2018. november 11., vasárnap

Mit vesztettünk a rendszerváltással? 1. rész









Mit vesztettünk a rendszerváltással?

1. rész

Sokkal jobban élünk, de mégis rosszabbul érezzük magunkat. 
Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.02.14.

47. évemet taposom és járva-kelve, beszélgetve az emberekkel, olvasgatva a hozzászóló e-maileket az az érzésem, hogy nem vagyunk jól. Mi magyarok nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. De mi az oka ennek a hagyományos magyar pesszimizmusnak? Mitől kesergünk mi mindig? Miért van az, hogy, ha jókedvünk van is, akkor is sírva vigadunk?
Szóljon hát ez az írás arról, hogy emeljük fel végre a fejünket a porból, de azt ne kardcsörtetéssel, hanem józan ésszel tegyük és csodálkozzunk rá a világra, és (kérem, ne nevessen ki a pátoszért) tegyük jobbá egy kicsit.
12 éves koromból örök emlék számomra az Argentínában foci világbajnokság. A 78-as mundiál. Éjjeli meccs az argentin-magyar. Bár vezetünk 1-0-ra Csapó góljával, kikapunk 2-1-re és Töröcsiket és Nyilasit is kiállítják. De az a hangulat, amit az argentin szurkolók teremtettek elfeledtette a vereségünket és onnantól nekik drukkoltam (meg is nyerték a VB-t, gondolom nem csak ezért). A magyar csapat másik két meccse a franciák és az olaszok ellen volt. Már a Himnuszunknál úgy éreztem vesztettünk. Míg a mi Himnuszunk lassú, siránkozó, lemondó, ima, addig az olaszok és a franciák pattogós indulótól felhevülten vetették magukat a harcba. És bár fohászkodtunk áldásért az Istenhez mégsem sikerült nyerni. Sok helyen egyébként nem is Himnusznak mondják a Himnuszt, hanem nemzeti indulónak. Természetesen nekem is, mint minden magyar embernek (legalábbis gondolom) libabőrős lesz a karom a Himnusz hallatán és meghatódom. De ez nem jelenti azt, hogy benne van minden keserűségünk.

De, mint ahogy mondják, Segíts magadon, Isten is megsegít! Itt e földi létben sokszor kevés az ima, tenni is kell a dolgokért. A tevés helyett azonban mi magyarok, hajlamosak vagyunk a múltba fordulni és rég elmúlt vagy sohasem volt dicsőségeken ábrándozni. Ennek alapvető gondját abban látom (és nehogy itt valaki azt higgye, hogy a kereszténység és Európa ellen beszélek), önkéntesen eltöröltük múltunkat. A magyarok nagy része 1000 éves történelmet emleget, meg államalapító Szent Istvánt. Ezek mind igaz dolgok, de ezzel elvesszük saját magunk történelmét. Mi ugyanis nem 1000 éves nemzet vagyunk, hanem sokkal régebbi. A magyarok már több ezer éve léteznek, éltek, sokasodtak, művelődtek, feltaláltak, terjeszkedtek, hódítottak, mielőtt letelepedtek volna a Kárpát-medencében. Mi sajnos a kereszténység felvételével sutba dobtuk több ezer éves kultúránkat és ezáltal elvetettük azokat az alapokat, amire büszkék lehetünk, amiből a mai napig is táplálkozhatnánk. Kérem, hogy ebből most ne azt a következtetést vonjuk le, hogy kereszténység egy rossz dolog. Ez itt és most nem a vallásról szól, hanem a gyökerekről, egy nemzet énképéről.
Sajnos a keresztény világhoz csatlakozó hatalom kiirtotta a magyarság eredetét, elégetette az összes írásos magyar dokumentumokat, kiirtotta a magyar emlékezőket, tűzzel-vassal üldözött mindent, ami a kereszténység előtti magyar múltra emlékezetett. (Erről bővebben itt olvashat!) Ez most nem azt jelenti, hogy el kell vetni a kereszténységet és Európát és holnap mindenkinek, aki magyarnak érzi magát a hunok ruháiban kell járnia és lovon közlekednie (bár a benzin árak mellett megfontolandó), és nem kell íjjal vadászni és otthon nyílvesszőket készíteni. Nem ez teljes félreértés. Ez ugyanúgy archaikus és nem ideillő, mint Bocskaiban parádézni. Ez a kirakat magyarkodás, a divatmagyarkodás. Nem a ruha teszi az embert. Természetesen hagyományőrző klubokban, várjátékokon, történelmi eseményeken elmegy, sőt kívánatos a történelmi viselet, de azt jelmeznek hívják. Munkában járni mondjuk Bocskaiban kissé erőltetett.
A nagy európai nemzeteknek sem a kereszténység, sem a politika nem törölte el a nemzeti gyökereiket. Egy olasz nyilván büszke a Római Birodalomra, a norvégok, a svédek a vikingekre, a muszlim (és keresztény) egyiptomiak Oziriszre, és a piramisokra. Az angoloktól senki sem veheti el Artúr királyt és Merlint, pedig semmi konkrét bizonyíték nincs létezésükre. A Wagnertól ismert germán isteneket is minden német (a keresztények is) hősöknek tartják és a régen szétaprózódott grófságokból egységes német nemzet jött létre.
Ez nem azt jelenti, hogy ha valaki kiutazik Angliába, akkor minden angol oldalán ott fityeg egy Excalibur kard vagy, hogy az olaszok páncélsisakban mennének az utcán. Nem kell félni, kicsi az esély arra, hogy a norvégok a Dunán leereszkedve elérnének egészen Pestig és felégetnék, kifosztanák, és a nőket elrabolnák. De attól még minden nemzetnek megvannak a gyökerei. Mi sajnos elvágtuk ezeket a gyökereket Szent Istvánnal.
És itt visszakanyarodnék egy nagyon fontos dologhoz, a nemzethez! Ki a magyar?  Lássuk be, ha egy családfával foglalkozó embert megkérnénk, szinte senki sem tudná visszavezetni vérvonalát a honfoglalásig. Nagyon kevesek mondhatják el magunkról, hogy az ő ősei ott álltak Árpád mellett a Vereckei-hágónál. Mi magyarok kevert nép vagyunk. Az itt talált avarok, betelepített kunok, vándorló cigányok, német szerencselovagok, kereskedő zsidók, tótok, rácok, románok, szászok, csehek, horvátok, oroszok, törökök keveréke. Ez alapján ki lehet valakit zárni a nemzetből, a magyarságból? Aligha. Ez alapján nem lehetne magyar Morvai (értsd morvaországi) Katalin sem, de származás alapján nem magyar pl. a Bayer névvel senki sem. De elvárható mindenkitől, hogy a származás alapján ne rekesszen ki senkit sem. Bizony ugyanúgy magyar az Orsós, Kalányos, Lakatos, Orbán, Kolompár nevű polgártársunk is, még ha származás alapján ezek jellemzően cigány nevek. De ők is magyarok. Magyarok azok is, akiknek a nevük pl. Német, Orosz, Horváth, Tóth, Morvai, Lengyel, Román, Görög, Török, Olasz. Tegyen bátran egy kísérletek. Lefogadom, hogy, ha visszamegy mondjuk az ükszülőkig, igen nagy eséllyel talál benne nem magyar nevet. Nekem például nagyszüleim nevei, Elek, Juhász, Varga és hoppá anyai nagyanyám Krautzek. Na, valószínű az ő ősei nem voltak ott a honfoglaláskor. De attól még magyar vagyok és mi több, ő is az volt. De ki a magyar? Nem a ruha teszi az embert. Haynau például menesztése után Magyarországon telepedett le, megtanult magyarul és Bocskaiban járt-kelt az emberek között, mégsem hiszem, hogy sokan magyarnak tartották volna.
Haynau Magyarországon telepedett le és Bocskaiban járt. Ettől még nem lett magyar!
Ki a magyar? Aki magyarul beszél? Liszt Ferenc például meg sem tudott nyikkanni magyarul. Ő akkor nem magyar? (Egyébként három nemzet vallja magáénak, mi magyarnak tartjuk, de a sógorok osztráknak, a csehek szerint meg az ő nemzetük fia.) Ki mondja meg ki a magyar? Semjén Zsolt?
Nekem meggyőződésem, hogy a világot háttérből egy rosszindulatú, elnyomó szűk csoport irányítja a pénzen keresztül. De kik ők? Beszélgetve egy barátommal, aki nem szereti a zsidókat, büszkén sorolja a magyar feltalálókat. Bíró László a golyóstoll feltalálója, Ganz Ábrahám a magyar ipar megteremtője, Szilárd Leo atomfizikus, rengeteg ember, akikre minden magyar büszkén döngeti mellét. Aztán, mikor mondom nekik, hogy tudtad, hogy zsidók? Kínos csend és a „szokásos” menekülő válasz, vannak jó zsidók is. Nem hinném, hogy az elnyomó emberek származás vagy vallási felekezet alapján gyűlekeznének. 28 (más források szerint 27) magyar Nobel-díjasunk van, de csak egy volt, aki itthon élve kapta meg a kitüntetést, Szentgyörgyi Albert, a többiek zsidó származásuk vagy politikai üldözetésük miatt mind itt hagyták az országot. Elgondolkodtató. El kell dönteni, hogy tényleg van 28 Nobel-díjasunk, mert akkor nem szabad tovább származás, vallás, politikai világnézet alapján bárkit is kirekeszteni. Most éppen a politikai nézetek alapján való kirekesztés veszélye a legnagyobb. Ma a komcsizás a trendi. Ma az a divat, hogy szajkózzuk a vezér után, hogy a baloldal, amikor tehette rárontott nemzetére. De ki a baloldal? 
Az 1989-es rendszerváltás óta már felnőtt egy nemzedék. Ők már nem éltek a szocializmusban ez a 3 millió fiatal nem tudja, mi volt akkor. Nem értik mit jelent az, hogy MERKUR sorszámok figyelése az újságban, nem értik azt, hogy nincs telefon (nem mobil, hanem semmilyen), nem élték meg azt, hogy a német turisták által eldobott üres sörös és üdítős dobozokat miért gyűjtötte valaki. Nem értik, hogy mi az, hogy hiánycikk? Nem értik, hogy mi az, hogy hétfői műsorszünet, és nem értik, mi az, hogy 4 TV csatorna. (Itt Pécsett magyar 1, 2, jugó 1,2). Ők nem hallottak Drazsen Petrovicsról, és sohasem volt kötelező felvonulásuk május elsején.
Ma már minden van, roskadoznak a polcok, tele vagyunk áruval. Éjjel-nappali és hétvégi nyitva tartás, autószalonok egymás után, internet, 100 TV csatorna, élelmiszer hegyek, hatalmas sörválaszték, az üdítő olcsóbb, mint a tej, narancs és banán nem csak decemberben 1 kiló, hanem amennyit akarsz. A technika rengeteget fejlődött, szélessáv, okostelefon, orvosi CT és ultrahang gép, légzsák, ABS, számítógép, egyebek. Minden azt sugallja, hogy jobban kellene élnünk, mert jobban is élünk. Mi veszett hát el mégis?
Életkép a hatvanas évekből a pécsi Olimpia vendéglő teraszán. Nem szabad elvenni senki fiatalságát sem.
Először is az emberség! Kétség ne férjen hozzá, én nem sírom vissza a szocializmust, gyerekkoromban mindig a kapitalizmusra vágytam, imádtam az Onedin család című filmet, most persze megkaptam az összes hibájával együtt. De még mindig inkább ez, mint a régi rendszer. De egyet figyelembe kellene mindenkinek vennie, főleg az okostojás, érzéketlen politikusoknak. Hazánkban él 6-7 millió ember, aki abban a rendszerben volt fiatal, ott volt szerelmes, akkor teremtett magának egzisztenciát, ott nevelte fel a gyerekeit. Ezt a múltat TILOS elvenni tőlük azzal a nyegleséggel, hogy abban a rendszerben minden rossz volt. Nem, nem volt minden rossz, például az emberek nem voltak rosszak. De hát ezt, hogyan magyarázzam meg olyan Lázár János féléknek, akik meggyőződésem szerint abban a régi rendszerben is nagyon jól megtalálták volna a helyüket és ott is magas politikai pályát futottak volna be. Szóval, aki elveszi az emberektől a fiatalságukat, az jóvátehetetlen bűn követ el.
Mi a másik dolog, amit elvesztettünk a rendszerváltással? Miért érezzük úgy, hogy rosszabbul élünk, pedig valójában jobban? A válasz a következő. Elvesztettük a biztonságérzetünket. Egyszerűen nem vagyunk biztonságban. Bármikor az utcára kerülhetünk, függünk a főnöktől, az államtól, az önkormányzattól. Minden bizonytalan. Ma ennyi a törlesztő részlet, holnap annyi. Ezen a héten ennyi a benzin, jövő héten annyi. Ma még felveszik a gyereket az egyetemre, holnap már csak fizetősre. Ma még ingyenes a kórházi ellátás, holnap már nem az, vagy ha igen, akkor fél év várólista. Ma még van jól fizető munkám, nagy a gyár, pörög az üzem, holnap az egészet bezárják és elviszik Kínába. Ma még 6 hónap a munkanélküli segély, holnap már csak három, de megalázva sárga mellényben utat kell kaparni érte. A biztonságérzet hiánya, ha nem a mi személyünket érinti, akkor gyerekeinket, szüleinket, testvérünket. Minden családban van valakiért izgulni való. Régen lehetett tanulni, szakmát választani. Lehetett tanulni tanárnak, orvosnak, szakácsnak, asztalosnak, villanyszerelőnek. Ma menedzsernek, rendszergazdának, informatikusnak, meg hasonló megfoghatatlan dolognak, de mi lesz a munkád fiam? – kérdezik a szülők.
És ráadásként elvesztettünk még valamit. Elvesztettük a bizalmat a politikusainkban. Óriási erkölcsi zuhanás következett be a politikai garnitúra népszerűségében. Terjed a politikai opportuniznus, a kettősbeszéd, a porhintés. Nem fontos semmi, csak a hatalom. Ki nálunk a baloldali politikus? A milliárdos Gyurcsány és Bajnai? Volt abban valami nevetséges, de ugyanakkor tragikus, amikor Bajnai Gordon a MSZP kongresszusán, mint meghívott miniszterelnök tátogott az Internacionáléra, a milliárdos vagyonnal rendelkező Gyurcsány meg énekelte, .. fel, fel, te éhes proletár….!
A jobboldal? A konzervatív jobboldal? Sírhatnékom támad, amikor látom kiknek a kezére került. Orbán és csapata nem tett semmi mást a hatalom érdekében, mint lemásolta Lenin és a bolsevikok összes trükkjét a hatalom megszerzésére, Polgári körök, utcai demonstrációk, belső tisztogatás, sajtó kiépítése, populizmus, demagógia, és egy teljesen baloldali politikával hatalomra kerülve a jobboldali konzervativizmus álarcában tetszeleg. Csakhogy se nem konzervatívak, se nem jobboldaliak. Leginkább Putyin Oroszországa és a lengyel katolicizmus keverékét valósítják meg. Úgy jobboldaliak ők, mint amilyen baloldali Gyurcsány.
Mit kell tehát tennünk annak érdekében, hogy újra jól érezzük magunkat? Először is egymással beszélni. Meghallgatni a másikat, nem ráerőltetni a nézetünket. Elismerni a történelmünk minden pontját, a hibákat is. A legfontosabb az lenne, ha valamelyik politikus kiállna és őszintén bevállalná, hogy miben hibázott. Nem úgy, mint Gyurcsány Öszödön. Nem zárt körben, hanem a TV-ben egyenes adásban a nép előtt. Ha végre valamelyik politikus, hogy mi volt a székházüggyel, az olajpénzekkel, a Gripen beszerzéssel, a Kaya Ibrahimmal, a Malévvel, stb., stb. Szerintem még választást is lehetne vele nyerni. Az emberek őszinteségre vágynak, nem kábításra. Nem kell egymillió új munkahelyet ígérni, meg 14. havi fizetést. Elég 100 ezer, de biztos új munkahely (persze úgy, hogy a többi ne szűnjön meg), meg annyi, hogy a 12 havi fizetésből és nyugdíjból meg lehessen élni.
Kíváncsi leszek arra, hogy lesz-e egy ilyen őszinte politikus? Kevés az esély, de nem reménytelen.



Mit vesztettünk a rendszerváltással? 2. rész

Az első választás csalódása


Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.02.14.


Cikkünk második felében, időrendben végignézzük, hogy miként tűnt el a rendszerváltás után a katarzis, és hogyan váltotta azt fel a csalódottság és kiábrándultság. Olvasás előtt a szokásos figyelmeztetés. Ez itt nem egy pártújság, senki se számítson arra, hogy, mint az ma sajnos egyre inkább divatba jön, hogy csak azért nem mondjuk meg valakinek a magunkét, mert függünk tőle. Éppen ezért független a SZABAD EURÓPA újság. Nem függ a pártok jóindulatától és a multinacionális tőkétől sem. Természetesen vakok mi sem vagyunk. Látjuk, naponta a bőrünkön érezzük, mint Ön is Kedves Olvasó, hogy a világban pénz nélkül létezni nem lehet. Pénzbe kerül a működés. Internet, nyomda, posta, járulékok, adók. Ez van. Itt kérünk mindenkit, aki szeretne segíteni működésünkben az újságunk nyomtatott változatának előfizetésével segítve lapunkat. 
(Előfizetési feltételek itt!)
Nézzük tehát, mit vesztettünk a rendszerváltással, és az elmúlt 23 évvel? Íme. Amennyiben nem olvasta a cikk első részét, kérjük tegye meg. 
A cikk itt található!
1988. A szocialista rendszer recseg-ropog. Csak a vak - és néhány ország vezető - nem látja a rendszer bukását. A szocializmus kitermelte a személyi kultusz által mindenhol a „nagy öregeket”. Ezek az országvezetők már 70-80 éves emberek. Sokszor már nem is értik, nem látják, mi történik a világban. Ragaszkodnak a hatalomhoz, illetve a helyi pártapparátus „életben” tartja őket, mint vezéreket, de háttérben már ők irányítanak. Azaz csak szeretnének irányítani, mert jön egy ember - Gorbacsov - aki szembenéz a tarthatatlan helyzettel és leveszi a kezét a szocialista táborról és ezzel elindítja egy világrend összeomlását. A kis kelet-európai országok vezetői nem értik a helyzetet. Erich Honecker (Kelet Németország, NDK), Nikolaj Ceausescu (Románia), Todor Zsivkov (Bulgária), Wojciech Jaruzelski tábornok (Lengyelország) és a többiek már mind mind öreg emberek. Ettől függetlenül gyakorlatilag egyeduralkodók. Lengyelországban például katonai szükségállapotot hirdettek ki 1980-ban.
Gorbacsov beintett és elengedte a szocialista országok kezét. Tessék egyedül csinálni!
A Szovjetunió katonai ereje nélkül azonban a szocialista rendszer összeomlik. Mindenhol forrongás, mindenütt ott a rendszerváltás igénye. Nálunk Magyarországon néhány önjelölt kommunista próbál a változás élére állni. Pozsgay Imre például hallgatva az idők szavára gyorsan népfelkelésnek titulálja 1956-ot. Ezzel reméli, hogy, mint nagy rendszerváltó, szerepet kaphat az új hatalomban is. Köztársasági elnöki álmokat dédelget. A rendszerváltás azonban nem kér Pozsgayból. Az ellenzéki kerekasztal megbeszélésein a régi hatalom gyakorlatilag lemond uralmáról, beleegyezik a szabad választásokba. Megegyezés születik az úgynevezett 4 igenes népszavazásról, mely Magyarország köztársasággá alakulásának első lépése.
Választási plakátok 1990-ből!
A népszavazást 4 párt kezdeményezi, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP).
A 4 kérdés a következő:
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
A négy kezdeményező párt a 4 igen válaszra buzdította híveit és jelentősen növelték ismertségüket. A Fidesz és az SZDSZ új párt volt, tehát szükségük is volt rá. AZ MDF már akkor a megosztottság jegyében bojkottálta a szavazást, amin aztán az igenek győztek minden kérdésben, ezzel lőttek Pozsgay Köztársasági elnöki álmainak, MSZP képviselő lett, aztán kiszorult a közéletből, míg aztán pár éve feltűnt a FIDESZ holdudvarában.
Az 1990 Parlament összetétele
Jöhettek a szabad országgyűlési választások. 1990-ben az ország lázban égett. A lelkesedés valódi volt, 70 év után ismét igazi szabad választásokra készültünk. Plakátok, TV-s vitaműsorok, reklámfilmek mentek mindenhol. Úgy tűnt, hogy 2 párt esélyes a nyerésre. Az SZDSZ radikális változás híve volt és sokáig úgy tűnt, hogy ők lesznek a befutók. Az egykori demokratikus ellenzék ellenében az MDF hosszú huzavona után Antall Józsefet állította kormányfőjelöltnek. Az SZDSZ nem tudott egy ember mögé felsorakozni. AZ MDF végül azzal nyert, hogy békés átmenetet ígért, és nem leszámolást és elszámoltatást. Egy olyan országban, ahol, bár ezt ma már sokan elfelejtik, hogy rengeteg párttag és KISZ tag volt, azaz „kommunista” volt. Ez a taktika bejött. Ma már sokan elfelejtik, hogy a régi rendszerben az nem tudott érvényesülni, aki nem lépett be a pártba. Így lett Magyarországon 800 ezer párttag, vagyis szinte minden család érintve volt, minden családban volt egy kommunista, mai szóhasználattal komcsi. A párt ifjúsági szervezetének meg egyenesen kötelező volt tagnak lenni. Így a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagsága az ifjúság 95%-át felölelte. Így volt kommunista Orbán Viktortól kezdve, Kövér Lászlón keresztül, Martonyi Jánoson át, Matolcsy Györgyig mindenki, aki ma komcsizik.
Csak azért írom le mindezt, mert rendkívül méltánytalannak tartom a baloldal elleni uszítást mindazoktól, akik maguk is egy baloldali rendszerben elfogadták az akkori feltételeket és beléptek kommunistának azért, hogy jobban érvényesülhessenek. Ilyenkor jön a duma, hogy csak azért lépett be, hogy belülről bomlassza a rendszert. Ez persze nem igaz. Na, mindegy! 1990 a FIDESZ liberális pártként indult. Olyannyira, hogy Orbán Viktort pl. 1992-től a Liberális Internacionalé alelnökévé választották. 
A magyar nép többek között ezen emberek részvételével az akkori ellenzéki kerekasztalban megegyezett abban, hogy a rendszerváltás békés lesz. Nem lesz leszámolás. A nép ezt meg is erősítette az 1990-es országgyűlési választásokon, ahol az MDF meggyőző fölénnyel győzött, azzal a szlogennel, hogy A nyugodt erő! Megalakult az Antall-kormány és pár egy éven belül jöttek a pofonok, a kijózanodás a magyarok számára. Azt hittük ugyanis, hogy a szabadsággal rögtön gazdagság és jólét is jár. És igaz bár, hogy mehettünk Bécsbe vásárolni, lett itt minden, tic-tac cukor, kinder tojás, mars és bounty csoki, toalet kacsa, meg video-lejátszó, dobozos sör, színes TV, használt nyugati autó, minden, de minden, amiről addig csak álmodoztunk.
Csak éppen egy bökkenő volt! A magyar társadalmat sokkolta a szocializmus viszonylagos létbiztonsága után az elbocsájtási hullám. Rövid 2 év alatt 1 millió munkahely szűnt meg. Ezt azóta sem hevertük ki. Erre mondja Orbán joggal, hogy 1 millió új munkahelyet kell létrehozni. Csak az felejtette el szegény, hogy más is tudja/tudta, de senkinek sem sikerült létrehozni. Miért? Egyszerű, a megszűnő munkahelyek a szocialista nagyiparban, gépiparban, és mezőgazdaságban voltak. De a rendszerváltás az gazdasági rendszerváltást is jelentett. A szocialista tervgazdálkodásból a kapitalizmusba. Ráadásul a „kapitalista” versenytársainkat erőteljes, protekcionista ártámogatásokkal védték.
Valljuk be őszintén becsaptak minket! Joggal várhattuk, hogy a szocialista rendszer összedőlése után a fejlett nyugat megsegíti, de legalábbis türelmi időt ad a keleti gazdaságoknak az átállásra.
Elsőként a kölcsönök elengedése lett volna a korrekt, mert egyértelmű volt, hogy a nyugat nem piaci alapon finanszírozta a szocialista országokat, hanem így harcolt a kommunista rendszer ellen. Etikus lett volna, hogy amikor győztek, akkor a legyőzött országok polgárait felszabadítják. De nem ez történt! A politikai elnyomás után jött a pénzügyi rabszolgaság. Úgy tekintettek ránk, mint fogyasztókra, mint piacra. Mást sem hallottunk, hogy mi hülyék vagyunk, mert nem a világpiaci árakon vesszük meg pl. az energiahordozókat. Rögtön drasztikus mértékben emelték az árakat, hatalmas 30-40%-os inflációt generálva. Ráadásul mindezt úgy, hogy 1 millió ember került az utcára, és nagyrészük ment el 50 évesen korengedményes nyugdíjba.
Az új rendszerben már nem kellettek!
Életerős emberek, bányászok, olvasztárok, buszszerelők, mezőgazdasági dolgozók menekültek inkább a biztos nyugdíjban, mint a bizonytalan munkaerőpiacra. A politikai szabadságban azonban fürödtünk. Élveztük, hogy nyíltan lehet szidni a kormányt és szidta is mindenki. Az emberek, a nép meg is mutatta, hogy nem hagyja magát. 1990-ben, amikor a kormány előző nap este bejelentette, hogy nem lesz benzináremelés, másnap mégis 36-ről 62 forintra emelte a benzin árat, országos ellenállás tört ki. A taxisok kezdték, lezárták a hidakat, és a főbb közlekedési csomópontokat, majd csatlakoztak hozzájuk a teherfuvarozók.
A kormány a hadsereg bevetésén gondolkozott, Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök azonban, mint a hadsereg főparancsnoka, erre nem adott engedélyt. Aztán tárgyalások után, ahol Palotás János vitte a prímet gyakorlatilag 3 napon belül véget ért a blokád, melynek eredménye az lett, hogy a kormány ígéretet tett arra, hogy az üzemanyagpiacra bárki, aki tud, hozhat olcsóbb benzint. Az emberek felé azt kommunikálták, hogy így lehetőség van - a verseny miatt -, akár 10 forinttal olcsóbb benzin vásárlására is. Aztán persze nem lett. 
 
Kép a taxisblokádról. Lezárva a Duna hídak és a fontos csomópontok.
AZ MDF népszerűsége a béke feneke alá került. Két évvel az első szabad választások után a liberális FIDESZ népszerűsége az egeket verte. A felmérések szerint 60% szavazott volna rájuk. Ők voltak a megmondó emberek. Orbán és társai szidták a konzervatív jobboldalt, mint a répát. Hitkérdésekben emlékezetes „Csuhások, térdere, imához!” parlamenti bekiabálásukkal köznevetség tárgyává tették a keresztény egyházakat.
Mindeközben a varázsszó a működő tőke beáramlása volt. Mindenki, aki egy kis valutával rendelkezett és erre járt, bármit megvehetett, amit nem szégyellt. Folyt a spontán privatizáció! Eközben kárpótlási jegyekkel (gyakorlatilag bújtatott pénzkibocsájtással) láttak el mindenkit, aki igazolni tudta, hogy valakikor, valami családi tulajdonba volt és államosították. Így kerültek újra magánkézbe a földek. Természetesen a szocialista rendszerben a pénzügyi analfabéta lakosság nagy része elkótyavetélte a kárpótlási jegyét, TV-re és videomagnóra, vagy hűtőládára, mert ezért is lehetett vásárolni. Azok a TV-k 5-10 év alatt tönkrementek, a kárpótlás meg ügyeskedők kezére játszotta a vagyonokat. A régi rendszer jó ismeretséggel rendelkező vezető káderei nyilván most is jól helyezkedtek. Így lettek a nagyhatalmú TSZ elnökökből immár mezőgazdasági vállalkozók, így került magánkézbe a VIDEOTON, az IKARUS, hogy egy ma ismert jobboldali egyént említsünk, de Gyurcsány is itt szedte meg magát.
Az igazság kedvéért, azt hozzá kell tenni, hogy elvileg bárki privatizálhatott volna. Bárki összedobhatott volna a családi vagyonból 1 millió forintot és kárpótlási jegyet és bárki felvehetett volna 200-300 millió e-hitelt, mert adtak. Nem kellett hozzá más csak egy üzleti terv. A baj csak az volt, hogy a régi rendszer nem arra nevelte az embereket, hogy vállalkozzanak. A legtöbben csak a GMK-ig, esetleg egy Bt.-ig láttak el, a cél az volt, hogy lehessen többet dolgozni, második, harmadik műszak és egy kicsit több pénzt keresni az átlagnál.
Közeledtünk 1994-hez a második szabad választásokhoz. AZ MDF megbukott, a nagy esélyes a FIDESZ volt, a nagymamák kedvenc pártja, ahogy akkoriban mondták. Igaz a FIDESZ népszerűségén csorba esett, mert kiszivárgott, hogy 1992-ben eladták az MDF-fel közösen az államtól pártcélokra kapott székházukat, a volt Tiszti kaszinót (3850 négyzetméter), amit az akkor még többségében állami tulajdonú Magyar Külkereskedelmi Bank vett meg, 1,53 milliárdért. Az ügyletből az MDF-nek 833 millió, a FIDESZ-nek 697 millió jutott. Ez volt az első eredendő bűn, amit a FIDESZ elkövetett.

Az MDF és FIDESZ által eladott székház. Botrányos lépés volt! Az első lépés az erkölcsi lejtőn.
Tudni kell, hogy az akkori baloldalnak jelentős túlsúlya volt a médiapiacon. A kormány ezt állami támogatási lapokkal próbálta pótolni, de olyan népszerűtlen volt a kabinet, hogy a kutya sem vette a lapjukat (MAGYARORSZÁG néven futott. E sorok írója, akkoriban nyaranta újságárusként dolgozott. A Magyarország című lapból sokszor 1 példányt sem vettek meg, hiába hoztak a pavilonba 1000 darabot). 
A Fidesznek arra kellett a pénz, hogy különböző trükkökkel megforgassa, és létrehozzon egy erős pénzügyi oligarchiát, ami ellenzékben is életben tartja. A többi párt is igyekezett kialakítani a saját gazdasági kapcsolatait. Hallani lehetett pártpénztárnokokról, aki kezelték a fekete pénzeket, amiket kampányra és egyéb dolgokra lehetett elkölteni. Ezért később igazán egyik pártnak sem volt érdeke a pártfinanszírozás rendbetétele, mert mindegyik sáros volt benne. Talán csak Dávid Ibolya, a kései MDF ágált ellene, mert nekik nem voltak erős pénzügyi háttérembereik, akik kormányon jól megszedték magukat és piacfelosztással mindig ott álltak a többi párt mögött. Ide most nem írnék neveket, mert szeretném az újságunkat még sokáig működtetni, és már éppen elég volt a perekből. Azt hiszem, aki nyitott szemmel járt eddig, tudja, hogy melyik párt mögött milyen pénzemberek lapulnak a háttérben milliárdos vállalkozásokkal.   
Horn Gyula a kampány körúton közlekedési balesetet szenvedett és érdekes "koronával" csinálta végig a választást. sokak szerint pár százalékot ez is hozott az MSZP-nek.
Az 1994-es választásokat, mint szinte minden helyen a volt szocialista blokkban az utódpárt az MSZP nyerte. Akkor ez meglepetésnek számított. A FIDESZ megbüntették az emberek a székházügy hazugsága és etikátlansága miatt, a várt 30% helyett megszégyenítő, alig 5%-os mandátum aránnyal. A kormányzó MDF-nek itt kezdődött a széthullása, nem tudták feldolgozni, hogy az első választás nyerteseként kevesebb, mint 10%-ot kaptak, kevesebbet, mint az MSZP 1990-ben. Hiába, a nép álhatatlan és hamar felejt. Orbán Viktor itt határozta el, hogy feladja elveit, ill. nem az elveit, mert azok valószínű nincsenek neki, hanem feladja a liberalizmust, mert azt látta, hogy az MDF összeomlásával, a jobboldalon lehet egy hatalmi űrt találni, mert ott csak az öreg és marakodó tagokból álló Kisgazdapárt volt található. Orbán egyet szeretett volna, hatalmat, mindegy, hogy milyen politikai oldalon. Én úgy látom, ha a baloldal üresedik meg, akkor ma ő a legnagyobb baloldali. De hát a jobboldalon észrevette a rést és 1994-től jobboldali lett. Elkezdett még templomba is járni, igaz emlékszem olyan esetre a TV-ben, amikor négy prominens fideszes ötféleképpen vetette a keresztet, de a hatalom érdekében szükség volt az egyház barátságára is. A papok meg nyilván jól felfogott érdekből baráti jobbot nyújtottak az őket addig megalázó FIDESZNEK.
Orbán Viktor kiegyezett az egyházzal a kölcsönös előnyökért
Négy év alatt elveszett az illúziónk, hogy könnyebb életünk lesz. A székház botrány miatt elvesztettük a hitünket, hogy az új pártok becsületesek. Elvesztettük a munkában való bizalmunkat, mert 30-40%-os infláció mellett, nem ért semmit sem a keresetünk. Csalódtunk, hogy rosszabbul éltünk, mint a Kádár rendszer alatt. Keserűen tapasztaltuk, hogy a volt TSZ elnökök és jól helyezkedő pártemberek lettek az új gazdasági elit. De a fekete leves csak most jött!
Megalakult az MSZP-SZDSZ kormány, kicsit érhetetlenül, mert az MSZP egyedül is többségben volt. Az ország a szakadék szélén táncolt. Pár hónapra volt az államcsőd. A következő részben megnézzük mi történt ez után! Tartson velünk!


Mit vesztettünk a rendszerváltással? 3. rész

Vissza a szocialistákhoz, a Bokros csomag.


Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.03.04.


Folytatjuk sorozatunkat a rendszerváltásról. Természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy mindenre kiterjedő, tudományos érvekkel alátámasztott dolgozatot írjunk. Cikkünk inkább egy nézőpont, egy érzés bemutatása, és mint ilyen természetesen szubjektív elemeket tartalmaz. A cél továbbra is az, hogy a magyar nemzet belső széthúzását csökkentsük, megmutassuk, hogy bármennyire is szeretnék sokan elhitetni, szeretett országunk nem a kommunisták és a fasiszták hazája.
 Az viszont tény, hogy politikusok és a bennük hívő rajongók képesek voltak úgy felkorbácsolni az indulatokat és úgy megosztani a magyarságot, hogy az emberek egymás torkának ugranak és mára elértük azt is, hogy, ha valami rossz, akkor sem kritizáljuk meg, ha azt a rosszat a „mi oldalunk” követi el. Értetlenül állok azon hozzászólások, ill. kérdések előtt, hogy igen-igen ők is érzik, hogy Orbán nem jó, de ki lehetne helyette? Atyaég! Ki lehetett volna Rákosi Mátyás elvtárs-pajtás helyett? Mást sem hallottam a szocializmusban, hogy ki lehetne Kádár helyett? Hogyhogy ki? Bárki! Eljutottunk oda, hogy a magyarság úgy meg lett osztva, hogy sokan azt hiszik, hogy, ha nem Orbán, akkor nem jöhet más, mint Gyurcsány vagy Bajnai. Ki állít ekkora butaságot? Nincsenek a Fideszben kellő ambícióval rendelkező és okos emberek? Miért ne lehetne Varga Mihály, Martonyi vagy akár Lázár a miniszterelnök? Ha ez fel sem merül valakiben vagy éppen puccsként élné meg, akkor ott baj van a demokrácia szemlélettel. Ez a diktatúra. Az ilyen emberben gyakorlatilag az a szemlélet él, hogy van egy mindenre felkent népvezető, aki megoldja majd a dolgokat helyettünk.
Soha nem értettem azokat, akik személyekben gondolkodnak. A ki lehetne Orbán helyett kérdés értelmezhetetelen. Rajta kívül még 10 millió ember él ebben az országban. Ugyanez ment régen, jaj, de ki lehetne Kádár helyett?
Egy miniszterelnöknek nem ez a feladata. Egy miniszterelnök észrevétlen, nem szerepel, a háttérbe húzódik. Nem feladata megmondani az embereknek, hogy azok mit gondoljanak, nem feladata elmondani, hogy micsoda fantasztikus eredményeket értek el. A feladat, hogy a háttérben biztosítsa az alapvető szabályozásokat ahhoz, hogy az emberek dolgozhassanak és élhessenek. Egy politikai párt vezére ellenzékben nem írathat ki népszavazást a tandíj ellen, hogy aztán 3 évre rá 100-szor akkora tandíjat vessen ki az oktatásra. Annak a népnek, amely ezt nem veszi észre vagy egyszerűen elintézi azzal, hogy most ezt kell csinálni, nincs nagy jövője. Az a nép ugyanis ezek szerint nem a tandíj, a vizitdíj ellen szavazott, hanem a saját maga becsapása ellen. Miért írom le mindezt? Azért, mert a héten rátérünk az 1994-1998 közötti szakaszra, a Horn kormány időszakára és bizony érdekes összefüggésekre mutatok rá napjaink politikájával kapcsolatban.
Az előző cikkünkben röviden átnéztük az első szabadon választott kormány, az Antall (Boros) kabinet működését. Antall egyik nagy hibájának rovom fel, hogy az akkor meglévő 22 milliárd dollár adósságállományunk elengedésének kérdését fel sem vetette. Illetve voltak tárgyalások, sőt állítólag Soros György és Andrew Sarlós a teljes államadósságot finanszírozta (kiváltotta) volna, de cserébe kérték a teljes magyar közműhálózatot, mint villany, gáz, és vízművek.
Antall József egyik legnagyobb hibája volt talán, hogy úriemberként akart viselkedni, nem úriemberekkel.
Antall ezt teljesen jogosan megtagadta, ott viszont hibázott, hogy nem erőltette az adósság elengedésének kérdését. Erre erkölcsi jogalap lett volna, hiszen a nyugati kölcsönöket jórészt a kapitalista blokk azért adta a keleti országoknak, hogy egyfajta függőséget alakítson ki, és ezzel döntse meg a szocialista rendszert. Nos, joggal elvárható lett volna, hogy amikor ez sikerült nekik, akkor az ott élők válláról leveszik az adósságterhet. Ez nem történt meg, ez Antall történelmi hibája, ahogy ő fogalmazott: „… az adósságot visszafizetni úri becsület kérdése…” Ez sajnos tragikus tévedés, az uzsorát kivetni ugyanis nem úriemberek szoktak. Figyeljünk közben a számokra, 1990. Államadósság 22 milliárd dollár. Az átlagos éves kamattörlesztés ekkor évi -3-4 milliárd dollár. 
1994. A nép elzavarja az Antall halála után rövid ideig regnáló Boros kormányt. A sokáig közkedvenc, 60%-on is álló FIDESZ népszerűsége összeomlott a székházbotrány miatt. Akkor még az emberek nem bocsájtották meg az ekkora lopást. Tegyük hozzá gyorsan, minden törvényes volt, a szó szoros értelmében nem történt tehát bűncselekményt, de a nemzet etikai érzéke kitaszította a FIDESZ-t. A másik, hogy nem tudták neki megbocsájtani, hogy összeállt az MDF-fel a pénzlenyúlás érdekében. Az SZDSZ nem tudott nagyobb erőt felmutatni és túlságosan is „értelmiségi” arcok voltak benne. A választást elsöprő fölénnyel nyerte az MSZP. Az emberek visszavágytak a szocializmus biztonságába. Elmúlott a varázs. Mindennapi megszokott dolog lett a műanyag tubusos fogkrém, a Milka csoki és az ARIEL mosópor. Mindenkinek volt már videója és rengeteg nyugati autó jött az országba. Ami viszont eltűnt, az a létbiztonság volt. Az Antall kormány alatt 1 millió munkahely szűnt meg. Ezt a mai napig nem tudtuk pótolni.
Orbán első köpönyegforgatását 1994-ben megbüntették a választók. A FIDESZ majdnem kibukott a Parlamentből.

Az MSZP nyert és egyedül is kormány alakíthatott volna, de megijedt. Hiába volt 386 mandátumból 209 a szociké, Horn nem merte egyedül vállalni a rendszerváltás után 4 évvel a kormányzást és ezért koalíciós partner után nézett. Nyilván az előző kormánypártok (MDF, FKGP, KDNP) nem jöhettek szóba. Maradt az SZDSZ és a Fidesz. Az Fidesz éppen hogy csak bejutott a Parlamentbe, mindössze 20 mandátummal (5,19%) és semmit sem nyerhetett volna a kormányzással. A Fidesz már ekkor arra szánta ezt a 4 évet, hogy kiépítse a gazdasági és média háttérhatalmát, mert Orbán úgy érezte, hogy a szocialistákat hosszú távon e dolgok nélkül megverni nem lehet. Ráadásul az opportunista Orbán köpönyegét először megforgatva észrevette, hogy az MDF bukásával megüresedett a politikai hely a jobboldalon. Ezt a politikai űrt kihasználva addigi elveit sutba dobva elhatározta, hogy innentől nem liberális, hanem konzervatív politikus lesz. Kétségtelen, hogy a hatalom megszerzése érdekében zseniális köpönyegforgatás volt, az már egy teljesen más kérdés, hogy ezek után jó szívvel ki hisz neki. (Persze mára már ez sem kérdés, Orbán elérte, hogy van egy őt vakon követő tábor, aki bárhová követi őt). Orbán második nagy köpönyegforgatása a 2002-2010 közé eső időszak, különösen a 2006-os választási vereség után. Ott lett a jobboldali Orbánból, vérbeli baloldali, szocialista, populista államközpontú demagóg vezér. Az persze más kérdés, hogy továbbra is jobboldaliként tetszeleg, de nem az. Sok mindent lehet rá mondani csak azt nem, hogy egy konzervatív jobboldali politikus. 
Míg a FIDESZ elárulta, addig az SZDSZ rosszul képviselte a liberalizmust.
1994-ben Horn ráveszi az SZDSZ-t, hogy lépjen be a kormányba. És itt álljunk meg egy szóra. A mai napig érthetetlen a SZDSZ belépése a kormányba. Ők sem nyerhettek semmit sem. Nem tudtak hatékonyan befolyást gyakorolni, mert az MSZP önmagában is többségben volt. Csak egy magyarázatot látok, mégpedig azt, hogy a demokratikus ellenzékből kinőtt SZDSZ ügyvivői testületének a szocializmusban elszenvedett üldöztetésekért, egyfajta elégtétel volt, hogy kormányra kerülhettek. Teljesen más kérdés, hogy ezt a kormányt a volt MSZMP utódpártja vezette. Ezzel a lépéssel az SZDSZ megásta a saját politikai sírját és nevét véglegesen a baloldalhoz kötötte. Ha várnak, jó eséllyel ők nyerik az 1998-as választást, de nem vártak. Ezzel a lépéssel ráadásul teret adtak a liberális eszméit éppen eláruló Orbánnak, hogy a liberalizmust bűnbakká tegye meg hazánkban. A liberális eszme két nagy sírásója tehát a rendszerváltás két liberális pártja a FIDESZ és az SZDSZ. Előbbi azért, mert, hogy igazolja köpönyegforgatását, elkezdte szidni a régi eszméjét, a másik meg azért, mert nem sáfárkodott jól, amikor tehette volna, a liberalizmus képviseletével.
Horn tehát elkezdett kormányozni, de kb. 1 hónap alatt kijózanították. Békesi László pénzügyminiszter letette elé, hogy hogyan állunk anyagilag. Az eredmény röviden: csődben vagyunk. Figyelem. 1990-ben emlékszünk 22 milliárd dollár az államadósság. 4 év alatt kifizettünk 15 milliárd dollár kamatot, az adósságunk mégis 40 milliárd fölé kúszott. Hoppá! Szegény Antall meg azt hitte, hogy úriember dolog visszafizetni az uzsorát. Az események röviden. Békesi pénzügyminiszterként megszorításokat javasol, Horn azonban nem Orbán. Nem 2/3-a van, hanem több. Mégsem lép, Békesi lemond, jön Bokros. Bokros bemegy Hornhoz és röviden közli a pénzügyi helyzetet: csődben vagyunk 1 hónapon belül. Horn Gyula végre megérti. Bokrosnak utasításba adja, hogy bármi áron kerülje el az ország a csődöt. Az MNB elnök Surányival karöltve megszületik a Bokros csomag. A Bokros csomag, ami mára fogalommá vált. Egy dolog kétségtelen, az országot megmentette a csődtől. De jött az IMF, és a megszorítások. Összességében a Bokros csomag egyébként számait tekintve messze elmarad a 2006-os Gyurcsány féle és a 2010-12-es Orbán-Matolcsy féle megszorításoktól. (most tekintsünk el attól, hogy a FIDESZ a megszorítást, amit ő csinál, máshogy nevezi).
 
Bokros Lajos a bársonyszékben. (Jellemző kép. Itt még Szűrős Mátyás az MSZP-ben, ma Orbánnak tapsol, és hányan vannak.)
Mi volt a Bokros csomag és az akkori gazdaságpolitikának a fő hazugsága? Nos, nem maga a csomag. Azzal nem lett volna semmi baj. A csődöt elkerültük. Az, hogy Orbánék tele szájjal szidták, az most mindegy, mert ők ellenzékben mindent szidtak eddig, hogy hatalomra kerülhessenek. A Bokros féle politikának egy baja volt, amivel érdekes módon az Orbán kormányt vádolják mostanában a nemzetközi pénzügyi körök, mégpedig az, hogy fenntarthatatlan volt. Ugyanis ugyanúgy egyszeri bevételi tételekkel operált, mint most Orbánék. Orbánék a nyugdíjkassza lenyúlásával fizették a hiányt. Bokros Lajosék pedig a privatizációs bevételekkel. A költségvetésben hosszú évekig külön tétel volt a bevételi oldalon a privatizációs bevétel. Pedig hát, ha valami egyszeri tétel, akkor az a privatizáció, mert ugye kétszer eladni valamit nem lehet.
Suchman Tamás. Még egy külön ilyen tárca is volt, hogy privatizációért felelős tárca nélükli miniszter. Érdekes ekkor nem zavarta a pénzvilágot, hogy egyszeri tételekből tartottuk a hiányt.
Mi történt tehát? A következő 10-12 évben megindult a teljes magyar vagyon kiárusítása. Döntő mértékben a Horn kormány alatt, de jóízűen folytatta az 1998-as első Orbán kormány, és valahol a Ferihegyi reptérrel zárultak a dolgok szocialisták alatt. Az eredmény? Nem mentünk ugyan csődbe, de 1998-ra már 60 milliárd dollár az államadósság, annak ellenére, hogy a kamatban már évi 4-5 milliárd dollárt fizetünk. Az állami vagyont is megszerezték ugyanazok a körök, akik az uzsorapénz kölcsönözték. Milyen érdekes 1990-ben Antall nem adta oda Soros Györgyéknek a közműveket, az akkor 22 milliárd dollár adósság fejében. 1998-ra a közművek mégis idegen kezekbe kerültek és az adósság megháromszorozódott, miközben kifizettünk 35 milliárd dollár kamatot is. Hej, ha ezt Antall sejtette volna. Mit vesztettünk ez alatt a 4 év alatt a rendszerváltással? Elvesztettük az illúziót végképp, hogy a szocializmus álbiztonsága visszatérhet, elvesztettük az illúziót, hogy a politikusok karakán fickók. Nem azok, a FIDESZ megcsinálta első köpönyegforgatását, az SZDSZ összeállt a szocialistákkal. A szocialisták meg, a kapitalizmus élharcosaivá válva privatizáltak. A következő részben megnézzük mit vesztettünk el 1998-tól kezdve az első Orbán kormánnyal. Tartsanak velünk!


Mit vesztettünk a rendszerváltással? 4. rész

Jönnek a FIDESZ fiúk!

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.03.17.

Folytatjuk sorozatunkat a rendszerváltás utáni időszak rövid elemzésével. Ismét hangsúlyozzuk, hogy írásaink természetesen szubjektív elemeket tartalmaznak és tudományos elemzések. Felhívnám olvasóim szíves figyelmét, hogy téves következtetésre jut az, aki úgy véli, hogy az írások célja a szocializmus „visszasírása”. Szó sincs erről. Mint mindig, most is alapvető célunk a magyarság egységének helyreállítása, megdönteni azt a hamis információt, amit a magyar politikai elit ültet belénk, hogy tudniillik hazánk kommunisták és fasiszták hazája. A politikusok által diktált nemzeti szakadást tartjuk a legnagyobb veszélynek az országra nézve.
Továbbra is valljuk, hogy elsősorban vagyunk magyarok itt mindannyian és csak azután jobb, ill. baloldaliak, vagy éppen liberálisok. Nem tagadjuk, hogy a nemzet megosztottságáért fő felelősnek a Fideszt, személy szerint Orbán Viktort tartjuk. Ugyanakkor elítélünk minden erőszakos leszámolást. Elismerjük Orbán Viktornak a jogát a nemzet megosztására, mert mint politikus élhet ezzel a fegyverrel, ha választóinak tetszik. Mindazonáltal nem helyeseljük ezt a taktikai lépést, mert a választói tévesen esetleg arra a következtetésre juthatnak, hogy vannak ebben a hazában magyarabb magyarok és másodrendű állampolgárok. Ezt szeretnénk mi felszámolni.
Gyorsan kiderült, hogy Orbán Viktor a hatalomért mindenre képes!

Nézzük, hát az ország helyzetét 1998-tól. A választásoknak esélyesként vág neki a kormányzó szocialista párt, és meg is nyeri azt. Először fordul azonban elő az újkori Magyar Köztársaság történetében, hogy nem a választásokat megnyerő párt kap kormányalakítási megbízást, mivel a választási matematika alapján nem tud többségi kormányt alakítani, hanem a mögöttük szorosan befutó FIDESZ kapja ezt a lehetőséget. Orbán Viktor a kampányban többször hangoztatott elhatárolódását a Kisgazdáktól semmibe véve, gyorsan kormányt alakít. Itt az Orbán-Torgyán polgár kormány! Torgyán József személyéről nem igazán írnánk, mert ő szeret perelni, így inkább nem kockáztatnánk. (Egy kis öncenzúra! Sajnos!) Tény mindenesetre, hogy Torgyánhoz kerül a „Vidékfejlesztési Csúcsminisztérium”, ami csak a kormányzás második felében a kétéves költségvetés elfogadása után kerül Fidesz felügyelet alá.
A Fidesz kormány összehasonlíthatatlanul jobb állapotban vette át a vezetést, mint Hornék 1994-ben. Most nem volt csődveszély, sőt az IMF kölcsönöket ki lehetett váltani a piacról felvett kölcsönökkel. A gazdaság, ha nem is rakétasebességgel, de szépen növekedett és ez által több adóbevétel folyt be az államkasszába. Ennek azonban nagy ára volt, és minden ellenkező híresztelés ellenére nem a BOKROS csomag volt ez az ár. A Bokros féle csomag egy teljesen józan kiigazító lépés volt. Ennek köszönhetően a Fidesznek sokkal nagyobb mozgástere keletkezett a kormányzáshoz. A fő gond a privatizáció teljes gőzzel való haladása volt, ami folytatódott a Fidesz alatt is. Ezen privatizációk során nem alakult ki magyar kapitalista tőkés réteg. A vállalatok döntő többségben külföldi tulajdonba kerültek. A módi az volt, hogy van egy működő egység.
A Pécsi Vízmű visszafoglalása "európai módon". Kopasz legények az ügyfélszolgálaton. Ki teszi fel a kérdést, hogy vajon ki és miért adta el egyáltalán?
Pécsiként, két hozzám közeli példát hozok. Például a Pécsi Vízművet, mely állítólag éves szinten több százmillió hasznot hoz, az akkori (fideszes) városvezetés eladta a franciáknak cc. 300 millió forintért, vagyis mindössze 1-2 évnyi haszonért. Ilyenkor az a duma, hogy nincs pénz a beruházásokra. Ez igaz lehet, de a „befektető” sem fektet be, hanem banki hitelből finanszíroz. Mivel azonban a hitel kamatát bőven meg kell fizetni, mit tesz? Emeli a szolgáltatások árát. Így jártunk a vízen kívül, a villamos energiával, a gázszolgáltatokkal is. Ezek a privatizációk pártállástól függetlenül történtek. Most egy véleményt írok, kérem az esetleges pert fontolgatókat, nevet nem említettem. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a privatizációkban valaki jól járt. Magánzsebek és pártkasszák híztak. Amíg ezek az ügyek nem lesznek felülvizsgálva, addig kevés az esély a megtisztulásra. Tudom persze, hogy mivel mindkét oldal erősen érintett egymást tartják sakkban, és ha valakit éppen lelepleznének, az azonnal előhúz egy másik kártyát és belengeti, mire visszakozik az éppen vizsgálódó fél.
Mivel tüzelnek vajon a Beremendi Cementgyárban?
Ezért nem volt eredményes sem az MSZP-féle Keller vizsgálódásai és ezért nem eredményes a mostani Budai féle vizsgálódások sem. Ráadásul Budainál rettentően kilóg a lóláb, hogy mindössze politikai leszámolásra akarják felhasználni a vizsgálatokat, szó sincs valódi, mindenkire, rang és pártállástól független őszinte feltárásokról. A dolog pikantériája, hogy a Pécsi Vízművet ugyanaz a pécsi, fideszes polgármester „foglalta” vissza, aki annak idején az eladásnál bábáskodott. Olyan érzésem van, hogy Pécs mindössze egy fideszes próbaterep volt, hogy mit szól a világ a visszaállamosításhoz. Hát nem vette jó néven, mert a franciák 10 milliárdos kártérítési pert indítottak. Szerintem ezért van az, hogy Tarlós például Budapesten már „megvenni” akarja a vízművet és nem simán elfoglalni, mint Pécsett. Kérdés ki vállalja a felelősséget, ha nyernek a franciák és ki kell csengetni a 10 milliárdot a pécsieknek?
Még egy számomra érthetetlen és hozzám közeli példa, a Beremendi Cementgyár. A biztos piaccal rendelkező gyárat pár százmillióért eladjuk, nagyjából annyiért, mint amennyit egy évben hoz, aztán dolgozunk tovább a németeknek. Józan paraszti ésszel pár ember ezzel jól járt, hiszen más nem magyarázhatja meg egy jól működő üzem ilyen olcsón való eladását. Ráadásul tudják, hogy a német mivel fűti a Beremendi Cementművet? Hát kérem szépen eredeti, jó minőségű német szeméttel. Máshol nagy tiltakozások vannak egy szemétégető felépítése ellen, itt meg ez egyben egy jól termelő cementgyár is. A németnek két felöl is hasznot hoz. Eladja a cementet és pénzt vesz fel a szemétért is, amit aztán itt eléget. Vagonszámra érkeznek pl. Beremendre a használt autógumik, amit aztán eltüzelnek. Gondolom, hogy örülnek az ott lakók. Mernek szólni? Á, dehogy, mert akkor még az a 30-40 munkahely sem lenne, ami most van. Ennyi. Ilyen történeteket mindenki tudna mondani párat, attól függően, hogy éppen hol dolgozott, milyen kártyákba látott bele egy kicsit. Több száz ilyen eset volt az országban.    
Hatalma érdekében minden kormány vette és veszi fel a további kölcsöket (államkötvénykibocsájtás!!! a neve) és egymásra tolják a fellősséget.
Már a Fidesz első kormányzása alatt is kijött az a morál, ami most csúcsosodott ki. Ekkor még szó sincs gazdasági szabadságharcról. Orbán Viktorék ugyanúgy vígan veszik fel a kölcsönöket és újabb dollár milliárdokkal nő az államadósság, miközben évente szorgalmasan fizetjük vissza az immár évi 3-5 milliárd dollár uzsorakamatot. Az ország népével eszük ágában sincs közölni az államadósság növekedésének a mértékét. Ők is kiszolgálják az uzsorásokat és a nép megtévesztésére nem azt mondják, hogy volt 60 milliárd dollár adósságunk és lett 80 milliárd, hanem az adósságot a GDP százalékában határozzák meg az uzsorások kívánalmának megfelelően. Ennek az a célja, hogy az emberek ne tudják mennyi egy ország adóssága, mert jórészt azt sem tudják mi az a GDP, százalékot számolni meg nem tudnak, tisztelet a kivételnek. (Erről bővebben itt olvashat!) Itt jegyezzük meg újra, immár sokadszor. Teljesen mindegy milyen kormány van hatalmon az államadósság nominális (vagyis konkrét számban és nem a GDP arányában kifejezett) mértéke mindig nőni fog. Ez bele van kódolva a jelenlegi elnyomó pénzügyi rendszerbe, mely azon alapul, hogy néhány család bitorolja a valódi pénzkibocsájtás jogát az egész világon. 
 
Orbánt is megrészegítette a hatalom. Nem elég neki 4-8 év. Életfogytig akkor ott maradni, mint "elődei". Érthetetelen.
Orbánék első kormányzása sem szól másról, mint a mostani. Orbán semmi másra nem törekszik, mint arra, hogy „örökre” a hatalomban maradjon. Mivel hajlamos az autokrata vezetésre, hibát hibára halmoz. Nem számol azzal, hogy a választókat irritálja ez a vezetési stílus. Orbán bármilyen kommunista ellenes paradox módon szívesen operál a bolsevikok eszközeivel. Sikeresen alkalmazza a belső leszámolást. A pártján belül gyakorlatilag minden jelentősebb ellenzéki csoportot és személyt eltávolít vagy ellehetetlenít. Többek között ennek köszönheti majd később, hogy két vesztes választást is túlél. A bolsevik módszerek alkalmazását ellenzékben fejleszti tökélyre.
Olyan „apró”, de súlyos hibák miatt veszíti el a 2002-es választásokat, mint a háromhetenkénti ülésezés, az országimázs központ, a HappyEnd és Ezüsthajó cégek, a Vegyépszer, stb. Simicska APEH főnök különösen antipatikus az emberek körében. Ő is rájön erre, mert egyébként rendkívül okos ember és háttérbe húzódik, és a jelek szerint erős gazdasági hatalmat épít ki, mely sokkal fontosabb, mint a politikai hatalom. A választók meg vannak győződve róla, hogy a Fidesz sem különb a Deákné vásznánál, ők is tömik a saját zsebüket és a pártkasszát.  
A hatalom megtartásához és megszerzéséhez pénz kell a pártkasszákba. Sok sok pénz!
Orbán ekkor sokadszori köpönyegforgatásai során még nagy Európa hívő. Hívei nem győzik hangsúlyozni, hogy európai léptékű politikus. Ez a jelző ma már egyenesen sértő lenne számára. De nem csak ő, hívei is forgatják vele együtt a köpönyeget. Egy szó, mint száz Orbán mélyen meg van győződve arról, hogy az a magyar vezető, aki belépteti Magyarországot az Unióba, 20 évig bebetonozza magát. Mindent megtesz az Uniós csatlakozás előkészítésérét. Tudva, hogy a csatlakozás várható időpontja 2004 körül lesz létkérdés számára a választások megnyerése. Ezért jön a kétéves költségvetéses trükk, mely megszavazása után már nincs szükség a Kisgazdákra (még egyszer Torgyánról nem írok). Ezáltal minden pénz személyesen az ő kezében fut össze. Elkezdődik a költségvetési politika felpuhítása, az osztogatás 2001-ben. De Orbán, mint annyi elődje nem tanul. A népnek nem ez kell! Ennek ellenére a Fidesz magasan vezet a közvélemény kutatások szerint, de miután az MSZP hosszú vita után, megnevezi a miniszterelnökét Medgyessy Péter személyében, fordul a kocka és az esélyek váratlanul kiegyenlítődnek. A Medgyessy-Orbán TV vitán Orbán egyértelműen alulmarad az többség szemében úriember benyomását keltő higgadt Medgyessyvel szemben. Szerintem ebben a vitában az döntött, hogy míg Orbánról sütött, hogy mindenáron meg akarja tartani hatalmát, Medgyessy egyáltalán nem ragaszkodott a megválasztásához, mindössze annyit kínált, hogy ha bizalmat kap, akkor ő készen áll az ország élére állni. 
2002-ben is bebizonyosodott, hogy Orbán csak a sajátjai előtt jó szónok, idegen vagy semleges környezetben ijedt kisfiúként rendszerint veszít.
Szóval mi vesztettünk 1998 és 2002 között. Elvesztettük egy újabb „szűz” pártba vetett illúziónkat. Kiderült, hogy a Fidesz sem különb, mint a többiek. Ők sem tudtak bizonyítani és meglepő módon az addig nekik legjobban működő kommunikációban maradtak alul. Hiába volt országimázs központ, a PR tevékenységük kritikán aluli, és csak a vak nem látta a nyomulást a média és gazdaság területén. Ez nem tetszett a magyar választóknak, akik az újabb csalódás után visszafordultak a szocialistákhoz, akik ezúttal jóléti rendszerváltást ígértek és ez bejött nekik, nyertek. A következő cikkben megnézzük a szocialisták újabb kormányzását, azt a bizonyos emútnyócévet! Izgalmas olvasmány lesz kétségtelenül.  Tartsanak velünk!  

Mit vesztettünk a rendszerváltással? 5. rész

Fidesz bukta után ismét a szocialisták

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.04.05.

E heti részünk az egyik legizgalmasabb rész lesz. Ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez nem egy tudományos igényű elemzés és sok szubjektív elemet tartalmazhat, mindazonáltal meggyőződésünk, hogy megállja a helyét sok elemzéssel szemben. Csapjunk is hát bele!
Közeledve a 2002-es választásokhoz biztos befutónak tűnt a Fidesz. Orbán a kétéves költségvetéssel kiszorította addigi koalíciós partnerét a hatalomból. T. Józsefről, mint vidékfejlesztési csúcsminiszterről itt és most hosszabban nem írunk, ill. sehogy sem, mert ő mindenért perel. Elég legyen annyi, hogy a Fidesz első embere tökélyre fejlesztette az oszd meg és uralkodj elvet, és minden jobboldali pártot bekebelezett.
Eltűntek a Kereszténydemokraták, az MDF, a MIÉP és utolsó áldozatként a Kisgazdák is. Minden egyes pártban talált hűséges talpnyalókat, akik egy kis posztért, vagy kegyért hajlandóak voltak közreműködni pártjuk likvidálásában és gyakorlatilag betagozódni a Fideszbe. Ezt Orbán szövetségesi rendszernek mondta, de aztán a váratlan – mert váratlan volt – választási vereség után adja ki immár nyíltan az egy a tábor egy a zászló jelszót, ami sok mindennek lehet értelmezni, csak a demokrácia és a pluralizmus, a sokszínűség erősítésének nem. 
Az esélytelen Medgyessy legyőzte a mindenki hozzon magával még egy embert Orbán Viktort, aki ezért bosszút forralt.
A 2002-es választásokra toronymagas esélyesként indult neki a Fidesz, az MSZP sokáig a miniszterelnök jelöltjét sem tudta megnevezni. Aztán miután megtalálták ezt Medgyessy Péter személyében, rohamléptekben zárkóztak fel a közvélemény kutatásokban a Fidesz mögé, de még a választások előtt egy héttel is markáns Fidesz előnyt mért mindenki. És hopp! Óriási meglepetésre mégis a szocik nyertek? Miért?
Először is a Fidesz hibái. Ezek mindenki előtt ismertek. Orbán és a Fidesz valamilyen oknál fogva, amint hatalomba kerül, úgy viselkedik, mintha örökre ott maradna, mintha nem lennének 4 évenként választások. Az Ezüsthajó és HappyEnd Kft, az Orbán-bányák, a tokaji szőlők, az országimázsközpont, a foci beléptető rendszerek mind-mind irritálták az emberek igazságérzetét. A választók nagy része nem szereti, ha hülyének nézik őket. Persze akadnak ilyenek is, de ők nem választók, hanem inkább hívek, választási joggal. 
2004-ben beléptünk az Unióba. Elötte már az Orbán kabinet átjátszotta a Magyar Nemzeti Bankok az EU-nak, mert azt hitte, hogy újraválasztják. Európa minden nemzetállamához hasonlóan mi is nyögjük az uzsorakamatokat.
De ennél sokkal fontosabb ok volt, hogy Medgyessy Péter és az MSZP egy olyan jól sikerült választási jelszót talált, ami a magyarok többségét megszólította és mozgósította. Ez a pedig a jóléti rendszerváltás! Mit vártunk ugyanis az 1989-es rendszerváltástól? Őszintén be kell vallanunk elsősorban jólétet. Természetesen politikai szabadságot is és utazási lehetőséget is. Valljuk be azonban a 80-as évekre a politikai rendszer konszolidálódott és már csak keveseket ért közvetlen üldöztetés. Mindazonáltal még mindig korlátozva volt a szabadság, egypártrendszer volt, és természetesen ezen szerettünk volna változtatni. De kimondva-kimondatlan az emberek döntő többsége nyugati áruk és nyugati életszínvonal után vágyott. Valami olyasmi hangzott el 1989-ben, hogy 10-15 éven belül elérjük az osztrákok rendszerváltáskori életszínvonalát.
Nos, a magyar emberek ezt nem érezték, sőt mintha nyílt volna az olló a sógorok és mi életszínvonalunk között. Azzal etették a magyart, hogy azért nincs itt pénz, mert keveset dolgozunk, és nem vagyunk elég termelékenyek. És mi ezt elhittük. Ez egy óriási hazugság. Nem igazságos ugyanis az, hogy ha egy magyar ember itthon takarítói munkát vállal, akkor 70 ezer forintot kap, míg ha ugyanő Ausztriában takarít, akkor 1200 euro 350 ezer forint a bére. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem tud ötször jobban és hatékonyabban takarítani. Esetleg ugyanúgy vagy 20-30%-kal jobban. Ráadásul ez igaz minden munkakörre. Az emberek meg látták ezt, egyre többet utaztak és egyre több ismerős ment ki és mesélt. Ilyenkor azzal szoktak minket oktatni, hogy igen, de nyugathoz képest itt olcsóbb az élet. Ez is egy szemenszedett hazugság! Nyugaton olcsóbb minden kivéve a szolgáltatásokat. Olcsóbb, vagy legalábbis ugyanannyi az energia, az élelmiszer, a ruha. (E sorok írójának nevelt lánya történetesen Finnországban tanul, ahol az alkoholt kivéve minden olcsóbb például, mint hazánkban. Minden! A fizetés meg 5-10 szerese az itthoninak. Hoppá!)
Teljesen természetes hát, hogy a választók kaptak a szocialista ajánlaton, és szerettek volna jóléti rendszerváltást. Nyertek is a szocik. Jött a 100 napos program, ahol a közalkalmazottak fizetését 50%-kal emelte az új kabinet. A probléma csak az volt, ami mindig is. Hiába vitt el ez a béremelés a költségvetésben 500 milliárd forintot, ennél már sokkal többet, évi 1000 milliárdot kellett kifizetni csak a felvett kölcsönök kamataira. Magyarország már több, mint 10 éve csak azért vett fel újabb és újabb kölcsönöket, hogy az előző kölcsönök kamatait fizethesse. Soha nem vettünk fel hitelt fejlesztésre, béremelésre.
Ez nagyon fontos, mielőtt bárki azt hinné, hogy valami köze van egy ország eladósodásához, a költekezésnek. Szó sincs róla! Egy nemzetállam – köztük hazánk – eladósodásának elsődleges, majdnem hogy kizárólagos oka a kamatos kamat fizetés és az önálló pénzkibocsájtás elvesztése.  
Járai Zsigmond magasan tartotta a kamatokat. Ezzel két legyet ütött egy csapásra. Kiszolgálta a nemzetközi tőkét és Orbán Viktort is, akiknek ekkor az érdekeik egybeestek. Akkor szó sem volt még szabadságharcról.
Az emberek fürödtek a pénzben, fogyasztottak mintegy egy évig, nyakra-főre vették fel a hiteleket, mert bíztak a jövőben. Igen ám, de valamennyire ők is tudtak számolni és észrevették, hogy egyre drágább a hitel. 15-40%-os kamatokat kellett fizetni. Érezték, hogy ez uzsora és lázadoztak. Jött a THM, hogy mindenki lássa, mennyire vágnak meg minket. Ki vágott át minket? Elsődlegesen természetesen a pénzügyi rendszer és azok itthoni kiszolgálói. Elsődleges felelős Járai Zsigmond jegybankelnök, aki reménytelenül hosszú időn keresztül magasan tartotta az alapkamatot (12%!!! Uzsora) Hogy Járait mi motiválta? Véleményünk szerint ő is, mint minden jegybankár meg akart felelni a nemzetközi pénzügyi köröknek, akikkel hallgatólagos megegyezés van arról, hogy a magyar kamat mindig legyen legalább 6%-al magasabb az irányadó nyugati kamatoknál, hogy az itteni „befektetők” ne járjanak rosszul. Járait szerintünk az is motiválta, hogy az MSZP-nek keresztbe tegyen és segítse Orbán visszakerülését a hatalomba. Orbán, mint hivatásos köpönyegforgató, akkor természetesen nem emelt szót a magas jegybanki alapkamatok miatt, akkor nyalt az EU-nak és az IMF-nek, remélve, hogy azok segítik eltakarítani az MSZP kormányt. Nos, a magas jegybanki alapkamat ugyanúgy árulás volt a magyarok ellen akkor és ugyanolyan most is. Az más kérdés, hogy a politikusok érdekeiknek megfelelően mindig változtatják az álláspontjukat és össze-vissza hazudoznak nekünk.
A banki pénzügyesek látták, hogy Járai még hosszú évekig fogja magasan tartani a kamatot és a magyarok nem vesznek fel ilyen rettentő THM-nél hitelt, ezért új termékkel jöttek elő. Nem fogják kitalálni mivel? Bizony, bizony a devizahitellel. A devizahitel intézménye Járai Zsigmond miatt ütötte fel a fejét hazánkban. Tessék utánanézni. Először csak autó hiteleknél alkalmazták, de azután futótűzként terjedt el és 4-5 éven belül már lakáshitelt is kínáltak.
 
A devizahitelek 2001-től jöttek be az országba, de igazi elterjedésüket Járai magas kamatai segítették elő.
A csúcs az a dologban, hogy Simor ott folytatta, ahol Járai abbahagyta. Nem kétséges, hogy mindketten ugyanazon a körnek a kegyeltjei, tanítványai és kiszolgálói. Mit csinált Simor mikor végre sikerült alacsonyra vinnie a kamatot? A forint első legcsekélyebb megingására 3(!) százalékkal emelte azt. Nevetséges! De hát ez van, a mi bankárainkat is ugyanazok képezték ki, mint a világ összes jegybankárát. Ilyen szempontból teljesen támogatható Orbán azon mostani törekvése, hogy a jegybankárok a magyar alkotmányra is tegyenek esküt, ne csak az Európai Központi bankra. Más kérdés persze, hogy Orbán erről mélyen hallgatott, amikor Járai éppen az ő malmára hajtotta a vizet. Kérdésem, akkor éppen milyen szabadságharcot vívott Orbán, vagy éppen ébedszünetet tartott? Jellemző!
Medgyessy Pétert Gyurcsány Ferenc követte, akinek hatalomvágya vetekszik Orbán Viktoréval.
A jóléti rendszerváltás varázsa egy éven belül elolvadt, mert a közszférában nem lehetett pénz híján folytatni a béremelést, s a versenyszférában a magyar vállalkozó soha nem tudja megtermelni a betevőt, örül, ha nem döglik éhen, nem hogy bért emeljen. A nemzetközi pénzügyi körök kezében lévő energia és kereskedelmi láncok aztán hamar elértéktelenítették a 100 napos program pénzmennyiségét, úgy megemelték az energia és az élelmiszerek árát.
Ráadásul Medgyessyt az SZDSZ ezidáig ismeretlen dologgal eltávolítatta a hatalomból és jött Gyurcsány Ferenc a magyar vezetés egyik legellentmondásosabb embere, az ember, akitől Orbán Viktor remegett. Azonban 2006-ra minden jel arra mutatott, hogy újra jöhet a Fidesz.
Azonban olyan elemi és nevetséges hibát követtek el, hogy óriási meglepetésre 2006-ban is vesztettek.
És itt ne menjünk el szó nélkül Orbán Viktor személye mellett. Viktor 2002-ben ugyanis vérig sértődött a magyar nemzetre, amiért azok kiszavazták őt a hatalomból. Sértettségénél már csak a félelme volt nagyobb, hogy a választási kudarc miatt a pártjában is át kell adnia a vezető szerepet. Első dolga volt tehát a pátjában stabilizálni a helyét. Ugyanazt az utat választotta, mint a külső pártokkal szemben. Oszd meg és uralkodj. Minden potenciális belső konkurenst kijátszott egymás ellen, míg ő maga megpróbált integráló személyiségként feltűnni és radikalizálódni. Meghirdette az egy a tábor egy a zászló jelszót. Érdekes módon minden eszköztárát a bolsevikoktól vette. Egy a tábor egy a zászló, polgári körök (szovjetek, tanácsok), akiket meg kell szervezni, fenn kell tartani bennük a tűzet, és ha kell, akkor mozgósítani őket. Ezen polgári körökből alakulnak ki aztán később az Orbánban csalódott radikális változásokat kívánó emberek, akik Jobbik Magyarország néven új mozgalmat hívtak létre.
Orbánnak mindazonáltal sikerül a helyét megtartania és megerősítenie a Fidesz élén, és nekifuthatott a 2006-os választásnak, ahol megint biztos befutónak tűnt.
Magyarország szerencsétlenségére(!?), aztán amikor vesztett, nem mondott le a pártjában. Így azonban nem maradhatott más esélye, mint tovább radikalizálódni, kiabálni, mindent bevetni, hogy elterelje magáról és immár második vereségéről a figyelmet. A „figyelme elterelés” jól sikerült. Ráadásul „méltó” játszótársra akadt. Orbán és Gyurcsány Ezzel lángba borította az országot. Ez a két fickó felborította Magyarország békéjét. Az utca káosszá vált és erőszakos cselekedetek folytak. De ez már a következő rész témája. Tartson velünk akkor is! Köszönjük!

Mit vesztettünk a rendszerváltással? 6. rész

A mélypont, az ország végleges kettészakítása


Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.04.15.

Itt az idő! Ideje belekezdeni a rendszerváltás utáni legmozgalmasabb időszaknak, a 2006-tól 2010-ig tartó kormányzásnak. Nincsenek jó híreim. Ez a mélypont. A sorozatunk címe ugyebár az, hogy ”Mit vesztettünk a rendszerváltással?” Nos, bizony sokat. Főleg illúziókat. Sokan gondoltuk, hogy eljön egy jobb világ, ahol az ember jobban érezheti magát. De nem így lett. Zárójelben jegyzem meg azért biztatásképpen, hogy e sorozat után megírjuk azt is, hogy mit nyertünk a rendszerváltással, mert szerencsére azért nyertünk is, nem is keveset.
Térjünk vissza tehát 2006-ra. Erről az időszakról szinte mindenkinek Gyurcsány és az „elkúrtuk” jut eszébe. Érdemes azonban mélyebben elemezni a dolgokat, amik a felszín alatt mentek végbe. Számomra nem kérdés, hogy Magyarországot kettészakították, meggyötörték és a mélybe taposták. Amikor Sólyom László, akkori köztársasági elnök kiállt és az mondta, hogy az ország morális válságban van nagyot tévedett. Olyan érzetet keltett ugyanis, mintha a morális válság Gyurcsánnyal és az öszödi beszéddel kezdődött volna. Nos, nem.
Sólyom László tévedett. A morális válság nem 2006-ban kezdődött. Ráadásul bizony ő is részese volt ennek kialkulásának. Elég csak a megválasztásának körülményeire gondolni.

Emlékezzünk csak, mikor csaptak össze családok, barátok egymással. Mikor dobták dühösen a vasárnapi ebéd közben apák a kanalat a levesbe és mikor álltak fel a családi asztaltól a fiúk? Mikor osztódott meg a magyarság végérvényesen? Gondolom írásaimból kiderült, hogy ennek a megosztásnak a fő felelősének személy szerint Orbán Viktort tartom. Orbán a hatalma megtartása érdekében megosztotta az országot. Benyomult minden repedésbe vagy új törésvonalakat ébresztett. Ha itthon nem volt sikeres elfutott Erdélybe és ott szervezkedett, hihetetlen módon elkezdett komcsizni. Ma már ember nincs az országban, aki értené pontosan mit is jelent az, hogy kommunista. Kicsit olyan az ember érzése, hogy a kommunista szónak új jelentése lett. Kommunista az, aki Orbán Viktor ellen van.
Orbán a választási vereségek után Erdélyben talált menedéket és oda ment kampányolni.
Ráadásul szerencsétlenségünkre méltó társa lelt. Megérkezett Gyurcsány, aki Orbán kommunistázására válaszképpen mindenhol fasisztákat látott. Ennek a két embernek a személyes harcából az ország került ki vesztesen. Egyben mindketten tehetségesek voltak. A hatalom megszerzésében nagyon jók. Orbán ugyanis rendkívül kitartó, és nagy túlélő. Ha nem tudja azonnal megkaparintani a hatalmat, nem keseredik el, kivár és tovább üti a vasat. Gyurcsány új hang volt és kiválóan érvelt és sok embert meggyőzött. Amiben mindketten pocsék teljesítményt nyújtanak, nyújtottak az maga a kormányzás. Amilyen tehetségesen megszerzik a hatalmat, úgy nem tudnak vele mit kezdeni. Egy botcsinálta könyvelő is jobb miniszterelnöke lett volna az országnak, mint bármelyikük. Magyarország szerencsétlenségére két dilettáns miniszterelnök bizonyította rendkívüli politikai tehetségét a hatalom megszerzésében. Félreértés ne essék ugyanis a jó politikus nem feltétlenül jó miniszterelnök. A politikusnak ugyanis nincs más célja, mint a hatalom megszerzése. Egy miniszterelnöktől meg jóval többet várunk. Egységet, jólétet, igazságosságot, szolidaritást, stb. Orbán is érezte, hogy kellene valamit tenni ez ügyben, de rá és Gyurcsányra jellemző ügyefogyott módon immár hatalmon, nem tud jó döntéseket hozni, ezért pótcselekvésként nyilatkozatokkal meg alaptörvénnyel igyekszik elkendőzni a kormányzati impotenciáját.
A két emberre legjellemzőbb a 2006-os kampány. 
(Erről bővebben itt!)Megmondom őszintén én a politikai tanácsadókat sem értem teljesen (ha vannak egyáltalán ilyenek). A 2002-es MSZP-SZDSZ kormány, különösen Gyurcsánnyal a végén olyan impotensen és rosszul tevékenykedett, hogy az ellenzéknek nem kellett volna SEMMIT sem tenni, akkor is megválasztják őket. Ha Orbán Viktor képes megállni, hogy 2004 és 2006 között bezárkózik a WC-be és nem szólal meg, diadalt arat 2006-ban. Ehelyett Orbán, mint akinek babszem van a fenekében folyamatosan országjár. Valahol értem, mert le kell győzni a pártban lévő ellenfeleket, akikben ugye felmerül Viktor leváltása a választási kudarc után, ezért kell „bizonyítania”. Ennek a hatványozottan felfokozott változatát látjuk majd a 2006-os vereség után, ami lángba borítja az országot. 
Gyurcsány és Orbán közös gonddal küzdenek. Ellenzékben zseniálisan, de kormányon csak árnyékuk önmaguknak.
De vissza még a 2006-os kampányra. Valamelyik Fideszes fiú elolvasott egy marketingkönyvet és kitalálják, hogy kell piackutatás. Mit kíván ugye vásárló? És jön a nemzeti konzultáció! Valaki azt is kitalálja, hogy Orbán Viktor legyen a nép embere. Innentől Viktor fel van öltöztetve parasztfiúnak, két számmal kisebb zakókban nemzeti konzultál, mindent felír, hogy mit szeretnének az emberek. És mit tesz? A kampányban mindent megígér! A szocik adnak 13. havi fizetést és nyugdíjat? Mi 14. is adunk, sőt 15.-t is! Mit adunk még? Négyszeres fizetést az orvosoknak és nővéreknek, ingyen utazást mindenkinek, ingyen benzin a munkába járáshoz. Hihetetlen! Mi ez, ha nem hazugság? Ha kicsit tovább tart a kampány megígérik az örök életet, és azt is, hogy az állam fizet adót mindenkinek. Gyurcsány ült otthon, gondolkodott mit kezdjen Orbán ígérethalmazával. Látja a számokat. Az ország bajban van. Fizetjük az uzsorakamatokat, sohasem fogjuk „kinőni” az adósságot. Ez csak mese! A cél csak az lehet, hogy lassabban adósodjuk el másoknál, hogy ne minket találhassanak meg először, ha baj van. Gyurcsánynak ki kellett volna állni a kampányban és elmondani ezeket. De Gyurcsány, Orbánhoz hasonlóan politikus és szereti a hatalmat, önmagáért a hatalomért. Nem tud ellenállni! Elkezd ő is ígérni. És elkezdődik Magyaroszág legnevetségesebb kampánya. Orbán már a 16. havi nyugdíjnál tart. Gyurcsány visszahőköl és látja, hogy ez baromság, ennyit nem lehet hazudni büntetlenül, ebből baj lesz. Orbán is tudja, de nem érdekli, a hatalom a legfontosabb. És ekkor jön az a bizonyos Gyurcsány-Orbán TV-s vita. Emlékszünk a lári-fáris. Orbán összeomlik. Gyurcsány sziporkázik.
A 2006-os Orbán számára végzetes TV vita Gyurcsánnyal. Orbán összeomlott!
Orbánnál immár sokadszor bebizonyosodik, hogy csak biztonságos környezettben, hívei között él. Idegenben makog, ledermed. Mintha nem is ő lenne. Le van szedálva vagy mi? Ülök a TV előtt és nem értem Orbánt. Megsemmisítő vereség. Csak egy dologra tudok gondolni, hogy Orbán egyszerűen azért blokkolt le, mert tudat alatt ott motoszkált benne, hogy ha itt, ebben a vitában – 4 millió néző előtt - is elmondja az összes hazugságát, amit addig mondott és nem tudja megcsinálni, akkor a nép gulyást csinál belőle. Tehát Orbánt visszatartotta valahol a benne rejlő ember, hogy nem bírt már tovább hazudni. Az eredmény, Gyurcsány nyert. Óriási meglepetés! De ebben nem lesz köszönet. Jön az öszödi beszéd!
Miközben Orbán magába roskad, és őrült düh támad benne a Gyurcsány, a választók és a világ ellen, akik le merték őt újra legyőzni, két lehetősége van. Egy - lemond a párelnökségről és átadja másnak a lehetőséget immár két sikertelen választás után. Ez lenne a józan. De Orbán nem tudja megtenni. A hatalom túl édes számára. Minden további lépését a félelem vezeti attól, hogy nehogy leváltsák a pártjában illetve a düh és a bosszú, hogy elégtételt vegyen mindenkin, aki nem választotta meg őt. 
Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a beszédet az ellenzék ismerte, mert jól előkészítetten jöttek a "spontán" zavargások. A nagy kérdés, hogy ki készítette a felvételt.
Gyurcsány is dilemmában. Tudja, hogy nem mehetnek a dolgok így tovább. Elég szűk a kormánytöbbség, meg kell győzni a népet vagy legalább a pártot, hogy változásokra van szükség. A néppel nem mer próbálkozni, mert fél tőle, hiszen ugyanúgy végighazudta az elmúlt időszakot, mint Orbán, talán csak a hazugságok mértéke volt kisebb. Meggyőződésem egyébként, hogy ennek köszönheti győzelmét. Orbán és a Fidesz ugyanis már akkorát hazudott, hogy a választók számára nem volt reális, hogy 15. meg 16. havi nyugdíj. Ezt már ők sem hitték el.
Itt ez a két ember. Gyurcsány miniszterelnök, aki megszorításokra kényszerül, pedig azt ígérte, hogy minden rendben van, és aki fél a népétől. A másik oldalon a vérig sértett és felbőszült Orbán, akit ráadásul a félelem is sarkall, nehogy leváltsák pártjában.
Gyurcsány megszorításokra kényszerül, melyeknek mértéke egyébként kismiska a mostaniakhoz képest, de persze Orbán veri a tamtamot. Rendkívül érdekes és valószínűleg soha meg nem tudható adat, hogy ki szivárogtatta ki az öszödi beszédet. Az bizonyosra vehető, hogy a Fidesznek megvolt a beszéd, hiszen a megjelenést követő „spontán” népfelháborodás igen jól szervezettnek tűnt. Természetesen kizárt dolog, hogy nem voltak a tüntetések jó előre lezsírozva. Nyílván a későbbi eseményekben már sok volt a valódi spontaneitás. De vajon ki vette fel az öszödi beszédet ilyen jó minőségben? A titkosszolgálat? Egy beszivárgó újságíró? Egy MSZP-s, aki csak Gyurcsányt akarta kibuktatni a pártból? Soha nem fogjuk megtudni. 
Mivel telik Magyarországon az idő? Semmivel. Gyurcsány és Orbán szkanderezésével. Gyurcsány kétségbeesve szeretné csökkenteni az államadóságot. A mai megszorításokhoz képest, hogy örülnénk, ha csak 300 forintos vizitdíj lenne a legnagyobb gondunk, vagy a 10 ezer forintos tandíj. Orbán minden józan ötletet megtorpedóz. A bezzegország Szlovákia már régen megcsinált mindent, de mi nem engedjük. A szlovákok, már régen túl vannak a kórházi napidíjon, a vasúti szárnyvonalak bezárásán, a tandíjon, a szociális segélyek felszámolásán, a családi pótlék csökkentésén. Mit mondunk mi? Hogy bezzeg a szlovákok, mi meg sereghajtók. Igen csak azt felejtjük el hozzátenni, hogy ők bezzeg megcsinálták, amit mi népszavazással nem engedtünk.
Az MSZP érthetetlen módon mégsem meneszti Gyurcsányt. Ez az MSZP legnagyobb gyengesége.
Gyucsányt végülis nem Orbán mozdatta le, hanem a 2008-as válság. Bajnai váltotta.
Gyurcsányt végük is csak a 2008-as gazdasági válság tudja elsodorni, amikor is újabb megszorítások kellenek, mert az ország a csőd szélén. IMF hitel, Bajnai Gordon. Az ország 2008-és 2010 között stabilizálódik egy alacsony életszínvonalon. Ami érthetetlen, hogy Orbán továbbra sem tanul. Ahelyett, hogy kivárná a hátralévő másfél évet a fenekén, megint ígérget. Benzinár, orvos fizetések, vasúti vonalak, stb. Érthetetlen. A vak is látja, hogy elsöprő Fidesz győzelem fog következni, mi az oka, hogy még mindig ígér és felkorbácsolja ezzel a várakozásokat.
Borzasztó volt ez a 4 év. Az ország a végletekig kettészakadt. Két hatalommániás ember kezében roskadozik az ország, és a csata tovább folytatódik. A befejező 7. rész következik. Tartson velünk!

Pató Pál és Hübele Balázs kormányzás
Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.02.07.
Eljött a fegyverletétel ideje. Orbán Viktor fehér zászlót lengetve gyakorlatilag feltétel nélkül kapitulált Brüsszel előtt. Mi is szorgalmaztuk ezt a lépést, mert a másik verzió a teljes csőd lett volna, de nézzük meg, hogy mivel jár a mostani fegyverletétel.
Kétség nem fér hozzá, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszerben, melyben pár család kezében van a világ irányítása és a világ összes pénzének kibocsátási joga nem megengedhető semmiféle önállósulási törekvés és bármilyen kísérlet az adósságcsapdából való kitörésre. Hiába fújják most a nyugati népvezérek is, hogy az első és legfontosabb dolog az államadósságok csökkentése, ez lehetetlen. Matematikai képtelenség, mivel a kamatos kamat intézménye lehetetlenné teszi az adósságok visszafizetését, mivel egyszerre soha sincs annyi pénz forgalomban, mint amennyi az aktuális tőke és kamattartozások együttes összege. Ezért egyetlen kiút van látszólag, ez pedig a növekedés, a gazdasági növekedés útja. Igen ám, de ez csak egy illúzió, egy nem létező dolog. Az államadósság csökkentéséhez ugyanis megszorítások kellenek, vagyis az, hogy az embereknél kevesebb pénz legyen, azaz ne költhessenek többet, mint amennyijük van. Ennek következtében ők elkezdenek nem többet költeni, azaz kevesebbet fogyasztanak, és ezzel elvágják a lehetőséget az államadósság csökkentésének a másik feltétele előtt, mégpedig a növekedés előtt.
A növekedéshez ugyanis folyamatos fogyasztás kell. A fogyasztáshoz több pénz és hitel, vagyis újabb adósság. Ez egy ördögi kör. A növekedés ellen szól azonban több más tényező is, mint például a bolygó kizsákmányolása, a környezet tönkretétele, ami a teljes biológiai összeomláshoz vezet. Ez a pénzügyi rendszer fenntarthatatlan, de ez nem azt jelenti, hogy nem áll még sokáig, akár több száz évig. Ezért, amennyiben nem találunk helyette jobbat, addig együtt kell vele élni. Egy olvasó mondta nekem, hogy nagyon bízott abban, hogy Orbán megnyeri a gazdasági szabadságharcot, mert, akkor nem kell a lakására felvett uzsorakamatokat visszafizetnie. Most nem tudja mit tegyen. Hihetetlen! Ekkora leplezetlen légvárépítés. Sajnos az Orbáni 8 éven át tartó retorikának ez lett az eredménye. A magyar ember elhitte, hogy nem kell NEKI semmit sem tennie, elég, ha csak beikszeli Orbán neve mellett a jelet és minden megoldódik. Ami a félelmetes, hogy még sokan most is ezt hiszik. Talán maga Orbán Viktor és Matolcsy György is elhiszi, hogy elég akarni, gondolni a dolgokra és minden rendben lesz. Álmunkban kokikat és sallerokat osztogatunk jobbra-balra, mikor felébredünk, akkor jövünk csak rá, hogy mi kapjuk jobbról-balról a pofonokat, és kokikat.
Mi a megoldás? Ébren maradni és elkezdeni keményen dolgozni? Á nem, visszaaludni, álomba merülni és ott uralkodni és osztani a kokikat azoknak, akik ébren minket ütnek. Kicsit ilyen az érzésem a mai magyar kormányzással kapcsolatban. Egy nagy közös, nemzeti mélyalvás a cél, ahol Magyarország újra nagy és fél minket a tatár, a török, menekül az labanc és fut az orosz. Nem vagyunk egyszerűen hajlandóak felébredni és szembenézni a valósággal. Van abban valami leírhatatlan báj, hogy létezik most olyan politikai erő, amely alig 20 évvel a rendszerváltás után arra építené fel az ország jövőjét, hogy az OROSZOKKAL (értsd ruszkik!) szőné szorosabbá a kapcsolatot.
Megrongált szovjet emlékmű Magyarországon. A kelet felé nyitás jegyében?
Mindezt persze úgy, hogy előtte az összes orosz emlékművet és szobrot kipateroltuk a közterekről és a Moszkva teret éppen eltöröltük. Van egy olyan érzésem, hogy valami nem stimmel a fejekben. Ez is a nagy nemzeti mélyalvás része. Kedves ruszkik, miután hazakergettünk benneteket, adjatok már olcsó olajat, és vegyetek meg tőlünk mindent fenntartás nélkül, de mindezt úgy, hogy ne tartozzunk a ti érdekzónátokba és ne szóljatok bele, hogy mi mit csinálunk, és amúgy melléktevékenységként, hogy lenézünk és szidunk benneteket. (Kommunista disznók, ugye, magyarul komcsik.) Hihetetlen! Újabb és újabb légvárépítés! Az Unióból való kilépést hosszú évek alatt lebonyolított társadalmi vitának kell megelőznie, aztán jöhet a népszavazás. Igen, vannak megfontolandó érvek a kilépés mellett, de tudni kell a másik oldalt is. Mínusz 10 %-os GDP csökkenés, munkahelyek megszűnése, az életszínvonal általános csökkenése, mindaddig, amíg az oroszok be nem jönnek, azaz be nem fektetnek. De nehéz vitatkozni az álmok mákonyában öntudatlanul lézengő magyar állampolgárokkal. Hiába énekeljük el 100-szor egymás után a Himnuszt és a Szózatot, attól még nem leszünk egy működőképes, prosperáló gazdaságú ország. Nem lesz ettől még virágzás!
A senki fog sem rosszabbul járni tandem. El is hiszik vajon, vagy csak simán hülyének néznek?

Nézzük pl. az Orbán-Matolcsy tandem néhány – általam egyáltalán nem értett – lépését.
Elsőként be kell valljam, őszintén utálom az elmúlt nyolc évezést. Nem, nem azért, mert odavoltam a szocialista kormányzásáért, hanem azért utálom, mert mást sem hallottam Orbán Viktortól nyolc éven keresztül, hogy nem kell más, csak annyi, hogy ő jöjjön. Semmi MÁS nem kell, és a haza fényre derül. 
(Erről itt bővebben!) Úgy gondolom, hogy joggal hihettem, hogy Orbánnak van terve az ország kormányzására. Aztán kaptam az első sallert, mikor kiderült, hogy nincs. Nemhogy terve, még elképzelése se. Nézzünk példának egy érthetetlen dolgot. Ígértek egyszeri nagyarányú adócsökkentést. Azt ugyan nem mondták meg, hogy melyik adónemben. Ők a személyi jövedelem adót (SZJA) választották. Igen ám, csak van egy kis bibi. Az SZJA csökkentése, azaz egykulcsossá tétele, a magyar polgárok mindössze 10%-át érintette pozitívan, a 90% nemhogy jól járt volna vele, hanem egyenesen többet adózik a mostani rendszerrel. A napokban jöttek meg azok a fizetések melyekben a csökkentett fizetéseket kapják meg a dolgozók. A nagy adócsökkentés tehát adóemelésnek sikerült. Mindazonáltal a tehetős réteg jól járt és ezzel mintegy 500 milliárd forint kiesett az államháztartásból, magyarán nőtt a hiány. Mi a megoldás? Adóemelés a szegényeknek, üzemanyag jövedéki adó, ÁFA, dohány, stb. Mit mond Matolcsy? Tartani kell a hiányt! Rendben. Mit mond másnap Matolcsy. 120 milliárd áll rendelkezésre, hogy azoknak, akik esetleg mégis rosszul jártak a nagy adócsökkentésben kompenzáljanak.
Pedig álmodtunk és akartunk magyar légitársaságot. Álmodni és akarni azonban kevés, dolgozni, tenni is kellene érte valakinek. Felkészül BKV?
Immár 500+120 milliárd, 620 milliárd adósságnövelés egy év alatt. Honnan lett most 120 milliárd erre, miközben a BKV és a MALÉV bedől, pár tízmilliárd miatt. Teljeséggel érthetetlen. Olyan, mint amikor a Kapitány és a fűtő direkt zátonyra futattja a hajót, aztán a legénységgel sürgősen befoltoztatják a léket, hazaevickélnek valahogy, és a kikötői kocsmában hősnek állítják be magukat, hogy milyen nagyszerűen hazaértek egy meglékelt hajóval. A kérdés csak az, hogy mi a francnak kellett a zátonynak menni? A kikötői kocsma rumtól megszédült népe azonban ilyet nem kérdez, csak bambán bámul és élteti a hős és merész Kapitányt. Olyan Pató Pál uras a kormányzás, ej ráérünk arra még. Azt mondja Orbán, most senki se várjon tőlük 3-4 éves gazdasági terveket, mert most RAPID (értsd: gyors, magyarul kapkodó, átgondolatlan) intézkedésekre van szükség. Két évig ültek a babérjaikon, elmúltnyolcéveztek, aztán mikor nincs lóvé, akkor egy kis adóemelés, ha még mindig nincs, akkor ott a nyugdíjvagyon, ha már az sincs egye fene, jöjjön az IMF. Az IMF-hez szembe kell köpni mindazt, amit 2 évig mondtak? Mit számít, szembeköpik, csak egy a fontos a lóvé, mely hatalmon tartja őket. A végső cél semmi más, mint a hatalom. A hatalom öncél lett. Nem azért kell a hatalom, hogy azzal élve szorgoskodjanak az ország felvirágoztatásán, hanem a hatalom önmagáért kell, hogy legyen. A hatalom édes, a hatalom megrészegíti az embert, a hatalom kábítószer. A hatalomtól nehéz megválni. Egy idő után már mindennél fontosabb a hatalom. Józan paraszti ésszel mi lenne a jobb? Ha a közösség emelkedik és én a közösség egy megbecsült átlagpolgára vagyok, vagy az hogy tök mindegy mi van, ha éhezik is mindenki, de enyém a hatalom? Józanul az első a választás. De a hatalom nem józan.
A hatalom mákony, megfojt, mint a Gyűrűk Urában. Ki és mi tud gátat szabni a hatalom tébolyító hatásának? Jelen ismeretünk szerint csak a demokrácia képes rá. A demokrácia lényege ugyanis éppen az, hogy mielőtt valakit elkap a hatalmi téboly, a tévedhetetlenség érzete, (Melynek első jele a többes szám első személyben felsorolt hőstettek, amit „végrehajtottunk!”), szóval mielőtt valaki visszaélne a hatalommal, akkor le lehet váltani. Mi van, ha nem lehet leváltani? Semmi. Napóleon is kihirdette a világbékét, de nem volt hatása. A zsarnokság hosszú távon nem működik. És bár Néró, Bonaparte, Hitler, Sztálin neve kitörölhetetlenül benne maradtak a történelemben, de milyen áron. 
Az emberek nagy része ugyanakkor – éppen a mélyálomban töltött idő miatt – vágyik a hatalomra. Ki ne böngészte volna élvezettel a Nagy-Magyarország térképet, ki ne nézte volna büszkeséggel Nagy Lajos országát, kinek ne dagadt volna a keble Mátyás király fekete serege láttán? Nem ez a kérdés. Ezek az idők nem jönnek vissza. Meg kell őrizni emlékezetünkben és büszkének kell rá lenni, de ma más a feladat, más a kihívás. A rendpártiság vágya nem oldja meg a dolgokat. Kár, hogy Vona Gábor azt mondta, hogy nem demokrata párt vezetője, még ha nem is úgy értette. A helyes megfogalmazás az lett volna, hogy nem ért egyet és nem támogatja a pénz mindenhatóságán alapuló nyugati demokráciákat, de ő maga hisz egy másik demokráciában. Tudniillik, ha valaki nem demokrata, akkor azt kéri tőlünk választóktól, hogy írjunk alá egy biankó csekket, hogy bármit csinál, mi nem tudjuk őt elmozdítani. Ugyanis ez a demokrácia. Biankó csekket pedig a mai világban adni öngyilkosság, kérje azt Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor, vagy akár maga Orbán Viktor is.








Az új IMF hitelről,
Avagy megint hazudnak nekünk!

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.01.28.
Dúl a magyar polgárháború! Nem, még a fegyverek szerencsére nem kerültek elő, de érződik a levegőben, hogy sokan már szívesen elővennék. Uszul a magyar egymásnak, annak rendje és módja szerint. Az előző heti cikkünk óta, amikor is a nemzeti oldal képtelenségére, mint fogalomra próbáltam rámutatni, még jobban megerősödött bennem a tudat, hogy miközben mi marakodunk, valahol a világban hahotáznak rajtunk.
 A nemzetközi tőke, ill. a magyar oligarchák és pártok kezében lévő sajtó hihetetlen alacsony színvonalat biztosít. A köz TV letagadja az Operaház előtti ellenzéki tüntetést, ahol zúg az „Orbán takarodj!”, de a másik oldalon a Népszabadság is összeválogat alacsony IQ-val rendelkező kormánypárti demonstrálókat a „békemenetből”. Így aztán megtudhatjuk, hogy szerencsétlen roma gyerek azt sem tudja hol van, vagy azt, hogy az illető demonstráló, miért szereti a kormány politikáját. Azt válaszolja szegénykém kínjában, hogy ő genetikailag jobboldali. Atyavilág! Nos kérem, szerényebb képességű emberek mindenhol vannak, de direkt ezeket kiválogatni és közzétenni hazugság.
Hatalmas tömeg a Operaház előtti Orbán ellenes tüntetésen, és szintén hatalmas tömeg a kormány melletti "békemeneten". A magyar még ezen is összevész, hogy hol voltak többen, miközben a világ egy távoli részén rajtunk röhögnek, hogy egymást marjuk.
Kár tagadni, összejött pár százezer ember a kormány mellett tüntetni. Minek ezt tagadni? Ugyanolyan hülyeség, mint a szervezőknek 1 milliót vagy 500 ezret mondani. Az meg egyenesen felháborító, hogy a Pintér által vezetett rendőrség, amely még soha egyetlen egy tüntetés létszámát nem becsülte meg, most egy órán belül közzétette egy 400 ezres számot. Szóval hadakozik a magyar egymással. Orbán a fő háborús hadúr, érzi a puskaport. Sok mindent állíthatna pl. a kormánytüntetés két szervezője Bayer és Bencsik, csak egyet nem, hogy Ő szerintük a szeretet legyőzi a gyűlöletet. Szeretet? Hát én még tőlük nemigen olvastam olyan cikket, melyből áradt volna bárki felé a szeretet, aki nem az ő pártjukon áll. Gondolom, hogy azt ők sem úgy értik, hogy a szeretet szelektív.
Szóval megy a megosztás, a hazugság. A fő megtévesztés most az IMF hitel! De tényleg, miért is kell nekünk hitelt most felvenni az IMF-től? Akik azt sugallják és állítják, hogy azért, mert az emútnyócév alatt az ország el lett adósítva, azok egyszerűen megtévesztik a magyar népet és hazudnak. Könyörgöm, most nehogy valaki azt vonja le ebből, hogy éljen Gyurcsány, mert idegbajt kapok. Szörnyű, hogy magyar emberekkel el lehet hitetni, hogy mindennek az oka az elmúlt 8 év. Mintha előtte nem lett volna államadósság. Az elmúlt 8 évben semmivel sem nőt jobban az adósságunk, mint előtte. (Ez a GDP arányos maszlag azért van, hogy ne értsük!)1990-ben volt 22 milliárd dollár adósságunk, 1994-ben 40 milliárd, 1998-ban 60 milliárd, 2002-ben 80 milliárd, 2006-ban 100 milliárd, 2010-ben, 120 milliárd. Mi ebben a meglepő? Évente visszafizetünk 5-10 milliárd dollár kamatot, de kb. ennyivel mégis nő az adósságunk, függetlenül a kormányoktól.
Figyelem! Egyszer és mindenkorra. Az országot nem a magyar kormányok adósították el, hanem a nemzetközi pénzügyi háttéruralom által jól felépített rendszer, melynek célja MINDEN nemzet adósrabszolgaságba való terelése. A görögöket is Gyurcsány adósította el? A portugálokat, a spanyolokat, a belgákat is Gyurcsány? Orbán kedves focicimborája, Silvio Berlusconi által hosszan vezetett olaszokat, ki a fene adósította el?
Silvio Berlusconi, Orbán példaképe, adósította el Olaszországot? Dehogy! Ők is az uzsorások kezében vannak, mint minden nemzet. Ja és azt hiszem Silvio barátunkról sok mindent lehet mondani, csak azt nem , hogy liberálbolsevista.
Akkor most minden nemzet kormánya hülye, vagy liberál bolsevista féreg?  Nos, nem! Ha most valaki azzal az Orbáni dumával jön, hogy, de ők 60%-os GDP arányos adóssággal adták át az országot, azoknak ajánlom figyelmébe, hogy a Horn kormány 80%-kal vette át a Boros kormánytól a vezetést, és a Bokros csomag és az IMF diktátumok által vitte le 60%-ra. Hogyan? Hát privatizációval. Mit csinált az Orbán kabinet ezután 1998-tól 2002-ig? Miután Bokros eltakarította a szennyest, ők semmit nem csináltak akkor az adósság további csökkentéséért, csak a szinten tartást vitték véghez, a maradék privatizációval. Pécsi lakosként – tudom, hogy azon röhög az egész város, hogy a Páva Zsolt (FIDESZ polgármester, PÉCS) most nagy dirrel-dúrral visszafoglalta a gaz franciáktól a Pécsi Vízművet, csak egy bibi van, hogy 1998-2002 között ő adta el a franciáknak nevetséges pár százmillió forintért. Röhej!
A Pécsi Vízmű botrányos visszafoglalása 2009-ben. Kidobóemberek az ügyfélszolgálaton. A Fidesz eladta pár száz millióért, a Fidesz visszafoglalta ingyen, a franciók perelnek bő 10 milliárdos kártérítésért. A kérdés, amit még senki nem tett fel: miért adták el?

Szóval az adósságcsökkentése a kormánynak csak egy humbug, egy porhintés. Az adósságot visszafizetni képtelenség, hiszen éppen ez a rendszer lényege. Orbán is megtapasztalhatta. Ha szembe megy a folyamatoknak, akkor abban a pillanatban a forintnak annyi, és a magyar nép úgy elsöpri, hogy lehet akármilyen békemenet, nem védi meg. Sőt a békemenet résztvevőinek a nagy része is a fejét követelné, ha 700 forint lenne a benzin és 600 forint az euró, 800 forint a kiló kenyér. Hát nem érti Orbán? Szegény oktondi Szíjjártót küldi ki, hogy mondja el, hogy a spekulánsok. Hát persze, hogy azok. De mit tudsz tenni ellenük Viktor? Semmit. Illetve sok mindent, de nem így, ahogy nekiláttatok.
Mi történt, míg a „békemenet” vonult, hogy nem leszünk gyarmat? Orbán Brüsszelben éppen letette a fegyvert, mindent megígért, csak adjanak pénzt és hosszabbítsák meg ezzel a hatalmát.
Ismerősöm kérdezi, hogy de hol a pénz? Ellopták a komcsik! Badarság! Persze, hogy lopnak, de nem csak a „komcsik”, hanem a fideszes oligarchák is. Gondolod, hogy nincsenek? Nem írok neveket, mert nem kellenek már a perek. A Kedves Olvasó is tudja kikről van szó. Volt olyan fideszes ember, aki sok cégben volt benne és az első Orbán kormány alatt magas pozíciót töltött be. Van olyan, amelyik most is. Több tízmilliárdos érdekeltségek vannak a kezükben. Többek között a sajtó tekintélyes része. Hol van már a baloldali sajtó túlsúlya? Sehol. Független sajtó meg nincs is szinte.
Senki sem adósította el az országot! A nemzetközi pénzrendszerből fakad minden állam szükségszerű eladósodása. A pénzügyi háttérhatalom meg kijátsza minden nemzet tagjait egymás ellen. Sajnos a mi politikusaink is rátesznek egy lapáttal, mert nem az ország, csak a hatalom érdekli őket, ezért keresnek belső ellenséget mindig.

Szóval mire ment el pl. a Gyurcsány-Bajnai által felvett pénz? És mire kellene Orbánnak most az IMF pénze? Mire kell nekünk állandóan hitelt felvennünk? Elmondom, és nagyon jól kapaszkodjon meg! Semmi másért nincsen szükségünk újabb és újabb hitelfelvételre, mint, hogy az előző hitelek kamatait és némi lejáró tőkét törlesszünk. Teljes mértékben hazug az az Orbáni állítás, hogy azért kell a pénz, mert mások eladósították az országot. Szó sincs róla! Az országot a kamatos kamat intézménye (leánykori nevén uzsora) adósította el. És félreértés ne essék, nem csak minket. 
Mit csinál az uzsorás, ha vissza szeretnéd fizetni a kölcsönt? Emeli a kamatokat, vagy nem ad új hitelt. Most is ez történik. Orbán elkezdett kiabálni, hogy csökkentjük az államadósságot. Az uzsorások benyomták a gombot és leállították a „befektetőket”, hogy állampapírokat vegyenek. Mit lehet tenni? Menni az IMF-hez? Szegény Orbán egyszerűen nem veszi észre, hogy az IMF és a piaci befektetők mögött ugyanazok a személyek, családok állnak. Most tényleg kedves Viktor, hányszor kell még ezt elmondani? Azt mondod Brüsszelben, hogy nekünk nem kell az IMF pénze, mert mi a „piacról” fogjuk magunkat finanszírozni. De az IMF és a piac egy és ugyanaz. Ugyanaz a pár család, dinasztia áll mindkettő mögött. Ébresztő! 
Ébresztő! Be kell fejezni a marakodást és fel kell őszintén világosítani a magyarokat a valós pénzügyi helyzetről és a lehetőségekről, aztán dönteni.
Szerencsére most letettük a fegyvert, mert a „békevonulók” sem értik ezek szerint ezt az összefüggést, ami azért is érdekes, mert a jókor jó helyen privatizálok, volt Ikarusz ember visszhang TV-jében is, igaz hajnali kettőkor, néhányan már elmondták hozzám hasonlóan a dolgokat. Kérdés, hogy akkor mit keres ott a transzparens mögött, amikor nagyon jól tudja, hogy egy nagy hazugság, hogy nem leszünk gyarmat. Már régen azok vagyunk! Ha ki akarunk lépni ebből a rabszolgasorsból teljesen más utat kell választani, és sokkal rafináltabbnak kell lenni. Gyorsan jegyzem meg, a Jobbik útja sem megoldás, mert ők még harsányabban kiabálják a sokkal erősebb ellenfélnek, hogy gyere ki a hóra! Nos, kijött és megmutatta erejét, egy kézmozdulattal, 290-ről 320 az euro. Ha még mozdít a kezén, akkor egy hét alatt 400, ha legyint, akkor 500. Ezekkel nem lehet nyílt háborút viselni, értsük már meg végre, mert beverik a fejünket.


A magyar illuzionista II.,
Avagy miért kell Orbánnak maradnia?

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.01.16.


Vágjunk hát bele! Sajnos a múlt héten is bebizonyosodott, hogy még mindig jelentős számban vannak Magyarországon a „hívek”. Így nevezem azokat a polgártársaimat, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva, úgy tekintenek egy-egy politikai vezérre, mint egy szentre. Sajnos számukra az írásaim értelmezhetetlenek, mert bármilyen kritikát a „szent tehén” irányában személyes sértésnek vesznek. Így az eleve két részesre szánt összeállítás második részét sem javaslom nekik elolvasásra.
A múlt héten elemeztük, hogy miért kell Orbánnak szedni a sátorfáját. Arra is rámutattunk azonban, hogy mindez lehetetlen, mert a Fideszt, mint pártot Orbán egyeduralma tartja össze. Ha vannak is esetleg a pártban vagy környékén, akik látják is az ámokfutás eredményeit pontosabban eredménytelenségeit, nem mernek szólni. Féltik a bőrüket ill. pozícióikat. A Fideszben Orbán egy szervilis, kiszolgáló csapatot szervezett maga köré, minden potenciális ellenlábast politikailag „likvidált” már. Ugye mindenki fel tudja idézni tanulmányaiból és emlékeiből, melyik pártokra ill. rezsimekre volt jellemző a saját baj(elv)társak eltávolítása a hatalom közeléből. De akkor mégis, miért kellene Orbánnak maradnia? Nézzük!

Először is a haza, az ország érdekében. Jelenleg ugyanis nincs idő semmilyen demokratikus váltásra. A nem demokratikus váltások nem a szerző, és nem a Független SZABAD EURÓPA asztala. Mint többször megírtuk nem értünk egyet semmilyen uszító, kiközösítő, bármilyen magyar embert bitóérettnek tituláló nézetekkel. Itt egy bekezdés erejéig definiálnám az igen nehezen meghatározható nemzet fogalmát, amivel ma nagyon sokan visszaélnek Magyarországon. Martonyi János külügyminiszter azt mondja, nemzeti összefogás kell, mert ha nincs, az a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Kérdem én, a szélsőjobb, bárkit is ért alatta Martonyi, nem a nemzet része? A szélsőjobbosok 10 millió magyarországi magyarról beszélnek folyamatosan, de állandóan cigányoznak, zsidóznak. Kérdem én a közel 1 milliós cigányság nem a nemzet része? Mert ha nem, akkor kéretik csak 9 milliós nemzetről beszélni. Büszkén írogatnak mindenhol több tucatnyi magyar Nobel-díjasról, aztán két sorral lejjebb már szidják a zsidókat. Igaz ugyan, hogy a magyar(?) Nobel-díjasok 95%-a zsidó volt. Kéretik eldönteni, hogy akkor most a nemzet részei-e? A 2 milliós erdélyi magyarság minden tagja a nemzethez tartozik, az is, akinek a neve Lakatos? Az erdélyi magyar ajkú cigányok is a nemzet részei?

Na kérem, ez így nem megy! Olyan nincs, hogy a Jobbik tüntetést szervez az Unió ellen, és a színpadon EURÓPAI UNIÓS képviselő beszél az EU ellen, aki mellesleg havi 6200 euro (cc. 2 millió forint) fizetést vesz fel az UNIÓ-tól. Olyan nincs, hogy ugyanitt a szónok Attilával és Csaba királyfival példálódzik, de előtte pár nappal még nagy keresztény volt. Attila, mint keresztény szimbólum? Tiszta katyvasz, nincs értékrend! Fel lehet vetni, hogy lépjünk ki az Unióból. Megfontolandó, de nem zászlóégetéssel, hanem politikai vitákkal, TV-s pártelnöki vitákkal, melyben lehet érvelni, és nem csak az érzelmeket korbácsolni.
Most vagy Attila, Csaba királyfi és a rovásírás, vagy a keresztény Európa. Lehet mindkettő, de, akkor kéretik ezzel nem érvelni, mert nevetségesek leszünk.

Vesszőparipám, hogy igenis vannak pénzügyi elnyomók, létezik egy szűk réteg, akik a világot a pénzen keresztül a markukban tartja. Erről írunk immár hatodik éve. De botorság azt hinni, hogy ezek az elnyomók származási, vagy felekezeti alapon csoportosulnak. Ezt pont ők vetik oda nekünk, gumicsontnak, hogy marakodjunk.

Orbán Viktornak is döntenie kell! El kell döntenie, hogy kik adósították el az országot. Most a gaz kommunisták, Gyurcsányok, Bajnaik, úgy általában a baloldal (új szitokszó neoliberális! azt sem tudják sokan mit jelent), akik állítólag ahányszor csak lehet, rárontanak a saját nemzetükre. Vagy, a nemzetközi pénzügyi világ irányítói felépítettek egy olyan rendszert, a pénzkibocsájtás jogának megszerzésével, a nemzeti bankok kézben tartásával, a kereskedelmi bankok hitelpolitikájával, a pénzügyi minősítő cégekkel, a tőzsdékkel, a befektetési alapokkal, IMF-vel, Világbankkal, stb., stb., mellyel a világ minden nemzetét adósrabszolgaságban tartják, és aki nem engedelmeskedik azokat „kinyírják”. Viktor döntsd el, hogy melyik igaz! Most kik adósították el az országot? A kommunisták, vagy az őket is átvágó nemzetközi pénzoligarchia? A kettő együtt nem megy.
 

Utálom, amikor egy politikus megsértődik azon, amikor vele teszik azt, amit ő tett az előző kormánnyal. Orbán népszavazott, tűntetett, kivonult, bevonult, kordont bontott, sípolt, dobolt, stb. Leideggyengézte Gyurcsányt, de Orbán és hívei megsértődnek, ha őróla meg különböző grazi elmegyógyintézeti kezelés kapcsán pletykálnak. Mindenki azt kapja vissza, amit ő adott. Most, amikor ő kapja ugyanezt (a tizedét se), akkor megsértődik. Nem vesszük észre, hogy ez a megosztás mind ellenünk van.
Szóval, vissza nemzethez! A nemzetnek a része a szélsőjobbos zászlóégető Jobbikos, a zsidómániás Csurka, Dörnerestül, a Fidesz szavazói, de ugyanúgy nemzet része az MSZP szimpatizáns, az öreg „komcsi” bányász, a munkanélküli melós, a hajléktalan, a liberális gondolkodású honpolgár, a zsidó származású ember rabbistól. A nemzet része mindenki, még, akkor is ha vallása alapján nem a kormány által engedélyezett vallásokhoz tartozik. Akkor is a nemzet része, ha a Nirvánában, az örök vadászmezőkben, a közös tudatban, vagy Yoda mesterben hisz.
(Zárójelben jegyzem meg a bizniszegyházas nemzetmegosztáshoz, hogy az elismert 14 egyház vette fel az állami támogatások 99,2 %-át, a maradék 340 egyház osztozott a támogatások 0,8%-án. Kérdés, akkor most, melyek is a bizniszegyházak?) Sőt akkor is a nemzet része valaki, ha egyenesen ateista. A nemzet része az egymilliós cigányság, akkor is, ha sokan közülük lusták, ingyenélők, sőt esetleg bűnelkövetők. A nemzet részei a különcök is, a búzaégető Karsaitól, a féregirtós Torgyánon át, a mindigjóhelyenvagyok Pozsgaiig. Sőt, bármennyire hihetetlen a nemzet része Orbán Viktor, és maga Gyurcsány Ferenc is. Továbbmegyek a magyar nemzet része Szálasi Ferenc, Kun Béla is. Olyan nincs, hogy egyiket letagadjuk. Vitatkozni lehet szerepükről, de letagadni, hogy a nemzet részei lennének ostobaság. (A magyarságot sújtó, az örök megosztottságot és marakodást előidéző Turáni átokról itt olvashat!)
Szóval, amikor nemzeti egységről beszél valaki érdemes átgondolni, hogy mi is a nemzet. Sajnos a nemzet szót is kijátszották a magyarok megosztására, és létrejött egy nyelvi képtelenség, mint a nemzeti oldal. Matematika tanárként zavar, hogy egy legnagyobb halmaz részeként határoz meg valaki egy részhalmazt, ami megegyezik a legnagyobb halmazzal. Ilyen nincs! Egy nemzet az egy egység, azon belül lehetnek oldalak (részhalmazok). 

Szóval, miért kell Orbánnak maradnia! Egyszerűen nincs más alternatíva rövid időn belül. Orbánnak a 2014-es választásokig bizonyítania kell. Magyarországnak most nincs ideje, se előrehozott választásokra és értelme sem lenne, mert a jelenlegi viszonyok mellett nem tudna felállni stabil kormányzó erő. Orbán mögött ott a (igaz már csak parlamenti) többség. A magyar miniszterelnöknek most nem azzal kellene foglalkoznia, hogy a nemzetet megossza, nem annak kellene lennie a céljának, hogy mindenáron megnyerje a magyar választásokat. Neki most a sok rossz közül kell a lehető legkisebb rosszat kiválasztani.
Az elnyomók egyik fegyvere. De most már nincs mit tenni, elk..tuk, újra. A feladat, most a veszteségek minimalizálása, kit érdekel ilyen esetben a médiatörvény, meg a bírák nyugdíja, meg az adatvédelmi biztos. Lépni kell. Amikor artériásan vérzik a beteg, akkor nem a lábgombáját kezelgetjük, mert az ostobaság.
Őszintén, ki örül annak, hogy újra az IMF-re szorulunk? Senki. Az az olvasó, aki rendszeresen olvassa, a Független SZABAD EURÓPA újságot azonban tudhatja, hogy BÁRMIT is csináljon BÁRMILYEN kormány, az adósság visszafizethetetlen, mert egyszerűen így épül fel a rendszer. Lehet persze szabadulni, de nem így, ahogy Orbán akart. Orbán elméjét elhomályosította a hazai politikai siker és meggyőződésévé vált, hogy az ő ellensége a hazai baloldal. Komolyan elhitte. Elhitte, mert elhitették vele a pénzügyi körök, hogy ha ő jön, akkor támogatják. Jött és nem támogatták. Orbán ekkor esett pofára és rájött, hogy átvágták, hogy az igazi ellenség az adósság. (Erről itt írtunk részletesebben!) De arra még mindig nem jött rá, talán csak kapiskálja, hogy az adósságot nem az előző kormányok, hanem a világméretű pénzügyi csaló rendszer hozza létre, és tartja fent mesterségesen. Itt az ideje, elmozdulni a valódi nemzeti összefogás felé, bármit is értett rajta Martonyi János. Ehhez gesztusok kellenek. Kiegyezés.
 
Elég a Kossuth féle vonalból, annak sem lett jó vége. A szabadságharc elveszett, Kossuth elinalt, és Görgeyre mutogatott. Tanulság? Nem elég kirobbantani a forradalmat és szabadságharcot, aztán csodálkozni, hogy az ellenfél erősebb. Gondolkodni is kell. Higgadt fejjel! Bölcsen, mint Deák Ferenc, akit bár a száműzetésben lévő Kossuth árulónak tartott, de a nép a haza bölcsének fogadta. És figyelem, Kossuth és Deák is a nemzet része. De Orbán Viktornak döntenie kell mit választ? A magyar nép megnyomorítását („Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni…”) vagy leteszi a fegyvert és harc helyett a kiváló diplomáciára alapozva minimalizálja a veszteséget, szövetségeseket szerez itthon és külföldön a pénzügyi elnyomók ellen, mert lennének szövetségesek. Melyik ország örül annak, hogy folyamatosan leminősítik? Gondolom a portugálok, görögök és a többi európai nemzet partner lenne sok mindenben.
Orbánnak döntenie kell. A cél, a lehető legkisebb rossz!

Orbán Viktornak itt a nagy esélye, hogy mérlegeljen és több mint 2 éve, hogy bizonyítson a magyar nemzetnek, mind a 10 milliónak itthon és a többi millióknak a határokon túl. A hangsúly a minden van.
Őszinte kíváncsisággal várjuk Orbán döntését. Az első pozitív jel az lesz, ha végre megérti, hogy nincs többé kettős beszéd. Nem mondhat mást itthon és mást külföldön. Nem mondhat ő mást reggel és Fellegi (Selmeczi, Szíjjártó, stb. válasszon tetszés szerint) pár órával később. Ha ez megváltozik, reménykedhetünk. Lélegzet visszafojtva figyelünk, és remélünk!


A magyar illuzionista, avagy
miért kell Orbán Viktornak mennie?

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.01.09.

Köszöntök mindenkit az újesztendőben, és kívánom, hogy jobb legyen, mint az előző, bár erre a jelen állás szerint igen kicsi az esély. A szokott módon kérek mindenkit, hogy csak akkor olvassa el ezt az írást, ha elméje hajlandó még mérlegelni. Azért írom ezt a figyelmeztetést, mert terjed a kór a magyarok között, a vakhit alapú társadalompolitikai gondolkodás, a kommunizmusra jellemző, a mi kutyánk kölyke szemlélet. Tök mindegy, hogy mit csinál, lop, csal, hazudik, de a mi oldalunkon áll, akkor hiszünk neki.
Először is felhívnám mindenkinek a figyelmét minden olyan magyar pártra és politikusra, aki oldalakat említ, ott már eleve baj van. Nem szeretnék olyan országban élni, ahol oldalak vannak. Sokszor kifejtettem már, hogy felháborítónak tartom, hogy bárki ebben az országban lekommunistázzon vagy lefasisztázzon valakit. Nem nem, az én Magyarországomban nincsenek kommunisták és fasiszták. Ez a magyarság hagyományos megosztása. Minden ilyen megosztás azoknak a nemzetközi pénzügyi körök kezére játszik, akik a háttérben dörzsölik a markukat, amíg mi marakodunk.

Felháborít minden olyan jelző, bármilyen magyar emberre vonatkoztatva, mint bitóérett, hazaáruló, stb. Mindenki, akinek ilyen gondolatai vannak, bármely magyar polgártársunk iránt, jól teszi, ha vesz egy mély levegőt és egy percig átgondolja, hogy kinek az érdeke mindez.
Nem gondolom, hogy bármely politikusnak lógnia kellene. Ez ostoba és sehová nem vezető nézőpont, amely elhomályosítja az elmét, így nincs esély a dolgok valódi átlátására. A felelősség politikai kell, hogy legyen. Mit jelent ez? Lázár János szavával élve, a kormányt el lehet zavarni. Nem, nem az utcán Molotov koktélokkal és székház ostrommal, hanem a szavazófülkében a voksokkal.

Szóval, miért kell Orbán Viktornak mennie? Nézzük!
Orbán Viktor az egyik legtehetségesebb magyar politikus. És itt azonnal álljunk meg egy szóra. Mit is jelent, az hogy politikus, mit jelent az, hogy politika? Egyszer már kifejtettük, de érdemes megismételni, mert sokakban az a téves képzet él, hogy a politika, az valami olyan dolog, ami a közjóért van, az emberek életének jobbításáért, a nemzetek felemelkedésért. Nos, kérem ez tragikus tévedés. 
A politika a következőt jelenti: a társadalomban küzdelem, a hatalom megszerzéséért, ill. a hatalom megtartásáért. Hoppá! Ezt jelenti a politika. Ki végzi a politikai tevékenységet? A politikus. A politikusnak tehát SEMMI más célja nincs, mint, hogy a hatalmat, megszerezze, vagy ha éppen hatalmon van, akkor megtartsa azt. Természetesen, ha valamilyen csoda folytán jó szándékú, és erős emberek kerülnek politikai hatalomra, akkor lehetnek társadalomjobbító céljaik, de az esetek döntő többségében szó szerint elkurvulnak és csak a hatalom érdekli őket.
A hatalom drog, megmérgezi az arra nem érdemeset!
Minél tovább van valaki politikai pályán, annál jobban beszűkül a látóköre és tompulnak a valóságnak a helyes érzékelési képességei. Nem érdekli már az eredeti célja, hogy segítsen az embereken, csak a hatalom lebeg a szeme előtt. Egyszóval, amikor azt írom, hogy Orbán Viktor tehetséges politikus, immár több mint 22 éve, akkor nem éppen hízelgek neki. Én szívem szerint megtiltanám, hogy bárki 8 évnél tovább politikai pályát töltsön be életében. Ne csontosodhassék senki sem be az országgyűlésbe, vagy a polgármesteri székébe.
Pontosan mit tettek le eddig a köz érdekében az asztalra Lázár János és (mindenféle pártból) politikus társai?
Valljuk be őszintén, mit „dolgozott” eddig életében, mondjuk Orbán Viktor, Lázár János, Szíjjártó Péter, vagy éppen Mesterházy Attila?Semmit! Az iskolapadból főállású politikusok lettek. Soha egyetlen fillért nem termeltek meg az országnak, egyet fillér adót nem fizettek. (Azt most ne hívjuk valódi adónak, hogy az államtól, azaz tőlünk kapnak pénz, aminek egy részét, mint „adót” visszaadják. Ugyan már?) Idétlen és a fenti okfejtésemet – a valóságtól való elszakadást – támasztja alá pl. ugye Lázár János elhíresült, akinek nincsen az annyit is ér szövege. Jánoskám, Te még igazából semmit sem tettél le az ország asztalára, csak a magyar emberek eltartottak Téged. Szóval nem illik őket kioktatni, hogy hogyan kell kaparni. 
Orbán Viktorral ugyanez a baj. 
Orbánt a magyarság nagy megosztójának tartom. Tipikus politikus, és mivel tehetséges, mindig megszerezte, ill. megtartotta a hatalmát. Hiába veszett el két választást is, a pártjában tehetséges politikushoz illően megtartotta a vezető hatalmi szerepet. Nem érdekelte, hogy milyen áron. Nem érdekelte, hogy milyen eszközökkel, nem érdekelte hogyan, csak a cél lebegett a szeme előtt. Szemmel láthatóan őbenne már fel sem merül, hogy visszavonuljon a politikától, már meg van mérgezve vele. A hatalom olyan, mint a drog. 



Nézzük, milyen hibákat vétett a hatalom megszerzésért és megtartásáért folytatott küzdelmében Orbán, amiért mennie kell.
Először is nem következetes, ezért folyamatosan hazugságon kapható. (Ez nem egy állítás, hanem csak személyes véleményem, mielőtt jön a per!) Mit értek hazugságon? Azt, amit jelent. A hazugság definíciója, hogy a valóság tudatos vagy nem tudatos elferdítése. Szóval akkor is hazudhat valaki, ha ezzel nincs tisztában.
Nem részletezem most itt a 
2006-os nagy hazugság, rosszabbul élünk, mint 4 éve hülyeséget. Csak azért említem, mert pont, hogy jobban éltünk, mint 4 éve, kölcsönökből ugyebár. Ez csak egy ellentmondás a sok közül. Mert vagy rosszabbul élünk, mint 4 éve, vagy eladósították az országot. 2006-ban nem láttam olyan Fideszes óriásplakátokat, hogy Gyurcsány eladósítja az országot, jobban élünk, mint 4 éve azonnal vonjuk vissza a 13. havi nyugdíjat és béreket. Én valami olyasmi Fidesz szövegre emlékszem, hogy 14. havi nyugdíj, meg ingyen benzin a munkába járáshoz. Mit csinál tehát egy politikus, a hatalom, megszerzéséért, vagy megtartásáért? Hazudik? Akár igen. Működik? Igen. Megszavazzuk őket a hazugságaikkal? Igen.
Nézzük inkább a mostani államadósság csapdahelyzetet, mert ez most a jelen.
Mit az ellentmondás a mostani Orbáni politikában? Először is szögezzük le a következőt. Mi itt a Független SZABAD EURÓPÁ-ban már évek óta írjuk, hogy az államadósság visszafizethetetlen és, hogy a magyar (és a világ többi országában is) pénzrendszert egy nemzetközi pénzügyi háttérhatalom tartja kézben. Ebben tehát nincs vitánk Orbán Viktorral, sőt, szerintem régebb óta valljuk, mint ő. (egy éve írtunk erről cikket! Kattintson ide!) Igen Viktorra jellemző a pálfordulás, hiszen politikus. Azok, akik „hívei”, azt elnézik neki, mert most éppen olyan dolgokat mond, ami kedves a szívüknek. Mi azonban élünk a gyanúperrel, hogy Viktor most semmi mást nem tesz, mint a hatalmát akarja megtartani. A nemzetközi pénzügyi elnyomással szemben teljesen rossz harcmodort választ és ezzel már sokkal többet árt, mint használ. Most üt vissza az, hogy a 2002 és 2006-os választási kudarc után vasszigorral és különböző praktikákkal kellett megtartania a hatalmát a saját pártjában, amiből így óhatatlanul kiirtotta a kritikus hangokat, ill. személyeket. Így most nincs senki, aki ellent merne mondani neki, és ami még rosszabb, nincs senki, aki szembesítené az igazsággal. Biztos vagyok benne, hogy egy csomó ember látja a baklövéseit, de nem szól, inkább csak a háta mögött súgnak össze. A Szíjjártó és Selmeczi Gabriella típusú embereknek a tudása meg kimerül abban, hogy a vezér szavait visszaismételjék. Selmeczinek még sokszor láthatóan még az sem megy, hogy mit szánt Viktor egy zártkörű poénnak vagy elszólásnak, ő belemondja a világsajtó kameráiba azt is, amit nem lehetne.
Szíjjártókkal és Selmeczikkel nem lehet kommunikálni, mert már röhejesek!
A Lázár Jánosok Orbánnak köszönhetik hatalmukat, csak akkor fogják hátba támadni, ha más lép és ott érzik magukat biztonságban. A Viktorral régóta együtt lévők belecsontosodtak a régi helyeikre, már nincs bennük vágy a jobbításra. Fontosabb a polgármesteri szék a nyugdíjig, mint a konfrontálás Orbánnal, különös tekintettel arra, hogy 2014-től nem lehet valaki egyszerre polgármester és országgyűlési képviselő is. Ezt mind mind Orbán találta ki, brilliánsan.
Szóval támadnak minket a spekulánsok? Nem. Nincsenek spekulánsok, sokkal rosszabb van ennél. Nem piti kis brókerek intézik a magyar forint árfolyamának az állását. Pár ember egy szivarfüstös szobában adja ki az utasításokat. Mi ezt már többször leírtuk. Felvetődik a kérdés, ha Orbán Viktor mindezzel tisztában volt és van, akkor hogyan lehet ennyire oktondi, hogy ilyen nyíltan nekimegy ezeknek az elnyomó gazembereknek. Nem lehet mással magyarázni, mint, hogy Viktoron elhatalmasodott a tévedhetetlenség illúziója (orvosi nevén: Napóleon szindróma). Egyszerűen nem érzékeli a valóságot. Annyit és annyiszor beszélt már válogatott és őt támogató közönség előtt, annyira túlnyerte magát a 2/3-dal, annyi hülyeséget megcsinálhatott az elmúlt 2 évben büntetlenül, hogy azt hiszi, hogy mindent megtehet. Ravasz ördögnek képzeli magát, aki kézben tartja a kártyákat, de a külső megfigyelő egyre több hibát láthat. A kormányzati kommunikáció teljesen összeomlott, szinte óránként megy ki más közlemény. Hihetetlen, hogy még mindig képesek azt hinni, hogy itthon lehet mást mondani, meg kint is mást. Hol élnek ezek? De mivel a Viktorhoz hű bagázs irányítja a kommunikációt, silány a minőség. Érthetetlen, hogy Szíjjártó és Selmeczi jelentősen többet szerepel, mint a jobb sorsra érdemes Gíró Száz, akinek olyan csapnivaló a szereplése, hogy az már hihetetlen, pedig tehetséges ember. Az az ember érzése, hogy nem adnak neki információt és teljesen össze van zavarodva. Martonyi János meg például érthetetlenül keveset, szinte semmit sem szerepel. 
Alig 2 év alatt sikerült ide letornásznia magát Orbánnak, úgy, hogy nem is volt ellenzéke!
Orbán kapkod, rögtönöz és öntömjénez. Ahelyett, hogy pontos, kiérlelt harcot vívott volna a nemzetközi pénzügyi körök ellen, ellőtte itthon a puskaporát. Energiáit az adósság elleni fontos harc helyett a következő időszak hatalmi biztosítékainak kiépítésére összpontosította. Teljesen felesleges és lényegtelen törvényeket hozott, mint az egyházügyi, az oktatási. Ugyanakkor az egészségügy összeomlik. Érhetetlenek ezek a Kerényi féle festmény hülyeségek, meg az ünneplés az Operában. Viktor egyszerűen nem érzékeli, hogy a magyar emberek az összeomlás szélén vannak. Szó szerint, naponta hallom a telefonokban és a beérkező levelekben, hogy az utolsókat rúgják, nincs semmi tartalékjuk, végük van.
Orbán nem érti, hogy az embereket ő maga hajtja az IMF megállapodást követelők soraiba. Ő maga az okozója annak, hogy a magyar társadalom nagy része alig várja, hogy újra jöjjön az IMF. Orbán Viktor a személyes felelőse ennek. Persze, hogy lehet most azt mondani, hogy de összeesküdtek ellenünk. Hát persze, hogy összeesküdtek Viktor, de nem tegnap, hanem már hosszú ideje. TE ezt állítólag tudtad! Komolyan azt hitted, hogy majd Te egyedül legyőződ őket, és mindezt úgy, hogy a magyar emberek 98% azt sem tudja, hogy létezik egy „világkormány” a háttérben. Az egyszeri magyar ember csak odáig jut el, hogy zsidózik és cigányozik, nem látják, hogy a nemzetközi pénzügyeket irányító pár embernek pont ez a célja. Amíg mi itt elcigánybűnözőzünk, meg elzsidózgatunk, addig ők röhögnek a markukba. És Viktor, amíg nem mész el, vagy nem engedsz nekik, addig a forintot tönkre vágják és kiéheztetnek minket. Nem téged, minket.


Te az ígérted, hogy jön a megváltó! De aztán kiderült, hogy csak illúziókat tápláltunk és a mesében hittünk!
Tehát vagy elmész és hagyod, hogy mások vívják meg ellenük a csatát, remélhetően sokkal furfangosabban és ügyesebben, vagy maradsz és engedsz nekik és semmivel sem leszel jobb bármelyik elődödnél, de marad nálad a „hatalom”. Sajnos kétségen sincs, melyik utat választod, hiszen politikus vagy. A kérdés már csak az, hogy kit raksz meg bűnbaknak. Ki lesz a hibás? Gyurcsány? Bajnai? A magyar nép? Esetleg én, mert leírtam ezt? Szerintem csak ez az igazság.


A mítosz neve: euro válság
Orbán otrombán béna, de ezúttal jó cél vezeti


Szerző: Elek Attila Független SZABAD EURÓPA www.szabadeuropa.com 2011.12.21.


Aki olvassa írásaimat, talán észrevette, hogy nem igazán kedvelem Orbán Viktort. Aki most ebből azt vonja le, hogy kommunista vagyok, kérem, kattintson egy Fideszes portálra. Igen, nem kedvelem Orbánt, mert síratom őt. Vérzik a szívem az 1989-es hosszú hajú, borostás ifjúért, aki Nagy Imre újratemetésén beszélt. A szemem előtt lett egy szerethető lánglelkű fiatalemberből 22 év alatt egy mogorva rendpárti öregúr, aki ha rosszul viselkedem körmöst ad, meg tockost, kokit és még büszke is rá.
Fiatalon, az ellenzéki kerekasztalnál, a szabadságért és a demokráciáért küzdve!

Egyáltalán nem értek egyet Orbánnal, sem ellenzékben (erről itt írtam), sem kormányon. De! Nem állhatom a méltánytalanságot. Felháborítónak tartom Orbán támadását azzal az ürüggyel, hogy bizonytalan volt az euro mentési összeurópai válságtanácskozáson és nem csatlakozott azonnal a támogatók táborához. Nagyon helyes, hogy nem tette.
Orbán célja a nemzeti önállóság fenntartása ill. visszaszerzése. Ezzel mélyen egyetértek. Van azonban egy kis gond. Beléptünk az Európai Unióba 2004-ben. Az ország 85% a 15% ellen népszavazáson is megerősítette ezt. Be kell valljam, én is igennel szavaztam. Az idő múlásával azonban egyre jobban elbizonytalanodtam. Egy olyan dologra mondtam igent, amiről nem is tudtam micsoda. És igen, a csatlakozással lemondtunk a nemzeti szuverenitásunk egy részéről. Annál fontosabb, hogy a maradékot megtartsuk, esetleg szélesítsük.
 
Orbán hibázott! De nem abban, hogy nemet mondott, hanem, hogy ott mondott nemet. Sajnos be kell látnunk, Orbán csak a hatalom megszerzésében van elemében, csak ellenzékben ill. a pártpolitikában tud brillírozni. Ott viszont zseniális. A 2006-os elbaltázott választás után 100-ból 99 pártvezért elsöpört volna a saját pártja, őt nem. Kormányon gyenge, és „lustának” tűnik. Biztonságban érzi magát. Azt is kijelenthetjük, hogy diplomatának meg egyenesen csapnivaló. Óriási kár ez neki, de az országnak is. Orbán nyughatatlan gerillaharcos, aki nem tud már békében élni. Nem vette észre, hogy megnyerte a választásokat, tovább háborúzott. Így egy biztos újraválasztást még képes és el fog bukni.
De vissza Brüsszelbe. Az euro válságtanácskozáson minden miniszterelnök helyeslően bólogatott, hogy csatlakozik, meg támogat, az egy brit – David Cameront kivéve -, de hát ő mindig is (helyesen) az euro ellen volt. Orbán mormogott még valamit, hogy nem, de nem vette észre, hogy mindenki bólogat, így „egyedül” maradt, aztán megint rögtönzésre, magyarázkodásra kényszerült.

Mit tettek a többiek? Nos, mosolyogva igent mondtak, aztán hazaérve benyújtották a számlát. Sorba elmondják a kifogásaikat és az igényeiket, követeléseiket a támogatásukért cserébe.
Néhány példa.
Vaclav Klaust nem kell félteni. Szerintem Orbánnál tízszer erősebbet mondott, mégsincs tele a világsajtó vele.

Václav Klaus cseh köztársasági elnök: “Nem Csehország volt az, amely a válságot kirobbantotta, s a következményeket is a felelősöknek kellene viselniük.” Rámutatott: a bankok támogatták, hogy az európai országok költségvetési hiánnyal gazdálkodjanak, alacsonyak maradjanak a kamatok, s amikor a kamatok megemelkedtek, az érintett országok már nem tudták kezelni a helyzetet.“Meglehet, hogy azok a bankok nem is voltak buták. Jól tudták, hogy az euro övezet nem engedi meg, hogy egy-egy ország csődbe menjen. Ezért meglehet, hogy ez tőlük nem butaság, hanem ügyeskedés volt” – mondta a bankok címére Klaus. A politikus kétségbe vonta a Valutaalap szerepét is a válság megoldásában. Paradox dolognak nevezte, hogy míg a Valutaalapot egykoron a szegény országok megsegítésére hozták létre, ma a fejlett országoknak nyújt segítséget. Klaus azt mondta: nem bízik a valutaalapban, miután annak új vezetője Christine Lagarde, “Nicolas Sarkozy francia államfő jobbkeze”.
Az írek még meghökkentőbb dolgot tettek. Feltételekhez köti Írország, hogy csatlakozik-e az euro zóna megmentésére kitalált uniós kormányközi egyezményhez - közölte az ország pénzügyminiszter-helyettese. Az írek államadósságuk elnapolását kérik a csatlakozásért cserébe. Ezzel Írország az euro zóna első tagállama, amely a paktum aláírását ellentételezéshez köti. Adósságterheinek jelentős csökkentését követeli Írország cserébe azért, hogy részt vegyen az euro övezeti országok új költségvetési paktumában - mondta Brian Hayes ír pénzügyminiszter-helyettes vasárnap a The Sunday Business Post című ír gazdasági lapnak. A miniszterhelyettes szerint ugyanis "nem nyerő az az elképzelés, hogy megállapodás nélkül, adósságunk jelentős átrendezése nélkül" menjenek bele a paktumba.
Brian Hayes ír pénzügyminiszter helyettes egyenesen átütemezést és adósságcsökkentést kért. Mi meg úgy félünk ettől, mint ördög a tömjétől.

Írországban népszavazást kell majd kiírni arról, hogy az ország csatlakozzon-e az új rendszerhez, amely az EU-n belül közös gazdasági kormányzást hozna létre. "Mielőtt föltesszük a kérdést népszavazásra, meg kell oldani az országunk adósságának kérdését, és ezt már kezdik érteni EU-szinten is" - nyilatkozta Hayes.
A miniszterhelyettes szerint Írország törleszteni fogja az adósságait, ez nem kérdés. Ugyanakkor hosszabb lejáratot szeretne hiteleinek, hogy be tudja indítani a gazdaságot, és 2-3 százalékos növekedést érhessen el a következő években" - mondta.
Mit jelent ez magyarul? Írország a támogatásért cserébe adósságának az átütemezését kéri. Hoppá! Mi magyarok meg fel sem merjük vetni így egyszerűen a kérdést, hanem háborúzni akarunk. 
Szóval Orbánt most méltánytalan támadni azért, mert nemet mondott, de el lehet marasztalni a diplomáciai érzék teljes hiányáért.
Milyen utat választott Viktor? Természetesen megint a harcot! Az IMF megállapodás küszöbén akarja lenyúlni a jegybankot, és megint a nyílt színen. Mi vagyunk a legnagyobb szószólói a jegybank visszaszerzésének (
lásd írásunkat itt!), De nem így kell ezt. Ismételni tudjuk csak, hogy nem szabad csúzlival tank ellen menni.
Jó lenne, ha valaki leckét adna Orbánnak diplomáciából, mert a cél ezúttal támogatandó és nemes, de ilyen ügyefogyott taktikával biztos bukásra vagyunk ítélve. Pedig mi itt a SZABAD EURÓPÁ-nál tudjuk, hogy az egész euro zóna, és euro válság mind-mind mesterségesen előre megszervezett akció. A végcél a világkormány, amihez az Európai Egyesült Államokon és az euron, valamint a ameron (
erről itt olvashat) keresztül vetet az út. A nemzetállamoknak a terv szerint pusztulniuk kell. Az első lépés a pénzügyi önállóság teljes felszámolása. 


Mit is jelent a radikalizmus?

Orbán Viktor és a Fidesz a Jobbik ötleteiből él.



Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.03.17.


Miközben fut a Mit vesztettünk a rendszerváltással? című sorozatunk, amit érdemes átolvasni, nézzük meg most, hogy mit is jelent a radikalizmus, szembe állítva a konzervativizmussal, a szociáldemokráciával és a liberalizmussal.
Szükségét érezzük e fogalmak tisztázásának, mert mindennap használjuk őket, de nem vagyok benne biztos, hogy mindenki tisztában van a pontos jelentésükkel.
 Kezdjük a szocialistákkal, a szociáldemokráciával. A mai szociáldemokraták elfogadják az európai kapitalista rendszert (un. "szociális állam") és a demokratikus államstruktúrákat. A kommunizmust, a neokapitalizmust, a globalizmust egymáshoz is hasonlatos utópiának tekintik, illetve az európai gazdaság-politikai modellnek a sikerességét, és - a mai civilizációs szintünkön - annak kizárólagos élhetőségét hirdetik. A szocializmus eszméi közül - sok más mellett - az állam által garantált jóléti ellátórendszerek fejlesztését, a szolidaritást, az egyenlőtlenségek csökkentését az esélyteremtő állam kialakítását helyezik előtérbe. Ma Magyarországon legismertebb képviselője az MSZP.
A konzervativizmus. A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Érdekes módon hazánkban a Fidesz hirdeti magát konzervatív pártnak, pedig például gazdasági értelemben sok mindent csinál, csak éppen nem a hagyományos értékrendet szeretné megőrizni. Bár konzervatívnak mondja magát a Fidesz inkább egy protest párt, aki mindig harcol valaki ellen, pontos, világos, körülhatárolt értékrendet nem tud felmutatni. Egy a lényeg, mindenki ellenség, aki nem ismeri el a mi hatalmunkat. A későbbiekben rámutatunk arra, hogy éppen ezért hatalma megszerzése és megtartása érdekében nem rest mások ötleteiből építkezni és azt magáénak feltüntetni. 
Liberalizmus. A liberalizmus, más néven szabadelvűség, gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Gyökerei a XVII.-XVIII. századra, a felvilágosodásba nyúlnak vissza. Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás és protekcionizmus.
Az először Adam Smith által megfogalmazott gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabad kereskedelmet. Klasszikusai hittek abban, hogy egy láthatatlan kéz spontán rendet alkot az eredendően széttartó egyéni szándékok és tettek szövevényéből, s a sok egyéni érdek végeredményben a közjó növekedéséhez vezet, feltéve, hogy a minimális információ és igazságszolgáltatás rendelkezésére áll mindenki számára. A gazdasági liberalizmus a magántulajdonon és az egyének által kötött szerződéseken alapul. Hazai képviselői között 1994-ig a Fidesz található még első köpönyegforgatása előtt. Utána az SZDSZ képviselte nem túl sikeresen a liberális eszmét. Jelenleg komoly képviselettel nem rendelkezik itthon. Talán az LMP-ben vannak hasonló hangok, de ott talán a zöld vonal is erősebb a liberális vonalnál.

Radikalizmus. A radikalizmus eszmerendszer, amely a fennálló társadalmi rendszer vagy annak valamelyik szegmensének gyökeres, következetes akár a szélsőségekig elmenő átalakításának az elve. Alapelve abból indul ki, hogy a mélyen gyökerező bajok megszüntetéséhez a szabályok (rendszer) következetes átalakítása szükséges. Nem elég, ha a felmerülő gondon alkalmilag segítünk és közben nem orvosoljuk a baj okát, mert így a baj megismétlődhet. A radikalizmus ellenpólusa a tradícionalizmusnak, és a konzervativizmusnak. A hazai jobboldali radikalizmus képviselője a Jobbik, baloldali radikális alakulat nincs jelenleg a színen. 
És akkor itt és most újra hangsúlyozom, hogy minden olyan ember, aki Magyarországon kommunistákat és fasisztákat lát az nem igazán tartozik bele egyetlen egy fenti eszmerendszerbe sem. Természetesen minden pártban vannak szerényebb szellemi képességekkel megáldott emberek. A legrosszabb fajták azok, akik még érzelmileg is egy állandó düh és irigység szintjén állnak. Ezek azok, akik bármilyen oknál fogva akasztást, meg lámpavasakat emlegetnek. Nos, ettől még nem kommunista vagy fasiszta valaki, hanem egyszerűen egy vérszomjas és buta ember. A radikalizmus ugyanis nem egyenlő az anarchiával, az akasztással. Engedelmükkel itt és most nem foglalkozom azon pár tízezer emberrel, akik minden politikai tömörülésben megtalálhatók és képesek lennének bármilyen emberi szörnyűségre. Meggyőződésem, hogy Magyarország ennél jobb és nem jön el az az idő, amikor ilyen emberek kerülnek főszerepbe.
 
Nézzük, akkor politikai szempontból a történteket, mert az sokkal izgalmasabb elemzésnek ígérkezik.
Ha valaki józanul hátralép egy lépést és elfogulatlanul megnézi az elmúlt 5-6 év történéseit érdekes dolgokat vehet észre a magyar társadalom és gazdaságpolitikai életben. Ez pedig a következő megdöbbentő adat. A Fidesz és Orbán Viktor gyakorlatilag folyamatosan a nemzeti radikális oldal és a Jobbik politikájából és ötleteiből él. Orbán évek óta semmi mást nem csinál, mint radikalizálja a magyarokat, ill. elfogadja a radikálisok segítségét, és amikor elér egy sikert vagy részsikert, akkor hátralép és felveszi a konzervatív, higgadt politikus mázát, aki éppen azon szorgoskodik, hogy konszolidálja (megerősítse) az ország nyugalmát és békéjét. Gyakorlatilag kéri a radikálisok segítségét, miután meg megkapja, akkor kidobja őket a kukába és nagy sötét masszának nevezi őket. 
Bizonyítékok? Nézzük. Orbán Viktornak ellenzékben babszem van a fenekében, vérig van sértődve, hogy 2002 után elveszti a 2006-os választásokat is. Mindent megtesz a hatalom megszerzéséért. Mindez parlamenti eszközökkel nem lehetséges. Orbán elhatározza, hogy csatatérré teszi az utcát. Elemzőként rendkívül kíváncsi lennék, hogy ki szivárogtatta ki Gyurcsány öszödi beszédét. Mindenesetre a Fidesz rendkívül felkészült volt és a HírTV is pár perc alatt hihetetlen precíz vágásokkal adta adásba a kiemelt részeket. Kétség kívül kiváló munka volt Gyurcsány lejáratására. Ismeteltem kérek mindenkit, hogy most ne azt vonja le, hogy gyurcsányista vagyok. Szó sincs róla. Ráadásul Gyurcsány hasonló hibákkal rendelkezik, mint Orbán. Mindkettőjüknek a fő gondja az, hogy remekül értenek a hatalom megszerzéséhez és ebben rendkívül kitartóak és tehetségeket, amikor azonban odakerülnek a miniszterelnöki székbe, mindketten megelégedetten hátradőlnek és impotensek lesznek. Semmit sem csináln(t)ak, csak várják a csodát. Gyurcsány talán csak annyival jobb a szememben Orbánnál, hogy ő nem osztotta meg szánt szándékkal úgy a nemzetet itthon és a határon túl, mint tette azt Orbán Viktor.   
Akinek mindent szabad!
     
Miről is beszélt egyébként Gyurcsány Ferenc az öszödi beszédben? Nos, ha valaki vette a fáradságot és meghallgatta vagy elolvasta és nem csak a média által kiragadott részegen csámcsogott, akkor tudja az öszödi beszéd arról szól, hogy Gyurcsány fel akarja venni a harcot az államadósság ellen, mert mint mondja (szóról szóra ugyanúgy, mint most Orbán) az adósság a fő ellenség. Ennyi! És mit tesz Gyurcsány? Nekilát az adósság lefaragásához. Orbán fellázítja az országot, utcára viszi az embereket, felpiszkálja az emberek jogos dühét. Van itt egy kérdésem, amit most feltennék és nagyon-nagyon csodálkozom, hogy miért nem tette még fel senki sem. Mi lett volna, ha 2006-ban Gyurcsány nem csinál semmiféle megszorításokat, hanem a költségvetési hiány csökkentése érdekében különadókat vezet be a multikra és lenyúlja a nyugdíjpénztárakat? A nyakamat teszem rá, hogy milyen események történtek volna! Orbán tele szájjal ordítozta volna, hogy micsoda skandalum szerencsétlen befektetőket megsarcolni, most hogy lesznek így munkahelyek. A böszme ellopja az emberek hosszú évek óta megtakarított nyugdíjpénzét. Valódi forradalmat robbantott volna ki. Úgy gondolom, hogy a Kedves Olvasók 99%-a egyetért velem ebben.
Míg Orbán elfogadja a Jobbik által összegyűjtött nemzeti radikálisok árpád sávos zászlós támogatását, addig a 2010-es kampányban megijedve a Jobbik előretörésétől hátba támadja őket és elkezdi szélsőségezni és ugatni őket. A Jobbik így is erős, több mint 800 ezer fős szavazótáborral kerül a be a Parlamentbe. 
Orbán, idén március 15-én éppen a Jobbik szavazóira repült rá!
Orbán azonban 2/3-dal és már nem törődik semmivel és senkivel sem. Pöffeszkedik az első hónapokban a bársonyszékben, legnagyobb gondja a foci. Mikor Barrosotól megkapja az első pofont, akkor hazadühöngi magát és jön a 29 pontos akciócsomag. Válságadó! A Jobbik már ekkor javasolja, hogy nyugdíjvagyont államosítani kellene és ezt a pénzt a gazdaság felpörgetésére lehetne fordítani. A Fidesz és Orbán kacag. Szó sem lehet róla. Alig telik el 4 hónap a Fidesz lenyúlva a Jobbik ötletét meg rá is teszi a kezét a magánnyugdíj vagyonra. Indokolás. Gazdasági szabadságharc van. Hihetetlen. Orbánék sem a hatalom megszerzésében, sem a megtartásban sehol nem lennének a Jobbik támogatása nélkül. Nálam a március 15.-i beszéd verte ki a biztosítékot, amikor Orbán Viktor teljesen világosan a Jobbik szavazótáborára vetette ki a hálóját. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Jobbik vezetése, hogyan reagál Orbánék újbóli támadására, a jobbik szavazói irányába. Ha Vona Gáborék erre azzal válaszolnak, hogy még jobban radikalizálódnak, akkor Orbán teljes sikert arat. A magyar nép ugyanis ennél nagyobb radikalizálódásra már nem vevő, és mindez már jelentős szavazatvesztéssel járna a Jobbiknak. Az egykori Jobbik szimpatizánsok ugyanis át fognak pártolni a kevésbé radikális, de már eléggé „bátor” Orbánhoz. Lásd, nem leszünk gyarmat szöveg.
Meg kell hagyni Orbán ebben zseniális. Először kivégezte a Kisgazdapártot, aztán néhány csatlósból álló hűbéressé degradálta a Kereszténydemokratákat. A következő áldozat a mai napig is tisztázatlan CD ügy miatt halálba küldött MDF. Nézeteim szerint éppen most folyik a Jobbik asszimilálása, beolvasztása a Fideszbe, úgy, hogy a Jobbikból már csak egy ultrajobboldali pártocska maradjon, amire már nem vevő a magyar közönség. Ebben Orbán zseni! El kell ismerni. A kérdés csak az, hogy mi lesz ennek az eredménye? Aki kicsit is tud gondolkozni egyértelmű: EGYPÁRTRENDSZER. Természetesen lesznek majd más pártok is, hiszen régen is volt Hazafias Népfront. Persze lesznek olyanok, akik ezt is megmagyarázzák, mint ugye a mi kommunistánk az jó kommunista. A mi egypártrendszerünk az jó egypártrendszer.
Rendkívüli érdeklődéssel figyelem a Jobbik vezetőségének a reakcióját a halálos ölelésre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése