2018. november 11., vasárnap

Revízióról álmodtam…





Revízióról álmodtam…





Mint már oly sokszor az éjszakám nyugatlantul telt.

 Nagy-Magyarországról álmodtam újra. 

Láttam, ahogy a térképek visszanyerik 90 évvel ezelőtti formájukat és újra egy országban élhet minden magyar. Említettem nem először álmodok erről. Ez az én visszatérő álmom. Kíváncsi lennék egy pszichológus milyen diagnózist állítana fel. A mai politika válasza erre egyértelmű. Irredenta, szélsőséges, álmodozó volnék. Pedig ez az álom, mely képletesen is értendő, elérhető. Mint ahogy elérték elődeink is 70 éve, amikor felszabadítottuk Felvidék egy része után Észak-Erdélyt is. Valószínűleg ennek a ténynek és tegnapi erről szóló olvasmányaim hatására álmodtam, álmodoztam.
Fontos, hogy amikor Trianon problémájáról beszélünk tisztában legyünk az okokkal,
ami idáig vezetett. Ezt már sokan sokféleképpen elemezték. Volt már szó a többnemzetiségi állam problémájáról, a kiegyezés szükségtelenségéről, vagy zsidó felfogás szerint, melyet a holokauszt múzeumban sulykolnak magyar gyereke fejébe, miszerint az elcsatolt területek már megértek az elszakításra. Megértek? Csak egy zsidó találhat ki ilyet. Sok más mocskolódó, undorító zsidó elmélkedésből is szó van az alábbi videóban:
(Az idézett rész 6.55-nél)

Hány sávtól náci az árpádsáv? a tiéd hány sávos?

Akinek nem tetszik, az ősi magyar zászló az takarodjon Magyarországról , Magyarország a magyaroké, olyan zászlókat használnak amilyent csak akarnak, az Árpádsávos zászló minden magyar zászlaja bárhol is éljen a földön! Köszönjük nem kérünk a liberalizmusból, az én gyerekem ne drogos legyen vagy homoszexuális, hanem hazaszerető becsületes ember! A liberalizmust kéne üldözni, nem a nacionalizmust, a hazaszeretetnek és a jogos gyűlöletnek semmi köze a nácikhoz vagy a nyilasokhoz!

De mi lehetett a valódi oka nemzeti tragédiánknak? 
Általánosan elfogadott tényként mindenki a vesztes 1. világháborút hozza fel. Ez az első és legnagyobb tévedés és félrevezetés. Egyáltalán nem erről van szó. Ha így lenne, a vesztes államok többségét ilyen kemény büntetéssel kellett volna, hogy sújtsák. Ráadásul Magyarország a háborúért maximum is csak 3. szinten volt felelős, a németek és az osztrákok után.
Az igazság igen távol áll ezzel az iskolákban is tanított nézettel.
 A valóság ezzel szemben az, hogy Trianonért a már akkor igen erős szabadkőműves-illuminátus erők voltak a felelősek, tehát titkos társaságokba tömörült világuralmi törekvéseket dédelgető, sátáni erők. Erre több bizonyíték is utal. Tény, hogy már a 19. század elején rendelkezésre álltak azok a térképek, melyek az új Európát ábrázolták. Minden úgy, ahogy az létre is jött. Csak az alkalomra vártak, hogy ezt véghez is vigyék. Az alkalom persze nem csak úgy jött. Előkészítették és létrehozták.
Miért akartak új Európát, benne sorra meggyengített nemzetekkel? A válasz kiderül az Illuminátusok egyik fő céljából.
1. A monarchiák és minden tekintélyelvű kormányzati rendszer eltörlése.
2. A magántulajdoni és örökösödési rend eltörlése.
3. Hazafiság és nemzeti érzület felszámolása.
4. A család és házasság intézményének felszámolása.
5. Mindenféle vallás eltörlése…”
6. Az Új világrend megteremtése.
Ez volt tehát az első lépés az Új Világrend felé. Amíg léteztek monarchiák, erős királyságok, addig az emberek védettek voltak ezekkel az erőkkel szemben. Kellett tehát egy indok, egy világháború. Ez a szó akkor még nem létezett, gondolhatjuk, sőt a mai napig állja magát az az elterjesztett tévhit, hogy az 1. világháborút csak a 2. kitörése után hívták így, mert akkor még nem tudták, hogy lesz második. Persze a közvélemény tényleg csak Nagy Háborúként és nem világháborúként említette. Ezzel szemben az igazság az, hogy bizony a titkos társaságok már jóval korábban használták a kifejezést.
Ezt bizonyítja Albert Pike  amerikai tábornok levele, aki az Egyesült Államok Déli Területei Legfőbb Szabadkőműves Tanácsának az élén állt. A levelet 1871. augusztus 15-én Giuseppe Mazzininek írta , akit 1834-ben választották az illuminátusok a világszerte szerveződött forradalmi mozgalom vezetőjévé. A levél egyébként a British Museum Library-ben volt megtalálható, míg aztán eltüntették. A levélben Pike az 1859-1871 között kidolgozott, a jövőben kirobbantandó forradalmak és három nagy világháború katonai menetrendjét taglalja. Ebben az első volt nyilván az első világháború.
I. Lépés: Az Első Világháború. Ennek kirobbantását azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov dinasztia hatalmát Oroszországban. Ezután Oroszországban be kell vezetni a hatalom monopolizálásának egy általuk kidolgozott új rendszerét is, az ateista és keresztényellenes kommunizmust. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus kirobbantására a brit és a német birodalom között. A háború után megszilárdult kommunista rendszer aztán felhasználható további kormányok megdöntésére, és az illuminátus hegemónia kibővítésére, ugyanakkor a kereszténység befolyásának csökkentésére.
Bővebb információ erről és a következő háborúk céljairól az interneten megtalálhatóak igen bőségesen.
Kirobbantották tehát a világháborút, melynek kimenetele nem volt kérdés.
Persze volt azért 1-2 csavar a történetben. 1916-ban ugyanis a tengelyhatalmak mondjuk ki, nyertek. A szövetségesek összeomlás előtt álltak. Csak egy kis  zsidó (kazár) praktika kellett az események megfordításában. Nem megyek bele hosszan részletekbe, hogy és mint volt ez. Az alábbi linken található videókból minden kiderül:


Benjamin H. Freedman beszéde I. rész, 1961, Washington



Benjamin H. Freedman beszéde II. rész, 1961, Washington



Benjamin Freedman 1961-es beszéde a Willard Hotel (teljes)



Majd elérkezett 1917. Ekkor már látszott, hogy “jó” irányba haladnak a dolgok, a háború igazi kitervelői szempontjából. Meg is ülték az 1917-es berni szabadkőműves békeértekezletet, melyet október 14-én rendeztek meg, amikor végérvényesen eldöntötték, hogy felosztják Európát a terveknek megfelelően a háború után.
Tetszik érteni, 1 évvel a háború előtt már tudták, hogy megvalósítják tervüket, tehát az ég világon semmi köze hazánk megcsonkításának a vesztes háborúhoz.
Nem 1918 és 1920 között dőlt el ez a kérdés, mint ahogy azt tanítják. Persze igen fontos szerepe volt az 1919-es patkányforradalomnak is, melynek következménye, hogy felállt a magyar történelem legszégyenteljesebb kormánya. A Magyarországi Tanácsköztársaság felső vezetésnek körülbelül 60%-a zsidó származású volt (Wikipédia adat). A valóságban ez a szám magasabb volt. Uralkodásuk 133 napja !!! alatt sikerült az országot teljes mértékben lefegyverezni és odadobni a megszállók karmai közé. Tény, hogy az 1918 november 11-ei, az első világháborút lezáró tűzszünet aláírásakor a magyar hadsereg a történelmi Magyarország határain kívül állt minden hadszíntéren. Mégis nem egész 2 év leforgása alatt eljutottunk Trianonig. Köszönhető az ilyen zsidó Linder Béláknak. Ez a patkány kijelentette, hogy “Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!“.  Ezt is tudni és megérteni kell ahhoz, ha valaha még szeretnénk revíziót.
Márpedig szeretnénk. Sőt, nem lehet más célja egyetlen magyar embernek sem, mint ez. Minden egyes intézkedés, cselekedet erre kell, hogy összpontosuljon. Ha az anyaországi emberek jóléte a cél, az ne azért legyen, hogy szimplán csak jobban éljünk, hanem azért, hogy erősen állhassunk ki e cél mellett. Gyereket is azért kell nemzeni, hogy legyen ki megvívja a háborút. Háború nélkül ugyanis nem fog menni. Már nem. Ez lehet csak küldetésünk, mely nem lehetetlen. Ahogy sikerült 70 évvel ezelőtt Horhtyéknak, úgy sikerülhet nekünk is. Ahogy megszabadultunk 150 év török megszállástól, úgy ez a 90 év sem lehet akadály. Csak akarni kell.
Kétkedőknek álljon itt az alábbi összeállítás, milyen lehetőségeket szalasztott el a “magyar” kormányzat a rendszerváltás után. De mielőtt a felsorolásba belemennénk fontos megérteni a következő gondolatot, miszerint a trianoni békediktátum már eleve érvényét vesztette. Felvidéket ugyanis nem Szlovákiához csatolták, hanem Csehszlovákiához, mely állam már nem létezik. Kárpátalján szintúgy ehhez a műállamhoz, majd a 2. világháború után a Szovjetunióhoz.
Ma egyik állam sem létezik, a terület ma Ukrajnáé. Délvidéket Jugoszlávia kapta, ma Szerbia területén van. Románia áll még ezek közül az államok közül. Erdélyt  is lesz a legnehezebb visszaszerezni. Okafogyott tehát a Trianoni szerződés, csak kellene végre egy olyan vezetés, aki ezt keményen képviseli.
Íme tehát egy rövid összegzés arról, hogy ha nem idegen gyarmatként tengődnénk immár majdnem 70 éve, akkor már sok magyar testvérünk élhetne ismét velünk egy hazában.
  • A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna függetlenné vált. Első elnökük Leonid Kucsma, aki nemes egyszerűséggel kijelentette az akkori magyarországi vezetésnek “Ha kell Kárpátalja, hát vigyétek”. Hát nem vittük. Nehogy a magyarság szívében remény ébredjen, nehogy feltámadjanak a nemzeti érzelmek és még a végén más elszakított területeket is visszaköveteljünk.
  • Második lehetőségünk 1993-ban lett volna, mikor Csehszlovákia feloszlott. Ekkor az úgynevezett Szlovákia teljesen vétlen volt. Nem volt hadserege és komoly szövetségese sem. A csehek nem védték volna meg őket, éppen ők akarták a legjobban, hogy a lenézett Szlovákiától külön, saját államban éljenek. Ezzel szemben nekünk akkor még igen jól felszerelt, nagy létszámú hadseregünk állt a rendelkezésünkre. Nem véletlenül mondta Vladimír Mečiar miniszterelnök, hogy “Nem félünk ám maguktól.” Pedig félhettek volna. Ha a magyar kormány, tényleg magyar lett volna könnyűszerrel vehettünk volna vissza Felvidéket, legalábbis a magyarlakta részeket. A világ egyébként is ebben az időszakban a délszláv válságra figyelt. Nem lett volna példa nélküli tehát a fegyveres konfliktus a térségben. El is érkeztünk a 3 lehetőségünkhöz.
  • A délszláv háborúhoz, amiben szinte minden Jugoszláviában megtalálható nagyobb nemzet a függetlenségért vívott harcot a szerbek ellen. Csak mi nem, magyarok. Pedig a horvátok szívesen vették volna segítségünket. Nem csak nekik nem segítettünk, hangsúlyozom még egyszer akkor még viszonylag ütőképes hadseregünk bevetésével, hanem magunknak sem, a vajdaságban élő több százezer magyarnak. Erre mondaná valamelyik antimagyar fattyú, hogy ez egyenlő lett volna a délvidéki magyarok holokausztjával. Na persze most sokkal jobb nekik még mindig megszállás alatt élni. Áldozatok minden háborúban vannak, de az áldozat, ha nemes a cél, akkor megéri.
  • Erdély. A legkeményebb dió. Egy egész országnyi értékes, gazdag terület vegyes lakossággal. Ha eléggé elszánt a társasalom, akkor az 1989-es romániai forradalom alatt lehetett volna lépni. Persze ez csak utólagos könnyen kimondott okfejtés. Reálisabb viszont az a tény, hogy 2009-ben az EU-hoz való csatlakozásnál élhettünk volna azzal a jogunkkal, hogy megvétózzuk Románia csatlakozását, amennyiben nem biztosít autonómiát Erdély, de legalább a Székelyföld és az Érmellék (Partium) részére. Mint láttuk a cseheknek, az íreknek, vagy Ciprusnak sikerült ezzel az eszközzel élniük, ha arról volt szó, hogy saját érdekeiket képviseljék. Magyarországnak egy szava sem volt. Pedig 2/3-os elfogadás kellett hozzá, tehát igen csak komoly bűn terheli a Fideszt ezért (is). De hazaáruló módon együtt szavaztak az akkori kormányzó MSZP-SZDSZ erőkkel. Én nem lepődök meg ezen egyébként. Ez a hajó is elment, és kérdés lesz-e következő.
  • Lesz. Hogy mást ne mondjak, itt van Szerbia csatlakozásának kérdése. Most 2/3-os Fidesz kormány van ráadásul. Kíváncsian várom, mit fog lépni a kormányzat, hiszen most még a Jobbik is ott van. Persze nincsenek illúzióim. Meglátjuk.
  • Vagy itt van Székelyföld autonómiájának kérdése. Teljesen reális cél lenne, lehetne, ha nem lenne ennyi hazaáruló és országvesztő a politikai életben.
  • Szlovákia a mai napig retteg a revíziótól. Groteszk, hogy ők jobban tudják ez mennyire reális lehet, mit mi magyarok.
  • Kárpátalja érdekeit is lehetne jobban képviselni. Egy erős magyar kormány “meggyőzhetné” a területileg nagy Ukrajnát, hogy mondjon le erről a számára nem igazán fontos részről.
Van tehát remény, de ehhez magyar kormányzatra van szükség, mert az eddigiek sem, és a a mostani sem éppen magyar. Nézzük csak meg milyen miniszter- és köztársasági elnökeink voltak az ún. 3 köztársaságban.
Antall József – zsidó, A Koponya és Csontok Illuminátus szervezet tagja
Boross Péter – zsidó
Horn Gyula -pufajkás zsidó
Orbán (Olstein) Viktor, akit Antall hívott még a halálos ágyán is magához
Medgyessy Péter – beszédhibás zsidó
Gyurcsány Ferenc -  zsidó
Orbán Viktor – a duplázó
Szűrös Mátyás – róla nem tudom, de csak 6 hónapig volt elnök, tehát nem jelentős
Göncz Árpád- zsidó, szdsz-es
Mádl Ferenc- zsidó
Sólyom László – Kun Béla unokája
Schmitt Pál – ő is zsidó, nincs kivétel
Csodálkozunk még az elszalasztott lehetőségeken? Ez a társaság soha nem is akarta és nem is akarja a mai napig, hogy Trianon megszűnjön.
Mi, magyarok vagyunk viszont többen.

 Nekünk ma élőknek a felelőssége, hogy mindent megtegyünk Magyarország feltámasztásában.
 Mindenki tegye meg a lehetőségeihez képest a legtöbbet ezért, mert csak így maradhat meg nemzetünk a jövő nemzedékei számára. Mindig eszembe jut Dobó István, aki biztosan nem mondta azt 1552-ben a katonáinak, hogy az ország elveszett, adjuk fel a maradékot is. Ha így tett volna, ma nem lehetnénk itt.
Magyarországnak fel kell támadnia nem maradhat szétszakított, nem hagyhatjuk elveszni.Nem, nem soha!


Történelem: Benjamin Freedman washingtoni beszéde

„Itt, az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenőrzik kormányunkat. - mondta Benjamin Freedman 1961-es washingtoni beszédén.

1961-ben a Willard Hotelben a Common Sense című lap támogatására tartott rendezvényen beszélt. Noha e beszéd számos része felett túlhaladt az idő, mégis érdemes megismerkedni szó szerinti tartalmával.


network.hu 

(Az alább következő beszéd a Kansas Archivist Service által az Interneten is közzétett angol nyelvű szöveg fordítása, amelyet e sorok írója készített.)

„Itt, az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenőrzik kormányunkat. Számos körülményből adódóan ennek túl sok és túl összetett oka van, s ennek részleteibe nem érdemes most belemennünk. A cionisták és hittestvéreik úgy uralkodnak az Egyesült Államok felett, mint ha ennek az országnak az abszolút uralkodói lennének. Mondhatják, hogy ez nagyon túlzó álláspont, de hadd tárjam önök elé, hogy mi történt, amíg mi aludtunk.


Mi történt? 1914 nyarán kitört az első világháború. Kevés olyan korú ember van itt, mint én, aki emlékszik erre. Ezt a háborút az egyik oldalról Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország vívta, a másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország állt.  Németország két éven belül megnyerte a háborút. Nemcsak névleg, de ténylegesen. A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, félresöpörtek minden hajókonvojt az Atlanti-óceánon. Nagy-Britannia magára maradt, és nem tudta hadianyaggal ellátni a katonáit. Mindössze egy hét élelmiszertartalékkal rendelkezett, és azután már csak az éhezés jöhetett. Ez idő alatt a francia hadsereg fellázadt. Franciaország a Somme folyónál fekvő Verdun védelmezésekor elveszítette 600 000 katonáját, a francia fiatalság színe-javát. Az orosz hadsereg katonái fogták holmijukat és hazaszökdöstek, nem akartak többé harcolni, és megutálták a cárt. Az olasz hadsereg összeomlott.


Német földön egyetlen egy lövést sem adtak le. Az ellenség egyetlen katonája sem lépte át a német határt. És mégis Németország tett békeajánlatot Angliának. A németek a status quo ante elve alapján kezdeményeztek Angliánál tárgyalásos békét. Ez azt jelenti: „Vessünk véget a háborúnak és maradjon minden úgy, ahogy volt a háború kezdete előtt.” Anglia 1916 nyarán ezt az ajánlatot komolyan mérlegelte, mert nem volt más választása. A brit kormány irányítói vagy elfogadják a tárgyalásos békét, amit Németország nagylelkűen felajánlott vagy folytatják a háborút, és akkor teljes vereséget szenvednek.

Miközben ez folyamatban volt, a németországi cionisták, akiket a kelet-európai cionisták képviseltek, felkeresték a brit háborús kormányt, és – rövid leszek, mert hosszú ez a történet, de valamennyi dokumentummal rendelkezem állításaim alátámasztására – a következőket mondták:


„Nézzék, még megnyerhetik ezt a háborút. Nem kell feladni, nem kell elfogadni a Németország által elajánlott békefeltételeket, megnyerhetik a háborút, ha az Egyesült Államok is belép az Önök szövetségeseként.” Az Egyesült Államok ebben az időpontban nem vett részt a háborúban. Frissek voltunk, fiatalok voltunk, gazdagok voltunk. Azt mondták Angliának: „Mi beléptetjük az Egyesült Államokat a háborúba az Önök szövetségeseként, azért, hogy az Önök oldalán harcoljon, ha megígérik nekünk Palesztinát a háborús győzelem után.” Más szavakkal üzletet kötöttek: „Mi beléptetjük az Egyesült Államokat a háborúba az Önök szövetségeseként, az ár, amit ezért fizetni kell, Palesztina, miután megnyerték a háborút és legyőzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot.”

Nos, Angliának annyi joga volt odaígérni Palesztinát bárkinek, mint amennyi joga lenne az Egyesült Államoknak, hogy Írországnak ígérje Japánt bármely okból. Teljesen abszurd, hogy Nagy-Britannia, amelynek soha nem volt kapcsolata, vagy bármely érdeke, vagy bármilyen joga a fölött, amit úgy ismerünk, hogy Palesztina, felajánlja, mint birodalmi pénzt a cionisták kifizetésére azért, hogy ők bevonják az Egyesült Államokat a háborúba. Mindazonáltal ők megtették ezt az ígéretet 1916 októberében. Röviddel ezután – nem tudom, hányan emlékeznek erre itt – az Egyesült Államok, amely csaknem teljesen németbarát volt, belépett a háborúban Nagy-Britannia szövetségeseként.


Ismétlem, az Egyesült Államok csaknem teljesen németbarát volt, mert az itteni újságokat a zsidók ellenőrizték,

a bankárok zsidók voltak,

az összes tömegtájékoztatási médiumot ebben az országban zsidók kontrollálták

és ők, a zsidók németbarátok voltak.

Azért voltak azok, mert sokan közülük Németországból érkeztek, és azt is akarták, hogy Németország verje tönkre a cárt. A zsidók nem szerették a cárt, és nem akarták, hogy Oroszország nyerje meg ezt a háborút.

Ezek a német zsidó bankárok, olyanok mint Kuhn Loeb és a többi nagy bankárcég az Egyesült Államokban, elutasították Franciaország és Anglia finanszírozását, akár egy dollárral is. Félreálltak és ezt mondták: „Ameddig Franciaország és Anglia szoros kapcsolatot tart Oroszországgal, egy centet sem!”

De ömlött a pénz Németországba, mert Oroszország ellen harcolt és ők Németország oldalán meg akarták dönteni a cári rendszert.


Most ugyanezek a zsidók, amikor megcsillant a lehetőség Palesztina megszerzésére, Angliába mentek és megkötötték ezt a megállapodást.

Ekkor minden megváltozott, ahogyan a közlekedési lámpa vált át vörösről a zöldre. Ahol az újságok mind német-pártiak voltak, ahol arról tájékoztatták a lakosságot, hogy milyen nehézségekkel küzd Németország Nagy-Britannia elleni kereskedelmi harcában és más vonatkozásban, hirtelen nem voltak jók többé a németek. Hirtelen útonállók lettek. Ők voltak a hunok. Ők lövik agyon a vöröskeresztes nővéreket, ők vágják le a csecsemők kezeit, gonoszak voltak. Hamarosan Wilson megüzente a hadat Németországnak.


A londoni cionisták táviratot küldtek az Egyesült Államokba Brandeis főbírónak, mondván: „Menj, és győzd meg Wilson elnököt! Megkapjuk Angliától, amit akarunk. Most meg kell győznöd Wilson elnököt, és rá kell venni az Egyesült Államokat a háborúba való belépésre.” Így lépett be az Egyesült Államok a háborúba. Semmilyen más érdekünk nem volt. Nem volt ehhez több jogunk, mint ma a Holdon lenni, ahelyett, hogy ebben a szobában vagyunk. Semmilyen más ok nem volt arra, hogy az első világháború a mi háborúnk legyen. Belevittek minket – ha lehetek közönséges, beszívattak minket – csupán azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztinát. Ez az, amit az Egyesült Államok népének soha nem mondtak el. Az amerikaiak soha nem tudhatták meg, hogy miért léptünk be az első világháborúba.

Miután beléptünk a háborúba, a cionisták Nagy-Britanniához fordultak és közölték: „Nos, mi teljesítettük a megállapodás ránk eső részét, szeretnénk valamilyen írást, hogy Önök megtartják ígéretüket, és nekünk adják Palesztinát, miután megnyerték a háborút.” Nem tudták, vajon a háború még egy évig vagy további tíz évig fog-e tartani. Elkezdték megfogalmazni a nyugtát. A nyugta egy levél formáját öltötte, amely rejtjelezett nyelven íródott úgy, hogy a nagyvilág ne tudhassa, hogy miről is van szó. Ezt az írást hívták Balfour-deklarációnak.


A Balfour-deklaráció nem volt más, mint Nagy-Britannia ígérete arra, hogy megfizeti a cionistáknak azt, amit kialkudtak, cserébe azért, hogy ők beléptetik az Egyesült Államokat a háborúba. Ez a nagy Balfour-nyilatkozat, amiről oly sokat hallanak, ugyanolyan hamis, mint a háromdolláros bankjegy. Nem hiszem, hogy nyomatékosabban tudnám ezt kifejezni. Az összes baj itt kezdődött. Az Egyesült Államok belépett a háborúba.

Az Egyesült Államok összezúzta Németországot, tudják, mi történt? Amikor a háború véget ért, és a németek Párizsba utaztak 1919-ben a békekonferenciára, 117 zsidó volt ott, mint a zsidóságot képviselő delegáció Bernard Baruch-hal az élén. Én is ott voltam, kell, hogy tudjam.


Nos, mi történt? A zsidók a békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot és felparcellázták Európát azok között a nemzetek között, akik valamilyen címen jogot formáltak Európa bizonyos részeire, feltették a kérdést: „Mi van a nekünk ígért Palesztinával?”

Ekkor jutott először a németek tudomására a Balfour-nyilatkozat. A németek első ízben ekkor jöttek rá „Szóval ez volt a játék, ez volt az ok, amiért az Egyesült Államok belépett a háborúba?” A németek első ízben fogták fel, hogy azért lettek vesztesek, azért kell alávetniük magukat szörnyű jóvátételi feltételeknek, mert a cionisták Palesztinát akarták és el voltak szánva arra, hogy bármely áron megszerezzék.


Ez egy másik nagyon érdekes szempontot vet fel. Amikor a németek erre rájöttek, természetesen elutasították. Eddig az időpontig a zsidók egyetlen egy országban sem boldogultak jobban, mint Németországban. Itt van például Walter Rathenau, aki talán százszor fontosabb volt a pénzügyek és az ipar terén, mint Bernard Baruch ebben az országban. Ott volt Albert Ballin, aki a két nagy gőzhajózási cég tulajdonosa volt, ott voltak az észak-német Lloydok és a Hamburg-amerikai hajózási társaságok. Meg kell említeniGerson von Bleichrödert, a Hohenzollern-család bankárját. Ugyancsak ott voltak a hamburgi Warburgok, a nagy kereskedelmi bankárok – a legnagyobbak a világon. A zsidók nagyon jól boldogultak Németországban, ez vitán felül áll. A németek úgy érezték: „nos, szépen elárultak minket”.

Ez árulás volt, amit a következő elképzelt helyzethez hasonlíthatunk: Tegyük fel, hogy az Egyesült Államok háborúban áll a Szovjetunióval, és mi győzünk. Ezután azt mondjuk a Szovjetuniónak: „Nos, hagyjuk ezt abba, békeajánlatot teszünk. Felejtsük el ezt az egészet.” És hirtelen Vörös Kína belép a háborúba, mint a Szovjetunió szövetségese. A háborúba való belépésük következtében vereséget szenvedünk, elsöprő vereséget, olyan jóvátételi feltételekkel, hogy hasonlót nem is tud az ember elképzelni. Képzeljék el, hogy ezután a vereség után rájövünk, hogy az országunkban élő kínaiak voltak azok, a mi országunk polgárai, akikről egész idő alatt azt hittük, hogy lojális állampolgárokként működnek velünk együtt, s kiderül, hogy ők árultak el minket a Szovjetuniónak és rajtuk keresztül lépett be Vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogyan éreztünk volna ezután a kínaiakkal szemben az Egyesült Államokban? Nem hiszem, hogy bárki is közülük mutatkozni mert volna az utcákon. Nem lett volna elég lámpaoszlop, hogy gondozásba vegyük őket. Képzeljék el csak, hogyan éreztünk volna!


Nos, a németek ehhez hasonlóan éreztek a zsidók iránt. Ők jók voltak hozzájuk.1905-től, amikor az első kommunista forradalom kudarcot vallott Oroszországban, a zsidóknak menekülniük kellett Oroszországból és valamennyien Németországba költöztek. Németország befogadta őket, és nagyon emberségesen bánt velük. És íme, ők elárulták Németországot minden egyéb ok nélkül, minthogy ők meg akarták szerezni Palesztinát az ő úgynevezett „zsidó nemzeti otthonukat”.


Most Nahum Sokolov és a többi nagy vezető és nagy név, akikről olvasni lehet ma a cionizmussal kapcsolatban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben, 1922-ben és 1923-ban megírták az újságokban – és az újságok tele voltak kommentárjaikkal – a németek zsidókkal szembeni érzéseit, a nagy vereség nyomán, amelyet az Egyesült Államok zsidó közbelépésre történt háborúba léptetésének köszönhettek.  Ezt maguk a zsidók ismerték el. Nem arról volt tehát szó, hogy a németek 1919-ben rájöttek arra, hogy egy pohár zsidó vér ízletesebb, mint a Coca-Cola vagy a müncheni sör. Nem volt vallásos színezete. Nem volt vallási hiten alapuló ellenérzés velük szemben. Politikai ügyről volt szó. Gazdaságiról. Minden volt, csak nem vallási ügy. Senki nem törődött Németországban azzal, hogy egy zsidó hazamegy, lehúzza a rolóit és elmondja a „Shema Yisroel”-t vagy a „Miatyánkot”. Senki nem törődött ezzel jobban Németországban, mint ahogy mi itt, az Egyesült Államokban. Az, hogy ez az érzés kifejlődhetett később Németországban, egyetlen dolognak tulajdonítható: a németek a zsidókat tartották felelősnek teljes vereségükért.

Az első világháború olyan okokért indult Németország ellen, amelyekért nem Németország volt felelős. Semmiben sem voltak bűnösök. Túlságosan sikeresek voltak. Megépítettek egy nagy hajóhadat, fejlesztették a világkereskedelmet. Emlékezzenek csak arra, hogy a francia forradalom idején Németország háromszáz kicsi városállamból, fejedelemségből, nagyhercegségből és hasonlókból állt. Háromszáz különböző kicsi politikai egységből. És közben a Napóleon és Bismarck közti időszakban sikerült egy állammá egyesülniük. Ötven év alatt pedig a világ egyik legnagyobb hatalmává váltak. Hajóflottájuk Nagy-Britanniáéval versenyzett, és a világ minden táján kereskedtek, olcsóbban szállítottak versenytársaikkal és jobb termékeket állítottak elő. Mi lett ennek a következménye?


Anglia, Franciaország és Oroszország összeesküdött, hogy megtépázzák Németországot. Nincs történész a világon, aki meggyőző okot tudna nyújtani arra, hogy ez a három ország miért döntött úgy, hogy letörli Németországot a politikai térképről. Amikor Németország felismerte, hogy a zsidók voltak felelősek a vereségéért, ezt zokon vették. De egyetlen zsidónak a haja szála sem görbült meg érte. Egyetlenegy hajszál sem. Tansill professzor a Georgetown Egyetem tanára, aki kutathatta a külügyminisztérium valamennyi titkos dokumentumát, írt erről a könyvében. Idézi a külügyminisztérium egyik jelentését, amelyet Hugo Schönfelt, egy zsidó készített, akit Cordell Hull küldött Európába 1933-ban azért, hogy megvizsgálja az úgynevezett politikai bebörtönzöttek táborait, ő az, aki leírta, hogy nagyon jó állapotban találta őket. Kiváló állapotban voltak és mindenkivel jól bántak. A táborok kommunistákkal voltak tele. Nos, sokan közülük zsidók voltak, minthogy Európában ebben az időben a kommunisták 98 %-a zsidó volt. Volt még néhány pap és lelkész ott, valamint szakszervezeti vezető és szabadkőműves, valamint mások, akiknek nemzetközi kapcsolatai voltak.


Némi háttérinformáció szükséges. 1918-tól 1919-ig a kommunisták voltak hatalmon Bajorországban egy rövid ideig. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht és egy csoport más zsidó vette át a kormányzást néhány napra (Berlinben – D. J.). A császár a háború befejeztekor ténylegesen Hollandiába menekült, mert attól tartott, hogy a kommunisták kerülnek hatalomra Németországban ugyanúgy, mint Oroszországban, és hogy ugyanarra a sorsra jut, mint a cár. Így tehát biztonsági okokból Hollandiába menekült.

Miután a kommunista fenyegetést sikerült elhárítani, a zsidók tovább dolgozhattak, és megpróbálták visszanyerni korábbi helyzetüket. A németek harcoltak ellenük, ahogy csak tudtak, de anélkül, hogy a hajuk szálát is bármelyiküknek meggörbítették volna. Hasonló módon küzdöttek ellenük, ahogyan a mi országunkban a prohibicionisták (az általános alkoholtilalom hívei – D. J.) harcoltak a szesziparban érdekeltekkel szemben. Senkire nem fogtak fegyvert. Nos, ily módon harcoltak a zsidók ellen is Németországban. Ebben az időben – gondolják csak el – a 80-tól 90 millióig becsülhető németek között csak 460 ezer zsidó élt. Mindössze Németország lakosságának 0,5 %-a volt zsidó. Ugyanakkor az ő ellenőrzésük alatt állt a sajtó és ők kontrollálták a gazdaság nagy részét, mert nekik rendelkezésükre állt az olcsó pénz abban az időben, amikor a márka leértékelődött és gyakorlatilag mindent felvásároltak.


A zsidók megpróbálták elrejteni ezt a tényt.

Nem akarták, hogy a világ valóban értse, hogy ők eladták Németországot, és a németek ezért haragudtak rájuk.

A németek megfelelő intézkedéseket hoztak a zsidókkal szemben. Hogy úgy mondjam, mindenütt diszkriminálták őket, ahol csak tudták.

Elkerülték őket. Hasonló módon, ahogy mi mellőznénk a kínaiakat, a négereket vagy a katolikusokat ebben az országban, ha elárulnának minket az ellenségnek, és emiatt vereséget szenvednénk. Egy idő múlva a zsidók összehívtak egy találkozót Amszterdamban. A világ minden országából érkeztek zsidók erre a találkozóra 1933 júliusában.

Ezt üzenték Németországnak: „Menesszétek Hitlert és helyezzetek vissza minden zsidót korábbi pozíciójába akár kommunista volt, vagy bármi is volt. Nem bánhattok velünk így, ahogy teszitek. És mi, a világ zsidói, ultimátumot intézünk hozzátok.” El lehet képzelni, hogy erre mit válaszoltak a németek. Nos, mit tettek a zsidók?

1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy alávesse magát az amszterdami zsidó világkonferencia ultimátumának a konferencia félbeszakadt ésSamuel Untermyer, aki az amerikai küldöttség feje volt és az egész konferenciának az elnöke, az Egyesült Államokba utazott és a gőzhajóról egyenesen a Columbia Broadcasting System stúdióiba ment és rádióüzenetet intézett az egész Egyesült Államokhoz, amelyben gyakorlatilag bejelentette: „A világ zsidósága szent háborút üzen Németországnak. Szent konfliktusban állunk a németekkel szemben, megadásra kényszerítjük őket, kiéheztetéssel. E célból világszintű bojkottot kezdeményezünk velük szemben. Ez el fogja pusztítani őket, mivel létük a külkereskedelmi exporttól függ.”


Tény, hogy Németország élelmiszer-szükségletének kétharmadát külföldről kell behoznia, és ezt csak akkor tudja megtenni, ha van exportjövedelme. Ha Németország nem tud exportálni, akkor lakossága kétharmadának éheznie kell. Nem lesz több élelmiszer, mint amennyi az egyharmad táplálásához szükséges. Ebben a deklarációban, amely itt van nálam, és amely megjelent a New York Times 1933. augusztus 7-i számában, Samuel Untermyer melldöngetően állította, hogy „Ez a gazdasági bojkott a mi önvédelmi eszközünk. Roosevelt elnök támogatta a gyakorlatba átültetését a Nemzeti Újjáépítési Igazgatásban (National Recovery Administration – D. J.)”, amelynek keretében mindenkit bojkottálni kellett, ha a New Deal által lefektetett szabályokat nem követte, amelyre néhányan Önök közül még emlékezhetnek, és amelyet a Legfelsőbb Bíróság ebben az időben alkotmányellenesnek minősített. Mindazonáltal a világ zsidósága meghirdette a bojkottot Németország ellen és ez olyan hatékony volt, hogy többé nem lehetett találni semmiféle árut semmilyen üzletben a világon azzal a jelzéssel, hogy „Made in Germany”.


A Woolworth cégnek az egyik vezetője elmondta nekem, hogy ténylegesen több milliárd dollár értékű fazekasárut és étkészletet dobtak a folyóba, mert üzleteiket bojkottálták, ha bárki is talált egyetlen egy edényt a „Made in Germany” márkajelzéssel. Ebben az esetben tiltakozók jelentek meg olyan feliratokkal, hogy „Hitler”, „gyilkos” és így tovább, valami olyasmi történt, mint Délen az ülősztrájkok során.

Az egyik üzletben, amely az R. H. Macy üzletlánchoz tartozik, amelyet egy Straussnak nevezett család ellenőrzött, akik történetesen zsidók voltak, egy asszony talált egy harisnyát, amely Chemnitz-ből érkezett ezzel a jelzéssel, „Made in Germany”. Nos, ezek pamutharisnyák voltak és már ott lehettek vagy húsz éve. Azóta már sok éve figyelem a nők lábait és régóta nem láttam pamutharisnyát rajtuk. Láttam, ahogy a Macy-t bojkottálták, emberek százai tüntettek, hordozva a feliratokat „gyilkosok”, „hitleristák” és ehhez hasonlókat. Nos, eddig az időig egyetlen haja szála sem görbült meg egyetlen zsidónak sem Németországban, nem volt szenvedés, éhezés, gyilkosság, semmi sem történt. A németek természetesen ezt kérdezték: „Kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk, és munkanélkülivé teszik népünket, arra kényszerítve gyárainkat, hogy leálljanak? Kik ők, hogy ezt tegyék velünk?” Természetesen megnehezteltek érte, természetes, hogy horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja oda a pénzét az üzlettulajdonosnak, aki részt vesz egy bojkottban, amelynek a célja kiéheztetni Németországot, azért, hogy alávesse magát a világ zsidóságának, akik diktálni akarják, hogy ki legyen a miniszterelnök vagy a kancellár. Nos, ez nevetséges.


A bojkott folytatódott bizonyos ideig, de csak 1938-ban, amikor egy fiatal lengyel zsidó besétált Németország párizsi nagykövetségére és lelőtte ott az egyik német hivatalnokot, kezdtek a németek valóban durvák lenni a zsidókhoz Németországban. Ekkor már sor került a kirakatok betörésére, utcai erőszakosságokra és ehhez hasonlókra. Nem szeretem használni az „antiszemitizmus” kifejezést, mert nincs értelme, de mivel még mindig jelent valamit az Önök számára, így hát mégiscsak használnom kell. Az egyedüli oka annak, hogy volt valamennyi ellenérzés Németországban a zsidókkal szemben, az volt, hogy felelősek voltak az első világháborúért és a világszintű bojkottért. Végső soron a második világháborúért is felelősek voltak, mert amikor mindez kicsúszott az ellenőrzés alól, elkerülhetetlenné vált, hogy a zsidók és Németország egymásnak feszítsék szarvaikat egy háborúban, kiderítve, hogy melyikük éli túl. Azalatt az idő alatt, amíg én Németországban éltem, felismertem, hogy a németek úgy látták, hogy Európa vagy keresztény lesz vagy kommunista, mert köztes állapot nincs. Ezért újra fegyverkeztek.

1933 novemberében az Egyesült Államok elismerte a Szovjetuniót. A Szovjetunió egyre hatalmasabbá vált és Németország tudta, hogy hamarosan rá kerül a sor, hacsak nem elég erős. Ez hasonló ahhoz, amit mi ebben az országban ma mondunk. „Hamarosan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erősek.” Kormányunk évi 83-84 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. (Ez 1961-es adat, 2006-ban már több mint 500 milliárdot tett ki az Egyesült Államok hadi kiadása. – D. J.) Védelem, ki ellen? Védekezés az ellen a 40 000 moszkvai kis zsidó ellen, akik átvették Oroszországot és aztán az ő fondorlatos módjukon ellenőrzésük alá vették a világ sok más országát.


Ami ezt az országot illeti, ez a harmadik világháború szélére sodródott, amelyből nem kerülhetünk ki győztesen, s ez olyasmi, ami megragadja a képzeletem. Tudom, hogy a nukleáris bombákat megatonnákkal mérik. A megatonna az a kifejezés, amit 1 millió tonna TNT jelölésére használnak. A mi nukleáris bombáink robbanóereje tíz megatonna, vagyis tízmillió tonna TNT volt, amikor először kifejlesztették őket. Most nukleáris bombáink kapacitása 200 megatonna és Isten tudja, hogy mennyi megatonnát tesznek ki a Szovjetunió nukleáris bombái.


Mivel kell szembenéznünk? Ha kirobbantjuk a világháborút, az nukleáris háborúvá alakulhat át, és vége az emberiségnek. Miért kellene egy ilyen háborúnak bekövetkeznie? Akkor kerül rá sor, ha a harmadik felvonás előtt felmegy a függöny. Az első felvonás az első világháború volt, a második felvonás a második világháború volt, a harmadik felvonás a harmadik világháború lesz.

A világ zsidósága, a cionisták és hitsorsosaik mindenütt úgy döntöttek, hogy ismét felhasználják az Egyesült Államokat azért, hogy végleg megszerezhessék Palesztinát, mint az ő világkormányuk központját. Ez úgy igaz, ahogy itt állok Önök előtt. Nem egyedül én olvastam ezt, de sokan olvasták azok közül is, akik itt vannak, és ez jól ismert az egész világon. Mit fogunk tenni? Az élet, amit Önök megmentenek, a fiaik élete lehet. Az Önök fiai úton lehetnek a háborúba már ma éjjel. És Önök ezt nem tudják jobban, mint ahogy azt tudták, amikor 1916-ban Londonban a cionisták megállapodtak a brit háborús kabinettel, hogy elküldik az Önök fiait az európai háborúba. Tudták ezt Önök akkor? 

Egyetlen személy sem tudta azt az Egyesült Államokban, nem volt megengedve Önöknek, hogy ezt tudják, ki tudta? Wilson elnök tudta, House ezredes tudta, más beavatottak tudták.


Én tudtam. Volt némi ismeretem arról, hogy mi folyik: én voltam az idősebb Henry Morgenthau összekötője az 1912-es elnökválasztási kampányban, amelyben elnökké választották Wilsont, és sok minden elhangzott a hivatali szobákban. Én idősebb Henry Morgenthau „bizalmi embere” voltam, aki a pénzügyi bizottság elnöke volt és én tartottam a kapcsolatot közte és Rollo Wells (Rollo vagy Rolla Wells ugyanazt a személyt jelöli. – D. J.), a párt pénztárnoka között.

Ezeken a találkozókon együtt ültem az asztalnál a többiekkel, Wilson elnökkel az asztalfőn, és fültanúja voltam annak, amikor elültették Wilson agyába a sávos jövedelemadó ötletét, valamint azt, amiből később a Federal Reserve lett és hallottam, amikor tájékoztatták a cionista mozgalomról. Brandeis főbíró és Wilson elnök olyan közel állt egymáshoz, mint a kezemen két ujj.

Woodrow Wilson elnök éppen úgy nem értette, mi történik körülötte, mint egy újszülött csecsemő. Így léptünk be az első világháborúba, miközben mi valamennyien aludtunk.

Elküldték fiainkat, hogy lemészárolják őket. Miért? Azért, hogy a zsidók megszerezhessék Palesztinát, mint „saját birodalmukat”.

Annyira megtévesztették az embert, hogy nem tudhatta, hogy éppen jön vagy megy.


Most bármely bíró, aki megbíz egy esküdtszéket, azt mondja: „Uraim, bármely tanúnak az egész vallomását figyelmen kívül kell hagyniuk, akit akárcsak egy hazugságon is rajtakaptak.” Nem tudom, melyik államból érkeztek, de New York államban így tájékoztatja a bíró az esküdtszéket. Ha egy tanú hazudott, az egész vallomását figyelmen kívül kell hagyni.


Milyen tényeket mondhatunk a zsidókról? (Zsidóknak nevezem őket, mert úgy ismertek, hogy „zsidók”. A magam számára nem nevezem őket zsidóknak, úgy hivatkozom rájuk, mint „úgynevezett zsidók”, mert én tudom, hogy kik ők.)

A keleti zsidók, akik a 90 %-át alkotják a világ azon népességének, akik magukat „zsidóknak” nevezik, eredetileg kazárok voltak.

Harcias törzset alkottak, és mélyen Ázsia szívében éltek. Olyan harciasak voltak, hogy még az ázsiaiak is elűzték őket Ázsiából Kelet-Európába. Létrehoztak egy nagy, 800 000 négyzetmérföld (2 072 000 négyzetkilométer – D. J.) nagyságú Kazár Királyságot. Ebben az időben Oroszország még nem létezett, sem számos más európai ország. A Kazár Királyság volt a legnagyobb egész Európában, olyan nagy és hatalmas, hogy amikor más európai uralkodók háborút viseltek, a kazárok kikölcsönöztek nekik 40 000 katonát, ilyen nagyok és hatalmasok voltak.

Fallosz-imádók voltak. Ez obszcén kultusz, és nem akarok most belemenni a részletekbe, de ez volt az ő vallásuk, mint ahogy ez volt sok más pogány és barbár vallása az egész világon. A kazár uralkodó annyira kiábrándult királyságának elfajzása miatt, hogy elhatározta, felveszi az egyik úgymond monoteista hitet (egyistenhitű vallást – D. J.) – vagy a kereszténységet, vagy az iszlámot, vagy pedig ami ma úgy ismert, mint judaizmus, amely valójában talmudizmus. Megtáncoltatva az asztalt, elkántálták az „eeny, meeny, miney, moe”-t (egy tapssal kísért népszerű gyerekjáték –D. J.) és kiválasztották az úgynevezett judaizmust maguknak. Így ez lett az államvallás. Elküldték képviselőiket Pumbedita és Sura talmudista iskoláiba, és rabbik ezreit hívták meg, zsinagógákat és iskolákat nyitottak és az emberek így váltak azzá, amit „zsidóknak” hívunk.

Nem volt egy sem közülük, akinek valaha is lett volna olyan őse, aki betette a lábát a Szentföldre. Nemcsak az Ótestamentum történetében, de egészen vissza az idők kezdetéig egyetlen egy sem közülük! Mégis ők a keresztényekhez jöttek és arra kértek minket, hogy támogassuk az ő fegyveres felkelésüket Palesztinában ezt mondva:

„Önök segíteni akarják Isten Választott Népét, hogy visszatérhessen az Ígéret Földjére, ősi otthonába, nemde? Ez az Önök keresztény kötelessége. Egyik fiunkat odaajándékoztuk Önöknek, mint az Önök Istenét és megmentőjét, most vasárnaponként templomba járnak és térdepelve imádnak egy zsidót. És mi vagyunk a zsidók.”

De ők pogány kazárok, akik ugyanolyan módon tértek meg, mint ahogy az írek is áttértek a kereszténységre. Éppen olyan nevetséges a „Szentföld lakóinak” nevezni őket, mintha az 54 millió kínai mohamedánt „araboknak” hívnánk. Mohamed csak i. u. 620-ban halt meg, és azóta 54 millió kínai választotta az iszlámot saját vallásának. Nos, gondolják csak meg, hogy Kínában 2000 mérföldre (3200 kilométerre –D. J.) Arábiától, Mekkától, Mohamed születési helyétől 54 millió kínai úgy döntene, hogy most már „arabnak” nevezi magát. Önök azt mondanák, na, ezek holdkórosok. Bárki, aki azt hiszi, hogy 54 millió kínaiból arab lett, azt ütődöttnek kell tekinteni. Mindössze annyit tettek, hogy áttértek egy vallásos hitre, amely az arábiai Mekkában született.

Ugyanez a helyzet az írekkel. Amikor az írek keresztényekké váltak, senki sem szorította őket az óceánba és senki sem importált a Szentföldre újabb lakókat. Nem váltak más néppé, ugyanaz a nép maradtak, csak a kereszténységet fogadták el vallási hitként.


A kazárok, ezek a pogányok, ázsiaiak, turko-finnek, a mongoloid fajhoz tartoztak, akiket kiszorítottak Ázsiából Kelet-Európába. Mivel uralkodójuk áttért a talmudista hitre, az alattvalóknak nem volt ebben a kérdésben más választási lehetőségük. Ugyanez volt a helyzet Spanyolországban: ha a király katolikus volt, mindenkinek katolikussá kellett lenni, ha ezt valaki nem tette, akkor távoznia kellett Spanyolországból. A kazárokból így lettek azok, akiket ma „zsidóknak” hívunk.


Képzeljék el milyen együgyű dolog lenne, ha a világ nagy keresztény országai ezt mondanák: „Arra fogjuk használni hatalmunkat és tekintélyünket, hogy visszatelepítsük Isten Választott Népét ősi otthonába, az Ígéret Földjére.” Lehetne ennél nagyobb hazugságot mondani? De mivel ők ellenőrzik az újságokat, a folyóiratokat, a rádiót, a televíziót, a könyvkiadást, a hitszónokokat a szószéken és a hordószónok politikusokat, akik ugyanazt mondják, ezért nem meglepő, hogy Önök elhiszik ezt a hazugságot. El fogják hinni, hogy a fekete fehér, ha elég gyakran hallják. Nem fogják többé feketének tartani a feketét, és fehérnek kezdik nevezni. És senkit nem lehet ezért felelőssé tenni. Ez a történelem egyik legnagyobb hazugsága. Ez az alapvető oka annak a nyomorúságnak, ami a világot sújtja.

Tudják Önök, hogy mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján, amit Önök olyan szentnek gondolnak? Köztük voltam, ez nem szóbeszéd. Nem azért vagyok itt, hogy uszítsak, hanem hogy tényekről számoljak be. Amikor Engesztelés Napjánelmennek a zsinagógába, fel kell állniuk az első imánál, hogy együtt mondják. Ez az egyetlen ima, aminél állni kell. Háromszor elismételnek egy rövid imát, amelyet Kol Nidre-nek neveznek.

Ebben az imában megállapodnak a Mindenható Istennel, hogy bármely eskü, fogadalom és kötelezettségvállalás, amelyet a következő tizenkét hónapban tesznek, érvénytelen és meg nem történtnek tekintendő, nem lesz semmilyen erejük vagy hatásuk.

A Talmud továbbá azt tanítja, hogy bármikor esküt és fogadalmat, vagy kötelezettségvállalást teszel, emlékezned kell a Kol Nidre imára, amit elmondtál az Engesztelés Napján, és ezáltal mentesülsz a vállalt kötelezettségek teljesítése alól.Mennyire számíthatnak Önök az ő hűségükre? Annyira számíthatnak a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban. Hasonló sorsunk lesz, mint amilyet Németország elszenvedett és hasonló okból. 



Benjamin Freedman washingtoni beszéde 4 részes videón:






(Így fejeződik be Benjamin Freedman interneten
olvasható, 1961-ben, Wahingtonban elmondott beszéde.)




Trianon és a zsidók

Trianon és a zsidók
1961-ben hangzott el a Willard Hotelban ,Washington D.C-ben. Az előadója Benjamin Freedman.
Az okot egy rögtönzött beszéd fedi fel mely 1961-ben hangzott el a Willard Hotelban ,Washington D.C-ben. Az előadója Benjamin Freedman. Benjamin Freedman 1890-ben született, sikeres zsidó üzletember volt New York City-ben, egyik igazgató tulajdonosa volt a Woodbury Szappangyárnak. Freedman a zsidó szervezetek legmagasabb szintjein volt ismerős, személyesen ismerte Bernard Baruchot, Samuel Untermyert, Woodrow Wilsont, Franklin Rooseveltet, Joseph Kennedyt, és John F.Kennedyt, és korunk sok mozgatóját.
Benjamin Freedman beszéde:
1914 nyarán kitört az első világháború. A háborúban az egyik oldalon Nagybritannia, Franciaország és Oroszország állt. A másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország.
Két év alatt Németország megnyerte a háborút, nemcsak névlegesen, de ténylegesen. A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, elsöpörték a hajókat az Atlanti Óceánról. Nagybritannia katonáinak nem volt lőszere, élelmiszertartaléka – az éhhalál várt rájuk. A francia hadseregben akkor zendülés volt. A franciák 600 000 embert vesztettek el a Verduni csatában a Somme mellett. Az orosz hadsereg katonái sorozatosan szöktek el a frontról, nem akartak többet háborúzni, nem szerették a cárt. Az olasz hadsereg összeomlott.
Német földön egy lövedék sem repült el. Egy ellenséges katona sem lépte át a német határt. És mégis Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlottak Angliának, amelyet az ügyvédek “status quo ante basis”-nak neveznek. Ez azt jelenti: “hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt”. Anglia 1916 nyarán ezt komolyan megfontolta. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen fölajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt.
Amíg ez zajlott, a németországi cionisták, akik a Keleteurópai cionistákat képviselték, a brit háborús kormánytanácshoz mentek, és azt mondták: “Nézzenek ide. Önök meg tudják még nyerni ezt a háborút. Nem kell, hogy föladják. Nem kell elfogadni a német békeajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba. Garantáljuk önöknek, hogy az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök megígérik nekünk Palesztínát a háború megnyerése után”.
Röviddel ezután az Egyesült Államok, amely szinte teljesen németbarát volt, belépett Britannia szövetségeseként a háborúba.
Az Egyesült Államokban az újságokat zsidók irányították, a bankárok zsidók voltak, minden média és tömegkommunikáció zsidó irányítás alatt volt. A zsidók pedig németbarátok voltak. Azért voltak németbarátok, mert sokan Németországból jöttek, és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország megnyerje a háborút. Ezek a német- zsidó bankárok, mint Kuhn-Loeb és más nagy bankok az Egyesült Államokban elutasították hogy Franciaországot vagy Angliát támogassák akár csak egy dollár erejéig is. Azt mondták: “Ameddig Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese, egy centet sem”. De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni.
De ezután minden megváltozott, mint amikor egy forgalomirányító lámpa pirosról zöldre kapcsol. Ugyanazok az újságok, amelyek azelőtt németbarátok voltak és arról írtak, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagybritannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók. Gazemberek. Hunok. Vöröskeresztes nővéreket lőnek le. Csecsemők kezeit vágják le. Nem jók. .
A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz, ezt mondva: “Menj, dolgozd meg Wilson elnököt. Megkapjuk Angliától,amit akarunk. Most dolgozd meg te Wilson elnököt, hogy az Egyesült Államok hadba lépjen”.
Röviddel azután Wilson hadat üzent Németországnak. Így lépett az Egyesült Államok be a háborúba.
Az Egyesült Államok szétmorzsolta Németországot. Amikor a háborúnak vége lett, és a németek elmentek a párizsi békekonferenciára 1919-ben, ott 117 zsidó volt, akik a zsidókat képviselték, vezetőjük Bernard Baruch volt. Mi történt ott? A zsidók azon a békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot és Európát, azt mondták: ‘És mi van a nekünk megígért Palesztínával?’.
A németek akkor értették meg, miért lépett be az Egyesült Államok a háborúba, és akkor értették meg, hogy mire ment ki a játék.
A németek szenvedtek a hatalmas jóvátételi fizetések súlya alatt, amelyet rájuk kényszerítettek, mert a cionisták minden áron Palesztínát akarták.
A németek ezt természetesen rossz néven vették. Addig a zsidóknak jobb dolguk volt Németországban, mint bárhol máshol a világon. 1905-ben, amikor az első kommunista forradalom Oroszországban megbukott, és a zsidóknak menekülniük kellett Oroszországból, mind Németországba ment. És Németország menedéket adott nekik, és nagyon tisztességesen bántak velük. Ők pedig eladták Németországot, mert Palesztínára vágytak mint egy úgynevezett zsidó központra.
Ezek után a németek diszkriminálták őket ahol csak tudták. Elkerülték őket.
Egy idő múlva a világ zsidói Amszterdamban találkoztak. 1933 júliusában a világ minden országából jöttek zsidók erre a konferenciára. Azt mondták Németországnak: “Kidobjátok Hitlert és minden zsidót visszavesztek előző állásába attól függetlenül, hogy kommunista-e. Így nem bánhattok velünk. Mi, a világ zsidói ultimátumot adunk nektek”. Elképzelhetik, hogy mit mondtak nekik a németek. És mit tettek a zsidók?
1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a zsidók amszterdami világkonferenciájának, a konferenciát feloszlatták és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetője és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba és egy országos rádióbeszédet tartott, amelynek a következő volt a lényege: “A világ zsidói most Szent Háborút üzennek Németországnak. Szent harcba lépünk a németek ellen. A megadásukig éheztetjük őket. Világszerte bojkottot hívunk föl ellenük. Ez tönkre fogja tenni őket, mert függőben vanak exportüzletüktől.”
Németország élelmiszerfogyasztásának kétharmadát importáni kellett és ez csak exportáruk ellenében volt megtehető. Így ha Németország nem tudott exportálni, éhen halt. Nem volt több élelme, mint ami a lakosság egyharmadának elég volt.
A világ zsidói Németország ellen hirdettek bojkottot, és az olyan hatásos volt, hogy a világ egyetlen üzletében sem lehetett egy tárgyat sem találni, amelyen a “made in Germany” felirat lett volna. A Woolworth áruházak egyik vezetője azt mondta, hogy millió dollár értékű porcellánedényeket és evőeszközöket kellett a folyóba dobniuk, mert ha valaki csak egy tárgyat talált, amelyen a “made in Germany” felirat volt, akkor őrők álltak az üzlet elé “Hitler” és “gyilkos” táblákkal és hasonlókkal. Egy Macy nevű cégnél, amely egy Strauss nevű zsidó család tulajdona, női harisnyát találtak Chemnitzből, amelyen a “made in Germany” felirat volt. Ezek pamutharisnyák voltak, és már legalább húsz éve voltak ott. A Macy’s-t bojkottálták, emberek százai vonultak az üzlet előtt “Hitleristák” , “gyilkosok” és hasonló táblákkal.
Természetesen a németek azt mondták: “kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk és kidobják embereinket a munkahelyükről, és iparunkat megállítják? Kik azok akik ezt teszik velünk?”.
Ezután horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a zsidó tulajdonosnak, aki a bojkott része volt, melynek célja a németek éhenhalása vagy maguk feladása a zsidóknak, akik meg akarták szabni, hogy ki legyen a miniszterelnökük vagy kancellárjuk?
1938-ban egy fiatal lengyel zsidó a Párizsi német követségen lelőtt egy német hivatalnokot. Ezután a németek durvábbak lettek a Németországban élő zsidókkal szemben, akkor már kirakatokat törtek be és utcai harcok is voltak és hasonló dolgok.
Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, az az volt, hogy az első világháborúért és a bojkottért a zsidók voltak a felelősek.
Nem vallási érzésről volt szó. Nem volt ellenérzés a zsidókkal szemben a vallásuk miatt. Politikai érzések voltak. Gazdaságiak. Senki sem törődött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzta a redőnyt és utána “Shema Yisroel”-t vagy “Mi Atyánk”-ot mondott-e. A Németországban kifejlődött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelősnek elsöprő vereségükért.
Milyen hatással volt ez Magyarországra?
A trianoni békeszerződés
* Románia megkapta Erdélyt, a Tiszántúl keleti szegélyét és a Bánság keleti felét.
* Az új délszláv állam Horvátországon és Szlavónián kívül megkapta a Bánság nyugati felét, Bácska nagy részét és a Muravidéket.
* Csehszlovákia megkapta Kárpátalját és a Felvidéket.
* A békekonferencián elszakítottak a döntően magyar lakta területeket is, közülük olyanokat is, amelyek közbeékelt nemzetiségi szigetek nélkül közvetlenül kapcsolódtak az ország magyar részéhez (pl. Szatmárnémeti, Nagyvárad és Arad vidéke, Szabadka környéke,
Csallóköz, Kassától délre eső felvidéki részek.
* Magyarország területe 282 000 négyzetkilométerről 93 000-re zsugorodott, lakóinak száma 18, 2 millióról 7,6 millióra csökkent.
* A már említett Románia, délszláv állam és Csehszlovákia mellett Ausztria, Olaszország (Fiume) és Lengyelország (Szepesség) is részesedett a történelmi Magyarországból.
* Az elcsatolt területek 10, 6 millió lakosából 3,2 millió volt magyar.
* Katonai, hajózási, repülési rendszabályok, korlátozások.
* Jóvátétel fizetésre kötelezték Magyarországot (zárolják az ország vagyonát).
* A baranyai háromszög átadása kisebb fegyveres konfliktusba torkollik (szerbek nem akarják átadni, csak kemény antant nyomásra sikerül a magyaroknak visszakapni).
* Az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területek átadását időlegesen Prónay tiszti különítményeseinek fellépése akadályozza meg (ekkor határoznak a Sopron és környéke referendumáról, magyar kézen marad).
Sopron környéki rendezés jól mutatta, hogyan lehetett volna etnikailag elfogadhatóbb határrendezést véghezvinni (legstabilabb országhatár az ausztriai lesz, semmilyen revíziós törekvés nem hangzik el ezzel kapcsolatban).
Kik a zsidók?
A Keleteurópai zsidók, akik a világ zsidóinak 92 százalékát teszik ki, eredetileg kazárok voltak, egy rendkívül harcias nép.
A természetvallást követtek, imádván az égi testeket és az elemeket és természeti erőket. Feltehetőleg a 8. század utolsó negyedében a kazár uralkodó és környezete felvette a zsidó vallást, és a judaizmust tette meg államvallásnak.
Egyetlen egynek sem volt soha az őse a Szentföldön, sem az Ótestamentum története szerint, sem az idők kezdete előtt. Egyiküknek sem! Ezek pogány kazárok, akik éppúgy fölvették hitüket, mint az írek tették. Amikor az írek keresztények lettek, senki sem dobta őket az óceánba és vitte a Szentföldre mint egy új népcsoportot. Nem lettek más nép. Ugyanaz a nép maradtak, de fölvették a keresztény hitet mint vallást.
Ugyanúgy mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk.
Mi történt ezek után?
Ezek után elkerülhetetlen volt egy nyílt harc Németország és a zsidók között, hogy lássák, melyikük éli azt túl. A németek azt mondták, hogy Európa vagy keresztény vagy kommunista lesz és nincs közbenső lehetőség. És a németek úgy határoztak, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges. És elkezdtek újrafelfegyverkezni.
Tények:
1896-ban két cionista világbölcs, Lord Edmond Rothschild Londonban, Jacob H. Schiff New Yorkban rávette az akkor Ausztriában élő Teodor Herzlt, hogy szervezze meg Svájcban az első Cionista Világkongresszust.
Herzl, a cionizmus alapítója a kongresszuson többek közt ezeket mondta:“Egy nemzet vagyunk… Nem vagyunk mi sem amerikai, sem pedig orosz zsidók, csak zsidók! … Néhány jelentéktelen folyóirat kivételével, a világ sajtója egészében a mi kezünkben van…”
Dr. Mandelstam, a kievi egyetem professzora így szólt a kongresszuson:“A zsidók teljes hatalmukat és minden befolyásukat latba vetik, hogy meggátolják más nemzetek felemelkedését, gazdagodását. Ragaszkodnak történelmi hivatásukhoz: a világhatalom meghódításához.” [Le Temps, Paris, 1897. 09. 3.]
A következő évi kongresszuson dr. Mandelstam ezeket mondta:“A zsidók a leghatározottabban visszavetik azt az elképzelést, hogy más nemzetiségekkel keveredjenek, és ragaszkodnak a történelmük régi reményéhez, a világuralomhoz.”[H. S. Chamberlain: The Foundations of the Nineteenth Century, I. kötet, 335 old.]
Pozsony egyik zsidó iskolájában dr. Leopold Kahn így összegezte a cionizmust:“A zsidók sohasem fognak beolvadni más nemzetiségek közé, és sohasem teszik magukévá idegenek erkölcsét és szokásait. A zsidó mindig zsidó marad, minden körülmények között zsidó marad.” [Marschalkó Lajos, Világhódítók]


Ami most következik, az a világ legnagyobb gaztetteinek és egy nép óriási pénzéhségének...  .U.N.D.O.R.Í.T.Ó....galádságok.....sokasága!!!

Benjamin Harrison Freedman (NY,1890-1984)
Zsidó családban nőtt fel és zsidó vallás szerinti nevelésben részesült. Üzleti karrierje során ő lett a Woodbury Soap Company cég fő tulajdonosa. Tanúja volt és bizonyos fokig közvetlen résztvevője azoknak a politikai és pénzügyi manipulációknak, amelyek elősegítették a kommunizmus hatalomra kerülését és Izrael, mint cionista állam létrehozását, valamint az amerikai politikai élet és tömegtájékoztatás zsidó hegemónia alá kerülését. Mint a zsidó érdekek képviselője bejárása volt az Egyesült Államok hét elnökéhez.Szakított a judaizmussal, és áttért a katolikus hitre. A zsidó történelemben és kultúrában szerzett jártassága és kutatásai eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy a zsidókra és a judaizmusra vonatkozó közkeletű elképzelések részben tévesek, és még magukat ezeket a kifejezéseket is el kell utasítani.
 Nemzetközi zsidó bojkott,Daily Expresshttp://images.indymedia.org/imc/ontar..


A ma zsidóságnak nevezett közösség (askenazi)nem vallási, pusztán csak politikai közösség. (cionizmus) Ők a kazár zsidók.
A kazárság csupán egy népcsoport, mint bármelyik másik nem zsidó faj, nép a világon, amely a 8. sz.-ban felvette a zsidó "hitet". Nem Isten által kiválasztottak, őseik soha nem éltek a Szentföldön. (az eredeti zsidók szefárdként ismertek és összehasonlíthatatlanul kevesebb a létszámuk mint az askenáziknak)
Ők maguk genetikailag kazárok. Nem semiták. vagyis nem létezik, nem létezhet velük szemben antiszemitizmus. Értelmetlen. Annyira nem semiták, hogy a ma élő egyetlen nagy létszámú semita faj ellen háborúznak jelen pillanatban is, az Egyseült Államok haderejét felhasználva, a közel-keleti arabvilág ellen. Elpusztítva egyben az emberiség bölcsőjének történelmi emlékeit, előkészítve az új történelem írást.
A zsidóság 95%-át kitevő kazárok (cionisták) "hitének" semmi köze, az összes többi világvallásban, ugyan más formában, de megtalálható Igaz Istenhez.
A XXI. század legelején teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a (kazár) zsidó "vallás", ha létezik ilyen, áll legtávolabb Istentől, ráadásul annak háttal. Egyszerre háborút folytatva, (a volt Kazár birodalom és Európa területén) a két legjelentősebb, és egyben leggazdagabb világvallással, civilizációval a kereszténységgel és az iszlámmal.http://www.youtube.com/watch?v=Ed03N_...

 Görbe tükör az "Igazságos" ószövetség népének. Szerintetek igazságos? Tudod, nem? 
Ne ölj!

Ne lopj!
A zsidó nép lophat földet magának? Mindezt következmények nélkül? Ők volnának Isten kiválasztott népe? (Istené bisztosan nem.)

Zsidó telepes Palesztín földet lop Sousiaban, Hebron közelében.
Iskolapéldája annak mikor és mire haszálják a náci (antiszemita) kártyát.
Human Rights Workers (HRW), 2007, aug. 25.
Ne paráználkodj!
Ne tégy felebarátod ellenhamis tanúbizonyságot!
(Ne hazudj!)


A régi trükk. Ha senki nem üldöz, rendezd meg az üldöztetést.
A legutóbbi ilyen, nagy visszhangot keltett eset 2007. novemberében történt. A Gerorge Washington Egyetem egy zsidó hallgatója, Sarah Marshak festett saját szobája ajtajára egy horogkeresztet. Lebukott. Egy biztonsági kamera felvette.:)
Az Alapítvány a Zsidó Egyetemi Életért elnöke, Robert Fishman így magyaráz taki: "Ez csak egy segélykiáltás volt a részéről." Emberek! Foglalkozzatok a zsidókkal! Nem szabad őket elhanyagolni!
Ezekről sem szokás beszélni. De most eljött az ideje. Miért? Mert megint isszuk ezeknek a dolgoknak a levét?  
Az említett ószövetségi rituálban egy fehér tyúk (nő esetében), vagy egy fehér kakas (férfi esetében) a bűnhődő alany a hívő által elkövetett bűnök évente egyszeri (Jom Kippur-kor) feloldozásában, megbocsátásában JHVH által. 
Mi történt azóta amióta egyre többen jöttek és jönnek az országunkba????????????????
Kezdetekben:
-Oktatás tönkretétele (mint pl. az USA-ban). -Egészségügy tönkretétele (mint pl. az USA-ban). -Közerkölcs rombolása (mint pl. USA-ban) -A jegybank bekebelezése (mint pl. az USA-ban és a világ sok egyéb pontján.) -Óriási gyárakban embereket dolgoztatnak agyon és a pénzt kiviszik általában az adott országból. -A politikai élet és a gazdasági élet között mozognak. -No meg a vallásban, de ahol eléggé lezüllesztettek egy társadalmat, ott elintézik maguknak, hogy az utcán csirkéket gyilkolhassanak rituális dogmákra hivatkozva. No meg a buzifelvonulások és hasonló életképtelen dolgokban is tevékenykednek... (Apropó az USA-t zsidó szabadkőművesek alapították. Ezt jó ha tisztázzuk!) 

EZEKRŐL MEGINT NEM SZOKTAK VILÁGOS KÉPET FESTENI ELŐTTÜNK: 
Mielőtt Mayer Amschel Rothschild I. 1812-ben meghalt, hatalmas vagyonából pénzalapot létesített a zsidó nép felemelkedésének érdekében és a Jewish World Empire (Zsidó Világbirodalom) megteremtésére.The Harold, Wallace Rosenthal, 1976: "Most Jews do not like to admit it, but our god is Lucifer." "A legtöbb zsidó nem szívesen ismeri be, de a mi istenünk Lucifer."

A judeo-bolsevizmusnak világméretekben 100 millió áldozata van 1917 óta.

A "Tőke" írója Levy Mordechai (Karl Marx) egy talmudista rabbi fia volt.Irv Weitzman new yorki rabbi 1942-ben így nyilatkozott: "Some people call it Communism - I call it Judaism!"  (Néhányan kommunizmusnak hívják, én judaizmusnak hívom!)Lev Davidovics Trockij (eredeti nevén: Bronstein) (Janovka, Oroszország, 1879. november 7. -- Mexikóváros, Mexikó, 1940. augusztus 21.) zsidó nemzetiségű orosz-szovjet marxista politikus, forradalmár, az 1905-ös oroszországi forradalom, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik vezetője, a Vörös Hadsereg alapítója.Vlagyimir Iljics Lenin (sz. Vlagyimir Iljics Uljanov) (Oroszország, Szimbirszk, 1870. április 22. (április 10. a régi orosz naptár szerint) -- 1924. január 21.)  Egy kormányhű tisztviselő, Ilja Nyikolajevics Uljanov (1831--1886) és felesége, Marija Alekszandrovna Blank (1835--1916) második gyermekeként született. Kevert etnikai és vallási öröksége volt. Mojse Ickovics Blank, Lenin dédapja 1763-ban született, ugyanúgy mint felesége, Mirjam, akitől harminc éves korában már volt két fia, Ábel és Szrul (akit Izraelnek is neveztek), és három lánya. Sztarokonsztantyinov városában laktak, ahol rajtuk kívül még legalább nyolcszáz zsidó család élt.Wayne McGuire, a Harvard Egyetem kutatója ezt írja:
"Lenin, akinek zsidó nagyszüleje volt, 'zsidó származású' volt az izraeli visszatérési törvény szerint. Emellett fajgyűlölő és soviniszta is volt, noha eszméit erről a veszélyes témáról erősen a háttérben tartotta, valószínűleg azért, mert ezek erőteljes ellentétben álltak a marxizmus feltett általánosságával. Lenin zsidó rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a szellemileg legkihívóbb feladatokat. Beismerte, hogy a kommunista terroristák élcsapatának legalább 50 százaléka zsidókból állt."Joszif Visszarionovics Sztálin (eredeti nevén: Ioszeb Dzsugasvili) (Gori, Grúzia, 1878. december 18.[1] -- Kunzevo, Moszkva mellett, 1953. március 5.) Portugáliai szefarád-zsidó család sarja volt. Nevében a "Dzsugásvili" georgiai nyelven azt jelenti, hogy egy 'zsidó ember fia'. Sztálin első két felesége: Ekaterina Svanidze és Nadezsda Allilujeva (ez utóbbit maga Sztálin gyilkolta meg egy Gleiser nevű zsidóval fenntartott viszonya miatt) kaukázusi zsidó nők voltak. Kevesen tudják, hogy nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget.
 http://www.hazankert.com/04jun_8.html
Csak Oroszországban 40 millió keresztényt ölt meg a kommunizmusnak elnevezett zsidó "ügy". A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében, a GULÁG-munkatáborokban kb. 100 millió ember pusztult el. http://www.hazankert.com/05jun5.html http://www.youtube.com/watch?v=XxC6cC...


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)