Hogyan irtsuk ki az embereket?

Holokamu tervezése és kivitelezése!!!!

Posted on 2012. február 9. csütörtök

 

Mostantól amikor Microsoft terméket vásárolunk a gyógyszeripart és annak globális céljait is támogatjuk. Ebben az új valóságban a világ legnagyobb szoftvergyártója ágyba bújt a világ legnagyobb vakcina terjesztőjével.

Hogyan lehetséges ez? 2009-ben a Microsoft megvásárolt egy fontos technológiát a világ legnagyobb vakcina gyártójától, a Merck-től. A technológia segítségével, ahogy azt mindjárt kifejtjük, lehetséges lesz népességcsökkentésre alkalmas oltásokat gyártani, amivel akár konkrét népeket, nemzetiségeket is megcélozhatnak, növelve a meddőséget a célterületen. Ez az elképzelés teljes mértékben összhangban van Bill Gates népességcsökkentő céljaival és módszereivel, amelyeknek számos alkalommal nyíltan hangot is adott (2:45-től).

A Microsoft által megvásárolt,konkrét géneket célba vevő, oltás előállító technológiát a korábban a Merck tulajdonában levő Rosetta Biosciences fejlesztette ki. Szoftverüket úgy jellemzik, hogy képes „feltérképezni a gének együttműködési mechanizmusát, elemzi a peptideket, a metabolitokat és azt, hogy ezek hogyan függnek össze a gén-kifejezéssel.”

A Rosetta Biosoftware weboldalán olvasható nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy „a megállapodás eredményeként a Microsoft a genetikai, metabolikus és proteomikus adatkezelő szoftvert beépítheti a Microsoft Amalga Life Sciences platformjába, hogy ezzel  tovább fejleszthesse a fordítással kapcsolatos kutatásait.”

Ugyanebből a nyilatkozatból kiderül, hogy a megállapodás részeként a Merck „stratégiai támogatást biztosít a Microsoft számára.” A Merck stratégiája pedig természetesen saját oltóanyagainak és egyéb gyógyszeripari termékeinek a ráerőltetése az emberekre, mint például a mára egyre több szakember által vitatottGardasil vakcina terjesztése.

Rupert Vessey, a Merck kutatólaboratóriumának helyettes vezetője nyíltan kimondta, hogy a megállapodás gyógyszerfejlesztői szerepet biztosít a Microsoftnak. „Sokat várunk a Microsofttal való együttműködéstől, leginkább új bioinformatikai megoldások kifejlesztése terén, a gyógyszerfejlesztés előremozdítása és további támogatása érdekében…” mondta Vessey.

Ez egy kulcsfontosságú nyilatkozat, hiszen a „bioinformatika” kifejezés csak és kizárólag egy dolgot jelenthet. Mi tárol információt a biológiában?Egyetlen digitális tároló rendszer létezik az emberi biológiában és ez természetesen a DNS. Tehát a bioinformatikai megoldások kifejlesztése kizárólag a génekre ható vagy azokat célzó gyógyszerek illetve oltóanyagok lehetnek.

Ez tökéletesen összhangban van Bill Gates népességcsökkentő célkitűzé-seivel a gyógyszeripart használva eszközül. „Ha jól végezzük a dolgunkat az oltások fejlesztése, az egészségügy és a születéssel kapcsolatos szolgáltatások terén, úgy 10-15%-kal le tudnánk csökkenteni a [föld lakosságát],” mondta Bill Gates egy nyilvános TED konferencia alkalmával. (4:06-nál)

Ez szorosan kapcsolódik Bill Gates egy másik „jótékonysági” projektjéhez, ami egy ultrahangos sperma-ölő technológia finanszírozása, a férfi meddőség növelése érdekében (amit a kutatóprogram természetesen fogamzásgátlásként említ). Gates alapítványa sok bizarr projektre biztosított már pénzforrást, például genetikailag módosított szúnyogokkal kapcsolatos kísérletekre.

A Microsoft válhat az eugenika új vezetőjévé?

Ami nyilvánvaló ezeket hallva, hogyBill Gates az emberi népesség csökkentését célzó eszméket vall.Sajnos ezzel nincs egyedül, Adolf Hitlertől, az Amerikai Gyógyszer ésÉlelmiszerügyi Hatóság több mostani vezetőjén keresztül a hatalmi elit tagjaiig sokan úgy gondolják, hogy meg kell szabadulni a „kisemberektől”, hogy csupán egy „vezető faj” maradjon fenn.

Manapság már bizonyos egyetemeken is azt tanítják, hogy az emberek széndioxid termelése tönkreteszi a földet és minél több embertől szabadulunk meg, annál nagyobb szívességet teszünk bolygónknak.

Erre tökéletes „megoldás” lenne egy magától szaporodó, célzott géneket megtámadó biológiai fegyver. A Microsoft által megvásárolt új technológia pedig biztosíthatja a kifejlesztéshez szükséges platformot. Érdekes megjegyezni, hogy a cég 2009-es felvásárlása óta egyetlen nyilatkozatot sem adott ki munkájával kapcsolatban.

J

Jusson eszünkbe a fent olvasottak, amikor legközelebb egy Microsoft terméket vásárolunk, hiszen az általunk kifizetett pénz éppen egy fajegészségügyi projekt finanszírozásának is része lehet.

Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot

Posted on 2012. január 31. ked

A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek.

“

A luganói tanulmány” globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő “Transznacionális Intézet” társigazgatójaként, valamint a “Globalizációs Obszervatórium” alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

“A luganói tanulmány ” című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: “Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században”.

A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott “titkos megbízói kör” kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a “titkos megbízói kör”, amelyről csupán annyit sejtet, hogy a “globalizáció irányítóit és menedzserei”-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyon is valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a “titkos megbízói kör” számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.

A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták “a luganói jelentést”. Ilyen vélemények hangzottak el róla:

• “Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját.”

• “Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a “globalizálódó világgazdaság” előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia.”

Csak az a vég, csak azt tudnám feledni

“A luganói tanulmány” nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások “kiiktatásával” képes elkerülni. Ehhez van szükség a “grandiózus népességcsökkentő tervre”, amelyet a szakértői csoport végül a “titkos megbízók” asztalára letesz.
A tervet a “titkos megbízói kör” csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A “szűk szakértői csoport” pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a “grandiózus népességcsökkentő terv”, amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.

1. A leselkedő veszélyek

Az ökológiai katasztrófák lehetősége

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az õ meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.

Veszedelmes növekedés

Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet “veszélyes” a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A “több” és a “nagyobb” ugyanis nem feltétlenül “jobb”. Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?

Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP – a bruttó hazai termék – növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.

A társadalmi problémák is egyre nagyobbak

A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.

A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak “izommal” rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.

Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig de-stabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.

Gengszterkapitalizmus

Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer-kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.

Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.

Pénzügyi krízisek

Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.

A veszélyelhárító mechanizmusok

Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!

A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)

A két intézmény – amelyeket “Bretton Woods”-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép európai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.

Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt “struktúra-átalakító programokat”, liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az õ segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok – természetesen a helyi lakosság kárára – a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.

Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a “struktúra-átalakító programokat”, vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt “szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak” lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.

Az ENSZ

Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszer-termelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az “új világrend” képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem “akadályozhatják” a szabad kereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: “mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát”.

A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszer-ipari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Unió kénytelen lesz beengedni piacára a hormon-kezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.

Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.

A globális cégek

A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati “karcsúsítások” miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.

A pénzpiacok szabályozása

Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik – pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.

A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban – éppen az óriási haszon miatt – a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből következik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.

Szabadság és korlátozás

A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen “túlzott sikere” jelenti: vagyis a “liberalizált piac” csődbe juttathatja önmagát. Hiszen – amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk – túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.

A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.

2. Mi befolyásolja a jövőt?

A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

• a világ népességének növekedése,

• a fogyasztás mennyisége és minősége és

• azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.

A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a “morális kérdésnek” hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.

A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.

Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

Következtetések:

A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet: “minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek.”

Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer – amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?

Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!

Az alkalmazandó módszereknek:

• olcsónak kell lenniük,

• nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá

• az “áldozatok” kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az “áldozatokra” kell bízni,

• az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.

Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának – de ha lehet még többnek – a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig – mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.

Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:

• ideológiai-etikai,

• gazdasági,

• politikai és

• pszichológiai.

Nézzük röviden ezek lényegét!

Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már “teszi a dolgát”. Segít kiépíteni a “helyi elitet”, amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A “gazdasági pillér” segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.

A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a “gazdasági pillér” Világbank és IMF általi működtetésének, mégis – a biztonság kedvéért – folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI – a többoldalú beruházási megegyezés – aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.

A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a “grandiózus népességcsökkentő terv” konkrét elemeinek bevezetéséhez.

3. A “grandiózus népességcsökkentő terv” elemei

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.

Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.

Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a “grandiózus népesség-csökkentési terv” megvalósítására be lehet vezetni ?

Az elhalálozások számát növelő módszerek:

• kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;

• a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;

• esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;

• magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;

• elszegényítés, éhínség,

• a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;

• olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;

• környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;

• a mezőgazdaság további liberalizálása, az – időlegesen olcsó – import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;

• a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi “agrobusiness”-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,

• élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,

• egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;

• differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;

• a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;

• az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;

• közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,

• a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,

• az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.

• az AIDS további terjedése és a tuberkulózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),

• a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);

• a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.

A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre:

• abortusz és sterilizáció bátorítása;

• a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;

• a gyermekek számának csökkentését a “struktúra-átalakítási programok”-ba is bele kell foglalni;

• anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;

• a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.

4. Zárógondolatok

Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, “a luganói tanulmány” elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy “titkos megbízói kör” illetve egy “grandiózus népességcsökkentő terv” léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a “kör” tagjai, és hol és mikor született meg a terv.

Susan George úgy gondolja, hogy a “luganói tanulmány”, vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:

• elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljességgel lehetetlenek;

• elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a “grandiózus népesség-csökkentő terv” kidolgozása és megvalósítása következhet;

• ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyon is valóságos.

Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen – ígéretei ellenére – egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek “kiküszöbölése” a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy “grandiózus népességcsökkentő terv”.

Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.

A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a “kitervelt vég ellen”.

De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.

A vég másféle is lehet

A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:

Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?

Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?

A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a “titkos megbízóknak”, hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!

A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.

Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kis bankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.

Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány “végső megoldása”.

5. Utószó

A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a “titkos megbízói kör” által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a “tervet”, ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.

Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.

Dr. Csath Magdolna, egyetemi tanár

Forrás: www.euroastra.hu

2012.01.30. Görögország Brüsszel irányítása alá került

2012.01.30. ACTA: A szabad Internet vége?

2012.01.29. Orbán megerősíti a csatlakozási szándékot a költségvetési paktumhoz

2012.01.29. A csendes Anschluss

2012.01.28. A SOPA és a PIPA még mindig támad

2012.01.26. Meglepő? Kik állnak a hitelminősítők mögött…

2012.01.26. Még több infót gyűjt rólunk a Google

2012.01.26. Az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze

2012.01.25. Mekkora Bill ökológiai lábnyoma?

2012.01.16. Az Európai Csendőrség

2012.01.09. Tanmese: Magyarország és az IMF

2012.01.08. Túlnépesedés: a kihalás szélén?

2012.01.02. A betegségipar csodái

2011.12.29. A Monsanto GMO kukoricája szervkárosodást okoz

2011.12.23. Sokan vagyunk?

Sokkal humánusabb volna, az elitett megsemmisíteni, és az őt kiszolgáló talpnyalókat beoltani a vakcinával, majd minden bankárt és családját is génkezelni, hogy az uzsora civilizáció minden maradványa megsemmisüljön, végül jöhetnének a cionisták kik minden népet leakarnak igázni, így megszabadulnánk a szabadkőműves gyilkosoktól is. Elkezdhetnénk a javak egyenlőbb elosztását , a közpénzrendszer megteremtését, a technológiai lehetőségek jobb kihasználását az éhezés felszámolásáért. Háború helyett a békés életet választani, az ilyen hollókosztosoknak az eutanáziát megadni, de rögtön és alternatíva nélkül.

Az alternatíva íme itt van

Függőleges farm.

A függőleges farmok ötlete nem számít új gondolatnak: a legújabb ilyen elképzelés, a Rahul Surin tervezte Oasis Tower Dubait célozza meg. A felvetés nagyon is indokolt, ha arra gondolunk, hogy egyre többen és többen költöznek a viharosan fejlődő Dubai Citybe, ami könnyen azzal járhat, hogy probléma lesz majd az élelmiszer-ellátás. Az Oasis Towerben akár 40 000 fő ellátására elegendő élelmiszert lehetne előállítani, emellett a torony funkciói lakásokkal egészülnének ki.

A Dubai város központjához közel telepítendő toronyból nagyszerű kilátás nyílna a Burj Khalifára. Maga a torony egy központi mag köré tekeredő három „csőből” állna.

A külső burkolat napenergia-hasznosító bevonatot kapna, és a tornyot szélturbinákkal is felszerelnék. További fenntartható vonás, hogy újrahasznosítanák a szennyvizet és a keletkező hulladékot.

600 méter magas függőleges farmot építenének New York közepére

Lenyűgöző, ugyanakkor sci-fi filmek díszletei közé illő futurisztikus koncepciót publikált Vincent Callebaut belga építész stúdiója, amely korábban a Párizsba tervezett légtisztító épülettel váltott ki figyelmet. A szitakötő szárnyának kitinvázára emlékeztető struktúrával merevített épület tulajdonképpen egy függőleges farm, mégpedig nem akárhol: New York szívében.

A függőleges farm olyan épülettípus, amiről egyre több szó esik a kortárs építészetben. Ennek oka nem pusztán a fenntartható, energiahatékony működés felől vezethető le, hanem a termőterületek számának megfogyatkozásából, az állattenyésztő, növénytermesztő tevékenység ökológiai kártékonyságából is. A tengerparti, szellős, napfényes emeletes lakótornyokban nevelkedősertések koncepciója a holland MVRDV építészstúdiótól a kortárs építészet egyik igen sokat hivatkozott referenciapontja lett.

A belga építészek 132 emelet magas épülete New York szívében, az East River folyóban található Roosevelt-sziget déli partján épülhetne fel. Az antennák nélkül hatszáz méter magas épület gépészeti rendszere organikus, hajszáleres rendszerként működne úgy, hogy víz, energia és a talajt tápláló biomassza tekintetében önellátóan működik. Az épületben 28 féle mezőgazdasági területet hoznának létre, ami gyümölcsösöket, zöldségtermelést, állattenyésztést és gabonaföldeket jelentene.

A koncepció kitér az épületben élők szociális sokszínűségének fenntartására, munka- és szabadidős tevékenységük, privát és közösségi életük térigényére, térszervezési szempontjaira is. A szitakötő szárnyakra emlékeztető struktúra főfala, azaz maga a fő tartószerkezet liftek és hagyományos lépcsőházak szövedéke, ami megkönnyíti az épület belső életét, átgondolva az állatok, termények és természetesen az emberek mozgását is.

DragonFly, anyagcsere-FARM a városi MEZŐGAZDASÁGI

NEW YORK CITY 2009
USA

PROGRAM: A metabolikus Farm a Városi Mezőgazdaság / keverés használ 
HELYSZÍN: New York City, Roosevelt Island 
FELÜLET: 350.000 m ˛ 
HEIGHTS: Antenna = 700; Tető = 600m; Top Floor = 575m 
Emeletek száma: 132 
mezőgazdasági területek: 28 
MODELL TANULMÁNYOK: Philippe Acélok 
KILÁTÁSOK: Benoit Patterlini

.

DragonFly, anyagcsere-FARM a városi MEZŐGAZDASÁGI 

2009: 800 millió VÁROSI gazdák FELELŐS ECO-VÁROSOK

A világ gyorséttermi és a fagyasztott élelmiszerek vége! A városi nagy érdeklődést az elején a mi század felé fordul a kert sík hozza vissza a vidéket a mi túlzsúfolt városokban harc ezentúl a közösség városi mezőgazdaság képes hozzájárulni a tartós a város, és újragondolni az élelmiszer-termelést. A tetők, teraszok, erkélyek, az üreges a nem beépített közterek, a belső udvarokon és a felfüggesztett üvegházak, az öko-harcos arra törekszik, hogy elkerülje a versenyképes és consumeristic univerzum által előírt törvények a piac. Azt akarja, hogy ápolják a közvetlen tájra, hogy jobban gyökeret a földbe létrehozásával saját ökológiai és táplálkozási biodiverzitás. A fogyasztó válik ettől kezdve a termelői és a kert lakója! A párizsi Ť munkavállalót kertek t a T közösségi kertek t New York lesz, bár moszkvai Ť növényi terek t 800000000 városi gazdák, azaz több mint egy emberi lény ki A tíz fogyasztanak manapság chlorophyllous termékek e kozmopolita konyhakert. Ezek az új kertek, tisztában van a sürgősségi, hogy csökkentsük a fogyasztást, és annak szükségességét, hogy módosítsa a viselkedését szemben a klimatikus változások, így csökkenti a környezeti hatásokat és a build környezettudatos városok a közösségi módon. 2025: 5,5 milliárd CITY Slickers néző élelmezési kihívás a 21. század szerint a PNUD (Program az Egyesült Nemzetek fejlesztési), a világ városi lakosságának megy 3,1 milliárd lakos 2009-ben akár 5,5 milliárd lakosú belül 2025. Keresek egy pozitív energetikai értékelést, a mai város célja, tizenöt éven belül a termelő tisztán és intenzíven több energiát, mint amennyit elhasznál, hogy csomagot a városi exodus! Fejleszti tehát a városi mezőgazdaság lesz az élelmiszer-önellátásra történő újrafelhasználásával ugyanakkor a folyékony hulladék fito-tisztítás, szilárd hulladék műtrágyák komposztáló és energiatermelés a biomassza, a napelemek és egyéb megújuló energiák (termikus napenergia, fotovoltaikus napenergia, szélenergia, árapály-turbina energia?). Annak érdekében, hogy elkerüljék a asphixiation a bolygó és az állatok a 9 milliárd lakosú belül 2050-re, hogy foglalkozik ezzel együtt újjá a hagyományos energetikai minta között a város és a vidék között nyugati országok, a feltörekvő országok és a fejlődő országokban. Ezt foglalja össze a következő: egyrészt import a természeti és az élelmiszer-források, és másrészt export hulladék és a szennyezés. Az ökológiai város célja, hogy a mezőgazdasági újbóli funkció a városi léptékű, hangsúlyozva szerepét a városi mezőgazdaság használatát és az újrahasználat a természeti erőforrások és a biológiailag lebomló hulladékok, hogy közel a hurok az ökológiai folyamatok. A városi mezőgazdaság takarmány város nélkül növényvédőszer vagy kémiai fungicid (akinek toxicitás bizonyult az ember: rák, meddőség?), és hogy kevésbé függ az élelmiszer backcountry vagy más régióiban a világnak.Szervezése az értékesítési friss termékek rövidzárlat, ami azt jelenti, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a fogyasztó, a városi mezőgazdaság teljes, így a hagyományos mezőgazdaság. Amellett, hogy a tápanyagok minősége megtermelt és elfogyasztott étel, a városi mezőgazdaság is növekedést kart a városi munkanélküliség piac és a helyi gazdaságra. Ez közvetlenül felhasználható, mint társadalmi kapcsolat az egyeztetés az elsődleges igényeinek újonnan azzal a kihívással, hogy az integráció a város életében, így a küzdelem a szegénység ellen és a kirekesztés. Az egészségügyi szinten, ez ​​a gazdasági megközelítést mutat be is érdekes lehetőség mentesítésére szennyezett helyszínek és undergrounds valamint ő tisztítására a szennyezett légkör CO2. köszönhetően az üzemanyag válság és éghajlati változás, a vidéki mezőgazdaság a nyugati országokban meg kell válaszolni a globális élelmiszerválság a fejlődő országok és főként Afrikában. Az a szerepe, hogy mostantól elő (a növekedés becslések szerint 60%-belül 2050-ig) minden élelmiszer szállítható hajóval, mint a gabona vagy kukorica. Ez alakulása alapján a tudomány és a legfejlettebb biotechnológiai. Ezen kívül tápláló szerepét, a vidéki mezőgazdaság új kihívást újrahasznosítása saját kultúrája rebus a zöld kémia előállítása érdekében a bio üzemanyag hívják? Második generációs üzemanyag? segítségével az energia nem fogyasztható anyagokat a növény, ami azt jelenti, rostok, mint a cellulózokéval. DragonFly, tápláló VERTICALY TERMESZTETT Central Park Az architektúra kell a szolgáltatást az új agrár-és a dizájn az új társadalmi vágy ebben az összefüggésben ökológiai mutáció és az élelmiszer-autonómiát! A Dragonfly projekt ezért javasolja épület prototípusa a városi gazdaság mely körül egy vegyes programot a lakások, irodák és laboratóriumok ökológiai mérnöki, gazdálkodási terek létrehozását, amelyek függőlegesen lefektetett több emeleten, részben művelt saját lakói. Ez a függőleges farm beállítja a fenntartható alkalmazások biogazdálkodás alapján az intenzív termelési szerint változott a ritmust az évszakok. Ez a tápláló mezőgazdaság továbbá támogatja az újrahasználat a biológiailag lebomló hulladékok és vezetése az energia és a megújuló energiaforrások a tervezés ökoszisztéma tömörítése.Annak érdekében, hogy fogalmat ezt a projektet, és hogy mi szempontunkból az ökológiai és szociális válság viták, Dragonfly készletek mentén az East River a Dél szélén Rooselvelt Island, New York között Manattan? s Island, és a Queens? kerület. Annak érdekében, hogy szembenézzen a partra nyomás, Dragonfly nyúlik magát függőlegesen alatt alakú bionikus torony áthelyezésével új városi biotóp a fauna és a helyi flóra és felüdítő az élelmiszer előállítási automatikus kezeli a lakosok szívében Big Apple. Floor a padló, a torony superposes nemcsak állattartás biztosítja a hús-, tej-, baromfi és tojás, hanem gazdálkodási alapon, igaz biológiai reaktor folyamatosan regenerálni szerves humusz. Ez diverzifikálja a termesztett fajták, hogy elkerüljék a mosás stratums a puha altalaj. Így a kultúrák követik egymást függőlegesen aszerint, hogy azok agronómiai arra, hogy az egyes elemeit a föld között eszencia, amely elvetette, és betakarították. A torony, igazi élő szervezet, így válik az anyagcsere és az önellátó vízügyi, energiaipari, valamint a biológiai termékenyítő. Semmi vész, minden újrahasznosítható, hogy egy folyamatos automatikus etetési! A BIONIC és energikusan önellátó ÉPÍTÉSZET Az architektúra Dragonfly prototípus sugallja újjá a függőleges épület (amely felvázolta az urbanisztikai virágzó New York City a 19. század óta), a szerkezetileg és funkcionálisan az ökológiailag és energetikailag. Annak érdekében, hogy társadalmi sokféleség és az állandó életciklus (24h/24) a toronyban, a vegyes programozási elsősorban lefektetett körülbelül két pólus a lakhatás és a munkahelyek.Körül házak, irodák, kutató laboratóriumok, valamint a legtöbb magán a legtöbb állami mezőgazdasági és szabadidős terek vannak kialakítva kertek, konyhakert, gyümölcsösök, rétek, rizsföldek, gazdaságok és felfüggesztett területeken. Eloszlása ​​áramlás körül egy igazi biztonságos gerinc terjedő ciklus a számos felvonó, az áru felvonók és lépcsőházban szolgálja a szintek elválasztó egyszerre a bemenetek és a kimenetek újrahasznosított növényi, állati és emberi. Építészetileg, a funkcionális szervezet képviseli két hosszúkás torony szimmetrikusan elrendezve pár körül egy hatalmas éghajlati üvegházhatást, amely összeköti őket, és telepíti magát két kristályos szárnya. Ezek nagyon könnyű szárnyak, üveg és acél visszaszerezni a terhelés az épület, és közvetlenül ihlette a szerkezet a szitakötő szárnyak érkező család? Odonata Anisoptera? amelynek átlátszó membrán nagyon finoman nervured. Két lakott gyűrűk támfal körül ezeket a szárnyakat. A szerves cizellált exo-szerkezet tartalmazza az inter-éghajlati terek kapnak a mezőgazdasági kultúrákat. Ők támfal. Az egész készlet formák Ťdouble layerť építészet méh fészek háló, amely kihasználja a napenergia passzív energia maximális szintjét, összeadódik a meleg levegő télen a vastag-exo-szerkezet, és a hűtés a légkör természetes szellőzéssel és a párolgás-perpiration a növények nyáron. Védelme, így a kultúrák éghajlati változások New York (a -25,5 ° C, télen a 41 ° C-nyáron), ezek a plug terek hasznos, hogy az tükrözze a mezőgazdasági már nem az a felszíni terület, de nagyon szempontból A hangerőt.Valójában, mivel az okok táplálják gyümölcsösök, minden falat és minden mennyezet is átalakult három dimenziós konyhakert. A belső homlokzatai a lakás-és iroda dobja felé skyline New York a konzolos saját hydrophonic erkély hatszögletű részben köszönhető, amit megsokszorozza a kultúra rétegek emeleten. A növényzet gazdag, a föld nyüzsgő rovarok és állatok szabadon nevelkedett tartályt a városi fogyasztók alacsony jövedelem. Az architektúra lesz ehető! Ezen kívül a termikus úgynevezett T passzív T rendszer, az integráció a megújuló energiaforrások már gondoltam, a tervezéstől a Dragonfly igényeinek kielégítésére egy teljesen energetikailag önellátó projekt városi központ.Valójában, a Dél orra a torony kap minden a magasból a görbe egy napenergiával pajzs termelő felét az elektromos energia szükséges a működéséhez. A másik felét biztosítja a három szél gép függőleges tengelye Darrieus típusú, tekercsek magát a három lencse vájt északi részén a mikro-fényezett shell felé uralta szél New Yorkban. A homlokzatok a torony jelenlegi kettős személyiség. Valójában, a Nyugat-sziget közelében, Manhattan, a homlokzatok kezelik ültetett falak, míg a keleti, közel a Queens? kerületben, a nedves külső falak termesztenek trópusi eszencia. Ezek a függőleges kertek lehetővé teszik, hogy kiszűrje az esővíz és a szennyvíz a háztartási folyékony hulladék a torony lakóinak. Az összegyűjtött vizek alá megfelelő szerves kezelését a mezőgazdasági újra, így az összes nitrogén és fontos része a foszfor és a kálium szükséges a gyümölcs-, zöldség-és gabonafélék. felvázolása a bank a Roosevelt-sziget, a torony kiszélesedik a mindkét oldalán az alapon, hogy jobban integrálja a forgalom, hogy a határokon, és köszöntöm two kikötő mentén East River. Ez a szélesedő űrlapok két hatalmas napelem boltívek, mint például a napenergia ruha felett lebegő két városi kikötők: a nyugati kikötő oldalán, a fa pontonok a taxi hajók nyitott panoramically a Midtown bank és a keleti kikötő oldalán, a lebegő piacorientált felé Queens? kerület célja, hogy osztja a folyó az élelmiszer-termelés a függőleges farm a Manhattan szívében és annak másfél millió a városi Slickers. Sőt, ez a két kikötő elhelyezésére két hatalmas akvakultúra-tavak, igazi tank lágy víz által szűrt ültetett homlokzatai és elkötelezett, hogy reinjected a hidroponikus hálózat a Dragonfly torony. szerint alakulása a városi mezőgazdaság növeli a FAO (Food and Mezőgazdasági Szervezete, az Egyesült Nemzetek Szervezete), amelyet úgy felismerve 2007-től, hogy az ökológiai gazdálkodás egy nagyszabású lenne képes táplálni a bolygót, a Dragonfly projekt vitatja a város New York, hogy újragondolják az élelmiszer-termelést. Válaszul ez a projekt a lakott függőleges farm válaszol a kortárs dilemma előállítani nem csak ökológiai, hanem intenzívebben a nem kiterjedt földet. Ez összevonásával is közvetlenül termelési és fogyasztási helyet helye a város szívében! Vincent Callebaut építészTEXTE FRANCAIS DragonFly, UNE FERME METABOLIQUE POUR L'AGRICULTURE urbaine 2009: 800 MILLIÓ D? AGRICULTEURS URBAINS POUR DES ECO-CITES RESPONSABLES Fini le gyorsan élelmiszer-et le surgelé! L? Engouement citadin de ce debütálása de sičcle s? Oriente vers l? Apartman potager rapatriant la campagne dans nos villes densifiées et militáns désormais öntsön une mezőgazdaság urbaine közösségi képesek de contribuer à la durabilité de la Ville et de la repenser termelés alimentaire . Sur les toits, les Terrasses, les Balcons, au creux des espaces közvéleménye nem batis, dans les cours intérieures et les SERRES felfüggesztett, l? öko-citoyen törekszenek à se soustraire de fia univers compétitif et consumériste ró par les lois du Marche. Il vágy cultiver fia paysage immédiat AFIN de mieux s? Enraciner dans la terre en se créant sa propre biodiversité écologique et alimentaire. Le consommateur se fait désormais producteur et l? Lakó jardinier! Des Ť Jardins ouvriers ť Ť Parisiens aux közösségi kertek T Új-yorkais en passant par les Ť carrés de hüvelyesek ť moscovites, huit százalék millió d? agriculteurs urbains, soit valamint d ? un humain sur Dix, consomment aujourd? hui les Produits chlorophylliens de ces potagers kozmopoliták. CES nouveaux jardiniers, conscients de l? Urgence de réduire notre consommation de pétrole et de la nécessité de módosítót nos comportement arca aux changements climatiques, réduisent Ainsi Leur hatása environnemental et construisent communautairement des Cités öko-responsables. 2025: 5,5 milliárdokat DE CITADINS FACE AU DEFI alimentaire DU XXIčme Siècle Selon le program des Nations Unies öntsük le Développement (PNUD), la lakosság urbaine Mondiale passera de 3,1 milliárdokat d? lakói en 2009 à 5,5 milliárdokat d? lakói d? ici 2025. Vers un bilan énergétique positif, la ville contemporaine satu d? Ici Quinze ans á produire proprement et intensivement plusz d? Energie qu? Elle n? En Erőleves AFIN d? Encaisser CET exode Urbain! Elle développe öntsön Cela l? Mezőgazdaság urbaine AFIN de s? Auto-suffire alimentairement tout en recyclant ses waters usées en waters pures par fito-épuration, SES déchets solides en engrais par compostage, et en produisant de l? Energie par Biomassza , aranyér à éghető et autres energiák renouvelables (solaire thermique, solaire photovoltaďque, éolien, Maree-motricité, stb.) AFIN d? éviter l? asphyxie de la plančte et de ses 9 milliárdokat de Bouches à nourrir d? ici 2050-il s? AGIT donc de réinventer le modčle énergétique traditionnel entre ville et campagne, entre fizet occidentaux, fizet émergents et fizet en Voie de développement qui se folytassa comme suit: behozatalát de erőforrások naturelles et Alimentaires d? une része et kivitel de déchets et de szennyezés d? AUTRE részt. Par reakció la ville écologique a öntsünk Objectif la reintegráció de la fonction agricole R L? Échelle urbaine en soulignant le szerepe de l? Mezőgazdaság urbaine dans l? Hasznosítása et la újrafelhasználását de erőforrások naturelles et des déchets biodégradables AFIN de la fermer boucle des flux écologiques. L? mezőgazdaság urbaine peut nourrir la ville sans peszticidek ou fongicides chimiques (ne la toxicité est avérée sur l? Homme: rák, stérilité, stb) et la rendre moins dépendante alimentairement de fia arričre fizet ou des autres Régions du monde. Organisant la elosztó des Produits frais en áramkörök bíróságok, c? Est-R-en szörnyű zálogjog közvetlen avec le consommateur, l? Mezőgazdaság urbaine vient Ainsi komplementer l? Mezőgazdaság traditionnelle. En plus de la qualité tápanyag des Produits et aliments consommés, l? Mezőgazdaság urbaine est également un levier de croissance du Marché de l? Emploi Urbain et de l? Economie locale. Elle SERT directement de chaînon társadalmi dans la egyeztetés des besoins primaires des nouveaux arrivants avec les défis de Leur Intégration dans la vie de la Cité, luttant Ainsi contre la pauvreté et l? Kirekesztést. Du pont de vue sanitaire, cette approche Agricole présente aussi un potentiel intéressant pour la eltávolítása des SOLS et des sous-SOLS pollués Ainsi que öntsön l? Épuration de l? Atmosphčre viciée en CO2. L? mezőgazdaság rurale des fizet occidentaux Doit Quant à Elle, crise du pétrole et changement climatique obligent, répondre à la crise alimentaire Mondiale des fizet en Voie de développement et principalement de l? Afrique. Fiú szerepét est donc désormais de produire (avec un accroissement estimé R 60%-d? Ici 2050) toutes les denrées transportables par Bateau comme les céréales et le Mads et Cela en s? Appuyant sur ​​l? Evolution de la tudomány et des biotechnológia de pointe.En complémentarité de fia szerepet nutritif, l? Mezőgazdaság rurale se Voit attribuer le nouveau hiányosságokat de újrahasznosító ses propres rebus de a kultúra pour la Chimie verte AFIN de produire les biocarburants appelés Ť de seconde generációs ť Tirant l? Energie des matičres nem consommables des Plantes c'est-à-szörnyű des szálak comme les cellulózokéval notamment. DragonFly, az ENSZ Central Park NOURRICIER CULTIVE A LA verticale Dans ce káderek de mutációs écologique et d? autonomie alimentaire, c? est ŕ l? építészeti de se mettre au service de cette neo-mezőgazdaság et de traduire cette nouvelle törekvés sociale! Le projet Dragonfly javaslatot donc de construire un prototípusa de ferme urbaine offrant, autour d? Un programot Mixte de logements de irodák et de Laboratoires en Génie écologique, des espaces agricoles étagés verticalement et cultivés en partie par ses propres lakos. Cette Ferme verticale találkozott en helyet toutes les pratiques tartós en mezőgazdaság biologique basée sur la termelést intenzív et diversifiée suivant le rythme des Saisons. Cette építészet nourricičre est, de plusz kedvező à la újrafelhasználását des déchets biodégradables et à la megőrzése de l? Energie et des erőforrások renouvelables dans la szempontból d? Une planification de tömörítése écosystémique. En vue de contextualiser ce projet et de se positionner dans les débats sur la crise sociale et écologique, Dragonfly vient s? implanter au fil de l? eau sur l? East River à la pointe sud de la Roosevelt Island à New York entre l? Île de Manhattan et le Quartier de Queens. Pour faire arc aux pressions foncičres, Dragonfly s? Étire verticalement sous forme d? Une túra bionique relocalisant un nouveau biotóp Urbain pour la faune et la Flore locale et une réinsufflant termelés alimentaire autogérée par les lakói au c? Ur de Big Apple . De PALIER en PALIER, La Tour ráilleszt nem seulement des élevages assurant la termelési de viande, de laitage, de volaille, et d?? ufs, mais aussi des SOLS agricoles, véritables réacteurs biologiques régénérés en folyamatosan en humusz organique. Elle diversifie les fajták cultivées öntsük le éviter lessivage des strates de Substrat moelleux. Ainsi, les kultúrák se succčdent à la verticale selon Leur alkalmassági agronomique à fournir certains elemek au sol Entre Les eszencia qui sont y semées et récoltées. La Tour, valóságos organisme vivant, DEVIENT Ainsi métabolique et auto-suffisante en eau, en Energie et en bio-fertil

Felhőkarcolóba a malacokkal!

A Föld lakosságának növekvő száma, a megművelhető területek csökkenére komoly gondolkozásra serkenti várostervezők, mezőgazdasági szakemberek, ökológusok ezreit. Az Európai Unió legnagyobb sertéshús-exportőrei közé tartozó Hollandia különösen érintett a témában. A híres rotterdami építésziroda, az MVRDV még 2001-ben sajátos megoldással állt elő: a függőleges sertésfarmokat vizionáló Pig City ötletével. Az akkor elvetéltnek tűnő ötletben azóta egyre többen látják meg a fantáziát, igaz, nem feltétlenül annak eredeti formájában.

Évi 16,5 millió tonnányi termelésével Hollandia az ezredforduló táján az EU legnagyobb sertéshús-előállítója volt. A meghatározó iparágat azonban komoly veszélybe sodorta a száj- és körömfájás járványa, és egyre erősödött az állatjogi mozgalmak hangja is, amelyek élhetőbb körülményeket követeltek a többmilliónyi sertésnek. Ezekre a kihívásokra kívánt megfelelni az MVRDV a Pig City tervével. Számításaik szerint ha minden tenyésztő meg kívánna felelni azoknak a követelményeknek, miszerint az állatok kizárólag természetes úton, növényekből előállított táplálékot kapjanak, az e célra igénybe vett földterület Hollandia 75%-át jelentené.

Egy ország háromnegyede a malacoknak szentelve? Az MVRDV koncentrálná a növénytermesztés és a sertéstenyésztés területeit, mégpedig nyolcvan méter magasra nyúló tornyok formájában. Minden szinten állatbarát farmok helyezkednének el; az iroda az ekkortájt nagy visszhangot kiváltott, a disznóólakba játékra használatos tárgyak elhelyezését előíró EU-rendeletnek megfelelően még külön játszózónákra is gondolt. A trágyát biomasszaként energiatermelésre hasznosítanák, a tornyok belsejében pedig halfarmok biztosítanának olcsó és közeli élelemforrást a sertések számára. A koncentrált elhelyezés az MVRDV szerint a betegségek terjedésének valószínűségét is csökkentené.

A javaslat széleskörű vitához vezetett Hollandiában. Az azóta eltelt években elkészültek az első tanulmányok a Pig City életképességét illetően, és napvilágot látott számos más, hasonló elképzelés is. Dickson Despommier, a Columbia egyetem professzora saját honlapot hozott létre verticalfarm.com címmel, amely a 2050-re a Föld lakóinak közel 80%-át kitevű városi lakosság élelmezési problémáinak megoldásával foglalkozik. A tornyokban elhelyezett kertek, farmok ötletében komoly lehetőséget látó professzor szerint azonban a jelenlegi elképzelések közül egy sem megvalósítható; ráadásul az eddig épített próbálkozások csupán néhány emelet magasra nyúltak.

Despommier pesszimizmusát meghazudtolandó évről évre látnak napvilágot újabb elképzelések a toronyházakba plántált kertekről. A párizsi Atelier Soa Architectes Living Tower című tervét a verticalfarm.com oldalán is publikálták. Gordon Graff Torontóba tervezett, 58 emeletes SkyFarmja a tervező szerint 35 ezer ember ellátását oldaná meg egy évben. A tervek egyelőre elképzelés szintjén maradtak, de a probléma valós – azt jelzi, hogy holland tudósok egy, az MVRDV elképzelésétől merőben eltérő módszerrel próbálkoznak: laboratóriumi körülmények között növesztenének fogyasztható húst.

Zöld dombtornyok a jövő városában

A holland MVRDV nyerte el egy új, 77 ezer fősre tervezett város építésének feladatát Dél-Koreában, Szöultól nem messze. A formabontó építésziroda megnyújtott dombokra emlékeztető, zöld teraszoktól ölelt formációk alá rejtené a több százezer négyzetméternyi kívánt funkciót. Az építkezés akár 2011-re befejeződhet.

A Daewoo Consortium és a dél-koreai Gwanggyo tartománya két városközpontból álló, összesen 77 ezer főnek otthont adó új települést kíván létrehozni egy Szöultól 35 kilométerre fekvő területen. A holland MVRDV a Power Centre-ként is emlegetett városmagok egyikének tervezését nyerte el. A rohamos ütemben urbanizálódó Dél-Koreában az elkövetkezendő években több ilyen Power Centre-t is terveznek építeni.

Az elsőnek felépülő Gwanggyo-városközpont mintaként szolgálhat a további fejlesztések számára is. A komplexumban 200 ezer négyzetméternyi lakás, 48 ezer négyzetméter iroda, valamint 200-200 ezer négyzetméternyi parkoló, illetve vegyes felhasználású (kulturális, kereskedelmi, szabadidős és oktatási) terület lesz.

MVRDV: Gwanggyo Power Centre

Mint a számokból is látható, a program egyelőre igen elnagyolt. A pályázatot elbírálók tetszését alighanem az MVRDV markáns arculattal bíró, ökocentrikus műve nyerhette el. Az eltérő magasságú, ívelt tornyokkal tagolt beépítés minden szintjét zöld sáv öleli körbe, ami a klimatizációban is segít, valamint természetes hatást biztosít kívülről és belülről is. A határozott rendszer szerint, sávokban felépülő épületegyüttes részei a munkák befejeztével teljesen egységes, spontánnak tűnő összképet adnak majd. Ennek azért is fontos szerep jut, mert a helyszínt természetes tó és erdős vidék övezi.

Az építési program költségvetésén és időbeosztásán még dolgoznak, ám annyit tudni lehet: akár három éven belül is elképzelhetőnek tartják a megvalósítást. A strukturális munkákba a brit Arupot vonják még be.

Farmot az égbe!

Globális felmelegedés, túlnépesedés, világméretű vízhiány és éhínség. Csak néhány a közeljövő fenyegető rémeiből. De mi lesz velünk? – kérdezhetik joggal. Egyszerű: minden bajtól megmenekülünk, hála a függőleges farmolásnak és az önellátó rendszereknek.

Vannak bajok? Vannak.

Azt már az óvodások is tudják, hogy nem jól van ez így a Földön, ahogy most van. Az erdőirtás, a felelőtlen energiapazarlás, a folyamatos beépítések, vagyis a természetes kizsigerelése kezdi megbosszulni magát.

Farmot az égbe!

A légkörbe jutó, üvegházhatást okozó gázok mennyiségének csökkenését, a légkör gázegyensúlyának újrateremtését a jelenlegi erdőterületek megtöbbszörözésével lehet elérni. Az erdőtelepítés azonban egyelőre senkinek sem érdeke, legalábbis a civil szervezeteken kívül más nem erőlködik fásítani.

A tiszta ivóvíz mindig is gondot jelentett a világ nehezebb sorsú vidékein. A környezet folyamatos szennyezésével, a folyóvizek mérgezésével a probléma csak erősödik, a víz ezért előbb az olaj, aztán az arany árát is elérheti a jövőben.

A Föld számra megoldandó kérdés maga az ember is. Előrejelzések szerint 2050-re kilencmilliárd csupasz majom él majd a bolygón, ami nem kis fejtörést okoz a kutatóknak. Számítások szerint a hárommilliárd új jövevény élelmezéséhez egy további Brazíliányi méretű földterületet kellene művelés alá vonni.

Mindezen problémákat orvosolni szinte képtelenség, de remény mindig van. A remény pedig az emberi leleményből és a belátás képességéből táplálkozik. Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi fejlődési irány nem szolgálja a gondok megoldását, tehát teljesen új koncepcióra van szükség.

Az új koncepció, pedig nem más, mint egy ötven évvel ezelőtti gondolat felélesztése: az integrált gazdálkodás. 1958-ban, Kanadában fogalmazódott meg először, hogy az előállított mezőgazdasági terméket egy rendszeren belül kell tartani – ültetéstől aratásig, születésétől levágásig.

Most, a XXI. század elején, ennek az elméletnek a továbbfejlesztett változata mentheti meg az emberiséget az elkerülhetetlennek tűnő katasztrófától. A jelenlegi technológiai szint mellett ugyanis az „egy rendszert” gyakorlatilag önellátó állomásként üzemeltethetik a városok, ráadásul, mindössze egy felhőkarcolónyi alapterületen.

Kukorica, disznó egy toronyban

A nagyobb beruházásoknál szinte megkerülhetetlen a zöld építészet: a felhőkarcolókat világszerte energiafelhasználást csökkentő rendszerekkel tervezik. A napkollektor már-már kötelező elem, de az is egyre gyakoribb, hogy egy toronyház saját szélerőművet kap. Az külső energiafelhasználás csökkentésének extrémjei a kísérleti szakaszban lévő, de már létező, teljesen önellátó rendszerek.

A leginkább sci-fikből ismerős csillagvárosok formáját idéző Biosphere 2 nevű program egy önellátó zártrendszer az arizonai sivatagban. A turistalátványosságként is üzemelő épületkomplexum sivatagi, szavannai és esőerdei flórát rejt az üvegházaiban.

Az 1991 óta működő Bio2 lakói főleg  a különböző ökoszisztémákat vizsgáló és gondozó tudósok, de bárki részese lehet az élménynek, ha pár éjszakára megszáll az „űrkikötő” hoteljében. A piramisok és gömbök alatt felszolgált ételeket helyben termelik, a keletkezett szemetet és szennyvizet pedig újra feldolgozzák.

Az első, sikeresen vizsgázó önellátó rendszer másokat is megihletett. Az építészek közül a holland MVRDV csoport rukkolt ki, először talán őrültnek tűnő, de annál érdekesebb projekttel. A tervezőcsoport a beépíthető területek csökkenése és az élelmezési problémák kérdésére adott frappáns választ 2001-ben.

A rotterdami székhelyű iroda a holland agrárminisztériummal közösen egy teljes malaclakótelepet tervezett, igazi toronyházakkal, tengerre néző kilátással. Az elgondolás szerint ha a disznókat egymás feletti emeleteken, nem pedig ólakban hizlalják, akkor egyrészt, a mozgási lehetőség miatt, jobb minőségű húst kapnak, másrészt kivédhetik a fertőzéseket és betegségeket.

A függőleges építkezés következményeként a malacfarmok akár a nagyvárosokban, vagy közvetlen szomszédságukban a kikötők közelében is felépülhetnek, feleslegessé téve a költséges, és sok esetben állatkínzó szállítást. A hús feldolgozást szintén házon belül lehetne megoldani.

Az MVRDV terve szerint a hetvenhat felhőkarcolóból álló malacváros tornyai egyenként több mint hatszáz méter magasak lennének. A 87x87 méteres emeleteken a disznók mozgását hatalmas erkélyek tennék még szabadabbá: az állatok több száz méter magasan szaladgálhatnának a balkonra ültetett fák között.

Az állatlakótelep után megszülettek az égi farmok tervei is: hatalmas felhőkarcolókban termesztenének zöldséget és gyümölcsöt a jövőt féltő tudósok. Dickson Despommier, a Columbia Egyetem professzora álmodta meg, hogy milyen legyen a huszonegyedik századi földművelés.

A jelenlegi, hatalmas földterületet elfoglaló gazdaságokat függőlegesen rétegződő termesztő központok válthatják fel. Az agrártoronyházak formájára több változat is született már: egyes tervek lépcsős kialakítású, teraszos művelésre alkalmas külsőt mutatnak, a legújabb fejlesztés azonban egy hengeres formájú, teljesen zárt rendszerű felhőkarcoló.

A mindenféle növény termesztésére alkalmas ökoszisztéma napelemmel és szélerőművekkel termelne energiát, emellett saját égetőművel is ellátnák, ahol a házon belül keletkezett hulladékból nyernének energiát. A komposztáló segítségével nem jelent problémát a jó minőségű talaj előállítása sem.

A növények párologtatását kihasználva a rendszer az öntözéshez szükséges vízmennyiséget is maga tudná biztosítani. Az elpárolgó nedvességet egy hűtőrendszer segítségével lecsapatják és összegyűjtik, csakúgy, mint az épületben keletkező bármilyen szennyvizet, melyet tisztítás után locsoláshoz, de akár ivóvízként is hasznosíthatnak.

A jövő farmját tervezők számításai szerint egy harminc emeletes agrártorony mintegy ötvenezer ember élelmezését oldhatná meg, vagyis egy New York méretű városnak mintegy százötven felhőkarcolóra lenne szüksége. A mezőgazdaságot megújító tervre már több országból is érdeklődnek, köztük a felhőkarcolókat szinte naponta építő Dubai is. Az egyelőre terv szinten létező függőleges farmok megvalósulását, és ezzel a felelőtlen kőolaj pazarlás okozta katasztrófahelyzetet végül az olajból származó bevétel teremti meg.

Függőleges farm a felhőkarcolók közé

Yiging Jiang és Jing Tao idén márciusban tette közzé egy városi függőleges farm háromdimenziós terveit. A terv különlegessége az, hogy a függőleges farm három, már meglévő felhőkarcoló közé kerülne, ezzel lazítva fel a zöldben szegény betonváros szürkeségét.

Az elmúlt húsz évben Shanghai hatalmas fejlődésen ment keresztül, és magasba nyúló épületek százai épültek fel a város növekedése során. Ám ezzel párhuzamosan a parkok és a pihenő övezetek száma nem növekedett, a nagyvárosi emberek szinte már csak szökőévente találkoznak a természettel. Jiang és Tao ezt a helyzetet kívánta orvosolni.

A felhőkarcolók közt kialakuló függőleges tér ideálisnak tűnik a zöld struktúra kialakításához: a felhőkarcolókban dolgozó emberek az ablakon kitekintve nem a szürke épületeket, hanem növényeket, a zöldet láthatnák. Ez természetesen csak egy a terv előnyei közül.

A magas épületek közé „növesztett” függőleges farmok közösségi térként is funkcionálhatnának, ahol az emberek a megszokott, városias tevékenységek helyett kertészkedhetnének, zöldségeket, gyümölcsöket termelhetnének. A megtermelt élelmiszert pedig a helyileg szerveződő piacokon, vagy akár közvetlenül az irodákban is árusíthatnák.

A magasba szökő függőleges farm megújuló energia termelésére is alkalmas lenne: az erős szelet turbinákkal, a napfényt pedig napelemekkel lehetne hasznosítani. A rengeteg zöld a levegő összetételét is javítani tudná: a nagy mennyiségű szén-dioxid egy részét friss oxigénné alakítaná át.

A függőleges farmok szükségességét a sűrűn beépített városok hívták életre: ahol a síkban elterülő tér már elfogyott, viszont az ég felé még lehet terjeszkedni. Jiang és Tao tervei annyiban jelentenek a függőleges farmok tekintetében is újdonságot, hogy nem egy új épületet képzeltek a farm otthonaként, hanem a felhőkarcolók által kialakított üres teret építenék be a zöld struktúrával. A zsúfolt belvárosban ugyanis aligha akad egy talpalatnyi hely, ahová újabb, akármilyen karcsú épületet is lehetne építeni. Viszont a felhőkarcolók közé felhúzött függőleges farmnak is van ára: az alapvetően sűrű, szűkös, tömött teret még inkább sűrűbbé, szűkösebbé és tömöttebbé változtatja.

Kaptárszerű függőleges farm Londonban

Éppenséggel szorgos kis londoni méhecskék is lakhatnának ebben a Temze partjára tervezett londoni épületben, de embereknek való. A lombbal borított épület félig farm, félig pedig lakóház, amely egy mini-ökoszisztémát alkot.

A mexikói Xome Arquitectos által tervezett London Tower Farm teljesen önfenntartó: összegyűjti az esővizet, energiát termel és még zöldséget, gyümölcsöt is lehet benne termeszteni.

A Xome Arquitectos annak a jóslatnak a tudtában tervezte meg az épületet, hogy 2050-re a Föld lakosságának 70%-a városi környezetben fog élni. Ha ez valóban így lesz, akkor függőleges irányba kell kiterjeszteni a növénytermesztést is, hogy elegendő élelmet lehessen előállítani. A Xome azt is szerette volna, ha az általuk tervezett épület lakói többfajta elfoglaltság közül választhatnak, így bevásárlóközpont, munkahelyek és szórakoztatóegységek is helyet kaptak az épületben.

Az épületet hatszög alakú elemek alkotják, amelyek a lakások ablakaként is szolgálnak. A tetőn lévő enregiatermelő-rendszer ellátja az épületet árammal, az esővizet összegyűjtve pedig a hidroponikus rendszert, a zuhanyzókat és a WC-ket is el lehet látni vízzel. Az épület közepében lehet növényeket termeszteni, így a lakók könnyen hozzáférhetnek a zöldségeskertjükhöz – már ha szeretnének egyet. A megtermelt zöldséget-gyümölcsöt pedig akár el is adhatják. Az ablakokon és erkélyeken felgyűrűző növények pedig még több élettel töltik meg ezt az amúgy is zöld épületet!

Égbe nyúló kertek

A népesség növekedésével egyre kevesebb hely marad a mezőgazdasági termelés számára. Mivel egyre nagyobb távolságokból kellene az élelmiszert szállítani, a üzemanyag-költségek nagyon megnövelnék azok árát. Ezért kezdtek el azon gondolkodni, miként lehetne a vízszintes irány helyett égbe nyúló kerteket alkotni és helyben előállítani, amire a lakosságnak szüksége van.

Különböző megoldásokat eszeltek ki az építészek. Melyik lesz a legmegfelelőbb, azt csak az idő tudja majd bebizonyítani. Az építkezéseket pár éven belül elkezdik, de addig is gyönyörködhetünk a tervekben és megismerhetjük a különböző elképzeléseket.

Dubaj
Már megszokhattuk, hogy Dubaj nevét meghallva általában valamilyen különleges építészeti megoldás jut eszünkbe. Most sem kel  csalódnunk. Egy különleges farmról lesz szó, amit tengervíz hűt és locsol. Mindez elsőre hihetetlennel tűnhet, főleg a locsolás. Pedig nagyon egyszerű fizikai törvényszerűség rejlik a titok mögött. A hideg tengervíz csővezetéken keresztül érkezik a melegházba. A bent levő levegőt a hidegebb tengervíz lehűti, egy lepárló segítségével. Hidegebb és nedvesebb levegő lesz az eredmény. Ez a minimális nedvesség tartalommal rendelkező levegő pont elég ahhoz, hogy a magok kikeljenek. Ahhoz ugyanis nem kell sok víz.
Ezután az itteni levegőt egy következő lepárlóba vezetik, amit megint tengervíz hűt. Mivel a meleg levegő felemelkedik, a fenti levegő sokkal melegebb, amit lehűtve a pára kicsapódik. Ezt a kicsapódott vizet egy csővezetéken vezetik el tárolókba. Ezzel locsolják majd a kifejlett növényeket. Az ötlet megvalósításán olasz építészek dolgoznak.

Dragon Vertical Farm, New York, Egyesült Államok
New York, Roosevelt szigete. Itt található egy belga építész merész tervei alapján készült "lepkeház" nevű farm, mely függőleges irányban terjeszkedik. 128 emeleten 28 különböző mezőgazdasági üzem fog elhelyezkedni. Alapja egy ikertorony, illetve az azokhoz csatlakozó szárnyak.  A tervező elsődleges célja az volt, hogy bebizonyítsa, milyen egyszerűen le lehet rövidíteni az utat, míg a földekről az asztalra kerül az étel. Ehhez egy helyre kellett telepíteni egy átlagos mezőgazdasági termelőszövetkezetet, a növény- és zöldségtermesztést és állattenyészetet, és az azokhoz tartozó feldolgozó üzemeket, például tejgazdaságot. De az irodák, laboratóriumok is helyet kaptak az épületben.
Az épület anyag fém és üveg. A szárnyak megfelelő hőmérsékletet biztosítanak a növények növekedéséhez. Úgy vannak kialakítva, hogy a közéjük beáramló levegő télen fűti, nyáron hűti a gazdaságot. A külső, függőleges irányban elhelyezkedő kertek összegyűjtik az esővizet. A házban keletkezett szemetet organikusan lebontják, és a felszabaduló energiát illetve melléktermékeket újrahasznosítják.

Plantagon Vertical Farm
Egy svéd-amerikai vegyes vállalat elképzelése ez a gömb alakú farm, melynek belsejében egy spirál futna, ezzel is a jobb hely-kihasználásra törekedve. Az üvegház megfelelő világítást kap a természettől, mert a gömb belsejébe különböző szögben érkezik a napsugár. Ezt kihasználva lehet az eltérő  fényigényű növényeket a spirálban futó kertekben elültetni.

Városi kaktusz épület, Rotterdam, Hollandia
A városban élők vágya egy kis kert. Esetleg kicsit nagyobb, mint az erkély. Nos, akik ebben az épületben lakhatnak, azoknak beteljesült ez a kívánságuk. Mindegyik bérlőnek van egy kis kertje, ahol zöldséget termelhet. A különleges alakzat miatt a növények kellő mennyiségű fényt és vizet is kaphatnak, így a lakók megtermelhetik saját vacsorára valójukat.

Charlotte Avignon függőleges farm, Párizs
Még csak a tervek készültek el, lehet sokan idegenkednek majd az elképzeléstől, hogy Párizs történelmi épületei között megjelenjen egy ilyen modern épület. A tervezője, Charlotte Avignon azonban másként gondolja. Elképzelése szerint egy parkban ideális helye lenne, hiszen a látványt nem zavarná és a pihenni vágyókat ellátná friss élelemmel.

Ez a jövő: függőleges gazdálkodás

2050-re 3 milliárddal nőhet a Föld népessége, kisebb helyen kell többet termelni. Egy amerikai professzor előállt egy merész ötlettel a mezőgazdaság átalakítására.

Jelenleg nagyjából 6,7 milliárdan élünk a Földön, a szakemberek szerint azonban 2050-re a bolygó lakossága közelítőleg 9 milliárd főre növekszik majd. Ebből - egyebek mellett - logikusan az is következik, hogy jóval nehezebben fogunk elférni, miközben viszont több embert kell eltartania a bolygónak. Mindemellett az emberiségnek szembe kell néznie olyan gondokkal is, mint az éghajlatváltozás vagy épp a kimerülőben lévő hagyományos energiaforrások. Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, néhány - ilyen szempontból rendkívül rövid - évtized alatt, világszinten alapvető, bevett dolgokat kell átrendezni mind a fejekben, mind pedig a gyakorlatban. Ezek közé tartozik a mezőgazdaság is, melynek megreformálására létezik egy elsőre ugyan elszálltnak tűnő, mégis nagyon is ésszerű elképzelés, amely szerint a megszokott, vízszintes gazdálkodásról át kellene térnünk a függőlegesre. Hogy pontosan miről is van szó, a következőkben elmagyarázzuk. 

A helyzet tehát a következő: sokkal kisebb rendelkezésre álló területen kell majd jóval többet termelnünk, méghozzá úgy, hogy az ehhez szükséges energiát lehetőleg környezetbarát, megújuló energiaforrásokból biztosítjuk. Dickson Despommier, az amerikai Columbia Egyetem professzora és tanítványai 1999-ben rukkoltak elő a vertikális gazdálkodás koncepciójával, amely minderre megoldást jelenthetne. Az elképzelés szerint olyan felhőkarcolókat építenének, amelyek vertikális farmokként funkcionálnak: a gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, illetve gombákat a különböző emeleteken lehetne megtermelni, s lehetőség lenne akár állattartásra, illetve -tenyésztésre is. A termelésben olyan eljárásokat alkalmaznának, mint a hidrofónika - vagyis a nem talajban, hanem tápoldattal átitatott anyagban való termelés -, a fitoremediáció - azaz a szennyezett környezet megtisztítása növények által -, vagy épp a komposztálás.

Az emeletes farmok energiaellátását megújuló energiaforrások - elsősorban nap-, illetve szélenergia - biztosítanák. A felhőkarcoló-farmok nem csupán azért lennének praktikusak, mert a vízszintes gazdálkodásnál jóval kisebb alapterületet igényelnek, hanem azért is, mert nem befolyásolják őket az évszakok, az időjárás-változás, így lényegében a hőmérséklettől, a napsütéses órák számától vagy épp a csapadékmennyiségtől függetlenül, stabilan rendelkezésre állnak. A szigorúan kontrollált beltéri gazdálkodás a fertőzések elkerülésének szempontjából is előnyös megoldás. Az ilyen épületek által a mezőgazdasági termelés beköltözhetne akár a nagyvárosokba is, így a szállítási költségek is megspórolhatók. Despommier számításai szerint egy-egy ilyen épületben - mérettől függően - akár 10 000-50 000 ember számára elegendő táplálékot lehetne megtermelni.

Bár számos szaktekintély meglehetősen idealisztikusnak, vagy épp provokatívnak tartja Despommier koncepcióját, a professzor mégis úgy véli, hogy korunk technikai fejlettségét alapul véve abszolút kivitelezhető lehet, olyannyira, hogy reményei szerint a vertikális farm első prototípusa tíz éven belül felépülhet. Ennek érdekében jelenleg is komoly előkészítő, kutató-elemző és fejlesztői munka folyik. Az egyik legnagyobb probléma, melyet a szakembereknek meg kell oldaniuk - és mellyel az ötlet kritikusai is leggyakrabban előhozakodnak - a mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlen fény, illetve megfelelő hőmérséklet biztosítása az felhőkarcoló-farmok szintjein, méghozzá évszaktól, időjárástól függetlenül. Ez természetesen csak mesterséges világítással, illetve fűtéssel oldható meg, a kritikusok szerint pedig ezen bukik az egész, hiszen ezek előállítási költsége olyan magas, hogy gazdaságilag nem éri meg ilyen épületeket működtetni. Épp ezért a tudósok elsősorban most olyan eljárások kifejlesztésén dolgoznak, amelyek az említett megújuló energiaforrások, illetve környezetbarát technológiák segítségével csökkentik ezeket, a jelenlegi körülmények között valóban magasnak számító költségeket.

1. Ez a jövő: függőleges gazdálkodás2. A tervezők szemével

Ez a jövő: függőleges gazdálkodás

Dickson Despommier merész ötlete persze számos építész és tervező fantáziáját megragadta, így mostanra több vertikális farm-épületterv is született.  Chris Jacobs amerikai építész - aki három évig dolgozott a professzorral - például egy henger alakú, üvegfalú építményként látja a függőleges farmot (kép 1), amelynek tetején hatalmas, parabolaantenna-szerű napkollektor kapna helyet. Hasonló, henger alakú építményben gondolkodott Blake Kurasek New York-i építész is a "Living Skyscraper" (kép 2)megalkotásakor, amelynek csigavonalban emelkedő szintjein nyitott és zárt terekben is folyna a gazdálkodás.


Gordon Graff kanadai építész is olyan felhőkarcoló-farmot képzel el (kép 3), amelynek nem csupán a belső tereiben, de külső felületének egy részén is gazdálkodhatnának. A francia SOA Architects építésziroda szakemberei által megálmodott "Living Tower" (kép 4) épületben nem csupán vertikális farm kapna helyet, hanem lakások, irodák és üzlethelyiségek is.

Az épület külső felületén fotovoltaikus cellákat - vagyis borús időben, illetve árnyékban is működőképes napelemeket -, a tetején pedig szélturbinákat helyeznének el, ezek biztosítanák az energiaellátást. A vízellátást pedig az esővízgyűjtő- és szennyvíztisztító-rendszer segítségével oldanák meg. Az eddig a témában született legimpozánsabb terv  Eric Ellingsen amerikai építész munkája (kép 5): egy grandiózus, csupaüveg, piramis formájú vertikális farm.


Despommier professzor ötlete ráadásul a szó szoros értelmében sokkal messzebbre is vezet: ahhoz ugyanis, hogy egyszer - a ki tudja mennyire távoli jövőben - az ember esetleg más bolygókon is meg tudjon élni, mindenképp szüksége lesz olyan technikára és építményekre, melynek segítségével a Földön megszokottól lényegesen eltérő körülmények között is meg tudja termelni a számára szükséges táplálékot, ennek pedig lehetséges alternatívája lehet a vertikális, beltéri farm továbbfejlesztett változata.

Ilyen lesz egy farm 2050-ben? Gigászi kertek a városok közepén

2050-re várhatóan 3 milliárd fővel nő a Föld lakossága, ám ekkora plusz népesség táplálásához a jelenlegi termőföldterület már kevés lesz.

Az egyik legpesszimistább forgatókönyv szerint 40 év múlva a Föld lakosságának 80 százaléka városokban él majd, miközben folyamatosan növekszik az óceánok vízszintje, a klímaváltozás miatt pedig egyre kisebb területeken lehet haszonnövényeket termeszteni. Nehezíti a helyzetet, hogy a megmaradó területekre muszáj lesz erdőket telepíteni, hogy a fák megkössék a megnövekedett CO2-kibocsátást. Amerikai tudósok szerint ebben a helyzetben csak az úgynevezett „vertical farming” technológia nyújthat majd megoldást az élelmezési problémákra: vagyis a városokban megjelennek a függőleges, felfelé terjeszkedő, gigászi farmok. Természetesen nem valószínű, hogy teljesen kiszorítják a hagyományos mezőgazdaságot, de szerepük mind nagyobb lehet.

A függőleges farmoktól kiemelkedő hatékonyságot várnak a Columbia Egyetem tudósai: mivel a fedett „farmokon” az időjárás hatásaitól jórészt függetlenedni lehet, folyamatos termeléssel, egységnyi területen négy-hatszoros termésátlag várható. Ezáltal egy-egy farm akár 50 ezer ember ellátásáról is gondoskodhat, ráadásul az élelmiszer szállítása által okozott környezetterhelés is minimálisra csökken.

Építészeti szempontból is kihívást jelentenek majd a farmok: az érdekes épületek városképbe illesztése még megoldható, ám az építészeknek olyan speciális, strapabíró szerkezetet kell alkotniuk, amelynek minden szintje több tonnányi fölréteget képes megtartani, bírja az öntözést és a párát, emellett a biztosítja a megfelelő világosságot is, ráadásul energetikai, környezeti szempontból is fenntartható. Látványtervek és struktúra-tervek már születtek.

30 emeletes farm épül Las Vegasban

Las Vegas, amely eddig sem volt éppen unalmas, szürke város, újabb látványossággal gyarapodik: a világ első felhőkarcolóba telepített farmjával.

A 200 millió dolláros függőleges farm a tervek szerint valódi és ráadásul jövedelmező farm lesz. A magas beruházási költséget két dolog ellensúlyozza: a 72 ezer ember ellátásához elegendő élelmiszer helyben terem, kisebb lesz tehát a szállítási költség, másrészt a farm turistalátványosságként is pénzt termel majd. A város egyúttal szeretné módosítani arculatát is, és elérni, hogy Las Vegast ne pazarló, hanem környezettudatos városként ismerjék. A világ jelenleg már a rendelkezésre álló megművelhető földterület 80 százalékát hasznosítja, miközben a lakosság 60 százalékát már városokban él. Az élelem szállítása nem csak drága, hanem környezetszennyező is. A Las Vegas-i függőleges farm 200 millió dolláros beruházási költsége a tervek szerint meglepően hamar megtérül. Az évi 6 millió dolláros üzemelési költséggel szemben ugyanis évi 25 millió dollár bevételt terveznek az élelmiszer eladásából, további 15 millió dollárt pedig a turisták belépti jegyeiből. A nextenergynews.com tudósítása szerint mintegy száz különböző növényt termesztenek majd a farmon - lesz földieper, saláta, de még banán is. Az egyes kultúrákat külön-külön emeleteken termesztik majd, így a növény igényeihez tudják igazítani a környezetet. Az élelmiszert a Las Vegas-i kaszinókba és szállodákba szállítják. A függőleges farm 2010 közepére készül el.

Videó: grandiózus magyar világszabadalom: az új szélerőmű forradalmasíthatja a világ megújuló energiatermelését

Dr. Györgyi Viktor kifejlesztette a függőleges tengelyű szélerőművet, ami az alternatív energiatermelés piacát forradalmasíthatja. A professzor a világszabadalmat nem viszi se Amerikába, se Kínába, itthon épít gyárat és kutatóintézetet. EU-s támogatást nem kapott eddig. A gyártás beindításához 50 milliárd forintra van szükség.

Újabb magyar csoda

Dr. Györgyi Viktor 2007-ben bejegyzett grandiózus világszabadalmát, a függőleges tengelyű szélerőművet hamarosan gyártani fogják Magyarországon. A professzor és munkatársai kutatóállomást építenekFelcsúton, míg Bicskén a turbinagyártáshoz fejlesztik a gyártókapacitást. Az új típusú szélerőmű sokkal hatékonyabb a jelenleg is használatban lévő vízszintes tengelyű, háromlapátos szélerőműnél, forradalmasíthatja a megújuló energiatermelés piacát. Bár Györgyi urat a világ valamennyi tájáról megkörnyékezték már, és nem kapott Európai Uniós támogatást a GVOP programból forráshiányra hivatkozva, mégis Magyarországon akarja tartani a szabadalmat, és itt indítja be a termelést. A téma fontosságát legjobban Dr. Lukács György professzor véleménye tükrözi, amely szerint a transzformátor feltalálása óta Magyarországon a villamos iparban ilyen nagy jelentőségű találmány nem született.

Névjegy

Dr. Györgyi Viktor a Budapesti Műszaki Főiskola gépgyártás technológiai szakán 1969-ben szerzett üzemmérnöki diplomát. 1976-ban villamosmérnöki diplomát, majd 1979-ben kiegészítő szakmérnöki diplomát kapott. Az állandó mágneses villamos gépekben történő alkalmazása c. összefoglaló tudományos eredményeinek elismeréseként a Műegyetem szenátusától „Doktor technikus” címet kapott. Legfontosabb kutatási területei közül csak néhány: kifejlesztette az emberi irányítás nélkül működő aknaszedő robotokat, továbbfejlesztette a helikopterek középfrekvenciás fedélzeti elektronikáját, kifejlesztette a frekvencia-vezérelt löveg stabilizátorok szabályozását. A repülőgépek szárnystabilitásának biztosítására tranzisztoros frekvenciaváltóról táplált mágneses motor tervezett. Kifejlesztette a teljesen új elveken működő szélerőművet, az ún. Györgyi-féle szélturbinát. A Corvinus Egyetemen, a Nemzetvédelmi Egyetemen és a Műegyetemen előadó tanár. 34 technikai találmányából 24 nemzetközi védelem alatt álló szabadalom született

50 milliárdos összberuházás

Az új típusú szélerőmű 10 méter magas prototípusát már megépítették Felcsúton egy 27 hektáros területen, amely hozza a várt mérési eredményeket. E mellé terveznek egy újabb, 33 méter magas erőművet. Itt fog felépülni a kutatóintézet is. A tervek szerint 100 kW-os, 1 MW-os és 10 MW-os turbinákat gyártanának, egy 100 kW-os kísérleti turbina már alkatrészekben le is van gyártva, egyelőre a hivatalok engedélyeztetési procedúrái zajlanak. A termelés beindításához a kezdeti beruházás költsége 10 milliárd forintra rúgna, míg ha teljes kapacitással beindulna a gyártás, annak költsége megközelítené az 50 milliárd forintot, ahol kezdetben közel 1000 főt tudnának munkához juttatni. Később a folyamatosan jelentkező külföldi igények miatt több tízezer főnyi munkaerőre is szükség lehet. A termelés során a turbinát, a generátort és az energiatárolás segédberendezéseit gyártanák – magyarázza a terveket Dr. Györgyi Viktor.

Lemaradtunk az alternatív energiatermelésben

A megújuló energiák közül a szélenergia hasznosítása a legígéretesebb. Az Európai Unió előírta tagországai számára, hogy több mint 10 % legyen a megújuló forrásokból termelt villamos energia részaránya. Magyarország engedélyt kapott ennél jóval kisebb részarányra, így viszont lemaradásunk hosszabb távon is megmarad. A magyar kötelezettség 2010-re kb. 1600 GW/év, ami kb. 180 MW 100 %-os termelőkapacitásnak felel meg. Ha mindezt szélerőművekkel szeretnénk elérni, akkor kb. 750 MW lenne a szükséges szélerőmű kapacitás, amitől jelenleg fényévekre vagyunk. A magyar energiarendszer ráadásul a szélenergiát kevésbé tudja befogadni, mert nincs olyan csúcserőművünk, amely szélcsendes időben nagy energiafelhasználási időszakokban bevethető lenne.

Forradalmi új magyar találmány

A háromlapátos, vízszintes tengelyű szélturbina hátrányai

Jelenleg vízszintes tengelyű háromlapátos forgó szélturbinákat alkalmaznak a nagyvilágban villamos áram termelésre. Azonban ezek számos hátránnyal rendelkeznek. A széllökések és a torony nagy súlya miatt „kihajolhatnak”; a műszaki kivitelezés nagyon drága és bonyolult; a szabályozóberendezés a torony tetején található, ezért szinte állandóan működik, így a karbantartás megnehezül, és a szerkezet hamarabb tönkremehet. A beruházási költség 2-4 ezer dollár között mozog kW-onként. Nagyon komoly alapozást igényel, erős acéltorony szükséges a 60-80 méter magasan lévő 40 méter átmérőjű forgórészt érő szélterhelés miatt. Ráadásul a szél irányába kell állítani, míg Magyarországon ún. táncoló szelek az uralkodóak, amelyek iránya akár percenként is változhat a lapátokhoz képest – sorolja Dr. Györgyi Viktor. Hozzáteszi még, hogy pl. egy 100 km/órás orkán meg is csavarhatja a háromlapátos erőművet. A működése korlátozott, hiszen indulási sebessége min. 10 km/h, a maximális szélsebesség, ami felett le kell állítani, kb. 90 km/óra. A nagyobb teljesítmény elérése miatt növelhetik a lapáthosszt, viszont hangrobbanás esetén baj lehet. Ráadásul a háromlapátos turbina csupán 2,5-2,7 MW teljesítményre képes jó hatásfokkal.

Dr. Györgyi Viktor kifejlesztette a függőleges tengelyű szélerőművet, ami az alternatív energiatermelés piacát forradalmasíthatja. A professzor a világszabadalmat nem viszi se Amerikába, se Kínába, itthon épít gyárat és kutatóintézetet. EU-s támogatást nem kapott eddig. A gyártás beindításához 50 milliárd forintra van szükség.

15 év kutatómunkája a találmány

Dr. Györgyi Viktor 1993-ban kezdte tanulmányozni behatóbban a szélturbinákat és a hozzákapcsolódó áramlástani elméletet. Korábban repülőgép-fejlesztéssel foglalkozott, ezért az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult áramlástanra összpontosított. A professzor a szél energetikai viszonyait vizsgálta közel 5 évig. A hagyományos szélerőművek energiatermelési hatékonysága korlátozott: a kis és a nagysebességű szeleknél nem termel energiát. Ezért egy olyan masszív turbina megvalósításán kezdett el gondolkodni, amely a teljes szélsebesség tartományban jó hatásfokkal működik. Ehhez járult még az a feladat, hogy optimalizáljon egy új típusú generátort is. A kutatás megkezdése óta közel 1500 oldalnyi szakmai anyagot gyűjtött össze. A világszabadalom leírásáig nagy jelentőségű matematikai munkát kellett folytatni, a rendszer elméleti működését egy hétváltozós, parciális differenciálegyenlet írja le, amely a turbinaméretezés alapjául szolgál.

Az új szélerőmű működési elve

Az új típusú szélerőmű függőleges turbinája valójában két fő részre oszlik: álló és forgó részre. A turbina külső álló részén helyezkednek el a nem mozgó ún. szélterelő görbületi elemek, amelyek a szerkezet belsejébe vezetik a szelet. Ezek számát optimalizálással lehet meghatározni adott teljesítményre. Belül pedig a forgórészt speciális turbinalapátok jellemzik, amelyeket forgásba hoz a levegő energiája. A forgórész közepén olyan technikai megoldást alkalmaznak, amellyel növelhető az átáramló levegő forgatónyomatékot létrehozó hatása. A szélturbina lényege tehát, hogy a szerkezetbe áramló szelet felgyorsítják a szélterelő elemek, megnövelik az impulzust, és ezért a forgó lapátok energiatermelése jó hatásfokú. Vagyis a szél csapdába kerül, ezért munkát kell végeznie. A szél ezt követően az üres tengelyrészen keresztül átáramlik a túloldalra, és elhagyja az erőművet. A szerkezet stabilitását a jó gépészeti konstrukció biztosítja. A turbina alatt helyezkedik el a generátortér, amelyben található a villamos energiát előállító generátor – ezt a turbina tengelye hajtja meg. Ugyanitt található az erőművet szabályzó elektronikai rendszer is.

A függőleges tengelyű szélerőmű előnyei

Az indulási szélsebesség csak 1 km/óra, és kevésbé széljárta területeken is gazdaságosan üzemeltethető. A beruházási költsége 1-2 ezer dollár/kW, tehát a fele a hagyományos háromlapátos erőmű költségeinek. Nem szükséges erős alapozás, mert a súlypontja sokkal alacsonyabban van, mint a vízszintes tengelyű turbinának. A szélterelő lapátok rögzítettek, nem kell változtatni a szögállásukat, így a konstrukció miatt mindig szélirányban állnak. Hatásfokuk kb. a kétszerese a jelenleg működő erőművekének. A karbantartási és üzemeltetési költségek 65-70 %-kal csökkenthetők az eddig alkalmazott technológiákhoz képest. Élettartamuk sokkal hosszabb, mint háromlapátos társaiké, a szükséges karbantartás pedig könnyen és gyorsan elvégezhető. A villamos hálózatra kapcsolás az eddigi rendszereknél lényegesen egyszerűbb, kb. 50 %-kal olcsóbb és megbízhatóbb. Magyarországon az uralkodó szelek kis sebességűek és változó irányúak, a szabadalom szerinti szélerőművek ezért is jobb hatásfokkal üzemeltethetőek. Az új magyar termék tehát versenyképes lehet az egész világon.

Aktuális

Mi mindenre jó egy viadukt?

Olvasson többet a témában! környezetvédelem, aktuális

2011. február 15. 07:13 | Írta: Schermann Sándor

Dél-Olaszországban új autópályát építenek, a régi hidakat azonban nem fölrobbantani akarják, hanem újrahasznosítják. A pályázatra benyújtott tervek között a pillérekre épített falu, szélerőmű-farm és zöld sétálóutca.

Őszinte leszek, és bevallom: mindig is híve voltam a műemlékek ilyen jellegű újrahasznosításának. Miért kellene hagyni, hogy egy épület üresen porosodjon, ahelyett, hogy valami érdekes és izgalmas új felhasználási lehetőséget találnánk? Ezért tartom remek ötletnek például a budapesti Millenáris Parkot. Nem csöndben várja az összeomlást, hanem felújítva, parkosítva kulturális központként feltámadt. Nagyban ugyanez mondható el a német Ruhr-vidékről. Bár a szénbányászat alkonya a területen visszavetette a munkahelyek számát és százával álltak elhagyatottan a hatalmas csarnokok, mára jelentős részük újra pezsgő élet színhelye. Kultúrközpontok, múzeumok, szállodák működnek az egykor ürességtől kongó falak között. Még a gáztornyok hasznosítására is találtak megoldást, egyikben például többszintes múzeumot találunk, tetején kilátóval, egy másikat pedig feltöltöttek vízzel, sőt még egy-két roncsot is elhelyeztek benne. Így ma a szövetségi köztársaság minden pontjáról oda járnak gyakorolni a mentőbúvárok. Mára ezek a helyek több embert alkalmaznak, mint bezárásuk előtt.

Vagyis egy létesítmény nyugdíjazása nem feltétlenül jelenti aranykora végét, sőt! Ám Dél-Olaszországban jogosan merült fel a kérdés, mit kezdjünk egy használaton kívüli völgyhíddal? Egy ilyen műépítmény lényegesen kevesebb újrahasznosítási lehetőséget kínál – gondolhatnánk. Éppen ezért tavaly tavasszal pályázatot írtak ki, hogy a Scilla és Bagnara közötti tíz kilométeres szakasz hídjait ne fölrobbantani kelljen. Hiszen új, biztonságosabb autópálya épül alagutakkal a látványos, negyven-ötven éves viaduktok helyett. Azonban a völgyhidak gyönyörű tájon vezetnek keresztül, egyik oldalon a hegyes-völgyes vidék, másik oldalon a tenger látványával, így vétek lenne megválni tőlük. A teljes eltakarítás és a környék rekonstrukciója mintegy 40 millió euróba kerülne.

Ezért pályázatot írtak ki, hogy az A3 autópálya „feleslegesé váló” műépítményeinek felhasználásával egy zöld területet alakítsanak ki, lehetőleg a fenti költségkeretnél gazdaságosabban. A Parco Solare Sud alapelképzelése, hogy az egyik útpálya megmaradna a kétirányú forgalom számára, a korábbi szervizutak és műszaki területek megnyitásával pedig a környező falvak közlekedését is javítani lehetne. A több mint félszáz pályamű közül a 15 fős zsűri által két kiemelt alkotást, valamint a három legjobb tervet mutatjuk most be.

CAS_DA

E kiemelt mű spanyol tervezői a megújuló energiaforrások bemutatóterévé változtatnák az autópályaszakaszt, a 35 milliós költségvetésükből turisztikai célpontot alakítanának ki. A számos parkoló érintésével a teljes szakaszon buszok szállítanák az érdeklődőket, akik megtekinthetnék, hogyan is néznek ki ezek a zöld megoldások.

e-techture

A két angol tervező projektje egyszerre műalkotás és szélerőmű-farm. A hidakra függőleges PVC-bevonatú membránokat aggatnának, ezek a torzió mértékében változó mértékben nyelik el, illetve verik vissza a nap sugarait, így különleges látvány nyújtanak. Ráadásul a kábelekre függőleges tengelyű, 30 kilowattos szélturbinákat szerelnének áramtermelésre.

Seeding Green Education (J-A)

Nem mindennapi megújuló energiaforrást választottak a kolumbiai tervezők, hiszen tervük középpontjában az oktatás áll. A „zöldségek” központi információs és felvilágosító központjának szánják a területet, ahol az emberek első kézből tapasztalhatják meg a különböző megújuló energiaforrások titkait, működését. Különösen szép megoldás a hidakról a völgybe ívelő lombtakaró, amely kicsit több mint egy évtized alatt teljesen zöldbe borítaná a viaduktokat, valóban a természetes környezetbe olvasztaná a betonmonstrumokat.

Solar Wind (coffice)

Kilátóteraszok sétálóutcájává alakítanák az olasz tervezők a régi A3 autópálya hídjait, ahol a látogatók az önellátó üvegházak terményeit közvetlenül is megvásárolhatnák. Az aszfaltot az Egyesült Államokban már használt megoldásra (solar roadways) cserélnék, ahol az úttest felületében egy fizikai hatásoknak igen ellenálló műanyagban napelemek rejtőznek. Ráadásul a pillérek között elhelyezett óriási szélerőművek évente 40 millió kilowattóra áramot termelnének, ami 15 ezer háztartás ellátására elegendő.

PR+OFF

A háromtagú francia csapat nyerte meg a 20 ezer eurós fődíjat, a környék 8-30 Celsius fokos klímáját és a vulkanikus terület adottságait kihasználó önellátó, függőleges falujával. Az oszlopok megerősítésével, kiegészítő tartószerkezetekre épülnének a szintek, amelyek különleges elegyét nyújtanák a gyönyörű látvány biztosította természetközeli életnek és a sűrűn lakott városokban tapasztalható szociális összetartozás élményének. A település külső (civilizásciós) segítség nélkül teremtené meg az élet alapvető feltételeit, sőt még a szennyvíz tisztítását is megoldaná tervük. A geotermikus erőmű áramot és hőt biztosít, a háztartási gázt szerves hulladékból állítanák elő és az esővizet is felhasználnák.

A fenti tervek és változatos ötletek láttán felmerül bennem a kérdés, hogy nálunk meg lehetne-e csinálni valami hasonlót. Mondjuk kezdjük kisebb léptékben: a biatorbágyi viadukt zöld újrahasznosítása szentségtörés lenne?