Gazdasági válság II.

Gazdasági válság II.

Európa vakon halad az összeomlás felé, figyelmeztetnek vezető közgazdászok

Forrás: Telegraph.co.uk

Az euró rendszer használhatatlanná vált és drasztikus változtatások hiányában a teljes összeomlás felé tart, „kiszámíthatatlan gazdasági veszteségeket és emberi szenvedést eredményezve,” figyelmeztetnek vezető közgazdászok

Európa „vakon halad a katasztrófa felé” figyelmeztet 17 szakértő, akik az elmúlt hetek során arra hívták fel a figyelmet, hogy „a fő adós országokban a helyzet drasztikusan romlott.”

„Az emberek egyre inkább azt érzik, hogy a jelenlegi válságnak soha nem lesz vége, semmi sem állíthatja meg a dominókat. Ennek véget kell vetni. Az utolsó dominó, Spanyolország, napokra van a likviditási válságtól,” mondják a közgazdászok. A szóban forgó szakértők között van a Német Közgazdászok Tanácsának két tagja és a London School of Economics két vezető euró szakértője is. Valamennyien az euró támogatói.

„A drámai helyzet okozója az eurózóna rendszer, ami jelen szerkezetében teljességgel működésképtelen. Az ok, a rendszer teljes összeomlása,” mondják a közgazdászok.

[Időkjelei: Azzal a különbséggel, hogy az összeomlást minden jel szerint eleve ésszándékosan programozták a rendszerbe, hogy helyére idővel egy még nagyobb, totalitárius rendszer léphessen.]

„Valamennyi európai nemzet, amelyik részt vett a hibás rendszer tervezésében felelős a kialakult helyzet orvoslásáért. Közös válasz hiányában az euró megszűnése elkerülhetetlen,” írják az Új Gazdasági Gondolkodás Intézet számára közösen készített jelentésben.

A figyelmeztetés azután érkezett, hogy a spanyol fejlemények hatására veszélyes szintre emelkedtek az olasz hitelkiadások. Az olasz értékpapírok árfolyama mondhatni szabadesésben van, amióta egyértelművé vált, hogy a júniusi EU csúcs nem volt képes megtörni az omladozó bankok és szuverén államok közötti kölcsönhatást.

A válság gellert kapott és most Németország felé halad, ahol a júliusi PMI termelési index hároméves mélypontra esett. Ott tartunk, hogy már Németország hitelképességét is megkérdőjelezik.

Kedden az amerikai kötvényóriás PIMCO közölte, hogy folytatja a német kötvénypiacról történő kivonulását, miután a Moody’s negatívra rontotta Németország, Hollandia és Luxemburg AAA hitelbesorolásának kilátását. „További leminősítésre számítunk,” nyilatkozta a csoport.

A Moody’s arra figyelmeztet, hogy a görög kilépés, valamint a spanyol és olasz helyzet utóhatásai és a német bankok tetemes kitettsége a legrosszabb helyzetű eurózóna tagországokban „sokkot eredményezhetnek” Németországban. A figyelmeztetés nem volt azonnali hatással a német hitelpiacokra.

A Moody’s az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS), tehát Európa mentőalapjának kilátását is stabilról negatívra rontotta kedden.

A 17 szakértő szerint a bajt egy végső hitelező intézmény létrehozásával lehetne azonnal orvosolni, ami ütközőként szolgálna a kötvénypiacok számára. Ezt az EKB mobilizálásával vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus bankká alakításával lehetne elérni, hogy az így kölcsönt vehessen fel az Európai Központi Banktól.

A javaslat a Német Szakértői Tanács által felvázolt terven alapul. Minden ország a Maastrichti 60%-os GDP arányos adósságplafon feletti adóssága összegével járulna hozzá az alaphoz. Minden ország maga felelne saját adósságáért, de azért lehetősége lenne kölcsönt felvenni közös kötvények formájában. Más szóval Németország hitelkártyájával fizetné a hiányzó összeget.

Az adósságot 20 év alatt kellene visszafizetni, ami alatt minden ország köteles lenne valuta, arany és egyéb tartalékokat képezni a veszteségek fedezetére. Ez a fiskális unió ellentéte: az eurózóna visszatérne a fiskális szuverenitáshoz és mivel a kötelezettségek rögzítettek lennének, az alap pedig önkiegyenlítő, a felállás nem lenne ellentétben a német alkotmánnyal.

A szerzők szerint egy ilyen lépés „megváltoztatná a játékot”. Igaz, hogy Németországnak sokba kerülne, de még mindig nagyságrendekkel kevesebbe, mint minden más alternatíva esetén. A Német Szakértői Tanács szerint az ország 3000 milliárd eurós kárt könyvelne el, amennyiben a monetáris unió szétesik.  Ezt az összeget az euró-szkeptikusok igencsak vitatják.

A keményvonalas német politikusoknak szánt burkolt kritikaként, a szakértők elmondták, hogy a válság gyökere az elmúlt évtized féktelen tőkeáramlásai okozta fellendülés-válság hullámvasút, nem pedig gondatlan nemzetek kötelességmulasztó viselkedése volt. „Az egyes országok ellen kimért büntetések mértéke nem tükrözi hűen a büntetést elszenvedő nemzetek felelősségének arányát,” írják.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi irányvonal fenntarthatatlan. Az egyre mélyülő válság „alapjaiban rázza meg a deficittel küzdő országok egész társadalmi szerkezetét”.

Mivel a megoldásnak még csak az árnyéka sem látható, a negatív hatás mind az adós, mind pedig a hitelező országokban érezhető. A kérdés csupán az, hogy az északi vagy a déli államoknál telik be a pohár először.

A szerző Amerika összeomlására figyelmeztet

Forrás: WND.com

Az egekbe szökő államadósság, a romló erkölcs és egyre erősödő lelki közöny és hitvesztés idején az egyik legújabb New York Times bestseller írója, akit sokan csak „Modern Nostradamusként” emlegetnek, arra figyelmeztet, hogy Amerikára kataklizmikus összeomlás vár a nem túl távoli jövőben.

Az „Összeomlás: képes lesz-e Amerika leküzdeni a jelen gazdasági és lelki kihívásait?” című legújabb könyvében Joel C. Rosenberg, ezt a sok politikus, értelmiségi, író és mások által feltett kérdést feszegeti az Egyesült Államok jövőjével kapcsolatban.

„Ami leginkább aggaszt, hogy az amerikai társadalom minden szintjén a vezetés epikus méretű összeomlását tapasztaljuk,” nyilatkozta Rosenberg a WND-nek. „Valami nagyon rosszul sült el az amerikai kísérletben. A családok összeomlanak, az államadósság robbanásszerűen emelkedik, mind a bal, mind pedig a jobboldali szakértők arra figyelmeztetnek, hogy irányt kell váltanunk, mert a jelenlegi gazdasági, társadalmi és kulturális trend fenntarthatatlan.”

„Sajnos sok vezető nem tud kitörni a régi kerékvágásból, az emberek pedig félnek, hogy beszakad alattuk a jég.”

Rosenberg egyik korábbi nagysikerű könyve „Az utolsó Dzsihád” néven jelent meg, amelyben az olvasó egy eltérített utasszállítót követhet nyomon, amint az egy kamikaze küldetésre indul egy amerikai város ellen. Rosenberg a könyvet 9 hónappal 2001. szeptember 11 előtt írta. Azóta hívják Modern Nostradamusnak. Az USA Irak elleni háborújáról is írt négy hónappal annak elindítása előtt.

Rosenberg több amerikai és izraeli vezető, például Benjamin Netanjahu, valamint a Forbes Magazin kiadója, Steve Forbes mellett is szolgált kommunikációs tanácsadóként.

A könyvben Rosenberg felteszi a kérdést, hogy a történelem leggazdagabb és leghatalmasabb nemzete vajon végleg hanyatlásnak indult vagy a történelmi reneszánsz korhoz hasonló időszak vár rá.

Sok amerikai úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok hanyatlása visszafordíthatatlan és a gazdasági és társadalmi összeomlás veszélye hatalmas, írja Rosenberg.

Több megdöbbentő felmérésről is olvashatunk a könyvben. Az NBC News és a Wall Street Journal közös, 2008-as felmérése szerint az amerikaiak 73 százaléka már akkor úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok hanyatlásnak indult. A Fox News 2010-es felmérése szerint pedig az amerikai lakosság 80 százaléka az amerikai gazdaság teljes összeomlására számít. A CNN 2011-es közönségszavazásának eredménye szerint az amerikaiak a nagy Világgazdasági Válsághoz hasonló válságtól tartanak az Egyesült Államokban.

Az ország 15 ezer milliárd dolláros államadóssága és 65 ezer milliárd dolláros fedezetlen kötelezettségei (amit a kormánynak a társadalombiztosítás, a Medicare és Medicaid alapoknak kell kifizetnie) fenntarthatatlanok, az államnak ezeket soha nem lesz miből kifizetnie.

Rosenberg megemlíti, hogy egyedül az Egyesült Államokban 53 millió csecsemő esett az abortusz áldozatául 1973 óta.

Ez az adat önmagában is borzalmas. Azt azonban sokan elfelejtik (a liberális táborban), írja Rosenberg, hogyha egy olyan társadalombiztosítási rendszert alakítanak ki, amelyben a fiataloknak kellene állni az idősek ellátását és megölnek 53 millió fiatalt, a válság garantált.

A családok morális, lelki és gazdasági hanyatlásnak indultak. A Federal Reserve egyik legfrissebb jelentése szerint a családok átlagjövedelme a 2007-es 126.400 dollárról 77.300 dollárra esett 2010-re, ami 39 százalékos csökkenés.

„Érezni a hanyatlást, de a legtöbb ember számára ez mégis megfoghatatlan gondolat,” mondja Rosenberg. „Azt mondják, hogy ’De hát mi nem vagyunk Görögország!’ Ugyanakkor a családokban megindult a hanyatlás, az összeomlás. A kérdés, hogy mikor illetve, hogy elérjük-e azt a pontot, ahonnan nincs visszaút és elindul az ország teljes gazdasági, kulturális és morális összeomlása.”

„Úgy is fogalmazhatunk, hogy eljön-e az a pont, amikor Isten már nem kegyelmez az országnak és védelmező keze helyett ítéletet mutat.”

Amerika összeomlásának kérdését egyre többen, egyre nyíltabban teszik fel, amire Rosenberg számos példát sorol fel könyvében.

Egy 2010-es Fox News interjúban Judd Gregg, volt szenátornak szegezi a kérdést a műsorvezető Greta Van Susteren, „Összeomolhat-e az USA gazdasága?”

„Igen,” válaszolta Gregg. „Pontosan ez fog történni.”

Az európai katasztrófa és a globális gazdaság elkerülhetetlen összeomlása

Minden kezd összeállni az utolsó idők nagyjelenetéhez. Az globalista elit, a föld gazdasági, politikai és egyéb problémáit kihasználva és irányítva tereli a nemzeteket egy utolsó, globális diktatúra felállítása és vezetője, az Antikrisztus megjelenése felé. – Joseph Candel

Forrás: The Extinction Protocol, The Economic Collapse

Igen kérem szépen. Most már hivatalosan is kétségbe lehet esni a globális gazdaság állapota miatt. Az európai pénzrendszer szétesőben, a landolás pedig kemény lesz. Amennyiben Európa megmentése lett volna a terv, már megtették volna. A nagyhatalmú bennfentesek már kimenekítették a pénzüket minden sebezhető pozícióból és készen állnak, hogy meglovagolják a készülő káoszt. Az elkövetkezendő néhány hónap során lassított felvételként nézhetjük, amint Európában egyik szerencsétlenség követi a másikat, míg végül, valószínűleg ősszel, a nyári szabadságok után, tetőzik a helyzet.

Sok ember nem fogja fel, milyen mértékben befolyásolja Európa helyzete az egész világgazdaságot. Európa lakossága még az Egyesült Államok lakosságánál is nagyobb. Gazdasága és bankrendszere is jelentősebb.

A világon ma minden mindennel összefügg és egy európai pénzügyi összeomlás globális recessziót eredményezne. Amennyiben ez megtörténik, évek kellenek a kilábaláshoz. Kemény idők várnak ránk és ez nemcsak Európára, hanem az Egyesült Államokra is igaz, ahol még az előző válság sem ért véget. Belegondolni is nehéz, milyen mélységekbe süllyesztheti az országot ez az újabb recesszió.

A legnagyobb probléma a hihetetlen mennyiségű adósság, mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban.

Sokan élvezettel költötték eddig a kölcsönpénzt, de most eljött a visszafizetés ideje. Willem Biter, a Citigroup vezető közgazdásza szerint Olaszországnak és Spanyolországnak is komoly segítségre lesz szüksége.

Annak ellenére, hogy a görög választások végül a mentőakció folytatásának kedveztek, Görögországnak le kell nyelnie a megszorítások igencsak keserű piruláját és semmi kilátásuk nincs arra, hogy a visszafizetést átütemezzék, ahogyan azt sok görög reméli. Angela Merkel kijelentette, hogy Németország egy arasznyit sem enged a görög mentőcsomag feltételeiből. Mellesleg a Citigoup elemzői szerint még mindig 50-75% között van az esélye annak, hogy Görögország mégiscsak kilép a monetáris unióból az elkövetkezendő 12-18 hónap során.

Aki még mindig valamilyen globális pénzügyi csodára vár, felhagyhat a várakozással.

Ha az európai vezetőknek lenne egy rendkívüli terve a kontinens megmentésére, már előálltak volna vele. (Idők jelei: de mint tudjuk, egyelőre nincs szándékukban megmenteni az Uniót. Megvárják, amíg mindenki padlót fog és kétségbeesésében hajlandó bármit elfogadni.)

A kártyavár lassan összedől és a lapok nem rendezetten hullanak majd le. Még nagyon sok ember fogja elveszíteni az állását és az otthonát a következő néhány évben. Minden esély megvan rá, hogy ez a válság az előzőnél is keményebb legyen.

Hosszú, forró nyár vár a globális pénzrendszerre

A világban és ezen belül a pénzvilágban jelenleg folyó események komoly jelentőséggel bírnak a végső idők szempontjából. Jelentőségük mértékét és a végkifejletüket sok tényező befolyásolja: az emberek döntései, reakciói, a politikai vezetők döntései és természetesen az eseményeket a háttérből irányító globalista elit döntései. – Joseph Candel

Forrás: The Economic Collapse

Úgy tűnik 2012 nyara hasonló lesz 2008 nyári hónapjaihoz. A globális gazdaság rossz bőrben van. Az üzleti tevékenységek és a hitelezés az egész világon lassuló tendenciát mutatnak és sokan attól tartanak, hogy ez teljesen megbéníthatja a globális pénzrendszert.

2011 vagy 2010 nyarának kezdetén nem álltak ilyen rosszul a dolgok. Minden jel arra mutat, hogy vihar készülődik. A globális bankrendszer egy adósságokból, kockázatokból és tőkeáttételből álló, ingatag piramisra hasonlít. Egy ilyen rendszer működéséhez teljes bizalom és stabilitás szükséges.

Amikor a bizalom elveszik, eluralkodik a félelem és a pánik és a kártyavár egyszerűen összeomlik. Egy igazi csoda hiányában 2013-ra egészen más világ köszönthet be.

A következő 21 idézet, adat és tényező arra utal, hogy hosszú forró nyár vár a globális pénzrendszerre:

1. Egyre több hír röppen fel arról, hogy egyes nagy pénzintézetek nem engedik el a szokásos nyári vakációra alkalmazottaikat, mert komoly pénzügyi válságra számítanak ezekben a hónapokban. Kenneth Schortgen Jr a következő Twitter bejegyzéseket idézte cikkében:

Todd Harrison: Azt hallani (nincs megerősítve), hogy a PIMCO megkérte alkalmazottait, mondják le nyaralásaikat, mert mindenkire „szükség lesz a fedélzeten” egy Lehmann-jellegű esemény bekövetkezésekor. Megerősítés?

Todd M. Schoenberger: @todd_harrison @pimco én ugyanezt hallottam, de a JPM-nál is ez van „néhány” ember esetében. Egy fedezeti alap üzleti ebéden hallottam ma.

Schortgen rámutat, hogy az idézett emberek nem átlagos Twitter felhasználók.

Todd Harrison a díjnyertes Minyanville internetes média vállalat elnök-vezérigazgatója, Todd Shoenberger pedig a Blackbay Csoport vezérigazgatója és a Cecil College segédprofesszora.

2. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) arra figyelmeztet, hogy a globális hitelezés volumene 2008 óta a leggyorsabb ütemben zsugorodik.

3. A munkanélküliség megdöntötte a mindenkori rekordot az eurózónában.

4. Portugália bejelentette, hogy három nagybankja is kimentésre szorul.

5. Az amerikai bankrészvényekre is rájár a rúd. A Morgan Stanley részvények például 40 százalékkal estek az elmúlt négy hónap során.

6. A spanyol és olasz adósságok hozama hihetetlen mértékben emelkedik.

7. A 10-éves futamidejű amerikai kincstárjegyek rekord mélységbe süllyedtek, mert a befektetők félnek és a biztonságra törekednek. Az USA Today a következőket írta:

„A kincstárjegyek 1,46 százalékon állnak, mert az emberek ki vannak akadva,” mondja Mark Vitner, a Well Fargo Economics közgazdásza.

8. A termékmegrendelések volumene háromszor is esett az elmúlt négy hónap során az Egyesült Államokban, ami azt jelzi, hogy nincs jele a kilábalásnak.

9. A munkahelyteremtés mértéke mélyen a várt értékek alatt alakult, a (hivatalos) munkanélküliségi ráta pedig 8,2 százalékra emelkedett az Egyesült Államokban.

10. A fejlett országok gazdaságai egymás után lassulnak le. Ambrose Evans-Pritchard a következőket írta:

Brazília már az első negyedévben elhervadt. India növekedése kilenc éve nem volt ilyen lassú. Kína HSBC ipari indexe tovább csökkent májusban, a megrendelések pedig komolyan zuhantak.

11. A japán részvények 28 éves mélyponton voltak két hete. (Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=AcYf6lzyRhk)

12. Az elmúlt öt év alatt a görög, spanyol, olasz, portugál, ír és ciprusi tőzsdék több mint 50 százalékkal estek. Vajon Európa többi része is csatlakozik a trendhez?

13. A görög gazdaság lassan leáll. A kifizetetlen közüzemi számlák komoly gondot okoznak.

A kifizetetlen villanyszámlák már az áramszolgáltatás biztonságát veszélyeztetikGörögországban. Az állami tulajdonú LAGIE szolgáltató és hatalmas árampiaci klíring intézet, egy ideje nem fizet a független áramtermelőknek a tőlük kapott áramért.

Az áramtermelők ebből kifolyólag nem fizetnek a földgázt szállító Depa gázipari cégnek, így annak nincs pénze, hogy szállítóit kifizesse. A kifizetés június 22-én válik esedékessé saját szállítójának, ami nem más, mint az orosz Gazprom.

A Gazprom természetesen ragaszkodik, hogy kifizessék tartozásukat, különben elzárják a csapot és a Depa nem fogja tudni ellátni a független termelőket, akik így kénytelenek lesznek leállítani üzemeiket, ami esetben az ország elektromos ellátásának egyharmada esne ki.

14. A becslések szerint a spanyol bankrendszerben a bedőlt jelzáloghitelek összértéke hozzávetőlegesen 273 milliárd dollár.

15. Egyedül márciusban 66 milliárd eurót vettek ki a spanyol bankokból és vittek ki az országból. Ez mindenkori rekordnak számít, pedig ez még a francia és a görög választások előtti időszakban történt.

16. A munkanélküliségi ráta 24,4% Spanyolországban, azonban a 25 év alatti korosztályra vetítve meghaladja az 50 százalékot.

17. Silvio Berlusconi, volt olasz miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy Olaszország hamarosan drasztikus lépésekre kényszerülhet…

„Az emberek döbbenten néznek. A bizalom összeomlott. Még soha nem láttuk ilyen sötétnek a jövőt,” mondta. A munkanélküliség a fiatalok körében 27-ről 35 százalékra emelkedett egyetlen év alatt. Visszatért a terrorizmus. Anarchisták támadást intéztek Roberto Adinolfi, az Ansaldo Nucleare, az olasz nukleáris mérnöki társaság vezetője ellen, az adóhatóság vezetője pedig majdnem megvakult egy levélbombától.

„Amennyiben Európa nem hajlandó meghallgatni követeléseinket, egyszerűen el kell búcsúznunk az eurótól. Vagy megmondhatjuk a németeknek, hogy lépjenek ki ők az eurózónából, ha nem tetszik nekik a helyzet,” mondta.

18. Most úgy tűnik, hogy hamarosan Ciprus is kimentésre szorul.

19. Svájc azzal fenyeget, hogy tőkekorlátozásokat vezet be, hogy megállítsa a hihetetlen mértékű pénzbeáramlást más európai bankokból.

20. Robert Zoellick, a Világbank elnöke arra figyelmeztet, hogy „2012 nyara” 2008-hoz hasonlóan alakulhat:

„A görög események átterjedhetnek Spanyolországra és Olaszországra. 2012 nyara a 2008-as események vészjósló visszhangjának tűnik.”

21. Joschka Fischer, Németország korábbi kancellár-helyettese (főkancellárja) arra figyelmeztet, hogy az egész EU széteshet a válság eredményeként:

„Ne hitegessük magunkat: ha az euró szétesik, az Európai Unió is szétesik, olyan mértékű globális gazdasági válságot idézve elő, amilyet a ma élő generációk nem tapasztaltak még.”

Mikor volt példa egyszerre ennyi negatív gazdasági hírre? Talán 2008-ban.

Példanélküli időket élünk.

Európai szuperállam német vezetéssel

Június 28-29-én Európa pénzügyi vezetői újabb tanácskozásra gyűlnek össze, hogy előterjesszék tervüket az adósságválság megoldására. A megoldást, amint az várható, nem adják ingyen.

Az emberek nem szívesen adják fel szabadságukat, ahogyan egyetlen ország sem mond le egykönnyen szuverenitásáról. Nem véletlenül látjuk, hogy az egyes országokban kialakuló, illetve sokszor szándékosan előidézett pénzügyi krízisek „megoldásaként” a vezetők újabb problémákat teremtenek, vagy tovább mélyítik a már meglévő gondokat. Adósságot adósságra halmoznak, míg végül minden ország a hitelezők rabszolgájává válik, és nem marad más hátra, mint elfogadni a globalisták megoldását: a világkormány, vagy jelen esetben az ahhoz vezető Európai Egyesült Államok bevezetését, ami átmeneti békét és gazdasági stabilitást hoz majd.

„A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak.” (Jelenések 17:12-13)

A pénzügyi válság megoldásaként az európai vezetők egyre közelebb kerülnek egy tényleges, az eddiginél sokkal szorosabb szövetségi egység létrehozásához Európában.

Most már Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is egy központi hatalom létrehozására buzdítja Németországot, ami átvenné a hatalmat az egyes országok költségvetési és pénzügyi politikája felett, mivel az eurózóna válság rájuk is negatív hatással van.

Az Index a következőket írja:

Június végén az európai intézmények vezetői előállnak egy tervvel, ami az eurózóna közös kormányzását készítheti elő. A német támogatással kovácsolódó terv mögött nagy a zsarolási potenciál: a kezelhetetlen adósságok szétterítésébe a németek akkor mennének bele, ha a tagállamok feladnák szuverenitásuk igen jelentős szeletét. Az elmúlt két és fél év mintha ennek a főpróbája lett volna.

Több mint két éve szokás az aktuálisan közelgő európai válságtanácskozásokat sorsfordítónak nevezni. A június végére tervezett Európai Tanácsra is érvényes ez, és akár még az is kiderülhet, hogy „ez most tényleg olyan lesz”. Valami nagy tervvel készülnek előrukkolni Európa vezetői, valami olyannal, ami előkészítheti az Európai Egyesült Államokat.

A június végére tervezett tanácskozás valóban komoly változásokat hozhat Európában. A tanácskozáson előterjesztésre kerülő javaslat szerzői között szerepel Mario Draghi, az EKB elnöke (a Goldman Sachs korábbi alelnöke) és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is (aki egy maoista szervezet vezetőjeként kezdte pályafutását), Angela Merkel felügyeletével.

Természetesen számos európai vezető attól tart, hogy egy német vezetés alatt álló európai szuperállam bármiben rákényszerítheti akaratát a többi tagállamra. Mivel úgy tűnik a vezetők között nincs egyetértés, elképzelhető, hogy a terv megvalósításához a válság további mélyítésére illetve további államok bedöntésére van szükség.

Nagy-Britannia például egyelőre hallani sem akar egy ilyen megoldásról és David Cameron kijelentette, nem fog olyan megállapodást aláírni, ami egy szorosabb fiskális egység bevezetésére irányul.

Számtalan vezető szájából hallhattuk ugyanakkor, hogy az eurózóna csak egy szoros pénzügyi egység bevezetésével működhet hatékonyan, ehhez pedig az szükséges, hogy a gazdag régiók támogassák a szegényebb országokat. Ez egy nagyon fontos pont, mivel tudjuk, hogy a világkormány kommunista ideológiájú lesz, és részben azzal nyeri meg a tömegeket, hogy a válság megoldásaként szétosztja a gazdagok, vagy gazdag országok javait a szegényebbek között.

„Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig.” (Dániel 11:24)

Nem tudjuk, hogy a hamarosan kezdődő tanácskozás eredményeként ez az új egység valóban létrejön-e, de az biztos, hogy minden efelé mutat. A kétnapos tanácskozás után valószínűleg többet tudunk majd.

Az Index cikkéből:

Egészen biztos, hogy a június 28-29-i csúcson nem jelentik be, hogy Európa kormányai mostantól valamiféle elöljáróságokká fejlődnek vissza. De hogy erre löknék a kontinens történelmét, az elég valószínű. A terv lényege, hogy az európai országok költségvetési politikája, adórendszere, bankrendszere, nyugdíjrendszere, szociálpolitikája, munkajoga minél egységesebb legyen, és minél inkább központi ellenőrzés alá kerüljön. Az ördög persze a részletekben van, de az irány egyértelmű: a nemzeti mozgástér nagyon nagyot szűkülne.

Magyarországra a terv belátható ideig biztos nem vonatkozik. Ez ugyanis csak a közös pénzt használókra terjedne ki. Most már nem cél, hogy mindenki egyetértsen, a német kormány világossá tette: aki bújt, bújt, aki nem, nem, megyünk. Még az is benne van, hogy a zónán belül alakul ki egy erősebben integrált csoport.

Spanyol baj: ez a bankbotrány nem vicc

Forrás: Time.com

A madridi Plaza Mayortól nem messze található kisboltban az egyik vevő bankkártyával fizetett a sörért. A kártyát kiállító bank nevére pillantva, a boltos, Juanjo Martínez, nem tudta megállni, hogy el ne süssön egy viccet: „Biztos, hogy mást nem akar venni? Használja, amíg még lehet.”

Az utóbbi négy évben, a válság kirobbanása óta, leginkább az akasztófahumor jellemezi a spanyol köztereket, azonban az elmúlt néhány hét alatt a hangulat észrevehetően borúsabb lett. Május 25-én a Bankia, az ország negyedik legnagyobb bankja beismerte, hogy összesen 23 milliárd euróra lenne szüksége a csőd elkerüléséhez. A bejelentés napján és minden azóta eltelt munkanapon a spanyol 10-éves futamidejű államkötvények és német megfelelőik közötti spread a kritikus 500-as érték felett maradt, amin túl egy ország számára tulajdonképpen lehetetlenné válik adósságának finanszírozása. A fekete humort fokozatosan düh váltja fel.

Nehéz megállapítani ki a nagyobb célpont: a spanyol állam vagy a bankok. Akármi is a helyzet a két tényező szoros kapcsolatban áll. Végtére is a szocialista kormány döntött a Bankia létrehozásáról még 2010 decemberében, amikor hét csőd szélén álló bankot összeolvasztottak, annak reményében, hogy a létrejövő új bank talán immunisabb lesz a spanyol hitelezők toxikus eszközeivel szemben. A bankot Rodrigo Rato, az IMF egyik korábbi vezetője és a 2011-es választásokat megnyerő Populáris Párt prominens tagja irányította. Május 7-én Rato hirtelen lemondott, utódja pedig a bank részleges államosítását kérte. Két héttel később a Bankia beismerte, hogy a februári pénzügyi jelentésben szereplő 306 millió eurós nyereséggel szemben igazából 3 milliárd eurós veszteséget könyvelt el 2011-ben. Május 25-én a bank teljes tanácsadó bizottsága lemondott, miután további 20 millió eurót kértek, amit a kormány, megszegve korábbi ígéretét, hogy a közpénzeket nem fogják banki mentőcsomagokra költeni, oda is ígért. Három nappal később a Bankia anyavállalata, a BFA, bejelentette, hogy a spanyol történelem legnagyobb, 3,2 milliárd eurós veszteségét könyvelte el.

Nehéz eldönteni melyik rosszabb: azt feltételezni, hogy az IMF volt vezetője hazudott részvényeseinek, vagy, hogy a bank nem volt képes kiszámolni eredmény kimutatását. Egy blog bejelentette, hogy a Playmobil Bankia kiadásávál lepi meg a gyerekeket, hogy megismerhessék „az egyetlen olyan bankot, ahol a rabló a pult másik oldalán ül.” A játék természetesen 20 milliárd euróba kerül.

A humor mögött természetesen komoly aggodalmak rejlenek. A Bankiának összesen 10 millió betétese van és további 400.000 ember rendelkezik Bankia tulajdonrészvénnyel.

Annak ellenére, hogy Spanyolországban a munkanélküliségi ráta meghaladja a 23%-ot és a megszorítások miatt csökkentek a nyugdíjak és szociális juttatások, Spanyolország eddig elkerülte a görögországihoz hasonló utcai zavargásokat. A jelek azonban afelé mutatnak, hogy ennek a viszonylagos nyugalomnak vége.

„Azt hiszem ez lesz az a bizonyos utolsó csepp,” mondja Ignacio Escolar, a Politico korábbi főszerkesztője és a legnépszerűbb spanyol politikai blog, az Escolar.net létrehozója. „A kormány pontosan kétszer annyi közpénzt készül egy bankba pumpálni, mint amennyit az oktatástól és az egészségügytől elvont. Nincs pénz a tanárok fizetésére, de van a Bankia számára. A közösségi oldalak forrnak a dühtől.”

„Újságírói aggyal még talán meg tudom érteni, hogy nincs más alternatíva, mint közpénzből megmenteni a Bankiát,” mondja Escolar. „De, hogy az átláthatóságnak még a látszatát sem tartják fenn, nagyon aggasztó. Úgy kezelik az ügyet, mintha egy hurrikánról lenne szó. Egy olyan természeti katasztrófáról, ami felett nincs hatalmuk és senki sem felelős érte.”

Május 29-én, miközben a spread 500 fölött maradt és a BFA beismerte, hogy összesen 40 milliárd euró toxikus eszközzel rendelkezik, a Twitteren futótűzként terjedt a hír, hogy a Bankia lemondott igazgatói 14 millió eurós végkielégítést kaptak.

„Mind szégyentelen tolvajok,” mondja Monica Besado, miközben beugrik a Caja Madrid takarékbank, a Bankia egyik leánybankjának fiókjába. „Minden pénzem kivenném, de a többi bank se különb. Aki nem hagyja el az országot, nincs hová forduljon.”

Terjedő bankrohamok Európában – Mi következik?

Amikor a világ egy újabb globális háború kirobbanása vagy súlyos gazdasági összeomlás előtt áll hová fordulnak az emberek segítségért? Minden újabb válság erősíti a hajlandóságot, hogy bármit vagy bárkit elfogadjanak, aki kihúzza őket a bajból. Amikor elérkezettnek látja az időt, az Antikrisztus előáll a megoldással: „Össze kell fognunk! Én pedig megmutatom hogyan!” – Joseph Candel

Forrás: MoneyandMarkets.com

Nem először figyelmeztetünk egy óriási pénzügyi sokk érkezésére.

2007. december 3-i, „Vészesen közeledik a pénzügyi pánik” című írásunkban konkrétan megjósoltuk, hogy a Lehman Brothers lesz a következő nagy Wall Streeti vállalat, amelyik összeomlik.

2008. március 17-én, „Közelebb a pénzügyi összeomláshoz” néven megjelent  cikkünkben, pontosan 182 nappal az esemény előtt, ismét azt mondtuk, hogy a Lehman Brothers lesz a következő vesztes, figyelmeztetve arra is, hogy egy ilyen csőd teljes pénzügyi összeomláshoz vezethet.

Most pedig, kezdve múlt heti számunkkal, arra figyelmeztetünk, hogy ISMÉT egy Lehman-kaliberű sokk jöhet.

Milyen új jelek mutatnak erre? A modern gazdaság koporsójának utolsó szögeit jelképező bankrohamok fokozatosan terjednek a PIIGS országokban és talán még azokon túl is.

Görögországban ez már igen jelentős méreteket öltött, ahogy több millió görög próbálja kimenteni pénzét az eurózónából történő esetleges kilépés előtt.

Spanyolországban is kezd felgyorsulni a jelenség, ahol az összesen ezermilliárd euró betétállománnyal rendelkező lakosság azt latolgatja vajon az ő hazájuk lesz-e a következő kilépő.

A portugál, ír, olasz, sőt még a francia bankok is sebezhetőek egy ilyen pénzkiáramlással szemben. Miután a roham két-három országot megfertőzött, nincs megállás.

Ismerősen hangzik?

Nem véletlen. Ugyanez történt tavaly, amikor a befektetők megpróbáltak megszabadulni a leggyengébb európai országok kötvényeitől.

A mostani helyzethez hasonlóan elsőként Görögországot, a leggyengébb láncszemet érintette a roham, utána következett Spanyolország, Portugália, Olaszország és végül Franciaországnak is jutott belőle.

Hamarosan minden európai országot megfertőzött a roham, arra kényszerítve a központi bankokat, hogy ígéretüket megszegve több mint ezermilliárd euró értékben nyomtassanak új pénzt.

Most, minden igyekezetük ellenére, ismét meg kell küzdjenek az ezúttal a betétesek felől érkező rohammal.

A lakossági bankrohamok azonban könnyebben terjednek és veszélyesebbek, mint a befektetői ostromok.

Átterjednek az utcákra és megfertőzik a rádióhullámokat. Az ilyen események sokak számára a Nagy Gazdasági Világválság idejét idézik. Ezek az események azonnali veszélyt jelentenek a bankrendszerre nézve.

A New York Times a következőket írta:

„Egy esetleges ostrom által okozott zűrzavar rendkívüli módon megnehezítené az Európai Unió vezetőinek a válság enyhítésére és az európai gazdaság újraélesztését célzó hosszú távú terv kidolgozására tett kísérleteit, hiszen a már meglévő problémák mellett még a bankok feltőkésítésével is meg kellene küzdeniük.

’Egy bankroham nagyon hirtelen el tud indulni,’ mondta Matt King, a londoni Citigroup nemzetközi pénzgazdálkodási szakértője. ’Az este még minden rendben van, reggelre pedig már túl késő.’”

A Times pedig arra mutat rá, hogy „2008 szeptemberében hasonló likviditási problémák indították el a pénzügyi válságot a Wall Streeten, miután az ideges befektetők először a bajban lévő pénzintézetekből vették ki a pénzüket, majd egy idő után az egészségesekből is.”

A lényeg tehát, hogy Európa és az Egyesült Államok elkerülhetetlenül halad egy újabb Lehman-típusú sokk felé.

Jim Cramer újabb bankrohamokat és pénzügyi anarchiát jósol Európában

Egy gazdasági összeomlás tökéletes alkalom és lehetőség lenne az Antikrisztus és a készülő világkormány számára, hogy végre nyilvánosan is magához ragadja a hatalmat. A világ egyre inkább olyan kétségbeejtő helyzetbe kerül, hogy tárt karokkal fogadja majd az új diktatórikus hatalmat, az Antikrisztust pedig hősnek és a világ megmentőjének tekinti majd, hiszen véget vet a gazdasági válságnak és ezzel sok országot rávesz az együttműködésre.

„Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem úgy adják neki a királyi méltóságot, hanem váratlanul jön, és a királyságot csellel szerzi meg… Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek…” (Dániel 11:21, 24) – Joseph Candel

Forrás: The Economic Collapse

Jim Cramer, a CNBC egyik vezető riportere egy vasárnapi gazdasági vitaműsorban kijelentette, hogy Európára „pénzügyi anarchia” vár, valamint, hogy néhány héten belül Spanyolországban és Olaszországban is bankrohamok kezdődhetnek. Ezek igen kemény kijelentések egy ismert fővonalas médiaszemélyiség szájából.

Talán ez a „néhány hét” kissé túlzás, de az biztos, hogy az európai bankrendszer bajban van és egy görög kilépés rendkívül negatív hatással lenne például a spanyol, olasz és portugál bankokra.

Elindultak a híresztelések az „okos” pénz kiáramlásáról a spanyol és olasz bankokból. Elképzelhető, hogy némelyik bank ezek közül összeomlik? Vajon ez esetben kimentenék őket? Nehéz megjósolni pontosan hogyan alakul ez a „pénzügyi anarchia”, de egy biztos, az európai pénzrendszerre nehéz idők várnak.

Mit tehet Európa? Hiába a megszorító intézkedések, az adósságok mennyisége egyre nő. Költsék tovább a pénzt és tegyenek úgy, mintha nem kellene számolni a következményekkel?

Barack Obama pont erre bátorította az európai vezetőket a G8-ak találkozóján. Azonban Obama „növekedéspárti” gazdasági terve nem számol, milyen terhet jelentenek majd ezek az extra ezermilliárdok a jövő generációinak.

Németország ezzel szemben azt szeretné, ha az eurózóna többi tagországa nem költene többet annál, mint amennyi bevétele van, de a francia és görög választások kimeneteléből ítélve a két ország lakossága nincsen túlságosan elragadtatva a „számoljuk-fel-az-adósságot típusú” jóléti modellel.

A görög választások nem voltak képesek új kormányt produkálni, tehát június 17-én új választásokat tartanak.

Egyes uniós politikusok az új görög választásokat népszavazássá akarják alakítani a görög kilépés kérdésében. Amennyiben a következő görög kormány hajlandó lesz betartani a korábban elfogadott megszorításokat, Görögország valószínűleg az eurózónában marad, legalábbis egyelőre. Amennyiben az új kormány nem veszi figyelembe a megszorításokra vonatkozó megállapodásokat, Görögország valószínűleg a monetáris unió elhagyására kényszerül.

John Praveen, a Prudential International Investments vezető befektetési stratégája a következőket mondta a helyzetről:

„Amennyiben az eurózóna-párti nagy pártok nem lesznek képesek elegendő támogatottságot szerezni egy koalíció létrehozásához és a radikális baloldali Sziríza és egyéb euró és megszorítás ellenes pártok szerzik meg a többséget, igen nagy a kaotikus görög kivonulás valószínűsége, ami alaposan megrengetné a piacokat.”

A felmérések szerint a Sziríza párt jó helyzetben van. A párt vezetője, Alexis Tsipras kijelentette, hogy tervei között szerepel a megszorításokkal végzett „kísérletek megállítása”, hozzátéve, hogy az eurózóna Görögországgal kapcsolatos intézkedései a „görög nép ellen elkövetett bűntettek”.

A németek persze másképp látják a helyzetet. Ők leginkább azt szeretnék, ha a görögök nem költenének többet a bevételüknél.

A németeknek elegük van abból, hogy pénzt pumpáljanak Görögországba, a görögök viszont nem akarnak pénzügyi fegyelmet gyakorolni.

Június 17-e közeledtével a pénzpiacok egyre idegesebbek. Art Hogan, a Lazard Capital Partners-től a következőket nyilatkozta:

„A jövő hét csupán az egyik a négy hét közül, ami a görög választásokig hátravan még. Minden apró Görögországból érkező hír azt juttatja eszembe, milyen csúnya lehet egy [esetleges] görög kilépés.”

A legtöbb görög inkább az eurózónában maradna, ahogyan a legtöbb európai politikus is ezt akarja.

Egyes jelentések szerint azonban folynak egy esetleges kilépés előkészületei. A Reuters a következőkről számol be:

„A De La Rue (DLAR.L) vészforgatókönyvet készített a görög drachma nyomtatására arra az esetre, ha Görögország elhagyná az eurózónát és a brit pénznyomdához fordulna segítségért, nyilatkozta egy ipari forrás a Reuters-nek pénteken.”

Karel De Gucht, EU kereskedelmi biztos, néhány nappal ezelőtt szintén a görög kilépéssel kapcsolatban nyilatkozott:

„Másfél évvel ezelőtt, fennállt volna a dominó effektus veszélye,” mondta, „azonban ma már léteznek olyan szolgálatok az Európai Központi Bankon és az Európai Bizottságon belül is, amelyek készek előállni egy vészforgatókönyvvel, amennyiben Görögországnak mégsem jön össze a terv.”

Görögországban eközben vészesen fogy a pénz. Az Ekathimerini-ben megjelent cikk szerint a görög kormány júniusra kimerítheti kereteit:

„A közkassza júniusra kiürülhet, ez azonban két tényezőtől függ. Először is a bevételektől: május első 10 napján a bevételek a vártnál körülbelül 15 százalékkal voltak alacsonyabbak, ami viszont ennél is aggasztóbb, hogy a csökkenés akár az 50 százalékot is elérheti. A számvevőszék május 23-ra ígérte a május első 20 napjára vonatkozó adatokat, bár a hónap utolsó három napja számít a legkritikusabbnak, amikorra a teljes 3,6 milliárd eurós bevételből 1,5 milliárd euró beérkezését várják.

Másodsorban pedig attól, hogy az IMF és az EFSF részletek folyósításra kerülnek-e. Ez egyelőre nem biztos, a döntést pedig kizárólag politikai alapon hozzák majd meg mindkét intézménynél, a látható fejleményektől függően. A hónap elején a várt 5 milliárdnál 1 milliárddal kevesebbet hagyott jóvá a monetáris unió.”

Június mindenképpen fontos hónap lesz Görögország, és így az egész világ számára.

A fogyasztók és cégek egyre több pénzt vesznek ki a görög bankokból, aminek eredményeként az ország még azelőtt fizetésképtelenné válhat, hogy a kormány pénze elfogyna.

Egy bank számára a betétek jelentik az életet, a görögök pedig egyedül május 15-én 800 millió eurót vettek ki számláikról.

A Telegraph pedig arról számolt be, hogy már a nagy ügyfelek is elkezdték kivenni pénzüket. Az érintett Santander Bank próbálja megnyugtatni a nyilvánosságot, hogy a pénzük biztonságban van.

Senki sem tudja hol áll meg a kör.

Romano Prodi, korábbi olasz miniszterelnök szerint a görög kilépés hatására „a kártyavár összedőlhet,” ami destabilizálná a globális derivatíva piacot.

A derivatíva piac egyensúlya rendkívül érzékeny. A legtöbb cég úgy gondolja, hogy a dolgok nem fognak jelentősen eltérni a „normális” állapottól. Ha azonban Európában pénzügyi anarchia alakul ki, a rendszer stabilitásának vége és a már meglévő problémák mellé megérkezik a derivatíva válság is.

Ahogyan nemrég a JP Morgan esetében láttuk, a derivatívákból származó veszteségek rendkívül gyorsan tetemes összeggé dagadhatnak. (Időkjelei: Az egyes bankok derivatíva kitettségének szemléltetése.)

Először azt közölték, hogy a JP Morgan derivatív ügyletekből származó vesztesége 2 milliárd dollárt tett ki, majd fokozatosan egyre magasabb összegek jöttek ki és meg sem álltak 5 milliárdig.

De még ez is aprópénznek fog tűnni, ha egy esetleges európai összeomlás az Egyesült Államokat is eléri. Graham Summers a következőket írta:

A Reuters szerint, amennyiben Spanyolországot és Olaszországot, valamint a kötvénykockázati swapokat és közvetett kitettségeket is hozzátesszük, az amerikai bankok úgy 4000 milliárd dollár kitettséggel rendelkeznek az Európai Unióban.

A viszonyítás kedvéért megemlíteném, hogy a teljes amerikai bankrendszer 12 000 milliárd dollárt tesz ki.

Érdekes napok várnak ránk barátaim.

Reméljük a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra.

A svájci bank nem rendelkezett ügyfele aranyával

Forrás: King World News

Egon von Greyerz, aKing World News-nak adott interjú soránelmondta, hogy amikor egyik ügyfelük át akarta szállítani vagyonkezelő cégéhez a saját tulajdonában lévő aranyát, kiderült, hogy a svájci bank, ahol eddig tartotta nem rendelkezett az arannyal.

Egon von Greyerz a svájci Matterhorn Vagyonkezelő alapítója és társtulajdonosa. Greyers szerint „óriási kockázatot jelent aranyat a bankrendszerben tartani.”

Először azonban lássuk mi a véleménye az európai bankrohamokról:

„Ez hihetetlen, Eric. Írni sem lehetne ’jobb’ történetet. Bankrohamok Görögországban, Spanyolországban, most már egy francia bankban is. Az egyik legnagyobb jelzálogbanknál alakultak ki gondok. Írország. Azt gondolták, ők rendben vannak, erre kiderül, hogy még több pénzre van szükségük.”

„A dominók tovább dőlnek. Ez még csak a kezdet. Európában nem vagyunk messze attól, hogy a félelem elhatalmasodjon és a mostaninál komolyabb bankrohamok kezdődjenek. Több olyan ország van, amelyik azt gondolja, hogy rendben van, pedig nem ez a helyzet. Vegyük Németországot például. Akárhogyan is alakulnak a dolgok, Németország problémákkal fog szembenézni.”

„Voltak ugye a G8-as találkozók, és Angela Merkel-nek rossz kedve volt, mert mindenki irányából rá nehezedett leginkább nyomás, hogy több pénzt teremtsen elő Európa és Görögország megmentésére…”

„Természetesen ez számára politikailag teljesen elfogadhatatlan. Nem teheti meg.  Már most is rengeteg szavazatot veszített a választásokban. Természetesen Görögország pisztolyt tart Németország fejéhez azzal, hogy azt mondja ’Több pénzt akarunk, de megszorítások nélkül.’”

„Szerintem ez a zsarolás működni fog Németország és az EKB felé, mert a politikusok úgy gondolják, még mindig olcsóbb megmenteni Görögországot, mint egész Európát feltőkésíteni. Ez természetesen rövidtávú gondolkodás, de a legtöbb kormány rövidtávon gondolkozik, azt feltételezve, hogy a következő választások során úgyis veszítenek. Ezek a pénzek azonban csak növelni fogják a végső veszteséget.”

„Ott van akkor még Anglia és a svájci bankrendszer, amelyek túl nagy falatnak számítanak ezeknek az országoknak. Az elkövetkezendő hónapok során rájuk is súlyos nyomás nehezedik majd. Ebben biztos vagyok.”

Visszatérve a hiányzó arany kérdésére Von Greyerz elmondta, hogy az egyik nagy svájci bank nem rendelkezett az ügyfele tulajdonát képező komoly mennyiségű allokált arannyal:

„Próbáljuk nyomatékosítani ügyfeleink számára, hogy vegyék ki aranyukat a bankrendszerből. Nemcsak azért mert további bankrohamok várhatók, hanem azért is mert aranyat a bank kezelésében tartani veszélyes. Tehát nem elég, ha valaki fizikai arannyal rendelkezik, az is fontos, hogy ez ne a bankrendszeren belül legyen a tulajdona.”

„Éppen nemrégiben történt, hogy egyik ügyfelünk egy komoly mennyiségű aranyat akart egy svájci bankból a mi páncéltermünkbe szállítani és kiderült, hogy a bank nem rendelkezik az arannyal, annak ellenére, hogy ez allokált arany volt. Nem értettük miért a késlekedés (miért nem érkezett meg az arany a mi páncéltermünkbe), míg végül kiderült, hogy azért nem, mert a bank nem rendelkezett az arannyal. Hihetetlen, de mégsem meglepő.”

„Ez csak megerősíti, amit mindig is gondoltam: az arany nincs biztonságban a bankban, függetlenül attól, hogy allokált vagy sem. Úgy tűnik, némelyik bank sem rendelkezik vele. Rendkívül kockázatos aranyat a bankrendszerben tartani.”

Hogyan omolhat össze az eurózóna néhány hónap alatt

Forrás: Business Insider

A helyzet a múlthéten kezdődött, és mára igen kapós téma lett: Görögország esetleges kilépése az eurozónából már nem tabutéma.

A Financial Times külön cikkben írt arról, hogy a központi bankok vezetői nyíltan tárgyalják az ügyet.

A Bloomberg is számos európai pénzügyi illetékest idézve beszél ugyanerről az eshetőségről, megjegyezve, hogy a görög kilépés nem kívánatos, de elképzelhető.

A Der Spiegel „Viszlát Akropolisz” címmel megjelent vezércikke szintén Görögország eurózóna kilépéséről ír, jelezve, hogy az elképzelés a fősodrású gondolkozásban is fontos téma lett.

A lényeg, hogy miközben Görögországban folynak a belső csatározások, Európában pedig a Görögország nélküli eurózóna lehetőségéről tárgyalnak, az ország helyzete napról napra romlik.

A legtöbben azért továbbra is úgy gondolják, hogy a görög kilépés, annak sokak szerint rémálomba illő következményei miatt, nem fog megtörténni.

Paul Krugman igen borús képet fest arról, miként omolhat össze az euró, mindössze néhány hét leforgása alatt.

Valahogy így képzeli el a forgatókönyvet:

Görögország „nagyon is elképzelhetően a jövő hónap során” kilép az eurózónából. A spanyol és olasz bankokból óriási mennyiségű összegeket próbálnak Németországba menteni. Ennek következtében bankok tömege fordulna az Európai Központi Bankhoz kölcsönért a banki összeomlást elkerülendő. Esetleg átutalási és készpénzfelvételi korlátozásokat vezethetnek be.

Ezen a ponton Németország döntésre kényszerülne: Vállalja a spanyol/olasz, stb. adósságok terhét vagy hagyja összeomlani az egészet. Az euró vége.

Krugman következtetése szerint „egy ilyen forgatókönyv esetében hónapokról, nem évekről beszélünk.”

A forgatókönyv extrémnek hangzik, pedig a jelen helyzetben egyáltalán nem elképzelhetetlen. A lényeg, hogy a görög kilépés elindíthatja a dominókat. Az eurózónából történő kilépés szörnyű következményekkel járhat, amivel mindenki tisztában van, és részben ezért gondolja a legtöbb befektető, hogy ez nem fog megtörténni. A helyzet ilyen mértékben drámai.

A DHS informátor szerint Amerika „kiterjedt polgárháborúra készül”

Forrás: Before It’s News

A TruNews Rádióbanmúlthét szerdán elhangzott, rendkívül felkavaró interjúban Doug Hagmann, magánnyomozó megosztotta a hallgatókkal az egyik magas beosztású forrásától kapott információkat, amelyek szerint az amerikai Nemzetvédelmi Minisztérium (DHS) „kiterjedt polgárháborúra” készül Amerikában.

„Egy kiterjedt gazdasági összeomlásra készülünk, emberek,” mondta Hagmann a TruNews házigazdájának, Rick Wiles-nak. „Gondjaink vannak… A szövetségi kormány civil felkelésekre készül,” mondta, hozzátéve, hogy „valahányszor katonai csapatmozgásról, katonai felszerelések mozgatásáról, a rendőrség katonai eszközökkel történő felszereléséről, lőszerbeszerzésekről és hasonlókról hallunk… a tömeges felkelésekre készülnek (a nemzetvédelemnél).”

Hagmann elmondta, hogy a forrás szerint a DHS aggodalmai a dollár összeomlása és a hiperinfláció okozta következményekből erednek. Mit eredményezhet a világ elsődleges tartalékvalutájának számító dollár összeomlása egy 311 milliós országban, ahol szinte mindenkinek van fegyvere?

A görögországi tüntetések komoly problémát jelentenek, azonban az semmi ahhoz képest, amit felfegyverzett amerikaiak által kirobbantott felkelések okozhatnak. Ez egy olyan nemzetbiztonsági kockázat, amit a Pentagon is részletesen tárgyalt nemrégen kiadott jelentésében, nyomatékosítva mekkora veszélyt jelenthet egy ilyen esemény például egy kiterjedt hadgyakorlat idején, mint például, amilyet tavaly tartottak az Egyesült Államokban, ahogyan arról Jim Rickards közgazdász, a hadgyakorlat egyik résztvevője is beszámolt.

Hagmann forrása megerősítette Rickards elméletét, amely szerint az 1000 milliárd dollár értékű amerikai kincstárjegy tulajdonos, Kína által hozott intézkedések, az Orosz lépések által képviselt veszéllyel megtetézve (lásd az aranyfedezetű rubel kibocsátására vonatkozó terveket) részben válaszul az USA Irán és Szíria ellen képviselt politikájára, a dollár összeomlását eredményezhetik.

„A forrásomat 1979 óta ismerem,” magyarázza Hagmann. „Járőrtisztként kezdte és jelenleg a DHS fennhatósága alatt működő szövetségi hivatal munkatársa, olyan beosztásban, hogy minden irányelvváltozásról és tervről tud. Azt mondta, hogy amit látunk, az csupán a jéghegy csúcsa. Arra készülünk, mármint a kormány arra készül, hogy kiterjedt polgárháború alakul ki az országban, mondta a forrásom.”

„Ez nem túlzás,” tette hozzá, megerősítve Gerald Celente, a Trends Research Institute alapítójának tavalyi előrejelzéseit. Celente a dollár összeomlására és felkelésekre számít Amerikában még ebben az évben.

Celente tavalyi előrejelzései óta a határozatlan idejű fogvatartásról szóló NDAA törvény és az Országos Védelmi Erőforrás Felkészülés végrehajtói utasítás Barack Obama aláírását követően törvényerőre emelkedtek.

A DHS legújabb beszerzési pályázata 450 millió üreges lőszerre (aminek használata, a lőszer különösen durva hatásmechanizmusa miatt, civilek számára több országban tiltott) újabb találgatásokat indított el egy esetleges tragikus eseménysorozat kirobbanására Amerikai földön.

Ami igazán megdöbbentővé teszi a folyamatot, hogy ezeket a példanélküli eseményeket egy választási év során hajtották végre.

A végrehajtói hatalom és a DHS által az elmúlt évtized során fokozott tempóban végzett előkészületek – a Patriot törvénytől 1számos végrehajtási utasításig, amelyek egytől egyig a személyes szabadságjogok fokozatos elvesztését eredményezik – csupán a készülő rémálom „kezdetét jelentik,” mondja Hagmann.

„A választások közeledtével a helyzet romlani fog,” tette hozzá Hagmann. „Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán lesznek-e választások ebben az országban. Ennyire komoly a helyzet és ezt saját forrásaimtól tudom. Az egyik forrásom nem győzte kihangsúlyozni mennyire komoly a helyzet. Ezek valós dolgok. Ezek az emberek, a Nemzetvédelmi Minisztérium (DHS), kész harcolni az amerikai nép ellen.”

„Ki ellen készül harcolni a DHS? Egy újabb észak a dél ellen vagy a jenkik a szövetségiek ellen helyzet?” kérdezte Rick Wiles az interjú során Hagmann-től.

Hagmann elmondta, hogy a helyzet sokkal komolyabb bármilyen két amerikai frakció harcánál. Országos vészhelyzetre számítanak, ami a nemzeti valuta körül forog.

„A DHS arra számít, és ismétlem, ezt saját forrásaimtól tudom, hogy a dollár fenntarthatatlanná válik,” mondta Hagmann. „Az ténykérdés, hogy Amerika már nem képes finanszírozni saját adósságát. Hiperinfláció jön… a dollár elértéktelenedik… A gazdasági összeomlás komoly lesz, és a legtöbb embert teljesen felkészületlenül éri majd.”

Az egyórás rádióműsor keretében elhangzott interjú meghallgatható itt.

1. Wikipedia: A törvény lehetővé teszi a rendfenntartó szervek számára, hogy bírói végzés nélkül figyelhessenek telefonvonalakat, e-maileket, személyes orvosi, pénzügyi és egyéb iratokat, valamint eltöröl több, az országon belüli hírszerzést korlátozó rendszabályt. Kiterjeszti az pénzügyminiszter hatáskörét a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére, kiváltképp a külföldi egyének és szervezetek esetében, és nagyobb szabadságot ad a rendfenntartó szerveknek és a bevándorlási hivatalnak a terrorizmussal gyanúsított bevándorlók letartóztatására és kitoloncolására. A rendelet továbbá meg is változtatta a terrorizmus definícióját úgy, hogy az magában foglalja a belföldi terrorizmust is, ezzel megnövelve azon tevékenységek számát, melyek felderítésére kihasználhatóak az általa nyújtott plusz hatáskörök. Alig másfél hónappal 9/11 után a rendeletet a kongresszus mindkét házában nagy többséggel megszavazták, és mind a Republikánus, mind a Demokrata párt támogatását élvezte. [↩]

A spanyol összeomlás veszélyét nem szabad félvállról venni

Forrás: The Daily Bell

Az S&P két fokozattal, BBB pluszra rontotta Spanyolország hitelbesorolását, negatív kilátással, figyelmeztetve, hogy romlik a kormányköltségvetés helyzete és a bankok állami megtámogatása szükségessé válhat. A hitelminősítő a spanyol gazdaság zsugorodását várja 2012-ben és a jövő év során is, újabb kihívások elé állítva az ország vezetőit. Esther Barranco, a spanyol gazdasági minisztérium szóvivője a Reuters-nek nyilatkozva elmondta, hogy „a hitelminősítő nem vette figyelembe a spanyol kormány által életbe léptetett reformokat, amelyek komoly hatással lesznek a spanyol gazdaságra.” Az S&P szerint az eurózóna intézkedései nem voltak képesek növelni a bizalmat a gazdasági kilábalást illetően, sem pedig stabilizálni a tőkeáramlást. A monetáris uniónak meg kell találnia a módot, hogy direkt támogatást nyújtson a bankoknak, hogy ez a teher ne a kormányokra háruljon. – UK Telegraph

Az elit üzenetének lényege, a fenti és hasonló cikkeken keresztül, hogy a spanyol leminősítés csupán átmeneti bukkanó az ország gazdasági helyzetének alakulásában.

Vajon nem inkább arról van szó, hogy elkezdődött Spanyolország és vele együtt az egész EU összeomlása?

Több mint ezer esztendőn keresztül Spanyolország Európa központjának számított és sorsa meghatározta az egész kontinens helyzetét. Amerre pedig Európa halad, arra halad az egész nyugati világ.

A leminősítés tulajdonképpen a spanyol helyzet megerősítése. Önmagában nem sok hatással van az összképre, csupán a hitelfelvételt nehezíti meg.

Spanyolország gondjai azonban messze túlmutatnak a hitelfelvételi gondokon, ami egyébként lassan elképzelhetetlen méreteket ölt. A spanyol problémák mélyek és egyúttal veszélyesek, mint ahogyan a többi dél-európai PIIGS ország helyzete is.

A spanyol összeomlás kérdésében három tényező játszik fontos szerepet. Először is ott vannak a Mariano Rajoy által vezetett Populáris Párt (PP) által kieszközölt „megszorítások”. Mindössze 100 nappal Rajoy megválasztását követően ezek az intézkedések általános sztrájkhoz vezettek. A kormány állítása szerint mindössze 800.000 dolgozó vett részt az országszerte szervezett mintegy 100 tüntetésben, de a szakszervezetek szerint milliók vonultak az utcákra. A megmozdulások helyenként erőszakba torkollottak.

Másodszor a fiatalok tömegesen hagyják el az országot. A fiatalok körében jellemző 50 százalékos munkanélküliség miatt a nem megállapodottak könnyebb helyzetben vannak. Ők egyszerűen fogják magukat és elmennek. Többféle célállomás létezik, de sokan Dél-Amerikába, például Argentínában és Chilébe költöznek.

Harmadszor pedig az autonóm területeken egyre erősebb az elégedetlenség és nő a nyugtalanság. Spanyolország hihetetlen történelmének köszönhetően az ország számos etnikai szubkultúra otthona. A sokféle etnikumból „kirakott” ország szétszakadni látszik a szuverén adósságválság hatására.

Katalónia, Baszkföld, Galícia és Andalúzia saját önkormányzattal rendelkező autonóm területek és mindegyikben, de különösen a baszkoknál egyre erősebb nyugtalanság tapasztalható. Madrid fekete lyukként szippantja el a forrásokat, gyorsabb ütemben, minthogy újratermelődhetnének.

Ott van akkor még a király személye is. A spanyolok mostanában igen dühösek Juan Carlosra, aki elefántvadászatra Afrikába ruccant néhány héttel ezelőtt. Nem tudni a király miért akar elefántokra lövöldözni, de az időzítés ennél rosszabb nem is lehetett volna.

A Guardian a következőket írta az esetről:

„Miközben a munkanélküliség elérte a 24 százalékot, a megszorító intézkedések mindenki elevenébe vágnak és a gazdaság másodszor is válságba merült, a 74 éves uralkodó a médiának nyilatkozva elmondta, hogy éjszaka nem tud aludni a fiatal munkanélküliek kétségbeesett helyzete miatt. Azonban egy szerencsétlen esés egy botswanai exkluzív szafari táborban, a fürdőszobába menet, egészen másról árulkodik. Az uralkodó elefánt, bivaly és egyéb különleges állatok vadászatára érkezett az afrikai országba.”

A király vadászkalandja napi 10.000 euróba (majdnem 3 millió forint) került és Szíria és Szaúdi-Arábia egyaránt szóba kerültek az utazás finanszírozóiként. Függetlenül attól, hogy ki állta a számlát, a király rosszabb időpontot nem igen választhatott volna egy bokarándulásra.

A Guardian szerint az utazás annyira feldühítette a király iránt egyébként igen elnéző spanyol sajtót, hogy azóta folyamatosan a királyi család ügyeit firtatják.

Szokatlan idők köszöntöttek Spanyolországra, a hihetetlen (és jelentősen alábecsült) munkanélküliségtől, az egyre fojtóbb megszorításokon keresztül az autonóm területek növekvő nyugtalanságáig van min rágódni. Egyelőre nem tudni, hogy Spanyolország a görögök sorsára jut-e, de a jelek nem túl bíztatóak.

Spanyolországot nem szabad Görögországhoz hasonlítani. Spanyolország, Franciaországgal és Németországgal egyetemben Európa gazdasági tengelyének fontos része, és egykor, nem is olyan régen, a világ egyik kimagasló nagyhatalma volt. Egy spanyol csőd nem kis esemény lenne. Biztos, hogy valaminek a végét és egy másik valaminek a kezdetét jelentené.

Annak a bizonyos új valaminek pedig az EU, de legalábbis az euró nem valószínű, hogy része lenne.

Japán bajban van – Gazdasági összeomlás és újabb földrengés?

Időjelei: Az európai gondok komolyak, azonban sok ember nem is gondolná, hogy Japán is jó eséllyel pályázhat a globális összeomlás kiváltója címért. Amint azt az alábbi videóban Max Keiser vendége, Dan Collins is kifejti, Japán komoly bajban van. Ilyen ingatag gazdasági helyzetben egy újabb földrengés tényleg a kegyelemdöfést jelentené az egykor oly hatalmas és virágzó ország számára.

 A hallott adatokat figyelembe véve el tudjuk képezelni tehát, milyen hatással lenne egy újabb katasztrófa, az amúgy is gyenge lábakon álló országra és ezáltal az egész globális gazdaságra. Ne felejtsük el, Japán a világ harmadik legnagyobb gazdasága. A Japan Today a következőket írja egy esetleges tokiói földrengés következményeiről:

Közel 9600 lenne a halálos áldozatok száma és további 150.000 ember sebesülne meg egy megarengés esetén Tokióban. Egy ilyen katasztrófa a japán főváros jelentős részét romba döntené, áll a kormány által készíttetett jelentésben.

Az ijesztő szimulációról szóló jelentés kiadásakor Japán még mindig messze van az észak-keleti part teljes helyreállításától, amit a Richter-skála szerinti 9.0-es erősségű, pusztító földrengés és az azt követő cunami a földdel tett egyenlővé.

A tavaly márciusi katasztrófa 19.000 halálos áldozatot követelt és a jelen generáció legsúlyosabb nukleáris katasztrófáját okozta.

Tokió viszonylag sértetlenül megúszta a szerencsétlenséget, de egy 7.3-as erősségű földrengés a világ egyik legnagyobb és mindenképpen a legsűrűbben lakott városában 9600 életet követelne, további 147.000 sebesülttel és 21.900 súlyos sérülttel, az előrejelzés szerint.

Az áramkimaradás és a közlekedési hálózat sérülése miatt hozzávetőlegesen 5,2 millió ember nem tudna hazajutni otthonába, és a rengés körülbelül 378.000 épületben okozna kárt vagy döntene romba és 188.000 egyéb építészeti szerkezet égne porrá.

Egy esetleges cunami a Tokiótól több száz kilométerre fekvő, de szintén a tokiói helyi önkormányzathoz tartozó csendes-óceáni szigeteket is elérné, de valószínűleg magában a fővárosban nem okozna további kárt illetve nem járna halálos áldozatokkal.

Tokió az 1923. szeptember 1-i földrengés után.

A földrengésekkel gyakran sújtott Japán legnagyobb városa négy tektonikus lemez találkozása mentén fekszik és egy 7.0-es vagy nagyobb erősségű földrengés négy éven belüli előfordulásának esélye 50%, a Tokiói Egyetem Földrengéskutató Intézetének felmérése szerint.

A kormány által készített előrejelzés nem foglalja magában a további 35 millió lakost számláló külső Tokióban esetleg bekövetkező károkat illetve halálos áldozatokat.

1923-ban, Tokiót és a környező területeket egy 7,9-es erősségű földrengés rázta meg, 140.000 halottat és egy romba döntött várost hagyva maga után.

Pénzügyi Armageddon közeledik: Spanyolország a teljes összeomlás szélén

Közeledik az idő, amikor az eddigieknél is komolyabb gazdasági válság köszönt a világra, olyan általános kétségbeesést eredményezve, hogy az emberek bármilyen „megoldást” hajlandóak lesznek elfogadni a kilábalás érdekében. A közvéleményt ezzel is a világkormány felemelkedésére és a Bibliában Antikrisztusként emlegetett diktátor színrelépésére készítik elő, aki „megoldásának” részeként új pénzügyi rendszert vezet majd be. – Joseph Candel

Forrás: Alexander Higgins

A Spanyolországból érkező gazdasági és technikai adatok egy igazi katasztrófa közeledtére mutatnak, ami elindíthatja a dominókat Európában.

A hihetetlenül súlyos ingatlan- és jelzálogpiaci összeomlás, a szuverén adósságválság és az elképzelhetetlen arányú tőkeáttéttel rendelkező, szinte minden komoly szabályozást nélkülöző spanyol bankok által fűtött gazdasági vihar teljes erővel tombol Spanyolországban.

Az IMF és az EKB tisztában vannak azzal, hogy a spanyol gazdaság túl nagy a kimentéshez, ami nem túl jó hír, figyelembe véve, hogy az országból érkező gazdasági adatok és egyéb mutatók szerint közel van a teljes összeomlás. Lehetséges, hogy Spanyolország fogja elindítani az európai dominókat?

Már tavaly figyelmeztettünk, hogy a görög csőd is pénzügyi Armageddont eredményezhet és ugyanakkor az Egyesült Államok is végleg elveszítheti pénzügyi szuverenitását.

Végül Görögország tényleg csődbe ment, a fővonalas média azonban mindent megtett, hogy ennek következményeit jelentéktelen eseményként tüntesse fel, a szakértők pedig váltig állították, hogy a válság nem fog átterjedni más gazdaságokra.

Nem mondtak igazat. Nem véletlenül vezettek be 2500 eurós korlátot a készpénzes tranzakciókra Spanyolországban. Az IMF is megkongatta a vészharangot az adósságválsággal kapcsolatban, kijelentve, hogy nem remélik a válság megszűnését 2012 során. [Időkjelei: Érdemes lett volna megszámolni ki hányszor hallotta vagy olvasta az elmúlt napokban Christine Lagarde, IMF vezért „az égen gyülekező sötét felhőkről” beszélni a magyar médiában.] Az IMF okkal figyelmeztet az euro összeomlására és a teljes pénzügyi pánik kirobbanására.

Eléggé félreérthetetlen. Akár olvasunk vagy hallunk róla a médiában akár nem, Spanyolországon a sor.

Kapaszkodjunk, mert az egész globális gazdasági rendszer rengeni fog.

További friss gazdasági adatok és táblázatok a spanyol helyzettel kapcsolatban itt:Zerohedge.com

Az IMF az euro válságot a globális pénzhatalom bevezetésére használja

Forrás: The Daily Bell

A Bloomberg weboldalán néhány napja megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:

Az IMF több pénzt akar pénzes ládájába a spanyol bajok miatt… Az európai vezetők Washingtonba utaztak, hogy feltöltsék pénzes ládájukat a válság kezelésére, miközben a spanyol kormány egyre nehezebben tud megbirkózni piaci és pénzügyi gondjaival. Három héttel azután, hogy az európai vezetők nyilvánosságra hozták, hogy az euróövezet segélyalapja átlépte a szimbolikus ezermilliárd dolláros határt, a spanyol helyzettel kapcsolatos aggodalmak tovább drágították a hiteleket Spanyolország számára. Az IMF április 20-22 között tartandó tavaszi ülését nyilván a válság ellen bevethető eszközök megtárgyalása dominálja majd.

"Globális adósságválság - Megszorítások"

Milyen üzenetet szűrhetünk le a fővonalas médiában közölt cikkekből, azaz mit próbál elhitetni az elit a világgal? „A megszorítások működnének, ha Európa végre hajlandó lenne az együttműködésre.”

A világ vezetői, élükön a Nemzetközi Valutaalappal és a központi bankokkal szinte észrevétlenül milliók és milliárdok helyett ezermilliárdokban kezdtek beszélni.

A fenti intézményeket üzemeltető elit célja a világkormány megalakítása és az Európai Unió az egyik legfontosabb lépcsőfok efelé. Az európai pénzügyeket stabilizálni hivatott megszorítások tulajdonképpen az elit eszköztárának részét képezik és kijelentett szándékuknak pont az ellenkezőjét érik el velük.

A globális akció segítségével az elit bizonyos nemzetközi intézményeket akar feltőkésíteni és nagyobb hatalommal felruházni. A szokásos káoszból rend taktika, ahogyan a fent idézett cikk további szemelvényei is hűen tükrözik:

A nemzetközi nyomásnak engedve, hogy többet tegyenek a válság megfékezése érdekében, az európai kormányok, merészebb javaslat hiányában, a múlt hónapban megállapodtak, hogy további 500 milliárd eurót tesznek félre a már meglévő 300 milliárd mellett, egy 800 milliárd eurós gazdaságvédelmi alap létrehozása érdekében.

Azzal, hogy 150 milliárd eurót felajánlottak az IMF-nek, az „európai kormányok megtették a maguk részét,” mondta Joerg Asmussen, az EKB igazgatótanácsának egyik tagja április 13-án. „Most arra számítok, hogy ez Európán kívüli barátaink és partnereink is hozzátegyék a maguk részét az IMF forrásaihoz.”

Ezt a probléma-megoldás képletet bárki könnyen megértheti, akiben megvan rá a szándék. A hatalmi elit leginkább félelemalapú kampányok segítségével próbálja rávenni az embereket, hogy adják fel hatalmukat és vagyonukat a globalista intézmények javára. Egy korábbi cikkben is kifejtettük az elvet:

Fontos megérteni, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet mesterségesen lett kialakítva. A világgazdaság a központi bankok által nyomtatott fiat, vagy papírpénz monopóliumon alapul. Ez az a rendszer, ami látszólag összeomlasztotta a fél világ gazdaságait és jó úton halad Kína összeomlasztása felé…

Az EU válság akkor kezdődött, amikor bizonyos szegényebb országok nagyobb összegeket kaptak Brüsszeltől gazdaságuk „felzárkóztatására”. Ezeknek a pénzeknek elvileg az volt a célja, hogy a bürokrácia kezelni tudja a helyi egyenlőtlenségeket és egészségesebb pénzügyi környezetet alakítson ki.

Természetesen ez a támogatás egyfajta kenőpénz volt. Az egyes nemzetek elit vezetői zsebre vágták a pénzeket és biztosították, hogy országuk belépjen az EU-ba. A belépést követően ezek az országok további pénzeket kaptak a vezető elit bankoktól.

A 2008-as összeomlást követően egyértelművé vált, hogy a PIIGS országok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott hiteleket. Valószínűleg kezdetben is ez volt a terv. Miután a helyzet egyértelművé vált, a hatalmi elit elsődleges célja az lett, hogy a vezetőkkel a „megszorításokban” láttassák a megoldást.

A cél egyértelműen olyan nyomor és kétségbeesés megteremtése, hogy az emberek végül hajlandóak legyenek elfogadni a világkormányt és az általa felajánlott pénzeket. A háttérben működő elit több évszázada próbálja irányítani a történelem alakulását a modern globális összeesküvés keretein belül.

A Bloomberg cikkből az IMF hatalmának kiterjesztésére lehet következtetni, amihez az EU válság szolgáltatja az alapot, ugyanakkor egyes fejlődő országoktól is 500 milliárdos bővítést remélnek, azzal érvelve, hogy az európai válság más nemzetekre is átterjedhet.  Az IMF fejenként félmilliárd dollárt vár azoktól az országoktól, amelyeket állítólag védeni akar a válsággal szemben. A Reuters a következőket írja:

Az euróövezet kövérebb pénzes ládát szeretne a spanyol aggodalmak miatt… Christine Lagarde, az IMF vezetője „igazi előrelépést” remél a mostani összejöveteltől.

Januárban az IMF azt nyilatkozta, hogy 600 milliárd dollárra van szüksége az „ártatlan szemlélődők” védelmére, akiket szintén érinthetnek az európai gazdasági bajok. Pénteken a G-20-ak vezetői azt nyilatkozták, hogy az IMF 400 és 500 milliárd dollár közötti összegre számíthat tőlük.

A pénzgyűjtő kampány során 50 milliárd dollárra számítanak Japántól és ugyanekkora összegre Kínától és Szaúdi-Arábiától, az EU-tól már odaígért 250-300 milliárd mellett. Kisebb összegekre számítanak továbbá Oroszországtól, Mexikótól és Brazíliától.

Így növekszik az IMF. Tehát úgy 150 milliárd dollár Európától és néhány százmilliárd a „fejlődő” országoktól. Érdekes megemlíteni, hogy a Bloomberg és Reuters cikkekben szereplő számok között van némi eltérés. Elvégre mi is az a néhány százmilliárd barátok között?

Az igazság az, hogy senki sem tudja pontosan, mennyi pénz mozog a vezetők között, illetve, hogy hová is tartanak ezek az összegek. Az idézett cikkek célja a kezdeményezés népszerűsítése nem pedig pontos számadatok közlése. (Időkjelei: Érdemes megfigyelni, hogy minden alkalommal, amikor az IMF vagy más elit pénzintézmények vezetői nyilatkoznak, minden médiumban naponta legalább egy tucatszor hallhatjuk és olvashatjuk gondosan megfogalmazott üzeneteiket.) A lényeg, hogy olyan összegekkel dobálózzanak, ami szinte isteni hatalommal ruházza fel a vezetőket.

Sokszor később kiderül, hogy a számokkal kapcsolatos nyilatkozatok nem feleltek meg a valóságnak. Az európai szuverén adósságválságot elvileg már évekkel ezelőtt „megoldották” az erre előirányzott összegek rendelkezésre bocsátásával. A globális válságokat legtöbbször szándékosan idézik elő. Nem véletlenül tartanak ilyen sokáig. Minél hosszabb a válság, annál több lehetőség van az elit által szükségesnek látott változtatások bevezetésére.

A jelen helyzetben is látható a szándék: olyan kétségbeesést kelteni az emberekben, hogy bármilyen változtatást elfogadjanak, ami javíthat életminőségükön.

Ezen a szemüvegen át vizsgálva láthatjuk, hogy a XX. század valamennyi „izmusa” ugyanezt a tervet volt hivatott előrevinni. Miután sikerült az embereket a kormánytól függővé tenni, a hatalom most eltünteti a gazdaságot eddig alátámasztó díszleteket. A világkormányt is valószínűleg a XX. század kezdeti kormányformáihoz hasonló módszerekkel vezetik be, egy olyan gyógyírt kínálva fel általa, ami a világ valamennyi baját meggyógyíthatja.

Egyelőre nem tudni, hogy az IMF végül a világ központi bankjává alakul-e, az SDR-ral, mint új globális valutával kiegészítve, de az biztos, hogy mindig a gazdasági történések középpontjában áll, inkább, mint a BIS vagy a Világbank.

Az európai válságnak koránt sincs vége

Forrás: The Economic Collapse

Európában javulás helyett igazi gazdasági rémálom kezd kibontakozni. A kormányok fenntarthatatlan adósságokat halmoztak fel, a megszorítások és kiadáscsökkentések azonban minden esetben további lassulást eredményeztek. A politikusok tulajdonképpen két rossz „megoldás” közül kénytelenek választani. Az adósságokat nem halmozhatják tovább, a kiadások csökkentésével viszont a válság elmélyülését okozzák és még a lakosság is fellázad ellenük.

Görögország tökéletes példa erre. Évek óta haladnak a megszorítások útján és gazdaságuk szó szerint a szakadék szélén táncol. A tüntetések lassan az ország életének részévé válnak. Az Egyesült Államok is jól tenné, ha figyelné ezeket az események, hogy lássa hogyan ér véget az adósság-buli. A legtöbb európai országban még csak a megszorító intézkedések bevezetésének kezdeti szakaszánál járnak, mégis a munkanélküliségi adatok az euró bevezetése óta eltelt időszak legmagasabb értékeit mutatják. A munkanélküliségi ráta 10 hónapja folyamatosan emelkedik, jelenleg 10,8%-nál tart és sajnos tovább emelkedik.

A globális elit prominens tagja, Soros György éppen a napokban nyilatkozott az európai helyzetről egy dán lapnak:

Az euró válság tovább fog mélyülni, így akár még az Európai Uniót is lerombolhatja. Hozzátette: a válságnak még koránt sincs vége, a fiskális paktum, a megszorító politika pedig rossz irányba tereli az uniós gazdaságokat, amikor a gazdaság élénkítésére már csak monetáris politikai eszközök állnak majd a kormányok rendelkezésére.

Ahogy egyik gazdaság a másik után süllyed válságba, az európai pénzügyi rendszerre nehezedő nyomás egyre erősödik. Az európai bankrendszer majdnem négyszer nagyobb, mint az amerikai. Amennyiben az európai bankrendszer összeomlik (és erre komoly esély van), az az egész világot megrengeti. A következő pénzügyi válság epicentruma minden jel szerint Európa lesz.

A következő 27 statisztikai adat mindenesetre efelé mutat:

Görögország

1. A görög gazdaság 6%-kal csökkent 2011-ben és öt éve folyamatosan zsugorodik.

2. 2010-ben Görögországban a munkanélküliségi ráta 12,5%, 2011-ben 17,3% volt, jelenleg pedig 21,8%-on áll.

3. A munkanélküliek aránya a fiatalok körében több mint 50%.

4. Konkrét példaként érdemes megemlíteni Perema kikötővárost, ahol a munkanélküliség jelenleg 60%.

5. Görögországban a kiskereskedelmi boltok 20%-a zárt be a válság elindulása óta.

6. Az ország GDP-hez viszonyított adóssága jelenleg körülbelül 160%.

7. Egyes megszorító intézkedések hihetetlenül szigorúak. 2010-ben például a köztisztviselők fizetését 40%-kal csökkentették.

8. A megszorító intézkedések ellenére a görög költségvetési hiány 2012-ben még mindig a GDP 7%-a körül lesz.

9. Görögország jövőbeli fedezetnélküli kötelezettségei a GDP körülbelül 800%-árarúgnak.

10. Nem mellékes, hogy a nagy gazdasági nehézségek közepette néhány komoly betegség ismét felütötte a fejét. A Guardian a következőket írta:

Athén központi kerületeiben az intravénás kábítószer használók körében az HIV/AIDS fertőzöttek száma 1250%-kal nőtt 2011 első tíz hónapjában az előző év hasonló időszakához képest, az Orvosok határok nélkül adatai szerint, miközben a malária lassan járvánnyá fajul a déli vidékeken, amire 1970 óta nem volt példa.

Spanyolország

11. A munkanélküliségi ráta jelenleg 23,6% Spanyolországban.

12. Ugyanez a fiatalok körétben itt is50% felett áll.

13. A veszélyes kölcsönök teljes értéke a spanyol GDP hozzávetőlegesen 13 százaléka.

14. Spanyolország GDP-je körülbelül1400 milliárd dollár. A három legnagyobb, az összeomlás szélén álló spanyol bank eszközállománya körülbelül 2700 milliárd dollárt tesz ki.

15. 2011-ben a lakásárak 11,2 százalékkal estek.

16. 2011-ben az ingatlan lefoglalások száma 32 százalékkal emelkedett.

17. 2012-ben a kormány GDP arányos adóssága körülbelül 11 százalékkal fog emelkedni.

18. Mindezek mellé Spanyolország az elmúlt 70 év legsúlyosabb aszályával küzd.

Portugália

19. Portugáliában a munkanélküliségi ráta jelenleg 15%.

20. Ugyanez a fiatalok körében több mint 35%.

21. Márciusban a portugál bankok 56,3 milliárd eurós kölcsönt vettek fel az Európai Központi Banktól.

22. Az előrejelzések szerint a portugál gazdaságra 5,7 százalékos zsugorodás vár 2012 során.

23. Az adósság minden formáját számba véve Portugáliában (kormány, üzleti és fogyasztói), összértékük a GDP 360 százalékát teszi ki.

Olaszország

24. A munkanélküliségi ráta a fiatalok körében 31,9 százalékra emelkedett, ami mindenkori rekordnak számít.

25. Olaszország nemzeti adóssága a görög, ír és portugál adósság összértékének körülbelül 2,7-szerese.

26. Csak a 2012-ben esedékessé váló adósságok összege, amelyeket az olasz kormány kénytelen lesz tovább görgetni, a GDP körülbelül 23,1 százalékát teszi ki.

27. Olaszország GDP-hez viszonyított adóssága jelenleg 120%.

Ezeket az adatokat látva vajon miért nem omlott még össze Európa? A hatalmon lévők minden eszközt bevetettek. Az Európai Központi Bank például úgy döntött, hogy hihetetlen pénzhegyeket ad kölcsön az európai bankoknak, ami két dolgot eredményezett:

1. Egyrészt megakadályozta, hogy a veszélyben lévő európai bankok összeomoljanak,

2. ezek a bankok pedig a kapott pénzt arra használták, hogy szuverén állampapírokat vásároljanak, ami alacsonyan tartotta a kamatokat.

Ez a játék azonban nagyon sebezhetővé tette az Európai Központi Bankot. Az EKB mérleg szerinti eszközállománya több mint 1000 milliárd dollárral nőtt az elmúlt kilenc hónap során. Az EKB mérlege jelenleg nagyobb, mint Németország GDP-je, tőkeáttétele pedig 36:1.

Meddig lehet nyújtani ezt a befőttes gumit? Lehet, hogy hamarosan megtudjuk.

Az európai pénzügyi rendszer hihetetlen arányú tőkeáttéttel működik, és ez a stabilnak gondolt országok bankrendszerére éppen úgy igaz.

A nagy német bankokra jellemző tőkeáttét arány például 32:1, és ezek a bankok óriási szuverén adósságok birtokosai.

Összeomlása előtt közvetlenül a Lehman Brothers 30:1 arányú tőkeáttéttel rendelkezett.

Egy adósságválságot nem lehet még több adóssággal megoldani. Az új adósságokkal az Európai Központi Bank csak néhány hónapnyi haladékot tudott vásárolni. Mint minden pénzügyi lufi, a szuverén adósságlufi is kidurran egyszer.

A világ vezető ipari országainak összadóssága jelenleg körülbelül 55.000 milliárddollárra rúg.

Jó volt a buli, de a kockázatra, adósságra és tőkeáttétre épült piramis most már bármikor ránk omolhat. Csupán idő kérdése. A repedések a falon egyre nagyobbak. Remélhetőleg van még néhány hónapunk addig, de manapság semmi sem garantált. Egy dolog látszik csak biztosnak: a globális pénzrendszer összeomlása.

Amikor ez megtörténik vajon milyen „megoldást” erőltetnek ránk vezetőink?

Ezen addig is érdemes elgondolkozni.

Az éhezők viadala a valóságban: A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására

Forrás: The Independent

Az élelmiszerárakat a nagy befektetési bankok spekulációi verik fel a világ szegényei számára, milliókat kárhoztatva éhezésre és nyomorra. Az élelmiszer befektetések volumene 65 milliárdról 126 milliárd dollárra emelkedett az elmúlt öt év során, az elmúlt 30 év legmagasabb árait produkálva, olyan hirtelen áremelkedésekkel, amelyeknek nem sok köze van a valós élelmiszerellátási lánchoz, mondja egy vezető amerikai élelmezésügyi szakértő.

A fedezeti és nyugdíjalapok valamint a Goldman Sachs-hoz, Morgan Stanley-hez és Barclay-hoz hasonló befektetési bankok uralják az élelmiszerek árupiacait. Ezek mellett a nagyágyuk mellett eltörpül a valós élelmiszertermelők és vásárlók által bonyolított tranzakciók volumene. A búza határidős piacán például a befektetések 61%-át kizárólag pénzügyekkel foglalkozó kereskedők tranzakciói teszik ki, a Világfejlesztési Mozgalom (World Development Movement – WDM) szerint.

2011-ben a mezőgazdasági termékeket érintő spekulációs befektetések 20%-kal meghaladták a világ országai által biztosított mezőgazdasági segélyek teljes összegét. A Goldman Sachs, a mezőgazdasági piac legnagyobb szereplője, 2009-ben 950 millió dollárt keresett élelmiszer befektetési spekulációkkal, a Barclays Capital, a világ harmadik és a brit piac elsőszámú játékosa pedig 540 millió dollárt keresett 2010-ben a jelentés szerint. A Goldman Sachs és a Barclays Capital nem kívánták kommentálni az adatokat.

A szabályozás 2000-ben történt feloldása előtt a mezőgazdasági határidős piacot leginkább gazdák és élelmiszer felvásárlók használták, akik az árváltozásokkal szemben próbálták védeni magukat, mint például a búza, a kukorica vagy a cukor esetében. Amikor George W. Bush 12 évvel ezelőtt aláírta a Határidős Árupiaci Modernizációs törvényt, a kizárólag pénzügyi érdekeltségű kereskedők özöne lepte el a piacot, a Goldman Sachs-szal az élen, akiket egy cseppet sem érdekelte maga az élelmiszer, amit megvásároltak, kizárólag az árváltozások eredményeként keletkező haszonért szálltak harcba, mondja Olivier De Schutter, az ENSZ ombudsmanja az élelemhez való jogokért.

„Ezek a piacok hihetetlen mértékben kiszélesedtek az olyan pénzügyi befektetők érkezésével, akiket a rövidtávú hasznon kívül semmi sem érdekel. Őket nem érdekli maga a fizikai termék, nem akarnak búzát vagy kukoricát vásárolni, csupán egy vételi vagy eladási ígéretet vásárolnak. Az árupiacnak az ilyen jellegű pénzesítése azt eredményezi, hogy az árak egy spekulatív logika alapján változnak. Ezzel magyarázhatjuk azt is, hogy miért emelkednek hirtelen az árak, illetve, hogy miért pukkadnak szét a lufik nagyon rövid idő alatt. Az áraknak egyre kevésbé van köze a kínálat-kereslet viszonyához,” mondja De Schutter.

Az élelmiszerárak 30-éves rekordot döntöttek 2008-ban, éhséglázadásokat eredményezve Mexikóban és Bangladesben. 2010 szeptemberében az árak még magasabbra emelkedtek, és bár azóta kissé visszaestek, még mindig a 2008-as válságszint felett járnak. Az ENSZ Élelmezésügyi Programja szerint ez egy „csendes éhség cunamit” eredményezett. Az alapvető élelmiszerek magas ára, a globális válsággal megtetézve, további 115 millió fővel növelte a világ éhezőinek számát 2008 óta, így számuk ma meghaladja a 925 milliót.

A magas árak igazi katasztrófát jelentenek a szegényeknek, akik bevételük átlag 60%-át költik élelmiszerre, mondja De Schutter.

Most már nem csupán a megszokott helyeket érintik a spekulátorok által gerjesztett élelmiszerválság. Az Oxfam szerint 2010 és 2011 szeptembere között Örményországban az árak a következők szerint emelkedtek: a cukor 46%-kal, a tojás 49%-kal, a sajt 38%-kal, a sertéshús 34%-kal, a tejpor 30%-kal, a vaj pedig 26%-kal. Az áremelkedés eredményeként az élelmiszerfogyasztás valamennyi kereseti csoportban csökkent: a szegények között 14%, a középosztálynál pedig 5%-kal.

Karen Badishyan, közgazdász Gyumri-ban él férjével és két gyerekükkel. „Bevételünk 70%-át ételre költjük, így egyre inkább spórolnunk kell. Komoly pénzszűkében vagyunk. Sok pénzt kellett kölcsönkérnünk és nem tudjuk, hogyan fogjuk visszafizetni. Örményországban, az, hogy valakinek állása van és keményen dolgozik, nem jelenti azt, hogy el is tudja látni a családját,” mondja.

Violet Waithira, kenyai munkanélküli, egyedül tartja el nyolcéves kislányát és 83 éves édesapját. Amikor az árak hirtelen emelkedni kezdtek Kenyában a család kénytelen volt szorosabbra húzni a nadrágszíjat: „Kihagytuk az ebédet és azt a kevés ételt, amink volt félretettük vacsorára. Cukornélküli teát ittunk és sokszor reggelizni sem tudtunk. Nagyon messzire kellett utaznom, hogy folytatni tudjam a mosónői munkát, de sokszor olyan gyenge voltam, hogy összeestem. Vacsorára egy-két bögre vízzel és sóval összekevert lisztet ettünk. Nagyon nehéz volt az életünk.”

Kenyában az élelmiszerárak emelkedésének számos oka volt, a választások utáni erőszakhullámtól a szárazságig, mondja Njoki Njoroge Njehu, a Mumbi Leányai Globális Kutatóközponttól, de globális tényezők is közrejátszottak: „Sok vállalat folytatott spekulációt az élelmiszerekkel és rengeteg pénzt kerestek vele. Tették pedig mindezt a hétköznapi kenyaiak, mexikóiak, argentinok és egyéb országok lakosainak rovására, ahol lázadások törtek ki a magas árak miatt.”

A szakértők között nincs egyetértés abban, hogy az áremelkedést a spekuláció okozza-e vagy egyéb tényezők is közre játszanak, mint például a klímasokk, a bioüzemanyagok terjedése vagy bizonyos élelmiszerek iránti kereslet növekedése. Jayati Ghosh, az Új-Delhi-i Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdaságtan professzora, a között a 450 professzor között volt, akik tavaly az árupiac szabályozását követelték a G20-as vezetőktől. A professzornő szerint, bár a bioüzemanyagok kérdése is fontos, jelenleg a spekuláció az egyik okozója a hirtelen áremelkedéseknek. A búza világpiaci árát hozza fel példának, ami 2010 júniusa és decembere között megduplázódott, pedig a globális búzaellátás nem csökkent.

David Hallam, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetétől azt mondja, hogy az áremelkedésnek és az extrém áringadozásnak igenis a spekuláció az oka, és a piac szabályozására van szükség. „Amennyiben egy tényezőről kiderül, hogy erősíti az ármozgást, a kérdés kezelése rendkívül fontos és mindenképpen tenni kell valamit,” mondja.

Az Obama kormány a Dodd-Frank törvény formájában próbálta szabályozni az árupiacot még 2010-ben, de a Wall Street jogi kifogásai miatt a törvény a mai napig nem lépett életbe. A tavaly júliusi G-20-as csúcstalálkozón döntés született az úgynevezett „pozíciókorlátok” bevezetéséről, ami azt jelenti, hogy korlátoznák, mennyi árupiaci szerződéssel rendelkezhet egy befektető, de egyelőre az Egyesült Államokon kívül egyetlen ország sem vezette be a szabályt. A G-20-ak egyetlen intézkedése az ügyben ez idáig a Mezőgazdasági Piacok Információs Rendszerének létrehozása, amely a globális termésszintekre és rossz termésekre vonatkozó adatokat hivatott összegyűjteni, a téves információk vagy pletykák terjedését és a piaci pánikok kialakulását elkerülendő.

Az EU jelenleg is tárgyal az árupiac szabályozásáról. Christine Haigh, a Világfejlesztési Mozgalomtól (WDM) azt mondja, az EU által előterjesztett javaslatok nem hatékonyak, de még van lehetőség a változtatásra. A WDM aggasztónak tartja, hogy Nagy-Britannia a szigorú korlátok helyett, a lazább szabályozást jelentő „pozíciókezelés” bevezetését támogatja.

„Az elmúlt néhány évben tapasztalt rendkívüli mértékű élelmiszer áremelkedések borzasztó csapást jelentenek a világ szegényei számára és visszataszító azt látni, hogy a bankok és pénzintézetek erre még rá is tesznek egy lapáttal. A megfelelő szabályozás bevezetése elengedhetetlen,” mondja.

De Schutter szerint a változtatások bevezetése nem lesz könnyű: „Hihetetlen lobbi tevékenység folyik. Ezek rendkívül bonyolult jogi dolgok és a törvényhozók lassan kifogynak az igazi szakértőkből, hiszen kizárólag a pénzügyi kérdésekben járatos szakemberek tudnak segíteni nekik. Nagyon kevés törvényhozó rendelkezik az ilyen problémák kezeléséhez szükséges tudással, így sokszor a releváns megjegyzések vagy javaslatok hozzáfűzése is komoly kihívásnak számít. Nehéz idők várnak ránk: a klímasokkok, az aszályok és áradások egyre szélsőségesebbek és számuk emelkedik. Egyre nehezebb megjósolni, hogy milyen termés várható, így a spekuláció egyre vonzóbb egyes kereskedők számára. Ennek fényében még fontosabb lenne, hogy elejét vegyük a spekulációknak és megakadályozzuk, hogy a helyzet tovább romoljon.”

10 esemény a dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése felé

Forrás: The Economic Collapse

A történelem során talán a dollár volt a legközelebb az igazi globális valuta státuszhoz. Az amerikai dollár évtizedeken keresztül uralta a nemzetközi kereskedelmet. Ez rengeteg előnnyel járt az USA pénzrendszere és fogyasztói számára és hihetetlen globális hatalmat biztosított az amerikai kormánynak. Jelenleg (az Egyesült Államokat nem beleszámítva) a világpénztartalékának 60%-a dollárban van. De vajon meddig?

Az amerikai média hallgat a kérdésben, pedig számos erős gazdaság komoly lépéseket tett a dollár leváltása felé. Számos olajtermelő ország már nem dollárban kereskedik, ami komoly csapás az olajdollár számára.

Már a nagy nemzetközi intézmények, mint az ENSZ és az IMF is a dollár tartalékvaluta státuszának egy új globális valutára való leváltásáról írnak, ami elképzelhetetlen hatással lenne/lesz az USA gazdaságára.

A változtatások egyik fő támogatója a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkező Kína. Egyes elemzői számítások szerint Kína gazdasága 2016-ra megelőzi az Egyesült Államokét és 2040-re pedig háromszor nagyobb lesz.

Az elmúlt néhány évben Kína és más feltörekvő hatalmak, mint például Oroszország, több megállapodást is kötöttek, amelyek elsődleges célja a dollár leváltása. A dollár egyeduralmának tulajdonképpen már vége.

Amerika gazdasága fokozatosan gyengül és hamarosan nem lesz mivel indokolni a dollár elsődleges tartalékvaluta szerepét. A következőkben összegyűjtöttük azt a 10 tényezőt, amelyek igazolni látszanak, hogy a dollár korábbi státuszának és erejének vége:

1. Kína és Japán már nem dollárban kereskednek egymás között

Néhány hónappal ezelőtt a világ második és harmadik legnagyobb gazdaságai, Kína és Japán, megállapodtak, hogy egymás közötti kereskedelmüket dollár helyett saját valutáikban folytatják. Ez egy rendkívül fontos lépés volt, amiről az amerikai média szinte egy sort sem írt. A BBC a következőket jelentette a megállapodásról:

Kína és Japán bejelentették, hogy terveik szerint egymás között direkt módon fogják váltani saját valutáikat, egyrészről az üzleti költségek csökkentése valamint a bilaterális kereskedelem támogatása érdekében.

A megállapodás eredményeként a kínai és japán cégek közvetlenül átválthatják saját valutájukat a másikéra.

Jelenleg minden cégnek először dollárt kell vásárolnia, és csak azután válthatja át a másik valutájára az ügylet fedezetét, ami extra költséggel jár.

2. A BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) is azt tervezik, hogy az egymás közötti kereskedelemben saját valutáikat fogják használni

A BRICS országok erőfitogtatása folytatódik. A köztük létrejött új egyezmény saját valutáikat erősíti a dollár helyett. Egy indiai hírcsatorna a következőket írta:

A BRICS öt feltörekvő országa (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) nagyobb gazdasági momentumot remél a két egyezménytől, amelyek a BRICS országok közötti kereskedelmet hivatottak támogatni.

A két egyezmény, amelyeket az öt ország vezetői egyszerre írtak alá, lehetővé teszi a helyi cégeknek, vállalkozásoknak, hogy saját valutáikban kereskedjenek egymással, nyilatkozta Sudhir Vyas, az indiai külügyminisztérium gazdasági kapcsolatok államtitkára.

Az egyezményektől a BRICS országok közötti kereskedelem volumenének növekedését várják, ami 28%-kal emelkedett az elmúlt néhány év során, de a jelenlegi 230 milliárd dolláron még messze elmarad az öt gazdasági nagyhatalom teljes potenciáljától.

3. Orosz-kínai valuta megállapodás

Oroszország és Kína már több mint egy éve saját valutáikban kereskednek egymással. A két ország vezetői egyre erőteljesebben támogatják egy új globális tartalékvaluta bevezetését és mindkét nemzet eltökélt szándéka a dollár hatalmának megtörése.

4. A kínai valuta növekvő használata Afrikában

Melyik ország ma Afrika legfőbb kereskedelmi partnere? Elárulom, hogy nem az Egyesült Államok.

2009-ben Kína lett Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere és egyre agresszívabban szorgalmazza saját valutája használatát a déli kontinensen.

Az Afrika legnagyobb bankjának számító Standard Bank a következőket írta:

Úgy képzeljük, hogy Afrika és Kína legalább 100 milliárd dollárnak megfelelő kereskedelmi forgalmat fog renminbi-ben bonyolítani 2015-ig, ami több mint a 2010-re vonatkozó teljes bilaterális kereskedelmünk volumene.

Kína eltökélte a nemzetközi kereskedelem átformálását. Jelenleg 70.000 kínai cég bonyolítja határon túli kereskedelmét a kínai valutában.

5. A Kína és az Egyesült Arab Emirátusok közötti megállapodás

Kína és az Egyesült Arab Emirátusok megállapodtak, hogy dollár helyett saját valutáikban folytatják az egymás közötti olajkereskedelmet.

Az Egyesült Arab Emirátusok nem számít nagyjátékosnak az olajtermelésben, de a lépés mindenképpen veszélyezteti az olajdollár rendszert. Mi történik, ha más olajtermelő országok is kedvet kapnak a lépéshez?

6. Irán

Irán hozta a legagresszívabb intézkedéseket a dollár kereskedelmi fizetőeszköz státuszának megdöntése érdekében. India például részbenarannyal fog fizetni az Irántól vásárolt olajért.

Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültség enyhülésére nem sok remény van a közeljövőben, ezért elég valószínű, hogy Irán továbbra is mindent megtesz az Egyesült Államok gyengítése érdekében.

7. A kínai-szaúdi kapcsolatok

Melyik ország vásárolja a legtöbb olajat Szaúdi-Arábiától? A válasz ebben az esetben sem az Egyesült Államok, hanem Kína.

Kína 1,39 millió hordó olajat vásárolt Szaúdi-Arábiától februárban, ami 39%-os emelkedést jelent az egy évvel korábbi mennyiséghez képest.

Szaúdi-Arábia és Kína összefogtak egy új olajfinomító megépítése érdekében Szaúdi-Arábiában, és a két ország vezetői mindent megtesznek a köztük folyó kereskedelem bővítése érdekében.

Mennyi ideig áll még ki Szaúdi-Arábia az olajdollár mellett, ha legfontosabb ügyfele, Kína más irányba megy? Ez egy nagyon fontos kérdés.

8. Az ENSZ is egy új globális tartalékvaluta bevezetését szorgalmazza

Az ENSZ több olyan jelentést is kiadott, amiben a dollár, mint tartalékvaluta leváltását javasolja. Alább például egy olyan globális tartalékrendszerről ír, amiben a dollár már nem játszana főszerepet:

Létrehozhatnánk egy új globális tartalékrendszert, amelyben már nem az amerikai dollár lenne az egyetlen tartalékvaluta.

9. Az IMF is egy új globális tartalékvaluta mellett érvel

A Nemzetközi Valutaalap is számos jelentést adott ki, amelyekben az amerikai dollár leváltását javasolja egy új világvalutára.

A „Tartalék felhalmozás és a nemzetközi monetáris stabilitás” című, egy korábbi tanulmányában, az IMF egy új, „Bancor” nevű globális valuta bevezetéséről ír, amit egy új globális központi bank bocsátana ki:

Egy új globális központi bank által kibocsátott Bancor, mint globális valuta, a gazdaság stabil, értékőrző alapja lehetne, ami nem egy konkrét ország gazdasági helyzetéhez kötődik. A kereskedelem és a pénzforgalom gyors növekedésével és a globális integráció erősödésével egy ilyen szélesebb perspektívára van szükség a növekedés fenntartásához.

10. Szinte az egész világ gyűlöli az Egyesült Államokat

Az Egyesült Államok iránti érzelmek szinte az egész világon negatívak, és ezt a tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Néhány évtizeddel ezelőtt a világ nagy része még ennek az ellenkezőjét gondolta. Aki kételkedik a változásban, utazzon el néhány helyre a világban. Sok amerikai, főleg Európába utazva, inkább kanadainak vallja magát utazás közben, mert így pozitívabb fogadtatásban reménykedhet.

Amennyiben Amerika népszerű lenne, talán még lenne némi esély a dollár státuszának megőrzésére, de a helyzet ennek éppen az ellenkezője.

Mi történik tehát, ha a dollár tartalékvaluta státusza megszűnik?

Michael Payne nemrégiben megjelent cikkében erre próbál rávilágítani:

A dollár hanyatlása radikális változást jelent majd az amerikai életstílus szempontjából. Amikor ez a gazdasági cunami eléri az Egyesült Államokat, a 2008-as válság egy aprócska hullámnak tűnik majd. Az amerikai életstílus szempontjából igen kellemetlen változásokat hoz majd, a hihetetlen mértékben elszabadult infláció, a magas jelzálog és hitelkamatok növekedése valamint az élelmiszer, ruha és benzin áremelkedések miatt. Az élet minden területére negatívan hat majd.

A legtöbb amerikai nincs tisztában azzal, hogy az Egyesült Államokban még mindig mennyire olcsó az üzemanyag a világ más részeihez képest. Európa egyes országaiban kétszer annyiba kerül a benzin, mint az USA-ban. Persze, igaz, hogy az adónak is komoly szerepe van ebben, de leginkább a dollár olajkereskedelmi fizetőeszköz státuszának tudható be.

A világ olajfogyasztásának egynegyedét az Egyesült Államok használja fel. Az egész amerikai gazdaság az olcsó üzemanyagtól függ, hiszen az áruknak óriási távolságokat kell megtenni.

Mi lesz, amikor az üzemanyagárak a mostani kétszeresére emelkednek?

Emellett a dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése a kormányadósság fenntartásának jelentős drágulását is jelenti majd.

Egyelőre még mindig komoly kereslet van az amerikai állampapírok iránt, hiszen a világ országai kénytelenek jelentős mennyiségű dollártartalékkal rendelkezni a nemzetközi kereskedelem miatt.

Mi történik, ha ez megváltozik?

Mi történik, ha hirtelen elapad a világ dollár iránti étvágya?

Természetesen ezek a változások nem egy nap alatt fognak bekövetkezni, de ha egyszer elkezdenek felgyorsulni az események, az apró változások hirtelen lavinává duzzadhatnak.

Európa összeomlását az egész világ megérezné

Forrás: The Economic Collapse

Az eurozóna munkanélküliségi rátája jelenleg 10,7%, ami a legmagasabb érték az euró bevezetése óta, pedig az előző válság során soha nem emelkedett 10,2% fölé. Éppen csakbejelentették, hogy az eurozóna válságban van és a munkanélküliség máris rekord magasságokba emelkedett. Mi lesz később?

Úgy tűnik Európa gondjai ezzel csak elkezdődtek. Az európai szuverén adósságválság tovább mélyül és egy újabb globális válság van a láthatáron. Az EU lakossága és bankrendszere összességében nagyobb, mint az Egyesült Államoké és több Fortune 500 cég működik területén. Európa pénzrendszerének összeomlását az egész világ megérezné.

A munkanélküliségi adatok bizonyos országokban megdöbbentőek.

Spanyolországban például jelenleg 19,9%, Görögországban pedig 23,3%-on áll.

A fiatal munkavállalókra vonatkozó adatok ennél is elszomorítóbbak.

Görögországban a 25 év alattiak 48,1 százaléka Spanyolországban pedig 49,9 százaléka van munka nélkül.

A háttérhatalom egyelőre nem hagyta, hogy Görögország és a főbb európai bankok csődbe menjenek, de egyre több jel mutat arra, hogy a „leszámolás napja” közeledik.

Az Európai Központi Bank például néhány napja bejelentette, hogy európai bankoktól nem fogad el biztosítékként görög kötvényt.

Számos nagy európai bank jelentett hihetetlenül magas, nem várt és a görög adósságból eredő veszteséget. A Reuters a következőket írja:

A görög adósságválság sebei újra felnyíltak, amikor számos európai bank kénytelen volt komoly veszteséget elkönyvelni csütörtökön, miközben vezetőik arra figyelmeztettek, hogy a régió ingatag pénzügyei továbbra is fenyegetik a gazdasági növekedést és az eredményeket.

Franciaországtól Németországig, Nagy-Britanniától Belgiumig, a régió négy legnagyobb bankja összesen 8 milliárd euró veszteséget jelentett be a múlt évre, görög kötvényeiknek köszönhetően.

„1929 óta nem voltunk ilyen komoly bajban gazdaságilag,” nyilatkozta Jean-Paul Chifflet, a Credit Agricole elnöke.

A Nemzetközi Swaps és Derivatíva Szövetség úgy döntött, hogy a görög adósság-megállapodás nem eredményez kötvénykockázat swap (CDS) kifizetéseket. Ennek következtében a magán kötvénytulajdonosok nem igen lesznek hajlandóak önként elfogadni a küszöbön álló adósságcsere-megállapodást. (http://index.hu/marciusban_indul_a_gorog_adossagcsere/)

Ez a döntés komolyan megingatja a kötvénykockázati swapokba vetett bizalmat. Végtére is elsődleges céljuk, hogy „biztosítékot” szolgáltassanak arra az esetre, ha valami közbejön. Ha azonban nem fizetnek, amikor szükség lenne rá, mire jók?

A német szavazóknak elege van abból, hogy fekete lyukakba öntsék a pénzüket. Egy mostanában végzett közvélemény kutatás szerint a németek nagy része ellenzi az újabb görög mentőcsomag(ok) lehetőségét.

Nem egy német politikus egyértelművé tette álláspontját az ügyben. Hans-Peter Friedrich, német belügyminiszter a következőket nyilatkozta a Spiegel által készített interjúban:

„Görögország esélyei arra, hogy lábra álljon és ismét versenyképes gazdaság lehessen, sokkal nagyobbak a monetáris unión kívül, mint annak részeként,” mondta, hozzátéve, hogy a kényszer kilépést nem támogatja. „Nem arról beszélek, hogy Görögországot ki kell rúgni, hanem olyan ösztönzéseket kell létrehozni, hogy a kilépés ellenállhatatlan opció legyen.”

A görög médiában számos olyan cikk jelent meg, amely Angela Merkelt Hitlerként ábrázolja. A mentőcsomagokat ellenző szélsőbaloldali politikai pártok egyre népszerűbbek, az emberek dühe pedig folyamatosan nő.

A Guardian a következőket írta:

Athén utcáin egyre érezhetőbb a németellenesség. Az egyik görög lap a legtöbb ellenszenvet Angela Merkelre irányítja, nácinak csúfolva a főkancellárt az újság címlapján.

A 40 éves Niki Fidaki azt mondja a görögök az adóemelések és a közszolgáltatások csökkentése miatt dühösek leginkább Németországra és a trojkára. „Az embereknek nincs pénzük ekkora adóra. A fizetésem kevesebb lett, de több adót kell fizetnem. Én még szerencsés vagyok, mert a barátaim felének munkája sincs. A görögök azt utálják, hogy még több pénzt kérnek tőlünk, de nincs. Az embereknek nincs munkája és nincs pénzük, hogy gondot viseljenek a gyerekeikről.”

A hangulat fokozatosan romlik az országban, már nem kell sok ahhoz, hogy beteljen a pohár. Az eurozóna egy igazi lőporos hordó.

Miért tűnik úgy, hogy az Egyesült Államok jobb helyzetben van a jelen pillanatban? Az egyik fő ok a megszorító intézkedések hiányában keresendő. Egyelőre Barack Obama állja a hamis jólét költségeit, azzal, hogy óránként 150 millió dollárt vesz kölcsön a gyerekeinktől és az unokáinktól.

Természetesen ez az őrült költekezés csak még nagyobb összeomlást eredményez majd a maga idejében, de a legtöbb ember úgy tűnik, nem aggódik efelől. Néhány számadat javult és ez elég.

Figyeljük Európát, mert Amerika ugyanarra veszi az irányt!

Előrevetített PIIGS fosztogatás: 3233 tonna arany

Forrás: ZeroHedge

Bár a fővonalas médiában nem sokat hallani róla, az elmúlt 48 óra legfontosabb híre kétségkívül az volt, hogy szuverenitása és még néhány számára fontos dolog elvesztése mellett, a görög lakosság aranykészletének is búcsút mondhat hamarosan, méghozzá teljesen törvényes módon, hiszen az ország élére felülről, választások nélkül elhelyezett bankár vezetők önkényesen megváltozatták az alkotmányt, ami ezt a lépést lehetővé teszi. Az új alkotmány feljogosítja az ország hitelezőit (értsd: fizetésképtelen európai bankok), hogy megszabadítsák Görögországot aranytartalékától, ami az Arany Világtanács adatai szerint legalább 111,6 tonnát jelent.

A kör bezárul, az európai periféria banki intervenciója elérte célját: az arany elkobzását. Mégis mennyi aranyat rabolhatnak a banki oligarchák? (Hihetetlen mennyi weboldal gondolta, hogy az arany érinthetetlen, mivel azt regionális és országos bankok őrzik és ezért olyan erős az euró. Sajnos nem így van és erre nem is kell más bizonyíték, mint az arany várható lefoglalása és átvándorlása olyan országokba, ahonnan az soha többé nem tér vissza.)

Ahogyan azt az Arany Világtanács legújabb adataiból láthatjuk a PIIGS országok, akikre valószínűleg a görögökéhez hasonló sors vár, várhatóan 3234 tonna aranytól lesznek kénytelenek megválni, ha a fenti lépés valóban bekövetkezik. Erre annál is inkább megvan az esély, mivel a várható alkotmánymódosítások a következő fontos lépés, a magánkézben lévő aranybefektetések beszolgáltatásának elrendelését is nyilván megkönnyítik majd.

Mennyi pénzről beszélünk? Mai áron körülbelül 185 milliárd dollárról (138 milliárd euró). Természetesen mire a piac észbe kap, és rájön mi történik, a sárgafém spot ára sokkal magasabb lesz. Az is lehet persze, hogy sokkal alacsonyabb, értsd rögzített, hiszen az aranypiac nem tudni meddig lesz még nyitott, amikor is visszatérnek a Roosevelt féle aranyelkobzás és árrögzítés napjai.

Az alábbi táblázatban a 40 legtöbb arannyal rendelkező ország aranykészletét láthatjuk tonnában és tartalékuk százalékában. Szegény Írország mindössze 6 tonnájával lecsúszott a listáról. (Magyarország 3 tonnájával pedig…)

Soros erőszakos tüntetéseket és pénzügyi összeomlást jósol, kemény fellépéssel a kormánytól

Forrás: Infowars.com

Bár a jelen körülmények között nehéz pontosan megjósolni rövidtávon mi vár ránk, időnként bepillantást nyerhetünk a színfalak mögé egy-egy bennfentes segítségével. Soros György tud egyet, s mást az elit dolgairól és a destabilizációs folyamatról. Volt része megtapasztalni mindkét oldalt, a náci megszállástól, valuták megbuktatásáig sok mindenben részt vett már, így nem szabad figyelmen kívül hagyni nyilatkozatait, függetlenül azok céljától.

Figyelembe véve milyen befolyással és rálátással rendelkezik gazdasági és politikai körökben,  ha valaki, akkor ő biztosan tudja, mire számíthatunk.

A „2008-as összeomlás és mit jelent ez Sorosnak” című könyvében arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi csapdából nincs kiút, mindegy mit tesz a kormány.

„Mit jelent egy korszak vége? Szerintem a relatív stabilitás hosszú korszakának végét jelenti, aminek alapját az Egyesült Államok nagyhatalmi szerepe és a dollár tartalékvaluta státusza szolgáltatta. Szerintem most a politikai és pénzügyi bizonytalanság korszaka kezdődik, amit remélhetőleg az új világrend felemelkedése követ.”

Mindössze négy évvel később, Soros szerint a könyvében említett bizonytalanság előtt állunk. A Daily Beast a következőket írja:

A most 81 éves Soros 60-éves karrierje során először beismeri, nem tudja, mit tegyen. „Nehéz tudni mi a helyes út, ismerve a fellendülés éveiben okozott károkat,” mondja Soros. A befektető nem hajlandó semmilyen információt megosztani jelenlegi portfoliójáról, nehogy valaki azt higgye ebből is pénzt akar csinálni.

…

Puhánnyá vált a híres shortoló? Hát, igen. Harmincharmadik emeleti sarokirodájában ülve, a davosi fórumra készülve, jobban aggódik a túlélés, mint vagyona sorsa miatt. „Ilyen időkben a túlélés a legfontosabb,” mondja bagolyszerű szemüvege mögül. Kijelentésével nem eszközeink védelmére céloz. Úgy érti, próbáljuk meg elkerülni a katasztrófát. Véleménye szerint a világ a modernkori történelem legveszélyesebb korszaka előtt áll, „gonosz” korszak előtt.

Európa fokozatosan konfliktusokkal tarkított káoszba süllyed. Az Egyesült Államokban utcai zavargások, felkelések várhatók, amire a kormány brutális eszközökkel és a szabadságjogok megkurtításával válaszol majd. Az egész globális gazdasági rendszer összeomolhat.

…

„Nem tudok vidám hírekkel szolgálni. Karrierem során még soha nem volt szerencsém ilyen súlyos és nehéz helyzethez,” nyilatkozta Soros a Newsweek-nek. „Nagyon nehéz idők várnak ránk, amit sok szempontból a 30-as évekhez hasonlíthatunk. A fejlett világban tapasztalható általános lassulás egy teljes évtizednyi stagnálással vagy még rosszabbal fenyeget. A legoptimistább forgatókönyv szerint is deflációs környezet lesz uralkodó, a legrosszabb esetben pedig összeomlik a pénzügyi rendszer.”

Soros múltbeli tapasztalataira támaszkodva azt mondja, hogy a globális gazdasági válság annyira lesz súlyos és megjósolhatatlan, mint a kommunizmus bukása. „A szovjet rendszer összeomlása egy rendkívüli esemény volt és most hasonló eseményeket tapasztalunk a fejlett országokban, anélkül, hogy igazán felfognánk mi is történik valójában.”

…

Az emberek dühének erősödésével elkerülhetetlenek a további tüntetések az Egyesült Államokban. „Igen, igen, igen,” mondja Soros szinte jókedvűen. A lázongásokra adott válasz károsabb lehet, mint maga az erőszakhullám. „Ez tökéletes ürügyet szolgáltat majd arra, hogy miért vet be a kormány kemény eszközöket a rend helyreállítására, ami extrém esetben egy politikailag elnyomó rendszer kialakulásához vezethet, ahol az emberek egyéni szabadságát korlátozzák. Ez teljesen ellentétben áll az Egyesült Államok hagyományaival.”

A Soros által előrevetített forgatókönyvek nem hangzanak túl pozitívan.

Az őt ért kritikáktól függetlenül Soros tudja, mit beszél. Kapcsolatban áll a világ gazdasági, pénzügyi és politikai nagyjátékosaival. Soros a rend teljes felbomlását is elképzelhetőnek tartja az Egyesült Államokban, tüntetéseket, erőszakot és pénzügyi összeomlást vár, amire a kormány elnyomása lehet a válasz.

Nincs jobb tanácsa, minthogy fussunk fedezékbe. Szerinte az ár jön és senki sem állíthatja meg.

India arannyal fizetne az iráni olajért?

Forrás: Debka.com

India lehet az első ország, amelyik dollár helyett arannyal fizetne az Irántól vásárolt olajért, a DEBKAfile titkosszolgálati és iráni forrásai szerint. A forrás úgy gondolja, Kína hamarosan követheti India példáját. India és Kína együttesen napi 1 millió hordó olajat vásárolnak, vagyis Irán 2,5 millió hordós teljes exportjának 40%-át. Mindkét ország aranynagyhatalomnak számít.

Az aranyra történő átállással Új Delhi és Peking lehetővé tenné Teherán számára, hogy a központi banki eszközeire váró befagyasztást és az EU külügyminiszterek által 23-án elfogadott embargót megkerülve kereskedjen. Az iráni olajexport körülbelül 20%-át jelenleg az Európai Unió vásárolja fel.

A fent említett hihetetlen nagyságú tranzakciók hatására az arany árfolyama valószínűleg tovább emelkedik, a dolláré pedig tovább gyengül majd a világ piacain.

Az Irán második legnagyobb ügyfelének számító India évi 12 milliárd dollár értékben vásárol iráni nyersolajat. A forrás szerint Delhi a tranzakciókat két állami tulajdonú bankon keresztül végzi majd: a kalkuttai UCO bankon, amelynek az indiai kormány és a Reserve Bank of India a tulajdonosa, valamint Törökország hetedik legnagyobb, szintén állami tulajdonban levő bankján keresztül.

A múlt hét során indiai delegáció járt Teheránban, hogy a fizetés részleteit megbeszéljék az új szankciók tükrében. A két fél megállapodott, hogy az olajért részben japán jenben részben rúpiában fizetnének. Az aranyfizetésre való átállást titokban tartották.

A lépéssel India csatlakozik Kínához, megkerülve az Egyesült Államok kezdeményezésére bevezetett és az EU által is elfogadott szankciókat az iráni olaj és gazdaság ellen. Törökország a múlt hét során nyilvánosan is bejelentette, hogy csak akkor fogadja el az Irán elleni szankciókat, ha azokat az ENSZ Biztonsági Tanácsa szavazza meg.

Az EU döntés értelmében a tagállamoknak mostantól tilos új olajszállítási megállapodásokat kötni Iránnal, majd július 1-től a már meglévő szerződéseket is fel kell mondaniuk, így attól kezdve a tilalom a teljes Unióra és az Egyesült Államokra is érvényes lesz. Az EU külügyminiszterek az olajszállítmányokkal kapcsolatos tranzakciók kezelését végző iráni központi bank eszközeinek befagyasztásáról is döntöttek.

Ugyanakkor a szankciók által Iránra mért gazdasági csapások erejét jelentősen csökkenteni fogják a török és indiai bankokon keresztül végzett ügyletek. Kína pedig semmilyen formában nem kíván csatlakozni az Irán elleni szankciókhoz.

A DEBKAfile titkosszolgálati értesülései szerint Teherán Kínával és Oroszországgal is alternatív, dollármentes pénzügyi megoldásokat dolgozott ki az olajszállítmányok kifizetésére, Peking és Moszkva pedig mindent megtesznek a részletek titokban tartása érdekében.

India is csatlakozik a dollármentes zónához

Forrás: Zerohedge

Két hete arról írtunk, hogy bár az Egyesült Államok és Európa úgy tesz, mintha minden rendben lenne, és nem lennének likviditási gondjaik, Ázsiát nem lehet becsapni. Aki töprengett már azon, hogyan fog kinézni a dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése, egyik olvasónk szerint „nem durranással, hanem nyöszörgéssel” jön el. Jelen esetben pedig egy egész sor kétoldalú megállapodással, amint arról ezek a cikkek is bizonyságot tesznek: Kína és Japán kihagyják a dollárt, Kína és Oroszország elhagyja a dollárt a két ország közötti kereskedelemben, Kína és Irán dollármentes olajkereskedelme, India és Japán 15 milliárd dolláros egyezménye valamint Irán és Oroszország dollár helyett riálban és rubelben kereskednek.

A legújabb ilyen irányú megállapodás szintén Ázsiából érkezik:

„India és Irán megállapodtak, hogy évi 12 milliárd dolláros olajkereskedelmüket mostantól rúpiában folytatják, a szankciók miatti több mint egyéves fizetési gondokat követően, tudtuk meg egy kormányforrásból pénteken.”

Tehát, hogy összefoglaljuk a helyzetet: Japán, Kína, Oroszország, India és Irán, a legnagyobb energiatermelők és leg termőképesebb nemzetek a világon, fokozatosan felhagynak a dollárban történő kereskedelemmel egymás között. Ezeket a kétoldalú megállapodásokat minden bizonnyal fokozatosan kiterjesztik majd más országokra is, hála Barack Obama külpolitikájának, ami sarokba szorította őket, így nem is maradt más választásuk, mint alternatív, dollármentes megoldás után nézni.

Ezt leszámítva a dollár még mindig a világ tartalékvalutája, csak ki tudnánk számolni valahogy, hogy mennyi képzeletbeli pénzt kell fizetni, a „fejlett világbeli” képzeletbeli biztosítékokért.

A Reuters a következőket írja India csatlakozásáról a dollármentes klubhoz:

India küldöttsége Teheránba érkezett, hogy megtárgyalják a két ország közötti fizetéseket, majd végül az indiai rúpia használatában egyeztek meg.

„Az Iráni Központi Bank számlát nyit egy indiai bankban az importért járó fizetések fogadására,” közölte a forrás, aki közvetlen információval rendelkezik az ügyben. „A rendszer rövid időn belül életbe lép.”

A forrás nem nevezte meg a szóban forgó bankot, de egy másik forrás szerint az UCO bank lehet az egyik jelölt, mivel semmilyen amerikai érdekeltséggel nem rendelkezik.

Szóval milyen ország is ez az India?

Csupán a világ negyedik legnagyobb olajtermelője, fogyasztásának 12%-át veszi Irántól, azaz napi 350-400 ezer hordót, amivel Kínát követve ők Irán második legnagyobb olajvásárlói. Washington azonban még szorosabb pénzügyi szankciókat vezetett be Irán ellen és azt akarja, hogy Ázsia, Teherán legfontosabb olajpiaca, csökkentse olajimportját, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a muzulmán országra, atomprogramjának lassítását remélve a lépéstől.

Az Európa bejáratának szerepét betöltő Törökországról se feledkezzünk meg (akik nagyon dühösek mostanában).

Törökország és Irán csütörtökön megállapodtak, hogy bővítik pénzügyi kereskedelmüket egymással és fokozatosan megerősítik banki kapcsolataikat.

Amikor a dollár elbukik, és a valutát leértékelik, elkezdődhet a barterezés:

Rahul Khullar, India kereskedelmi államtitkára elmondta, hogy küldöttsége megpróbál olyan megoldást találni Iránnal, amivel megkerülhetik az Egyesült Államok szankcióit és megvédhetik olajellátásukat és elősegíthetik az indiai exportot.

A kormányforrás szerint Irán beleegyezett, hogy növeli indiai importját, aminek összege 2,7 milliárd dollár volt a tavalyi év során. Fontos import termék a sajtolt olajtermékek melléktermékei, a rizs és a tea.

„A megállapodás némiképp megvédi Iránt az árfolyam ingadozásoktól,” mondta a forrás.

A helyzet iróniája, hogy a fent említett szankciókkal és embargóval az Egyesült Államok és Európa lábon lövi magát, mert az intézkedés új utakat nyit az érintett országok számára, amit nem lehet nyílt ellenállásnak nevezni. Az ázsiai dollármentes klub országai így több nyersolajhoz juthatnak és olcsóbban, miközben monetáris kapcsolatuk szomszédaikkal erősödik, és egyre kevésbe függnek a világ leáldozóban levő tartalékvalutájától.

Az Egyesült Államok számára rendkívül fontos, hogy Ázsia támogassa Irán elleni szankcióit, hiszen Irán napi nyersolaj exportjának több mint felét ők veszik meg. Az Európai Unió elvileg elfogadta, hogy január 23-tól tilalmat vezet be az iráni nyersolaj importra.

Az iráni nyersolaj legnagyobb felvásárlójának számító Kína visszautasította a washingtoni szankciókat, mivel ezzel szerinte az Egyesült Államok túllépi hatáskörét, és az ázsiai nagyhatalom nem kívánja veszélyeztetni a számára oly fontos importot az OPEC második legnagyobb olajtermelőjétől.

A szükség lehet a legtöbb dollármentes megoldás szülőanyja, de az biztos, hogy a szükség szülőatyja Barack Obama.

Káoszból rend: Az IMF globális mentőakciója Európáért

Forrás: The Daily Bell

A világ vezető lapjai és hírcsatornái, köztük a Telegraph, a Guardian és a Montreal Gazette (de ide sorolhatnánk szinte az összes magyar médiumot is) megírták a Christine Lagarde által festett helyzetjelentést az európai válságról:

Az IMF azt akarja, hogy a világ mentse meg Európát… Christine Lararde, az IMF elnöke azt hangoztatja, hogy a jelenlegi egyre súlyosbodó válságot csak együttes erővel lehet legyőzni. Az európai pénzügyi válság „eszkalálódik” és olyan súlyossá vált, hogy azzal az eurózóna tagállamok nem képesek egyedül megbirkózni. Úgy tűnik a brit adófizetők mégiscsak részt vesznek az IMF által nemzetközileg koordinált mentőakcióban. Kézzelfogható tettek hiányában a világ a 30-as évekhez hasonló válságba süllyedhet.

Az elit forgatókönyvéhez hűen, Christine Lagarde, IMF vezér bejelentette, hogy az eurózóna és talán maga az euró megmentéséhez világméretű összefogásra van szükség.

A reakció várható volt, hiszen tökéletesen illik az elit stratégiájába, aminek lényege egy globális válság kialakítása, hogy azután megoldásként egy még szorosabban központosított hatalmat vezethessenek be. A globális kormányzás felállítása során némi veszteség elkerülhetetlen.

Természetesen az elit szeretné megtartani az EU-t, sőt legfőbb szándéka annak kibővítése, de az alternatív forgatókönyvnek is megvannak a maga előnyei. Káoszból rend.

Itt lép a képbe az IMF. A Nemzetközi Valutaalap színrelépése nem meglepő, hiszen pont a globális kormány előkészítése céljából hozták létre az II. Világháború után. Modernkori történelmünk tulajdonképpen nem más, mint az egymást követő háborúk és gazdasági válságok története, amelyek mind a szorosabb társadalmi, politikai és gazdasági hatalom megvalósulása felé hajtják a világot.

Ezt „irányított történelemnek” nevezzük, mert nemcsak a várható eredmények, de az azokat előidéző események is előre láthatóak. Shakespeare szavaival élve: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.”

Természetesen Shakespeare nem arra gondolt, hogy világunkat egy maroknyi ember felülről irányítja, de a XIX. és XX. századra már ez volt jellemző.

A háború és a központi bankrendszeren alapuló gazdaság kettős fegyverének segítségével a londoni City-ben székelő hatalmi elit és washingtoni, Tel-avivi és vatikáni leányvállalatai lépésről lépésre haladnak a globális kormányzás felé.

Különböző félelemkeltő hadjáratok segítségével az elit megpróbálja rávenni a középosztályt, hogy hatalmát, gazdagságát és szabadságjogait önkéntesen adja át az erre a célra felállított globális mechanizmusnak. Az egyik ilyen, mindent átszövő intézmény a központi bankok által pénzelt ENSZ. Az IMF is nagyon fontos része ennek a mechanizmusnak. Néhány további szemelvény a média által festett képből:

Christine Lagarde azután szólalt fel az eurózóna megmentését célzó intézkedések ügyében, miután kiderült, hogy egyes európai országok nem akarják támogatni az egységes valuta megerősítését célzó új európai egyezményt. Magyarország és a Cseh Köztársaság nem sok hajlandóságot mutat az egységes európai adózást bevezető új egyezmény aláírására. David Cameron már megvétózta a brit részvételt. Az IMF vezér „igen borúsnak” ítélte a helyzetet.

„Nincs olyan gazdaság a földön, legyen az szegény, fejlődő, közepesen vagy nagyon fejlett, amelyik immunis lenne a kialakult és egyre súlyosbodó válsággal szemben,” nyilatkozta Christine Lagarde. „Ha a nemzetközi közösség nem képes együttműködni, a gazdaságra az összehúzódás, növekvő protekcionizmus és elszigetelődés vár.”

„Pontosan ez történt a harmincas években és nyilván senki nem szeretné, hogy ismét átéljük azokat az eseményeket, melyek az akkori válságot követték,” nyilatkozta hozzátéve, hogy „ez a válság túl nagy ahhoz, hogy néhány ország képes legyen leküzdeni. Minden ország és régió együttműködésére szükség van.”

Láthatjuk, az IMF vezér elég félreérthetetlenül fogalmaz. Bár úgy gondoljuk a válság nem a véletlen műve, a jelen helyzetben ez tulajdonképpen irreleváns. Amikor egy válság vagy háborús helyzet már kialakult az események szinte maguktól követik egymást. Az elitnek csak meg kell ragadni a kínálkozó lehetőséget.

Mrs. Lagarde hűségesen játssza a neki szánt szerepet. Az euró válságot a gordiuszi csomóhoz hasonlította, aminek kioldásához Nagy Sándor kardjára van szükség. „A középen állókkal kezdődik, majd az egész nemzetközi közösség részvétele is szükségessé válik, valószínűleg az IMF irányításával.”

Az IMF előre gondolkozik, tudva, hogy az európai és Európán kívüli országok kénytelenek lesznek még több pénzzel hozzájárulni a helyzet megoldásához, a pénzek pedig az IMF-en keresztül folynának be természetesen. „Jelenleg tárgyalások folynak és szerződések készülnek az alap és a tagok között arról, hogy mennyi pénzre lesz szükség a válság megoldásához,” nyilatkozta az IMF egyik szóvivője.

Így épül a világkormány. Hirtelen az IMF, aminek az elit amolyan globális központi banki szerepet szán, az EU megmentésére tett erőfeszítések vezetőjévé, koordinátorává lépett elő. Megjegyeznénk, hogy sem az EU sem az euró nem szorul segítségre. A (99% számára) legjobb és legegyszerűbb megoldás az lenne, ha mindkettőt veszni hagynák. A világ egy rövid időre megállna, majd összeszedné magát és menne tovább.

Mint tudjuk azonban, káosz nélkül nincs központi hatalom, központi hatalom nélkül pedig nincs globális kormány. A folytatást ismerjük.

Minden jel a káosz felé mutat

Forrás: msn Money

A szigorú megszorító intézkedések, különösen Európában tovább rontják az amúgy is nehéz gazdasági körülményeket. A történelem azt mutatja, hogy ezt általában a polgári elégedetlenség és tiltakozó megmozdulások követik.

Nem kell messzire visszamenni az időben, hogy az ember rájöjjön: a társadalmunkat összetartó erő szétesőben van. Ráfoghatjuk a több éve tartó gazdasági viharra, a bizonytalanságra, az egymást egyre gyorsabb ütemben váltó növekvő és csökkenő tendenciákra, a munkanélküliségre vagy arra, hogy a pénzügyi függetlenség egyre több ember számára elérhetetlen álommá vált. A legtöbb ember, megkockáztatom 99%-unk számára a mai társadalmi rend igazságtalan leosztásnak tűnik. Amerikában az emberek egyre dühösebbek. Politikai beállítottságtól függően ki-ki az egyik pártot gyűlöli, a másikkal pedig elégedetlen és ez nemcsak Amerikára igaz.

A világon az év első felében végigsöpört arab-tavasz a közel-keleti és afrikai rezsimek ellen irányult, legutóbb pedig Vlagyimir Putyin ellen lázadtak fel országa lakói. Kínát megfojtják az egyre emelkedő fogyasztói árak, mások ugyanott a lakásárak zuhanása miatt aggódnak. Ami miatt viszont a legtöbb közgazdász igazán aggódik mostanában az az Európában tapasztalható nyugtalanság. Nyugtalanság, ami könnyen erősebb indulattá alakulhat, és ami az egész globális gazdaságot érzékenyen érintheti, még mélyebb válságba taszítva az Egyesült Államokat is 2012-ben.

A legijesztőbb, hogy sok közgazdász szerint egy újabb válság a legpozitívabb kilátás ajövőre nézve. Milyen lehet a legrosszabb eshetőség? Két spanyol közgazdász megvizsgálta az Európában zajló események legfontosabb elemét, a már amúgy is túlterhelt emberekre rákényszerített megszorításokat, és felvázolták milyen hatással lehetnek ezek az intézkedések a társadalomra és milyen megmozdulások várhatók. Szerintük minden jel a káosz felé mutat.

A káoszelmélet

Jacopo Ponticelli és Hans-Joachim Voth a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem közgazdászai az európai kormányok megszorító intézkedéseinek a társadalomra kifejtett hatásait tanulmányozzák 1919 és napjaink között. Arra jöttek rá, hogy „a megszorító intézkedések minden esetben együtt jártak a politikailag motivált erőszakkal és társadalmi bizonytalansággal” és bebizonyították, hogy a megszorítások szigorúsága szoros összefüggésben áll a társadalmi elégedetlenség mértékével. A rendelkezésre álló adatok segítségével egy káosz métert állítottak fel, jelölve az egyes időszakokban történt eseményeket, mint például merényleteket, forradalom kísérleteket, sztrájkokat, felkeléseket, tüntetéseket. Az adatok azt mutatják, hogy a káosz mélysége egyenes arányban van a megszorító intézkedések szigorúságával, az pedig nyilvánvaló, hogy Európára és hamarosan az Egyesült Államokra is egyre szigorúbb megszorítások várnak a jövőben. Amit eddig láttunk csak ízelítő abból, ami előttünk áll. Európa tudna mesélni egyet-mást.

Az eurózóna válságra tett hivatalos válaszlépések elleni tüntetések, tömeges közalkalmazott elbocsátások, a nyugdíjkorhatár felemelése, a villanyszámla alapján megállapított ingatlanadók, hogy csak néhányat soroljunk, hozzájárultak a portugál és ír kormányok bukásához, a politikai vezetés leváltását eredményezték Spanyolországban, azonkívül Görögországban és Olaszországban technokraták vették át a hatalmat az ország irányítása felett. Miért? Mert a történelmet közvetve a gazdaság gyengülése által kiváltott tiltakozások hajtják, amit a megszorítások, adóemelések és megvonások tovább gerjesztenek.

Annak idején az éhséglázadások, a korrupció, az óriási kormányadósság és az adóterhek megemelése vezettek a Francia forradalom kitöréséhez [egy kis segítséggel az elittől], ami XVI. Lajosnak a fejébe került. Az amerikai hazafiak is az igazságtalan adók miatt indították el harcukat a függetlenségét. Adolf Hitler hatalomra jutását is a Nagy Gazdasági Világválság miatt kialakult borzasztóan nehéz körülmények, Németország I. világháborús adósságának megfizetése és az akkor még aranyfedezetű pénzrendszerből eredő pénzhiány segítették elő.

Még semmit nem láttunk az igazi káoszból. A fenti gazdasági nézetek és a napokban tárgyalt új eurózóna egyezmény alapján egyértelmű, hogy Európára és a világra nehéz idők várnak.