Magyarságért

Magyarságért

krisztina

„Kedves Szerkesztőség!

Egy véletlen kapcsán került a postaládámba Morvai Krisztina következő Európai parlamenti felszólalásának szövege.
Szeretném megosztani Önökkel.”

Tisztelt Képviselőtársaim!
(A szónok öltözete: különleges, piros, Atilla-szerű zsinórokkal díszített kiskosztüm, rózsamintás, csipkés fekete szoknyával. Derékon átkötve kacagány.)
Másodszor szólalok meg Önök előtt, a magam tudottan higgadt és tárgyilagos módján. Elöljáróban újra csak megerősítem: vannak a MAGUNKFAJTÁK, és vannak a MAGUKFAJTÁK. Tehát vagyunk mi, kedves, szabadságszerető magyarok, és vannak maguk, akik kirabolták, fillérekért felvásárolták az országot. Ne is áltassák magukat, mert a Magukfajták végtelen arcátlanságával mindig is tisztában voltunk. Mi az a párt vagyunk, amelyik megzavarja a forgatókönyvet, amely alapján kifosztották Magyarországot. Nekünk csak nyűg az EU, púp a hátunkon. A Jobbik az EP-ben sem fog idegen hatalmakhoz dörgölőzni.
Igaz, a fizetés nem rossz, de ez sem jogosítja föl magukat mindenre.
Hát ide figyeljenek.
Minden tudományos, elméleti és gyakorlati ismeret tükrében ma Magyarországon a legsúlyosabb diszkrimináció a MAGYAR EMBEREKET éri. Különösen súlyos kirekesztést élnek meg azok, akik vállalják magyarságukat. Tehát arra van szükség, hogy visszavegyük a Hazánkat azoktól, akik fillérekért lenyúlták. Hogy ne egy új gázai menekülttáborban végezzük. Magyarország bőségesen megélne az egykor legendás magyar élelmiszerből és csodás vízkincsünkből, ha a magukfajták hagynák. Ez lenne a valódi válságkezelés!
(Taps.)
Gazdaságunk idegenek kezében van. Az Európai Uniónak csak rabszolga-munkaerőként kellünk. A magyar kormányok a multik lábát nyalják, kultúránkat elveszítettük, az oktatáspolitika butításpolitika. A kereskedelmi televíziók alázzák nemzetünket.
Kijelentem: egy tollvonással meg fogunk szüntetni minden egyes jogszabályt, amelyik Magyarországot ide juttatta. Magyarország nem a Magukfajtáké! Véget kell vetni annak, hogy a szüretelő magyar gazdát helikopterről és kommandósokkal támadják meg az adójából fizetett helytartók! Elég volt a terrorizálásunkból! A nemzeti vagyont egykettőre visszavesszük. A lopott holmi visszajár!
A legjobb megoldás az lenne, ha maguk mind kivándorolnának Izraelbe.
(Egyetértő moraj.)
Tisztelt képviselőtársaim!
Önök folyton azt ismételgetik, hogy Európa tragikus múltjának emlékeit életben kell tartani. Hogy az európai integráció válasz volt a két világháború és a holokauszthoz vezető náci zsarnokság okozta szenvedésekre, és a zsarnoki rendszerek közép-kelet-európai terjedésére. Hogy módot adott az Európában korábban tapasztalható ellenségeskedés mérséklésére, sőt a háború végleges befejezésére. Sőt azt is állítják (!!), hogy errefelé faji, társadalmi vagy politikai ürügyekkel kiirtottak, eltiportak, megnyomorítottak egész népcsoportokat (??!). Ezért kellene emlékezni: merthogy emlékezet nélkül nincs megbékélés. Állítólag e célból támogatják olyan görcsösen Európa múltjának és jelenének dokumentálását.
Hát ehhez nekem lenne némi hozzátennivalóm.
Mi nem vesszük tudomásul, hogy a Magukfajták gyarmati sorra ítéltek bennünket. Nem úgy reagálunk az Önök szeretett főnökének, Simon Peresznek Magyarország felvásárlásáról szóló tájékoztatójára, hogy azt mondanánk: Shalom, Shalom, jöjjön csak bátran, és szolgálja ki magát!
Nem és nem!
Ebben az országban folyamatos rablás zajlik, és borzalmas kegyetlenkedések. A 2006. október 23-án történtek miatt feljelentettem a rendőrséget. A tömeges emberi jogi jogsértések, szemkilövések, rendőri brutalitás és önkényes bebörtönzés-sorozat mellett Önök szemrebbenés nélkül mentek el, ugyanakkor lassan az európai sajtó kedvelt témája lesz a magyarországi állítólagos rasszizmus, antiszemitizmus, illetve más „égbekiáltó” cselekedetek.
Közben az uniós határok őrzésére szánt pénzből a magyar kormány izraeli vízágyúkat szerzett be, melyeket az elsorvasztott ellenzék megfélemlítésére használnak! A kilőtt szemű áldozatok kártérítésének követelésétől kellene hangosnak lennie Brüsszelnek, nem a magyarok gyalázásától! Minduntalan rácsok és kordonok mögé zárnak minket: de eljön az igazság órája, a végén az országromboló, szemkilövető gazemberek kerülnek majd börtönbe!
(A Horváth Mihály téren jó ideje ötven csuklyás, fekete ruhás hazafi várakozik. A József körút és a Baross utca kereszteződésében felsorakoztak a rohamrendőrök. A József körúton kukákat törtek össze és jelzőlámpákat döntöttek a hazafiak, a törmelékeket az út közepére szórták. A helyszín felett rendőrhelikopter köröz. A rendőröket folyamatosan dobálják üvegekkel, sörösdobozokkal, néhány harcos közelről provokálja őket.
Az Arany János utca és a Deák tér között egy üresen hagyott rendőrautóból sikerült rendőr felszereléseket kipakolni. A Bazilika mellett felsorakozott zsernyákok Molotov-koktélt kaptak. A vonulást szűnni nem akaró skandálások kísérik, "Gyurcsány takarodj!”, és „Gyurcsányt a Dunába, a zsidókat meg utána!”. Toroczkai rendőrbakancs-taposta Hunnia zászlóval érkezik, és köszönti a harcosokat. Üzeni, a hazafiak nem félnek.
A cigányok mindösszesen 800-an jelennek meg, míg a Hősök terén lévők száma 2-3 ezerre tehető. Budaházy felhívja a harcosok figyelmét arra, hogy viseljenek maszkot, ennek hordásával elkerülhető, hogy viszontlássák magukat a police.hu oldalán. A helyszínen símaszkokat is osztogatnak, amiket elkapkodnak a szabadságharcosok. Olvassa a barikad.hu-t! Nemzeti póló és hazafias szikvíz-akció.)
Tisztelt képviselőtársaim! Elég volt abból, hogy csőcseléknek, szélsőségesnek nevezzenek minket, csak mert ellenállunk! A bennünket leszélsőségesezők tönkreteszik, gyarmati sorba taszítják Magyarországot. Panaszkodnak ránk, mint a rossz gyerekekre! Nos, nem mi vagyunk a szélsőségesek, hanem ők a szélsőségesek! Gyarmati sorba kényszerítenek bennünket, és ha ellenállni merünk, a szemünk közé lövetnek, ciánnal kívánnak kiirtani minket!
Hát hogy ne krenkolná magát az ember?
(Összegezve: az egész belvárost körbezárták a droidok. A Lánchíd pesti hídfőjénél, az MTA előtt színpad van kivetítővel, amin a cigók logója „díszeleg”. Nem messze szintén gyülekeznek a droidok.
Aki nem vehet részt személyesen a megmozduláson, a Szent Korona Rádióban percről percre nyomon követheti az eseményeket. De a személyes élményt és tiltakozást nem pótolja semmilyen tudósítás! Dobócsillag, számszeríj és sörétes puska kapható.)
Kedves képviselőtársaim!
Mondjuk az MSZP és a MAZSIHISZ is okoz félelmet, mégsem gondolom, hogy azonnal fel kellene oszlatni őket. De világossá kell tenni mindenki előtt, akik azt gondolják, bármit megtehetnek a magyarsággal, hogy reszkessenek! Hazaáruló, aki előrehozott választások megkerülésével kíván miniszterelnök maradni! Magyarország nem egy szűk klikk kft-je! Jogunk van választani! Nem tűrhetjük, hogy gyarmatosítóink újabb és újabb helytartókat küldjenek ránk!
Ilyen mennyiségű adósságot úgyis képtelenség visszafizetni. De nincs is mit visszafizetni, a rengeteg kamattal már százszorosan visszafizettük. Ki kell mondani: aggódhatnak a Magukfajták, mert mi több adósságot nem fizetünk!
Fölajánljuk inkább Izraelt a Magukfajtának. Menjenek csak! Arrivederci, hohmecek! Azt mi mondjuk majd meg, ki a zsidó, és ki nem az.
Szebb jövőt!
A magyarságnak címzett extra ajánlatunk a következő:
• El kell kezdeni arról beszélni, hogyan züllöttünk állattá, és hogyan lehetünk újra emberek!
• A jelenlegi alkotmány helyett a Szent Korona-tan törvénybe iktatása.
• A munkanélküli segély élelmiszer-, ruha-, gyógyszer- és közüzemi jegyekben való folyósítása.
• A társadalmi asszimilációra nem alkalmas csoportok bevándorlásának megállítása.
• Egyházi esküvő kötelezővé tétele.
• Nemzeti szellemű média.
• Kötelező erkölcs- és hittanóra az általános és középiskolákban.
• Magyar Őstörténeti Intézet felállítása a hun-avar-magyar folytonosság kutatása céljából.
• A Büntető Törvénykönyvben védelem biztosítása a Turul madárnak és az Árpád-sávos zászlónak.
• A Szabadság téren álló szovjet emlékmű áthelyezése, a Kossuth téri Károlyi-szobor eltávolítása. Köztéri szobor állítása Horthy Miklós, Wass Albert, Teleki Pál és Prohászka Ottokár emlékére.
• A hajléktalanok eliminálása a közterekről.
• A megyékben a cigánybűnözés eliminálása.
• Magyar állampolgárságot a Trianoni magyaroknak!
A többit meglátjuk.
Kedves Képviselőtársaim!
Ehelyütt egy személyes kitérőt szeretnék tenni. Fontos ugyanis meghallanunk és megértenünk, mit üzent Jézus azzal, hogy lehajolt, megmosta az ember lábát, és közben felnézett rá és azt mondta: „Szép, értékes és fontos vagy. Jó, hogy a világon vagy.”
Vezérlő elvünk mindig legyen a szeretet.
Azonban ideje, hogy néhány dolgot leszögezzek.
Tudniuk kell: a Magunkfajta nem tűri a pofátlanságot! Elég volt abból, hogy az EU palesztinokat akar csinálni belőlünk saját hazánkban! Nem és nem! Nevezzék Bokrosnak vagy Bajnainak, mindegyik milliárdosi minőségében kívánna további nadrágszíj-húzogatást. Színtiszta politikai bűnözés! Ahogy az volt – méghozzá a legsúlyosabb fajtából! – a román EU-csatlakozás elfogadása, a lisszaboni szerződés aláírása, az IMF hitel felvétele, a Magyar Gárda elleni gyűlölethadjárat, valamint a Simon Peresz országhódító törekvéseiről való gyűlölködő hallgatás.
Történelmünk során még sosem voltunk ekkora válságban, sohasem voltunk ennyire kivéreztetve. Évtizedek óta mély kómában tartanak bennünket, gerincünket megtörték, és most a lelkünket is el akarják rabolni.
De Magyarország nem a szemkilövető törpepártoké! Szerencsére itt a Magyar Gárda, melynek jelszava - hit, erő, akarat! Erre van most szükség. Mint történelmünk során annyiszor, élet és halál kérdése dől most el. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Pongrác Gergely és Wittner Mária örököseiként bennünk fel sem merülhet, hogy elmeneküljünk a sorsunk elől.
Képviselőtársaim! Minket 2006 őszén ezrével verettek össze, juttattak börtönbe és kínoztattak ÁVÓ-s módszerekkel. Orrfacsaró könnygázt vetettek be, gumilövedékkel soroztak közénk, magatehetetlen embereket verettek félholtra az utcakövön. Önök, élen a hatalmához betegesen ragaszkodó Gyurcsány Ferenccel, lovasrendőri rohamot vezényeltek közénk és kardlappal üttettek bennünket. Nem szégyellik magukat? Mit mondanak majd, ha egyszer a gyerekük kérdőre vonja önöket?
Minket nem lehet gettóban lébecoló genetikai cigánybűnözőkkel megfélemlíteni.
(Hallgassa a Szent Korona Rádiót! A magyar kultúra kincsei, nemzeti rockzene. A romasorok legszélén laknak a legsoványabb, leginkább ínyünkre való cigányemberek! Foghíjasok, többnyire max. 50 kiló, gyakran gyerekkel. A saját hazánkban palesztinokat csinálnak belőlünk!! Sörétes töltényt olcsón a barikad.hu-n. Érdemes hallgatni a Szent Korona rádiót is.)
Tipikus eset például a jelenlegi miniszterelnöké, azé a rettenetes emberé, aki a dúsgazdag bankárokkal együtt nadrágszíjhúzogatásra biztatja most a kisembereket. Hát egy nagy daleszt! Fizessenek Maguk! A lopott holmi visszajár! Azt hajtogatják, hogy válság van, és hogy áldozatokat kell vállalnunk - így, többes számban! A saját áldozatukról beszéljenek! Adják vissza Magyarországnak, amit elloptak! Ez a válságból való kilábalás legfontosabb útja. Elő a szajrét, de ízibe! Felelősségteljes magyar párt ezt teszi a kilábalás fő feladatának.
(Összecsapnak a csuklyás, arcukat sállal eltakaró hazafiak a rendőrökkel az Üllői útnál. A tömegben ott van Morvai Krisztina és Budaházy György, akik a Művészetek Palotájához vezetik a radikálisokat. Mintegy ötven méterre, a Horváth Mihály téren még mindig sok csuklyás hazafi várakozik. Időközben a József körút és a Baross utca kereszteződésében is felsorakoztak a droidok.
Egy szónok részleteket olvas fel a Magyar Chartából, amit a tömeg a legnagyobb derűvel fogad. A beszédek között a Romantikus Erőszak zenél, gondoskodik az eseményhez illő hangulatról. A tér közepére felállított kordonon kívül is emberek gyülekeznek.
Cigók!!!!
A beszéd hatását különösképpen fokozza a kicsiny, de lelkes tömeg helyeslő ordítozása: „mocskos, hazátlan zsidók”, „galíciai jöttmentek”, „Izrael gyerekekre lő”, „takarodjanak a büdös zsidók”. A megemlékezés a Himnusz hangjaival zárul.)
Visszatérve arra, mi történik ma Magyarországon. Nem reformszövetségezni kell és nadrágszíjat húzatni a magyar kisemberekkel, hanem ki kell mondani: Magyarország a magyaroké! A magyar embert egészséges, jóminőségű magyar hússal, magyar tejtermékkel kell táplálni, nem pedig ideárasztott külföldivel, szennyezettel! Magyar ember magyar kolbászt egyen. MAGYAR gazdától! Ez most a nemzeti ellenállás fő formája.
Az ellenzékkel szemben az azonosítójel nélküli elemek bevetése, a gumilövedékkel fejre leadott lövések, a lovas roham egy demokráciában nem elfogadható dolgok. Ennek érdekében nevezik csőcseléknek, zavargóknak a MAGUNKFAJTÁT. ÖNÖK diktatúrát kívánnak szellemileg előkészíteni, olyan diktatúrát, ahol már csak a MAGUKFAJTÁK szólalhatnak meg, s a MAGUNKFAJTA az utcára sem léphet ki, mert szemen lövik. Itt az ideje, hogy a MAGUKFAJTÁK rettenetesen szégyelljék MAGUKAT!
Minden olyan jogszabályt és intézkedést, legyen az magyar, Európai Uniós vagy hottentotta, amelyik nem magyar szellemű, megsemmisítünk. Az Izraeli állampolgárságú bűnözők (kormánytagok, katonai parancsnokok és „polgári személyek”) által a megszállt övezetben a lakosság sérelmére az elmúlt időszakban elkövetett erőszakos cselekmények minden kétséget kizáróan megvalósították az alább felsorolásra kerülő – nemzetközi jog alapján, de a magyar jog szerint is – büntetendő emberiség elleni bűncselekményeket. Hagyják abba megalázó, gyalázatos szövegeiket a nadrágszíjhúzogatásról! A kisembernek már nadrágszíja sincs, mert azt is elzálogosította. Mit képzelnek? A gazdaság megújításának költségeit viseljék elkobzott vagyonukból azok, akik szétlopták az országot. Az IMF-től, az EU-hoz kötődő és más külföldi bankoktól felvett kölcsönökről jelentsük ki, hogy már visszafizettük őket. Nem fizetünk egy fillért sem, mert nem nekik lehet felénk követelésük, hanem fordítva – mi követelhetünk tőlük!
Ha ez ellen kifogásuk van, akkor kérjék vissza a pénzt azoktól, akiknek tovább-bármicvózták. Javasolnám Izraelt. A neo-ÁVH rendkívül erős könnygázának bevetésével ismét bebizonyította antimagyarságát.
(A rendőrök, akik többször is felszólították távozásra a hazafiakat, lezárták a József körutat. A Horváth Mihály téren egy újságíróra támadtak a hazafiak. A Hock János utca és a Nap utca sarkánál egy rendőrautóra Molotov-koktélt dobtak. A Nagy Templom utcában köveket szedtek fel, a Krúdy Gyula utcánál két rendőrt megrugdostak, így azok visszavonulásra kényszerültek. A környék felgyújtott kukákkal, kitört jelzőtáblákkal, összetört üvegekkel és szétdobált sörösdobozokkal van tele.)
A magyar ember fülében ma is visszhangzik a tonfák puffogása és a könnygázgránátok durrogása. A magyar fővárosban 2006. október 23-án több ezer – azonosítószám nélküli, símaszkos – rendőr brutális terrorral, egyebek mellett 14 ember szemen lövésével, lovasrendőri rohammal, idős, védtelen emberek földre teperésével és összerugdosásával vetett véget este 23 óra tájban a legnagyobb ellenzéki párt délután 18 órakor végződő gyűlésének.
A bűn pedig bűn marad, és a hazugság hazugság. Békésen tüntetők tömegeit verték véresre a nyílt utcán. Mintegy kétezren kerültek önkényes letartóztatásba, ahol embertelen módszerekkel kínozták őket. Alulírott Dr. Morvai Krisztina feljelentést teszek Izrael állam kormányának tagjai, hadseregének parancsnokai és további ismeretlen személyazonosságú, izraeli állampolgárságú bűnelkövetők ellen.
Összecsaptak a csuklyás, arcukat sállal eltakaró rendbontók a rendőrökkel. A tömegben egymás mellett menetel Morvai Krisztina és Budaházy György. A Hazánkat megnyomorító, szolgaságba süllyesztő, sokszorosan visszafizetett külföldi kölcsönöket mostantól ne fizessük tovább!
És még egy utolsó gondolat.
Száztizenhárom rendőrt vizsgáltak meg a mentők az esti rendbontás során, huszonnyolcat közülük kórházba kellett szállítani - mondta el az Országos Mentőszolgálat szóvivője. Hazafiakhoz nem hívtak mentőket.
A droidok, akik többször is felszólították távozásra a rendbontókat, lezárták a József körutat. Több helyütt fotóriporterekre támadtak a hazafiak. A Nap utca sarkánál egy rendőrautóra Molotov-koktélt dobtak. Mindenütt köveket szednek fel. A Krúdy Gyula utcánál a hazafiak két rendőrt megrugdostak, így azok visszavonulásra kényszerültek. Az MTI tudósítója látta, hogy a rendbontó, akivel szemben intézkedni akartak a rendőrök, elmenekült.
Az események után jóval is még mindig a zsigereinkben érezzük, milyen felemelő, szívet melengető, megrázóan izgalmas érzés szembeszállni a diktatúrával. Persze van valami vígjátékszerű is abban, amikor az ember ezt nem csatamezőn, nem a barikádon éli át. De Önök értik. A Magunkfajták pici mosolyból, félszavakból is értik egymást.
Várom Önöket ma este nyolckor a Wigwam klubban, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat javára rendezett jótékonysági Egészséges Fejbőr koncerten. A beszédek és a hangulatfokozó dallamok után innen indulva vonulunk be Európa szívébe, az Andrássy úttól egészen a Concorde térig.
Van időnk.
Nemzetipolo.hu A valóban magyar ruházat. Olcsó tölténytáskák kaphatók!
Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten óvja lépteiket.
Ismétlem: AZ ISTEN ÁLDJA MÁR MEG ÖNÖKET!

(Warga Marcell, olajmérnök)

Háború!

Aggódom az amerikai demokrá­ciáért. Azt hiszem, Barrosónak és Orbán Viktornak levelet kellene írnia Barack Obama elnöknek, amelyben jeleznék neki aggodalmaikat, sőt kifejezetten felszólítanák, hogy ha nem változtatja meg a legújabban bevezetett törvénycsomagot, akkor annak következményeivel is számolnia kell az amerikaiaknak.

Történt ugyanis, hogy 2011. december 31-én, azaz szilveszterkor – pikáns napválasztás, nemde? – az Egyesült Államokban elfogadták az új honvédelmi törvényt. Nem más, mint a Washington Post internetes portálján megjelent írás szerint ez a törvény Orwell és Bradbury elképzelt „szép új világát” valósítja meg. E törvény alapján a kormány bárhol és bárkit ellenőrizhet, megfigyeltethet, lehallgathat, letartóztathat, ráadásul különösebb indoklás nélkül.

Tíz példát sorol fel a törvényből a cikk, amelyek még húsz éve is elképzelhetetlennek tűntek a „szabadság őshazájában”. Ezek a következők: 1. Az elnöknek jogában áll elrendelni merényletet akár amerikai állampolgárral szemben is, ha gyanúba hozható a terrorizmussal. 2. A terrorizmussal vádolt állampolgárokat korlátlan ideig fogva lehet tartani, s ezt a jogot a katonaságon kívül immáron az elnök is megkapta. 3. Az elnök eldöntheti, hogy a vádlott szövetségi vagy katonai bíróság elé kerüljön (aligha kell ecsetelni, mekkora különbség van a kettő között). 4. A 2001-es terroristaellenes törvény (Patriot Act) alapján az elnök elrendelheti az állampolgárok felhatalmazás nélküli megfigyelését, most Obama azt a jogot is megkapta ehhez, hogy cégektől is kérhet adatokat, üzleti dokumentumokat és könyvtári kölcsönzéseket is ellenőrizhet. 5. A kormány a terrorizmussal vádolt személyekkel szemben titkos bizonyítékokat is felhasználhat, amiket senki nem ismerhet meg. 6. A háborús bűnösök kiadatását megtagadhatja az USA. 7. Titkos bíróságok működhetnek, amelyek az Egyesült Államokkal ellenséges viszonyban álló kormányoknak segítő állampolgárokat lehallgathatnak. 8. Jogi mentességet kapnak azok a cégek, amelyek állampolgárok bírói felhatalmazás nélküli megfigyelésében részt vesznek. 9. Ezen túl a GPS-készülékeket is lehet használni „gyanús” állampolgárok megfigyelésére, ismét csak bírói engedély nélkül. 10. A kormány kiadhatja gyanús állampolgárait olyan országoknak is, ahol köztudottan kínzás veszélye áll fenn.

Íme, a lista. Ehhez járul még a köztéri megfigyelés kiterjedt rendszere, a különféle chipekkel kapcsolatos vad elképzelések (amely alapján mindenki minden pillanatban ellenőrizhetővé válik), a külföldiekkel szembeni határellenőrzések stb.

„Terrorism, terrorism, terrorism…” A világ összes állampolgára potenciális terroristává vált.

Innentől kezdve mennyiben tekinthető az Egyesült Államok a szabadság hazájának?

És kérdem én ezek után, nagy tisztelettel: Európának, az Európai Uniónak nem inkább ezzel kellene foglalkoznia, ahelyett hogy Magyarországgal „szórakozik”, amely ország valójában még mindig az európai partneri együttműködés elkötelezett híve?

Nem azt kellene észrevenniük, hogy az Egyesült Államok kormányzata a terrorizmus álságos érvrendszere segítségével valójában nem tesz mást, mint feljogosítja magát arra, hogy a világ bármely személyével és ezen keresztül országával úgy járjon el, ahogy akar? Hogy most már valóban Nagy Testvérré kíván válni?

S nem azt kellene végre észrevennie Európának, hogy a nemzetközi pénzügyi körök, valamint az amerikai magántulajdonban lévő hitelminősítő intézetek hasonlóképpen arra törekednek, hogy az amerikai érdekeket érvényesítsék akár az európai érdekekkel szemben is, hogy a dollár veszni látszó devizatartalék (azaz világvaluta) szerepét megőrizzék akár az euróval s persze a jüannal és a többi más pénznemmel szemben is? Nem ezért van-e az, hogy a hitelminősítők most már a vezető európai hatalmakat is leminősítik, sőt arra készülnek, hogy az európai segélyalapot is a bóvliba sorolják, s ezzel tulajdonképpen Európára mondják ki azt, hogy bóvli?

S kérdem én: ehhez a valóban hatalmas jelentőségű kérdéshez képest valóban az lenne fontos Barrosónak, Van Rompuynak, Schulznak, Ver­hofstadtnak és a többi baloldali, balliberális politikusnak, hogy Magyarországon a bírók mikor mennek nyugdíjba, vagy hogy mi van a Klubrádióval?

Szánalmas és nevetséges Európa vaksága. A szeme láttára vívnak ellene is pénzügyi és politikai háborút a vezető, informális pénzügyi körök, a hedge foundok, a hitelminősítők és persze mögöttük az amerikai döntéshozók, s mindebből szinte semmit nem vesznek észre. E körök közben mosolyogva figyelik, ahogyan az ő szájuk íze szerint lépnek fel az európai politikusok, médiumok, újságok, közéleti emberek stb. Magyarország ellen, amely ország valóban nem e körök céljainak, érdekeiknek megfelelően működik.

Európát dróton rángatják.

Európa azt hiszi, béke van, miközben az Államok egyre jobban kiterjeszti mozgásterét, s fittet hány az alapító atyák szabadságjogokkal kapcsolatos, kőbe vésett törvényeire. Hogy is mondta egy kérdésre válaszolva Lindsey Graham szenátor? „A szólásszabadság nagyszerű gondolat, de háborúban állunk.”

Ez a mondat mindent elárul. Lassan megfordíthatjuk a régi mondást, valahogy így: a béke nem más, mint a háború folytatása más eszközökkel.

Isten óvja a világot. S benne minden jóakaratú embert, mert övék lesz a föld.

Fricz Tamás

Mikor a zsidók 1919-ben először elfoglalták hazánkat, még tiltakoztunk, és kivertük őket.
Mikor a zsidók 1945-ben az oroszok segítségével ismét elfoglalták hazánkat, hiába tiltakoztunk sok hazafit elvittek, és nem állt mellénk senki.
Mikor ebből elegünk lett 1956-ban ismét fellázadtunk a zsidók uralma ellen, de ismét elárultak bennünket, még több hazafit kivégeztek.
Mikor 1989-ben a zsidók köpönyeget váltottak a hatalom megtartása érdekében, már csak kevesen maradtunk, akik felismertük a lényeget, de ez az erő már komoly forradalomra nem elég.

Niemöller, Martin német protestáns teológus

A magyar föld nem eladó – A Jobbik hazaárulónak tekinti a földtulajdon megtartása ellen szavazókat és nem adja fel küzdelmét a magyar föld megvédése érdekében.Szívesen látott polgárőrök – A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület mintegy kétszáz tagja kezdett figyelemfelkeltő járőrözésbe Hajduhadházán.Magyarmentő terv – Új Csángó Cselekvési Tervet fogadtak el civil szervezetek a moldvai magyarság megmaradása érdekében.

2011. április 11.- egy újabb gyásznap nemzetünk egén.

A Fidesz NEM-et mondott:

A Magyar föld és ivóvíz magyar kézben tartására.
A mentelmi jog eltörlésére.
A határon túli magyarok autonómiájának támogatására.
A képviselő visszahívhatóságára.
A mentelmi jog eltörlésére.
Az álláshalmozás megakadályozására.

"Cseppet sem kedves fidesz szavazók, ti kik pont egy éve elárultátok hazátokat, hőn szeretett választottjaitok ma az új Alkotmányukkal "meghálálták" nektek!!!!
Ezennel a mai napot Országos Gyásznappá nyilvánítom!!!

("Köszönjük" nektek agymosottak!)"

Idézet egy tiszta szívű Magyartól

Kedves Fidesz szavazók!

Mielőtt tiltakoznának, és elmondanák a pártjuk által betanított mondatot, miszerint – ez a tiltakozás is a balliberálisok malmára hajtja a vizet, őket támogatja, – feltennék egy kérdést:

Vajon a balliberálisok is tiltakoznának, ha a termőföldet, és az ivóvizet nem védi a törvény?

Csak ennyit szerettem volna kérdezni Tisztelt fülkeforradalmárok!

Duft

Lengyel Károly – Mit tettél Fidesz?

Látszik, hogy jön a jobb idő, melegszik már napközben. A „fiatal” demokraták pedig öregszenek, nehezükre esik elviselni a meleget. Főleg, ha ezt a pszichés állapotot azzal jár együtt, hogy meg kell mutatkoznia a liberális gyökérnek.

Annak a kozmopolita eredezettségnek, ami nem képes elviselni mások igazát, s minden körülmények között eurohízlalt gazdái érdekeit képviseli. Megmutatkozott ez egy mai szavazáskor.
Undor! Fertő!
Mondjátok, egykori ifjak, mi kell ahhoz, hogy magyarul gondolkodjatok? Mi kell ahhoz, hogy a szavazóitok érdekeit képviseljétek?
Megmondom! Némi vértöbblet egy intim testrészbe! Ahhoz azonban kevesek vagytok, mint a macisajtban a brummogás. Kevesek! Értitek?
Van fogalmatok arról, hogy ezzel elvesztettétek a szavazóitok jelentős részét?
Kit érdekel az EU? Kit érdekel, hogy ti mennyire akarjátok az EU ülepét nyelvelni? Szégyentelenek! Hazaárulók, utolsó gazember módjára cselekedtetek idegen érdekeknek engedve! Erre nincs mentség! Soha nem is lesz! Soha!

Nem erre adtak felhatalmazást a szavazók! Jobban tennétek, ha eltűnnétek, valahová messzire. A magyar törvényhozás soha nem kapott a magyar néptől arra felhatalmazást, hogy a termőföldet és az ivóvizet áruvá tehesse idegenek számára. Mindenki aki eddig ezen munkálkodott, és aki ennél a szavazásnál a magyar termőföld és ivóvízkészlet védelme ellen szavazott, a hazaárulás minősített tettét valósította meg.
Erre nincs mentség! Soha nem is lesz! Soha!
Hazugság, hogy majd egyéb törvényekkel meg lehet védeni az értékeinket, az életterünket. Ez egészen egyszerűen nem igaz! Felháborítóan szemforgató gombnyomás volt ez. Megtettétek!
Egyáltalán felfogtátok, hogy mit tettetek? Lisszabon mindennél előrébb való? Kit érdekel?! Kit érdekel, amikor a magyar paraszt abban bízott, hogy ha egy nemzetinek hazudott kormány kerül ennek a szerencsétlen országnak az élére, majd az rendet tesz. Nem ez történt. Az történt, hogy semmi nem változott a pártjelvényeken kívül. Esetleg nagyobb vehemenciával távolították el a nem-fideszes embereket, ha kiderült róluk, hogy nem-fideszes. Félreértés ne legyen nem az mszp-szdsz rablócsürhére gondolok! Ó nem!

Mindenki más, és csak fideszes lehet vezető.
Tudjátok mit barátocskáim? 21 évvel ezelőtt, amikor boldogult Beke Kata azt mondta, hogy „Jézusom nyertünk!”, na akkor kellett volna elküldeni minimálbéren kapálni az összes mszmp-s mszp-s párttagot. Akik addig társadalmi hereként nyomorba hajszolták az országot, dolgozzanak meg a kenyerükért – legalább életük alkonyán.
Senkinek nem volt mersze leszámolni a múlttal, mert amikor Antall a miniszterelnöki esküje után fogadta a hosszú, fekete kabátos kalapos küldötteket, világosan értésére adta a pénzügyi háttérhatalom képviselet az elvárásokat. Később le is írta a pimasz, hogy magyarból elég hat, esetleg hét millió. És hozzátette az állatja, hogy darab. És Antall nem mutatott nekik ajtót!

Ott kezdődött, tudjátok? Ti meg folytatjátok a libikókának álcázott egy gyökerű nemzetámítást! Mit képzeltek magatokról? Bármit meg lehet tenni a magyar emberekkel?
Nem! Ezt nem! Ez a vég! És nem a vég kezdete. Ennél lejjebb nincs! Ennyire hányingerkeltő még nem volt kormányzat. Hazudott a táncos bohóc, tébolyult vigyorral, habzó pofával gumibotoztatott, de még az a börtönérett sem vágott a szemünkbe ilyet. Felfogtátok? Nem kívánom vissza, dehogy! Csak hogy érzékeljétek a tragikus párhuzamot.
Az is hazugság, hogy nem lehet másképpen tenni! De lehet. És akinek nem tetszik, el is lehet menni! Hogy az iménti negatív klasszikust idézzem. Például nektek is!!!
Hogy néztek holnap reggel tükörbe? Van még tükör az otthonotokban? Eladtam a magyar életteret, jaj de jó? Ettől erősebbnek érzed magad, hogy mégis az akaratod bárki ellenében keresztülvered a paragrafusok tekervényei között?

Szégyen, és gyalázat! Minden eddigi szavatok elszállt a semmibe. Aki eddig hitt nektek, erősen gondolkodóba zuhant, hogy kik vagytok? Mi ez itt, álarcosbál? Hogy mindenféle pántlikázott maszkot öltve belopjátok ugyanazt a levitézlett eszmerendszert a magyar törvényhozásba, amiről harsányan üvöltöttétek a fülkében fogant, és tudottan keserűség által született kétharmadot?

Csend van. Nagyon csend. Halljátok? Az ámulat és a megalázottság csendje. Nincs a világon annyi és akkor ülep, amit ki ne tisztítsatok egy marék euróért. Ezüst euróért. Pontosabban harminc darabért! Igaza volt Kövérnek. Kerítsetek egy szeget, egy kalapácsot és egy méretes kenderfonatot magatoknak.

Ferencváros, 2011. április 11.

Lengyel Károly

Lassan fel kéne ébredni

Nem akarok feleslegesen nagy szavakat használni és nem áll szándékomban túldramatizálni sem a helyzetet, de azt hiszem, még ezen törekvések mellett is azt kell mondjam, hogy a tegnapi napon történtekkel a narancsos parlamenti többség túlment azon a határon, amit elsőre, hirtelen felindulásból akár a hazaárulás mezsgyéjének is mondhatnánk, de még másodszorra, finomabban fogalmazva sem nevezhetnénk másnak, mint az emberek szemen köpésének.

Tegnap napra pontosan egy éve volt, hogy lezajlott a választások első fordulója. Attól függetlenül, hogy végül a mi eredményünk nem pont olyan lett, mint amire oly sokan vártunk, mégis mindnyájan bíztunk abban, hogy ezután majd más lesz, hogy majd soha nem tér vissza az a világ, ami az elvtársak nyolc évét jellemezte.

Ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, és ha tényleg őszinték akarunk lenni, akkor kijelenthetjük, hogy nem is tért vissza, egészen egyszerűen azért, mert annál egy sokkal alattomosabb dolog kezd mostanság kibontakozni. Amíg Elgróék bitorolták a hatalmat a társadalom többsége pontosan tudta, hogy ki az ellenség, pontosan tudta mindenki, hogy az elvtársakat milyen érdekek mozgatják, hogy mi áll a döntések hátterében. Manapság azonban a tömegek el vannak tévedve, a narancsköd még mindig mindent beborít és az emberek döntő többsége nem látja át, nem ismeri fel, hogy a nemzeti köntösbe bújtatott szavak mögött lényegében most is ugyanazok az elvek húzódnak meg, mint amik a korábbi években is.

A narancsos gépezet jól működik, a kommunikációs trükkök hatásosak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. A nemzeti együttműködés rendszere teszi a dolgát, a népek pedig várják, hogy majd jóra fordul minden, és közben észre sem veszik, hogy mit történik a fejük felett, észre sem veszik, hogy az egy éve még oly lendületesen hangoztatott narancsos szólamok olyan gyorsan eltűntek a párt kommunikációjából, mintha soha nem is lettek volna benne.

A már egy éve tartó fideszes színjáték forgatókönyve, kicsiben pontosan tetten érhető az alkotmányozás folyamatában is. Kezdetben abba is beleígértek mindent. Elhitették az emberekkel, hogy most majd egy új, egy kizárólag magyar érdekeket szolgáló alaptörvény készül, amire büszke lehet a nemzet egésze.

Tegnap pedig a parlamenti szavazásokon végérvényesen eldőlt, hogy az új alkotmány szellemisége lényegében semmiben sem különbözik a most még hatályos alaptörvénytől. Tegnap a narancsos parlamenti többség egyöntetűen és egyenként minden olyan javaslatot elutasított, amitől a készülő alkotmány az lehetett volna, aminek a magyar társadalom döntő többsége várta.

A nagy forradalmi lendületben így nem került be az alaptörvénybe az ügynöklisták nyilvánosságra hozásának szándéka, a politikusi álláshalmozás tiltása, a halálbüntetés visszaállításának lehetősége, a képviselők visszahívhatósága és mentelmi jogának eltörlése, de a lezajlott privatizáció jogszerűségének felülvizsgálata sem. Nem lett továbbá a szabályozás része a kétkamarás parlament felállításának a lehetősége, nem lett a hivatalos nemzeti lobogó része a címer és az előzetes bizottsági támogatás ellenére nem lettek vármegyék sem. [a szavazások összefoglalójáért katt IDE]

Vajon milyen épeszű indok lehet arra, hogy ezek a kérdések nem kerültek be az alkotmányba? Vajon ezek közül melyik az, ami nem élvez döntő társadalmi támogatást?

Azonban ha csak ezeket a témákat szavazták volna ki a narancsosok a törvényből, még egy cifra káromkodás után legyinthetnénk is egyet, de sajnos itt nem állt meg a szavazógépezet. És a történet innen kezd igazán felháborítóvá válni.

A narancsos képviselők ugyanis ezután elutasították azt a radikális kezdeményezést is, amely azt javasolta, hogy az alaptörvény ne csak azt rögzítse, hogy a magyar állam kötelezettséget és felelősséget vállal a határon túlra szakadt nemzetrészek iránt, hanem azt is, hogy támogatja azokat az „önrendelkezésük kivívására irányuló törekvéseik”-ben.

Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy az elszakított részek autonómia törekvéseinek támogatásával mégis milyen problémájuk lehetett a narancsosoknak?

De mielőtt még valaki azt gondolná, hogy ez volt a mélypont, hogy ennél már nincs lejjebb, annak jelezném, hogy az igazán alja még csak most jön. A radikálisok ugyanis beadtak egy olyan módosító indítványt is, amely az egészséges környezethez való jogot, illetve a természeti értékeknek „a jövő nemzedékek számára való” megőrzését azzal egészítette volna ki, hogy „a termőföld és az ivóvízkészlet kizárólag magyar állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban, illetve magyar természetes személy tulajdonában lehet”.

Mivel a józan észnek ellentmondóan a kormánypárti képviselők ezt a javaslatot már a bizottságban sem támogatták, ezért a Jobbik név szerinti szavazást kért az ügyben. A levezető elnök sorban olvasta a neveket és Fidesz-KDNP frakció tagjai, soraikban a MAGOSZ-elnök Jakab Istvánnal, kivétel nélkül nemmel szavaztak az előterjesztésre. [a szavazás összefoglalójáért katt IDE]

A történet érdekessége, hogy szemben a narancsosok hazaárulásával, a jobbikosokon kívül a független képviselők, az ex-elempés Ivády Gábor, Molnár Oszkár, Pősze, de még Szili Kátya is fontosnak tartotta, hogy a hazai föld-és vízvagyon védelme mellett voksoljon.

Azt hiszem, ehhez már tényleg nem kell kommentár. Ez önmagért beszél. Ez lett a reményekből, ez lett a forradalmi lendületből. Vajon mennyi idő kell még, hogy a többség rájöjjön arra, hogy át lett verve?

Vajon mennyi idő kell még, hogy a narancsos álomból felébredjünk végre?

Tabudöntögető vita a Kuruc.infón

• Zsidók és hazafiak, merre és hogyan tovább?

A Kuruc.info a Kompország-vita lezárása után új értelmiségi csörtét indít. Szerkesztőségünket Siklósi András és Sasvári Péter tisztelte meg azzal, hogy a hazai zsidóság szerepével, jellemével kapcsolatos levélváltásukat megosztották velünk.
A téma már régóta izgatja fantáziám: hogyan látnak minket és saját magukat a zsidók? Egyáltalán: tényleg ildomos a „mi” és az „ők” fogalmának ily mértékű kiterjesztése? Jó ez így, hogy az élet semmilyen területén nincs meg a „csak mi”, a mi, magyarok – akár csak egy olyan szinten, hogy mindannyian ennek az államnak vagyunk a lakói? Miért nem hallunk a zsidóság részéről saját magukkal szemben megfogalmazott kritikákat, miért nem tapasztalunk némi szégyenérzetet részükről a Tanácsköztársaság, a Rákos-Gerő-Péter trió, vagy éppenséggel a munkásőr Zoltai miatt?
Kérdések, melyek csak újabb kérdéseket szülhetnek – legyen hát vita ebből is!
Természetesen várjuk, sőt, elvárjuk, hogy a hazai zsidóság képviselői is megszólaljanak a kérdésben.
Kérjük, amennyiben hazai zsidóink csatlakoznak a vitához, igyekezzünk betartani a lovagiasság szabályait, a személyeskedéstől lehetőleg tartózkodjunk és törekedjünk a mondanivaló lényeges elemeinek a megcáfolására.
Alább pedig közzétesszük az említett két úriember teljes levelezését (a terjedelem ne szegje kedvüket), amelyhez várjuk olvasóink hozzászólásait is. A leveleket változtatás nélkül tesszük közzé.
(Kuruc.info, Florian Geyer)
Figyelmeztető levél a magyarországi zsidóságnak: Ördögtől való, egyáltalán nem tisztelt Parazitáink!
Előrebocsájtom, hogy nem akarok senkit provokálni, sértegetni vagy fenyegetni, ugyanakkor fölöslegesen udvariaskodni sem. Levelemre nem várok választ, sem méltatlan gyalázkodást, de megadom a lehetőséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá. Nem érdekel, ha leantiszemitáztok, lenyilasoztok, lerasszistáztok, vagy egyéb fantáziátlan bélyegeket süttök a homlokomra (elfér a többi mellett), ha nem tetszik, amit írtam. Vállalom minden szavát, gondolatát, s nem félek azoktól, akik legszívesebben megfojtanának egy pohár sörben, hasonló elkötelezettségű honfitársaimmal egyetemben. Egy dolog számít csak, hogy az igazságot, az évszázados magyar sérelmeket és követeléseket (elvárásokat?) határozottan, félreérthetetlenül tolmácsoljam.
Kedvenc (csoda)rabbitok nemzeti körökben nagy vihart kavart „elszólása” némileg kifordítva így hangzik: „Ha a zsidó kultúrából kivonnánk a magyar szellemiséget, nem maradna más, csupán az Aranyborjú (fő-fő Istenetek!), a Talmud (furcsa szokásaitok, vállalhatatlan viselkedési normáitok s a gójokkal szembeni becstelen mohóságotok hű tükre), valamint a maceszgombóc, a fekete kaftán, a klezmer-zene és a körülmetéléskor levágott fityma.” (No, erre varrjatok gombot, ha tudtok!)
Egyébként, ha itt nálunk olyan szörnyű rossz nektek, akkor mi a fészkes fenének jöttök ide annyian, sajnos nem csupán turistaként? Vajon miért költöztök kies hazánkba százezerszám, ha őslakóit megvetitek, sőt gyűlölitek, országunkat pedig barbár üzelmeitek telephelyének, meghódítandó földdarabnak, profitszerző üzletközpontnak tekintitek? Normális ember nem megy oda, ahol nem érzi jól magát, ahol folyamatosan rettegnie kell a „primitív, szélsőséges, fasiszta” stb. sumér-szkíta-hun (nem finnugor!) származékoktól, s félszemmel mindig a menekülés útját lesi, míg becsomagolt bőröndjét állandó készenlétben az ágya alatt tartja. Higgyétek el, nekünk is milliószor örömtelibb, gondtalanabb lenne az életünk nélkületek, s azt is, hogy hosszú és viszontagságos történelmünk során soha egyetlen népséggel se gyűlt meg annyiszor a bajunk, mint éppen veletek. Gondoljatok csak bele, mi magyarok miért nem kívánkozunk hozzátok Izraelbe? (Az innen alijázó néhány zsidó családot leszámítva.) Rengeteg oka van annak, de hadd említsek meg néhányat. Először is azért, mert a tietek a világ legfajvédőbb (legkirekesztőbb) állama, ahova be se engedtek másokat az igazolt zsidókon kívül; aztán mi nem vagyunk bolondok, hogy olyan szekér után fussunk, ami nem vesz fel; végül mi szeretünk a Kárpát-medencében élni, hisz nekünk ez az egyetlen hazánk (s nem úgy raboltuk másoktól, mint ti!), amit a földkerekség összes kincséért sem cserélnénk el soha. De nem is adjuk át senki emberfiának, jöjjön bár mézes, hízelgő szavakkal, avagy pusztító fegyverekkel. Nálunk az idegen legföljebb vendég lehet, ha megbecsüli magát, ám ti már számtalanszor bizonyítottátok, hogy mifélék vagytok, ezért semmilyen formában sem látunk szívesen benneteket, pedig messze tájakon híresek vagyunk toleranciánkról és jóindulatunkról (amit éppen a ti „liberális” sajtótok próbál lehazudni).
Nagy a világ, s ha jelenlegi hazátok nem megfelelő számotokra, keressetek magatoknak újat, de ne éppen nálunk. [Javasolhatom pl. az Északi-sarkot, ahol hóból és jégből egészen kiváló iglukat építhettek, melyekben ellakhattok, sőt egyiket-másikat banknak, tőzsdének, sajtószékháznak, zsinagógának is átalakíthatjátok. Meghitt társaitok lehetnének a jegesmedvék, „akik” készséggel meghallgatnák holo-meséiteket, legendáitokat, évezredes „üldöztetésetek” szomorú históriáját; s ha netán őket is antiszemitának minősítenétek, vagy épp rasszistának (fehér bundájuk miatt!), néhány morgáson, esetleg mackós pofonon túl aligha bántanának benneteket. Persze, ha megkísérelnétek elorozni tőlük a betevő fókahúst, már nem biztos, hogy ilyen békésen fogadnák. – Ám, ha fáztok északon, mehettek délebbre is. Mondjuk, Madagaszkár szigetére. Ez elég terjedelmes, viszonylag kevesen lakják, bőven jutna hely egész fajtátoknak. A dzsungelben az állatvilág is változatosabb, köztük sokféle majom és kígyó is tenyészik, velük a jellemetek is inkább egyezik. Az ottani dús pálmalevelekkel könnyedén befedhetitek hajlékotokat, s a kellemes éghajlat miatt télen sem kell fűtenetek. Vadászhattok, halászhattok, ide-oda vándorolgathattok (de azért ne fussatok el, mint hajdan Egyiptomból), hódolhattok isteneiteknek (Él, Elochim, Jahve, Mammon stb., hány is van belőlük tulajdonképpen, ti „egyistenhitűek”?), de a bennszülötteket ne fosztogassátok, ne „ritkítsátok”, mint a gázai palesztinokat, s lehetőleg rabszolgának se adjátok el őket, mint tették azt oly vehemensen egész Amerikát négerekkel benépesítő elődeitek.]
Ha azonban e ragyogó lehetőségek dacára, amolyan mazochistaként, mégis nálunk, „ellenségeiteknél” óhajtotok maradni, akkor bizony néhány dolgot nem árt a lelketekbe (már ha van ilyen?) vésni.
1.) Magyarország (értsd: a Kárpát-medence!) a magyaroké. A legfőbb hatalom a Szent Koronáé (nem svájcisapka!), mely megoszlik a nemzet és uralkodója között (aki csak a mi vérünkből származhat). Államformánk alkotmányos királyság, nem pedig parlamentáris (vagy bármilyen egyéb) demo(cso)krácia. Társadalmunk felépítése hierarchikus, azaz a vezető posztokat kizárólag tisztességes, rátermett és nemzethű hazafiak tölthetik be, s tevékenységükért vagyonukkal, szabadságukkal, sőt életükkel felelnek. (Ha csak ezt az egy tételt nézzük, közületek már hírmondó sem akadna!) Nálunk mindenki a képességeinek és szorgalmának megfelelő magasságba emelkedhet a tekintélyelvű rendszerben. Valamennyi munkaképes polgárnak dolgoznia kell, tehát az ingyenélőket, bűnözőket, spekulánsokat s a nemzetrontókat kiközösítjük, ill. kitoloncoljuk. (Még mindig itt akartok szerencsét próbálni?)
2.) Az államalapító nemzet a magyar. Államalkotó népek mindazok, melyeket történelmünk során a szárnyaink alá vettünk, s ezt ők önkéntes beilleszkedéssel (nem beolvadással!), becsületes életvitellel hálálták meg. (Ti és a cigányok nem tartoztok közéjük!) Az említett nemzetiségeknek velünk mindenben azonos jogai és kötelességei vannak; megbecsült tagjai társadalmunknak, amennyiben elfogadják a Szent Korona fennhatóságát, értékrendjét és ősi Alkotmányunkat, ill. betartják törvényeinket, s tisztelik szokásainkat, hagyományainkat. Azonban a nemzet s az ország sorsát közvetlenül meghatározó kulcspozíciókat (pl. miniszterelnök, a Magyar Nemzeti Bank elnöke stb.) kizárólag törzsökös magyarok tölthetik be, akiket minden téren átvilágítanak és „lekádereznek”. (Hm, nem tetszik tán, hogy nincs többé zavarosban turkálás; nem „kóser”, hogy nem lehettek egyszerre zsidók is, meg magyarok is, miként érdekeitek éppen diktálják? Képzeljétek el, micsoda abszurditás volna az, ha mondjuk Izraelben fajmagyar, esetleg bantu néger köztársasági elnököt neveznének ki. Ugye, kész röhej?!)
3.) Magyarországon mindenki köteles lesz (iskolában, munkahelyen stb.) bevallani és személyi okmányaiba bevezettetni faji-nemzeti és vallási hovatartozását, miként ez régen is így volt. Ebből semmilyen hátránya nem adódhat, de persze előnye sem. Tehát e szerint lehet valaki pl. magyar katolikus, magyar unitárius, magyar ősvallású, horvát ateista, oláh görögkeleti, rác református, tót evangélikus, zsidó izraelita (ortodox), zsidó ateista (neológ) vagy zsidó katolikus (kikeresztelkedett). De nem lehet senki magyar horvát vagy horvát magyar, miként zsidó magyar vagy magyar zsidó sem (legföljebb magyarországi zsidó vagy Magyarországról kivándorolt zsidó), pláne katolikus izraelita, izraelita ateista stb. (Ugye világos, mint a nap? Ha még ennyit sem vállaltok, ha még a saját fajtátokat, hiteteket is megtagadjátok, ill. nem meritek egyértelműen definiálni, akkor mit keresnétek – a sok pénzen kívül! – nálunk, hogyan teljesítenétek hazánkkal szembeni kötelességeiteket?) Ebből persze az is következik, hogy valamennyi népcsoport, nemzetiség csak létszámának megfelelő arányban vehet részt az értelmiségi pályákon. (Konkrétan rátok vonatkoztatva: nem kell a túl sok zsidó bankár, közgazdász, orvos, jogász, külkereskedő, színházigazgató, politikus, egyetemi rektor, főszerkesztő, médiaguru stb.; de égető szükségünk van zsidó bányászokra, földművesekre, esztergályosokra, tanítónőkre, kamionsofőrökre, ápolónőkre, pékekre, autószerelőkre és más hasznos dolgozókra. Ne lázongjatok már, ne kiáltozzatok numerus clausust, elvégre a Bibliában is benne van, hogy orcád verítékével keresd meg a kenyeredet. Ne pedig szegény magyarok kiszipolyozásával!)
4.) Magyarország öröktől szabad, önálló és független, s ezt az önrendelkezési jogunkat senki sem adhatja föl, vagy csorbíthatja. Tehát területére, lakosságára egyetlen hódító hatalom, ország, „világállam” vagy „honfoglaló csürhe” sem tarthat igényt, semmilyen határozat vagy esemény sem korlátozhatja ezen alapvető jogában. Hazánk minden állampolgárát ugyanaz a szabadság illeti meg, amennyiben kötelezettségeinek teljesítése révén gyakorolja jogait, valamint hűséges az országhoz (nem Izraelhez vagy az USA-hoz!) és a nemzethez, s mindenekelőtt a magyar érdekeket szolgálja. (Ez alól nincs semmilyen kibúvó, „képviselői mentelem” stb.) Magyarország földje, vize, levegője, energiája, ásványkincsei, természetvédelmi területei, műemlékei, kulturális öröksége (pl. rovásírásunk) stb., azaz létfeltételei, az egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonát képezik. (Figyeltek, biboldók? Nem lehet ám semmit „privatizálni”, vagy külföldi kézre játszani, netán idegen kaszinókat, lakóparkokat, áruházláncokat építgetni, mert itt az utolsó rögig minden a Szent Koronáé. Annyi földetek sem lehet, amennyibe eltemetünk benneteket, legföljebb a mi irgalmunkból. Azt már le se írom, hogy mindez még Regnum Marianum is, vagyis Boldogasszonyunk szakrális felségterülete, mert úgysem értenétek.) Itt minden döntéshozó szervnek, végrehajtó hatalmi ágazatnak (parlament, önkormányzatok, kormány, bíróságok, rendőrség stb.), valamennyi törvénynek, utasításnak a magyarság boldogulását, biztonságát, értékeinek védelmét kell szavatolnia, s ez ellen semmilyen cselekedet, fenyegetés vagy „paradigma” sem irányulhat. (Lefordítva ezt a számotokra: a multik nem kaphatnak adókedvezményt, a bankokat nem lehet „konszolidálni”, „adósság fejében” senkinek az otthona, ingatlana nem kobozható el; a „magyar izraeli” rendőrség nem léphet föl a békés tüntetők ellen semmilyen formában, az ártatlanokat tilos meghurcolni, a bűnözőket viszont rács mögé kell dugni; továbbá a Moszad, az Inkal Security, a Krav Maga és más efféle fegyveres terror-szervezetek azonnali hatállyal kiutasítandók hazánkból, ill. feloszlatandók. Veszitek a lapot, kedveseim?) Amennyiben bárki vagy bármilyen törekvés korlátozza vagy akadályozza a nemzetet egyetemes történelmi jogainak gyakorlásában, ill. kötelességeinek, küldetésének teljesítésében, úgy e zavar kiküszöbölése s az ország védelme végett az összes honpolgárnak ellent kell állnia mindaddig, amíg a külső vagy belső ellenség meg nem hátrál, vagy föl nem morzsolódik. (Nem lehet ám következmények nélkül gúnyolni hőseinket, rágalmazni népünket, meghamisítani történelmünket, szétverni vagy kisajátítani ünnepi megemlékezéseinket, bemocskolni és lebontatni ősi jelképeinket; de tilos a keresztény többséget irritáló buzi-felvonulásokat, hanuka- és purim-rendezvényeket, „zsidó fesztiválokat”, „tarka marhákat” az utcákra és közterekre vinni, avagy ránk erőszakolni a számunkra legjobb esetben is közömbös holokauszt-vallást s a kereskedelmi tévéitekből, rádióitokból áradó szennyet. Felfogtátok, úgy átabotában?)
Végezetül hadd forduljak az ún. „jó zsidókhoz”. (Szabó Dezső  szerint ilyenek nincsenek, s már-már én is osztom a véleményét, de tegyünk egy próbát, hátha…) Rokonszenvünket nem azzal nyerhetitek meg, ha „magyarabbá” váltok a magyaroknál, s ezért (látszólag!) saját véreiteket is eláruljátok. Fölösleges minden radikális nemzeti pártba, civil szervezetbe, gárdába, keresztény gyülekezetbe befurakodnotok (pláne ezekben „lobbizni” és bomlasztani!), ez abszolút hiteltelen magatartás előttünk. Vállaljátok bátran zsidóságotokat, de fogadjátok el, hogy itt a magyarság a vezérnép, s ezért mindennek az ő megmaradását és fölemelkedését kell szolgálnia. Azok a kisebbségek, nemzetiségek (feltételesen beleértve titeket is), melyek nem a romlásunkra törnek, hanem megtanulnak tisztelni (vagy legalább akceptálni) bennünket, s méltányolják céljainkat, nemzetstratégiánkat, kiveszik részüket a közös ország-építő munkából (önző érdekeik felelőtlen hajszolása helyett!), azok velünk együtt minden áldásban is részesülhetnek, de nélkülünk vagy ellenünkre semmit sem érhetnek el. (Ha látjátok, hogy a fél ország nyomorúságban tengődik, ne követeljetek 27-ik hollókoszt-kárpótlást, hanem dagadó pénztárcátokat nyissátok meg a szegények javára.
Amikor a magyar műemlékek lassan összedőlnek, a keresztény templomok beáznak, és pereg róluk a vakolat, akkor ne azon hőzöngjetek, hogy rég elhagyott zsinagógáitok és nem használt temetőitek rendbetételére milliárdokat áldozzunk adóforintjainkból. Ha pedig hitsorsosaitok acsarkodnak, gyűlölködnek ellenünk, vagy épp ránk uszítják a semmirevaló cigányokat, s úton-útfélen, változatos módokon keresztbe tesznek nekünk, akkor igenis forduljatok velük szembe, de ne csak egy sápadt „elhatárolódás” erejéig, hanem határozottan, keményen fékezzétek meg őket! Közöljétek velük, hogy ezzel maguk alatt is vágják a fát, mert ha a gazdaállat a sanyargatásoktól kimúlik, akkor valószínűleg élősködői is megdöglenek.) Abban biztosak lehettek, hogy mi még soha senkinek nem maradtunk adósai, s minden jótettért százannyival fizettünk. Nem kérünk lehetetlent, csupán annyit, hogy hagyjatok bennünket nyugodtan élni a saját hazánkban, s ne akarjatok rólunk 30 bőrt lenyúzni, mikor csak egy van, s az is roppant viseltes már a tömérdek küzdelemtől és szenvedéstől. Megértitek ezt, maradt még bennetek emberi érzés, vagy soha nem is volt? Rövidesen elválik. Immár nem üres szavakat, „hűségnyilatkozatokat”, hanem valóságos cselekedeteket, konkrét bizonyítékokat várunk tőletek.
Lenne még bőven mondanivalóm, de nem szeretném, hogy levelem túl hosszúra nyúljon, s szándékom dacára habzó  epilepsziát, anginás rohamokat vagy légzési problémákat okozzon közöttetek. Mielőtt üvölteni kezdtek, mint a fába szorult féreg, és bíróért, hóhérért, bérgyilkosért szaladtok, nem árt, ha megfontoljátok a benne foglaltakat. Mert én még jóhiszeműen figyelmeztetlek benneteket, hogy baj lesz, igen nagy baj, ha nem szálltok sürgősen magatokba, s nem változtok meg gyökeresen. Ha tovább pocskondiázzátok, hergelitek, romboljátok és irtjátok a magyarságot, egyszer elfogy a birka-türelme, s akkor nektek annyi! („Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”)
Hát jól vigyázzatok!
Ördög (Jehova stb.) legyen veletek, velünk meg az Isten, a Magyarok Istene! (Hegye)Shalom belétek, azaz békesség nektek!

vitéz Siklósi András, egy nem akármilyen hazafi
Szeged, 2009-07-31

Sasvári Péter első levele: Isten által teremtett, igen tisztelt Siklósi Úr!
Nemrégiben találkoztam az Ön egyik 2008-as írásával, amit a „lázadás versus polgári engedetlenség” témájában írt, mert a Kuruc.info lehozta a napokban.
Ezzel az írásával sajnos nem tudtam egyetérteni. Viszont érdeklődve rákerestem az Ön nevére. És ekkor ismét ráakadtam egy érdekes „levelére”, mely izraelita honfitársainkhoz szól kihívó hangnemben. Azért ragadtam most billentyűzetet, mert Ön a bevezetőben ezt írta: „megadom a lehetőséget, hogy a benne foglaltakat (érvekkel!!) cáfolja meg, aki képes rá.” Nem biztosan az én tisztem ezt megtenni, hiszen magam is keresztény vallású „gój” vagyok, tehát sem fajilag sem vallásilag nem tartozom a zsidósághoz, és erre nem is vágyom. Ellenben bizonyos tévedésekre és elfogult csúsztatásokra szeretném felhívni az Ön figyelmét. Már a levele legelején elköveti az alapvető hibát, amire aztán egész hibás érvrendszerét felépíti. Ez pedig röviden annyi, hogy „a zsidókról” beszél, egyes zsidók helyett. Mintha a zsidók mind ugyanolyanak lennének, ugyanúgy járna az agyuk, sőt talán egyetlen nagy Zsidó Agy létezne, és az gondolkodna a többi helyett. Én ugyan talán, ha kétszer találkoztam életemben zsidóval, ennek az állításnak az abszurditását azonban így is meg tudom ítélni. Ugyanis ha én most Önnek odaadnám Simon Peresz gyermekét, hogy nevelje fel, akkor belőle nem zsidó, hanem magyar ember válna, illetve jelleme olyan lenne, amilyenné Ön és a környezete formálja.
Ha Ön, vagy én zsinagógában nevelkedtünk volna, akkor olyan zsidók lennénk, mint Mózes! AZ ember identitását és mentalitását a nevelés nem pedig a genetika határozza meg. Utóbbi valószínűleg szinte kizárólag a külső jegyek és az örökletes betegségek továbbadásáért felelős. Ehhez a dologhoz már csak plusz adalék, hogy egységes zsidó identitás és mentalitás sem létezik, ahogyan magyar sem. A nemzethez tartozás csak a legalapvetőbb és legmarkánsabb karaktert határozza meg. Egyébként másmilyen egy budapesti és vidéki, egy csongrádi és egy kiskunsági magyar mentalitása. Na, hát a zsidóknál ez ugyanígy működik. Az ateista zsidótól (aki csak nemzetiségileg-ha úgy tetszik: „fajilag” zsidó) és egy ortodox rabbiig nagyon sokféle zsidó identitás létezik. Szintén fontos megjegyezni, hogy még, ha megállapítjuk egy zsidó identitását, abból sem biztosan következik semmi. Ha ez 100%-os biztonsággal determinálna bármit is, akkor mondjuk minden neológ jeruzsálemi zsidó ugyanazokkal a jellemvonásokkal rendelkezne, holott nem kell izraeli szociológusnak vagy néprajzkutatónak lenni, hogy ezt az állítást teljességgel lehetetlennek tartsuk. Ön úgy tesz, mintha minden egyes magyarországi zsidó egyféle jellemrajzzal és identitással rendelkezne. Ez pedig a gójokat gyűlölő, „hazátlan”/Izraelhez hű, pénzéhes, tisztességtelenül harácsoló, nagyszakállú, „sábeszdekli-tetűhintás”, kaftános haszid zsidó. Ez a típus azonban Magyarországon, sőt az egész Világon-még Izraelben is-egy elenyésző kisebbséget tesz ki. Körülbelül annyira reprezentatív példánya a világzsidóságnak, mint amennyire a keresztényeket hiteles lenne, mondjuk vaskalapos, de mellé pedofil papokként megjeleníteni. Az Ön zsidó tévképzete egyetlen helyen van többségben: a két világháború közti korszak nyilas szennylapjainak megsárgult oldalain.
Innentől kezdve pedig nem is nagyon érdeme az Ön érvelését megcáfolni, hiszen az Ön „levele”, és annak érvrendszere teljes egészében arra a fentebb megcáfolt tételen nyugszik, hogy a magyar zsidók 100%-a sztereotipikus „gój-gyűlölő”, nagyszakállú ördögpofájú izé. Nem értem például, honnan gondolja azt, hogy a zsidók többsége ne érezné itt jól magát. Ha Ön elhiszi, hogy a néhány zsidó származású, baloldali hivatalos rettegő „bőröndmarkolászó” reprezentálja a zsidóság véleményét, akkor ők becsapták Önt! Az ő valódi céljuk egyébként hitsorosaik meggyőzése arról, hogy nekik milyen rossz itten a sok nácifasiszta miatt. A következőkben egy egész bekezdésen keresztül élcelődik fertelmes stílusban és cinizmussal a zsidóság zivataros történelmén és azon, hogy hol is kellene nekik Izrael helyett lakniuk. Ez szerintem a nagyromán dákóromaiak szintje. A zsidóságnak ugyanúgy megvan a joga Izrael teljes területéhez-a „megszállt” „palesztin” területekhez, is-mint ahogyan nekünk, magyaroknak jogunk van uralni az egész Kárpát-medencét. Ez természetesen nem indokolja sem a palesztinok diszkriminációját, sem az izraeli hadsereg által elkövetett emberiség elleni bűntetteket. Viszont így beszélni akkor sem lehet Izraelről, hiszen hasonló stílusban, hasonló „érvek” alapján beszélnek a földrabló kisantant államok sovinisztái is. Külön csemege, amikor az ószövetségi nép korai botlásai nyomán megkérdőjelezi a zsidóság monoteizmusát, mintha nekünk, keresztény magyaroknak nem lett volna pogány ősvallásunk. Hozzáteszem: ez minden nép történetében így van! Itt érünk el arra a pontra, amikor nyilvánvaló, hogy Ön is ugyanolyan hevenyészett „érvek”, ugyanolyan alpárian, és ugyanolyan leegyszerűsítések és sértő idióta sztereotípiák (pl.: „a zsidók istene a pénz”) alapján beszél, mint a „csodarabbi”, akivel indít. Ez tiszta sor, de akkor már csak az a kérdés: mivel jobb Ön az említett rabbinál? (Abban, tegyük hozzá a tárgyilagosság kedvéért, hogy Ön nem a befogadó népet mocskolja, a rabbi pedig igen!)
Levelében ezután egy értelmes rész következik, amiben valamiféle programot vázol fel (csak azt nem tudom, miért itt). Ezzel a programmal nagyjából egyet lehetne érteni, például az első pont túlnyomó részével, ha nem használná fel ezt is zsidózásra. A második pont például kétértelmű, és a magyarok 99,9%-át sérti, személyesen engem is, aki felmenőimre nézve sváb és részben szlovák és/vagy magyar származású vagyok. Azért sértő ez a rész, hiszen-ha jól értem, Ön szerint itt senkinek sem szabadna magas állami pozíciót betölteni, aki nem fajmagyar. Nos, ha jól gondolom, jelenleg a magyar nemzet szinte teljes egészében kevert vérű. Vannak persze olyanok sokan, akiknek csörgedezik „eredeti” szittya-magyar vér az ereiben, de olyan, hogy kizárólag az lenne, lehetetlen a rengeteg vegyes házasság miatt. Én márpedig nem értem, hogy valaki, akinek a családja itt él évszázadok óta, és már régen asszimilálódott, miért ne lenne jó magyar. ha most félreértem, és Ön csupán az identitásukat őrző, részben elkülönülő kisebbségekre gondol (pl.: kunsági tótok), akkor az viszont azt a kérdést veti fel, hogy egy asszimilálódott zsidó, vagy cigány miért ne lenne magyar? Nem mindegy, hogy az én őseim a 18. században érkeztek Ulmból, az övéi meg a 16. században a Dekkán-fennsíkról? Az embernek a szívében kell magyarnak lennie, nem a származásában! A harmadik pont szintén egy érdekes kérdést vet fel. Lehet-e az embernek kettős identitása? Szerintem – bár nem szerencsés, de – lehet. Ha valaki mondjuk tótnak vallja magát, őrzi a nyelvet és a hagyományokat, ugyanakkor ismeri és gyakorolja a magyar kultúrát is, vagy legalábbis betartja a magyar állam és társadalom írott és íratlan szabályait, illetve elsősorban magyarnak tekinti magát, és kizárólag Magyarországhoz hűséges, akkor ő bizony igazi magyar (megjegyzés: igazi magyar alatt azt értem, hogy valaki becsületes, jó ember ÉS magáénak vallja a magyar nemzetet, egyébiránt távol álljon tőlem, hogy meghatározzam ki a „jó” és a „rossz” magyar, ami a magyar jobboldal sajnálatos divatja, számomra egy MSZP-s is lehet jó hazafi, ez nem gondolkodásmód függvénye)! A szlovák néphez tartozik, de a magyar nemzethez. A Kárpád-medencében ugyanis hagyományos értelemben, az egyetlen politikai nemzet a magyar, és azon BELÜL léteznek különböző népek, ide tartozik a szlovák és a román ugyanúgy, mint a magyarországi cigányok és zsidók. A trianoni Magyarországon belül pedig a kisebbségek az utóbbi 80 évben olyannyira asszimilálódtak, hogy szerintem nálunk erőlködni sem kell a másodlagos identitás feladásával. Esetleg a cigányság esetében, ami úgy tűnik, hogy 500 éve akadályt jelent az asszimilációban. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy egy cigány ne lehetne jó magyar, illetve, hogy-fékező hatása ellenére-a cigány kultúra megtartásával ne lehetne az.
Azt sem értem, hogy miért tartja Ön most szükségesnek visszahozni a numerus clausust, ami már a maga korában sem volt túl indokolt. Mivel lesz nekünk jobb, ha zsidó orvos helyett gój orvosok lesznek. Tőlem aztán lehet az orvosom maga Árpád vezér is, ha félrekezel, akkor inkább egy zsidó doktor praxisát fogom választani! Megint úgy beszél, mintha a szakmaiság és a lelkület származás függvénye lenne. Ha hazafias egyetemi tanárokat akarunk, akkor az alapján szűrjük meg őket, ne származás alapján! Mintha nem lettek volna zsidó hazafiak, és keresztény hazaárulók! Ha a zsidóság túlprezentált számarányában az értelmiségi pályákon, akkor az azt jelenti, hogy sok tehetséges izraelita él hazánkban, sok tehetséges ember, aminek inkább örülni kellene, mint akadályozni őket. Mondja meg őszintén: Ön valóban megtenné, hogy mondjuk az orvosi egyetemre inkább venne fel egy kevésbé tehetséges fiatalt csak azért, mert keresztény? Akkor Ön lenne a felelős az orvos tehetségtelensége miatt elvesztett életekért, amit talán az Ön által a pályától elrekesztett zsidó orvos megmentett volna! Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy nemhogy zsidó bányásokra és esztergályosokra nincsen szükség, hanem semmilyenre sem, mert ez a két szakma most olyan versenyképtelen, hogy még zsidó tigrisidomárok képzésével is többet érnénk…
A négyes ponttal nem kívánok bővebben foglalkozni. Azonban ehhez tudok kapcsolni egy fontos dolgot. Bizonyára kíváncsi arra, hogy amennyiben elutasítom az Ön zsidóságképét, akkor mégis mivel indoklom a sok zsidó vezetőt a tanácsköztársaság, vagy a népköztársaság idején? Erre a válasz egyszerűbb, mint elsőre látszik. A probléma gyökere az volt, hogy a zsidó emancipáció és a kulturális asszimiláció mellett a „politikai asszimiláció” nem volt teljes. A zsidóság önmagát elkülönítette, illetve a társadalom is kirekesztette a középkorban. Ezért a zsidóság, hiába illeszkedett be a nemzetbe, a jobboldali, hazafias politikai erőktől megriadt. Nem volt elég önbizalma a zsidó közösségnek, hogy valódi magyarként gondoljon magára holott az volt, emellett a nemzeti politikához kapcsolódó enyhe antiszemitizmus, vagy legalábbis antijudaizmus is elriasztotta. A zsidóság tehát olyan politikai mozgalmat keresett magának, ami elfogadja őket, és nem hangsúlyozza túl a nemzeti hovatartozást. Ezt a zsidóság a régi Magyarországon kisebb részben a toleráns radikális liberalizmus (polgári radikalizmus), az egalitariánus szociáldemokrácia, túlnyomórészt pedig a kozmopolita kommunizmus kereteiben találta meg. Ma ugyanezt láthatjuk. Az már nem a zsidók hibája, hogy ezek a mozgalmak kártékonynak bizonyultak. Ma ugyanezt az MSZP-(ex)SZDSZ-nél láthatjuk, akik legalábbis eltűrik a korrupciót. Feltételezhetjük a politikailag aktív zsidók 90%-a az SZDSZ-hez esetleg az MSZP-hez csatlakozott. Azt is láthattuk, hogy ezek a pártok eltűrték a hibás politizálást, illetve rablást eltűrték. Láthattuk, hogy nagyon sok zsidó közéleti személyiség hagyta faképnél az elveit feladó SZDSZ-t. Viszont természetesen az itt vezető pozícióba jutott zsidók közül is nagyon sok becstelen karrierista volt. Őket láthattuk ott a pártok vezetőségében végig. Konklúzió: A zsidók többsége a baloldalra húzott, ezért itt túlprezentáltak voltak. A baloldal rossz politikát folytatott, ezért a zsidók többsége vagy szembefordult velük, vagy csak jobb híján/megtévesztettségből maradt ott. Azok tehát, akik pénzéhségből végig ott maradtak, azok valóban rossz emberek, de elenyésző kisebbségét teszik csak ki a zsidóságnak, hiába felülprezentáltak az adott pártban. Ez így van most is, és így volt a kommunista diktatúrák idején is. Tarthatatlan tehát a „magyar nemzet ellen összeesküvő zsidóság” mítosza! Külön felháborító az a rész, amit a „jó zsidókhoz” címez. Itt például a zsidókat, és a „jó zsidókat” is(!) élősködő bolhákként jeleníti meg.
Abban természetesen egyetértünk, hogy a fent említett zsidó származású szerencselovagok, vagy hivatásos rettegők ellen a többi zsidónak fel kell emelnie a szavát. Ez azonban-ha nem is olyan erélyesen, mint azt kellene- meg is történik. AZ utóbbi időben számtalan ilyen megszólalást halottunk, ott van Reiner Péter, vagy Köves Slomó, akik felemelték a szavukat az antiszemitázó hisztériakeltés ellen! Abban azonban nincs igaza, hogy nem kellene kívánni a zsidó asszimilációt, ami egyébként már nagyrészt végbe is ment! Az már csak hab a tortán, hogy ha Ön a zsidóság asszimilációs képességében sem bízik, helyette melegebb éghajlatra küldözgeti őket, akkor mit gondolhat a roma integrációról! Ez azért is fontos, mert piti zsidózás helyett inkább a valóban elkülönülő és gyakran ellenséges cigány közösség asszimilációján, a cigánybűnözés felszámolásán kellene gondolkodni! Egy szónak is száz a vége: a zsidóság 1000 éve, a kabar törzs bejövetele óta közösségben él a magyarsággal, és ennek így is kell maradnia! A magyarság István óta a befogadás, a kisebbségek építő jellegű „begyúrásának” politikáját alkalmazza sikerrel. A zsidóságot pedig példaként kellene állítani a cigányok, sőt kínaiak, négerek elé, mint az asszimiláció sikerének ékes példáját. A bevándorlást radikálisan korlátozni kell, de a már betelepült kisebbségeket nem kirekeszteni kell, hanem színes hozzávalóként beleaprítani a közös gulyáslevesbe! Az idegengyűlölet, rasszizmus, az antiszemitizmus élesen szemben áll a Szent István-i gondolattal, a Szentkorona-tannal, a keresztény erkölccsel, tehát mindennel, amin nemzetünk alapjai nyugodnak, mindennel, ami keresztény és magyar!
A magyarok és zsidók közös Istene, Jahve, és az Ő fiának, Krisztusnak a békéje legyen Önnel!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Sasvári Péter, szintén egy magyar keresztény (tradicionalista katolikus) férfi, aki azonban nem rekeszt ki senkit.
3.) Közérdekű válasz egy vitairatra (Siklósi András első levele)
Kedves S. P.!
Előadásaimban és írásaimban gyakran kihangsúlyozom, hogy nem akarok senkit meggyőzni az igazamról; legföljebb sajátos nézőpontom és különleges tapasztalataim alapján felhívom a (köz)figyelmet bizonyos jelenségekre, eseményekre, s már annak is örülök, ha hallgatóim, olvasóim eltöprengenek valamelyest az általam fölvetett problémákon. Úgy sejtem, Önnél ez megtörtént, s valószínűleg ennek következménye hozzám címzett hosszú, bíráló (néhol kissé bárdolatlan és sértegető) levele is.
Ebből azt érzékelem, hogy Ön azok szerint a bevett, „hivatalos” sztereotípiák (klisék) szerint képes csak gondolkodni, amiket az iskolákból, az egyházakból, a politikából és a hírközlésből ontanak ránk, s amely téveszmék sajnos már a magyarság zömét is megfertőzték. Ilyen körülmények közt nem látom értelmét, hogy polémiába kezdjek nézeteivel, hiszen ahogy Ön sem tudott meggyőzni fejtegetéseivel semmiről, nyilván az én szavaim is leperegnének Önről. Megjegyzem azonban, ha csupán fele annyi energiát fordítana a magyarság megmentésére, mint a számunkra ellenséges, hódító és pusztító (tehát a legjobb esetben is nemkívánatos!) zsidóság tisztára mosdatására, bizonyára komoly eredményeket érhetne el e téren. (Amennyiben nekem nem hisz, akkor ismeretszerzés végett ajánlom Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Szabó Dezső, Tormay Cecile, Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc, Henry Ford, David Duke, David Irving és számos más szerző kiváló műveit, melyekből meríthet annyi bölcsességet, hogy fölülbírálhassa naiv, tarthatatlan álláspontját.)
Egyébként járjon nyitott szemmel, ásson a dolgok mélyére, s ne elégedjen meg a rendszerint torz felszín kapargatásával. Gondoljon egy pillanatig arra, vajon kiknek köszönhetjük nagyrészt hazánk és nemzetünk jelenlegi tragikus, halál-közeli helyzetét. Vizsgálja meg tárgyilagosan, hogy a világban uralkodó elképesztő állapotokért (háborúk, vérengzések, éhség, járványok, környezetrombolások, globális jogfosztottság, gyarmati kizsákmányolás, neoliberális haszonelvűség stb.) ugyan melyik faj(ta) mohósága, istentelen és embertelen viselkedése felelős elsősorban. Aztán tegye fel a kérdést, hogy a Sátán választottjai nélkül nem lenne-e sokkal boldogabb, kellemesebb az életünk, szűkebb pátriánkban és egész bolygónkon egyaránt.
Állítása szerint Ön katolikus keresztény, tehát valamennyire ismernie kell a Bibliát. Ebben egy helyütt Jézus a zsidóknak (pontosabban néhány reprezentáns képviselőjüknek, ám valamennyiükre vonatkoztatva) mondja (csak a lényegét idézem): „Ti nem tartoztok az én szeretett nyájamhoz; ti az ördögtől valók vagytok, mert ő a hazugság (gonoszság) atyja, nincsen benne semmi jóság és igazság, miként bennetek sem.” Remélhetőleg ezt elfogadja mérvadó véleménynek (nem véletlenül gyűlölik Őt annyira Mózes ivadékai!); s velem szemben a megfeszített (nem zsidó!) Krisztust talán nem tartja rasszistának, antiszemitának, vagy éppenséggel szélsőséges nyilasnak. Képzelje el, ha Jézus Urunk ma a földön járna, miként ítélné meg ezt a korcs, pokolbéli fajzatot. Aligha illetné őket dicsérettel, hanem inkább korbáccsal. (Ne értsen félre! Tudom, hogy minden népen, nemzeten, így a magyarságon belül is akadnak becstelen, önző és kártékony figurák, de összességében egyik náció sem olyan elvetemült, mint a zsidók döntő többsége. Azért a csekély számú kivételért viszont egyáltalán nem érdemes védenünk vagy pártolnunk őket.)
Ha Ön valóban magyarnak érzi magát, főként a saját szerencsétlen fajtánk megmaradásával és fölemelkedésével törődjön; mert a „felsőbbrendű” zsidók leigázott, kizsigerelt, elhülyített és önmagukból kiforgatott rabszolgáiként erre halvány esélyünk sem lehet.
Isten áldja meg Önt, és világosítsa meg elszomorítóan homályos elméjét!
Tiszteletteljes keresztényi üdvözlettel: Siklósi András
Szeged, 2010-10-29-én
Kedves Siklósi Úr!
Először is örülök neki, hogy eljutott Önhöz levelem, amit a Nemzeti Hírhálón keresztül(?) Próbáltam elküldeni Önnek. Szintén örömömre szolgált, hogy megtisztelt válaszával. És az is jó, hogy levelében nem bocsátkozik sértegetésekbe, címkézésbe, csak azért, mert nem értünk egyet valamiben. Én is próbáltam kerülni az Ön sértegetését, sajnálom, ha ez nem sikerült. Bizonyos esetekben persze nálam „elszakadt a cérna”, mert számomra annyira megbotránkoztató dolgokat írt. De úgy látom önnél is! Amennyiben sajnálkozik, hogy én bárdolatlan voltam néhol, úgy kérem, ne minősítse például „homályosnak” az elmémet! Ez egy nagyon abszolút álláspont. Nyilván nem értünk egyet, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk is „hülye” lenne.
Azt írta mostani levelének bevetőjében, hogy nem kíván másokat meggyőzni a saját igazáról, ezért „nem fog polemizálni az általam leírtakkal”. Ez nyilván nagylelkű gesztus Öntől, csakhogy ezek után elegánsan elsiklik sok minden felett, amit írtam, sok érvem fölött, és akkor – mondhatni bevallottan – elbeszél mellettem, és „mondja a magáét”. Gyakorlatilag leírja ugyanazt, amit 2009-es írásában (amire levelemet írtam) is: tehát, hogy Ön milyen lesújtó véleménnyel van a zsidókról, maximum most, mivel egy keresztényhez (hozzám), és nem „a zsidókhoz” szól a levél, hiányoznak belőle az izraelita honfitársaikat fenyegető, szurkáló részek.
Amit ezután ír, az pedig nem igaz. Én egyáltalán nem a bevett sztereotípiák szerint gondolkodom a zsidóságról. Nyilván magam is elgondolkodom azon, hogy miért volt oly sok „kampósorrú ávós”,  vagy lehet-e igazság a „gójgyűlölő Talmud” legendájában. Ezeket a kérdéseket, és hasonlóakat én fel mertem tenni magamban, de úgy látszik eltérő következtetésre jutottam, mint Ön! Ezeket a következtetéseket nem szándékozom most újra részletesebben leírni, ezeket megtalálja előző levelemben, amit remélhetőleg a Kuruc.info olvasói is megismerhetnek majd. Az is érdekes, hogy Ön szerint sikeres lennék, ha akár csak fele energiát fordítanék a magyarság megmentésére: Nos, egyrészt: Ha ez így van, akkor kérem, szóljon, szívesen írok hosszú, szakszerű és stílusos székely-apologetikát a román kormánynak. Gondolja, hogy ezzel meggyőzném a nagyrománokat? No-hiszen! Másrészt: már vagy egy regényt megtöltene, ha összeszedném azt a sok vitát, amit baloldali és liberális emberekkel folytattam különböző internetes fórumokon. Tehát nyugodt lehet, a magyarság (pontosabban inkább a „nemzeti oldal”, a jobboldal) védelmére legalább ugyanennyi energiát fordítok! Biztosíthatom: nem napi rendszerességű hobbim, mániám és legfőbb célom az antiszemitizmus elleni küzdelem, nem vagyok sem Gyurcsány, hogy erre ráérjek, sem TGM hogy ezért megfizessenek. Harmadrészt: az Önnel való vitámban, ha hiszi, ha nem, én ugyanúgy a magyarságot védem! Hiszen a szememben zsidó vallású, kultúrájú honfitársaink ugyanúgy a nemzet részei, a Szent Korona tagjai. Számomra az, hogy Ön kirekeszti a zsidókat, ugyanolyan, mintha mondjuk a mangalicakolbász kedvelőit, a horgászokat, vagy éppen a kereszténydemokratákat küldené el melegebb éghajlatra. Tehát kiválasztja a magyar nemzet egyik csoportját, és azt elkezdi gyalázni. Viszálykodást szít. Ezzel az egész magyar nemzetet gyöngíti nem csak a magyar zsidóságot!
Azt írja a továbbiakban, hogy vizsgáljam meg, kik okozták a nemzet tragédiáit. Természetesen nem tagadom, hogy nagyon sok ilyen zsidó volt. Viszont már leírtam Önnek, hogy számomra nem létezik egységes zsidóság, egységes zsidó jellem. Én a zsidókat csak egyénenként kívánom megítélni. Azt is leírtam már részletesen, hogy szerintem a kommunista gazemberek között miért felülprezentált a zsidóság. Megírtam, hogy egyszerűen csak a zsidóság idegennek érezte magától a nemzeti politikát, ezért mind a baloldalra özönöltek. Innen aztán a becsületes zsidók nyilván hanyatt homlok menekültek, mihelyt megértették a kommunizmus valódi természetét – esetleg az nem, akit félrevezettek – azok a zsidók pedig, akik ottmaradtak, a rótmanók, kohnbélák, gyurcsányik, a zsidóságon belül egy elenyésző kisebbséget képeznek csupán. Tényleg komolyan gondolja Ön, hogy a több tízezres magyar zsidóságot 50-100 baloldali politikus alapján kellene megítélni? És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ’18-19 és ’49 csupán kettő a magyarságot ért számtalan szerencsétlenség közül. Mohácsért például vajon a zsidóság lenne a felelős? Nem, sokkal inkább a széthúzó magyar nemesség! Most akkor legyünk következetesek és a zsidók mellett fosszuk meg jogaiktól, üldözzük el a történelmi családok leszármazottait is? Vagy ott van a nyilas rémuralom. Csak a hadiszerencse miatt kerültünk kommunista, és nem hungarista diktatúra alá. Bélyegezzük meg – ha igaz a legenda- örmény származású honfitársainkat az idegenszívű hazaáruló és tömeggyilkos Szálasi miatt? Vagy éppen a horvátokat a fiumei Kádár vérengzése miatt? Ezekből a példákból világosan látszik, hogy teljesen értelmetlen egyes zsidók rémtettei miatt az egész zsidóságot felelőssé tenni! Talán úgy lenne, mint a cigányok esetében, és a „zsidó mentalitással” lenne a probléma? Ha így lenne, és minden zsidó mentalitása megegyező lenne, akkor pedig Rákosit például nyilván visszatartotta volna a legalapvetőbb zsidótörvény? Tudniillik: „Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek!”. Így szól a Tóra! Tehát a zsidó származású vörös terroristák, vagy a palesztin civileket gyilkoló izraeli katonák nem „zsidó módjára” viselkednek, hanem éppen azzal ellentétesen, zsidó (és persze emberi) mivoltukból kivetkőzve! Ők valóban a Sátán szolgái, ahogyan a farizeusok, róluk szólt Jézus, nem a zsidókról kollektívan!
Az Ön által idézett bibliai rész is erről szól. Jézus nem a zsidókhoz, hanem AZOKHOZ a zsidókhoz szól itt, akik Őt el akarják pusztítani, tehát a farizeusokhoz! Az ő megfelelőik ma azok a zsidó származású gyilkosok, akikről fentebb írtam! Őket én is, Jézus is, és minden keresztény eltaszítja magától („Menjetek innen, nem ismerlek benneteket!”). De ilyen gazemberek vannak minden nép körében, ahogyan ezt Ön is leírta. Hogyan is taszíthatott volna el Jézus magától minden zsidót? Jézus zsidó földet választott szülőhelyéül, zsidóként testesült meg, földi szülei, első tanítványai, hallgatósága, a csodák megtapasztaló hívek többsége, ezek mind-mind zsidók voltak! A többség pedig, a „birka nép” mindenütt jelen van, a Barabását választókat félrevezették, ők nem voltak gonoszak. Persze a hatalmukat féltő farizeusok számára nincsen mentség (persze nyilván ők biztosak voltak saját igazukban, ahogyan a kommunisták is, d ez már pszichológia). Ők az „ördögtől valók”, ők az istengyilkosok! A farizeusok, tegnap és ma farizeusa, AZOK a zsidók! Ez a lényeges: AZOK a zsidók, és nem „a zsidók”! És innentől a zsidóságuk már nem is lényeges: azok az emberek a rosszak, akik gonoszságokat követnek el, legyen bár zsidók, vagy akármik! AZOK az emberek!
Végezetül pedig fontos egy dologról írnom még, már csak azért is, mert a Kuruc.infón keresztül vitázunk részben. Tehát: én sem fogadom el a liberális paradigmát, a kisebbségek feltétlen elfogadását, a „multikultit”, a feltétlen toleranciát. Kisebbség és kisebbség között is van különbség. Ha jól értem Ön elkülönít két kisebbségi csoportot. Az egyikbe tartozik mindegyik kisebbség a zsidókon és cigányokon kívül, tehát a tótok svábok rácok, stb. Ezeket Ön, úgy látom, többé-kevésbé elfogadja nemzet részeként, nincsen velük problémája. A másik csoporttal pedig gondjai vannak. Nos, én is egyetértek ezzel, egyetlen különbséggel. Ugyanis én a zsidókat is az első csoportba sorolom. A cigányság kérdésében tehát abszolút azonosulok a „szélsőséges” állásponttal, tehát, hogy a cigányság nem volt képes beilleszkedni, jelentős része bűnöző, élősködő, és problémát okoznak a nemzet számára. Azonban itt is van egy fontos kikötésem. Ha jól értettem, Ön a „problémás kisebbségekkel” kapcsolatban a reménytelenség álláspontját veszi fel. Tehát, hogy nem lehet őket integrálni, valami rejtélyes módon, mondjuk genetikailag erre képtelenek. Szerintem ez nincs így. A bevándorlást korlátozni kell, és szinte teljesen leállítani. Ellenben a már itt levő problémás kisebbségi honfitársainkat (cigányok, négerek, kínaiak, és a zsidók, ha ide sorolja őket) nem elüldözni kell, vagy elkülöníteni. Oktatással, engedményekkel, és ha kell kényszerrel a magyar nemzet értékes tagjává kell őket tennünk. Szerintem a cél az kell, hogy legyen, hogy 100 év múlva már ne létezzen cigány identitás, hanem minden cigány magyarnak vallja magát, magyar kultúrája legyen, ezért a hazáért dolgozzon! A cigánykérdés, cigánybűnözés megoldása nem lehet a fejünk homokba dugása! De a cigánykérdés mostani levelemnek nem témája.
Összességében tehát köszönöm jó tanácsát, de feleslegesnek tartom. Én mindig, még jelen levéllel is „saját szerencsétlen fajtánk megmaradásával és fölemelkedésével törődök”. Csupán én a magyar zsidókat is a nemzet részének tekintem. Semmivel sem jobb magyar Ön, és én sem vagyok jobb magyar egy izraelita nemzettársunknál! A tettek és nem a vallás/kultúra határozza meg azt, hogy ki mennyire jó hazafi! És, ha Ön a széthúzásért tesz, attól semmiképpen sem lesz jobb magyar!
Isten áldja meg Önt is! Tisztelettel: Sasvári Péter
Kártékonyság terén a cigányok csak epizódszerepet játszanak a zsidókhoz képest! (Siklósi András második válasza)
Tisztelt Sasvári Úr!
Eddig úgy véltem, hogy első levelem egyben az utolsó is (általában nem szeretek meddő polémiákba bonyolódni!), ám mégis arra kényszerülök, hogy válaszoljak második (nyilvános) levelére, nehogy azt higgye bárki, hogy elfogadom a benne foglaltakat. Mivel első vitairatára konkrétan nem reagáltam (csupán nagy vonalakban fogalmaztam meg a véleményemet), ezért ha megengedi, akkor most mindkettőről együtt igyekszem kifejteni álláspontomat.
Mindenekelőtt egy – nem Önnek szóló – pontosítással kezdeném. Bár több internetes portálon publikálok időnként (köztük a Nemzeti Hírhálón is), pillanatnyilag „szabadúszó” vagyok, azaz egyetlen honlappal sem állok munkatársi szerződésben. Ennek értelmében legalább annyira a Kuruc.info-hoz is tartozom, mely volt szíves helyt adni kettőnk vitájának is. Itt szeretnék egyúttal helyesbíteni egy kis tévedést. A szerkesztőség bevezető szövegéből úgy tűnhet, mintha én a megjelent levélre válaszoltam volna, holott nem így van. Sasvári Péter írt nekem egy bíráló magánlevelet 15 hónapja megjelent cikkemre (aligha ismerhetik a honlap olvasói, ezért most a teljes anyag felvezetéseként, az 1. pont alatt ezt is közreadom), amit a levéltitok tiszteletben tartása miatt eddig nem hozhattam nyilvánosságra. Az igazság tehát az, hogy a Kurucon olvasható levele az én alatta levő írásomra adott válasz, míg ez a mostani értekezésem a legfrissebb a sorban. Tehát a számok (1-től 5-ig) a pontos időbeli sorrendet is mutatják.
No, ezek után tényleg vágjunk bele! Tekintsük át kicsit a magyarság valódi históriáját. Tömören a lényeg: minden nemzeti kataklizmánk, vereségünk, romlásunk és pusztulásunk mögött ott állnak a zsidók (nyilván nem mindösszesen, de jelentős részük, sőt mondhatnám, a döntő többségük!). Már a szintén magyarnak tekinthető Sumér-Káldeus Birodalmat, majd a pártusok országát is a szemiták (akkádok, asszírok, zsidók stb.) zilálták szét, elpusztítva azok magasabb rendű kultúráját, zömüket egyidejűleg elűzve szülőföldjükről. Az óegyiptomi hixoszok (a Szfinx – eredeti neve HUN! – és a piramis-építők hunmagyar népe) földjét is ők tették tönkre „fogságuk” idején. De a filiszteusokat, galileaiakat, arámiakat, szamáriaiakat (mind magyari népek!) is ők hódoltatták meg, s irtották ki részben. Vérengzéseikről, barbárságukról jó képet ad a Biblia ótestamentumi része (ennek első 5 könyve a Tóra). Elég az, hogy ők sohasem építettek, teremtettek semmit (még a jeruzsálemi templomukat is más fajú mesterek emelték!), hanem már akkor is a környezetükön élősködtek, s az anyanemzeteket mindenütt rabszolgává tették, vagy simán legyilkolták. Mózesük könyvei szerint a világ népei csak azért vannak, hogy őket (a „felsőbbrendű fajt”!) szolgálják, s ha netán ellenállást tanúsítanának, akkor a zsidóknak joguk, sőt kötelességük likvidálni őket. (Lásd a mai palesztinokkal szembeni gyalázatos viselkedésüket – nem „egyesekét”, hanem szinte valamennyiét! Tulajdonképpen jogtalanul foglalták el Palesztinát, a jelenlegi Izraelt, s a kezdeti kb. 40 %-nyi földterületüket lassacskán 85 %-ra növelték, de még ez sem elég nekik. Ugyanilyen mohósággal akarják bekebelezni édes hazánkat is, ha mi leszünk olyan marha „filoszemiták”, s ezt a térnyerést megengedjük nekik!)
Röviden kitérnék arra is, hogy az Ön (s a judeo-keresztények, ill. egyházaik és papságuk túlnyomó részének) hiedelme dacára Jézus Krisztus távolról sem volt zsidó! Ő a galileai, nem pedig a júdeai Betlehemben született (Galil hag Gojim = a gójok földje!), és arámi (mint már említettem: magyari) nyelven beszélt, amiként Szűz Mária és József is. Akkoriban a zsidók szigorú büntetésekkel fenyegetve kötelezték a leigázottakat vallásuk fölvételére (nyilván a „vallásszabadság” és „tolerancia” jegyében!), ezért járt a Szent Család a zsinagógákba, nem pedig jókedvében. S ami azt illeti, Jézus tanítványai (apostolai) – az egyetlen áruló, Júdás, ill. az Üdvözítővel személyesen soha nem találkozó Saul-Pál kivételével – sem voltak zsidók, hanem a mi rokonaink. [Közülük többen a Közel-Kelet magyari népei körében térítettek, Szent András például Belső-Ázsiában, a szkítáknál (szittyáknál). Tehát a mi népünk már jóval Szent István előtt jelentős részben keresztény is volt – bizánci rítusú, valamint manicheus és egyéb –, igaz, nem zsidó-keresztény! Persze emellett őrizte ősi „pogány” mágusvallását és táltos-hitét is (amely vitathatatlanul a világ első egyistenhite, szemben a zsidók tucatnyi „istenével”!), amitől aztán módszeresen megfosztották a „honfoglalás” (én hazatérésnek, bejövetelnek vagy honvisszafoglalásnak nevezem) és az államalapítás után.] Az ártatlan Jézus kegyetlen megfeszítése is nem-zsidó voltát igazolja (valamint a sémik „humánus szelídségét”!), hiszen nincs példa arra, hogy a zsidók fajtestvéreiket valaha is hasonló módon végezték ki. De ha ez is kevés Önnek, akkor bátran lapozza föl a Talmudot, a Sulchan Áruch-ot és egyéb izraelita gúnyiratokat, amelyekben a Szent Családon élcelődnek a leghazugabb, legalpáribb stílusban, minden alkalommal kihangsúlyozva, hogy semmi közük sincs egymáshoz. (Hát ők csak tudják, mivel hetedíziglen számon tartják a közéjük tartozókat!) Jahve (Jehova) tehát a zsidók törzsi istene, a mienk pedig a Teremtő, az Egy Igaz Isten (Ősten), ha úgy tetszik: a Magyarok Istene. Nincs dolgunk a zsidókkal vallási téren sem, a mi tiszta jézusi szkíta-kereszténységünk (univerzális katolicizmusunk) nem az ő rabbinikus-aranyborjús hagyományaikban gyökerezik!
De lépjünk tovább. A kazárok fajilag nem voltak zsidók, csupán kényszerből, ill. árulás folytán vették föl izraelita vallásukat; viszont a két kabar (magyar-rokon) törzs átmenetileg betagozódott ugyan a birodalmukba, de aztán kiváltak onnan, majd csatlakoztak vezérlő fejedelmünk, Árpád seregéhez. Ezért tehát azt állítani, hogy a Vereckét átlépő népünk soraiban zsidók is voltak, sima tudatlanság, vagy ördögi csúsztatás! Azt pedig ép ésszel kibírni sem lehet, hogy netán már korábban itt voltak, mint eleink; mert egyes kaftános-pajeszos „új honfoglalók” mostanában ilyen badarságokat hirdetnek széltében-hosszában (lásd a Traubisoda-hamisításról elhíresült, bíróilag is elmarasztalt Salamon Berkowitz – ez tényleg vicc! – „prédikációit”!). Értem én, hogyne érteném: nem árt egy kis „vérfrissítés” e belterjes vámpíroknak, no meg ideológiailag sem haszontalan megalapozni „történelmi jogosultságukat” a magyarok szent földjére, a Kárpát-medencére! A zsidók csak Mátyás király után kezdtek nagyobb számban beszivárogni hazánkba, de már az Árpád-házi uralkodóink s az Anjouk alatt is gondok voltak velük. Ezt bőven bizonyítják a krónikák, s az Aranybullában kifejezetten megtiltják nekik (valamint az izmaelitáknak), hogy a vámok-révek, a sóbányák, nemesfémbányák és egyéb kincstári jövedelmek hasznát élvezhessék. Nagy Lajos pedig egyenesen kizavarta őket az országból, pimasz harácsolásuk s a pórnép gátlástalan fosztogatása miatt. (Ezeket akarja Ön asszimilálni, velük vállalna testvéri sorsközösséget? Hát sok szerencsét hozzá! Ám én rémálmaimban sem szeretnék effélét átélni.)
S akkor most az Ön által is megemlített Mohács. Ebben az időben egy Fortunátus (Szerencsés) Imre nevű Fugger-zsidó „kezelte” a királyi kamara pénzét. Házában a padló alá több mázsa aranyat és egyéb kincseket, ékszereket ásott el, melyek felbecsülhetetlen értéket képviseltek. Amikor II. Lajos önvédelmi sereget toborzott a török ellen, ez a féreg azt hazudta, hogy nincs egy árva petákja sem, mert kiürült a kincstár. A főurak kételkedtek ebben, s végül hosszas várakozás és huzavona után házkutatást tartottak a tolvajnál, ahol kiderült a turpisság, s őkelme szépen lelepleződött. Nos, a mohácsi vereség fő oka megint a zsidó kapzsiság miatti késedelem volt elsősorban, nem a „magyar széthúzás”! De még nincs vége. A törökök így is alig hitték el, hogy győztek (azt gondolták, ez csak a magyar seregek „előőrse” volt), s még kb. negyed századig nem mertek bejönni, csupán a déli gyepűkön állomásoztak. Derék zsidaink jártak a nyakukra, s biztatták őket, hogy ugyan foglalják már el az országot, hiszen nincs semmi számottevő védelmünk. A folyamatos zsidó árulás eredményezte hősies végvári küzdelmeinket, majd Buda megszállását, s hazánk 3 részre szakadását. Följegyezték, hogy Budavárában is a törökkel paktáltak, s a félholdasok kiűzésekor, ill. Buda visszavívásakor is ellenünk, azaz jóhiszemű befogadóik ellen harcoltak. (Ennek jutalmául a földühödött polgárok nagy hányadukat fölkoncolták.) Aztán jött a 300 esztendős Habsburg(-Lotharingiai) „báli szezon” (II. Rákóczi Ferenc szerint: szenvedhetetlen iga!). Ez a rendkívül sötét lelkű, aljas cselekkel és ármányokkal hatalomra került (a magyar trónt s a német-római császárságot is így szerezték meg!) „uralkodó dinasztia” itáliai (Nápoly környéki) zsidókból eredeztethető, mely „tiszta” vérvonalát (főként beltenyészetet produkáló házasodási szokásai következtében – „Bella gerant alii, at tu, felix Austria nube") századokon át megőrizte, minimális keveredésekkel. Nem részletezem, mi mindent köszönhetünk ezeknek a jórészt degenerált, ferde hajlamú, véreskezű, uborkafára fölkapaszkodott zsarnokoknak, akik közt egyetlen valamirevaló, népünk által megbecsült király vagy királynő sem akadt. A bibliai tíz csapás kutyafüle volt ahhoz a kártételhez képest, amit ezek a zsidó sátánfattyak okoztak tombolásukkal. (S még most is igényt tartanak a Szent Koronánkra! Vigye el őket egy tornádóval kombinált cunami!) Nyomukban aztán csőstül tódultak (a már említett) pénzéhes Fuggerek, majd Rothschildok, s olyan kalandor hóhérok, mint Antonio Karaffa és Julius Jacob von Haynau. Megbecsülni is lehetetlen, mennyi magyar áldozat, nyomorúság, kín és vérveszteség fűződik a Habsburg-dinasztia „áldásos” trónbitorlásához. S vajon a „nagyok” mellett a „kis” zsidók hogyan viselkedtek eközben? Nincs tudomásom róla, hogy részt vettek volna Bocskai, Thököly vagy Rákóczi szabadságharcában, s 1848-49-ben is csupán néhány tucatnyian csatlakoztak Kossuth seregéhez (amit szemtelenül több százra, sőt ezerre „duzzasztanak” újabban); kisebb kockázattal járt, s kényelmesebb, jövedelmezőbb volt seftelni helyette.
De vizsgáljuk meg a XX. századot is, mert ez a zsidó rémtettek mindent überelő Csimborasszója. Valódi őstörténetünk helyett (még a korábbi évtizedekben) kitalálták nekünk a „halszagú” finnugor rokonságot (amit a szintén zsidó szellemű „Magyar Tudományos Akadémia” mostanra nyelvrokonsággá „finomított”, hogy megúszhassa totális megszégyenülését). Csak zárójelben említem a hírhedt tiszaeszlári pert, mely a korábbi „kiegyezéssel” együtt már Trianon közvetlen előjátéka (pettingje?) volt. Az „emancipáció” következtében (ami egyébként egész Európában először adott teljes jogegyenlőséget nekik!) özönlöttek is hozzánk Galíciából, Oroszországból, a Balkánról és mindenünnen a koszos, tarisznyás görbeorrúak (ez nem becsmérlés részemről, valóban ilyenek voltak!), s 1910-re már egymilliónyian tanyáztak nálunk. Mondhatom, gyönyörűen „asszimilálódtak”: 10-20 év alatt jóformán mindent a kezükbe kaparintottak, s a falusi kocsmáktól kezdve a nagybankokig, az értelmiségi csúcspozíciókig mindenre kiterjedően a fejünkre nőttek. Az alapjában tisztességes, dolgos, türelmes magyarság nem volt felkészülve erre az ószövetségi sáskajárásra, s mire legjobbjai (Istóczy Győző, Verhovay Gyula, Egán Ede és társaik) megpróbáltak valamit enyhíteni a rettenetes állapotokon, sajnos már késő volt. Közben a szintén zsidó vezetésű szabadkőműves páholyokban, illuminátus és egyéb titkos, alvilági társaságokban gőzerővel folyt a magyarság elleni szervezkedés, összeesküvés, ill. a velünk élő nemzetiségek föllázítása. Majd kirobbantották az őszirózsás „forradalmat” s az 1919-es patkánylázadást (főkolomposait fölösleges sorolnom, valamennyien zsidók voltak!), mely szétdarabolásunkba torkollott.
A két háború közt sem fogták vissza magukat, s az egyébként sok szempontból nemzeti újjászületést hozó, 25 éves Horthy-korszak alatt is tovább „tollasodtak”, s a roppant emberséges – mégis mennyit kárhoztatott, simfelt – numerus claususok (ill. „zsidótörvények”) dacára is óriási hatalommal és befolyással bírtak, mialatt a szerencsétlen magyarság máról holnapra tengődött, s „nem lelé honját a hazában”. Ám még ezzel sem tudtak kivetkőztetni önmagunkból, s mikor a II. világháború alatt egész Európában (nem épp előzmények nélkül!) üldözték, helyenként (pl. Romániában) öldösték is őket, nálunk a hajuk szála sem görbült, sőt Magyarország számukra – egészen a német megszállásig – a béke szigete volt. Koncentrációs munkatáborokba történő elhurcolásuk is csak ezután kezdődött, de még így is sokan mentették, bújtatták őket; s lényegében csak egyes vidékekről történtek részleges deportálások, viszont a budapesti gettóban és a „védett házakban” zömmel túlélték az apokalipszist. Mindezt úgy hálálták meg őrangyalaiknak, hogy utolsó csatlósnak bélyegeztek bennünket, s a felszaba-dúlás után iszonyú vendettát rendeztek. („Keresztény koponyákon akarunk járni!”) Több magyar „háborús bűnöst” (köztük minisztereket, kormányfőket) végeztek ki, vertek agyon, kínoztak halálra, vagy küldtek börtönbe, munkaszolgálatra s a szovjet Gulágra, mint ahány német, olasz és japán szövetségesünk fölött törtek pálcát. Itt meg kell állnom egy pillanatra. Ugyan írásomnak nem tárgya Szálasi Ferenc értékelése, mégsem hagyhatom szó nélkül az Ön elfogult (a balliberálisok „hivatalos” hazugságait hűen tükröző) minősítését. Szálasit én sem sorolom nemzetünk legnagyobbjai (lásd levelem eddigi fejezeteiben!) közé; az ellenben tagadhatatlan, hogy nem volt tömeggyilkos, ízig-vérig magyar volt („örmény” származása is ócska hamisítás!), jót akart népünknek, nem bántotta a zsidókat (noha nem kedvelte őket, de vagyunk még így páran), sőt bojkottálta elszállításukat (pl. több alkalommal is megállíttatta a vonatokat); valamint (Horthyval szemben) nem hagyta cserben a tengelyhatalmakat, nem tárgyalt a ruszkikkal semmiféle megadásról, hanem a végsőkig kitartott. Ha volt is vétke vagy tévedése, mártírhalálával bőven feledtette azokat. (Jön még idő, amikor sokan másképp látják majd szerepét, az igazság fényében. S egyébként boldog lennék, ha az elmúlt 65 évben akár egyetlen hozzá fogható épkézláb vezető adatott volna nemzetünknek!)
Ami ezután következett, azaz 1945-tól máig (mert én nem különítem el a bolsevizmust a „gengszterváltástól”!), már csak „hal a tortán”: nem más ez, mint a totális zsidó rémuralom és ország-hódítás kiépítése, amely napjainkra (visszavonhatatlanul?) célegyenesbe jutott. Nagy múltú, büszke népünknek nincs jelene, se jövője, a sakterkés a mellünkben forog, félig már a sírban fekszünk, s a létünk fabatkát sem ér; minden téren „pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve széthull nemzetünk”! Rosszabb ez, mint 70 „turáni átok”, hiszen élve falnak föl bennünket zsidó ellenségeink, akiket mi vesztünkre befogadtunk, s most kitúrnak bennünket ősi örökségünk maradék morzsáiból is! Jól tudom, hogy a főként (bicskával „keresztelt”) hitsorsosok által szított cigánybűnözés is igen komoly veszély számunkra, s megold(hat)atlanságában Damoklész kardjaként lebeg fölöttünk; mégis Önnel szemben ki merem jelenteni, hogy a zsidókérdés végtelen drámájának színpadán csupán könnyű epizódnak tekinthető. A csalóka délibáb persze mást mutat sokaknak, de én mindig a dolgok gyökeréig hatolok, sohasem téveszt meg a felszín „fecsegése”, langyosan kellemes fodrozódása és csillámlása. Töretlenül hiszem azt, hogy bár kevesen, azért vagyunk még (már?) néhányan, akik nem süketek és vakok, hanem már evilágon is képesek tisztán az igazságot látni (nem csak „tükör által homályosan”), s támad közülünk olyan elszánt hazafi, „aki fogában tartva, a szerelmet átviszi a túlsó partra”.
Ki kell térnem még arra is, hogy hazánkon és népünkön kívül az emberiség tekintélyes hányada is a zsidók jármában vergődik, hiszen ma jobbára ők uralnak mindent a gazdaságban, a politikában, a tömegtájékoztatásban, a tudományokban s a művészetekben, valamint katonai síkon egyaránt. Egy elképesztően szövevényes maffiát alkotva, bármilyen értéket lerombolnak, és bárkit (egész népeket is!) habozás nélkül eltaposnak, ha nem hajol meg előttük, pláne, ha burkoltan vagy nyíltan szembeszáll velük. Figyelmük rendkívül éber (héber!), megtévesztő és tudatmérgező propagandájuk kifejezetten hatékony (Joseph Goebbels jámbor elemista volt hozzájuk képest!), s nem ismernek könyörületet, ha érdekeiket, terveiket keresztezik. Azonban hiába övék a világ minden kincse-gazdagsága, hiába lesi parancsaikat rabszolgák hada (apropó, a rabszolga-kereskedelem is az ő számlájukat terheli!), a globális világuralmat sohasem érhetik el, mert mindenkor mások munkáján élősködnek, értékeket alkotni képtelenek, siralmasan földhöz ragadt materialisták, hiányzik belőlük a Lélek, a szakrális érzékenység s az Istenbe vetett hit. A Föld kómából ébredő, önrendelkezésre vágyó, szabadságszerető népei hamarosan föllázadnak ellenük, lerázzák bilincseiket, kitörnek börtönükből, s akkor bealkonyul az egyetemes történelem leghitványabb zsiványbandájának! (Jahve irgalmazzon nekik, mert széttépik őket!)
Végezetül dióhéjban reagálnék még néhány fölvetésére. Kutyából soha nem lesz szalonna, azaz zsidóból (cigányból) sem törzsökös magyar, mert rejtetten mindig ott bujkál benne származástudata, genetikai-faji meghatározottsága. Márpedig, akinek zsidó „identitása” IS van, az nem válhat magyarrá. (Senki sem lehet egyszerre férfi és nő, ill. néger és fehér ember!) Ha valaki egynél több „azonossággal” rendelkezik, az nem normális állapot, hanem tudathasadás, s legföljebb a hiszékeny gójok (magyarok) megtévesztését célozza. A neveltetés sokat változtathat valakin, de aligha formálhatja homlokegyenest mássá, mint ami a lényege. Persze hogy nincs uniformizálható náció (hál’ Istennek nem vagyunk egyformák), azonban nyilván Ön is hallott már a nemzetkarakterológiáról, mely a markáns testi és szellemi jegyeket, a jellemző mentalitást igyekszik feltárni. Szerintem, ha valaki jelentkezik a cigány, zsidó (ilyen még nincs, nem véletlenül!), sváb, horvát stb. önkormányzatba, az magyarországi nemzetiség (kisebbség), mert nem azonosul teljesen velünk, tehát többé-kevésbé elkülönül. Ha én bármelyik országba kényszerülnék kivándorolni, sohasem lennék más, mint 100 %-ig magyar; s akármilyen fényes pályát futnék meg idegenben, eszembe se jutna, hogy másokhoz IS hasonuljak, mint a saját fajtámhoz. (Ilyesmit csak a kaméleonok s a karrierista kalandorok tesznek. Ön tán képes lenne francia magyarrá, vagy magyar németté válni? Angliai vagy itáliai magyarrá persze igen – ha rossz sorsunk elüldözne innen –, ám a kettő korántsem ugyanaz.)
Természetesen én sem marasztalom el kivétel nélkül az összes zsidót (elvétve köztük is akadnak rendesebb „példányok”), viszont ha a többségük elvetemült, ugyan miért ne beszélhetnék „a zsidókról”? Ha ők a magyarságot kollektíve „bűnös nemzetnek” címkézik indokol(hat)atlanul, vajon én miért nem szólhatok róluk hasonlóképpen, ráadásul sokkal több joggal? Dehogy gondolom azt, hogy a zsidók nem érzik jól magukat nálunk, a „Paradicsomban”, hiszen ha nem így lenne, már rég fölszedték volna a sátorfájukat. Épp ezért hatványozottan tisztességtelen a befogadó magyarságot szapulni, mely mindig megértően, már-már szeretettel viselkedett velük. (De ennek immár vége, hiszen életünkről s halálunkról van szó!) Ne hasonlítsa össze országainkat se: a Kárpát-medence a mi több tízezer éves, Istentől adott őshazánk, míg a zsidók törvénytelenül, fegyverrel foglalták el Izraelt, a palesztinok ellenében. Önnel szemben ma is vallom, hogy a zsidóság nem egyistenhívő, és pont. Azt is vallom, hogy Magyarország a magyaroké, tehát kulcspozíciókba nem kerülhetnek „kettős vagy többes identitású” hazaárulók, hanem kizárólag „csak” magyarok, bármiféle „jelző” nélkül. Az „asszimiláció” pedig nonszensz zsidók és cigányok esetében; noha elvileg lehetnek korrekt állampolgárai a Szent Korona országának (mutasson legalább néhány ilyet!), de „magyarok” semmiképp.
Ugye csak tréfál, hogy egy MSZP-s (netán SZDSZ-es?) is lehet „jó magyar”. Az idegenek „túlreprezentáltságát”, pozitív diszkriminációját, kiváltságait pedig nem tűrhetjük tovább, amit bizony törvényileg (is) szabályoznunk kell! Ugyan kérem, nem hiheti komolyan, hogy a zsidók csak úgy „beszédültek” a balliberális pártokba, mozgalmakba, mikor valamennyit ők maguk alapították, sőt zömmel a „jobboldaliakat” is (lásd MDF, FIDESZ, KDNP!). Még hogy Köves Slomó komolyan szót emelt a zsidó hisztériakeltés ellen – oda ne rohanjak. Avégett pedig ne „aggódjon”, hogy nézeteimmel gyöngítem (megosztom) a magyarságot; mivel egész életemben éppen az ébredéséért és megerősödéséért küzdöttem minden energiámmal. Amit Ön fölvázol a cigányok és zsidók „beilleszkedéséről”, üdvözlendő, nemes cél, azonban egy minimális arányt meghaladóan kivihetetlen. Erről tanúskodik egész viharvert történelmünk (amit föntebb vázoltam). Azt pedig kikérem magamnak, hogy nem vagyok jobb magyar egy jöttment, sehonnai bitang (sőt bármelyik!) zsidónál. Ezt csak azért föltételezheti, mert hozzávetőleg sem ismer engem.
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok egészen elégedett mostani teljesítményemmel, noha afelől nincs kétségem, hogy a vádjait sikerült visszavernem. Sajnos sürgetett az idő, s mivel nem halaszthattam napokig a válaszomat, ezért nem állt módomban utánanézni a konkrét dolgoknak, csupán az emlékezetemre és pillanatnyi fölkészültségemre támaszkodhattam. Előfordulhat, hogy néhány helyen kissé pontatlanabbul és pongyolábban fogalmaztam a tőlem megszokottnál, de most nem jutott időm alaposabban eltöprengeni írásom tárgyáról. Nem törekedtem arra sem, hogy az Ön tematikáját kövessem lépésről lépésre; mivel úgy érzem, hogy amiket levelemben megemlítettem, legalább annyira fontosak, mintha egy az egyben fölvenném az elém dobott kesztyűt, ill. hagynám magamat beszorítani egy mozgásteremet leszűkítő ketrecbe. Tehát nem támadtam Önt semmiben, viszont nem is védekeztem, hiszen nincs miért. Most is, mint mindig, a lelkiismeretem szerinti igazságot hirdettem, s hogy ezzel részben vagy egészen meggyőztem-e Önt, nem érdekel különösebben. Elég, ha az olvasók magukban ítélnek fölöttünk. Egyébként léteznek eldönthetetlen viták, szerintem ez is ilyen. Ezért a folytatásának nem látom értelmét, részemről ezenn

Siklósi András: Új magyar hon(vissza)foglalást!

Az alábbiakban igyekeztem tömören számot vetni legfőbb nemzeti sorskérdéseinkkel, közös feladatainkkal és esélyeinkkel. Töprengéseim eredményét – mint egyéni véleményemet – megosztom a tisztelt olvasókkal is. Vitathatatlan, kizárólagosan üdvözítő utat én sem mutathatok, ám fölvetek néhány égető problémát, melyek orvoslása nélkül hazánk és népünk nem menthető meg.

Kiutat kell találnunk

Nehéz, vészterhes korban élünk. Egy nagy nemzeti tragédia kellős közepében, amely a puszta létünket veszélyezteti. Betegebbek vagyunk, mint sokan gondolják. Egy katasztrófa-elhárító programot csak úgy lehet eredményesen elkezdeni, ha először a saját meghasonlott lelkünket erősítjük meg, majd a megsemmisített nemzeti öntudatunkat hozzuk rendbe. Ahhoz, hogy megmaradjunk, hinnünk kell magunkban. Meg kell birkóznunk a romboló erőkkel. Emelt fővel kell vállalnunk magyarságunkat. E nélkül társadalmi és gazdasági kérdéseink megoldhatatlanok.

Arany János írta: „Korbács kell ennek (ti. a magyarságnak), akkor összetart; de adj neki egy ujjnyi szabadságot, s előrjöngi a hazát.” Minden erőnkkel össze kell tartanunk! Vigyáznunk kell a határainkon kívül élő testvéreink sorsára is, mert még kilátástalanabb helyzetben vannak, mint mi. De ezzel nem szabad elterelnünk a figyelmet súlyos itthoni bajainkról sem.

Igazságot a nemzetnek!

Mi idősebbek és középkorúak valamennyien elszenvedtük a bolsevizmus poklát. Jogos igényünk ma is az üldözöttek anyagi és erkölcsi rehabilitációja; másfelől elengedhetetlen a bűnösök felelősségre vonása, s az árulással összeharácsolt javaik elkobzása (e körbe az 1990 óta elkövetett visszaélések szereplőit is be kell vonni!). Sajnos, mindez eddig csak szavakban nyilvánult meg, a gyakorlati végrehajtás elmaradt. A főkolomposok háborítatlanul átmentették vagyonukat és hatalmukat, s zökkenőmentesen beépültek az új vezetésbe. Itt az idő, hogy végre nekilássunk az akadályok kiiktatásához. Az igazságtétel, a tiszta közélet kialakítása föltétlenül szükséges, hogy népünk meggyőződhessen arról, itt valódi rendszerváltás történik. Ez növelné politikai bizalmát, s még a kívülről begyűrűző, kivédhetetlen gazdasági kényszerintézkedéseket is rugalmasabban fogadná.

Meg kell akadályoznunk nemzeti javaink további elherdálását: üzemeink, gyáraink, bankjaink, kulturális intézményeink, kórházaink és mindenekelőtt földjeink oktalan kiárusítását, ill. idegen kézbe juttatását! Véget kell vetnünk az egyre növekvő korrupciónak, népünk tervszerű kizsigerelésének és bennszülötté züllesztésének. A kádári „gulyáskommunizmus”, ill. a mai „demokratúra” alatti hitelfelvételekért a nemzet nem felelős, ezért az adósságtörlesztést azonnal meg kell szüntetni, vagy végérvényesen az IMF, a Világbank és egyéb pénzoligarchák kamatrabszolgái leszünk.

A bürokratikus közigazgatást s a túlburjánzó államapparátust karcsúsítani kell. Az Alkotmánybíróság nem trónolhat magasan fölöttünk, jogköre ezért lényegesen csökkentendő, de még hasznosabb lenne megszüntetése. Az írott és íratlan hagyományainkon alapuló, jogfolytonos régi-új alkotmány elkészítése nélkül pedig egész törvénykezésünk értelmetlen. Az igazság mindenkor fontosabb a jog(államiság)nál!

Gazdasági szempontok

Alapelvünk a kis és közepes magántulajdonnal rendelkező középosztály erősítése; eszményünk az egyéni gazdálkodó, aki szaktudással, szorgalmasan dolgozik, s egyben szeretettel ragaszkodik javaihoz, ezáltal hazájához is.

A kommunizmus beszolgáltatással, kuláklistákkal, internálással egymillió parasztcsalád életét rombolta szét, s űzte el őket otthonaikból (ugyanakkor a munkást és az értelmiségit is eltaposta). De a gazdasági-társadalmi bajoknál súlyosabb volt a szemléletben, az erkölcsökben és az öntudatban okozott kár.

Az erőszakkal elrabolt (államosított) földek, házak, kisüzemek és egyéb ingatlanok reprivatizációját a kárpótlási törvény alattomosan keresztülhúzta; ráadásul végrehajtásának szándékos késleltetése (helyenként bojkottja!) elképesztő káoszt okozott a tulajdonviszonyokban. Ezt a zavart haladéktalanul meg kell szüntetni, s egy tisztességes és méltányos rendezéssel garantálni kell a nyugodt agrármunka feltételeit. Ne fölülről diktáljanak, hanem a helyi közösségek döntsenek saját ügyükben! Akik eddig nem juthattak termőföldhöz, de gazdálkodni szeretnének, azoknak földosztással biztosítsanak elegendő területet. Bányáinkat, gyárainkat lehetőleg meg kell menteni, és (munkásrészvényekkel) dolgozói tulajdonba kell juttatni. A munkásság nem lehet a privatizáció, ill. a külföldi tőkebevonás kárvallottja! Bizonyos stratégiai jelentőségű állami cégek (pl. posta, hírközlés, közlekedés, energetika, dohány-, szesz-, cukor-, növényolajipar stb.) magánkézbe adása pedig kifejezetten káros. Ez ellen újraállamosítással szükséges védekeznünk. A magyar mezőgazdaság és az ipar talpra állításához nélkülözhetetlenek a védővámok, s a lakosság ösztönzése a hazai termékek fogyasztására.

Egészséges vidéki életet kívánunk teremteni. Hozzá kell látnunk a falvak (különösen az elmaradottabb térségek) infrastruktúrájának kiépítéséhez. Növeljük megtartó erejüket, hogy a fiatalság megtalálja számításait, s ne kényszerüljön elvándorolni. Sőt, arra kell törekedni, hogy egyre több munkanélküli leljen munkára az újjáéledő falvakban. A rengeteg üresen álló ház pedig némileg enyhíthet súlyos lakásgondjainkon. Az embernek a természettel szerves egységben kell élnie, nem pedig azt legyőzni vagy „átalakítani”. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy gazdasági ténykedésünk ne rombolja környezetünket, és energia-takarékos legyen.

A leghasznosabb befektetés a szakember-képzés, az oktatás fejlesztése az alsó fokú iskoláktól az egyetemekig. A foglalkoztatási nehézségeken segíthetnek a különféle tanfolyamok, a gazdaképzés s a népfőiskolák is. Hazánk hagyományosan mezőgazdasági ország, ezért a versenyképesség szempontjából szükség van az agrárbankok fölállítására, a hitelfeltételek (kölcsönök) javítására és egyéb támogatásokra is. A verejtékes munkával létrehozott értékek zöme maradjon a termelőknél; a felvásárló monopóliumok és viszonteladó maffiák ne fölözhessék le a hasznot! Igen fontos, hogy a parasztság és a munkásság megfelelő (politikamentes!) érdekvédelemben részesüljön (a jelenlegi balliberális szakszervezetek erre nem alkalmasak!). Iparunknak lehetőleg önellátásra kell törekednie. Célszerű a mezőgazdaságot kiszolgáló, ill. ennek termékeit feldolgozó ágazatok, valamint az infrastrukturális háttéripar fejlesztése. Az EU-ba vagy egyéb kontinensekre csak a fölöslegünket vihetjük, miután a hazai szükségleteket kielégítettük. Meg kell gátolnunk, hogy a mindent behálózó globalizációs (gyarmatosítási) folyamat gazdaságunk kiszolgáltatottságához és életszínvonalunk további süllyedéséhez vezessen. Az összeomlás közelébe sodródott, számunkra semmilyen előnyt nem nyújtó NATO-ból és EU-ból legegyszerűbb lenne kilépni, vagy ha ez nem sikerül, legalább újratárgyalni, módosíttatni a nyakunkba sózott képtelen szabályokat, össznemzeti érdekeinknek megfelelően.

Rohamosan fogyunk

Ezer sebből vérzik az ország. Az egzisztenciális bizonytalanság mellett romlik az egészségügyi helyzet is. Sem a gyógyítás, sem a betegség-megelőzés intézményi és személyi feltételei nincsenek biztosítva. (Ehelyett öngyilkos „reformokkal”, ágyszám-csökkentéssel, vizitdíjjal, kórházi napidíjjal, több biztosítós finanszírozással boldogítják a szerencsétlen lakosságot.) Infarktus, rák, TBC, neurózis, öngyilkosság tizedeli népünket; rettentő károkat okoz az alkoholizmus, a kábítószer- és drogfogyasztás, az ésszerűtlen és hiányos táplálkozás. Kétségbeejtően kevés a születés. Ennek következtében állandóan fogyunk. Lassan 10 millió alá csökken a lélekszámunk, s ez a zuhanás egyre gyorsul. Nagy az elöregedés, a halvaszületés, a mozgássérültek és az értelmi fogyatékosok száma. Ha nem tudjuk a legsürgősebben megállítani a pusztulást, néhány évtized alatt visszafordíthatatlan helyzetbe jutunk. A gyermekszületés nem magánügy többé, hanem az első és legfontosabb nemzeti szükséglet. Aki ezt nem látja be, vitatkozik, vagy élcelődik rajta, az mindnyájunk ellensége.

Természetesen az államnak is kötelességei vannak a családokkal szemben, ám ezeket mindig vétkesen elmulasztotta. De szaporodásunk nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tényezőkön is múlik. A levitézlett rendszer gyalázatosan gyermek- és családellenes volt (a mostani se különb!). Elképesztő a lakáshiány (évek óta alig építtet az állam!), tarthatatlan az alacsony munkabér, az ördögi fantáziával kiagyalt adórendszer s a korlátlan terhesség-megszakítás lehetősége (közel 7 millió abortusz volt 50 év alatt!). A nemzetet értékes polgárokkal gyarapító, törvénytisztelő, dolgozó családok körében általánosítani kell a tisztes megélhetést nyújtó főfoglalkozású anyaságot, s legalább 3 gyermek nagykorúvá nevelése után az anya legyen nyugdíj-jogosult. Családi (gyermekszámtól függő) adózást óhajtunk, s ezen felül az adóprés vállalkozás-barát lazítását; ugyanakkor egy mérsékeltebb adózás alól csalással vagy eltitkolással kibúvók kemény büntetését.

Őseink évezredeken át – a legmostohább körülmények között is – továbbadták az életet. A mai nemzedékeknek sincs joga ezt a folyamatot megszakítani, ill. felelőtlenül semmibe venni megmaradásunkat.
Haladásunk kerékkötői

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy „semleges” világnézet nincs, csak vallásos vagy ateista (utóbbi „értékeiből” bőven kaptunk ízelítőt a bolsevizmusban). Ugyanígy a nemzettel szemben sem lehetünk közömbösek; vagy érte, vagy ellene gondolkodunk és cselekszünk. Iskoláinkban ezért be kell vezetni a hazafias nevelést s a kötelező hitoktatást (amelyik pedagógus ezt ellenzi, az hagyja el a pályát!), még akkor is, ha egy törpe kisebbség förtelmesen prüszköl miatta, mert valamiféle keresztény (keresztyén) kurzustól retteg. Ha a tisztesség, a becsület, a család- és hazaszeretet, az erkölcsi tartás jeleníti ezt, akkor „félelmük” teljesen indokolt.

A tanszabadság nem takarhat irodalom- és történelemhamisítást, kifordult ízlést, félresiklott szellemet. A tananyag legyen iskolatípusonként országosan egységes, s a humán tárgyakban nemzeti irányultságú. Bizonyos szabadság csak az oktatási módszerekben engedhető meg. Az elsajátítandó anyag legyen célszerű, világos, könnyen emészthető és számon kérhető; s a lehetőségekhez képest objektív, végleges, csak a legszükségesebb mértékben változó. Igen sürgős a fönti követelményeket kielégítő új tankönyvek írása. Szakítani kell az elégtelen tudású diákok átengedését provokáló szemlélettel. A tanárok felkészültségét is rendszeresen ellenőrizzék (szakfelügyelők), és biztosítsák folyamatos (át)képzésüket. Tűrhetetlen, hogy iskoláink és nevelőink továbbra is a materializmus, a liberális önzés és a plutokrata nihilizmus pestisét oltsák a jövő generációiba. Ugyanakkor követelményeket támasztani csak elfogadható bérezés mellett lehet. Nem engedhetjük, hogy a pedagógus pálya anyagi és morális presztízse tovább süllyedjen.

Az „újszocialisták” és a „liberálisok” a gyökértelen világpolgárság szellemében továbbra is elutasítják mindazt, ami magyar és keresztény. A bukott rendszerben a legjobb esetben is csak megtűrt, periférián tengődő volt a vallás és a nemzeti öntudat. A kozmopolita álelit ma is arra törekszik, hogy a még létező hazafias erőket szétzúzza. Ne féljünk szembeszállni velük, mert csak az ő elsöprésük után menthetjük meg magunkat!

A nemzeti gondolatnak, érdeknek és akaratnak helyet kell kapnia az élet minden területén. Alapvető követelésünk, hogy a magyarság arányosan vegyen részt a hatalomban; egyetlen kisebbség (pl. zsidóság, cigányság stb.) sem élvezhet előnyöket („pozitív diszkriminációt”), egyik sem kerülhet fölibénk! Fajtánknak ott kell lennie valamennyi közéletet meghatározó helyen, hogy dönthessen sorsáról. Új magyar honfoglalás szükséges, a legalsó régióktól a legfelső csúcsokig! A legparányibb településen is létre kell hozni a magyarság önvédelmi szervezeteit, valamint egy központi Nemzetvédelmi Minisztériumot (a honvédelem ettől független!).

A zsarnokság a legaljasabb módszerekkel fölszaggatta létünk alapjait. Múltunkat, nagyjainkat bemocskolták, hitünket lerombolták, önbecsülésünket tönkretették. Katasztrófánkat nem a gazdasági problémák, hanem az okozhatja, ha önként föladjuk (határokon innen és túl) magyar identitásunkat. Így ellenségeink alantas szándékainak megfelelően „természetes” halállal múlunk ki. Gazdasági romlásunk misztifikálása csak elfödi és növeli bajainkat.

Ősi örökségünkről, a Trianon óta önkényesen megszállt Kárpát-medencéről sohasem mondhatunk le. Ugyanakkor meg kell akadályoznunk, hogy hazánkat kalandor szerencse-vadászok és nincstelen „sáskarajok” lepjék el, s a magyarság kiszorításával új hídfőállásokat teremtsenek maguknak. Határainkat szigorúan le kell zárni, az indokolatlanul bevándoroltakat pedig mihamarabb ki kell toloncolni. A rend és a közbiztonság növelése s a hatékony honvédelem érdekében erősíteni és korszerűsíteni kell a rendőrséget és a hadsereget. Ezek elsorvasztása vagy leépítése (ill. nemzetellenes irányultsága) még elméletben sem merülhet föl! A parttalan bűnözés felszámolása végett vissza kell állítani a csendőrséget és a halálbüntetést (mely utóbbit a felelősségre vonástól rémüldöző komcsik egy tollvonással eltöröltek). Komolytalan minden állítás, mely szerint ezek nem gyakorolnának elegendő elrettentő hatást a gaztettek elkövetőire.

A tömegtájékoztatásról

A sajtót, rádiót, televíziót – kevés kivétellel – az elfogultság, a félrevezetés, a fanyalgás, a gúnyos felhang jellemzi. Mivel úgyszólván totális közvélemény-formáló eszközökről van szó, egyáltalán nem mindegy, hogyan tálalják az eseményeket. Tárgyilagos, megértő módon, vagy hamisan és torzítva, vakon lövöldözve, esetenként sértegetve és rágalmazva, a lakosságot is elbizonytalanítva.

A legtöbb éles támadás, rosszindulatú megközelítés a nemzeti erőket éri. A sajtó nem végrehajtó, hanem tájékoztató szerv. Kötelessége az igazság pártatlan szolgálata. Ha ezt elmulasztja, rá kell kényszeríteni (pl. kuratóriumokkal, magas pénzbüntetésekkel). Nem sajtószabadság az (hanem sajtóterror!), ha számos kiváló írás megjelenése attól függ, megfelelnek-e egyes szerkesztők nézeteinek, vagy sem. Ugyancsak bevett gyakorlat, hogy valakit alaptalanul megvádolnak, de válaszát nem közlik, vagyis egyszerűen sárba tiporják a sajtóetikát.

A tömegtájékoztatás jelentős részében ma is a régi rend sokszorosan kompromittált kiszolgálói ülnek, s tőlük aligha várható őszinte pálfordulás. Sajnos az egész országban alig van olyan hírforrás, amely maradéktalanul népünk érdekeit képviselné. Médiatörvény helyett az elemi sajtótisztesség betartására volna szükségünk!

A közéletről és a magyarságról

Ha megvizsgáljuk a főbb pártokat, nem sok biztatót mondhatunk róluk. Kipróbált, jellemes, tettre kész személyek még csak akadnak, de hiteles pártok alig. Leszögezhetjük azt is, hogy hazánkban a középtől jobbra álló tekintélyes politikai erő – az állandó bomlasztás miatt – nem tudott kifejlődni. Szélsőjobb egyáltalán nincs (csupán annak bélyegzett csoportocskák!), a valódi jobboldal szintén hiányzik, ugyanakkor a szélsőbal (pl. SZDSZ, MSZP, Munkáspárt stb.) ma is háborítatlanul virágzik.

1990 óta nem volt semmilyen lényegi változás. Vajon lesz-e 2008-ban vagy azután? Nem az a fontos, hogy melyik párt(ok) kerül(nek) hatalomra (sőt, mindenképpen jobb lenne nélkülük!), hanem az, hogy a nemzetnek valóban elkötelezett, vagy pedig a nemzetellenes (kozmopolita-posztkommunista) erők győznek-e. Tehát a tét a tényleges rendszerváltás, végső soron a magyar jövő. Az ország pusztulásáról vagy megmentéséről kell felelősen döntenünk.

Magyarnak lenni épp úgy morális és egzisztenciális vállalkozás, mint valamiféle eleve elrendelt sors. Népünk nem dédelget hatalmi álmokat. Csupán azt szeretné, hogy hazánk végre igazán a sajátja legyen. Mindenki annyit ér, amennyit tisztességgel, emberséggel fajtánknak használni képes. Ne csak jó magyarok legyünk, hanem aktív, nemzetépítő magyarok!

Kisemmizett, megcsonkított ország vagyunk, de dicső múltú nép és nagyreményű nemzet. Mert a nagyság nem (csak) a számosságon múlik. Adtunk annyi szépséget és értéket a világnak, mint bármelyik óriás! Tehetséggel, megértéssel, szívós munkával most is kivívhatjuk más népek tiszteletét és elismerését. Ám csupán akkor, ha méltóságot, szilárdságot és példás rendet sugárzunk. A folyton mások kegyeit kereső, mások tetszéséért rimánkodó, saját útjáról idegen célokért lemondó nemzet előbb-utóbb elveszti jellegzetes arcát. A gyáva, hajbókoló, megroggyant népeket fölfalják a többiek.

Imádságos lélekkel kérjük Jézus Urunkat és hazánk Nagyasszonyát, Szűz Máriát, segítsen bennünket, hogy a mai anyagi és erkölcsi fertőből kilábalhassunk, és közös erővel megteremthessük az új, emelkedő, virágzó Magyarországot. Munkánk emberfölötti, de nem csüggedhetünk el, hanem bíznunk kell egymásban és önmagunkban.

Magyarország az elmúlt évezred során, nagy véráldozatokkal, sokszor védte magát és Európát. A tatár, majd a török hódítások idején kontinensünk biztos bástyája volt, ill. a II. világháborúban letiporva is befogadta a nagy számban érkező üldözötteket (pl. lengyeleket, zsidókat). Adottságaihoz mérten igyekezett bújtatni és eltartani őket. Viszonzást, hálát nem várt, és soha nem is kapott érte. Sőt, az önző és gonosz „győztesek” (Nyugat és Kelet egyaránt) számtalanszor lebunkóztak, porig aláztak bennünket (pl. a török kiűzése után, 1849-ben, Trianonban, 1945-ben, 1956-ban vagy 1990-től kezdődően), s most sem remélhetünk tőlük semmilyen támogatást, megértést.

Még viszonylag kedvező (de egyre romlik) a hírünk a világban. Ne hagyjuk, hogy egyes hazai és külföldi svihákok megint befeketítsék. Ragadjuk meg az alkalmat, éljünk lehetőségeinkkel! Vegyük birtokba ismét páratlanul gazdag történelmi örökségünket; a gyökerekig leásva hozzuk felszínre homályba borított, eltüntetett hagyományainkat (szokásainkat), kultúránkat (pl. rovásírásunkat, régi nyelvemlékeinket, népi motívumainkat, díszítő művészetünket stb.), csodás hajlamainkat, kozmikus világszemléletünket, életfilozófiánkat. Fogjunk össze, dolgozzunk, elszántan küzdjünk föltámadásunkért, és váltsuk valóra népünk akaratát: azaz a szabadságunk, függetlenségünk kivívása után állítsuk vissza a Szent Korona szerves, valamennyiünket boldogító ősi birodalmát!

Siklósi András: Két ellentétes nekrológ

Sajnos elhunyt Kunszabó Ferenc és szerencsére Tom Lantos is. Siklósi András megírta mindkettőjük nekrológját.

1. Lantos nem „muzsikál” többet!

A vén (80 éves) talmudista zsivány, akinek hosszúra nyúlt, kártékony pályafutása alatt egyetlen tiszta gondolata, egyetlen becsületes cselekedete sem volt, s akinél nagyobb rosszakarója, hitványabb gyűlölője aligha akadt vihartépett fajtánknak, végre földobta a talpát. Nem rontja tovább a levegőt sem egykori szülőföldjén (Magyarország), sem választott hazájában (USA), sem pedig a világ többi részén, ahol valaha megfordult.

Tom Lantost (Lantos Tamást?), a hivatásos „holokauszt-túlélőt” – noha senki sem deportálta sehova a „vészkorszakban”, s koncentrációs tábort legföljebb álmában, avagy filmen látott, sőt sok más hitsorsosához hasonlóan biztos menedékre lelt a háborús Budapesten – ahelyett, hogy örök hálára kötelezte volna népünk egyedülállóan önzetlen zsidómentése, egész életében csak szapulta, mocskolta jótevőit, s példátlanul aljas módokon ártott a Kárpát-medence magyarjainak. Ilyen hazug, torz jellemű, sötét figurát keveset hordott a hátán öreg bolygónk. A Sátán igencsak elemében lehetett, mikor teremtette. Az amerikai képviselőházba tucatnyi alkalommal „választották be” a gyengeelméjű jenkik, s politikai karrierje során amolyan érinthetetlen „szent tehén” volt, aki mást sem csinált, mint az izraeli érdekekért „lobbizott” (konspirált). Bűnlajstromát nehéz lenne fölsorolni, de néhány példát hadd emeljek ki találomra. Aktívan részt vett a „hollókoszt-ipar” felvirágoztatásában, keblére ölelte a magyarfaló Ceausescut, habzó szájjal üvöltözött az elhíresült Csurka-tanulmány ellen, döntő szerepet vállalt az afganisztáni és iraki konfliktusok kirobbantásában, s miközben „lantját” verte a terrorizmus ellen, szava sem volt a palesztinokat pusztító zsidó vérengzésekről, vagy éppenséggel az ellenünk föllépő globáltőke fojtogató gyarmatosításának megfékezéséért stb.

Ahányszor betette hozzánk lúdtalpas patáját, mindig valami még szörnyűbb következett az életünkben, mert „baráti tanácsait”, „elvárásait” kezüket-lábukat törve (túl)teljesítették dróton rángatott, szervilis vezetőink. Visszavonulása alkalmából kis híján még magas állami kitüntetést is kapott tőlünk, de szerencsére időben elvitte az ördög. Kár, hogy az „emléke előtt” néma felállással adózó parlamentünk nem süllyedt le vele együtt a pokol fenekére! Lantos egy tehetségtelen, semmihez sem értő, ragadozó görény (büdösborz?) volt csupán, aki kizárólag előnyös származásánál fogva kapaszkodhatott ilyen befolyásos posztra. Akárhova kaparják el rothadó hulláját, nyilván komoly környezetszennyezési kockázatot jelent. Talán egy csillagközi fekete lyuk megfelelő lenne számára, ahol a fényt is elnyelő, roppant gravitáció atomjaira tépné. Reméljük, hogy gonosz lelke is méltó helyére jut!

2. Elment Kunszabó Ferenc

Még a legendás Jurtában ismertem meg Feri bátyámat 1989-90 táján. Sok fórumon szerepeltünk együtt, teret adott néhányszor a Hunniában, s a klubjába is meghívott előadásokat tartani, én pedig az első Szittya Világtalálkozókon biztosítottam neki megszólalási lehetőséget. Nem túl gyakran találkoztunk, de mindig kölcsönös megbecsüléssel szorítottunk kezet.

1956-ban Kaposvárott részt vett a forradalmi eseményekben, amiért 10 év börtönre ítélték, melynek jó részét le is töltötte. Utána csak amolyan megtűrt íróként publikálhatott: főként félreeső, vidéki folyóiratokban jelent meg olykor egy-egy tanulmánya, szociográfiája, valamint néhány könyve. A módszerváltás után végre föllélegezhetett egy kicsit, s ekkortól főleg politikai-nemzetvédelmi cikkeket, esszéket közölt a jobboldali sajtóban. Megalapította s kb. 10 éven át szerkesztette az akkor országosan legszínvonalasabb és legbátrabb hangú Hunniát. Persze a magát átmentett, alapjaiban változatlan hatalom ferde szemmel nézte lapjának népszerűségét; s válogatott ürügyekkel (pl. antiszemitizmus vádjával) többször is koncepciós perbe fogta, majd anyagilag totálisan ellehetetlenítette Kunszabó Ferencet, ami egyben a lap végét is jelentette.

Ezután gyakorlatilag visszavonult a közélettől, de családi magányában megírt még néhány művet. Érzékeny tollú, tisztán látó, radikális elveket valló, a magyarságnak elkötelezett ember volt. Hosszú, súlyos betegségét követő halála jelentős vesztesége a valódi nemzeti oldalnak (ha létezik még ilyen?!). Magam is fájlalom távozását, s különösen azt, hogy meg sem emlékeztek róla az elvárható tisztelettel. Félő, hogy az ő sorsa is a méltatlan feledés lesz, mint annyi más kiváló hazafié. (Hiába, a judeokrata maffia nem bocsát meg könnyen senkinek.)

Röpirat a tarthatatlan cigányvérengzések s a fokozódó cigánybűnözés ellen

Zsebtolvajlás, lopás, rablás, nemi erőszak, fenyegetés, rasszista gyűlöletkeltés, megveretés, gyilkosság, lincselés stb.

Zsebtolvajlás, lopás, rablás, nemi erőszak, fenyegetés, rasszista gyűlöletkeltés, megveretés, gyilkosság, lincselés stb. Még felsorolni is nehéz lenne azt a sokféle bűnt és törvényszegést, amit cigányok és cigánybandák követnek el a békés magyar lakosság ellen országszerte, de különösen bizonyos megyékben s a fővárosban. Természetesen mindez korántsem honi jelenség csupán, hiszen Finnországtól Franciaországig sokfelé előfordulnak hasonló események egész Európában, s valamennyinek közös jellemzője, hogy egyre durvább, gátlástalanabb módon hajtják azokat végre, s a hatóságok rendszerint képtelenek megfékezni a konkrét cselekményeket, vagy elejét venni a tragikus fejlemények kibontakozásának. Láthatjuk tehát, hogy a cigánysággal (a „roma” megnevezést helyből ellenzem és elutasítom, akárcsak a buzik és leszbikusok „meleggé” becézését!) mindenütt súlyos gondok vannak, társadalomba illesztésük (integrálásuk) sehol sem járt eredménnyel, sőt jószerivel még tervek, programok sem léteznek a cigánykérdés megoldására. Persze eszemben sincs most más országok problémáit elemezgetni, éppen elég nekünk a saját bajunk. Csak jelezni kívántam, hogy másutt sem mennek simán a dolgok, noha az is bizonyos, hogy a helyzet magyarországihoz fogható elmérgesedésére, katasztrofális elburjánzására egyéb régiókban eddig még nem találtam példát.
Régen, ha egy darutollas csendőr végigment a cigánysoron, akkor hanyatt-homlok menekültek előle azok, akiknek vaj volt a fején. (Most 3-4 rendőr sem merészkedik be a veszélyesebb területekre, mert fél, hogy atrocitások érik.) Akkoriban még tekintélye volt a hatóságnak, s a barna bőrű lókötők tudták, hogy nemtelen viselkedésükért a törvény szigora lesújt rájuk. Persze genetikai adottságaik, hagyományviláguk okán akkor sem váltak szentekké, vagy az erkölcs és igazság bajnokaivá, de legalább igyekeztek meghúzni magukat egy-egy komolyabb bűncselekmény után. Azóta nagyot fordult az idő kereke, s bizony mára minden megváltozott, ámde korántsem az előnyére. Immár felső szinten is bevezették (lásd Kuncze Gábor!) a „megélhetési bűnözés” álságos fogalmát, sőt nyilvánvalóvá tették, hogy a gaztettekért nem jár arányos megtorlás, olykor még enyhe elmarasztalás sem, így aztán szép lassan elszabadult a pokol. Ne legyünk annyira naivak, hogy mindez véletlenül történt, s nem valami tudatos provokáció áll a háttérben. A kérdés csak az, hogy kiknek áll érdekében ellenünk uszítani a cigányságot, vajon kik azok, akik velük végeztetik el a „piszkos munkát”, hogy a „rebellis magyarságot” megfélemlítsék, és térdre kényszerítsék, sunyi térfoglalásuk érdekében? Mert az bizonyos, hogy önmaguktól a cigányok sohasem merészkednének ilyen elvetemültségekre, ha nem éreznének maguk mögött ekkora bíztatást, ilyen hatékony védőernyőt, ami biztosítja számukra a bűnhődés nélküli bűnözést.
Nem titok, hogy népünket a globalizációs erők halálra szánták, és végleg ki akarják irtani, hogy hazánkat megszerezzék a nemzetközi zsidóság számára, mint új cionista központot, ahonnan végrehajthatják sötét világuralmi, sátáni világgyarmatosító törekvéseiket. Sajnos a mi fajtánkhoz hasonlító jámbor, béketűrő népséget sehol másutt nem találhatnak a földgolyón, ezért szemeltek ki bennünket megszállandó és elpusztítandó alanyként, a cigányságot pedig immorális eszközként gyalázatos terveik végrehajtására. Szó sincs tehát arról, hogy a zsidók a legparányibb mértékben is rokonszenveznének a cigányokkal, csupán jól felfogott érdekükben használják ki őket, majd ha a mór megtette a dolgát, kíméletlenül leszámolnak velük is. Ha a buta cigányok csak halványan sejtenék, mire használják őket, aligha lennének partnerek ebben a szörnyű holokausztban, ebben a megbocsáthatatlan, véres népirtásban. Nekik azonban fogalmuk sincs semmiről, csak élnek a maguk erkölcstelen, primitív módján. Ez persze nem menti fel őket tetteik következményei alól, viszont a fő felelősség mindenképpen a felbujtó zsidóságot terheli. Jó, ha a nemzeti oldal tisztában van mindezzel, ha a cigánykérdésről beszél, vagy annak gyakorlati megoldásához kíván látni.
Kiss Norbert agyonverése, Szögi Lajos gyermekei előtti meglincselése, a zámolyi gyilkosok külföldre engedése, a makói kislány brutális megerőszakolása és fölgyújtása – csak néhány minta az utóbbi évek legkirívóbb eseményeiből – világosan mutatják, hogy alapvető baj van a hatóságok hozzáállásával, s azt is, hogy az imént megfogalmazott gondolataim szóról szóra igazak. Nagyon szomorú s egyben tragikomikus is, hogy mindezen jelenségek ellen magánszemélyeknek és civil szervezeteknek kell tiltakozniuk s tüntetniük, jogos önvédelmünk végett, mert az országgyűlés, a végrehajtó szervek, ill. a sajtó következetesen elhanyagolják feladataikat. Azt hiszem, közülünk senki nem óhajt indokolatlan vendettát, drasztikus megtorlást, de valamennyien megköveteljük a méltányos igazságtételt, az elkövetők és felbujtóik földerítését és elítélését. E nélkül nem létezhet semmilyen jogállam, e nélkül hazánk a zsidó- és cigánybűnözés melegágyává válik, e nélkül totális erkölcsi fertő és káosz harapódzik el, s a lakosságunk – egyéb eszközök híján – nemkívánatos önbíráskodásokra kényszerül!
Minden tisztességes magyar és nem-magyar közös érdeke, hogy a legoptimálisabban megoldjuk a cigánykérdést. A munkához s a tanuláshoz, ezáltal a fölemelkedéshez való lehetőségük eddig is adott volt. Nem a mi hibánk, hogy nem tudtak vagy nem akartak megfelelően élni vele. Most is csak azt mondhatom: minden jog és lehetőség, ugyanakkor kötelesség is illesse meg őket, ami a magyar anyanemzet tagjainak jár, azonban elleneznünk kell bármiféle „pozitív diszkriminációt”, többletjogot vagy kivételezést önnön hátrányunkra. A mi célunk nem az ő határtalan ajnározásuk, hanem a saját nemzetünk megmentése és fölvirágoztatása; s ha ebben a cigányság partnerünkké válik, akkor békében élhet velünk, ha azonban nem felel meg elvárásainknak, akkor semmi keresnivalója sincs Magyarországon. Akkor takarodjon innen a háttérből súgó rossz szellemeivel együtt, talán éppen a rendkívül „toleráns”, „demokratikus” és „antirasszista” Izraelbe! Ott majd megismerheti közelebbről Jehova (Jahveh) derék népének vendégszeretetét. Fölszólítom a cigányság vajdáit és vezetőit a föntiek tudomásulvételére, s az irányításukkal kibontakozó belső megtisztulásra. Ugyanakkor fölszólítom a magyar nemzetet is az önszerveződésre, a valódi rendszerváltás végrehajtására, majd a törvényes és alkotmányos keretek megteremtésével a cigánybűnözés visszaszorítására, s a cigánykérdés megnyugtató megoldására.

Megjegyzés: Ez az írásom a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) 2007. aug. 23-i kecskeméti tüntetésére készült, egyetértésem s a kárvallottak, áldozatok iránti részvétem jegyében. Remélhetőleg akad majd valaki, aki felolvassa helyettem. Sajnos személyesen nem lehetek jelen az eseményen, mert ugyanebben az időben Szegeden tartok előadást egy fontos közéleti témában. Közlöm még, hogy a MÖM kezdeményezésével az általam vezetett Turul Szövetség is szolidaritást vállal.