2015. július 3., péntek

Kamatmentes pénzrendszer 9/11


Kamatmentes pénzrendszer

9/11


Guernsey – A sziget melyet a KAMATMENTES 


PÉNZRENDSZER bevezetése mentett meg az 


adósságcsődtől







Közzétéve 2013-06-09
Mont Orgueil CastleVegyünk szemügyre egy olyan sziget-államocskát, Guernsey-t, ahol már több évszázada kamatmentes pénzrendszer működik a legnagyobb sikerrel. Az ún. Channel Islands (Csatorna-szigetek), amelynek Guernsey közigazgatási területe a részét képezi kivételes helyzetet foglal el Őfelsége a brit uralkodó birtokai között. A szigetek nem részei az Egyesült Királyságnak, ugyanakkor szuverén államoknak sem tekinthetők és gyarmatoknak sem. Az 1948-ban elfogadott British Nationality Act (Brit Nemzetiségi Törvény) szerint az említett szigetek lakói: “Az Egyesült Királyság, a Szigetek és a gyarmatok polgárainak tekintendők.” Valóban önálló törvényhozásuk, bírósági rendszerük és kormányzatuk van, de az Egyesült Királyság látja el katonai védelmüket és ő képviseli őket a nemzetközi szervezetekben. Ez a sajátságos alkotmányjogi helyzet számos különleges történelmi esemény következménye. A XIX. század elején, a napóleoni háborúkat követő időkben, a Szigetek (különösen Guernsey) igen nyomorúságos gazdasági viszonyok között tengődtek. A természeti szépségeken és a kellemes éghajlaton kívül szinte semmi nem volt, ami visszatartotta volna lakóit az elvándorlástól.
 
Nem voltak utak, és mindenütt a nyomor jelei voltak láthatóak
A fővárosnak, St. Peters Portnak sem voltak kövezett útjai. Egyetlen bérelhető járművet sem lehetett találni. Kereskedelmi kapcsolatok nem léteztek és általános volt a munkanélküliség és a szegénység.
Az állam el volt adósodva 19 137 angol fonttal és ezért 2390 font kamatot kellet fizetnie, noha a teljes állami bevétel mindössze évi 3000 fontot tett ki. A tenger egyre több parti területet mosott alá és a lakóknak nem volt pénzük a védőgátak megépítésére, mindössze 610 font állt évente a rendelkezésükre. De egyedül a gátak megépítése legalább 10 000 fontot igényelt. A kormánynak választania kellett. A rendelkezésre álló összeggel még csak hozzá sem foghatott a szigetmegmentését szolgáló gátak megépítéséhez.
1815-ben egy bizottságot neveztek ki abból a célból, hogy megvizsgálja, miként lehetne valamilyen módon födél alá helyezni a városi piacot. A bizottság megállapította, hogy a nyomorgó szigetlakók további adókkal való megterhelése lehetetlen.
Ha viszont a bankoktól vesznek fel kölcsönöket, akkor tovább növekszik az állam már amúgy is nagy eladósodása és teljes jövedelmét fel fogja emészteni az adósságra fizetendő magas kamat (ez történik ma például Magyarországon – H.D.).
Egyértelmű volt, hogy még ha kapnának is hiteleket, legjobb esetben csak a kamatait tudnák fizetni, de az adósságot soha nem lenne képes megfizetni az állam. Hosszas mérlegelést követően egy történelmi jelentőségű javaslattal állt elő. Azt ajánlották, hogy az oly szükséges fedett piacot, amely nélkül a főváros nem működhet, a Guernsey államocska által kibocsátott 6000 font értékű pénzjeggyel finanszírozzák. Szó szerint idézzük, hogy mit javasolt a bizottság:
A bizottság ajánlja, hogy a költségeket 1 fontos állami kibocsátású pénzjegyekkel (!)finanszírozzák 6 000 font nagyságrendben… Ezek a pénzjegyek nem csak az új piac létrehozására, de a Torteval templom és az utak építésére, valamint más állami kiadásokra is fordíthatóak. Mivel az államnak máris forgalomban van 50 000 fontnyi pénzjegye, ezért ajánlatos az újabb kibocsátást 6 000 fontra korlátozni…”
Az érvelés lényege az, hogy az állami pénzjegyek kibocsátása olyan jövedelemhez juttatja az államot, amely nemcsak elegendő a piac megépítéséhez, de ahhoz is, hogy olyan többletjövedelem amortizálódjon, amely lehetővé teszi a meglévő államadósság fokozatos csökkentését. A javaslatokat hosszú megfontolás után elfogadták és az első állami kibocsátású pénzjegyeket 4 000 font összegben még abban az évben forgalomba hozták. Az így kibocsátott pénzjegyeket három szakaszban kellett az államnak visszaszereznie, mégpedig 1817. áprilisáig, 1817. októberéig és végül 1818. áprilisáig. A visszakapott pénzjegyeket nem volt szabad újra forgalomba hozni. A bizottság jelentése ezt azzal indokolta, hogy ily módon az államadósság megnövelése nélkül lehetséges a megjelölt munkák befejezése és ugyanakkor még marad bevétel az állam
más kiadásainak a fedezésére. Csak 1820-ban sikerült a bizottságnak biztosítani az új piacépület
megépítéséhez a pénzügyi eszközöket. Erre a célra 4500
fontnyi állami pénzjegyet bocsátottak ki, amelyeket 10 év alatt kellett visszaszerezni az importvámokból, és a piacon működő üzletek forgalmi adójából. Az olvasó figyelmét nyomatékosan felhívjuk arra, hogy a Guernsey-kormányzat által kibocsátott pénz kamatmentespénz volt. A piac megépítésére kibocsátott kamatmentes 4500 fontot hamarosan más kibocsátások is követték. Így 1821-ben már 10 000 font kamatmentes font volt forgalomban.
 
 
A kamatmentes közpénzjegy kibocsátása mind a lakosság, mind az állam szempontjából rendkívül előnyös volt,
mert hatékonyan elősegítette a hiteltartozások visszafizetését, az adósság csökkentését. Az állam tehát nem külföldi magánbankoktól vett fel kamatra kölcsönöket, hogy finanszírozza kiadásait,hanem maga bocsátott ki saját maga által kreált pénzjegyeket, amelyek a saját területén vol
tak forgalomban és amiért a Szigetek lakói, a saját államuknak fizettek kamatot. Az államkincstár az így beszedett
kamatokat arra használta, hogy fedezze belőle az állam kiadásait és ezért egyre csökkentette a lakosság által fizetett adókat. Adóbevételekre ugyanis egyre kevésbé volt szüksége. Az így létrejött városi piacot 1822. októberében megnyitották és az a mai napig sikeresen működik.
market-square-town-church-guernsey
Guernsey – Market Square, Town church
1826-ban bizonyos személyek az angol királyi államtanácshoz fordultak, hogy Guernsey és Jersey államocskáknak nincs joguk királyi engedély nélkül pénzjegyek kibocsátására olyan mennyiségben, amely meghaladja évi bevételüket. A királyi államtanács a döntés előtt jelentést kért a brit állami-pénzügyi bizottságtól. A jelentésben felsorolt érvek feltárták, hogy a lakosság számára milyen jelentős haszonnal járt a helyi állami pénzjegy-kibocsátás. Ezek az érvek meggyőzték a királyi államtanácsot, így az az ügyet lezárta és többé nem foglalkozott vele.
A két legkomolyabb fenyegetés azonban még hátravolt. Két magánbank, amely a szigeten működött – az “Old Bank” és a “Commercial Bank”, amelyeket 1827-ben és 1830-ban alapítottak elárasztották a Szigeteket saját kibocsátású papír-bankjegyekkel. Az állami hatóságok, attól tartva, hogy a magánbankjegyek forgalomba hozatala csökkenti a bizalmat az állami pénzjegyekkel szemben, tárgyalásba kezdtek a két bank képviselőivel. A tárgyalás eredményeként az állam engedett és kivonta forgalomból 15 000 font értékű állami bankjegyét. Ezen túlmenően az állam még ahhoz is hozzájárult, hogy a jövőben 40 000 fontra korlátozza az állami pénzjegyek kibocsátását. A tárgyalásokról semmi nem szivárgott ki, és írásos nyomok sem maradtak. A kutatónak csak a puszta tények megismerése áll a rendelkezésére. Ez a megállapodás 1914-ig maradt hatályban, amikor is a forgalomban lévő állami pénzjegyek elérték a 41 206 fontot. Mellékesen azt is érdemes megjegyezni, hogy összesen 1 pénzhamisítási eset fordult elő, de az is lelepleződött.
Több mint 70 évig a helyzet változatlan maradt Guernsey-n, de 1914-ben az állam elég erős volt ahhoz, hogy ellentmondjon a magánbankoknak és ismét forgalomba hozhasson annyi állami kibocsátású pénzjegyet, amelyből fedezni tudta a szigetállamocska fejlesztésének a szükségleteit. Ez a változás összefüggött az I. Világháború kitörésével, amikor is rendkívül megnőtt a pénz iránti kereslet, ugyanakkor a bankok számára meg volt tiltva, hogy több pénz gyanánt szolgáló bankjegyet bocsássanak ki, mint amennyi már forgalomban volt. Az államot azonban ilyen korlátozás nem kötötte. Ezt a lehetőséget kihasználva, 1918-ig, a háború végéig Guernsey és Jersey sziget-államocskák 142 000 fontra növelték az általuk kibocsátott állami pénzjegyek mennyiségét.
 


Ezt követően Guernsey már nem változtatott azon az álláspontján, hogy saját pénzét önmaga alkotja meg és hozza forgalomba.


Ezért 1958-ban már 542 000 csatorna-szigeteki font volt forgalomban. Ebben
az időben a helyi Guernsey szigeti bankok egyesültek az angol bank-konszernekkel és a magánbankjegyek teljesen eltűntek. A Guernsey és Jersey államocska által kibocsátott bankjegyek együtt voltak forgalomban a brit bankjegyekkel és teljes mértékben beválthatók illetve becserélhetők voltak a brit államkincstár pénzjegyeire. Magán Guernsey szigetén sokkal nagyobb a kereslet az ottani állam által kibocsátott pénzjegyek iránt. Ennek az az oka, hogy egyetlen helyi polgár sem óhajt több adót fizetni azért, mert az állam magas kamatokkal hiteleket vesz fel. 1937-ben a Guernsey által kibocsátott állami pénz 175 000 font, mindössze 450 font kiadással járt, ugyanis ennyibe került a bankjegyek nyomdai előállítása és a forgalomba hozatallal járó adminisztrációs költség. Ha ugyanebben az összegben a brit bankoktól hiteleket vett volna fel az államocska, akkor az minimum 11 383 fontjába került volna, mert ennyi kamatot kellett volna érte fizetnie.
Az 1817-el kezdődő kísérletezés Guernsey-n a saját kibocsátású pénz forgalomba hozatalával
 
bebizonyította, hogy inflációs veszély nincs,
mivel lényegében a mai napig nem sújtotta infláció Guernsey és Jersey államocskát. Az állam pénzügyeit intéző hivatalnokok mindig gondosan ügyeltek arra, hogy a gazdasági életnek, a társadalomnak és a polgároknak, ahhoz, hogy tevékenységüket zavartalanul folytathassák, mennyi jelre (pénzre), mint közvetítő közegre van szükségük. Ma is, ha valaki Guernsey-re látogat, azonnal mély benyomást tesz rá az az olcsóság, amely a Nagy-Britanniában érvényes árakhoz képest mutatkozik. Az alacsony adózásnak és csekély behozatali vámoknak köszönhetően Guernsey polgárai nem csak olcsón vásárolhatják meg az életükhöz szükséges árukat és szolgáltatásokat,
 
de jóval magasabb az átlagjövedelmük,
mint a többi nagy-britanniai lakosnak, és e két tényező következtében lényegesebb jobb az életszínvonaluk.Guernsey az infláció miatti
aggodalmat nem ismeri. Az inflációnak ugyanis elsősorban a
magánellenőrzés alatt álló központi bankok monetáris politikája az oka. Az a nemzetközi pénzügyi közösség, amely működteti a központi bankokat, kikényszeríti, hogy csak kamattal megterhelt hitelpénzt lehessen forgalomba hozni, mind az Egyesült Államokban, mind Nagy-Britanniában, Kanadában, Japánban, az Európai Unió országaiban, a nagy közép és dél-amerikai országokban: mint Brazília, Argentína, Venezuela és Mexikó; és ma már ez a helyzet a felbomlott szovjet birodalom utódállamaiban és a kelet-európai országokban is.
  

VisitGuernsey: Welcome To Guernsey



forrás:
2003. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció II.:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0309.htm
 

A professzor szerint Róma bukásának igazi oka a KAMAT volt


Közzétéve 2013-05-23

Az ókori Görögország hanyatlásának oka

 
Az ókori Görögországban a pénzkölcsönzők a nyújtott hitelekért 36%, illetve ennél is magasabb kamatot követeltek. E követelésük biztosítékaként viszont az árutermelő földműveseknek és kézműveseknek zálogba kellett adniuk a vagyonukat. Ez azzal járt, hogy a parasztok elveszítették
földjeiket, házaikat, munkaeszközeiket. Még családtagjaik is kötelesek voltak a rokonaik adósságaiért kezességet vállalni. Ennek az eladosítási folyamatnak az eredményeként a szabad görög polgárok rövid idő alatt adósrabszolgákká váltak. Egy részük külföldre menekült, a többség azonban saját hazájában veszítette el szabadságát. El kellett tűrniük, hogy hitelezőik rabszolgaként adják el őket. A rabszolgaság, amely fenntartotta a rabszolgák, mint áruk létrejöttének a körülményeit, tetemes kamatjáradékot biztosító, virágzó üzletággá vált. A rabszolgák száma idővel sokszorosan felülmúlta a szabad polgárok létszámát. A görög rabszolgákat a görög pénzvagyon-tulajdonosok tehát pénzért vásárolták, és nem a háborúkban szerezték, mint korábban. A rabszolgaság így a tőke szabad mozgását biztosító jövedelmező pénzbefektetési formává vált.
A bányászatban dolgozó görög rabszolgák 33%-tól 50%-ig hoztak hasznot. A bútorgyártást végző rabszolgák pedig 30% biztos járadékhoz juttatták a pénzbefektetőket. Ha bármely görög városállam szükséghelyzetbe került, akkor a pénzvagyon-tulajdonosok ezt felhasználták az állam és a lakosság további eladósítására, kamatjövedelmük növelésére. Az ókori befektető pénzemberek gondoskodtak arról, hogy olyan hitelezési törvények legyenek, amelyek a lakosság többségét belekényszerítik az adósrabszolgaságba.
A görög magas kultúra hanyatlásához vezető első felkelések éppen azért törtek ki, hogy ezeket az igazságtalan hitelezési szabályokat megváltoztassák. Az ókori Görögországban nem egyszerűen a pénzvagyonos elit volt a bajok oka, hanem a kamat-mechanizmussal működtetett pénzrendszer.
 

A Római Birodalom hanyatlásának oka

 
roman-empireA Római Birodalom hanyatlásának oka is a kamatszedő pénzrendszer volt. A Római Birodalom idején mindössze kétezer
család birtokolta egész Rómát. A szabad földművelő parasztok helyét a rabszolgák foglalták el. Az önálló iparos réteg sem tudottaz olcsó rabszolgamunkával versenyezni, s ezért elszegényedett, majd végleg tönkrement. A Római Birodalom jogrendszere lehetővé tette, hogy az adós – végső soron – a saját személyi szabadságát is zálogba adja. Ha egy kölcsönvevő nem tudta fizetni a kamatokat, a hitelező egyszerűen elvette személyes szabadságát
és adósrabszolgává tette. A kamat révén igen gyorsan gazdagodó pénzvagyonos réteg egyre szegényebbé tette a társadalom többi részét, amely gazdaságilag szinte elvérzett. A szabad polgárok helyére rabszolga-munkaerőt kellett szerezni, ezért a gazdasági szükségesség kényszerítette ki az állandó hódító háborúkat. A Római Birodalom központja a meghódított provinciákat könyörtelenül kizsákmányolta. A birodalom központi részei az alapvető élelmiszerek tekintetében egyre inkább a távoli területek terményeire voltak utalva. A nagy távolság viszont bizonytalanná tette az ellátást, amely komoly zavarokhoz vezetett. Az elszegényedett római polgárok olyan segélyezésre szoruló réteget alkottak, amely teljesen ki volt szolgáltatva a gazdagok megvesztegetésének és manipulálásának. E reménytelen tömeg féken tartása érdekében a legkülönbözőbb szórakoztatási módszereket alkalmazták. Ekkor vezetik be, például a gladiátor küzdelmeket. Az érem másik oldala az volt, hogy a pénzvagyonos réteg mértéktelen gazdagodása következtében pazarló luxusban élt.
 
Gustav RuhlandGustav Ruhland a Freiburgi Egyetem professzora, aki Bismarck kancellár megbízásából több éven át kutatta a magas kultúrák és birodalmak felbomlásához vezető okokat, megállapította, hogy a pénzvagyon túlzott centralizációja és koncentrációja miatt borult fel a pénzügyi-gazdasági egyensúly. Ez az egyensúlyvesztés tükröződött a politikai viszonyokban, a közélet minden területén és megjelent a kultúra mélyülő dekadenciájában is. Ebben a helyzetben már csak a pénzvagyonosok tudták érvényesíteni akaratukat. Az általános erkölcsi hanyatlás eredményeként eluralkodott a kíméletlen haszonlesés, az örökségvadászat és a korábban megvesztegethetetlen bírák is lepénzelhetővé váltak. A protekciózás és a magánkapcsolatok érvényesítése egyre jobban akadályozta, hogy arra alkalmas, hozzáértő és erkölcsös személyek intézzék a közügyeket és kerüljenek vezető pozíciókba. A kamatmechanizmus destruktív módon befolyásolta a magánszférát is. A korábban szentnek és felbonthatatlannak tartott házasság könnyen megváltoztatható szerződéssé alakult át. Kialakult és iparrá fejlődött a prostitúció. Az átlag rómainak már nem volt lehetősége arra, hogy tisztességesen keressen pénzt, miután a pénzvagyon-tulajdonosok valamennyi termelőeszközt megszerezetek maguknak, és azt az olcsóbb rabszolga-munkaerővel működtették.
politikai vezetés is fokozatosan a pénzvagyon-tulajdonosok és bankárok kezébe ment át. Polgárháborúk kezdődtek és általánossá vált a társadalmi nyugtalanság. A társadalom hátrányos helyzetű részének a féken tartása – a társadalmi béke megőrzése – egyre több állami kiadást vett igénybe. Az állam eladósodása az adók ugrásszerű növeléséhez vezetett. A rendszer fokozatosan irányíthatatlanná vált, noha egyre szigorúbb jogszabályokat hoztak a kézbentartására. Így például betiltották a szabad foglalkozásválasztást és helyébe a kényszerintézkedések léptek.
Mindez annyira legyengítette belülről az egykor hatalmas Római Birodalmat, hogy a végül néhány gyengén felfegyverzett barbár germán is el tudta foglalni. Így történt, hogy Odoaker germán vezér könnyűszerrel elmozdíthatta a trónjáról a Nyugat-Római Birodalom utolsó császárát, Romolus Agustulus-t Krisztus után 476-ban. A teljesen eladósodott és csődbejutott római államnak nem volt már pénze. Az általános hanyatlás eredményeként a pénzrendszer is eltűnt a gazdasági életből, és átadta a helyét a rossz hatékonyságú naturál-gazdálkodásnak, azaz az autarchiának és a cserének. Az általános társadalmi hanyatlás a kamat-kapitalizmus rendszerének a következménye volt.
  

A kamat-mechanizmus létrehozta a pénzvagyon példátlan koncentrálódását, de egyben a tőke olyan egyoldalú korlátlan uralmát valósítatta meg, amely az egész rendszert aláásta, és végül felbomlasztotta.


Ha a Római Birodalom hanyatlásának ezt a tünet-együttesét a globális kapitalizmus jelenlegi rendszerére alkalmazzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kamat-kapitalizmus mai világrendszere is a szétesés és a felbomlás szakaszába érkezett. Ma már a világgazdaság centrum országaiban is eladósodott az állam, a gazdaság és a lakosság. Különösen a parasztságra nehezedik fokozott nyomás. Az élelmiszereket növekvő mértékben külföldről importálják. A felgyorsult monopolizálódás eredményeként az önálló vállalatok egyre nagyobb számban mennek csődbe és tűnnek el. A politikai élet irányítása a pénzrendszert birtokló és irányító szűk réteg kezébe került, amely egyben a világ 400 legnagyobb multinacionális cégének a tulajdonosa is.
roman circusbread-and-circusesA kenyér és a cirkusz ismét szerephez jut. Ma a cirkusz szerepét a látványos sportok, a labdarúgás, az autóvezetés, a tenisz és a művészi igény nélküli silány kultúrtermékek töltik be. A kamatgazdaság eredményeként kialakul az egyes országokon belül, és világszinten is, a kétpólusú rendszer. Ez egyrészt a pénzügyi
közösségből, és az általa felnevelt és pozícióba helyezett integrált hatalmi elitből áll, másrészt pedig a bérből és fizetésből élő függő helyzetű százmilliókból, valamint a
segélyezésre és szociális támogatásra szoruló tömegekből.
A kamatmechanizmussal működtetett pénzgazdaság – az ókorhoz
hasonlóan – most is túlnépesedést idéz elő. Ennek oka az, hogy mindazon személyek munkája feleslegessé válik, akinek tevékenységéből a pénzoligarchia nem tud a maga számára kamatjövedelemhez jutni. Ma is tanúi vagyunk, hogy a gazdagság egy szűk pénzvagyonos réteg kezében halmozódik fel, amely mértéktelen luxusban él. A közerkölcsök vonatkozásában is megjelentek a dekadens jelenségek: a házasságok fellazultak, növekszik a válások száma, illetve azoké, akik sohasem élnek ilyen közösségben, mindez kiegészül az utódnevelés felelősségét mellőző szexuális kapcsolatok beteges kultuszával. Beindult az egyes kábítószerek fogyasztásának legalizálása. Elfogadottá vált a nagy vállalatok vonatkozásában is a korrupció, a csalás és a hazugság, ha pénzügyi sikerrel jár. Folyamatosan nő a munkanélküli segélyre és szociális támogatásra szorulók számra, s ezért egyfajta államszocializmus kialakulásának lehetünk a tanúi. A segélyből élők viszont többé nem nevezhetők szabad polgároknak, mert eltartásukért személyes szabadságuk, azaz önálló akaratérvényesítésük elvesztésével fizetnek.
A jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszer
összeomlása azért elkerülhetetlen, mert a gazdasági élet egészéhez képest a pénzmennyiség háromszoros tempóban növekszik, mint az előállított termékek és szolgáltatások mennyisége. Egy ilyen belső feszültség elkerülhetetlenül felbomlasztja a rendszer egészét. A válság jelei már mutatkoznak, és ha bekövetkezik, akkor a mi civilizációnk is felbomlik. Mivel a kamatkapitalizmus uzsoracivilizációja globális így, először a világtörténelemben, napjainkban lehetünk tanúi globális méretű gazdasági összeomlásnak.
A birodalmak hanyatlását mindig felgyorsította az államok
fokozódó eladósítása, amely végül is elvezetett összeomlásukig. Ezt
bizonyítja a Francia Forradalom is. Az állam a forradalom kitörését megelőző évben, 1788-ban, adósságszolgálatra és kamatfizetésre kényszerült fordítani az állami bevételek 70-át. Ezt az óriási pénzügyi terhet az akkori francia kormányzat csak fokozott adóztatással és gazdasági restrikcióval tudta előteremteni. Ezek vezettek végül éhséglázadásokhoz, majd pedig a már megszerveződött nemzetközi pénzügyi oligarchia által mozgatott forradalom kitöréséhez.
A történelemben ez a folyamat újból és újból ismétlődik. Az I.
Világháború kitörését felgyorsította az akkori európai államok példátlan eladósodása. Nemcsak Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia adósodott el, de még a dinamikusan fejlődő Németország is. A XX. század elején a német nemzeti vagyon növekedése évi 2 milliárd márka volt. Ez azonban csak a felét tette ki az évi adósság-növekedésnek. Az állam, a vállalatok és az egyes állampolgárok mind eladósodtak. Ennek az adósságnak a kamatjövedelmét a pénzvagyon-tulajdonos oligarchia és a tulajdonában
lévő bankok tették zsebre. 1870-ben a Deutsche Bank 15 millió márka alaptökével rendelkezett, amely 1908-ig a tízszeresére növekedett. A németországi bankszektor egészének az ellenőrzése alatt álló vagyon pedig 3 milliárd márkára nőtt. Egyszerű számítással megállapítható, hogy ennek a növekedési ütemnek a megtartásával 1918-ra az egész német gazdaság 150 milliárdnyi vagyona a német bankszektor tulajdonába került volna. Ez csak azért maradt el, mert 1914-ben kitört az I. Világháború.
 
A tőzsdék egyik előnye: a középréteg elszegényítése
market_crashA kamattal működtetett pénzrendszerben a társadalom vagyona – bizonyos idő elmúltával – szükségszerűen a pénzvagyonnal rendelkező szűk csoport tulajdonába kerül. A vagyonkoncentráció már a XX. század elején is olyan méreteket öltött, hogy a világ vezető országaiban csupán néhány család ellenőrizte a nemzetgazdaságokat. Ennek tükörképe az állam és a lakosság súlyos eladósodása. Az irányítási pozíciókat kisajátító pénzvagyonos csoport olyan zárt kört alkot, amelybe rendkívül nehéz bekerülni. Az egyre nagyobb szerephez jutó tőzsdék és pénzpiacok – a részvényekkel való manipuláció révén – különösen alkalmasak az emberek nyereségvágyának és játékszenvedélyének a felkeltésére. A részvénytőke kibővülésével a tőzsdéket irányító nagybefektetők rá tudják tenni a kezüket a társadalom kevésbé tehetős rétegeinek a pénzére is, mivel megfelelő pénzmennyiség és bennfentes tájékozódás hiányában egyedül a nagybefektetők képesek akkor kivonni vagyonukat a tőzsdéről, amikor a részvények ára a csúcson van. Ezzel a kizárólag általuk irányított folyamattal magukhoz tudják ragadni a társadalom jelentős részének a megtakarításait. Minden tőzsde-összeomlás a pénzvagyonos réteg számára előnyösen rendezi újjá a pénzügyi és vagyoni viszonyokat.
Visszatérve a magas kultúrák és birodalmak hanyatlására, legyen szó a
görögökről, a rómaiakról, az arabokról vagy az angolszászokról, a hanyatlás és felbomlás végső okai mindig a gazdasági életben, közelebbről a pénzrendszerben lelhetők fel. A pénzrendszer szükségszerű elfajzását pedig a benne működő kamatmechanizmus idézi elő. A szovjet birodalom bukása mélyén is gazdasági okok voltak, bár itt az államkapitalizmus és a tervgazdaság jelenléte miatt másképp működött a pénzmechanizmus romboló hatása. Ha a szovjet sajátosságoktól eltekintünk, a romboló mechanizmus működésének menete szinte mindig ugyanaz volt. A kamatok egyrészt aránytalan vagyonkoncentrációhoz, másrészt egyre növekvő eladósodáshoz vezettek. Ez létrehozta a kamatfüggőség viszonyait, annak összes gazdasági és kulturális következményeivel együtt. A kamatfüggőség a társadalom hanyatlásához, dekadenciájához vezetett.
Megjelentek “a kenyér és cirkusz” perverz manipulálási módszerei. Az
általános hanyatlás végül pénzügyi, gazdasági és társadalmi összeomláshoz, a birodalmak felbomlásához vezetett.
Befejezésül foglaljuk össze a kamatmechanizmus romboló hatásának a menetét az ókori Rómában.
 
A kamatmechanizmus romboló hatásának a menete az
ókori Rómában
·         A lakosság növekvő eladósodása, a parasztság megsemmisülése, az ország elnéptelenedése.
·         A világhódítást követi a rómaiak semmire tekintettel nem lévő nyerészkedése. A helytartó, az adóbérlő, a római kereskedő és pénzkölcsönző egymást szárnyalta túl a tartományok kiszipolyozásában. 
·         A római parasztság eltűnésével a nép kenyérellátása egyre távolabbról történő gabona behozataltól válik függővé.
·         A példa nélkül álló választási megvesztegetések eredményeként a polgárok “kenyérhez és cirkuszhoz” jutnak.
·         Az állam fegyveres erejét a magán-kamatjáradék behajtására használják a tartományokban és a szomszéd államokban.
·         Mesés mértékben megnövekszik a gazdagság, a luxus, és az élvezetek hajszolása.
·         Általánossá válik a közerkölcsök megromlása, az örökség-vadászat, az uzsora, a zsarolás, a bírák, és az állami hivatalnokok megvesztegetése. A korábban szentnek tartott és felbonthatatlan házasság könnyen felbontható szerződéssé válik. Erős mértékben fokozódik a prostitúció, a házastársak elhagyása és felgyorsul az ország elnéptelenedése.
·         A nemesség fokozatosan eltűnik, és a politikai vezetés a bankárok kezébe megy át. A világ kereskedői a fővárosban tömörülnek. Megkezdődnek a polgárháborúk. A proletárok állami költségen való ellátása, a kényszerszolidaritáson alapuló államszocializmus gyors kiszélesedéséhez vezet.
·         Az államcsőd krónikussá válik. A lakosság létszámának csökkenése tovább tart. A pénzgazdaság fokozatosan eltűnik. Helyére ismét a naturálgazdálkodás lép.
Ha el akarjuk kerülni a kamatkapitalizmus romboló hatásának a modern
formában és globális méretekben történő megismétlődését napjainkban, akkor fel kell adni azt a téveszmét, hogy csak kamatszedő magánpénzrendszerrel működtethető a modern gazdaság.

Át kell térni

  1. pénzgazdaságról a termelő gazdaságra,
    2. a 
    forgalom elsődlegességéről az érték-előállítás elsőbbségére,
    3. a kamatszedő 
    magánpénzrendszerről a kamatmentesen működtetett közpénzrendszerre,
    4. a 
    pénzközpontú gazdaságról az emberközpontú gazdaságra,
    5. a 
    spekuláció elsőbbségéről a teljesítmény elsőbbségére,
    6. az ellenőrizetlen szervezett 
    magánhatalom rendszeréről az ellenőrzött közhatalom rendszerére,
    7. a 
    formális demokráciáról a gazdasági-pénzügyi
  2. esélyegyenlőséget minden egyes ember számára folyamatosan megújító érdemi demokráciára,
    8. a 
    fenntartható növekedésnek – “fejlődésnek” – nevezett fenntartható kamatszedésről a fenntartható erőforrások biztosítására,
    9. az 
    önrendelkezés felszámolásáról az önrendelkezés kiszélesítésére,
    10. a 
    beolvasztó integrációról az egyenjogú társulásra,
    11. a 
    nemzetállam felszámolásáról az egyént védelmező nemzeti és egyházi közösségek – a nagyobb család – védelmére,
    12. az 
    egyoldalú technikai modernizációról a társadalmi viszonyok igazságosabbá tételét is megvalósító folyamatos társadalmi modernizációra.
Csak így érhető el, hogy az ember – minden egyes ember -, akit Isten egyedül teremtett a saját képmására és látott el az alkotó értelem szikrájával, optimálisan kibontakoztathassa képességeit és teljes értékű életet élhessen.
 forrás:
2003. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció II.:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0307.htm


A háború valódi célja nem az ellenség legyőzése, hanem a 


lakosság feletti kontroll globális fenntartása


Közzétéve 2013-05-22

tumblr_m1bk5d7yIi1qbmyoro1_500Olvassuk újra Orwellt, elemezzük a “War on Terror”-t Orwell szempontjai figyelembe vételével. Ha ezt tesszük, akkor az afganisztáni háborúnak más és mélyebb összefüggései is feltárulnak, mint a propaganda által hirdetett cél: megbüntetni a terroristákat és eltávolítani azokat a rezsimeket, amelyek ezeknek a terroristáknak menedéket nyújtanak. Orwell úgy írta le a jövő világát, mint amely három nagy térségre van felosztva, Óceániára, Eurázsiára és Kelet-Ázsiára. Óceánia Amerikából, Angliából, Ausztráliából, és a Csendes-óceáni szigetekből áll. Eurázsia Oroszországból és a kontinentális Európából. Kelet-Ázsia pedig Kínából, Japánból, Dél-kelet Ázsiából és Indiából. Ezek a szuperállamok folyamatosan háborúban állnak egymással.
Ezeket a háborúkat nem azért vívják, hogy legyőzzék az ellenséget, hanem elsődleges céljuk a lakosság feletti kontroll. Mindhárom térség lakossága türelmesen viseli a nyomort és elnyomást, mivel háború idején minden áldozatot meg kell hozni. Nem csak Brzezinski támaszkodott “A nagy sakktáblában” kifejtett stratégiai programjánál Orwell elképzeléseire. Ugyanezt tették a “The Report from Iron Mountain” készítői is 1967-ben. Ez a jelentés nyíltan elismeri, hogy a jövőt illetően nem az igazság számít, hanem az elhihetőség. Ezt az orwelli koncepciót is alkalmazó jelentést 15 tagú tudóscsoport készítette, és 1967. november 26-án a Washington Post könyvszekciójában ismertette John Kenneth Galbraith.
A rabszolgaság modern, kifinomult formájával kapcsolatosan a 
Jelentés az Iron Mountain”-ből” a következőket állítja: 
Mindezideig ezt csak regényekben ajánlották, nevezetesen Wells, Huxley, Orwell és mások merültek el a jövő szociológiájának a képzeletgazdag megidézésében. De a “Brave New World” (Bátor új világ) és az “1984″. egyre kevésbé tűnt valószínűtlennek a megjelenésüket követő évek múlásával. A rabszolgaság hagyományos társítása az ősi iparosodás előtti kultúrákkal nem szabad, hogy eltakarják szemünk elől (a rabszolgaság) alkalmazhatóságát a társadalmi szervezet fejlett formáira.”
 
Vegyük közelebbről szemügyre Orwellnek a következő fejtegetéseit szeptember 11. tükrében:
Ez a három szuperállam (vagyis Óceánia, Eurázsia, és Kelet-Ázsia, D. J.) állandóan háborúban áll egymással, és ez már így tart 25 év óta. A háború azonban már nem az a kétségbeesett megsemmisítő küzdelem, ami a 20. század első évtizedeiben volt… Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a háború menete, vagy az irányába tanúsított magatartás kevésbé vérszomjas, vagy lovagiasabb lett. Ellenkezőleg. A hisztéria folyamatos, és egyetemes minden országban és az olyan cselekmények, mint a megerőszakolás, a fosztogatás, a gyermekek lemészárlása, egész lakosság szolgaságba kényszerítése, a foglyokkal szembeni megtorlás, amely kiterjed az élve való eltemetésükig normálisnak tekintett…
A modern hadviselés elsődleges célja felhasználni a gépezet termékeit anélkül, hogy emelnénk az életszínvonalat. (A “gépezet” a társadalom technikai és ipari kapacitása termékek előállítására.) Attól a pillanattól, amikor a gépezet először megjelent, világos volt a gondolkodó emberek számára, hogy eltűnt az emberi robotolás és nagyrészt az emberi egyenlőtlenség iránti szükséglet is. Ha ezt a gépezetet szándékosan erre a célra használnák, akkor az éhség, a túlzott munka, a mocsok, az írástudatlanság, és a betegségek néhány nemzedéken belül felszámolhatók lehetnének…
Az is világos volt, hogy a gazdagság minden irányból való növekedése elpusztítással fenyegeti a hierarchikus társadalmat, és néhány esetben ez valóban be is következett. Egy olyan világban, amelyben mindenki csak rövid munkaidőben dolgozik, megfelelően tud táplálkozni, fürdőszobás és hűtőszekrényes házban él, autója, sőt esetleg repülőgépe van, az egyenlőtlenségnek a legfeltűnőbb és legfontosabb formája már eltűnt volna. Ha egyszer általánossá válik, akkor a gazdagság már nem különböztet meg… Egy ilyen társadalom hosszú időn át nem maradhat stabil. Ha a szabadidőt és a biztonságot egyformán élvezheti mindenki, az emberek tömegei, akik általában bénultak a szegénységtől, műveltté válnak, és megtanulnak önállóan gondolkodni; mihelyt ez bekövetkezett, előbb vagy utóbb felismerik, hogy a privilegizált kisebbségre nincs szükség, és félre is söprik őket. Hosszú távon egy hierarchikus társadalom csak a szegénységre és a tudatlanságra alapozva létezhet…
A háború lényege a pusztítás, nem szükségszerűen az emberi életek kioltása, de az emberi munka termékeinek a megsemmisítése. A háború azon anyagoknak az összezúzása, a sztratoszférába való lövellése, vagy a tenger mélyére való süllyesztése, amelyek másképpen felhasználhatóak lennének a tömegek életének megkönnyítésére, következésképp hosszútávon műveltté tételükre…
A lakosság szükségleteit a gyakorlatban mindig alábecsülik, amelynek az eredményeként az élethez szükséges javaknak legalább a felében hiány mutatkozik; de ezt előnynek tekintik. Szándékosan tartják még a kedvezményezett csoportokat is a nélkülözés határán, mert az általános szűkösség megnöveli még a kis előnyök fontosságát is, és fokozza a különbséget az emberek egyik és másik csoportja között… A társadalmi légkör egy ostromlott városéhoz hasonló, ahol egy darab lóhúsnak a birtoklása különbözteti meg a szegényt a gazdagtól. Ugyanakkor a háborús állapot, és ezért a veszélyhelyzet következménye, hogy a túlélés kikerülhetetlen előfeltételeként természetesnek tűnik valamennyi hatalom átadása egy kis kaszt számára…

yg90WvFy6k7EtgdEgp9JZAPMmmOA háború nemcsak elvégzi a szükséges pusztítást, de mindezt lélektanilag elfogadható módon teszi. Elvben egyszerű lenne megszabadulni a többletmunkától, templomok és piramisok építésével, gödrök ásásával, hogy újra feltöltsék őket, vagy hatalmas mennyiségű áruk termelésével, hogy aztán elégessék őket. Ez a hierarchikus társadalomnak azonban csak a gazdasági, nem pedig az emocionális alapjait hozná létre… A háború egy tisztán belső ügy… Valamennyi uralkodó csoport a saját alattvalói ellen viseli, és a háború célja nem valamely terület meghódítása, vagy elfoglalásának megakadályozása, hanem a társadalom struktúrájának sértetlenül való megtartása.”
(George Orwell, 1984., New York, Signet, 1949. 153-164. oldalig)
 
The-Grand-Chessboard-Brzezinski-Zbigniew-EB9780465004348Azért idéztünk hosszabban Orwelltől, hogy rámutassunk mennyire hasonlítanak ezek a gondolatok a “Jelentés Iron Mountain”-ből című tervre, vagy Brzezinskinek a “Nagy Sakktábla” című stratégiai dolgozatában kifejtett elképzelésire. A háttérhatalom fő stratégiai céljait, – a véletlenek által előidézett kitérőkkel ugyan -, de elérte. Ma is úgy tűnik, hogy a totális uralom globális rendszerének a megvalósulása van folyamatban. A háttérhatalom és hálózata ma is ellenőrzi az államot és a tömegtájékoztatást. A választópolgárok túlnyomó többsége nincs tisztában azzal, hogy mi történik vele és körülötte, ezért bármilyen önálló cselekvésre, vagy ellenállásra képtelen. A még meglévő független államok kliens rendszerekké való átalakítása folyamatban van. A Világkereskedelmi Szervezet folytatja a globalizációt, és a háttérhatalom érdekeit védő nemzetközi szerződések lépnek az egyes országok belső alkotmányainak a helyébe. A nemzeti hadseregek megszűnnek, és a pénzvilág érdekeit őrző, kikényszerítő nemzetközi haderő váltja fel őket a NATO, esetleg az ENSZ égisze alatt. Ugyanakkor a háttérhatalom irányítói azzal is tisztában vannak, hogy a válságok, konfliktusok nagyon hasznosak is lehetnek, mert megkönnyítik a manipulált ember-nyáj karámba terelését. A hasznos konfliktusok sokféle formát ölthetnek az etnikai erőszakosságtól, a terrorizmuson, és járványokon át a háborúig. A lényegen azonban mindez nem változtat. Tovább utazunk a kijelölt irányba, az illuminátus háttérhatalom szép új világába.
 

A háború az új világrend motorja

Nekünk még azt tanították Marxra hivatkozva, hogy a forradalmak a történelem motorjai. Ma viszont azt tapasztaljuk, hogy a “War on Terror” óriási léptekkel vitte és viszi előre az új világrend bevezetésére kidolgozott stratégiai programok átültetését a gyakorlatba. A World Trade Center és a Pentagon ellen végrehajtott merényletek váratlanul érték az amerikai társadalmat, de ez nem jelenti, hogy ezekben az áldozatok számára sorsszerű véletlenekben, amely az életüket követelte, nem valami törvényszerű jelent meg más vonatkozásban. A világtörténelem véletlenjein keresztül utat törnek a szükségszerű tendenciák és a jól átgondolt stratégiák. Az új világrend kialakulása nem tekinthető véletlennek. Szemünk előtt bontakozik ki egy globális hatáskörű világkormányzat, amelynek az elemei már készen vannak a nemzetközi életben.
A katonai és a pénzügyi ellenőrzés közül az utóbbi a fontosabb. A most zajló “War on Terror” Afganisztánban pénzügyi eszközökkel nem vívható meg, mert ehhez hiányzik a gazdasági-pénzügyi infrastruktúra ebből a húszévi háborúskodásban tönkrement országban. Itt az elsődleges cél annak a rendszernek a lerombolása, és eltávolítása, amellyel nem lehetett kialakítani a nemzetközi pénzügyi oligarchia számára megfelelő – pénzügyi és gazdasági eszközökkel gyakorolt – ellenőrzés rendszerét. Ezért itt a legdurvább erőszak eszközéhez kellett nyúlni, amit természetesen igazolni lehet a világközvélemény szemében a szeptember 11-i eseményekkel, ahol a merénylők és az értelmi szerzők durván megszegték az ártatlan emberi életek tiszteletben tartásának a feltétlen alapelvét. A világot irányító hatalmi elitnek tehát ebben az esetben a fegyveres megtorlás eszközéhez kellett nyúlnia, mégpedig úgy, hogy lépésében számíthatott a világközvélemény kellő támogatására.
2001. szeptember 11-e ezen sorok írójának azért tűnik történelmi fordulópontnak, mert ez jelentheti azt a határt, ahonnan már nincs visszatérés. Ezúttal sok olyan rendkívüli szabály lépett életbe, amelyek teljesen meg tudják bénítani az amerikai társadalom cselekvőképességét. Az egykor szabad és büszke amerikaiak időközben kiszolgáltatott alattvalókká lettek átgyúrva, akik fokról-fokra rákényszerülnek arra, hogy automatikusan engedelmeskedő, jól manipulálható biológiai robotok legyenek.
Noam Chomsky és a “War on Terror”
448px-Chomsky
Noam Chomsky
Noam Chomsky neves amerikai társadalomtudósnak, aki hosszabb időn át a kairói angol nyelvű egyetemen is tanított, szeptember 11-e után néhány nappal feltették a kérdést, hogy igaz-e, miszerint a világ nem lesz többé ugyanaz, mint amilyen volt 2001. szeptember 11-e előtt. Chomsky szerint a World Trade Center és a Pentagon ellen végrehajtott terrorista támadások nem méreteikben és jellegükben jelentenek elsősorban újat, hanem a támadások célpontja teszi ezeket különleges jelentőségűvé. 1812 óta ugyanis most intéztek először támadást az Egyesült Államok ellen a saját területén. Eddig csupán amerikai gyarmati területek ellen volt támadás. Először került sor arra, hogy a fegyverek az ellenkező irányban kerültek bevetésre. Tehát nem az atrocitás mérete különleges, hanem a célpontja.
Chomsky szerint a terrorizmus elleni háború jelszava félrevezető. A “Black Gold – Hot Gold” (“Fekete arany – forró arany”) című könyv szerzői szerint a Kaspi-tenger térségében húsz évvel ezelőtt felfedezett hatalmas kőolajmezők egyelőre érintetlenek maradtak. Ez a terület – ha a világfogyasztás jelenlegi szintjét vesszük alapul – ötszáz évig elegendő a világ olajszükségletének kielégítésére. A kőolaj egyik lehetséges szállítási útvonala Csecsenföldön át halad – csővezetéken – a Fekete-tengerig. Onnan hajón a tengeren és a Dunán keresztül éri el a Koszovón áthaladó rövidebb csővezetéket, s jut el az Adriai-tengeri kikötőig. A másik útvonal Afganisztánon és Pakisztánon át az Indiai-óceánig vezet. Két évvel ezelőtt (2002-höz képest)a Clinton-kormányzat kísérletet tette Koszovó nemzetközi ellenőrzés alá vételére azért, hogy megkezdődhessen a tervezett olajvezeték megépítése. Már a Szovjetunió is számításba vette a hatalmas olajmezők felfedezését követően, hogy csővezeték-rendszert épít ki Afganisztánon és Pakisztánon át az Indiai-óceán irányába. Moszkvának ez a törekvése végül is a mintegy tíz évig tartó szovjet-afgán háborúba torkollott.
A szovjet beavatkozás az Amerika által felfegyverzett és támogatott felkelő csoportok ellenállása miatt kudarccal végződött az 1980-as évek végén. Az egyik ilyen ellenálló csoportot Oszama bin Laden vezette. Amikor az afgánok az Egyesült Államok és a CIA segítségével keresztülhúzták Moszkva terveit és megakadályozták a szovjet-afgán kőolajvezeték megépítését, a Szovjetunió gazdaságilag megrendült. Az említett “Black Gold – Hot Gold” szerzői szerint az “Empire of Energy” (az “Energiabirodalom”, amely a nemzetközi pénzvilág ellenőrzése alatt áll és nagyrészt azonos a nemzetközi pénzoligarchiával) most arra tesz kísérletet, hogy ő építse meg az Afganisztánon átvezető kőolajvezeték-rendszert. A terrorizmus elleni háború nem irányul az északír, a baszk, vagy a palesztin és más terroristák ellen. Ez elsősorban azért folyik, hogy Afganisztánban Amerika-barát kormányzat kerüljön hatalomra, amely lehetővé teszi az Energiabirodalom urai – azaz a háttérből irányító pénzoligarchia hálózata – számára, hogy már régóta kidolgozott stratégiájukat átültessék a gyakorlatba.
Kissinger, Brzezinski korábban a tálibok támogatói voltak
zbigniew-brzezinski-with-Osama-bin-LadenKissinger és de Borchgrave ma a háború leglelkesebb támogatói közé tartoznak, holott korábban közel álltak a tálibokhoz, Zbigniew Brzezinskihez hasonlóan. Mi áll a véleményváltozás hátterében? Kissinger 2001. szeptember 11-ét megelőzően komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy Afganisztánt, valamint a tálib rendszer urait levétesse azon államok listájáról, amelyek támogatják a terrorizmust. Ennek az volt az oka, hogy Kissinger az “Unocal” nevű amerikai olaj-vállalatóriás konzultánsa. Azért lobbizott az amerikai külügyminisztériumban az Afganisztánt sújtó szankciók ellen, hogy megvédje ügyfele olajvezeték-építési programját, amely lehetővé tette volna a közép-ázsiai olaj Afganisztánon keresztül történő kiaknázását. Ahhoz, hogy a Világbank finanszírozza az Unocal programját, szükséges volt, hogy az amerikai külügyminisztérium formálisan is elismerje a tálib vezetést Afganisztán kormányának. Az Unocal alelnöke,Maresca, az amerikai törvényhozás, a Kongresszus illetékes bizottsága előtt 1998. február 12-én elmondotta, hogy az Unocal az afganisztáni olajvezeték megépítésével el akarja vágni Oroszországot és Iránt az óriási nyereséget ígérő közép-ázsiai olaj- és földgáz-piactól. Maresca azt is elmondotta az amerikai törvényhozóknak, hogy az Iránon keresztül haladó olajvezeték az amerikai szankciók következtében nem jöhet számításba, ezért az egyetlen választható útirány Afganisztánon át vezet. Ez jelenti a legjobb megoldást, a legkevesebb technikai akadállyal. Maresca hozzátette, hogy cége egyetlenegy afganisztáni csoportot sem részesít előnyben, mégis egyértelmű volt, hogy az Unocal azért lobbizott, hogy az Egyesült Államok ismertje el a tálib rezsimet Afganisztán hivatalos kormányzatának. E cél érdekében az Unocal a tálib vezetők egy küldöttségét meghívta Washingtonba, hogy találkozzanak a Kongresszus és a Clinton-kormányzat képviselőivel.
De Borchgrave 2001 júniusában azért utazott Kandaharba, hogy a tálib mozgalom szülővárosában interjút készítsen Mohammad Omar mollahhal, a tálibok legfőbb vezetőjével. Az amerikai UPI-hírügynökség által június 4-én közzétett interjú a legmelegebb dicséretek közepette hősnek nevezi Omar mollahot, aki ötször sebesült meg a szovjet Vörös Hadsereg elleni felszabadító háborúban. Azt is hangsúlyozta, hogy Omar mollah féken tartja Oszama bin Ladent. De Borchgrave bírálta az Egyesült Államokat, amiért az visszatartja azokat a bizonyítékokat, miszerint a tálib rezsim bírósága felelősségre vonta bin Ladent az Afrikában elkövetett terrorista cselekményekért.
Amikor 1995-96-ban a pakisztáni hadsereg és hírszerzés támogatásával, valamint Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok finanszírozásával a tálibok hatalomra kertültek, Washington lényegében áldását adta erre az ortodox fundamentalista iszlám csoportra. Washington abból indult ki, hogy a tálibok fanatizmusuk ellenére meg fogják engedni, hogy a Türkmenisztánból kiinduló olajvezeték áthaladjon Afganisztánon. Ez nemcsak az amerikai olajvállalatok számára lenne előnyös, de valamennyi kőolaj-felhasználó számára világszerte. Washington jóindulatúan azt is feltételezte, hogy ha a tálibok más, legális jövedelemhez is jutnak, akkor felhagynak a nagyarányú máktermesztéssel, amely az ópium alapanyaga.


A hírtelen fordulat
Henry Kissinger
Ez a helyzet 2001. szeptember 11-e után igen gyorsan és gyökeresen megváltozott,mivel Washington most már elszánta magát a tálibok leváltására és Oszama bin Laden kézrekerítésére. 2001. szeptember 11-e óta mind Kissinger, mind de Borchgrave más, korábbi tálib pártfogókkal egyetemben azok közé tartoznak, akik a leghangosabban helyeslik az afganisztáni háborút. Az Egyesült Államok most kliensrezsimet akar hatalomra segíteni az elűzött tálib vezetés helyére.
Bonnban 2001. december 6-án aláírták az Afganisztán-megállapodást, amely szerint 29 tagú ideiglenes kormány alakul Hamid Karzai pastu politikussal és hadvezérrel az élén. A külügyminiszteri posztra Abdullah Abdullah, a tádzsikok befolyása alatt álló Északi Szövetség külügyeinek eddigi irányítója kerül, míg a védelmi miniszter Mohammed Kasszim Fahim lesz, a meggyilkolt Maszúd tábornok helyettese és utóda.
 
The War on Terror boardgameOszama bin Laden és az Al-Kaida terroristái szörnyű merényletükkel akaratlanul is hozzásegítették a háttérhatalmat két fontos stratégiai céljának a megvalósításához. Egyrészt lehetővé tették a már három évtizede gondosan előkészített – az emberi jogokat és polgári szabadságjogokat korlátozó – rendkívüli intézkedések egész rendszerének a bevezetését Amerikában, másrészt olyan kliens rendszert segítettek hatalomra Afganisztánban, amely várhatóan most már a “Nagy sakktáblá”-ban kifejtett geopolitikai célok engedelmes kiszolgálója lesz, beleértve a területén keresztül haladó kőolajvezeték megépítését is.
A tragédia után, amelynek ezúttal is ártatlanok voltak az áldozatai – mély részvétet érzünk irántuk -, beindulhatott atudatipari gépezet, a “War on Terror”, a krokodilkönnyek hivatalos hullatása, valamint az adagolt hisztériakeltés és az anthrax küldemények feladóinak szinte virtuóz képességeket igénylő “meg-nem-találása”.
Az erőszak spirálja nem megoldás, mert új sötét középkorba taszítja a világot. A józanész és az egyetemes Isteni (természeti) törvények alapján a kultúrák párbeszédére van sürgősen szüksége a világnak. Bízunk abban, hogy még leállíthatjuk a bosszú beindult erőszak-spirálját, és elkerülhetjük milliók kimondhatatlan nyomorúságát. Talán még van esély egy olyan termékeny eszmecserére, amely elősegítheti a valódi megértést a kultúrák között. A civilizációk pusztító háborúja helyett az emberek életkörülményeit kell megjavítani. A csupán egyesek gazdagodását szolgáló kamatkapitalista világrend helyébe a Föld népességfenntartó képességét növelő és minden egyes ember alkotó-potenciáljának a kibontakozását szolgáló – kamatszolgaság nélküli – valóban szabad világra van szükség. Sok okunk nincs rá, de azért reménykedjünk, hiszen a reménytelenek kedvéért adatott meg számunkra a remény.
forrás:
2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció:http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0305.htm














9-11 Államilag támogatott bűntetteinek bizonyítékai


 – 3. rész: Politikai tervezettség


Közzétéve 2013-09-03

Milyen szerepe volt Izrael hírszerző-szerveinek?


Az a repülőtéri biztonsági cég – a Huntleigh, USA – amely felelős volt mind a bostoni, mind a newarki repülőterek biztonságáért a 9/11 tragédia idején – az ICTS-nek (az International Consultants on Targeted Securitynek – Célzott Biztonsággal Foglalkozó Nemzetközi Tanácsadók-nak), egy izraeli őrzővédő vállalatnak volt a leányvállalata. Az ICTS-nek ezt a leányvállalatát az izraeli hadsereg parancsnoki beosztásban lévő korábbi tisztjei és a tel aviv-i kormány hírszerzési és biztonsági szervezeteinek a veteránjai irányították. Ők valamennyien szoros kapcsolatban álltak a Moszaddal, Izrael Nemzeti Hírszerző Ügynökségével.

Cégek, melyek „véletlenül” mindenhol ott voltak


ICTS_MossadAz ICTS az izraeli El Al légitársaság, és az izraeli nemzetbiztonsági szolgálat, a Sin Bét egykori alkalmazottainak az összefogásából jött lére 1982-ben. Az ICTS az elmúlt három évtizedben a biztonsági ipar egyik jelentős nemzetközi tényezőjévé vált. Fennállása óta huszonkét országban hozott létre telephelyeket, és 2012-ben már ő biztosította a repülőterek biztonságát, többek között Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Romániában, Oroszországban.
Az ICTS több amerikai repülőtérrel is szerződéses kapcsolatban állt, egészen 2001. szeptember 11-ig. Ezt követően az utasok közvetlen ellenőrzését kivonták Amerikában a magáncégek hatásköréből és átadták a ‘Transportation Security Administration’-nek, a TSA-nak, azaz a Közlekedésbiztonsági Hatóságnak. Ami 9/11-t illeti, az ICTS hatáskörébe tartozott a bostoni Logan repülőtér, valamint Newark repülőterének a biztonsági felügyelete New Jersey-ben, amint már utaltunk rá. 2001. szeptember 11-én, a terrorakciót végrehajtó négy repülőgép közül kettő innen szállt fel. Ugyancsak az ICTS látta el Párizsban a Charles Gaulle repülőtér biztonsági szolgálatát, amikor Richard Reid 2001. december 22-én a cipőjébe rejtett robbanószerrel feljutott az Amerikába induló egyik repülőgépre. Az ICTS egyik társvállalata, az I-SEC, amelynek a leányvállalata, a Pro-Check International, a PI, ellenőrizte a buszközlekedés biztonsági rendszerét Londonban 2005. július 7-én.
I-SECEzen a napon került sor a 7/7 számmal jelölt londoni robbantásokra. Több egymással kapcsolatban álló öngyilkos merényletet hajtottak végre a londoni metrón, július hetedike reggelén a csúcsforgalom idejében. Az elkövetők brit állampolgársággal rendelkező mohamedán férfiak voltak, akik közül három pakisztáni, egy pedig jamaicai származású volt. Három bomba a londoni metró szerelvényein, egy pedig a Tavistrock téren egy emeletes buszban robbant. A robbanószerkezet házi készítésű pokolgép volt, amelyeket az elkövetők hátizsákban vittek, és saját maguk hoztak működésbe. Ötvenhat ember halt meg, hétszázan megsebesültek. Az ICTS az I-SEC-en és a PI-n keresztül tehát jelen volt több súlyos merényletnél, illetve merényletkísérletnél. Miután az ICTS biztonsági szakvállalat, ezért elgondolkodtató, hogy nem sikerült megakadályoznia sem a merényleteket, sem a merényletkísérleteket. Erre felfigyelt több izraeli lap is. A Ha’aretz és a Jerusalem Post gyanúsnak találta az izraeli biztonsági cégek feltűnő sikertelenségét.
1996-ban Menachem Atzmon-t választási pénzekkel elkövetett csalásért elítélték Izraelben. Az ő üzlettársa, Ezra Harel vette át Bostonban és Newark-ban a repülőterek biztonsági-rendszerének az irányítását, amikor az ICTS megvásárolta 1999-ben a Huntleigh USA-t. Sajátos „véletlenek” folytán az UAL Flight 175 és az AA 11 járat gépei, amelyek a hivatalos verzió szerint beleütköztek az Ikertornyokba, valamennyien Boston-ban szálltak fel. Egy harmadik járat, az UAL 93, amely állítólag Pensylvania-ban zuhant le, viszont a Newark-i repülőtérről szállt fel. Még megjegyezzük, hogy Atzmon közeli barátja volt annak az Ehud Olmertnek, aki Ariel Sharon után az izraeli kormány élén állt. Atzmon-t azért ítélték el, mert hamis nyugtákat adott visszamenőleg a Likud számára érkezett kampánypénzekre vonatkozóan.
ComverseKét izraeli vállalat, a Comverse és az Amdocs rendelkezik lehallgató technológiákkal. Ezek lehetővé teszik nagy távolságból is a beszélgetések lehallgatását..

Minden olyan bizonyíték szigorúan titkos, mely kapcsolatba hozza IZRAELT 9/11-el…


Carl Cameron a Fox News tévében elmondotta: 2001. szeptember 11-e óta több mint 60 gyanúsan viselkedő izraelit igazoltattak vagy vettek őrizetbe. A terrorizmus ellenes jogszabályok, illetve a bevándorlási törvények megszegése miatt vonták őket felelősségre. Több aktív izraeli katonai személy is volt az őrizetbe vettek között. Egy részük elbukott a poligráfos hazugságvizsgálat során, amikor azt kérdezték: milyen tevékenységet folytattak Amerika ellen az Egyesült Államokban? Arra nem volt bizonyíték, hogy az izraeliek közvetlenül is részt vettek a merényletekben. A nyomozók szerint adatokat gyűjtöttek a merényletekről még azok végrehajtását megelőzően. Ezeket azonban eltitkolták az amerikai hatóságok elől. Amikor Cameron tudakozódott a részletek iránt, a vizsgálóbíró elutasította a választ arra hivatkozva, hogy
Minden olyan bizonyíték szigorúan titkos, amely kapcsolatba hozza Izraelt a szeptember 11-i eseményekkel”.


"Minden bizonyíték TITKOS, amely összekapcsolja Izraelt 9/11 - el" - Fox News(2001)



Az izraeli cég bizonyítottan kémkedik a fehér ház után


mq1Carl Cameron tényfeltáró sorozata, amelyet a Fox News tévé 2001. decemberében sugárzott azt is bemutatta, hogy az izraeli ellenőrzés alatt álló Amdocs miként szerelte fel a Fehér Házban a csúcstechnológiával működő kommunikációs-rendszert az 1990-es évek közepén. E műsor nyomán az FBI megpróbálta felmérni, hogy milyen mértékben képes az izraeli hírszerzés lehallgatni a Fehér Házba érkező és az onnan kiinduló telefonhívásokat. Ugyanezt felmérte az NSC, a Pentagon, és a Külügyminisztérium vonatkozásában is. Bizonyított ténnyé vált, hogy az Amdocs folyamatosan kémkedik a Fehér Ház után.
Izraeli vállalat 1 héttel 9/11 előtt költözött el a WTC-ből
zim_logoAz izraeli állam irányítása alatt működik a ‘Zim Israel Navigation’ hajózási vállalat, amely nyolcvan teherhajóval rendelkezik, és a világ kilencedik legnagyobb szállítmányozási vállalata. Ennek a cégnek kétszáz alkalmazottja dolgozott az Északi Toronyban. Egy héttel 9/11 előtt a ZIM mind a kétszáz alkalmazottjával elköltözött a WTC-ből és teljesen kiürítette hivatali helyiségeit. A bérleti-szerződés megszegéséért kifizette az ötvenezer dollár büntetést is. Az elköltözésre vonatkozó döntést már hat hónappal korábban közölte a cég és azzal indokolta, hogy bérleti díjat akar megtakarítani.

Moszad-ügynökök tánccal ünnepelték a tornyok leomlását

A New York Times számolt be arról, hogy öt fiatal izraeli, szokatlan módon – táncolva – fejezte ki örömét a WTC-tornyok összeomlása során. A Hudson-folyó partján helyezték el felvevőgépeiket az Ikertornyok felé beállítva. Amikor pedig bekövetkezett az összeomlás, gratuláltak egymásnak. Amikor a rendőrség őrizetbe vette a feltűnően viselkedő filmezőket, kiderült, hogy valamennyien a Moszad ügynökei. Valamennyien az ‘Urban Moving Systems‘ nevű kereskedő cég részére dolgoztak, amelynek nem volt értékelhető vagyona. Amikor tulajdonosa Izraelbe távozott, az a kereskedés azonnal bezárt. A 9/11-t követő hónapokban a Moszad számos alvóügynökét tartóztatták le az Egyesült Államokban, de közülük csak hatvanat vettek őrizetbe.

Izrael leállíttatja az oknyomozó TV-műsorokat


anti_defamation_league_beclowns_itself_again-460x307A Fox News és több más TV által sugárzott oknyomozó műsor hatására az Anti-Defamation League, ADL’(Rágalmazás-elleni Liga) vezetője, Abraham Foxman, felkereste a legfontosabb tömegtájékoztatási szervezeteket. Felelősségre vonta őket a sugárzott műsorokért, hozzátéve, hogy „You’re killing us!”, vagyis „Megöltök minket!”. A különböző tömegtájékoztatási intézmények legfelső vezetőit valósággal elárasztották a telefonhívások, a levelek és az e-mailek. Az olyan zsidó szervezetek legfőbb vezetői, mint az ADL, az AIPAC (Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága, amelynek hatvanezer tagja van), valamint a CAMERA (Committee for Accuracy in Middle-East Reporting in America – A Közel-keletről Pontosan Tájékoztató Amerikai Bizottság) képviselői látogatást tettek a Fehér Házban, éskövetelték az izraeli kémekre vonatkozó tényfeltáró műsorok beszüntetését a tömegtájékoztatási intézményekben.
A legtekintélyesebb amerikai-zsidó szervezetek vezetőit az aggasztotta,
hogy az oknyomozó és tényfeltáró műsorok kapcsán kiderült, hogy egy jól szervezett izraeli kémhálózat működött az Egyesült Államokban.
ClipLegalább százhúsz operatív hírszerző érkezett Izraelből az Egyesült Államokba. Azt állították magukról, hogy „művészeti tanulmányokat folytató diákok”, akik ajtóról-ajtóra járva műalkotásokkal kereskednek. Figyelemreméltó volt, hogy ezek a diákok párhuzamosan utazgattak azokkal, akikből később 9/11 géprablói lettek. A Fox News dokumentumokkal bizonyította, hogy ezek a művészeti
hallgatók behatoltak katonai támaszpontokra, ahol semmiféle művészeti tevékenység nem folyt. Más műsorok és jelentések bizonyították, hogy mintegy kétszáz izraeli kémet lepleztek le a katonai személyzet, az elektronikai szakértők, a lehallgató specialisták, és a robbantási szakértők körében. Ez utóbbiak a magas építmények gyors és irányított lebontásában voltak járatosak. Az izraeli ügynökök egy részét akkor tartóztatták le, amikor szigorúan őrzött kormányépületekbe, valamint harmincegy katonai bázisra hatoltak be. Az egyik hivatalos kormányzati memorandum megállapította, hogy Houston-on és Dallas-on kívül New York és Florida államokban, és még további hat tagállamban hatoltak be szigorúan őrzött helyekre.
A zsidó szervezetek vezetői eredményesen avatkoztak közbe, mert 2001. december 12 és december 15 között az FBI, a DEA (Drug Enforcement Administration – Kábítószer Rendészeti Hatóság) és az INS (Imigration and Naturalization Service – Bevándorlási és Állampolgársági Szolgálat) arról tájékoztatta a Fox News-t, hogy nem volt semmiféle kapcsolat a „művészeti diákok” és 9/11 tragikus eseményei között. Ha folytatják ilyen értelmezésben a műsorsorozatot, akkor az valójában a „karriergyilkosság” egyik formája lesz. 2001. december 16-án eltávolította honlapjáról a ‘művészeti diák kémhálózat’ sorozatra vonatkozó információkat.
A tekintélyes és jól informált ‘Jane’s Intelligence Digest Online’ ehhez a döntéshez a következő megjegyzést fűzte: „Meglehetősen furcsa, hogy az Egyesült Államok tömegtájékoztatása mellőzi azt, ami a legfontosabb műsornak bizonyult a szeptember 11-i terrortámadások óta – vagyis azt, ami az Amerikában folytatott nagyarányú izraeli kémtevékenység állítólagos felszámolását mutatja be.”
DEAEzt kiegészíthetjük a ‘Palm Beach Post’ című floridai napilap információjával, amely szerint a DEA jelentése megállapította, hogy az izraeli „művészeti diákok” valamennyien a közelmúltban fejezték be katonai szolgálatukat Izraelben és a többségük az izraeli hadsereg hírszerzésénél, az elektronikai lehallgatással foglalkozó, valamint a robbantási-tüzértechnikai egységeknél kapott kiképzést.

Michael Chertoff elengedi a letartóztatott Moszad ügynököket


ChertoffMichael Chertoff (aki Tom Ridge utóda lett az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, Homeland Security Department, HSD élén 2005. február 15-én, és egészen 2009. január 21-ig betöltötte ezt a fontos tisztséget) a 9/11 után felgöngyölített izraeli kémhálózat több mint száz őrizetbe vett tagját nemcsak szabadon engedte, de arról is gondoskodott, hogy minél gyorsabban visszatérhessenek Izraelbe és elérhetetlenné váljanak az amerikai nyomozószervek számára.
Chertoff 2001-től 2003-ig az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának a büntetőjogi részlegét vezette. 2003 március 5-én George W. Bush kinevezte a Szövetségi Fellebbezési Bíróság egyik bírájává. Chertoff azonnal intézkedett annak az öt Moszad ügynöknek a szabadon bocsátása érdekében, akiket az FBI a 9/11 merényletek elkövetése napján vett őrizetbe. Michael Chertoff New Jersey-ben született a tekintélyes talmudista tudós, Gershon Baruch Chertoff rabbi gyermekeként.
Mivel elkötelezett cionista volt, a zsidó szervezetek nyomban gondoskodtak arról, hogy ő irányítsa a Washington-i Igazságügyi Minisztériumban a büntetőügyeket. Miután teljesítette azt a megbízatást, hogy kivonja a büntetőeljárás alól az izraeli kémeket, tizenkilenc hónapig bíráskodott, majd pedig – mint már utaltunk rá – ő került a Belbiztonsági Minisztérium élére. Chertoff hatalmas karriert futott be igen rövid idő alatt. Üstökösként való felemelkedését a hatalom csúcsára az a szükséghelyzet kényszerítette ki, hogy
 a cionista pénzhatalmi elit számára rendkívül kockázatos volt az őrizetbe vett izraeli kémek elleni büntetőeljárás folytatódása. Ezért nyomban a saját bizalmi emberük kezébe kellett adni az ezek feletti állami kontrollt.

 

A pénzhatalmi világelit a tettes


A pénzhatalmi világelit nemcsak a zsidó nép nemzeti otthona számára hozta létre Izraelt, hanem a saját világstratégiai érdekeinek az érvényesítésére is. Ez a globális hálózattal rendelkező szervezett magánhatalom kezdettől fogva a sajátjának tekintette, és különleges támogatásban részesítette Izraelt, amelyet előretolt helyőrségnek használt a világ egyik legfontosabb térségében érdekei védelmében. A zsidó nép békés menedékhelynek szánt nemzeti otthona így frontországgá vált, titkosszolgálatainak és hírszerző szervezeteinek, köztük a Moszadnak, pedig egyre több operatív feladatot kellett ellátniuk a cionista pénzhatalmi világelit számára. Ma már tudjuk, hogy Izraelnek és titkosszolgálatának, a Moszadnak, több köze volt 2001. szeptember 11-i tragikus eseményeihez, mint ahogy arról eddig a világ közvéleményét tájékoztatták. Olyan független oknyomozó-újságírók, tényfeltáró-kutatók és elfogulatlan elemzők, mint Kevin Ryan, Alan Sabrosky, Kevin Barrett, Justin Raimondo, Texe Mars, Susan Lindauer, Gwenthy Todd, Marianne Williamson, Paul Craig Roberts, James Petras, Franklin Lamb, Barry Chamis, és sokan mások – eltérő szemléletük, értékrendjük és kutatási módszereik dacára sem zárják ki azt a lehetőséget, hogy Netanjahu és támogatói azért törekednek egy Irán elleni háború kirobbantására (természetesen az Egyesült Államok bevonásával), mert csak a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó Nyugat és az iszlám világ között kitörő nagyobb háború akadályozhatja meg, hogy hivatalosan is kiderüljön Izraelről: titkosszolgálata, a Moszad állt profi irányítóközpontként a 2001. szeptember 11-i terrorista merényletek mögött.
Alan_S-_JCS_on_IRANAlan Sabrosky, aki többek között a Pentagonhoz tartozó Stratégiai Tanulmányok Intézete tudományos munkatársa volt korábban, 2012-ben újból megerősítette, hogy nemcsak feltételezi, de teljes bizonyossággal állítja, hogy a 9/11 merénylet-sorozat a Moszad – vagyis Izrael és a felette álló cionista pénzhatalmi világelit akciója volt. Sabrosky szerint, ha az amerikaiak többsége ezt valaha is megtudja, akkor az rendkívül hátrányos lehet Izrael, mint állam, és az izraeliek, mint közösség számára.

Moszad: “Megtévesztéssel kell háborúzni”

mossad-150x150Az amerikai hadsereg speciális katonai ismereteket nyújtó főiskolája (US Army School for Advenced Military Studies) által készített tanulmányról a Washington Post 2001. szeptember 10-én számolt be. A tanulmány szerzői ezt írták a Moszadról: „Mindenre alkalmas. Könyörtelen és ravasz. Képes arra, hogy amerikai erőket vegyen célba, és úgy tüntesse fel, mintha az palesztinai/arab támadás lenne. (Wildcard. Ruthless and cunning. Has capibility to target US forces and make it look like a Palestinian/Arab act.)” 9/11 után George Freeman állapította meg honlapján (www.startfor.com: Jadczyk, 110.), hogy a mai nap nagy győztese, szándékosan vagy se, az izraeli állam. Nem kérdés, hogy Izrael vezetése megkönnyebbülhet.
Nick Kollerstrom és Jim Fetzer állapítja meg ’9/11 and Zion: What Was Israel’s Role? – 9/11 és Cion: Mi volt Izrael szerepe?’ (http://www.veteranstoday.com/2012/08/22/911-and-zion-what-was-israels-role/) című tanulmányukban: „Meg kell értenünk, hogy a Moszad
hogyan működik az operatív irányítást végző profi ügynökeivel, katsasaival és sayanim-jaival. Egy adott időpontban mindössze 30-37 hivatásos operatív tiszttel rendelkezik, akiket katsas-nak neveznek. Azért képes hatékonyan működni viszonylag kevés profi ügyintézővel, mert egy sokkal nagyobb létszámú – önkéntes zsidókból álló – segítő csoport áll a rendelkezésére. Ők az Izrael határán kívül élő sayanim-ok. Ez a rendszer lehetővé teszi a Moszad számára, hogy csak egy csontvázszerű (minimális) létszámmal működjön. A Moszad mindig ahhoz a mottóhoz tartotta magát, hogy ‘By way of deception, shall you make war! – Megtévesztéssel kell háborúzni!’”

Évtizedekkel előbb kitervelték a „War on terror” stratégiát


Netanjau már több évtizede ajánlotta a „war on terror”

stratégiát.


41897sa Netanjahunak a JCIT konferencia után publikált könyvét, annak látnia kell, hogy Netanjahunak dokumentálhatóan meghatározó szerepe volt a ‘war on terror’ stratégiájának a kidolgozásában. Ebben a témakörben fontos nézeteket fejtett ki a „Fighting Terrorism: How Democracies Can Defeat Domestic andInternational Terrorism?” (Harc a terrorizmus ellen: Netanjaunak bizonyíthatóan kulcsszerepe volt 9/11 előkészítésében. 1979-ben Jeruzsálemben tartott nemzetközi terrorizmussal foglalkozó konferencián (Jerusalem Conference of International Terrorism, JCIT) mondott beszédében felvázolja azt a stratégiai tervet, amely később a „war on terror” elnevezést kapta. Ennek lényege, hogy háborút kell viselni Izrael ellenségei ellen.
Aki elolvassa Netanjahunak a JCIT konferencia után publikált könyvét, annak látnia kell, hogy Netanjahunak dokumentálhatóan meghatározó szerepe volt a ‘war on terror’ stratégiájának a kidolgozásában. Ebben a témakörben fontos nézeteket fejtett ki a „Fighting Terrorism: How Democracies Can Defeat Domestic andInternational Terrorism?” (Harc a terrorizmus ellen: Netanjaunak bizonyíthatóan kulcsszerepe volt 9/11 előkészítésében. 1979-ben Jeruzsálemben tartott nemzetközi terrorizmussal foglalkozó konferencián (Jerusalem Conference of International Terrorism, JCIT) mondott beszédében felvázolja azt a stratégiai tervet, amely később a „war on terror” elnevezést kapta. Ennek lényege, hogy háborút kell viselni Izrael ellenségei ellen.

Hogyan győzhetik le a demokráciák a belföldi és nemzetközi terrorizmust?) című könyvében 1995-ben. Számos beszédet is mondott erről a kérdésről. Figyelemreméltó az, amit 2001. június 21-én tartott a Jewish Agency (Zsidó Ügynökség) közgyűlésén. Ennek főbb megállapításai így foglalhatóak össze:
A palesztinok felelősek a közel-keleti konfliktusért. A fennálló államok legitim módon viselnek háborúkat, mert a társadalmak tökéletlenek. A palesztinok háborúja nem legitim, mert nincs államuk és reguláris hadseregük. Ezért terroristának minősülnek. Ezek a palesztin terroristák tudatosan támadnak polgári személyeket, az izraeliek válasza önvédelem. Ezek az izraeli válasz-akciók a küzdő felek ellen irányulnak.
Arafat és a palesztinai hatóság Izrael elpusztítására törekszik és a
terrorizmus illegitim eszközeit használja. A palesztinok magatartása jogellenes, az izraelieké viszont jogos. A terrorista rendszerek a legkülönfélébb terrorista módszerekhez nyúlnak. A terror csak akkor hasznos a számukra, ha annak költségei kisebbek, mint azok az előnyök, amelyekhez a terrorizmus révén juthatnak. A terrorizmus leküzdése csak úgy lehetséges, ha az azt folytató rezsim igen magas árat fizet érte.
 

Bush:  „vannak a demokráciák, és a terrorista államok”


2001. szeptember 11-én megtörtént az a „csoda”, amely ezt a távoli óhajnak tűnő stratégiai célt megvalósítható közelségbe hozta. George W. Bush, az Egyesült Államok Szenátusának és Képviselőházának az együttes ülésén 2001. szeptember 20-án már így fogalmazott:
george_w_bush73Válaszunk sokkal több lesz, mint azonnali megtorlás és elszigetelt csapásmérés. Ne egyetlen csatára számítsanak az amerikaiak, hanem hosszú hadviselésre, amely más lesz mint minden előző, amit eddig láttunk. Sor kerülhet drámai ütközetekre, amelyek a TV képernyőin is láthatóak, és olyan álcázott hadműveletekre, amelyek siker esetén is titokban maradnak. Megfosztjuk a terroristákat a támogatástól, egymás ellen fordítjuk és egyik helyről a másikra üldözzük őket egészen addig, amíg nem találnak sem menedéket, sem nyugalmat. Fellépünk azokkal az államokkal szemben, amelyek támogatják, vagy befogadják a terroristákat.Valamennyi országnak a világ minden részén választania kell: vagy velünk van, vagy a terroristákkal. Mától kezdve azokat az országokat, amelyek továbbra is befogadják, vagy támogatják a terrorizmust, az Egyesült Államokkal szemben ellenséges rendszerű államnak fogjuk tekinteni. A civilizált világ Amerika oldalán van. Világos számára, hogyha ez a terrorbüntetés nélkül marad, akkor saját városaik, saját polgáraik lehetnek a következő célpontok. A terror, amelyet nem torolnak meg, nem csak épületeket dönthet romba, de fenyegetheti a legitim kormányok stabilitását is.”
communist-green-join-partyGeorge Bush idézett mondataiból megállapíthatjuk, hogy álláspontja szerint az Egyesült Államoknak nemcsak joga, de egyenesen kötelessége bármely államnak és országnak a megtámadása, ha Amerika döntéshozói úgy gondolják, hogy a célponttá vált ország potenciálisan veszélyt jelenthet az Egyesült Államok érdekeire. Bush elnök ebben a beszédében közvetlen ellenségként az Al-Kaida terrorszervezetet és az afganisztáni Talibán-kormányt nevezte meg. Amikor a legitim kormányok stabilitásáról beszélt,két részre osztotta a világ államait. Egyrészt olyanokra, amelyeknek legitim kormányzatai vannak, másrészt terroristákra, továbbá olyan államokra amelyek szembeszállnak a legitim kormányokkal, illetve támogatást és menedéket nyújtanak a terroristáknak. Bush úgy gondolta, hogy az első csoport támogatja az Egyesült Államokat, a második viszont a terroristákkal tart. A világnak ez a felosztása a sztálinista kommunizmus propagandájára emlékeztet. Ekkor a Szovjetunió és szövetségesei alkották a béketábort, amely ‘legyőzhetetlen’, és mindenki más, aki a békeellenes erőket támogatta az imperialista ‘háborús uszítók’ táborához tartozott.

Barry Chamish: “Ezek nem jobboldali cionisták voltak, hanem baloldaliak!”


barry_chamishBarry Chamis, aki a szókimondó radikális cionista személyiségek közé tartozik, részletesen írt Chrisopher Bollyn „Solving 9/11” című könyvéről. Keményen bírálta Bollyn állításait, de ugyanakkor kénytelen volt elismerni, hogy amit könyvében állít, az alapvetően igaz, és valóban a pénzhatalmi cionista érdekcsoportok szervezték meg 9/11-t a Moszad és annak szupertitkos amerikai hálózata segítségével. Chamis hozzáteszi: ezek azonban nem a jobboldali cionisták voltak, akikhez ő is tartozik, hanem a baloldali munkáspárti cionisták.

 

Osama bin Laden elhallgatott nyilatkozata


r-OSAMA-BIN-LADEN-large570A globális média már a merénylet napján rázendített az utasításba kapott témára, hogy a merénylet hivatalos gyanúsítottja Osama bin Laden. A Szaúd-Arábiai milliomos és egykori CIA ügynök neve, az emberek fejében összekapcsolódott az égő és összeomló felhőkarcolók látványával. Osama bin Laden
valójában tiltakozott ez ellen a sajtókampány ellen. A globális média irányítói minden további nélkül kideríthették volna, hogy vajon tényleg Afganisztán, Tora Bora nevű hegyvidékén lévő barlangból irányították-e ezt a csúcstechnológiát és rendkívüli szakértelmet igénylő merényletsorozatot.
Osama bin Laden 2001. szeptember 28-án urdu nyelven nyilatkozatot tett közzé a Karachi-ban megjelenő Ummaut nevű pakisztáni napilapban. Ebben kifejti:
Az Egyesült Államoknak önmagán belül kell megkeresnie a tetteseket. Ezek az emberek az amerikai rendszer részei, de ellene vannak. Ők azok, akik ezt az évszázadot az iszlám és a kereszténység közti konfliktus századává akarják tenni (…) Vajon nem Bush-elnök, vagy bármely más amerikai elnök-e az, aki nem képes felelősségre vonni Izraelt az emberi-jogok megszegéséért? Nem arról van-e szó, hogy az Egyesült Államokban létezik egy kormány a kormányon belül? Ezen a titkos kormányon kell számon kérni, hogy kik hajtották végre a merényleteket (…) Már leszögeztük, hogy nem vagyunk az Egyesült Államok ellenségei. Az ellen a kormányzati rendszer ellen vagyunk, amely más népeket az Egyesült Államok szolgáivá tesz, vagy arra kényszeríti őket, hogy adják fel politikai és gazdasági szabadságukat. Ez a rendszer teljes mértékben az amerikai zsidóság ellenőrzése alatt áll, amely Izraelt az Egyesült Államok elé helyezi. Az amerikai nép maga is ki van szolgáltatva a zsidóknak és arra kényszerül, hogy az általuk lefektetett jogok és elvek szerint éljen.”

Amit az iszlámról nem szoktak említeni


A pénzhatalmi világelit profit- és hatalomorientált értékrendben gondolkodik és az univerzális erkölcsöt, a közérdek és a közjó
szolgálatát már rég kiiktatta világuralomra törő stratégiájából. Az iszlám, mint világvallás és kultúra, az univerzális erkölcsöt helyezte az állam és
a társadalom fölé. Irán jelenlegi államhatalma fölött ott van – mint legfőbb hatalom – az iszlám tanításaiba foglalt univerzális erkölcs, amelynek mindenki köteles engedelmeskedni. Ennek lényege, hogy szeresd embertársadat úgy, mint önmagadat. Az egyistenhívő
monoteista vallások közül egyedül az iszlám az, amely ma is tagadja a kamatot, amely nem más, mint a lopás egy fajtája, mert lehetővé teszi mások munkájának a kisajátítását ellenszolgáltatás nélkül.

 

Az iszlám szerint a KAMAT a LOPÁS egy formája


Az iszlám pénzrendszere és gazdasága magasan a pénzhatalmi világelit kamat-mechanizmussal működtetett pénzrendszere felett áll. Az iszlám ma is az értékelőállító termelő munkának
ad elsőbbséget a kamattal történő kisajátítással szemben. A világelit magánpénz-monopóliuma a kamat-mechanizmus
következtében erőszakolt növekedésre kényszeríti a világgazdaságot. A pénz felhalmozásának nincs felső határa. A gazdaság viszont nem növekedhet végtelenül véges földünkön. Az emberiségnek fenntartható erőforrásokra, nem pedig elérhetetlen “fenntartható” növekedésre van szüksége. A pénzhatalmi világelit valójában a pusztulásba kényszeríti az emberiséget és ezért a halál kultúráját képviseli. Ezzel szemben az iszlám, mint világcivilizáció, amely vállalja az univerzális erkölcsöt, vele a közérdek és a közjó szolgálatát, az élet kultúráját képviseli. Irán tehát sokat támadott spirituális forradalmával a Nyugat fölé kerekedett. Fiatalok által lakott, erős ország.

Miért erőlteti Izrael az Irán elleni háborút?


Az egyik lehetséges válasz erre, hogy Izrael csak egy nagyobb közel-keleti konfliktus árnyékában menekülhet meg a lelepleződéstől és tagadhatja továbbra is bűnrészességét a 9/11 merényletben. Egy másik kézenfekvő ok lehet az, hogy az euró-atlanti térséget ellenőrző pénzhatalmi világelit hatalma a világ pénzügyi rendszerének az irányításán nyugszik. A válságba jutott dollár csak úgy tudja betölteni a világpénz szerepét, ha továbbra is csak érte lehet a világpiacon megvásárolni az energiahordozókat, elsősorban a kőolajat és a földgázt. Ezért a pénzuralmi világelit számára létkérdéssé vált, hogy a maga számára biztosítsa a Közel-kelet és a közép-ázsiai térség feletti hegemóniát.
A globális erőviszonyok változása arra utal, hogy Ázsiába kerül fokozatosan a világgazdaság súlypontja, és Kína lesz a világ első számú gazdasági hatalma. Kína és India egyre inkább rá van utalva az iráni energiahordozókra. Kína gyors fejlődése részben attól függ, hogy számíthat-e hosszútávon az iráni kőolaj és földgáztartalékokra. Ebben az értelemben Irán a mérleg nyelvévé vált. Ha sikerül a Nyugatnak a saját oldalára állítania, akkor részben fékezni tudja Kína gyors erősödését, és a pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló Egyesült Államok továbbra is a legnagyobb gazdasággal és a legerősebb hadsereggel rendelkező szuperhatalom maradhat.
A cionista pénzhatalmi világelit által létrehozott Izrael tölti be a Nyugat számára az előretolt katonai helyőrség szerepét a közel-keleti térségben. Regionális hegemóniája azon nyugszik, hogy egyedül Izrael rendelkezik a Közel-Keleten nukleáris fegyverekkel, a becslések szerint 200-400 bevethető atombombával. Izrael nukleáris monopóliuma veszélybe kerülhet, ha Irán valóban megszerzi azt a nukleáris ipari hátteret, amely lehetővé tenné a számára, hogy végszükség esetén, védekezés céljából, maga is előállítson nukleáris robbanószerkezeteket.
Az illetékes nemzetközi szervezetek Iránt szigorúan ellenőrzik, amely csatlakozott az‘Atomsorompó-egyezményhez’ is. Izrael hivatalosan, de jure, nem ismerte el, azonban ténylegesen, de facto, nem is tagadja, hogy ilyen nukleáris fegyverekkel rendelkezik. A nemzetközi szervezetek, az atomhatalmak – köztük az Egyesült Államok – Izraelt már a nukleáris hatalmak közé sorolják. Irán és Izrael vonatkozásában a nemzetközi közösség azonban kettős mércét alkalmaz.
A pénzhatalmi világelit a jelek szerint Izraelt, és annak jelenlegi kormányának vezetőit bízta meg azzal, hogy élezze ki a konfliktust Iránnal, amely geopolitikai helyzeténél (területi nagyságánál és lakossága létszámánál) fogva a közel-keleti térség természetes vezető hatalma. Az izraeli miniszterelnök nem országa lakóinak a biztonsága, hanem a pénzhatalmi világelit hegemóniája érdekében élezi a feszültséget Iránnal szemben.
Az Izraelben élőknek nem érdeke egy nagyobb méretű közel-keleti háború kirobbantása, amely nehezen tartható korlátok között, és a méreteinél fogva rendkívül sebezhető Izraelt pedig elpusztíthatja. Netanjahu számára tehát csak ürügy, hogy Irán bizonyítottan békés nukleáris programjával riogat. A valódi célja olyan rezsimváltás kikényszerítése Iránban, amely ezt az országot a pénzhatalmi világelit, a Nyugat hegemóniája alá helyezi. Iránnak akár meg is maradhat jelenlegi teokratikus rendszere, ha annak legfőbb irányítói engedelmeskednek a Nyugat parancsainak.
Irán átállításához a Nyugat oldalára a világelit tervbe vette “színes forradalom” kirobbantását, de már komolyan mérlegelik a szeparatizmus felélesztését és az ország feldarabolását etnikai viszályok szításával. Dana Rohrabacher, kaliforniai képviselő, az amerikai szenátus külügyi albizottságának vezetője, már hivatalosan is kezdeményezte az Iránban élő azeri kisebbség Azerbajdzsánhoz való csatolásában Washington és Baku együttműködését. Azerbajdzsán átengedte a déli határainál lévő légitámaszpontjait izraeli harcigépek számára, amelyek már ott állomásoznak. A bakui parlamentben úgy emlegetik Észak-Iránt, mint Dél-Azerbajdzsánt. Baku csaknem két milliárd dollár értékben kapott fegyverzetet Izraeltől és a NATO-tól. Azerbajdzsán eddigi patrónusát, Oroszországot, a Nyugat váltotta fel. Egy ‘szomalizált’, ‘balkanizált’ Iránt már könnyebben tudna kezelni a pénzhatalmi világelit, és érdekeinek regionális védelmezője: Izrael.

 

Mi történik 2013-ban Szíriában?


A Szíria elleni külföldi beavatkozás célja is az, hogy szomalizálva az országot, annak ne legyen többé központilag irányított cselekvőképes hadereje, amely el tudná látni az ország védelmét. Központi parancsnokság nélkül nem működik a légvédelem, a légierő, a vegyvédelem. Szíria átjárhatóvá válik az izraeli légierő számára.
Ha a Nyugatnak sikerül kiterjesztenie hegemóniáját Iránra, akkor nyomást tud gyakorolni Kínára. Le tudja fékezni annak gazdasági és katonai felemelkedését a létszükségletté vált iráni energiahordozók adagolásával. A közel-keleti térség feletti hegemónia lehetővé teszi a Nyugat terjeszkedését a közép-ázsiai térség országai felé is. Ha ezeknek a nyersanyagkincseit, energiahordozóit is az ellenőrzése alá tudja vonni, akkor elsősorban továbbra is csak dollárért lehet majd beszerezni a világpiacon az energiahordozókat.
források:
- 2012. Drábik János írásának részletei (Leleplező 2012/4)

http://www.scribd.com/doc/120808404/9-11-tragediaja-es-a-tenyek
- egyéb internetes források

9/11 Államilag támogatott bűntetteinek bizonyítékai – 2. rész: Háttérinformációk


Közzétéve 2013-09-02
 
Óriási csalások bizonyítékai semmisültek meg

Pentagon: 2300milliárd dollár elpárolgása (a nyomozati anyagok elégtek)


rumsfeld-trillions.1305181708w500A CBS esti híradójában Donald Rumsfeld, akkori védelmi miniszter nyilatkozatban ismerte el, hogy sem ő, sem a Pentagon főszámvevője, Dov Zakheim, nem tudott a nyomára jutni annak a 2300 milliárd dollárra rúgó összegnek, amely szőrén-szálán eltűnt a Védelmi Minisztérium költségvetéséből. A hatalmas összeg eltűnésének kinyomozását a pénzügyi és számviteli részleg végezte a C szektorban (éppen a leomlott épületben) egészen a Pentagonba való becsapódás pillanatáig. A tragédia következtében a nyomozáshoz szükséges összes számviteli anyag és bizonyíték
megsemmisült.


Rumsfeld: 2,3 billió dollár hiányzik a Pentagonból (1 nappal 911 előtt)



 

WTC4-5: Több milliárd dollárnyi arany elszállítása szept. 10-én.


Ugyanezen a napon, vagyis 2001. szeptember 10-én, ismeretlen személyek a World Trade Center épületegyüttesének negyedik és ötödik épületéből néhány kamiont megpakoltak több milliárd dollár értékű arany- és ezüstrúddal. Ezeket az említett épületekben működő Canadian Nova Scotia Bank, valamint a Commodity Exchange (COMEX), vagyis az árutőzsde páncélszekrényeiből rakták át nagy titokban a szállítóautókra.

WTC7: Az ENRON világcég botrányos csődjének nyomozati anyagai elégtek.


Másnap, 2001. szeptember 11-én, a korábban botrányos körülmények között csődbe jutott ENRON világcég valamennyi dokumentuma a tűz martaléka lett a US Securities and Exchange Commission, a SEC (az Egyesült Államok Értékpapír és Tőzsdefelügyeleti Bizottsága) hivatalaiban, amikor a WTC-7-es épülete összeomlott.
Ezeknek a dokumentumoknak a megsemmisülése sok milliárd dollár perköltséget és kártérítést, valamint pénzbüntetést takarított meg a Wall Street pénzintézeteinek a spekulánsai számára.

WTC1: 3500 milliárd $-nyi hamis államkötvény eladás dokumentumai semmisültek meg.


Meg kell említeni azt is, hogy Dr Jim Willie, pénzügyi szakértő megállapította: a Cantor Fitzgerald cégnek az Északi Toronyban lévő irodáiban volt elhelyezve az a dokumentáció, amely tanúsította, hogy 3500 milliárd dollár értékben adtak el hamis államkötvényeket az Egyesült Államok Államkincstára havi kötvényaukcióin. Az Északi Torony összeomlásával ezek az iratok mind megsemmisültek. A Cantor Fitzgerald cég szakértői összehasonlították a washingtoni Államkincstár által közölt deficit mértékét a kincstár által havonta áruba bocsátott kötvények mennyiségével és árával. Így állapították meg, hogy a deficit finanszírozásához szükséges mennyiségen felül 3.5 trillió dollár értékben több kötvényt bocsátottak áruba. A főáramlatú tömegtájékoztatás 11 éven át nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, és egyik képviselője sem tett fel kellemetlen kérdéseket az illetékeseknek erre a horribilis összegű csalásra vonatkozóan.

Larry Silverstein milliárdos haszna az előrelátó biztosításkötésből


Két hónappal előtte szerezte meg a bérleti jogot


Larry-Silverstein-A milliárdos ingatlantulajdonos, Larry Silverstein, két hónappal a tragédia előtt szerezte meg 99 évre a WTC épületegyüttes haszonbérleti jogát. Attól a New York Port Authority-től, amelyet a Rockefeller-dinasztia alapított, és irányított évtizedeken át tulajdonosként. A WTC komplexum 33 éves történetében egyszer se került sor tulajdonosváltásra. Silverstein korábban a ‘United Jewish Appeal’ (Egyesült Zsidó Segélyszolgálat) elnöke volt. Ez a legnagyobb és legtekintélyesebb cionista szervezet, amely pénzt és támogatást gyűjt és nyújt Izrael számára.
Silverstein első ténykedése volt, hogy új tulajdonoskéntmegváltoztatta a WTC-komplexum biztonsági szolgálatát. Az erre a célra igénybe vett új vállalat, a Securacom, illetve mai nevén a Stratasec volt. George W. Bush testvére, Marvin Bush volt ennek az egyik igazgatója, és Marvin unokatestvére, Wirt Walker pedig az ügyvezető elnöke. A Securacom nemcsak ellátta a szükséges elektronikus védelmi-rendszerekkel a Világkereskedelmi Központot, de ez volt az a cég, amely gondoskodott a Washington melletti Dulles Nemzetközi Repülőtér és a United Airlines légi közlekedési vállalat (innen szálltak fel a WTC-be ütköző repülőgépek) biztonságáról is. Mindkettő telephelye kulcsszerepet játszott a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett terror-támadásokban.
Silverstein (bevallottan) maga rendelte el a WTC-7-es tornyainak az irányított összeomlasztását, amikor személyesen adta ki az utasítást 9/11 délutánján arra, hogy „húzzák le az épületet” (pulled down). Silverstein ezt egy a CBS által kiadott dokumentumfilmben ismerte el. Silverstein-t azóta se hallgatták ki a hatóságok, hogy miért is adta ki ezt az utasítást és azt miért hajtották a beosztottjai végre. A 47 emelet magasságú WTC-7-es épületet egyébként a Silverstein Associates nevű beruházó vállalat építette az 1980-as években.
A CBS dokumentumfilm részlete

9-11 Larry Silverstein bevallja, hogy "LEHÚZTÁK" a WTC 7-es tornyot



Kiterjesztette a biztosítást TERROR-cselekményekre is


Silverstein volt az egyetlen, aki biztosítási szolgáltatást követelt, és a bekövetkezett kár teljes összegének a megtérítését igényelte. Silverstein jelentősen megemelte a biztosítás terjedelmét, amikor két hónappal a katasztrófa bekövetkezését megelőzően aláírta a haszonbérleti-szerződést. A biztosítási összeg 3,6 milliárd dollár volt, de Silverstein talált egy olyan homályos értelmű rendelkezést a biztosítási feltételek között, amelyek lehetővé tették a számára, hogy két önálló kártérítési igényt nyújtson be arra hivatkozással, hogy a két Torony összeomlása két elkülöníthető terrorcselekmény következménye, ezért két különböző terror-támadásnak minősül jogi szempontból. Silverstein tehát csak 2001. júliusa óta volt haszonbérlőként a WTC-komplexum tulajdonosa, mégis 7,2 milliárd dollár kártérítést követelt magának, amit a bíróság nagyrészt meg is ítélt a számára. Silverstein legközelebbi barátja 2001-ben, akivel naponta beszélt telefonon, nem volt más, mint Benjamin Netanjahu.

A tornyokat egyébként is le kellett bontani az azbeszt miatt


Egyébként a WTC-tornyokat előbb-utóbb le kellett bontani, mert azbesztet és azbeszt cementet használtak a felépítéséhez. Ennek a 20. században széles körben használt építési anyagnak az egészségkárosító hatását viszonylag későn bizonyították be. Finom-szemcséi lebegve oszlanak el a levegőben és az épületekbe beépített szerkezetekből folyamatosan leválva távoznak. Belégzése nyomán a tüdőrák gyorsan kifejlődik. Egészségkárosító hatása miatt a fejlett ipari országokban – így Amerikában is – betiltották. Ezért rendelték el a hatóságok a WTC-tornyok lebontását is. Ha azt szabályosan, a hagyományos módszerek szerint végzik el, akkor az rendkívül sok pénzbe került volna. A WTC-tornyok irányított robbantással történő összeomlasztása ezt a feladatot nemcsak gyorsan és olcsón oldotta meg, hanem még több milliárd dolláros hasznot is hozott a 9/11-nek nevezett multikomponens terror-akció kitervelőinek és profi végrehajtóinak.
 
 
 

Már a New York Times szerint sem hisznek a kormánynak!


Már 2004. novemberében a 10.700 megkérdezett személyből 89% igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy a kormány elhallgatja-e az igazságot 9/11-gyel kapcsolatban. A Washington Post 2006. szeptemberében feltett kérdésére, hogy hisz-e valamilyen összeesküvési elméletben, amely szerint a kormány maga is benne volt 9/11-ben, 97.000-en, a megkérdezettek 67%-ka válaszolt igennel. Egy hónapra rá a New York Times és a CBS által megkérdezettek 81%-ka gondolta úgy, hogy a kormányzat rejteget valamit és letagadja, hogy volt előzetes tudomása 9/11-ről. Hasonló eredménnyel járt a Zogby Poll közvélemény-kutatása is 2007. októberében.
Az amerikaiak többsége tehát kezdettől fogva szkeptikusan fogadta a hivatalos magyarázkodást. Ez érthető, hiszen olyan különleges megerősítéssel ellátott épületek, mint amilyen a WTC 7-es számú felhőkarcolója volt, nem omlanak össze egy mérsékeltnek és korlátozottnak minősíthető épülettűztől. Az egyenként 485 ezer tonnás, 110 emeletes tornyok sem dőlnek össze a szabadesést megközelítő gyorsasággal csupán azért, mert repülőgép csapódott hozzájuk és az viszonylag alacsony – 500 Celsius – hőfokú tüzet okozott egy körülhatárolt kisebb épületrészen. Ugyancsak nem morzsolják szét az ilyen kisebb tüzek az ikertornyok egyenként százezer tonnára rúgó betontábláit száz millimikronnál is kisebb szemcséjű porrá, kevesebb mint 15 másodperc alatt.

Az irányított robbantás tényének kimondása súlyos következményekkel járna


A szakszerűen végrehajtott robbantásos épületbontás tényét hivatalos részről nehéz elfogadni, mert igen súlyos következtetéseket kellene levonni belőle. Egyedül New York-ban 2606-an haltak meg, köztük 479 közalkalmazott. Ez utóbbiak közül 343-an tűzoltók voltak. Ennek az előre megfontolt bűncselekménynek 2977 ártatlan személy esett áldozatul, ha hozzászámoljuk a Pentagon ellen végrehajtott merénylet áldozatait is. Az állítólagos 19 arab merénylő személyazonossága máig kérdéses. Aki végigrágja magát a már eddig feltárt bizonyítékokon, kénytelen elfogadni, hogy itt egy szörnyűséges bűncselekményt hajtottak végre.
De kik lehettek ezek a rejtve maradt bűnözők? Miként készíthették elő hidegvérrel ezt a tragédiát és miért? S ha ezt egyszer megtehették büntetlenül, miért ne tehetnék meg ismételten? S ha tudjuk a ténybeli igazságot, hogyan védekezhetünk ellene a jövőben? Kevin Ryan segít a válaszadásban. Idézett munkájában felderít minden lényeges részletet és a bizonyított tényeket szembesíti a hivatalos verzió bizonyítatlan, felületes és önellentmondó állításaival.

Dov Zakheim cionista rabbi és a hiányzó dollár-trilliók


99Dov Zakheim, aki ekkor a Pentagon számviteli vezetőjeként dolgozott, kiváló könyvszakértő, de emellett felszentelt rabbi és lelkes cionista is volt. Ezt támasztja alá, hogy az amerikai mellé felvette az izraeli állampolgárságot is. Zakheim volt 2001. májusától 2004. márciusáig a Pentagon főszámvevője. Amikor George W. Bush még texasi kormányzó volt, Dov Zakheim lett az egyik legközelebbi tanácsadója. Ő tett javaslatokat arra az ifjabb Bushnak, hogy milyen döntéseket hozzon a védelmi-technológia vonatkozásában. Tanácsokat adott neki a közel-keletre vonatkozó ügyek stratégiai kérdéseiben is. Amikor beindult 2000-ben az elnökválasztási-kampány, ő lett az elnökségre pályázó ifjabb Bush külpolitikai tanácsadója.
Dov Zakheim ezt megelőzően a ‘Systems Planning Corporation’, az SPC ügyvezető igazgatója volt. Innen került a Pentagonhoz védelmi miniszter-helyettesi és számviteli vezetői beosztásba 2001. májusában. Bush elnök kinevezése nyomán 2001. május 4-én foglalta el ezt a fontos állást. Nagyon is
elgondolkodtató az a tény, hogy ezt követően rövid idő alatt nyoma veszett a Pentagonban három trillió dollárnak (1 trilliót amerikai számolási mód szerint – 1000 milliárdnak tekintünk). Ez a tetemes összeg szőrén-szálán eltűnt, és azóta sem találták meg a felelősöket.
Dov Zakheim volt az ügyvezető-irányítója az ‘SPC International
Corporation’-nek, amely az SPC-nek az egyik leányvállalata volt. E leányvállalat hatáskörébe elsősorban a politikai, a katonai és a gazdasági konzultáció tartozott. Az ‘SPC International Corporation’-nek is volt egy alvállalata, a ‘Tridata Corporation’, amely felügyelte a WTC ellen 1993-ban végrehajtott „terrorista támadás” nyomozását. A Tridata fontos, első kézből származó információkat nyújthatott a Világkereskedelmi Központ biztonsági rendszerére és építészeti
tervrajzaira vonatkozóan.
Dov Zakheim szoros kapcsolatban állt az izraeli kormánnyal, nemcsak
azért, mert kettős lojalitással bíró izraeli és amerikai állampolgár, hanem azért is, mert tagja volt a háttérhatalom olyan fontos szervezetének, mint a ‘Council on Foreign Relations’, a CFR (a Külkapcsolatok Tanácsa). Ő volt a neoliberális-neokon ideológiának az egyik megalapozója az Egyesült Államokban. Társszerzőként részt vett a ‘Heritage Foundation’
(ez az alapítvány a cionista pénzhatalmi világelit egyik fontos gondolati műhelye, amely közel száz millió dolláros évi költségvetéssel működik, és 710 ezer támogatója van, köztük a dúsgazdag 1%-hoz tartozó milliárdos pénzemberek) által készített terjedelmes politikai röpiratnak, a „Rebuilding America’s Defenses: Strategy, Forces and Resources for a New Century”-nek (Újjáépíteni Amerika Védelmét: Stratégia, Erők és Erőforrások az Új Évszázadban) a megfogalmazásában. Ezt az értekezést az ‘American Enterprise Institute’-hoz, az AEI-hez, tartozó „Project for a New American Century, PNAC”, elnevezésű kutatócsoport publikálta. Ebben az értekezésben a Bush-kormányzat egész ideje alatt érvényesülő átfogó világstratégiát fogalmazták meg még 9/11 előtt egy évvel.

 

Kell egy új Pearl Harbor”


Ebben a politikai röpiratban olvashatjuk: „Szükség van egy katasztrófa méretű katalizáló eseményre – egy új Pearl Harbor-ra.” Egy ilyen eseménnyel lehet megváltoztatni az amerikai közvélemény háborúellenes beállítódását és rávenni az amerikaiakat arra, hogy támogassanak egy nagyobb méretű háborút a Közel-Keleten. A pénzhatalmi elit által finanszírozott főáramlatú értelmiségi-szervezetek és tömegtájékoztatás nyomban elfogadta ezt a nézetet, mint mértékadó álláspontot, amelyhez igazodni kell.
2004-ben jelent meg az interneten a Truthseeker (igazságkereső) nevű honlapon egy írás, amelynek „The Mastermind Behind 9/11?” (Kik voltak 9/11 háttérirányítói?) volt a címe. Ebből idézünk:

Távirányítású repülési rendszerek, WTC tervrajzok


Figyelemmel arra, hogy Zakheim rabbinak hozzáférése volt a Boeing 767-es tartályrepülőgépekhez, a távirányítású repülési-rendszerekhez, továbbá, figyelemmel a PNAC dokumentumban kifejtett nézeteire, igen valószínűnek tűnik, hogy ténylegesen Ő a 2001. szeptember 11-én, New York-ban bekövetkezett állítólagos terrorista támadásoknak az egyik kulcsszereplője. Zakheim rabbinak hozzáférése volt a WTC épületkomplexumra vonatkozó dokumentumokhoz, köztük az épületek szerkezeti elemeire vonatkozó tervrajzokhoz, és egy sor más fontos információhoz. Ezekhez a Tridata Corporation-nél végzett munkája során juthatott, amikor ez a cég WTC elleni, 1993-ban végrehajtott bombamerénylet körülményeit vizsgálta. Zakheim-nek hozzáférése volt az SPC révén a távirányítású technológiához is, valamint azokhoz a Boeing repülőgépekhez, amelyeknek a bérlésére vonatkozó szerződéseket ő tárgyalta meg a Pentagon egyik magas-beosztású képviselőjeként. Végül meg kell azt is említeni, hogy ahhoz a radikális politikai csoporthoz tartozott, amelynek a tagjait a Leo Strauss-i neokonzervatívoknak neveztek. Ők a PNAC kutatócsoporton keresztül erőteljesen szorgalmazták a Közel-Kelet hatalmi viszonyainak az alapvető átrendezését.”

9/11 első főpróbája az FBI jegyzőkönyvezett közreműködésével.


080607-nyt-wtc93A WTC-tornyok ellen 1993-ban végrehajtott és a 9/11 egyik főpróbájának tekinthető első robbantási kísérlet már jelezte, hogy mohamedánokból álló csoportok átgondolt stratégia alapján terrortámadásokat szimulálhatnak. A New York Times írta meg 1993. október 28-i számában, hogy az 1993. február 26-i WTC elleni bombatámadásban felelősség terheli az Egyesült Államok titkosszolgálatait is. A WTC ellen intézett első merénylet idején New Jersey-ben működött egy iszlám csoport, amelyet egy ott élő vak egyiptomi vallási vezető irányított. Ennek a csoportnak afganisztáni veteránok és egy volt egyiptomi katonatiszt, Emad E. Salem, voltak a tagjai. Az ő irányításával műtrágyából és dízel-olajból robbanószerkezetet állítottak elő.
Ezek a muszlim veteránok a CIA közvetítésével kerültek az Egyesült Államokba. Az egyiptomi bombakészítő, Emad Salem, az FBI informátora lett, és a felügyelőtisztjével folytatott tárgyalásait rendszeresen hangszalagra vette. Így az is rögzítésre került, hogy az FBI illetékese ígéretet tett: maga az FBI fogja ártalmatlan anyagra kicserélni a veszélyes robbanótöltetet a tervezett terrorista-cselekmény előtt huszonnégy órával. Amikor a mohamedán veteránok egy furgonba ülve a WTC-hez hajtottak „agrárbombájukkal”, az FBI szolgálatában álló egyiptomi joggal feltételezhette azt, hogy ténylegesen nem kerül sor robbanásra.
A tetteseket le lehetett volna tartóztatni, és az FBI érdemeket
szerezhetett volna magának azzal, hogy eredményesen meghiúsított egy terrorista-cselekményt, amelyet mohamedán terroristák akartak elkövetni. Ehelyett az történt, hogy az FBI a robbanóanyagot nem cserélte ki. A bomba felrobbant, ezren megsebesültek, hatan meghaltak. Az akciót tényekkel bizonyíthatóan az amerikai titkosszolgálat pénzelte. A magnóra rögzített beszélgetések leírt változata szerint Salem panaszt akart benyújtani az FBI washingtoni központjához, amiért – annak New York-i részlege – ígéretének megfelelően nem tette ártalmatlanná a bombát. John Anticev, az FBI ügynöke, azonban lebeszélte Salem-et erről.
A New York-i bíróság később elítélt néhány mellékszereplőt. Így Salameh-et, aki a merénylethez használt robbanóanyagokat szállította, valamint Omar Abdul Rahman sejket, a csoport szellemi vezetőjét hosszú szabadságvesztés büntetésekre ítélték annak ellenére, hogy egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a terrorista műveletet az FBI szervezte és tartotta az ellenőrzése alatt. Az FBI komoly konfliktusba került a kémiai laboratórium vezetőjével, akinek azt tanácsolta, hogy hamisítsa meg a laboratóriumi eredményeket a WTC elleni merénylet büntetőperének a vádlottjai terhére.
A perben, 1995-ben, Dr Frederic Whitehurst bebizonyította, hogy az FBI Bűnügyi Laboratóriuma megtévesztő, illetve hamis bizonyítékot nyújtott be több jelentős bűnesetben, és eskü alatt vallotta, hogy az FBI hamis és megtévesztő módon „tudományosnak” nevezett jelentéseket agyalt ki. Nyomást gyakorolt két tudós munkatársára, hogy hamis tanúvallomást tegyenek a vád állításainak alátámasztására a WTC elleni
merénylet elkövetéséért felelősségre vont személyek ellen.
Az FBI azért, hogy a valódi tények ne derülhessenek ki, példa nélkül álló
módon a ‘terrorizmus támogatása’ címén büntetőeljárást indított a vádlottak egyik védője, Lynne Stewart ellen. A Szövetségi Nyomozó Iroda mindenkit meg akart félemlíteni, akinek hiteles tudomása volt arról, hogy valójában mi történt a WTC elleni első merénylet során. Az FBI-nak már ekkor is az volt a stratégiája, hogy el kell fogadtatni a közvéleménnyel az iszlám és a terrorizmus összefonódását. Az FBI által megrendezett bombamerénylet másik stratégiai célja az volt, hogy ösztönözze a törvényhozókat a rendőrállami módszerek bevezetésére.

Miért nem készült kép a géprablókról a reptereken?


Az ismertetett körülményekre figyelemmel kell választ adnunk a
következő kérdésekre:
·      Miként kerülhettek fel „muszlim géprablók” a repülőgépekre anélkül, hogy egyetlen képet is készítettek volna róluk a szóban forgó repülőterek zártláncú televízióinak a kamerái? (az FBI visszautasította, hogy nyilvánosságra hozzon akár egyetlen képet is a géprablókról ami a reptereken készült)    
·    Miért van az, hogy a beszállást végző személyzet közül senki nem tanúsította, hogy látott volna arab kinézetű fiatalembereket
felszállni az ominózus járatokra?
·      Hogy lehet az, hogy semmilyen más egyéb nyom nem maradt, ami arab merénylőkre utal?
·      Hogyan lehetséges az, hogy a szakértelmükről és alaposságukról híressé vált izraeli biztonsági emberek nem voltak képesek kiszűrni a gyanúsan viselkedő utasokat?

Hogyan vészelte át a lángtengert a géprabló útlevele?


satam passportAz FBI állítása szerint a WTC tornyok mellett lévő egyik utcában megtalálták Satam Al Suqami (az egyik állítólagos géprabló) útlevelét égésnyom nélkül szinte sértetlen állapotban. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan vészelhette túl az útlevél azt a hatalmas lángtengert, amit a becsapódáskor meggyulladó üzemanyag okozott, és látható volt a tudósításokban? Megalapozottan kijelenthető, hogy hamis, kreált bizonyítékról van szó.

Kik voltak a bűnbaknak használt arab terroristák?


Mohamed Atta” furcsamód héberül beszélt, és szerette a disznóhúst


Rudi Deckers, a Floridában működő pilótaképző iskola elnöke, így emlékezik vissza a terrorista csoport vezetőjének kikiáltott „Mohamed Atta”-ra:
Nos, amikor Atta itt volt, számos alkalommal találkoztam vele az épületben, és tudtam, hogy a beiratkozott diákok közé tartozik, és többször szót váltottam vele, amolyan PR (közönségkapcsolati) módra, és megkérdeztem tőle, honnan jött. Próbáltam kommunikálni vele. Megtudtam róla, hogy Hamburgban élt és beszél németül. Ezért egyik alkalommal mikor találkoztam vele, németül szóltam hozzá, mivel hollandállampolgár vagyok és magam is beszélek németül. Több kérdést is intéztem hozzá németül, de üres tekintettel nézett rám, és egyetlen kérdésemre sem válaszolva tovább ment.”
atta390-3Ez a bizonyos Atta lehet, hogy nem sokat értett németül, viszont jól tudott héberül. Ez a „Mohammed Atta” Floridábanszívesen fogyasztott disznóhúst (az Iszlám tiltja a disznóhús-evést) és több különböző személyazonossági dokumentummal és útlevéllel rendelkezett. Ezt a barátnője, Amanda Keller állítja, aki modellként dolgozott, és maga is tudott héberül. Amanda Keller próbára is tette Mohammed Atta-t, aki ekkor bebizonyította, hogy folyékonyan beszél héberül, és így meggyőzte barátnőjét. Szívesen jártak partikra, éjjeli szórakozóhelyekre, szerették a gyorsjáratú autókat, a kaszinókat, és a kokaint sem vetették meg.

Az igazi Atta útlevelét ellopták


Az igazi Mohammed Atta-tól, aki Hamburgban élt és építészmérnök hallgató volt, 1999-ben ellopták az útlevelét. Ez tette lehetővé, hogy személyazonosságát is ellopják. Az igazi Atta aszkéta, halk szavú és mélyen vallásos volt, távol tartotta magát a nőktől és félt a repüléstől. Ha mégis arra kényszerült, hogy repülőgépre szálljon, akkor egy speciális gyógyszert szedett be, amit a lánytestvére adott neki. Azt állítják róla, hogy őt 2001.szeptember 11-e után megölték, miután szeptember 11-én telefonon beszélt az apjával.
Ami a floridai „Atta”-t illeti, ugyanabban az utcában lakott, ahol az izraeli „művészeti diákok” is lakást béreltek. Ennek az izraeli közösségnek a vezetője, Hanan Serfati, több lakóházat is bérelt a környéken. Ő maga abban lakott, amely közel volt ahhoz a postahivatalhoz, ahol a Huffman Aviation Repülőiskola diákjai is béreltek postaládákat.
9/11 reggelén „Mohammed Atta” legfontosabb feladata az volt, hogy Portlandba utazzon, és csomagját (tele Koránnal) a Boston-i Repülőtérre továbbítsa. Ezt a csomagot nem kellett felvinni a repülőgépre, hanem az a repülőtéren maradt. Többek között ezért nem volt szükség arra, hogy ő is felszálljon valamelyik gépnek a fedélzetére.

 

Véletlen-e, hogy csak 1 izraeli halt meg a merényletekben?


Szeptember 13-án a new york-i izraeli Konzul azt közölte, hogy 4 izraeli vesztette életét az Ikertornyok elleni merénylet során. Ez a négyes szám azonban csökkenni kezdett.
A WTC-tornyokban közismerten a nemzetközi pénzvilág vezetőintézményei működtek, ezért reális feltételezés volt, hogy esetleg több izraeli állampolgár is életét vesztette.
2012-ben még úgy tudtuk, hogy 1, vagy esetleg 3 izraeli halt meg. Egyik, mint turista, aki éppen rossz-időben tett látogatást a felhőkarcolóban. Kettő pedig a repülőgépeken. Egy héttel később Bush elnök azt közölte, hogy 130 izraeli veszítette életét, de közülük 129-ről kiderült, hogy még élnek. A New York Times 2001. szeptember 22-én megerősítette három izraeli halálát. Vagyis ketten a repülőgépeken, és egy pedig – Daniel Lewin – a toronyban vesztette életét.

Odigo szoftverrel figyelmeztették az Izraelieket a merényletek előtt


images9/11 reggelén az Odigo nevű izraeli cég kapott egy előzetes figyelmeztetést két órával a merényleteket megelőzően. Az Odigo kutatóközpontja Herzliya-ban, Izraelben van. Itt van a Moszad központjais. Az Odigo New York-i hivatala két háztömbre volt a WTC épületeitől. Ez az Odigo kirendeltség kapott figyelmeztetést az izraeli központból. Alex Diarandis, a cég alelnöke, elmondotta:
Arról szólt az üzenet, hogy valami nagy esemény fog történni rövid idő múlva és ez be is következett szinte nyomban a figyelmeztetés után.”
Az Odigo specialitása egy „emberkereső és megtaláló” technika, amely lehetővé teszi a használónak, hogy gyors üzenetet továbbítson emberek nagy csoportjának, valamilyen közös ismérv alapján úgy, hogy a használó névtelenségben marad és teljes mértékben megőrzi magánszféráját. Ilyen közös ismérv lehet az, hogy az illető izraeli állampolgár. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy 9/11 tragédiája során egyetlen olyan izraeli állampolgár sem halt meg, akinek a munkahelye a Toronyépületekben volt. Aki meghalt, mint már jeleztük, turistaként tartózkodott ott.
A már bemutatott  Comverse (az eredeti írásban. – szerk.) cég és az Odigo hosszú partneri kapcsolattal rendelkezik, és együtt fejlesztették ki azokat a szupergyors kommunikációra alkalmas eszközöket és szolgáltatásokat, amelyeket ma már széles körben vesznek igénybe.

 

Izraeli tőzsdespekulációk a

merényletek előtt


9/11 tragédiáját megelőző hetekben elsősorban 2001. augusztus 26 és szeptember 11-e között pénzügyi spekulánsok egy csoportja nagyarányú eladásokat hajtott végre a világ nagy tőzsdéin, elsősorban azokat a részvényeket shortolták meg, amelyeknél számítani lehetett a nagyarányú részvényár-csökkenésre. A SEC (az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsde felügyeleti Bizottsága) vizsgálatot folytatott a spekulánsok beazonosítására, és megállapította, hogy túlnyomó többségük izraeli állampolgár volt. A shortoló spekulánsok elsősorban azt a harmincnyolc részvényt támadták meg, amelyeknél szinte bizonyos volt a nagyarányú
értékcsökkenés, a tervbe vett merényletek következményeként. A
legnagyobb tételekben spekuláló pénzemberek Torontóban és Frankfurtban shortolták meg a kiválasztott harmincnyolc részvényt.
A ‘short selling’ (rövidre eladás) olyan tőzsdei művelet, amelynek során a spekuláns elad egy harmadik félnek nagy mennyiségben részvényeket, amelyeket aztán visszavásárol tőle akkor, amikor a részvényárak nagyot estek. Ez a spekuláció arra utal, hogy egyes
bennfentesek rendelkeztek előzetes információval a bekövetkezett tragikus eseményekről.
források:
- 2012. Drábik János írásának részletei (Leleplező 2012/4)

http://www.scribd.com/doc/120808404/9-11-tragediaja-es-a-tenyek
- egyéb internetes források



9-11 Államilag támogatott bűntetteinek bizonyítékai – 1. rész: Elemzés


Közzétéve 2013-09-01

1. Sokasodnak a kényszerítő erejű bizonyítékok


mossad1_4167Egyre több alapos kutatómunkára támaszkodó bizonyíték van Izrael és aMoszad  – valamint a felettük ellenőrzést gyakorló cionista pénzhatalmi világelit meghatározó szerepére 9/11-ben. A hivatalos álláspontot bíráló műszaki szakemberek és egyetemi tanárok bebizonyították, hogy az ellenőrzött bontást ‘thermit’-tel (a vas-oxid és az alumínium por reakciója nyomán létrejött porkeverékkel), pontosabban annak ultra-finom szemcséjű változatával, a ‘nano-thermit’-tel hajtották végre, amely nagy reakciósebességű, 2400 Celsius fok hőt generáló anyag. A thermit-nek a WTC tornyok összeomlásában játszott szerepére először Steven Jones fizikus, a Binghamnton University tanára hívta fel a figyelmet 2006-ban.
Kiváló műszaki szakemberek megerősítették, továbbá pontosították Steven Jones állításait. Számos tudományos alapossággal megírt tanulmány bizonyította, hogy a washingtoni hivatalos verzió (9/11 Commission report) szándékosan megtévesztő, és aztállamilag támogatott összeesküvés-elméletnek lehet minősíteni.
NIST-Logo_5_1A NIST (National Institute for Standards of Technology), az Egyesült Államok Szabványügyi és Technológiai Hivatala nem tudta műszakilag megalapozott érvekkel megvédeni a tornyok összeomlására vonatkozóan a hivatalos magyarázkodást. Ezért 2012-ben már bizonyítottnak lehet tekinteni, hogy az épületek összeomlását irányított robbantással (controlled-demolition) hajtották végre, amelyben fontos szerepe volt a nagy-energiájú nano-thermit porkeveréknek. Önként adódik a kérdés, hogy ki, mikor és milyen robbanóanyagot helyezhetett el a Világkereskedelmi Központ toronyépületeiben, hogy
a nano-thermit-ből felszabadult hatalmas energiával a tervezett módon összeomlasszák az épület-óriásokat?

A tények lépnek a hivatalos megtévesztés helyébe


I6003-2004Jul22A 2001. szeptemberi tragikus események valódi háttere egyre inkább ismertté válik, annak ellenére, hogy a ’9/11 Commission report készítői mindent megtettek a valódi tények és összefüggések homályban tartására. A 9/11 Vizsgáló Bizottságának nem állt rendelkezésére számos dokumentum és háttér-információ, mert azokat államtitokká minősítették és hosszú évtizedekre elzárták a kutatás elől. A vizsgálat lefolytatása óta azonban számos eddig ismeretlen dokumentum került nyilvánosságra. Ezért a jelentés hivatalos magyarázatát 2012-ben módosítani kellett. Már több mint tizenegy év telt el, de még senkit nem vontak felelősségre a történtekért. Elgondolkodtató, hogy 9/11 tragédiája miatt egyetlen kormányalkalmazott ellen sem indult fegyelmi vagy büntetőeljárást.



















































Tekintsük át az igazsághoz vezető út állomásait


2012. őszére már több terabyte-nyi (sok könyvtárnyi) új és kényszerítőerejű alternatív információval rendelkezünk 9/11-ről. Ennyi új ismeretanyaggal már kellően alátámasztva meg lehet mondani, hogy kik voltak ennek a világtörténelmi jelentőségű bűncselekménynek a valódi kitervelői és elkövetői, továbbá milyen technikákkal sikerült ezeknek az orbitális bűnözőknek cselekményeiket eltitkolni, kivonva magukat a jogos felelősségre-vonás és büntetés alól.
A legmeggyőzőbb és tudományosan bizonyított tény az, hogy a WTC két toronyépületét és a 7-es épületét irányított épületbontással – szakszerűen elhelyezett, megfelelő minőségű és kellő mennyiségű robbanóanyaggal – bontották le.

2001. október: J. McMichael: Muslims Suspends the Laws of Physics


Már 2001. októberében az ausztráliai J. McMichael publikálta ‘Muslims Suspend the Laws of Physics’ (A mohamedánok felfüggesztik a fizika törvényeit) című írását, amelyben kifejti, hogy az ikertornyok tartóoszlopainak a szilárdsága és a becsapódó repülőgépek üzemanyagának az égése megdönthetetlenül cáfolja a hivatalos magyarázatot. Ugyanis csak a fantázia világába tartozónak lehet minősíteni, hogy az égő kerozintól olvadtak volna meg a vasbetonoszlopok, és omlottak volna be az emeletek. Épülettűz következtében atörténelem során még sohasem omlott össze épület.

2004: Jim Hoffman honlapjai


Jim-Hoffman2004-ben Jim Hoffman, kaliforniai mérnök, aki több 9/11-gyel foglalkozó honlapot is létrehozott, rendszeresen összegyűjtötte és archiválta az alternatív elemzésekre vonatkozó dokumentumokat. Hoffman számos tanulmányban részletesen elemezte az irányított épületbontással kapcsolatos hipotézist. Elemezte az Északi Torony porfelhőjét, kimutatva, hogy az Egyesült Államok Szövetségi Katasztrófaelhárító Hivatala (U. S. Federal
Emergency Management Agency, a FEMA) által készített tanulmány „World Trade Center Building Performance Study” téves megállapításokat tartalmaz.
2005-től 2008-ig Jim Hoffman a NIST  egyre több szakvéleményét minősítette „csodának”. Ezeket a WTC-tornyokkal kapcsolatos „csodákat” egy erre a célra, hivatásos tudósokból és mérnökökből álló, 16 fős csoport állította elő komputer-modellezés segítségével.

2004. nov: Kevin Ryan – A NIST meghamisította az UL szakvéleményét


a115_kevin_ryan_2050081722-9331Kevin R. Ryan vegyész, aki a Underwriters Laboratories Részvénytársaság-nak a South Bend-ben (Indiana) lévő laboratóriumának az igazgatója volt, levélben fordult Dr. Frank Gayle-hez, a NIST, a Szövetségi Szabványügyi és Technológiai Hivatal fémgyártási intézete helyettes igazgatójához. Ebben többek között annak a véleményének adott hangot, hogy:
Ha azoknak az épületeknek (WTC tornyoknak, DJ.) az acélszerkezete valóban meglágyult vagy megolvadt, akkor biztosan egyetértünk valamennyien abban, hogy azt nem repülőgép üzemanyag okozta, bármilyen üzemanyagról legyen is szó, hogy a tornyokban fellobbant kisebb tüzekről már ne is szóljunk. Következésképp, ha igaz az, hogy ez az acél mégis megolvadt 500 Celsius fokon, akkor az arra utal, hogy a 9/11 következtében meghalt személyek többsége üzembiztonsági hiba következtében vesztette életét. Egy ilyen eredmény nagy problémát okozna vállalatomnak”.

A levél nyomán Kevin Ryan elvesztette az állását. Az Underwriters Laboratories, UL vezetői ugyanis rossz néven vették, hogy Kevin Ryan az ő előzetes jóváhagyásuk nélkül írta meg a szóban forgó levelet. Az UL vezetői szerint egyetlen egy szakvállalat sem vizsgálta meg azokat az anyagokat, amelyeket felhasználtak a WTC tornyok építésénél. Ryan elbocsátását azzal indokolták, hogy magánvéleményét úgy állította be, mintha az az UL, mint szakvállalat, álláspontja lett volna.
A NIST 16 millió dolláros megbízást kapott a WTC tornyok összeomlásának a kivizsgálására. A NIST szakvéleményének első változatában az intézet szakemberei még azt állapították meg, hogy a WTC vasbetonszerkezete maximum 500 Celsius fokú melegnek volt kitéve, amely alig a fele annak a hőmérsékletnek, amelyen az acél megolvad. Ezt a szakvéleményt később kellően megalapozott érvek nélkül megváltoztatták.
Kevin Ryan a már hivatkozott levelében nem titkolja, hogy bárki, aki tisztességesen átvizsgálja a bizonyítékokat, egyetlen hihető részt sem talál 9/11 hivatalos magyarázatában. Nem arról van szó, hogy egy-két csúsztatás vagy elhallgatás lenne a történetben, hanem arról hogy az egész hamis az elejétől a végéig. A három WTC épületet nem egyformán tervezték és nem mind a háromba csapódott be repülőgép. A három romhalmazzá vált épületben az a közös, hogy egy viszonylag kicsi és eloltható tűz következtében omlott össze azonnal mind a három.
Kevin Ryan az interneten is hozzáférhetővé tette azt az írását, amelyben bebizonyítja, hogy az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumához tartozó NIST (Szövetségi Szabványügyi és Technológiai Hivatal) meghamisította az Underwriters Laboratories (UL) szakvéleményét, amelyben a WTC ikertornyai acélszerkezetének a tűzálló-képességét elemezte. Már  említettük,  hogy  Ryan-nak  ez  a  bátor  tette  az  állásába került.

2004: „911 Commission Report”, és annak cáfolata (Griffin)


I6003-2004Jul22David_Ray_Griffin_sepia_385o2004-ben készült el az Egyesült Államok terrorista támadásokban illetékes Nemzeti Bizottságának a hivatalos
jelentése – a „911 Comission Report” -, amelyet Dr David Ray Griffin pontról-pontra megcáfolt. Griffin nyomatékosan rámutatott, hogy ez a bestsellerként reklámozott Report (jelentés) teljes mértékben kihagyta a WTC komplexum 7-es épülete összeomlásának a tárgyalását.
angol nyelvű előadás: 911 Commission Report: Omissions & Distortions: http://www.youtube.com/watch?v=UmuYgP7-RfU

2005: Steven Jones bejelentése: „Thermite” a romok között


JonesDescribingMoltenMetal2005-ben Steven Jones fizikus, egyetemi tanár, bejelentette, hogy átkutatva az ikertornyok és a 7-es épület maradványait, mind a háromban talált ‘thermite’ nevű vegyi anyagot. Jones professzor és a hozzá csatlakozó tudósok a tragédia után még hetek múlva is találtak olyan olvadt és izzó fémrészecskéket, amelyek az ikertornyok és a 7-es épület maradványaiban égtek. Ezeket a megolvadt és izzó fémanyagokat nem lehetett kapcsolatba hozni sem a repülőgép üzemanyagának, sem a hivatali bútoroknak és más berendezési tárgyaknak az égésével. Ilyen tüzekből nem maradnak hetekig izzó fémanyagok. Ezek csak egy ‘thermite’-tel vagy ‘nano-thermite’-tel kombinált robbanószer maradványai lehettek.

2008: Richard Gage – ae911truth.org


richard_gage_aia2006-ban Richard Gage építész felkért 1025 építészt és építészmérnököt, hogy csatlakozzanak hozzá egy valóban független vizsgálat lefolytatása érdekében. 2008-ban létrejött az építészek és mérnökök 9/11-t kutató és az igazságot kiderítő honlapja (ae911truth.org), amely 2012-ben is az érdeklődők rendelkezésére állt. A NIST által készített videók csak komputermodellezésre támaszkodtak. Az olvadt és izzó fémrészecskék azonban nem voltak az Al-Kaida nemzetközi terrorszervezet találmányai. Ezt megerősíti az is, hogy az épület-összeomlásokról készült videofelvételeken spontán módon milyen sokszor elhangzanak olyan kiáltások, amelyek robbantást vagy épületbontást hangoztatnak.

2009. ápr.: „Thermite” – bejelentés a Dán közszolgálati TV-ben

2009. áprilisában kilenc szakember közreadott egy közösen készített szakvéleményt, amely a legalaposabban dokumentálja, hogy ‘nanothermite’ maradványokat találtak a WTC-tornyok romhalmazában. Az Active Thermitic Material Discovered in Dust from the 9/11 World Trade Center Catastrophe’ (Aktív termit anyagot fedeztek fel a Világkereskedelmi Központ 9/11 katasztrófája maradványában) címmel közzétett szakvélemény egyik szerzője, Niels Harrit, a Koppenhágai Egyetem vegyészprofesszora, Dánia közszolgálati tévéjében ismertette a tudósok megállapításait. Az így nyilvánosságra került adatok megtették a hatásukat a világ közvéleményére. Most már egymilliárdra rúg azoknak a száma, akik kételkednek az amerikai kormány hivatalos verziójában, és azt valójában a ‘war on terror’ igazolását szolgáló – és ürügynek használt hamisításnak tekintik.


















2009: Niels Harrit termitet talált a wtc romjai között - Dán TV-riport˙[HUN SUB]




2009. Kevin Ryan fordulatot hozó tanulmánya

Kevin-RyanRyan személyes próbatételnek tekintette, hogy válaszoljon a saját maga által feltett kérdésekre. Abból indult ki, hogy az amerikaiaknak el kell ismerniük: 9/11 megítélésében tévedtek és megtévesztették őket. Azt is be kell látniuk, hogy a terrorizmus ténylegesen sokkal nagyobb veszély, mint azt korábban feltételezni lehetett, mert az Egyesült Államokban szupertitkos hálózataik révén maguk a terroristák vannak hatalmon. Amerikának – harmadikként – mindent átfogó nagy változásra van szüksége ahhoz, hogy kikerüljön ebből a helyzetből. Ezért határozta el Kevin Ryan, hogy négy fejezetből álló, lehetőleg minden részletre és összefüggésre kiterjedő, precíz hivatkozásokkal, forrásmegjelöléssel és lábjegyzetekkel ellátott tanulmányt készít. Ezt a munkát példamutató alapossággal és bátorsággal végezte el.
Könyvének címe: Demolition Access to the World Trade Center Towers 
(Lebontási hozzáférés a Világkereskedelmi Központ tornyaihoz).
Tudományos igénnyel, mégis közérthetően mutatja be azokat a jogi- és természetes személyeket, kapcsolati hálókat, amelyekről eddig sem Amerikát, sem a világ közvéleményét nem tájékoztatták. Az elkövetők a tulajdonukat képező és ellenőrzésük alatt álló cégekkel, bankokkal, biztosítókkal, valamint a globális médiával pontosan ezeket az összefüggéseket tartották homályban.
Ryan tudós precizitással vezeti át az olvasót a jogi-személyiséggel rendelkező, folyamatosan keletkező, megszűnő, szétváló struktúrák dzsungelén, az adatok és tények labirintusán, hogy szilárdan megalapozott igazsághoz jusson. Az általa feltárt ténybeli igazság csaknem teljes értékű. A végleges igazságot tökéletesen talán soha nem ismerhetjük meg, de kivételes esetekben megközelíthetjük. A ténybeli igazsághoz sokféle út vezet, és az eligazodásban fontos szerepet játszik, hogy a tényfeltáró – érdekei által meghatározottan – hogyan viszonyul ehhez az elvileg egyetlen igazsághoz.

 

3. Bizonyítékok a robbantásokra


Rengeteg amatőr videón „robbanások”


A NIST által készített videók csak komputer-modellezésre

támaszkodtak. Az olvadt és izzó fémrészecskék azonban nem

voltak az Al-Kaida nemzetközi terrorszervezet találmányai. Ezt
megerősíti az is, hogy az épület-összeomlásokról készült videofelvételeken spontán módon milyen sokszor elhangzanak olyan kiáltások, amelyek robbantásokról és
épületbontásról szólnak. A NIST erről a következőképpen foglalt állást:
A szemtanúk nem számoltak be robbanásokra utaló zajokról és a WTC7 összeomlását megörökítő videók hanganyagain sem lehetett ilyet hallani. Így ebben a tanulmányban a NIST arra a következtetésre jutott, hogy nem történhetett semmilyen robbantás és semmilyen bizonyítékot sem talált ami ezt cáfolja.”
Ezzel szemben még a TV tudósításokból is elég hiteles videóanyag áll rendelkezésre, ami ezt az állítást egyértelműen cáfolja. Ezen tény tudatában egyértelműen kijelenthető, hogy bizonyítékok figyelembe nem vétele – szándékos eltussolás történt – a NIST vezetői részéről mely súlyos bűncselekmény, mégsem került még sor  felelősségre vonásra.

hanganyagok a robbantásokról                      tanúvallomások a robbantásokról 

 9/11 WTC Robbantások a tornyokban (hanganyag összeállítás)

9-11 WTC Tanúvallomások: Robbantások mindenfelé - csak tervezett épületbontás lehetett...





Füst-kilövellések a tornyok oldalain


Aki figyelemmel kísérte a tornyokról készült média által készített, és amatőr videókat, az könnyen észrevehette, hogy rengeteg a tornyok oldalából kitörő spontán és furcsa füstkilövellést lehet észrevételezni. Ha megnézünk egy standard irányított bontásról készült felvételt, meglepve tapasztalhatjuk, hogy teljesen hasonló füstkilövelléseket látunk, mint a WTC tornyok esetében. Erre nincs más elfogadható magyarázat, mint hogy szintén előre telepített robbanószerek okozták a WTC tornyokból kitörő jól látható kilövelléseket.




9-11 Squibs Compilation (proof of explosives planted in the WTC towers)



4. Rejtélyes áramszünet: hétvégén szabad bejárás és furcsa munkálatok a toronyban


Tanúk, köztük Scott Forbes és Gary Corbett állítása szerint az események előtti hétvégén egy minimum 2 napos áramszünet volt a déli WTC Toronyban, melyet a Kikötői Hatóság (Port Authority) 3-4 héttel előre jelzett. Az áramszünetet újrakábelezéssel indokolták, és kb. az 50. emelettől fölfelé érintette az épületet.

Minden ajtó nyitva, a biztonsági kamerák nem működtek


Az áramszünet megbénította a torony biztonsági rendszerét,  gyakorlatilag semmi sem működött. Minden biztonsági ajtó nyitva volt, a kamerák és egyéb biztonsági rendszerek üzemen kívül voltak.

Szokatlan munkálatok az áramszünet alatt


A tanúk elmondása alapján az áramszünet alatt overállos idegen embereket láttak mászkálni a toronyban szerszámos ládákkal, épület-szerelési anyagokkal. Mivel a biztonsági ajtók nyitva voltak, szabadon járhattak-kelhettek. Szokatlan volt ennyi idegent – nem ott dolgozót – látni a toronyban. Ezek az emberek nem hordtak semmilyen azonosító jelvényt, ami szintén különös volt, mert az időnként – felújítási munkálatok során – a toronyban megforduló szerelő szakemberek mindig hordtak fényképes, névvel ellátott kitűzőt.
Scott Forbes több levelet is írt a 9/11 Bizottságnak valamint a Kikötői Hatóságnak hangsúlyozva ezen rendkívül fontos és gyanúra megalapozott okot adó körülményeket, de ezekre soha nem kapott semmilyen választ. A bizottság ezen nyomokat teljesen figyelmen kívül hagyta súlyos hanyagságból, vagy szándékos eltussolásból kifolyólag.

 

Gary Corbett és Scott Forbes interjú

Áramszünet volt a WTC-ben 9-11-et megelőző hétvégén: Ajtók nyitva, kamerák lekapcsolva



A bombakereső kutyákat eltávolították


A Newsday nevű internetes lap megjelent cikke szerint Daria Coard biztonsági őr (aki az 1-es toronyban dolgozott) elmondása alapján a biztonsági személyzet az esemény előtti 2 hétben már 12 órás műszakban dolgozott, mivel rengeteg telefonos fenyegetés érkezett, azonban 9/11 előtti csütörtökön a bombakereső kutyákat hirtelen eltávolították.

 

5. Mitől omlott össze a 7-es torony?


Ez az épület volt az eddig ismert egyetlen olyan acélvázas építmény, amely kizárólag egy kisebb belső tűztől omlott össze néhány másodperc alatt (ebbe az épületbe nem csapódott repülőgép). Azok az épületek a közvetlen közelben, amelyek nem tartoztak a Silverstein Properties Inc. tulajdonosi körébe, sértetlenek maradtak annak ellenére, hogy sokkal közelebb voltak az összeomlott tornyokhoz, mint a WTC-7-es épülete.


WTC7_collage__text_boxes

 911 WTC 7 összeomlasztása irányított robbantással - kirobbanó ablakok, tető omlik először



HATALMAS BAKI a BBC-nél és a FOX News-nál: Idő előtt közölték a WTC7 leomlását.


A támadások napján délután 5 óra körül az angliai BBC csatorna élő adásában a riporternő bejelenti hogy egy értesülése szerint a 47 emeletes „Salomon Building”, másnéven WTC 7-es épület harmadikként a WTC épületek közül, szintén leomlott. A riporternő mögé a BBC élőképet vetített a katasztrófa helyszínéről. Az élőképen azonban furcsamód a hír közzététele pillanatában még jól láthatóan állt a WTC 7-es épülete. Ezen tények alapján egyértelműen adódik a következtetés, hogy a torony összeomlása nem véletlenek eredménye, hanem bizonyos körökben előre betervezett esemény volt, amit irányított bontással hajtottak végre a torony előzetes titkos felkészítésével. Az, hogy a BBC tévedésből az esemény bekövetkezte előtt adott hírt az összeomlásról valószínűleg kommunikációs hibának köszönhető a korporációs közmédia beavatott vezetői, és a szégyenteljesen megtervezett akció titkos irányítói között.

bbcWTC7
Az amerikai Fox News csatornán is hasonló módon sikerült a 7-es torony leomlásáról történt bejelentést megtenni. A bejelentés pillanatában az élőképen még szintén állt a torony. Azonban a Fox News esetében a bejelentést követő 1 percen belül a két riporter beszélgetése közben élő közvetítés keretében omlott össze. A két riporter diskurzusa valójában azt találgatta, hol állhatott a torony, majd mikor látták leomlani, hirtelen annyit tudtak a riporterek hozzáfűzni, hogy „… épp ott omlik össze”.

9-11 Hatalmas baki a BBC-nél: A WTC7 leomlásának korai bejelentése


9-11 WTC7 - FoxTV - Óriási beégés élő adásban, előbb mondják be minthogy leomlott volna




6. Kik figyelmeztették Giuliani-t, és honnan tudták hogy az épület „le fog omlani”?


Rudolf Giuliani-t, aki 9/11 idején New York főpolgármestere volt, szeptember 11-e reggelén előre értesítették, hogy távozzon a WTC-épület-komplexumból, mert azokat összeomlasztják. Ez a figyelmeztetés természetesnek tekinthető, hiszen a pénzhatalmi világelit fontos emberéről volt szó, akinek kijár ez a privilegizált elbánás. Onnan lehet tudni hogy így történt, hogy Giuliani valószínűleg meggondolatlanságból pontosan ezt nyilatkozta az egyik hírműsornak, ami eredeti hanggal került be az adásba:
.A WTC épületben tartózkodtam, amikor telefonon figyelmeztettek, hogy menjünk ki onnan, mert az épület le fog omlani.”
A hivatalos jelentés tükrében jogosan merül föl a kérdés, hogy honnan tudta Giuliani meg nem nevezett rejtélyes informátora, hogy az épület le fog omlani, hiszen semmi erre utaló jel nem volt.


 "A WTC LE FOG OMLANI" - honnan tudhatta ezt előre Giuliani?! (9-11 megtervezett false-flag akció)



Megtiltotta a roncsok fotózását


A megtervezett „merényletek” bekövetkezése után Giuliani „crimescene”-nek (a bűncselekmény tetthelyének) nyilvánította a ‘Ground Zero’ területét, ezért tilos volt ezután a helyszínről fotókat készíteni. Kulcsszerepe volt Giuliani-nak abban is, hogy a megolvadt acélszerkezetet és a többi elporladt épületmaradványt rendkívül gyorsan elszállítsák és így eltüntessék a bűncselekmény elsődleges nyomait.
Főpolgármesterként éles konfliktusba került azokkal a tűzoltókkal, akik a helyszínen felmérték,hogy itt irányított robbantásról és épületbontásról volt szó. Rudolf Giuliani civilként a nemzetközi biztonsági ipar egyik vezetője lett. Ennek tudható be az is, hogy 2005. július 7-én ő is ott volt Londonban, amikor a merényletsorozatra sor került, és még azt is elmondotta, hogy Liverpool Street-i szállodájában jól hallotta a robbanásokat. Giuliani is Benjamin Netanjahu baráti köréhez tartozik. Annak a napnak a reggelén, amikor Giuliani New York főpolgármestere lett, mindketten ugyanabban a szállodában tartózkodtak. Giuliani volt Izraelnek a fő támogatottja a 2008-as elnökválasztáson.
Az AIPAC (American-Israel Public Affairs Committee – Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága) rendszeresen vezeti azt a nyilvántartást, amelyben az Izraelt támogató és politikai tisztségre pályázó amerikai politikusok szerepelnek. Valamennyi pályázó a szerint kap pontokat, hogy mennyire elkötelezett Izrael iránt. Giuliani ennek a listának az élén áll. Izrael és az amerikai zsidó szervezetek iránti elkötelezettségét jól mutatja, hogy választási kampánya során az egyik szaúdi-hercegtől tíz millió dolláradományt kapott, amit azonban visszaküldött, mert az adományozó bírálta Izraelt, és 9/11 hivatalos magyarázatához is fűzött megjegyzéseket.








rvénytelen romeltakarítás a szakértői vizsgálatok kihagyásával


Kevin Ryan ‘Demolition access to the WTC Towers’ című oknyomozó és tényfeltáró munkájának a negyedik része a romoknak – Manhattan „Ground Zero”-nak elnevezett helyéről történő – eltávolításával, és a hivatalos magyarázat tarthatatlanságának a bizonyításával foglalkozik. Kevin Ryan megállapítja, hogy az összeomlott tornyok maradványainak a gyors elszállítása és a helyszín rendbetétele a bűncselekmény álcázását szolgáló hivatalos verzió szempontjából rendkívül fontos volt.
A Tűztechnika című lap főszerkesztője megírta, hogy a bizonyítékok ilyen módú megsemmisítése törvénytelen.  Rámutatott, hogy a törvények szerint a nagyobb katasztrófák során keletkezett romokat meg kell őrizni, hogy kideríthessék mi történt és fejleszthessék az épületeket és tűzmegelőzési technikákat. A kormány megszegte a törvényt amikor megsemmisítette a Világkereskedelmi Központ romjait.
A romeltakarítás során három new york-i hivatalos személy is nyilatkozott a tragédiáról. Elsőként Rudolf Giuliani, New York főpolgármestere, utána Richard Sheirer, a Katasztrófaelhárító Hivatal igazgatója, valamint Mike Burton, New York Építésügyi Hatóságának a helyettes vezetője. A romeltakarítást pánikszerű gyorsasággal végezték, hogy minél előbb eltávolítsák a megolvadt és összegubancolódott acélból és más anyagokból álló törmelékhalmazokat, amelyek független szakértői vizsgálat tárgyai lehettek volna. A romeltakarítást Charles Thornton és Richard Tomasetti mérnökök vezették, az LZA/Thornton Tomasetti cég részéről. Charles Thornton később a WTC-tornyok összeomlásával kapcsolatosan a NIST szaktanácsadója lett. Richard Tomasetti a maradványok eltakarításáért, valamint a több-százezer tonna megolvadt acél elszállításáért és újrafelhasználásáért volt felelős. Ryan kiemeli, hogy Richard Tomasetti azt állította: nem tudott arról, hogy később majd ténymegállapító helyszíni vizsgálatokra kerül sor. Az LZA/Thornton Tomasetti világcég öt fővállalkozóval végeztette el a „Ground Zero” megtisztítását a több-százezer tonna törmeléktől. Az öt fővállalkozó az AMEC építésszerelő, a Bevis kölcsönbérleti, a Tishman, a Tully és a Turner építőipari vállalatok voltak. Valamennyinek több alvállalkozója is volt. Ők elsősorban a kézzel történő hulladékeltávolítást végezték. Kevin Ryan tényfeltáró munkája során megállapította, hogy az alvállalkozók közül több cég is az olasz maffia bűnöző-csoportjaival állt kapcsolatban. A Bevis Lend Lease 278 millió dollárt kapott az Egyesült Államok kormányától közreműködéséért, az AMEC Construction Management 65,8 millió dollárt, a Tully Construction 76 millió, a Turner Construction pedig 39 millió dollárt. Ha ezeknek a cégeknek a vállalkozási díjait összehasonlítjuk azzal, hogy az amerikai kormány a FEMA részére 2002-ben készített ‘Building Performance Study’-jáért csak 600 ezer dollárt, a NIST számára pedig a három éven át készült ‘Final Report’-ért csupán 20 millió dollárt fizetett, akkor már láthatjuk, hogy az épületmaradványok rohammunkában történő eltakarítását végző cégeket nagyon jól megfizették.

7. Pentagon: Miért nincs nyoma repülőgépnek?


010914-F-8006R-005
0cc128040389

pent_damage_airview_full
A hivatalos jelentés szerint egy Boeing gép csapódott a Pentagon épületébe. A becsapódás tüzet okozott, majd kis idő elteltével a becsapódással sújtott épületrész leomlott. A hivatalos jelentés fényében a körülményeket megvizsgálva kiderül, hogy semmilyen bizonyíték nincsen Boeing gép jelenlétére, viszont számtalan konkrét bizonyíték áll rendelkezésre ennek cáfolatára. A bizonyítékok és tények ismeretében ma már kijelenthető, hogy nem repülőgép, hanem egy kisebb robotgép (drón), vagy cirkáló rakéta hatolt az épületbe, az épületrész leomlását és a tüzek egy részét pedig előre telepített robbanó anyagok okozták. Lássuk tehát a bizonyítékokat.

 











Egyetlen kép sem készült a repülőgépről


Bár a pentagon a világ egyik legjobban őrzött létesítménye, érdekes módon az állítólagos repülőgépről egyetlen képet sem hoztak nyilvánosságra. Se a biztonsági kamerák, se a közeli benzinkút biztonsági kamerái, se civilek nem készítettek (vagy nem hozták nyilvánosságra) olyan felvételt, melyen akár a repülőgép egy részlete is látszódna. A becsapódásról összesen 4 képet hoztak nyilvánosságra, melyek nagyon rossz minőségűek, és nem látható rajtuk repülőgép.
 pcamf_all_thumb.jpg
A pentagonnal szemben lévő benzinkút biztonsági kameráinak egy része tökéletes rálátással volt a Pentagon becsapódással sújtott épületrészére. Azonban a merénylet után nem sokkal az FBI emberei megjelentek a benzinkúton, és lefoglalták az összes felvételt. Furcsamód ezen felvételeket egyáltalán nem hozták nyilvánosságra. Vajon miért nem? Erre csak egy ésszerű magyarázat van, mégpedig az, hogy a felvételek cáfolták volna a katasztrófáról közzétett hivatalos álláspontot.

pentagonon cameraapw1mokosm375gidf 



A Boeing gép teljesen eltűnt az épületben, pedig be sem fért volna.


A főleg másodlagos média által nyilvánosságra került nagy-felbontású, a leomlás előtt és a leomlás után készült képek arról tanúskodnak, hogy az épületben a becsapódás során keletkezett nyílás egyértelműen sokkal kisebb, mint amibe egy Boeing gép fizikailag beleférne. Azonban az épületen kívül egyáltalán nem találtak (és a képeken sem láthatóak) repülőgéproncsokat. Ezen tények alapján, ha a repülőgép sem az épületbe nem került, sem az épületen kívül nincsen, akkor kijelenthető, hogy nem is létezett, mivel az nem lehetséges, hogy elpárolgott a becsapódás pillanatában.


 

Függöny, könyv, zászló is túlvészelte a tüzet, mely az épület összeomlását okozta.

Bár a hivatalos jelentés szerint az ütközéskor keletkező tűz úgy meggyengítette az acél tartóoszlopokat, hogy az épületrész részben annak következtében omlott össze, furcsamód az előkerült nagy-felbontású fotók arról tanúskodnak, hogy műanyag monitorok, fa íróasztalok, egy kis asztalon lévő könyv és még egy zászló is jól láthatóan sérülés, és égés-mentesen túlvészelte a szörnyű tüzet, pedig a le nem omlott épületrész közvetlen szélén helyezkedtek el. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy nem okozhatta a keletkezett tűz az épületrész leomlását, hanem az épület előzetes épületbontási preparáción kellett hogy átessen.
PENTAGON-KOLLAGE_with_text_thumb.jpg
nagyon részletes kép (katt rá)
 

Mesterséges tűzfészkek messze a leomlott résztől


További bizonyíték arra vonatkozóan, hogy előzetes preparáció történt, hogy a becsapódási ponttól relatíve messze is találhatóak hevesen égő lokalizált tüzek. Az előkerült fotókon jól látható ahogy kicsapnak a lángok az ablakokon. Ez csak úgy lehetséges, ha az égő üzemanyag a becsapódáskor az épületen belül 17 ablaknyi épületrésszel odébb sodródott úgy, hogy a fa bútorokat, a zászlót és a kis asztalon álló könyvet teljesen sértetlenül hagyta, és a köztes épületrészekben sem okozott egyáltalán tüzet. Ez fizikailag képtelenség.





















források:
- 2012. Drábik János írásának részletei (Leleplező 2012/4)

http://www.scribd.com/doc/120808404/9-11-tragediaja-es-a-tenyek
- egyéb internetes források

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése