Harc
a világkormányért
A BRICS országok új globális “szuper szuverén” valutája a dollár helyére
Forrás: AlexanderHiggins
Blog
Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika támadásba lendültek, hogy a dollár helyébe egy kínai „szuper szuverén” globális valutát vezessenek be.
Miközben
sokak szerint 8 éven belül Kína igazi pénzügyi nagyhatalommá
válhat, 2020-ra elhomályosítva az Egyesült Államok hatalmát,
Afrika igazi központi szereplője lett a világ eddigi, de
legalábbis a 30-as évek óta eltelt időszak legnagyobb
valutaháborújának, ami mostanában kezd igazán elmérgesedni.
Brazília,
Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika, az együttesen BRICS
néven emlegetett országok, közös erővel a dollár hatalmának
megdöntésén és tartalékvaluta státuszának egy új, globális,
kínai eredetű „szuper szuverén” valutával való lecserélésén
ügyködnek.
A
globális monetáris hatalomért folyó geopolitikai háború nemcsak
a dollárt érinti. Az amerikai fizetőeszköz elleni harc csupán
elsőcsapásnak számít a világra váró globális gazdasági
háborúban, amelynek célja az Egyesült Államok és partnerei
hatalmának megdöntése.
A
BRICS célja a II. Világháború, azaz az utolsó valutaháború
megnyerése óta a Világbank és az IMF által uralt, jelenlegi
globális pénzügyi rend feletti hatalomátvétel.
A
támadás részben a legutóbbi mennyiségi enyhítésre adott
válaszként értelmezendő, amely során a Fed szándékosan több
ezermilliárd dollárt nyomtatott az USA gazdaságának újjáélesztése
érdekében, azt remélve, hogy a dollár leértékelésével
visszacsalogathatja a befektetőket.
Ennek
szándékos (vagy véletlen?) következményeként az a nyereség is
lenullázódott, amit a Kínához hasonló országok a több
ezermilliárd dollár értékben felvásárolt amerikai
kincstárjegyeken egyébként nyertek volna.
Ezermilliárd
dollárnál sokkal kevesebbért is robbant már ki háború, de
igazából a nyereségnél fontosabb szempont a BRICS országok
gazdasági szuverenitásának fenyegetettsége.
A
dollár leértékelése valós és közvetlen hatást gyakorol a
BRICS országok gazdaságaira, hiszen ezáltal termékeik relatív
ára emelkedik, így kisebb árréssel és nehezebben értékesíthetők.
Ily
módon a BRICS országok fizetnek az Egyesült Államok és Európa
gazdasági gondjaiból és adósságából eredő következményekért,
miközben saját gazdaságuk tönkremegy. Mostanra telt be a pohár
és Kína ennek erőteljesen hangot is ad.
Kína
többször kijelentette,
hogy a megoldáshoz az Egyesült Államok nemzetközi felügyelet alá
helyezése és egy globális valuta bevezetése szükséges, mivel a
gondok egyik forrása az USA adósságából és a valuták
újraértékeléséből erednek.
Az
utóbbi hónapok során egyre több figyelmet kapott az USA
és Kína közötti valutaháború,
amelyben az Egyesült Államok saját burka védelméből kövekkel
dobálja Kínát és azzal vádolja, hogy manipulálja saját
valutáját.
Barack
Obama igen képmutató módon egy végrehajtási utasítást is
aláírt egy olyanügynökségközi
kereskedelmi hatóság felállításáról,
amelynek fő feladata betartatni Kínával a kereskedelmi
szabályokat.
Mindeközben
csak kevesen figyelnek Afrikára, ami központi szerepet játszik a
BRICS támadásban. Dél-Afrikában például minden erejükkel azon
vannak, hogy bevezessék a kínai valuta, a renminbi használatát a
nemzetközi kereskedelem fizetőeszközeként a feltörekvő piacok
számára. A program egyelőre a kísérleti fázisnál tart, de a
végső terv szerint ebből emelkedne ki az új globális „szuper
szuverén” valuta.
Reményeik
szerint ez az új valuta meggyengítené a dollárt és ezen
keresztül megtörné az Egyesült Államok politikai és gazdasági
helyzetét és azt a képességét, hogy akaratát ráerőszakolja a
világ többi részére.
Egyértelmű,
hogy az Egyesült Államok tisztában van ezzel a törekvéssel és
az AFRICOM-on keresztül már évek óta próbálja visszaverni a
támadást. Ez félreérthetetlenül látható abból, ahogyan
az USAFRICOM
megpróbálja felfegyverezni az egész afrikai kontinenst,
hogy visszaverje Kína gazdasági beavatkozását.
A
fentiek mérlegelése közben ne felejtsük el, hogy az utolsó,
1930-as valutaháború, a világ eddigi legnagyobb háborújával, a
II. Világháborúval ért véget.
A tervek szerint Kína megszabadul dollártartaléka kétharmadától
Forrás:
Zerohedge.com
Azoknak,
akik arra számítottak, hogy tőzsdenyitáskor a globális piacok
szárnyalni fognak, mert néhány nevetséges híresztelés szerint
Kína saját valutájának 10%-os átértékelésére készül, még
várniuk kell egy kicsit. Ehelyett Kína úgy döntött más
meglepetéssel áll elő. Zhou Xiaochuan, a Kínai Nemzeti Bank
elnökének múlt heti bejelentését követően, miszerint az ország
hatalmas dollártartalékát sürgősen diverzifikálni kell, most
ízelítőt kapunk abból, mit is jelent, ha Kína nem veszi
figyelembe a Nash-egyensúlyt a „vegyünk amerikai kölcsönt
játékban.” Már meg sem lepődünk, hogy a hírek szerint Kína
pont annyi dollártól készül megszabadulni, mint amennyit a FED a
mennyiségi enyhítés keretében nemrégiben nyomtatott.
Hozzávetőlegesen 2000 milliárd dollárról beszélünk. Ehhez
vegyük hozzá, hogy a japán nyugdíjalap szintén arra készül,
hogy megszabaduljon… mitől is? Ja igen, dollárjaitól. Hogy is
van ez a mennyiségi enyhítéssel?
Kína valutatartaléka 197,4 milliárd dollárral növekedett az idei év első három hónapja során, ami azt jelenti, hogy március végén az ország dollártartaléka 3004 milliárd volt.
Xia Bin, a Kínai Nemzeti Bank monetáris tanácsának egyik tagja kedden úgy nyilatkozott, hogy 1000 milliárd dollár elegendő tartalék Kína számára, hozzátéve, hogy Kína számára fontos lenne jobb stratégiával előállni valutatartalékának befektetéséhez, és azt inkább a valódi gazdaság számára fontos erőforrások és technológiák beszerzésére kellene használni.
Amennyiben
az állami szféra túlontúl is egyértelmű álláspontja nem elég,
íme, az üzleti szektor mondanivalója a témában:
Tang Shuangning, a Kínai Everbright Csoport elnök-vezérigazgatója szombati nyilatkozatában elmondta, hogy Kínának jelentősen csökkenteni és diverzifikálni kellene felesleges valutatartalékait.
Tang egy Pekingben tartott fórumon elmondta, hogy az országnak bőven elég lenne úgy 800 és 1300 milliárd közötti dollártartalék, kiemelve, hogy a jelenlegi tartalék feleslegesen nagy.
Tang nyilatkozata pontosan egybehangzik Zhou Xiaochuan, a Kínai Nemzeti Bank elnökének kijelentésével, miszerint az ország „valutatartaléka jelentősen meghaladja a kívánalmakat” és a kormánynak igyekeznie kell minél előbb diverzifikálni és hatékonyabban felhasználni valutatartalékát.
Tang is kiemelte a valutatartalékok diverzifikációjának fontosságát, öt különböző csatornát hozva fel példának a fölösleges pénzek felhasználására: a kulcsfontosságú állami tulajdonban lévő befektetések feltőkésítését, stratégiai erőforrások beszerzését, a tengerentúli befektetések bővítését, külföldi kötvények kibocsátását és a lakosság jólétének javítását, amelybe beletartozik az oktatás és az egészségügy fejlesztése is.
Ezek a stratégiák azonban csak tüneti kezelések, az igazi problémákat nem szüntetik meg, figyelmeztetett Tang. Szerinte a legfontosabb kérdés a tartalékképzés és tartalékkezelés mechanizmusának megreformálása lenne.
Az
utolsó bekezdésben minden benne van. Igaz, Kínának elege van a
dollár újrahasznosításából, egyelőre azonban az ázsiai óriás
nem rendelkezik életképes alternatívával, és nem is fog, amíg
saját valutája a „C” kategóriában rostokol és az IMF
valutakosarában (SDR-ok)
sincs benne. Ez azonban hamarosan megváltozik. A kínai valuta
széleskörű elfogadását követően a yüan árfolyama végre
elszakadhat a dollártól és Kína megszabadulhat dollártartaléka
nagy részétől. Ez egyértelmű üzenet lesz a világ számára: Az
amerikai adósság nem jó befektetés többé. Sőt, úgy gondoljuk,
hogy a stratégiai fontosságú döntéseket, mint amilyen a dollár
árfolyamkockázatának átértékelése, sokszor újraértékelés
előzi meg. Ebben az esetben az USA jobban tenné, ha nem erőltetné
a yüan árfolyamának átértékelését, mert az eredmény
könnyűszerrel hiperinfláció lehet, és a FED ott áll majd az USA
adósságának egyedüli felvásárlójaként.
Kína túladott rövidlejáratú amerikai kincstárjegyeinek 97%-án
Forrás: CNSNews
Kína
megszabadult rövidlejáratú amerikai állampapírjainak 97%-tól,
így már csak 5,69 milliárd dollár értékben rendelkezik ezzel a
típusú amerikai állampapírral a 2009-es 210,4 milliárd dolláros
rekordhoz képest, áll az Amerikai Államkincstár 2011. márciusi
jelentésében.
A
kincstárjegyek az államkincstár által kibocsátott, az állam
adósságát megtestesítő értékpapírok, ami után az állam
éves, féléves gyakorisággal fizet kamatot.
A
Kína tulajdonában lévő amerikai kincstárjegyek elszámolása az
államkincstári jelentés9.
oszlopában található.
Egészen
tavaly októberig a kínaiak általában az eladott kincstárjegyek
árából hosszúlejáratú amerikai állampapírokat vásároltak,
így teljes amerikai állampapír állományuk értéke nem
változott, sőt október előtt még növekedést is mutatott.
Október
óta azonban Kína a hosszúlejáratú állampapíroktól is
elkezdett megszabadulni, így az államkincstár
jelentése szerint a
novembertől márciusig terjedő öt hónap folyamán Kína
értékpapír állománya folyamatosan csökkent.
A
2008-as esés előtt, az amerikai
pénzügyminisztérium adatai szerint
Kína csupán szerény mennyiségű rövidlejáratú kincstárjeggyel
rendelkezett, ami 2008 augusztusában mindössze 19,8 milliárd
dollárt jelentett. Amikor George W. Bush 2008. októberben aláírta
az amerikai pénzügyi szektor kimentésére szánt 700 milliárd
dolláros mennyiségi enyhítő csomagról szóló törvényt, amit
2009 februárban Barack Obama intézkedése követett egy újabb 787
milliárd dolláros csomag jóváhagyásával, Kína rövidlejáratú
amerikai állampapír állománya az egekbe szökött.
2008.
augusztusban, a banki mentőcsomag és a gazdaságélénkítő
program beindítása előtt, Kína összesen 573 milliárd dollár
értékben rendelkezett amerikai adósságalapú befektetéssel. Ez
az összeg 2009 májusa után is, amikor Kína elkezdte a
rövidlejáratú papírok állományát csökkenteni, tovább
növekedett, egészen októberig, amikor az ázsiai óriás összesen
1,1753 ezer milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai
állampapírral.
Március
végére, amikorra Kína már megszabadult amerikai kincstárjegyeinek
97%-ától, a rekordállományhoz képest, az USA értékesíthető
államadóssága majdnem megduplázódott a 2008. augusztusi
összeghez képest, azaz elérte a 9,11 ezer milliárd dollárt.
Ebből a 9,11 ezer milliárdból 5,8 ezer milliárd közepes lejáratú
kincstárjegy, 1,7 ezer milliárd rövid lejáratú kincstárjegy,
931,5 milliárd hosszúlejáratú államkötvény és 640,7 milliárd
pedig TIPS, azaz inflációhoz igazodó amerikai állampapír volt.
Az
amerikai államkincstár 2012 márciusáig kénytelen lesz 1,7 ezer
milliárd dollárnak megfelelő állampapírt visszavásárolni és
azokra új vevőket találni. Egyelőre úgy tűnik Kína nem fog
sorba állni értük.
A naponta
kiadott kincstári adatok szerint
múlthét csütörtökön az Egyesült Államok teljes államadóssága
14,34 ezer milliárd dollár volt, amelyből 9,74 ezer milliárd
köztulajdonban, míg 4,61 ezer milliárd más kormányok
tulajdonában van.
IMF meglepetés: Az amerikai birodalom kora a végéhez közeledik
Forrás: Marketwatch.com
Még
soha nem fordult elő, hogy az IMF időjóslatokba bocsátkozott
volna, most mégis egy konkrét dátumban határozta meg a napot,
amely szerintük „Amerika korának” végét jelzi majd. Ez lesz
az a nap, amikor Kína gazdasága megelőzi az Egyesült Államok
gazdaságát.
Az
időpont közelebb van, mint hinnénk.
Az
IMF legutóbbi hivatalos előrejelzése szerint Kína gazdasága
2016-ban, mindössze 5 év múlva hagyja maga mögött Amerika
gazdaságát reálértéken számolva.
Jegyezzük
fel a naptárunkba!
Ez a tényező fájdalmas megvilágításba helyezi a Washingtonban jelenleg folyó politikai csatározást. Felvetődik a kérdés, vajon hogyan fog kinézni a nemzetközi biztonsági rendszer néhány éven belül, beárnyékolva a dollár és az állami kincstárjegyek piacát, amit évtizedek óta már csak az USA nagyhatalmi státuszából eredő előnyök tartanak életben.
Az
IMF előrejelzés szerint a jövőre
megválasztásra kerülő amerikai elnök lesz az utolsó, aki a
világ legnagyobb gazdaságát irányíthatja.
A
legtöbb ember nem készült fel erre. A legtöbb embernek fogalma
sincs arról, hogy ez ilyen hamar vagy egyáltalán bekövetkezhet. A
legtöbb szakértő szerint ez a nap évtizedek múlva jön el. A
legborúlátóbbak szerint is leghamarabb 2025 körül számíthatunk
rá.
Globális GDP részesedés
(vásárlóérték paritáson számolva) - Forrás: IMF, 2011.
április
Nem
jól számolnak. Úgy juthattak erre a következtetésre, hogy a két
ország GDP-jét a jelenlegi árfolyamokon számították ki.
A
reálértékek szempontjából ez az összehasonlítás értelmetlen.
Az árfolyamok rendkívül gyorsan változnak, a kínai árfolyamok
pedig mesterségesek. Kína a piaci folyamatok központilag
irányított befolyásolásával szándékosan alulértékeli saját
valutáját.
Az
összehasonlítás, ami valóban számít
Az
IMF elemzés túltekint az árfolyamokon és a gazdaság igazi
mércéje, a vásárlóerő paritás alapján számol. Ez az index
összehasonlítja, hogy mennyit keresnek és mennyit költenek az
emberek valós értéken saját, hazai gazdaságukban.
A
vásárlóerő paritás alapján a kínai gazdaság a jelenlegi 11,2
ezer milliárd dollárról 19 ezer milliárd dollárra nő 2016-ra,
míg az Egyesült Államok gazdasága a jelenlegi 15,2 ezer milliárd
dollárról 18,8 ezer milliárd dollárra nő ugyanezen idő alatt.
Ez alapján az USA a világ termelésének 17,7%-át adja majd, ami a
modern idők legalacsonyabb részesedésének számít. Kína
részesedése ezzel szemben eléri majd a 18%-ot és nem valószínű,
hogy ott meg is áll.
Mindössze
tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államok gazdasága háromszor
akkora volt, mint Kínáé.
2013-ra kitörhet a „tökéletes gazdasági vihar”
Forrás: Moneynews.com
"Vállalkozás-ellenes
törvények - munkanélküliség - kilakoltatások"
Az
Egyesült Államok pénzügyi problémái, a kínai gazdaság
lassulása, az európai adósságátrendezés és a japán stagnálás
együttes hatása soha nem látott „tökéletes vihart”
gerjeszthet a világgazdaságban 2013-ra, mondta Nouriel Roubini a
New York Egyetem professzora.
Az
esély három az egyhez, hogy ezek a tényezők egymás hatását
felerősítve 2013-tól visszavetik a gazdasági növekedést, mondta
Roubini, aki a jelenlegi globális pénzügyi válság kitörését
is megjósolta.
„A
helyzet már most is érzékeny,” mondta. „Mindenki szenved a túl
sok köz- és magánadósságtól, ami egyre nagyobb súllyal
nehezedik a világra. Legkésőbb 2013-ra elérjük a válság
mélypontját.”
Az
egyre emelkedő munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokban, a
növekvő olaj és élelmiszerárak, az emelkedő kamatok Ázsiában
és a földrengés okozta kereskedelmi fennakadás Japánban komoly
hátráltató erőt jelentenek a világgazdaság számára. A
részvényárfolyamok globálisan 3,3 ezermilliárd dollárral estek
május eleje óta és Roubini szerint a pénzpiacok a jövő év
közepétől elkezdhetnek aggódni a kockázati tényezők
együtthatása miatt.
A
45 országot felölelő tőzsdei világindex (MSCI AC World Index)
4,7%-ot zuhant ebben a hónapban a legutóbb napvilágot látott
adatok hatására. Ilyen adat például az Egyesült Államok
hivatalos munkanélküliségi rátája, ami 9,1%-ra emelkedett
májusban, jelezve, hogy a világgazdaság veszített erejéből. Az
amerikai kincstárjegyek árfolyama emelkedett a múlt héten, így
immár kilencedik hete folyamatosan csökken a kétéves futamidejű
papírok hozama, ami 2008 óta a leghosszabb ilyen időszak és
valószínűleg annak köszönhető, hogy a jóslatok szerint a Fed
folytatja gazdaságélénkítő hadjáratát.
A
„tőkeáttétel csökkentés fenntartása”, a gazdaságélénkítő
programok megszüntetése és a bizalom fokozatos elvesztése 2011
második felére a globális bővülés lelassulását
eredményezheti, mondta Roubini.
Az
Egyesült Államokban a költségvetési deficittel járó kockázatok
kezelésének hiánya kötvénypiaci „felkeléshez” vezethet
Roubini szerint.
„Az
idei, a jövő és minden bizonnyal a 2013-as évre vonatkozó
költségvetési hiány még mindig több mint évi ezermilliárd
dollár lesz,” mondta Roubini szingapúri beszédében. „Fennáll
a kockázat, hogy a kötvénypiac vigilantistái felébrednek az
Egyesült Államokban, ahogyan Európában is ez történt,
magasabbra nyomva a kamatokat és ezzel ellehetetlenítve a
kilábalást.”
Európában
a hatóságok kénytelenek lesznek átütemezni a görög, az ír és
a portugál adósságot, mert ha tovább halogatják, a folyamat
sokkal kevésbé lesz kontrollálható, tette hozzá Roubini.
A
görög küzdelem
Az
EU vezetői minden erejükkel azon vannak, hogy még június 24-e
előtt olyan megoldást találjanak a görög adósságproblémára,
amiben a mentőcsomag terhét megoszthatják a
kötvénytulajdonosokkal. Közben az euró-zóna legnagyobb
adósságterhét cipelő görög kormány további kölcsönök után
kutat megtetézve a múlt évi 110 milliárd eurós mentőcsomagot.
Kína
A
kínai gazdaság 2013 környékére várt földet érése sem lesz
zökkenőmentes, mivel a kormány növekedésélénkítő
befektetései többletkapacitást generálnak a gazdaságban, mondta
Roubini a riportereknek.
„Kína
most már nemcsak a nettó exportra, hanem a fix befektetésekre is
egyre erősebben támaszkodik,” ami mára elérte a GDP 50%-át.
„Ez két súlyos problémát okoz majd a jövőben:
óriási mértékű bedőlt hitelt a bankrendszerben és hihetetlen
mennyiségű többlet kapacitást.”
Az
elmúlt két év során Kína 2,7 ezermilliárd dollár értékben
nyújtott hitelt, amely eredményeként az ingatlanárak, a hatósági
árkorlátozás, a megemelt kauciók és a második ingatlan
megvásárlásának korlátozása ellenére is a mindenkori
legmagasabb szinten állnak. (Kapcsolódó: Kína
64 millió üres lakása)
Roubini
2006-ban a globális pénzrendszer katasztrofális összeomlását
jósolta, ami 2008-ban a Lehman Brothers összeomlásával el is
indult és most is tart.
Az USA pénzügyi gondjai vetekszenek Görögország gazdasági problémáival
Forrás: The
Australian
Az Egyesült Államok majdnem olyan súlyos helyzetben van, mint az Euró zóna legnagyobb gondokkal küzdő nemzetei, állítja több közgazdász, kiemelve, hogy Washingtonnak minél előbb megállapodásra kell jutnia a deficitspirál csökkentését célzó tervekről
A görög válság megérkezik
Amerikába
A
Deutsche Bank közgazdászai által összeállított, 14 fejlett
országot felsoroló táblázat szerint az Egyesült Államok
szorosan követi Görögországot, Portugáliát és Írországot a
szuverén nemzeti adósságból eredő kockázatok tekintetében.
A
Peter Hooper közgazdász vezetésével készített jelentés szerint
komoly deficitcsökkentő politika hiányában „a kötvénypiaci
válság kockázata jelentősen nőhet.”
A
figyelmeztetés néhány nappal a Standard & Poor’s
nyilatkozata után készült, ami szerint fennáll az Egyesült
Államok leminősítésének veszélye, a jelenlegi AAA besorolásról.
A
hétvége során George Papandreou, görög miniszterelnök éles
kritikával illette a hitelminősítő intézeteket, kijelentve, hogy
„sorsunk irányítójává és gyermekeinkjövőjének
alakítójává akarnak válni.”
Görögország
csupán egy aprócska tényező a szuverén adósságokból eredő
aggodalmak tengerében, ami mára teljesen körbezárta az Egyesült
Államokat, a világ legnagyobb gazdaságát.
Washington
jelenleg minden figyelmét arra a politikai csatározásra
összpontosítja, ami azt hivatott eldönteni, vajon megemeljék-e a
jelenlegi 14.300 milliárd dolláros adósságplafont, amit várhatóan
napokon belül átlép az ország.
Az
adósságplafon elérése egyet jelentene a csőddel.
A
Deutsche Bank elemzése szerint a pénzpiacokon az USA adósságából
eredő kockázat nem túl magas, amit az ország szerény
hitelkamatlába is tanúsít. Ez részben annak köszönhető,
hogy egyelőre még mindig az amerikai dollár tekinthető a világ
legfőbb tartalékvalutájának.
Azonban,
figyelmeztet a jelentés „a tartalékvaluta státuszt és az azzal
járó hírnevet el lehet veszíteni, és amennyiben az amerikai
pénzügyi politika nem tér le a jelenlegi fenntarthatatlan
irányvonalról, a kockázat jelentősen nőhet.”
George
Osborne, Nagy-Britannia pénzügyminisztere üdvözölte, hogy
Washington minden jel szerint keményebb eszközökhöz folyamodik a
deficit lefaragása érdekében.
Egyelőre
azonban a demokrata és republikánus politikusok a deficitplafon
megemelésének kérdése miatti sárdobálásnál tartanak.
A
fehérház azzal vádolja a republikánus képviselőket, hogy az
adósságplafon megemelésének megakadályozásával újabb globális
válság kirobbantását kockáztatják. A republikánusok a
kormánykiadások jelentős csökkentését akarják az adósságplafon
megemeléséért cserébe.
Sajnos,
az Egyesült Államok hosszú távú pénzügyi problémáin egy
esetleges megegyezés sem segítene már.
„Hirtelen és fájdalmas összeomlás” várható az USA korábbi főszámvevője szerint
Forrás:
Infowars.com
David
Walker, az amerikai kormányzati ellenőrzési hivatal korábbi
operatív vezérigazgatója és volt főszámvevő komoly
figyelmeztetést adott ki az adósságplafon megemelésére vonatkozó
kompromisszumos megállapodás megkötését követően.
„Kevesebb,
mint három év múlva ott fogunk tartani, ahol ma Görögország, az
adósság nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét
illetően,” mondta.
Görögország
adóssága meghaladja a GDP 100%-át és lassan eléri a 150% is, ami
olyan súlyosnak számít, hogy az EU és az IMF mentőcsomagja
nélkül az ország fizetésképtelenségéhez vezetett volna.
Az
Egyesült Államok szintén nagyon közel áll a 100%-os arányhoz,
az ország GDP-je pedig kevesebb, mint évi egy százalékos
növekedést mutat.
„Ezt
kiemelten fontos jelzésként kellene értelmeznünk,” mondta
Walker, hozzátéve, hogy azonnali és komoly intézkedésekre van
szükség a kormánykiadások átütemezése érdekében, hogy
elkerülhető legyen a teljes összeomlás a későbbiekben.
Walker,
aki nemegyszer felszólalt már a szövetségi kormány pazarló
magatartása ellen, arra figyelmeztetett, hogy „a tünetek helyett
a baj forrását kellene kezelni,” hozzátéve, hogy az
adósságplafon és vele együtt a költségvetési deficit
megemelése a Görögországéhoz hasonló helyzethez fog vezetni.
„Értsük
meg, ha a kormány valamennyi 2010. Szeptember 30-ig esedékes
kötelezettségének eleget akart volna tenni, beleértve az ország
közadósságát, a fedezetlen nyugdíjkifizetéseket, a nyugdíjasok
egészségbiztosítását, a társadalombiztosítási
kötelezettségeket, medicare kiadásokat és még egy sor egyéb
kötelezettséget és előre nem látható kiadást, 61 600
ezermilliárd dollárnak kellett volna lenni az államkasszában,”
magyarázta Walker.
„Ha
egy ország költségvetési deficitje és adóssága folyamatosan
növekszik, a jogosultságon alapuló programok és katonai kiadások
szerkezeti reformjának hiányában az adósságplafon emelése előbb
utóbb elkerülhetetlenné válik.”
„Amerika
sem immunis az adósságválság ellen,” mondta Walker. „Azt
gondolják, mi nem megyünk csődbe, mert annyi pénzt nyomtatunk
amennyit csak akarunk. Ugyanakkor súlyos kamatkockázatokkal, valuta
és inflációs kockázatokkal nézünk szembe. Ha az igazi válság
elér bennünket, az hirtelen fog megtörténni és igen fájdalmas
lesz.”
A
probléma hosszú távú megoldását illetően Walker azt mondta
leginkább a népszerű lökhárító matrica szövegével tudná
jellemezni elképzelését: „Korlátozott hatalom a kormánynak,
szabadság az egyénnek és pénzügyi felelősség mindenkinek.”
„Én
csatlakoznék egy ilyen kezdeményezéshez, azzal a feltétellel,
hogy először felnyitnám a motorháztetőt és megnézném mi a
baj,” majd hozzátette, hogy „a jobb és a baloldal is olyan
ígéreteket tesz, melyek ellentétben állnak kötelességükkel és
az országnak tett hűségesküjükkel.”
A Fed már a csődre készül
Forrás: Zero
Hedge
A Federal Reserve épülete
Washingtonban
Az
az állandó duruzsolás és zümmögés, amit hallunk a Fed
alagsorából nem más, mint a nyomtatók feltöltésének és
bemelegítésének hangja, mivel Charles Plosser, a Federal Reserve
philadelphiai fiókjának elnöke szerint a Fed teljes erejével az
Egyesült Államok várható csődjére készül. Ez kizárólag egy
dolgot jelenthet: a kormány bármikor kiadhatja a parancsot, hogy az
Egyesült Államok minden egyes állampolgárára ismét sok millió
darab százdolláros téglát dobjanak. Egy dolgot mindenesetre
biztosan tudhatunk, mivel maga Timothy Geithner biztosította az
embereket, hogy az Egyesült Államok kormánya semmilyen
vészforgatókönyvvel nem rendelkezik. Eggyel sem.
Charles Plosser, a Federal Reserve philadelphiai fiókjának elnöke elmondta, hogy a Fed több hónapja szoros együttműködésben dolgozik az Amerikai Államkincstárral, hogy kidolgozzák mi a teendő, ha a világ legnagyobb gazdasága kifogy a készpénzből augusztus 2-án.
„Az eshetőségekre szeretnénk felkészülni,” nyilatkozta Plosser a Reutersnek, a regionális központi bank philadelphiai székhelyén adott interjúban. „Mindannyian ezen dolgozunk… Nagyon aktív folyamatról van szó.”
Plosser lelke mélyén úgy érzi, hogy Barack Obama és a kongresszus végül megállapodásra jut, és időben sikerül megemelni az államkincstár számára jelenleg engedélyezett hitelkeretet, a csőd elkerülése érdekében.
A
nyomtatók előkészítésén kívül a Fed azért mással is készül:
A Fed tulajdonképpen az Amerikai Államkincstár bankjának szerepét tölti be, kiegyenlíti a kormány csekkjeit, legyen szó társadalombiztosítási követelésekről vagy a kormánytisztviselők béréről.
„Olyan folyamatok és eljárások kidolgozásán tevékenykedünk, melyek segítségével az Államkincstár kommunikálni tudja felénk mit tegyünk,” mondta Plosser, hozzátéve, hogy megbirkóznak a feladattal. „Hogyan fogja a Fed kiegyenlíteni a kormány számláit? Milyen számlákat fogadhatunk el? Melyeket leszünk kénytelenek visszautasítani?”
„Nagyon sok ember dolgozik azon, hogy egyértelműen tudjuk mi a dolgunk és azt mi módon kell elvégezni,” mondta Plosser, hozzátéve, hogy néhány nehéz kérdés a Fed számára is sok fejtörést okoz.
A Fed árengedménnyel ad hitelt a bankoknak, ha megfelelő biztosítékot tudnak felmutatni, de mi történik akkor, ha az amerikai kincstárjegyek ennek a követelménynek nem felelnek meg többé?
„Tekintsük úgy, mintha nem váltak volna fizetésképtelenné, azt tettetve, hogy meg sem történt a csőd? Vagy kezeljük a valós állapotnak megfelelően ezeket a csekkeket és ne adjunk hitelt rájuk?” magyarázta Plosser. „Ezek irányelvi kérdések.”
Kérjük
az adócsalásügyi államtitkárt, hogy fogadjon el egy-két jó
tanácsot államkincstárbéli felebarátaitól és kezdjen el a „B”
terven dolgozni, mert a döntés órája már nincs messze,
megegyezésről pedig egyelőre semmi hír.
Egy montanai képviselő aranyban kéri a fizetését
Forrás: zerohedge.com
Jerry
O’Neil, Montana állam republikánus képviselője, azt kérte,
hogy aranyban vagy ezüstben kaphassa meg fizetését. A veteránnak
számító képviselő az ország hatalmas adósságára hivatkozva
jutott erre az elhatározásra, attól tartva, hogy az Egyesült
Államok összeomlik, mivel „a dollárnyomtatás eredményeként a
valuta kétségkívül elveszíti értékét”.
A
Time cikke szerint a képviselő az amerikai alkotmány 10.
cikkelyére hivatkozva nyújtotta be kérését, ami kimondja, hogy
„egyetlen állam sem eszközölhet kifizetést adósságai
visszafizetésére az aranytól vagy ezüsttől eltérő
fizetőeszközzel.” Az illetékesek elutasították kérését,
hozzátéve, hogy „amennyiben komolyan gondolja az ügyet, nyújtson
be egy erre vonatkozó törvényjavaslatot.”
O’Neil,
sok más emberhez hasonlóan úgy gondolja, hogy „az állam
finanszírozásának Keynesi korszaka a végéhez közeledik”.
Levelében a
következőket írta:
Komoly esély van az amerikai dollár összeomlására. Egy bizonyos mennyiség nyomtatása után elkerülhetetlen az elértéktelenedés. Az állam finanszírozásának Keynesi korszaka úgy tűnik a végéhez közeledik.
Amennyiben és amikor ez megtörténik, hogyan védheti meg Montana állam saját választópolgárait? Az egyetlen válaszom erre, hogy tiszteletben tartom az Egyesült Államok alkotmányára tett eskümet és kérem, hogy az Önök irányomban fennálló tartozását arany és ezüst érmékben fizessék ki, aminek akkor is megmarad az értéke, ha az amerikai dollár már semmit sem ér. Ezért kérem az illetékeseket, hogy fizetésemet közönséges fémekkel nem szennyezett arany vagy ezüst érmékben egyenlítse ki.
Jaret
Coles, Montana megbízott törvényhozói képviselője O’Neil
levelére válaszolva tudatta a képviselővel, hogy sem az Egyesült
Államok alkotmánya, sem Montana törvényei nem írják elő, hogy
egy hivatal aranyban vagy ezüstben fizessen, írja a Flathead
Beacon. Jaret szerint ennek elérésére a képviselőnek
törvényjavaslatot kell benyújtania. O’Neil úgy döntött, hogy
inkább más opciók után néz.
Központi banki aranyroham?
Forrás: eftdailynews.com
Charles
Goyette a következőket írta az aranyról:
Miután
megtudta, hogy Franciaország aranyát az amerikai Fed tárolja,
Charles de Gaulle, francia elnök a korabeli híradások szerint a
következőket mondta: „Alig tudtam aludni egy ilyen felállás
mellett.” Ezért 1965-ben parancsot adott a francia tengerészetnek,
hogy hajóik az Atlanti óceánt átszelve vegyék fel és szállítsák
haza, a Banque de France párizsi fiókjába, az ország 150 millió
dollár értékű, a Fed New Yorki páncéltermében tárolt
aranykészletét.
Ez
bölcs lépés volt de Gaulle részéről és összhangban van a
sokak által osztott jó tanáccsal: Ne bízd az aranyad másra.
Fizikailag is legyen tulajdonodban.
De
Gaulle rájött az Egyesült Államok által folytatott nemzetközi
szélhámosságra. Az USA azt ígérte, hogy bárki visszakaphatja a
nála tartott aranyát unciánként 35 dollárért. Azonban a
csekkhamisítókhoz hasonlóan, az USA esetében is egyértelmű
volt, hogy több dollárt nyomtattak, mint amennyit visszaválthattak
az általuk diktált ütemben.
De
Gaulle megelőzte a falkát. Idővel a többi nemzet is rájött,
hogy valami nem stimmel és elkezdték visszakövetelni aranyukat a
tulajdonukban lévő dollárért cserébe. Washingtonból elkezdett
kiáramolni az arany és helyette sok milliárd papírdollár
érkezett.
Igazi
roham volt az Amerikában tartott arany ellen.
Egyetlen
márciusi napon, 1971-ben, 400 tonna aranyat vettek ki a London Gold
Pool-ból, ami az árfolyam mechanizmus végleges bezárását
eredményezte. Augusztusra Nixon elnök be is zárta az aranyablakot,
ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az USA nem volt képes
betartani a dollár konvertibilitására adott ígéretét.
Németország
felelősségre vonhatóságot akar
Franciaországhoz
hasonlóan, Németország is személyesen ismeri a fiat valutákkal
járó hiperinfláció keserű tanulságait. Nem meglepő, ha a két
ország elsőként kongatja meg a vészharangot, amikor
szélhámosságot szimatol. Mostanra valószínűleg mindenki hallott
az idevágó német intézkedésekről, amelyek szoros összefüggésben
vannak a világ központi bankjaival és a rájuk bízott arannyal
kapcsolatos aggodalmakkal.
Ambrose
Evans-Pritchard,
a Telegraph cikkében
Németország Londonban, Párizsban és New Yorkban őrzött
aranyának vizsgálatáról ír:
A német számvevőszék jelentésében közölte a törvényhozókkal, hogy az aranyat „soha nem ellenőrizték fizikailag” és utasította a Bundesbankot, hogy intézkedjen az arany tárolására szolgáló helyszínekre történő bejutást illetően.
Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhessék az arany minőségét és a rudak súlyát. A jelentés leírja, hogy Frankfurt nem rendelkezik számozott aranyrúd jegyzékkel.
Kitért arra is, hogy a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 1440 tonnáról 500 tonnára csökkentette Londonban tartott aranykészletét, a drága tárolási költségekre hivatkozva. A nemesfém szállítmányt légi úton szállították Frankfurtba.
Az
ellenőrzés eredményeként az is kiderülhet, hogy a különböző
központi bankokban tárolt német arany hiánytalanul megvan. Az is
elképzelhető, hogy Franciaország aranykészlete még évtizedekig
biztonságban lett volna a Federal Reserve páncéltermeiben, de a
jelen idők monetáris kockázatokkal terhes környezetében fontos a
körültekintő magatartás.
Mit
tettek a központi bankok az emberek aranyával?
Egy
viszonylag friss cikkben foglalkoztunk már a kérdéssel, hogy vajon
a központi bankok tényleg rendelkeznek-e az arannyal, ami állításuk
szerint birtokukban van. Amit nem mindenki ért, hogy még ha az
arany valóban ott is van fizikailag a mondott helyen, vitatható,
hogy ki az arany igazi tulajdonosa, illetve, hogy kinek adták azt
kölcsön, ígérték oda fedezetként, használták swapokra vagy
adták el.
A
fent idézett Telegraph cikk is utal a jogcím kérdésére, leírva,
hogy „a német számvevőszék azután hozta intézkedését, hogy
a „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil
kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany
Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet
hinni.” Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős
részét régen kiadták hitelre vagy shortolták.
Hogy
az aranyrudak valóban ott vannak-e ahol lenniük kéne, leltár
kérdése. A jogcím kérdését egy alapos felülvizsgálat lenne
képes megválaszolni, azonban még akkor is megmarad a központi
bankok és egyéb lerakatok birtokában lévő arany hitelességének
kétsége.
A
másik aggasztó tényező a hamis aranyrudak létezése. Nem
elhanyagolható kérdés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy most
első alkalommal ellenőrizték a New Yorki Fed birtokában lévő
arany egy részének tisztaságát. Az eredményeket nem hozták
nyilvánosságra.
Záró
gondolatok
Akik
1971. augusztus 15 után jelentkeztek aranyukért elkéstek. De
Gaulle már az előtt tudta, hogy valami nincs rendben az USA
monetáris politikájával és gyakorlatával, hogy Nixon
bejelentette volna, országa nem tudja betartani az arany
visszaszolgáltatására tett ígéretét. A mai nehéz gazdasági
környezetben Németország monetáris ösztöneire hallgat.
Számos
figyelmeztető jel mutatja, hogy a monetáris körülmények egyre
sérülékenyebbek és a fiat dollár napjai meg vannak számlálva.
Jó lenne tudni, hogy legalább a nép aranya megvan-e.
Mindettől
függetlenül emlékezzünk: Ne bízd az aranyad másra.
Német figyelmeztetés a Fednek
Forrás: Zerohedge.com
Az
Egyesült Államok után Németország rendelkezik a
legnagyobbaranytartalékkal a
világon. A 80-as évek óta ennek az aranykészletnek a javát a New
Yorki Fed páncéltermében őrzik (ami a készlet 45%-a, szemben a
Londonban tartott 13, a párizsi 11 és a Frankfurtban lévő
31%-kal).
Ennek
ismeretében jó tudni, hogy a Bundesbank január 21-én
bejelentette, a New Yorkban elhelyezett aranykészlet nagy részét,
a Párizsban tartott készletnek pedig az egészét hazaszállítják
Frankfurtba.
Németország aranykészletének csaknem a fele, sok milliárd dollár értékű geopolitikai történelem, a New Yorki Fed páncéltermében van elásva Manhattan utcái alatt.
A német központi bank azonban bejelentette, hogy ennek jelentős részét, pontosan 300 tonnát, szeretne visszakapni.
A Bundesbank szerdán jelentette be, hogy készleteit elkezdi hazaszállítani, azzal a céllal, hogy a német aranykészlet legalább fele, a jelenlegi nem egészen egyharmadhoz képest, 2020-ra a Bundesbank páncéltermeibe kerüljön, nyilatkozta a bank.
A lépés részeként a Banque de France párizsi páncéltermében őrzött 374 tonna egészét hazaszállítják, ami a teljes készlet 11 százaléka. A Bundesbank illetékesei sietve hozzátették, hogy a döntésnek semmi köze a franciákba vetett bizalom esetleges megrendüléséhez. Ehelyett a döntést azzal indokolták, hogy a két ország most már közös valutát használ, így már nincs szükség biztosítékra az árfolyameltérések fedezetéül.
A
bejelentést a szokásos politikai nyilatkozatok kísérték,
kihangsúlyozva, hogy a német döntést nem az amerikai Fed vagy a
francia központi bank iránti bizalomhiány motiválta, az üzenet
azonban így is egyértelmű: Németország látja az írást a falon
és biztonságban akarja tudni saját aranyát.
Ne
felejtsük el, hogy Németország az elmúlt két év java részét a
pénzügyi káoszra való felkészüléssel töltötte. 2011 ősze
óta a következő intézkedéseket hozta:
- Új törvényeket fogadott el, amelyek lehetővé teszik Németország kilépését az eurózónából, az EU tagság megőrzése mellett.
- 480 milliárd euró előirányzásával felfrissítette a Különleges Pénzügyi Piaci Stabilitási Alapot (SoFFin), és egyúttal utat biztosított a német bankok számára, hogy megszabadulhassanak eurózónabeli kötvényeiktől, amennyiben ez szükségessé válik.
- Olyan reformokat vezetett be, amelyek lehetővé teszik, hogy szükség esetén akár 30 napra lezárják a német határokat (hogy az emberek és a tőke ne hagyhassa el az országot).
- Létrehoztak egy munkacsoportot, hogy felmérje egy esetleges görög kilépés, valamint egy esetleges francia összeomlás gazdasági hatásait.
- Franciaországban őrzött teljes aranytartalékát és az Egyesült Államokban lévő készletek egy részét hazaszállíttatja.
Ezek
igazolható tények, amikről a nyugati média nem szeret beszélni,
pedig a pontok összekötése már nem is olyan nehéz: Németország
olyan tartalékterveket léptet életbe, amelyek segítségével
tűzfalat húznak saját pénzrendszerük köré, az EU esetleges
összeomlása esetére.
Végezetül
pedig érdemes megemlíteni milyen drámai mértékben romlott a
világ központi bankjai közötti kapcsolat.
A
válság 2008-as kirobbanása óta a világ központi bankjai
összesen 10.000 milliárd dollárt pumpáltak a globális
pénzrendszerbe. Minden fontos központi bank, Németországtól az
Egyesült Államokon keresztül egészen Kínáig le akarja értékelni
saját valutáját az export élénkítése és az adósságterhek
csökkentése érdekében (még Kína is több mint 200 százalékos
GDP arányos adóssággal küzd, a valós adatok szerint).
Ez
a leértékelési verseny vezetett a világ központi bankjai közötti
feszültség erősödéséhez. Ezt soha nem fogjuk saját szájukból
hallani, hiszen minden központi bank elsődleges feladata az lenne,
hogy erősítse a rendszerbe vetett bizalmat.
A
látszólagos jó szándék és az időnkénti szükségszerű
összehangolt intézkedések vékony máza alatt azonban egyre
kézzelfoghatóbb a feszültség. A dollár minden egyes leértékelése
felveri az euró árfolyamát, ami árt a német exportnak és
felbőszíti a Bundesbankot.
A
Bundesbank tavaly ősszel már leadott egy figyelmeztető lövést,
amikor bejelentette, hogy auditálni fogja a New Yorki Fednél
letétbe helyezett aranykészletét. Aki nem tudná, még soha
egyetlen nagy pénzügyi importőr sem kérdőjelezte meg a Fed
megbízhatóságát. Az őszi bejelentéskor pedig Németország még
csak nem is utalt arra, hogy az aranyat el is akarná szállíttatni.
Visszatérve
a jelenhez pedig azt látjuk, hogy Németország nemcsak auditálta
és ellenőrizte a Fednél letétbe helyezett aranykészleteit, hanem
haza is akarja vinni. Egyszerűen fogalmazva ezzel Németország azt
mondta, hogy A) nem bízik a Fedben és B) elege van az eddigi
játszadozásból.
Az
idő előrehaladtával a helyzet valószínűleg tovább romlik. Maga
a tény, hogy Németország teljes franciaországi aranykészletét
hazaszállítja, nem sok jót ígér a francia-német kapcsolatok
szempontjából, főleg ha a helyzet egyéb tekintetben is éleződik.
Nem mintha Európa arról lenne híres, hogy az egyes államok jól
kijönnek egymással…
Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?
Forrás: Zerohedge.com
Három
napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék
felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot,
hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő,
New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore
aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven
belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az
arany wolfram minőségét.
A
londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint
ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott
államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos
fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of
England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A
Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank
még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank
of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan
drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen
hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka
a lépésnek?
Ambrose
Evans-Pritchard a
következő elmélettel szolgált:
Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.
Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”
A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.
Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.
A
spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a
központi bankok és a központi bankok bankjai (például
a Nemzetközi
Fizetések Bankja,
BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a
rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a
megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány
kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint
valós monetáris fedezet értéke).
A
probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor
jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné
válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították
és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor
válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik
fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF
Global esetében tavaly
láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek
hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont
londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási
láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti
határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a
követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott
sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.
A
másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai
merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt
legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni,
amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha
egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem
nevezhető cáfolata is ezt erősíti:
A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” nyilatkozta a bank.
Amit
egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett,
csupán követeli, ami jogosan az övé.
A
dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden
szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész”
hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé
kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a
küszöböt.
Végtére
is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen,
értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen
most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert,
ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris
felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos
áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és
amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog…
természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank
fenti lépéséig.
Tulajdonképpen
ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden
joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer
kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem
helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki
oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt
maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként,
beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1
billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is.
Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira
a teljes monetáris (és kereskedelmi)
paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a
Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.
Szinte
biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem
lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne,
hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát.
Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog,
minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban,
New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank
páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét,
illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál
majd az aranytömbök helyett.
Így
lopták el Líbia aranyát is , és az aranydinárokat is el kellet
rabolni, arról már nem is beszélünk, hogy Kadhafinak ezért
kellet meghalni. És ahogy látjuk most mindenki az aranyát keresi.
A cigó zsidó Sárközi nem véletlenül ölette meg Kadhafit az a
kis aranykészlet csak segített neki, bár a választáson kibukott,
de csigát még mindig zabálhat , pedig őt is likvidálni kellett
volna.
Soros: Az arany és a változó világrend
Soros a Kanadai Nemzetközi
Tanács gáláján, az év globalistája díj átvétele alkalmából
mondott beszédet
Forrás:
Reuters
TORONTO
– Lehet, hogy a milliárdos befektető Soros György kevesebb
aranyat vásárol mostanában, de még mindig úgy gondolja, hogy a
nemesfémnek van jövője.
„A
feltételek még mindig elég tökéletesek az arany számára,”
mondta Torontóban, a Kanadai Nemzetközi Tanács estjén, az Év
globalistája díj átvételekor.
„A
hátrány az, hogy túl sokan vannak ezzel tisztában és sok
fedezeti alap kiszolgáltatott helyzetben van… Az arany árfolyama
nagyokat tud ugrani,” nyilatkozta, arra utalva, hogy az arany
árfolyama éppen olyan könnyen zuhanhat, mint amilyen gyorsan képes
emelkedni.
Soros,
bár bizonyos arany kötéseit csökkentette a harmadik negyedév
során, eladva bányarészvényeinek egy részét, NovaGold Resources
és Kinross Gold részesedésében azonban lényegi változás nem
történt.
A változó világrend
Soros
György beszélt a világ geopolitikai helyzetének változásáról,
kiemelve, hogy szerinte az Egyesült Államok gyors hanyatlásának
leszünk szemtanúi, melynek sebessége, Kínának a pénzügyi
válság kirobbanása óta tapasztalt gazdasági fejlődésének
ütemével vetekszik.
Kínát
szinte egyáltalán nem érintette a válság, magyarázta a
résztvevőknek, akik között jelen volt a Bank of Canada jelenlegi
és több volt elnöke és Kanada szinte minden jelentős bankjának,
ipari óriásának vezetője. „Kína gazdasága és kormánya
jobban működik, mint az Egyesült Államok gazdasága ér
kormánya,” mondta.
Soros
szerint a jelenlegi világrend az összeomlás szélén áll.
„Az
USA hanyatlása éppen olyan gyors, mint amilyen sebességgel Kína
gazdasága emelkedik. Minden nagyon gyorsan történik.”
Elmondta,
hogy Kína azért tart ott ahol tart, mert mindig védte saját
érdekeit. Azt is hangsúlyozta, hogy Kínának el kell kezdeni mások
érdekeivel is törődni, hogy az új világrend sértetlenül
emelkedhessen a világ élére.
„A
jelenlegi kínai irányvonal csak konfliktushoz vezet,” mondta,
hozzátéve, hogy az ázsiai ország szomszédjai már most is
aggódnak Kína növekvő globális befolyása miatt.
Mi állhat a megnövekedett kínai aranyvásárlások mögött?
Forrás: Forbes
A
Hongkongi statisztikai hivatal januári
jelentése szerint Kína
102.779 kilogramm aranyat importált Hongkongból novemberben, ami
jelentős emelkedés az októberi 86.299 kilogrammhoz képest.
Peking nem hozza nyilvánosságra a saját aranykereskedelmével
kapcsolatos adatokat, így a Hongkongi adatok szolgáltatják a
legmegbízhatóbb alapot Kína aranyimportjának felmérésére.
Az elemzők
szerint 2011-ben
Kína 490 tonna aranyat vásárolt, ami a 2010-es 245 tonnás becslés
kétszerese. „Ez a hihetetlen mértékű emelkedés az
aranyimportban nagyon megmozgatja az emberek fantáziáját,”
mondja Ross Norman, a londoni Sharps Pixley arany befektetési
cégtől.
Ki
veszi meg ezt a temérdek aranyat Kínában?
A
kínai jegybank, a People’s Bank of China célozgatott rá, hogy
vásárol aranyat. „Egyetlen eszköz sincs
biztonságban,” nyilatkozta
Zhang Jianhua,
a bank igazgatója a múlt hónap végén. „A kockázat ellen az
egyetlen védekezés a kemény valuta, ami az arany.” Zhang azt is
hozzátette, hogy a legjobb stratégia akkor vásárolni, amikor a
piac lent van. Ahogy az várható volt, a nyilatkozatból az elemzők
rögtön arra a következtetésre jutottak, hogy a világ ötödik
legtöbb arannyal rendelkező országa még többet akar.
Ez
a következtetés azonban némiképp sántít. Először is a kínai
kormány ritkán tesz bármit mások előnyére és saját kárára,
jelen esetben azáltal, hogy világgá kürtöli rövidtávú
befektetési stratégiáját.
Másodszor
a kínai jegybank vásárlóereje igen gyenge mostanában. Kína
valutatartalékai 20,6 milliárd dollárral estek 2011 negyedik
negyedévében a harmadik negyedévhez képest. 1998 óta általában
az első negyedéves kiáramlás nem volt jelentős, de a tendencia
mindenképpen aggasztó. November és december hónapokban a
tartalékok hihetetlen mértékben, összesen 92,7 milliárd
dollárral csökkentek.
Harmadszor
pedig, a mérleg szempontjából fizetésképtelen
kínai jegybank számára
egy ilyen aranyvásárlás rendkívül kockázatos lépés lenne. A
kínai központi banknak bevételt generáló eszközökre van
szüksége, hogy teljesíteni tudja a valutavásárlások miatti
adósságaiból származó kötelezettségeit, és az aranyvásárlás
ezt csak nehezítené. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bank soha
nem vásárol aranyat, bizonyára megteszi időnként, de
mindenképpen mértékkel, hiszen az aranyból nem tud a nagyon is
szükséges bevételre szert tenni.
A
kínai központi bankot leszámítva az ország többi intézményi
befektetője igen elenyésző igényt támaszt aranybefektetésekre.
Természetesen vannak ipari felhasználók, de az ő igényeiket a
hazai termelés bőven kielégíti. Ne felejtsük el, hogy jelenleg
Kína a világ legnagyobb aranytermelője. Ebből következik, hogy a
Kína által külföldről importált aranyat főként magánszemélyek
vásárolják.
Miért
vásárolnak magánemberek ennyi aranyat? Az egyszerű válasz, hogy
az igény csupán szezonális jellegű, ahogyan azt Jeff
Wright,
a Global Hunter Securities-től gondolja. A kínaiak gyakran adnak
aranyból készült ajándékokat a kínai újév alkalmából. Ez a
szezon egy hete kezdődött. A július óta tapasztalható
nagymértékű emelkedést az aranybehozatalban azonban nem lehet az
ajándékozással magyarázni. November volt az ötödik olyan hónap,
amely során Kína rekordmennyiségű aranyat importált Hongkongból.
A
legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a kínaiak az infláció elleni
fedezetként vásárolják az aranyat, ahogyan azt a Financial
Times is
feltételezi. Ugyanakkor érdemes megjegyezi, hogy az aranyeladások
rendkívüli emelkedésével szemben az infláció emelkedése
megállt, legalábbis egy időre. Ebből az következik, hogy
léteznie kell még egy oknak. Erre a legésszerűbb magyarázat,
hogy a kínaiak tőke kimenekítés helyett mentik aranyba pénzüket.
Bár
a hivatalos adatok alapján úgy tűnt, hogy a kínai gazdaság
csupán szeptember hónapban ingadozott, az országban hónapok óta
pesszimista hangulat uralkodik. Végtére is van olyan mennyiségű
kísértet város, amit már a kínai lakosság is észrevesz.
„A
Kínában élő kínaiak kezdik elveszíteni hitüket a kínai
növekedés meséjében, amit annyiszor hallottak az elmúlt évek
során,” írja Joseph Sternberg, a Wall Street Journal ázsiai
kiadásában. A tőkekimenekítéssel kapcsolatos számok csak
hozzávetőlegesek, de a rendelkezésre álló adatok alapján úgy
tűnik a
tavalyi év harmadik negyedévében 34 milliárd, a negyedik
negyedévben pedig 100 milliárd dollár távozott ilyen módon az
országból.
Nem
minden kínai tudja kimenekíteni pénzét az országból, így a
következő legjobb választás az aranyvásárlás, ami megvéd a
zuhanó ingatlanárakkal, gyengülő tőzsdei árfolyamokkal és a
mindenki által várt inflációval szemben.
A
tőkekimenekítés és nagymértékű aranybefektetések
legnegatívabb hatása, hogy a maradék likviditástól is
megfosztják a kínai gazdaságot, pont, amikor arra a legnagyobb
szükség lenne. Peking csupán addig képes folytatni bűvész
trükkjeit, amíg a szigorú tőkeszabályozások képesek az
országban tartani a pénzt. Ha egyszer átszakad a gát, bármi
lehetséges. Az aranyvásárlás természetesen egyben
készpénzkivitelt is jelent.
Nem
minden kínai eszköz omlott össze, de a pánik legfőbb előjelének
számító nagymértékű aranyvásárlás, arra enged következtetni,
hogy ez bármikor megtörténhet. Nem meglepő, hogy a kínai
állampolgárok aranyvásárlási láza megijeszti a pekingi
technokratákat. A múlt hónap végén, kettő kivételével az
ország valamennyiaranybörzéjét
bezárták.
A kínai összeomlás a tervek szerint halad
Forrás: The
Daily Bell
Az amerikai nagykövet szerint a kínai helyzet „nagyon nagyon kényes.” A kínai nép egyre frusztráltabb, elegük van a kínai kommunista pártból és az ország politikai helyzetéből, ami Gary Locke, az Egyesült Államok kínai nagykövete szerint „nagyon nagyon kényes.” „Szerintem a nép igazi hatalommal bír Kínában és az emberek között egyre erősödik a frusztráció a kormány működése, a korrupció, az átláthatóság hiánya és az embereket napi szinten érintő kérdések elhanyagolása miatt,” nyilatkozta Locke az NPR-nak szerdai washingtoni látogatása során.
Mi
is volt az elit üzenete számunkra Kínával kapcsolatban az elmúlt
évek során? „Úgy
gondoljátok, hogy Kínában kényes a helyzet? Szerintünk pedig ez
egy sikertörténet.”
Mivel
(a Daily Bell-nél) már sok éve mondjuk, hogy Kína 1,4 milliárdos
lakossága a közmondásból ismert vékony jégen táncol,
meglepődtünk, amikor hirtelen egy fővonalas forrás arról ír,
hogy Kínában lázadás törhet ki. A cikk a milliók által
olvasott Drudge Riport oldalon is megjelent, ahol mindig vigyáznak
nehogy cikkeikkel átlépjék a kormány által meghúzott
láthatatlan vonalat. A szeptember 11-i támadás „hivatalos”
magyarázatát megkérdőjelező írásokat például soha nem
találunk náluk.
Ebből
kiindulva arra lehet következtetni, hogy az elit szerint a „kínai
csoda” fenntarthatatlanná vált és ideje erről a nyilvánosságot
is értesíteni. Elvégre nem tenne jót a fővonalas média
hírnevének, ha a világ legnagyobb országának összeomlását nem
vennék észre.
Márpedig
Kína össze fog omlani, efelől nincs kétségünk. Legyen az
gazdasági vagy politikai összeomlás, netán csak hatalmi
központjainak deflációja, a kínai nép egy új korszak kezdetén
áll. Ez a „kezdet” természetesen tág fogalom. Jöhet holnap
vagy egy évtized múlva.
Az
összeomlás azért biztos, mert Kína már nem sokáig lesz képes
hatalmának létjogosultságát alátámasztani. Nincs se morális,
se katonai se gazdasági létjogosultsága, csupán egy hallgatólagos
egyezségnek köszönhetően vannak hatalmon. Amikor azonban a
gazdaság helyzete meginog, márpedig megingott, akkor ez az egyezség
megkérdőjeleződik.
Kezdettől
fogva merész elképzelés volt azt gondolni, hogy hatalmukat a
kapitalizmus felé történő elmozdulás segítségével
fenntarthatják, hiszen ez a kínai kommunista hatalom alapját ásta
alá. A kapitalista modell látszólagos sikere megkérdőjelezi a
kínai kommunista modell létjogosultságát. Ezt valószínűleg ők
is tudták, de nem volt választásuk.
A
legtöbb játékban a játékosoknak három „dobásuk” van.
Kínában először jött a „kiugrás”, amibe 50 millió kínai
mondhatni éhen halt. Ezt követte a Tienanmen téri vérengzés, ami
megmutatta az öreg párttagok elszántságát. Végül jött a
„kínai csoda”, fokozatosan engedve a rögzített árak
szorításán, míg az egész gazdaságot át nem állították.
Kína
szinte a „szabadpiac” szinonimájává vált. Azt mondták
nekünk, hogy Kína vezeti majd el a világot a bőség és szabadság
felé és a XXI. század legfőbb hajtóereje lesz. A nyugatnak
megtanították, hogy a kínai csoda hajtóereje – a hatalomelvűség
és a kereskedelem kombinációja – nagyobb erővel bír, mint a
nyugati „szabadság”.
Természetesen
a nyugat nem szabad, a kínai modell pedig a központi banki
stimuláción alapul, ami a sztratoszférába repítette az országot.
Az egész nemzetet a semmiből előállított pénz hajtja,
olyannyira, hogy ma már a tájképet sormintaszerűen elhelyezett
üres városok tarkítják.
Eközben
persze az elnyomás változatlanul folyik. A kínaiak annyira
kétségbeesetten próbálják befektetni délibábszerű vagyonukat
valami kézzelfoghatóba, hogy már a rothadó
üres városokban üresen álló penészes
ingatlanokkal is megelégszenek, sőt, kettesével, hármasával
veszik azokat. Eközben a kínai kormány bezáratta az
aranybörzéket, nehogy a nép pénze aranyba és ezüstbe
vándoroljon.
Próbáljuk
távolabbi perspektívából, objektívan szemlélni a kínai
gazdaságot és meglátjuk, hogy a valóságban a kormány irányítja
szinte az összes nagybankot és a színfalak mögött működő nagy
társaságokat. Nem sok különbség van a mai Kína és a régi
Szovjetunió között.
A
legfontosabb különbség a központi banki rendszerben rejlik. Az
angloszféra elit eredetileg bizonyára a diktatórikus elvek alapján
működő gazdaság mintaképének szánta Kínát. Nyilván elérték,
hogy a párt öregjei megnyissák a pénzcsapokat.
Ez
egy ideig működött, ám a monetáris ösztönzés szavatossága
egy idő után lejár. Ez egy kőbevésett alapszabály. A semmiért
nem adnak semmit. Ingyen pénzt akarsz? Akkor számíthatsz egy csepp
inflációra.
És
pontosan ezt kapta az átlag kínai. Az utóbbi időben az ingatlan-
és élelmiszerárak 40%-kal emelkedtek, és ezek csak a hivatalos
adatok! A valóság minden bizonnyal sokkal rosszabb, mint ahogyan a
korrupció mértéke is. Ezt a rubinvörös (vagy tűzpiros?)
gazdaságot a kommunista párt irányítja.
A
visszaélések, korrupció és egyéb turpisságok valószínűleg
minden kínai számára nyilvánvalóak. Az árak és kamatok
növekedésével, a munkanélküliség emelkedésével, a nyugati
keresletcsökkenés miatti gyárbezárásokkal az „egyezség”
szép lassan szertefoszlik.
Az
amerikai külügyminisztérium, az AYM programon keresztül (az USA
által szponzorált Fiatalok Szövetsége Mozgalom, amelynek célja
létező rezsimek megdöntése forradalmak kirobbantásával) számos
rezsim megdöntésében sikerrel járt már a közel-keleten.
Tunézia, Egyiptom, Szíria és Líbia mind ízelítőt kaphattak már
a receptből. A folyamat minden esetben a „nép”
elégedetlenségével indul.
Kína
esetében ez valószínűleg igaz is. Azt azonban könnyű
elképzelni, hogy az elit a meglévő elégedetlenséget kihasználva
tovább szítja a problémát. Vajon van annyira arcátlan az elit, a
City, Washington, a Vatikán és Tel-Aviv, hogy megkockáztassanak
egy kínai felkelést? A múltban volt már rá példa.
Az
országok, népek és civilizációk csupán játékszerek a világot
irányító maroknyi bankárcsalád számára. Több száz éve
mesterkednek tervük megvalósításán. Az Internet-forradalomnak
köszönhetően az utóbbi időben néhány kétségbeesett lépésre
szánták el magukat, hogy az új világrendet minél előbb
bevezethessék. Egyre több diktatórikus törvényt hoznak, egyre
több „biztonsági” intézkedést vezetnek be a nemzetközi
utazások terén, de leginkább egyre többször üzennek hadat a
„terrorizmusnak” a legapróbb provokációra is.
Az
elit és Kína jelenleg szoros együttműködésben dolgozik, hiszen
Kína sok ezermilliárd dollár és euró nyugati hitel tulajdonosa,
azonkívül a Kína, Amerikai és Európa közötti kereskedelem
tartja életben a gazdaságot. Azonban az elit egy soha nem látott
világméretű válság elindításán ügyködik, hogy válaszként
végre bevezethesse a világkormányt.
A
kérdés tehát a következő: Vajon a szinte elkerülhetetlen kínai
összeomlás a szabadság új korszakát hozza el Kínának vagy a
diktatórikus trendeket fogja erősíteni? Vajon képes lenne az elit
irányítani egy ilyen „új” kínai forradalmat vagy elszabadulna
a pokol, amint az Európában és az Egyesült Államokban történik?
Nem
tudjuk mi lesz Kínában, de az biztos, hogy a „kínai csoda”
igen gyenge lábakon áll és a kínai kormány komoly igyekezete
ellenére a gyengítésben az Internet is kiveszi részét.
Amennyiben a hatalom a forradalomban látja a megoldást, jobb ha
megkapaszkodunk, mert az út rázós lesz.
Kína 64 millió üres lakása
Bizonyára
sok ember hallott már arról, hogy Kína
gazdasága és ingatlanpiaca koránt
sincs olyan rózsás helyzetben, mint ahogy azt a kínai kormány
szeretné a világgal elhitetni. A jól informáltak számára a sok
millió üresen álló ingatlan és a szellemjárta
bevásárlóközpontok sem számítanak újdonságnak.
Egyre
több bizonyíték lát napvilágot arról, hogy Kína ingatlanpiaca
egy óriási lufi.
Az
ausztrál SBS-Dateline egy rendkívül érdekes, rövid
dokumentumfilmet készített erről a jelenségről, amiből azt is
megtudhatjuk, hogyan éri el a központi tervezés az előirányzott
célszámokat és GDP növekedést, minden egyes negyedévben.
Már
tényleg csak az hiányzik, hogy Japántól ihletet merítve
lerombolják egyik-másik üresen álló városukat, hogy még
egyszer felépíthessék.
Ghost Cities in China - Kína 64 millió üres lakása
Kínai városok és gazdasági zónák Amerikában?
Forrás: The
Economic Collapse
Mi
folyik itt? Az elmúlt néhány év során a kínai kormány és nagy
kínai cégek (amelyeknek legtöbbször, legalább bizonyos
százalékban, a kínai kormány a tulajdonosa) szisztematikusan
vásárolják fel az amerikai vállalatokat, ingatlanokat, földeket,
infrastruktúrát és természeti erőforrásokat. Bizonyos esetekben
úgy tűnik, hogy teljes közösségeket próbálnak felvásárolni
egyetlen ügyleten keresztül. Mi történik és miért? Gazdasági
gyarmatosítás folyik? Egyesek úgy gondolják, hogy Kína amolyan
különleges „gazdasági zónák” kialakításán ügyködik, a
kínai Shenzhen
városánakmintájára.
A
70-es években Shenzen még csupán egy kis halászfalu volt, mára
pedig hatalmas, 14 millió lakost számláló metropolisszá
fejlődött. Eredetileg ezeket a „különleges
gazdasági zónákat”
csak Kína területén belül kezdték kialakítani, de a kínai
kormány egyre több országban, például
Nigériában vásárol
fel hatalmas földterületeket. Megtörténhet ugyanez az Egyesült
Államokban is? Dr.
Jerome Corsi szerint
a kínai központi bank tervei szerint „fejlesztési zónákat”
akarnak kialakítani az Egyesült Államok területén belül, hogy a
kínai kormány „kínai tulajdonú cégeket alapíthasson és ezek
alkalmazottaiként az Egyesült Államokba telepíthesse
állampolgárait”. A tervek szerint az Egyesült Államok Kína
felé fennálló 1170
ezer milliárd dolláros tartozásának
egy részét adósságból „tőkévé” alakítanák. Így
tulajdonképpen „Kína az amerikai cégek, infrastruktúra és
értékes föld birtokosává válna, a veszteségek ellen pedig maga
az amerikai kormány szolgáltatná a biztosítékot.” Nehéz
elképzelni? Pedig az Egyesült Államok gazdasági gyarmatosítása
már sokkal előrehaladottabb állapotban van, mint azt sokan
gondolnák.
Hogyan
jutott idáig a helyzet? Néhány évtizeddel ezelőtt az Egyesült
Államok a világ legnagyobb és kihívó nélküli gazdasági
hatalma volt, Kína pedig egy harmadik világbeli ország.
Mi
történt?
Az
Egyesült Államok kötött néhány rendkívül kedvezőtlen
„szabadkereskedelmi” egyezményt és egyes országok, mint
például Kína, elkezdték agresszív módon, amolyan gazdasági
fegyverként használni ezeket az USA ellen. Az elmúlt évtized
során az Egyesült Államok több ezer vállalkozást és sok millió
munkahelyet veszített Kína javára. Amikor a 2012-re vonatkozó
kereskedelmi adatokat nyilvánosságra hozzák, látható lesz, hogy
az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje Kína felé jóval
meghaladja a 300
milliárd dollárt,
ami a mindenkori legmagasabb kereskedelmi deficit két ország
között. Az elmúlt évtizedre vetítve az USA kereskedelmi
deficitje Kína felé összesen több mint 2300
milliárd dollár.
Ez a pénz az amerikai cégeket és munkásokat is gyarapíthatta
volna, ami után ezek az emberek adót fizettek volna, ehelyett
azonban ez az összeg Kínába vándorolt.
Kína
pedig ahelyett, hogy ráült volna, kölcsönök formájában
visszaforgatta, így az Egyesült Államok ma már több mint
ezermilliárd dollárral tartozik az ázsiai országnak, sőt,
további kölcsönökért folyamodik a már fennálló és egyre
növekvő adósság finanszírozására. Jelenleg az Egyesült
Államok hozzávetőleg napi 100 millió dollár kamatot fizet
Kínának a feléje fennálló adósságok után. Nevetséges lenne
azt állítani, hogy az Egyesült Államok adóssága „nem számít”.
Tehát a hihetetlen kereskedelmi deficit és a robbanásszerűen
emelkedő adósságok eredményeként Kína szisztematikusan
gazdagodik, az Egyesült Államok pedig folyamatosan szegényedik.
Egyre
halmozódó vagyonát pedig Kína arra használja, hogy hatalmát és
befolyását minél több országra kiterjessze a világon.
Kínai zuhanás?
Forrás: The
Daily Bell
Durran a kínai ingatlanpiaci lufi – Jó vagy rossz fejlemény? A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi összefoglalója szerint Kína ingatlanpiaci fluktuációja óriási veszélyt jelent az ország jövő évi növekedése szempontjából. 2012-ben Kína növekedése az idei 9,3%-ról az előrejelzések szerint 8,5%-ra esik vissza. A közepes méretű városokban található ingatlanok átlagárának esése mellett, egyes szakértők szerint az ingatlanpiaci lufi kidurranni készül.
Ez
elit üzenete a társadalom számára:Kínának
vannak problémái, de biztos, hogy finoman fog földet érni. Kína
óriási hatalom, az Isten is a világ vezetésére teremtette.
Természetesen
nem vesszük be az üzenet. Az Európában kialakult káosz közepette
a fővonalas média javarészt hallgat Kínáról. Szerintem, ha egy
átlagembert megkérdezünk, mi a véleménye Kínáról valami
olyasmit kapunk válaszként, hogy „ez a hatalmas ázsiai ország
vezeti majd be az emberiséget a XXI. századba.” Legalábbis
valami ilyesmit hallott.
A
hatalmi elit mémjeinek megfigyelőjeként
úgy gondoljuk ez csak amolyan elitista taktika. A Szovjetunió
antitézise nélkül az elit legfontosabb üzenete mostanában nem
jut át olyan hatékonyan az emberekhez.
A
nagy arab-keresztény konfliktus sem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket és ma már sem Oroszország sem Kína nem képes elég
félelmet kelteni az emberekben. Legalábbis nem annyit, mint a volt
Szovjetunió.
A
világuralomra törő hatalmi elitnek szüksége van valamilyen
„szintézisre” ahhoz, hogy a földön élő több milliárd
embert a kívánt irányba terelje. Feszültség nélkül nincs
manipuláció. Most úgy tűnik egy kicsit leragadtak.
Úgy
gondoljuk, ezért hallgatnak mostanában a szerintünk leköszönőben
lévő Kínával kapcsolatban. A fővonalas médiának nem szabad
erről említést tennie, legalábbis erre lehet következtetni, vagy
maximum finom földet érésről beszélhetnek, ha már muszáj
felhozni a témát. Ezzel szemben szerintünk a földet érés egy
cseppet sem lesz finom.
Hogyan
érhet földet finoman 1,3 milliárd ember, amikor Kína gazdasága
elvileg 25 éve 12%-os növekedést produkált minden évben?
A
kínai nagyvárosok ingatlanainak kihasználtsága 75-80, sőt néhol
mindössze 65% mostanában, főleg az üzleti projektek esetében. Az
épületek minősége pedig hitvány. Kína nemcsak üres, hanem üres
és rossz minőségű városokat épített.
A repülőterek tetőszerkezetét egy erősebb szél lefújja. A
vonatok összeütköznek, a felüljárók leszakadnak. Az üres
belvárosi negyedeket megeszi a penész.
Eltúloznánk
a helyzetet? Mi áll a fent idézett videóban? „Durran a kínai
ingatlanpiaci lufi.” Pont ez a lényeg. A kínai ingatlanpiaci lufi
már az év első felében kidurrant és az első statisztikák most
kezdenek napvilágot látni.
Persze
a kínai statisztikáknak nehéz hinni, de az azért nyilvánvaló,
hogy lufival állunk szemben. Márpedig ha ez a lufi durran, jobb
arrébb állni.
Nem
is olyan régen azt írtuk, hogy ez „legfontosabb történet a
világon.” A kijelentés még most is megállja a helyét, hiszen
Kína a háromlábú világgazdaság harmadik lába. Az amerikai láb
megrepedt. Az európai láb kicsavarodott. Mi történik, ha a kínai
láb darabokra törik? Mondjuk gazdasági világválság?
Néhány
további szemelvény a Forbidden China videójából:
Li
Kegiang, az ingatlanpiac szabályozásáért felelős kínai
miniszterelnök-helyettes, november 25-én azt nyilatkozta, hogy Kína
ingatlanpiaca kritikus állapotban van.
Az ingatlan adásvételek számának csökkenése ellenére a kormány
tovább kívánja lassítani a lakáspiacot.
A
New York Times cikke szerint Sanghajban a luxusingatlanok egy hatoda,
Pekingben ugyanezek egynegyede, Senzenben pedig egyharmada üresen
áll. Az üres ingatlanok száma Kínában meghaladta a nemzetközi
veszélyességi standardok szintjét. A New York Times felteszi a
kérdést, hogy Kína ingatlanpiaci lufija kidurrant-e.
Xie
Guozhong azt mondja az elmúlt évek rossz gazdasági helyzete
Kínában az ingatlanpiacnak köszönhető. Az ingatlanfejlesztő
vállalkozások valószínűleg egymás után húzzák majd le a
redőnyt az elkövetkező hónapok során. A vállalkozások állami
megmentése rossz hatással lenne a gazdaságra, ismét bebizonyítva,
hogy a kínai pénzteremtő modell pénzt lop a kormánytól és a
bankoktól. A jelenlegi gazdasági modell semmilyen menekülési
útvonalat nem biztosít Kína számára.
Soros György globális „valutaháborúra” figyelmezteti Kínát
Soros György arra figyelmeztetett, hogy a Kínát a világ többi országával szembeállító „valutaháború” a világgazdaság összeomlásához vezethet
Soros
György, aki 1992-ben „megtörte a Bank of England-ot”, amikor 1
milliárd dollárt tett a font zuhanására az azóta fekete
szerdának keresztelt napon, azt nyilatkozta, hogy Kína egy
„kiegyensúlyozatlan valutarendszert” hozott létre. Erős
kritikával illette Kínát, amiért az ázsiai ország, az olcsó
export érdekében mesterségesen alacsonyan tartja a jüan értékét,
súlyos veszteséget okozva ezzel amerikai versenytársainak.
A
BBC Rádió 4-nek nyilatkozva elmondta, hogy Kína azzal a hatalmas
előnnyel rendelkezik a nemzetközi versenytársakkal szemben, hogy
saját maga irányítja nemzeti valutájának értékét.
Soros
szerint Kína, „krónikus kereskedelmi többletének köszönhetően”
más valuták értékét is képes befolyásolni, ami azt jelenti,
hogy Kína sok külföldi valutával rendelkezik. „Nem csak saját
valutájukat, hanem az egész világ valutarendszerét befolyásuk
alatt tartják,” mondta.
A
Financial Timesnak nyilatkozva pedig hozzátette, „akár tudatában
van ennek, akár nem, Kína a világ irányítójává lépett elő.
Amennyiben nem képes felelősségteljesen ellátni ezt a kényes
pozíciót, a világ valutarendszere könnyen összeomolhat, magával
rántva az egész világgazdaságot.”
Zhou
Xiaochuan, Kína központi bankjának első embere azonban védelmébe
vette a világ második legnagyobb gazdaságát. „Már jó ideje
elindítottuk az árfolyamreformot… ez azonban csak fokozatosan
hajtható végre… máskülönben egy ilyen hatalmas gazdaság
számára veszélyes lenne,” nyilatkozta a BBC-nek a Nemzetközi
Valutaalap e heti washingtoni összejövetele alatt.
Az IMF vezetője sürgeti az új világvaluta bevezetését
Forrás:
TheTelegraph.co.uk
Dominique Strauss-Kahn, az IMF jelenlegi vezetője, olyan új világvaluta bevezetését sürgeti, ami véget vetne a dollár dominanciájának és megvédené a világot a pénzügyi instabilitástól a jövőben
Dominique Strauss-Kahn komolyabb
szerepet szánna az IMF Különleges Lehívási Jogának - Fotó:
Reuters
„Új
globális egyenlőtlenségekkel kell szembenéznünk, amelyek már a
válság kirobbanása előtt is ott kísértettek a háttérben.
Nagymennyiségű és nagy volatilitású tőkemozgások, az
árfolyamokra nehezedő nyomás, gyors ütemben növekvő
tartaléktöbblet. Ezek a témák ismét az elsődleges prioritású
megoldandó problémák közé kerültek,” mondta Strauss-Kahn.
„Megoldás hiányában ezek a problémák egy esetleges következő
válság magvai lehetnek.”
„Amikor
a nemzetközi monetáris rendszer hiányosságai miatt aggódunk,
leginkább a volatilitás, a bizonytalanság miatt van félnivalónk,”
tette hozzá. „Az az érzésünk, hogy a pénz túl bizonytalan
módon suhan át a világon és az egyes nemzeteknek egy stabilabb,
kiszámíthatóbb külső környezetre van szükségük a
boldoguláshoz.”
Az
IMF vezér úgy gondolja, hogy a feltörekvő gazdaságok
valutájának, mint például a jüannak a hozzáadása az IMF által
kibocsátott valutakosárhoz, nagymértékben növelné a globális
rendszer stabilitását.
Kína
valutatartalékának nagy része, 285,000 milliárd dollár, amerikai
állampapírban van, ezért az ázsiai nagyhatalom nemegyszer hangot
adott már a dollár gyengülése miatti aggodalmának, míg a
washingtoni politikusok amiatt panaszkodnak, hogy Peking igazságtalan
előnyökhöz jut, saját valutájának alulértékelésén
keresztül.
Strauss-Kahn
idővel fontosabb szerepet szánna az IMF Különleges Lehívási
Jogainak (SDR – Special Drawing Rights), amelyek alapja jelenleg a
dollár, az angol font, az euró és a japán jen, de ennek megfelelő
működéséhez természetesen magas fokú nemzetközi együttműködés
szükséges.
„Az
SDR alkalmazása a globális kereskedelem és a pénzeszközök
denominálásához megvédene az árfolyam ingadozástól,” mondta
Strauss-Kahn, hozzátéve, hogy „az SDR-ban meghatározott értéken
kibocsátott kötvények új tartalékeszköz osztályt
teremtenének.”
A
múlt hónap során tett kijelentésében Dimitrij Medvegyev, orosz
elnök azt mondta, hogy a brazil, orosz, indiai és kínai valutákat
hozzá kellene tenni az SDR valutakosárhoz. Nicolas Sarkozy, francia
miniszterelnök hasonló nyilatkozatot tett, támogatva a kínai
valuta bevonását az SDR kosárba, míg Barack Obama kabinetje
elképzelhetőnek tartja, hogy „idővel” támogatnák az új
számításra való átállást.
A
jüan bevonásával az a probléma, hogy nem egészen része a szabad
kereskedelemnek, Kína tőkepiacai pedig javarészt zártak.
„Az
SDR szerepének növelése egyértelműen komoly nemzetközi
koordinációt igényelne az irányelvek tekintetében, éppen ezért
úgy gondolom, hogy a globális eszköztartalék rendszer fejlődése
szakaszosan, a globális gazdaságban szükséges változásokkal
együtt fog megvalósulni,” mondta Strauss-Kahn.
Strauss-Kahn
nyilatkozata pont egy héttel előzte meg a G20-ak következő,
Párizsban tartandó csúcstalálkozóját, ahol a 20 fejlett és
fejlődő ország vezetői megvitatják Nicolas Sarkozynek a globális
gazdasági kormányzás megváltoztatására tett javaslatát.
Nyakunkon a világvaluta
Forrás: TheNewAmerican.com
Természetesen
az ismert globalista vezetők és a központi bankok vezetői mindig
is a világvaluta bevezetésének elsőszámú támogatói voltak.
Mára bizonyosak benne, hogy kellőképpen előkészítették a
talajt céljuk eléréséhez. Dimitríj Medvegyev orosz elnök a
valuta legnyíltabb támogatói közé tartozik. Tavaly a G8-ak
csúcstalálkozóján egy „Egységes Jövő Világvaluta” érmét
húzott elő a zsebéből, melyen az „Egység a különbözőségben”
szavak voltak olvashatók, elmagyarázva hallgatóságának, hogy ez
szimbólikusan „azt jelenti: készülünk. Jó jel, hogy az emberek
kezdenek rájönni milyen mértékben függnek egymástól.”
Júniusban folytatta a kampányt. „Készülünk a jövőre,”
mondta. „Tárgyalunk más tartalékvaluták létrehozásáról és
számítunk a többi ország megértésére e téren,” nyilatkozta
Medvegyev egy Szent-Pétervári gazdasági fórumon.
Ugyanezen
a fórumon Nicolas Sarkozy, francia elnök elmondta „a világ
nagyhatalmainak össze kell fogni egy új nemzetközi valutarendszer
megteremtése érdekében” a következő G20-as csúcstalálkozón.
Hozzátette, hogy a világ jelenlegi pénzügyi rendszere elavult és
egy újra van szükség helyette. „El kell gondolkoznunk egy új
nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozásáról,” sürgetett az
elnök. „Még mindig a Bretton Woods intézményeken alapul minden,
amit 1945-ben hoztak létre, amikor még amerikai barátaink voltak
az egyetlen nagyhatalom. Megkérdezném, még mindig 1945-öt írunk?
A válasz, nem!”
Nem
egy ország vezető politikusa csatlakozott a nemzetközi fiat-valuta
létrehozásának támogatói közé, túl sokan, ahhoz, hogy itt
valamennyit felsorolhassuk. Ami ennél is fontosabb azonban, hogy a
központi bankok nagyhatalmú vezetői szintén a valuta létrehozása
mellett érvelnek. A FED korábbi vezetője, Obama elnök Gazdasági
Fellendülés Tanácsadói Bizottságának elnöke, Paul Volcker
régóta támogatja a nemzetközi fizetőeszköz és egy centralizált
globális bank létrehozását. Nem egyszer hallottuk nyilatkozni,
hogy „globális gazdasághoz globális valuta szükséges.”
Számtalanszor sürgette a rendszer létrehozását, azt remélve,
hogy még életében sikerülhet megvalósítani.
Kínában
a „népi” központi bank vezetője, Zhou Xiaochuan gyakran
sürgette egy új tartalékvaluta létrehozását. A bank weboldalán
2009-ben megjelent „A nemzetközi monetáris rendszer reformja”
című jelentésben Xiaochuan elmagyarázza, hogy „a nemzetközi
monetáris rendszer reformjának lényege egy olyan nemzetközi
tartalékvaluta létrehozása lenne, ami független az egyes nemzeti
valutáktól, a hosszú távú stabilitás érdekében, mivel csak
így lehet megszabadulni a hitelalapú nemzeti valutarendszerek
sajátosságaiból eredő problémáktól.”
Mikor
a kommunista Kína elképzeléséről kérdezték egy Külkapcsolatok
Tanácsa (CFR – Council on Foreign Relations) összejövetelen,
Timothy Geithner, az USA adó-kerülő pénzügyminisztere, a
globalizmus hű képviselője, miután bevallotta, hogy még nem
olvasta a dokumentumot így nyilatkozott: „Mi nagyon is nyitottak
vagyunk erre!” A dollár azonnali zuhanórepülésbe kezdett. Bár
Geithner sietve visszavonta kijelentését, a következményeket már
nem lehetett megállítani.
Egy
másik Külkapcsolatok Tanácsa ülésen Jean-Claude Trichet, az
Európai Központi Bank elnöke „Globális kormányzás ma”
címmel tartott beszédet. Bár néhány jelentős szempontból az ő
megközelítése eltér, mint például Trichet az IMF-et nevezné ki
a világ központi bankjává, ami széles támogatottságot élvez,
hiszen így gyorsabban lehetne bevezetni a világvalutát, a
bankvezető által festett kép nem sokban különbözik Geithner
elképzelésétől. „Egységes szabályokra, intézményekre,
informális csoportosításra és együttműködési gépezetre van
szükségünk, amit ’globális kormányzásnak’ nevezhetünk,”
mondta Trichet, a „nemzetközi intézmények mandátumának
megerősítése érdekében tett eddigi eredményeket” dicsérve,
megjegyezve azonban, hogy „egyetlen piac sem maradhat fenn
egységes, közös szabályok nélkül. Ez nemzetközi szinten
különösképpen igaz.”
„Lehetőség
van egy olyan új globális pénzügyi tartalékrendszer
létrehozására, ami nem függ az eddigi egyetlen tartalékvalutától,
az amerikai dollártól,” írja az ENSZ 2010-es Világgazdasági és
Társadalmi Szemléje. „A dollár nem bizonyult stabil
tartalékeszköznek, ami egy tartalékvaluta egyik alapvető
követelménye kellene, hogy legyen.” A legújabb ENSZ jelentés
szerint a Nemzetközi Valutaalapot kell felhatalmazni, hogy saját
fiat-valutát nyomtathasson, mivel a jelentés szerint az új
rendszer „nem függhet egyetlen nemzeti valután, de még egy
valuta-kosáron sem, hanem a globális pénzügyi rendszer
stabilitása érdekében a Special Drawing Rights-hoz hasonló (SDRs
– Különleges Lehívási Jogok) nemzetközi likviditással kell
rendelkezzen.” Az SDR-ok a Valutaalap által kibocsátott „pénzügyi
eszközök”, melynek értékét több nemzeti fiat-valuta együttes
értéke határozza meg.
A
G20-ak legutóbbi összejövetelein a világ monetáris rendszerének
központosítása igen gyakori és vitatott téma volt. A média
világszerte az „új világrend”, a globális valuta és központi
bank valamint egy monetáris rendőrség küszöbön álló és
„várva várt” bevezetését adta hírül. A G20-ak 2009-ben
kiadott nyilatkozata például kimondta, hogy „megállapodtunk egy
általános SDR juttatás kibocsátásában, ami 250 milliárd dollár
értékű tőkét juttat a világgazdaságba, megnövelve a
likviditást globális szinten.” Egyszerűen fogalmazva nemzetközi
fiat-valutát nyomtatnak.
Az IMF a világkormány központi bankja szerepében?
Forrás:
TheDailyBell.com
Reuters:
Az IMF szerint érdemes feltárni vajon lehetséges-e hitelt felvenni a piacoktól… A Nemzetközi Pénzügyi Alap azt nyilatkozta érdemes feltárni annak lehetőségeit, hogy a globális intézmény a világ pénzpiacaitól vegyen fel gyorshitelt, hogy további pénzforrások állhassanak rendelkezésére hitelprogramjaihoz. A világ monetáris rendszerének megreformálásán ügyködő 20 vezető gazdaság által kidolgozás alatt álló javaslatban az IMF azt mondja, az IMF-be vetett bizalom megerősítése érdekében fontos feltárni alternatív pénzforrások lehetőségét, hogy a világ lássa, az Alap kész azonnal reagálni minden válsághelyzetre.
Mit
hallunk nap, mint nap? A gazdaság súlyos helyzetben van, és az IMF
a leglogikusabb jelölt arra, hogy átvezesse a világot egy szebb,
konszolidált, centralizált és globális pénzügyi jövőbe.
Maga az IMF is ezt állítja, tehát biztosan így is van.
Szabadpiaci
szemmel: Az
IMF minden erejével azon van, hogy a világ új központi bankjaként
és az új világvaluta kibocsátójaként tekintsenek rá. A
globális elit egyik legkiemelkedőbb szószólójának, a Reutersnek
fent idézett cikkéből látható, hogy a kampány korántsem ért
véget. Az IMF csupán mellékesen, teljesen mellékesen, felveti az
elgondolást, hogy mi lenne, ha a globális piacokat is megcsapolná
a szükséges források megszerzéséért.
Az
ember agya rögtön beindul. Elsőként az vetődik fel, hogy az IMF
valószínűleg valami komoly eseményre számít. Ilyen lehet a
spanyol államcsőd például. Az EU számára, akinek már
Portugáliával, Görögországgal és Írországgal is nehéz volt
megbirkóznia, túl nagy falat lenne a spanyol csőd. Az IMF eddig
mindig az EU segítségére sietett, lóhalálában kárpótolva a
PIGS országokat, ahogy egymás után bedőltek. Lehet, hogy egy
spanyol államcsőd még az IMF-nek is túl sok lenne? Ki tudja.
Természetesen
a spanyol vezetők egymás után teszik a nyilatkozatokat, hogy
Spanyolország sem most, sem a jövőben nem lesz fizetésképtelen,
ami valószínűleg azt jelenti, hogy a csőd szinte biztosra vehető.
Pár napja az EU vezetői azt állították, hogy a tendencia
megfordult és a hanyatlás után az EU végre a fellendülés
ösvényére lépett. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy a helyzet egyre
súlyosabb, sőt valószínűleg újabb válság van készülőben.
Az
IMF minden bizonnyal előretekintő. Forrásait 150 tagállama
biztosítja, de egy spanyol államcsőd esetén ez valószínűleg
nem lenne elég, figyelembe véve, hogy nemcsak Spanyolország van
szorult helyzetben. A helyzet kezelésére bevezethetnének egy
különadót is, de mennyivel innovatívabb módszer lenne a
pénzpiacok megcsapolása.
Ez
több jótékony mellékhatással is járna. (Soha ne hagyjunk kárba
veszni egy válságot!) Például még jobban megalapozná az IMF,
mint független testület szerepét, hogy többé ne hitelintézetként
tekintsenek rá. Az IMF valójában az ENSZ fennhatósága alá
tartozik, és egy alárendelt testület, mint az IMF vagy a WHO,
általában nem szokott saját, független értékpapírt
kibocsátani. Ha ez mégis megtörténik, az alárendelt testület új
fényben tűnik fel a világ szemében, és onnantól kezdve olyan
független szereplőként fogadják el, amelynek joga van forrásokat
szerezni és meghatározni saját intézkedéseinek irányvonalát.
Ez
az egyik előny. A másik, hogy ez az új függetlenség további
független lépéseket tenne lehetővé az IMF számára. Amennyiben
az IMF a világ központi bankjává akar válni (márpedig
egyértelműen kifejezte ez irányú szándékát), néhány azonnali
intézkedést kell tennie. Egy saját értékpapír kibocsátásával
fokozatosan hozzászoktatná az embereket a gondolathoz, hogy egy
szép napon akár saját valutát is kibocsáthat majd. (Ami bizonyos
fokig már meg is valósult az SDR-okon, Különleges
Lehívási Jogokon keresztül.)
Ezek
meghatározó események a világ jövője szempontjából, de mint
sok egyéb ilyen tényező, lényegesen kevesebb figyelmet kapnak a
médiában, mint mondjuk, hogy ki esett ki az éppen futó
tehetségkutató vagy valóság showból. Szomorú. Sajnos, ami az
IMF körül történik fontos. Bárcsak ne lenne az. Jelenleg az IMF
minden erejével saját maga átalakításán dolgozik. Lehet
szórakoztató műsorokat nézni, de talán fontos lenne értesülni
az új globális monetáris rendszer megszületéséről is.
Először
2010-ben érkeztek hírek arról, hogy az IMF
által kibocsátott SDR-ok válhatnak
egyszer az új világvalutává. Brazília és Kína központi
bankjainak vezetői nyilvánosan kijelentették, hogy az SDR-ok
tölthetik be ezt a szerepet. Ezt követte a megdöbbentő esemény,
amikor Timothy Geithner, amerikai pénzügyminiszter bejelentette, az
USA is támogatná az IMF valutakosarát, mint új világpénzt. A
szabadpiac támogatóit természetesen sokkolta a bejelentés. Miért
lenne hajlandó az Egyesült Államok lecserélni a dollárt, mint
tartalékvalutát, egy másikra, ami felett mellesleg semmi hatalma
nem lenne, amikor a dollár tartalékvaluta szerepének köszönhetően
eddig annyit nyomtathattak belőle, amennyit csak akartak?
Egy-egy
kellemetlen téma felbukkanása rendre ugyanazt a reakciót váltja
ki a fővonalas médiából: hallgatást. Végül is úgy sincs
válasz a dilemmára. Ennek a lépésnek csak abban az esetben van
értelme, ha azt feltételezzük, hogy nagyobb, a legtöbb ember
számára nem látható erők dolgoznak a háttérben. Aki viszont
ezt teszi, azt összeesküvés elméletek gyártásával vádolják,
a média pedig mindent megtesz, hogy elkerülje a szálak kibogozását
és a megfelelő következtetések levonását.
Mondjuk
ki, amit mások nem tesznek meg. Az Valutaalapot és a Világbankot
irányító anglo-szféra elitjének jelenlegi legfontosabb célja
egy világkormány megalakítása, a hozzátartozó szokásos
kellékekkel, úgymint saját parlament (ENSZ), hadsereg (NATO),
rendfenntartó erő (Interpol), igazságszolgáltatási rendszer
(Hágai Nemzetközi Bíróság) és természetesen a szükséges
gazdasági eszközök, a világvalutával az élen. Ilyen
megvilágításban Geithner kijelentése már nem olyan megdöbbentő.
Ő is csupán egy eszköz az elit kezében és azt teszi, amit
mondanak neki. Ugyanezt elmondhatjuk az Egyesült Államok
kormányáról is, amely már hosszú évtizedek óta az elit
programját és nem a népet szolgálja.
Ezek
a párbeszédek természetesen csendben zajlanak. Az alternatív
média és az Internet nélkül a legtöbb ember nem is tudna róluk.
Az elit bosszúságára az Internet felerősíti az alternatív
hangokat. A XX. században az elit műveletei még tökéletesen, a
tervek szerint zajlottak. A nagy gonddal megfogalmazott
nyilatkozatokat megmutatták a megfelelő személyeknek, ebből
kialakult egy „papír” nyomvonal, amit egy sor gyűlés követett,
ahol a „bölcsek” meghozták a megfelelő döntéseket. Idővel a
New York Times egy két vagy háromrészes cikksorozatban
megjelentette az előre levont következtetéseket. A vasárnapi
számban talán még a keresztrejtvényben is felbukkantak az
érintett nevek és kifejezések, nehogy elfelejtsük a leckét. Ki
tiltakozna?
Az
Internet azonban, folytonos és megrögzött átértelmezéseivel
megváltoztatta az elit szociálpolitikai manipulációs képletének
szövegkörnyezetét. Ami nem is olyan régen láthatatlan volt, ma
félreérthetetlenül egyértelmű. Az egykor nesztelen tetteket az
elektronikus sajtó hangosan hirdeti. Ennek ellenére az elit
makacsul ragaszkodik régi taktikáihoz. A XX. században alkalmazott
módszerek a huszonegyedikben is jelen vannak. Ugyanazokat az
elterelő hadműveleteket játsszák, és a könnyűszerrel
befolyásolható kormányok ugyanazokról az abszurditásokról
tesznek bizonyságot, mint korábban. A probléma (számukra), hogy
az Internet segítségével megfelelő szövegkörnyezetbe helyezve a
dolgokat világossá válik képtelenségük. A színjáték díszlete
papírvékony, néhány óra kutatómunkával bárki képes
lerombolni.
Néha
kutatás sem kell hozzá. A fent idézett cikkben a Reuters kiteríti
a kártyákat. A G20-as országok pénzügyminiszterei éppen ma
kezdik tanácskozásukat Washingtonban, az IMF és a Világbank
szokásos féléves találkozója előtt, ahol „a globális
monetáris rendszert érintő változásokat beszélik majd meg.”
Kell ennél egyértelműbb fogalmazás? A Reuters a következőket
írja még az IMF által most kiadott jelentésről és az induló
gazdasági ülésekről:
Többek között megtárgyalják vajon része legyen-e az IMF nemzetközi tartalékvaluta szerepet betöltő valutakosarának (Különleges Lehívási Jogainak – SDRs) a kínai renmibi is. A valutakosár jelenleg a dollárból, euróból, az angol fontból és a japán jenből tevődik össze. Mivel az SDR-t 1969-ben hozták létre, Kína folyamatosan növekvő szerepét nem igen tükrözi.
Az SDR-ok globális szerepe számára a legnagyobb akadályt néhány fontos technikai kihívás és „rengeteg konszenzus-építés és irányelv koordináció jelenti,” áll az IMF jelentésben. A jelentés szerint a globális monetáris rendszer átalakításához szükséges elképzelések megvalósításához sokkal több nemzetközi együttműködésre van szükség. Emellett némelyik javaslat megvalósításához időre van szükség. A jelentés szerint az új monetáris rendszer életbeléptetésére még nem jött el az idő.
Nem
is próbálják leplezni. „Az új monetáris rendszer
életbeléptetésére még nem jött el az idő.” Ki lépteti
életbe és miért? Látta valaki, amint a világ népei követelik
egy új monetáris rendszer bevezetését? Vagy esetleg az új
világvalutáért folynak tüntetések világszerte? Netán a
fiatalok követelik, hogy az IMF vegye át a hatalmat az új globális
pénz felett?
Egy
jól bevált társadalmi motívumot láthatunk itt akció közben: a
hatalmi elit által kreált, félelmen alapuló propagandakampányt.
Az embereknek beadott információ lényege, hogy a régi
pénzrendszer nem működik, végromlásba sodorva a világot, ezért
egy új, konszolidáltabb rendszerre van szükség. A probléma
kettős. Először is a mostani rendszert pontosan azért hozták
létre, hogy a világot jelenleg sújtó problémákat előidézzék
általa. Másodsorban pedig, ugyanazok az emberek, akik a jelenlegi
válságot eredményező első rendszert megalkották, hozzák létre
az új rendszert is.
Záró
gondolatként megjegyeznénk, hogy az IMF,
nemrég kiadott jelentésében (nehéz
lépést tartani velük) elmagyarázza, hogyan válhatnak az SDR-ok
világvalutává. Ennek egyik akadályaként az SDR-alapú (vagy most
már Bancor)
kincstárjegyek hiányát nevezték meg, amelyek után bizonyos
mértékű kamat járna a kincstárjegy tulajdonosainak.
Akkor,
néhány hónappal ezelőtt (a jelentést Davosban adták ki), az IMF
azt mondta, hogy egy ilyen rendszer kialakításához idő kell. Most
hirtelen válság-üzemmódba kapcsoltak és ami néhány hónapja
egy évtizedig tartó folyamatként került felvázolásra, most
hirtelen akár azonnal kivitelezhető lehet. Holnap lehet, hogy arra
ébredünk, hogy az IMF bejelenti egy új SDR-alapú
termék létrehozását,
majd néhány nap múlva megtartják az első árverést. A Goldman
Sachs megveszi nagy részét, a többit pedig az európai bankok.
Az
ember csak ámul, mennyire felgyorsultak az események. Az elit már
szinte nem is próbálja leplezni lépéseit. Az egyik jelentés
évtizedekről ír, a másik arra utal, hogy a pénzeszközök
egyeztetését azonnal el kell indítani. A tegnapi terveket már ma
kivitelezik, de a felszín alatt azért így is kivehetők az egyes
elemek és látszanak a függöny mögött álló Emberhez vezető
szálak. A nagy és láthatatlan Óz, nem láthatatlan többé, sőt
egyre kivehető. Sokan sajnos helyette, csak az előtérben
kétségbeesetten ide-oda rohangáló embereket látják, akik
félnek, hogy kifutnak az időből.
Az euró hanyatlása egy hosszú távú világuralmi terv része
Forrás: Global
Research
Az
európai vezetők erőfeszítései, ennek a rengeteg egymástól
annyira különböző országnak a beleerőltetésére egy merev
pénzügyi ketrecbe, eleve kudarcra van ítélve. Ez azonban a
globális világvaluta bevezetésére kialakított hosszú távú
terv része, ami semmi egyébre nem jó, minthogy még több nyomort
hozzon a hétköznapi embernek.
Egyre
többen gondolkoznak el azon, hogy „Vajon hová tették az
európaiak az eszüket, amikor elfogadták az egységes európai
valutát?”
Prokrusztész a
görög mitológiában Poszeidón fia volt, aki áldozatait
az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagytermetű volt
és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen
beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal
azonos hosszúságú nem lett.
A
„mindenkinek egyméret” ókori története úgy tűnik visszatért
a XXI. században, ahol az európaiakat sikerült rávenni, hogy
magukra vállalják ezt az égbekiáltóan ellentmondásos
koncepciót, amit ma eurónak hívunk.
A
franciák és németek által kitalált, az angolok által
bojkottált, a svájciak által lenézett, a németek által kezelt
és a többiek által elfogadott közös valuta nem más, mint a
boldog tudatlanság mintaképe, ami most végre ledobta álarcát,
hogy mindenki megláthassa ocsmány képét: egy lehetetlen
mechanizmust, ami kizárólag az elit bankároknak kedvez, minden
dolgozónak pedig nagyon rossz.
Ez
az álarc egészen mostanáig képes volt elfedni az óriási és
szinte mindenre kiterjedő ellentmondásokat: a 17 eurózóna
tagállam relatív méretét, erősségeit, profilját, életstílusát,
történelmét, gazdasági tulajdonságait, munkaügyi politikáját,
nyugdíjrendszerét, iparát, emberi és természeti erőforrásait,
Németországgal és Franciaországgal az egyik, Görögországgal,
Portugáliával és Írországgal a másik oldalon.
Nem
először mondjuk, hogy az euró szavatossági ideje hamarosan lejár.
A 10 évvel ezelőtti születésekor segédkező eurokraták talán
kicsit hosszabb életet reméltek számára, esetleg abban bíztak,
hogy megéri a felnőttkort. Azt azonban a kezdetektől tudták, hogy
egyszer meg kell halnia, hiszen éppen ecélból hozták létre.
Az
euró ugyanis nem a végcél, hanem egy átmenet, mondhatni híd a
sokkal ambiciózusabb globális valutához, amit a hatalmi elit által
irányított globális központi bank hivatott majd kiadni, amikor
eljön az ideje.
A
probléma, amivel szembenézünk, hogy a 2008-ban Európát ért
pénzügyi hullámverés mára egy igazi pénzügyi cunamivá dagadt,
ami az egész euró rendszert elsöpörheti és ez még csak a bajok
kezdete.
A
mai euró probléma a különböző szuverén gondok egyik variánsa,
mivel amikor egy ország vezetői úgy döntenek, hogy felelőtlenül
átengedik országuk szuverenitását vagy annak egy részét, legyen
az monetáris, politikai, pénzügyi, gazdasági, igazságügyi vagy
katonai, jobban teszik, ha átgondolják, mit tesznek, és mik
lehetnek tetteik közép és hosszú távú következményei.
A
nemzeti szuverenitás átengedése azt jelenti, hogy valaki más,
valahol máshol hozza majd meg az országra vonatkozó döntéseket
más emberek érdekei alapján. Amíg az érdekek egyeznek nincs
gond, de amint a felek érdekei eltérnek egymástól hatalmi harc
alakul ki. A hatalmi harcokban pedig egyetlen közös tényező van
minden esetben: az erősebb győz.
Az
eurózónában óriási hatalmi harc alakult ki. Vajon ki fog győzni?
Ki fogja ráerőltetni a követendő politikát a másikra?
Németország Görögországra vagy fordítva? Franciaország
Portugáliára vagy fordítva? Nagy-Britannia vagy Spanyolország?
Németország vagy Olaszország?
Ez
pedig csupán a nyilvánosság számára is látható frontvonal. Ott
van még az árnyaltabb, kevesebb médiafigyelmet kapó magánfront,
ahol az igazi globális hatalmi döntések születnek.
Olaszország
új miniszterelnöke, Mario Monti vajon az olasz nép érdekei
szerint hozza majd döntéseit vagy az Európában egyébként is
általa elnökölt Trilaterális Bizottságban ülő mega-bankároknak
engedelmeskedik? Ugyanezt a kérdést feltehetjük az új görög
miniszterelnök, Lucas Papademos esetében is, aki szintén tagja a
Trilaterális Bizottságnak. De akkor már ne hagyjuk ki a többi EU
kormányt sem, ahol az igazi hatalom szintén a Trilaterális
Bizottsági, Bilderberg, Világgazdasági Fórum és Chatham House
tag bankárok, iparmágnások és médiacárok kezében van.
A
globális elit mindent megtesz annak érdekében, hogy az euró minél
tovább megmaradhasson a majdani világvaluta féle vezető úton,
ami előbb-utóbb az euró és a dollár helyébe lép. Ehhez
hozzátartozik mindkét valuta irányított összeomlása is,
miközben teljes erővel épül a „globális dollár” vagy valami
hasonló új ellentmondásos pénznem irányába vezető sárgaköves
út.
Az
amerikai dollár összeomlását nem lesz nehéz kivitelezni: nem
kell hozzá egyéb, mint felszólítani a fővonalas médiát, hogy
kihirdesse a dollár hiperinflációját és a király meztelenségét
mindenki beismeri.
Vajon
itt tartunk már? Talán még nem. Abban biztosak lehetünk, hogy
addig lesz még néhány mentőintézkedés, egy-két pénzügyi
kemoterápia az euró és a bankok megmentése érdekében, bár
láthattuk, hogy egyiket sem lehet megmenteni, csak inkább valahogy
mesterségesen életben tartani.
Kérdésem
tehát a görögök, olaszok, spanyolok, portugálok, írek, de még
a franciák és a németek számára is a következő:
Engedelmeskedtek Prokrusztész felszólításának és
lefekszetek Brüsszelben felállított ágyára?
Az európai katasztrófa és a globális gazdaság elkerülhetetlen összeomlása
Minden
kezd összeállni az utolsó idők nagyjelenetéhez. Az globalista
elit, a föld gazdasági, politikai és egyéb problémáit
kihasználva és irányítva tereli a nemzeteket egy utolsó,
globális diktatúra felállítása és vezetője, az
Antikrisztus megjelenése felé.
– Joseph Candel
Forrás:
The Extinction Protocol, The
Economic Collapse
Igen
kérem szépen. Most már hivatalosan is kétségbe lehet esni a
globális gazdaság állapota miatt. Az európai pénzrendszer
szétesőben, a landolás pedig kemény lesz. Amennyiben Európa
megmentése lett volna a terv, már megtették volna. A nagyhatalmú
bennfentesek már kimenekítették a pénzüket minden sebezhető
pozícióból és készen állnak, hogy meglovagolják a készülő
káoszt. Az elkövetkezendő néhány hónap során lassított
felvételként nézhetjük, amint Európában egyik szerencsétlenség
követi a másikat, míg végül, valószínűleg ősszel, a nyári
szabadságok után, tetőzik a helyzet.
Sok
ember nem fogja fel, milyen mértékben befolyásolja Európa
helyzete az egész világgazdaságot. Európa lakossága még az
Egyesült Államok lakosságánál is nagyobb. Gazdasága és
bankrendszere is jelentősebb.
A
világon ma minden mindennel összefügg és egy európai pénzügyi
összeomlás globális recessziót eredményezne. Amennyiben ez
megtörténik, évek kellenek a kilábaláshoz. Kemény idők várnak
ránk és ez nemcsak Európára, hanem az Egyesült Államokra is
igaz, ahol még az előző válság sem ért véget. Belegondolni is
nehéz, milyen mélységekbe süllyesztheti az országot ez az újabb
recesszió.
A
legnagyobb probléma a hihetetlen mennyiségű adósság, mind
Európában, mind pedig az Egyesült Államokban.
Sokan
élvezettel költötték eddig a kölcsönpénzt, de most eljött a
visszafizetés ideje. Willem
Biter,
a Citigroup vezető közgazdásza szerint Olaszországnak és
Spanyolországnak is komoly segítségre lesz szüksége.
Annak
ellenére, hogy a görög választások végül a mentőakció
folytatásának kedveztek, Görögországnak le kell nyelnie a
megszorítások igencsak keserű piruláját és semmi kilátásuk
nincs arra, hogy a visszafizetést átütemezzék, ahogyan azt sok
görög reméli. Angela
Merkel kijelentette,
hogy Németország egy arasznyit sem enged a görög mentőcsomag
feltételeiből. Mellesleg a Citigoup elemzői szerint még
mindig 50-75%
között van az
esélye annak, hogy Görögország mégiscsak kilép a monetáris
unióból az elkövetkezendő 12-18 hónap során.
Aki
még mindig valamilyen globális pénzügyi csodára vár, felhagyhat
a várakozással.
Ha
az európai vezetőknek lenne egy rendkívüli terve a kontinens
megmentésére, már előálltak volna vele. (Idők jelei: de mint
tudjuk, egyelőre nincs szándékukban megmenteni az Uniót.
Megvárják, amíg mindenki padlót fog és kétségbeesésében
hajlandó bármit elfogadni.)
A
kártyavár lassan összedől és a lapok nem rendezetten hullanak
majd le. Még nagyon sok ember fogja elveszíteni az állását és
az otthonát a következő néhány évben. Minden esély megvan rá,
hogy ez a válság az előzőnél is keményebb legyen.
Irányított történelem a világkormányért
Forrás: The
Daily Bell
Az
EU-ból egyre bizarrabb hírek érkeznek. Múlt héten szerdán,
londoni látogatása előtt, aminek célja David Cameron meggyőzése
volt, hogy az EU-nak szüksége van Nagy-Britanniára, Angela Merkel
a következőket mondta az Európai Parlamentben: „Természetesen
az Európai Bizottság egy napon kormánnyá alakul majd, aminek az
Európa Tanács lesz a második kamarája, több hatalmat biztosítva
az Európai Parlament számára, de jelenleg az euróra kell
koncentrálnunk és időt kell adnunk az embereknek, hogy elfogadják
az irányt.” Más szóval az EU továbbra is jó úton halad egy
„Európai kormány” felállítása felé, amit Jacques Delors már
1989-ben büszkén hirdetett, és amire Margaret Thatcher „Nem,
nem, nem!” felkiáltással reagált. – UK
Telegraph
A
Telegraph cikke néhány nagyon fontos megállapítást tartalmaz.
Először is rámutat az EU egyik legfontosabb célkitűzésére.
Angela Merkel, egy vélt őszinteségi rohamban kimondta, ami az EU
politikáját figyelemmel kísérők számára eddig is egyértelmű
volt: az EU-t azért hozták létre, hogy majdan egy birodalommá
alakuljon.
Az
EU „jóindulatú válsága” irányíthatatlanná vált. Európa
azt remélte, hogy a vészhelyzetek megerősítik az egységet, de ez
a mostani inkább darabokra szakítja. Jean Monnet, az egységes
„Európa” fokozatos felépítése mögött álló szervezőzseni,
már 1957-ben megmondta, hogy a „végcélként szolgáló politikai
egységet” csakis monetáris és gazdasági egységen keresztül
lehet kialakítani. „Nincsenek
előre felvázolt elképzelések,” írta, „csupán lehetőségek,
amiket meg kell várnunk.”
1970-ben
a Werner jelentés leírta, hogy a politikai egységhez monetáris
unió kell. 78-ban azonban egy másik, az Európai Bizottság számára
Sir Donald McDougall által írt jelentés arra figyelmeztetett, hogy
az egységes valutát meggondolatlanság lenne létrehozni egy komoly
hatalommal bíró európai kormány felállítása előtt, ami
jogosult adókat kivetni és a forrásokat a gazdagabb államoktól a
szegényebbekhez átcsoportosítani.
A
80-as években Jacques Delors úgy döntött, figyelmen kívül
hagyja a McDougall jelentés figyelmeztetését az egységes valuta
előfeltételeit illetően. Tudta, hogy a fiskális egység még
korai lenne, de arra gondolt, hogy az egységes valuta létrehozása
megteremtené azt a nyomást, amiből végül csak a fiskális egység
tűnne az egyedüli kiútnak.
Akkoriban
az EU kísérletet, különösen az eurót, „a cinizmus
gyakorlatának” neveztük. Az volt az elképzelés, hogy bevezetünk
egy valutauniót, ami, magyaráztuk, „összeomlana, és ezáltal
elhozná a teljes politikai egységet. Először
jön a gazdasági baj, majd a politikai megváltás. …
Százmilliók váltották nemzeti valutájukat a bukásra tervezett
euróra. Az
Eurónak az volt a feladata, hogy elbukjon.”
A
fentiek ismét megerősítik a történelem és a jelenlegi
„szuverén” válság – amit egyes EU képviselők egymás
között nyilván „lehetőségként” emlegetnek – irányított
természetét.
Miért
pont egy szuverén válság lett ez a lehetőség? Mert ezt a
legkönnyebb irányítani. Így működik a világ. A Világbank
milliárdokat ad kölcsön a korrupt kormányoknak, majdjön
az IMF a
„megszorításaival”, magasabb adókkal, a szolgáltatások,
támogatások csökkentésével és a privatizációval.
A
nyugati uralomnak ezt a dupla ágyúlövését megtapasztalta a
fejlődő világ is. Ami szokatlan, hogy most ugyanezt a taktikát
egy első világbeli kontinensre, Európára alkalmazzák.
Ezen
nem kell meglepődni, hiszen a cél az volt, hogy először
kipróbálják és finomra hangolják a receptet a fejlődő
országokon, ahol reményeik szerint senki sem veszi észre, hogy mi
történik, mielőtt bevetnék a nyugat ellen. Nem lehet elégszer
ismételni: a bankárok nem idióták. A banki döntéshozók nem
vártak azonnali megtérülést.
Érdemes
elgondolkozni Merkel megfogalmazásán. Minden jel szerint úgy
gondolja, hogy már nincs rejtegetni valója. Nyíltan kimondja, hogy
mindezt régóta tervezik. A folyamat megállíthatatlanul halad
előre és valószínűleg ez a hirtelen őszinteség oka.
A
Portugáliának, Spanyolországnak, Görögországnak, stb. adott
milliárdok csupán gyengén álcázott kenőpénzek. Görögországban
például jelenleg
is folyik egy per egy
neves riporter és a görög „hatalom” között. A riporter bűne,
hogy nyilvánosságra hozta azoknak a görög politikusoknak a nevét,
akik svájci bankszámlával rendelkeznek. Ez sem meglepő. Amikor
egy európai politikus kísértést érez, hogy beszóljon az
eurokratáknak, két variáció lehetséges: vagy szürkeöltönyös
látogatói érkeznek egy svájci bankszámla nyitásához szükséges
papírokkal vagy lejárató kampány áldozatává válik. A nevezett
újságíró 2000 görög bankszámla tulajdonos nevét hozta
nyilvánosságra.
Természetesen
David Cameront sem kell félteni. Angela Merkelhez hasonlóan, ő is
pontosan tudja, hogy mi folyik, hiszen mindketten a banki elitnek
dolgoznak, ami a társadalom legfelsőbb rétegeit immár teljesen
behálózva, egy világkormány felállítását tűzte ki céljául.
Az
oktatás, a politika, a katonaság, az agytrösztök, a főáramú
média, a modern civilizáció minden területe az irányításuk
alatt áll és egyetlen célt szolgál. A kivitelezési mechanizmus
maga az irányított történelem, a finanszírozást a központi
banki monopólium szolgáltatja, a stratégia pedig a merkantilizmus.
Szeretnénk,
ha mindenki értené, semmi misztikus nincs jelenlegi paradigmánkban,
hiszen az elit tetteit is lehet elemezni. El kell fogadni, hogy
létezik egy hatalmi elit, ami a világkormány felé tereli a
világot, miközben aprólékos gonddal ügyel az egyes
„katasztrófák” részleteire. Nem kristálygömbből olvassuk ki
a jövőt,
csupán eltökélt szándékunk, hogy önámítás nélkül
szemléljük az előttünk folyó eseményeket és az Internet erre
egyelőre kiváló lehetőséget biztosít.
szédülök (és szét-dűlök) a szó szoros (és szaros) értelmében...
VálaszTörlés