Dísz
pinty
Dísz
zsidók
A
fogtechnikus ÁVH-s őrnagy Vajda Tibor (1924–)
Fogtechnikus, ÁVH-s őrnagy. Karrierjét a politikai rendőrségnél kezdte. Eredményes munkájáért értékelő tiszt, majd alosztályvezető, végül vizsgálati főosztályvezető- helyettes lett. Sok embert juttatott Kistarcsára. A Rajk-ügyben végzett munkájáért a Népköztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg, majd Moszkvába, a KGB iskolájára küldték. 1953. december 2-án első fokon elítélték, majd 1954. január 15-én másodfokon is elítélte hat évre a katonai bíróság. Népellenes bűntett, halált okozó testi sértés, okirat-hamisítás, hamis tanúzásra való rábírás miatt került börtönbe. 1956 nyarán kegyelemmel szabadult. Novemberben Bécsbe disszidált, ezután Ausztráliában politikai menedékjogot kapott. Az 1970-es években már megkapta a Belügyminisztériumtól a magyarországi látogató vízumot. Tiszteletbeli tagja a Magyar Fogorvosok Tudományos Egyesületének – orvosi diploma nélkül. 1992-ben több tudományos előadásra hívták meg mint implantációs orvosdoktort. Részt vett Rajk László és titkára, Tőkés Ottó, Pálffy György és titkárnője, Rosenfeld Edit, Németh Dezső moszkvai attasé, Korondy Béla rendőr ezredes, Szebeny Endre BM közigazgatási államtitkár, Nagy Pál ezredes, Kojsza Ilona segélybizottsági titkárnő, Mátyás László rendőr ezredes, Ignotus Pál londoni nagykövetségi sajtóattasé és Szász Béla FVM-tisztviselő kihallgatásában is.
Fogtechnikus, ÁVH-s őrnagy. Karrierjét a politikai rendőrségnél kezdte. Eredményes munkájáért értékelő tiszt, majd alosztályvezető, végül vizsgálati főosztályvezető- helyettes lett. Sok embert juttatott Kistarcsára. A Rajk-ügyben végzett munkájáért a Népköztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg, majd Moszkvába, a KGB iskolájára küldték. 1953. december 2-án első fokon elítélték, majd 1954. január 15-én másodfokon is elítélte hat évre a katonai bíróság. Népellenes bűntett, halált okozó testi sértés, okirat-hamisítás, hamis tanúzásra való rábírás miatt került börtönbe. 1956 nyarán kegyelemmel szabadult. Novemberben Bécsbe disszidált, ezután Ausztráliában politikai menedékjogot kapott. Az 1970-es években már megkapta a Belügyminisztériumtól a magyarországi látogató vízumot. Tiszteletbeli tagja a Magyar Fogorvosok Tudományos Egyesületének – orvosi diploma nélkül. 1992-ben több tudományos előadásra hívták meg mint implantációs orvosdoktort. Részt vett Rajk László és titkára, Tőkés Ottó, Pálffy György és titkárnője, Rosenfeld Edit, Németh Dezső moszkvai attasé, Korondy Béla rendőr ezredes, Szebeny Endre BM közigazgatási államtitkár, Nagy Pál ezredes, Kojsza Ilona segélybizottsági titkárnő, Mátyás László rendőr ezredes, Ignotus Pál londoni nagykövetségi sajtóattasé és Szász Béla FVM-tisztviselő kihallgatásában is.
A
történészek közül van, aki a nácizmust ítéli sötétebbnek,
mások a kommunizmust. Szögezzük le, több millió áldozatot
követelt mindkettő. Hazánkban azonban a mai napig is jelentős
különbség van a két „-izmus” megítélésében. A nyilasok és
a háborús bűnösök közül többeket megérdemelten bitófára
küldtek vagy hosszabb börtönbüntetést kaptak. Még az 1960-as
években is születtek ítéletek, gondoljunk például a
hírhedt zuglói nyilasperre. Ezzel szemben a kommunista
terrorszervezetek bűnöseivel – a Katonapolitikai Osztály, a
Politikai Rendészeti Osztály, az ÁVO, az ÁVH kiszolgálóival
vagy az ’56-os forradalom leverésében közreműködő
karhatalmistákkal – szemben még látszatítéletek is alig
születtek. Ezek szerint a kommunizmus rémtettei megtorlatlanul
maradtak.
Sokan megírták már az Ausztráliában élő Bárdy Magda megrázó történetét. Ám a történet befejezetlen, mivel Vajda Tibor ÁVH-s őrnagyot senki nem vonta felelősségre a Bárdy Magda-ügyben. Senki nem akarta kikérni Ausztráliából, mint ahogyan azt a szintén Ausztráliában élő, háborús bűncselekménnyel vádolt Zentai Károllyal tették, akinek kiadatása folyamatban van. Senki nem akart Magyarországon sem feljelentést tenni ellene, mint Képíró Sándor egykori csendőrtiszt ellen. Pedig a bűn az bűn, mindegy, hogy melyik „-izmus” szolgálatában követték el. Mintha az ÁVH-s pribékek által elkövetett gaztettek bizonyos körökben dicsőséges cselekedeteknek számítanának. Mások egyszerűen csak legyintenek, mondván, felejtsük el a múltat.A 80 088-as számmal
Bárdy Magdával telefonon készítettem interjút a napokban. Története az ország német megszállásával kezdődik, 1944. március 19-én. Magda szüleivel és testvérével Székesfehérvárott élt, magánóvodája volt, a Mesevár Óvoda. Az elkövetkező hónapok tragikus eseményei sem őt, sem pedig kisóvodásait nem kímélték. Magdát, mint a legtöbb vidéken élő zsidót, deportálták. Először Kistarcsára vitték, majd a vonat meg sem állt vele Auschwitzig. Magda édesapja is, de az egykori óvoda csöppségei közül is sokan hamuvá váltak az ordas eszme áldozataiként. A láger felszabadulása után Magda hazatért, a 80 088-as számmal a karján. Ha élete során egyetlen pillanatra is megfeledkezne a múlt tragédiájáról, elég csak a karjára pillantania, hogy azonnal felidézze, mit tettek vele az egyik „-izmus” nevében. Bűne csak annyi volt, hogy zsidónak született.Brutális megaláztatások
– Aput elveszítettem – mondja Magda –, de anyu életben maradt, és testvérem, István is. Az óvodások közül is néhányan életben maradtak – csuklik el a hangja –, de a Mesevár Óvoda soha többé nem nyitotta meg kapuit.
– Él még valaki a gyerekek közül?
– Igen, vannak még néhányan. Van olyan is, akivel találkoztam és leveleztem.
(Könny szökne a szemembe, de nem tehetem. Majd máskor megírom, miért nem. Magdának és családjának az életükön kívül semmijük sem maradt. Ez is sok egy zsidónak – ahogy sokan az antiszemiták közül mondják.)
– Megismerkedtem Somogyi Istvánnal – mesél tovább Magda –, férjhez mentem, s 1948-ban megszületett Iván, aki nevét Somogyi első házasságából született, majd mártírhalált halt kisfia után kapta. Férjemnek és családjának volt egy villája Székesfehérvárott, oda költöztünk. A fivérem időközben Bécsbe szökött, majd később Ausztráliában telepedett le. Későbbi kálváriámba testvérem szökése is belejátszott, mivel anyám a testvéremnek kijuttatott egy csomagot Bécsbe, és ez kitudódott. Az ÁVH-n azt akarták, valljak anyám ellen. Éppen fürdettem a kisfiamat, amikor 1951. március 7-én este megszállták a házat az ávósok. Elvittek engem és a férjemet, még annyit sem engedtek meg, hogy a gyermekemtől elbúcsúzzak. Annyit mondtak, félórás kihallgatás lesz, de két és fél év lett belőle. Először mindkettőnket a Fő utcába vittek.
(A villába nem sokkal később beköltözött családjával együtt Sebes Imre megyei párttitkár. Magdáék összes bútora, személyes holmija a villában maradt, ebből semmit nem adtak vissza később sem. Sebes Imre fia, Sebes György ma a Népszava újságírója.)
– Zokogva kérdeztem elhurcolásunk estéjén: mi lesz a kisfiammal? Azt válaszolták: „Gyereked már nincs.” Később azt mondták, elvitték egy otthonba, ahol jó kommunistát nevelnek belőle, nem olyan fasisztát, mint az apja és az anyja volt.
(Zsidó fasiszta – érdekes meghatározás…)
– Vajda Tibor volt a kihallgatóm a Fő utcában. A vesémet rúgta a kihallgatás alatt, a fejemet az asztalba verte, így akarta kikényszeríteni belőlem az anyám elleni hamis vallomást, de ez még ilyen brutális megaláztatással sem sikerült neki. Majd amikor bedobtak a magánzárkába, elhangzott a legfájóbb megjegyzés: „Te zsidó kurva, amit nem kaptál meg Auschwitzban, azt megkapod majd itt!”
(Magda a Fő utca után ismét Kistarcsára került, ezúttal egy másik „-izmus” nevében. Mint fasisztát, feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt tartották fogva.)– Férjemet utoljára vérbe fagyva, szinte félholtan láttam. Egész fogva tartásom alatt abban reménykedtem, hogy túléli a megpróbáltatásokat, és újra együtt lehet a család.
De ez csak remény maradt. István 1951. augusztus 25-én, tizennégy óra negyvenöt perckor a Mosonyi utcai rabkórházban meghalt. A halál oka belső vérzés.
(Ez állt a hivatalos jegyzőkönyvben, de a holttest sohasem került elő. Magda és édesanyja két és fél év után szabadultak. Bírói ítélet soha nem volt ellenünk, mint ahogy Magda férje ellen sem. Szabadulása után Magda visszakapta gyermekét, Ivánt. Székesfehérvárott édesanyjával és kisfiával számkivetetten éltek egészen 1958-ig, amikor sokszori próbálkozás után végre kivándorolhattak Ausztráliába, ahol Magda testvére várta már őket.)
– Ausztráliában ismerkedtem meg Bárdy Tamással, akivel 1963-ban házasodtam össze. Fiamnak, aki ma már hatvanéves elmúlt, apja helyett apja lett. Évek teltek el, majd a velem történteket ismerő Kubinyi Ferenc felhívta a figyelmünket arra, hogy egykori kínzóm, Vajda Tibor fogorvosként praktizálva Ausztráliában él feleségével, aki szintén ávós volt, és két gyermekével. Szabadon, egy szabad országban, egyenrangú félként a szemébe akartam nézni annak az embernek, aki – többek között – felelős férjem haláláért, akkori életem tönkretételéért. Ez 1993-ban történt. Kikerestük a telefonkönyvből Vajda lakáscímét, mely egyben a rendelője is volt, és felkerestük. Felesége nyitott ajtót. Feltett kérdéseinkre nem válaszolt, de néhány perc múlva Vajda is megjelent. Azonnal ráismertem. Az ügy nagy port vert fel, több újság címlapjára került, a televízióban az egyik legnézettebb műsorban mondtam el történetünket. Vajda válaszképp beperelt becsületsértésért, majd évekig tartó pereskedés kezdődött. Az ausztrál törvények szerint ha a pert elveszítjük, minden vagyonunkat Vajda kapja meg kártérítésként.
Sokan megírták már az Ausztráliában élő Bárdy Magda megrázó történetét. Ám a történet befejezetlen, mivel Vajda Tibor ÁVH-s őrnagyot senki nem vonta felelősségre a Bárdy Magda-ügyben. Senki nem akarta kikérni Ausztráliából, mint ahogyan azt a szintén Ausztráliában élő, háborús bűncselekménnyel vádolt Zentai Károllyal tették, akinek kiadatása folyamatban van. Senki nem akart Magyarországon sem feljelentést tenni ellene, mint Képíró Sándor egykori csendőrtiszt ellen. Pedig a bűn az bűn, mindegy, hogy melyik „-izmus” szolgálatában követték el. Mintha az ÁVH-s pribékek által elkövetett gaztettek bizonyos körökben dicsőséges cselekedeteknek számítanának. Mások egyszerűen csak legyintenek, mondván, felejtsük el a múltat.A 80 088-as számmal
Bárdy Magdával telefonon készítettem interjút a napokban. Története az ország német megszállásával kezdődik, 1944. március 19-én. Magda szüleivel és testvérével Székesfehérvárott élt, magánóvodája volt, a Mesevár Óvoda. Az elkövetkező hónapok tragikus eseményei sem őt, sem pedig kisóvodásait nem kímélték. Magdát, mint a legtöbb vidéken élő zsidót, deportálták. Először Kistarcsára vitték, majd a vonat meg sem állt vele Auschwitzig. Magda édesapja is, de az egykori óvoda csöppségei közül is sokan hamuvá váltak az ordas eszme áldozataiként. A láger felszabadulása után Magda hazatért, a 80 088-as számmal a karján. Ha élete során egyetlen pillanatra is megfeledkezne a múlt tragédiájáról, elég csak a karjára pillantania, hogy azonnal felidézze, mit tettek vele az egyik „-izmus” nevében. Bűne csak annyi volt, hogy zsidónak született.Brutális megaláztatások
– Aput elveszítettem – mondja Magda –, de anyu életben maradt, és testvérem, István is. Az óvodások közül is néhányan életben maradtak – csuklik el a hangja –, de a Mesevár Óvoda soha többé nem nyitotta meg kapuit.
– Él még valaki a gyerekek közül?
– Igen, vannak még néhányan. Van olyan is, akivel találkoztam és leveleztem.
(Könny szökne a szemembe, de nem tehetem. Majd máskor megírom, miért nem. Magdának és családjának az életükön kívül semmijük sem maradt. Ez is sok egy zsidónak – ahogy sokan az antiszemiták közül mondják.)
– Megismerkedtem Somogyi Istvánnal – mesél tovább Magda –, férjhez mentem, s 1948-ban megszületett Iván, aki nevét Somogyi első házasságából született, majd mártírhalált halt kisfia után kapta. Férjemnek és családjának volt egy villája Székesfehérvárott, oda költöztünk. A fivérem időközben Bécsbe szökött, majd később Ausztráliában telepedett le. Későbbi kálváriámba testvérem szökése is belejátszott, mivel anyám a testvéremnek kijuttatott egy csomagot Bécsbe, és ez kitudódott. Az ÁVH-n azt akarták, valljak anyám ellen. Éppen fürdettem a kisfiamat, amikor 1951. március 7-én este megszállták a házat az ávósok. Elvittek engem és a férjemet, még annyit sem engedtek meg, hogy a gyermekemtől elbúcsúzzak. Annyit mondtak, félórás kihallgatás lesz, de két és fél év lett belőle. Először mindkettőnket a Fő utcába vittek.
(A villába nem sokkal később beköltözött családjával együtt Sebes Imre megyei párttitkár. Magdáék összes bútora, személyes holmija a villában maradt, ebből semmit nem adtak vissza később sem. Sebes Imre fia, Sebes György ma a Népszava újságírója.)
– Zokogva kérdeztem elhurcolásunk estéjén: mi lesz a kisfiammal? Azt válaszolták: „Gyereked már nincs.” Később azt mondták, elvitték egy otthonba, ahol jó kommunistát nevelnek belőle, nem olyan fasisztát, mint az apja és az anyja volt.
(Zsidó fasiszta – érdekes meghatározás…)
– Vajda Tibor volt a kihallgatóm a Fő utcában. A vesémet rúgta a kihallgatás alatt, a fejemet az asztalba verte, így akarta kikényszeríteni belőlem az anyám elleni hamis vallomást, de ez még ilyen brutális megaláztatással sem sikerült neki. Majd amikor bedobtak a magánzárkába, elhangzott a legfájóbb megjegyzés: „Te zsidó kurva, amit nem kaptál meg Auschwitzban, azt megkapod majd itt!”
(Magda a Fő utca után ismét Kistarcsára került, ezúttal egy másik „-izmus” nevében. Mint fasisztát, feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt tartották fogva.)– Férjemet utoljára vérbe fagyva, szinte félholtan láttam. Egész fogva tartásom alatt abban reménykedtem, hogy túléli a megpróbáltatásokat, és újra együtt lehet a család.
De ez csak remény maradt. István 1951. augusztus 25-én, tizennégy óra negyvenöt perckor a Mosonyi utcai rabkórházban meghalt. A halál oka belső vérzés.
(Ez állt a hivatalos jegyzőkönyvben, de a holttest sohasem került elő. Magda és édesanyja két és fél év után szabadultak. Bírói ítélet soha nem volt ellenünk, mint ahogy Magda férje ellen sem. Szabadulása után Magda visszakapta gyermekét, Ivánt. Székesfehérvárott édesanyjával és kisfiával számkivetetten éltek egészen 1958-ig, amikor sokszori próbálkozás után végre kivándorolhattak Ausztráliába, ahol Magda testvére várta már őket.)
– Ausztráliában ismerkedtem meg Bárdy Tamással, akivel 1963-ban házasodtam össze. Fiamnak, aki ma már hatvanéves elmúlt, apja helyett apja lett. Évek teltek el, majd a velem történteket ismerő Kubinyi Ferenc felhívta a figyelmünket arra, hogy egykori kínzóm, Vajda Tibor fogorvosként praktizálva Ausztráliában él feleségével, aki szintén ávós volt, és két gyermekével. Szabadon, egy szabad országban, egyenrangú félként a szemébe akartam nézni annak az embernek, aki – többek között – felelős férjem haláláért, akkori életem tönkretételéért. Ez 1993-ban történt. Kikerestük a telefonkönyvből Vajda lakáscímét, mely egyben a rendelője is volt, és felkerestük. Felesége nyitott ajtót. Feltett kérdéseinkre nem válaszolt, de néhány perc múlva Vajda is megjelent. Azonnal ráismertem. Az ügy nagy port vert fel, több újság címlapjára került, a televízióban az egyik legnézettebb műsorban mondtam el történetünket. Vajda válaszképp beperelt becsületsértésért, majd évekig tartó pereskedés kezdődött. Az ausztrál törvények szerint ha a pert elveszítjük, minden vagyonunkat Vajda kapja meg kártérítésként.
Szégyenteljes
igazolások
Az ausztráliai becsületsértési perhez Vajda Tibor Császár Józsefné (a magyar belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője) segítségét kérte, és Budapestre utazott.
Ezek után, 1994. november 28-án Gáti Péter, Kuncze Gábor akkori belügyminiszter titkárságvezetője megbízta Császár Józsefnét, hogy saját hatáskörében intézkedjen, és válaszoljon a miniszter megbízásából az üggyel kapcsolatban. Császárné Sersli Sándorhoz, az Adatfeldolgozó Hivatal dokumentációs osztályvezetőjéhez fordult a következőkkel: Kik vettek részt a 10-50.579/1951. számú ügyben az ÁVH részéről? Ha megvannak az érintettek, hajlandók-e nyilatkozatot tenni a Vajda kontra Bárdy perben? „A válaszadás előkészítéséhez szíveskedjél munkatársaim részére betekintést biztosítani a kérdéses ügyiratba” – írta Császárné. Ezek után Császárné kiadta Vajda részére az igazolást 17-8/1995. számon, Hivatalos feljegyzés címen.
Egy mondatot érdemes jól megjegyezni, amely igazolja, hogy valójában miféle rendszerváltás volt ebben az országban, hogy milyen történelemhamisítás folyt és folyik még napjainkban is, ha az „elvtársak” érdeke úgy kívánja: „Az ÁVH Vizsgálati Főosztályán a kérdéses időszakban 1950–52 között nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Vajda Tibor osztályvezetőként kifejezetten tiltotta ezt.”
Egyértelműen megállapítható, hogy Vajda Császárnéék hathatós támogatása nélkül nem is kezdeményezhetett volna pert Bárdy Magda ellen. Az ügyvéd, akinek ezeket a szégyenteljes igazolásokat kiadták, Bihari Tibor, aki ebben az időben az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda munkatársa volt. Ebben az irodában dolgozott Bauer Miklós (a „körmös”) és Bárd Károly, szintén egykori ÁVH-s tiszt. Eörsi Mátyás apjáról pedig csak annyit kell tudni, hogy Rákosiék idején az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs osztályát vezette. Vagyis ő is igazi jó elvtárs volt.
Egy évvel később Gyekiczky András, Kuncze Gábor kabinetirodájának vezetője levelet küldött Biharinak az Eörsi-féle irodába, miszerint nem értenek egyet a Császárné által igazoltakkal, mi több, az abban foglaltakat történeti tény súlyos megsértésének tartják.Pernyerés és kitüntetés
Ezután Bárdy Magda férjével együtt Budapestre érkezett. Császárné és Bognár László osztályvezető semmi jelét nem adta a megbánásnak, miszerint kollégájukkal együtt végzetes hibát követettek el. Császárnét, aki 1947-től 1999-ig dolgozott a Belügyminisztériumban, soha senki nem vonta felelősségre.
A pert végül is 2002-ben megnyerte Bárdy Magda. Sikerült bebizonyítania, hogy amit Vajdáról állított, az igaz. És az élettől kapott egy másik ajándékot is: az idősek és a visszamaradott gyermekek érdekében a helyi zsidó szervezetben végzett mintegy harmincéves munkája elismeréseként megkapta az Order of Australia kitüntetést.
– Mi van most Vajdával? – hangzik az utolsó kérdés.
– Itt él továbbra is Sydney-ben, a lakását eladta, máshova költözött, rendelőjét feladta – válaszolja Magda. – Szerencsére nem találkozom vele soha.Utószó helyett
Melyik „-izmus” volt a rosszabb? – tehetném fel az utolsó utáni kérdést Magdának, de nem teszem fel. Tudom a választ. A nácizmusban az áldozat tudta, miért hurcolják meg, miért zárják gettóba, miért deportálják, miért próbálják megfosztani életétől. A kommunizmusban azonban kreáltak egy bűnt, és kerestek hozzá egy áldozatot.
Az utóbbi időben egyre többen ki merik mondani, le merik írni, hogy egészen furcsa rendszerváltás volt nálunk, egyedüliként a volt szocialista országok közül. A többi volt szocialista ország kötelességének érezte, hogy feltárja múltját, név szerint megnevezze a felelősöket, és kizárja őket a közéletből, kirekessze őket a politikai életből. Mi ezzel szemben visszafejlődtünk.
Tőlünk sok ezer kilométerre Bárdy Magda küzdelmében végül győzött az igazság, de a felelősségre vonás itt is elmaradt. Húsz esztendő is kevés volt az igazságtételhez, bár a bűnösöket ismerjük. S tudjuk, nem csak egy Császárné él e hazában, és a hatalom valamiképpen még mindig az ő kezükben van.
Az ausztráliai becsületsértési perhez Vajda Tibor Császár Józsefné (a magyar belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője) segítségét kérte, és Budapestre utazott.
Ezek után, 1994. november 28-án Gáti Péter, Kuncze Gábor akkori belügyminiszter titkárságvezetője megbízta Császár Józsefnét, hogy saját hatáskörében intézkedjen, és válaszoljon a miniszter megbízásából az üggyel kapcsolatban. Császárné Sersli Sándorhoz, az Adatfeldolgozó Hivatal dokumentációs osztályvezetőjéhez fordult a következőkkel: Kik vettek részt a 10-50.579/1951. számú ügyben az ÁVH részéről? Ha megvannak az érintettek, hajlandók-e nyilatkozatot tenni a Vajda kontra Bárdy perben? „A válaszadás előkészítéséhez szíveskedjél munkatársaim részére betekintést biztosítani a kérdéses ügyiratba” – írta Császárné. Ezek után Császárné kiadta Vajda részére az igazolást 17-8/1995. számon, Hivatalos feljegyzés címen.
Egy mondatot érdemes jól megjegyezni, amely igazolja, hogy valójában miféle rendszerváltás volt ebben az országban, hogy milyen történelemhamisítás folyt és folyik még napjainkban is, ha az „elvtársak” érdeke úgy kívánja: „Az ÁVH Vizsgálati Főosztályán a kérdéses időszakban 1950–52 között nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Vajda Tibor osztályvezetőként kifejezetten tiltotta ezt.”
Egyértelműen megállapítható, hogy Vajda Császárnéék hathatós támogatása nélkül nem is kezdeményezhetett volna pert Bárdy Magda ellen. Az ügyvéd, akinek ezeket a szégyenteljes igazolásokat kiadták, Bihari Tibor, aki ebben az időben az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda munkatársa volt. Ebben az irodában dolgozott Bauer Miklós (a „körmös”) és Bárd Károly, szintén egykori ÁVH-s tiszt. Eörsi Mátyás apjáról pedig csak annyit kell tudni, hogy Rákosiék idején az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs osztályát vezette. Vagyis ő is igazi jó elvtárs volt.
Egy évvel később Gyekiczky András, Kuncze Gábor kabinetirodájának vezetője levelet küldött Biharinak az Eörsi-féle irodába, miszerint nem értenek egyet a Császárné által igazoltakkal, mi több, az abban foglaltakat történeti tény súlyos megsértésének tartják.Pernyerés és kitüntetés
Ezután Bárdy Magda férjével együtt Budapestre érkezett. Császárné és Bognár László osztályvezető semmi jelét nem adta a megbánásnak, miszerint kollégájukkal együtt végzetes hibát követettek el. Császárnét, aki 1947-től 1999-ig dolgozott a Belügyminisztériumban, soha senki nem vonta felelősségre.
A pert végül is 2002-ben megnyerte Bárdy Magda. Sikerült bebizonyítania, hogy amit Vajdáról állított, az igaz. És az élettől kapott egy másik ajándékot is: az idősek és a visszamaradott gyermekek érdekében a helyi zsidó szervezetben végzett mintegy harmincéves munkája elismeréseként megkapta az Order of Australia kitüntetést.
– Mi van most Vajdával? – hangzik az utolsó kérdés.
– Itt él továbbra is Sydney-ben, a lakását eladta, máshova költözött, rendelőjét feladta – válaszolja Magda. – Szerencsére nem találkozom vele soha.Utószó helyett
Melyik „-izmus” volt a rosszabb? – tehetném fel az utolsó utáni kérdést Magdának, de nem teszem fel. Tudom a választ. A nácizmusban az áldozat tudta, miért hurcolják meg, miért zárják gettóba, miért deportálják, miért próbálják megfosztani életétől. A kommunizmusban azonban kreáltak egy bűnt, és kerestek hozzá egy áldozatot.
Az utóbbi időben egyre többen ki merik mondani, le merik írni, hogy egészen furcsa rendszerváltás volt nálunk, egyedüliként a volt szocialista országok közül. A többi volt szocialista ország kötelességének érezte, hogy feltárja múltját, név szerint megnevezze a felelősöket, és kizárja őket a közéletből, kirekessze őket a politikai életből. Mi ezzel szemben visszafejlődtünk.
Tőlünk sok ezer kilométerre Bárdy Magda küzdelmében végül győzött az igazság, de a felelősségre vonás itt is elmaradt. Húsz esztendő is kevés volt az igazságtételhez, bár a bűnösöket ismerjük. S tudjuk, nem csak egy Császárné él e hazában, és a hatalom valamiképpen még mindig az ő kezükben van.
Átkozott születésnap: 1906. május 18.
2007.
május 18.
HunHír.Hu
HunHír.Hu
Ekkor
született Eisenberger Benjámin kommunista
„politikus”, aki főszerepet játszott az 1948-as kommunista
hatalomátvételt követő koncepciós perek előkészítésében és
lebonyolításában, és ezekben az években az ország egyik
leghatalmasabb, legrettegettebb és leggyűlöltebb embere volt. A
magyarok Péter Gábor néven ismerték.
Irányítása
alatt az ÁVO a magyarországi kommunista rendszer legfélelmetesebb
és egyben legocsmányabb terrorszervezetévé vált.
Eisenberger eredetileg szabómunkás volt, a munkásmozgalomba az 1920-as évek végén kapcsolódott be. 1931-ben belépett a kommunista pártba. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében. 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett.
1945 után Rákosi Mátyás jóvoltából előbb a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályát vezette, később ez önálló, közvetlenül a pártfőnök irányítása alatt álló Államvédelmi Hatósággá alakult, amelynek élén ő már altábornagyi rangban szerepelt. Fő feladata a Rákosiék által kiagyalt koncepciós perek "bizonyítékainak” előállítása, illetve az e perekben szereplő vádlottak "beismerő vallomásainak” kikényszerítése volt. Az Andrássy út 60-ban, illetve más ávéhás épületek kazamatáiban emberek százait kínozták meg, többen a kezük között haltak meg. Irányítása alatt az ÁVO a kommunista rendszer legrettegettebb és egyben a leggyűlöltebb terrorszervezetévé vált. Péter Gábort - Rákosi átmeneti mellőzésekor - 1953-ban letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték.
Az ÁVH rövid története
Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1948 szeptemberében alakult meg, jogelődjei a PRO és az ÁVO voltak. A szervezet székháza kezdetben az Andrássy - később Sztálin út 60. szám alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt,az úgynevezett "Hűség Háza". Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a "párt öklének” számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, de tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség, az úgynevezett zöld ávó és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a belső karhatalmat. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá, ezzel önállósága formálisan megszűnt. Az ÁVH azonban lényegében megtartotta szervezeti különállását, a testületi szellem és a tisztek államvédelmi rendfokozata egyaránt tovább élt. Nagy Imre 1956. október 28-án, teljesítetve a forradalom egyik fő követelését, bejelentette az ÁVH feloszlatását. A következő napokban az államvédelmi egységek feloszlottak, de november 4-én az ávósok a szovjetek oldalán hozzákezdtek a szervezet és ezzel egyetemben a rákosista rendszer restaurációjához. November 7-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel az ÁVH feloszlatását, megtiltotta újjászervezését, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbe fojtása után a karhatalomnál, majd a rendőrség állambiztonsági osztályainál tovább dolgozott 1961-1962-ig. Ezek tagjait a népnyelv sokáig ávósnak nevezte, mivel feladatuk sok szempontból azonos volt az ÁVO-ÁVH-éval.
1952-ben Péter Gábort leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án Rákosi Mátyás villájában letartóztatták. Zinner Tibor történésznek elmondott visszaemlékezése szerint katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva: "a játszmának vége"! A következő évben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 14 évre szállította le a büntetést, majd 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.
Az „érzőszívű” Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956
Péter Gábor (életfogytiglanra elítélt) beadványa az MDP Pártbizottságának
Szigorúan bizalmas!
Tudatában vagyok annak, hogy magas Pártbizottság részére írok. A lelkiismeretem szavára hallgatok, mely azt diktálja, a pártnak mindent tudni kell! Az igazat! A valóságot! Lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy az igazat írjam. Kötelez erre 30 éves munkásmozgalmi múltam.
1. 22 évig voltam a Kommunista Párt tagja.
2. 20 évig voltam a Párt KV-nek tagja, az illeg[ális] pártnak is.
3. 1932-ben illegális kongresszusi küldött voltam Moszkvában.
4. 1942–45 (majdnem 3 évig) mély illegalitásban dolgoztam, harcoltam a fasizmus, a háború ellen!
5. Nyolc évig voltam az Államvédelmi Hatóság vezetője.
6. Hatszor voltam a Szovjetunióban. A Szovjetunió elvitt Szocsiba, Kiszlovodzba, Barvihára.
7. Kétszer voltam Sztálinnál (aki szeretettel ölelt magához).
8. Voltam Dimitrovnál (aki hozzám nagyon jó volt).
9. A Szovjetunió, a szovjet emberek mentették meg az életemet kétszer. (Először 1945. januárban. Másodszor 1953. júniusban.)
10. A becsületes múltú kommunista, Simon Jolán férje vagyok.
Mindez arra kötelez, hogy kövessem a párt részére lelkiismeretem szavát. Leírjam az igazat – személyre való tekintet nélkül. Mert a pártnak mindent tudni kell! Ezért kérettem a Pártbizottságot, hogy hallgassanak meg! Kezdem azzal, hogy május 4-én miért nem tártam fel a Pártbizottság előtt mindazt, amit most itt elmondok.
1956. április 16-án, hétfőn délben Bakos ügyészségi főosztályvezető elé vezettek, aki a következőket mondta: „A pártból jöttem. Az ügyészségen vagyok. Írja le a Rajk-, Kádár- és a katonai ügyek hogy történtek, a valóságnak megfelelően.” Kezdtem ismertetni. Azonban amikor Rákosi Mátyás nevét kiejtettem, közbevágott, rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” Kétszer is rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” – Márpedig Rákosi Mátyásról nem beszélhetek, nincs lehetőségem az igazat megmondani. Írásban kértem a kérdéseket. Másnap, április 17-én, kedden de. 11 órakor újra megjelent Bakos ügyészségi főosztályvezető. Megismételte: „Az Öregről ne beszéljen! „ És átadta a mellékelt kérdéseket:
1. Belkinnek milyen szerepe volt ezekben a vizsgálatokban?
2. Hogyan nézett ki a párt ellenőrző munkája ebben az időben?
3. A bírói, ügyészi szervek szerepe milyen volt? Hogyan születtek az egyes ügyekben a bírói határozatok?
Képtelen vagyok ezekre a kérdésekre válaszolni anélkül, hogy Rákosi Mátyásról ne beszélnék. Miért? Mert Rákosi Mátyástól kapta Belkin a Rajk-ügy irányítását! Ez a valóság! Rákosi Mátyás Belkinnel beszélte meg a Rajk kihallgatására vonatkozó összes kérdéseket. Ezekről a megbeszélésekről Belkin a következőket mondta:
„Heves viták folynak köztünk. Majdnem mindig összeveszünk. Mindig többet és többet akar. Sose elég. Most már az kell, hogy Rajk meg akarta ölni Rákosit. Ha benne van a jegyzőkönyvben, azt mondja: » Na ugye, mondtam magának.« Ha nincs benne: » Maguk nem ismerik az itteni viszonyokat! « Ezek magukhoz akarták ragadni a hatalmat! Bennünket meg akartak ölni!!!” …
„Befejezésül legyen szabad Simon Jolánról néhány sort írnom. Sok fájdalom, keserűség, megalázás érte. Most gyári munkás. Szorgalmas, becsületes. Már 1928-ban tagja volt a pártnak. 1929–30-ban 16 hónapi börtön alatt, mint 22 éves fiatal lány magánzárkában vett részt a 15 napos országos nagy éhségsztrájkban. (Ez alatt az idő alatt 11 kg-ot lefogyott.) 1932-ben, 34-ben újra bebörtönözték. Majdnem minden évben prevencióra bevitték.
1940–41-ben a Szovjetunió dicséretéért 9 hónapra leinternálták. A rendőrségen egyik veséjét leverték. A csendőrségen kezét-lábát feketére verték. De Simon Jolán hű maradt a párthoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. És most nem érdemli meg a becsületes múltú Simon Jolán, hogy párttag legyen? Fáj. Nagyon fáj."
A Péter Gábor vezényletével meghurcoltaknak, meggyötörteknek, halálra kínzottaknak és máig élő rokonaiknak pedig az fáj, hogy egyáltalán megszületett ez a maradék emberi mivoltából is gyorsan kivetkőzött zsidó-kommunista, aki bizonyára beteges kéjjel szemlélte gój áldozatai szenvedését. Neki sincs megbocsátás, ahogy ő sem kegyelmezett senkinek.
HunHír.Hu - Múlt-kor – Kislexikon, Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány
Eisenberger eredetileg szabómunkás volt, a munkásmozgalomba az 1920-as évek végén kapcsolódott be. 1931-ben belépett a kommunista pártba. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében. 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett.
1945 után Rákosi Mátyás jóvoltából előbb a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályát vezette, később ez önálló, közvetlenül a pártfőnök irányítása alatt álló Államvédelmi Hatósággá alakult, amelynek élén ő már altábornagyi rangban szerepelt. Fő feladata a Rákosiék által kiagyalt koncepciós perek "bizonyítékainak” előállítása, illetve az e perekben szereplő vádlottak "beismerő vallomásainak” kikényszerítése volt. Az Andrássy út 60-ban, illetve más ávéhás épületek kazamatáiban emberek százait kínozták meg, többen a kezük között haltak meg. Irányítása alatt az ÁVO a kommunista rendszer legrettegettebb és egyben a leggyűlöltebb terrorszervezetévé vált. Péter Gábort - Rákosi átmeneti mellőzésekor - 1953-ban letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték.
Az ÁVH rövid története
Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1948 szeptemberében alakult meg, jogelődjei a PRO és az ÁVO voltak. A szervezet székháza kezdetben az Andrássy - később Sztálin út 60. szám alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt,az úgynevezett "Hűség Háza". Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a "párt öklének” számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, de tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség, az úgynevezett zöld ávó és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a belső karhatalmat. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá, ezzel önállósága formálisan megszűnt. Az ÁVH azonban lényegében megtartotta szervezeti különállását, a testületi szellem és a tisztek államvédelmi rendfokozata egyaránt tovább élt. Nagy Imre 1956. október 28-án, teljesítetve a forradalom egyik fő követelését, bejelentette az ÁVH feloszlatását. A következő napokban az államvédelmi egységek feloszlottak, de november 4-én az ávósok a szovjetek oldalán hozzákezdtek a szervezet és ezzel egyetemben a rákosista rendszer restaurációjához. November 7-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel az ÁVH feloszlatását, megtiltotta újjászervezését, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbe fojtása után a karhatalomnál, majd a rendőrség állambiztonsági osztályainál tovább dolgozott 1961-1962-ig. Ezek tagjait a népnyelv sokáig ávósnak nevezte, mivel feladatuk sok szempontból azonos volt az ÁVO-ÁVH-éval.
1952-ben Péter Gábort leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án Rákosi Mátyás villájában letartóztatták. Zinner Tibor történésznek elmondott visszaemlékezése szerint katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva: "a játszmának vége"! A következő évben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 14 évre szállította le a büntetést, majd 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.
Az „érzőszívű” Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956
Péter Gábor (életfogytiglanra elítélt) beadványa az MDP Pártbizottságának
Szigorúan bizalmas!
Tudatában vagyok annak, hogy magas Pártbizottság részére írok. A lelkiismeretem szavára hallgatok, mely azt diktálja, a pártnak mindent tudni kell! Az igazat! A valóságot! Lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy az igazat írjam. Kötelez erre 30 éves munkásmozgalmi múltam.
1. 22 évig voltam a Kommunista Párt tagja.
2. 20 évig voltam a Párt KV-nek tagja, az illeg[ális] pártnak is.
3. 1932-ben illegális kongresszusi küldött voltam Moszkvában.
4. 1942–45 (majdnem 3 évig) mély illegalitásban dolgoztam, harcoltam a fasizmus, a háború ellen!
5. Nyolc évig voltam az Államvédelmi Hatóság vezetője.
6. Hatszor voltam a Szovjetunióban. A Szovjetunió elvitt Szocsiba, Kiszlovodzba, Barvihára.
7. Kétszer voltam Sztálinnál (aki szeretettel ölelt magához).
8. Voltam Dimitrovnál (aki hozzám nagyon jó volt).
9. A Szovjetunió, a szovjet emberek mentették meg az életemet kétszer. (Először 1945. januárban. Másodszor 1953. júniusban.)
10. A becsületes múltú kommunista, Simon Jolán férje vagyok.
Mindez arra kötelez, hogy kövessem a párt részére lelkiismeretem szavát. Leírjam az igazat – személyre való tekintet nélkül. Mert a pártnak mindent tudni kell! Ezért kérettem a Pártbizottságot, hogy hallgassanak meg! Kezdem azzal, hogy május 4-én miért nem tártam fel a Pártbizottság előtt mindazt, amit most itt elmondok.
1956. április 16-án, hétfőn délben Bakos ügyészségi főosztályvezető elé vezettek, aki a következőket mondta: „A pártból jöttem. Az ügyészségen vagyok. Írja le a Rajk-, Kádár- és a katonai ügyek hogy történtek, a valóságnak megfelelően.” Kezdtem ismertetni. Azonban amikor Rákosi Mátyás nevét kiejtettem, közbevágott, rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” Kétszer is rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” – Márpedig Rákosi Mátyásról nem beszélhetek, nincs lehetőségem az igazat megmondani. Írásban kértem a kérdéseket. Másnap, április 17-én, kedden de. 11 órakor újra megjelent Bakos ügyészségi főosztályvezető. Megismételte: „Az Öregről ne beszéljen! „ És átadta a mellékelt kérdéseket:
1. Belkinnek milyen szerepe volt ezekben a vizsgálatokban?
2. Hogyan nézett ki a párt ellenőrző munkája ebben az időben?
3. A bírói, ügyészi szervek szerepe milyen volt? Hogyan születtek az egyes ügyekben a bírói határozatok?
Képtelen vagyok ezekre a kérdésekre válaszolni anélkül, hogy Rákosi Mátyásról ne beszélnék. Miért? Mert Rákosi Mátyástól kapta Belkin a Rajk-ügy irányítását! Ez a valóság! Rákosi Mátyás Belkinnel beszélte meg a Rajk kihallgatására vonatkozó összes kérdéseket. Ezekről a megbeszélésekről Belkin a következőket mondta:
„Heves viták folynak köztünk. Majdnem mindig összeveszünk. Mindig többet és többet akar. Sose elég. Most már az kell, hogy Rajk meg akarta ölni Rákosit. Ha benne van a jegyzőkönyvben, azt mondja: » Na ugye, mondtam magának.« Ha nincs benne: » Maguk nem ismerik az itteni viszonyokat! « Ezek magukhoz akarták ragadni a hatalmat! Bennünket meg akartak ölni!!!” …
„Befejezésül legyen szabad Simon Jolánról néhány sort írnom. Sok fájdalom, keserűség, megalázás érte. Most gyári munkás. Szorgalmas, becsületes. Már 1928-ban tagja volt a pártnak. 1929–30-ban 16 hónapi börtön alatt, mint 22 éves fiatal lány magánzárkában vett részt a 15 napos országos nagy éhségsztrájkban. (Ez alatt az idő alatt 11 kg-ot lefogyott.) 1932-ben, 34-ben újra bebörtönözték. Majdnem minden évben prevencióra bevitték.
1940–41-ben a Szovjetunió dicséretéért 9 hónapra leinternálták. A rendőrségen egyik veséjét leverték. A csendőrségen kezét-lábát feketére verték. De Simon Jolán hű maradt a párthoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. És most nem érdemli meg a becsületes múltú Simon Jolán, hogy párttag legyen? Fáj. Nagyon fáj."
A Péter Gábor vezényletével meghurcoltaknak, meggyötörteknek, halálra kínzottaknak és máig élő rokonaiknak pedig az fáj, hogy egyáltalán megszületett ez a maradék emberi mivoltából is gyorsan kivetkőzött zsidó-kommunista, aki bizonyára beteges kéjjel szemlélte gój áldozatai szenvedését. Neki sincs megbocsátás, ahogy ő sem kegyelmezett senkinek.
HunHír.Hu - Múlt-kor – Kislexikon, Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány
Állambiztonsági
háttér 1977-1987 - a Dégen saga
Dégen István aktív szt-tiszt korábanA sanghaji világkiállítás magyar pavilonja körül kavart botrány főszereplőjéről, a Gyurcsány-kormány megbízásából tevékenykedő Genexpo 2010 Hungary Kft. ügyvivőjéről, a közreműködő Locomotív Travel utazási iroda tulajdonosáról, Dr. Dégen Istvánról azt írja néhány jobboldali lap, hogy "1977-től 1987-ig a Belügyminisztérium III/1-es csoportfőnökségének D-24-es, szigorúan titkos hírszerzési tisztjeként" ténykedett, továbbá a "D-24-es ügynöké a sanghaji szállítás is".
A
feltehetően közös informátor csak három tényben tévedett:
A.,
III/1-es csoportfőnökség sohasem létezett, a III/1 az
állambiztonsági vizsgálati önálló osztályt jelentette, ahol
Dégen sohasem dolgozott.
B., A D-24-es
nem lehetett ügynök, mert a szigorúan titkos tiszt nem hálózati
személy volt (ügynök, tmb., tm.), hanem a hivatalos állomány
fedő munkahelyen dolgozó operatív tagja.
C., Dr.
Dégen István valójában a III/I-es hírszerző
csoportfőnökségen kezdett dolgozni, annak is a 10. osztályán
(személyi ügyek, kiképzés, módszertan), de ott nem 10 évet
töltött, hanem mindössze egy hónapot: 1977. május 1-től június
1-ig. Akkor tartósan átvezényelték a kémelhárítási
csoportfőnökség, a III/II. 10. osztályára
(nemzetközi együttműködés, idegenforgalom; elhárítás harmadik
országban; különleges vonalak; terrorelhárítás; figyelési és
ellenőrző pontok; vám és nemzetközi vonal; szállodák,
idegenforgalom), majd hivatalosan át is helyezték 1982. október
1-jén a III/II-10-re, ahonnan előbb a III/II-12-re
került (követségek, rezidentúrák védelme, különleges
vonalak), s végül a III/II-12-c alosztályon
tartósan a külügyminisztérium és a nemzetközi sajtó
„célfeladataival” foglalkozott 1987. augusztus 31-ig, amikor is
az MSZMP KB apparátusába történt kinevezése miatt kérelmére
elbocsátották.
Ennyit
a pontosságról és a szakszerűségről.
Dégen
István (1949. december 30., Budapest, Bán Erzsébet) a
külkereskedelmi főiskola után elvégezte a közgazdaság-tudományi
egyetemet, ahol doktori fokozatot is szerzett. 1971-ben kezdett
dolgozni a Malévnél mint üzletkötő, ugyanebben az évben belép
a pártba, 1973-tól a moszkvai képviselet megbízott irodavezetője,
1974-76 között a tiranai Malév-Hungarocamion közös képviselet
vezetője, a párttitkár helyettese.
Állambiztonsági
karrierjének osztályharcos bázisát, s egyben garanciáját
családi viszonyai alapozták meg, apja és apósa révén.
Apja
és apósa
Dégen ImreApja: Dégen Imre mérnök (1910-1977), a munkásmozgalom harcosa 1934-től, a kommunista pártnak 1945-től tagja; Csepel Mérnöki Hivatalának vezetője, az újjáépítés egyik műszaki irányítója; tagja az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, részt vesz a földreform végrehajtásában. A szövetkezeti mozgalom szervezője, 1948-tól a Magyar Országos Szövetkezeti Központ vezérigazgatója, később a SZÖVOSZ elnöke.
1955-től
a vízügyi szolgálat vezetője, előbb mint főigazgató, majd
1968-tól 1975-ig államtitkári rangban az Országos Vízügyi
Hivatal elnöke. 1970-től c. egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki
Egyetemen a vízgazdálkodási tanszéki csoport vezetője.
Munkásságához tartozik a hatékony árvízvédelem, belvízvédelem,
a vízépítőipar, a korszerű vízgazdálkodás megteremtése, az
új vízügyi törvény (1964: IV. tc.) megalkotása; az egységes
vízügyi igazgatás szervezetének kiépítése, a vízgazdálkodás
távlati fejlesztési koncepciójának kialakítása és a tervezés
alapjául szolgáló országos vízgazdálkodási keretterv
kidolgozása. Megindította az új társulati mozgalmat, európai
szintre emelte a vízügyi szakemberek képzését; árvízvédelmi
kormánybiztosként sikeresen irányította az 1965. évi nagy dunai
árvíz és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elleni védekezést.
Az OVH szervezetében környezetvédelmi alosztályt hozott létre.
Szakmai
érdemei elismeréseként 1997-ben domborművét elhelyezték a
szegedi ATIKÖVIZIG bejáratának előterében.(Lapis András
alkotása.)
A
nyilvánossággal együtt azonban nem ismerjük fia, Dégen István
kézzel írt 1976-os belügyi önéletrajza azon mondatának konkrét
tartalmát, mely rá vonatkozóan így hangzik: "Ellenforradalom
alatt, ill. után a rend helyreállításán és a munka beindításán
dolgozott".
Dégen István önéletrajza
Havasi LászlóDégen István állambiztonsági tiszt a csoportfőnökségen belül házasodik: elveszi a III/II. kémelhárító csoportfőnök (1974-1977), egyben BM. III. főcsoportfőnök-helyettes Havasi László r. vezérőrnagy (1922-1992) leányát, Ibolyát.
Havasi
László (1922. június 17., Pápa, Kádi Mária) 1945-ben politikai
nyomozóként kezdi a Budapesti és Vidéki Főkapitányság
Politikai Osztályán; végigjárja az ÁVO , illetve az ÁVH
ranglétráját őrnagyi rangig, alosztályvezető,
osztályvezető-helyettes, osztályvezető, főosztályvezető
egyebek között Miskolcon, Heves, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén
és Pest megyében. 1952 és 54 között állambiztonsági
tanulmányokat folytat a Szovjetunióban. 1956. október 28-án
Veszprémben letartóztatták, november 4-ig a megyei börtönben
őrizték, akkor a szentkirályszabadjai szovjet alakulat
kiszabadította. November 4. és 12. között a szovjet alakulatokkal
együtt részt vett a forradalmárok felkutatásában, őrizetbe
vételében és kihallgatásában, - ahogy erről önéletrajzában
beszámol.
1958-tól
a BM II. Politikai Nyomozó Főosztályának különböző osztályain
kap vezető beosztást (II/5 osztály: főoperatív beosztott; II/7
osztály: mb. osztályvezető-helyettes, majd mb. osztályvezető;
II/9 osztály: osztályvezető-helyettes.) 1962-63-ban rövid kitérő
következik: a III/V, az Operatív-Technikai Csoportfőnökség 1.
osztályának vezetőjeként a postai levélellenőrzést, a figyelő,
lehallgató, beépítő, kiemelő és fototechnikai szaktevékenységet
irányítja. Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának elvégzése
(1963-65) után végleg a III/II. kémelhárítási csoportfőnökségen
köt ki, a III/II- 6 osztály és a III/II-4 osztály vezetése út a
csoportfőnök-helyettesi poszthoz (1966-1974), amit a
csoportfőnökség követ 1974-től egészen nyugállományba
helyezéséig, 1977. június 30-ig.
Dégen
István szigorúan titkos állományú r. százados sógora,
ifj. Havasi László szintén állambiztonsági tiszt a III/2 önálló
osztályon.
Dégenné
Havasi Ibolya (1946. január 21., Budapest, Mutdner Matild)
szintén a Malévnél kezd dolgozni 1973-ben utasszervezőként,
később részlegvezető, osztályvezető, 1996 és 2001 között
Hamburgban az Észak-Németországi területi igazgatóság
igazgatója. 1993-tól napjainkig a Lion's Klub Lady Victoria Klub
alapító elnöke.
Újságírók,
célszemélyek, sajtótitkárok
Mi
volt a feladata fedőmunkahelyén, a Malévnél a
"D-24"-es szt-tisztnek, aki így haladt a ranglétrán: r.
hadnagy 1977. május 1-től; r. főhadnagy 1981. április 1-től; r.
százados 1986. április 1-től ? Ez abból a személyi minősítésből
derül ki, amely 1987. március 13-án készült a III/II-12/c
alosztályon. Idézünk belőle:
"Fedőmunkahelyi
feladata a hazánkba utazó, illetve a Budapestre akkreditált nyugati
újságírók körében a felderítő, szűrő-kutató munka
végzése, tippkutató, tanulmányozó feladatok ellátása, a
feldolgozás alá vont célszemélyek operatív
ellenőrzésének elősegítése, valamint a
kapitalista követségek sajtótitkáraival
hivatalból kialakított kapcsolattartásból származó operatív
információk továbbítása, illetve a társadalmi szervek
kéréseinek teljesítése."
Milyen sikerrel látta
el ezt a feladatát? Erre is választ ad minősítése:
"Dégen
elvtárs fedőmunkahelyi vezetői munkájával elégedettek. Munkáját
a jó felkészültségének köszönhetően, szakszerűen és
körültekintően látja el. Részben a korábbi, részben a
jelenlegi beosztásából adódóan sok külföldi - köztük nyugati
- kapcsolatokkal rendelkezik. Saját biztonsági
helyzete érdekében fontos feladata, hogy az új - elsősorban
nyugati -, illetve az egy-két vagy ennél több év eltelte után
ismét felújított kapcsolatait jelentse."
Dégen István eskütételi jegyzőkönyve
Azért akad hiba is a titkos munkában:
"Az
értékelő-elemző és általában az operatív munkájában az
elmúlt két év során lényeges javulás tapasztalható.
Rendszeresebb és gyorsabb lett az operatív munkában alapvetően
fontos információtovábbítás ugyanakkor esetenként előfordul,
hogy fontos operatív adatok - az elfoglaltságra hivatkozva - késve,
vagy már aktualitásukat vesztve kerülnek a Központ
birtokába. Elismerve a fedőmunkahelyi sokirányú elfoglaltságát,
mégis úgy véljük, hogy a további elvárások megvalósítása
elsősorban Dégen elvtárs saját munkaszervezésétől függ.
Mindemellett elismerést érdemel Dégen elvtársnak a
kémelhárításhoz való pozitív viszonya, a csoportfőnökségünk
és ezen belül az osztályunk konkrét feladatainak megoldásában
való aktív részvétele."
Összegezés
a jövőre nézve:
"Dégen
elvtárs rendelkezik mind az operatív, mind a fedőmunkaköréhez
szükséges szakmai ismeretekkel. Munkáját megfontoltan és
körültekintően végzi. Csendes, nyugodt alaptermészetű
embertípus. Határozott magatartású, munkájában megbízható, a
saját magával szemben felállított követelményeket a
munkatársaitól is elvárja. Gyors felfogóképességű. Pártunk és
kormányunk politikáját ismeri, azokat a munkája során
hasznosítja. Szakmailag és politikailag felkészült, megbízható.
A fentiek alapján dr. Dégen István r. szds. elvtárs magasabb
beosztás betöltésére alkalmas."
Azt
nem a kutatónak, hanem egy alapos kormányzati vizsgálatnak kell
eldönteni: történt-e szabálytalanság a sanghaji világkiállítás
magyar pavilonjának tervezését, kivitelezését és működtetését
illetően, s ha igen, ki a felelős.
Dégen István a belga miniszterelnökkel
A rendezés nincs napirenden
Azt
viszont már tudja a kutató, s többször le is írta
tanulmányaiban, hogy az 1990 utáni politikai elit
felkészületlensége, tájékozatlansága és megalkuvásainak sora
következtében sikerrel átmentett állambiztonsági múlt teljes
körű alkotmányos feltárásától mindenkor fertőzöttségük
fokától függően riadtak vissza a politikai pártok az
elmúlt húsz évben. Felelősek azért, hogy máig megmaradt a
tisztázatlanság, a bizalmatlanság légköre, az aktuálpolitikai
haszonszerzés lehetősége; az egykori állambiztonsági hálózati
személyek és hivatalos kapcsolattartóik a mai napig nem távoztak
a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek
köréből, sőt, közülük válogat mindegyik négyévente
jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, igényelve
nyílt vagy elvtelen szolgálataikat.
A
volt titkosszolgák pedig csak azt teszik, amire tanították őket,
s amire a rendezetlen viszonyok immár húsz éve lehetőséget
adnak: kamatoztatják információs monopóliumukat, kapcsolati
tőkéjüket, a gazdasági háttérhatalom informális útvesztőinek,
korrupt útonállóinak és tágra nyitott kiskapuinak ismeretét. A
versenyelőnyt ma a múltban való jártasság jelenti
a politika gazdasági-pénzügyi holdudvarában. Szervezetten fel
tudják osztani az országot érdekszférákra, s ha mindehhez
ügyesen társítják profitáló kapcsolataikat a
multi- és transznacionális nagyvállalatokkal, a gátlástalan
nemzetközi nagytőkével, a Round Table hálózatával, akkor
továbbra is ők lesznek a pályázatok favorizált győztesei és
bárhol képviselhetik kis hazánkat a nagyvilág rendezvényein.
Az
átmentett állambiztonsági múlt érintett kérdéseinek rendezése
nem szerepel sem az Országgyűlés, sem a kormány napirendjén.
Dr.
Ilkei Csaba
tudományos kutató
tudományos kutató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése