2013. március 19., kedd

A rab népek esélyei a 300 család kipusztítása után...



A rab népek esélyei a 300 család kipusztítása után...














(Hazánkért, 2004. augusztus)
 
 
 
 

A hazugság ösvénye

 
 
The Trail of Disinformation” --- forrás: „whatreallyhappened.com”
Magyarra fordította Vasas J. János
v

Ariel Sharon
Mi irányítjuk
Amerikát!”


Richard N. Perle
A sötétség hercege”

Douglas Feith
Védelmi
Miniszterhelyettes


Ahmed Chalabi,
aki Irak királya
akart lenni

Dick Cheney
amerikai alelnök

Paul Wolfowitz
Védelmi
Miniszterhelyettes


Donald Rumsfeld
Védelmi Miniszter


G. W. Bush
amerikai elnök
Kezdjük az egyszerű tényekkel. Az Egyesült Államok hazugságok alapján hatolt be és hódította meg Irakot. Még az amerikai szenátus hivatalos jelentése is beismert ennyit.
Nos, honnan jött mindez a hamis információ? Mialatt a tettesek szeretnék a CIA-ra hárítani a felelősséget, a tények más irányba mutatnak. Csak egy példát említsünk, a ma igaztalannak talált állítás, hogy Szaddám ’yellow cake’ urániumot próbált vásárolni Nigériától, a Pentagonból ered, pontosabbanPaul Wolfowitztól, amelyhez olyan információt használt, amit a CIA megbízhatatlannak nevezett.
Wolfowitz és a helyettese Douglas Feith állította fel az Office of Special Plans (OSP) című különleges irodát 2001-ben, amely a Fehér Háznak az Irak elleni támadás sürgetésére szolgáló információt táplálta.
Így, a hazugság-ösvény, amely a háborút elindította a Fehér Házból a Pentagonhoz vezet és a Különleges Tervek Irodájához (OSP). De honnan vette az OSP az információját? Nyilvánvalóan nem a CIA által szolgáltatott információt használta, mert akkor a CIA nem ítélte volna azt el, mint megbízhatatlant. Bizonyos jelentések szerint, az OSP a Pentagonon kívül állótanácsadókat használt, akik
minden ellenőrzés és felelősség nélkül működtek! Az OSP egymagában működött a hivatalos alkalmazottak listáján kívül és kongresszusi ellenőrzés nélkül.
Számos forrás szerint Dick Cheney az OSP által nyújtott információ elfogadására „sürgette” a CIA-t. Hova vezet az ösvény az OSP-től?
Amint kitudódott, az OSP főleg két forrásból szerezte az információit. Az első Ahmed Chalabivolt, a banksikkasztó, aki Irakban király akart lenni és nem érdekelte hogyan éri el a célját. A második, és még átkosabb forrás, az izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon irodája! Miközben az OSP a háborúba vezető hazugságokat terjesztette, izraeli katonatiszteket, fel egészen a tábornoki rangig ismételten kísértek az OSP-hez a Pentagonba. Soha nem kellett a nevüket beírni! Ez tehát a hazugság ösvénye, amely a háborút elkezdte, a Fehér Háztól eredve, Dick Cheney-n át felfelé haladva a Pentagon OSP-jéhez, Wolfowitz és Feith alatt, majd az OSP-től egy párhuzamosan működő csoporthoz, amely Ariel Sharon irodájában, Izraelben volt.

Hárman a háttérben?

Az Egyesült Államokban nem új keletű az országhódítás. Sokan nem vették komolyan, amikor Ariel Sharon izraeli miniszterelnök kijelentette, hogyMi irányítjuk Amerikát!”
Chicago Tribune washingtoni tudósítója írta 1950-ben, hogy az Egyesült Államokban három zsidó származású egyénből álló titkos kormány működik, amely tulajdonképpen gyakorolja a hatalmat. Ennek a titkos kormánynak a tagja Felix Frankfurter főbíró, Herbert Lehman szenátor és Henry Morgenthau volt pénzügyminiszter.
A cikkíró legjobb forrásokból értesülve írja, hogy Frankfurter bíró a legbefolyásosabb ember a kormány felé és még a Fehér Házat is irányítja. Lehman szenátor a Wall Street pénzmágnásait,Morgenthau pedig az erős cionista szervezeteket képviseli a titkos kormányban.
A lap külön kihangsúlyozza, hogy mindhárom személy nevét emlegették Alger Hiss a kommunizmus iránti szimpátiával vádolt külügyminisztériumi főtisztviselő esküszegési perében, amelyben őt el is ítélték. Érdekes, hogy a közvélemény azonban nem gyanúsította őket, hogy kommunista szimpatizánsok.

A Pentagon neocon”-kapcsolatai

[Forrás: Internet- Middleeast.org]
 
A Pentagont gyakorlatilag teljesen “neocon-társaság” [újkonzervatív] irányítja. Mit jelent a “neocon” kifejezés? Érthető módon, e kifejezés használata -- újkonzervatív” -- illetlenség lenne Washingtonban, ami nagyrészt a Kongresszusba beépített, cionista elkötelezettségű alkalmazottakra vonatkozik, akik izraeli lobbizó-csoportokkal tartanak fenn kapcsolatot, illetve működnek együtt. Aneoconok Richard Bruce ’Dick’ Cheney alelnökkel és D. Rumsfeld Védelmi Miniszterrel való szoros kapcsolata tette lehetővé azt, hogy a Pentagonban a saját embereiknek, -- mint pl. Paul Wolfowitz kulcspozíciókat szerezzenek. Vagy Douglas Feith, akinek volt ügyvéd-munkatársa Izraelben ma a telepesek legszélsőségesebb mozgalmának ügyvivője, és belső információkat használva iraki űzérkdéseivel milliókat vágott zsebre.

Samuel Berger

Washingtonban már régóta létezik olyan magas kormány-tisztviselők titkos összeesküvése, akik hosszú évek óta tartanak kapcsolatot a befolyásos (AIPAC) izraeli lobbival. Ezt a jelenséget, furcsa módon, az amerikai honatyák közül senkinek nem jut az eszébe megkérdőjelezni, vagy hivatalosan a nyilvánosság elé tárni. Ennek legszembetűnőbb példája az Irak elleni háború, amit arcátlan módon hazugságokra alapozva Feith, Perle, Abrams (National Security Council) és még egy csapat gondosan kiválasztott ügynök főzött ki a boszorkánykonyhában.
A világ tehát ne várja, hogy valamelyik hivatalos amerikai kiadvány belevág ebbe a nagy fába! De ki tudja, talán majd a közeljövőben meglepődünk, ha egy bátor külföldi újságíró a tolla alá veszi a témát. 

Az okirat-tolvaj

 Clinton volt amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója,Samuel (Sandy) Berger, az igazságügyi minisztérium kivizsgálása alá került, miután terrorizmussal kapcsolatos zárolt anyagot és egyéb kéziratos okmányt -- iratokat, amelyek a Clinton-kormány terrorellenes intézkedéseit tartalmazták --eltüntetett, a szeptember 11-ét nyomozó bizottság biztonsági zárral felszerelt tárgyalóterméből, - jelentette július 20-án az Associated Press.
Az FBI, letartóztatási paranccsal házkutatást tartott a lakásán. Az okmányok nagy részét, bocsánatkérések közepette, visszaadta. Nem lesz itt kérem semmi baj abból, hogy Sandy úr csak úgy, egyszerűen hazavitte a lakására a titkos iratokat. A letartóztatás és börtön, egyelőre elmarad, (mindenki más ezért már eltűnt volna!)
Clinton, mielőtt 2001-ben elhagyta a hivatalát, megbocsátott nemzetbiztonsági tanácsadójánakJohn Deutch volt CIA-főnöknek, aki akkor szintén vitt haza titkos okiratokat, amiket őrizetlenül tárolt a saját komputerén.
Berger, a volt Clinton-tanácsadó, most John Kerry demokrata elnökjelöltnek a tanácsadója! A magánlakásokra vitt titkos államtitkokat meg majd John Kerry és G. W. Bush vakoló-testvérek fogják elsimítani a legközelebbi szabadkőműves Koponya és Csontok (Skull and Bones)összejövetelen!

Hamisított CIA-riportok

A Fehér Ház, miután átvette az Irak esetleges megtámadására vonatkozó CIA-riportokat, kissé átdolgozta, illetve meghamisította - közölte a Montreal Gazette júliusban.
Akárhogy nézzük a dolgok menetét, a Bush-banda bajban van, nem mintha a következő háttérhatalom által kiválasztott elnökkel minden jobbra fordulna! Az amerikai sajtó az alelnöknek már most biztosítja az elegáns kiskaput, amelyen emelt fővel áthaladhat.
A sajtó már most rebesgeti, hogy Dick Cheney-nek azért áll kifelé a rúdja, mert eddig már négy szívinfrakutsa volt. Bushnak pedig éppen elég “batyuja van a hátán” a novemberi választásokhoz.
 
Nem lehet mindent a szívbetegségre fogni! A ‘neocon’ Cheney, aki 1978 óta ül a különböző elnökök melletti bársonyszékben, többek között a Council on Foreign Relations [Külkapcsolatok Tanácsa] nevű háttérhatalom tagja, a Jewish Institute of National Security Affairs (JINSA) tanácsosa, és a Halliburton olajvállalat volt vezérigazgatója. Ez a vállalat óriási előnyökben részesül a washingtoni kormánnyal való kapcsolatai miatt, főleg az iraki háború esetében. Washingtonban most kezdik kivizsgálni, hogy az olajvállalat 1995-2000 között, Cheney vezetése alatt mennyire ütközött törvénybe, hogy Iránnal jóljövedelmező üzleti kapcsolatokat tartott fenn. Az ügy Ariel Sharonnak kedvez a legjobban, mert ő szeretné, ha Amerika Irak után Iránt is lerohanná!
Cheney volt az, aki 1996-ban sürgette az Irán elleni szankciók beszüntetését. De vajon nem éppen Irán, a G. W. Bush által nevezett legújabb ‘sátáni birodalom’?
Council on Foreign Relations kapcsolatot tart fenn számos titkos szervezettel: a Trilateral Commission, a Bilderberg-csoport, a szabadkőműves Illuminati és a Skull and BonesTársaság, amelyek az emberiségre kényszeríteni tervezik az Újvilágrendet. +++ 
 
Tóth Judit
 

A cél szentesíti az eszközt?

Honatyák a törvények felett

 
 
(Hazánkért, 2004. július)
 
 

Meztelenre vetkőztetett,
megalázott, megkínzott
iraki foglyok, a ’felszabadítók’ 
kezelésében

Nagy porfelhőt kavart Washingtonban, amikor a The New Yorker nevű lapban megjelent Seymour Hersh cikke, miszerint a Pentagon egyik tanácsadója elmondta, hogy --Richard B. Myers tábornok és Donald Rumsfeld -- de főleg ez utóbbi — jóváhagyta az iraki foglyok embertelen kínzását.
Hogy a néptömegek állandó rettegésben és bizonytalanságban éljenek, 2001. szeptember óta megváltoztak a szabályok a terrorizmus elleni harcban, és olyan helyzet alakult ki, amelyben a cél szentesíti az eszközöket. Kezdetben talán valóban volt valami komoly célja a megalázó nemi erőszakosságok jeleneteiről készült fényképeknek gondolván: a foglyok bármit megtennének, hogy a képek ne kerüljenek a nagy nyilvánosság elé. [Felülről engedélyezett provokáció lett volna? - tj]
A fényképek célja az volt, hogy egy csapat megfélemlített besúgót teremtsenek, olyan egyéneket, akiket a nép közé lehet beékelni, hogy jelentsék, hol és kik készülnek lázadásra. De az ötlet nem sikerült, mert a népfelkelés tovább gyarapodott.’
Irakban a hírhedt Abu Ghraib börtön borzalmait ez év januárjában tárta fel az Army Criminal Investigation Division [katonai nyomozóosztag] előtt a fegyház egyik fiatal őre, Joseph Darby.Három nap múlva a jelentés D. Rumsfeld íróasztalára is eljutott, aki azután továbbította G. W. Bush elnöknek.
A jelentés - az elnökválasztás évében — meglehetősen rosszul jött a Pentagon részére, de a nyomozás folytatódott. Az ilyesmit ugye nem lehet eltitkolni. A tetteseket persze el kell ítélni, de hogyan lehetséges ez, amikor az elhallgatás éppen a központból jön? A Pentagon ez év januári álláspontja:
Valakit elcsíptek, aki rajta van fényképen, na és? Intézzék el!”
 

Donald Rumsfeld

Rumsfeld pedig megnyugtatta a Fehér Házat, hogy ’sajnos, kis hiba esett a programba, a tetteseket majd felelősségre vonjuk.’ A jelentés a közvéleménynek mindezt úgy magyarázta, hogy: „sajnos, néhány srác lelépett az útról.” - És a bűzlő tényeket elgereblyézték? Hát nem egészen! A világméretű botrány nem tűnt el sehová, sőt a világhálózaton egymás után találunk újabb közleményeket, ezúttal már a Wall Street Journal /WSJ/ is foglalkozott a témával.
WSJ június 7-i számában az amerikai Hadügyminisztérium titkos jelentéséből közölt néhány részletet, amiből megtudjuk, hogy az elnök, G.W. Bush, mint főparancsnok, háború idején gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezik, még akkor is, ha a határozatai vagy cselekedetei sértik az amerikai törvényeket és nemzetközi egyezményeket.
Nem tudható, hogy G. W. Bush egyáltalán látta-e vagy jóváhagyta-e a Donald Rumsfeld által 2003. március 6-ára, az Irak elleni háború előestéjére — elkészített „titkos” Pentagon-jelentést.
A WSJ-hoz eljutott titkos jelentés mintegy 100 oldal terjedelmű, amely törvényes vallatási módszerek használatát tárgyalja. A jelentés lényege az, hogy
semmi sem fontosabb, beleértve a vallatásoknál alkalmazott kínzásokat, mint amerikai polgárok ezreinek a védelméhez szükséges bizonyítékok megszerzése.”
A jelentés, többek között még megemlíti a kínzási módszerek igazolását /Defense/, beleértve a szükséges módszereket valamilyen támadás megelőzésére, vagy felső rendeletek, mint aNuremberg Defense, ami felmentést biztosítana az alsóbb rendű beosztottaknak, akik a felülről kiadott parancsokat teljesítik. Az Egyesült Államok 1994-ben törvénybe iktatta az ENSZ által kiadottUnited Nations Convention Against Torture /CAT/ egyezményt, miszerint egyértelmű:
 „semmilyen kivételes állapot, akár háború vagy a háború veszélye, az államon belüli zavargások vagy egyéb országos kényszerhelyzet, nem szolgálhat a kínzás indoklására.”
 
A Pentagon-jelentés szerkesztői leszögezik, hogy sem az amerikai Kongresszus, sem a bíróságok vagy nemzetközi törvények nem gátolhatják az elnököt, ha ő háborút akar indítani. Ez annyit jelent, hogy magát az elnököt nem kötelezik az amerikai törvények.
Ami a legfélelmetesebb az egészben – mondja Avi Cover ügyész /Lawyers Committee for human Rights/ — hogy 9/11 óta az elnök korlátlan hatalmat élvez. Lényegtelen, hogy mit mond a Kongresszus, az Alkotmány vagy a nemzetközi törvény.”
A washingtoni Human Rights Watch igazgatója, Tom Malinowski szerint:
Ha ezek után valaki még mindig azt gondolja, hogy csak néhány jelentéktelen beosztású kiskatona találta ki az irakiak kínzását, a Pentagon-jelentés elolvasása után nem marad több kétsége afelől, hogy kik adták ki a rendelkezéseket. Ha magunkra alkalmaznánk azokat a szabályokat, amiket nemzetközi törvényszék tett Jugoszlávia esetében (miszerint a polgári vezetőség felelős a hadosztályok által elkövetett háborús bűnökért), akkor Donald Rumsfeld komoly bajban lenne.”
 

Hová lettek a régi szép idők?
Kézfogás 1983. december 20-án
Szaddám Husszein iraki államfőt
meleg és baráti fogadtatásban
részesíti Donald Rumsfeld,
Ronald Reagan
bagdadi nagykövete.
Először állig felfegyverezzük,
diktátort csinálunk belőle,
mert az érdekeink így kívánják, 
s amikor már a ’mór megtette
a kötelességét, akkor a mór mehet!’

A WSJ-cikk az iraki foglyokkal elkövetett kegyetlenkedések hírei közepette jelent meg, amikor már úgyis futótűzként terjed a világ közvéleményében, hogy a Pentagon Afganisztánban, Irakban, a kubai Guantanamo-börtönben és máshol is a terrorizmus elleni harcban, az amerikai haderők által gyakorolt durva bánásmódokat próbálja eltitkolni.
A hírhedt Abu Ghraib-börtönben, tavaly ősszel kínzásokról készült fényképek először ez év áprilisában kerültek napfényre. Hét katonát a tetteik miatt már elítéltek, akiket a Pentagon és a Fehér Ház csupán „néhány rossz gyümölcs”-nek nevezett, ennek ellenére a kínzások és embertelen verések azóta is egyre gyakoribbak. Ezalatt a Republikánus Párt jogászait megfenyegették bárminemű kivizsgálás kezdeményezése ellen.
Rumsfeld óriási leplezést végez a Hadügyminisztériumban”— nyilatkozik Scott Horton ügyvéd, az International League for Human Rights elnöke és hadi törvények szakértője -- “mert a jelenlegi nyomozásokon a nagyméretű leplezés jelei láthatók.”

A Genfi Egyezmények

Az USA hadügyminisztere Donald Rumsfeld beismerte, hogy legalább két iraki foglyot tartottak fogva, akiket a CIA titokban vallatott. Az eljárás -- jogi szakértők szerint -- sérti a Genfi Egyezmények szabályait, amelyek előírják a foglyok emberséges kezelését, tiltják azok titokban tartását, és előírják személyük nyilvántartását a Nemzetközi Vöröskeresztnél.
w
[MNO] A Human Rights First (HRF) szerint az Egyesült Államok „ismeretlen számú”, terrorgyanúsított személyt tart fogva illegálisan a világ különböző pontjain fekvő titkos börtönökben. Mint arról a*kron4.com* is beszámolt, az amerikaiak 20-30 ilyen titkos fogvatartási helyet működtetnek.
Több mint 3000 embert tartanak fogva, vádemelés és bírósági eljárás nélkül. A rabokat gyakran kínvallatásnak vetik alá. Fogvatartási helyük a külvilág számára ismeretlen. Általában Isten háta mögötti, harmadik világbeli államokban, eldugott börtönökben őrzik a foglyokat.
Ők azok az emberek, akikre az Egyesült Államok kormánya szerint nem vonatkozik az ENSZ jognyilatkozata. A börtönöket titkos útvonalak, álcázott repülőgépek kötik össze. Az Observer, aGuardian című brit lap heti kiadása most újabb részleteket közölt „az amerikai Gulágról”.
A fogva tartottakat – írja Jason Burke – 2001. szeptember 11-e óta gyűjtik össze e világméretű börtönháló különböző pontjain. A láthatatlan őrizetes és börtöncellák rendszerében több száz rab tűnt el nyomtalanul, amióta kezdetét vette „a terror háborúja”.
 
Az elmúlt évben fegyveres tevékenységgel gyanúsított személyek százait csempészték át a világ egyik végéből a másikba amerikai, arab és távolkeleti biztonsági szervek, titkos akciókkal, kijátszva a kiadatási egyezményeket. Több brit állampolgárt is elraboltak nyugati országokból, olyan államokba hurcolva őket, ahol kínvallatás alá tudták vetni ezeket a személyeket, hogy az információkat megszerezzék tőlük.
A kihallgatók, tanúk szerint feltehetőleg, amerikai és időnként brit titkosszolgálati tisztek – közölte az Observer.
A szervezet (HRF) - Washingtonban ismertetett jelentése szerint Amerika számos fogolytábort működtet a világ különböző államaiban, ezekből csak Afganisztánban hét működik.
w

Alberto Gonzales

G.W. Bush egyik jogtanácsadója, Alberto Gonzales 2002. januárjában azt javasolta az elnöknek, hogy ne törődjön a Genfi Egyezmények elavult rendelkezéseivel. Meg kell támadni Afganisztánt. ‘Harc a terrorizmus ellen’ címen bebörtönözni a tálibokat és az al-Kaida harcosokat, akik így a Genfi Egyezmények védelme alól kiesnek. Az ügyes sakkfogás a Bush-kormányzatot felmenti a felelősségrevonás alól. [interventionmag.com]
 
A témával a májusi Newsweek is foglalkozott és a terjedelmes okirat letölthető az Internet-címen:



A másik Amerika



Részlet Marschalkó Lajos, A Vörös Vihar c. könyvéből


Amerika előszobájában, az Ellis Island-i óriási csarnokban egy gyapjashajú, csontkeretes fiatalember végigmér bennünket. Szamuelli Tibor nézhette, vagy Péter Auspitz Gábor méregetheti ezzel a zöld szemmel a prédát.
Mr. William Flyegelmann a többi hasonló Flyegelmannokkal, a Katz Dáviddal, a Danielsohnnal együtt inspektor. Most ő határozza meg, hogy kinek van joga arra, hogy WashingtonAmerikájába betegye a lábát. S a tengeri szél, amely egyenesen a Szabadságszobor irányából jön, a nyúlketrecszerű rácsokon át, most a fülünkbe súgja:
- “Harcoltál, küzdöttél. Jutalmul most megkapod érte a kitüntetést.”
 
A joviális öreg rendőrőrmester nyakadba teszi a táblát. Rajta egy hosszú szám. Aztán Jupiter lámpa, reflektor. Otthon szegény Szinnyey Merse Miklós fényképezte így a betörőket, mielőtt elesett Budapest védelmében a bolsevisták elleni harcban. Az asszony nyakába is táblát tesznek. Újabb fénykép.
- War criminal! Háborús bűnös!
 
Az asszony is, a magyar honvéd is, akit később hoznak a hajókról, a litván harcos, az ankarai német sofőr, a miskolci Baross-szövetségi tag, az öreg kaunasi posta-főigazgató, akinek az orvos receptre írja fel a szabadságot, hogy meg ne haljon a Szabadságszobor árnyékában.
Az udvariasság határtalan. Lakkozott körmű rendőrnők - nylontáskába rejtett piciny Browninggal - kísérik az étterembe a háborús bűnöst.
- Kósert parancsol, vagy rendeset? Választhat. Ez itt a kóser dining room.
 
Stílszerűség kedvéért a tréflit választjuk. Egyébként központi fűtés, DP-koszt után amerikai étkezés, tengerre néző szoba. Ablakán rács, ez egy kissé megtöri a Szabadságszobor fáklyafényét, amely ötszáz méterről pontosan idevilágít. Szemben a Manhattan felhőkarcolói. Fél négyzetkilométer területen egy millió ember dolgozik. Kint szédületes hajóforgalom. Olykor csatahajók, vagy a Queen Mary, újabban szürke DP-hajók vonulnak el az ablak előtt. Ez Amerika!
Közben odakint elszabadul a sajtópokol. Az ember csak most tudja meg, hogy mi minden volt otthon. Vértől csepegőfogú farkas. Kilencmillió zsidó haláláért felelős fenevad. Mr. Walter Winchell egyenesen azt mondja, hogy én ölettem meg azokat az amerikai repülőket, akik kacsapecsenyén éltek a Sigray kastélyban s most bizonyára meglepetve értesülnek a rádióból, hogy milyen barbárok voltak velük szemben azok a magyarok.
Kint már masíroznak a Jewish War Veteránok, az Anti-Defamation League hősei, s közben, a látogatóteremben kedves, jóemberek hajolnak az ember füléhez. Körülbelül úgy, mint otthon, ahol Sztálin szuronyai villognak.
- Mi nem tehetünk semmit. Roosevelt óta ők az urak Amerikában.
 
Már, mint a Flyegelmannok. Mert ez is Amerika. A honvédszabótól azt kérdezik: miért nem ment orosz hadifogságba? A litván harcostól, hogy miért nem harcolt Amerika oldalán. Az észt miniszteri tanácsostól, hogy miért menekült a mi ellenségeinkhez, a németekhez?
Aztán, mikor hat hónap múlva a bürokrácia kegyesen engedélyezi a kihallgatást, a rácsok mögött még egyszer megjelenik az elsüllyedt Atlantisz sötét árnyéka. Mintha csak most ébredne fel Rip van Winkle. Egyszerre itt van mindaz, ami mérgezett, rombolt, elárult, mocsárba vitt, megfojtott.
Az amerikai lobogó árnyékában magyarok „vallanak” a magyar ellen. Peyer Károly, Pfeiffer Zoltán, Erőss János és Sombor-Schweinitzer József, Beregi Oszkár, a megrokkant Oszi. Ma ők a „Magyar Nemzeti Bizottmány”. Ma ők az „Amerikai Kormány” tanúi. A kísérőzenét Rákosi unokaöccse által megszervezett kommunisták szolgáltatják.
Bolsevikiek tüntetnek a bevándorlási hivatal előtt. Este, Walter Winchell üvölti a mikrofonba:
 
Out with him!’... Ki vele! Ki mindenkivel, aki a kommunisták ellen harcolt. Vagy adjon egy nyilatkozatot Herbert H. Lehmann szenátornak, hogy mindent megbánt. Mindent visszavon. Akkor lehet edénymosogató.
 
Hiszen a vád, ami marad, valóban szörnyű. Az amerikai repülők 1944. április 16-án telibe találták a budapesti Washington szobrot. S aki szerényen tiltakozott Washington kibombázása ellen, az háborús bűnös. Akik a repülőket küldték a Washington szobor felé, azok ma is az amerikai hatalmat jelentik: Morgenthau, Frankfurter, Lehmann.
Az ő nevükben vallja Peyer Károly, hogy a „Horthy rendszer fasiszta diktatúra volt, amelynek során százezreket öltek még, köztük több száz amerikai repülőt” s amely alatt hét és fél millió pengős vagyont keresett egy Peyer Károly nevű szakszervezeti vezér.
Az amerikai zászlót meglebegteti a hudsoni szél. De talán nem is hudsoni szél ez. Otthonról jön - a vörös vihar!
Véres szél, keserű orkán. Hozza az anyák sóhaját, a parasztok átkait, a proletárok verejtékét, az anyák könnyét. A tolmács nem fordítja, hisz nem is hallja, amint újra Gömbös Gyula hangja mondja:
- Mi mindent csak félig csináltunk!
 
Nem fojtottuk meg a vörös hidrát, nem tömtük be a Conti utca, Dob utca, Erzsébetvárosi Kaszinó Aeolus barlangjait, a Peyerek torkát, futni hagytuk a Kéri Pálokat. Mi mindent csak féligcsináltunk.
És most a Hudson felett fúj az otthoni szél. A keleti burána. A vörös vihar. Tépi, szaggatja a magyar álmokat. Szétűzi a délibábokat, amelyek után futottak politikusok, fanatikusok, fantaszták és balekok, új kossutovskák és sápadt DP-k.
 
A hudsoni szél és a doni burána ma még ugyanaz a vörös vihar. Odaát, ha megmondod az igazat, elvisz az ÁVH. Itt, ha hazudnak rólad, nem tudod cáfolni, ha nincs tízezer dollárod a bírói költségre. Ott a terror dirigálja a sajtót. Itt a pénz. Televízió, rádió, sajtó végeredménybenugyanabban a kézben van, mint túl a vasfüggönyön. És mindkét sajtó azt mondja a Tömegnek: ne láss! Mi szépen bekötjük a szemeidet: szocializmus, demokrácia, úttörők, vagy baseball-mérkőzés, szovjet film, vagy Hollywood. Mi gondoskodunk a szórakoztatásodról, hogy ne legyen alkalmad meglátni ugyanazt a világhatalmat, amely a Kreml és a Wall Street falai között ül. Szabadság? Igen! Hiszen Washington keresztény utódjáról meg lehet írni a Daily Newsben, hogy ő a „little stupid Harry”, de próbálj egy hangos szót kiejteni a Lehmannok, a Morgenthauk ellen, vagy a Kaganovicsok ellen.
 
Odaát akasztófa. Itt éhhalál, kiűzés, egzisztencia-megvonás vár rád. Testvériség! De vajon csakugyan testvére a néger, aki hamarabb volt őslakó, mint a bevándorlók túlnyomó többsége? Egyenlőség! De próbálj meghívó nélkül bemenni Sea Gaten, ahol morgenthauista milliomosok luxusvilláit őrzi az ír rendőr. “For christians only!” - mondja az egyik klub tilalmi táblája. „Keresztényeknek tilos a bemenet!” - hirdeti a Jewish Club szerény felirata.
A vörös vihar itt is ugyanazt a nótát fújja, mint túl a vasfüggönyön.
A sajtó azt mondja: ne láss! De az elviselhetetlen, hogy mi, akik onnan Keletről jövünk, mégis csak látunk. Hiszen ebben az egyetlen Bábelben három és fél millióan élnek azok közül, akik Oroszország gettóiból hozták a világuralmi fanatizmust, akik Szamuelli terrorcsapatának tagjai voltak, akik ott nyüzsögtek, mikor kiirtották a cári családot, és akik a pénzt adták Trockij hatalomátvételéhez.
 
A New York Times büszkén írja, hogy egyedül New York-ban kétmillió kétszázezren beszélnek jiddisül. És a vörös viharnak ők voltak az elindítói, ők a hangadói mióta világ a világ. Egy gigászi Terézváros és monstruózus Király utca ez, kaftánok nélkül és rókaprémes kalapok nélkül, de lehetetlen szabadulni attól az érzéstől, hogy mint a lodzi, varsói, budapesti sikátorokból, egyszer innen is előlépnek ugyanazok az arcok: a Jagodák, a Kun Bélák, a Kaganovicsok, a Szamuelliek.
 
Hiszen megszázszorozódott arányok között ugyanaz a progresszív szellemű zsurnalizmus, ugyanaz a merkantilizmus, ugyanaz a gátlásnélküli kizsákmányolás uralkodik, amely mindenütt elindította a vörös buránát. A luxuriőzen berendezett klubokban ugyanazok az arcélek rajzolódnak ki, amelyek összehajoltak a cárok, a Tiszák, a Stürghkök meggyilkolására, vagy amelyek a Kreml falai között uralkodnak szent Oroszországon. Néha még személy szerint is ugyanazok. Bábel falai között az öreg Kéri Pál hörgi átkait minden ellen, ami „reakciós”. A kommunista pártok, fedőszervezetek élén újra csak ők hirdetik a világkirályság progresszívebb formáját: a bolseviki rendszert. Amerikát sem fogja megmenteni a bolsevizmustól a magas életszínvonal, ha Amerika nem tudja megmenteni magát tőlük: a föld savaitól.
 
Amerika erős és hatalmas. De vajon nem volt-e nagy a Római Birodalom, a portugál, a spanyol világbirodalom? Nem volt-e félelmetes hatalom a cárok birodalma? S vajon ki látott jobban: Roosevelt, aki hatvannégy tanácsadóját közülük választotta, vagy Jefferson, aki azt mondta az alkotmány szövegezésekor, hogy Amerika számára ők a legnagyobb veszély? Egyarcú milliárdosok és egyarcú atomkémek. Egyarcú bankárok és egyarcú kommunista vezérek? Vajon van-e világbirodalom, amely kibírja őket? Róma, Spanyolország, Portugália, Oroszország belepusztultak.
 
Tizenhét hónap után, mikor szabadon járunk a felhőkarcoló Bábel-palotáinak aljában, mégis megtaláljuk a picinyke zöldellő oázist. Amerika régi magyarjait. A lapjaikat idegenek írják, a pénztárcájukat végigfosztotta minden szent ügy és minden szélhámosság. Ezek az öreg amerikások azonban minden csalódás, minden távolság, minden félrevezetés ellenére megmaradtak jó magyaroknak. Sokszor jobbnak is, mint mi magunk, akik szeretjük hinni, hogy harminckét év vörös viharában mindent megtanultunk a magyarságból.
 
Ahogy a Rosenfieldek kontrollján, az IRO Dob utcai jenkijein keresztül idementették a hontalanokat, ahogy segítették őket, ahogy a hónuk alá nyúltak, az maga a magyarságnak, az összetartásnak egyik legnagyobb csodája. Pedig őket, amikor jöttek, nem várta senki. Rajtuk nem segített senki, csak a két dolgos kezük. S őket nem is Rákosi űzte el, hanem a keserű magyar szegénység. Még a nagybirtok árnyékából jöttek, vagy sokan még azokkal a kivándorló hajókkal, amelyek az Eszlári Per után igen megteltek magyarokkal. Még sincs bennük harag, megbántottság a régi hazával szemben. Pedig ők még nem látták, nem ismerték a Zöld kereszt, a társadalombiztosítás, az ONCSA, a munkásnyugdíj Magyarországát, amely akkor kezdett kicsírázni, mielőtt ránk tört a vörös vihar. És azt a Magyarországot hozták el, amelyet otthagytak. Úgy hozták el, ahogy akkor volt és úgy őrizték meg amilyennek ők látták.
 
A garázsban már új Cadillac áll, de a falon még ott vannak a régi Kossuth képek, a vitrinekben valamelyik Iparos Dalkör zászlószalagjai, a könyvasztalon a revíziós album, vagy az ezeréves Magyarországról valami nagyon szép és drága díszkiadvány. Ahol összejönnek, a Verhovay Egylet vacsoráján, vagy máshol, még a régi irredenta nóták sírnak, a régi pártás, pruszlikos, piros csizmás primadonna ropja a csárdást. A szívekben, az emlékekben és a lelkek mélyén él az old country, amely éppúgy elveszett nekünk, mint az ő számukra is. És hogy mi az amerikai szív, az amerikai magyar-barátság, hűség, kemény jellem, azt csak én tudom, aki most búcsút intek egy szép régi brooklyni ház minden lakójának és gondolatban megsímogatom még a Blackie kutya bozontos, buksifejét.
Odaát senkiben se csalódtam! S talán ez a legtöbb, amit a bujdosó vándor elmondhat Amerika magyarjairól. A másik kérdés, vajon nem fognak-e csalódni azok, akik onnan várnak mindent: életet, szabadságot is? Az erősek, a pionírok, a harcos kemény nagyszerű magyarok, akik még mindig vannak vagy hatszázezren, egy napon elmennek és eltűnnek, mint ahogy egyszer mi is el fogunk tűnni idegen sírhantok, vagy otthoni temetők akácai alá. Lesz-e aki úgy tud kiáltani az ó-countryért, ahogy ők kiáltottak 1938 szeptemberében? Jók lesznek-e erre a DP-k, akiket most nem érdekel más, csak az első autó és elfelejtik sorstársaikat, akik ott maradtak a bajor padlásszobában, a kietlen lágerekben? Elválik egyszer.
 
Pedig ennek a magyarságnak nincs más reménysége, mint Amerika. S ha egy sokat csalódott tollforgató mondja el, talán kétszeresen igaz ez. A másik Amerika! Amely most küzd azért, hogy betömje a vörös viharzók száját, a Jewish War Veteránok és az Anti-Defamation League őrjöngő derviseinek jerikói trombitáit.
 
Ott volt a másik Amerika, amikor az Ellis Island-i szabadság után, végre valóban szabadon, láthattuk MacArthurt, az öreg sast, aki hét millió ember ujjongása közt úgy vonult végig az East River Drywon, mint valamikor a római hadvezérek. Nem heroldok jártak előtte, hanem filmriporterek, nem aranykorona volt a fején, hanem egyszerű, lapos, amerikai tábori sapka, nem „heilt” kiáltottak az öreg kikötőpatkányok, hanem csak úgy könnyedén, amerikaiasan odaszóltak a rakpartról:
- Helló Mac! Helló, öreg sas! Hát csakugyan megjöttél? Hiszen Téged és titeket vár a világ. Az amerikai munkás, a német munkás és talán ott. Ott valahol messze a vasfüggöny mögött Gál Imre uram.
- Helló Mac!
Eljött-e már az idő? A becsületeseké, a hűeké, a rettenthetetlen katonáké és az egyszerű dolgozók napja? Kinyúlnak-e egyszer a kezek az East River Drywon is? („Drywon”: ezalattvalószínűleg „Drive-on” – „Autóúton” értelmezendő -tj) Vagy Morgenthau hatágú csillaga fog világítani továbbra is a Manhattan felett? Ez a világ jövője és ez Magyarország holnapjának kérdése is. Leszünk, vagy nem leszünk?
És mert lenni kell és harcolni kell, amíg van remény, most búcsúzzunk szépen, öreg brooklyni ház. Apa az apám helyett, testvér a testvér helyett. Barát és hős! Magyar és amerikai. Számomra te maradsz mindig és örökké az álmok országa: - Amerika!
State Islandról már indul a szürke Liberty hajó. Fedélzetén 2, 200 amerikai fiú. Katonák. Jönnek, hogy fiatal arcukat szembeszegezzék a vörös viharral, hogy őrködjenek a határon, vagy ott Szentgotthárd közelében, ahol már nem állnak őrt a honvédek, a német bajtársak, és ahonnan eltűnt valami, amit úgy hívtak kétezer éven át: Európa. Jönnek, és ahogy visszaintegetnek a tűszerűvé keskenyedő felhőkarcolóknak, a hazai partnak, abban már nincs semmi öröm, semmi katonás vigasság.
A connecticuti gyerek Rooseveltről beszél: -„You are crazy!”
 
És nekünk most azért kell Európába jönni, mondja hangosan, demokratikusan.
Európa! Különös világ. Itt taposta valamikor a Via Appia kövét Péter és Pál apostolok lába. A Monte Casinoi bencések innen hordták szét valamikor az írás, földmívelés tudományát, itt írták a chorálokat és festették a Mária-képeket. Michelangelo, Kepler, Shakespeare, Goethe, Beethoven, Petőfi Sándor. Európa a lélek földrésze! A szellem országa! Európában hazátlanul is ott a mi hazánk!
A júniusi hajnalban a szürke Liberty hajó mellé odakanyarodik a kis német vontató. Fedélzetén tengerészkék ruhás matrózok azzal az utolérhetetlen keménységgel és humorral, ami csak itt van, ahol kétezer éven át lélek élt.
A német Wachtmeister kéri az útlevelet. Nézi mellemen az amerikai „kitüntetést”, a fényképen látható számsoros táblácskát.
- Ne féljen semmit! - mosolyog - Itt jól fogja érezni magát.
És ebben a pillanatban valahol a Weser-csatorna partján csilingelni kezd a hajnali harang. Különös. Amerikában húsz hónapon át nem hallottam harangszót.
Hazajöttem. És itthon maradok. 




Háborúban nincs polgári személy!” (Kahane)

Az amerikai Zsidó Védelmi Liga (Anti-Defamation League/ADL) egykori vezetőjét, Meir Kahane rabbit, az izraeli parlament egyik választott tagját – állítólag -- arab férfi lőtte le New Yorkban, 1990. novemberében. Nincs tudomásunk arról, hogy ebből bármilyen látványos bűnügyi tárgyalás lett volna! 
A zsidóság titkos álmainak képviselője és nagyra törő céljainak hangos megtestesítője, Kahane rabbi halála után az általa alapított mozgalom bosszútól fűtött új erőre kapott. A halála előtt a francia Le Vif című folyóirat interjút közölt Kahane rabbival, most ebből közlünk részletet:

Meir Kahane rabbi

Mi zsidók nem vagyunk olyanok, mint más népek. Mi szent nép, választott nép vagyunk, különben nem lenne értelme zsidónak lenni. Bennünket a Tóra, vagyis Mózes Törvényei különböztetnek meg más népektől. A Tórát Isten adta nekünk, ő választott bennünket népévé. Én Múzeumot állítottam fel Izraelben, hogy az Izraelen kívül élő zsidókat megfélemlítsem, hogy rányissam szemüket az antiszemitizmusra, s hogy meggyőzzem őket: telepedjenek le Izraelben.
Évente kétszer utazom külföldre, hogy figyelmeztessem a zsidókat: „Meneküljetek! Új holocaust vár rátok Izraelen kívül. A helyetek Izraelben van!” Én olyan ideológiát védek, amely ellentétes a Nyugat szemléletével. A cionizmus és a demokrácia nem járhat együtt! A cionizmus ellentmond a demokráciának. A cionizmus minden jogot megad a zsidónak, de semmit sem ad a nemzsidónak.
Minden zsidó vallja, hogy a zsidó államban a többség csak zsidó lehet. Megengedhetjük-e, hogy az arabok annyit szüljenek, hogy egyszercsak a demokratikus zsidó állam demokratikus arab állam legyen? Mint zsidó és cionista nem kívánom ezt a demokratikus arab államot. Én minden arabot ki akarok űzni: Gallileából, sőt Dél-Libanonból is, amely a zsidó anyaországhoz tartozik.
A lengyelek és a csehek nem űztek-e ki 12 millió németet a második világháború után? Hogyan csinálták?Úgy, hogy kellő fegyvereik voltak, ugyanakkor a németeknek nem. Hál’ Istennek ma már nekünk is van elég fegyverünk! A zsidó állam törvényei nem adják meg a nemzsidóknak az állampolgárságot. Ők csak idegen tartózkodók Izraelben. Ha mégis Izraelben akarnának élni, akkor két feltételt kell elfogadniuk: 1. adót fizetnek, és 2. szolgaságban élnek. Így van ez megírva a Tórában és a Talmudban. Minden rabbi ezt vallja, ha nem is mondja ki nyíltan!
Háborúban nincs egyszerű polgári személy. Háborúban vagyunk. Mindenesetre, ha én lennék a miniszterelnök, egyetlen arabot sem ölnék meg, egyszerűen azért nem, mert egyetlen arab se lenne Izraelben!
A világ véleménye? Izrael nem a világ véleményéből született és ma sem azáltal él, hanem Isten akaratából. Amikor Begin lerombolta Irak atomreaktorát, egyesek szepegtek: ’az Isten szerelmére, most mit szól a világ?’ - A világ morgott pár hétig, aztán befogta a száját.
Igen, nagyobb Izraelt akarok! A bibliában írva van, hogy Isten szövetséget kötött Ábrahámmal: Ezt a földet utódaidnak adom az egyiptomi Nílustól a nagy Eufrátesz folyóig.” (lásd. Irak!) Mózes. k.15.18. Minden Dél-Libanonban élő arabot deportálnunk kell!
Én az arabokat egyáltalán nem gyűlölöm. Sohasem éltem arabokkal, de éltem írek és olaszok között, és őket gyűlölöm. Éppen elég sokáig kellett elviselnem az antiszemitizmusukat. Ám az arabok gyűlölnek minket, és így vissza kell gyűlölnöm őket. De ugyan mi rossz van abban, ha gyűlölködünk? Chamberlain vajon nem gyűlölte a németeket?
A gonosz elleni gyűlölet jó dolog. Tóránk mondja: ’Van ideje a szeretetnek és van ideje a gyűlöletnek.’ Butaságunk sajnos megengedte, hogy a zsidó nép meglágyíttassék a nemzsidó, illetve a görög kultúra által. Talmudunk képviseli a zsidó kultúrát! És ez, és minden írásunk valóban dicséri a bosszúállást: ’Az igaz örülni fog, mivel látta a bosszút!’ – írja a Zsoltár.
A mozgalomhoz Amerikából kapjuk a pénzt. Védő Ligánk (ADL) hallhatatlan támogatást kap minden zsidótól, de elsősorban a gazdagoktól. Én vagyok az ő életbiztosítójuk és ezért ők nekem prémiumotfizetnek.
Az amerikai nép nagyon erőszakos. Amíg tele lesz a zsebe és a gyomra, addig csak csendben gyűlöli a zsidókat. Azonban, ha nincs több pénz, nincs munka, amikor a gazdasági krízis beköszönt, akkor az amerikaiak rosszabbak lesznek, mint a nácik! Ezért mondom a zsidóknak: meneküljetek, amíg nem késő és van hozzá eszköz!”

A kör bezárul

 
 
Ajánlom az alábbi sorokat azoknak az emigrációban élő lelkes honfitársaimnak, akik, akárcsak régen tették, most is Amerikától várják Trianon igazságtalanságainak orvoslását, és könyörgő leveleket írnak Washingtonba olyan politikusoknak, akiknek nincs érdekükben segíteni a magyarokon, sőt közvetett vagy közvetlen módon maguk is volt vagy jelen tagjai a bűnszövetkezetnek!
 

Michael Chertoff

G. W. Bush elnök 2005. februájában nevezte ki a kettős állampolgársággal rendelkező, zsidó nemzetiségű Michael Chertoff ügyvédet – a lényeget persze a politikailag helyes sajtó elhallgatja — a Department of Homeland Security (DHS) élére. Az U.S. Szenátus a kinevezést98:0 arányban – minden kérdés nélkül – elfogadta. Magyar szemmel ezt a 2001. szeptember után létesített intézményt akár „Államvédelmi Hatóságnak” is nevezhetnénk, hiszen olyan levitézlett volt szakértők vették át az irányítást, mint a volt KGB-főnök Jevgenyij (Finkelstein) Primakov, és a hírhedt kelet-német STASI-főnök, Markus Wolf.
Az új „homeland-cár” a Talmud-szakértők családjából származó, sőt maga is talmudista Chertoff, bár Amerikában született, (szülők: Gershon Baruch Chertoff rabbi és Livia Eisen), az izraeli törvények szerint de jure ’izraeli nemzetiségű’.
Primakov és Wolf szakértelmét felhasználva, Chertoff nemcsak kemény kézzel fog hozzá Amerika biztonságának megszervezéséhez, de a bevándorlási és állampolgársági (U.S. Bureau of Citizenship and Immigration Services) ügyeket is ellátja.
A „nemzetiségű” (national) szó alatt értjük, hogy valamely nemzet állampolgára, míg az állampolgársági státusz magában foglal bizonyos jogokat, kötelezettséget, és előjogokat.

Condoleezza Rice

A London Times jelentése szerint, Condoleezza Rice, jelenleg US National Security Adviser [US nemzetbiztonsági tanácsadó] 1978-ban, a Szovjetunióban végezte tanulmányait! Elképzelhető, hogy mint bűnös kapitalistának nem voltak nehézségei a belföldi utazgatással a Szovjetunióban! Rice C. hivatalos életrajzában nincs szó a moszkvai tanulmányútról, ez egyszerűen elhallgatott tény a világ közvéleménye előtt. Ez viszont azt jelenti, hogy a Szovjetunió legvéresebb hetvenes éveiben Rice Condi a KGB-körökhöz tartozhatott.
A személy, aki őt a politikába bevezette nem volt más, mint Josef Korbel, a második világháború alatt külföldre menekült Benes-féle csehszlovák kormány pro-szovjet külpolitikájának a megtervezője. Korbel, akiről azt írták, hogy “mint zsidó, a családjával a náci-fasiszta rémuralom elől menekült el”, kivándorolt Amerikába. A leánya Madeleine (Korbel) Albright, az amerikai külpolitikát igazgatta Bill Clinton idejében.
 [forrás: www.JRNyquist.com]  Micsoda titkok!...........

Jevgenyij Finkelstein-Primakov

G. W. Bush üzenetet kapott az ő istenétől, hogy “az emberiség érdekében fel kell vállalnia a terrorizmus elleni hadjáratot.” A nagy munkához a legnagyobb szakértelemmel rendelkező J. Finkelstein Primakovot, a szovjet KGB titkosrendőrség volt nagyfőnökét nevezte ki, az amerikai Homeland Security (Nemzetbiztonság) intézmény állandó tanácsadójának — persze zsíros fizetéssel!
Amikor Primakovot megkérdezték, hogy mi a CAPPS II, nevetve válaszolta, hogy amolyan személyazonossági igazolvány, ami hozzászoktatja a lakosságot a *belföldi útlvelél* használatához. Belföldi útlevél? Példát vesznek a Szovjetunióról, ahol nem volt járkálás és utazgatás egyik városból a másikba![www.newswithviews.com/iserbyt/iserbyt19.htm]

Markus Wolf

A kommunista Kelet-Németország hírhedt titkosszolgálati cárjának, Markus Wolf életműve volt, hogy a lakosság felét beszervezte besúgónak, akik a népidemokrácia védelmében tevékenykedtek saját embertársaik ellen. Ez az ő igazi szakterülete, amit most a Bush-kormányzat a “terrorizmus elleni harcában” felhasznál!
A rendszer jól tudja, hogy mihelyt behozzák a Patriot II törvényt, a munkálatok elkezdődnek a Patriot III összeállításán, és akkor szükségesség válik a ‘belső spiclihálózat’ megszervezése, Márkus Wolf szakértelmének hozzájárulásával.
Markus Wolf hivatalos kinevezését, J. F. Primakov jelentette be jó kedvűen a BBC egyik tavalyi adásában, és az eseményt egyik US kongresszusi képviselő is alátámasztotta. Primakov azt is kijelentette, hogy ‘Bush és Cheney hivatalával is együttműködnek Amerika szovjetizálásának megvalósításában.’  [forrás: www.infowars.com]

Marx rokona a Pentagonban?

Dov Zakheim rabbi izraeli-amerikai kettősállampolgár már 25 éve koptatja Washingtonban a kormányhivatalok padlózatát, és az „amerikai cionisták királyának” emlegetik. Politikájával befolyásolta Reagan, Clinton, id. George Bush és G. W. Bush elnököket. Mivel a Pentagonban pénzügyellenőri tevékenysége évei után (2001. 05 - 2004. 03) könyvvizsgálat alkalmával, több mint egy billió [12 nullás számjegy (!) azaz trillió az USA-ban] US dollárról nem tudnak elszámolni. Tavaly márciusban otthagyta a Pentagont, az újságírók kérdéseire csak annyit válaszolt, hogy ‘mint pénzügyi főellenőrt a dollármilliók állandó kezelése kimerítette.’
Izrael fegyverzetének nagy része neki köszönhető. Az US F-16 és F-15 fegyverzet ‘többletnek’ minősített állományát Izrael szinte fillérekért kapta meg. A 4,8 milliós orosz- és lengyelországi askenázi zsidók ma a világ legfejlettebb repülőit bitorolják.
Zakheim nagyapja, Julius Zakheim (Zhabinka) rabbi Ukrajnában született. Feleségül vette Karl Marx egyik rokonát, és maga is tevékenyen vett részt az 1905-ös zavargásokban, amelyek tudjuk az 1917-es Bolsevik Forradalomhoz vezettek. A bolsevik tervezet már akkor Izrael megvalósítását célozta. Izrael helyét a Közel-Keleten az olaj és a vallásos légkör miatt határozták el.
Az 1923-ban alakult Betar nevű terrorista mozgalom aktív tagja, Zakheim apja Jacob I. Zakheim 1910-ben született a lengyelországi cionista „melegágyban”, ahol Jichak Shamir és Menachem Begin is a baráti körhöz tartozott. Később a Betar csatlakozott a Haganah, az Irgun és a Stern terrorista bandákhoz és véres harcot folytatott az angol fennhatóság alatt lévő Palesztinában. Az angolok kivonultak, de a cionisták folytatták a palesztinok tömegmészárlását.
 Dov Zakheim rabbi Brooklynban született 1923-ban. Gyerekkorát kizárólag zsidó iskolákban és izraeli nyári táborokban töltötte, ahol maga is alapos cionista nevelésében részesült. G. W. Bush 2001. májusában nevezte ki Dov Zakheim-et a Pentagon főellenőrének. A 2000. szeptemberében, egy többed magával szerkesztett tanulmányban [1] olvasható:
 
‘ A közvélemény gondolkodásának a megnevelésére Pearl Harbor-féle véletlen esemény szükséges, hogy az amerikai nép elfogadjon háborút a Közel-Keleten, amely politikai és kulturális téren alakítaná át a térséget.’
2005. március - Február 10-én Hunter Thompson újságíró öngyilkosságot követett el. Két nappal később letartóztatták Russell E. “Rusty” Nelson fényképészt, akit azért tartott alkalmazásban egy volt republikánus képviselő a Reagan-Bush-kormányzat idején, hogy szenátusi képviselőkről és kormánytagokról, házibulizás közben fiatal gyerekekkel és kiskorúakkal történő nemi aktusokról képeket készítsen.
Egyes megfigyelők gyanítják, hogy talán Nelsont, aki Thompsonnal együtt szemtanúja volt a homoszexuális és pedofile-aktusoknak és mintegy 30 ezernyi felvételt készített, most megpróbálják elnémítani. (Nelson vallomása: US. District Court, 1999. Idézet:“tomflocco.com”) Az egész 12 oldalnyi botrányos történet -- ha még nem tüntették el -- megtalálható több világhálózati címen.

A nem egészen Fehér Ház

Washington Times 1989. június 9-i számának vezércikkében hatalmas betűkkel olvasható:
Kivizsgálás folyik, hogy Reagan, Bush valamint számos fontos egyéniség is belekeveredett a homoszexuális prostitúcióba.”
Amerika történetében szinte ez volt a legnagyobb botrány, amit csak néhány újság is közölt, de a hírközlőszervek részéről teljes volt a hírzárlat. Ezért van az, hogy az átlag amerikai talán soha nem is hallott az ügyről.
John DeCamp volt republikánus szenátor dokufilmet készített “Conspiracy of Silence” címmel, amit 1994. májusában televízión közvetítettek volna a ‘Discovery Channel’ műsoron. Ebben feltárták volna egyházi személyiségek és politikusok bűnszövetkezetét, a washingtoni szexorgiákhoz összeszedett kiskorú fiú-prostituáltakat hogyan és miért kísértek végig éjféltájban a Fehér Ház termein.  Az utolsó pillanatban, egy névtelen kongresszusi képviselő korlázotó törvényrendelettel fenyegette meg a TV Cable-hálózatot, amennyiben a műsort leadják. Ezzel egyidőben névtelen egyének felvásárolták a filmhez való ‘Copyright-jogot’, és elrendelték a film másolatok azonnali megsemmisítését. De egy másolat azért mégis megmaradt, ami eljutott John DeCamp Nebraska szenátor-ügyvédhez, aki átadta Ted L. Gunderson nyugdíjas FBI-főnöknek.
A világhálózat számos honlapján - a ‘Google Search’ segítségével -- megtalálhatók a húszéves botrány részletei.

Már csak éppen ez hiányzott!

Micsoda ajándék éppen a Purim-ünnepekre! G. W. Bush Világbank élére nevezte ki a neocon Paul Wolfowitz Védelmi Államtitkár-helyettest, aki a Pentagonban megtervezte az Irak elleni támadóháborút. Míg Bush ‘bátor’ határozatát nagy örömmel fogadták Izraelben, de Európában és máshol a világon érhető aggodalommal. Még Kofi Annan is bevallotta, hogy ‘Wolfowitz nem rendelkezik elég gyakorlattal a fejlődő szegényebb országok iránt, másokat is számításba kellene venni.’
Gazdasági szakértők szerint Wolfowitz várhatóan óriási előnyöket jelenthet majd Izraelnek, mivel a Világbanknak -- Ariel Sharon kivonulása (?) után -- kulcsszerepe lesz a Gáza Övezet újjáépítésében. Az amerikai dollármilliók előtt ezután még nyitottabb az ajtó a Közel-Kelet felé.
A történelem majd nem felejti el, hogy Wolfowitz volt az, aki “Szaddám Husszein tömegpusztító fegyverei” és az “irakiak őszinte felszabadulási vágya miatt” szükségesnek találta Irak lerohanását.
Azóta a Bush-kormányzat összeszorított fogakkal kényszerült bevallani, hogy “Irakban nem voltak tömegpusztító fegyverek, Szaddámnak semmi köze nem volt a 9/11-hez, s hogy Irak nem támogatta Al Qaeda-t.”
A három gyermekes családapa, a feleségétől elvált cionista Wolfowitz hazugságok alapján tervezte meg az iraki háborút, illetve Szaddám Husszein lebuktatását, amelyben segítette a napokban kirobbant titkos kolléga, -- még Ronald Reagan idejéből -- az arab származású feminista Shaha Ali Riza asszony, szintén a Világbank egyik Londonban tanult vezető közgazdásza, ma Washingtonban a legbefolyásosabb muzulmán. Wolfowitz és Riza évek óta szenvedélyesen dolgoznak azon, hogy a “Közel-Keleten megvalósítsák az igazi demokráciát: biztosítsák mindenkinek az egyenlőséget és polgári jogokat”.[www.aljazeera.com - www.arabnews.com]
  
Szenátor Styles Bridges (1956): “Hogy az Egyesült Államok milyen irányzattal kezeli a külpolitikáját, és milyen sikerrel oldja meg a különféle nehézségeket, majd befolyásolja nemcsak a ma élő amerikaiak és a következő nemzedékek életét, de talán az egész világ sorsát is.” – És amint a képekből is láthatjuk igen jó kezekben van az irányzat. 
 
----------
1.       “Rebuilding America’s Defenses: Strategy, Forces and Resources for a New Century”. 
Kiadó: The American Enterprise’s “Project for a New American Century” -
www.newamericancentury.org/RebuildingAmericasDefenses.pdf




Vasfüggöny Amerika felett

(Hazánkért Online, 2004)

(Részletek John Beaty “Iron Curtain over America” című, az ötvenes években megjelent könyvéből magyar fordításban a szerkesztő megjegyzéseivel)

 
 
Az Universal Jewish Encyclopedia szerint a zsidóknak Oroszországgal kapcsolatos álláspontját aKarl Mordechai-Marx-ról szóló ismertetés tartalmazza. E forrás szerint a zsidóság elismeri 6 millió zsidó hazájának, a Szovjetuniónak tapasztalatait, mint tanúbizonyságot a marxista nézetről, ami a nemzeti és faji egyenlőséget illeti.”
Az Encylopedia továbbá rámutat arra a feltűnő tényre, hogy “az egyetlen országban, amely hivatalosan vallják a marxista tanokat, az antiszemitizmust törvényen kívül helyezték, feléledését pedig a szociális és gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésével lehetetlenné tették.”
Alexander Bittelman The Jewish People Face the Postwar World” (A zsidó nép szembenéz a háború utáni világgal) című könyvében drámailag fejezi ki a zsidó nép háláját a Szovjetunió iránt”:
 
Ha nem lett volna Vörös Hadsereg, ma már nem lennének zsidók, sem Európában, sem Palesztinában, sem Afrikában, az Egyesült Államokban pedig napjaik meg lennének számlálva… a Szovjetunió megmentette a zsidó népet. Ezért sohase felejtse el az amerikai zsidóság azt a történelmi adósságunkat, amellyel a zsidó nép tartozik megváltójának, a Szovjetuniónak.”
 
Bittelman azonban nem minden amerikai zsidó nevében szól, különösen, ha a reakciós és nem-demokratikus erőkről beszél. Az ötvenes években, az Amerikában letelepedett zsidókkal kapcsolatban figyelemreméltó körülmény a Zionist Handbook szerint az, hogy “e zsidóság 68-70%-ának rokonai vannak a Szovjetunióban és Lengyelországban.”
Bittelmannak a Szovjetunióról vallott nézete összhangban áll a kanadai Királyi Bizottságnak (egykori ‘Royal Commission’) azzal a megállapításával, miszerint “a Szovjetunió kihasználja a zsidóknak a kommunizmus iránti szimpátiáját”:
 
Jellemző, hogy az orosz követségről származó több okmány feljegyzései ügynökökkel vagy ügynökjelöltekkel kapcsolatban kiemelik, hogy zsidókról illetve zsidó nőkről van szó, amiből arra következtethetünk, hogy az orosz ötödik hadoszlop vezetői e ténynek különös jelentőséget tulajdonítanak.”

Tekintettel az Universal Jewish Encylopedia (az első oldalán az „authoritative” szó olvasható) fent idézett kijelentése valamint a kanadai Királyi Bizottság megállapításában (nem említve más tényeket és tanúvallomásokat) nem meglepő, hogy bizonyos, Kelet-Európából származó, vagy onnan befolyásolt amerikai zsidók atom-, vagy más hadititkokat juttattak a Szovjetuniónak. Az író nézete szerint azonban a valóban bűnösök azok a született amerikaiak, akik saját bűnös terveik véghezvitelére olyan állásokba juttatták a szovjetbarát személyeket, ahol azoknak alkalmuk volt megszerezni az atomháborúra vonatkozó amerikai titkokat. Ezt a bűnt éppen a borzalmas következményei miatt nem /lenne/ szabad elnéznie az amerikai népnek /de mégis elnézi!/

A Monroe-elv

Számos magas hivatalt viselő kém jelenléte az Egyesült Államokban arra indít, hogy röviden ismertessem bevándorlási politikánkat. 1823. december 2-án életbe lépett a híres ’Monroe-elv’,amelynek értelmében az Egyesült Államok kormánya nem engedi meg, hogy kontinentális európai hatalmak kiterjesszék kormányzási elveiket az Egyesült Államokra.”
Abban az időben és egészen a nyolcvanas évekig a XIX. században majdnem kizárólag olyan bevándorlók jöhettek az Egyesült Államokba, akiknek ideáljai azonosak voltak a nyugati keresztény civilizáció ideáljaival.
1880 után azonban a bevándorlás hirtelen eltért az addigi iránytól és dél-, és kelet-európai bevándorlók milliói lepték el az Egyesült Államokat. E bevándorlók nagy része ellenségesen állt szembe az amerikai kormánnyal és az amerikai ideálokkal. Nagyrészt nem voltak keresztények és nem szándékoztak elfogadni a nyugati keresztény civilizációt. Saját terveik voltak, amelyeket nem katonai támadással –annak idején Monroe ettől félt – igyekeztek elérni, hanem rejtett beszüremkedéssel, propagandával, választási és pénzügyi nyomással.
A Columbia Egyetem egykori elnöke Nicholas Murray Butler 1908-ban The American as he is”című könyvében felhívta a figyelmet: ... nemsokára kimerül az a képességünk, hogy megfékezzük és asszimiláljuk azokat az idegen elemeket, amelyeket a bevándorlás hozott közénk. A veszély, amellyel Amerika majd szembetalálja magát, csakis belülről jöhet, ha jön.”
(A statisztikai kimutatások Butlert igazolják...)
 
Új bevándorlók hatalmas csoportokban érkeztek, különösen Oroszországból és Lengyelországból. A törvényes bevándorlók száma 1881 és 1920 között 3, 237, 079 volt, mégpedig főleg zsidók. A tömeg erejénél fogva az új jövevények hátterébe szorították a többé-kevésbé elnyugatiasodott zsidókat, akiknek családjai még 1880 előtt vándoroltak be, - sikeres kereskedők voltak és nem érdeklődtek túlságosan a politika iránt. A kelet-európai (i.e. askenázi-kazár) zsidók azonban valóságos hatalmat képeztek, amellyel számolni kellett a hivatásokban és iparban, úgyszintén a politikai pártokban.” (Graetz-Raisin, VI. Kötet, 344. oldal)
Elmer Berger The Jewish Dilemma” (A zsidó kényszerhelyzet) c. könyvében többek között azt írja, hogy a korai, mintegy 200 ezernyi zsidó bevándorló Németországból jött Amerikába és teljesen beolvadt. Ez annál is érthetőbb volt, mert sem faji, sem néprajzi közösségük nem volt a kazárokkal [eznem-sémita, török illetve finn népcsoport volt a Volga mentén, amely a VIII. században vette fel a judaizmust, mint nemzeti vallást” – Forrás: The Khazars – The New Standard Jewish Encyclopedia, 1970, New York], sőt nem voltak szeparatisták vagy zsidó nacionalisták sem.
1880 után, különösen pedig a XX. század első két évtizedében azonban egyre nagyobb méreteket öltött a kelet-európai kivándorlás. A kelet-európai zsidó bevándorlók “magukkal hozták a zsidó nép elkoptatott fogalmát. Az új nacionalista (cionista) érzelmű jövevények nemsokára kiterjesztették befolyásukat a régi, azelőtt antinacionalista reformált amerikai zsidó szervezetekre.”
1941-42 telén az Amerikai Rabbik Központi Tanácsa [Central Conference of American Rabbis] elhatározta egy zsidó katonai alakulat felállítását. Ez az esemény azt jelentette, hogy a vezető reform-zsidóság beadta a derekát a zsidó nacionalizmussal szemben. Sok amerikai érzelmű zsidó tiltakozott is, de szervezetlenségük miatt eredménytelenül.
Minthogy a többségében lévő új zsidók (kazárok) ’felsőbbrendű népnek és nemzetnek tartják magukat’, beolvadásukról (lásd Henry Pratt: Fairchild: Race and  Nationality as Factors in American Life) szó sem lehet. Amerikában tehát létezik egy nemzet a nemzetben, méghozzá erőszakos és öntudatos nemzet.
A kelet-európai bevándorlás az első világháború idején lelassult, de 1920-ban szinte árvízként újra megindult. A hatalmas tömegek láttára a képviselőház is aggódni kezdett olyannyira, hogy a képviselőház bevándorlási bizottsága (House Committee on Immigration) megállapította, hogy mivel asszimilálóképességük korlátozott és a folyamat magában véve is lassú és nehéz, határokat kell szabni a bevándorlásnak. Ebből keletkezett az 1921. május 19-én megszavazott első kvóta-törvény. Ennek értelmében az Egyesült Államok területén képviselt nemzeteknek – amelyeknek polgárai 1910 előtt vándoroltak be – csak 3%-a kaphat a továbbiakban bevándorlási engedélyt. Eszerint évente 350, 000 idegen vándorolhat be, főként az észak-, és nyugat-európai országokból. A képviselőház gondjai ezzel még nem szűntek meg. A bizottság jelentette, hogy
... nemzetünk nyugalmas jövőjének érdekében feltétlenül meg kell őriznünk a lakosság alapvető összetételét. Minthogy a politikai tudomány alapvető igazsága, hogy az a kormány, amely mentes minden külső nyomástól, látható kifejezője az általa kormányzott nép eszményeinek, alapelveinek és szociális nézeteinek, nyilvánvaló, hogy bármely változás a népesség jellemében vagy összetételében kikerülhetetlenül olyan kormány kifejlődését vonja maga után, amely összhangban van azzal az alappal, amelyen nyugszik. Tehát az alkotmányos kormány által e földrészen közel egy évszázaddal ezelőtt megteremtett egyéni szabadság megőrzése érdekében sem a lakosság összetételének, sem gazdasági szabályainknak nem szabad megváltozniuk.
... Az amerikai nép az Egyesült Államok területén élő minden népcsoporttól és minden külföldi kormánytól megtagadja a jogot ahhoz, hogy bármilyen anyagi vagy eszmei tulajdonunkra jogot formáljanak, vagy hogy előírják törvényhozásunk jellegét.”
 
Amerikában a zsidó lakosság létszáma gyorsan növekedett, egyrészt a magas születési arány, másrészt a bevándorlás következtében, főleg pedig az 1924. évi törvény kijátszásával. E törvény a származást határozta meg.
Az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint 1877-ben 230, 000, 1890-ben 475, 000, 1906-ban 1, 775, 000, 1916-ban 3, 300, 000, 1926-ban 4, 081, 000 és 1936-ban 4, 641, 184 zsidó élt az Egyesült Államokban, akik 3728 hitközséghez tartoztak.
World Almanach (1950) szerint 15, 713, 638 zsidó tartozik vallási szervezetekbe. A statisztikából a következtethető, hogy a zsidóságnak több mint 50%-a, tehát legalább 8 millió a nyugati féltekén él.
Tekintettel arra, hogy ebből legalább millió Dél-Amerikában és Kanadában él, az Egyesült Államokban lakó zsidók száma kb. 7, 250, 000-re tehető. Ha hozzászámítjuk a vallásilag szervezetlen (szekuláris) zsidókat és azokat is, akik törvénytelen úton jöttek az országba, arra az eredményre jutunk, hogy az ötvenes években az Egyesült Államokban legalább 10 millió zsidó élt.
 


Az érdekesség kedvéért

The American Jewish Year Book [Az Amerikai Zsidó Évkönyv], 5702. szám, 1941. szeptember 22-tõl 1942. szeptember 11-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphiában adott ki a The Jewish Publication Society of America [Amerika Zsidó Kiadó Társasága], a 666. oldalon közli, hogy a legnagyobb náci terjeszkedés után, egészen Oroszországig, beleszámítva a Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3,110,722 zsidó volt.
Kérdezzük: hogyan lehetett a 3, 110, 722 zsidóból 6, 000, 000 zsidót kiirtani? E 3, 110, 722 zsidóból még mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2 millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza Izrael államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különbözõ népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Józsué végrehajtott. (Idézet Roger Garaudy Az Izraeli Politikát Megalapozó Mítoszok címû, már magyarul is megjelent könyvébõl.)
 

 

Nácionisták

A politikai cionizmust kitűnően megvilágítja Douglas Reed: „Somewhere South of Suez” c. könyvében. Megemlíti a cionista nacionalizmus publikálását illető titkos tilalmat”, melynacionalizmus „már gyökerében rokon a szovjet-kommunizmussal”, s hogy a cionista nacionalisták már elég hatalmasok és erősek ahhoz, hogy a maradék Nyugat nagy birodalmainak kormányait irányíthassák.!...” továbbá, hogy az amerikai elnökök, az angol miniszterelnökök és kollégáik úgy hajlongnak a cionizmus előtt, mintha szentséget imádnának.”

Amerika bolsevizálása

A megsemmisített Oroszországban a kazárok a kommunisták segítségével erősítették meg a hatalmukat „tisztogatások” sorozatával, amelyeknek során sokmillió orosz vesztette életét lassú borzalmak közepette, vagy száműzetésben, kényszermunkatáborokban.
Amilyen könnyen sikerült a kommunistáknak könyörtelen terrorral legyűrni az orosz népet, éppolyan könnyen sikerült beültetni ügynökeiket a nyugat-európai országokba, Kanadába és az Egyesült Államokba.
Az elképzelés, miszerint a „kapitalista demokráciák (Anglia és az USA) félelmetes akadályai a kommunizmus terjeszkedésének és ezért meg kell semmisíteni”, gyakran nyert megerősítést szovjet vezetők beszédeiben, különösen Sztálinnak a 18. pártkongresszuson (1939. március) mondott beszédében. E kijelentést Sztálin a háború kitörése előtt tette, közel három évvel az amerikaiak hadba lépése előtt. A beszédet nem is rejtették véka alá, hanem világgá kürtölték, tehát Washingtonban a honatyák jól tudták: Sztálin beszédében a kapitalista demokráciák megsemmisítésére utalt.
(Ismerve gyűlölet-propagandájukat, és azt, hogy ekkorra Sztálin már több mint 8 millió ukránt éheztetett halálra, a Nyugat Hitler ellen mégis a Szovjetuniót választotta dicsőséges szövetségesének! – TJ)
Amerikában a kommunista beszivárgás fő okai: (1) a pontatlan bevándorlási törvények, és (2) az Egyesült Államok területén lakó idegenekkel szemben hiányzott a hatásos politika még akkor is, ha tevékenységük a kormány megdöntésére irányult. 1950-ben, az országban illegálisan tartózkodó milliók közül több százezret elfogtak, majd újra szabadonengedtek, mert a kitoloncoltatásukhoz nem volt elég bizonyíték.
Az emigrációs hullám, amely Amerika partjait 1919 és 1924 között érte, hozta a legtöbb kommunista érzelmű egyént. E rövid idő alatt 3 millió idegen vándorolt be, nagyrészük Kelet-Európából, akik ellenségesen viselkedtek az amerikai kormánnyal szemben és valóságos ügynökei voltak az új szovjet birodalomnak.
Köztük felettébb gyanús volt, pl. Sidney Hillman, aki félreértette rabbinátusi tanulmányait és nemzetközi arányú politikai tevékenységbe kezdett. Huszonkét évvel előbb Lenin arra utasította az amerikai kommunistákat, hogy beszéljék meg a dolgokat Sidneyvel”, amikor Hillman az Orosz-Amerikai Ipari Rt. elnöke volt, míg 22 évvel később ugyanezt az utasítást lehetett hallani F. D. Roosevelttől. [Lásd: Walter Trohan a washingtoni Times Heraldban, 1944. 10. 29]
 
Tagadhatatlan, hogy az újabb bevándorlóknak még nagyobb hányada már azzal az elhatározással lépett Amerika földjére, hogy nem olvad be a nyugati keresztény civilizációba, hanem inkább érdekeinek megfelelően megváltoztatja azt, s hogy céljait politikai úton, ha másképpen nem megy, akkor erőszakkal is, de megvalósítja.

As USA elnöke elismeri a szovjet kormányt

Az Amerikába újonnan bevándoroltak nagy része nem találta rokonszenvesnek a többségi köztársasági pártot, s mivel a demokrata pártnak szüksége volt új tagokra, a baloldali jövevények valamennyien a demokrata pártba tömörültek.
A demokraták 1912-ben Woodrow Wilsont megválasztották elnöknek. De az első igazán nagy sikerük az volt, hogy F. D. Roosevelt (az USA elnöke 1933-1945-ig) nem egészen kilenc hónappal hivatalba lépése után, elismerte a szovjet kormányt. E jelentőségteljes eseményről William La Varreaz American Legion című folyóiratban (1951. aug.) úgy emlékezett meg, mint „Moszkva ünnepnapjáról az amerikai történelemben”. Leírja, hogy ezt a különleges diplomáciai sakkhúzást a sunyin mosolygóLitvinov (Wallach-Finkelstein) valamint Henry Morgenthau és Dean Acheson –- Felix Frankfurter pártfogoltjai –- rendezték. A négy személy közül hárman ugyanahhoz a ’családhoz’ tartoztak, a negyedik, Dean Acheson pedig Brandeis bíró jobbkeze volt, mielőtt elhíresült, mint „Frankfurter-fiú.”
A legfőbb „Frankfurter-fiú”-val foglalkozik Felix Wittner az American Mercury című folyóirat 1952. áprilisi számában:
Acheson rossz szolgálatai, amelyeket a szabadság ügyének tett, már 19 évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor Sztálin fizetett amerikai jogtanácsosainak az egyike lett, még mielőtt az Egyesült Államok elismerte volna a Szovjetuniót.
1933. november 16, éjfél – Tragikus dátum ez az amerikai történelemben, amelyre gyermekeink még sokáig szomorúan fognak visszaemlékezni! – A különleges moszkvai főügynök, -- a Vörös Térség összes elvetemült nemzetközi üzelmeinek biztosa – az Egyesült Államok elnökére mosolyogva, diadalittasan ült éjféltájt a Fehér Házban íróasztalánál. Tizenöt évig próbálkozott a Kreml arra, hogy diplomáciai sérthetetlenséggel védett kommunista támaszpontra tegyen szert az USA-ban. Négy elnök – Wilson, Harding, Coolidge és Hoover – utasította vissza Moszkva istentelen ideológiájának vagy szekértolóinak támogatását. Itt most azonban végre akadt elnök, (a köztudottan szabadkőműves -TJ) Franklin D. Roosevelt, akivel a kommunisták tárgyalhattak. A régi miniszterelnökségnek, az Amerikai Légiónak és az American Federation of Labour szakszervezeti szövetségnek sok hazafias, jól tájékozott tagja kétellte Rooseveltet, hogy ne használja fel magas hivatalát arra, hogy felmagasztaljon olyan ’keleti vendéget’, akinek a kezén saját honfitársai vére szárad, hanem kézfogás nélkül küldje vissza Moszkvába.
F. D. Roosevelt azonban, eltelve új hivatalának hatalmával az értelmiségiekként és liberálisokként fellépő marxisták és a saját talpnyaló bürokráciájában ügyködő radikálisok bíztatására aláírta a nevét a Kreml szerződésére. A Kongresszus jóváhagyása nélkül valóságos szerződést kötött a Szovjetunióval, feljogosítva azt arra, hogy kommunista követségeket és konzulátusokat állítson fel az Egyesült Államok területén, teljes diplomáciai jogokkal és immunitással Sztálin bolsevista ügynökei részére...”
[Nem véletlen, hogy az ENSZ épülete – Moszkva trójai falova! – Amerikában épült és nem Moszkvában! - TJ]

Roosevelt a marxisták szálláscsinálója

Nemcsak a kelet-európai származású, újonnan Amerikába érkezett baloldaliak jutottak be nagy számban a kormány stratégiailag fontos hivatalaiba, hanem amerikai születésű kommunista párttagok is befészkelték magukat az elnök környezetébe. F. D. Roosevelt az amerikai kommunistákat állandó előnyökben, gondoskodásban részesítette, ami megnyilvánult abban is, hogy következetesen elvetette a kommunisták megfékezésére előterjesztett javaslatokat.
Martin Dies volt képviselő, az Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló képviselőházi bizottság volt elnöke előadásokban tanúsította, hogy Roosevelt többször is meghívta őt a Fehér Házba, és azt mondta neki – célzást téve nagy előnyökre, amelyekkel ez járna számára – hogy hagyja abba a kommunisták zaklatását.’ Martin Dies előtt Roosevelt legfőbb érve mindig az volt, hogySzükségünk van ezekre a szavazatokra!’
Ez azonban még nem volt minden. A második világháború kitörése után úgynevezett menekülteketközvetlenül érkezésük után fontos kormányállásokba helyeztek. Meg se várták az állampolgárság elnyeréséhez kiszabott kötelező időt és anélkül, hogy kivizsgálták volna az okokat, amelyek miatt Európát elhagyták. Ezt a beszüremkedést egy kormányrendelet tette lehetővé, amely kimondta, hogyaz alkalmazás nem tagadható meg sem faji, sem vallási, sem nemzetiségi okokból’.
Minthogy kivizsgálás lehetetlen volt azokon a távoli és ellenséges területeken, amelyekről ezek amenekültek jöttek, és minthogy voltak közöttük olyanok, akik rokonszenveztek a Szovjetunióval, ez a kormányrendelet potenciális, sokszor pedig ténylegesen halálos csapás volt az Egyesült Államok biztonságára.
Az újonnan létesített atomközpontokban a biztonsági óvintézkedések ellenőrzését nem a szakavatott FBI-ra, hanem magukra az atomkutatóra bízták! Amerikai atomtitkokhoz hozzáférhetett például az ünnepelt idegen, a brit állampolgárságú, -- de nem brit születésű! – Klaus Fuchs is.
Reader’s Digest 1942. szeptemberi számában megjelent The Facts About Jews in Washington (Tények a washingtoni zsidókról) c. cikk szerint 1942-ben feltűnően sok zsidó személy volt kormányhivatalokban, s olyan kormányállásokban, amelyeknek hatásköre pénz-, munka-, és igazságszolgáltatási ügyekre terjedt ki. E helyzet abból adódott, hogy „nemzsidó kormánytisztviselők, -- az elnök utasítására -- különböző osztályokat igyekeztek rábírni arra, hogy még több zsidót alkalmazzanak.”
Abban az időben a kelet-európai vagy velük rokonszármazású illetve világnézetű személyek befolyása akkor érte el tetőpontját, amikor Milton Katz lett az Egyesült Államok európai politikájának irányítója 1951 közepéig. Ugyanakkor, amikor Anna Rosenberg hatáskörébe tartozott az USA hadseregének, tengerészetének és légierejének embertartaléka; amikor Manly Fleischmann volt a haditermelési hivatal igazgatója, Nathan P. Feisinger pedig a bérszabályozó hivatal elnöke.  [New York Times, 1951. 08.30]
Ehhez hasonlóan, Truman elnök 1948. októberében, amikor kiküldött egy „bizottságot a fegyveres erők vallási és erkölcsi jólétére és jellemvezetésére”, annak elnökéül Frank L. Weil new yorki ügyvédet, a Zsidó Nemzeti Jóléti Kamara elnökét nevezte ki. [New York Times, 1948.10.28]
 
Figyelemre méltó a kazár vagy hasonló hátterű személyek kiemelkedő szerepe Nagy-Britannia kisebbségi szocialista kormányában és a francia politikai életében, kezdve Léon Blumtól. Köztük van még Emmanuel Shinwell és Jules Moch is, akik nemrégiben a hadügyi tárcát viselték országaikban.
Az „újpolgárok” közül első helyen kell megemlíteni a bécsi születésű Félix Frankfurtert, az amerikai Harvard Egyetem felvilágosodási” jelképét. Miután elhagyta tanári állását az egyetem jogi karán, dr. Frankfurter az Egyesült Államok legfelsőbb bírósági posztját foglalta el, és Roosevelt elnök legfőbb tanácsadója lett jogi és más ügyekben.
Frankfurter bíró nemcsak tanácsadásaival érvényesítette a befolyását, hanem azzal is, hogy előmozdította kedvezményezett egyéneknek fontos állásokba való kinevezését.
A Roosevelt-kormányban nagy hatalma volt az oroszországi születésű Isador Lubinnak, aki később az USA ENSZ-kiküldöttje lett. Leo Pasvolsky sokáig hatalmi tényező volt a külügyminisztériumban – többek között elnöke volt a háború utáni program kidolgozására kiküldött bizottságnak, sőt a hatáskörébe tartoztak a nemzetközi szervezetek és biztonsági ügyek is (1945-1946).
Roosevelthez közel állt még Samuel Rosenman, akiről azt mondják, hogy mint különleges tanácsadó írta az elnök számos beszédét; Henry Morgenthau pénzügyminiszter, (a hírhedt Morgenthau-terv szellemi szerzője) és Herbert Lehman, az UNRRA vezérigazgatója (1943-1946), mely segélyszervezet pénztartalékának nagy részét – ezt a pénzalapot főleg az USA szolgáltatta az amerikai nép adópénzéből! – olyan államoknak szánták, amelyek a jaltai és potsdami értekezlet eredményeként kerültek szovjet iga alá! +++
 


Vasfüggöny Amerika felett

(Hazánkért Online, 2004)

(Részletek John Beaty “Iron Curtain over America” című, az ötvenes években megjelent könyvéből magyar fordításban a szerkesztő megjegyzéseivel)

 
 
Az Universal Jewish Encyclopedia szerint a zsidóknak Oroszországgal kapcsolatos álláspontját aKarl Mordechai-Marx-ról szóló ismertetés tartalmazza. E forrás szerint a zsidóság elismeri 6 millió zsidó hazájának, a Szovjetuniónak tapasztalatait, mint tanúbizonyságot a marxista nézetről, ami a nemzeti és faji egyenlőséget illeti.”
Az Encylopedia továbbá rámutat arra a feltűnő tényre, hogy “az egyetlen országban, amely hivatalosan vallják a marxista tanokat, az antiszemitizmust törvényen kívül helyezték, feléledését pedig a szociális és gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésével lehetetlenné tették.”
Alexander Bittelman The Jewish People Face the Postwar World” (A zsidó nép szembenéz a háború utáni világgal) című könyvében drámailag fejezi ki a zsidó nép háláját a Szovjetunió iránt”:
 
Ha nem lett volna Vörös Hadsereg, ma már nem lennének zsidók, sem Európában, sem Palesztinában, sem Afrikában, az Egyesült Államokban pedig napjaik meg lennének számlálva… a Szovjetunió megmentette a zsidó népet. Ezért sohase felejtse el az amerikai zsidóság azt a történelmi adósságunkat, amellyel a zsidó nép tartozik megváltójának, a Szovjetuniónak.”
 
Bittelman azonban nem minden amerikai zsidó nevében szól, különösen, ha a reakciós és nem-demokratikus erőkről beszél. Az ötvenes években, az Amerikában letelepedett zsidókkal kapcsolatban figyelemreméltó körülmény a Zionist Handbook szerint az, hogy “e zsidóság 68-70%-ának rokonai vannak a Szovjetunióban és Lengyelországban.”
Bittelmannak a Szovjetunióról vallott nézete összhangban áll a kanadai Királyi Bizottságnak (egykori ‘Royal Commission’) azzal a megállapításával, miszerint “a Szovjetunió kihasználja a zsidóknak a kommunizmus iránti szimpátiáját”:
 
Jellemző, hogy az orosz követségről származó több okmány feljegyzései ügynökökkel vagy ügynökjelöltekkel kapcsolatban kiemelik, hogy zsidókról illetve zsidó nőkről van szó, amiből arra következtethetünk, hogy az orosz ötödik hadoszlop vezetői e ténynek különös jelentőséget tulajdonítanak.”

Tekintettel az Universal Jewish Encylopedia (az első oldalán az „authoritative” szó olvasható) fent idézett kijelentése valamint a kanadai Királyi Bizottság megállapításában (nem említve más tényeket és tanúvallomásokat) nem meglepő, hogy bizonyos, Kelet-Európából származó, vagy onnan befolyásolt amerikai zsidók atom-, vagy más hadititkokat juttattak a Szovjetuniónak. Az író nézete szerint azonban a valóban bűnösök azok a született amerikaiak, akik saját bűnös terveik véghezvitelére olyan állásokba juttatták a szovjetbarát személyeket, ahol azoknak alkalmuk volt megszerezni az atomháborúra vonatkozó amerikai titkokat. Ezt a bűnt éppen a borzalmas következményei miatt nem /lenne/ szabad elnéznie az amerikai népnek /de mégis elnézi!/

A Monroe-elv

Számos magas hivatalt viselő kém jelenléte az Egyesült Államokban arra indít, hogy röviden ismertessem bevándorlási politikánkat. 1823. december 2-án életbe lépett a híres ’Monroe-elv’,amelynek értelmében az Egyesült Államok kormánya nem engedi meg, hogy kontinentális európai hatalmak kiterjesszék kormányzási elveiket az Egyesült Államokra.”
Abban az időben és egészen a nyolcvanas évekig a XIX. században majdnem kizárólag olyan bevándorlók jöhettek az Egyesült Államokba, akiknek ideáljai azonosak voltak a nyugati keresztény civilizáció ideáljaival.
1880 után azonban a bevándorlás hirtelen eltért az addigi iránytól és dél-, és kelet-európai bevándorlók milliói lepték el az Egyesült Államokat. E bevándorlók nagy része ellenségesen állt szembe az amerikai kormánnyal és az amerikai ideálokkal. Nagyrészt nem voltak keresztények és nem szándékoztak elfogadni a nyugati keresztény civilizációt. Saját terveik voltak, amelyeket nem katonai támadással –annak idején Monroe ettől félt – igyekeztek elérni, hanem rejtett beszüremkedéssel, propagandával, választási és pénzügyi nyomással.
A Columbia Egyetem egykori elnöke Nicholas Murray Butler 1908-ban The American as he is”című könyvében felhívta a figyelmet: ... nemsokára kimerül az a képességünk, hogy megfékezzük és asszimiláljuk azokat az idegen elemeket, amelyeket a bevándorlás hozott közénk. A veszély, amellyel Amerika majd szembetalálja magát, csakis belülről jöhet, ha jön.”
(A statisztikai kimutatások Butlert igazolják...)
 
Új bevándorlók hatalmas csoportokban érkeztek, különösen Oroszországból és Lengyelországból. A törvényes bevándorlók száma 1881 és 1920 között 3, 237, 079 volt, mégpedig főleg zsidók. A tömeg erejénél fogva az új jövevények hátterébe szorították a többé-kevésbé elnyugatiasodott zsidókat, akiknek családjai még 1880 előtt vándoroltak be, - sikeres kereskedők voltak és nem érdeklődtek túlságosan a politika iránt. A kelet-európai (i.e. askenázi-kazár) zsidók azonban valóságos hatalmat képeztek, amellyel számolni kellett a hivatásokban és iparban, úgyszintén a politikai pártokban.” (Graetz-Raisin, VI. Kötet, 344. oldal)
Elmer Berger The Jewish Dilemma” (A zsidó kényszerhelyzet) c. könyvében többek között azt írja, hogy a korai, mintegy 200 ezernyi zsidó bevándorló Németországból jött Amerikába és teljesen beolvadt. Ez annál is érthetőbb volt, mert sem faji, sem néprajzi közösségük nem volt a kazárokkal [eznem-sémita, török illetve finn népcsoport volt a Volga mentén, amely a VIII. században vette fel a judaizmust, mint nemzeti vallást” – Forrás: The Khazars – The New Standard Jewish Encyclopedia, 1970, New York], sőt nem voltak szeparatisták vagy zsidó nacionalisták sem.
1880 után, különösen pedig a XX. század első két évtizedében azonban egyre nagyobb méreteket öltött a kelet-európai kivándorlás. A kelet-európai zsidó bevándorlók “magukkal hozták a zsidó nép elkoptatott fogalmát. Az új nacionalista (cionista) érzelmű jövevények nemsokára kiterjesztették befolyásukat a régi, azelőtt antinacionalista reformált amerikai zsidó szervezetekre.”
1941-42 telén az Amerikai Rabbik Központi Tanácsa [Central Conference of American Rabbis] elhatározta egy zsidó katonai alakulat felállítását. Ez az esemény azt jelentette, hogy a vezető reform-zsidóság beadta a derekát a zsidó nacionalizmussal szemben. Sok amerikai érzelmű zsidó tiltakozott is, de szervezetlenségük miatt eredménytelenül.
Minthogy a többségében lévő új zsidók (kazárok) ’felsőbbrendű népnek és nemzetnek tartják magukat’, beolvadásukról (lásd Henry Pratt: Fairchild: Race and  Nationality as Factors in American Life) szó sem lehet. Amerikában tehát létezik egy nemzet a nemzetben, méghozzá erőszakos és öntudatos nemzet.
A kelet-európai bevándorlás az első világháború idején lelassult, de 1920-ban szinte árvízként újra megindult. A hatalmas tömegek láttára a képviselőház is aggódni kezdett olyannyira, hogy a képviselőház bevándorlási bizottsága (House Committee on Immigration) megállapította, hogy mivel asszimilálóképességük korlátozott és a folyamat magában véve is lassú és nehéz, határokat kell szabni a bevándorlásnak. Ebből keletkezett az 1921. május 19-én megszavazott első kvóta-törvény. Ennek értelmében az Egyesült Államok területén képviselt nemzeteknek – amelyeknek polgárai 1910 előtt vándoroltak be – csak 3%-a kaphat a továbbiakban bevándorlási engedélyt. Eszerint évente 350, 000 idegen vándorolhat be, főként az észak-, és nyugat-európai országokból. A képviselőház gondjai ezzel még nem szűntek meg. A bizottság jelentette, hogy
... nemzetünk nyugalmas jövőjének érdekében feltétlenül meg kell őriznünk a lakosság alapvető összetételét. Minthogy a politikai tudomány alapvető igazsága, hogy az a kormány, amely mentes minden külső nyomástól, látható kifejezője az általa kormányzott nép eszményeinek, alapelveinek és szociális nézeteinek, nyilvánvaló, hogy bármely változás a népesség jellemében vagy összetételében kikerülhetetlenül olyan kormány kifejlődését vonja maga után, amely összhangban van azzal az alappal, amelyen nyugszik. Tehát az alkotmányos kormány által e földrészen közel egy évszázaddal ezelőtt megteremtett egyéni szabadság megőrzése érdekében sem a lakosság összetételének, sem gazdasági szabályainknak nem szabad megváltozniuk.
... Az amerikai nép az Egyesült Államok területén élő minden népcsoporttól és minden külföldi kormánytól megtagadja a jogot ahhoz, hogy bármilyen anyagi vagy eszmei tulajdonunkra jogot formáljanak, vagy hogy előírják törvényhozásunk jellegét.”
 
Amerikában a zsidó lakosság létszáma gyorsan növekedett, egyrészt a magas születési arány, másrészt a bevándorlás következtében, főleg pedig az 1924. évi törvény kijátszásával. E törvény a származást határozta meg.
Az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint 1877-ben 230, 000, 1890-ben 475, 000, 1906-ban 1, 775, 000, 1916-ban 3, 300, 000, 1926-ban 4, 081, 000 és 1936-ban 4, 641, 184 zsidó élt az Egyesült Államokban, akik 3728 hitközséghez tartoztak.
World Almanach (1950) szerint 15, 713, 638 zsidó tartozik vallási szervezetekbe. A statisztikából a következtethető, hogy a zsidóságnak több mint 50%-a, tehát legalább 8 millió a nyugati féltekén él.
Tekintettel arra, hogy ebből legalább millió Dél-Amerikában és Kanadában él, az Egyesült Államokban lakó zsidók száma kb. 7, 250, 000-re tehető. Ha hozzászámítjuk a vallásilag szervezetlen (szekuláris) zsidókat és azokat is, akik törvénytelen úton jöttek az országba, arra az eredményre jutunk, hogy az ötvenes években az Egyesült Államokban legalább 10 millió zsidó élt.
 


Az érdekesség kedvéért

The American Jewish Year Book [Az Amerikai Zsidó Évkönyv], 5702. szám, 1941. szeptember 22-tõl 1942. szeptember 11-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphiában adott ki a The Jewish Publication Society of America [Amerika Zsidó Kiadó Társasága], a 666. oldalon közli, hogy a legnagyobb náci terjeszkedés után, egészen Oroszországig, beleszámítva a Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3,110,722 zsidó volt.
Kérdezzük: hogyan lehetett a 3, 110, 722 zsidóból 6, 000, 000 zsidót kiirtani? E 3, 110, 722 zsidóból még mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2 millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza Izrael államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különbözõ népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Józsué végrehajtott. (Idézet Roger Garaudy Az Izraeli Politikát Megalapozó Mítoszok címû, már magyarul is megjelent könyvébõl.)
 

 

Nácionisták

A politikai cionizmust kitűnően megvilágítja Douglas Reed: „Somewhere South of Suez” c. könyvében. Megemlíti a cionista nacionalizmus publikálását illető titkos tilalmat”, melynacionalizmus „már gyökerében rokon a szovjet-kommunizmussal”, s hogy a cionista nacionalisták már elég hatalmasok és erősek ahhoz, hogy a maradék Nyugat nagy birodalmainak kormányait irányíthassák.!...” továbbá, hogy az amerikai elnökök, az angol miniszterelnökök és kollégáik úgy hajlongnak a cionizmus előtt, mintha szentséget imádnának.”

Amerika bolsevizálása

A megsemmisített Oroszországban a kazárok a kommunisták segítségével erősítették meg a hatalmukat „tisztogatások” sorozatával, amelyeknek során sokmillió orosz vesztette életét lassú borzalmak közepette, vagy száműzetésben, kényszermunkatáborokban.
Amilyen könnyen sikerült a kommunistáknak könyörtelen terrorral legyűrni az orosz népet, éppolyan könnyen sikerült beültetni ügynökeiket a nyugat-európai országokba, Kanadába és az Egyesült Államokba.
Az elképzelés, miszerint a „kapitalista demokráciák (Anglia és az USA) félelmetes akadályai a kommunizmus terjeszkedésének és ezért meg kell semmisíteni”, gyakran nyert megerősítést szovjet vezetők beszédeiben, különösen Sztálinnak a 18. pártkongresszuson (1939. március) mondott beszédében. E kijelentést Sztálin a háború kitörése előtt tette, közel három évvel az amerikaiak hadba lépése előtt. A beszédet nem is rejtették véka alá, hanem világgá kürtölték, tehát Washingtonban a honatyák jól tudták: Sztálin beszédében a kapitalista demokráciák megsemmisítésére utalt.
(Ismerve gyűlölet-propagandájukat, és azt, hogy ekkorra Sztálin már több mint 8 millió ukránt éheztetett halálra, a Nyugat Hitler ellen mégis a Szovjetuniót választotta dicsőséges szövetségesének! – TJ)
Amerikában a kommunista beszivárgás fő okai: (1) a pontatlan bevándorlási törvények, és (2) az Egyesült Államok területén lakó idegenekkel szemben hiányzott a hatásos politika még akkor is, ha tevékenységük a kormány megdöntésére irányult. 1950-ben, az országban illegálisan tartózkodó milliók közül több százezret elfogtak, majd újra szabadonengedtek, mert a kitoloncoltatásukhoz nem volt elég bizonyíték.
Az emigrációs hullám, amely Amerika partjait 1919 és 1924 között érte, hozta a legtöbb kommunista érzelmű egyént. E rövid idő alatt 3 millió idegen vándorolt be, nagyrészük Kelet-Európából, akik ellenségesen viselkedtek az amerikai kormánnyal szemben és valóságos ügynökei voltak az új szovjet birodalomnak.
Köztük felettébb gyanús volt, pl. Sidney Hillman, aki félreértette rabbinátusi tanulmányait és nemzetközi arányú politikai tevékenységbe kezdett. Huszonkét évvel előbb Lenin arra utasította az amerikai kommunistákat, hogy beszéljék meg a dolgokat Sidneyvel”, amikor Hillman az Orosz-Amerikai Ipari Rt. elnöke volt, míg 22 évvel később ugyanezt az utasítást lehetett hallani F. D. Roosevelttől. [Lásd: Walter Trohan a washingtoni Times Heraldban, 1944. 10. 29]
 
Tagadhatatlan, hogy az újabb bevándorlóknak még nagyobb hányada már azzal az elhatározással lépett Amerika földjére, hogy nem olvad be a nyugati keresztény civilizációba, hanem inkább érdekeinek megfelelően megváltoztatja azt, s hogy céljait politikai úton, ha másképpen nem megy, akkor erőszakkal is, de megvalósítja.

As USA elnöke elismeri a szovjet kormányt

Az Amerikába újonnan bevándoroltak nagy része nem találta rokonszenvesnek a többségi köztársasági pártot, s mivel a demokrata pártnak szüksége volt új tagokra, a baloldali jövevények valamennyien a demokrata pártba tömörültek.
A demokraták 1912-ben Woodrow Wilsont megválasztották elnöknek. De az első igazán nagy sikerük az volt, hogy F. D. Roosevelt (az USA elnöke 1933-1945-ig) nem egészen kilenc hónappal hivatalba lépése után, elismerte a szovjet kormányt. E jelentőségteljes eseményről William La Varreaz American Legion című folyóiratban (1951. aug.) úgy emlékezett meg, mint „Moszkva ünnepnapjáról az amerikai történelemben”. Leírja, hogy ezt a különleges diplomáciai sakkhúzást a sunyin mosolygóLitvinov (Wallach-Finkelstein) valamint Henry Morgenthau és Dean Acheson –- Felix Frankfurter pártfogoltjai –- rendezték. A négy személy közül hárman ugyanahhoz a ’családhoz’ tartoztak, a negyedik, Dean Acheson pedig Brandeis bíró jobbkeze volt, mielőtt elhíresült, mint „Frankfurter-fiú.”
A legfőbb „Frankfurter-fiú”-val foglalkozik Felix Wittner az American Mercury című folyóirat 1952. áprilisi számában:
Acheson rossz szolgálatai, amelyeket a szabadság ügyének tett, már 19 évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor Sztálin fizetett amerikai jogtanácsosainak az egyike lett, még mielőtt az Egyesült Államok elismerte volna a Szovjetuniót.
1933. november 16, éjfél – Tragikus dátum ez az amerikai történelemben, amelyre gyermekeink még sokáig szomorúan fognak visszaemlékezni! – A különleges moszkvai főügynök, -- a Vörös Térség összes elvetemült nemzetközi üzelmeinek biztosa – az Egyesült Államok elnökére mosolyogva, diadalittasan ült éjféltájt a Fehér Házban íróasztalánál. Tizenöt évig próbálkozott a Kreml arra, hogy diplomáciai sérthetetlenséggel védett kommunista támaszpontra tegyen szert az USA-ban. Négy elnök – Wilson, Harding, Coolidge és Hoover – utasította vissza Moszkva istentelen ideológiájának vagy szekértolóinak támogatását. Itt most azonban végre akadt elnök, (a köztudottan szabadkőműves -TJ) Franklin D. Roosevelt, akivel a kommunisták tárgyalhattak. A régi miniszterelnökségnek, az Amerikai Légiónak és az American Federation of Labour szakszervezeti szövetségnek sok hazafias, jól tájékozott tagja kétellte Rooseveltet, hogy ne használja fel magas hivatalát arra, hogy felmagasztaljon olyan ’keleti vendéget’, akinek a kezén saját honfitársai vére szárad, hanem kézfogás nélkül küldje vissza Moszkvába.
F. D. Roosevelt azonban, eltelve új hivatalának hatalmával az értelmiségiekként és liberálisokként fellépő marxisták és a saját talpnyaló bürokráciájában ügyködő radikálisok bíztatására aláírta a nevét a Kreml szerződésére. A Kongresszus jóváhagyása nélkül valóságos szerződést kötött a Szovjetunióval, feljogosítva azt arra, hogy kommunista követségeket és konzulátusokat állítson fel az Egyesült Államok területén, teljes diplomáciai jogokkal és immunitással Sztálin bolsevista ügynökei részére...”
[Nem véletlen, hogy az ENSZ épülete – Moszkva trójai falova! – Amerikában épült és nem Moszkvában! - TJ]

Roosevelt a marxisták szálláscsinálója

Nemcsak a kelet-európai származású, újonnan Amerikába érkezett baloldaliak jutottak be nagy számban a kormány stratégiailag fontos hivatalaiba, hanem amerikai születésű kommunista párttagok is befészkelték magukat az elnök környezetébe. F. D. Roosevelt az amerikai kommunistákat állandó előnyökben, gondoskodásban részesítette, ami megnyilvánult abban is, hogy következetesen elvetette a kommunisták megfékezésére előterjesztett javaslatokat.
Martin Dies volt képviselő, az Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló képviselőházi bizottság volt elnöke előadásokban tanúsította, hogy Roosevelt többször is meghívta őt a Fehér Házba, és azt mondta neki – célzást téve nagy előnyökre, amelyekkel ez járna számára – hogy hagyja abba a kommunisták zaklatását.’ Martin Dies előtt Roosevelt legfőbb érve mindig az volt, hogySzükségünk van ezekre a szavazatokra!’
Ez azonban még nem volt minden. A második világháború kitörése után úgynevezett menekülteketközvetlenül érkezésük után fontos kormányállásokba helyeztek. Meg se várták az állampolgárság elnyeréséhez kiszabott kötelező időt és anélkül, hogy kivizsgálták volna az okokat, amelyek miatt Európát elhagyták. Ezt a beszüremkedést egy kormányrendelet tette lehetővé, amely kimondta, hogyaz alkalmazás nem tagadható meg sem faji, sem vallási, sem nemzetiségi okokból’.
Minthogy kivizsgálás lehetetlen volt azokon a távoli és ellenséges területeken, amelyekről ezek amenekültek jöttek, és minthogy voltak közöttük olyanok, akik rokonszenveztek a Szovjetunióval, ez a kormányrendelet potenciális, sokszor pedig ténylegesen halálos csapás volt az Egyesült Államok biztonságára.
Az újonnan létesített atomközpontokban a biztonsági óvintézkedések ellenőrzését nem a szakavatott FBI-ra, hanem magukra az atomkutatóra bízták! Amerikai atomtitkokhoz hozzáférhetett például az ünnepelt idegen, a brit állampolgárságú, -- de nem brit születésű! – Klaus Fuchs is.
Reader’s Digest 1942. szeptemberi számában megjelent The Facts About Jews in Washington (Tények a washingtoni zsidókról) c. cikk szerint 1942-ben feltűnően sok zsidó személy volt kormányhivatalokban, s olyan kormányállásokban, amelyeknek hatásköre pénz-, munka-, és igazságszolgáltatási ügyekre terjedt ki. E helyzet abból adódott, hogy „nemzsidó kormánytisztviselők, -- az elnök utasítására -- különböző osztályokat igyekeztek rábírni arra, hogy még több zsidót alkalmazzanak.”
Abban az időben a kelet-európai vagy velük rokonszármazású illetve világnézetű személyek befolyása akkor érte el tetőpontját, amikor Milton Katz lett az Egyesült Államok európai politikájának irányítója 1951 közepéig. Ugyanakkor, amikor Anna Rosenberg hatáskörébe tartozott az USA hadseregének, tengerészetének és légierejének embertartaléka; amikor Manly Fleischmann volt a haditermelési hivatal igazgatója, Nathan P. Feisinger pedig a bérszabályozó hivatal elnöke.  [New York Times, 1951. 08.30]
Ehhez hasonlóan, Truman elnök 1948. októberében, amikor kiküldött egy „bizottságot a fegyveres erők vallási és erkölcsi jólétére és jellemvezetésére”, annak elnökéül Frank L. Weil new yorki ügyvédet, a Zsidó Nemzeti Jóléti Kamara elnökét nevezte ki. [New York Times, 1948.10.28]
 
Figyelemre méltó a kazár vagy hasonló hátterű személyek kiemelkedő szerepe Nagy-Britannia kisebbségi szocialista kormányában és a francia politikai életében, kezdve Léon Blumtól. Köztük van még Emmanuel Shinwell és Jules Moch is, akik nemrégiben a hadügyi tárcát viselték országaikban.
Az „újpolgárok” közül első helyen kell megemlíteni a bécsi születésű Félix Frankfurtert, az amerikai Harvard Egyetem felvilágosodási” jelképét. Miután elhagyta tanári állását az egyetem jogi karán, dr. Frankfurter az Egyesült Államok legfelsőbb bírósági posztját foglalta el, és Roosevelt elnök legfőbb tanácsadója lett jogi és más ügyekben.
Frankfurter bíró nemcsak tanácsadásaival érvényesítette a befolyását, hanem azzal is, hogy előmozdította kedvezményezett egyéneknek fontos állásokba való kinevezését.
A Roosevelt-kormányban nagy hatalma volt az oroszországi születésű Isador Lubinnak, aki később az USA ENSZ-kiküldöttje lett. Leo Pasvolsky sokáig hatalmi tényező volt a külügyminisztériumban – többek között elnöke volt a háború utáni program kidolgozására kiküldött bizottságnak, sőt a hatáskörébe tartoztak a nemzetközi szervezetek és biztonsági ügyek is (1945-1946).
Roosevelthez közel állt még Samuel Rosenman, akiről azt mondják, hogy mint különleges tanácsadó írta az elnök számos beszédét; Henry Morgenthau pénzügyminiszter, (a hírhedt Morgenthau-terv szellemi szerzője) és Herbert Lehman, az UNRRA vezérigazgatója (1943-1946), mely segélyszervezet pénztartalékának nagy részét – ezt a pénzalapot főleg az USA szolgáltatta az amerikai nép adópénzéből! – olyan államoknak szánták, amelyek a jaltai és potsdami értekezlet eredményeként kerültek szovjet iga alá! +++
 


Az ENSZ mellékága: kiskorúak szex-rabszolgasága, 

mint jövedelmező üzleti vállalkozás



forrás: «UN Promotes Child Sex Slave Market for Pedophiles»

    by GORDON THOMAS

 
 
 
(kivonatok az eredetiből) -- A cseh-német határ Cheb nevű határváros Prágába vezet. A 38 ezer lakosú Cheb, a sztálini időkre emlékeztető sötét, nyomorúságos város, a pedofilok valóságos zarándokhelye, Európa gyermekszex-fővárosa. Mivel a "rendkívüli" gyermekek olyan kicsik, hogy saját magukat nem tudják még áruba bocsátani, elvégzik ezt az "eltartóik", a stricik, akik az esténként érkező BMW-luxuskocsik, élvezeti-portékát kereső látogatóinak bőséges választékkal szolgálnak. Ez ma az Európai Közösség után áhítozó Cseh Köztársaság szégyene.
 
Csekély 50 US dollárért az emberállat-pedofil kedvére válogathat a gyerekek között, akikről még alig esett le a pelenka. Nem tudható, hogy hány kiskorú prostituált dolgozik Cheb több mint száz bordélyházában vagy az utcán.
 
A gyermek-szexkereskedelem haszonforrásai -- többek között -- a fehér-rabszolgaság, pornográf-videók, szex-túrizmus, ál-örökbefogadások…stb. A világon a szex-iparba összeszedett gyermekek milliós áldozatai a saját testüket kényszerülnek árusítani ennivalóért, pénzért, lakóhelyért, alkoholért és kábítószerért. Az USA, és a modern civilizáció különböző országai valamilyen formában hozzájárulnak a milliárdokat jövedelmező piac kifogyhatatlan gyermek-állományának biztosításához.
 
Becslések szerint a szex-ipar sátáni birodalma állandó jövedelme, ha jól megszervezik, óránként 2 millió US dollárt hozhat a stricik pénztárába. A gyermek-szexkereskedelem már nem is annyira ipar, (Vörös Kína, Oroszország, a Balkán-államok), amely világméretű birodalommá fejlődött, és titkos álarcot visel a közvélemény előtt.
 
Például Moldvából, a becslések szerint 1989 óta legalább 6000 alig tizenéves kislányt hurcoltak el lefüggönyözött autókban -- az úton bizonyos dr. Goran nevű orvos adja a kábító injekciókat, nehogy a gyermekek útközben megszökhessenek. A kislányok hirdetéseket olvastak az újságban: *Párizsba, Londonba, sőt még az USA-ba is fizető állásokat ajánlanak. „Előző gyakorlat nem szükséges.”
Az Arizona Market, mint «húspiac»
Az ENSZ főhadiszállása Koszovó külvárosában van. A valóságos vadnyugathoz hasonlítható úgynevezett *Arizona Market* a beszerzési piac, ahol piszkos kávézók, szemétdombok, eldobott likőrösüvegek és használt kotonok kisebb-nagyobb kupacai tarkítják az utcákat. Az olcsó kocsmákban a kép mindenütt ugyanaz: sötétpiros lámpafény, hangos zene, olcsó italok, és félmeztelen lányok, akik a "nemzetköziek" ölében ülnek, vagy a nyakukon lógnak. A "nemzetköziek" az ENSZ sokfajú békefenntartó katonái. 2003-ban 45 ezer katonát hoztak be 39 országból. Nem is beszélve az ENSZ mintegy 200 nyugati segélyző-ügynökség 7, 000 alkalmazottjáról. 2002-ben hat orosz katona a K-For tagjai, megerőszakoltak két kislányt. 2001-ben több meztelen testű lányt találtak az Arizona Market közelében lévő folyóban. Orosz maffia-módszer árulkodott a tetemeken: hátul összekötözött kezeik, és a lábaik cementbe öntve, a melleik levágva. (1945 óta nem sok változott! –tj)
 
A NATO és ENSZ hatóságok az Arizona Market látogatói mentesek Bosznia minden bűnvádi eljárásától, de nem a törvényes következményektől, a hazatérésük után. Jóllehet, az USA-ban és Angliában szinte nem létező bármilyen elítélés, mivel a foglyul ejtett lányok "nem léteznek" s így nem is tanúskodhatnak.
 
A lányok kábítószerektől bódultak, hiszen a kokain és heroin állandóan kapható és a raktáron kifogyhatatlan. Ha maguk nem szedik, akkor beadják nekik. Az amerikai ügynökség szerint:
"Tessék nézni, a kocsmatulajdonosok megvásárolták a lányokat. és úgy szeretik, ha csendben maradnak. A csendhez az ENSZ gyógyszerraktáraiból veszik. Amikor egy lány bejfejezte a szolgálatot, egy férfi beviszi egy szobába, ahol injekciót kap. Amikor lány felébred, már kész van a következő szolgálatra."
 
Ez az *Arizona Market*, amit hivatalosan a békefenntartó erők alapítottak, hogy szerbek, horvátok és muzulmánok között valami virágzó kereskedelmet hozzanak létre. Ma ötmérföldes környezetben már Bosznia virágzó szexrabszolga-kereskedelmének a központja. Éjjelenként, lefizetett határőrök közreműködésével, mocskos takarók alatt hurcolják ide az elcsábított vagy elrabolt tizenéves kislányokat Közép-Kelet-Európából, ahol utcalányokként kell dolgozniuk, és legtöbben meg is halnak. (Magyar szülők óvjátok gyermekeiteket!  --tj)
 
Nem tudható, hogy hány szexrabszolga van a világon, de az International «Organisation for Migration» becslése szerint 2003. decemberében Kelet-Európából félmillióra lehet számítani. Az «Anti-Slavery International» úgy gondolja, hogy "az elrabolt áldozatok létszáma világviszonylatban valószínűleg több tízmillióra rúg. Egy dolog bizonyos: ma sokkal több a szexrabszolga, mint valaha volt."
 
Angliában, a Scotland Yard szerint 2003-ban több mint 5, 000 kiskorú lányt csempésztek át a volt kommunista országokból, mindegyik napi 2000 dollárral gazdagította a kerítőjét.
 
Az amerikai külügyminisztérium jelentette 2003. júniusában, hogy mintegy 15 állam vesz részt az emberkereskedelemben. Többek között Olaszország, Görögország... mindkettő az Európai Közösség tagja. A 15 országból évente egymilliónyi felnőtt és gyermek kerül árusításra a szex-rabszolgasághoz. Colin Powell volt külügyminiszter az emberiség mételyének nevezte.
 
Bizonyítékok vannak, hogy a stricik a leendő rabszolgákat az Interneten keresztül adják-veszik: a hirdetésekben a legkülönlegesebb és legpikánsabb módszereket ajánlanak -- beleértve a nemi kínzásokat is felsorolják.

(Bill Hughes, Director General of Britain's National Crime Squad) -- "Az elrabolt, elcsábított kislányok még alig tizenévesek, Románia, Moldva és Ukrajna legszegényebb falvaiból, városaiból jönnek, ahol se rendőrség, se telefonszolgálat nem létezik, ami megkönnyíti, hogy elrabolják őket és soha többé vissza ne térhessenek a szüleikhez."
 
A forgalomhoz az összekötő-kapcsolat a volt Szovjet Köztársaság. Szerbia és Jugoszlávia szolgáltatják a fő kirakatokat, ahonnan a szerencsétlen fiatalok elindulnak a legembertelenebb borzalmak útján. Itt szállásolják el a lányok többségét, akik a portéka első szemlélésre érkező pénzes-kerítőkre várnak. A lányokat, sőt fiúkat is aztán elviszik a "húspiacra", ahol elárverezik őket.
 
2003-ban az árusításokat egy bérházban bonyolították le, Belgrád egyik külvárosában. A lányokat úgy kezelik, mint a lábasjószágokat: egy tizenéves ára felmehet 1500 US dollárra, a tizenéves aluli leánygyermekért ennek kétszeresét kell fizetni. Az áldozatot azután megverik, kábítószert adnak neki, és arra kényszerítik, hogy hetente több férfivel közösüljön. (Ez a beavatás!) Ha menekülni próbál, akkor a legborzalmasabb nemi erőszak következik, majd fenyegetés, hogy ha ellenkezik, akkor a családját otthon kinyírják. A legrosszabb a 3000 orosz békefenntartó, akik lányokat hurcolnak magukkal a laktanyáikba, ahonnan aztán soha nem térnek vissza.
Belgrade Apartment tulajdonosa a kislányokat kedvelő perverz étvágyú hírhedt Semion Yokovich Mogilevich, aki a különféle bűncselekmények legnagyobb mestere. Az MI5 biztonsági szolgálat szerint "Mogilevich a világ egyik legveszedelmesebb bűnözője."
 
Az emberkereskedelem 1993-ban kezdődött, amikor a békefenntartó csapatok megérkeztek. Addig Bosznia nem dicsekedhetett szex-iparral. A békefenntartó küldetése a demokrácia megalapozása volt. De túl sokan közülük csábítónak vélték a gyors meggazdagodás lehetőségét, mialatt még a nemi étvágyukat is kielégíthették. +++
 
Fordította: Tóth Judit
Ajánlott cikkek a téma kapcsán:
 
 
 
          Secret Vatican document: Background & BBC documentary
 
 


Edolphus Towns (D-N. Y.)

a magyarországi zsidók biztonsága miatt aggódik?

 
 
2007. március 24.  -- Az amerikai kongresszus egyik képviselő tagja „mély aggodalmát” fejezte ki a magyarországi antiszemitizmusról szóló sajtójelentések kapcsán, s az ügyben levelet küldött a magyar követségre.
Azért írok Önnek, hogy kifejezzem mély aggodalmamat azokkal a közelmúltbeli sajtóhírekkel kapcsolatban, amelyek a magyarországi antiszemita kitörésekről szólnak” – írta a washingtoni nagykövetnek Edolphus Towns (D-N.Y.), New York állam képviselője. A fekete bőrű, baptista vallású Towns azt írta: tudomása szerint Magyarországon jelentősen elszaporodtak a neonáci jelenségek, „köztük olyan felhívások, hogy támadják meg a zsidókat és/vagy zsidó intézményeket a zsidó ünnepek alatt”.
 
A képviselő megjegyezte: Feldmájer Péter (MAZSIHISZ), a magyar zsidó közösség vezetője ebben a hónapban úgy nyilatkozott, hogy „a zsidók most nem érzik különösebben biztonságban magukat” a fővárosban. Edolphus Towns úgy foglalt állást, megérti Feldmájer Péter és mások azon tanácsát, hogy a zsidók, különösen az idősebbek, ne merészkedjenek ki otthonukból a közelgő zsidó húsvét alatt”.
 
A brooklyni képviselő értékelése szerint a helyzet annyira komoly, hogy Gyurcsány Ferencmagyar miniszterelnök a londoni The Timesnak adott interjújában megállapította: ’soha nem volt annyi antiszemita-megjegyzés, mint mostanában, (és) olyan dolgokat látunk, amilyeneket nem láttunk 50 éve”.
Ezek a nyomasztó események azonnali cselekvést igényelnek a kormány részéről a zsidó állampolgárok biztonsága érdekében” – szögezte le a politikus. Towns azzal zárta levelét, hogy „a múlt századi rémtettek fényében” meg szeretné vitatni a nagykövettel, miképpen kezeli a magyar kormány az antiszemitizmus jelenségét. Mint a washingtoni magyar diplomáciai képviselet tájékoztatta az MTI-t, Simonyi András nagykövet a jövő héten találkozik a képviselővel annak kongresszusi hivatalában. –MTI 
 
Kicsoda Edolphus Towns (D-N.Y.) és milyen alapon avatkozik olyan magyarországi belügyekbe, amelyekről halvány fogalma sincs? Ismeri a magyar történelmet? Járt már Magyarországon? Megkérdezett-e magyarokat a sorsuk felől, vagy megelégszik Feldmájer Péter, Tom Lantos és Gyurcsány Ferenc tudósításaival?
*          Rep. Towns' varied professional background includes work as an administrator at Beth Israel Medical Center, a professor at New York's Medgar Evers College and Fordham University and a public school teacher, teaching orientation and mobility to blind students. He is also a veteran of the United States Army and an ordained Baptist minister. –Wikipedia
Towns remembers the Holocaust
*          Washington, DC - Representative Edolphus "Ed" Towns reflected back on the Holocaust by commemorating Yom Hashoah, Holocaust Remembrance Day. The speech below was entered into the Congressional Record by Congressman Towns to mark this powerful day. -- Edolphus Towns (D-N.Y.) - " Mr. Speaker, I rise today to commemorateYom Hashoah, Holocaust Remembrance Day. I join the Jewish people in the State of Israel and across the globe in remembering the 6 million Jews that were brutally murdered by the Nazis during the Holocaust.http://www.house.gov/list/press/ny10_towns/holocaustday.html
 
*          The Job Creation and Infrastructure Restoration Act of 1997 (H.R. 950) From theNew York State Communist Party 16 March 1997
Rep. Edolphus Towns (D-NY)*
 
*          Cries of anti-Semitism and human-rights abuse sprang from Congress last February when a yoga school was shut down by the Argentine government. Its defenders claimed it was being closed because 50 percent of those involved were of the Jewish faith.U.S. Reps. Tom Lantos (D-Calif.) and Edolphus Towns (D-N.Y.) were quick to express concern, accusing the Argentine government of grossly abrogating due process.

---
 MAGYAR SZEMMEL
A szavak maguktól beszélnek. A legkevesebb angol nyelvi tudás is elég a fenti szöveg elolvasásához. Lényeg, hogy Edolphus Towns, a közismerten marxista amerikai Demokrata Párt egyik képviselője, tevékenyen vesz részt a Kommunista Párt szervezkedésében, előszeretettel avatkozik bele a különböző ’rakoncátlan’ országok belügyeibe és ezért mindig számíthat a zsidóság mindenkori támogatására. Ugye, aki a történelmet a politikailag helyes könyvekből tanulta, attól mit is várhatunk? Magyarázzuk meg neki, hogy az éremnek van egy másik oldala is, amit nem ismer? A szalon-kommunista képviselőnek úgyis hiába idézzük a mostoha magyar történelmet, mert foggal-körömmel védené meg a hazugságokat.
Neki semmit nem jelent Trianon, Jalta, Potsdam gyászbékéje, az amerikai segítséggel Sztálinnak kiszolgáltatott magyarság, a zsidó illetve idegen országhódítás miatt 1945 óta, de főleg 1990 óta lezüllesztett magyar gazdasági élet, a nyolcmilliós abortusz. Soha nem hallott az 1945 utáni kommunista vérengzésekről, az emberhúsdarálóról, az 1958-ban kivégzett 150 fiatal magyar szabadságharcosról, Eisenhower Titónak küldött titkos táviratáról, az ősi magyar földdel idegenbe dobott magyar testvérünk millióiról, a zsidó Péter Gáborról, Gerő Ernőről, Rákosi Mátyásról, Kun Béláról. És a történelmet folytathatnám még sokáig…
Nem tartom érdemesnek, hogy levelet írjak a baptista képviselőnek, aki nyilván pap létére nem akar tudomásul venni a Talmud tartalmáról.
Ajánlatunk Ed Towns úrnak!
Ügyes amerikai üzletemberek
szovjet gulágokból
külföldi látogatók részére
turista központokat létesítenek!
S még egy dolog: kár, nagyon nagy kár, hogy E. Towns egészen közelről nem ismeri a szovjet Gulágokat, az AVÓ véres padlózatú kínzókamráit, a magyarországi zsidó és cigány verőlegényekkifinomult és megválogatott kezeléseit.
Pedig, Towns úr igazán csak akkor lenne vérbeli jó kommunista, ha ezeket végig tapasztalta volna, hogy amikor Washingtonban felszólal, akkor a saját emlékei, és tapasztalatai alapján törne pálcát nemzetek felett.
 
N. B. A XX. Század elején megalakult, ma is élő és virágzó amerikai Kommunista Párt története még megírásra vár, mert gondolom, magyar honfitársaim nem is tudják, hogy Amerikában ilyen is lehetséges! Erről talán majd legközelebb, a névsor kiadós lesz.  
 
Tóth Judit szerkesztő
Hazánkért
 

Mind Control Amerikában

MK-Ultra, CIA Mind Control & Brain Mosógép Make Assassins

Mi az agymosás? Vigyázz Ellenőrző Force? Van Total Recall Real? MK Ultra, 

Pszichiátria: A halálipar (FULL VERSION)

Agyhártyagyulladás Outbreak: Rendőrség legénységi, hogy segítsen megtal

Endgame HQ teljes hosszúságú változata

Truth About Illuminátusok Dokumentumfilm-luciferi összeesküvés

Apocalypse Conspiracy 2013 - Illuminati harmadik világháború



Kedves képviselő úr  Edolphus Towns ezek miatt a borzalmak miatt nem aggódik véletlenül, vagy nem is tud a létezésükről.
Talán söprögetnének a saját házuk tájékán , és aztán tekintenének ki a világba. Ha véletlenül mi vetettük volna agykontrol alá a zsidóinkat ön már háborús cselekedetnek minősítette volna az esetet. És azok a mondva csinált háborúk a terrorizmus címszó alatt több millió muszlim megölését jelentette eddig. Pedig a terroristák , az elsődleges terroristák a cionista pénzügyi elit, kik uzsorakamattal eladósították az egész világot, és a nemzetállamok felett uralkodnak , a népet kamatrabszolgává tették , akik nem akarnak kamatrabszolga sorban élni ezért fel fognsak lázadni és elsöprik azt a 300 családot kik leigázták a világot. Ez a 6000 ember amit a 300 család alkot le lesz gyilkolva, és a bankrendszerük el lesz törölve átfogunk térni az iszlám bankrendszerre ahol a bank is kockázatot vállal a gazdasági vállalkozásért , közösen sírnak és nevetnek , felelős döntéseket hoznak a társadalom épűlésére, és nem háborút , háborúra folytatnak mint a zsidó bankok akik eddig két világháborút raktak az emberek nyakába, és eddig egy háborús bűnöst sem ítéltek el közülük, itt az ideje a változásnak a rabló zsidókat a börtönbe a gyilkosokat meg likvidálni kell.




Az amerikai zsidó államban,
 zsidók alkotják az államvallást.” /I. Shamir/
 
Israel Shamir: Egy jiddishe Medina
[www.israelshamir.net]
 
A zsidók bosszúvágya túlélte a hosszú tengeren túli utat Amerikába. A zsidók teremtették meg Hollywoodot, és Hollywood központi mondanivalója a bosszú. Az amerikai filmipar a zsidó kollektív tudatalatti kifejezője, és ez nagy hatással volt az általános amerikai lelkület kialakítására is. Hollywood közvetítésével a bosszúvágy behálózta az egész földet, bizonyosan hozzájárult annak a világnak a kialakításához, amelyben élünk. Nincs szükség külön összeesküvésre. A viszonylag kiforratlan Amerika nem volt képes ellenállni a zsidó világszemléletnek, és ez által zsidó állammá vált. Izrael idősebb nővére lett.
 
Marx Károly, Trier rabbi egyik unokája, aki keresztényként nevelkedett az 1840-es években azt írta, hogy
Amerika zsidó állammá lesz, amely magáévá teszi a zsidó értékrendet: a kapzsiságot és az elidegenülést.’
Ez magyarázza meg a zsidók sikerességét is Amerikában, hiszen az csak természetes, hogy a zsidók a saját államukban sikeresebbek.
 
A fenti okfejtés lehetővé teszi, hogy megválaszoljuk előbbi kérdésünket: vajon az Amerikai Egyesült Államok, az izraeli lobby ténykedése miatt támogatja Izraelt, vagy pedig “amerikai nagyvállalatok tényleges érdekei miatt”? A válasz: a zsidó lobby egy mellékes és nélkülözhető létesítmény, amely az izraeli jobboldal érdekeit képviseli, míg az Egyesült Államok egy másik, nagyobb méretű zsidó állam, amelynek a Közép Keleten kívül is vannak érdekeltségei. Ez a gondolatmenet nagyon sok kérdésre megadja a választ. Érthetővé teszi az Izrael feltétlen támogatását pártoló szavazatok hihetetlen magas arányát (99%). Érthetővé teszi a Holocaust-múzeumok, a Holocaust-tanulmányok és a Holocaustfilmek végtelen sorozatát. Megmagyarázza a zsidók központi szerepét az amerikai társadalomban, mert napjainkban, Amerikában a világ eseményeinek megítélésében a hagyományos zsidó szemlélet érvényesül: “Jó-e ez a zsidóknak?
 
Érthetővé válik, hogy az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége miért vonult ki tüntetően a durbani (Dél-Afrika) értekezletről. G. W. Bush szembeszegült Európával és Japánnal, amikor lemondta a Kyoto-i egyezményt. Nem törődött azzal, hogy felbosszantja Kínát és Oroszországot, ha felmondta a Stratégiai fegyverek használatáról szóló egyezményt. Más kérdésben azonban meghallja parancsolójának szavát. Afrika és Ázsia érdekeinek a dölyfös megtagadása, az afro-amerikai közösség kérelmének sértő megtagadása, egy igazán nemes ügynek, a fajgyűlölet elleni küzdelem feladása azt bizonyítja, hogy Amerika Izraelnek az idősebb nővére.
 
A közelmúltban Vlagyimir Putin megkísérelte megindokolni a csecsenek elleni orosz támadást és a Newswek-nek adott interjúban azt mondta, hogy a csecsen vezetők nyilvános felhívást intéztek a zsidók megsemmisítésére. Ezzel az volt a szándéka, hogy a csecsenek elleni háború bírálóit az antiszemitákkal azonosítsa. Csecsenföldön tudvalevőleg nincsenek zsidók, a csecsen vezetők kijelentése tehát lényegtelen, amennyiben az antiszemitizmust annak eredeti értelmezésében fogjuk fel: zsidó ellenes előítélet, vagy fajgyűlölet. Ilyen formájában az antiszemitizmus nem fordul elő többé, de új értelmezést nyer, Amerika-ellenességet jelent, mint a McCarthy-korszakban, vagy mint az antiszovjetizmus Brezsnyev idejében. Aki elutasítja az új amerikai paradigmust az Egyesült Államokban, vagy bárhol a világon, az antiszemita.  [...] Azsidó közösségek rendszerint elzárkóznak tőlük, neveiket azonban felhasználják azoknak a céloknak a védelmében, amelyet a zsidó eredetű “antiszemiták” bírálnak. A zsidó közösség ilyennemű bírálata nem számít fajgyűlöletnek, csak felségsértésnek. A közönséges fajgyűlöletet a zsidó közösségek tolerálják, különösen, ha az arabok ellen irányul (a zsidók új ellenségei), vagy a feketék ellen; (a zsidók régi ellenségei).
 
A volt Szovjetunióban a zsidók hatalmának a tetőfokán (1917 - 1937) embereket lőttek agyon egy zsidóellenes megjegyzésért. Strasbourgban, Manfred Stricker azt szerette volna elérni, hogy a helyi egyetemet Albert Schweitzerrőlnevezzék el, míg a zsidó közösség egy zsidó tudóst ajánlott, akinek alig volt köze Strassbourghoz. A végén Manfred Strickerthat hónap börtönbüntetésre ítélték.
 
A Harward és az Emory egyetemen tartott előadásaim kapcsán feltűnt, hogy az egyetemisták nem ismerik ArnoldToynbee nevét. A huszadik század hírneves angol történelem filozófusa azt a hibát követte el, hogy a palesztinok tragédiájáról írt. Megemlítette azt is, hogy az afrikai rabszolgaság ugyanolyan tragédia, mint a zsidó holocaust. Emiatt kiiktatták a nevét az amerikai köztudatból. A nyilvános értekezésnek a teljes mérvű ellenőrzése és irányítottsága magyarázza meg az amerikai (és az európai) értelmiségiek engedelmességét. Egy értelmiségi számára előnyösebb, ha gyermekek elleni fajtalankodással; pedophiliával vádolják, mint antiszemitizmussal.
 
Az amerikai zsidó államban, a zsidók alkotják az államvallást és annak egyházát, az ideológiai felsőréteget. Ezzel az egyházzal szemben úgy érzem magam, mint annak idején Voltaire, a katolikus egyházat illetőleg, amelybe beleszületett: “Semmisítsétek meg a becstelent.”
 
Az amerikai zsidó államban a zsidók a társadalom legsikeresebb rétege. Ez a hirtelen felemelkedés, a dicsőség és vagyon nem indokolja a mámornak és az önteltségnek ezt a magas fokát. Ellenkezőleg, a nagyra becsült amerikai filozófus, Immanuel Wallerstein gondolatmenetének nyomdokában, én azt mondom, hogy napjainkban az anyagi jólét az erkölcsi bukás jele.
A siker és a vagyon nem Isten áldásának a bizonyítéka. Nem annak az Istennek, aki megáldá a szegényeket. Azok, akik ma elsők a rablók között, Isten szemében utolsók lesznek.”
 
Az éhező milliók tömegei és a dúsgazdag kisebbség világa erkölcstelen és keresztény-ellenes, mint Bush elnök meg-hirdetett keresztes hadjárata. 




USRAEL

Mi lesz veled, Amerika?

 
 
*        CNN Televízióállomás híreiben jelentették 2002. január 29-én, hogy G. W. Bush magánbeszélgetés alkalmával személyesen kérte fel Tom Daschle szenátort (Senate Majority Leader), hogy korlátozza a Kongresszusban a szeptember 11-i események kivizsgálását. Továbbá kérte, hogy kizárólag a Ház és a Szenátus hírszerzőszolgálata foglalkozzon a federális ügynökségek rejtett hibáival, amelyek lehetővé tehették a terrortámadásokat, inkább, mint a néhány törvényhozó által javasolt átfogóbb nyomozás.
 
***
Azóta három esztendő telt el. Mennyivel többet tárt fel a Bush-kormány az Amerika történelmében legnagyobb tragédia ügyében? Sajnos, lehetetlen lépést tartani az Új Világrend napi eseményeivel, ezért rovatot nyitunk kis havilapunkban és az Internet különböző portáljairól összegyűjtött hírforgácsokat közöljük.
A legtöbb ember csak egy évvel a 9/11 után kezdte gyanítani, hogy Washingtonban valami nincs egészen rendben, amikor Bush elnök egyre jobban vonakodott egy kivizsgáló bizottság felállításában.
Amerikában égbekiáltó bűncselekmény történik, és a népet képviselő elnök nem igyekszik a végére járni. Miért? - kérdezték sokan.
Amikor dr. Kissinger “őfelsége” előnytelennek bizonyult, akkor Bush maga próbált olyan politikai közhivatalnokokból összeállítani “bizottságot”, akik (a) elfogadták a kormányzat verzióját, és (b) semmiféle szaktudásuk nem volt a kivizsgáláshoz. A mai napig semmit nem tártak a nyilvánosság elé: a kormányzat mire alapozza, hogy Osama binLaden és Al-Kaeda követték el a new yorki tragédiát.
Ma már rájöttek a tévénézők, hogy végül is mindig azok palástolnak el bűncselekményeket, akik a legtöbb előnyöket húzzák belőlük. A 9/11-ért ugyanazok a felelősök, akik csalások és hazugságok alapján háborúzgatnak.
 
Kémek és poloskás-telefonok
*        ¨Mark Regev, az izraeli követség szóvivője Washingtonban:
Izrael nem kémkedik az Egyesült Államokon.”
 
Így van! Egyszer ezt már Alan Dershowitz ügyvéd is megmondta:
az Egyesült Államok és Izrael baráti államok.”
*        Jonathan Pollard – amerikai adófizetők pénzén előállított — atomtitkokat lopott el és küldte Izraelbe, mely állam nem habozott azokat továbbadni a Szovjetuniónak cserébe, a zsidóság Izraelbe való tömeges kivándorlásáért.
 
Hogy mire használják a telefonpoloskáktól származó információkat? Kongresszusi képviselőket, fontosabb beosztású politikusokat és hírközlőszervek alkalmazottait bizonyos magatartásra kényszerítenek, más néven zsarolnak.
*        Graham szenátor szerint:
Legalább egy idegen állam részt vett a 9/11-es terrortámadásban. Úgy gondolom, hogy egyértelmű bizonyíték van arra, hogy legalább néhány terroristát segített nemcsak pénzügyileg – bár lehet, ez is benne volt az alkuban – egy idegen ország kormánya… Ez egyszer majd a nyilvánosság elé tárul, amikor az információ a levéltárba kerül, valamikor 20-30 év leteltével.”
 
9/11 előtt az FBI, az izraeli kormány által működtetett hatalmas kémhálózatot fedezett fel az Egyesült Államok területén. Ez meglehetősen nagy hálátlanság attól a nemzettől, amely évi költségvetésének a 10 százalékát – évi 3 milliárd US dollárt kap Amerika adófizetőinek a pénzéből. Viszonzásul, amerikai pénzből, az izraeli kormány telekommunikációs vállalatokat állított fel az USA területén.
Egyike ezeknek az AMDOCS vállalat, amely az amerikai telefoncégek előfizetőinek a számláit és a telefonhívások 90 százalékát kezeli. Valójában, az AMDOCS számlázási fő központja Izraelben van, és lehetőséget nyújt a beavatott titkosszolgálatoknak, hogy bizonyos sablon alapján ellenőrizhessék a kommunikációs forgalmat: ki telefonál kinek, mikor és hová. (Ez alól még a Fehér Ház se mentes: lásd a Clinton-Lewinsky botrányt!) Ariel Sharon ezért mondta ezt Shimon Peres-nek?
Valahányszor csinálunk valamit, azt mondod nekem, hogy Amerika majd ezt teszi, meg azt teszi… Mondok neked valamit,  és értds meg: te csak ne aggódj azért, hogy az amerikaiak nyomást gyakorolnak Izraelen. Mi, a zsidó nép irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak ezt tudják.” [Ariel Sharon, October 3, 2001, to Shimon Peres, as reported on Kol Yisraelradio]
 
A másik izraeli telefoncég a ’Comverse Infosys’, amely külön vállalatokat szerződtet, hogy Amerika telefonhálózataiba lehallgató-készülékeket szereljenek be. Comverse, amely a saját összeköttetéseivel is bekapcsolódik a hálózatba, azt állítja, hogy „mindez csak a hálózat karbantartásáért történik.”
Ugyanakkor, a Comverse-cégről tudnivaló, hogy ez a legvalószínűbb forrás, amelyből a hatóságok nyomozóinak a telefonhívásai kiszivárogtak a kémkedés, és a kábítószer-forgalmazás terén.
Másik telefonvállalat az ODIGO az összes „Instant Message” üzeneteket szolgáltatja. 2001. szeptember 11-én, két órával a World Trade Center elleni támadás előtt, az ODIGO alkalmazottjai a közelgő veszélyre figyelmeztetést kaptak. Az ODIGO központi épülete csak két utcával volt távolabb a volt WTC épületeitől.
Egy amerikai hivatalnok kijelentette a Fox News Carl Cameron riporter vezetése alatt álló televízió-műsorában, az izraeli kémcsoport 9/11-hez való kapcsolatáról.
A bizonyíték, ami izraelieket összekapcsol a 9/11-es eseményekkel, zárolt anyag. Nem beszélhetek az összegyűjtött bizonyítékokról, mert ezek bizalmas információk.”
A témában, a Carl Cameron műsorához kapcsolódó Weboldalakat, a Fox News vezetősége levétette.
Carl Cameron:
A DEA, INS és FBI nyomozói azt mondták a Fox News hírszolgálatnak, hogy követni, vagy egyáltalán beszélni az izraeli kémkedésekről… a karrier végének  tekinthető.”
A telefonpoloskákat és az izraeli kémek kérdését azóta sikeresen a szőnyeg alá söpörték. S ha valaki mégis megemlítené, akkor az elkopott „gyűlölet és antiszemitizmus” eszközével hallgattatják el, mert ‘előnytelen fénybe hozta azt a népet, amely mindezért felelős’.
***
Fox News volt az egyetlen televízióállomás, amely négy sorozatban közölte a történetet, sőt még a honlapjára is feltette, majd minden magyarázat nélkül letörölték az anyagot. Soha többé szóba sem került. A Fox News első riportjában egy US-hivatalnok bevallotta, hogy fontos bizonyíték van arra:
a 9/11-es eseményekhez nem muzulmán arabok, hanem a több mint 200 izraeli kém kötődik, akiket 9/11 előtt és után tartóztattak le. De ez a bizonyíték zárolt anyag.”
A CNN Orwell”-fantáziát szerkesztett a riportból, miszerint két órával a támadás előtt az ODIGO figyelmeztette az alkalmazottait.
Az Egyesült Államokban az évszázad óriási eseményének kellene lennie a hatalmas kémhálózat felderítése, amennyiben a média valóban az amerikai nép legjobb érdekeit képviseli. Hogy ez a kémhálózat kábítószercsempészeknek segített a nyomozások elkerülésében, hatalmas botránynak kellene lennie.
Hogy a kémhálózathoz tartoznak olyan vállalatok, amelyek lehallgathatják bárki telefonbeszélgetését, -- beleértve a Fehér Házat,-- minden kiadványban vezércikket érdemelne. De a média nem képviseli az amerikai nép érdekeit, hanem mindent megtesz, hogy eltemesse az ilyen információt.
***
*        Victor Ostrovsky volt Moszád-ügynök, hároméves kiképzést kapott a szervezetnél. A St. Martins Presskiadásában 300 oldalas könyvben -- By Way of Deception* - számol be élményeiről és a könyvhöz mégClaire Hoy kanadai újságíró is besegített. Amikor a könyv először megjelent, Kanadában zárolt listára tették, mert a bíróság a művet betiltotta, az izraeli kormány nyomására. Hasonló gyors ítéletet hozott egy new yorki kisbíró, amit a kerületi bíróság azonnal megsemmisített. Talán neki köszönheti a világ, hogy végre belenézhet olyan kulisszatitkokba, amelyek egyébként soha nem láttak volna napvilágot.
Ostrovsky például többek között leírja, hogy Lebanon egyik nagy nemzetközi barakkjában 1983. október 23-án súlyos robbantás lesz, ami a jelzett időben pontosan be is következett, és 241 amerikai katona vesztette életét. Nagy Mercedes teherautó, megrakva nagyhatású lőszerrel és robbanóanyaggal berontott egy amerikai tengerész-gyalogostáborba, a volánnál halálraszánt zsidó kém ült. Egy másik teherautó egy francia barakkban repült a levegőbe és 58 francia halálát okozta. Az író szerint a Moszád tudott a robbantások előkészítéséről és arról csevegtek egymás közt, hogy talán mégis illene figyelmeztetni az amerikai fiúkat, mi készül ellenük? Nahum Admoni, a főnök azt mondta:
Mi nem azért vagyunk itt, hogy vigyázzunk az amerikaiakra. Az egy nagy ország…”
 
V. Ostrovsky, a Moszád különböző államokban szervezett működését tárja elénk. Bemutatja a nyugati országokban működő 100 százalékos zsidó származású „helyi segédeket” (sayanim), akik nem szükségszerűen izraeli állampolgárok, de sokan közülük állandó kapcsolatot tartanak fenn izraeli rokonaikkal, barátaikkal.
Több ezer „sayanim” van a világon, csak Londonban tevékenykedik kétezernyi és másik ötezer készenlétben várja a parancsokat. Különböző teendőket látnak el: például egy autóbérlő vállalat a Moszádnak bármikor kocsit állít a rendelkezésére anélkül, hogy gyanúba keveredne, vagy a „sayanim”, ha szükséges, egy-egy ügynöknek biztonságos lakhelyet keres. A fontos az, hogy mindig és mindenütt állandó készenlétben legyen egy érdekszövetség, amelynek tagjai a szent ügy érdekében hűséggel, csendben dolgoznak.
Csak azért, mert valaki zsidó, nem biztos, hogy beleegyezik a beszervezésbe, ugyanakkor nem fogja elárulni a Moszád működését.
Mivel legtöbb Moszád-ténykedés Európában történik, előnyös, ha kéznél van egy észak-amerikai cím: telefonszám és/vagy lakcím. Néhány „sayanim üzleti vállalkozásnak” legalább húsz telefonkezelője, gépírója, telefax üzenője van. Valamennyi Moszád-fedőszerv. Európában a vállalatok telefonszolgálatának a 60 százaléka Moszád, különben belebuknának.
London, 2005. július 7.
A Scotland Yard titkosszolgálata 6 perccel a robbantások előtt figyelmeztette Londonban az izraeli követséget, hogy Binyamin Netanyahu izraeli pénzügyminiszter maradjon a szállodaszobájában, és ne menjen át abba a szállodába, -- mellette van a Liverpool Street vonatállomás, az első robbanás színhelye -- ahol gazdasági értekezleten kellett volna beszédet mondania. [IsraelNationalNews.com]
 
Az Associated Press megváltoztatta korábbi közleményét, hogy a pénzügyminisztert „a robbanás előtt”értesítették volna. A hírügynökség szerint a figyelmeztetés „a robbanás után történt”.
 
A német Bild am Sonntag című lap, Meir Dagan Moszád-főnököt idézve jelentette, július 8-án:
A londoni Moszád-iroda előre értesült a támadásokról, de csak hat perccel az első robbanás előtt, ami megerősíti a korábbi AP közlését. Az eredmény: lehetetlen volt megakadályozni a robbantásokat.” 
 

Ariel Sharon:
Egy hazugságot
 olyan helyen kell kipróbálni,
ahol magára vonja a világ figyelmét.”
 [www.brainyquote.com]

 
A függöny felgördül
A támadás napján Tony Blair nem tartózkodott Londonban, hanem biztonságos helyen Skóciában még hét világvezérrel, beleértve Bush elnököt. Azon a héten valamennyi nemzetközi szem Angliát figyelte. London polgármestere Ken Livingstone Szingapúrban volt, mert a IOC London városnak adta az olimpiai játékok megrendezését.
De akárcsak a 9/11-es vagy tavaly a madridi eseményeknél, feltehetjük a kérdést: Cui bono? Kinek jó mindez?Kik húznak hasznot ebből? Lehetséges-e, hogy olyan érdekcsoport a felelős, amelynek közvetlen hozzáférhetősége és korlátlan lehetősége van a terrortámadások megrendezéséhez? +++
 
-------
*[A könyv kapható az “amazon.com” internetes könyvterjesztőnél!]
 


Miért nem pusztulnak Amerikában a madarak?

Madárinfluenza és biológiai-etnikai hadviselés / intenzív kutatások, amelyek arra irányulnak, hogyan lehet génszelektív technikával egész népeket kiirtani

 

Cikk a német Saar-Echo c. internetes lapból, 2006 03.19.

http://www.saar-echo.de/

R A L P H   K U T Z A* cikkét Brassói László fordította

 
Washington / Jeruzsálem - 2006. február 21-én 08.35 órakor az Österreichische Rundfunk (osztrák állami rádióadó) egy feltűnést keltő Internet-jelentést tett közzé:
Szíria: A madárinfluenza nem más, mint Izraelnek egy etnikai bombája. A szíriai kormánypárt lapja (El Thawra = forradalom) azzal gyanúsította meg Izraelt, hogy a madárinfluenza vírust Izrael fejlesztette ki, azzal a céllal, hogy a szomszédos arab országok lakóinak génjeit károsítsa – így az ORF híradása, majd tovább: „Hogy az egész világot megtévesszék, a kórokozót először Kelet-Ázsiában vetették be, -- írta a szír újság, hivatkozván az izraeli „Ynet” internet-szolgáltatóra.”
 
Az Ynet-re való utalás helyénvaló. Ott csakugyan megjelent egy írás Roee Nahmias tollából , - igaz jóval korábban, mégpedig február 9.-én este – A következő címszó alatt:
Szíria: Izrael áll a madárinfluenza mögött”. Ausztriában, a Bécsben megjelenő Kurier karolta fel a témát„Madárinfluenza, mint etnikai bomba?” címmel, Németországban a hamburgi Stern magazin közölt egy rövid cikket „Szíria azzal gyanúsítja Izraelt, hogy ő áll a madárinfluenza hátterében”.
 
Tehát valami kis sajtóvisszhang volt. Vagy inkább azt kellene kimondanunk, hogy „csupán ennyi”, és feltenni a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a dolognak ilyen kicsi a médiavisszhangja, amikor szerte a világban mást sem hoznak a hírügynökségek, mint első oldalon a madárinfluenza-híreket?
 
Tény, hogy e kevés nyugati híradás kivételével feltűnő a hallgatás az egyéb médiák részéről, valószínűleg azzal takarózva, hogy itt csakis antiszemita provokációról, illetve Szíria részéről egy ismert Izrael-ellenes kirohanásról lehet szó.
Tehát induljunk ki abból, hogy az El Thawra a cikket csakugyan így közölte. Szíria, mint ismeretes, az USA kormány szemszögéből a „gonoszok tengelyének” magvas tagja, és már hosszabb ideje politikai nyomás alatt áll a Nyugat részéről, többek között azért is, mert azzal gyanúsítják, hogy Szíria áll - legalábbis közvetve - a libanoni elnök, Hariri ellen 2005. február 15-én elkövetett merénylet mögött. Így hát most minden adott lenne, Szíria ellen a nyugati médiák és politikusok részéről „kirohanni”, utalva arra, hogy mindez csak anti-izraeli felbujtás, és hogy Szíria mennyire veszélyes…
De amikor angol nyelven az (Internet) keresőkbe beadtuk (egyszerű kereső fogalmakkal) e témát, kizárólag izraeli internetes médiumokat találtunk, amelyek foglalkoztak azzal, hogy Szíria szerint a madárinfluenza mögött egy, az arabok ellen irányuló biológiai hadviselés állhat. Ugyanakkor a legfontosabb és ismert brit és amerikai sajtómédiumoknál az (Internet) keresők semmit nem „találtak”. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert pl. a Reuters hírügynökség egy hasonló témát 2006. január 21-én 13.28 órakor még felkarolt, az alábbi címmel: „Siria accuses Israel of assasinating Arafat” (Szíria Arafat meggyilkolásával gyanúsítja Izraelt”).
 
Felmerül tehát a kérdés, miért  nem foglalkoztak szinte semmit sem a brit illetve amerikai médiák ezzel, a legtöbb „nyugati” ember szemében igen furcsának,  propagandának tűnő (újabb) szír támadással? Nem lett volna ez pontosan most, az átláthatatlan politikai kiéleződések időszakában, - amikor a Nyugat hónapok óta ostorozza, masszív szemrehányásokkal illeti Iránt és Szíriát, hogy ezek azok az államok, amelyek állítólag a szomszédos Irakban a terrorizmust, és az ellenállást szítják, Libanonban a Hisbollah terroristákat támogatják, tömegpusztító fegyverek megszerzésére készülnek, Izraelt szeretnék a térképről is kiradírozni, és tagadják a Holocaustot - egy szinte égből pottyant lehetőség egy újabb média-hadjáratra Szíria ellen?
Vagy mégis összefügg valahogy a nyugati médiák visszafogottsága a konkrét tartalommal?

A vírus megöli az arabokat, de nem tesz zsidókban kárt

Nézzük meg még egyszer a bevezetőben már említett 2006. február 21-i ORF rádióadást közelebbről. Ott azt is olvashatjuk: „Támadás az arab gének ellen.” Az El Thawra utal egy, a „Sunday Times”-ban 1998-ban megjelent cikkre, melyben az olvasható, hogy Izrael egy „etnikai bomba” kifejlesztésén dolgozik, mely képes arabokat elpusztítani, de nem tesz zsidóban kárt. A Times szerint izraeli tudósok kísérleteznek avval, hogy beazonosítsák az arabokra jellemző géneket, hogy ezek ellen aztán egy megfelelő vírust tenyésszenek ki. A program a Tel Aviv közelében található Nes Ziona biológiai kutatóintézetben folyik.

Ellenőrizhetetlen pandémia „

(Ellentétben a járvánnyal, a pandémia nem behatárolható helyileg. Tehát azt jelenti, hogy a betegség az egész világra kiterjedő.)
A kérdés ma az, hogy cionisták által az etnikai bombához kiválasztott vírus azonos-e a madárinfluenzával – írja az El Thawra. Izrael a nyugat-jordániai országrészen (Westjordanland) 85.000 fertőzött madarat ásott el. Ez okozhatta egy Jeruzsálemből származó palesztinnak a megfertőzését a madárinfluenzával. ”Még ha a vírus úgy is lenne „modifikálva”, hogy specifikusan csak az arabok génjét támadná meg, el fog terjedni az arab világon kívül is, és egy ellenőrizhetetlen világ-epidémiává válhat” – figyelmeztet a lap.
 
Ebben lenne tehát annak az oka, hogy a vezető nyugati államok, erre a valljuk be, propagandaszagú szír szemrehányásra szinte egyáltalán nem reagáltak? Hogy valamelyest tisztázhassuk ezt a kérdést, mi sem könnyebb, mint a Sunday Times egykori cikkét újra átolvasni.
 
1998. november 15-én a brit lap Közel-Kelet rubrikájában az alábbi cikket hozta:
 „Israel planning „ethnic „ bomb as Saddam caves in” (Izrael kifejleszt egy „etnikai bombát,  Szaddam megbuktatására). A cikk szerzői: Uzi Mahnaimi és Marie Colvin. A cikk legjellemzőbb részei fordításban:
Izraeli katonai - és nyugati titkosszolgálati források szerint Izrael egy biológiai fegyver kifejlesztésén dolgozik, mely araboknak ártana, de nem zsidóknak. Ez a fegyver, - mely etnikai származás szerint lesz hatékony, - lesz a válasz az Irakból jövő vegyi és biológiai fenyegetésre.
 
Az „etno-bomba” kifejlesztésével izraeli tudósok megkísérlik az egészségügyi kutatások terén elért eredményeiket olyan formán hasznosítani, hogy megpróbálják egyes, az arabok által hordozott jellemző gének beazonosítását, hogy egy genetikailag modifikált baktériumot, vagy vírust előállítsanak. A cél az, hogy vírusok és bizonyos baktériumok tulajdonságait kihasználva, hordozójuk DNS-ét megváltoztassák. A kísérletek arra irányulnak, hogy halálos mikroorganizmusokat tenyésztenek, melyek csak azokat támadják meg, akik a jellemző génekkel rendelkeznek.  A kutatás Izrael legfontosabb, titkos biológiai és vegyi fegyverek kifejlesztésére szakosodott  Nes Ziona nevű kutatóintézetében folyik.
 
Egy, a programban  résztvevő tudós nyilatkozata szerint a feladat igen komplikált és bonyolult, mert a zsidók és arabok is szemita származásúak. Majd így folytatta: „Sikerült nekik bizonyos arab közösségek – mint főképp az iraki lakosság - genetikai profiljában egy bizonyos karakterisztikát pontosan meghatározniuk.” A betegséget organizmusok levegőben történő szétpermetezésével, vagy azok vízvételi helyre juttatásával lehet terjeszteni.

Visszaemlékezés Dr. Josef Mengelére

A kutatások biológiai tanulmányokat tükröztek, melyeket dél-afrikai tudósok az apartheid időszak alatt végeztek el, és ezek az igazságkiderítő és kibékítő bizottságok előtt bebizonyosodtak.
Az ötlet, hogy egy zsidó állam ilyenfajta kutatásokat végez, akaratlanul is párhuzamba állítja ezt Dr. Josef Mengele, Auschwitzban működő náci tudós genetikai tanulmányaival, - mindez már több helyen felháborodást és megbotránkozást keltett.
 
Dedi Zucker, az Izraeli Parlament, a Knesszet tagja, tegnap elítélte az effajta kutatást. „Történelmünket figyelembe véve, erkölcsi szempontból egy ilyen fegyver szörnyűséges és elfogadhatatlan – jelentette ki. Szakértők szerint egy ilyen „etnikai” fegyver elméletileg létrehozható, de gyakorlati szempontból az előállítás óriási nehézségeket jelentene minden szempontból.
 
Dr. Daan Goosen, egy dél-afrikai biológiai és vegyi fegyver előállító gyár vezetője arról tudósít, hogy a 80-as években nekik parancsba adták egy olyan fegyver kifejlesztését, mely kizárólag fekete bőrűeknek ártott volna. A kifejlesztő-csoport tagjai igen komolyan tárgyalták egy betegség (vírus) továbbterjesztési lehetőségét, ezek között szerepeltek pl. sör, kukorica, sőt oltóanyagok is, de azután mégsem sikerült a kifejlesztés.
 
Az elmúlt évben egy bizalmas Pentagon dokumentum arra figyelmeztetett, hogy „biológiai ágenseket”- genetikailag megváltoztathatnak, és így egy halálos fegyvert fejleszthetnek ki (ford: biológiai „ágensek = laboratóriumi veszélyeztetettség szempontjából neveznek így vírusokat, de természetes organizmusokat is, mint pl. baktériumok, gombák, paraziták, valamint génkezelt organizmusok). William Cohen, amerikai hadügyminiszter beismerte, hogy tudomása van olyan országokról, ahol „etno-specifikus vírusok” kifejlesztésén dolgoznak. Az elmúlt héten pedig egy nyugati hírszerzőszolgálat nyilatkozata szerint Cohen kijelentése alatt Izraelt is értette.
 
Az „ethno-bombák” elméletét még hihetőbbé tették a Foreign Report – kutatásai. Itt tették közzé - dél-afrikai forrásokra hivatkozva, és az informátor nevének elhallgatása mellett – hogy izraeli tudósok részben dél-afrikai kollégáik eredményeit használták fel kutatásaik során, amikor az arabok elleni „etnikai muníció” kifejlesztésén dolgoztak. A dél-afrikai hírforrás arról is beszámol, hogy az izraeliek bizonyos szempontokat fedeztek fel arab származású zsidóknál, különösen irakiaknál az arabok genetikai kódja feltárása során.
 
A „British Medical Association” közben kifejezett aggodalmát fejezte ki a genetikai bázisú biológiai fegyverek halálos fenyegetettsége miatt, és vizsgálatot indított ebben az ügyben, melynek eredményét közzé fogják tenni. Dr. Vivienne Nathanson, aki kezdeményezte a vizsgálatot, így nyilatkozik: Egy ilyen fegyverrel egy népességen belüli népcsoportot, etnikai kisebbséget is „célba lehet venni”, utalván arra, hogy számtalan háborús konfliktusnál játszik az etnikai hovatartozás egy szerepet. 
 
Porton Down, a brit biológiai támadás elleni intézettől így nyilatkozott az elmúlt héten: „Elméletileg lehetséges ilyen fegyverek kifejlesztése. Úgy ítélem meg, hogy mára elértünk egy pontot, ahol biológiai fegyverek ellen nemzetközi konvenciót kell kidolgozni…”

Miért hallgatnak a nyugati médiák?

Az lett talán a benyomásuk a szír újságcikk elolvasása után, hogy az talán mégsem olyan absztrakt, mint ahogyan első pillantásra tűnik? A kérdést még egyszer feltéve: Ezzel magyarázható-e a nyugati politikusok és médiák teljes hallgatásba burkolózása az igen határozottan megfogalmazott szír gyanúsítás ügyében?
 
Vagy vannak egyéb bizonyítékok és indítóokok? Csakugyan vannak. Idézek Viktor Ostrovski egykori (közben valószínűleg Kanadában álnéven élő) Mossad tiszt „Geheimakte Mossad” (A Mossad titkos aktája) c. könyvéből:
Itt katonai rendőrként kellett dolgoznom. A rabokat Nes Ziyyona-ába, (kisváros Tel Avivtól délre) egy táborba kellett vinnem. Én mindig úgy tudtam, hogy ott a Shabacknak egy kihallgatási központja működik. Bár tudtuk, hogy az odavitt rabok soha többé nem tértek vissza, de a fiatal korunkban kapott agymosás elhitette velünk, hogy vagy az ő életük, vagy a mienk. Közte nincsen semmi.
Uri felvilágosított a Nes Ziyyona táborról. Az ő szavaival, az egy laboratórium volt, ahol az ABV (atom-biológiai-vegyi) hadviselést „kísérletezték”. Az epidemiológia legtehetségesebb tudósai fejlesztettek ott ki halálos fegyvereket. Miután mi olyan sebezhetők vagyunk, és egy totális háborúban, melyben ilyen fegyvereket vetnek be, nem szabad semmit sem a véletlenre bíznunk – ez volt a magyarázat. A palesztin behatolók igen jól jöttek ennek a laboratóriumnak.
A kutatók ezáltal megbizonyosodhattak róla, hogy a kikísérletezett anyagok mennyire hatékonyak, milyen gyorsan hatnak, hogy esetleg nem kell-e még tovább javítani rajtuk. Amikor ezekre a dolgokra visszagondolok, nem annyira az rémít meg, ami akkor ott történt, hanem az a tény, ahogyan én annakidején mindezt nyugodtan és megértéssel elfogadtam.
Évek múlva ismét találkoztam Urival. Ő akkor az AI részlegben „régi harcos” volt, én egy újonc. Épp egy bevetésről jött vissza Dél-Afrikából. Én akkortájt összekötőként dolgoztam a Dardasim osztály egy részlegében, és segítettem neki egy nagyobb mennyiségű gyógyszer behajózásában, melynek úti célja Dél-Afrika volt. A szállítmányt több izraeli orvos is elkísérte, akiknek Soweto-ban, Johannesburg feketék által lakott elővárosában humanitárius segítséget kellett volna majd nyújtaniuk. Állítólag majd egy klinikán, - néhány utcával Desdemond Tutus fekete püspök, és Winni Mandela házától, - mely a Soweto-i Baragwanath Hospitalhoz tartozott, kellett volna nekik segítséget nyújtaniuk a betegek kezelésében. A kórházat és a klinikát is támogatta egy másik kórház Baltimore/Maryland/USA-ból, mely a Mossad irányítása alatt állt.
Megkérdeztem tőle, miféle humanitárius segítséget nyújt a Moszad a feketéknek Soweto-ban. Számomra nem volt logikus a dolog. Nem tudtam a dologban semmiféle rövidtávú politikai előnyt – amelyre a Mossad mindig súlyt fektetett – vagy egyéb gazdasági előnyt felfedezni.
Ugye emlékszel még Nes Ziyyona-ra?” Kérdésére hideg futott végig a hátamon. Igen, bólintottam.
Ez itt körülbelül ugyanaz. Mi kikísérletezünk, majd tesztelünk izraeli gyógyszergyárak számára új, fertőző betegségeket, valamint gyógyszereket is, melyeket Izraelben nem lehet embereken kipróbálni. Ez fogja számukra a világpiacon az elsőséget biztosítani, és így gyorsan megtudják, hogy a helyes úton haladnak-e, így ez az eljárás aztán kutatási összegek millióit takarítja meg.”

Visszataszító, halálos biológiai fegyverek

 Ugye milyen félelmetes? – Tény, hogy a világ fegyverkifejlesztésében vezető államok évek óta „barkácsolgatnak” ezeknek a szörnyű fegyvereknek a kifejlesztésében. Az is tény, hogy izraeli médiák határozottan reagáltak a szíriai újság gyanúsítására, hogy Izrael veszélyes baktériumokat készül az arabok ellen bevetni, de sem amerikai, sem brit, sem német visszhangja nem volt az esetnek. Ebből (be kell vallani, spekulatív módon) azt a következtetést lehetne levonni, hogy – amennyiben a szír aggályoknak mégis egy bizonyos reális alapja van – mind a valódi „tettesek”, mind a „célcsoport” mások lehetnek.
 
De térjünk vissza a jelenleg aktuális virulens címszóhoz, a madárinfluenzához. A Sunday Times 1998-ban idézte Dr. Daan Goosen, vezető tudóst a biológiai fegyverek nagy szakértőjét, miszerint már az elmúlt évszázad 80-as éveiben voltak komoly törekvések, genetikailag modifikált halálos kórokozókat tabletta/gyógyszer formában embereknek beadni. Ha most arra gondolunk, hogy Ulla Schmidt német egészségügyi miniszter már régóta arról gondolkozik, hogy Németország lakossága számára 2 x 80 millió oltási egységet rendel meg, ugyanígy az angol kormány 2 x 60 milliót, mely adagokkal aztán gyaníthatólag az egész lakosságot „kényszer-oltanák”, érthető módon görcsbe rándul az ember gyomra. Különösen, hogy rohamosan emelkedik az oltást ellenzők, illetve kritizálók száma.
 
2006. március 14-én az orosz Interfax hírügyökség aztán robbantotta a médiabombát:
(”Russian Communist leader sees U.S. behind bird flu outbreak”)  Gyennadij Szjuganov, az Orosz Kommunista Párt elnöke meggyanúsította Amerikát, hogy az USA áll a több európai országban, de Oroszországban is már megjelent madárinfluenza vírus mögött. A hadviselés formái változnak. Módfelett furcsa, hogy eddig Amerikában egyetlen kacsa sem hullott el madárinfluenzában, ezzel szemben ezek rendszeresen hullnak Európában és Oroszországban. Mindez gondolkodóba ejti az embert, és egy igen komoly miért?-et fogalmaz meg, - jelentette ki Szjuganov kedden egy Interfax sajtótájékoztatón. Hozzátette: - harci gázokkal igen jól kiismeri magát, még katonai szolgálati idejéből. Arra a kérdésre, hogy a madárinfluenza kitörésével kapcsolatban egy tudatos amerikai támadásra gondol-e, igenlő választ adott. „Nem csak vélem ezt, hanem nagyon is jól tudom, hogyan kell egy ilyet „megrendezni”. Semmi sem ismeretlen ma már.”
 
Időközben komoly találgatások röppentek fel, az USA kormánya hamarosan ideális megtámadási ürügyként tudná a H5N1-et felhozni Irán ellen. Ahogyan Jorge Hirsch 2006. március 15.-én az ANTIWAR.COM-ban megjelenő (”Iran and Bird Flu: The Perfect Casus Belli”) c. cikkében kifejtette, az amerikai külügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a CIA és John Bolton már régóta gyanúsítja Iránt, hogy egy titkos biológia fegyver programon dolgozik. Ha egy mutáció következtében a vírus emberről emberre terjedne, George W. Bush ezt nyilván Irán számlájára írná, és ez ok lenne Irán megtámadására.
Nos, USA-kutatók március 17-i jelentése szerint a madárinfluenza-vírusok jobban hasonlítanak az emberi vírusokra, mind eddig feltételezték. Felületük csekély módosulásával már emberre veszélyesé tehetők.

Egy háború ürügyének menetrendje

Oltási kampányok? Spanyolnátha? Hogyan is mondta nemrégen a Bundestag ülésén Seehofer miniszter úr a H5N1-el kapcsolatban (és kapott hatalmas tapsot)? Seehofer: A „szakemberekre” kell hallgatni! Ezzel egészen biztosan nem olyan valakikre gondolt, mint Eleonora I. McBean, Ph. D. N. D., aki a „Swine Fluu Expose c. online is olvasható könyvének 2. fejezetének azt a címet adta, hogy „A spanyolnátha járványt is oltások okozták”. De térjünk vissza egy lehetséges háborús menetrendhez.
Egy egyre valószínűbb háború, — amelynek stratégiai megtervezése már régen folyamatban van — kísérőzenéjeként kell értékelnünk azt a tényt, hogy Irán bejelentette, hogy — valószínűleg 2006 II. negyedévétől kezdődően — megnyitja az első, euro-bázisú olajbörzéjét, ami az US dollár hegemóniáját nagyban veszélyeztetné. Az a tény is szerepet játszik itt, hogy az Amerikai Nemzeti Bank (FED) 2005. november 10.-én váratlanul bejelentette, hogy 2006. március 26-tól nem fog további adatokat közölni a forgalomban lévő M3 pénzmennyiség alakulásáról. Nem utolsósorban meg kell említenünk azt is, hogy januárban az amerikai Halliburton óriáscég leányvállalata, a KBR egy 385 millió dolláros megbízást kapott a Department of Homeland Security-től (további) internálótáborok építésére – még nem lett bejelentve, kiket is vinnének oda…
 
 Említsünk meg még egy kevésbé ismert érdekességet: 1980. március 22-én Elbert County-ban (USA, Georgia állam) avatták fel a Georgia Guidestones emlékművet. Itt geometrikus-asztronómiai módon elrendezett, függőlegesen felállított, felülről fedőlappal ellátott gránitlapokról van szó. (ford.: Interneten megnézhetőhttp://www.radioliberty.com/stones.htm. Az emlékmű kb. 120 tonna súlyú, csaknem 6 m magas. Felállítói ősi babiloni ékírással, szanszkrit nyelven, egyiptomi hieroglifákkal, és ókori görög nyelven fogalmaznak meg egy felhívást, majd egy helyen olvasható egy feltehetően idevonatkozó angol fordítás is: "Let These Be Guidestones to an Age of Reason",ami magyarul kb. így hangzik: „Legyenek ezek irányadó kövek a józanész korában „. (Megjegyzés.: a fordítás magyarra nem egyszerű, nem egészen világos, mi az a józanész kora, talán az Új Világrend?). A gránitlapokon, nyolc nyelven tíz követelés vagy parancsolat van belevésve, melyek így kezdődnek: „Tartsátok a világ lakosságát 500 millió alatt.”Sokak fülében ez úgy fog csengeni, mint felhívás egy titkos genocídiumra.
 
* Dr, Ralf Kutza (40) , doktorált diplomás pszichológus, tanulmányai befejezése után 1944-től a Müncheni Terápiakutatási Intézet munkatársa volt a szenvedély-és szenvedély-megelőzés terén. 1998-tól egy egész Bajorországban jelen levő közhasznú társaságnál dolgozott légaszténiás fiatalkorúak terapizálásánál. 2001 óta egy nagy – tőzsdén is jegyzett – cégnél dolgozik az „ötletmanager” és humanressort osztálynál. Évek óta kritikusan és nagy figyelemmel kíséri a bel-és külpolitikában jelenlevő eldurvulási és erőszak-alkalmazási tendenciákat, valamint az ezekről szóló tudósítások manipulálását a médián belül.

-- Fordító megjegyzése: aki teheti, annak ajánlott, a szövegben szereplő egyes fogalmak maradéktalan tisztázása végett (leginkább német/angol kifejezésekről, megnevezésekről van szó), az Interneten a keresőben ezekről tájékozódni.
 





Molonlabe Email News List 
molonlabe@usadatanet.net
A Bald Eagle, a Bird of Freedom 
kúszik, nézett, nyugodt és biztos!
 
Hol vannak a bombák

Elgondolkozott már azon, ha valamennyi atombombák vannak tárolva? 
új értékelést közzé november / decemberi számában az EP és az Atomic tudósok azt mutatja, hogy aEgyesült Államoktárolja a közel 10.000 nukleáris robbanófejek a 18 helyszínen 12 országban és hat európai országban. A cikk

"s szerzők - Hans M. Kristensen Szövetsége az amerikai tudósok és Robert S. Norris a 
Natural Resources Defense Counci l - azonosították a valószínű helyeket piecing együtt tájékoztatást éves ellenőrzési feloldott dokumentumok, tisztviselők kimutatások, híradás, szivárog, beszélgetések a jelenlegi és a volt tisztviselők, és a kereskedelmi nagy felbontású műholdas képeket.
A legmagasabb koncentráció nukleáris robbanófejek áll a stratégiai fegyverek Objektum csendes-óceáni Bangor,Washington, Amely otthont ad több mint 2300 robbanófejjel - talán a leginkább a nukleáris fegyverek bármely egyetlen honlapon a világon. Bármely adott pillanatban közel fele robbanófejek a hajón vannak ballisztikus rakéták tengeralattjáró aCsendes-óceán.Körülbelül 1.700 robbanófejek vannak telepítve Ohio-osztályú ballisztikus rakéták tengeralattjárók működő Csendes-és Atlanti-óceánok, és mintegy 400 robbanófejeket is nyolc bázisok hat európai ország - Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia, Törökország és Nagy-Britannia (további információkat az amerikai robbanófejek Európában, látogasson el a http://www.nukestra t.com / us / AFN / NATO. htm). A

Egyesült Államokaz egyetlen atomfegyverrel kimondják, hogy felvonultatja a nukleáris fegyverek a külföldi országokban. konszolidációja

USA nukleáris tárolóhelyek jelentősen lelassult az elmúlt évtizedben időszakhoz képest 1992 és 1997 között, amikor a Pentagon visszavonult nukleáris fegyverekkel, 10 állam és számos európai bázisok. Az elmúlt évtizedben, a Egyesült Államok eltávolított nukleáris fegyverek három állam - Kalifornia, Virginia és Dél-Dakota, És egy európai ország - Görögország. Az áttekintés megállapítja, hogy több mint két-harmada az összes

USA nukleáris robbanófejek még tárolják alapok operatív ballisztikus rakéták és bombázók, még a hidegháború véget ért több mint 16 évvel ezelőtt. Több, mint 2.000 e robbanófejek vannak magas riasztási, készen arra, hogy indítson a rövid határidőre. Csak mintegy 28 százalékaUSA robbanófejek átkerült külön tároló létesítmények. A legnagyobb ezek közül, egy földalatti boltozat Kirtlandben Air Force BaseAlbuquerque, Új-Mexikó, Tárolja több mint 1900 robbanófejeket. A 10 US területek, amelyek jelenleg otthont a nukleáris fegyverek a következők: a stratégiai fegyverek Facility Pacific, Bangor, Washington, Nellis Air Force Base, Nevada, Warren Air Force Base, Wyoming, Kirtland Air Force Base, Új-Mexikó; Malmstrom Air Force Base, Montana, Minot Air Force Base, North Dakota, Pantex Plant, Texas; Barksdale Air Force Base, Louisiana, Whiteman Air Force Base, Missouri, és a stratégiai fegyverek Facility Atlantic, Kings Bay, Georgia.(Lásd a térképet).

Menj a nukleáris Google Utazási 
információk alapján a témák, FAS és NRDC létrehoztunk egy virtuális túra műholdas kép a 18 nukleáris fegyvereket tároló létesítmények aEgyesült Államok és Európa. Ahhoz, hogy a túra meg kell, hogy GoogleEarth számítógépre telepített. (GoogleEarth ingyenesen áll rendelkezésre 
neki e.) Ha"újra létrehozni, kattintson  e, vagy az alábbi linkre, a Google térkép alul kezdeni. Ha GoogleEarth sikeresen betöltődött, jelölje be a "hol vannak a bombák, 2006" rovatban a "Places" ablakban a bal oldali, hogy aktiválja a helyjelzők, kattintson egyszer a helyjelző kap egy áttekintést a nukleáris fegyverek tárolni a bázis, és kattintson kétszer a nagyításhoz a létesítmény.


A USA kormány nem hajlandó nyilvánosságra hozni, ahol tárolja a nukleáris fegyverek, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy minden helyszín már ismert, évek óta a ház a nukleáris fegyvereket. Biztonsága, a nukleáris fegyverek határozzák nem ismerete a helyét, hanem a katonai"s fizikai védelme a szolgáltatások és a fegyvereket nem lehet felrobbantani illetéktelen személyek. 
http://www.fas. org / blog / ssp/2006 /11/new_article_ where_the_ bombs_ar. php

* COPYRIGHT KÖZLEMÉNY ** Az alaprendelet 17. cím USC § 107, 
jogvédett munka ezt az üzenetet terjeszthető méltányos használat 
nyereség nélkül, vagy kifizessék azoknak, akik jelezték előzetesen érdeklődés 
a fogadó a mellékelt információkat nonprofit kutatási és oktatási célokra. [ref. http://www.law .cornell.edu/uscode/17/107.shtml ] 
Azoknak, akik esküt tettek, emlékezz az eskü! 
Azoknak, akik nem hisznek, és az Alkotmányban, 
hogy hasonló Oath most az alkotmány! 
Emlékezz arra, hogy azokat, akik törvény ellentétes az Alkotmány 
Akik érvényesíteni törvények ellentétesek az Alkotmánnyal, 
és azok, akik adnak megbízásokat ellentétes az Alkotmány 
váltak belföldi ellenségei az Alkotmány! 
Meg Mindegy"t, hogy egy bíró vagy ügyvéd tudni a különbséget!

"Én, ünnepélyesen esküszöm (OR AFFIRM), amit támogatni és megvédeni a ALKOTMÁNY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK minden ellenség ellen, hazai és külföldi, hogy én SZEREPEL igaz hit hűség azonos, és hogy én engedelmeskedik a (alkotmányos és Jogszerű) RENDELÉS ELNÖKÉNEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS AZ (alkotmányos és törvényes) RENDELÉS AZ kijelölt tisztviselő OVER ME, az előírásoknak megfelelően és az egységes KÓD A katonai bíráskodásról. Isten engem úgy segéljen. "
Minden törvény, amely ellenkezik az alkotmány semmis. "Marbury vs Madison, 5 US (2 Cranch) 137, 164, 176. (1803)
"Amennyiben jogokat biztosított az alkotmányban van szó, nem lehet szabályt döntéshozatal vagy jogszabály, amely hatályon kívül helyezi őket." Miranda vsArizona, 384 USA 436, 491. 
"Egy alkotmányellenes törvény nem törvény, ez nem jogosít, ez nem ró feladatokat, hanem védelmet nem nyújt, nem hoz létre office, hanem jogi szemlélődést, mint hatástalant mintha soha nem telt el."Norton ellenfélShelby Megye, 118 USA 425, 442.
Teddy"s Válasz sokszínűség 
nincs helye ebben az országban kötőjeles amerikanizmus. Az egyetlen teljesen biztos módja annak, hogy ennek a nemzetnek a rom, hogy megakadályozzák az összes lehetőséget, hogy továbbra is, hogy egy nemzet egyáltalán lenne, hogy lehetővé tegye, hogy legyen egy kusza civakodó nemzetiségű. 
- Theodore Roosevelt, a beszéd előtt a Knights ofColumbus, 1915, New York
Teddy"s Válasz Bush !
Bejelentette, hogy nem lehet kritika az elnök, vagy hogy mi állni az elnök jó vagy rossz, nem csak hazafiatlan és szolgalelkű, de erkölcsileg hazaáruló, hogy az amerikai közönség. 
- Theodore Roosevelt
Teddy"s Válasz Bush & Congress
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy különböznek a kérdést, őszinteség, ha várjuk köztársaság tartósan elviselni. őszinteség nem annyira a hitel elengedhetetlen előfeltétele a hatékony szolgáltatás a nyilvánosság számára. Hacsak az ember becsületes, nincs jogunk, hogy őt a közéletben; nem számít, milyen briliáns a kapacitást. "  - Theodore Roosevelt
Szeretné, hogy a mi listák? Ugrás http://www.wjpbr.com/molonlab.html
Írj molonlabe@usadatanet.net hogy le listákat! 

Bill"s Vietnam Memorial oldal 
http://www.wjpbr.com


Új cikk: hol vannak a bombák






B83 termonukleáris bomba Barksdale Air Force Base,
Louisiana.                      
fotó © Paul Shambroom
Elgondolkozott már azon, ha valamennyi atombombák vannak tárolva?
Egy új felülvizsgálat közzé november / decemberi számában az EP és az Atomic tudósok azt mutatja, hogy az Egyesült Államok tárolja a közel 10.000 nukleáris robbanófejek 18 helyszínen 12 országban és hat európai országban.
A cikk egyik szerzője - Hans M. Kristensen Szövetsége az amerikai tudósok és Robert S. Norris a Natural Resources Defense Council - azonosították a valószínű helyeket piecing együtt tájékoztatást éves ellenőrzési feloldott dokumentumok, tisztviselők kimutatások, híradás, szivárog, beszélgetések A jelenlegi és korábbi tisztviselők, és a kereskedelmi nagy felbontású műholdas képeket.

A legmagasabb koncentráció nukleáris robbanófejek áll a stratégiai fegyverek Objektum Pacific Bangor, Washington, amely otthont ad több mint 2300 robbanófejjel - talán a leginkább a nukleáris fegyverek bármely egyetlen honlapon a világon.Bármely adott pillanatban közel fele robbanófejek a hajón vannak ballisztikus rakéták tengeralattjáró a Csendes-óceánon.
Körülbelül 1.700 robbanófejek vannak telepítve Ohio-osztályú ballisztikus rakéták tengeralattjárók működő Csendes-és Atlanti-óceánok, és mintegy 400 robbanófejeket is nyolc bázisok hat európai ország - Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia, Törökország és Nagy-Britannia (további információk az amerikai robbanófejek Európában, menj http://www.nukestrat.com/us/afn/nato.htm). Az Egyesült Államok az egyetlen atomfegyverrel kimondják, hogy felvonultatja a nukleáris fegyverek a külföldi országokban.
Konszolidációja az amerikai nukleáris tárolóhelyek jelentősen lelassult az elmúlt évtizedben időszakhoz képest 1992 és 1997 között, amikor a Pentagon visszavonult nukleáris fegyverekkel, 10 állam és számos európai bázisok. Az elmúlt évtizedben, az Egyesült Államok el nukleáris fegyvereket három állam - Kalifornia, Virginia és Dél-Dakota, és egy európai ország - Görögország.
Az áttekintés megállapítja, hogy több mint két harmada az összes amerikai nukleáris robbanófejek még tárolják alapok operatív ballisztikus rakéták és bombázók, még a hidegháború véget ért több mint 16 évvel ezelőtt. Több, mint 2.000 e robbanófejek vannak magas riasztási, készen arra, hogy indítson a rövid határidőre. Csak mintegy 28 százaléka az amerikai robbanófejek kerültek külön tároló létesítmények. A legnagyobb ezek közül, egy földalatti boltozat Kirtlandben Air Force Base Albuquerque, New Mexico, tárolja több mint 1900 robbanófejeket.
A 10 amerikai oldalakat, amelyek jelenleg otthont a nukleáris fegyverek a következők: a stratégiai fegyverek Facility Pacific, Bangor, Washington, Nellis Air Force Base, Nevada, Warren Air Force Base, Wyoming, Kirtland Air Force Base, New Mexico, Malmstrom Air Force Base, Montana; Minot Air Force Base, North Dakota, Pantex Plant, Texas; Barksdale Air Force Base, Louisiana, Whiteman Air Force Base, Missouri, és a stratégiai fegyverek Facility Atlantic, Kings Bay, Georgia. (Lásd a térképet).

Teljes méretű térkép itt érhető el . Teljes cikk elérhető értesítője Az Atomic tudósok itt .
Menj a nukleáris Google Trip
Információk alapján a témák, FAS és NRDC létrehoztunk egy virtuális túra műholdas kép a 18 nukleáris fegyvereket tároló létesítmények, az Egyesült Államokban és Európában. Ahhoz, hogy a túra meg kell, hogy GoogleEarth számítógépre telepített.(GoogleEarth ingyenesen áll rendelkezésre itt .) Ha egyszer létrehozni, kattintson ide, vagy az alábbi linkre, a Google térkép alul kezdeni. Ha GoogleEarth sikeresen betöltődött, jelölje be a "hol vannak a bombák, 2006" rovatban a "Places" ablakban a bal oldali, hogy aktiválja a helyjelzők, kattintson egyszer a helyjelző kap egy áttekintést a nukleáris fegyverek tárolni a bázis, és kattintson kétszer a nagyításhoz a létesítmény.

Az amerikai kormány nem hajlandó nyilvánosságra hozni, ahol tárolja a nukleáris fegyverek, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy minden helyszín már ismert, évek óta a ház a nukleáris fegyvereket. Biztonsága, a nukleáris fegyverek határozzák nem ismerete a helyét, hanem a katonai fizikai védelme a szolgáltatások és a fegyvereket nem lehet felrobbantani illetéktelen személyek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése