Szellemirtás démonűzés

Szellemirtás démonűzés

Ha szellemet idézünk, ezekre ügyeljünk:

1. Egyedül nem ajánlatos belefogni, de 3, 7 illetve 9 ember semmiképpen ne vegyen részt.
(ezek a számok mágikus jellemmel rendelkeznek és a negatív erőket hozzák létre, a várva várt szellem helyett egy sokkal rosszabb, negatív erővel rendelkező lényt hozhatunk elő...)

2. Mindig nyugodt, kiegyensúlyozott, lelkileg stabil állapotban kell lenni.
(az idegileg illabilis emberbe hamar beleszállhat a szellem, amit nem egyszerű visszaküldeni a másvilágra, örületbe, sőt öngyilkosságba is kergetheti a megszállt embert a szellem...)

3. A környezet is mindig pozitív hely legyen.
(a temetők,hullaházak, ahol negatív erők vannak inkább jelen,ott életveszélyes próbálkozni, ott igaz találunk bolyongó lelket, de nagy a veszélye annak,hogy azok mégnem tudják hogy meghalltak, zavarodottak, gonoszak és csak a megfelelő alkalomra várnak,hogy lecsaphassanak oktalan halandókra...)

4. Határozottnak kell lenni, ha nem azt a személyt sikerül megidézni,akit akartunk,tudni kell elküldeni!
(sosem szabad félelmet mutatni, mert akkor sosem szabadulsz meg tőle, életed végéig a nyakadon marad, visszafordíthatatlan következményeket okoz. Csak szakember tudja elküldeni, ha nem késő...)

5. Soha ne szakítsuk meg a kört hírtelen, bármi meglepő dolog is történik!
( a hírtelen szétugrás, elszaladás az éppen megidézett lelket a földön tarthatja, veszélyt hozva nem csak az idézőkre, hanem mindenkire...).

Quja táblával sok ember idéz szelllemet:

 

Read more: http://remsztorik.hupont.hu/7/szellemidezes#ixzz2XVv8BDrH

Rémtörténetek

 A ház szelleme

Volt egyszer egy házaspár. Nagyon boldogok voltak. Már régóta ugyanabban a házban laktak. A férj és a feleség nagyon szerettek volna egy olcsó de nem kicsi házat. Este beszéltek erről majd lefeküdtek aludni. Másnap reggel a feleség elmondta, hogy megálmodta álmai házát és,hogy ő ilyet szeretne: Nagy halváyrózsaszín ház fehér tetővel,belülről szépen kifeste, lekövezve,,leparkettázva. A férj tudta, hogy nem találnak ilyet de azért elmentek keresgélni. Rövidesen megtalálták a házat,bementek belülről is ugyanolyan volt mint amit megálmodott. Megkérdezték a ház kertészét,hogy mennyi az ára a háznak,aki ezt mondta:nagyon olcsó mert a tulaj minnél hamarabb szabadulni akar ugyanis szellem van itt. Hát a párt nem érdekelte a szellem ezért meg akarták venni. A kertész szólt a tulajnak aki örömében iderohant. Mikor meglátta a hölgyet (a feleséget) felkiabált: MAGA AZ A SZELLEM!!!

---

                                                  A toll 

Egy kislány családjával a kirakatok között sétált. Meglátott egy gyönyörű tollat. A tollon elektronikus szám volt: 8, a kislánynak nagyon megtetszett. Megvetette anyukájával, aki meg is vette. A kislány örült és azzal el is kezdte írni házi feladatát. A toll megkarcolta majd levágta a kislány ujját. Megijedt elmentek a sebészetre, de nem tudták visszavarni. Hazamentek a kislány sírva feküdt le. Reggel akarta betenni a tolltartójába az új tollát de azon egy szöveg jött ki: Megbánod amiért elmentél a sebészetre!. A kislány megijed,el akarta dobni a tollat de az levágta fejét. Az anyja találta holtan a kislányt, a toll pedig 9-et írt.

                      A fekete rózsa

Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával. Egyik nap elment a pékségbe.
A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig.
 Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott.
Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába.
Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el
 az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka. 
Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete
 rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette.
Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába.
A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon.
 Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon.
 A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis.
Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána.
Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig.
A virágárusnak hiányzott az egyik keze.

A Festő

Volt egy festő, aki portrékat készített. Ennek az embernek különös képessége volt: akit lefestett az rá egy napra meghalt. Aki képet csináltatott magáról az általában halálos beteg volt, mert csak ezeket az embereket festette le. Egyik nap bement hozzá egy fiatal nő és egy festményt kért magáról. Az ember azt hitte, hogy a hölgy beteg, ezértkészített róla egy portrét. Tudta, hogy meg fog halni, de egy hét múlva tudomására jutott, hogy a nőnek csak szerelmi bánata volt.( A festő ölte, azzal, hogy lefestette). Ez az ember nem tudott ezzel a nagy bűntudattal élni, ezért elkészített egy utolsó festményét. Egy önarckép volt. Másnap holtan találták meg a képe előtt.

 Péntek 13.

Volt egy férfi, Steven,aki gyilkos volt, ezért már jóideje a börtönbüntetését töltötte. Azon tanakodott, hogy hogyan lehetne megszökni arról az átkozott helyről. A rabokat egy mosodábna dolgoztatták és egy jó alkalom volt Stevennek, hogy megszökjön. Minden a terve szerint alakult: belebújt egy szennyes kosárba és azt hitte, hogy onnan egy mási mosodába kerül, ahonnan már gyerekjáték lesz a szökés. De arra nem gondolt, hogy hol lesz a végállomás. Amikor megérkeztek egy újabb bötönben volt. Nem nézett rá a naptárra: PÉNTEK 13. VOLT!!!

A YouTube szelleme

Van egy videó a YouTube-on "Mereana mordegard glesgorv" néven. Ha rákeresel, semmit nem fogsz találni. Ha néha találsz is valamit, minden amit látni fogsz egy 20 másodperces videó egy férfiről, aki folyamatosan téged bámul, semleges arccal, majd az utolsó két másodpercben vigyorog. Ez igazából csak egy része a videónak. A teljes videó 2 percig tart, és a YouTube eltávolítatta, miután 153 ember aki megnézte kivájta a szemeit és elpostázta a YouTube főhadiszállására, San Brunoba. Az említett emberek majd öngyilkosságot követtek el különféle módokon. Nem tudni jelenleg, hogy tudták elpostázni a szemeiket miután kivájták őket. Valamint a titokzatos felirat az alkarjukon sem lett még megfejtve
A YouTube időszakonként felrakja az első 20 másodpercet a videóból, hogy elfojtsa a kíváncsiságot, hogy az emberek ne keressék és töltsék fel az eredeti verziót. A videót magát csak egy YouTube csapattag nézte meg, aki elkezdett sikítani 45 másodperc után. A férfi még most is erős nyugtatók hatása alatt él, és képtelen felidézni amit látott. A többi ember, aki egy szobában volt vele miközben ő nézte a videót, miután kikapcsolták neki, minden amit hallottak egy magas, fúrószerű hang volt. Senki nem mert a képernyőre nézni. Sose találták meg a személyt, aki felrakta a videót, az IP cím pedig nem létezett. És az ember a videóról sose lett azonosítva.

A link az egyik fajtájárol a videonak :http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fwww.youtube.com%2Fwatch%3Fv%3DSZfTBj-3HdU&h=8ab1cOVqYA35vNm8FwaUhv437Qw

 Egyszer egy férfi csinált egy híres innivalót. A receptjét senkinek se mondta el a világon. Egyszer egy nő megkérdezte tőle hogy mi a recept. A férfi azt mondta, hogy nem mondja meg. 1 héttel később a nő megtalálta a titkos recept papírját. Látta , hogy méreg van benne. Egy este a nő elment a férfi házához egy baltával. A férfi kiment, meglátta a nőt és levágta a fejét. Egy öregasszony pont akkor sétált az utcán. Azt mondta: -Te gyilkos...-. És a férfi őt is megölte. Jöttek a rendőrök. Megkérdezték, hogy ki ölte meg a 2 nőt. A férfi nem mondott semmit, ezért letartóztatták.A férfi kiszökött a börtönből, és leült egy fa mellé. Az arra sétáló embereket, akiknek van ilyen itala, sorban megölte.És ez az ember még ma is é! És ELKAP!!!!!!

                                         A FEHÉR HAJÚ LÁNY

Egyszer egy erdő szélén lakott egy öreg néni,ésmindennap nézte a híreket a tv-ben.Egyik este nézi-nézi a tv-t,és kopognak.Egy fehérhajú kislány volt az,és vizet kért.A néni adott neki vizet,és elment.Másnap megint nézi a híreket,és megint kopog valaki,ismét a fehérhajú kislány volt az.Megint vizet kért.A néni adott neki megint,és a kislány elment.Másnap a néni megint nézi a híreket,és látja ám,hogy egy fehér hajú kislány balesetet szenvedet.Megint kopognak.Kinyitja az ajtót az öreg néni,és megint a fehér hajú kislány volt az.Megint csak vizet kért.

Fehér hajú kislány: -Vizet szeretnék kérni! Öreg néni:-Jól van kislányom,de előbb kérdezhetek valamit?Fehér hajú kislány:-Igen Öreg néni:-Nem Te vagy az a kislány aki balesetet szenvedett?? Fehérhajú lány:-DE!!! Az öregnénit pedig megölte.

                                               A lakás

Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy mert randija van. Eszébe jut, h a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt se kapcsolja fel, mert a barátnője már alszik és nem akarja felébreszteni.

Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja h ott a rendőrség. bemegy a szobába, és a barátnőjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva: FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!!

A szörnyeteg

Volt egy 8 éves fiú, Mike, akinek volt két testvére. Mike-ot mindig csúfolták az iskolában, mert azt állította, hogy a szekrényében lakozik egy emberevő szörnyeteg. Még a saját testvérei is kinevették őt. Egyszer amint hazafelé tartott az iskolából, üldözni kezdték őt az osztálytársai. Egészen hazáig kergették őt. Az üldözők között ott volt Mike testvére is. Mivel tudták, hogy az anyukájuk még ugysem ért haza a munkából, ezért felmentek Mike szobájába és ott gúnyolódtak vele. A fiú testvére bebújt a szekrénybe és onnan gúnyos hanggal kiabált, hogy segítség, megesz a szörny. A többiek pedig jót nevettek ezen. De egyszer csak nem halloták már a hangot. Benéztek a szekrénybe és

csak a fiú ruhadarabjait találták meg!!! 

Az itt rekedt szellemek gyakorta kapcsolódnak rokonokhoz. Vannak az itt maradottak közül olyanok, akiknek tudásából hiányzik a földi lét utáni szabályok ismerete.

Nem engedik megnyugodni szeretett halottjuk szellemét. Amíg ugyanis a szellem nem látja az itt maradottak megnyugvását, addig nem tud eltávozni a túlvilágra. Húzza a lelkét az itt maradottak fájdalma. Lelkiismeret furdalásuk van. 

Nehéz a lelkük, nem tudnak emelkedni a túlvilági létsíkok felé. Amikor néhány hónap, vagy év múlva megnyugodtak az itt maradottak, már késő. A halott szellem nem tud távozni, mert a fénykapuja, ami mindig saját személyre szóló, 48 nappal a halála után bezárult.

A közvetítő

A médiumok olyan személyek, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kapcsolatba kerüljenek halott személyek lelkével, angyalokkal vagy más test nélküli entitásokkal.

 A balszerencse szelleme

Nos, volt 4 barátnő akik boondultak az úszásért. Egy helyre jártak úszni. Az úszótanár viszont nagyon nem szerette őket. Már öreg volt, és beteges. 5 év múlva meg is halt és jött helyette egy másik úszóedző. A lányok viszont egyik nap találkoztak Annnamarinál. Jól elvoltak és nem is vették észre az idő múlását.  Már be is sötéteettt ezért Dorina, Niki és Szandra indulni készültek Annamaritól, mikor Dorinának eszébe jutott, hogy idézzék meg a volt úszóedzőjük, Péter szellemét. Hát a lányok bele is mentek. 

Megidézték tehát a szellemet de nem jött elő semmi csak a gyertya dőlt fel ami pedig stabil volt. A lányok nevettek egy sort és hazamentek. Bár, Annamari félt, nem mutatta. Másnap mikor mentek úszni, Annamari lábába egy bicska ált pont mint amilyen Péternek volt. "Ijesztő furcsaság"-gondolták rémülten.  De nem az volt! Egy héttel később Dorina rákos lett pedig nem cigizett, Niki lába eltört csak úgy pedig nem verte be és Szandra lebénult pedig semmilyen balesete nem volt! Tehát ne idézzetek olyasvalakit aki utált benneteket!

Ez a történet még 100-110 éve kezdődött. Volt egyszer egy kislány, aki egy faluban élt az apjával. A kislány  4-5 éves lehetett, mikor az apja rejtélyes módon megőrült. A kislány, fehér ruhájában, elment virágot szedni a házuk melletti kis erdőbe. Mialatt békésen virágokat szedett megbotlott vanamiben és eltört a lába. Meglátta az apját egy lovon felé vágtatva. A kislány azt mondogatta: "segíts rajtam-segíts rajtam" . Az apja mikor odaért, a nyakába vágott egy baltát és a kislány meghalt. Ezután magával is végzett egy késsel.100 évvel később(napjainkban) történt, hogy egy körülbellül 15 éves srác fölkelt egy éjjel.Kiment wc-re és mivel még új volt a házuk, egy felszereletlen tükör a falhoz volt döntve. Ekkor meglátta a tükörben a kislányt, fehér ruhájában ami tiszta vér volt , s baltával a nyakában. Nagyon megijedt, de amikor megfordult, nem volt ott senki. Azt hitte csak az esti horrorfilm hatása, ígyhát visszament a szobájába. Amikor belépett az ajtón, ott ült a kislány és azt mondogatta: "segíts rajtam-segíts rajtam". A srác nagyon megijedt, de már kiabálni sem volt ideje.A mai napig nem tudjuk, mi történt vele, s mibe halt bele, nincs rá bizonyíték. A srácot reggel találták meg, a torkában egy hatalmas mély sebbel. Beszélik, hogy aki meghallja valaha, e szavakat, amiket a kislány mondott, az meghal azon az éjjelen.

                                       Az elátkozott ruha

  Liza szeretett igényesen öltözködni. Bár még barátnői előtt is titok volt, hogy a viselt ruhák többsége turkálóból származik. Nem akart égni. Nem volt pénzes csaj. Szerette a szép ruhákat, így egy nap, amikor elment kedvenc használt ruha kereskedésébe, talált is egy gyönyörű fehér estélyi ruhát. Mondanom se kell, hogy azonnal megvásárolta. Eljött a várva várt szombat éjjel, találkozott barátnőivel és elhúztak a gimnáziumi szalagavatóra. Elég frankón telt az este, később elhúztal egy menő klubba is, ahol aztán elég szépen felöntöttek a garatra. Liza kiment a mosdóba, mert rosszul lett. Vért hányt, de valószínűleg csak túlságosan sokat ivott vagy szívott és azért "látta" azt. Amikor a tükör elé állt, hogy szemügyre vegye magát, megrémült.

Tetőtöl talpig véresnek látta vissza a rajta lévő ruhát és egy másik nőt vélt felfedezni benne.

-most nézd meg, hogy nézel ki-szólt az idegen nőszemély, hosszú, halk, sejtelmes hanggal. Liza kiszaladt és szólt az egyik barátnőjének, hogy rossszul van, haza akar menni, de nem említette neki a tükrös dolgot. Éjszaka volt, barátnője elkísérte őt a panelház elé, ahol lakott, aztán elváltak. Liza bement a kapunk, de amikor a lift felé ment, hátulról megszólította ismét az a hang. Megfordult és ezentúl a kapu ablaküvegében látta a bizarr kinézetű nőszemélyt.

-én a helyedben futnák...-szólt a véráztatta lány. Liza még jobban megrémült, teljesen bepánikolt és leszahatta magáról a ruhát, holott a valóságban az nem volt véres. Gyorsan lejött a lift, Liza pedig rögtön beugrott rajta. Itt egy kicsit megnyugodott, de még mindig a torkában dobogott a szíve. Egész testében remegett, majd a liftben lévő tükörben ismét felfedezte az idegen lányt, aki szintén fehérneműben állt a tükörvilágban, hasfalán pedig egy mély késszúrás volt látható, amiből ömlött a vér.

 Mire nyílt az ajtó, egy erős kéz markolt Liza bőrébe és kitépte a lányt a liftből, és egyetlen határozott mozdulattal átvágta a torkát egy disznóölő késsel. A lány elfeküdt a padlón, de még a halál előtti utolsó másodpercekben hallotta a halott lány halk, sejtelmes, hosszan elnyújtott hangját: Én szóltam, hogy fussál.

Ez volt az utolsó dolog, amit Liza érzékelni tudott ebből a világból. Másnap reggel megtalálták a holttestet, a ruhát viszont sehol sem. Az újság főcímlapján Liza képe mellett egy másik meggyilkolt lányé is felbukkant, feltehetően egy partin készült kép volt, és az a lány volt, akit Liza a tükörben látott, és abban a ruhában volt, amit Liza hordott...Természetesen erről senki sem tudott. Két hét múlva a fehér estélyi ruhát kifogástalan állapotban ugyanabban a turkálóban egy másik lány vásárolta meg. Vajon túlélte?

HA TURKÁLÓBAN JÁRSZ, ÓVATOSAN VÁSÁROLJ, MERT SOSE TUDHATOD, HOGY EGY ADOTT RUHA KIÉ VOLT AZELŐTT.

A gonosz Bűvész! 

Ez a történet egy gonosz bűvészről szól. Gomez-nek hívták, minden évben egyszer cirkusz érkezett a faluba, ő pedig mindig a közönség kedvében járt, ha rá került a sor. Nagyon jól vágta a témát. Szóval az egyik előadáson épp egy kártyatrükköt akart bemutatni, és jelentkzőket keresett, mivel kellett egy "áldozat" is a trükkhöz. A sorokban volt egy kevésbé lenyűgözött ember, úgy nézett a bűvészre, mintha az összes trükkjét vágná. Szóval Gomez őt szemelte ki. A srác nem tudott hadakozni, a haverjai tolták felfeláé a szímpadra akarata ellenére, de hát ilyenek a spanok, nem igaz. A szokásos kitalálom, hogy milyen lap van nálad trükk volt. A srác gondolta kicseszik vele és belekavar a számításaiba. Ügyesebb volt. Amikor a művelet után a bűvész kimondta, hogy pikk ász, a srác megmutatta neki a kezében lévő treff 3-ast, majd a közönség felé is önelégült mosolygós arccal. A bűvész dúlt, fúlt, nagyon durván beégett, nem tudott tovább a közönség előtt maradni. Este a srác hazaért, lefeküdt aludni. Az éjszaka közepén arra ébredt, hogy úgy fekszik az ágyon, hogy egy olyan bűvész doboz veszi körül, amiben embereket "vágnak ketté". Hamar ráébredt, hogy ez nem pusztán egyszerű illuzió lesz, hiszen a bűvész egy jókora lánvfűrészt berregtetett az ágya előtt. A srác nem tudott mozdulni, de még kiabálni sem, mert be volt kötve a szája. A szülei persze ott dörömbeltek a szoba zárt ajtaján, de nem sokra mentek. Az őrült bűvész lassan ketté vágta a srácot az ággyal együtt. Másnapra a cirkusz már nem volt a faluban.

                                           A TEMETŐ 

Ez az eset falun történt meg. Volt egy 3 éves kisfiú, akinek az anyja meghalt agyvérzésben. A temetésnél ott volt a gyerek is, aki még nem nagyon volt tisztában azzal mi is történt, így amikor kérdezősködött, az apja annyival letudta, hogy a mami alszik. (a koporsóban). Napok teltek el. Szerda lett, hűvös szél fújt kint, nagyon hideg. A gyerek valahogy kiszökött a lakásból, épp lomtalanítás volt az apja pedig véletlenül nyitva hagyta az ajtót. A gyerek elég ügyesen kiszökött egy szál pólóban, a temető is csak 2 utcára volt, különös, hogy senki semvette észre, hogy egy 3 éves mászkál az utcán, talán mert akkor még korán reggel volt, olyan 6 óra és nem volt olyan nagy a forgalom. Mindenesetre a kölyök elég okos volt a korához képest és ügyesen kisétált a temetőbe. Ott elkezdte keresni az anyja sírját, de nem emlékezett rá, hogy pontosan hol van, szóval szólítgatni próbálta, hogy: Anyuu, anyuu.

Egy öregasszony vette észre a gyereket, eléggé meg volt rökönyödve, hazavitte az apjához és kicsapta a balhét. A gyerek napok múlva meghalt tüdőgyulladásban. Eredetileg az anyja mellé temették volna, de elég szűkösen álltak hellyel, szóval kicsit távolabb került. Azóta különös dolgok történnek abban a temetőben. Nappal és este egyaránt lehet hallani, ahogy a gyermek az anyját szóllítgatja, de főleg este, amikor néhány ember szerint látni is lehet, amikor a sírok közt bóklászó halott kisfiú kétségbeesetten keresi az ő mamáját.

Az Ottalvás

 Stella és Flórián együtt jártak.Egyszer Flórián szólt Stellának és még 2 haverjának James-nek és David-nek hogy aludjanak ott.Stellának nem tetszett az,hogy 3 fiú lesz és csak ő lesz egyedül lány ezért megeggyeztek , hogy meg hívhatja még 2 barátnőjét Jennifert és Vickyt.Felelsz merszesztek.Flórián kezte és azt mondta ,hogy Jennifer csókolja meg Davidet de Jennifer nem ment ebbe bele.Ezért Jennifernek ki kellet mennie az udvarra 20 percig miközbe a többiek bent játszottak tovább.Stella következett azt mondta ,hogy Flórián csókolja meg Jamest.Ebbe eggyiköjük sem ment bele ezért mind a kettő fiúnak fel kellet menniük a padlásra 10 percig.Stella Vicky és David maradtak.Most Vicky jött azt mondta ,hogy David menjen ki az udvarra megkeresni Jennifert mert 20 percmúlva nem jött vissza.Stella mondta hogy Vicky menjen le a pincébe.Stella fel ment a padlásra meg keresni a két fiút.David ki ért az udvarra és Jennifernek le volt vágva a feje.David meg ilyedt hátra lépett és valakinek neki ment. Egy öreg úr volt meg kérdezte tőle hogy :

-Hát te mit keresel idekint ilyen későn?

-Ömmm.Jennifert jöttem megkeresni!

-Ohh.Értem.

Az öreg úr előkapott egy láncfűrészt és ketté vágta Davidet!!!

Stella amikor a padlásra fel ért James fel volt akasztva.Flórián pedig darabokban volt. Stella összeomlott sírt és meg látta maga elött azt az öreg urat.Síkított egyett és le rohant a pincébe Vickyhez!!Vicky baltával a fejében feküdt a földön. Stella megfordult és egy kés kötött ki a szivében!!

A szellemük még mindig ott kísért!!!

Megszüntetés

A szellemek a halott személyek állítólagos testetlen lelkei. A szellemeket gyakran ábrázolják lakatlan kísértetházakban, főleg olyan helyeken, ahol korábban gyilkosság történt. Hogy a gyilkosság áltozata egyes esetekben miért cselleng az örökkévalóságig kísértve miközben mások felszívódni látszanak, az élet egyik nagy rejtélye.

A kísértet (poltergeist) szó szerint "kopogó szellem". A kísértetek jelenlétüket kopogó hangokkal és a bútorok vagy a teáskannák és lábosok dobálásával adják tudtunkra.

Sokan mesélik, hogy fizikai változásokat éreztek a kísértetjárta helyeken, legfőképp hőmérsékletesést és különös hangokat. Ezek nem a képzelett szülöttei. A legtöbb kísértetjárás régi, huzatos épületekben történik. A tudósok, akik megvizsgálták a kísértetjárta helyeket, a hőmérsékletváltozásnak és a hangoknak is megtalálták a magyarázatát a huzat forrásának felderítésével. Az említett jelenségekért olyan dolgok felelősek, mint például üres rések a falak mögött vagy alacsony frekvenciájú hanghullámok mozgása, amiket olyan közönséges objektumok hoznak létre mint például a ventillátor.

---

DOLGOK AMIKRE MEGOLDÁST KASZ !!

MILYEN HATÁSOKAT OKOZNAK??

A szellemnek az emberi test halála után 42-48/49 napja van, hogy haza térjen, ez idő lejárta után a fényfolyosó lezárul, és ha a szellem nem tért haza, akkor a köztes létben ragad, ahol létezéséhez energiára van szükség. A szellem földi létközben az energiaszükségletét élő fizikai emberi testek vagy fizikai helyek, tárgyak segítségével elégíti ki.

Természetesen az ember részére a saját testéből energiát elszívó megszálló jelentheti a legnagyobb problémát. mely egészségügyi és nagyon erősen mentális lehet.

A helyekhez, tárgyakhoz kötődő szellemek mozgási ideje főleg este 9 és reggel 4 közé tehető, függöny gyertyafény megrebben, furcsa illatokat- szagokat lehet érezni, házi állataink követik tekintetükkel a „semmit".

Egy fizikai testet több megszálló szellem is „használhat" energiát szívhat el. Akár 10-20 is!

A megszálló hasonló megszállottat keres, aki ugyanúgy dohányzik, vagy iszik, vagy eszik, mint Ő tette életében.

Sokszor a jelzések azért vannak, mert elkívánnának innen távozni a túlvilágra és ehhez segítségre van szükségük és ezt jelzésünkre szeretnék adni. Ismét be szeretnének lépni a reinkarnációs körforgásba. A haza engedésük megváltás számukra.

Sajnálatos módon sok esetben a megszállást pszichiátriai esetként kezelik, de sajnos sikertelenül.

Létközben maradás okai:

•    Sokszor az elhunytak a rokonaikkal kívánnak maradni, fizikai test halála után is gondját szeretnék viselni gyermekeiknek, unokáiknak.

• A maximum 49 nap alatt erősen érzik az itt maradottak sajnálatát és hiányérzetét és emiatt maradnak.

•    Az elhunytak ragaszkodhatnak ingatlanjaikhoz, munkahelyükhöz, vagy fizikai testükhöz, korházakban és temetőkben léteznek tovább.
•    Tapasztalat, hogy ha lélek halála miatt okol valakit itt a földön, akkor is sokszor itt marad és „igazságot" akar szolgáltatni.
•    Sajnálatos módon tanításinkban nincs benne, hogy bármit is tettek nincs büntetetés, félnek hogy esetleg nem Istennek tetszően éltek és lelkük megméretik és büntetés lesz az osztályrészük.

• Sokan nem fogják fel, hogy tényleg meghaltak...akik pl. balesetben halnak meg.

•    A létközben maradt szellem rájön, hogy nincs teste, de szinte bármit megtehet. Maradhat azért is, mivel bizonyos vágyakat nem tudott kiélni fizikai létezése alatt (így kevesebb a kockázat).

Ember testi megszállás tünetei:

• Éjszakai rossz álmok, álmok elhunytakkal (folyamatosan)
• Éjszakai légszomjak
• Fáradékonyság
• Ingerlékenység
• Nem saját gondolatok sugalmakat lehet érezni
• Új nem saját szokások, szenvedélyek

•    Egy ideje az ember nem Önmaga...érdemes odafigyelni a külvilágra sokszor említik, hogy mostanában olyan vagy, mint......pl. megboldogult Nagyapád volt.

• Megváltozott nemi érdeklődés
• Romló eredmények a tanulásban, kapcsolattartásban
• Megváltozott háziállati viselkedés (mintha nem ismerné fel a gazdit, megváltozik a kapcsolat egyik napról a másikra)
• Skizofrénia vagy gyanúja
• Depresszió
• Tetterő hiány
• Megjelenhetnek a megszálló fizikai bajai betegségei a megszállotton
• Hangokat lehet hallani a fejben
• Megmagyarázhatatlan félelmek
• Fűlzúgás
• Fejfájás
• "Családi" betegség megjelenése

Megszabadított emberi jellemzői:

• Visszanyeri énjét, jellemét
• Megkönnyebbült szabad érzet
• Ha a fizikai bajait a szellem okozza, akkor tünetek múlása
• Megmagyarázhatatlan boldogságérzet

Tér megszállás tünetei:
További információk olvashatóak a ház szentelés menüpont alatt!!!

• Tárgyak vándorolnak titokzatosan
• Ajtók nyílnak
• Azonosítatlan illatok, hangok

•    Főleg kisgyermekek mondják (mert ők még látják őket hogy este) látta a halott Nagyit, vagy szomszédot (aki már meghalt) sajnos lehet, hogy a gyerekhez mennek energiáért

• Éjjel (esetenként napközben is) háton felálló szörzet
• Megmagyarázhatatlan félelmek
• Álmodás halott hozzátartozókkal, ismerősökkel
• Ébredésnél az egyén fáradtabb mint lefekvésnél
• Hangulatváltozás
• Légnyomás érzése
• Égett bakelitszag
• Ocsmány lábszag
• Ha az elhunytat hamvasztották, akkor égett bőrszagot lehet érezni
• Billentyűzet nyomkodás
• Füstszerű árnyak
• "Mintha figyelnék az embert" érzés
• Ok nélküli légáramlatok
• Egyes testrészeknél nagyon meleg vagy nagyon hideg érzet (az energia elszívás helyén lehet érezni, inkább hajnalban)
• Költözés után a lakók ugyanazon sorsra jutnak mint az előző ottlakók voltak (pl. hitelválság)

Hogyan válunk alkalmassá megszállásra:

Alacsony rezgésszámmal, mit is jelent: állandó rosszkedv, elégedetlenség, harag, düh, féltékenység, idegeskedés, rosszindulat, alkoholisták, rossz fizikai állapotban lévők.

Szellemírtás

Földi életünk befejeztével elhagyja a testünket a szellemünk. Néhányszor megpróbál még visszatérni a testbe, de mivel rájön, hogy abba visszabújni már nem lehetséges, a test többé nem engedelmeskedik, a test körül marad, és figyeli, mi történik vele.

A szellem később már hosszabb időkre is eltávolodik a testétől, végiglátogatja az ismerősöket. Haldokló idős embereknél figyelhető meg, hogy haláluk előtt két nappal már felismerik a túlvilágról hozzájuk érkező azonos szellemszinten lévő rokonokat, ismerősöket. Faluhelyen ismert tény, hogy ilyenkor a kutyák nyüszítenek, az érkező szellemeket látva. Innen tudják a hozzátartozók, hogy bizony eljött az utolsó nap szerettük életében.

Más világ is létezik körülöttünk, nemcsak az amelyet érzékszerveinkkel érzékelünk. Az érzékenyebb emberek gyakran tapasztalják, hogy a meggyújtott gyertya lángja meg-meglobban, s a helyiségben hirtelen lehűlik a levegő - megjelent a helyiségben egy lélek.
(A cikk szerzője a tibeti Aszannam mestere.)

Amikor az ember meghal, a lélek elhagyja az anyagi testet. Nem véletlenül látogatja meg a kereszténységben a pap a súlyos betegeket, hogy meggyóntassa, és feloldozza őket bűneik alól ,és rájuk adja az utolsó kenetet. Az így felkészített ember lelke békében, önmagával egyensúlyban megy át a „másvilágra", a másik dimenzióba. Ha azonban az ember hirtelen, váratlanul hal meg, és nincs ideje „rendbe rakni a dolgait", a léleknek az az érzése marad, hogy a földön még elintéznivalója van. Ugyanez történik akkor is, ha valaki hosszú ideig beteg, de békétlenül, bűntudatban, önmagával elégedetlenül hal meg.

