Ez már a hetedik hadoszlop

Ez már a hetedik hadoszlop

A kétarcú Bush

 

(Hazánkért, 2002. január)

 

November 26-án Magyarországra érkezett George Bush volt amerikai elnök,

akinek Mádl Ferenc Köztársasági Elnök adta át a Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét.

 

*

 

Az Egyesült Államokban néhány év alatt számos könyv jelent meg George W. H. Bush viselt dolgairól, amelyeknek elolvasása után a gyanútlan hazai állampolgár talán más szemmel nézné az ex-elnök novemberi kitüntetését Budapesten.

George Bush életrajzát is mindenki ismeri már, hiszen a népszerűsítő sajtó megírta, hogy nemcsak Magyarország, de az egész világ is mennyit köszönhet neki. Ez a kép nem Bush igazi arca; ez csak álarc, amit ha lerántunk, képmutató politikai opportunista áll előttünk. Az igazi arc olyan emberé, aki sohasem aggódott elvei, vagy meggyőződései miatt, hiszen mindez nincs neki. Ezért könnyen megegyezik bárkivel, s csak azt nézi, hogy az alku, a jó fogás mennyiben előnyös részére.

Az igazi arc azé az emberé, aki 1989. decemberében, éppen karácsonykor Panamába küldte csapatait és bombázóit, amely 4000 áldozatot követelt; aki az Öböl-háborút az Új Világrend zászlaja alatt kirobbantotta, amelyből kifolyólag eddig félmillió ártatlan iraki gyermek lelte halálát!

Hely hiányában nem részletezzük a titkos ‘Skull and Bones’ szabadkőműves-tagságát, vagy a Bush-család olajügyeit a Közel-Keleten, a Busht és Reagant közvetlenül érintő Irán-kontra botrányt, a virágzó kábítószer-piacot, kommunistákkal való baráti kapcsolatot, Vörös Kínához került atomtitkokat - minderről olvashatunk a két évtized óta kapható könyvekben:

 David B. Funderburk: Pinstripes and Reds; és Betrayal of America;

 Anthony C. Sutton: Two Faces of George Bush,

 Russel S. Bowen: The Immaculate Deception - The Bush Crime Family Exposed.

 

***

 

Baló György alábbi interjúját George Bush ex-elnökkel magyarországi látogatása előtt a hazai MTV1 televíziós csatorna sugározta 2001. november 25-én.

 

Döbbenetes részletek a beszélgetésből

G.H.W. Bush: - “[...] Nekünk nagyon rossz véleményünk volt a kommunizmusról. Az Egyesült Államokbansenkise támogatta a kommunizmust, még a szélső bal sem. Az ő képviselőik néha szocialistának nevezték magukat, szóval kissé megváltoztatták a szóhasználatot... [...] Az Egyesült Államokban soha nem voltak esélyei a kommunizmusnak. Azok, akik ezt Európában támogatták, racionálisan gondolkodtak, mert felismerték, hogy egyik-másik kelet-európai vezető nem rossz ember, csak belekényszerül a kommunista rendszerbe. Ezért van az, hogy amikor valaki mondjuk azt mondta nekem, hogy én kommunista voltam, az NDK kormányában dolgoztam, de most egy szabad Németországért akarok dolgozni, akkor azt mondtam neki, jó, gyere át.[...]

Olyan ez, mint például Putyin, az orosz elnök. Ő KGB ügynök volt és ilyesmi. De ő ma demokrata. Szóval azt hiszem jók ezek a változások, és nem hinném, hogy visszanézve mindenkit keményen el kellene ítélnünk, aki kommunista rendszerben dolgozott.

[...] Egyszerű azt mondani, hogy a jó győz a gonosz ellen. A történelem így néz majd erre a lényeges változásra, és ennek nem az a lényege, hogy az ember minden vezetőt elítéljen, aki a kommunistákkal tartott. Közülük sokan jó emberek voltak, akiknek nem volt más lehetősége, nem volt alternatívája.[...]

[...] 1956-ban én is azonosultam, együtt éreztem egy néppel, amely szembeszállt a tankokkal. Én is a magyarországi szabadságharcosokkal éreztem együtt... Mindenki úgy látta, hogy nagy dolgok történnek. Nagyobb volt az elkeseredés, amikor nem segítettünk a magyaroknak, amikor nem siettünk a szabadságharcosok segítségére. Hogy miért nem, annak persze számtalan oka volt. Ezt biztosan belátja mindenki, aki visszatekint arra a korra, és számba veszi az akkori realitásokat, és hogy milyen haderőt lehetett volna bevetni, illetve mennyire nem lehetett haderőt bevetni. Bonyolult ügy. De ez nem változtat azon, hogy az amerikai nép azoknak az oldalán állt, akik felkeltek a zsarnokság ellen.[...]

[...] Gorbacsov most igazán a barátom. Nagyon tisztelem Gorbacsovot... Nagyon jó, hogy eljutottunk oda, hogy az Egyesült Államok elnökének jó személyes kapcsolata van Putyin orosz elnökkel. Szerintem a világ egységes lesz.[...]   

Beszéljenek a tények

Csupán a tisztánlátás érdekében világítsuk meg George Bush másik, kevésbé ismert arcát.

Bush azt szeretné elhitetni velünk, hogy mennyire vérzett a szíve a szabadságharcosokért 1956-ban? Nyílt titok, hogy a volt amerikai elnök az olyan véreskezű diktátorokat kedveli, mint R. Mugabe, N. Ceausescu, Deng Xiaopingvalamint az 1956-os szabadságharc véreskezű hóhérát Jurij Andropovot!

Miután Bush résztvett Brezsnyev temetésén, alkalma volt beszélni Andropovval, akiről így vélekedett:

“Andropovról szólván az a véleményem, hogy egyesek a KGB-t valami borzalmas dolognak állítják be. Mint a CIA egykori feje talán védekezve beszélek, de nem tekintve a KGB működési oldalát -- azokat az állítólag elvetemedett dolgokat, amikkel a KGB-t vádolják; itt van ez az ember, akinek hihetetlen mennyiségű titkosszolgálati információt sikerült összeszednie.” /A. C. Sutton: 45.old./

 

 A Szovjet Birodalomban a 20. század eleje óta 40 millió embert pusztítottak el! Emberi jogok? Ugyan! Ezek szerint akárcsak Andropov, az exelnök úr is ‘barmoknak, szemét senkiknek’ tekinti a gulág lakóit, és elismeréssel tekinti a hírhedt KGB terrorizmusát és embertelenségét.

A gyorsfelejtőket emlékeztetjük arra, hogy Bush szíve nem vérzett a kivégzett magyar szabadságharcosokért. Amikor 1983 őszén Budapestre is ellátogatott, a köztudottan tömeggyilkos Kádárról ezeket mondta:

       “Kádár János, ez az óriási tehetségű ember hihetetlen vezetői képességgel rendelkezik, az emberi jogok kérdése már nem akadály többé az Egyesült Államok és Magyarország között.”

Felháborító, vérlázító kijelentések ezek a moszkvai főnökeit kiszolgáló Kádárról, a hazaárulóról, a tömeggyilkosról, a szabadságharcosok gyilkosáról!

* * *

Nem meglepő, hogy a globalista George Bush hamis álarcának további népszerűsítésében, féligazságok és ferdítések terjesztésében a hazai sajtó is résztvesz. A kiemelt részeket a Magyar Nemzet közölte:

“Mádl Ferenc köztársasági elnök nemrégiben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki George H. W. Busht. A volt amerikai elnök kétségkívül kiérdemelte a demokratikus Magyarország háláját.”

 

Ugyan! Magyarország miért hálálkodjon George Bushnak? Talán mert a “demokratizálódás és a privatizáció” következtében már elvesztette iparának 80 százalékát, kisemmizve a magyar népet? Azért, hogy idegenek fillérekért vásárolták fel országot, amely most Közép-Kelet-Európa valóságos átjáróháza? Azért hálálkodjunk, hogy a nemzet kincstára már a Rothschild-ivadékok kezén van? Talán mert George Soros, spekulációs társaságával a ‘Nyílt Társadalom’ trójai falóval lépett be? Legyenek azok hálásak, akik a Bush-politikának köszönhetik újonnan megszerzett milliárdjaikat, és egykori kommunista múltjukért eddig senkise vonta őket felelősségre, sőt továbbra is megmaradtak régi zsíros állásaikban!

 

Magyar Nemzet:

[...]“Kissinger elképzelései szerint az USA megígérte volna, hogy Moszkva fenntarthatja befolyását a régióban, amennyiben nem avatkozik bele az ott megindult liberalizációs folyamatokba. Egy ilyen döntés hazánk szovjet megszállását évekkel meghosszabbíthatta volna. Bush azonban elutasította Kelet-Európa ilyetén kiárusítását. Sőt, eltérve a korábban bevett gyakorlattól, ahelyett, hogy kizárólag Moszkvával tárgyalt volna a régió sorsáról, a keleti blokk két országát is felkereste.

Az amerikai elnök 1989. júliusában Lengyelországba és Magyarországra látogatott. E lépés világosan értésére adta a világnak, hogy ezen országok többé nem számítanak kizárólagos szovjet felségterületnek. Nekünk magyaroknak Bush érkezése még egy fontos üzenetet hordozott: az USA felismerte a magyar átalakulási folyamat jelentőségét. A Bush-látogatás a reformok egyfajta elismerése volt. A magyar ellenzék vezetőivel való találkozók ténye pedig egyértelművé tette, hogy a kommunista kormányt az Egyesült Államok sem legitimnek, sem tartósnak nem tekinti. Nem túlzás azt állítani: részben neki köszönhetjük, hogy 1991-re teljesen visszanyertük függetlenségünket...[...]”

 

Jól tudjuk, a fenti cikkrészletben honnan fúj a szél, hiszen e terjedelmes propaganda-írományt Gombos Anita (a bostoni Fletcher School of Law and Diplomacy PhD hallgatója és a washingtoni Hudson Institute volt munkatársa) tollából az internetes Magyar Nemzet oldalain közölték.

Amikor a kommunizmus átmentésére kitalált Peresztrojka leglelkesebb támogatója George Bush 1989. júliusában ellátogatott Lengyelországba és Magyarországra, Budapesten -- az egyik “ellenzéki” -- Pozsgay Imrereformkommunista megmagyarázta Bushnak, hogy ‘a két állam liberalizálódása attól függ, hogy Gorbacsov hatalmon marad-e’. Pozsgay lengyel kollégája, a szintén reformer Lech Walesa pedig azt javasolta, hogy ‘Bushnak támogatnia kell Gorbacsovot.’

Valaki azt mondta egyszer, hogy a politikában semmisem történik véletlenül. Igaza volt. Budapest hóhéra, a KGB-főnöke Jurij Andropov egyengette Gorbacsov politikai útját, a jólképzett hithű kommunista így került hatalomra 1985-ben. Ettől a pillanattól kezdve a Nyugat elhitte Gorbacsov dezinformációnak előkészített szép szavait s valamiféle felsőbbrendű lénynektekintette, aki semmi rosszat nem tehet. A Bush és Gorbacsov közöttiromantika legalább olyan nevetséges volt, mint amikor Jimmy Carter megcsókolta Brezsnyevet.

Az amerikai külpolitika propagandistái még ma is azt akarják elhitetni a világgal, hogy ‘Gorbacsov volt a fő hajtóerő Kelet-Európa felszabadításában; hogy kizárólag Gorbacsov gazdasági reformja (peresztrojka) tette lehetővé a belső átalakulásokat, és a Szovjetunió demokratizálódása a glasznosztynak köszönhető’.

Az akkori elnök George Bush észrevette Gorbacsovban a lehetőségeket, és anélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna (pl. Szolzsenyicint vagy a kommunizmus menekültjeit!) elhitte minden szavát.

Közben a Nyugat nem vette észre, hogy a ravasz bolsevikok Gorbacsovot mint frontembert a Nyugat szemfényvesztésére használták fel. Huszárvágás volt ez Moszkva részéről, mert a világ közvéleményének egy része mostmár “jó kommunistaként” tekintette a hatalmas Gorbacsovot. Elvégre, akit Nóbel-díjjal tüntetnek ki eleve nem is lehet rossz ember! Bush elhitette a szegény amerikai néppel, hogy a diktátor “Gorbacsov támogatása Amerika érdeke.” ... és akkor nagyon sokan el is hitték, mint ahogy ma is hiszik. Milyen kár, hogy elfelejtettük már, hogy Bush hogyan segítette Vörös Kínát és a “Kárpátok Géniuszát” Ceausescut? Milyen kár, hogy a sajtó mindezt elfelejti megemlíteni!

A szédítő romantika eredményeként Bush nemcsak felemelte az amerikai állampolgárok adóját, hogy milliárdokkal segítse a döglődő Vörös Medvét, de megadta az adókedvezményt (‘Most Favored Nation’), ami természetesen további előnyöket jelentett, de Washingtonban senkise törődött azzal, hogy Gorbacsov politikája semmiben sem különbözött az elődeiétől.

Miközben gyűltek a kinevezések és kitüntetések, a balti államok lerohanása, az örmények és georgiaiak elnyomása, az afgán lakosság pusztítása, szovjet titkosszolgálatok hírszerzése és dezinformáció, a hatalom továbbra is a KGB illetve a Kommunista Párt nomenklatúrája kezében összpontosult.

 “Meggyőződéses kommunista vagyok!” [Gorbacsov]

“Támogatnunk kell az egyébként keresztény Gorbacsovot, aki olyan jó, hogy az ő segítségével elérhetjük a világbékét, a stabilitást”, -- sürgettek a Fehér Ház honatyái -- “el kell kerülnünk, hogy a moszkvai keményvonalasok tért nyerjenek.”

 

Gorbacsov elképzelései nem olyan nemesek, mint azokat Bush és társasága szeretnék elhitetni a világgal. Gorbacsovnak sohasem volt szándékában felszabadítani Kelet-Európát a kommunizmus járma alól, hanem a hitelüket vesztett keményvonalas kommunisták -- Kádár, Honecker, Zsivkov és Ceausescu -- helyébe ültetni a magukra“emberi álarcot öltött” Gorbi-kommunistákat, mint pl. Iliescut Romániában. Úgy gondolta, hogy ezek a “jókommunisták” majd a népet kellőképpen meglágyítják a hatalom megtartásához. Elhatározta, hogy nem küld tankokat Kelet-Európába, a sztálinisták védelmére, hanem hamis reformokkal és álrendszerváltással úgyis eléri a célját anélkül, hogy a Kommunista Párt hatalmát aláásná. 

Gorbacsovnak sikerült a gazdaságilag teljesen tönkretett Kelet-Európát a Nyugat dollármilliárdjaival kimenteni. Gorbacsov stratégiájának egy része az volt, hogy a kommunista rendszert a Nyugat segítségével megmentse. A szovjet tervben az is szerepelt, hogy a nyugati pénzhatalom és magastechnológia felépítse a térséget miközben az megmarad Moszkva hatalmában. Így a Nyugat részese lesz Jalta másik változatának, magára hagyva Közép-Kelet-Európát miközben Moszkva “jobb viselkedést” ígérget.

 

1987-ben egyik beszédében Gorbacsov azt mondta:

“Új világ felé haladunk, a kommunizmus világa felé, amelyről soha nem fogunk letérni.” /Marlin Maddoux, The Selling of Gorbachev, Dallas/1988/

 

Számos kelet-európai történész előrelátta a szovjetek álrendszerváltásának tervezetét Közép-Kelet-Európában és Oroszországban, amelynek látványos szemfényvesztései voltak a berlini fal lebontása, a “szabad” választások és a többpárt rendszer, a szovjet csapatok kivonulása és kilépés a Varsói Paktumból.

“A peresztrojka nem a kommunizmustól való  eltávolódást jelenti, hanem az a mozgalom, ami egy lépéssel közelebb visz a marxista-leninista utópiához; azaz Lenin elveinek a folytatása. Nagyon tévednek azok, akik azt várják tőlünk, hogy mi feladjuk a kommunizmust.”  [Gorbacsov kijelentése a Politbüró előtt, 1987. novemberében]

Miért volt fontos George Bushnak együttműködni a kommunista rezsímekkel? Talán azért, hogy a nagybankok, üzletemberek, spekulánsok tömegének érdekeit -- bennfentes barátait -- megvédje, akik hatalmas vagyonra tettek szert mialatt kommunistákkal üzérkedtek?

George Bush Gorbacsovot és a szovjet kommunista rendszert mentette meg a csődtől, nem pedig a sokat szenvedett rabnépeket! Az, hogy mindez “véres néplázadások nélkül” történt, annak tudható be, hogy a rabnépeket be nem váltott ígéretekkel, aljas szemfényvesztéssel, és rengeteg hazugsággal etették meg!

Bush amerikai segítséget biztosít a kommunistáknak

Mi magyarok igen jól ismerjük Ceausescu 1965-1989 közti terroruralmát. Elképzelhetetlen, hogy az egykori CIA-főnök George Bush, aki 1980-1989 között a konzervatív kormányban Ronald Reagan alelnökeként működött, ne ismerte volna a Kelet-Európában zajló borzalmakat! Ismerte a rengeteg emberjogi beszámolóból, szemtanúk vallomásaiból, menekültek panaszaiból. Tett-e valamit George Bush annak érdekében, hogy a terroruralom legalább enyhüljön? Bush a kisujját sem emelte a szenvedők mellett, ellenben vámkedvezményekkel és magas-technológiával ajándékozta meg az oláh susztert. Akárcsak Richard Nixon elnök és a többiek, Bush az egekig dicsérte Ceausescut, aki kihasználva a jó kis propagandát, viszonzásul Busht díszes vendéglátásokban részesítette. Ceausescu mindig számíthatott Bush amerikai dollármillióira!

Egy kis ajándék George-nak?

S vajon mit gondolhatott az University of Toronto ifjúsága és tanári kara, amikor az egyetem 1997-ben díszdoktorsággal tisztelte meg George Busht? Azt, hogy abban a pillanatban, amikor Bush éppen ünnepélyesen átvette a kutyabőrt, harminc tógába öltözött professzor és 4000 hangosan tiltakozó diák egyszerűen kivonult a teremből!

Kiderült, hogy a díszdoktori oklevelet a világ elsőszámú aranyembere, a többszörös milliomos Peter Munkvásárolta. Viszonzásul Munk a Toronto Barick Gold Corporation nevű vállalat elnöke 6.4 millió dollárralajándékozta meg Kanada leggazdagabb egyetemét.

 

***

Mit árulnak el ezek a beszélő tények arról a gyilkos kommunista diktátorokat támogató George Bushról, akit Budapesten Mádl Ferenc kitüntetett? Vannak-e ennek a politikusnak elvei, aki éppúgy kezetfog Kádár Jánossal, mint Orbán Viktorral vagy Mádl Ferenccel? Neki minden mindegy, mert ő George Bush a politikus! Képes-e különbséget tenni gonosz és jó között? Vagy a hatalom biztosításánál mindez nem számít? És mit gondoljunk a Busht kitüntető budapesti politikusokról?  +++

Tóth Judit 

----------------------------

Felhasznált források:

1. David B. Funderburk (egykori amerikai nagykövet Romániában):

       Betrayal of America, 1991/USA.

2. “Why is Bush worthy of honorary degree from the U of T?” The Financial Post, 1997.11.22.

3. “The Saltwater Summit”, TIME/ 1989.11.13.

A Bush-háború szövődményei

 

(Hazánkért, 2002. január)

 

Van valaki a világon, aki ne hallott volna arról a négy utasszállító repülőről, amelyekkel Usama bin Laden terrorista bandájának muzulmán tagjai úgy követtek el öngyilkosságot szeptember 11-én, hogy a Világ Kereskedelmi Központ két tornyába és a Pentagonba ütköztek, azaz támadást intéztek a demokratikus Amerika ellen? Legalábbis ezt harsogja Amerika elnöke, ezt a hivatalos amerikai sajtó, és ennek következtében bombázza a földdel egyszintűvé a világ leghatalmasabb léghadereje Afganisztán hegyeit azon ürügy alatt, hogy azok bin Ladent, a bűncselekmények állítólagostervezőjét és irányítóját rejtegetik.

Ha valóban így történt, és valóban bűnös nemzetközi bűnözők megbüntetése történik, ám legyen (ámbár mint mindig a nagyok veszekedésének a szerencsétlen nép issza meg a levét, ebben az esetben Afganisztán népe). De vajon valóban ez az igazság? Kilóg a lóláb, mondja a magyar, ha nem tetszik neki valami a mesében. Ebben az esetben egy egész ménest kitevő lólábról lehet szó! Vegyünk csak néhányat...

Az állítólagos muzulmán terroristák

Szeptember 11-e előtt sem az FBI, sem a CIA nem tudott a terroristákról, ám egy nappal utána, már az FBI kezében volt a 19 terrorista teljes neve és fényképe. Hogyan lehetséges az, amikor azok mind elpusztultak? Honnan tudta az FBI, kik voltak a terroristák? (Ha csak szándékos nem volt a hallgatás?)

A katasztrófához használt négy repülőgép, két Boeing 757-es és két Boeing 767-es, a szakértők szerint bonyolult, nehezen kezelhető gép, amely nagy tudást, felkészültséget és óriási mennyiségű repülési gyakorlatot igényel. Ezzel szemben az állítólagos terroristák között többen próbáltak ugyan kis Cessna gépeken pilótaképesítést nyerni, de mindenütt sikertelenül, mert nem volt meg hozzá az alapvető képességük.

 Az AA 77-s járat, amely a Pentagonra esett, az utolsó percekben 270 fokos fordulatot végzett, amely szakértők szerint rendkívüli szaktudást igényelt. Az FBI szerint ‘Hani Hanjour volt a terrorista pilóta, aki ezt a műveletet elvégezte’. A jelentések viszont azt mondják, hogy Hanjournak volt ugyan valamilyen pilóta engedélye, de korábban, amikor egy Cessna 172es kisrepülőt akart bérelni megtagadták neki azt, mert a kiértékelő próbarepülésen háromszori próbálkozás után sem mutatott elég képességet, hogy egyedüli repülésre felengedjék! Ő lett volna az, aki a rendkívüli szaktudást igénylő műveletet elvégezte?   

Az American Airlines (AA) 11-es járat állítólagos öngyilkos kapitánya Mohamed Atta és Marwanal-Al-Shehhi aUnited Airlines (UA) 175-ös járat állítólagos kapitánya, együtt kapott több száz óra repülési kiképzést a Huffman Aviation Centernél és a Jones Aviation Flying Servicenél, de az oktató szerint egyikük sem volt képes a kívánt alapfokú követési képesítést megszerezni és így dühösen továbbálltak. Ez a két járat a WTC tornyaival ütközött össze.

Tehát, ha az állítólagos terroristák közül egy sem volt képes a pilóta nagy tudást igénylő feladatait elvégezni, akkor ki ült a pilótaszékekben, amikor a gépek az épületekkel összeütköztek?

A jelentések szerint a terroristáknak nem volt más fegyverük dobozvágó szerszámokon és plasztik késeken kívül. Hihető az, hogy az ilyen eshetőségre előre felkészített számtöbbségben lévő személyzet, kiegészítve az utasok tucatjaival nem tudta megakadályozni a plasztik késekkel ‘felfegyverzett’ négy-öt terroristát a repülő eltérítésében? 

Forgalomellenőrzés

Amerika légterében a nagy légforgalmi sűrűség miatt minden repülőjáratot szigorúan ellenőriznek a földön lévő forgalomellenőrzési központok, amelyek szorosan követik a repülő haladását radarkészülékeikkel, és előre jelzik a szomszédos körzetnek, amikor egy gép ellenőrzési területükről a szomszédosba távozóban van. Az összeütközés veszélye miatt minden repülőnek szorosan követnie kell az előrejelzett és a forgalmi központ által kitűzött pályát, úgy függőlegesen, mint vízszintesen. Tehát bármily eltérés az előre kitűzött útvonaltól azonnali reakciót kell, kiváltson az ellenőrző személyzettől.

Minden beszélgetés a repülő és ellenőrző között azonnal szalagra van rögzítve. Tehát az ellenőröknek perceken belül tudniuk kellett, ha valami rendellenesség történt a repülővel s mindez szalagon kell, legyen.

Tehát a szalagokon rögzített beszélgetés azonnal bebizonyítaná ki volt a tettes. Miért nem hozták a hivatalos szervek mindeddig nyilvánosságra a szóban forgó szalagokat? Hacsak azért nem, mert úgy valami nyilvánosságra kerülne, ami nem egészen fedi a történtek hivatalos változatát? 

A híres ‘fekete dobozok’

Minden repülőn lennie kell legalább két elektronikus készüléknek, amely rögzíti a repülőn történt eseményeket, az ú.n. ‘fekete dobozok’, amelyek hivatása az, hogy baleset esetén visszamenőleg meg lehessen állapítani mi történt. E célból oly erősre építik őket, hogy az esetleges lezuhanást is túléljék. Miért nem hozták eddig nyilvánosságra mit örökítettek meg ezek a készülékek? Talán, mert nem azt mondanák, amit a hatóságok állítanak? Lehetséges az, hogy a muzulmán terrorista csak kézenfekvő ürügy bizonyos előretervezett tevékenykedésre, mint például Afganisztán rendszerváltásának előidézésére?

Az előzőkből nyilvánvaló, hogy valami nincs rendjén a hivatalos magyarázat körül. Kutassunk tovább, mi is történhetett.

Ha nem a muzulmánok, akkor ki irányíthatta a gépeket?

Amerikai gyártmányú robotrepülők

a) Az angol International Television News (ITN) 2001. április 24-i kiadásában egy cikk jelent meg az alábbi címmel:Emberi pilóta nélküli robotrepülő átrepüli a Csendes-óceánt. A Global Hawk, lökhajtásos repülő, amelynek a szárnyszélessége megegyezik a Boeing 737es repülőével, a kaliforniai Edwards Air Force Baseről indult és hétfőn (22 órás repülés után) érkezett a Royal Australian Air Force bázisra Edinburghbe, Dél-Ausztrália államba. Rod Smith az ausztráliai Global Hawk igazgató szerint ‘A repülő lényegében önmaga repül egyenesen a felszállástól egészen a leszállásig, még a leszállópályáról is egyedül letér.’      

A Global Hawk előre betáplált útvonalon repül, de röptét távolból pilóta követi beépített érzéki észlelési készülék [sensor suite] által, mely vörösön inneni és látható képeket szolgáltat.

(N.B. Ezt a cikket 2001. október 8-án átírták!)

b) Az Internet hálózat egyik állomásán (http://eionews.com) 2001. októberében megjelent egy írás ‘Home Run’ cím alatt, amely azt ismerteti, hogy a hetvenes években Amerika újabb krízis előtt állt: kereskedelmi repülőit egyre-másra eltérítették politikai okokból. Hogy a dolognak véget vessenek, két nagy amerikai multinacionális cég összedolgozott a DARPA-val (Előrehaladott védelmi tervezeti ügynökség) eltérített amerikai repülők visszaszerzésében. Ettől kezdve, függetlenül az eltérítők vagy a rendes személyzet akaratától, lehetséges volt az eltérített repülőt a kiválasztott repülőtérre automatikusan leszállítani nem több nehézséggel, mint egy rádió által irányított modellrepülőt.

A teljes siker érdekében a tervezők beépítettek a repülők működtetési rendszerébe egy titkos ‘hátsó ajtót’, amelyen keresztül behatolhattak és átvehették a teljes működtetési rendszer irányítását. A siker egyik fontos feltétele volt a pilótafülke hangcsatornájának elfoglalása, és az ilyen esetben a pilótafülke hangrögzítő ‘fekete doboza’ többé nem vehette fel a pilótafülkében elhangzottakat. Így a tervezet szerint vissza tudták az eltérített repülőt irányítani a kiválasztott repülőtérre. (A baleseteket kivizsgálók jelentése szerint a Pentagonra esett és a Pittsburgh környékén lezuhant repülőkből visszakapott dobozokban a szalagok teljesen üresek voltak!)

Kérdés: lehetséges az, hogy valakik kezébe került a ‘hátsó ajtó’ kulcsa és azok irányították a gépeket a földről? S ha így volt, kiknek volt olyan fejlett technikai felkészültségük, hogy ilyesmit ki tudjanak vitelezni?

Izraeli furcsaságok

A Washington Times napilap 2001. szeptember 10-én, a tragédia előestéjén, közölt egy cikket az ‘USA Előrehaladott katonai tanulmányok hadseregiskolája’ (rövidítve: SAMS) 68 oldalas tanulmányáról.  A tanulmány közli a SAMS tisztjeinek véleményét a Moszádról (Izrael titkosszolgálata):

‘Könyörtelen és ravasz. Képes arra, hogy amerikai erőket vegyen célba, és azt úgy állítsa be, mint palesztinai/arab tettet.’

(Itt fölöttébb érdekes megjegyezni, ámbár lehet a véletlen különös játéka is azt a tényt, hogy alig 24 órával később a 77-es járat, amely a Pentagonra zuhant 270 fokos fordulatot, amiről szakértők azt mondták, hogy hihetetlenül nehéz művelet volt, végzett el mielőtt beleütközött a Pentagon azon részébe, ahol az amerikai hadsereg irodái voltak?!)

Izrael előre tudott a fenyegető támadásról?

A WTC-ben volt az izraeli pénzhatalom amerikai központja, benne a Goldman Sachs és Salomon Brothers cégek irodái. Ennél fogva várható volt a nagyszámú izraeli áldozat. A Jerusalem Post szeptember 12-én megjelent cikke közölte, hogy ‘A Külügyminisztérium Jeruzsálemben eddig megkapta 4000 izraeli nevét, akik hihetőleg a WTC és a Pentagon környékén tartózkodtak a támadás idején. George Bush kongresszusi beszédében kijelentette, hogy amerikaiak ezrei mellett 130 izraeli is meghalt a WTC-ben, ellenben a Reuters szeptember 17-i beszámolójában, amelyben részletezi az áldozatok számát nemzetiség szerint, Izraelt nem is említi! Későbbi vizsgálatok megállapítják, hogy a WTC-benösszesen egy izraeli lelte halálát! Hogyan lehetséges ez, hacsak valaki előre nem értesítette az izraelieket a jövendő támadásról?

A Washington Post Newsbytes rovatában adja meg a konkrét választ, amely szerint az Odigo hírtovábbító cég, amelynek a WTC-ben és Izraelben is voltak/vannak irodái, két órával a támadás előtt figyelmeztette az izraelieket. Ezt a hírt az izraeli Ha’aretz napilap is megerősítette. Így menekültek meg az izraeliek a katasztrófa elől, de közbenelfelejtették az amerikaiakat figyelmeztetni!

Továbbá, az izraeli Yadiot Ahronot újság feltárta, hogy a Shabak (izraeli általános biztonsági szervezet) megakadályozta, hogy Ariel Sharon Izrael miniszterelnöke résztvegyen egy cionista szervezetek által ezidőre rendezett gyűlésen New Yorkban, ahol mint díszszónok szerepelt volna. Sharon titkára a támadást megelőző napon mondta le Sharon new yorki útját.

Kérdés: honnan tudták az izraeliek, jóval a tett előtt, hogy támadás lesz a WTC ellen?

Öt ujjongó izraeli

A Ha’aretz izraeli lap közölte, hogy az FBI letartóztatott öt izraelit négy órával a WTC elleni támadás után ‘elgondolkodtató viselkedés’ miatt, miközben szomszédos épületük tetejéről örömkiáltások és gúnyolódás közepette filmezték a füstölgő WTC-t!

A legfrissebb

A ‘FOX’ Hírügynökség közölte december 12-én, hogy az FBI letartóztatott 60 izraelit az USA elleni kémkedés miatt és hogy a Terrorizmust Nyomozó Különítmény bizonyítékokat talált, amelyek a szeptember 11-i támadással hozzák őket kapcsolatba.

Ki más tudott előre a támadás időpontjáról?

Azok, akik készpénzzé váltották a leendő támadás időpontjáról szerzett információjukat.

A börzén nemcsak a birtokunkban lévő részvényeket lehet eladni, hanem többek között ’eladási opciót’ is lehet vásárolni, amely gorombán azt jelenti, hogyha valaki úgy gondolja, egy bizonyos részvény árfolyama rövid időn belül valamilyen okból le fog esni, aránylag csekély összeg fejében jogot vásárolhat azon részvények előre meghatározott áron történő későbbi eladására. Tehát, ha valaki előre tudta, hogy az American Airlines (AA) és United Airlines (UA)repülőit el fogják téríteni és a World Trade Center épületét általuk, megsemmisítetni komoly hasznot tehetett zsebre az ilyen ‘eladási opció’ megvásárlásával a fontosabban érintett cégek részvényeit illetően.

Az izraeli Herzliyya International Policy Institute for Counterterrorism 2001. szeptember 21-én közölt ‘Black Tuesday: The World’s Largest Insider Trading Scam?’ című cikkében dokumentálja a következő üzletkötéseket:

 

Ø      Szeptember 6 és 7 között, a Chicago Board Options Exchange-en valakik 4744 ‘eladási opciót’ vásároltak a UA részvényeire, 396 ‘vételi opció’ ellenében.

Ø      Szeptember 10-én ugyanott valaki 4516 ‘eladási opciót’ vásárolt az AA részvényeire, 748 ‘vételi opció’ ellenében. [Az eladási opciók száma hatszor volt magasabb a normálisnál, és a támadást megelőző napokban más repülőtársaság részvényeivel nem történt hasonló eset.] 

Ø      A Morgan Stanley Dean Witter & Cie cég, amelynek irodái 22 emeletet foglaltak el a WTC-ben, részvényeire a támadást megelőző három nap 2157 ‘eladási opciót’ vásároltak [szeptember 6. előtt a napi átlag 27 opció volt].

Ø      A Merrill Lynch & Co., amely szintén 22 emeletet foglalt el a WTC-ben, részvényeire 12 215 ‘eladási opciót’ vásároltak a támadás előtti négy napon [a normális aktivitásnak tizenkétszerese].

Szeptember 29-én jelentette a San Francisco Chronicle nevű lap:

‘Pénzbefektetők még nem léptek elő, hogy a UA részvényopciókon nyert két és félmillió dollár hasznot felvegyék.’

 

Ami további érdekességet kölcsönöz a dolognak: a 2, 5 millió dollár hasznot jövedelmező üzletkötések a Deutsche Bank Alex. Brown irodáiban történtek. Nos, a Deutsche Bank 1999ben vásárolta meg a B.T. AB Brown céget, amelynek 1998-ig a. B. Krongard, aki 1988-ban lett CIA-tag és akit George W. Bush 2001. márciusában tett meg a CIA Executive Direktorának, volt a helyettes elnöke. Krongard az A.B. Brown cégnél ‘privát kliens kapcsolatokért volt felelős.

Az USA is előre tudott a WTC elleni támadásról?

Szeptember 13-án Dan Rather, a CBS News-nál beszélgetést tartott Tom Kennedyvel a FEMA nemzeti városi mentőosztagból. A beszélgetésben Kennedy kijelentette, hogy csoportja szeptember tizedikén este érkezett (a támadás még nem történt meg!) és 11én lépett akcióba. Nyelvbotlás, avagy elszólalás, az olvasóra bízzuk.

A fenti eseteken kívül sok más ‘érdekességet’ is lehet találni az Internet hálózaton, de talán ezek a legszembetűnőbbek. Ezekből viszont nyilvánvaló, hogy nincs minden rendjén az amerikaiak afganisztáni kalandja körül. Bush elnök kijelentése, amely szerint Usama bin Laden azért támadta meg Amerikát, mert szabad és a demokrácia bástyája szintén nehezen hihető, hiszen Svájc, Svédország és sok más állam sokkal hosszabb ideje a demokrácia bástyája, ellenük mégsem történt támadás. Ha netán valóban bin Laden áll a szeptember 11-i támadások mögött, az egész másért történt, hiszen ben Laden három évvel ezelőtt 1998ban, az ABC (amerikai) televízió által közölt beszélgetésen tisztán kifejtette miért Amerika-ellenes:

‘Ők (az amerikaiak) hűtlen kormányra bízták magukat... Izrael Amerikán belül. Nézd a fontos minisztériumokat, mint a külügyminisztérium, honvédelem és a CIA, mindben a zsidók vannak vezető helyzetben. Kihasználják Amerikát világraszóló terveik érdekében.

Palesztina muzulmánjait több mint fél évszázada mészárolják (a zsidók) és bántalmazzák, méltóságuktól és javaiktól megfosztják. Házaikat felrobbantották, terményeiket megsemmisítették...Ez az üzenetem az amerikai néphez: keressenek egy komoly kormányt, amelyik az ő érdekeiket védi, és nem támadja meg más népek földjét vagy más népek becsületét.

Kinek volt hasznos Amerika háborúja?

Mint minden bonyolult dologban sokat tanulhat a szemlélő, ha megkérdezi ’cui bono?’ … ki húzza a legtöbb hasznot Amerika háborújából? Mélyebb elemzés valószínűleg számos személyt vagy csoportot találna. Itt csak három nyilvánvaló esetet említünk: George W. Bush, Ariel Sharon és Izrael, és bizonyos ügyes pénzemberek.

George W. Bush majdnem nem került be az elnöki székbe. Kétséges volt, hogy egyáltalán reá szavazott-e az amerikai választók többsége, vagy Al Gore-ra. Most, egy villámcsapásra (helyesebben bomba és rakétacsapásokra), hála az amerikai médiának, a ‘lame duck’ (gyenge, hatalomnélküli) elnökből Amerika történelmének a legnépszerűbb elnöke lett.

Ariel Sharont, Izrael miniszterelnökét háborús bűnösséggel vádolja a hágai nemzetközi bíróság a Beirutban, Sabra és Chatila menekülttáborokban meggyilkolt 1500 férfi, nő és gyermek haláláért. Ez az állítólagosan arab/muzulmán támadás Amerika ellen legalábbis egyelőre felkeltette a világ szimpátiáját és elterelte Sharonról a világ figyelmét. Ugyanolyan okokból Izrael Palesztinában elkövetett terrortámadásait is jobban eltűri a világ, mint szeptember 11-e előtt.

Az ügyes pénzemberek

A nyomozások még mindig folynak, de bizonyos becslések szerint a támadás bekövetkezésére tevők profitja minden bizonnyal megközelíti a százmillió dollárt. 

 Hogy valójában ki támadta meg Amerikát 2001. szeptember 11-én egyszer majd minden bizonnyal kiderül, mint a Katyn-ban meggyilkolt lengyelek gyilkosairól is kiderült szovjet mivoltuk. Félő azonban, hogy az irányított nemzetközi média segítségével még sokáig el sikerül titkolni a világ népei elől az igazságot. Mindenesetre nekünk úgy tűnik, hogynagyon sok fránya ‘lóláb’ kandikál ki Amerika háborújából.  +++       

Vasas János (Kanada)

Edward Teller, a kalandos tudós

 

 

 

(Hazánkért, 2002. július)

 

William J. Broad amerikai író, Teller’s War (Teller háborúja) című könyvében „kalandos tudós”-nak nevezi Tellert, a hidrogénbomba atyját, akinek kezdettől fogva bizonyos dolgokról különös látomása, elképzelése volt, amelyet – akár volt értelme, akár nem — megrögzötten követett. Hogy céljait elérje, az atomkutatások egy részét valósággal a szőnyeg alá seperte, nem is beszélve arról, hogy a minden idők legveszélyesebb, -- később teljesen hasznavehetetlen -- Strategic Defense Initiative/SDI vagy ’Star Wars’ programjának kísérletezései több mint 25 milliárd dollárt szedtek ki az amerikai nép zsebéből.

A „kalandos tudós” csillagászati összegeket felemésztő, fantáziaregényekbe illő elképzeléseit, az 1980-ban elnökké választott Ronald Reagannak köszönheti, akihez nemcsak közeli barátság fűzte, hanem a konzervatív Republikánus Párt „tudományos tanácsadója” is volt.

Reagan, aki azt hitte, hogy ő antikommunista, filmszínész lévén semmiképpen sem mondható észbeli (intellektuális) gondolkodású egyénnek, ráadásul még mélységesen babonás is volt. Rögeszméje volt a bibliai jóslat, a világ végén bekövetkezendő Armageddon, amely az utolsó harc a jó és a rossz között. Úgy érezte, hogy a vég közeleg, amely majd nukleáris-tűzvihar formájában fog megnyilvánulni.

Reagan politikai tevékenységeihez, -- asztrológus segítségével -- rendszeresen követte a bolygóállásokat. Fontosabb határozatokat asztrológiai jóslatok nélkül sohasem hozott. Babonás félelmének fantázia-világában kitűnő helyet foglalt el Edward Teller. Mivel e két ember, akiket különös módon hozott össze a sors, bizalmatlan volt a kommunizmus iránt, (állítólag gyűlölte a kommunizmust) és ezért teljes egyetértéssel tervezték meg az ellene való harcmodort, miközben nem vették észre, mennyire terjed az orruk alatt a vörös métely.

 

1981-ben, Reagan elnök első évében Teller megjósolta a Kelet-Nyugat közti küzdelmet:

„Az évszázadok óta terjeszkedő hajlamú Oroszország hatalmi vágya napjainkban olyan erős, hogy atomháború kirobbantásával fenyeget. Ellenséges atomtámadás esetén – legalább is elméletben – csakis a légűrben lévő berendezés adna kellő védelmet. Amennyiben a szovjetek megépítenék ezt a védelmi berendezést, de az Egyesült Államok nem, előre megjósolom az atomháborút s annak következményeit.

Szovjet fegyverek kis töredékével semmisítenék meg az Egyesült Államokat, miután Moszkva az egész világot erőszakkal keríti a hatalmába…”

 

Mire voltak jók a bibliai illetve asztrológiai jóslatok, a babona hiedelmei, hiszen a kommunistáknak sohasem volt szándékuk tankokkal, rakétákkal és egyéb cifra fegyverekkel világot hódítani. Ez csak a jóslat és babonahívő, naív amerikai politikusok agyréme! Lenin ügynökei sokkal ravaszabb módszereket rejtettek a tarsolyukban, amelyeknek használatát érdekes módon sem Edward Teller, sem tudós szaktársai, de még egyetlen amerikai elnök sem vett észre!

Mialatt a több milliárdos atomkutatás és fegyvergyártás kizárólag a fegyvergyárosok zsebeit dagasztotta, addig Amerika valóságos teljes bolsevizálásának lettünk a szemtanúi! Míg ezt a szörnyű jelenséget nagyon sokan látták, tehetetlenségükben könyvek millióit írták, még szabad és független rádióműsorokban sajtó oldalain figyelmeztették az elkábított néptömegeket: mindhiába!

Az atomháború veszélye egyáltalán nem csökkent, hiszen jó üzleti érzékkel rendelkező üzletemberek már aprópénzre váltották Ede bácsi találmányát, ami elárasztotta a világot, és mostmár nem „szovjet veszély” fenyeget, hanem az a sok kis atomhatalom, köztük természetesen Vörös Kína, Észak-Korea, Pakisztán, Anglia, Ukrajna, Franciaország, Irak és Izrael…. itt túl hosszú lenne a felsorolás.

Az „Armageddon-gomba!” Ede bácsinak ezért legyünk hálásak?

Az Egyesült Államok 1945 óta 5 billió dollárt költött atomfegyverek fejlesztésére, és legalább 70 ezer atombombát gyártott a szovjetek esetleges atomtámadási tervének elijesztésére. Egyesek szerint ‘eddig ezért nem robbant ki a harmadik világháború’. Ezen idő alatt a földünket többszöri szétrobbantással fenyegető lövedékek nem semmisítették meg a kommunizmust, hanem lehetővé tették az átalakulásáts a világ, több mint 200 évvel ezelőtt megkezdett teljes bolsevizálását!    

Az International Atomic Energy Agency (IAEA) szerint, világszerte már 438 atomenergia-reaktor, 651atomfejlesztő laboratórium létezik.

Az Egyesült Államok 1946-ban nem óhajtott résztvenni a Kanada által kezdeményezett atomkémek kivizsgálásában, ám négy évvel később már rács mögött voltak az első bűnözők: Harry Gold, Abraham Brothman, Miriam Moskowitz, M. Sobell, David Greenglass, Julius és Ethel Rosenberg, akik a szovjeteket rendszeresen ellátták atomtitkokkal.

Amerika, az” érett gyümölcs”

Sajnos, az emberiség legnagyobb kárára, sem Reagan, sem Teller nem értették meg -- talán nem is akarták! -- a kommunizmus igazi lényegét és jellegét. A marxista-leninista világhódítók évtizedek óta hirdetik:

„Először meghódítjuk Kelet-Európát, azután az ázsiai tömegeket. Majd bekerítjük az Amerikai Egyesült Államokat, amely a kapitalizmus utolsó bástyája lesz. Nem lesz szükségünk hadműveleti támadásokra, mert érett gyümölcsként hullik majd a kezünkbe.”

Ez annyit jelent, hogy a kommunisták nem fegyverekkel tervezik meghódítani a szabad nyugati világot, — főleg az Egyesült Államokat, — hanem belső bomlasztással, felforgató és pusztító tevékenységgel.

*

Az Orbán-kormány 2001. augusztusában, a Horthy Miklós által, 1930-ban alapított Corvin-lánc című kitüntetéssel tisztelte meg a 93 éves Edward Teller, San Franciscoban élő atomfizikust. A kitüntetést a kulturális tárca politikai államtitkára adta át, aki így nyilatkozott:

„Hogy miért Teller Ede lett a megújított kitüntetés első díjazottja? Tudományos tevékenysége példa nélküli, kutatásainak eredményei átölelik a XX. századot. Nem csak tudományos, közéleti tevékenységével is mindig az emberek közötti békét szolgálta. Mindig tudatosan szembeszállt a totalitárius rendszerekkel, a nácizmussal, a kommunizmussal.”

Aztán otthonról olyan hangokat is hallottunk, hogy “Teller zsidó származása miatt a Horthy-rendszerben nem kapott volna Corvin-láncot”, de az államtitkár megmagyarázta:

„Nem a vallást, a származást, hanem azt a tudományos, kulturális tevékenységet veszik figyelembe, amelyet az adott személy eddig végzett. Az 1930 óta díjazottak között is a legkülönbözőbb származásúakat és vallásúakat találhatjuk.”

A Horthy-rendszerben 1930-1940 között nem is egy zsidó származású egyén kapott Corvin-láncot vagy -koszorút, köztük Szentgyörgyi Albert, aki nem gyűlölte a kommunizmust, sőt partizánként várta a Vörös Horda magyarországi bevonulását 1944 őszén! Ede bácsi elképzelte, sőt el is hitte, hogy csodabombáitól és csodafegyvereitől majd halálra ijednek a szovjetek, akik az atomtudós amerikai állampolgárságú és kiváló üzleti érzékkel rendelkező hitsorsosainak a segítségével, no meg Gorbacsov ’peresztrojkájával’ végül is túljártak az eszén. A kommunizmus nem bukott meg, hanem átalakult, mert ez történt a francia forradalom óta. Új álarc, új báránybőr! És a mi „Ede bácsink” még mindig a kommunizmus ellen harcolt!…

A Reagan-kormány, rakétákkal, hadihajókkal, műbolygókkal, bombázókkal és atomfegyverekkel akarta elérni a katonai felsőbbrendűséget a szovjetek felett. És elérte ezt a szándékát?

Jövedelmező a tudomány

Csakhogy a hidrogénbomba és a stratégiai-védelmi-kezdeményezés atyja, az űrpajzs gáz kitervelője, elképzelései kifejlesztésére hatalmas összegeket kapott. Mint számos „hidegháborús politikus”, a lángész-tudós szándéka kizárólag egyéni célokat is szolgált: fenntartani a laboratóriumát, segíteni a kollégáit, és az atomfegyverek használatának kidolgozását. De azzal, hogy állandóan egy újabb háború kitörésével fenyegetett, úgy tűnt, hogy Teller egyéni céljai kerültek előtérbe azokkal szemben, akikért állítólag annyira aggódott, és ’nagy tudásával szolgált’.

Az a világ, amiben mi élünk, nem nagyon hasonlít az Ede bácsi által elképzelt világhoz. A szovjet atomtámadás délibábja a sokarcú kommunizmus további világhódításának az előnyeit szolgálta csupán.

Az is tagadhatatlan, hogy Teller nagyban hozzájárult, nem a világbéke, hanem annak az őrült Újvilágrendnek megvalósításához, amelyben már nincsenek független nemzetek, és a sokoldalú “lojalitással,” a hazaszeretet is elavult fogalom. Egy kicsit ide is, egy kicsit oda is “szeretgetünk”... az érdekektől függően.

 

A The New York Times ez év májusában ismertette Edward Teller újonnan megjelent 628 oldalas Memories című könyvét, amit a Hungarian Lobby vezetője, a zsidó vallás nagy rajongója és hívője, a New Yorkban élő Lipták Bélaazért ajánl melegen, hogy “a magyar ifjúságnak legyenek végre újra példaképei”, E-mailen terjesztett körlevelében ezeket írja:

“Teller Ede, annak ellenére, hogy 1926-ban az ébredező antiszemitizmus elől emigrált el Magyarországról, büszkén vallja magyarságát és éles különbséget tesz az idegen érdekeket -- német vagy orosz -- szolgáló hazaárulók és az általa szeretett és tisztelt magyar nép között.

Teller többirányú lojalitása [… !?] sokaknak például szolgálhatna, mert abból sokan megtanulhatnák, hogy a lojalitásokat gyűjtő ember boldogabb, mint a lojalitásait cserélgető. Amikor Teller 100%-ban vallja magyarságát, de nem adja fel 100%-os zsidó lojalitását sem és büszke 100%-os amerikaiságára is, akkor a jövő embereivel, a 300%-os emberrel találkozunk, elvégre a lojalitás nem más, mint szeretet, s a szeretetet nem lehet számok ketrecébe zárni!”

*

Érdekes, hogy míg a hazai lapok szerint Teller az 1919-es Tanácsköztársaság szörnyűségeiről ismerte meg a kommunizmust, Lipták professzor pedig már azt írja, hogy Teller “az ébredező antiszemitizmus elől emigrált el Magyarországról.” Most mi a valóság? Olykor ez, olykor amaz? Ha idegen érdekekről van szó, azok Lipták Béla szerint csakis “német vagy orosz érdekek” lehetnek? MÁS idegenek nem végeznek valóságos honfoglalást Magyarországon?

De szeretnénk tudni, hogy virágzó karrierje alatt a többirányú lojalitással rendelkező Edward Teller, mint világhírű és politikai körökben is óriási befolyással rendelkező lángész, vajon mit tett a “szeretett magyar népe” érdekében? Mert például míg Izrael már a világ harmadik atomhatalma, Magyarországnak csökkentették a katonai védelmét, elvesztette iparának 80%-át, és az ország idegenek prédájává vált. Hol volt Edward Teller úr lojalitása mialatt mindez megtörtént?...

Valami nincs egészen rendben ott, ahol ilyen sok lojalitás van a zsebben. Az ilyen személy, bármennyire is ünnepelt és világhírű, csakis világpolgár lehet, aki adott irányban és az érdekei szerint jól kamatoztatja elragadó egyéniségét.

Edward Teller, akiről előszeretettel írja a külföldi sajtó, hogy “magyar származású”, ahhoz a kozmopolita elithez -- Orbán, Medgyessy, Kovács, Kuncze és a többi -- tartozik, amely a magyarság érdekei, fölé helyezi az elit érdekeit. Ez kitűnt a 2002-es hazai választások idején is, amikor támogatását adta a nemzeti színűre festett Orbán-kormánynak.+++     /tj/

Izrael hangja

(Hazánkért, 2002. április)

 

 

 

Thomas Lantos Kaliforniában a Demokrata Párt egyik képviselője, az 1982-es újraválasztási kampányának idején, pénzgyűjtési előadásainak fő jelszava volt, hogy” Izraelnek hangra van szüksége a washingtoni Kongresszusban “,és e hang vitelére saját magát jelölte ki.’ /1/

A hazai sajtó- és hírközlőközegek szerkesztői nem tudván a szenátor és képviselő közti különbséget, lassan mégis rájöttek, hogy Tom Lantos sohasem volt ”amerikai szenátor “, csak kongresszusi képviselő. A hazai tollforgatóknak mostmár csak az előszeretettel ismételgetett ”magyar származású Tom Lantos” szavakat kell kigyomlálni! Kérem szépen, a származást komolyan kell venni -- úgy, mint Izraelben teszik! -- és nem lehet valakire könnyelműen ráfogni, hogy ”magyar “, csak azért, mert Magyarországon született vagy magyarul is beszél. Az pedig gyenge magyarázat, hogy „magyar az, aki annak vallja magát.” 

Lantos életrajzában az Interneten az áll, hogy 16 éves korában Magyarország német megszállása idején résztvett a földalatti náci-ellenes (partizán) harcokban. Ez tőle nem meglepő! Ugyanakkor később meg kommunista-ellenesmozgalomban vett részt! Azért annyira nem volt kommunista-ellenes, hogy 1947-ben Rákosiéktól ne fogadott volna el tanulmányi ösztöndíjat, amivel az USA-ba távozott, ahol a tanulmányait végezte.

Amíg évtizedekig Moszkvából kaptuk az utasításokat, ma már Nyugatról, a new yorki World Jewish Congress, az izraeli Moszád és a B’nai B’rith avatkozik be a magyar belügyekbe, a legnagyobb magyargyűlölő Tom Lantos kongresszusi képviselő vezetésével.

Lantos úr, ez a kétszínű politikus, az idén az áprilisi választásokra, Magyarországra utazott, hogy szüntelen figyelmeztessen, mocskolja azt az országot, amelyet  »szülőhazájának« mer nevezni. Kirekesztőnek, antiszemitának, jobboldalinak nevezi Magyarország népét. Pár évvel ezelőtt ezt mondta:

» A világ rajtunk tartja a szemét, mert azt nem engedik meg, hogy az új évezredbe ezeréves árnyékokat vigyünk és kirekesszük a kisebbségeket, amelyeknek ugyanolyan joguk van élni itt a Duna-Tisza közén, mint a magyaroknak.«

(Ugyanezt miért nem mondta el, amikor Bukarestben járt Ceausescuéknál!) Lantos úr jól tudja azt, hogy a világ egyiklegkirekesztettebb népe a magyar! (1) Megfosztottak bennünket ősi hitünktől,(2) meggyilkolták Árpádházi királyainkat, hogy idegeneket ültessenek a magyar trónra, (3) Trianonban felszabdalták hazánkat, (4) 1945-től a mai napig kirekesztették a magyarságot saját sorsának intézéséből: rádióból, televízióból, sajtóból, könyvkiadásból, a valós történelem megírásából, a saját kultúrájából. (5) Több, mint ötmillió magzatot erőszakkal rekesztettek ki a magyar anyák méhéből, (6) nemzeti vagyonuktól megfosztott magyarok millióitól rabolják el az életlehetőséget, s kivándorlásra kényszerítik, mert” a magyarok által kirekesztett kisebbség “igényt tart a magyar földre. A magyar nép tudja, kik az igazi kirekesztők!

 

David Funderburk, aki a nyolcvanas években amerikai követ volt Romániában, 1987-ben könyvet írt Pinstripes and Reds címmel. (A könyv otthon még nem kapható, de már tudnak róla, idéznek belőle, és csak idők kérdése, hogy magyarul is megjelenjen.) A könyvben olvashatunk a Ceausescu-házaspár és Lantosék szívélyes és baráti viszonyáról, többszöri vendégeskedéséről. Íme részletek a könyvből:

"1981 vége és 1985 nyara között a két legfontosabb kongresszusi küldöttséget Tom Lantos és Sam Gibbons képviselők vezették. A Politika Amerikában c. kiadvány szerint a kaliforniai demokratapárti Tom Lantos, aki Budapesten, Magyarországon született zsidó szülők gyermekeként, kemény antikommunista hírében állt. 1983. januári, Romániában tett látogatását követően elgondolkoztam azonban, hogy mi lehet az alapja antikommunistahírnevének.

A Lantos-delegációban Don Bonker és William Frenzel képviselők is részt vettek feleségük kíséretében, és velük utazott Powell Moore a kongresszusi kapcsolatokért felelős államtitkár. 1983. január 19-i naplóbejegyzésem szerint a küldöttség gyalázatos teljesítményt nyújtott, ami aláásta azt az amerikai erőfeszítést, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a kölcsönösség elve uralkodjon...

A válság közepette a csoport látogatásának a lényege az volt, hogy megerősítse a román kormányt abban, ne aggódjon, amiért a Jackson-Vanik törvénymódosítást, a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét és a helsinki vállalásokat a legsúlyosabb módon megsérti.

Hihetetlen, de Lantos felesége Anette azt mondta, hogy az ‘előbbiek megsértését törvénybe iktató bukaresti kormányrendelet szerinte törvényes és jogos’. Azt is elmondta, hogy Románia és Bukarest gyönyörű - a kocsiablakból látta - és feltétlenül újra felkeresi majd az országot, amely egyik kedvenc helye.

Lantos képviselő azt mondta, ‘ha felajánlanák, hogy válasszon nagyköveti állást Brüsszel vagy Bukarest között, akkor Bukarestet választaná’. Nem kellett azonban Romániában élniük és látniuk, hogy milyen mértékben szenved a lakosság. Ceausescu különösen értett ahhoz, hogy saját magukat nagyon fontosaknak képzelő embereket manipuláljon. Márpedig az amerikai légierő repülőgépének személyzete szerint Lantosnál magát fontosabbnak képzelő ember még nem lépett gépük fedélzetére."

Funderburk ezután így idézi fel a Lantos és a sztálinista Ceausescu közti találkozót:

"Lantos hangsúlyozta Ceausescunak a nemzetközi területen mutatott nagy bölcsességét és vezetőképességét, főként a leszerelést és a békét illetően. Dicsérte Románia úgynevezett független külpolitikáját... Lantos volt az összes, Romániába látogató küldöttségek közül gyakorlatilag az egyetlen, aki kifejezte reményét, hogy Románia több évre megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, és hogy az évente esedékes felülvizsgálat terhe alól mentesíteni fogják. Lantos hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza alaptalan.

Lantosék csodálkozásukat fejezték ki, hogy magyar származásukkal kapcsolatban semmiféle rosszallást sem hallottak. Mindehhez Lantos még hozzátette: ha 1984-ben demokratapárti elnököt választanak, rábírja majd arra, hogy a következő évben látogassa meg Romániát… A találkozók idején Lantos soha egyetlen szót sem szólt az emberi jogokról. Holott ezek a találkozók jelentették azt az alkalmat, amikor segíteni tudta volna azon ezreket, akiket bebörtönöztek, üldöztek, és nem engedtek kivándorolni." - Eddig a könyvből vett részletek, Lovas Istvánfordításában. [Vasárnapi Újság]

 

*

 

Lantos, az emberi jogok nagy bajnoka a ‘80-as években, Washingtonban azért lobbizott, hogy a 20. század egyik legnagyobb zsarnoka megkaphassa Amerikától a vámkedvezményt (Most Favored Nation Status). A könyvből megtudjuk, hogy Funderburk diplomáciai kinevezéséről Lantos miatt mondott le, mert nem bírta elviselni a kétszínűségét. S amikor az amerikai magyarok azzal érveltek, hogy Bukarest nem érdemli meg a vámkedvezményt, mert a ‘Kárpátok Géniusza’ nemcsak lábbal tapossa az erdélyi magyarok emberi jogait, de egyértelműen népirtást folytat, Lantos kijelentette, hogy ”a magyarok panasza alaptalan “. De akkor miért ordította 1985-ben a washingtoni Capitolium lépcsőjén a mikrofonba, mintegy kétezernyi tüntető magyar előtt, hogy” Igazságot Erdélynek, igazságot Magyarországnak!«....? (E sorok írója is jelen volt a tüntetésen!)

Lantos úr! mi nem kérünk az Ön kétszínűségéből! Maradjon csak továbbra is Izrael hangja, ne beszéljen a magyar nép nevében sem hollywoodi filmeken, sem Budapesten, sem pedig a Capitolium lépcsőin! +++                             

 Tóth Judit

Kanada

------------------------

1. Paul Findley, They Dare to Speak Out, 82 .old. -  Kiadó: Lawrence Hill & Co. 1985 USA

(Hazánkért, 2002. április)

 

 

 

Thomas Lantos Kaliforniában a Demokrata Párt egyik képviselője, az 1982-es újraválasztási kampányának idején, pénzgyűjtési előadásainak fő jelszava volt, hogy” Izraelnek hangra van szüksége a washingtoni Kongresszusban “,és e hang vitelére saját magát jelölte ki.’ /1/

A hazai sajtó- és hírközlőközegek szerkesztői nem tudván a szenátor és képviselő közti különbséget, lassan mégis rájöttek, hogy Tom Lantos sohasem volt ”amerikai szenátor “, csak kongresszusi képviselő. A hazai tollforgatóknak mostmár csak az előszeretettel ismételgetett ”magyar származású Tom Lantos” szavakat kell kigyomlálni! Kérem szépen, a származást komolyan kell venni -- úgy, mint Izraelben teszik! -- és nem lehet valakire könnyelműen ráfogni, hogy ”magyar “, csak azért, mert Magyarországon született vagy magyarul is beszél. Az pedig gyenge magyarázat, hogy „magyar az, aki annak vallja magát.” 

Lantos életrajzában az Interneten az áll, hogy 16 éves korában Magyarország német megszállása idején résztvett a földalatti náci-ellenes (partizán) harcokban. Ez tőle nem meglepő! Ugyanakkor később meg kommunista-ellenesmozgalomban vett részt! Azért annyira nem volt kommunista-ellenes, hogy 1947-ben Rákosiéktól ne fogadott volna el tanulmányi ösztöndíjat, amivel az USA-ba távozott, ahol a tanulmányait végezte.

Amíg évtizedekig Moszkvából kaptuk az utasításokat, ma már Nyugatról, a new yorki World Jewish Congress, az izraeli Moszád és a B’nai B’rith avatkozik be a magyar belügyekbe, a legnagyobb magyargyűlölő Tom Lantos kongresszusi képviselő vezetésével.

Lantos úr, ez a kétszínű politikus, az idén az áprilisi választásokra, Magyarországra utazott, hogy szüntelen figyelmeztessen, mocskolja azt az országot, amelyet  »szülőhazájának« mer nevezni. Kirekesztőnek, antiszemitának, jobboldalinak nevezi Magyarország népét. Pár évvel ezelőtt ezt mondta:

» A világ rajtunk tartja a szemét, mert azt nem engedik meg, hogy az új évezredbe ezeréves árnyékokat vigyünk és kirekesszük a kisebbségeket, amelyeknek ugyanolyan joguk van élni itt a Duna-Tisza közén, mint a magyaroknak.«

(Ugyanezt miért nem mondta el, amikor Bukarestben járt Ceausescuéknál!) Lantos úr jól tudja azt, hogy a világ egyiklegkirekesztettebb népe a magyar! (1) Megfosztottak bennünket ősi hitünktől,(2) meggyilkolták Árpádházi királyainkat, hogy idegeneket ültessenek a magyar trónra, (3) Trianonban felszabdalták hazánkat, (4) 1945-től a mai napig kirekesztették a magyarságot saját sorsának intézéséből: rádióból, televízióból, sajtóból, könyvkiadásból, a valós történelem megírásából, a saját kultúrájából. (5) Több, mint ötmillió magzatot erőszakkal rekesztettek ki a magyar anyák méhéből, (6) nemzeti vagyonuktól megfosztott magyarok millióitól rabolják el az életlehetőséget, s kivándorlásra kényszerítik, mert” a magyarok által kirekesztett kisebbség “igényt tart a magyar földre. A magyar nép tudja, kik az igazi kirekesztők!

 

David Funderburk, aki a nyolcvanas években amerikai követ volt Romániában, 1987-ben könyvet írt Pinstripes and Reds címmel. (A könyv otthon még nem kapható, de már tudnak róla, idéznek belőle, és csak idők kérdése, hogy magyarul is megjelenjen.) A könyvben olvashatunk a Ceausescu-házaspár és Lantosék szívélyes és baráti viszonyáról, többszöri vendégeskedéséről. Íme részletek a könyvből:

"1981 vége és 1985 nyara között a két legfontosabb kongresszusi küldöttséget Tom Lantos és Sam Gibbons képviselők vezették. A Politika Amerikában c. kiadvány szerint a kaliforniai demokratapárti Tom Lantos, aki Budapesten, Magyarországon született zsidó szülők gyermekeként, kemény antikommunista hírében állt. 1983. januári, Romániában tett látogatását követően elgondolkoztam azonban, hogy mi lehet az alapja antikommunistahírnevének.

A Lantos-delegációban Don Bonker és William Frenzel képviselők is részt vettek feleségük kíséretében, és velük utazott Powell Moore a kongresszusi kapcsolatokért felelős államtitkár. 1983. január 19-i naplóbejegyzésem szerint a küldöttség gyalázatos teljesítményt nyújtott, ami aláásta azt az amerikai erőfeszítést, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a kölcsönösség elve uralkodjon...

A válság közepette a csoport látogatásának a lényege az volt, hogy megerősítse a román kormányt abban, ne aggódjon, amiért a Jackson-Vanik törvénymódosítást, a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét és a helsinki vállalásokat a legsúlyosabb módon megsérti.

Hihetetlen, de Lantos felesége Anette azt mondta, hogy az ‘előbbiek megsértését törvénybe iktató bukaresti kormányrendelet szerinte törvényes és jogos’. Azt is elmondta, hogy Románia és Bukarest gyönyörű - a kocsiablakból látta - és feltétlenül újra felkeresi majd az országot, amely egyik kedvenc helye.

Lantos képviselő azt mondta, ‘ha felajánlanák, hogy válasszon nagyköveti állást Brüsszel vagy Bukarest között, akkor Bukarestet választaná’. Nem kellett azonban Romániában élniük és látniuk, hogy milyen mértékben szenved a lakosság. Ceausescu különösen értett ahhoz, hogy saját magukat nagyon fontosaknak képzelő embereket manipuláljon. Márpedig az amerikai légierő repülőgépének személyzete szerint Lantosnál magát fontosabbnak képzelő ember még nem lépett gépük fedélzetére."

Funderburk ezután így idézi fel a Lantos és a sztálinista Ceausescu közti találkozót:

"Lantos hangsúlyozta Ceausescunak a nemzetközi területen mutatott nagy bölcsességét és vezetőképességét, főként a leszerelést és a békét illetően. Dicsérte Románia úgynevezett független külpolitikáját... Lantos volt az összes, Romániába látogató küldöttségek közül gyakorlatilag az egyetlen, aki kifejezte reményét, hogy Románia több évre megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, és hogy az évente esedékes felülvizsgálat terhe alól mentesíteni fogják. Lantos hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza alaptalan.

Lantosék csodálkozásukat fejezték ki, hogy magyar származásukkal kapcsolatban semmiféle rosszallást sem hallottak. Mindehhez Lantos még hozzátette: ha 1984-ben demokratapárti elnököt választanak, rábírja majd arra, hogy a következő évben látogassa meg Romániát… A találkozók idején Lantos soha egyetlen szót sem szólt az emberi jogokról. Holott ezek a találkozók jelentették azt az alkalmat, amikor segíteni tudta volna azon ezreket, akiket bebörtönöztek, üldöztek, és nem engedtek kivándorolni." - Eddig a könyvből vett részletek, Lovas Istvánfordításában. [Vasárnapi Újság]

 

*

 

Lantos, az emberi jogok nagy bajnoka a ‘80-as években, Washingtonban azért lobbizott, hogy a 20. század egyik legnagyobb zsarnoka megkaphassa Amerikától a vámkedvezményt (Most Favored Nation Status). A könyvből megtudjuk, hogy Funderburk diplomáciai kinevezéséről Lantos miatt mondott le, mert nem bírta elviselni a kétszínűségét. S amikor az amerikai magyarok azzal érveltek, hogy Bukarest nem érdemli meg a vámkedvezményt, mert a ‘Kárpátok Géniusza’ nemcsak lábbal tapossa az erdélyi magyarok emberi jogait, de egyértelműen népirtást folytat, Lantos kijelentette, hogy ”a magyarok panasza alaptalan “. De akkor miért ordította 1985-ben a washingtoni Capitolium lépcsőjén a mikrofonba, mintegy kétezernyi tüntető magyar előtt, hogy” Igazságot Erdélynek, igazságot Magyarországnak!«....? (E sorok írója is jelen volt a tüntetésen!)

Lantos úr! mi nem kérünk az Ön kétszínűségéből! Maradjon csak továbbra is Izrael hangja, ne beszéljen a magyar nép nevében sem hollywoodi filmeken, sem Budapesten, sem pedig a Capitolium lépcsőin! +++                             

 Tóth Judit

Kanada

------------------------

1. Paul Findley, They Dare to Speak Out, 82 .old. -  Kiadó: Lawrence Hill & Co. 1985 USA

Támadás az USS Liberty ellen

(Hazánkért, 2002. március)

 

Mások mindig bűnöznek, Izrael mindig ‘csak téved’

 

“Csalással viselj háborút”

A Moszadból hűtlenül kilépő Viktor Osztrovszky ügynök szerint az izraeli titkosszolgálat mottója: “Csalással viselj háborút.” Ez tehát a világ legkönyörtelenebb és legfélelmetesebb kémszervezetének, a cionista Moszadnak a politikája, ami a nemzsidó nemzetekre vonatkozó, az “Izrael Istene” által, prófétáikon keresztül kiadott ószövetségi parancsok egyike:

“Irts ki minden népet, akit Isten aládrendel. Szemed nem szabad hogy sajnálja őket.Senkit se hagyj életben, aki lélegzik.” (Deuteronomy 7:16, 20:16)

 

“Csalással viselj háborút.”- Mit jelent ez a parancs? -“Ha nem tudod elkerülni, viselj háborút. De jobb az esélyed a nyerésre, ha ravasz vagy!” Vagy pedig ezt: “Viselj hadat és csalj!”?

 

35 esztendő elmúltával várható-e a háborús bűncselekmény beismerése a zsidó állam részéről? Mivel államalapítását Izrael a Bibliára a Tórára és a Talmud törvényeire alapozza, tagadhatatlan, hogy az USS Liberty ügyében IS a szent parancsokat követte.

Senkise várja, hogy majd Izrael bevallja szándékos bűncselekményét, hiszen az a Motor Torpedo Boat 23/MTB23, amely hatalmas lövedéket küldött a Liberty oldalába, ma fő helyen van kiállítva az izraeli múzeumban az általuk nagyrabecsült tengerészeti műemlékek között.

A talmud-zsidó nem tekinti bűnös cselekménynek a nemzsidóval szemben elkövetett gaztettet vagy igazságtalanságot.A zsinagóga nagy bölcsének Maimonidesznek tanítása szerint, ‘ha zsidó zsidót megöl, akkor vétkezik a Tízparancsolat,Ne ölj! tilalma ellen, és halállal büntetendő. Ám ha nemzsidót öl meg, még ha az prozelita [a zsidó vallásra áttért keresztény] is, a zsidótörvény nem bünteti halállal a zsidó merénylőt’. (Ezért maradnak el mindenütt és mindenkor a zsidók elleni számonkérések!)

Az ilyen tanokból azt következtethette a zsidó, hogy nemzsidót -- tehát keresztényt is -- szabad megölni. S ha valóban megtette, emiatt nem érzett lelkiismeret-furdalást, ha az volt a felfogása, hogy a nemzsidók voltaképpen nem is emberek, hanem barmok, mely esetben a nemzsidók megölése csupán annyi, mintha állatot ölt volna meg. Semmibe sem vette, ha csak nem kellett félnie a világi bíró büntetésétől.

***

A Hatnapos arab-izraeli háború negyedik napján, 1967. június 8-án fényes nappal izraeli bombázógépek és hadihajók sortüzet nyitottak a nemzetközi vizeken cirkáló amerikai USS Liberty nevű kémelhárító hadihajóra.

Már hónapokkal a támadás előtt olyan rémhírek szállingóztak, hogy ‘Egyiptom megtámadta Izraelt’. Ezért az USS Liberty Afrika nyugati partjaitól gyors sebességgel indult útnak megfigyelésre.

Ugyanakkor, elektronikus lehallgató-állomásokkal feszerelt repülőgépek is felszálltak Athén katonai repülőbázisa és az izraeli-egyiptomi partok között. Június 8-án ezek a gépek héber nyelvű szóváltásokat hallottak és rögzítettek az izraeli támadásról, amiket most 35 évvel az esemény után James Bamford hozott nyilvánosságra a Body of Secrets c. könyvében.

A támadás első perceiben Joseph Tully az USS Saratoga repülőgép-anyahajó kapitánya segélykérési üzenetet kapott a Libertyről, és azonnal repülőgépeket küldött segítségül. De Tully kapitány gépjeit Washingtonból perceken belül visszaparancsolták! Ezen idő alatt vesztette életét 34 amerikai.

Miért nem volt szabad segíteni?

Az USS Libertyt a Hatodik Flottához (6th Fleet) intézett segítségkérése mentette meg, bár a segítség soha nem érkezett meg, mert Lyndon B. Johnson amerikai elnök megparancsolta, hogy a repülők azonnal térjenek vissza az anyahajóra. (Az elnök nyílván nem akarta szégyenbe hozni kedvenc szövetségesét, Izraelt. Ez fontosabb volt, mint az amerikai katonák élete?) De a segélykiáltás legalább elzavarta az izraeli támadókat.

 

Izrael szerint,

‘a Színáj-partoktól 14 mérföldnyire hajózó USS Libertyt az izraeliek az egyiptomi El Quseir nevű hajónak vélték, ahonnan izraeli alakulatokat támadás érte. Mivel az izraeliek egyiptomi hajónak vélték a Libertyt, megtámadták’.

 

 Ellenben a támadás előtt izraeli felderítőgépek egészen alacsonyan legalább 5 és fél óráig köröztek a hajó felett, amelyen az amerikai zászlót szabadon lengette a szél. A kékszínű Dávid-csillagos repülőgép pilótája még a Libertyn jól látható GTR-5 jelzést is jelentette, tehát képtelenség azon állítás, miszerint a Libertyt egyiptomi hajónak vélték.  

Spanyol, lebanoni és német rádiósok és magán a hajón is hallották az izraeli főhadiszállásnak leadott pilótajelentéseket, hogy “ez amerikai hajó!” Mégis megtámadták...

A támadást rakétákkal, gépfegyverekkel, torpedókkal és napalmbombákkal hajtották végre, ami harmincnégy halálos áldozatot és 171 sebesültet követelt. [Emlékirataiban az Izrael-barát Johnson amerikai elnök azt állítja, hogy‘mindössze 10 áldozat volt’.]

Miért történt a támadás?

Az izraeliek attól tartottak, hogy a titkos CIA-Moszad megállapodást a külügyminisztérium majd valamilyen módon veszélyezteti. Ugyanakkor a CIA szemmel akart tartani minden izraeli megmozdulást. Ezért történt, hogy az USS Liberty nevű kémhajót működésben lévő elektronikus felszereléssel a Földközi tenger keleti felébe rendelték, közel a Színáj-félszigethez, hogy figyelje az izraeli és arab jelzéseket. A Liberty feladata volt részletesen tájékoztatni a Nemzetbiztonsági Hivatalt Washingtonban az arab és az izraeli hadmozdulatokról tengeren, szárazföldön és levegőben. Ha akár a Szovjetunió, akár az ENSZ beavatkozik: mindkét lehetőség kárára lett volna Izraelnek.

A Liberty viszonylagos közelsége a parthoz Izrael háborús tervét fenyegette. Ha ez a hajó folytatja az izraeli jelzések és a haderők mozgásának ellenőrzését, akkor ez eljuthat a külügyminisztériumból az ENSZ-hez. Ami még rosszabb: az ENSZ tájékoztathatná az egyiptomiakat, tehát tönkretehetik az izraeliek haditervét.

Az izraeli külügyminisztert Washingtonba hívták és közölték vele, hogy a háborúskodást haladéktalanul le kell állítani, amint az ENSZ, az Egyesült Arab Köztársaság kérésére elrendeli a fegyverszünetet. Amikor a követ tiltakozott, a diplomácia nyelvén tudomására hozták, hogy az USA-nak tudomása van róla, hogy Jordániát hamis jelzésekkel ugratták be a háborúba. Nyilvánvaló volt, hogy amennyiben a Liberty folytatja az adásait, úgy végzetessé válhat Izrael számára, ha felfednék, hogy az izraeliek megszegték az ENSZ tűzszüneti parancsát.

Az izraeliek tudták, hogy a CIA-Moszad-terv, ami gyors háború lett volna Egyiptom ellen június második felében, veszélyeztetve lehet, ha a külügyminisztérium közben megállapodásra jut Egyiptommal.

Izraeli katonatisztek és újságírók tanúvallomásai szerint az izraeli alakulatok 1967. június 8-án legalább ezer arab foglyot végeztek ki az El Arish nevű színáj városban. Gabby Bron történész írta az izraeli Yediot Ahronot c. folyóiratban, hogy június 8-án reggel saját maga szemtanúja volt a kivégzéseknek.

Mivel az USS Liberty csak 13 mérföldnyire volt a parttól, az izraeliek attól tartottak, hogy az amerikaiak a tömeggyilkosságokat észreveszik.

Izrael évtizedek óta tagadja, hogy ‘a támadás szándékosan rosszindulatból történt volna, sőt tévedés volt az egész.’ De a lassan előkerült bizonyítékok arra mutatnak, hogy az izraeliek attól tartottak, hogy az USS Liberty ellenőrzi szíriai Golan Fennsík megszállására irányuló előkészületeiket, ami másnapra be is következett.

1982-ben egy izraeli pilóta — aki hosszasan beszélt az ügyről Paul N. McCloseky amerikai kongresszusi képviselővel — elmondta az áldozatok hozzátartozóinak, hogy ő akkor azonnal felismerte a Libertyt, mint amerikai hajót, és értesítette a főhadiszállást. Azt a választ kapta, hogy “ne törődjön az amerikai zászlóval és folytassa a tüzelést”. Mivel a parancsot nem volt hajlandó végrehajtani, visszatért a főhadiszállásra, ahol azonnal letartóztatták.

Egy másik, kettős állampolgársággal rendelkező izraeli őrmester elmesélte a hozzátartozóknak, hogy amikor a pilóta telefonált, ő akkor éppen a főhadiszállás harcászati termében tartózkodott. A pilóták és mindenki más nagyon jól tudta, hogy amerikai hajót támadnak. Ezt a nyilatkozatot az őrmester visszavonta miután Izraelből fenyegető telefonhívásokat kapott.

Az áldozatok hozzátartozói változatlanul azzal vádolják Washingtont, hogy Izrael háborús bűnét elhallgatja a nyilvánosság előtt. De vajon miért? James Ennes, aki ama tragikus napon az USS Liberty kapitánya volt, ezt írja könyvében:

“Az ügyet hivatalos körökben az első naptól kezdve máig mellőzik.”

 

Mindez annak ellenére, hogy Dean Rusk akkori külügyminiszter és a ‘Joint Chief of Staff’ (vezérkar) elnökeThomas Moorer tengernagy egyértelműen Izraelt vádolják az amerikai hajó ellenséges megtámadásával.

D. Rusk kijelentette:

“Sohasem voltam elégedett az izraeliek magyarázkodásaival... Nem hittem akkor, és a mai napig sem hiszek nekik. A támadás felháborító cselekmény volt!”

 

“Ilyen fontos kulcsszemélyiségek erős nyilatkozatai ellenére, — írja Ennes — senki az akkori kormányban nem tett jelentős lépéseket az ügy tisztázása érdekében.”

 

Végül, 1991. november 6-án Rowland Evans és Robert Novak újságírók nyilvánosságra hozták, hogy Beirutban az amerikai követség lehallgatta az izraeli rádióadást, amelyben izraeli pilóta jelentette: “Ez a hajó, amerikai!” Az izraeli parancsnokság figyelmen kívül hagyta a jelentést és parancsot adott a támadás folytatására. Evans és Novak tehát megállapították, hogy az izraeliek azért támadták meg az USS Libertyt, mert úgy gondolták, hogy

“a hajó minden üzenetet lehallgathatott volna az IDF (izraeli védelmi bázis) és katonai alakulatai között, mialatt a Golán Fennsík megtámadására készülnek.”

A jelentést Dwight Porter, Libanon akkori amerikai követe is hitelesítette. Izrael és védelmezői a mai napig kiállnak amellett, hogy a támadás “tragikus szerencsétlenség volt, hisz’ háborúkban sokszor történnek tévedések.”Izrael a legjobb felderítő készülékekkel felszerelt amerikai hajót holmi negyvenéves, rozsdás egyiptomi csónaknak nézte.

James Ennes leírja, hogy az amerikai tengerészet kivizsgálása is csak a személyzet képzettségére és a hiradások elvégzésére összpontosította a figyelmet. A kivizsgálás idején megtiltották a haditengerészetnek, hogy Izrael bűnösségét felülvizsgálják, és a nyomozók tanúvallomásokat sem engedélyeztek, amik egyértelműen bizonyították volna a támadás szándékosságát, s hogy Izrael kifogásai hamisak. Pedig a 171 sebesült túlélő, mint szemtanú beszélhetett volna a 40 percig tartó sortűzről, s hogy a vízre leeresztett mentőcsónakok lövöldözéséről is.

Még James Ennes tanúvallomását sem engedélyezték, s mivel Izraelt nem találták bűnösnek [!], tanúvallomásokra nem is volt szükség! Az áldozatok hozzátartozóinak ez nem kivizsgálás, hanem közönséges leplezés.

A bizonyítékok és tanúvallomások ellenére, eddig egyetlen amerikai kormány sem szedett össze bátorságot, hogy szembenézzen az izraeli lobbyval, és felelősségre vonja Izraelt.

1986-ban Walter Jacobsen amerikai tengerészparancsnok és jogász a George Washington egyetemen részletes tanulmányt készített az USS Liberty-ügyben. Megállapította, hogy a támadás több pontban is megsértette a háborús bűnökre vonatkozó Genfi Egyezmények törvényeit, amiket az amerikai kormány sem tart tiszteletben azzal, hogy nem hajlandó az ügyet kivizsgálni.  Jacobsen rámutatott, hogy a támadás törvényellenes volt, még az ENSZ alapokmánya szerint is.

Izrael hivatalos álláspontja

“Megállapították: egyértelmű és tagadhatatlan a bizonyítékok és a harcászati naplók alapján, hogy az amerikai USS Liberty hajót nem szándékosan rosszindulatból támadták meg; hanyag bűncselekmény sem történt, a támadás csupán ártatlan tévedés volt.” [Az izraeli kormány hivatalos nyilatkozata, 1967]

“Háború idején gyakoriak a balesetek. Az USS Liberty támadása súlyos tévedés volt. Tíz hivatalos amerikai és három izraeli kivizsgálás eredménye szerint a támadás tragikus tévedés volt, amit Jitzhak Rabin is alátámaszt önéletrajzában.

Amikor az izraeliek rájöttek, hogy amerikai hajót támadtak meg, azonnal értesítették Tel Avivban az amerikai követséget, és segítségül siettek résztvenni a mentési szolgálatokban. Izrael 13 millió dollárt adományozott az áldozatok és sebesültek megsegítésére. (Futotta az évi hárommilliárd amerikai segítségből. - szerk.) Az ügyet a két kormány diplomáciai úton 1987. decemberében lezárta.”

***

Az Interneten -- izraeli szemszögből -- magyarázat olvasható az USS Liberty megtámadásáról, amihez főleg Jitzhak Rabin önéletrajzát, valamint Hirsh Goodman, Ze’ev Schiff cikkeit a Jerusalem Postból, és a CNN televízió Larry King c. Műsorát használják forrásként, ahová a Liberty egyetlen túlélőjét sem hívták meg!

A legjelentősebb az, hogy az amerikai kormány, karöltve a sajtóval, elhallgatja az USS Liberty támadását. Miután a sérült hajó, két másik amerikai hajó kíséretében halottakkal és sebesültekkel megérkezett Málta szigetére, a legénységnek Isaac Kidd tengernagy megparancsolta, hogy a titkos jellegű ügyről soha senkinek ne beszéljenek.

“ Soha, ismétlem soha senkivel erről nem tárgyalhatnak, még a feleségeikkel sem. Amennyiben mégis beszélnének, a hadbíróság ítéletére és életfogytiglan börtönbüntetésre, vagy még rosszabbra számíthatnak.”

***

James Ennes szerint az izraeliek célja az volt, hogy a szíriai Golán Fennsíkot zavartalanul, Amerika bármiféle beavatkozása nélkül, megszállhassák. Ezt sikerrel végre is hajtották! - amerikai véráldozattal: 34 halott, 171 sebesült.James Bamford viszont azt állítja, hogy a támadásnak kizárólag egy célja volt: ‘mindenkit elpusztítani, és a hajót elsüllyeszteni’.

Izrael változatlanul ragaszkodik a “tragikus szerencsétlenség” meséhez, pedig Bamford könyvében a National Security Agency/NSA héber nyelvű hangfelvételei cáfolhatatlan bizonyítékok arra, hogy az izraeliek támadása nem volt véletlenség.

Eddig számos fontos könyv jelent meg az USS Libertyről: az egyiket (Assault on the Liberty, 1980) James Ennes írta, a hajó akkori kapitánya, aki maga is súlyosan megsebesült. John E. Borne, The USS Liberty c. munkájában alaposan cáfolja az izraeli “tragikus szerencsétlenség és véletlen tévedés” meséjét. Végül James Bamford 720 oldal terjedelmű National Security, Body of Secrets c. könyvében hatvan oldalon át tárgyalja a Liberty sorsát. Tavaly augusztusban, félévi késéssel, a History Channel televízió is foglalkozott a Liberty történetével, és tanúkat szólaltatott meg. Az adást februárra tervezték, ám Izrael követelte, hogy a saját álláspontját is filmre vegyék.

A műsoron részt vett Richard Dekmejjan amerikai professzor szerint,

“ a támadást lekicsinyíteni vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni végzetes tévedés. Izrael elhatározta, hogy megszerzi magának a Golán Fennsíkot -- az ENSZ által kiadott fegyverszünet parancs ellenére -- és [a zsidó állam] egyszerűen nem akarta, hogy Amerika tudomást szerezzen a tervekről. De izraeli katonák sem akartak nézőközönséget, mialatt El-Arishban egyiptomi hadifoglyokat mészároltak le, akikkel a saját sírgödrüket ásatták meg. Talán Izrael megpróbálta megsemmisíteni a Libertyt és a háborús bűncselekményt bizonyító rádiójelentéseket? Azt remélte, hogy elsüllyeszti a Libertyt, amivel végül Egyiptomot vádolják?” /www. wrmea. com/

 

A neves zsidó professzor dr. Alfred Lilienthal, The Zionist Connection című könyvében a témának egész fejezetet szentel, döbbenetes részletességgel és hiteles adatokkal.

Remélhetőleg mindez megzavarja a Kongresszusban az ügy körül uralkodó síri csendet, és teljes kivizsgálást indít. Az áldozatok hozzátartozóinak, de az amerikai népnek is jogában áll végre megtudni az igazságot. +++

 

 

Felhasznált Internet-források:

 

q       Washington Report on Middle East Affairs, 1993. június

            www.washington-report.org/backissues/0693/9306019.htm

q       The New Republic

            www. thenewrepublic. com/72301/oren072301. htm

q       The USS Liberty

            www. us-israel. org/jsource/History/liberty. html

q       Paul Findley: Deliberate Deceptions

            www.halcyon.com/jim/ussliberty/findley

 

 

Válasz egy drótpostán érkezett hazai körlevélre

 

Párhuzam: Lidice és 9/11

 

“Az állandóan tévéjüket bámuló elhízott amerikaiakat nem érdekli az, hogy a most élő legidősebb generációk [nemzedékek-szerk.] életében annak idején az európai nemzeteket, különösen a kelet-európaiakat, “leradírozta a térképről” a 2. világháború. Lidice egy határállomás volt Németország és Lengyelország határán, amely ellen Hitler áltámadást szervezett provokatőreivel, hogy ezzel nyerjen ürügyet a 2. világháború beindítására. [...?] Szerepét játszva a színdarabban, bejelentette, hogy Németországot Lengyelország felől támadás érte, ezért Németország háborúba került Lengyelországgal. Így aztán beindította úthengerét, a Wehrmachtot. A német államgépezet, különösen a legfőbb tisztviselői és a parancskiadók, érintettek voltak ebben a “csalásban”, amely a szörnyűségek tárházának kapuját feltáró kulcs lett. Ne legyünk naivak, bábok, akik nem is sejtik a kulcsfontosságú eseményeket: a mai történelmi valóságban az történt, hogy az USA elnöke azt jelentette ki a szept.11-i eseményről, hogy az *az amerikaiak szabadságát gyűlölő muszlimok tette* volt. Ez a szörnyűség az ő birodalmának közepén, New York városában, történt, ahol (állítólag) ő az első számú főnök.[...?] Mi a helyzet az ő felelősségével? Elrendelte kemény és alapos vizsgálatot arról, hogyan is történhetett és történt a szept.11? Ó persze, valamit elrendelt, de akik igazán utánanéztek, úgy ítélik meg, a vizsgálat nem végzett alapos munkát. Nem volt eléggé részletes. “Valami” volt, de nem igazi, nem teljes vizsgálat. Lidice kiváló ürügyül szolgált Hitlernek, hogy háborúzzon, a 9/11 ugyanez Bushnak. A “szabadságunk gyűlölőiről” beszélni vicc. Ez az ócska szólam senkinek sem fog érthetővé tenni semmit (kivéve a lusta elméket, akik beérik ennyivel is). Ha viszont valaki Szeptember 11-et úgy mutatná be, hogy az Bush Lidicéje, amellyel háborúba léphet most, a jelenben az arab világgal - az már nem vicc, hanem komoly gondolat.” K.Zs. közép-európai “megfigyelő”

 

 

Tóth Judit

A fenti írást K.Zs. magát „történész”-nek nevező honfitársunk röpítette szélnek internetes körlevelében, angol fordításban is, amelyben megpróbál párhuzamot vonni Hitler és G. W. Bush között.

Először is: “G.W. Bush birodalmának közepén, New York városában, ahol (állítólag) ő az első számú főnök,”nem Bush a főnök. Már ennyire a feledésbe merült volna Sharon őszinte nyilatkozata, hogy “Mi irányítjuk Amerikát!”? Bush nem a főnök, hanem közönséges piszkos munkát végző “sábesz gój”, aki mögött ott vannak a tanácsadók, a nyomást gyakorlók, a kettős állampolgársággal rendelkező igazi terroristák. Mert amikor Sharon izraeli elnök odakiáltja Bushnak, hogy „Ugorj!”- akkor Bush alázatosan megkérdezi: „Milyen magasra ugorjak?”

Azt, hogy ki a felelős a második világháború kirobbantásáért, nem lehet elintézni két mondatban! Éppen ezért szükségét látjuk, hogy e rövid tanulmánnyal rávilágítsunk a második világháború kirobbantásának okaira és szereplőire.

Azt nem tudjuk, melyik történelemkönyvben jegyezték fel, hogy ‘Hitler Lidicében áltámadást szervezett volna provokatőreivel’, viszont tény: a németek a falut valóban a földdel egyenlővé tették, lakosságát elpusztították. A háborúnak több oka volt, de Lidice nem volt az egyik! Az igazság kedvéért, a “provokatőröket” a Szövetségesek oldalán kell keresni!

És napjainkban nem történnek hasonló esetek? Ceaucescu nem talajgyaluzta az erdélyi magyarok otthonait? Clinton utasítására és amerikai nép pénzén a NATO nem tette-e a földdel egyenlővé Koszovót? Közel-Keleten, ahol Ariel Sharon izraeli miniszterelnök parancsára palesztinok elleni megtorlások – talajgyaluzások, bombarobbantások, lakóházak szétrombolása – egyszóval a palesztin nép teljes kipusztítása vannak napirenden!?

 

Megtorló rendszabályok Lidice ellen 1942.  június 24. A Titkos [SS] Államrendőrség vezető szerve, Prága   Dr. Geschke jelentése - „A Führer parancsára a csehországi Lidice község ellen megtorló rendszabályok hajtattak végre, mert szökevény cseh ejtőernyős ügynökök, angol repülőgépekről leugorva ebbe a községbe futottak és az angliai cseh légióban szolgáló falubeliek rokonai és a község lakóinak nagy része támogatták őket.” [N.B. - Érdekes, hogy a szegedi könyvtár a fenti kitételt, minden írott forrásra alapozott bizonyíték nélkül tagadja, mondván: *Ez az indoklás nem felel meg a valóságnak.* -tj]  “A község, amely 95 házból áll, a földig leégettetett, 199 tizenöt éven felüli férfi a helyszínen agyonlövetett, 184 nő a ravensbrücki koncentrációs táborba, hét nő a theresienstadti rendőrségi börtönbe, négy terhes asszony a prágai kórházba, 88 gyermek Litzmannstadtba szállíttatott, míg hét, egy éven aluli gyermeket egy prágai otthonba vittek. Három gyermeket németesítés céljából az ó-birodalom területére szállítottak. Egy súlyosan beteg nő a kladnói kórházban fekszik.” [1]

 

 De nézzük, hogy a téma kapcsán mit ír egy igazi történész, David Irving:

„1942. januárjában Canaris [2] tábornok figyelmeztetett az első szövetséges ügynökök megérkezésére Dániába; közülük kettő ejtőernyővel ugrott ki egy repülőgépből Koppenhága déli részén, december 28-án. De mivel az egyik ejtőernyő nem nyílt ki időben a corpus delictit a dán rendőrség másnap reggel megtalálta – pisztolyokkal felszerelve, távíró-adókészülékkel stb… Májusra a Szövetségesek titkosszolgálata már Norvégiában is működött: repülőgépeket robbantottak fel, és német tiszteket gyilkoltak meg.

Május 27-én Reinhard Heydrich [2] SS tábornokra rálőttek, amikor Prágába vonult nyílt Mercedes kocsiján. Ebben a piszkos földalatti háborúban a Szövetségesek célja volt – amit később aztán be is vallottak – *Európát lángra gyújtani, és kierőszakolni a Hitler által is támogatott barbár náci ellenintézkedést a helyi lakosság ellen.*

A németek Heydrich halálát úgy bosszulták meg, hogy a Lidice nevű falut megsemmisítették, mert a lakosság külföldön kiképzett cseh származású partizán gyilkosokat bujtogatott.” [3]

1933: A zsidóság hadat üzen Németországnak

A nemzetközi bankárok befolyása alá került amerikai vezetés köztudottan több évtizedes jelenség volt, de Roosevelt második elnöksége alatt már egészen feltűnő. A politikai légkört figyelő John Beaty tábornok szerint Rooseveltnek az USA nagyvárosaiban szervezkedő zsidóság adta a hatalmi lehetőséget, amihez az elnök a körmeszakadtáig ragaszkodott.

Az elnök környezete már 1933-tól kezdve céltudatosan készítette elő a Washington-Moszkva tengelyt, s így bontakozott ki Roosevelt világpolitikai alapelve miszerint: a világbékét az USA és a Szovjetunió biztosítja.

Az ’International Jewish Boycott Conference’ csúcsértekezletét Hollandiában rendezték meg 1933 nyaránSamuel Untermeyer -- a ‘World Jewish Economic Federation’-- elnöksége alatt. Miután visszatért az USA-ba, Untermeyer beszédet mondott a WABC rádióállomás műsorán, amelynek szövegét a The New York Times is közölte 1933. augusztus 7-én. A beszédben kiemelte a világ zsidó-arisztokráciáját:

¨„Az emberiségért vívott szent háborúba léptünk. Valamennyien, zsidók és nemzsidók egyaránt, mindazok is, akik eddig még nem tették meg, haladék nélkül lépjenek be e szent háborúba. Fajunk árulóinak tekintjük azokat a zsidókat, akik erre nem hajlandóak.”

1934. januárjában a ’Cionista Revizionizmus’ alapítója Jabotinsky meg ezt írta a Natcha Retch nevű kiadványban:

¨„Németország ellen hónapok óta folyik közösségeink harca; konferenciák, szakszervezetek, és a világ zsidósága. Mi fogjuk elindítani a világ szellemi és anyagi háborúját Németország ellen.”

„Hitler nem akar háborút, de majd előbb vagy utóbb úgyis belekényszerül, ha nem az idén, akkor később,” – írta vitriolos tollával Emil Ludwig a Les Aniles folyóirat 1934. júniusi számában. [Cap.A.H.M. Ramsay, The Nameless War, p.54]

 

v

Amerika párizsi követe, William C. Bullit már 1939. június elején tudta, hogy Lengyelország provokáltatásával Hitlert rövid időn belül beugratják a háborúba azzal, hogy a szövetségesek Varsónak megígérik: *ha Lengyelország bajba kerül, majd jönnek a felszabadítók.*

Az 1919-es a Versailles-i béketárgyaláson a ‘Danzig Folyosó’-nak nevezett német földet Wilson amerikai elnök — a talmudista bankárok nyomására — a lengyeleknek ajándékozta azzal a céllal, hogy Németországot kettéosztva, erejét gyengítsék. Ennek ellenére a németek és a lengyelek békésen akartak megegyezni abban, hogy a Németországot kettévágó Danzig Folyosót a németek is használhassák. De még mielőtt aláírásra sor kerülhetett volna, a lengyelek Angliával titkos egyezményt írtak alá 1939. augusztus 25-én, amelyben Anglia a legmesszebbmenőkig biztosítja részükre a támogatását abban az esetben, ha Hitler megtámadná Lengyelországot. Ezzel a „biztosítékkal” a zsebükben, a lengyelek megszakították a tárgyalásokat a németekkel, akik megdöbbenve fogadták a hirtelen változást.

A harmincas években Hitler úgy vélte, hogy ‘a Kommunizmus nem egyéb, mint nemzetközi zsidó bankárok összeesküvése az emberiség rabszolgásítására, s hogy egyeduralmat kaparintsanak meg a világ pénzügyei felett’. Mivel Londonban Neville Chamberlain angol miniszterelnök egyet értett ezekkel a nézetekkel, Hitler szövetségre akart lépni Angliával a Kommunizmus ellen. Azonban a bankárok meghiúsították a leendő szövetséget, és az eredeti forgatókönyv -- Németország Anglia ellen érvényben maradt. Ezután Hitler megnemtámadási szerződést kötött Sztálinnal 1939. augusztusában. 

Angliának nem volt szándékában a lengyelek megsegítése, tehát tudatosan becsapta őket, amikor védelmet ígért Hitlerrel szemben. Mivel Lengyelország visszalépett a Danzig Folyosó kérdésének megoldásától, Hitler 1939. szeptember 1-én hajnalban, a lengyelek kihívó magatartása miatt, megtámadta Lengyelországot és önkényesen bevonult a területre, amire Anglia hadat üzent Németországnak. Ezzel a talmudisták régi álma vált valóra, s akárcsak 1917-ben, Európa mégegyszer lángralobbant, ezúttal a második világháborúval. Az események egész menetrendjét tulajdonképpen Manhattan néhány bankára tervezte meg.

Azzal, hogy Amerika belépett a háborúba, Roosevelt elnököt nagy felelősség terheli azért, ami napjainkban történik a Közel-Keleten. Hitsorsosainak nyomására Roosevelt vitte bele Amerikát a második világháborúba – aminek egy másik kezdőpontja Pearl Harbor-ba vezetendő vissza.

Az Egyezmény

Japán és Németország között egyezmény volt, miszerint:

‘amennyiben egyiküket egy harmadik hatalom megtámadja, akkor a másik azonnal a segítségére siet.’

 

Az amerikai nép csak akkor volt hajlandó a háborúba való belépésre, ha először támadás éri Amerikát. Ezért Rooseveltnek valamilyen kihívásra volt szüksége, amit úgy alkalmazott, hogy a Kínával harcban álló japánoknak megtagadta a háborúhoz szükséges nyersolaj, vas, acél és egyéb kellékek szállítását. A csalétek megtette a hatását!

Japán 1941. december 7-én ezért meglepetésszerűen megtámadta a Pearl Harbor-ban állomásozó  amerikai flottát, 18 hadihajót és 188 repülőgépet megsemmisített, és kétezer embert elpusztított. Amerikának mostmár végre volt ok, hogy belépjen a háborúba, nemcsak Japán ellen, hanem annak szövetségese Németország ellen is. Bár Washingtonban sokáig azt híresztelték, hogy ‘senki nem tudott előre a japánok terveiről’, de öt évtized elmúltával -- okmányok és bizonyítékok alapján -- mégis kiderült, hogy Roosevelt közvetlen környezetében már jóval előre tudtak a japánok készülő támadásáról.

Ami Pearl Harbor-ban történt, nem volt véletlenség, hanem az USA magas beosztású politikusai és nemzetközi bankárok által gondosan előre kidolgozott tervezet. Pearl Harbor volt a legjobb és az egyetlen eszköz, amivel -- a hangulatkeltések ellenére -- a határozatában ingadozó amerikai népet meggyőzte arról, hogy Amerikának be kell lépnie a háborúba. (A témához ajánljuk Robert B. Stinnett “Day of Deceit: The truth about FDR and Pearl Harbor” című könyvének elolvasását.)

v

Trygve Lie norvég szocialista politikus, aki az ENSZ főtitkára volt 1946 és 1953 között, mondotta a háború befejeztével:

“Több alkalom is adódott fegyverszünetre a szövetségesek és a központi hatalmak között, de semmit nem engedtek, hogy megakadályozza a végső nagy győzelmet.” /New Republic, 1946.okt.28/

 

Mielőtt 1943 őszén Churchill Londonból értekezletre utazott Roosevelt-hez a kanadai Québecbe, a Timefolyóirat egyik újságírója megkérdezte:

- “Tervez-e Ön felajánlani békefeltételeket a németeknek?

Churchill: - “ Te jó ég, dehogy, hiszen azonnal elfogadnák!” /Time, 1943. aug.30/

 

Ez talán politikai viccnek is beillik, de amit Bernadotte E. Schmitt tanár úr mondott 1941. december elsején az University of Chicago hallgatósága előtt, már sokkal súlyosabb kijelentés,

‘Németország lakosságának a számát le kell csökkenteni 30 millióval, és az országot zöldségtermelő gazdasággá változtatni.’

A jóságos tanár úr a módszer kivitelezését akkor még nem részletezte, mindenesetre a mesterséges tömegéheztetés gondolata – mint Sztálin csinálta a több mint 8 millió ukránnal? -- felmerült, s mint javasolta:

“Mivel Európában 45 millió angol, 45 millió olasz, 40 millió francia és 30 millió lengyel él, szemben a 80 millió némettel, Európa egyensúlya, csak 50 millió némettel, tartósabb lenne.” [4]

 

[Schmitt arra már nem tért ki, hogy hány millióval kellene csökkenteni az Európát lerohanó szovjet kommunistákat!]

Az ördögi elgondolással Theodore Newman Kaufman foglalkozott tovább a “Germany must perish”- Németország pusztuljon [5] című könyvében, amelyben ezt írta:

‘az egész felnőtt német lakosságot sterilizálni kell, mely művelet három év alatt megvalósítható.’

 A könyv ismertetőjét a The Time is közölte, 1941. március 24-én.

Anglia hadat üzen Németországnak

Mivel Hitler nem akart háborút, ürügyre sem volt szüksége! Azonban joggal, azt sem volt hajlandó elfogadni, amit a győztesek műveltek Németországgal Versailles-ban az első világháború után.

Truman elnök egykori hadügyminisztere James V. Forrestal írja 1951-ben megjelent naplójában:

’Chamberlain beismerése szerint Angliát és Franciaországot Roosevelt és az őt uraló néhány zsidó Wall Street-bankár valósággal belehajszolta a Németország elleni háborúba. A bankárok között nagy szerepet játszott Bernard Lazare is, aki 1917-ben Lenint több millió dolláros adománnyal segítette hatalomhoz.’

Nem felejtjük: Roosevelt után Harry S. Truman is hozzájárult az egész emberiség biztonságát fenyegető tragédiához azzal, hogy annak idején jóváhagyta, hogy a független Palesztinát lerohanja 800 ezer idegen katona. [6]

James V. Forrestal naplójából azt is megtudjuk, hogy Amerika londoni nagykövete Joseph P. Kennedymondta neki:

“Chamberlain angol miniszterelnök kijelentette - ’Amerika és a világzsidóság hajszolta be Angliát a háborúba.’”

 

Majd egyik barátjának, 1944-ben írt leveléből idéz:

„Úgy gondolom, hogy amikor egy amerikai azt javasolja: cselekedjünk a saját biztonságunk érdekében, akkor őt fasisztának vagy imperialistának bélyegzik. De amikor Uncle Joe javasolja, hogy szüksége van a Balti államokra, fél Lengyelországra, az egész Besszarábiára és a Mediterránban kikötőre, mindenki rajong a ragyogó elgondolásért, hiszen tudja, hogy mit akar.”[7]

v

Hogyan vették rá Szaddámot Kuvait megtámadására?

És ez volt a provokáció magasiskolája! - Id. G.H.W. Bush elnök volt az, aki Szaddámot Kuvait lerohanásáért Hitlerhez hasonlította, aki egykor a Rajna-vidéket foglalta el.

April Glaspie Amerika iraki nagykövete, 1990. július 25-én hivatalos úton tudatta Irakkal, hogy az USA nem fog beleavatkozni, ha az 1919-ben angolok által teremtett ‘Kuvait’ föld visszatér jogos történelmi tulajdonosához, Irakhoz. Glaspie biztosította Szaddámot, hogy az USA ezt területi belügynek tartja, s nem fog beavatkozni.

“Az Egyesült Államoknak nincs véleménye az Önök arab-arab nézeteltéréseivel szemben illetve a Kuvait-Irak határkérdéssel kapcsolatban. James Baker külügyminiszter azt kérte, hogy kihangsúlyozzam Önnek: Kuvaitnak semmiféle kapcsolata nincs Washingtonnal.”

E diplomáciai találkozás után nyolc nappal Szaddám megtámadta Kuvaitot, miután id. George H. W. Bush akkori elnök kirobbantotta az Öböl-háborút 1991. január 17-én.

Ezen az alapon dobta ki Irak az idegeneket az angol-teremtett ‘Kuvaitból’, napokkal az USA Külügyminisztériumától és Glaspie követtől kapott bátorítás után, pontosabban augusztus 2-án. Irak bízott abban, hogy az értesülés megbízható, hiszen akkortájt az USA elnöke Bush jelentős katonai segéllyel és az amerikai Földművelési Minisztériumtól kapott nagy kölcsönök útján, nagymértékben támogatta Irakot, és hivatalos diplomáciai közleményekkel, amelyek ugyanazt a célt szolgálták. Tény, hogy a világ nyersolajtartalékának 25%-a Kuvait birtokában van. +++                                                                          

 

Jegyzetek:

1. forrás: *http://www.bibl.u-szeged.hu*

2.  Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942), német SS-vezető. Hitler hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosságát, a nőket és gyermekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.”

 - Canaris Wilhelm (1887-1945), aki egész életében mélységesen gyűlölte a kommunizmust, a második világháború kitörése előtt, a német titkosszolgálat tagjaként Hitler mellett tevékenykedett. Később azonban fokozatosan csalódott Hitlerben és titkos tudósításokat adott át a rendszer ellen szövetkezőknek, Ludwig Beck, Carl Goerdeler és társainak. Az SS-titkosszolgálat nyomozást indított Canaris ellen, s a naplóiból kiderült, hogy már 1938 óta dolgozik Hitler-ellenes cselszövésen, ezért 1945. április 9-én kivégezték.  *http://www.bibl.u-szeged.hu*

3. David Irving, Hitler’s War – 1938-1942, Kiadás: Hong Kong, 1977/389. old.

4. Time, History Lesson, 1941. dec.1.

5. Newark, New Jersey, Argyle Press, 1941

6. Benjamin Freedman – ‘Zionism: the Hidden Tyranny’, page 8 – 9.

7. John Beaty, The Iron Curtain over America, p.67.

          *The Forrestal Diairies, The Viking Press, NY, 1951.

 

 

“Számot vetve indíts háborút,

sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet.”

 /Példabeszédek, 24:6/

 

Moszád-hadjárat a világ ellen

 

(Hazánkért, 2003. július)

 

Nyaralás helyett Moszád

Még ez év áprilisában jelentették otthonról, [hungaria.org] a ferihegyi repülőtéren történt öt magyar állampolgár kálváriájáról történteket, akiknek nyaralás helyett letartóztatásban és megaláztatásokban volt részük az izraeli hatóságok részéről, akik a kihallgatások során közölték: - “Nekünk ehhez jogunk van, itt mi vagyunk a hatóság!”

A sértettek úgy tudják, hogy az izraeli biztonsági emberek diplomata útlevéllel érkeznek Magyarországra, és tevékenységüket nem felügyelhetik a ferihegyi reptér magyar biztonsági felelősei. Nem értették, hogy magyar állampolgárként Magyarországon hogyan léphet fel ellenük egy másik ország hatósága.

Gyilkosság volt-e vagy baleset?

Diana Wales-i hercegnő

Kik ölték meg Diana hercegnőt és a vőlegényét, Dodi Fayed-ot? A szörnyű autóbaleset Párizsban történt, 1997. augusztus 31-én. A német Bild napilap jelentette 1997. szeptember 9-én vezércikkében, hogy ama napon „kémszolgálati ügynökök voltak a szállodában”, ahol a pár tartózkodott.

A Der Spiegel is foglalkozott az üggyel, 1999. május 17-i számában:

„Richard Tomlinson az angol kémszolgálat volt tagja szerint ’az MI6 titkosszolgálatnak része volt a Wales-i hercegnő meggyilkolásában.’ ”

Az izraeli titkosszolgálat Moszád teljesen szabadon gyilkolhat, letartóztathat bárhol, bármikor, bárkit. A nyugati világ összes titkosszolgálata a Moszádnak van alárendelve, az Izrael érdekeit képviselő lobbizó-csoportok óriási befolyása miatt.

De mi lett volna a Moszád indítéka Diana hercegnő meggyilkolása mögött? Hát Izrael nagy bajba került volna, ha Diana feleségül ment volna az arab származású Dodi Fayed-hez. Gondoljuk csak el: Diana, arab ember felesége és félarab gyermek anyjaként ellátogatott volna Palesztinába, és a néptömeg óriási rajongással üdvözölte volna. Mi lett volna, ha a hercegnő, a televízió felvevőgépei előtt magához ölel egy palesztin gyermeket, akinek a szüleit izraeli halálbrigádok a legembertelenebb kínzások közepette gyilkoltak meg? Hála a hercegnőnek, a világ egyszerre megtudta volna az izraeli terror-rendszer sötét titkait. De nem utolsó sorban, az angol királyi udvart körülvevő, hatalmas befolyással rendelkező Izrael-lobby semmiképpen sem tűrt volna meg arab jelenlétet az angol uralkodó osztályban. [forrás: National Journal ~ Internet]

 

„A Moszád feladatköre az állandó kémkedés és gyilkosság, amit ügynökeik Amerikában éppolyan szabadon végeznek, mint Angliában, Franciaországban vagy Németországban” - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitungfőszerkesztője, BND Classified (1997) című könyvében.

Ezt az állítást alátámasztja a jeruzsálemi Hebrew Egyetemen  a hadtörténész Martin Van Crevel tanár úr is:

“Izrael bármelyik európai várost megtámadhatja. Olyan atom-lövedékeink és rakétáink vannak, amelyekkel a világon bármilyen célpontot elérhetünk, talán még Rómát is. Légierőnk célpontja legtöbb európai város. Ami pedig a palesztin népet illeti, Izrael egyetlen jelentős megoldása a tömeges kitelepítés.

A hadseregünk nem a tizenharmadik legjobb a világon, hanem a második vagy harmadik. Minden képességünk megvan ahhoz, hogy az egész világot lerántsuk magunkkal, s kétségtelen, hogy ez meg is történik, még mielőtt Izrael elpusztul.” [IAP News]

Moszád-műveletek vannak bombarobbantások mögött Európában és Amerikában. Megtörtént, hogy Németországban török családok házait égették le, amelyekben emberek benne égtek. Tudniillik, Izrael érdeke, hogy az ilyen kellemetlen események a német ifjúságot állandóan – ahogy Daniel Jonah Goldhagen is írja a tényeket hamisító könyveiben (1) – a „gyilkos természetére” emlékeztessék. A német népben egy örökké tartó bűntudat ébrentartása nagyon is a zsidó állam érdeke.

Egyértelmű, hogy 1964-ben a Moszád benne volt J. F. Kennedy amerikai elnök, és még sok más engedetlen nyugati vezető egyéniség meggyilkolásában is. Tudniillik, Kennedy Izraelnek nemcsak megtagadta az amerikai atomkutatás titkainak az átadását, hanem az 1913 óta magánkézben lévő Federal Reserve Bank pénzintézményt is vissza akarta szerezni az amerikai népnek.

Belgiumban gyilkolták meg Gerald Bull kanadai tudóst és amerikai állampolgárt, aki iraki fegyvergyártáson dolgozott.

v

Számos cikk, de még könyv (2) is megjelent már az angliai sajtómágnás Robert Maxwell meggyilkolása kapcsán. 1991. novemberében, a Kanári-szigetek közelében Maxwell luxushajójára, az éj leple alatt, Moszád-ügynökök szálltak fel, és halálos injekciót szúrtak a nyakába. A tetemet bedobták a tengerbe, és a sajtó a halálesetről, mint “öngyilkosságról vagy balesetről” számolt be.

Az eset különösen azért érdekes, mert Maxwell Moszád-ügynökként tevékenykedett Moszkva, Izrael, Bulgária és Washington között, s nagyon jól ismerte az izraeli kémszolgálat belső titkait. A könyv írói szerint a Moszád azért segítette Maxwellt a másvilágra, mert belső titkok felfedésével fenyegetett, amennyiben izraeli bankoktól nem kapja meg a megfelelő pénzügyi támogatást üzleti vállalkozásaihoz. [forrás: mediaweb.co.za]

v

 

Jürgen Möllmann

Halál a levegőben

Németország volt kancellárhelyettese Jürgen Möllemann, a gyakorlott ejtőernyős, ez év június 5-én, miután kiugrott a repülőgépből, bár az ejtőernyője kinyílt, de lekapcsolódott az övről, és 975 méter magasból zuhanva szörnyet halt. A sajtó szerint “öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje az arabok, illetve muzulmánok iránti rokonszenve, és kemény Izrael-ellenes álláspontja miatti hatósági eljárást.” Möllmann új pártot akart szervezni és az arab közösségeket felkérte a csatlakozásra. Barátai, rokonai és közeli munkatársai azonban cáfolják, hogy a mindig kedélyes politikusnak bármilyen oka lett volna végezni az életével. [libertyforum.org]

v

A United Press International /UPI/ hírügynökség újságírója Richard Sale jelenti, hogy

“’Izrael új, sokkal támadóbb eszközökkel lép fel a terrorizmus elleni harcban, és nincsenek kizárva gyilkosságok az Egyesült Államokban és más baráti országokban sem’, ~ jelentette egy volt Moszád-ügynök. Ezt a nyilatkozatot Amerikában alátámasztotta még legalább féltucatnyi titkosszolgálati szóvivő. Az izraeliek mostmár baráti államokban követnek el merényleteket, amelyek már nem *támadóbb eszközök*, hanem sokkal inkább nemzetközi terrorizmus, azaz háborús üzenet az egész világ ellen.”

Hogyan válaszol erre Washingtonban egy kongresszusi képviselő?

-“Nem tudnám megmondani, milyen alapon tiltakozhatnánk ezek ellen a különös izraeli tevékenységek ellen.”

De vajon nem éppen az amerikai kormány hatóságainak lenne a kötelessége megvédeni a határokat és a lakosságát idegen támadásokkal szemben?

A Tóra és a Moszád

“Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet.” /Példabeszédek, 24:6/

 

Ez az idézet mindig lelkesítően, -- ha nem egyenesen uszítóan -- hatott az izraeli haderők és a Moszád tevékenykedéseire. Például ez vezette a Moszádot, amikor Adolf Eichmannt Argentínából, vagy a zsidó Mordechai Vanunut Rómából elrabolták.

Izrael hivatalosan bejelentette legújabb politikai határozatát, miszerint bárhol a világon bárki veszélyezteti Izrael biztonságát, az a halállal néz szembe. A merényleteket a világ különböző államaiban élő Moszád halálbrigád tagjai fogják elvégezni, akik -- az adott ország törvényeit megkerülvén -- maguk határozzák el, hogy kiket kell megsemmisíteni. És mi lesz akkor, ha tévedésből gyilkolnak meg valakit? Magyarázatnak marad a “baleset és az öngyilkosság”.

Az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta ezt a tevékenykedést Amerika területén, ahol a munkához amerikai zsidókat vagy izraelieket toboroznak. Egy-egy megsemmisítő intézkedés után nem lesz sem számonkérés, sem bírósági tárgyalás.

Sharon izraeli miniszterelnök, az Ószövetség szellemét és parancsait hűségesen követő Meir Dagan (született Meir Huberman, 1945-ben) vezérőrnagyot nevezte ki a Moszád élére, akinek hadászati múltja még a hetvenes évekbe vezet vissza. Egy volt CIA-ügynök szerint Dagan (becenevén “Pisztoly”) “ösztönében a gyilkossági vágy az uralkodó elem.”

v

A Városok Ostroma - “Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. Ha elfogadja s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. Ha visszautasítja a békét s felveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad.

Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. E népek városaiban, amelyeket az Úr a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen (...), ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik tiszteletére végbe visznek, s vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.

Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzzed és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki azokat. Vagy talán a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromold? Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcban állsz, hogy be tudd venni.” [Ószövetség, Második Törvénykönyv ~ 20:10-20]

 

A Vöröshadsereg vajon

Mózes törvényei szerint cselekedett?

A második világháború végén Magyarországra bevonult vörös horda kifosztott, gyilkolt, és megerőszakolt mindent, aki vagy ami az útjában állott. Az Egyesült Államok akkori budapesti követe John F. Montgomery így számolt be:

“A szovjet megszállás tervszerűen történik. Jól képzett alakulatok megsemmisítik a még ellenálló gócpontokat. Miután megérkeznek a propaganda-csapatok, feladatuk eltüntetni a civilizált nyugati élet minden bizonyítékát, jelét, mielőtt a közönséges horda megérkezik.

*Burzsúj*-nak számít például az asztalnál étkező és ágyban alvó ember. Tehát az asztalt ládával, az ágyat pedig szalmával kellett felcserélni. E politikával természetesen tönkretették, feldúlták a lakosság otthonait.

A svájci konzulátus magyarországi küldöttsége a női lakosság -- 10 évestől 70 évesig -- tömeges megbecstelenítéséről, határtalan fosztogatásokról, bankrablásokról, magyarországi nemzetiségek tulajdonának elrablásáról számol be.

A vörös hadsereg alakulatai vidéket és a városokat egyaránt lepték el, mindenütt rettegésben élt a megfélemlített lakosság. Főleg a bortermő vidék fölművelői éltek igazi pokolban, miután a szovjetek rátaláltak a borpincékre.” (3)

 “Kiskorú lányokat és jajveszékelő nagymamákat erőszakoltak meg a hordák, elrabolták a parasztoktól az állatállományukat, ellopták a családok fehérneműit és otthonaik bútorzatát. Nők és gyermekek tízezreit fertőzték meg vérbajjal a kegyetlen szovjet katonák. Orvosok és gyógyszerek hiánya miatt elmaradt a kezelés.

A megszálló szovjetek barbarizmusa itt nem ért véget: magyar férfiak ezrein is követtek el nemi erőszakot, mégpedig a vörös hadsereg női hadviselő tisztjei! Kecskeméten állították fel a vörös hadsereg üdülőtáborát. Éjjelenként orosz nők csapatokba verődve vették körül a szomszédos falvak lakosságát, ahol a nők bújtatták el férjeiket, fivéreiket, fiaikat a szovjet női horda elől.” (4)

v

Washingtonból jelentik:

 “Olaszországban hivatalosan január 27-ét tűzték ki, mint a nemzeti holocaust emléknapját; ezen a napon szabadította fel a Vörös Hadsereg Auschwitzban a haláltábort.”

Az OSCE (Európai Biztonsági  és  Közreműködési  Bizottság)  június 19-20-án rendezett csúcsértekezletén 15 ország ~ köztük Magyarország is ~ résztvett.

- “Az antiszemitizmus több évszázados okainak és veszedelmes terjedésének a tanulmányozása nem lehet csupán más konferenciák mellékága. A nemzetközi közösség az antiszemitizmust emberi jogok sértésének tekinti inkább, mint a türelmetlenség egyik jelének,”- mondta Ben Cardin kongresszusi képviselő.

[Akkor ezek szerint szintén az emberi jogokat sérti az, aki felidézi a Vörös Hadsereg vadállati viselkedését a háború idején!??? -tj] +++

---------------------

1. Daniel Jonah Goldhagen, Hitler’s Willing Executioners című könyvének történelmi hamisításait Norman G. Finkelstein író is cáfolja.  Goldhagen szerint az átlag német ember “született szadista elmebeteg”, akinek csak  “őrülthöz hasonló fantasztikus elképzelései vannak más emberekről.”

2. Carroll and Graf:  “Robert Maxwell, Israel’s Superspy”

3. Hungary: The Unwilling Satellite, NY Devin-adair, 1947

4. The Struggle Behind the Iron Curtain, NY, McMillan, 1948]      

Radio Free Europe, Inc

 

A CIA és a RFE léggömbökből tudósít?

A CIA titkos rádióállomásának -- Szabad Európa Rádió /RFE/ -- eredete 1947-48-ba vezetendő vissza. Ekkorra Kelet-Európában a szovjet-uralom állandósítása már megtörtént: Berlint kettészakították, a kegyes és segítő amerikai Marshall-tervet benyújtották, és a vasfüggönyt is felhúzták. Kelet- és Nyugat-Európát, a szó szoros értelmében, fizikailag is szétválasztották szögesdróttal, fegyveres őrökkel, aknákkal és őrtornyokkal. A kommunisták mindenhová bevezették a szigorú cenzúrát, könyvtárakból és magánlakásokból teherautó-számra vitték a zúzdába a *nem-demokratikus* könyveket. A szabad tudósítást a lakosságtól elzárták mindkét irányban: a külvilág híreit a vasfüggöny mögé, és onnan a külföld felé.

Magyarországon már javában tombolt a hírhedt amerikai Office of Strategic Services/OSS parancsára, a zsidó HimlerMárton vezetésével Rákosi népügyészeinek kiszolgáltatott, korábban a kommunizmus ellen harcoló, Nyugatra menekült államférfiak és magyar hazafiak tömeges kivégzése, bebörtönzése.

v

Az 1947. december 17-én, újonnan megalakult U.S. National Security Council /NSC/, — amely a Central Intelligence Agency /CIA/ kémszolgálatot is irányította — kiadott nyilatkozatában a célokra vonatkozóan így foglalta össze:

„Célunk, a titkos pszichológiai műveletekkel szovjet befolyású tevékenységek ellensúlyozása, amelyek a világbékét veszélyeztetik.” [1]

A háború után Nyugatról, Rákosiéknak kiszolgáltatott magyarok egyik csoportja

Ennek a pszichológiai háborús-hadjáratnak egyik célja volt Európa-szerte olyan rádióállomások felállítása, amelyek az Egyesült Államokkal kapcsolatot megszakított, illetve szovjet-uralom alá került államokba sugároznak adásokat. Ezek a rádióállomások adásaikban olyan álláspontot foglalnának el, amelyért az Egyesült Államok hivatalosan a felelősséget sohasem vállalja.

1948-ban, a CIA ’Special Procedures Group’/Rendkívüli Műveletek Munkacsoportja/ — Ultimate nevű és rejtjelzésű tervezet — nyomdájában meterológiai léggömböket raktároztak, ahonnan – háború esetén – kelet-európai államokat hangulatkeltés céljából röpcédulákkal árasztanák el.

1949. júniusában, a ’The National Committee for a Free Europe’ /Nemzeti Bizottság Szabad Európáért/ nevű szervezet és a Szabad Európa Rádió, megalakult New Yorkban. A működésük célja volt, hogy

„a rabnemzetek külföldi száműzetésben élő nemzeti vezetőinek hangot adjanak a mikrofon előtt, hogy reménykeltő szavakkal saját anyanyelvükön szólhassanak a vasfüggöny mögött élő honfitársaikhoz és fenntarthassák bennük a reményt.”

1950. július 4-én az RFE első 30 perces, Csehszlovákia felé sugárzott adása megszólalt az éteren.

[Ezek “a száműzött nemzeti vezetők” -- Nagy Ferenc, Varga Béla atya, Sulyok Dezső és még sok más szocdemes trockista -- 1944-ben még a szovjet horda magyarországi szálláscsinálói voltak. De külföldi megjelenésük után sikeresen szétbomlasztották a nemzeti emigrációt. Ők szóltak és intézkedtek a magyarság nevében és helyett is!]

v

1951. október és 1956. november között Nyugat-Németországból mintegy 300 ezer léggömböt eresztettek fel, a csupán néhány évvel korábban Sztálinnak ajándékozott Közép-Kelet-Európa irányába, hogy a rabszolgasorba taszított népeket “reménnyel” táplálják! Mintegy 300 millió röpcédulát, falragasztót, könyvet és egyéb nyomtatványt küldtek Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország népeinek a „felvilágosítására.”

MINDEN ÚT RÓMÁBA VEZET? Madeleine (Korbel) Albright ~ az USA ENSZ-követe, külügyminiszter (1996) ~ társaságában George F. Kennan 1994-ben ünnepli a 90. születésnapját /Kép: CFR/

A röpcédulák millióit tartalmazó léggömböket 1951. augusztusában eresztették fel egy mezőről, 3 mérföldnyire a csehszlovák határtól. A röpcédulákon ilyen jelszavak voltak:

„Új remény ébred!” ~ és „A szabadság barátai más országokban módját találták annak, hogy titeket megtalálhassunk!”

 

A negyvenes években George F. Kennan amerikai diplomatát úgy ismerték, mint a „Felszabadítás élharcosát”, aki 1948-ban, az amerikai kormányban a ‘Department of State’s Policy Planning Staff’ vezetője volt, és a Szabad Európa Rádió megvalósításának legfőbb szorgalmazója.

Kennan 1948. májusában a ‘vasfüggöny mögötti felszabadító bizottságok, földalatti mozgalmak megszervezését, és kommunista-ellenes egyének támogatását’ javasolta.

Az RFE tagsága

A Radio Free Europe, Inc. bejegyzett politikai társaság volt, amely európai bevándorlók közül gondosan kiválogatott egyének politikai csoportosulásait pénzelte, illetve támogatta. A tagok között jelentős állásokat betöltő közhivatalnokok is voltak, akik a maguk kormányzati súlyát vitték az üzletbe. A társaság célja a pénzzel ellátott emigráns politikusok, ellenkormányok lekötelezése útján beleszólni a felszabadítandó rabállamok, főleg gazdasági életébe.

Ez a csoport pénzelte magát a „Nagy Ferenc [2] & Monsignor Varga Béla”-féle Nemzeti Bizottmányt is. A társaság összetétele eléggé vegyes volt, amelyben tiszteletre méltó egyéniségek mellett kommunista-barát társutasok is szép számban helyet, sőt vezető szerepet foglaltak el.

 

A tagságban az alábbi személyek alkottak vezető szerepet:

Az amerikai Külügyminisztérium (State Dept.) alkalmazottja Joseph C. Grew, állami tisztviselő. A „jó kereskedő”Allen W. Dulles, Republikánus Párttag. Az utóbbi időben nagyon hajlik Truman elnök politikája felé, állítólag antibolsevista.

William J. Donovan Amerikai vezérőrnagy

Szenátor A. Berle a “new dealer”, akiről McCarthy szenátor nyíltan kimondta, hogy ‘a Nemzetközi Zsidó Szövetség intézőbizottságának a tagja, és a kommunisták ügynöke’. Berle e vádat letagadta, és rágalomnak minősítette, de a rágalmat meg se kísérelte cáfolni!

Cecil B. de Mille, hollywoodi filmgyártó, antibolsevista. William J. Donovan,hadviselt, republikánus pártbeli.

Dwight F. Ethridge, a liberális balszárny képviselője, a Courier című lap tulajdonosa és főszerkesztője; Kovács Imre jó barátja és eltartója! Ő, és közismert titkos-kommunista barátja, Drew Pearson alapították a Nemzeti Bizottmányt! Feltétlen társutas és lenini hasznos idióta!

James A. Farley, demokrata, Roosevelt idejében postaügyi államtitkár, aki a második választás után Roosevelt ellen fordult. Az amerikai katolikus politikusok legjelentősebbje. Meggyőződéses antibolsevista, keresztény, - Harry Truman elnök ellenzékéhez tartozik. A Radio Free Europe, Inc.-ben állandó harcban állt a baloldali elemekkel.

William Green, az American Federation of Labor elnöke, erős és határozott antibolsevista, Amerika egyik szakszervezeti tekintélye. Herbert Lehmann, new dealer, a cionisták főerőssége, keresztény-ellenes, Elenaor Roosevelt asszony és Lehmann volt Franco spanyol tábornok legnagyobb ellenfelei, de az 1938-ban elpusztított több mint 8 millió ukrán gyilkosa, Sztálin csodálói. Két ízben New York állam elnöke, majd szenátor, az amerikai baloldal legveszedelmesebb ügynöke s a fenti társaság legfőbb szellemi terroristája.

Harcban áll az ugyancsak Radio Free Europe, Inc. tagja, Charles F. Taft republikánus szenátorral, aki a kommunista szakszervezetek legfőbb ellenfele. A republikánus párt jelöltje egy következő választáson az elnöki székre. Truman közismert politikai ellenfele, aki a szovjettel és szovjetbarát körökkel való azonnali leszámolást követeli évek óta.

A társaság egyik közismert cionista, bolsevistabarát embere Darryl Zanuck, hollywoodi filmrendező. Több alkalommal megvádolták, hogy a bolsevisták egyik legfőbb erőssége, aki jelentős összegekkel támogatja őket. Európa és német-ellenes filmjeivel a háború alatt vált hírhedtté.

Dewit C. Poole, Frederic R. Dolbeare, Spencer Phenix, Frank Altschul, Theodore C. Augustine, James B. Carrey, Lucius D. Clay, Clark M. Clifford, W.W. Waymack, és még sokan mások.

A társaság célja, az európai államok gazdasági képességeinek a kihasználását előkészíteni, az Ötödik Hadoszlop“száműzött” honatyái segítségével, akiknek Európa szabadságához, kevés kivétellel, nem sok közük van!

[Tehát láthatjuk, a tagság módfelett színes hátterű és világnézetű, ami kezdetben nyilván szükséges volt a sikerérdekében!-tj] 

Ki volt Donovan ezredes?

A második világháború alatt William Donovan ezredes, a háború után vezérőrnagy, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök titkosszolgálati (Coordinator of Intelligence /COI/) összekötője volt. Amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, Donovan szervezte meg a hírhedt Office of Strategic Services /OSS/ nevű, — a mai CIA elődje – kémszolgálatot. A CIA hivatalosan az 1947-es National Security Act /Nemzetbiztonsági/ törvénnyel indult.

A második világháborúban létrejött USA-szovjet szövetség rányomta a bélyegét az amerikai szellemiségre. A legelőkelőbb egyetemek voltak a szovjettel szimpatizáló működések központjai. A mozgalom Roosevelt alatt indult meg, aki nem is rejtette véka alá véleményét, hogy Sztálint az akkori idők egyik lángeszű államférfiának tartotta.

Péter-Auspitz Gábor az Államvédelmi Hatóság egyik fő pribékje hitsorsosával, az amerikai katonai egyenruhás Himler Mártonnal

Ez a Roosevelt-örökség éreztette hatását a háború befejezése után, amennyiben a potsdami találkozó során a szövetséges hatalmak minden szovjet kívánságot teljesítettek. Ezen követelésszerű kívánságok egyike volt a Nyugatra menekült volt németbarát államok vezető politikusainak kiszolgáltatása. A magyar politikai foglyok sorsa az Office of Strategic Service magyar osztálya vezetőjének, a hírhedt CIC-ezredesnek,  Himler Mártonnak a kezébe volt letéve.

A magyar emigráció, sajtóban és könyvekben ismertette Himler Márton és ügynökeinek szégyenletes tevékenységét. Tényeket és dokumentumokat közöltek az amerikai csillagos lobogó védelme alatt működő Himler-banda ügyeivel kapcsolatban, s többen voltak, akik, bár eredménytelenül, de mégis feljelentést tettek Himlerék ellen. Himler 1958-ban, Amerikában kiadott ’Így néztek ki a magyar nemzet sírásói’ című könyvében ismerteti akkori működését, és „a magyar háborús bűnösök amerikaiak előtt tett vallomásainak hiteles szövegét”. Himler könyve csupa meghamisított és utólag szerkesztett jegyzőkönyvek gyűjteménye, s azt a célt szolgálta, hogy félrevezesse azokat a százezreket, akik a szovjet „felszabadítás” után hagyták el az országot.

Még az elvakult baloldali irodalomban is párját ritkítja a Himler-könyv, amelynek szerzője a háború utáni időkben teljhatalmú ura volt a bolsevizmus elől Nyugatra menekült magyarságnak. Azt fogta el, akit akart és sorsok, életek függtek tőle. Erről a hatalomról a következőket írja:

/Himler Márton/ ~ „Amikor Jackson bíró és Donovan generális rámbízták az egyáltalán nem gusztusos szerepet, hogy a hadsereg különböző egyedei által már elfogott gonosztevőkön kívül adjam ki az elfogatási parancsot azok ellen, akiket a szövetséges hatalmak által, a háború alatt megszabott háborús bűnökben vétkesnek találok, hogy őket Nürnbergben tartott tárgyalásokra előkészítsem, csatlakoztam – s örülök, hogy csatlakoztam – Key generális kéréséhez és Donovan generális álláspontjához, hogy Nürnberg helyett ítélkezzenek a magyar hatóságok felettük. Mindig örömömre fog szolgálni, hogy Key és Donovan generálisok, valamint az én szerény érveim Jackson bírót és Eisenhowert a foglyok hazaküldésére rábírták.”

 

Himler tehát nemcsak az OSS magyarajkú osztályának volt a vezetője, hanem a magyarokat illetőleg teljes parancsuralmi hatalommal is rendelkezett.

A CIA mozgalmat szervez

Amerika 34. elnöke 1952-ben Dwight D. Eisenhower (’David Jacob és Ida Stover Texasban született fia’) – képmutató ’kommunista-ellenes’ politikai programmal nyerte meg az elnöki választásokat. A választás sikeres kimenetelének érdekében, Eisenhower és csapata, John Foster Dulles vezetésével, szüntelenül ’a közép-kelet-európai államok felszabadítását’ hirdette.

De még jóval az elnöki választások előtt, 1950. áprilisában, a CIA népfelkelések kirobbantására összpontosította titkos munkáját. A koreai háború kezdete óta a CIA óriási mennyiségű pénzt ölt a hangulatkeltésbe, zsarolásba, és elektronikus zavarásokba – például csak az 1952-es évben 82 millió dollárt! Fő politikai eszköze a Free Europe Committee Inc. (Szabad Európa Bizottság, Inc.), amelynek működési központja egy new yorki felhőkarcolóban volt. Ezt a Bizottságot olyan közéleti személyek, mint pl. a leendő amerikai elnök, -- az igazságot nem is sejtő, *kommunista-ellenes*! --Ronald Reagan [4] felkérésére összegyűjött adományokból tartották fenn, nagyrészt a CIA pénzalapból támogatva a Szabad Európa Rádiót és a Monsignor Varga Béla s még sok más „menekült” által, New Yorkban alapított Hungarian National Council-t (Magyar Nemzeti Tanács).

A vasfüggöny mögötti országok irányába léggömbök ezreit eresztették fel, amelyek Magyarországon bizonyos Bell ezredes – a CIA által kitalált képzeletbeli katonatiszt! — ’ellenállási mozgalmainak megszervezéséről’ szóló röpcédulákat tartalmaztak.

A müncheni központból irányítva, München és Lisszabon térségében felállított nagyon erős rádió-adóállomással, a Szabad Európa Rádió (RFE) 1950-től kezdődően sugároz adásokat, kellemes népszerű zenét, híreket és kommentárokat. Magyarországi 56-os menekültek véleménye szerint a nép 79%-a állandó hallgatója volt a rádióműsoroknak. CIA-műsoroknak hitelességet adott, hogy a Rákosi-kormány 1951-ben hatalmas deportálásokba kezdett, és a hírt a budapesti rádiók elhallgatták. (Tett-e valamit a Nyugat a deportálások ellen?) A megfélemlített lakosság ezekre az időkre, mintfrásznapokra emlékezik. Nem csoda, ha Rákosit felbőszítette ez a legújabb imperialista tevékenység, és 1954-ben még a hithű kommunista Nagy Imre is kijelentette, Amerikát átkozva:

’még az alaptalanul terjesztett hírközlemények, viccek és léggömbök tartalma sem tudta félrevezetni a népünket.’

A CIA titkos tevékenységeit Washingtonban Frank G. Wisner, dúsgazdag és óriási befolyással rendelkező ügyvéd irányította. Wisner Közép-Európában is dolgozott az OSS (Office of Strategic Services) szolgálatában, Allen W. Dulles alatt Németországban. Wisner emberei kivándoroltak és menekültek ezreivel vette fel a kapcsolatot, a munkára megszervezte a dél-németországi menekülttáborokból gondosan kiválogatott egyéneket, akik aztán partizán jellegű kiképzésekben részesültek.

 Közben a CIA erős kezekben tartotta az RFE adásait. 1950. novemberében titokban értesítették a „száműzetésben élő” szónokokat, hogy beszédeikben honfitársaikat lehetőleg ne táplálják hamis reményekkel, mert ezeket az RFE nem sugározhatja.”

Mi pedig jól emlékszünk, hogy ‘56 őszén a “száműzetésben élő” szónokok a végletekig táplálták a reményt szabadságharcosainkban:

1956. november 4. - “Szabad Európa Rádió figyelem! Ha veszitek adásunkat, értesítsetek! Újra és újra a világ lelkiismeretéhez fordulunk! Az utolsó csepp vérünkig harcolunk! ... A magyarok Istene velünk van!...”

 

Szomorú, hogy akkor sem a világnak, sem a Nyugatnak nem volt lelkiismerete, mint ahogy ma sincs! +++

 

------------

1.       M. Warner, CIA Cold War Records: The CIA under Harry Truman, “Psychological Operations, NSC    

       4-A,” Washington, DC: CIA, 1994.

2. Nagy Ferenc miniszterelnök volt 1946. február 14-től 1947. május 30-ig.

3. CIC = Counter Intelligence Corps: supports military intelligence and counter intelligence operations through the collection, analysis and dissemination of information – Internet-info)

4. Ronald Reagan először színész volt, aztán amerikai elnök, akinek a beszédeit az adott politikai helyzetnek megfelelő hangnemben írták.

Amerika Molochja [1]

a Federal Reserve /Szövetségi Tartalékbank/

/Forrás: Internet - American Free Press/

v

Ószövetség, Leviták 18:21 ~ “Gyermekeidet ne szolgáltasd ki,

hogy Molochnak szenteljék, ne szentségtelenítsd meg ezáltal Istened nevét. Én vagyok az Úr.”

v

 

Mi igaz: a bankároknak és politikusoknak 87 milliárd dollár kellett a háborúra, avagy szükségük volt a háborúra, hogy 87 milliárdot kapjanak?

 

W. A. Carto írása

A hatalmasok közül kevesen ismerik be, hogy az amerikai gazdaságnak állandóan növekvő mennyiségű Federal Reserve úgymond *heroin-oltásra* van szüksége.

Amikor a Kongresszus 1913-ban létrehozta a Federal Reserve nevű pénzintézményt, az a bankárok összeesküvésének betetőzése volt, amely röviddel a függetlenségi háború befejezése után – sőt előtte - kezdődött. Hihetetlenül gazdag emberek gondos hosszútávú tervezése és határtalan pénzügyi tartaléka táplálta.

Nevek, mint Nelson Aldrich, J. P. Morgan, Paul Warburg, Jacob Schiff, Bernard Baruch, Samuel Untermeyer és Rothschild, akkor a világ leghatalmasabb és legfortélyosabb urai voltak, és mai utódaik, a játékosok és a politikusok. Woodrow Wilson, megválasztása miatt elkötelezettjük vitelezte a tervet ki.

Mindkét [amerikai] pártot belekeverték. Az összeesküvők tudták, hogy a nép nem akarta a központi bankot – az anatéma volt az amerikaiaknak az ország alapítása óta. Washingtontól Jacksonig és Wilsonig a központi bank eszméje, amely elkerülhetetlenül befolyásolná a kormánypolitikát, és erkölcstelenségre ösztökélne, ellenállást keltett ki.

A “Federal Reserve” (az amerikai Moloch)  A bankároknak és  politikusoknak  87 milliárd US dollár  kell a háborúhoz, vagy azért kell nekik a háború, hogy abból  87 milliárd US dollár hasznot húzhassanak? /American Free Press/

Az összeesküvők tudták, hogy bármely köztársaságpárti által kezdeményezett terv azonnal gyanakodást vált ki, így az 1912-es választásokra nagyon kevés rábeszélésbe került Teddy Rooseveltet rávenni, hogy harmadik párt küldöttjeként vegyen részt. Ez megosztotta a köztársaságpárti szavazatokat, ezáltal biztosítvaWilliam Howard Taft vereségét és a demokrata Wilson – alig több mint bábujuk - fölényes győzelmét.

Wilsont megbízták a Federal Reserve felállításának vezetésével – amely a világ legromlottabb és bűnözői osztályának teremtménye – a nemzetközi bankároké.

Azóta a Federal-kintlévőségek, mint ingatlanok, természeti kincsek és vállalkozások, számtalan billióit átjuttatta a kapzsi bankárok kezeibe, és áldozataikat – beleértve az Egyesült Államokat és minden népét – csődbe juttatta és reménytelen adósokká tette. Ez volt e vállalkozás célja összeesküvési kezdetétől fogva.

Háború, háború, háború

Az amerikai gazdaság alapvető tényezője a háború. Állandó kamatozó Federal Reserve hitelre van szüksége, hogy fennmaradjon és ennek eléréséhez állandó háborúra van szükség. Az adófizetőt mindig rá lehet bírni a háború támogatására. Azt mondhatnánk, a nép majdnem annyira szereti a háborút, mint a bankárok és hivatalnok-bábúik. És ha a nép fontosabb része ellenezne bizonyos háborút, a média órákon belül vérszomjasságra képes felkorbácsolni őket. Igen, órákon belül! 

Negyven évvel ezelőtt Lawrence Dennis néppárti elemző/filozófus így írta ezt:

„Nincs egyetlen békefelhő sem a háborús égen.”

 

Amerikai politikusok erre mindig úgy válaszoltak, hogy megerőltetés nélkül találtak „közellenséget”, amely az idegen ördög szentelt képére illett. És ma, amikor 9-11 terrorja mélyen bele van vésve a nép öntudatába, serkenteni őket vezetőink példájának követésére a terroristák felkutatásában olyan egyszerű dolog, hogy még a szellemileg nélkülöző elnök is könnyen követheti a forgatókönyvet. Így tehát, kamatozó Federal Reserve jegyeket hajigálni feltételezett ellenségeinkre egyszerű szertartássá vált, amelyre számtalan a példa.

Bush elnök kritikusainak igazuk van abban, hogy az nyilvánvalóan nem szolgálja az amerikai érdekeket, kivéve Izrael engesztelhetetlen követelései kielégítésének politikai szükségességét, ellenben az ennél is szükségesebb követelmény a Federal Reserve Molochjának fiatal amerikaiak testével történő táplálására, a katonai költekezést szent kötelességgé változtatja. +++  Fordította: V. J.

 

 

-------

1. Moloch: “kánaáni és főniciai istenség, akinek gyermekeket is áldoztak. Kultusza ellen az Ószövetség határozottan állást foglal.”[Bibliai Kislexikon, Bp.1978] >>> N.B.~ E különös szektás hagyománnyal -- a Molochnak égetéssel bemutatott gyermekáldozatokkal -- a Talmud sokkal többet foglalkozik.

A dögkeselyű és fiókái

 

 

 

Magyarországot az első világháborúban ugyanazok akarták elpusztítani,

akik a második világháborúban. Mégis, amikor szovjet tankok alatt magyar vér folyt

a pesti utcákon, korábbi ellenségeinktől vártuk a szabadulást,

a szabadságot és a függetlenséget. Az alábbi történelmi visszapillantás,

csupán a tisztánlátás céljából főleg a fiatalabb nemzedéknek szól.

 

A holló sose vájja ki a másik holló szemét!

Semmi sem okoz akkora riadalmat a nemzetközi uralkodó együttesben, mint annak a lehetősége, hogy leleplezik őket. Valahányszor a nagyközönség ráébred a körülötte végbemenő összeesküvési folyamatra, a ‘London-Wall Street’ féle együttes roppant hatalmi szerkezete azonnal a legmagasabb sebességre kapcsolt, hogy segítséget vigyenek.

A rádió, a televízió, az újságok, a képeslapok és folyóiratok, a kormánypolitika szerzői, a kollégiumok tisztségviselői, a szellemi előkelőségek és egyéb, magas szintű közvéleményalakítók, tüstént gondosan előkészített „szöveg” szavalásába kezdenek, hogy lecsendesítsék, és ismét álomba ringassák a népet.

A rövidség kedvéért csak két-három évtizedre megyünk vissza, hogy csak néhány esetet említsünk, amikor az amerikaiak ébredése majdnem elég volt ahhoz, hogy az uralkodó együttest kipenderítse a nyilvános vizsgálat vakító éles fénycsóvájába.

A jövő történészei valószínűleg tragédiának fogják elkönyvelni, hogy az uralkodó együttesnek minden esetben sikerült a nép felháborodását lecsillapítani anélkül, hogy jelentősebb talajt vesztett volna!

Atomtitkok bőröndben

A második világháború befejezése után, Jordan Racey őrnagy (1), aki az oroszoknak nyújtott kölcsönbérlet (Lend Lease) segély szállítmányozásával volt megbízva, nyilvánosságra hozta, hogy egykori főnöke Harry Hopkins,titokban megszerezte az atombombáról a legújabb, 1943-ban kifejlesztett tudnivalókat és fekete bőröndökkel megrakott segélyszállító repülőgépen szállíttatta el Oroszországba. Jordan megállapította, hogy a bőröndök tele voltak az Egyesült Államokra vonatkozó kémkedési iratokkal. Amikor Jordan megtiltotta a repülőgépnek a felszállást és Washingtonba utazott, hogy felfedje az USA érdekeinek elárulását, szigorú fegyelmi eljárással fenyegették meg.

Harry Hopkins	George C. Marshall

Később Harry Hopkins utasította őt, hogy hagyjon jóvá és szállíttasson Oroszországba – minden írott nyom nélkül! - több szállítmányt, finomított uránium vegyületekkel. A szakértők becslése szerint ez jóval több volt annál, mint amennyi egyetlen atomrobbanáshoz szükséges.

Természetesen ez a botrány pillanatnyi jelentős izgalmat okozott, de manapság már alig emlékeznek rá. Hopkins a háború után meghalt, így az ügynek sohasem lett folytatása. Oroszország 1949-ben felrobbantotta az első atombombáját, évekkel a várt időpont előtt.

Ajándékok Sztálinnak

Alig fejeződött be a második világháború, máris észlelni lehetett, hogy egész Kelet-Európa a szovjet uralma alá csúszik át és a szabadságot, amivel azokat az országokat hitegették, Washingtonban a nagy politika egyes irányítói szándékosan elárulják. Ezeket a tevékenységeket annyira az arcátlanságig vitték, hogy Arthur Lane Bliss nagykövet lemondott miattuk, majd megírta megrázó hitelt érdemlő könyvét: Láttam Lengyelország elárulását (2)

David Martin megírta, hogy miként éltek ugyanezzel a taktikával azoknak a kommunistaellenes erőknek az elárulására, amelyek a Délvidék felszabadításáért harcoltak. Martin könyvének, Az elárult szövetséges (Ally Betrayed) címet adta (3) Így folyt a játék fel s alá a kelet-európai térségben. Amit Hitler elvesztett, azt megkapta Sztálin. (De miért volt ez fontos embermilliók élete árán valakiknek? -tj)

v

Abban az időben nagyon népszerű volt az uralkodó együttes szabadelvű (liberális) sajtója részéről csatlakozni a szabadelvű egyetemi tanárokhoz és a baloldali képviselőkhöz az amerikai nép meggyőzésének céljából, hogy ezekben az országokban a nehézségek megoldására csak a „szocializmust” készülnek bevezetni, ami majd megakadályozza, hogy a kommunisták vegyék át a hatalmat. E hazugság miatt a kiábrándult neves szocialista, Ivor Thomas, (4) az angol képviselőház tagja Szocialista Tragédia (Socialist Tragedy) címmel könyvet írt, hogy bemutassa, miként könnyítették meg a szocialisták Kelet-Európában a kommunista hatalomátvételt.

Kinek volt köszönhető Vörös Kína?

A kínai hadszíntér utolsó parancsnoka a második világháború alatt Wedemeyer C. Albert tábornok volt, akiWedemeyer Jelentései című könyvében leírja, hogyan nyugtatták meg Chiang Kai-shek [1887-1975] kínai államférfit affelől, hogy a háború után az USA támogatni fogja a Nemzeti Kínát, demokratikus kormány alakításában. Ebből azonban nem lett semmi, mert éppen akkor, amikor az alkotmány megfogalmazásának és elfogadásának a kényes folyamatánál tartottak, a külügyminisztérium átküldte George C. Marshall tábornokot, hogy személyesen közölje Chiang Kai-shek-kel az USA segély megvonását, ha azonnal nem veszi be a kínai kommunistákat a kormányába koalíciós alapon.

Wedemeyer tábornok átfogó jelentést írt Truman elnöknek, amelyben rámutatott, hogy “ez a fantasztikus követelés végső fokon a kommunisták uralmához fog vezetni 600 millió kínai felett.” Mire a külügyminisztérium követelte, hogy Wedemeyer szájára kössenek „szájkosarat”. Mivel Chiang Kai-shek nem volt hajlandó bevenni a kommunistákat a kormányába, Marshall tábornok valóra váltotta a fenyegetését. Ezt írta:

„Mint vezérkari főnök, 30 kommunistaellenes hadosztályt szereltem fel Kínában, most egy tollvonással leszerelem azokat.”

 

A Kínának nyújtott amerikai segély néhány cseppnyi szivárgássá zsugorodott. Mind a gazdasági, mind a katonai összeomlás elkerülhetetlenné vált. 1949-re, a szigetek kivételével, egész Kína kommunista kezekbe került és a népre terrorista nemzet-irtással felérő vérfürdő zúdult. Amitől a második világháború japánellenes harcai által az amerikaiak meg akarták óvni Kínát, most mindarra a külügyminisztérium egyenesen felbíztatta Maó-t és Chou-t.

Washingtonban a következő feladat volt eltitkolni az amerikai nép előtt, hogy miként játszották át Kínát a vörösök kezére. El kellett tüntetni a Csendes-óceáni Kapcsolatok Intézetének (Institute of Pacific Relations) nyomait, valamint az USA kormányán belül működő ügynökeiét is.

Acheson Dean külügyminiszter Fehér Könyvet írt, amelyben Chiang-Kai-shek-et próbálta hibáztatni, mondván, hogy a külügyminisztérium tehetetlen volt a kommunista államcsíny megakadályozásában.

Az USA kínai követe John Stuart Leighton könyvet írt Ötven év Kínában (5), amelyben beismeri, hogy sem őt, sem a külügyminisztériumban levő társait nem lehet felmenteni „az alól a felelősség alól, amely őket terheli ebben a nagy tragédiában.” A Fehér Könyvet nem ismerte el, mint történelmi dokumentumot, mert állítása szerint, ’a történtek nagy része hiányzik belőle’. Kenneth Colegrove, a Politikai Tudományok Karának tanára az Észak-Nyugati Egyetemen, még ennél is tovább ment. Dean Acheson Fehér Könyvéről azt mondta, hogy az „egyike a leghamisabb okmányoknak, amit valaha is valamely országban kiadtak.” (6)

Alger Hiss szovjet kém

Már a második világháború előtt figyelmeztették Roosevelt elnököt, hogy Alger Hiss a Szovjetunió egyik legjobb kémje. A felvilágosítás a Szovjetuniónak Washingtonban lévő főfutárjától származott, aki készen volt arra, hogy lelépjen. Whittaker Chambers volt a neve. Sajnos, Roosevelt elnök nem akarta elhinni a dolgot, sőt még a hír valódiságának az ellenőrzésére sem volt hajlandó.

Alger Hiss

Miután a vihar elült Chambers a Time nevű képes folyóirat egyik főszerkesztője lett. A teljes valóság felfedésére az Amerika-ellenes Tevékenységeket Vizsgáló Képviselőházi Bizottság előtt, csak 1948-ban került sor. Időközben Hiss, a külügyminisztérium magasrangú tisztviselőjének tornászta fel magát; egyike lett az elnök bizalmas tanácsadóinak és őt bízták meg a felállítandó Egyesült Nemzetek Szervezetének előkészítő ügyvitelével. 1948-ban aCarnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért nevű szervezet elnöke lett, mely állására az igazgatóság elnöke, John Dulles Foster javasolta.

Az amerikaiakat rendkívül aggasztotta, hogy ilyen embert a szovjet szolgálatában álló ügynökösködéssel lehessen vádolni. A kihallgatások és az azokat követő bírósági tárgyalások alatt, Alger Hiss egyszerűen letagadta a vádakat, amiket a volt munkatársa, Whittaker Chambers felhozott ellene. Végül a híres “sütőtök okmányokat” átadták az FBI-nak és beigazolódott, hogy a sok, szigorúan bizalmas okmányt Hiss írógépén másolták le, az azokról készült filmeknek Oroszországba való továbbítása céljából. Hamis eskütétel miatt Alger Hiss ötévi börtönbüntetést kapott. [Átfogóbb összefoglalás az egész Hiss-ügyről megtalálható: De Toledano Ralph, A Hazaárulás csírái (Seeds of Treason) című könyvében Chicago: Henry Regnery, 1962]

Maga Chambers is írt részletes elemzést (7) arról, hogy miként esett a kommunizmus csapdájába, s hogy milyen következményei voltak ennek mind rá, mind Hissre nézve. +++  

 

Forrás: Cleon W. Skousen,

A leleplezett kapitalista

 

 

------ C. W. Skousen által felhasznált  források:

      1. Jordan őrnagy eskü alatt tett vallomása a Kongresszusi Bizottság előtt van összefoglalva

Jordan őrnagy naplójából, “From Major Jordan’s Diaries” című könyvében, NY, Harcourt, Brace and Co. 1952.

2. I saw Poland Betrayed, New York, Bobbe-Merrill Co., 1949

3. Ally Betrayed, New York, Prentice-Hall, 1946.

4. Socialist Tragedy, New York, McMillan Co. 1951.

5. Fifty Years in China, New York: Random House, 1955

6. Institute of Pacific Relations kihallgatása, 3. rész, 923. oldal

7. W. Chambers, Witness, New York: Random House, 1952.

 

Téved az, aki szerint a ‘bolsevizmus’ a volt cári Oroszországban gyökeret vert állami és gazdasági életforma, amely akaratát az egész világra rá akarja kényszeríteni. A bolsevizmus nem orosz életforma, nem pánszláv veszedelem, hanem az egész világ leigázását célzó óriási terv kiinduló pontja, amelyhez az oroszoknak csak annyi közük van, hogy e világhódító elgondolás eszközei, a szerte a világban szétszórtan élő összeesküvők fedőszervei és áldozatai lettek.

A bolsevizmus nem korlátozódik az oroszokra, nem államformája, világnézete sem az angolnak, sem a németnek, sem a magyarnak, hanem egy világuralomra törő kis csoport rendszere. A bolsevizmus nem keleti veszedelem, hanem sokkal inkább nyugati, mert igazi vezetőit Nyugaton kell keresni, helyesebben a világ minden részében szétszórtan. Minden olyan állítás, amely szerint a bolsevizmus keleti veszedelem, Oroszország nagyhatalmi törekvéseinek kiteljesedése, csak történelmi csalás, amely el akarja terelni a világ figyelmét az igazi tettesekről.

Vasfüggöny Amerika felett

(Részlet John Beaty, Iron Curtain Over Amerika című,

az ötvenes években megjelent könyvéből, magyar  fordításban)

---

Az Universal Jewish Encyclopedia szerint a zsidóknak Oroszországgal kapcsolatos álláspontját a Karl (Modechai) Marxról szóló ismertetés tartalmazza. E forrás szerint „a zsidóság elismeri 6 millió zsidó hazájának, a Szovjetuniónak tapasztalatait, mint tanúbizonyságot a marxista nézetről, ami a nemzeti és faji egyenlőséget illeti.”

Az Encyclopedia továbbá rámutat arra a feltűnő tényre, hogy

„az egyetlen országban, amely hivatalosan vallja a marxista tanokat, az antiszemitizmust törvényen kívül helyezték, feléledését pedig a szociális és gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésével lehetetlenné tették.”

 

Alexander Bittelman, The Jewish People Face the Postwar World (A zsidó nép szembenéz a háború utáni világgal) című könyvében egyértelműen fejezi ki a zsidó nép háláját a Szovjetunió iránt:

„Ha nem lett volna Vörös Hadsereg, ma már nem lennének zsidók sem Európában, sem Palesztinában, sem Afrikában, az Egyesült Államokban pedig napjaik meg lennének számlálva. A Szovjetunió megmentette a zsidó népet. Ezért sohase felejtse el az amerikai zsidóság azt a történelmi adósságot, amellyel a zsidó nép tartozik megváltójának, a Szovjetuniónak.”

 

Bittelman azonban nem minden amerikai zsidó nevében szól, különösen, ha a reakciós és nem-demokratikus erőkről beszél. Az ötvenes években, Amerikában letelepedett zsidókkal kapcsolatban figyelemreméltó körülmény a Zionist Handbook szerint az, hogy „e zsidóság 68-70 százalékának rokonai vannak a Szovjetunióban és Lengyelországban.”

Bittelmannak a Szovjetunióról vallott nézete összhangban áll a kanadai Királyi Bizottságnak (Royal Commission) azzal a megállapításával, miszerint „a Szovjetunió kihasználja a zsidók kommunizmus iránti szimpátiáját”:

„Jellemző, hogy az orosz követségről származó több okmány feljegyzései ügynökökkel vagy ügynökjelöltekkel kapcsolatban kiemelik, hogy zsidókról illetve zsidó nőkről van szó, amiből arra következtethetünk, hogy az orosz ötödik hadoszlop vezetői e ténynek különös jelentőséget tulajdonítanak.”

 

Tekintettel a Universal Jewish Encylopedia (az első oldalán az ’authoritativ’ jelző olvasható) fent idézett kijelentésére valamint a Kanadai Királyi Bizottság megállapításaira – nem említve más tényeket és tanúvallomásokat – nem meglepő, hogy bizonyos Kelet-Európából származó vagy onnan befolyásolt amerikai zsidók atom-, vagy más haditikokat juttattak a Szovjetuniónak. Az író nézete szerint azonban a valóban bűnösök azok a született amerikaiak, akik saját bűnös terveik véghezvitelére olyan állásokba juttatták a szovjetbarát személyeket, ahol azoknak alkalmuk volt eltulajdonítani az atomháborúra vonatkozó amerikai titkokat. Ezt a bűnt éppen borzalmas következményei miatt nem szabad elnéznie a sokszor becsapott és félrevezetett amerikai népnek.

Amerika bolsevizálása és a cionisták

A politikai cionizmust kitűnően megvilágítja Douglas Reed, Somewhere South of Suez című könyvében. Megemlíti a cionista nacionalizmus publikálását illető „titkos tilalmat”, mely nacionalizmus „már gyökerében rokon a szovjet kommunizmussal”, majd azt állítja, hogy a „cionista nacionalisták már elég hatalmasok és erősek ahhoz, hogy a maradék Nyugat nagy birodalmának kormányait kormányozzák”. Továbbá, hogy „az amerikai elnökök, az angol miniszterelnökök és kollégáik úgy hajlongnak a cionizmus előtt, mintha szentséget imádnának.”

A megsemmisített cári Oroszországban a kazárok a kommunisták segítségével erősítették meg hatalmukat tisztogatások sorozatával, amelyeknek során sokmillió orosz vesztette életét lassú borzalmak közepette, vagy száműzetésben, a kényszermunkatáborokban.

Amilyen könnyen sikerült a kommunistáknak könyörtelen terrorral legyűrni az orosz népet, éppolyan könnyen sikerült beültetni ügynökeiket a nyugat-európai országokba, Kanadába és az Egyesült Államokba.

Az elképzelés, miszerint a „kapitalista demokráciák” (Anglia és USA) félelmetes akadályai a kommunizmus terjeszkedésének és ezért meg kell semmisíteni, gyakran nyert megerősítést szovjet vezetők beszédeiben, különösen Sztálinnak a 18. Pártkongresszuson (1939. március) mondott beszédében. E kijelentést Sztálin a háború kitörése előtt tette, közel három évvel az amerikaiak hadbalépése előtt. A beszédet nem is rejtették véka alá, hanem világgá kürtölték, tehát Washingtonban a honatyák jól tudták: Sztálin a beszédében a kapitalista demokráciák megsemmisítésére utalt.

Ismerve gyűlölet-propagandájukat, és azt, hogy ekkorra Sztálin már 8 millió ukránt éheztetett halálra, a Nyugat mégis a Szovjetuniót választotta dicsőséges szövetségesének! E tényt ügyesen elhallgatják, de azt sokszor emlegetik, hogy Hitler szövetséget kötött Sztálinnal.

Amerikában a kommunista beszivárgás fő okai: (1) a laza és felületes bevándorlási törvények, és (2) az USA területén lakó idegenekkel szemben hiányzott a hatásos politika még akkor is, ha tevékenységük a kormány megdöntésére irányult. 1950-ben, az országban illegálisan tartózkodó milliók közül több százezret elfogtak, majd újra szabadonengedtek, mert a kitoloncoltatásukhoznem volt elég bizonyíték. Tehát maradtak.

Az emigrációs hullám, amely Amerika partjait 1919 és 1924 között érte el, hozta a legtöbb kommunista érzelmű egyént. E rövid idő alatt 3 millió idegen vándorolt be, nagy részük Kelet-Európából, akik ellenségesen viselkedtek az amerikai társadalommal és politikai rendszerrel szemben és valóságos ügynökei voltak az új szovjet birodalomnak.

Közöttük felettébb gyanús volt Sydney Hillman, aki félretette rabbinátusi tanulmányait és nemzetközi arányú politikai tevékenységbe kezdett. Huszonkét évvel előbb Lenin arra utasította az amerikai kommunistákat, hogy „beszéljék meg a dolgokat Sidneyvel”, amikor is Hillman az Orosz-Amerikai Ipari Rt. Elnöke volt, míg 22 évvel később ugyanezt az utasítást lehetett hallani F. D. Roosevelt elnöktől.  [Walter Trohan, a washingtoni Times Herald, 1944. okt.29]

Tagadhatatlan, hogy az új bevándorlóknak még nagyobb hányada már azzal az elhatározással lépett Amerika földjére, hogy nem olvad be a nyugati keresztény kultúrába, hanem inkább érdekeinek megfelelően megváltoztatja azt, s hogy céljait politikai úton, ha kell erőszakkal is, de megvalósítja.

v

Az Amerikába újonnan bevándoroltak nagy része nem találta rokonszenvesnek a többségi köztársasági pártot. Mivel a demokrata pártnak szüksége volt új tagokra (tömegre?), a baloldali jövevények valamennyien a demokrata pártba tömörültek.

Woodrow Wilsont, 1912-ben a demokraták választották meg elnöknek. Az új bevándoroltak első sikere volt, hogy F. D. Roosevelt (az USA elnöke 1933-tól 1945-ig) - nem egészen kilenc hónappal a hivatalba lépése után elismerte a szovjet kormányt. E jelentőségteljes eseményről William La Varre az American Legion c. folyóiratban (1951. augusztus) úgy emlékezett meg, mint Moszkva ünnepnapjáról az amerikai történelemben. Leírja, hogy ezt a különleges diplomáciai sakkhúzást a sunyin mosolygó Litvinov (Wallach-Finkeltstein) valamintHenry Morgenthau és Dean Acheson -- Felix Frankfurter pártfogoltjai! -- rendezték. A négy személy közül hárman ugyanahhoz a családhoz tartoztak, a negyedik, Dean Acheson pedigBrandeis bíró jobbkeze volt, mielőtt elhíresült, mint “Frankfurter-fiú.”

A legfőbb Frankfurter-fiúval Felix Wittner foglalkozik az American Mercury c. folyóirat. 1952. áprilisi számában:

“Acheson rossz szolgálatai, amelyeket a szabadság ügyének tett, már 19 évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor Sztálin fizetett amerikai jogtanácsosainak egyike lett, még mielőtt az Egyesült Államok elismerte volna a Szovjetuniót.

F. D. Roosevelt, eltelve új hivatalának hatalmával, az értelmiségiekként és liberálisokként fellépő marxisták és a saját talpnyaló bürokráciájában ügyködő radikálisok biztatására aláírta a nevét a Kreml szerződésére. A Kongresszus jóváhagyása nélkül valóságos szerződést kötött a Szovjetunióval, feljogosítva azt arra, hogy kommunista követségeket és konzulátusokat állítson fel az Egyesült Államok területén, teljes diplomáciai jogokkal és immunitással Sztálin bolsevista ügynökei részére...”

[Nem véletlen, hogy az ENSZ épülete -- a szovjet trójai faló -- Amerikában épült és nem pedig Moszkvában! - tj]

Roosevelt a marxisták szálláscsinálója

Nemcsak a kelet-európai származású, újonnan Amerikába érkezett baloldaliak jutottak be nagy számban a kormány stratégiailag fontos hivatalaiba, hanem amerikai születésű kommunista párttagok is befészkelték magukat az elnök környezetébe. F.D. Roosevelt az amerikai kommunistákat állandó előnyökben, gondoskodásban részesítette, ami megnyilvánult abban is, hogy következetesen elvetette a kommunisták megfékezésére előterjesztett javaslatokat.

Martin Dies volt képviselő, az Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló képviselőházi bizottság volt elnöke előadásokban tanúsította, hogy Roosevelt többször a Fehér Házba hívta és azt mondta neki -- célzást téve nagy előnyökre, amelyekkel ez járna számára, -- hogy ‘hagyja abba a kommunisták zaklatását.’ Martin Dies előtt Roosevelt legfőbb érve mindig az volt, hogy“szükségünk van ezekre a szavazatokra!”

Ez azonban még nem volt minden. A második világháború kitörése után úgynevezett “menekülteket” közvetlenül érkezésük után fontos kormány állásokba helyeztek, meg sem várták az állampolgárság elnyeréséhez kiszabott kötelező időszakot és anélkül, hogy kivizsgálták volna az okokat, amelyek miatt Európát elhagyták. Ezt a beszüremkedést egy kormányrendelet tette lehetővé, amely kimondta, hogy “az alkalmazás nem tagadható meg sem faji, sem vallási, sem nemzetiségi okokból.”

Minthogy kivizsgálás lehetetlen volt azokon a távoli és ellenséges területeken, amelyekről ezek a menekültek jöttek, és minthogy voltak közöttük olyanok, akik rokonszenveztek a Szovjetunióval, ez a kormányrendelet potenciális, sok esetben pedig ténylegesen halálos csapásvolt az Egyesült Államok biztonságára.

Az újonnan létesített atomközpontokban a biztonsági óvintézkedések ellenőrzését nem a szakavatott FBI-ra, hanem magukra az atomkutatókra bízták! Amerikai atomtitkokhoz hozzáférhetett például az ünnepelt idegen, a brit állampolgárságú (de nem brit születésű!) Klaus Fuchs is.

A Reader’s Digest 1942. szeptemberi számában megjelent The Facts About Jews in Washington (Tények a washingtoni zsidókról) c. cikk szerint 1942-ben feltűnően sok zsidó volt kormányhivatalokban s olyan kormányállásokban, amelyeknek hatásköre pénz-, munka-, és igazságszolgáltatási ügyekre terjedt ki. E helyzet abból adódott, hogy “nemzsidó kormánytisztviselők, akik az elnök utasítása alapján jártak el, különböző osztályokat igyekeztek rábírni arra, hogy több zsidót alkalmazzanak...”

Abban az időben a kelet-európai vagy velük rokonszármazású illetve világnézetű személyek befolyása akkor érte el tetőpontját, amikor Milton Katz lett az Egyesült Államok európai politikájának irányítója (1951 közepéig). Ugyanakkor, amikor Anna Rosenberg hatáskörébe tartozott az USA hadseregének, tengerészetének és légierejének embertartaléka, amikor Manly Fleischmann volt a haditermelési hivatal igazgatója, Nathan P. Feisinger pedig a bérszabályozó hivatal elnöke. [New York Times, 1951.08.30]

Truman elnök 1948. októberében bizottságot küldött a fegyveres erők vallási és erkölcsi jólétére és jellemvezetésére, s annak elnökéül Frank L. Weil new yorki ügyvédet, a Zsidó Nemzeti Jóléti Kamara elnökét nevezte ki.       [New York Times, 1948.10.28]

Figyelemre méltó a kazár vagy hasonló hátterű személyek kiemelkedő szerepe Nagy-Britannia kisebbségi szocialista kormányában és a francia politikai életben, kezdve Léon Blumtól. Köztük van még Emmanuel Shinwell és Jules Moch is, akik nemrégen a hadügyi tárcát viselték országaikban. Az “újpolgárok” közül első helyen kell megemlíteni a bécsi születésű Félix Frankfurtert, a Harvard Egyetem “felvilágosodási” jelképét. Miután elhagyta tanári állását az egyetem jogi karán, dr. Frankfurter az Egyesült Államok legfelsőbb bírósági posztját foglalta el, és Roosevelt elnök legfőbb tanácsadója lett jogi és más ügyekben. Frankfurter bíró nemcsak tanácsadásaival érvényesítette a befolyását, hanem azzal is, hogy előmozdította kedvezményezett egyéneknek fontos állásokba való kinevezését.

A Roosevelt-kormányban nagy hatalma volt az oroszországi születésű Isador Lubinnak, aki később az USA ENSZ-kiküldöttje lett. Leo Pasvolsky sokáig hatalmi tényező volt a külügyminisztériumban -- többek között elnöke volt a háború utáni program kidolgozására kiküldött bizottságnak, a hatáskörébe tartoztak a nemzetközi szervezetek és biztonsági ügyek (1945-1946).

Roosevelthez közel állt még Samuel Rosenman, akiről azt mondják, hogy mint különleges tanácsadó ő írta az elnök számos beszédét; Henry Morgenthau pénzügyminiszter, (a hírhedt Morgenthau-terv szellemi szerzője) és Herbert Lehman, az UNRRA vezérigazgatója (1943-1946), amely segély szervezet pénztartalékának nagy részét -- ezt a pénzalapot főleg az USA szolgáltatta az amerikai nép adópénzéből! -- olyan államoknak szánta, amelyek a jaltai és potsdami értekezlet eredményeként kerültek szovjet iga alá. 

A szerkesztõ utógondolata

Lényegében nem változott semmi:  félévszázad telt el azóta, és újabb, de azonos világnézetű és érdekű egyének kerültek arra a színpadra, ahol az emberiség rovására szünet nélkül, zavartalanul  gyakorolhatták a hatalmukat. Miért nem hiszek a hidegháború meséjében? Azért, mert a holló soha nem vájja ki a fiókája szemeit! John Beaty ötvenes években kiadott könyve ma is módfelett időszerű, amint láthatjuk az alábbi jelentésből! 

Az MSZP-s’ honleány’ kommunista jelképekért harcol?

Sztálin a magyar főváros díszpolgára marad! Valakiknek tehát létkérdés a Sztálin-korszak visszaállítása, és hogy honnan fúj a szél, ma már nem is titok! Az alábbi cikket Herczog Edit (MSZP) képviselőnő írta:

“Országgyűlési képviselőként javaslatot nyújtottam be arról, hogy töröljük a BTK 269. §-ában felsorolt tiltott jelképek közül a vörös csillagot és a sarlókalapácsot. Politikai és közéleti személyiségekkel, értelmiségiekkel együtt magam is aláírtam az ezzel kapcsolatos tiltakozást, amit – mint közismert – egy rendőri előállítás váltott ki. Úgy vélem azonban, hogy nem elégedhetek meg ezzel: nekem 385 képviselőtársaimmal együtt az a munkám, hogy törvényeket hozzak, és ha egy korábbi törvényt helytelennek vélek, kezdeményezzem a módosítását. Ezért kapom a fizetésemet, ahogy más azért, mert buszt vezet, gyógyít, utat vagy házat épít...”

[Bizony, egy társadalomban a termelőmunka a legfontosabb! -tj]

 

“A vörös csillag, a közhiedelemmel ellentétben, nem tiltott jelkép, ahogy a hozzá kapcsolódó eszme, mozgalom, párt sem. A tilalom csak annak közszemlére tételére vonatkozik, mondván: alkalmas közbotrány okozására [..]...a horogkereszthez kapcsolódó tilalom alapja nem az 1993-ban módosított 1978. évi IV. trv. (BTK) 269.§, hanem az 1947-ben aláírt Párizsi Békeszerződés,amely tiltja Magyarországon fasiszta jellegű szervezet létrehozását. Munkásszervezet, de messzebb megyek, kommunista szervezet létrehozását sem nemzetközi szerződés, sem a Magyar Köztársaság alkotmánya nem tiltja, ha az nem tör a demokratikus államrend megdöntésére.[...]” 

[Népszabadság, 2004.04.26]

Másfelől azt is megtudjuk, hogy

“Herczog Edit, Havas Szonja és Gurmai Zita MSZP-s képviselők T/9856. számon előterjesztett törvényjavaslata nem eltörölni, csupán módosítani kívánja ezt a passzust: a honanyák a sarlókalapács és az ötágú vörös csillag dekriminalizációjáért szálltak síkra.” De a szél megintcsak Moszkva felől fújdogál...

Vajon miért olyan fontos a kommunizmus bukása után visszahozni a gyűlölte jelképeket? Azért, mert elkezdődött a visszarendeződés? Mialatt Oroszországban egykori politikai foglyok a Sztálin-idők borzalmaira emlékeztetnek, Vlagyimir Putin jelenlegi elnök, — a szovjet KGB egykori vezére – vissza akarja állítani a dicsőséges szovjet idők jelképeit, a szovjet himnuszt új szöveggel, és a vörös csillagot.

1954-ben, Kazaksztán Kengir nevű fogolytáborába haderőket küldött a már negyven nap óta tartó lázadás leverésére. Egyik volt túlélő fogoly szerint legalább 600 ember pusztult el és még ennél is többen sebesültek meg, nagy részük politikai fogoly volt. A hivatalos jelentés csupán néhány tucat áldozatról számol be. Míg a túlélők emlékeztetnek, az új orosz társadalom hallani sem akar azokról az időkről. Pedig ha tudnák, hogy a népek millióit megnyomorító, kínzó és gyilkos egykori terroruralom lassan, de biztosan, mint valami áldozatra leselkedő vipera, szinte észrevétlenül csúszik vissza a hatalomba. 

 

A Churchill-igazságok leleplezése

 

Dr. Dabas Rezső (Kanada)

 

A háborús évek alatt közszájon forgott, hogy ’Churchill papa mindig részeg’. Hogy mennyire volt igaz ez a szállóige, azt tudományos módszerrel mutatta meg David Irving londoni történész, aChurchill’s War című művében. Köztudott, hogy Irving számos szókimondó könyvében a valóságnak megfelelő hű képet rajzol a második világháború eseményeiről. Eredeti okmányokra támaszkodva könyörtelenül rámutat a bűnökre. Elfogulatlanságára jellemző, hogy saját hazája beképzelt, képmutató politikusait sem kíméli. Háborús bűnösségüket elszánt következetességgel és a tudós történész módszerével állapítja meg róluk.

Ugyancsak Londonban élő és hasonló történeti szemléletet valló kartársával, az orosz származású, de angliai születésű Nikolai Tolstoy gróffal együtt sötét korunk azon két bátor apostolának egyike, aki a történeti igazság világító fáklyáját hordozza a szabadvilág népei között lelkes előadások tartásával. Mindkettőjük közös vonása, hogy a tengelyhatalmak ellen harcoló szövetségesek háborús bűnösségét bizonyítják be. Irving abban látja Churchill főbűnösségét, hogy szándékosan meghosszabbította a háborút. Ezért jelenti ki róla, hogy ’Sztálinnal és Trumannal együtt Churchill is a németekhez hasonló méretű bűntényeket követett el’.

Ausztrália legismertebb vezető lapja The Sydney Morning Herald 1988. október 8-i számában egész oldalon számolt be a Churchill-regét megrengető Irving-előadásról. Ez a „Drunk who cost Britain its Empire” (részeg, aki Britanniának birodalmába került) című méltatás is egyik jeles bizonyítéka annak az ébredésnek, amely közel fél évszázados kelet-nyugati történeti métely szörnyű mérgét kezdi kihányni.

Szomorú tényként jegyezzük meg azt is, hogy szabadsággal dicsekvő két észak-amerikai angol-szász állam egyikében sincs olyan sajtószabadság, amely lehetővé tenné az ausztrál tömeglaphoz hasonló audiatur et altera pars (hallgassuk meg a másik felet is) elvének korlátlan érvényesülését.

Joggal kérdezheti valaki: ugyan mi köze van Churchillnek a magyar tragédiához? Nagyon is sok! Mindazonáltal a válasszal itt csak érintőleg foglalkozhatok. Nem kétséges, hogy Churchill nélkül távolról sem kellett volna annyit szenvednünk. Nélküle a háború sohasem öltött volna olyan méreteket, mint amilyennek szenvedő tanúi voltunk.

Churchill ott ült Jaltában, ahol ő is hozzájárult hazánk kiárusításához, és Európa kettéosztásához. Közvetlenül is a bőrünkön éreztük a brit bombákat és golyókat, amelyek Churchill parancsára zúdultak otthonainkra, az országutakra, a személyvonatokra, kórházainkra, sőt a mezei munkásokra is.

Irving kétszer is említette a magyarokat, mint Churchill bombázásainak áldozatait legutóbbi ausztrál előadása során. Igen, magyarok ezreinek kínhalála száradt Churchill lelkére, aki „more than half of the time was drunk in cabinet.”

Lássuk csak vázlatosan, milyen is volt az álarc nélküli Churchill szereplése. Irving oknyomozással vezeti le, hogy Churchill megmenthette volna a brit világbirodalmat, ha Hitler békeajánlatát elfogadva, nem lökette volna börtönbe Hess Rudolfot 1941-ben. Nehézség nélkül nyújthatott volna békejobbot Hitlernek, annál is inkább, mert Churchill minisztertanácsában számos erőteljes támogatója akadt a kibékülésnek. Ezt az irányzatot a népakarat béketüntetések által is kifejezésre juttatta, mégpedig több angliai nagyvárosban.

Amikor 1940. május 10-én végre elfoglalhatta a hőn óhajtott kormányelnöki széket, maga Roosevelt elnök nevezte „részeg csavargó”-nak. És nem ok nélkül, mert Churchill iszákossága olyan méretű volt, hogy ostoba parancsaival felesleges katonai véráldozatokat is okozott a harctereken. Az is előfordult, hogy részegsége miatt, hangutánzó színész állt be helyette a BBC mikrofonja elé és mondta Churchill nevében annak beszédét.

Mint a részegeseknél általában, Churchill jellemén is csorba esett. Könnyűszerrel került tehát Sztálin hálójába, amelyben szenvedélyesen élvezte a vörös diktátor vodkáját és egyéb csalétkét a csúcstalálkozókon, mígnem a vörös horda fél Európát birtokba vette. Anyagi gondjai és hatalmi vágyai a zsidó pénzesemberek karjaiba hajtották, és befolyásuk alá juttatták.

Irving alapos kutatásainak eredményeként új megvilágításba kerültek Anglia németek általi bombázásai is. Mivel Churchill elutasította a békét és egyéni becsvágyból tűzzel-vassal a háború folytatása mellett foglalt állást, szinte kikényszerítette a németek légitámadását. Kellett neki ez a halálos színjáték, hogy általa a békére áhítozó briteket a barbár németek ellen uszítsa. Berlin 1940. augusztusi bombázásával sikerült is a Luftwaffe megtorlását kiváltania a London feletti Blitz-cel, szeptember 7-én.

Mindezek után nem meglepő, hogy David Irving legújabb könyve, amely az ausztrál Veritas könyvkiadó gondozásában jelent meg, azt a Churchillt mutatja be, akit sem a céhbeli történészek, sem hazugságon élősködő győztesek nem kívánnak tudomásul venni!

E céhbeli udvaroncoktól főként abban különbözik Irving, hogy nem elégszik meg más írókra utalva, azok állításaira forrásként hivatkozni. Bizonyítékok után a levéltárakban kutat, és az eredeti elsárgult okmányokat tanulmányozza. Tapasztalatai felháborító részleteket tárnak fel a nyugati hivatalosok hamisításainak eredményéről! Először is a levéltárak valódi anyagához nem lehet hozzáférni. Csupán a másolatok tekinthetők meg, amelyeket kihagyásokkal és egyéb mesterkéléssel csonkítottak meg. A sok közül elegendő egyetlen példa is az átírásra. Egyik nevezetes napló „Winston came half tight” (magyarul: félig ittasan) mondatát a „very tired” kifejezéssel szépítgették az utókor megtévesztésére.

Szörnyű az a lelki, erkölcsi és szellemi rombolás, amit a „szocialistának” becézett marxizmus okoz a leigázott magyarok körében. Agymosott egyedei köztünk is nyüzsögnek, és elképesztő makacssággal ragaszkodnak téveszméikhez. Pedig elsősorban nekik kellene megismerni az érem másik oldalát. David Irving könyvei nemcsak a nyugati plutokratáknak, hanem a bolsevizmusból közénk jött, félrenevelt kivándoroltaknak is szólnak. Tagadhatatlan, hogy David Irving az erkölcsi világrend egyik fáradhatatlan hírnöke. 

 

Miért nem Moszkvában épült

a Trójai Faló?

 

 

Az Egyesült Nemzetek épülete New Yorkban. Mivel a városnak ’nem volt pénze’ az ENSZ-épület  telkének megvételéhez, a milliárdos John D. Rockefeller  8,5 millió dollárért megvette és 1945. decemberében ajándékként átadta

Azért, mert Sztálin akarta így! A Szovjetunió ragaszkodott az ENSZ-nek az Egyesült Államok területén való felállításához! Az sem véletlenség, hogy az ENSZ-épület alatt lévő telket a Rockefeller család adományozta.

A nemzetköziség egyik legelkötelezettebb politikusaDwight D. Eisenhower elégedetten figyelte, amint a hadműveletek a második világháború idején „összehozták” a népeket az egyetlen határozathozó világszervezethez, az ENSZ-hez. Eisenhower fivére dr. Milton Eisenhower egy lépéssel tovább ment és úgy vélte, hogy

 „az ENSZ feltétlenül olyan hatalomra törekedjék, hogy a világbéke érdekében hadműveletek segítségével feláldozza a nemzeti függetlenséget. Ez az ideiglenesen korlátozott lépés jelentős lehet a nagyhatalmú és rendfenntartó világkormány megvalósításának érdekében.” [Department of State, UNESCO Leaders Speak (1949) page 1.]

 

Eisenhower elnök külügyminisztere John Foster Dulles szintén elismerte az ENSZ lépésről-lépésre előrehaladó szerepét a világkormány felé.

„Az ENSZ – írta Dulles – a világrend fejlődésében nem az utolsó, hanem csupán a kezdetleges állomás. Tehát az ENSZ legfontosabb feladata az olyan körülmények és állapotok megteremtése, amelyek majd lehetővé teszik a sokkal fejlettebb világszervezetet.” [John Foster Dulles: War or Peace, The Macmillan Co. 1950]

 

Ezeket a bizonyos körülményeket az ENSZ ügynöksége az UNESCO intézi, amely tulajdonképpen a világkormány propagandájának népszerűsítésére hívatott szervezet. Az amerikai Saturday Review című lap 1953. március 23-i számában megjegyzi:

„... az UNESCO feladata a világ-állampolgárság megvalósítása.”

 

Az ENSZ előző főtitkára Boutros Ghali (1992-1996), a kilencvenes évek elején ’Világbíróság’ról beszélt, amely - amint tudjuk - először Nürnbergben ütötte fel a fejét a második világháború befejeztével.

Az amerikai külügyminisztérium 2349. számú kiadványában megjelent Stettinius R. Edward külügyminiszter hivatalos jelentése:

„Az európai háború kitörésekor világossá vált, hogy a háború után az Egyesült Államok új és fontos feladatok előtt áll. Ennek megfelelően 1939 vége előtt (tehát két évvel az USA hadbalépése előtt!) a CFR javaslatára megalakult a Háború Utáni Feladatok Bizottsága, amely a külügyminisztérium magas rangú tisztviselőiből tevődött össze.

Munkájukban kutatócsoport segédkezett, amelyet 1941. februárjában az Office of Special Investigations /OSI (Rendkívüli Nyomozóhivatal) osztályába szerveztek be.”

 

A Council on Foreign Relations is Rockefeller-alapítvány Amerikában a háttérhatalom központi épülete a Harold Pratt House, 68th Street New York

Ez a csoport hozta létre az ENSZ alapszerkezetét és szabta meg annak politikáját minek következtében a háború utáni években népek milliói estek a kommunista tömb áldozatául! Az ENSZ alkotmányát az amerikai külügyminisztérium és a Szovjetunió politikai hadvezéreinek szövetsége közösen fogalmazta meg, mégpedig kifejezetten abból a célból, hogy adott esetben az ENSZ a tagállamok függetlensége fölé kerekedhessen és alávethesse azokat egy, a marxisták uralma alá helyezett Világbíróságnak, és az ENSZ marxista parancsnokság alatt álló haderejének.

A második világháború győztes szövetségesei eltökélt határozottsággal tervezték meg az első világháború hírhedt termékének, a Népszövetségnek helyébe alapítandó Egyesült Nemzetek Szövetségét. Úgy vélték, hogy az új intézmény majd megoldja a háború utáni nemzetközi nehézségeket. Csakhogy a Népszövetséget ugyanaz a titkos társaság hozta létre, amely azóta is, nemcsak a „politikailag helyes”világnézetű amerikai elnökök kiválasztására hívatott, hanem az ENSZ megalapítására is, és mindezen által, a végső cél: a világkormány megvalósítására. Milyen érdekes, hogy a Népszövetség szinte egyidőben alakult meg a new yorki bankárok által pénzelt 1917-es nagy októberi szocialista forradalommal!

Az első világháború és a gyászos békeszerződések utáni Európa új viszonyokat teremtett a szabadkőművesség számára is. A nemzetközi szervezetekre vonatkozó korábbi terveket különösen időszerűvé tette az, hogy Európa középső és keleti felén új önálló (!) államok alakultak, a térség politikai viszonyai megváltoztak. Az „oszd meg és uralkodj” elv alapján lehetetlenné tették az erős nemzetek (lásd a magyar és a német) érvényesülését.

Annak ellenére, hogy a Népszövetség a „kis nemzetek önállóságára” alapozta megvalósulási propagandáját, a szabadkőműves liga 1928-as bécsi kongresszusi nyilatkozatában az imperializmus és a nacionalizmus ellen foglalt állást, valamint fokozott harcot hirdetett a demokrácia intézményeinek védelméért.

A húszas években a szabadkőművesek még nagy reményeket fűztek a Népszövetség működéséhez és békefenntartó szerepéhez. Ugyanakkor, egyesek úgy vélték, hogy a Népszövetségnek fel kellene állítania a nemzetközi döntőbíróságot, amely szigorú szankciók alkalmazásával könyörtelenül végrehajtja a hozott határozatokat.

Az 1925-ös Párizsi Kongresszus határozatában azt javasolták, hogy

’a Népszövetség minden hódító jellegű háborút nyilvánítson nemzetközi bűnténynek, határozza meg az agresszió fogalmát és az ellene hozandó szankciókat, valósítsa meg az általános leszerelést. A Népszövetség feladata és kötelessége, hogy gazdasági, politikai, diplomáciai eszközökkel fékezze meg a fasizmushoz vezető tendenciákat.’

 

Az eddigiek alapján tehát érthető, hogy a szabadkőművességen belül fogalmazódott meg a Páneurópa gondolata, onnan indult ki a Páneurópa Mozgalom, amelynek gazdasági programját elsőként Louis Loucheur francia ipari tőkés, valamint a magyarfaló Clemenceau és Briand gazdasági szakértője fogalmazta meg.

Magyar szemszögből meg kell említenünk, hogy a magyarországi Páneurópa szervezetet elsősorban a polgári liberális ellenzék, a szabadkőművesek és a Szociáldemokrata Párt támogatta. Ugyanakkor, a magyar nemzeti oldal a Páneurópa Mozgalmat és annak híveit a francia politika és a Kisantant ügynökeinek tartotta, békemozgalmukat pedig nemzetellenesnek bélyegezte.

Manapság Európa új szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevű város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye.

A láthatatlan hatalom

Az amerikai Harper’s Magazine 1958. júliusi számában a láthatatlan kormányról olvasunk, amely nem más, mint a Council on Foreign Relations/CFR (Külügyi Kapcsolatok Tanácsa):

„A CFR régóta színhelye az alapvető jelentőségű  kormánydöntéseknek  és a szervezet több ízben szolgált a magas rangú hivatalnokok kiválasztására. A CFR az embereit egy-egy meghatározott irányú, sajátos hadászati vonalvezetésre képezi ki, akik a tervezetet a washingtoni együttesen belül valósítják meg.

A CFR alakszerű létrehozásának fő tervezője a hálózathoz tartozó Edward Mandel House „ezredes” volt, aki a Fehér Házban Wilson elnök tanácsadójaként szerepelt. House beismeri, hogy ő írta a Dru Philip: The Administrator című könyvet, amelyben olyan nemzetközi és hatalmi csoportosulás megalakításáról és a szocializmusnak olyan formában való létrehozásáról ad ismertetőt, amint azt Marx Károly valamikor megálmodta.

A CFR támogatói közül gondosan kiválogatott törzskarba tartozott a Fehér Házba, E. M. House segítségére kiküldött brigád: Walter Lippmann, Foster Dulles, Allen Dulles és Christian Harter. Ezek a személyek House társaságában mind jelen voltak a Párizsi Béketárgyalásokon, és amikor 1919. május 19-én az angol és amerikai Kerekasztal-csoportok találkoztak Párizsban, hogy megszavazzák a fedőszerveket a világ különböző részeire, amelyek közül az USA-beli CFR a legfontosabb, akkor House töltötte be a házigazda szerepét.”

 

 N. B. A mai Amerika kivonta magát a Világbíróság hatásköre alól!

 

Érdekes, hogy az Uralkodó Együttes által támogatott USA elnökök, akár a Demokrata, akár a Republikánus Párthoz tartoztak, egyaránt magukévá tették azt az elgondolást, hogy alávessék Amerikát – a belügyeit is! – a Világbíróság ítélkezéseinek.

Kevesen tudják, hogy…

... az ENSZ legelső főtitkára és az Alapokmány megtervezője Alger Hiss amerikai állampolgár volt. 1948-ban leleplezték, mint szovjet kémet. Az ENSZ „békefenntartói” 1961-ben, az afrikai Kongóban kórházakat és védtelen polgári intézményeket bombáztak. Az ENSZ „az emberiség reménye a békéért” 1945-ben alakult meg, és azóta több, mint 140 háború pusztított a világon.

Az ENSZ alapítói megegyeztek, hogy a Security Council (Biztonsági Tanács) helyettes főtitkárát a Szovjetunió nevezze ki. Az ENSZ szovjet-kommunista-alkotás, amelynek változatlanul a „népidemokrácia” a végcélja.

Az ENSZ-ben hadügyeket intéző első 14 helyettes főtitkár mindegyike kommunista volt! És sokan még mindig Hidegháborúról beszélnek! 

„A Legfőbb Érték, az Ember!”

 

Otthonról értesültünk, hogy a Vajdaságban napirenden vannak a magyarok elleni kegyetlenkedések. Gyakori jelenség a molotov-koktélos támadás, a gyilkosság és a véresre-verés. Kérdés, hogy miért történik mindez? Mit tesznek a vajdasági magyar pártok, a magyar kormány megvédésükért? Talán a “szépen, emberül” mozgalom majd segít rajtuk, ha másképpen nem legalább úgy, hogy “akkor hallgassanak, amikor beszélni kellene”!

v

  Egyik olvasónk írja:

„Jugoszláviában hallottam, hogy az orvosok talán még a magyarországiaknál is aljasabbak. Néhány éve az ikres szülőanyákat Belgrádba küldik az orvosok, mivel ott tudják az ikres mamák gondtalanul és biztonságosan megszülni gyermekeiket. Ott vannak az ezzel foglalkozó legjobb specialisták és a legjobb kórházi felszerelések. Mégis, minden szülésnél az egyik csecsemő meghal.

Egy évvel ezelőtt az egyik helyi lapban megjelent egy 7 éves kisfiú képe, akinek valamilyen szervet kerestek átültetés céljából. Egy anya a képről ráismert benne a „meghalt” kisfiára, aki teljesen olyan, mint az ő első fia. Ezek szerint a két gyermek ikertestvér volt, ami azután nagy port vert fel, mire vagy ötven hasonló sorsú anya felment Belgrádba tüntetni. Az igyekezetük eredménytelen volt, és azóta is mindenfelé kopogtatnak igazságszolgáltatásért, de mindenütt az arcukba vágják az ajtót mondván, hogy nem az ő hatáskörükbe tartozik, menjenek máshová panaszkodni. A válasz mindenütt ugyanaz, mert az orvos-maffia nagyon erős.

Emberrablás, leánykereskedelem, prostitúció, kábítószerek, alkohol, öngyilkosság! … Folytassam? Még hány módon próbálják ezt a szegény kis magyarságot ritkítani?

Más. Délvidéken egy faluból eltűnt egy kisfiú, majd néhány nap múlva halva találták a határban. Autóból dobhatták ki, mint valami szemetet, miután kiszedték a belső szerveit.

Nem tudom, mi lesz a világgal. Az emberek rosszabbak a vadállatoknál. Ezt teszi velünk a pénz hatalma…”

v

Délvidék újra vérzik

Szabadkán legutóbb három magyar fiatalembert a város főterén, egy nyolcfős szerb fiatalokból álló csoport támadott meg és minden ok nélkül verni kezdték őket.

A városban már szervezett csoportok provokálják a magyar gyerekeket, csak azért, mert magyarul beszélnek. Verik a magyart, csak azért mert magyar. A kérdés fennáll? Meddig? És kinek felel ez így meg legjobban?

A képen, véresre vert  magyar testvérünk. Otthonról értesültünk, hogy a Vajdaságban napirenden vannak a magyarok elleni kegyetlenkedések. Miért? …

Tegnapra virradóra ismeretlen személyek horogkeresztes plakátokat ragasztottak ki a Futaki út és az Anton Cehov utcák kereszteződésénél Újvidéken. A katolikus temető falára és a közeli autóbusz-megálló melletti épületre felragasztott tizenkét, A4-es formátumú plakáton, a horogkereszt alatt a “Death comes reaping”, azaz “Kaszálva érkezik a halál” felirat olvasható. A death szóban az “a” betűt piros filctollal rajzolták be, a feliratot úgy ábrázolták, mintha a betűkből vér folyna. Az esetről értesítették az ügyeletes vizsgálóbírót, a szakértői csoport elvégezte a helyszínelést, a plakátragasztók után pedig nyomozást indítottak. Eredmény sehol, és a feliratok éppen a katolikus temető falán díszelegtek.

A leghatározottabban tiltakozunk, hogy a szerb hatóságok komoly érdemi lépéseket a mai napig nem tettek. A szerb kormánytól és a szabadkai rendőrségtől követeljük a jelenleg szabadlábon lévő szerb tettesek azonnali felelősségre vonását, és példás megbüntetését!  Az utóbbi hetekben, hónapokban, nagymértékben megnövekedtek a magyarellenes kirohanások Délvidéken.

 Nagyon feszült a helyzet, a szerb radikálisok félnek, érzik, hogy lassan szétesik az így is üveglábakon álló szövetségi államuk Montenegróval.

 Koszovót már szinte elvesztették, most úgy érzik, a Délvidék a következő. Vajdaság autonómiáját (ami megmaradt belőle) teljesen el akarják törölni.

 A délvidéki magyarság alapvető emberi jogait eltiporni nem engedhetjük! Ők magyarok, mint mi mindannyian. Lelkünk, szabadságszeretetünk és elszántságunk legyen a hajtóerőnk! 

Kelt Norrköpingben 2004-07-30-án

 

 

 

Szépen, emberül mosolygó háborús bűnösök: A „béke embere” Ariel Sharon és az  „isten”  parancsát teljesítő G. W. Bush

 

2003. április A palesztinokkal szimpatizáló Tom Hundall angol aktivistát lelőtték Gázában	Hebron, 2001. 08 Sabreen Abu Sneinek, 8 éves palesztin kislányt izraeli katona lőtte le	1982. szeptember Sabra-Shatilla tömeggyilkosság a palesztin menekülttáborban, Ariel Sharon akkori Védelmi Miniszter vezetése alatt
Nemzetközi törvények szerint háború idején polgári személyek és katonai alkalmazottak egyaránt felelősségre vonhatók az alattvalóik által elkövetett gyilkosságokért, kegyetlenkedésekért. Legfőbb ideje, hogy az Egyesült Államok is csatlakozzon a Nemzetközi Bírósághoz.	2002 tavaszán, Jenin A palesztin menekülttábornak közel 600 halálos áldozata volt. A képen az izraeli támadás egyik szétmarcangolt testű lakója. Izrael 54 éve tartja megszállás alatt a palesztinok hazáját.  /J. Loewenstein, East Jerusalem/	2003. március 16 Rachel Corrie-t a palesztin néppel szimpatizáló amerikai  lányt izraeli katona talajgyaluval gázolta halálra