2015. július 4., szombat

Mivé lett a fülkeforradalom?





Mivé lett a fülkeforradalom?


Vona értékelte Orbán évértékelőjét


A Jobbik elnöke szerint Orbán Viktor miniszterelnök keddi országértékelő beszédéből az derült ki, hogy 2012 a bizonytalanság, az "állandó csődveszély és a kíméletlen megszorítások éve lesz". Vona Gábor erről szerdán beszélt budapesti sajtótájékoztatóján.

Hangsúlyozta: a beszéd gazdasági és társadalmi részéből számára az világlott ki, hogy a Fidesz "gazdaságpolitikai eszközökkel társadalmi kurzusépítést folytat", vagyis gazdasági intézkedésekkel kedvez egy bizonyos társadalmi rétegnek és próbálja ezeket az embereket magához kötni.

Vona Gábor szerint ennek a bizonyítéka az is, hogy bár a miniszterelnök elismerte, hogy az egykulcsos adó az alsóbb rétegeknek nem kedvez, mégis kitart mellette. A munkahelyteremtéssel kapcsolatban a Jobbik elnöke felháborítónak nevezte, hogy a kormánynak a közmunkaprogramon kívül - amely egyébként "jó és fontos" lépés - még az ígéretek szintjén sincs más megoldási javaslata az ország egyik legfontosabb problémájára. Az ellenzéki pártelnök úgy véli: Orbán Viktor legfontosabb üzenete a beszédben a költségvetési szigor melletti kiállás volt, amely Vona Gábor szerint a közelgő uniós és valutalappal folytatott tárgyalások eredményét, vagyis a megszorításokat készítik elő. Hozzátette: ennek jele az is, hogy a gazdasági szabadságharc kifejezés egyszer sem hangzott el a beszédben, vagyis a kormányfő "most olyan békét akar kötni, amelynek feltételei rosszabbak, mint amikor a kormány átvette az ország irányítását" - fogalmazott Vona Gábor.

A jobbikos politikus ugyanakkor hiányolta a beszédből a kormány saját felelősségének tisztázását a kialakult helyzetben, valamint az "euro-paktummal" kapcsolatos kormányzati álláspontot is.


Radó Sámuel: Vér, vas és adósságok


(Glosszák a háborúról)


»Ne féljen szomszédasszony, nem viszik el a fiát katonának ... Nem lesz háború ... Majd megmondom Náthán fiamnak, hogy ne adjon kölcsön a királyoknak!«
Így szólt Gudula nagyasszony, a Rothschildék ősanyja, mikor 1830 körül a háborgó európai vulkán, mint a legutóbbi napokban is, általános kitöréssel fenyegetett és egy szegény özvegy sírva panaszkodott a pénzkirályok Laeticiájának, hogy fiát minden percben behívhatják.
A jó öreg Gudula azonban nem jól tudta a dolgot. Akármit mondanak a bankárok, háborúra mindig van pénz. Némelykor nincs egy poltura sem a ládafiában, hogy kenyeret vagy egyéb ilyen luxustárgyat vásároljanak. De a háborúskodás szent céljaira mindig telik.
Ha nem adnak a bankárok, segít a bankóprés. Lám, mi magyarok egy évnél tovább nyomtatott papírral fedeztük a két nagyhatalom elleni háború költségeit. A függetlenségi harc egyik tragikomikus vonása volt, hogy a bankóprés mindig utánacammogott a kormánynak, hol Pesten, hol Debrecenben ontotta a ropogós bankócédulákat. Ha a generálisok sürgették a legénység lénungját, a kormányzó csitította őket, mondván: a gép alkatrészei még nincsenek összeállítva. De mihelyt a mechanikusok elkészülnek, minden kívánságuk bőven ki lesz elégítve!
Szent és megható illúziók! Csakhamar szétfoszlottak, nyomorúságba és tömlöcbe vitték a bankók szerencsétlen birtokosait, kik azokat elkobzásuk után jobb idők reményében eldugdosták!
*
Pénzhiány miatt tehát soha még háború nem maradt el. Hiába tiltja meg a francia kormány a bankároknak, hogy a Balkán-államoknak kölcsönt adjanak. Ez a vétó nem lohasztja a harci kedvet. Majd csak akad a nagyvilágon egy élelmes manichäus, kire a busás kereset reménye olyan ellenállhatatlan csábítással hat, hogy kasszáját felnyitja a pénztelen vitézeknek.
Ilyen kölcsön a bankárnak egy kis főnyeremény, noha némi kockázattal jár. A háború alatt nem érnek rá alkudozni és megadják, amit követelnek. A hadikölcsön után rendszerint uzsorakamat jár. Ezt a németek is tapasztalták az 1870-i háború elején. A birodalmi gyűlés egyhangúan nagy lelkesedéssel megszavazta a 100 milliós hitelt. A bankárok azonban kevesebb enthuziasmust mutattak, sőt határozott hűvösséggel bocsájtkoztak tárgyalásba a kölcsön átvétele iránt, mely végre mint 5%-os kölcsön körülbelül 70-es árfolyamon bocsáttatott ki. A tőkések és pénzemberek nem idealisták és határozottan kevesebb lelkesedést mutattak, mint a szegény emberek, kik mint tartalékosok a csatatérre siettek. A berlini bankárok úgy látszik Napóleon győzelmére tippeltek s a kölcsön alig leplezhető kudarccal végződött. Ez Bismarckra feledhetlen benyomást tett. Innen datálódik ellenszenve a »hazátlan tőke« s a »nemzetközi pénzhatalom« ellen. De végre belátta, hogy a pénz ősi természetét nem lehet megváltoztatni és balga az, ki a bankároktól szentimentalizmust, a tőkétől áldozatkészséget vár. E tapasztalat szerint cselekedett is azután. Legelső teendője volt, hogy az öt milliárdnyi hadisarcból, mihelyt Franciaországtól befolyt, 120 milliót vert aranyban félretett és a spandaui Juliustrumban zár alá helyezett. Ez a kincsgyűjtés kissé elavult dolog, a közgazdászok figyelmeztették is a kancellárt, hogy a tudományos felfogás ilyen készpénzfelhalmozást feleslegesnek tart és már a tetemes kamatveszteség miatt is helyteleníti. De Bismarck ragaszkodott ahhoz, hogy az államot a pénzpiactól, mely a kritikus pillanatban csúnyán cserbenhagyta, függetleníteni kell s a mozgósítás első költségeit parasztmódra úgyszólván a szalmazsák alá rejtette. A német banktörvény külön kimondta, hogy háború esetén a birodalmi bank ennek az összegnek háromszorosát bocsáthatja ki bankjegyekben. Ez a német pénzügyi Bereitschaftnak egyik lényeges intézkedése.
*
Hogy egy hadikölcsönt akármelyik nagyhatalom jelenleg, amikor általános konflagrációról annyit beszélnek, milyen kurzus mellett kapna, arra nézve nincs támasztékunk s csak meglehetős borús sejtelmekre vagyunk utalva. Emlékezzünk vissza, hogy már mikor a balkáni tűzhányó csak a szokott módon dohogott és kitörését senki sem várta, ekkor is a pénzviszonyok elég kedvezőtlenek voltak, az ipar és a kereskedelem hangosan panaszkodott a nincstelenség miatt, mely a forgalmat megbénította és nagy pangást okozott. Hitelezőt lámpással sem lehetett találni s a bankok, mint sárkányok őrizték trezorjukat. Ily nagy szorultságban azután egyszerre lecsap a balkáni mennykő! Az árfolyamok lefelé gurulnak és mindenrendű tőkések tetemes veszteséget szenvednek. Tessék most elképzelni, milyen kedvvel fogadnák egy háborút üzenő nagyhatalom kölcsönkibocsátását! A pénz, mint ismeretes, akkor legritkább, mikor legmohóbban keresik. Valósággal bújósdit játszik.
És e ponton mutatkozik legélesebben a pénzkereső indusztruális világnak ellentmondása a háborúval. A modern társadalom nem áll hősökből. Egész berendezkedése ellenkezik a hősködéssel. A harcias erények ebben a furfangos, csalafinta világban roppant deplaszírozottak. Társadalmi értékük vajmi csekély. Az ügyes díjbirkózó és Rockefeller jövedelmének különbsége körülbelül helyesen mutatja, hogy a közbecsülés a rettenthetetlen fizikai ügyesség s a minden hájjal megkent businessman közt milyen arányban oszlik meg.
Mert mi mindnyájan, ha nem is vagyunk Rockefellerek, ezen a csapáson haladunk, ilyen sikereken jár az eszünk, ez az ideál, mely lelkünket betölti. A mai embernek eszejárása irtózik a háborútól, tiltakozik annak szörnyűségei ellen. Nagyon természetes, hogy a tipikus modern emberek társadalmában, Angliában, az általános védkötelezettség eszméjét utálják és nem volt még kormány, mely ilyen indítvánnyal elő mert volna állani. A modern emberből a cselekvő harcvágy éppúgy kiveszett, mint a kannibalizmus, s a harci zaj, mely olykor egyik-másik európai főváros utcáin kitör, éppen az elpuhult emberek atavisztikus vonása, mely veszélytelen kurjantásban és bömbölésben tesz eleget az elszunnyadt ősi harcvágynak.
Ha gondolok a kereskedősegédekből, ügyvédekből, boltosokból, professzorokból összeválogatott csapatok lelkiállapotára, mellyel háborúban végrehajtják a kemény parancsot, hogy egy ágyúkkal megrakott halomra felrohanjanak, ijesztő, kétségbeejtő kép tárul fel előttem. Megteszik, hogyne tennék meg, mert éppen intelligenciájuknál fogva belátják, hogy más nem marad hátra és ebből a borzasztó helyzetből nem lehet másképp menekülni, mint talán vak bátorság által. A tömegőrület a csata zajában elfojtja a megszokott józan gondolkodást. De tessék azután megkérdezni, mi a véleményük arról az öldöklési munkáról, melybe őket belekergetik. Mit gondolnak arról a berendezkedésről, mely tömeges emberölést, pusztítást, falvaknak felgyújtását és bombázását kötelességükké teszi, holott egész életük arra tanította őket, hogy minden gyár építése nemzeti vívmány és minden emberi élet nagy kincs, mely az országnak bőven kamatozik. Ott, hol még a generálisok is, legalább a nyilvánosság előtt, másképpen nem mernek nyilatkozni, mint hogy a háború nagy szerencsétlenség és kikerülhetlen rossz, ott bátran lehet mondani, hogy nem azok a legrosszabb antimilitaristák, kiket bombasztikus felhívások miatt becsuknak.
*
Ennek a tőke- és gépvilágnak talán legjobban megfelelne, ha a háború kínos munkáját kizárólagosan ügyes gépekkel végeztetnék, melyeknél csak mint kiszolgáló masinisztákat alkalmaznák a legszükségesebb emberanyagot. Csodálatos, minél lázasabban fegyverkeznek, annál jobban fejlődik a társadalmi organizmus finomsága, mely a világot úgyszólván harcképtelenné teszi! Mert még mielőtt az első ágyúdörgés elhangzott, ez a hajszálfinomságú szervezet, melyen a modern élet alapul, már annyira megzavarodott, felforgatódott, a veszteségek olyan óriásiak, a pusztulás olyan hajmeresztő, az anarchia olyan égbekiáltó lett, hogy tulajdonképp minden állam már meg van verve, már elgyengült és letört, még mielőtt a harctéren megjelent volna.
Az orosz pénzügyminiszter ebben a válságos időben napjában kétszer megbízottat küldött a börzére: Az istenért, uraim, maradjanak eszüknél! Ne veszítsék el a fejüket! Hiszen mi nem akarunk háborút viselni! A legfelsőbb államérdek, hogy a tisztelt bankár urak ne idegeskedjenek, ne ijedezzenek. Ne döntsék a hazát végveszélybe aggályaikkal, melyek valóban alaptalanok!
A jelenet igazán kacagtató! A több millió katonával rendelkező nagyhatalom meghátrál a bankárok rossz kedve előtt és iparkodik lehangoltságukat csillapítani. Nem, ez nem az igazi harci kedv, melyben hódításra indulnak! Ha egy ilyen állam lázasan fegyverkezik, ez csak azt mutatja, hogy borzasztóan tart a háborútól és nagy készültségében látja a legbiztosabb eszközt annak elhárítására.
*
Joggal mondta Hume: A modern népek háborúskodása olyan, mintha egy porcelánboltban verekednének. A sebeket nem is veszik számba, de a porcelánt okvetlenül meg kell fizetni. A háború olyan vállalkozás, melyben nincs győző és nincs legyőzött, csak vért és pénzt vesztett két letört rokkant vánszorog a kórházba, hogy úgy-ahogy valahogy talpraállítsák.
Statisztikailag be van bizonyítva, hogy az ötmilliárd, melyet a francia hadisarc kitett, alig negyedrészét pótolta az anyagi kárnak, melyet a nagy háború a német gazdasági világnak okozott. Emberveszteségről és lelkek kétségbeeséséről nem beszélek, ámbár nem kultúrdolog azt teljesen hallgatással mellőzni.
Az angol-búr háború hatmilliárd koronába került s a konzolok hanyatlása, ha nem is ez az óriási költség volt egyedüli oka, mégis onnan indult ki. A csatáknak története, mondá egy híres közgazdász, lesz az államadósságoknak történetévé.
A háború vége mindig az államadósságok óriási felszaporodása volt. Az öreg professzor, ki fiával Svájcban nyaralt, így magyarázta a vitznaui panzió olcsóságának okát, összehasonlítva az abbáziai élet drágaságával: Fiam, tudd meg, hogy Ferenc császár és király elvesztette az auszterlici csatát és sok más csatát, a helvéciai köztársaság pedig a 19. században alig viselt háborút. Ez okból sokkalta drágább az élet nálunk. Mi ti. még most is viseljük a napóleoni háborúknak terheit, amennyiben még mindig rójuk az akkori kölcsönök kamatait.
- Apám, kérdé a kis oktondi, nem gondolod, hogy már elég ideig fizettük a kamatot?
Stein Lőrinc, válaszolta a tudós professzor, szintén azon a véleményen volt, amennyiben azt mondá, minden államadósság, melyért kilencven esztendőn át kamatot fizetnek, eo ipso törlesztetett is. De nem hallgattak rá és e nézetet nem fogadták el. Ennél fogva a lakás, a tej és hús nálunk rengeteg drága, mert súlyos házadót és fogyasztási adót kell az emberekre kivetni, már csak az államadósság kamatjainak, melyek Magyarországon több mint 300 millió koronát tesznek ki, előteremtése végett is.
*
Hogy a háború és a kultúra merően ellenségesek, azt nem kell hosszadalmasan bizonyítgatni. De honnan van mégis, hogy a modern társadalomnak, mint egy óriáskígyó szemétől megigézve, a háború folytonos félelmében kell gyötrődnie? Ennek a higgadt, embervértől és adósságtól egyaránt irtózó társadalomnak nyakába szakadhat minden percben a szörnyű veszedelem. Az államok egyre fenyegetik egymást, hogy azt a hajszálfinomságú óraszerkezetüket, melyen egzisztenciájuk alapul, egymás fejéhez vágják úgy, hogy az egész csodamű ezer darabra törik össze.
Ha a modern ember valóban munkás, haszonleső, pénzkereső, békés észlény lett, annál csodálatosabb, hogy a boltosokból, ágensekből, prókátorokból és spekulánsokból álló demokrata társadalom nem tudott a háború sárkányával alaposan végezni.
Ennek oka talán abban rejlik, hogy a háború a végtelen viták természetes, megfellebbezhetetlen döntőbírája és hogy a háború az államképződés legfőbb tényezője. A családok nemzetségekké, a nemzetségek törzsekké, a törzsek államokká olvadtak össze, csak a harcias elemek uralma folytán. A német és olasz egységet a közérzésnek háborúval való megpecsételése alapította meg. A vérrel és vassal való politikát az igazság megcáfolhatatlan bizonyítékának fogadják el. A vért és vasat azonban, amint kifejtettem, adósságokkal kell megtoldani.
Először esett meg a világtörténetben, hogy ellentétben ez ősi elvvel, Svédország királya békésen kieresztette kezéből Norvégiát és nem kellett fegyveres mérkőzéssel a függetlenséget kiküzdeni. Ez a tény valóban csodás, igazán modern és kultúrdolog! De egyelőre teljesen elszigetelt esemény. A Balkánon bezzeg nem így folyik az államképződés kínos és viszontagságos processzusa. Ez a forrongás visszahat a többi országra, melyeknek kialakulása már rég nyugvópontra jutott, de melyek attól tartanak, hogy a mozgalmak valahogyan beleütközhetnének az ő érdekszférájukba.
Hát igazán nem volna semmi remény, hogy beláthatlan időben a háborútól vagy a talán még súlyosabb fegyveres béke szörnyűségeitől megszabadulhatnánk?
Kant egy nagyon bölcs, de átkozottul rossz stílusban megírt értekezésben pontosan megjelölte az időt, mikor az örök béke korszaka ránk fog köszönteni.
Az államnak, mondá a nagy filozóf, egyszerűen le kell mondania arról az elvről, hogy az ő érdeke a legfőbb törvény. Nem szabad a szuverenitást úgy értelmezni, hogy az magában foglalja az erőszakra való felhatalmazást. Szóval az államnak, amit most feltétlenül jogának tart, nem szabad elnyomni, erőszakoskodni, nem szabad rabolni, terjeszkedni és hódítani, el kell ismernie a kultúregyetemességnek ugyanazt a törvényét, melyet az egyes kultúrember magára kötelezőnek tart. Az állam legyen olyan erkölcsös, mint a becsületes magánember. Csak akkor lesz a mostani, erőszakra alapított jogállam igazságra bazírozott kultúrállammá és ezzel azután belépünk az örök béke korszakába.
A fegyveres béke már tulajdonképp örök béke, csak még tele kétellyel, bizalmatlansággal a szomszéd jóhiszeműsége iránt. E félszeg állapotnak az árát meg kell fizetni a fegyverkezés óriási terheivel, melyekben a háború lappangó veszélye ellen biztosítékot keresünk. Bismarcktól származik a mondás, hogy a katonai terhek valósággal a biztosítási díj, melyet a rothadt béke fenntartásáért fizetnünk kell. Minden megállapodást és egyezményt, melyet a fegyverkezés korlátozására proponáltak, mereven visszautasított azzal a megokolással, hogy a fegyverkezés mértéke teljesen az ország helyzetétől és konfigurációjától függ, ebben az irányban tehát szuverén hatalmát nem szabad lekötnie.
Ez a nézet teljesen megfelelt a Bismarck-korszak eszejárásának. De azóta nagyot haladtunk. Él bennünk a remény, hogy egy jövő század Bismarckja egészen más nézetre fog áttérni. A jövő egyik nagy államférfijának lesz bátorsága minden megállapodás nélkül nemzete fegyverkezési terheit feltétlenül és önkéntesen leszállítani. És ha a versengő államok egyik régi tradíciókban elfogult diplomatája majd elérkezettnek látja a pillanatot, hogy a leszerelő népet megrohanja és tönkretegye, akkor a saját nemzete kebelében a milliók nemes haragban fellobbanó tiltakozása rá fogRadó Sámuel: Vér, vas és adósságok (Glosszák a háborúról)
»Ne féljen szomszédasszony, nem viszik el a fiát katonának ... Nem lesz háború ... Majd megmondom Náthán fiamnak, hogy ne adjon kölcsön a királyoknak!«
Így szólt Gudula nagyasszony, a Rothschildék ősanyja, mikor 1830 körül a háborgó európai vulkán, mint a legutóbbi napokban is, általános kitöréssel fenyegetett és egy szegény özvegy sírva panaszkodott a pénzkirályok Laeticiájának, hogy fiát minden percben behívhatják.
A jó öreg Gudula azonban nem jól tudta a dolgot. Akármit mondanak a bankárok, háborúra mindig van pénz. Némelykor nincs egy poltura sem a ládafiában, hogy kenyeret vagy egyéb ilyen luxustárgyat vásároljanak. De a háborúskodás szent céljaira mindig telik.
Ha nem adnak a bankárok, segít a bankóprés. Lám, mi magyarok egy évnél tovább nyomtatott papírral fedeztük a két nagyhatalom elleni háború költségeit. A függetlenségi harc egyik tragikomikus vonása volt, hogy a bankóprés mindig utánacammogott a kormánynak, hol Pesten, hol Debrecenben ontotta a ropogós bankócédulákat. Ha a generálisok sürgették a legénység lénungját, a kormányzó csitította őket, mondván: a gép alkatrészei még nincsenek összeállítva. De mihelyt a mechanikusok elkészülnek, minden kívánságuk bőven ki lesz elégítve!
Szent és megható illúziók! Csakhamar szétfoszlottak, nyomorúságba és tömlöcbe vitték a bankók szerencsétlen birtokosait, kik azokat elkobzásuk után jobb idők reményében eldugdosták!
*
Pénzhiány miatt tehát soha még háború nem maradt el. Hiába tiltja meg a francia kormány a bankároknak, hogy a Balkán-államoknak kölcsönt adjanak. Ez a vétó nem lohasztja a harci kedvet. Majd csak akad a nagyvilágon egy élelmes manichäus, kire a busás kereset reménye olyan ellenállhatatlan csábítással hat, hogy kasszáját felnyitja a pénztelen vitézeknek.
Ilyen kölcsön a bankárnak egy kis főnyeremény, noha némi kockázattal jár. A háború alatt nem érnek rá alkudozni és megadják, amit követelnek. A hadikölcsön után rendszerint uzsorakamat jár. Ezt a németek is tapasztalták az 1870-i háború elején. A birodalmi gyűlés egyhangúan nagy lelkesedéssel megszavazta a 100 milliós hitelt. A bankárok azonban kevesebb enthuziasmust mutattak, sőt határozott hűvösséggel bocsájtkoztak tárgyalásba a kölcsön átvétele iránt, mely végre mint 5%-os kölcsön körülbelül 70-es árfolyamon bocsáttatott ki. A tőkések és pénzemberek nem idealisták és határozottan kevesebb lelkesedést mutattak, mint a szegény emberek, kik mint tartalékosok a csatatérre siettek. A berlini bankárok úgy látszik Napóleon győzelmére tippeltek s a kölcsön alig leplezhető kudarccal végződött. Ez Bismarckra feledhetlen benyomást tett. Innen datálódik ellenszenve a »hazátlan tőke« s a »nemzetközi pénzhatalom« ellen. De végre belátta, hogy a pénz ősi természetét nem lehet megváltoztatni és balga az, ki a bankároktól szentimentalizmust, a tőkétől áldozatkészséget vár. E tapasztalat szerint cselekedett is azután. Legelső teendője volt, hogy az öt milliárdnyi hadisarcból, mihelyt Franciaországtól befolyt, 120 milliót vert aranyban félretett és a spandaui Juliustrumban zár alá helyezett. Ez a kincsgyűjtés kissé elavult dolog, a közgazdászok figyelmeztették is a kancellárt, hogy a tudományos felfogás ilyen készpénzfelhalmozást feleslegesnek tart és már a tetemes kamatveszteség miatt is helyteleníti. De Bismarck ragaszkodott ahhoz, hogy az államot a pénzpiactól, mely a kritikus pillanatban csúnyán cserbenhagyta, függetleníteni kell s a mozgósítás első költségeit parasztmódra úgyszólván a szalmazsák alá rejtette. A német banktörvény külön kimondta, hogy háború esetén a birodalmi bank ennek az összegnek háromszorosát bocsáthatja ki bankjegyekben. Ez a német pénzügyi Bereitschaftnak egyik lényeges intézkedése.
*
Hogy egy hadikölcsönt akármelyik nagyhatalom jelenleg, amikor általános konflagrációról annyit beszélnek, milyen kurzus mellett kapna, arra nézve nincs támasztékunk s csak meglehetős borús sejtelmekre vagyunk utalva. Emlékezzünk vissza, hogy már mikor a balkáni tűzhányó csak a szokott módon dohogott és kitörését senki sem várta, ekkor is a pénzviszonyok elég kedvezőtlenek voltak, az ipar és a kereskedelem hangosan panaszkodott a nincstelenség miatt, mely a forgalmat megbénította és nagy pangást okozott. Hitelezőt lámpással sem lehetett találni s a bankok, mint sárkányok őrizték trezorjukat. Ily nagy szorultságban azután egyszerre lecsap a balkáni mennykő! Az árfolyamok lefelé gurulnak és mindenrendű tőkések tetemes veszteséget szenvednek. Tessék most elképzelni, milyen kedvvel fogadnák egy háborút üzenő nagyhatalom kölcsönkibocsátását! A pénz, mint ismeretes, akkor legritkább, mikor legmohóbban keresik. Valósággal bújósdit játszik.
És e ponton mutatkozik legélesebben a pénzkereső indusztruális világnak ellentmondása a háborúval. A modern társadalom nem áll hősökből. Egész berendezkedése ellenkezik a hősködéssel. A harcias erények ebben a furfangos, csalafinta világban roppant deplaszírozottak. Társadalmi értékük vajmi csekély. Az ügyes díjbirkózó és Rockefeller jövedelmének különbsége körülbelül helyesen mutatja, hogy a közbecsülés a rettenthetetlen fizikai ügyesség s a minden hájjal megkent businessman közt milyen arányban oszlik meg.
Mert mi mindnyájan, ha nem is vagyunk Rockefellerek, ezen a csapáson haladunk, ilyen sikereken jár az eszünk, ez az ideál, mely lelkünket betölti. A mai embernek eszejárása irtózik a háborútól, tiltakozik annak szörnyűségei ellen. Nagyon természetes, hogy a tipikus modern emberek társadalmában, Angliában, az általános védkötelezettség eszméjét utálják és nem volt még kormány, mely ilyen indítvánnyal elő mert volna állani. A modern emberből a cselekvő harcvágy éppúgy kiveszett, mint a kannibalizmus, s a harci zaj, mely olykor egyik-másik európai főváros utcáin kitör, éppen az elpuhult emberek atavisztikus vonása, mely veszélytelen kurjantásban és bömbölésben tesz eleget az elszunnyadt ősi harcvágynak.
Ha gondolok a kereskedősegédekből, ügyvédekből, boltosokból, professzorokból összeválogatott csapatok lelkiállapotára, mellyel háborúban végrehajtják a kemény parancsot, hogy egy ágyúkkal megrakott halomra felrohanjanak, ijesztő, kétségbeejtő kép tárul fel előttem. Megteszik, hogyne tennék meg, mert éppen intelligenciájuknál fogva belátják, hogy más nem marad hátra és ebből a borzasztó helyzetből nem lehet másképp menekülni, mint talán vak bátorság által. A tömegőrület a csata zajában elfojtja a megszokott józan gondolkodást. De tessék azután megkérdezni, mi a véleményük arról az öldöklési munkáról, melybe őket belekergetik. Mit gondolnak arról a berendezkedésről, mely tömeges emberölést, pusztítást, falvaknak felgyújtását és bombázását kötelességükké teszi, holott egész életük arra tanította őket, hogy minden gyár építése nemzeti vívmány és minden emberi élet nagy kincs, mely az országnak bőven kamatozik. Ott, hol még a generálisok is, legalább a nyilvánosság előtt, másképpen nem mernek nyilatkozni, mint hogy a háború nagy szerencsétlenség és kikerülhetlen rossz, ott bátran lehet mondani, hogy nem azok a legrosszabb antimilitaristák, kiket bombasztikus felhívások miatt becsuknak.
*
Ennek a tőke- és gépvilágnak talán legjobban megfelelne, ha a háború kínos munkáját kizárólagosan ügyes gépekkel végeztetnék, melyeknél csak mint kiszolgáló masinisztákat alkalmaznák a legszükségesebb emberanyagot. Csodálatos, minél lázasabban fegyverkeznek, annál jobban fejlődik a társadalmi organizmus finomsága, mely a világot úgyszólván harcképtelenné teszi! Mert még mielőtt az első ágyúdörgés elhangzott, ez a hajszálfinomságú szervezet, melyen a modern élet alapul, már annyira megzavarodott, felforgatódott, a veszteségek olyan óriásiak, a pusztulás olyan hajmeresztő, az anarchia olyan égbekiáltó lett, hogy tulajdonképp minden állam már meg van verve, már elgyengült és letört, még mielőtt a harctéren megjelent volna.
Az orosz pénzügyminiszter ebben a válságos időben napjában kétszer megbízottat küldött a börzére: Az istenért, uraim, maradjanak eszüknél! Ne veszítsék el a fejüket! Hiszen mi nem akarunk háborút viselni! A legfelsőbb államérdek, hogy a tisztelt bankár urak ne idegeskedjenek, ne ijedezzenek. Ne döntsék a hazát végveszélybe aggályaikkal, melyek valóban alaptalanok!
A jelenet igazán kacagtató! A több millió katonával rendelkező nagyhatalom meghátrál a bankárok rossz kedve előtt és iparkodik lehangoltságukat csillapítani. Nem, ez nem az igazi harci kedv, melyben hódításra indulnak! Ha egy ilyen állam lázasan fegyverkezik, ez csak azt mutatja, hogy borzasztóan tart a háborútól és nagy készültségében látja a legbiztosabb eszközt annak elhárítására.
*
Joggal mondta Hume: A modern népek háborúskodása olyan, mintha egy porcelánboltban verekednének. A sebeket nem is veszik számba, de a porcelánt okvetlenül meg kell fizetni. A háború olyan vállalkozás, melyben nincs győző és nincs legyőzött, csak vért és pénzt vesztett két letört rokkant vánszorog a kórházba, hogy úgy-ahogy valahogy talpraállítsák.
Statisztikailag be van bizonyítva, hogy az ötmilliárd, melyet a francia hadisarc kitett, alig negyedrészét pótolta az anyagi kárnak, melyet a nagy háború a német gazdasági világnak okozott. Emberveszteségről és lelkek kétségbeeséséről nem beszélek, ámbár nem kultúrdolog azt teljesen hallgatással mellőzni.
Az angol-búr háború hatmilliárd koronába került s a konzolok hanyatlása, ha nem is ez az óriási költség volt egyedüli oka, mégis onnan indult ki. A csatáknak története, mondá egy híres közgazdász, lesz az államadósságoknak történetévé.
A háború vége mindig az államadósságok óriási felszaporodása volt. Az öreg professzor, ki fiával Svájcban nyaralt, így magyarázta a vitznaui panzió olcsóságának okát, összehasonlítva az abbáziai élet drágaságával: Fiam, tudd meg, hogy Ferenc császár és király elvesztette az auszterlici csatát és sok más csatát, a helvéciai köztársaság pedig a 19. században alig viselt háborút. Ez okból sokkalta drágább az élet nálunk. Mi ti. még most is viseljük a napóleoni háborúknak terheit, amennyiben még mindig rójuk az akkori kölcsönök kamatait.
- Apám, kérdé a kis oktondi, nem gondolod, hogy már elég ideig fizettük a kamatot?
Stein Lőrinc, válaszolta a tudós professzor, szintén azon a véleményen volt, amennyiben azt mondá, minden államadósság, melyért kilencven esztendőn át kamatot fizetnek, eo ipso törlesztetett is. De nem hallgattak rá és e nézetet nem fogadták el. Ennél fogva a lakás, a tej és hús nálunk rengeteg drága, mert súlyos házadót és fogyasztási adót kell az emberekre kivetni, már csak az államadósság kamatjainak, melyek Magyarországon több mint 300 millió koronát tesznek ki, előteremtése végett is.
*
Hogy a háború és a kultúra merően ellenségesek, azt nem kell hosszadalmasan bizonyítgatni. De honnan van mégis, hogy a modern társadalomnak, mint egy óriáskígyó szemétől megigézve, a háború folytonos félelmében kell gyötrődnie? Ennek a higgadt, embervértől és adósságtól egyaránt irtózó társadalomnak nyakába szakadhat minden percben a szörnyű veszedelem. Az államok egyre fenyegetik egymást, hogy azt a hajszálfinomságú óraszerkezetüket, melyen egzisztenciájuk alapul, egymás fejéhez vágják úgy, hogy az egész csodamű ezer darabra törik össze.
Ha a modern ember valóban munkás, haszonleső, pénzkereső, békés észlény lett, annál csodálatosabb, hogy a boltosokból, ágensekből, prókátorokból és spekulánsokból álló demokrata társadalom nem tudott a háború sárkányával alaposan végezni.
Ennek oka talán abban rejlik, hogy a háború a végtelen viták természetes, megfellebbezhetetlen döntőbírája és hogy a háború az államképződés legfőbb tényezője. A családok nemzetségekké, a nemzetségek törzsekké, a törzsek államokká olvadtak össze, csak a harcias elemek uralma folytán. A német és olasz egységet a közérzésnek háborúval való megpecsételése alapította meg. A vérrel és vassal való politikát az igazság megcáfolhatatlan bizonyítékának fogadják el. A vért és vasat azonban, amint kifejtettem, adósságokkal kell megtoldani.
Először esett meg a világtörténetben, hogy ellentétben ez ősi elvvel, Svédország királya békésen kieresztette kezéből Norvégiát és nem kellett fegyveres mérkőzéssel a függetlenséget kiküzdeni. Ez a tény valóban csodás, igazán modern és kultúrdolog! De egyelőre teljesen elszigetelt esemény. A Balkánon bezzeg nem így folyik az államképződés kínos és viszontagságos processzusa. Ez a forrongás visszahat a többi országra, melyeknek kialakulása már rég nyugvópontra jutott, de melyek attól tartanak, hogy a mozgalmak valahogyan beleütközhetnének az ő érdekszférájukba.
Hát igazán nem volna semmi remény, hogy beláthatlan időben a háborútól vagy a talán még súlyosabb fegyveres béke szörnyűségeitől megszabadulhatnánk?
Kant egy nagyon bölcs, de átkozottul rossz stílusban megírt értekezésben pontosan megjelölte az időt, mikor az örök béke korszaka ránk fog köszönteni.
Az államnak, mondá a nagy filozóf, egyszerűen le kell mondania arról az elvről, hogy az ő érdeke a legfőbb törvény. Nem szabad a szuverenitást úgy értelmezni, hogy az magában foglalja az erőszakra való felhatalmazást. Szóval az államnak, amit most feltétlenül jogának tart, nem szabad elnyomni, erőszakoskodni, nem szabad rabolni, terjeszkedni és hódítani, el kell ismernie a kultúregyetemességnek ugyanazt a törvényét, melyet az egyes kultúrember magára kötelezőnek tart. Az állam legyen olyan erkölcsös, mint a becsületes magánember. Csak akkor lesz a mostani, erőszakra alapított jogállam igazságra bazírozott kultúrállammá és ezzel azután belépünk az örök béke korszakába.
A fegyveres béke már tulajdonképp örök béke, csak még tele kétellyel, bizalmatlansággal a szomszéd jóhiszeműsége iránt. E félszeg állapotnak az árát meg kell fizetni a fegyverkezés óriási terheivel, melyekben a háború lappangó veszélye ellen biztosítékot keresünk. Bismarcktól származik a mondás, hogy a katonai terhek valósággal a biztosítási díj, melyet a rothadt béke fenntartásáért fizetnünk kell. Minden megállapodást és egyezményt, melyet a fegyverkezés korlátozására proponáltak, mereven visszautasított azzal a megokolással, hogy a fegyverkezés mértéke teljesen az ország helyzetétől és konfigurációjától függ, ebben az irányban tehát szuverén hatalmát nem szabad lekötnie.
Ez a nézet teljesen megfelelt a Bismarck-korszak eszejárásának. De azóta nagyot haladtunk. Él bennünk a remény, hogy egy jövő század Bismarckja egészen más nézetre fog áttérni. A jövő egyik nagy államférfijának lesz bátorsága minden megállapodás nélkül nemzete fegyverkezési terheit feltétlenül és önkéntesen leszállítani. És ha a versengő államok egyik régi tradíciókban elfogult diplomatája majd elérkezettnek látja a pillanatot, hogy a leszerelő népet megrohanja és tönkretegye, akkor a saját nemzete kebelében a milliók nemes haragban fellobbanó tiltakozása rá fog


Radó Sámuel: Vér, vas és adósságok


(Glosszák a háborúról)

»Ne féljen szomszédasszony, nem viszik el a fiát katonának ... Nem lesz háború ... Majd megmondom Náthán fiamnak, hogy ne adjon kölcsön a királyoknak!«
Így szólt Gudula nagyasszony, a Rothschildék ősanyja, mikor 1830 körül a háborgó európai vulkán, mint a legutóbbi napokban is, általános kitöréssel fenyegetett és egy szegény özvegy sírva panaszkodott a pénzkirályok Laeticiájának, hogy fiát minden percben behívhatják.
A jó öreg Gudula azonban nem jól tudta a dolgot. Akármit mondanak a bankárok, háborúra mindig van pénz. Némelykor nincs egy poltura sem a ládafiában, hogy kenyeret vagy egyéb ilyen luxustárgyat vásároljanak. De a háborúskodás szent céljaira mindig telik.
Ha nem adnak a bankárok, segít a bankóprés. Lám, mi magyarok egy évnél tovább nyomtatott papírral fedeztük a két nagyhatalom elleni háború költségeit. A függetlenségi harc egyik tragikomikus vonása volt, hogy a bankóprés mindig utánacammogott a kormánynak, hol Pesten, hol Debrecenben ontotta a ropogós bankócédulákat. Ha a generálisok sürgették a legénység lénungját, a kormányzó csitította őket, mondván: a gép alkatrészei még nincsenek összeállítva. De mihelyt a mechanikusok elkészülnek, minden kívánságuk bőven ki lesz elégítve!
Szent és megható illúziók! Csakhamar szétfoszlottak, nyomorúságba és tömlöcbe vitték a bankók szerencsétlen birtokosait, kik azokat elkobzásuk után jobb idők reményében eldugdosták!
*
Pénzhiány miatt tehát soha még háború nem maradt el. Hiába tiltja meg a francia kormány a bankároknak, hogy a Balkán-államoknak kölcsönt adjanak. Ez a vétó nem lohasztja a harci kedvet. Majd csak akad a nagyvilágon egy élelmes manichäus, kire a busás kereset reménye olyan ellenállhatatlan csábítással hat, hogy kasszáját felnyitja a pénztelen vitézeknek.
Ilyen kölcsön a bankárnak egy kis főnyeremény, noha némi kockázattal jár. A háború alatt nem érnek rá alkudozni és megadják, amit követelnek. A hadikölcsön után rendszerint uzsorakamat jár. Ezt a németek is tapasztalták az 1870-i háború elején. A birodalmi gyűlés egyhangúan nagy lelkesedéssel megszavazta a 100 milliós hitelt. A bankárok azonban kevesebb enthuziasmust mutattak, sőt határozott hűvösséggel bocsájtkoztak tárgyalásba a kölcsön átvétele iránt, mely végre mint 5%-os kölcsön körülbelül 70-es árfolyamon bocsáttatott ki. A tőkések és pénzemberek nem idealisták és határozottan kevesebb lelkesedést mutattak, mint a szegény emberek, kik mint tartalékosok a csatatérre siettek. A berlini bankárok úgy látszik Napóleon győzelmére tippeltek s a kölcsön alig leplezhető kudarccal végződött. Ez Bismarckra feledhetlen benyomást tett. Innen datálódik ellenszenve a »hazátlan tőke« s a »nemzetközi pénzhatalom« ellen. De végre belátta, hogy a pénz ősi természetét nem lehet megváltoztatni és balga az, ki a bankároktól szentimentalizmust, a tőkétől áldozatkészséget vár. E tapasztalat szerint cselekedett is azután. Legelső teendője volt, hogy az öt milliárdnyi hadisarcból, mihelyt Franciaországtól befolyt, 120 milliót vert aranyban félretett és a spandaui Juliustrumban zár alá helyezett. Ez a kincsgyűjtés kissé elavult dolog, a közgazdászok figyelmeztették is a kancellárt, hogy a tudományos felfogás ilyen készpénzfelhalmozást feleslegesnek tart és már a tetemes kamatveszteség miatt is helyteleníti. De Bismarck ragaszkodott ahhoz, hogy az államot a pénzpiactól, mely a kritikus pillanatban csúnyán cserbenhagyta, függetleníteni kell s a mozgósítás első költségeit parasztmódra úgyszólván a szalmazsák alá rejtette. A német banktörvény külön kimondta, hogy háború esetén a birodalmi bank ennek az összegnek háromszorosát bocsáthatja ki bankjegyekben. Ez a német pénzügyi Bereitschaftnak egyik lényeges intézkedése.
*
Hogy egy hadikölcsönt akármelyik nagyhatalom jelenleg, amikor általános konflagrációról annyit beszélnek, milyen kurzus mellett kapna, arra nézve nincs támasztékunk s csak meglehetős borús sejtelmekre vagyunk utalva. Emlékezzünk vissza, hogy már mikor a balkáni tűzhányó csak a szokott módon dohogott és kitörését senki sem várta, ekkor is a pénzviszonyok elég kedvezőtlenek voltak, az ipar és a kereskedelem hangosan panaszkodott a nincstelenség miatt, mely a forgalmat megbénította és nagy pangást okozott. Hitelezőt lámpással sem lehetett találni s a bankok, mint sárkányok őrizték trezorjukat. Ily nagy szorultságban azután egyszerre lecsap a balkáni mennykő! Az árfolyamok lefelé gurulnak és mindenrendű tőkések tetemes veszteséget szenvednek. Tessék most elképzelni, milyen kedvvel fogadnák egy háborút üzenő nagyhatalom kölcsönkibocsátását! A pénz, mint ismeretes, akkor legritkább, mikor legmohóbban keresik. Valósággal bújósdit játszik.
És e ponton mutatkozik legélesebben a pénzkereső indusztruális világnak ellentmondása a háborúval. A modern társadalom nem áll hősökből. Egész berendezkedése ellenkezik a hősködéssel. A harcias erények ebben a furfangos, csalafinta világban roppant deplaszírozottak. Társadalmi értékük vajmi csekély. Az ügyes díjbirkózó és Rockefeller jövedelmének különbsége körülbelül helyesen mutatja, hogy a közbecsülés a rettenthetetlen fizikai ügyesség s a minden hájjal megkent businessman közt milyen arányban oszlik meg.
Mert mi mindnyájan, ha nem is vagyunk Rockefellerek, ezen a csapáson haladunk, ilyen sikereken jár az eszünk, ez az ideál, mely lelkünket betölti. A mai embernek eszejárása irtózik a háborútól, tiltakozik annak szörnyűségei ellen. Nagyon természetes, hogy a tipikus modern emberek társadalmában, Angliában, az általános védkötelezettség eszméjét utálják és nem volt még kormány, mely ilyen indítvánnyal elő mert volna állani. A modern emberből a cselekvő harcvágy éppúgy kiveszett, mint a kannibalizmus, s a harci zaj, mely olykor egyik-másik európai főváros utcáin kitör, éppen az elpuhult emberek atavisztikus vonása, mely veszélytelen kurjantásban és bömbölésben tesz eleget az elszunnyadt ősi harcvágynak.
Ha gondolok a kereskedősegédekből, ügyvédekből, boltosokból, professzorokból összeválogatott csapatok lelkiállapotára, mellyel háborúban végrehajtják a kemény parancsot, hogy egy ágyúkkal megrakott halomra felrohanjanak, ijesztő, kétségbeejtő kép tárul fel előttem. Megteszik, hogyne tennék meg, mert éppen intelligenciájuknál fogva belátják, hogy más nem marad hátra és ebből a borzasztó helyzetből nem lehet másképp menekülni, mint talán vak bátorság által. A tömegőrület a csata zajában elfojtja a megszokott józan gondolkodást. De tessék azután megkérdezni, mi a véleményük arról az öldöklési munkáról, melybe őket belekergetik. Mit gondolnak arról a berendezkedésről, mely tömeges emberölést, pusztítást, falvaknak felgyújtását és bombázását kötelességükké teszi, holott egész életük arra tanította őket, hogy minden gyár építése nemzeti vívmány és minden emberi élet nagy kincs, mely az országnak bőven kamatozik. Ott, hol még a generálisok is, legalább a nyilvánosság előtt, másképpen nem mernek nyilatkozni, mint hogy a háború nagy szerencsétlenség és kikerülhetlen rossz, ott bátran lehet mondani, hogy nem azok a legrosszabb antimilitaristák, kiket bombasztikus felhívások miatt becsuknak.
*
Ennek a tőke- és gépvilágnak talán legjobban megfelelne, ha a háború kínos munkáját kizárólagosan ügyes gépekkel végeztetnék, melyeknél csak mint kiszolgáló masinisztákat alkalmaznák a legszükségesebb emberanyagot. Csodálatos, minél lázasabban fegyverkeznek, annál jobban fejlődik a társadalmi organizmus finomsága, mely a világot úgyszólván harcképtelenné teszi! Mert még mielőtt az első ágyúdörgés elhangzott, ez a hajszálfinomságú szervezet, melyen a modern élet alapul, már annyira megzavarodott, felforgatódott, a veszteségek olyan óriásiak, a pusztulás olyan hajmeresztő, az anarchia olyan égbekiáltó lett, hogy tulajdonképp minden állam már meg van verve, már elgyengült és letört, még mielőtt a harctéren megjelent volna.
Az orosz pénzügyminiszter ebben a válságos időben napjában kétszer megbízottat küldött a börzére: Az istenért, uraim, maradjanak eszüknél! Ne veszítsék el a fejüket! Hiszen mi nem akarunk háborút viselni! A legfelsőbb államérdek, hogy a tisztelt bankár urak ne idegeskedjenek, ne ijedezzenek. Ne döntsék a hazát végveszélybe aggályaikkal, melyek valóban alaptalanok!
A jelenet igazán kacagtató! A több millió katonával rendelkező nagyhatalom meghátrál a bankárok rossz kedve előtt és iparkodik lehangoltságukat csillapítani. Nem, ez nem az igazi harci kedv, melyben hódításra indulnak! Ha egy ilyen állam lázasan fegyverkezik, ez csak azt mutatja, hogy borzasztóan tart a háborútól és nagy készültségében látja a legbiztosabb eszközt annak elhárítására.
*
Joggal mondta Hume: A modern népek háborúskodása olyan, mintha egy porcelánboltban verekednének. A sebeket nem is veszik számba, de a porcelánt okvetlenül meg kell fizetni. A háború olyan vállalkozás, melyben nincs győző és nincs legyőzött, csak vért és pénzt vesztett két letört rokkant vánszorog a kórházba, hogy úgy-ahogy valahogy talpraállítsák.
Statisztikailag be van bizonyítva, hogy az ötmilliárd, melyet a francia hadisarc kitett, alig negyedrészét pótolta az anyagi kárnak, melyet a nagy háború a német gazdasági világnak okozott. Emberveszteségről és lelkek kétségbeeséséről nem beszélek, ámbár nem kultúrdolog azt teljesen hallgatással mellőzni.
Az angol-búr háború hatmilliárd koronába került s a konzolok hanyatlása, ha nem is ez az óriási költség volt egyedüli oka, mégis onnan indult ki. A csatáknak története, mondá egy híres közgazdász, lesz az államadósságoknak történetévé.
A háború vége mindig az államadósságok óriási felszaporodása volt. Az öreg professzor, ki fiával Svájcban nyaralt, így magyarázta a vitznaui panzió olcsóságának okát, összehasonlítva az abbáziai élet drágaságával: Fiam, tudd meg, hogy Ferenc császár és király elvesztette az auszterlici csatát és sok más csatát, a helvéciai köztársaság pedig a 19. században alig viselt háborút. Ez okból sokkalta drágább az élet nálunk. Mi ti. még most is viseljük a napóleoni háborúknak terheit, amennyiben még mindig rójuk az akkori kölcsönök kamatait.
- Apám, kérdé a kis oktondi, nem gondolod, hogy már elég ideig fizettük a kamatot?
Stein Lőrinc, válaszolta a tudós professzor, szintén azon a véleményen volt, amennyiben azt mondá, minden államadósság, melyért kilencven esztendőn át kamatot fizetnek, eo ipso törlesztetett is. De nem hallgattak rá és e nézetet nem fogadták el. Ennél fogva a lakás, a tej és hús nálunk rengeteg drága, mert súlyos házadót és fogyasztási adót kell az emberekre kivetni, már csak az államadósság kamatjainak, melyek Magyarországon több mint 300 millió koronát tesznek ki, előteremtése végett is.
*
Hogy a háború és a kultúra merően ellenségesek, azt nem kell hosszadalmasan bizonyítgatni. De honnan van mégis, hogy a modern társadalomnak, mint egy óriáskígyó szemétől megigézve, a háború folytonos félelmében kell gyötrődnie? Ennek a higgadt, embervértől és adósságtól egyaránt irtózó társadalomnak nyakába szakadhat minden percben a szörnyű veszedelem. Az államok egyre fenyegetik egymást, hogy azt a hajszálfinomságú óraszerkezetüket, melyen egzisztenciájuk alapul, egymás fejéhez vágják úgy, hogy az egész csodamű ezer darabra törik össze.
Ha a modern ember valóban munkás, haszonleső, pénzkereső, békés észlény lett, annál csodálatosabb, hogy a boltosokból, ágensekből, prókátorokból és spekulánsokból álló demokrata társadalom nem tudott a háború sárkányával alaposan végezni.
Ennek oka talán abban rejlik, hogy a háború a végtelen viták természetes, megfellebbezhetetlen döntőbírája és hogy a háború az államképződés legfőbb tényezője. A családok nemzetségekké, a nemzetségek törzsekké, a törzsek államokká olvadtak össze, csak a harcias elemek uralma folytán. A német és olasz egységet a közérzésnek háborúval való megpecsételése alapította meg. A vérrel és vassal való politikát az igazság megcáfolhatatlan bizonyítékának fogadják el. A vért és vasat azonban, amint kifejtettem, adósságokkal kell megtoldani.
Először esett meg a világtörténetben, hogy ellentétben ez ősi elvvel, Svédország királya békésen kieresztette kezéből Norvégiát és nem kellett fegyveres mérkőzéssel a függetlenséget kiküzdeni. Ez a tény valóban csodás, igazán modern és kultúrdolog! De egyelőre teljesen elszigetelt esemény. A Balkánon bezzeg nem így folyik az államképződés kínos és viszontagságos processzusa. Ez a forrongás visszahat a többi országra, melyeknek kialakulása már rég nyugvópontra jutott, de melyek attól tartanak, hogy a mozgalmak valahogyan beleütközhetnének az ő érdekszférájukba.
Hát igazán nem volna semmi remény, hogy beláthatlan időben a háborútól vagy a talán még súlyosabb fegyveres béke szörnyűségeitől megszabadulhatnánk?
Kant egy nagyon bölcs, de átkozottul rossz stílusban megírt értekezésben pontosan megjelölte az időt, mikor az örök béke korszaka ránk fog köszönteni.
Az államnak, mondá a nagy filozóf, egyszerűen le kell mondania arról az elvről, hogy az ő érdeke a legfőbb törvény. Nem szabad a szuverenitást úgy értelmezni, hogy az magában foglalja az erőszakra való felhatalmazást. Szóval az államnak, amit most feltétlenül jogának tart, nem szabad elnyomni, erőszakoskodni, nem szabad rabolni, terjeszkedni és hódítani, el kell ismernie a kultúregyetemességnek ugyanazt a törvényét, melyet az egyes kultúrember magára kötelezőnek tart. Az állam legyen olyan erkölcsös, mint a becsületes magánember. Csak akkor lesz a mostani, erőszakra alapított jogállam igazságra bazírozott kultúrállammá és ezzel azután belépünk az örök béke korszakába.
A fegyveres béke már tulajdonképp örök béke, csak még tele kétellyel, bizalmatlansággal a szomszéd jóhiszeműsége iránt. E félszeg állapotnak az árát meg kell fizetni a fegyverkezés óriási terheivel, melyekben a háború lappangó veszélye ellen biztosítékot keresünk. Bismarcktól származik a mondás, hogy a katonai terhek valósággal a biztosítási díj, melyet a rothadt béke fenntartásáért fizetnünk kell. Minden megállapodást és egyezményt, melyet a fegyverkezés korlátozására proponáltak, mereven visszautasított azzal a megokolással, hogy a fegyverkezés mértéke teljesen az ország helyzetétől és konfigurációjától függ, ebben az irányban tehát szuverén hatalmát nem szabad lekötnie.
Ez a nézet teljesen megfelelt a Bismarck-korszak eszejárásának. De azóta nagyot haladtunk. Él bennünk a remény, hogy egy jövő század Bismarckja egészen más nézetre fog áttérni. A jövő egyik nagy államférfijának lesz bátorsága minden megállapodás nélkül nemzete fegyverkezési terheit feltétlenül és önkéntesen leszállítani. És ha a versengő államok egyik régi tradíciókban elfogult diplomatája majd elérkezettnek látja a pillanatot, hogy a leszerelő népet megrohanja és tönkretegye, akkor a saját nemzete kebelében a milliók nemes haragban fellobbanó tiltakozása rá fogja őt vezetni arra, hogy az állami brutalitás véres korszaka letűnt és nem élünk többé az Atillák hódító politikájának idejében.









Wall Street-i tüntetők a "náci" bankárok ellen.

2011.10.31.
Rendőrök döntötték romba a Wall Street-i tüntetők táborát Oaklandben

2011. október 26., Szerző: MTI

Több száz rendőr számolta fel kedd hajnalban a kaliforniai Oakland belvárosában a Wall Street-i tüntetők ottani táborát.

A rendőrök éjszaka elözönlötték a városháza előtti területet, ahol a tábor volt, könnygáz- és sörétes lövedékeket lőttek ki a táborozókra, majd kiürítették a területet. A két héttel ezelőtt létesített tábort kevesebb mint egy óra alatt romba döntötték. Nyolcvanöt tüntetőt őrizetbe vettek engedély nélküli gyülekezés címén, elszállították őket, csak a feldúlt sátrak, hálózsákok, matracok, hátizsákok, ételdobozok maradtak ott. A tüntetők számítottak a rendőrattakra, mert egész éjjel ébren voltak.

Kedden napközben több száz tüntető gyűlt össze a városi könyvtárnál, és átvonult a belvároson. A rohamrendőrök útjukat állták, és kialakult egy kis csetepaté, majd a tüntetők visszavonultak.

Szeptemberben kezdődött New Yorkban a "Foglaljuk el a Wall Street-et" nevű tiltakozó akció a társadalmi egyenlőtlenségek és a munkanélküliség ellen. Azóta a mozgalomhoz a világ több száz országának számos nagyvárosában csatlakoztak.
Fotó: MTI / EPA 

















Wall Street tüntetők öltözött "bankosok és vállalati zombiknak öltözve

Wall Street tüntetők öltözött "bankosok és vállalati zombiknak öltözve"

network.hu
Wall Street tüntetők öltözött "bankosok és vállalati zombiknak öltözve " cserben elmúlt tőzsdén a tiltakozások terjedt túl Amerikában

Elfoglalni Wall Street lép harmadik héten a tiltakozás átterjedt Boston, Chicago, Los Angeles, Denver és a Seattle
Tervezett tiltakozások Montreal és Melbourne
Tüntetők füstölgő után 700 saját tömeg tartóztattak le New Yorkban a hétvégén a blokkoló Brooklyn Bridge
Filmsztárok, mint például Mark Ruffalo és Penn Badgley csatlakozni tiltakozó tábor Zuccoti Park Manhattan

Tiltakozik az ellen, Wall Street-Amerikában terjedt túl hétfőn a tüntetők vonultak a Federal Reserve bankok és táboroztak ki a parkokban a Los Angeles-Portland, Maine és a tervezett tiltakozások világszerte a show a harag felett reszketeg gazdaság és, hogy mit tekintenek a banki és a vállalati kapzsiság az okai.

A Manhattan, több száz tüntetőt öltözött vállalati zombik fehér arc festék megingott múltban a New York Stock Exchange szorongatva marék hamis pénzt. A Chicago, tüntető csapott dob ​​a város pénzügyi negyedében. Mások hangú sátrakban vagy integetett tiltakozó jelzések elhaladó autók Bostonban, St. Louis és a Kansas City, Missouri.

Közben, a hívás megtörtént a városok, beleértve Melbourne és Montreal, hogy csatlakozzanak a tiltakozások a globális cselekvési napjának október 15-én.
Szemüveg: Tüntetők az elfoglalva Wall Street felvonulás a New York-i pénzügyi negyedében öltözött "vállalati zombik" hétfőn

Szemüveg: Tüntetők az elfoglalva Wall Street felvonulás a New York-i pénzügyi negyedében öltözött "banki és vállalati zombik" hétfőn

A letartóztatások a 700 tüntető a Brooklyn-híd alatt a hétvégén horganyzott egy szelet elégedetlen amerikai, főiskolai hallgatók aggódnak a foglalkoztatási kilátások a középkorú munkavállalóknak, akik nemrégiben elbocsátották.

Néhány tüntető maradt dühös után a New York Times honlapján állítólag távolítani egy sort a történet inferring, hogy a rendőrség becsapott tüntetők be megy át a hídon. Híres színészek, mint a Gossip Girl csillag Penn Badgley és az ügyleti Mark Ruffalo is észrevette a Zuccoti Parkban a tüntető táborban.

Sokan a tüntetők a Brooklyn-híd gondolták, hogy már szegett a szándékosan a zsaruk megtámadták. De a rendőrség tagadta ez volt a helyzet. Az NYPD azt állítja, hogy adott "számos figyelmeztetés" a tüntetők, hogy felfüggeszti a járdán, és azt mondták, le fogják tartóztatni, ha bementek az úton.


Tüntetők ma arra ösztönzik, hogy ruhát felvenni az üzleti viselet fehér arcok és a vér, és menet közben eszik monopólium pénzt- a tüntetés szóvivője.

A csoport, amely szintén beszél az éghajlatváltozás ellen, szeretnénk pénzügyi dolgozók látni őket "tükröző metaforája tetteikért".

Egyes tüntetők hasonlította magát a tea party mozgás -, de a liberális hajlított - vagy az arab tavaszi tüntetők, akik hozták le a vezetők a Közel-Keleten.

Steven Harris, a elbocsátott sofőr a Kansas City, azt mondta: "Én már éreztem így sokáig. Én már tényleg csak ilyen volt várja a mozgalom jön, hogy azt hittem fog tartani, és néhány resonation a közösségen belül. "
Gúny: bámészkodók jelennek meg szórakoztatta a tüntetőket elvonul a fehér arcokat és üreges szeme a manhattani Financial District

Gúny: bámészkodók jelennek meg szórakoztatta a tüntetőket elvonul a fehér arcokat és üreges szeme a manhattani Financial District
Figyelemfelkeltő: elfoglalva Wall Street tüntetők New York-i dolgok pénzt a szájukban, és eljussanak operatőrök és kitárt karokkal

Figyelemfelkeltő: elfoglalva Wall Street tüntetők New York-i dolgok pénzt a szájukban, és eljussanak operatőrök és kitárt karokkal

Mr. Harris, és mintegy 20 egyéb ember táborozott el a parkban az utca túloldalán a Kansas City Federal Reserve épület, az oldalára borították hálózsákok, ruhák és kézi jelek. Néhány elhaladó vezetők honked támogatására.

A elfoglalva Wall Street tiltakozás kezdődött szeptember 17-én néhány tucat tüntető, akik megpróbálták pitch sátor előtt a New York Stock Exchange. Azóta több száz létre tábor egy park közelében, és egyre inkább szervezett, sorakozó gyógyászati ​​segédeszköz és jogi segítséget és nyomdai saját újságot, a megszállt Wall Street Journal.

Körülbelül 100 tüntető letartóztattak szeptember 24-én. Közben március néhány nő volt eloltására a paprika spray, amely elfogták a video-és megtekinthető széles körben az interneten. A csoport gyűjtött támogató néhány szakszervezeti tagok, beleértve az Egyesült Szövetsége tanárok és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének helyi 100 fős csapata.

Szombaton a rendőrség letartóztatott 700 vádjával rendbontás, és blokkolja a nyílt utcán, mert megpróbálta felvonulás alatt a Brooklyn-híd. A rendőrség azt mondta, hogy volt még öt tüntetőt őrizetbe hétfőn, de nem volt világos, hogy voltak vádolnak semmilyen bűncselekményt.

Wiljago Cook, az Oakland, Kalifornia, aki csatlakozott a New York-i tüntetés az első nap, azt mondta, sokkolta a letartóztatások.

"Kitett rendőri brutalitás volt, nem is igazán az én napirendre, de a szemem már megnyílt," mondta. Ő megfogadta, hogy maradjon New York ", amíg hasznosnak tűnik."
Növekszik: a tiltakozások New Yorkban (itt) a lendületet, és nyert a résztvevők az elmúlt napokban a hírek a tömeges letartóztatások és összehangolt médiakampány a tüntetők adtak okot hasonló tüntetések szerte az országban

Növekszik: a tiltakozások New Yorkban (itt) a lendületet, és nyert a résztvevők az elmúlt napokban a hírek a tömeges letartóztatások és összehangolt médiakampány a tüntetők adtak okot hasonló tüntetések szerte az országban
Terjedés: Zombie tüntetők a TUC Demo Manchesterben, ahol a Konzervatív Párt konferenciáján kerül sor

Terjedés: Zombie tüntetők a TUC Demo Manchesterben, ahol a Konzervatív Párt konferenciáján kerül sor

Városi busz vezetők beperelte a New York-i rendőrség hétfőn commandeering a buszok, és így meghajtót a Brooklyn-híd szombaton, hogy vegye fel őrizetbe tiltakozók.

"Mi vagyunk le ezekkel a tüntetőkkel. Támogatjuk az elképzelést, hogy a gazdag amarikai a népnek nem fizetnek a méltányos hozzájárulást- mondta Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének elnöke John Samuelsen. "A busz üzemeltetők nem lesz nyomva a szolgáltatást letartóztatása tüntetők sehol."

A város Jogi Osztály mondta a NYPD a kereseteket megfelelően.

Hétfőn, a zombik maradt a járdán, mert sebet a Manhattan pénzügyi negyedében kántálás, "Hogyan erősít a hiány: Vége legyen a háború profitjának, az adót a gazdagoknak is!" Úgy meglódult együtt karjukat előttük. Néhány kiabálta, "érzem pénzt!"

Reakció vegyes volt a járókelők.

Roland Klingman, aki dolgozik a pénzügyi szektor és viselt ruha, ahogy ment keresztül rekedt tömeg tüntetők, azt mondta, hogy szimpatizálnak az anti-Wall Street üzenetet. "Én nem hiszem, hogy irányított személyesen mindenkit, aki részvesz a felvonuláson- "Mr. Klingman mondta. "Ha úgy gondolják, mindenki itt lent hozzájárul a politikai döntésekhez, ez egy komoly félreértés."

Egy másik férfi egy öltöny kiabált a tüntetők, "Menj vissza dolgozni!" Ő visszautasította, hogy interjút.

Polgármester Michael Bloomberg, a milliárdos, aki vagyonát a vállalati végrehajtó, azt mondta, a tüntetők nem téved célzott Wall Street.

"A tüntetők az ellen tiltakozva emberek, akik $ 40 - $ 50,000, vagy egy év, és küzd a megélhetésért. Ez az alsó sorban. Ezek az emberek, akik a Wall Street és a pénzügyi szektorban, "Bloomberg mondta egy rádió interjúban pénteken.

Hires személyiségek is részt vettek.
Sztárok: színész, producer és forgatókönyvíró Mark Ruffalo, balra, és színész Penn Badgley, jobb, látogassa meg a Wall Street elfoglalva tiltakozik a Zuccoti Park Manhattan ezen a hétvégén
Sztárok: színész, producer és forgatókönyvíró Mark Ruffalo, balra, és színész Penn Badgley, jobb, látogassa meg a Wall Street elfoglalva tiltakozik a Zuccoti Park Manhattan ezen a hétvégén

Sztárok: színész, producer és forgatókönyvíró Mark Ruffalo, balra, és színész Penn Badgley, jobb, látogassa meg a Wall Street elfoglalva tiltakozik a Zuccoti Park Manhattan ezen a hétvégén
Linkup: Tüntetők kiabálni szlogenek, miközben bannerek után vonult a bíróság, ahol a tárgyalás a Michael Jackson orvosa továbbra is hétfőn Los Angelesben

El foglalni: Tüntetők kiabálni szlogenek, miközben a letartóztatottak vonultak a bíróságra, ahol a tárgyalás a Michael Jackson orvosa továbbra is hétfőn Los Angelesben
Wall Street Soldier Tiltakozó New York, NY
http://occupywallst.org/ tüntetők cella a letartóztatások során Wall Street bemutató

Bemutatók: A katona látható tiltakozik a New York-balra, és ez a fotó, igaz, a Wall Street elfoglalva honlap úgy tűnik, hogy a belsejében egy börtöncella a hétvégén
Küzdelem a hatalom: Tüntetők kiabálni szlogenek, miközben plakátok alatt felvonulás a belvárosban Los Angeles

Küzdelem a pénz hatalom ellen: Tüntetők kiabálni szlogenek, miközben plakátok alatt felvonulás a belvárosban Los Angeles

Egyes tüntetők tervezett utazás más városokban szervezni hasonló eseményeket.

John Hildebrand, a tiltakozó New Yorkban Norman, Oklahoma, remélte, hogy felmászik egy tiltakozó után ott hazatérés kedden. Julie Levine, a tiltakozó Los Angeles-ben, a tervek szerint megy Washingtonba csütörtökön.

Weboldalak és a Facebook oldalakon olyan nevekkel, mint Melbourne elfoglalva, és elfoglalva Montreal is alakultak ki, hogy megtervezze a tüntetést október 15..

A leírás a elfoglalva Melbourne oldal szerint: "Mivel a fal elfoglalva St tiltakozások továbbra is elterjedt, a hívás el is megtörtént Melbourne hogy csatlakozzon a globális cselekvési napjának United for Global Change október 15-i amelyben a céllal, hogy" NEM Hevesen egy üzenetet küld a pénzügyi szektor világszerte.

Ausztráliában is tüntetnek a bankok kapzsisága ellen.

Australia is csak ugyanolyan kötelező szabadság, mert a monetáris politika és a vállalati kapzsiság. Mutasd meg a támogatás elfoglalva Wall Street! elfoglalva Ausztráliában! "
Terjesztik az igét: tüntetőket Zuccotti Park, Alsó-Manhattan (balra). Egyes tüntetők tervezett utazás más városokban szervezni hasonló események
Tüntetések a belvárosban LA

Terjesztik az igét: tüntetőket Zuccotti Park, Alsó-Manhattan (balra) és LA (jobbra). Egyes tüntetők tervezett utazás más városokban szervezni hasonló események

Eközben több száz tüntető vonult egy sátorban város egy füves terület a belváros Boston a Városházán hívni, hogy vessenek véget a vállalat és bank befolyásolja a kormányt.

"Gyönyörű rendszer amerikai fékek és ellensúlyok alaposan kukába kell dobni a hatása a bankok és a nagy pénzügyi, amelyek lehetetlenné tette, hogy az emberek beszélni- mondta tiltakozó Marisa Engerstrom, a Somerville, Massachusetts, a Harvard doktori hallgató.

A Boston tüntetők díszített sátraikat, kézzel írott jelek olvasás, "Küzdelem a gazdagok, nem a háborút" és "emberi szükséglet, és nem a vállalati kapzsiság."

Néhány állt a járdán feltartotta jelek, részvétel vitában járókelőket, és integetett a honking autók. Egy ember kiabált "Menj haza!" az ő teherautó. Egy másik férfi tett obszcén mozdulatot.
Játék a kamera: Egy ember öltözött úr a Monopoly játék karakter csatlakozott a tiltakozások LA

Játék a kamera: Egy ember öltözött úr a Monopoly játék karakter csatlakozott a tiltakozások LA
Változás a kártyák? A plakát a New York-i
Csillagok és panaszát: A 99% tiltakozzanak a leggazdagabb 1%

Változás a kártyák? A plakát New York - és jobb, a "99" megvédeni a nemzet ellen, a leggazdagabb 1 százalék
"A szlogenek capture érzelmek, de túl gyakran független megoldások": A legjobb amerikai észrevételeket elfoglalva Wall Street

"Ezek komoly és tudja, hogyan kell játszani a kamerák. Ők internalizált szlogenek, amelyek rögzítik érzelmek, de túl gyakran független megoldásokat. És ez egy elveszett lehetőséget. "
John Avlon, Daily Beast

"Egészen mostanáig, a szervezők úgy tűnt, hogy megtekinthesse a decentralizált, fejletlen jellege tiltakozások, mint erő a születőben lévő mozgás, nem gyengeség. Az egyesítő gondolat lett felhívva a figyelmet, hogy "a 99", nem kínál konkrét politikai napirenden. "
Ezra Klein, Washington Post

"Sok a sloganeering a" elfoglalva fal Stree "" elég hülye - de így is az álszent sloganeering a Wall Street is. És ha egy szedett-vedett banda a fiatalos tüntetők segíthetnek egy adag az elszámoltathatóság és a saját tőke a pénzügyi rendszer több energiát számukra. "
Nicholas Kristof, a New York Times

A gazdasági egyenlőtlenség következetes felhangot, ám néha ezt a tevékenységet már az érzést egy zenei fesztivál, sodródik át a téren a fiatalok, akik úgy tűnik, hogy kiment egy féreglyuk a Woodstock. "
Laurie Penny, New Statesman

"Soha nem képzeltem több mint 700 embert tartóztattak le lenne. Sem tudtam képzelni, hogy én lennék kettled egy olyan területen, ahol látszólag, tiltakozók és a tanúk is szabad menni. "
Anjali Mullany, New York Daily News
Hatalmat a népnek: Passing Városháza, tiltakozók március keresztül Los Angeles tegnap

Hatalmat a népnek: Passing Városháza, tiltakozók március keresztül Los Angeles tegnap
Megosztása egy csendes pillanatra: Egy csoport tüntető a New York-i kis időt arra, hogy meditáljon

Megosztása egy csendes pillanatra: Egy csoport tüntető a New York-i kis időt arra, hogy meditáljon

"Mi sovány maradt, de voltak teadélután emberek benéztél ide, akik azt mondták, hogy" Hé, szeretjük, amit csinálunk, "mondta Jason Potteiger, a média koordinátor a Boston tüntetők.

A Chicago, tiltakozók verte dob a sarokban, közel a Federal Reserve Bank of Chicago. A Los Angeles-i tüntetők abban a reményben, hogy TV közvetítés előtt összegyűlt a bíróságra, ahol Michael Jackson orvosa a perben az emberölés díjakat.

"A végén, mit akarunk tenni a inspirálja munkavállaló embereket, hogy vegyenek részt a politikai folyamatokban"

Adam Liszkiewics

Tüntetők St. Louis állt egy utcasarkon, néhány háztömbnyire a csillogó Gateway Arch, melyen jelek, hogy olvassa el, "Hogyan alakult ki a macska ennyire Kövér?", "Maga Gyalog az ő Game" és a "Azt akarjuk, hogy Zsák Az Arany Goldman Sachs Stole tőlünk. "

"Pénz beszél, és úgy tűnik, mintha a pénz a hatalom," mondta Apollonia Childs. "Nem akarom, hogy minden hajléktalan emberek az utcán, és nem akarom, hogy egy veterán, vagy idős emberek küzdelme. Mindannyian kellett volna a mi igazságos megosztását. Mindannyian szavazni, adót fizetni. Adó a gazdagok. "

Eközben több mint 100 ember fordult ki elfoglalva Seattle-én, szombaton a tüntetők hullámzó jelek és keveredés békésen a rendőrség.
LA lelkiállapot: Ez elsősorban a fiatal, aki vette az utcákra, hogy hangot véleményének

LA lelkiállapot: Ez elsősorban a fiatal, aki vette az utcákra, hogy hangot véleményének

A tüntetők azonban még csak most kezdenek összefonódik, és elismerik, hogy tisztázni kell a célokat. Mint a New York-i társaik, a tiltakozók keresik a helyet a Seattle pénzügyi negyedében a táborba meg a tél.

Denver volt az első tüntetés szombaton, a tüntetők azt mondta 9News, hogy egy vezér ellenállási mozgalom, akik már nem tolerálja a kapzsiság és a korrupció a Wall Street. További "elfoglalva" tiltakozása terveznek San Francisco, Washington DC, Phoenix és Albuquerque.

A elfoglalva Wall Street mozgalom, amely elnyerte a támogatást a hírességek, mint filmrendező Michael Moore és a színésznő Susan Sarandon, a sok ellen tiltakozó amerikai kérdésekben, mint otthon Foreclosures, a magas munkanélküliség és a 2008-as szanálás.

A Los Angeles-i, több mint 100 tüntető táborozott ki elé városháza egyik napról a másikra szombaton. A szervezők szeretnék tiltakozik, hogy elterjedt az országban.

Szabad Hírek



A new york-i tüntetések Kanadába terjednek

A new york-i tüntetések Kanadába terjednek
Szerző Christopher Adam ⋅ október 4, 2011

Egy “Occupy Toronto Market Exchange” nevű radikális baloldali csoport
Torontó belvárosába tervez tömeg
megmozdulásokat október 15-től kezdve és a bankszektorral fémjelzett
belső kerületet próbálják elfoglalni.
Az interneten terjedő aktivista csoport szerint eddig több mint nyolcszáz
an jelezték, hogy résztvesznek a
torontói utcai tüntetés sorozatba és az elfoglalásba. Bryan Batty, a
szervezet szóvívője elmondása szerint
ez a politikailag sokszínű baloldali és részben anarchista csoport a
nagyvállalati kapzsiság” ellen szólal fel.

A new yorki tüntetések szeptember 17-én kezdődtek és azóta
folyamatosan demonstrálnak. Az időnként zombinak öltözött és
kifestett demonstrálók még Soros György magyar származású
amerikai milliárdos szimpátiáját is elnyerték. ”Szimpatizálni tudok
nézeteikkel”–jelezte Soros, miközben a Fehér Ház szóvívője elmondta,
hogy Barack Obama elnök is érti a tüntetők bank-ellenes
felháborodásukat.

A bankellenes mozgalomnak nincsen vezetője, de számos amerikai
híresség közösséget vállalt a tüntetőkkel. Roseanne Barr, a népszerű
amerikai komikus és szinésznő egy olyan rendszer mellett tört lándzsát
mely valahol a kapitalizmus és a szocializmus között helyezkedik el és
amely nem “felfújt jobboldali rádió személyiségekre és az istenverte
Ayn Rand könyveire épül.” Michael Moore filmrendező szerint a
tüntetők a demokráciáért harcolnak, melyet a bankok és multinacionális vállalatok veszélyeztetnek. “Kleptokráciával próbálják felváltani demokráciánkat”–mondta Moore. Kanadában Margaret
Atwood is csatlakozott a tüntetés sorozathoz, az Egyesült Államokban
pedig Susan Sarandon, Alec Baldwin és Noam Chomsky is a
támogatók között van.

Érdemes megemlíteni, hogy az Occupy Wall Street ötlete Kanadából
származott. A kanadai Adbusters magazin július 13-án tett közre
először egy felhívást, mely Wall Street elfogalását helyezte kilátásba.

Október 1-én több mint öt ezer tüntető vonult a Brooklyn Bridge felé és

el is foglalták a híd egyik szakaszát. Két órára teljesen le kellett zárni
a hídat a forgalom elől. Több mint 700 tüntetőt tartóztattak le a
new yorki rendőrök.
forrás: Kanadai Magyar Hírlap

Rajk László Szakkollégium

Oligarchák

# Bankárok és a politika a rendszerváltó Oroszországban #
Oroszország kurzus
2010/őszi félév
Kurzusvezető: Sz. Bíró Zoltán
Készítette: Drabant Gergő
2010. December 12. Drabant Gergő: Oligarchák
2
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés ......................................................................................................................3
Hol terem az oligarcha ...............................................................................................4
Oligarchák, kik vagytok? ...........................................................................................5
Bankárok, az elit kapitalistál .....................................................................................6
A bankalapítási hullám ...............................................................................................7
Portfóliótisztítás ...........................................................................................................8
Csak a kommunistákat ne! .........................................................................................8
Válság van! ................................................................................................................. 10
Putyin az alfahím ....................................................................................................... 10
Hivatkozás jegyzék ................................................................................................... 12Drabant Gergő: Oligarchák
3
BEVEZETÉS
Dolgozatomban megvizsgálom, az új orosz állam kialakulásának, körülményeit, az
oligarchák csoportját, összetartó erejét. Érdekesnek találom, ahogyan a gazdasági elit
botrányoktól sem mentes viszonya alakul a folyton változó állammal szemben.
Figyelemre méltó, megvizsgálni a bankárok, a gazdaságvezető szereplői és a politikusok
kapcsolatát. Vajon melyik a dominánsabb fél a rendszerváltó és melyik a mai
Oroszországban.
Hipotézisként, azt állítom, hogy a bankárok nagyobb hatalommal rendelkeztek a
kilencvenes évek végéig, mint a politikai elit.
A dolgozat megírásakor arra törekedtem, hogy lehetőségeimhez mérten, minden a témát
relevánsan befolyásoló tényezőt, mind politikai mind gazdasági szempontból
megvilágítsak. Hipotézisem az orosz rendszerváltást közvetlen megelőző évektől az
1998-as rubel válságot követő időkig vizsgálom. Erről a szűk évtizedről szeretnék egy
összefoglaló képet mutatni, amely az új kapitalizmus megszilárdulását mutatja be, a
tőkések elit csoportjának kiemelt figyelmet szentel. A dolgozat legvégén egyfajta
kitekintésként szeretnék egy fejezetet szentelni, a 2000-es évek közepén, második felében
lezajlott Putyin nevével fémjelzett új rend kialakulásának. Úgy érzem az oligarchák
hatalmának csökkenésének a mélyebb megértéséhez mindez fontos feladat.
A következőkben tehát ismertetem a bankár oligarchák legjelentősebb alakjait, kitérek a
rendszerváltás mindennapjaira gazdasági értelemben (milyen feltételek között zajlott
privatizáció). A későbbiekben a bank alapítási hullám és a szabad kapitalizmus egyes
markáns vonásának felrajzolását végzem el. Ezek után a 1996-os elnökválasztás és az azt
befolyásoló erőket, azok motivációját fogom körüljárni. Az 1998-as rubel válság és a
bankár háborút külön fejezetként kezelem. Végül külön részként elemzem a befolyásos
üzletemberek mai szerepét. A hipotézis kapcsán, arra a következtetésre jutottam, hogy, az
ezredfordulóval megszűnt az oligarchák abszolút hatalma, és fokozatosan épül ki a
megújult erős politikai rendszer. Drabant Gergő: Oligarchák
4
HOL TEREM AZ OLIGARCHA?
Veréb hegy-klub, Davos-i paktum, oligarchák, iparmágnások (Hoffman, 2005) 7 bankár,
Jelcini család” (Sz. Bíró, 2003). Manapság többek között ilyen és ehhez hasonló
címekkel illetik azt a lazán értelmezett szövetséget, klubot, mely a privatizáció és az
átalakulás éveiben egymástól függetlenül sikeresen megalapozta jövőjét, s aki egyes
közös cél elérése érdekében később gazdasági erejét, befolyását akár a politika
befolyásolására is felhasználta. A későbbiekben én is szinonimaként fogom használni az
egyes elnevezéseket. Bármilyen névvel is illetjük őket, mindig ugyanazt a néhány
gazdaságilag és politikailag igen befolyásos egyén összefoglaló neveként használjuk.
Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy olykor egymás üzletfelei vagy partnerei,
olykor egymás versenytársai (UNEXIM-bank-MENATEP-bank) (Hoffman, 2005), és
bizonyos esetekben igen komoly riválisai is egyben (Vlagyimir Guszinszkij harca Borisz
Berezovszkijjal az Aeroflott légitársaság tulajdonáért 1994-ben) (Hoffman, 2005).
A Szovjetunió megalakulásával párhuzamosan lezajlott államosításnak köszönhetően, a
rendszerváltáskor (1991. december 31.) a kialakuló Oroszországban hatékony megoldást
kellett találni, a hatékonyság növelésére, az állami tulajdon csökkentésére. A privatizáció
az állami tulajdon magánkézbe adása. (Chowdhury, F. L., 2006 alapján fordítás)
Hosszas viták után, a politikai, és gazdasági elit úgy vélte a fokozatos lépések helyett a
drasztikus „sokkterápiát” (Sz. Bíró, 2003) választja. Jegor Gajdar miniszterelnök
megoldása következében az új társadalmi szerkezet torz módon alakult ki, a
privatizációnak köszönhetően egyes személyek, csoportok kimagaslóan nagy gazdasági
és politikai befolyásra tettek szert. Ennek következtében széles társadalmi rétegek, nem
juthattak jelentős szerephez így gazdasági erejük lecsökkent és szociális jelentőségük
megcsappant. Emiatt a közvélemény „máig igazságtalannak és törvénytelennek ítéli
meg a ’90-es évek privatizációját.”(Sz. Bíró, 2003, 10 oldal).
A Goszkomsztat szerint ugyanis a kilencvenes években és az új évezred első éveiben az
oroszországi árnyékgazdaság teljesítménye a GDP 20-25%-ának volt megfelelő
(termelési oldalról kalkulált érték), ám az oroszországi és a nyugati elemzők többsége ezt
40-50%-ra becsüli.”(Weiner, 2004, 2. oldal) Drabant Gergő: Oligarchák
5
A privatizáció egyik mellékterméke a feketegazdaság lett. (Hoffman, 2005) A szűkös
kínálat, mely a rendszerváltó Oroszországban uralkodott, kedvezett az ügyeskedőknek, az
olyanoknak, akik gyors pénzkereseti lehetőségért vállalták a szürke- vagy
feketegazdaságba vonulást. Sokukból később milliárdos lett, és a világ ma oligarchaként
ismeri.
OLIGARCHÁK, KIK VAGYTOK?
Ebben a fejezetben szeretném bemutatni, azokat a személyeket, akik a posztszovjet
Oroszország meghatározó nagytőkéseivé váltak a gazdaság különböző területein.
Természetesen a fogalom meghatározás viszonylagos lazaságából fakadóan a lentebb
felsoroltak névsora koránt sem teljes. Fontosnak tartom megismerni néhányuk személyes
vonását, érteni esendőségüket, megérteni döntéseik hátterét. A következőkben Hoffman
(2005) alapján szeretném bemutatni az egyes személyeket.
Ilyen lehet Anatolij Csubajsz, hivatása szerint politikus. Nem volt soha milliárdos, nem
tekinthető oligarchának, mégis fontos megemlíteni nevüket a kor vizsgálatakor, hiszen
nagyban hozzájárultak az új gazdasági rend kialakulásához. Csubajsz, Jegor Gajdar
mellett szerepet vállalt az átalakulás éveiben, mint közgazdász, reform híve. Egyes
irodalmak szerint nagyban hozzájárult gazdasági világnézetéhez Kornai János-A Hiány
című munkája, melynek köszönhetően a peresztrojka után következő idők radikálisabb
gazdasági átalakítását szorgalmazó csoport részesévé vált. Csubajsz több döntésével
(tömeges privatizáció, „részvényért-kölcsön”) is áttételesen ugyan, de érdemben
hozzájárult az „oligarchikus kapitalizmus” kialakulásához. Jelcin elnök újra választása
után első miniszterelnök helyettes, a betegsége alatt az elnöki adminisztráció vezetésével
a tényleges hatalmat gyakorolta. Fontos megemlítenünk még Jurij Luzskovot, aki az
átmenet után Moszkva polgármestere, a ’91-es Gorbacsov elleni puccs idején Jelcini
oldalt támogatta. Sok későbbi oligarcha első vállalkozásának indulásában segít
(Szmolenszkij, Hodorkovszkij) egyesekkel, mint például Guszinszkijjal személyes jó
barátságot ápolt. Külföldi utazása során Luzskov modern haladó gondolkozású emberré
válik, vezetési stílusa olvasmányaim alapján az egyértelmű függést testesíti meg, melynek
köszönhetően a két ciklus alatt, amíg a metropoliszt irányítja az jelentős fejlődést ér el.
Nem véletlen, hogy a fejlődés idejében, és mind a mai napig Moszkva a legfontosabb Drabant Gergő: Oligarchák
6
gazdasági központ. (Republikon, 2007) Tényleges értelemben ő sem tekinthető tehát elit
kapitalistának, mégis döntéseivel hozzájárult az új társadalmi réteg kialakulásához.
Bankárok, az elit kapitalisták
A társadalom alsó osztályából küzdi fel magát Alekszandr Szmolenszkij a
Sztolicsnijbank tulajdonosává. Az építési vállalkozóként meggazdagodott Szomlesznkij,
hasonló gonddal küzd, mint társai, igen körülményesen tudja csak tárolni a megkeresett
hatalmas mennyiségű készpénzt, hiszen a ’90-es évek elején nem alakult még ki a
kereskedelmi bankrendszer. Az infláció leküzdése érdekében, és megfelelő arbitrázs
lehetőségek kihasználása miatt saját bankot alapít, Sztolicsnijbank néven, később
tulajdonossá válik az SZBSZ-Agro csoportban is. (Sz. Bíró, 2003) A bankalapítás jelentős
motivációit később részletesen kifejtem.
A kor megismeréséhez nem feledkezhetünk el Mihail Hodorkovszkijról egy
kimagaslóan képzett igen kreatív pénzügyi megoldásokra képes üzletemberről sem. Az
ötlet mely meghozta az első millióit, abból az egyszerű lépésből fakad, mely szerint az
állami vállaltoknak fejlesztés céljából jutatott virtuális összegeket, melyet nem tudtak a
gyárigazgatók készpénzzé váltani, Hodorkovszkij egy kiskaput találva (tudományos
tanácsadás) képes volt rendszerszerűen készpénzzé alakítani. A korrupció gyanús ügyletei
azonban itt nem álltak meg. Az általa alakított MENATEP-bank segítségével a virtuális
rubelt először, készpénzzé, majd keményvalutává tudta konvertálni, amin külföldi
árucikkeket vásárolt
1
és tovább értékesítette ezt az egyszerű arbitrázst kihasználva
többszörös hasznot könyvelhetett el. Zsenialitása pénzügyi szempontból lenyűgöző,
kockázatmentes hozamot biztosító üzlet, az arbitrázs iskola példája. Nem szabad azonban
arról elfeledkeznünk, hogy társaihoz hasonlóan csak sajátos piaci körülmények között
lehet milliókhoz vezető ötletet megvalósítani.
A MOSZT-bank tulajdonosa Vlagyimir Guszinszkij hamar saját jól jövedelmező
vállalkozást tudhatott magénak. Az NTV (volt Négyes csatorna) nem csak anyagilag
alapozta meg a bankár Guszinszkij életét, hanem hatalmas nézettsége miatt jelentős
befolyásra is tett szert. A társadalomnak és a politikusoknak hamar rá kellett döbbenniük,
a média hatalmat jelent. A fenti bemutatásokat Hoffman (2005) alapján végeztem.
1
igen jelentős kereslet volt a külföldi cikkek iránt, s így extra felárral lehetett tovább értékesíteni őketDrabant Gergő: Oligarchák
7
A BANKALAPÍTÁSI HULLÁM
Közös pontnak tekinthetjük a fent olvasottak alapján, hogy a ’90-es évek elején az új
gazdagok között igen jelentős bankalapítási hajlandóság tapasztalható. Ha átgondoljuk, az
alapvető banki funkciókat (betétkezelés, hitelnyújtás, átutalás, egyéb banki
szolgáltatások) (Varga, 2010) világossá válik, hogy egy gazdaságban ahol havi 25%-os
inflációval (Hoffman, 2005, 238. oldal) kell szembe nézni, nem kedveznek a feltételek
banki hitelezésnek, hiszen egy igen kockázatos piacon magas infláció mellett csak
kiemelkedően magas hozamokkal éri meg, a bank kitettségeit növelni. Ezt a magas
hozamot jól tükrözi a GKO államkötvények kiugró hozama is (Hoffman, 2005).
Egyértelművé válik tehát, hogy nem a bankhitelezési funkciója miatt jöttek létre az
olyan bankokat, mint a MENATEP-bank, az UNEXIM-bank, Sztolicsnijbank, SZBSZAgro csoport vagy a MOSZT-bank. A bankalapításkor a tulajdonosok feltehetőleg saját
finanszírozásukat szerették volna hosszú távon szavatolni.
A korábban egyszintű bankrendszer, melyben a Goszbank, mint központi bank tovább
már nem volt képes maradéktalanul kiszolgálni a megnövekvő igényekkel, és
pénzforgalommal rendelkező lakosságot. (Hoffman, 2005) Az alapítás mellett szól, hogy
az egyszintű bankrendszer esetén, sokkal könnyebb az ellenőrizhetőség, ami negatív
hatással lehet a kezdeti betét állománynövekedésre, mert olykor nehezen volt
bizonyítható a pénz eredete. A saját bank mellett szól, az arbitrázs lehetőségek, illetve a
rubel és keményvaluták közötti tranzakciók kihasználása. Előnyt jelent még, hogy a
kereskedelmi bankok független intézményként felvehettek külföldi bankoktól hitelt így
tőkéhez juthattak, képessé váltak nemzetközi tranzakciókra.
Amikor hiperinflációról beszélünk, a magán emberek megtakarításai hamar
elértéktelenednek, hitelt a magas infláció miatt a kereskedelmi bankok nem folyósítanak,
így tehát az emberekben egy igen magas fogyasztási kényszer alakul ki.
2
Ehhez társul a
korábban szűkös kínálat miatt kiemelkedő fogyasztási igény. A fent említett
gondolatokhoz, a Pénzügytan-Egyetemi tankönyv (Bánfi-Sulyok, 2002) alapján szerzett
ismereteimet használtam fel.
2
bizonytalan mennyit ér holnap a pénz, költsük el mostDrabant Gergő: Oligarchák
8
Anatolj Csubajsz szavai „Nem sok száz milliomosra, hanem sok millió tulajdonosra van
szükségünk!” (Hoffman, 2005, 369 oldal) ezek alapján nem valósulhattak meg. Így tehát
a megfelelő pénzügyi intézménnyel a háttérben tevékenykedő újgazdag réteg
eredményesebben tudott részt venni a privatizáció több fordulójában. Ezek alapján a ’90-
es évek elején a bankároknak sajátos hatalom volt a kezükben, mely bizonyos értelemben
jelentősebb, mint a politikusoké.
PORTFÓLIÓ TISZTÍTÁS
A kilencvenes évek közepéig, a befektetőknek nem az volt a kérdés hogy mit vegyenek,
hanem hogy mekkora értékben, mennyire korrupt körülmények között. (Hoffman, 2005)
A kilencvenes évek közepére elérkezett tehát az idő, hogy megtisztuljanak és
koncentrálódjanak a befektetések, tematikus vállalatbirodalmak jöjjenek létre.
Ezzel egy időben az állam igen nehéz helyzetbe került. 1995 tavaszára a közigazgatás
fizetésképességének határán állt.. A nagy kockázat, és infláció miatt ilyen esetben az
állam csak nagyon drágán igen magas kockázati felárral tudja finanszírozni magát, a
tőkepiacokról. A bankárok 9,1 trillió rubel készpénzt ajánlottak fel, a nyugdíjak, az állami
dolgozók bérének kifizetésének folyamatossága megőrzése érdekében. (Hoffman, 2005,
370. oldal) Az összeg fejében az állam azokat a nagy gyárakat és vállalatokat értékesíti,
melyek eddig stratégiai jelentőségüknél fogva nem kerültek kalapács alá. A folyamat igen
egyszerű: bizonyos összegű hitel fejében a hitelező, vállalati részvény csomagot kap,
mely nem fizetés esetén vásárlási joggal fedezi a tőkét. A korrupció melegágyaként, a
politika, melynek égetően szüksége van a pénzre, annak függvényében határozza meg
melyik vállalat részvényei jelentik a biztosítékot, ahogyan a hitelező igényli. Így talált
gazdára többek között a Norilszkij Nikkel, a JUKOSZ, LUKOIL és Szurgutnefty egy-egy
része, vagy a Szibnyefty. (Hoffman, 2005)
CSAK A KOMMUNISTÁKAT NE!
Az 1996-os Davos-i Világgazdasági Fórumon igen erős fenyegetéssel kellett szembe
nézniük, az oligarcháknak. A kommunista Zjuganov a legerősebb elnök-jelölt szavai
hallatán reálissá vált, a részleges újra államosítás, a korábbi privatizáció felülvizsgálata. A Drabant Gergő: Oligarchák
9
Berezovszkij által életre hívott davosi paktum néven emlegetett szövetség, melynek célja
Zjuganov elnökké avatásának megakadályozása volt, jól tükrözi az oligarchák közös
érdekeit (Hoffman, 2005). A korábbi sérelmeket félre téve a közös cél elérése érdekében
minden gazdasági és politikai befolyásukat latba vetették. A legnagyobb kérdés az volt, ki
lehet az a személy, aki tényleges politikai erőként releváns ellenfele, lehet Zjuganovnak.
A választás végül, Borisz Nyikolajevics Jelcinre esett, aki romló egészségi állapota
ellenére megválasztása esetén biztosítékként szolgált az üzleti környezet
változatlanságára. A legbefolyásosabb médiák és jelentős anyagi támogatásoknak
köszönhetően, az egyre rosszabb egészségügyi állapotban lévő Jelcinnek sikerült
megújítani elnöki mandátumát. Feltehetőleg e jelentős segítség nélkül nem sikerült volna
ez a bravúr. Fontos azonban látnunk, hogy a Veréb hegyi csoport nem önzetlen módon
segítette, az elnök újra választását. Jelcin pedig tudta, mivel tartozik segítőinek. Jelcin
újra választása után a Davos-i paktum felbomlott, mindenki a saját üzleti ügyeihez vagy a
politikába tért vissza. A hatalmas kifizetések ellenére, az ország gazdasági helyzete,
tovább romlott. (Hoffman, 2005)
1992-ben, a Szovjetunió felbomlása utáni első évben az orosz GDP értéke
vásárlóerőparitáson számolva az Egyesült Államok teljesítményének mindössze ötödét
tette ki, s ezzel a világ GDP-jéből 4,18%-kal részesedett. A permanens csökkenés 1998-
ban érte el mélypontját” (Weiner, 2004, 1. oldal)
Jelcin újra választása után, a politikai és gazdasági megújulás elmarad. Sok más tényező
közrejátszása mellett 1998-ban alakul ki az elkerülhetetlen gazdasági vállság. Az állam
fizetés képtelensége, a tőzsde összeomlása az egész társadalmat mélyen érintette. Drabant Gergő: Oligarchák
10
Válság van!
Az elnökválasztás után a ’97-es év a fejlődés éve volt. Az egyre fokozódó verseny,
jótékony hatásai, az oligarchák érdekeit sértette. A Nyemcov féle reformer politika
irányzat kirobbantotta bankárok, egymás ellen vívott harcát. („bankárháború”). A
kártékony sajtócsatározások, a ’98-as vállság begyűrűzése következtében mind gazdasági
mind politikai oldalról néhányuknak jelentős veszteségeket kellett elkönyvelni. Többek
között ilyen Alekszandr Szomlenszkij, az SZBSZ-Agro bank tulajdonosa, (Sz. Bíró,
2003) Anatolij Csubajsz, a privatizációért felelős állami megbízott. Az új rubel
bevezetéséig, nem csak a legfelső rétegeket érte jelentős kár. Az egész társadalom
kénytelen volt szembe nézni a védtelen állam tehetetlensége miatt tomboló válság
következményeivel. A túlzott hatalom koncentráció, „a végrehajtó hatalom és a magán
tulajdon perszonáluniója” (Sz. Bíró, 2003), az anarchia ellen tenni kellett valamit. A
megújulás jelentette, az egyetlen megoldást.
Putyin az alfahím
A megújulás Putyin elnök reform törekvéseivel teljesedett be. Elsősorban a médiában, és
stratégiailag fontos iparágakban túlzott önkénnyel bíró tőkések kerültek górcső alá. Akik
saját politikai ambíciókkal, vagy korrupt politikusokkal bástyázták körül magukat és
Putyin politikai fenyegetésnek érezte. Így lettek kegyvesztett a korábban hatalmas
befolyással bíró, politikailag és gazdaságilag vezető szerepet betöltő Borisz Berezovszkij,
aki egyesek szerint Putyin politikai megálmodója. Médiában betöltött szerepe, politikai
ambíciója veszélyes elemmé tették a Kreml közelében. Ugyancsak jelentős média piaci
hatalmának köszönhetően nem kerülhette el sorsát Guszinszkij sem, de az olaj iparban
ténykedő más mágnásokat is utolért végzetük.
Az olyan stratégiailag fontos iparágban működő vállalatok, mint a Hodorkovszkij féle
JUKOSZ, vagy az Abramovics féle Szibnyefty is az új hatalom fókuszába került.
Hodorkivszkij 2004 óta (Nemes, 2009) vélt vagy valós bűnei miatt, büntetését tölti. Drabant Gergő: Oligarchák
11
Fontos megállapítani, hogy nem minden esetben kerültek légüres térbe azok a
vállalkozók, akik jelentős tőkével és politikai kapcsolattal rendelkezte. Azok, akik
hajlandóak voltak lemondani politikai ambíciójukról, az államirányítás befolyásolásáról
és csak üzleti ügyeire koncentrál, megtarthatta vagyonát, semmiféle atrocitás nem érte
(Hoffman, 2005).
Összegzés
Dolgozatomban bemutattam a privatizáció folyamatát, a bankalapítás okait és
következményeit, megvizsgáltam az oligarchák ’96-os elnökválasztásban betöltött
szerepét. Külön kitértem a ’98-as rubel válságra, annak következményire, a
bankárháborúra. Mindezek alapján bebizonyosodik, hogy Oroszországban a vizsgált
időben a hatalom ott van, ahol a pénz koncentrálódik. A vad kapitalizmus idején, amikor
a korrupció tombolt, minden és mindenki megvehető volt, a hatalom és a befolyás az
oligarchák kezében összpontosult. A pénzt ez időtáj a bankok jelentették, hiszen egy
tőkeszegény piacról beszélhetünk, a bankok és azon keresztül tulajdonosaik képesek
voltak vállalatokat venni, elnökválasztásokat eldönteni, az átlag polgár életviszonyait, és
jövőjét egyszerű betéteken, kötvényeken keresztül befolyásolni. Később azonban a
bankárháború, a ’98-as rubel-válság kapcsán hatalmuk fényét vesztette. Az új politikai
elit, annak stratégiája megváltoztatta a feltételeket, és magában a pénz nem volt elegendő
a hatalom gyakorlásához. A politika képessé vált elfoglalni az őt megillető helyet. Ennek
következtében egyes oligarchák, vélt vagy valós indokokkal börtönben ülnek, mások
elvesztették vagyonukat. Megállapítható tehát, hogy hipotézisem, miszerint a bankárok
jelentősebb hatalommal rendelkeztek, mint a politikai elit a kilencvenes évek legvégéig a
fentebbiek alapján helytállónak tekinthető. Azonban a 2000-es évektől jelentős a fordulat,
elsősorban a Putyin elnökségéből fakadó új szabályok felülírták, az oligarchák
önkényuralmát. Fontos látni, hogy az új rend sem létezhet a gazdaság totális
elnyomásával, meg kell találni azt az utat melyen mindkét fél elégedett lehet. Sem
politika, sem gazdaság nem képes a másik kizárásával létezni. Drabant Gergő: Oligarchák
12
HIVATKOZÁSJEGYZÉK
Bánfi, Tamás- Sulyok-Pap, Márta (2002): Pénzügytan- Egyetemi Tankönyv- Budapesti
Corvinus Egyetem, Tanszék Kft., Budapest
David E. Hoffman (2005): Oligarchák-Erő és hatalom az új Oroszországban, Századvég kiadó,
Budapest
Chowdhury, F. L. (2006) ‘’Corrupt Bureaucracy and Privatization of Tax Enforcement’’:
Pathak Samabesh, Dhaka Letöltés helye, ideje
http://www.worldlingo.com/ma/enwiki/en/Privatization#cite_ref-0 2010. 12. 11
Nemes Gábor (2009): Törvénytelen volt Lebegyev és Hodorkovszkij letartóztatása (Mr1-
Kossuth Rádió). Letöltés helye, ideje: http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/kulhon-091219-
091219/torvenytelen-volt-lebegyev-es-hodorkovszkij-letartoztatasa.html?send=1 2010. 12.
11. 10:15
Republikon kerekasztal beszélgetés (Sz.Bíró Zoltán, Dérer Miklós, Ara-Kovács Attila)
(2007): Letöltés helye, ideje:
http://www.republikon.hu/upload/5000103/Oroszorszag_lmd_080213_2.pdf 2010. 12. 12.
Sz. Bíró, Zoltán (2003): „Állam és oligarchia- Oroszország csata előtt”, 2000 c. folyóirat
2003/Szeptemberi szám, 10-19 oldalak
Varga, József Dr.: „A bankrendszer Helye a nemzetgazdaságban” c. előadás Budapesti
Corvinus Egyetem-Pénzügy Tanszék. Letöltés helye, ideje:http://www.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/tanszekek/gazdalkodastudomanyi/tszbvp/tantargyak/2010-2011_1/Bankismeret/BA_1.pdf 2010. 12. 11: 9:52
Weiner, Csaba, (2004. március): Oroszország Gazdasága a XXI. század elején- Függőség MTA
Világgadasági Kutatóintézet Kihívások, 174. sz., 1- 2 oldal. Letöltés helye, ideje:
http://www.vki.hu/kh/kh-174.pdf 2010. 12. 12.


Második világháború





A HÁBORÚHOZ VEZETŐ ÚT
Judea hadat üzen

Tartalomjegyzék


Júdea hadat üzenNémetországnak


Történelemtanításunk azt próbálja elhitetni velünk, hogy a német nép veleszületett irracionális gyűlölettel viseltetett a zsidók iránt és csak arra várt, hogy valaki, mint Hitler, jelenjen meg, és lehetővé tegye számára, hogy kifejezhesse gyűlöletét. Semmi sem áll ennél távolabb az igazságtól. Sok évig, amíg Németország császárság volt, a zsidók nagyon jól beilleszkedtek a német társadalomba, sokan jómódúak voltak és közreműködtek az állam életében. Emiatt sok olyan zsidó, akiket más európai országokban üldöztek, mintOroszországban és LengyelországbanNémetországban kerestek menedéket, ott békét és biztonságot keresve.
Majdnem hetven évig mesélték nekünk, hogy a németeket hirtelen egyfajta őrület kapta el, és elkezdték gyűlölni és legyilkolni a zsidókat. Milliószor elmondták nekünk, hogy milyen ROSSZAK voltak a németek, ezen az oldalon egy gyors és nem teljes áttekintést adunk arról, hogy hogyan építették föl az második világháborút jóval Hitler megválasztása előtt!

Cionista tevékenység


1897: Az első cionista világkongresszust tartották meg Svájcban, Bázelben, THEODOR HERZL vezetésével. Cionizmus a zsidóság politikai fegyvere és azért állt elő, hogy beteljesítse a zsidó politikai célokat, melyek része a zsidó haza megteremtése. Állítólag ezeknek az üléseknek a jegyzőkönyve fönnmaradt, és ezek a "protokollok" azóta is viták forrásai.
1905: "Cion bölcseinek protokollja" első példányai megjelennek Oroszországban, egy évvel később Londonban. Sokan azt állítják, hogy a protokollok a cionista világuralom megszerzésének tervei. A zsidók erőteljesen tagadják ezt és azt állítják, hogy a protokollok hamisítványok. De az emberek inkább hitük szerint cselekednek, mint a tények alapján. A világon emberek milliói azt hiszik, hogy a protokollokat zsidók írták, maga Adolf Hitler, és pártjának sok tagja olvasta a protokollokat, önnek is el kéne olvasni őket, és sajátmagának ítélnie róluk!
1914: Európában kitör az első világháború. Tudja miért? Mert Németország Európa egyik legerősebb ipari államává nőtt föl és NagybritanniaFranciaország Oroszország úgy vélte, hogy ez az erős ország fenyegeti őket. EZÉRT!
1916: Nagybritannia Franciaország vesztőfélben állnak. Német cionista csoportok fölkeresik a brit hadi irodát azt ajánlva, hogy az Egyesült Államok lépjen be a háborúba, HA a brit kormány megígéri a zsidóknak Palesztinát mint zsidó hazát. A britek beleegyeznek. Lord Balfour átadja a 'BALFOUR NYILATKOZATOT' Lord Rothschildnak. Az US cionistái (akiknek ő sok pénzzel tartozott) ezután megzsarolták Wilson elnököt, hogy vonja be az USA-t az első világháborúba.
1917: Oroszországban megkezdődik a bolsevik forradalom. A bolsevikokat zsidók vezetik, akik gyűlölik a cári kormányt. Az amerikai zsidó bankárok, Jakob Schiff és KUEHN-LOEB több mint 20 millió dollárral támogatják a bolsikat. Bolsevik forradalmárok lemészárolják az oroszországi cári családot.
1918: Németországot legyőzték, nem katonailag a fronton, de otthon, felbuzdulva Oroszországi sikereiken, a bolsevikok erőteljesen izgatnak, sztrájkokat és felkeléseket provokálnak ki a kikötői és gyári munkások köreiben, és így tönkreteszik a hadi szállítási vonalakat a frontok irányában. A bolsevikok most NémetországotFranciaországot, Nagybritanniát ésSpanyolországot akarják. A Németországi zsidó bolsevik vezetők, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg forradalmi hatalomátvétellel próbálkoznak Berlinben, de elfogják és később kivégzik őket. A német császár lemond attól tartva, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint az oroszországi cári családhoz tartozó rokonai. "Cion bölcseinek protokollja" a monarchiák eltűnését követeli, ami most gyorsan megvalósul... kivéve, ha azt hiszi, hogy ezek csalások, de ez esetben is beteljesednek. Lengyelország német területeket foglal el.


Békeszerződések


1919: Aláírják Párizsban a VERSAILLESI szerződéseket. Noha a cionisták nem küzdtek a háborúban, 117 cionista érkezik Párizsba Bernard Baruch úr vezetése alatt, magukkal hozzák a Balfour nyilatkozatot, és az követelik a britektől, hogy tartsák meg ígéretüket és adják nekik Palesztinát. Ha az ön országában egy etnikai csoport kiárusította volna az országot az ellenségnek és ezzel azt okozná, hogy ön veszítse el a háborút, ön ezt a kiárusítást GYŰLÖLETNEK ÉS HAZAÁRULÁSNAK minősítené? Ezt tették a németek, de SEMMIT sem tettek a zsidók ellen, akik elárulták őket. Lengyelország megnyitja Európa első KONCENTRÁCIÓS TÁBORAIT, melyekbe németek és ukránok ezreit zárják, és Oroszországban a bolsevikok kinyitják a GULÁGOT, ahova válogatás nélkül zárják be az embereket.
1920: Az USA-ban nagy zsidó bankok ruháznak be a német iparba és nagy kölcsönöket adnak Németországnak a világháború utáni újjáépítésre, ne, mert szeretik a németeket, hanem mert tudják, hogy egy egészséges ipar egészséges nyereséget hoz és nagy kölcsönök nagy kamatfizetést hoznak. Lengyelország még több német területet annektál és németek ezreit űzi ki otthonukból és országukból.
1923: Németország nem tudja a 270 MILLIÁRD REICHSMARK háborús jóvátétel fizetésére a szövetségeseknek, nem tudják többé megengedni maguknak, hogy saját szenüket visszavásárolják a szövetségesektől, hogy gyáraikat üzemeltessék és kályháikat fűtsék, a németek 'passzív ellenállásba' kezdenek, a franciák és belgák csapatokat küldenek az országba.

Infláció


1924: Bosszúból a nemfizetés miatt a nemzetközi zsidó bankárok a német pénzt (Reichsmark), amely a nemzetközi átváltási sorban van, leértékelik. A reichsmark hónapokon belül elértéktelenedik. Németek milliói, mivel nem tudják családjukat ellátni és lakbérüket kifizetni, arra kényszerülnek, hogy mindenüket eladják. A megváltozott átváltási viszony azt jelenti, hogy 1$ sok TRILLIÓ reichsmárkával egyenértékű. Néhány dollárért zsidó-amerikai befektetők fölvásárolnak német üzleteket, gyárakat, házakat, földet, műkincseket, ékszert. Az év végén a német kormánynak sikerül egy új pénz kihozatala, és az őrület megáll. Németek milliói vesztették el minden tulajdonukat, ezrek haltak éhen. A zsidó beruházók hihetetlenül meggazdagodtak.
A németek még most sem tesznek semmit ezek ellen a spekulánsok ellen, ellenkezőleg, sokuknak van magas politikai állása és magasan elismertek a német társadalomban.
1933: Bolsevikok és nemzeti szocialisták harcolnak Németország irányításáért. A németek látják, mi történik Oroszországban az emberekkel a bolsevizmusban és túlnyomó részben Adolf Hitlerre szavaznak. Adolf Hitler nagyon világosan látja a zsidók szerepét Németország vereségében az első világháborúban és az 1923-24-es pénzleértékelésben, és elhatározza, hogy mindannyiukat kitoloncolja Palesztinába (ahogy ezt a britek megígérték). De a briteknek szükségük van az arab olajra és ellenállnak Hitler törekvéseinek a zsidók Palesztinába küldésére. Csak hetekkel Hitler megválasztása és Hitler elhatározása miatt, hogy a zsidókat kitoloncolja Németországból, amerikai cionista csoportok, látva, hogy csökken befolyási területük Európában, HADAT ÜZENNEK Németországnak 1933 március 24-én. Most a németeknek elegük van! A németek megrendezik a zsidó boltok és üzletek EGY NAPI bojkottját - EGYETLEN NAPIG BOJKOTTÁLNAK!


Bolsevista támadás Spanyolországban


1936: A bolsevikok sikeresen kísérlik meg Spanyolország leigázását. Hitler csapatokat küld Franco tábornoknak.Németországi zsidók ezrei utaznak Spanyolországba, hogy támogassák a bolsevikokat és harcoljanak a 'fasiszták' ellen.
1939: 1939 szeptember elsején éjjel Lengyelország hadat üzen Németországnak, a varsói rádió azt állítja, hogy a lengyel csapatok a hét végére Berlinben lesznek (Lengyelországnak 40 gyalogos egysége volt, míg Németországnak 35, mindegyik hazai területen). 5 órával később Hitler csapatait Lengyelországba vezényelte. Szeptember 3-án Nagybritannia és Franciaország üzent hadat Németországnak. 1939 szeptember 3-án a lengyel rendőrség 5700 német polgári személyt mészárolt le Brombergben. Szeptember 6-án Chaim Weizmann, a palesztinai zsidó ügynökség vezetője hivatalosan csatlakozik a szövetségesek háborújához.
Így összefoglalva a következő a helyzet: Két zsidó hadüzenet, Nagybritannia & a brit Commonwealth, Franciaország ésLengyelország hadat üzen Németországnak, és még van képük azt mondani, hogy Hitler kezdte el a háborút; Hitler még hatalmon sem volt, amikor már elhatározták, hogy leigázzák Németországot!
1948: Három évvel a háború után Izrael hivatalosan kinyilatkoztatja, hogy Németország 'Izrael állam ellensége'.


AKARTÁK A HÁBORÚT HITLERREL!

1936-ban egy titkos szervezet 'THE FOCUS' melynek régebbi neve 'ANC' volt (nemzeti szocializmus-ellenes bizottság), melynek tagjai nagyon gazdag és befolyásos emberek voltak az USA-ban és Nagybritanniában, New Yorkban találkoztak és azt vitatták, meg, hogy hogyan tudnák lerombolni Németország nemzeti szocialista pártját, mielőtt Hitler újra föl tudná fegyverezni Németországot. A 'THE FOCUS' tagjai, melynek 24 országban voltak irodái, elhatározták, hogy minden pénzüket, hatalmukat és befolyásukat arra fogják használni, hogy Hitler minél hamarabb háborúba lépjen. Itt van néhány ember, aki háborút akart Németországgal:
Samuel Untermeyer: US állampolgár, Untermeyer úr az ANC alapító tagja, és tagja a fő US zsidó és cionistaszervezeteknek. 1933-ban, mint ezeknek a szervezeteknek az igazgatója azt követelte, hogy Adolf Hitler, akit hetekkel azelőtt demokratikusan választottak meg, mondjon le Németország kancellárságáról. Amikor Untermeyer úr követeléseit nem vették figyelembe, Untermeyer úr nyilvánosan (a sajtóban és a rádióban) az US vezető zsidó szervezetei nevében 1933 március 24-én Hadat Üzent Németországnak. Mivel érdemelte ki ezt Hitler vagy Németország ?
Winston Churchill, brit politikus: Az ANC-nek kellettek politikusok, hogy segítsék további terveiket. Mielőtt az ANC tagja lett volna, Churchill a megbékélés politikájának híve volt Hitlerrel szemben, de 1935-ben Churchill mélyen el volt adósodva. Amikor az ANC tagja lett, az nemcsak gazdaságilag segítette, hanem nagyon gyorsan megváltoztatta nézeteit a Németországgal tartott békéről. Churchill később megváltoztatta a szervezet nevét 'ANC'-ről 'THE FOCUS'-ra. Ő lett Nagybritannia miniszterelnöke és így 'hadat üzenhetett Németországnak'. Az ANC-t olyan emberek financírozták, mint R. Waley-Cohen, a brit képviselőbizottság elnökhelyettese és a Shell olajtársaság elnökségének tagja, és a 'The Jewish Defence Funds' (=Zsidó védelmi alap) pénzéből. Churchill úr beszédeinek tartalmát, mielőtt elmondhatta volna őket, előzőleg ezek a szervezetek ellenőrizték.
Bernard Baruch: US állampolgár és politikus, a 'THE FOCUS' tagja, ő vezette a 117 fős cionista küldöttséget a Versaillesi béketárgyalásokon az I. világháború után. Baruch úr, amikor odament, magával vitte a Balfour nyilatkozatot. 1916-ban Németországi cionisták megkeresték a brit háborús hivatalt, és megígérték, hogy meggyőzik Wilson elnököt arról, hogy vigye be az USA-t a háborúba Nagy-britannia és Franciaország oldalán. Ennek fejében Lord Balfour megígérte a világ cionistáinak, hogy garantálja jogukat egy zsidó államra Palesztinában. A nemzeti szocialisták természetesen árulóknak tekintették a németországi cionistákat, utalva árulásukra a háború folyamán, mint a 'belső árulókra'. A mai történelemoktatás azt állítja, hogy ez az árulás soha nem történt meg és mint legendára hivatkozik erre ( Die Dolchstoß Legende).
Franklin D Roosevelt US elnök:(itt barátjával, Bernard Baruchhal). Szintén a 'The FOCUS' tagja. Nem tudta Hitlert hadi cselekményekre provokálni az USA ellen. Roosevelt provokálta a japánokat, hogy támadják meg Pearl Harbourt. Az US nemcsak megfejtette a japán rejtjeles üzeneteket és jóval a támadás előtt tudott a készülő támadásról Pearl Harbour ellen, a britek is figyelmeztették az USA-t, de Rooseveltnak szüksége volt egy olyan okra, amivel hadba viheti az USA-t Japán és Németország ellen. Ezért hajlandó volt amerikai életek ezreit föláldozni.
Chaim Weizmann: Képviselte a zsidó és cionista szervezeteket világszerte és joga volt nevükben szólni. Ő lett később Izrael első miniszterelnöke. 1939-ben Weizmann úr is HADAT ÜZENT Németországnak a világ zsidóságának nevében. A második világháború alatt zsidó brigád alakult ki, és kb. 1.5 millió zsidó harcolt a szövetségesek oldalán (nem számolva a keleti fronton harcoló partizánokat). Ez a második hadüzenet teljesen világossá tette a nemzeti szocialistáknak, hogy a zsidók 'Németország ellenségei' akartak lenni, következésképpen minden elfogott zsidót vagy keletre deportáltak, hogy a fehéroroszországi zsidó autonóm köztársaságba települjön le, vagy gettóba küldték, mint THERESIENSTADTBA, vagy koncentrációs táborba.
Henry Morgenthau: US pénzügyminiszter és Roosevelt elnök barátja terveket írt le 1944-ben Németország legalább négy részre osztásáról, minden iparának tönkretevéséről és minden ipari terület mezőgazdasági területté változtatásáról. Minden német katonai vezetőt és pártvezetőt per nélkül akarta agyonlövetni. Terve magában foglalta a német nép kiéheztetését és hatalmas kártérítési fizetések követelését az országtól, mely az országot örökre tönkretette volna. Tervét nem fogadták el, mert a szövetségesek attól féltek, hogy ilyen lépések Németországot a kommunizmus felé hajtanák. Terve, hogy kiéheztessék a németeket, később mégis megvalósult Eisenhower tábornok jóvoltából, aki német hadifoglyok millióit kényszerítette a szabad ég alatt való lakásra és addig hagyta őket ott, amíg egy millió katona halt éhen. (A fordító megjegyzése: 1945 és 1947 között a német polgári lakosságot is rendszeresen éheztették a megszállók)
Theodore Kaufmann: Németországnak tönkre kell mennie! c. művét 1941-ben adták ki, Ebben Kaufmann úr a háborúért nem a nemzeti szocialistákat, hanem az egész német népet teszi felelőssé, és a németek tömeges sterilizációját javasolja a háború után. A német hadsereget munkabrigádokba akarta osztani és fölosztani őket Európában és Afrikában. Gyűlölettel teli tervei a német nép teljes elpusztítását követelték, hazájuk szétosztását más népek között, és a német nyelv megszüntetését (kétségtelenül ez az, amit ma népirtásnak neveznek). Mikor a németek megismerték ezeket a terveket, biztosan keserűbben harcoltak, mert tudták, hogy Kaufmann úr mit tervez velük és családjukkal.
Josef Sztálin: A jó öreg Józsi bácsinak nevezték őt az amerikaiak. Saját népéből kb. 80 milliót öletett le és milliókat tett a gulágokra. A 20-as évek közepén Sztálin már tervezte Európa leigázását és kommunistává tételét. 1941-ben Oroszországban orosz csapatokat német egyenruhába öltöztetett, és saját népét gyilkoltatta és terrorizálta ezekkel a katonákkal. Több tábornokát ölette meg, mint ahány csatában halt meg. Ártatlan polgárok tízezreit ölette meg (Katynban és Babi Jarban), és Németországot vádolta ezek megölésével. Európa azért szabadult meg ettől a tömeggyilkostól, mert Adolf Hitler 1941-ben képes volt Sztálin támadó csapatainak a visszaverésére, 14 nappal azelőtt, hogy a szovjet csapatok Európára támadtak volna.
Churchill, Roosevelt, Sztálin


Halálozási arány


Hányan haltak meg természetes módon? Hányan haltak meg a koncentrációs táborokban és egy gyors összehasonlítás!
A német törvények előírták, hogy a német koncentrációs táborokban minden halálesetet föl kellett jegyezni legalább három kormány és tábori és országos hatóságnak kellett teljes bejegyzési űrlapokat kitölteni és könyveket vezetni a halálesetekről, melyek tartalmazták a nevet, a születés idejét, az állampolgárságot, az internálás okát és a halál okát. Ezeknek a könyveknek a másolatát A D hivatal is megkapta Oranienburgban és ezeket Oroszországba vitték 1945-ben. Ezeknek a könyveknek a legtöbbjét átadták az Arolseni vöröskeresztnek, és 1984-ben a vöröskereszt minden olyan haláleset összefoglalóját közreadta, amely német koncentrációs táborban történt. A teljes szám 282 077 volt, néhány kisebb lista még hiányzott. Az eredeti oldal bemutatja az Arolseni vöröskereszt eredeti levelét. Az szövetségesek orvosai szerint, akik boncolásokat végeztek, rögtön a német kapituláció után, azt találták, hogy a táborokban a legtöbb ember fertőző betegségben halt meg.
A zsidók a táborlakók kevesebb mint 1/3-át tették ki. (Néhány táborban sok ezer volt, máshol csak párszáz).
úszómedence Auschwitzban

Zsidó sírkövek fényképe a hamburgi temetőben 1999-ben. A nemzeti szocialisták nem rombolták le a zsidó sírköveket, de ezek a sírkövek fölvetik a kérdést: "Hány zsidó halt meg a nemzeti szocialista uralom idején természetes okokból?" Lengyel hivatalos források szerint közvetlenül a II. világháború előtt a természetes halálozási arány Lengyelországban átlagosan évi 2.1 százalék volt, és ahogy bemutatjuk oldalunkon, a varsói gettó és más keleteurópai országokban a zsidók élete kifejezetten nehéz volt, így nyugodtan kiindulhatunk egy évi körülbelül 2.5%-os halálozási arányból. Európa zsidó lakossága a háború előtt és alatt nem állapítható meg pontosan. A nemzeti szocialisták körülbelül 11 millióra becsülték. Ha ezt vesszük alapul, akkor évente kb 275 000 zsidó halt meg évente természetes okokból. A nemzeti szocialisták 12 évig voltak uralmon, így szorozzuk meg 275 000-et 12-vel. 3.3 milliót kapunk eredményül, 3.3 millió zsidó ember halt meg Európában teljesen természetes okokból a nemzeti szocialisták uralma alatt. Hallotta ön valaha is, hogy valaki ezt mondta volna: "Nagyapám a háborúban halt meg természetes okokból?" Én sem!

Zsidó temető


Zsidó temető


Hamburg Ohlsdorfi temetője 1999-ben. A tömegsírban annak a 37 ezer polgári személynek a maradványai vannak eltemetve, akik az 1943-as értelmetlen tűzbombázás során vesztették életüket Hamburgban. A britek már 1935-ben elkezdték a városok bombázását, olyankor, amikor Németországnak még egyáltalán nem voltak nehézbombázói. Több bombát dobtak le Berlinre egy nap alatt, mint amennyi Nagybritanniára az egész második világháború alatt esett le. És hogy a viszonyokat helyesen lássuk, Több ember halt meg Drezda bombázásakor pár nap alatt, mint ahány ember bármilyen okból kifolyólag is meghalt a német koncentrációs táborokban 12 év alatt.
Ha egy kiló kenyér ára = Egy kisváros árával
Képzelje el, hogy az ön országa mélyen el van adósódva nemzetközi magánbankoknál ma, és ezek a magánbankok azt tehetik az ön országával, amit 1923-24-ben Németországgal tettek, ha a politikusaik nem teszik meg, amít kivánnak. Mit gondolna ön arról, hogy ki kormányozza a világot?
Ez a plakát, mely az iskolai oktatás része volt mutatja, hogy a "nácik" mennyire megvetették a nemzetközi bankárokat az 1930-as években.
1918-ban a német hadsereg a szövetségesek túlereje és bolsevikok hazai árulása miatt körül volt véve. A világháború befejeződött - a szövetségesek számára. Berlinben ekkor egy kiló kenyér ára 0.63 márka volt (RM).
Miután a szövetségesek találkoztak Versaillesban és befejezték Németország megfosztását önbecsülésétől, szuverenitásától, területei egy részétől, gyarmataitól, hajóhadától, mezőgazdaságának nagy részétől, és szinte mindentől, ami nem volt a földben, a német Reichsmark (RM) - amely sajnos a nemzetközi átváltási sorban volt - leértékelődött, 4.2 RM- 1 dollár arányról 14 RM- 1 dollár arányra.
Németország idegen pénzben fölhalmozott tartalékai lassan fölhasználódtak arra, hogy saját szenét visszavásárolja Franciaországtól és Belgiumtól - a lakások fűtésére, főzésre és a gyárak üzemeltetésére szükséges szén. 1923-ra a német lakosságnak nem volt már pénze arra, hogy a szövetségesek nevetséges jóvátételi követeléseit tovább fizesse.
A németek "passzív ellenállásba" kezdtek a szövetségesek követelése ellen. Franciaország és Belgium azzal válaszolt, hogy csapatok ezreit küldte a Rajnavidékre, és, hogy megbosszulják a nemfizetést, a NEMZETKÖZI BANKÁROK újra leértékelték a birodalmi márkát.
1923.januárjában Berlinben egy kiló kenyér ára 250 RM volt.
Ahogy a németek "passzív ellenállása" tovább terjedt, és néhány esetben erőszakossá vált, a nemzetközi financírozók és bankárok tovább csökkentették a birodalmi márka árfolyamát.
Míg 1922. júliusában 1 US dollár 493 RM-ba került, 1923 júliusában 1 US dollár 350 000 RM-ba került,
1923.júliusában Berlinben egy kiló kenyér ára 3465 RM volt.
Ha valakinek rokonai voltak az USA-ban és sok európai zsidónak voltak, ezek néhány centért tudtak ékszert, műkincseket, és más értéktárgyakat venni a németektől, mert ezek arra kényszerültek, hogy eladogassák tulajdonukat csak azért, hogy élelmezzék családjukat.
1922. augusztusában 1 US dollár 4 600 000 RM-ba került - ami elegendő volt hogy néhány nagyobb lakást vagy villát vehessen valaki középosztálybeli német családoktól, akiknek már nem voltak eladható tárgyaik és nem volt állásuk sőt esetleg ennivalójuk sem. Néhány "US állampolgár" föl tudott vásárolni egész házsorokat vagy üzletek sorát - néhány száz dollárért.
1923. szeptemberében egy kiló kenyér ára 1 512 000 RM volt.
1923 novemberében 1 US dollár ellenértéke 4.200.000.000.000.- birodalmi márka volt. Csak 5 dollárral egész városokat és iparágakat lehetett megvásárolni.
1923 év végén Berlinben egy kiló kenyér ára 201,000,000,000 RM volt. Majdnem minden német család elvesztette javait, megtakarított pénzét, állását és házát. Sok fő üzletág, ipar és gyár ment át nemzetközi bankárok és "idegen állampolgárok" birtokába.
A német ipart tönkretették, a pénz értéktelen volt, a nép éhen halt. A birodalmi márkát mögött álló aranytartalék nagy részét fölette az idegenből jött infláció. A NAGY NYERTESEK a nemzetközi bankok és sok fajtársuk volt, aki Németországbanlakott. A New Yorki nemzetközi bankárok egyetlen puskalövést nélkül szinte teljesen porrá vertek egy nemzetet és népet.
Ha egy idegen csoport faj vagy nemzet az ön országával, önnel és az ön családjával és barátaival, mit tenne ön annak a csoportnak a tagjaival, az ön országában laknak? Jó barátnak tekintené őket, megbízna bennük újra? ... vagy első számú ellenségnek tekintené őket, kiutasítaná vagy bezárná őket?
Meglepő-e, hogy Hitler mindazokat börtönbe vetette, akik megpróbálták szétzúzni országát?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése