Munkácsy a vérgyilkosság.

Az eltitkolt kép: Munkácsy Mihály – Zsidó vérgyilkosság (1883)

Posted on 2013/03/05 by Híradmin

Megfestette a tiszaeszlári zsidó gyilkosságot Munkácsy Mihály?

Az Index publicistái egy eddig ismeretlen Munkácsy képre bukkantak, amelyen zsidó férfiak (állatok) kínoznak egy meztelen nőt. A liberális lap máris antiszemitizmussal vádolja Munkácsyt, bagatellizálva művészetét.

Az Index munkatársai nemrég hatalmas felfedezésre jutottak: kiderült, hogy Munkácsy Mihály, az ismert, politikailag korrektek által is elismert, magyar festő megfestette a tiszaeszlári zsidó gyilkosságot. A publicista máris revízió alá akarja vetni Munkácsyt, antiszemita agitátorként megbélyegezve:…

“Ha igazak egy rejtélyes műgyűjtő állításai, akkor át kell értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életművét. A monumentális vallási festményeiről, magyar történelmi tablóiról, vagy édesbús népi életképeiről ismert művész az Indexhez eljuttatott dokumentumok szerint ugyanis festett egy eddig nem ismert, felkavaró képet is. A festmény nem is burkoltan antiszemita kiáltvány, amely témájában és megjelenítési módjában a legalávalóbb babonákat és sötét eszméket idézi meg. Olyasmiket, amelyeknek egyébként reneszánsza volt Munkácsy fénykorában, nemcsak Magyarországon, de Európában is.”

Rögtön bagatelizállni is kezdi a művet: “A festmény üzenetének értelmezéséhez sem esztétikai, sem művészettörténeti, sem történelmi háttérismeret nem szükséges. Élveteg, vagy gonosz tekintetű zsidók feszítenek ki egy védtelen, ruhátlan lányt. Az áldozat hasán, kezein folyik a vér, egy szenvtelen zsidó edényt tart, vélhetően a vér összegyűjtéséhez, miközben a háttérben egymás fülébe suttognak a szertartás további résztvevői. Az alélt lány kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, az egyik szája véres, két öregember kigúvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a főzsidó késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája, ám egyetlen dolog mégis a rémisztő mezsgyében tartja a festményt: hogy látványosan jó képről van szó.”

A festmény kifejező, drámai, bravúrosan alkalmazza az akadémizmus minden stílusjegyét. Éppen azokat az erényeket mutatja fel, amelyek révén Munkácsy a hírnevét köszönheti. A hatást szintén egy Munkácsyra jellemző elem fokozza, a méret: a felzaklató jelenet négy méterszer két és fél méteren sokkolja a nézőt.

Kétségek és bizonyítékok

A Golgota vagy a Siralomház című képek áhítatos rajongóinak helyzetét nehezíti, hogy a képet olyan titkok övezik, mintha egy Dan Brown-regényben szerepelne. Az alkotáson nincs egyértelmű szignó, a vélhetően külföldön élő tulajdonos nem áll a nyilvánosság elé, a kép eredete bizonytalan, nyomát pedig az életműben sem találni.

A képpel két éve foglalkozó amerikai és magyar szakemberek azonban állítják, hogy a közvetett bizonyítékok egyértelművé teszik az alkotó kilétét.

Dr. Jeffrey Taylor művészettörténész és Végvári Zsófia, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetője így érvelnek: a stílusjegyek megfeleltethetők Munkácsy fő korszakának festményeiről ismerteknek. A műszeres vizsgálatok a festmény keletkezését 1882 és 1887 közé teszik, arra az időre, amelyben az Európát felkavaró és megosztó két antiszemita per zajlott: a tiszaeszlári vérvád (1882-1883), és kicsit később a franciaországi Dreyfus-per (1894-1906). Az 1914-es nemzetközi sajtóban nyoma van egy Munkácsynak tulajdonított, Vérvád (Crime rituel) című képnek, igaz, a festő özvegye tagadta a kép létezését.

Megszólaltatta volna a tulajdonost is az Index, aki azonban olyannyira védte inkognitóját, hogy még szakértőkkel is csak közvetítőkön keresztül tartja a kapcsolatot. Annyit tudtunk meg, hogy a közvetítő amerikai, a tulaj pedig vélhetően nem magyar származású. A képet 2012-ben egy londoni műtárgyszállító cég udvarán vizsgálhatták meg. A festményt rossz minőségű keretre feszítve találták, a vásznon a szakszerűtlen tárolás jeleivel. A Vérvád ennek ellenére olyan erős hatást tett rájuk, hogy mindketten állítják, eredeti Munkácsy került elő.

De nézzük meg sorban a bizonyítékokat, és a kétkedésre okot adó vélekedéseket.

A tiszaeszlári vérvád és a titkos festmény

A kutatók vaskos dokumentumokat állítottak össze a kép keletkezésének körülményeiről, ami meglepő lehet annak fényében, hogy az utókornak egyetlen direkt bizonyíték sem áll a rendelkezésére. Rengeteg olyan adat létezik ugyanakkor, amelyek alapján könnyen elképzelhető, hogy a kép alkotója lehet akár Munkácsy Mihály is.

A Vérvád témája, a zsidók által elkövetett bűnök a napi közbeszéd részét képezték abban az időben, amely Munkácsy fő korszakának számít. „A kép témája és a feltételezett keletkezési idő egybe esik a tiszaeszlári vérvád 1883-as dátumával. A korabeli világsajtó is tudósított a Tiszaeszláron történtekről, így feltehető, hogy Munkácsy a korabeli újságokból értesült a faluban történtekről. Munkácsyt mélyen érintették a társadalmi események, különös érzékenységgel reagált a társadalom bizonyos rétegeinek helyzetére.” – írta lapunk kérdésére a művel foglalkozó szakértő, Végvári Zsófia.

Felvetettük, hogy miként készülhetett el egy ilyen monumentális kép úgy, hogy a műnek és keletkezésének sincsenek nyomai a szakirodalomban és a leírásokban. Végvári elmondta, hogy a festékbe ragadva textilszálakat találtak, amelyből arra következtettek, a művész titokban dolgozott a felkavarónak számító témán, a készülő festményt pedig munka után letakarhatta.

Pilátus és a zsidók

Végvári Zsófia esztétikai, stilisztikai alapon is megfeleltetéseket talált a kor Munkácsy-képei és a Vérvád közt. „Munkácsy az 1880-as évek közepén – amikorra a festmény keletkezési ideje tehető stíluskritikai alapon – már túl volt a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című kompozíción.

A festmény kimondhatatlan sikert hozott Munkácsynak, festménye elé zarándokolt Európa, és pár évvel később az Amerikai Egyesült Államok. Festői stílusa ekkorra kiforrott, alakjai kifejező ereje és a festményeinek kompozíciója rembrandti párhuzamokat ér el. A Vérvád című festmény figurái ismerősek a Krisztus Pilátus előtt című festményről. Kompozíciója tökéletesen szerkesztett, a horizontális elrendezés balladaszerűen meséli el az eseményeket. A Krisztus-kép alakjai új történetben élednek újjá, az öreg és a fiatal zsidó arca vagy a tömegben szereplő alakok jól illettek a Vérvád témájának megjelenítéséhez.”

Végvári az adott képen konkrét párhuzamokat is húz a Krisztus Pilátus előtt című kép és a Vérvád egyes szereplői közt. Ezzel magyarázza azt is, hogy nem kerültek elő a Vérvádat megelőlegező vázlatok. A szakértő úgy véli, ezek elkészültek a korábbi nagy képekhez, és az alakokat innen már csak át kellett emelni.

Bár a színpadias kompozíció, a drámai fények és beállítások valóban döbbenetes hasonlóságot mutatnak Munkácsyval, Molnos Péter művészettörténész szerint ezek olyan jegyek, amelyek inkább az akadémista stílusra jellemzőek, nem csak Munkácsyra. „Klasszikus historizáló kompozícióval van dolgunk” – mondta. Molnos szerint a képet láthatóan tanult, jó technikai tudással rendelkező festő készítette. A stílusjegyekre térve úgy folytatta: „A kezek kialakításánál felfedezhetők olyan megoldások, amelyek analógok Munkácsyval. Valószínűbb azonban, hogy akkoriban ez volt a divat. Ez a fajta kvázi hiperrealista megközelítés, a megfestés blikkfangjaival összességében nem jellemző Munkácsyra.” Molnos meglátása szerint nem is Zichy Mihály-képről van szó.

Megkérdőjelezi a magyar szálat a képen kibomló történet is, amelyen nem a tiszaeszlári eset jellemző motívumai tűnnek fel. Míg a vérvádnál az áldozat, akinek haláláért a zsidók voltak felelősek, 14 éves volt, a festmény nőalakja érett nő. Gömbölyű hasa miatt a főszereplő talán várandós is. A vérvád esetében nem kerültek elő olyan motívumok, amelyek a képen hangsúlyosak: a kézbe szúrt szögek inkább Jézus megfeszítését idézik.

Horgony és M

A képet tudományos vizsgálatoknak is alávetették. Végvári elmondta, hogy a kutatók szerencséjére ebben az időben intenzíven fejlődtek a kémiai kutatások, és ennek eredményeképpen néhány évenként jelentek meg új festékek. Az összetevők beazonosításával könnyen megmondható, hogy melyik évben készült az adott festmény. Festékanalízisük szerint a kép 1882 és 1887 közt készült.

A kép infravörös vizsgálatánál felfedeztek egy M betűt a vászon jobb alsó sarkában, amely a sötétedő festékek és a felület szennyeződése miatt halványodott el. A szignó mellett egy horgonyformát is találtak, amelyet a cár jelképeként magyaráztak.

A titokzatos tulajdonos

A történet összességében meggyőző, de a kritikusan közelítve hozzá az is nyilvánvaló: nehezen eldönthető, hogy a bizonyítékok támasztják alá a Munkácsy-teóriát, vagy a tények gravitálnak a nagy vonzóerővel bíró névhez. Annyit le kell szögezni, hogy a legjobb műbírálat is csak valószínűsít: tévedések a nagy múzeumoknál, elismert szakértőknél és jól dokumentált életműveknél is előfordulnak.

A nyomozásban segítene, ha végigkövethetnénk a festmény útját, ennek azonban akadálya, hogy a tulajdonos nem kíván előlépni a homályból. A szakértők annyit mondtak el, hogy a célja egyértelműen a kép értékesítése. Vélekedésük szerint nem magyar, vagy magyar származású emberről van szó, mivel olyan alapvető információkat is kért tőlük, amivel egy magyar rendelkezne.

Jól értesültségre vall ugyanakkor, hogy a titokzatos tulaj éppen akkor döntött az eladásról, amikor Magyarországon a parlamenttől a közbeszédig ismét előkerült az antiszemitizmus. Ilyen körülmények közt pedig talán már nem habozna egy, a témával szimpatizáló, tőkeerős vásárlójelölt. Bár az ár akár 3-400 millió forint is lehet, a vonzerő jelentős, hiszen olyan antiszemitizmussal vádolt képről van szó, amit feltehetően az egyik legnagyobbra tartott magyar festő készített. A kedves érdeklődők informálása végett annyit hozzá kell tennünk: a kép jelentős restaurálásra szorul.

(Index nyomán Szent Korona Rádió)

(Beküldte: Kovács Edit)

Nemzeti InternetFigyelő

A VILÁGHÍRŰ TISZAESZLÁRI GYILKOSSÁG ÉS BŰNPER

1882-1883
Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c. művéből
Más eseteket mellőzve lássuk most a damaszkuszi vérgyilkossági bűnpernek méltó párját, a 32 évvel ezelőtt lefolyt s világhírűvé vált tiszaeszlárit, amelynek tárgyát egy 14 éves szegény református parasztleánynak, Solymossy Eszternek meggyilkolása képezte.
Idősebb olvasóink velünk együtt még visszaemlékeznek arra a lázas izgalomra, forrongásra és nagyfokú ingerültségre, amely a vizsgálat és per folyama alatt, nemcsak Tiszaeszlár vidékén, hanem az egész országban uralkodott s arra az élénk érdeklődésre, amellyel egész Európa kísérte az ügynek fejleményeit.

Lásd egyrészt: ONODY G. .. Tisza-Eszlár a múltban és jelenben ". Budapest. 1883. 209-264 old. - és ennek javított s bővített német fordítását: .. "Tisza-Eszlár in der Verganganheit und Gegenwart". Autorisierte Übersetzung aus dem Ungarischen von Georg von MARCZIÁNYI. Budapest, 1883. 156-215. old. - ISTÓCZY Gy. " 12 Röpirat". Budapest. 1883. III. évf XI. füzet 1-15. old. - ZIMÁNDY I. "Hiteles zsidókáté. Ébresztő hangok. V. könyve". Budapest, 1884., ahol a 419-453. old. az első bírósági itélet. 453-480. old. pedig özv. Solymossy Jánosné ügyvédjének, Szalay Károlynak a törvényszékhez benyújtott, de eredménytelen föllebbezése olvasható. -" Historisch-politische Blätter für das katholische Deutschland", München, 1883. évf. 11. köt 369-381. old. ("Die Bedeutung des Prozesses von Tisza-Eszlár "). - "La Civilta Cattolica". Firenze 1883. évf. vol. IV. 217. s köv. 353. s köv. 484. s köv. 609. s köv. 730. s köv. old. - H DESPORTES " Le mystére du sang che: les Juifs de tous les temps ", Paris 1890. 212-243. old.-B, FREIMUT " Die jüdischen Blutmorde stb." Id. in. 51-53. old. - Alb. MONNIOT "Le crime rituel chet les Jiufs", Paris. 1914. 269-277. old. - másrészt: M. KAISERLING ..Die Blutbeschuldigung von Tisza-Eszlár", Budapest, 1882. - P. NATHAN "Der Procesz von Tisza-Eszlar". Berlin 1892. - Fr. FRANK "Der Ritualmord vor den Gerichtshofen der Wahrheit und der Gerechtigkeit". Zweite Auflage. Regensburg 1901. 246-252. old.

Az ifjabb nemzedék azonban aligha hallott e botrányba fúlt perről, amelyet bátran nevezhetünk Magyarország egyik legnagyobbszabású botrányperének a XIX. században, mert jóllehet minden a vádlottak bűnösségére vallott, mégis valamennyit fölmentették.
Feltűnő, sőt meglepő, hogy a hiperkriticizmusával minden boncolgató s a zsidó vérgyilkosságokat elvből tagadó Strack milyen könnyedén siklik át a legújabb kor e legevidensebb vérgyilkosságán. "Das Blut stb." id. m. 151. oldalán ugyanis teljesen mellőz minden kritikai észrevételt; óvatosan kitér minden elől s a legszárazabban csak regisztrálja a tiszaeszlári esetet. Három szerzőre való rövidke utalással mindössze ennyit mond róla:
"1882. Esther Solymosi. Vgl. einerseits Onody, Desportes 212-243.; andereseits: P. Nathan. Der Procesz von Tiszaesslár, Berlin) 1892. (416)". Pedig ennél az esetnél is föl tétlenül azt várja olvasóitól, hogy teljesen kizártnak tartsák a vérgyilkosság fennforgását. Kétségkívül a legkényelmesebb eljárások egyike!
E bűntény és bűnper főbb részleteit a tanúkihallgatások, bizonyítékok s vallomások alapján a következőkben ismertetjük.
Tiszaeszláron, a túlnyomólag reformátusok lakta Szabolcs megye e kis községében 1882. április 1-jén, szombati napon, három nappal a zsidó húsvét ünnepe előtt, déli 1 óra körül végzett áldozatával a babonás fanatizmus. Az időpont tehát a legjobban volt megválasztva. Köztudomású ugyanis, hogy ilyenkor a falvak üresek, elhagyatottak, mintegy kihaltak, mert a falu népének legnagyobb része mezei munkán, messze künn el van foglalva.
E napon a tiszaeszlári Újfaluban lakó Huri Andrásné a nála szolgálatban álló 14 éves Solymossy Esztert elküldte a község másik részét képező Ófaluba, a keresztény Kohlmayer József boltjába festékért és koromért, a lakóháznak a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából leendő kifestésére. Eszter, miután még két szomszédasszonytól is megbízást kapott ugyanama kereskedésben egyes bolti cikkek bevásárlására, hazulról elment s délelőtt 11 óra tájban megérkezett az Ófaluba, hol a bolt felé haladtában találkozott nővérével, Zsófival, aki éppen akkor gazdájával, Rosenberg Hermannal bort vitt Taub Emmanuel móhel (körülmetélő) lakására s akinek kérdésére akkor csak annyit mondott, hogy a boltba megy. De találkozott ez útjában még Jakab Jánossal, Szabó Juliannával és Tanyi Gáborral is.
Miután Kohlmayer kereskedésében vörös és kék festéket vásárolt, néhány percnyi időzés után eltávozott. Útközben Rozenberg Hermann lakása előtt haladván el, a ház kapujában nővérével, Zsófival megint találkozott, beszédbe ereszkedett, majd annak kijelentésével, hogy sietnie kell, mert otthon várni fogják a festéket, nővérétől elvált és sebes léptekkel folytatta útját hazafelé. Nővére az Ófalu végén levő Pap József-féle malmon túl követte tekintetével. Ugyanezen malom mellett elhaladni látta öreg Tanyi Gábor, majd Hajdú József, kissé tovább Tapasztó Miklós, ismét tovább Kaposi József. Tapasztó Miklós azt is látta, midőn a leány a zsinagóga előtti téren elvonuló töltésen vissza áthaladt, midőn az idő már déli 12 órához közelgetett.
A zsinagóga a felügyelő lakásával együtt az Ófalu és Újfalu közötti téres helyen fekszik, előtte a töltésről leforduló ösvény vezet el. Solymossy Esztert ezen az ösvényen, a zsinagóga közelében déltájban látták utoljára, azóta nyoma veszett.
Minthogy Eszter délutáni 2 óráig sem tért haza, Huri Andrásné jó cselédjének felkeresésére indult az Ófaluba. Itt Solymossy Zsófiától azt az értesítést nyerte, hogy Eszter volt a boltban és még déli 12 óra előtt hazafelé indult. Ezért Huri Andrásné visszatért lakására azon gondolatban, hogy Esztert talán már otthon fogja találni. Azonban a cselédet most sem találta otthon. Azért értesítette erről cselédje anyját, özvegy Solymossy Jánosnét, hogy nem tudja a leány késedelmezésének okát elképzelni.
Eszter anyja hallván leánya eltűnését, aggódva szintén keresésére indult, de bár az egész falut bejárta, nem akadt leánya nyomára.
Midőn leánya eredménytelen keresése után estefelé özv. Solymossy Gáborné társaságában sírva hazatért azon az ösvényen, amelyen Eszter utoljára haladt, a zsidó Scharf József zsinagógafelügyelő nejével, Müller Lénivel a zsinagóga közvetlen közelében levő lakásukról kijött eléje az útra és kétségbeesése felől tudakozódott. Midőn a kesergő asszony elmondotta, hogy leánykáját keresi, akit idáig láttak jönni, Scharf azzal vigasztalta:
"Sose búsuljon, megkerül az élve vagy halva: Nánáson is történt ily eltűnés, a zsidókra fogták, hogy megölték s később a leányt egy nádasban halva megtalálták".
Scharfék úgy látszik, már várták ezen ügyetlenül kieszelt fogással a leányát kereső anyát, akinek aggodalmát s kínos sejtelmét Scharf kihívó és szívtelen cinizmusa borzasztó gyanúvá fokozta. S mivel a következő napon egyesek emlegették, hogy leányát a zsidók emésztették el, amely hír április 3-án már az egész falut bejárta, özv. Solymossyné április 4-én elment Vencsellőre a járási szolgabíróhoz, akinek leánya eltűnését bejelentve, gyanújának kifejezése mellett kérte, hogy a zsinagógát vizsgálja meg.
A szolgabíró azonban ez alkalommal a gyanút hihetetlennek találván, Solymossy Eszternek csupán országos köröztetése iránt intézkedett.
Midőn később Scharf József zsinagógafelügyelő hat éves fia, Samu a zsinagóga melletti libalegelőn játék közben keresztény gyermekpajtásai előtt kora naivságával kikottyantotta, hogyan gyilkolták meg a sakter bácsik a keresztény leányt s idősebb testvérére, a 16 éves Móricra hivatkozott, hogy az a gyilkosságot a kulcslyukon nézte s ő is tőle hallotta, ez elbeszélés a faluban elterjedvén s nagy izgatottságot keltvén, özv. Solymossy Jánosnéban a gyanú újabb megerősítést nyert, amiért május 4-én ismét fölkereste a szolgabírót, előadván, hogy a zsidók elleni gyanúját most már egyes községi lakosok vallomásai is támogatják.
A járási szolgabíró csak ezután intézkedett - tehát az eltűnés után csak hetek múlva -, hogy Eszter eltűnése ügyében a rendőri nyomozás megindíttassék. Tulajdonképpen ez képezte a vizsgálat első kiindulási pontját.
Tiszaeszlár községének elöljárósága tehát végre május 6-án kihallgatott több tanút, kik előadták, amit az eltűnt Eszternek a zsinagógában történt meggyilkolására vonatkozólag hallottak.
Eközben a különös eltűnési eset az egész vidéket befutotta. Az eszlári zsidóság élve a gyanúperrel, jónak látta felülkerekedni: Solymossynét s a hírt terjesztő keresztény lakosokat vizsgálattal s rágalmazási perrel fenyegette. Ez azonban csak fenyegetés maradt; tanácsosnak látták a zsidók sem vizsgálatot, sem rágalmazási pert nem indítani. Tény azonban, hogy ha a faluba idegenek, többek közt egy ízben terepfelvevő katonatisztek jöttek, azonnal összerezzentek, sugdostak, ijedten-sápadtan a községházához futottak, ahol élénk kíváncsisággal tudakozódtak az idegen urak érkezésének okai felől. E gyanús viselkedésüket községbeliek látván, a zsidók bűnössége felőli hitükben megerősbültek, s lépéseiket mindinkább szemmel tartották. Az előnyomozás eredménye alapján végre elrendelték a törvényszéki vizsgálatot. A nyomozások foganatosításával a komoly és jellemszilárd Bary József, törvényszéki jegyző, mint vizsgálóbíró lett megbízva. És valamint ő, úgy általában az egész nyíregyházi törvényszék, különösen annak derék elnöke, az ércjellemű és kitűnő jogász, Kornis Ferenc az egész per folyama alatt elfogulatlan, pártatlan és igazságos viseletüknek adták jeleit, dacára a zsidók cselszövényeinek s névtelen levelekben küldött fenyegetéseinek. Ezt a dicséretet, fájdalom, a nyíregyházi törvényszéken kívül álló felsőbb körökről s más magas állású hivatalos urakról nem lehet elmondani.
A vizsgálat folyamán a zsinagógafelügyelő 16 éves fia, Scharf Móric, a koronatanú kezdetben vonakodott beismerni öccse által a libalegelőn elbeszéltek valóságát. De nemsokára mégis részletes vallomást tett. Minthogy a tiszaeszlári községháznál (börtön hiányában) a tanácsszobát és fáskamrát a befogott gyanús zsidók elszállásolására vették igénybe, Móricot a járás derék csendbiztosa, ifj. Récsky András lakására, a szomszédos Nagyfaluba szállították éjjeli szállásra, ahová elment a törvényszéki bírósági írnok is.
Móric itt már az első éjjelen anélkül, hogy ellene a csendbiztos vagy bárki más is fenyegetést vagy más meg nem engedett eszközt csak legkevésbé is alkalmazott volna, csakis lelkiismereti furdalásaitól ösztönöztetve önként ajánlkozott, hogy vallani akar. Récsky András erről azonnal értesítette a vizsgálóbírót, Bary Józsefet, aki nyomban meg is jelent. Móric vallomásaiban, amelyeket 1882. május 20-ának éjjelén és május 21-én a csendbiztos házában megjelent bíróság előtt, továbbá folytatólagosan május 22-én a tiszaeszlári községházán, május 23-án, május 26-án és május 27-én a nyíregyházi törvényszék előtt tett, határozottan és körülményesen a következő főbb dolgokat beszélte el.
Előadja, hogy 1882. április 1-jén, amikor több más községbeli zsidó és idegen sakter is időzött Tiszaeszláron, az isteni tisztelet végeztével, délelőtt 11 óra tájban a zsidóság kijövén a zsinagógából, ő be akarta zárni annak ajtaját, Schwarz Salamon tiszaeszlári sakter, Buxbaum Ábrahám ibrányi tanító, Braun Lipót udvardi sakter, valamint Wollner Hermann a koldus zsidó, akik nyugtalan tanácskozásba voltak elmélyedve, a zsinagóga előtt megállapodva, arra szólították föl, hogy hagyja nyitva a zsinagóga ajtaját, mert még imádkozni akarnak. Ő tehát anélkül, hogy a zsinagógát bezárta volna, bement szüleinek lakására.
Kis idő múlva atyja, Scharf József, aki az ablakon kinézett, kiküldte, hogy hívja be azt a magyar leányt, Solymossy Esztert, aki éppen Ófalu felől jön, hogy az vegye le az asztalról a rajta maradt szombati gyertyatartókat, amelyeken törvényük szerint ma nem szabad nekik maguknak onnan eltávolítani. Móric atyjának e meghagyására elébe ment az általa jól ismert Eszternek s behívta lakásukba. Eszter e kis szolgálat megtételére be is lépett, levette a gyertyatartókat az asztalról és székre állva a szekrény tetejére rakta, s azután néhány pillanatig társalgott Scharf József feleségével.
Eközben bejött Wollner Hermann, aki Schwarz Salamonnal és ennek két társával a zsinagógában visszamaradt és aki a zsinagóga előpitvarából kifelé nézett akkor, midőn Móric Esztert lakásukra behívta. Wollner, az idegen koldus zsidó azt mondta Eszternek, menjen be vele a zsinagógába, onnan valamit kihozni. Eszter némi vonakodás után bement, Wollner kezén fogva bevezette.
Móric kis idő múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga előpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt tartott alája, amelyben a leány kiömlő vérét felfogta és azután ezekből egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéből az előpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedő, Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár, tiszaeszlári bérlő és Junger Adolf, tiszaeszlári földbirtokos, akik a hullát körülállották.
Móric ezek láttára megrémülve bement szülei lakására, ott a történteket szüleinek elbeszélte: mire anyja azt mondotta, hogy hallgasson s megtiltotta, hogy erről senkinek se szóljon.
Körülbelül egy óra elteltével Wollner Hermann bejött a lakásukra és felszólította őt, hogy most már zárja be a zsinagóga ajtaját. Erre bement a zsinagóga előpitvarába, ahol azonban már sem a leány holttestét nem találta, sem vérnyomokat nem látott. Minden el volt már tüntetve. A kulcsot a pitvar ablakában találván, a zsinagóga ajtaját bezárta és ugyanakkor látta, hogy Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf hazafelé távoztak.
Megjegyzendő, hogy Móricot tanítója - aki zsidó létére nehezen hazudott javára - igazmondónak jellemzi, aki képzelő tehetséggel nem bír, mesét mondani képtelen.
Scharf Móricnak terhelő előadását támogatta özv. Lengyel Istvánné, aki azt vallotta, hogy 1882. április 1-jén kora délután, 12 óra elmúltával, a háza tőszomszédságában levő zsinagóga irányából háromszori kiáltást hallott: továbbá özv. Fekete Jánosné ama vallomása, hogy 1882. április 1-jén délelőtt a zsidó templom felől sírást hallott, valamint Adamovics Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, hogy ugyanaz napon déli 12 óra felé a zsinagóga mellett haladván el, onnan megmagyarázhatatlan sírást hallottak s látták, hogy a zsinagóga ajtaja előtt két oldalt egy-egy zsidó állott az út felé nézegetve.
De támogatják Móric vallomásának erejét azon jelenségek is, hogy ama éjjel a zsinagógában szokatlan gyülekezést tartottak, csoportosultak s fel-alá kóboroltak a zsidók az utcákon, a zsinagóga körül s Groszberg Leó házánál, aki kezeit tördelve jajgatott: "Istenem, mit cselekedtünk", majd ásó, kapa után kiáltoztak.
A vádlott zsidók, miként azt más hasonló eseteknél is rendesen tapasztaltuk, tagadták ugyan, mivel azonban nem voltak képesek igazolni, hogy a terhükre rótt bűncselekmény ideje alatt a zsinagógában nem voltak, a vizsgálat terhelő adatai alapján a vád jogos alapon nyugvónak találtatott, amiért is Taub Emmanuel móhellel (körülmetélő) együtt, mint akiről kiderült, hogy ugyanazon időben szintén a zsinagógában kellett lennie, Solymossy Eszter meggyilkolása s illetőleg a gyilkosságban való részesség miatt vád alá helyeztettek.
Schwarz Salamon, aki Móric vallomása szerint Eszter nyakát átmetszette, a törvényszéki elnök előtt ezeket vallotta: Eszter ama napon elmenvén a zsinagóga mellett, kigúnyolta őt, amiért csapást mért a leány fejére, aki erre holtan összerogyott. Estig elrejtette, aztán a Tiszába dobta a holttestet. A nyilvános végtárgyalás alkalmával Schwarz visszavonta ezt a vallomást.
Noha a bűntény csaknem lesújtóan nyilvánvaló volt is, mégis valahányszor már-már befejezettnek gondolta az ember a vizsgálatot, a zsidók cselszövényeikkel újból összebonyolították s addig elnyújtották a pert, míg csak olyan megoldást nem nyert, amely teljesen megfelelt kívánságuknak. Üzelmeikkel fölforgatták s fenyegetéseikkel meg akarták félemlíteni nemcsak a bíróságot, hanem egész Magyarországot. Egész kötetre rúgna mindannak leírása, amit a vádlottak megmentése érdekében cselszövényeikkel, pénzükkel, hamis tanúkkal és sajtójukkal elkövettek. Itt néhány pontba összefoglalva csak a főbbeket említjük.

1. Már az első vizsgálóbíró, Bóth Menyhért a vádlottakra súlyosan terhelő tényeket állapított meg. Bóth azonban pénzzavarokkal küzdött, nyakig adós volt. Fő hitelezői zsidók voltak és ezek alkudoztak vele s szorították, hogy a zsidók javára működjék. Mivel hirtelen kifizette adósságait s a vesztegetés kiderült, fegyelmi vizsgálatot kellett ellene indítani: ő azonban nem várta meg ennek kimenetelét, hanem öngyilkossá lett.
2. Utódját, a jellemszilárd Bary József vizsgálóbírót nem tudták a zsidók megvesztegetni s azért mindenképpen azon voltak, hogy gyanúsítsák, rágalmazzák. Bary azonban megingathatatlanul becsületesen s pártatlan igazságossággal tovább teljesítette kötelességét, habár munkáját a perben szereplő ügyészek is megnehezítették. Ez utóbbiak közül az első agyonlőtte magát, mert ama gyanú terhelte, hogy a zsidók megvesztegették; a másik kettő ellen fegyelmi vizsgálatot kellett indítani, mert tanúkat fogadtak föl Bary vizsgálóbíró ellen. Barcza rendőrbiztos Szeiffert Ede főügyészi helyettes titkos megbízatásából utazgatott, mindenütt kémkedve Bary ellen, anyagot gyűjtögetve a terheld tanúk ellen és a vádlottakat mentő tanúkat keresgélve.
3. Mint közvádló nem a rendes nyíregyházi ügyész szerepelt, hanem Szeiffert Ede, egy erdélyi szász, akit a főügyész erre külön megbízott. Szeiffert pedig teljes erővel nekifeküdt a vádlottak tisztázásának, kényszerítve őket, vallják be, hogy beismeréseik kínzás által lettek kicsikarva, amit azonban nem lehetett kimutatni. Szeiffert tehát ahelyett, hogy ügyészi hivatalából kifolyólag megindokolta volna a vádat és a vádlottak ellen járt volna el, valóságos védőbeszédet mondott. Igazolni, mentegetni iparkodott a vádlottakat és vádat emelt ezeknek állítólagos üldözői, nevezetesen Bary(!) vizsgálóbíró ellen. Még a törvényszéket is élesen megrótta. A királyi főügyészi helyettes magatartása és eljárása nemcsak megdöbbentést keltett, hanem olyan botrányos volt, hogy interpelláció tárgyát képezte a képviselőházban, sőt a nyíregyházi törvényszék tizenkét keresztény ügyvéde memorandumot intézett az igazságügyi miniszterhez, dr. Pauler Tivadarhoz, amelyben a többi között azt mondja, hogy "a közvádló álarca alatt egy védő szerepel, aki azon van, hogy összezavarja és elnyomja az igazságot" és követelik e szánalmas embernek eltávolítását. Mindez azonban mit sem használt az egész elzsidósodott sajtó által támogatott hűtlen tisztviselővel szemben.
4. A zsidók szennylapokban, névtelen levelekben és nyomtatványokban meghurcolták a vizsgálóbírót, törvényszéki elnököt; tisztességes múltú és feddhetetlen jellemű egyéneket s megrágalmaztak mindenkit, aki csak bűnpalástolásokra nem volt megnyerhető. Különösen jellemző rájuk nézve az is, hogy midőn Bary vizsgálóbíró ravasz fogásukat ignorálta, meginterpelláltatták az igazságügyi minisztert, hogy miért nem indíttat a megtámadott bírói reputáció érdekében sajtópert a vizsgálóbíróval.
5. A vádlottak ügyének védelmére a zsidók fölfogadtak ötöt az ország legfurfangosabb ügyvédei közül. Ezek az ügyvédek hihetetlen arroganciával léptek föl és a panaszok és tiltakozások egész árját zúdították a nyíregyházi törvényszék becsületes elnökére, Kornis Ferencre. Minden tanúról, aki kedvezőtlenül vallott a vádlottakra nézve, kijelentették e védők, hogy be van tanítva, sőt nem átallottak egy "tanúkat betanító bandáról" is beszélni. Ez a szinte mesés vakmerőség könnyen megérthető, ha szem előtt tartjuk a zsidóság óriási elhatalmasodását hazánkban és hogy Tisza Kálmán miniszterelnök különös buzgalommal fogta a zsidók pártját, sőt a per folyamán többrendbeli túlkapást engedett meg magának az igazságügyi miniszter reszortjába.
6. A meggyilkolt Solymossy Eszter anyját a zsidók egyrészt úton-útfélen büntetlenül szidalmazták, másrészt elhalmozták mindenféle megvesztegető ajánlatokkal; de az anyai szívet nem sikerült megvásárolniuk. Így például Lichtmann József (Jaszli úr) arra akarta őt rávenni, hogy egy leányt fogadjon el Eszter helyett, amiért azonnal 1000 forintot felvehetne a zsidóktól. Ezen vesztegető kísérletért Lichtmann a bíróságtól kérdőre vonatván, mindent tagadott, annyit azonban mégis beismert, hogy "nem 1000, hanem csak 300 forintról beszélt Solymossynénak, amelyet azért kapna, ha sikerülne Esztert előkeríteni". Ez épp olyan ravasz, mint lelketlen szándékból egyúttal a bűntudat is kikandikál: a szülőt leánya keresésére ösztönözni akkor, midőn minden jel és bizonyíték is arra vall, hogy a leány nincs már az élők között.
7. Scharf Móricról, aki őszintén, öntudatosan és határozottan vallott be mindent, amit látott és szívósan ragaszkodott igaz vallomásához, azt a hírt terjesztették, hogy őrült volt; és megkísérlettek vele érintkezni a börtönbe csempészett zsidó iratú papírok útján. - Móric magatartása, a fiúnak atyja iránt való fellépése mindenesetre elszomorító jellegű, mert hiába: az apa csak apa marad bármilyen körülmények között. De azért a fiú mégsem nyilvánítható őrültnek. Amikor oly határozottan vall egy épelméjű fiú az apa ellen, ott azt kell következtetni, hogy olyasminek, olyan rémtettnek kellett történnie, ami az apát is megutáltatta a fiúval. Különben figyelemre méltó körülmény, hogy Bary vizsgálóbíró egy ízben meg akarván győződni, nem hazudott-e mégis ez a fiú, Nyíregyházán maga elé rendelte s azt mondta neki: "Móric, nem mondtál igazat; Eszter él, itt van a másik szobában". Mire Móric azt válaszolta: "De hiszen kérem alássan, akinek egyszer a nyakát elvágják, az többé fel nem támad s nem lehet itt".
8. Megpróbálták a vizsgálóbírótól a periratokat ellopni, betörés útján behatolván a vizsgálóbíró házába.
9. A védelem javára alattomos módon kicserélték a zsinagóga ajtajának zárát, illetőleg megváltoztatták a kulcslyukat, hogy így bebizonyíthassák, hogy Móric kívülről semmit sem láthatott.
10. Cinikus vakmerőséggel a bűnperben való bíráskodást illetékes fóruma, a nyíregyházi királyi törvényszék kezéből ki akarták ragadni, mint amelynek megvesztegethetetlen pártatlanságán terveik és céljaik kudarcot vallottak és egy ínyük szerinti törvényszéket akartak delegáltatni. Midőn pedig az igazságügyi miniszter önérzetes válaszával törekvéseiket visszaverte, szennylapjaikkal megtámadták magát az igazságügyi minisztert, kétségbe vonva igazságérzetét, jogtudományát, a minisztériumában működő erők képzettségét, tisztességét s antiszemitizmust fogva reá.
11. Kitűztek 5000 forint jutalomdíjat Solymossy Eszter megtalálására és az élő és holt ál-Solymossy Eszternek egész seregét vonultatták föl, amely csalás a bűn elpalástolása s a törvényszék félrevezetése céljából történt.

Majd a szomszédos Nagyfaluban, majd a Somogy megyei Bogláron, utóbb a szatmármegyei N.-Tarnán, Kassán, Máramarosban s másutt híresztelték, hogy Eszter ott van és él. Persze mindez hazugságnak, merő ámításnak bizonyult.
A holt ál-Solymossy Esztereknél minden törekvésük odairányult, hogy egy minden seb nélküli hullát előteremtsenek, amelyet elismertetve Eszter hullájának, elhitessék, hogy a kis leány öngyilkossá lett... Eszter, az egészséges, életvidám, ártatlan s romlatlan leányka öngyilkos! E hullacsempészetek folytán keletkezett újabb és újabb vizsgálatokkal olyan zűrzavart és bonyodalmat csináltak, amelyben a megzavart és megtévedt tisztánlátás megfeneklett.
A főkísérlet egy nyilvános házból való személynek hullájával történt, amelyet a máramarosi kórházból elloptak s Tiszaeszlárral átellenben a Tiszába dobtak, ahonnan aztán másnap, június 18-án Tiszadada alatt a Csonkafüzesben "merő véletlenből" kihalásztak. A vízbedobás előtt pedig e hullát felöltöztették Eszter ruháiba (ami szintén azt bizonyítja, hogy azok a zsidók kezei között voltak), sőt bal karjára kötötték még a bevásárlásnál használt s kék festéket tartalmazó kendőt is, mintha bizony Solymossy Eszter, ha csakugyan öngyilkossági szándékból a Tisza hullámai közé vetette volna magát, képes lett volna önmagának a festékes kendőt két vagy több görccsel erősen bal karjára kötni.
A zsidók ezzel is felsültek, mert az álhulla annyira különbözött Esztertől, hogy sem Eszter anyja, sem nővére, sem fivére, sem legközelebbi rokonai és ismerősei nem ismertek rá a holttestben Eszterre, pedig egytől-egyig külön vezették a megszemléléshez, nehogy összebeszélés történjék. Eszter még csak 14 éves, fejletlen, parasztmunkák között nevelt és ártatlan leány volt, míg ellenben a talált hulla, eltekintve attól, hogy Eszternél jóval magasabb volt, teljesen kifejlett, 18-24 év közötti s éppen nem "ártatlan" nőé volt. A kezek és lábak úriasan kicsinyek, a körmök gondosan ápoltak voltak, a lábujjakon tyúkszemeket lehetett látni, amely körülmény mindenkor cipőviselésről tanúskodik; márpedig Solymossy Eszter a tiszaeszlári parasztleányok szokása szerint mezítláb járt. Továbbá az álhullán a derék vállfűző (Mieder) viselésről tanúskodott, ami a parasztnőknél nincsen szokásban. Igen fontos továbbá azon körülmény, hogy az álhullán sem külerőszak nyomai, sem vízbefúlás jelei nem voltak konstatálhatók s hogy az legfeljebb 6-8 nap előtt halhatott meg s csak pár nap óta lehetett a vízben. Solymossy Eszter pedig azelőtt három hónappal tűnt el, amely idő óta a festék is megsemmisült, ő maga pedig még inkább a felismerhetetlenségig feloszlásba ment volna.
Így hangzott a két orvos és a sebészek véleménye, akik a holttestet felboncolták. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a törvényszék félrevezetése céljából hullacsempészet történt, amit két vádlott zsidó tényleg be is ismert, a végtárgyaláson azonban visszavonták ezt a vallomásukat.
A zsidók otromba fogásukkal arra számítottak, hogy egy Eszter ruhájába bújtatott hulla látására az anya szemei el fognak káprázni, kitörő fájdalommal zokogva-sírva reá borul a hullára s abban saját leányát elismervén s megsiratván, ki merné akkor kétségbe vonni, hogy az nem Solymossy Eszter hullája volt? Ez a várt, de be nem következett jelenet a védelemhez a rabulisztikai érvek egész kincsesbányája lett volna. A legrikítóbb világításba helyezi ezt a szívtelen játékot azon körülmény, hogy özv. Solymossynét előzőleg egy zsidó asszony meg akarta vesztegetni, azzal állítván be hozzá: "Solymossynécska, de sok pénzt kapna maga, ha leánya megkerülne". Úgy látszik, a szegény asszonyt elő akarták készíteni arra, hogy a küldendő álhullában a csengő pénz csábító hatása alatt ismerje föl saját leányát. Ámde Solymossyné, ha szegény is, de becsületes, jellemes keresztény nő volt...
Akik Móric leleplezései után még kételkedtek a zsidók bűnösségében, azokat a tiszadadai álhulla csempészete határozottan meggyőzte afelől.
Meg kell még említenünk, hogy ezt a csempészetet megelőzőleg Tiszadob alatt találtak a halászok egy fejetlen női hullát, amelyet azonban egy tiszadobi zsidó megvesztegetése folytán elrejtettek. A halászok kihallgatása eredményre nem vezetett, a hulla nem volt többé megtalálható s a vizsgálat meghiúsulása folytán máig is rejtély e fejetlen hulla története. Általános azonban a vélemény, hogy ez volt a szegény Eszter hullája, amelyet a zsidók lefejeztek, hogy ne legyenek láthatók a nyakán ejtett bemetszések.
A zsidók a vádlottak érdekében elkövetett mindezen üzelmeikkel annyi időhöz jutottak, hogy a per csak 14 hónapra (435 napra) az áldozat eltűnése után, vagyis 1883. június hó közepén nyílt meg.
A tárgyalás tartama alatt (1883. június-augusztus 3-ig) rendkívüli aranyforgalom volt Nyíregyházán. Hat hét alatt a posta csak néhány német város küldeménye gyanánt 152 000 frankot fizetett ki ... Franciaországból 55 000 frank érkezett... Végül három kiküldött magával hozta az "Alliance Israélite Universelle" tartalékösszegét, amelynek nagyságáról fogalmat szerezhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy e kiküldötteknek csak egyike, nevezetesen az, aki Frankfurtból jött, egy 250 000 frankról szóló hitellevéllel volt ellátva ...
"Íme - írta Fromm az "Univers"-ben - hát ebből fizették ki az egész Magyarország valamennyi Booth Menyhértjének minden adósságát."
Ez fejti meg azt is, miért tudtak a zsidók annyi mentő tanút találni s hogy miért lehetett csak 13 hónapi "vizsgálat" után megkezdeni a tárgyalást. Nem egy tanú beismerte, hogy a zsidó aranyak miatt tanúskodott úgy, ahogyan tanúskodott s hogy utóbb felébredvén bennük a lelkiismeret, alig várják, hogy visszavonják szavukat. Két hamis tanú öngyilkossá lett még a végtárgyalás befejezése előtt...
Rotschild fenyegetőzött, hogy megvonja a hitelt Magyarországtól, ha nem fölmentéssel végződik az ügy; s Tisza Kálmán miniszterelnök e célból titkos utazásokat tett Nyíregyházára.
A végtárgyalás, amely 1883. június hó közepén kezdődött, körülbelül hét hétig tartott. Augusztus 3-án lett kihirdetve az ítélet, amely - miként azt a zsidóság üzelmei után sejteni lehetett - a vád alá helyezettek teljes fölmentése volt, nevezetesen: Schwarz Salamon sakter, Buxbaum Ábrahám tanító és Braun Lipót sakter, úgyszintén Wollner Hermann koldus a gyilkosság vádja alól; Scharf József egyházfi, Junger Adolf földbirtokos, Braun Ábrahám napszámos, Lusztig Sámuel kereskedő, Weiszstein László bérlő, Taub Emmanuel móhel a gyilkosságban való részesség bűntettének vádja alól; Vogel Amsel tutajos, Szmilovics Jankel napszámos, Herschko Dávid tutajos, Grosz Márton bérlő és Klein Ignác napszámos a bűnpártolás vétségének vádja alól mentettek föl.
A törvényszék fölmentő ítéletének létrehozása körül "hallatlan érdemeket" szereztek: Eötvös Károly, Friedmann Bernát, Funták Sándor és Haiman védők. Nem egy elfogult filoszemita is megfejthetetlennek találta az ügyész eljárását e perben és a törvényszék fölmentő ítéletét, amikor a tények kérlelhetetlen logikája szinte kiabálva követelte volna a vádlottak elítélését.
Minthogy a magyar közvélemény az előzmények után szilárdul meg volt győződve, hogy Solymossy Eszter vérgyilkosságnak esett áldozatul, azért a vádlottak felmentése ország szerte nagyfokú elkeseredést szült s az ítélet kihirdetését követő napokban Budapesten s különösen Sopron, Pozsony s Zala megye több városában zavargások voltak és a fölmentettek kénytelenek voltak elhagyni az országot. Scharf Móric, a koronatanú, akit augusztus 7-én visszaadtak atyjának, sem maradhatott Tiszaeszláron; nemsokára Amszterdamba került, ahol gyémántköszörüléssel foglalkozott 1899 tavaszán bekövetkezett haláláig.
Följegyzésre méltó, hogy a hitsorsosainak pártfogásáról s azok iránt tanúsított áldozatkészségéről nevezetes londoni híres zsidó bankár és angol főnemes, Montefiore Mózes (1885), akit már a damaszkuszi pernél volt alkalmunk megismerni, a tiszaeszlári per alkalmával (amelynek "lefolytatására" nagy összegeket áldozott) a magyarországi zsidósághoz (vagy zsidó sakterokhoz) egy felhívást, illetőleg kiáltványt intézett, amelyben inti s figyelmezteti őket, hogy haladjanak a korral és ne zárkózzanak el a modernebb nézetek elől. Ki lehetett olvasni a sorok közül, hogy damnálni akarta a vérre vonatkozó szerencsétlen balhiedelmet. (231 Lásd A. v. 0. " Zur Frage des jüdischen Ritualmordes " című értekezését a " Historisch-polilische Blatter für das katholische Deutschland", 1900. évf. I. köt. 821. old. jegyzet.)

A végső szót a tiszaeszlári ügyben az osztrák parlamentben mondták ki 1899. november 10-én. Schneider képviselő az egyik ülésen szót kérvén a polnai vérgyilkosság tárgyában, szemlét tartott a legutóbbi idők vérgyilkosságai fölött s ez alkalommal a tiszaeszlári esetre vonatkozólag a következőket mondta el:
"Ma, midőn az az ember már meghalt, mi sem akadályoz többé, hogy elmondjam önöknek, miképpen magyarázta meg ő a fölmentést. Ugyanis Andrássy grófot - ő az, akiről szólni akarok - (Id. Andrássy Gyula gróf tudvalevőleg 1890-ben halt meg Voloscában.) megkérdezte valaki ez ügyben, ezt a kérdést intézvén hozzá:
"- Hiszi ön, hogy az rituális gyilkosság volt?
- Természetesen - felelte Andrássy -, nincs benne semmi kétség; ez bebizonyított tény, nincs egyáltalán mit vitatkozni erre vonatkozólag.
- De hát akkor miért mentették fel oket?
- Oh - szólt Andrássy - hát azért, mivel az elítélést követő napon a nép bizonyára agyonütött volna 20 000 zsidót, azután pedig, ki ad nekünk pénzt, ha nincsenek kéznél a zsidaink?
... Íme - folytatta Schneider -, íme a tiszaeszlári fölmentő ítélet magyarázata. Kiáltások balról: "Kinek mondotta ezt Andrássy?" - Lichtenstein herceg fölemelkedve:
- Nekem mondta! (Óriási hatás. Hosszú mozgás.) ( Alb. MONNIOT "Le crime rituel chez les Juifs", Paris, 1914. 276-277. oldal.). Valóban, azok számára, akik nyitott szemmel nézik a dolgokat s tudnak gondolkozni, nincs jellemzőbb s tanulságosabb per, mint éppen a tiszaeszlári.

És mégis szinte látjuk a fölmentő ítélet kihirdetésén triumfáló ellentábor vigyorgását, halljuk cinikus szavait: Az ártatlanság bírói úton nyert megállapítást... No igen, a bíróság elegendő terhelő bizonyítékok hiányában természetesen nem tehetett mást, minthogy a vádlottakat fölmenti. De hogy miért nem juthatott a bíróság elegendő terhelő bizonyítékok birtokába, arra feleljenek a triumfálók!...

7 évig volt titok! : Egy mai napig titokban tartott levél tartalma a körmendi gyermekgyilkosság valódi elkövetőiről és eltussolóiról

2007-10-13.
Az alább idézett, 2000 február 3-án íródott levél soha, sehol nem látott napvilágot. Igazi bomba a Tánczos-ügyet és elkövetői hátterét illetően, alátámasztva a rituális gyilkosságról szóló tanú szavait. A levél – melyet idézni fogunk – sehol sem jelent meg eddig; a Hírháttér az első a Földön, amelyik leközli annak kvázi teljes szövegét. A címzettek – akiknek kilétét egyelőre biztonsági okokból nem hozzuk nyilvánosságra – 2000 februárjában kapták kézhez, de a politikai maffiától való fenyegetettség miatt tartalma nem kerülhetett nyilvánosságra.

A levél az akkoriban még messzemenően nem ismeretes zsidó maffia-vonalat támasztotta alá, azon belül is a rituális vérgyilkosság teóriáját, abból az időből (2000-ből), amikor az emberek a média miatt gyakorlatilag egyáltalán nem hittek az ártatlanokat börtönbe szervező és gyilkosságokat elkövető politikai összefonódások létezésében, nemhogy annak szerkezetéről lettek volna fogalmaik!

Mint emlékezhetünk: Tánczos Gábor ügyét – akit a politikai áligazságügyi szervek nemcsak gyilkossá, de közös megegyezéssel elmebeteggé is akarták nyilvánítani – az helyezte újra a figyelem középpontjába, hogy egy anonim személy olyan belső információkat hozott nyilvánosságra, amelyeket addig mindenki elhallgatott. Idézet az anonim üzenetből:
“Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam – sajnos csak egy példányban – és elküldtem egy emigrációban működő lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?).”

Ugyanez a személy – jobb híján emlékezetére hagyatkozva – arról is beszél, hogy a rituális zsidó gyilkosság gyanítható elkövetőit kiengedték az országból. A gyilkosokat – teszem hozzá – kiengedhették, hiszen az előzmények is titkosszolgálati professzionalitásról árulkodnak: Egy olajzöld, lépcsőshátú Opel Astra három napja ott dekkolt Zsófiék háza előtt, amit több helyi lakos utóbb tanúsított. Ez a gyilkosság napján még mindig ott tartózkodott, aki pedig benne ült, egyik cigarettára gyújtott rá a másik után. Ott volt a fehér furgon esete is a terepruhás férfival – amiről kevés bizonyosat tudunk -, Zsófit pedig hosszú ideje egy sötét hajú férfi követte, akit egyik kis barátnőjének alig pár nappal a halála előtt meg is mutatott a helyi közértben, és aki könnyen azonos lehet azzal az idegen, fekete, zselézett hajú, hatalmas (rejtőzködésre alkalmas) napszemüveget viselő férfival, aki bement Zsófi után a lépcsőházba, a kislány halála előtt.

Ezek közül a hatalom senkit nem akart megtalálni, noha nyilvánvalóan nem egy emberről, hanem egy szervezett, profi bandáról van szó. Az ügy előjelei, a Zsófia és a ház körüli mozgolódás, a járművek, a gyilkosság gondos előkészületei és alapossága, a költségek nem kímélése már első ránézésre két dolgot feltételez úgy, hogy még nem is vettük figyelembe az irtózatos eltussolási hadjáratot:
1) a gyilkosok vagy külföldi titkosszolgálatok emberei voltak,
2) vagy külföldi, illetve nemzetközi szerveződésű, politikai szinten védett, tetemes anyagi háttérrel bíró maffiáról van szó, amelyről már a gyilkosság elkövetése előtt tudnia kellett az NBH-nak.

Itt gondoljunk csak pl. a politikai védettségnek örvendett pedofil Marc Dutroux-féle gyermekgyilkos-hálózatra, amelyben annyian voltak, hogy az Unió politikusai és közéleti szereplői azt sem tudják, hogyan tussolják el az újabb és újabb gazdag elkövetők bűnrészességének nyilvánosságra kerülését. Aki nem a médiából okul, de tapasztalatai is vannak, tudja, hogy az NBH rendszeresen arra hivatkozik egy-egy gyilkosság, robbantásos cselekmény stb. kapcsán, hogy nem szabad elkapni az elkövetők közül senkit, mert túl sokan bukhatnak meg, és ez nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Bukjanak a valódi elkövetők helyett olyanok, akik nem voltak a cselekményben elkövetőkként érintettek. Ennek nevében kerülnek gyakran megvalósításra a koncepciós perek és az ennél sokkal súlyosabb állami cselekmények is, mint ami a móri tömegmészárlás kapcsán is napvilágra jutott, amelynek eredeti célja is – egyebek között – arisztokraták ellen szóló bizonyítékok eltüntetése volt.

Most következzék annak a levélnek a tartalma, amely soha, sehol nem látott eddig napvilágot, s amely 2000 február 3-i keltezésű.
TISZTELT …!
Társaságunk a zsidók által elkövetett bűncselekmények – főként gyilkosságok felderítésével foglalkozik. Így került látókörünkbe a … ügye is. Tudjuk, hogy nem a … követte el a gyilkosságot. A kis Zsófi rituális zsidó gyilkosság áldozata lett. Erre egyértelmű bizonyíték, hogy csak akkora sebet ejtettek a nyaki ütőerén, hogy a vérét fel lehessen fogni. Ezt támasztja alá a két vágás is. Nyilvánvaló, hogy aki indulatból öl, mint ahogy ezt a szintén zsidó Spitz János bíró kitalálta, az teljes erőből teszi vagy egyszer, vagy megszámlálhatatlanul sokszor.
Az idegen hajszál úgy került a kislány combjára, hogy a gyilkosnak meg kellett győződnie, hogy a kislány valóban szűz-e, mert csak akkor jó a vér a szertartásukhoz.

A helyszíni szemle után valószínű azért próbáltak meg rendet rakni, és mosogattak el a konyhában, mert konyhai eszközöket használtak a vér felfogására és elszállítására, ezért nem engedték be az orvost sem. A zsidóknál vallási szokás, ha valami új létesítményt avatnak, ami különösen fontos a számukra, akkor annak ajtófélfájára keresztény szűzlány vérével írt Tóra idézetet helyeznek el /felszegezik/.

Nem sokkal a gyilkosság után felavatott Kóser Traubi felavatásánál a Vas Népe által sejtelmesen közölt “különleges tinta” nem más, mint a kis Zsófi vére. Az “intézmény” Szombathelyen van.

A rendőrséget a legmagasabb körökből az akkori belügyminiszter utasította, hogy nem szabad a tettes vagy tettesek után nyomozni, ugyanúgy, mint a tiszaeszlári ügyben. A bizonyítékokat nem találták, hanem gyártották, pl. a ruházat összedörzsölésével stb. Ezt Önök biztosan … . A levél felhasználásánál legyenek körültekintőek, csak a … jelenlétében, a tárgyaláson mutassák be, és csakis másolatot, mert eltüntetik.

Sajnos ma Magyarországon a zsidók bármilyen bűncselekményt, természetesen gyilkosságot is büntetlenül követhetnek el.

A rendőrség, ügyészség és egynémely bírók is nemcsak segítenek eltussolni a bűncselekményeiket, hanem azok ellen lépnek fel, akik beszélni mernek róla. Gondoljanak a galócás ügyre, ahol a szülőnőt a gyerekével együtt gyilkolták meg, olyan nagy élvezettel, hogy ugráltak rajta, “eltörték valamennyi bordáját”, az arcát pépessé szétrugdosták. Nem az orvosokat ítélték el, hanem az apát akarták az Önökéhez hasonló koncepciós perrel börtönbe zárni. Csak azért nem sikerült börtönbe, mivel az ügy átkerült Kőszegre, és azokat nem merték beavatni. Ennél az ügynél is a rendőrség állományába tartozó orvos szakértő szolgáltatta a hamis bizonyítékot és szakértői véleményt. Az ügyet azonnal el kell vinni a megyéből, ezen egy percig sem szabad gondolkodni.
Társaságunk szigorú szabályok szerint működik, elérni nem tudnak bennünket, de ha szükséges, újra segítünk.
2000 február 03.
Eddig a levél.
Sokan elfelejthették, ezért hadd emlékeztessek arra, hogy 2000-ben járunk(!), amikor ilyen levelet csak profik tudtak megírni, azaz legalább politikai- média- és titkosszolgálati ismeretekkel rendelkeztek a levél feladói. Abban az időben – de még ezt követően évekkel is (2003-2004-ben is) – az emberek olyan buták voltak, hogy szinte semmit nem értettek és fogtak fel a korrupciós összefonódásokból, az Európai Uniót az igazság talpkövének tartották, ahol még korrupció sem létezik, és halvány gőzük sem volt arról, mi az az NBH, sőt, jó, ha létezett szókincsükben olyan fogalom, hogy “orvos szakértő”. Nemhogy zsidó rituális gyilkosságokról írjanak, amelyek létezéséről sem hallott a magyar lakosság úgy 2007-ig.
A fenti levélben felajánlották a segítséget, mondván: “ha szükséges, újra segítünk”.
Nos: a levél felhasználása elkezdődött. Akkor rajta! Önök, akik e levelet megfogalmazták és eljuttatták a címzettekhez, tudják, kikkel kell kapcsolatot létesíteniük a további segítségnyújtás érdekében. Ha pedig gyors eredményt akarnak, forduljanak hozzám bizalommal. Bármilyen formában.
Molnár F. Árpád.

Az igazság a zsidó rituális gyilkosságokról, különös tekintettel Tiszaeszlárra

2010. október 04. 09:11
Ifj. Tompó László – HunHír.info

Nemcsak liberális, hanem sokszor konzervatív körökben is óriási tudatlanság övezi a zsidó rituális gyilkosság mibenlétét, mi több, egyenesen tagadják megtörténtét is. Mi az igazság? Erre felel jelen írásunk.

Krisztus keresztáldozatáig a bűnök kiengeszteléséül nemcsak állatáldozatok voltak (ilyenkor az áldozatot bemutató pap kezét az állatra tette, majd elvágta torkát, és vérét vagy egy edénybe fogta föl, vagy az oltárra öntötte (3 Móz 1, 4.), majd testét feldarabolta és elégette (Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon (I-IV. kötet). Budapest, 1931. Magyar Kultúra, I. kötet, 38. old.)), hanem emberáldozatok (főleg Főniciában), mi több, égőáldozatok is. Innen a ma oly sokat emlegetett holocaust kifejezés eredeti értelme, ugyanis eredetileg („holocaustum”) Isten tetszésére bemutatott „egészen elégő áldozat”-ot jelentett. (II. kötet, 325. old.)

A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a „rosszaság és gonoszság kovászá”-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk: „Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből.” (Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé. Budapest, 1933. Szent István Társulat, 485. old.)

Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat

A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei. Történelmi tanulmány. Budapest 1941. Szerző kiadása. 67-68. old.)

Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett „vérgyilkosság”-oknak, más szóval „rituális gyilkosság”-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a „gój”) – különösen, ha keresztény – tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. „A Talmud az ’idegen kultusz’ (Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: ’A gójok legjobbikát öld meg.’ (Tob sebaggoim harog.)” (Luzsénszky, 75. old.) A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt – 18 év feletti – házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a „Jewish Encyclopedia”, vagy Ted Pike dokumentumfilmje („A másik Izrael”), illetve dr. David Duke magyarul is olvasható könyve, a „Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel”.)

Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás – elsősorban a kereszténység – eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.

A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.

Megtörtént rituális gyilkosságok

Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy „a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket”: erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. („Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft”, 1848. évfolyam). Kutatásai alapján később Freimut Bernardin leszögezte, hogy „a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének” (Freimut Bernardin: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. („Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit”). Történelmi tanulmány. Fordította: Historikus. Kiadja: Lepsényi Miklós OFM. Budapest, 1896. 12. old.). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.

A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy „Simon ben Haddarsan az ő „Gyűjteményé”-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: ’Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek.” (Luzsénszky, 75. old.)A „gonoszok” kifejezés a Talmudban következetesen a „goj” -ok – a nem zsidók – rokon értelmű szava.

Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén „Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy ’jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik’. Azt is vallották, hogy ’szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére.’” (76. old.)

Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján (76-88. old.): közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.

Mi történt Tiszaeszláron?

Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.

Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, „huncutkájuk”-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.

Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a „rituális gyilkosság” kifejezést.

Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket „rituális gyilkossággal” vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.

A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.

A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: „Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.” (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt, 5. old.) Megírta aztán a per megrendelt történetét („A nagy per”): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.

A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: „A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében.” (Bary József: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 608. old.)

A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére a dr. Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben. Budapest, 1883. Bartalits Imre bizománya), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt.) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban – Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül – mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):

Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…

Ítélt a bíró – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…

Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.

Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!

„Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit” – írta Luzsénszky Alfonz idézett művében (5. old.) Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.

A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!” (Marschalkó Lajos)

A TISZAESZLÁRI VÉRVÁD FELEMLÍTÉSE A PARLAMENTBEN ÉVSZÁZADOS SEBEKET TÉP FEL! MONDJÁK "ŐK"! NOS LEGYEN! AMEDDIG KI NEM DERÜL AZ IGAZSÁG!

Kérd hangosan:
Jézus Krisztus nevében kérem, hogy az Isten akarata teljesedjen ki a zsidóságnak minden negatív szokásaira, hagyományaira, tanításaira, tévképzeteire! Úgylegyen!

Engedjenek meg némi kitérőt! Biztosan tudjuk, hogy 1882-ben Tiszaeszláron is működött szatócsbolt. Még azzal is tisztában lehetünk, hogy akkoriban azt Kohlmayer József működtette. Oda indult el 1882. április 1-én a 14 éves szolgálólány, Solymosi Eszter, hogy festéket és egyéb bolti cikkeket vásároljon. Az események a zsidó húsvét előtt három nappal történtek. A cselédlány - már hazafelé - déli 12 óra körül érhetett arra, az Ófalu és az Újfalú közötti kietlen helyre, ahol a zsinagóga épült. Esztert ezután magyar ember már nem látta élve! Mondják, hogy akkor több, más községbeli zsidó és sakter is tartózkodott Tiszaeszláron…
Scharf József zsinagógafelügyelő két fia - Samu és Móric - először bevallotta, hogy Esztert néhány zsidó becsalta a zsinagógába és ott rituális gyilkosságnak (vérgyilkosság) esett áldozatul. Az eset országos hullámokat kavart, sőt nemzetköziket! A részletekre nem térek ki, 130 év távlatából már úgysem lehet kideríteni a teljes igazságot. A bíró, Korniss Ferenc végül felmentő ítéletet hozott. De utána visszavonult bírói hívatásától! És további „szépséghibája” is van az ítéletnek.

Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán az ítélet előtt ezt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Õfelségével közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót [a kölcsönkamat visszafizetési
feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése]. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik.
http://tinacska.uw.hu/zolibacsi/solymosi/index.html

"Megöltek egy kis libapásztort,
Égre kiált a régi vád,
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint egy tokos, pihés libát!" - írta ötven évvel később Erdélyi József.
Mottó: ismétlés a tudás anyja!
Ónody Géza, tiszeszlári születésű (1848) földbirtokos és országgyűlési képviselő könyve a bűnténnyel is foglalkozik, címe: Tiszaeszlár a múltban és jelenben.
Még két adalék a történethez:
Solymosi Eszternek síremléket emeltek Tiszaeszláron, melyet egy Spanyolországban élő magyar házaspár állíttatott. 2003. szeptember 11-én Csurka István pártelnök és több száz MIÉP-es a per százhuszadik évfordulójára emlékezve megkoszorúzta a síremléket. A Tiszaeszláron történtekről a magyarok minden évben megemlékeznek.

Rátérek egy másik kislány-gyilkosságra, amely Körmenden történt 1998. április 1-én! Először: igen érdekesnek tartom, hogy ez a gyilkosság is április 1-én történt (mint 116 évvel korábban Solymosi Eszter „eltűnése”).
1998 tavaszán az egész országot sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a munkájából. A gyilkos követhette Zsófit, aki fél hat körül az iskolából tartott hazafelé a barátnőjével, s csak éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta. Először dulakodtak, a kislány védekezni próbált, ám végül a túlerő, a felnőtt gyilkos ereje legyőzte a gyermek ellenállását… Miután a kislány teste elernyedt, a tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett elő, s módszeresen – két felületi sérülést okozó próbavágás után – fültől fülig átvágta Zsófi torkát… „Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze… A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait...
http://hu.metapedia.org/wiki/A_k%C3%B6rmendi_gyilkoss%C3%A1g_1998

Ismeretes, hogy a gyilkossággal Tánczos Gábort gyanúsították, majd 2002-ben 13 év szabadságvesztésre ítélték. 2008. január 20-án feltételesen szabadult, a 13 évből 10 év lett! Tánczos az eljárás során bűnösségét végig tagadta.

Megjegyzés:
Salamon Berkowitzék akkoriban, a körmendi gyilkosság idején nyitották meg ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen! Itt csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Berkowitz egyik cége az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztő és Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is kétszázmillió forintos kárt okozott azzal, hogy a szombathelyi üzem telephelyét 1998 óta érvényes szerződés nélkül bitorolja, miközben bérlet díjat nem fizet.

Ítéljen mindenki belátása szerint!

Még egy adalék április 1-hez: a zsidók szerint ezen a napon fogant Jézus, ezért sulykolják a bolondok napjaként. Érdekes összefüggések!

Tudomásom szerint a gyilkosságot követő időkben „nagy volt a forgalom” Körmenden. Még az akkori belügyminiszter, „Szigetszentmiklós Góleme” is tiszteletét tette. Vajon miért? Ugyanis hasonló gyilkosság - sajnos - elég gyakran történik hazánkban.

Antonio Bonfini magyar pap:
Őseik hagyományai azt mondják nekik (ti. a zsidóknak), hogy a keresztények vére kiváló gyógyír a körülmetélés által okozott sérülés kezelésére...Egy ősi és titkos parancsolat értelmében évente keresztény vérrel áldoznak...
Luther Márton reformátor:
Nem írja Talmudjuk és nem írják rabbijaik, hogy egy keresztény meggyilkolása nem bűn, de egy másik izraelita meggyilkolása bűn?

Kitérő vége!

EZT A ZSIDÓ SZATÓCSBOLTOKRÓL SZÓLÓ FEJEZETBEN ÍRTAM. A KÖNYV SAJNOS MÉG NEM JELENT MEG! NEHEZEBB LESZ KIADNI, MINT MEGÍRNI!

Erdélyi József: SOLYMOSI ESZTER VÉRE

Megöltek egy kis libapásztort. Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát Húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt, valami vérengző vadak,
vademberek...Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.

Ítélt a bíró, félkegyelmű képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; elmehetnek a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert, nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát embervérrel.
Ország-világ tudja meg, hogy gyermekijesztő dajkamese a vér, a vád.

Ítélt a bíró s fellélegzett a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit" a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér, minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle idegen trón, élősdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér, harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték, és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé, a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is ha, élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szűz papíros.

Beh piros vagy Solymosi Eszter kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre és felkelő Napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon.

1937.

I R O D A L O M:

A VILÁGHÍRŰ TISZAESZLÁRI GYILKOSSÁG ÉS BŰNPER
1882-1883

MARSCHALKÓ LAJOS: ORSZÁGHÓDÍTÓK
IV. fejezet - MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER?

Hatvanmillió forint volt az ítélet ára?
(Hazánkért, 2003. szeptember)

Kászonyi Dániel:
SOLYMOSI ESZTER A TISZAESZLÁRI VÉRÁLDOZAT (Regény)
K ö n y v e k:

Bary József: A tiszaeszlári bűnper,
Gede testvérek Bt., 610 old.

Ónody Géza: Tiszaeszlár a múltban és jelenben,
Gede testvérek Bt., 264 old.

Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár

KAPHATÓK: GEDE TESTVÉREK BT. 1136 BUDAPEST HOLLÁN ERNÔ U. 37. - TELEFON: (06-1) 349-4552 LEVÉLCÍM: 1385 BP 62. POSTAFIÓK 849. E-mail: gedetestverek@yahoo.com Továbbá: www.sunbooks.hu www.feherlofia.hu www.emesealma.hu

"...azon vágytól vezéreltetve, hogy az emberiségnek éppen a zsidók által hangoztatott kultúrhaladása érdekében szerény erőmhöz képest szolgálatot tehessek, határoztam el magamat a rituális vérvád kérdése tárgyában tett hosszas kutatások és tanulmányok után ezen mű megírására, s közrebocsátására. E műnek feladata a kérdés szükséges megvilágításán kívül egyúttal válasz gyanánt is szolgálni.. azok részére, kik a XIX. század "?kultúrhaladása s felvilágosultsága" és "humanizmusa" - féle magasztos eszmék hangzatos puffogtatásával igyekeznek az ő rövidlátásuk körén kívül eső őszinte és igaz szó kimondását, mihelyt az zsidó érdekeket érint, "középkori dajkamesék vallási és fajgyűlölség" címén elnémítani. E mű elolvasása után bárki is meggyőződhetik, hogy a zsidók ellen emelt s a népek öntudatában századok óta élő vérvád jogosultsága fájdalom! mint komoly valóság, kétségbevonhatatlan tényeken alapszik." (Részlet a könyvből) Ónody Géza, aki a világhírű tiszaeszlári rituális vérgyilkosság idején, 1882-ben helyi földbirtokos és országgyűlési képviselő volt, parlamenti felszólalásával hívta fel a magyar és a világ közvéleményének figyelmét a vallási fanatizmusból elkövetett, felháborító bűntényre. Odaadó figyelemmel kísérte a felszólalása által megindult, a világ érdeklődésének középpontjába került nyomozás és per lefolyását, majd alapos kutatás eredményeként írta meg e több nyelven is megjelent, a témában mindmáig alapvető könyvét, amelynek különös érdeme, hogy a tiszaeszlári bűneset mellett a világtörténelem főbb vérgyilkosságait, sőt kiemelten a magyar történelemben sem ritka rituális gyilkosságokat és vallási okait is ismerteti. Műve ettől páratlan forrásmunka a magyar olvasó számára. A KIADÓ
További:
http://www.google.hu/search?q=%22Solymosi+Eszter%22+Tiszaeszl%C3%A1r
http://betiltva.com/files/mehely_solymosi_eszter_vere.php
http://www.google.hu/search?q=zsid%C3%B3+ritu%C3%A1lis+gyilkoss%C3%A1g

2014. Augusztus 08., Péntek 22:27

Szimbolikusan "Halálbüntetést" hajtott végre Izrael állam két vezetőjén

^Kiemelt

Írta: Orosz Mihály Zoltán & Eszter Fórizs

A rendőrség zsidó parancsra megszállta Érpatakot. Mindent lefoglalnak a polgármesteri hivatalban. Laptopokat, számítógépeket, diktafonokat, kamerákat foglalnak le Érpatak Polgármesteri Hivatalában, amiért a polgármester, Orosz Mihály Zoltán merte felemelni szavát a zsidó népirtás ellen. Jelképesen felakasztotta Simon Pereszt és Benjamin Netanjahut egy sajtótájékoztató keretében, miközben egy izraeli zászlóra hasonlító papírdarabot a földön megtaposott.

Sem a polgármestert, sem a hivatali alkalmazottait nem engedik telefonálni és a helyszínről elmenni, így lassabban tudunk információval szolgálni. A lefoglalások az összes (!) hivatali technikai berendezést érintik, így gyakorlatilag ellehetetlenítik Érpatak működését.
Feladó: Eszter Fórizs

Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármestere szimbolikusan "Halálbüntetést" hajtott végre Izrael állam két vezetőjén

2014-08-08 Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármestere:

Kedves Barátaim!

1./ Nemrég értem haza, az Ilan Mor nevű helytartó és a TEV nevű nemzetközi ügynökszervezet parancsára indult „nyomozás" keretében a polgármesteri hivatalunkban megtartott „házkutatás" után. A házkutatást a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőrkapitányság életvédelmi osztálya tartotta, ahol „bűnjeleket" kerestek és „foglaltak le".

Ezek a bűnjelek:

a.) a bitófák,
b.) a bábuk,
c.) a hóhér csuklyája,
d.) a felvételt készítő kamera,
e.) az a számítógép, amire a kameráról a számítógépre áttöltöttük a felvételt, valamint f-g.) ezeken túl aljas módra azt a két kamerát is lefoglalták, mellyel rögzítettük a házkutatást, abból a célból, hogy oktatóanyagot készítsünk az Érpataki Modell Országos Hálózata részére.

Ezt a két kamerát (mellyel rögzítettük az állítólagos házkutatást), azzal az aljas ürüggyel foglalták le a házkutatás végén, hogy nem lehet eldönteni, hogy melyikkel készítettük a „bűnös" felvételt, ezért inkább elviszik az összes kamerát, így elvitték a közmunkások ellenőrzéséhez szükséges kamerát is és a nálam lévő fényképezőgépet is, ugyanis annyira féltek, hogy a nagy házkutatásuk miatt a magyar emberek nem fogják őket dicsérgetni az oktatófilmekhez csatolt kommentárok során.

2./ Nagyon fontos volt számukra a bitófa és a bábuk, valamint a csukja lefoglalása, mert ezeket alaposan szakértőkkel meg kell vizsgálni, ki kell hallgatni őket, mert ezen tárgyaknak ugyanis, szerintük nagy jelentősége van a véleménynyilvánítás szabadságjogának vizsgálatához.
Ezért, ezen tárgyakat lefoglalták és átadták a Nemzeti Nyomozó Irodának, amiket felszállítanak Budapestre vizsgálatra. Reméljük, hogy Budapesten majd jól megvizsgálják ezeket a bábukat és ki fog derülni a bábuk és a bitófa valamint a hóhér csuklyájának az alapos vizsgálatából az uszítás bűncselekménye vagy annak hiánya.

3./ Bízunk benne, hogy a „nyomozás" annyira alapos lesz, hogy a bábuk és a bitófák meghallgatása után a két háborús bűnöst is beidézik majd a nyomozás során és a szembesítésen tisztázzuk a háborús bűneiket és a Palesztinában végrehajtott genocídiumot, valamint a magyarok országának felvásárlása és elrablása tervének végrehajtását.

4./ Egyébként a házkutatás során érdekes tény volt számunkra, hogy a budapesti rendőrök a megyei kápó vezetésével végrehajtott akcióban már annyira sem bíztak, hogy felügyelőnek a Nemzeti Nyomozó Irodától is küldtek egy kápót, aki figyelte, hogy a megyei kápó, hogyan hajtatja végre a beosztott lakájaival a megszállók parancsát. Erre van üzemanyag, van ember, van kocsi, van túlóra pénz, ellentétben azzal, amikor az életüket becsülettel végigdolgozó, kiszolgáltatott vidéki idősek kérnek segítséget, akkor viszont rendre cserbenhagyják őket, mert akkor megszállói parancs hiányában nincs üzemanyag, nincs ember, nincs kocsi, nincs túlóra pénz.

5./ További érdekes eminens kápói intézkedés-visszaélés volt az, hogy az állítólagos bűncselekmény elkövetésekor 2 bitófa és két bábú volt, de mivel a rendőrségi kápók és eminens lakájok 4 bitófát találtak, ezért a biztonság kedvéért mind a négyet lefoglalták, mert ezen nagy tudású helyszíni rendőrnyomozók szerint, annyira kulcsszerepük lesz a bitófáknak a nyomozás során, hogy mivel a helyszínen nem tudják elkülöníteni a 2 „bűnös" bitófát a 2 „ártatlan" bitófától, ezért biztos ami biztos, mind a négyet felszállították Budapestre szakértői vizsgálatra. Nagyon várjuk a szakértői véleményt a bűnös bitófák kiválasztása vonatkozásában. A kolléganőnk, hiába mondta, hogy melyik volt a bűnös és melyik volt az ártatlan bitófa, ezzel nem törődtek, utána pedig azt hazudták, hogy ez nem volt igaz.

6./ Szólni kell Ilan Mórnak, a TEV-nek, s a szabadkőműves megszállók helytartóinak és az őket kiszolgáló lakájoknak, hogy Sydney-ben egy nappal később 2014. 08. 03-án, a demonstrációnk után is uszítás történt, mert a háborús bűnös, népirtó Netánjahut palesztin kisgyerekből lakmározó vámpírként ábrázolják.

7./ A különböző performance ötletek fejlesztése szempontjából ajánljuk még a következőt: Bécs, Ausztria. 400 tüntető figyelte a 35 fős előadást, amivel fel kívánták hívni a figyelmet Izrael tevékenységére. Értjük mi, hogy a Gázai övezetben jelenleg is zajló iskolák és kórházak bombázása, hogy is illik bele Izrael önvédelemről alkotott képébe, ami szoros összefüggésben van az őslakos népesség megfélemlítésével és irtásával. Sajnos, a Gázai övezet úgy fest, hogy felszámolásra kerül, ha az atlantista vezetésű "nemzetközi közösségek" továbbra is ilyen impotensek maradnak.
stb, stb.

Rövid időn belül folytatjuk az ügyészség előtt megtartandó, a szólásszabadságról, a kettősmércéről és a szabadkőműves világuralomról szóló demonstrációkor.

Tisztelettel: Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármeste

Tiltakozás a szabadkőműves terrorállam palesztin népirtása ellen Érpatakon. Rövid változat

https://www.youtube.com/watch?v=Gp8S-AYTk0A&list=UU2Bg338FdkngZFP2Mr3KVMg

Helyzetkép a gyarmatról ahol sárban tiporják a szólásszabadság jogunkat , egy szabad államban a betolakodók rabolhatnak ölhetnek büntetlenül , és aki szóváteszi a dolgokat az a bűnös , az a terrorista , itt fordítva ülik meg a lovat , mert az olajos maffia megtanulta a nyomokat eltüntetni, vagy másra terelni a gyanút, és bizony nem egyszer gyilkosság lett a vége . Itt úgy hullanak a magyarok mint a legyek , a Pintér gyilkosság BT – je teszi a dolgát az ÁVH zsidó hóhérok megtanulták a szakmát , és kiszolgálnak minden alvilági figurát aki a hatalom közelébe került . Hogy miért csinálják ? - Ők tudják , hogy ki van adva 2050 – re 6000000 főre kell csökkenteni a magyar lakosság létszámát .

Ebben a legszebb az , hogy mi vagyunk az antiszemiták , mert mi gyilkoljuk a koncentrációs táborba zárt Palesztin népet , mert nekünk kell a koncentrációs tábor alatt húzódó gázmező , mert mi minden erőforrást meg akarunk szerezni , és ezért világháborús konfliktusokat generálunk a világban , és a nem létező atomarzenálunkkal zsaroljuk az egész világot nem csak az arab szomszédainkat

"Manapság már megnyugszunk a tudósok döntésében, a Törvényszék ítéletében , hogy Solymosi Eszter volt az, akinek holttestét a Tisza kivetette hullámaiból ... Nem is lehetett más." [Krúdy Gyula (neves "magyar" író) "A tiszaeszlári Solymosi Eszter" 533.old.]

A cikk szövegébe illetéktelen behatolás történt! Az eredeti szöveget sikerült helyreállítanom.
2012.05.06 Sz. Gy.

Ugrás a hozzászólásokra!

Örök pörök

Solymosi Eszter

I.
A jámbor inkvizítorok

Régóta gyanakszom saját asszociációimra. Hogy milyen rendellenességeket tapasztalok? Hát például olyasmit, ha a "zsidócsahos" szó jut véletlenül eszembe, mindíg beugrik egy "magyar" író, költő, pap, ügyvéd, stb. neve is... Aggasztó.

Igazat kell viszont adnom Eötvös Károlynak és azoknak, akik e ravasz prókátor harcát a mai napig vívják. Valóban nagy per volt ez, mely ezer éve folyik és még nincs vége! De miért? Sokadiknak hadd' feleljek erre én is. Szerintem azért, mert a gonosz hatalomnak ezer éve, de az 1883 óta eltelt 130 év alatt sem sike rült erőszak ot tenni a közgondolkodá son. Most, hogy erre újabb kisérlet törté nik, meg kell szólalnom.

Már ott tartunk, hogy egy nyálas zsidó gyerek diktálja, miről szabad gondol kodnunk; ill. mit szabad, mit tilos gondolnunk egy múlt beli eseményről, amely az egész világot felzaklatta a maga idejében és azóta is?

Nem, kedves Köves Slomo és ti többiek. Nem tartunk itt és nem is fogunk soha itt tartani! Hogy miért nem? Ím lássátok!

Dícséritek Könyves Kálmán királyun kat, aki a híres boszorkánytörvényt magalkotta: „Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék.”

Solymosi Eszter vére

Megöltek egy kis libapásztort. Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát Húsvét elõtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt, valami vérengző vadak,
vademberek...Elfolyt a vére, mint egy párás piros patak.

Ítélt a bíró, félkegyelmû képzelõdõ a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; elmehetnek a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert, nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát embervérrel.
Ország-világ tudja meg, hogy gyermekijesztõ dajkamese a vér, a vád.

Ítélt a bíró s fellélegzett a zsidóság, az "üldözött",
de terjed a "mese", a "vakhit" a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyûlt belõle mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér, minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belõle idegen trón, élõsdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér, harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték, és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé, a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is ha, élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szűz papíros.

Beh piros vagy Solymosi Eszter kiontott vére s beh meleg...
Hajnalt festek a magyar égre és felkelő Napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk, s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét ébressze bátran, szabadon.

Erdélyi József 1937.

Örök

Igaz, boszorkányokat a legostobább és legaljasabb emberi fantázia alkotott a látszatokból, vagy a semmiből. Dehát a "vérgyilkosságok" esetében nem erről van szó. Ha valaki gondosan elolvassa a neves hit és talmud-tudós Huber Lipót "Vérgyilkos ságok" c. könyvét, mit lát? A "vérvádak" kiinduló pontja minden esetben egy corpus [corpus delicti], egy - egy bestiálisan megkínzott és kivéreztetett (többnyire) gyermek hulla. Terjedelmi okokból nem ismertetem a könyvben tárgyalt számos (!) esetet. [A könyv egész ben nincs felrakva az Internetre fejezetenként azonban letölthető "A vérvád történetének vázlata" c. linkeken.]

Ami az ügyek ismertetésének módját illeti, a következőket kell kiemelni. A szerző nem vitatja, hogy a középkori "jogszokásoknak" megfelelően a gyanúsítottakat általában tortúrának vetették alá. [Ezt persze mélyen elítéli az a liberális és demokratikus jelenkor, amely kínzó táborokat működtet a világ több pontján...] Szinte minden eset kapcsán hangsúlyozza a tortúra alkalmazásánál követett azt a gyakorlatot, hogy a gyanúsítottakat egymás távollétében hallgatták ki; nem adták a szájukba, mit kell mondani és csak azt a tényállást tekintették hitelesnek, amelyet egybehangzó (!) vallomások támasztottak alá.

Amikor ezt a részt írtam meditáltam azon, hogy Huber Lipót könyvéből néhány passzust ideiktatok. A terjedelem miatt mondtam le erről. Közben véletlenül rábukkantam egy linkre, amely a "történelmi vérgyilkosságok" felsorolását és rövid ismertetését tartalmazza [ahogy látom, jobbára a Könyv adatai alapján]. Ennek kapcsán kell szóbahoznom a "bűncselekményi latencia" problémáját, vagyis azt a kérdést: hogyan viszonylik a felfedezett bűncselekmények száma az elkövetett büncselekmé nyek számához? Persze ha ez a bűncselekmény-fajta tabu, akkor tabukérdés a látencia emlegetése is. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Könyvben, ill. a fenti linken emlegetett esetek többsége "műhibára" utal, azaz olyan holttestek kerültek elő, amelyek "gondos" elkövetést feltételezve elrejthetők [eláshatók] lettek volna.

Valahogy így történhetett ez a tiszaeszlári vizsgálat idején is. Még tán az is megeshetett, hogy Bary József vizsgálóbíró egyik másik makacskodó gyanúsítottat visszaadta Vay György, vagy Recsky András csendbiztosnak, "alaposabb" faggatás végett. A kérdés az, hogy Vay György, ill. pandúr társainak fantáziájában megszületett tényállásrészletek kerültek e a nyomozati jegyzőkönyvekbe, vagy az amit a gyanúsítottak vallottak? Ezt a kérdést itt talán hagyjuk is nyitva egy kis jogi kitérő kedvéért.

A büntető eljárás célja egy feltételezett bűntett bizonyítékainak felkutatása és biztosítása a későbbi ítélkező számára. A bizonyítékok között a törvények sohasem állítottak fel rangsort. Mégis a (feltételezett) elkövető beismerésének minden korban kiemelt fontosságot tulajdonítottak, a "bizonyítékok királynőjének" tekintették, azon feltételezés alapján, hogy a cselekményről az tudhat a legtöbbet, aki elkövette. Ha tettes hiányában bűnbakot állitottak, ezt valóban be kellett tanítani annak elmondására, mit "követett" el. Ez az u.n. "koncepciós" per, amelyről az átlag olvasó is tud annyit, hogy bővebb ismertetése itt szükséges lenne.

Csakhogy!

A "modern" (plusz liberális, plusz demokratikus) eljárási jogok és joggyakorlat - köztük a mienk is - is azon a vélelmen alapulnak, hogy az igazságot a nyomozati vallomás tartalmazza és attól a tanú, ill. a gyanúsított a tárgyaláson már nem térhetnek el. Az ilyen kísérleteket a bíróság visszaveri és a hamis tanúzás, ill. a hamis vádolás következménye ivel fenye geti a vallomástevőt. Mindenekfölött pedig a nyomozati vallomást fogadja el valónak a tárgyalási vallomással szemben. [Ezt mindenki megtapasztalhatja, aki találom ra néhány büntető tárgyalásra beül.]

Nos a tiszaeszlári vérvádperben mindez másképp történt. A gyanúsítottaknak és a tanúknak megengedték, hogy nyomozati vallomásaikat visszavonják és annak indokolásaképp a hatósági embereket kényszervallatással vádolják, következmények nélkül.

Hogy honnan veszem ezt? Hát többek között a "Tisza Eszlár Napi Értesítőből", amelyben a törvényszéki tárgyalás teljes anyaga bennefoglaltatik. A vádat Seyffert Ede főügyész helyettes "képviselte". Ennek kereté ben megállapította, hogy a vádhatá rozatból kitünően "a vádlottak ellen vallás-szertartási gyilkosság gyanúja forog fenn" ámde "kérdem, mi volt eme bűntett indoka, rugója?" Ennél hülyébb kérdést magyar közvádló még nem tett fel. Az is páratlan, hogy a vád a vizsgálóbíró Bary József tevékenységének lejáratásával foglalkozzon. Ilyeneket mondott Baryról "Lázas tevékenységgel folytatta az előnyomozást ... Látjuk jönni menni; kutat a tiszaeszlári zsinagógában s a házakben; meg bolygatja a halottak sírjait; vérnyomokat, hullát keres a közelben, s a távolabbi vidékeken; nyomoz a föld felett s a föld alatt, vizben és szárazon ámde sehol nyoma az élő, vagy halott Solymosi Eszternek..." A törvényszéki tanács elnöke Kornis Ferenc a másnapi tárgyalást a következőkkel nyitja. "Arra nézve, hogy az előterjesztett vádnál leginkább a mentő okok használtatnak, melyek főleg a védelemhez tartoznak, semmi megjegyzésem nincs. Helyre tette a vizsgálóbíróval kapcsolatos ügyészi piszkoskodást is. "Vissza kell utasítanom azt, mintha a Törvényszék kiküldött vizsgálóbírója lázas tevékenységgel a föld felett és a föld alatt kutatva a holtak nyugalmát felkavaró módon működött volna. Nem ezt tette, hanem tette kötelességét." Szóval nem valami jól jól indult a dolog...

A vége se' volt különb. Seyffert úr befejező vádbeszéde így hangzott. "A mult junius hó 19-ik napján gyültünk itt egybe a végből, hogy a nyilvánosság előtt leemeljük és eltávolitsuk a rejtély ama sűrű fátyolát, amely ... Solymosi Eszter eltünését takarta ... 'Nemzeti igazságszolgáltatásunk' nevében tiltakozom itt minden törekvés ellen, amelynek célja netalán az lenne, hogy az igazságszolgáltatás magasztos körébe a babona becsempésztessék és ott helyt foglalhasson." A végtelenül hosszú beszédnek még egy, a sakter szakmába vágó, érvelésére térek ki. Scharf Móric tanú vallomását, a szakértőkre apellálva, az alábbiakkal hiteleteleníti az ügyész. "(Scharf Móric) vallomása szerint a késmetszés a torkon mély volt, a vér mégsem szökellt ki, hanem csendesen folyt le, ami a szakértő orvosok kimondása szerint lehetetlen." [Ez a "rejtély" köszön vissza a "Tánczos gyilkosság" ügyében is! adva egy kivérzett (véreztetett) gyermekhulla és nincs vérnyom, még kevésbé vér. De erről lentebb.] Az épületes vádbeszéd a következőkkel zárul: "Én a vádlottakat bünteleneknek tartom s inítványozom, hogy a vád és következményei alól felmentessenek."

A sakter per idején

Kozma Sándor volt az országos főügyész. Szolgálati úton ő dirigálta Seyffert Ede főügyészt. Kozma Sándor a magyar nemzet tuda tában a megalkuvás szinonímájává vált. Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Györgyi Kálmán személyében, méltó köve tője támadjon. Az ő ötletére került ki Kozma csontváza a szek rényből és vált az ügyészség mintaképévé. "1871. június 10-én hozták létre az igazságügy miniszter felügyelete alatt az államü gyészséget. 1991 óta ünneplik az ügyészek ezt a 'születésnapot'. 1992 óta - Györgyi Kálmán legfőbb ügyész kezdeményezésére ezen a napon adják át az ügyészi szervezet legmagasabb szakmai elismerését, a Kozma Sándor-díjat. A díj alapítása tisztelgés az első koronaügyész, Kozma Sándor emléke előtt, akinek elévülhetetlen érdemei voltak az ügyészség működésének kialakításában, s aki negyedszázados munkásságával (1872-1896 között) megbecsülést és rangot szerzett a szervezetnek." Ma körülbelül annyi becsülete van az ügyészségnek, amennyit ez a két úr szerzett neki. [Györgyi Kálmán hirdette meg az olajügyek dandárjában a bűnözéssel való "együttélés" doktrináját...]

Szalay Károly magánvádló Solymosiné sértetti képviselője megpróbált a korábbi vallás-szertartási gyilkosságok adatainak felemlegetésével érvelni. [Emlitett néhány esetet a Huber féle könyvből is.] Kornis azonban, akinek a gerince ekkorára jócskán meglágyult, leintette "Az ügyvéd úr nagyon eltért az ügytől; szavai részint vallásfelekezeti gyülöletet involválnak, részint pedig rituális gyilkosságokat akarnak bizonyítani. Én ugy az előbbit, mint az utóbbit tovább meg nem engedhetem." [Megjegyzem, Kornis teljesen passzív magatartást tanúsított a legpimaszabb ügyvédi kiszólásokkal szemben is.] Az ílymódon eltérített vádbeszéd mégis egy patetikus csattanóval zárult. "Ha az lenne ismét a jelszó 'Jézus' akkor, valamint dicső elődeink megharczoltak az oszmán oroszlánnal is, ugy megküzdenének a törpe utódok a zsidó sakállal." Hát ez nem jött össze, mert az utódok a törpe méretet sem érik el...

De tényleg, hova lett Solymosi Eszter? Eszter, aki déltájban Kohlmayer József boltjába indult festékért 7 krajcár ellátmánnyal; aki odamenet és visszajövet is találkozott nővé rével Zsófival, aki szemével követte az Ófalu végén álló malmon túlig. Látták mások is, utoljára a Tisza töltésen, az eszlári zsinagóga magasságában; ahol elveszett a nyoma...

Aztán Scharf József egyházfi ötéves kisfia a Samuka játék közben gyermek társai előtt kikotyogta "Atyus hívta be a lányt - megmosta, bent a templomban, majd a metsző bácsi megvágta."

Adva van tehát a tény: egy tizennégyéves nagylány nyomtalanul eltünt, felszívódott. Bármilyen furcsa is, ennek a ténynek egyetlen reális magyarázatát Samuka szolgáltatta. Az összes zsidó és ügyvédi magyarázat ennél nagyságrendekkel valószínütlenebb volt. Ehhez ugyanis kell egy Tisza folyó (vagy kút, vagy budi), meg egy hülye gyerek, aki véletlenül beleesik,- vagy egy tizennégy éves életunt leányzó, aki szándékosan beleugrik, hogy így veszejtse el magát. Gondolom, az ügyész úr ilyesféle "fátylakat" emlegetett. Csakhogy egyetlen ilyen fátylat nem tudott fellebbenteni senki.

Itt ismét közbe kell vetni valamit. A per ideje alatt Nyíregyházán egy "logisztikai bázis" működött, amely a zsidó hadmüveleket irányította. [Sajtóhadjárat, hamistanúk felkutatása - betanítása, tanúk, hivatalnokok megvesztegetése, megfélemlítés, ötletgyártás, stb.]

Nos vélhetőleg ez az agyközpont agyalta ki és szervezte meg a "megtaláltuk Solymosi Esztert" akciót. Ezzel a témával kissé részletesebben foglalkozom, mert a "nemzeti igazságszolgáltatás" jellemzésére az ezzel kapcsolatos események alkalmasak leginkább.

Ehhez elő kell szednem Eötvös Károly "A nagy per" c. könyvét, mert az ügyben hozott bírósági ítéletek szövege ebben olvasható.

A Nyíregyházi Törvényszék Bf. 2844/1883 sz. ítéletével "természetesen" felmentette a vádlot takat. Az ügyész ebben "természetesen" megnyu godott...

Az ítéletben a hullaúsztatási akció eredménye a következőképp van leírva. "1882. junius 18-án .. Oláh György ... a csonka Füzes szélén ... egy fennakadt hullát fedezett fel." A zsidók fellélegzettek, halleluja, előkerült Solymosi Eszter! Baj egyse. A női hullát vizsgálták a (helybeli) törvényszéki orvosok, a zsidópénzen fogadott "egyetemi tanárok" és végül az Országos Közegészségügyi Tanács.

Utólag és véletlenül bukkantam rá a nyiregyházi törvényszéki orvosszakértők által készített boncjegyzőkönyv és vélemény hiteles és teljes szövegére. Ebből látom, hogy az "egyetemi tanárok" utólag egyszerüen felülírták a boncjegyzőkönyv megállapításait, az Országos Közegészségügyi Tanács pedig "átköltötte" az előző két véleményt. Az ügyben eljárt bíróságok pedig - alapvető kötelezettségeikkel ellentétesen - nem indokolták érdemben, mit miért fogadtak, ill. vetettek el a szakértői megállapításokból.

Csak így írhatta Krúdy Gyula amit írt [lásd a mottót]. E finom úrnak hálás is a liberál kommunista kapitalista utókor. Méltán, hisz "1919-ben tollával a forradalom szolgálatába állt. És úri gőggel vállalta tovább is ezt a kiállását. Amikor az ellenforradalom idején oly sok író mentegetődzött, igazolni igyekezett magát, Krúdy elhúzódott a hatalmon levőktől. Kegyvesztetté is vált. Most már újra nyomorgott. Néha kiadója is alig akadt. Élete végső éveiben megesett, hogy a villanyt és a gázt is kikapcsolták lakásából. De ő nem kért kegyeket. Írta műveit. Remekműve, A tiszaeszlári Solymosi Eszter férfiasan bátor kiállás volt a faji előítéletek őrülete ellen." Az író urat nem zavarták a patkányforradalom tömeggyilkosságai. Maradt ki volt: libe rális eszmeiséggel eltelt magyargyűlölő gőgös "magyar úr". Az ügy sajnálatos tanulsága, hogy krudygyulák nélkül nem volna lehetséges a tényeket meghamisítani és a torzult nemzettudatra apellálva tabukat állítani a kritikus gondolkodás útjába, a vérgyilkosságok ügyében sem.

A hullán talált ruházatot az orvosszakértőkön kivül megvizsgálta az országos műve gyész is. Mi sült ki mindezekből? Az olvasó nem fog rájönni, ezért megírom. Solymosi Eszter 1882. április elsején tünt el. Ha valóban a Tiszába veszett, hullájának és ruházatá nak több mint két és fél hónapig (kb. 78 napig) kellett együtt (!) ázniuk a vizben. A ruházat ról kiderült, hogy Eszteréi. Viszont az országos művegyész azt állapította meg, hogy a rajta keletkezett foltok "egy előre ment rothadásban levő hulláról származnak" azaz a ruha és a gazdája nem a Tiszában úsztak, hanem a földben feküdtek jóideig. Viszont az úszó test nagy valószínűséggel egy tüdőbajban (is) szenvedö tizennyolc - húszéves zsidó nőé volt, aki a feltalálása előtt egy - két héttel halt meg. Hogy kerül tek rá Eszter Eszter ruhái? Jó kérdés...

A Nyíregyházi Törvényszék az Országos Közegészségügyi Tanács véleményével foglal kozott részletesebben és nem akadt fent e rangos testület dodonai megállapításain és orvosi kérdésekben tanúsított "járatlanságán". A rangos testület szerint ugyanis nem volt megállapítható, hogy "... a halált vérszegénység, vagy más testi baj, vagy fulladás okozta volna, ... a halál beálltának ideje nem megállapítható ..." viszont "... Nem valószinű, hogy a hulla 14 napnál tovább lett volna a vízben." A Törvényszék a 78 és a 14 nap tekintetében nem foglalt állást. Nem tisztázta, hogy a "vérszegény" hulla és a "kivéreztetett" hulla között van e különbség és e különbség az orvosok tolvajnyelvén hogy lett volna leírható? Summa summárum a Törvényszék is amondó lett, "... figyelemmel arra is, hogy a hulla Solymosi Eszter 'kétségtelen' ruháiban találtatott, 'meg engedhetővé teszi', hogy a kérdéses hulla Solymosi Eszteré." Akkor pedig minden rendben, mert a zsidónőnek sok baja volt, de a nyaka speciel nem volt elvágva. [Kb. ezen a szakmai és erkölcsi szinvonalon folyik a bíráskodás napjainban is...] Ez az "indokolás viccesnek tünt és csak később derült ki, hogy a felsőbb bíróságok még viccesebben fogták fel az ügyet.

A magánvádló fellebbezése folytán az ügy a Budapesti Királyi Ítélőtábla elé került, amely 1883 december 22-én kihirdetett 40881 B. 1883 az. ítéletében a következő bölcsességeket sütötte ki. "... A vádbeli cselekmény vérnyomok nélkül nem volt elkövethető ... Eme ruhák a vádbeli cselekmény ellenkezőjét bizonyítják: mert nincs rajtuk vérnyom..." De ez még mind semmi! A "homéri kacaj" kiváltására igazándiból a következő logikai bukfenc alkalmas. "... Ha a hulla nem Solymosi Eszteré, az még aziránt sem szolgáltat bizonyítékot, hogy Solymosi Eszter valóban meghalt ... Minthogy a tisza dadai csonka füzesben talált nőhulla a vádbeli cselekménnyel határozottan össze nem hozható, ezeknél fogva tehát nem állapítható az meg, hogy Solymosi Eszter személye ellen a kérdéses napon és helyen a vádbeli cselekmény elkövettetett." Ergo, az elsőfoku ítélet helyben hagyatott, mint a vöcsök! Azaz Solymosi Eszter - pucéran - akár még élhetett volna, az Ítélőtábla felől...

Következett hát a harmadik stáció, a Magyar Királyi Kúria 1442 B. 1884 sz. ítélete. Gondolom nem leszek poéngyilkos, ha előre ideírom: a Kúria is helybenhagyta az előző két ítéletet.

A nyulfarknyi kúriai ítéletnek azonban van egy passzusa, amely teljes egészében ide kivánkozik. "... Ami a vádbeli hullacsempészet kérdését illeti, a Tiszából kifogott 'kérdéses hullán' kétségtelenül Solymosi Eszter ruhái találtatván, azonkívül a hulla kézcsuklóján egy kendőben papirba takart és 'szorosan odakötött' festék is felfedez tetvén : mindezek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ezek 'idegenek által' azon czélzattal voltak a hullára adva, illetőleg kötve, hogy a gyilkossággal foglalkozó hivatalos közegek a hulla iránt tévedésbe ejtessenek."
Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a Kúria a hullacsempészés tényét megállapította! A nagy komcsi író Krúdy tehát pofátlanul hazudott. Megjegyzendő, a hullaúsztatók közül egyedül Matej Ignácz volt az, aki következetesen kitartott a zsidókat terhelő vallomása mellett. A Kúria mégis kimellőzte vallomását, mert az ellentmondásban volt a többi hullaúsztatók és a ruha átadók vallomásaival, akik eleinte beismertek, majd tagadtak.

Hogy miért volt ez az egész eljárás ennyire rendhagyó? Ez is jó kérdés. Más ügyekben a nyomok, ideértve a hullákat is, "beszélnek". Itt nemhogy nem beszélnek, de - sőt "kérdez nek" [lásd a csonkafüzesi "kérdéses hullát"].

Ha egy büntető eljárás történetesen nem zsidók ellen folyik, azaz nem "vérvádas" ügy, a hatóságok a következők szerint járnak el.

Komoly gondot fordítanak annak a megállapítása is, hogy bűncselekmény történt e egyáltalán. Ősi jogszemlélet: ha nincs hulla, nincs bűncselekmény sem. Ha tehát a sokszorosan átkozott és gyalázott Vay György és Recsky András csendbiztosok, de maga Bary József vizsgálóbíró is, az inkvizitórius nyomozás klasszikus szabályait követték volna, először, másodszor és harmadszor is a hulla hollétét kellett volna kiszorítaniuk a gyanúsítottakból. Nem tették, azaz nem alkalmaztak "szakszerü nyomást" a gyanúsítottakra. Eszterke holtteste ezért (!) nem került elő.

Ruházata viszont igen; olyan szennyeződéssel, amelyet egy hosszú ideig földben rothadó és nem úszó hullától eredhet csupán. Ha "igazi" kényszervallatás történik, a holttestet előadták volna azok, akik Esztert ruhástól elásták, majd kiásták és ruházatát egy halott kéjnő testére húzták, húzatták.

Bátran kimondhatjuk tehát: a vizsgálat sikertelenségét nem a kényszervallatás, hanem éppen annak hiánya okozta!

A törvény igaz szolgái általában arra törekszenek, hogy az egyelőre ismeretlen tettes egy elhuzódó eljárás végéig ne maradjon "idegen", mint ebben a szerencsétlen ügyben. A történeti tényállás megállapítása során a bizonyítékok önmagukban a legritkább esetben adnak összefüggő képet az áldozatról, a tettesről és a cselekményről. Ha pedig nincs holttest, az eredményes bizonyítás szinte lehetetlen. A tárgyi bizonyíték, ill. a személyi bizonyíték (vallomás) csupán foltok egy puzzle játékban. A kép kiegészítése a vizsgálóra, a vádolóra és a bíróra váró feladat. Erre szolgál az emberi gondolkodás, amely a bizonyí tékokat egyenként és összességükben értékeli (mérlegeli) és az így megállapítható tény ekből további tényeket az induktív és a deduktív következtetés módszereit alkalmazva állapít meg. Ez az u.n. közvetett bizonyítás, amely a bűnesetek döntő többségénél az eredményes bizonyítás egyedül lehetséges módszere.

Milyen bizonyított tények lettek volna beilleszthetők a "vallás szertartási gyilkosság" tényállásába?

A leányka "véletlenül" a húsvéti ünnepek magasságában tünt el. A bizonyított "vallás szertartási gyilkosságok" többnyire ilyenkor követtettek, követtetnek el. Következzék most egy idézet a MAZSHISZ honlapjáról. "Az egyiptomi kivonulást megelőzően említi a Biblia Peszách ünnepét. A héber szó elkerülést jelent. A tízedik csapás az egyiptomi elsőszülöttek halála volt. Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és elfogyasztania. Vérével megjelölték a két ajtófélfát és a felső küszöböt. S legyen a vér nektek jelül a házakon, ahol vagytok, s midőn látom a vért, elkerüllek (ufászáchti) benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapása, midőn sújtom Egyiptom országát (Mózes II.12:13.). A pusztító szellem (máschit) a vér láttán elinal. A vörös szín bajelhárító."
Az idézet azt bizonyítja, hogy a vér rituális célokra történő felhasználása a zsidó hit része és a zsidó vallás élő gyakorlata. Néha persze többről, másról van szó. "A vérvád elneve zés a történelem során szokásos elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádnak, hogy keresztény gyermekeket meggyilkolnak és rituális célokra, különösen a húsvéti (pészah) kovász talan kenyér (mácah vagy macesz) sütésére felhasználják." Szalay Károly magánvádlót tehát nem kellett volna letorkolni, mert legszorosabban a tárgyhoz akart szólni, amikor a történelmi vérgyilkosságok eseteit kezdte felsorolni.
A tiszaeszlári zsinagóga "véletlenül" rendkivüli idegenforgalmat bonyolított, mert a Húsvétot állitólag sakterválasztással kötötték egybe.
A lánykát "véletlenül" a zsinagóga közvetlen közelében látták utoljára.
Nyomtalan eltűnése mással nem volt magyarázható, minthogy eltüntették.
Az eltüntetés tényét igazolta az a további tény, hogy a lányka hulláját utóbb előkerítették és a rajta rothadó ruhát "idegenek" egy idegen hullára adták, amelyet gúzzsal tutaj alá kötve a "véletlen felfedezés" helyére úsztattak.

A vérgyilkosságok az emberiség tudatából ki nem gyomlálhatók, legyen szó keresztények ről, muszlimokról, vagy akár vallástalanokról. A per nem ezer, hanem többezer év óta folyik. És tényleg nincs vége. Nem is lehet mindaddig, amíg a bírói ítéletekből akkora lólábak lógnak ki, mint a tiszaeszlári ügyből. Nem is lehet vége, ha a Rém újra meg újra felbukkan és Húsvét előtt el - elragad egy - egy "síró galambocskát", ahogy ez a kis Zsófival történt a közelmult ban.

Ez újabb eset tanulságai vissza vetülnek Solymosi Eszter ügyére is. E cikk második része a "Tánczos ügyről" szól majd.

2012. 04. 09
Sz. Gy.

Egy apró adalék a cikkhez.

1883. augusztus elején a tiszaeszlári ügy ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilomé terre lévő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József, barátságos vacsorára hívta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket s Tisza Kálmán, csak úgy, a vacsora végén megkérdezte:
- Nos, elnök úr, mit gondol: bűnösök-e az eszlári sakterek?
Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint, bűnösök!
-És mi a véleménye a két szavazó bírónak (?) kérdezte a miniszterelnök.
-Az egyik szavazó bíró ugyanazt mondja, amit én: bűnösök! A másik még ingadozik hangzott Korniss Ferenc válasza. És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán ezt mondta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem adják meg a 60 millió forintos rente-konverziót [a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése]. Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország, csődbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetisé gek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr? (Istóczy Győző: "12 Röpirat.")
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: "fiat justicia, pereat mundus" (Legyen igazság és vesszen a világ!) És ez ott, a téglási kastélyban megrendült. "Salus rei publicae"? (Az állam üdve.)
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották. És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző felett." Forrás:www.hazankert.com/03szept4.html Dodopapa Az adalék "apró", de nagyon fontos a háttér megvilágítása szempontjából. Sz. Gy.

A zsidó sátánizmus

"Te, aki feláldozod a gyermeket, nem teheted ezt többé!
Megfeszítésed követeli ember s Isten, hagyd hát abba önként."
Szívem szerint ezt az egész sátánista témát lezárnám azzal a fehívással, hogy 'Emberek, emberek! Itt rohangálnak köztünk a lipótmezei õrültek, akik Lucifert akarják megidézni, néha vért szürcsölnek, gyermekekkel orgiáznak, mániákus keresztre feszítõk és szívet esznek vacsorára. Összekék õket fogdosni és elmegyógyintézetbe zárni, vagy a pokolra juttatni õket, ahová valójában valók.

Gyerünk emberek, kapjuk el õket!" A probléma azonban az, hogy ha követjük a sátánista szekták szálait, akkor a Globális Elit kormányfeletti árnyékhatalmához jutunk, és azt találjuk, hogy a sátánizmus vezetõ kasztja maga a Globális Elit, akiket nem lehet csak úgy elkapni, mert jól körbe barrikádozták magukat. A világ legbefolyásosabb csoportjaiban megtalálhatók az emberiség legszélsõségesebb elemensei, a sátánisták, akik az ezoterikus és okkult ismereteiket politikai irányításra és perverz élvezetekre használják. És ezek a befolyásos emberek sátánista befolyást gyakorolnak ránk a médián, a szervezett bûnözésen, az oktatáson, a vallásokon és még sok más forráson keresztül. Nem meglepõ tehát, hogy a sátánista szektákat engedélyezik és támogatják világszerte miközben a valódi spirituális felemelkedést és örökkévalóságot proféciáló szervezõdéseket "szektáknak" állítják be, démonizálják és nyíltan üldözik. "Õrült szektásoknak" állítják be a valódi spiritualitást követõket, pontosan, ahogy "õrült náciknak" állítják be az olyan igazságok kimondóit, akik ellentmondásban vannak a sátánista cionisták, Szabadkõmûvesek, Illuminátusok és a Globális Elit történelemhamisításaival, áltudományaival és álhíreivel. A Szabadkõmûveség és az Illumináti, két gigászi és közismerten sátánista szekta, akiknek a tagjai ott vannak a kormányainkban, az egészségügyben, a médiában, a jogban és az életünk MINDEN területén, él és virul, miközben kis jóindulatú pozitív befolyást gyakorló spirituális csoportok tagjait bilincsbe verve, nagy nemzetközi publicitások közepette tartóztatják le és záratják elmegyógyintézetekbe.
Ma a sátánizmus a leggyorsabban növekvõ földalatti bûnözõ mozgalom VILÁGSZERTE, és egyenesen köthetõ a nácizmushoz, a terrorizmushoz, a drogkereskeddelemhez, gyermek szexrabszolgasághoz, és az egyre több napfényre kerülõ borzalmas gyermek és nõbántalmazási esetekhez. Sátánisták köthetõk olyan botrányokhoz, mint gyermekek repülõztetése Washingtonba amerikai politikusokhoz szexorgiákhoz, de a jelenleg érvényben lévõ Globális Üldöztetés, Kínzás és Gyilok Program nevû holokauszt és eugenikai tevékenységet is sátánisták és pszichopaták dolgozták ki és mûködtetik. Sátánizmus köthetõ olyan nemzetközi botrányokhoz is, mint óvodások és kisiskolások csoportos szexuális megrontása úgy Olaszországban, mint Kínában és Amerikában. A sátánista bûnözés tehát természetében a rosszindulatú okkultizmushoz kapcsolódik és egy szélesebb bûnözõ folyamatosság része. A Globális Elit sátánista-pszichopata befolyása, illetve sátánista szekták befolyása alatt állank olyan intézmények VILÁGSZERTE, mint a titkosszolgálatok, a katonaságok, elmegyógyintézetek és kórházak, bíróságok, oktatási intézmények, a szervezett vallás, a tudományok és tudományos kutatások, az egész szórakoztató ipar, úgy a média, mint a film és zeneipar, a kaszinók, a legtöbb nemzetközi mammut részvénytársaság, az Internet, telefon és postai szolgáltatások. És természetesen a tõzsdék, a kereskedelem teljes egésze és a kormányaink. Mindezek után nyilvánvalóan nyíltan foglalkozni kell a sátánizmus és a sátánista befolyás témáival.

A leglényegesebb dolog, amit a sátánizmusról tudni kell az az, hogy a sátánista rituálék célja a Föld energiamátrixának, azaz a kollektív emberi tudat energiamezejének, negatív egynesúlyban tartása. Másként fogalmazva, a sátánizmus célja az emberi kollektív tudat egy romboló kreatívitással történõ negativizálása és primitivizálása. Jelenleg, ahogy az olvasó ezeket a sorokat olvassa, folyamatban van az emberi faj sátánista beavatása, ami a WTC tornyok felrobbantásával kezdõdött. A terror, a fájdalom, félelem és más borzalmak összességükben traumatizálják az emberiség kollektív tudatát, amikor is az embereknek több irányból és koordináltan megragadják a tudatát/lelkét és mindenféle negatív sátánista és náci nézetekkel és gondolkozással indoktrinálják õket. Ehhez a sátánista beavatáshoz még hozzá tartozik egy GLOBÁLIS MÉRETÛ sátánista-fasiszta úgy nevezett 'szervezett csoportos zaklató hadsereg', akik a világ népeinek legjobbjait, azaz az ébren lévõket, azokat, akik pozitivizálni tudják az emberi tudatot és ki tudják szabadítani az emberi fajt a primitív, alacsony frekvenciájú börtönébõl, illetve az átlagnál magasabb intelligenciájú erkölcsileg és spirituálisan fejlett termékeny nõket terrorizálják a legõrületesebb sátánista pszichikai fasiszta módszerekkel. Továbbá a beavatáshoz tartozik egy úgy nevezett 'New Age Mozgalom' is, ami a civil lakosság soraiban van kialakulóban és hátulról szintén a sátánista befolyás és irányítás alatt álló katonaság támogatja, illetve a sátánista Szabadkõmûvesség. A New Age 'spirituális' módszereinek és tanainak célja a Lucifertudat 'harmadik szemének' megnyitása, és egy olyan világba való beavatás, amiben NEM a saját tudatunk, szívünk és lelkiismeretünk irányít minket, hanem a sátáni 'tett és reakció' erõk, ami pontosan az ellenkezõje a pozitív ébrenlévõk isteni véletlenek és Szent Lélek által vezetettségének. Ezt a beavatási folyamatot maga a világban történõ fájdalom, nyomás és félelem teszi lehetõvé, amire az emberiség tudattalanul olyan folyamatokkal válaszol, ami a Lucifer-tudatba történõ beavatást eredményezi. Mellékesen, a Szabadkõmûvesség istene, azaz Lucifer, megköveteli, hogy a tagok esküt tegyenek gyilkosságok és árulások leplezésére, és ez a New Age filozófiai és mûködési elveibe is be van építve. Az emberi faj sátánista beavatása tehát koordináltan, jól szervezetten történik több szinten, különbözõ katonaság által támogatott mozgalmak, illetve politikusok és a média segítségével. AGlobális Elit célja mindezzel a kollektív emberi tudat olyan mértékû negativizálása, hogy az kibillen a pozitív-negatív egyensúlyból és elindítja az emberiséget egy olyan úton, ami aztán a végsõ Armageddonhoz, azaz Lucifer és a Teremtõ Isten közötti végsõ háborúhoz, és lehetségesen az emberiség önmegsemmisítéshez vezet. Kihangsúlyozom, mert rettenetesen fontosnak vélem, hogy ez NEM egy természetes, hanem egy tudatosan elõidézett folyamat, amit az emberi faj meg tud állítani és el tud téríteni azzal, hogy kisebb 'szeretet közösségeket' és 'szeretet mozgalmakat' alakít ki, tudatosan pozitivizálva a kollektív emberi tudatot, ami már súlyosan kompromittálva van! Egyébként úgy kell elképzelni az egész beavatási folyamatot, mint egy gigászi sátánista rituálét. A kisebb sátánista szekták, a rituáléik során, amiket jobbára külvárosi vagy falusi telkeken elhagyatott házakban és templomokban tartnak, terrort és negatív energiákat termelnek, amit aztán Lucifer, a halál sötét urának, földi megidézéséhez használnak fel. Ma pontosan ez történik NAGYBAN! Ezeknek a sátánista rituáléknak a keretében az emberi faj legtorzabb, legdegeneráltabb és legperverzebb egyedei kiélhetik a legobcénebb, sokszor klinikai õrületnek minösülõ perverzióikat. A Lipótmezõ soha nem látott olyan torzszülött õrülteket, mint amilyen a sátánisták között elõfordul.

Mivel a sátánizmus és a rombolóan kreatív magatartás úgy terjed manapság, mint a tûz, ezeknek az erõknek a befolyását nem szabad alábecsülni, mert drámai változásokat indukálnak az emberi tudatban és az egész életvitelünkben. A sátánista befolyás, azaz az állandósult és hosszútávú pszichikai és spirituális támadások, komoly következményekkel járnak:negatívitás, szorongás, idegi kifáradtság, félelem, rettegés, depresszió, az elme összezavarodása, a koncentrációs képességek hanyatlása, spirituális halál, érzéktelenség, és különbözõ biológiai következmények, mint a test sejtjeinek fizikai megsemmisülése.Okozhat neurotikus állapotokat és okozhatja az olyan társadalomellenes magatartást, mint mások bántalamzása és az embertelenség. Ez a terjedõ sátánizmus és negatív értelembe vett kreatív magatartás és gondolkozás egyébként elsõdlegesen azt a célt szolgálja, hogy negatív energiákat és gondolkozást teremtsenek, kigúnyolják a Teremtõ Isten szavát -mind tettekben, mind pedig szavakban- és fellázadjanak maga Isten, az Örök Szeretet ellen. Bizonyos értelemben ezek a mozgalmak és ezeknek a személyeknek a gondolkozása nem más, mint egy lázadás Isten ellen, ahogy egykoron maga Lucifer is tette. Ám a sátánista szekták és mozgalmak szolgálnak egy más célt is: hogy leplezzék és eltereljék a figyelmet a VALÓDI sátánistákról, azaz a Globális Elitrõl és a tervükrõl, ami jelenleg kibontakozóban van. És no már most ezek a fickók nem holmi gyerköcök, akik körbe állva azt énekelgetik, hogy 'heil Hitler!' vagy "Sztálint akarjuk!", aztán pedig sátánista szimbólumokat festenek a falra. Jól tudjuk, hogy a Globális Elit az emberi faj leggazdagabb és legbefolyásosabb kasztja, akik tömeggyilkosságokkal, genocídiumokkal, tudatosan kimanipulált és mérnökölt háborúkkal és forradalmakkal, illetve közönséges rablásokkal szerezték a vagyonukat. Ezek kormányvezetõk, ügyvédek, vallási vezetõk, orvosok, arisztokraták, bírók stb. Nem olyanok, mint a kis pszeudo-sátánisták vagy keresztények, akik nem hisznek az Istenükben. A keresztények megkeresztelkednek (önhibájukon kívül), de jobbára nem hisznek a Teremtõben, és a kis sátánisták is pontosan ilyenek. Mindkét csoportba tartozó elmegy a saját 'imájára' és végrehajtja a saját rituáléit mindenféle valós meggyõzõdés nélkül. A kis sátánisták nagy része törvénytisztelõ ember és csak teszik, amit azok a közösségek tesznek, ahová tartoznak, azaz negatívizálják a gondolkozásukat és ezzel az emberi faj kollektív tudatát. De köztük és mögöttük bújnak meg a világunk valódi sátánistái, akik borzalmas cselekedeteket visznek véghez és pontosan tudják mit tesznek.

A világ talán legveszedelmesebb sátánista szektája a Set Temploma, amit egy bizonyos Michael Aqino, alapított San Franciscoban, és amely szektának a kezdõ tagsági bázisa a Sátán Temploma szektából jött át Aqinohoz. Errõl a roppant veszedelmes emberrõl tudni kell, hogy egy liutenant colonel katona, egy pszichikai háborús és pszichotrón háborúzás szakértõ, aki a CIA-nak is dolgozik, elég magas fokú belépési engedéllyel. Emellett doktori fokozata van a politikai tudományokban. Aqino a sötét okkult tudását ezeken a területeken kamatoztatja a Sátán és a Teremtõ Isten közötti végsõ armaggedoni háború elõidézéséhez. Habár nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak azok az emberek, akik megtervezték és jelenleg levezénylik a világszerte érvényben lévõ sátánista-fasiszta Globális Üldöztetés, Knízás és Gyilok Programot, azt a globális holokauszt programot, aminek én is célpontja vagyok, és nem más, mint egy sátánista-fasiszta pszichikai hadviselési program, azt tudjuk, hogy a CIA tervezte a Stázi és a KGB bevonásával, és én gyanítom, hogy Aqinonak némi köze van hozzá valamilyen szinten. Míg a Sátán Temploma például csupán gúnyt ûz a kereszténységbõl, Jézusból és Istenbõl, a Set Templomának hívõi elismerik Sátán valós létezését, mint a Sötétség Hercegét, akinek a neve Set, az egyiptomi alvilág és halál istene. A szekta tagjai túlnyomó többségükben igen intelligensek és nem is engednek maguk közé bárkit. A vallásuk azt ígéri, hogy magát a személyt ISTEN SZINTRE emeli és megszabadítja a 'szolgaság' minden formájától, beleértve az Isten alá való rendeltségüktõl. Egyértelmûen a Luciferi örök vágy, hogy Istennel egyenrangú erõvé váljon megjelenül ezeknek az embereknek a hitvilágában. Pontosan, mint a Scientológia szekta, a Set Temploma is úgy próbálja elhallgattatni a kritikusait, hogy perbe fogja õket, de mellékesen említve az anyagi forrásokat is sikkasztja.

Ám a valódi sátánista szekták és az azokhoz kapcsolódó alvilági bûnözés kontójára írják a világszerte eltûnõ gyermekek nagy részét is.Nemzetközi szinten 1 millió ember tünik el évente, köztük 700.000 gyermek, akinek egy lényeges százalékát soha nem találják meg.Ezeket a gyermekeket azért rabolják el, hogy egész életüket szexuális rabszolgaságban, pszichikai és fizikai kínzásban éljék. Pedofil láncokban adják és veszik õket, és nem ritkán a saját szüleik bocsátják árúba õket. Az elrabolt gyermekek módszeresen bántalmazva és kínozva vannak, illetve sátánista rituális ceremoniák során áldozzák fel õket olyan emberek, akik a társadalmi hierarchiában igen magasan helyezkednek el, úgy az Amerikai Egyesült Államokban, mint Magyarországon. Olyan emberekrõl beszélek, mint arisztokraták, politikusok, orvosok, ügyvédek, vallási vezetõk, befolyásos üzletemberek, média sztárok és még sokan mások az élet minden szférájából. Ezeket az elrabolt gyermekeket olyan sátánista módszerekkel programozzák, mint ahogy azt tették a sátánista-náci CIA MK-Ultra programja során, ami lényegében szintén egy sátánista-náci program volt. Brutális kínzásokkal érik el, hogy az áldozatok elméje defragmentálódjon és ne emlékezzenek a tudatukkal azokra a dolgokra, amiket mûvelnek velük. Az áldozatokat egy ceremónia során összeadják a sátánista szektavezetõkkel, majd egy "sötét társat", azaz egy démoni árnyékot kapnak, ami nem más, mint egy szélsõséges gondolkozásmód, egy agymosás technika, ami nem engedi, hogy túlságosan elkalandozzanak a szektától. Az áldozatokat általában belekényszerítik, hogy részt vegyenek sátánista rituálékban, hogy végig nézzenek gyilkosságokat, majd segítkezzenek a tetemek elrejtésében. Így biztosítják, hogy a szektatagok ne forduljanak a nyilvánossághoz, mivel maguk is bûnrészeseknek lesznek nyílvánítva. A valódi sátánista szektákban alkalmazott bántalmazás valóban borzalmas: élve eltemetés, fizikai csonkítás, szexuális bántalmazás, a családtagok legyilkolása, kedvenc háziállatok legyilkolása, kényszerített terhesség, majd a született gyermek feláldozása sátánista rituálék során, emberi vérivás, ürülékevés, kannibalizmus a feláldozott áldozatok testén (szívevés), és állandósult megalázás. A lista hosszú, túl hosszú és túl örületes egy normális ember felfogásához. A sátánsita bûnök, mind erõszakosan és rombolók.

A sátánista szekta bûnök leplezéséhez, és ebbõl nyilvánul ki, hogy mennyire jól támogatottak a háttérbõl ezek a szekták, hozták létre a 'Hamis Memória Szindróma Alapítványt'. Több kutató állíltja, hogy ezt az alapítványt csak és kizárólag azért hozták létre, hogy hiteltelenné tegyék azokat az áldozatokat, akik elemenkülnek a sátánista szektákból vagy a sátánizmussal intim kapcsolatokat ápoló CIA sátánista-náci kísérlet programjaiból, és a nyilvánossághoz fordulnak borzalmas agymosás, agyprogramozás és súlyos bántamazás beszámolóikkal. Pontosan egy CIA ügynök és egy CIA által folytatott sátánista agykontroll program, az MK-Ultra, azon belül is az MK-Monarch, egyik áldozata, állítják könyvükben, hogy ezt a szervezetet maga a CIA hozta létre. Professzor Jennifer J. Fryed a 'Betrayal Trauma' címû könyvében azt meséli el, hogy a saját kollégái a Hamis Memória Szindróma Alapítványnál, kéz a kézben a Globális Elit kezében lévõ médiával, miként próbálták hiteltelenné tenni a kutatásait az elnyomott trauma emlékek terén. Õk nem az egyetlen szakmabeliek, akik állítják, hogy ez a komoly befolyású szervezet csupán egy pszeudó-tudományos szervezet, aminek a szakértõi panelje arra van felhasználva, hogy aláássák azon terápisták és áldozatok szavahihetõségét, akik a nyilvánsosághoz fordulnak sátánista rituális bántalamzással és kíséreltezésekkel kapcsolatosan.

Egy ilyen leplezõ és elhiteltelenítõ szervezet létezése nem is olyan hihetetlen, ha már tudjuk, hogy a sátánizmus szálait követve eljutunk a Globális Elithez, illetve, hogy a Globális Elit áll a CIA borzalmas sátánista kísérleti programjai mögött is. Maga a Globális Elit és Fekete Testvériség szervezetnek több tagja, beleértve államfõket, vettek részt a CIA sátánista-náci kisérleti prgoramjainak áldozatainak a kínzásában és terrorizálásában, illetve különbözõ sátánista rituálékban. A legismertebb ilyen sátánista rituálé a 'Cremation of Care', vagyis a törõdés elhamvasztása, amit egy Bohemian Grove elnevezésû idillien szép helyen tartanak az USA-ban. A naív összesküvés elméletgyártó 'paranoiások' azt gondolják, hogy itt gyûlnek össze minden évben a világ leghatalmasabbjai, hogy összesküdjenek a világ feletti hatalom átvételre. Sajnos tévednek, mert a valóságban ezek a pszichopata, klinikai õrült és sátánista fickók már átvették a világunk feletti hatalmat. A Bohemian Gorve az a hely, ahol minden évben összegyûlnek politikusok, nemzetközi bankárok, mammut cégek vezetõi, vallási vezetõk és más globális befolyással bíró emberek, ahol aztán sátánista rituálét tartanak egy nagy bagoly elõtt. Ez a bagoly lehetségesen Mulochot vagy Molochot, az ótestamentum egyik halál istenét jelképezi, akinek feláldozták a gyermekeket. Mint ahogy megállapították már többen, nincs hijján a bizonyítékoknak, hogy a rituálék, amiket itt tartanak az õsi babiloni, sumér, kanaáni, fõniciai és karthágói riutálék egy keveréke. Minden bizonyíték arra mutat, hogy a rituálék eredete az õsi egyiptomi Izisz szektában gyökeredzik és a bagoly maga ennek a szektának a jelképe volt. A rituálé közben felcsapó lángok Lucifernek, vagyis a sátának való megadáshoz köthetõk. A ceremónia során egy bábú gyermeket áldoznak fel a bagoly elõtt gyújtott tûzben, miközben a körben álló emberek szexuális nyögések és nyilvánvaló szexuális extázis közepette azt hajtogatják, "csináld, csináld�" és "égessd meg, égessd meg". Azok, akik részt vettek ebben a rituáléban állítják, hogy a gonosz és a romlottság csak úgy árad ezekbõl az emberekbõl és az egész helyet úgy jellemzik, hogy egy olyan rémálomszerû perverz és pokoli hely, ahol a sátán valóban is lakna. Évek óta keringenek olyan pletykák, hogy a Bohémian Grove területén pedofiliát, gyilkosságokat, nemi erõszakot, orgiákat és emberi áldozatok bemutatását folytatják. Az elmúlt években olyan bizonyítékok láttak napvilágot, amiknek fényében hihetõ, hogy a CIA borzalmas agykontroll programjainak áldozatait ide is szállították, hogy szexuális kínzásoknak és bántalmazásoknak tegyék ki õket. Árva gyermekeket is, fõként fiúkat repítettek a Bohemian Groveba, ahol aztán ezek a közismert nemzetközi politikusok és befolyásos emberek pedofil szexorgiákba és sátánista rituálékba kényszerítették õket. Az áldozatok beszámoltak egy esetrõl, amikor fejüket csuklyával takaró férfiak egy gyermek tetemet dobtak ki a terület felett repülõ helikopterbõl. Tinédzser fiúkat kényszerítettek homoszexuális rituális nemi erõszakba és sátánista gyilkolásba. A homoszexuális és leszbikus aktivitások közismerten köthetõk a Bohemian Grovehoz és az ott tobzódó esetenként klinikai õrült Globális Elit és Fekete Testvériség tagokhoz, hiszen közönséges prostituáltakat is ide repültetnek néha napján ilyen homoszexuális orgiákhoz. Egy CIA agykontroll áldozat arról is részletesen beszámolt, hogy a Bohemian Groveban van egy terület, ahol különbözõ 'perverzió szobák' vannak, mint a nekrofilia (vagyis halottakkal való közösülés) szoba, a csoportos gyermekorgia szoba, és más ilyen õrült perverzióknak helyet adó szobák. Ez a nõ volt az, akit a CIA egyik ügynöke szöktetett meg végül és a nyílvánossághoz fordult azzal, hogy amit hallott ezeknek a befolyásos embereknek a szájából az egy végsõ megoldásról szólt, ami nem környezet és légyszennyezés és nem populáció kontroll megoldások voltak, hanem masszív és tömeges genocídiuma az emberiség 'nem kívánatosainak'. Olyan agykontroll áldozatok, mint Arzona Wilder (The Biggest Secret, magyarul 'A legnagyobb titok'), Cisco Wheeler (The Illuminati Formula to Create an Undetectable Total Mind Control Slave, magyarul 'Az Illuminátusok formulája egy teljesen észrevehetetlen agykontroll szolga létrehozásához) és Brice Taylor (Thanks for the Memories, magyarul 'Köszi az emlékekért') is konszisztensen arról számolnak be, hogy a világunkat uraló felsõ kaszt, beleértve az Illuminátusok felsõ kasztját, sátánista rituálékban vesznek részt, amely során nem ritkán kis gyermekeket gyilkolnak meg, emberi vért isznak és emberi húst, illetve testrészeket fogyasztanak el.

A sátánizmus tehát él és virul és igen komoly befolyással bír az életünkre és a gondolkozásunkra, mivel a Globális Elit irányítása alatt álló nemzetközi médiákban is sok a sátánista pszichopata. Gondolhatnánk, hogy Jézus megfeszítését követõ üldöztetések után azért legalább azt a sátánista rossz szokást sikerült megfékezni, mint a keresztre feszítés, de a történelemi tények ellentmondnak. A lipótmezei õrült tanok hirdetõit nem lehetett megfékezni még akasztással, máglyára dobálással vagy üldöztetéssel sem. Az alábbiakban összegyûjtöttem néhány sátánista rituális gyilkosság incidenst, amiknek az emléke különbözõ egyházi, bírósági és más forrásokból maradt fenn számunkra:

1. 425-ben megemlékeznek arról, hogy zsidó sátánisták keresztény gyermekeket feszítenek meg.
2. 619-ben azt álítják, hogy zsidó sátánisták kersztényeket vásárolnak, majd azokat meggyilkolják.
3. 1168-ban Glouchesterben gyilkolnak a sátánisták.
4. 1171-ben egy fiúgyermek vált áldozatává sátánistáknak, akiket aztán máglyára ítéltek.
5. 1179-ben párizsi sátánsita zsidók egy Richard Pontoise nevû kisfiút feszítenek keresztre.
6. 1250-ben Spanyolországban sátánista zsidók feszítettek egy keresztény kisgyermeket keresztre.
7. 1255-ben lincolni sátánista zsidók keresztre feszítettek egy keresztény gyermeket. Még a beleit is kiszakították!
8. 1286-ban Bajorországban zsidó sátánisták egy keresztény gyermek vérét csapolták le. Würtzburban ugyanilyen eset fordult elõ, és 1305-ben Prágában is.
9. 1287-ben Ober-Weselben egy Werner nevû kisfú esik áldozatául sátánista szektásoknak, ami miatt elrettentésül 1.000 zsidót végeztek ki. Spierben, Wesztfáliában, Geldern hercegségekben hasonló események történnek. Az elrettentés nem igen sikerült.
10. 1325-ben sátánista zsidók keresztény gyermekek vérét veszik sátánista rituálék során.
11. 1444-ban Angliában, Norwich városában keresztény gyermeket gyilkoltak meg zsidó sátániták.
12. 1475-ben Franciaországban egy Vitale (azaz a leviták rendjébe tartozó fõrangú zsidó nemzettségbõl származó) sátánista és társai raboltak el egy Simon nevû keresztény gyermeket, majd sátánista rituálé során vérét vették. A gyermeket félholtan talpra állították és karjait kitárva keresztre feszítést mimikáltak.
13. 1476-ben egy Salamon nevû sátánista zsidó keresztény gyermeket gyilkolt.
14. 1480-ban Moises és Sardacieus sátánista zsidókat égették meg máglyán egy 7 éves keresztény gyermek meggyilkolásáért.
15. 1485-ben Vicenza tartományból üldözték el a sátánista zsidókat, akiket egy kisgyermek meggilkolásával vádoltak.
16. 1486-ban Segovia városában Picho Salamon rabbi parancsára keresztre feszítettek egy szûz keresztény lányt.
17. 1486-ban Regensburban 5 keresztény gyermek vérét vették a sátánsita szektások. Choppenfeldben pedig egy Mihály nevû 4 éves kisfiút esik rituális gyilkosság áldozatául.
18. 1510-ben sátánista zsidók bevallják, hogy 7 keresztény gyermekert gyilkoltak meg.
19. Zsidó sátánisták egy Dõry Frigyes nevû kisfiút gyilkoltak meg, majd a vérét edényekbe szedték és szétoszttották egymás között.
20. Mária Terézia alatt Holleschu városában gyilkoltak meg egy keresztény kislányt, a sátánista zsidók közül többet felakasztottak.
21. Takáts András 13 éves magyar kisfút gyilkolták meg sátánsita zsidók és vették vérét sátánista rituálékhoz. A gyereknek egy csepp vére nem volt, amikor rátaláltak a holttestére. Egy zsidó kisfiú tett vallomást a saját szülei ellen, aki tanúja volt, hogy vért vették a gyermeknek.
22. 1529-ben szintén Magyarországon Bazin városában Meyerling János 9 éves kisfiút gyilkolták meg sátánisták egy sátánista riutálé során, amikor is vérét vették. A ránk maradt dokumentációkból kiderül, hogy az arcán tizennyolc, a karján tizenhat, a mellkasán harminckettõ, a hátán tizenhét, a lábain tizenkilenc szúras volt, illetve a jobb szeme ki volt szúrva, a torka össze volt roppantva, a nyakára kötött kötél alatt pedig egy nagy vágott sebhely volt látható, ahol a vérét vették.
23. 1579-ben két 7 éves gyermeket végeznek ki Sinerlovicz Joachim és társai.
24. 1650-ben Csehországban, Kadana városában egy Mathias nevû 4 éves kisfiú lett sátánisták áldozata.
25. 1831-ben Szentpéterváron volt egy hasonló gyilkossági ügy.
26. 1840. február 5-én Damaszkuszban egy Tamás atya nevû kapucinert gyilkoltak meg és vették vérét sátánista rituális gyilkolás során sátánista szektisták.

Az emberi történelem telis teli van effajta borzalmas sátánista bûnökkel, amik a mai napig folytatódnak, sõt talán még jobban, mint valaha is az emberi történelem során. 2003-ban Irakból olyan fényképek láttak napvilágot, amin fekete csuklyába öltöztetett irakival keresztre feszítést szimuláltattak a kivégzõi. A mögötte lévõ falon kilött agyvelõ és vér figyelhetõ meg. Emellett, ami ma történik lényegében az nem más, mint az emberi lélek és magasabb tudat, azaz a krisztustudat, végsõ keresztre feszítése egy globális sátánista beavatással.

Forrás: Link

Az istenek osztoznak annak a népnek a sorsában amely saját képére "megalkotta" őket. Ezért ők is halandók! Talán erre is gondolhatott Wagner amikor megírta "Az istenek alkonya" (Götterdammerung) c. operáját.

Frissítések: 1.) 2.) 3.) 4.) 5.) 6.)
Ugrás a hozzászólásokra!

Jahve végórái?

Újfent Sziria!

Dühöngve írsogáltam nemrég Sziriáról - Jahve negyedórája - cím alatt. Most megint megfekszi a gyomromat. Miért is? Kénytelen vagyok leírni.

Usrael minden áron meg akarja semmisíteni Asszad rendszerét. De mi lesz az ár és ki fogja majd megfizetni?

Az oroszoknál a török - szir határra települő Patriot rakéták verték ki a biztosítékot, de nagyon. Pedig egy ártatlan gyerekjátéknak van beállít va az egész. Mert mit is mondanak az amerikaiak? "A NATO képviselőinek elmondása alapján a Törökországba szállításra kerülő Patriot rakéták olyan módon lesznek átalakítva, hogy csak a szíriai rakéták ellen lehessen őket használni és mindössze 16 km-es hatótávolságuk lesz, hogy ne tudják átlépni a török-szíriai határt. Az eredeti Patriot rakéták 80 km-es hatótávolsággal bírnak." Jó vicc, de az oroszoknak nincs humorérzékük. Ez előbb Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilatkozatából derült ki, aki kijelentette Oroszország nem fogja megengedni 'a líbiai forgatókönyv' megismétlődését Szíriában [Russia will not allow Libyan scenario in Syria:] A külügyminiszterek szoktak ilyesmiket mondogatni. Most azonban nem erről - messze nem erről - van szó.
5.)
A "libiai forgatókönyv"
Úgy idéztem Szergej Lavrov fenti szavait, hogy tulajdonképp nem tudtam, mire gondolt. Már tudom... Elolvastam ugyanis Virág András elemző cikkét a Leleplezőben. [A szöveget próbáltam tömöriteni, de olyan tömör mint a beton. Ezért a hosszu idézet...]"Oroszország és Kína több állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy a Líbia elleni NATO-háború nem vezethető le az ENSZ Líbiára vonatkozó 1973-as számú határozatából. Bebizonyosodott az is, hogy a NATO nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy csak és kizárólag légi támogatást nyújt a felkelőknek. Minden döntő ütközetben részt vettek a NATO szárazföldi csapatai is. A háborúnak állandó résztvevői voltak a francia idegenlégió alakulatai, különböző magánhad seregek és felfegyverzett zsoldosok. Hírszerzői információk szerint Katar és az Emirátusok reguláris alakulatokat küldtek a Kadhafi elleni háborúba, de néhány kelet-európai ország - nem jelentős erőkkel - is katonai egységeket küldött a térségbe. Az orosz nemzetbiztonsági információs szolgálat már a nyár elején megállapította, hogy a nyugati sajtó által felkelőknek nevezett egységek jelentős része a fent említett alakulatokból kerül ki. A harcosokat arab ruhákba öltöztették és óriási mennyiségű Kalacsnyikov géppisztollyal szerelték fel őket. A Tripoli elleni döntő rohamot a NATO Special Forces egységeinek vezetésével hajtották végre, amit Fadlallah Harun, a felkelők egyik katonai vezetője sajtónyilatkozatban is elismert. ... Az angolok a háború bizonyos szakaszaiban bevetették a brit hadsereg legerősebb alakulatait is. A 22. számú SAS-ezred (Special Air Service) nem csak Tripoli ostrománál játszott döntő szerepet. Az alakulat már februárban támadásokat hajtott végre a déli területeken működő olajtermelő komplexu mok ellen.az angolok a háború bizonyos szakaszaiban bevetették a brit hadsereg legerősebb alakulatait is. A 22. számú SAS-ezred (Special Air Service) nem csak Tripoli ostrománál játszott döntő szerepet. Az alakulat már februárban támadásokat hajtott végre a déli területeken működő olajtermelő komplexumok ellen. ... "Miközben teljes erővel folyt a Kadhafi elleni háború, a színfalak mögött az USA és a NATO országok eldöntötték, hogy a nacionalista arab rendszerek elleni harcnak nem vetnek véget és egy lendületből próbálják elfoglalni végső harcálláspontjukat az Irán elleni nagy támadáshoz. Minden elemzés azt mutatta, hogy a fiatal Asszad rendszerének szétverése nélkül nem biztosítható szilárd hátország Irán megtámadásához.".Ez merőben más megvilágításba helyezi a libiai "felkelők" tevékenységét. Tudjuk, a "népha rag" gyakran kegyetlen cselekedetekre vezet. Itt azonban nem erről van szó hanem a "művelt nyugat" aljas terrorakciójáról. Ennek kapcsán emlékeztem vissza Kadhafi meggyilkolásának szadisztikus - orgiasztikus képeire.

Hát persze a "libiai forgatókönyv" sorai között gyilkolás csak egy apró tétel volt. A NATO légicsapások a levegőből védtelen Libiának nem csupán és nem is elsősorban a katonai létesítményeit, katonai élőerőit semmisítette meg, hanem az ipari mezőgazdasági infrastruktúrát és a városokat! Libiát a középkorba bombázták vissza a nyugati stratégák kedvenc kifejezésével szólva. Volt azonban egy kivétel: az olajipar. Ezt részben "megkimélték", részben tüneményes gyorsasággal állították helyre, hogy teljes kapacitással rabolhassák Libia olajkincsét.

Nos Oroszország ennek kapcsán rájött valamire. Libia egy dominósor első dominója. A sor végén pedig maga Oroszország áll... Oroszország tulajdonképp saját létérdekeit védi, ha a következő két dominókockát: Sziriát és Iránt nem engedi legyilkolni. Nos, mindezek ismeretében még érthetőbbé válik a cikk folytatása....

2013.01.12
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Oroszország sorsdöntő lépésre határozta magát! "Órákkal azután hogy december 6-án a NATO engedélyezte a Patriot rakéták szállítását Törökországba a Szíriai válságra hivatkozva, Oroszország le is szállította Szíriának első Искандер (Iskander) rakéta szállítmányát. Amint az Orosz haditengerészeti logisztikai hajók megérkeztek a Szíriai Tartusz kikötőbe, az átadás meg is történt." Ráadásul "az Iráni legfelsőbb vezető Ali Khamenei Ajatollah is elrendelte, hogy a Gárda és a Qusz milicia egységek minden képességük szerint védjék meg Bashar Assad-ot, és viseljenek háborút azok ellen, akik segítik a Szíriai lázadókat "Ezt a döntést már Putyin "jegyzi".

A közlemény kapcsán ejtsünk néhány szót az Iszkanderről, majd a szállitás tényéről és módjáról.

Az

Iszkander - Patriot nóta nem újdonság már. Mint ismeretes, korábban Amerika Oroszország határai közelében óhajtott Patriotokat telepíteni, úgymond iráni támadás ellen... Erre az oroszok: "Oroszország kész megsemmisíteni az amerikai rakétavédelmi rakétarendszer Európába telepítendő elemeit, ha valódi fenyegetésnek tekinti azokat - figyelmez tetett (ez év májusában) Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter. A telepítés bizonyos aggodalmakat kelt, ezért meg fogjuk semmisíteni a rakétavédelmet. Az orosz fegyveres erőknek nincs szükségük semmilyen további eszközre e feladat elvégzéséhez, a rendelkezésükre álló Iszkander rakéták ugyanis képesek kiiktatni az amerikai rakéta rendszer elemeit."

Mint olvashattuk, az Iszkanderek csak úgy ukmukfukk Sziriában termettek. Hogy is van ez? Korábban még európai kikötőkben feltartóztattak "gyanús" orosz hajókat. Az oroszok nem győztek magyarázkodni, hogy a Sziriából javításra Oroszországba szállított helikopter alkatrászeket szállítják vissza a megrendelőnek. [Érdekes, hogy a szíriai "felkelőknek" szállitó nyugati hajókat senki sem ellenőrzi...]

A vázolt eseményekből az következik, hogy Oroszország nem engedi meg Asszad rendszerének felszámolását, kerüljön amibe kerül.

A globalizálódott világban már nincsenek "helyi konfliktusok". Minden konfliktus felboríthatja a világerők kényes egyensúlyát. Észre kell vennünk, hogy az erőviszonyok "Kelet" javára módosulnak. Ez jelzik a "függőjátszmák", pl. a gázai tűzszünet és Irán eddigi megnemtámadása..

Ez a "furcsa háború" azonban nem tarthat sokáig. Meggyőződésem szerint a jövőbeni szíriai történések a világ figyel mének központjába kerülnek és sokáig ott is maradnak.

Még nem tudom hová lehet tenni a NATO legfrisebb nyilatkozatát, amely szerint nem óhajtanak bevonulni Sziriába. Ezt "Knud Bartels tábornok, a NATO hadbi zottságának elnöke, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökével, Valerij Geraszi movval folytatott tárgyalások során" jelentette ki. Érdekes, Hillary Clinton egész másként beszél. Dehát ő már klimaxos, ideje hogy eltűnjön. Dehát klimaxos Amerika és Izrael is. Velük mi legyen?Ezt az írást amolyan bevezetőnek (keretnek) szánom az eljövendő sziriai események folyamatos ismertetésére. Kérem ezért olvasóimat, sziveskedjenek a cikk következő frissítéseit figyelemmel kísérni.

1.)
Hióbhírek...Sejtettem, hogy írásom csupán fejléc lesz az eljövendő sziriai eseményekhez. Lám máris... Az Oroszország Hangja c. netportál [amely lehetne Cion Hangja is] azt írja, hogy "A kuvaiti Al-Rai újság szíriai ellenzéki forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a damaszkuszi nemzetközi repülőteret teljesen elvágták a külvilágtól és lezárták a lázadók. A lázadók képviselője azt mondta, hogy a céljuk ”megakadályozni Bassár el-Aszad elnök lehetséges menekülését az országból”.Az újság forrása hozzátette: ”A vegyi fegyverek bázisaihoz és tárolóihoz vezető összes utat lezártuk, a kormány pedig nem tudja felhasználni a tömegpusztító fegyvereket”. Mivel ez a kuvikolás teljességgel ellentétben áll a fölötte olvasható hírekkel, hozzászóltam kissé az olvasottakhoz. Azóta nem tudok újabb fejleményekről. Én tudom, hogy Sziriában nem veszélytelen újságíróskodni. De mi lenne ha néhány hírügynökség közelről folyamatosan figyelemmel kisérné az eseményeket és tájékoztatná olvasóit, a mi lapjaink pedig utánközlésre átvennék a híreket. Ez egy két nap lemaradást jelentene mindössze, de mi a sziriai valóságról nem egy két nappal, hanem egy egész brosurával vagyunk lemaradva...
2012.12.17-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2.)
KödfejlesztésSziriában, ill. Sziria körül minden nap, sőt szinte minden órában történik valami, ami próbára teszi az ember józan eszét. A magyar szélsőjobb "zászlóshajója" a Barikád szenvtelen "tárgyilagossággal" közli egymás mellett az iráni és a török "béketerveket". A törökök szerint Aszad távozzon, a hatalmat átmenetileg vegye át a "Sziriai Nemzeti Koalíció". Irán az erőszak leállítását és nemzeti párbeszédet sürgeti. Pont. Slussz.

A hiper liberális és hiperhazug

"Kitekintő" azt állítja "A hosszú ideje megosztott szíriai ellenzék nemrég sikeresen rendezte sorait a nagyobb nemzetközi támogatás elnyerése érdekében. A 'Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciója' a múlt hónapban alakult meg, vezetőjéül Moaz al-Khatib volt imámot választották." Baloldalon látható ez a diszmadár az ugyancsak libanyaku Catherine Ashton kisasszony az EU 'külügyminisztere' társaságában. Megalakult a magát "Sziria barátainak" becéző díszes társaság is. "A mintegy 70 nyugati és arab állam, amely a 'Szíria Barátai' konferencia sorozat legutóbbi, marokkói fordulóján gyűlt össze megvitatni a polgárháború sújtotta ország jövőjét. A résztvevők között szerepeltek az USA, az Egyesült Királyság és Franciaország küldöttei is, Oroszország és Kína viszont nem képviseltette magát. A Szíria Barátai konferencián résztvevő tagállamok nyilatkozatba foglalták, hogy az ellenzéki koalíciót a szíriai nép legitim képviselőjének tekintik..." és kérik Aszad elnököt, Sziria törvényes elnökét, tűnjön el a balfenéken.

Az Oroszország Hangja, ugyancsak szenvtelenül, megemlíti hogy "az ellenzék egy része valóban kész a párbeszédre, kész arra, hogy az új Szíria külföldi befolyás nélkül fejlődjön. Az ellenzék nagyobb része azonban, beleértve a Szabad Szíriai Hadsereget is, olyan csapatokból áll, akik a külföldi beavatkozásra, a hatalom erőszakkal való megdöntésére, Bassár el-Aszad és családjának, ill. azoknak a vallási kisebbségek tagjainak a megsemmisítésére építenek, akiket eretnekeknek tartanak." Ebben a csopotban a meghatározó erők a CIA ill. a MOSZAD, valamint az angol Mi6, és a francia DRM titkosszolgálatok által felfogadott, felvegyverzett és vezényelt bűnöző bandák.

A "Hang" említi még, hogy "A Szabad Szíriai Hadsereg nem akar demokráciát, ők hatalmat akarnak. Más szavakkal, ők nem kívánják elfogadni azt a tényt, hogy a lakosság többsége, 60-70%-a támogatja El-Aszadot. Arra törekednek, hogy fegyveres úton rákényszerítsék az emberekre az akaratukat. Ezért utasítanak el mindenféle tárgyalást."

Mindezt nem azért írom, hogy kárhoztassam a zsidó és az amerikai ember-bestiákat. Nem is azért, hogy köpjek egyet az arab árulók irányába. Célom az, hogy szemléltessem a "müvelt" Nyugat, a szellemileg és erkölcsileg rothadt Európa undorító aljasságát és az EU nyiltan cinkos szerepét a közelmult történelmének legmocskosabb háborújában.
2012.12.18
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------3.)Hátbadöfés - cionista tőrrel (dolchstoss)!Reggeli "hangulatjavitó tréningem" kedves olvasóm és vitapartnerem Gyöngyösi Zoltán "goromba" levelével kezdődött. "Az 1989 óta változatlan zsidó kormány döntése kommentár nélkül: [2012.12.18. 19:17] Magyarország kiutasítja a szíriai diplomatákat Az év végéig el kell hagyniuk az országot a budapesti szíriai nagykövetség munkatársainak, miután az Aszad-rendszert eddig Magyarországon képviselő szíriai diplomatákat a magyar kormány többé nem tekinti legitim diplomáciai képviselőknek - közölte Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője kedden az MTI-vel."
Így megy ez jámbor magyar testvéreim! Egy kis kedélyes hanukkázás Köves Slomókával, majd Szíria ledöfése a "magyar" Külügyminisztérium bársonyszékéből, világért se' a nemzetközi közjog, csupán a Talmud szabályai szerint. Mert mit is tartalmaz a nemzetközi közjog, jelesül az ENSZ alapokmánya? [Kissé unalmas, de mindenképp tanulságos ismertetés következik.]

A hadüzenettel felérő cionista sakkhúzás jogi vetületben a korábban Magyarország és Sziria között, a "de jure elismerésen" alapuló, diplomáciai és egyéb kapcsolatok megszakítását jelenti azzal, hogy Sziriát "de facto" sem méltóztatunk elismerni (vagyis kiállitottuk az élőről a halotti bizonyítványt...). "A de facto elismerés nem jelent határozott állásfoglalást az elismerő állam részéről, hanem tartózkodó magatartást jelez, az elismerő állam a tényeket tudomásul vette, de az új állam helyzetét még nem tartja véglegesesen kialakultnak. ... Az államok között csak korlátozott kapcsolatok jönnek létre. ... Mindig ideiglenes, és egy bizonyos idő után de jure elismerés követi. Ellenkező esetben, vagyis ha az új állam elveszti függetlenségét, a de facto elismerés hatályát veszti. A de jure elismerés annak a kifejezése, hogy az elismerő állam az új állammal normális kapcsolatokat kíván kiépíteni." Az még nem világos, hogy a magyar cionizmus melyik Sziriával, milyen Sziriával kegyeskedik majd de facto, vagy de jure elismerésen alapuló kapcsolatot létesiteni. Az élő állam testén marakodó hiénák közül melyik lesz nálunk a befutó? Jó kérdés, nem?

Aztán gondolt e 'Szartonyi' a nemzetközi közjogra? Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi szervezet létesítésére összehívott Értekezlete fogadta el 1945. június 26-án San Franciscóban. Az Alapok mány 1945. októer 24-én lépett hatályba. A magasztos - csak Izraelre és Amerikára nem vonatkozó - alapelvek a következők. Az államok szuverenitása és egyenlősége tiszteletben tartásának kötelezettsége. A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik. Az erőszak tilalma. A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell. A beavatkozás tilalma. A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely Állam belső joghatóságának körébe tartoznak. A viták békés megoldásának kötelezettsége: A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és bizton ság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe. Aligha vitatható, hogy Sziria senkit sem fenyegetett, még kevésbé támadott meg. Ilyenkor jönnek a "demokratikus jogokkal..." E jogokat úgy óhajtják érvényesíteni, hogy gyilkos kommandókkal támad nak Sziriára és a speciális zsidó terrort főleg gyermekgyilkosságokkal próbálják kellően "haté konnyá" tenni. És melyik gyilkos banda lesz a "magyar" állam új partnere. Volna egy tippem. Az ú.n. "Nousra banditák" hasonlítanak leginkább a legendás Stern csoport zsidó banditáíra (Stern gang), már abban, hogy a gyilkosok között ők a "legyilkosabbak". Talán velük lehetne, ill. kellene fogózni... Node félre a tréfákkal! Hiheti bárki is, hogy Magyarország cionizálása az eddigi ütemben folytatód hat tovább? És mi lesz "de jure", ha Sziria "de facto" talpon marad?

És tudják mire vagyok méginkább kiváncsi? Hát arra, hogy EU-s tagtársaink mit léptek, léptek e egyáltalán ebben a mocskos ügyben. Mondanom se' kell, nagyon büszke lennék, ha legalább a cionsegg-nyalásban megint kishazánk lenne az eminens...

12.12.19
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
4.)Végre - támad a Hezbollah!
Az Oroszország (?) Hangja rövidhírben (...) közli "A libanoni iszlámista csoport, a Hezbollah csaknem 5 ezer fegyverese lépte át a szíriai határt, hogy Basar al-Aszad csapataihoz csatlakozzon és részt vegyen a felkelők ellen Damaszkuszban folyó harcokban – jelenti az Alwatan arab lap. A lap értesülései szerint kifejezetten a Hez bollah tagjait terheli a felelősség az utóbbi napokban megölt 3 ezer ember haláláért. Azonban ezek az információk egyelőre nem erősítik meg más hírforrások. Ennyit! Így! Veszem magamon észre, hogy Sziria kapcsán hajlamos vagyok düh rohamokat kapni. Ezt kaptam most is... Ezt igazolja az a kommentárom amit a "cikkhez" füztem. Ha az olvasó esetleg újraolvassa a a fenti commentemet és a kiegészítéseket, talán megért engem.

Nem akarok sokat magyarázgatni. Csak annyit: elviselhetetlen a gyerekgyilkosok fennhéjázó arcátlansága. Már arról kezdtek fantáziálni: hogyan csípik majd fülön a menekülő Asszadot... Asszad azonban nem menekül, hanem beszédet mond a Bagdadi Opera elegáns közönsége előtt. Amikor ezt teszi, nyilván tudja hogy hadserege, a Hezbollah önkénteseivel vállvetve, tömegesen likvidálja a "lázadókat", azaz a gyilkos kommandók tagjait. A "Hezbollah támadása" alatt tulajdonképp nem azt értem, hogy a harcosok "pacifikálják" Sziriát. Ez több mint természetes, "natürlich" ahogy a zsidó mondja. Én - őszintén szólva - a repülőgépekre, a rakétákra és a drónokra gondolok... A vérző Közelkelet helyze tén nem sokat javít, ha Usrael veszett ebeit kiírtják Szíriából. Majd támadnak máshol, máskor. A közelkeleti problémák gyökeréig, azaz a militáns Izraelig kell ásni! Hányadszor írom már: Izraelre megrendítő (!) katonai csapást kell mérni, amely képtelenné teszi az agressziók folytatására. Mindebből ránk európaiakra is háramlik valami. Oda kell hatnunk, hogy az a "népelem", amelynek jelképe a képen látható kis "jajtelesz", szokjon le az öntelt vigyorgásról...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

6.)2013.01.27 - Laurent Fabius elbőgi magát...Az egész sziriai cirkuszban ennek a szarházinak volt a legnagyobb pofája. Ő alakította továbbá az abszolut jóstehetsé get... Ám mindíg baj van, ha a kártyavető cigányasszonyok mesterségébe beleártja magát valaki. Így járt a fenti "monsieur" is. Szemben az eddigiekkel Január 24-én Párizsban a Reuters riporterének már ilyesmiket mondott "Sziriában a helyzet 'stagnál', nincsenek 'pozitiv jelek'. Nyoma sincs a sziriai válság közeli megoldásának, amire még 'tippelt' a múlt hónapban is. A dolgok nem mozognak. Aszad remélt bukása és az ellenzéki koalició remélt hatalomra jutása nem történt meg. A 2011 márciusában kezdődött krízis megoldása a közvetítés ellenére sem jutott 'semmire'. Párizs nak és nyugati szövetségeseinek nem sikerült meggyőzniük Oroszországot és Kinát arról, hogy változtassanak Aszadot támogató álláspontjukon." Szép - szép a beismerés, de mi következik ebből a 'stagnálásból' ? Párizsnak megint és máshol is gyilkolnia 'kell' , immáron Maliban is. Erejét kétfrontos harcra kell megosztania. [Malit ugyanúgy nem fogja győzni mint Sziriát.] Engem már tulajdonképp a nemzetközi gyilkos brigádok sorsa érdekel. Pontosabban az, hogy kivégzésük előtt mit köpnek majd gazdáikra. A témára még visszatérek. Gondolom, lesz mire...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2012.12.15

Sz. Gy.

Jahve negyedórája

A legszennyesebb háború - Sziria

Miért fontos nekem (?) ez a téma? Hát csak azért, mert vigyázó szemeinket manapság nem annyira Iránra kell vetnünk, amelynek megtámadásával Izrael és Amerika fenyegetőzik, hanem Szíriára, amelyet már megtámadtak.

Nem árt tudni, hogyan vélekednek az Izraelt és Amerikát uraló izraeliták Sziriáról. Tiszta forrásunk ezúttal az "Izraeli Hírlevél" friss, 2012.06.13-i száma. Címe: "Sorsunk negyedórája" Szerzője afölött kesereg, hogy az 1967-es háború után Izrael csak a Golan fennsíkot annektálta, nem az egész Sziriát. Ez isten ellen való vétek volt, mert lám mit szalasztottak el .............
Isteni szerencse, hogy Jah véval lehet alkudni. Igy könnyen megeshet, hogy az elszalasztott lehetőséget újra megadja válasz tott népének, ha önkritikát gyakorol és "megembereli" magát. Úgylehet ennek tanúi vagyunk most. Az iraki, majd az afganisztáni háborúval kapcsolatban azt hittük, ezeknél aljasabb háború nem létezhet. Nos, tévedtünk.
Mert mi is történik ma Sziriában? Amerikai - izraeli agresszió folyik, amelyet Bassár el-Aszad elnök és a szíriai hadsereg nyakába varrnak, hogy majd ugyanerre a nyakra rátehessék a 13 csomós hóhérkötelet (amerikai szabadalom...).

Az Aszad rendszer ellen - úgymond - népi felkelés folyik és hogy ezt elfojtsák civileket, köztük nőket és főleg gyermekeket, gyilkolnak. Tudunk, a szunniták és a siíták régi ellentéteiről, sőt harcaikról is. Olyat azonban nem jegyeztek fel a krónikák, hogy e vetélkedő arabok egymás gyermekeit öldösték volna. Tudjuk azt is, hogy Sziriát a siíta kisebbség kormányozza és ez nem tetszik a szunnita többségnek. A kezdeti legenda úgy szólt, hogy a harcokat a Szabad Sziriai Hadsereg folytatja, amelynek gerincét a hadseregből dezertált katonák képezik. Mivel ilyen hadsereg nem létezett, valami új fantomot kellett létrehozni. Ez meg is történt. Lássuk mit fantáziál kedvencem az Amerikai Népszava? E jóhírű orgánum azt állitja, pontosabban visszhangozza, hogy a hulai mészárlást ugyan nem a szir hadsereg, hanem Aszad magán szellemhadserege a "Szabihák" [szabiha = szellem] követték el. Van persze, már hogyne volna, fénykép is, amelyhez a Népszava a következő "magyarázatot" fűzi. "Felkelők által elfogott sabihák. Még a mostani diktátor apja csinált közbűntényes csempészekből tömeg gyilkos rohamosztagosokat."Csakhogy! Csakhogy? Csakhogy az egész nem igaz. Rendkivül figyelemre méltó, hogy a "magyar" sajtó keresőjében sem akadnak

fenn olyan hírek, amelyek fehéren - feketével azt bizonyítják, hogy az arab gyerekeket a MOSZAD, ill. a CIA halálkommandói gyilkolják! Ebben a körben viszont vannak példák a gyermekgyilkolásra. "1948. április 9-én az Irgun és a Stern elnevezésű zsidó terrorcsoportok - élükön Menachem Beginnel és Jicak Samirral - megroha mozták a Jeruzsálem közelében található békés, mindössze 750 lelket számláló palesztin falut, Deir Jászint. A hozzávetőleg 120 cionista fegyveres eszeveszett öldöklésbe kezdett: a terro risták nőket, gyermekeket, férfiakat mészároltak le." E derék férfiak tehát jól gazdálkodtak Jahve "negyedórájával". Meg is lett a jutalmuk. Mindketten Izrael miniszterelnökei lettek, sőt Begin - a rothadt Európától - még Béke Nobeldíjat is kapott...

Ami a hulai mészárlást illeti, feltünő a hasonlóság a kis hulai gyermekhullák és a gázai gyermekhullák között. Ebben "gyönyörködhet" az olvasó az írás két szegélyén. De mit csinálnak most Sziriában a regnáló, ill. a leen dő amerikai elnökök, és izraeli miniszterelnö kök?

A bőség zavarával küszködve engedtessék meg csupán két forrást megjelölnöm. Az első a képre kattintva behívható. A képről leolvas ható Blackwater név régi "kedves" emlékeket gerjeszt. Igen! Még 2007.10.09-én írtam róluk egy blogot "Mesterségem a halál" címen. A cikk arról a kis epizódról szól, amikor 17 irakit, köztük gyermekeket (!) mészároltak le.

A második, ugyancsak külföldi, forrás a MOSSAD-on és a CIA-n kivül megemlíti az angol titkosszol gálatot, a minden szarban kanál MI6-ot is. A cikk a képre kattintva

szintén lehívható.

Az Blackwater iraki "hőstetteinek" epilógusát 2010.10.21-én a HVG írta meg "Az USA nem 'tudja' felelős ségre vonni a gyilkoso kat." cimmel. Az általam szintén mélyen utált hetilap politika szerkesztőjének persze ma nem jut eszébe: hogy a fenébe vonnák őket felelős ségre, hisz akkor kit vetnének be Szíriában és a világ más forró pontjain (Pl. Jemenben)? Itt vetem közbe, Obamát korábban gyilkos niggernek tituláltam Oszama bin Laden meggyilkolása kapcsán. Azóta kitudódott, hogy a "terroristák" likvidálását világszerte Obama rendeli el, ill. hagyja jóvá. Így az amerikai elnökök az izraeli államelnökök, ill. miniszterelnökök nyomdokaiba lépnek az állami szintű bűnözés terén. Ezért, ha úgy adódik, mindannyiukra 13 csomós fojtókötél vár, mint háborús bűnösökre. Nota bene: Obama is nobel békedíjas lett! "A nemzetközi diplomácia és a népek közötti együttműködés terén kifejtett rendkívüli erőfeszítése iért kapta a díjat." Írta az [origo] 2010.10.09-én. Ha akkor tán nem érdemelte ki, azóta meg szolgálta alaposan. Így immár a zsidó terrorista miniszterelnökök sorában a helye.

Mint tudjuk, Amerika elnökválasztásra készül. Azt is tudjuk, hogy az ellenzék, ill. annak elkökjelöltje mindennek lehordja riválisát és mindent lecsepül amit az csinál. Támadják persze Obamát is, Szíria miatt is, de miért? Sokallják kiontott gyermekvért? Nem! Keveslik!

A republikánus Romney Adviser Bolton, kifejezetten eszelős módon, amellett kardoskodik, hogy "bátran" szembe kell szegülni Sziria "cinko saival" Oroszországgal, Kinával és Iránnal is. Egy rá jellemző írás behívható a képről.

Az izraeli amerikai világimperializmus - Szirián keresztül - mind közelebb hozza a világgaz daság összeomlásának és emiatt a harmadik világháborúnak a veszélyét.

Ez a kardcsörtetés arra utal, mintha a nyugati hatalmakat pórázon vezető zsidóság komolyan elhinné, hogy az említett nagyhatalmak szembeszegülését megfélemlítéssel, vagy fegyveres erőszakkal megtörheti. Ezúttal azonban túl nagy fába vágták a fejszéjüket.

Kína és Oroszország a leghatározottabban elleneznek minden külső agressziót. Mintogy ez az agresszió már javában folyik, mindent elkövetnek annak ellensú lyozására. Mindenekelőtt korlátlan fegyverszállítással. Ezen túlmenően azonban mind hangsúlyosabb az orosz hadi flotta "aggódó" jelenlétének fokozása Sziria partjainál. Irán pedig a Forradalmi Gárda "önkénteseit" küldte Szíria védelmére.

E csendes irániak - gondolom - méltó ellenfelei lesznek a gyilkolásban a Blackwater banditáknak. De ne feledjük, ha a térképre nézünk nem is feledhetjük, hogy Szíria közelében több olyan arab állam, ill. még több fegyveres szervezet van, amelyek alig várják, hogy odasózzanak Izraelnek és Ameri kának. Libanonra és az államban államot alkotó Hezbollahra, valamint a Gázai övezetre és az ott "uralkodó" Hamaszra kell gondolni.

Az arab ellenállás anyagi erői és embertartalékai kifogyhatatlanok. Igazi fegyverük azonban a dzsihád, a "szent háború" szelleme, amelyet épp a zsidóságnak sikerült fehérre ízzítania... Itt és most nem akarom felemlegetni azokat a borzalmas bűntetteket, amelyeket Izrael - Amerikai fedezettel - e térségek népei ellen elkövetett, különös tekintettel az ártatlan gyerekekre.

[Be kell vallanom, holokauszt szemléletemet épp a gyermekek, a zsidó gyermekek alakították ki. Sokáig nézegettem a táborok felnőtt "muzul mánjairól" készült képeket és nem indítottak meg különösebben. Ám a gyermekek, a gyermek-szemek! Ezek látványán - részvét nélkül - nem teheti túl magát az ember. Mondom: az ember! De ember e az, akik embertársát nem tekinti embernek, követke zésképp az emberek, a gyermekek elpusztítását sem tekinti bűnnek, feltéve, hogy gojokról van szó?

Mert hogy is szól Mózes V.könyvének 20. fejezete? Mi legyen a sorsa az idegen városoknak? "Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül. És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened. Így cseleked jél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. De oly népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr ne hagyj élni csak egy lelket is. Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khiv veust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened. Mindez teljesen világos. Így is cselekedett Józsué Jerikó lakóival. Lehet ugyan, hogy az egész história egyszerü kitaláció. Mindegy! A lényeg az, hogy a zsidók így gondolkodnak és így is cselekszenek ha azt hiszik, hogy valamit "kezükre adott az Úr". Aligha vitatható, hogy Szíria is "olyan" országnak minősül, amelyet az Úr kipusztitásra itélt, az ő "negyedórájá ban". És most jöjjön a térkép és annak alapján a kérdés, mennyiben "izgalmas" a szíriai helyzet nekünk európaiaknak? Miközben Izrael és Amerika Irán megtámadásával fenyegetőzött, ténylegesen megámadták Sziriát. Ez a háború magától elvezet, előbb vagy utóbb, Irán és Izrael összecsapásához, akár Izrael támadja meg Iránt, akár fordítva történik a dolog. Akkor pedig ismét előtérbe kerül a Hormuzi szoros kérdése és Európa, ill. a világ olajellátása. Innen már nem kell tovább ragozni a dolgokat, főleg az így is rogyadozó Európa felól nézve.
Az új fejleményekrőlKina, Oroszország és Irán komolyan gondolják! Sziria területén és felségvizein a négy állam közös hadgyakorlatot rendez. Ennek során Szíria föld-víz rakétáit és a légvédelmi rendszerét teszteli. A legérdekesebb hír az. hogy "a Fekete tengeri Flotta Iman nevű tankerének fedélzetén az orosz tengerészgyalogoság terrorelhárítói érkeztek Szíriába az Interfax hítügynökség szerint". Gondolom majd gyakorolgatnak a fiúk és ha elkapnak egy - két terroristát nyilván nem jönnek zavarba, hisz ők is tudnak néhány vallatási trükköt, nemcsak a blackwateresek, és megtanítják őket énekelni. Jó vadászatot!

Még újabb fejleményekrőlÉreztem én, nem babra megy a dolog. Június 20-án megszólalt a "Világ helyzete" [Situation of the world.com"] internetes portál is "Obama szerint "Nem a HA, hanem már csak a MIKOR a kérdés...". Elemzők tudják, hogy lépni kell, mert Iránba Szírián keresztül vezet az út...." Ezt pöntyögtem én is, csak 3 nappal korábban, ami a politikai hírelemzés műfajában nem kicsi idő... A cikk néhány képet is közöl, amelyeket nincs szivem nem "beragasztani" különös tekintettel arra, hogy a forrásként megnevezett Fars News Agency képes tudósítása is két nappal később jelent meg az enyémnél... A lényeg: a kocka tényleg el van vetve. Már egyik fél sem hátrálhat. Közeledik tehát az idő, amikor Izraelnek is el kell szenvednie az első katasztrófális háborús vereségét, hogy a közelkeleti népek - de a világ népei is - felszabaduljanak a mítosz hatása alól, amely izrael csalhatatlanságát és legyőzhetetlenségét próbálja az emberi agyakba gyömöszölni. Könnyen meglehet, hogy cion bölcsei most szembesülnek először ocsmány eszméik megvalósíthatatlanságáról és arról, hogy kedvenc kígyójuk nem képes a világot a gyűrűi között összeroppantani. És lassan lehet számolgatni, milyen árat fizet a világ zsidósága a kígyó többezeréves tekergőzése során az emberiségnek okozott mérhetetlen szenvedé sekért. Ja igen! A fizetség összege kamatos kamatokkal számítódik...

2012.07.28
Kedvencem az Amerikai Népszava közli, hogy orosz deszanthajók közelednek Sziria part jaihoz. A Nyezaviszimja Gazeta szerint nem lehet a véletlen műve, hogy egyszerre öt deszanthajó van egy olyan régióban, ahol a helyzet egyre kiélezettebb. Azt is nehéz lenne megmondani, írták a cikkben, hogy mikor volt a régióban ilyen hatalmas orosz deszanterő. Háromszáz tengerészgyalogos és 20 páncélos van egyedül az 1700 tonna teherbírású Nyikolaj Filcsenkov partraszállító hajó fedélzetén. A többi négy hasonló osztályú hajó mindegyike 500 tonna teherbírású, és egyenként 225 haditengerész és 13 páncélos van a fedélzetén. Ha csupán ezeket az adatokat összesítjük, 1200 deszantosból és 72 páncélosból álló erő rajzolódik ki – írta a lap, amely szerint ez komoly erőkoncentrációt jelent. A kérdés az, hogy mi célból – tette hozzá. Ez a játék nem mehet babra. Nem is arra megy... A világ sorsát döntheti el egy lélektani tényező: "IzrUSA" győzelme lohasztja, vere sége éleszti a nemzetek ellenállását.

2012.08.05
Aleppó ostromaAz Indexen olvashatók a sziriai "polgárháború" legfrissebb eseményei - Aleppó ostro mával kapcsolatban. Ismét leszögezem - tudom, unalmas vagyok - a szír tragédia végkifejlete után, aszerint (!) változik a világ.

Úgy látszik, az orosz deszantosok nem lógázzák a lábukat... A "szabadságharcosok" elkövették azt a hibát, hogy nyilvános kivégzéseket tartottak Aleppó ban. Nyilván utánozni fogják őket a kormányerők is, ha meg tudják törni az ellenállást. Csupán egy mód szertani "finomitás" szükséges. A felakasztandók nyakába akasztandó táblákon fel kell tüntetni, melyik nyugati titkosszolgálat emberei (voltak).

2012.08.23 Végső leszámolás (?)

Az aleppói front eseményei [a Jövőnk Info tudósítása alapján - kivonatosan]. Július elején még átlagosan húsz életben maradási nappal számoltak egy-egy zsoldos esetében. Ez ma már a felére csökkent. Mintegy hatvan-hetvenezer zsoldos lépte át a szír határt, de ebből ma már talán nyolc-tízezer harcképes.

A szír hadsereg mindenkit kivégez. Teljes joggal, mert a cion-banditákra semmilyen nemzetközi egyezmény nem vonatkozik. Az is ismert, hogy a foglyok egy része a kivégzésük előtt brutális kihallgatási eljárás alá esik [lásd Guantanamo - Abu Graib]. Ami a "nyomásgyakorlás" módszereit illeti, az oroszok Groznijban (!) szerzett tapasztalatokat átadták a szír különleges egységek tagjainak. Az "így" megszerzett információk igen hasznosak a hadsereg számára. A németek az ilyesmit úgy hivták anno: "sonderbehand lung" ...

Kivételt képeznek a csecsenek és a bosnyákok, mert őket átszállítják a tartuszi orosz tengerészeti bázisra, ahol már nem a szír tanítványok, hanem az orosz mesterek veszik kezelésbe őket.

Egy rendszerváltoztató erőnek a legfontosabb a lakossági támogatottság. Segítséget jelent minden vonatkozásban, úgy az információk, mint a rejtőzködés terén. Ez az "aszimetrikus háború" első alapszabálya. Szíriában a cion-zsoldosokat a lakosság ellenségnek tekinti a folyamatos rablások, a nők megerőszakolása és a gyilkosságok miatt. No meg a szir kollaboránsok a zsoldosokkal egyenlő elbánásban részesülnek [l. lentebb]

A szír hadsereg városharcot a legmodernebb eszközökkel, ill. módszerekkel vívja Aleppóban. Felderítőik pontosan megadják a célkoordinátákat, és irányítják a tűzcsapá sokat. Ezért a cion-zsoldosok nem tudnak erődöket kialakítani. Gyáva módon a kórházak, sűrűn lakott háztömbök, iskolák közvetlen közelében létesítenek állásokat. Erre rendkívül hatásos válasz a mesterlövészek tömeges alkalmazása. Legalább ezer jól kiképzett mesterlövész vadászik a zsoldosokra, halálos eredményességgel. A napokban szinte sírva nyilatkozott egy zsoldoscsapat vezetője, hogy a rakétáknál és a tüzérségnél, aknavetőknél sokkal rosszabb a mesterlövészek állandó működése. Már kilőtték minden vezetőjüket és ha a felderítők bemérnek egy célpontot, amit a légierő, vagy a tüzérség lőni kezd, nincs menekülés, mert a mesterlövész harccsoportok már várják a csöbörből vödör be menekülő "célpontokat".

* * *

A damaszkuszi hadmüveletek új fejleményei a Barikád nyomán.

A felkelők állásait ágyúzzák és helikopterekről rakétákkal, ill. gépgyútűzzel támadják. Az így "megpuhitott" városrészekben a hadsereg razziákat tart és a külföldi diverzánsokat a helyszinen agyonlövik. Így járt Rusztan Gelajev csecsen "önkéntes" [egy volt "hadúr" fia] is. Hasonló elbánásban részesülnek a szir kollaboránsok is. A saját házában lőtték agyon Mosáb al-Odaallaho ujságirót, az egyébként állami tulajdonban levő (...) Tisrin c. lap munkatársát.

És most a nyugalmat megzavaró hiradás következik! A gyengébb idegzetü, ill. hányásra hajlamos olvasók ezt a részt ugorják át.

A "Szentszék", azaz a judaista pápisták szíriai nagykövete Mario Zenari nuncius "a darab jaira hullott jog haladéktalan tiszteletben tartását követelte (?) a harcoló felektől". És úgy vélekedett, hogy egy ilyen tragikus helyzetben a keresztények hivatása az, hogy hidakat építsenek.

Kissé megvakargatva a nuncius urat kiderül, hogy a Szentszék sziriai papagálya már májusban arról papolt néhány rutinszerü kis robbantás kapcsán, hogy "a Szentatya folyamatosan értesül a válságról és a szíriai nép fájdalmáról. A pápa közel áll a szenvedők höz, és megújítja felhívását a válság megoldása érdekében a párbeszéd útján. Mindenekelőtt az erőszak azonnali beszüntetésére hív fel. Sajnos azonban a szíriai falvakban állandóan a vérengzést tapasztaljuk, amely újabb vért kíván. A nemzetközi közösség segítségével kell megtörni ezt az erőszakspirált Ez a vérfürdő fájdalmat és megdöbbenést vált ki mindenkiből. Senki sem tudja már, hogy mit gondoljon. Damaszkuszra ólomsúllyal nehezedik ez a helyzet. Abban reménykednek, hogy a nemzetközi közösség még határozottabban a kezébe veszi a helyzetet, és még inkább támogatja a jelenlegi legjobb megoldást, a Kofi Annan-féle tervet."

Tetszenek érteni? A pápa Úrnak fáj a szíriai nép fájdalma. A palesztin nép, meg a gázaiak fájdalma bezzeg nem fáj a vén zsidóimádónak és nem bocsájt ki felhívásokat. Aztán tetszenek érteni azt is, hogy nemzetközi [értsd NATO] beavatkzást sürget, hogy "libiai módra" oldják meg a helyzetet? Dehát ki hallgat már a zsidócsahosra. Hol van már az idei hó - Kofi Annan és füstbement terve? Sziriát nem lehet csak úgy szétbombázni, mint Libiát, mert ha ezt megtennék, lőnének az oroszok, sőt a kínaiak is.

Most még egy kis "szeszákiáda" a fentiekhez.

Amint látják, az oroszok már a spájzban vannak és róluk köztudott, nem szeretnek kimen ni... Azonkivül létrejött - létrejön e modern "terrorelhárító" hadsereg. Ez most védekezik. És mi lesz, ha támadni fog, pl. Izraelben? Hogy ez lehetetlen? Hát nem láttak még karón varjút? Mi lesz, ha "Szentföld" palesztin ellenállói egy kis továbbképzést és néhány csúzlit kapnak az izraeli katona-hóhérok elleni harca. Erre visszatérek majd. Meggyőzódésem szerint lesz mire visszatérnem.

* * *

Legfrissebb tudósítás külföldön élő barátomtól a Tinyurl.com szájtról.

Barátom nem volt rest és lefordította Brandon Smith cikkét amelyet teljes terjedelmében elolvashatnak. Itt csak szemelvényeket közlök belőle, néhány megjegyzéssel fúszerezve.
A (sziriai) krízis okozta feszûltség messze túllép mindenen, amit a Közel-Kelet az elmult évtizedek alatt átélt, beleszámítva az USA iraki és afganisztáni invázióját is. Itt vannak a bizonyítékok. Ezek megmutatják a következményeit az esetleges USA, NÁTÓ vagy Izrael által kezdeményezett Irán, vagy Szíria elleni háborúnak. Az eredmény nem felemelô:
Szíria és Irán összefog. 2006-ban Irán és Szíria a nyugati fenyegetésekre válaszként kölcsönös védelmi és segélyszerzôdést kötött. Mindkét ország hajlandó követni a szerzôdés irányel veit. Irán már követi is a gazdasági élet terûletén, miközben Szíria a polgárháborúba sodró dik. Valójában az USA által támogatott szíriai felkelés egyik fô célja ennek a kölcsönös szerzôdésnek a tesztje volt. A teszt eredményes! A szerződés frankón szuperál.

Irán elzárja a Hormuz Szorost. A hadûgyminisztérium (Department of Defense) rendelkezé sére álló eszközök figyelembevételével úgy tûnik, hogy a Hormuz probléma tulajdonképpen nem létezik. Ez a felfogás nagyon téves lenne. Az Irán menti szoros a legkeskenyebb helyen alig 21 mérföld szélességû. De ezen belûl csak 2 hajózható csatorna létezik, mindegyik csupán 2 mérföld széles. Hormuz a világ egyik legfontosabb olaj tranzit csatornája. A világ olajter melé sének 20% megy itt keresztûl. A hajó utak lezárása egyszerû feladat lenne az új 'Ghader' rakétarendszer segítségével, amit Irán sikeresen tesztelt az idén. Ezeket nagyjából tudtuk. A "Ghader" új...

A Hormuz Szoros szûk terûletén egy nagymérvû rakétatámadás bármelyik ország haditenge részete számára megsemmisítô lenne és a szorost roncstemetôvé változtatná, ami lehetet lenné teszi az olajtankhajók közlekedé sét. Következmények? Az olajárak az égbe szökné nek, az ûzemanyag ára a legtöbb ember számára elérhetetlen lenne.

Izrael akciója az USA-t is háborúba fogja sodorni. Felejtsd el, bármit is mondott az U.S. Joint Chief of Staff General Martin Dempsey. Az USA mindeképpen résztvevôje lesz az izraeli légitámadást követô iráni vagy szíriai háborúnak. Szíriát segíteni fogja Oroszország és Kína Az orosz kormány számtalan alkalommal nyilatkozta már ki, hogy nem fognak meghátrálni egy Szíria elleni támadás esetén és haditengerészeti egységeket és katonai alakulatokat vontak össze a tartaruszi támaszponton. Erre a fejleményre már 4 évvel ezelött felhívtam a figyelmet.

Kina valószínûleg átfogó méretü gazdasági megtorlással felelne, ami valószínûleg magába foglalná az amerikai államkötvények (U.S. Treasury Bonds) nagy mennyiségben történô kiárusítását (amire Kína már amúgy is 2005-óta készûl). A közel keleti krízis miatt égbe szökö olajárak mellett a BRIC és az ASEAN országok végsô indokot kapnának arra, hogy a dollár helyett az IMF SDR-t (Special Drawing Rights) használják a globális kereskedelemben.
A BRIC csoport hatékonyságát épp a legnagyobb Tag Kína fékezte eddig. Írtam erről egy blogot "Kinai kapituláció" cimen. Az általam vélt helyzet az, hogy a kínai politika ebben a műfajban is különösen aljas és szennyes valami. Kína azt reméli, hogy a saját javára, ill. hasznára manipulálhatja a globális nemzetközi ellentéteket. Ebben remélem tévednek.

A globális összecsapás veszélye mindenkit fenyeget, de háború fûstje magába rejt minden fajta bûnözôt. Kûlönösen a gazdasági bûnözôket. Nagyméretû háborúk, a termé szetûknél fogva, magukba foglalnak piacokat is és szélsôséges kilengéseket okoznak a gazdasági életben. Minden, és érts ez alatt szószerint mindent, rá lehet lesz fogni a háborúra. Így az USA gazdasági életének és a dollárnak a csôdjét is. Természetesen az igazi bûnösök ( a nemzetközi és a központi bankok) akik már évtizedek óta korrumpálták és szétzúzták az amerikai gazdaságot, nyerni fognak mindezen.

Az Israel, U.S.A. és NATO oldal szurkolóinak, valamint a Közel Kelet, Oroszország, Kína, stb. követôinek csak annyit mondanék: nem lesz gyôztes. Nincs ”legjobb eset”. Nem lesz díszparádé. Hát már hogyne lenne. A cion bölcsei már ki is kalkulálták, hogy Izrael mindössze 500 halottat veszítene egy újabb közelkeleti háborún. Kíváncsi lennék, hány halottal kalkuláltak, amikor 1939-ben a Zsidó Világkongresszus szabályosan hadat üzent a III. Birodalomnak...

* * *

A következő információk forrása az Antidogma.hu honlapról Gazdag István cikke amely megvilágitja, azt is hogy a Sziriában tevékenykedő orosz tanácsadók számára miért érdekesek a bosnyákok Először erről."Május 16-án a RIA Novosztyi orosz hírügynökség jelezte, hogy „szíriaiakat” gerilla harcmodorra és fegyveres propagandára (sic!) Koszovóban képeztek ki amerikai (!) támaszponton (!), akik mint lázadók hasznosítani fogják az egykori UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) harctéri tapasztalatait." Amig a sziriai kommandósok fel nem koncolják őket...

Persze nem ez az egyetlen amerikai kiképzőközpont. Felhívom a figyelmet arra, hogy Sziria [szekularizált] világi állam. Vannak a hülyeségig fanatikus iszlamisták, akiket Allah nevében rájuk lehet uszítani. "Washington, Ankara és Rijád áldásával főleg Katar foglalkozik muszlim fanatikusok és külföldi zsoldosok toborzásával és Szíriába juttatásával. Emlékezetes, hogy Katar, ez a vahabita olajmonarchia 2003-ban hadműveleti bázisul szolgált az Irak ellen felvonuló amerikai szoldateszkának, tavaly pedig egy ötezer fős elitalakulattal közvetlenül is beavatkozott a líbiai „spontán” forradalomba."
Olvasóim biztos emlékeznek a "damaszkuszi merényletre", amikoris felrobbantották a sziriai vezérkart. A [geci, ill. köcsög] jordán király ekkor úgy nyilatkozott, hogy "a merény let komoly csapás Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimjére..." Ez a barom nem tudja, hogy már más pennával írnak. A szíriaiak természetesen kiszasszerolták, kik - hol szervezték a merényletet. Aztán "†Bandar bin Szultan hercegnek nem volt ideje megmelegednie a szaúdi titkosszolgálat igazgatói foteljében. Még egy hét sem telt el azóta, hogy az Asszad-rezsim számára kegyelemdö fésnek szánt damaszkuszi bombamerénylet végrehajtásáért Abdullah király a posztjával jutalmazta. Szultan helyettesével, Masál al-Karnival együtt máris a CIA-kooperációban likvidált szír főtisztek sorsára jutott. Az a bomba végzett velük, amely a titkosszolgálat rijádi központ jában robbant július 23-án, és amely - a Moszad-forrásokhoz közeli DEBKAfiles szerint - szabályszerű pánikot váltott ki Washingtonban, Jeruzsálemben és egyes közel-keleti fővárosokban egyaránt. Ezzel a látványos akcióval ugyanis Damasz kusz és Teherán nemcsak a királyi család „héjáit” tömörítő Szudeiri klán főnökén, Szaúd Arábia volt washingtoni nagykövetén (1983-2005), az idősebb Bush „fogadott fián” állt bosszút, hanem egyúttal bebizonyították, hogy képesek behatolni a szaúdi vezetés legfelsőbb és legszigorúbban őr zött köreibe is.." Meg még máshova is... A füstösök után a kampósorruak következnek!

És Oroszország? Ha az ember a [hitvány] magyarnyelvü orosz honlapokat [Oroszország Hangja, Oroszvilág.ru] olvassa csak arról olvashat, hogy Putyin a Pussy Riot elítéltetése miatt aggódik, más gondja - ezek szerint - nincs.

Ezzel szemben. "A hangnem kezd eldurvulni Moszkvában is, ahol egyelőre még félhango san, de már teljesen nyilvánosan „haramiaállamként” emlegetik az Egyesült Államokat, nevezetesen Szergej Lavrov külügymi niszter, aki szerint Washington reakciója a szíriai biztonsági vezérkar ellen július 18-án Damaszkuszban elkövetett bombamerényletre a terrorizmus egyértelmű igazolását jelentette. A bumeráng-hatás ez esetben is borítékolható volt." Továbbá "Putyin arra kérte az Oroszország és hat ex-szovjet köztársaság alkotta Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét, hogy készüljön fel béketeremtő kéksapkások Szíriába küldésére „a harcoló felek szétválasztása és az oda behatolt idegen erőkkel szembeni harc” (!) céljából. Nyikolaj Borgyuzsa, a katonai szövetség főtitkára megerősítette, hogy húszezer azonnal bevethető embere van az ilyen típusú küldetések végrehajtá sára."

Régóta hajtogatom: a világ akkor szabadulhat fel a zsidóterror bénító lelki hatása alól, ha az igazi gonosz birodalma, vagyis "IzrUS", elszenvedi első nyilvánvalóan katasztofális vereségét. Amerikát többször hülyére verték már (Vietnam, Irak, Afganisztán), de a zsidók állami létezésük óta csak egyszer szenvedtek vereséget, a legutóbbi libanoni háborúban; de ez nem volt taglózó vereség, "csak" nem tudtak nyerni. Libanon és a Hezbollah talpon maradtak és nemrég ünnepélyesen fogadták Ahmadinejad elnököt... Komoly esélye van annak, hogy a gonosz épp Sziriában vívja majd meg a maga waterlooi csatáját. Ámen!

Amerika nem nyughat. Clintonné elmegy az APEC csúcsértekezletre és ott kijelenti "Washington még erősebb nyomást kíván gyakorolni Damaszkuszra a demokratikus átalakulás érdekében - jelentette ki vasárnap az amerikai külügyminiszter a vlagyivosztoki APEC-csúcs találkozón. Hillary Clinton" A hölgy egy agresszív elmebe tegre, azaz Amerikára emlékeztet.

* * *

De mit gondoljunk és mit tegyünk ebben a helyzetben mi európaiak, keresztények és magyarok? Hát' pontosan az ellenkezőjét annak, amit nemzeti hitványaink a Schweitzer incidens kapcsán gondolnak, mondanak és tesznek! Erről egészen jó panorámaképet ad az Index cikke. Ami engem illet, nem inzultáltam volna. Nem azért mert zsidó és rabbi, hanem azért, mert beteg és öreg. Ez nem elvszerü hozzáállás, mert a magyar ság érdekei szempontjából Schweitzer tevékeny ségét ugyanolyan károsnak, ill. veszélyesnek ítélem, mint hitsorsosai Jaszin sejkét, aki "hajnali imáról távozott a gázai Szabra negyed mecsetéből tolószékében, amikor egy izraeli helikopter három rakétát lőtt ki feléje. A sejk és legalább további hét személy azonnal meghalt. Az izraeli rádió szerint Ariel Saron

izraeli kormányfő maga adott engedélyt a sejk megölésére és személyesen felügyelte a légicsapás végrehajtását." Ő a harmadik zsidó mészáros - a sabrai satilai menekültek gyilkosa - akiből a "demokratikus" Izraelben miniszterelnök lett. [További mészáros miniszterelnök Ehud Olmert a gázai gyermekek gyilkosa. A jelenlegi miniszterelnök pedig "Bibi" Netanjahu a "reménybeli" sorozatgyilkos, a hódító háborúk házaló ügynöke Amerikában. Ő az aki nem száll le Barack Obama nyakáról, hogy rávegye néhány kalandra a Közelkeleten.]

Jaszin haláláról egyébként megemlékeztem a "Barbárok Libanonban" c. irásomban.

Visszatérve honi nyomorultjainkra, a következőket szeretném leszögezni.

A hazai zsidóság előtti undorító hajbókolás ellenkező hatást vált ki, mint amit a puha gerincüek várnak tőle.
A magyarok elitélik a gyilkosokat és azokat a honi hitsorsosaikat is, akik velük szolidárisan - hallgatnak.
Mi magyarok továbbra is az egykori - Izraelt elitélő - ENSZ határozat talaján állunk és elítéljük a cionizmust, azok rasszizmusát, akik folyton a rasszizmus ellen kiabálnak.
Ebből következik, hogy nem a gyilkosokkal, ill. néma cinkosaikkal vagyunk szolidárisak, hanem áldozataikkal - a meggyilkolt kisgyermekekkel - azok családjaival és népeivel.
Kifejezzük azon elhatározásunkat, hogy ha sorsunk cselekvésre kényszerít bennünket, azok oldalán állunk majd, akik nekünk semmit sem vétettek és szembe szegülünk azokkal, akik - egyelőre szívós és csendes aknamunkával - a palesztin nép sorsát szánják nekünk saját hazánkban, amelyet Árpád fejedelem szerzett számunkra és amelyet I. Istvánnak és utódainak máig sem sikerült maradéktalanul a züllött és immár rogyadozó Nyugat kezére játszaniuk.
Bízunk abban, hogy Európa rab nemzetei együtt fogják letépni magukról a cionizmus, a nemzetközi uzsoratőke csápjait .
Az amerikaiak példájára valljuk: "Magyarország a magyaroké!"
Emlékezünk, barátainkra - ellenségeinkre egyaránt, hetedíziglen.

Végszó gyanánt egy vers, amely a magyarság történetében talán soha sem volt annyira idő szerü, mint baljós napjainkban.

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Ami Berzsenyi korában akár költői túlzásnak is tűnhetett, mára napjaink szörnyű valósága.

2012.06.17

Sz. Gy.

Mesterségük a halál.

Rövid napihír [MTI 2007. október 9]Két nő életét vesztette kedden Bagdadban, miután egy nyugati őrző-védő cég emberei tüzet nyitottak autójukra. A nők egy olyan konvojhoz közeledtek, amit a biztonságiak kísértek. Irakban több tízezer magánkatona dolgozik, különböző biztonsági cégek kötelékében. A cégek egy részét az amerikai kormány bérelte fel. Az amerikai nagykövetség azt ígérte, hogy figyelemmel követik a támadás kivizsgálását.

Hétfőn fejeződött be egy másik vizsgálat, amiben kiderült, hogy a Blackwater nevű cég biztonsági emberei 17 ártatlan irakit lőttek agyon. A mostani elkövetőkről még nem mondták meg, hogy melyik 'céghez' tartoztak.

Ezúttal az utóbbi 'esetről' lesz szó. A televizíóban azt is pusmogják, hogy a meggyilkoltak között gyerekek is vannak. Ez 'természetes', hozzátartozik az amerikai 'hadviseléshez', szerte a világon. Arról korábban is írtam már, hogy a dicső "Army" csak a levegőből gyilkol "sajátkezűleg". [Olyan 'sólymokat' röptet, akik droggal-tömött állapotban mennek bevetésre és telibe találják - a lakodalmat ...] Az iraki pokol bugyraiba a Nemzeti Gárda lúdtalpasait és - növekvő létszámban - bérgyilkosokat 'alkalmaz'. Régen kiderült, hogy Guantanamo szadista kinzómesterei ugyancsak bérpribékek. A világbotrány nyomására folytatott vizsgálat hálójában voltaképp csak egy terhes kurva akadt fenn.

Ezekkel a vizsgálatokkal kapcsolatban vannak problémáim.

Amikor a német 'sondereinsatz' kommandók [az orosz fronton] megjelentek a Wehrmacht és a Waffen SS alakulatok háta mögött, világos volt, hogy tagjaik a katonai bíráskodás hatálya alá esnek. Ugyanez volt a jogi státusuk a részben segédszolgálatos alakulatokba, részben az SS alakulatokba verbuvált ukránoknak is. Az ukránok kiváló harcosok és kiváló gyilkosok voltak. Himmler egyre növelte e segédcsapatok számát. Rájött ugyanis, hogy a gyilkológépek demoralizálódnak és, sajnálván ilyen traumáknak kitenni a teuton lovagokat, a piszkos munkát a segédnéppel végeztette el, ahol lehetett.

Amerikában - a népek nagy kohójában - rengeteg salak keletkezik. Ez a legolcsóbb árú. mindenre felhasználható. Csakhogy ezek a - jelentős részben - bűnöző elemek ugyancsak frusztrálódnak és vagy összeomlanak lelkileg, vagy 'lelkes' szadistákká válnak.

Ami végképp nem tiszta, az a következő. E "cégek" vezetői és alkalmazottai milyen jogszabályok alapján, kinek, mi módon felelősek? Úgy tűnik "korlátolt felelősségű társaságokról" van szó, akiknek az irakiakkal voltaképp nem kell elszámolniuk, mert az Army-val kötött szerződésnek esetleg nincs is erre vonatkozó passzusa. De ha lenne is, a gyilkosok esetében nem büncselekmény, pláne nem katonai büncselekmény, lenne megállapitható, hanem egyszerű "polgári szerződésszegés". Erre látszik utalni hogy az amerikai követség - mint egy előkelő idegen - igéretet tesz arra, hogy 'figyelemmel kiséri' a vizsgálatok menetét. Egy valódi hadseregben ilyenkor a katonai ügyészség veszi kezébe az ügyet és letartóztatja a gyilkosokat, majd kommünikét ad ki időnként a nyomozás állásáról.

Érdekes, hogy a yankeek milyen szigorúak tudnak lenni, ha róluk van szó. A második világháborúban a nyugati fronton - Malmedynél - az SS-ek belegéppisztolyoztak egy fogolycsapatba. Nem volt szándékos gyilkosság. Egy vélt, vagy valódi, szökési kisérlet miatt az egyik őr elveszitette önuralmát és meghúzta a ravaszt. Többen követték... A katonai rendőrség, a dicső MP-k akcióba léptek. Tömegesen kínozták az SS katonákat, hogy terhelő vallomást csikarjanak ki olyan parancsnokokkal szemben, akik az esetről mitsem tudtak. Tucatszámra akasztottak olyan tiszteket, akiknek a mészárláshoz nyilvánvalóan semmi közük nem volt.

És végül vessenek egy pillantást a Blackwater "cég" fenti logojára. Egy tigrismancs díszeleg benne. Pedig ők nem tigrisek, hanem hiénák [dögevők] akiket a történelem leggonoszabb hatalma uszított az iraki népre. Merem remélni, sorsuk beteljesedik, levadásszák őket... A tizenhárom csomós hóhérkötél azonban nem nekik jár, hanem azoknak akik felfogadták ezt a gyilkos hordát.

Ja! Ne feledjük, őrző védő cégek alkalmazottai "harcolnak" a pesti utcán is. Azt pedig jól tudjuk, értük, miattuk ki fog felelni - ha eljön az ideje.

Sz. Gy.

A jövő század regénye - Buta gójok kora?

2009-04-05.
Szeszák Gyula (olajügyész)

Előszó gyanánt.
A kommentárban olvasható szövegből a könyv-idézetek kék színnel, a gazdasági elemzés zöld színnel iródtak. [A gazdasági tárgyú idézetek forrása John B. Judis tanulmánya a The New Republic hasábjain, fordító Ara Kovács P.]

-----------------------------------------------------

Amíg a magyar alsóbbrendűség addig sem képes eljutni, hogy szembe nézzen saját kérkedő és nagyképű butaságával, hanem helyette az abszolút tartalom nélküli, sőt, minden értelmes gondolattal szemben a legnagyobb önpusztító, kurucinfó-szintű és minőségű ellenségességgel viseltetik, addig arra lesz kárhoztatva, hogy a hozzá képest nagyságrendekkel értelmesebbek uralkodjanak fölötte. A goj magyarok legnagyobb ellensége mindvégig az igazság és az IGAZSÁG volt! A magyar nemzeti zajképviselet a titkosszolgálatoknak való szervilis gyávaság, és a bölcsességgel, valamint minden felsőbbrendű erkölccsel és az ISTENNEL szembeni sátáni rosszindulat megtestesítője lett.
(Molnár F. Árpád)

Az orvostudomány mai állása szerint a legtöbb betegség gyógyítható, főleg ha idejében felismerik. Kivéve egyet, a butaságot, amely jobbára csak gójoknál fordul elő [valami génszerkezeti hiba miatt]. Amikor a Talmudot írsogálták, a genetika még fejletlen volt. A szerzők azonban zseniálisan ráéreztek a dologra és úgy fejezték ki, hogy a zsidóknak isteni lelkük, "neschmanjuk" van, míg a gójoknak, emberi testben, csak "nepeschük", azaz állati lelkük van. E kis megkülönböztetés helytállósága iránt egyre kevesebb kétség merülhet fel.

Persze a természeti lények szerfölött bonyolult szerkezetek, még az egysejtűek is. Így adódhat, hogy nem minden gój kifejezetten hülye. Ezeknél esetleg genetikai rendellenességek foroghatnak fent és ennek tudható be, hogy egyes megnyilatkozásaik olyan okosak, mintha "neschmannjuk" lenne.

Egyik ilyen egyén a nagy mesemondó, illetve álmodozó Jókai Mór. [Jókai politizált is. Ebben a minőségében a seggnyalásig menően filoszemita volt. Erről a tiszaeszlári perrel kapcsolatban állított ki magáról bizonyítványt. E per és a politikus Jókai egy másik írás tárgya lesz.]

Jókai, az író, olyan termékeny volt, mint egy cigányasszony. Egyik könyve - a sok közül - "A jövő század regénye", amelyet 1872-74-ben írt. A "regényes történet" 1952-ben kezdődik és 2000-ben ér véget [alig lőtt mellé...]. A következőkben a könyv "Világromlás" c. fejezetéből idézek és ehhez kapcso lódva mutatom ki: mi gójok tényleg nem vagyunk normálisak. Persze az abnormalitás sok féle lehet. Mi egyszerüen buták vagyunk mint a segg. Ennek egyik tünete a mások által írott szövegektől való beteges undorodás, illetve az olvasott szöveg megértésére való képtelenség [dislexia]. Így olyasmiket sem tudunk megérteni, amit mások már megértettek és próbál(ná)nak velünk is megértetni. Ilyen ez a könyv, ill. a most következő fejezete is. Csakhát úgy kell olvasni, hogy egy filoszemita írta, akinek legfőbb gondja, hogy elménket megcsalja, szemünket elvakítsa, tekintetünket rossz irányba terelje. Erre majd próbálok ügyelni. Ami miatt a könyv mégis tanulságos, a kapitalizmus lényegének döbbenetes erejü átélése, ábrázolása.

"A világromlás"

Sok romláson ment már keresztül a világ a pénz miatt. Az évkönyvek feljegyezték azok közé Law bank generaléja bukását, a Missisippi részvényszédelgést, az osztrák �devalvációt�, az amerikai bankok pusztulását; de oly csapás még nem érte, mint mikor azt fölfedezték, hogy az osztrák nemzeti bank trezorjaiban a kincs: hamis pénz.

Megfoghatatlan, elhihetetlen szörnyesemény volt az! Hogyan történhetett meg az, hogy háromszáz milliónyi vert arany, ezüst � megpróbált ércrúdhalmaz � átváltozzék similorrá [mannheimi arany v. szinodor, arany szinü ötvény, mely 83,7% rezet, 7% ónt és 3% cinket tartalmaz], argentánná [argentan ... öntvény, mely az alpakka és ahhoz hasonló összetételű ötvények forrasztásán kivül a vas- és acéltárgyak forrasztására is használható, fehér színe és nagy szilárdsága miatt. Az ömlékeny (lágy) argentán forraszt 35 rész réz, 57 rész cink és 8 rész nikol, a pogány (kemény) argentán forraszt 38 rész réz, 50 rész cink és 12 rész nikol ötvénye alkotja.] Minden egyes zacskón rajta a pénzt megszámláló hivatalnok neve, odapecsételve a bank billogával; és azok mind egytől egyig derék, feddhetlen életű, becsületes emberek� És a pecsétjük alatt levő pénz mégsem ezüst, sem arany.

A bank összes igazgatósága mind köztiszteletben álló �úr�, gazdag ember; maga is egész vagyonával ez intézethez kötve; és azok annyira ellenőrizve vannak egymás által, hogy nem is követhetnének el csempészetet; és még ily óriási csempészetet: aminek keresztülvitele természeti lehetetlenség!

� És az általuk jól őrzött kincs mégsem arany, és nem ezüst�

Az állam összes nemzetgazdasága e bankra van építve. Jól mondá ama 'démon', ki a munkát véghezvitte, hogy mikor az ki fog derülni, egyszerre koldussá lesz minden ember: palotában, kunyhóban nem lesz más, csak koldusok: kétségbeesett, sárba esett koldusok. Na! Ezt a 'démont' keresi, helyesebben keresteti, Jókai rossz irányban, rossz helyen.

Az állampapírok, a legjobb iparvállalatok részvényei, a kölcsönbankok pénztári jegyei, mind kivétel nélkül, nem hogy �estek�, de megszűntek lenni, a nullára szálltak.

S minő irtóztató kép a közéletben!

A piacok telve gyármunkásokkal, kiket munkaadóik ezerével eresztettek szélnek. A bezárt pékboltok, mészárszékek előtt éhes néptömeg, mely értéktelenné lett pénzjegyeiért kenyeret, húst követel. A fővárosoknak minden utcáin egész sorszámra a bezárt boltok; mintha örök nagypéntek volna. A vasutakon semmi közlekedés, a föld terményeire semmi vevő. Nincsen min vásároljanak, ha már az arany sem arany. Itt a kutya elásva.

Az osztrák bank kincseiben nemcsak az osztrákok voltak meglopva, hanem ki volt lopva a föld minden színű embereinek kebléből a szív, fejéből az ész. Megbódult minden ember, és szaladt a saját házát felgyújtani. Minden országban megrohanta a közönség a bankokat, a takarékpénztárakat, a bankárokat, követelte betéteit vissza, egyszerre és viharosan, s ez őrjöngő boszorkányszombatban táncra kellett kerekedni a becsületesnek a gazemberrel, szilárdnak a szédelgővel, a hitelező is repült, az adós is repült a forgószélben, s nem volt senki alatt többé föld!

A brassói utcaszegletek �padjain� aranyat beváltó kupectől elkezdve fel a Rothschild-házak ?világhatalmú főnökeiig minden pénzüzér egy színvonalra jutott: egyik sem tudta, hogy pénz-e az, amit még a fiókjában őriz vagy szemét. Itt a filoszemita csúsztatás! Jókai a Rotschild házakat is a vesztesek közé sorolja. Az angol bankok �folyószámla� [contocorrent] üzletei kibonyolíthatlan káosszá zürődtek össze: a tengernyi csekkeket egyszerre minden ember be akarta váltani, a letétek, ha értékpapír, kidobattak a piacra; ha tőkepénz, tömegesen visszavonattak; ki mit megmenthetett a pénzéből, arra ráült, tovább nem adta; a földbirtok, a lakházak értéke a nevetségig alásüllyedt; nagy birtokok, paloták kerültek a kalapács alá, s tizedrésznyi adósságért negyedrész áron árvereztettek el, s három nap múlva már a vevő is bankrott volt, mert a megvásárolt birtok még felével alászállt; Amerikából ezerhatszáz bank fizetés felfüg gesztéséről értesített a távírda és a légjárók; a nagy liga roppant tőkepénze egyszerre szétfoszlott, mint a köd; nem gondolt már senki arra, hogy az Otthon társaságot megbuktassa; bukik az már, ha bukandó, magától is; sietett minden pénzkirály a saját magánvagyonát védelmezni; megszűnt a pénzpiacon minden érdekközösség, minden tájékozás. Világromlás volt ez!

S a romlást nem csak a pénzvilág érezte teljes mértékében: eleintén csak azok az emberek, akik kereskednek, akik kockáztatnak, tőkepénz, pénzforgatás után élnek; eleinte még a népesség egyes osztályai bizonyos nemével a kárörömnek szemlélték az olymp bukását, azt mondták: �Minket nem ér ez el! Urakat és szegény embereket, kik esszük azt, amit a föld adott; tenyerünkben van az igazi arany, a munkaerő; ez soha nem veszti értékét!� De nagyon csalatkoztak, mikor ezt mondták, a vihar nem hagyta még a fűszálat sem összetöretlen: a földmívesnek elvették a szájába tevő falatot adóhátralékban, s lefoglalták lábán a gabonáját potom tartozásokért; a kézműves üres piacon ütötte fel sátorát, senki sem jött vásárolni...

Ilyen a világ képe, mikor egyszerre eltűnik mindenünnen a pénz!

Úgy kacagott e világromláson a 'Néva melletti démon': nála már nem lett e vihar által rosszabbá semmi� No, itt a csúsztatás! Amerika már fel volt fedezve, amikor Jókai látomásait írta. [Már lezaljott Solymosi Eszter pere, a "vérvádper" amibe Jókai alaposan beleártotta maghát és alaposan mellé is tenyerelt íz antiszemitizmussal kap csolatos próféciájával. ...] Tudnia kellett, hogy a démon a Hudson folyó mellett tanyázik, ahol New York fekszik, barlangja pedig a Wall Street.

De Jókai 'Mazrur' személyében testesiti meg a démont, aki megoldást igér, de nem nyújt. És ekkor a megcsalatott népnél "a megcsalatkozott reményre még lázasabb paroxizmusa következett a kétségbeesésnek. A nép háborút ordított Oroszország ellen, s Mazrurt akasztófára követelte" Ez mintha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom víziója lenne. Vagy Jókai már akkor (?) tudott valamit? Anticipálta a forradalmat? Hát ez érdekes!

Jókai és a mű érdeme a pénzügyi válság okainak, történéseinek és következményeinek démoni hűséggel történt ábrázolása. Amit írt, a lényeget illetően, ijesztő párhuzamokat mutat a jelenlegi "pénzügyi válsággal". Más kérdés, hogy a lepecsételt aranyzsákok kiürítésének ma már új módszerei vannak, amelyeket Jókai nem láthatott előre. Ő valami boszorkányságot, varázslatot sejttet, holott csupán egy több lépcsőben, rafináltan, eltervezett csalási manőver
ről van szó, amit Soros "a pénz alkímiájának" nevez.

A globális tolvajlás FED-del kezdődött... "A Federal Reserve rendszert az 1913. december 23-án elfogadott Federal Reserve-törvény hozta létre. A Federal Reserve Bankok 1914. november 16-án kezd ték meg működésüket. A törvény egyúttal megnyitotta az utat a Federal Reserve bankjegyek kibocsátása előtt. A bankjegyeket a Reserve Bankok bocsátották ki és a pénzintézeteken keresztül forgalomba kerültek.Eltérően az államilag kontrollált jegy bankok többségétől, a Federal Reserve 'vegyes' állami-privát rendszerű. Elnöke jelen leg [2008 novembere] Ben 'Shalom' Bernanke. Hogy az úr mifajta lehet, töprengjenek rajta az antiszemiták. Ami viszont a rendszer "vegyes" jellegét illeti, kb. annyira lett vegyes, mint a Kohn úr által hamisított libafasirt, melynek keverési aránya egy liba - egy ló volt... Az a kapkodás amivel Obama igyekszik a pénzügyi ellenőrzés kapcsolótáblája közelébe férkőzni igazolja, hogy az államnak sem rálátása sem ráhatása nem volt a FED machinációira.

Az amerikaiak már 1913-ban is "világ léptékben" gondolkodtak. Évtizedekig mesterkedtek azon, hogy szélhámos bankrendszerüket rálőcsöljék a világ államaira, népeire. Sikerült! Létrejött a Bretton Woods-i konferencia után létrehozott világgazdasági rendszer. Lényege az volt, hogy szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak keres kedelmi és pénzügyi kapcsolatait. A rendszer volt az első példa a történelemben arra, hogy tárgyalásokkal hoztak létre egy monetáris rendszert, amely független államok közti pénzügyi kapcsolatokat szabályoz.

44 szövetséges állam 730 küldötte tárgyalt a Mount Washington Hotelben az Egyesült Nemzetek Monetáris és Finanszírozási Konferenciáján. 1944. júliusának első három hetében a küldöttek megegyezésre jutottak, és aláírták a Bretton Woods-i Egyezményeket. Ma már nyilvánavó, hogy Amerika hamiskártyásként ült az asztalhoz és kezdettől cinkelt lapokkal játszott.

Az egyezmény keretén belül létrehozták az Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot [IBRD], amely ma a Világbank-csoport öt szervezetének egyike és a Nemzetközi Valutaalapot [IMF]. IMF (!) ugye milyen ismerősen és kedvesen hangzik ez a név... Olyan szabályrendszert, intézményeket állítottak föl, valamint olyan eljárásokat vezettek be, amik a nemzetközi pénzügyi rendszert voltak hivatottak szabályozni. Ez említett intézmények 1946 után léptek működésbe, miután elégséges számú tagállam ratifikálta létrehozásukat.

A Bretton Woods-i rendszerben minden ország kötelessége volt a monetáris politika elfogadása, ami meghatározta valutájának [rögzített] átváltási arányát az aranyhoz mérve [±1 százalékpontos eltérés volt lehetséges]. Az IMF dolga volt többek között a fizetésimérleg-hiányok ideiglenes 'befoltozása' is. ... A dollár a nemzetközi áruforgalom elfogadott közvetítője és általános tartalékvaluta lett. Ha az országok több dollárt halmoztak fel, mint amennyit felhasználni képesek voltak, az USA-ban bármikor aranyra válthatták. Mivel azonban az USA-nak tartósan magas volt a kereskedelmi többlete, kezdetben kicsi volt annak a veszélye, hogy az amerikai aranytartalékok kimerülnek. A piló tajáték kezd így müködni. Eleinte minden jól megy... De Amerika mindig is szeretett háborúzni, amelyhez - mint tudjuk - három dolog kell... Bretton Woods a vietnami háború idején ingott meg, amikor az USA több milliárd dollárt költött a háborúra, és kereskedelmi hiányt halmozott fel, ami elindította az inflációt. Az államok [a tagállamok] megpróbálták a felülértékelt dollárjukat nyugatnémet márkára átváltani, erre válaszul Richard Nixon elnök előbb becsukta az arany kaput, majd felkérte Nyugat-Európát és Japánt, hogy egyezzenek bele új átváltási árfolyamba, amelyben a dollár keve sebbet ér, mint az arany; a jen és a nyugatnémet márka pedig kevesebbet, mint a dollár. ... Nixon sikerrel járt, de stabil árfolyamrendszer nem jött létre. Az árfolyamok ingadozni kezdtek. Amikor pedig az 1970-es évek végén az infláció nőtt, a rendszer 'megbillent'.

Azután...

A növekvő feszültségek miatt a rendszer 1971-ben összeomlott (!!!), miután az Egyesült Államok fölfüggesztette a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát (!!!). Gondolom, tetszenek érteni!? A pénzügyi rendszer valuta [deviza] elszámolásai addig dollárban történtek. A partnerek az arany, unciánként kalkulált árához viszonyitottan, "addig", minden pillanatban tudhatták, mi mennyi? Ettől kezdve bekövetkezett az az állapot, amit Jókai oly művészileg ábrázol: "...sok romláson ment már keresztül a világ a pénz miatt ... de oly csapás még nem érte, mint mikor azt fölfedezték, hogy az osztrák nem zeti bank trezorjaiban a kincs: hamis pénz. Ezt az "idilli" állapotot persze a mai viszonyokra vetítve kell szemlélni, de csak annyiban, hogy Ausztria helyébe egyszerüen be kell helyettesiteni Amerikát. A többi szinte szó szerint passzol. Amerika a nagy átverést annakidején "szabad" államok közötti szerződések útján hajtotta végre. Mit tetszenek gondolni, hány állam véleményét kérte ki mielőtt a rendszerből kivonta az aranyfedezetet? Egyét sem. Egyszerüen csak kijelentette, mint a Pásztorok A "Pál utcai fiúkban": "einstand", és vitte a golyókat, azaz a tagtársak pénzének fedezetét.

A rendszer összeomlott ugyan, de nem mult ki. Főnixmadárként támadt fel - valahogyan "Bretton Woods II" cégnév alatt. És mi lett ezután? Az 1971-es összeomlás talán olyan belátásra bírta Amerikát, hogy csinján kellene háborús kodnia, békeidőben? Á dehogy! A Szovjetunió széttépése után Amerika páratlan méretű fegyverke zésbe kezdett, ki ellen (?), mi ellen (?). Persze az esztelen fegyverkezés önmagában nem biztositéka az igazi "boomnak" ehhez háború kell! Előbb öbölháború, utána totális háború Irak ellen. Ez utóbbi koholt vádak alap ján. Egy honlapon látható az őrülten pörgő szerkezet, amely az iraki hábo rú költségeit jelzi másodpercenként. A számláló állása 2009.03.25- én 20:47-kor a következő volt. [Lásd jobboldalon.] Nem tudom az afganisztáni háborunak van e ilyen pörgettyűje. Ha van, az is nyilván darál dereka san. Ennek ellenére vannak "pali államok", amelyek tőkéjüket amerikai bankokba fektetik be. Kina pl. ötszázmilliárd dollárt. Az - eddig - a következőképp müködött. "...Mindez lehetővé tette az amerikai adók alacsonyan tartását és a jóléti intézkedések meghozatalát, miközben a dollár nemzetközi valuta maradhatott. A BW II. nélkül az USA nem viselhetne hadat Irakban és Afganisztánban úgy, hogy nem növeli az adókat."

Mi sem természetesebb, minthogy a második "Woodsnak" is össze kell omlania. Persze előbb Amerika pénzügyi rend szere omlott [omlik] össze. A többi meg akkor, amikor a boruló dominók odaérnek.

"Az Obama-adminisztrációnak már januárban szembe kell néznie a BW II. összeomlásával és új helyzetre kell felkészül nie. Állami beruházásokra van szükség az amerikai ipar versenyképességének növeléséhez, szigorú feltételek mellett támogatni kell az amerikai autógyártást és előnyben részesíteni a 'zöld' iparágakat."
Január már reg elmult. A dűledező kártyavár még "szilárdan" áll... Így Obamának módja van merengeni az iraki kivonuláson. Afganisztánban pedig "erősit". Újabb csapatokat vezényel a húsdarálóba. A taxiórák pörgésével vajmi keveset törődik. Töketlenkedik Iránnal is. Mindenesetre "okos" húzás volt a szopatós Clinton nejének kinevezése külügyminiszterré, hiszen a hölgyemény, még a választási kampány idején, Irán "eltörléséről" vízionált [akárcsak a gall kakas Sárközy].

A kérdés, hány nap lesz Obama "száz napja"? "Úgy tűnik, hogy a vezető gazdasági hatalmak a nemzetközi pénzügyi rendszer reformját kívánják, új Bretton Woodsot, mely előre figyelmeztet a közelgő pénzügyi válságra. Valószínű, hogy a dollár közvetítőszerepe megmarad, mert sem az euró, sem a jen nem képes a helyére lépni. A kérdés az, milyen is lesz pontosan �Bretton Woods III�, ami nagymértékben függ az új Obama adminisztráció döntéseitől." Hát ha attól függ, olyan lesz, mint a púpos gyerek a présben, hacsak el nem vetél időközben.

És hogy miért sértegetem könyv-recenzió ürügyén polgártársaimat és önmagamat is? Megmondom.

Hát a Surányi miatt... Az MSZP három díszmadara közül egyedül őt fogadná el a miniszterelnöki bársonyszékben a SZADESZ. Miért tetszik nekik?

"1989-ben Magyarországnak 65 tonna aranya volt. A választások után a Magyar Nemzeti Bank élére az SZDSZ-közeli Surányi György került. Surá nyi egyfolytában erőltette az aranykészlet eladását, annak ellenére, hogy ezt valójában a kormánypártok nem akarták. 1999-re összesen 58 tonna aranyat értékesítettek, stb., stb." [Ez ugyan a Magyar Fórumból való, de igaz.]

Surányi tehát a "magyar" Mazrur (!) akit a hülye Fletó miniszterelnöknek ajánl és akit a kistestvér is elfogadna. Mire? Hogy aranyat adjon el? Dehát azt már eladta, eladatta. Mazrur javaslatba hozása provokáció! Fletó - aki egyre inkább hasonlít Néróra, abban a periódusában, amikor a gyufát elővette - balhét akar. Ez csak azért hiusúlhat meg, merthogy mi mindent eltűrünk, elviselünk - mert buta birkák vagyunk, mivel "nepeschünk" van.

Vagy mégsem? A jövő század esetleg már nem a nyálas filoszemita széplelkeké? Új jóslatokra, új világképre van szük ség, ahol az összes Mazrur más szereposztást kap? Úgy legyen!

2009.03.25.

Sz. Gy.


	Rokonok az "igazságszolgáltatásban" 2012.08.08. 00:38 Lakatos Pál: Családi összefonódások az "igazságszolgáltatásban" 2007. május 19. 01:02:06 Magyarország a civilizált világ fogalmai szerint mérve sem felel meg a jogállamiság követelményének. Mitől lenne jogállam egy olyan ország, ahol a "rendszerváltozásnak" hazudott tulajdonváltoztatás után az önmagukat rendszerváltónak hazudott politikai tényezők érintetlenül hagyják a jogi felépítmény megcsontosodott struktúráit? Konkrétan arra gondolok, hogy a '89-es "fordulat" után sem személyi állományában, sem szerkezetében nem változott a kádári bűnüldözés, vádképviselet és igazságszolgáltatás. Szépkorú olvasóink maguk is tapasztalhatták, a fiatalabbak pedig történelmi tanulmányaikban ismerhették meg a múlt századi '48-as kommunista fordulat utáni boszorkányüldözést és tisztogatást az igazságszolgáltatás terén. A polgári rendszer rendőreit, ügyészeit, bíráit és ügyvédeit úgy kitakarították a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szerkezetéből, hogy még leszármazottaik sem mehettek az intézmények közelébe, de még a felsőfokú képzésbe sem kerülhettek be. Ehhez képest, miután Szűrös Mátyás ősbolsevik kövület kikiáltotta a Harmadik Köztársaságot 1989-ben, a kádárizmushoz kötődő politikai nézetei miatt - és egyéb okból sem - egyetlen rendőrt, ügyészt vagy bírót nem távolítottak el székéből. Az igazságszolgáltatás csúcsán annyi történt csupán, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Szilbereky Jenő, aki egyébként is jó tíz évvel túl volt már a nyugdíjkorhatáron, nyugállományba vonult. A Legfelsőbb Bíróságról ekkor Dr. Kuhnyár László büntető tanácselnök önként távozott, és ügyvéd lett, Dr. Pék Sándor büntető tanácselnök pedig öregségi nyugdíjra jogosultsága miatt lemondott. Az ügyészség vezetésében csupán annyi változott, hogy előrehaladott idült alkoholizmusa miatt eltávolították dr. Szíjjártót és a helyére ültették az ELTE jogi karának volt MSZMP titkárát, Györgyi Kálmánt. Györgyi Kálmán személye nem jelentett világrengető fordulatot az ügyészség működésében. Nem vitatható, hogy sokoldalúan képzett, tudós ember került az ügyészség élére, magánélete és hivatali tevékenységének néhány mozzanata azonban ellentmondásossá tette személyét. Dr. Györgyi Kálmán egyetemi oktatóként feleségül vette tanítványát, dr. Kardos Évát, aki ügyvéd lett. A jogi hivatás művelői körében számos esetben felvetődött, dr. Kardos Éva ügyvédi praxisát, különösen az általa elvállalt büntető ügyek sikerességét mennyire befolyásolta az a körülmény, hogy férje maga a legfőbb ügyész. Györgyi Kálmán szakmai tevékenységével kapcsolatban különösen a debreceni főügyész esete váltott ki nemtetszést. Mint emlékezetes, menesztette dr. Szeszák Gyula debreceni főügyészt, amiért az vizsgálatot folytatott az olajpancsolás gyanújába keveredett debreceni főkapitány ellen. Hogy mennyire nem volt változás az igazságszolgáltatás terén, jól példázza az az eset, hogy egészen a fordulat hajnaláig ítélkezett a Legfelsőbb Bíróságon az a Dr. Vágó Tibor tanácselnök, aki az ötvenhatos mártírt, a kiskorúként halálra ítélt Mansfeld Pétert a bitófára küldte. Dr. Vágó Tibor lánya a '90-es években is ügyvédként praktizált mindaddig, amíg lakás panama ügye miatt rendőrségi eljárás indult ellene. Az igazságszolgáltatás három területén, az ügyészség, a bíróság és az ügyvédség szakmai ágában változatlan a régi kádárista uram-bátyám kapcsolatrendszer továbbélése. Az igazságszolgáltatás adminisztratív vezetésére létrehozták az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, amelynek elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke, tagjai között pedig megyei bírósági vezetők mellett megtalálható a mindenkori legfőbb ügyész, valamint az országos ügyvédi kamara elnöke. Érti valaki ezt a logikát? Három egymástól elkülönült és az alkotmány szerint egymás kontrolljára hivatott szervezet, a csúcsán, vezetői révén eggyé olvad. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács értekezletein együtt kavargatja az ingyen kávét a bíró, az ügyész és az ügyvéd, ezzel mintegy beteljesítve a hatalommegosztás elvének arculcsapását. Található olyan konkrét ügy, amelynek dokumentumai alapján nyomon követhető, a bírói testület által nem kívánatosnak tartott ügyvédet, hogyan zárta ki tagjai közül az ügyvédi kamara és további szakmai életét hogyan próbálta ellehetetleníteni az ügyészség. Emeljük ki legelébb magát a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezetőjét, dr. Lomnici Zoltánt, akinek közeli hozzátartozója az a dr. Lomnici Katalin ügyvéd, aki ellen ingatlan adásvételi szerződésben való mulasztása miatt az ügyfelek az ügyvédi kamaránál fegyelmi eljárást kezdeményeztek. Naná, hogy az ügyvédi kamara az ügyfél kérelmét elutasította. De nézzük meg a legfőbb ügyész, dr. Polt Péter családi kapcsolódásait. A maszopos és szadeszes képviselők által a parlamentben már tucatnyit meghaladó alkalommal leszavazott dr. Polt Péter legfőbb ügyész édesapja az a dr. Polt Miklós, aki a Kádár-rezsim Legfőbb Ügyészségében a bírósági főosztály örökös vezetője volt, és mint ilyen a halálbüntetés eltörléséig nyilván maga is többször tett indítványt halálbüntetés kiszabására. Birtokunkban van az az irat, amelyben a Legfőbb Ügyészség elismerte, a vérügyész, egészen két évvel ezelőttig, még nyugdíjasként bejárt a Legfőbb Ügyészség könyvtárát rendezgetni. Tiszta családi vállalkozás! Azért érthetetlen az a maszopos és szadaszes magatartás, amivel dr. Polt Péter parlamenti megnyilvánulásait rendre leszavazzák, mert a legfőbb ügyész maga is egy-gyökerű velük. Ezt leginkább az domborítja ki, hogy éppen a maszopos közpénzügyi államtitkár, Keller László által tett és elhíresült agancsos feljelentés alapján szerzett tudomást a közvélemény arról, hogy dr. Polt Péter legfőbb ügyész együtt vadászgat dr. Bártfai Jánossal. Ahogy emlékszünk még a régi szép gulyás-kommunizmusra, a közös vadászgatás tipikusan bolsevik magatartásforma, amit jellemzően az tesz aktuálissá, hogy a minap a maszop befolyás alatt lévő média vezetőhírként számolt be arról, amikor egy nógrádi vadásztársaságban a szocialista képviselőt saját fivére lőtte agyon, egy rosszul célzott lövéssel. Mint emlékezetes, Keller panaszt tett amiatt, hogy dr. Polt Péter legfőbb ügyész a vagyonnyilatkozatában nem szerepeltette vadásztrófeáit. Dr. Bártfai János ősbolsevik mivoltát igazolja az a körülmény, hogy a késői Kádár-korszaktól kezdődően egészen az utóbbi évekig hol az Igazaságügyi Minisztériumban, hol a Miniszterelnöki Hivatalban töltött be nagyon magas beosztást, és mint ilyen, neve természetesen megtalálható a Postabank VIP listán is. Polt Péter 1993-ban belépett a Fideszbe. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt képviselőjelöltje volt, de mandátumot nem szerzett. 1995-ben megválasztották az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesévé (az ombudsman akkor Gönczöl Katalin volt). Ekkor kilépett a Fideszből. 2000-ben az Országgyűlés megválasztotta legfőbb ügyésszé, Györgyi Kálmán utódjaként. Mandátuma 2006-ban járt le (utódja Kovács Tamás lett), majd a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályának élére került. 2010-ben Schmitt Pál köztársasági elnök Poltot jelölte legfőbb ügyésznek, akit a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz- és KDNP-frakciók megválasztották az új választási szabályok szerint immár kilenc évre. 2011-ben Polt Pétert választották meg az uniós legfőbb ügyészek szervezetének elnökének Rómában Dr. Polt Péter legfőbb ügyész személyére még egy gondolat erejéig érdemes visszatérni. Szinte már magától értetődőnek tűnik a bírósági szervezettel való családi kapcsolata. Házastársa, dr. Rutkai Éva a Fővárosi Ítélőtábla bírája. Az előbb említett Postabank VIP listán más érdekes neveket is felfedezhet az óvatlan szemlélődő. Többek között olvasható annak a dr. Bárd Károlynak a neve, aki a "rendszerváltozás" után több kormányt is kiszolgált, igazságügyi helyettes államtitkárként. Az államtitkár dr. Bárd Károly édesapja az a dr. Bárd Károly, aki jelenleg ügyvédként praktizál és aki az ötvenes években ÁVH-s verő ember volt. Utóbbi tényről bárki meggyőződhet a Terror Házában látható kiállításon. Az idősebb dr. Bárd bizonyára nem véletlenül éppen azzal a doktortársával nyitott közös ügyvédi irodát, aki szintén ÁVH-s múltjával alapozta meg "hírnevét", s akire kegyetlenkedései miatt a köznyelv a "körmös" jelzőt akasztotta. Igen, "körmös" Bauer Miklós és Bárd Károly Eörsi - szintén a parlamentből ismert a név - ügyvédi irodájában találkoztak, s dolgoztak együtt évtizedeken keresztül. Az Antall-kormány idején valaki felvetette, talán az ügyvédi kamara etikai vizsgálatot rendelhetne el, maradhat-e a két nem éppen patyolat tiszta múltú doktor úr az ügyvédi kamara tagja. A Budapesti Ügyvédi Kamara azonban 33:0 arányban elvetette e javaslatot. Az erkölcsi feddhetetlenség kérdését itt is kettős mércével mérték, elegendő ha csupán Kiszely Gábor ÁVH-ról íródott dokumentumait fellapozzák ehhez: itt az olvasható, hogy a Budapesti Ügyvédi kamara (Bárándy Péter igazságügy-miniszter és Bánáti János irányították) cseppet sem találta kivetnivalónak, hogy Riesz István volt igazságügy miniszter agyonveretésében személyesen közreműködött a két általuk makulátlan erkölcsű ügyvéd. A családi összefonódások itt még nem értek véget. A helyettes államtitkár és Postabank VIP listás dr. Bárd Károly házastársa Dr. Frech Ágnes büntető bíró, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője. Úgy látszik a demokratikus jogállamiság legfőbb letéteményeseként tetszelgő dr. Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnököt soha nem zavarta az a körülmény, hogy a vezetése alatt működő, az alkotmányos szabályozás szerint jogvédelemre hivatott szervezet egyik vezetője egy olyan személy, aki közeli hozzátartozója annak az ÁVH-s pribéknek, aki két lábbal tiporta az alapvető emberi jogokat és aki puszta kézzel verte agyon dr. Riesz István egykori igazságügy-minisztert. A postabanki VIP listán olvasható még dr. Huba Olívia fővárosi bírósági bíró neve, akinek adóstársa egy magas rangú BRFK-s tiszt. A családi összefonódások az igazságszolgáltatásban végeláthatatlan láncolatot alkotnak. A Fővárosi Bíróság egyik bírája, dr. Almásy Mária, a "rendszerváltozás" előtt a Kispesti Bíróság MSZMP alapszervi titkára volt. Házastársa dr. Kandikó Gyula a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője. A Fejér Megyei főügyész-helyettes, Várhomokyné dr. Rab Noémi. Férje dr. Várhomoky, móri ügyvéd. Mór említése senkit ne tévesszen meg, és ne késztessen Várhomoky ügyvéd úr nevével kapcsolatban téves gondolattársításokra. Soha nem merült fel annak halvány gyanúja sem, hogy a megyei főügyész-helyettes férjének, Várhomoky ügyvéd úrnak bármi köze lenne a "móri vérengzés" néven elhíresült bűncselekményhez. Veszprém megyében a megyei bíróság elnöke, dr. Horváth György, aki Antall József MDF-es miniszterelnökről elnevezett emlékplakettet adományozott az előző köztársasági elnök Mádl Ferencnek. Dr. Horváth György Veszprém Megyei Bírósági elnök, a volt MDF-es belügyminiszter, jelenlegi országgyűlési képviselő, ügyvédként praktizáló dr. Horváth Balázs testvére. Ugyanebben a megyében a megbízott megyei rendőr-főkapitány dr. Horváth Imre. Ehhez nem érdemes kommentárt fűzni. A Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnöke dr. Lomnici Zoltán szakmai tevékenysége számos kritikát váltott már ki a jog hivatás művelői körében. Nem telik el hét, hogy az elektronikus médiában ne jelenne meg dr. Lomnici Zoltántól olyan közlemény, amelyben a bíróságok működésének eredményességét és hatékonyságát méltatná. Állításait az esetek többségében bőséges statisztikai adattal támasztja alá. Valami hiba lehet azonban a perek gyors és hatékony befejezésére vonatkozó bírósági statisztikai adatfeldolgozásban. Dr. Lomnici a perek elhúzódásával kapcsolatos megnyilatkozásainak legerősebb kritikáját jelentette az a közelmúltban megjelent közlemény, amely szerint az összes parlamenti frakció támogatja azt a törvénytervezetet, amelynek elfogadásával rövidebbek lehetnek a bírósági perek. A közlemény szerint, ha elfogadja az országgyűlés a beterjesztésre kerülő törvénymódosítást, akkor a polgári perben az érintett al- vagy felperes kifogással élhet, ha indokolatlanul elhúzódónak tartja az eljárást. Külön kiemelést érdemel, hogy a hivatkozott törvénytervezetet valamennyi politikai képződmény támogatta, tehát egységes a politikai pártok szakérőinek véleménye abban a tekintetben, hogy Magyarországon minden van, csak gyors és hatékony ítélkezés nincs. Feltűnő az is, hogy dr. Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnök megnyilatkozásainak túlnyomó részében bíróságon kívüli okokra vezeti vissza a perek maratoni elhúzódását. Hol az ügyvédeket, hol a vádlottakat hibáztatja. Hibás az állampolgár, hogy túl sokat pereskedik és hibás a jogi képviselője, mert megpróbálja ügyfelét képviselni a napi pártpolitikai megfontolások szerinti megrendelésre agyon toldozott-foldozott, politikai kívánalmak szerint módosítgatott törvények útvesztőjében. Lomnici egyik megnyilatkozása szerint a bíráknak olyan eszközöket kell biztosítani, amelyekkel megakadályozható, hogy az ügyvédek időhúzó lépéseket tegyenek a peres eljárásokban. Szerinte a jogbiztonságot sérti a perek indokolatlan elhúzódása és a nem egységes ítélkezési gyakorlat. Lomnici úgy véli, hogy a bíráknak a jelenleginél hatékonyabb eszközöket kell biztosítani arra, hogy megakadályozzák a perelhúzó ügyvédi magatartást. A perelhúzó magatartás megakadályozására tett törekvés önmagában nem kifogásolható. Azt azonban nehezen lehet megérteni, miért az ügyvédek hibájául rója fel a perelhúzást, amikor például a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma a gazdasági perekben nemegyszer a kereset bíróságra érkezésétől számított egy év eltelte után tűzi ki az első tárgyalást és nem ritka az az eset sem, hogy az ügyben a bíróság évente csak egy tárgyalást tart. A bennfentesek állítólag tudni vélik, a Fővárosi Bíróságon annyi a felhalmozott, újonnan érkezett polgári per, hogy vezetői utasítás szerint legalább fél évig nem lehet intézkedni egy új ügyben. A gyakorló perjogászok tömegével tudnak olyan ősrégi ügyekről, amelyek ügyviteli technikával évről évre új bírósági ügyszámot kapnak. Dr. Lomnici Zoltán egy másik megnyilatkozásában érintőlegesen kitért ugyan a bírák kifogásolható tevékenységére is, alapvetően azonban az ügyvédeket és a feleket hibáztatja. Kifejtette, hogy "előtérbe kerülnek a bíráskodás etikai kérdései is, az ügyfelekkel való esetleges fölényes bánásmód és felkészületlenség elkerülésére". Az MTI-nek adott egyik nyilatkozatában új jelenségként jelölte meg, hogy a vádlottak az ügyükben illetékes bírákat perlik be, hogy azután elfogultságra hivatkozva másik bíró, bíróság kijelölését kérjék. Nyilatkozata szerint az elkövetők egy része már nem csupán a jogerősen kiszabott büntetés végrehajtása elől igyekszik kibújni, de a bírákat is beperli az ítélethozatal hátráltatása, vagy az enyhébb büntetés reményében. Beszámolt arról, hogy jelenleg is van olyan bírósági vezető az országban, aki ellen tucatnyi eljárást indítottak a vádlottak. Lomnici sajátos felfogással ezt azzal magyarázza, hogy a vádlottak így akarják lassítani saját ügyük elbírálását. Az meg sem fordult Lomnici fejében, hogy a beperelt bírák esetében esetleg belső bírósági vizsgálatot rendeljen el, hátha mégsem az állampolgárban van a hiba, hanem abban, hogy az eljáró bíró részéről olyan jogsértést észlelt, amit rendes eljárási kifogással nem lehet orvosolni. Emlékeztetek arra a több, mint 6 éven át folyamatban volt közlekedési büntető ügyre, amelyben a vádlott és védője 3 szakértői véleménnyel igazolta, hogy a bíró koncepciózusan meghamisította a tárgyalási jegyzőkönyveket. Soha nem indítottak belső bírósági vizsgálatot a történtek tisztázására. Mindössze annyi történt, hogy a nyilvánvalóan morálisan alkalmatlan bírót peren kívüli bírósági csoportba helyezték át. A jegyzőkönyv-hamisítást kifogásoló vádlottat és ügyvédjét - sajátos logikával - a bíróság elnöke feljelentette hamis vád miatt. Szerencséjük volt és ügyüket egy kivételesen tisztességes vidéki bíró tárgyalta, aki mindkettőjüket, bűncselekmény hiányában, felmentette. Lomnici nyilvánvalóan politikai színezetű tevékenységbe bonyolódott, amikor felháborodva sérelmezte, hogy a peres felek egy része a vele szemben törvénysértést megvalósító bírót beperli. Lomnici szerint ez összeegyeztethetetlen az uniós normákkal és joggyakorlattal. Lomnici ilyenkor megfeledkezik saját, illetve az általa vezetett bírósági szervezet korábbi megnyilatkozásairól. Az EU-tagállamok legfelsőbb bírái új testülete alelnökeként, a párizsi székhelyű szervezet alakuló közgyűlésén úgy nyilatkozott, a 2004. május 1-jei csatlakozást követően a hazai bíróságoknak az uniós közösségi jogot is alkalmazniuk kell, amely minden esetben megelőzi a nemzeti jogot. Az idézett kijelentés fényében furcsának tűnik Lomnici azon korábbi megnyilatkozása, miszerint a bírák beperlése idegen az európai joggyakorlattól, mert egy teljesen politikai tartalmú polgári perben a magyar bíróság már kinyilatkoztatta, a hivatalos személy beperlése igenis komform az uniós szabályozással és kiemelten az Emberi Jogok Európai Egyezményével, az úgynevezett Római Egyezménnyel. A Pintér Sándor felperesnek Pallag László alperes ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 29.P.88.474/2000. szám alatt folyamatban volt perében az ítéletet hozó bírói tanács vezetőjének: dr. Pataky Árpád bírónak, a Fővárosi Bíróság és felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság által is jóváhagyott jogi álláspontjának lényege az volt, miszerint az a hivatalos személy, aki munkakörének vagy megbízatásának jogi kereteit túllépi, ezen magatartásáért saját személyében is felelőssé tehető. A szakmai szabályok túllépése a magánszemélyként beperelt alperesek részéről nyilvánvaló, hiszen megyei bírósági elnöktől, megyei bírósági bírótól és városi bírósági bírótól elvárható a Legfelsőbb Bíróság közzétett - egyébként minden szervezetre kötelező és irányadó - határozatainak ismerete és figyelembe vétele. Az előbb hivatkozott ügyben, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az alábbi jogi okfejtést adta: "a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állanak. E jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani". A Legfelsőbb Bíróság fenti megállapítása nyilvánvalóan vonatkozik a bírósági elnökökre és a bírákra is. A fentieken túlmenően a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra is, hogy a Ptk. 75. §-a összhangban áll az 1976. évi 8. tvr-rel kihirdetett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkének 3/b. pontjában foglalt azon rendelkezéssel, amely szerint minden olyan személy, akinek jogai vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhet akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el. Azonosan rendelkezik az 1993. évi XXXI. Törvénnyel kihirdetett, az Emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény (Római Egyezmény) 13. cikke is. A Legfelsőbb Bíróság idézett jogértelmezéséből adódóan a polgári jogi felelősség alól a magánszemély alperesek sem mentesülhetnek arra hivatkozással, hogy megyei bírósági elnökként vagy bíróként eljárva, tehát hivatalos minőségben valósították meg azt a jogsértés-sorozatot, amely alapvető alkotmányos rendelkezéseket sért. "Az alvilág olyan magas szintre fejlődött, hogy háborút vív a civilizáció ellen. ...a maffia beépül a legális szférába, összefonódik az államhatalmi szervekkel és bevételeit a legális gazdaság, a közpénzek megcsapolásával éri el. A folyamat nagyon magas szintre jutott. Magyarországon ez a fejlődés az olajüzletben érte el csúcspontját. A bűnözői csoportok sok esetben vámtisztek segítségével, rendőri támogatással, minisztériumi engedélyekkel működtek. Államtitkári szinten avatkoztak be halasztott vámfizetéssel kapcsolatos kérdésekbe... Egyes politikusok ennek ellenére azt mondták: eltúlzott az olajügyek körüli hisztéria. Ezen a véleményen volt Boross Péter, volt MDF-es belügyminiszter is. Pedig a taxisblokád után éppen az MDF vezette be a korlátlan liberalizációt az olajkereskedelemben. Néhányan azt remélték, hogy ezzel teremtik meg a privatizációban részt venni képes magyar vásárlóerőt. A túlzásról beszélő politikusok egy szempontot nem vettek figyelembe: az olajszakma igazi képviselőit és az adócsaló ügyeskedőket hamar kiszorították a pályáról. Ez teremtette meg Magyarországon a következő száz évre a szervezett bűnözés anyagi alapját. A pénz nagysága erkölcsileg szétzilálta és korrumpálta az állami hivatalokat, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás szerveit. Aki a szervezett bűnözéssel egyszer kapcsolatba került, nem szabadulhatott. Ez vonatkozik vasutasokra, vámosokra, rendőrökre, minisztériumi tisztviselőkre, ügyészekre és bírákra egyaránt. Ha valaki nem távozott azonnal a szervezetéből, rajta keresztül az alvilág behatolt az állami szférába, és újabb kapcsolatokat szerzett. A szervezett bűnözés átláthatatlan és ellenőrizhetetlen módon összefonódott a közélettel és az állami szervekkel" http://kkbk.blog.hu/2012/08/08/lakatos_pal_csaladi_osszefonodasok_az_igazsagszolg altatasban

1 megjegyzés:

Raj Chandrakant2019. augusztus 27. 4:09

Vissza az elveszett szerető varázslatok * Szerelem kötelező varázslatok * Házassági varázslatok * Válás varázslatok * Állítsa meg a válási varázslatokat * Zárja ki a korábbi szerető varázslatokat * Törés varázslatokat * Meleg szerelmi varázslatok.
* Gyors és hatékony eredmények * Garantált eredmények * Az összes varázslat 24 órán belül leadott * Bizalmas helyesírási szolgáltatásokat kínálok
E-mail küldése: templeofanswer@hotmail.co.uk
A mi alkalmazás +2348155425481
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

visz a víz sodor

2014. október 7., kedd

Munkácsy a vérgyilkosság.

Az eltitkolt kép: Munkácsy Mihály – Zsidó vérgyilkosság (1883)

7 évig volt titok! : Egy mai napig titokban tartott levél tartalma a körmendi gyermekgyilkosság valódi elkövetőiről és eltussolóiról

Az igazság a zsidó rituális gyilkosságokról, különös tekintettel Tiszaeszlárra

Szimbolikusan "Halálbüntetést" hajtott végre Izrael állam két vezetőjén

^Kiemelt

Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármestere szimbolikusan "Halálbüntetést" hajtott végre Izrael állam két vezetőjén

Tiltakozás a szabadkőműves terrorállam palesztin népirtása ellen Érpatakon. Rövid változat

A zsidó sátánizmus

Mesterségük a halál.

1 megjegyzés: