Lakatos Pál: Országrontók III. rész.

Lakatos Pál: Országrontók III. rész.

A „rendszerváltozás” nábobjai 

Gazdasági rombolás, ez az antalli örökség 

• Mi már számtalan időpontot határoztunk meg az úgynevezett rendszerváltozás előkészítésére. Megemlítettük 1982-t, 1985-öt, 1989-et, de ha az MSZMP pártvagyonának kialakulását tekintjük alappillérnek, akkor a rendszerváltozás előkészítésének időpontját a ’70-es évek közepére kell tenni.
• Pontos a diagnózis. Az 1970-es évek közepén döntés született az MSZMP Politikai Bizottságában, mely szerint – az MSZMP-t erősítendő – a földhivatal akkor még működő ingatlannyilvántartási (telekkönyvi) részlege tulajdonosként jegyezze be az MSZMP-t. Itt több probléma adódott, tudniillik az MSZMP ideje alatt létezett a magántulajdon, a szövetkezeti tulajdon, amely 1988-ig a föld esetében erősebb volt az állami tulajdonnál, és volt az úgynevezett társadalmi tulajdon, amit állami tulajdonnak nevezünk. De nem tudott sem a jogalkotó, sem a jogalkalmazó megfelelni az MSZMP akaratának úgy, hogy az ne feszítse szét a magyar polgári törvénykönyv rendelkezéseit. Tudniillik, a társadalmi szervezeteknek csak állami tulajdona lehetett, és az állami tulajdont csak kezelő szervezetre lehetett bejegyeztetni.
• Azt azért tudni kell, hogy az MSZMP az irodáit, üdülőit a korábban erőszakkal elvett épületekben alakította ki, vagy állami költségvetésből építtetett, és ezért válthatott csak a vagyon kezelőjévé.
• Ezt a kezelői jogot kellett párttulajdonná alakítani országosan, a megyékben, városokban és a falvakban. A tulajdon átírása gyakorlatilag központi pártutasításra történt, de a párt nem utasíthatott közvetlenül közigazgatási és főleg nem tulajdont bejegyző szerveket. Ezért az MSZMP Központi Bizottságának különféle szervei megkeresték a földhivatalokat, az azokat irányító központi szervek útján, a megyei tanácsok, a mezőgazdasági osztályok és a járási hivatalok közbeiktatásával.
• Tehát a szokásos módszerrel, telefonon utasítottak.
• Rendszerint egy telefon elegendő volt, s a tulajdoni lapra rákerült, hogy X és Y elvtárs – és ezt a kollégák rendszeresen rögzítették is az aktákon – ekkor és ekkor adott utasítására a bejegyzés megtörtént. A legnehezebb a jogcím megnevezése volt. De kitalálták, hogy azt írják bejegyzésként az ingatlannyilvántartásba, hogy „eredeti felvétel”. Tehát az MSZMP-vagyon sorsát, ami rendszeresen államosított vagyonból keletkezett, egy rendkívül szellemes trükkel, eredeti felvétel címén megoldották. Első tulajdonosként az MSZMP-t jelölték meg. A korábbi, az eredeti tulajdonosok nevét pedig kitörölték az ingatlannyilvántartásból. Leíratra gyakorlatilag a ’70-es évek közepén már nem lehetett volna ingatlannyilvántartási bejegyzéseket tenni, az MSZMP vagyonánál azonban ez minden esetben megtörtént.
• 1989 őszén megszűnik az MSZMP, MSZP-vé és Munkáspárttá, illetve MSZMP-vé alakul át. Erre az időszakra mekkora vagyon halmozódik fel az MSZMP-nél?
• Több ezer nagy értékű ingatlanról beszélhetünk, tudniillik a Munkásőrségnek, amely mint az MSZMP élcsapata működött, minden nagyobb városban volt külön bázisa, azaz külön tulajdona. Ezek az ingatlanok milliárdos nagyságrendűek, például Budapesten, a Rózsadombon az egyik legszebb ingatlan a Munkásőrség bázisa volt, ami hajdanában az ORFK-nak és a BRFK-nak is otthont adott. Az MSZMP vagyona, beleértve a Munkásőrség vagyonát is, mai áron körülbelül ezermilliárd forintos ingatlanértékű lehetett. Ezt a pártvagyont oly módon osztották szét, hogy igyekeztek befogni minden egyes általuk alapított, úgymond ellenzéki párt száját, és ezáltal valamennyi kis pártot és „rendszerváltó” pártot tulajdonhoz, vagy örökös használathoz juttatott az MSZMP „elitje”.
• Ha azt mondjuk, hogy a magyarországi politikai vezetőgárda 1989-et követően úgy alakult ki, hogy az MSZMP az ügynökeit átküldte baloldalról jobboldalra, és belőlük lettek a nemzeti színben politizáló emberek, akkor a vagyon is balról került jobbra.
• Az utódpárt, az MSZP a vagyontárgyak közel kilencven százalékát tulajdonosként birtokolta, a leggazdagabb vállalkozói körökkel béreltette ezeket az ingatlanokat, és mérhetetlen gazdagságra tett szert a saját apparátusa. Így anyagilag is fel tudott készülni az MSZP a választásokra. Azok a pártok, amelyek bekerültek a parlamentbe, külön ingatlanjuttatásban részesültek, de az MSZP-től eltérően nem tartották meg a juttatott vagyont. Az SZDSZ továbbadta a Mérleg utcai nagy értékű ingatlanát, a Kereszténydemokrata Néppárt is, és szinte valamennyi párt elkótyavetyélte a részükre juttatott nagy értékű ingatlanokat, és a központi székházakat, legyen az akár az MDF Bem téri székháza, ami a Postabankon keresztül talált új tulajdonosra, s aminek az értéke milliárdos. Az igazán komoly rendszerváltó pártok nem tudták finanszírozni a fenntartást és az apparátusuk éhségét és költségeit, ezért hatalmas haszonnal túladtak székházaikon. Az ingyenesen kapott ingatlanokat az MDF és a Fidesz például mai értéken körülbelül tízmilliárd forintért értékesítette állami vállalatnak. Az úgynevezett volt tiszti kaszinót egy akkor állami bank, a Külkereskedelmi Bank vásárolta meg, miközben a párt ingyen kapta meg. Azért van ebben egy csavar, tudniillik a pártoknak nem kell jövedelem- és forrásadót fizetni, így az eladások révén – adómentesen – hatalmas jövedelemhez jutottak a pártokat megtestesítő emberek.
• Még az előző gondolathoz egyetlen dogot. Amikor ezek az újonnan megalakult pártok, az MSZP meghosszabbított kezeként eladták az ingyen kapott ingatlanokat, soha nem volt igazi felháborodás, nem volt elszámoltatás. Soha nem kérdezték meg, büntetőjogilag akár, hogy amit ingyen kaptak miért adták tovább pénzért. Egyáltalán kinek adták el, és hová tették a pénzt?
• Az értékesített pártvagyon minden esetben magánvagyonná alakult, legyen szó akár a Fideszről vagy bármelyik pártról. Mert nemcsak úgy lehet magánvagyont szerezni, hogy az eladott ingatlant továbbadom saját magamnak. A vagyont meg lehet forgatni brókercégeken keresztül is. Az ingatlan eladásával jövedelme keletkezett a pártnak, és ezt a pártok akár munkadíjként felosztották maguknak, tehát hivatalosan jövedelem keletkezett az ingyenes állami juttatásból. Azokkal az éhes kis pártokkal, amelyeket tudatosan alapított meg az MSZP, pontosan az volt a cél, hogy egy-egy vagyoneladás után besározzák őket. Egy ilyen ingatlan továbbadást gyorsan felkapott az úgynevezett liberális sajtó, de azonnal el is hallgatott, mert az egész huzavona csak arra volt jó, hogy tudassák velük, látjuk a tevékenységeteket, ti is ugyanolyan emberek vagytok, mint azok a tolvajok, akik megtévednek, ha anyagi javak birtokába jutnak. Tehát ez csak egy ejnye-bejnye volt, és nemcsak büntetőjogi-, de polgári jogi következménye sincs az ilyen ügyeknek. Nincs, aki perelje a kótyavetyélőket, néha kiabál egy-egy újságíró sértődöttségből, vagy éppen vezénylésre, de ennek következménye az elmúlt tizenöt évben egyszer sem volt, és vélhetően nem is lesz.
• Ugyanakkor – és térjünk vissza az ön iménti gondolatára – az MSZP székházakba beültetik a saját vállalkozóikat, akik bérleti díjat fizetnek az elfoglalt irodahelyiségekért. Az MSZP-nek tehát esze ágában sem volt ezeket az épületeket eladni, mert valahonnan folyamatosan bevételhez kellett juttatni a pártot.
• Folyamatos jövedelemképzésre használják ezeket az ingatlanokat. A parlamenti pártok finanszírozása ma már európai léptékkel is sokba kerül. 1990-ben az átlagjövedelemnél alig magasabb jövedelemmel kezdtek a képviselők, ma a kiemelt jövedelműek közé tartoznak. Súlyos tizenmilliárdokat fizetnek ki nekik legálisan. Az ingatlanok haszna munkabérré vagy egyéb juttatássá válik, és a polgári jog és a büntető jog keretei közül is kikerült, ezáltal szabad jövedelemszerzéssé vált. De milyen érdekes, mennyire másképp gondolkodott a párt az állami tulajdonról, azt azonnali hatállyal piacra dobta. A pártvagyont azonban féltőn őrzik.
• Tehát amíg az állami vagyont elkótyavetyéli, addig a pártvagyonra mint tulajdonos vigyáz, abból próbál később bevételhez jutni.
• Gyakorlatilag, ha a pártok az állami vagyonnal is így bántak volna, akkor ma Magyarország körülbelül Szlovénia vagy Csehország szintjén állna. Tudomásul kell venni, hogy azokban az országokban volt csak és kizárólag gazdasági- és jövedelemfejlődés az utóbbi tizenöt évben, ahol egyrészt a Világbank hiénáit azonnal eltávolították az adminisztráció környékéről, másrészt a privatizációt a hazai érdekek figyelembevételével, reprivatizációval kezdték, és csak valóságos tőkeberuházást engedélyeztek. A Világbank és más globalizált szervezetek hiénái azonnal jelentkeztek, hogy nem tetszik nekik Csehország privatizációs üteme, sem Észtországé, sem Szlovéniáé. Kizárólag Magyarországé tetszett, de nyilvánvaló, hogy miért. Ezek a vagyontárgyak ugyanis idegen érdekek szerint kerültek más tulajdonába. De amit a pártok magukra nézve kötelezőnek tartottak, a vagyonvédelmet és gyarapodást, azt az állami, társadalmi tulajdonnál nem tartották fontosnak, nem védték a jó gazda gondosságával az alkotmány szerint a magyar tulajdont. Nem védték sem az önkormányzati, sem az állami tulajdont, és természetesen a személyi tulajdont sem. Vezessünk végig egy példát, és érdekes dolgokra jövünk rá. Vegyük például a balatonaligai pártüdülőt. Ez volt a párt legkiemelkedőbb üdülője, itt helyezték el a nemzetközi körözés alattálló Carlosékat, külön villája volt Brezsnyev és Castro „elvtársnak”. Itt Klub Aliga néven részvénytársaságot alapítanak. A Klub Aliga értéke százmilliárd forint. Hogyan kerül ki ez a hatalmas érték a pártapparátusból? Nehogy a többi pártnak is hasonló értékű ingatlanokat kelljen biztosítani, a második élcsapatnak, a szakszervezetnek adja át az MSZP a ’90-es években. Ezáltal a megalakuló üdülőhálózatba viszik be a Klub Aligát, amelynek egy részét a tisztességes szakszervezeti tagok elől ellopják az Eravison és a Hunguest Rt.-n keresztül. Az üdülőhálózatból a „legfinomabb falatokat”, például a Klub Aligát, önálló egységként átadják a biztosításoknak, ezek közül az egészségbiztosítást és a nyugdíjbiztosítást kizárólag MSZP hátterű önkormányzatok irányítják. Amikor a Klub Aliga, Közép-Európa egyik legértékesebb ingatlanegyüttese átkerült a szakszervezet után az önkormányzathoz, az önkormányzat mint önálló vagyontárgyat működteti, feltölti a saját bennfenteseivel, továbbképzéseket tart itt. Milliárdos bérleti díjat lehet így beszedni évenként.
• Kádár János volt üdülőrészét kiadják, bérbe lehet venni, borzongató érzést jelenthet, hogy a gyilkos diktátor egykori ágyában aludhat valaki. És ennek megkérik az árát.
• Ezeket a kiemelt villákat nagyon nagy nevű, az alvilággal kapcsolatban lévő személyek bérelik kivagyiságból. Bennfenteseknek is lehet nevezni őket. Bennfentesként jutnak ezekhez a vagyontárgyakhoz kizárólagos használatra. Amikor a Fidesz-kormány megszünteti az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás önkormányzati rendszerét, tehát a munkavállalók és a munkaadók tulajdonrendszerét, akkor a saját érdekei szerint, a saját Egészségügyi Minisztériumához csatolja a Klub Aligát. Ebben a rendszerben ez a hatalmas vagyontárgy először privatizációra kerülne, szeretnék eladni befektetőknek, de miután a befektetők ezt kizárólagosan akarják birtokolni, amit viszont a saját bennfentes rendszerük nem enged meg, így azt mondják, legyen inkább az Egészségügyi Minisztériumé. Ugyanez a Klub Aliga jelenleg már újból állami tulajdonként működik. Az államot az Egészségügyi Minisztérium testesíti meg, és mivel a bennfentesek továbbképzési rendszere óriási nagyságú, így eredményesen működtethető a Klub Aliga, mint önálló gazdasági részvénytársaság. Tehát ha ezt a rendszert a politikusok nemcsak a pártvagyon, hanem az egész állami tulajdon esetében így működtették volna, Magyarország ma bizonyíthatóan Kelet-Közép-Európa gazdaságilag legerősebb országa lenne, és teljesen bizonyosan nem államadóssága lenne, hanem bevételei keletkeznének a Nyugatra történő tőkekihelyezésekből. Gondoljunk bele, hogy egy jól működtetett vagyon mit jelent! Nemrég jelentették be Hollandiában és Belgiumban, hogy az ottani magán- és állami tulajdonú cégeknek mekkora az éves tőkekihelyezése. Fogóddzunk meg: egy Magyarországnál kisebb Belgium tőkekihelyezése több mint százmilliárd euró évente. Ez Hollandiában kicsit magasabb. Nem jobbak az adottságai ezeknek az országoknak, mint a miénk, ráadásul a nemzeti vagyon nem lett kisajátítva hajdanában állami tulajdonként, és ezáltal nem lehetett privatizációval mobilizálni, tehát relatíve rosszabb helyzetben voltak tőkekihelyezés szempontjából. Magyarország ezzel szemben a privatizáció után – amelyet a pártok nem a saját logikájuk szerint hajtottak végre, hanem idegen érdekek szerint – a nemzeti vagyonunk elkótyavetyélését követően megsokszorozott államadóssággal terheli saját választópolgárait. Amit a Klub Aligán keresztül bemutattunk, azt bemutathatjuk a párt- és a kormányüdülőkön keresztül is. Balatonöszödöt, a kormányüdülőt ugyanígy megvédték. De azok az üdülők, azok az úgynevezett pártingatlanok és kiemelt állami beruházások, amelyek rabló privatizátorok kezére kerültek, mindenütt az enyészeté lettek.
• Erre nézzünk példát, vegyük alapul Leányfalun azt a borostyánnal befuttatott, gyönyörű volt pártüdülőt, ami hogy, hogy nem, egyszer csak László András tulajdonába került.
• László András azóta már elhunyt, a Conexus Rt. többségi tulajdonosa volt, aki a nemzeti vagyonból mai, könyv szerinti értéken számítva, körülbelül húszmilliárd forintnyi vagyont kapott 1991-ben az Antall-kormány idején. Ezeknek a vagyontárgyaknak a tömege szőrén-szálán eltűnt, mindből magánvagyon lett. De hogy milyen, túlnyomórészt szocialista érdekeltségű kft.-k segítségével történt, arra csak azt lehet mondani, hogy a legerősebb idegzetű és legfelkészültebb operatív tisztek is nehezen tudják kinyomozni.
• Akkor nézzük meg Leányfalut!
• Leányfalun az történt, hogy ezt a pártingatlant állami tulajdonba vitték, majd a Conexuson keresztül értékes vagyontárgyak kerültek László András személyes használatába, és később tulajdonába. De előtte a leányfalui ingatlant kezelő, rosszul gazdálkodó Conexus a Postabankhoz fordult hitelért, amit utána természetesen nem fizetett vissza, így a Postabank értékesítette ezt a rossz ingatlan portfóliót, amit kivásárolt László András és közvetlen környezete, köztük Lakatos Ernő és Berecz János. A Conexushoz kerülő vagyonegyüttes piaci ára az 1990-es évek elején 3,4 milliárd forint volt. Ez ma tizenhárommilliárd forintot ér. Lakatos Ernőék ebből kapnak egyforintos névleges áron, azzal a kötelezettséggel, hogy a rárakódó terheket fizetik. Nem fizettek semmit, a vagyonrész azonban maradt náluk. Az ingatlan úgy lesz László Andrásé, hogy a Conexus tartozik Lászlónak, de nem tud fizetni, és a tartozás fejében az övé lett az ingatlan. Ezeknél a szerződéseknél nyilvánvaló volt, hogy a felvett kölcsönt nem fogják visszafizetni. De nézzünk egy másik példát, amikor is egy pártingatlannal, majd utána egy alapítványi ingatlannal kapcsolatban a Postabank vezetője és az MDF volt elnöke is elszólta magát. 1998 végén, 1999 elején, amikor még úgy volt, hogy a Fidesz egy párt lesz az MDF-fel, ennek gátját Lezsák Sándorban, az alapító elnökségi tagban látták az MDF részéről. Ő markáns különvéleményt fogalmazott meg ekkor, ezért meg is büntették: nyilvánosságra hozták, hogy túlnyomórészt ő felel az MDF ingatlanjainak eladósításáért, mert ő vállalt olyan kötelezettségeket, részint mint ügyvezető alelnök, részint mint a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány képviselője, amely gyakorlatilag csődbe vitte a pártot és a népfőiskolát is. De mi volt az az elszólás? Több napilapban közölték, sőt a televízióban is megjelent Lezsák Sándor azon nyilatkozata, amelyben elmondta, hogy tudomása volt mind a két szerződő félnek, hogy ezt a kölcsönt ők nem tudják visszafizetni. Tehát a bank is tudta, és a kölcsönvevők is. A büntető törvénykönyvben ezt hívják hitelezési csalásnak. Abban a szent a pillanatban el kellett volna indulni a büntetőjogi eljárásnak, ami elmaradt. Ezzel az elszólással viszont a nevezett zsarolhatóvá vált, bármikor figyelmeztethető lett, hogy csak ne beszélj, hiszen hitelezési csalást követtél el, nemcsak a lakiteleki benzinkút építésénél, hanem itt is. A logikáját kell megérteni az egésznek, a pártok állami bankoktól hiteleket vesznek fel, ezeket a hiteleket nem tudják visszafizetni, és magánszemélyek kivásárolják ezeket a hiteleket töredék áron. Mondok egy számot: százmillió forint rossz hitelt tíz-tizenöt-húsz százalékért szerzi meg például a tényleges tulajdonosként szereplő László András. Így töredék összegért jutnak nagyon nagy értékű ingatlanhoz, annyiért, amennyibe mondjuk egy budapesti két- vagy háromszobás lakás kerül. Ezt hívják egyébként jogalap nélküli gazdagodásnak, és ezeknek a kérdéseknek a rendezéséről a büntető és a polgári törvénykönyv többször is rendelkezik. Azt hiszem, az igazi probléma az, hogy ezeket a kérdéseket nem is meri megközelíteni a politikai „elit” egyik oldala sem, pedig minden esetben tetten érhető az ilyen nagy értékű ingatlanok és vagyontárgyak átjátszása. A történetnek különösen kegyetlen a befejezése. László András látszólag egészséges, de meghal. Ma sem tudni, hogy miben.
• Nézzük meg még az ingatlanok közül azokat a gazdasági egységeket, amelyek úgynevezett fedett üzemként működtek a Kádár-rezsimben. Gondolok itt a Fegyver- és Gázkészülékek Gyárára, a Technika Vállalatra, a hozzá hasonló cégekre, olyan gyárakra, ahol katonai eszközöket gyártottak. Mi lett ezekkel? Azért sorolom ezeket pártingatlanok kategóriájába, mert tulajdonképpen a párt, a kormány egy volt, ennek megfelelően a párthoz, a kormányhoz tartozó összes fedett cég is ugyanúgy az MSZMP-hez vezethető vissza.
• Ez annyira igaz, hogy például Diósgyőr vagy éppenséggel a vadásztölténygyár, tehát a Videoton mindenkori vezetője, vagy éppen a hadiiparnak minősíthető Rába egy részének vezetője minden esetben az MSZMP Központi Bizottságának is tagja volt. A központi bizottság, mint legfelsőbb párttestület csak a legmegbízhatóbb embereket helyezte ezekbe a pozíciókba, nemzetbiztonsági szempont alapján. Hajdanában a szovjetek is kérték, hogy ezeket a gyárakat, üzemeket, mezőgazdasági kombinátokat kizárólag olyan megbízható elvtársakra bízzák, akik nagy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, jártasak a fegyverkereskedelemben, kokomlistához is tartozó számítástechnikai gépekkel foglalkoztak, vagy éppenséggel ötvenkét országban birtokoltak gazdasági, piaci pozíciót, mint például Bábolna. Ezek a kiemelt vállalatok kiemelt központi bizottsági irányítás alatt álltak. Ezek a vagyontárgyak érdekes módon kerültek értékesítésre. A Videotonról mindenki tudja, hogy ma Széles Gábor a legnagyobb tulajdonosa, a megszerzéséről nem szeretnék beszélni, előző könyveinkben már írtunk erről. Folytassuk tovább. Talán a legnagyobb hadiipari egységünk nem is annyira a Fegyver- és Gázkészülékek Gyára, a FÉG volt, hanem a diósgyőri DIGÉP. Ennek a gyártási kapacitása a magyar nehézipar jelentős részét, akár tíz százalékát is takarta. Ez a konglomerátum Európa egyik legnagyobb gyártókapacitása volt.
• Mi készült itt?
• Harckocsiktól kezdve a csúcstechnikához tartozó hadieszközökig sok minden. A FÉG-nél csak kispuskákat, kis ágyúkat gyártottak, a DIGÉP-nél nagyon sok mindent, ami a nehézfegyverzethez tartozik. Az Antall-kormány ideje alatt azonban teljesen váratlanul ez a hatalmas egység az Armicoophoz került, aminek tulajdonosa Szeva bácsi. Gyakorlatilag nem kevesebb történik, mint hogy a magyar hadiipar lelkét az orosz maffiának átadják, és így tudatosan megszüntetik a hazai hadiipart. A világ egyik legprosperálóbb ipara a hadiipar, kábítószerhez hasonló nagyságrendű üzleti részesedése van a világkereskedelemben. Ez Magyarországon sok szempontból az egyik húzóiparág volt, mint ahogy Nyugat-Európában és a Szovjetunióban is.
• Akkor nézzük meg, hogy mit csinál Mogiljevics a DIGÉP-pel?
• És a Magnex-szel, hiszen az elekromágnesgyártás és azok továbbítása a haditechnika csúcsa.
• Ezt is megszerzi Szeva bácsi Antallék idejében?
• Természetesen, a csepeli Magnex gyár is az övé lett. Ekkor ez a központi irányítású, kiemelten nemzetbiztonsági fontosságú cég átkerült a maffia tulajdonába, amit pénzmosásra használtak fel, gyakorlatilag nem működtették. De hogy milyen fontosak ezek a dolgok! A ’90-es évek elején megjelenik Diósgyőrben az akkor már NATO főtitkár Solana egy fedett tiszttel– akit nem akarok megnevezni –, hogy kibérelné a NATO számára tíz évre a DIGÉP gyártókapacitását. Ha egy ilyen lehetőséget kap egy kormány, vagy egy tulajdont működtető szervezet, kapva kap az alkalmon. Az ÁVÜ azonban nem lelkesedik. Óriási meglepetésre az elnök-vezérigazgató, bizonyos Varga úr azt válaszolja az ajánlatra, hogy nagyon jó, hogy tíz évre leköti a DIGÉP-et egy ilyen fizetőképes szervezet, mint a NATO, de hát ő már a hátralévő néhány esztendejében nem akar új fejlesztésekbe fogni. Egyébként is miért tenné, a pénze így is, úgy is ugyanannyi. Ő inkább ellopja a maradékot, mintsem egy ilyen nemzetgazdasági érdeket biztosító jó ügyletbe belevágna. De ne gondolja senki, hogy ez Varga úr találmánya volt, ezt kizárólag központi vezérléssel tehette meg, az állam csúcsán döntötték el, hogy a magyar hadiiparra, és ezáltal egy olyan húzóiparágra, ami a hengerelt acél gyártásától kezdve mindent meg tudott volna mozdítani, nincs szükség. Idegen érdekek alapján döntöttek így, mert amikor ez a hatalmas iparág leépült Diósgyőrben, a tulajdonosok egyúttal bebuktatták az ózdi kohászati üzemet is, és ennek a folyamatnak a végét már a Fidesz-kormány alatt a Dunaferr cégcsoport teljes bebuktatása jelenti. Tehát Dunaújváros, Csepel, Diósgyőr, a Rába, Székesfehérvár és Bábolna romokban. A privatizáció során ez a mérhetetlen termelőkapacitás minden egyes helyen az enyészeté lesz, egyértelműen bizonyítható tehát, hogy tudatosan tették tönkre hazánknak azt az erejét, amely elősegíthette volna a magyar infrastrukturális fejlődést, a csúcstechnológia gyártását és fejlesztését.
• Vezessük akkor végig. Nem kellett Solana, viszont kellett Mogiljevics. Utána mi történik a DIGÉP-pel?
• Felszámolják, ugyanúgy, mit az egész diósgyőri részt, hengerművestől, mindenestől. Ma egytizednyi létszámmal dolgozik, szinte csak karbantartás van, hol megállítják, hol nem, időközben összevissza változtatják, egy időben a szlovák maffia veszi át, majd az olasz maffia, s közben kézen-közön eltűnik a vagyon. Egy jó pár ember kegyetlenül meggazdagodik belőle, az azóta már elfelejtett Kricsó András például, vagy az azóta alumínium báróvá lett Tolnai Lajos, meg mások ebben a térségben. De a termelőkapacitás leépült, mindez szociális problémákat okoz, tudniillik egy kohászt, egy bányászt nem lehet átképezni semmi másra. Amikor leépítünk egy DIGÉP-et, egyúttal tudomásul vesszük, hogy veszni hagyjuk az acélipar legnagyobb megrendelőit, a hőerőműveket és a szénbányászatot is. Tehát amikor egy ilyen rendszert kiveszünk egy gazdaság normálisan működő fogaskerék rendszeréből, annak a hordaléka a társadalmat nemcsak anyagilag, hanem szociális helyzetében és tudatában is rombolja. Tudniillik, amikor egy iparág megszűnik egy térségben, akkor hosszú esztendőkre kiható hátrányos szociális helyzet keletkezik. Nézzék meg, a privatizációval Magyarországon nem történt pótlólagos tőkebevonás, mert az összes, jelenleg értéket előállító, akár még összeszerelő üzem is, kizárólag zöldmezős beruházásban valósult meg. Ez annyit jelent, hogy az Antallék idejében meghozott 3104-es számú titkos kormányhatározat második fordulatában azt rögzítették, hogy azok a beruházók, akik ide ipart telepíteni jönnek, megkapják hozzá a földterületet, akárhol építenek is. Tehát az érkező beruházót kiemelik a magyar jogrendszerből, kiváltságot kap, és akár külterületi földeket is kivonnak számára a földvédelmi törvény hatálya alól. Ez ismételt hazaárulás. A zöldmezős beruházással ipari parkokat, egyebeket hoznak létre, infrastruktúrát teremtenek hozzá, majd az idetelepülő gyárak olcsó bérmunkást alkalmaznak, és Made in Hungary jelzéssel adómentesen viszik ki termékeiket, és így extraprofithoz jutnak.
• Hogyan csinálhatná ezt egy magyar vállalkozás? Ha termőföldre kívánna építeni, akkor mit kellene tennie?
• Kezdem azzal, hogy nem építhetne termőföldre. Tehát másod-, harmad-, negyed- és ötödosztályú szántóra tiltó rendelkezés van, oda ipart telepíteni, bármi mást építeni tilos. Illetve, ha valaki mégis nagyon bennfentes a magyarok közül, akkor úgynevezett földvédelmi járulékot kell fizetnie, amely az 1961. évi VI-os törvény alapján, a sokadszor módosított földtörvény szerint az aranykorona akár huszonhétezerszeres szorzatát is jelentheti. Ekkora összeget kellene fizetni, hogy kiváltsa azt az ingatlanrészt, amit a művelés alól kivont. Hangsúlyozom, ha magyar állampolgár. Ha nem magyar, hanem bármilyen befektetőnek álcázott maffiacsapat tagja, akkor „államérdekből” ezek alól mentesítik, tehát gyakorlatilag nemcsak adómentességet, hanem költségmentességet is kap az a beruházónak csúfolt valaki, aki egyébként egy torz iparszerkezetet állít elő Magyarországon. Mert nem tudni, hogy amikor ezek a cégek elvonulnak Magyarországról az európai uniós csatlakozás után, kihasználván a tizenöt éves káosz összes lehetőségét, mit hagynak hátra. Hisz az egész beszállítói rendszert gyakorlatilag magukra hagyják, és több százezer munkahely vész el, tehát ismételt gazdasági káoszt okoznak az egyébként is a gazdasági fejlődésben legutolsó harmadba esett magyar rendszerben.
• Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Lezsák Sándor, az egykori elnök, Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője és más MDF-es politikusok, például Boross Péter gyakran emlegetik az antalli örökséget. Ön pedig sorolja a DIGÉP-et, sorolja Bábolnát, a Videotont, beszélünk a 3104-es számú titkos kormányhatározatról, amelynek a második részét most említette, az első része pedig az, hogy az élelmiszerfeldolgozó-ipart külföldi kézbe, olasz, német és osztrák tulajdonba kell adni, szinte ingyen, banki kölcsönökből, majd a banki kölcsönöket nem fizetik vissza. Ezután következik a bankkonszolidáció. Ez mind-mind Antall idejében történik. Mi hát akkor az antalli örökség?
• Az antalli örökség történelmünk egyik legsötétebb időszaka, az újkori történelmünkben a legcsúnyább összeesküvés a magyar társadalom ellen. Gazdasági rombolás, ez az antalli örökség. Ezeket a szavakat Horn Gyuláék 1991-92-93-ban nagyon-nagyon csöndben, néha a szakszervezetekkel mondatták ki, néha Horn Gyula interpellált gazdasági, privatizációs ügyekben, majd utána óriási megelégedéssel fogadták, hogy nincs semmi baj, hiszen ők lophatnak tovább, mintha Antall József nem is kormányzott volna. De a tényekhez hozzátartozik az is, hogy ezeket a kérdéseket egészen a közelmúltig nem volt szabad felvetni, mert valamennyi „rendszerváltozásra” kijelölt párt Antall Józsefet mint „szent embert” kezelte. Ma már azonban szemmel látható, hogy a két nagy csapat, a fideszes és az MSZP-s is, elérkezettnek látta az időt, hogy Antall József álságos kormányzásáról lerántsa a leplet. Érdekes módon a „tisztázást” jobboldalon kezdték el. Antall Józsefnek nagyon sokat köszönhet az MSZP, nélküle ma Magyarország egy évtizeddel jobban állna társadalmilag, gazdaságilag, politikailag, tudatilag. Minden szempontból. Ők törték meg a ’90-es évek elején azt a lendületet, ami egy gazdasági, tulajdonosi vagy lelki változás motorja lehetett volna. Az a privatizáció, amit Antall folytatott, idegen érdekek és a szocialista párt érdekei szerint, 2003-ban már ismert. De nemcsak privatizált, milliárd dolláros kintlévőségeket sem hajtott be, illetve az adósság rendezésének lehetőségét átadta a szocialista vállalkozóknak. Mostanában már napvilágot látott, hogy az úgynevezett orosz államadósság rendezésének lehetőségét Máté László, a szocialista párt pénztárosa, és Hujber Ottó, a szocialista párt vállalkozói tagozatának vezetője 1992-93-ban szerezte meg, az Antall-kormány ideje alatt, az akkori miniszterekkel folytatott telefonbeszélgetések alapján.
• Legalábbis ez jelenik meg a Magyar Nemzetben, amikor is Dunai Imre az orosz államadósságból eltűnt tizennégy milliárd forint sorsát taglalva azt mondja, hogy Hujber Ottó, aki az MSZP vállalkozási tagozatának volt a vezetője, Szabó Ivánnal mint országgyűlési képviselővel Budapesten, a IX. kerületben találkozott, és beszélte meg, hogy mi legyen az orosz államadósság sorsa, mely vállalkozások kaphatják meg ezt az államadósságot, és kufárkodhatnak vele. Ebbe besegít Kádár Béla akkori gazdasági miniszter is. Tehát – mondja Dunai Imre, egykori Horn-kormánybéli ipari miniszter – Hujber Ottó nem volt más, mint MDF-es.
• Gyakorlatilag ez volt az antalli örökség. Ez az a maszkabál, amit mégévtizedekig nyögni fog az egész magyar társadalom, teljesen függetlenül attól, hogy jobboldalinak gondolja magát vagy baloldalinak. A hazai nemzeti vagyon, amely hangsúlyozom, mint privatizálható vagyon százhúszmilliárd dollárra volt értékelve, s ennek, az antalli időszak alatt, közel a fele került értékesítésre tömeges privatizáció címén. Ez a tömeges privatizáció reálértékben nem éri el a hét-nyolc százalékot a tényleges, könyv szerinti értékhez viszonyítva. Ezt nem lehet másként minősíteni, mint hazaárulásnak.
• És akkor még nem beszéltünk a piaci értékről.
• Magyarország piaci értéke a keleti piacokhoz való közelsége, az infrastrukturális lehetőségei miatt oly nagy, amit nem is lehet forintban kifejezni. Antall József és kormánya számolatlanul, a másik párt, az MSZP érdekei szerint privatizált, és a maffiának játszotta át az Autókert, a növényolajipart. S a felsorolásnak koránt sincs vége. Méltán nevezhetjük tehát Antall Józsefet történelmünk egyik legsötétebb korszaka levezénylőjének. A nemzeti jövedelem olyan mértékben csökkent, ami csak a háborúk ideje alatt volt szokásos. Aki ezek után eredményes politikai munkáról beszél, az nagy butaságot mond. Amikor én Antall Józseffel ezekről a kérdésekről beszélgettem, nemcsak négyszemközt, arra jöttem rá, hogy ez az ember nem tudja, mit beszél. Nemcsak négyszemközt mondta, hogy Magyarország katolikus, keresztény ország, és Horvátországgal befejeződött Európa, onnantól kezdve már Balkánt írunk, és fölényes gőggel oktatta ki a frakcióelnökség és a pártelnökség munkatársait. És erre senki nem szólt vissza, hogy tudja-e egyáltalán, miről beszél. Vallás szerint megosztani közösségeket, magyarokat, nációkat, és a pravoszláv már nem is európai? Ez azt hiszem, az elkövetkezendő időben kitörölhetetlen károkat okoz még. Tudniillik, ezeket a kijelentéseit nem tőlem, tíz év múlva, hanem pár hét múlva már vissza lehetett hallani, akár a Kalasnyikov-botrány kapcsán is. Nehogy azt higgye valaki, hogy az véletlenül robbant ki. A magyar rendszer át volt itatva keleti, déli ügynökökkel, és ez jelenleg is így van. Az antalli örökség gyakorlatilag nem más, mint az anarchia megteremtése idegen érdekek szerint. Ennek nevesíthető kára a nemzeti vagyon elherdálása, és a gazdaság kényszerpályára állítása, privatizáció vagy magánosítás címén, olyan mérvű reáljövedelem-csökkenés mellett, ami soha nem volt Magyarországon, még a Rákosi-korszakban sem. A mai cél, hogy az 1989-es termelési érték elérését kell megcéloznia a magyar gazdaságnak.
• Ön sokszor beszélt Antall Józseffel négyszemközt is. Ha ezek a kérdések szóba kerültek, hogy látta, nem érzett a miniszterelnök lelkiismeretfurdalást? Antall József nem volt önmarcangoló, amiért hazáját, nemzetét ily módon pusztította, lecsupaszította?
• Azt láttam, hogy teljesen tájékozatlan ezekben a kérdésekben. Lehet, hogy az egészségi állapota miatt vonult el a múltba, és mindig a két világháború közötti rendszerről beszélt. Őt jobban érdekelte, hogy a Horthy-rendszerben a köztisztviselőknél tizenöt fizetési osztály volt, mint ezek a kérdések. Ez nemcsak személyes tapasztalatom volt, ezt nemcsak négyszemközti beszélgetésben éltem meg. A magyar privatizáció és a korrupció legsúlyosabb kérdéseit vetettem fel a miniszterelnök úrnak a Monopoly csoport alapítása kapcsán – ezen a beszélgetésen részt vett Szabó Iván, akkori frakcióvezetőségi tag, Csurka István, Kulin Ferenc, Kónya Imre, Salamon László és mások is –, és Antall József soha nem felejthetően, amíg beszéltem, felállt, odament egy polchoz, elővett egy poros törvénykönyvet, és a két világháború közötti Bethlen-korszak jogalkotásáról kezdett beszélni, amely a köztisztviselők fizetésével volt kapcsolatos. Azt nem tudom, hogy társaim mit gondoltak, mert látszólag nagy figyelemmel hallgatták az általam elmondottakat is, és az arra adott választ is.
• …ami tulajdonképpen kitérő volt.
• Teljes kitérő, illetve nem is tudott rá válaszolni, hanem a történelmi példát egészen máshonnan és másmire hozta. Azt láttam akkor, hogy nemcsak Antall József nem érti, hogy mi zajlik körülötte, hanem a frakcióelnökségi tagok, sőt a pártelnökségi tagok sem. Ők ráadásul rendkívül sértődöttek voltak, mert amikor Antall József összeállította a kormányát, érdekes módon a legtapasztaltabb pártvezetőségi tagok panaszkodni kezdtek egymás között, hogy Antall olyan minisztereket nevezett ki, akiket ők nem is ismertek. Milyen kormány az, amelyik nem élvezi saját pártjának támogatását? Az MDF-párttagok közül kinevezett miniszterek viszont semmilyen meghatározó szerepet nem játszottak a párton belül, és majdnem azt mondom, azóta sem nagyon játszanak, ami teljesen érthetetlen volt akkor. Most már, évtized múltán érthető, hogy kiből miért lett miniszter, de ez már egy másik területe az életnek. Jelentős részben a hálózati kapcsolatokban lehetett volna megtalálni a választ, de ezt akkor, a ’90-es évek elején senki nem tudta.
• Ön szerint Antall József felmenthető ezekért a cselekedetekért azzal, hogy ő a két világháború közti időszakba révedt? Vagy nem lehetséges az, hogy szándékosan tette ezt, azért, hogy ezekre a kérdésekre ne kelljen választ adnia, de ő nagyon jól tudta, hogy mit csinál? Egyáltalán, Antall József tudta, hogy ami akkor történik a gazdaságban, annak mi a következménye?
• Ezekről a kérdésekről magas egyházi vezetőkkel is beszélgettem, és talán a legjobban egy püspök fogalmazta meg, aki azt mondta, az égben más mércével mérnek. Ezzel azt akarta mondani, hogy nem a mi dolgunk, hogy értékítéletet mondjunk egy ember politikai tevékenysége felett. Egészen pontosan fogalmazva, majd a Jóisten értékelni fogja tevékenységét. De nekem szent meggyőződésem, hogy Antall József valóban européer, humán gondolkodású ember volt, aki tudatosan, személyes hatalmi pozíciókkal tört bármi áron a miniszterelnökségre, ám gyakorlatilag fogalma sem volt a gazdaság reálfolyamatairól.
• De hát akik őt kijelölték erre a feladatra, ők is tudták, hogy erre alkalmatlan. Nem éppen ezért jelölték? Meg hogy ő volt a focicsapatban az 5-ös számú mez viselője?
• Ez továbbgondolása a történetnek. Igazából egy gazdasági válság kellős közepén, amelybe a térség szorult a „rendszerváltozás” megindulásakor, két dolgot tehetett volna. Vagy rendkívül kemény diktatúrával irányít, mint ahogy ez Nyugaton is megtörtént, mert Adenauernél keményebb diktátort kevesebbet hordott Nyugat-Németország földje, de Teatcher asszonynál keményebb diktátora sem volt még Churchill óta Angliának. Tehát vagy ezt a technokrata, diktatórikus vezetést honosítjuk meg, amely a tulajdon és a gazdaság átalakítását felülről vezényelt tervgazdálkodás szerint valósítja meg, vagy oly módon, hogy társadalmi igazságosság szintjén egy teljes rendszerváltozással, forradalmi folyamatokkal fosztják meg azokat az embereket a hatalmuktól, akik a társadalmi és gazdasági válságot, és a lelki válságot előidézték. A kettő közül a magyarok a harmadik utat választották, és Antall Józsefék nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy a békés rendszerváltozás útját kell járnunk, idegen érdekek szerint, amely önmagában illuzórikus. Tudniillik, azt nem szabad feltételezni, hogy a gazdaság bizonyos lelki vagy éppenséggel humánus okok szerint működik. A tulajdon működtetése az egyéni érdekek szerint valósul meg, Ha ezek az egyéni érdekek már globalizált társadalmi vagyonokban és nyomon nem követhető társaságokban valósulnak meg, akkor ezzel szemben csak hasonlóan rendszerezett érdekérvényesítést lehet megvalósítani. Mondok erre egy példát. A világ gazdasági fejlődésének motorjai azok az országok voltak, itt most a fejlődő országokról beszélünk, ahol rendkívül keménykezű gazdaságpolitikát hajtottak végre. Chile katonai diktatúrában a dél-amerikai kontinens vezető gazdasági hatalmává vált. Az anarchia nem tűri a gazdasági hatalmasságokat és a kiskirályokat. Ha megnézzük Brazíliát, Argentínát, ezt a kérdéskört nem is kell tovább boncolni, anarchia anarchia hátán. Délkelet-Ázsiának az a térsége, ahol rendkívül kemény kézi vezérléssel, erős nacionalista érdekek szerint történt az átalakítás, túl tudta élni ezeket a súlyos, a nemzetközi pénzvilág, a tőzsde gurujai által gerjesztett károkozásokat.
• Elég, ha csak Szingapúrra gondolunk.
• Szingapúrban, Japánban, vagy éppen Dél-Koreában – amíg be nem tette Soros úr a lábát arra a környékre – folyamatos gazdasági fejlődéssel, a hazai érdekek kizárólagos érvényesítésével valósult meg a fejlődés. Ha hiszik, ha nem, a világ legprotekcionistább és a leginkább kézivezérelt gazdasági rendszerét az Amerikai Egyesült Államokban találjuk meg. Állami pénzek bevetésével motiválják a nemzetgazdaság alapvető ágazatait, úgy mint az olajat, a számítógép-technikát, a NASA-n keresztül a csúcstechnikát, vagy éppen a haditechnikát. Gondoljunk bele, látszólag tökéletes liberalizmus van, de például a japán beruházások elé ötszörös védővámot tesznek.
• Ha megint visszatérünk Magyarországra és az antalli örökségre, akkor nekem eszembe jut, hogy mindezeket a folyamatokat, amiket most felvázoltunk, és ami Antall József időszakában romlásba vitte Magyarországot, egyetlen párt akarata szerint hajtotta végre Antall József, és ez a párt a Szabad Demokraták Szövetsége volt. Az a párt, amelyik akkor ellenzékben dolgozott. Hiszen melyik párt volt az, amelyik folyamatosan az állami vagyon tűrhetetlenségéről beszélt? Az SZDSZ. És hogyan zajlott le ez az átalakítás? Úgy, hogy az állami vagyont kérlelhetetlenül, elemzések nélkül juttatták külföldi kézbe.
• Az SZDSZ maoista indíttatású fasisztoid párt, mondják az SZDSZ-ből kizárt képviselők és vezetők. A belső hatalomgyakorlásuk valóban egy frusztrált állapot. Én azonban arra gondolok, milyen érdekes, hogy az SZDSZ-ből a paktum által kijelölt Göncz Árpáddal kapcsolatban Antall Józsefnek csak egyetlen kérése volt az SZDSZ-től. Azt kérte a párt vezetőjétől, Tölgyessy Pétertől, Pető Ivántól, Kis Jánostól, hogy lehetőleg olyan embert jelöljenek köztársasági elnöknek, aki vele egy napon imádkozik. Ha ezt finoman fejezzük ki – Antall József ezt többször nekem is, de másoknak is elmondta – annyit jelent, hogy az SZDSZ eddigi gyakorlatától szakadjon el, és ne zsidó embert futtasson. Ezt is többször megkérdeztem Antall Józseftől, hogy nem rossz-e az, hogy ilyen pejoratív kijelentést használ, de azt mondta, hogy Gyuri bácsi – Szabad Györgyről van szó – bár kikeresztelkedett, de más vallást gyakorol. És azt mondta, hogy régen királyaink is hasonló módon tiltottak bizonyos tevékenységet, utalt például Könyves Kálmánra is, hogy az ő uralkodása alatt mit nem volt szabad más vallásúaknak csinálni, vagy milyen alantas munkát nem végezhetett a magyar, köztük például – nekik is voltak rossz döntéseik – a pénzváltásban nem vehet részt magyar, csak izraelita és izmaelita. Azt akarom ezzel mondani, hogy az SZDSZ álságosan szélsőjobboldali pártnak induló, tudatosan anarchiát keltő szocialista élcsapat. Ők voltak a szocialista párt nyolcadik-tizedik vonala, teli ügynökökkel. Ezt egyébként Antall Józseftől tudom. Nem szeretnék plagizálni, de ezt nemcsak ő mondja, hanem az akkori MDF vezérkara is: „Értsétek meg, ha nem vagyunk hajlandóak ezekkel az emberekkel együttműködni, akkor a sajtón keresztül szanaszét szednek bennünket” – hangzott el többször is. Nem biztos egyébként, hogy ez jó megoldás volt. Nekem eszembe jutott erről – és ezt el is mondtam Antall Józsefnek –, hogy a 1960-as évek végén, már a Nemzeti Színház lebontásakor összejöttek a művészek. Felállt az öles termetű, csodaszép magyar ember, Szirtes Ádám a fiatalok láttán, és azt mondta, ahogy ő elnézi az utódjait, attól fél, hogy pár évtized múlva nem lesz színész, aki Bánk bánt el tudná játszani. Nagy csönd lett, mert Szirtes azt is mondta, ahogy ezeket a csúnya fiatalokat elnézi, erre a szerepre alkalmatlanok. Másnap odament hozzá Kazimir Károly – ezt a történetet egyébként Radó Vili bácsitól ismerem, Aczél György egyik jobbkezétől –, és azt mondta neki, hogy Szirtes ezzel a hozzászólásával zsidózott. Szirtes Ádám nagy magyar természetű volt, és a következőt válaszolta: „Az anyádat, te gané, dehogy zsidóztam én”. A megriadt Kazimir Károly azt mondta, hogy jó, jó, csak viccelt. De az öreg nem hagyta, hanem folytatta, „dehogy vicceltél, ismerlek én téged, ha én most összecsinálom magamat, akkor kiüldözöl”. Egy kicsit messze fordultunk el Antall Józseftől, de gondolkodása ugyanerre vezethető vissza. Ha valaki a hazája, a nemzete érdekében nem mutat erőt, akkor abból az lesz, ami az antalli örökségből lett, amit teljesen bizonyosan az enyészet takar be. Örök történelmi példaként azt fogják mondani, hogy a Tanácsköztársaság diktatúrájánál csak egy valami volt rosszabb, a rendszer átalakítása, mert a Tanácsköztársaság százharminchárom napig tartott, a „rendszerváltozás” pedig már a tizennegyedik évében van.
• És a negatív következményeit még évtizedekig fogjuk érezni.
• Ez teljesen bizonyos, sajnos azt meg kell mondani, hogy a gazdasági átalakítás során az egész magyar „elit” fordítva ült a lovon. Végig idegen érdeket szolgált. De hogy ez a társadalomban milyen megrázkódtatást okozott, és ennek anyagi és nem vagyoni kárát hány évtizedig fogjuk még érezni, azt ma senki nem tudja megmondani.

Roncsország 

Pénzmosodák Magyarországon 
• Kőrösi Úr! Önnel szemben ülve elkezdtem félni, mert úgy tudom, bizonyos politikai erők azt akarják bebizonyítani, hogy az ön elmeállapotával valami baj van. Talán a Lipótmezőn már készítik is az ágyat önnek. Csak hát azon gondolkodom, ha ön odakerül, akkor önnel együtt nagyon sokan mehetnénk még, hiszen azt az elméletet, amit az átalakulásról ön is, én is képviselünk, nagyon sokan vallják ma már Magyarországon. Úgyhogy, ha sor kerülne egy ilyen lipótmezei lakásfoglalásra, akkor, ha mennénk, javaslom, papírt és ceruzát vigyünk magunkkal, ott újabb könyveket lehet írni.
• 1994 februárjában megjártam már rövid ideig a Kútvölgyi kórházat, nem jutottunk el Lipótmezőig, de az ötödik emeleti zárt idegosztályra felvittek, és onnan aztán gyorsan távoztam. Egyébként szívrohammal nem szoktak ilyen helyre vinni beteget, de hát az élet az ilyen, a mai magyar világban ez már szinte nem is szokatlan. Komolyra fordítva a szót, nemcsak velem kapcsolatban vannak ilyen tervek, amiről egyébként tudomást szereztünk, mert hála Istennek, a kiagyalók ma már nem tudják megőrizni névtelenségüket. Sőt, a tervekről rövidesen a célszemélyek is hírt kapnak. Elárulom, nem az első eset, hogy ilyen terveket próbálnak kiagyalni. Közülük az egyik Gál Zoltán, aki több helyen mondta, hogy Kőrösivel azért nem kell foglalkozni, mert az egy őrült.
• Az MSZP politikusról beszél, az Országgyűlés egykori elnökéről, a Kádár-rezsim legutolsó megbízott belügyminiszteréről?
• Igen, róla. Antall József mondta el, hogy rendszeresen jártak hozzá az MSZP-s politikusok a „rendszerváltozás” idején, 1989 késő őszén és telén, 1990 kora tavaszán. Közülük az egyik leggyakoribb látogató Gál Zoltán megbízott belügyminiszter volt, aki fel is ajánlotta, hogy ha Antall József garanciát vállal, hogy ő belügyminiszter lehet majd az Antall-kormányban, az összes III/II-es és III/III-as dossziét átadja neki. Antall József ezt, elmondása szerint, elutasította. Ugyanúgy, mint ahogy elutasította Kovács László – akkor még külügyminisztériumi államtitkár – közeledését is. Ő is rendszeresen átjárt Antall Józsefhez, főleg szabad szombatokon, politikai, baráti beszélgetésre. Ez a Gál Zoltán mondja azt, hogy Kőrösi őrült. Ma a politikai „elit”, akivel nem tud leszámolni, azt ugyanúgy, a régi reflexek szerint próbálja elintézni, mint tették Széchenyivel és másokkal.
• Nem is kell olyan messzire visszamenni a magyar és a világtörténelemben, hiszen a Szovjetunió megléte alatt az akkori politikának nem tetsző embereket, legalábbis azok egy részét, szintén elmegyógyintézetbe zárták. A Kádár-rezsimben is volt hasonló gyakorlat. Sztalin, Kádár, Rákosi és a többiek alkalmazták már ezt a módszert.
• Igen, sőt a mai a parlamentben is több olyan személy ül, aki Lipótmezőn volt „továbbképzésen”, és hosszú időn keresztül kezelték, ami ezek szerint nem zárja ki a politikai pályán való szereplést. Mindkét nagy pártban találhatók ilyen személyek. A késői kádárizmus már felfigyelt azokra a jelekre, amelyek az orvosok lázadását sejttették. Ismerem azt az orvost, aki 1984-ben a Kútvölgyiben, tehát a kiemelt pártkórház pszichiátriáján felmondott, amikor bizonyos politikusok visszaszorítására az elmegyógykezelést akarták alkalmazni. Ez a Róbert keresztnevű főorvos ekkor egy WC-papírra megírta a felmondását, és azóta inkább a periférián él, és másféle orvoslással foglalkozik, mintsem végrehajtsa a neki adott utasításokat. Nem kevesebbet mondott el nekem tanúk előtt történt beszélgetéseink során, minthogy egy-egy jól irányzott tűszúrással furcsa dolgokat lehet csinálni az emberrel. A gerincbe vagy a nyakszirtbe szúrt tűvel akár mozgásszervi vagy más betegségeket is elő lehet idézni, sőt hozzátette, hogy gyakran olyan injekciókat adtak, amellyel a személy kontrollját is elveszítette. Egy időben, főleg a sztalini büntetőeljárásban, és meg kell mondani, McCarthy idején Amerikában is, gyakorlattá vált az úgynevezett Haloferidor készítmények használata, amelyeknek gátlás- és hangulatfeloldó hatásuk van, és ha ezt töményen adják be, egészen fura hallucinációkat és őszinteségi rohamokat kapnak a szerencsétlen páciensek. Tehát a fasizmus, a kommunizmus és ezek késői változatai ezekkel a szerekkel sok embert tudtak szóra bírni, olyanokat, akik jellemük, erős tartásuk miatt nem váltak besúgóvá vagy árulóvá. Gyakorlatilag ez hosszú évtizedeken keresztül zajlott Keleten és Nyugaton is, hisz emlékezzünk rá, Roosevelt elnöklésének utolsó szakaszában, a háború után még erősen üldözték a fasisztákat és a kommunistákat – okkal-joggal –, és csak Eisenhower elnök tudta kiirtani a McCarthy-izmust. Szinte azonos időben történt Hruscsov fellépése, aki gyakorlatilag a sztalinizmust, mint a pszichiátriát és büntetőjogot összekapcsoló, és politikai ellenfeleket üldöző szereplő lépett fel. Igazából a Beriják, a McCarthyk, vagy itthon az ÁVH-s utódaik – hogy ki ne térjek a kérdés elől – ma is megpróbálják használni ezeket az eszközöket. Azokat a politikai ellenfeleiket, akiknek mondottaira észérvekkel nem tudnak válaszolni, akik tovább folytatják a tényfeltáró, társadalompolitikai kérdések boncolgatását, azokat így próbálják „elintézni”. Régen is az volt a titkosszolgálatok módszere, hogy elkezdték híresztelni, hogy milyen „sántasága” és milyen hibája van egy-egy nagy befolyású, a társadalomra nagy hatással lévő embernek. Ismerjük ezeket a próbálkozásokat. Mindenesetre üzenem a nevezetteknek, méltán mondhatják, hogy őrült vagyok, mert a hazámat szeretem, és ma ez nagyon nem passzol a magyar politikai „elit” gondolkodásához. Tudniillik, nem vagyok hazaáruló, nem hazaáruló dr. Tímár György barátom sem, és azok sem, akikkel együtt dolgozom, és együtt próbáljuk Magyarország évszázados szennyét valamilyen úton-módon nyilvánosságra hozni.
• Furcsa párhuzamokat lehet találni, mert hiszen 1990-ben Vastagh Pál, az MSZP akkori politikusa, a Horn-kormány későbbi igazságügyminisztere jelentette ki, hogy Recsket újra kell építeni, lesznek majd lakói, ők gondoskodnak róla. Most Gál Zoltán mondja, hogy Lipótmezőnek esetleg lehetnek újabb lakói. Tehát ez a gondolatvilág, ez az aljas gondolkodás – beszélhetnek akármilyen demokráciáról – nem tűnik el.
• Amikor demokrácia lesz Magyarországon, akkor ez a gondolkodásmód eltűnik. Jelenleg látszat-demokráciáról beszélünk, az amerikai és az európai uniós értékelések szerint is. Főleg az óceánon túl mondják azt, hogy Kelet- vagy Kelet-Közép-Európában ma látszat-demokráciák működnek. Meggyőződésem, hogy amikor majd valódi játékszabályok szerint élünk Magyarországon is, akkor az ilyen tervek kiagyalói már nem lesznek a politikai palettán. De gondoljunk bele, Magyarországon nem lehet beszélni a zsidókérdésről, a cigánykérdésről, nem lehet beszélni Trianonról. Milyen ellentmondásos az, ha valaki szóba hozza ezeket, antiszemitának, rasszistának, nacionalistának minősítik! Nem vesszük észre, hogy a „rendszerváltozás” újabb Trianont „eredményezett”, itt, a trianoni határokon belüli Magyarországon. Nincs a világon olyan ország, ahol nem veszik figyelembe az örök elvet, a tulajdon eredeti állapotának helyreállítását. A reprivatizációt. Az összes volt szocialista országban a reprivatizációt, mint alapelvet fogadták el, és a magyar tulajdonos ugyanúgy visszakapta Erdélyben, Bánátban és Bánságban a földjét vagy a vagyontárgyait, mint ahogy visszakapta Szlovákiában. Ukrajnáról és a többi országról már nem is beszélve. Gondoljunk bele, egyedül Magyarország az – és ez valóban szinte elmebajos és tudathasadásos állapot – , hogy ugyanazok az ÁVO-sok fosztják ki, most már mint új tulajdonosok, a haza polgárait, akik az elmúlt ötven-hatvan évben az államosítás élharcosaiként dolgoztak, és fosztották meg nemcsak vagyonuktól, hanem – büntetlenül – életüktől és szabadságuktól azokat a szerencsétlen hazafiakat, akiket nem tudtak elüldözni otthonaikból.
• Még mielőtt folyatjuk a privatizációval kapcsolatos beszélgetést, még egy, a demokráciával, a biztonságunkkal összefüggő kérdésről kell szót váltani. Az előbb elkaptam egy fél mondatát, és nekem a fél mondatok mindig egésszé állnak össze. Valakivel telefonon beszélt, mégpedig a móri gyilkosságról. Mi a könyveinkben már az első pillanatban beszéltünk a móri gyilkosságról. Mondtuk, hogy ami 2002. május 9-én Móron történt, igazán soha nem fog kiderülni, az igazi tetteseket soha nem fogják megtalálni, mert azok már nem élnek, azokat már megölték. Most pedig, ebben a fikarcnyi telefonbeszélgetésben azt hallom, hogy ön valakinek azt mondja, nagyon nagy baj van a móri gyilkosság vizsgálata körül, mert most kezd kiderülni, hogy ebben a bankban nem bankrablásról, hanem pénzmosásról volt szó elsősorban.
• Ami már bizonyítottan pénzmosással kapcsolatos, az több mint százmillió dollár. Ezek egyébként New York-i adatok. Ma már lehet tudni, hogy inkább a bizonyítékok eltüntetés volt a cél, hiszen készpénzt nem is igen vittek el a móri gyilkosságnál. A rendőrség tudatosan a gyilkosságok felé vezette a nyomozást. De ismételten ugyanoda lyukadunk ki, hogy egy sokkal súlyosabb maffiatevékenység központja volt Mór, amit a magyar rendőrség egy rablógyilkossággal kívánt elfedni. Nagyon nehéz ilyeneket elmondani, amikor életről és halálról beszélünk, de tudott volt, hogy eredménytelen lesz a nyomozás, sőt az is tudott volt, hogy a tetteseket nem találják meg, mert már halottak. Az első pillanatban látszott, hogy nagyon magas kapcsolati rendszerrel rendelkező emberek állnak a móri ügy mögött, rendőrök, ügyészek, politikusok, amit egyébként a Lamperth Mónika belügyminiszterhez eljuttatott levél is tartalmaz.
• Az a levél, amit – korábbi könyvünkben említette – a miniszter asszony asztaláról elloptak.
• Igen, ellopták, de a barátainkkal lemásoltuk, és elküldtük neki még egyszer.
• Mégsem történt semmi.
• Azt nem lehet tudni, mert valószínű, hogy jószándékú emberek lopták el az asztaláról, és bizonyos csatornákon keresztül az Interpoolhoz is elkerült azóta ez a levél. Magyarországon a bizonyítékok eltüntetése ma fontosabb a hatalomnak, mint az igazság kiderítése, hiszen az elkövető minden esetben csatlakozik a politikai és gazdasági hatalomhoz. Ezt a sok dudvát és gyomot nem lehet rövid idő alatt eltüntetni a magyar politikai közéletből. Amikor majd erről az első valós hírek megjelennek, az fogják mondani, hogy igaz ez a New York-i adatsor, igaz a százmillió dollár, a súlyos pénzmosási bűncselekmény, de teljesen bizonyos, hogy valamilyen oknál fogva a magyar közreműködő bankárok, a magyar résztvevők már nem lesznek meg. Kikerülnek a rendőrség látóköréből. Bennfentes információt kaptak, hogy húzzanak el a balfenéken. De az is lehet, hogy a pénzmosodások addigra már nem is élnek. Elgondolkodtató, hogy a magyar bankrendszeren keresztül több millió dollárt lehet ide-oda utalgatni, holott a pénzmosási törvényünk szerint azonnal köteles jelenteni a bank, ha számláról számlára kétmillió forint megmozdul. Hogyan működik akkor a belső elhárítási rendszer? Az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb bűncselekményi formája, hogy Magyarországon több millió dollárt ismeretlen személyek ide-oda utalgatnak egymásnak, és semmilyen jelzés nem érkezik az erre szakosított rendőrséghez vagy a nemzetbiztonsági szakszolgálatokhoz. Magyarország a bűnözőkkel szemben teljesen védtelen ország.
• Részletezzük, hogy ez a pénzmosási gyanú miképpen keletkezett!
• Az FBI, az amerikai nyomozó szervek több olyan gyanús számlára akadtak, amelyek Magyarországról, Budapestről indultak el, majd utána kis kitérővel Móron és egyéb helyeken landoltak. Aztán a pénzt onnan utalták tovább különböző, úgynevezett maffiaparadicsomi szigetekre. Ez egy operettország operettrendőrsége, operetthadserege. Mert ha Nyugaton kell erre rájönni, ha a bűnesetek kilencven százalékát a célországokban fedezik fel, ott, ahol a célszemélyek veszik fel a tisztára mosott pénzt, akkor ez valóban operettország.
• Hogyan indult ez a móri pénzmosás?
• Úgy, hogy bizonyos keleti körök – szeretném túlélni a karácsonyt a könyv megjelenése után is – célországnak választják Magyarországot. A pénzmosásnál tudni kell, ha valaki a kábítószerből és a szervezett fegyverkereskedelemből származó jövedelmének harminc-negyven százalékát tisztára tudja mosni, úgy, hogy az adózott jövedelemként jelentkezzen, az rendkívül jó üzletet csinál. A lebonyolító bank és vezérkara, és a hozzájuk kötődő politikai csapat csinálja ezt a rendkívül jó üzletet, valamint az, aki adózott jövedelmet tud igazolni az egyébként bűnös úton szerzett pénzből. Ezeknek az ügyleteknek az egyik célországa és célbankrendszere Magyarország és Budapest, a Nyugatról idetelepült privatizált bankok. Tudni kell, hogy az Erste Bank – itt történt a „bankrablás”, illetve a pénzmosás – a Magyar Mezőbank és az Agrobank utóda. Ezekről a bankokról nem szívesen beszélek, mert ezek tényleg megjárták a hadak útját, még a magyar tulajdonosok idejében is. De amikor pénzmosásról beszélünk, 1988-89-re kell visszautalni, tudniillik ugyanezek a bankok akkor is „kimostak” százhúszmillió márkát a Shell Interagnál. Tehát a pénzmosás rendszere ma is ugyanúgy működik, ugyanazokkal a személyekkel, ugyanazokkal a beépített figurákkal, akiknek a keleti kapcsolatai ugyanúgy működnek, mint a szocializmus idején. Nem kell itt különleges kapcsolatokat keresni, a magyar politikai és gazdasági élet jelentős része a kommunizmusban a gyorsabb előmenetel érdekében – és nem érzelmi okokból – vegyes házasságokat kötött. Kiváló magyar fiataljaink elsősorban a magas beosztású orosz rendőrök, katonatisztek lányait keresgették feleségnek. Ezeknek a kapcsolatoknak így nemcsak politikai, hanem családi szálai is vannak. Keleten is, tőlünk kicsit távolabbra is, a szervezett bűnözés és politikai „elit” ugyanúgy összemosódott. Igaz, hogy Oroszországban a tisztogatásban előrébb járnak, mint nálunk, mert amióta Putyin az elnök, több ezer vezető tisztségviselőt, bankárt, főügyész-helyettest lecsuktak, kivontak a forgalomból. Igyekeznek rendet csinálni, szétválasztani a polgári demokrácia alapelvei szerint a bűnözést és közvetlen hordalékaként a politikát. Ez Magyarországon ma még kísérleti szinten sincs meg. Tehát, amikor Móron pénzt mosnak, óhatatlan, hogy azok az orosz és kelet-európai körök élednek újjá, amelyeknek a magyar családi és banki kapcsolatai bizonyíthatóan léteznek. Évtizedes kapcsolatok elevenednek fel a pénzmosásoknál, és a pénz kábítószerből, fegyver- és szervkereskedelemből és hasonlókból származik. Az nem lehet véletlen, hogy ezt a tevékenységet Magyarországon ma is, az összes pénzintézeti- és maffiatörvény ellenére, változatlan formában űzhetik a kiemelt kegyeltek.
• Muszáj visszatérni a bevezető gondolatokhoz, mert 2003. június 29-én, vasárnap az egyik újságban a következőt olvastam. Megjelent Tőke Péternek egy könyve, ami arról szól, hogy az iraki háború kezdetén vagy éppenséggel az amerikaiak által nagyon is hangsúlyozott terrorizmus világjelenséggé válása időszakában valaki Budapesten a Szabadság tér felé sétál, és rájön arra, hogy a Szabadság téri mélygarázsok hátsó oldala alkalmas arra, hogy ott robbanószerkezetet lehessen elhelyezni, és az amerikai nagykövetséget fel lehessen robbantani. Ezt Tőke Péter megtudja, ebből könyvet ír, majd amikor a könyv megjelenik, elviszi Tóth Andrásnak a dedikált példányt, aki a titkosszolgálatok politikai államtitkára. Tóth András pedig azt feleli, köszönöm szépen, már olvastam. A könyv még nincs a könyvesboltokban, sehol nem lehet megszerezni, de a nemzetbiztonságért felelős államtitkár azt mondja, már olvasta.
• Ezt az esetet Tőke Péter sajátos módon írta meg, elég sok esetben dolgoz fel olyan valós információkat, amelyeket a velem való beszélgetések során ismer meg. Gyakorlatilag azt mondtam el neki, hogy különös veszélyforrás, ha az iraki háború alatt, az esetleges terrorcselekmények során egy ilyen nyitott országban és nyitott városban, mint Budapest, egyszerre két nagy világhatalom szimbóluma eshet áldozatul a robbantásnak. Az egyik az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége, a másik pedig a szovjet katonai emlékmű, amely körül rendkívül súlyos társadalmi és politikai vita alakult ki a magyar társadalomban. Ha ott valaki robbant, az valóban világszenzáció, hisz két olyan hatalmat tud pellengérre állítani, amely az elmúlt száz évben domináns szerepet játszott a világtörténelemben. Ez a történet egyébként valós problémát vet fel, mert Magyarország ma teljes egészében nyitott, és így védtelen is. Példa erre az elmúlt egy év robbantássorozata, amikor is nem találták meg a tetteseket. Ha megnézzük azt a szörnyűséges, buta nemzetbiztonsági reagálást, amikor egy orvost kiutasítanak, azért mert egy számlára pénzt utalt, akkor gondolkodom azon, hogy milyen felkészültségű is ez a nemzetbiztonságot irányító politikusi csapat. Tudniillik, a nemzetbiztonsági tisztek a veszélyforrásokat rendkívül jól látják.
• Térjünk vissza az alaptörténethez, ahhoz, hogy Tőke Péter azt a választ kapta az államtitkár úrtól, hogy köszönöm a könyvet, de már olvastam. És itt a sajtószabadságra gondolok. Előfordulhat ön szerint, hogy egy könyv még a nyomdában van, a szerző izgatottan várja a megjelenést, közben a kéziratról a nyomdában másolat készül, és a másolat az illetékes államtitkár asztalán landol, kérésre?
• Természetesen, egyébként ez a világon mindenütt így működik. A szolgálatoknak igenis figyelni kell minden hírforrást, és ezek közé tartozik a leleplező célzatú könyv is.
• Ez megtörténhet a mi könyveinkkel is?
• Természetes, hogy előre tudnak róla. Tapasztaltam a rákérdezéseknél, hogy néha túl jól informált emberek vannak. Éppen 2003. június 30-án kaptam egy ötmillió forintos ajánlatot, ha nem folytatom a könyvírásokat.
• Tudható, hogy kitől érkezett az ajánlat?
• Egy jelenlegi FIK vezértől, aki lop, csal, hazudik jelenleg is, és börtönbüntetés nélkül éldegél több százmillió forint elsikkasztása után.
• Az ön egyik régi ellenfeléről van szó, ha jól sejtem.
• Ellenfélnek nehezen lehet őt nevezni. Van egy ősi mondás, amit nekünk magyaroknak sem kell elfelejtenünk: az úriemberek párbajoznak, a bűnözőt meg elítélik. Nem annyira ellenfélről van szó tehát, ő egy bűnöző, aki a magyar politikai „elitnél” pozíciókat szerzett, és nagyon jó nemzetbiztonsági, ügynöki gyakorlattal rendelkezik. Tudniillik, érdekes módon, ez az úriember a FIK-nél, azaz a Fővárosi Ingatlankezelő Rt.-nél minden egyes – úgymond – barátjának, parlamenti képviselőnek mobiltelefont vásárolt, és annak a használatát fizette is, legyen az az MSZP-s Páva Zoltán vagy akár más képviselő, akár dandártábornok, vezérőrnagy. Nem akarom a neveket felsorolni, mert akkor külön kiadás kellene a könyvből. Azt természetesen nem mondta el, hogy ő ezeket a telefonokat nem azért vásárolja, mert jót akar velük tenni, hanem a kapcsolataikra volt kíváncsi, arra, hogy kikkel beszélnek, tudniillik a híváslistát le lehet kérni.
• Mert a telefon a FIK Rt. nevén maradt.
• Így van. A híváslista alapján a képviselők valamennyi kapcsolatát megismerte, akik ezáltal könnyen zsarolhatóvá válhattak női ügyek és egyéb dolgok miatt. Így rendkívüli adatgyűjtést végzett, és olyan információk birtokába jutott, amelyekkel bárkit zsarolhatott. Ezt saját tapasztalatból és egy dandártábornoktól tudom, aki, miután rájött, hogy utánajárt a vezérigazgató az ő híváslistájának, azonnali hatállyal otthagyta a FIK Rt.-t, mert személyes életébe avatkozott bele ez a gengszter. Egyébként egy visszaellenőrzés során, elszólás alapján jött erre rá a tábornok, aki rövid ideig a FIK Rt. vezérigazgató-helyettese volt. De rajta kívül a többiek nem mertek odébbállni, nyilvánvalóan annyi adatot gyűjtött már rájuk, legyenek azok a jelenlegi igazgatótanács tagjai vagy mások, hogy az adatgyűjtés veszélyeitől nem tudtak szabadulni.
• Térjünk akkor vissza a privatizációs folyamatokhoz, mert úgy terveztük, hogy most a szakszervezeti vagyon sorsáról beszélünk. De mielőtt még erről szólnánk, egy alapképletet muszáj tisztáznunk, ami a törvénykezésünk koncepcióját nagy mértékben meghatározza, és bizonyító erejű. A magyar parlament, ha személyiségjogi kérdésekben hoz törvényt, annak elfogadását kétharmados többséghez köti. Ha a privatizációról van szó, tehát az állam vagyonáról, az úgynevezett feles törvény, tehát ötven plusz egy szavazat szükséges a törvényerőre emeléshez. Milyen furcsa, hogy amikor az ország vagyonáról van szó, nem kell kétharmados törvény.
• Ez többször felvetődött az elmúlt években. Antall József erre úgy válaszolt, hogy ha ezt kétharmados többséggel kellene meghozni, akkor meg kellene osztozni az ellenfelekkel a vagyonon. Szó szerint azt mondta, hogy az külön politikai alku lenne. De gyakorlatilag a magyar törvénykezésben és a privatizációs törvénykezésben nem is annyira az ötven százalékkal volt a probléma, mert Antall József erre azt is mondta, hogy Angliában a parlament gyakorlatilag egyszerű többséggel eltörölhetné a királyság intézményét is, csak senkinek nem jut eszébe, mert nem akarják. Nálunk, amikor tudatosan a nemzeti vagyont eltulajdonító körök javára dönt a parlament, nem is beszélhetünk jogalkotásról. Tudniillik, teljesen mindegy, hogy feles, kétharmados vagy százszázalékos törvényt hoz a magyar parlament, ugyanis nem a parlament ellenőrzi a privatizációt. Nincs is privatizációs bizottsága! Egyedül Magyarországon fordul elő, hogy a privatizációba oly módon nem avatkoznak bele, hogy még minisztériumok sem ellenőrzik. A pártok ugyan beültetik a saját embereiket a felügyelőbizottságokba, de ők is gyakorlatilag periférián maradnak az egész privatizáció alatt. Tehát nem jogalkotási, hanem szemléletbeli problémát vethetünk fel, amit Antall József zseniálisan szerelt le a maga gondolkodásmódjával. Egyébként törvénytelenül egyfokúvá tenni a privatizációt, és bizományosra bízni a nemzeti vagyon értékesítését, alkotmányellenes.
• 1989-ben kik voltak a szakszervezetek vezetői? Csak hogy az emlékezetet felfrissítsük.
• Ugyanazok, akik 2003-ban. Nagy Sándor ugyan a szakszervezetből kivált, mert képviselői és miniszteri ambíciói voltak, de az apparátus szinte ugyanaz. A jelenlegi elnök, Wittich Tamás akkor elnökhelyettese volt a MSZOSZ-nak. Ugyanazok a szereplők ma is, csak a régi Gáspár Sándor-féle szakszervezet többfelé oszlott. Ugyanúgy, mint az MSZMP. A szervezeti mozgalomból csak kihalni lehet, mint ahogy Forgách Pál, a Liga Szakszervezet elnöke elhunyt, de az egyik jobbkeze lett az utódja. Az megint más kérdés, hogy Forgách Pál utódja ma fideszes politikus, előtte fideszes politikai államtitkár volt, tehát itt is látni, hogy a szakszervezet és a politika között nemcsak a baloldalon van átjárás.
• Kiről van szó?
• Őry Csabáról, aki ligaelnök, majd utána munkaügyi politikai államtitkár volt, jelenleg pedig a Fidesz munkaügyi foglalkoztatási kabinetjét vezeti. Nagy Sándor, Bársony András, azaz az ágazati szakszervezetek erős érdekérvényesítő emberei bejutottak a parlamentbe, így a második vonal birtokolja az ÉDOSZT, az ÉFOSZT, a MEDOSZT, az összes nagy szakszervezetet. A nagy ágazati szakszervezeteknek szinte változatlan a politikusi struktúrája, egy-két ember igazolt át más párthoz, itt a munkástanácsos Palkovics Imrére gondolok, aki jelenleg fideszes. Azt azonban látni kell, hogy a világon mindenütt, ahol szakszervezeti mozgalom van, az erősen a baloldalhoz kötődik. Erős jobboldali szakszervezetek szinte nincsenek is. Amerikában voltak, azokat viszont a maffia irányította.
• Mi történt a hazai szakszervezeti vagyonnal?
• Egy örök mondás járja a világot, a baloldali politikus mindig a pénzen bukik meg, az elveivel szemben. Hirdetik a szocialista elveket, Craxitól kezdve Androsig, aztán pénzügyi botrányaiktól hangos Európa. Magyarországon a baloldali politizálás gyakorlatilag kisajátította a nemzet vagyonát, de ennek a vagyonnak jelentős részét a szakszervezetek biztosították a szociálpolitikát kiegészítő, pihenést garantáló tevékenységükre hivatkozva.
• 1989-ben mekkora volt ez a vagyon, és hová tűnt?
• A mai értéken számítva a szakszervezeti vagyon is ezermilliárd forintnak felel meg, de ugyanúgy átjátszották a szakszervezeti vagyont is a bennfentes köröknek, mint ahogy tették ezt az állami vagyonnal. Az eredeti érték töredékéért cserélt gazdát ez az óriási nemzeti kincs. Még az Antall-kormány idején két szervezet alakult, az úgynevezett szakszervezeti vagyon kezelésére, az Eravis és a Hunguest részvénytársaság. Az egyikbe teljes egészében bevitték a munkásszállók rendszerét, amely korábban szociálpolitikai lakástámogatási rendszer volt, az úgynevezett nagy iparágak háttérországát biztosította, a másik részébe pedig a nagy értékű ingatlanokat és szakszervezeti üdülőket, amelyeket a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége birtokolt. Ezen kívül természetesen az ágazati szakszervezetek is megkapták az osztozkodásnál a maguk vagyontárgyait. Persze itt is ugyanúgy jártunk, mint a pártvagyonnál. Első lépésként, a szakszervezeti vagyon szétosztásánál az 1990-92 közötti üzemi tanácsi választások eredménye szerint osztották szét az úgynevezett szakszervezeti vagyont. Ebből valamennyi szakszervezet részesült, a székházból és üdülőkből is. Az üdülő azonban kámforrá lett, a „krémet” elvitték az Eravisba és a Hunguest Rt.-be.
• A Hunguest most kinek a tulajdona?
• Most már többségi magántulajdon, az Arago csoport tulajdona, a Budapest Brókerházhoz és az Eravishoz kötődik a tulajdonjoga. Emögött egy fiatal, erős brókercsapat áll, amelynek rendkívül erős tulajdonosi háttere ismert, a monacói tiszteletbeli konzul, Elek István személyében. De ez a Hunguest csoport az általa birtokolt tulajdontárgyakat fedezetként használta fel, különböző társaságokba apportálta azt. Erre a folyamatra legjobb példa a Globex Holding Rózsadomb Rt.-je, ennek a jogügyletnek az egész szakszervezeti vagyon további sorsára meghatározó hatása van. A Hunguest birtokolja a nagy értékű szakszervezeti üdülőket, ezeket aztán rendszeresen továbbjátsszák, fiktív hitelfelvételre használják fel, esetleg apportálással próbálják átjátszani a bennfenteseknek. Néha csalássorozatokat is végrehajtanak, ennek vélhetőleg már nyoma is lesz, hiszen a Globex vezetőjét körülbelül tízmilliárd forint értékű csalássorozattal „megfogták”. De az igazi probléma az, hogy időközben a szakszervezeti tagok kiszorultak az üdültetési lehetőségből, az úgynevezett üdültetési csekkek jórészét megint a bennfentesek kapják meg. Ma már nincs meg a szakszervezeti üdülés szociálpolitikai támogatási jellege. Úgy olvadt el a szakszervezeti vagyon kézen-közön, mint ahogy eltűnt a szakszervezeti tagság is. Ha most megnéznénk a szakszervezeti tagság szervezettségét a ’90-es évekhez képest, akkor a vagyontárgy mértéke teljesen arányos a tíz-tizenöt százaléknyi szakszervezeti tagság arányával. Istenigazából a külföldi tulajdonos nem is engedi, hogy a területén szakszervezet működjön. Szentgotthárdtól Nyíregyházáig, Szombathelytől Nyírlövőig mindenütt ez tapasztalható. Az Európai Unió szociális bizottsága többször jelezte, hogy ez abnormális állapot. De igazából az egész szakszervezeti mozgalom ma bennfentes bürokraták mozgalma, és csupán a nagy állami vállalatoknál működnek valóságosan is a szakszervezetek.
• Igen ám, de ott meg az állami költségvetésből fizetik a szakszervezeti vezetőket. A vasútnál például.
• Természetesen. A szakszervezeti vezetők az évtized alatt teljes egészében összenőttek a politikai és a gazdasági vezetőkkel. Rossz példaként lehet mondani, hogy olyan állami vállalatoknál, és itt nemcsak a MÁV-ra gondolok, hanem a már többségi állami tulajdonú vállalatokra is, ahol tízmilliárdos veszteségek vannak, a szakszervezeti vezetők milliós havi jövedelemben részesülnek. Semmi, de semmi közük nincs azokhoz az emberekhez, akiket „képviselnek”. Igazából emiatt lett a magyar munkaerő ára olyan olcsó, mint amilyen Közép-Európában ma már a csatlakozni kívánó országok közül sehol sem. Magyarország tehát ebből a szempontból is az utolsó helyezett lett.
• Szóba került a Rózsadomb szálloda, amely szakszervezeti tulajdonban volt. Vázoljuk fel ennek az 1989 utáni „életpályáját”!
• Ez az „életpálya” mindenben megegyezik a magyar gazdaság helyzetével, megegyezik a magyar politikai „elit” akaratával. A Rózsadomb szálloda 1988-ig a dolgozók szakszervezeti üdültetésével foglalkozott, szobáinak nyolcvanöt százalékát az úgynevezett szakszervezeti beutaltak lakták. Ma egy lepedővel lefedett, üres, szétszedett falú épület, csak az állványok és a főfalak állnak. Ma ennek a szállodának az értéke, kihasználtság szempontjából, egyenlő a nullával. Közel egy évtizede újítják fel, de ez a felújítás az ingatlan állagának tökéletes lerombolásából áll. Ebbe a korrupt gazdasági közegbe belekerültek a globex holdingosok is, akik a szálloda működtetésére kibocsátott részvényekre negyvenkét százalékos hozadékot hirdettek. Hirdették is a falon, hogy negyvenkét százalék. Sorban álltak a befektetők, a kispénzű emberek, akik bedőltek ennek a nagy falfirkának, részvényeket vásároltak, és ezeknek az értéke ugyanúgy egyenlő lett a nullával, mint amikor a Reál Bank részvényeit vették meg, ami szintén a befektetők kifosztása volt. Ugyanabban a rendszerben működik ez a Rózsadomb szállodaegyüttes is, mint ahogy hajdanában a London Bróker kifosztotta áldozatait. Egy város, amelyik hárommilliárd forintot befektetett, hosszú politikai alkuk során visszakapta a pénzét. Sopronról van szó. De azok az áldozatok, akik többet veszítettek, mert egyszerűen ellopták a vagyonukat, a részvények értéktelenné váltak, mert soha nem lett a szállodából semmi, azok még büntető eljárás indítására sem voltak jogosultak, mert az volt a rendőrök véleménye, hogy vonják vissza a feljelentéseket, mivel a sok tanú kihallgatása megzavarja a büntetőeljárást. Tudniillik, ha hat-nyolcezer károsult van, és mindannyiukat meg kell hallgatni, akkor az büntetőjogilag nem értékelhető kategória.
• Mi a cél a Rózsadomb szállodával?
• Ennek a több hektáros területnek az európai léptékű építési projektje nehezen valósítható meg. Ez egy szocreál épület, amelyik belső felszereltségben tökéletesen alkalmas lett volna egy ötcsillagos szállodának, de ma már ez teljes egészében fikció. Hogy mi lesz a sorsa? Valószínűleg Budapest panorámájának védelmére hivatkozva valamikor majd beavatkozik a magyar állam, és lebontják az épületet. Tudniillik, értelmes pénzügyi befektető már a környékre sem jön, mert a több éve fűtetlenül álló épületben szétfagytak a csövek, elértéktelenedett minden. Ez lett a marakodás vége. Senki nem volt olyan erős, hogy egyszemélyi tulajdonosként megszerezze, így hagyták hát pusztulni az egészet. Az épület lebontása után új helyzet alakul ki, megindul a harc a telekért, aminek értéke tizenöt-húszmilliárd forint lehet.
• Lépjünk túl a romokon. Mi lett a munkásszállásokkal?
• Jelentős részben az Eravis Rt.-n keresztül magántulajdonba kerültek. Ha végigmegyünk Budapest körútjain, rengeteg két-három-négycsillagos szállodát látunk. Ezek mind munkásszállókból lett szállodák.
• Mennyiért lehetett a munkásszállókat megszerezni?
• Volt, amit másfélmillió forintért, de volt olyan munkásszálló, amelyik gyakorlatilag ingyen, könyvjóváírással került magántulajdonba, azzal a kikötéssel, hogy az új tulajdonos tőkeemelést hajt végre, felújítja az épületetés garantálja a szervezetszerű működést.
• Mi lett a balatoni üdülőkkel? Hiszen majdnem minden nagyvállalatnak volt a Balaton két partján üdülője.
• Volt a szénbányáknak, a PIÉRT-nek, a megyei és a város tanácsoknak, minisztériumoknak, rádiónak, televíziónak. Ezek ma már jelentős részben korlátozott magántulajdonként, illetve önkormányzati tulajdonként működnek.
• Kik szerezték meg?
• Természetesen ugyanazok a bennfentes körök, amelyek a nemzeti vagyon jelentős részére rátették a kezüket. Tudniillik, mozgatható tőkét csak banki hitelen keresztül lehetett szerezni, ez a banki hitel pedig kizárólag a kiszista köröknek járt. A szakszervezeti üdülők sanyarú sorsát jól példázza a Balatonalmádiban lévő Auróra története is. Lassan öt éve ugyanúgy áll üresen, elhagyatottan a szocializmus egykori büszkesége, ez a tízegynéhány emeletes monstrum. Sorsa azonos a rózsadombi „szélhámossággal”. Az üdülők egy része kihasználatlanná vált, miután nem töltötte fel megfelelő arányban a szakszervezet, egyrészt, mert megkopott a szakszervezeti tagság, másrészt pedig senki nem törődött az utóbbi tíz-tizennégy évben Magyarországon a szociálpolitikával. Az elkoptatott üdülők bennfentes magántulajdonosai banki hiteleket vettek fel felújításra, korszerűsítésre, s ezekkel a pénzekkel egyszerűen leléptek. Az igazán nagy üdülők jelentős része ugyanúgy áll, mint az Auróra. Nemcsak a Balaton partján van ez így. Szinte mindenütt az enyészeté lettek az üdülők, még a kiemelt üdülőövezetekben is. Ma Magyarországon visszaesett a dunai üdültetés, a ciánszennyeződés pedig gyakorlatilag tönkretette az ország második legnagyobb tavát, a Tisza tavat is, s így a tiszai üdültetést is, a Balatonnak pedig tudatos lerombolása folyik, idegen érdekek szerint.
• Mi lett a gyógyüdültetéssel, amely szintén szakszervezeti kiváltság volt elsősorban? Most hirtelen Hévíz jutott az eszembe.
• Ott is magántulajdonos van már. Az állami tulajdonú üdültetési forma az enyészeté lett itt is.
• Vannak olyan Antall-kormányhoz közeli emberek Hévízen, akik egész utcasorok tulajdonosai lettek.
• Félek az olyan kijelentésektől, hogy „közeli” személyek. Mi eddig rendszeresen kimondtuk a neveket, de a tulajdont jelenleg takart szerződések teszik felismerhetetlenné. De azt is tudjuk, hogy az MDF-kormány ideje alatt gazdagodott meg legjobban az úgynevezett bolsevik „elit”, amelyet most nagyon érdekes módon az úgynevezett Fidesz-„elit” próbál kipellengérezni, az Antall-kormány lejáratásával. Látható, hogy a szakszervezeti vagyon is ugyanúgy került átjátszásra, vagyonleltár és mindenféle-fajta elszámoltatás nélkül, mint ahogy a több állami vagyontárgy is. A módszer is azonos volt, először részvénytársasággá alakították. A részvénytársaság vagyonértékének megállapítása pedig Magyarországon teljes egészében hasra ütéses módszerrel történik – írják le ezt nemcsak a nyugat-európai, hanem a magyar elemzők is. De így vélekednek az Amerikából ideszabadult úgynevezett ingatlanszakértők is. A magyar nemzeti vagyont pusztították háborúk, pusztította Trianon. Aztán, amikor az oroszok elfoglalták hazánkat, pusztultak a kastélyok, uradalmi épületek. A „rendszerváltozáskor” pedig ebek harmincadjára került a téesz-vagyon jelentős része, tulajdonos nélküli üdülők, állami vagyontárgyak. Eltűnt a nemzeti vagyon, vele azonos nagyságú költségvetési pénzt tettek zsebre az „elit” tagjai esztendőkön át. Mi maradt a polgárnak? A sóhajtozás, a szegénység, a becsapottság. Nehéz lesz innen felállni.

Garázdálkodik a KISZ-es bandérium 

Csepi Lajos országlása 

• A rendszerváltozás mögöttünk lévő tizenhárom esztendejének igaz dzsoli dzsókerei, mindenesei a KISZ Bizottságban és az Úttörőszövetségben dolgozók. Közülük nagyon sokan az Antall-kormány ideje alatt az úgynevezett háttérintézményekben élhették tovább nyugodt életüket, nem volt egzisztenciális gondjuk, és voltak, akik kiemelt pozíciókba kerültek.
• Az erőszakosabbak magas polcra kerültek, egy részük gazdasági hatalommá változtatta kiszes múltját, másik részük politikaivá. Közülük az úgynevezett Baloldali Ifjúsági Tömörülés vezetője, Kiss Péter, ma kancelláriaminiszter.
• Stumpf Istvánt is ebbe a körbe kell sorolni.
• Stumpf Istvánt és a fideszeseket is, hiszen ez is egy tőről fakadó. A KISZ szétosztása, két irányban, ugyanúgy megtörtént, mint ahogyan a pártok szétszórása. Jelenleg például a Rogán-féle csapat Fidelitasként működik. A Fidelitas és a Baloldali Ifjúsági Tömörülés most is a pártok hátországának számít.
• Miféle egyezség született a KISZ- és az úttörővezérekkel kapcsolatban? Előző könyveinkben arról írtunk, hogy a Fidesz tulajdonképpen Aczél György javaslatára és ötletéből alakult meg, amikor is azt mondta a Kádár-rezsim fő „kultúrfelelőse”, hogy küldjünk ki Nyugatra kétszáz kommunista szülő gyerekét, tanítsuk meg őket jogra, idegen nyelvre, közgazdaságtanra, hozzuk őket vissza, aztán majd ők fejezik be azt, amit mi elkezdtünk. Így alakult meg a Fidesz és a Baloldali Ifjúsági Tömörülés, hiszen akkor még nem dőlt el, hogy a Fidesz lesz-e életképes vagy a másik. Egyéb más megegyezések is voltak?
• A vagyontárgyaknál igen. Ugyanúgy, mint ahogy a pártvagyonnál az előző fejezetben már beszéltünk róla, a nagyobb KISZ-es monstrumok is ingatlannyilvántartási bejegyezésre kerültek.
• Tehát ugyanaz történt a ’70-es évek közepén a KISZ-vagyonnal is, mint ami a pártvagyonnal. A KISZ is az állami vagyon kezelőjéből tulajdonossá lépett elő.
• A ’70-es évek végén gyakorlatilag ez történt. A „rendszerváltozáskor” aztán ezt a vagyont, azzal a gondolattal, hogy amíg nem találnak neki végleges gazdát, olyan emberekre bízzák, akik hozzáértéssel hasznot hajtanak belőle, és a haszonból mindenki részesül. A végén aztán elszámolnak a vagyonnal. Az ÁVÜ koncepciója szerint gyakorlatilag ez történt a Conexusnál és még jó pár vagyonkezelő szervnél. Elmorzsolódott az állami vagyon, bevétel nem keletkezett. A párt- és a KISZ-vagyon sorsa ugyanez lett. Nagy Imre látványos beszédben azt mondta, úgy kell bánniuk a rájuk bízott vagyonnal, hogy majd, amikor a választások megtörténnek, és kiderül, hogy milyen politikai struktúra alakul ki a fiatalok között is, akkor a jó gazda gondosságával el tudjanak számolni a nemzeti vagyon ezen részével.
• A KISZ Központi Bizottságának utolsó első titkáráról, a Caola birodalom fejéről, Nagy Imréről van szó.
• Mindig félek a tulajdonosok megnevezésétől, mert állítólag a Caolában már nem is ő a többségi tulajdonos. A vagyonátjátszások folyamatosan történnek. A gazdasági maffia ugyanis rendszeresen egymást is kifosztja. Állítólag már egészen komoly problémáik vannak, nemrégen keresett fel például egy kör, hogy segítsek, mert hátrányos szociális helyzetbe kerültek bizonyos XI. vagy XII. kerületi ingatlannal kapcsolatban. Akkor azt mondtam a közvetítőnek, hogy az élet furcsa fintora lenne, ha egy milliárdost kellene kisegítenem a bajból. Állítólag a Caola jelentős része már egészen más birodalom kezében van.
• Milyen birodalomról van szó?
• Bankárbirodalomról. Olyan ügyesek ezek az opciós, takart szerződések, hogy sok minden bizonyíthatatlan. Egy azonban biztos, a KISZ-vagyon ugyanazt a törvénytelen utat járta végig, és úgy vált a bennfentesek martalékává, mint ahogy ez az állami és a szakszervezeti vagyonnal megtörtént. Nem nagyon őrizte meg azt a zártságát és állandó jövedelemtermelő képességét, mint amit a pártvagyon megőrzött, amely jelentős része jelenleg is, így vagy úgy, de hasznot hoz. Leginkább az MSZP-nek, de most már a Fidesznek is, mert a Fidesz kormányzása utolsó szakaszában sok száz ingatlant osztott ki saját magának és bennfenteseinek. Ennek a továbbjátszása megint megérne egy külön misét. De a KISZ-vagyon – és térjünk vissza az eredeti gondolathoz – gazdátlanná vált. Az erőszakos embereknek sikerült elhelyezkedni az állami háttérintézményekben, a kamarákban, a minisztériumokban, jelentős részüknek pedig a bankszférában. A vagyonrendszer szétosztása a KISZ KB-n, s annak munkatársain keresztül a volt Hungalu székházban, az ÁPV Rt.-ben történt meg. Az ÁVÜ, az ÁPV Rt. vezérei a KISZ Központi Bizottságából „ejtőernyőztek” ide, ez a kapcsolatrendszer hatalmas vagyonátrendezéseket eredményezett. Hiszen a KISZ-vagyon eltörpült a párt-, a szakszervezeti vagyonhoz képest, a gazdagodáshoz más utat kellett találni. Nem akarom degradálni a kérdést, de a kiszesek rendkívül összetartóan, igazi galeriként működtek, és az igazán komoly, pénzes állásokat egymásnak játszották át. A felszámolók, a végelszámolók jelentős része kiszes körből került ki, és mérhetetlen vagyonok átrendezését tudták végrehajtani. A kedvezményezett minden esetben a maffia, a szervezett bűnözés vagy éppen a politikai „elit” volt.
• Vannak kiemelt volt kiszesek, akik a magyar nemzeti vagyon elherdálásában fontos szerepet játszottak. Csepi Lajos például az ÁPV Rt.-nél dolgozott. Ő a KISZ Központi Bizottságának egyik prominense volt. De Csányi Sándort is ide lehet sorolni, aki ma a bankvilág egyik nagyon gazdag embere lett, szintén KISZ-es múlttal.
• Megint oda kell visszatérni, hogy amikor az MDF-esek leváltották Tömpe Istvánt az ÁVÜ éléről, utána olyan ember jött, aki a hazai érdekeket akarta érvényesítni, Teleki Pál miniszterelnök unokája. Ő azonban nagyon rövid idő alatt megbukott, gyakorlatilag az MDF-es maffia felszámolta. De ez a maffia az MDF egész szakmai kollégiumrendszerét felszámolta, ez is áldozatul esett az MDF választási győzelmének. A mérnöki kollégium több ezer emberből állt, a sportolók kollégiuma is hatalmas tömeget mozgatott, és sorolhatnánk az ágazati kollégiumokat. Nagyszerűen fel volt építve, és arra készültek, hogy átveszik a kormányzást, ahogy ez egy polgári demokráciában számtalanszor megtörtént. Ezzel szemben nem így lett. Abban a pillanatban, amikor valaki egy-egy intézmény élén, minisztériumban szakembert akart váltani, az égig hallatszott az SZDSZ-es és szocialista sajtóban a hangzavar. Kommunistaüldözés, boszorkányüldözés, ordították. Így elbátortalanodtak Antall Józsefék, ha egyáltalán volt bennük valaha bátorság és akarat a váltásra, és feloszlatták ezt a nagyon fontos szakmai csapatot. Ezek után Antall József azt kérte tőlünk, mondjunk már legalább egy személyt, akire bármit rá lehet bízni. A mi káderpolitikánk nagyjából azzal, hogy azt mondtuk, a fiatalokra bízzuk a vezetést, őket majd kézben tudjuk tartani, ki is merült. De ennek a helyzetnek Csepi Lajosék egész csapata, amely átitatódott a bűnözéstől az ÁVÜ-ben és az ÁPV Rt.-ben, lett a haszonélvezője.
• Csapat alatt kit ért?
• Az egész KISZ-es bagázst, nem akarok neveket kiemelni. Emlékszem, a KISZ-es csapat egy ötvenmillió márkás csalására (ez a bejelentés a Monopoly csoporthoz érkezett, és érdekes módon az ÁPV Rt.-ből származott), ez volt az Autoker buli, mai értéken közel húszmilliárdos veszteséggel, ami akkor 8,9 milliárd forintot jelentett. Amikor erről tudomást szereztünk, a KISZ-es csapat védelmi rendszere a Belügyminisztériumban is működött, hiszen az ügyeket titkosították. Azóta sem indítottak egyetlenegy büntető eljárást sem ebben az ügyben, operatív módszerrel gyakorlatilag minden bizonyítékot eltüntettek. De nemcsak ebben az esetben, hiszen több képviselőtársam észrevette, hogy az összegyűjtött iratok rendszeresen eltűntek az irodáinkból. A Monopoly csoportot a parlamenti vizsgálóbizottság elődjének tekintettem, de gyakorlatilag ez is már akkor ugyanolyan eredménytelen volt, mint a későbbi bizottságok, mert ez a fiatal, felkészült sáskahad letarolta a Belügyminisztériumot és a többi minisztériumot is. Szabó Tamás vezetésével olyan privatizációs csúcsminisztérium jött létre, amely mint állami tulajdonos kezelt minden vagyont, és kontroll nélkül értékesítethetett. Ennek a fiatal csapatnak a kilencven százaléka fideszes volt. Ide már MDF-es és jöttment vidéki gyerekek, mint mi is voltunk, nem is kerülhettek. Igazából az volt a probléma, hogy a nemzeti vagyon eltűnt az ellenőrzés rendszeréből. Azóta is ingatlanértékben szinte felbecsülhetetlen vagyonok tengődnek, csapódnak ide-oda gazdátlanul. Tudatosan gazdátlanul, mind a mai napig.
• Milyen vagyonra gondol?
• Csillebércre például, ahol csalás csalás hátán, bűncselekmény bűncselekmény hátán található. Nem is szeretnék vele foglakozni, mert annyira disznó az egész történet. Ebbe a körbe tartozik Zánka többszörös lenyúlási kísérlete is, amely mindig azon hiúsult meg, hogy egy esetleges kormányváltás miatt egy ekkora ingatlanügyletben nem tudtak találni gyors és észrevehetetlen átjátszási lehetőséget. Tudniillik, a különösen nagy értékű balatoni ingatlanoknál elsősorban nem az állami és kezelő szervek akarata volt a gátja a tolvajlásnak, hanem az, hogy a jelentkező ingatlanbefektetők rendszeresen egymást fúrták meg. De Csillebércnél is olyan szélhámosok jelentek meg befektetőként, akiknek az ingatlanbefektetéshez semmi közük nem volt, minden trükköt bevetettek, a hamis váltóktól kezdve a szokásos csalássorozatig. Ahol akkora ingatlanok cserélnének gazdát, mint például a több mint ötvenhektáros Aliga vagy Zánka, amely méreteiben még nagyobb esetleg, mint a csillebérci úttörőtábor, azok már olyan nagy falatok, hogy európai léptékben is nagy ingatlanberuházók érdeklődnek utána. Ők pedig éberen figyelnek egymás tevékenységére. Így marad az ügyeskedés, a spekuláció és egymás kifosztása vagy kifosztattatása. De az ingatlan- és vagyontárgyak projektjeinek károsultjai rendszeresen a bankok, amelyek ezekhez az ügyletekhez a hiteleket biztosították, ugyanúgy, mint a többi alapítványnál is. Ebbe a sorba tartozik a lakiteleki Népfőiskola is. Ezeknél rendszeresen azzal fejeződik be a történet, hogy a felvett hitel eltűnik, nincs, aki visszafizesse, és következik a bank- és adóskonszolidáció. A tulajdonváltás után tulajdonképpen már egy vegetáló vagyontárgy működtetéséről van szó. De ez nemcsak a KISZ-es vagy az úttörővagyonra jellemző, itt már a magyar idegenforgalom általános gondjairól is beszélünk. Ha megnéznénk, hogy a ’80-as években mekkora volt a méltán világhírű, a magyar kultúra részét képező hortobágyi vagy bugaci puszta idegenforgalma, nagyon elcsodálkoznánk. Ma már nincsenek állatok sem ezeken a hatalmas idegenforgalmi látványossági helyeken. Gondoljunk bele, hogy több tízezer hektár legelő marad birka, kecske, marha nélkül, ami miatt eldudvásodik, parlagfüvesedik a terület. Egy ingatlannak akkor van értéke, ha a vagyontárgyat működtetik is. Ezt használták ki a nyugati befektetőknek álcázott emberek, és magyar léptékkel mérve is rendkívül olcsón szereztek meg mérhetetlen vagyontárgyakat, még a KISZ-vagyonból is.
• Milyen alku következtében lehetett Csepi Lajos az ÁPV Rt. vezetője?
• Azt már nem is alkunak neveztük. Az a rengeteg ügynök, akit beépítettek az MDF-be, egymást fojtotta meg. Bandaháborúk alakultak ki, senki nem bízott senkiben, és főleg Antall József nem bízott senkiben, aki úgy félt az úgynevezett MDF-es élcsapattól, hogy azt el sem tudom mondani. De nemcsak ő. Az Antall-kormány már működésének első hónapjában elbátortalanodott, mert nem készült fel a sajtó mérhetetlenül erős, agresszív, hazug magatartására. Egy felnövekvő polgári demokráciában konszolidáltan kellett volna a sajtónak viselkedni. De nem így történt. Aztán az is kiderült, hogy akiket mi kádereknek tekintettünk, a múltjuk miatt nem tartozhattak volna közénk. Ha a parlamenti képviselők közül valaki nagyon hirdette az igazságot, azonnal rászóltak, átüzentek neki, hogy csöndbe légy, ügynök vagy. És az illető csöndben is maradt. De nemcsak az MDF-nél. A kisgazda Kávásira is rászóltak, mert Latinca Sándor életéből írta a doktori disszertációját. Amikor a Zétényi-Takács törvény az átvilágításról napirendre került, akkor Takácsról derült ki hirtelen pártmunkás múltja. Katona Béla, a későbbi Horn-kormány egyik minisztere, minden titkok tudója szólt rá Takács úrra, aki azonnal elhallgatott. És ebben az elbizonytalanodó környezetben Antall József természetes reflexióként nyúlt a fiatalokhoz. Nem hitte el, hogy ezek a fiatalok sokkal, de sokkal agresszívabbak és éhesebbek, mint az öreg, becsontosodott, kompromisszumokra hajlamos pártapparatcsikok.
• Ha Csepi Lajos ÁPV Rt. élén megtett útját nézzük, mi írható a rovására?
• Az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatójaként 1992-től 1994 végéig Csepi Lajos szinte korlátlan hatalmat kapott az állami vagyontárgyak értékesítésénél. Tudniillik, rögtön megtalálta az igazgatótanács tagjai között azokat az embereket, akik hasonló módon éhesek voltak, mint ő és a fő privatizátorok. Legendásak voltak Raskó Györggyel való üzletelései. Nemcsak legendásak, hanem ismertek is. Ugyanígy nagyon jó viszonyban volt az Orbán-kormányban külügyminiszterré kinevezett Martonyi Jánossal, aki két minisztériumban is képviselte a tulajdonost. Tehát Csepi Lajos gyakorlatilag kontroll nélkül, a szerződések betartásának ellenőrzése nélkül tudta a nemzeti vagyont átjátszani. A szerződések megkötése egyébként minden esetben látszólag erős állami érdekérvényesítéssel történt meg. Valamennyi vagyontárgy értékesítésénél úgynevezett szociális védőháló záradékot tettek a szerződésbe, meg olyan záradékokat, hogy ha az új tulajdonos nem hajtja végre a tőkeemelést, akkor kizárt a tulajdon további működtetése. De hangsúlyozom, ennek az apparátusnak esze ágában sem volt ellenőriznie a szerződéseket. Már réges régen nincsenek meg a cégek, így jogutód nélküli cégekhez érkeznek a felszólítások 2002-ben, 2003-ban, hogy most aztán számoljanak el, miképpen tettek eleget az 1992-93-94-ben kötött szerződésekben foglaltaknak. Ezek az álságos dolgok teljes egészében elvonják a figyelmet arról, hogy mi történt a magyar privatizációban. Itt már a tulajdonosok mások, a régieket nem is találják. De ha én 1992-ben foglalkoztatási záradékkal kötöttem szerződést, semmilyen indok nem magyarázhatta, hogy a dolgozókat azonnal elbocsátottam. Tehát ezekre a Csepi Lajos vezette apparátusnak kellett volna figyelnie, ez azonban nem történt meg. Ez a szellem, ami átlengte az egész magyar privatizációt, a magánosítást, az általános magyar politikai szemléletet követte. Mert ha nem Csepi Lajosék privatizálnak, hanem mondjuk valamelyik szakminisztérium teszi ezt, annak ugyanazok lettek volna a megvesztegetési normái. Amikor hírközlési és vízügyi miniszter lett Schamsula György, kebelbarátjának azonnal 1,7 milliárd forint tanácsadói díjat adott.
• Ki az a kebelbarát?
• Gróf Batthyányi Ádámnak hívják, a mi szóhasználatunkban Selypes. Nem nagyon tudott magyarul, hanem nyafogva beszélt, ezért lett ez a gúnyneve. Az egész magyar közélet átitatódott a korrupciótól. Gyakorlatilag abban a szent pillanatban, hogy az MDF 1990-ben nem a tavaszi nagytakarítással kezdte munkáját, hanem önmarcangolóan saját sorait kezdte el tisztogatni, átadta a terepet a rabló privatizátoroknak, minden területen.
• Csányi Sándor szintén a KISZ-es vonalhoz köthető?
• Ő ma Közép-Európa egyik leggazdagabb embere. Indulása természetesen a KISZ-hez köthető. Minden egyes fiatalember, aki a bankvilág élére került, Erős „Dzsonitól” Csányiig, ugyanaz a kör. Ahogy a liberális, majd jobboldalivá vált fideszes galeri gazdasági „elitje” működött, ugyanúgy dolgozott a velük szemben álló, vagy néha velük barátkozó „elit” is. Ehhez azért hozzátartozik, hogy ahol egy bankvezér tíz évig áll egy nagy állami, majd privatizált bank élén, mint ahogy Csányi az OTP élén, ott tetten érhető a rendszer mérhetetlen korruptsága. Hiszen ha a Postabank VIP-listáját összehasonlítanánk az OTP-ével, akkor ezen a téren a Postabankot az OTP tízszeresen is megverné. Csányi Sándor mérhetetlenül gazdag ember lett, de nem azért, mert KISZ-es volt, hanem mert erőszakos. Rendkívül jó baráti kört választott magának, Pintér Sándorral és az egész rendőri és egyéb szakszolgálatok vezérkarával az élen. A magyar gazdaság egyik fertőző góca a bankrendszer. A bankprivatizációban és a bankkonszolidációban a legnagyobb veszteséget azok az emberek okozták, akik Csányi Sándor baráti, vagy mondhatnánk, bankári, gazdasági körébe tartoznak. A nemzeti magánvagyon kialakulását a nagy állami bankokon keresztül „vezényelték le”, és ha oda barátokat tettek, akkor minden ellenőrizhetetlenné vált. Amikor Csepi Lajos kinevezte a Budapest Bank élére a világbankos Bokros Lajost, akit a frakció előtt úgy védett meg Bod Péter Ákos, hogy neki jó barátja, akkor elgondolkodhatunk, hogy egy pozícióhoz elég a barátság is. S megint az egygyökerűség látszik itt is, a baloldali Bokros Lajost a jobboldalinak mondott Bod Péter Ákos veszi védőszárnyai alá. Ha végignézzük Bokros Lajos tevékenységét a Budapest Bankban, azt mondhatjuk, azért, amit csinált, minden normális országban börtön járna. Neki is, az elődjeinek és az utódainak is. De ebben az igazi tragédia az, hogy az egész bankrendszerünk így működik. A bankok közül a Postabankot és Princz Gábort, mint KISZ-es vagy fideszes és MSZP-s kapcsolattal rendelkezőt kiabálják ki a legkorruptabbnak. És ő mivel védi magát? Hol vagyok én a korrupciót tekintve a hitelbankos Töröcskeitől?! Plénum előtt mondta, hogy: engem bántanak, akinek a bankját nem is konszolidálták? A Hitelbankot mai értéken körülbelül négyszázmilliárd forinttal töltötték fel. Csak a bankkonszolidáció volt ennyi, és majdnem ennyi volt mai értéken az adóskonszolidáció. Ezek a fiatal, rendkívül agresszív, erős érdekérvényesítéssel bíró szereplők egy-egy kulcspozíciót megszerezve továbbfertőzték az egész társadalmat. Mert nemcsak körbelengte a „rendszerváltozást” a korrupció, hanem tetten is érhető volt az esztendők alatt. Itt táska pénzek jöttek-mentek. Az egész rendszerben az a félelmetes, hogy ha valaki megpróbálta ezeket a visszaéléseket felderíteni, teljesen bizonyosan bukásra volt ítélve. Még az olyan erős csoport is, mint a Monopoly, ahol tizenkét parlamenti képviselő szövetkezett arra, hogy parlamentáris demokrácia keretei között visszaszorítsa a korrupciót, a szervezett bűnözést. Látszólag a hatalom, az adminisztráció persze intézkedik, és visszaállítja a gazdasági rendészetet. És kit bíz meg a vezetésével az akkori belügyminiszter, Pintér Sándor kérésére? Azt a híresen hírhedt Kiss Ernőt, akinek erkölcsi, gazdasági és rendőrségi magatartása minősíthetetlen.
• Ő most Budapesten kerületi kapitány.
• Hogy ebben a maszkabálban mikor, kit hová tesznek, sokadrangú kérdés. A rendszer működésébe van bekódolva a korrupció – mondta ezt Szabó Iván 1991-ben, az MDF-frakció ülésén. Azt kell megértenünk, mondta, hogy ez a rendszer úgy működik, hogy eleve bele van kódolva, hogy korrupcióval, visszaéléssel, akármilyen módon történő megvesztegetéssel még a legjobb szándékot is el lehet ferdíteni. De hasonló módon beszélt a volt politikai államtitkár, Sárossy László is, aki az FM-et felügyelte. 1990 őszén hatalmas taps közepette bejött a frakcióülésre Sárossy és Bod Péter Ákos, és Sárossy a következő kijelentéseket tette a vállalati tanácsok átalakításával kapcsolatban, amikor is kontroll alá akartuk helyezni a nagy állami vállalatokat a privatizáció megindításáig vagy befejezéséig. Azt mondta tehát, ide a jobb zsebembe tegyétek annak a rendes MDF-es kádernek a nevét, akit majd ki fogunk nevezni a vállalat élére, és a bal zsebembe tegyétek be annak a kommunistának a nevét, akit ki fognak rúgni. Ez az MDF-frakció ülésén hangzott el az esti órákban. Másnap reggel a Fehér Házba bejövet SZDSZ-es és MSZP-s képviselők röhögve mesélték el ezt úgy, ahogy megtörtént. Megdöbbentő volt. Elrendeltük, hogy kinyomozzuk, ki az, aki kiszivárogtatja a titkokat, amire egyébként nem is volt szükség, hiszen valamennyi frakcióülést lehallgatták. Egyenesben hallgatták politikai ellenfeleink, vagy látszólagos politikai barátaink, hogy mit majomkodik az MDF-ben az a pár képviselő. Hozzátéve, hogy a köztünk lévő ügynökök is folyamatosan dolgoztak, ezáltal rombolták, bomlasztották az egész Antall-kormányzat és a frakció munkáját. Így nem volt nehéz kiszámítani, hogy a perifériáról viszonylag gyorsan bekerült fiatal KISZ-ista gyerekek hihetetlen karriert futnak be, annak ellenére, hogy az egyetemet is alig végezték el. Nem felejtem el annak a fiatalembernek a mondatát, aki 1994-ben, huszonnyolc évesen, az ÁPV Rt.-ből kikerülve azt mondta, hogy ő olyan sokat dolgozott már eddig – ügyvezető igazgató volt –, hogy több évi szabadságra, világkörüli útra megy. Megkérdeztem, miből? Azt válaszolta, részt vett az Óra-Ékszer és más állami vagyon privatizációjában, és nevetve mondta, ő soha nem hangoztatta, hogy egy-egy „sikeres” privatizáció érdekében őt meg kellene vesztegetni, csupán annyit mondott, ahhoz, hogy ez a jogügylet létrejöjjön, a privatizátor próbáljon meg ügyes lenni. Ha hiszik, ha nem, mindenki rögtön értette, hogy mit jelent a szó: ügyesség. Neki ki sem kellett ejteni a száján, hogy megvesztegetési pénzre számít. Ami még érdekesebb volt – mert általános volt már 1992-93-ban, főleg a tömeges privatizációnál –, hogy eleve táskával jöttek be az ÁPV Rt.-be a privatizátorok. Eleve úgy jöttek be a parlamenti képviselőházba is, hogy táskában behozták a pénzt. Ezt valakik nem tudták? Vagy nem akarták tudni? A pénzzel teli táskát elfogadták, utána a döntéshozók közül jó páran mérhetetlen gazdagok lettek. Ha csak a részvényeiket ügyesen forgatták, ma olyan tőkével rendelkeznek, hogy az unokáik is nyugodtan élhetnek belőle. De hogy egy huszonnyolc éves ember több évre világkörüli útra megy egy állítólagos köztisztviselői fizetésből, és ez nem szúrt senkinek szemet, ma sem tudom megérteni. Illetve amit értek belőle, azt a papírjaink nem bírják el. Hazánk szégyene, ami itt történt.
• Hova jutott Magyarország, egyáltalán, hova juthat Magyarország? Azt tudjuk, hogy a vagyonunk elértéktelenedett. Minden értéket, amit csak lehetett, pusztítottak. Jöttek a nagybefektetők, vitték ki a pénzt. De jönnek-e újabb nagy befektetők, vagy lesz-e lehetőség arra, hogy a magyarországi befektetői kör tisztességes úton megerősödik?
• A jelenlegi politikai struktúrában esély sincs rá. Ma már teljesen bizonyosan a következő folyamat fog lejátszódni: a befektetők, miután véget vetett az adóparadicsomnak az uniós csatlakozás közelsége, mielőtt az unió szabályozottsága érvénybe lépne, jelentős részben legálisan elviszik befektetett pénzük maradékát is. Ma Magyarországon havonként többször előfordult, hogy tízszer annyi befektetést vittek ki pénzben, mint amit behoztak. Igazából ez a folyamat megállíthatatlan – mondja Békesi László, aki 1989-90-ben pénzügyminiszter volt, és a Horn-kormányban is csak azért került a pálya szélére, mert Horn Gyula vetélytársat látott benne. 2003-ban, megdöbbenésünkre, végignézhetjük azokat a szakértőket, akik a múlt rendszerben is a második, harmadik, negyedik, vagy épp a tizedik vonalban voltak. Nyilatkoznak a magyar gazdaság kilátásairól a matuzsálemek, bár náluk még mindig erősebb a tisztesség, mint ennél a fiatal hordalékcsapatnál, amely jelenleg mind a két oldalon megtalálható. Békesi László ismét szakértőként jelentkezik, ugyanakkor a lehető legotrombább módon koncepciótlansággal, butasággal, korlátoltsággal vádolja a mai magyar miniszterelnököt, aki egyébként a tanítványa a Kádár-rezsim bankdiktátorának, Fekete Jánosnak. Medgyessy Péter legközvetlenebb környezetétéből erre azt válaszolják, hogy Fekete János bácsi öregkorára megbolondult, és belebújt Horn fenekébe. Mindeközben az a Suchmann Tamás nyilatkozik a Medgyessy-kormány teljesen elhibázott gazdaságpolitikájáról, aki az előző kormányból oly dicstelenül távozott. Igaz, hogy vérig van sértve miatta, hiszen azt mondja, lám igazam volt, nem történt itt semmi visszaélés, hiszen a bíróság felmentette az egész rablócsapatot a Tocsik-ügyben. Igaz, hogy hat év múlva. De a körforgás nem áll meg, mert a kritizálók között, akár bal-, akár jobboldalon a személyek már korábbról is ismertek. Mit mond a kormánykoalíció kisebbik pártjának vezetője? Azt hittem, hogy kiesek a székből, amikor az újságban olvastam, ugyanis Kuncze Gábor azt mondta, ideje volna már levonnia a konzekvenciát a két nagy pártnak (ez alatt az MSZP-t és a Fideszt értette), hogy oktalan versenyzésük túl nagy bérkiáramlást eredményezett. Ráígértek egymásra, jó lenne odaállni a nép elé, és azt mondani, ezt elrontottuk, most jön a feketeleves. Ezt a kormánykoalíció kisebbik pártjának elnöke mondja, tehát itt teljesen megbomlottak viszonyok. Mert ha ezt egy ellenzéki politikustól hallanánk, azt mondhatnánk, hogy a polgári demokrácia szabályai szerint erős szavakkal kritizálja a kormányt. De vajon mi készteti Kuncze Gábort arra, hogy még az ellenzéknél is súlyosabb kritikát mondjon, de most már mind a két pártról?
• Nem lehetséges az, hogy Kuncze Gábor azt érzi, hogy az SZDSZ hiába van kormányon, a perifériára szorulhat, és jöhet egy újabb erő – az MDF – helyettük az MSZP mellé, vagy az egyesített MSZP és Fidesz mellé?
• Ez már gyakorlatilag megtörtént, nagyon sokszor szavaz együtt a szocialista párt és az MDF, hisz ez a két párt egygyökerű. Az eredeti MDF-ideológiát ma, tizenhat-tizenhét évvel az alakulás után szinte lehetetlen felfedezni, főleg a pártpolitika, illetve a parlamenti munka szintjén. Amikor az ember nem tud semmit sem csinálni, akkor azt mondja, hogy szakmai kérdések szerint fog szavazni. Amióta demokrácia van, az ellenzék eleve elutasít mindent, a másik pedig azt mondja, hogy ez így jó. Demokráciában ez mindenütt így van. Én még nem láttam olyan nyugati ellenzéki pártot, amelyik azt mondja, hogy együtt szavazok a kormánnyal. Az MDF ezt most bizonyos személyi ambíciók miatt megtette. Ettől félhetünk is esetleg. De a félelmet a magyar politikai „elit” kispártjai másmilyen módon érzik. Lassan kialakul egy kétpárti váltódemokrácia, ami Nyugaton már működik. Ott klasszikus jobb- és baloldal van. Az megint más kérdés, hogy sokszor véletlenszerű, hogy ki hová kerül a két nagy politikai csoportosulásból. Amerikában is ugyanez van. Nálunk az úgynevezett rendszerváltó pártok, az MDF és az SZDSZ vezérkara nem tudja elviselni, hogy elvileg nekik be kellene olvadni a jobb- vagy a baloldali pártba. Ezért különböző ideológiai szamárságokkal próbálnak talpon maradni, aminek egyébként nem nagy a valószínűsége. Önállóságukat teljesen el fogják veszíteni.
• Jöhetnek-e új, eddig nem ismert vagy nem látott befektetők? Szerbiában, amikor ön 2003 júniusában kint járt, találkozott a Daewoo vezetőivel is, akik ott akarnak befektetni, és mondták, hogy Magyarországon is fejlesztenének. De mi a gátja ennek?
• Magyarország korrupciós megítélése a hivatalos értékelés szerint is folyamatosan rossz irányba tolódik. Igazából a keleti befektetők is azt mondják, hogy a korrupció rendkívüli módon rátelepedett a magyar gazdaságra. A Daewoo vezetői azt állították, náluk is szokatlan, hogy Magyarországon utasításban érkezik, hogy a cég köteles a Medgyessy Péter tulajdonát képező vállalkozás pénzügyi-gazdasági tanácsait elfogadni. És azt mondták, ez így volt már az előző, a fideszes kormány ideje alatt is. Így már érthető, hogy a fideszes miniszter, Katona Kálmán, ma az MDF általános alelnöke, munkát ad Medgyessy Péternek a fideszes miniszterelnök kérésére. Tehát a magyar viszonyokról el lehet elmondani, teljesen esetleges, hogy melyik pártnak mi a neve. És hogy ellenzéki vagy kormánypárti. Álljanak bármelyik oldalon, a háttérben egy követ fújnak mind.
• Mi lett volna ez a Daewoo és Medgyessy közötti tanácsadói kapcsolat?
• Létre is jött, tehát működött is. Havi hárommillió forintot volt köteles a cég átadni Medgyessy cégének. Tehát a Daewoo, mint beruházó, ezeket a tanácsokat köteles volt elfogadni az említett pénzügyi tanácsadó cégtől. A Daewoo vezetői említettek egy másik, nekik szokatlan példát. Amikor megvették Debrecenben a gördülőcsapágy gyárat, és úgy gondolták, hogy ez a világcég innen elégíti ki az európai gördülőcsapágy-kereslet jelentős igényét, kiderült, hogy a privatizáció előtt Japánból akkora nyomógépeket vett meg az akkori menedzsment, akik nem a szakértelmükről voltak híresek, amelyek Európát tízszer el tudták volna látni alapanyaggal. Ezt, finoman kifejezve sem lehetett itt üzembe állítani, mert csupán egytizedes vagy egyszázalékos kapacitással tudott volna dolgozni. A haszna megvolt, legalábbis annak a vezetői gárdának, amelyik ezt a japánoktól megvásárolta hitelbe. Felállították a gépet, megjött az új tulajdonos, a Daewoo, a gépeket szétszedte és visszavitte Japánba. Ilyen volt a magyar gazdaságirányítás és a magyar koncepció. Nagyon érdekes volt viszont a koreaiak következtetése. Azt mondták, akkortól volt nehéz a dolguk, mikor azt a vezérigazgató-helyettest, aki nem értett semmihez, kidobták. De azt már én sem értettem, hogy lehet az, hogy aki nem értett semmihez, amint elbocsátották, iszonyatos gondok keletkeztek. Aztán rájöttek a logikájára. Ez az ember tényleg nem értett semmihez, valamihez viszont igen: fel tudta venni a telefont. Tehát ha megkérdezték, hogy vezérigazgató-helyettes úr, mondja már meg, hogy ezt és ezt hogyan lehet megoldani, neki fogalma sem volt róla. Felvette hát a telefont, és kérte Kelet-Magyarországon vezető poszton lévő cimboráit. Hé komám, mondta, nekünk ez és ez a problémánk, meg kéne oldani, gyertek el egy vadászatra, vagy egy jó pörköltre. És a rendszer így működött 2001-2002-ben, a Daewoo privatizációja után. Ez az a bizonyos kapcsolati tőke, ami pénzben ki sem fejezhető, s amiről az új keleti tulajdonos mit sem sejtett. Mert ahogy ez az ember sértettként elment, ezek után a következő utasításokat adta barátainak: amit ezek a vágott szeműek kérnek, annak az ellenkezőjét csináljátok. Gondoljuk el, ha valaki mindent el tud intézni, az mindent meg is tud akadályozni. Az igazi probléma a magyar rendszerváltozásban ez volt. Sokszor nem is lehetett követni, ki milyen viszonyokat ural. Ha egy ember bennfentesként mindent el tud intézni, az mindent le is tud rombolni, ha már nem bennfentes. Tehát a magyar rendszer ellenérdekű felek rendszereként épült fel, és csinálta meg a gazdasági és politikai struktúra átalakítását. Mert nem tudom, mi lett volna az új politikai csapatok mozgástere – ha egyáltalán lett volna –, ha az államapparátus vagy ezek az erős érdekérvényesítésű szakemberek bolondot csinálnak belőlük. Hiszen jeleztem, Solána NATO főtitkárnak sem azt mondták Diósgyőrött, hogy nem kell a biztos munka, a NATO-megrendelés, csak nem csinálták. A biztos megrendelések után nem kaptak két kézzel. De hogy miért nem, arra 2003-ban kaptunk választ. Tudniillik, a NATO nem tud visszaosztani. Vagy aki megpróbálja, azt elküldik, mint például egy korrupciós ügylet miatt a NATO volt főtitkárát, Willy Claast is pillanatok alatt elmozdították. Az alapító tagállamok egyre jobban vigyáznak a náluk lévő hatalmas kasszára. Ahol a magántőke mozog, ott lehet visszaosztani, azt partnerként fogadják a magyarok, ahol viszont olyan mamut jelenik meg, amelyik nem tud megvesztegetési pénzt adni, annak az ajánlata nem érdekes. Inkább vesszen a hatalmas megrendelés. Nézzünk körül mondjuk Kapuváron, ahol azért van egy cég rendkívül jó helyzetben, mert a munkát hozó embereinek legálisan vissza lehet osztani négy márkát a tizenötből. Ez a mai magyar rendszer ugyanúgy működik, mint amikor Kádárék idején elindult az új gazdasági mechanizmus. Senki nem tudott róla, hogy az 1970-es években micsoda iszonyatos érdek fűződött ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank magánkonzorciumokkal vegye fel a kapcsolatot. Magyarország volt az egyetlen ország Kelet- és Közép-Európában, amely hiteleinek döntő többségét magánbankoktól vette fel. Mert a magánbankok legálisan fizethettek üzleti jutalékot. Nyilvánvaló, ha például a Magyar Nemzeti Bank állami bankon keresztül akart üzletet csinálni, akkor nehezebb volt a korrupció nyomait eltüntetni. Ha viszont egy japán magánbank ötszázmillió dollárt kihelyez Magyarországra, és ha ezt a banki középkamat felettinél magasabb kamattal tudja megtenni, akkor amennyivel magasabb a kamat a piaci kamatnál, annyival több pénzt kap zsebbe a magyar oldalon a kölcsönlebonyolító. Ekkor történt meg az, hogy hitelfelvételkor a nemzetközi piacon rendszeresen, a szokásosnál magasabb kamattal jutottunk tőkéhez. Azért, mert ez volt az érdeke a hitelt felvevő hazai gazdasági szférának.
• Eltűnt a nemzeti vagyon, eltűnt a társadalmi vagyon, a bejövő cégek, a multik öt-tíz évig adómentességet kaptak, hatalmas pénzeket vittek ki, most nagyobb a tőkekiáramlás, mint amennyi tőke fejlesztésre beérkezik Magyarországra. Mondhatom tehát azt, hogy szegény hazám?
• Azt, hogy szegény hazám, már fizikai és közgazdasági értelemben is lehet mondani, hiszen úgy tekintenek ránk, mint a nyugat-európai térség szegény részére. Az igaz probléma Magyarországon nem a gazdasági kár, amely az elmúlt évtizedeket körbesöpörte, hanem az a hihetetlen rossz és szinte tudatosan lerombolt nemzeti öntudat, amely naponta szenved vereséget saját hazájában, ideológiai kérdéseknek alárendelten. Ma, amikor ön azt mondja, hogy szegény hazám, ön nacionalista. Aki ezt a szót kiejti, hogy haza, az eleve pejoratív értelmű kijelentést tesz. Borzasztó dolog kimondani, hogy a neheze most következik. Nem a gazdasági gondokkal van baj, mert a szegénység kezelhető. Ha Magyarországon olyan politikus csapat jelentkezik, amelyik a nyugat-európai példák alapján hazája javait védi, és a műszaki fejlesztés motorjává teszi hazánk mérnökeit, tudósait, akkor Magyarország egy évtizeden belül gazdasági csodát tehet, mert erre az adottságai minden szempontból megvannak. Ehhez persze infrastrukturális és tudati átalakításra van szükség. Például a következő időben nem szabad hirdetni a Magyar Tudományos Akadémia kizárólagosságát. Miért? Azért, mert a találmányok jelentős részben onnan és a Szabadalmi Hivatalból tűnnek el. Nagyon sok tudós barátom van, aki féltve őrzi még jegyzeteinek vázlatait is, nehogy az akadémián valaki véletlenül rájöjjön, és Nyugaton már mint új szabadalmat vezessék be, és a gyakorlatban is megvalósítsák. Ha Magyarország jelenlegi forrásait a műszaki fejlesztés irányába mozdítanák el, akkor Magyarország a hozzáadott érték tekintetében tíz év múlva méltó partnere lehetne a szomszédos Ausztriának, életszínvonal tekintetében is utolérhetnénk Nyugat-Európát. De ehhez, ennek a szegény hazának, új politikai szemléletre, hazaszeretetre, erős nemzetállamra van szüksége.

Princz Gábor volt a csalimadár Kulcsár elfogásakor? 

Kövér László ismerte Kulcsár Attilát 

• Kőrösi úr, 2003. július 9-e miképpen vonul be a magyar közgazdaságtanba és a pénzügyi életbe? Ez az a nap, amikor a magyar kincstárnak egyetlen fillérje sem volt. Pedig ahhoz, hogy az ország működőképes legyen, „kasszájában” legalább háromszázmilliárd forintnak kell lennie. Július 9-én, három órán keresztül, egyetlen fillér sem volt.
• Vélhetően a polgári demokráciák történetében egyedülálló ez a „teljesítmény”, amit a Medgyessy-kormány produkált, tudniillik valóban, a tervezetszerű működéshez minimálisan, a törvény által előírtan legalább háromszázmilliárd forintnak kell a kincstárban lenni. Az, hogy rövid ideig nem volt benne egyetlen fillér sem, és ezt egy áthidaló hiteltechnikával oldották meg, Magyarország szégyene. Igazából ennek a következményei lesznek hazánk igazi szégyenfoltjai, hiszen azt nem kérdezi meg senki sem, hogy ezt a dicstelen tettet milyen pártszínekbe csomagolt kormány és milyen ostoba politikuscsapat produkálta – törvénytelenül egyébként – , hanem azt mondják, hogy ez egy olyan ország, ahol még a kincstárat is ki lehet üríteni. Aztán megszületett a látszólag kézen fekvő, de dilettáns magyarázat, hogy a VPOP 152 milliárd forinttal maradt el az időarányos teljesítéstől, meg hogy az adóhivatal szintén nem teljesítette kötelezettségét időarányosan. Szánalmas vergődés ez, aminek megint hazánk lakossága issza meg a levét. Száz- és százmilliárdokat tesznek zsebre a költségvetésből, s aztán csodálkozva vesz-szük észre, hogy az ürességtől kong a kincstár. S „államférfiúink” azonnal készek a megoldással.
• A Medgyessy-csomagra gondol?
• Nevezhetjük Medgyessy-csomagnak is, a tény a lényeg: gázáremelés, villamosenergia-áremelés, adó- és áfaemelés, költségelvonás és a jövedelmek megcsapolása.
• Az áramemelés kilencszázalékos, de ha az áfanövekedést is beszámítjuk, akkor már harmincegy százalék. Tizenkét százalékos a gázáremelés, nyilván ez sem áll meg itt. A péksütemények és a kenyér termelői árának növekedése tizennyolc-húsz százalékos. De emelik a központi fűtés havi díját is, miközben bérstopról beszélnek. S hogy még növeljem az érdeklődést, 2002-ben a reálkereset-növekedés tizennégy százalékos volt Magyarországon, ezzel értük el az 1989-es szintet. Hová süllyed Magyarország?
• Még nem értük el az 1989-es szintet, csak közel voltunk 2002-ben hozzá. Vélhetően ugyanolyan nagy arányú elvonás következik az elkövetkezendő három esztendőben, mint amit 1995-ben, ’96-ban a magyar közvélemény már Bokros-csomag néven megismert. Akkor tizenhat hónap alatt majdnem húsz százalékkal csökkent a reáljövedelem. Meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő két évben a most bejelentett és már ismertetett adatok alapján körülbelül tizennégy-tizenöt százalékos reálbér-csökkenés következik be hazánkban. Ezt elmondták már ezek a közgazdásznak nevezett valakik, a pénzügykutatósok, meg Békesi Lászlók. Azt mondták, az a probléma, hogy túlköltekezik az ország. Ehhez a folyamathoz hozzátartozik, hogy hazánk a reáljövedelem szempontjából a hatodik helyen áll Kelet-Közép-Európában, annak ellenére, hogy 1989-ben az unió által is elismerten minden szempontból vezető ország voltunk.
• És mindezt csöndben elfogadja a magyar? Azért is kérdezem ezt, mert 2003 júliusában Medgyessy Péter miniszterelnök Gyöngyösön, egy egyetemista találkozón a következőképpen fogalmazott: „Ha Magyarországon nem honosodik meg az európai politikai stílus, a teljes magyar társadalom szembe fog fordulni a politikaielittel”. Ezt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mondta.
• Ez valóban fontos idézet. Egy valami nem igaz Medgyessy Péter mondásában, nevezetesen az, hogy Magyarországon van politikai elit. Az az alpári hangnem, ahogy a politikusok egymást szidják a parlamentben, a közszolgálati és kereskedelmi csatornákon, az valóban egy rosszul sikerült kocsmai veszekedést is alulmúló szint, nemcsak hangulatában, hanem tartalmában is. Tárgyi tévedések özöne, ez jellemzi ma a magyar politikusi csapatot, amivel közgazdaságilag, politikailag semmilyen szempontból nem lehet vitatkozni. Dilettánsok gyülekezete, dilettánsok, akik gyűlöletet keltenek. Abban igaza van Medgyessy Péternek, hogy előbb-utóbb, ha senki más nem idéz elő Magyarországon társadalmi robbanást, kirobbantja azt a magyar politikusi csapat. Erre alkalmasak. Ez az állítás is bizonyítja, ha egy politikusgárda nem lát más kiutat, tovább lop, tovább pusztítja hazáját. És utánuk az özönvíz.
• Kenyeret és cirkuszt a népnek…
• Ma már kenyér nem nagyon van, inkább csak cirkusz. Vélhetően ez a társadalmi robbanás nemcsak a politikusok korlátoltsága, hanem a társadalmi folyamatok miatt is rövidesen bekövetkezik. Egyébként erre konkrét elemzések is vannak már, amelyek nem Magyarországon készültek.
• Mielőtt a Kereskedelmi és Hitelbankról, annak brókercégéről és kiemelten pedig Kulcsár Attiláról beszélünk, szóljunk egy „apró” (Apró) dologról. Ön szerint mennyibe kerül egy háromszáz négyzetméteres nyaraló kilencszáz négyszögöles telken, közvetlenül a Balaton partján, úgy, hogy az erkélyről a Balatonba lógathatná a lábát az ember, ha időközben a Balaton vizét nem lopták volna el?
• Ismerem az ingatlant, ha egyre gondolunk…
• Gyurcsány Ferenc tulajdonáról van szó, amit a Boross-kormány idején lízingelt. Gyurcsány harmincmillió forintért jutott ily módon ehhez az ingatlanhoz. (Csak zárójelben jegyzem meg, húszmillió felett nem köthető lízingszerződés.) Volt két olyan esztendő, amikor egy állami cég visszabérelte tőle az ingatlant, az éves lízingdíjért. A budapesti, V. kerületi képviselői klub helyiségeit tizenegymillió forintért vásárolta meg Gyurcsány, ám ezt is visszabérli tőle egy állami cég. A bérleti díj összege 2003-ban 1,1 millió forint. Az eladás után az állam, már az új magántulajdonosnak, felújította az ingatlant. A felújítás az adófizetőknek több mint százmillió forintjába került. Azaz, a felújítás költségeiből a Medgyessy-kormány jelenlegi sportminisztere, még mint vállalkozó, tízmillió forintot saját keretéből állt. Ugyanitt, az Oktatási Minisztériumban, ötezer négyzetméteres területet vásárolt Gyurcsány Ferenc vállalkozó, húszmillió forintért.
• A Boross-kormány által lízing-lehetőséghez jutott az úr, akit nem annyira Gyurcsány Ferencnek szoktam nevezni, hanem az Apró-klán tagjának. Foglaljuk össze még egyszer ezt a sikertörténetet! Apró Antal famíliájához tartozik, Apró Piroska lányának a férje, így valóban klántag. Az Apró család feje, Apró Antal, mint ÁVH-s tiszt tette meg például azt a galádságot, még Rákosiék vazallusaként, hogy az általuk kivégzett Rajk Lászlót újratemettette, és azt mondta, amíg mi itt vagyunk, nem lesznek ilyen gyilkosságok. Az ígéret ellenére gyilkoltak persze szép számmal, több százas nagyságrendben. Az egykori ÁVH-s Apró Antal kiszolgálta Rákosit, Kádárt, miniszterelnök volt, az Országgyűlés elnöke, 1956. november 4-én a forradalmat leverő oroszokkal együtt jött be Budapestre, azon a borzalmas hajnalon, orosz tankokon, Kádár társaságában. Két gyereke van, az egyiket Apró Piroskának hívják, aki egy bolgár politikushoz ment férjhez, így lett a neve Dobrev. Apró Piroska lánya, Dobrev Klára Medgyessy Péter közvetlen munkatársa, és Gyurcsány Ferenc felesége. Így áll fel tehát az Apró-klán. Azért térek erre vissza, mert itt elsősorban nem is az érték a fontos, nem az, hogy most száz- vagy százötvenmillió forintot lopnak-e el, hanem az, hogy ezt olyan természetességgel teszik, mint ahogy a folyónak két partja van. Tehetik, mert ők klán-tagok.
• De azért a módszerre figyeljünk. 1994 májusában még Boross Péter a miniszterelnök. A kancelláriahivatalban dolgozik Szilvásy György államtitkárként. Két pályázat érkezik az eladási szándékot jelző kiírásra, annak elbírálásában Szilvásy György részt vett. Szilvásy később üzlettársa lett Gyurcsány Ferencnek, majd 2000 és 2002 között mint üzlettárs, tulajdonostársa is lett annak a balatoni nyaralónak, aminek az odaítélésénél ő is közreműködött. Szilvásy György egyébként a Medgyessy-kormányban is államtitkár.
• Nem szeretnék röghöz kötött lenni. Mert arról nincs mit vitatkozni, jogászként mondom, hogy mindez erkölcstelen, törvénytelen, bűncselekmény.
• Én az imént többet is mondtam. Boross Péter kormánya úgymond nemzeti kormány volt. Az Apró család nacionáléját meg már az előbb bemutattuk.
• A magyar privatizáció ilyen módon zajlott le az egész nemzeti vagyon elherdálásakor. De beszéljünk a konkrét ügyről. Gyurcsány Ferenc tíz év alatt kifizette a vételár egyötödét. Ha a magyar nemzeti vagyont is ilyen lassan adták volna el, a húsz százaléka sem kelt volna el, és akkor Magyarország ma egy gazdag ország lenne. De ma Magyarországon ugyanaz a bennfentes „elit” uralkodik az MDF-, a Fidesz- és az MSZP-kormányban. Ugyanúgy egygyökerűek. Ezt Tímár György barátom úgy fogalmazta meg, hogy az ellenzéki kerekasztalhoz oda sem engedték azt, aki nem szolga vagy nem ügynök. Tisztességes ember oda sem kerülhetett. Akkor pedig természetes, hogy bennfentesként az MDF-kormányba is csak ezek a privatizátorok kerülhettek, mert gondoljunk csak bele, nemcsak Szilvásy György kapott utána tulajdonrészt az ilyen privatizált vagyonokból, hanem mindenki, aki az ÁVÜ vagy éppenséggel a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa volt. Tehát nem egyedi ügyről van szó.
• A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a KEHI, még az Orbán-kormány idején vizsgálta ezt az adásvételi szerződést. Ennek a vezetője államtitkári rangban akkor Sepsey Tamás volt, aki a Kárpótlási Hivatalt vezette az Antall-kormányban. MDF-es volt. Ez a Sepsey Tamás, amikor összegzi, hogy miképpen történt az állami vagyon Gyurcsány birodalomba vitele, akkor azt javasolja, hogy a feltárt visszásságokat harminc évre titkosítsák. És az az Orbán-kormány, amelynek feje, Orbán Viktor ’98-ban, a hatalomra kerülésekor azt mondta, hogy minden titkosított dokumentumot nyilvánosságra hoz, mert ez a nép felnőtt ahhoz, hogy megismerje a múltját, ezt a KEHI-jelentést harminc évre titkosítja. Tessék megmondani, ki elől titkosítanak? Miért nincs joga önnek, nekem, miért nincs Fehérgyarmaton, Szatmárcsekén, Túristvándiban, Záhonyban, Békéscsabán, Kaskantyún bárkinek joga ahhoz, hogy ezeket megtudja?
• Azért, mert a tolvajlásokat, a közbűntényes dolgokat – amennyiben azokat politikusok, bankárok vagy bennfentes ÁVH-s családtagok követik el – titkosítják, kormánytól függetlenül. Ugyanúgy titkosít a Medgyessy-csapat is, mint ahogy tette ezt a Boross-, az Antall-kormány, vagy éppen Orbánék. Pedig a közbűntény hivatalból üldözendő, nem lehetne tehát eltitkolni sem az alkotmány, sem a büntető törvénykönyv, sem a büntető eljárás szerint. Aki ilyenről tud, és nem tesz feljelentést, bűnpártolást – vagy társtettesként bűncselekményt – követ el a Btk. szerint. Tehát félreértés ne essék, ezek a történések nem titkossági záradékokkal vannak lefedve, hanem az illetékesek tudatosan megsértik a törvényt, méghozzá az alapvető törvényeket. Ezért van az, hogy hiába kér a politikusok közül bárki jogkövető magatartást, ez nem következhet be, mert önmaga a központja a csalásnak, a maffiának. És ezeket a csalásokat, a titkosítás mögé bújtatva, fedezi a magyar igazságszolgáltatás, a bíróság, a rendőrség, az ügyészség. Bizonyíthatóan! De nehogy azt mondják, hogy ez Kőrösi Imre vesszőparipája csupán, ezek a jelentések megvannak a mindenkori magyar kormány asztalán, ezt az unió ugyanígy látja. Az unió országtanulmányai ugyanezeket vizsgálta és összegezte, alig győzték ezeket az országtanulmányokat is titkosítani.
• Mondok önnek még egy 2003-as esetet, és számtalan hasonlót sorolhatnék még. A kárpótlási jegyeinket, amelyek még megmaradtak, megpróbálták megint elszedni tőlünk. Földet már nem kaphattunk érte, csupán részvényeket. Ez az a bizonyos Forrás-jegy história. Ebben a kárpótlási jegy ügyletben bizonyos Leisztinger Tamás harmincegy százalékos „A” csoportos tulajdonrészt kap, magyarán, beleszólhat a Forrásbank további sorsába. Ez a Leisztinger Tamás emlékezetem szerint föltűnik az MDF-kormány mellett is, aztán Hornék kormánya körül is, de Orbánék kegyeljte is. Most pedig a Medgyessy csapat egyik húzóembere.
• Miután fiatalemberről van szó, nyugodtan merem mondani, hogy a következő kormánynál is ott lesz. A maffia mindenkor a kormánypártokhoz húzódik. Például 1998-ban, az úgynevezett szocialista maffia jelentős része betársult a Fidesz úgynevezett üzletemberei alá, és természetesen ott forgatták a pénzt, pilótajátékoztak, megcsapolták a költségvetést. 1998-tól négy éven keresztül ez a maffia rendkívül ügyesen helyezkedett. De tehette, hisz aki előtte főkapitányként a cimborájuk volt, Orbán belügyminisztere lett, tehát még személyében sem sokat változott a közigazgatás. Pintér Sándorról van szó természetesen. A politikai „elit” jelentős része is ugyanaz maradt, hiszen a parlamentben többgenerációs képviselők vannak. Vannak, akik már a negyedik, ötödik ciklusban koptatják a „padokat”. Igazából ott van a probléma, hogy Leisztinger Tamás megszerezheti az Aragót, a Picket, a Zalakerámiát, és sorolhatnám a különböző brókercégeket. Leisztinger – ne nevezzük őt szocialistának, tudniillik a maffia ugyanolyan rugalmas, mint a politikai „elit”, mindenkor csak a kormánypártot szolgálja –, ha ugyanez a gyakorlat marad, akkor vélhetően nyolc-tíz év múlva is hasonló módszerekkel gazdagodik. Ámbátor nem érdektelen fölfigyelni arra, hogy ezektől az emberektől általában valakik elveszik a vagyont, mert a Pick sem az övé már, és a Zalakerámia sem. Ebben a titkosítási rendszerben nem tudjuk, hogy ki kinek a strómanja. Gyakorlatilag ma Magyarországon a tulajdonviszonyok átalakítása állítólag a privatizáció során megtörtént, a már felvázolt technika alkalmazásával. De hogy valójában kik a tulajdonosok és kiknek az érdekei szerint működik ma a magyar gazdaság, ezt a világon senki nem tudja megmondani. Illetve aki tudja, az nem Magyarországon él.
• Sok-sok ügyet lehet fölsorolni. Mindegyik kormány azzal kezdi a tevékenységét, hogy feltárja az előző kormány visszaéléseit, aztán majd a bíróság teszi a dolgát. Biztos, hogy elrettentő ítéletek születnek majd – mondják –, és végül minden szépen elhal. A Magyar Fejlesztési Bank Orbánék által kinevezett elnöke ellen a Medgyessy-kormány indított vizsgálatot, aztán azt mondták, fölmentik, nincssemmi bűne. Janza Károlyt az Orbán-kormány próbálta elítéltetni a Horn-kormány alatti tevékenységéért. Őt 2003 nyarán mentették fel, pontosabban egy ejnye-bejnyét kapott. Az okozott kár legkevesebb nyolcszázhúszmillió forint.
• Igen, a Globex, a Lupis Bróker Ház is szerepelt a listán, ahol loptak, csaltak, hazudtak, az állami ingatlanokat hol ide apportálták, hol oda, de gyakorlatilag ott sem lett rend a Fidesz ideje alatt. Ebben az egész folyamatban – olajszőkítés, bankkonszolidáció, kárpótlások – az az érdekes, hogy eddig egyetlenegy embert, egy szerencsétlen kisgazdát ítéltek el hat évre. Olyan kabaré az egész, amire nem is nagyon tud az ember mit mondani. Az volt a célja a Fidesznek, hogy szétverje a Kisgazdapártot, ezt egyébként két éve már megírtam a Narancsszüretben, és senki nem cáfolta meg. Fölbomlasztották a pártot, elvezették pórázon az egyik szerencsétlen vezetőjét. Ezek olyan morzsák a jelenlegi ismert ügyekhez képest, hogy szinte nem is szabad róla beszélni.
• Már többször elmondtuk, hogy a nemzeti vagyon privatizációjakor – a Világbank szerint is – közel százhúszmilliárd dollár értékű vagyon tűnt el. Ön szerint a költségvetésből tizennégy év alatt mennyi pénz vándorolt magánzsebekbe? Tehát túl azon, amit eltékozoltak a nemzeti vagyonból, mit loptak még el készpénzben?
• Mondjuk úgy, egy-egy tízezermilliárd forintos éves országköltségvetés közpénzelosztási rendszere – önbevallás szerint is – körülbelül tízszázalékos korrupciós rátával dolgozik. Ez a minimum. Ma Magyarországon olyan rendszert építettünk ki, mondjuk, amely a magántulajdon szentsége alapján működő polgári demokrácia. Azt viszont mindenki tudja, ellenzéki és kormánypárti oldalon egyaránt, hogy ebben a „polgári demokráciában” alapvető probléma van a jog-, a tulajdon- és a közbiztonsággal. Ezt miért most mondom el? Mert gyakorlatilag begyűjti a magyar állam az összes bevételt, a honpolgár mintegy negyvennyolc százaléknyi adóját, jövedékét, mindent elvon, nesze neked gyönge állam. Majd amikor minden megtermelt jövedelem ötven százaléka együtt van, a rossz gazda állam besöpri a pénzt, és szétosztják egymás között. Így, minimálisan, évenként – szintén uniós és belső nemzetbiztonsági hivatali fölmérés szerint – 1200-1700 milliárd forintot lopnak el, névértéken a költségvetésből. Hangsúlyozom, a magyar nemzetbiztonsági adatok szerint is ekkora a tolvajlás.
• Kijelenthetem tehát, hogy majdnem annyit loptak el 1990 óta napjainkig a költségvetésből, mint amennyit eloroztak a nemzeti vagyonból?
• Pár ezermilliárd forint különbséggel körülbelül ugyanakkora az összeg. Évenként négy-öt milliárd dollárnyi összeget hordtak el. Bizonyíthatóan ennyit loptak el! Hármas hazaárulás történik, hiszen államosított ez a csapat, majd nem adta vissza a vagyont eredeti tulajdonosának, hanem saját magának szétosztotta, és most pedig a „fölhalmozott” javait külföldre viszi. Ezt hívják hármas államosításnak, mert mindháromszor ugyanaz az „elitréteg”, ugyanaz a horda károsította meg a nemzeti vagyont. És ugyanezek tették zsebre a költségvetés, a nemzeti vagyon ezermilliárdjait.
• Sőt, 2003-ban már nemcsak a külföldi tőke vonult ki Magyarországról, hanem a magyar tőke is külföldre menekült, miközben itthon újabb munkanélküli frontok nyíltak.
• A foglalkoztatási gondokat kellene megoldani, ennek ellenére nem ez történik. Azt mondjuk, hogy a regionális nagyvállalatokat fejlesztjük, a MOL-t, az OTP-t, de ezek külföldön terjeszkednek, országhatáron túlra viszik a munkalehetőséget, a magyar tőkét. De tovább megyek: a MOL Rt. 750 millió euró hitelt vesz fel, és soha nem látott veszteséget produkál. Magyaráznom sem kell, hogy ez hová vezet, az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen benzinár-emeléshez. Ezzel a felelőtlen terjeszkedéssel nem a hazai, a belső foglalkoztatási vagy szociálpolitikai kérdéseket kívánják megoldani a magyar állam vezércégei, zászlóshajói. Ezt hazaárulásnak hívják. Idegen érdekeket szolgál jelenleg a magyar gazdaság és politikai „elit”. Mert könnyű azt mondani, hogy a MOL Rt. másfélmilliárd dollárt beruház bankhitelből, amit természetesen majd tíz-húsz év alatt kigazdálkodhat. De hadd kérdezzem meg: ma a világon hol a legdrágább a benzin és a gáztermék adótartama? A világon hol a legdrágább az útépítés? És hol a legdrágább az útpálya használata? Magyarországon! Nyolcszor olyan drága, mint Ausztriában, hatszor olyan drága, mint Franciaországban. Ez észvesztő pofátlanság, miközben túlfogyasztásról papolnak, és mondják, ezért keletkezett a hiány. Esze ágában sincs elfogadni a tényt ennek a gárdának, hogy valójában ő darabolta szét a hazáját idegen érdekből.
• Megvan a „megoldás”: 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagjai leszünk. Majd az EU megszünteti a korrupciót.
• Ezt nem nagyon hiszem, mert az Európai Unióban is van korrupció.
• Ezt azért mondtam, mert ismeretem van egy százhektáros földterületről és a hozzá tartozó százhúszmillió forintos támogatási pénzről.
• Nemrégiben kerestek meg barátaim, gazdaemberek, akik elmondták, hogy száz hektár földjük van, és három ember – projektmenedzser – megkereste őket, s mondták, hogy Brüsszelben ők vidékfejlesztés és gazdaságfejlesztés címén százhúszmillió forintos támogatást tudnak szerezni. Gazdabarátom mélységes megdöbbenéssel megkérdezte, hogy mi ennek az ára. Mondta a projektmenedzserek vezetője – 25-28 éves fiúk voltak, állítólag közgazdasági egyetemet végeztek –, hogy tízmillió forintot kell előre kifizetni a gazdának azért, hogy elintézzék a projektjét, és a megítélendő százhúszmillió forintból pedig hetvenmillió őket illeti meg, mert a brüsszeli bürokrácia annyira korrupt, hogy ebből jelentős részt nekik kell visszafizetni.
• Tehát ők is éhesek?
• Éhesek mindenütt, ahol közigazgatás van. Nem tudom, brüsszeli barátaim megörülnének-e, ha megtudnák, hogy a nevükben mondják itthon azt, hogy az általuk leosztott Phare-pénz közel hatvan százalékát ők lopják el, ott helyben. Nagyon sok olyan projektet ismerek, ahol nyolc-tíz-tizenöt százalék a visszaosztás mértéke, amikor utaztatják, ide-oda utaltatják az adminisztrációk között a támogatás egy részét, de ilyen pofátlansággal ritkán találkozik az ember, hogy egy majdani támogatásnál úgy fejem meg a gazdát, hogy minimálisan hatvan százalékát elveszem a várható pénznek. A brüsszeli adminisztráció pedig a kenőpénz ellenében ellenőrzi, hogy valójában a megvalósításra érdemes-e ez a beruházás. Folyamatosan csalásra kényszerítik tehát azokat a szerencsétleneket, akik egy ilyen látszólag kecsegtető üzletbe belemennek. Mert azért a remélt és megmaradó negyvenmillió forint sem kis pénz.
• Ha már Brüsszel sem segít, akkor nincs más megoldás, mint a kommunistákban „bízni”. Miért is említem ezt? Mostanában hallani arról, hogy Csintalan Sándorék át akarják venni a hatalmat az MSZP-n belül, el akarják zavarni az ortodox kommunistákat, Medgyessy Pétert, Horn Gyulát és a többit. Aztán majd Kiss Péterrel és társaikkal együtt megreformálják Magyarországot.
• Több megyében járnak az urak, ugyanis az MSZP-n belül is észlelhető egy nagyon gyors változásra való hajlam. A harminc-negyvenéves csapat már nem tűri a bölcs, öreg bolsevikokat.
• A fiatalok, ha hatalomra kerülnének, nem lopnának?
• Hogyne lopnának! Az ellenkezője lenne természetellenes. A követendő szocialista magatartás Nyugat-Európában – ők mondták – a megvesztegethetőség. Ez tehát nemcsak Magyarországra jellemző. Azt mondják, hogy Olaszországban, vagy bárhol, a szocialisták pénzzel megvehetők.
• Csintalan Sándor járja a dunántúli megyéket. Melyik Csintalan Sándor győzködi most a dunántúli párttársait, a történelmi szociáldemokrata pártbéli, az azt tönkre tévő MSZP-s vagy a Fidesz-közeli Csintalan Sándor?
• Teljesen mindegy, hogy melyik arcát veszi föl az ember. Maszkabál, ami itt folyik, hogy ez fideszes, az MDF-es, amaz SZDSZ-es, az meg MSZP-s. Teljesen mindegy! Már az is kiderült, hogy Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának egykori vezetője, Máté László szocialista pénztárnok is MDF-es volt. Említettem már, Dunai Imre, a Horn-kormány volt ipari minisztere mondta egy hosszú nyilatkozatában a Magyar Nemzetben, hogy bizony, ezek az emberek MDF-közeliek. Tehát ebben a maszkabálban, amikor valaki azt mondja, hogy ő most szocialista, szociáldemokrata, fideszes, teljesen lényegtelen. Egy bizonyos, hogy ezek az emberek a történelmi gyökereket akarják most elszakítani. Azokat a pártokat kell szerintük tönkretenni, amelyek Magyarországon történelmi múlttal, politikai gyökerekkel rendelkeznek. A történelmi pártokat lenyakazni, úgy, ahogy ezt a „szocdem” párttal, a kereszténydemokráciával és a kisgazdákkal csinálták a szocialisták és a fideszesek. De az tény, a fiatalabb, éhesebb szocialista csapat nem akarja vállalni azt a bűnt, ami miatt óhatatlanul társadalmi robbanás következik be a közeljövőben hazánkban.
• Akkor a megoldás kulcsa a „Kulcsárnál” van?
• Nagyon érdekes figura, ő valóban valamennyi politikai pártvezér barátja.
• Mármint Kulcsár Attila? A Kereskedelmi és Hitelbank Equitis nevű brókercégének ügyvezető igazgatójáról van szó?
• Igen, ő nagyon figyelemre méltó figurája a magyar politikai „elitnek”. 2000 elején amerikai befektetők jártak Magyarországon, eljutottak a Fidesz vezérkarához, közöttük Kövér László miniszter úrhoz is, és kérdezték, milyen pénzbefektetési lehetőségek vannak Magyarországon. Akkor a tőzsde körül elég sok probléma volt az orosz válság miatt, a tizenegyezer pontos hazai tőzsde akkor 3700-4000 pont körül mozgott. Ekkor a brókerek a „forró” pénzeket, a spekulatív tőkét lényegesen gyorsabban mozgatták, mint amennyi idő alatt a részvények megtérültek volna. El is vitték Szabó Gáboron keresztül az urakat…
• Csak nem a „kék fényes” Szabó László fiáról van szó? Aki Kövér László kabinetfőnöke volt.
• Igen, a „kék fényes”, a szabad népes Szabó László fiáról, tehát az egygyökerűség itt is megmutatkozik. Kónya Imre MDF-es, majd a Centrum Párt egyik vezető képviselője és Szabó Gábor mondták az uraknak, hogy Kövér László javaslatára majd ők elviszik őket Kulcsár Attilához. A befektetni szándékozók, személyesen tőlük tudom, nem nagyon dőltek be ennek az ötven-hatvan, meg százszázalékos haszonnal kecsegtető befektetési ígéretnek, és azt mondták, bármennyire is tisztelnek, szeretnek bennünket, pilótajátékban nem vesznek részt. Így a pénzük jelentős részét Lengyelországban fektették be.
• Tehát Kövér László titokminiszter pilótajátékban való részvételre akarta rábírni az amerikai befektetőket?
• Azt nem tudom, hogy Kövér László tudta-e, hogy ez pilótajáték. Bár vélhetően, pozíciójából adódóan is jók voltak az információi. De hogy Kulcsár úr pilótajátékos volt már a Fidesz ideje alatt is, az száz százalék. De ismételten hadd mondjak valamit: természetes, hogy 2002-től a hatalomra került szocialista csapat ugyanazokból a költségvetési pénzekből lop, mint amiből az előző, az MDF-, a Horn- és a Fidesz-kormány. Ez számomra teljesen természetes és nyilvánvaló, hiszen a költségvetési pénzekhez az adminisztráción keresztül lehet hozzájutni. Tehát, ha ezt mondjuk 2003-ban fedezték fel, akkor minimum egy éve volt az MSZP-s csapatnak, hogy legalább megpróbáljon ugyanannyit lopni, mint az elődje.
• Ön be tudna menni Áder Jánoshoz politikai védelmet kérni? Mert Kulcsár Attila, ezzel a céllal, kétszer is járt nála.
• Kérem tisztelettel, én a Munkaadók Nemzetközi Szövetségének társelnökeként nem jutnék el Áder Jánosig, pedig azért valamit az elmúlt másfél évtizedben láttam. Ott olyan szűrők vannak, amelyeken nehéz átjutni. Kulcsár Attila bróker azt mondja, hogy jelentkezett Áder Jánosnál. Más az előszoba küszöbéig esetleg eljuthat, de a fideszesek és más politikusok nem arról híresek, hogy egyáltalán akár csak válaszoljanak egy-egy fölvetett kérdésre. Innentől a történet sántít. Hogy egy politikai párttól kér segítséget egy bróker, az enyhén szólva is kreált bűncselekmény-sorozat, ami valaminek a fedezésére szolgál.
• Kik lehetnek ebben a brókerügyben?
• Gyakorlatilag a brókercégeknél folyik a pénzmosás jelentős része. A brókerek magas áron vásárolnak és olcsón adnak el. Ebben a fideszes és a szocialista pénzembereknek álcázott gengszterek vannak benne. Soha ne gondolja senki, hogy 2002-től kezdve egyszer csak elkezdenek lopni a szocialisták. A Fidesz holdudvarának vállalkozói ugyanolyan érdekeltek ebben, mint a szocialisták holdudvarának vállalkozói. Ez a rendszer úgy működik, hogy tudatosan lehessen belőle megcsapolni a jövedelmet, ezáltal egy olyan vákuumot keletkeztetnek, amit a költségvetésből, az adóbevételből kell pótolni, mert az elsikkasztott pénzt a bankárok behajtják, akár adóemeléssel is. Azt mondhatom tehát, nekem mindegy, hogy melyik banda lop, mert egygyökerű a két csapat. Teljesen mindegy, hogy kit említünk, Kövér Szilárdot, Varga Mihályt, Simicska Lajost, a szocialista vagy az SZDSZ-es vállalkozói köröket, Budai Gyuriékat például, akik benne voltak a Tocsik-ügyben is. Egy bizonyos, ez az egy tőről fakadó csapat ellenőrzi a pénzkivételeket a nagy elosztó rendszerekben is, tehát az egészségbiztosításnál, a bankoknál, az államháztartás nagy alegységeinél, valamint a brókercégeknél is. Tehát ezek a hatalmas sikkasztások az autópálya-építéstől kezdve mindenütt megjelennek, majd a pénzt beteszik a magas kamatozású cégekhez, amelyek aztán magas jövedelmet ígérnek.
• Igen, az Állami Autópálya Konzorcium Részvénytársaság az állami pénzből – azt mondják, teljesen szabályosan – tizenhárommilliárd forintot vitt Kulcsár cégébe, ott keletkezett a nyereség, s ki tudja, hová került.
• Nyilvánvaló, hogy magánzsebbe. A rendszer így működik. A tolvajlás már nem csak pártmederben zajlik. A legnagyobb pénzmosoda az útépítés, az autópálya-építés, a csatornaépítés. A Vegyépszer – amely még soha nem épített utat, de a Fidesz ideje alatt igen – kapott százmilliárd forintot, s ezt az összeget forgatták, brókereknek adták, de azt mondják, hogy ez fideszes cég. Ki mondhatja ezt róluk, amikor a cég többségi tulajdonosa Princz Gábor legjobb barátja? Ha Princz Gábor fideszes, akkor nem tudom, hogy én ki vagyok.
• Nagy Elek, a Vegyépszer főnöke Princz Gábor legjobb barátja?
• Igen, 1991-92-ben Wossala Györgyékkel egy csomó dologban együtt ügyködtek.
• Nekem egy név jár az eszemben, annyiszor hallom Kövér Szilárd nevét, Kövér László testvéréét. Nem tudom az arcát felidézi, egyetlen fényképen meg nem örökítették. Jól elrejtették.
• Többször találkoztam Kövér Szilárddal, kicsit simulékonyabb arca van, mint a bátyjának, a hangtónusa is simulékonyabb. Boros Tamás és Balogh György vezérőrnagy társaságában találkoztam vele. Balogh volt a VPOP parancsnoka. A Liget presszóban ott volt még egy pár NBH-s tiszt, egy nemzetközi hírű gengszter, s ott volt a társaságukban Berecz János is. Nem tudom, hogy ő mióta Fideszes. Berecz János és csapata egy igazgatótanácsban ül Boross Ildikóval, Boross Péter lányával. Ezeket az üzletembereket úgy ismertem meg, hogy soha tisztességes emberek környezetében nem láttam őket.
• Kulcsár Attila „nagy bűnt” követett el, mert egymilliárd forint eltékozlása szárad a lelkén – legalábbis ezt akarják velünk elhitetni –, ugyanakkor viszont elkövette azt a galádságot is, hogy diplomát „hamisíttatott” magának, így okirat-hamisításért is előveszik. És milyen érdekes, hogy miközben itthon csupán egymilliárd forintról beszélnek, és arról, hogy Kulcsár Attila diplomát hamisított, Bécsben megállapítják az óvadékot – aminek fejében szabadlábon védekezhetne Kulcsár Attila –, és ez bizony 82 millió 137 ezer euró, ami közel 25 milliárd forintnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy szó sem lehet arról, hogy csupán egymilliárd forint tűnt el, hiszen a nyugat-európai óvadék-megállapítás rendszere igazodik a vélt elkövetés nagyságához, tehát ez azt jelenti, hogy legalább huszonötmilliárd forintot kell keresni Kulcsár Attila környékén.
• Egy valamit biztosan kell tudni. Ez a szörnyű bróker botrány nem példa nélküli, sorolhatnám a London Brókert, a Pannon Brókert, a Falcon Brókert, a Lupist, a Globexet és a többit. Százmilliárdokról van szó, a magyar bankrendszer kárára. Hogy egy ezernégyszázmilliárd forintos mérleg-főöszszegű K&H-ban mekkora pénzek mozogtak, kik itt a VIP-esek, egy majdani vizsgálat kideríthetné, ha a vizsgálatot nem fejeznék be idő előtt. Igazából akkor robbanna ki, hogy ez most ötven- vagy százmilliárd, vagy a részvényvesztéssel együtt akár ennek a többszöröse, mert a bank a részvényei értékét – és a többi bank részvényei értékét is – teljesen biztos, hogy elvesztette ennek következményeként. Még egyszer mondom, egy valódi vizsgálat ezeket a tényeket kiderítené. Ha lenne ilyen vizsgálat! De a banki veszteségnél van nagyobb is, nevezetesen az, hogy ezzel az üggyel összefüggésben hazánk megítélése rosszabbodott. Magyarországról és Kulcsár Attiláról több száz cikk jelent meg. Mint az egyik legkorruptabb országról Európában, így beszélnek rólunk. Gondoljunk bele, miképpen jönne a tisztességes tőke Magyarországra – ha egyáltalán ez a fogalom létezik –, ha csalásról, politikai összefonódásról szól a történet. Magyarországon több mint ezer híradás született Kulcsár Attiláról a sajtóban és médiában, de valódi tényt még senki nem közölt. És azt hazudja a büntetőeljárás sokadik napján a magyar médiában a vizsgáló, hogy egy gyanúsítottja van. Amióta a modern bankrendszert és brókerrendszert ismerjük, egy bankban vagy egy brókercégnél a WC papír megrendelését sem írhatja alá egy személy. Ilyen nincs! Aztán kapcsolódik az ügyhöz a továbbiakban az araboknál kikötő Inter-Európa Bank sok-sok milliárdja….
• Hat és fél milliárd forintja, ami a Kereskedelmi és Hitelbanktól indult el, megjárt egy Írországban bejegyzett off shore céget, aztán kikötött egy másik banknál, végül az arabok elvitték a pénzt. S ha már egy pillanatra megtorpantunk, kísérjük figyelemmel a pénz útját. A sok-sok elterelő hadművelet végén az ember már szinte el is veszíti a fonalat. Szóval a pénzeltüntetésben számtalan, vélhetőleg magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalkozás vett részt. Ide soroljuk a Britton Interinvest Llc.-t, a dublini bejegyzésű Montrade Establishment Ltd.-t, a londoni Balmoral Group Ltd.-t, az Asmore Investments Llc.-t, a Geometax Holding Llc.-t, a First Capital Invest Llc.-t, az Intercorp Holdings Llc.-t, a washingtoni bejegyzésű Transcorp Invest Llc.-t, a Bristolia Interinvest Llc.-t, a Feldmann Management BV-t, a Gleudale Intermanagement SA-t, a Pacific Traders Co. Ltd.-t és a Globe International Invementet. Tekintélyes lista, amit ki kell még egészíteni azzal a ténnyel, hogy a Montrade-től érkezett meg az a pénz az Inter-Európa Bank számlájára, amely megfordult a Kereskedelmi és Hitelbank Equities brókercégnél is. Tudnunk kell azt is, hogy ezt a hat és fél milliárd forintnyi összeget arab magánszemélyek egy esztendőn keresztül, heti rendszerességgel, alkalmankénti százmilliós tételekként vették ki az Inter-Európa Bank egy adott fiókjából, amely bank igazgatósági elnöke, a kormányváltást megelőzően, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök volt.
• Jelenleg valóban ennyi pénzről van szó. Az arabok elvitték, de az arabok elvittek tizennyolcmillió dollárt is a Technikából egy nap alatt, szintén a Fidesz idejében.
• Erről már beszéltünk.
• Igen, beszéltünk. Valóban az a probléma, hogy a magyar bankrendszer ma annyira velejéig romlott és korrupt, mint maga a politikusi gárda, tehát nem lehet azt mondani, hogy a gazdaság egyik szegmense normálisan működik, a másik pedig nem. De az teljesen bizonyos, hogy egy bankból táskával nem lehet pénzt ellopni. Tudniillik, kétmillió forint megmozdítását már köteles a bank jelenteni. Vagy esetleg azért hozunk törvényeket, hogy ezekkel betömjük a nép száját, mutatva, hogy mi még erre is vigyázunk? De ha a kétmilliót köteles jelenteni, akkor hadd kérdezzem meg: hatmilliárdot, tizenkétmilliárdot vagy tizennégymilliárdot miért nem jelez? Vagy miért nem jelenti azt az ezermilliárd forintnyi „forró” pénzt, amelyik hirtelen megjelenik, amikor már tudják, hogy a forint leértékelődik. Kérem tisztelettel, az ilyenekért ezeket a bankárokat, legyen az a Nemzeti Bank elnöke vagy alelnöke, vagy azt a bankártanácsot, amelyik a monetáris politikáért felelős, minden normálisan működő polgári demokráciában felelősségre vonják, és hosszú évtizedes börtönbüntetéssel sújtják, a hazájuk érdekében.
• Annyiféle verziót mondanak már, hogy miként fogták el Kulcsár Attilát Bécsben. Én öntől egy másikra kérdezek rá. Ön szerint az elfogásban milyen szerepe volt Princz Gábornak?
• Belső információim szerint Princz Gábor csalta a bécsi Operaház elé Kulcsár Attilát. Ebbe belekeverik, szerencsétlen módon, Bácskai János dandártábornokot is, a szervezett bűnözés elleni igazgatóság parancsnokát, akit még Orbánék idején Pintér Sándor nem akart kinevezni a posztjára, helyette Mikó István urat javasolta. Aztán Demeter Ervin titokminiszter utasítására mégis Bácskai lett itt az első ember, Mikót pedig a helyettesévé nevezték ki. Most tehát, a szocialista párt ideje alatt felfüggesztik az állítólagos fideszes volt belügyminiszter nyomására Bácskait, és a helyére a szocialista Mikó István kerül. Medgyessyéknek is Pintér dirigál?
• Az, hogy Princz Gábor vállalja Bécsben a csalimadár szerepet, nem függhet össze azzal, hogy a Postabank egykori főnökét most harminnégymilliárd forint eltűnésével gyanúsítják? Princz ezzel a segítséggel akar jó pontot szerezni. • Nyugodjon meg mindenki, Princz Gábornak a pénz eltűnése miatt semmi baja nem lesz. Princz Gáborra, csak ismétlem magam, ma már ferdecsövű puskával lőnek. Teljesen bizonyos, hogy a célpont a Postabank már említett túlkonszolidációja, ami Orbánék ideje alatt történt, és minimum nyolcvanmilliárd forinttal túlkonszolidálták Auth Henrik és csapata uralkodása alatt. Mindez tehát az akkori Postabankban, Granspergerék idejében történt. Ezt a tényt még írásos jegyzőkönyv is rögzíti.
• Tehát csali volt Princz Gábor?
• Természetesen, és majd őszinte, beismerő vallomást fog tenni, hogy nem is állt olyan rosszul az a bank. Teljesen bizonyos, hogy a túlkonszolidálást be fogják bizonyítani. Hangsúlyozom, semmi nem indokolta, hogy a Postabankra az elmúlt öt évben közel kétszázmilliárd forintot fordítsanak, azért, hogy hatvanmilliárdért eladják. A magyar adófizetők fizetik meg ezeket a bankkonszolidációkat, a bankcsalásokat és a brókercsalásokat, és még az unokáink is rosszabbul élnek emiatt, akik elől mindez titkosítva van. És ezt mind nagy vihar közepette teszik. Ha megnézzük a brókerbotrányt, s a többi felröppenőt, Gyurcsányt és társait, mindenki erről beszél, időközben pedig súlyos áremeléseket hajtanak végre…
• Mindig ezt csinálták. Ha valamit el akartak érni a tizennégy év alatt, akkor mindig valamiféle álbotrányt csináltak, és mire a végére értünk, addigra ingünk-gatyánk odalett.
• Így van, addigra a léggömb is kifulladt. Az állításunk nyomon követhető. A Bokros-csomagot a Tocsik-ügy előzte meg. Itt azért vegyük figyelembe, hogy ebben a brókerbotrányban, ahol erkölcsi és jogi kérdések merülnek föl, ki is Kulcsár Attila védőügyvédje. Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Ő védi Orbán belügyminiszterét, Pintér Sándort és a szocialista miniszterelnököt, Medgyessy Pétert. És ő védi Kulcsár Attilát is. Mindenkit véd, aki bajba jut. De ő védi a conti carosokat, az összes olajos csalót. A köznyelv szerint a védőknek tízszer annyi büntetést kellene adni, mint azoknak, akiket védenek.
• Bánáti tehát védi Kulcsár Attilát.
• Igen, de a legközvetlenebb munkatársa, aki éppen most miniszter, Bárándy Péter meg igazságügyi miniszterként Bécsben a kiadatásért jár el.
• Ő volt minisztersége előtt a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára.
• Igen, jelenleg nem főtitkár, mert most éppen, időlegesen igazságügyminiszter. De gondoljunk bele, a saját munkatársam és beosztottam most éppen miniszter. Bánáti tehát nem védhetné Kulcsárt. Ezt hívják összeférhetetlenségnek. De hadd kérdezzem meg, mitől olyan tehetségesek ezek az ügyvédsztárok, hogy csak ők tudják védeni a Globextől kezdve az összes igazán veretes, hazát kirabló gazembert? És miért van az, hogy ugyanez az ügyvédi kör védi a bűnöző ügyvédeket a lakásmaffiánál, a kárpótlásijegy-maffiánál, a brókermaffiánál és minden olyan szervezett bűnözői cselekménynél, amely közvetlen összeköttetésben áll a politikai „elittel”? A válasz egyértelmű.
• De azért foglalkozzunk a nevekkel. Amikor ez az egész brókerbotrány elkezdődött, akkor számtalan név vetődött fel. Újságírók közül emlékszem Gyárfás Tamáséra, Forró Tamáséra, Pintér Dezsőére, György Gáboréra, aki a Sláger Rádió vezérigazgatója. A Heti Világgazdaságban olvasható volt, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank 2003-as évnyitó buliján egy asztalnál ült Kulcsár Attila a szocialisták jelenlegi pénztárnokával, Puch Lászlóval és Baja Ferenc volt szocialista miniszterrel, jelenlegi politikai államtitkárral, a zsurki vodkagyárossal. Kulcsár egyik legjelentősebb ügyfele Kovács László MSZP-s pártelnök, külügyminiszter közeli ismerőse, talán kedvese, élettársa Endrényi Éva, aki VIP-listás. S rajta van a VIP-listán Endrényi édesanyja, Karádi Éva is. De ezen a VIP-listán látható, legalábbis ezt olvastam, a Betonút Szolgáltató és Építő Rt. vezetőjének, Dunai Györgynek a neve, Alexandru Muduráé, aki Medgyessy Péter régi barátja és vadásztársa, Kónya Imréé, aki az MDNP alelnöke, és aki egykoron az MDF parlamenti csoportjának vezetője volt, a Népszava jelenlegi tulajdonosáé, Börcsök Dezsőé, az ESMA Kft. ügyvezetőjéé, Bleuer Istváné, az Altus birodalom fejéé, a Medgyessy-kormány sportminiszteréé, Gyurcsány Ferencé. Kulcsár Attilához kötődően olvasni lehetett a Medgyessy-kormány belügyminiszterének, Lamperth Mónikának a férjéről, Jegesy András ügyvédről, Forró Tamás újságíró feleségéről, Kovács Katalinról, Törökbálint szocialista képviselőjéről, Gáldi Györgyről, László Csaba pénzügyminiszterről és kabinetfőnökéről, Fenyővári Noémiről, Csuka Lászlóról, a brókercég vezérigazgatójáról, Medgyessy Péter kabinetfőnökéről, Draskovics Tiborról, Áder János, Kövér László fideszes politikusokról, és Kövér László testvéréről, Kövér Szilárdról, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatalt irányító Tóth Andrásról. De ne feledkezzünk meg Kodela Lászlóról, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) helyettes államtitkáráról, aki szintén szereplője volt a Kulcsár Attila kiemelt ügyfélkörét tartalmazó listának, s aki egy MEH-belépővel ajándékozta meg az ügyvezető igazgatót. Karl Imre egykori szocialista országgyűlési képviselő neve is olvasható a kiemelt partnerek között, aki igazgatósági elnöke a szintén VIP-partner Panoráma Szálloda és Vendéglátó Rt.-nek, amely cég felügyelő bizottságában feladatot vállalt Kiss Péter jelenlegi kancelláriaminiszter is. Boldvai Lászlónak, az MSZP valamikori pénztárnokának a felesége – egyes források szerint – hat évig vette igénybe a Kereskedelmi és Hitelbank Equities szolgáltatásait. Egyelőre ennyit a pártokról és a nevekről, az újságokban olvasottak alapján.
• Ez egy népi játék, ennyi tetű volt a fejemben, ennyit anyám kifésült, ennyi maradt benne! Tehát mindig kiejtik a fontos személyeket, paritásos alapon. Nyilvánvaló, ha egy politikai „elit” az első ijedtségében túlreagál valamit, utána kezdi elsikálni. Ezek a nevek, amelyeket fölsorolt, az olvasottak alapján elég nagy számot sejtetnek. Azt kell azonban látni, teljesen indifferens, hogy a szocialista párt elnökének kedvese vagy éppen a Fidesz-közeli, úgynevezett vállalkozók loptak-e, csaltak-e vagy százszázalékos hasznot szedtek-e ki ebből az ügyletből. Az igazi probléma az, hogy minden egyes üzletre ugyanez vonatkozik. És megkockáztatom, majdnem minden vélt vagy valós zsiványságnál, kis eltéréssel, ugyanazokat a neveket találjuk meg. Tehát nincs különbség sem a szocialista, sem a fideszes, sem a más pártokbeli emberek között. Mindenütt, ha valamibe belenyúlnak, akkor az következik, hogy gyorsan följön egy létra, amelyen egy név, tíz név, ötven név szerepel, aztán még több név, majd minden név visszahull a semmibe. Emlékezzünk rá, jó egy éve azt mondta Medgyessy Péter, hogy valamennyi ügynök nevét nyilvánosságra hozzák. Ki erősíti ezt meg? Kuncze Gábor és csapata. Mécs Imre, Magyar Bálint sógora még mint parlamenti bizottsági elnök a neveket is elkezdi mondani. Kimondták, hogy ki volt az ügynök, végül az odamondogatók közül maradt egyedül az MSZP-s Tóth Karcsi, akire egyszer csak valaki rászólt, hogy álljál már meg fiú, mert te meg nagyon jó viszonyban vagy a Békés megyei olajosokkal. Azóta még a parlamentbe sem nagyon ment be.
• Tóth Károly, amikor a parlamentben kirobbant a III/III-as ügy, felszólalt, és azt mondta, rövidesen ki fog derülni egy parlamenti képviselőről, egy fiatalemberről, hogy miféle ügyletei voltak katonaként, kinek jelentett katonatársai vallási szokásairól. Ennyi a történet. A következő III/III-as bizottsági ülésre Tóth Károly már el sem ment. Ekkor szóltak rá?
• Igen, itt bárkire bármikor rá lehet szólni, legyen az ügynök, tolvaj, bíró, ügyész vagy rendőr.
• Ki mondta, hogy III/III-as ügyben abba kell hagyni a névsorolvasást?
• Boross Péter és Gálszécsy András közli, hogy fiúk, abba kell hagyni ezt a cirkuszt. Ha ezt elkezdjük teregetni, ki marad a parlamentben? Félreértés ne essék, Tímár Györgynek – mint már mondtuk –, ha semmi másban nincs igaza, de abban igen, hogy oda se engednek tisztességes embereket a politikai palettára 1989-ben. És miért tisztulna ki ez a paletta, amikor még van valamennyi nemzeti vagyon, amikor még a haza polgárait ki lehet fosztani? Mert valóban béketűrő a magyar. Ma kétoldalú elemzést ismerek. Az egyik egy keleti titkosszolgálati elemzés, amelyik azt mondja, hogy Magyarország annyira bizonytalan ország társadalmi szempontból, hogy még a hazai tőke is elmenekül. És mit mond a nyugati elemzés? Hogy itt nincs polgárság! Nincs középosztály. Nem elég, hogy fizikailag kiirtotta a fasizmus, majd a kommunizmus, utána pedig a jelenlegi csapat sem teremtett meg egy olyan réteget, amely tartani tudná hátán a nemzetet, amelyik a nemzet gerince lehetne. Ma Magyarországon van egy olyan réteg, amely nyugati szempontból is mérhetetlen gazdagsággal rendelkezik. Szintén nyugat-európai tanulmányból való, hogy ma Magyarországon a szegénység mértéke és aránya visszacsúszott az 1900-as évek eleji szintre.
• Az MDF mondott erre egy nagyon „ésszerű” megoldást. A fővárosban, hogy a turisták ne lássanak annyi koldust, úgynevezett szegényügyi bizottságokat kell létrehozni, amelyek gondoskodnának arról, hogy a főútvonalakról tűnjenek el a koldusok.
• Ez MDF-hez méltó javaslat. Soha nem azt keresik, hogy mi váltotta ki a szegénységet, hanem tűntessük el a szennyet, amit ők maguk okoztak.
• Azért a szegényeket „szennynek” nevezni, méltatlan…
• Nem az emberre gondoltam, hanem arra a szennyre és szemétre, amit büntetőjogi eszközökkel kellene üldözni. A sok szegény embert lökjük ki még a külvárosból is, hátha turista jár arra. Ez egyébként, ha jól végiggondolja az MDF, maga a rasszizmus!
• Ön szerint megvannak a Kulcsár-dokumentumok?
• Jelentős részük megvan, de mire a magyar igazságszolgáltatás földolgozza, gyakorlatilag a Zemplényi-ügy szintjére fog süllyedni.
• Zemplényi meg is halt.
• Nem kötnék életbiztosítást Kulcsár úrral sem. Főleg, ha megszólal.
• Hány hónap múlva jöhet haza? Egyáltalán, érdeke-e a politikai „elitnek”, hogy Kulcsár hazajöjjön?
• Egyiknek sem érdeke. Mire hazajön, már semmire sem fog emlékezni. Körülbelül két-három hónap alatt minden dokumentumot el lehet tüntetni. Egy valamit viszont nem lehet elsüllyeszteni: van egy csomó károsultja az ügynek, és rengeteg ügyvéd van, aki ebből hasznot akar húzni, így ebből hosszú, csúnya pereskedés lesz. Valamint a belga és a holland tulajdonos bejelentette, hogy a pilótajátékért nem felel. És itt sok száz ember részvénye „ragadt” bent, akik ugyanúgy járnak, mint a Reál vagy a London Brókernél. Tudomásul kell venni, hogy ezeket a pénzeket ellopták tőlük. És miután Magyarországon az áldozatvédelmi törvény nem Európa-konform, így a károkozás mértéke sajnos a kisbefektetőknél csapódik le. Ők fizetnek rá ugyanis a legjobban. Ha esetleg megkeresik azt, hogy ki volt a százszázalékos hasznot húzó… De meggyőződésem, hogy ezt nem csak a jelenlegi magyar állam keretein belül kell megtenni.
• Hatalmas összegekről beszéltünk. Eltűnt százhúszmilliárd dollárról, majdnem ekkora nagyságrendű ellopott forintról, ami a magyar költségvetésből került magánzsebekbe, huszonötmilliárdos óvadékról. Meddig bírja még ezt a magyar nép?
• Én egy korábbi megjegyzésre hivatkozva kezdem a választ, nevezetesen, hogy a magyar végtelenül türelmes nép. De nagyon rosszul értékeli a helyzetet jelenleg az a magyar politikusi vagy gazdasági vezetőgárda, amelyik azt hiszi, hogy ez a türelem végtelen. Meggyőződésem, hogy Magyarországon – akár véletlenszerű események miatt is – kitörhet egy olyan társadalmi robbanás, amely percek alatt elsöpri ezt a szennyet, amelyet most úgy nevezünk, hogy a rendszerváltozás elitje. Meggyőződésem, hogy hazánk rövidesen olyan társadalmi robbanás elé néz, amely nem jár véres áldozatokkal, tudniillik ez az úgynevezett „elit” pillanatok alatt eltűnik, sőt még vagyona jelentős részét is visszaadja, csakhogy mentse a bőrét. Nem jósolok nekik fél évnél többet. Annak ellenére, hogy az unió nem szereti a békétlenséget, de Magyarországon, amikor a lakosságszembesül majd azzal, hogy még a nyugdíját is ellopták, az talán fölnyitja a szemét. Sajnálatos módon Magyarországon további, százalékban mérhető reáljövedelem-esés következik be. Az viszont már – képletesen szólva – kinyitja a bicskát a zsebekben. Meggyőződésem az is, hogy ez a társadalmi robbanás vidékről indul majd el.

Orbán segítette Fejti Györgyöt, Medgyessyt 

A vér nem válik vízzé 

• Kezemben van egy jogi csemege, mégpedig a Polgári Kollégium polgári szakág, Bírósági Határozatok Tára 2003/2-es jelzésű irata. Ebben, a 65-ös szám alatt a következőket olvasom: „A rendkívüli perorvoslatot elbíráló bíróság ellen nincs helye kártérítési igény érvényesítésének, arra hivatkozással, hogy a bíróság a felülvizsgálati eljárásban jogellenesen, az eljárási szabályok megsértésével hozta meg döntését.” Ezt a határozatot egy öttagú bírói tanács hozta, alá is írták, innentől kezdve jogerős. Jól értem, hogy ez azt jelenti: ha például a Legfelsőbb Bíróság valamiben tévesen dönt, nekem semmiféle jogorvoslati lehetőségem nincs?
• Az a baj, hogy jól érti, illetve talán még annál is nagyobb baj van. Ha jól meggondoljuk, 1222-ben, az Aranybulla bevezette már az Ellenállási Záradékot, akár a felséggel szemben is, ha az törvénytelenül járt el. Így állíthatom, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezen határozata a legdurvább feudalizmus idejéhez tér vissza, az úgynevezett főúri vagy királyi tévedhetetlenséget, kegyúri jogot törvényesíti ismét. Amit most a Legfelsőbb Bíróság alkotott, példátlan a polgári demokráciák történetében. Hogy azért közérthetőek legyünk: ha véletlenül a bíróság valakit halálra ítélne, mert nem vette észre, hogy már nincs halálbüntetés – bár ez törvénytelen, jogellenes – ez ellen a döntés ellen érdemben mégsem lehetne tiltakozni. Akik részt vettek a döntésben, azokat nem lehetne felelősségre vonni, hiszen az említett jogirat alapján teljes feddhetetlenséget élveznek.
• Nem lehet tőlük számon kérni, hogy miért is hoztak ilyen döntést, és így akár a halálos ítéletet is végre kellene hajtatni?
• Elméletileg igen. Azt kell tehát mondani, hogy a Legfelsőbb Bíróság sok száz évet visszaugorva a feudális jogrendszert állítja ezzel vissza Magyarországon. Feltehető persze, hogy ez a határozat meg fog törni az Európai Unió, a magyar Polgári Törvénykönyv és a Büntető Törvénykönyv joggyakorlatán is. Azonban konzekvensen egységes azzal a gyakorlattal – amelyről már beszéltünk is –, a 2003. március 12-i kormánydöntéssel, illetve kormányértesítéssel, ahol azt közli az igazságügyi kormányzat velünk, hogy a jogalanynak, a honpolgárnak nem alanyi joga az igazság kiderítése. Ha ehhez a szörnyűséges Legfelsőbb Bírósági döntéshez hozzátesszük az Alkotmánybíróság gyakorlatát, amely megerősíti, hogy a honpolgárnak nincs joga az igazság kiderítéséhez, akkor már értjük az igazságszolgáltatásunkkal kapcsolatos, Nyugatról érkező kritikákat, melyek szerint a magyar igazságszolgáltatás kézi vezérlésű, lassú, és hozzátehetjük, nem a polgári demokrácia szabályai szerint működik.
• Az ember elgondolkodik azon, hogy miképpen lehet ilyen határozatot meghozni, amiről az első pillanatban világosan látszik, hogy a magyar honpolgár jogi kiszolgáltatottságát növeli. Senkiben nem vetődik föl a kérdés, hogy ez mennyire igazságtalan?
• Pontosan azért hozza meg ezt a határozatot a Polgári Kollégium, hogy tudassa az állampolgárral, nem vagy velünk egyenlő! Hisz a polgári demokráciák alapelve a tulajdonbiztonság, a jogbiztonság és a közbiztonság. Ebből származik egy örök emberi alapelv, amit az ENSZ alapokmánya is tartalmaz: a jogegyenlőség elve. Magyarországon ma nincs jogegyenlőség, erre ezer példát lehetne mondani, de először érkezett el oda ez az úgynevezett politikai hatalom, de nevezhetném politikai csőcseléknek is, hogy deklarálja: nem csak politikai egyenlősége nincs a honpolgárnak, ezek után a bírói hatalom előtti egyenlősége sincs meg. S nehogy véletlenül valaki azt higgye, hogy ez véletlen. Ezt a nézetet ma a legfontosabb intézmények vallják: a magyar kormány, a függetlenített magyar bíróság és a magyar Alkotmánybíróság. Példátlan a polgári demokráciák történetében ez, és ebben az a legfelháborítóbb, hogy mindez tudatos! Véletlenül ekkorát nem lehet hibázni. Azért nemcsak analfabéták és nemcsak ÁVH-sok vannak a Legfelsőbb Bíróságon. Jórészük persze onnan indult, hiszen például a Legfelsőbb Bíróságon azért jelentős részben – már koruk miatt is – olyanok ülnek, akik a Kádár-rezsimben később semmissé nyilvánított, koncepciós perekben született ítéletek meghozatalában is részt vettek.
• Mondok még néhány közelmúltbéli jogi abszurdumot, legalább is nekem az. Nem olyan régen volt Palotás János vállalkozó Postabankkal szembeni pere, ahol jogerősen nyolcszázmillió forint körüli összeget ítélt meg neki a bíróság. Ez az ügy a Horn-kormány ideje alatt történt postabankos botrányhoz nyúlik vissza, és a kezdeti időszakban Palotás védőügyvédje Bárándy Péter, a jelenlegi igazságügyminiszter volt. Amikor ez az említett tárgyalás zajlott, Bárándy Péter miniszter úr – mivel nyilvános volt a tárgyalás – bent ült a nézőtéren.
• Ez példátlan eset – jogász barátaim hívták föl erre a figyelmemet, s ráadásul még a tévé is bevágta egy pillanatra a miniszter képét –, a hatalommal való visszaélés megismételhetetlen példája. Olyan erős nyomásgyakorlás az ítélkező bíróra, hogy az eset minősítésére szavakat sem találok. Hiszen az igazságügyminiszter határozza meg a költségvetésen keresztül a bíróság működési feltételeit.
• Tehát, ott ül a bíró fenn a pulpituson…
• És vele szemben ül a hallgatók között az az ember, akinek a neve az iratokban szerepel, hiszen Bárándy Péter ügyvédként képviselte Palotás Jánost ebben a hétszázötvenmilliós és annak kamatait is jelentő perben, aki most igazságügyminiszter, és dönt a bírák fizetéséről, a bíróságok eszközellátottságáról, a dologi és anyagi kiadásaikról. Ezt egy jó ízlésű polgári demokráciában a miniszter azonnali lemondatása követné. Ez – mint említettem – a hatalommal való visszaélés legdurvább esete. Példátlan! A bíróságnak föl kellett volna őt szólítani, hogy ameddig Bárándy Péter igazságügyminiszter el nem hagyja a termet, felfüggeszti a tárgyalást.
• Hadd említsek még egy jogi képtelenséget. Amikor a brókerbotrányban elhíresült Kereskedelmi & Hitelbank Equities nevű cégének igazgatója, Kulcsár Attila kimegy Bécsbe, és szóba kerül, hogy kiadja-e Ausztria Magyarországnak Kulcsár Attilát vagy sem, a kiadatási kérelmet az igazságügyminiszter, Bárándy Péter írja alá, és küldi el Bécsbe. Igen ám, de Kulcsár Attila magyarországi védőügyvédje Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. Bárándy Péterről meg tudni kell, hogy korábban a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára volt, még minisztersége előtt. Hogy van ez? Nincs itt valamiféle összeférhetetlenség?
• Jó ízlésű jogállamban ezt nem engedik meg. Bánáti János mindenkit képvisel egyébként, aki gengszter, aki rossz úton jár, legyen az volt miniszterelnök, volt belügyminiszter, jelenlegi miniszterelnök vagy éppen az Energol-ügy botrányos vitéze. Azt tudni kell, hogy közöttük munkaviszonyszerű jogviszony is fenn állt, hiszen Bánátinak alkalmazottja volt Bárándy Péter, az ügyvédi kamara főtitkáraként, és így a kamaránál az adminisztrációt vezette. Tehát miniszterként a volt főnöke ellen cselekszik, s ez a két tevékenység összeférhetetlen egymással. Valamelyiküknek az ügyben vissza kellett volna lépni, vélhetőleg Bánáti úrnak. Jó ízlésű polgári demokráciában ilyet nem engednek meg, ráadásul úgy nem, hogy Kulcsár Attilát, meg nem engedhető módon, kimenekítik a magyar igazságszolgáltatás elől, tudatosan!
• Haladjunk tovább ezen a vonalon, de most már koncentráljunk egyértelműen Kulcsár Attilára. Hiszen a közelmúltban látott napvilágot az a bécsi döntés, amelyet Kulcsár Attila bécsi ügyvédje közölt a nyilvánossággal, hogy Kulcsárt nem engedik haza, nem adják ki Magyarországnak, mert attól tartanak, hogy Magyarországon hátrány érheti őt a bírósági tárgyalásokon. Csak emlékeztetek, arról a Kulcsár Attiláról van szó, aki abban a bizonyos Equities brókerügyben a hivatalosságok szerint egymilliárd forintot ide-oda elszámolt. Egyesek szerint azért ennél sokkal több pénzről van szó. És arról a Kulcsár Attiláról van szó, akinek Bécsben, hogy szabadlábon védekezhessen, körülbelül 25 milliárd forintnak megfelelő eurót kellett volna fizetnie óvadék fejében.
• Valóban megjelent egy nyúlfarknyi hír, hogy nem fogják őt Magyarországnak kiadni…
• A sajtóban senki nem foglalkozott a továbbiakban ezzel. Egyetlen cím nélküli hírt ért ez meg csupán valamelyik napilapunkban.
• Ha Magyarországon sajtószabadság lenne, nyilvánvaló, hogy ez óriási hír lenne. Tudniillik, jelenleg az történik, hogy az osztrák titkosszolgálat kifaggatta Kulcsár Attilát a politikai és gazdasági kapcsolatairól, több újságcikk meg is jelent erről Nyugaton, amit természetesen a magyar sajtó nem vett át. Ezek a cikkek ugyanis ma már Magyarországot oly módon állítják be, hogy az egész bankrendszerünk egy lecsúszott brókerrendszer. Sajnálatos módon egyébként ezek az állítások igazak, Ausztriában az üggyel kapcsolatban megjelenő írások pénzmosásról szólnak. Egyet viszont tudni kell, ha Kulcsár Attilát hazaengednék – ez egy nagyon finom megfogalmazása a bécsi sajtónak – akkor nem biztos, hogy a bírósági eljárással lenne problémája, mert egy hozzá hasonló, pénzmosó politikusokhoz kapcsolódó embert már eltettek láb alól Magyarországon. Zemplényi Györgynek hívták az illetőt, akit egyébként egy Doszpot Péter nevezetű úriember védett hajdanában, amikor éppen szolgálaton kívüli rendőr volt.
• A sztárzsaruról van szó…
• A sztárzsaruról, aki most MSZP-s országgyűlési képviselő. De azért azt tudni kell, amikor Kulcsár Attila Bécsbe ment, talán az életét mentette meg. Ha visszajött volna – vélhetően azért, hogy ne beszélhessen, azért, hogy ez a mérhetetlen szenny, ami fölhalmozódott a magyar brókereken keresztül, több százmilliárd forintos csalásokkal, láncreakciószerű robbanást előidézve, ne derüljön ki –, megölték volna.
– Ha már Zemplényi Györgyöt szóba hozta, mi úgy tudjuk, hogy természetes halállal halt meg. Megint csak az emlékezet felfrissítésére mondom: Zemplényi volt az, aki az Úszószövetség elnökeként rengeteg pénzt szerzett innen-onnan, később pénzügyi zűrzavarok keletkeztek, s ha az ügyet bolygatták volna, sok ismert és magas polcon ülő ember került volna kellemetlen helyzetbe.
• Igen, arról a Zemplényi Györgyről van szó. Gyakorlatilag Kulcsár Attilához hasonlóan ő is állami pénzeket használt föl és forgatta meg a tőzsdén. Zemplényi György aztán kiment pénzt mosni Svédországba, Ausztráliába, a körözése ellenére háromszor is körbejárta a világot. Magyarul mondva nem körözte őt senki, a magyar igazságszolgáltatás nem adott ki ellene semmilyen elfogatóparancsot, és amikor már veszélyes volt a helyzete Izraelben, mert ott is nagyon sok embert „lenyúlt”, mint álérsek Svédországban is, a magyar titkosszolgálat és a magyar rendőrség vezetése visszalopta Magyarországra. Ugyanúgy történt ez, mint hajdanában, amikor a Moszad Izraelbe lopta a Dél-Amerikában élő Eichmannt, és kivégeztette. Ugyanolyan törvénytelenül, ugyanúgy idegen állam területére hatolt be a magyar rendőrség, mint ahogy akkor az izraeliek tették. A Zemplényi-ügy miatt egyébként az akkori főkapitányt a bíróság el is ítélte, majd amikor a Fidesz-kormány került hatalomra, fölmentették. Zemplényi György halála előre eltervezett volt. Titkosszolgálati tisztekkel beszéltem, ők mondták, hogy a testébe rákos burjánzást előidéző injekciót fecskendeztek be.
• Tehát előidézték a rákot?
• Igen, előidézték. Ez nem ritkaság egyébként. Amikor ’99-ben beszéltem erről az ügyről, Zemplényi még élt. Azt válaszolták nekem, hogy egy jól irányzott injekció következtében az élete már leáldozóban van. Azért, mert túlontúl sok ismert ember került a környékére…
• A politikai életből?
• Igen. Miniszter, bankár, mindenki. Ugyanazok a bankárok, akik most benne vannak az Equities-ügyben, a Zemplényi-ügyben is benne voltak. Akkor is bankárok, vezérigazgatók és vezérigazgató-helyettesek voltak. Ámbátor az Equities-botrány főszereplői 2002-től Draskovics Tibor – Medgyessy kabinetfőnöke – és László Csaba, aki jelenleg a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere. Ők mindketten vezérigazgató-helyettesek voltak, és hivatalból felügyelték az Equitiest, amely száz százalékban a K&H Bank tulajdona. Nehogy azt higgye valaki, hogy ott, ahol tízmilliárdos befektetések vannak, arról naponta ne tárgyalnának a bank operatív vezetői, s az említett urak ne tudtak volna arról, hogy mi zajlik a bankban.
• Zemplényinél mennyi pénzről volt szó?
• Mai értéken tizenöt-húszmilliárdról, ami el is tűnt. Magyarországon minden pénz eltűnik. A London Brókernél eltűnt tízmilliárd, a Falcon Brókernél is, a Reál Brókernél, a Globex Holdingnál. Ezek a brókercégek a magyar gazdaságból az elmúlt másfél évtizedben több mint ezermilliárd forintot loptak el, a zsebünkből, és egyetlenegy esetben sem térült meg a kár. De ami most történik, a jogállamiságot veszélyezteti. Nemcsak azzal, hogy a nevezett személyt egy nyugati ország titkosszolgálata kifaggatja, és hazánkat éri emiatt csapás…
• Kulcsár nem jön haza, esetleg elmegy Ibizára, folytatja a nyaralását esztendőkön keresztül. Bécsből – gondolom én –, majd jelentenek az Európai Unió központjába, Brüsszelbe, elmondják, hogy Magyarországon mi történt …
• Már megtették. Nyugati mértékadó polgári lapokban már mindez megjelent, és vissza is minősítették ezek alapján Magyarország bankrendszerét. Az igazi probléma az, hogy erről a magyar sajtó egy sort sem írt, mert a magyar sajtó munkatársai ugyanezeknek a brókereknek és pénzembereknek a zsebében van.
• Ugyanaz a VIP-lista az OTP-nél, a Kereskedelmi és Hitelbanknál…
• De ugyanezek a bankok fizetik az újságokat is, oly módon, hogy hirdetésekkel tartják életben az egyébként gazdaságtalanul működő lapokat. Tehát a legnagyobb megrendelők a hirdetési rovatban ezek a bankok, így azt íratnak meg az újságokban, amit akarnak. Legyen az a Népszabadság, a Magyar Hírlap, legyen az bal- vagy jobboldali újság. Igazából az adófizetők pénzéből fölépített kereskedelmi bankrendszer, valamint az állami tulajdon idézte elő ezt a jogi zűrzavart és zagyvaságot, amit ma Magyarországon nap, mint nap megélünk. Valójából minden egyes adat a csalásra épül, mert azokat a pénzeket, amelyeket ezek a brókerek forgatnak, kifejezett törvényi tiltás ellenére teszik már 1991 óta. A brókerek által forgatott pénz jelentős része ugyanis a költségvetésből származik, amit a pénzintézeti törvény és a végrehajtási rendelet tilt. A pénzügyi befektetés tehát tilos, mivel költségvetési adóforintról van szó. És a költségvetési adóforintokat olyan pénzügyi befektetési körbe vinni, amelynek nincs biztosítása, tiltott, mert egy rossz befektetéssel mindannyiunk vagyona vész el. Éppen ezért döbbenetes, hogy állítólag volt egy kormányülés 2002-ben, azzal a céllal, hogy engedélyezzék, hogy a költségvetési pénzeket időlegesen, pénzügyi befektetésre is használhassák. A felháborító az, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól kapott információ szerint 2002 decemberében, ebben a témában nem is volt kormányülés. A miniszter urak pedig, finoman kifejezve, nem is látogatták a parlament épületét. Az adatokat ellenőriztük, igazak.
• A nem létező kormányülésről, mint valódiról, mint az adott témában döntőről, jegyzőkönyv is készült?
• Igen, csak nem voltak jelen a miniszterek, s nem volt jelen a miniszterelnök sem.
• Minek néznek ezek az emberek bennünket?!
• Ugyanannak, aminek a Gyurcsány-botránynál. Ez még csúnyább botrány, mint a nem létező kormányülés jegyzőkönyve. Gyakorlatilag az utóbbi három hétben már semmilyen új információ nem jelent meg Kulcsár-ügyben sem, és nem is nagyon fog. Ez történik, amikor az igazán súlyos kérdések fölvetődnek, és közvetlenül bebizonyosodik a politikai „elit” érintettsége. Amikor ennek a körnek a maffiajellegű cselekményei kerülnek napvilágra, azonnal abbahagyják az adatok szolgáltatását a sajtónak.
• Gondoljuk végig, mi történt az olajszőkítésnél, az olajbizottságnál! Teljesen megfeneklett a vizsgálat, nem lett értékelhető végeredménye. Nézzük meg, hogy az úgynevezett ügynökügyben 2002-ben, a Mécs Imre-bizottságban mi történt, vagy abban a bizottságban, amit Balogh László MDF-es országgyűlési képviselő vezetett. Ott sem jutottak a végére, összekevertek mindent, olyannyira, hogy egyáltalán nem tudtuk, most ki a tiszta ember, ki a sáros, ki a pötytyös. Ugyanez várható a brókerügyben is?
• Ugyanez. De azért, hogy nem történt semmi, ez nem igaz. Az első nagy botránynál Zemplényi György meghalt. Olajügyek: azok az emberek, akik vádalku ígéretében súgtak a hatalomnak, ma börtönben vannak. Azért, hogy soha többé ne súgjon senki semmit a politikusokról.
• Az az illető, aki börtönben van az olajügyben, kiről súgott?
• Pintér Sándorról. Arról, hogy részt vett Kiss Ernővel az olajszőkítésben, a pénzfelvételben Hámori Csabával és a többiekkel együtt. Megvan a bizottsági jegyzőkönyv, ezt nagyon nehéz lesz letagadni. Hasonló jegyzőkönyvek sorozatával rendelkezünk. De azok az emberek, akik meg mernek szólalni, vagy elhiszik azt, hogy vádalkuban föltárhatják az igazságot, és így esetleg a börtönbüntetésből szabadulhatnak, ma börtönben vannak. A Kuka csúfnevű például hat évet kapott, azt se tudják, hogy miért. De még mindig jobban jártak a börtönbe csukottak azoknál, akiket, mert szólni mertek, meggyilkoltak. Zubovicsra, Boros Tamásra gondolok például. Itt már a politika dönti el, hogy nincs szükség további botrányra, most már ködösítgetünk. Természetesen a szervezett bűnözés, ez nemzetközi tapasztalat, abban a szent pillanatban, amikor kormányváltás van – azért, hogy a nagy elosztórendszerekből részesedhessen – azonnal az új kormányhoz csatlakozik. Bizonyíthatóan.
• És akkor varázsütésre egyszer csak semmit nem írnak az újságok semmiről, a rádiók, tévék sem beszélnek. S a nagy csönd után egyszer csak Kulcsár-ügy sincs, és az emberek egy idő után már az újabb botrányt figyelik, és el is feledkeznek arról, hogy volt egyszer egy brókerbalhé.
• Ez törvényszerűen így lesz. Fölmértük mostanában barátaimmal, hogy ki emlékszik még Pallag Lászlóra.
• Az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság kisgazda elnökére, akit aztán elég szépen megbüntettek. Elárverezték a házát…
• Kifosztotta őt a maffia. Akikkel szemben viszont Pallag vizsgálódott, a ’93-as, ’94-es ötszázmilliárdos csalások ügyében, azokkal szemben nincsenek ítéletek. De Pallag László ellen iszonyatos ítéleteket hoztak meg törvénytelenül, és kifosztották a vagyonából. De mi az, ami érdekes még ezen túl? Az, hogy lassan már nem tudják az emberek, hogy ki volt Pallag László. Csak azt, hogy volt egy kisgazda, aki valamilyen ügyben benne volt. Ordibált valamit az olajügyek miatt. Amikor ezeket fölmérettem, barátaimmal együtt azt mondtuk, hogy három év múlva pedig már nem is fognak emlékezni arra, hogy egyáltalán voltak olajügyek. Tehát ezért kellett így irányítani, hogy először elég információ volt, kicsit kiabáltak ezek a megfizetett újságírók a politikusok kérésére, de aztán elaltatták az ügyet. Vélhetően ez történik a Kulcsár-ügyben is, úgy, hogy Kulcsár Attila életben marad. Nem hozzák haza Magyarországra, mert ha igen, itt megölik! Tapasztalat alapján mondom. Itt nem szabad kideríteni semmit sem, mert ha bármi kiderül hazánkban, az beláthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamatokat indít el.
• Ez azért eléggé elszomorító.
• Nyugati forrásokat idézek.
• Hogyha ezt végiggondolom, akkor megint arról beszél, hogy lehet itt szó akármilyen oldalon álló politikusról, egygyökerű az egész úgynevezett politikai elit. Egygyökerű. Mindegyik párt és azok vezetői az MSZMP köpönyegéből bújtak ki.
• Minden ismert politikai erőt onnan varázsoltak elő. És most már nem csak mi mondjuk ezt, hanem ezt mondja már az úgynevezett jobboldali politológus csapat is, s a baloldaliak is, Kéri Lászlóéktól, Ágh Attilától, Lengyel Lászlótól kezdve mindenki. Sőt ma már azt is elmondják aktív és visszavonult rendőrtisztek, ügyészek, bírók, hogy a politikai „elit” egy nagy csürhe. Hangsúlyozom, ezt nem négyszemközti beszélgetésben, hanem több esetben újságban írják le, hogy egygyökerű, és hozzá nem értő, nem a hazájuk érdekében szolgáló vezetőink vannak. Mindez megjelent már Nyugaton is, az Economistben, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, tehát több olyan polgári lapban, amely mértékadó Nyugat-Európában. Ezeket az írásokat azonban Magyarországon elhallgatják, szinte államtitoknak minősítik. Tehát igazából azt nem szeretné a magyar politikai „elit”, hogy kiderüljön, meztelen a király. Mert egy-egy brókerügyben, egy-egy gazdasági ügyben egy valami biztos: legföljebb a politikus távozik négy év múlva, választások útján, de a bankár marad. Az, aki a pénzt osztja.
• Hadd térjek még vissza egy pillanatra Kulcsár Attilához, pontosabban a bankvilághoz. Egy érdekes beszélgetést hallottam, láttam a közszolgálati magyar televízióban. Egy késő esti műsorról van szó, ahol a riporter hölgy Fekete Jánosnak, a Kádár-rezsim kedvelt bankárának, a Magyar Nemzeti Bank akkori elnökhelyettesének, Magyarország fő eladósítójának föltette a kérdést, hogy mi a véleménye a mostani bankvilágban történtekről, és itt kifejezetten a Kereskedelmi és Hitelbankra és az akörül történtekre gondolt. Fekete János azt válaszolta, nem akar ezzel különösebben foglalkozni, de azért annyit el kéne mondani, hogy a Kádár-rendszerben is loptak a bankárok, de nem így.
• Igen, a matuzsálemkorú ember igazat mondott, a bankárok mindenütt lopnak. Hol legálisan, hol illegálisan. De mondtam, hogy Fekete János már nem vállal sorsközösséget a Medgyessy-kormánnyal, mert tudja a pénzügyi információk alapján, hogy ez a gazdaság tönkrement. Múlt időben beszélünk! A korrupció egy ideig serkenti a gazdaságot. Meglepő dolgot mondok: az olajkorrupció nélkül Magyarország valószínű még rosszabb helyzetben lenne, mint amilyenben jelenleg van.
• Mert a korrupció tőkemozgást idézett elő…
• Így van, és ebből bizonyos beruházások is elkészültek. A leggyorsabban fejlődő gazdaság akkor volt Európában, amikor Olaszországban a kegyetlen maffia volt az úr. Akkor épültek a vonalas létesítmények, az egész útpályarendszer, a vízhálózat és a többi…
• De a fordítottja is igaz. Azért élhetett jól a maffia, mert akkor épültek a vonalas létesítmények, mert akkor vették ki az állami pénzt, s vágta zsebre a maffia, s osztott vissza belőle a politikának…
• Mert egy volt a maffia a politikai „elittel”. Ez volt Olaszországban. De csak volt. Hetven évvel ezelőtt ez volt az Amerikai Egyesült Államokban is, írják le az Amerikai Egyesült Államok igazságügyi szakemberei.
• És Magyarországon most mi van?
• Magyarországon is egy és ugyanaz a szervezett bűnözés és a politikai élcsapat. Ugyanazok a szereplők. De az ügyvédjeik is ugyanazok. Ugyanaz a politikus ügyvédje, és a gengszter ügyvédje. Ha a Petneházyba elmennek, ott egy politikus, egy gengszter, egy bankár található. Hogy most éppen melyik a gengszter, melyik a bankár, nem tudni. Ma Magyarországon tegezik egymást a gengszterek és a politikusok, és ugyanolyan módon fosztogatják hazánkat, mint ahogyan tették ezt ötven évvel ezelőtt Olaszországban. Sok halálos áldozatot követelt, mikorra sikerült ott annyira fölbomlasztani a maffiát, hogy kiszorítsák az államigazgatásból és a bankrendszerből.
• Arról beszélünk mostanában, hogy a jelenlegi gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, Gyurcsány Ferenc, aki körülbelül négymilliárdos vagyon tulajdonosa, birtokosa, 1994-ben, a Boross-kormány időszakában – az utolsó pillanatokban, még ’94 májusában – jutott a balatonöszödi kormányüdülőből egy háromszáz négyzetméteres üdülőrészhez. Kilencszáz négyzetméteres telken van ez az üdülőrész, és közvetlenül a Balatonra néz a ház. Harmincmillió forintért vette meg, pontosabban lízingelte tíz évre. Van egy másik Gyurcsány-ügy is. Budapesten, a Szalay utcában, az V. kerületben ötezer négyzetméternyi részt vett meg az Oktatási Minisztériumból, az ott működött óvodából az akkor még vállalkozó, ma sportminiszter Gyurcsány, ha jól emlékszem, összesen húszmillió forintért. Ugyanakkor kialakítottak egy képviselői klubot, ugyanott a földszinten, aminek a felújítása állami pénzből, százmillió forintért történt. Tehát a klub Gyurcsány Ferencé, de állami pénzből újították fel. Tízmilliót adott hozzá Gyurcsány, kilencvenmilliót az állam. Medgyessy Péter – a miniszterelnök – a következőképpen reagált erre: Gyurcsány Ferenc sportminiszter tevékenységével semmiféle baj nincs, ezzel kapcsolatban semmiféle kifogás nem érkezett. Viszont, ami a gazdasági tevékenységét illeti, ott meg nem érheti szó a ház elejét, hiszen a ’90-es évek elején, amikor Gyurcsány vásárolt, mindenki így csinálta.
• Hát ha Medgyessy Péter ezt a mondását a bíróság előtt tette volna meg… Ezt hívják őszinte, beismerő vallomásnak, de nem ilyen egyszerű a dolog. Gyurcsányról tudni kell, hogy ő az Apró-klán tagja, Apró Antal erőszakos kommunista főkolompos unokáját vette el feleségül.
• Apró Antal – erről is írtunk már – ÁVH-s tiszt, Rákosi és Kádár kegyeltje volt. A Kádár-rezsim miniszterelnöke, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke, az Országgyűlés elnöke. Két gyereke van, Apró Antal és Apró Piroska. Apró Piroska lánya Dobrev Klára, aki Medgyessy mellett dolgozik. Dobrev Klára pedig Gyurcsány Ferenc felesége.
• Itt is lehet látni, hogy mennyire összetartozik ez az ÁVH-s bagázs, mert mindezt az értéket a Boross-kormány idején kapta meg. De hogy? Birtokunkban van most már az a dokumentum, amely bizonyítja, hogy mindez törvénytelenül történt. Nemcsak azért, mert a törvény szerint az állami tulajdonnál húszmillió forint feletti értékű vagyontárgyat nem lehet lízingelni. Ahhoz pedig, hogy adásvételre kerüljön a sor, engedély kell. A magyar kormány ’93 őszén, amikor még élt Antall József, de már Boross Péter vezette a kormányüléseket, döntést hozott. Szilvásy György „megetette” Balsai Istvánt, Mádl Ferencet, hogy az öszödi üdülő egy részét el kell adni, mert hiányos a kormány költségvetése. Szilvásy György akkor a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára volt, jelenleg szintén államtitkár. Ő a tettestársa Gyurcsány Ferencnek. Jöhetett jobb- vagy baloldali kormány, Szilvásy György mindegyikben államtitkár volt. Mi ez, ha nem az egygyökerűség bizonyítása? Ő egy gengszter úr, ezt nyugodt szívvel merem kijelenteni, hiszen 11:0 arányban szavazta le a magyar kormány a balatonöszödi üdülőrész eladást, mert az egyik miniszter fölszólalt, és azt mondta, milyen kormány vagyunk mi, hogy egy vacak üdülő bérleti jogának átadásával akarjuk a magyar költségvetést rendbe tenni. És erre föl a magyar miniszterek közül többen körülnéztek: „Tényleg, mi ennyire hülyék vagyunk?” Ezek után megszavazták, hogy nem szabad ezt értékesíteni. Szilvásy György ekkor, a jegyzőkönyv szerint, odaszólt Balsainak, hogy de hiszen ezt már neked megmondtam, miniszter úr, megállapodtunk. Erre Balsai lakonikus rövidséggel azt mondta, tévedtem. Mádl Ferenc is azt mondta: tévedtem, tehát nem értékesítjük. Kifejezett tiltás ellenére Szilvásy mégis értékesítette az öszödi kormányüdülő említett részét, tehát megvalósította a csalás bűntettét, a közokirat hamisítás bűncselekményét, és vélhetően, ha egyszer Magyarországon polgári demokrácia lesz, ezeket a bűncselekményeket, miután nem évülnek el, a magyar bíróság több éves börtönbüntetéssel fogja „jutalmazni”. És itt még arról nem is beszéltem, hogy ugyanez a jóember mekkora vagyont szerzett magának. De térjünk vissza Medgyessy Péterre, idézzük a nagy klasszikust: „mindenki így csinálta”! Csak azt nem folytatta Péter úr, hogy ez törvénytelen, alkotmányellenes, Büntető Törvénykönyv- és Polgári Törvénykönyv-ellenes. Ha a politikai „elit” vagy a „bankárelit” azt mondja, hogy téged ugyan, aki nem adsz számlát húsz forintról, húszezer forintra büntetlek, de ha tízmilliárdot lopsz, azt szabad, akkor ez nem politikai elit, hanem hazaárulók gyülekezete, a Btk. 144. §-a alapján. Ugyanezt mondják a nemzetbiztonság vezető jogásztisztjei, ugyanezt mondják a fiatal ügyészek és azok a rendőrtisztek, akik folyamatos kapcsolatban állnak velünk. Tehát ezek nem egyedi vélekedések.
• Van még egy érdekesség így a végén, cukor a csésze alján. 1989-ben, amikor az Ellenzéki Kerekasztal – a törvénytelen Ellenzéki Kerekasztal – ülésezett, Pozsgay Imre távollétében Fejti György vezette az MSZMP tárgyalócsoportját. Fejti György volt az MSZMP Központi Bizottságának titkára, azt megelőzően Borsod megyében volt MSZMP első titkár, aztán a KISZ Központi Bizottságának titkáraként is dolgozott, szóval az életútja egyértelmű és elvtársi. Fejti Györgyről esztendőkön keresztül nem tudtunk semmit. Majd a napokban előkerült a neve, merthogy a sok-sok postarablás után úgy döntött a Magyar Posta vezetősége, hogy olyan patront helyeznek el a postástáskákban, a pénzek mellett, hogyha a postást megtámadják, ez a patron kinyílik, befesti a pénzt, és a pénz abban a pillanatban értéktelenné válik. Tehát nem érdemes bántani vagy megölni a postást. Ezeket a táskákat, patronokat meg kell vásárolnia a Magyar Postának, 178 millió forintos üzletről van szó! És ki kaptameg ezt az üzletet? Fejti György cége. De Fejti György elmondta egy rádióinterjúban – a saját fülemmel hallottam –, hogy ne tessék megdöbbenni, hogy én a Magyar Postával üzleti kapcsolatban állok, hiszen 1999-ben, az Orbán-kormány idején is már együtt dolgoztunk, tehát a mi együttműködésünk messzire nyúlik vissza.
• Fejti György szintén őszinte beismerő vallomást tett, egygyökerű ez a csapat. Egyébként az Orbán-kormány ideje alatt működött a legjobban Medgyessy Péter tanácsadó cége a MALÉV-nél és a Dunaferrnél. Gondolom, hogy Medgyessy Pétert és csapatát nem éppen a szélső jobboldalon kell megtalálni jelenleg sem. Amikor ezek a postai rablások történtek, amikor nagy kockázattal kis pénzeket vittek el, nagy közfelháborodás közepette, rendőr barátaim és az ezzel foglalkozó operatív tisztek azt mondták – szó szerint idézem őket: „Elnök úr! Itt most nagyon nagy biznisz van a láthatáron. Meg fogják oldani, társadalmi nyomásra, jó üzlettel, hogy a postások táskájában biztonságban legyen a pénz”.
• Hadd fordítsam le, amit mond. Azt állítja, hogy valakik az alvilágban vagy a politikában megszervezték a postások elleni támadásokat…
• Látványosan…
• …majd amikor a köznép azt mondta, hogy szegény postások, hozzák a nyugdíjunkat és megtámadják őket, akkor már valaki üzleti sikerét készítették elő?
• Szent igaz, ez így van! Ez így van egyébként a magyar bankrendszer védelménél is. Amikor egy-egy bank elleni támadás „megesik”, tudott, hogy ha ez tömegesen és azonos elkövetési móddal történik, központilag vezérlik az egészet. De az, hogy 1999-ben az állítólagos nemzeti kormány ideje alatt Fejti György gazdagodik az állami tulajdonú postánál, vagy a MOL Rt.-nél a „kék fényes”, a szabad népes Szabó László, kinek a tolla miatt sokan haltak meg, ha az állítólagos jobboldali kormány regnálása alatt ők gazdagodhatnak, ott az egygyökerűségben kell keresni az okokat. Messze vezetnek ezek a szálak, és valóban csak hab a tortán, hogy az állítólagos MSZMP-s ultrabalos Fejti György gazdasági sikereit 1999-ben az állami tulajdonú – Fidesz-kormány által irányított – postánál alapozza meg. Gondoljunk bele, ha itt a valóban hazáját szerető, konzervatív és keresztény gondolkodású csapat uralkodna, az szakemberként csak és kizárólag a levitézlett kommunista káderekből találná meg az embereit? Ez nem igaz! Egyébként ebből a 178 millióból nem sok nyeresége lesz Fejti elvtársnak, mert ebből a pénzből vissza kell osztani. Nem úgy van az ám, hogy valaki közbeszerzési pályáztatás nélkül megnyeri az üzletet és viheti a pénzt. Itt bizony vissza kell osztani az olyan a tisztességtelen állami alkalmazottaknak, mint amilyen például a Gyurcsány-botrány főszereplője. Igazából az a baj, hogy a magyar költségvetést ezen keresztül meg lehet csapolni, s pusztán azért kell egy-két ilyen „műbalhét” csinálni, hogy még további, jogosnak látszó igényt kielégítsenek, kifejezetten a gazdaságpolitika szereplőinek érdekében, a Fejti Györgyök érdekében. Talán ez is mutatja, hogy mennyire igazak azok a nyugati vélekedések, amelyek szerint Magyarország legnagyobb problémája az, hogy nem alakította ki a saját tulajdonosi rétegét, nem alakította ki a saját polgárságát, honpolgárait nem hozta helyzetbe. Igazi társadalmi robbanáshoz vezethet ez, mert ezek a napvilágra került ügyek izgatják, idegesítik az egyszerű, jó ízlésű magyar honpolgárt. Ezen lehet elbukni. A százmilliárdos csalásokon soha. Az ilyen tíz-húszmilliós kis ügyletekbe fognak belebukni. Meggyőződésem, hogy ez a nép egy újabb Tocsik-ügyet már nem bír el.

Háromszázezermilliárd forint nyomában 

Tizenöt év költségvetése tűnt el 
• 2003 augusztus 17-én, Svájcból hazajövet Ausztriában meghalt Tompos Judit ügyvéd. A hazai újságok szeptember 4-én számoltak be erről. Kőrösi Úr! Ön szerint Ausztriából Magyarországra ilyen lassan jutnak el a hírek?
• Személyesen ismertem Tompos Juditot. Emlékszem az utolsó vele történt találkozómra, az ügyvédnő Nyugatra készült. Rendkívül ideges volt. Olyannyira, hogy idegességében még a kávéscsészét is lesodorta az egyik Margit-körúti presszóban, Szikinger István ügyvédi irodája közelében. Óriási üzletekről beszélt, gázüzletekről, nagy lehetőségekről. Csak azt nem értettem, miért olyan ideges. Tompos Juditnak nagyon komoly politikai és gazdasági kapcsolatai voltak valamennyi párttal, de azért az SZDSZ-hez és az MSZP-hez erősebb szálak fűzték. Az úgynevezett problémás ügyeket képviselte, olyanokat, mint mondjuk a Conexusé, ahol is mai értéken számolva sok tízmilliárd forintos vagyont „kezeltek el”, és aminek a végén meghalt a cég vezetője, László András. A különféle trükkökön keresztülment vagyon azóta sem lett meg. Ügyvédként Boross Ildikóval közösen védték Szeva bácsit. Tudni kell, hogy Szemjon Mogiljevics a világ tíz legjobban keresett gengsztere közé tartozik Amerikában, bírói ítélettel. Az ügyvédnő munkájából adódóan nagyon sok hírhedt alvilági alakot ismert.
• Leo Stekurát is.
• Igen, őt is. Leo Stekura egyébként 1998-99-ben szakértő volt a Fideszben, egészen addig, amíg a Deák Gábor vezette Betonútépítőnél ki nem robbant az a bizonyos gyilkossági ügy.
• Mi volt az?
• A Pannon Bróker kapcsán agyonvertek egy pár embert. Egy Veres István nevezetű embert például igencsak elagyabugyálták az oroszok, Szergejék, Igorék, Leo Stekuráék. Egyébként az a pannon brókeres ügy nagyságában legalább akkora, mint ez a mostani kereskedelmi és hitelbankos tolvajlás, de azt sikerült nagy csöndben megoldani, mert a Fidesz rendkívül jól kezelte az ügyet. Az akkori legnagyobb kormányzópárt azonnal visszavonta a „szakértő” urak parlamenti belépőit. Ügyesebbek voltak ebben is, nem úgy, mint az MSZP Kulcsár esetében. Ezekben az ügyekben is részt vett Judit, és bizony – elmondása és Tímár György baráti társaságnál elmondottak szerint – nagyon sok céget alapított Nyugaton, több ezret.
• Milyen cégek voltak ezek?
• Off shore cégek, amelyeken keresztül tisztára mossák a bűnözésből keletkező pénzt. Hivatalos amerikai adat – Magyarországon ezt nem szokták nyilvánosságra hozni –, hogy Szeva bácsi több mint kétmilliárd dollárt mosott tisztára hazánkban. Természetesen mindez nem tűnt fel a magyar igazságszolgáltatásnak és a nyomozószerveknek.
• Tompos Judit kik számára hozta létre ezeket a cégeket?
• Akiket elmondtam, tehát az alvilág jelentős személyeinek, valamint az SZDSZ vezető politikusainak.
• Név szerint kiknek?
• Nem szeretnék neveket mondani. Vezető gazdasági szakemberekkel és politikusokkal állt kapcsolatban az SZDSZ-ben és az MSZP-ben is. Én ismertem ezeket a kapcsolatokat, de mondandómat nem szeretném kibővíteni nevekkel, ám hangsúlyozom, vezető politikusokról van szó, olyanokról, akik az olajügyekben is érintettek voltak. Azt hiszem, az érintettek körét így elég jól behatároltam.
• Akik ismerik az igazságot, azok azt is tudják, hogy ez nem egyszerű közlekedési baleset volt, hiszen a testrészeit – és bocsánat, hogy ilyenről beszélünk – a kocsitól legalább kétszáz méterre szedték össze. Arról viszont senki sem beszél, hogy a kocsiban utazott egy, a politika által nagyon is ismert magyar állampolgárságú férfi is, aki szintén meghalt.
• Osztrák barátaink mondták ezt el. Azt azonban tudni kell, hogy ha valamit az alvilág vagy a „Cég” szervez meg, akkor kevés esély van arra, hogy az igazság kiderüljön. Folyamatosan beigazolódik, amit már a könyv elején is mondtunk, hogy amikor 2002-ben a szocialistákra szavaztunk, akkor a robbantásokra szavaztunk. Azt hiszem, hogy a politikusok most már vezéráldozatokat hoznak, hiszen a politika soha nem látott mértékben keveredett össze az alvilággal, és ebben a körben benne vannak az ügyvédek, a bírók is.
• Ön szerint tehát valakik besegítettek abba, hogy Tompos Judit meghaljon?
• Az osztrák adatok alapján ez joggal feltételezhető.
• Maradjunk még mindig a bűn útján. Augusztus végén Budapesten, Óbudán egy éjszaka tíz lövéssel megöltek egy embert. Mindenki Ragyás Tóniként ismeri az áldozatot. A gyilkosságot követő napon Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya sajtóértekezletet tartott, és sietett leszögezni, hogy piti ügyről van szó. Azt mondta, „Ragyás Tóni” nem alvilági leszámolás áldozata lett. Miért volt olyan fontos Gergényi Péternek azonnal kijelenteni, hogy itt szó sem lehetett alvilági számonkérésről?
• Gergényi Péter kiállt a kamerák elé, és azt mondta, nem tudnak semmit a gyilkosság hátteréről, annyit tudnak csak, hogy ez nem alvilági leszámolás. Rendőr barátaim hívtak föl azonnal, hogy ekkora butaságot még biztosan nem hallottam, vagyis hogy nem tudnak semmit, de azt igen, hogy nem alvilági leszámolás. Ragyás Tóni – kegyeletsértés nélkül mondható – erőszakos pénzbehajtó volt. Erős politikai kapcsolatokkal rendelkezett, és bizony – már többször mondtuk –, hogy az olaj-alvilág összenőtt a politikai alvilággal. „Ragyás” egy erőszakos fiatalemberekből álló csapat tagja volt, akik Budapesten, a Szentmihályi úton, Dorogon és Szajolban olajat szőkítettek. A telephelyeik közül a Budapest, XIV. kerületi Szentmihályi úti volt a legnagyobb. A telepet ötven kamion hagyta el éjszakánként, rendőri biztosítással. Megfordultak itt a legnagyobb olajszőkítők, hogy csak példaként Tisza Jóskát említsem. Naponta több millió liter olajat szőkítettek, és az azóta a szabad világba átjött vezetőjük Pintér Sándorral ápolt rendkívül jó kapcsolatokat.
• Kiről van szó?
• Szentkereszti Péterről, aki Ragyás Tóni főnöke volt, s aki egyben az említett olajszőkítő helyek főnöke is volt. Igen, mindig áttételekkel találkozunk, a bűn soha nem jelentkezik tisztán, de az évek múlásával a bűnösök így lesznek Grál-lovagok. Amiket elmondtam, rendőrségi és ügyészségi jegyzőkönyvekből idézem, tehát nem a saját állításaim. Mindez szerepel a központi nyomozóhivatal anyagában is.
• A Szamuráj Bt., ami egy őrző-védő szolgálat, Szentkereszti Péteré volt?
• Igen, és az is benne van az anyagokban, hogy nevezett személy húszmillió forint kölcsönt adott a Preventív megvásárlására Pintér Sándornak, Orbán Viktor volt belügyminiszterének. Így nő át egyik rendszer a másikba.
• Szentkereszti Péter tehát Dorogon a tározóban, aztán itt Budapesten, a XIV kerületben és Szajolban volt olajszőkítő. Mikor?
• 1991-92-93-ban. Persze itt nemcsak az olajszőkítés szerepel „üzleti” lehetőségként, kapcsolódik hozzá a halasztott vámfizetés is, tehát az, amikor a határon beérkezett az áru, és a jövedéki adót, valamint a vámot nem kellett érte azonnal kifizetni. Ezek az emberek egyébként rendszeresen dolgoztattak fantomcégekkel, és a hatóság megtévesztésére, meg a pénz eltüntetésére hetente negyven-ötven céget is felszámoltak az ország területén. Amikor egyszer-egyszer valakinél rajtaütött a szervezet, akkor a helyszíneken néhány nevesincs hajléktalant talált, akiket nem lehetett felelősségre vonni.
• Szentkereszti Péter kötődött valamelyik párthoz?
• MSZP-közeli ember volt, hiszen az igazi nagy olajozása is az MSZP-s pénztárnokot és az MSZP-s kasszát szaporította, annak ellenére, hogy mindez az MDF-kormány ideje alatt történt. Ez az alvilági tevékenység egészen 1996-ig mérhetetlen nagy jövedelmet termelt, de aztán bezárták az utolsó kiskaput is a jövedéki termékek behozatalánál.
• Ön szerint bezárták? Hiszen arról hallani, hogy 2004. január elsejétől az orsóolaj kikerül a jövedéki termékek közül.
• Ez már benne van a költségvetési törvénytervezetben, magyarul a politika ismételten létrehozza az olajmaffiát. Lehet, hogy ettől várják megint a gazdaság élénkítését, mint ahogy történt ez 1991-92-ben vagy 1993-ban.
• Beszéljünk még egy „bűnesetről”! Budapesten, a Nyugati-pályaudvarnál 2003. augusztus végén a 6-os villamoson egy fiatalember hátizsákjában bombaszerű készítmény robbant. A rendőrség itt is egyszerűsítette egy kicsit a dolgot, mert azt mondták, a fiatalembert valaki megfenyegette, és félelmében egy Flaubert pisztolyt és egy ilyen robbanóelegyet tett a hátizsákjába, ezzel járkált mindenhová, s a folyadék a hőtől vagy az ütődéstől véletlenül felrobbant. Szóval egy gyáva fiatalember véletlenszerűen robbantott a 6-os villamoson.
• Mindjárt az elején felvázolták ezt a verziót. Ez egy nagyon nagy hülyeség! Utána őrizetbe vették, majd letartóztatták az egyébként megsérült fiatalembert. A robbanószerkezet, a rendőrségi verzióval ellentétben, nyilvánvalóan megrendelésre készült. Hiszen ha megnézzük az utóbbi egy évet, több tucat „molotov-koktélos” robbantás történt az országban.
• Azt gondolja, hogy megrendelésre dolgozott ez a fiatalember?
• Természetesen, megrendelésre. Meg kell nézni az utóbbi évek tűzgyújtásos, „molotov-koktélos” robbantásos bűncselekményeit! Ez több tucatot tesz ki. De az óriási butaság, amikor az imént említett magyarázatot adja a rendőr első ijedtében vagy megrendelésre, mivel – azt sugallja a hatalom – most nyugalomra van szükség. Ezért bagatellizálják a bűncselekményeket. Egy ideje azzal az indokkal, hogy nyugodtak legyenek az emberek, teli vannak már a közterek is rendőrrel – az egész országban egyébként –, ami lehet, hogy jó, lehet, hogy nem, de a nagyfokú rendőri jelenlét azt sejteti, a hatalom fél. Azt mondják, hogy ez a fiatalember gyáva, azért közlekedik ilyen felszereltséggel, holott azon az alapon, amit elmondtak, pszichológushozkellett volna már őt vinni, és bizonyos, hogy a szakvélemény alapján nem lenne büntethető. De még egyszer mondom, ez a magyarázat kitalált dolog. Nyilvánvaló, hogy most megkeresik a kapcsolatait, hogy hova is szállított már korábban ezekből a „töltetekből”. Egy igazán komoly robbanószerkezetet előállító ember soha nem gyávaságból csinál ilyesmit. Márpedig látszik, hogy ez a fiatalember érti a dolgát. Valószínű, hogy a Clodó utáni „vállalkozások” élednek újjá.
• Ki most az alvilági főnök?
• Ma az alvilág egy az őrző-védő szolgálatokkal és a politikával. Tudomásul kell venni, hogy az igazi erőszakszervezetek most már – a rendőrség és a katonaság tudatos leépítésével – létszámban is az őrző-védő szolgálatok, amelyek a pénzszállítástól kezdve a pénzbehajtásokat is intézik.
• És amely szolgálatok jelentős részének központja – írtuk ezt az előző könyvünkben – Izraelben van.
• A nagy cégek jelentős része izraeli alapítású, izraeli tőkével működik, és izraeli a kiképzése. Nem is titok ez egyébként: az önvédelmükről méltán híres izraeli cégek betelepültek Kelet-Közép-Európába, és anyagilag is támogatják például a magyar őrző-védő szolgálatokat.
• Folytatva az iménti kérdést, ki uralkodik most az őrző-védő szolgálatok fölött?
• Jelentős része az In-Kal Security főnökének és tulajdonosának, Lasz Györgynek a halála után a Preventív Rt., azaz Pintér Sándor kezében összpontosul. Ma a piac meghatározó részét ők birtokolják. Meggyőződésem, hogy ha igazából rendet akarnának tenni az alvilágban, mint ahogy történt ez a Fidesz idejében, nem volnának lövöldözések és robbantások. Ezt a mostani anarchikus állapotot tudatosan idézték elő, ez közhangulatot gerjesztő folyamat. Tudni kell, hogy Magyarországon nagyon erős a maffia, ami szervesen beépült a politikába. Kelet-Közép-Európában mindez törvényszerűen történt így. Amit mondok, kicsit távolinak tűnik az őrző-védő szolgálatoktól, de fontos újból hangsúlyozni: a „rendszerváltozás” terméke a politika és az alvilág teljes egybeépülése.
• Szeptember 5-én az osztrák-magyar határon nem engedték Ausztriába távozni Rejtő E. Tibort, a Kereskedelmi és Hitelbank volt vezérigazgatóját. Miért történt ez?
• Az történt, hogy – két hónappal ezelőtt már beszéltünk róla – a K&H-ügy elérte a politika legmagasabb szintjét. A kormánytagokat is.
• Tompos Juditnak, bocsánat, hogy visszatérek a személyére, nem volt semmi köze a K&H Equitishez vagy a Brittonhoz?
• Természetesen volt. Elég nyilvánvaló jogászi körben az, hogy aki off shore cégeket alapít, az minden ilyen ügyletben érintőlegesen vagy tevőlegesen részt vesz, elsősorban szakértelme miatt, hiszen ehhez idegennyelv-tudás kell. Nem elég az itteni „sztárügyvédek” egynyelvűsége. Nem elég Svájcban magyarul beszélni. Judit több nyelvet beszélt anyanyelvi szinten, tehát nyilvánvaló, hogy a tanácsait kikérték, és nyilvánvaló az is, hogy az ügyben érintettekkel kapcsolatban állt.
• Akkor térjünk vissza Rejtő E. Tiborhoz és ausztriai útjának megakadályozásához!
• Tudni kell, hogy az ügy másik kulcsfigurája, az a bizonyos szír állampolgár, a hivatalos vélemények szerint hazaszökött Nyugatra. Szerintem meg, mert többet tudott, mint az elfogott társa, azóta már megölték. Egyébként Rejtő E. Tibornál szakadt el a cérna, ekkor már Nyugatról rendszeresen érkeztek a figyelmeztetések, hogy a magyar hatóságok hagyják abba ezt a „folyamatosan kiengedjük a bűnösöket” gyakorlatot. Megkérték tehát őket, hogy vegyék komolyabban ezt a pénzmosással is kapcsolatban lévő ügyet. Azt tehát, hogy senki nem felelős semmiért, azt, hogy a költségvetési pénzek jelentős részben ellenőrizetlenül, törvénytelenül, brókercégeken keresztül, több százmilliárdos értékben cserélnek gazdát, sokszor nagyon súlyos anyagi következményekkel. Elsősorban a kisbefektetők fizetnek erre rá, de veszni látszik a nagy intézményi befektetők pénze is. A kőbányai önkormányzat például 2,7 milliárdot vesztett ezen a brókerügyleten a jelenlegi adatok szerint. Ezzel nem lehet játszani. Nyugaton a legkomolyabb bűncselekmény a pénzmosás. Nálunk azonban, ha az igazságszolgáltatás és az operatív felderítő munkát végzők orra előtt több ezer esetben táskában viszik ki a tisztára mosott pénzt a bankokból, akkor sem tud senki semmiről. Legalábbis így hírlik.
• Szóval Nyugaton megunták azt, hogy a vélt tettesek sorra elhagyják az országot. Ezért fogták most el Rejtő E. Tibort?
• Erről szól az igazi történet. Nem az a baj, hogy hány kormánytag van benne. Még csak az sem, hogy a pénzügyminiszter úr az érintett bankban helyettes vezető és tevőleges résztvevő volt. Az sem baj, hogy a zsurki vodkagyáros Baja Ferenc, az a csodálatos nyírségi ember, vagy Csillag miniszter közigazgatási államtitkára is belekeveredik az ügybe. Mert ma a közvélemény már jól tudja, hogy a politika és a bűnözés gyakorlatilag szinonim fogalmak. Az igazi baj az, hogy Magyarországra betelepültek a nyugati bankok, s nem a szigorú nyugati szellemiséget hozták be, hanem a magyar adminisztráción keresztül pénzmosásba keveredtek. Többször írtuk, a nyugati bankoknál az igazi veszély az, hogy ebben a mocsokban besározódtak ők is, az, hogy ma a bankok részvényei – legyen az akár az Inter-Európa Bank például, amelynek Medgyessy Péter, a jelenlegi miniszterelnök volt a vezérigazgatója – csökkennek. Nyilvánvaló, ha a német Volksbankot is a pénzmosás gyanújába keverik, erre a nyugati tőzsde sokkal érzékenyebb, és a nyugati sajtó ezt már réges-rég harsogja, és nem olyan félrevezető módon, mint ahogy a jelenlegi magyar sajtó tálalja – pártszimpátiáktól függően – ezeket az eseményeket. Egyébként tudom, hogy mikor melyik újságba, melyik operatív tiszt honnan küldi be a bankbotránnyal kapcsolatos információkat. Az SZDSZ-ből! Ott egy nagyon okos csapat készíti el az öszszeállításokat, és adja tovább azt a bulvársajtónak, a napi-, a heti- és a havilapoknak.
• Azt mondja ön, hogy amit mi az újságokban olvasunk a Kereskedelmi és Hitelbankról, annak Equitis nevű cégéről, azt az SZDSZ-ből irányítottan, operatív módon küldik, pártfüggetlenül a napi-, a heti- és a bulvárlapoknak?
• Ez az elmúlt tíz évben mindig így volt. Csak most okosabban csinálják.
• Miért lett dühös egyszerre az SZDSZ?
• Azért, mert kimaradt az osztozkodásból. Kuncze Gábor 2003. augusztus 13-án beszédet mondott, hogy a két nagy párttal van a baj, mert túlígérték magukat. Ez is az SZDSZ-es taktika része. Egy volt nemzetbiztonsági miniszterrel találkoztam a héten, aki azt mondta, Imre, mindenben igazad van. A Fidesz azért haragszik, mert most nem ő lophat, és azért is dühös, mert kiderültek a 2002 előtti lopásai. Gondoljon bele, mennyire egytövű ez a csapat! Medgyessy Péter az elnök-vezérigazgató az Inter-Európa Bankban, László Csaba jelenlegi miniszter és Draskovics Tíbor mostani államtitkár a két helyettes a K&H-ban, de ők mindketten a Fidesz ideje alatt mozgatják a közpénzeket. Az egész egy nagy röhej. Az megint más kérdés, hogy 2002-ben a képzetlen, buta MSZP-sek a régi elvtársi szokás szerint: toljuk arrébb a kerékpárt elv alapján loptak.
• Lopjuk el a kocsma elől a biciklit? A legegyszerűbb, de könnyen felfedezhető módszert választják tehát.
• Vigyük el onnan a kocsma elől, ez a módszerük, másra nincs képzettségük. Tavaly júniusban az egyik legismertebb magyar operatív tiszt, akit ön is ismer, mondta, hogy megdöbbent, amikor egy perc alatt átment az egész maffia Puch László alá, a szocialistákhoz. Névvel megmondta. És ez az operatív tiszt ezek után az SZDSZ-t segíti tanácsaival. Az SZDSZ-es aktivitás arra bizonyság, hogy ha valaki kimarad az osztozkodásból, az abban a szent pillanatban az igazság bajnokaként tünteti fel magát, korrupcióellenes harcot, adócsökkentést hirdet. Hozzátartozik az egészhez, hogy a mai magyar egytövű sajtó bármikor bármit befolyásolni tud operatív módon, dezinformációkkal vagy valódi információval.
• Nekem tetszik ez a biciklis példa. Tehát ön azt mondja ezek szerint, hogy az MSZP úgy gondolja – régi bolsevik módon –, hogy ott a „bicikli” a kocsma előtt, nekem szükségem van rá, s mivel nekem mindent szabad, eltolom tehát onnan, és semmi gond. A Fidesz ennél ügyesebb, különféle utakon járatja meg ezt a „biciklit”, külföldre is elviszi, off shore cégekben is megforgatja, s csak ezek után kerül haza valamelyik emberéhez.
• Szocialista politikusok mondják önmagukra, hogy mi primitívebbek vagyunk. A fideszesek ügyesek, rendkívül rafináltak, nyelveket beszélnek, jól kitanítottak, off shore cégeken keresztül, szindikátusi szerződésekkel lefedett bűncselekményeket hajtanak végre, amelyeket a legjobban képzett emberek sem tudnak tetten érni. Magyarországon pedig nincs operatív felderítő munka. Szétverték. Magyarországon megelégszik a rendőrség azzal, ha tetten ér valakit. Magyarul mondva, a primitív tolvajok a régi elvtársi rend szerint lopnak. Viszont a kifinomultabb elveket ismerő és jól kiépült kapcsolatokkal rendelkező fiatalok mindezt rendkívül ügyesen csinálják. Mondok egy példát: 2002-ben 137 milliárdos volt a Magyar Fejlesztési Bank hiánya. S mivel ez állami bank, ennyi pénzt loptak ki a mi zsebünkből.
• 142 milliárdról beszéltünk korábban.
• Volt 142, majd 148 milliárd, de most konszolidáltak. Ötmilliárd ide vagy oda a mai világban nem számít. Kicsit cinikus megállapítás, de igaz. Oly módon csinálták a 137 milliárd forint eltüntetését, hogy már a feljelentést is elutasította a rendőrség és az ügyészség is. Tehát 137 milliárdot Magyarországon nyugodtan el lehet lopni. És ez 2002-ben történt.
• S a pénzt fele-fele arányban „nyelték” le.
• Természetesen. A második félidőben, hatalomra kerülésük után ebbe beszállt az MSZP csapata is. A pénzmosás – Amerikában is úgy tartják – a legnehezebben kideríthető bűncselekmény. Mondok egy példát. Az egyik legnagyobb hazai pénzmosási akció a Gazprom környékén történt. Az elmúlt három évben a magyar hatóságok nem tettek mást, mint a pénzmosás nyomait kergették itthon és Európában. Amerikai értékelés szerint legalább másfél-két év kell még ahhoz, hogy a bűnüldözők legalább a cégadatokkal tisztában legyenek.
• Miközben még nem kaptak el senkit.
• Az égvilágon senkit. Oroszországban Putyinék lecsuktak minden érintettet, legyen az akár a főügyész-helyettes is. Ott rendcsinálás folyik. Nevetséges, hogy nálunk, tizenvalahány évvel a pénzintézeti törvény megszületése után pénzmosásért még nem ítéltek el senkit, holott Budapesten a nyugat-európai értékelés szerint negyvenhárom bankból minimálisan harminc pénzmosással foglalkozik.
• Szóval Rejtő E. Tibor azért nem mehetett szeptember 5-én Ausztriába, mert a nyugati bankok és a nyugati világ megelégelte, hogy a vélt résztvevők, közreműködők eltávoznak, és az erről szóló hírek rontják az ő bankjaik gazdasági eredményét.
• A nyugati világ nagyon fél ettől az átmeneti állapottól. Ez a korrupt rendszer beszennyezheti a már jól kialkudott pozíciókat a nyugati polgári demokráciákban. Nálunk ma a maffia sokkal, de sokkal erősebb, mint a világon valaha is volt, Amerikában, Olaszországban, Németországban vagy bárhol. Ennek nagyon egyszerű oka van. Mindig arról beszélünk, hogy az elődeink tetteiért mi, az utódok, nem felelünk. Akkor nevezzük néven a gyereket. Ha most valaki Amerikában azt mondaná, hogy Al Capone ükunokája legyen parlamenti képviselő, ezért lecsuknák. A szó szoros értelmében. Az Eichmann utódok sem politizálnak, ismereteim szerint. Gondoljunk bele, Ausztriában a Habsburgokat beengednék-e politizálni? Soha nem is fogják. Miközben Magyarországon nyalják az alfelüket.
• Azt akarja mondani, hogy a korábbi tettesek, gyilkosok leszármazottjai Magyarországon vígan politizálhatnak?
• Sajnos ez a szörnyű igazság. Régen elkészült egy elemzés, ami akkor arról szólt, hogy a rendszerváltozásnál nagyon észnél kell lenni, hogy az MSZMP-s nómenklatúra képviselői, meg a volt kommunista gyilkosok – akár az utódokon keresztül is – nehogy átkerüljenek az új magyar rendszerbe. Al Capone soha nem kapott „tevékenységéhez” állami segítséget. Megvett egy két rendőrt, néhány újságírót. Mondok egy példát. Apró Antal eltemette Rajk Lászlót. Ők végeztették ki, de ezeknek az embereknek az utódai ma a parlamentben ülnek. Apró Antal unokájának a férje, Gyurcsány úr, ma miniszter. A kelet-közép-európai országokban a maffia, illetve a kommunista utódok most állami segítséggel gyilkoltathatnak. Az „átkosban” külön bíróságuk volt, ügyvédségük, rendőrségük, az ÁVH révén mindent a politikai rendőrség ellenőrzött. Ez mint privatizált szervezet változatlan formában beépült a mai magyar rendszerbe. Gondoljunk bele, vajon a maffiának volt-e esélye arra Szicíliában, hogy az egész államapparátust hatalmi szóval begyűrje maga alá? Soha! Magyarországon pedig csak annyi történt, hogy rámutattak valakire, te vagy a bűnös, te meghalsz, te pedig koncepciós pert csinálsz. És ezeknek az utódai uralkodnak ma Magyarországon. Gazdasági, politikai vezetők, parlamenti képviselők, miniszterek, ügyészségi, bírósági, rendőrségi vezető tisztségviselők. Ha ez viszont általános, akkor el kell fogadni, hogy Magyarországon még valóban nincs polgári demokrácia. Vélhetően egyszer majd lesz.
• Igaz az a hír, hogy a közelmúltban a Magyar Köztársaság volt miniszterelnöke, Orbán Viktor és a jelenlegi miniszterelnök, Medgyessy Péter találkoztak egymással? Erről nem lehetett olvasni, csak a suttogó propaganda terjesztette.
• Bizonyosan így volt. Ők egyébként az Orbán-kormány ideje alatt is találkoztak, Medgyessy üzleti kapcsolatainak alakításában Orbán segítőkész partner volt.
• Nem gyanús, hogy éppen most találkoztak, amikor ennek a bizonyos brókerbotránynak a hullámai ilyen magasra csaptak?
• A brókerbotrányt valahogy kezelni kell. Nyilvánvaló, hogy ez is, mint annyi más, kipukkad a végén. Semmivé lesz. Fújják, fújják, és a végén el fog durranni a lufi. Emlékezzünk a Tocsik botrányra, amire ráment a szocialista párt 1998-as győzelme.
• Lehet, hogy a Kereskedelmi és Hitelbanknál, s más brókerügyben történtek miatt találkozott Orbán és Medgyessy?
• Természetesen.
• Természetesen?!
• Ma a politika minden szinten próbálja kezelni ezt a kérdést. Mádl Ferenc összehívja a pártelnököket, frakcióelnököket, hogy az Istenre kérlek benneteket, hagyjátok ezt abba. A politika csinálja a költségvetést, a költségvetésen keresztül kerülnek ki a nagy pénzek a pénzmosó rendszerekbe. És akkor a pénzmosókat keresik, akik százmillió forintokat visznek ki táskában a bankból?
• Akiket persze nem hogy nem rabol ki senki, de nem is veszi észre senki ezt. Miért kellett üzenni a rendőrségnek, hogy fogjátok már meg a szíreket a Váci utcába? Balogh Gyula független országgyűlési képviselő írt levelet Salgó Lászlónak, az országos rendőrfőkapitánynak, hogy a szírekért tessenek már kimenni a Váci utcába, ott sétálnak nyugodtan. A levél megjelent az MTI honlapján. Ezek után már tenni kellett valamit.
• A magyar rendőrség ha felbukott volna bennük, akkor sem fogja el őket. A magyar rendőrség arra jó esetleg, hogy ha valakit besúgnak, akkor azt megfogja.
• Azt gyanítom, hogy nem is akarták a két szírt megfogni.
• A fő tettes már nem is él, s persze rögtön megjelent pár „sztárügyvéd” a brókerbotrány környékén. Ők nagyon jól fognak keresni, de soha nem lesz az ügyből komoly bírósági ítélet, miközben egyre nagyobb nevek forognak majd közszájon. Bele fog kerülni László Csaba pénzügyminiszter és még egy csomó ember a Széchenyi-terv és a Vegyépszer kapcsán, a Fidesz oldalról. És egyszer csak a politikusok közül majd valaki azt fogja mondani, hogy hagyjuk abba, mert visszahull ránk a mocsok és a szenny.
• Szír állampolgárokról beszélünk, de miért van szó jordánokról is?
• Mert ők is benne vannak, hiszen mi, magyarok, olyan szegények vagyunk, hogy már alvilágunk sincs. A kábítószert az albánok ellenőrzik, a pénzmosást a szírek, a jordánok, az erőszakos bűncselekményeket Szeva bácsi emberei követik el, a magyar fiúk legfeljebb bedolgoznak. A legsúlyosabb hazai bűncselekményekre külföldiek szakosodtak. Félő, hogy nemsokára itt van a kínai maffia is, mint ahogy itt volt a csecsen alvilág is. Ez azt jelzi, hogy a magyar alvilágot rettegésben tartja egy-két jól képzett, Keletről vagy éppen Délről átküldött bűnöző.
• Nem lehetséges az, hogy a magas polcokon lévő politikusok ebben a brókerbotrányban megint csak meghúzódnak a háttérben, mert nem ők vették fel a nekik szánt pénzt, hanem megint megjelentek a strómanok, a névtelenek, vagy az egykori beosztottak?
• Hadd mondjak erre valamit! Soha nem fognak az igazán nagystílű bűnözők nyomára bukkanni. Azért sem, mert felkészületlen a magyar igazságszolgáltatás nyomozati része. A felderítő munka, mint mondottam, anélkül nem működik, hogy az alvilágba be ne épüljenek. A Fidesz oldalról a déli alvilágba nem is tudtak beépülni, a gondolkodás különbsége miatt. Ez még évtizedekig így lesz. Ezt egyébként az FBI is jelezte. De visszatérve a biciklis példára, de most már a brókerügy kapcsán a valós tényeket említve, gondolják el, hogy egy pártelnök kedvese saját névvel szerepel ebben a pénzmosásba. Ez korlátoltság.
• Az édesanyja is.
• Igen. Ez mérhetetlen butaság. Ennek körülbelül az a filozófiája, hogy négy évig mi vagyunk hatalmon, így mi vagyunk a sorosok, négy évig tehát mi lophatunk. De akit első körben, névvel megtalálnak a pilótajátékban, Kulcsár Attila, olyan mérhetetlenül korlátolt, hogy még tolvajnak is az utolsók közé tartozik. A ’90-es évek elején „Itt a piros, hol a piros” játékkal csalta ki a pénzt az emberektől. Aztán mi lett belőle?! Hogy hogyan került a legmagasabb politikai vezetők közé, csak azzal magyarázható, hogy ugyanazon a szinten politizál ma Magyarország, mint amilyen az alvilágunk.
• Igaz az a számomra pletykának tűnő hír, hogy Kulcsár Attila, az elhíresült bróker, Pintér Dezső TV2 elnök házában, külön lakosztályban élt?
• Igen. Sőt mások által is tudott. Abban a házban volt egy külön lakrésze, de a K&H Equitis irodája is Pintér Dezső házában volt. Ezt akár üzleti kapcsolatnak is lehet nevezni. Az meg már megint más kérdés, hogy Kulcsár Attila, akit pénzmosás miatt külföldi figyelmeztetésre már hosszú ideje figyel a magyar ügyészség és a rendőrség, perceken belül többször is bebocsátást nyer Áder Jánoshoz, és szinte vele egy napon Tóth Andráshoz. Gondoljunk bele, hogy egy primitív, „Itt a piros, hol a piros”-t játszó ember hogy az életbe kerülhet oda mind a két párt csúcsvezetőjéhez. Mert a titkosszolgálat feje, tárca nélküli államtitkár oda tartozik, kizárólag Medgyessy Péternek tartozik jelentéssel. Ez nem lehet véletlen dolog. Mind a kettőt figyelmeztette, hogy ha engem megfogtok, akkor kénytelen leszek kipakolni. Ennek ez a logikája. Nem védelmet kért. A bűnöző soha sem védelmet kér, amikor megszorítják, hanem azt mondja, akkor kinyitom a számat. Ezt viszont meg kellett akadályozni. Ezért kellett „kilökni” Nyugatra, azzal a következménnyel, hogy azóta Nyugaton már mindent tudnak rólunk.
• És ezért kellett meghalni Tompos Juditnak?
• Nem szeretnék a kettő között párhuzamot vonni. Hosszú ideig dolgoztam együtt Tompos Judittal, mint jogásszal, és akkor vesztem össze vele istenigazából, amikor Pallag Lászlót olyan „bugyuta” módon védte. De meggyőződésem, hogy három hetet nem szoktunk várni egy baleset nyilvánosságra hozatalával. Kegyeleti okokból is azt mondom, Isten nyugosztalja.
• A dublini bejegyzésű Montrade Establishment Ltd. magyarországi képviseletének vezetője Schönthal Henrik, akinek a neve ebben a királycsináló brókerügyben egyszer csak előkerült. Ő egyébként, ahogy egyik napilapunk írta, nem szökött meg Magyarországról, hanem életvitelszerűen Amerikában, Floridában tartózkodik. A Britton Kft. neve is rendszeresen felvetődik a Kereskedelmi és Hitelbank története kapcsán. Kerék Csabáról beszélnek általában, aki a Britton vezérigazgatója. De miféle nevek keringenek még a Britton körül?
• Nagyon sokan maradtak a pilótajátékosok közül büntetlenül, közöttük dr. Konkoly Csaba, aki sokszoros államtitkár-helyettes. A Britton Kft. gyakorlatilag pilótajátékokból, pénzmosásokból „tengette” életét, de megdöbbentő, hogy Puch Lászlónak, az MSZP pénztárnokának közvetlen befolyása alá került. Magyarul az MSZP-be. Ahogy régen Máté Lászlón, majd a Tocsik-ügyben oly „dicsőséges” szerepet játszott Boldvain, most Puch Lászlón keresztül mosták a pénzt a Brittonból, a Pannonplastból. De ismételten mondom, operatív felderítőtisztek szerint a Fidesz-maffia egy hónap alatt az MSZP-s Puch László alá került. Találkoztam velük egyébként, és láttam, hogy együtt ülnek és üzletelnek. Eldöntik, hogy a sötét pénzek közül az MSZP-n belül kinek mennyit kell visszaosztani. A Fideszt már ejtették. Micsoda primitív bűnözők vannak itt! Például Csonka Gábor pénztáros, akit ötmilliós kenőpénz elfogadásával vádolnak, s aki hagyta, hogy felvegyék magnószalagra a beszélgetést, miszerint ő járja ki, hogy az önkormányzat kifizesse bizonyos vállalkozók megdolgozott pénzét. Micsoda buta politikus az ilyen! • Ez az a bizonyos fővárosi, terézvárosi botrány.
• Amikor azt mondja Lendvai Ildikó – nem is kérdezi tőle az újságíró –, hogy ja, hát Csonka Gábor szerkeszti az MSZP hírlevelét. S azt is tudni kell, hogy 1998-ban Csonka volt Lendvai kampányfőnöke.
• Ki alapította a Brittont?
• Kerék Csaba és csapata.
• Elmondhatjuk, hogy kik tartoznak oda?
• A pilótajátékosok. Ez már valóban a maffia csúcsa, miután nyugati és keleti maffiózók is vannak benne. Én szívesen beszélek a politikusokról, akik felelősek ezért. A többieknél viszont vigyázni kell, mert nekik aztán van ötvenezer dollárjuk arra, hogy ma Magyarországon bárkit eltegyenek láb alól. Nálunk az emberi élet bagót sem ér. Ismertek a Britton igazi alapítói is. Az újságok vezetői is ismerik ezeket a neveket, hagyjuk meg nekik a dicsőséget, hozzák ők nyilvánosságra. Nem megijedtem, csupán egy kicsit előre is tekintek. Annyit azonban segítek, ma is MSZP-s, egykor volt MSZMP-s politikusokról van szó.
• Számolgattam. Tizennégy év piszkosságait adtam össze, hogy mit loptak el tőlünk nemzeti vagyonban, költségvetésből, bankkonszolidációban, olajszőkítéssel, külföldi és belföldi államadóssággal. (A külföldi államadósságból eddig ötvenmilliárd eurót fizettünk már eddig vissza, és még legalább ötvenmilliárddal tartozunk.) A végösszeg forintban háromszázezermilliárd. De mekkora összeg is ez a háromszázezermilliárd forint? Mit jelent ez a hatalmas harácsolás Magyarország, a magyar lakosság szempontjából?
• Tizenöt év költségvetését. Ma körülbelül húszezermilliárd forint az ország egyéves költségvetése.
• Ennyi pénz került tizenöt év alatt Magyarország vagyonából, illegálisan, magánzsebekbe?
• Évente nyolc-tízmilliárd dollár ment ki, nem pedig jött be Magyarországra. Hogy ez mekkora veszteséget jelent? Ha Magyarországon nem ez a tolvaj ÁVH-s csapat került volna hatalomra, hanem mondjuk egy ugyanolyan társadalmi robbanással megtisztulunk, mint a szomszédos országok, az életszínvonalunk 1989-hez képest minimum százhúsz-százharminc százalékkal magasabb lenne, bérben, infrastruktúrában, reálkeresetben, mindenben Ausztria szintjén állnánk. Ezt nem én mondom egyedül, ezt mondják a nyugati elemzők is. Magyarország a legeladósodottabb országgá vált a térségben, a legnagyobb állami tulajdonvesztéssel, a legmocskosabb pénzmosással. Az életszínvonalban a hatodik helyre csúsztunk vissza Közép-Európában, pedig kimagasló szinten álltunk az úgynevezett rendszerváltozáskor.
• Hadd mondjak példát, szintén a számokat segítségül hívva. Egy cseh koronáért nyolc forintot, egy szlovák koronáért hat forintot, egy lengyel zlotyért ötvenkilenc forint hatvan fillért kell fizetnünk.
• Amikor felvettük az adósságot amerikai dollárban, hatvan forintot ért belőle egy. Ez volt az arány még 1969-ben is, de előtte húsz, huszonöt forint. Amikor visszafizettük, háromszáz forintot ért egy dollár. Nem csinált semmit a kölcsönöket felvevő bankrendszer, de közben, a kárunkra, megtízszerezte a vagyonát. Többször is konszolidáltuk a bankokat. Medgyessy Péter idejében például, 1997-ben, kétezermilliárd forinttal.
• Amikor ő volt a pénzügyminiszter.
• Amikor volt az a banki adósságcsere, ami arról szólt, hogy a költségvetés fizesse ki ezt az összeget. A baj az, hogy ez a gondolkodásmód nem is fog megváltozni. A tolvaj tolvaj marad, az ÁVH-s ÁVH-s. Attól, hogy azt mondom, demokrata vagyok, a gondolkodásmódom nem változik, ha mindent erőből csinálok. Nagyon érdekes, hogy a beismerő vallomást olyan ember teszi meg, mint Horn Gyula, aki azt mondja, nekünk jutott az a nemes feladat, hogy mi vezényeljük le ezt a csodálatos átalakulást…
• Kinek csodálatos?
• …aminek következményeként ma Magyarországon száz évvel ezelőtti a szegénység. A szegénységet tekintve 1900-as szinten vagyunk. Infrastruktúránk százéves elmaradottságot mutat Nyugat-Európához képest. Az a szörnyűség, hogy Horn még dicsekedik is ezzel, és azt mondja, „ÁVH-s voltam, na és?”.
• A társaim is azok voltak, tehetné még hozzá, ráadásul mi hoztuk létre az ellenzéket is, mondhatná.
• Valóban az MSZMP hozta létre az ellenzékét Fideszestül, MDF-estül, mindenestül. Mitől változna azoknak a szemlélete, akik harminc-negyven-ötvenmilliárd forintos vagyonhoz juthattak ingyen, és teljesen bizonyos, hogy büntetőjogilag soha nem felelnek ezért? Valamennyi meghatározó pártot szétvertek. Nincsenek történelmi pártok. Még csak a tisztességes újraindulás kísérletét sem engedték meg nekik. Hiába akarták az emberek a Kisgazdapártot, meg az igazi szociáldemokráciát, az ügynökökkel darabokra zúztak mindent. Magyarországot tudatosan, rendkívül jól szervezetten kifosztotta az a csapat, kiknek az elődei a Kun Bélák, a Szamuely Tiborok, az Apró Antalok, a Lukács Györgyök, a Kövér Lajosok. És igazából az utódjaik, mint volt MSZMP-s alkalmazottak, esetleg beszervezett ügynökök viszik tovább a vörös zászlót. Nevezzük nevén a gyereket! Amikor Szabó László fia Kövér László titokminiszter kabinetfőnöke, akkor erre azt lehet mondani, ez már elmebaj.
• A „kék fényes” Szabó Lászlóról van szó.
• Róla. Vajon hova juthatott volna hazánk, ha tisztességes emberek „A haza minden előtt!” gondolkodással képviselték volna érdekeinket?
• Kőrösi Úr! Háromszázezermilliárd forint tűnt el, tizenöt év költségvetése. Hogyan tovább? Meddig lehet még szájkosarat tenni a magyar nép szájára?
• Nincs már rajta szájkosár. A magyar politikai csapat már elbukott. Nyilvánvaló, hogy ők ezt még nem veszik észre, és szerencse, hogy így van, mert így gerjesztik tovább az eseményeket. Lendületből gerjesztik, és erre nagyon jó segítőkre találtak a sajtóban. Nézze meg, ha valaki nagyot kiabál, akkor két hétig arról beszél a magyar sajtó, hogy ez mit mondott, az mit mondott. Primitív, beszélni alig tudó, nyelvüket nem ismerő politikusokat sztárolnak. Magyarországon teljesen bizonyos, hogy az elkövetkezendő rövid időben, az uniós nehézségek miatt, olyan társadalmi mozgás indul meg, amely nem a jelenlegi pártok keretei közt fog lezajlani. Magyarországon egyetlen szikra elegendő, hogy éhséglázadás törjön ki, és sajnálatos módon, meg kell mondani, ebbe az irányba haladunk. Ezt nem csak mi mondjuk, a nyugati elemzők is ezt vélelmezik. A mi népünk végtelen tisztességgel tűrte ezeket az aljas megaláztatásokat, de szent meggyőződésem, hogy ennek a szörnyű álomnak rövidesen vége szakad, anélkül, hogy valaki szervezné.