2015. július 3., péntek

Zsidók a FIDESZ - ben



Zsidók a FIDESZ - ben



Orbán Viktor Lázár János Martonyi János 

Hoffmann Rózsa  Navracsics Tibor Rogán Antal
 
Deutsch Tamás Kósa Lajos Szájer József 

 Schmitt Pál Fónagy János Tarlós István 
Vitézy Dávid Pokorni Zoltán Cser-Palkovics András 
Semjén Zsolt  Kovács László Varga Mihály

Hende Csaba Gulyás Gergely Kubatov Gábor
Polt Péter Zsiga Marcell Hegedűs Zsuzsa
Balog Zoltán Ágh Péter Gyürk András

Halász János Hankiss Ágnes











A jánúsz arcú Orbán Viktor meghasonlott önmagával. Szerbusz Fletó . Nincs már fülkeforradalom , csak zsidó szálláscsinálókká váltak, ezért nincs számonkérés, ezért sodródunk csak az árral, ők meg arra játszanak, hogy jól megszedjék magukat.


A Puch-Simicska tengely alkonya


Lehet, hogy „legendásan” szoros a kapcsolat Puch és Simicska között, de ha van ember, aki nem szorul az MSZP-re, az Simicska „az Úristen irgalmazzon nektek!" Lajos, akinek az istállójából ma ismét egy egész garnitúrányi politikai és gazdasági vezető került ki. Különben is, demokráciánk szempontjából a fontos kérdés az: immorálisabb-e, ha a két pártpénz-főnök együtt lop, mint ha külön-külön?
Lopni, megyünk lopni
A Pityinger, meg a Váradi
És lopni, megyünk lopni
senki nem szól ránk

(Dopeman: Lopni)
Ezekben a devizahiteles, euróválságos, Hoffmann Rózsás időkben persze mindenre figyelünk, csak a lényegre nem, szimbolikus ügyekre, amelyek mint cseppben a tenger, stb. Ezért aztán pár napja nem robbant, inkább csak halkan, udvariasan szólt, végigrotált az online médián, majd még aznap feledésbe merült az LMP legutolsó figyelemfelhívó akciójaamellyel főként arra hívták fel a figyelmet, hogy még léteznek. A másnapi napilapok már egy szóval sem említették az ügyet, na peeersze, nem véletlenül, somolyog a gyakorlott összeesküvés-dekódoló. 
Működik a Puch-Simicska tengely” - adott címet az online sajtónak a zöld párt, egy új tényfeltáró blog írására hivatkozva azt állítva: „az alapvetően Fidesz-közeli Hung-Ister Zrt., MSZP-s segédlettel pumpálja ki az adófizetők pénzét a Szerencsejáték Zrt-ből.” A párt ezért először is azt is követeli, hogy „a szerencsejáték monopólium révén óriási bevételekhez jutó cégre is vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok”, de a lényeg csak ezután jön: „Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a valóban súlyos korrupciós ügyekben elmarad az elszámoltatás. Fülkeforradalom ide vagy oda, a háttérben továbbra is együttműködőknek a Fidesz és az MSZP gazdasági háttéremberei, legfeljebb a leosztási arányok változhattak meg.” Aha.
Több mint egy évnyi Budai Gyula után tehát az LMP úgy látja, még mindig van elég felderítetlen ügy, amire a fülkeforradalmároknak figyelniük kellene, ők tehát ezek szerint további infók birtokában vannak, és e tudás birtokában sérelmezik a kormányzó fülkeforradalmároknál a még határozottabb cselekvés elmulasztását. Miközben egy szóval sem említik, hogy a több mint egy év Budai Gyula = több mint egy év közröhej, ráadásul most azt sem írják, pedig ez az egy jó az LMP-ben, hogy azért jogállamiság, törvényesség, ártatlanság vélelme; ja bocs, ezt Gyurcsányra nem vonatkoztatják, úgyhogy még ez sem áll.
Talán Sukoró lett volna az az ügy, ahol az LMP látványosan demonstrálhatta volna a „két nagy párt együtt korrupciózik, de azért az MSZP még inkább” teóriáját, erre utal annak felemlegetése, hogy „együtt szavazták meg a kiemelt beruházásokról szóló törvényt”, amely „megnyitja a lehetőséget a különféle lobbicsoportoknak.” Kivéve persze a zöldlobbicsoportoknak, amelyeket nem is illetünk ilyen csúnya szóval, hiszen ők – a geci multikkal ellentétben – jót akarnak: minden nagyberuházást, minden munkahelyteremtést jól megakadályozni, minden modern fejlesztést elkaszálni, minden békaátjáró és fecskeátvonuló útvonalat megőrizni, minden elhanyagolt ökomocsarat előnyben részesíteni a külföldi tőkével szemben.
De Sukoró egyelőre csak zavarosnak tűnik, nem annyira korrupciós ügynek. Még jó, hogy itt ez a másik.
*
Az atlatszo.hu cikksorozatának első része valóban figyelemre méltó közállapotra hívja fel a figyelmet a mindig is pártközeli kifizetőhelynek számító Szerencsejátéknál. Az a megállapítás azonban, mely szerint „Szocialista felügyelettel kaszál milliárdokat a lottón egy Fidesz-közeli cég”, kissé sommásnak tűnik, hiszen egyrészt a szocialista felügyelet azt jelenti, hogy egy volt szoci képviselő, a Táncsics Alapítvány egyik fb-tagja, Dávid Gyula ügyvéd itt is fb-tag, másrészt – jelen idejű kijelentésről beszélünk – nem világos, minek ma még a szoci „felügyelet”, ha egy Fidesz-közeli cég közpénzt akar nyúlni bárhonnan.
Hogy maga a leírt ügy, a túlárazott sorsolási műsorok és kapcsolt részei igencsak érdekesek, vitán felül áll (Dávid mellett ott a Simicska-közeli Nyerges Zsolt meg a bécsi Strabag-liberális, Aczél Zoltán), az ebből levont politikai következtetések azonban minimum elsietettnek tűnnek, illetve túlságosan is megfelelnek a „nagy pénzeket mindig is együtt lopják”, „autópálya hetven-harminc” típusú, eddig bizonyítatlan urbánus legendáknak.
Nem megfelelő kezekben ezek a teóriák leginkább csak politikaellenes indulatokat szolgálnak ki, adalékok a „Rózsadombi Paktumhoz” meg a Cion bölcseihez. Megfelelő kezekben viszont, több tény birtokában, elvileg megalapozhatnának egy korrupcióellenes, ezért kis államot és limitált kormányzatot hirdető új politikai erőt, amelynek ma még híre sincs. Van ehelyett egy multi- és csomó minden más-ellenes zöld alakulat, és van egy hozzájuk vállaltan becsatlakozott, nagyon tehetséges aktivista újságírójuk, akinek a hitelességére azonban kisebb árnyékként vetült egy tavalyi, igen csúnya lejáratási-zsarolási ügy. És van az atlatszo.hu, ez a valóban ígéretes projekt.
Az elhíresült hetven-harminc egyébként Mong Attila és György Bence 2003-as könyvéből származik, de azt ők maguk is „legendának” nevezik: „számos politikussal folytatott háttérbeszélgetésben merült föl az a legenda, hogy a két nagy párt mögött álló gazdasági érdekcsoportok a nagyobb megrendelések indulása előtt, 2000-2001-ben paktumot kötöttek, amely szerint az építkezések költségét szándékosan felültervezik, a megmaradó pénz pedig a két nagy érdekcsoport között oszlik meg 70-30 százalékos arányban. A nagyobbik rész mindig a hatalmon lévő pártot, a kisebbik az ellenzékben lévő erőt illeti, a pénz legális kimenekítéséről pedig mindegyik fél maga gondoskodik (…) A nevezetes paktum létére közvetlen bizonyíték nincs, a politikusok környezetében azonban szinte tényként kezelik, és közvetett jeleit az autópálya-üzletek körül fel lehet fedezni.”
De ha így is lett volna, teljes rejtély, mi szükség lenne ma még egy Puch-Simicska tengelyre. A Szerencsejáték nem ma kezdte párt(közeli) finanszírozási ténykedését, már ha igaz. Ott van például az első Orbán-kormány idejéből származó politikai tojásvadászat, melynek érdekessége, hogy már akkor is felbukkan benne a Hung-Ister, amelynek fő tevékenysége videofilmek előállítása, mégis „adatfeldolgozást” végezhetett a Szerencsejáték Rt. egyszemélyes társasága, a Fortuna Kft. részére.
Lehet, hogy „legendásan” szoros a kapcsolat Puch és Simicska között, de ha van ember, aki nem szorul az MSZP-re, az Simicska „az Úristen irgalmazzon nektek!" Lajos, akinek az istállójából ma ismét egy egész garnitúrányi politikai és gazdasági vezető került ki. Különben is, demokráciánk szempontjából a fontos kérdés az: immorálisabb-e, ha a két pártpénz-főnök együtt lop, mint ha külön-külön?
*
Létrejött viszont az LMP-Gyurcsány tengely, na jó, maradjunk annyiban, hogy az ökopárt most vicces módon ugyanannak a nem publikus tudásnak a birtokában hadakozik valami ellen, mint az általa legjobban gyűlölt szocialista exkormányfő.
A bukás óta Puch-féle „bitangkasszát” emlegető Gyurcsány Ferenc ugyanis nemcsak egy nyilatkozatot, de egy egész pártstratégiát alapozott arra a megállapításra, hogy „kizárt, hogy a Fidesz és az MSZP informális pénztárnokai hellyel-közzel ne működtek (működnének?) együtt vitatható ügyekben”, sőt, harminc követőjével együtt tényként állapítja meg, mizavarja őket: „Minket zavar, hogy a Fidesz és az MSZP informális pártpénztárnokai együttműködnek.” Ezt így. A gyurcsányisták még annyival sem jöttek elő, mint a nácik, pedig ha a Margit-híd mesélni tudna, tanúként hallgatnák meg a Gyorskocsi utcában.
Még egyszer, a Puch-Simicska tengely még lehet akár igaz is, ha valakinek, akkor ezt Gyurcsánynak tudnia kell, de akkor hol maradnak a részletek? Miért hagyja, hogy követői szánalmasan makogjanak a konkrétumokról a bulvárlapoknak („Nem kívánok nyilatkozni”... „Ez a kijelentés nem konkrét személyekről szól, hanem egy régóta tartó együttműködésről, amely során olyan döntések születtek, amelyekből a pártoknak bevétele származott”)?
Hol volt Gyurcsány Ferenc, amikor ez a sok jogtalan tranzakció megtörtént? Hát a kormányfő-tanácsadói, a kormányfői meg a pártelnöki posztokon, de úgy, hogy az SZDSZ kirúgása után a bitangkasszás Puch-ot egyenesen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkári posztjával ajándékozta meg.
Természetesen kiváncsian várjuk az atlatszo.hu sorozatának következő részeit. Az Úristen irgalmazzon nekünk.
Mit is akartál elszámoltatást ugyan hol élsz? Számolják ők ugyan bőszen a vagyont , de csak azért , hogy tudják mennyit nyelhetnek le a még le nem kozmált közpénzekből. A holdingok működnek , a fejedfölül meg ma vagy holnap viszik a családi házat, és még örülhetsz ha nem az ők uzsorabehajtójuk veszi el a kislányod álmát. De te csak álmodjál , egy szebb életről egy jobb tolvajbandáról, mert ezek már olyan olajosak, hogy szinte milliárdosak . Drága gyermekeimnek helikopterrel vitték a szőkített forintot , és mikor lezuhant eléget egy jó pár millió. Lehet hogy a kislánya ezért fuj a magyarságra, a patkány papája meg már nem nevelheti mégsem , de szépen megélnek belőle, az 56 – ok meg nyomorognak , priusszal a fejükön, zsidó ÁVH -sok még mindig ti diktáltok, mikor lesztek megnevezve , hogy ti voltatok a darálós gyilkosok, most még szálláscsinálók vagytok, és a háttérből a sötétben , sötét lajosként settenkedtek , ügyeskedtek , áldozatra lesve szövitek a pókhálótokat , retkesen, kitartóan , odafigyelve koppasztjátok a jó magyart, és közben hülyitve nemzetről papoltok ,sárga csillagosok sosem volt hazátok , gyüt ment kazárok, már nem is lesz hazátok. Fülke forradalmárok rátok gyujtották a karámot, futtok már javában , de a lopotpénz lehuzza ruhátok, amott a folyó, ha tovább futtok lehuz az örvény, inkább oszt szét a gagyi aranyad, megkönnyebülve léphetc a folyó medribe. - Husdaráló kezelők – azézt mi nem feledünk, estek ti még a metró elibe.

Kossuth-díjas, budapesti díszpolgár zsidó: genetikusan alattvaló, bűnös nép a magyar, mely se tanulni, se dolgozni nem akar

Kertész, a Kossuth-díjas díszpolgárHazaért már, megpuszilta gyermekeit, vacsorázott, megitta borát, és kényelmesen elhelyezkedett a számítógépe előtti székben, kedves olvasó, hogy megtudja, mi történt ma a világban? Sort keríthet arra is, de azt mondják, önismeret nélkül mit sem ér az ember. Nézzük tehát esti olvasmányként, milyenek is vagyunk mi, magyarok, egy elismert, komoly író szerint. Aki nem akárki, hiszen a Kossuth-díj birtokosa (2008), fővárosunk díszpolgára (2002), Hazám-, Arany János- és József Attila-díjas, mi több, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel is kitüntették. Tudja, tehát mit beszél, s ilyen elismerések birtokában felelősségteljesen nyilatkozik. 
Nos, lássuk, milyen ember Ön, kedves magyar olvasónk. Tudja meg az alábbi levélrészletekből:
A magyar genetikusan alattvaló. (...) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Bizony. És ez nem azon régi idézetek közül való, mint pl. az, hogy a zsidó elem nélkül a magyar kultúra csak bőgatyából és fütyülős barackból áll, meg hogy tetemcafat a Szent Jobb, micisapka vagy tökfödő a Szent Korona - ez friss, meleg, ropogós, tegnapelőtti levél. Szerencsére, tehetnénk hozzá, hiszen nem nekünk kell bizonygatnunk, hogy a zsidó ugyanolyan ma is, mint volt tizenöt, húsz, ötven vagy ötszáz éve, ők kínálják tálcán a bizonyítékot rendszeres időközönként.
Ez a mostani egyébként, amilyen jól talál a mi archívumunkba, annyira felesleges volt az ő részéről, de a fent említett haszna kétségkívül megvan. Történt ugyanis, hogy nemrégiben az egyik legundorítóbb magyargyűlölő Jordán-pozitív lap, az Amerikai Népszava főszerkesztője olvashatatlanul hosszú és unalmas ömlengésben bejelentette, hogy hiába az adományok, nem tudnak friss hírszolgáltatással harcolni a jövőben az Orbán-diktatúra ellen, de a véleményrovat marad.
Ezt nem sikerült felfognia Kertész Ákosnak, s ennek köszönhetően született az alább teljes terjedelmében olvasható levele, melyben, bár elismeri, hogy "olyan üzenetet kár föltenni a társadalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni" (micsoda freudi elszólás a saját lapjuk színvonaláról!), azon siránkozik, hogy neki nem lesz a továbbiakban ahol közölnie magvas gondolatait. Melyekkel persze ő is a diktatúra ellen harcol (de persze csak az "Orbán-diktatúra" zavarja, a Kádáréban elvolt, mint a befőtt, amint azt wikipédiás adatlapja is ékesen bizonyítja), csak éppen a fenét sem érdeklik az írásai, ahogy maga a lap sem, mint kiderült. Ezt is igen pontosan fogalmazza meg egyébként: "Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg."
A magyarokról fentebb olvasható gondolatait csak mintegy mellékesen írja le, fő vonalvezetésként saját magán és az Amerikai Népszaván kívül harmadikként a baloldalt siratja, mondván, hogy eltértek az eredeti céloktól, és csak a lopás érdekli őket. (Ami annyiban igaz is, hogy valóban csak a lopásért élnek, annyiban viszont nem, hogy nem ez lett volna az eredeti cél. Ugyanakkor ha így gondolja, akkor csak azt nem értjük, miért állt ki többször is ennek a folyamatnak a főkolomposa, Gyurcsány Ferenc mellett - lásd itt vagy itt.)  Aztán legyintve megállapítja, hogy nem is lehet mást várni tőlük, elvégre ők is csak magyarok, s "belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket (értsd: a kiválasztottakat): az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret".
Nos, ilyen csodálatos emberek a zsidók, kedves olvasó (de hiszen ezt eddig is tudtuk korábbi itteni s mostani palesztinai tetteikből), és olyanok a magyarok, amilyennek az előbb e kiváló, sokszorosan kitüntetett férfiú leírta.
"Szabad országokban a szabad embereket meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök" - írja egy helyen, s e mondata utolsó szavához kapcsolódó jókívánságainkkal át is adjuk a szót neki teljesen, hadd művelődjön a magyar, s ismerkedjen magával egy Kossuth-díjasunknak és díszpolgárunknak köszönhetően. Ha pedig netán nem tetszene, akkor ne feledje, ez azért van, mert a magyar bűnös, genetikailag alattvaló, és hiányzik belőle az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.

Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához
Kedves Bartus Laci!
Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim (nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom.
Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához; azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni.
Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nem-igen foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.
Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”
Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”, mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.
Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás.
Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást, végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek.
Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.
Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.
Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza, csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progresszív, haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek (kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.
Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.
Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, barátomnak, elvbarátomnak is.
Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!
Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá, segítek, ameddig bírok.
Őszinte híved
Kertész Ákos
.
Kedves Ákos,
megtiszteltetés a leveled, ahogyan a cikkeid is azok, a barátságod is. Amint azt korábban is jeleztem, kizárólag a hírszolgáltatás áll le, vagyis az, ami pénzbe kerül. A híroldalak nem frissülnek a továbbiakban, amíg nem lesz rá fedezet, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben én vagy néhány önkéntes munkatársunk ezt meg tudjuk tenni. A website online hírújság funkcióját kell felfüggesztenünk, minden más marad. Így maradnak a publicisztikák is, ezért ha bármikor írást küldesz nekünk, az megtud jelenni, és megtiszteltetés lesz számunkra.
Egyébként pedig tudod, hogy mennyire egyetértünk a leveledben írtakkal.
Baráti üdvözlettel, Bartus László

Süt a hazaszeretet és a magyarság szeretete az írásból . Ezek vagytok ti a gyűlölet népe, a homofóbb
irracionális tesze tosza, aki azt gondolta , hogy ő diktálja a gondolkodás menetét, vakoló egy merészség, de mostanság, sajnos nem engedjük be a vakolókat , kevés a pénz nem tatarozunk , mert a bank kiforgat vagyonunkból. Szabadkőművesként tudnod kell, ilyenkor bizony szakmát kell változtatnod, hóhér is lehetsz ha háborúra játszol, vagy beszállító kufár, papírtalpú bakancs lesz újból a hiánycikk, na de tippet már ne én adjak.


"Nagyon is él és virul a Puch–Simicska-tengely"



Simicska Lajos és Puch László "emberei" is felbukkannak egy olyan cégben, amely "kipumpálja a pénzt" a Szerencsejáték Zrt.-ből – közölte az LMP a "magyar WikiLeaks"-re, vagyis az atlatszo.hu oknyomozó hírportál cikkére hivatkozva.
"Az atlatszo.hu portál mai cikkéből kiderül, hogy az alapvetően Fidesz-közeli Hung-Ister Zrt., MSZP-s segédlettel pumpálja ki az adófizetők pénzét a Szerencsejáték Zrt-ből" – közölte az LMP. A párt azt követeli, hogy a szerencsejáték monopólium révén óriási bevételekhez jutó cégre is vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok.
Az atlatszo.hu oknyomozó portál szerint a fele részben offshore tulajdonban lévő Hung-Ister felügyelőbizottsága szép tablója az elmúlt évek kétes ügyleteiben részt vevő gazdasági háttérembereknek. Ott van benne többek között Nyerges Zsolt, a Fidesz mindenható gazdasági háttéremberének, Simicska Lajosnak üzlettársa és  jobb keze. Ott van Aczél Zoltán, aki korábban a Strabag osztrák építőipari konszern SZDSZ-közeli kijáróembereként tett szert kétes hírnévre. A 2010-es kormányváltás után került be Dávid Gyula, Puch László ügyvédje, az MSZP-s pártalapítvány felügyelőbizottsági tagja.
"A jelek szerint nagyon is él és virul a nagykoalíciós pénzszivattyú igazi motorja, a Puch-Simicska tengely. Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy a valóban súlyos korrupciós ügyekben elmarad az elszámoltatás. Fülkeforradalom ide vagy oda, a háttérben továbbra is együttműködőknek a Fidesz és az MSZP gazdasági háttéremberei, legfeljebb a leosztási arányok változhattak meg" - olvasható az LMP közleményében.
Az LMP követeli, hogy a szerencsejáték monopólium révén óriási bevételekhez jutó Szerencsejáték Zrt.-re is vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok. "Végre rendet kell tenni a párt- és a kampányfinanszírozás terén, különben továbbra is az oligarchák fogják irányítani a nagy pártokat és rajtuk keresztül az országot" - áll Szél Bernadett és Vágó Gábor, az LMP Országos Választmányának szóvivőinek közleményében.

Simicskáék rejtélyes svájci üzlettársa
A Magyar Nemzeti Banknak is milliárdokba kerülő Volkswagen-ügy főszereplője mellett is feltűnt az a Walter Hediger, aki ügyvezető a jobboldali kapcsolatairól ismert Simicska Lajos és Nyerges Zsolt üzletemberek svájci vállalkozásában - írta meg a hvg.hu. A témáról bővebben itt olvashat!


A hónap cikke: Sárdobálás
Kedves Bartus Laci!

Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim (nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom. Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához; azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni. Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nem-igen foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt. Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”

Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”, mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.

Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás.

Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást, végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek.

Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.

Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.

Így aztán nem is kapott soha föloldozást!

Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza, csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progresszív, haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek (kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.

Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.

Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, barátomnak, elvbarátomnak is.

Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!

Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá, segítek, ameddig bírok.

Őszinte híved,
Kertész Ákos

Kedves zsidók jobbról is meg balról is, huzzatok a picsába Kertész után, ott kedvetekre vakolhattok szabadon, ez a föld a magyaroké és nem a szabadkőműveseké. Csipkedjétek magatokat , mert kőműves munka nemlesz számotokra, a bankárok nagyon leraboltak bennünket, így most bucsut intünk a vakolóknak.



TOVÁBB A PUTYINI ÚTON!


Itthon a módosabb polgárok többségének már régóta elege van az EU-ból. Annak idején dalolva meneteltek a flancos Unióba. De az idő múlásával egyre több kellemetlenséget okoztak nekik az ott talált versenytársak...

Orbán mein kampja

Bizony, egyre nehezebb eladni nagyszerű termékeinket! A szögedi édesnemes mangán-dioxidot. A fütyülős nitrohígítót. De még a nemzetiszín pántlikával felcicomázott szecsuáni fokhagymát is.
Igen a zsidó hitelrontást követett el e termékekre büntetlenül .Már megint úgy táncoltunk ahogy ők fütyültek.

Bezzeg a Putyin! Ő kihagyta ezt a kitérőt – és tessék: ma már ő hitelez az Uniónak!
Az IMF ne avatkozzon a belügyeinkbe! Majd a kínaiak adnak nekünk jó hitelt.
Nem kell ide sajtószabadság, meg emberi jogok! A végén még mi leszünk a bűnözők azért, mert munkát adunk annak a sok, lusta feketemunkásnak (és még feketébb napszámosnak).
Jó dolog ez a szociális kártya, mert már az én üzletemben is le lehet vásárolni. Ha a kedvem úgy tartja, még alázhatom is a segílyeseket.
Ilyen és hasonló morgolódások hallhatóak úton-útfélen. Leghangosabban a jobber médiában.
De nem csak ők kívánnak szakítani az Unióval.
Európát hibáztatjuk az elmúlt 22 év szenvedéseiért.
Mintha Európa akarta volna azt, hogy számoljuk fel a szövetkezeteinket, mindent adjunk magánkézbe, szabaduljunk meg az évtizedek óta bejáratott piacainktól! Hogy aztán egyesek alacsonyan tarthassák a munkabérünket és magasan a munkanélküliséget. A végén meg kirakjanak a lakásainkból a szabad ég alá. Általában: a társadalom nagy részétől tagadjuk meg a boldogulás lehetőségét! Mindennek a betetőzéseként pedig egy tökkelütött politikus körözzön a fejünk fölött, saját tulajdonú Robinson helikopterével!
A fejlett nyugati országok gyakran visszaélnek versenyelőnyükkel a piacon. Így aztán kézenfekvőnek tűnik hátat fordítani Európának, és behódolni a mesés Keletnek. De azért ne feledjük a magyar szólást!
Széles út a pokolnak országútja.
Azt beszélik, hogy az egész akkor kezdődött, amikor már kifulladóban volt a gyurcsányozás. De a tisztességes emberek is megbékélni látszottak. Legalábbis nem firtatták már a GyF meggazdagodásának körülményeit. A százával elbocsátott melósokat, vagy az elhagyottan omladozó balassagyarmati alumínium-öntödét. Közönséges is az ilyesmi a honi neokapitalisták között. A befektetők bizalma is töretlennek tűnt. Az pedig már a 2006-os választási vitában nyilvánvalóvá vált, hogy Viktornak, a protekciós káderpalántának, nincs esélye az egykori mintadiák, pápai proligyerekkel szemben.
Ekkor állítólag, a bukott miniszterelnök ajánlatot kapott, bennfentes hazai tulajdonosi köröktől. Megtalálják a módját annak, hogy ismét megülhesse a miniszterelnöki bársonyszéket. Ha már annyira odavan érte. Cserébe majd putyinizálja nekik Magyarországot. Kicserélték hát az önző, de legalább tehetséges Gyurcsány Ferencet a szimplán gátlástalan Bajnaira. Így nyitották meg az utat a FIDESZ választási győzelméhez, és kormányalakításához.
Hogy így volt-e? Nem tudom. Nem vagyok bejáratos a “Simicska és Puch ZRT” köreibe. A magam részéről elképzelhetőnek tartom. (Ismervén a magyar politikai gárda elvtelenségét.)
Másfél éve borzolja a kedélyeket Viktor. Záporoznak a sallerek az EU-ra, a honoráciorokra. Meg úgy istenigazából: a plebejusokra.
De még mindig nagyon sokan vannak, akik kitartanak mellette. Azt gondolják róla, hogy nagy kópé.
Néhány éve egy magyar milliárdos volt Juszt László beszélgetős műsorának a vendége. A hajdani Skála Kópé. A beszélgetés Oroszország körül bonyolódott. Emlékezetes maradt számomra, hogy ennek az embernek kifejezetten jó véleménye volt az ottani állapotokról. Mondhatni; áradozott róla.
Kinek a pap, kinek a papné. Az orosz milliárdosokat aztán nem feszélyezik a nyomorgó tömegek! Monte Carlo-ban, meg az angol fociklubok tulajdonosi székében majomkodnak. Még hírből sem ismerik az emberarcú kapitalizmust. Victor Hugo-ról meg annyi jut az eszükbe, hogy ő is ügyesen forgatta az értékpapírokat.
Oroszországban az újságírók fogyóeszköznek számítanak. Sokat ugrál egy versenytárs? Irány a dutyi! Ha pedig egy koma cége megrendül, akkor azt közpénzből feljavítják. Úgymond államosítják. A választások pedig garantáltan nem rengetik meg az üzleti életet.
Így aztán, amikor a “Puszta Putyin” arról beszélt, hogy a bankoknak viselniük kell az elfuserált devizahitelük következményeit; paradox módon nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy a nagy tudású bankáraink mégiscsak hozzá fognak jutni az extraprofithoz. Ehhez persze a Viktort hatalomban kell tartani.
Érthető, ha egy rendszerváltó magyar üzletember üdvözli a putyini állapotokat.
De én csak azt látom, hogy ott aztán tényleg minden rossz megvalósult, amitől Trockij, meg Orwell óvott minket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése