt külön megköszönte Reader tengernagy szövetségesének, Kuznyecovnak.

A következő célpont Lengyelország lett. Együtt rohanták le a lengyeleket. 1939 szeptember 1–én Hitler, 17-én pedig Sztálin támadott. Úgy kommunikálták, hogy a fasiszta Lengyelország ellen. Valamikor, ebben az időszakban jelent meg egy cikk, amelyben Molotov azt nyilatkozta, hogy a náci ideológia elleni harc bűntett. Képzelhetik milyen nehéz volt ezt később, minden könytár folyóiratolvasójából eltűntetni. A kitépett oldalak még ma is látszanak. Az SS és az NKVD együttműködésének egyik jó példája a németek által megszállt Krakkóban történt. Ide utaztak az NKDV specialistái, hogy a táborszervező és likvidáló SS-tisztekkel találkozzanak és tapasztalatot cseréljenek. A náciknál a fő probléma a zsidó-kérdés volt, ebben még kezdők és tapasztalatlanok voltak. Az NKVD-sek nemcsak átadták tapasztalataikat, hanem jó ideig ők koordinálták a zsidók szakszerű deportálását.

Az NKDV-s tapasztalatokból jócskán meríthetett Dr. Ottó Wachter SS-tábornok a holokauszt egyik fő megálmodója, mert megszületett az első lépés, a gettó, aztán a többi, a GULAG mintájú táborok, majd a gázkamrás megsemmisítés. (Az oroszok ebben lemaradtak, mert ők inkább a tarkólövést preferálták, s azzal éjszakánként legfeljebb csak száz elítéltet lehetett likvidálni.

Nem találják furcsának, hogy a Molotov-Ribbentrop paktumot, (kevésbé elterjedt kifejezéssel Hitler–Sztálin paktum) csak 1939 augusztus 23-án írták alá, az előzőekben leírt események pedig a harmincas évek közepe után történtek? Eszerint a két diktátor, vagyis ,,szocialista” vezér már korábban is kokettált egymással?

Nos, Edwins Snore dokumentumfilmje fellebentette a fátylat egy nagyon kínos titokról. A náci Németország tanulni akart a polgárok megfélemlítésében élen járó, politikai ellenfeleket szervezetten likvidáló, a népírtásban és koncentrációs táborok (későbbi Gulag) építésében jártas Szovjetuniótól. Emellett szükségük volt a háborúhoz a hatalmas kommunista birodalom nyersanyagaira is.

A hóhérok hamar egymásra találtak. Titkos emberirtási paktum született, német részről Heydrich, Himmler helyettese, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal második embere és az NKVD-s vezér, Berija között. Ezt Moszkvában Berija és a Heydrich által megbízott Müller SS ezredes írta alá. A két szervezet ennek alapján működött együtt a lágerek építésében, a deportálásokban, a zsidók likvidálásában és a tapasztalatok átadásában. Mindezekre természetesen áldását adta Sztálin és Hitler is. Így történhtett meg, hogy már 1937-1938-ban is számos területen ,,összedolgoztak”. A haláltáborok építői, a Gestapo és az SS tisztjei pédául csoportosan a Szovjetunióba utaztak, hogy a helyszínen megfigyeljék hogyan célszerű a barakkokat és az őrségi blokkokat, lőtornyokat elhelyezni, milyen és hány soros legyen a szögesdrótkerítés, és hogyan kell áramot vezetni bele?

Megszemlélhették a Szovjetunióba menekült zsidók felkutatását, összegyűjtését, táborba gyűjtését, majd Sztálin személyes utasítására, – mint már utaltam rá – 1937 decemberében, majd 1938 áprilisában, májusában és novemberében a német lágerekbe szállították őket.

A rejtélyes két év alatt sok minden történt. Ezek nagy részét titok övezi. Még a kultúra és a propaganda területén is sokat átvettek egymástól. Az együttműködés mindkét fél számára gyümölcsöző volt. Ez tette lehetővé, hogy ,,magasabb szintre” lépjenek, megkössék a már nyilvános Molotov-Ribbenrtop paktumot, a kölcsönös megnemtámadási egyezményt. Ez tette lehetővé az összehangolt háború elkezdését. A Molotov-Ribbentrop paktum időszaka alatt egyik fél sem fékezte nép- és fajirtási szándékát. Erre az időszakra esett a lengyel tisztek kiirtása Katyinban. A tarkónlövésben jeleskedő, akkor NKVD-s hóhérok a halálukig kiváltságosan éltek, elit helyen lakhattak és kiemelt nyugdíjat kaphattak. Egyikük az 56-os forradalom negatív figurája, Szerov tábornok, akit Katyinért Lenin renddel tűntettek ki. Katyinhoz hasonlóan Sztálin még sok vidéken rendelt el erdei tarkólövéses népirtást. A szovjet diktátor tudta, hogy a II. világháborús győzelméért, sokkal többet is megengedhet magának. Így történhetett, hogy több, mint egy tucat népet, nemzetet internált Azerbajdzsánba, s telepített a helyükre oroszokat.

Hihetetlen, hogy mintegy 27 millió szovjet ember halaláért, kegyetlen lemészárlásáért, a népírtásokért és tömeggyilkosságokért senki sem felel. A háborús győztesek, így a szovjetek sem vádolhatók. Ez a győztesek különleges joga. Ám a háború után még nem tudhatták sem az amerikaiak, sem az angolok, sem a franciák, hogy egyszer kiderül, szövetségesük is ,,náci”. Az az ország ugyanis, amelyik részt vett az SS felkészítésében, megtanította a háborús bűnösöket táborokat építeni, zsidókat begyűjteni, deportálni és kiírtani, fajokat likvidálni, átvenni a know how-t, az maga is háborús bűnös. Semmivel sem különb tanítványainál, s ez alól az sem menti fel, hogy megtámadása után átállt a szövetségesek oldalára. Tudniok kell, hogy Hitler már a paktum alatt elég hamar a drágalátós tesó ellen fordult és kidolgoztatta a Barbarossa tervet, amellyel, vagyis a villámháborúval meg is támadta a Szovjetuniót. Nehogy azt higgyjék, hogy a sunyi Sztálin nem ugyanarra készült, méghozzá a drágalátos Hitler cimborája ellen. Ezzel külön szakirodalom foglalkozik, csak egy példát említenék. Sztálin le akarta rohanni Európát és elő is állíttatta az ehhez szükséges támadó tankok sokaságát. Csakhogy az európai utakat, autópályákat tönkre tették volna az acél lánctalpak, ezért a harci járműveiket gumi lánctalpakkal szerelték fel. Európának óriási szerencséje az volt, hogy a nácik megelőzték őket.

Én úgy gondolom, hogy ezt a filmet mindenkinek látnia kell. Nemcsak Magyarországon, az egész világon. Ám ha az USA és Anglia nem is változtat a világháborús győztesek minden felelőség alóli felmentésének elvén, attól még megteheti ezt a jogutód Oroszország. Putyin elnök egyre jobb, hatalmát tekintve is világelső lett, így hamarosan megengedheti magának, hogy még ha jogutód is, de elhatárolódjon elődei háborús bűnös és népírtó korszakától. Nyiltan deklarálja, hogy nem jogutódja az SS-t kiképző, holokausztba besegítő, ukránokat kiirtó, ,,náci” Szovjetuniónak. Mert bármilyen kínos is, a láger és népirtási tapasztalatokat átadó, összehangoltan gyilkoló NKVD-SS szövetségben a nácik tanítómestere maga is csak náci lehet. Mivel a Szovjetunió megtámadása után Szálin saját neveltjei ellen fordult, és a szövetségesekkel együtt le is győzte őket, a náci jelző feledhető lenne. Csakhogy a háború után átvéve a friss tapasztalatokat tovább üzemeltettek sok hitleri haláltábort, sok nemzetet áttelepítettek az ázsiai területekre, s folytatták a népirtást, ezért és a titkos Heydrich-Berija paktum együttműködési éveinek bűneiért mindaddig ,,nácinak” nevezhetők, amíg a tömeggyilkos mocsoktól meg nem szabadulnak.

Vonatkozik ez a kiszolgálóikra, a sztálinihoz hasonló rendszert alapító kelet-európai volt szocialista oszágokra, így hazánkra is. Az MSZP is tömeggyilkos, szovjet ,,náci” utód, sőt közvetve még a holokauszt közreműködője is mindaddig, amíg el nem határolódik a Rákosi-Kádár korszaktól és fel nem függeszti e bűnös múlt jogutódságát.

Tőke Péter

Drábik János: Kettős állampolgárság és lojalitás IV.

Miért van zsidókérdés?

A zsidók minden körülmények között el akarnak különülni, mert csak így tudnak megmaradni zsidónak. A zsidó kérdés számunkra elsősorban ideológiai jellegű probléma. Az ideológia nem csupán eszmerendszer, mert mindig valamilyen hatalmat is szolgál. A zsidó ideológia a zsidó hatalmat szolgálja, lényege a kiválasztottság, a szupremácia és a kettősmérce. E szerint zsidók alkotják Isten választott népét. Az ideológia másik tétele, hogy az összes többi nép nem egyenjogú a kiválasztott néppel. Ezt a 2013 októberében elhunyt Ovadia Yosef ortodox főrabbi 2010 októberében így fogalmazta meg: „A gójok csak azért lettek teremtve, hogy a zsidóknak szolgáljanak. A gondviselés azért adott hosszú életet a szamaraknak, hogy a zsidók pénzügyi veszteségeit csökkentsék.” Ez a szokatlanul őszinte és nyers megfogalmazás a tekintélyes vallási vezető részéről lényegében annak a talmudi tételnek a megismétlése, hogy a nem-zsidók, vagyis a gójok, két lábon járó állatok. Ovadia Yosefnek - az ultra-ortodox Sasz-párt vallási vezetőjének - a temetésén Izrael legfőbb politikai vezetői is jelen voltak 2013 októberében, élükön az államfővel és a miniszterelnökkel. A zsidó ideológia fontos alaptétele az is, hogy a zsidóknak nemcsak joguk, de kötelességük is hatalmat gyakorolni a többi nép fölött.

Az ideológiai tételek szorosan egymásra épülnek, s egyik a másikból következik. Ennek a mintegy háromezer éve megszületett ideológiának a megfogalmazói azok a papi rendhez tartozó - kétségtelenül tehetséges - emberek voltak, akik kezdetben a leviták, az írástudók, a farizeusok, továbbá a rabbinikus irodalom, majd a talmud és a kabbala szerzőinek a soraiból kerültek ki. A vallási és a politikai vezetőcsoportok tisztában voltak azzal, hogy ha súlyt akarnak adni döntéseiknek, akkor azt vallási dimenzióban kell megtenniük. A vallási eszmék és parancsolatok nemcsak a leviták és utódaik tekintélyét növelték, de erősítették azt a népet is, amely így magát kiválasztottnak tekinthette, amelynek előjogok járnak a többi néppel szemben.

A XXI. században már a magukat zsidónak valló emberek körében is egyre többen vannak, akik elszakadtak a vallástól, agnosztikusok vagy ateisták lettek. Ezért „választott népnek lenni” már nem jelent isteni kiválasztottságot. Isten választott népéből így „a természet választott népe” lett, vagy csak egyszerűen a választott nép. Ma is nagyon könnyű meggyőzni valakit arról, hogy milyen előnyös számára, ha egy olyan emberi közösséghez tartozhat, amely intelligenciában, tehetségben, sikerességben felülmúlja a többi közösséget, népet, nemzetet. A választott néphez való tartozás előjog, amelyben nem mindenki részesülhet. A különböző országokban élő zsidó közösségek államot alkotnak az államban, és csak azt engedik be maguk közé teljes jogú tagként, aki genetikailag, etnikailag, vérségileg is hozzájuk tartozik. Szigorúan számon tartják, hogy saját törvényeik szerint ki számít zsidónak, és ki nem. Amikor a zsidó közösségek elkülönülnek, lényegében kizárják maguk közül mindazokat, akiket ők nem tartanak zsidónak. Vagyis, szigorúan kirekesztő magatartást tanúsítanak. Ugyanakkor viszont a befogadó népektől elvárják, hogy azok ne tartsák számon azt, hogy ők zsidók, és őket minden szervezetbe pontosan ugyanolyan feltételekkel bocsássák be, mint ahogyan azt megtehetik a befogadó nemzethez tartozó személyek. Az emancipációnak és az integrációnak a legkisebb korlátozását is kirekesztésként ítélik el. De nemcsak a többség tudja kirekeszteni a kisebbséget, a kisebbség is ki tudja rekeszteni magából a többséget. Ezért ma már a maximálisan megszerveződött zsidó közösségek kvázi-államot alkotnak az államban, amelynek a polgárai olyan privilégiumokat élveznek, amelyeket a többségi befogadó nemzet átlagpolgárai nem élvezhetnek.

Ezt a cionista zsidók természetes állapotnak tekintik, és még azok a zsidók is, akik már régen szakítottak a judaizmussal, nem mondanak le arról, hogy elkülönülve többletjogokat szerezzenek maguknak. A nem-zsidók, a gójok természetesen embernek tartják magukat, és ki-ki a maga módján válaszol az őt ért kihívásra. Tudomásul kell azonban venni, hogy a zsidó ideológia nem egyszerűen eszmerendszer, esetleg téveszmerendszer, hanem olyan hosszútávú stratégia is, amely szilárd anyagi bázisokon nyugszik. A zsidó nép egy része a pénzrendszer segítségével ismétlődően el tudta érni, hogy a kereskedelem és a kamatra való pénzkölcsönzés segítségével más népek eltartsák. Ez azonban nem elégítette ki, hanem amikor erre lehetősége nyílott, újból és újból kísérletet tett még több befolyás, még több hatalom, még több vagyon megszerzésére. A zsidóság egy része meg van arról győződve, hogy a zsidó népnek mindez jár és megilleti az abszolút hatalom az egész világ felett.

A cionista világstratégiát, ha konkretizáljuk, akkor a világhegemónia megszerzésére törekvő globális stratégiának tekinthetjük. Ezt a stratégiát úgy lehet sikeresen végrehajtani, ha arról az emberiség többsége nem szerez tudomást. Ezért a cionisták lényegében háborút hirdettek mindenki ellen, aki magatartásukról tud, azt elemzi, bírálja, továbbá a világstratégiájukra vonatkozó tényeket megérti és közreadja. A nemzetközi zsidóság hozta létre a bolsevizmust, és ugyanez az erő bomlasztotta fel a Szovjetuniót. Ma, az Egyesült Államok van soron. A cionista pénzhatalmi világelitnek ma már sikerült az Egyesült Államok politikai rendszerét is az ellenőrzése alá vennie. Mivel időben megszerezte a nyomtatott és az elektronikus tömegtájékoztatás feletti ellenőrzést, így kézben tartja a közvélemény befolyásolását. Amerikában az Anti-Defamation League (Rágalmazás Elleni Liga), vagy a B’nai B’rith (A Szövetség Fiai), vagy a Wiesenthal Központ, vagyis a meghatározó zsidó szervezetek azok az intézmények, amelyek a legkeményebben követelik az úgy nevezett „gyűlölet beszéd” kriminalizálását és szigorú szankciókkal való büntetését.

Fontos hangsúlyozni, hogy amikor zsidókról teszünk említést, nem minden magát zsidónak nevező személyre gondolunk, hanem a szervezett zsidóságra és annak a kollektív tudatára, amely viszont kijelöli céljait és meghatározza magatartását. Elsősorban azokat a zsidó szervezeteket tartjuk szem előtt, amelyeknek a gondolkodásmódjában meghatározó a zsidó szupremácizmus, a zsidó fensőbbség és a megszerzett előjogok érvényesítése. A szervezett zsidóság, mint kollektíva képviseli azt a sajátos zsidó ideológiát, amelynek az egyik megjelenési formája a cionizmus. A zsidó felsőbbrendűség képviselőit gyakran rasszistának minősítik. Ez pontatlan kifejezés, mert a zsidók nem alkotnak külön fajt, és ha a faji elkülönülést hirdetik, akkor legfeljebb a fehér ember fensőbbségét hirdető rasszistákhoz lehetne őket sorolni.

A szervezett zsidóság ideológiájának az elemzését Kevin MacDonald a kaliforniai Long Beach állami egyetemének professzora végezte el The Culture of Critique (A kritika kultúrája) című munkájában, amely magyarázatot keres arra, hogy milyen szerepet játszott a szervezett zsidóság a XX. század intellektuális és politikai mozgalmaiban. A könyv 1998-ban jelent meg és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az elmúlt évszázad intellektuális mozgalmai segítségével, amelyeket nagyrészt a szervezett zsidóság hozott létre és irányított, a nemzetközi zsidóságnak sikerült alapvetően megváltoztatni az európai kultúrát, az európai társadalmakat és lerombolni a nyugati ember önbizalmát. Ezeket a mozgalmakat tudatosan vagy ösztönösen abból a célból hozták létre, hogy elősegítsék a zsidóság közös érdekeinek a hatékonyabb érvényesítését. Természetesen úgy tüntették fel a nem-zsidók számára, hogy itt univerzális, az egész emberiséget érintő mozgalmakról van szó. Az ily módon meghirdetett eszmék meghatározó módon befolyásolták az euro-atlanti térség politikai és társadalmi viszonyait. Nagymértékben elősegítették a zsidó érdekek érvényesülését, miközben erősen sértették a nem-zsidó társadalmak hosszútávú érdekeit.

MacDonald ’A kritika kultúrája’ c. kötetének a kiadását megelőzte az ’A People That Shall Dwell Alone’ (Egy nép, amelynek egyedül kell élnie) és a ’Separation and its Discontents’ (Az elkülönülés és következményei) c. könyveinek a publikálása. Mindkét könyvet a neves Praeger kiadó adta ki 1994-ben és 1998-ban. A három kötetből álló munka kísérletet tesz a zsidóság történelmi szerepének az áttekintésére elsősorban társadalom-biológiai szempontból. Abból indul ki, hogy a judaizmus lényegében a szervezett zsidóság egyedülállóan sikeres túlélési stratégiája, amely versenyben áll más népek, etnikai csoportok túlélési stratégiájával. A zsidóság közösségi tudatában erősen él a különlegesség tudata és ez mind társadalmilag, mind genetikailag elkülönítette őket a többi néptől. A trilógia második kötete nyomon követi a zsidók és nem-zsidók viszonyának a történetét és arra a végeredményre jut, hogy az antiszemitizmus elsődleges oka a zsidók kereskedelmi és intellektuális dominanciája a nem-zsidó társadalmakban, és az a körülmény, hogy elutasítják az asszimilációt, azaz a befogadó népekbe történő beolvadást.

A trilógia harmadik kötete, ’A kritika kultúrája’ arra tesz kísérletet, hogy elemezze, milyen célokat követett a szervezett zsidóság, amikor a hagyományos európai kultúrát destruktív bírálatban részesítette és radikálisan megváltoztatta. A tudós szerző elsősorban a marxizmust és a Freud által kidolgozott pszichoanalízist, a ’Frankfurti Iskola’ filozófiai és szociológiai tanításait, valamint Franz Boasnak (1858-1942) az antropológiáját veszi közelebbről szemügyre. MacDonald külön foglalkozik azzal, hogy a szervezett zsidóság miért támogatta egyöntetűen a multikulturalizmus erőszakos terjesztését és a harmadik világból való tömeges bevándorlást Amerikába. Álláspontja szerint a zsidók elsősorban a közös zsidó érdekek érvényesítése miatt támogatták ezt a politikát, noha azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy nem fűzte őket sajátos zsidó érdek sem a multikulturalizmushoz, sem a bevándorláshoz. MacDonald nem a saját népük iránti elkötelezettséget, az etnocentrizmust kifogásolja, hanem azt, hogy a szervezett zsidóság nem őszinte. Azt állítják, hogy az emberiség közös jövőjét, a közjót, a közérdeket tartják szem előtt, valójában pedig saját partikuláris érdekeiket érvényesítik a többség rovására. Miközben az emberek közötti testvériséget hangoztatják, következetesen aláássák a nem-zsidók etnikai azonosságtudatát, azt a közösségi összetartozást, amely a zsidóknak elősegítette a sikeres túlélést, az erőteljes csoportszolidaritás segítségével. Ezt, ami nekik a túlélés egyik legfőbb eszköze volt, erkölcstelennek nyilvánítják más népek vonatkozásában.

Elkülönülés egyrészről, keveredés másrészről...

A szervezett zsidóság közös érdekei érvényesítésének egyik legkövetkezetesebb módja az, ahogyan rákényszerítik a népekre a pluralizmus és a másság kultuszát, úgy, hogy közben magukat kivonják alóla. A XIX. század óta olyan mozgalmakat szerveztek, amelyek mindent elkövettek azért, hogy lejárassák a nem-zsidó társadalom olyan alapértékeit, mint a hazaszeretet, a saját néphez – nemzethez való hűség, a keresztény erkölcs alapnormái, a társadalom egyneműsége és a szexuális önfegyelem. A saját közösségeikben, így Izraelben ugyanakkor pontosan azokat az intézményeket támogatják, amelyeket teljesen elutasítanak a nem-zsidó társadalmakban. A helyi zsidó közösségekre az erős csoportkötődés a jellemző. Ez a feltűnően szoros csoportkohézió nem feltűnő egy olyan társadalmi környezetben, amelyben gyengék a faji és kulturális együvé tartozás gyökerei. A zsidók a leghatározottabban elutasítják a teljes beolvadást, mert ebben az esetben megszűnnének zsidókként létezni. A teljes asszimiláció elutasítása az egyik előfeltétele volt annak, hogy a zsidó nép, mint sajátos közösség, több évezreden át fennmaradhasson.

A túlélés mindig is izgató kérdés volt azon népek számára, amelyek erős nemzeti azonosságtudattal rendelkeztek, és ezért vezetői vették a fáradtságot, hogy közelebbről is megismerjék a zsidó közösségek alkalmazkodási technikáit. A beolvadásra adott elutasító válaszból következően a zsidóság érdekelté vált a befogadó népek nemzeti azonosságtudatának a felhígításában, és a nemzeti közösségek gyöngítésében. Úgy látták, hogy akkor van nagyobb biztonságban a zsidó identitás megőrzése, ha a körülöttük élő nem-zsidók hasonló identitása gyenge. Az amerikai zsidóság, például, azért erőlteti a kulturális toleranciát, mert történelmi tapasztalatból tudja, hogy a zsidók olyan társadalmakban vannak biztonságban, amelyek elfogadják a legváltozatosabb magatartásformákat, a különböző vallásokat, és etnikai csoportokat. Ez a mozaikszerű társadalom a sokféle szempontú kisebbségeket részesíti előnyben. Ezért van az, hogy a zsidók többsége elfogadja például a homoszexualitást, mert ők is egy kisebbséget alkotnak. Tehát az a döntő, hogy a sokféle kisebbség polarizálja a többséget, s ezzel gyengítse annak kohézióját. A szervezett zsidóság magatartását nem az határozza meg, hogy számos társadalmi, politikai, jogi és erkölcsi kérdésben liberális álláspontot képvisel. Minél inkább polarizált egy társadalom, annál felhígultabb, annál gyengébb tagjainak a nemzeti összetartozás-tudata. Ilyen környezetben a zsidó közösségek nagyobb biztonságban érzik magukat. Ezért a partikuláris zsidó célokat olyan módon tálalják, hogy az megtévessze a nem-zsidó befogadó társadalmat, és megszerezze annak a támogatását. A zsidó közösségek nagyon is meg vannak róla győződve, hogy a homoszexualitás kártékony, mint ahogy számos más társadalmi deviancia is az. De, ha azok gyöngítik a befogadó társadalmakat, akkor a sajátos zsidó érdekek számára hasznosak, tehát ezért célszerű őket támogatni.

Earl Raab a Brandeis Egyetem egykori elnöke mondta azt, hogy a XXI. század közepére már az európai eredetű fehér lakosság kisebbséget fog alkotni az Amerikai Egyesült Államokban. Úgy gondolta, hogy többé már nem lesz lehetőség egy olyan árjákból álló nemzeti-párt létrejöttére, amely át is tudná venni Amerikában a hatalmat, és nem jöhet létre egy zsidóellenes rendszer. Érdekes, hogy Earl Raab kész volt a hagyományos európai eredetű amerikai kultúra feláldozására azért, hogy megelőzzön egy zsidókat fenyegető képzelt helyzetet. Earl Raab is abból indult ki, hogy mindenáron meg kell tartani a zsidóság, mint jól elkülönült közösség létezését, még akkor is, ha a nem-zsidó fehérek létszáma és befolyása csökken. Raab szerint már sikerült olyan mértékben polarizálni és atomizálni a lakosságot, hogy a helyzet már visszafordíthatatlan. Ezért az európai eredetű amerikai kultúra sorsa megpecsételődött.

Franz Boas zsidó származású antropológus Németországból vándorolt Amerikába. Tanítványai - két kivétellel - valamennyien zsidók voltak és erős zsidó azonosságtudattal rendelkeztek. A zsidó azonosságtudat és a zsidó érdekeknek az érvényesítése, különösen a kulturális pluralizmus vonatkozásában, amely mintául szolgál a nyugati társadalmak számára, az amerikai antropológia tudományának a „láthatatlan tárgyává” lett.

1915-re Boas és tanítványai átvették az Amerikai Antropológiai Társaságnak az irányítását és 1926-ra már minden amerikai egyetemen ők irányították az antropológiai tanszékeket. Ebből az uralkodó helyzetből terjesztették azt a nézetüket, hogy nem a faj és a biológia a meghatározó, hanem a környezet. Teljesen átalakították az antropológiát, hogy az érveket adjon a korlátlan bevándorláshoz, az integrációhoz, és a vegyes házassághoz. Azzal érveltek, hogy minden faj hasonló képességekkel bír, ezért a nem-fehérek, a színes bőrüek kudarcainak a fehérek elnyomása az oka. Mivel a környezet a meghatározó, ezért a környezet megváltoztatása minden teljesítmény vonatkozásában meg tudja szüntetni az egyenlőtlenséget. Ez a boasi ideológia szolgált alapul sok költséges és pazarló kormányprogram beindítására. Az egész polgárjogi mozgalmat úgy is felfoghatjuk, mint a boasi gondolkodás győzelmének a következményét. Mivel minden faj egyenlő, ezért a fajok közti elkülönülés erkölcstelen. Ha a fehérek megőrzik saját közösségi összetartozásukat, az láthatóbbá teszi a zsidó közösségek elkülönülését. Az amerikai szervezett zsidóság ezért beindította a szegregáció-ellenes mozgalmat.

Amikor 1917-ben Marcus Garvey a fekete szeparatista mozgalomnak a vezetője látogatást tett az NAACP (National Association for the Advancement of Coloured People – Országos szövetség a színes bőrű lakosság felemelkedéséért) központjában, ott annyi fehér embert talált, hogy kirohant az épületből, kijelentve, hogy ez egy fehér szervezet. A szervezett zsidóságnak meghatározó szerepe volt a polgárjogi mozgalmak beindításában. MacDonald idézi az Amerikai Zsidó Kongresszus egyik jogászát, aki elmondotta, hogy a polgárjogi mozgalom nyomására elfogadott jogszabályokat ténylegesen a zsidó szervezetek irodáiban dolgozó zsidó alkalmazottak írták. Ezeket aztán a zsidó törvényhozók vagy a nem-zsidó, de zsidó választóik nyomása alatt álló képviselők és szenátorok törvényerőre emelték.

A Boas irányítása alatt álló antropológiai iskola a fajok közti integrációt és a fajok egyenlőségét szorgalmazta, sőt minden rendelkezésére álló eszközzel erőltette. Ily módon az amerikai kultúra túlságosan homogenizálódott, képmutatóvá és emocionálisan, valamint esztétikailag elnyomóvá vált, különösen szexuális vonatkozásban. Ez a program arról próbálta meggyőzni az amerikaiakat, hogy az embert megnyomorító nyugati kultúrával szemben a harmadik világ természeti emberei sokkal vonzóbb módon élnek. A lényeg itt az volt, hogy minden lehető módon bírálni kellett a nyugati társadalmakat, a nyugat kultúráját, miközben dicsőíteni kellett mindent, ami primitív. A Franz Boas iskolájához tartozó antropológusok például nem beszéltek arról, hogy a primitív kultúrákban mennyire megmaradt a kegyetlenség és más barbár tulajdonságok. Ha ezek mégis a figyelem középpontjába kerültek, akkor azt a hanyatló nyugat fertőzésének minősítették. Mindez azt a stratégiát szolgálta, hogy aláássák a nyugati társadalmak önbizalmát és fellazítva közösségeiket a harmadik világ népeinek a nyomása alá helyezzék.

Az Egyesült Államok, amely a bennszülött indián lakosság csaknem teljes kiirtása után az európai kultúra hagyományai szerint fejlődött, ma már – az érvényben lévő bevándorlási politika következtében – gyorsított ütemben veszti el európai jellegét. Az európai eredetű fehér-kultúrát le kellett járatni, és e cél érdekében meggyöngítették a fehér emberek közti természetes szolidaritást, és jelenleg is gyorsított ütemben folyik az európai kulturális örökség felszámolása, a keresztény hagyományokhoz való kötődés fellazítása.

Már több ízben foglalkoztunk azzal, hogy a Németországban létrejött Frankfurti Iskola milyen meghatározó szerepet játszott ebben a folyamatban. Ami akkor a weimari Németországban történt, az most világszinten folytatódik, és globális méretekben ismétlődik meg. A nemzetiszocialisták uralomra kerülésével a Frankfurti Iskola meghatározó személyiségei kivándoroltak az Egyesült Államokba. A kaliforniai Berkeley Egyetem lett az egyik központjuk. Max Horkheimer vezette az itteni kutatásokat, amelyekben részt vett Theodor Wiesegrund Adorno, Eric Fromm és Herbert Marcuse is. Horkheimer egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy kutatásaik célja pártpolitikai természetű, és azoknak az eredményeit közvetlenül alkalmazni kívánják a propaganda tevékenységben.

Adorno 1950-ben publikálta a ’The Authoritarian Personality’ (A tekintélyuralmi személyiség) című munkáját, amely a ’Tanulmányok az előítéletről’ című sorozatban jelent meg. Ez a sorozat tartalmazott olyan tanulmányokat is, amelyek az antiszemitizmus és az emocionális rendellenességek viszonyával foglalkoztak. „A tekintélyuralmi személyiség” jelentős hatással volt az akkori szellemi életre, részben azért, mert az Amerikai Zsidó Bizottság jelentős anyagi támogatásban részesítette, részben azért, mert a zsidó egyetemi tanárok lelkesen tanulmányozták és oktatták. Adorno azt akarta bebizonyítani, hogy minden csoporthoz való szoros kötődés egyfajta lelki rendellenességnek a tünete. Minden megnyilvánulás - a hazaszeretettől a vallási hovatartozáson át a családokhoz való kötődésig (és ide tartozik a fajhoz való ragaszkodás is) - az elfajzott és veszélyes tekintélyuralmi személyiség tünetének tekinthető.

Nem megengedhető a különbségtétel az eltérő csoportok között, és ezért minden csoport-lojalitás, még a legközelebbi családi kötelékek esetén is, előítéletnek tekintendő. Ennek nyomán Christopher Lasch történész, aki számos társadalomkritikai művet alkotott, írta, hogy az előítéletet csak úgy lehet eltávolítani az amerikai társadalomból, ha az amerikaiakat kollektív pszichoterápiának vetik alá.

MacDonald két évtizedes kutatómunka után arra az eredményre jutott, hogy pontosan ez a fajta csoport-lojalitás, a hagyományoknak a feltétlen tisztelete és a másságnak a tudatos érvényesítése a zsidó kollektív-önazonosság központi kérdése. Ami lehetővé tette a zsidó nép fennmaradását több évezreden át azt Horkheimer és Adorno lelki betegségnek tekinti a nem-zsidó emberek vonatkozásában. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit a Szovjetunióban is alkalmaztak annak idején a másként gondolkodókkal szemben. Mindenki, akinek más volt a politikai véleménye, az pszichopatának, elmebetegnek számított. A Frankfurti Iskola tagjai soha nem bírálták, de még csak kutatásuk tárgyává sem tették a zsidók csoportidentitását. Ezt a kérdést kizárólag a nem-zsidók vonatkozásában vizsgálták.

A kettősmérce itt is nyilvánvaló. Azt a csoportfejlődési stratégiát, amit a judaizmus alkalmazott a nem-zsidók vonatkozásában patologikus megnyilvánulások tünetegyüttesének írták le. Ugyanezen zsidó értelmiségiek számára az antiszemitizmus is a lelki megbetegedés megnyilvánulása volt. Azt állították, hogy a keresztény önmegtagadás, különösen a szexuális ösztönök elfojtása az oka a zsidók elleni gyűlöletnek. A Frankfurti Iskola vezető személyiségei lelkesen fogadták a pszichoanalízist, és olyan szárnyaló bölcsességet fogalmaztak meg, hogy az Oedipus-komplexus, az ambivalens viszonyulás az apához, valamint az anális szadisztikus viszony a korai gyermekkorban az antiszemiták megmásíthatatlan öröklődő tulajdonsága.

A Frankfurti Iskola egyrészt nevetségessé tette a hazafiasságot és a faji azonosságtudatot, másrészt dicsőítette a promiszkuitást, vagyis a válogatás nélküli nemi életet, valamint a cigányoknak a nyomorát. A sikeres 1960-as kultúraellenes mozgalmak szellemi kifejeződésüket, a legyőzendő ellenfelet a „tekintélyuralmi személyiség”-ben találták meg. Ezek közé tartozott a szülők elleni lázadás idealizálása, a kis erőfeszítést igénylő szexuális kapcsolatok favorizálása, a társadalmi felemelkedés irányába tett erőfeszítések lekicsinylése, a társadalmi státusz, a család, a keresztény vallás és a hazafiság lenézése és kigúnyolása.

Ez a kultúra elleni lázadás sikeresnek bizonyult a hagyományos nemzeti és faji kötődés lelki megbetegedéssé való minősítésében és megbélyegzésében. A francia Jacques Derrida, aki zsidó gondolkodó volt, így írt erről: „a dekonstrukcionizmus eszméje mögött az erős nemzetállamoknak a dekonstrukciója húzódott meg, hatalmas erejű bevándorlási politikával, a nacionalizmus retorikájának, a helyi politikának, a szülőföld és a nemzeti nyelv metafizikájának a lebontásával. Az azonosságtudat bombájának hatástalanítása azt célozta, hogy eltávolítsák azt a fegyvert, amit a nemzetállamok készítettek azért, hogy megvédjék magukat az idegenekkel, a zsidókkal, az arabokkal és a bevándorlókkal szemben.”

Az alapvető cél az volt, hogy az Egyesült Államok európai származású lakóit meggyőzzék arról, hogy tekintsék irracionálisnak, a pszichopatológia tünetének a demográfiai és kulturális hanyatlásuk miatti aggodalmukat. A Frankfurti Iskola kulturális marxizmusa sikeresnek bizonyult. Akik ellenezték a fehér emberek elmozdítását korábbi státuszukból, azokat rutinszerűen lelkileg zavarodott, gyűlöletszító személynek minősítették. Amikor a fehéremberek kísérletet tettek csoportérdekeik védelmére, akkor lelkileg alkalmatlannak minősítették őket. Az etnocentrizmus ideológiája a lelki megbetegedés egy változata lett, amelyet egy olyan csoport terjesztett, amely saját hosszú története során vitathatatlanul a legetnocentrikusabb embercsoport volt a világon eddig létező kulturális közösségek között.

A zsidók számára a legtermészetesebb, hogy minden eszközzel elősegítsék a tömeges bevándorlást Észak-Amerikába. A sokféleséget a zsidók rendkívül kényelmesnek találják a maguk számára, de elsősorban nem erre hivatkoznak, hanem arra, hogy az Egyesült Államok és Kanada nyitva áll minden üldözött, hasonló vallású személy számára, bárhol is éljen a nagyvilágban. A zsidók az egyetlen népcsoport, amely mindig is következetesen szorgalmazta a tömeges bevándorlást. Más európai etnikumú szervezetek is tettek időnként erőfeszítéseket ebben az irányban, de ez nem mérhető ahhoz a kitartó erőfeszítéshez, amit a zsidó közösségek folytattak a határok nyitva tartásáért minden bevándorló számára. A zsidó közösségen belül számos kérdésben éles viták folytak, de a bevándorlás kérdésében mindig egyetértettek.

Israel Agnail „The Melting Pot” (Az olvasztótégely) című színdarab szerzője már 1908-ban úgy látta, hogy csak egy lehetőség van a világbéke megteremtésére, hogyha teljes mértékben megszűntetik az útleveleket, a vízumokat, a határokat, a vámhivatalokat és az ehhez hasonlókat. Israel Agnail ugyanakkor lelkes cionista volt, és határozottan ellenezte a zsidók vegyes házasságát nem-zsidókkal.

A New York déli részén lévő kis szigeten álló Szabadság-szobor (pontos neve: Liberty Enlightening the World – A szabadság megvilágítja a világot) a franciák, pontosabban a francia szabadkőművesek ajándéka volt, akik így fejezték ki tiszteletüket az amerikai politikai hagyományok iránt. Emma Lazarus zsidó költőnő írt egy szonettet, amelyben sikeresen átalakította a szabadság szobrát a bevándorlás jelképévé. A szobor aljára évtizedekkel később rögzítették Lazarus sorait: amely szerint a Szabadság-szobor magához öleli azokat, akik áhítoznak a szabadság iránt, a boldogtalanokat, akiktől megtagadták a bőség partjait.

Drábik János: A Nagy Összeesküvés – Putyin fantasztikus beszéde

Kié legyen a XXI. század?

Századunkban a nemzetközi erőviszonyok is egyre gyorsabban változnak. Kína és több más feltörekvő ország erőteljesebben érvényesíti érdekeit, miközben a Nyugat három központját - az Egyesült Államokat, Európát és Japánt – szorongatják az elégedetlen választók és az elhúzódó gazdasági válság. Lehet, hogy a XXI. század Kínáé lesz, amelynek a gazdasági növekedése megállíthatatlan. Sokan azonban úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok újra erőre kap, és Amerika katonai fölénye megmarad. Számolni kell Indiával is, amely 2025-re a világ legnépesebb országa lesz, és Brazíliáról sem szabad megfeledkezni, amely gazdag természeti erőforrásokban és demokratikus kormányzati rendszerrel rendelkezik. Egyre többen látják úgy, hogy egyik nagyhatalom se fogja egyedül dominálni a XXI. századot. Abban egyetértés van, hogy a Nyugat elsőbbségének korszaka a végéhez közeledik. Több feltörekvő ország létrehozta saját szervezetét, a BRICS-et (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika), és egyre szorosabban egyezteti politikáját. Egyelőre csak abban biztosak: nem akarják, hogy folytatódjék a Nyugat által az emberiségre kényszerített pénzuralmi világrend. Az említett országoknak egyelőre nincs közös jövőképük, ezért a XXI. század – eltérően az előző két évszázadtól – valószínűleg egyik nagyhatalomhoz sem fog tartozni.

Másként látja azonban a világ jövőjét Henry Kissinger, aki 2013. május 30-án az Asia Society tanácskozásán azt javasolta, hogy Kína és az Egyesült Államok közös erővel építsék fel a globális diktatúrát: „Az a feladatunk, hogy a történelem során először megtaláljuk a módját, miként építhetünk olyan világrendet, amelyik tényleg globális alapokon nyugszik. Sokat beszélünk világközösségről, de az igazság az, hogy korábban még soha nem létezett ilyen közösség.” A pénzhatalmi világelit ma is aktív frontembere szerint Kínának és az Egyesült Államoknak össze kell fognia a globalista diktatúra mielőbbi létrehozása érdekében. Az Új Világrend sürgetői kevesebbet beszélnek a nyilvánosság előtt arról, hogy a pénzhatalmi világelitnek már van egy részleteiben is kidolgozott stratégiája a globális kormányzás bevezetésére. A tekintélyi elv alapján működő világkormány a szuverén nemzetállamok helyébe lépne. A globális média feladata, hogy az egy-központból irányított tekintélyuralmi rendszert a társadalmi haladás csúcspontjának állítsa be.

A szervezett magánhatalom irányítása alatt álló tömegtájékoztatás azt a feladatot kapta, hogy a pénzhatalom és a politikai rendszer összefonódására, struktúrájára és működésére vonatkozó ismereteket minősítse bizonyításra alkalmatlan, összeesküvési-elméleteknek. Ha az összeesküvési-elmélet csak fantáziálgatás arról, hogy embereknek egy csoportja titkos tervvel és eszközökkel rendelkezik az események rejtett befolyásolására, akkor a hagyományos gondolkodás is gyanús, sőt, abszurdnak minősíthető. Lehetetlen normálisan gondolkodni hipotézisek, elméleti konstrukciók nélkül. Azt lehet elméletnek tekinteni, amely átgondolt, szervezett érveket tartalmaz bizonyos tény-együttesek megmagyarázására. Az elméletek lehetnek igazak, vagy hamisak attól függően, hogy mennyire vannak tényekkel és logikus érvekkel alátámasztva. Amikor azonban kellően alá vannak támasztva bizonyított tényekkel és logikus érvekkel, akkor már nem lehet egyszerűen elméletnek tekinteni őket, mert igazolt ismeretté, tudássá alakultak át.

Az összeesküvési-elmélet valamilyen összeesküvés feltételezésével magyaráz meg egy történelmi eseményt, vagy történelmi eseményeket. Az összeesküvéshez több emberre van szükség, akik egyeztetett cél érdekében, közösen és a társadalmi nyilvánosságtól rejtve cselekszenek. A titkosság különösen fontos feltétele az összeesküvésnek. Ebből a meghatározásból látható, hogy a mindennapi élet összeesküvések sorozatából áll, kezdve a születésnapi meglepetéstől a karácsonyi ajándékozásig. A politikai összefüggésben használt összeesküvési-elmélethez azonban sikerült hozzákapcsolni azt a negatív értelmezést, hogy emberek egy csoportja valamilyen közérdeket sértő, elítélendő cél érdekében fog össze, hogy befolyásolja az eseményeket és a közvéleményt. Ilyen lehet a pénz, a hatalom és a befolyás megszerzése illegális módszerekkel. Ezért az összeesküvési-elméleteknek bélyegzett álláspontokban mindig jelen van valami elítélendő, amivel jobb nem foglalkozni.

Az összeesküvésekre vonatkozó információk külön csoportját alkotják azok, amelyek az egész világ sorsát érintő hosszútávú stratégiáról – a nagy összeesküvésről - tájékoztatnak. A pénzhatalmi világelit elutasítja és lejáratja az erre vonatkozó ismereteket, mert feltárják, hogy a nagy összeesküvés alanya és legfőbb irányítója ő maga. Ő ellenőrzi az általa létrehozott államok feletti hálózatot, valamint a tulajdonában lévő és ügynökök ezreit mozgató transznacionális intézményeket. Az ilyen több évtizeden, sőt évszázadon átívelő nagy összeesküvés világszinten hatással van a modern élet csaknem minden vonatkozására: a kormányokra, a tömegtájékoztatási intézményekre, a multinacionális cégekre, és a vallásos szervezetekre is. A nagy összeesküvésre vonatkozó elméletek közül, ma az Új Világrendre vonatkozóak a legfontosabbak. Itt nem egy elméletről van szó, hanem különböző elméletek egész sorozatáról, amelyeket az alaptételekre vonatkozó közös nézetek egyesítenek. Az egyik ilyen alaptétel, hogy létezik egy titkos hatalmi elit, amely összeesküdött a világuralom megszerzésére és az egy-központból irányított világrend létrehozására, amelyben a hatalmat a szuverén nemzetállamok helyett a globális világkormányzat gyakorolja. Ez az összeesküvő csoport titokban működik és az általa létrehozott informális hálózatok segítségével irányítja a nemzetközi rendszer egészét, beleértve a legmagasabb szintű nemzeti- és nemzetközi szervezeteket is.

Azok, akik feltételezik összeesküvés meglétét, szükségesnek tartják, hogy kritikusan fogadják a hivatalos magyarázatot és keressék az elhallgatott információkat. Abból indulnak ki, hogy a hatalmi elit kiszolgálójává vált hatóságok félretájékoztatták a közvéleményt, elhallgattak tényeket, féligazságokat közöltek, vagy pedig hamisat állítottak (hazudtak) azért, hogy elrejtsék az igazságot. A hivatalos álláspont bírálatához szükség van az ellentmondások beazonosítására és a bírálóknak gyakran hosszú logikai láncolaton kell keresztül menniük, hogy leleplezzék a szándékos megtévesztés technikáit. Ebben az értelemben egy összeesküvésnek a beazonosítása a kritikai gondolkodás sikeres alkalmazásának is tekinthető. Minél nagyobb és átfogóbb egy összeesküvés, annál nagyobb kihívást jelent a tényfeltáró-oknyomozó kutató számára. A pénzhatalmi világelit egyik módszere a világszintű összeesküvés álcázására a közvélemény megtervezett elbutítása. A cél az oktatás és a nevelés, az irodalom és a művészet, az egész kultúra és közélet színvonalának a csökkentése.

Már számos konkrét eseményre vonatkozó összeesküvési-elméletről kiderült, hogy pontosabban tárták fel a tényeket, mint a hivatalos magyarázatok. A rendszerben gondolkodó nagy összeesküvési-elméletek időben és térben is nagyobb összefüggésekre összpontosítanak, mert egy országra, egy világrégióra, sőt a világ egészére vonatkoznak. Ezek az átfogó elméletek megegyeznek abban, hogy az összeesküvő csoport által irányított hálózat ügynökei átgondolt stratégia keretében hatolnak be a létező intézményekbe és azokat megbízóik céljainak megfelelően alakítják át. Ilyen stratégia kidolgozására és végrehajtására csak az államok feletti hatalmak - a pénzuralmi világelit, a szabadkőművesség, a kommunista világmozgalom - alkalmasak. Az ennél is átfogóbb szuper-összeesküvési-elméletek pedig azt feltételezik, hogy a különböző nagy konspirációk hierarchikus módon összekapcsolódnak. Az így háttérhatalommá szerveződött hálózatok csúcsán pedig egy zárt struktúra működik, amely ellenőrzést gyakorol a globális háttérhatalom egésze felett.

Daniel Pipes írta 2004. Január 14-én a Jerusalem Post-ban, hogy „a kis összeesküvéstől való félelem – amikor egy politikai ellenfél, vagy üzleti versenytárs fog össze, hogy ártson – oly régi, mint az emberi lélek. De a nagy összeesküvéstől való félelem, hogy az illuminátusok, vagy a zsidók átveszik az egész világ irányítását, csak 900 évre megy vissza és mindössze két évszázada - a francia forradalom óta - van jelen. Egészen a második világháborúig nőtt az összeesküvési-elméletek jelentősége, amikor két tősgyökeres összeesküvési-elméletes, Hitler és Sztálin, küzdöttek egymás ellen, előidézve az emberiség történelmének a legnagyobb vérontását. Ez a szörnyű esemény kijózanította az amerikaiakat, akik az elkövetkező évtizedekben elfordultak az összeesküvési elméletektől, csupán két csoport tartott ki ezek mellett a nézetek mellett. Az egyik volt a politikailag elégedetleneké, ide tartoznak a feketék (Louis Farrakhan, Cynthia McKinney), valamint a radikális jobboldal (John Birch Society és Pat Buchanan), a másik csoportot pedig néhány elidegenedett személy (Ross Perot, Lyndon LaRouche) alkotta. Elméleteikben van politikai stratégia, de nincsenek követőik”.

1962-ben David Ben Gurion, Izrael miniszterelnöke mondta el, hogy milyennek képzeli a világot 25 év múlva: „A képzeletemben kirajzolódó világ képe 1987-ben a következő: A hidegháború már a múlté. Az egyre növekvő értelmiség belső nyomást gyakorol Oroszországban a nagyobb szabadságért, a tömegek pedig a magasabb életszínvonal eléréséért teszik ugyanezt. Ez a nyomás kikényszerítheti a Szovjetunió fokozott demokratizálódását.

Ezzel szemben a munkások és a parasztok erősödő befolyása és a tudósok növekvő politikai fontossága átalakíthatja az Egyesült Államokat tervgazdasággal működő jóléti állammá. Nyugat- és Kelet-Európa szocialista és demokratikus rendszerű, autonóm államok föderációjává válik. A Szovjetunió - mint föderális eurázsiai állam - kivételével, minden más állam egyetlen világszövetségben egyesül, amelynek nemzetközi rendőri erő áll a rendelkezésére. Minden hadsereget felszámolnak, és nem lesznek többé háborúk. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége emlékművet állít a prófétáknak Jeruzsálemben, a Kontinensek Szövetségi Uniójának a tiszteletére, ahogyan azt Ézsaiás próféta megjövendölte. A világon élő minden embernek joga lesz a magasabb műveltség megszerzésére. A fogamzásgátló tabletta pedig lelassítja Kínában és Indiában a népszaporulat ugrásszerű növekedését.” (The Conspirators’ Hierarchy: The Committee Of 300, by Dr. John Coleman, USA, 1994, XIII.old)

Ma már láthatjuk, hogy Ben Gurion mindössze két évet tévedett, amikor felvázolta a világ sorsának alakulását egy negyed évszázaddal előre. Izrael első miniszterelnöke számításba vette, hogy az akkor Szovjetuniónak nevezett Orosz-birodalom ellen fog állni az egy-központból irányított világrendszernek és az azt irányító világkormánynak. Sztálin a globális világkormány létrehozását a leghatározottabban ellenezte és utódai is tartották hozzá magukat. A legfontosabb következtetés az, hogy Ben Gurion számításba vette egy olyan kolosszális titkostársaságnak a létezését, amely nélkül mindaz, amit vizionált (és később igaznak bizonyult), nem következhetett be. Ben Gurion nem összeesküvési-elméletet fejtett ki, hanem közvetve a világ sorsát érintő nagy összeesküvésről számolt be, amelyet egy nagyhatalmú titkostársaság hajt végre.

Karl Popper ’A nyílt társadalom és ellenségei’ című munkájában azt állította, hogy a totalitárius rendszerek összeesküvési-elméleteken alapultak, amelyeket paranoid, törzsi, soviniszta és rasszista forgatókönyvek szerint ültettek át a gyakorlatba. Popper hangsúlyozta, hogy nemcsak nem tagadja, de kifejezetten állítja, hogy az összeesküvés tipikus társadalmi jelenség. Összeesküvé-sek vannak, de csak nagyon kevés sikeres közülük.

Cass Sunstein – a Harvard Egyetem tanára és a Fehér Ház összeesküvési kérdésekben illetékes hivatalának a vezetője – írta 2008-ban a Harvard Egyetem kiadványában (Harvard Public Law Paper, No. 08-03), hogy megfelelő kormányzati intézkedésekre van szükség az összeesküvési-elméletekkel szemben:

„Mit tehet a kormány az összeesküvési-elméletekkel? És azok közül, amiket megtehet, melyiket válassza? Számos lehetséges választ sorolhatunk fel. (1) A kormány betilthatja összeesküvési elméletek közzétételét. (2) A kormány kivethet adót rájuk, pénzügyileg vagy másképp szankciókat hozhat azok ellen, akik ilyen elméleteket terjesztenek. (3) A kormányzat maga is szembeszállhat ezekkel az elméletekkel olyan érveket felmutatva, amelyek hiteltelenítik az összeesküvési-elméleteket. (4) A kormányzat alkalmazhat olyan hiteles magánszakértőket, akik túlbeszélik az összeesküvési-elméleteket hirdetőket. (5) A kormányzat informálisan megkereshet ilyen szakértőket, hogy bátorítsa őket a segítségnyújtásra. Valamennyi felsorolt módozatnak van egy megkülönböztethető hatása, illetve költség és haszon vonzata, és mindegyik alkalmazható bizonyos feltételek mellett. Legfontosabb elképzelésünk az, hogy a kormányzatnak szellemi provokátorokat kell küldenie azokba a csoportokba, amelyek összeesküvési-elméleteket dolgoznak ki, és a (3), (4) és az (5) pontokban felsoroltak kombinációját alkalmazva kell működniük.”

James Warburg – a Federal Reserve bankrendszert létrehozó Paul Warburg fia, aki többek között Franklin Delano Roosevelt elnök pénzügyi tanácsadója volt és 1933-ban elkísérte a londoni világgazdasági konferenciára is -, 1950. február 17-én az Amerikai Szenátus Külügyi Bizottságának a tanácskozásán, ahol őt is meghallgatták, ezt közölte a megdöbbent szenátorokkal:

„Világkormányunk lesz, akár akarják ezt önök, akár nem. A kérdés csupán az, hogy konszenzussal jön-e létre ez a világkormány, vagy pedig erőszakkal.”

John F. Kennedy elnök mondotta 1961. április 27-én az amerikai kiadók egyesületének New York-i gyűlésén a Waldorf-Astoria Szállóban:

„A titkos szó ellenszenves egy szabad és nyitott társadalomban, és mi mint nép, alapvetően és történelmileg ellenezzük a titkos társaságokat, a titkos eskükkel és titkos eljárásokkal.”

Kennedy ezután arról beszélt, hogy az információk elhallgatása sokkal károsabb, mint azoknak az állítólagos veszélyeknek az elviselése, amelyekkel a rejtegetést meg szokták indokolni. Majd így folytatta:

„Mindenütt a világon ellenezzük a gátlástalan összeesküvést, amely minden módon növelni akarja befolyását: beszivárgással támadás helyett, felforgatással választások helyett, megfélemlítéssel szabad esélyek helyett és éjjeli gerillatámadással, nappali hadviselés helyett. Ez a hálózat óriási mennyiségű anyagi forrást és emberi erőt fordított egy zártan működő nagyon hatékony mechanizmus létrehozására, amely alkalmas arra, hogy kombinálja a katonai, diplomáciai, hírszerzési, gazdasági, tudományos és politikai műveleteket, amelyek előkészületeit eltitkolják és nem hozzák nyilvánosságra. E rendszer hibáiról hallgatnak, nem tudósítanak róluk az újságok címlapjain. Akik ellenszegülnek, azokat mellőzik és elhallgattatják. Senki nem kérdőjelezi meg a kiadásokat, ezekről nem szólnak a hírek. A titkokat rejtegetik.” (…)

A Valdai Nemzetközi Klub 2013. szeptember 19-i tizedik tanácskozásán, amelyre a Novgorod közelében lévő üdülőövezetben került sor, melyen Vlagyi-mir Putyin orosz elnök figyelemre méltó beszédet tartott. A Nyugat kulturális hanyatlását szimbolikusan arra vezette vissza, hogy minden téren egyenlővé tették a Sátánt az Istennel: a gyermekeket nevelő családot a végbélfetisizmussal, a gyermekek felnevelését a magzatelhajtással, a politikát a pedofíliával, a békét a háborúval, a demokráciát a bankárfeudalizmussal.

Putyin szerint Európának ez a hanyatlása keresztény gyökereinek a megtagadására vezethető vissza. A nyugati civilizáció a keresztény értékrendre épült. A keresztény hagyományaikat elutasító államokban megtagadják a nemzeti, a vallási, a kulturális, sőt még a nemi identitást is. Egy sokgyermekes család egy szintre került az azonos neműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tett az Istenben és a Sátánban való hit közé. Számos európai országban vonakodnak az emberek vallási hovatartozásukról beszélni, mert félnek.

Európában beszüntették a keresztény ünnepnapok megünneplését, vagy átnevezték őket, mintha szégyenkezni kellene a vallási ünnepek miatt. Így ezeknek a mélyebb erkölcsi jelentése rejtve marad. Ezek az államok megkísérelik más országokra is rákényszeríteni ezt a modellt. Putyin szerint ez közvetlen út a hanyatláshoz és a kultúra elsilányosodásához. Ennek következménye a Nyugat mély demográfiai és erkölcsi válsága. „Mi lehetne a nyugati társadalom erkölcsi válságának az erősebb bizonyítéka, mint az, hogy elveszíti reprodukciós képességét az élet továbbadására?” - tette fel a kérdést Putyin, hozzátéve, hogy ma már csaknem valamennyi fejlett nyugati ország képtelen népességének a pótlására, még tömeges bevándorlással sem.

Olyan erkölcsi értékek nélkül, amelyek a keresztény és más világvallások értékrendjén alapulnak, olyan normák és erkölcsi szabályok nélkül, amelyek évezredek alatt fejlődtek ki, az emberek elkerülhetetlenül elveszítik méltóságukat, és embertelenné válnak. Ezután így folytatta Putyin:

„Helyesnek és természetesnek tartjuk ezeknek az erkölcsi, keresztényi értékeknek a megvédését és megőrzését. Tisztelni kell egy kisebbség önrendelkezési jogát, de a többség jogát sem lehet és szabad kétségbe vonni. A Nyugaton láthatjuk a nemzeti hanyatlás folyamatát, nemzetközi szinten pedig azt a kísérletet, amely az egypólusú, egységes világ modelljét, az Új Világrendet akarja bevezetni, amely relativizálja és megszünteti a nemzeti jogi intézményeket és a nemzeti szuverenitást.

Egy ilyen egypólusú, egységes világban nincs hely többé a szuverén államok számára. Egy ilyen világnak vazallusokra van szüksége. Történelmi szempontból nézve az egypólusú világ (az amerikai imperializmus világa) a saját önazonosság és az Isten által teremtett sokféleség feladását jelenti. Oroszor-szág azokkal lesz, akik síkraszállnak azért, hogy a fontos globális döntéseket közös elvek alapján hozzák meg, ne pedig egyes államok (Izrael vagy az USA), vagy államok egy csoportja (NATO) érdekeinek megfelelően.”

Putyin beszédében érezni lehetett egyik tanácsadójának, Alexander Dugin-nak a hatását. Dugin ellenzi a globalizációt, és azt akarja, hogy a nagy geopolitikai régiók (Európa, Észak-Amerika, Oroszország, Kína és a többiek) valamennyien függetlenek maradhassanak és önállóan fejlődhessenek. Mind Putyin, mind Dugin fontosnak tartja, hogy Európa kiszabadítsa magát Amerika hegemóniája alól. Maradjon szabad Amerika, és élje a saját életét úgy, ahogy kívánja, túl az Óceánon, de abba kell hagynia, hogy beavatkozzon a tengerentúli régiók életébe és rájuk kényszerítse saját életmódját és értékrendjét.

Putyin saját hazáját az Új Világrend elleni ellenállás lehetséges támaszpontjának tekinti. Azokkal kíván szövetkezni, akik elutasítják az Egyesült Államok hegemóniáját. Putyin abban bízik, hogy Oroszország meglévő nukleáris védőernyője elég lesz ahhoz, hogy megvédje hazáját a világ seriffjének az erőszakos jogrendjétől.

Magyar szempontból Putyin beszédében az a mélyen elgondolkodtató, hogy a Nyugat elárulta a Nyugatot, megtagadta saját érdemi demokrácián alapuló korábbi értékrendjét, amely két pilléren, a keresztény kultúrán és a görög-római hagyományon nyugodott. Az európai kultúra csúcsteljesítménye a szociális piacgazdaság és a jóléti állam volt. Ez a legszebb katedrális, amit az európai népeknek kétezer év alatt sikerült létrehozniuk. Ebből pedig az következik, hogy ha vonzó volt a Nyugat korábban, és ’szemünket Párizsra kellett vetni’, most már változott a helyzet. A Nyugat eredeti értékeit kell saját túlélésünk érdekében az elfajzott Nyugattal szemben megvédeni. Ezért szembe kell szállnunk a jelenlegi Nyugat enervált, morbid és dekadens kultúrájával. Napjaink történelme azt sugallja, hogy vigyázó szemünket egyre inkább Kelet felé kell fordítanunk.

A nemzetközi szabadkőművesség egyetemes tanításai közé tartozik, hogy ká oszból születik a rend. Amikor a káosz és az anarchia úrrá lesz a világon, a kereszténység és az iszlám megerősödik. Az Egyesült Államok ’bibliai övezetnek’ nevezett térsége erőre kaphat és átveheti az amerikai politikai rendszer irányítását. 2040 körül Amerika engedhet a teokratikus csábításnak, és kialakulhat a teokratikus elszigetelődés, amelyben a demokrácia már csak árnyékként lesz jelen. A keresztény mozgalom felhasználható az iszlám elleni háborúban, amely mindkét világvallást lejárathatja. A XXI. század vége előtt az Egyesült Államok szétesik, és egy kollektivista világkormány veszi át a hatalom gyakorlását.

Zbigniew Brzezinski – Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és a Trilaterális Bizottság elnöke - ’A stratégiai vízió: Amerika és a globális hatalom válsága’ című könyvében másképp látja a XXI. század világrendjének az alakulását. Szerinte is a világ hatalmi központja tartósan nyugatról kelet felé, illetve az atlanti partvidékről a Csendes óceán térségébe tolódik. Brzezinski lehetségesnek tartja a Nyugat megerősödését és egy felelősségteljesebb, stabil és békés Kelet együttműködését. Ha ez nem következik be, akkor a Nyugat oly mértékben lemaradhat, ami előidézheti azt az önpusztító rivalizálást, amely a XX. század Európáját jellemezte.

Az Egyesült Államok szuperhatalmi státuszát meggyöngítette az állam eladósodottsága, a pénzügyi rendszer hibái, a szélsőséges jövedelmi egyenlőtlenségek, a lepusztult infrastruktúra, a társadalom tájékozatlansága és a politikai mozgástér beszűkülése. Emiatt egyre inkább Kína került a figyelem középpontjába. Peking azonban még sokáig képtelen lesz átvenni a hegemón hatalom szerepét. Brzezinski úgy véli, hogy Kínának sem érdeke, hogy idő előtt Amerika helyébe kerüljön. Egy ilyen fejlemény felborítaná jelenlegi növekedését, és gyengítené hosszútávú kilátásait. Ha Amerika elveszítené az elsőszámú nagyhatalom státuszát, akkor a világot zűrzavarok és kaotikus pozícióharcok jellemeznék. Egy vitathatatlan vezető-hatalom nélküli világrendben fokozódna a bizonytalanság. A veszélyeztetett országok száma növekedne. Egy szövetségi rendszert kellene létrehozni Kína szerepének a növekedése miatt. Ennek keretében Japán szorosabbra fűzné kapcsolatait Európával, másrészt Indiával. Kiéleződne a versenyfutás India és Kína között az Indiai-óceán feletti hegemónia megszerzéséért. Amerikának a meggyengülése átalakítaná az Egyesült Államok kapcsolatait Kanadával és Mexikóval is.

Kína és más ázsiai államok már hosszabb ideje sikeresen ötvözik az államkapitalizmust a gazdasági liberalizmussal. Ezzel egy rendszerszintű alternatíva bontakozott ki, amely aláássa az Egyesült Államok pénzügyi és gazdasági vezetőszerepét. A neoliberális amerikai modell hanyatlása következtében Európa szerepe is csökkenne. A Nyugat liberális rendszerére tehát a legnagyobb kihívást Kína rendkívül gyors felemelkedése jelenti. A hivatalos pekingi álláspont szerint Kína a békés fejlődésre és a harmonikus világrend megteremtésére törekszik. A világ legnépesebb országa saját különálló nemzeti identitásának a meghatározásánál a több ezer éves kínai civilizációra, a Konfuciusz nevéhez kötődő filozófiára, a dinasztiák által gyakorolt tekintélyuralmi rendre, és a Han-etnocentrizmusra támaszkodik. A kommunista ideológia kínai változata egyre gyöngül, és a visszatérő Kína-központúság minden bizonnyal meghatározó befolyást fog gyakorolni a XXI. század hatalmi viszonyainak az alakulására.

A liberális Egyesült Államoknak tudomásul kell vennie, hogy Kína nem fogja változtatások nélkül elfogadni a Nyugatnak azokat az értékeit, normáit és intézményeit, amelyeken a jelenlegi világrend nyugszik. Peking a hangsúlyt a békés fejlődésre és a harmonikus világrend létrehozására fekteti, így hangsúlyozva jó szándékát és felelősségteljes viszonyát az emberiség egészéhez. A kínai államban és társadalomban azonban mélyen gyökereznek a liberalizmussal ellentétes értékek és normák. Kína az elmúlt évtizedekben is többször alkalmazott - ellentmondást nem tűrő – nyers retorikát és erőszakos eszközöket szomszédaival szemben. Az euróatlanti térséget uraló pénzhatalmi világelitnek ezért továbbra is gondot fog okozni az, hogy elsőszámú világhatalomként nem fogja-e Kína gyökeresen átalakítani a nemzetközi rendszert a XXI. században. Ezért tartotta Kissinger az euróatlanti és a kínai elit megegyezését a globális kormányzásra való áttérés előfeltételének.

A tájékozott politikusok, közéleti személyiségek és társadalomtudósok által is tényként kezelt nagy összeesküvés létezése kötelességünkké teszi a rendszerben, a társadalomban, a civilizáció egészében való gondolkodást. A XXI. század sorsa már nemcsak egyes emberektől és embercsoportoktól függ, hanem azoktól a rendszerektől is, amelyek meghúzták a cselekvés koordinátáit, nemcsak a nemzetállamok, de az egész világ vonatkozásában. A rendszerhez kötődő társadalmi igazságtalanságok egyes emberek vagy embercsoportok elleni küzdelemmel nem változtathatóak meg. A pénzuralmi világrend egészét kell gyökeresen átalakítani ahhoz, hogy ennek a rendszernek a létrehozói és haszonélvezői ne fejezhessék be sikeresen a nagy összeesküvést, az egy-központból irányított pénzhatalmi világrendszer bebetonozását, visszafordíthatatlanná tételét.

(A teljes szöveg a Leleplező 2013/4. téli számában olvasható)

Cristina Fernandez de Kirchner, Argentína elnöke

A “tökös”, harcias, bátor amazon ismét a cionisták képébe vágta az igazat

2013-08-10. 07:30 Kuruc.info

Miközben az USA a “terrorellenes háború” címén hosszú évek óta vívja terjeszkedő háborúit Izrael és a cionista bankároligarchia érdekében, Latin-Amerika számos állama kicsusszan a birodalom halálos öleléséből. Ezért aztán érdemes a függetlenség útjára lépő latin-amerikai országok vezetőinek szavaira és tetteire figyelnünk, mivel nekik nem kell folyton a cionista elvárásoknak megfelelniük. Ezért, aztán el merik mondani az igazságot a világpolitika legfontosabb kérdéseiről.

Az elmúlt kedden Cristina Fernandez de Kirchner, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki tisztét jelenleg betöltő Argentína elnöke, éles bírálattal illette a testület tevékenységét. Az államfő hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja (Oroszország, USA, Kína, Franciaország, Egyesült Királyság), számos esetben élt vissza vétójogával, amikor szövetségeseiket védelmükbe vették. Cristina Fernandez felhívta például a figyelmet: 1970 óta az USA 79 alkalommal emelt vétót a Biztonsági Tanácsban, és ebből 39 esetben Izrael érdekében alkalmazta azt. (Íme, a lista arról, milyen ügyekben és mikor vette védelmébe az USA a szegény, üldözött zsidók államának bűncselekményeit: wrmea.org)

Cristina Fernandez az ENSZ tagállamait is elítélte azért, mivel nem tettek komoly lépéseket a világszervezet határozatainak végrehajtása érdekében. Így az ENSZ az argentín elnök álláspontja szerint például nem volt képes a gyakorlatba átültetni azokat a döntéseket, amelyek a palesztín állam létrehozását, vagy a Falkland (Malvin) szigetek körüli vita rendezését írták elő.

Minden ENSZ-tagállamnak, az Egyesült Királyságtól Izraelig”, be kell tartania a világszervezet döntéseit a világbéke megteremtése érdekében - szögezte le az argentin államfő. Az Izraelre történő utalás aligha volt véletlen, tekintetbe véve azt a tényt, hogy a “demokratikus” és “humanista” Izrael, ENSZ-határozatok és nemzetközi egyezmények tucatjait szegi meg.

Aligha csodálható, hogy a zsidók nem kedvelik Christina Fernandezt. 2012 júliusában több, a világot behálózó zsidó szervezet ítélte el az argentin államfőt, amiért nem volt hajlandó Iránt felelőssé tenni az 1994-ben Buenos Aires-ben, a zsidó közösség segélyegyletének székháza elleni robbantásos merénylettel kapcsolatban. Már csak azért sem kíván a derék Christina Fernandez a cionisták parancsára Iránra mutogatni, mivel eljárás folyik egy korábbi zsidó származású argentin belügyminiszter, Carlos Vladimir Corach ellen, akit azzal vádolnak, hogy 400 ezer dollárt fizetett egy tanúnak azért, hogy a perzsa államra és a Hezbollahra terelje a gyanút a homályos ügyben. Irán és Argentína között a közelmúltban megegyezés született az 1994-es merénylet, illetve az 1992-ben az izraeli nagykövetség ellen intézett támadás valódi hátterének kivizsgálásáról. A cionisták ezért is idegesek.

A hivatalából nemrég távozó iráni elnök, a távlatokban gondolkodó Mahmúd Ahmadi-nezsád igyekezett szoros kapcsolatokat kiépíteni a “lázadó” latin-amerikai államokkal. A Nyugat most abban reménykedik, hogy az új, “mérsékelt” perzsa elnök, Haszan Róháni, nem folytatja elődje politikáját, és az Izrael, az USA és csatlósaik előtt jó pontokat kívánván gyűjteni, véget vet a cionista és a jenki imperializmus ellen fellépő dél-amerikai országok és Irán között kibontakozó együttműködésnek. Remélhetően azonban Haszán Róháninak több esze van, és nem fog megalázkodni a világhódítók előtt. Államfői beiktatását követő első sajtóértekezletén Róháni közölte: “Minden más nemzettel jó kapcsolatokat kívánunk fenntartani, beleértve Dél-Amerika államait”.

Perge Ottó - Kuruc.info

AZ ÉLTETŐ HIDROGÉN

Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus mondta: 
nem az oxigén, hanem a hidrogén az élet üzemanyaga!

 

Ma még kevéssé ismert, hogy a szervezetünkben lévő szabad gyökök másodpercenként kb. 100 000 támadást intéznek a sejtjeink ellen, és mind elektront akarnak rabolni!

S ha nem rendelkezünk elegendő antioxidánssal, amelyek elektronjaikat átadják, akkor a szabad gyökök közvetlenül a sejtjeinktől rabolják el azokat!

 

Ma már tudjuk, az öregedési folyamat alapjában véve nem más, mint a sejtek és a DNS, szabadgyökök által okozott pusztulása. Kérdezhetnénk: hogyan kapcsolódik ez a hidrogénhez?

A kérdésre a választ a szabad hidrogén ion (H^-) tulajdonságai adják meg:

• A H^- a legkisebb antioxidáns az egyetlen az oxidánsok közül, amely nem válik szabad gyökké, amikor elektronjától megválik. Átadja az elektront, elégeti az oxigént, és a szervezetünk méregtelenítési folyamatait segítő vízzé válik. E tulajdonsága révén a legerősebb antioxidáns, olyan kisméretű ionokkal, amelyek szervezetünkben bárhová azonnal eljuthatnak.^-
• Félgrammnyi H^- elegendő szervezetünk napi ATP (sejtjeink üzemanyaga) igényének a létrehozásához!

Nézzük meg, mit is jelent a H^- tartalom a különböző vizeknél (ennek jellemzője a redoxpotenciál, amit rH értékkel jellemzünk: 0-28-ig redukáló, 28 semleges, 28-42-ig oxidáló):

• a Hunza víz (a szakirodalom szerint az egyik legextrább víz) rH értéke 21-es,
• a legjobb európai forrásvíz rH értéke 22-es,
• a csapvíz rH értéke 28-35,
• a bio narancslé rH értéke 7-es,
• a „Lourdes” berendezésünkkel előállított víz rH értéke 3-as.

Ez matematikailag annyit jelent, hogy a „Lourdes” berendezésből nyert egy pohár hidrogénnel dúsított víz, a H^- elektronok számát tekintve, egyenértékű kb. 10 000 pohár friss bio narancslé elektrontartalmával.

A LOURDES hidrogénes víz előállító készülékünk egyedisége abban áll, hogy az ionizáció során két elkülönített térben képződik az oxigén és a hidrogén! Az oxigén a kancsó alatti térben válik ki, amíg a kancsóban lévő víz feldúsul a szabad hidrogénnel.

A LOURDES berendezés szabad hidrogénben gazdag víze az általános jólléthez szükséges extra energiát nyújtja számunkra, illetve erős antioxidánsként, a szabad gyökök hatékony ellenszereként szolgál, a betegségek megelőzésénél és a kezeléseknél egyaránt. A szabad gyökök sejtszinten több célpontot is támadnak, mint például a sejthártyát, a proteineket és a nukleinsavakat, ezáltal szerkezeti károsodást okozhatnak a sejt DNS-ében.

Ma már többnyire ismert, hogy a szabad gyökök az okozói lehetnek a ráknak, a cukorbetegségnek, a magas vérnyomásnak és még számos más betegségnek.

Fogyasztása: napi 4-8 pohár hidrogénnel dúsított víz hatékonyan támogatja a szervezetünk működését! A berendezéssel előállított víz hidrogéntartalma, az elkészítést követően, fokozatosan csökken, ezért javasolt a H^- dúsított vízet aznap elfogyasztani!

A hidrogénben (szabad elektronokban) gazdag víz fogyasztása jó hatással van egészségi állapotunkra és a vitalitásunkra! Segít hosszabb életet élni jobb egészségi állapotban!

LOURDES VÍZKÉSZÍTŐ KÉSZÜLÉK FORRADALMASÍTJA A VÍZFOGYASZTÁST!

Antioxidáns ivóvízet állít elő, ami öregedésgátló és növeli a vitalitást!

ORP értéke: -220 és -380 mV közötti!
Semlegesíti a szabad gyököket!

Ha rendszeresen fogyasztjuk a hidrogénben dús vizet, akkor a további előnyöket tapasztalhatunk:

- Csökkenti a szabad gyökök mennyiségét.
- Megelőzheti a korai öregedést.
- Mérsékli a telített zsírsavak képződését.
- Csökkenti a koleszterinszintet.
- Javítja a hidratációt.
- Javítja a tápanyag-összetevők jobb hasznosulását.
- Segít meggyógyítani a belső és külső fekélyeket.
- Hozzájárul az anyagcsere rendellenességek gyógyításához.
- Méregteleníti az egész szervezetet.
- Javíthatja az általános közérzetet.
- Kellemesebbé teheti a test illatát.
- Segíthet megszabadulni a zsírlerakódásoktól.
- Gyorsabban gyógyulhatnak általa a balesetből származó sérülések a bőrön.
- Javítja a májfunkciót, akár májbetegségek esetén is.
- A tapasztalatok alapján csökkentheti a daganatos megbetegedések gyakoriságát.
- Javítja a vércukor és a HbAIC szinteket cukorbetegeknél.

dr. Simon László ajánlásával!

Megrendelhető a 06 70 300 30 54 telefonszámon.

Részletes leírások: www.biobolt.lapunk.hu

 

---

ARCDIAGNOSZTIKA, ARCTÉRKÉP

BETEGSÉGEK JELEI AZ ARCON

Az arcunk nem hazudik, minden rá van írva, és beszédes testrészünk szakértői olvasni tudják üzeneteit. Az arcdiagnosztika-fiziognómia – ősrégi tudomány. A klasszikus arcdiagnosztika tudorai az arcot három részre osztják, és a száj, az orr, a homlok formájából, állásából, az arcbőr elváltozásaiból az egyén különféle jellemvonásait is képesek megrajzolni.

A ma arcdiagnosztái inkább bizonyos betegségeknek, vagyok azok előjeleinek „arcról történő leolvasását” helyezik előtérbe. Nem véletlen, hogy egyre inkább nő az érdeklődés, e sokáig mellőzött módszer iránt, hiszen a gyorsan fejlődő műszeres és labordiagnosztikai eszközök sok éven át kiszorították az arcdiagnosztikát, amihez nem szükséges semmiféle technikai segédeszköz, gyors, fájdalommentes, és kockázat nélküli.

MIT ÁRUL EL AZ ARCUNK?

Már ősidők óta tanulmányozzák az arc és a betegségek közötti összefüggést. Az arc részei egyenként egy-egy testrésznek felelnek meg. Ha tükörbe nézünk, egyből szembe tűnhet néhány olyan apró jel, ami a betegségek kialakulására vagy a kezdetleges betegségekre utal.

Az önvizsgálat során egyesével megvizsgáljuk az arcunkon található szerveinket, amelyek akár betegségeinkről is árulkodhatnak. Nagyon fontos azonban megjegyeznünk, hogy minden esetben - legye szó bármilyen tünetről - először a a háziorvosunkhoz forduljunk.

Ajak
Ha színe az átlagosnál fakóbb, akkor ez utalhat arra, hogy a vérkeringésünkkel lehet probléma. A vérkeringés helyes működését elősegítik az olyan gyümölcsök, mint az alma, a fekete áfonya továbbá a fahéj, a csípős ételek, a meleg tea. Ha ajkunk repedezett vagy kipirosodott, emésztési probléma állhat fent. Ilyenkor figyeljünk oda a megfelelő mennyiségű víz- és zöldségfogyasztásra. Ha lehet, kerüljük a fehér kenyeret és helyette fogyasszunk teljes kiőrlésű kenyeret.

Nyelv
Gyakori jel, ha a nyelvünk felülete piros, hogy vérszegénységünk van. Étrendünkbe ebben az esetben vigyünk be több olyan ételt, ami B-vitaminban és vasban gazdag. Ilyen ételek például a máj, a hal, a spenót, a mákos sütemények, valamint tejtermékek és a legtöbb zöldféle. Ha fehér középen a nyelvünk, akkor valószínűleg nyombélfekélyünk van. Ilyenkor fogyasszunk palástfűből vagy kamillából készült teát, borágófű olaj és az aloe vera is megoldást nyújthat.

Szem
Ha szemünk körül barna karikák vannak, a máj működésének zavara lehet a háttérben. A máj működését elősegíti a parlagfű tea, az articsóka, a dió, a gyömbér, a kurkuma. A sötét szemzug a nőket érintheti, ha menstruációs probléma lép fel.

Fül
Ha az arcbőrtől eltérően fakóbb színű, akkor különböző keringési problémákról lehet szó. Ebben az esetben megfelelő mennyiségben jutassunk be a szervezetbe olyan ételeket, zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek tartalmaznak vasat és C- vitamint. Ha fülünkön a bőr csillogó, akkor az  ásványi anyagok hiánya lépett fel a szervezetünkben. Fogyasszunk tehát olajos magvakat, zöldségeket, gyümölcsöket, fehér húsokat.

Orr
Az orrunkon lévő piros erezés a magas vérnyomásra utalhat. Ebben az esetben olyan ételeket fogyasszunk, amelyeknek magas a kalcium és magnézium tartalma, mint például a különféle tejtermékek, olajos magvak, a zöldségek közül a brokkoli, zöldbab, szárazbab és a fodroskel. Abban az esetben, amikor az orrcsúcsunk nem csak akkor piros, amikor éppen bejövünk a hidegről, hanem alaphelyzetben is ez tapasztalható, akkor lehetséges, hogy ezt a tünetet gyomorhurut okozza. A lestyánból készült tea erősíti a gyomrot, és a köménymag a gyomorproblémák megelőzésére is kiváló fűszer, ha minden étkezés előtt fogyasztunk belőle néhányat.

Üzen a szervezet – Olvasható jelek az arcon

Ma az arcdiagnosztikának az a területe a legkeresettebb, a legnagyobb érdeklődést kiváltó, amelyet 130 évvel ezelőtt egy német orvos, Wilhelm Heinrich Schüssler dolgozott ki.

Arra az egyszerű tényre alapozta módszerét, hogy különféle ásványi anyagok hiánya súlyos betegségeket okozhat az emberi szervezetben. Tizenkét szöveti só terápiás rendszerét dolgozta ki homeopátiás formában. Ezek nem egyszerű ásványi sók, amellett, hogy a szervezet kiegyensúlyozott működéséhez járulnak hozzá, harmonizálják a sejtek működését, plusz információt is adnak, hogy hova, milyen ásványi anyagot kell beépíteni a szervezetbe az egészség helyreállításához.

Népbetegséggé vált az ásványi anyag hiánya

A Schüssler-féle terápia rendkívül egyszerű, holott az “élet sóját” kínálja. Ezek a sók ásványok, nyomelemek a bioboltban megtalálhatók, és a gyógyszerészek közül sokan szakértőkként ajánlják valamennyit az érdeklődőknek.

A felnőtt ember testtömegének mintegy négy százaléka ásványi anyagokból áll, ezek igen fontos szerepet töltenek be, és ha nincs belőlük meg a megfelelő mennyiség, akkor hiánybetegségek lépnek fel. Az ásványi anyag hiánya ma már népbetegség.

Ha nem pótoljuk a hiányzó ásványi anyagokat, sokféle tünettel kell számolnunk, többek közt emésztőrendszeri zavarokkal, aranyérrel, visszérrel, izomfájdalmakkal, idegi kimerültséggel, depresszióval, a folyadékháztartás zavaraival, és egyéb kórokkal.

Ha például algát fogyaszt, minden nyomelem és vitamin pótlásra kerül a szervezetben.

A komplex tengeri alga, bomba. A szabad gyökökkel szemben 65-ször erősebb, mint a C-vitamin, 54-szer erősebb, mint a béta-karotin és 14-szer erősebb, mint az E-vitamin.

A hiánybetegség tükröződik az arcunkon, a bőr elszíneződése, ráncai, duzzanatai, foltjai nem csupán esztétikai jelentőséggel bírnak, fontos jeleket közvetítenek, amelyeket leolvasva a terapeuta következtetni tud - még a fizikai tünetek megjelenése előtt – azokra a “gyenge pontokra”, amelyek megfelelő terápiával korrigálhatók, tehát betegségmegelőzésre is alkalmasak.

Ami a szervezetünkben lezajlik, megjelenik az arcunkon - mondja az arcdiagnoszta. Testi és lelki bajaink is leolvashatók, és az értő terapeuta valóban sokat tehet a megelőzés érdekében is, a klinikai szempontból még egészséges, de itt-ott meggyengült szervezet hibáira is következtetni tud, így elejét veheti a nagyobb, súlyosabb bajoknak.

Bár gyakran nézünk a tükörbe, arcunk jelzéseit nem ismerjük. Főként kozmetikai, esztétikai szempontból figyelünk fel egy-egy mélyebb ráncra, szem alatti sötét elszíneződésre, pirosodó gyulladásra. Észleljük, ha öröm, vagy szomorúság látszik vonásainkon, de ez csak a felszín. A képzett arcdiagnoszta nem csak leolvassa a jeleket, érti azok mélyebb értelmét, üzenetét is, és időben közbelép.

Mert az arcunk nem hazudik, de az igazi üzenet nem mindig kedvező, viszont, ha időben “vesszük a jeleket”, még megváltoztatható.

Hidrogén-peroxid titkolt tulajdonságai.

https://www.youtube.com/watch?v=dEYrwQfrH8w#t=1743

Hidrogen Peroxid = egészség.

https://www.youtube.com/watch?v=rEIcE3pvFOE&ebc=ANyPxKo0wdhELS_xt_N3RhTHGs_v3WaQ1xtgXpvqI1LWhFQoOJrMrIJlvujmArYZoJX3kwqdRvtYniQjRTkgcnn0RIKbUzz6PA

Láz, Szóda, Hidrogén-Peroxid gyógyitják a Rákot, TBC-t, Szifiliszt stb...

https://www.youtube.com/watch?v=DdTJ_TR3nHw