Ekkor a lélek nem akar eltávozni a világunkból, és tovább bolyong köztünk. Sokszor csak egyetlen lehetőséget lát arra, hogyan fejezze be, amit be akar fejezni, mégpedig azt, hogy beköltözik valakinek a testébe. A kiválasztott ember aztán sokarcúvá válik, ingadozni fog a hangulata, egyszer így tesz, máskor ellenkezőleg, és extrém esetekben a pszichiáternél köt ki, aki skizofréniát állapít meg nála. A „megszállás" időtartama és mértéke attól függ, mennyire férnek össze az egyes lelkek - a saját lélek a megszálló lélekkel (vannak esetek, amikor több beköltözött lélek is jelen van).

A lelkek a testbeköltözéskor legyengült testet keresnek, beteg emberát vagy kisgyerekét. Ehhez viszont beleegyezést kell kapnia - tehát az embernek saját szabad akaratából kell beleegyezését adnia. És éppen a szélsőséges helyzetekben erre hajlamos is - a kétségbeesés, a súlyos betegségek idején, vagy amikor úgy érzi, elhagyták, senkit sem érdekel a sorsa, azokat sem, akik számára nagyon fontosak (például a gyerekek csalódtak a szüleikben). S ebben a helyzetben bármilyen segítséget magához hív, nem tudva, milyen erőket mozgat meg ezáltal.

A fentiekből kifolyólag a lelki zavarok az ember számára egy-egy pszichikailag megterhelő, a lelket szélsőségesen igénybe vevő helyzet után válnak szemmel láthatóvá. Például gyerekeknél, akiket a szülei büntetésből bezárnak valahová, vagy másként bántalmazzák őket (a pszichikai terror is ide tartozik, a megalázás, a gúnyolódás, a verés), a rokonoknál, akik gyászolják számukra kedves elhunyt családtagjukat, akinek lelkét ezen a módon visszahívták. (Például az elhunyt anya lánya hirtelen felveszi anyja viselkedését és szokásait stb.)

Több mint fontos számunkra, hogy megismerjük ezeket a jelenségeket és veszélyeket. A gyereknevelésben ne hagyjuk magunkat a haragtól elragadtatni, tanuljunk meg uralkodni a gondolataink felett extrém helyzetekben is, ne legyünk kishitűek és ne csüggedjünk el! Mert van segítség. A szelleműzés azonban nem olyan egyszerű, mint ahogy a könyvekben olvassuk: az „Apage satanas - Távozz sátán!" kimondása nem elég, nem hatékony, nem is ideális.

A lélek, amelyik a testbe költözött, azért tette ezt, hogy elvégezze, amit nem tudott éltében befejezni. Ha családtagja szokatlanul agresszív, rosszakat csinál, viselkedésével provokál, valószínű, hogy egy másik lélek szól belőle, amelyik csak egyetlenegy dologra vágyik - megbocsátásra. Minél többet korholjuk ezt a családtagunkat, annál több „rossz" megnyilvánulása lesz. Ahhoz, hogy újra békét találjon, és megtalálja az útját, szeretetre, megértésre és megbocsátásra van szüksége.

Nem véletlen, hogy a keleti civilizáció embere megértően és udvariasan kommunikál a szellemekkel - ha például meditálni akarnak egy helyiségben, megkérik a szellemeket, hogy egy időre távozzanak, és hagyják őket békében! Nekünk is ezt az utat kellene követnünk. Létesítsünk kapcsolatot a beköltözött lélekkel, és beszéljünk hozzá! Tudjuk meg, miért tartózkodik a testben, miért nem ment el akkor, amikor kellett volna, s mit akar befejezni. És segítsünk neki! Így elveszíti az okot, ami miatt testbe költözött, és eltávozik oda, ahova tartozik. Haraggal, korholással, veréssel a „rossz" szellemet csak megerősítjük. A szeretet a legerősebb energia, és eszköze a megbocsátás.

Ha a testbe költözött lélek nem mutat agresszivitás, csak kettős személyiséget okoz, mint pl. a skizofrénia esetében, akkor hasznos felkutatni az okokat, miért is költözött az élő ember testébe, és mit akar. Néha a meghalt rokonok jelentkeznek, elsősorban azok, akik életük során nagyon szerették, vagy vezették azt, akinek a testébe költöztek. Mert úgy érzik, tovább kell vezetniük őket, még a halálon túl is.

Hogy elkerüljük a rizikófaktorokat, ügyeljünk a következőkre:
-Ha meghal egy rokonunk, a lakásban takarjunk le minden tükröt, és fényvisszaverő felületet.
-Térjünk napirendre szerettünk eltávozása felett a lehető leghamarabb, mert gyászunk és bánatunk visszahúzzák a lelket, és gyengítik a testünket, ami lehetővé teszi számára, hogy belénk költözzön.
-Ha a családunk egyik tagja beteg, szomorú, vagy levert, gondoskodjunk róla! (A katolikus egyház ismeri és gyakorolja is a kegyelmet: a betegek látogatását és a bánatosak felvidítását.) Csökkentjük ezzel annak veszélyét, hogy a legyengült ember tudtán kívül segítséget hív magához - egy „szabad" lelket.
-Ügyeljünk arra, hogy gyermekeink harmóniában és nyugalomban nőjenek fel, hogy pszichikai erejük ne törjön meg, és ne váljon ezáltal lehetővé a bolyongó lélek számára, hogy a gyermek testébe költözzön.
-Tanuljuk meg, hogyan védhetjük meg magunkat és embertársainkat a hívatlan vendégektől, akik haláluk után -- sokszor jóindulatból -- akarnak a szeretteik testébe költözni, csak nem veszik figyelembe, hogy mindegyikünknek joga van a szabad választásra életútja kiválasztásában.

Exorcizmus

Az „exorcizmus” jelentése – A Katekizmus az exorcizmusról – Ünnepélyes és egyszerű exorcizmus – Az új szertartáskönyv szövege hatástalan? – A kánonjog előírásai – Lehetséges-e magán-exorcizmus? – Démonarcok egy osztrák hölgy szobájában – Szemébe nevetni a sátánnak – Merre kell hinteni a szenteltvizet? – Parancsolni a démonnak – XIII. Leó kis exorcizmusa – A Szent Mihály-ima – A Hittani Kongregáció levele – Kérő formában bármikor imádkozhatunk

A latin exorcismus szó a görög exorkizó ige származéka, amely azt jelenti: „ünnepélyesen felszólít”, „Isten nevében kényszerít”. (Korábban publikált szófejtésem, amely a latin szóalakot az „ex-“ és az „Orcus” szavakból származtatta, sajnos téves volt.) Ezt a kifejezést a démonok kiűzésére foglalta le az egyházi gyakorlat. A Rituale Romanumnak az exorcizmust tartalmazó, újonnan átdolgozva 1998-as évszámmal külön könyvként megjelent része ezt a címet viseli: De Exorcismis et Supplicationibus Quibusdam, „Az exorcizmusok és némely könyörgések”. A „némely könyörgések” a démoni hatalmak elleni oltalom kérésére szolgáló, bármely világi hívő által végezhető imádságokat jelentenek, míg az „exorcizmusok” a megyéspüspök engedélyével rendelkező áldozópapnak vannak fenntartva.

A Katekizmus 1673. pontja így tanít az exorcizmusról:

Amikor az Egyház nyilvánosan és hatalma teljével Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy személy vagy egy tárgy védelmet élvezzen a Gonosz erőivel szemben, és hatása alól mentesüljön, akkor exorcizmusról van szó. Jézus ezt gyakorolta (vö. Mk 1,25 köv.), az Egyház az exorcizálás feladatát és erre a hatalmat tőle, Jézus Krisztustól kapta (vö. Mk 3,15; 6,7.13; 16,17). Az exorcizmus egyszerű formában jelen van a keresztelés szertartásában. Az ünnepélyes, más néven „nagy” exorcizmust csak a püspök különleges engedélyével rendelkező pap végezheti. Óvatosan kell eljárni, valamennyi, az Egyház által fölállított szabályt szigorúan megtartva. Az exorcizmus a démonok kiűzését, vagyis a démoni befolyástól való szabadítást célozza, és ezt Jézus lelki hatalmával teszi, amit ő az Egyházra ruházott. Más a helyzet a betegségek, főként a pszichikai betegségek esetében, amikor is a gyógyítás az orvostudományra tartozik. Fontos tehát az exorcizmus végzése előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenléte áll fönn és nem egy betegségé (vö. CIC, 1172. kánon).

Az ünnepélyes („nagy”) exorcizmus tehát az, amit a Ritualéban találunk a De Exorcismis stb. cím alatt. Az egyszerű („kis”) exorcizmus, mint a Katekizmus-idézet említi, szerepel a keresztelési szertartásban, éspedig a keresztelés előtt; de szerepel már a katekumenátusban is, sőt több további szentelmény elemeként is előfordul (vízszentelés, sószentelés). Mind az ünnepélyes, mind az egyszerű exorcizmus szentelmény, vagyis az Egyház „nyilvános” (= hivatalos) imádsága. Az exorcisták egyházi rendje, amelyet VI. Pál pápa eltörölt, valamikor a keresztelendők előkészítésében végzett szolgálatot, de már nagyon régóta nem volt önálló funkciója.

Meg kell jegyezni, hogy az ünnepélyes exorcizmus 1998-ban megjelent új kiadását Don Gabriele Amorth római exorcista hatástalannak tartja. „Olyan fegyvert adtak a kezünkbe, amely nincs megtöltve” – nyilatkozta. Minthogy én magam nem vagyok exorcista, tapasztalat hiányában csak óvatosan tudok hozzászólni, de azt képtelenségnek tartom, hogy az Egyház hivatalos imája, amelyet Jézus Krisztus nevében illetékes személy végez, teljesen hatástalan legyen; ez nem fér össze hitemmel. Mint Medina bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció akkori prefektusa mondja:

Az új szöveg a régi továbbfejlesztése. Nincs semmiféle lényeges változás vagy törés a korábbi szöveghez képest. Változások a nyelvezetben vannak: az új szöveg józanabb és kevesebb jelzőt alkalmaz. Azonkívül a papnak, aki használja, nagyobb szabadságot enged – nagyobb rugalmasságot az imádságok megválasztásában. Egyszóval: új stílus van, korunknak megfelelőbb nyelv, de a tartalom ugyanaz.

Mindazonáltal el kell fogadnunk Amorth atyától, mint gyakorló szakembertől, hogy az új szöveg kevésbé hatékony, mint a régi. Hiba volt, hogy a rítus átdolgozása során nem vették figyelembe az exorcisták tapasztalatait. Don Amorth, aki kritikával szemléli a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus változásokat, emiatt szerfölött elégedetlen volt, érthető tehát, ha bizalmatlanul kezelte az új változatot. Ez könnyen hozzájárulhatott ahhoz, hogy számára az új imádságok egyáltalán nem tűntek hatékonynak: nem hitt bennük, így hát nem is használtak. Remélhetőleg az egész kérdés nyugvópontra fog jutni XVI. Benedek pápa intézkedései nyomán, aki jelenleg (2006. november) gondosan készíti elő a liturgikus szövegek felülvizsgálatát, „a reform reformját” a római liturgiában. Valami gyorsan ez aligha fog megszületni, addig is nyerhető azonban engedély a régi formula használatára, így Amorth atya is folytathatja hatékony ördögűzéseit.

Most lássuk az idevágó egyházi előírásokat. Az Egyházi Törvénykönyv 1172-es kánonja a szorosan vett („nagy”) exorcizmussal kapcsolatban a következőket mondja ki:

1.§. Senki sem végezhet törvényesen ördögűzést megszállottakon, ha a helyi ordináriustól külön és kifejezett engedélyt nem kapott.

2.§. Ezt az engedélyt a helyi ordinárius csak jámbor, tudós, józan és kifogástalan életű áldozópapnak adja meg.

A szertartáskönyv ehhez még hozzáteszi, hogy a helyi ordináriusnak rendes körülmények között a megyéspüspöknek kell lennie.

Mindezek után tegyük fel a kérdést: lehetséges-e exorcizmus magánima keretében is? Ha egy hívő közgazdász vagy bőrdíszműves démoni támadást tapasztal, megmondhatja-e Jézus nevében az ördögnek, hogy hagyja békén, vagy előbb el kell mennie a plébániára, hogy a pap folyamodjék a megyéspüspök engedélyéért? Ha egy gyóntató démoni befolyást észlel gyónóján, segíthet-e rajta azonnal, vagy előbb kérvényt kell írnia az ordináriusnak? Kérdéseim fogalmazása sejteti a választ. De ez a válasz nem problémamentes. A magán-exorcizmussal (amit célszerűbb szabadító imának nevezni) részletesebben kell foglalkoznunk.

Egy osztrák hölgy azzal a panasszal fordult Szeghy Ernő atyához, hogy folytonos démoni jelenések gyötrik. Éjjel, de teljesen ébren, néha egy, máskor egész csapat félelmetes lényt lát szobájában.

A legfantasztikusabb emberi és állati torzalakok vonulnak el ilyenkor előtte, vérbenforgó, dühös, fenyegető szemekkel, vagy pedig gúnyos arckifejezéssel, mintha csak azt mondanák: »A miénk vagy! Nem szabadulsz ki karmaink közül!« Ilyenkor kénytelen a lámpát felgyújtani, mire ezek az alakok lassan széjjelfoszladoznak, de mihelyt újra eloltja, megint megjelennek. Így kínozzák és zavarják az álmát néha egy fél-, néha egy egész óra hosszat.

Ernő atya tanácsa az volt, hogy cseppet se féljen, mert a sátán nem tud neki ártani. Nevessen a szemébe bátran. Ne szerezzük meg azt az örömet az Ellenségnek, hogy idegbajt kapunk tőle. Az ilyen tünetek, ha nem is gyakoriak, másoknál is előfordulnak, és inkább jót jelentenek. Sokkal jobb, ha a sátán haragszik rád, mintha meg volna veled elégedve.

Szent Terézia anyánk ilyen esetekben a szenteltvizet ajánlja, de megjegyzi, hogy a jelenés irányában vagy szükség esetén köröskörül kell hinteni. Hát ez nem mindig lehetséges, mert hiszen ha a jelenés minden oldalról közeledik, nagyon sok szenteltvízre volna szükség. Nem mondom tehát, hogy ne használja az ember, de én úgy tudom, hogy az egyetlen igazán célszerű eljárás a hideg, megvető, semmibevevő magatartás. Néha az is használ, hogy az ember az édes Jézus nevében erélyesen ráparancsol az ördögre, hogy takarodjék.

Akinél a dolog nem elmebajon alapul, annál az egésznek nincs több jelentősége, mint nyári éjjelen a szobába bejutott szúnyogok zümmögésének, melyek zavarják az alvást. Sőt még annyi sem, mert hiszen az ördög mégcsak csípni sem tud.

Tudjuk, és Ernő atya is nagyon jól tudta, hogy a démonok voltaképpen tudnak „csípni”, azaz fizikailag bántalmazni. Mivel azonban ezt Isten a legtöbb ember esetében nem engedi meg, fölöslegesnek tartotta olvasóit ezzel a lehetőséggel ijesztgetni. Figyelemre méltó továbbá ez a kitétel: „de én úgy tudom”. Nem mondja, honnan tudja, de majdnem biztosra vehetjük, hogy az „én úgy tudom” kifejezés helyett ez is állhatna: „saját személyes tapasztalatom szerint”. Szerénységből, a szenzáció kerüléséből táplálkozik az óvatosabb fogalmazás.

Szeghy Ernő atya tehát a démonok megvetését ajánlja. Emlékezzünk rá, hogy ugyanez volt Vianney Szent János eljárása is a démoni zaklatással szemben. Szent Atanáz pedig (Remete Szent Antal életrajzában) így ír:

Mindent elkövetnek (beszélnek, zavarognak, színlelnek, nyüzsögnek) az egyszerűek megtévesztésére. Zajt csapnak, tapsolnak, esztelenül nevetnek, sziszegnek. De ha valaki rájuk se hederít, már sírnak és panaszkodnak mint vesztesek.

A „rájuk sem hederítés” természetesen nem zárja ki, hogy a zaklatás közben zsoltárokat vagy más oltalomkérő imákat mondjunk; utóbbira a De Exorcismis is bőven hoz példát. A két további lehetőség: a szenteltvíz hintése és a Jézus nevében való parancsolás a démonnak. Előbbi azt jelenti, hogy azt az exorcizmust, amely az Egyház imájában a vízszenteléskor elhangzott, alkalmazzuk a jelenlevő démonokra. Ettől nagyon félnek. Érdekes Avilai Szent Teréznek a szenteltvízhintés irányára vonatkozó kikötése. Az angyalok és démonok, mint láttuk, működésükben kapcsolatban állnak a térrel.

A démonnak saját szavainkkal való parancsolás, ha azt olyankor tesszük, amikor egymagunkban vagyunk, magánima, sőt egyéni ima. (Akkor is, ha mások jelenlétében ugyan, de teljesen hangtalanul, magunkban végezzük.) Nem azonos az exorcizmus szentelményével, az exorcizmusra vonatkozó jogi korlátozások nem érintik. (Általános erkölcsi elv, hogy a megszorító törvényeket szűken kell értelmezni: odiosa restringuntur.) Nyugodtan élhetünk ezzel az eszközzel, magam is bőségesen használom. Ez ugyan csak magánvéleményem, amelyet készséggel vetek alá az Egyház megítélésének vagy további rendelkezéseinek, de hasonlóan vélekedik például Noldin klasszikus erkölcstana is. Tartsuk azonban szemünk előtt Ernő atya figyelmeztetését, hogy a démonnak való parancsolás csak „néha” használ. Más esetekben Isten azt akarja, hogy türelmesen elviseljük a zaklatást. Gondoljunk Vianney Szent Jánosra vagy Remete Szent Antalra.

Hivatalos exorcizmus-szöveget ne használjunk magánimaként. XIII. Leó pápa 1890-ben kiadott „kis exorcizmusát” minden hívőnek joga volt alkalmazni. Ezt az engedélyt azonban voltaképpen már az 1917-es kánonjogi kódex burkoltan visszavonta, a Hittani Kongregáció pedig 1985-ben kifejezetten kimondta, hogy a világi hívek már nem használhatják, sem egészben, sem részben. A korlátozások okait később még elemeznünk kell, de a fontos az, hogy az Egyház intézkedéseit feltétlen engedelmességgel fogadjuk. Emlékszem Don Amorth egy cikkére, amelyben úgy vélekedik, hogy a „kis exorcizmus” egyedül való végzése szorosan véve még nem volna a rendelkezés megszegése, de azt ajánlja, mégse tegyük, nehogy az engedetlenség látszatába kerüljünk. Ez a helyes, katolikus szellem, nem a kiskapuk keresése. Fontos azonban tudni, hogy a Leó-féle „kis exorcizmus” nem azonos a korábban a szentmisékhez csatolt ú. n. Leó-imákkal. Azok minden további nélkül végezhetők bárki által ma is. Ezek közé tartozik a következő ima:

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bukott angyalok

A fiú sikoltva kiszalad – Perverz szellemi lények – Démonok, ördög, sátán – Istennek nincs egyenrangú ellenpólusa – A rossz forrása a teremtett szabadság – Manicheizmus – Az Egyház álláspontja – Madách dialektikus Lucifere – A sátán dicsérete – Az angyalok próbatétele – Az ördög azt mondja, hogy ő nincsen

Egy újzélandi ügyvéd tengerparti víkendházába ment ki családjával. Este, amikor kilenc éves fiuk benyitott hálószobájába, még mielőtt villanyt gyújtott volna, nagyot sikoltott, leszaladt a lépcsőn, és sírva kirohant az éjszakába. Egy óra múlva találták meg. Zokogott, ismeretlen félelem gyötörte. Személyisége ettől kezdve mintha átalakult volna. A kedves Paulból vad lázadó lett. Az iskolában csodálkoztak rajta, hogy annyira más, mint testvérei. Ő maga is gyanakodott, hogy talán nem is igazi gyermeke szüleinek. Attól kellett tartani, hogy igen korán börtönbe kerül. Amikor Paul tizennyolc éves volt, a család résztvett egy keresztény programon. Hallotta, amint apja nyilvánosan kijelenti, hogy elfogadja Jézust megváltójának és élete Urának. A fiú követte a példát, a család többi tagjával együtt. Mindnyájan megtapasztalták a Szentlélek kiáradását. Paul ezután gyorsan és előnyére változott. Élete rendeződött. Agresszivitása eltűnt. Kapcsolata szüleivel újból szerető és meleg lett. Megházasodott és boldog családi életet élt.

Mi történt vele? A víkendházban, amelyet apja gyakran kölcsönzött barátainak, akik aztán talán mágikus célokra is használták, egy démon támadta meg. Kilenc éven keresztül ennek a démonnak befolyása alatt állt. Amikor Jézus Krisztus uralomra jutott életében, a Szentlélek ereje megsemmisítette a démon befolyását.

A démonok bukott angyalok, perverz szellemi lények, akik gyűlölnek és támadnak bennünket, befolyásuk alá próbálnak vonni, vesztünket akarják. Jézus segítségével lehetünk győztesek felettük.

Sokan nem démonokról, hanem ördögökről szeretnek beszélni. A görög daimón szó eredetileg emberfölötti hatalmat, numinózumot jelent, alacsonyabbrendűt az isteneknél, magasabbrendűt a héroszoknál. Az ebből származtatott daimonion géniuszt, szellemi lényt jelent. Ez nem szükségképpen gonosz. Szókratész a benne lakó jó daimón (őrangyal?) sugalmazására hivatkozott. Az Újszövetség mind a daimón, mind pedig – még gyakrabban – a daimonion kifejezést a gonosz szellemekre (lelkekre) alkalmazza, akiket tisztátalan lelkeknek (szellemeknek) is nevez. Az ördög (görög: diabolosz) szó viszont a Szentírásban mindig egyes számú, és a sátánra vonatkozik.

Sátán héberül: szembeszegülő, vádló, ellenség. A görög diabolosz ennek lefordítása. A sátán szó mindig egyes számban áll, egyetlen Istennel ellenséges szellemre utal, aki az embereknek is vesztét akarja. A gonosz lelkek úgy jelennek meg, mint a sátán angyalai (Mt 25,41; Jel 12,9). Következésképpen a sátánt úgy kell tekintenünk, mint a démonok fejedelmét, a legmagasabbrendű démont. Az angol nyelv a sátán szót tulajdonnévként kezeli, névelő nélkül használja és nagy kezdőbetűvel írja. Csak ritkán és profán nyelvezetben fordul elő a sátán szó többes számú használata. Verlaine egyik versében „ifjú sátánokról” olvasunk történetet; a költőnek ez szabad, de ha teológus volna, démonokat kellene mondania.

A magyar ördög szó nyelvileg ismeretlen eredetű; egy feltevés szerint összefügg a forgást jelentő örvény, őröl szavak családjával (az „ördöngösök”, sámánok forogtak?). Egyrészt (egyes számban) az „ördög” jelenti „a” diabolust, a sátánt; másrészt, minthogy az egyházi latinság olykor többes számban is alkalmazza a diabolus szót a gonosz szellemekre (diaboli), többes számban a démonokat jelenti. Az „ördög” szó használata némileg kétértelmű, mert nem mindig teszi eléggé világossá, hogy egy alárendelt démonról vagy a Nagy Főnökről van szó. Saját teológiai szóhasználatomban a sátán szó egyes számú és mindig a démonok fejedelmére vonatkozik, a démon szó pedig, akár egyes számú, akár többes számú, a többi démonokat vagy azok valamelyikét jelenti. Ha minden gonosz szellemet össze akarok foglalni, így mondom: a sátán és a démonok, a sátán és angyalai, a bukott angyalok stb. Teljes nyelvi következetesség azonban nem lehetséges, hiszen a nyelvnek hagyományai is vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani. „Ördög bújjék az uradba” – ezt a Petőfi-sort nem lehet így átírni: „Démon bújjék az uradba”. „Ördögöd van, hogy kitaláltad” helyett se igen fogjuk azt mondani: „Démonod van, hogy kitaláltad”. A nyelvi tényeket nem lehet erőszakosan változtatni, a köznyelvi „ördög” szót nem viszi el az ördög. Néha egyszerűen stiláris igényem késztet arra, hogy sátán vagy démon helyett „ördögöt” mondjak.

A sátán a legmagasabbrendű a démoni lények között. Nem Isten ellenpólusa, nem anti-isten. Ő maga is csak teremtmény. Istennel egyenrangú rossz nincs; a lét alapvetően jó, a rossz csak a teremtett szabadság perverziójával lépett a világba.

A Biblia legelső fejezetének üzenete az, hogy a teljes valóság Istenből vezethető le, és alapvetően jó. A hatnapos teremtéstörténet Izrael Istenét, a Sabbath és a Tóra Istenét nyilvánítja az egész univerzum teremtőjének, könyörtelenül mítosztalanítva a pogányok nap-, hold-, csillag-, tenger- és egyéb istenségeit. És nem mulasztja el hozzátenni: „Látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt” (Ter 1,31). Isten jó, és eredetileg minden műve jó; márpedig semmi más nem létezik, mint az egyetlen Isten és teremtményei. Mivel „az eget”, a valóság numinózus dimenzióját is ő alkotta, ez a megállapítás az angyalokra is vonatkozik. Őket is Isten teremtette, és pedig kivétel nélkül jónak.

Ezután foglalkozik a Teremtés könyve a rossz eredetével, és azt a teremtett szabadságban jelöli meg. Ez a szabadság képes az értékek fölcserélésére, az értékrend visszájára fordítására (latinul: perversio). Sokan a „perverzió” szót csak szexuális összefüggésben ismerik, holott az általánosságban megfordítást, fölcserélést jelent. Ahol az eszköz és a cél fölcserélődik a szabad cselekvésben, az értékek perverziója van jelen, és ezt nevezzük bűnnek. Amikor az ember kinyújtja kezét „a jó és a gonosz tudása” (Ter 2,17), az erkölcsi értékek meghatározása felé, „olyan akar lenni, mint az Isten” (vö. Ter 3,4), fölcserélve a teremtményt a Teremtővel, az eszközt a céllal. Ez az értékperverzió a bűn lényege.

A bűn sugalmazója a kígyó (Ter 3,1), akit más bibliai helyek egyértelműen a sátánnal azonosítanak (vö. Bölcs 2,24; Jel 12,9). A sátán numinózus lény; mint Jób 1,6 és Jób 2,1 mondja, „Isten fiai” közé tartozik (vagyis az angyalok közé – „Isten fiai”: az embernél magasabbrendű lények). Hogyan vált gonosszá? Isten jó, és Isten minden teremtménye jó, itt nincs kivétel. A sátán tehát, akárcsak az ember, eredetileg jó volt, és szabad elhatározással fordult szembe Istennel. A Szentírásban konkrétan olvasunk bukásáról: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből” (Lk 10,18). A sátán bukott angyal, az Isten ellen fordult angyalok fejedelme. Az angyalok szabad teremtmények, tehát képesek arra az értékperverzióra, amit bűnnek nevezünk.

Vagyis a bibliai teremtéshit a lét alapvető jóságát vallja. Még egyszer, nagyon világosan szögezzük le: nincs Istennel egyenrangú ős-rossz; a sátán nem anti-isten, hanem csak perverz angyal, lázadó teremtmény.

Az iráni dualizmusból eredő manicheizmus (alapítója Mani, †276) szerint két ősprincípium van: a Világosság és a Sötétség, Ormuzd és Arimán. A világosság istene szellemi és szent, a sötétségé anyagi és gonosz. A gyermeknemzés bűn. Fiatal korában Szent Ágoston (354-430) is a manicheizmus híve volt, de édesanyja imái és saját igazságkeresésének hatalmas szellemi erőfeszítései megszabadították ettől a tévedéstől. Felismerte, hogy a rossz nem önálló valóság (szubsztancia), hanem hiány a jóban.

Ami csak van: jó, – a rossz pedig, minek eredetét kerestem, nem lehet szubsztancia, mivel ha szubsztancia volna, jó volna. Mert vagy romolhatatlan szubsztancia volna, azaz valami felsőbbrendű Jó; vagy romlásnak alávetett szubsztancia volna, melynek jónak kell lennie, hiszen enélkül nem lehetne a romlásnak alávetve.

A bukott angyalok sokan vannak. „A nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak”, angyalaival együtt taszítják le az égből (Jel 12,9). Az örök tűz „az ördögnek és az ő angyalainak” készült (Mt 25,41). Mária Magdolnából Jézus hét démont űzött ki (Mk 16,9). Jézus szerint a tisztátalan lélek, ha kiment az emberből, „magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat” (Mt 12,45). A hetes szám szimbolikus, beteljesült számot, „nagyon sokat” jelent, de van még hozzá képest is fokozás: a gerazai megszállottat egy légió démon tarja hatalmában (Mk 5,9).

Egyes szerzők azt is tudni vélik, hogy az angyalok egyharmada bukott el. Ezt a nézetüket arra az apokaliptikus képre építik, mely szerint a sátánt jelképező sárkány „farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket” (Jel 12,4). Úgy gondolom azonban, nem indokolt a képes beszédet matematikailag értelmezni. Dániel könyvében, ahonnan a kép származik (Dán 8,9-10), a csillagok földre vetése Antiókhosz Epifánész gőgös, istenkáromló hatalmát fejezi ki, és a Jelenések könyvében ugyanezt mondja a sátánról. A fundamentalista bibliamagyarázat egyik veszélye, hogy adatokat vél fölfedezni ott, ahol elveket kellene látnia. Az egyharmadról szóló felfogás az egyházatyáknál is elterjedt volt, de sose vált az Egyház kötelező tanításává. Ugyanakkor nincs okunk föltenni, hogy az angyalok többsége bukott el. A Szentírás, mikor a szent angyalok nagy számáról beszél (Dán 7,10; Jel 5,11), azt sugallja (nem állítja), hogy ők vannak többségben. Biztos az is, hogy a bukott angyalok nem mind egyformák. Kiemelkedik közülük a sátán, de a többiek is különböznek: „Ez a fajzat (genosz) nem megy ki másképpen, mint imádság és böjtölés által” (Mk 9,29). Mint korábban levezettük, az angyalok nem is lehetnek egyformák. Minden bukott angyal megtartotta saját jellegét, helyét az angyali hierarchiában.

A bukás azt jelzi, hogy az angyalok megteremtésük után döntés elé kerültek. Egyesek megállták a próbát, és ezek most látják Isten arcát (Mt 18,10), mások viszont vétkeztek és elkárhoztak. „Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a pokol bilincseibe zárva a mélységbe taszította őket” (2Pt 2,4). A próbatétel tartalmáról annyit állíthatunk, hogy az angyaloknak nincs testi kísértésük, tehát bűnük lényege a szellemi lázadás Isten ellen. Mint a Katekizmus mondja: „A »bukás« a szellemi teremtmények szabad választásában áll, mely radikálisan és visszavonhatatlanul elutasította Istent és az ő országát. E lázadás visszhangját halljuk a kísértő ősszüleinknek mondott szavaiban: »Olyanok lesztek, mint az Isten« (Ter 3,5)”. Végső fokon Isten imádása és az önimádás áll szemben egymással. Ezt jelzi a sátán ellen küzdő angyalok vezérének neve is (Jel 12,7): Mi-ka-él, „Ki olyan, mint az Isten?”

Az Istent imádó angyalok természetesen imádják Jézust, a megtestesült Fiúistent. Mint Órigenész elképzeli az angyalok beszélgetését: „Ha Ő megtestesült, ha halandó testet vett fel, akkor mi maradjunk tétlenül? Rajta, angyalok, szálljunk le valamennyien az égből! Ezért magasztalta és dicsőítette az Istent a mennyei seregek sokasága, mikor Krisztus megszületett. Minden telve volt angyallal.” Lehetséges, hogy a bukott angyalok azt utasították vissza, hogy Jézus személyében egy embert kelljen imádniuk, vagy hogy az Isten képére teremtett embert, aki mégiscsak alacsonyabbrendű teremtmény az angyaloknál, szolgálniuk kelljen. Egy Ádám és Éva élete című ókeresztény írásban a sátán azt mondja: „Nem hódolok annak, aki alacsonyabbrendű nálam és utánam következik.” Mindez azonban teológiailag pusztán feltevés, pontos információnk nincs az angyalok bukásának részleteiről.

A Katekizmus kiáll a sátán és a démonok valósága mellett (391-395; 413-414; 550; 1237).

A Sátán, más néven az ördög és a többi démonok bukott angyalok, mert szabadon visszautasították Isten és az ő tervének szolgálatát. Istennel szembeni állásfoglalásuk végleges. Arra törekszenek, hogy az embert társukká tegyék az Isten elleni lázadásban.

Őrangyal

Fényes ifjú az oltár túlsó oldalán – Valaki dörömböl az ajtón – Ki tette helyre a ládákat? – Az őrangyal és a kamion – Menj csak a hosszabb úton – Írás, hagyomány, tanítóhivatal – Csodaszépségű mennyei lény – Játszom veled – Társaink az imában – Bizalmas kapcsolat

Boldog IX. Piusz pápa gyerekkorában naponta ministrált. Egy reggel, miközben az oltárlépcsőn térdelt, hirtelen erős félelmet érzett, nem tudta, mitől. Fölnézett, és az oltár túlsó oldalán egy fényes ifjú alakját pillantotta meg, aki kézmozdulattal hívta magához. Zavarában nem mert mozdulni, de ekkor a jelenés még határozottabb mozdulattal intett, hogy menjen át hozzá. Fölkelt hát és átsietett a túlsó oldalra. A látomás eltűnt, de a következő pillanatban lezuhant az oltárról egy súlyos szobor, éppen arra a helyre, ahol az imént még a fiú térdelt. A pápa gyakran mesélte el megmenekülésének történetét, s meg volt győződve arról, hogy őrangyalát látta.

A stigmatizált kapucinusnak, Szent Padre Piónak volt San Giovanni Rotondóban egy rendtársa, akinek fontos lett volna korán kelnie, mert rá volt bízva egy beteg ápolása. Megátalkodott reggeli alvó lévén azonban, rendszeresen elaludt; az ébresztőóra csöngött, de ő rá se hederített. Egyszer panaszkodott erről a nehézségéről Padre Piónak. Másnap arra ébredt, hogy valaki dörömböl az ajtaján. Kinézett – nem látott senkit. De az óra éppen akkor csörgött, így hát ezúttal nem késett el a fölkeléssel. A következő reggel megismétlődött a dörömbölés az ajtón, a szerzetes újból idejében ébredt. Aznap összefutott Pio atyával, aki jellegzetes huncut mosolyával megfenyegette: „Azt hiszed, mindennap elküldöm az őrangyalomat, hogy fölébresszen? Inkább vegyél egy új vekkert!”

Betlehemi Boldog Mirjam, az arab kármelita nővér, akinek életét gyermeki egyszerűség és rendkívüli misztikus jelenségek sorozata jellemezte, az angyalokat naivságában gyerekeknek nevezte. Nyilván nagyon fiatalon jelentek meg látomásaiban. Egyszer súlyos ládák voltak elhelyezve egy teremben, amelyeket csak két nővér bírt megemelni. Amikor a nővérek bementek, hogy rendbe rakják a ládákat, azok már a helyükön voltak, Mirjam pedig a termet söpörte és elragadtatásban volt. „Ki tette helyre a ládákat?” – riasztották föl az ámuló nővérek. „Egyik gyerek megfogta az egyik végét” – mutatott Mirjam egy nagy ládára – , „egy másik megfogta a másik végét, én pedig középen segítettem egy keveset.” Aztán hozzátette: „Amikor önök jöttek, ők elmentek.” Az evangélium jut eszünkbe: „Az angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13).

Ezekben a történetekben új szerepben látjuk az angyalokat: az embereknek segítenek. Igen, az angyalokkal nemcsak a Bibliában és a liturgiában találkozunk. A bennünket körülvevő valóság szellemi dimenziójához tartoznak. Hogy valakinek érzékszervi észleletben is megmutatkoznak, mint az említett három példában, az persze kivételes eset. Képesek rá, mert a szellem magasabbrendű valóság az anyagnál, következésképpen befolyásolni tudja az anyagot. Gondoljunk itt arra, hogy az emberi lélek is szellem, és irányítja a testet. Persze a test is visszahat a lélekre. Az angyalnak azonban saját teste nincs, ezért független az anyagtól, de ki tudja fejezni magát oly módon, hogy hat az anyagra, látomások esetében az emberi érzékelésre, de mint láttuk, a ládákra is tud hatni. Vannak kivételes természetfölötti adottságú személyek, akik rendszeresen látják az angyalokat, különösen őrangyalukat. Ez azonban kivétel, nem a rendes mód, ahogy megjelennek életünkben. Ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk az angyalokkal, tudatosítanunk kell életünk realitásának szellemi oldalát. Hibás gondolkodás, ha csak a rendkívüli eseményekben vagyunk hajlandók elismerni az angyali tényezőt. Jézus mondja a gyermekekről: „Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van” (Mt 18,10). Az angyal számára nincs időbeli kötöttség. Mindig látja az Atya arcát, mindig jelen van életünkben, legföljebb mi nem mindig veszünk róla tudomást. Amikor szegedi spirituálisom, egy mélyen hívő pap, azt mondta egy elmélkedésben: „Revideáljuk kapcsolatunkat az őrangyallal”, akkor kezdődött életem angyal-tudatos szakasza. A történet, amit most elbeszélek, már ebből a szakaszból való.

Az Újszövetség szolgáló lelkeknek nevezi az angyalokat:

Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget? (Zsid 1,14)

Az őskeresztények meg voltak győződve, hogy van személyes angyalunk. Amikor a börtönbe zárt Péter kiszabadul és zörget, a Márk anyjának jeruzsálemi házában összegyűlt hívők a szolgáló lelkendezésére azt válaszolják:

Az angyala az! (Csel 12,15).

Máté evangéliuma őrzi Jézus szavát, amelyre ez a meggyőződés alapozható:

Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van (Mt 18,10).

Minden emberi személyiség és életterv eszméje mögött angyal áll. Erről tanúskodik a Szenthagyomány is.

Szent Jeromos (4-5. sz.) írja:

A léleknek ritka nagy méltóságára mutat, hogy születésétől fogva mindegyiknek angyal van az őrizetére rendelve.

Nagy Szent Bazil (4. sz.) pedig ezt mondja:

Minden hívő mellett áll egy angyal, mint támogatója és pásztora, hogy vezesse őt életében.

Utóbbit a Katekizmus is idézi és magáévá teszi, hozzáfűzve:

A keresztény élet már itt – a hitben – részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldogító társaságából.

1608-ban V. Pál pápa engedélyezte, 1670-ben pedig X. Kelemen kötelezővé tette a Szent Őrzőangyalok liturgikus ünneplését, amelyet ma is tart a római naptár október 2-án. Az egyes emberek őrangyalának létezése eszerint, bár nem hittétel, az Egyház biztos tanításához tartozik.

Ördög és pokol

Légió a nevem – Miért a sertésekbe? – A „mélység” értelmezése – A démonok a pokolban vannak – Gonosz földi hatalma az utolsó ítéletig tart – Lucifer kijön a pokolból? – Te hajnalcsillag – Ördögnevek – A Mester, a Főnök

Lukács evangéliumában olvassuk a következő szöveget:

Kikötöttek (t.i. Jézus és tanítványai) a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van. Amint (Jézus) kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördög volt (szószerint: ekhón daimonia, „démoni lényeket birtokló”), és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!« Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje elragadta őt, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög (daimonion, démoni lény) a pusztába űzte. Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög (daimonia polla) szállta meg. Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek. Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök (ta daimonia) erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt. (Lk 8,26-34)

Mint látjuk, a magyar fordítás az „ördög” szót itt nem a diabolosz visszaadására használja, ami mindig egyesszámban áll és a sátánnal egyenértékű, hanem a daimonion visszaadására, ami a daimón, démon szó származéka, és démoni lényt jelent. Szabatosabb, bár szokatlanabb volna a „démon” fordítás. Szerepel a szövegben a másik kifejezés is, amit a daimonionnal együtt az evangéliumok leggyakrabban alkalmaznak a bukott angyalokra: pneuma to akatharton, tisztátalan lélek.

A szöveget azonban nem a nyelvi tanulság kedvéért idéztem elsősorban, hanem a démonoknak a helyhez való viszonya miatt, amiről az előző fejezetben is beszéltünk. Előbb azonban fölmerülhet bennünk az a kérdés: egyáltalán miért engedi meg Jézus a démonoknak, hogy a sertésekbe menjenek? Nem lévén biblikus szakember, a részletek tisztázására nem merek vállalkozni, de egy alapvető dolgot világosan kell látnunk: Isten a történelem végéig lehetővé tette a sátánnak és angyalainak, hogy ártó hatalmukat, bár korlátozottan, de gyakorolják a földön. Urunk második eljövetele és az utolsó ítélet alkalmából szabadulunk meg végleg tőlük (Jel 20,10). Addig Jézus egyszerűen nem teheti meg, hogy teljesen felszámolja a démonok hatalmát, mert ez ellentétes volna Isten üdvtörténeti tervével, amely a történelem végéig a próbatétel idejét irányozza elő az ember számára. Egy borzalmas megszállottságot felszámol, azt a szerencsétlen embert megszabadítja, de olyan helyre nem küldheti a démonokat, ahol egyáltalán nem képesek ártani.

A démonok kérése így hangzik: ne azt parancsolja, hogy a mélységbe (eisz tén abüsszon) menjenek (Lk 8,31). Ez a kérés ilyen formában nem szerepel a párhuzamos helyeken, bár ugyanez az epizód mind Máté, mind Márk evangéliumában előfordul (Mt 8,28-34; Mk 5,1-20). Máténál a démonok egyszerűen azt kérik, hogy Jézus a disznókba küldje őket, Márknál pedig azt, hogy ne űzze ki őket arról a vidékről, hanem inkább küldje a disznókba. Azért választottam a lukácsi változatot, mert itt szerepel a „mélységbe küldés” kifejezés, és igen hasznos lesz tisztázni ennek értelmét.

Sokan valószínűleg arra fognak gondolni, hogy a mélység a pokol. Dante a 14. században pontosan tudja már, hogy a Föld gömbölyű, de még az ő világképe szerint is a föld alatt van a pokol, a föld fölötti magasságokban a menny, a kettő között a földfelszín. Ez a szemlélet önkéntelen és annyira kézenfekvő, hogy szemléletességével teológiailag képzett szerzők gondolkodását is befolyásolja. Ha nem is gondolják úgy, hogy a pokol a mélyebb geológiai rétegekbe van beágyazva, mégis kísérti őket az a képzet, hogy a gonosz lélek mintegy „följön a pokolból”, amikor az emberek között tevékenykedik. Jól tájékozott és általam is nagyrabecsült, igazhitű szerző Don Gabriele Amorth római exorcista; nézeteivel ugyan olykor egyben-másban vitába szállok, gazdag tapasztalatait azonban feltétlenül megbízhatónak tartom. Ő írja:

Velem is előfordult már nem egyszer, hogy az ördög kijelentette nekem: az exorcizmus alatt jobban szenved, mint a pokolban. Ha pedig megkérdeztem tőle: „Hát akkor miért nem mész a pokolba?”, ezt válaszolta: „Mert nekem csak az számít, hogy szenvedést okozzak ennek az embernek.”

A megszállásról és az exorcizmusról későbbi alkalommal részletesebben kell szólnunk. Itt az a szemlélet érdekel bennünket, mely szerint a démon, amíg egy embert megszállva tart, úgymond „nincs a pokolban”; holott, amennyiben „jobban szenved, mint a pokolban”, kárhozatának kínjai jelenleg is tartanak, nem szűntek meg. Már volt alkalmunk belátni, hogy a szellemi lények számára a hely, ahol „tartózkodnak”, nem térbeli körülhatároltságot jelent, hanem azt, hogy a tér valamelyik részén kifejtik tevékenységüket. A kárhozat állapota a sátán és angyalai esetében azóta tart, amióta Isten ellen döntöttek, s ennek következtében kizárták magukat az üdvösségből. Ezzel saját végső céljuk elérésében frusztrálódtak, lényük pervertálódott, végérvényes istengyűlöletbe zárkóztak és Istennel együtt mindent gyűlölnek, önmagukat is. Ez a frusztrált, pervertált, gyűlöletbe zárkózott állapot mérhetetlen szellemi kín számukra, és ezt a kínt viszik magukkal, bárhol tevékenykednek. A „pokol” tehát számukra elsődlegesen nem hely, hanem állapot, amely bukásuk óta tart. Az utolsó ítéleten ez nyilvánosságra fog kerülni mindnyájunk előtt, de nem a történelem végével kezdődik, hanem a sátánnak és angyalainak Isten elleni döntésével. Más dolog, hogy amikor a kárhozott emberek is feltámadnak „az ítélet feltámadására” (Jn 5,29), ezzel a pokol hellyé is válik, mert a feltámadt test teret tölt be a kárhozat állapotában is – persze ez a hely nem felel meg a jelen világegyetem valamely részének. Maguknak a bukott angyaloknak azonban nincs szükségük térbeli helyre ahhoz, hogy a pokolban legyenek.

Más szavakkal: a földön tevékenykedő démonok most is „a pokolban vannak”, mert a kárhozat állapotában vannak. Ha a megszállott emberből beszélő démon azt mondta Amorth atyának, hogy az exorcizmus alatt jobban szenved, mint a pokolban, ezt csakis úgy érthetjük, hogy az exorcizmus fokozza kárhozatának kínjait. A transzcendens dolgokról való beszéd alkalmazkodik az emberi szemlélethez és beszédmódhoz. Ha azonban túlzottan szószerint vesszük, hogy a démonok „följönnek a pokolból”, amikor a földön fejtik ki hatalmukat, mitológiába esünk. A sötétség szellemei képesek érvényesíteni a káosz, a perverzió, a pusztulás, a gyűlölet, a reménytelenség, a céljavesztettség eszméit a kozmoszban, a földön, az élőlényekben, az ember testében és lelkében, abban a mértékben, ahogy ezt Isten átmenetileg eltűri tőlük, és ez jelenti azt, hogy „jelen vannak” a tér különböző pontjain, t. i. ahol működnek; egyáltalán nem jelenti azonban azt, hogy megszűntek „a pokolban”, vagyis a kárhozat állapotában lenni.

Ha pedig ez így van, egyszerűen nincs értelme a démonok Jézushoz intézett kérésének, hogy „ne küldje őket a mélységbe”, amennyiben a mélység a kárhozatot jelenti. A kárhozat jelen van ott, ahol a démon jelen van; a szellemi lények pokla hordozható. Biblikus szótáram szerint az abüsszosz, „mélység” szónak kétféle jelentése van. Jelentheti a poklot, de jelentheti a holtak országát is általában. A mondottak értelmében világos, hogy itt nem a kárhozatot jelenti, hanem az alvilágot, a holtak birodalmát, amelyet héberül seólnak, görögül hádésznak neveznek. Ez szerepel az Apostoli Hitvallásban is, amikor Jézusról azt mondjuk, hogy „alászállt a poklokra”. Nem azt akarjuk mondani, hogy Urunk elkárhozott, ami képtelenség és istenkáromlás volna; hanem azt, hogy halálával eljutott arra a téren és időn túli pontra, ahova minden meghalt ember lelke eljut, a teljes egzisztenciális kiüresedés pontjára, és így kommunikációra jutott az egész emberiséggel, fölajánlva nekünk isteni életét, amelyet emberi halálával sem veszített el. Ebből a pontból nő ki a föltámadás.

Visszatérve a démonok témájára: ha Jézus a lukácsi fogalmazás szerint a „mélységbe”, vagyis a holtak országába küldi őket, az azt jelenti, hogy elveszítik kapcsolatukat az élők világával, nem árthatnak többet az embernek és az univerzumnak. Ez az, amitől (a lukácsi változatban) tartanak; ám ez csak az utolsó ítéleten fog bekövetkezni. És ezért teljesíti Jézus a démonok kérését. Jelen állapotukban is végleges a kárhozatuk, de a történelem végéig az Istentől megengedett mértékben kifejthetik destruktív tevékenységüket a teremtésben.

Ebből láthatjuk, hogy amikor a Jelenések könyvében a sátán letaszításáról olvasunk, az, szemben Nagy Szent Gergely értelmezésével, még nem az utolsó ítélet.

Nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: »Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!« (Jel 12,7-12)

Amiről itt olvasunk, az az angyalok bukása, továbbá Krisztusnak és az ő vértanúinak a bukott angyalok fölötti győzelme, de még nem a végítélet, hiszen az ördögnek még van hátra ideje a földön. Hatalmas erejű prófétai kép, de nem elméletileg kidolgozott teológia; ennek alapján tarthatná valaki azt az elméletet is, hogy a sátán és angyalai egyelőre a földön élnek, és majd csak a végső ítélet alkalmával kerülnek a „kénköves tüzes tóba”. Ez azonban hibás teológia volna, mert a démonok nem helyhezkötött lények. Hogy a földön vannak, ez azt jelenti, hogy az utolsó ítéletig kifejthetik hatalmukat a földön, gyötörve és bűnre csábítva az embert, nem pedig azt, hogy a föld mint térbeli hely körülírja őket. Ezt mindig szem előtt kell tartanunk, mert az emberi beszédmód, a már említett képzetekhez fordulás (conversio ad phantasmata) miatt, gyakran használ – sőt kénytelen használni – olyan képeket, amelyek mitológiává válnak, ha túlzottan szószerint értjük őket.

Baouardi Boldog Mirjam arab kármelita nővér (19. sz.) életrajzában például szerepel egy mozzanat, mikor a nővért megszálló démonok elmondják: „A mi fejedelmünk úgyszólván sohasem jön ki a pokolból.” Majd így kiált a démon: „Távozzatok tőle! Lucifer jön. Ha közel maradtok az arabhoz, mindnyájan porrá égtek!” Az angyalian tiszta és ártatlan fiatal nővér démoni megszállása minden tekintetben izgalmas történet, amelyet a maga idején szeretnék részletesebben ismertetni. Itt azonban figyeljünk fel a beszédmódra, mert ezért idéztem most ezt a helyet. A démonok fejedelme, amikor Mirjamot megszállja, „kijön a pokolból”. Ez azt a szemléletet erősíti, hogy a sátán helyhez kötött lény: hogy elfoglalja „B” helyet, el kell hagynia „A” helyet. Nyomatékkal ki kell jelentenünk, hogy ez csak emberi beszédmód. Egyetlen démoni szellemnek se kell elhagynia a poklot, hogy megszálljon egy embert, sőt nem is tudja elhagyni a poklot, mert az elsődlegesen nem hely, hanem a saját végleges szellemi állapota. Másodlagosan, mint mondottam, a kárhozott emberek testi valósága teszi hellyé a poklot, a föltámadás után. Itt arról van szó, hogy a sátán legtöbbször alárendelt démonokkal végezteti el a feladatokat.

Foglalkozzunk a névvel is, amelyet ez az epizód, melyről megbízható följegyzés tanúskodik, a sátánnak ad. A démonok fejedelmét Lucifernek nevezi. Ez az elnevezés meglehetősen elterjedt, ezt használja Madách is az Ember tragédiájában. Van azonban olyan állítás is, hogy a Lucifer nevű démon nem azonos a sátánnal. Érdekes, amit Gabriele Amorth atya ír erről.

Az a szokásunk ... , hogy két ujjunkat könnyedén a beteg szemére helyezzük és az ima bizonyos pillanataiban felnyitjuk velük a szemhéját. Ha fennáll az ördögtől való megszállottság, a szemek ilyenkor majdnem mindig csak a fehérjéjüket mutatják, a pupillák csak alig látszanak fent vagy lent ... A pupillák helyzete jelentős az ördögök és a problémák fajtáját illetően. A sok-sok kérdés nyomán az ördögöket fel lehet osztani a Jelenések könyvének 9. fejezete alapján: ha a pupillák felfelé néznek, skorpiókkal, ha lefelé, kígyókkal van dolgunk. A skorpiók vezére Lucifer (e név talán nem bibliai, de erősen meggyökeresedett a hagyományban), a kígyóké a sátán, aki Lucifernek is parancsol (ám az is lehet, hogy ugyanarról az ördögről van szó), csakúgy, mint minden más ördögnek is ... Másik neve Belzebub. Sokak szerint Lucifer is a sátán szinonímája. Ebbe a kérdésbe most nem kívánok belemerülni; az én tapasztalatom azt mutatja, hogy két különböző ördögről van szó.

Amorth atya tapasztalatai minden bizonnyal érvényesek, a kétféle megszálló démon Jelenések könyvén alapuló elnevezése fantáziadús és szellemes (természetesen korántsem a Biblia szószerinti értelméről van szó, hanem alkalmazott értelemről). A Lucifer név pedig igenis bibliai eredetű, csak nem a Biblia eredeti szövegén, hanem a latin fordításon alapszik. Lucifer, „fényhordozó” ugyanis a hajnalcsillag latin neve. A szöveg, ahonnét az elnevezés származik, a következő:

Hogyan hullottál le az égből,
te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia?
Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője!
Te azt mondtad magadban:
„Az égbe szállok fel,
Isten csillagai fölé emelem trónomat,
leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon.
Felmegyek a magas felhők fölé,
hasonló leszek a Magasságbelihez.”
De az alvilágba szállsz alá,
a verem legmélyére!
(Iz 14,12-15)

A bevezető kérdés latinul így hangzik: „Quomodo cecidisti de caelo, lucifer, fili aurorae?” (Is 14,12). Magától értődő, hogy könnyű volt a lucifer szót tulajdonnévnek olvasni, és így az egész szöveg pompásan ráillett a sátánra, önistenítő gőgjére és csúfos bukására. Mindez azonban csak alkalmazott értelme a Bibliának. A szöveg szószerinti értelme egész más: Izajás 14,4 szerint ez egyértelműen gúnydal Babilon királyáról, az ő birodalmának bukását jövendöli meg. A „Lucifer” szó tehát a szöveg eredeti tartalma szerint nem ördögnév, hanem csillagnév, és nem a sátánra, hanem egy földi uralkodóra vonatkozik. Egy pillanatnyilag se tagadom, hogy a spirituális értelemnek is van létjogosultsága. De értelmetlennek tartom azt a kérdést, hogy Lucifer valóban a sátán neve-e. Már mondottam, hogy a tiszta szellemi lényeknek önmagukban nincs nevük, hiszen nem szavakkal kommunikálnak. A név csak egy kapaszkodó fogantyú az ember számára, amellyel a tiszta szellemeket beszédével eléri. Amikor ördögűzés közben az exorcista a démonok nevét tudakolja és azok válaszolnak neki, az imádság erejétől kényszerítve ilyen fogantyúkat adnak az ember kezébe, amelyek révén ismereteket és hatalmat nyer fölöttük, s ezek megkönnyítik kiűzésüket. Ha tehát a Boldog Mirjamot megszálló démon Lucifernek hívta fejedelmét, vagy Amorth atya ördögűző praxisa közben olyan démonnal találkozott, aki önmagát vagy főnökét Luciferként nevezte meg, ez egy emberileg jogosan használható név kimondása volt, de távolabbi következtetéseket, úgy gondolom, nem szabad belőle levonni.

Amorth a sátán neveként említi a Belzebub szót is. A filiszteus istenség nevét, Baal-Zebult (Úr-Fejedelem), torzította a zsidó szóhasználat Beelzebubbá (a legyek ura), s így vált a sátán szinonímájává: „Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket” (Mk 3,22). Amire Jézus azzal válaszol: „Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt?” Tehát Belzebub és a sátán azonosak. Itt is hangoztatni kell azonban, hogy az emberi elnevezés csak a mi „fogantyúnk” a szellemi valósághoz, az angyaloknak önmagukban nincs nevük, csak az ember számára.

A Beliál szó igen nagyfokú gonoszságot jelent, elsősorban elvontan, de van olyan értelmezés is, amely szerint személyesen a sátánra vonatkozik.

Jel 9,11 azt mondja a skorpiófarkú sáskák képében ábrázolt pusztító démonokról: „A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión”. A mélység (abüsszosz) szó itt valóban a pokolra vonatkozik. A héber és a görög név jelentése: „Pusztító”.

Vianney Szent János (19. sz.) egyszer ördögöt űzött, s amikor megkérdezte a démontól, kicsoda, az latin nyelven így válaszolt a megszállottból: „Magister. Caput.” A Mester. A Főnök. Az őskígyó, a sötétség fejedelme nevezte meg így magát.

Emberi szavainkkal, sebezhető fantáziánkkal egy félelmetes szellemi valóságot tapogatunk körül, amely nagyobb nálunk. Szilárdan meg kell kapaszkodunk a tényben: a mi Mesterünk, a mi Főnökünk, Jézus Krisztus, még nála is végtelenül hatalmasabb. „Nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van” (1Jn 4,4). Mi a győztes oldalon állunk!

Démoni befolyás

Legyünk ezért óvatosak a magyar nyelvnek azzal a kifejezésével, hogy „valakiben démon van”. Nem arról van szó, hogy rossz a kifejezés, hiszen a szellemről mindig csak az anyagi világból merített analógiákkal tudunk beszélni. De az ember fantáziáját ez nem kívánatos képekkel terhelheti, és ijedezést válthat ki, különösen, ha szabadjára engedjük képzelőerőnket és így beszélünk: „Démonok vannak benned, és most a szájadon keresztül ki fognak jönni belőled.” Van benne realitás is; tapasztalati tény, hogy a démonok eltávozását gyakran kíséri csuklás, öklendezés, hányás; de fölösleges a fantáziát megterhelni olyan képekkel, amelyek a démont mint valami óriási denevérszárnyú galandférget ábrázolják, amely ott van az ember belsejében. Talán szerencsésebb azt mondani valakiről: „démoni befolyás alatt áll”. Az exorcizmus egyházi szertartáskönyve gyakran nevezi így a démontól megszállottat: vexatus, „a háborgatott személy”. Ez igen szerencsés, óvatos, tapintatos kifejezés. Nem rajongok az „ördöngös” szóért sem, amit Amorth atya könyvének fordítója előszeretettel alkalmaz; jobb a „démonizált” kifejezés.

A démoni befolyás természetesen különböző fokú lehet, és egyáltalán nem mindegy, milyen fokozatról van szó, mennyire tartja hatalmában a gonosz lélek a megtámadott személyt. Jézus hatalma azonban bármelyik szinten győztesen tud beavatkozni. A démonok kiűzésének elbeszélése annak a győztes szabadságharcnak bemutatásához tartozik, amelyet Isten országa a sátán rémuralma ellen vív.

A gonosz lelkek befolyásának ilyen megszüntetését magyarul ördögűzésnek, latinul exorcizmusnak nevezzük. A katolikus Egyházban az exorcizmus szentelmény, amelynek végzése külön püspöki engedéllyel rendelkező áldozópapoknak van fenntartva. Ezért, a félreértések elkerülésére, amikor egyszerű imádságot végzünk a háborgatott személy szabadulásáért, nem exorcizmusról, hanem szabadító imáról szoktunk beszélni. Ilyen van az Úr imájában is: „Szabadíts meg a gonosztól.”

A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni. Egyedül a halálos bűn helyezi az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá. Legfőbb célja ezért az, hogy halálos bűnbe vigyen bennünket, amely Isten elveszítéséhez, örök kárhozathoz vezet. De igyekszik egyéb módokon is ártani; ott támad, ahol csak tud.

A bűnön kívül a sátán és a démonok minden egyéb befolyása kizárólag a testre vagy/és a pszichére terjedhet ki.

Fokozata szerint hármas lehet:

1.) a démonnak nincs hatalma az ember fölött, de megpróbálja megszerezni: ez a démoni támadás (circumsessio);

2.) a démon már valamilyen hatalmat gyakorol az ember fölött, de az ember személyisége még nem szorul háttérbe: ez a démoni behatolás (obreptio);

3.) a démon olyan erős hatalmat gyakorol az ember fölött, hogy az ember személyisége háttérbe szorul a démoni személyiség mögött: ez a démoni megszállás (obsessio).

Mindhárom fokozatnak két változata van:

1.) A démoni támadás lehet

a) fizikai, amely a zaklatástól a bántalmazásig terjedhet;

b) pszichikai, ami lehet kísértés a rosszra, vagy ellenállás a jónak.

2.) A démoni behatolás lehet

a) fizikai: a démon fáradtságot, tüneteket, betegséget idézhet elő a testben;

b) pszichikai: a démon a psziché valamely területén olyan erős kísértést/ellenállást okoz, amely a befolyásolt személy ellenállóképességét/teljesítőképességét korlátozza, de csak annyira, hogy annak saját személyisége még érvényesül.

3.) A démoni megszállás mindig pszichikai jellegű, és a pszichén keresztül befolyásolja a testet is. Lehet

a) elnyomás (oppressio), amelyben a megszállott személy és a megszálló démon személyisége felváltva érvényesül (rohamok);

b) birtokbavétel (possessio), amikor az eredeti személyiség állandó jelleggel háttérbe szorul a démoni személyiség mögött.

Világosan meg kell mondani, hogy sem általánosan elfogadott, sem teljesen egyértelmű terminológia nincsen. A fentitől eltérő szóhasználatok is forgalomban vannak, és ugyanaz a kifejezés néha különböző jelentéseket hordoz. Nem is lehetséges teljesen következetes és szabatos terminológiát alkotni, hiszen a különböző típusú démoni befolyások bizonyos fokig átfedhetik egymást. Feltűnhet továbbá az olvasónak, hogy nem használom a felosztásban a démoni kötelék, megkötözöttség kifejezést, amely Lk 13,16-ból származik, és sokszor szerepel az irodalomban. Ez igen erőteljes és alkalmas szó, de a behatolás és a megszállás valamennyi formájára erőltetés nélkül alkalmazható, ezért önkényesség volna egyetlen típusra lefoglalni. (Egyedül a puszta támadás az, ami még nem nevezhető köteléknek.)

Amikor a démonnak nincs hatalma az ember fölött, de megpróbál hatalomhoz jutni fölötte, démoni támadásról (circumsessio, „ostrom”) beszélünk. Ez lehet 1./ fizikai, 2./ pszichikai. A démoni támadás fizikai formája ismét lehet a/ zaklatás, amellyel a démon bosszantja és fenyegeti az embert, de nem okoz neki tényleges ártalmat, b/ bántalmazás, amellyel a démon fizikai ártalmat okoz az embernek.

A démoni támadás másik fizikai formája a bántalmazás. Ilyenkor a démon nem csupán bosszantja és fenyegeti az embert, hanem tényleges fizikai ártalmat okoz neki.

Mindenkit óva intek az e tárgykörbe vágó képzelődéstől. Ha baleset ér bennünket, valahol természetesen ott van mögötte az emberiség Megrontója, de ez nem azt jelenti, hogy közvetlen démoni behatásról van szó. A démonok által okozott betegségekről máshol szólunk. Nem tartozik ide a megszállottak erőszakoskodása sem; ilyenkor sem közvetlenül a démon, hanem a megszállott ember verekszik, bár a démon kényszeríti rá. Kivételes kegyelmekkel kitüntetett misztikusok esetében azonban Isten próbatételként nem egyszer megengedi, hogy a gonosz lelkek is kivételes eszközökkel gyötörjék választottait; ilyenkor előfordulhat, hogy fizikailag is kínozzák. A svájci Flüe-i Szent Miklós (1417-1487), mielőtt még remete lett, egy alkalommal a Bergmattban lévő Melch-völgyben dolgozott egyik fiával. A fiú az állatokat látta el, apja ezalatt a tövisbokrokat akarta kiirtani a réten. Ekkor démon jelent meg, aki Miklóst egy nagy tövisbozóton át mély árokba taszította, ahol eszméletlenül hevert; a véletlen lezuhanás ki volt zárva, mert az árok mintegy harminc lépésnyire volt a helytől, ahol Miklós dolgozott. A fiú fölcipelte eszméletlen apját hegyi szállásuk tüze mellé, és ott Miklós idővel magához tért. Nem volt elkeseredve, bár nagyon összetörte magát. „Jól van hát, Isten nevében – mondotta. – De csúnyán elbánt velem az ördög! Hanem úgy látszik, Isten akarta ezt megengedni”.

Később, remete korában, megtörtént „Bruder Klaus”-szal, hogy démoni erők rázták és szinte összedöntötték házikóját; máskor iszonyú alakban jelent meg neki egy démon, és hajánál fogva vonszolta ki a házból. Klaus bizalma és aszkétai elszántsága e megpróbáltatások közepette rendíthetetlen maradt. Az alvilág rendkívüli rohamai azonban az ő személyében rendkívüli kegyelmekkel elhalmozott férfit értek. Ő az egyetlen, akiről azt olvastam, hogy már anyja méhében látomása volt, és egyike azoknak, akik teljes böjtben éltek, a szó szoros értelmében minden táplálkozás nélkül, kivéve a szent Eucharisztiát.

Már foglalkoztunk Remete Szent Antal és Kölni Boldog Krisztina élményeivel. Sienai Szent Katalin és Xavéri Szent Ferenc szenttéavatási pörében is olvasunk a démonok részéről történt fizikai bántalmazásokról; Avilai Szent Teréz részletesen tárgyalja ezeket önéletrajzában. Videofilmen láttam interjút olyan kapucinus szerzetessel, aki egy kolostorban élt Szent Padre Pióval, és beszámolt róla, milyen csúnyán összevert állapotban látta őt a démonok éjszakai támadása után. Ezeknek az eseteknek a hitelességéhez a legcsekélyebb kétség sem fér, jóllehet hangsúlyozni kell rendkívüli és ritka voltukat. Szintén a ritka esetek közé tartozik, amikor a démon nem az ember testét, hanem tulajdonát támadja meg fizikailag. Egyszer egy olasz pap segédkezett egy exorcizmusban, ahol a démonizált személy ruhái váratlanul kigyulladtak, anélkül, hogy őt magát súlyosabb sérülés érte volna. Néhány nap múltán, Nápolyból Rómába indulva, ez a pap különös fényeket látott kocsija körül. Kiállt egy parkolóba, s akkor hirtelen kigyulladt az autó. A pap kivette a kulcsot, kiugrott és elfutott. Néhány ember gyűlt az égő kocsi köré, akik így kiáltottak: „Valaki van a kocsiban!” „De hiszen egyedül voltam benne” – bizonygatta a pap. Egyszercsak beindult az égő autó motorja. A kocsi, mint egy mozgó máglya, megindult a benzinkút felé, és erős kénszag terjengett a levegőben. A pap már ismerte ezt a szagot az exorcizmusból. Imádkozni kezdett. A kocsi megállt, és egyhelyben lángolt tovább, amíg teljesen ki nem égett. Don Gabriele Amorth római exorcista hangsúlyozza, hogy ez is egészen kivételes eset volt.

Szellem idézés veszélyei

Többször találkoztam már olyan írásokkal, melyek arról meséltek, mennyire fél az esetleges szellemektől az ember, ha öreg házba költözik. Habár abban egyet szoktak érteni a szellemekkel kapcsolatos tudást hajszolók, hogy az öreg házakban könnyen lehet szellemet találni, ez nem szükségszerű.

A helyek, épületek, de akár öreg fák, vagy források is képesek megőrizni azok lenyomatait, akik közelükben járnak. Átvesznek érzéseket, emlékeket, pillatanokat, és különleges zárványokként megőrzik annak személyiségjegyeit, aki náluk járt.

Egy öreg házba belépve nem csak a kor súlyát érezzük meg,  de megrohannak azok hátrahagyott érzései is, aki előttünk laktak azon a helyen. Ha ilyenkor megérintjük az ajtófélfát, megérintünk egy korlátot, és elég nyitottak vagyunk, akár tudatosan is előidézhetjük ezeknek a különös érzeteknek megjelenését.

Régen, mikor még több generáció élt ugyanazon a helyen, az elhunyt családtagok az épületnél maradva őrizték családtagjaikat. Ez volt az alapja az ősök tiszteletéhez fűződő hagyományoknak nyugaton, és keleten, manapság viszont már nemigen találni ilyen védelmet, a családtagok szétszakadva távolra költöznek egymástól, így kevesebb az esély arra, hogy egy öreg házban szellemre bukkanjunk. Maradnak hát a benyomások, lenyomatok.

A kor terhe okolható általában a pattogásokért és szokatlan éji neszekért, nem kell hát megijednünk tőlük, hacsak nem érzünk konkrét jelenlétet. Még ilyenkor is előfordulhat hogy egy szokatlanul erős lenyomatra bukkantunk, ezért fontos, hogy kellő nyitottsággal megismerjük az új otthont, meghallgassuk a meséit, és szeretettel, szenvedéllyel a saját lenyomataink által magunkhoz formáljuk.

Az első, talán nem is éppen problémás alaphelyzet, mikor az idézés maga létre sem jön. Ennek oka lehet a gyertya rossz elhelyezése (magunkhoz közel, egy negyednyi távra a tükör elé, ám a láng ne látsszon benne), vagy a nem megfelelő tudatállapot, hiszen hiába ugrálna akár a lény a szemünk előtt, ha nem vagyunk befogadók.

Az idézéseknél leggyakrabban emlegetett probléma az, ha nem a kívánt lény jelenik meg. Mivel rengetegen várnak arra, hogy láthassák az idézőt, vagy szót váltsanak vele, ha nem elég tiszta a gondolat, mellyel kijelöljük ki "léphet" a tükörbe, a leggyorsabb, legrátermettebb veszi át a helyét. Ezért akár már jó előre gondoljuk át, milyen kritériumokat támasztunk a megjelenővel szemben, és ha hozzá kezdünk az idézéshez, mindenképp közvetítsük ezeket is. Ilyen szempontból, ha egy elhunytat vágyunk látni, érdemes a kapcsolat kedvéért egy személyes tárgyát kézben tartani, vagy régi szokásait feleleveníteni. Ha nem a kívánt alak érkezett, küldjük el, nem kell szívbajoskodni, és fogalmazzuk meg újra a kívánságainkat.

Előfordul hogy egy ártó szándékú lény jelenik meg. Ilyenkor a legfontosabb a tiszta fej. Ha határozottak a kívánságaink, ha határozottan kezeljük a dolgot, nem fog tudni ártani. Semmiképp nem szabad elfelejteni hogy a tükrös idézések során mi diktáljuk a szabályokat, ráadásul a lény egyetlen bizonyos helyen jelenhet meg, a zárt tükörben, így kisebb az esélye a meglepetéseknek, amiket okozhat ( szemben az általános idézési rituálékkal, módszerekkel). Természetesen velük szemben ez még nem túl nagy előny, néhány lény megpróbálhatja kijátszani a dolgot, de ha testben, lélekben erősek vagyunk, el tudjuk küldeni, és fel tudjuk függeszteni a rituálét.

Amennyiben vérezni kezd az orrunk, szemünk vagy fülünk, ne essünk pánikba. Ezek annak a jelei, hogy az idézett lény megpróbálja átvenni felettünk az uralmat. Ilyen esetben a pánik az ő malmára hajtja a vizet. Igyekezzünk energiapajzsot, védő várfalat vonni magunk, legfőképpen elménk köré, esetleg mantrázzuk a szokásos megnyugtató szövegeinket, vagy az elküldés szavait, mielőbb küldjük el és zárjuk le a rituálét. Ne ijedjünk meg a szokásos könnyezéstől és orrfolyástól, ezek természetes reakcióink: szemünk a merev nézéstől, szokatlan megerőltetéstől kiszáradhat, ezt hivatottak enyhíteni a könnycseppek.

Hosszabb távú, de gyakran elfeledett hatása ezeknek a rituáléknak, hogy ha látunk, látnak minket. Már akkor is, ha gondolatainkban hajlandóságot mutatunk a kommunikáció felé, körénk gyűlnek a szellemi lények, és ha ráadásul meg is idézzük őket, az számukra azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk bármikor szóba állni velük, épp ezért keresni, zargatni fognak minket, ami nyugtalanságot idézhet elő.

A fizikai síkon, ahol az emberi világok is találkoznak, egymásra hatnak, más világok is képviseltetik magukat. Egyszerre, egymás mellett létezik számtalan univerzum, s ez a párhuzamos világok, síkok elméletének magja is. Mi, emberek azért, hogy alapvető feladatainkat ellássuk, tudattalanul is kizárjuk tudatunkból őket, ahogy felnövünk. Míg a gyermekek érzékelik ezeket a világokat, azoknak lakóit, felnőve szándékos vakságba taszítják magukat. Azonban ez nincs mindig így. Néha megmarad az érzékenység, az elzárkózás nem tökéletes.

Érdekes elképzelése a régi tudósoknak, az egymással párhuzamos evolúció elmélete, mely több különálló fejlődési vonalat feltételez, s itt a Földön tételez fel ismeretlen, nem feltétlenül érzékelhető élőlényeket, szemben az ufó elméletekkel.

Manapság újra divatos az érzékenységünk fokozása. Divatossá válik a szellemlények keresése, önkéntes vakságunk megszűntetése. Ez azonban nem mindig jó. Mielőtt belevágnánk az újra érzékelésbe, le kell tisztáznunk magunkban, mindez mit jelent nekünk. Tudnunk kell, képesek leszünk- e e tudás birtokában is megtartani a nyugalmunkat. Hiába fejlődik az emberiség, és haladunk az újra látás irányába, még nem kész rá mindenki. Még mindig akadnak, akik nem képesek feldolgozni a tapasztaltakat, s nem képesek kezelni azt az alapvető szabályt, hogyha látjuk őket, ők is látnak minket.

Azzal, ha fokozzuk érzékenységünket, jeleket küldünk a szellemvilágba, felfedjük magunkat, saját hajlandóságunkat a találkozásra, és önkéntelenül is felfigyelnek ránk jó és rossz lények, ez pedig hátráltathatja választott életfeleadatunk beteljesítését. Emiatt fontos, hogyha egyszer mégis belevágunk, azt felkészülten tegyük. Gondoskodjunk saját és környezetünk védelméről, és ne feledkezzünk meg arról, hogyha egyszer megszereztük újra ezt az érzékenységet, többé nem leszünk képesek nem látni. Tudni fogjuk hogy életünk egyetlen pillanatában sem leszünk egyedül, még akkor sem, ha nem minket keresnek a lények, pusztán átutaznak otthonunkon, kis menedékünkön.

Démonok és a szentírás

A démonok létezését ma sokan tagadják, sőt az úgynevezett felvilágosodottak magát a Sátán létezését is tagadják. Ha nincsen Sátán, akkor természetesen démonok sem, sőt szellemek sincsenek. A tudomány és a nevelés terén próbálkozások történtek a Sátán nem létezésének bizonyítására. De a mi egyedüli megbízható forrásunk a Biblia. Isten Igéjéhez kell szorosan igazodnunk. Szava valóság, még akkor is, ha minden ember hazug volna.

A Biblia azt állítja, hogy van Sátán. „Legyetek józanok, maradjatok ébren! Ellenfeletek, a vádló (sátán), ordító oroszlánként jár körül, s azt keresi, kit nyelhet el.” (1. Péter 5,8) Sok más neve is van a Bibliában, pl. sárkány, kígyó, ősi ellenség, Béliál, Belzebub. A Bibliában legalább 175-ször fordul elő a neve. A 2. Kor. 4,4-ben „e világkorszak (aion) istene” a neve. Ami az eredetét illeti, az bizonyos, hogy teremtett lény. Ézs. 14,13-14-ben az áll: „Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!”

Míg Isten akaratát törekedett teljesíteni, semmi rossz nem volt a világmindenségben. De amint a saját akaratát akarta érvényesíteni, elbukott és elcsábított másokat is, hogy fellázadjanak Isten hatalma ellen. A démonok, amelyek ma is a világban vannak, bukott angyalok, melyek egykor mennyei lények voltak. Lucifer vezetése alatt az angyalok egyharmada lázadt fel a Mindenható Isten ellen és a mennyből ledobatott. Jel. 12,4.

Jézus mondja: „Láttam a Sátánt, mint villámlást lehullani az égből” Luk. 10,18.

Luciferből a hajnal fiából ördög lett és az angyalokból (egyharmad részéből), akik őt a lázadásban követték, lettek a démonok, akik a Sátán vezetése mellett az emberiséget a hatalmukba hajtják, kínozzák, félrevezetik és megölik. A Sátán valahol a menny és a föld között ütötte fel főhadiszállását. Az írás szerint: „A levegőbeli hatalmasság feje.” Tehát fejedelem, aki a levegőben uralkodik. Ef.2,2. A mi harcunk tehát nemcsak a Sátán ellen, hanem a Sátán és az összes bukott angyal (démon) ellen irányul.

„mert a mi küzdelmünk nem vér és hús (testtel rendelkező személyek) ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a gonoszság szellemi lényei ellen, kik az egekben vannak.” (Ef. 6,12) Figyeljük meg, hogy az írás szerint urakkal van harcunk, tehát nem egyes számban beszél. Nemcsak a Sátánnal, hanem a démonokkal is van dolgunk.

Ezek az erők a sötétség urai és valahol a föld légkörében, hatáskörében laknak. Nem a mennyben, ahol az Isten és az igazság angyalai vannak, mert hiszen onnan dobattak ki. Pál megmutatja a fegyvereket Ef. 6,13-18-ban, amelyekkel a gonosz szellemeknek ellene állhatunk, legyőzhetjük őket. Ha nem követjük tanácsát, akkor ki vagyunk szolgáltatva a démoni erőknek és nem okolhatjuk Istent, ha ezek az erők legyőznek bennünket, mert hiszen elég figyelmeztetést kaptunk!

A visszaesett keresztyén nagyon könnyen sebet kaphat tőlük. A Sátán ereje korlátozott, mert ő nem mindenütt jelenvaló és mindentudó Isten, bukott angyalokat, gonosz szellemeket használ fel, hogy ördögi rombolásait véghezvigye és az átkot, amely alatt a föld szenved megtarthassa. Ezek úgy harcolnak, mint rendezett hadsereg, vezető démonokkal támadnak. Az egyetlen út, amely a démoni erőkkel szemben megőriz, a Szent Szellemmel való betöltekezés és a vér védelme, mert egyedül ez biztosítja minden démoni erővel szemben a győzelmet. Démoni megszállás ellen nincs más védelem.

A gonosz szellemek számáról nincs fogalmunk. De alig van kétségünk afelől, hogy számuk az emberiség számát meghaladja. Luk. 8,26-ban a gadarai démonizáltban egy légió, (amely 3000-6000 létszámú hadsereget jelent) lakott, mindenesetre ez a légió elegendő volt, hogy 2000 disznó elpusztuljon. Mivel ezek a szellemek test nélküliek, így az emberek és állatok testét igyekeznek hatalmukba keríteni, mint pl. a gadarai disznónyájat, de az embereket előnyben részesítik. Ha valakiből kiűzetnek, igyekeznek abba a valakibe visszakerülni. (Máté 12,45) „akkor elmegy, maga mellé vesz hét más(fajta) szellemet, magánál gonoszabbakat és betérnek és ott laknak és ennek az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így jár e gonosz nemzedék is.”

Az emberben hármas tagozódásban, hármas lehetőséget találnak a Sátán démonai. A szellem, a test és a lélek területét támadják és azon iparkodnak, hogy gondolatait, testi, vagy lelki életét tönkretegyék. 1.Kir. 22,21-ben így szól a Sátán: „Kimegyek és hazug szellem leszek minden prófétájának szájában.”

Figyeld meg, hogy a gonosz szellem így szólt: „hazug szellem leszek.” úgy látszik, hogy ez a szellem azelőtt más képességekkel is bírt. Ebből következik, hogy egy démon egyszer, mint a hazugság szelleme kényszeríti az embert a hazugságra, máskor ugyanez a szellem érzéki vágyat vagy félelmet, vagy féltékenységet, vagy más erőt kényszerít az emberre. Figyeljük meg, hogy Akhábot elestekor ez a szellem kívülről befolyásolta. Tehát Akháb nem volt e démon által megszállva, csak uralkodott felette, más embereket vett igénybe, a prófétákat. Nem kell, hogy megszállott légy ahhoz, hogy életedet befolyásolja. Emberek, akikről azt gondolnánk, hogy megszállottak, valójában nem mindig azok, hanem csak démoni nyomás alatt vannak, azaz a démon még Kívülről hat az egyénre, még nem „költözött bele”. Az írás szerint elnyomott, zsarnokság alatt szenvedő, vagy testileg megkötözött lehet valaki anélkül, hogy megszállott lenne, a démon erőt vehet a testen és ezáltal betegséget, nyomorékságot okozhat. Ha nem is képes valakinek a lelkét hatalmába keríteni.

„és lám, volt ott egy asszony, akiben a gyengélkedés szelleme volt tizennyolc éve, és össze volt görbedve, és nem volt képes teljesen felegyenesedni. Amikor pedig Jézus meglátta őt, magához szólította (odahívta) és ezt mondta neki: asszony, fel vagy old(oz)va a betegségedből,” (Lukács 13,11-12)

Figyeljük meg, az asszony a Sátán hatalmába került testileg, s az megnyomorította.

Jézus Ábrahám leányának nevezte az asszonyt, ami az Ő kifejezése szerint hívőt jelentett. Ján. 8,39. szerint Istenfélő volt az az asszony. Az a tény, hogy testileg annyira megkötözött volt, semmi esetre sem jelentette azt, hogy démoni megszállottság alatt volt, vagy a lelke démoni uralom alá került.

Nézzük meg csak a Luk. 6,18-at: „És akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, meggyógyultak.” Azután Máté 15,22-ben: „és lám! egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, kiáltott neki, ezt mondva: könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A leányomat kegyetlenül (gonoszul) gyötri a démon (gonosz szellem).” Vagy ugyanaz Márk 7,26-ban és 29, 30-ban: az asszony pedig hellén volt, szírföníciai származású és kérte, hogy a démont hajtsa ki a leányából,” Erre monda néki: „erre ezt mondta neki: ezekért a szavakért, menj el, kiment a leányodból a démon, és hazament és a leánykát az ágyon fekve találta és a démon már kiment,”. Akit az ördög kínoz, az nyugtalan, zavaros, izgatott és vagy testileg, vagy lelkileg szenved, esetleg mindkét területen. Eleinte kívülről származó nyomás ez, de ha az ember tűri, ez a hatalom beléje vonul. Ennek az asszonynak a leánya megszállott volt, benne lakott a Sátán. De nagyon sok embert kínoznak kívülről a démonok.

Nyomás alatt élni, annyi mint nagy súllyal megterheltetni, vagy földhöz szorítva lenni, vagy rossz bánásmód alatt, vagy felsőbb hatalmasságok által eltiporva lenni. Lelki vagy testi súlyt, gátlást, levertséget jelent. És ez nem nevetséges. A sátáni elnyomás valóság. Ez talán annak, aki nem tapasztalatképen tudja, képzeletnek látszik, de akik alatta szenvednek, élő valóság. .Milyen valóságos áldott tapasztalat a szabadulás azoknak, akiknek az élete ilyen szörnyű hatalmak béklyójában sínylődött, mikor újra rendes életet élhetnek félelem és akadály nélkül, kötelességeiket teljesíthetik és újra örülhetnek. Ha nem is megszállott mindenki, aki démoni megkötözöttségben él, de ismerünk valóban megszállott lelkeket is. Számuk egyre szaporodik, ahogyan korszakunk vége felé közeledünk.

Megszállottság alatt értjük: tulajdonba való vétele és megtartása valakinek egy idegen személytől, rossz szellemtől. Démoni megszállottság, ha a démon beleköltözik valakibe, benne marad, a személyt rabszolgájává teszi úgy, hogy a saját erejét nem érvényesítheti, hanem állandóan démoni vezetés alatt áll, amely őt megszállva tartja.

„és amikor a tömeghez érkeztek, egy ember jött hozzá, térdre esett előtte, és így szólt: Uram, könyörülj fiamon, mivel holdkóros és rosszul van, mert gyakran esik tűzbe, sokszor meg vízbe, és elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták (képtelenek) kigyógyítani.” (Máté 17,14-16) Itt egy másik fajta megszállottságot látunk. Ez a démon, aki a gyermeket megszállva tartotta, folytonosan el akarta pusztítani. (Márk 9,22)

A bilokáció fogalma:

Bilokációnak azt a jelenséget nevezik, melynek során az ember ugyanabban a pillanatban két különböző helyen található. A testé és a szellem egy időre elválik egymástól, a lélek kilép a fizikai testből, eltávolodik tőle, olyan látható alakot ölt, mely nem anyagi jellegű, hanem úgynevezett asztráltest, éterikus test, spirutális test, jelenés és még sok más elnevezés is van erre a bizonyos állapotra. Viszont ez az asztráltest a testre minden szempontból hasonlít. Ugyanakkor persze maga a test is látható, sőt, érinthető marad a maga hús-vér valóságában. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni erre mondjuk, hogy két helyen van egyszerre.
A bilokáció spontán módon, csakis különleges körülmények között jön lére. Egyik feltétele a fizikai legyöngülés. Leggyakrabban álomban, hipnózisban, ájulás vagy narkózis esetén fordul elő, viszont kívétel is van.
A bilokációt meg kell különböztetnünk az autoszkópiától, melynek esetében a tudat nem hagyja el a fizikai testet, csak mintegy külső szemlélőként látja magát. A bilokáció során viszont a fizikai test ideiglenesen élettelenné válik, s a tudat átvándorol a másik alakba.
A bilokációs jelenséget különbözőképpen nevezik: egyesek a „fluidikus megkettőződés” az „asztráltest exteriorizációja vagy kivetülése”, illetve a „kéttestűség” fogalmát használják, másik inkább a „testből való kilépés”-nek.

Csalók !! Kóklerek!!

Szűkös, bizonytalan időkben mindig megszaporodnak a csalók, akik az embereknek – hiszékenységükkel visszaélve – sorsuk jobbra fordulását ígérik. Tulajdonképpen becsapják és meglopják őket. Merthogy a csoda nincs ingyen, a szerencsehozó talizmánok, mágikus karperecek darabját több száz euróért küldik a kedves megrendelőnek.

Akinek ezek után már egyáltalán semmit sem kell fizetnie, csak még vagy ötven eurót azért, hogy a kultikus tárgyakat mágikus erővel töltse fel a jósnő, további húszat a személyre szabott használati útmutatásért, alig néhány eurót azért, hogy a jósnő naponta energiát küld neki, és igazán csak pár centet egy mágikus holdnaptárért. Mindezek mellé pedig még egy valóban ingyenes ajándékot is kap: a jósnő megjövendöli, mi vár rá az elkövetkező hetekben és hónapokban, de csak akkor, ha most azonnal, késlekedés nélkül rendel és fizet. Jövőbe látók, aurából olvasók Ismerős a szöveg? Szinte minden sajtótermékben megjelennek mostanában ilyen hirdetések – fontos hangsúlyozni, hogy nem a kiadó és nem is a szerkesztők hibájából, mert a hirdetés tartalmáért a megrendelő felel, s amíg nem uszít és gyaláz, nem sért emberi jogokat vagy közerkölcsöt, addig nincs joguk, sem okuk visszautasítani. Már csak azért sem, mert a lapok javarészt a hirdetések bevételéből tartják el magukat: sokszor az ilyen marhaságok megtűrése az ára annak, hogy a tartalmas, értelmes írás is megjelenhessen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az olvasónak mindent kritikátlanul el kell hinnie, és azonnal tollat kell ragadnia, hogy kitöltse a megrendelőlapot. Főleg akkor nem, ha igencsak gyanús ábrázatú és misztikus nevű jósnők és mágusok próbálják rátukmálni a szolgáltatásaikat, mint például Donatella Reyes a „híres jósnő”, aki a hirdetés szerint „már nem bírta nézni, hogy egyesek mindig megkapják az élettől, amit akarnak, míg a többieknek naponta kell harcolniuk a balszerencse ellen”. Nos, ez az emberiség boldogulásáért aggódó nőszemély puszta önzetlenségből úgy döntött, hogy az első ötszáz megrendelőnek „teljesen ingyen” elküldi híres talizmánját, amely érvényesülést, szerencsét és rendkívüli életerőt hoz majd nekik. A nagylelkű ajánlatot személyes vallomások követik azoktól a szerencsésektől, akik a talizmánnak köszönhetően nyertek a lottón, megmenekültek a haláltól, meggyógyultak, megszépültek, és szerelembe estek. Természetesen névvel és címmel – aki nem hiszi, járjon utána, akinek pedig kételyei vannak, azt majd meggyőzi a talizmán. Amint kézhez kapja, nem győz álmélkodni, hogyan változik meg napról napra az élete, szűnik meg minden gondja-baja, és válnak valóra az álmai – mindez egy kőnek köszönhetően, amelyet a zsebében hord! Pénzvonzó talizmán, gyógyító karperec A markertingkuruzslók azokról sem feledkeztek meg, akik sem pénzre, sem szerelemre nem vágynak, leginkább már csak a betegségeiktől szeretnének szabadulni. Nekik találták ki az „aranyozott, különleges öntvényből készült ionizáló karperecet, amely minden fájdalmat enyhít, és még a reménytelen orvosi eseteket is gyógyítja”. A csodatévő karperecet, amelynek „elektromos kisülései áramlanak a test meridiánjai mentén, és eltüntetik az energiablokkokat”, potom 32,86 euróért vesztegetik, de aki rögtön kettőt rendel, az csak 49,46 eurót fizet. Utána pedig alig hét napot kell várnia, és a hátfájástól kezdve a reumán, migrénen, asztmán és ekcémán át egészen a végtagi fantomfájdalmakig minden baja megszűnik – vagy legalábbis az a harminchét, amelyet a hirdetésben feltüntettek. Legfeljebb attól megy fel a vérnyomása, ha rájön, hogy becsapták, de ez már a karperec által gyógyított bajok körén kívül esik. Mint ahogy a Donatella Reyeseket és többi nem létező médiumot kitaláló csalók is a hatóság látókörén kívül esnek – azon egyszerű oknál fogva, hogy mágikus erőt, csodatévő képességet sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Ez csupán hit kérdése, és a mindenkori olvasón múlik, bedől-e a trükknek, vagy legyintve továbblapoz. Akik mégis kísértésbe esnének, hogy kipróbálják a varázslatot, azoknak csak néhány tényt szeretnénk a figyelmükbe ajánlani. A hasonló hirdetéseket a hazai és magyarországi sajtóban feladó Ideal servis kft.-t. Alapítója a cégjegyzék szerint egy luxemburgi vállalkozás, az Asap Invest, és egy luxemburgi lakos – Louis Denis Patrick Houber. Tevékenysége igen sokrétű, az asztrológiától és numerológiától kezdve a kártyajósláson át egészen a kereskedelemig és különböző szolgáltatások közvetítéséig terjed. A népbutító vállalkozáshoz nem is kell más, mint egy postafiók és egy alkalmazott, aki felveszi a megrendeléseket, postázza a talizmánokat, karpereceket és holdköveket, aztán iktatja a bevételt.

Így működik ez nálunk is, a pozsonyi székhelyű cégnek Újtölgyesen van a postafiókja, és ott lehet a csodatévő ereklyék raktára is. A rászedett kliensektől befolyó összegek egy része után talán még adóznak is, így aztán a hatóságoknak semmi dolguk a céggel, még akkor sem, ha a napnál világosabb, hogy szemenszedett hazugsággal üzletel. Elvégre az asztrológia, a numerológia, de még a kártyajóslás sem tiltott tevékenység, az pedig, hogy minek tulajdonít varázserőt, mindenkinek a magánügye.
Az effajta csalásokra szakosodott cégek ellen a kereskedelmi felügyelőség sem tehet semmit, mert azt, hogy a megrendelő valóban boldogabb, szerencsésebb lett-e a varázslattól, lehetetlen egzakt módon ellenőrizni. Ami pedig ellenőrizhető, arra a csalók nagyon ügyelnek.
„Engedélyeik, hirdetéseik és a szerződéseik mindig a legnagyobb rendben vannak. Hogy olyasmit kínálnak, amit nem lehet garantálni, az más dolog, de a törvény nem tiltja, hogy mindenki abban higgyen, amiben akar” – mondja Juraj Duchovič, a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség nyitrai irodájának igazgatója. Szavai szerint előfordult már, hogy a csalódástól kijózanodott ügyfelek hozzájuk fordultak, de ők nem tudtak rajtuk segíteni. „Ez pontosan az az áru, amelyet reklamálni sem lehet, mert ugyan ki tudná megállapítani, hogy csodatévő talizmánt vagy értéktelen kődarabot vett-e a vásárló? Én ugyan az utóbbi felé hajlok, de nem zárom ki, hogy aki hisz ezekben a dolgokban, annak akár szerencsét is hozhatnak.” Ez a dolog lényege – mondhatnánk, ha a csoda nem kerülne túl sokba, legalábbis ahhoz képest, hogy ingyen kínálják. Mert ahhoz azért nem elég a hit, hogy az ember milliókat nyerjen szerencsejátékon, halálos betegségből gyógyuljon meg, vagy gazdasági válság idején jövedelmező állást találjon. Ebben az üzletben a hitre csak azok alapozhatnak, akik az emberi hiszékenységre építenek, vagyis végeredményben működik a dolog. A jóslat boldog jövőt hoz, a kártya sikeressé tesz, és a talizmán valóban pénzt vonz, csak éppen más irányba: azoknak, akik árulják a csodát.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az utóbbi időben valami hihetetlen módon megszaporodtak azok az emberek, akik látóknak tartják magukat. Ezek az emberek sok mindent mesélnek múltról és jelenről. Nem véletlenül írom a mesélnek szót. Nehogy valaki is arra gondoljon, a delphoi jósnők késői leszármazottai megszállták a Kárpát-medencét vagy esetleg ők inkarnálódtak ide tömegesen. Nem. Erről szó sincs. Amiről viszont szó van, az az, hogy szélhámosok szállták meg az ezoterikus területeket és hol jósnak, hol látónak kiáltják ki magukat. Teszik ezt egy-egy két-három napos jós, illetve tisztánlátó tanfolyam elvégzése után. Mindezt azért, hogy legyen egy viszonylag jól fizető állásuk. Ezek után pedig már nézzük meg ténylegesen, hogy miről is beszélek.