2018. április 26., csütörtök

Vihar a biliben






Vihar a biliben


Józsinak valahol igaza van





Molnár Bálint    |   Ma   |   18:03


A nap egyik fontos híre, úgyhogy beszéljük meg legjobb tudásunk szerint: idegenül beszélő akadémikusok, írók, aktivisták (fideszül: Soros-zsoldosok) nyílt levélben fordultak Angela Merkel német kancellárhoz Európa fenegyereke ügyében. A levél aláírói aggódnak. Másként nem tehetnek. Aggódnak azért, mert a kancellárasszony hallgat és pártolja a bűnt. Súlyos hallgatásával kvázi részt vállal a magyar demokrácia elleni támadásokban. A közszolgálati média propagandává züllesztésétől a választási szabályok saját képére és hasonlatosságára való átírásáig. Aztán így folytatódik az érvelés:
Közben a magyar kormány az elmúlt hónapokban folyamatosan szítja az antiszemitizmus lángjait. Orbán közpénzből terjeszti a propagandát arról, hogy egy zsidó bankár mozgatja egy nemzetközi összeesküvés szálait, aminek célja Magyarország keresztény kultúrájának elpusztítása. (…) Ön nem ítélte el sem Orbán antszemita retorikáját, sem a demokratikus intézmények elleni támadásait. Ami viszont ennél is rosszabb, hogy a párt, ami vezet, továbbra is a Fidesz szövetségese az Európai Parlamentben, a CDU politikusai folyamatosan legitimálják Orbánt, és ön nem tesz semmi ez ellen. A hallgatás bűnrészessé teszi önt. A tétlensége miatt Ön gyakorlatilag szövetségese az antidemokrata és antiszemita erőknek.
Beszéljük meg ezt a dolgot annál is inkább, mert bizonyos Szájerjózsi is megírta az ő propagandaanyagát, amelyben éppen az Fidesz európai szövetségesének hálálkodik a támogatásért és referál pártja mindent elsöprő sikeréről:
A Fidesz győzelme az egész néppárti család sikere.
(…) antiszemitának nevezni bennünket azért, mert a személy, akivel vitánk van, véletlenül zsidó származású, abszurdum! Ez azt jelentené, hogy amikor Ingeborg Grässle vagy bármely kollégánk a költségvetési ellenőrző bizottságban Deutsch Tamással vitázik, aki éppenséggel maga is zsidó származású, antiszemitizmust kiáltanánk. Képtelenség!
Attól tartok, hogy ez utóbbi megállapítást illetően Józsinak valahol igaza van. Azzal együtt is, hogy amit fideszék az általános idegengyűlölet ügyében művelnek évek óta, az már régen túl van minden határon. A nyílt levél aláírói iránti minden tiszteletem mellett rendkívül károsnak tartom ennek a megszólalásnak a gerincét. Az antiszemitizmus gusztustalan és elítélendő jelenség, de elég nagy baromság a demokrácia lebontását Orbánék vélt antiszemitizmusával egy lapon emlegetni. Egyszerűen ez nem igaz. El kéne engedni az olcsó antiszemitázást, hiszen a magyarországi zsidóhelyzet sem magyarországi sem európai viszonylatban nem kulcsprobléma.
A kulcsprobléma ezzel szemben a szétbaszott jogállam, a szájbarúgott szabad sajtó, a kézivezérelt feudalizmus, az állami intézmények megszállása, a Poltpéterek sunyi cinkossága, a közpénzek lenyúlása, a rendszer ellenségeinek listázása, karaktergyilkolása, a mindenhonnan üvöltő propaganda, az Unió alapértékeinek tagadása, vagy Putyin ánuszrózsájának lelkes nyalogatása. Miért kell mindezt összemosni az antiszemitizmussal? Orbán Viktor nem a zsidók ellen visel hadjáratot, hanem a saját népe ellen, egy olyan világ újjáépítése céljából, amelyről azt hittük, már régen magunk mögött hagytuk. Orbán politikájának sarokköve az idegenellenesség, a megbélyegzés, de ez nem elsősorban a zsidókra van kihegyezve.
Következésképpen az Orbán-kormányról éppen elég gazemberséget föl lehet sorolni, de az antiszemitizmus akkor sem tartozik ezek közé, ha a sorosozás burkoltan talán az antiszemita érzelmekre is rájátszott (a goebbelsi módszereket most hanyagoljuk). És akkor sem, ha a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján kiadott könnyfakasztó közlemény minden szava ocsmány, hazug szemforgatás. Hogy érthetőbb legyek: amikor Farkas Flórián válogatott korrupciós ügyeit kérték számon újságírók a kormány véletlenül nyilvánosság elé álló tagjain, akkor Balogtól Lázárig azzal nyomultak, hogy Farkas Flóriánt azért bántják, mert cigány. Holott a romák felzárkoztatásának köztörvényes hóhérával nem az a probléma, hogy cigány, hanem hogy egy elvetemült, kártékony gazember.
Tudom, hogy ezek az egyetemi professzorok, aktivisták, újságírók, nagytudású emberek azzal is pontosan tisztában vannak, hogy Orbán korrupt, erkölcstelen rezsimjét éppen az uniós források tartják életben. De akkor miért nem erről írnak? Abban is biztos vagyok, hogy azt is tudják: Orbán nem antiszemita, ellenben a sötét ösztönök, a tudatlanság, az agyatlan rettegés, és a mindig kézenfekvő ellenségkeresés meglovagolásából kovácsolja a politikai tőkét magának. Hatalomtechnikai játszmáinak semmi köze az európaisághoz, az elvekhez, kizárólag a pillanat uralásához van köze. Ebben – lássuk be – verhetetlen. Nem antiszemita ő, hanem egy opportunista, gátlástalan politikai termék, aki mindig annak próbál meg látszani, amire pillanatnyilag igény van. Ezen az emberen elveket számonkérni lehetetlen, pont annyira, mint Angela Merkel német kancelláron számonkérni a magyar demokrácia elleni támadásokat.
Éppen ezért: nem lett volna célravezetőbb és hitelesebb ezt a levelet az Európai Néppártnak címezni? Angela Merkel mely minőségétől remélhető, hogy érdemben és demokratikus úton képes megakadályozni azt, ami Magyarországon történik? Merkel német kancellár egyszemélyben mit tud kezdeni egy másik ország belügyeivel, jogrendszerével azon kívül, hogy nagyjából semmit? Ezzel szemben igen, az Európai Néppárt igen sokat tehetett volna annak érdekében, hogy Orbán Viktor és a Fidesz ne fajuljon idáig, ahol most tart, bár egy ilyen akciónak a lehetséges kimeneteléről nem sokat tudunk mondani, miután nem történt meg. A tenyérjóslást meg hagyjuk meg a hozzáértőknek.
Az egy teljesen más és legitim felvetés természetesen, hogy hatalmi-politikai okokból nem olyan nagy baj Németországnak, hogy Magyarország alulfizetett összeszerelő-üzemként működik, ahol az Orbán nevű ember közpénzzel tömi a német multinacionális cégeket. Igen, ebben az értelemben valóban felvethető, hogy aki a gazdasági érdekeinek alárendeli a demokratikus, európai értékeket, az nem cinkos véletlenül abban az összeomlásban, ami felé Európa öles léptekkel halad? Hát de, valószínűleg nagyon is de.
Azt hiszem, kicsit megkésett és a fenti okoknál fogva enyhén hiteltelen nyílt levél ez még akkor is, ha az aggodalmak egy része nagyon is megalapozott. Az a baj, ami sokak számára már régóta világos: Európa elkésett Orbán rendre utasításával. Múlt héten is késő lett volna. Mert nem csak azt nézte évekig értetlenkedve, ejnyebejnyézve, hogyan lopja hugyosra magát, hanem azt is hagyta, hogy diktátort és erős embert játsszon a kelet-európai szemétdombon az általa propagált szélsőséges eszmék térnyerésének kontextusában. Az újabb kétharmada árnyékában különösen megkésettnek tűnik itt bármiféle aggodalom, mert a magyar emberek (azokkal a szabályokkal, amelyeket Orbán és csürhéje rákényszerített) mégiscsak döntöttek.
A magyar emberek márpedig úgy döntöttek (akármennyien is, akármilyen igazságtalan rendszerben is), hogy igenis szeretnének belefulladni a saját hányásukba, szeretik, ha kizsákmányolják, eltapossák őket, mert fontosabb a virtuális biztonság, mint a demokrácia és a jólét. Ha pedig innen nézzük, akkor ezen sem az Európai Néppárt, sem Angela Merkel egyszemélyben a büdös életben nem fog (tudni) változtatni. Pláne hogy tényleg kurvára nem az ő dolguk.




Néhány ezer szélsőliberális elmebeteg agymenései





H. A.    |   Április 16,  Hétfő   |   9:48


Nem szeretünk önkéntes alapon felületet biztosítani az állampárt megmondóemberei által a nyilvánosságba belekiáltott pusztító gondolatoknak, de az ország újabb kétharmados letarolásának és egy százezres demokráciapárti tüntetés bagatellizálásának fényében és árnyékában idekívánkozik a Magyar Idők nevű propagandatermék magát szociológusként definiáló szerzőjének brilliáns irománya:
Cím: AZ ORSZÁGNAK BÉKE KELL
Alcím: NE VEGYÜNK TÖBBET TUDOMÁST A LIBERÁLISOKRÓL, NEM AZ ÖVÉK A HAZA, HANEM A MIÉNK
Lényeg: A liberálisokkal nem lehetséges semmiféle nemzeti minimumban való megegyezés, mert ők született ellenségei a nemzetnek, a nemzetállamnak (…) A liberálisok mindennek az ellenségei, ami alapján mi meghatározzuk magunkat.
És még: Az országnak békére van szüksége. Ehhez az kell, hogy a nyilvánosságban ezerszeresen túlreprezentált liberális szélsőségesek hatása megszűnjön a közbeszédre. Ennek a választási sikernek ehhez kell vezetnie. A kormányzatnak, a Fidesznek, a jobboldali értelmiségnek és az embereknek az ország valóságáról és jövőjéről kell beszélnie, és nem néhány ezer szélsőliberális elmebeteg agymenéseiről. Az emberek békét és nyugalmat akarnak. Ezt veszi el tőlük immár három évtizede a militáns liberális szélsőségesek permanens „forradalma”.
Ugyan a meglehetősen terjedelmes tudományos-fantasztikus fejtegetés még a szombat esti tüntetés előtt íródott, és minden egyes sora a maga nemében aranyat ér, most érdemes erre a néhány mondatra koncentrálni. Ami megmagyarázza, hogy mire számíthatunk a zsinórban harmadik kétharmados Fidesz-kormányzástól. Az országnak béke kell. Az országban pedig akkor lesz béke, ha nem veszünk tudomást arról, hogy léteznek másfajta emberek is, mint mi. Mármint mi, jobboldaliak, fideszesek, nemzetiek.
Az emberek békét és nyugalmat akarnak. Az országban márpedig azért nincs béke és nyugalom, mert még mindig itt vannak ezek az elmebeteg szélsőliberálisok a maguk túlreprezentált agymenéseivel, és azt hiszik, a haza az övék is. Pedig nem. A haza a miénk. Ez a béke záloga. Az nem szít békétlenséget és nyugtalanságot, hogy a plakátokról üvöltő gyűlölettel kitapétázott ország legeldugottabb szegletében is migránsinváziótól retteg a nyomorúságtól kettőig nem látó polgár. Az szít békétlenséget, hogy még mindig van szabad sajtó, hogy nem mindenki esküdött fel a Fideszre, és hogy néhány ezer elmeroggyant a liberalizmus nevű fertőző betegségben szenved.
Nem igaz, hogy eddig nem tudtuk, de leírva látni mégis elborzasztó: nekik a jól megérdemelt kétharmadukkal az jelenti a békét, ha minden az övék, ha a hazából és a nemzetből kitagadják azokat, akik nem tapsolnak önfeledten a Fidesz túlhatalmának. Érdemes ezt jól megjegyezni, mert minden innen indul és ide tér vissza. Ezért nincs egy ország, egy nemzet, és ezért nem is lesz. Addig legalábbis, ameddig az ember értékét az adja, hogy fideszes, vagy nem fideszes. Ameddig az egyedüli kormányprogramot az ideológiai sokszínűség létjogosultságának tagadása képezi. Az egypártrendszer legnagyobb dicsőségére. Ameddig egy virtuális kétharmad kisajátítja magának az országot, a nemzetet, a hazát.



Fideszes matek



Swan Edgar    |   Ma   |   13:40
Tessék mondani, az egymillió új munkahely merre keresendő?
ado


Nem fogom azt mondani, hogy semmi értelme



Molnár Bálint    |   Április 16,  Hétfő   |   8:12


Boldogságos hétfő reggelt! Igen, elvileg lehet ilyet mondani, bár a hétfő reggelnek és a boldogságnak akkor sem lenne semmi köze egymáshoz, ha nem itt élnénk, ahol. Annyi kártékony okosságot és megmondást, amennyit a szombati tüntetésről olvastam, talán még soha, de nem bánom, tolják nyugodtan, akik ezt fontosnak érzik. Mondják el újra és újra, hogy miért faszság az egész, miért nincs semmi értelme már most, miért haszonleső idióták a felszólalók és az a pár arc, aki egy hét alatt ennyi embert képes volt mozgósítani, miért vadbaromságok a követeléseik, miért nem ért senki semmit az egészből, miért nem lehet elérni úgyse semmit. Nincs is jobb az előre siránkozásnál, az már máskor is sokat segített. Az mindig sokat segít. Amikor előre elsiratjuk magunkat, vagy utólag okoskodunk és fröcsögünk, hogy nem így kellett volna, másképp kellene és mindenkinek a jóédesanyja.
Nem azt állítom, hogy az az ellenzék, amelyikkel most próbálják összemosni a megmozdulást (a sorosozást most hagyjuk, ezt a feladatot a kormány bolhacirkuszozó Rogánantaljai ellátják) alkalmas lenne bármire is azon kívül, hogy kinyírják egymást éppen a szemünk láttára. Ha ez az ellenzék bármire képes lett volna, akkor most nem az lenne a téma, hogy ki kivel van az LMP-ben és ki ütött vissza először, hogy ha esetleg nem Toroczkai lesz a Jobbik elnöke, akkor vajon a néppártosodás milyen irányba halad tovább, ha nem Karácsony Gergely lett volna az MSZP miniszterelnök-jelöltje, akkor 300 ezer helyett hány szavazatot bukott volna a Fidesz egykori váltópártja, hogy ha Gyurcsánynak saját megkerülhetetlenségén kívül más célok is lebegnének a szeme előtt, akkor hol tartana az ellenzéki térfél. Ez már történelem.
Igen, én is azt gondolom, hogy ezektől az ellenzéki pártoktól sem egyenként, sem külön-külön nem érdemes sokat várni, pláne azt nem, hogy fogjanak össze, mert különben mindmeghalunk. Megvolt rá a lehetőségük, de elkúrták. Azt hiszem, hogy azok az emberek, akik szombaton utcára vonultak, pontosan tudják, hogy már csak magukra számíthatnak. Biztos vagyok benne, hogy ők sem gondolják komolyan, hogy az Orbán-rezsim akár egyetlen pillanatra is megfontolja az esetleges konszolidációt, és azok emberszámba vételét, akik nem rájuk szavaztak, akik az egész törvénytelen NER-jüket tagadják. Ha a NER belülről lebontható lenne, akkor az már bekövetkezett volna legkésőbb április 8-án. Innen már csak két lehetőség van, vagy talán három, de mivel nem vagyok az erőszak híve, ezért én baromira nem bánom, hogy szombat este nem állt lángokban a város. Aki ilyesmit várt ettől a tüntetéstől, az felelőtlen és ostoba. Szóval vagy az van, hogy a bábellenzék beül a parlamentbe átveszi azt a néhány mandátumát és asszisztál tovább ahhoz, amihez eddig is, vagy kivonul a picsába és bojkottálja az egész illegitim rendszert. Ettől teljesen függetlenül viszont szerintem semmi jóra nem vezet az, hogy a fotelben terpeszkedve elégedetlenkedjünk és megmondjuk, hogy már megint miért nem lesz semmi értelme semminek. Mert jövő héten kevesebben lesznek és aztán elfáradnak, mert eddig is mindig elfáradtak.
Ha ezt tesszük, akkor pontosan a Fidesz érdekei szerint járunk el. Mert nekik az egyedüli esélyük arra, hogy kitöltsék az újabb négy évüket. Ha az emberek elfáradnak, hazamennek, beletörődnek. És bár reggeli tudnám folytatni ezt az eszmefuttatást, felhívnám a figyelmet a Rogán Bűnöző Antal tegnapi bőnyálú sorosozásának egy elsikkadt aspektusára. Ami túlmutat azon, hogy 100 ezer ember utcára vonulása szerintük politikai bolhacirkusz. Ez pedig így szól:
határozott fellépésre lehet szükség a közösségi oldalak felhasználóinak védelmében is. (MTI)
Ez márpedig egy igen súlyos kijelentés, bele sem merek gondolni, hogy mi mindent takarhat az, hogy már megint meg akarnak védeni valakiket. És mivel mostanra bőven kiderült, hogy a Fidesz egyetlen igazi ellensége az internet, amit sajnos még mindig nem tudott legyőzni, már most borsólevesek futkároznak a hátamon attól a gondolattól, hogy mire készülhetnek az elvtársak és hogyan fognak megvédeni bennünket a valóságtól.
Ha már érintettem a témát, akkor még egy szó erejéig essen szó az LMP-ről és arról a mindenkire nézve méltatlan, fizikai atrocitásokkal tarkított harci állapotokról, amelyek a pártot uralják. A Sallai R. Benedek és Hadházy Ákos közötti, az előbbi szerint meg nem történt bántalmazás sztorija mellett terítékre került Detti közpénzből létrehozott ruhatára, százezres fodrászszámlái, a 20 milliós őt ünneplő nagygyűlés is. Én nem bánom, tényleg verjék szét egymást, ahogy akarják, teregessék a nyilvánosságban a szennyest, nekem tényleg az az érzésem, hogy akarnának se tudnának jobban a Fidesz alá muzsikálni. Igen, tudom, senkinek semmi köze nem volt a Fidesz kétharmadához, pláne az LMP-nek nem, de hogy ezek több évnyi politizálás után sem tanultak semmit a Fidesz profizmusából (hogy tudniillik soha a büdös életben nem szapuljuk egymást a nyilvánosságban, bevédjük egymás korrupt seggét, senkit nem hagyunk az út szélén és nem hagyunk támadási felületet politikai ellenségeinknek), az hihetetlen. Lehet, hogy Schiffer szépreményű politikai projektje végérvényesen megfeneklett? Nem tudom, de tényleg borzasztó látni ezt az ellenzéki térfelet.
És még mielőtt belecsapnánk a hétbe, tegyük ide, hogy a beteg rezsim beteg elmebaját semmi nem jelzi jobban, mint hogy Schmidt Mária lapjának undorító listázása már a kormányhoz kurva közel álló Professzorok Batthyány Köre számára is kínos. Vagy legalábbis:
Úgy látszik, még nem mindenki bízik a szeretet és összefogás erejében. A Figyelő című lap egy szerzője ugyanis arra az alantas vállalkozásra adta a fejét, hogy összeírja a Sorosnak elkötelezett magyar polgárokat. Mondhatná valaki: ez jó kis hecc, hiszen úgysem lesz semmi következménye. Mert valóban nem lesz. A szerzőnek és a szerkesztőnek tudnia kellene azonban, hogy hazánkban mindig vannak, akik az ilyen listába szedéstől – általában jó okkal, még ha ezúttal ok nélkül is – megijednek.
Alantas bizony ez az egész úgy, ahogy van, de legalább Pécsen is elég sokan tüntettek vasárnap. És nem fogom azt mondani, hogy semmi értelme, 2000 ember az semmit nem jelent. De, sokat jelent! Úgyhogy minden jót, eredményes hetet, jövünk vissza!







Lista



Benedikty Béla    |   Ma   |   11:36


Komolyan mondom, hogy valószínűleg tájékozatlan vagyok, és éppen azokon a helyeken nem jártam, amik különben nyilván számosak, és ezért nem olvastam azt a megjegyzést, mely szerint hiányzik egy név a Soros-listáról. Tetszik tudni, amit az udvari krónikásasszony lapjában lehet látni. Gondoltam, megvárom, amíg valahol megjelenik, dehát ennyit már nem lehet várni.
Szóval azt akarom kérdezni, a csúti futballista miért nincs a listán? Több pénzt kevesen kaptak Soros Györgytől. Arra gondoltam, hogy bár én soha egy fillért sem láttam ettől a „spekulánstól”, de szívesen feliratkoznék, hogy legalább számszerűleg stimmeljen a névsor. A baj az, hogy annyira undorodom az illetőtől, mármint országunk világszép miniszterelnökétől, amennyire már nem is lehet undorodni, ilyenformán még egy ilyen nemes cél érdekében sem áll módomban helyettesíteni.
De ha ezzel az írással saját jogon elértem, hogy méltó lehetek a részvételre, természetesen máris felajánlkozom.









Végül



Szalonna    |   Április 17,  Kedd   |   18:59


Kazánt súroltam; vágtam sarjat;
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Éreztem, forgó, gyulladásos
gyomor a világ is és nyálkás,
gyomorbeteg szerelmünk, elménk
s a háború csak véres hányás.
S mert savanykás csönd tölti szánkat,
szivembe rúgtam, ordítson már!
Hogyan is hagyna dolgos elmém
feledtető, de bérdaloknál.
Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért,
pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz!
S tudtam, ki üres kézzel tér meg,
baltát, kapát meg köveket hoz.
Villogó szívű, győzni bíró
vagyok, kinek kell legyen kedve
igazat tenni, pártot állni,
ím, e szigorú emlékekre.
De emlékhez mi közöm nékem?
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.
József Attila
1926 nyara/1930


Átnevelőtábor



Tamás Róbert    |   Ma   |   11:49
Talán van, aki még emlékszik, hogy a választás előtt nem egyszer mondtuk: bármi is történik nyolcadikán, biztosan romlani fog a helyzet. Az a rohadtul rossz hírem van, hogy igazunk lett. A helyzet már most is szar és folyamatosan romlik. Sokan csomagolnak, sokan fontolgatják az ország elhagyását. Ennek hatásai hamarosan érződni fognak, bár tartok tőle, hogy szinte fel sem fog tűnni, hogy még az eddiginél is nehezebb szakembert találni, a kórházban még kevesebb ápoló és orvos igyekszik ellátni a betegeket, némely városban már alig találni könyvesboltot, éttermet. Megszoktuk, most csak egy kicsit rosszabb, mint tegnap volt, holnap csak egy kicsit lesz rosszabb, mint ma. Ki lehet bírni, mert az ember úgy van kitalálva, hogy nagyon sok mindent kibír.
A törvénygyárban hamarosan befűtik a kazánokat és egészen biztos, hogy a még meglévő demokrácia utolsó morzsáit is felzabálják a szorgos hangyák és csótányok. A Magyar Nemzet beszántása nem sokat váratott magára, bár ezt szépreményű Simicska Lajos a két kezével döngölte a földbe, nem kellett hozzá valami agyafúrt kormányhatározat. Most még van egy kis sírdogálás ezen az oldalon, harsány, gúnyos röhögés a másik oldalon (egészen döbbenetes, ahogy a propagandisták ünneplik a lap megszűnését), aztán majd csend lesz megint.
Azt olvastam, hogy a bezárt lap munkatársai közösségi finanszírozású portálként próbálnak meg működtetni valami hasonlót, mint amilyen az mno volt. Remélem, sikerrel járnak, bár a csodákban már elég régen nem hiszek. A Fidesz a világon mindent meg fog tenni, hogy a még talpon lévő néhány – nem propaganda – oldalt ellehetetlenítse. Hiszen még most is ott tartanak, hogy az online médiában ellenzéki túlsúly van. Bevallom, ezt sokáig nem tudtam értelmezni, hiszen nincs, régóta sokkal több fideszes portál van, mint nem-fideszes. A napokban kiderült, mire is gondolnak. Konkrétan arra, hogy magasabb a független portálokon a kattintásszám, mint a pártpropagandista portálokon. Tehát hiába vannak számban kevesebben, több az olvasó. Márpedig ez tarthatatlan. Fideszék szerint. Pedig ők aztán mindent megtettek, hogy ne így legyen.
Amit nem tudtak erőből bezárni, azt felvásárolták. Mint például az Origót, ahol szériában jönnek ki a szerző nélküli termékek. Most éppen – két gyilkosmigránsozás között – ilyesmiket olvashatunk ott:
39 embert rúgott ki Simicska Lajos párttelevíziójából, a Hír TV-ből. A Jobbikot tulajdonló oligarcha a múlt héten felszámolta a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót. A tévéjét egyelőre nem zárja be, de alig lesznek műsorok. Amit nehéz megmagyarázni: Kálmán Olgát még mindig tartja. Kálmán Olga rekordfizetéséből 10-15, becsületesen dolgozó technikai munkatárs tudna hazavinni pénzt a családjához, ha ők maradhattak volna a bukott riporternő helyett, akinek műsorát botrányosan kevesen nézik. De nem akarunk demagógok lenni, hiszen magáncégével azt csinál a részeges oligarcha, amit akar. (origo.hu)
Ez a szép jövő, hamarosan már csak ilyen objektív tájékoztatást fog kapni mindenki a kávéja mellé. Amelyik portál szponzor nélkül működik (és tudtommal a 444.hu és az Index kivételével ez a helyzet), az reklámbevételre csak nagyon módjával tud szert tenni. Állami hirdetést nem kap, hiszen abból tartják fent a fideszpropagandát. Nem állami, de az országban működő vállalkozás sem fog ott hirdetni. Nem tilos ugyan, de nem is javasolt, már ha az illető vállalkozás nem szeretné, hogy hetente megtalálja valamelyik állami hivatal, ellenőrzés céljából és még esetleg megbízáshoz, munkához is szeretne jutni időnként. A kattintás-alapú reklámokból sokmilliós olvasottság mellett tud egy szabad szemmel is látható bevétel összejönni, ilyen látogatottsághoz rengeteg emberrel működtetett bulvároldal kell, percenként friss szenzációval. Miután a politikával foglalkozó portálok ezt nem tudják produkálni, esélytelen, hogy akár csak a szerverbérletre való összecsorogjon.
Nem először írom le, de lehetséges, hogy utoljára. Ezeknek a lapoknak és portáloknak semmi más lehetőségük nincs, mint az, hogy az olvasókra támaszkodjanak. Ennek viszont nincs kialakult kultúrája. Miközben az mindenki számára természetes, hogy az újságosnál kifizeti a kedvenc lapját és csak akkor kapja kézbe, a támogatást kérő portálok esetében sokan húzzák a szájukat – már megint koldulnak -, vagy el sem jut a tudatukig, hogy ő ugyan ingyen olvassa az adott portált, de annak előállítása, tartalommal való megtöltése, a technikai háttér biztosítás nincs ingyen. Az olvasók fizetési hajlandósága pedig egészen drámai. Elég csak annyit mondanom, hogy ha a stabil olvasótáborunk 4 (négy) százaléka venné a fáradságot és havi 1000 forintot szánna a portál támogatására, akkor gond nélkül tudnánk működni, fejleszteni, néhány embernek munkát adni. De nem tudunk. Jó esetben kifizetjük és befizetjük a működés költségeit, de egy bedöglött laptop már súlyos problémát jelent. Pedig nem vagyunk százan, se ötvenen, mindent magunk végzünk, amire normál esetben külön ember van és a szerkesztőség fele sem kap fizetést, mondhatni, hobbiból csinálja, mert egyszerűen nem jut.
És mi nem vagyunk hírportál, ahol a mi költségeink sokszorosa is csak az alapszintű működéshez elég, vagy ahhoz sem. Szerintem nagyon gyorsan tisztulni fog a kép. Ha az olvasók megértik, hogy a kedvenc portáljukért éppen úgy fizetni kell, mint az újságosnál a kedvenc lapjukért és ez nem egyszeri felbuzdulás lesz, hanem kialakult rendszer, akkor van esélye a független médiának. Ha ezt nem értik meg és nem hajlandóak havonta néhány száz forintot rászánni a fenntartásukra, akkor nem lesz független média, sem hír-, sem véleményportálok, sem oknyomozó újságírás. Ha azok, akik most siratják (okkal, joggal) a Magyar Nemzetet, előfizettek volna rá, ma lenne Magyar Nemzet. És lenne Népszabadság. Ugyanis sok mindent meg tud tenni a Fidesz, de ezt az egyet nem tudja meggátolni. Ha az olvasói hozzáállás nem változik, ezek a portálok vagy kénytelenek lesznek előfizetéshez kötni a hozzáférést, vagy megszűnnek. Más opciót nem látok.
A baj az, hogy nem is kell. Jajveszékelni, háborogni sokkal egyszerűbb, mint tenni valamit. Még időben, mert utólag már késő. Tartok tőle, hogy hamarosan el fog jönni az az idő, amikor nem csupán a leszakadó vidék nem jut hiteles információkhoz, hanem senki más sem. Akkor beköszönt a Mászáros-Habony-Vajna médiakorszak, de legalább nem kell tovább aggódni a demokrácia és szabadságjogok állapotáért, mert hamar el fogjuk felejteni ezeknek a szavaknak még a jelentését is.
Magam sem tudom, mi a túrónak írtam le megint mindezt, mert aki véletlenül olvassa, az is csak legyint és holnapra el is felejti. Talán egy kis Vajna Tímeás pletykával felturbózva kelendőbb lenne a cikk, de tartok tőle, hogy azon az áron nálunk soha nem fog semmi megíródni. Mert ilyen hülyék vagyunk.



Tanulmány egy levéltetűről, ami így elefántnak látszik, pedig csak levéltetű



Benedikty Béla    |   Ma   |   11:55


Az ember gyávának születik. Természetes tulajdonsága, hogy fél a fájdalomtól, az éhségtől, a szomjúságtól, mindentől, ami ismeretlen, mert az fájdalmat, éhséget és szomjúságot okozhat. Bátor az, aki le tudja győzni a természetes gyávaságát, és a maga, de főképp a közeli és távolabbi környezetének érdekében hajlandó vállalni a fájdalmat, azt is, amit már ismer meg azt is, amit még nem (meg néhány idegrendszer és képzelőerő nélkül született, az viszont nem bátor, csak érzéketlen).
A gimnáziumban, ahová jártam, az egy évvel utánunk következő osztályban volt egy kisfiú, aki inkább látszott másodikos elemi iskolásnak, mint gimnazistának. A szünetekben napjában többször felrohant a negyedikre, nyomában az üldözőivel, és sápadtan a félelemtől a karomba kapaszkodva a hátam mögé bújt, hogy védjem meg, bántani akarják. Nem tudom, miért éppen engem választott, voltak nálam nagyobbak is az iskolában, igaz, jórészt tohonya tészták vagy dióverőszerű egyszálbélűek, de azt hiszem, azon a szinten, ahonnan ez a kisfiú szemlélte a világot, mindegy volt, hogy valaki két fejjel nagyobb nála vagy két és féllel.
Az üldözők nem mertek közel jönni, de volt olyan, aki vitézül azt mondta, dehát folyton pimaszkodik. Pimaszkodjatok vissza, mondtam eleinte nem túl szellemesen, de ne akarjátok megölni.
Egyszer valamiért lerendeltek az igazgatói irodába (ez sűrűn előfordult), az a harmadikon volt, visszafelé menet láttam, mit csinál a kisfiú. Nem pimaszkodott, hanem szemétkedett, de már nem merték bántani, mert tudták, hogy úgyis felszalad hozzám. Odamentem, a háta mögé álltam, nem vett észre, átöleltem, lefogtam a karjait. Aki akar, behúzhat neki. Közelebb jöttek, de nem hitték el, csak álltak. Jancsika, mondtam, te egy gyáva kis szar vagy, nincs több védelem, tőlem agyon is verhetnek. Elengedtem, otthagytam. Nem tudom, megverték-e akkor, csak azt tudom, hogy nagyon csöndes kis gyerek lett belőle.
Ha valaki egy ország előtt tépi a száját, és folyton úgy tesz, mintha bátor volna, de nyomban felrohan a negyedikre, ha egy ismeretlen vékony kislány a közelébe menne, hogy kérdezzen valamit, az már nemcsak zsigerileg gyáva, az jellemtelen is, mert pontosan tudja, egyedül még néhány kapirgáló baromfi közé sem merne bemenni.
2013. december 25-én föltettem ide, erre a blogra egy írást. Nem tudom, hányan olvasták. Azt sem, hány jogász volt az olvasók között. Megkérdeztem olyat, aki ért hozzá, az azt mondta, én így, írásban vádolhatok, még Magyarország miniszterelnökét is vádolhatom, de én nem tehetek semmi egyebet, mert nem vagyok „jogi személy”.
Úgyhogy most megint ideteszem, hátha azóta lettek bátrabb emberek a jogi személyek között.
Vádolom Magyarország miniszterelnökét. És a csatlósait. Tizenkilencedik századi szóval is mondhatnám: a talpnyalóit. Meg huszadik századival is, de azt nem mondom, mert tartózkodni akarok mindenféle durvaságtól, mindjárt megértik, miért.
ehes
Nézzék meg ezt a kislányt. Műanyag tálból eszik műanyag kanállal, előtte műanyagpoharak. Éhes volt, most adtak neki enni. Nem a szülei otthon, hanem valamelyik szeretetszolgálat Karácsonykor az utcán.
A kislánynak valószínűleg hideg a keze. Fázik az egész gyerek. Nem tudatosul benne a fázás, mert most eszik. Kapott enni idegenektől. Valószínűleg az sem tudatosul benne, hogy nem a szüleitől kapott enni a fűtött lakásban. Nincsenek még pontosan körvonalazott fogalmai a megalázottságról.
Nem mondom, hogy aki ezt olvassa és ezt a képet látja, most gondolja azt, hogy ez az ő kislánya. Azt sem, hogy gondoljon arra, többszázezer gyerek éhezik ebben az országban.
Csak azt mondom, nézzék ezt a képet.
És ha megnézték, akkor próbáljanak válaszolni arra a kérdésre: miféle ember az, aki tehetne azért, hogy ez ne fordulhasson elő, de nem tesz semmit? Aki nemcsak tehetne, hanem az a dolga, hogy tegyen. Aki stadionokat építtet meg Kossuth-teret… a fenét fogom itt megint elősorolni, hogy mi mindenre költi az ország pénzét, tudják pontosan, akik ezt olvassák. Sőt azok is tudják pontosan, akik ezt nem olvassák, a csatlósok is mind tudják.
Vádolom Magyarország miniszterelnökét. És a csatlósait. Na és akkor mi van? Néhány ezer ember, aki ezt itt elolvassa, azt mondja, hogy’ úgy van. És akkor mi van? Attól még nem lesz mit ennie ennek a kislánynak.
Általában herdálja az ország pénzét az ország miniszterelnöke. És a csatlósai. Előfordulhat, hogy valaki sorolja is, hol mindenhol herdálja.
És?
Ki fog vádat emelni? Vádat emeltetni egy köztörvényes bűnözővel szemben? Ki fogja végre megérteni, hogy ez a kislány itt ezen a képen azért éhes, mert évek óta hagynak dúlni egy alakot? Akit azért helyezett oda a választópolgár, ahol most dúl, mert ő, a választópolgár tudja, ő maga semmit nem tud tenni azért, hogy ez a kislány soha ne legyen éhes. A miniszterelnök elnevezésű funkciónak ez volna az értelme: intézze az ország ügyeit, mely ügyek között az első és mindennél fontosabb, hogy ez a kislány ne legyen éhes. Ha ezt nem tudja elintézni, akkor mit keres azon a helyen? Ha ellopja ennek a kislánynak az ennivalóját, akkor miért nincs senki, aki vádat emelne?
Amiért ellopja ennek a kislánynak az ennivalóját.
Kaptam egy levelet egy bicskei polgártól, amiről nem tudtam eldönteni, provokáció-e vagy komolyan gondolja a kérdését (inkább hajlok az utóbbira, azért is válaszolok nyilvánosan): meg tudnám-e magyarázni, miért undorodom annyira Magyarország miniszterelnökétől. („Megsemmisíteni” különben nem akarnám, még őt sem, sokszor elmondtam már a véleményemet a halálbüntetésről bőven is, legyen elég annyi, hogy a halál nem büntetés.)
Elég ennyi?
Van még sok. Például annak a baromi tömegnek a sötét, ragacsosan szétfolyó butasága, akik ezek után négy éve is, most is „megválasztották” ezt a megátalkodott, gyáva brigantit, ami persze visszaszáll a baromian ostoba fejére. Mely tömeg mellesleg nemhogy két és félmillió nincs, még kétmilliónál is sokkal kevesebb, de most a „baloldali” média szorgalmas asszisztálásával éppen annak az adathalmaznak a végleges eltüntetése folyik, ami ezt igazolná – persze teljesen fölöslegesen, mert a butaságban tartott tömeg létszáma nem releváns adat egy bírósági tárgyaláson, ha az egynél több.
Elég ennyi?
Van még sok.


Mese Viktornak



Szalonna    |   Április 19,  Csütörtök   |   16:58


Viktor! Csak hogy tudd, nem mindenki él úgy ma Magyarországon, ahogy te.
Képzeld el, hogy van egy kislány. Szegény hátrányos helyzetű. Nem tehet róla, ilyen családba született. Az apját csak beszélőn láthatja. Rablás. Hiányzik neki, de nem tehet semmit. Sokat sír emiatt.
Képzeld el, az iskolában sokat csúfolják, mert a nagyapját cigánynak mondják. Állítólag erőszakos ember is volt. Kiközösítik. Ki akarna ilyen migránsivadékkal barátkozni? Szeretne tanulni, de a tanárok is megbélyegzik. A szülei se tudtak semmit, csak lopni.
Képzeld el, a gazdagabb lányok folyton gúnyolják, hogy milyen ruhákban jár, milyen ósdi az iskolatáskája, milyen nevetséges a frizurája. Nem igaz, hogy nem tudnak a szülei legalább egy Hello Kittys pólót venni a turiban? Csak a szakadt kínai vackok. Fujj!
Képzeld el, ennek ellenére befejezi az általános iskolát, és tovább akar tanulni, de nincs pénz a városba menni, meg kollégiumra. De kitartó, elmegy diákmunkát vállalni, amiből nagyon szűkösen, itt-ott kicsit éhesen, megoldja a középiskolát. Próbál barátkozni, de továbbra is leginkább csak elutasításban van része.
Képzeld el, még tovább akar tanulni, de az egyetemet már igazán nem tudja kigazdálkodni. Itt picit feladva elveit tízperces házasságszédelgésre adja a fejét. Mindaddig, amíg egy védelmező el nem kezdi megvédeni. Onnantól sokkal kevesebb marad neki, végül abba kell hagynia az egyetemet, mert nem tud annyit keresni, hogy kifizesse. Pedig állítólag ingyenes az oktatás.
Képzeld el, hogy elmegy dolgozni. Illetve menne, de hol túljelentkezés van, vagy éppen nem tud bantu nyelven (pedig az Magyarországon nélkülözhetetlen, bár igaz, akit helyette vettek fel, az sem tudott), vagy nem felel meg a pályakezdő 20 év gyakorlattal kritériumnak. Pedig, mint utólag mindig kiderül, hol a vélt származása, hol nézetei miatt nem veszik fel, hol pedig csak szimplán kell a hely egy csókosnak.
Képzeld el, nem talál munkát. Segélyt sem kap, mert ugye eddig feketén ténykedett.
Képzeld el, még közmunkára sem alkalmazzák, és még csak napszámba sem hívják. Az apja miatt. Vagy a nagyapja miatt? Mindegy is. Annyi pénze nincs, hogy a rendőröket magára hívja, nem hogy külföldre menjen dolgozni. Pedig tanult angolul. Talán menne is neki. De nem lehet. Akkor nem láthatja többé az apját, csak évi egyszer, mikor esetleg hazajön.
Képzeld el, hogy teljesen kilátástalan az élete. Hát álljon neki ő is rabolni?
Képzeld el! Mit tennél a helyében?
És most képzeld el, hogy Tiborcz Alíznak hívják!
bircanyeerow




Ablak mosás , hogy tisztábban láss !!!!

Ilonka néni , hiányoljuk azt a behódoló kézcsókot amit a lakáj média oly sok szeretettel nyújtott át betegesen gyerekesnek tartott nagy érdemű népünknek !!!



Hogy nem rohad ránk a bolondokháza már tényleg



Molnár Bálint    |   Ma   |   18:01


Arra kellett rádöbbennem, hogy ezt is megértem: kifejezetten rossz, majdhogynem káros dolognak tartom Orbán Korrupt Viktor régi-új-örökzöld miniszterelnök mikrofonállványok előtt elszavalt – részben tökéletesen ismert, részben még mindig a súlyos  meghökkentés és zavarba ejtés erejével ható – agymenéseit újra meg újra kielmezgetni.
Ahogy ennek az embernek a megnyilatkozásait hallgatom (márpedig elég régóta következetesen hallgatom), olyan érzésem van, hogy totál alkoholistának nézi az istanadta népet. Az alkoholista pedig többek közt onnan ismerszik meg, hogy mindig kell egy kicsit emelni az előző napi adagján, és akkor jól van ő. Az Orbán Viktor által képviselt politikának is valami ilyesmi a lényege. Most tartunk ott, hogy a kétharmaddal „megnyert” meccs tudatában és birtokában Felcsút elfuserált sufnijogásza egyre nagyobb magabiztossággal, kockázat nélkül emeli az adagot, a bármit mondás tétjét. Zabáljátok, vedeljétek és hallucináljátok azt, amit én akarok, vagy valami ehhez hasonló.
Annyira azért nem estem a fejemre, hogy ma reggeli igehirdetésénekegészére kitérjek, de azért van itt pár dolog, amit baromira nem szabadna szó nélkül hagyni. Persze abban is van valami dühítően aggasztó, hogy százezer magyar ember önkéntes utcára vonulását Sorossal próbálja bagatellizálni és hitelteleníteni a rögeszmésen hazudozás kormányának feje. A lényeg azonban, amitől se röhögni, se sírni nem képes az ember, pedig ok az bőven lenne rá:
Van itt valami vita, valami listázásról. Az európai politika lényege a transzparencia, az átláthatósághogy a választók tudják ki, mit és miért csinál. Csak így tudnak jó döntést hozni. (..) A sajtó munkásait kifejezetten biztatom arra, hogy segítsék az embereket a tények megismerésében. Fedjenek fel minél több hálózatot, (..) hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van. És egyébként, ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne szégyellje azt bevallani sem.
Régóta ismerem a spekulánsokat, régóta ismerem magát Soros Györgyöt is. Ez a nyerészkedő világ olyan világ, hogy újra és újra visszatér. Sosem adják fel.
No, hát ezzel az emberrel akarnak újabb négy évig vitatkozni a csekély számban parlamentbe jutott, ellenzéki pártoknak csúfolt alakulatok vezetői. Nincs primitívebb, ócskább, gyomorforgatóbb, büdösebb, sötétebb korokat idéző üzenet, mint Schmidt Mária szennylapjának Soros-zsoldosokat listázó cikke. Az értelmiség határon innen és túl (a fideszes professzorokat is beleértve) szégyenkezve, felháborodva, megrökönyödve okádja össze magát attól, hogy 2018-ban ez politikai termék lehet, hogy ezzel hatalomba kövült korrupt gazemberek vidáman házalhatnak; mindenki érveket próbál egymás mellé rakni az effajta kártékony, a felsőbbrendűségben gyökerező, másokat (az éppen aktuális tudjukkiket) önkényesen megbélyegző, pellengérre állító retorikától. Mi a fasznak?
Jön, megint jön a bandvezér és minden értelmesnek vélt érvet szájbarúg egy újabb cinikus, önkritikátlan hazugsággal. Kilencedik éve működik, hát nyilvánvalóan tovább tolja a dicsőséges néphülyítés bringáját. Most azt üzeni ő, az átláthatatlan, hatszáz évre titkosított ügyek, a közbeszerzések formájában (és különféle kreatív úton-módon) szétlopott hazai és európai pénzek kormányának mindenkori feje, hogy hajrá, csak így tovább, alattvalók, tessék csak leleplezni az ellenséget! (Ha másra nem képesek, a Wikipédiáról is összeollózhatják, a lényeg, hogy az ellenség az, akik nem mi vagyunk.)
Ez itt a viszkető tenyerű államférfiú, aki ahelyett, hogy elhatárolódott volna az erőszak minden formájától, arra bíztatta Őcsény drágajó magyarjait, hogy máskor is fejezzék ki hangosan és érthetően a véleményüket és nyugodtan essenek neki a másik ember torkának, mert a mi igazunk bármilyen erőszakot legitimál. A sötét maffia feje most arra adja atyai felhatalmazását, hogy azokat, akik nem mi vagyunk, bátran, szégyenérzet nélkül listázni hazafias kötelesség, úgyhogy tessék, bátran! Az önkéntes házmesterek országa lájkolja ezt. Csak a kibaszott náci tempó ne volna…
Mióta szégyen pénzt elfogadni külföldről, magyarázza már el nekem is valamelyik tanult szellemi honvédő! Mekkora ótvar hazugság ez, Orbán? És az mekkora hazugság, hogy a civil szervezetek titkolják, hogy honnan kapnak pénzt? Ki az, aki ebben a szellemi nyomorba taszított országban boldogkarácsonyozik, szemöldökcsipeszezik és fékknyúzozva rohan el a kamerák elől, amikor a família bűncselekmény-gyanús gazdagodását firtatják az újságírók? Azt hittem, hogy a megnyert választás után, meg miután még mindig nem ismerjük a tao-pénzek útját, vagy hogy a CÖF mire kapott félmilliárdos támogatást és mire kúrta el, miután a Tiborcz-Pharaon (nyugodjék!)-Mészáros és egyéb istenverte kormányközeli bűnözők és oligarchák közpénzhez való viszonyát mély hallgatás övezi, miután évekig kell pereskedni a szájbatekert közérdekű adatokért és Rogán is a helyén van, vége lesz már ennek az ordenáré hülyítésnek.
De nem, tévednem kellett. Soha nem lesz vége. Ennek soha. Ez a vállalkozás, ez a mások nyomorúságán nyerészkedő szarrágó-gyülekezet, amelyik mindig azt hánytorgatja fel másoknak, amit ő maga követ el, soha nem adja fel. Éberség! A háborút szítani kell, egy pillanatra nem lankadhat a figyelem, mert még a végén kiderül, hogy a listázott civilek átláthatóságával minden rendben van, kizárólag az Orbán-pereputty vagyonosodását fedi sűrű, átláthatatlan, nyolc éves homály.
Mekkora cinizmus kell ahhoz, te jó isten (Népszabadság, béke poraidra!), hogy ez a megélhetési uszító arra biztassa a sajtó a propaganda munkatársait, hogy leplezzenek le és listázzanak olyan embereket, akiknek nem tetszik a pofájuk, akik nem álltak be a pártállam sorába, és akik ellenállnak az elhülyülésnek. Miközben amikor véletlenül kiderül, hogy a még életben lévő, valódi sajtó túlságosan jól végezte a munkáját és leleplezte a kormány bűncselekmény-gyanús vérkorrupt disznóságait – Rogán helikopterétől Kósa anyjának mangalicatelepéig -, akkor jön a listázás, felszámolás, ellehetetlenítés, kiröhögés. Mikor melyik.
Feladom. Ez annyira beteg, annyira tudatosan, patikamérlegen kiszámolt szellemi méreg, hogy ezzel a romlott, erkölcstelenséggel nem tudok mit kezdeni. És tényleg ezt mondta, az Európai Unió pénzéből zsírosra hízott miniszterek elnöke: ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne szégyellje azt bevallani sem. Hogy nem rohad ránk a bolondokháza már tényleg!



Az Orbán nevű ember bátran szüljön gyereket



Forgács Erzsébet    |   Ma   |   9:52


Már elvonási tüneteim voltak, amiért egy ideje nem hallottam az Orbán Viktor nevű ember igehirdetését a rádióban, de ez a bajom szerencsére elmúlt, mert visszatért minden a régi kerékvágásba. Pontosan ugyanabba a kátyúba, ahol eddig is volt és pontosan ugyanazokat a demagóg hazugságokat hallgathatjuk, amiket eddig is módunkban állt élvezni.
Én most egy kijelentésen botlottam meg, mégpedig azon, hogy Orbán Viktor szerződést akar kötni a nőkkel, mert rajtuk múlik a demográfia. Vagy micsoda. Igaz, hogy velem már valószínűleg nem szándékozik számolni Orbán anyajelöltként, miután a magam részéről elégnek tartom a három fiamat és nem tervezem, hogy a közeli, vagy távoli jövőben szaporodni kezdjek, de mégis több közöm van az anyasághoz, mint az Orbán nevű embernek, úgyhogy elmondom, mit gondolok én erről a legalább annyira keresztény, mint amennyire konzervatív ötletről és akkor még a jobboldaliságát meg sem említettem.
Az a helyzet, hogy a gyermekvállalás nem a nők dolga. Az egy dolog, hogy a tudomány mai állása szerint a nőknek van méhük, tehát szülni csak ők képesek, de a ded előállításához többnyire szükség van egy hímnemű illetőre is. Azonban ez még mindig csak a dolog technikai része és valójában ez a legkevésbé fontos ebben a történetben.
Mondom, én mit tartok fontosnak szülőként. Például azt, hogy egy gyermek lehetőleg családban nőhessen fel. Mégpedig olyan családban, amelyikről nem Orbán Viktor, de még csak nem is Semjén Zsolt dönti el, hogy az egy család, hanem bátran érezheti és nevezheti magát családnak az az érték- és szeretetközösség, amelyik minden normális társadalomban családnak minősül. Akkor is, ha van erről papírjuk és akkor is, ha nincs.
Tehát gyermeket nem egy nő, hanem két ember szokott vállalni. És nem azért vállalnak gyermeket, mert erre megkéri őket egy Orbán Viktor nevű illető, nem is azért, mert akkor elenged a kormány valamennyit a tartozásukból (amit aztán a társadalom fog helyettük kifizetni), nem is azért, mert akkor jár a CSOK (amit szintén a társadalom fizet), pláne nem az ingyen tankönyvért, az adókedvezményért (amit végül a minimálbéreseken hajt be a kormány) és főleg nem azért, mert ezt várja el a kormány. Gyermeket azért vállal két ember, mert gyermeket szeretnének. Ők ketten.
A gyermekvállalás nem pár éves projekt, hanem életfogytiglani vállalás. A cuki kisbabából hamar dilis kamasz lesz, aztán fiatal felnőtt. Az alapvető szükségletek biztosítása édeskevés, nem csak étel és ruha kell ugyanis annak a gyereknek és nem csak arra van szüksége, hogy lehetőleg télen se fagyjon meg. Szüksége van élettérre, megfelelő oktatásra, szabadságra, biztonságra, szeretetre, nyugalomra. Fiatal felnőttként szüksége lehet családi támogatásra, hogy tovább tudjon tanulni, aztán szüksége van megfelelő fizetésre, hogy meg tudja teremteni a saját otthonát, ahol majd a saját családjával élhet és a saját gyermekeit nevelheti fel.
Ezzel szemben ma Magyarország az Unió egyik legalacsonyabb béreivel kiszúrt szemű kisemberek országa, ahol egy fiatal nem képes az önálló otthonteremtésre, ahol a frissdiplomások sokmilliós adóssággal kezdik meg az életüket, ahol hátrányos megkülönböztetésben van része annak, aki nem szerez papírt arról, hogy ő családot alapított. Olyan országról beszélünk, ahol százezres tömegek éheznek masszívan, ahol hétszázezer ember fagyoskodik, mert nincs pénze tüzelőre, ahol a társadalom csaknem fele létminimum alatt él. Olyan ország ez, ahol bárki, bármikor elveszítheti az állását, akitől bármikor hatalmi szóval el lehet venni a vállalkozását, ahol megfelelő kapcsolatrendszer és szorgalmas nyelv nélkül szinte képtelenség boldogulni. Olyan országról beszélünk, ahol bárkit eltiporhat a hatalom, ha az illető nem a Fidesz feltétlen híve, ha ki meri nyitni a száját, ha elmondja a véleményét.
Normális ember szabad, fejlődő, toleráns, minden szempontból biztonságos országban óhajtja felnevelni a gyerekét, nem egy olyan helyen, ahol a hatalom csúcsán lévők szemrebbenés nélkül lopnak, csalnak, hazudnak, de ahol a bűnt nem követi büntetés, ahol a rendőrség, ügyészség, bíróság nem a polgárt, hanem a hatalmat szolgálja, ahol az egyház és az állam egymás seggéből ki sem látszik, ahol fontosabbak a stadionok, mint az egészségügy, vagy az oktatás, ahol nincsen szociális biztonság, ahol majdnem kötelező kereszténynek lenni és ahol a kormány megfélemlít, uszít, gyűlöletet kelt és minden létező bűnt elkövet a polgárai ellen, ahelyett, hogy tenné a dolgát.
Javaslom az Orbán nevű embernek, hogy kérdezze meg a külföldre költözött magyar fiatalokat, hogy miért mernek bátran gyermeket vállalni a migránshordáktól letaposott Angliában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Finnországban és miért nem mernek sokan itthon gyermeket vállalni.
Ha a keresztényi értékeket dédelgető puritán Orbán nevű ember gyereket akar, szüljön magának bátran. Legalább végre csinál valami olyasmit, ami neki fáj és nem másnak, neki kell végigküzdenie és nem másnak, ő vállalja érte a felelősséget és nem más. Minket pedig hagyjon békén, éppen elég kárt okozott már ennek a szerencsétlen országnak és úgy néz ki, a java még csak most jön.




Tessék nyugodtan félni az elkövetkezendő ötszázhetven évben is, lesz rá ok, garantálom





Forgács Erzsébet    |   Április 19,  Csütörtök   |   18:00


Nagyon fontos, döbbenetes cikket olvastam az Indexen. Olyat, ami szinte minden bajunkra választ ad, ami magyarázattal szolgál arra, miért tart ott ez az ország, ahol. Egyben – amennyiben elfogadjuk, hogy nem csupán a cikkben publikált levél írója, hanem a vidéken élő lakosság döntő része is így gondolkodik – biztossá teszi, hogy remény sincs a változásra. Sem most, sem soha az életben.
Igyekszem pár mondatban összefoglalni a levél lényegét: a vidéket behálózza a politikai maffia. A vidéken élők egzisztenciája, megélhetése attól függ, hogy a helyi kiskirály ad-e munkát, engedi-e érvényesülni az embert, vagy sem. Vidéken mindenki kiszolgáltatott, ezért mindenki az erősebb kutyára szavaz és ez így is marad mindaddig, ameddig az ellenzéki pártok fel nem számolják vidéken a korrupciót, ki nem építik a demokráciát és el nem érik azt, hogy mindenki tudása és szorgalma alapján érvényesülhessen. De ameddig egy vidéki embernek egy olyan rokona, hozzátartozója is van, aki a helyi kiskirálytól függ, addig ők bizony a Fideszre fognak szavazni, mégpedig félelemből és jól megfontolt egyéni érdekeik alapján.
Hát akkor ez így ennyi volt, esélytelen bármiféle demokratikus átalakulás. A levél szerzője azt állítja, hogy az ellenzéki pártok lényegében magára hagyták a vidéki embereket, ám ugyanakkor azt is állítja, hogy a vidéki emberek nem fognak az ellenzéki pártok egyike mellé sem állni, hiszen féltik a megélhetésüket.
Budapest lakossága jelen állás szerint nagyjából 1,8 millió. Ebből az következik, hogy 8 millió ember vidéki. Például én is az vagyok, bár a mondandóm szempontjából ez mellékes. Az viszont roppantul érdekelne, hogy a levélíró komolyan azt gondolja, hogy aki történetesen budapesti, az semmit nem kockáztat, ha szembefordul a hatalommal? Vagy úgy hiszi, Budapesten az égből hullik az étel, ingyen osztják a lakásokat és nincsen rezsi? Mi a különbség egy fővárosi ember kockázatvállalása és egy vidéki ember kockázatvállalása között, azon kívül, hogy semmi?
Azonban van egy sokkal fontosabb eleme is a levélnek és én képtelen vagyok megfejteni azokat a logikai bakugrásokat, amikkel szembesültem olvasás közben. Tehát: a vidéki ember kiszolgáltatott, mert ott vannak a kiskirályok, akik terrorizálják őt. Jöjjön valaki (egy párt, lehetőleg Budapestről), aki megmenti őket ezektől a zsarnokoktól, de ők ebben nem segítenek, mert félnek, sőt, keresztbe is tesznek, de ha ennek ellenére a megmentőnek sikerül elzavarni a kiskirályt, akkor majd a vidéki emberek onnantól kezdve nagyon fogják élvezni a demokráciát.
Komolyan tetszik azt gondolni, hogy majd valaki talpig páncélban odalovagol Akárholfalvára és legyőzi a hétfejű erőskutyát? Hát nem a közösség feladata lenne ez? Nem a közösségnek lenne meg az ereje, lehetőség és joga arra, hogy megválassza, adott esetben elzavarja a saját vezetőit? Ki szokott Akárholfalván szavazni? Nem az ott élő emberek? Ja, hogy ők félnek? Akkor jó. Tessék nyugodtan félni az elkövetkezendő ötszázhetven évben is, lesz rá ok, garantálom.
Az a helyzet, hogy lényegében valamiféle Kádár-rendszerről tetszik álmodozni és közben azt tetszik mondani, hogy majd az el fogja hozni az áhított demokráciát, amire végső soron a vidéki emberek is hőn áhítoznak, csak éppen gyávák hozzá, hogy tegyenek érte, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat, de amennyiben valaki elhozza nekik ezt az európai vívmányt, akkor elfogadják? Rossz hírem van: ez nem így működik. A demokrácia – hogy ne legyenek kiskirályok, sem kiszolgáltatott emberek, az is demokrácia – az egyéneknél kezdődik, aztán a családokban, közösségekben folytatódik. Vagy így, vagy sehogy. Diktatúrát diktatúrával le lehet győzni, de az még akkor is csak diktatúra marad, ez a nagy büdös igazság.
Tüntethetnek akárhányan akár az EU, akár a Szteppelő Unikornisok zászlaja alatt, ez mindaddig hatástalan marad, amíg mindenkinek van minimum egy közeli hozzátartozója, akinek megélhetése a „helyi kiskirályok” egyikétől függ – és ez nemcsak a kormány, hanem az ellenzék kiskirályaira is vonatkozik.
Ja? Akkor jó. Akkor maradjunk szépen így, ahogy vagyunk. Tessenek csak nyugodtan várni a pártoktól, a politikától, hogy az majd tökön rúgja önmagát. Nem fogja. Ha a választók mindent eltűrnek, ha gyávák elzavarni a nyakukon élősködő korrupt gazembereket, akkor hamarosan nem csak a minimum egy közeli hozzátartozó megélhetését lehet majd félteni, hanem meg kell tanulni időben lekapni a süveget, amikor a helyi kiskirály mercije közeledik, mindezt persze térden állva, lehajtott fejjel és közben azért sem árt szaporán fohászkodni, hogy az illető nagyúr meg ne kívánja a hajbókoló valamelyik zsenge rokonát, vagy magát a hajbókolót. Szerintem el is lehet kezdeni a gyakorlást, hamarosan szükség lehet rá.




Átnevelőtábor



Tamás Róbert    |   Április 19,  Csütörtök   |   11:49


Talán van, aki még emlékszik, hogy a választás előtt nem egyszer mondtuk: bármi is történik nyolcadikán, biztosan romlani fog a helyzet. Az a rohadtul rossz hírem van, hogy igazunk lett. A helyzet már most is szar és folyamatosan romlik. Sokan csomagolnak, sokan fontolgatják az ország elhagyását. Ennek hatásai hamarosan érződni fognak, bár tartok tőle, hogy szinte fel sem fog tűnni, hogy még az eddiginél is nehezebb szakembert találni, a kórházban még kevesebb ápoló és orvos igyekszik ellátni a betegeket, némely városban már alig találni könyvesboltot, éttermet. Megszoktuk, most csak egy kicsit rosszabb, mint tegnap volt, holnap csak egy kicsit lesz rosszabb, mint ma. Ki lehet bírni, mert az ember úgy van kitalálva, hogy nagyon sok mindent kibír.
A törvénygyárban hamarosan befűtik a kazánokat és egészen biztos, hogy a még meglévő demokrácia utolsó morzsáit is felzabálják a szorgos hangyák és csótányok. A Magyar Nemzet beszántása nem sokat váratott magára, bár ezt szépreményű Simicska Lajos a két kezével döngölte a földbe, nem kellett hozzá valami agyafúrt kormányhatározat. Most még van egy kis sírdogálás ezen az oldalon, harsány, gúnyos röhögés a másik oldalon (egészen döbbenetes, ahogy a propagandisták ünneplik a lap megszűnését), aztán majd csend lesz megint.
Azt olvastam, hogy a bezárt lap munkatársai közösségi finanszírozású portálként próbálnak meg működtetni valami hasonlót, mint amilyen az mno volt. Remélem, sikerrel járnak, bár a csodákban már elég régen nem hiszek. A Fidesz a világon mindent meg fog tenni, hogy a még talpon lévő néhány – nem propaganda – oldalt ellehetetlenítse. Hiszen még most is ott tartanak, hogy az online médiában ellenzéki túlsúly van. Bevallom, ezt sokáig nem tudtam értelmezni, hiszen nincs, régóta sokkal több fideszes portál van, mint nem-fideszes. A napokban kiderült, mire is gondolnak. Konkrétan arra, hogy magasabb a független portálokon a kattintásszám, mint a pártpropagandista portálokon. Tehát hiába vannak számban kevesebben, több az olvasó. Márpedig ez tarthatatlan. Fideszék szerint. Pedig ők aztán mindent megtettek, hogy ne így legyen.
Amit nem tudtak erőből bezárni, azt felvásárolták. Mint például az Origót, ahol szériában jönnek ki a szerző nélküli termékek. Most éppen – két gyilkosmigránsozás között – ilyesmiket olvashatunk ott:
39 embert rúgott ki Simicska Lajos párttelevíziójából, a Hír TV-ből. A Jobbikot tulajdonló oligarcha a múlt héten felszámolta a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót. A tévéjét egyelőre nem zárja be, de alig lesznek műsorok. Amit nehéz megmagyarázni: Kálmán Olgát még mindig tartja. Kálmán Olga rekordfizetéséből 10-15, becsületesen dolgozó technikai munkatárs tudna hazavinni pénzt a családjához, ha ők maradhattak volna a bukott riporternő helyett, akinek műsorát botrányosan kevesen nézik. De nem akarunk demagógok lenni, hiszen magáncégével azt csinál a részeges oligarcha, amit akar. (origo.hu)
Ez a szép jövő, hamarosan már csak ilyen objektív tájékoztatást fog kapni mindenki a kávéja mellé. Amelyik portál szponzor nélkül működik (és tudtommal a 444.hu és az Index kivételével ez a helyzet), az reklámbevételre csak nagyon módjával tud szert tenni. Állami hirdetést nem kap, hiszen abból tartják fent a fideszpropagandát. Nem állami, de az országban működő vállalkozás sem fog ott hirdetni. Nem tilos ugyan, de nem is javasolt, már ha az illető vállalkozás nem szeretné, hogy hetente megtalálja valamelyik állami hivatal, ellenőrzés céljából és még esetleg megbízáshoz, munkához is szeretne jutni időnként. A kattintás-alapú reklámokból sokmilliós olvasottság mellett tud egy szabad szemmel is látható bevétel összejönni, ilyen látogatottsághoz rengeteg emberrel működtetett bulvároldal kell, percenként friss szenzációval. Miután a politikával foglalkozó portálok ezt nem tudják produkálni, esélytelen, hogy akár csak a szerverbérletre való összecsorogjon.
Nem először írom le, de lehetséges, hogy utoljára. Ezeknek a lapoknak és portáloknak semmi más lehetőségük nincs, mint az, hogy az olvasókra támaszkodjanak. Ennek viszont nincs kialakult kultúrája. Miközben az mindenki számára természetes, hogy az újságosnál kifizeti a kedvenc lapját és csak akkor kapja kézbe, a támogatást kérő portálok esetében sokan húzzák a szájukat – már megint koldulnak -, vagy el sem jut a tudatukig, hogy ő ugyan ingyen olvassa az adott portált, de annak előállítása, tartalommal való megtöltése, a technikai háttér biztosítás nincs ingyen. Az olvasók fizetési hajlandósága pedig egészen drámai. Elég csak annyit mondanom, hogy ha a stabil olvasótáborunk 4 (négy) százaléka venné a fáradságot és havi 1000 forintot szánna a portál támogatására, akkor gond nélkül tudnánk működni, fejleszteni, néhány embernek munkát adni. De nem tudunk. Jó esetben kifizetjük és befizetjük a működés költségeit, de egy bedöglött laptop már súlyos problémát jelent. Pedig nem vagyunk százan, se ötvenen, mindent magunk végzünk, amire normál esetben külön ember van és a szerkesztőség fele sem kap fizetést, mondhatni, hobbiból csinálja, mert egyszerűen nem jut.
És mi nem vagyunk hírportál, ahol a mi költségeink sokszorosa is csak az alapszintű működéshez elég, vagy ahhoz sem. Szerintem nagyon gyorsan tisztulni fog a kép. Ha az olvasók megértik, hogy a kedvenc portáljukért éppen úgy fizetni kell, mint az újságosnál a kedvenc lapjukért és ez nem egyszeri felbuzdulás lesz, hanem kialakult rendszer, akkor van esélye a független médiának. Ha ezt nem értik meg és nem hajlandóak havonta néhány száz forintot rászánni a fenntartásukra, akkor nem lesz független média, sem hír-, sem véleményportálok, sem oknyomozó újságírás. Ha azok, akik most siratják (okkal, joggal) a Magyar Nemzetet, előfizettek volna rá, ma lenne Magyar Nemzet. És lenne Népszabadság. Ugyanis sok mindent meg tud tenni a Fidesz, de ezt az egyet nem tudja meggátolni. Ha az olvasói hozzáállás nem változik, ezek a portálok vagy kénytelenek lesznek előfizetéshez kötni a hozzáférést, vagy megszűnnek. Más opciót nem látok.
A baj az, hogy nem is kell. Jajveszékelni, háborogni sokkal egyszerűbb, mint tenni valamit. Még időben, mert utólag már késő. Tartok tőle, hogy hamarosan el fog jönni az az idő, amikor nem csupán a leszakadó vidék nem jut hiteles információkhoz, hanem senki más sem. Akkor beköszönt a Mászáros-Habony-Vajna médiakorszak, de legalább nem kell tovább aggódni a demokrácia és szabadságjogok állapotáért, mert hamar el fogjuk felejteni ezeknek a szavaknak még a jelentését is.
Magam sem tudom, mi a túrónak írtam le megint mindezt, mert aki véletlenül olvassa, az is csak legyint és holnapra el is felejti. Talán egy kis Vajna Tímeás pletykával felturbózva kelendőbb lenne a cikk, de tartok tőle, hogy azon az áron nálunk soha nem fog semmi megíródni. Mert ilyen hülyék vagyunk.



Schmidt Mária Soros embere!



Lázár Gergő    |   Április 18,  Szerda   |   19:53


Szép jó estét mindenkinek! Ma is csodálatos napra ébredtünk, nem úgy mint Schmidt Mária, akiről kiderült, hogy éveken át Soros ösztöndíjas volt. Igen, jól olvasták, az a Schmidt Mária, aki annak a Figyelőnek a tulajdonosa, mely pár nappal ezelőtt egy Soros zsoldos listát hozott le. A nemgogol blog kiderítette, hogy a listázó Schmidt éveken keresztül külföldön tanult a Soros alapítvány ösztöndíjával. Ez szerepelt is életrajzában korábban, azonban ezt idővel eltüntette, így szinte alig maradt fenn információ az esetről. Az, hogy ezután még volt pofája ahhoz, hogy ezt a náci időket megelevenítő listázást beeszközölje, talán nem is annyira meglepő, hisz volt kitől tanulnia.
Ugyanis pontosan azok tanultak éveken keresztül a Soros alapítvány ösztöndíjával külföldön, vagy épp idehaza, akik a legvehemensebben köpködik a magyar-amerikai filantrópot. Hogy ezután ki lesz a következő, akiről ugyancsak kiderül, hogy annak ellenére, hogy Soros ösztöndíjas volt, mégis egykori mentora ellen uszít, azt még nem tudni. Hogy lesznek még ilyenek a kormány kötelékében, az egészen biztos.
Napközben egyre több olyan nevet jelent be a Hír TV, akiknek távozniuk kell a csatornától. Az elbocsájtások hátterében pénzügyi megfontolás áll. Szöllősy Györgyi után távozik az országos szinten is elismert Veiszer Alinda és ezzel megszűnik műsora is. E két nagy név mellett az Index információ szerint szintén távoznia kell M. Kiss Csabának, D. Bányász Gergőnek és Pataky Enikőnek. A HVG szerint Péterfi Juditnak is felmondtak. Marad viszont Kálmán Olga, Csintalan Sándor, valamint a Szabadfogás c. műsor Dévényi Istvánnal. Azt még nem tudni, hogy ez egy végleges lista-e.
Miközben a magyar egészségügy továbbra is világszínvonalú, addig a hazai kórházak újra milliárdos tartozásokat kezdtek el felhalmozni, amellett, hogy továbbra is nővér, ápoló, valamint orvoshiány van több országos kórházban is. Ezúttal a győri Petz Aladár kórházban kellett intézkednie a vezetésnek, mivel elmondásuk szerint legalább 60 nővérre lenne szükségük a normális ellátás érdekében. Ezen nővérek hiányában viszont kénytelenek voltak a 4 ágyas kórtermeket bezárni, hogy az ottani betegeket átköltöztessék 6 ágyas szobákba. Hogy miért? A kórház vezetése szerint azért, hogy ne terheljék le a még megmaradt nővéreket azzal, hogy kórteremből-kórterembe kelljen rohangászniuk. Csodálatos, nem?
Ez a probléma továbbra sem egyedi, ugyanis rendszerszintű gondok vannak a hazai egészségügyben már évek, évtizedek óta. Megoldást erre egyik kormány sem kínált, miközben a helyzet csak romlik. Jelen pillanatban sem a kórház vezetése a hibás a kialakult helyzetért, hanem a kormány, mely nem kínál elég magas fizetést a hazai nővéreknek ahhoz, hogy azt elfogadhassák. Senki sem azért tanult évtizedeken keresztül, hogy szánalmas 80-100 ezer forintokkal kiszúrják a szemüket. Az viszont, hogy a bérek emelkedése továbbra sem várható, nem sok jót sejtet a közeljövővel kapcsolatban.
A nap végén pedig Gyárfás Tamás bejelentette, hogy panaszt fog tenni a meggyanúsítása ellen és minden vádat a leghatározottabban tagad a Fenyő gyilkossággal kapcsolatban. Tagadni persze lehet, mégis igen kevesen álltak a volt napkeltés vállalkozó mellé. A volt úszóelnök továbbra is előzetes letartóztatásban van azután, hogy a tegnapi napon egy, már több éve meglévő hangfelvétel alapján ismét kapcsolatba hozták a 20 évvel ezelőtti gyilkossággal. Hogy valóban Gyárfás Tamás adta-e ki a parancsot Fenyő János egykori vállalkozó megölésére, az valószínűleg hamarosan ki fog derülni. Így, 20 évvel az események után, talán már ideje is lenne.
Lássuk mai cikkeinket:
A nap kommentje pedig Tamásé:
Előbb a jó hírnevükért kellene valamit tenniük a drága doktor uraknak. Mivel amíg azt nem szerzik meg, addig nincs is mit megsérteni. A tiszteletet nem megkövetelni kell, hanem kiérdemelni.


Tiszta szívből sajnálom nemzetemet



Szalonna    |   Április 20,  Péntek   |   15:59


Pártunkkal és Kormányunkkal Szoros Szövetségben Dolgozó Hazafias Népfront… alias magyar parlamenti ellenzék.
Kezdem azt hinni, hogy valóban egy diliházban élek. Nem elég, hogy pártunk és kormányunk hülyének, sőt nemzetáruló Soros-bérencnek néz, mivel nem vagyok a hithű Fidesz-táborba tartozó alattvaló, most már az ellenzék is hülyének néz.
Prominens megszólalói naponta öntik a nyakam közé bukásuk okait. Választási csalás, az össze nem fogás, a médiatúlsúly, és persze a pénz. De a legszebb mégis az, hogy majd most jön a mélyelemzés, hogy miért nem működött az, ami nem is volt. Mert ugye ki kell elemezni, és ha majd kielemezték, kitörpölnek valami hatásos megoldást is a végén.
Most komolyan, még mindig nem látják a fától az erdőt? 8 év nem volt elég a megvilágosodáshoz? Mégis mennyi idő kellene még? 4-8-12 év? Amire végre diplomával rendelkező embereknek leesik. Egy biztos. Kezd kétségem lenni a diploma felől. Vajon Magyarországon adnak mellé valami tudást, vagy akár csak egy cseppnyi értelmet is? Kezd kétségem lenni efelől. Természetesen elnézést kérnék a diplomásoktól, de ha eme papír a politikai pályával párosul, akkor kezdem azt hinni, feleslegesen adták a tanulmányok végén.
Akkor elemezzünk.
Végeredmény. Fidesz: 2.824.206  Ellenzék: 2.852.717 Kamu pártokra leadott: kb. 80.000 Nem szavazott: 2.635.341
Tehát leszögezhetjük, hogy van 1/3-os Fidesz tábor megspékelve a külhoni kettős állampolgárokkal, akik ugye csak a pártlistára adhatták le a szavazatukat, tudjuk, hogy szinte mind a Fideszre szavazott. Adva van az ellenzéki tábor 1/3-dal, és van egy választástól távol maradó  tábor 1/3-dal. És most úgy áll a helyzet, hogy az egyharmados Fidesz tábor uralkodik 2/3-dal.
Attól most tekintsünk el, hogy még azt sem tudtuk pontosan kiszámolni, hogy hányan is szavazhattak.
Attól is, hogy párszáz szavazókörben választási csalások hozták az eredményt. Azt sem akarom most megemlíteni, hogy Ausztriában a választáskor 2 szavazókörben volt probléma ezért az egész szavazást megismételték. De hát ugye az ott a rothadó Nyugat, ahol még a bizalom a fontos. Szóval mondhatnám, ilyen ország nincs. De mint látjuk, tudjuk, mégis csak van.
Tapsoljuk meg magunkat, milyen kurva fasza ország vagyunk. Mára sikerült ismét egy fél feudalizmust kialakítani, annak minden kis apróságával együtt. És szépen haladunk a teljes megvalósítása felé. Ó, boldog ’30-as évek!
Pár éve írtam egy posztot, amikor elszabadult ez az egész össznépi, orbáni őrület a menekültekkel kapcsolatban. Amikor nyakig süllyedt az ország a pöcegödörben. Amikor Orbán kiengedte a gyűlölet szellemét a palackból, s mint akkor mondtam, senki nem lesz képes majd megállítani, visszatuszkolni. Azt hiszem, a mostani kétharmad  csak újabb lökést ad majd a gyűlölet-cunamihoz. Az  EQ (érzelmi intelligencia a gyengébbek kedvéért) hiányban szenvedő tömeg, amely simán felült a gyűlöletvonatra, nem lesz képes leszállni róla. Nemrég államilag csináltunk egy EQ-tesztet. Április 8.-án. 2.8 millió ember simán elbukott rajta. Ennyien szavaztak ugyanis Orbánra és a mentális agyrohasztására. Ők nem csak az EQ-teszten buknának meg hanem az IQ-tesztjük is a béke seggét verné. Természetesen joga van ezen felháborodnia és megsértődnie annak, akinek ez inge és szeret öltözködni. Ettől még a véleményem cseppet sem fog változni. A Fidesz az elmúlt nyolc évben lecserélte az értelmes támogató tömegét a frusztrált, akaratgyenge, buta, műveletlen és tanulatlan, bármivel irányítható tömegre. Nem az a szomorú, hogy nem látszik a kiút ebből a mocsárból, hanem az, hogy még mindig egyre mélyebbre-távolabbra gyalogolunk benne.
Mondtam már, ma is fenntartom: az ország el fog menni a falig. Ez nem jóslat, ez tény. Vannak törvények az életben, amik akkor is működnek, ha nem veszünk róluk tudomást, vagy csak nem akarjuk elfogadni, vagy az ego azt hiszi, hogy felette áll a törvénynek. Ok. Okozat. Tett és következmény.
De álljunk meg egy baráti szóra. Nem ez a megvezetett tábor tehet arról, hogy számára nincs alternatíva. Ők csak túlélnek. És e túlélési erőfeszítéseik közepette teljes joggal húzták be az ikszet a Fideszre.
Arra a Fideszre, amelyik közpénzt nem kímélve tekerte fel a félelem és a gyűlölet szunnyadó tüzét.
Annak, aki elég régóta él ebben a kis országban, képes nyitott szemmel járni, nem kell elemezni semmit. Pontosan tudja, látja, miért történt az, ami történt.
Nem most szúrtuk el, hanem 1990-ben. Akkor, amikor megalakult az Antall-kormány. Akkor, amikor azt hitte ez a nemzet, hogy a demokrácia az valami velünk született dolog. Természetes képessége az embernek. Ismeri, tudja mit takar. Lófaszt, mama!
Sosem élt demokráciában. Nézzük csak a múlt századot napjainkig. Horthy-, Rákosi-, Kádár-korszak. Mindegyiket imádta. Ezért aztán természetes közege az Orbán-korszak is.
Ha tehette volna, a rendszerváltás után alig öt évvel ez a nép már simán visszaállította volna a Kádár-korszakot. Befosott a kapitalizmustól, a szabadságtól, a felelősségvállalástól, a demokráciától. Irtózott a változástól.
Egy nemzet, amelyik sosem élt demokráciában, honnan tudná, mi az? A liberalizmust is valami tömjénfüstölt ördögi dolognak tartja. Libsi. Már kimondani sem hajlandó, ezért lerövidíti. Libsi. Valami mételynek tartja, ami mérgezi a lelkét. Tudatlanságában elvet mindent, ami a változás szikráját hordozná. A magyar nép többsége retteg a változástól. Az ismeretlentől. A faluba beköltözőt is gyüttmentnek tarja. Idegennek. Kerüli, bizalmatlan vele. Pedig pont olyan magyar mint ő, és mégis. Évszázados berögzült magyar szokás. A nép lelkében még mindig valami földesúrra vágyás van. Ezért aztán a helyi kiskirályok ma a földesurak. A helyi fideszes polgármester, akitől függ minden. Közmunka, kegy, alamizsna. Minden. Nagyobb úr ő a saját szemétdombján, mint Orbán Viktor. Ő ott helyben élet és halál ura. És a nép ott csak túlélni akar, ezért alkalmazkodik. Hibáztatható ezért? Nem. A hiba, amit elkövetett ez a nép, hogy az Antall-kormány nem emelte be az oktatásba tananyagként a demokrácia oktatását. Minden ott, abban a pillanatban lett elfuserálva. Nem kicsit. Nagyon. Nem kell hinni nekem. Én csak egy hang vagyok a sötétségben. Tessék lemenni vidékre, körülnézni és megkérdezni az embereket. Feltenni nekik egy apró kis egyszerű kérdést. Tudja-e, mi az a demokrácia? Tízből tíz olyan választ fog adni, hogy a fal adja a másikat. És ha feloldódva még el is kezdenek mesélni a falun élők, mondjuk a kocsmában, ami ugye a helyi sajtóklub, akkor teljesen világossá válik a nép lelke.
Lassan mondom: a vi-dé-ki ma-gyar-ság ir-tó-zik min-den vál-to-zás-tól! Pont.
A berögzült, tanult mintákat követi. Nem kell ezt elemezni. 8 éve tudhatná az ellenzék. Már csak azért is, mert amikor ők voltak hatalmon, náluk is pont úgy mentek a dolgok mint most, csak legfeljebb nem ennyire nyíltan és nem ennyi pénzből. Ez az ország mindig is az uram-bátyám világ volt. Ezt sem kell elemezni, tudjuk. Nagy íróink már 100 éve is megírták.
Sajnos zsákutcában van az ország. Egy olyan zsákutcába kormányozta be Orbán Viktor, amiben nincs sem hátraarc sem megfordulás. Egyetlen irány van. Végig menni a falig. Nem tudom, meddig fog majd tartani, de hogy az ország el fog menni a falig, abban teljesen biztos vagyok.
Ma az országban a félelem és a kiszolgáltatottság ül tort. Tömegek szenvednek ebben a betegségben. Ha egy társadalom EQ-szintje folyamatosan romlik, az a társadalom nem képes kimászni semmilyen gödörből. Ma az ország többségének sajnos folyamatosan romlik, mind az EQ-, mind az IQ-szintje. Statisztikák, felmérések tucatjai bizonyítják eme romló állapotot. Tiszta szívből sajnálom nemzetemet. Hittem egy jobb Magyarországban, még akkor is amikor tudtam milyen valójában a néplélek. Hittem, hogy képes fejlődni, képes lerázni berögzült örökségeit. Ma már nincs illúzióm, hogy képes rá, hogy bármennyi idő is adatik meg még ebben a létben nekem, megérjem a nemzet felemelkedését. Ami ma már világosan látszik, hogy ismét, mint már oly sokszor, kudarcot vallott ez a nemzet. Még mielőtt valaki rám aggatná, hogy ez pesszimizmus, szeretném világossá tenni, sajnos ez sokkal inkább realizmus.
Kivételes helyzetben vagyok. Szabad emberként, szabad elmével rendelkezem. Nincsen rám hatással semmi, ami az értékrendemen kívül helyezkedik el.
Eme kis gondolatszilánkom apropóját az alábbi ITTITT és ITT található írások, a választás körüli anomáliák, és az eltelt egy hét közéleti történései adták.
Mindenkitől, akit írásommal megbántottam, önérzetében megsértettem, bocsánatot kérek. De ha nem mondjuk ki végre, amit ki kell mondani, és csak tologatjuk a szőnyeg alá újra és újra a szemetünket, akkor sosem leszünk képesek élhető országot építeni. Ki kell mondani az igazságot, még akkor is ha fájdalmas, hogy tudjunk rá valódi megoldást találni. Mondjuk először is megfogni egymás kezét, és a gyengébbeket, az elesetteket, a most kilátástalanságban szenvedőket kivezetni a fényre. Ez a mi dolgunk, akik elég bátrak vagyunk a demokráciához.
Czotter József



Teljes katasztrófa?



H. Andrea    |   Ma   |   8:06


Gyönyörűszép szombat reggelt kívánok mindenkinek! A hétvége romba döntésének szellemében azzal kezdeném rögtön, hogy elsemjénesítem ezt a posztot. Mert az mindig olyan különleges jó dolog, amikor a KDNP örökös elnöke megszólal és mond valamit. Pontosabban az igazi hír az, amikor a KDNP úgy tesz, mintha létezne és előáll valami hajmeresztő jó ötlettel. Igazolandó, hogy létezik és a haza érdekében hat, alkot, gyarapít. Készült egy interjú Semjén Zsolttal, amelyből kiderül, hogy a vasárnapi boltzár sikerén felbuzdult, az Fidesz hátán újabb négy évnyi kényelmes parlamenti vegetáláshoz jutott kis világnézeti párt elnökének vannak még remekbeszabott ötletei a tarsolyban. Ezúttal Semjén azt vetett be, hogy mekkora menő gondolat az, hogy
a felnőtté és adófizetővé vált gyermekek adójának egy része jusson vissza az őket felnevelő szülőhöz.
Indoklás:
a gyereknevelést tartjuk a legértékesebb munkának a társadalomban, ennek a gyümölcseiből részesedjen a felnevelő szülő.
Régóta próbálkozom megérteni ezt a sajátosan keresztény életszemléletet és mindazt ami ebből következik. Ez a melldöngető családközpontúság, ez az ordító belegázolás emberek magánéletébe azonban egészen szürreális számomra. És azokkal mi van, akiknek nem adatott meg, hogy gyerekük legyen, akik valmilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy akkor cselekednek helyesen, ha nem vállalnak gyereket, de akik ezzel együtt is ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint azok, akiknek van gyerekük… nos, velük mi lesz? Azon túl, hogy Semjén szerint mi a legértékesebb munka a társadalomban és mi nem az. Őket kiveti magából a NER, vagy ez mégis hogy működik? És most a cölibátusra felesküdött egyházi embereket nem is citálom ide, mert a megértéshez úgysem visz közelebb. Vajon nem lehetne, hogy legalább egyszer valami tényleg hasznos és előremutató ötlettel álljanak elő ahelyett, hogy állandóan egyes társadalmi csoportokat fordítanának szembe más társadalmi csoportokkal?
Nem tudnak velem mit kezdeni, ami jó, de nagyon nem vicces. Ami pedig Pécsett történt, az cenzúra! Mégpedig a régi időket idéző cenzúra.
Alföldi Róbertet idéztem fent, aki – miután Zalaegerszegen törölték beszélgetős műsorát, amelynek utána senki sem mert helyet biztosítani, Pécsen pedig letiltották az Igenis, miniszterelnök úr című darabot, amelynek ő az egyik szereplője – a szegedi Ifjúsági Házban megszólalhatott csütörtökön. A szeged.hu tudósítása szerint a teltházas rendezvényen a rezsim által mélységesen megvetett színész-rendező meglehetősen sarkosan fogalmazott az elkövetkező négy évvel kapcsolatban: itt kő kövön nem marad. Nem hiszem, hogy ehhez szükséges különösebb magyarázatot fűzni, hiszen ez már a kétharmados győzelem előtt is teljesen nyilvánvaló volt. Ha azt választjuk – márpedig a Fidesz elsöprő többséget képezőnek beállított tábora ezt választotta -, hogy elmegyünk a falig, akkor nem marad más hátra, mint hogy (Alföldivel szólva) beverjük a fejünket.
A fejünk beverésére máris itt egy kézenfekvő példa: Magyarország kormánya már most is a 2020 utáni uniós pénzekkel játszadozik. Ezt annak fényében egészen biztosan ki lehet jelenteni, hogy a jogállami normák betartása a jövőben elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy valaki a jövőben uniós pénzhez jusson – közölte Günther Oettinger, költségvetési biztos Berlinben. Az EU történetében először politikai feltételességhez kötnék a támogatások odaítélését. A biztos ugyan kevés további részletet árult el – a vonatkozó javaslatot május 2-án mutatják be Brüsszelben -, azt azonban megjegyezte, hogy például a bíróságok kormányoktól való függetlensége elengedhetetlen feltétel lesz. Ha az OBH minisztérium alá rendelésének kétharmados szándékát nem is vesszük figyelembe, az most is tényként kezelendő, hogy Magyarország több területen is érintett, mások mellett a civil törvény ügyei is az Európai Bíróság előtt vannak. Tehát ne legyenek kétségeink afelől, hogy ilyen körülmények között a leendő Orbán-kormánynak megint nem kell majd kormányozni, elég lesz asztalt csapkodni, felháborodni, elutasítani, megdöbbenni, öklöt rázni, hogy már megint el akarnak taposni, holott nekünk szuverenitási kérdés, hogyan tiporjuk sárba a jogállamot Putyin elvtárs nagyobb dicsőségére.
Mindeközben a propagandamédia felfokozott izgalomban üvölti világgá, hogy a vezér mekkora csapást mért Soros Györgyre és felér egy beismerő vallomással, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok szervezet Budapestet hátrahagyva Berlinben folytatja tevékenységét. Arról természetesen nem esik szó, hogy a vesztes nem Soros György, hanem Magyarország lesz, miután a Nyílt Társadalom Alapítványok 30 éve nyújt támogatást a magyar embereknek, harcol az emberi jogokért és ösztönzi a kritikus gondolkodást. Miután teljesen világos, hogy az emberi jogok legfeljebb handabandák Orbánék számára, a kritikus gondolkodás pedig egyenesen ellensége a Fidesz örök hatalomban maradásának, a kétharmados pusztítás kormánya nem mondott le arról, hogy üldözze a Soros Györgytől bárminemű támogatást kapott civil szervezeteket, s elsősorban az e támogatásokat osztó központot nemzetellenséggé tegye a közbeszédben. Tegyük hozzá: bárminemű ténybeli alap, gyanú, vád nélkül. Nos, az üzenetet dekódolták, költöznek, a 168 óra úgy tudja: a szervezet vezetői olyannyira súlyosnak ítélik a magyar belpolitikai helyzetet, hogy az újraválasztott Orbán-kormány uszításának nem kívánják kitenni a szervezet dolgozóit. Az intézmény ettől függetlenül folytatja magyarországi tevékenységét, vagy annak egy részét, csak más székhelyről; az alapítvány valamennyi magyar és külföldi dolgozójának jövőjéről gondoskodni fog.
Addig is mindenki úgy gondoskodik a sajátá mentális egészségéről, ahogy tud. Egy ismerelen népművész például azzal szórakoztatta el magát és mindenkit, akinek ez potenciálisan a látóterébe kerülhet, hogy szép nagy piros betűkkel írta fel az Országház elé angol nyelven:
AZ ELNÖKÜNK EGY TELJES KATASZTRÓFA. (OUR PRESIDENT IS A COMPLETE DISASTER.)
Hogy egészen pontosan kire gondolhatott a nép kreatív gyermeke, az valójában teljesen mindegy. Hogy az államelnök, vagy a házelnök, vagy a miniszterelnök? Fontos ez? Nem fontos. Az érvényessége tagadhatatatlan. Nem is rontanám el ezt a végszót Schmidt Máriával (de, elrontom), aki cselhez, trükkhöz, kiskapuhoz folyamodva kerülte meg a törvényt és harácsolt szép kis ingatlant magának. Leegyszerűsítettem, de ez a lényeg. Akkor hát szép hétvégét mindenkinek, és ami a legfontosabb: 18 óra, Kossuth tér.



Mennyiben más a kínált kereszténység, mint egy másik bálvány imádása?



Benedikty Béla    |   Ma   |   14:02


Egy vásári mutatványost szeretnék bemutatni, bizonyára sokan hallottak róla, de talán nem mindenki. Az Újszövetségben lehet olvasni a történetét, az Apostolok cselekedeteiben (8,9-24). Ideteszem, hogy ne kelljen keresgélni.
Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván:
Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!
Azért figyeltek pedig rá, mert sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket.
De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.
És Simon maga is hűn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erők lesznek, álmélkodik vala.
Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;
Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket
Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.
Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá őket pénzzel,
Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.
De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.
Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt.
Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.
Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.
Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jőjjön.
Mielőtt részletezném, hogyan kerül a bibliai Simon története I. István és a kereszténység megtárgyalásához, hadd hívjam fel a figyelmüket egy olyan érdekességre, amivel a Biblia-magyarázók nem foglalkoznak, még az is lehet, azért, mert nem veszik észre. A Simonról szóló passzus elején az olvasható, hogy „sok időn át az ördögi mesterségekkel elámította őket”. Aztán jött először ez a Filep nevű (azaz Fülöp), vele Péter és János, és azok elkezdtek keresztelni, aminek a következtében mi történt? …”csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.” Vőnek, azaz vesznek. Szent Lelket. Kézrátétel következtében. Ami attól a pillanattól, hogy valaki meg van keresztelve, már nem „ördögi mesterség”, hanem? Mondjuk isteni csoda. Kézrátétel és máris vesznek, pedig a kézrátétel előtt még nem akartak Szent Lelket venni. Mégis más, nem? És mint ilyen, az nem eladó. Naná, hogy nem, majd éppen egy ilyet hagyunk nyerészkedni, mint ez a Simon.
Hoztak is „hamar” egy kánonjogi törvényt, a 451. évi khalkédoni zsinat második kánonja tiltotta és nevezte meg az egyházi javakkal való nyerészkedést, attól fogva ezt szimóniának nevezik, ami azt jelenti, hogy az egyházi javakkal való nyerészkedés tiltott, az már nincs leírva az egyházi paragrafusban, hogy ez csak a pápa és a legfelső papság joga (lásd vatikáni bank és egyáltalán, a katolikus egyháznak a voltaképpen felmérhetetlen vagyona). Az már tényleg csak az igazi ínyencek számára fenntartott vallásfilozófiai pikantéria, hogy a keresztény gnózis atyja, na ki? Hát persze, hogy Simon (ez a gnózis nem a hellenisztikus kor gnosztikusainak folytatása), ennek a tételnek a Simon által való meghatározása úgy hangzik: „kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek be van börtönözve a testbe, ahonnan ki kell szabadulnia szigorú aszkézis vagy a testet elemésztő kicsapongás révén”. Akkor most mit gondoljunk erről a Simonról? Behódolt (kiválasztottakban él az isteni szikra) vagy csak úgy tett, hogy a magukat isten által felkentnek tartók ne bántsák (a testet elemésztő kicsapongás révén)?
Mégegyszer: az időpont 451. A helyszín Khalkédon, a Boszporusz partján, voltaképpen a fővárosnak egy külterülete. A mi első királyunk mamája majdnem pontosan 500 esztendővel később ugyanott, a Boszporusz partján keresztelkedett meg, ez csak azért fontos, mert Saroltról azt tartják a krónikák, hogy nemcsak nagyon szép volt, hanem nagyon okos is (Koppány nem lett volna annyira vehemens a levirátus érvényesítésének követelésekor, ha egy csúf és buta asszonyt kellett volna befogadnia). Ezenkívül István három legendája közül a Kis legenda szerint Géza taníttatta a fiát, az ifjú herceg tudott írni-olvasni, beszélt latinul, és – bár a történelemtudomány ilyesmivel nem foglalkozik – elképzelhető, hogy beszélgetett az anyjával is. Azaz több helyről is értesülhetett a szimónia elnevezésű kánoni törvényről.
Na jó. Mindjárt innen folytatjuk, de most már el kell mondanom, hogyan kerül ide Simon mágus, mikor legutóbb azt ígértem, foglalkozunk kicsit a kereszténységgel. A kereszténységről Istvánnal kapcsolatban értekezni, első királyunkról ítéletet mondani, tetteit bármi módon értékelni ezer évvel későbbi ismereteink „magasából” nemcsak tudománytalan, nem is elegáns dolog. „Meghonosította a kereszténységet, a nyugatot választotta, megteremtette a keresztény államot, előremutató cselekedetei a magyarság európaiságát gyökereztették…” meg az effajta szövegek a legújabbkori történetírás summázatát hordozzák, mi már tudjuk, milyen nagyszerű tett volt, meg is mondjuk mindenkinek, elsősorban beleverjük a serdületlen ifjúság fejébe, aztán csodálkozunk, ha nem érdekli őket, mert unják, mert nem értik, csak azt érzik, hogy ez így hiányos, ennélfogva hamis. Mi itt a 20-21. században tudunk egy csomó mindent a rengeteg eszünkkel, mert a dendrológus kiszámította, hány celziusz fok volt a Bjelaja folyó partján, a szénizotópos kormeghatározással megállapíthatjuk a használati tárgyakról, hogy volt-e bögre balkezeseknek, csak egyet nem tudunk: mit tudott István. Mit ismerhetett az őt körülvevő világból, minek az alapján tájékozódhatott például arról, mi a kereszténység és mire lehet használni. Olvashatta-e a Bibliát, és hogyan értesült például a „kalandozásokról”.
Tételezzük fel, hogy tudott olvasni, és kellőképpen érdekelték a világ dolgai. A tetteiből arra kell következtetnünk, hogy vágyott a tudásra. A Vulgata (a latinra fordított Biblia) az 5. század elején már elkészült. Arról nincs forrásunk, hogy volt-e könyvtára Istvánnak, de arról van, hogy származott tőle írás (ahogyan a múltkor már mondtam, mindegy, ő írta-e vagy valamelyik papja), valamint arról is, hogy nagy volt a forgalom a fejedelmi, majd a királyi udvarokban, Nyitrán is, Székesfehérváron is (a nyitrai dukátust 14 éves korában kapta meg, egy olyan jelentős hercegségnek, mert annak kellett lennie, ahová Géza az utódjának szánt fiát küldi, bizonyára volt alapító okirata, és azzal együtt mindenféle egyéb olvasnivaló). Esztergom pedig régi városnak számított, Salvio Mansio a Római Birodalom legszélén állt, de István előtt 850-900 évvel még Marcus Aurelius is ellátogatott oda, sőt állítólag ott írta az Elmélkedések egyik fejezetét – az érsekségnek elvileg kellett birtokolnia mindenféle iratokat. Az Országos Levéltárban és Pannonhalmán vannak a 11. századból származó esztergomi levelek, ezek között olyanok is, amik még István idejében íródtak. Ezenkívül nemcsak nála forgott az idegen, ő is járt itt-ott, elment például megnősülni, egyes hírek arról szólnak, hogy az esküvőt a kölni dómban tartották, más feljegyzések szerint a bajorországi Scheyern kastélyában, utóbbi azért is érdekes mint a magyar történelem egyik helyszíne, mert innen, ascheyerni grófok leszármazottjaként ered a Wittelsbach-ház, egy másik magyar királyné, egy  valamivel több, mint 800 évvel későbbi, Erzsébet nevű (bizonyos Sissy) családja.
Naszóval. Említettem már, hogy feltételezésem szerint István beszélgetett a mamájával, ehhez hasonlóan azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a feleségével sőt a rokonságával is szóba állt, és valószínűleg nem pusztán az időjárás volt a téma, lévén nem túlságosan ingergazdag a korabeli környezet, feltételezhetően előkerültek az uralkodással, valamint az uralkodást körülvevő eszmékkel kapcsolatos kérdések. Ha tehát mégsem tudott olvasni (nem hiszem), az esküvői lagzin feltétlenül nem lehetett elmellőzni a német-római császárságnak Nagy Károly (742-814) óta állandóan napirenden lévő, egyik legfőbb fejfájásának, az invesztitúrának a problémáját. A legközelebbi rokonság illetékességéhez nem férhet kétség, ki lehetett volna autentikusabb személy ennek a kérdésnek a megtárgyalásában, mint maga a német-római császár, aki történetesen Gizella fivére, azaz István sógora. Az invesztitúra beöltözést, tágabb értelemben beiktatást jelent (azonos szótőből – vestio, vestitis – származik az invesztíció, magyarul befektetés, beruházás, sőt a vesztibulum, vesztibül, első jelentésben előcsarnok, de ruhatár is, ahol letesszük a nagykabátot, mielőtt belépünk) az invesztitúrával kapcsolatban kialakult konfliktust meg az okozta, hogy ki gyakorolhatja a püspökök kinevezésének (az invesztitúrának, beöltöztetésnek) a jogát, a pápa vagy a császár, és bár én utólag sem képzelem magam döntőbírónak, azért az csak számít valamit, ki adományozza a kinevezéssel együtt járó birtokot. Tessék elképzelni egy lehetséges dialógust II. Henrik német-római császár (Gizella bátyja) és I. István magyar (hamarosan) király, egyelőre még fejedelem között:
 –      Mit szólsz, kedves Pistám, ez a János (XV. Jánosról jár a szó, az akkori pápáról) még mindig azt képzeli magáról, hogy ő akkora nagy hatalom, akinek joga lehet beledumálni a világi dolgokba. Nem képes disztingválni, miszerint más a kinevezés és más a beiktatás.
–      Jól tudom – kérdezi ekkor István -, hogy a püspöki birtok nem Isten ajándéka?
–      (Henrik elneveti magát) Jól tudod, Pistám, nagyon is jól tudod, kedvelem az iróniádat, bizony a birtokot én adom, a teljes birodalom területén.
És így tovább. István fejedelem már korábban is elgondolkodott, midőn a mamájával a szimóniáról cserélt eszmét, hogy ugyanis ez a szent fogalom, ez a gyönyörű kereszténység nem is annyira szent és nem is annyira fogalom, mint amilyennek első pillantásra látszik. A közelmúltban említette valaki azt a hullazsinatot is, az sem tetszett, bár akkor még csak egy lappangó rossz érzést okozott. Vagy száz éve, valamikor a 890-es években a spoletói párt támogatásával, a párt érdekérvényesítő képességének növelése céljából egy igencsak agilis spoletói herceget neveztek ki püspöknek, Formózusz nevű pápa szentelte föl. Aztán ez a pápa Itália királyává, majd császárává koronázott egy másik, az előbbinél valamivel kevésbé agilis spoletóit, Guidót, mert egyedül nemigen mert szembeszegülni a spoletói párttal, de ármányos módon közben Arnulffal, a keleti frank királlyal tárgyalt Itália (és benne elsősorban a spoletói párt) megsemmisítéséről és a pápaság egyeduralmának kiküzdéséről. Mikor Guido meghalt, Formózusz királlyá koronázta Arnulfot, a keleti frankot, elveszejtve ezáltal a spoletóiak politikai befolyását, aztán Formózusz pápa is meghalt. Aztán jött még egy pápa, az is hamar meghalt, és akkor a korábban püspökké szentelt, igencsak agilis spoletói megmozgatta a köveket is, hogy ő legyen a pápa – és VII.(egyes források szerint VI.) István néven ő lett. Felmerült benne a kérdés, hogyan tudna ő mint az ellehetetlenített  spoletói párt változatlanul hűséges korifeusa bosszút állni a mindenhatóvá vált pápaságon úgy, hogy közben ő a pápa. Összehívott egy zsinatot. Kihantoltatta Formózusz pápa holttestét, felöltöztette teljes pápai díszbe, és felültette a pápai trónra. Aztán elkezdődött a tárgyalás védővel, vádlóval, perbeszéddel. És a zsinat bűnösnek találta Formózusz pápát. Az ítélet: minden döntését és intézkedését semmissé nyilvánították, törölték a pápák sorából. Letépték a ruháját, levágták két ujját, amikkel áldást osztott, végighurcolták Róma utcáin, aztán a Tiberiszbe lökték.
Az ember ebbe belegondol, midőn éppen a kereszténység felvételén gondolkozik, és még akkor is elborzad, ha fejedelem, ha hamarosan király lesz, pedig az effajta álláshoz erős gyomor kell.
Aztán megint valaki más (talán éppen Vazul gúnyolódott vigyorogva a már fontolgatott kereszténységgel) említette a pápaságnak „pornokrácia” névvel jelölt korszakát, ez olyan 50-60 évvel ezelőtti történet lehetett. Egy Marozia nevű nő körül forogtak az események. Theophylactus pápai kincstárnok lánya a szépségének és vagyonának, de leginkább kiváló szellemi képességeinek tulajdoníthatóan olyan befolyással bírt a kor politikájára, amit nem lehetett elhallgatni, pedig sokan szerették volna. Köztük Marozia két fia is, II. Alberich spoletói herceg és a később pápává szentelt XI. János. Marozia már 15 éves korában III. Sergius pápa szeretője volt, ebből a viszonyból született XI. János, aztán férjhez ment különféle őrgrófokhoz, majd a Hugo nevezetű itáliai királyhoz, ezenközben az Angyalvárba záratott egy pápát, majd hamarosan úgy határozott, hogy inkább megöleti – nem csinált titkot abból, hogy Itáliában ő uralkodik.
Henrik az esküvői vacsorán említette a cluny szerzeteseket is, István nem nagyon tudott figyelni, ez már sok volt. Hogy majd éppen ezek a végtelenül puritán szent emberek fogják romba dönteni az invesztitúra-háborúban nagy nehezen megnyert csatát.
 –      Szent emberek? – kérdezte Henrik. – Egyetlen gazdasági épület nincs se közel, se távol, nem dolgoznak, teljes semmittevéssel telnek a napjaik, a laikus testvérek tartják el őket, nekünk ez nem tetszik, a pápának tetszeni fog. Annyi pénzük van, mint a pelyva…
Akár így is történhetett. Egyvalami majdnem bizonyos, István nem egyik pillanatról a másikra, minden megfontolás nélkül döntött. Ha ennek a döntésnek a pillanatában nem ismerjük az ő múltját és az ő jelenét, az egészből nem értünk semmit, az effajta történetírásból nem jöhet ki más, csak ostoba nagyképűsködés. Vagy ájult alázat, ami még rosszabb.
Tudjuk, hogyan döntött, de nem tudjuk, miért. Mert sosem foglalkozunk azzal, miket kellett mérlegelnie. Pedig ha minden ismeretünket oda raknánk, ahol azoknak helye van, esetleg teljesebb képet kapnánk, talán képesek volnánk megérteni a történelmünket, nem pedig bebiflázni a sok fölösleges, fals, nagy többségükben hazug adatot. A kereszténységnek a korban még igen rövid történetét nem volt nehéz megismerni, ha valakit érdekelt a kérdés, Istvánt pedig érdekelte. Hazajőve az esküvőjéről, valahol a Séd völgyében nem azért ölte (vagy ölette) meg Koppányt, mert az (egyes, engem meggyőző nyelvészeti kutatások szerint) édes nagybátyja, de legalábbis közeli rokona felbosszantotta, és hirtelen haragjában nekiment. Mire eljött az ideje ennek az ütközetnek, el kellett tűnődnie a legfontosabb kérdésen: Koppány miért Bizáncban keresztelkedett meg (már megint egy zárójel, az általános iskolát elvégzett és az István a királyon kulturálódott magyar lakosság úgy tudja, Koppány pogány volt – nem volt, Konstantinápolyban megkeresztelkedett, Konstantin császár lett a keresztapja, aki által patrikiosz méltóságra emelkedett, ami a későbbi főnemesnek megfelelő rang lehetett), és miért nem a pápánál.
Istvánnak volt elég ismerete és tapasztalata ahhoz, hogy belegondoljon, mennyiben más a kínált kereszténység, mint egy másik bálvány imádása, a valóságtól való menekülésnek egy másik fajtája. Mit tudott volna mondani Koppánynak, ha beszélgetnek, miért nem a tisztább és egyenesebb, majd azt mondtam, tisztességesebb kereszténységet választja, hiszen mégis csak az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim letéteményese, ami nincs beszennyezve a nyugati kereszténység önfelmentő dogmáival, ahol nincsenek szimóniák, invesztitúra-harcok, hullazsinatok meg mindenféle gazdasági és politikai csatározások – legalábbis István úgy gondolhatta, mert azzal az eszmevilággal kevesebbet törődött. Mert ő azért már korábban eldöntötte, legalábbis hajlott rá, hogy eldöntse: a nyugati kereszténységet fogja választani.
Volt ugyanis egy lényegesen fontosabb és meghatározóbb szempont, mint amilyen a kereszténység ideológiája.
Géza ragaszkodott hozzá, hogy a fia a lehető legkorábban megtanulja a hadviselés törvényeit és szabályait. Géza beszélt azokról a lovas csapotokról, amik még nem sokkal István születése előtt is bizonyos rendszerességgel elindultak a lenyugvó nap felé, és hosszabb vagy még annál is hosszabb idő után tértek vissza. Ahogy múlt az idő, egyre többen hiányoztak a hazatérők közül.
Géza elmondta pontosan, hányan indultak el, és ahhoz, hogy ennyien elindulhassanak, hány embernek kellett otthon maradnia, hány ember volt képes megtermelni azokat a javakat, amikre egy lovas katonának szüksége volt. Egyszer nagyon meg is dicsérte a fiát, amiért az megkérdezte, miért nem előzte meg ezeknek a csapatoknak az indulását a kémek kiküldése, hiszen a megkerülhetetlen szabály, hogy a hadba indulók az ő jelentéseikre támaszkodnak. Mert ezek a csapatok, válaszolta Géza, nem hadba indultak. Jó, hát akkor rablóhadjáratra. Nem, mondta Géza, arra sem.
Kényes ponthoz érkeztünk. Százvalahány évvel ezelőtt két nem kicsit kártékony történész kitalálta a „kalandozások” kifejezést azokra az akciókra, amikről különféle (főképp a német-római császárságból származó) forrásokból tudunk, amik bizonyos magyar lovascsapatoknak a nyugat felé induló „hadmozdulatait” voltak hivatva elferdíteni és úgy félrevinni, hogy garantáltan érthetetlenek legyenek.
Azért nem mondom, hogy mindaz marhaság, amit a „kalandozásokról” sokszáz év történészei összeírtak, mert egy ilyen műfajú írásban, nem szabad csúnya szavakat használni, meg aztán mégsem illik ennyi kiváló tudós ilyen iszonyatos mennyiségű munkáját marhaságnak nevezni. Pedig különben az.
Legközelebbre marad, hogy mik voltak ezek a „kalandozások”, és mi közük volt a kereszténység felvételéhez, és legfőképpen milyen hatással voltak a nemzeti önámítás kialakulására, a kollektív gyávaságból fakadó, annak elleplezésére használt kevélység, a gyűlölködés, valamint a folyamatos hazudozás szüntelen ismétlődésére napjainkig és tovább.




Hogy is van az a régi dakota mondás? Azért, mert valaki paranoiás, még nem biztos, hogy nem elmebeteg



Szalonna    |   Ma   |   11:57


Végre magunk közt vagyunk. Megint bátran el kellett futnom a riporterek elől.
Kakofóbiám van a sok riporter okozta Zaytól. Ez nagyon érzékeny pontom. White-fülű vagyok. Természetesen ettől függetlenül lehet engem nyaltan bírálni. Azt mindenesetre kikérem magamnak, hogy nem tartom a szavam! Ha például megígérem, hogy adok az oktatásra 100 milliárd forintot, az egészségügyre 200 milliárd forintot akkor azt mind megtartom. Mármint a pénzt.
Jaj! Lőrinc kedves, bocsáss meg! Nem akartalak így eltalálni ezzel a hatalmas köteg közpénzzel. No, sebaj! Majd a Zacher meggyógyít. Téged igen. Ne félj! Fájdalomdíj gyanánt megígérem, hogy te nyered meg a Love me tendert is. Meg az összes maradék nyomtatott sajtót. Hiába! Kinek a lap, kinek a lapné.
Tiborcz vejem is ismer régi mondásokat. Egy szónak is ház a vége. Illetve ahány ház, annyi lopás. Mondjuk már fogalmam sincs, mennyi pénz jön be a dohányboltokból. Ennek megoldásaképpen kötelezővé tesszük a traffik-pax használatát.
A kátrányos helyzetű közmunkásokat kivezényeljük utat építeni, úgyis az aszfalt szilva a kedvencük. Hogy legyen hol sokat fogyasztaniuk, megrendezzük a töltészet napját. Hadd lássa mindenki, hogy komprom-iszomképes vagyok! Lesz ott tinta-palinta. Végre találkozok hű választóimmal. Majd öklendek a szerencsének. Körbeisszuk Magyarországot, felkeressük az összes szavazókört, hogy köszönetet mondjunk hű választóimnak. Ez lesz ám a karika-túra!
Kell is a mozgás. Nem véletlenül vezettük ám be a mindennapi testnevelést. Fő az egészség! Hozzám is minden reggel jön a személyes tormatanárom, és reggeli tormával kezdem a napot, de ettől folyton könyvbe lábad a szemem. Pedig elvileg írni csak a győztesnek szabad. Ennek ellenére a reggeli újság mindig idegzuhanyként ér. Aztán bekapom a breakfast. Hogy mit eszem, az puliszkatitok. Csak Szilárd tudja. Ő a kedvenc szakácsom. Mindig ő is eszik velem, hogy megnyugodjak, nem mérgezték meg az ételem. Hogy is van az a régi dakota mondás? Azért, mert valaki paranoiás, még nem biztos, hogy nem elmebeteg. Vagy valami hasonló.
Szóval Szilárdon látszik, hogy midig eszik velem, úgy néz ki, mint valami dézsmapocok. De mostantól diétára kötelezem. Csak gyümölcsöt ehet. Igaz, picit elszabadultak a gyümölcsárak, de bevezetjük az áfonyagátat.
Csak hogy megnyugodjanak a kedélyek az egészségügyet illetően, a munkahelyeken bevezetjük a mindennapos kötelező orvosi vizsgálatot bérvétellel. Egyébként már félig befejeztük az egészségügyi reformokat. Kór már van, most már csak a házak kellenek. Nekem. Mindenkié. Attól jobban érezném magam.
Nézzétek meg Vlagyimirt, ő is milyen vitális! Még mindig milyen jól néz ki. Bár úgy könnyű, hogy minden áldott nap a kozmetikusával kimegy a tundra és szánkózik az Avon. Aztán meg jóga, jóga, gilice. Így sosem fázik meg és nem lesz hapciáskodó. Megnyugtatott, hogy amíg toljuk őt az EU-n belül, addig gáz lesz. Ha nem, akkor is!
Én igyekszem erre az esetre is felkészülni. Ezért is járok sokat Svájcba meg Szingapúrba. Meg azért is, mert opporturista vagyok. Ezekről a helyekről mindig interorbán beszélgetést folytatok Ráhellel. Jaj, ez a lány! Folyton belém köt. De neki adom a táncművészeti főiskolát, így majd nyugodtan fog tudni a Kán-kán is csomót keresni.
Jó, bár nem foglalkozom nőügyekkel, de tudom, hogy egy nőnek is vannak nehéz napjai. De Ráhel erős, nem hagyja magát és tampon marad. Borzasztó, hogy állandóan a ruházatával meg a kinézetével foglalkozik. Mint Habony Árpi. Jobb kezében Gucci, a balon kabát. Folyton ez a márkafüggőség! Tele van a fashion! Gyerekek, nem mindegy mi van rajtatok, ha az 2 millióba kerül?
A Rogán házaspár is magasan hordja az órát. Még arra is megkértek, hogy változtassam meg a környezetükben a közterek nevét. Ennek eleget is tettem. A címük mostantól Helikop tér 1.
Pedig veszélyes dolog a repülés. Például sok volt Maléves stewardessnek WizzAires lett a lába. Bizony, bizony, kimúlt néhány nagy múltú vállalat. Méltóképpen búcsúztattuk őket. Quaes-tort ültünk. És megvan a fő felelős is.
Matolcsy Gyuri, merre vagy? Nagyot csalódtam benned. Tudom, ha egyenesen a szemembe nézel, akkor tök részeg vagy, úgyhogy lebuktál. Szedheted a sátorfádat. Kamat, kabát. Ne sírj, te mamlasz, könnyes lesz a hátad! Látod? Kár volt cikizni Kövér Lacit, hogy a portás zene a kedvence. Mégis csak ő a Párt Véder! Ki is jött belőle, mikor iszogattak Botonddal, majd kicsit akadozó nyelvvel annyit mondott boldogan:
Hukk! Én vagyok az apád.
Na de én sem feledkezem ám meg fiamról! Gáspár! Nem akarom, hogy valláskárosodás érjen, ezért a Felház lesz az egyetlen elismert történelmi egyház Magyarországon. Nyugi! Mariska már dolgozik a történelmen. Egyedi ismertetőjelként minden felházas épületen tem-plomba lesz, mégpedig atomplomba. Lesz majd a katolikusoknál paplemente, de csak miután az érsek kipapolta a zacsiját. Bár már nem megy neki úgy, mint régen, ő is elkényelmesedett. Léhanapján lustálkodik. Bár heverendában könnyű.
Utolsó csapásként a kaotikus egyházra pedig betiltjuk a Mikulást, úgyhogy Santa Close.
Nem tudom, az EU mit fog szólni mindehhez, de nem is érdekel. Folyton megpróbál minket összezavarni mindenféle Macron-ökonómiai számokkal, de mi nem hagyjuk magunkat. Nézetgyököt vonunk, majd előadunk nekik egy Szájer-fictiont.
Közben itthon meg mindenféle civilek folyton közérdekű adatokat igényelnek. Fujj! Aktasáskák. De a civilek ne feledjék, hogy a törvényeket én hozom. Még ha nem is tűnik elsőre valami jogilag megoldhatónak, bármikor elő tudok húzni a kabátom ujjából egy jog-ászt.
És végképp ne felejtse el senki, hogy aki keres, az halál!
bircanyeerow


Fideszesek és nem-fideszesek pontosan ugyanúgy szívnak



Tamás Róbert    |   Ma   |   17:22


E heti hír: a Nyílt Társadalom Alapítvány irodája Bécsbe költözik. Csontos Csaba, a szervezet szóvivője azt mondta, ezért döntöttek a költözés mellett, mert az ott dolgozó munkatársak hazaárulónak, a társadalom ellenségeinek lettek kikiáltva, szar a légkör, pocsékul érzik magukat itt.
Ezt én teljesen meg tudom érteni, mert én is pocsékul érzem itt magamat és rajtam kívül is van még néhány millió ember, aki szarul érzi magát. Szintén hazaárulók és a társadalom ellenségei lettünk, ahogy a Nyílt Társadalom Alapítvány – és gyakorlatilag minden civil szervezet, kivéve a népdalköröket és sakk egyletek munkatársait. Ez egy ilyen tetű ország lett. Pontosabban nem az ország lett ilyen, hanem a légkör, amit a kilencedik éve a hatalmat szorosan markoló maffia mérgez folyamatosan. Nem tudom, mi a pontos meghatározása annak, amikor egy párt hatalomban van, amikor minden eszköz a kezében van, amikor rendelkezik az ország erőforrásaival, a médiát kézben tartja, a törvényeket kény-kedve szerint módosíthatja, és közben azzal van elfoglalva, hogy az ország polgárait egymás ellen uszítsa. Nevezzük hazaárulásnak.
Évek óta úgy óbégatnak a teljhatalom birtokában, mintha ellenzékben kellene sínylődniük. Szar lehet nekik, ami egyáltalán nem baj. Az viszont baj, hogy mindenki másnak is gyötrelmessé teszik az életét. A saját híveiknek azért, mert szerencsétlenek minden napja rettegésben és harckészültségben telik, a nem-fideszeseknek azért, mert el kell tűrniük a hazugságokat, rágalmakat és bizony bátran fenyegetve érezhetik magukat, mert fenyegetve vannak. Ráadásként fideszesek és nem-fideszesek pontosan ugyanúgy szívnak, hiszen ugyanazt a mérgezett levegőt kell belélegezniük, ugyanazt a folyamatosan széthulló egészségügyi rendszert és szar oktatást kapják, ugyanazokra az üresen kongó stadionokra és egyéb látszatberuházásokra költik az adóforintjaikat.
A különbség csak annyi, hogy a fideszesek elhiszik, hogy jól és egyre jobban élnek, a nem-fideszesek pedig tudják, hogy ebből egy szó sem igaz. De pocsék dolog gyűlölni és pocsék dolog gyűlölve lenni, pocsék dolog félni, meghunyászkodni, hazudozni. Talán annyi különbség van a két csoport közérzetében, hogy a kormány rajongótábora most boldog, mert úgy érzik, hogy győztek. Abba nem hajlandóak belegondolni, hogy a saját honfitársaikat győzték le, mert az mégis ciki lenne, ha teljes mélységében felfognák, micsoda győzelem ez és mi lehet az ára, amit meg kell majd fizetniük akkor is, ha nem akarják.
A gyűlölt Soros-szervezet irodája kivonul az országból. Hurrá! De akkor vajon szintén hurrá lesz, ha a fiatalok, a középkorúak, a szakemberek, diplomások, értelmiségiek is egyre nagyobb számban úgy döntenek, hogy hallgatnak a tanácsra, miszerint kívül tágasabb? Értem én, hogy lehet majd annak is örülni, hiszen újabb fényes diadal, de hamar jelentkezni fognak a következmények.
Nem teljesen fedi le a valóságot, de nagyjából igen, úgyhogy csak gondoljunk bele a békemenet összetételébe és a szombati tüntetés résztvevőivel hasonlítsuk össze őket. Na, nagyjából ez az ország jövője. A békemenetesek maradnak, a többiek mennek. Már csak az a kérdés, hogy képesek lesznek-e békemeneték eltartani önmagukat és az országot. Nekem nem úgy tűnt, mintha nagyon nyüzsögtek volna a soraikban a tanult elmék. Ebben a kategóriában náluk a menetet vezető néhány gáncsnélküli lovagnál meg is áll az evolúció.
Márpedig ennek az országnak erősen bebaszott, ha Bayer Zsolt, Széles Gábor, Stefka István, Csizmadia, Lánczi, Fricz és hasonló kaliberek alkotják a szellemi, vagy bármilyen tőkésosztályt. Márpedig ők alkotják és amennyiben teljesül életük leghőbb vágya és mindenki eltakarodik innen, aki nem hajlandó a maffiának dolgozni, akkor ez így is marad. Sőt, súlyosbodni fog a helyzet. A harcias békemenetelők pedig nem fogják érteni, miért élnek egyre rosszabbul, miért rohad minden körülöttük, holott az előbb még virágba volt borulva a komplett ország. Pedig nem, már régen rohad az, csak fel kellene venni a másik szemüveget, mert a mostani nem a valóságot mutatja. Fájdalmas lesz az ébredés.




2 megjegyzés:

  1. Kedves Barátaim, Camila Rodela vagyok, és Michiganből, Egyesült Államokból vagyok. Itt vagyok, hogy tanúskodjak a DR.OGAGA ​​KUNTA jó munkáiról az életemben. A férjem és én 27 évig házasodtak meg két gyerekkel. Csak két évvel ezelõtt mindent véget ért.Vágytam a férjemet, és könyörögtem neki, de soha nem hallgatott, szóval számos vallomást tettem erről a varázslatról. Egyesek azt állították, hogy visszaadta az Ex-szeretőjüket, egyesek azt állították, hogy méhét helyreállítja és gyógyítja a rákot és más betegségeket, néhányan azt állították, hogy bűvöletbe veheti a válást, és meggondolhatja, hogy jó munkát végezzen. Ő csodálatos, én is találkozott egy konkrét bizonyságot, ez egy nő Vera nevű, ő tanúskodott arról, hogy hogyan hozta vissza az ő Ex-szeretője, és a végén a bizonysága ő levette az e-mailt. Miután elolvasta mindezeket, úgy döntöttem próbálkozni vele. E-mailben értesítettem, és elmagyaráztam neki a problémámat. És elmondta nekem, mit kell tennem, megtettem, és a férjem visszatért hozzám. Megoldottuk kérdéseinket, és még boldogabbak voltunk, mint valaha DR.OGAGA ​​KUNTA te tehetséges ember vagy, és nem fogom abbahagyni a kiadását, mert ő egy csodálatos ember. Ha bármilyen gondod van, és igazi és valódi varázslót keresel, próbáld meg bármikor, ő a válasz a problémáidra. Kapcsolatba léphet vele e-mailen: ogagakunta@gmail.com és megoldhatja problémáit, mint én. Meg tudja oldani a következő problémákat és még sok más.
    (1) HA AZ EXTRACK VISELKEDÉSÉT
    (2) ÉRVÉNYESZTETTE A HUSBANDET, HOGY A DIVORZ LEÁLLÍTÁSA
    (3) AZ ÜZEMBEVÉTELÉNEK SZERETTSÉGÉT
    (4) Szeretne a férfiak és a nők futni találni tetszik
    (5) HA GYERMEKÉRT VAN SZERETNI
    (6) SZERETNÉL SZERETNI
    (7) ÉN VESZI A FÉRFÉLKÉNT, AMELYÉN CSATLAKOZNI AZ ÉLETÉBEN
    (8) SZÜKSÉGES JÓ LUCK SPELL
    (9) SZÜKSÉGES LOTTERY SPELL
    (10) SZÜKSÉG JELLEGŰ
     ogagakunta@gmail.com

    VálaszTörlés
  2. Jó napot, Josef Lewis, egy magánhitelező, aki kölcsönöket ad az egyéneknek, a vállalatoknak és a kormányzati intézményeknek 2% -os alacsony kamatlábbal. Tudjuk, hogy vannak olyan családok, akik fizetés ellenében élnek, és mások, akik nem tudják ellátni pénzügyi kötelezettségeiket, és ezért vagyunk itt a pénzügyi helyreállításhoz.

    Pénzügyi szolgáltatásaink széles skáláját kínáljuk: Üzleti tervezés, kereskedelmi és fejlesztési pénzügyek, ingatlanok és jelzálogkölcsönök, adósságkonszolidációs kölcsönök, üzleti kölcsönök, magánhitelek, otthoni refinanszírozás, szállodai hitelek, hallgatói hitelek stb. ha érdekelt a kölcsön és mentes csalások ..

    E-mail: progresiveloan@yahoo.com
    Szöveg / hívás: +1 (603) 786-7565 köszönetet mond



    VálaszTörlés