2019. május 9., csütörtök

Újra robbanhatnak a régi ügyek








Újra robbanhatnak a régi ügyek




A rendőrség előveszi a régi, nagy ügyek aktáit, sok esetben pedig elölről kezdik a nyomozást. A technika fejlődése miatt jó esély van arra, hogy ma már olyan nyomok is „megszólaltathatók”, amelyeket korábban nem tudtak megfelelően értékelni, így nem segíthették a nyomozást. Ez új eredményeket hozhat például az Aranykéz utcai merénylet és az 1998-as robbantássorozat ügyében is. Sok jel mutat Szlovákia felé.

A rendőrség nemcsak leporolja és újraolvassa a megoldatlan régi nagy ügyek aktáit, hanem az időközben „keletkezett” új bizonyítékok fényében alapjaiban újragondolja, szükség szerint elölről kezdi a nyomozásokat. Az Aranykéz utcai, valamint a pártszékházak és politikusok elleni 1998-as robbantások ügyében legalábbis bizonyosan – tudta meg a Népszabadság. Pintér Sándor belügyminiszter utasítására más nagy horderejű és máig megoldatlan bűncselekmények nyomozását is újrakezdi, illetve néhányat már pár hónappal ezelőtt újra is kezdett a rendőrség. A korábban kiszivárgott hírekkel ellentétben viszont nem szenior állományba tartozó (azaz korábban szolgálati nyugdíjba vonult, és az idei törvényi változások miatt az aktív állományba visszatért) nyomozók, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda teljes apparátusa vizsgálja a még el nem évült ügyeket.
Nevük elhallgatását kérő rendőrségi forrásaink szerint a bűnügyi és labortechnikában, valamint a bűnüldözést segítő más tudományterületeken bekövetkezett fejlődés miatt jó esély van arra, hogy ma már olyan nyomok is „megszólaltathatók”, amelyeket korábban nem tudtak megfelelően értékelni, így „nem segíthették a nyomozást”. Vannak olyan anyagmaradványok és más bizonyítékok, amelyeket korábban nem tudtak beazonosítani, az újabb technológiák alkalmazásával azonban jó eséllyel meg lehet majd határozni az eredetüket.
Nemcsak arról van szó azonban, mondják az újabb nyomozás részleteinek ismerői, hogy a modern technika segítségével a régi bizonyítékok között eddig feltáratlan összefüggések is kimutathatók. Megváltozhatott, sok esetben meg is változott az egyes bűncselekmények akkori szereplőinek, érintettjeinek és érdekeltjeinek az egymáshoz fűződő viszonya. Meglehetősen pontos információi vannak a rendőrségnek arról, hogy egykori (alvilági) üzlettársak azóta szembefordultak egymással, elszámolási vitáik vannak, akarva-akaratlanul megsértették a másik érdekeltségét. Esetleg újabb bűncselekményt követtek el, s hogy elkerüljék a büntetést, „szívesen” beszélnek a régi ügyekről.
A rendőrség nemcsak leporolja és újraolvassa a megoldatlan régi nagy ügyek aktáit, hanem az időközben „keletkezett” új bizonyítékok fényében alapjaiban újragondolja, szükség szerint elölről kezdi a nyomozásokat. Az Aranykéz utcai, valamint a pártszékházak és politikusok elleni 1998-as robbantások ügyében legalábbis bizonyosan – tudta meg a Népszabadság. Pintér Sándor belügyminiszter utasítására más nagy horderejű és máig megoldatlan bűncselekmények nyomozását is újrakezdi, illetve néhányat már pár hónappal ezelőtt újra is kezdett a rendőrség. A korábban kiszivárgott hírekkel ellentétben viszont nem szenior állományba tartozó (azaz korábban szolgálati nyugdíjba vonult, és az idei törvényi változások miatt az aktív állományba visszatért) nyomozók, hanem a Nemzeti Nyomozó Iroda teljes apparátusa vizsgálja a még el nem évült ügyeket.
Nevük elhallgatását kérő rendőrségi forrásaink szerint a bűnügyi és labortechnikában, valamint a bűnüldözést segítő más tudományterületeken bekövetkezett fejlődés miatt jó esély van arra, hogy ma már olyan nyomok is „megszólaltathatók”, amelyeket korábban nem tudtak megfelelően értékelni, így „nem segíthették a nyomozást”. Vannak olyan anyagmaradványok és más bizonyítékok, amelyeket korábban nem tudtak beazonosítani, az újabb technológiák alkalmazásával azonban jó eséllyel meg lehet majd határozni az eredetüket.
Nemcsak arról van szó azonban, mondják az újabb nyomozás részleteinek ismerői, hogy a modern technika segítségével a régi bizonyítékok között eddig feltáratlan összefüggések is kimutathatók. Megváltozhatott, sok esetben meg is változott az egyes bűncselekmények akkori szereplőinek, érintettjeinek és érdekeltjeinek az egymáshoz fűződő viszonya. Meglehetősen pontos információi vannak a rendőrségnek arról, hogy egykori (alvilági) üzlettársak azóta szembefordultak egymással, elszámolási vitáik vannak, akarva-akaratlanul megsértették a másik érdekeltségét. Esetleg újabb bűncselekményt követtek el, s hogy elkerüljék a büntetést, „szívesen” beszélnek a régi ügyekről.
Alapjaiban változott meg az utóbbi években a magyar–szlovák viszony is, ennek azért van jelentősége, mert számos máig feltáratlan magyarországi bűncselekmény szálai Szlovákiába vezetnek. Mint ahogy egyes Szlovákiában elkövetett súlyos bűntények megoldása, a szlovák nyomozók szerint, Magyarországon keresendő. Mindkét ország nyomozói csak remélni merik azonban, hogy az északi szomszédunknál most történt kormányváltás nem veti majd vissza az eddig sikeres rendőrségi, titkosszolgálati együttműködést. 
Hivatalosan a hatóságok hallgatnak arról, milyen új bizonyítékokat kaptak Szlovákiából az elmúlt években, például az Aranykéz utcai robbantással is összefüggésbe hozott, nemrég pedig Fenyő János meggyilkolásával meggyanúsított Josef Rohác ügyében. Nyílt titok azonban, hogy – különösen az elmúlt másfél évben – komoly bizonyítékbiznisz zajlott a két ország hatóságai között. Ennek volt része Jozef Rohác szlovákiai elfogása és kiadása Magyarországnak, kevéssel azután, hogy egy kis híján kudarcba fulladt bírósági procedúra végén nem jogerősen két évet kapott, pont annyit, amennyit előzetesben töltött, s így szabad emberként távozhatott az országból. Cserébe Magyarország őrizetbe vette, majd kiadta Szlovákiának az 1999-es dunaszerdahelyi tíz halálos áldozatot követelő leszámolással összefüggésben általuk keresett Haris Sándort.
A miniszteri parancs állítólag úgy szól, minden még el nem évült ügyet elő kell venni. Kétség sem férhet hozzá, hogy az ügyek sorát minden bizonnyal az Aranykéz utcai robbantás, illetve az azzal szoros összefüggésbe hozható Szájer József és Torgyán József lakása előtt, a Fidesz Lendvay utcában lévő székházánál történt robbantás, valamint a kisgazdák Belgrád rakparti székháza előtt meghiúsult támadás vezeti. És persze a Fenyő-gyilkosság.
Egy közös pontja ugyanis van a felsorolt ügyeknek. A gyanú szerint valamennyiben „érintett” volt Jozef Rohác. Ez a dél-szlovákiai Léva közeli kis faluból származó férfi a rendszerváltozás utáni bűnügyi krónika talán legrettegettebb alakja. Még az egységes Csehszlovákiából úgy akart disszidálni a rendszerváltozás előtt, hogy túszul ejtette az egészségügyi miniszter lányát. Letartóztatták, bebörtönözték, mire ő lázadást robbantott ki, és elérte, hogy személyesen a belügyminiszterrel tárgyalhasson a feltételeiről.
Vélhetően ezután került szorosabb kapcsolatba a Szlovák Információs Szolgálattal (SIS), a rendszerváltozás óta a térségünkben a legtöbb botrányos ügyet produkáló titkosszolgálattal. Számos adat utal arra, hogy alvilági csoportok és a SIS megbízásából egyaránt követett el gyilkosságokat, robbantásokat. Rohác nagy titkok tudója, de egy nyilatkozatában azt mondta, szándéka szerint a sírba viszi a titkait. Amit tud, leírta, a dokumentumot pedig biztonságba helyezte, és azt csak a halála után hozhatják nyilvánosságra. 
Nem véletlenül robbant bombaként a hír, amikor 2008. október 26-án, több mint tíz évvel az után, hogy al- és felvilági kapcsolatai elől egyaránt eltűnt, Prágában egy rutinszerűnek mondott közúti ellenőrzés során az ellene pár hónappal korábban kiadott magyar elfogatóparancs alapján őrizetbe vették. Alvilági körökben mindenki szentül hitte, hogy átoperáltatta magát, Dél-Amerikában vagy a Távol-Keleten telepedett le, vagy egykori mentorai végeztek vele.







A cseh rendőrség által közreadott kép Jozef Rohácról

Elfogása után Szlovákia is sietve beadta kiadatási kérelmét, okkal feltételezhető, hogy az akkori szlovák vezetés így próbálta volna megakadályozni Rohác magyarországi kihallgatását. Prágai elfogása után a szlovák lapok tényként közölték, hogy a helyi rendőrség szerint legalább tíz gyilkossággal összefüggésbe hozható férfi és társa, Imrich Olah keze nyomát hordozzák a budapesti politikuslakások és pártszékházak elleni merényletek. Ha Rohác és Oláh áll e támadások mögött, valószínűleg ők az Aranykéz utcai robbantók is. 1998. július 2-án, száz perccel az előtt, hogy Orbán Viktor a parlamentben megkezdte miniszterelnöki programbeszédét, egy közel 4,5 kilónyi, bányászatban használt robbanóanyagból készült távirányítású bombát hoztak működésbe Budapesten szívében. A merényletben meghalt Boros József Károly „vállalkozó”, aki az alvilág Boros Tamásként ismert és a rendőrséggel való együttműködése miatt közutálatnak örvendő alakja volt, valamint egy ügyvéd, akit Boros védőjeként emlegettek akkoriban, és még két személy életét vesztette. Közel húszan megsérültek. 
A robbantás után közvetlenül hat, diplomata-útlevéllel utazó szlovák férfi sietve elhagyta a Nagykörúton lévő Béke Radison Hotelt, ahol három szobát béreltek, melyek közül az egyikben a rendőrség ugyanolyan robbanóanyagtól származó anyagmaradványokat talált, mint amilyet az Aranykéz utcai merénylethez is használtak. Bár ezt a sajtó akkor, és azóta többször is megírta, a rendőrség mindig úgy tett, mintha ez valami véletlen egybeesés, marginális részletkérdés volna. Pedig a sietve távozó szlovákok egyikét később Josef Rohácként azonosították. Noha felvetett néhány kérdést, hogy miért utazna feltűnő diplomata-útlevéllel az olajos alvilág által felfogadott bérgyilkos, s van-e összefüggés a politikai célpontok elleni támadások és az Aranykéz utcai robbantás között, a rendőrség – hivatalosan legalábbis – lényegében a belvárosi robbantás napjától következetesen tartotta magát ahhoz a nyomozás kezdetén megfogalmazott álláspontjához, miszerint Boros Tamást az olajos alvilág gyilkoltatta meg. A pártszékházak és a politikusok elleni merényletet pedig ismeretlenek követték el. Amikor kiszivárgott a hír, hogy a szakértők szerint ugyanazt a robbanóanyagot használták az Aranykéz utcában és a politikai merényleteknél, a rendőrség is finomította álláspontját: nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ugyanazok voltak a végrehajtói a négy politikai merényletnek, mint akik az Aranykéz utcában is robbantottak, azonban a megbízó más volt az egyik, illetve a másik esetben.
Miután Szlovákiában megbukott a Meciar-kormány és vele Ivan Lexa, a SIS mindenható főnöke is, több jel is utalt arra, hogy a Szlovák Információs Szolgálat több akciót hajtott végre Magyarországon és Csehországban a két ország euroatlanti csatlakozásának lassítása érdekében. Fajgyűlölő kampányokat próbáltak beindítani Csehországban, elképzelhető, hogy a szervezet robbantott magyar politikusok lakása és a két legnagyobb (akkor még) ellenzéki párt irodája előtt. „Ivan Lexa, a SIS egykori vezetője adott megbízást az Aranykéz utcai robbantásra” – ezt 2002 decemberében nyilatkozta az MTV Híradójának Boris Azaltovic szlovák belügyi szóvivő, hozzátéve, Meciar titokminisztere ötmillió koronát fizetett a szlovák alvilág fejének tartott Miroslav Sycirának a robbantásért. Azaltovic nyilatkozata szerint a támadást végreható öt ember közül kettőt addigra (2002 decemberére) sikerült azonosítani. A szlovák belügyi szóvivő nyilatkozata közel egy évvel az után hangzott el a híradóban, hogy a magyar rendőrség megszüntette a nyomozást az Aranykéz utcai robbantás ügyében, mivel a tetteseket nem sikerült felderíteni, és a nyomozás folytatásától sem volt várható eredmény.
A rendőrség ennek ellenére nem indította újra a nyomozást, és az egyértelmű szlovák belügyi nyilatkozat ellenére sem változtatott alapállásán: Boros Tamást az olajos alvilág végeztette ki. Pedig már annak idején is felvetődött a kérdés: mi érdeke fűződött volna az olajos alvilágnak épp Orbán programbeszéde előtt kivégezni Borost. Főleg ilyen látványosan. Nem egy alvilági vezért tettek el láb alól a megelőző években úgy, hogy még csak tanút sem hagytak maguk után a gyilkosok. Akkor már tudható volt, hogy az 1996-ban menesztett főkapitány, Pintér Sándor lesz a belügyminiszter. Ugyan miért rángatták volna meg az oroszlán bajszát, amikor Borost simán lelőhették volna az Aranykéz utcai parkolóházban, ahol bérelt helye volt?




Helyszínelők 1998. február 11-én a fővárosi Margit utca sarkán, a Fenyő János elleni merénylet után
Velledits Éva
Persze az is kérdés, miért ért volna meg ötmillió koronát Meciarnak Boros likvidálása. Erre a kérdésre könnyebb választ találni, mint az előzőre. Nem az ember számított, hanem a módszer. Boros esetében könnyebb lett volna felsorolni a barátait, mint azokat, akik a halálát kívánták. Ideális célpont, bárki megölhette. A módszer azonban egyértelműen a Csehországot és Magyarországot lejáratni akaró Omega-művelet folytatására utal. Nagy, látványos, emberéleteket követelő robbantás egy olyan időszakban, amikor a távozó kormány már, az érkező pedig még nem ura a helyzetnek. 
Egyes rendőrségi források szerint talán érdemes volna azt is újragondolni, hogy a Fenyő-gyilkosság hátterében is nem a SIS állt-e valójában. Fenyő is egy „erősen összetett figura” volt. Élet-halál harcokat vívott vezető bankárokkal, médiamogulokkal, előbb támogatta és finanszírozta a kormánypártokat, ám a választási kampány előtt nem sokkal már az a hír járta, hogy pártalapításon töri a fejét. Meggyilkolása legalább akkora zavart okozott, és legalább annyi találgatásra adott okot a politikában, mint később Boros kiiktatása az alvilágban. 
Fenyő kivégzése után következtek a pártszékházak és a politikusok elleni támadások, majd a sort az Aranykéz utca zárta. A Fenyő-gyilkosság kivételével minden merénylethez szlovák Danubit robbanóanyagot használtak, amely a szlovákiai vizsgálatok szerint a SIS egyik raktárából „tűnt el” pár hónappal a robbantássorozat kezdete előtt. 
Egy nevének elhallgatását kérő rendőrségi tisztviselő minderre csak annyit mondott: Tény, hogy egyes megoldatlan ügyeket koncepcionálisan is újra kell gondolni, mert korántsem biztos, hogy eddig jó helyen kerestük a gyilkosokat és megbízóikat. Hónapokon belül, de legkésőbb ennek a kormányzati ciklusnak a végére tisztázni kell, hogy mi és miért történt valójában, mi és kik álltak a robbantások, a leszámolások, a politikai színezetű gyilkosságok hátterében.




RÉGI IDŐK NAGY BŰNÜGYEI


Titkosított rendőrbűnözés: táskákban hordták a tízmilliókat a szervezett bűnözés ellen „harcoló” zsaruknak

privatkopo.hu
2011.05.23. 8:42:00





Az 1990-es évek elején iparszerűen lopták Budapesten - és az egész országban - a személygépkocsikat. Csak a fővárosban, hetente, átlagosan 50-70 autó eltűnését jelentették a rendőri szerveknek - és a biztosítóknak. Sokaknak volt ez nagy biznisz akkoriban, és nem feltétlenül csak a bűnözőknek…


Azokban az ügyekben, amelyekben felmerült a gyanú, hogy szervezett bűnözői csoport(ok) állhat(nak) az autólopások hátterében, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Nemzetközi Szervezett Bűnözés és Kábítószer-ellenes Szolgálat (NSZBKSZ) munkatársai nyomoztak. A csapat gyakorlatilag a BRFK 2. számú betörési csoport tagjaiból alakult.
- A járműlopások kiugróan magas száma miatt a Hungária Biztosító az eltulajdonított gépkocsi forgalmi értékének 10 százalékát fizette ki jutalomként a megtalálónak- mondta a privatkopo.hu-nak a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) egykori kiemelt operatív főnyomozója, aki 1990 őszétől 1991 végéig a kiemelt ügyek megoldására létrehozott Cattani nyomozócsoportban tevékenykedett.
A volt operatív nyomozó elmondta: 1990-91-ben a biztosítótársaság központjából hetente 8-10 millió forint érkezett az ORFK-ra, táskákban. - Iszonyú pénzeket vágtak zsebre - adómentesen! - a ’90-es évek legelején az NSZBKSZ nyomozói, ugyanis feltűnő hatékonysággal találták meg az ellopott kocsikat… Több rendőrtiszt azokban az években alapozta meg anyagi jólétét, luxusingatlanokban éltek, méregdrága kocsikkal furikáztak. Ezt az életnívót a rendőri fizetésből lehetetlen lett volna megteremteni és fenntartani.
Mivel felmerült a gyanú, hogy a zsaruk szervezett bűnözői körökkel működtek együtt, a Cattani nyomozócsoport vizsgálódni kezdett a feltételezett visszaélések feltárása érdekében, de - ahogy informátorunk fogalmazott - a hivatalban lévő rendőri vezetők gyorsan „elszigetelték” őket az ügytől.
- Az általunk összegyűjtött információk arra utaltak, hogy a szervezett bűnözés elleni szolgálat több munkatársa szoros kapcsolatban állhatott egyes bűnbandákkal, amelyek „megsúgták” nekik, hol találhatók az ellopott autók - közölte az egykori rendőrtiszt. - A biztosítótól kapott jutalmakat pedig szétdobták egymás közt.
Az NSZBKSZ - a rendőrségtől már sok éve eltávolított - századosa egy bécsi kirándulása után bejelentette, hogy az osztrák fővárosban ellopták Alfa Romeo típusú sportkocsiját. - A többmilliós verdára én bukkantam rá, Budapesten, a százados barátnőjének ingatlanán - mondta a Cattani csoport egykori tagja. - Éppen az „eltűnt” gépkocsi szétszerelése zajlott, hogy az alkatrészeket értékesíthessék…
A biztosítási csalást elkövető Z. György százados egyik közeli rokona egyébként a Hungária Biztosító főosztályvezetőjeként dolgozott, a megtalálóknak járó jutalmak kifizetéséért volt felelős. Ugyancsak fontos pozíciót töltött be akkoriban a biztosítótársaságnál a 2003-ban elhunyt Dobos János, aki - alezredesi rangban - az ORFK vagyonvédelmi alosztályának vezetőjeként vonult nyugdíjba.
- Érdekességként megemlíthető, hogy az NSZBKSZ egyik csoportvezetőjének, Szabó Lászlónak 1991-ben négy autóját lopták el, nyilván véletlenül - mondta mosolyogva az ügyben nyomozó ex-cattanis. A volt rendőrtiszt Földesi-Szabó László néven szerepelt a közelmúlt bűnügyi krónikáiban: az Egymásért Egy-Másért Alapítvány volt vezetőjeként - csempészet és sikkasztás bűntette miatt - 7 év börtönre ítélték. A bujkáló nyugalmazott ezredest a napokban fogták el.
Húsz évvel ezelőtt százmilliók vándorolhattak rendőrbűnözőkhöz. Táskákban, az adóhivatal elől eltitkolt módon. A piszkos ügy részleteit még évtizedekig nem tudhatjuk meg, ugyanis azokat meg előlünk titkolják: 80 évre államtitokká nyilvánították…









POLITIKA ÉS BŰNÖZÉS


A titkosszolgálat jóváhagyásával, a politikai vezetés tudtával bűnöztek Földesi-Szabóék


MTI
2012.06.29. 9:19:00





Az Egymásért alapítványon keresztüli sikkasztások a polgári elhárítás vezetőinek jóváhagyásával, a nagypolitika tudtával működtek - állítja az alapítvány volt vezetője.


Az Egymásért alapítványon keresztüli pénzlenyúló "hálózat" nem működhetett volna a polgári elhárítás akkori vezetőinek jóváhagyása és a nagypolitika tudta nélkül - a Magyar Nemzet szerint erről vallott Földesi-Szabó László (felső kép), az alapítvány csempészet és sikkasztás vádjával 2010 decemberében első fokon hétéves szabadságvesztésre ítélt volt vezetője.
A lap pénteki számában ismertette: a Hír TV Célpont című műsorának birtokába jutott és pénteken bemutatandó, államtitokká nem minősített dokumentumok tanúsága szerint az egykori rendőrtiszt azt vallotta, hogy Jakubinyi Róbert (alsó kép) volt az alapítvány ötletgazdája. Hozzátették: Jakubinyiék azt kérték pénzért cserébe a titkosszolgálat vezetőitől, hogy simítsák el a számukra fontos büntetőügyüket, vagy például érjék el, hogy egy vidéki vámügynökség ne szűnjön meg. Földesi-Szabó szerint ebben az NBH vezetői partnerek voltak.
Vallomása szerint Galambos Lajos akkori főigazgató mintegy 150 millió forintot, Gyarmati György akkori főosztályvezető 100 millió forintot, Simon Ibolya, a hivatal akkori jogásza pedig több hónapon keresztül havi 1-1,5 millió forintot kapott.
A lap arról is beszámol, hogy Földesi-Szabó kapcsolatban állt Szilvásy György akkori titokminiszterrel is, akinek testvérét az alapítványnál foglalkoztatták, továbbá a másik testvére által irányított kórháznak az alapítvány támogatást nyújtott.
Azt írták: az alapítvány kuratóriumának tagjait érdekelni kezdte a politika, így Lendvai Ildikó, az MSZP volt frakcióvezetőjének kérésére Juhász Ferenc honvédelmi miniszter egy esetleges pártalapításról tárgyalt Jakubinyivel. A férfinek sikerült Veres János akkori pénzügyminiszterrel is kapcsolatot létesítenie, amiről Földesi-Szabó hangfelvételt készített.








POLITIKA ÉS BŰNÖZÉS


A politikáig érhetnek a rendőrbotrány hullámai

m1 Ma reggel
2012.06.13. 12:02:00





Hiába töltötte előzetesben a hétvégét Vizoviczki László, a rendszer tökéletesen működött, háborítatlanul árulták tovább a drogot - mondta Labanc Ferenc volt főnyomozó.


A húsz évvel ezelőtt a rendőrségi korrupció felszámolására létrehozott Cattani-csoport elbukta a háborút, és le lett darálva - jelentette ki Labanc Ferenc, volt kiemelt operatív főnyomozó az m1 Ma reggel című műsorában.
Most úgy tűnik, hogy nyerő pozícióban lehetnek az illetékesek. Húsz év alatt annyit változott a helyzet, hogy ez most már egy jó combos, erős rendőrmaffia. Nem tudjuk még, hogy hol a csúcs, mennyire szerteágazó, mennyi lába van ennek a szörnynek - fogalmazott. Itt nagyon komoly pénzek mentek. Nem véletlen, hogy 400 millió forintot foglaltak le a Vizoviczki Lászlónál tartott házkutatás során - mondta Labanc Ferenc.
A nagyon magasról indult történet lefedi a teljes állományt. Nem beszélve arról, hogy az operatív munkát koncentrálták bizonyos egységekre. Amíg az én időmben az operatív munka átfedésekkel működött, vagyis különböző cégek is végezhettek titkos munkát bizonyos területeken, jelen pillanatban a rendőrségen rettenetesen le van hegesztve minden rés. Ha egy komoly beosztású ember azt mondja egy területre, hogy stop, akkor az teljesen le van szigetelve - magyarázta a volt főnyomozó.
Arra a kérdésre, hogy üzleti háborúskodás vezetett-e Vizoviczkiék bukásához, vagy borították őket, azt válaszolta: inkább az első, ez a dolog ugyanis annyira össze volt rakva, és annyira jól működött, annyira le volt fedve minden rés, hogy csak belső vita eredményezhette a bukást. Ismerjük, amikor azt hiszik emberek, olyan hatalom van a kezükben, hogy azzal már bármit lehet, és vannak olyan emberek, akiknek semmi nem elég. Amikor ez a kettő összecsap, akkor lesz ebből ilyesmi - fogalmazott Labanc.
Felhívta a figyelmet arra: ebben az ügyben felfelé egész biztosan el lehet jutni egészen a politikai hatalomig, enélkül ugyanis ez a rendszer nem működhetett, lefelé pedig megjósolhatatlan, hány ember érintett. Példaként említette, hogy egy-egy szórakozóhely biztosítására húszasával voltak beosztva rendőrök. Egy iszonyatosan komoly polipról van szó - szögezte le.
Ennek az ügynek az az érdekessége, hogy Vizoviczki barátunk már előzetesben töltötte a hétvégét, ennek ellenére a rendszer tökéletesen működött, háborítatlanul árulták tovább a drogot, működtek tovább a boltok, ami két dolgot jelent: nincs lefejezve a szörny, továbbra is irányít, és a rendőri vonalon sincs minden rendben, mert a hatóság még nem ébredt fel csipkerózsika álmából, és nem csapott végig ezeken a pályákon - emelte ki a volt főnyomozó.






Pofátlan vagyonosodás: 62 milliós haszonnal adta el az önkormányzattól fillérekért vásárolt lakását Orbán Viktor

Egyenlító/privatkopo.hu
2010.12.11.





Egyre többen teszik fel a kérdést: miből, hogyan tett szert komoly vagyonra Orbán Viktor? Az az ember, akinek első - és máig egyetlen - „munkahelye” gyakorlatilag a Parlament volt, ahová kinyúlt garbóban, kopott farmerben, viseltes cipőben zuhant be 1990-ben…


Orbán Viktor a rendszerváltás előtt nem halmozhatott fel komoly vagyont, hiszen 1987-ben diplomázott, azt követően a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében tevékenykedett, ahol 1987 novemberétől 1988 márciusáig szociológus gyakornokként továbbképzések szervezésében vett részt. 1988 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. 1989 szeptemberétől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Penbroke College-ben az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta. Tehát kizárható, hogy az ezekben az években nagy pénzeket „szakított” volna a jelenlegi kormányfő. Ilyetén pedig csak a politika kerülhet szóba, mint vagyonosodási forrás az erkölcsileg oly’ érzékeny Viktor esetében.
Pedig: politikusaink minden alkalmat megragadnak, hogy könnyes szemekkel panaszkodjanak a választóknak, mennyire alulfizetettek, és hogy a közéleti tevékenységből meggazdagodni nem lehet. Vélhetően igazat állítanak: a szorosan vett képviselői/pártvezetői munkából nem igazán lehet tejben-vajban fürdeni, nagykanállal merni a zsíros húslevest a fazékból, hiszen például Orbán pártelnöki fizetése 2009-ben éppenhogy meghaladta a bruttó 400 ezer forintot, ráadásul hosszú éveken keresztül országgyűlési képviselői működéséért csupán az alapdíjat (bruttó 220 ezer forint körüli összeg) kapta, ugyanis az elmúlt 12 évben semmilyen bizottságnak nem volt tagja.


A Fidesz első embere 2005 júliusában vagyoni helyzetéről így nyilatkozott: „122 millió forintra rúg a családom vagyona. Ha ebből a 122 millió forintból levonják a 25 millió forintos hitelt, akkor 97 millió forintos vagyont kapnak, erről beszélünk, se milliárdról, sem 100 milliókról nincs szó.”


Orbán Viktor (és felesége) vagyonportfóliójában jelenleg egy Budapest XII. kerületi 183 nm-es társasház, továbbá felcsúti telkek (összesen 5.035 négyzetméter) szerepelnek, utóbbiakat 50 évre ingyenes használatba adta a Felcsúti Utánpótlásért Alapítványnak.


Feleségének, Lévai Anikónak van egy 2008-ban vásárolt Citroën C4-es autója, egy fővárosi, XI. kerületi 91 négyzetméteres lakása, amiben egyébként Ráhel lányuk lakik. Orbán neje tulajdonosa továbbá egy takaros, felcsúti hétvégi háznak, valamint egy 7 hektáros felcsúti szántóföld területnek is. Anikó egyébként a rendszerváltás óta szinte folyamatosan gyermekeket nevel: Ráhel 20 éves, Gáspár 18, Sára 16, Róza 9, míg Flóra 6.
Lévai Anikó - 2009. december 31-i állapotot tükröző - vagyonnyilatkozata (figyelmükbe ajánljuk a legutolsó, kizárólag ingatlanokat tartalmazó oldalt):http://www.orbanviktor.hu/gallery/kozlemenyek/Levai_vagyon_2009.pdf
Emlékezzünk csak vissza, mit is válaszolt Gyurcsány a vagyonosodásának jogszerűségét firtató kérdésekre? „Mi az, hogy! Nagyon is!”


Vajon mit mondana Orbán Viktor, ha megkérdeznénk tőle, ETIKUSNAK tartja-e, hogy az önkormányzattól 563 ezer 760 forintért (tényleg, ha 563 ezer 800 volt nála, akkor visszakérte a 40 forintot?) megvásárolt  V. kerületi, 4 szobás, 135 négyzetméteres ingatlant, nyolc évvel később, 63 millió forintért értékesítette? Jogszerűnek jogszerű, de etikus is?


A fideszes fiúk előszeretettel hangoztatják, hogy a választók elvárásának tesznek eleget, amikor megszűntetik az etikátlan, „pofátlan végkielégítéseket”. Dicsérendő hozzáállás, csak egyetérteni lehet vele.
De mi a helyzet a POFÁTLAN VAGYONOSODÁSOKKAL?


Nulladik típusú találkozások: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek

privatkopo.hu
2011.06.07. 16:55:00





Hat történet a belügyminiszter életéből, amelyek azt bizonyítják, hogy nem szerencsés az altábornagy úrral bajuszt akasztani - mert furcsa, már-már a parajelenségek kategóriájába sorolható dolgok eshetnek meg a „kellemetlenkedőkkel”. Persze véletlenül…


Pintér Sándor karrierje az úgynevezett rendszerváltás után vett bődületes lendületet, amelynek első lépcsőjeként - szemet hunyva MSZMP-s múltja felett - 1990-ben a Pest megyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesévé léptették elő. 1990. október 25-én taxisok ezrei vették blokád alá az ország nagyobb városait és a határátkelőket. Ekkor jelentették be a 65 százalékos benzináremelést. Budapest akkori rendőrfőkapitánya, Barna Sándor kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről. Rendőri berkekben lábra kapott legenda szerint Pintér ezidőtájt ajánlotta magát az MDF meghatározó személyiségeinek figyelmébe, azzal, hogy amennyiben ő lenne a főváros első számú rendőre, kemény kézzel, radikális eszközök igénybevételétől sem visszariadva lépne fel az elégedetlenkedőkkel szemben. Rendet ígért - bármi áron. Ami tény: 1991 márciusában már ő volt Budapest főrendőre. Fél évvel később, 1991 szeptemberében az akkori belügyminiszter kinevezte országos főkapitánnyá. Az MDF - és annak legbefolyásosabb alakja, Boross Péter - maximális, feltétel nélküli bizalmát élvezte.
A Juszt-ügy
Kuncze Gábor volt az, aki 1996-ban - a szinte teljes rendőri vezérkarral, köztük Valenta László az ORFK akkori gazdasági főigazga­tójával együtt - felállította Pintért az országos főkapitányi székből. Az indokokat azóta is homály fedi, de akadtak, akik már a ’90-es évek közepén Pintér sajátos kapcsolatrendszeréről, és a tőle elválaszthatatlan Valenta megkérdőjelezhető gazdasági döntéseiről suttogtak. A Magyar Televízió Kriminális című bűnügyi magazinműsora 1996-ban foglalkozott a Teve utcai Rendőrségi Igazgatási Központ (RIK) építése körüli súlyos pénzügyi visszásságokkal. Nem sokkal később már nem Pintér Sándornak hívták az országos rendőrfőkapitányt… A műsor főszerkesztője Juszt László volt, aki így nyilatkozott az esetről a 168 órának: Pintér Sándor meg volt győzõdve róla: én buktattam meg”.
Pintér 1998-ban belügyminiszterként tért vissza a közéletbe. 1999 tavaszán a Juszt által főszerkesztett Kriminális című hetilapban olyan dokumentumok láttak napvilágot, amelyek a rendőrség gyanúja szerint államtitoknak minősültek. Az ügy miatt a Magyar Televízió szerződést bontott Juszttal. A rendőrség házkutatást tartott a tévés irodájában, lakásában és vidéki birtokán. Az újságíró ellen büntetőeljárás indult. Néhány hónappal később az ORFK - a fővárosi főügyész utasítására - megszüntette az államtitoksértés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt a Juszt László ellen indított nyomozást. A fővárosi főügyész megállapítása szerint ugyanis Juszt sem az államtitoksértés bűntettében, sem a szolgálati titok vétségében nem volt bűnös.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Clodo-ügy
1998 őszén súlyos vádak láttak napvilágot Pintérrel kapcsolatban. A Parlament nemzetbiztonsági bizottsága megnézte Boros Tamás, a májusi Aranykéz utcai robbantás áldozatául esett vállalkozó korábbi vallomását tartalmazó videófilmet. Továbbá Keleti György az említett bizottság elnöke is elkérte és megnézte az MTV Kriminális című műsorának egy - addig még le nem vetített - felvételét. A filmen Dietmar Clodo élettársa nyilatkozott, miszerint több alkalommal is járt Clodónál egy volt rendőri vezető, aki jelenleg is magas beosztásban dolgozik. Az eset alighanem úgy történhetett, hogy P. S. megvacsorázott Clodóval, elkortyolgattak egy-két pohár bort, aztán véletlenül itt-ott berobbant egy fideszes és egy kisgazda lakásajtó, persze mérnöki precizitással megtervezve, amelynek eredményeként senki nem sérült meg. A nép megsajnálta a két „üldözött” pártot és rájuk szavazott… Pintér eleinte tagadott, majd egyetlen találkozót ismert el, azzal a megjegyzéssel, hogy - az akkor résztulajdonában álló Preventív-Security Rt. vezérigazgatójaként - a Clodo cége által kínált biztonsági üveget nézte meg, de üzletet végül nem kötöttek. És egyébként is: nem gondolta volna, hogy ez a Clodo az a Clodo… Érthető, hiszen a Dietmar Eduard Clodo meglehetősen gyakori, mondhatni tucat név hazánkban, így könnyen keverhető más személyekkel… Csakhogy: Pintérnek legalábbis illett volna tudnia, kicsoda a nemzetközi bűnelkövetőként hírhedtté vált Clodo, hiszen egy ízben ő intézte a kiadatását is, amelyet Németország kért.
A szóbeszédek szerint Pintér azzal nyerte el Orbán Viktor szimpátiáját, hogy az 1998-as választások előtt megesküdött a Fidesz vezetőinek: ha ő lesz a belügyminiszter, véget vet a robbantásoknak. Ő lett. És valóban véget vetett. Dietmar Clodót 1998 júniusában vette őrizetbe a rendőrség. A német férfit bűnszervezet tagjaként elkövetett robbanóanyaggal és robbanószerrel való visszaéléssel, lőfegyverrel, illetve lőszerrel való visszaéléssel, illetve két rendbeli közokirat hamisítással vádolták. 2001-ben tíz év fegyházra ítélték Magyarországon, de kiadták hazájának.
Az áldatlan emlékű Kuncze belügyminisztersége idején naponta voltak robbantások, emberek haltak meg, utcán robbantak az autók. Ha jól emlékszem, még Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatása napján is volt robbantás. Pintér Sándor lett a belügyminiszter, másnap megszűntek a robbantások. Hogy hogy csinálta, az az ő dolga” - ezt mondta 2010 tavaszán Pintérről Semjén Zsolt a Hír Tv egyik műsorában.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Lakatos Csaba-ügy
1998 őszén az említett Boros-kazetta nyomán szárnyra kapott információk szerint a Lakatos Csaba ügetőhajtó elleni 1996-os merénylet helyszínén Pintér kicserélte (más források szerint elvitte) az ott talált fegyvert. Pintér erre úgy reagált: az ominózus este Lusztig Péterrel, az Országgyűlés rendészeti bizottságának akkori, MSZP-s elnökével vacsorázott, s a termet csak egyszer hagyta el - telefonálni. T. Gábor alhadnagy, a helyszíni szemlét végző bizottság vezetője jelentésében azonban a merénylet helyszínelésén megjelentek között nevezte meg Pintért.
Egy volt rendőrtiszt így elevenítette fel a 15 évvel ezelőtti eseményeket: „A Salgótarjáni utcában a járőr feltartóztatta a Tanyi-ikreket, mert az alapos gyanú szerint meglőtték Lakatos Csaba fogathajtót a lovi közelében...Tanyi-ikrek! A régi szép idők... Elkopott a cipőtalpunk egy hónap alatt, amikor utánuk kajtattunk! Ketten jártak egy személyivel... A priuszukat csak WC papírra lehetett volna kinyomtatni, olyan hosszú volt.. Amikor bevittük őket, azt beszélgették az előállítóban, hogy „de jó, hogy a Sanyi bácsi a főkapitány… addig semmi gondunk nem lesz!” Másnap jött a végzés: el kell engedni őket... Fütyörészve távoztak. Szóval az első jelentés szerint - ami már nincs meg!- az elkövetés eszköze a helyszínen előkerült, de az a kiérkező Sanyi magával vitte. Hazudik a járőr, állítják, mert Pintér együtt vacsorázott éppen akkor barátaival: Bodrácska, Túrós, Kacziba, Valenta... Madarat tolláról... Később tábornokék meg is erősítették, hogy Pintér Sanyi velük nyelte a pékné csülköt. A dolog szépséghibája én vagyok. Én is ott voltam. És tudom, hogy Pintérnek csöngött a 2110i Nokiája, felkapta a ballonját és lelépett. És csak sokkal később jött vissza - én a szakáccsal dumcsiztam, előtte egy barátnőmmel múlattam az időt a tetőtérben.”
T. Gábor, a szemlebizottság vezetője, az első jelentés készítője 1995-ben az „Év rendőre” volt. A helyszínelést követően kegyvesztett lett a rendőri vezetőknél. Mindenféle eljárásokat, vizsgálatokat indíttattak ellene. Kicsinálták. Ellehetetlenítették. Távoznia kellett a rendőrség kötelékéből.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Tasnádi-ügy
A kilencvenes évek közepén Tasnádi Péter biztonsági cége őrizte a józsefvárosi piacot, ám időközben megjelent a színen az akkoriban vállalkozóként tevékenykedő Pintér-érdekeltségű Preventív Kft. is. Tasnádi elmondta, hogy Pintér tárgyalást kezdeményezett vele a piac védelmének megszerzéséért, ám az nem járt sikerrel. Pintér Sándor azt nyilatkozta, hogy soha nem találkozott Tasnádival, utóbbi viszont kijelentette: az ominózus tárgyalásról „rendvédelmi feljegyzés” is készült. Tasnádi közölte: „több tanú is állította, hogy ott voltak olyan beszélgetéseken, amikor Pintér azt mondta, hogy el kell venni a Tasnáditól a piacot. Ezt Láposi Lőrinc volt rendőri vezető is megmondta.”
Tasnádit 1999 szeptemberében, a Ferihegyi repülőtéren őrizetbe vették, majd annak leteltét követően előzetes letartóztatásba helyezték. Önbíráskodással, súlyos testi sértéssel, adócsalással, sikkasztással, lőfegyverrel való visszaéléssel, valamint bűnszervezet létrehozásával gyanúsították. A Legfőbb Ügyészség 15 évi fegyházbüntetést kért Tasnádira, akit végül - jogerősen - 4 és fél évi börtönre ítéltek. Tasnádi Péter 1999 szeptemberétől (eddig) összesen mintegy 8 évet töltött rácsok mögött. Jelentős részét jogerős ítélet nélkül. Egy közeli ismerőse szerint: „amíg Pintér irányítja a rendőrséget, addig bérelt helye lesz a Venyige utcában”…
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Sándor-ügy
Sándor István (Papa) az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóságának (KBI) kiemelt főnyomozója volt. 1989-1990-ben a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatának operatív tisztjeként, később az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer-felderítési osztályának csoportvezetőjeként tevékenykedett.
1999-ben felajánlotta segítségét az olajügyeket vizsgáló, Pallag László által vezetett parlamenti bizottságnak.  2000. október 28-i meghallgatása előtt egy nappal  őrizetbe vették hivatali visszaélés és vesztegetés alapos gyanújával.

Végül - amint akadályoztatása megszűnt - Sándor István megjelent a bizottság előtt, és szót ejtett Pintér Sándorról is. A volt operatív főnyomozó - egyebek mellett - arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a bombagyáros Dietmar Clodo bűntársa, Leonid Kolcsinszki kihallgatásán egyszer azt mondta, valamit nem szeretne jegyzőkönyvbe mondani. A vallomást azonban videóra is rögzítették, így megörökítették, amikor a férfi kijelentette: „én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre”. Később azonban mindenki hallgatott erről a videófelvételről - mondta Sándor, aki beszélt Pintér jobbkezéről, Valentáról is. A nyugalmazott alezredes arról számolt be, hogy egy étteremben találkozott „Valenta tábornokkal”, aki arról érdeklődött tőle, mint jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentestől, hogy a józsefvárosi kínai piacot hogyan lehetne megszerezni Tasnáditól. Sándor István az elnök kérdésére Valenta László rendőrségen belüli becenevéről is beszélt:
Elnök: Valenta Lászlónak mi volt a beceneve a rendőrségen belül?
Sándor István (Nevetve): Hány százalék?
Elnök: Konkrétan.
Sándor István: Nem mondom.
Elnök: Én 12 százalékról tudok. (Közbeszólás.) Maradjunk a realitások talaján.
Sándor István: Ezért vagyok itt. És ha nem félteném a családomat, akkor még két napig is tudnék tényeket mondani. Egy olyan pozícióm volt akkor, hogy rajtam minden információ keresztülment, a manuális és a technikai információ is.”
Sándor István fél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd 2002-ben vádat emeltek ellene vesztegetésért, hivatali visszaélésért és hamis tanúzásra való felbujtásért. 2004-ben minden vádpont alól felmentették. A Papa-ügyet 85 évre, 2086-ig titkosították, így a bírósági tárgyalásnak is csak az ítélethirdetése volt nyilvános, a per során a tárgyalásokat mindvégig zárt ajtók mögött tartották. 2008-ban pert nyert a állam ellen, mert jogtalanul ült fél évet előzetesben, de ezt a polgári eljárást is titkosították.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Szima-ügy
A rendvédelmi dolgozók a nyugdíjkedvezményeik csökkentése érdekében az elmúlt hónapokban többször tüntettek, miután a kormánnyal - többek között Pintér Sándor belügyminiszterrel és Orbán Viktor miniszterelnökkel - folytatott tárgyalásaik nem vezettek eredményre. A követelések mellett a Szima Judit nevével fémjelzett Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete állt ki a legeltökéltebben, a leghatározottabban. Az érdekvédelmi szervezet képviselőit ugyan meghívták, de a 3 fős delegációt végül nem engedték be az Országházba az Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott, június 2-i egyeztetésre. A rendőrség legnagyobb létszámú szakszervezete tiltakozó demonstrációt hirdetett június 6-ára a Parlament és a Belügyminisztérium épülete elé. Az eseményen azonban Szima Judit nem lehetett ott, ugyanis június 3-án - hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanújával - őrizetbe vették. A főtitkár asszony ellen a Kaposvári Nyomozó Ügyészség indított eljárást. A vádhatóság előterjesztést tett előzetes letartóztatására, ezt azonban a bíróság elutasította és lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el vele szemben. Szima Judit évekkel ezelőtt tragikus hirtelenséggel veszítette el 11 éves kisgyermeke édesapját, párját, támaszát, azóta csemetéjét egyedül neveli.
A jelenlegi kormányzat a jelek szerint az erőszak fegyverét is beveti. A kormányzat tudta nélkül erre a gyalázatos cselekedetre nem kerülhetett volna sor. A kormányzat retteg egy bátor nőtől, ügyészek hada szakít el egy félárva kislányt az édesanyjától. Ma, 2011-ben amikor a szemünk előtt valóban rablók, szélhámosok és tolvajok járkálnak szabadlábon a kaposvári ügyészek 10 fős csapata egy egész napot szánt arra, hogy valamilyen homályos koholmány alapján meghurcolják a Tettrekész főtitkárt” - olvasható a szakszervezet honlapján. Tettrekészes körökben egyébként azt kifogásolják, hogy a mostani eljárásban olyan feljelentésekre alapozva indítottak nyomozást, amelyet már másfél éve, bizonyítékok hiányában megszüntettek, most mégis 2010-es keltezésű ügyiratszámokra hivatkoznak.
A hvg.hu „Szima-ügy: van-e vaj a fején?” című riportjából idézzük a következő részletet:
 „(…) Szima kivitte az anyagot! - mondta Pintér Sándornak az egyik rendvédelmis szakszervezető a Belügyminisztériumban tartott, múlt csütörtöki egyeztetés végén, utalva arra: bármit is kommunikálnak a sajtónak, számításba kell venni, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) vezetője, Szima Judit is részt vett a tárgyaláson, így megkapta azt a 25 pontból álló dokumentumot, amit a kormány alá akar íratni a szakszervezetekkel. Amikor ez a mondat elhangzott, akkor Szima már nem volt a teremben, ő ugyanis még a tárgyalás első félideje előtt lelépett. Egy másik szakszervezeti vezető pedig arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy amíg Szima jelen volt, hangfelvételt készített arról, ami a teremben elhangzott. Pintér Sándor ekkor megnyugtatta a jelen lévő szakszervezetiseket. Azt mondta, a TMRSZ-vezér hiába viszi ki és teszi fel az internetre a tárgyalás elején kiosztott papírt, az csak egy munkaanyag, ami időközben bővítve lett, részinformációkat tartalmaz és ezért „egyikünk sem vállalja érte a felelősséget”. Pintér egyik kijelentése pedig arra utalt, a belügyminiszter csütörtökön már tudta, mi vár másnap a Tettrekész vezérére. (…)”
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
Pintér Sándor nyugdíjas belügyminiszter bevallott vagyona:
Bp. VII. 155 nm társasház - 1994
Bp. II. 61 nm lakórész társasházból - 1994
Bp. II. 400 nm ház + 2.246 nm telek - 2008
Csömör 809 nm zárt kert - 1982
Sarud 2.158 nm ingatlan - 1987
Sarud 7.264 nm szántó - 2005
Siófok 224 nm ház + 1.100 nm telek - 2004
Bp. IV. 20 nm garázs - 1993
Bp. VII. garázs - 1995
Bp. II. 18 nm garázs - 2004
Bp. II. 160 nm lakás - 2006
Bp. II. 160 nm lakás - 2003
Bp. II. 106 nm lakás - 2005
Bp. II. 17 nm garázs - 2005
Szihalom 150 nm nyaraló
Szihalom 70 nm nyaraló
Szihalom telek
Pásztó 3.701 nm kert - 1990
Pásztó 2.350 nm szántó - 2001
Pásztó 7.322 nm szántó - 2001
Szigetmonostor 18 nm nyaraló + 574 nm telek - 1995 öröklés
Bernecebaráti 1.517 nm kert - 1990
Wartburg 1 db - 1994 öröklés
OTP részvény: 10.700.000.-
OTP befektetés jegy: 42.019.-
Állami Nyomda részvény: 584.048.-
OTP zárolt részvény: 1.500.000.-
Magyar Államkötvény: 630.000.-
MOL Nyrt részvény: 43.000.-
Állami Nyomda: 170.815.-
Folyószámla lekötött: 278.500.000.-
Folyószámla látra szóló: 38.708.631.-
Feleség nevén (összesen): 479.785.028.-
Követelések összesen: 1.500.000.000.-
Lássuk be, nincs könnyű élete Magyarországon egy tisztességes, nyugdíjas zsarunak!


Olajos keresztapa
Hézag: Draskovics azt mondja, nem hibázott a Kuwait Petroleum ügyében

MTI
2012.06.08. 11:14:00





Draskovics Tibor tanúmeghallgatásával folytatódott pénteken Kiss Ernő nyugalmazott rendőr dandártábornok rágalmazás miatt indult büntetőpere. A tárgyaláson a volt pénzügyminisztériumi államtitkár azt mondta, nem járt el megengedhetetlen módon a Kuwait Petroleum ügyében.


Kiss Ernőt aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazással vádolják egy 2008-ban adott interjúja miatt, amelyben azt állította, hogy 1996-ban Horn Gyula akkori kormányfő utasítására állították le a Draskovics Tibor akkori pénzügyminisztériumi államtitkár és helyettese ellen folytatott „Hézag” fedőnevű operatív nyomozást.
A nyomozás ahhoz kapcsolódott, hogy a gyanú szerint a pénzügyminisztériumi vezetők hivatali hatalmukkal visszaélve érték el, hogy a Vám-és Pénzügyőrség mérsékelje az üzemanyag-forgalmazással foglalkozó Kuwait Petroleum bírságát.


Huzatos BKV milliárdos kifizető helyei

Kezdődik Hagyó és társai büntetőpere

MTI
2012.06.13. 10:32:00





Szerdán a vádirat ismertetésével megkezdődik Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes és tizennégy társa BKV-val kapcsolatos büntetőpere a Kecskeméti Törvényszéken. 
A Központi Nyomozó Főügyészség folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt vádolta meg Hagyó Miklóst és társait.
Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke februárban úgy döntött, kilenc kiemelt pert a fővárosból vidékre helyeznek át, így került a Hagyó-ügy a Kecskeméti Törvényszékre. Az OBH akkor azt közölte, a kijelölt ügyek elbírálása a Fővárosi Törvényszéken a rendkívüli és aránytalan munkateher miatt ésszerű időn belül nem biztosítható, ezért másik bíróságot kellett kijelölni ahhoz, hogy - a törvény kötelező rendelkezése szerint - három hónapon belül el lehessen kezdeni a tárgyalást.
A vád szerint Hagyó Miklós Lelovics Ottóval, a főpolgármester-helyettesi kabinet kommunikációs tanácsadójával és Horváth Évával, a BKV Zrt.-hez tartozó DBR Metro sajtóreferensével - saját vagy ismeretségi körük anyagi és gazdasági érdekeinek jogtalan előmozdítása érdekében - 2007 és 2009 között a BKV-vezetőknek olyan utasításokat adott, döntéseiket pedig oly módon befolyásolta, hogy a BKV számára hátrányos döntéseket hozzanak, ilyen szerződéseket kössenek. A főügyészség szerint a Hagyó Miklós vezetésével működő bűnszervezet 2008 augusztusáig 1,49 milliárd forintnál nagyobb vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak. A főügyészség börtönbüntetés kiszabását indítványozta - egy kivételével - a vádlottakra.
A volt szocialista főpolgármester-helyettest az országgyűlési választások után nem sokkal, 2010. május 26-án helyezték előzetes letartóztatásba, majd 2011 februárjától júniusáig házi őrizetben volt, azóta pedig szabadlábon védekezhet. Hadnagy Ibolya tanácsvezető bíró a nyári ítélkezési szünet előtt - július 13-ára - még egy, szeptembertől december 18-áig pedig 27 tárgyalási napot tűzött ki.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése